(VM-224) Biztos úr

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab108Így hívták a rendőrt anno, biztos úr. Nem volt probléma beszélgetni vele, mert mindenki tudta, mi a megszólítása. Biztos úr kérem jöjjön, mert valaki hangosan kiabál a cukrászdában. Aztán néhány évtizeddel később „rendőr elvtárs” lett a megszólítás. Ezzel se volt semmi baj, bár lehetett volna. Ugyanis a 45 előtti rendőröknek rendszáma volt, amit elől hordtak a nadrágszíj csatjukon. Ha valami nem stimmelt a szám alapján lehetett panaszt tenni. Ez Rákosi/Kádár alatt nem volt lehetséges. Az meg eléggé hülyén hangzik, ha megkérdezem az intézkedő rendőrt, hogy hívják. Ez az anomália máig fenn maradt, azzal a különbséggel, hogy nem létezik „hivatalos” megszólítás. A biztos úr nem csak kiment a divatból, de a mai 30 év körülieknek fogalmuk sincs mit jelent. Így tehát nem szólíthatom meg, de akkor hogyl? Rendőr bajtárs? Vicces kezdeményezés, miért lenne a bajtársam? Rendőr úr? Ez meg kifejezetten nevetséges. Hé, maga? Abszurd.

A nénikémnek, aki már rég nem él, és aki a monarchia idején kezdte a szocializálódást, nem volt problémája élete végéig, mert az ő fejében el volt rendezve, kit hogyan szólítson meg. Tudta ki az úr, ki a nagyságos úr, méltóságos úr, kegyelmes úr, ő-méltóságos úr, reverendiás uram. Kinek jár a nagyságos úr, nagyságos asszony megszólítás. Kinek kell úgy címezni, hogy „szépreményű Balogh Klárika kisasszonynak”. Esetleg a szomszédnak „Galambosné asszony, már elmúlt 10 óra, hagyja abba a porolást.” Polgári család sarja „fiatalúr” volt, esetleg „öcsém uram” ha a megszólító se volt akárki. Ha kábé azonos korú volt, akkor „komámuram”. A munkanélküli naplopók foglalkozása „magánzó” volt, akik egymást „kérlek alássan” kifejezéssel szólították meg. A kérvényeket úgy volt tanácsos kezdeni, hogy „Azzal az alázatos kérelemmel fordulok a kegyelmes úrhoz”.

Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy mindenki úr, ami gyakorlatilag felváltotta az elvtársat, de már piszkosul le van járatva. A napokban hallottam valakit előadni, hogyan támadta meg három cigány a mulatóhelyen „a harmadik úriember egy vasvillával jött nekem”. Hát ha már egy belőtt cigány a vasvillával „úriember”, aki tényleg itt lenne az ideje, hogy kiigazodjunk.

A nyelv olyan, mint a használói. A társadalomban káosz uralkodik, a jövő bizonytalan, az emberek még bizonytalanabbak. Hódít a tegezés, és ha lenne rá idő, minden más (ön, maga, tetszik) elsorvadna, de semmi sincs a helyén. A véleményformálók nálunk az első számú gazemberek, akiket a kutya se hajlandó követni. Tanulatlan szarháziak gazdagodnak és azt hiszik, hogy egy-két tucat angol szó használata (fíling, kászting, topik) helyettesíti a gyerekszobát, amiről azt se tudják mit jelent, mert olyan világban élünk, ahol mindenki annyit ér, amennyije van.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
___________________________________________

10 gondolat erről: „(VM-224) Biztos úr

  1. ” A napokban hallottam valakit előadni, hogyan támadta meg három cigány a mulatóhelyen „a harmadik úriember egy vasvillával jött nekem”. Hát ha már egy belőtt cigány a vasvillával „úriember”, aki tényleg itt lenne az ideje, hogy kiigazodjunk.”

    Megint rámutat Tibibá egy problémára, örvenedek mert pont rácsodálkoztam magam is erre!
    Ráadásul hasba szúrta az „úriember” vasvillával a nyilatkozót és nem az „úriemberen” múlott, hogy a nyilatkozónak még alkalma maradt nyilatkozni az „úriemberről” (miután fejbe vágták egy korsóval és átszúrták a kezét előtte az „úriemberek” http://www.youtube.com/watch?v=K8ixziLZKGk
    mivel „úriemberek” kaptak 2 -3 éveket… )

  2. Hát igen, az egymásra utaltságot felváltotta a pénzre utaltság, az emberek önmagára utaltsága is felváltódott pénzre utaltságra (ma már izzócseréhez, kerékpár javításhoz, kés élezéshez is szakember kell, kertészkedni szakkönyv, műtrágye és vegyszer nélkül neki sem állnak). Sajnos a pénzhez a többség nem ért (ma már máshoz se nagyon), így a pénzre utaltság elhozta az eladósodottságot. Sajnos jelen helyzetből, ha továbbra is a „könnyű”-t válassza a zemberiség, akkor jön majd az ökölszabály, a teljes társadalmi leamortizálódás. Mert ne feledjük, ma még eszméletlenül alacsony színvonalú társadalmi közösségeink áru és pénzbőségben szenvednek (a hitelhez hozzáférni nem túl nehéz), de ha mindent elherdálunk, és teremtő (termelő, előállító, szolgáltató) képességünk tovább sorvad, akkor nincs tovább…

  3. Meg kell tanulni a jelzéseket, és ha a rendőrt rangján szólítod máris 1 jópont! 🙂

  4. 3:
    Elég rég tanultam meg, úgy 60 éve. És? Őrmester úr?

  5. Hogy szokták mostanság mondani?Hé fakabát,meg itt a yard,meg hé zsarukám.. 🙂

  6. Rangja a bárónak, grófnak, stb. van. Az egyenruhások rendfokozattal rendelkeznek! 😉 🙂

  7. 3.
    Igen, de ha fölé mondod két három rendfokozattal , akkor még jobb.
    Őrmesternek, Főtörzsőrmester Úr!
    Stb. 😀

  8. 6:
    Eredetileg a katonáknak rangjuk volt, amit Rákosiék rendfokozatra változtattak, ergo minimum mind a két kifejezés használható. Valamint a csillagokat orosz mintára csíkokra változtatták.

  9. 8.

    Tibor bá, elhiszem. 😉 🙂

    De amikor én voltam katona, akkor még épp a 65M egyenruha és rendfokozati jelzések voltak többségében rendszerben, párhuzamosan a nem annyira elterjedt 90M egyenruha és rendfokozati jelzésekkel, megkavarva a néha nyomokban előforduló 2000M dolgokkal, ami szinte semmiben nem különbözik a 90M -től, és tesztelgették.

    Az adott mondatot: „Rangja a báróknak és a grófoknak vannak, a katonának rendfokozata.” Nagyon sulykolták a tisztek, és a főtisztek. A tiszthelyettesi állomány (Igaz manapság USA mintára már idehaza is altiszti állománynak hívják.) nagy ívben tett erre is, mint oly sok másra is. 😛

  10. Én egyszer megpróbáltam vitéz úrnak szólítani a szervet.
    Ne tegyétek 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük