Tibor bá' összes bejegyzése

(4039) A magyar tragédia

Tibor bá’ online

A magyar tragédia

 

89. útban a 90. felé

2022-re az Orbán kormány megérett a leváltásra. Nem fogok előállnia „bűneivel”, de az nemzetközi tapasztalat, hogy egyetlen kormánynak se tesz jót, ha túl sokáig van hatalmon. A kormányváltásra alkalmasnak tűnt az ellenzéki összefogás, bár Márki-Zay különösebben nem nyerte el a tetszésem. Ennek ellenére, a felhívásra adakoztam a számlájára, mert pénz nélkül kormányt se lehet váltani, meg aztán Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. Most aztán bosszankodhatok, hogy Amerikából kapott 1,8 milliárd forintot, vagyis a mi fillérjeikre nemigen volt szüksége mégis elhallgatta az amerikai segítséget. Nem érdekes, lépjünk egyet.

Az ellenzék a választások előtt két héttel nyerésre állt. Orbán lelkileg és fizikailag is felkészült a vereségre. Miközben senki nem tudott a guruló dollárokról. És akkor kitört az ukrán háború. Márki-Zay hűséges pincsikutyaként meg akarta köszönni a közel 2 milliárd forintot, és iszonyatos gyorsan az ukránok mellé állt, beígérve mindenfajta segítséget.

Azt átlag választó nem hülye, rádöbbent, hogy ez az örült az országot berángatná a háborúba. 800.000 szavazó azonnal átállt Orbánhoz, aki nem akart hinni a szemének, amikor kétharmados többséggel megnyerte az elveszettnek hitt választást.

A legutolsó felmérés szerint Orbántól egy millió választó elpártolt, de nem ment át az ellenzékhez. Se Orbán, se Márki-Zay.  De akkor ki? Valaki visszahozhatná Kádárt, se hülye nem volt, se nem lopott.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4038) Putyin utálata

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Miért utálják az amerikaiak Putyint?

Írta: Mike Whitney
89. útban a 90. felé

“UNZ Reviw” – Miért utálják az amerikaiak Putyint?

Tucker Carlson azt hiszi, tudja. Íme, amit mondott: A washingtoni demokraták azt mondták neked, hogy hazafias kötelességed gyűlölni Vlagyimir Putyint. Ez nem javaslat. Ez egy elvárás. Minden, ami kevesebb, mint a Putyin iránti gyűlölet az hazaárulás.

Sok amerikai betartotta ezt az irányelvet. Most kötelességtudóan utálják Vlagyimir Putyint. Talán te vagy az egyikük. Putyin gyűlölete Amerika külpolitikájának központi célja lett. Ez a fő dolog, amiről beszélünk. Most már teljes kábelcsatornát szenteltek neki.

Mielőtt ez megtörténne, érdemes feltenni a kérdést: Miről is van szó valójában? Miért utálom annyira Putyint? Putyin nevezett valaha rasszistának? Megfenyegetett, hogy kirúgnak az állásomból, mert nem értek vele egyet? Világméretű járványt gyártott, amely tönkretette a vállalkozásomat, és két évig bezárva tartott? Megtanítja a gyerekeimet a faji megkülönböztetés elfogadására?

Igaza van Carlsonnak, azért utálják az amerikaiak Putyint, mert a média és a washingtoni politikai osztály erre felszólította őket?

Igen is és nem is. Igen, a média és a politikusok nagy szerepet játszottak Putyin démonizálásában. De nem, mert nem ők a fő mozgatórugói ennek a rágalomkampánynak. Ez a megjelölés a színfalak mögötti plutokratáké, akik a médiát használják Putyin megtámadására saját globalista programjuk előmozdítása érdekében. Ez az, ami valójában történik. A híreket az elitek érdekeinek érvényesítésére formálják.

Végül is mit tudnak valójában az amerikaiak Putyinról? Hallgatták-e valaha a beszédeit, vagy olvasták-e nyilatkozatait a világ más vezetőivel való találkozása után? hallgatták-e valaha a maratoni 4 órás „kérdezz-bármit” programot? Olvasták-e valaha az interjúinak átiratait, ahol őszintén beszél kritikus politikai kérdésekről, kultúráról vagy vallásról?

Nem, természetesen nem. Mindent, amit az amerikaiak tudnak Putyinról az, amit olvasnak a médiában. És ez a probléma, mert a média megveti Putyint. Megvetik őt ugyanazért, amiért Trumpot, mert a média gazdag tulajdonosai fenyegetést látnak benne. Dióhéjban ennyi az egész. Putyint nem azért utálják, mert „KGB-s rabló” vagy „új Hitler”; ez csak közönségkapcsolati halandzsa. Gyűlölik, mert akadálya a globalistákat abban, hogy elérjék geopolitikai céljaikat. Ez az indíték vezérli ezt a rágalomkampányt. Putyin blokkolta őket Csecsenföldön, Dél-Oszétiában, Szíriában és most Ukrajnában. Kisiklatta nagy tervüket, hogy Kínát amerikai katonai bázisokkal vegyék körül. Több mint két évtizeden át tüske volt az oldalukban, és megzavarta azon aljas tervükben, hogy szétzúzzák a feltörekvőket, és uralják a világot a következő évszázadban. Ezért utálják őt, és ezért használják a médiájukat arra, hogy te is gyűlöld őt.

“A Statisztika szerint Putyin nagyon kedvező népszerűségi besorolást kapott az oroszok körében, 2022 augusztusában ez 84% volt az ukrajnai orosz invázió ellenére.” (Wikipédia)

A világon ma egyetlen más vezető sem mondhat magáénak 84%-ot. És ami még hihetetlen, hogy 20 év hivatali idő után az oroszok túlnyomó többsége még mindig őt támogatja. Miért van ez? Hogyan lesz egy szerény, öntörvényű bürokratából minden idők legszélesebb körben csodált és legnépszerűbb orosz vezető?

Itt van még több részlet ugyanabból a cikkből:

Megfigyelők úgy látják, hogy Putyin hivatali ideje alatti magas elismertsége az életszínvonal jelentős javulásának és annak köszönhető, hogy Oroszország újból rákerült a térképre.

A World Public Opinyion által az Egyesült Államokban és az oroszországi Levada Centerben 2006 júniusa–júliusa körül végzett közös közvélemény-kutatás szerint „sem az orosz, sem az amerikai közvélemény nincs meggyőződve arról, hogy Oroszország antidemokratikus irányba haladna” és az oroszok általában támogatják Putyin koncentrációját, politikai hatalmat, és határozottan támogatják az orosz olaj- és gázipar visszaállamosítását. Az oroszok általában támogatják Putyin politikai irányvonalát. Egy 2005-ös felmérés kimutatta, hogy háromszor annyi orosz érezte úgy, hogy az ország „demokratikusabb” Putyin alatt, mint Jelcin vagy Gorbacsov idején, és ugyanennyien gondolták úgy, hogy az emberi jogok jobbak Putyin alatt, mint Jelcin alatt volt. (Wikipédia)

Tehát az orosz emberek szerint Putyin nagyrészt felelős Oroszország gazdasági jólétéért, a magasabb életszínvonalért, az olajbevételek megosztásáért, a jobb emberi jogi helyzetért és az erősebb demokráciáért. Túlnyomó többségben támogatják Putyin ukrajnai hadműveletét is. (87%) Szóval, hogyan magyarázzuk meg az orosz nép Putyinról alkotott vélemény (több mint 80%-os jóváhagyás) és az amerikai vélemény közötti óriási különbséget?  (92%-uk alig vagy egyáltalán nem bízik benne) Vagy az oroszok rendkívül gyatra eszűek és hiszékenyek, vagy az amerikaiak a leggyengébb lelkű, agymosott birkák a világon?

Körülbelül 17 éve a média ugyanazt a rágalmazást okádja Putyinra, mint amibe 2005-ben beleegyeztek. Tudtad ezt? Tudtad, hogy valamikor a nyugati elitek és a médiájuk valójában kedvelték Putyint, és azt gondolták, hogy ő egy olyan vezető, akivel együtt tudnak dolgozni?  Más szóval azt gondolták, hogy Putyin egy újabb engedelmes bábú lesz, mint az állandóan részeg Jelcin, aki „sokkterápiába” taszította az országot, és lehetővé tette a nyugati közgazdászok számára, hogy kisajátítsák a nemzet legértékesebb eszközeit, iparágait és erőforrásait olyan vérszívó oligarchák segítségével, akiket fillérekért megvásároltak. Abban reménykedtek, hogy Putyin egy másik gerinctelen varangy, aki hajlandó eladni országát. Ehelyett, kiderült, hogy Putyint hithű keresztény, rendíthetetlen konzervatív és vad orosz hazafi.

Látod, miért utálták?

És mivel gyűlölték őt, megparancsolták a médiájuknak, hogy te, az átlag amerikai is gyűlöld őt; akárcsak Szaddamot, Kadhafit, Kim Yong Unt és bárkit, aki az útjukba áll. Ma már mindannyian ismerjük a gyakorlatot. Mindig karaktergyilkossággal kezdődik. Beindul a szükséges rágalomkampány, amelynek célja, hogy rávegye a közvéleményt az elit ellenségeinek gyűlölésére.

De itt van valami, amit valószínűleg nem tudtál. Valószínűleg nem tudta, hogy Putyin démonizálása egy pontos időre és helyre vezethető vissza.

Évekkel ezelőtt utánanéztem, és a következőket találtam:

John Edwards korábbi szenátort és Jack Kemp kongresszusi képviselőt nevezték ki a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) munkacsoportjának vezetésére, hogy eldöntsék, lehetséges-e még egy „stratégiai partnerség” Oroszországgal Putyin által elfogadott politikák fényében, amelyek ellentétesek Washington tágabb geopolitikai céljaival. Amikor Kemp és Edwards visszatért Moszkvából, megjelentettek egy cikket „Oroszország rossz iránya” címmel (2006. március)

A szerzők úgy döntöttek, hogy a „stratégiai partnerség” Oroszországgal már nem lehetséges, mert a Putyin alatti kormányzat egyre „tekintélyelvűbbé” vált, és az orosz társadalom egyre kevésbé „nyitott és pluralisztikus”. A megfigyelések iróniája nem veszett el az elemzők előtt, akik rájöttek, hogy az Egyesült Államoknak nem okoz gondot a világ legtekintélyelvűbb országaival, köztük Szaúd-Arábiával, amely 81 ember tömeges kivégzését hajtotta végre egy hétvége alatt (2022-ben), jó kapcsolatokat fenntartani. Pedig ez még szaúdi mércével is lenyűgöző eredmény. És azt is meg kell jegyeznünk, hogy mind a 81 férfit lefejezték, ami még jobban alátámasztja azon vezetők barbárságát, akiket Washington a legjobb barátjuknak tekint.

Arra gondolunk, hogy a „Putyin-gyűlölet” és a karaktergyilkosság egy adott időre és helyre vezethető vissza, amikor az Egyesült Államok külpolitikai elitje úgy találta, hogy Putyin nem lesz az a „felelős érdekelt fél”, akit reméltek. Putyin nem akart beállni a sorba, mint sok más szövetséges. Valójában Putyin saját országa nemzeti érdekeit a nemzetközi bankszövetkezetek fölé helyezte, amit a globalisták az egyetlen megbocsáthatatlan bűnnek tartanak. Természetesen ez a legnagyobb „nem-nem” az összes közül. Íme, egy rövid klip a „Russia’s Wrong Direction” című filmből:

Tizenöt évvel a Szovjetunió összeomlása után  „Az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok egyértelműen rossz irányba haladnak” – találja  az Egyesült Államok, Oroszországgal kapcsolatos politikájával foglalkozó független munkacsoportot, amelyet a Külkapcsolatok Tanácsa támogat. „A vita kiszorítja a konszenzust. Már maga a „stratégiai partnerség” gondolata sem tűnik reálisnak.” Amikor Bush elnök a demokráciát az amerikai külpolitika céljává tette, Oroszország politikai rendszere folyamatosan tekintélyelvűbbé válik – állítja a Task Force. „Az elmúlt öt év politikai mérlege rendkívül negatív.”

„Az Egyesült Államok és Oroszország közötti együttműködés segíthet az Egyesült Államoknak a legnehezebb problémák kezelésében” – mondta Edwards. „Sajnos azonban az együttműködés a kivétel, nem pedig a norma. Ez a jelentés ébresztő arra, hogy helyre kell állítanunk az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatokat, hogy megfeleljünk a mindkét országunk előtt álló kihívásoknak.”

Ezzel összhangban a jelentés azzal érvel, hogy az Egyesült Államoknak együtt kell működnie Putyinnal, hogy Irán ne szerezzen nukleáris fegyvereket, és megakadályozza, hogy a terroristák megtámadják országát, vagy a miénket.” ..

„A hidegháború vége óta az egymást követő amerikai kormányzatok arra törekedtek, hogy olyan kapcsolatot alakítsanak ki Oroszországgal, amelyet „partnerségnek” neveztek. Ez a helyes hosszú távú cél, de sajnos nem reális kilátás az Egyesült Államok számára az elkövetkező néhány évben” – áll a jelentésben.

Rövidtávon az Egyesült Államoknak olyannak kell látnia Oroszországot, amilyen most. „A valódi kérdés, amellyel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie ebben az időszakban, nem az, hogy hogyan tegyük működőképessé a partnerséget Oroszországgal, hanem az, hogy a szelektív együttműködést – és bizonyos esetekben a szelektív ellenállást – hogyan lehet fontos nemzetközi célokat szolgálni” – zárul a jelentés. („Oroszország rossz iránya”, Külkapcsolatok Tanácsa)

A jelentés pontosan azt jelzi, hogy a nyugati elit mikor mondott le Putyinról, és dobta a száguldó vonat alá. Azért mondtak le róla, mert láthatták, hogy igazi orosz hazafi. A hazafiság a globalizmus halálos ellensége, mert a hazafiakat nem lehet „megfordítani”, és ezt az elit is tudja. Tudják, hogy nem lehet alapvetően megváltoztatni azt az embert, aki szereti a hazáját. Ezek a férfiak nem „eladók”, és megvesztegethetetlenek. Bárki, aki az országot a globalista napirend fölé helyezi – beleértve az amerikaiakat is –, az a globalisták halálos ellensége. És ez az oka annak, hogy az elit mindig olyan lányos politikusokat kér fel, mint Justin Trudeau és Emmanuel Macron, hogy teljesítsék a kérésüket, mert gyenge, elvtelen férfiakra van szükség, akik hajlandóak szolgálni a gazdájukat.

De, mi volt az, ami meggyőzte az elitet arról, hogy Putyin egy elveszett ügy, aki mindig veszélyt jelent a napirendjükre?

Szerencsére tudjuk a választ erre a kérdésre, mert a szerzők négy fő címszó alatt sorolták fel kifogásaikat. Itt vannak:

1.Demokratizálás: A jelentés megállapítja, hogy az orosz politikai intézmények „korrupttá és rideggé válnak”. Ennek eredményeképpen „Oroszország képessége csökken az Egyesült Államok és szövetségesei számára alapvető fontosságú biztonsági aggályok kezelésére. És sokféle együttműködés – a nukleáris anyagok biztonságától a hírszerzési információk megosztásáig – megvalósítására.” (Az én megjegyzésem: Más szóval, Putyin nem volt hajlandó további szankciókat bevezetni Iránnal szemben, nem támogatta Koszovó függetlenségét, amely soha nem kapott ENSZ-jóváhagyást, és nem volt hajlandó támogatni az iraki háborút. A lényeg: Nem volt hajlandó egyetérteni Washington népirtásával háborúkkal és a Közel-Kelet önkényes újraosztásával. Ezért nevezték „megbízhatatlan szövetségesnek”.)

2.Energiaellátás: „Oroszország külpolitikai fegyverként használta az energiaexportot. Beavatkozik Ukrajna politikájába, nyomást gyakorol külpolitikai döntéseire, valamint Európa többi részének ellátásának korlátozása. Az orosz energiaszektor feletti kormányzati ellenőrzés újbóli megerősítése növeli annak a kockázatát, hogy ezt a fegyvert újra bevetik.” (Megjegyzésem: Ez igaz, Putyin kezébe vette Oroszország legnagyobb közvagyonát, az olajt, és az életszínvonal emelésére használta. A privatizáció a nyugati kapitalizmus Szent Grálja, így természetesen Putyint elítélték, őt hibáztatják „Európa többi részér történő szállítási korlátozása” miatt, ami szintén igaz. Leállította Ukrajna gázellátását, miután Ukrajna többször is leszívta a gázt a vezetékekből, és nem volt hajlandó fizetni a már elfogyasztott gázért. Úgy tűnik, a szerzők azt gondolják, hogy Oroszországnak ingyen kell adnia a gázt, de a kapitalista gazdaságok nem így működnek.)

3.A terrorizmus elleni háború: A munkacsoport „egy látszólagos orosz erőfeszítést talál az Egyesült Államok és a közép ázsiai NATO támaszpontok megnyirbálására, ami annak a jele, hogy Oroszország elveti azt a gondolatot, hogy „az afganisztáni siker közös érdeket szolgál. ” (Megjegyzésem: Putyin rendkívül előzékeny volt, amikor megengedte az amerikai csapatok és fegyverek áthaladását Oroszországon az Afganisztán felé vezető úton. Amit ellenzett, az a CIA által támogatott színes forradalmak, amelyeket Washington támogatott Közép-Ázsiában saját bábkormányaik beiktatása érdekében. Ezek nyíltan ellenségesek Oroszországgal szemben. Ellenezte Washington csecsen terroristáknak nyújtott titkos támogatását is. Ez észszerűtlen lett volna?)

4.A G8-nak otthont adó Oroszország: „egyetlen év leforgása alatt tömeges csalást támogatott a legnagyobb európai szomszédja választásain, majd a gázellátás leállításával megbüntette a rossz szavazásért a világ ipari demokráciáinak találkozóján.” (Megjegyzésem – Oroszország szigorú be nem avatkozási politikát folytat más országok belügyeibe. A választási beavatkozásra vonatkozó állítások egyike sem igazolódott.) Éppen ellenkezőleg, az orosz beavatkozás 3 éves vizsgálatában a 2016-os elnökválasztáson Robert Mueller nem talált bizonyítékot a hamis állítások alátámasztására. Ezzel szemben Washington titkos beavatkozásait, puccsait, célzott merényleteit és teljes körű katonai invázióit széles körben dokumentálták és alátámasztották. A világon egyetlen ország sem avatkozott be jobban más szuverén kormányok ügyeibe, mint az Egyesült Államok.

Nagyrészt ezek azok a kérdések, amelyek alapján a szerzők úgy döntöttek, hogy Putyin „rossz irányba” vezetett. Nem támogatná vakmerő katonai beavatkozásaikat, nem adná át az orosz olajt a rabló oligarcháknak, nem nézne másfelé, miközben a szomszédságában a kormányokat egyenként megdönti Washington, és ő nem tisztelgett, amikor megkapta a menetparancsot Washingtonból. Ez az oka annak, hogy a médiában ádázul támadják, és Washington vérellenségének tekintik. Egyszerűen nem volt hajlandó a lakájuk lenni, ezért az elmúlt 17 évet azzal töltötték, hogy elpusztítsák őt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4037) IQ

Tibor bá’ online

 

89. útban a 90. felé

Kb. 70 évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy az IQ értékem kiemelkedően magas, behatóbban foglalkoztam a témával. Akkor tudtam meg néhány dolgot. Például a teszteket úgy kell elkészíteni, hogy a válaszadás készsége ne függjön az oktatástól, vagyis az alany iskolázottságától. Ez nem egy könnyű feladat, de megoldható. A másik, hogy a különböző országok, népek átlag IQ-ja 100. Nincs intelligensebb és kevésbé intelligens népesség. A született probléma megoldó készség mindenütt egyforma. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, de nem ellenkezik a logikával. Ezért aztán meglepődtem, amikor az egyik poszt olvasó társunk küldött egy világképet, ahol az látható, hogy a különböző országok milyen átlag IQ-val rendelkeznek. Ami azt illeti, a kép rendkívül meglepő. Elsőre kijelenthető, hogy kifejezetten rasszista. A fehér ember az intelligens, de minél színesebb a bőr, annál butább az ország. Meglepő, hogy mi megütjük a 100-at, de a szlovákok és a csehek nem.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4036) Impotens?

Tibor bá’ fordítása online

A szorongás erekciós problémákhoz vezethet fiatal férfiaknál – de a Viagra nem mindig megoldás

89. útban a 90. felé

Sokan úgy gondolják, hogy az erekciós problémák csak az idősebb férfiakat érintik. De nem kell sokat keresni, hogy jelentéseket találjunk a 20-as és 30-as éveikben járó férfiak állapotáról. Egyes kutatások még azt is állítják, hogy azon férfiak fele, (akik arról számolnak be) nehézségeik vannak az erekció elérésében vagy fenntartásában csak a 30-as éveiben járnak.

Mégis, annak ellenére, hogy milyen gyakoriak lehetnek az erekciós problémák – amelyek a 18-60 év közötti férfiak közel felét érintik –, továbbra is sok a megbélyegzés és a szégyen az állapot miatt. Ez különösen igaz lehet fiatalon, hála azoknak a szexuális forgatókönyveknek, amelyek mellett sokan felnőttek – például, hogy mindig készen kell állniuk a szexre, hogy egy melltartó láttán izgalomba kell jönniük, és minden alkalommal tökéletesen kell teljesíteni.

Ez miatt sokan nem kérnek segítséget, vagy olyan „megoldásokkal” próbálják az orvoslást, amelyek valójában csak elfedik a problémájukat. Például arról számolnak be, hogy sok fiatal férfi vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerekhez, például a Viagrához fordul, hogy megbirkózzon a problémájával.

Az ilyen gyógyszerek az elmúlt években sokkal olcsóbbá és szélesebb körben elérhetővé váltak a diszkrét online gyógyszertárak révén. De bár ezek a termékek segíthetnek az időnként megbízhatatlan erekcióban szenvedőket, valójában nem oldják meg a probléma lényegét.

Ez a cikk a Quarter Life-ban található, amely a húszas-harmincas éveinket érintő problémákról szól. A karrierkezdés és a lelki egészségünkről való gondoskodás kihívásaitól kezdve a családalapítás, a házi kedvenc örökbefogadása vagy éppen a barátkozás izgalmáig terjed a figyelem. A sorozat cikkei feltárják a kérdéseket, és válaszokat adnak az élet ezen viharos időszakában.

Az erekciós problémáknak számos oka lehet, beleértve bizonyos egészségügyi problémákat (például hormonális egyensúlyhiány vagy magas vérnyomás). De az erekciós problémák egyik leggyakoribb oka, különösen a fiatal férfiak körében, a szorongás.

Általában, nemi izgalom esetén, az agy jeleket küld a pénisznek, és elindítja, hogy megteljen vérrel. De ha egy személy szorong, a szervezet stressz-hormonokat (úgynevezett kortizolt) bocsát ki, ami aktiválja a szervezet „menekülj vagy harcolj” reakcióját. Mivel a magas kortizol-szint összehúzza az ereket, és nehezíti a véráramlást, ez megnehezítheti az erekció elérését (vagy fenntartását).

Számos oka lehet annak, hogy a fiatal férfiak szorongást tapasztalhatnak, különösen a szex miatt. A leggyakoribb okok közé tartozik:

  • alacsony vágy
  • bűntudat, szégyenérzet
  • párkapcsolati problémák
  • zavartság a szexualitással kapcsolatban
  • vallásos hiedelmek
  • helytelen szexuális nevelés
  • rossz önkép
  • félelem a terhességtől és az nemi betegségtől.

A szorongás kiváltó okának megértése kulcsfontosságú az erekciós problémák kezelésében.

