Tibor bá’ vissza a múltba online

Sárgára vált a lámpa, majd vörösre, de az előttem haladó két kocsi még átmegy, amin már rég nem akadok ki. A mögöttem megálló kocsit egy anyuka vezeti napszemüvegben, tíz év körüli kisfia mellette mereven néz az ölébe, ahol a két keze is matat valamit, azazhogy nyomkodja a gombokat az okos telefonon . Egymáshoz nem szólnak, legalább is addig nem, amíg zöldre nem vált. Aztán megérkezünk kedvenc helyünkre, a Római partra, ahol kiülünk a Leander Terasz stégekre néző alsó, elkerített részére, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a Dunára, miközben kevergetjük a személyre szabott kapucsínóinkat. Itt mindig történik valami, jönnek a kajakosok, akikre az edzőjük üvöltözik egy motorcsónakból (ja, így könnyű), időnként átmegy a látómezőnkön egy-egy szállodahajó német vagy osztrák zászlóval, aztán (nem akarunk hinni a szemünknek) jön egy kacsa házaspár (állítólag roppant hűségesek) egyetlen, kábé három hetes kiskacsával. A teraszon van hat asztal, de a miénken kívül csak egy másik asztal foglalt. Két tinédzser leány ül a székeken, mereven figyelik az asztalra rakott tablettjeiket, egy szót se szólnak egymáshoz, csak újaikkal söprögetik a képeket. Mi nézelődünk, csendben beszélgetünk, időnkét a magunkkal hozott látcsővel átpásztázzuk a másik oldalt, a Lídót, amit időközben benőtt a természet, vagy szándékosan fásították. Már rég továbbálltunk volna, de engem érdekel, hogy a két, vélhetően, barátnő meddig bírja szó nélkül. Ugyanis nem beszélgetnek, illetve egy negyed óra után megszólal az egyik: van egy cigid?

Valamelyik reggeli TV műsorban egy gyerek pszichológus hallatta a hangját, szerinte a mai fiataloknak nincsenek barátai. Mitől lenne? Zsörtölődök magamban, hiszen nem beszélnek, csak nyomkodnak. Most már azt várom, hogy a funkcionális analfabéták után mikor jelennek meg a funkcionális beszédképtelenségben szenvedők?

Az én gyerekkoromban rengeteg barátom volt. Kijártam a Tisza Kálmán térre, ahol percek alatt csatlakoztam néhány gyerekhez. Ugróiskola, fogócska, hunyó, rabló-pandúr, labda-lyukba, mesterségem-címere, adj király katonát!, enyém a vár – tiéd a lekvár…. Télen a lakásban sakk, malom, dáma, fekete péter, ki nevet a végén….. Se vége, se hossza a játékoknak, mókás mondókáknak, daloknak. Virágéknál ég a világ sütik már a rántott békát, Kormos volt a kemence belebújt a kis Bence.

Emlékeztek-e ezekre?

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol, hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol. Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér, Sej, haj, denevér, biciklizik az egér. Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad. Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat. Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér, Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Hámori tó közepében döglött hulla hempereg, két kezében két lábszárcsont, bal szeméből genny pereg.

Egy kutya a konyhában a kolbászt ellopta, a szakácsnő haragjában a kutyát leszúrta, és jöttek a többi kutyák, hogy eltemessék őt, és a sírjára felírták, az itt következőt: egy kutya a konyhában….

Dühöng s déli szél, elszakadt a főkötél, nem baj ha elszakad, a főkötél, van még egy pót kötél, dühöng a déli szél elszakadt….

Lesz majd, aki azt írja, hogy változnak az idők, akkor az, most ez. Egyenértékű a dolog. Talán, de akkor miért nincsenek barátaik, miért nem beszélget az édesanyjával, miért nem beszélgetnek a barátnők? Miért kell a sokszínű világból fogyasztói sivatagot csinálni?

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
____________________________________________________

Tibor bá’ online

A Bilderberg csoport évente megrendezett összejövetelére tegnap (május 29.) került sor Koppenhágában és július 1.-ig fog tartani. Nem kis meglepetésre Bajnai Gordon Magyarország volt miniszterelnöke is meg van hívva a 62. találkozóra. A titkos társaság nem annyira titkos, hogy ne hozta volna nyilvánosságra a megvitatandó kérdéseket. Ezek pedig list of key topics :

Fenntartható-e a gazdasági felépülés?

Ki fog fizetni a népszaporulatért?

Létezik-e magánszféra?

Hogy megy a titkos információk cseréje?

A technológiai változások és a munkahelyek.

A demokrácia jövője, és a középosztály csapdája.

A Kína politikai és gazdasági kilátásai.

A Közép kelet átalakulása.

Mi az európai jövő?

A legújabb események.

Azonban kiszivárogtak az igazi témák is, mert a fentiek csak kamu. Valójában három dolgot fognak megvitatni, Infowars insider:

–        A Bilderbergek hagyományos célját, egyetlen politikai entitás (USA) számára összpontosított hatalom fennmaradását veszélyeztető, az egész világon jelentkező felébredést miként lehetne elnyomni.

–        A „világkereskedelem” bevezetését a Transatlantic Trade and Investment Partnership elfogadásával.

–        Az Ukrán krízis és NATO-Oroszország viszonya.

Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a legfontosabb vitapont az USA vezető szerepének a fenntartása. Az USA agresszív hatalmi politikája nem magyar érdek. Hogy mit keres ott Bajnai, azt nem nehéz kitalálni. Ez viszont számomra megmagyarázza azt a – nála nem tipikus – két napja megesett Bajnai kitörést, amivel elítélte a terroristáknak bélyegzett oroszbarát szakadárokat.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________________

Tibor bá’ online

Az enyhén optimista szólás-mondás szerint mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. Ezt viszont alaposan megcáfolják például azok a nők, akik őt éven keresztül vallják magukat 39-nek. Mondom vallják, de aligha érzik. De akkor ki öreg és ki nem? Egy angol felmérés szerint a megkérdezettek nyilatkozatának az átlaga úgy alakult, hogy a fiatalság felső határa 35, míg az öregség kezdete 58. Ezek szerint mindössze 23 éven át tart a középkorúság. Nem sok! Viszont a 40 felettiek véleménye szeriont 80 év az öregkor kezdete. Egy generációval korábban az általános felfogás szerint ez 80 helyett mindössze 60 volt. Talán ki lehetne indulni a nyugdíjkor határból, de félrevezető lenne, mert sokan úgy gondolják, hogy a nyugdíjkorral jött el a nagy lehetőség, hogy végre passzióinak élhessen az ember.

Hogy mégis legyen egy apró kapaszkodód, hogy öreg vagy-e vagy sem, az alábbiakban össze van foglalva néhány jelzés arra, hogy ha nem is vagy még öreg, de már jó úton haladsz. Persze egyik-másik jellemzőhöz nem feltétlenül kell öregnek lenni, de ha többel is tudsz azonosulni, akikor nincs mese.

–        TV nézés közben elalszol.

–        Kezdesz feledékeny lenni.

–        Ágyból kikelve, székből felállva nyögsz egyet.

–        Így kezdesz mondatokat: „az én időmben…

–        Új ruha vásárlásánál nem a divat, a kényelem a szempont.

–        Ismételgeted magad.

–        Fogalmad sincs melyik a legmenőbb sláger.

–        Véleményed szerint „semmi se a régi”.

–        Olyan helyekre mész szórakozni, ahol csendes a zene.

–        Ebéd után lefekszel „egy kicsit”.

–        Nem tudod a celebek neveit.

–        Buszon, villamoson átadják neked a helyet.

–        Inkább otthon iszol, mint nyilvános helyen.

–        A tinédzsereket nehezen viseled.

–        Elfelejted, hová tetted a szemüveged.

–        Barátokkal inkább nappal csinálsz programok éjszaka helyett.

–        Lefekvés előtt szívesen iszol egy csésze teát alkohol helyett.

–        Otthon állandóan papucsot hordasz.

–        A TV-ben szívesebben nézel régi filmeket, mint újakat.

–        Jó időben minden más helyett sétálsz a szabadban.

–        Kertészkedés a kedvenc hobbid.

–        Azokat a számokat hallgatod, amiket ifjúkorodban hallgattál.

–        Bevásárláskor visszásságot tapasztalva, azonnal panaszt teszel.

–        Mindenhova viszel magaddal kabátot, mit lehet tudni alapon.

–        Borbélynál korodhoz illő frizurát kérsz.

A lista nem teljes, ha eszedbe jut valami, bővíts rajta.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________

Tibor bá’ online

Amerika belépett az I. világháborúba, miközben a kutya se támadta meg és semmi köze Európához. Amerika belépett a II. világháborúba, miközben a kutya se veszélyeztette és a Pearl Harbor japán megtámadását ők erőszakolták ki, kereskedelmi embargóval. A tény az, hogy Amerika legalább 100 éve folyamatosan háborúban áll valahol, valakikkel, saját kiválogatása alapján, egyszerűen azért, mert jó üzlet. Jó üzlet de kiknek, mert az elesett katonáknak és azok hozzátartozóinak egészen biztos nem jó üzlet. Nem nehéz kitalálni, jó üzlet a bankároknak, a fegyvert gyártóknak és általában a nagyvállalatoknak. A háború egyenlő általános konjunktúrával. Újabban a gazdaság még mélyebbre süllyedésének az elkerülésével. Az újabb és újabb háborúkat természetesen meg kell magyarázni, és el kell hitetni a néppel, hogy az ő érdekükben kell megvívni, hogy fiaik az amerikai demokráciáért és szabadságért halnak meg. Ezért kellett kitalálni (és végrehajtani) a 9/11-et és meghirdetni a keresztes harcot a „terroristák” ellen, akiket a CIA talál ki, pénzel, és irányít. A legutolsó példa erre Ukrajna, ahol 5 milliárd dollár ráfordítása mellett a CIA puccsot rendezett a törvényesen megválasztott elnök ellen úgy, hogy emberei rejtekhelyekről lőttek le a rendőrök közül éppen úgy, mint a tüntetők közül, hadd higgye mind a két fél, hogy a másik nyúlt a fegyverekhez. Mert ez az elvetemült banda a cél érdekében hajlandó megölni saját embereit is. Az események után pedig a szolgalelkű sajtón keresztül beindul a propaganda. A puccsal hatalomra jutottakból „kijevi kormány” lett, a tiltakozó oroszokból pedig „szakadárok”. A fő vazallus országok kormányai, Németország Anglia, Franciaország, ezt zokszó nélkül átveszik, bár az oroszellenes embargóhoz nem fűlik a foguk, de majd meglátjuk.

Ukrajna esetében Washington szándéka a puszta nyerészkedésen kívül Putyin vezette Oroszország felemelkedésének a megakadályozása. A minél jobban szétdarabolt Szovjetunió, illetve most már Oroszország, Washington első számú célja. Nem kell nekik rivális, nem engednek a dollár dominanciájából származó elképesztő gazdasági előnyből. A felemelkedő országok veszélyeztetik a dollár hegemóniáját. Szaddam Husszein és Moammer Kadhafi után, most az orosz és a kínai vezetés a fő ellenlábas. A Brzezinski and Wolfowitz doktrína szerint e két ország visszaszorítása érdekében Washingtonnak ellenőrzés alatt kell tartani Eurázsiát. Ebből Európa már megvan. A doktrína szerint egy erős ország akkor is halálos veszedelem Amerika számára, ha azok békét és együttműködést akarnak a kölcsönös előnyök érdekében. Ez azonban komoly problémához vezet.

Az emberiség modern problémája abból fakad, hogy Oroszország és Kína nem említhető egy napon Irakkal ás Líbiával. Ugyanis mindkét ország jelentős nukleáris arzenállal rendelkezik, ráadásul lényegesen nagyobb területen helyezkednek el, mint Líbia és Irak. Miközben köztudott, hogy az amerikai csapatok nem voltak képesek teljes értékű ellenőrzés alá vonni e két országot. Vagyis konvencionális fegyverekkel Oroszországot és Kínát sakkban tartani katonailag lehetetlen. Ezért Washington kénytelen lesz megnyomni a nukleáris gombot, mert egy velejéig rothadt amerikai adminisztráció másra nem képes. A visszafogottság, a dominanciáról való lemondás eszükbe se jut. Az amerikai vezetés egy másodpercig se hátrál meg emberek legyilkolásától, aminek számtalan jelét adta a múltban. Erre Putyin és a kínai vezetés kénytelen félretenni a múltbéli sérelmeket és a lehető legnagyobb együttműködésre és szövetségre lépéssel kénytelen válaszolni, ami nyilvánvalóan a III. világháborúhoz vezet, mert Washington előtt nem létezik békés alternatíva, ragaszkodik a rettenetesen megszokott hegemóniához, ami se az oroszok, se a kínaiak részére nem elfogadható.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_________________________________________________

Tibor bá’ online

Megvolt a második 2014-es választás. Mi volt a tét, mire ment ki a játék? Minden ellenkező véleménnyel szemben az egyetlen tét az volt, hogy ezüsttálcán kinek nyújt át a szavazópolgár 200.000.000 Forintot 5 év alatt, egy kis brüsszeli kiruccanás keretei között, ami közben oda lehet lökni némi hazafiaskodást a néhány, még mindig bekötött szemű állampolgárnak.

És hogy reagált erre a nép? Úgy, hogy 10 szavazóképes állampolgárból 7 otthon maradt vagy családostól elment a strandra. A legtöbb ember számára közömbös volt, hogy kinek esik az ölébe egy politikai öt találatos ellenőrző szelvénye, ami aztán hozott néhány meglepetést a konyhára.

