Tibor bá' összes bejegyzése

(3888) Honvágy

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony, többnyire az. A kínkeservvel összekuporgatott útiköltség nem retúrjegyre szólt. A faji, politikai üldözött hogyan jöhetett volna vissza? A pártállam alatt pedig a disszidensre több év börtön várt, ha „tettének” elévülése előtt (5 év) hazamerészkedett.

Miért nem jött öt év után? Most jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. Öt év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: a tejet nyálkás zacskóban vesszük, az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („repül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő repül-repül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való a honlapon található fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, nemrég elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt, – hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis jó negyven éve halt meg San Diego-ban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven -, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tart előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszél, bankárokkal angolul tárgyal, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozik.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrichhel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

De hát akkor mi ez, hazaszeretet, honvágy, nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nosztalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” vagy „hazavágyódás” a fordítás, és mint látható, a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nosztalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

Dr. Hofer másik betegleírásában említést tesz egy „társadalmilag lecsúszott” fiatal vidéki lányról, akit eszmélet vesztett állapotban vittek be a kórházba, élete egy hajszálon lógott. Amikor magához tért, maga körül csupa „siránkozó, jajgató öregasszonyt” látott és nyomban súlyos nosztalgiába esett. Nem volt hajlandó enni, gyógyszereit kiköpte, állandóan sírt, és azt hangoztatta, hogy haza akar menni. Annyira legyengült, hogy a kórház nem tudott vele mit kezdeni, összecsomagolták és hazaküldték. „Hazaérkezve néhány napon belül tökéletesen meggyógyult mindenfajta orvosság nélkül.”

Dr. Hofer arra a következtetésre jutott, hogy a betegség elsősorban fiatal embereket támad meg, különösen azokat, akiket otthonuk elhagyására késztetnek, és akik nehezen alkalmazkodtak idegen emberekhez és szokásokhoz. Az eset diagnosztizálása könnyű. Az áldozat „bánatos arccal lődörög”, lenézi az idegen szokásokat, és nehezen viseli a tréfát. „A vég nélküli bánatosság, a haza örökös szobahozása, a fizikum legyengülése, az érzékszervek eltompulása, a szívritmuszavarok azt jelzik, hogy a betegség teljes erővel tombol.”

Agysebészet a XVII. században természetesen nem létezett, ennek ellenére dr. Hofer úgy gondolta, hogy kellett lenni az agyban egy olyan területnek, ahol az otthon élménye mélyen be volt ágyazódva. Az állandó hazavágyás bekapcsolta ezen agyterületet, amely hatalmába vette az egész testet. Minél többet gondol a beteg haza, annál inkább vált uralkodóvá a test felett ez a specifikus agyterület. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyre-másra törtek a felszínre régi, rég elfelejtett emlékek emberekkel, eseményekkel és helyekkel kapcsolatban. „Ezek a gondolatok oly mértékben vették igénybe az agy kapacitását, hogy más feladatok ellátására nem maradt elég erő. Ez vezet az étvágytalansághoz, és ezért nem képes a szervezet a normál emésztésre. A páciens, amint abbahagyja az étkezést, teste fokozatosan legyengül, és beáll a totális nosztalgia.”

Dr. Hofer kidolgozott egy hatásosnak vélt gyógymódot is, amely szerint opiátok alkalmazása könnyítheti az örökös izgalmi állapotot, de ami a legfontosabb, a beteggel közölni kell, amint jobban lesz, indulhat haza. A legsúlyosabb esetekben egyetlen dolog segít, a beteg haladéktalan hazaküldése.

Miután dr. Hofer leírta a betegséget, orvosok szerte a világban diagnosztizálni kezdték a nosztalgiát, ami hamarosan jól körülhatárolt orvosi esetté vált. Volt olyan orvos, aki azt állította, hogy a betegséget diagnosztizálni tudja csupán a szívverés meghallgatásával. A nosztalgiában elhunyt betegek boncolása után elváltozásokat találtak az agyban, a szívben, a tüdőben, de még a belekben is. Az egyik korabeli orvos szerint a skót duda egyetlen felbúgása elég volt arra, hogy az emigráns skótok elsírják magukat.

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagy fokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3886) Élelmiszerhiány

Tibor bá’ fordítása online

A világ a népszerű élelmiszertermékek hiányával néz szembe – Bloomberg

Írta: Akash Maurya 2022. június 20

A média jelentései szerint az ellátási lánc fennakadásai sértik a globális vállalkozásokat.

89. Útban a 90. felé

Az elmúlt néhány hónapban sok véletlenszerűnek tűnő élelmiszer vadul drágává vagy szokatlanul nehezen beszerezhetővé vált – számolt be vasárnap a Bloomberg, megjegyezve, hogy a vállalkozások nehezen találnak alternatívákat vásárlóik ellátására.

A problémát a megnyúlt globális ellátási láncnak tulajdonítják, amelyben számos tényező – a kedvezőtlen időjárástól és a Covid-19 világjárványtól a geopolitikai feszültségekig és a fellendülő keresletig – hozzájárult a probléma kialakulásához.

Németországban a sörivók üveghiánnyal küzdenek, részben a sör gyártókat üveggel ellátó Ukrajna háborúja miatt. Sajtóértesülések szerint az ország sörfőzdéi, amelyek már most is többet fizetnek az áramért és az árpáért, arra szólítják fel vásárlóikat, hogy vigyék vissza az üres sörös üvegeket.

Az Egyesült Államokban a pattogatott kukorica aggodalomra ad okot a mozilátogatók körében, mivel a gazdálkodók azt fontolgatják, hogy abbahagyják a kukorica termelését a jövedelmezőbb növények javára. A pattogatott kukoricatartók, például poharak és papírzacskók szintén hiánycikké váltak.

A problémák nem kímélték a zöldségeket se. Az ausztráliai salátahiány arra késztette a KFC-t, hogy káposztát tegyen hamburger szendvicseibe.

Az Egyesült Királyságban a McDonald’s-nak paradicsomból két szelet helyett egy szeletet kellett adagolnia, mivel az üvegházak gázfűtésének ugrásszerű költségei miatt kevesebb paradicsom termett.

A gyorséttermi óriáscégnek több országban is le kellett állítania a krumpli értékesítést a lassult szállítás és a globális burgonyahiány miatt.

Eközben a szingapúri KFC éttermek állítólag a krumplit gofrihasszel (fogalmam sincs ez mi) cserélték le.

Kenyában a közösségi média felhasználói a gyorséttermi lánc bojkottjára szólítottak fel, amiért nem használnak helyi burgonyát.

A termékhiány Japánt is sújtotta, ami arra késztette az éttermeket, hogy bizonyos ételeket kihúzzanak az étlapjukról.

Madhav Durbha, a Coupa Software ellátási lánc stratégiáért felelős alelnöke szerint az üzleti vezetőknek újra kell gondolniuk, hogyan és hol termelnek, és honnan szereznek be.

A Bloombergnek elmondták, hogy az új technológiákkal és a jobb tervezéssel csökkenthetik az esetleges késéseket, a bevételkiesést és a „folyamatos tűzoltást” a hiányok kezelésére.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3887) Gondolatok

Tibor bá’ fordítása online

Néhány kemény gondolat Ukrajna után


89. Útban a 90. felé

szerző: Graham E. Fuller,

Washington diadalmas kijelentéseivel ellentétben. Oroszország megnyeri a háborút, Ukrajna pedig elvesztette. Oroszországot érő hosszabb távú károk vita tárgyát képezik.

Az Oroszország elleni amerikai szankciók sokkal pusztítóbbnak bizonyultak Európára, mint Oroszországra nézve. A globális gazdaság lelassult, és sok fejlődő nemzet komoly élelmiszerhiánnyal és az éhezés kockázatával néz szembe.

Máris, mély repedések vannak az úgynevezett „NATO-egység” európai homlokzatán. Nyugat-Európa egyre jobban sajnálja a napot, amikor vakon követte az Amerikát az Oroszország elleni háborúba.

Valójában, ez nem egy ukrán-orosz háború, hanem egy amerikai-orosz háború, amelyet az utolsó ukrán katonáig vívnak. Az optimista nyilatkozatokkal ellentétben a NATO valójában meggyengültnek látszik. A nyugat-európaiak hosszan és keményen fognak elgondolkodni azon, hogy mennyire bölcs és költséges, ha hosszú távú konfrontációt provokálnak Oroszországgal vagy az Egyesült Államok más „riválisával”.

Európa előbb vagy utóbb visszatér az olcsó orosz energia vásárlásához. Oroszországgal  a természetes gazdasági kapcsolat elsöprően logikus.

Európa, máris hanyatló hatalomként gondol az Egyesült Államokra, ami ingadozó és képmutató külpolitikát folytat, és amely a világbéli szerepének kétségbeesett megőrzését célozza. Amerika e célból való háborús hajlandósága egyre veszélyesebb másokra nézve.

Washington azt is világossá tette, hogy Európának alá kell írnia a Kína elleni „ideológiai” harcot, valamint a „demokrácia megvédésének” a harcát is. Ez egy klasszikus hatalmi harc az egész világon. Európa pedig még kevésbé engedheti meg magának, hogy a Kínával való konfrontációba keveredjen. A kínai „fenyegetést”, elsősorban Washington érzékeli, de nem meggyőző sok európai állam és a világ nagy része számára.

A kínai „Belt and Road” kezdeményezés talán a világtörténelem legambiciózusabb gazdasági és geopolitikai vállalkozása, ami vasúton és tengeren már most összeköti Kínát Európával. Ebből a vállalkozásból Európa kizárás nagyon sokba fog kerülni.

Vegyük figyelembe, hogy a Belt and Road közvetlenül Oroszországon halad keresztül. Lehetetlen, hogy Európa bezárja kapuit Oroszország előtt, miközben fenntartja a hozzáférést ehhez a gigászi eurázsiai vállalkozáshoz. Így annak az Európának, amely az Egyesült Államokat már hanyatlónak érzékeli, alig van ösztönzése, hogy csatlakozzon a Kína elleni „mozgalomhoz”.

Az ukrajnai háború végén az Európaiak komolyan el fogja gondolkoztatni azon, hogy milyen előnyökkel jár Washington kétségbeesett törekvése a globális hegemónia fenntartására. Ezért, Európa egyre növekvő identitásválságon fog keresztülmenni jövőbeli globális szerepének meghatározásakor. A nyugat-európaiak belefáradnak abba, hogy alávessék magukat az európai külpolitika 75 éves amerikai uralmának.

Jelenleg a NATO jelenti az európai külpolitikát, ez mellett Európa megmagyarázhatatlanul fél bármilyen független hang kinyilvánításában. Meddig lesz ez érvényes?

Most látjuk, hogy az Oroszország elleni hatalmas amerikai szankciók, ide tartozva a nyugati bankokban lévő orosz pénzek elkobzását, a világ nagy részét arra késztetik, hogy újragondolják az USA-dollárral való bankolás bölcsességét. A nemzetközi gazdasági eszközök diverzifikálása már szóba került, és ez Washington egykori domináns gazdasági pozícióját és a dollár egyoldalú uralmát fogja gyengíteni.

Az Ukrajnában vívott amerikai-orosz harc egyik legaggasztóbb velejárója a független média totális korrupciója. Washington valóban megnyerte az információs és propagandaháborút, és az összes nyugati médiát arra késztette, hogy ugyanabból a kottából énekeljenek az ukrajnai háború jellemzésénél. (ez egy roppant fontos megállapítás)

A Nyugat még soha nem tapasztalta egy ország ideológiailag vezérelt geopolitikai perspektívájának ilyen általános kényszerét. Természetesen az orosz sajtóban sem lehet megbízni. Egy virulens oroszellenes propaganda áradat közepette, (amelyhez hasonlót a hidegháborús napokban soha nem láttam), a komoly elemzőknek manapság mélyre kell ásniuk, hogy tárgyilagos képet kapjanak arról, mi is történik valójában Ukrajnában.

Bárcsak az amerikai média dominanciája, amely szinte minden alternatív hangot tagad, pusztán az ukrajnai eseményeknél érvényesülne. Azonban az európai elit talán lassan arra a felismerésre jut, hogy a teljes „egyhangúság” pozíciójába erőszakolták be őket.

Már kezdenek repedések megjelenni az „EU és NATO egység” homlokzatán. De a veszélyesebb következmény az, hogy ahogy közeledünk egy globális válságok felé, a valódi független, szabad sajtó nagyrészt eltűnik, és a politikai körökhöz közel álló, vállalati uralom alatt álló média kezébe kerül, amelyet most az elektronikus közösségi média erősít meg, és mindez manipulálja a narratívát. a saját céljaira. Ahogy a globális felmelegedés, a menekültáradat, a természeti katasztrófák és a valószínűsíthetően új világjárványok miatt előreláthatóan nagyobb és veszélyesebb instabilitási válságba jutunk, úgy a nyugati média szigorú állami és vállalati uralom alá kerül.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3885) $$$ ?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása oline

Az ukrajnai háború az amerikai század végét jelenti.

89. Útban a 90. felé

Írta: Mike Whitney 2022. június 17.

Minden amerikai dollár egy csekk, amit egy 30 billió (10^12) dollár tartozással terhelt számláról kellene lehívni.

Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának „hitele” egy mítosz, amelyet egy homokon nyugvó intézményi keret tart össze. Valójában az USD nem éri meg azt a papírt, amelyre nyomtatják. A dollár egy ígérvény, amely a vörös tinta óceánjában lebeg. Az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy az USD eltűnjön az éterben, a hiszékeny emberek bizalma, akik továbbra is elfogadják törvényes fizetőeszközként.

De miért bíznak az emberek a dollárban, ha annak értéktelenségét mindenki ismeri? Végül is Amerika 30 billió dolláros államadóssága aligha titok. Ez egy lopakodó adósság, amiről az amerikai emberek egyáltalán nincsenek tudatában, de felelősek érte.

A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk, hogyan működik a rendszer valójában, és hogyan támasztja alá a dollárt a második világháború után létrejött számos intézmény. Ezek az intézmények környezetet biztosítanak a történelem leghosszabb és legkirívóbb csalásainak lebonyolításához, a drága iparcikkek, nyersanyagok és kemény munkák megvételéhez holt elnökök képével ellátott zöld cetlikkel fizetnek.

Csak csodálni lehet az elit zsenialitásán, akik kitalálták ezt az átverést, majd  rákényszerítették a nem tiltakozó tömegekre. Végül gyorsan eltávolítanak mindenkit, aki megpróbál megszabadulni a dollártól, vagy, Isten segítsen, létre kar hozni egy alternatív rendszert. (Szaddám Husszein és Moammer Kadhafi jut eszembe.)

De a tény az, hogy – eltekintve az intézményi keretektől és a dollárellenfelek kíméletlen kiirtásától – semmi sem indokolja, hogy az emberiség egy olyan valuta igában maradjon, amely adóssághegyek alatt van eltemetve, és a valódi értéke gyakorlatilag megismerhetetlen.

Ez nem mindig volt így. Volt idő, amikor a dollár volt a világ legerősebb valutája. Az első világháborút követően az Egyesült Államok volt „a világ aranyának többségi tulajdonosa”, ezért egy nemzetközi delegáció „úgy döntött, hogy a világ valutái többé nem lesznek az aranyhoz kötve, hanem az amerikai dollárhoz köthetők, mert a zöldhasú, maga az aranyhoz kapcsolódik.”

Íme még egy cikk: „A megegyezés “Bretton Woods-i Megállapodás” néven vált ismertté. Létrehozta a központi bankok felhatalmazását, amelyek rögzített árfolyamokat tartanak fenn valutáik és a dollár között. Valamint az Egyesült Államok kérésre beváltja az amerikai dollárt aranyra. Az amerikai dollárt hivatalosan a világ tartalékvalutájává emelték, és a Bretton Woods-i Megállapodásnak köszönhetően a világ legnagyobb aranytartaléka biztosítva lett.

Az aranytartalékok helyett, más országok amerikai dollár tartalékokat halmoztak fel. Az országok elkezdték vásárolni az Egyesült Államok kincstár jegyeit, amelyeket biztonságos pénztárolónak tartottak. A kincstári jegyek iránti kereslet, valamint a vietnámi háború és a Great Society hazai programjainak finanszírozásához szükséges kiadások arra késztették az Egyesült Államokat, hogy papírpénzzel árasszák el a piacot.

Viszont az aranyra történő átváltás iránti kereslet olyan nagyra nőtt, hogy Richard Nixon elnök kénytelen volt beavatkozni, és szétválasztani a dollárt az aranytól, ami a ma is létező lebegő árfolyamokhoz vezetett.

Bár voltak stagflációs időszakok, ami a magas inflációnak és magas munkanélküliség elnevezése, az amerikai dollár továbbra is a világ tartalékvalutája maradt. Azonban az arany eltűnt, és ami maradt, az egy gőzölgő adósság halom.

Szóval, hogyan a csudába sikerült megőriznie a dollárnak a világ legkiválóbb valutájaként elfoglalt státuszát? A dollárrendszer hívei elmondják, hogy ennek köze van „az Egyesült Államok gazdaságának méretéhez és erejéhez, valamint az Egyesült Államok pénzügyi piacainak dominanciájához”. De ez nonszensz. Az igazság az, hogy a tartalékvaluta státuszának semmi köze Amerika posztindusztriális, szolgáltatás-orientált, buborékok által vezérelt, harmadik világ lyukas gazdaságának „méretéhez és erejéhez”. Ennek semmi köze az amerikai kincstárak állítólagos biztonságához sem, amely – a dollár mellett – minden idők legnagyobb piramis játéka.

Az igazi ok, amiért a dollár maradt a világ vezető fizetőeszköze, az a központi bankok kartellizációja. A Nyugati Központi Bankok de facto monopóliumok, amelyek összejátszanak a monetáris politikában annak érdekében, hogy megőrizzék mániákus halálfogásukat a pénzügyi piacokon és a világgazdaságon. Ez egy monetáris maffia, és – ahogy George Carlin elhíresülten mondta: „Te és én nem vagyunk benne.”

.A lényeg: A kamatlábak könyörtelen manipulálása, a mennyiségi lazítás (QE) az, ami a dollárt magas, meg nem érdemelt helyén tartotta. Mindez azonban teljesen megváltozik Biden vakmerő külpolitikája miatt, amely a globális gazdaság kritikus szereplőit saját rivális rendszer létrehozására kényszeríti. Ez egy igazi tragédia a Nyugat számára, amely egy évszázada megállás nélkül kivonja a javakat a fejlődő világból.

Most – az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók miatt – egy teljesen új rend van kialakulóban, amelyben a dollárt a nemzeti valuták helyett (független pénzügyi elszámolási rendszeren keresztül) váltják fel a kétoldalú kereskedelmi ügyletek során, amíg – még ebben az évben – Oroszország csere kereskedett, nyersanyag fedezetű valutáját az ázsiai és afrikai kereskedelmi partnerek fognak használni.

Az orosz devizatartalékok washingtoni ellopása áprilisban felpörgette a jelenlegi folyamatot, amelyet tovább gyorsított Oroszország külpiaci kitiltása. Röviden, az Egyesült Államok gazdasági szankciói és bojkottjai sok nagyságrenddel megnövelték a nem dollárövezetet, és egy új monetáris rend létrehozását kényszerítették ki. Hogy ez mekkora hülyeség!

Az Egyesült Államokban évtizedek óta folyik egy átverés, amelynek során az értéktelen valutát valódi értékű dolgokra cserélik. (olaj, iparcikk és munkaerő) Azonban, most a Biden-csapat teljesen felszámolta ezt a rendszert, és harcoló táborokra osztotta a világot. De miért? Megbüntetni Oroszországot? De ha ez a helyzet, akkor nem kellene megpróbálnunk kitalálni, hogy a szankciók valóban működnek-e, mielőtt meggondolatlanul megváltoztatnánk a rendszert?

Az Oroszország elleni háború elkezdődött, és a korai eredmények már jelentkeznek. Nézd csak meg, hogy tettük tönkre Oroszország valutáját, a rubelt. Megdöbbentő! Idézet a CBS egyik cikkéből: „Idén az orosz rubel a legjobban teljesítő valuta a világon idén.” Két hónappal azután, hogy a rubel értéke egy dollár cent alá esett, a modern történelem leggyorsabb és legszigorúbb gazdasági szankciói közepette, az orosz valuta elképesztő fordulatot hozott. A rubel január óta 40%-ot ugrott a dollárhoz képest.

Normális esetben egy nemzetközi szankciókkal és jelentős katonai konfliktussal szembesülő ország a befektetők menekülését és a tőke folyamatos kiáramlását tapasztalná, ami a valutája esését okozná. A rubel rugalmassága azt jelenti, hogy Oroszország részben el van szigetelve a nyugati nemzetek által Ukrajna elleni inváziója után kirótt gazdasági szankcióktól. („Oroszország rubelje idén a világ legerősebb valutája”, CBS News)

Úgy kell ezt érteni, hogy a rubel elleni támadás mégsem működött? Igen, így bizony. De ez nem jelenti azt, hogy a szankciók kudarcot vallanak. Ugyan, csak nézzük meg, milyen hatást gyakoroltak az orosz árukra. Az export bevételek esnek? Itt van még a  idézet a CBS-től: „A nyersanyagárak jelenleg az egekbe emelkednek, és bár az embargók és a szankciók miatt visszaesik az orosz export volumene, a nyersanyagárak emelkedése bőven kompenzálja ezeket a csökkenéseket” – mondta Tatiana Orlova, a feltörekvő piacok vezető közgazdásza.

Oroszország havonta közel 20 milliárd dollárt kap az energiaexportból. Március vége óta sok külföldi vásárló eleget tett annak a követelésnek, hogy rubelben fizessenek az energiáért, ami felfelé mozdította a valuta értékét. (“Az orosz rubel a világ legerősebb valutája”, CBS News) Viccelsz? Úgy érted, hömpölyög a rubel, és Putyin minden eddiginél több valutát szerez árucikkeivel? Igen, és ez orosz kereskedelmi többlet. Nézd meg ezt a részletet a The Economist egyik cikkéből: „Oroszország exportja… meglepően jól tartotta magát, beleértve a Nyugatra irányuló exportot is. A szankciók lehetővé teszik az olaj és a gáz értékesítését a világ nagy része felé. Az energiaárak megugrása pedig tovább növelte a bevételeket. Emiatt az elemzők arra számítanak, hogy a következő hónapokban az orosz kereskedelmi többlet rekordmagasságot ér el.

Az IMF számításai szerint 2022-ben a folyó fizetési mérleg többlete, amely magában foglalja a kereskedelmet és bizonyos pénzügyi folyamatokat, elérheti a 250 milliárd dollárt (a tavalyi GDP 15%-a), ami több mint kétszerese a 2021-ben regisztrált 120 milliárd dollárnak. A szankciók felpörgették Oroszországot. A kereskedelmi többlet hozzájárult a háború finanszírozásához.. Ezután meg kell hozni a kereskedelmi szankciók szigorításáról szóló döntést.

Liam Peach, a Capital Economics tanácsadója szerint még ha az EU életbe is lépteti az orosz olaj betiltására vonatkozó javaslatát, az embargót olyan lassan vezetnék be, hogy az EU Oroszországból származó olajimportja idén mindössze 19%-kal csökkenne. Ezeknek a szankcióknak a teljes hatása csak 2023 elején lesz érezhető – addigra Putyin milliárdokat fog felhalmozni háborúja finanszírozására.” (“Oroszország jó úton halad a rekord kereskedelmi többlet felé”, The Economist).

Hadd tisztázzam a dolgot: A szankciók valójában ártanak az Egyesült Államoknak és segítik Oroszországot, ezért a szakértők szerint több szankciót kellene bevezetnünk? Most, hogy lábon lőttük magunkat, a szakértők úgy gondolják, hogy bölcs dolog lenne a másik lábba is bele lőni. Én vagyok az egyetlen, akit megdöbbent ennek a politikának az őrültsége?

Tekintsd meg ezt a részt az RT egyik cikkéből: „Oroszország 2022-ben rekordösszegű, 100 milliárd dollár bevételre tehet szert az európai országok felé irányuló gázeladásokból az energiaárak meredek emelkedése miatt – jelentette a héten a Les Echos francia lap, a Citibank elemzőire hivatkozva. A lap szerint a gázértékesítésből várható bevétel csaknem kétszerese lesz a tavalyinak. Az elemzés nem veszi figyelembe az egyéb orosz áruk, például az olaj, a szén és más ásványok eladásából származó nyereséget.

A Les Echos jelentése szerint a szankciók és az orosz energiával szembeni átfogó embargóra vonatkozó figyelmeztetések ellenére a 27 EU-tagország továbbra is nagyjából napi 200 millió dollárt küld a Gazpromnak. (“Az előrejelzések szerint az orosz gázbevételek új csúcsot fognak elérni”, RT) A gáz- és olajértékesítésből származó bevételek tehát szó szerint elárasztják Moszkva kasszáját, úgy mint még soha. Eközben az energiaárak az EU-ban és Amerikában 40 éves csúcsra szöktek.

Látod, mennyire kontraproduktív ez a politika? Az EU recesszióba süllyed, az ellátás súlyosan megszakadt, folyamatosan jelentkezik az élelmiszerhiány, és a gáz- és olajárak az egekbe szállnak. Minden objektív mércével a szankciók nemcsak kudarcot vallottak, de látványosan visszájára sültek el. A Biden-emberek nem látják, hogy milyen károkat okoznak? Teljesen leváltak a valóságtól?

Képzeld el, ha az ukránok Biden új tüzérségi ütegét (HIMARS) használják oroszországi városok ágyúzására, akkor Putyin azonnal elzárja az Európába irányuló szénhidrogén-áramlást. Ez fog történni, ha Washington továbbra is eszkalálódik. Fogadhatsz rá. Ha Oroszország „különleges katonai műveletéből” hirtelen háború lesz, Európa-szerte elsötétülnek a fények, az emberek otthonaikban elkezdenek megfagyni, a gyárak leállnak, és a kontinens azonal elhúzódó és fájdalmas depresszióba zuhan. Gondolkozik valaki Washingtonban ezeken a dolgokon, vagy annyira részeg a saját sajtóhíreitől, hogy teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal?

Íme még egy cikk az RT-ben: „Miközben a kollektív Nyugat továbbra is ragaszkodik – minden megfigyelhető valóság ellenére – ahhoz, hogy az ukrajnai konfliktus jól alakul Kijev számára, a nagyobb médiumok egyre nyugtalanabbak a gazdasági fronton kialakult helyzet miatt. Egyre több megfigyelő ismeri el, hogy az USA és szövetségesei által bevezetett embargók nem az orosz gazdaságot zúzzák szét, ahogyan eredetileg szándékozták, hanem inkább a sajátjukat.

„Oroszország megnyeri a gazdasági háborút” – jelentette ki csütörtökön Larry Elliott, a Guardian gazdasági szerkesztője. „Most három hónapja annak, hogy a nyugat gazdasági háborút indított Oroszország ellen, és nem a tervek szerint halad. Éppen ellenkezőleg, a dolgok valóban nagyon rosszul mennek” – írta… Egy május 30-i esszében a Guardian rovatvezetője, Simon Jenkins azt is elmondta, hogy az embargó kudarcot vallott… Ahogy Jenkins is rámutat, a szankciók valójában megemelték az orosz export, például az olaj és a gabona árát – így inkább gazdagították, nem pedig elszegényítik Moszkvát, miközben az európaiak gázhiányban, az afrikaiakban pedig élelmiszerhiányban maradnak.”

(„Mivel a szankciók nem működnek, és Oroszország előretörése folytatódik, a nyugati média megváltoztatja Ukrajnával kapcsolatos hangját”, RT) Felfigyeltél arra a részre, hogy „Oroszország megnyerte a gazdasági háborút”?  Szerinted ez mit jelent a gyakorlatban? Azt jelenti ez, hogy Washington kísérlete kudarcot vallott Oroszország gyengítésével kapcsolatban? Valójában ez óriási megterhelést jelent a Transzatlanti Szövetségre és a NATO-ra, ami a kapcsolatok újragondolását indítja el, ami a „szabályalapú rendszer” dacos elutasításához vezet.

Európa lekapcsol Washingtonról, és hagyja, hogy Amerika elsüllyedjen a 30 billió dolláros vörös tinta óceánja alatt? Igen, ez pontosan ezt jelenti. A washingtoni proxy-háború híveinek fogalmuk sincs tévedésük nagyságáról vagy arról, hogy mekkora kárt okoznak saját országuknak.

Az ukrajnai összeomlás a 30 éves véres beavatkozások csúcspontja, amelyek egy olyan fordulóponthoz juttattak bennünket, ahol a nemzet sorsa drámai fordulatot vesz a rosszabbra. Ahogy a dollárövezet zsugorodik, az életszínvonal zuhanni fog, a munkanélküliség szárnyalni fog, és a gazdaság lefelé irányuló halálspirálba kerül. Washington nagymértékben alábecsülte sebezhetőségét a katasztrofális geopolitikai visszacsapással szemben, amely hamarosan bekövetkezik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3884) Hadi helyzet

Tibor bá’ gépfordítás lektorálása online

Az orosz védelmi minisztérium jelentése az ukrajnai különleges katonai művelet előrehaladásáról

89. Útban a 90. felé

Az Orosz Föderáció fegyveres erői továbbra is támadásokat intéznek Ukrajnában található katonai létesítmények ellen. A Bastion part menti rakétarendszerrel elindított Oniks nagy pontosságú rakéta csapást mért az odesszai Artsiz repülőtérre. A támadás következtében megsemmisült a Bayraktar-TB2 pilóta nélküli légi járműveket (UAV) irányító állomás és a rendszer 2 UAV-ja a földön.

Az ütegek elleni hadviselés keretében az elmúlt 24 órában a Grad több rakétakilövő rendszer 11 szakaszát semlegesítették Kurtimovka, Ochertino, Tonenkoye, Sukhaya Balka, Novgorodskoye, Mayorovka, Otradovka és Zaytsevo közelében.

Emellett az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) 12 tüzérségi szakaszát semlegesítették a Dzerzsinszk, Novgorodszkoje, Nyikolajevka, Leninszkoje és Zajcevo melletti lőállásaikon.

Podgornoje közelében 2 db M777 155 mm-es tarack és legénységük megsemmisült.

A hadműveleti-taktikai és katonai repülés 47 felszereléskoncentrációs területet ártalmatlanítva lett legénységgel együtt. Az elpusztított célpontok közé tartozik: legénység és katonai felszerelés Vesyoloye, Privolchye és Bogorodicsnoye (Donyecki Népköztársaság) közelében, a Buk-M1 többszörös rakétakilövő rendszer indító rámpája Szeverszk (Donyecki Népköztársaság) közelében, valamint a megfigyelő radarja. Az S-300 légvédelmi rakétarendszer Novodruzsek (Luganszki Népköztársaság) közelében. A rakétacsapatok és a tüzérség az AFU 148 ember- és haditechnikai koncentrációs területét, 25 parancsnoki állomást, valamint 59 tüzérségi egységet hatástalanítottak a lőállásaikon.