Vegyük például azt, ha egy személy erekciós problémáit az alacsony libidóból eredő szorongás okozza. Bűntudatot érezhetnek amiatt, hogy nem tudják kielégíteni partnerüket, és szégyenérzetet érezhetnek emiatt. Anélkül, hogy beszélnének erről a partnerükkel vagy egy egészségügyi szakemberrel, csak olyan ciklusban folytathatják, ahol a szorongásuk az erekciós problémáik miatt romlik, az erekciós problémáik pedig a szorongásuk miatt súlyosbodnak.

Mit tehetsz

Mivel még mindig sok a megbélyegzés a szex körül, érthető, hogy sok fiatal férfi miért nem tudja, kihez forduljon segítségért – és ehelyett vény nélkül kapható gyors megoldáshoz nyúlhat. Mivel azonban minden ember más, fontos, hogy először konzultáljon háziorvosával, hogy ez jó-e neki, mielőtt megpróbálná. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Viagra korlátozott abban, amit tud, és nem biztos, hogy az a megoldás, amelyet sokan remélnek.

A Viagra egy PDE5 inhibitor. Ez elősegítheti, hogy több vér áramoljon a péniszbe, ha izgalom van – meghosszabbítva az erekciót.

A Viagra azonban nem tud azonnali, spontán erekciót kiváltani izgatottság nélkül. Az erős alkoholfogyasztás mellett kevésbé hatékony is lehet. Ennek az oka, hogy az alkohol csökkenti a pénisz véráramlását, ami megnehezíti az erekció elérését és fenntartását. Tehát bár a Viagra egyeseknél beválhat, nem szabad rá támaszkodni, különösen akkor, ha az erekciós problémáit szorongás okozza.

Ezért fontos, hogy lépéseket tegyen a szorongás kezelésére. Ez segít megtalálni a gyökerét, és leküzdeni erekciós problémáit.

Ha nem biztos benne, hol kezdje, az első és legfontosabb dolog, amit meg kell tennie, hogy beszéljen a partnerével (ha párkapcsolatban él) arról, hogyan érzi magát, hogy együtt felfedezhessétek a szex és a szex különböző módjait.

Kipróbálhat néhány egyszerű technikát is a szex körüli szorongás enyhítésére, például a szex kevésbé „célorientálttá” tételére vagy az éber figyelem gyakorlására. Ez segíthet megnyugtatni azáltal, hogy eltereli a figyelmet a negatív önbeszédről, és visszatereli azt, ahogyan szex közben érzi magát.

De ha továbbra is problémái vannak hosszú távon, vagy ha a tünetek jelentős szorongást okoznak neki (vagy partnerének), ideje lehet szakember segítségét kérnie. Először keresse fel háziorvosát, hogy megszüntessen minden szervi okot (például más egészségügyi állapotból). Pszichoszexuális terapeutához is utalhatják. A pszichoszexuális terápia különösen előnyös lehet, mivel segíthet jobban összekapcsolni elméjét és testét, megérteni, miért érzi úgy magát, ahogyan érzi magát, és konkrét technikákat tanulhat a szorongás leküzdésére.

Végül, gyakorló szex- és párkapcsolati terapeutaként érdemes leszögezni, hogy nem ritka a szex miatti szorongás. Az is normális, ha néha problémákat tapasztalunk az erekció elérése vagy fenntartása során. Az erekciós problémák gyakran kezelhetők – így nem kell csendben szenvednie, ha segítségre van szüksége.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4035) Nincs kiút

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ez a pontos valóság feltárása, érdemes felfigyelni rá.

Az USA számára nincs kiút

Írta: Jeff Thomas
“Az arany a királyok pénze, az adósság a rabszolgák pénze.” (Norm Franz)
89. útban a 90. felé

A felszínen úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok irányadó pozícióban  van a 1944-es Bretton Woods óta, mert képes volt diktálni a kereskedelmi partnereinek, és kisebb mértékben a világ többi részének. Azok az országok, amelyek felszálltak a Bretton Woods vonatra, a kereskedelmi világ élvonalába tartoztak, míg a többiek csak a második helyet foglalták el.

Ez azért volt lehetséges, mert a háború végéig az USA ellátta a szövetségeseket fegyverekkel, és felszereléssel, és ragaszkodott ahhoz, hogy aranyban fizessék ki őket. 1944-re ők birtokolták a világ aranyának nagy többségét, és rendelkeztek a legtermelékenyebb gyártóberendezésekkel. Abban a helyzetben voltak, hogy minden kezdeményezés az övék lehetett, és az első világot alkotók lépést tarthattak vele.

Az 1970-es évekre azonban az Egyesült Államok lelépett az aranystandardról, és a kincstárával fizetett az importért. Ezt akkoriban áldásnak tekintették, mivel a kincstár kötvényei légből kapott lehetett, ami után az USA követelései határtalanná váltak. Az Egyesült Államoké lett a tömb legnagyobb háza, de valójában egy kártyavár volt, amely csak annyira volt jó, mint a pénz, amelyre épült – nem valódi pénz, hanem adósság.

Az Egyesült Államok 1971-től fogva partnerei rabszolgasorba kényszerítésével foglalkozott. Menet közben gazdaságosabbá vált a gyártás kiszervezése. Ezért a következő évtizedekben a legtöbb áru gyártása az Egyesült Államokon kívüli országokban történt.

Ám az elmúlt évtizedekben némi zavar következett be: a tengerentúli áruszállítók, különösen az energiaszállítók némelyike ​​annyira kiépítette világkereskedelmi képességét, hogy az Egyesült Államok már nem volt nélkülözhetetlen. Valójában gyakran lehetett jobb üzletet létrehozni az országok között anélkül, hogy átmennének az Egyesült Államokon, és az Egyesült Államok akadályává vált más nemzetek gazdasági fejlődésének.

Az elmúlt évtizedekben Kína és Oroszország a leglényegesebb áru- és energiaszolgáltatókká váltak, éppen abban az időben, amikor az Egyesült Államok a globalizmus létrehozását tervezte, amik USA dominanciáját jelenti az egész világon. Ezt elsősorban Európa támogatta.

Mindaddig, amíg az első világ többi országa továbbra is támogatja az amerikai világ felé irányuló diktátumát, az Egyesült Államok hegemóniája nemcsak folytatódik, hanem ki is terjed.

Ekkor azonban Oroszország egy meglehetősen nagy villáskulcsot dobott be a gépezetbe: az Északi Áramlat vezetékét, ami a jelentős földgáz mennyiséget szállította Európának, lehetővé téve otthonainak fűtését és gyárainak működtetését. Az Északi Áramlat II. hozzáadásával fordulópont érkezett el: Európa alapvető energiájának nagy többségét, amelyet nem volt képes saját maga előállítani, Oroszországból lehetett beszerezni olyan áron, amelyet egyetlen más szállító sem tudott kínálni.

Amit gyakran figyelmen kívül hagynak az Északi Áramlat 2. fontosságáról szóló vitában az, hogy az Egyesült Államok hegemóniája az első naptól fogva, amikor a csapot kinyitották Európa ellátásához, véget ér. Bár az Egyesült Államoknak sikerült uralnia az európai politikát az elmúlt fél évszázadban, ez a helyzet most megfordult. Az Egyesült Államok és a keleti áru- és energiaszállítók közötti választás során Európa alappozíciója most Ázsiával, nem pedig az USA-val lenne.

Ebben az egyetlen aprónak tűnő kínálati változtatásban az USA hegemóniája megszűnne. És ami még aggasztóbb, az Egyesült Államok hatalma évtizedeken át kártyavár volt. Már nem volt gyártási titán, valójában az adósságon kívül mást keveset termelt. Valaha gyártási kapacitását arra használta, hogy legyőzze kereskedelmi partnereit, de mára ez a hatalom minimumra zsugorodott..

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok a múlt babérjain ült, és azon a feltételezésen, hogy ő volt a nagyfiú a grundon, és ezért engedelmeskedni kell neki, bármennyire is észszerűtlenek voltak a követelései.

Amikor az Egyesült Államok vezetői észlelték a dilemmájukat, rájöttek, hogy csak egy utolsó lehetőségük van: a háború.

Történelmileg a háború egy haldokló birodalom utolsó játéka: amikor mindent elveszítesz, egy nagy háborút kell létrehozni idő nyerés céljából.

Egy kis háború csak átmeneti felüdülés. Egy nagy háború az egész világ feldúlását szolgálja. Ha a világot fenekestül fel lehet forgatni, talán van esély arra, hogy a haldokló birodalom ereje egy részét érintetlenül hagyva fennmarad.

Ha nem, akkor a birodalom a bolondok útját járva, jelentéktelenségbe, sőt kihalásba csúszik.

És most ebben a helyzetben találja magát az USA. Az ázsiai századra való átállás már javában zajlik. Csendben egyik nemzet a másik után helyezi át kereskedelmét és tiszteletét az ázsiai vezetők felé. Azok az országok, mint Szaúd-Arábia, amelyek drámai változásokat tudnak végrehajtani, és ezt biztonságosan megtehetik, merészebbek lesznek a váltásban. A kevésbé erős országok valamivel finomabbak lesznek, és lábujjhegyen távolodnak korábbi gazdájuktól. És ez is most zajlik.

De megint csak az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese, aki nélkül nem lehetne birodalom, Európa volt.

Az EU már az összeomlás szélén van; kezdettől fogva egy téves kísérlet volt, és mostanra elkezdett szétesni. Bár komolyabb szakítás nem kezdődött el, a rohadás már túl van minden lehetséges mentőakción, és a brüsszeli diktátumok egyes tagországok visszautasításaiba ütköznek.

Az Északi Áramlat csővezetékek megsemmisítésével Németországban és más EU-országokban csendesen nyilvánvalóvá vált, hogy ennek következtében rendkívüli nehézségekkel kell szembenézniük. Többé nem vonulhatnak ki az ukrajnai hadviselés létrehozására irányuló amerikai törekvések támogatásából. Emellett szembe kell nézniük azzal, hogy az Egyesült Államok megpróbálja az összes NATO-országot háborúba vonni Oroszországgal, ami egy öngyilkossági lehetőség Európa számára.

Az Egyesült Államok a háború eszkalációja iránti elkeseredettségében azt sugallja, hogy egy „korlátozott nukleáris háború” tanácsos lehet, de Európa megérti, hogy a korlátozott nukleáris háború „kicsit terhesnek” tekinthető.

Európa nem élne túl egy ilyen háborút.

Így Németország megkezdte az elszakadást az Egyesült Államoktól. Olaf Scholz elnök személyesen ment Pekingbe békét közvetíteni. Az biztos, hogy az Egyesült Államok ezt nem fogja félvállról venni.

Az első világ országaiban kollektív körömrágás lesz, miközben az átlagember azon töpreng és aggódik, vajon az Egyesült Államok józan dolgot tesz-e, és kihátrál-e a hadviseléstől. Amit az átlagember nem ért az, hogy bár ez lehet a legjobb választás az átlagemberek és általában a világ számára, ez a vég az Egyesült Államokat uralók számára. Az Egyesült Államok menthetetlenül egy kisebb állammá válik, vagy akár széttöredezne, így az Egyesült Államok elitje nem maradna uralkodó birodalma nélkül.

Ez mindenekelőtt nem tolerálható. És ezért fontos megérteni, hogy az amerikai birodalom uralkodói számára ez egy mindent vagy semmit játék.

És hogy világos legyen, ez egy olyan játék, amelyet nem lehet megnyerni. Az USA már nem termel sokat; már nincs értelmes kereskedelmi mérlege; a világtörténelem legeladósodottabb nemzete; leromlott, és többé nem tud megnyerni egy elhúzódó háborút.

És, hogy megismételjük, az Egyesült Államoknak jelenleg nincs más lehetősége. Megsemmisítette az összes többi lehetőségét, és nincs kiútja dilemmájából. Ez a mai Thucydides-csapdája [háború indítása egy leendő háború elkerülése végett]. Mint ilyen, nem megy csendesen. Hasonlóan egy sarokba szorított patkányhoz, megteszi az utolsó kísérletet, hogy kifelé menet minél több embert megmarjon.

Azoknak, akik el akarják kerülni, hogy a behemót elesésekor járulékos károkká váljanak, azoknak gazdaságilag és akár földrajzilag is ki kell válni a haldokló birodalomból.

A poszt alapját képező cikk eredeti címe: “No Way Out for the USA”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4034) COP27

Tibor bá’ fordítása online

A COP27 csúcstalálkozó semmit sem tett az éghajlatváltozás kezelésére

Írta: Bryan Dyne
89. útban a 90. felé

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének idei Éghajlat-változási Keretegyezménye (COP27) véget ért, és a világ legnagyobb kapitalista hatalmai, bankjai és vállalatai, amelyek az egyiptomi Sharm el-Sheikhben összegyűltek, ismét ígéretet tettek arra, hogy lényegében semmit sem tesznek a folyamatban lévő klímaválság megállítása és visszafordítása érdekében.

A küldöttek által megfogalmazott megállapodás sok hasonlóságot mutat a skóciai Glasgow-ban tavaly kötött megállapodással. A legsürgetőbb szükség – a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetése és az üvegházhatást okozó gázok szén-dioxid-kibocsátásának a Föld légkörébe való megállítása – a szénerőművek korlátozott kapacitás csökkentésére és a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások „fokozatos megszüntetésére” korlátozódott. Ez egy olyan kifejezés, amely sokféleképpen értelmezhető, így gyakorlatilag értelmetlen.

Még azok is, akik korábban jelentős szerepet játszottak a nem kötelező érvényű megállapodások megalkotásában, kénytelenek voltak negatívan kommentálni a COP27-en készülteket. Laurence Tubiana, aki a 2015-ös párizsi egyezmény által méltányolt 2015-ös Párizsi Egyezmény egyik fő építésze volt, megjegyezte: „A fosszilis tüzelőanyag-ipar hatása mindenütt megtalálható volt.” Így folytatta: „Az egyiptomi elnökség olyan szöveget készített, amely egyértelműen védi az olaj- és gázipari kőolaj-államokat és a fosszilis tüzelőanyag-ipart.”

El lehet képzelni, mit hoz a jövő évi COP28, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben rendeznek meg, ahol a becslések szerint a világ olajtartalékának 10 százaléka, a világ földgázkészletének 20 százaléka van.

Még azt a felhívást is elvetették, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alá korlátozzák. A határértéket a klímatudósok széles körben a klímaváltozás hatásait tekintve a „visszaút nélküli pontnak” tekintik, amelyen túl a szélsőséges időjárás, az emelkedő óceánok, az élőhelyek pusztulása és a számtalan egyéb veszély által okozott károk megfordíthatatlanok.

A felhívást csak azért tartották meg, mert a CNN kénytelen volt beismerni, hogy az Európai Unió tisztviselői „gondosan megkoreografált sajtótájékoztatót” tartottak. A sajtótájékoztatót Frans Timmermans, az EU éghajlat-politikai főkapitánya vezette, aki azt állította: „Nem akarjuk, hogy itt és ma meghaljon 1,5 Celsius. Számunkra ez teljesen elfogadhatatlan.

Valójában az európai hatalmaknak nincs mit kínálniuk a munkásosztálynak. A konferenciát teljes mértékben beárnyékolta az ukrajnai háború az Egyesült Államok és a NATO, és Oroszország között. Az Egyesült Államok az elmúlt években sürgette Európát, különösen Németországot, hogy hagyjon el az orosz földgáztól való függőségét, legnyilvánvalóbban 2018-ban, amikor Donald Trump akkori elnök szankcionálta Németországot, amiért nem zárta le az orosz-németországi Északi földgázvezetéket. 2-t.

Ezt a nyomást felerősítette az Északi Áramlat 1-es és 2-es vezetékeinek szeptemberi bombázása. A több tízmilliárd dolláros infrastruktúra bűnös megsemmisítése arra kényszerítette Európát, hogy jobban függjön az Egyesült Államok földgázimportjától. Az Energiaügyi Minisztériumtól és az amerikai földgázlobbistáktól származó dokumentumok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kormánya és vállalatai már felgyorsították a cseppfolyósított földgáz EU-ba irányuló exportjának növeléséhez szükséges infrastruktúrát az ukrajnai háború februári kezdete óta.

Németország a maga részéről széniparának újjáélesztése felé fordult. Áprilisban például a zöld-párti Robert Habeck alkancellár engedélyezte Lützerath városának elpusztítását és lakóinak áthelyezését, hogy az RWE cég 280 millió tonna szenet bányászhasson. Habeck ezt azzal indokolta, hogy „Putyin támadóháborúja arra kényszerít bennünket, hogy átmenetileg nagyobb arányban használjuk ki a lignitet, hogy gázt takarítsunk meg az áramtermelésben. Ez fájdalmas, de szükséges.”

A COP27 állítólagos fénypontja az volt, hogy egy „veszteség és kár” alapot hoztak létre, amely elsősorban az Egyesült Államokból és az Európai Unióból azon szegényebb országokba irányítson forrásokat, amelyeket már eddig is leginkább érintett az éghajlatváltozás. Molwyn Joseph, a Kis Szigetállamok Szövetségének elnöke úgy üdvözölte, mint „egész világunk győzelmét”, és a kis nemzetek iránti „tisztelet” kifejezését.

Az új alap a legjobb esetben is jelképes gesztus. Csak a katasztrófák utáni újjáépítésre korlátozódik, és gondosan úgy alakították ki, hogy ne jelentsen hibát azon nemzetekkel szemben, amelyek a legtöbb üvegházhatást okozó gázt bocsátják ki, mivel az Egyesült Államok az egyik legnagyobb kibocsátó ország. Arról sincs világos elképzelés, hogyan oszlik majd el a pénz, vagy egyáltalán eljut-e a rászorulókhoz.

Más szóval, a konferencia 35.000 résztvevője között állítólag több mint 600 lobbista volt jelen a fosszilis tüzelőanyag-iparból, ami 25 százalékkal több, mint tavaly, és több, mint a csendes-óceáni szigetországok összes delegáltja együttvéve. Bármilyen intézkedést is hoztak, kétségtelenül a kapitalista érdekeket alaposan figyelembe vették, és megtettek mindent annak biztosítására, hogy a Föld felgyújtásából és mérgezéséből származó haszon tovább emelkedjen.

Sőt, még ha a „veszteség és kár” alap megfelelő forrásokat és megfelelő kezelést is kapott az éghajlatváltozás által érintettek ellátására, valójában nem kezeli magát a válságot. Támogatja azt a tévképzetet, amelyet kétségtelenül a COP27 világ vezetői közül sokan vallottak, miszerint az éghajlatváltozást egyszerűen úgy lehet megoldani, ha valami változást hozunk azokra, akik elvesztették megélhetésüket és szeretteiket az éghajlat által kiváltott pusztítások következtében.

Ugyanakkor úgy tesz, mintha az egyre katasztrofálisabb eseményeket is ugyanúgy lehetne kezelni. A logika az, hogy még akkor is, ha a globális felmelegedés legrosszabb hatásai megjelennek, és elsüllyesztik a világ partvonalait, elpusztítják az élőhelyeket, és végül emberek milliárdjai ölnek meg, több pénz jelentheti a megoldást.

Az éghajlatváltozás átfogó veszélye az, hogy egy bizonyos ponton, talán amikor a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fok fölé emelkedik, esetleg azután vagy talán azelőtt, a Föld éghajlata elválik az emberi ipari tevékenységtől, és olyan elszabadult folyamattá fejlődik, amelyet nem fékez meg a jelenlegi technológia, és esetleg véget vethet az emberi civilizációnak. De mit számít ez, ha pénzt, olajt és földgázt kell keresni?

A COP27 igazi tanulsága az, hogy a rivális nemzetállamokra szakadt kapitalista osztálynak nincs megoldása a globális felmelegedésre. A klímatudósok évtizedek óta figyelmeztették a kormányokat és a vállalatokat, hogy a légkörbe történő folyamatos szén-dioxid-kibocsátás végül, és valószínűleg a vártnál gyorsabban, kataklizmikus görcsöket fog kiváltani, amelyek egzisztenciális veszélyt jelentenek az emberekre.

Ez idő alatt ezeket a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyták, és a munkásosztály minden országban szenvedett, mivel az éghajlatváltozás súlyosabb hurrikánokat, monszunokat, erdőtüzeket, sarki örvényeket, terméspusztítást és számos más katasztrófát okoz világszerte minden évben. Az egyetlen megoldás a munkásosztály harca a kapitalizmus felszámolásáért és a termelés tudományos, globális és szocialista alapokon történő létrehozásáért.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4033) Putyin gőzhengere

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin gőzhengere

Írta: Mike Whitney
89. útban a 90. felé

Douglas MacGregor ezredes: „Háború Ukrajnában; Vihar előtti csend”, írásából: „Az ukránok igen rossz helyzetben vannak. Nemsokára az ukránoknak elfogy az élelme. Nemsokára megfagynak. Mindent megtettek, ami észszerűen elvárható volt. Most ideje tárgyalni, még az offenzíva előtt, mert ha egyszer elkezdődik, nem lesz további vita Moszkva és Kijev között, amíg a konfliktus az oroszok megelégedésére véget nem ér.”

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022. november 21: “Szigorúan véve még nem kezdtünk el semmit.” – Az ukrajnai elektromos hálózat, üzemanyag-tároló egység, vasúti csomópontok, parancsnoki és irányítási központok elleni könyörtelen támadások a háború második és halálosabb szakaszának kezdetét jelzik. A nagy pontosságú, nagy hatótávolságú rakétatámadások megnövekedett tempója arra utal, hogy Moszkva egy nagy téli offenzíva alapjait rakja le, amely azonnal megindul, amint Oroszország 300 000 tartalékos katonája csatlakozik kelet-ukrajnai alakulatokhoz.

Mivel Kijev megtagadta az Oroszország alapvető biztonsági aggodalmaira megoldást nyújtó egyezség tárgyalását, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem maradt más lehetősége, mint hogy legyőzze az ukrán erőket a csatatéren, és fegyveres erővel egyeztessen. A közelgő téli offenzíva célja, hogy elérje azt a kiütést, amelyre Oroszországnak szüksége van stratégiai céljainak eléréséhez és a háború gyors befejezéséhez. Ez a Reuterstől származik:

Az orosz rakétacsapások Ukrajna energiarendszerének csaknem felét megbénították – közölte a kormány pénteken, a kijevi hatóságai pedig arra figyelmeztettek, hogy a tél beálltával a város az elektromos hálózatának „teljes leállásával” szembesülhet.

A hőmérséklet csökkenésével és Kijevben az első hóval, a tisztviselők azon dolgoztak, hogy országszerte helyreállítsák az áramellátást az ukrán polgári infrastruktúra elleni kilenc hónapos háború legsúlyosabb bombázása után.

Az ENSZ szerint az ukrajnai áram- és vízhiány humanitárius katasztrófával fenyeget ezen a télen.

„Sajnos Oroszország továbbra is rakétacsapásokat hajt végre Ukrajna polgári és kritikus infrastruktúrája ellen. Energiarendszerünk csaknem fele le van tiltva” – mondta Denys Shmyhal miniszterelnök.

„Különböző forgatókönyvekre készülünk, beleértve a teljes leállást” – mondta Mikola Povoroznyk, a kijevi városvezetés helyettes vezetője egy televíziós adásban. (“Ukrajna azt állítja, hogy energiarendszerének felét megbénították az orosz támadások, Kijev leállhat”, Reuters)

Oroszország egészen a közelmúltig ignorálta azokat a célpontokat, amelyek drámai hatással voltak a polgári tevékenységekre, de mostanra a katonai vezetők visszatértek a hagyományosabb megközelítéshez. Jelenleg a katonaság bármilyen létesítményt tönkretesz, transzformátorok, tárolóegységek, alállomások, vasúti pályaudvarok és energiaraktárak, amelyek lehetővé teszik Ukrajna háborújának folytatását. Nyilvánvalóan – mint a nagyobb és erősebb állam – Oroszország mindig is képes volt egy gőzkalapácsot vinni Ukrajnába, és millió darabra törni, de Putyin úgy döntött, hogy visszafogja magát abban a reményben, hogy Kijev észhez tér, és belátja a kilátástalanságát.