1)   Az MSZP látványosan lecsúszott a harmadik helyre, elveszítve Mesterházy Attila folyamatos hivatkozási alapját, miszerint ők a legerősebb ellenzéki párt birtokosai. A szavazótábora nem bocsátotta meg a pártnak, hogy egy nyegle ficsúrt neveztek meg miniszterelnök jelöltnek, aminek következtében Orbán újra kétharmaddal dicsekedhet. A választók valahogy elnézik a politikusok lopásait, mert az élet realitásához tartozónak gondolják, de a pökhendi nagyképűséget már nem viselik el. „Ha már lopsz, legalább légy reális alternatíva”. Az MSZP „megroppanása” reális értékelés Vona Gábortól. Még az is lehet, hogy 2018-ban az 5 százalékot se éri el.

2)   A szavazatok némileg több mint 50 százalékát beseprő Fidesz örökös vezére, a Csák Máté szerepet kisajátító Orbán Viktor az eredményhirdetés utáni beszédét azzal kezdte, hogy „Nyertünk, nagyon nyertünk”, de nem erre gondolt. Elsőnek eszébe jutott mondat így hangzott (volna): „Barmok vagytok, és azok is maradtok. Tudtam, hogy hülyék vagytok, de hogy ekkorák, azt nem hittem volna.”

3)   Mind Gyurcsány, mind pedig Bajnai mehetne Brüsszelbe, de nyilvánvaló okok miatt őket az a 200 millió hidegen hagyja. Őket a bosszú hajtja. A bosszú pedig közel áll a magyar lélekhez. Ha valakit a lopás lehetősége helyett a bosszú vezérel, az elnyeri a magyar választó tetszését. A Fidesz által oly sikeresen nyeregből kiütött Gyurcsány reinkarnációja most már bizonyossá vált.

4)   Az LMP folyamatosan táncol a borotvaélen. Nyilvánvalóan cipeli hátán a magyar zsidóság, akik jobb híján megbocsátják Schiffernek a taktikai eretnekséget. Nagyapja hagyatéka szerint lenne ő még politikai áruló, de nem hiszem, hogy kap rá lehetőséget a 2018-as választásokon.

5) Kásler Árpád – A haza nem eladó: Árpit itt mindenki ismeri a bankok elleni harcából kifolyólag. Én biztos voltam benne, hogy a mozgalmát párttá alakítja, és abban is, hogy megpróbál kimenni Brüsszelbe. Ehhez kapott 12.000 szavazatot. Sokkal, de sokkal kevesebbet, mint ahány devizaadós van az országban. Nyilván csalódott, amit meg is értek, de a nép viselkedésében nincs logika. Árpi egy kitűnő elme, de még nem tanulta meg, hogy ő és a tömegek nem kompatibilisek. A népvezérséghez nem ész kell, hanem kegyetlen önzés és kisszerűség, mert ez utóbbi nélkül lehetetlen „megszólítani” a magyar tömegeket. 🙁

 6)   A Jobbik látványosan maga mögé kényszerítette az MSZP-t. Kezd igazán gyümölcsözővé válni a Jobbik (egyáltalán nem szalonképes) retorikája, mert lehet, hogy nem gondolják komolyan, de amit mondanak az valóban a magyar lényeg. A neoliberálisok által agyonfertőzött világnak lehet, hogy nem tetszik, de végül is Orbán esélyes kihívója 2018-ban Vona Gábor lesz. Az RTL Klub hírműsorában „a kémkedésbe keveredett” finom súlykolására a pártelnök frappánsan válaszolt, nem hívta vissza, hanem kiküldte Brüsszelbe az oroszoknak „kémkedő” jobbikos „hazaárulót”. Vona zászlójára tűzte a magyar kisemberek búját-baját. Ha ügyesen politizál 2018-ban maga mögé kényszerítheti Orbánt, akinek meztelenségét addigra (remélem) mindenki meglátja.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_________________________________________

Tibor bá’ online

Mértékadó nyugati újságírók szerint a pókerarcú Putyin majdnem elröhögte magát Kínában a jól sikerült üzleti tárgyalás és megállapodás után. Washington piszkos játéka visszafelé sült el. Húsz év vontatott tárgyalása után Peking és Moszkva pillanatok alatt megállapodott 400 milliárd dollár értékű földgáz szállítása ügyében. A földgáz mellett a kölcsönös kereskedelmi egyezménynek más, hadiipari elemei is vannak. Végül is évtizedekig tartó óvatoskodás után az orosz medve és a kínai sárkány összeölelkeztek. Nyilvánvaló, hogy mind a két fél, de főleg a kínaiak, rádöbbentek, hogy az egyre fenyegetőbb amerikaiakkal szemben össze kell fogniuk.

A két nagyhatalom között eddig is volt egy csendesen udvarias kapcsolat, de az ukrajnai események kinyitották a szemeiket. Mindkét oldal tett engedményeket. Moszkva szállít ötödik generációs vadászgépeket, rakétatechnológiát, és fejlett elektronikát (amiket Kína a múltban lekopírozott). Ezzel szemben Kína elfogadta a korábban kifogásolt magas árat. Kína energia éhsége most csillapodhat, és a szörnyen szennyező szén helyett felhasználhatja a jóval tisztább földgázt, csökkentve ezzel nagyvárosainak a szennyezettségét.

Moszkva hajlandó egy kicsit elfelejteni, hogy a 7 millió orosszal szemben a távol keleti határ másik oldalán legalább tízszer ennyi kínai él zsúfolt körülmények között, mohó szemmel kutatva a határ másik oldalában rejlő lehetőségeket, akikből évente mintegy másfél millió illegálisan átlépi a határt és letelepszik (valamikor mi így vesztettük el Erdélyt).

Ha megfontoljuk, hogy a tengeren érkező és távozó áruszállítást az amerikai hadiflotta könnyen fel tudja tartóztatni, akkor kiderül, hogy a csövekben érkező földgáz miért oly nagyon fontos Kínának. Moszkva pedig földgáz exportja szempontjából nincs kiszolgáltatva Nyugat Európának. És végül az oroszok ellen irányuló embargó végképp vicc értékűre zsugorodott.

Amin el lehet gondolkodni, hogy Washington ezt mikért nem látta előre? Végül mi pedig örülhetünk, mert a kínai-orosz összefogás garantálja a világbékét, legalább is egy időre.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________

Tibor bá’ online

Kedvenc számom a 30. Általános iskolás koromba, év végén ½-re álltam hittanból. Kihívtak felelni, hogy egyest, azaz jelest, vagy kettest, azaz jót kapjak-e. Azt a kérdést tették fel nekem, hogy ki árulta el Jézust? Júdás. Helyes fiacskám, és mit kapott érte? 30 ezüstöt. Helyes, akkor jelest kapsz év végén. A hittan jelesért egy pengőt kaptam otthon, mert a nagyapám papneveldébe járt (nem lett pap). Az apámat papnak akarták adni a szüleik, de kirúgták az iskolából. Szóval a család kvázi vallásos volt. Nekem meg ez a 30 egy életre belopta magát a szívembe, ami eszeveszettül feldobogott az alábbi hír olvasása közben: „A Szabadság téri emlékmű megépítésére vonatkozó tervek felülvizsgálatát kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől harminc zsidó származású amerikai szenátor és képviselő.”

Mielőtt tovább fűzném a gondolataimat, megjegyzem, hogy a szobor felállítását indokolatlannak tartom, plusz ronda is. De, honnan tud a szoborról 30 amerikai szenátor és képviselő? A többségük azt se tudja, hol van Hungary, sőt azt hiszik, hogy abban az országban mindenki hungry. A világ legéhesebb népe. De van ennél érdekesebb aspektusa is a hírnek. Amerikában 435 képviselő és 100 szenátor van. Ez összesen 535 fő. Ebből 30 fő egyenlő 5,6 százalékkal. Amerikában úgy 350 millió ember él, ezeknek 5,6 százaléka durván 20 millió. Miközben ennyi zsidó az egész világon nincs. Vagyis a törvénykezésben erősen felül vannak reprezentálva.

Azon töprengek, nem lehet ez a felülreprezentáltság az oka a holokausztba csúcsosodó antiszemitizmusnak? Mindig csak arról olvasok, hogy ezek rasszisták, azok antiszemiták. Mikor teszik már fel a kérdést, hogy miért? Egy népirtást természetesen semmi se igazol, de ha én zsidó lennék, nagyon érdekelne, hogy miért üldöznek minket most már 2000 éve?

Jut eszembe, ma szavazunk. Nekem a második kétharmad miatt úgy elment a kedvem a politikától, hogy megfogadtam, én nem megyek szavazni, mert nem érdekel kik fognak kimenni Brüsszelbe havi 3,5 milláért. De most, hogy a teljes politikai spaletta, bal és jobb oldal egységesen nekiment a Jobbiknak, ráadásul aljas hazugsággal, egyszeribe szimpatikusakká váltak számomra. Reggeli után azért is elmegyek szavazni, a Jobbikra, mert most ők az underdogs.

______________________________________________________
______________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Első fényképezőgépemet 11 éves koromban kaptam, egy 6×6-os tükörreflexes Zeiss Ikont. Drága jószág volt, kevesen engedhették meg maguknak. Egy 11 éves fiú kezében meglepő volt abban az időben. Apámnak voltak ilyen megfontolatlan dolgai. A család akkor már egy-két éve igen jómódú volt, ezen nem múlott. Az osztályfőnököm szólt az apámnak, hogy el kellene vinni engem szemorvoshoz. Ez meg is történt, ahol felírtak számomra -2 dioptriás szemüveget. Mivel se az apám, se az anyám családjában senkinek se volt szemüvege, hatalmas sajnálkozás fogadta a hírt, Tibikének szemüveget kell hordania. Apám elvitt egy szemészhez, majd egy optikushoz, és amíg vártunk a szemüvegre, körülnéztünk az üzletben, majd megvettük a legújabb Zeiss Ikont, nekem, engesztelésül, a szemüveg miatt.

Apám nem értett a fényképezőgéphez, mert akkoriban érteni kellett hozzá. Így aztán a matematika és fizikaszakos osztályfőnök magyarázta el a lényeget. 17° DIN-es érzékenységű filmre (ez volt az alaptípus) napfény esetén 1/100 másodperces expozícióval, 5,6 blendét kell alkalmazni. Ez garantálta a jó képet. Ma, amikor fű-fa szelfizik, ezt némileg érthetetlen. Ma csak a gombot kell nyomni. Akkoriban gombnyomás előtt be kellett állítani a gépet. Persze ma is vannak beállítható gépek, de azok 100 ezernél kezdődnek. A 15 ezreset csak nyomni kell, és kész a kép. De milyen? Ki tudja a szelfiző generációban, hogy mi az a gyutáv, és a torzítás mentes portréhoz milyen gyutávú lencsére van szükség. Ki tudja, mi az a mélységélesség, vagy egy film gradációja? Egyáltalán mi a fenének kell a film. nem azért, mert az előhívás, másolás és nagyítás jó üzlet volt a fényképészeknek. Hanem, mert csak így volt fénykép. A fényérzékeny filmre rávetítődött a kép, ami vegyi változást okozott, lett ott egy latens kép (még hozzá negatív), amit elő kellett hívni, majd le kellett fixálni. Ugyanez ment a fényérzékeny, vagy fotópapírral is. Valóban bonyolult, de annál nagyobb élvezet volt otthon bütykölni a fürdőszobában, vörös lámpa fényénél (mert arra nem volt érzékeny a film és a papír), miután a család már lefeküdt. Alkottunk! Alkottunk, mert tőlünk függött, hogy mi jött ki a kezünk alól. Milyen papírt használjunk, keményet, lágyat? kell-e takarni egyik-másik részletet? Mennyit exponáljunk? Hát, erre való a tesztcsík a végleges nagyítás előtt. De mi van a fényképezésnél? Kitalálták a fénymérőt, néha beépítve a gépbe, ami megmondta, hogy mennyit exponáljunk. Aztán előhívás, fixálás, áztatás, szárítás, a filmnél is, a papírképnél is. De a legrázósabb mégis maga a film szükségessége volt. Egy tekercs film 36 felvétel. Nem lőttünk éjjel-nappal, egymás után százat, mert minden egyes kép pénzbe került. Mielőtt lenyomtuk a gombot, a képet megkomponáltuk, főleg, ha nem mi dolgoztuk ki, mert akkor pontosan azt kaptuk kézhez, amit látni lehetett a keresőben. És mindez csak fekete-fehér kivitelben. A színes kép házilag már nem volt elkészíthető sok okból kifolyólag. Ott igen pontos hőmérséklettartásra volt szükség. Figyelni kellett a színhőmérsékletre is, és nagyításnál gondosan meg kellett válogatni a színszűrőket, különben az eredmény elfogadhatatlan lett.

De maradjunk a felvételkészítésnél. A filmek fényérzékenysége nem volt azonos a szemével (ortokromatikus, pankromatikus). A kék fényre pont olyan érzékeny volt, mint a fehérre. A kék égen a fehér felhő nem látszott, ezért a felvételek nem voltak valósághűek. Szép felhős tájakhoz sárga szűrőket kellett használni, ami megnyújtotta a szükséges expozíciót. És akkor a film szemcsézete! Fényszegény helyen nagyérzékenységű filmet kellett alkalmazni, de annak nagyok voltak a szemcséi (ezt ma pixelnek nevezik). Volt ezzel más baj is, gyors előhívásnál a finomszemcsés filmen is megnőtt a szemcse, nem volt mindegy, hogyan hívjuk elő a filmet.

Szép hobbi volt a fotózás, kellett hozzá érzék, tudás, türelem és elkötelezettség. Nem csoda, hogy szerte az országban virágoztak a fotókörök és a különböző kiállításokat rendeztek, ahová be lehetett nevezni. Ezek mind hozzátartoztak az „értelmes életvitelhez”, ami már a múlté. Ma egy fénykép elkészítése sima ágyba szarás, és egyetlen fillérbe se kerül. Vajon nyújt-e olyan örömöt, mint amiben nekem volt részem fotózás közben?