A rakétacsapatok és tüzérség által indított támadások eredményeként 450 nacionalista, 13 harckocsi és egyéb páncélozott harcjármű, valamint 16 speciális jármű lett megsemmisítve.

Az orosz légvédelmi rendszerek lelőtték az ukrán légierő egy MiG-29-esét Apostolovo (Dnyipropetrovszk régió) közelében. Ezen kívül 9 ukrán UAV-t lőttek le Alisovka (Kharkov régió), Verhnetoretskoye (Donyecki Népköztársaság), Grechishkino (Luganszki Népköztársaság), Mogila Kulicha, Tomina Balka és Csernobayevka (Kherson régió) közelében.

Az Uragan többszörös indítórendszerrel indított 9 lövedéket elfogtunk Malaja Kamysevakha és Dolgenkoye (Kharkov régió), Makejevka és Avdejevka (Donyecki Népköztársaság) közelében.

Összesen 208 repülőgép és 132 helikopter, 1260 pilóta nélküli légi jármű, 345 légelhárító rakétarendszer, 3696 harckocsi és egyéb páncélozott harcjármű, 576 több rakétakilövő rendszerrel felszerelt harcjármű, 2055 tábori tüzérségi egységet semmisítettünk meg.

A különleges katonai művelet során 3731 egység különleges katonai felszerelést semmisítettünk meg. Az ellenség jelentős veszteségeket szenved a különleges katonai művelet során.

Május 19. óta a hónap folyamán csak az AFU 14. Gépesített Brigádja veszített 2100 embert (halottak és sebesültek).

Az alacsony erkölcsi és pszichológiai feltételek miatt 800, az egység veszteségének pótlására hivatott személy nem volt hajlandó a hadműveleti területre menni, és a tiszteket alkalmatlansággal, vesztegetéssel vádolták.

A 10. hegyi rohamdandár felderítő egységének mintegy 100 katonáját felmentették a harci szolgálat alól, és vizsgálatra Kremencsugba szállították. Az AFU 30. gépesített dandár parancsnokainak jelentős része kivonta magát az egységei irányításától, és megtagadták a harci feladatok elvégzését. Mindenféle ürügyet használnak a betegség szimulálására. Az egységek többsége már tiszt nélkül maradt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2015) A felbomló család

Tibor bá’ online

 

k001Az emberiség történetében a II. világháború sok tekintetben vízválasztó volt, bár néhány évtizednek el kellett telnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. A kilencszázharmincas években az egész keresztény világban [„Keresztény világ” alatt – Huntington szerint – Észak-Amerika nyugati partjaitól a Kárpátok keleti vonulatáig terjedő földrajzi területet kell érteni, természetesen kulturális értelemben. Ez tulajdonképpen a volt Nyugati Világ + Kelet Európának azt a részét jelenti, ahová a pravoszláv egyház még nem tudott átterjeszkedni.], és így Magyarországon is, a családi elrendezés nagy vonalakban azt jelentette, hogy a férj-apa a „kenyérkereső”, a feleség-anya pedig főállásban volt az, ami, vagyis feleség és anya. Aztán jött a II. világháború, és ez az elrendezés viharos gyorsasággal felborulni.

A háború alatt az európai országok férfi lakossága milliós tömegekben vonult ki a frontokra (persze nem lelkesen dalolva, de ez egy másik történet), miközben a hátországban a termeléshez szükséges munkáskezeket a nők soraiból szedték. A háború után az eredeti rend hamarosan visszaállt volna, de új tényezők indultak be. A keleti tömbökben a „kapitalizmus utolérése”, mint cél, mintegy szentesítette a családellátó nők bevonását a termelésbe, amit a kelet-európai diktatúrákban a családfő fizetésének a leszorításával érték el, vagyis azzal, hogy a férfi fizetése nem volt elég a család megélhetéséhez. A nőknek is el kellett menni dolgozni.

Nyugaton a folyamat a fentiektől némiképpen eltért, de a végeredmény egy és ugyanaz lett. A kapitalizmus, amint magához tért a háborús konjunktúra megszűnéséből, kitalálta, hogy a folyamatos fogyasztás (vagyis a folyamatos profit) fenntartásának három trükkje van.  1) a gyakori modellváltás. [Az őrület non-plusz-ultrája a mobilkészülékek. Újabb és újabb modellekkel félévente jönnek ki, és még azt is elérték, hogy akinek két éves a készüléke, kifejezetten röstelli magát] 2) Igénykeltés a fogyasztóban. 3) a „built in obsolescence” [„Beépített elavultság”, vagyis egy terméket nem olyan minőségben állítanak elő, amilyen minőségre a technológiai képes, hanem olyanra, hogy a termék bizonyos fontos része néhány éven belül felmondja a szolgálatot. Ma ez már fel sem tűnik, de az ötvenes években még működtek olyan háztartási gépek, például hűtőgépek, amiket még a húszas években gyártottak.], Az első kettő segítségével ügyesen feltornáztatott igények kielégítéséhez a feleségnek is el kellett menni dolgozni, ami után beindult a „keeping up with the Johns” [Lépést tartani a szomszédokkal.]. A harmadik pedig arra szolgált, hogy a feleség néhány év után nehogy visszamenjen a családi tűzhely mellé.

A „szocialista táborban” a nők finoman tiltakozni kezdtek [Például a Nők Lapjában megjelent cikkekkel, amelyek kihangsúlyozták a dolgozó nők „második műszakját” otthon a háztartásban.], amire a rendszer egyfelől propagandával [A „háztartásbeli”, mint foglalkozási megjelölés szinte hónapok alatt pejoratív kicsengést kapott.], másfelől pótmegoldásokkal [lásd alanti a felsorolásokat] válaszolt, miközben a gyerekek lakáskulccsal a nyakukban az utcára kerültek. A fiatal nők jelentős részének tetszett a relatív függetlenség, amivel nem csak élt, de jócskán vissza is élt. Az új „módi” mindenképpen oda torkolt, hogy míg a férj és a feleség saját munkahelyén napi nyolc órát volt kollégája, kolléganője „társaságában”, ami bőséges lehetőséget adott az egyéni gondok megbeszélésére, apróbb panaszok kiöntésére, és ezeken keresztül az alapos összeszokásra, stb., addig este, otthon, lázas rohanás közben, egymásra már csak perceik maradtak. Ez a házastársi kötelék fellazulásához, szerető tartás kialakulásához és tömeges házasság felbomláshoz vezetett, amit csak fokozott az Amerikából származó feminizmus gyors elterjedése. [Ez a poszt nem a feminizmusról szól, de magyarázatként ide kívánkozik: Az nem vitatott, hogy a II. világháborút megelőzően kifejezett „férfitársadalom” volt (ismérvei jól ismertek), aminek legfőbb oka (és persze következménye is) a nők gazdasági függősége volt. A feminizmus ennek a függőségnek a megszünte­tését tűzte zászlajára, de nem állt meg ennél. A biológiai és pszichés adottságokat figyelmen kívül hagyva, ösztönözte a nőket, hogy a házastársi hűséget semmivel se vegyék komolyabban, mint a férfiak. Sőt, egyes szószólók még erre is ráraktak néhány lapáttal. Ha egy férj nem tudja biztosítani felesége részére a multiplikált, azaz egymás után többször bekövetkező orgazmust, akkor jogosult azt „házon kívül” megszerezni.]  A gyerek most már nem csak az utcára került, de egyik szülőt, rendszerint az apát, el is veszítette. Ezzel egy időben kezdett elterjedni a második, harmadik házasság és az ezzel járó féltestvérek és mostohatestvérek tömeges megjelenése [Amire Karinthy Frigyes a következő viccel reagált: Frici, csinálj már valamit, az én gyerekem meg a te gyereked együtt verik a mi gyerekünket.] majd a népesedés fogyás beindulása.

Az államhatalom ezt helyénvalónak találta, hiszen különböző intézkedésekkel elősegítették a folyamatot. Magyarországon létrehozták illetve kibővítették (a teljesség igénye nélkül) a következőket. 1) A bölcsőde, óvoda, napközi rendszert. 2) A patyolat-hálózatot, ahol a kilós mosás olcsóbb volt, mintha a munkát otthon végezték volna, 3) A mélyhűtött és konzervált készételek nyomott áras, tömeges elterjesztését, ráadásul olyan kurrens nyersanyagokból, melyek hiánycikknek számítottak (pacal, máj, vese, stb.).

A folyamat és az irány valójában minden volt csak családcentrikus nem, mivel a közvetlen és közvetett hatás egyértelműen a szeretet adás-kapás folyamatos sorvadása volt. Valamelyik házastársnak, de gyakran mind a kettőnek, volt a munkahelyén egy, nem egyszer több szeretője is. A gyerekekkel nemigen törődtek, nem jutott rá idő. Illetve, ahol erre kifejezetten súlyt fektettek, még ott se érhette el azt a szintet, amit a „régi jó békeidőkben” a hivatásos feleség-anya nyújtott. A mezőny persze széthúzódott, mert sok helyen a nyugdíjas nagymama átvállalta a szeretet adás, gondoskodás feladatát. A ilyen (szerencsés) családoknál a romboló hatás némi késést szenvedett. „Hivatalosan” senki se foglalkozott azzal, mi lesz a felnövekvő nemzedékekkel a legfontosabb nevelési adalék, a szeretet nélkül, vagy annak erősen csökkentett változatával. Pedig szeretetadás nélkül a felnövekvő gyermek jó esetben pszichésen béna, rossz esetben haramia lesz.

{Egy pillanatra feledkezzünk meg az állatvilágról, ahol nevelési probléma egyszerűen nem létezik. Ez a „nem létezés” az emberiségnél is fennállt évezredeken keresztül. Problémás gyermek, és nevelési probléma csak azóta létezik, amióta az anya feltétel nélküli és szüntelen szeretetét napközi otthonok, angol órák, sportfoglalkozások, stb. váltják fel. Rá kellene döbbennünk arra, hogy az utódnevelésnek csak egyetlen egy nélkülözhetetlen alkotója van, ez pedig a szeretet és az abból fakadó törődés. Az a gyermek, aki sütkérezhet édesanyjának meg nem szűnő szeretetében és folyamatos gondoskodásában az vagy lesz élsportoló, idegenvezető, zongoraművész, stb. vagy sem, de lelki kripli vagy antiszociális bűnöző egészen biztos nem lesz.}

Azt minden pedagógus tudja, ha egy viszonylag jól tanuló gyerek hirtelen felkészületlenül megy el az iskolába, nem végzi el a házi feladatát, nem figyel az órán, korábbi közlékenysége eltűnik, és a gyermek magába fordulóvá válik, akkor komoly családi gondok húzódnak meg a háttérben. Amikor egy gyermek szerető-gondoskodó háttere megváltozik, személyiségi fejlődése azonnal irányt vált a társadalmilag elfogadhatatlan felé. Beszéljünk konkrétan!

Egyetlen egy kamasz se nyúl a drog felé addig, amíg kapcsolata meghitt a szülőkkel, mert a legelső beszervezési kísérletről még aznap délután beszámol az édesanyjának-édesapjának, akik íziben megtehetik a szükséges ellenlépést. Ezzel éles ellentétben, meghitt kapcsolat nélkül a gyereket úgy dobálhatja a sors, ahogy az adódik. Ez igaz volt akkor is, amikor „csak” az alkohol és a nikotin veszélyeztette a felnövekvő nemzedéket, és természetesen még inkább igaz most, amikor az alvilág egyre szervezettebben, egyre veszélyesebb drogokra iparkodik rászoktatni gyermekeinket.

Hogy „nagy baj van” azt a laikus is beláthatja, ha felfigyel egy korábban nem észlelt jelenségre.  A mai gyerekek – majd kivétel nélkül – totyis kortól kezdve imádják a plüss állatokat, a fröccsöntött hüllőket, rovarokat, szörnyeket, satöbbi, sőt, nem hagyományos, [Az otthoni állattartás repertoárjába olyan, korábban elképzelhetetlen állatok is beletartoz­nak, mint például: madárpókok, mérges kígyók, nagy ragadozók, stb.] élő állatokat tartanak (persze csak úgy, ahogy), ami nem más, mint a pszichésen sérült gyermekek pótcselekvése. Riasztó, hogy ezeknek a sérüléseknek megnyilvánulásait sokan felnőtt korukban, 30-as, 40-es éveikben sem képesek megszüntetni.

Mindezeknek végső eredménye a társadalom egyre fokozódó elvadulása, növekvő bűnözés, agresszivitás, a pénz felfokozott hajszolása, a társadalmi szolidaritás eltűnése, amire a hatalmat birtokló elit érdekes módon reagál. Az államhatalom meg se kísérli a bajok okának megkeresését és elhárítását, helyette leszigeteli az uralkodó réteget. Akinek pénze van, az őrző-védők által óvott villákba költözik, az utcákat, közterületeket kerülik, külföldön nyaralnak, és ott taníttatják gyermekeiket (akik – a szülői kívánság ellenére – nem mentesülnek a korra jellemző pszichés sérülések „beszerzése” alól).

Mielőtt a témát tovább tárgyalnánk nézzünk néhány igaz történetet a valós életből!

1) Az egyik régi ismerősöm idős szüleinek több százmillió forintot érő házuk egy 2000 négyszögöles telek közepén áll a Sváb-hegy tetején. A szülőknek két fiúk van. Ezek közül az egyik családjával együtt bent él a többgenerációs házban. A másik fiú elhunyt, de van neki egy 22 éves leánya. Az idős szülők meghalnak, a hatalmas vagyont 50-50 százalékban örökli a családjával bentlakó fiú, és a másik fiú egyetlen örököse, a 22 éves leányunoka. Az örökösök, vagyis a nagy báty és unokahúga – igen logikusan – megegyeznek abban, hogy eladják az ingatlant és elfelezik a pénzt, ami után mindenki azt vesz magának, amit akar. Ugyanakkor egyetértenek abban, hogy: Ekkora érték esetében nehéz vevőt találni, éppen ezért nem szabad elkapkodni az értékesítést, valamint meg kell fontolni, nem lenne-e okosabb várni az eladással 2-3 évet, mert az uniós csatlakozás miatt várhatóan meg fognak lódulni az ingatlan árak, különösen a drágább kategóriákban. Éppen ezért előbb körülnéznek, felbecsültetik az értéket, megbíznak egy ingatlanközvetítőt, fel tud-e hajtani vevőt, és milyen a fizetési hajlandóság. Hiába, egy ilyen ügyletnél könnyen mellé lehet fogni akár 100 millióval is.

Az örökösök szóbeli egyetértését még egy hét se követte, amikor egy délelőtt megjelent egy nyolctagú társaság, akik bementek a házba és közölték a bentlakókkal, hogy az ingatlan másik felét megvették a lánytól és mától ők is itt fognak lakni. A nagybáty rohant a telefonhoz, de unokahúgát azóta se képes elérni. Az ügyet átadta egy ügyvédnek. A házban éjjel-nappal egy négytagú őrző-védő társaság van jelen. Az ügynek még nem került pont a végére.

2) Ifjúkori barátom lassan már 50 éve él Ausztráliába, ahol évtizedek szívós munkájával létrehozott egy gyárat. Hatvankettedik évének betöltése után úgy döntött, hogy gyárának tulajdonjogát megváltoztatja a következők szerint: 2 százalékot átad hűséges könyvelőjének (némi tartozás fejében), 49 százalékot átad idősebb fiának és bevonja a munkába, míg 49 százalékot megtart magának, de ír egy végrendeletet, ami szerint halála után a 49 százalékát kizárólagosan [Amire az ausztrál törvények lehetőséget biztosítanak, mivel nem ismerik a köteles rész intézményét.], kisebbik fia örökli. Ezt követve átjött Magyarországra és élte jól kiérdemelt „nyugdíjas” életét.

Idősebb fia ez alatt „összepaktált” a főkönyvelővel és részletfizetésre, valamint igen nyomott áron eladta a gyárépületet saját magának 51 százalékos többségi döntés alapján. Ezt követve, mint tulajdonos, a szorult helyzetben lévő vállalkozásnak horribilis összegért bérbe adta azt az épületet, ahol mindig is működött. Ezzel a húzással sikerült a vállalkozást csőd közeli helyzetbe hozni, amire egy üzleti kapcsolatban álló idősebb ismerős haladéktalanul felhívták az apa figyelmét.

Barátom visszautazott Ausztráliába és ügyvédjének átadta az ügyet. Mivel az ausztrál jogrend jelentősen eltér a magyartól, csak annyit érdemes írni az esetről, hogy a fiúnak választania kellett öt év börtön vagy az ügyletek visszafordítása között. Ha a vége jó, minden jó, de az egész hercehurca az apának 28 millió forintjába került.

3) Az egyik középiskolás osztálytársnőm, persze azóta már kétgyerekes családanya, a 30 éves osztálytalálkozón a következőket mesélte el. Tizenhat éves leánya az egyik nap iskola után nem jött haza. Éjfél környékén az eltűnést bejelentették a rendőrségen. Két nappal később a rendőrség közölte a szülőkkel, hogy a lány megvan, egészséges, egy galerival él együtt egy szentendrei pincelakásban. Mit kívánnak tenni a szülök? Hozzák lányukat haza? Szóval valahogy így kezdődött a dolog, és úgy végződött, hogy a leány kimaradt az iskolából, nem érettségizett le, de elérte a tizennyolcadik életévét, és többnyire otthon lakott. A szülőknek fogalmuk se volt, mit tegyenek.

Egy szép napon a lány hazajött egy néhány évvel idősebb fiúval, és közölte a szülőkkel, hogy összeházasodnak. A szülők abban a hitben voltak, hogy ezzel a házassággal meg fog szűnni minden gondjuk, és nagy boldogan fogadták a hírt, sőt. … Abból indultak ki, hogy leányuk zűrös hátterével meg kell becsülni a leendő férjet, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a házasság tartós maradjon, jöjjenek az unokák, nyerjenek időt addig, amíg leányuk szép lassan megkomolyodik, „aki időt nyer, életet nyer” alapon. Éppen ezért vettek a leányuknak egy kétszobás öröklakást a zavartalan házasélet biztosítása végett.

Néhány hónap együttélés után leányuk egy vasárnap délután átment hozzájuk és bejelentette, hogy vége a házasságuknak. És akkor most mi lesz? Tették fel a kérdést a szülő. Semmi, felelte Marika, nem vesztünk össze vagy ilyesmi, csak rájöttünk, hogy nem akarunk tovább együtt élni. Hát jó, és mik a terveid? Hazajössz, vagy ott maradsz a lakásodban? Van valami kilátás egy másik kapcsolatra? stb. stb. Jövök haza, válaszolta Marika, nem is tehetek mást, mert Tomival eladtuk a lakást és elfeleztük a pénzt. Elvégre ez így igazságos, nemde? Odaadtad a vételár felét? Képetek el a szülők. De hiszen az a mi pénzünk volt. Nem tudunk neked minden héten venni egy újabb lakást. Mi lesz, ha összejössz valakivel, hol fogtok lakni? Majd idejön hozzánk, válaszolta az ifjú hölgy a világ legtermészetesebb hangján, majd megtoldotta. Azt a pénzt nekem adtátok, nem? Nem csinálhatok vele azt, amit akarok?

4) Az egyetlen huszonéves fiát egyedül eltartó nő vett egy üres telket a szomszédságomban, azzal a szándékkal, hogy szép lassan építtet rá egy családi házat, ahol majd idős napjaiban el lesz ő,   és addigra talán már munkát is vállaló fia. Néhány héttel később kétségbeesetten lármázta fel a környéket, hogy el akarja adni a nemrég vett telket, méghozzá olcsóbban, mint amennyiért ő vette, de a vételárat 24 órán belül meg kell kapnia. Természetesen vevő azonnal akadt, de engem érdekelt mi az oka a szépnek ígérkező hosszú távú terv ily drasztikus felrúgásának.

Az ok roppant prózai. Egy este a fiú azzal állt elő, hogy egyik barátjával indítottak egy vállalkozást, betéti társaság formájában, ahol ő volt a beltag. A kültagként működő barát hatalmas kölcsönt vett fel, amit nem adott vissza, így most a fiúnak kell visszafizetni az uzsorakamatra felvett összeget, és ha 48 órán belül nem teszi le a pénzt az asztalra, akkor kinyírják.

Az anyának nem volt több millió forintja, viszont az egyetlen fiát szerette volna egy darabban tartani, a fent említett időskori napokig. Mit tehetett mást, mint eladta (némi vesztességgel) az annyira vágyott telekingatlant. A pénzt átnyújtotta fiának, hogy egyenlítse ki a tartozást, és azóta is várja vissza szerető karjaiba, de amíg a fia el nem költi a pénzt, addig egészen biztos teljesen hiába.

Ha a kétmilliós Budapesten csak ez a négy eset fordult volna elő, az is pontosan néggyel lenne több, mint amennyi megengedhető, de ez a négy eset közvetlen környezetemmel történt meg. Ez még csak nem is a jéghegy csúcsa, annál is sokkal kisebb. Mi lehet a teljes kép? Elképesztő, de ne álljunk meg itt, vizsgáljuk meg az eseteket egyenként!

Az első esetben elváltak a szülők, a leány tehát csonka családban nőtt fel, a mama leányával alig találkozott és ráadásul az apa korán halt meg.

A második esetben barátom feleségét korán elveszítette, a két fiú 2 és 4 éves korban váltak félárvává. A nevelőanyára gyorsan szert tettek, de a Magyarországról kiszármazó hölgy első számú kötelességének nem a gyerekek nevelését (bár munkába járnia nem kellett), hanem az idegen nyelv elsajátítását, és saját karrierjének megteremtését tekintette.

A harmadik esetben apa-anya végig együtt maradtak, de az anyának pont akkor jutott eszébe, hogy esti egyetemen diplomát szerezzen, amikor lánya bakfis lett. A munka, esti egyetem, tanulás hármas elfoglaltság mellett tizenéves lányával heteken át egyetlen szót se váltott.

A negyedik esetben az elvált anya éjjel-nappal munkát vállalt a mindennapi megélhetés, a fia eltartása és a telekre gyűjtés anyagi erőforrás megteremtése végett. Terve szép volt, de kivitelezhetetlen. Senki nem hívta fel a figyelmét arra, hogy gyereknevelésnél a jó szándék csak a lelkiismeret megnyugtatására elég, a kívánt hatás eléréséhez messze nem. Én 1939-ben voltam első osztályos, amikor az olvasókönyvemben volt egy kis versecske, amire mind a mai napig emlékszem:

Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány,
hogy az éppen uzsonnázott tulipános udvarán.
Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide, meg oda,
bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.
A mi libánk ezüsttollú, s aranyszőrű a cicánk,
ugye itt maradsz minálunk örökre te kisleány?
Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.
A mi libánk közönséges, s nem aranyos a cicánk,
de ott van a két testvérem, édesapám, meg anyám.
Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom,
Szalmatetős kicsi kunyhóm’ a világért nem adom!

 

Nézzük, hol áll akkor a Világ? A látvány elszomorító, de százszor elszomorítóbb, ha a folyamatot nézzük. Ugyanis a Világ évről-évre egyre elszomorítóbb, és úgy tűnik, hogy ez a trend nem tud megfordulni. Az újabb és újabb generációknak egyre kevésbé kell a család. Egyfelől, mert önzésből fakadóan úgy gondolja, a családtól keveset kap, és sokba kerül. Másfelől saját gyermekkori emlékei alapján a családot legfeljebb egy szükséges rossznak tartja.

Vegyünk egyetlen egy statisztikai adatot, ami ragyogóan tükrözi állításaimat! Bár 1990 és 2002 között Magyarország lakóssága 100.000 fővel csökkent, az ivarérett lakósságon belül a nőtlenek és hajadonok száma 700.000 fővel növekedett. A gyerekvállalási kedv viszont csökken. Aminek én legfőbb okát az egymás után következő generációk morális felfogásában támadt szakadékban látom. Mire gondolok?

Az idősebbek, egyszerűen nevezzük őket 50 felettieknek, még úgy tudják, hogy erkölcsi kötelességük idős szüleik lelki és anyagi segítése, de ez mellett teljes erejükkel (gyakran erejük felett) iparkodnak egyengetni gyermekkorukból rég kinőtt utódaik boldogulását, ami nem ritkán 30-40 éves „gyerekek” komplett eltartását jelenti. Ugyanakkor a 30 alattiak iparkodnak kitolni saját gyerekkorukat a tökéletes abszurditásig. Ebbe viszont egy vagy több saját gyermek vállalása se anyagilag, se pedig eszmeileg nem fér be, meg aztán nem is vágynak rá, mert a beléjük nevelődött (szeretet hiánytól származó) önzés ezt nem teszi lehetővé.

Ha pedig mégis születik gyerek, akkor azzal kell számolni, hogy közvetlenül iskoláskorának elérése után személyisége fokozatosan más lesz, mint ami kívánatos.

„Szőnyegvágó késsel megszurkálta társait egy 11 éves iskolás fiú”, halljuk a híreket, de nemigen akarunk hinni a fülünknek. A faggatásra, hogy miért tette, ugyanazt mondja – bár sose hallott róla – amit Hillary [Sir Edmund Hillary 1953-ban elsőnek mászta meg a Mount Everest (Tenzing Norgay serpával együtt) és amikor rákérdeztek mi késztette a tettre, azt válaszolta „hát mert ott volt”.] mondott a hegymászás után. A múlt évben pedig azt tárta fel nekünk a média teljes nyíltsággal – mintha ők ártatlanok lennének a dologban, – hogy az elkényeztetett tinédzser megölte az őt egyedül nevelő anyját, mert örökölni szeretett volna. Jó, ezek „kivételes” esetek – amik állítólag mindig is voltak, – de az erdőben sétálok az unokámmal, aki egy hirtelen mozdulattal rálép egy szarvasbogárra. Az agyontiprást nem tudtam megakadályozni, ezért mérgesen rászóltam. Miért kellett ezt a bogarat megölni? A válasz egyszerűen mellbevágó volt. „Nem baj, van neki még kilenc élete”. Drága Lacikám hogy mondhatsz ilyet? Ennek a szarvasbogárnak annyi. Mindenkinek csak egy élete van, és arra az egyre nagyon kell vigyázni. Sajnos nem tudok győzni, mert unokám sokatmondóan közli velem, hogy „nem igaz, mert a playstation No 3-ban a bogárnak 10 élete van.” És ráadásul, döbbenek rá később, ha ki-be kapcsolja az ember a playstationt, a bogárnak megint lesz 10 vadi új élete.

Tegnap este hallottam az esti hírekben, a héten már a negyedik gyerek esik le a sokadik emelet erkélyéről. Ez alkalommal az történt, hogy a gyerekek kártyáztak és a szél az egyik lapot lefújta a harmadik emeletről. A gyerek utána ugrott, ahogy a rajzfilmeken látja. Kell ehhez kommentár?

A mai gyerek egyszerűen nem készül fel az életre, ahogy ez régen szokás volt. Az én gyerekkoromban a gyerek még „fogyóanyag” volt. Egy családban nyolc született, hogy három felnevelődjön. Ma jó ha egyke van, akinek kinyalják a fenekét. Nem vagyok a gyerekverésnek a híve, pláne amióta törvénybe ütközik, de azért csendben meg szeretném jegyezni, amikor a gyerekneveléshez még hozzátartozott a „verés” a gyerekekből „ember” faragódott. Ma egészen mások a módszerek. Rendben van, de az eredmények a mai módszerek helyességét egyáltalán nem igazolják.

Amerikában már a nyolcvanas években foglalkoztak a jelenséggel (The Postponed Generation = az elnapolt nemzedék), vagyis azzal, hogy az „egyetemisták” jelentős része 10-15 évet ellebzsel az egyetemek környékén, miközben a szülők eltartják őket.

Ennek a folyamatnak azonban számtalan nem kívánatos hozadéka van. Nézzünk néhányat! Akiket 40 éves korig eltartanak, azok a szülők halála után nemigen fognak rászokni a munkára. Felélik az örökölt vagyont és utánuk az „özönvíz”, vagyis egészen biztos komoly veszélyt fognak jelenteni a társadalomra. Ha a vagyon a szülő halála előtt elfogy, akkor a „tejelni” már nem képes idős szülő sok esetben abúzusnak [fizikai bántalmazás] lehet kitéve korábban eltartott gyermeke részéről. A munkára nem foghatók vagy arra alkalmatlanok nagy száma, valamint ezek távolmaradása az utód nemzéstől megoldhatatlan társadalombiztosítási nehézségbe torkolhatnak. A munkavégzés­be be nem vont felnőttek várható orientálódása a szélhámosságok felé nem csak egyszerű bűnözési hullámok társadalomra gyűrűzését okozzák, de ellehetetlenít­hetik az üzleti életet, aminek hagyományos alapja a kölcsönös bizalom. Ez az, ami napjainkban egyre inkább hiányzik. A pénzzel együtt eltűnő betét gyűjtök, a hitelt visszafizetési szándék nélkül felvevők, és egyéb csibészek hadát egyre nagyobb számban követik a kifejezetten átverésre specializálódott szélhámosok tömeges megjelenése.

Néha az embernek az az érzése támad, hogy jelentős népcsoportok egyszerűen nem számolnak a jövővel. Úgy élnek és cselekszenek, mintha csak ma lenne, holnap-holnapután pedig soha. Mi mással lehet különben megmagyarázni azt, amikor egy ügyvéd a nála letétbe helyezett összeget egyszerűen elkölti. Mit gondolt például Kulcsár Attila, a 20 milliárd hiány sose derül ki? A piramis játék soha az életben nem omlik össze? 1990 előtt még lehetett azt játszani, hogy sikkasztok Nyugaton majd átmegyek Keletre és felélem a pénzt, vagy fordítva, itt sikkasztok, majd disszidálok és élek mint Marci hevesen, amíg meg nem halok. Ennek azonban vége, ma már a Világ túl kicsi ahhoz, hogy el lehessen tűnni benne. Szóval egy nap a Világ?

Nem hiszem, hogy szükség lenne további meggyőzésre. Inkább nézzük a lehetséges „kibontakozást”! A család, a családon belüli szolidaritás végig kísértre az Embert az egész emberré válása alatt. Éppen ezért nem csak rá vagyunk evolúciósan „hangolva”, de egyszerűen nem rúghatjuk fel a lassú, de biztos, esetleg nem is olyan lassú önpusztítás veszélye nélkül. A rombolás kettős. A családok széthullásának következménye az egyre nagyobb arányokban megjelenő antiszociális egyedek antiszociális magatartása, ami egyre elviselhetet­leneb­bé teszi az életet. Ugyanakkor az élet elviselhetetlenségét a családi élet tudná elviselhetőbbé tenni, de pont ennek a családnak a hiánya okozza az elviselhetetlenséget. Pozitív visszacsatolás? Bizony az. A pozitív visszacsatolás matematikai hatása pedig mindig, minden körülmények között az észlelhető folyamat felgyorsulása, semmi más, mint egy civilizáció hanyatlásának, majd eltűnésének első jelei.