A nyugati propaganda áradata ellenére – ennek a háborúnak a kimenetele soha nem volt kétséges.

Oroszország egyezséget fog kikényszeríteni Kijevtől, ami szerint a kormánynak meg kell szakítania minden kapcsolatot a NATO-val, és alá kell írnia a semlegességét örökre kimondó szerződést. Oroszország nem fogja megengedni, hogy egy ellenséges katonai szövetség rakétaállomásait és harci csapatait a nyugati szárnyra helyezze.

Sajnos az orosz hadművelet nagymértékben meg fogja növelni az ukrán nép szenvedését, amely a Washington és Moszkva közötti ketrecbe zárva találja magát. A következő a WSWS-től származik:

Több mint tízszeresére nőtt a szegénység Ukrajnában az USA/NATO-Oroszország háború kitörése óta – derül ki a Világbank (WB) legfrissebb adataiból. Hivatalosan jelenleg az ország lakosságának 25 százaléka szegény, szemben a 2022 februárja előtti állítólagos 2 százalékkal. A tisztviselők azt jósolják, hogy a szegénységi ráta jövőre akár 60 százalékra vagy még többre is emelkedhet, Ukrajnában egyre nagyobb a nélkülözés, amire világháború vége óta nem volt példa az európai kontinensen.

A munkanélküliség jelenleg 35 százalékos, a fizetések pedig akár 50 százalékkal is csökkentek tavasszal és nyáron egyes munkavállalói kategóriákban. A Nemzetközi Valutaalap szerint Ukrajna államadóssága mára a GDP 85 százalékára nőtt. Az Egészségügyi Világszervezet és az ukrán egészségügyi minisztérium nemrégiben közzétett közös tanulmánya szerint Ukrajnában az emberek 22 százaléka nem tud hozzájutni az alapvető gyógyszerekhez. Az ország 6,9 millió belső menekültjénél ez a szám 33 százalékra emelkedik.

A legnehezebben beszerezhető gyógyszerek – a vérnyomás, a szívproblémák és a fájdalom kezelésére szolgálók, valamint a nyugtatók és az antibiotikumok – egy olyan népességről árulkodnak, amely küzd a több évtizedes szegénység okozta rossz egészségi állapot, valamint a háború fizikai és lelki traumáival.

Míg az Egyesült Államok és a NATO tisztviselői néhány héten belül hatalmas mennyiségű tűzerőt tudnak küldeni Ukrajna frontvonalaira, az életmentő humanitárius áruk szállítása lehetetlen logisztikai kihívásnak tűnik.

Washington Moszkvával szembeni proxyháborúja felbecsülhetetlen szenvedést okozott Ukrajna lakosságának, akiknek mostanság csökkenő hőmérséklettel, és élelmiszer-ellátással, összeomló gazdasággal és az alapvető gyógyszerek egyre növekvő hiányával kell szembenézniük. És a Herszon visszafoglalásával kapcsolatos mellbevágó bravúrok ellenére az ukrán nép most arra kényszerül, hogy elmeneküljön megtépázott hazájából. Az Európában menedéket kereső milliók miatt az ország posztindusztriális hanyatlásba süllyedt.

Ezek közül a munkásosztálybeli ukránok közül hányan szerettek volna hogy a vezetőik egyezségre jutnak Putyinnal (akinek jogos biztonsági aggályai vannak) ahelyett, hogy az orosz hadsereget egy értelmetlen háborúba keverné, amely az otthonaikba, a munkájukba, a városaikba és (sokak számára) az életükbe került?

És vajon azok az országon kívüli emberek, akik azt sürgetik, hogy „álljunk ki Ukrajnáért”, felismerik-e, hogy valójában a Washington és Oroszország közötti geopolitikai kereszttűzbe került civilek millióinak elszegényedését támogatják?

Mindenkinek, akit őszintén érdekel Ukrajna, támogatnia kell Ukrajna semlegességét és a NATO-bővítés befejezését. Ez a háború csak így érhet véget. Az orosz biztonságot szerződéssel vagy vasököllel fogják kikényszeríteni.

A következő idézet az „Oroszországnak igaza van: az Egyesült Államok proxyháborút vív Ukrajnában” című cikkből származik:

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nemrég jelentette ki, hogy az ukrajnai háború nem csak Moszkva és Kijev konfliktusa. Ez egy „felhatalmazott háború”, amelyben a világ legerősebb katonai szövetsége Ukrajnát ütőérnek használja az orosz állam ellen. Lavrov nem téved. Oroszország a modern történelem egyik legkegyetlenebb  proxyháborújának célpontja.”

Az Egyesült Államok külpolitikai intézménye nem törődik Ukrajnával vagy az ukrán néppel. Az ország pusztán kiindulópont Washington Oroszország elleni háborújához. Ezért döntötte meg a CIA 2014-ben a demokratikusan megválasztott kijevi kormányt, és a CIA ezért fegyverezte fel és képezte ki az ukrán félkatonai csapatokat az orosz hadsereg elleni harcra 2015-ben (7 évvel az invázió előtt!) Íme néhány háttéranyag a Yahoo 2015-ös cikkéből. :

„A kezdeményezést ismerő öt korábbi hírszerzési és nemzetbiztonsági tisztviselő szerint a CIA felügyel egy titkos intenzív kiképzési programot az Egyesült Államokban az elit ukrán különleges műveleti erők és más titkosszolgálati személyzet számára. A program, amely 2015-ben indult, az Egyesült Államok déli részén található, nem titkolt létesítményben, egyes tisztviselők szerint:

„Az Egyesült Államok felkelőket képez ki” – mondta a CIA egykori tisztviselője, hozzátéve, hogy a program megtanította az ukránokat, hogyan „gyilkoljanak oroszokat”.

A CIA és más amerikai ügynökségek támogathatnák az ukrán felkelést, ha Oroszország nagyszabású betörést indítana.

Korábbi tisztviselők szerint: „Nyolc éve képezzük ezeket a srácokat. Igazán jó harcosok. Mindkét ország képviselői azt is hiszik, hogy Oroszország nem lesz képes a végtelenségig megtartani az új területeket az ukrán felkelők ellenállása miatt.

Ha az oroszok új inváziót indítanak, „lesznek olyan emberek, akik megkeserítik az életüket” – mondta az egykori magas rangú titkosszolgálati tiszt.

„Minden olyan dolog, ami velünk történt Afganisztánban” – mondta a titkosszolgálat egykori magas rangú tisztviselője – meg fog történni az oroszokkal, amiről ezekkel a srácokkal fognak gondoskodni (“A CIA által kiképzett ukrán félkatonai csapatok központi szerepet játszhatnak, ha Oroszország megszállja Ukrajnát”, Yahoo News)

Ott van fekete-fehérben. Az a terv, hogy Ukrajnát Oroszország elleni proxyháború színhelyéül használják, ami legalább 7 évvel megelőzte az inváziót. Az Obama-adminisztráció és neokon szövetségeseik csapdát állítanak Oroszország számára, hogy egy Afganisztánhoz hasonló ingoványba vonják őket, amely kimerítené erőforrásaikat, és a lehető legtöbb orosz katonát megölné. Amint azt Lloyd Austin védelmi miniszter nemrégiben elismerte, az USA „gyengíteni” akarja Oroszországot, hogy ne tudja a hatalmat a határain túlra kivetíteni. Washington akadálytalan hozzáférést keres Közép-Ázsiához, hogy katonai bázisokkal és nukleáris rakétákkal bekerítse Kínát. Az USA irányítani kívánja Kína növekedését, miközben uralja a világ legnépesebb és legvirágzóbb régióját, Ázsiát a következő évszázadban. De először:

Washingtonnak le kell zúznia Oroszországot, romba kell döntenie gazdaságát, el kell szigetelnie a globális közösségtől, démonizálnia kell a médiában, és meg kell buktatnia vezetőit. Ukrajnát egy sokkal szélesebb, rendszerváltást célzó stratégia első szakaszának tekintik (Moszkvában), amelyet az orosz állam kényszerű széttöredezése követ. A végső cél Washington kiemelkedő szerepének megőrzése a globális rendben.

Putyin téli offenzívája azzal fenyeget, hogy kisiklatja Washington azon tervét, hogy ameddig csak lehetséges, elhúzza a konfliktust. A következő hetekben és hónapokban Oroszország fokozni fogja Ukrajna kritikus infrastruktúrája elleni támadását. Az ország nagy része sötétségbe borul, az üzemanyagkészletek kiapadnak, az élelem és a víz megfogyatkozik, a kommunikáció, és minden vasúti forgalom megszűnik. Civilek milliói menekülnek Európába, miközben az egész ország lassan megtorpan. Miközben az orosz zászlóaljak a Dnyepertől keletre fekvő városokat és településeket elfoglalják, az orosz hadsereg blokkolja a Lengyelországból érkező létfontosságú utánpótlási vonalakat, megszakítva a halálos fegyverek és a frontra tartó harci csapatok áramlását. Ez pedig a terepen tevékenykedő ukrán harcoló egységek széles körű kapitulációjához vezet, ami Zelenszkijt tárgyalóasztalhoz kényszeríti. Végül Oroszország győzni fog, és jogos biztonsági követeléseit teljesíteni fogják. Ezt Douglas MacGregor ezredes így foglalta össze egy friss interjúban:

„Ami a jövőben jön, az egy nagyon masszív offenzíva. Olyan offenzíva, amelyre én és sok más katonai elemző az elején számított. Nagyon határozott hadműveletek, több hadműveleti tengely, amelyek célja az ellenség hatékony megsemmisítése a földön. És ez az, ami most jön.” (Douglas MacGregor ezredes, „Háború Ukrajnában; Vihar előtti csend. – you tube)

Amint a talaj megfagy, az offenzíva elkezdődik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4032) Öregedés

Tibor bá’ fordítása online

Öregedés: egy hormon évekkel előre segíthet megjósolni a férfiak hosszú távú egészségi állapotát

Szerzőik: 1. Ravinder Anand-Ivell Az endokrinológia és reproduktív fiziológia docense a Nottinghami Egyetemen, 2. Richard Ivell A Nottinghami Egyetem molekuláris biológia és endokrinológia professzora
89. útban a 90. felé

Mindannyian öregszünk, de nem egyformán. Néhány ember számára az öregedés olyan betegségek kialakulásának fokozott kockázatát jelenti, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a gyenge csontozat és a kognitív hanyatlás.

Ideális lenne, ha a korai felnőttkorban, a mikor még az ember egészséges, meg tudnánk jósolni, hogy fennáll-e a kockázata annak, hogy megbetegszik, vagy idősebb korában orvosi segítségre lesz szüksége. A megelőző intézkedések megtétele azt jelentené, hogy kevesebben szenvednek egészségügyi problémákkal, kevesebb lesz a gondozott, és jelentősen csökkennek az egészségügyi rendszer költségei.

Legújabb tanulmányunk azt sugallja, hogy lehetséges a hosszú távú egészségügyi eredmények előrejelzése. Találtunk a vérben egy új inzulinszerű hormont, az inzulinszerű peptid 3-at (INSL3), amely képes megjósolni a hosszú távú egészségi állapotot, és azt, hogy egy személynél valószínű-e életkorral összefüggő betegségek kialakulása a férfiaknál.

Vizsgálatunk elvégzéséhez az idősödő férfiak egyik legnagyobb csoportjának, a European Male Aging Study-nak az adatait tekintettük át. Ez 3369, 40-79 év közötti, európai férfit vett fel, beleértve az Egyesült Királyságot is, és négy-öt évig követte őket. Részben azért készült, hogy felmérje, vajon az életkorral összefüggő betegségek előfordulása férfiaknál magyarázható-e az anabolikus hormonok, például a tesztoszteron csökkenésével, amely fontos a test növekedéséhez és fejlődéséhez.

A European Male Aging Study adatait felhasználva szignifikáns összefüggéseket kerestünk a vizsgálat elején és végén vett tárolt vérminták INSL3-szintje és az ön-bevallott életkorral összefüggő betegségek előfordulása között. Az INSL3 mérését a laboratóriumunkban kifejlesztett új vizsgálati módszerrel végeztük. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk más hormonok, például a tesztoszteron hatásával, és korrigáltuk őket az életkor, a dohányzás állapota és a klinikai paraméterek, például az elhízás alapján.

Erős asszociációk

Sikerült kimutatnunk, hogy az INSL3 szintje jelentősen eltérhet egyénenként, és erősen összefügg az olyan betegségek előfordulásával, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a szexuális funkciók elvesztése és a csontlágyulás.

A magas INSL3-szintű férfiaknál kisebb volt a későbbi megbetegedések kockázata, míg az alacsony INSL3-as betegeknél nagyobb volt az életkorral összefüggő betegségek kialakulásának kockázata. Fontos, hogy a vizsgálat elején és végén vett vérmintákat is megvizsgálva megmutattuk, hogy ez az összefüggés több évre előre megjósolható.

Bár az INSL3-at férfiakban kizárólag a tesztoszteront termelő herék ugyanazon sejtjei állítják elő, ez utóbbi nagyon változó. A tesztoszteron szintje óráról órára és napról napra jelentősen változhat. Ez a nagy eltérés megnehezíti, hogy statisztikailag szignifikáns összefüggéseket találjunk más tényezőkkel, például a betegségek előfordulásával.

A tesztoszteronnal ellentétben az INSL3 szintje elképesztően állandó marad a férfi véráramában. Ez lehetővé teszi, hogy hasonló értékeket kapjunk még hetek, hónapok vagy évek távlatában. Ez lehetővé tette számunkra annak megállapítását, hogy az alacsony INSL3 szignifikánsan jelzi az életkorral összefüggő betegségek kockázatát.

Valójában csoportunk korábbi kutatásai kimutatták, hogy az INSL3 szintek személyenkénti eltérései láthatók látszólag egészséges, már 18 éves férfiaknál. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az INSL3 szintje hasonló marad egy férfi élete során. Ez azt jelenti, hogy képesek leszünk megvizsgálni egy férfi INSL3 szintjét fiatal korban, és megjósoljuk, mekkora valószínűséggel alakulnak ki bizonyos betegségek, amikor idősebbek lesznek.

Valószínű, hogy az INSL3-nak önálló funkciói vannak, és a test különböző szerveire hat. Ezt további kutatásokkal kell megerősíteni. Egyértelmű, hogy az INSL3 egész életen át tartó konzisztenciája miatt sokkal könnyebben megfigyelhető biomarker a férfiak életkorral összefüggő betegségeinek előrejelzésekor.

Mi van ezek mögött a variációk mögött?

Nottinghami csoportunk most arra összpontosít, hogy megtudja, milyen tényezők befolyásolják a fiatal férfiak INSL3 szintjét, és ezáltal tesztoszteron-termelő képességüket, ami hatással lehet későbbi egészségi állapotukra.

Az állatkísérletekből származó előzetes munka azt sugallja, hogy a korai életkor táplálkozásának szerepe lehet, de sok más tényező is szerepet játszhat, beleértve a genetikát vagy bizonyos környezeti tényezőknek való kitettséget (például a dohányzást). Meg kell erősítenünk az INSL3 előrejelző képességét a férfiak sokkal hosszabb időtartamú tanulmányozásával.

Természetesen ez a munka csak az idősödő férfiakra vonatkozik, akiknek heréi idős korukig folyamatosan működnek, csak fokozatosan csökken a spermium és a hormontermelés. A nők fiziológiáját sokkal radikálisabban módosítja a petefészek működése, amely drámaian megváltozik a menopauza után. Ezért még nem ismerünk az INSL3-nak megfelelőt a nők számára, ha az öregedés és a betegségek előrejelzéséről van szó.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4031) Putyin félelme

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin félelme a visszavonulástól

Hogyan kísérti a kubai rakétaválság a Kremlint

 

 Írta: Timothy Naftali
89. útban a 90. felé

Hatvan évvel ezelőtt a Fehér Ház és a Kreml békésen megoldotta a modern kor legveszélyesebb nukleáris válságát. Egyik szuperhatalom sem akarta, hogy a szovjet rakéták Kubában történő elhelyezésével kapcsolatos vita háborúval végződjön, de mindkét fél erőszakkal fenyegetőzött érdekeik védelmében. Nemcsak a kubai rakétaválság évfordulójának egybeesése késztetett arra, hogy egyes megfigyelők a régen lezajlott összecsapásának tanulságait keressék, hogy segítsenek enyhíteni a jelenlegi ukrajnai háború veszélyét. Attól a pillanattól kezdve, hogy februárban bejelentette Ukrajna megtámadását, Vlagyimir Putyin orosz elnök utalt arra, hogy ez a konfliktus nukleáris konfliktussá fejlődhet. „Aki megpróbál ellenünk közbeavatkozni – mondta – tudnia kell, hogy Oroszország azonnal fog válaszolni, ami olyan következményekhez vezet, amilyeneket történelme során soha nem tapasztalt. Putyin megismételte ezt a fenyegetést, miután a nyugati világ Ukrajna segítségére sietett, és a háború kezdett rossz fordulatot venni Oroszország számára. Szeptember 21-én arra figyelmeztetett, hogy a Kreml kész “minden rendelkezésre álló fegyverrendszert” felhasználni Oroszország “területi integritásának, függetlenségének és szabadságának” védelme érdekében. Mivel egyetlen NATO-ország sem fenyegette Oroszország területi integritását, függetlenségét vagy szabadságát, ez a kijelentés egy szándékos nukleáris fenyegetésnek, vagy legjobb esetben veszélyes blöffnek tűnt.

Putyin és Joe Biden amerikai elnök is elég idősek ahhoz, hogy emlékezzen a kubai rakétaválságra, és Biden már elárulta, hogy a válságon gondolkodik, miközben fontolgatja az Egyesült Államok orosz agresszióra adott válaszát. Egy októberi New York-i politikai adománygyűjtő eseményen Biden megosztotta aggodalmát, amiért a nukleáris „Armageddon” veszélye a legnagyobb „az elmúlt 60 évben”.

Ám úgy tűnik, hogy a két vezető eltérően értelmezi a kubai rakétaválság tanulságait. Biden és sok amerikai tudós véleménye szerint a válságot nagyrészt a kölcsönös tisztelet, a háború elkerülésére irányuló közös vágy, valamint az okos és empatikus tárgyalások oldották meg, amelyek lehetővé tették mindkét félnek, hogy megmentsék a presztízsüket. „Megpróbáljuk kitalálni, mi lehet Putyin gondolata?” – mondta Biden az adománygyűjtő eseményen. Úgy tűnik, abban a helyzetben látja magát, amellyel John F. Kennedy elnök szembesült, amikor segítenie kellett Nyikita Hruscsov szovjet vezetőnek kimászni a nyílt konfliktus és az atomháború lehetőségéből. – “Hol találja a kiutat?” – kérdezte Biden Putyintól. „Hol kerül olyan helyzetbe, hogy nemcsak arcát, de jelentős hatalmát is elveszíti Oroszországon belül?”

Putyin, aki csaknem két évtizeddel ezelőtt aláírta a Politikai Hivatal (akkori nevén Elnökség) titkosságának feloldását a Hruscsov-korszakból, nem osztja az események ezen verzióját. Ahogy két könyv írása közben felfedeztem Alekszandr Furszenko orosz történésszel, aki kulcsszerepet játszott ezen anyagok kiadásában, Hruscsov volt az, aki megtette az első lépést a visszavonulás felé. Csupán két nappal Kennedy drámai beszéde után, amelyben azt követelte, hogy Moszkva távolítsa el nukleáris rakétáit Kubából, Hruscsov összehívta elnökségi kollégáit, hogy elmondják nekik, hogy a háború elkerülése érdekében el kell fogadniuk Kennedy követelését. A megaláztatással szembesülve Hruscsov megpróbált olyan lehetőséget építeni magának, amely maximalizálja a képességét, hogy megmentse arcát a szocialista világban, és megakadályozza a háborút a Nyugattal.

Az amerikaiak hajlamosak emlékezni ennek az erőfeszítésnek a békés kimenetelére, de az orosz vezetők akkoriban és most is megértették azt a megaláztatást, amelyet az Egyesült Államok előtti meghátrálás jelent. Végül kudarcot vallott Hruscsov azon törekvése, hogy az 1962. októberi eseményeket valamiféle győzelemként újracsomagolja. Két évvel a kubai rakétaválság után Hruscsovot hozzá nem értés címén elmozdítanák tisztségéből elnökségi kollégái. Míg Biden az államférfiúi szerep fontosságát és ígéretét látja a kubai rakétaválság megoldásában, Putyin nem meglepő módon csak gyengeséget lát.

Ahol Biden államférfit lát, ott Putyin csak gyengeséget feltételez.

Putyin éppen a múlt hónapban nem hagyott kétséget a rakétaválságról és Hruscsov visszavonulásáról alkotott véleménye felől, amikor Fjodor Lukjanov orosz újságíró és külpolitikai szakértő kérdésére válaszolt a Valdai Discussion Club rendkívül leleplező háromórás ülésén. A kubai rakétaválság évfordulójára utalva – „Holnap lesz a 60. évfordulója a karibi válság fő napjának, a csúcspontnak, amikor valójában a visszavonulás mellett döntöttünk” – Lukjanov arra kérte Putyint, hogy helyezze magát Hruscsov helyébe. Az elnök megtagadta. – Dehogyis – mondta. “Semmiképpen nem tudom elképzelni magam Hruscsov szerepében.”

Putyin nem kívánta, hogy a Kreml vezetőjével azonosítsák, aki meghátrált. Aztán többet is elárult. Felkészült a tárgyalások vezetésére, ahogy Hruscsov tette az Egyesült Államokkal, de nem a jelenlegi ukrajnai válság megszüntetéséről. 1962-ben Hruscsovhoz hasonlóan őt is aggasztja az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai verseny helyzete, de vele ellentétben nem sietett leülni az amerikai tisztviselőkkel, hogy lehűtse a nukleáris feszültséget. Tavaly decemberben ezt mondta Lukjanovnak: „azt javasoltuk az Egyesült Államoknak, hogy folytassák a párbeszédet a stratégiai stabilitásról, de nem válaszoltak nekünk. Ha valaki párbeszédet akar velünk folytatni ebben az ügyben, készen állunk, lássunk hozzá.”

Bár semmiféle felszíni hasonlóság nincs Ukrajna idei orosz inváziója és a 60 évvel ezelőtti kubai rakétaválság között – az előző egy szomszédos ország hagyományos inváziójáról szól, a második, egy több ezer mérföldre lévő szövetséges ország felhasználása egy szuperhatalom nukleáris fegyverekkel való fenyegetésére. Sokat elárul, hogy Putyin és Biden eltérően vélekedik arról, hogy milyen minőségben töltenek be vezetést abban a válságban. A különbségek érzékeltetése érdekében hasznos lehet összefoglalni az orosz és amerikai forrásokból ismerteket arról, hogy Kennedy és Hruscsov hogyan talált meg – és lépett ki – egy nukleáris válságból, enyhítve a konfrontációt, amely kiválthatta volna a háború.

A kubai rakétaválság nem szándékolt következménye volt Hruscsov azon törekvésének, hogy egy csapásra elérjen három nagyon ambiciózus hidegháborús célt:

1.A nemzetközi erőviszonyok megváltoztatását (a szovjetek lemaradtak az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásában) az Egyesült Államok rakétákkal való megijesztésével.

