Tibor bá’ vissza a múltba online

Így hívták a rendőrt anno, biztos úr. Nem volt probléma beszélgetni vele, mert mindenki tudta, mi a megszólítása. Biztos úr kérem jöjjön, mert valaki hangosan kiabál a cukrászdában. Aztán néhány évtizeddel később „rendőr elvtárs” lett a megszólítás. Ezzel se volt semmi baj, bár lehetett volna. Ugyanis a 45 előtti rendőröknek rendszáma volt, amit elől hordtak a nadrágszíj csatjukon. Ha valami nem stimmelt a szám alapján lehetett panaszt tenni. Ez Rákosi/Kádár alatt nem volt lehetséges. Az meg eléggé hülyén hangzik, ha megkérdezem az intézkedő rendőrt, hogy hívják. Ez az anomália máig fenn maradt, azzal a különbséggel, hogy nem létezik „hivatalos” megszólítás. A biztos úr nem csak kiment a divatból, de a mai 30 év körülieknek fogalmuk sincs mit jelent. Így tehát nem szólíthatom meg, de akkor hogyl? Rendőr bajtárs? Vicces kezdeményezés, miért lenne a bajtársam? Rendőr úr? Ez meg kifejezetten nevetséges. Hé, maga? Abszurd.

A nénikémnek, aki már rég nem él, és aki a monarchia idején kezdte a szocializálódást, nem volt problémája élete végéig, mert az ő fejében el volt rendezve, kit hogyan szólítson meg. Tudta ki az úr, ki a nagyságos úr, méltóságos úr, kegyelmes úr, ő-méltóságos úr, reverendiás uram. Kinek jár a nagyságos úr, nagyságos asszony megszólítás. Kinek kell úgy címezni, hogy „szépreményű Balogh Klárika kisasszonynak”. Esetleg a szomszédnak „Galambosné asszony, már elmúlt 10 óra, hagyja abba a porolást.” Polgári család sarja „fiatalúr” volt, esetleg „öcsém uram” ha a megszólító se volt akárki. Ha kábé azonos korú volt, akkor „komámuram”. A munkanélküli naplopók foglalkozása „magánzó” volt, akik egymást „kérlek alássan” kifejezéssel szólították meg. A kérvényeket úgy volt tanácsos kezdeni, hogy „Azzal az alázatos kérelemmel fordulok a kegyelmes úrhoz”.

Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy mindenki úr, ami gyakorlatilag felváltotta az elvtársat, de már piszkosul le van járatva. A napokban hallottam valakit előadni, hogyan támadta meg három cigány a mulatóhelyen „a harmadik úriember egy vasvillával jött nekem”. Hát ha már egy belőtt cigány a vasvillával „úriember”, aki tényleg itt lenne az ideje, hogy kiigazodjunk.

A nyelv olyan, mint a használói. A társadalomban káosz uralkodik, a jövő bizonytalan, az emberek még bizonytalanabbak. Hódít a tegezés, és ha lenne rá idő, minden más (ön, maga, tetszik) elsorvadna, de semmi sincs a helyén. A véleményformálók nálunk az első számú gazemberek, akiket a kutya se hajlandó követni. Tanulatlan szarháziak gazdagodnak és azt hiszik, hogy egy-két tucat angol szó használata (fíling, kászting, topik) helyettesíti a gyerekszobát, amiről azt se tudják mit jelent, mert olyan világban élünk, ahol mindenki annyit ér, amennyije van.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
___________________________________________