Történelmi perspektívából szemlélve az emberiségre nézve ez nem is lenne akkora katasztrófa. A barlang elhagyása óta az Ember jó néhány civilizációt épített fel, amelyek kivétel nélkül mind eltűntek egészen az utóbbi korig. Nem egyszer ezeknek az eltűnt civilizációknak romjain épültek fel a következők. Az eltűnéseknek különböző okai voltak, amik egyben zsákutcát jelentettek az adott civilizáció továbbfejlődése szempontjából. Ilyen értelemben az eltűnés még hasznosnak is volt mondható, hiszen helyet biztosított egy következő társadalmi kísérlet beindítására, egy újabb civilizáció felépítésére.

Csakhogy most az emberiség nem egy klisé megismétlése előtt áll. A jelenlegi, természettudományi ismeretekre felépített civilizáció markánsan különbözik az összes többitől. Az emberiség történelmében a mi civilizációnk rendelkezik először a műszaki-technikai, szellemi és organikus készséggel ahhoz, hogy az egész emberi fajt kipusztítsa, de minimum visszavesse a kőkorszakba.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Apák napja

Mint ötszörös apa nyújtom át nektek apák napján a következő videót:

Úgy tűnik, tegnap láttam arcodat
Elmondtad, milyen büszke vagy rám,
de elmentem melletted.
Ha tudtam volna, amit ma tudok
a karjaimban tartanálak,
elvenném a fájdalmadat.
Köszönöm mindazt, amit tettél
Bocsásd meg minden hibámat
Nincs semmi, amit ne tennék meg
Hogy újra halljam a hangodat.
Néha fel akarlak hívni
De tudom, hogy nem veszed fel.
Sajnálom, hogy téged hibáztattalak
Mindenért, amit nem tudtam megtenni.
Megbántottam magam azzal,
hogy bántalak téged.
Néha napján úgy érzem, hogy összetörtem,
de nem vallom be.
Néha csak el akarok bújni, mert hiányzol.
És olyan nehéz elbúcsúzni.
Ha másról van szó,
Megmondanád, hogy tévedtem?
Segítenél megérteni?
Lenézel rám?
Büszke vagy arra, aki vagyok?
Nincs semmi, amit ne tennék meg,
hogy még egyszer
A szemedbe nézhessek.
És visszanézve szemünk találkozik
sajnálom, hogy téged hibáztatlak
Mindenért, amit nem tudtam megtenni
Ha lenne még egy napom
Elmondanám, mennyire hiányoztál
Mióta távol vagy
Megpróbálom visszaforgatni az időt
Sajnálom, hogy téged hibáztatlak
Mindenért, amit nem tudtam megtenni.
Megbántottam magam
Azzal, hogy bántalak téged.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3883) Putyin beszéde

Putyin beszédét kivonatolja és értékeli egy orosz ajkú migráns, akinek posztját Tibor bá’ lefordította

Putyin elnök a minap beszédet mondott a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon.
89. Útban a 90. felé

Komoly teljesítmény volt. Megjegyzem Putyin nem kap elég elismerést azért, mert jó szónok. Ha nem beszélsz oroszul, akkor nem érted, hogy Oroszországban milyen rosszul beszélnek állami tisztviselők. Lenyelik a szavaikat, és egyik szót a másikba fojtják, ami a szovjet szleng egyik formája, és ami az idősebb generációt különösen érinti. Putyin ezt nem teszi, és mindig nagyon világos és érthető orosz nyelvet használ. Szókincse meglehetősen egyszerű és egyértelmű. Tőle jól meg lehet tanulni oroszul, ha hallgatod a beszédeit és jegyzetelsz.

Egy gyors összefoglaló: Putyin megsértette a nyugati országokat és azok nevetséges uralkodó politikai kasztját. Közölte: a radikalizmus és a populizmus a Nyugat jövője, és a jövőben hatalmas megrázkódtatásokkal kell számolni. Ugyanazok a bábuk adják át a hatalmat egymásnak, de valójában semmi sem változik, és a társadalmi konszenzusban felhalmozódnak az ellentmondások. Ez vesztes helyzethez vezet.

Az európai elit azt csinálja, amit mások (valószínűleg Amerika) mondanak nekik, lemondanak politikai szuverenitásukról.

Putyin azt mondta, hogy azok a vádak, amelyek szerint Oroszország felrobbantotta a világgazdaságot, valójában a globális gazdaság problémáinak elfedése.

Különösen Amerika adósságainak a felhalmozására járult hozzá nem kis mértékben a jelenlegi fenyegető gazdasági válsághoz. A „putyini infláció” egy hazugság, amely csak a hülyéket és írástudatlanokat tudja meggyőzni, és kísérlet arra, hogy elterelje a figyelmet a nyugati gazdaságok irányítóinak katasztrofális hibáiról.

Hatalmas mennyiségű pénzt nyomtattak, és a pénzt külföldi áruk vásárlására használták fel, nem törődve azzal, hogy ez a politika milyen hatással lesz a világ más országaira. Ebből az értéktelen nyomtatott pénzből termékeket vásároltak fel világszerte, ami hiányhoz vezetett.

Amerika korábban valóban gyártott nagy értékű termékeiket, de Amerika már nem gyárt semmit, és mindent importál. Ez az oka a globális inflációnak. A nyomtatott amerikai dollárból mindent felvásárolnak, ami ellátási válságot okoz.

Sok ország felteszi a kérdést: miért fogadjanak el továbbra is értéktelen eurót és dollárt termékeikért? Ráadásul az USA most elkezdte elkobozni más országok pénzét. Ez aggodalomra ad okot, és a nemzeti valuta leértékeléséhez, valamint a dollártól, mint a világ tartalékgazdaságától való globális eltávolodáshoz vezet.

Az energiaárak szárnyalnak. Felfelé indultak, mielőtt Oroszország megkezdte volna a különleges hadműveletet Donbászban. Ennek lépcsőzetes hatásai vannak a gazdaság többi részére. Például a műtrágya ára ugrásszerűen megemelkedett. A szankciók miatt pedig Oroszország nem tud műtrágyát szállítani más országoknak. Ez globális éhezési válsághoz vezethet.

Ez az Egyesült Államok hibája lesz, amit természetesen Oroszországra próbálják hárítani. Jó lenne azt gondolni, hogy Oroszország ennyire befolyásos az egész világra, és azt gondolni, hogy Oroszország ennyire hatással lehet a világgazdaságra. De ez megint csak egy eltussolás és egy kísérlet arra, hogy Oroszországot hibáztassák azok az emberek, akik továbbra is kifosztják a világot.

Oroszország azon dolgozik, hogy nagy méretű élelmiszerexportot indítson be a világba. Az oroszországi mezőgazdasági termelés ugrásszerűen növekszik. A Közel-Kelet és Afrikát a jövőben orosz élelmiszer fogja táplálni. Ennek megvalósításához új logisztikai láncokat kell kiépíteni.

Ukrajna leaknázta saját kikötőit, és most Oroszországot hibáztatja, amiért nem tud élelmiszert exportálni. Szedjék fel az aknákat a kikötőkben és induljon be az élelmiszer export, Oroszország nem fog beleavatkozni.

A modern világ hatalmas változáson megy keresztül. A Nyugat jelenlegi uralkodó elitjével semmilyen kompromisszum vagy megállapodás nem lehetséges.

Oroszország szuverén ország, amelynek joga van megvédeni magát és a Donbászi Köztársaságokat, ahol a Nyugat segítségével népirtással végeztek. Felfegyverezték Ukrajnát, és katonai tanácsadókat küldték oda, hogy meggyőzzék az országot, és felhasználják Ukrajnát Oroszország megtámadására.

Oroszországnak megvan a maga kultúrája, hagyománya és történelme, és elutasítja a jelenlegi nyugati elképzeléseket, amelyek az emberek és nemzetek leépüléséhez vezetnek.

Minden cselekedetünknek egyetlen célja volt: Oroszországot szuverén és erős nemzetként megerősíteni. Az Oroszország elleni szankciók arra a hamis narratívára épültek, hogy Oroszország már félig halott, és teljesen tehetetlen. Azonban Oroszország megváltozott a végrehajtott makrogazdasági politikák, az import-helyettesítő programok, a refinanszírozási rendszerek és így tovább segítségével.

A szankciók felgyorsították ezt a folyamatot. Egy szuverén nemzet képes tisztességesen bánni más nemzetekkel. Oroszország egyszerűen elkezd együttműködni más nemzetekkel, amelyek erre hajlandóak. A Nyugat azon kísérletei, hogy Oroszországot elszigeteltségre kényszerítsék, már kudarcot vallott.

A nyugati elit nem foglalkozik a nemzetek érdekeivel, ezért Oroszország azokkal az országokkal fog együttműködni, ahol az elitet érdekli a fejődés. Új kikötők épülnek a Csendes-óceánon, az Északi-sarkvidéken, bővül a Kaszpi-tenger és a vasúthálózat. Oroszország tiszteletben tartja a tulajdonjogokat, és segíti a magánvállalkozásokat és a befektetőket.

Az orosz vállalkozóknak nincs miért aggódnia. A kormány, és a bürokrácia abbahagyja a zaklatásukat. Új reformok készülnek.

Putyin ezután sok pozitív statisztikát osztott meg a növekedésről, a pénzről és így tovább. Hangsúlyozta azt is, hogy az üzleti és gazdasági növekedést nem a profitmaximalizálásra kell összpontosítani, hanem az országban élők életének javítására, akik ezeket a különféle javakat és szolgáltatásokat használják.

Oroszországnak nem ismétli meg a múlt hibáit – nincs szükség az orosz pénzek Oroszországon kívülre történő befektetésére. Az orosz pénzből iskolákat, fejlesztést, kultúrát és így tovább kell finanszírozni.

Oroszország harcolni fog az infláció ellen, és nagyon komolyan veszi ezt a problémát. A nyugdíjak lépést fognak tartani az inflációval. Oroszországnak katasztrofális demográfiai problémája van. A kormánynak sürgős és kardinális lépéseket kell tennie ennek a fenyegető problémának a megoldására. A pénz önmagában nem fogja megtenni. A demográfiai problémák kezelésének egyetlen módja a holisztikus megközelítés és az általános életminőség javítása a legjobb gyakorlatok alkalmazásával.

Az orosz infrastruktúra fejlesztése folytatódik. A kisebb városok és történelmi régiók a fő közlekedési hálózathoz kapcsolódnak. A kormány befektet Oroszország Távol-Keletébe. A tanyák állami támogatást kapnak. A régiók sokkal több pénzt fognak kapni, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy költözzenek oda, és ne üljenek nagyvárosokban.

Vidéken múzeumok és kulturális intézmények épülnek. Az orosz turisták körében megnőtt az érdeklődés Oroszország iránt, ami azt jelenti, hogy a nemzeti parkokkal óvatosan kell bánni. A Bajkál-tavat meg kell tisztítani, és a környező területeknek a turisták elsődleges céljává kell válniuk. Ott és egész Oroszországban megszüntetjük a szennyezést.

Oroszországnak technológiai szuverenitásra van szüksége. Ez azt jelenti, hogy Oroszországnak saját technológiai rendszerre van szüksége. Az importhelyettesítés nem más emberek termékeinek egyszerűen másolásáról szól, hanem új orosz termékek létrehozásáról, amelyek felülmúlják a többieket.

Kielemzés

A kulcsszó itt a szuverenitás. Ez a fogalom sokszor elhangzott Putyin beszédében. Kijelentette, hogy Oroszország elkötelezett a politikai, gazdasági és kulturális szuverenitás megvalósítása mellett. Ez csak a globalista világkormányzati projekt elutasításaként fogható fel.

Putyin azt is hangsúlyozta, hogy Oroszország más szuverén nemzetekkel fog együttműködni. Vagyis: Oroszország olyan országokkal szövetkezik, amelyek nem mennek együtt a globalista egy világkormányzati rendszerrel. Ezt többpólusú világ felépítésének is nevezik.

Továbbá Putyin bebizonyította, hogy az orosz uralkodó elit tudatában van a Nyugaton forrongó elégedetlenségnek. Putyin nem mondta, hogy Oroszország bármiben is segítené a nyugati disszidenseket, csak a siralmas helyzetét kommentálta. Ez azt jelenti, hogy Oroszország továbbra sem fog „aktív intézkedéseket” tenni. Üzenet a nyugati disszidensek: egyelőre egyedül vagytok.

A gazdasági igazságosság eléggé előkerült beszédében. Putyin hangsúlyozta, hogy az üzletnek az emberek érdekeit kell szolgálnia, és nem fordítva. Szó sem volt a láthatatlan kéz varázslatáról, vagy arról, hogy megőrizheti, amit készít.

Putyin teljesen egyértelmű volt: érdekli az üzletfejlesztés, mert annak pozitív hatásai vannak az átlagemberek és az ország egészének jólétére. Feltételezem, hogy ezt a „szocializmus” kategóriába lehetne sorolni, de őszintén szólva, ez csak a józan ész, és több köze van az üzleti kasztokhoz, mint bármely konkrét „izmushoz”. Ezt hangsúlyozta Putyin is, emlékeztetve a fórumon összegyűlt kapitalistákat, hogy ne feledjék, Oroszországot szolgálni kell, nem csak a saját zsebüket tömni.

Putyin többet beszélt a jövőről, mint a múltról vagy a jelenről. Hangsúlyozta, hogy a feltörekvő technológiát Oroszország javára kell használni. Én mindenben amellett vagyok, hogy Oroszország technológiailag önellátóvá váljon, de az az elképzelés, hogy a technológia minden problémát megold anélkül, hogy 3 újabbat hozna létre helyette, szerintem egy rövidlátó gondolkodási forma.

Kiábrándító volt hallgatni, hogy Putyin a globális felmelegedést emlegette, és annyit beszélt, mint a technológiai induló vállalkozásokról és Oroszország szilícium-völgyéről. Ez a megszólítás üzletemberekhez szólt, szóval ez érthető, de az első számú dolog, amibe Oroszországnak be kell fektetnie, az az orosz nép.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3882) Négy : null

Tibor bá’ vissza a múltba online

Magyarország-Anglia 6:3/4:0


89. Útban a 90. felé

A keddi, szédületes foci győzelem eszembe juttatja a 6:3 eseményét. 1953. november 10.-én vonultam be egy híradós alakulathoz. A november 25.-én megtartandó angol/magyar meccs előtt volt valami a levegőbe. Én magam nem voltam focidrukker, meccsre járó, de érezem, hogy valami nagy dolog előtt állunk. A magyar foci világhírű volt. Ezzel a laktanya parancsnokság is tisztában volt, ezért a meccs idejére felfüggesztették a kiképzést. A díszterembe, a színpadon felállítottak egy rádiót (mivel akkor még nem volt TV), amit kihangosítottak. Minket bevezényelek a terembe, és vártuk a közvetítést.

A közvetítést Szepesi György (a pletyka szerint, közismert ÁVH besúgó) végezte, méghozzá „vakon”, mert nem volt visszajelzése, hogy a hangja meg is érkezik Budapestre. A góloknál zengek a falak az üvöltözésünktől. Fantasztikus volt a hangulat. Azt az Angliát vertük meg, akiket saját hazájukban még senkinek se sikerült. Megszületett a szóvicc: All right Mr. Wright (aki az angol csapat kapitánya volt) és a becenév is: az arany csapat.

Ez 69 éve volt, és azóta is emlegetjük. Most ennyi év jután megismételtük a bravúrt, az angol közönség nem tetszésére. Igaz, ez alkalommal még szépítés se volt az angolok részéről. Könnyen lehet, hogy erre is emlékezni fognak 69 év múlva is, akik akkor még élnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3881) Shithole

Tibor bá’ fordítása online

Az Egyesült Államok csatlakozott a jelentéktelen országok sorába


89. Útban a 90. felé

szerző:  Paul Craig Roberts

A Biden-rezsím nevetség tárgyává tette az Egyesült Államokat. Nem mintha az Egyesült Államok nem lett volna nevetséges, de most már a hazafiak is nevetnek.

Ismered azokat a szankciókat, amelyek megbuktatják Oroszországot? Nos, Biden szankciói napi 300.000 hordóval növelték, nem pedig csökkentették az orosz olajszállítmányokat és a bevételeket, amint arról a Wall Street Journal számolt be, és megduplázta az amerikai benzin árát az Amerikai Automobil Szövetség jelentése szerint.

Tudtad, hogy a tankok és fegyverek leszállítása Ukrajnába az ígéret szerint felgyorsítják Ukrajna Oroszország feletti győzelmét. Nos, az oroszok (sok egyéb mellett) nem szállítják le nekünk a tankpáncélhoz szükséges titánt.

Az Egyesült Államok kormánya annyira ostoba és inkompetens, hogy a washingtoni hülyék még nem fogják fel, tevékenységük következtében Putyin  nem csak az ukrán keleti részét foglalja el, ahogy azt korábban tervbe vette, hanem egész Ukrajnát.

Más szóval, ha beavatkozik a konfliktusba azzal a reménnyel, hogy Oroszországot egy vietnámi helyzetbe sodorja, Washington meggyőzi a Kreml-et, hogy Oroszország nem tudja elérni célját Ukrajna egészének meghódítása nélkül.

Oroszország nem valószínű, hogy ezzel a feladattal szembesülve a „menj lassan, mentsd meg a civileket” háborús taktikát alkalmazza. „Az Apokalipszis lovasai vágtatnak előre” – figyelmeztet Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke, de Washington képtelen bármit is meghallani, ami igaznak hangzik.

PCR hazáját Shithole-nak nevezte, amit udvariasan “jelentéktelennek”  fordítottam, mert “az a lyuk, ahol kijön a szar” a magyarban nem létezik. De ha már itt vagyunk, akkor megjegyzem, hogy Anglia és az EU még inkább shithole, mert a hülyeséget még jobban meg fogják szívni. Azzal még csak kiegyeznénk, hogy mindössze a benzin ára megy fel, de (orosz ügyeskedés miatt) a gáz ára legalább az ötszörösére fog nőni. Akinek erre nem lesz pénze, az öt réteg takaró alatt keményre fog fagyni januárban. Jól kibaszunk ezzel a tömeg gyilkos Putyinnal.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3880) A közeljövő

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Számos jel utal arra, hogy a következő néhány évben óriási hőmérséklet-emelkedés következhet be. Egy ilyen hatalmas emelkedés kiváltó oka lehet a közelgő El Niño beköszönése a nagy számú napfolttal, amelyek 2025 júliusa körül érik el a maximumot. Jelenleg egy tartós La Niña közepén vagyunk, ami elnyomja a hőmérséklet emelkedését.

A NOAA szerint az El Niño általában 3-5 évente fordul elő. A következő El Niño hamarosan várható. Úgy tűnik, a közeljövőben hatalmas hőmérséklet-emelkedés bontakozik ki, mindenekelőtt az Északi-sarkvidéken, amelyet a közelgő El Niño és a napfoltok tetőzése együttes hatása vált ki. Minél több a napfolt, annál jobban emelkedik a hőmérséklet. A napfoltok számának emelkedése 2020 májusa és 2025 júliusa között mintegy 0,15°C-kal növelheti az átlag hőmérsékletet. Ez drámai tengeri jégveszteséget okozhat az Északi-sarkon, ahol 2026-ra rohamosan emelkedni fog a hőmérséklet, amire számos további jel utal.

Az Atlanti-óceánból és a Csendes-óceánból a Jeges-tengerbe belépő tengeri hő folyamatosan emelkedik. Ennek eredményeként az Északi-sarkvidéken hamarosan több billenő pont átlépése következhet be. Például a kék-óceán esemény (akkor kezdődik, amikor a sarkvidéki tengeri jég kiterjedése 1 millió km² alá csökken), ami tovább gyorsítaná a hőmérséklet-emelkedést a sarkvidék.

Aztán, ahogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik az Északi-sarkvidéken, úgy a futóáramlat változásai felerősödnek, ami a szárazföldi albédó elvesztését eredményezi az Északi-sarkon. Ez megegyezik a tengeri jég hanyatlásából eredő albédó veszteséggel.

További melegedés oka a permafrost olvadás, ami a jelek szerint hatalmas üvegházhatású gázok (különösen CO₂, CH₄ és N2O) kibocsátását okozza. Tehát globális hőmérséklet-emelkedést okoz, ami viszont több vízgőz bejutását eredményezné a légkörbe, ami tovább gyorsítja a hőmérséklet-emelkedést, különösen az Északi-sarkon, ahol hatalmas mennyiségű metán található a tengerfenék üledékeiben, és ahol nagyon kevés hidroxil van a levegőben, ami bonthatja a metánban.

Úgy tűnik, a hőmérséklet tovább fog emelkedni a szulfát-aeroszolok kihullása miatt. Ahogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik, további önerősítő visszacsatolások indulnak, például a vízgőz globális növekedése és az alacsonyabb felhőrétegek csökkenése, ami tovább növeli a hőmérsékletet. Összességében a globális hőmérséklet több mint 18°C-kal emelkedhet az iparosodás előttihez képest.

Emberi kihalás 2025-re?

Egy 2022. áprilisi elemzés szerint a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti időszakról 2022 márciusára elérte a 2,35°C-ot. Ha hozzáadjuk a közelgő El Niño és a napfoltok tetőzése miatti hőmérséklet emelkedést, akkor 2025-re a 3°C is elérhető.

Egy 2018-as tanulmány (Strona & Bradshaw) azt jelzi, hogy a legtöbb élet a Földön eltűnik, ha a hőmérséklet 5°C-kal emelkedik. Az emberek, akiknek túlélése sok más fajtól függ, valószínűleg kihalnak 3°C emelkedésnél.

Összefoglalva, a hőmérséklet hamarosan erősen emelkedhet, ami az emberek kihalásához vezethet már 2025-ben, míg a hőmérséklet az egekbe szökhet 2026-ban, ami feleslegessé teszi annak fejtegetését, hogy mi lesz 2026 után.

Forrás: Arctic-News

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3879) Amit a szajha média nem közöl

Tibor bá’ fordítása online

A magukat megadó katonákat hátulról legyilkolják


89. Útban a 90. felé

Az ukrán hadsereg továbbra is jelentős veszteségeket szenved el a különleges hadművelet során. Az elmúlt hetekben a katonai műveleti területeken egyre gyakoribbá váltak azok az incidensek, amelyekben a nacionalista egységek hátba lőtték az ukrán katonákat. Így a Donyecki Népköztársaságban található Novomihajlovka melletti orosz csapatok támadására való előkészület után az AFU 54. gépesített dandár 25. zászlóaljának több mint 30 katonája úgy döntött, hogy leteszik a fegyvert és megadják magukat. A Zvioroferma melletti erődítményben lévő ukrán katonák rádión kérték az orosz egység parancsnokságát, hogy szüntessék be a tüzelést és biztosítsanak folyosót az átjáráshoz. Este 10 óra körül az AFU fehér zászlós katonái megindultak az orosz állások felé. Ebben a pillanatban egy ukrán nacionalista egység páncélozott járművekkel megérkezett a fellegvárhoz, és tüzet nyitott az Ukrán Fegyveres Erők 54. dandárjának katonáira. A lövöldözés következtében 32 ukrán katona életveszélyesen megsebesült vagy meghalt. Ez az incidens, valamint sok más ehhez hasonló eset egyértelműen bizonyítja, hogy a növekvő katonai kudarcok és az ukrán csapatok demoralizálódása közepette a kijevi nacionalista rezsim büntető akcióival próbálja megállítani egységei visszavonulását és megadását. Az ukrán katonák élete semmit sem jelent Ukrajna jelenlegi vezetése számára.

Forrás: Russian Ministry of Defense

 _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3878) Béke

Tibor bá’ javított gépi fordítása online

Ukrajna döntse el, mekkora területet ad a békéért – a NATO


89. Útban a 90. felé

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár vasárnap kijelentette, hogy az Egyesült Államok vezette szövetség célja Ukrajna pozíciójának erősítése a tárgyalóasztalnál, de hozzátette, hogy minden békemegállapodás kompromisszumokkal jár, beleértve a területet is. Stoltenberg a finnországi Kultaranta Talks-on beszélt, miután találkozott Sauli Niinisto finn elnökkel. Míg a NATO-vezér azt mondta, hogy a Nyugat hajlandó „árat fizetni” az ukrán hadsereg megerősítéséért, Kijevnek területi engedményeket kell tennie Moszkvának a jelenlegi konfliktus lezárása érdekében. „A béke lehetséges” – mondta. „A kérdés csak az, hogy milyen árat vagy hajlandó fizetni a békéért? Mekkora területet, mennyi függetlenséget, mennyi szuverenitást vagy hajlandó feláldozni a békéért? Stoltenberg nem javasolta, milyen feltételeket fogadjon el Ukrajna, mondván, hogy „azok döntsenek, akiknek fizetni kell”, miközben a NATO és a Nyugat továbbra is fegyvereket szállít az ukránoknak, hogy „megerősítsék az alku pozíciójukat” az egyeztetésnél.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3877) Krieger elvtárs kalandjai

Tibor bá’ háttér feltárása online

Nem fordítottam le, oly sokan értenek itt angolul. Aki nem érti forduljon a gépi fordításhoz.

The Adventures of Comrade Krieger

My name is Comrade Krieger (on the left), and I serve in the National Guard, the internal army as it were, and my story begins on the 12th February in Russia, when I was called up to take part in a military training exercise. These are fairly standard practice, and most of the time we get together to brush up on old skills and learn a few new tricks as well.

This time around, we spent our days learning how to set up field camps, doing routine ammo checks, cleaning our kits, “yes sir, no sir”, go over there and fetch that and come back – just getting into the rhythm of regular army life and that sort of thing.

But then, suddenly we were told to load up the vehicles and to move out. Where to? We didn’t know, but we took it all in stride.

As we were driving along, we couldn’t help but notice that we’d crossed the border into Belarus. There was no checkpoint or anything, it was as smooth and easy as pulling into a parking lot, really. It was my first time in Belarus, and even if we hadn’t seen the sign, we certainly noticed that the weather was warmer, and everything was generally better maintained and cleaner.

At this point, no one had told us where we going, yet, but we had started to suspect that this wouldn’t be a routine drill when they started handing out real ammo. We stopped in a field somewhere in Belarus, near a large forest and set up camp. The OMON guys and the Chechens had already started fires and we followed suit, getting as comfy as we could. Our commander dropped a hint that things were about to get very interesting.

Night came and we finally got confirmation that at 5 am the next day we were heading into Ukraine and that at 8pm we’d be in Kiev. We tried to sleep as best we could, but you know how that goes. Anyways, morning came and we got into our vehicles and rolled out.

We were supposed to cross some pontoon bridge along the border with Belarus and Ukraine, but it turned out that it was blown up before we got there, so we returned to camp and spent the day there. The next day, another attempt was made to cross a river, possibly the same one. We got into our vehicles again, but turned back halfway – the bridge had been blown up again. When we returned to camp, we were amused more than we were disgruntled or anything like that. Finally, the decision was made that we would simply cross at another point, across the land border. We re-entered our vehicles and set out and about 100 kilometers later, we had a blowout.

Once the wheel was fixed, we began making progress into Ukraine proper, spirits still high.

I sat in the back and watched from the back window, where I saw a shot-up and abandoned car – one of ours – come into view. It turns out that the advance column had gotten hit by sniper fire and the driver of the vehicle had been killed. Shortly after, our commander decided to play it safe and told us to close up the windows. The car started getting incredibly hot and we started sweating and cooking in our seats. To make matters worse, because of all the false starts, we were now running low on water.

It was an armored car, by the way. I had trained in Urals before, but this was a newer version.

Soon after, our commander relented and the windows reopened just in time for us to see the first villages and towns, some which were on fire and a smattering of corpses along the road.

“How are you feeling?” I asked my friend sitting next to me.

“I’m a bit shook,” he replied. “And you?”

“Me, I’m not. I’m excited,” I replied and gave him a grin.

We pulled over to let some columns pass ahead of us because, technically, we weren’t supposed to be on the front lines. After all, we were just the National Guard. The rules of this special operation were a bit unclear, and no one seemed to understand how exactly this whole thing was supposed to work out. But that didn’t bother us much.

We ended up camping in the field where we had pulled over to let the column pass for a few days.

We found some water at a well, which was a relief and shared rumors that had passed up from the front from the people who had went on ahead. The column that we had just seen had gotten shot up by 40mm guns (АГС) and those were the first losses from our side that I personally heard about.

We weren’t far from a village and as we began to dig in, we were given more equipment. I was given a sniper rifle and told to do my best with it. I decided to get my sleeping bag and put it on the BTR as a cushion so that I could be comfy while at my post.

But just as I had set up on my perch, the commander told us that we have to move out, and that people in black were seen nearby. The problem with this information was that we didn’t know what to make of it. See, our OMON guys also wear black. So no one knew who it was and the commander, after some deliberation, ordered a few of us to go out and to ask them, “hello, who are you?”

Our lads jogged off in the direction that the commander had indicated and then came hurrying back.

It wasn’t OMON. And it turns out that the Ukrainians had been sitting on the other side of the same village where we had made camp since we arrived – we simply hadn’t noticed one another. Both sides began firing at each other soon after. I ran to the BTR and got up on the side to get a view of the forest and the clearing. I couldn’t see anything, but the shooting continued. Eventually, I had to hop off as the BTR rolled out to take some shots at the men in black from the other side of the village.

I quickly realized that I had a slight problem to deal with. See, we had these regular, standard-issue helmets and I had a sniper rifle. That meant I couldn’t use the optics while wearing it because the visor got in the way. So, naturally, I took my helmet off and lowered my eye to the scope. My sergeant, who was running by my position saw this and ordered me to put my helmet back on immediately. I told him, “yes, sir,” but as soon as he had finished dressing me down I took it off again, and propped my gun on it.

Almost as soon as the shooting started, it came to a stop though. It was unclear what had happened, but new orders came through. We were told to move on to a new village, so we packed up and rolled out again. This time around, as soon as we reached the village, we began knocking on doors and asking the locals if they saw any soldiers in their village or nearby. They said no, and we left it at that. We didn’t bully or harass them in any way. Soon after, we left again.

Next, we rolled into a small town still further south. We were running low on supplies and so we went looking in the stores, but found that they were already thoroughly looted. There were no products left except frozen mush in the freezers that had spoiled. The town had lost its electricity and gas and the people were suffering from this worse than we were. Luckily, we found some potatoes and pickles and ate our fill.

We didn’t stay in the town and moved back into the fields. While we were setting up a camp, news filtered in that the forward columns had moved away to a different sector and that we were the only ones left in the area. To make matters worse, we were told that a counterattack was coming. We asked many questions, but got even fewer answers. One thing we did learn was that a Ukrainian counter-attack was expected that night. So we dug in as fast as we could, and did the best we could with our defenses. Evening came and we sat in our foxholes and near our vehicles with our weapons ready, stressed out, sure that the fighting would start soon. Every second felt like the moment when the war would finally begin for us.

But we heard only silence and the regular noises of the field as the night dragged on.

Finally, the order was given to go check out what was going on in the forest near our position from which we expected the counter-attack to come and we rose to make our patrol. Just as we did so, the locals in the village about 300 meters away from us decided to launch some fireworks. We thought it was a signal to commence an attack and we rushed back to our positions and gripped our weapons tightly.

But nothing came.

We started to relax ever so slightly until we noticed a red glow coming from the village. “This is it,” I thought to myself and sweated some more. But it turned out that a fire had started in someone’s house. Possibly from the fireworks.

Another false start.

Some of the soldiers began to nod off, but then an explosion ripped through the night and we jolted back to readiness. “This time for sure,” I thought. But we got word that a boiler in that same village had exploded.

Again, nothing.

Night passed into morning and no counter-attack came. We sat in our positions, blinking and yawning and waited impatiently for our new orders.

forrás: Rolo Slavskij
https://substack.com/profile/66153654-rolo-slavskiy

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3876) A grófkisasszony

 

Tibor bá’ csodálatos női online


89. Útban a 90. felé

Nyolcadik általánosban Renkei (Reifeld) Peti osztálytársunknak voltak a leggazdagabb szülei, nagyapja textilgyárával igazi nagytőkések voltak. Petinek gumikerekes rollerje volt, Märklin villanyvasútja, váltós szájherflije[1]. Nem is tudom miért járt közénk, valószínűleg, mert villájukhoz közel volt az iskola. Igaz, Rákosi már fente a fogát a hatalom- átvételre, de a társadalmi különbségek még nagyon is megvoltak.

Nyolcadik után ugyanabban a technikumba folytattuk tanulmányainkat a Duna másik oldalán egyszerűen azért, mert az én szüleim éppen úgy a textilszakmához kötődtek, mint az övéi. Petinek az új környezetben is sikerült szinte pillanatok alatt felvenni a vezető szerepet, amit manapság úgy neveznek, hogy „opinion leader”. Ennek legfontosabb kelléke az volt, hogy vele mindig történt valami olyasmi, ami senki mással nem, és akkor ezt a nagyszünetben el lehetett mesélni egy 10-15 fős hallgatótábor közepén. Az egészben az volt a szép, hogy Petinek nem is kellett füllentenie, mert minket az ő egyszerű valósága is lenyűgözött.

Petinek például volt operabérlete, ezért minden hónapban látott egy-egy operát, míg közölünk sokan azt se tudták, merre van az operaház. Tizenöt évesen csónaktúrákra járt, tizenhat évesen saját motorkerékpárja volt. Legérdekesebb élményéről tizenhét évesen számolt be. Igaz, addigra Rákosi már felforgatta az országot, de az esemény főhőse mégiscsak egy grófkisasszony volt. Jobban mondva grófkisasszony lett volna, ha nem törlik el a címeket.

Nem sokkal a harmadik osztály befejezése előtt, a május elsejei hosszú hétvégére Petit meghívták egy balatoni vitorlás túrára. Azt természetesen előre sejtettük, hogy a bosszú hétvégén Peti nem a Práter utcában élő nagymamáját megy meglátogatni, de egy balatoni vitorlás túra még az ő esetében is szenzáció számba ment. Mi, a beavatottak, alig vártuk, hogy hétfőn megtudhassuk a részleteket.

Ezek szerint a tervnek megfelelően valóban előállt egy 16 éves grófkisasszony hosszú szőke hajjal, kék szemmel, plusz egy vitorlás hajó a tulajdonos 19 éves fiával és két barátjával. Összesen tehát 4 fiú és egy lány.

  • Na és, mi volt a program? – tettük fel a kérdést.
  • Először átmentünk Tihanyba, de nem kötöttünk ki – mesélte Peti – majd Keszthelynek vettük az irányt. Később a szél elállt, nem nagyon haladtunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Xénia, a grófkisasszony levetette a bikini felső részét és elkezdett napozni.
  • Ne hülyéskedj! – szakadt ki belőlünk a szó.
  • De tényleg!
  • És aztán mi történt, milyenek voltak a mellei, mit csináltak a srácok? –pattogtak a hirtelen támadt kérdések.
  • Persze én is meglepődtem, mert erre nem számítottam, de a társaságban én voltam az új fiú, ezért inkább csak csendes figyelővé váltam.
  • Na jó-jó, és aztán? – türelmetlenkedtünk.
  • Xénia azt kérdezte Gyuritól, nem akar-e ő is napozni és a feneke alól kilógó pokrócdarabra mutatott. Gyuri odament hozzá, Xénia pedig levetette a bikini alsó részét is.
  • Ne hülyéskedj, ezt csak most találtad ki. – fakadt ki valamelyikünkből.
  • Jó, ha nem hiszitek, akkor nem is mondom tovább.

Erre mi valamennyien megígértük, hogy egy szót se szólunk, csak meséljen. Némi kéretés után Peti szép részletesen elmondta, hogy Xénia leoldotta a Gyuri fecskéjét, és a fiút szabályosan magára húzta, miközben a másik három fiú udvariasan hátat fordított nekik.

Aztán kiderült, hogy Xénia és Gyuri nem jártak egymással, az eset „alkalminak’” számított. Az aktus után Xéniának esze ágában se volt felvenni a fürdőruháját, hanem megkérte a fiút, hogy menjen oda a vitorlás másik végében ücsörgőkhöz és küldje oda az egyik barátját.

A vége az lett a dolognak, hogy Peti kivételével a másik három fiú szép sorban megkefélte a grófkisasszonyt. Petire is sor kerülhetett volna, de feltűnt egy rendőr motoros, Xénia pedig jobbnak látta felvenni a fürdőruhát. A motoros a vitorlás mellé siklott, igazoltatott, feltett néhány kérdést, kérdezte, kié a vitorlás, stb. stb., majd közölték, hogy vihar közeleg és okosabb, ha behajóznak a legközelebbi kikötőbe, aztán elhúzták a csíkot.

A rendőrlátogatás után a társaság hangulata némileg megváltozott, Peti pedig vagy lemaradt a csemegéről, vagy Xéniának nem volt kedve folytatni a korábbi tevékenységet. Mi, a hallgatóság roppant sajnáltuk, és az után érdeklődtünk, lesz-e még vitorlázást? Erre azonban Peti nem tudott határozott választ adni.

Közben jött az évzáró, és már rég megfeledkeztünk a vitorlázásról, amikor Renkei Peti is befutott sötétkék öltönyében, de már messziről lehetett rajta látni, hogy van számunkra valami szenzációja.

  • Srácok, nem fogjátok elhinni.
  • Mit, mit? – kiabáltunk.
  • Xéniának kankója volt.
  • Micsoda? – hitetlenkedtünk.
  • Mondom, kankója volt. Képzeljétek el, mind a három srácnak egy héten belül elkezdett folyni a fasza. Tehát vagy Xéniának volt kankója, vagy a Gyurinak, mert ő volt az első, de Gyuri esküszik, hogy azt se tudta, mi a kankó, nem hogy lett volna neki. – Mi persze nem jutottunk szóhoz.
  • Szóval, srácok, óvakodjatok a grófkisasszonyoktól – intett minket Peti, mellesleg tök feleslegesen, mert Rákosiék rendeletileg tiltották be a titulusok használatát.

[1] Szájharmonika

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3875) Koleszterin a rosszfiú?

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Az Ember, az átlagember nehezen tanul, de a dezinformációt sohase felejti el. Erre a legszembetűnőbb példa a koleszterin. A Semmelweis Egyetem két napon át ingyenes szívvizsgálatot, ha úgy tetszik, szűrést rendez. Mindezt a TV hírekből tudtam meg, ahol egy kardiológus elmondta, hogy azok jöjjenek, akik úgy érzik, hogy jelentős rizikó tényezőik vannak. Ezek például a dohányzás, magas vérnyomás, a cukorbetegség, a magas koleszterin szint. – ÁCSI, már 16 éve tudható, hogy a koleszterin aztán nem, de a tény csak lassan, nagyon lassan terjed, talán, mert a koleszterincsökkentő sztatinok drágák, és hatalmas hasznot hoznak a gyógyszergyáraknak. Mi hát a valós helyzet.

Másfél évszázaddal ezelőtt az infarktus olyan ritka volt, mint a fehér holló (vagy majdnem). Ez a kép a múlt század elején kezdett megváltozni úgy, hogy évről évre egyre több eset fordult elő. Mára a helyzet az, hogy hazánkban minden második halál oka szív-érrendszeri betegség. Ráadásul minél fejlettebb volt egy ország, ez a folyamat annál korábban kezdődött el. Nem csoda, hogy Amerikában, közvetlenül a háború után egy hatalmas tanulmányt indítottak be, amit a világ „Farmingham Heart Study” néven ismer. Ebben nem csak sok tízezer embert vontak be, de több évtizeden át tartott, és azt hozták ki, hogy az első számú ellenség a koleszterin. Akkor most nézzük a valós tényeket!

– A sztatinok szedése (ami csökkenti a szérum koleszterin tartalmát) egy jottányit se csökkenti a mortalitást. Magyarul, ha szeded, ha nem, infarktusra az esélyed nem változik, csak havi 3000 forintot kidobsz az ablakon.

– Koleszterinben gazdag étrendnek (tudod, napi 12 tojás) nincs semmi káros hatása, hacsak nem vagy csirke, esetleg nyúl. U.i. Eredetileg ezzel a két állattal kísérleteztek, és meg is döglöttek. Csak hát mindkét állat főleg növényevő, fejlődésük folyamán nemigen találkozhattak koleszterinnel, ami az Emberre nem igaz. Ráadásul a kísérleti állatokat nem etették, hanem erőszakkal tömték. A „tudósok” pedig úgy gondolták, ha rossz a nyúlnak meg a csirkének, akkor rossz lehet az embernek is.

A több évtizeden át tartó téves felfogás alapját az a tény adta, hogy az infarktusban elhunytak boncolásánál kiderült, hogy az erek elzáródását okozó zsíros plakk főleg koleszterint tartalmaz. Csakhogy kiderült a koleszterin spontán nem rakódik le az érfalra. Valójában az érbelhártya oxidációs gyulladást szenved el, amit a szervezet szeretne kijavítani, de más nem áll a rendelkezésére, tehát koleszterint szállít oda. – Jó-jó, de miért van gyulladás, és miért nem volt 200 éve? Az én feltételezésem (és ezt sehol nem olvastam – még) az egész hátterében a transzzsírsav áll. Íme:

Transzzsírsav a természetben nem fordul elő, kizárólag emberi tevékenység hozza létre. Hogyan? Egyszerű, növényi olajat kell túlhevíteni, és máris megszületik a transzzsírsav. Miért csak növényi olajat? Azért mert az állati eredetű zsiradékban telített zsírsavak vannak, ami hevítésre se tudna átalakulni, éppen mert telített, nincs lehetőség arra, hogy a cisz konfiguráció átalakuljon transszá. Legfőbb transzzsírsav forrás a margarin, valamint növényi olajban történő sütés. Mivel 150 éve nem volt se margarin, se napraforgó olaj, a háziasszonyok sertészsírt, libazsírt, stb. használtak.

Mi következik ebből? Először is, hogy vissza kell térni az állati zsiradékok fogyasztásához, a margarinról le kell szokni, és zsírban kell sütni, nem olajban (lángos a strandon). Miért  csak most derült ez ki? Mert a margaringyártás hatalmas üzlet, pláne ha ráírják, hogy szívbarát (aminél nincs nagyobb hazugság a kereskedelemben).

Akkor hogyan lehet elkerülni az infarktust? Semmi transzzsírsav fogyasztás (lásd fenn) és antioxidánsok beépítése a táplálkozásba. Vagyis? E-vitamin, C-vitamin, A-vitamin, Q10-koenzim, Ω-3 zsírsav, flavonoidok, stb.

_________________________________________________
_________________________________________________
_________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3874) Összeomlás

Tibor bá’ fordítása online

Az összeomlás lehetséges előjelei (printeld ki és tedd el)

 


89. Útban a 90. felé

Forradalmak nem születnek meg egyetlen éjszaka alatt, hosszas agonizálás után érik meg rá a helyzet. Tartsd tehát nyitva a füled és a szemed a bekövetkezés jeleire, mint például:

– Nagyobb városokban nyugtalanság lép fel a civil lakosság körében.

– A politikusok és a média szemérmetlenül hazudnak a legnyilvánvalóbb fejleményekkel kapcsolatban is.

– Bevezetik a közösségi oldalak, mint például Twitter, Facebook, cenzúráját. Elsőre ez nem teljesen világos, de amikor a szájtok teljesen bedugulnak, a figyelmeztetés egyértelmű (olyan kifogásokat alkalmaznak, mint például pedofil képek terjesztése).

– A rezsimet nem kritizáló hagyományos média betiltása.

– Politikai ellenzéki személyek letartóztatása. (Tunéziában az ellenzéki párt vezetőit letartoztatták, börtönbe zárták, majd a börtön leégett).

– Kritikus időkben széles kőrben terjednek a rémhírek. Légy nyugodt és alaposan fontold meg, mi legyen a helyes értékelés és megfelelő döntés kialakítása.

– A hazád és politikai vezetőinek a neve soha nem tapasztalt gyakorisággal jelenik meg a világhálón.

– Külföldön élő barátok és rokonok felveszik veled a kapcsolatot, hogy „mi újság van nálatok?”

 

Önvédelem

1) Erőszakos nemi közösülés

– Ne provokálj. Ami egy normálisan működő társadalomban elmegy, a törvénytelen időkben komoly bajba keverhet.

– Legyen rajtad karikagyűrű még akkor is ha nem vagy férjnél.

Ha már elkapott a gépszíj:

– Ne engedd, hogy elvigyen magával, kapaszkodj, amibe tudsz.

– Kiabálj, de ne „SEGÍTSÉG” hanem „TŰZ VAN!” Erre az emberek jobban odafigyelnek.

– Gondolkozz, mérd fel a helyzetet, spórolj az energiáddal.

– Ha leszorítanak, ne tiltakozz, várd a lehetőséget, hogy kiszabadulj.

– Ha harc mellett döntesz, akkor célozd be a szemet, torkot, vagy a heréket.

– Ha minden kötél szakad próbálj visszataszító lenni. Ha félelmedben rád jön a székelés, az a legjobb elhárítás, a vizelés se rossz, az ujjad ha ledugod a torkodba, hányd le a támadót.

A legjobb védekezés, a megelőzés.

– Zavaros időkben ne menj egyedül ki az utcára.

– Légy nem kívánatos, de ne tűnj tehetetlennek.

– Olyan ruhát hordj, ami lehetőleg mindent eltakar, nehéz lehúzni, de téged nem akadályoz a mozgásban, kerítés átmászásban. Nadrág legyen rajtad derékszíjjal. Ne vegyél fel szoknyát. Kényelmes cipő legyen rajtad, amiben könnyen tudsz futni. Ne hagyd el a nyílt területet, és ne szigetelődj el a többiektől. Új ismerősökben ne bízzál meg.

2) Rablás

Általánosságban, ha nem akar megölni, vagy  erőszakoskodni veled, tehát ha csak valamit el akar rabolni tőled, a legjobb megoldás odaadni, amit akar. Ezzel azonnal elmúlik a rád fogott fegyvertől származó veszély, kevesebb idő lesz, ami alatt megölhetnek, megsebesíthetnek, vagy a helyzet eldurvulhat. A legjobb védekezés a megelőzés. Te vagy a házad ne legyen kívánatos célpontja a rablónak.

– Ne dicsekedj az élelmiszer tartalékoddal, pénzeddel, vagy bármi más értékes dologgal.

– ismeretlenekben ne bízzál meg.

– értékeidet több helyre rejtsd el. Ha valaki megfenyeget, akkor az egyik helyről át tudod adni az értékeid egy részét, de még mindig fog maradni a tartalékaidból

3) Zavargások

Légy felkészült. Ha olyan helyre kell menned, ahol zavargások várhatók, és az utazást nem tudod elkerülni, akkor a következő óvintézkedéseket tedd meg. Öltözködj úgy, hogy minél kevesebb bőr látszódjon ki a ruha alól. Hosszú nadrág, hosszú ujjú ing, kényelmes cipő és még mielőtt bármi történne gondold át merre menekülhetsz és hol húzhatod meg magad. Vigyél magaddal kis címletű pénzt, hogy jegyet tudj váltani, erőszakos „kéregetőt” ki tudj elégíteni, vagy ellenőrző pontnál lefizesd az ellenőrt. Az összes pénzedet ne tedd egy helyre. Tegyél a cipődbe, alsónadrágodba, biztosító tűvel erősítsd ruhád béléséhez, stb.

Maradj nyugodt. Zavargások szélsőséges indulatokat korbácsolnak fel. Ha meg akarod úszni, akkor győzd le az indulataidat. Adrenalin szinted fel fog szökni, de azért próbálj racionálisan gondolkodni, és keresd a biztonságos kiutat.

Ne tartozz egyik oldalhoz se. Ha zavargásokba keveredsz, ne áll egyik oldalhoz se. Próbálj pártatlannak látszani, miközben lassan és óvatosan próbálj kikerülni a tömegből. Ha lehet menj közel a falhoz vagy más védelmet  nyújtó tárgyhoz.

Vigyázz, hogy ne érjen tömegoszlató vegyi anyag A rendőrség bevethet különböző tömegoszlató vegyi anyagot (pl. könnygázt). Ezek veszélyesek lehetnek. Fájdalmat, légzési zavart, vakságot okozhatnak. Semmiképpen ne kerülj a zavargás első sorába.

Ne keveredj a tömegbe. Minél tovább vagy a tömegben annál nagyobb az esély arra, hogy meghalsz vagy komoly sebesülés ér. A legtöbb esetben a jó megoldás a tömeg lassú elhagyása. Ha futsz, felfigyelnek rád. Legjobb ha kisétálsz. A tömegtől különállóan tartózkodni veszélyes. Mozogj együtt a tömeggel, amíg nem látsz lehetőséget, hogy hirtelen kiválj biztonságosan belőle. Így nem leszel feltűnő és javulnak az esélyeid, hogy életben maradj, ha lövöldözésre kerülne sor.

Tömegmozgás. Mint a vízáramlásnál, a tömeg közepe gyorsabban halad, mint a széle. Ha középen találod magad, akkor lassan iparkodj a szélére húzódni, de ne kísérelj meg más irányba haladni. A kijutáshoz türelem és idő kell. Eszedbe ne jusson ellenkező irányba menni, még akkor se, ha beindul a tolongás.

Tolongásba kerültél. Próbálj az áramlási iránnyal 45 fokos szöget bezárva a tolongás széle felé haladni. Semmi körülmények között nem szabad elesned.

Elkerülendő: Főutak, terek és más nagy forgalmú helyek, ahol nagy valószínűséggel lázongók vonulhatnak. Ha lehet haladj kis utcákban és kerüld el a tömeget.

Éjszakai utazás. Ha mindenképpen éjszaka kell utaznod, akkor válassz holdmentes, vagy felhős éjszakát. Ne menj nagy, nyitott, vagy jól kivilágított helyekre.

Tömegközlekedés. Ne végy igénybe tömegközlekedési eszközöket. Ezek vagy nem működnek, vagy csak szabálytalanul. Ha sikerülne felszállnod egy vonatra, vagy autóbuszra, azokat a lázongók megállíthatják. Metró állomások, aluljárók rendkívül veszélyes helyek, mert nehéz kiszabadulni belőlük, és zártságukból kifolyólag a könnygáz sokkal kellemetlenebb, mint a szabadban.

Ne állítsd le a gépkocsidat. Ha vagy olyan szerencsés, hogy egy felkelési helyszínről gépkocsival menekülhetsz el, vezess gyors tempóban, semmi körülmények között ne állj le addig, amíg el nem éred a célodat, vagy egy biztonságos helyet. A tömeget kerüld meg, ha nem lehetséges, akkor mérsékelt sebességgel haladj árt rajtuk. Ha óvatosan vezetsz és kürtölsz közben, nagy valószínűséggel utat engednek. Az ablakok legyenek felhúzva, az ajtók pedig bezárva. Ha rendőr kordon felé  vezetsz, a rendőrök feltételezhetik, hogy ellenséges a szándékod. A rendőrség ki van képezve önvédelemre, vagyis lelőhetnek, ha azt feltételezik, hogy támadó szándékkal közeledsz. Lassan vezess és várd meg, amíg intenek, hogy mehetsz. A tüntetőknél is óvatosan kell eljárnod, agresszív tolakodásod, nyilvánvaló türelmetlenkedésed a gépkocsid megrongálását eredményezheti.

 

Mit tehetsz, ha nyakig benne találod magad

Könnygáz

– Nézd meg, merről fúj a szél és iparkodj szél ellen haladni.

– Tudd meg, hogy merre tart a tömeg.

– Soha ne vegyél részt tüntetésben védőmaszk nélkül, még a leggyengébb papírmaszk is jobb, mint a semmi.

– Viselj műanyagból készült ruházatot (nejlon, akril, poliészter) amin a könnygáz nem tud letelepedni.

– Könnygázzal fertőzött ruhára önts ecetet, ami semlegesíti.

– ha lehetséges vigyél magaddal élettani sóoldatot, vagy semleges szemcseppeket. Ezekkel kimoshatod a szemed, ha szükséges. Ha csak tiszta víz áll a rendelkezésedre, akkor nagyon alaposan mosd ki azzal a szemeidet, de más testrészeidet is, ami kapcsolatba került a könnygázzal.

Tibor bá személyes tapasztalata: Gázpisztoly kipróbálása után a földről felszedtem a kilőtt hüvelyt és a szemétbe dobtam. Fél órával később vizeltem, ami után az érzékeny bőr a péniszemen felhólyagosodott és úgy csípett, hogy belezöldültem. Csak percekkel később jöttem rá, hogy mi történhetett. A könnygáz nem vicc!

 

Gumilövedék

– Gumilövedék ellen rögtönzött pajzzsal is lehet védekezni, pl. szemetes vödrök fedele.

– A gumilövedék és gumibotok erejét nagymértékben fel lehet fogni sport sisakokkal.

– Ha semmi védelem nem áll rendelkezésedre, akkor PVC dobozzal vagy hasonló műanyag tárggyal védd a mellkasodat és az ágyékodat.

– Ne legyen rajtad semmi olyan, ami akadályoz a gyors mozgásban. A nehéz ruházattal ellátott rohamrendőrség ellen legnagyobb előnyöd a gyors mozgás.

– A rohamrendőrök nehéz maszkot viselnek, ezek ellen a legjobb védekezés, ha festékszóróval beszórod a maszk ablakát, te pedig könnyen elfutsz.

 

Éles töltény

– A szorongatott kormány utolsó fegyvere az éles töltény használata. Amikor egy rezsim ehhez nyúl, végnapjait éli.

– Normál körülmények között nem gyilkolni akarnak vele, csak sebesüléssel harcképtelenné tenni a lázadót. Ezt nem emberszereteti megfontolásból teszik. Ha 100 emberből egyet megölnek, akkor 99-ből kiváltják a bosszút, ami szárnyakat ad nekik. Ha csak megsebesül, akkor az legalább húszat leköt a százból, és a sebesült üvöltözése elriasztja a másik nyolcvanat.

– Sebesülés esetén jelölj ki 2-3 embert, hogy kivigyék a  veszélyzónából.

– A sebesülthöz beszélni kell. Meg kell neki mondani, hogy nem hagyják magára és hamarosan el lesz látva a sebesülése. Semmi körülmények között nem szabad olyasmit tenni, amitől pánikba eshet: sopánkodni, sírni, kiabálni, stb. Ezzel el lehet kerülni az ellenfél nem kívánt figyelem felkeltését, és megmarad a többiek lelkesedése. A sebesült figyelmes ellátása a többiek harci kedvét fokozza.

– Ha az éleslőszert gyilkolásra vetik be, AZONNAL HAGY EL A HELYSZÍNT.

– Visszavonuláskor állandóan haladj fedezékben, gépkocsik mögött, kapualjakban, kerítés mögött.

További biztonsági ötletek

– Legyen betervezve egy találkozó hely, menekülési útvonal, helyi térkép beszerzése. Betájoláshoz ne feledd, hogy a műhold antennák délre néznek.

– Maradj nyugodt, és ne felejts el inni, enni, és aludni. Ezekről az ember megfeledkezik, de a szervezeted jelez. Ne harcolj a jelzés ellen.

– Tanuld meg az alacsony vércukor, kimerültség, kiszáradás (dehidrálódás) és hőguta jeleit, és mit lehet tenni ellene.

– Segíts a sebesülten, akár tiltakozása ellenére. Kis sebesülés komollyá válhat segítség nélkül megtett rövid út megtétele után.

– Ne használj gépkocsi, csak ha NAGYON biztos vagy magadban és kitűnően vezetsz, és jól ismered az adott gépkocsit. Amire semmi szükséged az egy lapos kerék.

– Ha gyalogolnod kell, ne cipelj magaddal felesleges holmit, csak azt, amire nagy szükséged van. Nagy csomagok cipelése miatt lemaradsz a többiektől és menekülés esetén nem vagy képes gyorsan haladni.

– Ha olyan helyen tartózkodsz, vagy haladsz át, amit nem ismersz, használj térképet, vagy kérdezd meg a helyieket a helyes útvonalról (de óvatosan).

– Puskaropogást, utcai zajt ne menj kivizsgálni puszta kíváncsiságból. Menj az ellenkező irányba. Ha információt akarsz szerezni, inkább kérdezősködj másoktól.

– Segíts azokon, akiken tudsz, de ne veszélyeztesd önmagad.

– Leld fel és gyűjts össze tűzoltó készülékeket és pokrócokat. Tanuld meg a kezelést.

– Barikádokba ne bízz, mint golyók elleni védelem. Erre csak homokzsákok alkalmasak, amiket érdemes előre elkészíteni, ha zavaros időknek nézel elébe.

– Ha nem tudod elkerülni a harcot, akkor ne nyílt terepen, hanem épületekben állj ki, ahol a lőfegyvernek jóval kisebb az esélye.

– Lőfegyverrel rendelkezőkkel ne próbálj felvenni harcot. Maradj nyugodtan, kerüld a hirtelen mozgásokat, kivéve ha bizonyos vagy gyilkos szándékában.

– Szükség esetén a fejed védelme a legfontosabb (még egy lábas is több, mint semmi).

– Védd a szemed, ha nincs megfelelő szemvédőd, egy napszemüveg is több a semminél.

– textil zsebkendővel jól lehet védeni az orrot és a szájat.

– Ne légy hős. Két ember kétségbeesett megmentésének az eredménye három halott.

– Legyen nálad tartalék zokni. Nedves zokniban hamar kifejlődik a lábfeltörés, vízhólyag.

– Győződj meg róla, hogy a mobil telefonod fel van töltve.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3873) Számoljunk!

Tibor bá’ számítása online

A világon összesen van 12.800 nukleáris töltet. Ez a következőképpen oszlik meg:

Oroszország      6000 darab
USA              5500
Kína              350
Franciaország     290
Nagy Britannia   225
Pakisztán         165
India             160
Izrael            100
Észak Korea        40

A 12.800 töltet elégséges a Földet tízszer eltörölni. Akkor minek ennyi? A két nagyhatalom úgy gondolta, ha támadni kénytelen elsősorban az ellenfél rakéta kilövőit kell megsemmisíteni, amihez sok rakéta kell. Ha a másik támad, akkor pedig elégségesnek kell maradni, hogy válasz csapást lehessen mérni. Mindkét fél úgy kalkulál, hogy a rakétáinak 1 százaléka mindenképpen megmarad, 50-60 rakéta pedig elég a másik fél teljes megsemmisítéséhez.

A többi ország nem tervezi, hogy valaha is indít támadást, de úgy gondolják, hogy ha megtámadják, őket 2-3 töltetük marad a visszavágásra, amivel elfogadhatatlan pusztítást tudnak végezni. Például Észak Korea egyetlen rakétával meg tudja semmisíteni Los Angelest és környékét, aminek lehetősége elégséges ahhoz, hogy az USA békén hagyja.

Ha Pakisztán és India összekülönböznek, vagy Izrael megsózza az arabokat, az még nem jelent világégést, ha mások nem avatkoznak közbe. Arra viszont jó lenne, hogy a világ lássa, mi várható egy totális háborútól. Ha viszont valamelyik nagyhatalomnak jön meg a kedve az atomhoz nyúlni (bármilyen okból kifolyólag) akkor az emberiség (ami megmarad) elbúcsúzhat a bolygótól. Pontosan ez az, ami miatt sokan arra fogadnak, hogy nem lesz atomháború. Valóban nem, ha minden vezető racionálisan gondolkodna. Van erre garancia?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3872) Kilátások

Tibor bá’ elképelése online

 


89. Útban a 90. felé

Február 24. óta naponta nyilatkozik Valaki (így nagybetűvel), aki iparkodik meggyőzni minket, hogy Putyin nem fog az atomhoz nyúlni. Közben arról tudósítanak, hogy az ukránok az egyik harcot a másik tán nyerik. Az oroszok veszítenek, repülőt, ágyút, tankot, de még tábornokokat is. Na jó, de mik a kilátások?

Véleményem szerint Biden meg akarja nyerni a háborút, Putyin pedig nem akarja elveszíteni. Ezek ketten egy olyan pókert játszanak, ahol egyik fél se dobja be a lapokat, mindegyik tovább emeli a tétet.

Biden könnyen emeli a tétet, mert országa távol van a színtértől. Putyin pedig kénytelen emelni, mert országa közel van a színtérhez.

A probléma az, hogy a tétek tetején a hidrogénbomba csücsül, és ha elérünk odáig, hozzá kell nyúlni. Az eszkalációt Putyin nem tudja leállítani, Biden pedig (egyenlőre) nem hajlandó. Közben azt hangoztatják, hogy Putyin nem fog hozzányúlni.

Ezt Putyin nagyon elszúrta gyengeségével. Amikor, a törökök lelőtték a vadászgépét, mert 2 percig török légtérben volt, Putyin lenyelte. Amikor, amerikai segítséggel elsüllyesztették a Moszkva nevű csatahajóját, Putyin lenyelte. A putyini vörös vonal hiteltelenné vált. Biden nem fog megállni, mert azt se tudja, hol kellene. Putyin kényszerhelyzetbe fog kerüli, és meg kell lépnie a termonukleáris opciót. Ha azt is fél seggel csinálja, akkor alapos válaszcsapást kell elszenvednie, de abban már nem leszünk érdekeltek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3871) Elfogyott

Tibor bá’ fordítása online

Putyin elnök azt üzenete elfogyott a….