2. Megvédeni Fidel Castro Kubáját.

3. Új települést kényszerítve Nyugat-Berlin ellenőrzése alá.

Hruscsov közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat szállított hajón Kubába úgy, hogy sikerült elkerülni a NATO észlelést. Amint a rakéták megérkeztek, 1962 novemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetében tartott színházi bemutató keretében bejelenti bevetésüket.

Ez a terv október 22-én kezdett felbomlani, amikor Kennedy a világnak szóló beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok felfedezte közepes hatótávolságú szovjet nukleáris rakéták elhelyezését Kubában. Órákkal a beszéd előtt Hruscsov figyelmeztetést kapott, hogy az amerikaiak talán tudják, mire készül. Hruscsov attól tartott, hogy Kennedy azonnali támadást indít Kuba ellen. Azonban Kennedy támadás helyett tengeri blokádot rendelt a szigeten. Hruscsovnak esze ágában sem volt eltávolítani a már Kubában lévő rakétákat, de egy olyan összecsapást is el akart kerülni, amely atomháborúhoz vezethet. A háború kockázatának csökkentése érdekében október 23-án úgy döntött, hogy a Kubába tartó, közepes hatótávolságú rakétákat szállító hajók megfordulnak, és nem tesztelik az amerikai blokádot.

Eközben Hruscsov az Egyesült Államok gyengeségének vagy a blokáddal szembeni ellenállásának jeleit remélte az Egyesült Államok szövetségeseitől. Nem következett be. Ehelyett a szovjet hírszerzés bizonyítékokat szerzett arra vonatkozóan, hogy az amerikai tisztviselők felkészítik az újságírókat egy Kubát sújtó armadához, és hogy az Egyesült Államok megemelte stratégiai fegyvereinek készültségi állapotát. A veszedelmes eszkalációtól tartva Hruscsov október 25-én összegyűjtötte kollégáit, és azt mondta, ideje megtalálni a kiutat ebből a zűrzavarból. A szovjetvezető nem használta a „lejáratás” kifejezést, de ezt akarta. A megaláztatást is el akarta kerülni. „Ez nem gyávaság” – mondta kollégáinak. „Ez egy biztonságos pozíció. Nem érdemes forráspontig erőltetni a helyzetet.” Talán sikerül elérnie legalább egyet a három célja közül. Másnap magánlevelet küldött Kennedynek, amelyben felajánlotta a rakéták eltávolítását, cserébe az Egyesült Államok ígéretéért, hogy nem támadja meg Kubát.

A válság ezzel nem ért véget, de a megoldás felé haladt. Kennedynek és tanácsadóinak egy napba telt, mire megértették, mit kínál Hruscsov. Mindeközben Hruscsov, aki egy jobb arcmentési módra vágyott, új követeléssel állt elő, amely egy másik céljához kapcsolódott. Amellett, hogy ígéretet kért, hogy nem támadja meg Kubát, azt akarta, hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO Szovjetunióval szembeni fenyegetésének látható jelét: a Törökországban elhelyezett közepes hatótávolságú amerikai rakétákat. A KGB-től Hruscsov már tudta, hogy ezeket a rakétákat Polaris tengeralattjárókra cserélik, de egy újabb kézzelfogható amerikai engedményt akart elérni, legyen az bármennyire is üres. Október 27-én Kennedy írásban beleegyezett az első feltételbe, a másodikba pedig titokban, testvére, Robert Kennedy főügyész és Anatolij Dobrynin szovjet nagykövet találkozóján. Amint azt a szovjet feljegyzések vitathatatlanul jelzik (a történészek vitatják ezt a kérdést) Hruscsov összegyűjtötte kollégáit, hogy fogadják el Kennedy levelének feltételeit, mielőtt még hallott volna arról, amit az elnök bátyja mondott Dobryninnek. A Kennedy fivérek megígérték, hogy eltávolítják a rakétákat Törökországból, de kérték, hogy a szovjetek erről soha ne tegyenek említést.

Nincs visszalépés

Nem csoda, hogy az oroszok, különösen Putyin a kubai rakétaválságot a Kreml kudarcának tekinthetik. Hruscsov terve, hogy szovjet rakétabázist hozzon létre Kubában felborult, cserébe nagyon kevésért: az Egyesült Államok elnökének szóbeli ígéretéért, hogy nem támadja meg a szigetet, valamint a hamarosan elavult amerikai rakéták eltávolítását, amelyekről a szovjeteknek nem engedték meg. nyilvánosan megbeszélni. Ugyanilyen sokatmondó egy Putyinhoz hasonló autokrata számára az a tény, hogy a kubai összeomlást később Hruscsov 1964-es elbocsátásának indokaként emlegették.

A Lukjanovnak adott interjúban Putyin megvédte négy kelet- és dél-ukrajnai tartomány szeptemberi annektálását, és képmutatónak nevezte az Egyesült Államokban és Európában azokat, akik támogatják az ukrán szuverenitást. „Látjuk, hogy összetett demográfiai, politikai és társadalmi folyamatok mennek végbe a nyugati országokban” – mondta. „Természetesen ez az ő belügyük. Oroszország nem avatkozik bele ezekbe a kérdésekbe. A Nyugattal ellentétben mi nem mászunk be valaki más udvarába. De reméljük, hogy a pragmatizmus győzni fog, és Oroszország párbeszéde a hagyományos Nyugattal fontos hozzájárulás lesz a többpólusú világrend felépítésében.”

Mi az „igazi, hagyományos Nyugat”? Putyin kétségtelenül a Republikánus Pártra és más észak-amerikai és nyugat-európai jobboldali pártokra utalt. Egyértelműen arra számított, hogy az amerikai félidős választások megváltoztatják a politikai légkört az országban, és gyengítik az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatását; Biden Demokrata Pártjának meglepően erős szereplése nyomán ez a kilátás most sokkal kevésbé tűnik valószínűnek. De ellentétben Hruscsovval a rakétaválság tetőpontján, Putyin úgy tűnik, még nincs meggyőződve az Egyesült Államok és Európa elszántságáról. Putyin mindenesetre visszautasít minden olyan hasonlatot, amely őt Hruscsovhoz hasonlítaná a kubai rakétaválság idején, mert még nem áll készen arra, hogy akár egy kulcsfontosságú célját feladja, pedig a törekvése egy megoldhatatlannak tűnő válságot váltott ki.

Az 1962-es visszalépést nem az Egyesült Államok államférfiúi hozták létre. Először az orosz félelemből nőtt ki, majd a pragmatizmusból. Talán Herson közelmúltbeli elvesztése Dél-Ukrajnában (és a demokraták viszonylagos sikere a félidős választásokon) pragmatikus újraértékelésre kényszeríti a Kreml-t. Néhány héttel ezelőtt Putyin tűrhetetlennek tartotta volna azt a gondolatot, hogy visszavonuljon az egyetlen ukrán tartományi városból, amelyet csapatainak sikerült elfoglalniuk. És most mégis megtették. Ez a visszavonulás azonban nem jelzi az oroszok vágyát a hőmérséklet csökkentésére. Putyin a négy tartomány (köztük Herson) vakmerő annektálása nagyon megnehezíti egy szélesebb körű stratégiai visszavonulást az orosz nép részére. Hruscsovval ellentétben Putyin megemelte a konfrontáció tétjét, miközben ügyeskedése kezdett felbomlani. Nehezebb lesz visszalépnie, és megmenteni a presztízsét. Úgy tűnik, ő sem akar egy visszalépést, legalábbis egyelőre. Bidennek és azoknak, akik felszólítják a Fehér Házat, hogy nyomást gyakoroljon Kijevre, hogy tárgyaljon Moszkvával, szem előtt kell tartaniuk, hogy az ukrajnai háború nem olyan, mint a kubai rakétaválság, és Putyin,  amit szívesen hangoztat, nem Hruscsov.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4030) Növesztett agysejtek

Tibor bá’ fordítása online

Laboratóriumban növesztett agysejtek játszhatnak pongot (tenisz-szerű videó játék) – tehát legyenek törvényes jogaik?

Szerző: Joshua Jowitt Jogi oktató, Newcastle Egyetem
89. útban a 90. felé

A történet egy az egyben sci-fi – a tudósok emberi agysejteket növesztettek egy laborban, és megtanították őket játszani a Pong video-játékkal, ami hasonlít a teniszre. De ez nem a nagy képernyőn történt. Az ausztráliai melbourne-i laborban történt, és felveti az úgynevezett neurális hálózatok jogi státuszának alapvető kérdését.

Az őket létrehozó csapat tulajdona, vagy valamilyen különleges státuszt – vagy akár jogot – érdemelnek?

Azért kell feltenni ezt a kérdést, mert a pongozás képessége annak a jele lehet, hogy ezek a laboratóriumi körülmények között növesztett agysejtek érző képességet értek el – gyakran úgy definiálják, mint az önmagadon kívül álló világ érzékelésének és reagálásának képességét. És széles körben elterjedt a konszenzus abban, hogy az érzék az erkölcsi státusz fontos küszöbe. Az etikusok úgy vélik, hogy az érző lényeknek erkölcsi joguk van ahhoz, hogy ne bánjanak velük rosszul, és az érzék következményeinek tudata egyre inkább beágyazódik az állatokkal kapcsolatos kutatási gyakorlatokba.

Ha a melbourne-i neuronok éreznek, ez azt jelentheti, hogy képesek szenvedni – talán fájdalom vagy más elkerülhető kellemetlenség miatt. Mivel széles körű erkölcsi konszenzus van abban, hogy ne okozzunk szükségtelen szenvedést, ez azt jelentheti, hogy morális korlátai vannak annak, amit ezekkel a neuron hálózatokkal tehetünk.

Érdemes elmondani, hogy a sejteket létrehozó csapat még nem hiszi, hogy ott vannak, mivel a zárt rendszer, amelyben a kísérlet zajlott, azt jelenti, hogy még ha elfogadjuk is, hogy a neuronok reagálnak egy külső ingerre, nem tudjuk, ezt tudatosan teszik, és megértik, hogy cselekedeteik miként okozhatnak bizonyos eredményeket.

De tekintettel arra, hogy hol vagyunk, nincs túl a lehetőségek határain, hogy az érzék lehet a következő mérföldkő. És ha ez igaz, akkor nem csak az etikusoknak kell odafigyelniük – a jogalkotóknak is szigorúan figyelniük kell ezt a technológiát.

A jogi probléma

Ennek az oka, hogy a római idők óta a törvény mindent személynek vagy tulajdonnak minősít. A jogi személyek jogosultak jogokat viselni. Ezzel szemben a tulajdon olyasvalami, ami nem jogosult jogokat viselni. Tehát ha azt gondoljuk, hogy neuró hálózataink hamarosan erkölcsi státusszal rendelkeznek, és ennek meg kell jelennie a jogi védelemben, akkor el kell ismernünk, hogy ezek már nem tulajdonok, hanem jogi személyek

Nemrég megkérdezték a New York-i bíróságokat, hogy Happy-nek van-e joga a szabadsághoz, és nemet mondtak – mert nem jogi személy. Az ügy  mi szempontunkból a legfontosabb, amit az ítéletből levonhatunk: a bíróságok elfogadták, hogy Happy erkölcsös lény volt, aki jogvédelmet érdemelt, de cselekvőképtelen. Ennek az oka, hogy a jogi státuszának megváltoztatása tulajdonról személyre túl nagy változás volt ahhoz, hogy végrehajtsák. Ehelyett ez a jogalkotó feladata volt – akik úgy döntenek, hogy nem tesznek semmit.

Azáltal, hogy elismernek egy erkölcsi követelést, amelyet nem tudnak érvényesíteni, a bíróságok – és általánosabban a jog – fenntartják azt, amit igazságtalanságnak tartanak. Ez különösen megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy a „jogi személy” kifejezés soha nem jelentette ugyanazt, mint az „ember”. A történelem során és a világ jogrendszereiben láttunk templomokat, bálványokat, hajókat, vállalatokat és még folyókat is jogi személyeknek minősíteni. Ehelyett ez csak annak a jelzője, hogy a viselő jogosult törvényes jogokkal rendelkezni.

Ebből levonhatjuk a tanulságot, hogy a törvényt jövő-biztosan kell kialakítanunk. Jobb proaktívnak lenni egy előre látható probléma elkerülése érdekében, mint megpróbálni felzárkózni, amikor az már megtörtént.

És ahogy fentebb mondtuk – ez a probléma előre látható a melbourne-i neuronok tekintetében. Még ha, még nem is érzők, a potenciál megvan – és ezért ezt komolyan kell vennünk. Mert ha elfogadjuk, hogy ezek a hálózatok érzőek, és emiatt erkölcsi státusszal rendelkeznek, akkor kívánatos, hogy a törvény ezt tükrözze, és az érdekeiknek megfelelő védelmet biztosítson.

Ez nem forradalmi állítás, és már jártunk hasonló helyen. Amikor az 1980-as években az IVF technológia először megjelent, a törvénynek először szembe kellett néznie az in vitro embriók jogi státuszának kérdésével. A megközelítés az volt, hogy vizsgálatot hívtak össze, hogy megvizsgálják az új technológia által felvetett morális kérdéseket, amely a Warnock-jelentésben foglalt ajánlásokban csúcsosodott ki. Ezek az ajánlások képezték az Egyesült Királyság IVF-re vonatkozó jogszabályi keretének alapját, amely egyfajta „harmadik státuszt” teremt ezeknek az embrióknak – nem teljes jogú jogi személyeknek, de jelentős korlátozásokkal, hogy mit lehet tenni velük erkölcsi állapotuk miatt.

A Warnock-jelentés hatásai ma is láthatók – tehát semmi ok, amiért ne lehetne hasonló megközelítést alkalmazni a Melbourne-ben felvetett kérdések kapcsán. Igen, rengeteg megválaszolatlan kérdés van ezeknek a neurális hálózatoknak a kapacitásával kapcsolatban, és nagyon is arra következtethetünk, hogy egyelőre nem érdemelnek jogi védelmet.

De minden bizonnyal elég kérdés van ezzel a technológiával kapcsolatban ahhoz, hogy megkísérelje megtalálni a választ.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4029) Spermiumok

Tibor bá’ fordítása online

AlterNet

A spermiumok számának csökkenése „fenyegetheti az emberiség túlélését”: tanulmány

 

89. útban a 90. felé

Bár úgy hangozhat, mint egy olyan disztópikus regény cselekményeleme, mint például „A szolgálólány meséje”, egy nem rég közzétett riasztó tanulmány szerint a spermium-szám világszerte több mint felére esett az 1970-es évek óta. Szakértők szerint egzisztenciális veszélyt jelenthet az emberiségre, ha nem kezelik azonnal.

A Human Reproduction Update című folyóiratban egy nemzetközi kutatócsoport által közzétett tanulmány 53 ország 57 000 férfi adatait elemezte, és az eredmények arra utalnak, hogy az átlagos globális spermium-szám az 1973-as mérések szerint 101,2 millió/ml-ről 2018-ban 49 m/ml-re csökkent. Ez 51,6%-os csökkenést jelent.

A cikk frissíti és továbbfejleszti a korábbi kutatásokat, amelyek hatóköre Észak-Amerikára, Európára és Ausztráliára korlátozódott. Az új tanulmány megállapította, hogy először Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában tapasztalható hasonló spermiumcsökkenés, mint a korábban vizsgált három régióban.

Talán a legriasztóbb, hogy a kutatók a csökkenés gyorsuló üteméről számoltak be: a spermiumkoncentráció 2000 előtt évente 1,16%-kal, de 2000 óta évente 2,64%-kal esett vissza.

Hagai Levine, a Jeruzsálemi Héber Egyetem Hadassah Braun Közegészségügyi Iskolájának munkatársa, a 2017-es és 2022-es tanulmányok vezető szerzője a „szénbányában lévő kanárihoz” hasonlította eredményeiket.

“Súlyos probléma van a kezünkben, amelyet ha nem enyhítenek, az emberiség túlélését veszélyeztetheti” – mondta Levine közleményében. “Sürgősen globális fellépésre szólítunk fel mindenkit az egészségesebb környezet előmozdítása érdekében, és csökkentsük a reproduktív egészségünket veszélyeztető expozíciót és viselkedést.”

Mi okozza a spermiumok számának veszélyes zuhanását? Levine a Health Policy Watch-nak elmondta, hogy “az elsődleges gyanúsított az, hogy az anyákat a terhesség alatt mesterséges vegyi anyagokkal fertőzték. A fő bűnösök közé tartoznak a PVC-lágyítók, rovarölők, gyomirtó szerek, nehézfémek, mérgező gázok és a levegőszennyezés.

“Azt is tudjuk, hogy a felnőttkori expozíció, és az olyan életmódbeli döntések, mint a dohányzás és a rossz táplálkozási szokások összefüggésbe hozhatók a csökkent spermium-számmal” – tette hozzá Levine.

A tanulmány társszerzője, Shanna Swan, a New York-i Mount Sinai-i Icahn Orvostudományi Iskola szerint: Hogyan fenyegeti modern világunk a spermiumok számát, megváltoztatja a hímek és nők szaporodási fejlődését, és veszélyezteti az emberi faj jövőjét. “Ez nyilvánvalóan nem folytatódhat ellenőrizetlenül” – szögezte le.

A vizsgálatok a tesztoszteronszint folyamatos csökkenését is kimutatták a 21. században.

Míg a spermiumok koncentrációja és száma nem az egyedüli előrejelzője a termékenységnek, Richard Sharpe, az Edinburghi Egyetem férfi reproduktív egészségügyi szakértője, aki nem vett részt az új tanulmányban, azt mondta a The Guardiannek, hogy “a kulcsfontosságú szempont, a kétségbeejtően rossz hír a párok termékenységére nézve.”

“Ezek a problémák nem csak a gyereket vállalni próbáló párok problémáját jelentik” – hangsúlyozta Sharpe. “Ezek óriási problémát jelentenek a társadalom számára a következő 50 évben, mivel egyre kevesebb fiatal fog dolgozni.

Egészségügyi vélemények szerint a 10 millió spermium/ml (mint határ érték) még nem jelent magtalanságot. Vagyis a közel 50/ml érték még jócskán elégséges az utód nemzéshez. Ennek ellenére a trend figyelemreméltó.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4029) Orosz gazdaság

Tibor bá’ fordítása online

Oroszország útja a gazdasági tönkremenetel felé

Az ukrán háború hosszú távú költségei megdöbbentőek lesznek

Írta: Konstantin Sonin

Ukrajna februári orosz inváziója után úgy tűnt, hogy az orosz gazdaság recesszióra van ítélve. A nemzetközi szankciók a gazdaság megfojtásával fenyegettek, ami a rubel és az orosz pénzügyi piacok értékének zuhanásához vezetett. Az átlag orosznak a nélkülözésre kell felkészülnie.

A háború több mint nyolc hónapja után ez a forgatókönyv nem valósult meg. Sőt, egyes adatok arra utalnak, hogy az ellenkezője igaz, és az orosz gazdaság jól áll. A rubel erősödött a dollárral szemben, és bár az orosz GDP zsugorodott, a zsugorodás 2022-ben három százalék alá korlátozódhat.

Ha azonban a mérsékelt GDP-zsugorodás és az inflációs adatok mögé nézünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a károk valójában súlyosak: az orosz gazdaság hosszú stagnálásra van ítélve. Az állam már a háború előtt beavatkozott a magánszektorba. Ez a tendencia csak még hangsúlyosabbá vált, és azzal fenyeget, hogy tovább fojtja az innovációt és a piaci hatékonyságot. Az orosz gazdaság életképességének megőrzésének egyetlen módja, vagy jelentős reformok – amelyek nincsenek napirenden – vagy a Szovjetunió bukásakor bekövetkezetthez hasonló intézményi zavar.

A szankciók NEM RAKÉTÁK

Az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos félreértés részben azzal magyarázható, hogy a gazdasági intézkedések mit tehetnek az irreális várakozásokkal. Egyszerűen fogalmazva, ezek nem egyenértékűek egy rakétacsapással. Igen, hosszú távon a szankciók gyengíthetik a gazdaságot és csökkenthetik a GDP-t. De rövid távon a legtöbb, amiben észszerűen reménykedhet, az orosz import jelentős visszaesése. Teljesen természetes, hogy a dollár és euró iránti kereslet csökkenésével a rubel inkább erősödik, mint gyengül. És mivel a korábbi importra költött pénzt a hazai termelésre irányítják át, a GDP-nek valójában inkább emelkednie kell, mint csökkennie. A szankcióknak a fogyasztásra és az életminőségre gyakorolt ​​hatása hosszabb ideig tart, hogy átjárja a gazdaságot.

A háború elején, februárban és márciusban az oroszok dollárt és eurót vásároltak, hogy megvédjék magukat a rubel esetleges zuhanása ellen. A következő nyolc hónapban az orosz veszteségek növekedésével Ukrajnában még többet vásároltak. Normális esetben ez a rubel jelentős leértékelődését okozta volna, mert amikor az emberek devizát vásárolnak, a rubel zuhan. A szankciók miatt azonban azok a vállalatok, amelyek a háború előtt árukat importáltak, leállították a valuta vásárlását az import korlátozása miatt. Ezért tavasszal 40 százalékkal esett vissza az import. Ennek egyik következménye az volt, hogy a rubel erősödött a dollárral szemben. Röviden: nem arról volt szó, hogy a szankciók nem működtek. Éppen ellenkezőleg, rövid távú hatásuk az importra igen erős volt. Ekkora importcsökkenésre nem számítottak. Ha az orosz jegybank ilyen hatalmas esésre számított volna, akkor márciusban nem vezetett volna be szigorú korlátozásokat a dollárbetétek tekintetében, hogy megakadályozza a rubel értékének összeomlását.

A gazdasági szankcióknak természetesen, más azonnali hatásai is voltak. Oroszország mikroelektronikához, chipekhez és félvezetőkhöz való hozzáférésének korlátozása szinte lehetetlenné tette az autók és repülőgépek gyártását. Márciusról augusztusra elképesztően 90 százalékkal esett vissza az orosz autógyártás, és hasonló volt a repülőgépgyártás visszaesése is. Ugyanez igaz a fegyvergyártásra is, amely érthető módon a kormány első számú prioritása. Tévesnek bizonyultak azok a várakozások, amelyek szerint a Kínán, Törökországon és más, a szankciók alatt nem álló országokon át vezető új kereskedelmi útvonalak kompenzálják a nyugati import elvesztését. Az abnormálisan erős rubel azt jelzi, hogy a hátsó ajtós import csatornák nem működnek. Ha az import rejtett csatornákon keresztül áramlott volna Oroszországba, az importőrök dollárt vásároltak volna, amivel lefelé küldték volna a rubelt. E nélkülözhetetlen import nélkül Oroszország csúcstechnológiás iparának hosszú távú egészsége nem fenntartható.

Még a nyugati technológiai szankcióknál is lényegesebb az a tény, hogy Oroszország félreérthetetlenül egy olyan időszakba lép, amelyben a politikai cimborák megszilárdítják uralmukat a magánszektor felett. Ez már régóta készül. Miután a 2008-as globális pénzügyi válság minden más G20-as országnál erősebben érintette Oroszországot, Vlagyimir Putyin orosz elnök lényegében államosította a nagyvállalatokat. Egyes esetekben közvetlen kormányzati irányítás alá helyezte őket; más esetekben az állami bankok hatáskörébe helyezte őket. A kormány jó kegyeiben maradás érdekében ezektől a vállalatoktól elvárták, hogy többletmunkásokat alkalmazzanak. Még a magántulajdonban lévő vállalkozásoknak is megtiltották az alkalmazottak elbocsátását. Ez gazdasági biztonságot nyújtott az orosz népnek – legalábbis egyelőre –, és ez a stabilitás kritikus része Putyin választóival kötött megállapodásának. Az a gazdaság azonban, amelyben a profit növelése érdekében a vállalatok nem tudnak modernizálni, átstrukturálni és elbocsátani alkalmazottakat, stagnálni fog. Nem meglepő, hogy Oroszország GDP-növekedése 2009 és 2021 között átlagosan évi 0,8 százalék volt, ami alacsonyabb érték, mint a Szovjetunió összeomlását megelőző 1970-es és 1980-as években tapasztalt.