_______________________________________________________
_______________________________________________________
____________________________________

Tibor bá’ online

Izrael legismertebb írója, Amos Oz állítja, hogy a muzulmánokat és a keresztényeket utáló izraeliek „héber újnácik”, tette közzé a Haaretz, izraeli napilap, Május 10-én. – „Arabok takarodjatok” az észak izraeli, Umm al-Faham település minaretjének falán (időpont: 2014.04.18.) de ez nem egyedi eset. A St. George Román ortodox templom falára héberül kiírták, hogy „Jézus egy rakás szar”. Kelet Jeruzsálem ó-városában horogkereszt mellé kiírták, hogy „halál az arabokra”. Ha ez így megy tovább, akkor egyes újnáci zsidó csoportok rehabilitálni fogják Hitlert. 😀

Újabban „divatba jött” újnácinak lenni a nyugati világban, de az izraeli újnácikat nacionalista és rasszista képviselők támogatják a Knessetben. Ezen kívül számtalan rabbi félvallásos bizonygatásokkal szolgál.

Keresztény vallási vezetők tiltakoznak a kormánynál, ahol kivizsgálást ígértek. A rendőrség már több alkalommal is letartóztatta az elkövetőket, de bíróság elé még senki se került ez üggyel kapcsolatban. A pápa május 24-én kezdi meg közel keleti útját Jordániában. Várhatóan az ügy napirendre kerülhet.

Míg Magyarországon a balliberális média, és zsidók által vezetett pártocskák mindent megtesznek a Jobbik népszerűségének a csökkentésére (lásd kémkedés Oroszország javára),  az ukrajnai újnáci csoportokat zsidó oligarchák pénzelik.

Eddig a hírek, most jön a kommentálás. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek? Szerte a világban, így nálunk is a rasszizmus ellenes kampány zászlóvivői a zsidók, miközben Izraelben egyre erősebb a rasszista újnáci mozgalom. Most már nem csak a palesztin arabok ellen követnek el atrocitásokat, de a helyi kereszténység is csípi a szemüket. Ha belegondolok, egyre könnyebb antiszemitának lenni. 😀

_____________________________________________________
_____________________________________________________
____________________________________

Tibor bá’ online

Sokszor, sok helyen utaltam az emberi agy sajátosságaira, amik minden alkalommal „süket fülekre találtak.” Értem én, agy tekintetében mindenki szakértő, egyszerűen azért, mert mindenkinek van agya és úgy gondolja, neki senki ne mondja meg, hogy milyen az ő agya. Persze, ha rákérdeznék, hogy mégis, amivel gondolkodik, az hogyan működik? Vállvonogatás lenne a válasz, hiszen olyan egyszerű jelenséget se tudunk megmagyarázni, mint az álom, amiben mindenkinek, kivétel nélkül, elég gyakran van tapasztalata. És azt mindenki tudja, hogy tudatunktól teljesen független. Vagyis, nem igaz a feltételezés, hogy saját agyunkat csak ismerjük. Nem ismerjük. Jobban tesszük, ha odafigyelünk a szakértőkre, elég sok munkát fektettek már eddig bele, hogy megismerhessük saját agyunkat.

A Psychotherapy Networkerben (már megint 😀 ) megjelent egy cikk Louis Conzolino tollából, aki a Pepperdine Egyetem pszichológia professzora, ezen kívül Los Angdelesben klinikai konzultáns,  valamint több szakkönyv szerzője (The Neuroscience of Psychotherapy; The Makingof a Therapist; The Neuroscience of Human Relationships)  Az alábbiakban összefoglalom a cikk egy részét, majd ellátom saját megállapításaimmal. Azért csak egy részét a cikknek, mert elsősorban pszichoterapeutáknak írta, és főleg a pszichoterapeuták szempontjai vannak kidomborítva. Hogy, milyen nehéz a munkájuk, de nem csoda mert…. Bla-bla-bla. Ez viszont minket nem érdekel, csak az, hogy milyen is az agyunk és mik történnek anélkül, hogy tudnánk róla.

Szigorúan anatómiai szempontból az ember a csimpánzszerű ősünkből fejlődött ki, kábé 100.000 éve, bár egy további 50.000, nyelvhasználathoz, tervezéshez és alkotáshoz. Ennek azonban megvan a hátulütője: agyunk legújabb fejlődése – ami lehetővé tette a logikus gondolkodást, kifejlesztette az elképzelés, az együttérzés készségét, és az erkölcsi érzéket – kénytelen megosztani a koponyaüreget az ősaggyal, amit az elmúlt évmilliókban az emlős és hüllő ősöktől örököltünk. Így aztán az egyik legnehezebb mentális feladatunk a bonyolult és erősen specializált rendszerek összehangolása az agyunkban.

Példának okáért a neokortex – az agynak azon része, amely a tudat fészke – kénytelen együttműködni a sok százezer generáción keresztül, a természetes kiválasztódás útján konzerválódott primitív, túlélést biztosító elrendezéssel. Ez azt jelenti, hogy a szonett írásra, számítógép tervezésre alkalmas „új keletű” agyunk alatt ott lapul egy irányítani igyekvő, primitív ösztön, tudatalatti késztetés, és ősi félelem. A koponyánkon belül egy őshüllő, primitív emlős és a modern ember agya megpróbál együtt létezni, legalább olyan mértékben, hogy különösebb baj nélkül megérjük a nap végét.

Paul MacLean, aki először vetette fel a témát, megalkotta a „agyi háromság” kifejezést. Elméletének lényege, hogy a mai ember agya hasonlít az egymásra építkező civilizációk elhagyott városaira, és magába foglalja az evolúciós történelmünk élő feljegyzéseit. Középen helyezkedik el a hüllő-agy, amelynek feladata a szexuális vágykeltés, öngyógyítás és szaporodás. Ezen helyezkedik el az ősemlős-agy, amelynek feladata a tanulás, az emlékezés, és az érzelmek irányítása. Az újkori emlős-agy a tudatos gondolkodás feladatával és az öntudatra ébredéssel ránőtt az előző kettőre. Ezek a tevékenységi szintek durván megfelelnek az általánosan elfogadott agyfelosztásnak: limbikus rendszer és kortex. Bár MacLean elmélete sok mindenre nem ad választ, mégis segít megérteni az emberi tapasztalat szélsőséges tulajdonságait és egy teljesen újszerű betekintést nyújt arra, miként hat a pszichoterápia az agy működésére.

MacLean szerint az agyi háromságunk nem szükségszerűen működik együtt kielégítő szinten, mert a beérkező információt mind a három részagy másképpen dolgozza fel, és mindegyiknek megvan a saját szempontja. Az ösztöneiket és viselkedésünket (félelem, bedühödés, étkezés, szeretkezés) irányító hüllő-agyunk erősen szabályozza tevékenységünket, miközben a kortexnek csak egy kicsiny része figyeli a másik két részagyat, és kardoskodik a kigondolt stratégiája végrehajtása mellett. Ebből következik, hogy a részagyak állandóan viaskodnak a dominancia megkaparintásáért, tehát egymással konfliktusba kerülnek anélkül, hogy erről tudnánk. Ez részben hasonlít Sigmund Freud elképzeléséhez a tudat és a tudatalatti között húzódó ellentétekkel kapcsolatban. A tudatunkon kívül is jelentős neuron tevékenység folyik, a különböző részagyak döntései pedig egymásnak ellentmondóak, amiből jelentős belső konfliktus adódik. A részagyak közti konfliktushoz hozzáadódik még néhány hátrányos tényező, úgymint a két agyfélteke bonyolultsága; számtalan vertikális hálózat betagolódása az agyrétegekbe; az agyszerveződés változó mivolta, ami az ember kétneműségéből fakad; a felnőtté érés kiszámíthatatlansága; és a kulturális környezet hatásai. Charles Hampden-Turner, brit kultúrafilozófus közzétett egy hasonlatot: az emberi agy egy anakronisztikus állatsereg, ami igazi kihívás a pszichoterapeuták részére. A feladat nem kisebb, mint hogy vegyen rá egy embert, egy lovat és egy krokodilt éljenek békésen együtt, egyetlen testben. Csoda-e ha a pszichoterápiák többsége sikertelen?

A részagyak között fellépő kommunikációs hiányosságnak nem lenne túl káros következménye, amennyiben magányos farkasként élnénk, de az agyunk egy társas-szerv, aminek szüksége van más agyakkal való kapcsolatfelvételre. Születéskor a túlélésünk kizárólag a gondozónktól függ. Amikor egy hüllő kikel a tojásból, azonnal képes a túléléshez szükséges alapfeladatok ellátására: élelmet keres, harcol, majd párzik. Ezzel szemben az emberi újszülött totálisan tehetetlen. Túlélésünk záloga az anyához való ragaszkodás, és az anyára hatás készsége, hogy törődjön velünk. Az újszülött túlélése a legkisebb mértékben se függ attól, milyen gyorsan tud futni, felmászni egy fára, és érzékelni a különbséget egy ehető és egy mérgező gomba között. Viszont, nagyon is függ attól, hogy a környezete érzékelje szükségleteit és ellássák azokat. A hosszú évekre megnyúlt függőségünk lehetővé tette az agyunk hosszantartó fejlődését, amihez szüleink adják az első környezetet, és amihez a csecsemő agyunknak adaptálódni kell, miközben a szülők ösztönös viselkedése az elsőnek megismert valóság a gyerek számára. A szülők ráutaló magatartása és a szükségleteink kielégítésének módja nem csak a magunkról és a világról alkotott véleményünket alakítja ki, de egyben agyunk megformálója is. Tekintve, hogy életünk első évei alatt agyunk hatalmasat fejlődik, a korai tapasztalatoknak aránytalanul nagy hatása van a központi idegrendszer kialakulására, ami aztán az egész életünkre kihat. Agyunk elkerülhetetlenül társkeresővé válik, felépítése és működése mélyen beül más agyak egy csoportjába – a család, a nemzet, a társadalom. A felsorolt tényezők sokszínűségéből kifolyólag individuumok vagyunk (azaz agyilag nincs két egyforma ember), ezért más agyakkal való kapcsolat felvételünk, összehangolódásunk, érzelmeink kölcsönös szabályozása, egymás segítése a központi idegrendszereink fejlődésében is egyedi.

Felmerül a kérdés, vajon a részagyak és a kölcsönös emberi függőség kombinációja okoz-e problémát? Születésünktől kezdve az agyunk primitív részére a társadalmi és érzelmi tapasztalataink erőteljesen hatnak, miközben a legfejlettebb agyunk még nem érett meg. Ennek az a következménye, hogy számos, nagyon fontos dolgot tanulunk meg agyunk primitív részének dominanciája alatt. Ezekhez a megtanult érzésekhez a tudatunk soha nem jut el, így módosításra nem kerülhet sor. Csak hosszú évekkel később ébredünk öntudatra, amikor a korai élmények már rég beprogramoztak minket, amik ellen később a tudatunk nem tiltakozik.

A korai tapasztalatok rendkívül erős befolyása, lehet előnyös, de előnytelen is. Előnyös olyan szempontból, hogy az egyedi agy képes biztosítani a túlélést akármilyen társadalmi körülményekbe születik is bele. Agyunkat a szülők, a család és a környező kultúra formálja a szociális helyzetünkhöz történő maximális adaptációra. A megfelelő időben, kellően előnyös szülőkkel ez a korai agyfejlődés következményei felnőtt korunkban kedvezőek lesznek. Ha viszont a környezeti tényezők nem kedvezőek, tegyük fel például, hogy a gyermek (testi vagy lelki) anyai abúzust szenved el, akkor az agyát a legprimitívebb túlélési mechanizmusok formálják – konkretizálva: a tudatalatti krokodil- és ló-mechanizmusok az abúzusra disszociációval és egyéb védekezési formákkal reagálnak, amit a még teljesen ki nem alakult cortex nem tud moderálni.

Ez világosan kitűnik az elhanyagolt, abúzuson átesett gyermekeknél, akik különböző szimptómákkal nőnek be a felnőttkorba, például a fél világ felé irányuló haraggal, drog és alkohol problémákkal. Felnőtt korban önismereti problémáik vannak, amiket felerősít a dühös alaptermészetük és negatív viselkedésük. Ezeknek gyermekkorban az agyuk úgy formálódott ki, hogy túléljék a harcot, és ne legyenek képesek békét kötni, vagyis kompromisszum készség nélkül legyőzzék az ellenfelet.

A túlélés egyik záloga a gyorsaság. Primitív részagyunk veszély esetén ösztönszerűen azonnal reagál, tipikusan 0,1 másodperc alatt. A cortex a veszélyt felméri és arra racionális választ talál, de ehhez 0,6 másodpercre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy amikor a vészhelyzet tudatára ébredünk, a primitívebb részagyunk már fel is dolgozta, azaz átkutatta a memóriánkat és tapasztalati tényeket figyelembe véve meghozta a döntést. Amikor, tudatosul bennünk a lépéskényszer, maga a lépés már meg is formálódott bennünk, és abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy megfontoltan cselekszünk. Azonban a mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatok azt mutatják, hogy ez nincs így. Amikor azt hisszük, hogy ami körülöttünk történik, azt közvetlenül érzékeljük, a tudatos észlelésünk elsődleges eredménye annak, ami az agyunkban már lezajlott. A cortexbe érkező jelek 90 százaléka az agy belső kiértékelésétől származik. A tudatalattiban feldolgozott gyors reakció előnyös egy élet-halál szituációban. Azonban a XXI. században élő ember számára ez társadalmi hatása miatt nem minden esetben elfogadható, hiszen ez a tudattól független, automatikus reakció megzavarhatja a gondolkodásunkat, amitől megijedhetünk, visszahúzódóvá és zavarodottá válhatunk, anélkül, hogy tudnánk az okát. Példa erre az a veterán katona, aki évekkel a harci bevetése után az utcán hasra vágja magát, fedezéket keres, amikor egy gépkocsi kipufogója berobban. Mire rádöbben, hogy mi történt, már rég a földön hasal. Ez egyfelől bizonyítja a krokodil agy gyorsaságát, másfelől bemutat egy társadalmilag megdöbbentő viselkedést.

Milyen hasznos dolgot lehet mindebből leszűrni? 1) Az anyához való ragaszkodás egy sok millió éves, mélyen ülő ösztön, aminek semmi köze ahhoz, hogy az anya kiérdemli-e ezt a ragaszkodást vagy sem. Az anya, mint intézmény tehát megdönthetetlen „nagyhatalom”. Ha elválsz a feleségedtől, a gyermek az anyára fog „szavazni”, teljesen függetlenül attól, hogy te mennyire voltál gondoskodó, és az anya pedig gondatlan, hanyag, és nemtörődöm. 2) A korai-gyermekkorban az emberi agy tökéletesen adaptálódik mindenfajta környezethez, abban jól érzi magát, függetlenül annak negatív megítélésétől, amit a tudatos agy végez. Ez a korai adaptáció az alapja a hazaszeretetnek, a honvágynak és a nosztalgiának is. 3) A kora-gyermekkori abúzusnak jóvátehetetlen, pszichéromboló hatása van. Az ilyen negatív tapasztalatokkal felnőtt ember nem megreformálható. 4) Amikor abban a tudatban ringatjuk magunkat, hogy megfontoltan (szabad akaratból) döntöttünk, nem vagyunk tisztában azzal, hogy primitív „krokodil” agyunk döntött helyettünk és ezért ezt a „megfontolást” nem gondoljuk alaposan át. Ezzel a jelenséggel igen gyakran lehet találkozni (szőke?) nőknél, akik nyíltan bevallják, hogy a problémát nem látják át és „ráérzés” alapján döntenek. Szerintük a „női ráérzés” mindig bejön. Az évtizedek folyamán rengeteg elcseszett élettel találkoztam, amik majd kivétel nélkül mind rossz döntések miatt következtek be. —– Ez az agy feltárás nagyon hasznos lehet, éljetek vele.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online iróniája

Eddig is tudtam, hogy a nők férfiak alá fekvésének számtalan oka lehet, nade 237? Nem sok ez egy kicsit? A választ Cindy Meston: Why Women Have Sex (vulgárisan: Miért dugnak a nők?) című könyvében adja meg. Ez a Cindy Meston egy klinikai pszichológus, míg segítő társa David Buss evolúciós pszichológus. Ezek ketten 1006 nőt interjúvoltak meg (hogy miért hattal többet, mint ezer azt nem tudom, hacsak azért nem, mert így az eredmény százalékban való kifejezése egy kicsit komplikáltabb a kelletnél). A jelentés szerint az 1006 darab nőt a világ összes vidékéről kerítették elő, és faggatták ki, mi motiválja őket a közösülésre. A nők összesen 237 okot neveztek meg, nem 235-öt, nem 236-ot, pontosak 237-et. És mi az ördög ez a 237 ok? A vallomások halmazából kiderül, hogy az ok lehet fizikai, érzelmi, anyagi, önbecsülés, a férfi megtartása, vagy csőbehúzás, esetleg megerőszakolás. Szerelemből? Nahát, ez valahogy senkinek se jutott az eszébe.

Most már sikerült saját magamat is felcsigázni. Holnap fel is adom a rendelést a könyvre. Fogok én várni, amíg lefordítják magyarra. Lehet, hogy soha a büdös életben. Tényleg, annak idején (1958) olvastam Alfred Kinsley-t a szexológia „atyját”, aki az 1940-es és 50-es években 7985 embert kérdezett ki szexuális szokásairól, amiből aztán megszületett a híres Kinsley jelentés (egy irgalmatlan hosszú címmel. Ide is írom: Sexual Behaviour in the Human Male (1948) és Sexual Behaviour in the Human Female. Akkora sikere volt a két könyvnek, hogy az egyetemi könyvtárban elő kellett rá jegyezni, és hónapokat kellet várni a kikölcsönzésre. Később a 60-as években Master és Johnson (egyik férfi, másik nő) állított fel egy szexlabort, ahol az orgazmust tanulmányozták. De ezeknek a nagyágyúknak eszébe se jutott feltenni a szóban forgó kérdést, mert az ok annyira természetesnek tűnt. Hát azért mert jó. Aztán most, hogy megszületett a válasz, a szexológusok állítják, hogy az egybegyűjtött eredményről természetesen tudtak, és a megkérdezettből már ömlik is a szó: előléptetésért, pénzért, drogért, bosszúból, egy férfi megszerzéséért, hogy valaki szarul érezze magát. A nők a szexet egy kapcsolat bármely szakaszában felhasználhatják saját céljukra: a férfi becsalogatására a kapcsolatba, a kapcsolatba tartásra, egy másik kapcsolatból való kilépésére, saját kapcsolatából való kilépésre, féltékennyé tételére.

A könyv írója állítja (és ne feledd, hogy az illető nő), hogy sose hitte volna hányféle indokot fog találni, az altruistától a kifejezetten bűnösig. Mi az, hogy bűnös indíték? Nemi betegség szándékos átadása. Hoppá! Már rég nincsenek illúzióim, de kezdenek kételyeim támadni. Tényleg el akarom én ezt a könyvet olvasni. Kell nekem, hogy a múlt kredencéből kiessen egy-két csontváz? De most márt mindegy, a kredenc ajtó kinyílt. De várjunk egy kicsit. Hogy lehet az, hogy Antonio Banderas és George Clooney láttán sok millió nő lázba jön? Most lép színre a társkutató, evolúciós pszichológus, David Buss. A nőket nyilvánvalóan motiválja a „genetikai előny” és az „anyagi előny”. A genetikai előny biztosítja az egészséges utódot, az anyagi előny pedig ennek az utódnak a biztos felnevelését. Jaj, de szép. David Buss most biztos kap egy hatalmas jó pontot a nőktől. Az örök nőt kizárólag az utód, na persze a közös utód, jóléte motiválja. Tapsoljuk meg a bácsit! 

De Buss nem hagyja magát. „Amikor egy nő szexuális vonzalmat érez egy férfi iránt, nem igazán tudja, hogy annak micsoda Pazar génjei vannak, és a kellemesnek tűnő illata mögött a genetikai kompatibilitás húzódik meg.” Na, jó, tehát nem tudja? De én kitalálom. A jóképű pasira azért buknak a nők, mert genetikailag oké. A kis nyiszlett pasira pedig azért, mert a bankszámla alapján, lesz miből felnevelni a gyerekeit. Közönséges lennék és nem elég tudományos? Lehet, de most már egészen belejöttem. Szerintem a nők valójában a középutat választják. Banderas félék megcsalják, mert a férfiak genetikailag kódolt elképzelése a szexről egészen más. Annyi egészséges nőt akarnak teherbe ejteni, amennyit csak tudnak, én legalább is szerettem volna. Na, ez hogy tetszik? A nyiszlett pasi viszont nem lesz hűtlen. Nem rossz kilátás, viszont nyiszlett utódai lesznek, akiket könnyű lesz felnevelni, mert lesz rá pénz. Szerintem ezt az evolúciós pszichológust le kellene lőni. 

Nem egyezhetünk meg abban, hogy mind a két nem legfőképpen azért szexel, mert ott lebeg a cél azt orruk előtt, amit úgy hívnak, hogy ORGAZMUS. A könyv szerzője a végén be is vallja „Kutatásunk során meghallgatott nők legnagyobb része azt állította, hogy a szeretkezésének elsődleges célja az élvezet.” Akkor mégse dől össze a világ, megy minden előre a maga módján. Pláne, hogy megtudom a WHO-nak (World Health Organisation) van egy női orgazmussal foglalkozó bizottsága; A G-pontot egy Gräfenberg nevű orvosról nevezték el (csak a Gräfenberg-pont túl hosszú lenne, és a pont keresgélése közben kinek lenne rá ideje kimondani); Az orgazmusra 26 definíció létezik. Ja, kérem, az ember holtig tanul.

Tehát a második legfontosabb ok a szexre, nem más, mint szerelem. „Romantikus szerelem”, az ám! Mert szerelem nélkül szörnyű dolgok történhetnek. Kleopátra megmérgezte magát egy kígyóval, Ophelia (tudod, az a csaj, akit evett a fene a dán királyfi után) beleőrült és megfulladt. A nők tömegesen állítják, hogy közösüléssel fejezik ki a szerelmüket, azzal iparkodnak szerelmet kapni és megtartani. Ha most azt mondod nekem, hogy savanyú a szőlő, akkor kitiltalak a blogomról. És nem fogod tudni tovább olvasni, hogy ezek szerint a szerelem a nők részére nem más, mint egy biztosítási kötvény. Remélem, egyetértesz! A szerelem egy hosszú távú biztosíték arra, hogy a pasi egy helyben marad. A nők hiába élnek a XXI. században, ösztöneik még mindig a barlangba húzza őket vissza. A kutatási eredmények bizonyítják, hogy a női agy szerelmi állapotban hormonokat, például a dopamint állít elő. Ja, így könnyű. Most ugrott be miért találkoztam egész életem alatt olyan nőkkel, akik állandóan szerelmesek akartak lenni. Dopamin, ez a megoldás kulcsa. Bizonyíték? Akad. Meston és Buss állítják, hogy a megkérdezett orosz nők 73 %-a, a japán nők 63 %-a volt a szerelemnek nevezett állapotban. Hogy a magyar nők hány százaléka szerelmes, arra nincs adat, pedig ez tényleg érdekelt volna. Viszont az megtudható, hogy a férfiak egy kicsit le vannak maradva. Az orosz férfiaknak csak 61 %-a, míg a japán férfiaknak mindössze 41 %-a szerelmes. Én a vén róka azonnal kitalálom, hogy ezek szerint az orosz nők 12 %-a, a japán nőknek pedig 22 %-a csak az idejét vesztegeti, illetve ámítja önmagát.

Közben ez az evolúciós pszichológus állandóan beleköp a levesbe. Előáll például azzal, hogy a nők a szex-szel „felügyelik a pasit” vagyis vigyáznak rá, nehogy megszökjön. Vagyis a nő a partnerével olyan gyakran coitál, amilyen gyakran a partner arra képes. Kitűnő technika annak megakadályozására, hogy félre lépjen. Már éppen rá akartam pirítani erre az evolúciós pasira, hogy ha a coitus célja a gyereknemzés, akkor mi a fenének kell olyan gyakran csinálni. Ezek szerint a nő egy nyomorult smasszer, aki ilyen aljas fegyelmezéssel éri el a célját. Még hogy a férfi soviniszta disznó beszél belőlem? Akkor idézek a könyvből: „Általában csak elterülök alatta és arra gondolok, hogy mit kellene másnap vásárolni. Időnként hörgök egyet, hogy keltsek egy kis látszatot, aztán a végén a pasimmal közlöm, milyen klassz volt. Végül is ez egy harmonikus házasság.”

A nők tehát gondolkodnak, úgy tűnik, még a szőke nők is. A férfiak csak dugnak, a nők közben taktikának. Középiskolában a csajok egymás után veszítik el a szüzességüket. Ki kíváncsiságból, ki pedig begyakorlás végett, mire jön az igazi, nem akar csetleni-botlani, a végén még visszamegy a parti. De ezt már nem a könyv szerzője írja, hanem a könyvet bemutató Tanya Gold, aki azt is elárulja, hogy a mű meglehetősen terjedelmes. És csak erről szól? Á, dehogy, sort kerül a férfi nemi szervre is. Masters & Johnson (1966) több mint 300 ernyedt péniszt nevezett ki vizsgálatuk tárgyának. A leghosszabb 14 cm volt, míg a legrövidebb 5,7 cm. Én ezzel vitába szállnék, mert szerintem az ernyedt állapotot mérni balgaság. Ismereteim szerint az „ernyedt állapot” hideg vízben átmehet mínuszba is. Péniszek összemérésére csak a teljes merevedés alkalmas, de hát Tanya is, és Cindy is nők, valószínűleg okos nők, de mégiscsak nők, és így pénisszel nem rendelkeznek, nem volt mit megfigyelniük. Télen, síelés közben, ha rám jön a vizelés, fésűvel kell megkeresni a farkam a fanszőrzet dzsungelében. Amiket a nők láttak, nos azok egészen biztos valamilyen fokon merevek voltak, egy igazán ernyedt pénisz kívül esett látókörükből. de aztán Tanya nem fejtegeti tovább, mi következik az ernyedtségből, viszont a nőkről még sok érdekes dologra derül fény.

Mondjuk az se kutya, hogy a nők elég gyakran közösülnek szánalomból. Ennek megismerésétől nem bújik elő a nemi étvágyam. De ez se sokkal jobb: „Állatian elfáradtam, de a pasimra rájött, egye-fene, nem halok bele.” számol be az egyik megkérdezett. Na és, ez hogy tetszik? „A nők lefekszenek olyasmik megszerzéséért, amit igazán akarnak, drog, retikül, állás, jobb beosztás. Ez még férjek esetében is igaz. Dug a férjével, hogy lenyírja a füvet, vagy elvigye a szemetet vagy, hogy elvigye szórakozni.” Az összes megkérdezett nő 9 %-a effektív hasznot akar húzni a dugásból. Azt kijelenteni, hogy minden nő egy kurva, nyilvánvaló túlzás, de a 9 százalékukra effektív igaz.

Na, ez a legszebb! A nők egy része a szexet gyógyszer helyett szedi. Van, akinek megszűnik tőle a migrénje (Hozzá tegyem? Van, aki a migrénjére hivatkozva nem áll kötélnek.) Olyan is akad, aki így hozza tudtára a pasijának, hogy tovább nem tart rá igényt, konkrétan azzal, hogy mással dug. Van, aki szeretkezik, mert érezni akarja, hogy kell valakinek….. és hol van még a kétszázharminchetedik!    