89. Útban a 90. felé

Óh, ez a vágy vezérelt Nyugat.

Guardian 2021.12.23.: Putyin úgy viselkedik, mint aki kifogyott az időből.

Washington Examiner 2022.03.02.: Putyin kifutott az időből.

New Statesman 2022.03.03.:  Putyin kifut a lehetőségekből.

Science Business 2022.03.07. : Az orosz laborok kifogytak a berendezésekből. A szankciók elkezdték éreztetni hatásukat.

Spectator 2022.03.23.: Putyin kimerült hadserege kifogy az időből.

Reuters 2022.03.25.: A Pentagon szerint az oroszoknak elfogytak a precíziós tölteteik.

Sach Khabrain 2022.03.25.: Az oroszoknak elfogyóban van a muníciójuk.

Russia Matters 2022.03.28.: Az orosz hadseregnek elfogyott volna a katonája?

Newsmax 2022.03.29.: Az oroszok kifogyhatnak a rakétákból.

IranIntl 2022.04.03.: Az oroszok kifogynak a Kh-55 cirkáló rakétákból, amivel Kína és Irán rendelkeznek.

Mirros 2022.04.04. Putyin kifogy a rakétákból és tankokból, mert azokat Ukrajnában gyártják.

Sydney Morning Herald 2022.04.08.: Az orosz milliárdosok kifogynak a búvóhelyekből, ahová átvihetnék vagyonukat.

Spectator 2022.04.09.: Az orosz hadsereg kifogy a lehetőségekből.

Trustnodes 2022.04.26.: Oroszországnak elfogyott volna a pénze?

Sun 2022.05.05.: Az Egyesült Királyság hadseregének főnöke kifejtette egy TV műsorban, hogy Putyinnak elfogyott a rakétája, miközben kétségbeesetten próbálja Ukrajnát legyőzni.

News.au 2022.05.06.: Az Egyesült Királyság szerint Vladimir Putyin küszködik, mert kifogynak a rakétái.

Mirror 2022.05.06.: Az Egyesült Királyság főparancsnoka szerint Putyin óriási nyomás alatt áll, mert kifogyhatnak a rakétái.

USSANews 2022.05.06.: Kellemetlen, de Oroszország most fogy ki a rakétáiból.

Daily Mail 2022.05.06.: Putyin kifogy a rakétákból, miközben küszködik, hogy csapatait ellássa utánpótlással. Tábornokai egymást vádolják a katasztrofális megszállás miatt, mert félnek a tisztogatástól.

Daily Trust 2022.05.09.: Oroszország kifogy a fegyverekből, Ukrajna legyőzheti – állítja az Egyesült Királyság minisztere.

Daily Star 2022.05.09.: Putyin kifogy a bombákból és válogatás nélkül támad civil célpontokat – állítja az UK.

New Voice of Ukraine 2022.05.09.: Az UK Védelmi Minisztériuma szerint Oroszország kifogy a pontosan vezérelhető munícióiból és küszködhet, hogy felújítsa raktári készletét.

Bloomberg 2022.05.10.: Putyin kifogyott az ötletekből, mit lehetne még tenni.

Economist 2022.05.16.: Az orosz ukrajnai inváziójából kifogy a lendület.

Jerusalem Post 2022.05.16.: Oroszországnak elfogynak a rakétái?

Raw Story 2022.05.16.: Oroszországnak elfogyott az emberanyaga, és Putyinnak újra csökkenteni kell háborús céljait.

Moscow Times 2022.05.17.: Oroszországnak elfogytak a rakétái?

Atlantic Council 2022.05.17.: Az ukrajnai vereség elkerülésére Vlagyimir Putyinnak elfogytak a lehetőségei.

CVVNews 2022.05.17.: Putyinnak elfogynak a katonái és a 10 éve visszavonul „nagyapák hadseregére” fanyalodik.

Express 2022.05.21.: A sebzett Oroszország kifogy a fegyverekből és a szégyenletes háború vége fenyegeti.

Mirror 2022.05.21.: Vlagyimir Putyin kifogy az időből, viselkedése megváltozott – állítja egy szakértő.

Lucorg 2022.05.22.: Vlagyimir Putyinnak kifogynak a lehetőségei annak érdekében, hogy elkerülje az ukrán vereséget.

Global News 2022.05.24.: A 3 hónapos háborúban Oroszországnak kifogynak az ötletei. Ukrajna győzhet?

Forbes 2022.05.25.: Az orosz hadseregnek elfogynak a tankjai az ukrán háborúban. Bizonyíték erre a 60 éves T62-ek bevetése.

Telegraph 2022.05.27.: Vlagyimir Putyin csapatai kifogynak a tankokból.

Mirror 2022.05.31.: Pontosan lehet tudni, hogy Putyin csapatai mikor fogynak ki a munícióból – állítja szakértő.

Reuters 2022.06.2.: A német gazdasági miniszter szerit Oroszország kifogy az időből.

összegyűjtötte: Moon of Alabama

Ezek után azon csodálkozom, hogy Putyin Oroszországa még megtalálható a világtérképen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3870) A tiszta ingek halmaza

Tibor bá’ csodálatos női online

89. Útban a 90. felé

A középmagas, fiatalon is már tar kopasz Soós Laci arcára rá volt írva, hogy éjjel-nappal csak dugna. Ausztráliai végcéllal nem is indult el Pestről nő nélkül, vitte magával Katit, a törékeny, nádszálderekú feleségét is.

Soós Laci nemcsak az ágyban volt szuper aktív, hanem nappal is, kinn az életben, egyszerre három cégnek is az ügynökeként reggeltől estig rótta a város utcáit.

Kati, a felesége egész nap a testét ápolta, és maximum arra volt képes, hogy estére némi meleg ételt tegyen az asztalra. Ez elsősorban azért volt furcsa, mert a kezdet kezdetén mindenki úgy tép, mint az őrült. Férj, feleség egyaránt. Puszta seggel szomorú az élet egy olyan városban, ahol a jólét kiül mindenki arcára.

Soósék szívesen láttak vendégeket minden este. Mi, egyedül élő hímek falkákban jártunk hozzájuk felzabálni a kekszet, beszlapálni a hűtött sört, meg legelészni Kati karcsú derekán és egyéb anatómiai látványosságain. Sokszor hamarabb érkeztünk haza, mint a férj. Lacit ez láthatóan nem zavarta. Az éjszaka az övé volt.

Nem vagyok az apró részletek kényes, sas-szemű, megfigyelője, de volt a vendégek és a házigazda között más, szembetűnő különbség is. Mi lezser pólóingben jártunk, ezzel szemben Soós Lacin mindig vasalt hófehér ing volt. Ja, barátom, nem könnyű az ügynök dolga. Izzadt is eleget a nyakkendő alatt.

Már hetek óta jártunk Soósék nyakára, gyakorlatilag éjjel-nappal, amikor felmerült bennem a kérdés, ki és mikor vasalja ezeket a makulátlan fehér ingeket, amik Lacinak gyakorlatilag munkaruhát jelentettek. Egyik este aztán feltettem az egyszerű kérdést:

– Gyerekek, ki vasalja ezt a rengeteg inget?

A kérdésre határozott csend volt a válasz, ami a témát még izgalmasabbá tette.

Vidáman feszegettem tovább a dolgot. Így aztán Laci egyre vörösebb lett, míg Kati szemében a dac egyre határozottabb. Végre Laci visszafogott hangon közölte a társasággal, hogy hitvesének gyenge a szíve, billentyű meg ez meg az, stb.

Így persze érthető. Akkor még nem tudtam, hogy a dög lusta feleségek rendszerint szívbillentyű-tágulásban szenvednek ötven-hatvan éven át, és ugyanannyi ideig lebegnek élet és halál között, mielőtt elhunynának, általában végelgyengülésben, minimum tíz évvel agyonhajszolt férjük halála után.

Nagy ártatlanul azt azért még megkérdeztem, hogy hát akkor ki vasal, mert ugye Laci egész nap a várost rója, este meg velünk iszik, éjszaka meg már csak nem vasal, mert ha már éjszakája sincs, akkor mi a fenének hajt egész nap.

Kiderült, hogy senki sem vasal, és így a hangulat elég kínossá vált, főleg amikor az után érdeklődtem, miként érik el a makulátlan tiszta ingek meg nem szakadó sorozatát. Laci végül rádöbbent a dolog megúszhatatlanságára. Kénytelen volt előadni a teljes sztorit. Inget tehát nem vasal senki, és mivel az ausztrál klíma miatt minden nap kell egy tiszta ing, Laci minden héten vesz hat darab vadonatúj inget.

Ezt egyszerűen nem akartam első hallásra elhinni, ha másért nem, hát azért, mert egész eddigi életemben nem volt összesen hat ingem. Erre Laci, aki addigra teljesen megkönnyebbült, hogy a nagy családi titok végül is napvilágot látott, karon ragadott, és kicipelt az előszobába. Megálltunk egy plafonig érő gardrób előtt. Laci kinyitotta a szekrény ajtaját, engem pedig a fuldoklásig elárasztott több száz szennyes ing.

Az eset után a Soóséknál eltöltött esték hangulata többé nem volt az igazi. A társaság szét is bomlott röpke napok alatt. Később hallottam, hogy Soósék szétváltak. Kati halálosan unta az egymás után átdugott éjszakák meg nem szűnő sorozatát. Laci pedig az inghegy folyamatos növekedésével nem tudott megbékélni.

Kati átlovagolt egy nála harminc évvel idősebb hapsira, aki szenvedélyesen átaludta az éjszakát, nem hordott inget, és főleg nem ügynök volt, hanem neki voltak ügynökei.

Laci sem maradt sokáig egyedül, erről személyesen győződtem meg. Két hónap se telhetett el azt követve, hogy az inglavina maga alá sodort, amikor egy délután beugrottam hozzá. Alig tudtam megállni, hogy ne nevessek. A szoba közepén egy óriási halom kimosott fehér ing hevert, mögötte egy nő állt, plusz egy vasalódeszka. A nő természetesen vasalt. Robosztus német állat volt az istenadta. Ahogy én néztem a dolgot, ebben a házban nem csak a vasalás nem tudott rajta kifogni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3869) A tisztaság bajnoka

Tibor bá’ csodálatos női online

89. Útban a 90. felé

Karcsi barátom sokáig húzta, de a végén ő is beadta a derekát, 38 éves korában feleségül vette Bertát. Senki sem csodálkozott, mert Berta fiatal volt, csinos, és még házias is. Persze azért neki is voltak gyenge pontjai, a kényelmet jobban szerette, mint a tisztaságot. Na nem nagyon, csak mérsékelten, egy-egy pókhálót például hetekig nem vett észre a lakás különböző zugaiban, de azért főzés előtt megmosta a kezét, minden este lezuhanyozott, és naponta háromszor mosott fogat. Minden esetre a magyar átlagot 200 százalékkal felülmúlta, mert ha jól emlékszem országunkban évente 2,8 kg/fő pipereszappant vásárol a lakosság.

Szóval Berta ezen renyhe tisztasághiányát (azaz néhány felesleges pókhálót) Karcsi nem is nagyon érzékelte volna, ha édesanyja (az a hölgy, aki Berta anyósának vallhatta magát) nem ragad meg minden alkalmat, hogy rámutasson.

Lássunk néhány példát! Vasárnapi ebéd előtt: „Nálunk az a szokás, hogy ha vendéget hívunk, akkor tiszta abroszt terítünk az asztalra.” Leves evés közben: „A petrezselymet leforráztad mielőtt a levesbe tetted, mert én úgy szoktam. Sosem lehet tudni milyen bogarak vannak rajta.” Főétel feltálalása után: „Nem akarlak megsérteni drága Bertám, de én ebből a húsból nem kérek, mert olyan állott szaga van.”

A drága mama (illetve egyre kevésbé szeretett anyós) találékonysága ezekkel korán se merült ki. Mielőtt a menye lakásában leült volna egy székre, előtte ujját gondosan végighúzta az ülőkén, nem poros-e véletlenül. Az ablakon kitekintve megjegyezte, milyen szép innen a kilátás, majd egy kérdéssel folytatta: „a függönyt mikor mostátok ki utoljára?”

A hónapokon keresztül tartó hadjárat azonban nem hozta meg a tervezett hatást. Karcsi érzelmei Bertával kapcsolatban a legkisebb mértékben se csökkentek, ami elsősorban Berta véget nem érő türelmének volt köszönhető. Berta a tizenkettedik menetben is állta a sarat, egyszerűen nem lehetett kiütni. Ekkor az anyós rátett még egy lapáttal, a következő családi ebédnél csak finnyásan piszkálta az ételt és kijelentette, hogy nem éhes, majd hozzátette ez a félig sült hús teljesen elvette az étvágyát. Karcsi és Berta egymásra néztek, majd témát se váltva, csendben beszélgettek tovább.

Ami azt illeti az egyre aktívabb anyós nem esett kétségbe, tovább bővítette eszköztárát. Közölte fiával, hogy többet ne is hívják vasárnapi ebédre, mert az ő gyomra nincs hozzászokva a moslékhoz, és ebben a korban már nem is várható el tőle az ízlésváltás. Egyébként fiát biztosította róla, hogy a szerelem vakságával tökéletesen tisztában van, sőt meg is érti. Nincs tehát harag, de ha fenn kívánja vele tartani a szülői kapcsolatot, akkor az egyetlen megoldás, hogy az időnként összehozott közös ebédet ő adja.

Eljött tehát a nagy nap, amikor a drága mama szolgálhatta fel az ünnepi ebédet, amit Berta nem győzött dicsérni a levestől kezdve a húsételen át, egészen a mártásig. A vendéglátó a véget nem érő dicséreteket könnyedén besöpörte és egy külön kis előadást tartott, hogy az ízletes ebéd legfőbb titka a higiénia maradéktalan betartása, miközben szúrós szemeit Bertára szegezte, és mivel a várt hatás elmaradt, következett az utolsó menü pont a feketekávé és a hozzátartozó foszlós kalács, mely utóbbi a kedves mama specialitásának számított.

Berta kivett egy szeletet a tálból és lassú alapossággal rágcsálni kezdte a hosszú lére főzött babkávé kortyolgatása mellett. Ám a harmadik harapás után szemeit mereven a harapás helyére tapasztva, hangjában enyhe meglepetéssel feltette a kérdés

  • Mi ez a fekete a kalácsban?
  • Biztos egy szem mazsola – válaszolt anyósa a mindentudás fölényével.
  • Na jó – folytatta Berta – de miért van neki lába?

A tökéletesen jogos kérdés elhangzása után a tisztaság koronázatlan királynője Berta kezéből kikapta az inkrimináló kalácsdarabot és fülig vörösödve kivágtatott vele a konyhába. A magukra maradt fiatalok folytatták a fesztelen csevegést.

  • Nagyon szeretem az anyámat, de már épp ideje volt, hogy letörjük a szarvát.
  • Igen – válaszolta Berta – és köszönöm, hogy mellém álltál.
  • Az csak természetes – csókolta meg hitvesét Karcsi – de áruld el, honnan szereztél be egy svábbogarat?
  • Ez ma már nem probléma – árulta el Berta – minden kisállat boltban dekára lehet kapni. Ezzel etetik a gyíkokat. Tudod, ma az a divat, akinek nincs anyósa, az hüllőt tart helyette.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1280) Támadás az egészséged ellen

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

A privatizált élelmiszer ellátás áthozta Nyugatról az egészségtelen táplálkozás lehetőségét, sőt kényszerét. A hipermarket polcain ínycsiklandozó csomagolásban, étvágygerjesztő pompában találhatók a legegészségtelenebb táplálékok. A következőkben felhívom a figyelmet a veszélyekre és tippeket adok, hogyan lehet őket elkerülni.

1. Óvakodj a feldolgozott húsféleségektől, kizárólag tőkehúst vásárolj. Hogy mi van belekeverve a pépesített párizsikba, kolbászokba és egyéb felvágottakba, azt csak az isten tudja. De a szeletelt bacon szalonnával se járunk jól. Az étvágygerjesztő vörös színüket a nátrium nitrátnak köszönhetik, de ez enyhe méreg és rákkeltő anyag.

2. Kerüld a tengeri halakat és a halkonzerveket. Mára a kifogott halak higany tartalma messze több mint amennyi megengedhető. Ha nem vagy képes leszokni a halról, akkor havonta csak egyszer egyél. Ez természetesen nem vonatkozik a magyar halgazdaságokból származó halakra. Feltehetően ezekbe a halastavakban mérgező szennyvizet nem vezetnek be. Bár a hírekben jeleztek már tömeges halpusztulást  belföldi tavakban is. Legújabban a Fukushimából származó radioaktív szennyeződésre is figyelni kell, ami folyamatosan terjed szanaszét. Legokosabb, ha a halkonzervekkel teljesen felhagysz.

3. Ne fogyassz túl sok konzervet. A konzervdobozok belső falára bifenol-A van felhordva. Ez a szerves vegyület cukorbetegséghez, szívelégtelenséghez, sőt merevedési zavarokhoz vezethet.

4. Kerüld az aszpartammal édesített ételeket. Az aszpartam egy mesterséges édesítőszer, ami károsítja az idegrendszert. A „ligh” vagyis cukor mentes üdítőkben ez van.

5. Ha van lehetőséged akkor biocsirkét egyél. A csirkefarmokon termelt csirkékben ólom található, valamint antibiotikumokra rezisztens baktériumok. Plusz antibiotikum és még növekedést serkentő hormon is lehet.

6. Nagyüzemileg gyártott rágcsálnivalókat ne fogyassz. A huzamosabb ideig tartó „friss” állapot elérése végett, hidrogénezett növényi olajakkal, azaz nagy rakás transzzsírsavval vannak dúsítva, ami cukorbetegséget és szívelégtelenséget okozhat. Ezen kívül jóval nagyobb a sótartalmuk vagy a kukoricaszirup tartalmuk, mint kívánatos lenne.

7. Kerüld a mesterségesen színezett ételeket, mint például cukorkák, fagylaltok, zselatinok, stb. Ezek a „megengedett” színezékek veszélyeztetik az idegrendszert, a vesét, a pajzsmirigyeket.

8. Ha lehetőséged van, vásárolj biogyümölcsöket. A rovarölők, gombaölők a megengedett mértékben is károsak az idegrendszerre és az ivarszervekre.

9. Ha megengedheted magadnak fogyassz biotejet, mert a közönséges tejben nagy valószínűséggel található termelést fokozó hormon.

10. Rozsdamentes edényeket használj. A teflonnal bevont edények hő hatására olyan gázokat bocsátanak ki, amelyek ártanak a szívnek.

11. Mikrosütőbe ne helyezz be ételt PVC edényben, tárolóban. Hő hatására a PVC-ből kijön a bifenol-A felbomlott állapotban, ami káros az egészségre. Gondolom egyelőre ennyi elég.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2679) Figyelmeztetés

Tibor bá’ fordítása online

Előre figyelmeztettek, ami senkit se érdekelt

89. Útban a 90. felé

Több mint 15 éve húztam meg a vészharangot, és nem voltam egyedül. A Wikin magad is megtalálhatod George Perkins Marsh 1847-ben riasztott, Svente Arrhenius 1896-ban publikált, újabban Al Gore, Carl Sagan, majd James Hansen az USA Szenátusa előtt tanúskodott a 80-as években. Persze többen is vannak, de mindenkin átnéztek néhány dollárért.

Az IPCC stílusú fokozatos klímaváltozás 10.000-szer gyorsabb, mint a gerincesek adaptációs készsége. Ennél közelebb a Homo sapieshez, az emlősök képtelenek elég gyorsan evolválódni ahhoz, hogy a jelenlegi kihalási veszélytől megmeneküljenek.

A Ember egy gerinces emlősállat. Abban hinni, hogy fajtánk elkerülheti a kihalást, amikor a nem humán gerincesek, és a nem humán emlősök eltűnnek, nem más, mint a klasszikus emberi arrogancia, ami be van csomagolva mítosz alapú emberi felsőbbrendűségbe. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az emberiség csatlakozni fog “a földi élet kihalásához” amint ez olvasható volt 2018. november 13-án itt: https://www.nature.com/articles/s41598-018-35068-1.

A világ atomreaktorainak a leolvadása nem szükséges ahhoz, hogy a földi élet megszűnjön, „csupán” a gyors klímaváltozás kell hozzá.

Erre a figyelmeztetésre mi volt a válasz? Emeld meg a bázis vonalat. Ignoráld a tudományos eredményeket. Az óvatosságot dobd ki az ablakon.

A szajha média, a kormányok, és a klímatudósok nagyobbik része ragaszkodik a 2°C hőmérséklet növekedési célértékhez, amit   1977-ben William Nordhaus közgazdász talált ki: “Ha a globális hőmérséklet emelkedés átlépné a 2°C értéket a jelenlegei átlag hőmérséklethez mérten, akkor már kilépnénk abból a megfigyelési zónából, ami az elmúlt néhány százezer évben lehetséges volt.”

Ma már jóval többet tudunk a klímaváltozásról, mint 1977-ben tudtunk. Ráadásul a kutatók már akkor is tudták, hogy a közgazdászok nem tudósok. Ezért nem nagyon érthető, hogy Nordhaus (mellesleg a politikai célokat szolgáló) Nobel díjat miért kapta megosztva ez év elején. Nem lepődtem volna meg, ha a Nobel béke-díjat kapta volna meg, csatlakozva ezzel olyan tömeggyilkosokhoz, mint Henry Kissinger és Barack Obama.

Jelenleg a Föld átlaghőmérséklete 1.73°C-al van az 1750-es bázis vonal felett, ami az Ipari Forradalom kezdetét jelenti. A jelenlegi átlaghőmérsékletet az emberi faj még soha nem érzékelhette állítja James Hansen és társai egy 2017-es esszéjében: Earth System Dynamics. Más szavakkal fajtánk sohase élt a mainál melegebb Földön, ami pillanatnyilag oka a jelenlegi migrán krízisnek, és még nem is értük el a +2°C értéket, amit Nordhaus állapított (sic) meg.

A hirtelen bekövetkező klímaváltozás néven ismert folyamatosan gyorsuló krízisre a válasz, a hagyományos megközelítés a bázis vonal megemelése. Ahelyett, hogy beismernék a Föld majdnem 2 fokkal melegebb, mint 1750-ben volt, a kormányok és számtalan tudós meghatározta, hogy a tényleges bázis vonal valójában 1981-2010 között van [Tibor bá’: én 1950-1980-ról tudok, mint gyakran használt bázis vonal] vagy még később. Nyilvánvaló, hogy az óvatossági elvekhez a ragaszkodás nem divatos.

Már évtizedek óta tudjuk, hogy Nordhaus által megállapított és köbe vésett +2°C veszélyes.

1989 végén az ENSZ Környezetvédelmi igazgatója, Noel Brown azt jelezte, hogy 2000-ig van időnk, hogy elkerüljük a katasztrofális klímaváltozást. Körülbelül 16 hónappal később az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos ENSZ tanácsadó csoport 1°C-ba szabta meg az abszolút maximumot 1990 októberében. Klímával foglalkozó szakember David Spratt a felső határértéket 2014. októberében 0.5 C-ban szabta meg.

Valószínűleg ekkor már túl késő volt, hogy visszafordítsuk a hirtelen bekövetkező klímaváltozást 1977-ben, amikor Nordhaus ismertette öngyilkossággal felérő véleményét. A dolgok állásának megváltoztatására 1989 egészen biztos túl késő volt. És a megnyugtató szavakon kívül az égvilágon kívül semmit se tettünk, hogy megakadályozzuk saját kihalásunkat a figyelmeztetések ellenére.

2018 októberében az IPCC azt állította, hogy 2030-ig meg kell akadályoznunk, hogy a hőmérséklet átlépje (az állandóan változó) bázis vonalat több mint 1,5 °C-al. Így bizony, az ENSZ olyan globális átlag hőmérsékletet ajánl célértéknek, amit már jócskán átléptünk.

Van ennél is rosszabb az ENSZ főtitkára António Guterres azt állítja, hogy 2022-ig van időnk, hogy visszafordítsuk a hajónkat. 2022-ig a hajó visszafordításának egyetlen módja, ha az emberiség csökkenti az ipari aktivitását, ami viszont csökkenti az aerozol árnyékoló hatását, ami azt jelenti, hogy a globális átlaghőmérséklet igen gyorsan sokkal magasabb lesz. Viszont, mi a hőmérsékletet nem ebbe az irányba akarjuk megváltoztatni, amennyiben minket az érdekel, hogy a gerinceseknek és az emlősöknek az életterét megóvjuk.  Az erozol árnyékoló hatásának elvesztése azt jelenti, hogy az ember állat elveszíti életterét, ami után a kihalás következik.

Ahogy a napok telnek egyre rosszabb lesz. Az SBS NEWS (Ausztrália) utolsó információja utolért, jelezte, hogy a VI. tömeges kihalás minden életet megszüntethet a Földön. Egy esszé a Science Report-ban erre a következtetésre jutott a környezet változás sebességéből, ami egybeesik saját következtetésemmel.

Mivel szeretem az életet ezen konzervatív forrásból származó kielégülést felülírja a vesztesség miatt érzett szomorúság.

Egyszerű szavakkal, fajunk sorsa meg van pecsételve. A közeli kihalás felé menetelünk, annak ellenére, hogy több, mint 150 éve kaptunk figyelmeztetést.  Ez egy tragikus történet. És ahogy ezt George G. Williams evolúciós-biológus mondotta volt, fajunk egy nyikkanást se tett, amikor a kalapács a lábára esett.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3868) Megerőszakolás

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Time szalagcím: Ukrainians Who Have Been Raped by Russian Troops Are Refusing to Stay Silent Fordítás: Az orosz katonák által megerőszakolt ukránok nem hajlandók csendben maradni.

Ludmilla Denisova, ukrán emberjogi ombudsman állítja: 25 tinédzser lányt tartottak fogva Buchában és szenvedtek el tömeges megerőszakolást. Közülük 9 teherbe esett. Egy idős nő belemondta a kamerába, hogy orosz katonák megerőszakolták. Meztelen gyerek (fiú és leány) hullákat találtak hátrakötözött kezekkel, megcsonkított nemi szervekkel.

15:17 UTC · May 31, 2022 – Az ukrán parlament kirúgta Ludmilla Denisova emberjogi ombudsmant A képviselők azt állították, hogy a hölgy ukránok megerőszakolására összpontosított, amiket nem lehetett bizonyítékokkal alátámasztani. Ez hátrányos volt Ukrajnára nézve, és a világ média figyelmét elfordította Ukrajna tényleges szükségletétől.

238 képviselő szavazott ellene. Vádolták még azzal, hogy nem szervezte meg a humanitárius folyosót és a hadifoglyok cseréjét. Valamint, rengeteg kellemes időt töltött Nyugaton az invázió alatt, de nem Oroszországban vagy Belorussziában, ahol segíthetett volna a foglyoknak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3867) Értékelés

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Néhány hete írtam azt, hogy 90 százalék esélyt adok a nukleáris III. világháború kitörésére még ebben az évben. Ezt most felemelem 99 százaléka. Az ok egyszerű.

Az USA átlépett egy orosz vörös vonalat azzal, hogy a NATO aktívan segíti Ukrajnát. Putyin erre nem lépett, így nem lett közvetlen harc a NATO-val. Az USA ezért most tovább lép. Most olyan rakétakilövőket készül Ukrajnába küldeni, amikkel meg lehet szórni az orosz belterületeket a határtól akár 300 km-re is. Ha az oroszok ezt is lenyelik, akkor majd olyan rakétákat küld az USA, amivel el lehet érni Moszkváig. Washingtont érezhetően nem érdeklik a következmények, vagy azt feltételezik, hogy ilyen nincs.

Ez tipikus béka a fazékban. Csak ez a béka megpuhulás helyett el fog indítani egy meglepetésszerű első csapást.

Sokaknak az a véleménye, hogy a III. világháború négy hónapja elkezdődött, ami egyenlőre még nem lépte át a nukleáris küszöböt. Előbb vagy utóbb át fogja.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3866) Maszturbálás

Tibor bá’ online

89. Útban a 90. felé

Forrás: Euronews

Queenslandi ausztrál hatóságok online kampányt indítottak, hogy maszturbálásra ösztönözzék a férfiakat és a nőket.

A kampány egyik propaganda videójában az állam egészségügyi minisztere azt mondja, hogy “a maszturbálás természetes és tökéletesen egészséges gyakorlat a polgárok számára”, hozzátéve, hogy mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy szükséglete szerint kielégítse vágyait.

A promóciós videó végén hangsúlyozzák, hogy “a maszturbáció hozzájárul az emberek szexuális egészségéhez”.

Egy, ugyanahhoz a kampányhoz kapcsolódó cikkben az állami egészségügyi tisztviselők arra ösztönözték a szülőket, hogy beszéljék meg az ügyet tizenéves gyermekeikkel. A kampány egyik szlogenje: “nincs semmi baj olyan cselekedettel, amely segít, hogy jól érezd magad.”

Az elmúlt években végzett tanulmányok eredményei azonban azt mutatják, hogy a maszturbálásnak nincs káros hatása a tesztoszteron szintjére vagy a férfiak általános egészségére. A maszturbálás teljesen egészséges szexuális gyakorlat, amíg függőséggé nem válik.

Tibor bá’: Igaz, hogy kamasz koromban felekezeti iskolába jártam, de az államiban se volt nagyon  más a helyzet. Nekünk azt mondták, hogy a maszturbációtól (igaz, hogy “magadhoz nyúlásnak” nevezték) gerincvelő sorvadást kapunk (és persze nem jutunk a mennyországba). Egy generációval korábban az intelem még meredekebb volt. Középiskolás koromban teljes értékű nemi életet éltem, amit az apám dühösen vett tudomásul, és szerinte a túl sok szeretkezéstől is gerincvelő soradást lehetett kapni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3865) Kiértékelés

Értékeljük ki L.S. alábbi csatolását

“Ez a bájos kifakadás azt követve hangzott el, hogy a volt amerikai külügyminiszter Henry Kissinger hétfőn azt mondta Davosban, hogy Ukrajnának minél előbb békét kellene kötni, és vissza kellene térni a február elejei állapotokhoz. Azaz Krím és kelet Ukrajna elvesztéséhez.”

A legkegyetlenebb amerikai külügyminiszter, aki letaposta a morált a cél érdekében, aki 1974-ben a gyáva ciprusi török ​​invázióért felelős, hirtelen az egész nyugati világgal szemben, minden orosz szószólót felülmúlva, nyersen kérte Ukrajnát, hogy adjon át területeket, hogy megállítsák a háborút!