Az orosz vállalkozások már a háború előtt olyan szabályozásokkal szembesültek, amelyek megfosztották őket a befektetésektől. Az olyan fejlett iparágak, mint az energia, a közlekedés és a kommunikáció – vagyis azok, amelyek a legtöbbet profitáltak volna a külföldi technológiából és a külföldi befektetésekből – a legnagyobb korlátozásokkal szembesültek. A túlélés érdekében ezen a területen működő vállalatok kénytelenek voltak szoros kapcsolatot fenntartani a kormányzati tisztviselőkkel és a bürokratákkal. Cserébe ezek a kormányvédők gondoskodtak arról, hogy ezeknek a vállalkozásoknak ne kelljen versenyezniük. Törvényen kívül helyezték a külföldi befektetéseket, olyan törvényeket fogadtak el, amelyek súlyos terheket rónak az Oroszországban üzletelő külföldiekre, és vizsgálatot indítottak a kormány védelme nélkül működő cégek ellen. Ennek eredményeként a kormánytisztviselők, katonai tábornokok és magas rangú bürokraták – sokuk Putyin barátai – multimilliomosokká váltak. Ezzel szemben a hétköznapi oroszok életszínvonala nem javult az elmúlt évtizedben.

A háború kezdete óta a kormány még jobban megszorította a magánszektort. Márciustól kezdve a Kreml törvényeket és rendeleteket hozott létre, amelyek feljogosítják a kormányt a vállalkozások bezárására, a termelési döntések diktálására és az iparcikkek árának meghatározására. Az újoncok szeptemberben megkezdett tömeges mozgósítása Putyinnak újabb bújócskát ad az orosz vállalkozásokat illetően, mert a munkaerő megőrzése érdekében a cégvezetőknek meg kell alkudniuk a kormány tisztviselőivel, hogy alkalmazottaik mentesüljenek a sorkatonaság alól.

Az biztos, hogy az orosz gazdaság régóta a kormány fojtogatása alatt működik. De Putyin legutóbbi lépései ezt az irányítást új szintre emelik. Ahogy Andrei Shleifer és Robert Vishny közgazdászok érveltek, a korrupciónál rosszabb a decentralizált korrupció. Elég rossz, ha egy korrupt központi kormány kenőpénzt követel; még rosszabb, ha több különböző kormányhivatal verseng a lehetőségért. Valójában Putyin hivatalának első évtizedének magas növekedési üteme részben annak tudható be, ahogyan központosította a hatalmat a Kremlben, kioltva a versengő ragadozókat, például a kormányon kívül tevékenykedő oligarchákat. A magánhadseregek és regionális önkéntes zászlóaljak létrehozására fektetett hangsúly azonban az Ukrajna elleni háborúban új erőközpontokat hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a decentralizált korrupció szinte biztosan újra felbukkan Oroszországban. Ez az 1990-es évekre emlékeztető dinamikát teremthet, amikor az orosz cégtulajdonosok magánbiztonságra, maffiakapcsolatokra és korrupt tisztviselőkre támaszkodtak az újonnan privatizált vállalatok feletti ellenőrzés megőrzésében. Az afganisztáni orosz háború veteránjait foglalkoztató bűnbandák „védelmet” ajánlottak a legtöbbet kínálónak, vagy egyszerűen kifosztották a nyereséges vállalkozásokat. A Putyin által az ukrajnai harcra létrehozott zsoldos csoportok ugyanezt a szerepet töltik be a jövőben.

HOSSZÚ ÚT ELŐTT

Oroszország továbbra is győzelmet arathat Ukrajnában. Nem világos, hogyan nézne ki a győzelem; talán néhány romos ukrán város végleges elfoglalása diadalként csomagolna. Alternatív megoldásként Oroszország elveszítheti a háborút, aminek következtében valószínűbb lenne Putyin hatalomvesztése. Egy új reformer kormány kivonhatja a csapatokat, mérlegelheti a jóvátételt, és tárgyalhat a kereskedelmi szankciók feloldásáról.

Mindegy, mi lesz az eredmény, Oroszország úgy fog kijutni a háborúból, hogy kormánya olyan mértékben gyakorol hatalmat a magánszektor felett, amelyre Kubán és Észak-Koreán kívül a világon nincs példa. Az orosz kormány mindenütt jelen lesz, ugyanakkor nem elég erős ahhoz, hogy megvédje a vállalkozásokat a háború alatt szerzett fegyverekkel felfegyverzett leszerelt katonákból álló maffiacsoportoktól. Elsősorban a legjövedelmezőbb vállalkozásokat célozzák meg országos és helyi szinten egyaránt.

Az orosz gazdaság növekedéséhez nemcsak jelentős intézményi reformokra lesz szüksége, hanem olyan tiszta lapokra is, mint amilyen 1991-ben volt. A szovjet állam összeomlása az akkori intézményeket irrelevánssá tette. Az új intézmények felépítésének, az állami kapacitás növelésének és a korrupció visszaszorításának hosszú és fájdalmas folyamata következett – mígnem Putyin hatalomra került, és végül felszámolta a piaci intézményeket, és kiépítette saját mecénási rendszerét. A tanulság komor: ha Putyin elveszíti is a hatalmát, és az utód jelentős reformokat vezet be, Oroszországnak legalább egy évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy a magánszektor termelése és életminősége visszatérjen az ország egy éve tapasztalt szintjére. Ilyenek a következményei egy katasztrofális háborúnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4028) Beavatkozás?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Az amerikai harci csapatok Ukrajnában készek a beavatkozásra

Írta: Mike Whitney, fergiewhitney@msn.com.
89. útban a 90. felé

Vlagyimir Putyin orosz elnök: „Amennyiben, valaki kívülről beavatkozik az Ukrajnai helyzetbe, tudnia kell: ha ez ránk nézve fenyegetést jelent, azonnal megtoroljuk, amihez rendelkezünk minden eszközzel. Az ezzel kapcsolatos valamennyi döntést már meghoztuk.

Unz Review” – Kétségtelen, hogy a Herszonból való visszavonulás az orosz hadsereg számára jelentős visszalépés. Az sem kétséges, hogy az evakuálást elrendelő tábornok jól döntött. Igaz, az optika szörnyű, de az optika sose nyer háborút. A háborút a stratégia, a vitézség és a tűzerő nyeri meg. Szergej Surovikin orosz tábornok nyilvánvalóan érti ezt a tényt, ezért hozta meg a népszerűtlen visszavonulási döntést.

Surovikin meghozhatta volna a politikailag elfogadhatóbb döntést, és a végsőkig megvédhette volna Hersont, de a hátrányok messze meghaladták az előnyöket. A városban tartózkodó 25.000 orosz katonát az ukrán tüzérség könnyen bekeríthette és megsemmisíthette volna. Ráadásul Szurovikin kénytelen lett volna több katonát áldozni egy mentőakcióra, amely cseppet sem mozdította volna elő Oroszország átfogó katonai stratégiáját. Oroszország közvetlen célja a Dombász felszabadításának befejezése, ez a feladat még nem fejeződött be.

A Hersonból való visszavonulás minden szándéktól függetlenül nem volt gond. Ha a rémálom forgatókönyve kibontakozott volna – ahogyan azt sokan várták –, és orosz katonák ezreit kerítik körül és lemészárolják egy csekély stratégiai értékkel bíró város védelmében, akkor az oroszországi háború népszerűsége egyik napról a másikra eltűnt volna. Sem Putyin, sem Surovikin nem engedhette meg magának ezt a kockázatot. Ehelyett, úgy döntöttek, hogy evakuálnak, amíg megtehetik, ami természetesen kiváltotta a még mindig őrülten ugráló kritikusaik dühét. A jó hír azonban az, hogy a hersoni PR-katasztrófának nincs érdemi hatása a háború kimenetelére. Oroszország továbbra is jó úton halad minden stratégiai céljának elérése felé, az út során tapasztalt buktatók ellenére.

Íme, egy rövid összefoglaló az orosz visszavonulásról egy Douglas MacGregor ezredes interjújából: „Amikor Surovikin tábornok átvette a parancsnokságot, úgy döntöttek, hogy Oroszország megvár egy döntő hadműveletet a háború befejezésére. Más szóval, nem kell többé egyszerűen megvédeni Dél-Ukrajnát és az általunk annektált területet, nem kell többé senkivel tárgyalásokra várni, ezeknek vége. Véget kell vetnünk a háborúnak.

Hogyan fejezik be a háborút? Nos, olyan hadműveleteket indítanak, amelyek olyan pusztítóak, hogy az ellenség nem tud ellenállni nekik. Ha, ezt kívánja tenni, akkor változtatásokat kell végrehajtania a helyszínen, meg kell változtatnia a csapatokat, változtatnia kell az erőforrásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokon, mert most olyan erőkre épít, amelyek még nincsenek Dél-Ukrajnában, de készülnek a 300.000 katona mozgósításával, a jövőbeli hadműveletek számára, ami most télen következik be, amint a talaj megfagy. Tehát (a kivonulást) egy rövid távú haszonnal járó operatív döntésnek tartanám, amely támogatja e hatalmas ütőerő kiépítésének hosszú távú stratégiáját. Az oroszok már nem bíznak a tárgyalásokban. Nem hiszem, hogy ezen a ponton bármit is mondhatnánk az oroszoknak, ami rávenné őket, hogy álljanak le.”

(“MINDEN megváltozik 4 hét alatt: Interjú Douglas MacGregor ezredessel”)

Tehát MacGregor szerint a csapatok áthelyezése kulcsfontosságú a Surovikin alatt megváltozott átfogó stratégiában. Az új parancsnok alatt a katonai műveletek elsődleges célja minden olyan erő és eszköz megsemmisítése, amely lehetővé teszi az ellenség számára, hogy folytathassa a háborút. Gyanítom, hogy ez a Zelenszkij-rezsim és biztonsági szolgálatainak eltávolítását jelenti, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre a közelgő orosz offenzíva sokkal jobban illeszkedik a hagyományos kombinált fegyveres szárazföldi háborúhoz, mint a különleges katonai művelethez, amelyet eddig láttunk. Moszkva eltökélt szándéka, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legerőteljesebben rendezze a kérdést. Nem lesz több kavarodás.

Ennek ellenére a legújabb jelentések (lásd lent) azt sugallják, hogy a Biden adminisztráció amerikai harci csapatokat telepíthet közel a küzdőtérhez, válaszul bármilyen orosz eszkalációra, amely a háború lefolyásának megváltoztatásával fenyegethet. Ha ezek a jelentések pontosnak bizonyulnak, akkor a várva várt téli offenzíva közvetlen összetűzést válthat ki az Egyesült Államok és Oroszország között. Tekintettel a háború idáig tartó pályájára, úgy gondoljuk, csak idő kérdése, hogy Washington mikor emelkedik ki a meghatalmazottai mögül, és bevonja az orosz csapatokat a csatatérre. Sok jel utal arra, hogy a Pentagon már készül erre az eshetőségre.

Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó és Jurij Jusakov volt washingtoni orosz nagykövet, valamint az FSZB volt vezetője, Nyikolaj Patrusev közötti titkos kommunikáció azt sugallja, hogy Sullivan figyelmeztette orosz kollégáit, hogy az Egyesült Államok nem engedi, hogy Oroszország lerendezze a konfliktust, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a döntő orosz győzelmet.

Tekintsétek meg ezt a részletet egy másik, Douglas MacGregor ezredessel készült interjúból: „Jake Sullivan az eszkaláció veszélyeiről beszél. Azt mondta, hogy „Bizonyítékokat látunk arra, hogy Oroszország a konfliktus eszkalációjára készül.” Ami igaz: beszéltünk erről a (közelgő orosz téli) offenzíváról. „És óva intjük Önt ettől” (mondta Sullivan) A kimondatlan következmény ezen a ponton az, hogy készek vagyunk valamilyen módon beleugrani ebbe a konfliktusba, mert nem engedjük, hogy feldarabolják Ukrajnát. Nem engedjük meg, hogy a saját feltételeid szerint harcolj és megnyerd ezt a háborút.

Napolitano: Tud arról, hogy Sullivan említette a 40.000 amerikai katona (101. légideszant) jelenlétét Lengyelországban?

MacGregor: Nem (tudjuk), de azt gondoljuk, hogy a másik forrásból kapott, kiszivárgott nyelvezet alapján, hogy ő (Sullivan) utalt 90.000 katonájukra Lengyelországban és Romániában, és hogy ha Oroszország eszkalálódik olyan mértékben, ahogyan gondoljuk, akkor mi (az USA) készek lennénk a beugrásra 40.000 amerikai, 30.000 lengyel és 20.000 román katonával. Sullivan világossá tette, hogy képesek vagyunk beavatkozni.

„Amit nem tudunk, hogy az oroszok mit válaszoltak, mert a piros vonal egyértelmű: „Ha belépsz Ukrajnába, háborúba kerülsz Oroszországgal.”

Napolitano: Hadd tisztázzam: Jake Sullivan az hiszi, hogy megfenyegette az oroszokat, ha átlépik ezeket a vörös vonalakat, akkor amerikai katonai ellenállásba ütköznek Ukrajnában?

MacGregor: Igen, azt hiszem, ez megtörtént. Ez a benyomásom, és nem hiszem, hogy ezen kellene meglepődnünk, mert Ukrajna helyzete nagyon gyorsan romlik. És nagyon aggódunk az ukrán összeomlás miatt. Egyes becslések szerint az egész gazdaság és társadalmi struktúra 60 napon belül összeomlik. Egyesek azt mondják, hogy most általános mozgósításra készülnek Ukrajnában, amelybe a nők is beletartozhatnak, mert munkaerőbázisuk kimerült. És ne feledd, az emberek amennyire csak lehetséges, továbbra is elhagyják Ukrajnát, mert senki sem akar beleragadni egy olyan országba, ahol hamarosan nem lesz áram, és ahol gondok lesznek a víz- és az élelemszerzéssel. A helyzet Ukrajnában borzasztó.”

Napolitano: Mit csinál a 101. légideszant 40.000 amerikai katonája Lengyelországban?

MacGregor: Harci műveletekre készülnek.

Napolitano: A védelmi minisztérium átadta az Egyesült Államok elnökének az amerikai csapatok Ukrajnába való belépésének terveit? Megtörtént?

MacGregor: Azt hiszem, ezeket a terveket minden bizonnyal megvitatták, ha nem tájékoztatták Jake Sullivant. Az államtitkár (Anthony Blinken) természetesen tisztában van vele. Nem tudom, mit mondtak az elnöknek. Remélem, hogy kapott valami eligazítást. Ismétlem, ez az egész nagyon komoly, mert éppen egy választás kellős közepén vagyunk, és ez megtörténhet a Kongresszussal való bármiféle konzultáció nélkül.

Napolitano: Milyen állapotban van az a 300.000 tartalékos, akiket Putyin egy hónapja hívott be?

MacGregor: Többségük már beépült formációkban és egységekben. Sokuk olyan egységbe került, amelyek erőn aluliak voltak, és mostanra visszatértek „teljes erőbe”. Néhányan új egységbe kerültek. (Megjegyzés: szerintem MacGregor tévedhet ebben. Más elemzők szerint eddig mindössze 80.000 tartalékos katonát küldtek Ukrajnába. A folyamat eltarthat néhány hónapig, mire a teljes bevetés befejeződik.) Már majdnem kész, de a lényeg Ukrajnában 3°C volt, ami azt jelenti, hogy továbbra is a sárban maradsz, akár támadsz, akár védekezel. Amíg a talaj nem fagy meg, nem hiszem, hogy sok minden fog történni… De amikor beköszönt a tél és befagy a talaj, akkor az oroszok támadnak. És ennek bizonyítékát legalább három különböző irányból látjuk, köztük keletről, délkeletről és északról. És a (katonai) felépítésből és a rendelkezésre álló fegyverrendszerekből és a rendelkezésre álló készletekből ítélve ez egy olyan offenzíva, amelyet a háború befejezésére terveztek. Hogy lesz-e vagy sem, nem tudjuk. De szerintem ez az elképzelésük.

MacGregor: Még egy utolsó dolgot szeretnék közölni: amikor Surovikin tábornok, a nyugati hadszíntér parancsnoka, elfogadta kinevezését, rövid megjegyzéseket tett. Kijelentette: „A szíriai megoldás Ukrajna számára elfogadhatatlan”. Más szóval, nem engedjük, hogy Ukrajna olyan szereplők befolyása alá kerüljön, amelyek Ukrajnát állandó zűrzavarban és háborúban tartják. Ez egy nagyon egyértelmű jelzés, hogy amikor elindítják (a téli offenzívát), azt tervezik, hogy véget vetnek a konfliktusnak. Szóval nem lenne bölcs dolog, ha ennek az útjába állnánk. Egyszerűen nem áll rendelkezésünkre olyan szintű támogatás, amely garantálná a sikert.

Oroszország készen áll arra, hogy mindent megtegyen a háború gyors megnyerése és a nemzetbiztonságára veszélyt jelentő ellenséges hadsereg felszámolása érdekében. Ha az amerikai erők csatlakoznak a harchoz, a győzelem kiszámítása drámaian megváltozhat, de a stratégiai célok ugyanazok maradnának. Egyetlen nemzettől sem várható el, hogy békésen aludjon, ha a puskát a fejéhez szegezik. Putyin ezért ellenezte Ukrajna NATO-tagságát, és ezért folyik a jelenlegi háború.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4027) Multiverzum

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Felfedeztük, hogy az élet milliárdszor gyakoribb lehet a multiverzumban

Szerző: Richard Bower fizikaprofesszor, a Durham Egyetemen

Miért van élet a mi univerzumunkban? A galaxisok, csillagok, bolygók és végső soron az élet létezése úgy tűnik, hogy néhány finoman hangolt alapvető fizikai állandótól függ. Ha a fizika törvényei mások lettek volna, nem vitatkoznánk a kérdésről. Szóval hogyan lehet az, hogy univerzumunk törvényei úgy alakulnak, ahogy vannak – mindez szerencsés véletlen?

Az elmúlt néhány évtizedben egy egyre népszerűbb elmélet került előtérbe. Ez a multiverzum elmélet, ami azt sugallja, hogy univerzumunk csak egy a sok közül egy végtelen multiverzumban, ahol folyamatosan új univerzumok születnek. Valószínűnek tűnik, hogy a csecsemő-univerzumokat a fizikai törvények és alapvető állandók széles skálájával állítódnak elő, de ezeknek csak egy kis töredéke alkalmas az életre. Ezért logikus lenne, hogy létezik egy univerzum azokkal a furcsa alapvető állandókkal, amelyeket látunk, és amelyek finoman be vannak hangolva, hogy kedvező legyen az élet részére.

De most az új felfedezésünk, amelyet a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban tettek közzé, bonyolítja a dolgokat azzal, hogy azt sugallja, hogy az élet valójában sokkal gyakoribb a párhuzamos univerzumokban, mint gondoltuk.

Bár (jelenleg) nincs fizikai bizonyíték arra, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, a saját univerzumunk létrejöttét magyarázó elméletek azt sugallják, hogy ezek elkerülhetetlenek. Univerzumunk egy ősrobbanással kezdődött, amit egy nagyon gyors tágulási időszak követett, az úgynevezett felfúvódás. A modern fizika szerint azonban nem valószínű, hogy ez egyetlen esemény volt. Ehelyett a kozmosz számos különböző foltja hirtelen felfúvódásnak indulhatott, és hatalmas térfogatra tágulhatott, ahol mindegyik felfúvódott buborék egy univerzumot hoz létre a maga nemében.

Egyesek úgy vélik, hogy egy napon szemtanúi lehetünk a párhuzamos univerzumok ütközését követő lenyomatoknak, a komikus mikrohullámú háttérben, amely az univerzum születése után visszamaradt sugárzás. Mások azonban úgy vélik, hogy a multiverzum inkább matematikai furcsaság, mint valóság.

Sötét energia

Az univerzum egyik rendkívül fontos állandója egy titokzatos, ismeretlen erő, amit sötét energiának neveznek. Ez teszi ki az univerzumunk 70%-át. Ahelyett, hogy univerzumunk tágulása közben lelasssulna, a sötét energia hatására a tágulása felgyorsul.

De sok jelenlegi elmélet azt sugallja, hogy az univerzumunkban sokkal több sötét energiának kell lennie. A legtöbb univerzumnak olyan bőséges sötét energiával kell rendelkeznie, amely körülbelül 1060-szor nagyobb, mint a mi univerzumunkban. De ha ilyen sok lenne a sötét energia, az univerzum szétszakadna, mielőtt a gravitáció az anyagot összehozhatná galaxisokká, csillagokká, bolygókká vagy emberekké.

Az univerzumunkban szokatlanul alacsony a sötét energia értéke, ez az alacsony érték az, ami az univerzumunkat vendégszeretővé teszi az élet számára. A multiverzum elmélet segíthet megmagyarázni, hogy univerzumunkban  miért olyan alacsony a sötét energia értéke. Egyszerűen azért, mert mindig lesz néhány valószínűtlen értékkel rendelkező univerzum egy végtelen multiverzumban.

Az elmélet azonban megköveteli, hogy univerzumunk értéke a sötét energia bőségére nézve közel legyen az intelligens élet létezéséhez megengedett maximumhoz. Ennek az az oka, hogy a sötét energia nagyobb értékeinek gyakoribbnak kell lenniük a multiverzumban, mint az alacsonyabb értékeknek. Ugyanakkor arra számítunk, hogy élet csak az univerzumok egy kis csoportjában létezik, amelyek értéke egy bizonyos maximum alatt van – azokban, amelyekben az anyag még összetapadva csillagokat és galaxisokat alkothat. Ez azt jelenti, hogy a viszonylag magas (a maximumhoz közeli) sötét energia értékű, életbarát univerzumoknak többnek kell lenniük, mint az alacsony értékű (közel a minimumhoz), vagyis valószínűbbek.

Szóval ilyen univerzumban élünk? Tanulmányunkkal arra törekedtünk, hogy megtudjuk, mi ez a maximális szint, és közel vagyunk-e hozzá.

Számítógépes szimulációk

Az univerzum számítógépes modellje, az EAGLE projekt, sikeres volt a galaxisok megfigyelt tulajdonságainak magyarázatában. A szimulációk a fizika törvényeit követik, és követik a csillagok és galaxisok kialakulását, ahogy az univerzum tágul az Ősrobbanás után. A modellünkben megjelenő galaxisok figyelemreméltóan hasonlítanak az éjszakai égbolton teleszkópokon keresztül látott galaxisokhoz.

Ez a siker lehetővé teszi annak meggyőző vizsgálatát, hogy a csillagok és galaxisok kialakulása hogyan zajlik a multiverzum más részein. Számítógéppel generált univerzumok sorozatát hoztuk létre, amelyek azonosak voltak, eltekintve attól, hogy különböző mennyiségű sötét energiát tartalmaztak. Kezdetben az univerzumok mindegyike hasonló ütemben tágult, de ahogy az Ősrobbanásból visszamaradt energia eloszlott, a sötét energia ereje fontossá vált. A bőséges sötét energiával rendelkező univerzumok erőteljesen felgyorsultak.