____________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________

Most érkezett

„Negotiating with Obama is like playing chess with a pigeon…. the pigeon knocks over all the pieces, shits on the board and then struts around like it won the game.” ~Vladimir Putin

Első olvasásra megértően bólogattam, amíg a végére nem értem. Amikor megláttam, hogy kitől származik, felment a vérnyomásom. Ennek a pasinak van vér a pucájában, nem esik hasra Washington előtt,  és mellesleg igaza van. Azoknak, akik nem értenek angolul, íme a fordítás: „Obamával tárgyalni olyan, mintha sakkoznék egy galambbal. A galamb fellöki a figurákat, rászarik a táblára, majd peckesen körbejár, mintha megnyerte volna a játszmát.” Viva la Putyin!

________________________________________________________________
________________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Mottó: Nem fogadom el „ja, az akkor volt” hozzáállást figyelemfelkeltő írásaimra. Az emberi/társadalmi értékek nagy része időálló. Nem lehet lesöpörni egy figyelmeztetést azzal, hogy „ja az akkor volt” hol van az már. Ha arra hívom fel a figyelmet, hogy az én időmben 5-6 évet kellett várni egy Trabantra, hogy megkapjuk a vételár befizetése után, akkor erre a válasz „ja az akkor volt”. Valóban „akkor volt”, de akkor senki alól nem húzták ki a gépkocsit azon az alapon, hogy nem fizeti a részleteket. Ez még inkább vonatkozik a lakhatásra. Az instant lakhatásnak, pláne ha az lakóparkban történik, meg van az ára, nyilvános és rejtett. Nyilvános ára 20 millió forint, rejtett ára, hogy el fogod veszíteni a befizetett 4-5 millióval együtt, mert egészen biztos, mohóságodban túlvállaltad magad, nem vetted figyelembe a bizonytalansági tényezőket. Íme, hogyan is volt ez „ja akkor”.

Miután Kádár nyilvánosan kijelentette, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, feleséggel együtt visszatelepedtem Magyarországra. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az apámék vállalták a lakhatásunk biztosítását. Ugyanis az állam nem akart hajléktalanokra költeni, viszont hajléktalanokat az aluljárókban se akartak látni, és persze nem is láttak. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy apámék családi házát nem két családra méretezték. Vállaltam volna az emeletráépítést, de abba nem egyeztek bele. Nem kellett nekik a következő két generáció közelsége. A lakhatás biztosítására is csak azért mentek bele, mert hoztunk magunkkal egy gépkocsit.

Vettem volna telket, hogy építsek rá egy házat, de a hatályos rendelkezések szerint ahhoz minimum 5 év helybenlakásra lett volna szükség. Az nem számított, hogy Budapesten születtem, a megelőző 5 évben NEM laktam Budapesten, akkor pedig nem vehetek ingatlant. Ráadásul a feleségem életében most járt először Magyarországra, hogy lehet tőle megkövetelni az 5 éves helyben lakást? Szerencsére volt egy kiskapu. Budapest főpolgármestere ez alól adhatott felmentés. Gondoltam, ha van olyan eset, amikor a felmentés indokolt, akkor az, mi vagyunk, ugyanis a rendelkezés célja a vidéki felvándorlás visszaszorítása volt, mi pedig már Pesten laktunk. Kérvényeztem, amit csípőből elutasítottak. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kiskapu nem a méltányolható esetekre van nyitva tartva, hanem a csókosoknak. Istenem, az ember 30 évesen eléggé naiv.

Ha kiskapura nem is voltam jogosult, számomra létezett egy hátsó kapu, ahová jól kitaposott ösvény vezetett. Ezt úgy hívták, hogy lakáscsere, bár pontosabb lett volna a lakhatási csere elnevezés. A ábra a következő volt. Macának, anyai nagynénémnek volt a Mátyás téren egy szoba-konyhája. A Mátyás téren már akkor is uralkodó többség volt a cigány, így a lakás nem sokat ért. Aztán volt a Dembinszky utcában egy idősebb pasi, aki egyedül élt egy társbérletben, de összejött egy hozzá passzoló nővel, akinek szintén volt egy lakása (magyarul határozatlan időre szóló bérleti szerződése). Ezek ketten eldöntötték, hogy eladják a pasi társbérletét. Miután megalkudtunk, átadtam a pasinak 20.000 forintot (1963) és létrehoztunk egy „hármas-cserét”. Ezek szerint én beköltöztem a Dembinszky-be, Stein Márkus (a pasi) „beköltözött” a Mátyás térre, Maca nénikém pedig „felköltözött” apámékhoz a Szabadság hegyi magán tulajdonba. Valójában én a családommal, valamint Maca néném elfoglaltuk a Dembinszky társbérlet két szobáját. Stein Márkus átment a nőjéhez és megpróbálta valakinek elpasszolni a Mátyás téri szoba-konyhát.

A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nénikém a Rege útra lett bejelentve, ami szörnyen csípte a nevelő anyám szemét. Ezért aztán felszólítottak, hogy Macát jelentsem be a Dembinszky-be. Én kértem egy kis haladékot, mert kiderült, hogy Macával nem lehet együtt élni, ezért szerettem volna Stein Márkustól vissza „vásárolni” a Mátyás téri lakást a Maca számára. Mielőtt ez megtörtént volna, nevelőanyám feljelentett. Egy rendőr kijött éjfél környékén, konstatálta, hogy özvegy Vasas Kálmánné, azaz Maca, az ágyában alszik, vagyis itt lakik. Hatóságilag köteleztek a bejelentésre, és ki kellett pengetnem 1000 forint büntetést. Így indult be az életünk a hármas társbérlet egyetlen szobájában.

Ha még van türelmed, írom tovább a beszámolót. Első dolgom volt, hogy a társbérlőmmel, egy középkorú házaspárral és tinédzser leányukkal megállapodjak, hogy kizárólagosan ők használják a 12 m2-es konyhát, mi pedig a 6 m2-es fürdőszobát. A társbérlők belementek az elrendezésbe. Mindjárt első nap a tűzépestől hazacipeltem egy zsák aprított fát (fel a III. emeletre) és begyújtottam a fürdőszobában található vízmelegítő kályhába, hogy legyen meleg víz, nehogy az ausztrál higiéniához szokott feleségem rosszul érezze magát. A következő napokban vettem egy villanybojlert, és egy mosógépet, mert az mégsem volt elvárható tőlem, hogy kézzel mossam az (akkor még) 3 tagú család szennyesét.

Melbourne-ből hoztunk magunkkal egy kétszemélyes laticelt, azon aludtunk, amíg meg nem érkezett egy asztalostól megrendelt, méretre készített ágy alja a laticel alá. Aztán a következő hetekben szép lassan megvásároltam a szükséges bútorokat, amiket darabonként hordtam haza a hátamon. Elvégre nem költhettem feleslegesen a pénzünket. Berendezkedés után éltünk még ott 5 évet, mielőtt tovább tudtunk volna lépni, de az egy másik történet.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
____________________________________________

Tibor bá’ online

Az oroszok azon vannak, az ukrajnai puccs óta még kifejezettebben, hogy minimalizálják a dollár alkalmazását külkereskedelmükben. [Gazprom kínai juanban tervez szimbolikus kötvény kibocsátást, Putyin bejelenti a kínaiakkal való megegyezést gázszállítás terén, 40 központi bank úgy véli, hogy a petro-dollárról át fognak állni a gáz-juanra, stb.]

Ez azonban eddig inkább csak óhajtás volt, nem pedig megvalósított tény, mert végül is gyakorlatilag lehetetlen kívül maradni a petro-dollár trendből, gondoskodik róla az amerikai hadigépezet. Most azonban – ha már Washington mindenképpen háborút akar – Moszkva aktívan nekilátott a dollár tartalékvaluta szerepének szétrombolásának és egy dollármentes rendszer kiépítésének, amit elneveztek dedollarizációnak.

Oroszország hanga szerin az orosz pénzügyminisztérium, az ország exporttevékenysége során, zöld fényt készül adni a rubel radikális bevonására, miközben a dollárban denominált ügyleteket vissza kívánják szorítani. A jelentések szerint az orosz bankok készek a megnövekvő, rubelben denominált tranzakciók kezelésére.

Újsághírek szerint április 24-én a kormány létrehozott egy különleges találkozót, amelynek bevallott célja a dollár kiszorítása volt az orosz exporttevékenységből. Az energia szektor, a bankrendszer, és az állami ügynökségek vezetőit hívták össze abból a célból, hogy javaslatokat tegyenek az Ukrajna kapcsán, Oroszország ellen bevezetendő szankciókra történő válaszadásra.

A „dedollarizációs találkozót az orosz federáció első miniszterelnök helyettese, Igor Shuvalov vezette, jelezve, hogy Moszkva valóban elhatározta a dollárelszámolás leállítását. A résztvevők nem láttak semmi problémát a Rubel szerepének a kibővítésében.

Ha történetesen tudsz oroszul, akkor az eredeti interjút megtalálhatod itt:

Máskülönben Putyin átvette Obama ötletét az „executive order” terén (rendelettel történő irányítás), ugyanis kihirdette a „valuta csere executive order-jét”. Ugyanis az interjúban Moiseev említést tesz a „valutacsere rendeletről”, ami szerint a kormánynak joga van arra kötelezni az orosz vállalatokat, hogy bizonyos áruféleségek forgalmazásánál rubelben számoljanak el. A kérdésre, hogy ez mikor lesz teljes, vagyis 100 százalék, azt válaszolta, hogy ezt nehéz megmondani, de ez a végső cél.

Ennél is fontosabb annak feltárása, hogy ez a törekvést aligha lehetne sikeres, ha más országok nem lennének érdekeltek a dollármentes elszámolásban. Ezek a „más országok” természetesen elsősorban Kínát és Iránt jelentik. A törekvés nyélbeütésére jó alkalom lesz Putyin kínai látogatása május 20-án. Vagyis néhány nap múlva ne csak azt olvasd ki a hírekből, hogy Oroszország és Kína megegyeztek a gázszállítással kapcsolatban, lásd itt, de figyelj arra is, hogy az elszámolás USD helyett RUB és CNY-ban fog történni. És ez csak a kezdet, épp ideje az USA térdre kényszerítésének.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ online

A legfrissebb becslések szerint az elmúlt néhány évben 600.000, többnyire fiatal magyar, ment nyugatra munkát vállalni. Orbán Viktor betartotta ígéretét az egymillió munkahelyteremtéssel kapcsolatban ciklusa végére (amit később 10 évre módosított). Hatszázezernek már teremtett munkahelyet. Persze se ő, se mi, ezt nem így értettük, de most már ez van, ezt kell szeretni. 1956-ban 200.000 magyar hagyta el a hazáját, amit akkor nemzeti tragédiának tartottak. Ez most háromszor annyi fő (és ki tudja még mennyi fog), amiről a hatalom hallgat, de én nem fogok.

A reménytelenség a múlt századelején is hatalmas tömegeket űzött, elsősorban Amerikába, akik közül csak apró töredék tért később vissza, hasonlóan az ötvenhatosokhoz. Szomorú szívvel állapítom meg, hogy most ugyanez fog történni. Van azonban az ügynek egy olyan aspektusa, amiről a hatszázezres tömegből jóformán senki se tud, és mi lesz ezután? A közkeletű sláger szerint szívet kell annak cserélni, aki hazát cserél. Nem rossz, a dalszövegíró bizonyára tudta, hogy mit beszél, és persze az is benne van a kalapban, hogy a szívcsere csak nagyon ritkán sikerül.

Az emberi agy egy furcsa szerszám, meglepő berendezkedéssel. A hároméves kor előtt történtekre senki se emlékszik, mert az első agysejtek elhalnak. A korai gyermekkortól kezdve az agy úgy szívja be az anyanyelvet, mint egy szivacs, de ezt a képességét 10 éves kortól kezdve rohamosan elveszíti. Ezért nehéz felnőttkorban a nyelvtanulás. A serdülőkor agyába bekerült világkép lebetonozódik. Ezért van az, hogy idős emberek a „múltban élnek”. Ugyanis az emlékképek akaratlanul is fel-feltörnek. Ebből az következik, hogy a ma 30 éves úgy rázza le magáról a múltat, ahogy a kutya a vizet. Csakhogy a kutya lerázott víztől megszabadul, az emberi tudat az emlékképektől nem tud megszabadulni. Eredmény? A felnőtt korban külföldre távozók inaktív éveiket elérve egyre szarabbul érzik magukat egy olyan új világban, amit számtalan ok miatt nem tudnak visszacserélni. De, ha meg is próbálják, kiderül, hogy nem sikerül vagy csak igen nagy tolerancia magára erőltetése árán. Hogyan lehet(ne) ezt kivédeni?

Az emberi pszichében van egy (többé-kevésbé) 2 éves határérték. Kábé két év kell ahhoz, hogy a kötődés fellazuljon az elviselhetőségig, például élettárs, közeli rokon idő előtti elhalálozása, vagy egy nem kívánt elhagyás után. Körülbelül két év kell ahhoz, hogy egy bűnözőt az elzárás megreformáljon, ha erre különben van hajlama. Éppen ez az oka annak, hogy a szakemberek gyűlölik a 12-18 hónapos tényleges elzárást (amit se a bírók, se a jogalkotók nem értenek meg), mert csak arra jó, hogy az öreg fiúktól jobban megtanulják a „szakmát”, de nevelő hatást nem vált ki. Ugyanígy két év kell ahhoz, hogy megszokjunk, illetve „magunkévá tegyünk” egy idegen kultúrát. Ha ez bekövetkezik, akkor mondhatjuk, hogy a kocka el van vetve.

Nagyon sokan úgy gondolják, hogy havi 100.000 forintból nem lehet megélni se, nemhogy családot alapítani. Kimennek az ötszörös fizetést ígérő nyugatra azzal a szándékkal, hogy kicsit megszedik magukat, és utána visszajönnek. Ha ezt két éven belül megteszik, nincs semmi probléma, ha öt év után jut eszükbe, hatalmas meglepetés fogja őket érni. hazaérve azt veszi észre naponta százszor, hogy odakint ez nem így van, odakint ez jobban van megoldva. Ráadásul semmi sincs a helyén, annak idején ez nem így volt, stb. Semmi más nem történt, mint konfliktus helyzetbe kerül a régi és az új kultúra. Hogy pontosan mi, hogyan van, és melyik a jobb, ez most nem téma. Téma az, hogy konfliktus helyzet alakult ki. Emberünk visszajön, mert nem érzi kint jól magát, hazaérkezik, és itthon se érzi jól magát. Elszakadtak a gyökerek, de új gyökerek nem fejlődtek ki helyette. Hogy ez kit milyen mélyen érint az egyénileg változó, de tökéletesen senki se immunis. Mit lehet tenni.

Ez a helyzet nem áll elő akkor, ha a kivándorló évente kétszer-háromszor hazalátogat 1-2 hétre karácsonykor, húsvétkor, a szülő születésnapjára, stb. Ezt kell tehát lemásolni. De ez csak az első akadály. A kint született, és iskoláit ott elkezdő gyerekek megpecsételik az egyén sorsát, mert elzárják a visszatérés útját.

Ha ezeket a sorokat végigolvastad, tudhatod, sorsod a saját kezedben van, de még egy dologra felhívom a figyelmed. Amikor a jövődet tervezed nagy hiba a pillanatnyi igényeidből kiindulni, azt kell figyelembe venned, hogy mi lesz 30-40 év múlva az igényed, és arra kell felépítened az elképzeléseidet. És ne feledd, rövid ideig vagy fiatal, néhány évtizedig tart az aktív élet, de nagyon hosszú az öregkor, amikorra a tűrésképességed alaposan lecsökken.

___________________________________________________________

Folytatás azoknak, akik sose próbálták, és sose fogják megpróbálni az emigrációt.

Erről nemigen van szó, mert az „eredmény” többnyire észrevétlen, vagy mással magyarázható. A legtöbben Angliába távoztak, becslések szerint 300.000 ember. Jó döntés, ha már mindenképpen világot akar valaki látni, mert élete hátralévő részében nem sok haszna van abból ha svédül, norvégül, vagy éppen hollandul tanul meg beszélni. És akkor beszéljünk erről! Megtanul? Verd ki a fejedből, hogy felnőtt fejjel meg lehet tanulni angolul. Örökké magadon hordod a bélyeget, hogy bevándorló vagy és mert nem bírod úgy a nyelvet, mint az ott születettek, megítélésed nyelvtudásodon keresztül történik. Gyengén fejezed ki magad, nyilván csökkent a szellemi képességed és így is bánnak veled (kivételt képez, ha olyan szakmában dolgozol, ahol az alkotásod árulkodik képességeidről). Ez ellen egy darabig próbálsz harcolni, de hamarosan belátod, hogy hasztalan. És itt nincs vége a történetnek, mert ezt a szellemi leértékelés meghozza az „eredményét” pszichésen mélyen sérültté válsz. Gondolkozz el rajta.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ online

A gluténmentes ez meg az, de maga a glutén szó is divatossá vált az utóbbi időben. A kicsit tudálékosabbak annyit árulnak el, hogy ők lisztérzékenyek. Szent Isten, mi mindenre érzékeny már az emberiség! De ha rákérdezel, kiderül, alig tudja néhány ember miről van szó, és a tudatlanság szüli a téveszméket. – Tehát, gluténnek hívják a gabonában lévő fehérjét. na és, mik a tévhitek?

A glutén hizlal: Nem a glutén hizlal, hanem a kalória, függetlenül attól, hogy mivel viszed be a gyomrodba. Sőt, sok esetben a gluténmentes kenyér kalória tartalma 30 százalékkal magasabb, mint a normál kenyérnek. más gluténmentes ételekben több a cukor, ami persze valóban hizlal.

A glutén egészségtelen: Simán hülyeség. Inkább egészséges, mert a glutént tartalmazó teljes kiőrlésű lisztben B vitaminok, cink és vas van. A gluténmentesség okozhatja ezek hiányát. tehát a glutén inkább egészséges, mint egészségtelen.

Nyugati felmérések szerint a népesség kevesebb mint egy százaléka gluténérzékeny, ennek ellenére jóval többen fogyasztanak gluténmentes élelmiszert. Felmerül a kérdés, divat vagy hipohondria?

A valóban gluténérzékenyeknél a glutén a vékonybél bélhártyájának bolyhait károsítja, és ezzel meggátolja a tápanyag felszívását. Az (autoimmun) betegség szimptómái közé tartozik az ájulás, hasmenés, ízületi fájdalmak, és terméketlenség bekövetkezése. Aki ilyeneket észlel önmagán, annak orvoshoz kell fordulni, hogy bizonyosságot szerezhessen állapotáról.

A glutén rákot okoz: Erre nincs semmi bizonyíték, és nélkülöz minden logikát, végül is az emberiség 10 ezer éve fogyaszt gabonát. Viszont az érzékenységet kiváltó vékonybél anomália vezethet bélrákhoz, de nem a glutén fogyasztás miatt.

Tény, hogy a népesség egyre érzékenyebb, jóformán mindenre. Valójában egyre kényelmesebben, de egyre egészségtelenebbül élünk, ami köztudott, de nem teszünk ellene semmit.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________

Tibor bá’ online

Az emberiség számára a múlt század harmincas évei kezdték meghozni a baktériumok okozta betegségek elleni, egyre hatásosabb fegyvereket, akkor kezdődött ugyanis az antibiotikumok felhasználása a gyógyászatban (kivételt képez az Ehrlich-Hata 606, vagyis a Salvarsan). Az antibiotikumok előtt a betegség leküzdésére nem volt más mód, mint a beteg immunrendszerének segítése a maximális erőkifejtés elérése végett. Magyarul, ágynyugalom, optimális étkezés, jó levegő, megfelelő külső hőmérséklet, stb. Ez azonban sok esetben, főleg gyerekeknél és időseknél édeskevés volt. Ezen a helyzeten az antibiotikumok gyökeresen változtattak. A II. vh-t. követően egyre másra állították elő a korábban még remélni se mert, hatásos antibiotikumokat, amit az emberiség gyorsan megszokott. A korábban félelmetes betegségnek ismert kórok, mint például a tuberkulózis, aminek még az említése is borzalmakat okozott, egy csapásra gyógyíthatókká váltak. Egy idő után nem csak az emberek kezdték fogyasztani az antibiotikumokat, mint a cukorkát, de a nagyobb haszon érdekében az állattartók is. Ráadásul nem beteg állatok meggyógyítására, hanem az egész állomány megbetegedésének a megelőzésére, vagyis ha kellet, ha nem, a takarmányba folyamatosan bekevertek sok millió tonna antibiotikumot. Ennek eredménye lett az, hogy egyes baktérium törzse rezisztenssé váltak bizonyos antibiotikumokkal szemben. Sebaj, a gyógyszeripar egyre-másra állította elő az újabb és újabb antibiotikumokat. Mára azonban már ott tartunk, hogy egyes baktérium törzsek mindenre rezisztensek, ami azt jelenti, ha egy ilyennel megfertőződsz, az orvos tehetetlen a betegségeddel szemben, magyarul, az életed az „isten” kezében van. Ezen helyzet kialakulása vezetett oda, hogy a WHO figyelmeztetést tett közzé „Globális antibiotikumokkal szembeni rezisztencia” címen (World Health Organization report on global antibiotic resistance). Ezek szerint ez a veszély nem csak a szegény, elmaradott országokra leselkedik, mert a fejlett, kiépített egészségvédelmi rendszerrel rendelkező országokra is érvényes. Ez tehát nem sci-fi, hanem élő valóság. A figyelmeztetésben szereplő legnagyobb veszélyt a következők jelentenek:

Tuberkulózis: Már az ötvenes években sikeresen gyógyították a gümőkórt isoniazid és rifampicin antibiotikumokkal. Mára azonban a tbc bacilus totálisan rezisztens, nem csak ezekre, de a többi, szóba jöhető, antibiotikumra is, jelentették Indiából. Dél Afrikában a tuberkulózisban szenvedőket hazaküldik a kórházakból, mert nem tudnak velük mit kezdeni. Valamikor a tuberkulózisnak „morbusz hungarikusz” volt a hazai beceneve, mert tömegesen pusztította a népességet. Lefolyása hosszú, de majd biztos halállal végződik. A fertőzés elkerülhető egészséges körülmények biztosításával. Nedves, hideg, dohos lakások, por, piszok, alkoholizálás, dohányzás elkjerülése már sokat jelent a megelőzésnél.

Gonórrhea: A „népszerű” kankó az egyik legismertebb és legkellemetlenebb nemi betegség (újabban szexuálisan terjesztett a jelzője). A penicillin felfedezése után egyetlen injekcióval volt gyógyítható. terjedését elősegítette, hogy az emberek nem szívesen vallották be. Magyarországon Rákosi kiirtotta, mert szigorú előírás szerint a fertőzött betegnek kötelező volt közölni kivel közösült a panaszok jelentkezését megelőző egy hét alatt, akit aztán hatósági szigorral behívtak a rendelőbe. Mára azonban a gonokokuszok olyan fokú rezisztenciára tettek szert, hogy már csak egyetlen egy antibiotikum, a ceftriaxon gyógyítja, de már ennek is csökken a hatékonysága.

Klebsziellák: Mára teljesen jelentéktelen baktériumokká váltak, bár gyakori eset, hogy tüdőgyulladást okoz (valamint húgyúti fertőzést, agyhártyagyulladás). A tüdőgyulladás hajdan volt halálos betegség, az antibiotikumok korára teljesen megszelídült, mert könnyen és jól volt gyógyítható (bár az orvosok mindig komolyan vették). Újabban viszont rohamosan válnak rezisztenssé, ráadásul a fertőzést főleg kórházakban lehet megkapni.

Tífusz: elleni küzdelem sikeres volt a vakcina bevezetése után. A harmadik világban azonban még ma is több mint 20 millió embert fertőz meg évente. Viszont a globalizáció miatt ezek a fertőzések könnyen jutnak át a fejlettebb országokba elsősorban ételek útján. Az USA-ban évente kb. 5000 esetet regisztrálnak. Korábban a betegség antibiotikummal könnyen volt kezelhető, de ez már a múlté. Egyre több rezisztens, sőt többszörösen rezisztens törzsek bukkannak fel. Tekintve, hogy hatásos vakcina létezik, mielőtt elmentek Thaiföldre egy kis extra szexelés végett, okosabb ha az ártatlan gyümölcssalátát csak akkor eszed meg, ha még idehaza beoltottak tífusz ellen.

Szifilisz: A dédapák rettegett betegsége, a vérbaj, igen jól volt kezelhető antibiotikumokkal. Ez kissé megváltozott, mert már léteznek rezisztens törzsek, ha egy ilyet kapsz el, kellemetlen helyzetbe kerülhetsz. Persze a tisztességes házaséletet élők nincsenek veszélybe, de…. hadiállapotok alatt a nők nem mindig azzal közösülnek, akivel akarnak. Ezt érdemes fejben tartani.

Diftéria: Hajdan volt rettegett gyerekbetegség kórokozója már mutatja a rezisztencia jeleit. Mivel létezik rá oltás, legyen rá gondod, hogy gyermekeidet beoltatod.

Mit tehetünk? Mivel az egész átkozott helyzetnek főleg a „húsgyárak” az okai, ha teheted, fogyassz organikus, azaz kistermelőtől származó húst és hústerméket. Tömeg gyártott hústerméket mindenképpen ajánlatos elkerülni. [Kekeckedők részére ez az eredeti szöveg: Avoid eating animal products that come from factory farms, or only eating organic, grassfed meats, is the best way to avoid consuming the antibiotic residue in our food supply.] Amit még tehetünk: gyakori kézmosás, és általános tisztaság, csak igen indokolt esetben megejtett beteglátogatás.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
________________________________________

Tibor bá’ online

A rákos sejtek pont olyanok, mint az egészséges sejtek azzal az apró különbséggel, hogy imádnak szaporodni. A korlátlan sejtszaporodásból egy csomó, azaz daganat lesz, de a halált sose maga a daganat okozza, hanem a titokzatos „állapot”, ami mind a mai napig megmagyarázásra vár. Ha ez a szaporodási mánia nem megakadályozható, akkor a közeli halál abszolút bizonyosság. Ha a daganat sebészetileg kivágható, gyógyulásról beszélhetünk. Csakhogy nem lehet mindent kivágni. Akkor pedig mit lehet tenni? Ami megöli a rákos sejtet, az megöli az egészségeset is. Ami nem öli meg az egészséges sejtet, az nem öli meg a rákos sejtet se. Logikusnak tűnhet a rákos góc három, egymástól 120 fokra elhelyezkedő forrásból érkező radioaktív sugárzással való kiirtása, mert ebben az esetben az összes egészséges sejt a halálos dózisnak „mindössze” harmadát kapja, de ezt könnyű leírni, annál nehezebb megvalósítani. Talán ezért, de úgy tűnik inkább másért, a kemoterápiát favorizálják az onkológusok, de csak a betegeken, ha maguk rákot kapnak, eszük ágában sincs alkalmazni önmagukon.

Az kemoterápia egy rendkívül súlyos „gyógymód” tulajdonképpen a szervezet szándékos mérgezése olyan dózissal, ami némileg a halálos mennyiség alatt marad, de csak egy pinahajszállal. Ennek megfelelően a kemoterápia alatt álló beteg gyakorlatilag haldoklik, rettenetesen rosszul érzi magát, és ez hetekig tart. Ezzel nem lenne túl nagy baj, ha garantálná a gyógyulást, de garantálja?