ZELENSKI “KIVÉGZÉSE”

Ez pedig egy intelligens „híd” építését jelenti Putyinnal (2016-ban meglátogatta Moszkvában, és baráti viszonyt ápolnak azóta), de egyben „parancs” is Zelenszkij megkerülésére, visszavonulására vagy akár megdöntésére! Aki ellenállásával egyre több NATO és EU országot von be. az Oroszországgal vívott közvetett háborúban, feldühítve és tömeges, nukleáris döntésekre taszítva Moszkvát…

Vagyis Kissinger szó szerint “kivégzi” Zelenszkijt, ami duplán megdöbbentő, hiszen ő is zsidó származású politikai vezető! Ezért Kissinger lépése kétszeresen meglepő, és mivel már felmérte, mit mond, ez azt jelenti, hogy globális elégedetlenségét jelzi Ukrajna elnökével szemben, mindazzal, ami azzal jár…

KISSINGER 2022

A 98 éves Henry Kissinger a 2022-es davosi „World Economic Forum” online beszédében bebizonyította, hogy még most is mindent lát, amit mások nem.

Globális sokkot okozva arra szólította fel Ukrajnát, hogy adja át területeit Oroszországnak, hogy véget vessen a háborúnak, mielőtt globális méreteket öltene és Oroszország elleni háborúvá alakítaná! Valami, ami természetesen nukleáris katasztrófához fog vezetni.

KISSINGER: “A tárgyalásokat a következő két hónapban el kell kezdeni, mielőtt olyan megrázkódtatások és feszültségek jönnének létre, amelyeket nem lehet könnyen leküzdeni. Ideális esetben a választóvonal a status quo ante visszatérése.

“A háború ezen a ponton túli folytatása nem Ukrajna szabadságáról szólna, hanem egy új háborúról maga Oroszország ellen.”

A KÉT MEGOLDÁS

Kissinger lényegében két lehetséges megoldásra utalt:

Oroszország megtartja, amit a csatatéren szerzett, tehát Mariupol is!

Oroszország megtartja azt, ami 2022-2-24 előtt volt, visszatérve a “status quo ante”, azaz az “előző állapotba”, tehát Ukrajnán kívül marad a Krím-félsziget és Donbász!

MIÉRT?

Először is jegyezzük meg, hogy az amerikai diplomata határozott politikai álláspontja az, hogy minden áldozatot meg kel tenni a világháború elkerülése érdekében, mivel az atomháborúban nincsenek nyertesek és vesztesek, csak vesztesek.

Így külügyminiszterként sikerült hidakat építenie az Egyesült Államok és a Szovjetunió (amely végül magától összeomlott), de Kína és az Egyesült Államok között is a hidegháború és a kínai szovjet befolyás nagyon nehéz időszakaiban. .

A fentiek fényében most megválaszolhatjuk azt az észszerű, immár forró kérdést, hogy „miért tűnt Kissinger olyan nagylelkűnek Oroszországgal szemben”, szó szerint kivégezve „még honfitársát, a zsidó származású Zelenszkijt is”?

Mindenekelőtt a kereskedelem és a világ fejlődésének tönkretétele, ami sérti az összes nagy szereplő, valamint maguknak az oroszoknak a pénzügyi érdekeit is.

Másodsorban a világegyensúly – rend fenntartása, ahol Oroszország játssza és kell játszania Kína visszatartó szerepét, de az iszlámnak is, hiszen döntő szerepe volt az annyira Izrael ellen irányuló Iszlám Állam legyőzésében is úgyszintén az USA ellen irányuló (NY Twin Towers).

Úgyszintén Oroszország visszatartó erői… Németország számára, hogy Berlin ne terjedjen túl a megengedettnél (az első és a második világháború emlékei). Ezért tért vissza az USA a Balkánra és Görögországba…

Illetve Kínát elrettentőként kezelik Oroszország és más feltörekvő hatalmak felé… Ezért amikor a Szovjetunió összeomlott, az Egyesült Államok életben hagyta Oroszországot…

Harmadszor, ha a Nyugat “falhoz szorítja Oroszországot”, akkor egy halálos tengely létrehozására taszítja Kínával! Ahova akkor az egész iszlám hozzácsatolódik. Miközben így az “oszd meg és uralkodj” módszerrel a “Medve” és a “Sárkány” távolságot tartanak egymástól…

Negyedszer magának Európa egyensúlya, ahol ha akarjuk, ha nem, Oroszország a másik “szárny” és tulajdonképpen az energiát képviselő szárnya.

Ötödször, attól a félelemtől, hogy Oroszország, ha nem kapja azonnal a nyilvánvalót (Krím és az oroszul beszélő Donbász), arroganciában vagy kétségbeesésében továbbjuthat akár Transznisztriába és Szerbiába vagy akár Finnországba is, míg a gazdasági behatolással és gazdaságdiplomáciával lehetőségünk van hatékonyabb beavatkozásra és ellenőrzésre, háborús konfliktusok nélkül…

Hatodszor, az orosz gázra jelenleg azért van szükség, hogy ne álljon meg Európa gazdasági növekedése, amíg le nem váltja nemcsak amerikai LNG, hanem főleg a izraeli .

OROSZORSZÁG – UKRAJNA ÉS KÍNA – TAIWAN

Kissinger ezért nem indokol semmi olyat, ami globális konfliktust provokálhat és bevonhatja az USA-t és Izraelt a globális megsemmisítésbe, mert az már atomháború lenne.

Zelenszkij ellenállását sem indokolja, és “egy falatot” akar adni a “Medvének”, hogy megnyugtassa, de nem igazolja Biden közelmúltban tett egyértelmű megerősítését (Tokió, 2022. május 23.), miszerint az Egyesült Államok katonailag megvédi Tajvant,

(Demokratikus Kína szigete), Kína (a szárazföldi kommunista Kína) támadása nyomán, kijelentve, mindig Davosban 2022-ben:

KISSINGER: “El kell kerülni a közvetlen (az USA és Kína) szembenállást Tajvannal kapcsolatban. Tajvan nem állhat a két ország közötti tárgyalások középpontjában.

“A világ általános békéje szempontjából fontos, hogy az Egyesült Államok és Kína mérsékelje rivalizálását.”

Más szóval, Kissinger “jogot” ad Kínának Tajvannal, és lényegében azt mondja, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad háborúzni Kínával egy szigetért, ezzel ellenük fordítva a bolygó harmadik szuperhatalmát…És úgy tűnik, kész elismerni Kínának a jogokat Tajvan szigetének tengerében, hogy háború nélkül biztosítsa Tajvant…Egy olyan eset, ami közvetlenül érint bennünket, mint például Törökország – Ciprus esete „carbon” és Törökország – görög szigetek…

SCHRÖDER ÉS KISSINGER

Kissinger nézete tehát megegyezik Schröder német nézetével és sok európaival, akik azt akarták, hogy Oroszország az EU közeli szövetségese legyen. és nem az ellensége és ellenfele, éppen azért, hogy ne érjen ekkora káosz és ne kockáztassa a végzetet. Hogy akadálytalanul, megszakítás nélkül nyereséges növekedés legyen. Németország ezúttal különösen a Gazdasági Birodalomért (Empire) ment…

A vadállat addig marad csendben, amíg “eteted” … Oroszországot pedig “etetni” kellett, hogy megnyugodjon, hogy jól működjön a globalizáció, a pénz birodalma, amely mára üvegként repedt meg…

Hiszen Németország és az EU fejlődése automatikusan orosz földgázt jelentett, Oroszországot jelentette és jelenti…

A “TŰZOLTÓ” KISSINGER

Végül Henry Kissinger felforgató álláspontjával, sőt a davosi „nagy újrakezdés” „világgazdasági fórumán” irányt adott a nagy szereplők „hajójának”, globális “jelet” küldött amely visszafejtve, a következőket tartalmazza:

“Nyomást gyakoroljatok Zelenszkijre, nem pedig Putyinra. Ne küldjetek fegyvereket Oroszország ellen, mert kölcsönösen pusztító háborúba fogtok kerülni vele. Zelenszkij beránt a gödörbe. Adjatok egy darabot Oroszországnak, hadd menjen tovább a világ és a gazdaság. Elégedjen meg Moszkva a kevéssel, mielőtt elindulna a sokért.

Kínával lazítsatok, és ismerjétek el érdekeit a tajvani kizárólagos gazdasági övezetben, hogy elkerülje Tajvan katasztrófát és a világháborút.

A mi hatalmunk, a ti hatalmatok a Gazdaság. Pénzügyi ellenőrzés – A világ kormányzása. A fogaskerekeknek világszerte forogniuk kell “…

Kissinger ilyen mélyreható és kiszorító beavatkozása minden bizonnyal megváltoztatja a mérleget, megnyitja az Oroszországgal és Kínával való megbékélés útját, és egy hirtelen és váratlan utat a békéhez.

Kissinger szavai sok vezető és pénzügyi óriás számára „parancsot” jelentenek az Új Rend számára, és ezért azonnali eredményeket hozhatnak,…

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3864) Közös szerzemény

Tibor bá’ ezek a nők online

 


89. Útban a 90. felé

A. Vera középiskolás  osztálytársnőm  a háborús esemé-nyek miatt halmozottan volt év vesztes, ezért aztán köz-vetlenül az érettségi után, egyetlen percet se veszteget-ve azonnal férjhez ment 21 éves korában.

Egy éven át volt a padtársam, ami alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam, mekkora akarattal, szorgalommal, és irgalmatlan mennyiségű idő ráfordítással haladt előre tanulmányaiban. Jegyzeteit gyöngybetűkkel írta, mert ráadásul még pedáns is volt.

Mint ifjú feleség a tőle megszokott pedantériával és szilárd elhatározással adott életet két gyermeknek, akiknek gondos nevelése mellett – a kor szellemének megfelelően – természetesen derekasan helyt állt a munka világában is. Ennek megfelelően szinte töretlenül haladt előre a szamárlétrán, egészen a főosztályvezetői székig. Na ekkor a személyzetis behívta egy kis elbeszélgetésre, aminek lényege az volt, hogy „elvtársnő diplomát kell szerezned”.

Vera tehát jó harminc évesen újra az iskolapadba került, jobban mondva a Műszaki Egyetem esti tagozatára. Délelőtt felelősség teljes munka, este egyetem, éjjel és hétvégén tanulás. Aminek egyenes következménye az volt, hogy 13 éves leányával csak karácsonykor és húsvét táján futott össze az előszobában, akkor is csak öt percre. Nem csoda, hogy januárban vették észre, a kis Vera iskola helyett Szeptember óta valami egészen más helyre jár.

Mit részletezzem, mire a mamának kiosztották a frissen szerzett diplomát lánya már egy szentendrei galeri közprédájaként hetente legfeljebb egyszer járt haza többnyire egy kis zsebpénz feltankolása végett. Erre mondják azt, hogy az életben mindenért fizetni kell. Ennek a diplomának ez volt az ára.

Papa-mama összeültek, vajon mit lehetne tenni, főleg mert a galeri kezdte áttenni székhelyét a szülői házba, vagyis a ifjú Vera szobájában rendszerint 2-3 nem egészen odavaló alak volt található. A tanácskozás vége mindig ugyanaz volt, nem tehetünk semmit, még jó hogy nem esik teherbe. Aztán várták, hogy az idő meghozza a megoldást.

Ez különben az Idő közkedvelt szokása, tényleg meghozza a megoldást, csak rendszerint jóval az optimum alatt, nem érdemes tehát rábízni a dolgot, de ezt sokan még akkor se tudják, amikor éppen rájuk szegelik a koporsót. A két Vera esetében az Idő viszonylag kegyes volt, mert a megoldás még kispolgári körökben is elfogadhatónak bizonyult. A kisebbik Vera ugyanis azzal állt elő, hogy össze akar házasodni a Gyurival.

–    Jaj de jó, jaj de jó, örvendezett a mama, de ki az a Gyuri?

  • Tudod, az a szakállas.
  • Drága Verácskám, minden második fiúnak szakálla van, akivel néha összefutok a fürdőszobában.
  • Jaj, ne légy már ilyen béna. Gyuri már egy hete idejár, igazán tudhatnád melyik az.
  • Na jó, mindegy – vetett végett a vitának az anyja – az a kérdés van-e valami elképzelésetek.
  • Semmi a világon, milyen elképzelésről beszélsz?
  • Úgy értem, hol fogtok lakni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem – tette hozzá mentegetésként az anyja.
  • Hát itt, az én szobámban – vágta rá a lány, mintha ez lenne a Föld legtermészetesebb dolga.

 

Helyzet van, állapította meg az anya és menten összeült a férjével a századik tanácskozás végett, de bevonták a nagymamát is, „osszuk meg a felelősséget” alapon. Végül kikristályosodott a kollektív vélemény. Egy férfi jobb, mint egy egész galeri. Ez majd vigyázni fog a lányukra, és vélhetően megspórol nekik mindenfajta további gondot. Tegyük tehát biztossá és kényelmessé ezt a házasságot. Szüljön a kis Vera egy-két gyereket, és akkor várhatóan minden a normális vágányon megy majd előre a végtelen családi boldogság felé. Egyetlen bárányfelhőnek az égen a közös lakás mutatkozott, de egy huszárvágással ezt is megoldották. A család teljes vagyonát mozgósítva vettek lányuknak egy kétszobás lakást.

Aztán csaptak még egy világraszóló lakodalmat, és a szülők szívéről hatalmas kövek estek le. Újra kisütött a Nap, megint szép lett a Világ, és úgy tűnt ezt a történetet én nem fogom tudni a büdös életben megírni. Ám újabban az a szokás, -csak hogy kiforgassak egy régi közmondást- az anya tervez, a lánya pedig végez.

Még nem telt el fél év, amikor a kis Vera egy normálisan induló vasárnap délelőtt egyedül érkezett a családi ebédhez.

  • Gyurit hol hagytad? – érdeklődött a hiányzó személy anyósa.
  • Elváltunk – válaszolt egyetlen tőmondattal az alig hat hónapos feleség.
  • Hogy, hogy elváltatok? Miért jöttök külön? Nem értem az egészet!
  • Mit lehet ezen nem érteni: Elváltunk és kész.
  • Úgy érted, hogy szétment a házasság?
  • Úgy értem, hogy már el is váltunk, közös megegyezéssel.
  • Te jóságos úristen. Erről egyetlen szót se szóltál.
  • Most szólok, és különben délután hazaköltözöm.
  • Na várj egy kicsit, mért költöznél haza? Van saját lakásod, majd találsz magadnak egy másik férjet. Ezzel nem dőlt össze a világ.
  • Nem hát, de költözöm – jelentette ki a kis Vera, amit hosszas szünet követett, majd folytatta – nem maradhatok ott, mert a lakást eladtuk.
  • Eladtátok? – ült le a mama a legközelebbi fotelba és vetette magát széttárt karokkal hátra – mennyiért és hol a pénz?
  • Mennyiért? – kérdezte vissza a lánya, majd folytatta – amennyit adtak érte és a pénzt kétfelé osztottuk.
  • Mit csináltatok? – kérdezte üvöltve a most már enyhén hisztériás anyja.
  • Szétosztottuk, nem érted, szétosztottuk.
  • De hát a lakásod nem volt közös szerzemény, hanem ági vagyon – erőlködött még egy utolsót a mama.
  • Azt se tudom, miről beszélsz – mentegetőzött a lánya. – Ez így igazságos, nem?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1818) Tanulságos

Tibor bá’ tanulsága online

 


89. Útban a 90. felé

2004 tavaszán, tehát 18 évvel ezelőtt, naponta egyszer-kétszer feldobogott a szívem, amit extra szisztolénak neveznek (és még senki se halt bele) ezért kértem egy kardiológiai beutalót. A vizsgálaton minden nagyon jól ment egészen az utolsóig, amit úgy hívnak, hogy terheléses EKG. Aki ilyenen még nem volt, annak elmondom, hogy ez egy közönséges EKG, csak nem fekszel egy heverőn, hanem vagy szoba biciklizel, vagy futsz egy futószalagon. Mindkettőnél lehet változtatni a terhelést, amit wattban mérnek (az orvosoknak fogalmuk sincs az mit, de ez lényegtelen). Az eredmény természetesen egy görbe, amit sok-sok tapasztalat útján ki lehet értékelni. A görbének van egy ST-vel jelölt szakasza, ami a terhelés alatt esetenként lejjebb csúszik, amit depressziónak hívnak. Az ST-depressziót pedig mm-ben mérik. Az én ST-depresszióm 4 mm volt, amire az addig vidám kardiológus asszony elkomorodott. Baj van, állította. – Közbevetem. Az ST szakasz lesüllyedés azt jelzi, hogy a koszorúereken át áramló vér mennyisége nem elégséges terhelés esetén, vagyis koszorúér szűkület esete áll fenn, amit isémiának neveznek és tulajdonképpen az infarktus előszobája. Ez utóbbi megelőzésére legokosabb, ha a szűk érszakaszba beraknak egy fémhálót, ami szétfeszíti a eret. Ezt sztent-nek nevezik. Hogy kell-e és pontosan hol, azt meg lehet állapítani ha az ágyékban behatolnak az ütőérbe, a katéterrel felnyúlnak egészen a szívig, amit „megfestenek”. Ez egy eléggé súlyos invazív, azaz behatoló beavatkozás, ami felfogható egy műtétnek. Hogy beadjam a derekam, a derék orvosnő felírt béta blokkolót, de nem mondta meg, hogy a fenntartó dózist csak hetekkel később szabad bevenni, lassú adag fokozás után. Nem csoda, hogy napokig kurva szarul érezem magam.

És akkor a műtétekről általában. Az orvosok imádnak műteni, nem csak a magyar orvosok, a világon mindenütt. Pontosan úgy, ahogy az ügyvédek imádnak pereskedni. Ugyanis ez hozza számukra a zsozsót. Így eset, hogy engem is kiírtak katéterezésre, amire nem mentem el. Miért? Volt egy olyan érzésem, hogy ez felesleges. Emberismeretem azt súgta, hogy itt valami nem stimmel, mert otthon áttanulmányoztam a leletet, utánanéztem néhány dolognak. Pl. az ejekciós frakció (EF) 64 % volt, amikről kiderül, hogy nem is lehetne több, azaz tökéletes volt. A bal kamra funkciója tökéletes volt (ez végzi a legtöbb munkát). Falmozgás nem volt. Csak ez a rohadt ST-depresszió. Mit csinál ilyenkor az okos ember. Elmentem egy másik kardiológushoz, ahol az előbbiek megismétlődött. Ő is katéterezni akart. Mit csinál ilyenkor egy okos ember? Elmentem az ország egyik legjobb kardiológusához, aki éppen akkor adott ki egy szakkönyvet. Az illető úrnak elmondtam azt, ami addig történt velem, beleértve azt a gyógyszeres trükköt, aminek célja az volt, hogy szarul érezzem magam.

A harmadik kardiológusnál érdekes dolog történt. Itt is volt terheléses EKG, ahol addig terheltek, amíg a vérnyomásom fel nem ment 210/100-ra, ami mellesleg veszélyes és tilos. Ennek ellenére az ST-depresszióm csak 2,5 mm lett. Ezért aztán megdicsért, hogy voltam olyan okos és nem egyeztem bele a katéterezésbe, de…. azt mondta a biztonság kedvéért menjek el izotópos vizsgálatra, amihez természetesen kell protekció, de az neki van. Másnap már ott is voltam. Na, ez mi?

TC-99 izotópon befecskendeznek és kémiailag leterhelik a szívet. Ezt követve megnézik, hogy az izotóp mit és hogyan csinál. És a lelet? „Számottevő miokardiális isémia nem igazolódott.” Magyarul az ST-depresszió ellenére nincs érszűkület. Nincs isémia. És akkor? A kardiológus azt mondta: ST-depresszió kontra TC-99 izotóp vizsgálat 1:1, döntetlen. Ismételjük meg az izotópos vizsgálatot, de második alkalommal Ti-201 izotóppal (ugyanis ez a két lehetőség van). Az új eredmény: „A jobb koronária ellátási területén teljes egészében miokardiális isémia volt megfigyelhető.” Mellesleg, néhány nap különbséggel mind a két izotópos vizsgálatot ugyanaz a doktornő végezte. Ez után javasolták a katéteres érfestést. Erre a korábban magatartásomat helyeslő kardiológus azonnali katéterezést javasolt. Javasolt? Egyenesen rám parancsolt. Én elkezdtem gondolkodni. Hogy a fészkes fenében lehetséges, hogy az egyik izotóp negatív, a másik erősen pozitív eredmény ad ki? Még meglepőbb volt, hogy az Európa híres, szakkönyvet publikáló kardiológus ellenvetésemre azt mondta „egy-két hónap és könyörögni fog, hogy végezzem el a katéterezést”. Ez a könyörögni fog nekem, nagyon büdös volt.

Aztán eltelt még 17 év, és még mindig nem jutott eszembe, hogy könyörögjek egy kis behatolásért. Közben azért 5 hónappal később elmentem a János kórházba egy felülvizsgálatra, ahol kiderült, hogy az ST-depresszióm csak 1,5 mm és 4 perccel később rendre visszaállt, ami jónak számít. Az igazán betegnek 10 perc múlva se áll vissza.

Viszont a dolog nem hagyott nyugodni. Mi a fészkes fene van? Aztán elmentem egy 30 ezer forintos magánrendelésre, ahol 3D színes ultrahangos vizsgálat volt lehetséges. Itt derült ki, hogy a mitrális billentyűnél visszaáramlás van, ami nagy valószínűséggel gyerekkorom óta volt. És??? Nos, az ST-depresszió azt jelzi, hogy a szív vérellátása nem megfelelő. Ennek az oka a koszorúér szűkület. Ezt így tudják a kardiológusok, és jól tudják. De a kardiológus egy szakmunkás, aki megy az után, amit megtanítottak vele, de tovább nem gondolkodik. Eszébe se jut az, ami egy fizikusnak kézenfekvő vagyis, ha minden tízezredik (hasból írtam) embernek van a főszelepnél visszaáramlás, mert a szelep nem zár jól, akkor a nagyobb igénybevételnél (nyomásnál) a visszaáramlás is nagyobb lesz a nagyobb nyomás miatt, és a csőrendszer nem tud annyi folyadékot szállítani, amennyit kellene. Ha ezt a hiányt az ST-depresszió jelzi, akkor jelezni fogja, ami úgy néz ki, mintha az elosztó cső keresztmetszete beszűkült volna.

Ja és még annyi. A világhírű kardiológus 2-3 hónapos jóslata 17 évvel, vagyis 204 hónappal ezelőtt volt. Alig tévedett 200 hónapot, én pedig mint  Johny Walker még mindig going strong.

Tanulság? Ha bármilyen egészséggel kapcsolatos problémád van, a szakorvos igénybevétele mellett tudj meg minél többet a bajodról.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3863) Basszátok meg magatokat

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

A magyar szajha médiából (kormánypárti vagy ellenzéki, teljesen mindegy) úgy tudjuk, hogy a dicsőséges ukrán hadsereg elkergette az oroszokat Kijev alól, megfutamította őket három területen, és most készülnek felszabadítani a negyediket. Miközben  Situation in Donbass extremely bad, vagyis a dombaszi helyzet rendkívül rossz, állította Dimitri Kuleba, Ukrajna külügyminisztere a Davosi konferencián.

Ez senkit se lepett meg, annál inkább az új ukrán diplomáciai nyelv. Volodimir Zelenszkij tanácsadója, Alexey Arestovich a következőket mondta azoknak (orosz barát lobbisták), akik azt javasolták, hogy a béke érdekében Kijev mondjon le az ország egy részéről: “Go f**k yourselves with such proposals, you dumb f**ks, to trade Ukrainian territory a little bit! Are you f**king crazy? Our children are dying, soldiers are stopping shells with their own bodies, and they are telling us how to sacrifice our territories. This will never happen,” –  a fordítás: Basszátok fel magatokat ilyen javaslattal, ti hülye faszok, hogy Ukrajnából oda adjunk egy darabot. Kibaszott hülyék vagytok? Gyermekeink haldoklanak, katonáink testükkel fogják fel a lövedékeket, ti meg azt mondjátok, hogy áldozzuk fel a területeinket. Ez sose fog bekövetkezni.

Ez a bájos kifakadás azt követve hangzott el, hogy a volt amerikai külügyminiszter Henry Kissinger hétfőn azt mondta Davosban, hogy Ukrajnának minél előbb békét kellene kötni, és vissza kellene térni a február elejei állapotokhoz. Azaz Krím és kelet Ukrajna elvesztéséhez.

Mindeközben Moszkva világossá tette, hogy a Donetszki, és a Luganszki köztársaságok, valamint Krím orosz státusza nem képezi alku tárgyát.

Február végén az oroszok megtámadták Ukrajnát, mert Ukrajna nem volt hajlandó végrehajtani a Minszki egyezséget, sőt a két szakadár köztársaságot 8 éven át folyamatosan ágyútűz alatt tartotta. Magyarul, saját népét ágyúzta.

Ennek ellenére Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz támadást egyáltalán nem provokálták ki, és követelik a Nyugattól, hogy minél előbb lássák el őket a legmodernebb MLRS rendszerű rakéta kilövőkkel (rakéta-sorozatvető rendszer).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3862) Zászlók

Tibor bá’ online

A fenti kép egy Pentagon konferencián készült, ahol az ukrán témát dolgozták fel. Ahogy ilyenkor szokás, háttérben a két érdekelt fél zászlói vannak kiállítva. Csakhogy az ukrán kék/sárga csíkozás fejjel lefelé áll. Lehet ez egy freudian elszólás, de még ennél is több. “szarunk az ukránokra.” Itt nem arról van szó, hogy a dekoráló csoport eltévesztette. Ezeket a zászlókat le is kellett gyártani. Ott se vette senki észre. A leszállítás után se vették észre. A felrakásnál se, és a helyett foglaló főtiszteknek se tűnt fel. Vicces de igaz. Amerika az utolsó ukrán katonáig hajlandó harcolni az oroszokkal.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3860) Kihalás

Tibor bá’ online

A kihalás elkezdődött


89. Útban a 90. felé

Így kezdődik az Indiából érkező levél. 300.000 év után az ember kihalása elkezdődött saját tevékenységének következményeként. Indiában hetek óta 45°C körüli hőmérséklet van. Az égből élettelen madarak hullanak a földre. Az utcákon macska és kutya hullák hevernek szanaszét. Az emberek vizet keresnek, ahova beülhetnének. Az ember vesztesség is jelentős, de nincs aki összeszámolná őket. Indiában volt már 45°C, de nem májusban, és főleg nem heteken át. 800 millió ember nem tud elmenekülni, és nincs is hová. Nem csoda, ha a közgondolkodásban előkerült a kihalás gondolata. A következő ugrás akkor lesz, amikor beüt az el Nino, ami statisztikailag már aktuális.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3859) Liakopoulos

Vendégposzt

Liakopoulos: Az ukrajnai háború elemzése

Ukrajnában, amint az már kiderült, az Orosz Föderáció háborúban áll a NATO-val.

Az Orosz Föderáció saját hadseregével és saját fegyvereivel, a NATO pedig néhány saját fegyverével, saját műholdas információival, de nem a saját hadseregével.

A hangsúly a NATO-n van, mert ez háborúzik furcsa kombinációkkal, mivel az Orosz Föderáció a saját személyzetével és fegyvereivel folytat háborút.

Tehát a NATO ukrán személyzetet használ és saját katonatiszteket, amelyek harcképesek és tapasztalatokkal rendelkeznek, a világ minden részéről, ahol a nyugati szövetség háborút vívott, mint Szerbia, Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia stb.

Az, hogy a NATO-országok nem használnak saját gyalogságot, két okból is előnyt jelent:

1. A tagállamokon belül nincs “nyafogás” az emberveszteség miatt.

2. Az ukrán katona sokkal fanatikusabban harcolnak, mint a NATO katonái, akik külföldön harcolnának.

Ami azt illeti, hogy a NATO nyugati fegyverei nem használhatók fel, és csak egykori szovjet fegyvereket használnak. Ennek van egy hátránya és két előnye:

Hátránya: nem használnak harckocsikat és ágyúkat, sem nagy pontosságú cirkálórakétákat.

1. előny: A tagállamok formálisan nem vesznek részt, és eddig elkerülték, hogy az oroszok a földdel egyenlítsék ki őket.e

2. előny: Az amerikaiak minden egykori szovjet fegyvert kiürítenek a tagállamokból, és saját ügyfeleikké teszik őket a védelmi hadianyagok vásárlása terén. Különben egy-egy falatot dobnak Angliának, Franciaországnak és Németországnak is.

A JELENLEGI HELYZET

Az ukránokhoz nem jut el elég NATO-lőszert, mert ennek nagy részét az oroszok megsemmisítik, amint belép az Ukrajnába. Az ukránok ezt meg tudnák oldani, ha Lviv helyett felépítenék a raktáraikat Lengyelországon belül.

Az ukránok ugyanakkor több mint 1.000.000 katonát mozgósítottak, amelyeket fokozatosan, minőségi kiképzéssel képeznek ki brit és amerikai tisztek Lengyelországban és Németországban.

Jövő ősszel, de lehet, hogy már augusztusban, az ukrán hadsereg új, legalább 500 ezer fős, jól képzett egységeit, amerikai tankokkal, tüzérséggel és amerikai cirkálórakétákkal irányítják az oroszok ellen. Ha az oroszok gyors ütemben nem komolyodnak meg, akkor számukra hatalmas gondok kezdődnek, hiszen az ukránok további 500 ezer katonát készítenek fel a NATO földjén.

Nyilvánvaló, hogy Oroszország a háború kezdetén körülbelül 5-10 nap alatt semlegesítette az ukrán hadsereget. De az ukránok nem adták meg magukat, mert az amerikaiak nem engedték.

De most, és különösen a közeljövőben, Oroszországnak be kell látnia, hogy vagy egy hónapon belül beveszi Donbász többi részét, és megkezdi a tárgyalásokat, vagy mindent megtesz, hogy:

1. részleges toborzással legalább 1.000.000 főt alaposan kiképezzen, és a nyár folyamán elfoglalják egész Dél-Ukrajnát és Harkovot.

2.rakétarendszerek tömeggyártása, hogy szükség esetén szinte bármilyen katonai és különösen polgári infrastruktúrát (televízió, rádió, telefonok, vízvezetékek, erőművek, vasútállomások és csomópontok) a földdel egy szintbe tudjon hozni Ukrajna többi részén, egészen Lengyelország középpontjáig és Lettországot és Litvániát is.