Meglepetésünkre azonban felfedeztük, hogy a csecsemő-univerzumok tízszer vagy akár 100-szor bőségesebb sötét energiával (a sajátunkhoz képest) majdnem annyi csillagot és bolygót termelnek, mint a saját univerzumunk. Ez azt jelenti, hogy a saját univerzumunkban nincs olyan a sötét energia értéke, amely megközelíti az élet létezésének maximumát. A gravitáció hatása sokkal erőteljesebb, mint azt korábban gondoltuk. Úgy tűnik, az élet meglehetősen gyakori a multiverzumban, talán 1035-ször  gyakoribb, mint korábban gondoltuk.

Felfedezésünk azt az elképzelést támasztja alá, hogy egy végtelen multiverzum megmagyarázhatja a sötét energia alacsony bőségét. Érdekes módon Stephen Hawking legutóbbi publikációjában azzal érvelt, hogy a multiverzum közel sem végtelen, és valószínűbb, hogy véges számú, meglehetősen hasonló párhuzamos univerzumot tartalmaz.

Kényelmetlen következtetésre kényszerülünk. Az általunk megfigyelt sötét energia értéke túlságosan valószínűtlen ahhoz, hogy a multiverzum megmagyarázza, miért vagyunk itt. Úgy tűnik, hogy új fizikai törvényre, vagy a sötét energia megértésének új megközelítésére van szükség ahhoz, hogy megmagyarázzuk univerzumunk mélyen rejtélyes tulajdonságait. De a jó hír az, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4025) Újrafertőződés

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A COVID-19 újrafertőződés jelentősen növeli a halálozás és a Long COVID kockázatát

Szerzők: Benjamin Mateus, Evan Blake
89. útban a 90. felé

A Nature Medicine tudományos folyóiratban ma közzétett jelentős tanulmány megállapította, hogy minden egyes COVID-19 újrafertőződés halmozottan károsítja a betegeket, és jelentősen növeli a halálozás, a kórházi kezelés és a hosszú távú következmények kockázatát, amelyeket a „Long COVID” gyűjtőfogalom alatt említenek.

A „SARS-CoV-2 újrafertőződéssel kapcsolatos akut és posztakut következmények” című tanulmányt Dr. Ziyad Al-Aly, a COVID-19 kutatója és munkatársai a St. Louis-i Washington Egyetemről végezték. Úgy gondolják, hogy ez az első tanulmány a COVID-19 újrafertőződésével kapcsolatos kockázatokról, amelyek az elmúlt év során egyre gyakoribbá váltak a rendkívül fertőző és immun-rezisztens Omikron alvariánsokkal kapcsolatban. A szingapúri hivatalos adatok azt mutatják, hogy az Omikron XBB alvariáns közelmúltbeli felfutásának csúcsán az összes eset nagyjából 18 százaléka volt újrafertőződés.

Ez a tanulmány minden más tanulmánynál jobban feltárja a Biden adminisztráció által az Egyesült Államokban és szinte minden Kínán kívüli világkormány által bevezetett „állandó COVID” politika szörnyű valóságát. Leleplezve Biden hazugságát, miszerint „a járványnak vége”, a tanulmány világossá teszi, hogy a COVID-19 fertőzések és újrafertőződések minden új hulláma fokozatosan megöli és legyengíti a lakosság szélesebb rétegeit.

Eredményeiket összefoglalva a szerzők azt írják: „Az újrafertőződés elmaradásához képest az újrafertőződés további halálozási kockázatot, kórházi kezelést, és egyéb következményeket jelent, beleértve a tüdő-, szív- és érrendszeri, hematológiai, cukorbetegség, gasztrointesztinális, vese-, mentális, mozgásszervi és neurológiai betegségeket. A kockázatok az oltás állapotától függetlenül nyilvánvalóak voltak. A kockázatok az akut fázisban voltak a legkifejezettebbek, de a 6 hónapos posztakut fázisban is fennmaradtak. A nem fertőzött kontrollokhoz képest a halmozott kockázatok és az ismétlődő fertőzések terhei a fertőzések számának megfelelően nőttek.”

Amikor júniusban megjelent a tanulmány nyomtatás előtti változata, szörnyű megállapításait különböző jobboldali személyiségek és elvtelen tudósok elítélték (valamint a honlapon is buzgón tevékenykedő, oltás ellenes társaság), akik minimalizálták a járvány folyamatos veszélyeit. Az alapvető eredmények és elemzések azonban a szakmai felülvizsgálat tárgyilagos folyamatát átvészelték, és a nyomtatás előtti változathoz képest az eredmények változatlanok maradtak.

Valamennyi okból bekövetkező halálozás kockázata több mint kétszeresére nő az újrafertőződés után.

A Long COVID hatásait dokumentáló korábbi tanulmányaikhoz hasonlóan a kutatócsoport az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának hatalmas elektronikus egészségügyi adatbázisaira támaszkodott.

A tanulmányban 443.588 COVID-19 fertőzésen átesett embert hasonlítottak össze 40.947 újbóli fertőzéssel. Az újrafertőzöttek közül 37.997-en kétszer, 2.572-en három, 378-an pedig négy vagy több fertőzést szenvedtek el. Valamennyiüket 180 nappal az utolsó fertőzésük vagy újrafertőződésük után követték nyomon, és felmérték és összehasonlították a különféle egészségügyi kimenetelekre, köztük a mortalitásra vonatkozó kockázatukat is.

A vizsgálatban az egyszer fertőzött és az újrafertőzött csoport átlagéletkora nagyjából 60 év körül volt. Bár a tanulmány nem közöl valamennyi okból bekövetkezett halálozási arányt a nem fertőzöttek körében ugyanabban a 180 napos intervallumban, az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ (NCHS) élettartam táblázatai azt mutatják, hogy a járvány előtt egy 60 éves személy halálozási terhe 11,5/1000 fő 12 hónapos időtartamon belül, ami azt jelenti, hogy a 60 évesek körülbelül 1,15 százaléka hal meg 61 éves kora előtt.

A vizsgálat adatai szerint a csak egyszer elszenvedett COVID-19 fertőzöttek, a fertőzést követő hat hónap utáni a halálozási teher 16,77/1000 fő volt. Így egyetlen COVID-19 fertőzés kb. fél százalékkal növeli a halálozási esélyeket, ha túlélik a fertőzés akut fázisát.

A COVID-19-cel újrafertőzöttek körében azonban az 1000 főre jutó halálozási teher megdöbbentő 36,10-re ugrott. Ez a szám több mint háromszorosa a világjárvány előtt várhatónak, és több mint kétszerese az első fertőzés halálozási terhének. Lényegében egyetlen COVID-19 újrafertőződés egyenértékű azzal, mintha több évet öregednénk a megadott életkoron.

Vakcinák, „hibrid immunitás” és Long COVID

A tanulmány egyik legriasztóbb aspektusa az a megállapítás, hogy az újbóli fertőzés előtt egy, két vagy több oltás nem csökkentette a hosszú távú, valamennyi ok miatti halálozási kockázatot. Bár a fertőzés akut fázisa (az első 30 nap) után valamennyi okból bekövetkező mortalitás kockázata csökkent, három hónap elteltével a halálozás kockázata az alapvonal fölé emelkedett az elemzés hat hónapos időszaka alatt.

A szerzők megjegyzik, hogy az újrafertőződések súlyosbodó károsodása „nyilvánvaló volt még a teljesen beoltott emberek körében is, ami arra utal, hogy még a (korábbi fertőzésből származó) természetes immunitás, és a vakcina által kiváltott immunitás kombinált (hibridje) sem szünteti meg az újrafertőződés utáni káros egészségügyi hatások kockázatát.”

Hozzáteszik: „Az újrafertőződés megnövekedett halálozási kockázatát és káros egészségügyi következményeit megalapozó mechanizmus nem teljesen világos. A vírussal való korábbi expozíció feltételezhetően csökkenti az újrafertőződés kockázatát és annak súlyosságát; azonban a SARS-CoV-2 gyorsan mutálódik, és néhány havonta új változatok és alvariánsok váltják fel a régebbieket. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az újrafertőződés kockázata különösen nagyobb az Omikron változatnál, amelyről kimutatták, hogy jelentős mértékben képes elkerülni a korábbi fertőzésekkel szembeni immunitást.”

Ezek az eredmények jelzik, hogy a „hibrid immunitás” hamis és tudománytalan, amit a legtöbb politikus és hivatalos tudós világszerte előterjesztett, és amelyben az Omikron által okozott „természetes” fertőzéseket pozitívumként emlegették.

Tavaly januárban Dr. Anthony Fauci kijelentette: „Nyitott kérdés, hogy az Omikron lesz-e az élő vírus elleni védőoltás, amelyet mindenki remél.” Ezeket a hazugságokat a Negyedik Nemzetközi Bizottság (ICFI) és a World Socialist Web Site kivételével egyetlen politikai irányzat és média se vitatott.

A tanulmány megállapítja, hogy a különböző szerveket, például a szívet, a vesét, a tüdőt, az agyat és az általános alkatot érintő hosszú távú következmények folyamatosan emelkedtek az újrafertőződést követő hat hónapos értékelés során. Ezen kívül, a gyengébb egészségi állapot terhe halmozódott az első, második, harmadik és negyedik újrafertőződés között. Különösen a tüdőt, a szívet és az érrendszert érintették leginkább az ismétlődő fertőzések, ami jelentős betegség teherhez vezetett.

Egy másik, év elején közzétett tanulmányban Dr. Al-Aly és csapata azt találta, hogy az oltás utáni fertőzésben szenvedőknek csak 15 százalékkal volt kisebb esélyük a Long COVID kialakulására, és nagyobb volt a halálozás és a szervkárosodás kockázata, mint azoknál a kontrolloknál, akiknél soha nem volt fertőzés.

Újrafertőződési tanulmányukban a szerzők azt feltételezik, hogy „az első fertőzés következtében megromlott egészségi állapot” megnövelheti az ismétlődő fertőzések káros egészségügyi következményeinek kockázatát. Valójában a tanulmányok kimutatták, hogy a COVID-19 károsíthatja az immunrendszert, és megterhelőbb következményekhez vezethet a COVID-19 vagy más vírusok újrafertőződése esetén. Ezek a tanulmányok szilárd bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés következményekkel járó, egészségi állapotnak minősül, függetlenül az oltás állapotától.

A The Tyee nemrég megjelent jelentése áttekinti ezen aggodalmak mögött meghúzódó tudományt és Dr. Anthony Leonardi immunológus kritikus szerepét, aki folyamatosan beszél a „csordaimmunitási” stratégia veszélyeiről, különösen a gyermekekre nézve. Végső soron itt az a gondolat játszik szerepet, hogy ha hagyjuk, hogy a vírus hullámról hullámra tépjen be a közösségekbe, akkor az súlyos közegészségügyi kockázatot jelent, amelynek súlyos következményei vannak.

Következtetés

Az újrafertőződési tanulmány eredményei rendkívül fontosak, mivel negatívan igazolják azt az elővigyázatossági elvet, amit sok tudós szorgalmazott az „állandó COVID” politika ellen, ami a Wall Street érdekeit az emberiség fölé helyezi.

Azt is hangsúlyozzák, hogy a COVID semmiképpen sem hasonlítható össze az influenzával. Valójában a SARS-CoV-2, ha nem is halálos, több szervet érintő sérüléshez vezethet, ami hosszú távú következményekkel jár a fertőzöttek egészségére nézve, és minden egyes újrafertőződés esetén fokozza a kockázatokat.

A COVID-19 elleni küzdelem minden közegészségügyi intézkedésének tudatos elutasítása miatt a társadalom szembesül az egyre inkább immun-elkerülő változatok akadálytalan fejlődésével, amik folyamatosan növelik az újrafertőződés kockázatát. Minden fertőzési hullám tovább növeli a nem COVID miatti többlethalálozást, amely továbbra is láthatatlan a nyilvánosság számára, és tovább terheli az egészségügyi rendszereket, amik a világjárvány három éve után világszerte térdre kényszerültek.

Annak ellenére, hogy többször hangoztatják, hogy a COVID-19 okozta halálozások száma a járványos mélyponton van, a különböző országok, például Peru, az Egyesült Királyság, az észak-európai országok és Ausztrália által jelentett nem COVID többlet halálozás 5-20 százalékkal haladja meg a koronavírus-járvány előtti időszakot. Ezek csillagászati ​​adatok, amelyekről szó sem esik a szajha médiában.

Ezeket a többlet halálozásokat csak az elmúlt három év szörnyű tapasztalatai magyarázzák, amikor a lakosság magára maradt, és ki van téve a tömeges fertőzések, halálozások és legyengülések véget nem érő hullámainak, (amit a tőkés propaganda szerint az oltások okoznak.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Távolba látás képzelgés, vagy valóság?

Dajtás vendégposztja

Mudra működése

Köszönet nyilvánítás:

Meg szeretném köszönni Tibor bá’-nak, hogy teret adott ennek az írásnak, mert ez a téma nagyon messze áll tőle, és e tekintetben rendkívül szkeptikus.

Bevezető:

Elsőnek le szeretném szögezni, hogy az idézett anyagok hivatalos dokumentumok fordításai, amelyet mindenki leellenőrizhet. Másodsorban az én személyes tapasztalatom a témában, mert műszaki emberként rendkívül érdekesnek találtam ezt a témát, és ha már foglalkoztam ezzel, ki is próbáltam azt. Ezek a személyes „úti beszámolók” tisztán szubjektívek, és elég nehézkesen lehetett csak ellenőrizni. A saját keresztellenőrzésem arra alapszik, hogy más ugyanazt a távolba látást végző gyakorlatot elvégezve milyen hasonlóságokat mond el. Ha teljesen eltérő a beszámoló, akkor nem volt sikeres a TL(távolba látás), ha sok hasonlóság van(volt erre is példa), akkor sikeres a TL. Minél több azonos részlet merül fel, annál jobb a TL gyakorlat, amivel a résztvevő személyek képességére is fényt derít.

Érdemes tisztázni a fogalmat, hogy mivel is állunk szembe, és mit is értünk távolba látás alatt, angol terminológia szerint Remote Viewing/ Clairvoyant alatt:

„A távolba látás, népszerű nevén az extra érzékszervi észlelés (ESP) az ember azon képessége, hogy távoli földrajzi célpontok információit és képeit érzékelje. Az indiai jóga haladó gyakorlói jól ismerték ezt a jelenséget, ami „Divya Drishti”-nek neveztek – „Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan BARC

Másik definíció szerint:

„A távolba látás nem lokális tudatossággal kapcsolatos, formalizált protokollok olyan sorozata, amelyben egy személyt kérnek meg arra, hogy adjon részletes információt egy személyről, helyről, tárgyról vagy eseményről, amely információt nem ismerhet, mivel az idő/tér vagy mindkettő ismeretlen számára.” – Psi Encyclopedia – https://psi-encyclopedia.spr.ac.uk/articles/remote-viewing

Saját definícióm szerint:

Olyan mély és irányított tudat állapot, amely vezető segítségével, vagy önállóan a fizikai testünktől távoli helyszíneket, eseményeket figyelünk meg, amely térben, és akár időben is eltérhet a megfigyelő aktuális helyétől/idejétől. Ezoterikus tanokban ezt asztrál projekciónak is hívják, ami külön megér egy írást, hogy pontosan mi is az asztrál test, ettől most eltekintünk, egyszerű hétköznapi nyelven a távolba látás egyfajta testen kívüli élmény, mert definitív módon a figyelmünk, és éntudatunk elszakad a fizikai testünktől ebben az esetben.

Távolba látás és a CIA kapcsolata:

Azt gondolhatnánk, hogy a távolba látást csak a cigány jósnők űzték, akik félhomályos sátorban, bársonnyal letakart asztalon álló üveggömb mögül nézték a távoli eseményeket. Ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat, mert a fő támogatói ezeknek a kutatásoknak jellemzően a kormányzati szervezetek voltak, orosz oldalról, ami akkoriban a szovjet KGB volt, futtatott távolba látási kutatásokat. Az amerikai oldalról pedig a CIA tette ugyanazt félve az orosz eredményektől. Mivel az orosz/szovjet programokhoz kapcsolódó dokumentumokat nehezebben felkutatni, ezért jellemzően amerikai programok anyagait ismertetem, hogy lássuk, nem vették fél vállról a témát, és a szovjetektől tartva, komoly eredményeket is értek el. Némi kutatás után fellelhető több titkosítás alól feloldott hivatalos CIA anyag is, ebből idézek, hogy lássuk miről van szó és hogyan dolgozott az amerikai hírszerzés a témában. 1995. április 17-én Clinton elnök kiadta az 1995-4-17. számú végrehajtási rendeletet, amelynek keretén belül lett nyilvános a következő dokumentum is:

„1972 elején lézerkutatásban vettem részt a Stanford Kutatóintézetben (mai nevén SRI International), a kaliforniai Menlo Parkban dolgoztam. Abban az időben én is lobbiztam azért, hogy kapjak egy kis támogatást a kvantumbiológiai kutatásokra. Ebben a pályázatban olyan új fizikai elméleteket javasoltam, ami képes leírni az életfolyamatokat, és javasoltam néhány új mérést, amit növényeken és alacsonyabb rendű szervezeteken ki lehet próbálni. (Puthoff, 1972). Ezt az anyagot széles körben terjesztették, és egy példányt elküldtek Cleve Backsternek New York Citybe, aki részt vett a növények elektromos aktivitásának mérésében szabványos poligráfos berendezéssel. Ingo Swann New York-i művész véletlenül meglátta Backster laboratóriumában tett látogatása során az anyagomat, és írt nekem, hogy őt is érdekelné az élőlények fizikája közötti határterület vizsgálata, és fontoljam meg a parapszichológiai kísérleteket. Swann ezután néhány látszólag sikeres kísérletet írt le pszichokinézisről, amelyekben részt vett Gertrude Schmeidler professzor laboratóriumában a New York-i City College-ban.”

Ugrunk egy kicsit időben.

„Néhány hét múlva egy látogató pár jelent meg az SRI-nél a fenti jelentéssel kezükben. A megbízólevelükből kiderült, hogy a CIA-tól jöttek. Tudtak a korábbi múltamról, mint tengerészeti hírszerző tiszt, majd civil alkalmazott voltam a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA) néhány évvel korábban, és úgy érezték, hogy nyíltan megbeszélhetik velem az aggályaikat. Azt mondták, hogy egyre erősebb a hírszerző közösségben az aggodalom a szovjet parapszichológiai kutatások miatt, ami a szovjet biztonsági szolgálatok finanszíroztak. A nyugati tudományos körökben ezt a területet a legtöbb aktív tudós képtelenségnek tartotta. Ennek eredményeképpen egy olyan kutatólaboratóriumot kerestek, amelyik nem a Szovjetunióban van, képes csöndben, feltűnés nélkül, titkos vizsgálatokat végezni. Az SRI megfelelőnek tűnt. Megkérdezték, hogy el tudnék-e intézni egy alkalmat, hogy elvégezzenek néhány egyszerű kísérletet Swann-nal, és ha a tesztek kielégítőnek bizonyulnak, fontolóra vennék-e egy ilyen irányú kísérleti programot. Beleegyeztem, hogy ezt fontolóra veszem, és megszerveztem a kért teszteket.” CIA-Initiated Remote Viewing Programat Stanford Research Institute – H. E. PUTHOFF

Így kezdődött el az amerikai távolba látás program…

Mit is csináltak valójában, tehetnénk fel a kérdést. Erre válaszul pár jegyzőkönyvezett példát hoznék, ahol aktívan használták a távolba látás módszerét.

Gyűrűk felfedezése a Jupiter bolygó körül (1972):

Ingo Swann, a híres médium azt javasolta 1972-ben, hogy a NASA Pioneer-10 közelgő elrepülése előtt végezzenek kísérletet a Jupiter bolygó távoli megfigyelésére. Ingo Swann és az SRI kutatóinak „legnagyobb bánatára” egy gyűrűt talált a Jupiter körül, és azon tűnődött, hogy talán tévedésből a Szaturnusz bolygót nézte távolról. Amikor azonban a Pioneer-10 elrepült a bolygó mellett, megerősítette a Jupiter körüli gyűrűk létezését. (Érdekes módon egy Dr. P.V.Vartak nevű pune-i orvos felvette a kapcsolatot az íróval, és újságkivágásokat küldött, amelyekben leírja a Holdon, a Marson és a Jupiteren tett asztrális látogatásait).

Szemipalatyinszki Nukleáris Kutatóközpont, Szovjetunió (1974. július):

„A TL személynek csak a helyszín földrajzi koordinátáit adták meg fokban, percben és másodpercben (ezt a fajta megfigyelést irányított TL-nek nevezik). Patnek azt is elmondták, hogy a helyszín egy K+F tesztelési létesítmény. A CIA úgy döntött, hogy ha Pat többemeletes darut, vagy az olajkút fúrótornyokra emlékeztető furcsa szerkezeteket ír le, csak akkor folytatják a kísérleteket. Pat saját szavaival így írta le ezt a távoli helyszínt: “Hanyatt fekszem egy két-három emeletes téglaépület tetején. Napsütéses szép idő van. A nap jó érzés. Ott van ez a legcsodálatosabb dolog. Egy óriási daru mozog előre-hátra a fejem fölött…. Ahogy a levegőben sodródom és lenézek, úgy tűnik, mintha egy sínpályán közlekedne, amelynek mindkét oldalán van egy-egy sín. Ilyet még soha nem láttam”. Ez a megfigyelési feladat néhány hétig folytatódott, amely során lerajzolta a gigantikus portáldarut és sok más tárgyat a helyszínen, mint például “egy csomó nagy nyomású gázpalackot”, amelyek szintén láthatóak voltak a műholdképeken. A portáldaru nyolc nagy keréken mozgott, mind a négy lábán kettő. Ezt az egyedi jellegzetességet a műholdképek is megerősítették. A későbbi üléseken Pat leírta az épület belsejében zajló tevékenységeket, amelynek tetején korábban feküdt. Elmagyarázta, hogy “az emberek egy óriási, 60 láb átmérőjű fémgömböt szereltek össze vastag fém ‘górék’ segítségével, mint egy narancshéj szelvényei, de a munkásoknak gondot okozott az egészet összehegeszteni, mivel a darabok megvetemedtek; ezért alacsonyabb hőmérsékletű hegesztőanyagot kerestek”. Az SRI kutatóinak később elmondták, hogy a helyszín a szupertitkos szovjet atombomba laboratórium volt Semipalatiskban. Három évvel később az Aviation Week magazinban megjelent hírből azt is megtudták, hogy “a mintegy 58 láb átmérőjű gömböt a nukleáris meghajtású robbanóanyagokból vagy impulzusgenerátorokból származó energia befogására és tárolására szánták”. (Russell Targ megjegyezte, hogy “Price rajzának pontosságát én fizikusként soha nem hittem volna el, ha nem látom a saját szememmel”.) Kísérletek során produkálták a COTR által végzett összehasonlító kísérleteket.”

Joe McMoneagle TL észlelő (1979 szeptember):

Küldetés: A műholdas kémfotók gyanúsan erős építkezést mutattak egy objektum körül, amely 100 méterre található egy nagy víztömegtől, valahol Észak-Oroszországban. A Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) tudni akarta, hogy mi folyik ott.

Megbízás: Joe-nak csak a földrajzi koordinátákat (szélességi és hosszúsági fok) adták meg, és arra kérték, hogy írja le a helyszínt.