Dr. Peter Glidden most lerántotta a leplet a valóságról, beszámolt arról, hogy egy 12 éven át tartó megfigyelés eredménye azt mutatja, hogy a kemoterápiának alávetett betegek mindössze 2,1 százaléka (USA), illetve 2,3 százaléka (Ausztrália) gyógyult meg. A betegek közel 98 százalékánál teljesen hatástalan volt. Sok szenvedés a semmiért! A jelentés erre nem tér ki, de én feltételezem,, hogy az a 2 százalék esetleg kemoterápia nélkül is meggyógyulhatott volna, mondom feltételezem.

Felmerül az emberben a kérdés, de akkor miért alkalmazzák? Dr. Glidden szerint az ok egyszerű, mint oly sok minden másnál is, a valós ok a money. A kemoterápia sokáig tart és igen drága „gyógyszert” kell alkalmazni, ami a gyógyszergyáraknak kurvára megéri. Az USA-ban úgy megy a dolog, hogy az orvos megveszi a kemikáliát 5000 dollárért, amit 12.000 dollárért ad át a betegének.

Hogy ez Magyarországon miként történik, azt nem tudom, de van egy analógia, amivel kapcsolatban van saját tapasztalatom. Térd ízületi panaszokkal felkerestem az SZTK reumatológusát, aki megállapította a térdízület előrehaladott kopását. És mit lehet tenni? – tettem fel a logikus kérdést. – Van egy gyógymód, de az sokba kerül. – közölte velem a reumatológus. De kit érdekel a pénz, ha a lépcső és lejtőn lefelé kínszenvedés a lépkedés. Tehát? Van itt egy injekció, amit be kell juttatni a térdízületbe, még hozzá hetente egyet-egyet 5 héten át, de ennek 10 ezer forint darabja. vagyis a kúra 100 rongy. Nekem tehát át kellett nyújtanom a 100.000 forintot az orvosnak, aki megvette a szükséges 10 ampullát, nem tudom mennyiért, de egészen biztos nem 100.000 forintért.

Akit érdekel, annak elárulom, hogy ez a kúra bevallottan csak 6 hónapra hatásos, aztán lehet ismételni. esetemben egy napig se volt hatásos. L Akit érdekel Dr. Peter Glidden videója íme: http://youtu.be/XdLyMhNdeSc

_______________________________________________________
_______________________________________________________
_________________________________________

Tibor bá’ online

Akinek kellett bizonyíték arra, hogy civilizációnk gyors ütemeben hanyatlik, az ma este megkaphatta. Egy transzvesztita nő, Krisztus arcra maszkírozva, szakállal és bajusszal, ami az én konzervatív felfogásom szerint egyenesen hányingert rám hozó szerelés, csak az isten tudja ki számára szexis öltözékben hatalmas fölénnyel nyerte a dalversenyt. Minden szavazatnál képbe hozták az „énekesnőt”, aki ezt ocsmány meglepetéssel metakommunikálta a kamerába. Ez a fazon Madách római jelenetébe illett, már pedig akkor a dicsőséges Római Birodalom végnapjait élte. A jelenséget én az európai dekadencia bizonyítékának fogtam fel. Nagyon érdekelne, hogy csak én látom-e így?

______________________________________________________
______________________________________________________
_______________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Így hívták a rendőrt anno, biztos úr. Nem volt probléma beszélgetni vele, mert mindenki tudta, mi a megszólítása. Biztos úr kérem jöjjön, mert valaki hangosan kiabál a cukrászdában. Aztán néhány évtizeddel később „rendőr elvtárs” lett a megszólítás. Ezzel se volt semmi baj, bár lehetett volna. Ugyanis a 45 előtti rendőröknek rendszáma volt, amit elől hordtak a nadrágszíj csatjukon. Ha valami nem stimmelt a szám alapján lehetett panaszt tenni. Ez Rákosi/Kádár alatt nem volt lehetséges. Az meg eléggé hülyén hangzik, ha megkérdezem az intézkedő rendőrt, hogy hívják. Ez az anomália máig fenn maradt, azzal a különbséggel, hogy nem létezik „hivatalos” megszólítás. A biztos úr nem csak kiment a divatból, de a mai 30 év körülieknek fogalmuk sincs mit jelent. Így tehát nem szólíthatom meg, de akkor hogyl? Rendőr bajtárs? Vicces kezdeményezés, miért lenne a bajtársam? Rendőr úr? Ez meg kifejezetten nevetséges. Hé, maga? Abszurd.

A nénikémnek, aki már rég nem él, és aki a monarchia idején kezdte a szocializálódást, nem volt problémája élete végéig, mert az ő fejében el volt rendezve, kit hogyan szólítson meg. Tudta ki az úr, ki a nagyságos úr, méltóságos úr, kegyelmes úr, ő-méltóságos úr, reverendiás uram. Kinek jár a nagyságos úr, nagyságos asszony megszólítás. Kinek kell úgy címezni, hogy „szépreményű Balogh Klárika kisasszonynak”. Esetleg a szomszédnak „Galambosné asszony, már elmúlt 10 óra, hagyja abba a porolást.” Polgári család sarja „fiatalúr” volt, esetleg „öcsém uram” ha a megszólító se volt akárki. Ha kábé azonos korú volt, akkor „komámuram”. A munkanélküli naplopók foglalkozása „magánzó” volt, akik egymást „kérlek alássan” kifejezéssel szólították meg. A kérvényeket úgy volt tanácsos kezdeni, hogy „Azzal az alázatos kérelemmel fordulok a kegyelmes úrhoz”.

Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy mindenki úr, ami gyakorlatilag felváltotta az elvtársat, de már piszkosul le van járatva. A napokban hallottam valakit előadni, hogyan támadta meg három cigány a mulatóhelyen „a harmadik úriember egy vasvillával jött nekem”. Hát ha már egy belőtt cigány a vasvillával „úriember”, aki tényleg itt lenne az ideje, hogy kiigazodjunk.

A nyelv olyan, mint a használói. A társadalomban káosz uralkodik, a jövő bizonytalan, az emberek még bizonytalanabbak. Hódít a tegezés, és ha lenne rá idő, minden más (ön, maga, tetszik) elsorvadna, de semmi sincs a helyén. A véleményformálók nálunk az első számú gazemberek, akiket a kutya se hajlandó követni. Tanulatlan szarháziak gazdagodnak és azt hiszik, hogy egy-két tucat angol szó használata (fíling, kászting, topik) helyettesíti a gyerekszobát, amiről azt se tudják mit jelent, mert olyan világban élünk, ahol mindenki annyit ér, amennyije van.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
___________________________________________

Tibor bá’ online

Elképesztő, hogy államközi szinten Washington képes hazudni szövetségeseinek, miközben tudnia kell, hogy ott is vannak szakemberek, akik tökéletesen képben vannak. Tény az, hogy ma már az egész világ mainstream médiája harsogja, hogy az USA képes ellátni Nyugat Európát palagázzal, amennyiben az oroszok elzárnák a gázcsapot (stated). Sőt, akár gázcsap elzárás nélkül is, tekintve a palagáz kitermelés nem várt felfutására. Ezzel azonban van egy kis hiba. A robbantásos gázkitermeléssel a Shell és a BP felhagyott, mert „nem gazdaságos”. Shell próbálja eladni a kutatási jogait mintegy 700.000 hektáron, hogy csökkentse a vesztességeit. (out).

A palagáz helyzetet a veterán energia szakértől David Hughes így jellemezte: A palagáz kitermelés Amerikában gyorsan felfutott, az össztermelés 40 százalékáig. A csúcskitermelést azonban 2011 decemberére elérte, azóta az 5 főkitermelő terület kitermelése csökkenő fázisba zuhant. A termelés fenntartása érdekében hatalmas tőkeinjekcióra van szükség. A több mint 7000 új kút fúrása évente 42 milliárd dollárt emészt fel. Miközben 2012-ben a palagáz értékesítéséből mindössze 32,5 milliárd térült meg. Ez közel 10 milliárd vesztesség.

Ebből az következik, hogy tanácsadói Obamának nem fedték fel a valóságot, vagy Obama hazudott szövetségeseinek. Valószínűleg ez utóbbi a valóság.

A másik nem elhanyagolható probléma, hogy Amerikából nyugat Európába gáz csak cseppfolyósított állapotban szállítható. Ehhez az infrastruktúrát kialakítani (kikötő létesítmények mind a két oldalon) se nem könnyű, se nem olcsó feladat. De ha megvalósulna, az export szállítmányok felnyomnák a hazai gázárakat. Miközben Nyugat Európának is jóval többe kerülne az amerikai cseppfolyós gáz, mint az orosz importgáz.

Az EU gázigényének 30 százalékát az orosz import elégíti ki. Szétbontva országokra: Franciaország szükségletének 14 százaléka, a német szükséglet 27 százaléka, míg az olaszok szükségletének 36 százaléka érkezik az oroszoktól. Viszont Finnország és a Baltikum országainak ellátása 100 százalékban az oroszoktól függ.

Valójában az EU-nak nincs reális alternatívája az orosz gázzal kapcsolatban, főleg mert a németek úgy döntöttek, hogy leállnak az atomreaktorokkal.

Mindent összevetve az orosz gáz felváltása amerikai palagázzal egy hatalmas humbug.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________

Tibor bá’ online

Az emberiség történelmében, egészen pontosan legalább 800.000 éve nem volt a légkőr széndioxid koncentrációja 400 ppm, amit most sikerült elérnünk egy teljes hónapon keresztül, minden egyes nap. Az áprilisi átlag 401,33 ppm volt. A méréseket az 1950-es években Charles Dacid Keeling kezdte el a Hawaii Mauna Loa vulkán tetején. Jelenleg a fia folytatja a méréseket. Jegyezzük meg azok részére, akik nem tudnák, az ipari forradalom kezdetén 280 ppm volt a CO2 koncentráció. 2014 áprilisában sikerült átlépnünk a 400 ppm határt. A mérések kezdetén 316 ppm-et mért Keeling. Kezdetben a növekedés jóval 1 ppm alatt volt évente, ami most, már 2 és 3 ppm/év között van. A kutatások kiderítették, hogy az elmúlt 800.000 évben a CO2 koncentráció sose lépte át a 300 ppm értéket.

És akkor a héten Washington is megszólalt. Ezek szerint az amerikai kormány elismeri, hogy az országot a főleg ember által okozott klímaváltozás sújtja. Vagyis a klíma szkeptikusok most már végképp befoghatják a szájukat, mert az USA hivatalosan is elismeri a globális felmelegedést.

Aki kíváncsi a laikusok számára is plasztikusan érzékelhető grafikonra, az tekintsen rá az alábbira, ahol az Északi-sark jégmezőinek mértékét láthatjuk, illetve annak változását a nyári minimum és a téli maximum között.

 A vastag vonal az 1980-2000 közötti értékek átlagát adja, a szaggatott vonal a legmelegebb (2012) év adatait köti össze. Ezekhez viszonyítva láthatjuk a halvány vonalat, ami a jelenlegi (2014) év méréseit köti össze. A többit a fantáziátokra bízom.  – Az alábbi kép a Sandy hurrikán rombolását mutatja be, ami egy kicsit észre térítette az amerikai klíma szkeptikusokat.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Februárban lejárt a jogosítványom, ezt megelőzően elmentem a körzeti orvoshoz, akit lehet, hogy már egy ideje „nemzeti családi felcsernek” neveznek és elsötétített üveg mögött kell ülnie, hogy ne lehessen látni mit tesz-vesz, de az is lehet, hogy kizárólag Lázár János nevezheti ki őket, ha le tudják írni a nevüket rovásírással, lóháton, hátrafelé nyilazva.

A körülírt általános orvos (nulla szakvizsga) közölte velem, hogy mivel cukorbeteg vagyok, csak úgy vezethetek, ha átesek egy szakorvosi vizsgálaton, amit esetemben egy diabetológus végez el. Mi ebben a logika? Semmi, de ott fenn a Nemzeti Belügyben, ahol kilóra gyártják a rendeleteket, ezt nem tudják. Ugyanis az inzulinfüggő, vagyis az igazi cukorbetegek, ha picivel több inzulint nyomnak be magukba, túl alacsonyra csökkenthetik a vércukrukat, ami ájulással, sőt akár halállal is járhat. Csakhogy én nem vagyok igazi cukorbeteg, én „csak” inzulin rezisztenciában szenvedek. Sejtjeimnek nem elégednek meg normál mennyiségű inzulinnal, stb. stb. De én képtelen vagyok hipóglikémiába esni, azaz ájuláshoz vezető alacsony vércukorszintbe. Ezt mindenki tudja, csak az nem, aki a rendeletet megalkotta. Én tehát vezetés közben nem veszíthetem el az eszméletemet, mert 3 zsemle helyett csak egyet ettem meg reggelire. Akkor pedig a volán mögött ülve nem veszélyeztetem a társadalmat. Szóval kaptam egy beutalót a diabetológiára.

Vidáman mentem a rendelőintézetbe, mert ez csak egy tök felesleges rutin vizsgálat. Ott viszont meglepetés ért, mert sorba kell állni, illetve ülni. Lényegében május 5. előtt nem tudnak fogadni. Ez van, ezt kell szeretni. Pontosabban mi is van? Túl vannak terhelve, kevés az orvos. Magyarország jobban teljesít a kivándorlásban. Nemzeti megoldás? Természetesen van. A kevés orvost terheljük le totálisan felesleges dolgokkal, például az én kivizsgálásommal. Miközben 3 hónapon át jogosítvány nélkül vezettem, dupla xanax bevétele mellett, mert folyamatosan rettegtem az igazoltatástól.