Ha ezek közül egyiket sem teszi meg, készüljön fel az atomfegyverek bevetésére, hacsak, a háború nem egy színház, ahol az oroszok játsszák az idióta szerepét.

https://www.el.gr/nea-taxh-2/liakopoylos-analysi-ton-dedomenon-ti/

Λιακόπουλος: Ανάλυση των δεδομένων της 17/5 2022 για τον πόλεμο στην Ουκρανία

Tibor bá” Lengyelország, Lettország és Litvánia NATO tagok. Ha oda az oroszok behatolnak, az atomháború elkerülhetetlen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3858) Majomhimlő

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kitört a ritka majomhimlő:

Mit kell erről tudnunk? A betegség gyógyíthatatlan és már legalább tíz országban megjelent. A betegségre jellemző bőrkiütés majomhimlős páciens kezein be lett mutatva a Kongói Demokratikus Köztársaságban és az amerikai CDCP-ben (Betegség Védelmi és Megelőzési Központ).

A WHO vészhelyzet találkozót hozott létre, mivel, egyre több ország jelzi, hogy találtak majomhimlő pácienst. Közben az USA kormánya máris felvásárol potenciális oltóanyagot.

Mi az amit máris tudunk a betegségről? A majomhimlő Nyugat és Közép Afrikában endémia, ahol megkapható fertőzött vadállatoktól, mint például patkányok, egerek, mókusok. Azonban e hónap elején az Egyesült Királyságban egy Nigériában járó pácienst vettek észre az egészségügyi hatóságok majd két héten belül 20 fertőzöttet.

Mik a szimptómák? A majomhimlő hasonlít az emberi fekete himlőhöz, amit 1980-ban kiirtottunk. Ezt követve a himlőoltást beszüntették. Aki ez előtt született, és kapott himlőoltást, az némileg védett a majomhimlő ellen. A tünetek hasonlítanak a bárányhimlő tüneteihez: láz, fejfájás, izomfájdalom, megdagadt mirigyek, hidegrázás, és kimerültség. A kiütés az arcon kezdődik, majd átterjed az egész teste.

A majomhimlő tünetei a fertőzést követő két hét után jelentkeznek. A WHO szerint a halálozási ráta 3-6 %. Egyes magyar hírforrások szerint mindössze 1 %.

Megfigyelések szerint a bőrkiütés elsősorban a nemi szervek körül jelentkeznek, amikből arra következtetnek, hogy szexuális úton terjedhet, és mivel főleg férfiaknál észlelik, nem kizárt, hogy homoszexuális tevékenység után. Az angolok meg vannak győződve arról, hogy ez tipikusan a melegek betegsége.

Közben szombaton jelezték, hogy Izraelben és Svájcban is találtak beteget. A terjedését elősegíti, hogy hosszú a lappangási ideje. Eddig úgy tudták, hogy emberről emberre nem terjed, de ez a nézet már nem tartható.

A kutatók szerint rendkívül szokatlan, hogy majomhimlő felüsse a fejét ott, ahol különben nem endemikus (ahol a vírus lappangva nincs jelen).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Ukrán háború

500 hozzászólás környékén akadozik az oldal. A további hozzászólásokat folytassátok ez alatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3857) Nyelvében él a nemzet

Tibor bá’ ezek a nők online

Nyelvében él a nemzet

A külföldiek véleménye szerint a magyar egy nehezen tanulható, nagyon nehéz nyelv. Ezzel szemben szerintem könnyen megtanulható, mert én 4 éves koromban már folyékonyan beszéltem, közel tökéletes nyelvtannal. Ha-ha-ha. Viszont ha a magyar tényleg nehezen tanulható, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk meg minden más nyelv tanulható nehezen. Ez biztos igaz, mert a magyar nők százszámra akarnak kifogni külföldi férjet (a fene tudja miért), de idegen nyelve megtanulni azt nem. Az istennek sem.

Pontosan ilyen magyar nő volt apám húgának a lánya, vagyis az akkor 18 éves unokahúgom. Állandóan azért ette a fene, hogy mutassak be neki külföldit. Munkahelyi beosztásomból kifolyólag ez különösebb nehézségbe nem ütközött, de Ibolya a mosolygáson kívül mást produkálni nemigen tudott, legalábbis nem ágyon kívüli állapotban. Persze ilyenkor jön közbe a tolmácsolás, de intimebb helyzetbe kerülve ez törvényszerűen elmarad, márpedig intimebb helyzetek nélkül a XX. században nemigen kötöttek házasságot.

Ibolya figyelmét ezerszer felhívtam a tényre, miszerint minimális angol tudás nélkül még egy közel keleti (egye fene, leírom), még egy koszos, evőeszközt nem ismerő, büfögő arab férjet se tud összeszedni, nemhogy egy olyan angol mérnököt, aki az én látókörömön belül esett. Mindhiába, Ibolya makacsul tartotta magát távol az idegen nyelv tanulásának,még a gondolatától is. Ezzel szemben, nyaggatása nem ismert határt, hogy hozzam össze  őt külföldiekkel.

Unokahúgom, szerintem indokolatlan kérését, ennek ellenére a lehetőségekhez képest maradéktalanul teljesítettem, mert a másik oldal, vagyis a hazánkban tartózkodó üzletemberek hasonló kéréssel ostromoltak, mutassak be nekik fiatal magyar nőket. Érdekes módon a nyelvtudás hiánya, a kommunikációs lehetőség teljes csődje, őket se érdekelte. Úgy látszik, van olyan emberi tevékenység, amiben a félreértés legkisebb veszélye nélkül is egyet lehet érteni.

Egyszer, aztán egy bemutatandó külföldi úr késése miatt volt egy kis időnk arra, hogy négyszemközt Ibolyát kifaggassam passzivitása felől. Az őszinte válasz rendkívül logikusnak hatott. Ezek szerint, mivel fogalma sincs, ki fogja elvenni a feleségül és élete hátralévő részét, úgy kábé 60 évet, hol fogja eltölteni, addig nem kezd el nyelvet tanulni, amíg nem tudja melyiket érdemes.

Lefordítva magyarra ez azt jelenti, hogy Ibolyának tökéletesen mindegy volt, hogy Pakisztánban, Kanadában vagy esetleg Brazíliában fog-e a végén kikötni. Azóta se tudom eldönteni, hogy ez nagy fokú hülyeségből, vagy lelki sivárságból adódik-e.

Ibolya a végén egy bécsi társasutazás során kint ragadt Ausztriában és egy magyar emigráns felesége lett. Harminc bécsi év után a Guten Tagon kívül megtanult még kábé 20 német szót. Időnként hazalátogat Magyarországra, erős akcentus­sal beszél és dupla borravalót ad a pincérnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(341) Kimentem az ÉLETBE

Tibor bá’ szatirikus online


89. Útban a 90. felé

Tipikusan hülye rendelkezés szerint évente egyszer meg kell látogatnom egy állami fizetésen tengődő kardiológust, hogy a háziorvos felírhassa a szükséges gyógyszert. A rendelkezés azért hülye, mert betegségem (arteroszklerózis) gyógyíthatatlan. Vagyis, ha tavaly kellett a gyógyszer, akkor az idén is fog kelleni, sőt jövőre is. Ezenkívül az egészségügyi intézmények túlzsúfoltak, szükségtelen velem tovább zsúfolni. Viszont – örömmel jelentem – vannak okos rendelkezések is. Például nem kell órákat sorban ülni és az orvosra várni, lehet kérni időpontot is. Hát én kértem, jó előre gondolva rá, mert bizony 6 hét a várakozási idő. Ez a 6 hét éppen tegnap előtt járt le (péntek 13.) megjelentem tehát a Szent János Kórház kardiológiáján. Amióta az eszem tudom, ez János Kórház volt, de néhány éve szentté avatták – nem kellett volna, mert így szarabb, mint úgy. Különben az igazgatóság se teng túl észből, mert a kórház a hegyoldalon van és a kardiológia van legfelül.  Ergo, a szívbetegeknek kell felmászni a hegyre, hadd fulladozzanak. Egy kis légszomj jól jön a 33 fokos melegben. Minden más betegségben szenvedőt meg kell kímélni.

Az én időpontom 9:40 volt. 9:30-ra megérkeztem a kórházhoz, ahol kiderült, hogy a parkolásért fizetni kell. Nem sokat, mindössze 320 forintot egy órára. Óvatos duhaj vagyok, tehát bedobtam egy teljes órát. Van ám itt tapasztalat! Amikor betértem a megfelelő váróba, hárman már vártak, akiknek az időpontja az enyémnél korábban volt. Ugyanis orvos még sehol. Mindenki szép csendben ül és várja a halált vagy a főorvos asszonyt, attól függően melyik jön meg hamarabb. Egy öreg néni méltatlankodva rikácsol, hogy neki a múltkor azt mondták, hogy örüljön, hogy még él. Hát ő nem örül, mert minek? Közben mindenféle fehér köpenyes nők ki-be mászkálnak és nagyokat fontoskodnak. Létrákat cipelnek, felmásznak a szekrény oldalára, fiókokat húzogatnak, húzogatnának, de a létrától nem lehet. Majd 9:50-kor bejön egy 155 cm magas és másfél mázsás mosónő, akiről kiderül, hogy ő a főorvos asszony, és bevonul a szentélyébe. Minden esetre, ha megkérdezi mennyi a testtömeg indexem, a helyszínen kapok röhögő görcsöt. Ugyanis az elhízás kiemelt rizikó faktor szívbetegség megkapása terén. A főorvos asszony munkaideje természetesen 8:00-kor kezdődött, de még fel kellett porszívózni a lakást, mert este vendégek jönnek, akiknek porszívózás után megvette a baromfi virslit – a legolcsóbbat – mert a fizetéséből csak erre telik. Aztán súlyos testét becipelte a munkahelyére, valahányunk gyönyörűségére. Ekkor úgy döntöttem, hogy lemegyek a kocsihoz egy kis pénz bedobálás végett, mert 13.000 forintért már maszek rendelésre is mehetnék. Épp jókor érkeztem, mert a közterület felügyelő várta, hogy lejárjon a jegyem. Amikor  visszaértem, rögvest szólítottak, de nem az istennő színe elé, mindössze a helyettese fogadott és levette az ÉKG görbéimet. Nem volt könnyű, mert az elektródák nem akartak a helyükön maradni. Ugyanis egy olyan priznicszerű nedves ruhát terítettek rajtam végig, amin az előttem lévő 20-30 beteg baktériumai voltak megtalálhatók – már ha  valaki kereste volna őket.

Ezt követve – a  változatosság kedvéért – újra várakozni kellett, illetve újra lementem és dobáltam a pénzt, oda be, abba a feneketlen résbe. Csak az vigasztalt, hogy tudok olyan résről, ami sokkal többe kerül. Mindegy, a végén így is elment a 900 forint. Ekkor észrevettem, hogy a folyóson van egy üdítő automata. Ez jókor jött, mert egyre álmosabb lettem. Bedobtam egy százast és megnyomtam a kapucsínó gombot. Kaptam érte egy deci forró kakaót. Azon töprengtem mit kellene megnyomni, hogy kávé jöjjön ki? Aztán – a kakaó megívása után – aludtam egy sort, ülve, mint a tyúkok, ezt annak idején a honvédségnél tanultam meg. Még álmodtam is, ami ülés közben nem semmi. Azt álmodtam, hogy Orbán Viktor az orvosok fizetését ötszörösére emelte, de minden maradt a régiben, illetve francokat. A főorvos asszony baromfi virsli helyett bécsi virslit vásárolt. Na, ennél a pillanatnál löktek meg, hogy éppen most szólítottak. Beléptem és egy nagyot lélegeztem a légkondicionált, kellemes levegőből. Ez igen! Gondolom uniós keretből, mert költségvetésből biztos nem. Ugyanis, ha lenne költségvetési pénz, akkor lenne papír a vécében, de nincs. A dolgát végezze el mindenki otthon.

A szokatlanul terebélyes főorvos asszony, egy szokatlanul terebélyes forgószékben terpeszkedett. Kell ide a klíma, mert a 8 cm vastag háj roppant jó hőszigetelő. Felhevül és a végén még megüti a guta, aztán a kollégák kezelgethetnék a kebelbelit. Megkérdezte, van-e panaszom? Hajaj, de mennyi. Például, hogy már majd 3 órája várok. — Ja, hogy egészségügyi? Nincs. Mellkasi fájdalma? Nincs. Ide az van írva, hogy… Engem nem érdekel, mi van oda írva, NINCS. Mit szed? Azt, ami oda van írva.  Nem változott? Nem. – Ezt követve egy kicsit adminisztrált a főorvos asszony (tényleg, mitől lett főorvos? Lehet, hogy az érdemeket súlyra mérik?) Végül elém tolt egy papírt, hogy az az enyém. Aztán egy másikat, hogy írjam alá. Nem baj, ha előbb elolvasom? Nyugodtan. Azt írtam alá, hogy a kezelésemért a kórház 1532 forintot kap az államtól. Röhögnöm kell, ha a benzint is beszámítom, nekem háromszor ennyibe került. Sebaj. a következő augusztusa még messze van, és az is lehet, hogy addigra még papír is lesz a vécében. Már, ha merünk nagyot gondolni.

jó nőTévedsz, nem ez volt a főorvos asszony. 😀

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3856) Árak

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

Emelkedő élelmiszerárak az éhezés árnyékában


89. Útban a 90. felé

Milliók néznek szembe éhezéssel, bizonytalan ellátással, emelkedő árakkal és élelmiszerhiánnyal.

A Világbank becslése szerint ebben ez évben az élelmiszer árak 22,9 százalékkal fognak növekedni. A FAO élelmiszerár indexe, ami a cukor, tejtermék, gabonafélék és növényi olajak nemzetközi árán alapszik majdnem kerek 30 százalékot mutat 2021. áprilisához viszonyítva.

Az USA Statisztikai hivatala szerint az elmúlt hónapban az élelmiszerárak 9,5 százalékkal nőttek. A hús 20 százalékkal kerül többe, mint 2021-ben. A munkabérek ezzel nem tartanak lépést. A legtöbb ágazatban a munkabérek 3-4 százalékkal maradnak el az inflációtól.

Az ENSZ WFP (Világ Élelmiszer Program) szerint a Földön 811 millió embernek „bizonytalan az élelmezése”, éhesen megy esténként lefeküdni. Becslések szerint 48,9 millió ember az éhezés szélén áll.

Az élelmezési krízisnek négy tényezője  van: háború, klíma változás, COVID-19 okozta gazdaság, és az élelmiszer globális költség növekedése. A WPF szerint ugyanazért az élelmiszerért 2022-ben 30 százalékkal fizettek több et, mint 2019-ben.

Indiában több mint 7 millió 5 év alatti gyermek szenved alultápláltságban. Indonéziában ez a szám több mint 800.000, Pakisztánban közel 700.000, Nigériában 500.000, Bangladesben pedig 350.000.

Az élelmiszer krízis nem határolódik le az úgynevezett fejlődő országokra. Az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint a társadalom 27 százaléka, vagyis kb.10 millió ember áprilisban kihagyott egy-egy étkezést, míg egy másik 67 százalék lecsavarta a fűtést. Az angol infláció 7 %, ami az elmúlt 30 év legmagasabb értéke. A Marks & Spencer kiskereskedelmi lánc szerint az élelmiszer árak további 10 százalékkal nőhetnek az év végéig.

Az USA-ban a szülők nem képesek hozzájutni csecsemő táphoz, kénytelenek átautózni Mexikóba, mások pedig kórházaknál próbálnak hozzájutni.

Az élelmiszer árak emelkedéséhez nagyban hozzájárul az üzemanyag hiány. Az USA-ban csütörtökön a benzin ára átlépte a 4 $/gallont [ami átszámítva 420 Ft/liter, ami ott szörnyű soknak számít] Ugyanakkor Kaliforniában 6 $/gallon, vagyis 630 Ft/liter. Ez főleg a kis keresetűeket sújtja, mert jövedelmük nagyobb százalékát költik üzemanyagra és elektromos gépkocsiról álmodni se mernek.

Az üzemanyag és az élelmiszer árakat több faktor is emeli, beleértve az ukrajnai háborút. A globális gabonaexport 30 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származik. Több mint 26 országba exportálnak. Előre jelzések szerint ebben az évben az ukrán export a szokásos mennyiség fele lesz csupán.

Az ukrán/orosz háború kitörése óta 23 ország rendelt el élelmiszer export tilalmat. Többen az élelmiszer tilalom mellett nem engednek exportálni kálium és nitrogén tatalmú műtrágyát se, ami további áremelkedést jelent. A műtrágya drágulás miatt a földművelők kevesebbet vetnek, ami szintén áremelő hatású.

Amerikában a vezető politikusok az élelmiszer és üzemanyag drágulásokat kizárólag Putyin nyakába akarják varrni, holott a valóság más. Azt mindenki tudja, hogy az áremelkedések messze megelőzték a háború kitörését.

Valóságban az infláció oka a FED pénz nyomtatása 2008 óta, ami garancia arra, hogy a gazdagok még gazdagabbá váljanak. 2020 márciusában az amerikai kormány több ezer milliárdos CARES törvénye óriási segítség volt a financiális oligarchák részére. A bankok megmentése az amerikai milliárdosok vagyonát 62 százalékkal növelte a pandémia alatt, miközben a dolgozók bére csak 10 százalékkal emelkedett.

Az uralkodó osztály úgy döntött, hogy a vagyonosok megmentését és a háború költségeit a munkás osztályra hárítja.

Forrás: WSWS
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3855) Erőviszonyok

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Andrei Martyanov legújabb könyve (The Real Revolution in Military Affairs = A hadászati események valódi forradalma – röviden RMA) megállás nélkül bizonyítékokat tár fel az amerikai katonai erőkre váró megsemmisüléssel kapcsolatban, ami egy jövőben játszódó, lehetséges háborúban várna rá, amit igazi ellenféllel (nem a tálibok vagy Szaddam Husszeinnel szemben) kellene megvívnia.

De ki ez a Martyanov? Kiemelkedő hadászati kiértékelő, elsősorban orosz viszonylatban, aki még a Szovjetunióhoz tartozó Bakuban született, de Amerikában él, angolul ír és vezet blogot. Könyvében, mindjárt az elején cáfolja nem csak Fukuyama és Huntington lelkes megállapításait, de Graham Alison szinte gyerekes hivatkozását Thuküdidész csapdájára mintha az erő egyensúlya az USA és Kína között a XXI. században párhuzamba hozható lenne a 2400 évvel ezelőtt lefutott Peloponézoszi háborúval. Hová vezet ez, Xi Jinping lenne az új Dzsingisz Kán? [Thuküdidész szerint, ha egy nagyhatalom mellett újabb hatalmi feltörekvés jön létre, a háború elkerülhetetlen.]

A könyv olvasóinak meg kell emészteni néhány matematikai egyenletet, amiknek lényege, hogy az USA hadászati képességében folyamatosan lefelé csúszik egy olyan nemzettel szemben (orosz), akikről azt hiszi, hogy alul maradt a hidegháborúban.

A lényeg, hogy földi cirkáló rakétákat csak az USA, Oroszország, Kína és Franciaország tud gyártani. És csak két globális rendszer van, amely képes műholdvezérlésre: az amerikai GPS és az orosz GLONASS. Jelenleg se a kínai BeiDou, se pedig az európai Galileo nem globális rendszer.

Martyanov matematikai egyenleteivel azt állítja, hogy a szubszonikus hajóelhárító rakéták kora lejárt. NATO-nak, a Macron szerint agy halott szövetségnek, most már szembe kell nézni az orosz szuperszonikus P-800 Onyx és Kalibr osztályú M54 elektronikus harceszközök létezésével. Arról is említést tesz, amit én 2015-ben személyesen megtapasztaltam Dombassi látogatásom alkalmából, ahol is a megnevezett eszközöket a szovjet időkbe ragadt ukrajnai haderők ellen vetették be.

Martyanov kimerítő információval szolgál az orosz hiperszonikus, 10 Mach-al haladó ballisztikus Kinzhal-ról, amit nem rég próbáltak ki az Arktiszon. A helyzet az, hogy az amerikai tengerészetnél nem létezik olyan rakétaelhárító rendszer, amely képes lenne lelőni, még akkor se, ha a bejövő rakétát detektálnák. A Kinzhal hatótávolsága 2000 km, miután kilőtték a míg-31K vagy TU22M3M repülőgépekről. Az amerikai repülőgép anyahajó és kíséretének védelmét a vadászgépek adják, de ezek hatótávolsága túl rövid.

A Kinzhal volt az egyik fegyver, amit Vlagyimir Putyin 2018. március elsejei beszédében megemlített. Az volt a nap, amikor az RMA beköszöntött és tökéletesen megváltoztatta a globális erőviszonyokat, felrúgva a korábbi egyensúlyt.

A Pentagon vezetői, például John Hyten tábornok a Vezérkari Főnökség helyettes elnöke bevallotta „nincs elhárítási lehetőség például a 27 hangsebességgel érkező Avangard hordozóval szemben” (ami a rakétaelhárító rendszereket használhatatlanná teszi). Mindezt a kongresszusi meghallgatáson árulta el, hozzátéve, hogy csak „nukleáris elrettentés” a járható út. Hasonlóképpen nincs létező elhárítási rendszer a Zircon és Kinzhal-lal szembe se.

A katonai kiértékelők nagyon jól tudják, hogy a Kinzal egy Toyota Carollából álló célpontot 1000 km távolságból eltalált, kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett. Ebből következik, hogy az európai NATO vezetés és irányítás épületei de facto védtelenek.

Martyanov simán kijelenti: „A hiperszonikus fegyverek bevezetése bekavar az amerikai hiedelemnek, miszerint az Észak Amerikai földrész biztonságos a válaszcsapásokkal szemben.”

Martyanov felveti, hogy az amerikai politika irányítóknak nincs birtokukban a megfelelő eszköz a geo stratégiai valóság megragadásához, ahol a RMA drámai módon devalválta a különben aránytalanul feltornázott katonai készséget, és szükségessé tette volna az amerikai geopolitikát újragondolni.

Különösen azért, mert ilyen fegyverek birtokában az oroszok garantálják a válaszcsapást az amerikai kontinensen. A létező orosz nukleáris elrettentés (kisebb mértékben még a kínai is, amit nemrég felvonultattak) is képes áttörni a meglévő amerikai anti ballisztikus rendszeren, és elpusztítani az Egyesült Államokat, függetlenül a Pentagon ide vonatkozó propagandájától.

2019 februárjában Moszkva bejelentette, hogy a nukleáris meghajtású Petrel cirkálórakéta teszteléseit befejezte. Ez egy szubszonikus rakéta nukleáris meghajtással, ami igen hosszú ideig a levegőben tud maradni, hatalmas távolságok bejárásával, és így a legkevésbé várt irányból is képes támadni. Martyanov kajánul rámutat, hogy a Petrel egy bosszú-fegyver, amely képes megsemmisíteni azt az amerikai döntéshozót, aki megpróbál elbújni az általa kirobbantott háború következményei alól, valahol a déli féltekén.

A könyv foglalkozik a kínai hadászati fejlődéssel, és az orosz-kínai stratégiai partnerség hozadékával, például azzal, hogy Beijing 3 milliárd dollár értékben vásárolt S-400 légvédelmi rakétarendszert, amiket ideálisan lehet alkalmazni, amennyiben az USA konvencionális összeütközésbe kerülne Kínával.

Ugyanakkor a könyv megírásakor még nem volt látható a Kínai Népköztársaság megalapításának 70. évfordulója alkalmából rendezett felvonulás. Itt látható volt a DF-21D „anyahajó gyilkos”, amely 1500 km távolságig alkalmazható hajók ellen. A DF-26, DF-17 hiperszonikus közép hatótávolságú rakéták. Az YJ-18A nagy hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható, hajók ellen bevethető, cirkáló rakéta. Nem beszélve a DF-41 ICBM több töltetű rakétákról, amely Kína nukleáris elrettentő fegyverei, mert el lehet velük érni Észak Amerikát.

A szerző kitér még arra is, hogy az S-500 védelmi rakéták elérik az AWACS felderítő gépeket is, és nem lehetetlen, hogy meg tudják semmisíteni a nem ballisztikus, hiperszonikus célpontokat is. Az S-500 és a legmodernebb közép hatótávolságú védelmi rendszer az S-350 hadrendbe lépett 2020-ban.

A kulcs téma: Az USA és Oroszország között nincs paritás légvédelem, hiperszonikus fegyverek tekintetében, és általánosságban, rakéta fejlesztés terén. Amerika ezeken a területeken le van maradva, de nem csak években, hanem generációkban is.

Orosz és kínai kiértékelők egyetértenek abban, hogy Washingtonnal nincs értelme szerződést kötni, mert azokat sorra felbontják.

Amerika megkerülhetetlen lenne? Nem, sebezhető.

Marthyanov kénytelen emlékeztetni a 2019 februárjában megtartott szövetségi gyűlésre, ami után Washington egyoldalúan felmondta az INF megállapodást, és ezzel lehetővé tette, hogy Amerika közép hatótávolságú rakétákat helyezhessen el Európában, orosz célpontok felé irányítva. „Ezzel Oroszország arra lett kényszerítve, hogy a megfelelő fegyvereket létrehozza és hadrendbe állítsa, azon területek ellen, ahol döntéseket hoznak és alkalmazzák azon rakéta rendszereket, amelyek fenyegetik őket.”

Lényegében: Egyszer és mindenkorra vége Amerika sebezhetetlenségének.

Rövidtávon ez csak rosszabb lehet. Moszkvában a hagyományos év végi Putyin összefoglalón, ami közel négy és fél órán át tartott, Putyin kijelentette, hogy „Oroszország több mint kész megújítani a létező START megállapodást, ami 2021 elején járt le. Amerika már holnap elküldhet nekünk egy szerződés tervezetet, vagy mi küldhetünk oda egyet aláírva. De a mi javaslatunkra mind ez ideig nem érkezett válasz. Ha START megállapodás lejár, akkor nincs semmi a Földön, amiért ne indulna be egy új fegyverkezési verseny. Ami szerintem rossz.”

A „rossz” egyértelműen finomkodás. Martyanov szerint az amerikai elit, legalább is most, az Orwelli kognitív disszonanciában szenved, annak ellenére, hogy az RMA megsemmisíti a hagyományos amerikai sebezhetetlenséget.

A szerző egyike azon igen kevés kiértékelőnek, aki figyelmeztetett arra, hogy Amerika véletlenül beleeshet egy Oroszország, Kína, vagy egyszerre mindkettő elleni háborúba, amit hagyományos fegyverekkel lehetetlenség megnyerni, tehát egy globális nukleáris katasztrófába torkol. Kérdés, ennek ismerete elég-e  ahhoz, hogy egy kevéske észre térítésre kényszerítse azokat, akik irányítják az ipari-katonai-biztonsági komplexusba tartó hatalmas pénzáramlást. Erre ne számítsatok.

A szerző, Pepe Escobar az Asian Times szabadúszó tudósítója. Ez a cikk eredetileg a „CN”-ben jelent meg.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3854) A francia tanú

Átvett poszt a Daily Telegraph New Zealand-tól

 


89. Útban a 90. felé

Feltételezések szerint 400-an rekedtek Azovstalban – egy hatalmas acélmű-komplexumban az Azovi-tenger melletti Mariupol városában, amely súlyos károkat szenvedett a harcok során az elmúlt két hónapban.

Adrian Bocquet, a francia hadsereg egykori katona orvosa, aki több hetet töltött Ukrajnában orvosi felszerelések szállításával és beüzemelésével, elmesélte az Azov-ezred – az Ukrán Nemzeti Gárda alatt működő hírhedt neonáci haderő – által elkövetett atrocitásokat.

Ott a helyszínen háborús bűnöket láttam. Sok háborús bűnt láttam. Minden bűncselekmény, amit az ott töltött napok során láttam, ukrán erők követték el – mondta Bocquet a hét elején a Sud Radionak nyilatkozva.

Bocquet elmondta, hogy több hetet töltött az országban, és segített humanitárius orvosi segítségnyújtásban kórházaknak és árvaházaknak szállítani, de a segítség egy része az ukrán hadsereg kezébe került.

Láttam orosz katonákat, akiket foglyul ejtettek, megkötözve és súlyosan megverve… Három-négy fős csoportokban, kisbuszokkal vitték [egy fogdába]. Minden kisbuszból kilépő katona egy Kalasnyikov puskából kapott golyót a térdébe… Akik elismerték, hogy tisztek, azt fejbe lőtték” – mondta a volt katona.

Amikor visszatértem Franciaországba, rendkívül megdöbbentett, amit a tévéműsorokba meghívott emberek mondtak. Szakadék tátong a médiában bemutatottak és a helyszínen látottak között. Számomra ez förtelmes. – mondta Bocquet.

Az önkéntes elmondta, hogy az Azov-ezred harcosait látta szerte az országban tevékenykedni, jellegzetes náci stílusú rúnafoltjaikkal.

Rendkívül megdöbbentő, hogy Európa még mindig fegyvereket ad egy olyan erőnek, amely véleményem szerint neonáci, akik neonáci jelvényekkel rendelkeznek. Nem beszélünk róla. Ez egy SS-jelvény, amelyet Ukrajnában, mindenhol lengettek – mondta Bocquet.

Ukrajnában senki sem aggódik emiatt, miközben európai fegyverekkel látjuk el őket. Elmennek és háborús bűnöket követnek el, ezt magam is láttam – tette hozzá a francia.

Az egykori katona elmondása szerint 10 órányi kemény letartóztatásban volt az azovosoknál, miközben átkutatták és kihallgatták, hogy mit csinált az országban, és végül Szlovákián keresztül kiszivárogtatták az országból, mielőtt Lengyelországba utazott, ahonnan repülővel ment vissza Franciaországba.

Bocquet a legutóbbi külföldi, aki Ukrajnában járt, hogy megnyilvánuljon az ukrán erők által elkövetett feltételezett háborús bűnökről.

A múlt hónapban egy Ukrajnában harcoló dán állampolgár megerősítette a helyi médiának, hogy az elfogott orosz katonákat kivégzik, olvasható itt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3853) Orbán

Tibor bá’ online


89. Útban a 90. felé

Isten látja lelkem Orbán Viktornak nem vagyok a híve az első miniszterelnökségének első hónapjától, bár én is rá szavaztam hetekkel korában. Az elmúlt 12 évben erőteljesen Orbán/Fidesz ellenes voltam, amit nem volt nehéz felfedezni az ide látogatóknak. Nos, most nem várt meglepetéssel szolgálok. Kifejezetten örülök, hogy a választásokat a Fidesz nyerte kétharmaddal. Ha nem a Fidesz nyer, akkor ez a kifejezetten alkalmatlan MZP már javában nyalná a CIA vezérelt Nyugat seggét, megszavazna öngyilkosság számba menő gáz és nyersolaj szankciókat, aktívan segítené az Ukránokat, és nyakig süllyednénk a háborúba.