Amikor Joe azt mondta, hogy az egy “hideg hely, egy víztömeg közelében, nagy épületekkel, füstkamrákkal stb.”, az NSC meg volt elégedve, hogy valószínűleg a megfelelő helyen van. Ezután megmutatták neki a birtokukban lévő műholdfelvételt, és megkérték, hogy derítse ki, mi történik az épületben. Joe azt mondta: “A belső tér nagyon nagy és zajos; aktív munkaterület, tele állványokkal, gerendákkal és kék villanásokkal, valószínűleg ívhegesztéssel”. Tartott egy kis szünetet, majd egy másik ülésen folytatta: “Valószínűleg egy hatalmas tengeralattjáró épül (rajzolt egy vázlatot a méretekkel stb.). Hosszú, lapos fedélzet; furcsán ferde rakétacsövek, körülbelül 18-20 darab. Egy újfajta mechanizmus a tengeralattjáró meghajtására (nukleáris meghajtású?); kettős hajótest”. Ezen a ponton az NSC képviselői úgy gondolták, hogy Joe biztosan téved, mert ha igaz, amit mondott, akkor ez lenne a világ legnagyobb tengeralattjárója! Egyetlen amerikai hírszerző ügynökség sem hallott még róla. Az USA nem rendelkezett ekkora tengeralattjáróval. Különben is, ki építene tengeralattjárót egy olyan épületben, amely ilyen messze van a víztől? Hogyan indítanák el? De mivel Joe-nak nagyon jó hírneve volt, az NSC megkérte, hogy “tekintsen a jövőbe”, és derítse ki, mikor fogják vízre bocsátani! Joe “hónapról hónapra végigpásztázta a jövőt”, és azt mondta, hogy az oroszok négy hónapon belül felrobbantanak egy csatornát, amely összeköti az épületet a vízzel, és elindítják a tengeralattjárót.

Megerősítés: 1980 januárjában, pontosan a Joe által megjósoltaknak megfelelően, a kém műholdképek megerősítették a világ legnagyobb tengeralattjárójának vízre bocsátását (Tájfun osztály), miután egy mesterséges csatornát építettek, amely az épületet a vízzel összekötötte. A tengeralattjáró 20 rakétacsővel, nagy lapos fedélzettel rendelkezett, pontosan úgy, ahogy Joe leírta! (Ez a példa látványosan rámutat a tudat “nem lokális természetére”, nemcsak a térben, hanem az időben is, még a jövőbe is!)” Itt meg kell jegyeznem, hogy a jövőbe látás eredménye azért volt annyira biztos, mert az eseményláncolat teljesen lineáris, és elágazás mentes volt, lényegében az esemény végpontjának nem volt több variációja a jövőben. A jövőbe látás egyik fő bizonytalansága pontosan ebből fakad, mert ha sok a változó, ami az eseményt meg tudja változtatni, akkor a jövő variációi szétválnak, és a néző ebből az egyik variációt nézi csak, ami közel sem biztos, hogy a valóban bekövetkező variáció volt, amit nézett.

Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan, Former Associate Director, BARC

Ezek a beszámolók azt mutatják, hogy az amerikai TL program sikeres volt, gyakran nagyon jó eredményeket értek el, megmutatva azt, hogy a jelenség lényegesen túlmutat a vásári szemfényvesztésen. Ebből kifolyólag a szkeptikus álláspontot képviselő olvasó is azt láthatja, hogy a jelenség valós, és ha nem félős, maga is kipróbálhatja.

Saját tapasztalataim a TL kapcsolatban:

Elsőnek közel 8 éve találkoztam ezzel a technikával, amit ki is próbáltam nem túl nagy sikerrel. Az első TL „észlelések” kimerültek a nagy fekete paca élményben, ami azt jelenti, hogy nem láttam semmit. Több hónapnyi gyakorlás után, ami kimerült havonta pár alkalomban, sikerült apró eredményeket elérnem. Ezen pozitív eredményeken felbuzdulva, mint a kis gyerek a frissen megtanult biciklizéssel, nekiláttam újra, és végül eredményes észleléseket produkáltam, amit a csoporttársak saját élményeivel összehasonlítva ellenőriztem le.

Ki kell emelnem, hogy az írásom nem fejti ki a pontos TL technika elérését, ez egy külön cikket igényelne, azonban a jelenséghez/működéshez kapcsolódó fontos információkat mindenképpen megosztom az olvasóval. Alapvetően nem veszélyes maga a TL technika, de számos olyan szituáció lehet, amit egy tapasztalatlan szemlélő rosszul kezelhet, ezért pár alapvető trükköt is megosztok, hogy ne legyen kellemetlen élmény egy félre sikerült TL ülés.

Utazásaim:

Madagaszkári utazás:

Ez az TL ülés már az első sikeres TL élményeim után volt évekkel. Jelen ülés feladata az volt, hogy kicsit járjuk körbe, nézzük meg milyen az éjszakai és napos oldala a Földnek. A TL közbeni közlekedést ne úgy képzeljük el, hogy rendkívül lassan mozgunk a térben, hanem rendkívül gyorsan, relativisztikus sebességgel. Saját élményem ilyenkor mindig az, hogy pár másodperc alatt elérek a Föld bármely pontjára minden gond nélkül, ami hihetetlen tempó ahhoz képest, amit ma kénytelenek vagyunk „elszenvedni” a fizikai testünkkel.

A fő feladatunk az volt, hogy szálljunk le a Madagaszkár nyugati oldalán, ahol éppen naplemente volt, és a kijelölt tengerparton nézzünk körül és jól jegyezzük meg mit látunk. Itt fontos megjegyeznem azt, hogy a „mit látunk” nem olyan, mint az éber tudattal való észlelés.

Jellemző az, hogy álomszerűen homályos a kép, hangok, képek szakaszosan jönnek, és közel sem mozi élményt kapunk, inkább egy furcsa látomásszerű képet, ami sok-sok gyakorlás után egyre inkább tisztul és válik teljesen valóságos képpé. Nekem ezen az ülésen kifejezetten nehezemre esett egy részlet megfigyelése, de a formák és színek átjöttek, a történet végén ki is derül, hogy pontosan mi volt a keresztellenőrző teszt. Visszakanyarodva a TL ezen részére, a tengerpart valóban olyan volt, mint a klasszikus posztereken. Világos barna finom homokos tengerpart, lenyugvó nap látványa, kellemes hőmérsékletű tengervíz és az enyhe szél, ami az asztráltestünket fújja… Itt jogosan felmerül a kérdés, hogy ha a testünk egy kanapéban ül, mert abban ültem, több ezer km-re a célponttól, mi érzékeli ezeket a fizikai jellemzőket. Ezt érdemes kifejteni egy újabb vendégcikkben, de most ettől eltekintenék, mert maga a TL jelenség leírása a mai cikk célja. Pár percig lógattuk a lábunkat, végül az ülést vezető parancsára visszatértünk a fizikai testünkbe, belehelyezkedtünk, és kezdődött a TL ülés keresztellenőrzése.

Kérdés: Mit láttunk a tengerparton, ami nem oda való?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami összeeszkábált bádogbodega volt ott.

Kérdés: Miért volt ott a bádog bodega?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami árus volt, és itt sokan azt felelték, hogy nem látták mit árult. Erre mondtam azt, hogy ital árus volt, és a Coca-Cola ponyva ki volt feszítve rá, mert ezt is lehetett kapni. Sokan elkezdtek bólogatni, mert a forma és szín meg volt nekik, de nem tudták beazonosítani, és így passzolt az észlelés.

Kérdés: Mennyibe került a kóla?

Válasz: Valaki mondott egy számot, ami kb. passzolt is, de ezt én már nem láttam élesen, túl apró volt az információ, csak a nagyobb dolgokat tudtam beazonosítani.

Kiértékelés: A leírt TL ülés tipikus mintákat mutat, generálisan jól sikerült, elég részlet gazdag volt a megfigyelés, és csak az egészen apró/finom részleteket nem tudtam észlelni, ami jelen esetben a kóla árus árlistája volt. A fém bodega jelenlétét többen észleltük, kóla márka logója újabb kereszt ellenőrző pont volt, ezáltal a TL észlelés átment a vizsgán, pozitív volt az észlelés.

A marsi Olympus Mons megmászása.

A TL ülésekben az az érdekes, hogy a fantáziánk szab csak határt annak, hogy hova menjünk el. Egyik kérésem az volt a vezető felé, hogy a Marsa menjünk, de mivel ez egy rendkívül érdekes és veszélyes hely, ezért ritkán látogatjuk meg, és csak akkor, ha nyugodt a környezet. Szerencsénkre akkor ez teljesült, ezért útra keltünk, de ekkora távolságok esetén már picit másként, mint a Föld körül. A vezető, ha elég tapasztalt, és „jogosítványa” is van rá, akkor kaput nyithat és pár másodperc alatt eljuthatunk a Marsa, ami leginkább egy csőre hasonít, amibe belépve kilyukadunk a kívánt célpontnál (igen, itt egy klasszikus féreg lyukról van szó). Erre a technikára azért van szükség, mert normál TL repülés már sokáig tartana a bolygóközi távolságok miatt, pláne a csillagközi utazás esetén, ezért trükkökhöz folyamodunk, jelen esetben egy féreglyukhoz, hogy lerövidítsük az utazás idejét. A Marson kifejezetten az Olympus Mons teteje volt a cél, ahol leszálltunk, és leültünk a hegy tetejére. Látványra elég szokatlan volt a Földhöz képest, mert valóban kopár a bolygó felszíne, domináns benne a vörös szín, de a ritka légkör közel sem volt annyira ritka, mert a hegyről letekintve lehetett látni a bolygó légkörét, ami világos kékes volt. A horizont felső fele fekete, egy vékony alsó rész kékes volt, és ami a legérdekesebb, hogy kvázi a világűr peremén ülve nem fázott ez ember, pláne nem kapkodott levegő után. Békésen és nyugodtan ültünk, és végül ahogy jöttünk úgy is mentünk el.

Kiértékelés: Ez is egy jellemzője a TL üléseknek, hogy ha olyan helyszínen vagyunk, ami emberi szempontból elviselhetetlen, pl légkör hiánya, nyomás, hőmérséklet, nem zavaró számunkra. Így lehet az, hogy ülhet az ember a világűr peremén, és nem fázik, és nem korog a gyomra, ami a fizikai test jellemzője.

Utazás a Naprendszer szélére:

Nagyon ritkán volt erre lehetőségem, de egyszer kíváncsiságból megkértem az ülés vezetőjét, hogy menjünk el a Naprendszer szélére, mert távolabbra úgysem tudunk menni engedély nélkül. Így is lett, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a székében, és már mentünk is, és ahogy a marsi utazás során itt is féreglyukon keresztül jutottunk el a Naprendszer széléig, ami közel 1 fényévnyi távolságra van. Első tapasztalatom az volt, hogy van egy nagyon furcsa képződmény, ami túlságosan geometrikus volt. Félhomályban, márpedig ebben a távolságban már a Napunk csak egy fényes csillag, elég sötét van, nem ismertem fel a formát, de egyértelmű volt, hogy mesterséges, és nem természetes objektum. Következő lépés az volt, hogy engedélyt kértünk a belépésre(megkaptuk), és bementünk a „hajóba”, ami inkább volt egy bázis, mint sem egy hajó. Milyen is volt a hely, tehetnénk fel az olvasó a kérdést? Kicsit könyvtár szerű volt, mert mint kiderült ez volt az emlékek őrzőjének Akasha könyvtára. Több „könyvtár” is van, ami egy adott feladatot lát el, pl tudományok könyvtára, művészetek könyvtára, ami azt jelenti, hogy minden, ami a naprendszerben valaha is lejegyzésre és megvalósításra került, le van mentve, ami megnézhető, kikérhető és tanulmányozható. Minden szó szerint, még az utolsó sajtpapír is, amire Leonardo a jegyzeteit írta…

Mi nem törtünk ilyen magasságokba, csak a gyerekkorunk kedvenc rajzait néztük meg, ami nagyon bohókás volt, mert felismertük mindannyian a gyerekrajzainkat, és kérésre lekérhettük a kedvenc gyerekkori plüss állatunkat is. Sokan ezt már rég elveszítették, én lekértem, és már is kezembe tartottam a sajátomat, aminek a bal füle megégett egy izzótól, és még a tapintása is passzolt. A helységet úgy tudnám leírni, hogy egy egyenletes fénnyel megvilágított nagyobb szoba volt, aminek a közepén egy ovális asztal volt. Ez az asztal a kért információt „materializálta”, és itt tudtam kezembe fogni a gyerekrajzaimat és a plüssnyuszimat. Annyira realisztikus volt az emlékek leképzése, hogy a gyerekrajzot orromhoz tartva még a zsírkréta szagát is éreztem. Ennyire le van minden információ pontosan mente, ami számunkra jó hír, mert minden elveszett művészi/tudományos érték megőrződött… Mikor kiörömködtük magunkat a gyerekkori emlékeken, arra kért minket a vezetőnk, hogy hagyjuk el a könyvtárat, és repüljünk el egy furcsa helyre, ami szó szerint a Naprendszer széle volt. Elsőre egy furcsán opálosan fényes felületet láttunk, amire leszállva olyan érzésünk volt, mint ha egy trambulinon lennénk, ami a nyomkodásra nyúlt, mint egy gumilepedő, de nem szakadt el. Sokaknak a felület megérintése kellemetlen „rázó” érzést adott. Innen szemlélve az egész Naprendszer olyan kicsinek és távolinak tűnt, hogy az ember nehezen szokja meg ezt az érzését. Kis időt eltöltve végül a turista csapat ugyanúgy távozott, ahogy jött, be a csőbe, majd kilépés a Föld közelében, repülés Magyarország felé, vissza az ülés helyszínére, majd vissza huppanás a testbe.

Kiértékelés: Sokunkat kicsit megzavart a szokatlan helyszín, mert a „könyvtárban” volt kezelő és karbantartó személyzet is, ami bár humanoid kinézetű volt, de nem kimondottan emberi vonásaik voltak. Elég passzívan viselkedtek, mondhatni számukra nem voltunk túlságosan zavaróak, mert láttak már elég sok hasonló turistát, de számunkra kicsit félelemmel teljes, de egyben izgalmas is volt a látványuk. Akinek sikerült a TL, nagy örömmel számolt be a látottakról, mert érzelmileg érintve voltak, sokunk jócskán taposta az 50. évét, így a régen elfeledett emlékek előtörtek belőlük. Külön kibeszéltük a hártyát is, ami a Naprendszer peremén van, ami egyfajta fizikai határ is lehet a rendszerünknek, de ez egy külön történet. Talán ez a hártya elszakadása ihlette ezt a sort is: „Égszakadás, földindulás, szaladj te is, pajtás!”

Utazás egy fényévekre lévő kápolnához:

Az utazás ugyanúgy kezdődött, mint máskor, kijelöltük a helyszínt, „felkerekedtünk”, és indultunk, de ez az utazás kicsit más volt, mint az eddigiek. Nagyobb távolságok esetén, már a bemutatott technikával közlekedtünk, amire itt is szükség volt, mert több száz fényévnyi távolságra mentünk el, mint később kiderült. Pontos csillagászati pozíció nem volt az orrunkra kötve, azonban megérkezve teljesen más kép fogadott, mint amire számítottam, ebből egyértelmű volt, hogy nem a Naprendszerben vagyunk. Az égbolt nem a megszokott volt, hanem rendkívül színes, a rét, ahol leszálltunk, a növények nagyon eltérőek voltak a földitől. Sem formában, sem színben, semmiben sem hasonlítottak a mi növényeinkre, mert inkább tűntek élő kristályszerű formáknak, mintsem a mi megszokott növényinknek. A rét végén állt egy pici kápolna, ami nem látszódott nagyobbnak 5-6 méternél, ami különös hangsúlyt fog még kapni. A csoport összeverődött a bejárat előtt, és belépve a legnagyobb megdöbbenésünkre nemhogy nem tolongtunk a pici kápolnában, hanem egyenesen elvesztünk benne, mert belülről hatalmas volt. A külső méretekhez képest óriásiak voltak a belső méretek, méghozzá olyannyira, hogy az ablakok magasságában már felhők úsztak. Több freskó is volt a falakon, de ezt nem tudtam élesen szemlélni, csak a közelebbi tárgyakat, mert be volt rendezve, ahogy egy templomban szokás. Leültünk a padokra és vártunk kicsit, mert vendégünk jött, és itt csúszott át vallásos élménnyé az ülés, mert személyesen Jézus jelent meg, és tudott vele mindenki pár szót beszélni. Nyilván itt sokan felkapják a fejüket, hogy ez hogyan lehet, de azt kell, hogy mondjam, függetlenül a személyek személyes vallásos meggyőződésétől, akinek ment a TL, tudott beszélni vele. A beszélgetés személyes jellegű volt, ez nem tartozik ide, de azt kell, hogy mondjam, hogy Jézus valóban egy egyéniség, könnyű felismerni, mert olyan egyedi „energiamintázata” van, mint senki másnak. A találkozó után a közeli patakhoz mentünk, hogy igyunk a gyógyító vizéből, és ami a legfurcsább volt, hogy a folyóvíz állaga nem a megszokott volt. Itt mindenki ivott, betegebb testrészét megmosta vele, majd a gyógyító kúra után visszaindultunk haza, ahogy jöttünk.

Kiértékelés: A TL ülés sokunknak nem sikerült, nekem is csak darabokban jött át a kép, de voltak benne olyan momentumok, amit a többiekkel kereszt ellenőriztünk, és hasonló dolgokat írtak le. Külön plusz élmény volt a vallásos élmény is, ami sokunkra komoly hatást gyakorolt.

Utazás az atomok közé:

Feltehetnénk azt a kérdést, hogy ha már fényéveket utaztunk, nem lehet-e a mikrokozmoszba utazni. Válaszom az, hogy igen, miért is ne.

Egyik önálló TL utazásom során, amikor egy tömör gránitsziklában jártam, az az ötletem támadt, hogy zsugorítsam le magamat, és nézzem meg közelebbről a kristály szerkezetét a kőnek. Legnagyobb meglepetésemre sikerült, és olyan látványban volt részem, amire nem is számítottam. Elsőnek azt vártam, hogy sötét van a kristályban, de nem volt az, halvány fény derengett benne, és tisztán kivehetőek voltak a kristályrácsot alkotó atomok. Másik furcsa élmény volt, hogy magában a kristályrácsban rendkívül ritkán vannak az atomok, nem tömött a hely. Továbbá az atomok közti kötések is látszódtak, ami meglepően szabályos volt, nyoma sem volt a rendezetlenségnek, katonás rend uralkodott, amiből 1-2 atom lógott csak ki picit, ami más színű is volt, ezek voltak a szennyező atomok a kristályrácsban. A látványt úgy tudnám leírni, hogy egy hatalmas ürességben lebegtem, és körülöttem nagy távolságokban szabályos rendben a „horizontig” a tér minden irányában atomok vannak, és az atomok fénylettek, mint csillag az égen. A látvány elragadó volt, de felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire lenne jó itt ragadni, így gyorsan távoztam is, mintsem ott ragadjak…

Kiértékelés: Ókori görögök nem véletlenül találták ki az atomos elméletet, mert erről maguk is meggyőződtek, ahogy én is, kis kezdő TL-ként eljutottam erre a szintre. Magát a TL technikát ismerték, mert aktív gazdasági/kulturális kapcsolat volt a kelettel, ahol ez a technika ismert volt. Véleményem az, hogy nagyon sok ókori tudás azért volt annyira fejlett, még mai szemmel is, mert gépek hiányában tudatmanipulációs technikákat használtak, és ezzel vizsgálták meg a problémát. A mai tudomány problémáit ugyanúgy megvizsgálhatjuk ezekkel a tudatkiterjesztő technikákkal, ha elakadunk, és a privát véleményem az, hogy élnek is vele…

Tanácsok a TL kezdőknek:

A technika elsajátítását számos könyvben, hazai spirituális közösségben, és szabadegyetemen meg lehet tanulni. Azonban azt tapasztalom sokszor, hogy hűbelebalázs módján állnak sokszor hozzá az amatőr ülésvezetők, ami gondot tud okozni. Mik ezek?

  • Olyan ember tartja, aki önjelölt vezető, de valójában senki se avatta fel, hogy ezt csinálhassa. Szentmisét is csak avatott pap tarthat, még egy szert sem tarthat akárki…
  • Nincs kiépített védelem az ülés résztvevői számára. Erről nagyon kevesen beszélnek, de ez egy nagyon fontos momentum. Mikor TL gyakorlatot végzünk akkor a tudatunk kitágul, és olyan dolgokat is látni fogunk, amit normál esetben nem. Ebből fakadóan összeakadhatunk mással is, és jobb esetben jó szándékúak, de rosszabb esetben nem lesznek barátságosak, és ezt a vezetőnek le kell kezelnie.
  • Egyedül csak tapasztalt TL gyakorlóként, és kiépített védelemmel induljunk el, hogy ne érjen minket meglepetés.
  • Nem mindenhova tudunk elmenni, mert a TL gyakorló emberek ellen is van védelem, avagy lokálisan blokkolni lehet a „behatolást”. A Mars egy ilyen hely, ne legyünk felelőtlenek, és bátrak, jól felépített védelem van a Marson és a szatelit holdjain.Kéretlen látogatót jobb esetben elzavarják, rosszabb esetben csapdába ejtik, és ez nem a hosszú élet titka…
  • Tanuljuk meg az azonnali visszatérést, ami vészhelyzet esetén nagyon jól tud jönni. Fájni fog, olyan lesz a visszatérés, mintha fejbe csaptak volna, de jobb eliszkolni valahonnan, ha szorít a cipő, mintsem az, hogy ott ragadjunk.
  • A fizikai akadály nem akadály. Elsőnek emberi módon fogunk viszonyulni a terepakadályokhoz, pl. ajtót akarunk nyitni, ablakon akarunk benézni, de ezt elég gyorsan levetkőzzük, mert egy méteres betonfal olyan lesz számunkra, mint egy sűrűbb közeg, amin át lehet menni. Kicsit kellemetlen érzés, de nem lesz akadály számunkra egy zárt ajtó, átmehetünk rajta.
  • Ne korlátozzuk le a közlekedésünket emberi tempóra, TL technikával hihetetlen helyekre juthatunk el rendkívül gyorsan.
  • Utolsó sorban ne féljünk, ez is ugyan olyan, mint járni/biciklizni tanulni, gyakorlás teszi mesterré az embert.

Ha valaki úgy érzi, hogy segítséget kér, vagy kíváncsi másra is, akkor Tibor bá’ átadja a kontaktomat.

Kalandra fel!

Dajtás

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4026) Visszavonulás

Tibor bá’ fordítása online

A visszavonulás Khersonból

 

89. útban a 90. felé

Az orosz parancsnok úgy döntött, hogy a Kherson régióban a Dnyeper jobb partjától visszavonja a csapatait.

Szergej Shoigu védelmi miniszter nem tűnt boldognak, amikor a parancsot kiadta. Tudja, hogy még egy ilyen visszalépés a beosztásába kerülhet.

Ennek a döntésnek rossz az optikája. Ennek önmagában is lesznek következményei. Erre az ukránok, a Biden adminisztráció és Ukrajna európai támogatói hivatkozni fognak. A háború oroszországi támogatása csökkenni fog. Néhány orosz követelni fogja Putyin fejét, de semmi esély, hogy meg is kapják.

A lépés operatív hangzású. Katonai szempontból kevés esély volt arra, hogy védeni tudjanak egy komoly támadást, mivel a Dnyeper folyón átmenő utánpótlás nagyon nehéz lenne, és nem garantálható.

Ezenkívül a Dnyeper folyó gátjának esetleges felrobbantása legalább egy hétig, vagy még hosszabb ideig teljesen lehetetlenné tenné az utánpótlást. Elegendő idő lenne az ukránoknak ahhoz, hogy az orosz csapatokat megsemmisítsék.

Stratégiai szempontból a lépés hátrányos. Kizárja a lehetőségét annak, hogy Nikolaev -be (Mykolaiv) és tovább Odessza felé nyomulhassanak. Ezt korábban meg lehetett volna tenni és meg is kellett volna tenni. De az orosz parancsnokság nem dobott be elegendő erőt erre a harcra. Egyértelmű oka volt annak, hogy ezt nem tette. Most már késő kritizálni ezeket a döntéseket.