Tegnap végre eljött a május 5. én pedig megjelentem a diabetológus színei előtt. Megkérdezte mennyi reggel a vércukrom, mennyi a HgA1C értékem, milyen gyógyszert szedek és mennyit, mennyi a testmagasságom és a tömegem. Ezeket mind leírta, mint a vizsgálatának az eredményét. A végén aláíratta velem, hogy tudom mi az a hiopogliklémia, és tudom, mit kell tennem, ha elkap. majd a lap legalján közölte, hogy szerinte vezethetek. – Csak azt nem értem, ezt az igazolást miért vették ki a családorvos kezéből? Egy orvosi diploma kevés annak megértéséhez, hogy a diabétesz 1 és a diabétesz 2 nem egyenlők egymással.

Erre ma reggel felhív a volt osztálytársnőm, mert valakinek el kell panaszolnia. Mit? Golyvával szarakodik, elküldte az orvosa laborra, hogy az állapotára jellemző enzim mennyiségét megállapítsák. A vizsgálat eredményét ki fogják küldeni. Eltelik egy teljes hónap, semmit nem küldenek. Reklamálás. Nem tudják elvégezni a vizsgálatot, mert elfogyott a megfelelő reagens. – Hát rendeljenek. – Nem tudnak rendelni, mert nincs pénz, és a második kétharmad után, nem is lesz. – Rendeljen a kedves beteg, ha életben akar maradni. – Én rendeljek (így a barátnőm) ötven évig fizettem a járulékot, hová lett a pénz? – Hová lett, hová lett, kellett a jobban teljesítéshez. – Tényleg? Jó lenne tudni, hogy a stadionépítőkön kívül ki teljesít még jobban? Hülye kérdés, hát Orbán Viktor, már harmadszor miniszterelnök. És még hányszor lesz! 😀

__________________________________________________________
__________________________________________________________
_____________________________________________

Tibor bá’ online

Kezdetben volt az emberi agy átmentése egy gigantikus Winchesterre, és akkor ugye ezzel létrejött a halhatatlanság (amíg a Winchestert életben tartják). Ezt azonban sokan a sci-fi birodalom örökös tagjának tartják, ami soha se valósulhat meg. Sebaj, van újabb jelölt.

Egy új felfedezés (study out today) ismertet egy olyan protein molekulát, amelyik genetikai szinten visszafordítja az öregedést. A tanulmány szerint a GDF11 protein kísérlet folyamán „csodát” művelt. A GDF11 proteint növekedési tényezőnek hívják, ugyanis ez a molekula rákapcsolódik egy őssejtre és utasítást ad nekik, hogy ez a Jolly joker szerepét felvállaló sejt mivé változzon át. Az elvégzett kísérlet szerit egy kiöregedett egér szívének megkeményedett (hipertrófiás) izom sejtjeit felváltotta fiatal izomsejtekre. [Szúrjuk közbe, hogy az örege emberek halálát igen sok esetben a szívelégtelenség okozza, vagyis a bal kamra hipertrófiája.]

A kísérlet előremutatása szerint várható, hogy a közeljövőben a kellő tőkével rendelkező vén faszok életét meghosszabbítsák néhány évtizeddel. És akkor a posztomat itt be is fejezhetném, de ez a lehetőség bennem gondolatokat ébreszt.

Már volt szó az öntudat és az elmúlás irreleváns relációjáról. Valamint közösen töprengtünk, hogy mi lehet az élet célja? Pusztán az intelligencia megjelenése aligha, hiszen már megjelent személyünkben (ezt ne vegye mindenki magára 😀 ) De mi van, ha azon kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a halhatatlanságot?

____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ online

A CIA megbuktatta az ukrán elnököt, betette saját emberét, cserébe Putyin elfoglalta a Krím-félszigetet. Ezeknek következtében Ukrajnában polgárháborús veszély állt elő. Miért?

1)   Amerika egyre inkább be akarja keríteni Moszkvát.

2)   Háborús helyzetet generál Ukrajnában, ami évekig fennállhat és jelentősen meggyengítheti az oroszokat.

Putyin mozgástere: Putyinnak nem kell Ukrajna, bár rá kényszerülhet, hogy a keleti résszel csináljon „valamit”. Közvetlenül (a fenyegetésen kívül) nem akar harcba bocsátkozni. van neki annyi esze.

Mind Washington, mint pedig Moszkva ügyel arra, hogy közvetlenül ne kerüljenek egymással szembe, mert az III. vh.

Mik a lehetséges kibontakozások?

___________________________________________________________
___________________________________________________________
_________________________________________

Tibor bá’ online

Véleményem szerint egy férfinek társadalmilag elfogadható módon (tehát nem ráfütyüléssel az utcán) kell jelezni egy nő felé, hogy vonzónak találja, és rajta nem múlik a kapcsolatfelvétel megjósolható kimenetellel. Erre egy nőnek válaszolni kell igennel vagy nemmel, elfogadott metakommunikációs nyelven. Ezzel a férfi vagy szabad utat kap, vagy nem. A nemet azonnal, és mindenféle reagálás nélkül tudomásul kell(ene) venni.

Valójában az történik, hogy nem lehet találni a földön olyan nőt, akinek nem kellett még elszenvednie olyan férfit, aki nem hajlandó megérteni/észrevenni a célzást: „apukám, nem kellesz”. Ilyen esetben a nők nem lépnek be a beszélgetésbe, másfelé néznek, vagy éppen elhagyják a helyszínt. Azonban Ádám népe rendszerint nem hagyja magát levakarni, a finom metakommunikációt nem akarja megérteni. Ilyenkor a nő tehetetlen, mert igen veszélyes lehet, ha explicit megmondja a véleményét. Erre a maszkulin óriás taktikát vált, és tolakodó udvariasságról átvált vulgárisba: „mit játszod meg magad anyukám.” sztereotípiákra.

El nem tudom képzelni, hogy ezek a férfiak honnan a fenéből veszik ehhez a bátorságot, és miből gondolják, hogy ez elfogadható? Sajnos játékfilmek gyakran mutatják be a „szerelmes” férfit, aki folyamatosan üldöz egy nőt „szerelmével”, ami lehetőséget ad a forgatókönyv írójának néhány humoros jelenet összehozására. A felnövekvő generációk ebből arra következtetnek, hogy ez a norma. Egy nőt addig kell üldözni, amíg be nem adja a derekát. Nonszensz! Nem segít a helyzeten bizonyos, közszájon járó, mókás megfogalmazások, mint például: Ha egy úrinő azt mondja, hogy NEM, akkor talán, ha azt mondja, hogy TALÁN, akkor igen, ha azt mondja, hogy IGEN, akkor nem úrinő. Ugyanis ebből az vehető ki, hogy a nők „kéretik” magukat. Egy női nemet nem kell komolyan venni. Persze, hogy nem, ha ilyen vicceket mesélnek egymásnak a férfiak: Gyere be hozzánk Kata – nem megyek – Kata gyedre be, ha mondom – nem megyek – Gyere már, ígérem nem baszlak meg – akkor meg minek mennék? Miközben a valóság ennél nem lehet távolabb. Egy nő nem azért „megy be” hogy megbasszák, ezt csak azok a férfiak hiszik, akik egy nőt kizárólag ezért „hívnak be”.

A férfiak egyszerűen képtelenek megérteni, hogy egy nőnek előbb érzelem kell, és utána jöhet a szex, mert egy férfinek kizárólag a szex kell, és utána vagy jön érzelem, vagy nem. Ezt G. B. Shaw így fogalmazta meg: Egy férfi számára a szex ára a házasság, míg a nő számára a házasság ára a szex. Csak hát ez a mondás 100éves. Mára ez is felborult, mert egyértelműen kiderült, a szex legnagyobb hibája, hogy nem lehet egyedül csinálni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű, hogy a devizahitelesekkel valamit kell csinálni. Legfőképpen azért, mert az őket sújtó teher még hosszú éveken át folyamatosan fenn fog állni, ami az egész társadalmat kivérezteti. Ennek ellenére a döntés meghozásával pingpongoznak, ide-oda dobálják a labdát, a Kormány a Kúriához, a kúria az Európai Bírósághoz, az Európai Bíróság vissza a Kúriához. Közben mindenki azt mond, amit akar, de a valós tények valahogy eltűnnek a szemek elől. „A bankárok szemetek, az adósok jól át lettek verve.” – De ki hallott már az OTP Bank óvatoskodásáról, aminek lényege, hogy minden devizában felvenni szándékozó kölcsönért folyamodóval szóban közölték a következőket: „A folyósított összeg a folyósítás napján érvényes, az OTP Bank Rt. által alkalmazott deviza vételi árfolyamon kerül kiszámításra. A kölcsön törlesztése forintban történik. Az egyes törlesztő részletek forint összegét az OTP Bank Rt. az általa alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján határozza meg.” Majd aláírattak velük egy nyilatkozatot: „Tudomással bírunk arról, hogy a kölcsönszerződésben rögzített deviza árfolyama napról napra változik (euró esetében meghatározott ± 15 %-os sávban, svájci frank esetében pedig bármilyen irányban és bármilyen mértékben), ezért az esedékesség napján megfizetendő törlesztő részlet forint összege előre nem megállapítható. Amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, a devizában megállapított törlesztő részletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet.”

A nyilatkozat szövege nem konyhanyelv, értelmezéséhez alaposan oda kell figyelni, de tökéletesen egyértelmű: a törlesztő részletek akár jelentős mértékben is emelkedhetnek. – Hogy lehet az, hogy erre senki se emlékszik? Hogy lehet az, hogy miután duplájára emelkedett a törlesztő részlet, senki se lapozta át a szerződést, és nem olvasta el azt a nyilatkozatot, amit aláírt? Úgy, hogy az Ember a balsorsáért mindig másokat hibáztat. A sok millió forint kifizetésére, álmaik megvalósítására annyira vágytak, hogy bármit aláírtak volna, saját halálos ítéletüket is. És a bank menedzserek ezzel tökéletesen tisztában voltak, ezt az emberi tulajdonságot lovagolták meg.

A kérdés az, hogy aki ismeri az általános emberi észjárást és kihasználja azt üzleti érvényesülése érdekében, elmarasztalható-e büntetőjogilag? Nyilvánvalóan nem, mert az egész hirdető ipar abból él, hogy  ezt alkalmazva értékesíti a termékeit, az ügyfelektől pedig boldogan zsebelik be az emberek „rábeszéléséből” származó hasznot.

A jövőt senki se láthatja. Elvileg a bankok rá is fázhattak volna, de persze biztosra vették, hogy nem ők fognak rosszul járni. Felmerül a kérdés, elvárható egy banktól, hogy helyettünk gondolkodjon? Ugyanis a bankok gyakorlata még mindig kisebb gazemberség, mint rákos betegeknek méregdrágán eladni olyan „étrend kiegészítőt” amiről az eladó pontosan tudja, hogy szart se ér. Ez esetben a gyógyulás esélye még elméletileg is nulla. És az állam ezt is engedi.

Végül is, ha nem háborodunk fel azon, sőt el hisszük, hogy egyetlen csepp xx mosogatószerrel tízezer tányér lehet megtisztítani, akkor miért háborodunk fel a bankok „eljárásán”, csak azért mert 325 Forint helyett 5 millióval szálltunk be a buliba? Valójában azt kellene eldönteni, hogy hol fejeződik be a korrektség, és hol kezdődik el az inkorrektség.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Az első „szabad” május elseje 1945-ben volt. Ez pár héttel volt az ország „felszabadítása” után, és mert az ellátás vidéken jobb volt, a család Félegyházán tartózkodott. Itt sikerült átélnem életem első május elsejei felvonulását, ami a körülmények miatt eléggé szegényes volt. Lényegében néhány stráfkocsiról leszedték az oldaldeszkákat, és az így nyert meztelen platón népi tánc folyt, a plató szélén pedig virágfüzérek lógtak, többnyire tulipánok. Apámtól kértem némi útbaigazítást, de ő csak legyintett, pedig az egész nem volt jelentéktelen, de hát ő az orosz megszállást nagyon ideiglenesnek tekintette.

5-6 évvel később, túl a fordulat évén, már egyfajta erőfitogtatássá vált a gyakorlatilag kötelező kivonulás. Középiskolás lévén az osztályfőnöknek volt gondja rá, hogy május elsején reggel a gyülekező helyen megjelenjek én is. Különböző táblákat és zászlókat osztogattak szét közöttünk, majd megindultunk a kijelölt hely felé, ami általában valamelyik mellékutca volt a liget körül. Itt aztán megkezdődött a dögunalmas várakozás, ami 2-3 órát is kitehetett, mielőtt minket is rátereltek a Dózsa György útra.

Ahogy telt az idő, egyre inkább gyűlöltük az egészet. A vége a dolognak rendszerint az lett, hogy a transzparenseket bevittük egy kapu alá, és csoportosan leléptünk, még időben ahhoz, hogy kiránduljunk egyet a budai hegyekben.

A rendszer a május elsejei felvonulásokat egyre inkább felhasználta politikai üzenetek közlésére is. Előre az ötéves tervért. Megvédjük a békét, meg ilyenek. 1952-ben Tito láncos kutyává vált, már mint az amerikai imperialisták láncos kutyájává, amit meg is jelenítettek képekben. Gólyalábon csíkos ruhában menetelt Uncle Sam, előtte kutya maszkban Tito láncon, aminek a vége Uncle Sam kezében volt. A jelenet igen szemléletesnek mutatkozott, csak elképesztő propaganda szaggal rendelkezett, és egyáltalán nem hittük, hogy lenne valóságtartalma. Azóta persze megjött az eszem. Most, utoljára Uncle Samnek Ukrajnában lett egy láncos kutyája. Az évtizedek jönnek-mennek, de a dolgok nem változnak.

Kádár alatt a kivonulás már nem volt kötelező, de hatalmas banzájjá változott, akinek volt kedve hozzá, ment magától. Most meg már végképp nem kötelező, ellenkezőleg, az emberek mennek, hogy közöljék a korábban el nem hitt „kommunista propagandának” mégiscsak volt valami alapja.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________