Természetesen nem felejtettem el az ország kifosztását, ami mellett még lehetett létezni Magyarországon, de az ellenzék Magyarországa kifosztás nélkül is élhetetlen lett volna.

Hadd ismertessek egy rész Paul Craig Roberts legújabb posztjából.: Azzal, hogy Finnország csatlakozik a NATO-hoz nukleáris célponttá válik. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lépéssel Finnország biztonsága nem javul, hanem romlik. Akkor pedig, miért csatlakozik? A legnyilvánvalóbb válasz az, hogy a finn politikusokat Washington lefizeti. Minden okom megvan, hogy ezt elfogadjam. Évekkel ezelőtt a Pentagonban jártam. A lehetőséget megragadva egy igen magas rangú hivatalnokot megkérdeztem. Hogy lehet az, hogy Washington rá tudja venni a külföldi kormányokat az amerikai érdekek támogatására? PÉNZ – jött az egyértelmű válasz. „Úgy érted, hogy segélyek?” Tettem fel a kérdést. „Dehogy, pénzt adunk a politikai vezetőknek. Megvesszük őket.”

Szerencsénkre Orbán nem megvehető, mert százmilliárdok vannak a háta mögött. Ha úgy tetszik a magyar nép már megvette. Igaz, nem egészen önszántából.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3852) Diplomamunka

Tibor bá’ nőkalandok online     


89. Útban a 90. felé

Első gyermekem négy éves lehetett, amikor feleségemmel eszünkbe jutott, hogy nem feltétlenül kell nekünk egész este otthon ülni. Újsághirdetés útján fogadtunk egy (nagyon) ifjú hölgyet, aki órabérért ült az alvó gyermek mellett, ami alatt mi színházban kifejezetten jól éreztük magunkat, vagy éppen beültünk egy olyan zenés helyre vacsorázni, amihez foghatók manapság nincsenek. Aztán úgy éjjel 11-12 között hazaértünk.

Az első kiruccanás után feleségemnek eszébe jutott, hogy jó-jó, de hogy fog ez a lány hazajutni, mert ha taxival, akkor arra rámegy mindaz, amit tőlünk a gyerek felügyeletért kap. Ha mi fizetjük a taxit is, akkor tulajdonképpen dupla órabért adunk. Mit tudom én – válaszoltam. Tudod mit? – tette fel az álkérdést a nejem – vidd haza te, percek alatt visszaérsz.

Gabi, mert így hívták a gyerekfelügyelőt, egy picit szabadkozott, nyilván az udvariasság kedvéért, de aztán pillanatok alatt ráállt a dologra. Az, hogy a XIX. kerületben lakik, vagyis a Duna másik oldalán jó messze, az már csak  kocsiban derült ki. Feleségem szerint ezt nevezik „percek alatt visszaérsz”-nek!

Igaz a közlekedési viszonyok abszolút ideálisak voltak, egyfelől, mert akkor még alig volt kocsi az utcákon, másfelől pedig éjfél környékén még napjainkban is elboldogul az ember. Ennek ellenére az utazás, pláne oda-vissza, elég sokáig tartott. Az meg már csak természetes, hogy nem ültünk szótlanul egymás mellett.

Az elrendezés annyira jól bevált, hogy a következő héten is igénybe vettük az ifjú hölgy szolgáltatását, meg utána is. Gabi elmondta, hogy dolgozik, de munka mellett a dolgozók iskolájába jár és az idén fog érettségizni. Erre én csodálkozva felkiáltottam – még nem érettségiztél? Ennek az ártatlan kérdésnek azonban (mint később rádöbbentem) két kihangzása is van. Az első – és én erre gondoltam – hogy ennyire fiatal vagy, azaz még nem vagy 18 éves. A második – és ez eszembe se jutott – te ilyen hülye vagy, még egy nyavalyás érettségid sincs.

A társalgás természetesen tovább folyt, de az addig enyhén kacér csaj (amit én szándékosan nem vettem észre, mert az ember házi nyúlra nem lő, csak akkor, ha muszáj, he-he-he) feladott a kacérkodással. Na végre – gondoltam magamban – megjött az esze.

Csak hát az esze annyira megjött, hogy a következő telefonálás alkalmából közölte a feleségemmel, köszöni szépen, de többet nem jön. Mi tehát Gabit elfelejtettük és más megoldás után néztünk, és találtunk. Miközben az idő nem állt meg. Vagyis teltek múltak az évek.

Aztán jött még két gyerek, meg minden más és egy szép napon csöngött a telefon, aminek másik végén egy női hang azután érdeklődött megismerem-e a hangját? Na ez az a fajta hülyeség, amit utálok. Ha valaki telefonál, mondja meg a nevét és közölje, mit akar. Ez még akkor is így van, ha a telefonálónak csábítóan kellemes női hangja van, mert mi a fenét lehet erre válaszolni. Naomi Campbell? Kinek van ekkora szerencséje? Na mindegy egy idő után kiderült, hogy a telefonáló a mi Gabink, akinek már nem is emlékeztem a vezetéknevére.

Szervusz Gabi, mi járatban vagy? – próbáltam leplezni nagy méretű meglepetésem. Gabi lelkem nem köntörfalazott, kerek-perec közölte, hogy találkozni akar velem. Jézusmária – állt meg bennem a kanál – mi a fene történhetett, hiszen nem tudunk egymásról semmit legalább 5 éve. Mindegy, találkozzunk!

A találkozás egy körúti presszóban testesült valósággá, ahol Gabi ismert meg engem, mert én úgy elmentem volna mellette, mint a sicc. Szóval a lelkes összefutás után leültünk egy asztalhoz és rendeltünk valamit, miközben ki-ki elvégzett egy gyors felmérést. Jó ez a nő – állapítottam meg magamban – de nem sokat töprenghettem rajta, mert Gabi mindjárt a tárgyra tért. Benyúlt a táskájába és kivett egy főiskolai diplomát, de már nem emlékszem, hogy milyen szakon, mert ugye nem ez volt a lényeg. A diploma lobogtatása mellett Gabi belekezdett a szövegelésbe. Látod, most már nekem is van diplomám. Örülök neki, és szívből gratulálok – válaszoltam, és várakozóan néztem rá, hogy folytassa, de ő nem folytatta, hanem lassú mozdulatokkal elrakta a diplomának tűnő papírt, majd egy idő után megtörte a csendet.

Remélem most már hajlandó vagy megdugni? – de nem hagyta, hogy válaszoljak, azonnal folytatta – de most már nem kellesz, – és ezzel méltóságteljesen szép lassan elhagyta a helyiséget. Én meg percekig néztem utána, és azt hiszem a meglepetéstől még levegőt se vettem.

Amikor magamhoz tértem, intettem a pincérnőnek, hogy fizetek, aki enyhén gúnyos pofával állt meg az asztal mellett. Praxisában nem ez lehetett az első eset, amikor otthagytak egy pasit, közvetlenül az orra előtt, de ez most nem izgatott. Azon töprengtem, hogy Gabinak vajon 5 évig végig az volt a hajtómotorja, hogy egy félreértett mondatra megadja a méltó választ? Egyáltalán, volt ez egy válasz?

Ma már ilyesmin nem töprengenék. Pontosan tudom, hogy a női lélek kiismerhetetlen. Mennyivel egyszerűbb a mohamedán férfiak helyzete, a Korán szerint a nőknek nincs is lelke.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

   

Éljetek a lehetőségekkel!

(3853) Jövőnk

Tibor bá’ online

89. Útban a 90. felé

Nem értek a geopolitikához, nem értek a hadászathoz, nem értek a nemzet gazdasághoz. Tulajdonképpen semmihez se értek csak az emberi természethez, mert közel 90 éve élek emberek között, és azt tapasztaltam, hogy az emberi természet minimum irracionális. Amiből az következik, hogy egy-egy ember döntését, bármely helyzetben nem a racionalitás fogja vezérelni. Ennyi bekezdés után térjünk a tárgyra.

A II. világháború után kialakult világrend napjainkban romokban hever. Az USA által képviselt egy pólus mellé felfejlődött még kettő, plusz sok apró pólusocska. Az USA-nak ez nyilván nem tetszik. Eldöntötte tehát, hogy „rendet tesz”, amit Oroszországgal kezd el. Oroszország a közelgő veszély láttán tiltakozott, amit Washington lesöpört az asztalról, még megvitatni se volt hajlandó. Putyinnak nem maradt más választása, mint Ukrajna megtámadása. Számításába azonban hatalmas hiba csúszott. Nem számolt azzal, hogy a Nyugat (USA manipulálással) egy emberként fogja Ukrajnát segíteni katonailag és propagandailag is.

A katonai segítség igen számottevő. Nem csak a legmodernebb elhárító fegyverekről van szó (és ne feledjük a védekezés mindig könnyebb, mint a támadás), hanem műholdas és egyéb felderítésről is. [közölni a Moszkva csatahajó helyzeti koordinátáit és adni hozzá hajóelhárító rakétákat is, Putyinnak még lázálmában se jelent meg a támadás előtt].

Propaganda oldalon a helyzet az, hogy mára a tömegek úgy tudják, hogy Putyin egy véreskezű agresszor, aki meg kell állítani, a földbe kell döngölni. Ezt a nézetet a tömegek elfogadták, nem véve észre a mögötte leselkedő veszélyt, amit még a politikusok se érzékelnek, nem engedi nekik az emberi természet. Ami ez esetben a biztonságot keresi.

Hogy Putyint döntésében éppen ez, a biztonság keresése volt a döntő ok, azt senki se teszi megfontolás tárgyává. Putyin, az agresszor, támadott, és ezt folytatná, ha nem állítanánk meg. Félelmében Finnország és Svédország is kéri felvételét a NATO-ba. Nem törődve azzal, hogy pont a NATO tagság volt Putyin félelme. Várható volt, hogy a finn és a svéd indítványra Putyin ellenlépést lesz kénytelen tenni. Tesz is. Bejelentették, hogy a Finn/orosz határhoz atomtöltetű rakétabázisokat helyeznek el.

Itt van ni! Atommal fenyeget. Hát nem maga az ördög. Rossz kiértékelés. Észre kellene venni, hogy nem ördögi mivolta, hanem a kényszer működik. Erre nem lehet válasz a további eszkaláció. Ugyanaz megy, mint az I. világháború előtt. Mindenki fenyegetésnek veszi a másik fegyverkezését, és erre fegyverkezéssel válaszol.

Svédország 200 éve semleges, amit nem tört meg a II. világháború. Finnországnak nem jutott eszébe a 40 éves hidegháború alatt, hogy a Szovjet lerohanhatja. Most eszébe jut, amikor Oroszországban is kapitalizmus van, és nincs szüksége további területekre, nagyon jól megvan a természeti kincseivel.

Természetesen a moszkvai bejelentés nem mehet el ellen intézkedés nélkül. Az eszkaláció folytatódik, ilyen az emberi természet. Az eszkalációk ritkán fordulnak vissza, a robbanásig szoktak folytatódni. Ez esetben a robbanás az atomhoz nyúlás lesz.

A fejemben az jár, hogy 90 százalékos eséllyel a világ 2022 végéig felrobban. Ne legyen igazam!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3851) 1956

Tibor bá’ vissza a múltba online

 


89. Útban a 90. felé

Hogy, át tudjam adni a gondolataimat, 1953-nál kell kezdeni. 1953. november 10-én bevonultam az akkor éppen elkészült laktanyába, Budakeszi előtt, az erdőben. Híradósok voltunk, de valójában arra képeztek ki minket, hogy a NATO hírforgalmat lehallgassuk, és átadjuk a kiértékelőknek. Ehhez, elsősorban a Morze adást-vételt kellett megtanulni minimum 20 wpm sebességgel. Ezen kívül, kezelni kellett tudni a különböző hírközlési eszközöket. És meg kellett tanulni (aki nem tudta a középiskolai mulasztás miatt) a rádiótechnika fizikai hátterét. Természetesen a katonai alapkiképzés mellett.

A sorkatonák hangulata egyértelműen orosz és rendszer ellenes volt. Ma mindenki azt hiszi, hogy ennek oka az amerikai szabadság kontra orosz elnyomás volt, de ez téves. Az orosz ellenesség oka az volt, hogy ránk erőszakolták az orosz módit. Az egyenruha, de még a sapka is orosz volt. Kopaszra lettünk nyírva, ami követte az orosz előírást. Még a reggeli torna is orosz volt. Bevett magyar kifejezések meg lettek változtatva. Például a rangból, rendfokozat lett. Teljesen egyértelmű volt, hogy minket ágyútölteléknek szántak. Puskánk, I. világháborús relikvia volt. Minden töltényt egyenként kellett csőre tölteni elsütés előtt. Hadgyakorlaton „ellenséges” állásokat rohamoztunk meg puskáról lenyitott bajonettel. De ez így volt kint a civil életben is. A magyar dolgozóknak irgalmatlan idegen volt a sztahanovista mozgalom, vagy a vasárnapi népnevelés.

Akkor most vissza a laktanyához. Ugye, a kötelező katonai szolgálat két év volt. Az én alakulatom esetében a helyzet elütött a többitől. Más kiképzések egy esetleges háborúra készítettek fel. Nálunk, a képzés után folytatni kellett az elnyert képzettséget, hiszen lehallgatni békében is kell. Ezért elhatározták, hogy esetünkben a szolgálai időt felemelik 3 évre. Egy év kiképzés után legalább két évig akartak használni minket. Ezt, azonban mi úgy érzékeltünk, fél év letelte után nem lett fél évvel rövidebb a hátralévő idő,hanem egy évvel megnőtt. Nekem ebből elegem lett, és bedobtam a dilit, hogy leszereljenek.

Közben, létrehoztak egy lehallgató tiszti iskolát, aminek a tanszéke a Petőfi laktanyában lett elhelyezve, az egyik épület legfelsőbb emeletén, vasráccsal elzárva. Szerkezetileg, egy alezredes főnökkel, 3 beosztott mérnök tiszttel, 10 hallgatóval és 30 tovább képzésben résztvevő (segg hülye) gyorstalpalós tiszttel. Kellett még 3 csicskás is.

Az én kísérletem nem sikerült, nem szereltek le (féltek, ha leszerelnek, követni fogják a példámat), de fülhallgatót se mertek rám rakni, hátha megint bedilizek, elküldtek tehát a Petőfibe csicskásnak az újonan alakult hírtiszti egyetemre. A szolgálat rendkívül kellemes volt. Az utolsó évben a tisztek hazamentek 17:00-kor, mi pedig 17:10-kor. Reggel a tisztek bejöttek 08.00-ra, mi bejöttük 07:50-re. Aztán 1956 szeptemberében az egész tanszéket áthelyezték a Szentendrei laktanyába.  Innentől a helyzet megváltozott, a tisztek HÉV-vel mentek ki, mi pedig (a másik csicskással) az ő motorján. Aztán jöttek a forradalmi napok.

Egyik nap az összeverődött szentendrei srácok odajöttek a laktanyához, hogy fegyvereket kérjenek, mert be akartak menni Pestre, harcolni egy kicsit. A kapuőrség természetesen nem engedte be őket. Nem mentek el, hanem egyre többen lettek, és megpróbáltak átmászni a kapun, amit a kapaszkodó kezük csapkodásokkal hárítottak el. Ekkor, a laktanya parancsnok riadoztatott. Felsorakoztunk az udvaron, majd mindenkinek kiosztottak egy dobtáras géppisztolyt és egy pót tárat, hogy meg tudjuk védeni a laktanyát.

A kiosztás után megkérdeztük az alezredest (akivel addigra már gyakorlatilag atyai viszonyban voltunk, egy hónappal előtte kértük, hogy szíveskedjen tizedest csinálni belőlünk, hátha lesz háború), hogy mi tévők legyünk? Azt mondta, ő nem ad parancsot, tegyünk belátásunk szerint. Rápattantunk a motorra és a Duna partján (alacsony volt a vízállás) elhagytuk a laktanyát.

Rögtön Csillaghegynél meg kellett állnunk, mert egy kivágott fa keresztbe volt fektetve az úton. Ahogy megálltunk, fiatalok vettek körül, hogy kik vagyunk. Természetesen forradalmárok, egy fontos küldetéssel. Ezt értették, de kérték adjuk oda a fegyvereinket, mert nekik nincs mivel harcolni. Nem adtuk, mert haza akartunk érni és lehet, hogy találkozunk oroszokkal. Ezt később megbántam, mert az Ördög árokban felmentünk a házunkig, és apám első dolga volt, hogy a géppisztolyokat bedobta a pöcegödörbe.

Hetekkel később az egyik növendékkel találkoztunk Bécsben, tőle tudtuk meg, hogy a végén a tömeg bejutott a laktanyába, senki nem lőtt rájuk, és fegyverekkel távoztak. Mi következik ebből? Hogy se a szentendreiek, se a csillaghegyiek nem voltak beszervezve, spontán tették azt, amit az adott körülmények között kötelességüknek éreztek.

Ezt megelőzően Miklós barátommal este elmentünk a Sztálin szoborhoz, amikor azt éppen le akarták dönteni. Hatalmas kíváncsi tömeg várta, mi lesz. Két fiatal melós bement a munkahelyére, és a Váci útról hoztak egy darus kocsit, és hegesztő apparátust. Megbízta őket valaki? Természetesen nem. Nekik volt ilyen lehetőségük, és úgy érezték, ezt meg kell tenniük. Sokáig vacakoltak. Aztán kiderült, hogy a csizma ki volt öntve betonnal. Végül a csizma felett vágták el a fémet, és döntötték le a szobrot, amit a darus kocsi bevonszolt a Nemzeti elé (akkor még nem bontották le). A szobron rengetegen ültek és kézi fűrésszel darabokat vágtak le belőle szuvenírnek.

A Nemzetinél hallottunk lövéseket a Bródy Sándor utca felől, oda mentünk. Kiderült, hogy be akartak valamit olvasni, amit nem engedtek. Ebből csetepaté lett. Bent kevés volt a lőszer, ezért egy mentőkocsiban küldtek, de a tömeg felnyitotta a mentőt, a dolog kiderült. Most fegyverek hiányában a tömeg várta mi fog történni.

Hát történt. Talán kilenc óra környékre megérkezett 4 honvédségi teherautó, rajta kb. két szakasz katonával. Hahó, ez az a század, ahova miket is behívtak. Ők is megismertek minket és integettek, érdeklődtek mi van? Ismertettük a helyzetet, ők pedig elmondták, hogy nem tudnak semmiről, de kaptak fegyvert és lőszert, ami nagyon gyanússá tette a dolgot. Nyilván azért vezérelték őket ide, hogy a tömegeket eltereljék a Rádiótól. Nem akartuk, hogy a tisztek felismerjenek minket civilben, ezért hazamentünk, de másnap reggel korán visszamentünk. Sikerült találkoznunk a volt szolgálatvezetőnkkel (egy törzsőrmester), aki boldogan közölte velünk azt, hogy „kifüstölték” őket.

Tehát odavezéreltek megbízható katonákat a civilek ellen, de azok fegyvereiket nem a civilek, hanem az ávós védők ellen használták. Két nappal később látunk egy embert felakasztani a fára a körút közepén. Valaki felismert egy ávóst, elkiáltotta magát, itt egy ávós, a tömeg egy emberként felakasztotta.

Mindenütt azt tapasztaltam, hogy nem volt itt szervezkedés, nem volt itt mozgalom, nem voltak vezetők, Adott helyen, adott időben, mindenki ösztönei szerint cselekedett. A megénekelt „pesti srácok” is az adott körülményeket kihasználva váltak híressé.  Nagy Imrék, Maléter Pálok, menet közben nőttek ki a tömegből.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3850) Atom!

Tibor bá’ fordítása online

 Hány nukleáris töltete van az USA-nak?

89. Útban a 90. felé

2022 elején az amerikai Védelmi Minisztérium szerint, 3.708 nukleáris töltet állt rendelkezésre, amelyeket ballisztikus rakétákkal vagy bombázókkal juttathat célba.

A töltetek legnagyobb része nincs kihelyezve, hanem tárolják azokat az esetleges felhasználásra. Jelenleg 1.744 töltet van kihelyezve, bevetésre kész állapotban. Ezek közül 1.344 darab ami ballisztikus rakétába, míg 300 darab bombázóba helyezhető el az USA területén.

Ezen kívül 100 taktikai bombát tartanak Európai bázisokban. A többi 1.964 töltetet tárolják technikai vagy geopolitikai meglepetésre. Ezek közül több százat le fognak szerelni 2030-ig.

Az általános feltételezés szerint Oroszország másfélszer ennyi töltettel rendelkezik. Magyarul egy totális összecsapás esetén közel tízezer, átlagosan 150 kT erejű töltet felrobbanásával számolhatunk. Átlagosan 51.000 km2 területre esik egy (ha jól számoltam). De mivel az óceánokat nem szórják meg, ez azt jelenti, hogy hazánkra kb. 5 darab jutna.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3849) Memória

Tibor bá’ fordítása online

Hány „zavar” kell ahhoz, hogy nehezebb legyen emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk?


89. Útban a 90. felé

A memória fontos része létezésünknek. És mi valamennyien tudjuk, hogy egyre nehezebb emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk. Ez lehet „miért is jöttem be a szobába” jelenségtől egészen nem emlékezni egy családi összejövetel részleteire, vagy elfelejteni ismert személyek neveit.

Elfelejteni dolgokat meghatározhatja az öregedést. Az emberek általában felkiáltanak, „istenem, hogy öregszem”, amikor nem emlékeznek valamire, ami korábban könnyen ment.

Ezt az idősödéssel járó feledékenységet könnyű észlelni, de nehéz megmagyarázni. Egy nyilvánvaló magyarázat az lenne, hogy nehéz visszaemlékezni dolgokra, mert az agyban megváltozott valami.

Azonban a Trend in Cognitiv Scviences folyóiratban megjelent cikk alternatív lehetőséget kínál a jelenség megmagyarázására: ezek szerint a memória továbbra is jó, de az évek múltával telezsúfolódik.

Először is, fontos megérteni azt, hogy a memória nem az élet eseményeinek pontos rögzítése. Gondolj bele, ha emlékeznél a nap minden órájának minden percére, hogy pontosan mi történt, az mindent túlterhelne, és az emlékezeti információk nagy része teljesen felesleges lenne. Valójában a megélt eseményeknek csak egyes részei lépnek be a memóriánkba, és egy idő után ezek is sok helyet foglalnak el.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3848) Hőhalál

Tibor bá’ online

 

31,7 °C


89. Útban a 90. felé

Ismerkedjünk meg a Wet Bulb Temperature fogalmával. A higany hőmérő alján található üveggömb tartályban van a higany. Ezt a tartályt angolban „bulb”-nak nevezik. Erre ráhúznak egy textil zoknit, aminek a folyamatos nedvességéről gondoskodnak. Az így preparált hőmérő nem képes jelezni a környezeti hőmérsékletet, mert a higanyt hűti a nedves zokni. Ez a hűtőhatás annál nagyobb minél szárazabb a levegő, hiszen akkor könnyebben tud párologni. A párolgás pedig hőelvonással jár. Ha a relatív légnedvesség 100%,  akkor egyáltalán nincs párolás. A WBT tehát azt jelenti, hogy közben 100% a relatív légnedvesség.

Az emberi test belső hőfoka 37°C, amit iparkodik fenntartani. Ha ez csökken, akkor „fázunk” és iparkodunk vagy melegebb helyre menni, meleget csinálni fűtéssel, vagy felveszünk jól szigetelő ruhát. Ha emelkedik, akkor melegünk van, és vagy vetkőzni kezdünk, vagy/és elkezdünk izzadni, hiszen már írtam, a párolgás hőelvonással jár, de csak akkor, ha az izzadság leszárad rólunk. Viszont ha a légnedvesség magas, a párolgás csekély, vagy teljesen leáll 100% relatív légnedvesség esetén.

Sokáig úgy tudtuk, hogy az ember ellenállása 35°C WBT-ig terjed. Ez azonban nem volt tudományosan alátámasztva. Most az USA-ban kísérletet végeztek fiatal, egészséges embereken, és kiderült, hogy a határérték nem 35°C, hanem 31,7°C WBT, de kifejezetten fiatal, erős, egészséges emberek esetében. Hogy mi a helyzet más hőfokokon azt az alábbi táblázatból kiolvashatjuk.

fehér = óránkét 3 dl folyadék
zöld = óránként 7,5 dl folyadék
sárga = óránként 1 liter folyadék
vörös = óránként 1 liter folyadék, tilos a mozgás
fekete = halál


______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3847) Történelem

Tibor bá’ online

 

Egy kis történelem


89. Útban a 90. felé

Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallom és olvasom a CIA propagandát beszopóktól, hogy a gonosz oroszok miket követtek el a magyarok ellen, és ugye ha elkövették, akkor ezt fogják tenni a jövőben is. Példának megemlítik az 1848/49-es szabadságharc leverését, az 1944/45-ös világháborús átvonulást Magyarországon: málinki robot, nők megerőszakolása, Budapest lerombolása. És persze 1956-os forradalom leverését. Akkor szép sorba.

1849. I. Sándornak kutya kötelessége volt betörni Magyarországra az 1815-ben aláírt Szent Szövetség következtében. Erről Kossuthnak is kellett tudni. Neki nem szabadságharcot kellett volna csinálni, hanem kiegyezni a császárral, ahogy azt Deák Ferenc tette 1867-ben. Az egész Európában uralkodó forradalmi szellem miatt lett volna rá esély.

A II. világháború alatt Magyarország üzent hadat Oroszországnak, majd csapatokat küldött az orosz hadszíntérre. Aztán fordult a kocka, a Vörös hadsereg úgy viselkedett, ahogy háborúban a hadseregek általában viselkednek (mi se voltunk jobbak Ukrajnában).

1956-ban mi lázadtunk fel az orosz csapatok által védett kommunista rendszer ellen. Hogy Magyarország orosz megszállás alá kerül, abban a győztes nagyhatalmak megállapodtak (nyertük volna meg  a háborút). A lázadókat a világon mindig, mindenütt leverik. Ebben nincs semmi különleges. Ügyesebben kell politizálni. Ezért kell kétszer is megfontolni, hogy a magát világ urának tartott USA szekerét kell-e tolni.

Egy biztos. Az emlegetett három eseményből nem lehet következtetni arra, hogy Putyin mit fog tenni Ukrán győzelem után.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2817) Putyin gondolatai

Tibor bá’ fordítása online

A poszt 3 éves, jól bemutatja Putyin gondolatait.

Putyin egyértelmű figyelmeztetése


89. Útban a 90. felé

Szerző: Dimitri Orlov

A nyugati szajha média mindent megtett, hogy Churchill 1946. március 5-én elhangzott „vasfüggöny” beszéde óta, a legfontosabb politikai beszédet agyonhallgassa, amit nemrég Putyin elnök mondott Szocsiban.

Beszédében Putyin megváltoztatta a politikai játékszabályokat, ami abból állt, hogy a politikusok elmondtak egy beszédet a nagyközönségnek a nemzeti önrendelkezésről, de valójában a háttérben megbeszéléseket tartottak, amik keretein belül létrejött a tényleges megállapodás.Korábban Putyin megpróbálta ezeket a szabályokat betartani, ami mellett elvárta volna, hogy Oroszországot egyenértékű partnernek fogadják el. Ezen a konferencián kijelentette, hogy a game is over, megsértve a nyugati tabut, ami szerint közvetlenül a néphez nem lehet szólni az elit és a politikai vezetők feje felett. Pontokba szedve, röviden miről van szó:

  1. A jövőben Oroszország nem vesz részt játékokban, és hátsó szobák megbeszéléseiben, jelentéktelen témákban. Azonban Oroszország hajlandó komoly megbeszélésekre és megállapodások kötésére, amennyiben azok építőek a kölcsönös biztonság szempontjából, és tisztességen alapulnak, minden oldal érdekeinek a figyelembevételével.
  2. Jelenleg az összes globális biztonságot nyújtó rendszer romokban áll. Már egyáltalán nem létezik nemzetközi biztonsági garancia. Aki ezt elpusztította azt úgy hívják, hogy az Amerikai Egyesült Államok.
  3. Az Új Világrend építői megbuktak, mert amit elértek az egy homokvár. Hogy lesz-e Új Világrend, vagy sem nem Oroszországon múlik, de Oroszország nélkül nem jöhet létre.
  4. Oroszország előnyösnek tart egy konzervatív megközelítést a társadalmi rend reformálásánál, de nem ellenez más elképzelés megvizsgálását és vitára bocsátását, annak kiderítésére, hogy a bevezetése előnyös lehet-e?
  5. Oroszország nem szándékozik, Amerika folyamatos káosz kialakítsa által kreált zavarosban halászni, és nem szándékozik kialakítani egy saját birodalmat (ez teljesen felesleges, mert Oroszország részére a kihívást a hatalmas terület fejlesztésében van) Oroszország nem zárkózik el a Világtól, de ha valaki ki akarja rekeszteni a Világból, az egészen biztos vihart fog aratni.
  6. Oroszország nem próbálja saját ízlése szerint átalakítani a Világot, de nem is fogja megengedni, hogy bárki megpróbálja, megreformálja Oroszországot.
  7. Oroszországnak nem érdeke a káosz szétterjesztése, nem akar háborút, és nincs szándékában elindítani egy háborút. Azonban ma Oroszország úgy látja, hogy egy világháború kitörése szinte elkerülhetetlen, ezért felkészül rá, és folyamatosan készenlétben áll. Oroszország nem akar háborút, de nem és fél tőle.
  8. Oroszország nem akar aktívan részt venni azok megdolgozásában, akik még mindig építgetnek egy Új Világrendet, mind addig, amíg törekvésük nem ütközik Oroszország alapvető érdekeivel. Oroszország inkább csendesen szemléli, amit egyre többet kapnak a fejükre. De azok, akik megpróbálják a folyamatba behúzni Oroszországot, érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, meg lesznek tanítva arra, mit jelent a vereség.
  9. Oroszországnak külpolitikájában, de még inkább belpolitikájában az ereje abban lesz, hogy nem az elittel fog kapcsolatot tartani hátsó füstös szobákban, hanem az emberekkel, a néppel.
  10. Még van esély arra, hogy kialakítsunk egy Új Világrendet, amely el fog kerülni egy világégést. Ebbe az Új Világrendben szükségszerűen benne kell lenni az Egyesült Államoknak, de csak úgy, ha minden más országnak is lehet beleszólása a nemzetközi törvények, és nemzetközi megállapodások, valamint az egyoldalú döntések tiltása mentén. Más nemzetek önrendelkezésének teljes körű betartása mellett.

Mindezt összefoglalva, a játéknak vége. Gyerekek tegyétek el a játékaitokat. Eljött az idő, hogy a felnőttek döntsenek. Oroszország erre kész, és a Föld?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!