Valószínű, hogy a háttérben megállapodást kötöttek erről. Ha ezt megfelel a valóságnak, akkor valószínűleg hamarosan megtudjuk.

A prioritás most az, hogy a katonákat és a berendezéseket kivonják a területről, ami intenzív légvédelmi lefedettséget igényel, hogy megakadályozzák a kompok leállítását az ukrán tüzérség által.

Nincs ok arra, hogy az Ukrajna megkönnyítse a terület visszanyerését. Mindaddig, amíg az evakuálás meg nem történik, az ukrán térségben történő bármilyen jelentős mozgásra hatékony tüzérségi tűzzel kell reagálni.

Hamarosan az ukrán hadsereg összevonja a csapatokat, hogy felkészüljenek más frontvonalakon a Kherson támadására. Oroszországnak szintén mozgatnia kell csapatait, hogy pozícióit másutt megerősítse. A morál megköveteli, hogy a következő orosz mozdulat stratégiai jelentőséggel bírjon.

A mélységi csatát és műveleteket újra alkalmazni kell. Történelmileg ez szinte mindig az Oroszország előnyére történt. De a nagy lendület nem lehet kizárólag katonai. Ukrajna gazdaságának további jelentős károkozása a villamos energia hálózaton keresztül megvalósítható.

Egy másik szempont. Meg kell néznünk a teljes képet. A világ elmozdul az egyoldalú „nyugati” modelltől egy új multilaterális jövő felé. Az orosz háború Ukrajnában felgyorsította ezt a történelmi változást. Látva, hogy a khersoni visszavonulás csak egy kisebb taktikai veszteség, ami valószínűleg megjavíthatja a másutt zajló eseményeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4024) Klímapokol

Tibor bá’ fordítása online

A klímapokol felé vezető úton vagyunk – mondja az ENSZ főtitkár az egyiptomi Sarm es-Sejk-ben

89. útban a 90. felé

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára azt mondta, hogy a COP27-csúcson összegyűlt országok életbevágó választás előtt állnak: vagy együtt dolgoznak a kibocsátás csökkentésén, vagy a jövő nemzedékeit éghajlati katasztrófára ítélik.

A beszéd sürgető hangot ütött meg, mivel a kormányok két hétig tartó tárgyalásokra ültek össze, hogyan kerüljék el az éghajlatváltozás legrosszabb eseteit.

„Az emberiség választhat: együttműködik vagy elpusztul” – mondta Guterres a Sarm es-Sejk tengerparti üdülővárosban összegyűlt küldötteknek.

Paktum megkötésére szólított fel a világ leggazdagabb és legszegényebb országait a fosszilis tüzelőanyagokról való leállás felgyorsítására és a finanszírozásra, annak biztosítására, hogy a szegényebb országok csökkenteni tudják a kibocsátást és megbirkózzanak a már bekövetkezett éghajlati hatásokkal.

„A két legnagyobb gazdaságnak – az Egyesült Államoknak és Kínának – különösen nagy a felelőssége, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a paktum megvalósítása érdekében” – mondta.

„Az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan nő. A globális hőmérséklet folyamatosan emelkedik. Bolygónk pedig gyorsan olyan fordulópontokhoz közeledik, amelyek visszafordíthatatlanná teszik az éghajlati káoszt” – mondta. „A klímapokol felé vezető úton vagyunk, a lábunk a gázpedálon van.”

  Forrás keresés: We’re on a highway to climate hell, U.N. boss says

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4023) Túlélheti Ukrajna a telet?

Tibor bá’ fordítása online

Túlélheti Ukrajna a telet?

Amit az országnak ki kell bírnia

írta: Melinda Haring és Jacob Heilbrunn
89. útban a 90. felé

Október közepe óta Oroszország ismételten célba vette a polgári infrastruktúrát Ukrajna-szerte, leállította az ukrán gazdaság létfontosságú szerveit. Az ukrajnai orosz erők újonnan irányított embere – Szergej Szurovikin tábornok, aki annyira könyörtelen, hogy még a kollégái is „Armageddon tábornoknak” hívják – semmi jelét nem mutatta a beletörődésnek. Oroszország sikeresen megtámadta Ukrajna elektromos hálózatainak 40 százalékát rakéták és iráni drónok segítségével. Energetikai létesítményeket, köztük vízerőműveket bombázott, így több mint egymillió ukrán maradt áram nélkül. A város polgármestere szerint Kijevben a lakosság 80 százaléka víz nélkül van. A közgazdászok előrejelzése szerint Kijev gazdasága legalább 35 százalékkal zsugorodik 2022-ben, és az ENSZ becslései szerint tíz ukránból kilenc elszegényedhet karácsonyig.

A Nyugat számára a közelmúltbeli támadási hullám déjà vu érzést kelt. 1948-ban Joszif Sztálin szovjet vezető blokád alá vette Berlin nyugati szektorát, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei ellenőriztek, annak a tervének részeként, hogy végső soron uralja az egységes Németországot. A szovjetek elzártak minden hozzáférést a városhoz vasúton, csatornán és közúton, óriási nehézségeket okozva ezzel Nyugat-Berlinnek. Ám az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság gyorsan reagált a berlini blokádra a berlini légi szállítással, amely élelmiszert, szenet és egyéb szükségleteket szállított az ostromlott városba, és sikeresen meghiúsította a szovjetek kegyetlen tervét. 1949 májusára Sztálin feloldotta a blokádot, és ugyanabban a hónapban megalakult a Német Szövetségi Köztársaság. Megingathatatlan álláspontjának köszönhetően a Nyugat korai győzelmet aratott a hidegháborúban.

Ma, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök igyekszik leigázni Ukrajnát, a Nyugat egy új berlini blokád pillanata előtt áll, és ugyanazt az eltökéltséget kell közvetítenie annak megakadályozására, hogy Putyin elpusztítsa Ukrajnát, mint amit a berlini légi szállítással tett. Az Egyesült Államoknak és Európának most kell cselekednie annak biztosítása érdekében, hogy Ukrajna túlélje a telet, különféle intézkedések elfogadásával, beleértve a kiegészítő pénzügyi támogatást, az áram- és hőellátás helyreállítását szolgáló berendezéseket, valamint az orosz rakétacsapások folyamatos támadásaival szembeni légvédelmi rendszereket. Az Ukrajnának nyújtott elegendő segély biztosítja majd, hogy az ország kilábalhasson a rémisztő télből, akárcsak Nyugat-Berlin 1949-ben.

Erre az egyszerű kérdésre a cikk nem adja meg a választ. Szerintem túl fogja élni a telet, de nem Ukrajna, hanem a nép. A nép mindent kibír, legfeljebb kisebb nagyobb áldozatok árán. Jól emlékszem,  1945 februárjában túl voltunk a budapesti ostromon. Felmentünk a lakásokba, az épen maradt házban. Víz csak a földszinten volt. Onnan kellett felcipelni. Áram nem volt, este gyertyákkal világítottunk. Fűtés nem volt. Apám szerzett egy kályhát, a fűst csövet kidugtuk az ablakon. Az ablakban üveg helyett furnér volt. Túléltük. Gondolom a kijevi lakások se lehetnek rosszabbak. Élelmiszer? Nekünk volt fél évünk, hogy felhalmozzunk megfelelő mennyiséget és minőséget. Gondolom a kijevieknek is volt. Az más kérdés, hogy a háborút nem kellene folytatni. El se kellett volna kezdeni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4021) Neandervölgyiek

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Neandervölgyiek: hogyan vezethetett a húsevő étrend a halálukhoz

Szerző: Paul Pettitt A Durham Egyetem Régészeti Tanszékének professzora
89. útban a 90. felé

Képzeld el, hogy egészségtelenül érdeklődsz szomszédjaid élete iránt. Nem tudod közvetlenül megkérdezni tőlük, ezért átkutatod a szemetes kukájukat, megtalálod a főtt csirkék csontjait, és megpróbálod kitalálni, mit ehettek még.

Ez egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogyan a régészek a kihalt emberek, például a neandervölgyiek és a korai homo sapiens étrendjét tanulmányozzák. Ez többről szól, mint a kíváncsiság kielégítéséről. Őseink étrendjének megértése kritikus nyomokat tárhat fel evolúciós sikerükről vagy kudarcaikról.

Egy nemrégiben készült tanulmány, amely egy spanyolországi neandervölgyi ember fogából származó cinket elemezte, felfedi, hogy bárhol is éltek, ők főleg húsevők voltak. Ez a felfedezés segít megmagyarázni, miért haltak ki.

A jégkorszak utolsó 200 000 évében a neandervölgyiek uralták Európát és Nyugat-Ázsiát, míg Afrikában a homo sapiens fejlődött ki. Maradványaik és jellegzetes kőeszközeik Európa-szerte és a Közel-Keleten, kisebb számban pedig egészen a Kínával határos Tádzsikisztánig megtalálhatók.

A neandervölgyiek az eurázsiai sztyeppék (Magyarországtól Kínáig terjedve, a világ legnagyobb gyepterülete.) szívében éltek, ez a terület nem gazdag tápnövényekben. A kempingjeiken végzett felmérések azonban kimutatták, hogy diót, gyümölcsöt, gombát, kagylót és más könnyen összegyűjthető élelmiszert is fogyasztottak.

A neandervölgyiek folyamatosan mozgásban lévő fajok voltak, akiknek magas kalóriatartalmú étrendre volt szükségük. Ló, rénszarvas, bölény és mamut lemészárolt maradványai, amelyeket a neandervölgyiek hagytak a kempingjükön, azt mutatják, hogy a világ legveszélyesebb állataira vadásztak. Ez azonban nem árulja el, hogy étrendjük csoportról csoportra változott-e a hatalmas választékban.

Alacsony szénhidráttartalmú diéta

Az elmúlt két évtizedben a molekuláris biológia fejlődése kiszélesítette a régészek tudását a korai ember táplálkozásáról. A hűvös viszonyok Észak-Európában, például Franciaországban és Németországban, segítenek megőrizni a kollagént a fosszilis csontokban. A stabil izotóp-analízisnek nevezett technikával a korai emberi csontok kollagénjéből kis mennyiségű szenet és nitrogént nyerhetünk vissza, és megtudhatjuk, honnan származik az elfogyasztott fehérje. (Az izotópok olyan atomcsoportok, amelyek ugyanahhoz az elemhez tartoznak, de eltérő tömegűek.) A csontok izotópjainak vizsgálata kimutatta, hogy az észak-európai neandervölgyiek fehérjéinek 80-90%-át állatokból nyerték. Ez a helyzet a farkasokkal és a hiénákkal. Európa száraz déli részein nem vagyunk ilyen szerencsések. A fosszilis csontokban található kollagén melegebb éghajlaton könnyen szétesik, és magával viszi a déli neandervölgyiek étrendjére utaló nyomait.

De az elmúlt évben a régészek azt találták, hogy a cink nyomai a neandervölgyi csontokban is megőriznek információkat az ősember étrendjéről.

Az elmúlt néhány évében a cink-izotópokkal végzett tanulmányok azt mutatják, hogy óriási lehetőségünk van az élet evolúciójával kapcsolatos nyomok feltárásában, mint például az eukarióták esete, ami egy olyan szervezetcsoport, amelyhez az ember is tartozik, felemelkedése és a tengeri táplálékok összetettsége.

Szakértő vadászok

A ragadozók csontjaiban a cink szintje alacsonyabb, mint a zsákmányoké. A különbséget nem befolyásolja az életkor, a nem vagy az idő múlásával együtt járó bomlás. A cink aránya akár 1 mg csontmintából is mérhető. Még ezek az apró mennyiségek is lehetővé teszik az állatok táplálékláncban elfoglalt helyének pontos felmérését.

A közelmúltban a spanyol Pireneusokban élt és meghalt neandervölgyi ember fogzománcából származó cink elemzése új betekintést ad az ókori emberek táplálkozásába. A cink izotópjait 12 állatfaj 43 fogából elemezték, amelyek a spanyolországi Katalóniában, a Los Moros barlang körüli füves területen éltek. Ezek közé tartoztak a húsevők, például a farkas, a hiéna és a hegyi farkas, a mindenevő barlangi medvék, valamint a növényevők, köztük a kecskebak, a gímszarvas, a ló és a nyúl. Az eredmények életre keltették a pleisztocén sztyepp táplálékhálózatát, a növényektől a csúcsragadozókig összefonódó táplálékláncok rendszerét. A neandervölgyiek fogában lévő cink messze a legalacsonyabb cinkértékkel rendelkezik a táplálékhálózatban, ami azt mutatja, hogy a neandervölgyiek legmagasabb szintű ragadozók voltak.

A neandervölgyi táborokban található csonthalmok azt mutatják, hogy nagy mennyiségben vadásztak nagytestű állatokra. Ezek a halmok még a táj azon részein is megjelennek, ahol az ember hátrányos helyzetbe kerülne, például a vízfolyások szélén. Képzeld el, hogy megpróbálsz leszúrni egy felnőtt bölényt vagy lovat. Mindkettő közel egy tonnát nyom. Az új izotópos tanulmány feltárja, hogy a neandervölgyiek fő túlélési stratégiája az volt, hogy levadászszák azokat az állatokat, amelyeket a világon bárhol lehetett találni. A kis állatok és zöldségek valószínűleg alig jelentenek többet, mint köretek.

A szélesebb étrend rugalmasabbá tett minket

A pleisztocén kori Eurázsiát a neandervölgyiektől örökölt Homo sapiens csoportok maradványairól Európa-szerte vett izotópok azt mutatják, hogy vegyesebb táplálkozási szokásuk volt. A növények, a madarak és a halak főételek voltak ezeknek a korai embereknek. A pleisztocén egy füves-sztyepp ökoszisztéma volt, amely a pleisztocén idején uralta Szibériát, és 10 000 évvel ezelőtt eltűnt. Feltűnően instabil klímája volt, száraz gyepükről és nedves tundrákról tűlevelű erdőkre változott, folyamatosan megzavarta az ott legelő nagy, növényevők változatosságát és számát. Tehát egy mindenevő étrend sokkal ellenállóbbá tette volna ezeket az embereket, mint azokat, akik a nagytestű állatok vadvadászatára hagyatkoztak. Nem sokat tudunk arról, hogy mi történt a Neandervölgyiekkel, amikor a nagyvadállomány összeomlott. Ha a rénszarvasok eltűntek, mit tehettek? De a biomolekuláris tudomány gyors fejlődésével kétlem, hogy sokáig kell várnunk, hogy megtudjuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4022) Jégvesztés

Tibor bá’ fordítása online

 

The Guardian

Egy jelentés arra figyelmeztet, hogy a világ nyaranta a sarkvidéki tengeri jég „végleges” elvesztésével néz szembe

Egy új tanulmány szerint a sarki jégtakarók drámai eltűnése katasztrofális tengerszint-emelkedést okoz, ami a városokat fenyegeti.

Szerző: Oliver Milman
89. útban a 90. felé

Az éghajlati válság a bolygó jégkészleteit széles körű összeomlásba taszította, ami „tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt”. A sarkvidéki tengeri jég nyaranta biztosan eltűnik. Az olvadó gleccserek miatti a pusztító tengerszint-emelkedés már megindult.

A jelentés szerint még ha radikálisan csökkentik is a bolygó melegedését okozta kibocsátásokat, a Föld két sarkánál lévő hatalmas jégtakarók még több száz évig olvadhatnak, akár három méteres tengerszint-emelkedést okozva, ami veszélyezteti a tengerparti városokat. A tengeri jég „végső” elvesztése az Északi-sarkvidéken egy évtizeden belül mindenképpen bekövetkezhet, már nem kerülhető el.

„Most már nem tehetünk semmit, ezt elrontottuk, máris hagytuk túlságosan felmelegedni a rendszert” – mondta Julie Brigham-Grette, a Massachusetts Amherst Egyetem tudósa és a jelentés társszerzője a tengeri jégről.

„Ez a lehetőség már elmúlt, így a következő dolog, amit el kell kerülnünk, az az Antarktiszon a jégtáblák összeomlása és a grönlandi jégrendszerek további leolvadása. Nem tömhetjük vissza a dzsinnt az üvegbe, ha már kiszabadítottuk.

A tengeri jég eltűnése feltárja a sötét Jeges-tengert, amely inkább elnyeli – nem pedig visszaveri – a hősugarakat, ami tovább fokozza a globális felmelegedést. Ezen kívül felborítja a régió ökoszisztémáját is, és mindent károsít, az algáktól kezdve a nagy állatokig, például a fókákig és a jegesmedvéig, amelyeknek szükségük van a tengeri jégre a vadászatukhoz.

“Ez egy végső diagnózis, és most együtt kell élnünk a következményekkel” – mondta Robbie Mallett, a University College London Earth Sciences tengeri jégszakértője. „Meglehetősen érzelmes volt arra gondolni, hogy pályafutásom végére egy olyan északi-sarkot láthatok, amely mentes a tengeri jégtől. Sokkoló néhány év telt el Grönlandon, amikor a jég eltűnt a szemünk előtt. Egy egész környezetet a kihalás felé hajtunk.”

Az Északi-sarkvidéki tengeri jég elvesztése „nem az egyetlen jele a krioszféra növekvő összeomlásának” – áll a State of the Cryosphere jelentésben, amelyet tudósok egy csoportja tett közzé az ENSZ Cop27 éghajlati tárgyalásainak kezdetén Egyiptomban.

Csak az elmúlt évben a kutatókat megdöbbentette az eső látványa Grönland hatalmas jégtakarójának csúcsán, amelyet először hó helyett eső áztatott, és márciusban az Antarktisz keleti részén,megdöbbentő hőhullámok közepette. 40 C-kal mértek többet a normál hőmérséklet felett.

A jelentés dokumentálja a Jeges-tengeren a rákfélékben okozott károkat, ami annak a jele, hogy a tengervíz elsavasodik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása miatt, az Alpokban egyetlen nyár alatt 5%-os gleccserjég elvesztése, valamint az Antarktisz körüli tengeri jég rekord alacsony kiterjedése miatt.

A jelentés szerint a tengerszint hatalmas emelkedése már most is elkerülhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok burjánzó elégetése miatt. A jelentés szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részei akár további CO2  kibocsátás nélkül is összeomolhatnak az elkövetkező évszázadokban, ami több mint négy méter további tengerszint-emelkedés okoz.

Az ENSZ a közelmúltban figyelmeztetett, hogy „nincs biztos lehetőség” ahhoz, hogy a kormányok a hőmérsékletet a megállapodott 1,5 C-os emelkedési küszöb alatt tartsák. A század végére 2,5 °C emelkedés várható. Egy ilyen forgatókönyv több száza év alatt akár 20 méterrel is megemelheti a tengerszintet. Ez „visszafordíthatatlannak” bizonyul és egzisztenciális veszélyt jelentene az alacsonyan fekvő országokra és a tengerparti közösségekre.

„Az olyan helyek veszélye, mint Florida, Banglades és a Nílus delta, óriásiak,  – mondta Brigham-Grette, aki hozzátette, hogy az Északi-sarkvidék most egy olyan állapot felé tolódik el, amelyre 3 millió éve nem volt példa. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eljussunk ide, de ami aggaszt, az az, hogy addig nem reagálunk erre a vészhelyzetre, amíg    nem tapasztaljuk meg.”

Az Északi-sarkvidék körülbelül négyszer olyan gyorsan melegszik fel, mint a globális átlag, ami az Antarktisz rekord hőhullámaival együtt egy gyors „olvadékvíz-impulzust” kockáztat, amire az elmúlt 130 000 évben soha nem volt példa, ami alatt az emberi civilizáció fejlődött. Ez a víz katasztrofálisnak bizonyulhat a part menti területek számára.

Eközben a gleccserek olyan helyeken, mint a Himalája és az Andok, eltűnnek, több tízmillió ember ivóvízellátását kockáztatva, és növelik a katasztrofális áradások veszélyét. Brigham-Grette azonban azt mondta, hogy a csökkent károsanyag-kibocsátással a még rosszabb hatások is elkerülhetők, és sürgette a Cop27-en összegyűlt kormányokat, hogy tegyenek többet a világ jégtesteinek megmentéséért.

“A gyors dekarbonizáció feltétlenül elengedhetetlen, ez erkölcsi kötelezettség a jövőre nézve” – mondta. „Ha nem vállaljuk ezt az erkölcsi felelősséget, nem leszünk túl jó ősök, akkor nem néznek ránk jó szemmel. Ez emberi tragédia lesz.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4020) COP27

Tibor bá’ fordítása online

COP27: egy évvel a Glasgow-i klímaegyezmény után a világ több fosszilis tüzelőanyagot éget el, mint valaha

Szerző: Mathieu Blondeel – Stratégiai és Nemzetközi Üzleti Csoport tudományos munkatársa, Warwick Business School, Warwicki Egyetem
89. útban a 90. felé

A fosszilis tüzelőanyagok elégetése okozta az elmúlt tíz év összes CO₂ kibocsátásának 86%-át. Annak ellenére, hogy a szén, az olaj és a gáz a globális fűtés elsődleges bűnösei, az ENSZ korábbi klíma csúcstalálkozóinak hivatalos szövegei alig említették őket.

Mindez megváltozott a 2021 novemberi COP26-on, ahol aláírták a Glasgow-i klímaegyezményt. A megállapodás tartalmazta a fosszilis tüzelőanyagoknak az éghajlatváltozás előidézésében játszott szerepének első elismerését. Arra is sürgette a nemzeteket, hogy fokozatosan szüntessék meg a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, vagy a fogyasztását támogató intézkedéseket, és „fokozatosan csökkentsék” a szénenergiát.

Mivel a COP27 az egyiptomi Sharm El Sheikhben kezdődik, itt az ideje, hogy frissítsük az előrehaladást. Sajnos nem jó hír, hogy a folyamatban lévő energiaválság – és a kormányok világszerte arra adott rövid távú válaszai megnehezítették a paktum céljainak teljesítését, vagyis a fosszilis tüzelőanyagok dominanciájának megszüntetését.

A globális energiaválság

A jelenlegi helyzet valószínűleg az első a maga nemében, amelyben az összes fosszilis tüzelőanyag ára egyszerre emelkedett. Ez viszont megemelte a villamos energia árát.

Európának Ukrajna inváziója óta gyorsan alkalmazkodnia kellett Oroszországhoz, és fegyverként használt gázexportjához. Ahogy a Kreml leállította a vezetékes gázellátást, az európai országok berohantak a cseppfolyósított földgáz (LNG) globális piacára, és megnövelték a hagyományos partnerektől, például Norvégiától és Algériától származó importot.

Ez szédítő magasságokba emelte a földgáz árait, és globális tülekedést hozott létre a gázért, amelyben Európa túllicitálhatja a fejlődő gazdaságokat az alapvető LNG szállításokra, és még mélyebb válságba taszította az olyan országokat, mint Pakisztán és Banglades.

A lámpák égve maradása érdekében a fejlődő gazdaságok némelyike ​​az összes fosszilis tüzelőanyag közül a legszennyezőbbet használja: a szenet. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) várakozásai szerint 2022-ben a globális szénfogyasztás eléri a 2013-as történelmi csúcsot.

Az EU-ban a szén iránti kereslet (elsősorban a villamosenergia-szektorból) várhatóan 6,5%-kal emelkedik. Ha a jelenlegi keresleti trendek folytatódnak, a globális szénfogyasztás 2030-ban csak 8,7%-kal lesz alacsonyabb, mint 2021-ben volt. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást, ennek 32%-kal alacsonyabbnak kellene lenni.

A Kőolaj exportáló Országok Szervezete és szövetségesei (OPEC+), mindenekelőtt Oroszország, a közelmúltban úgy döntött, hogy napi 2 millió hordóval csökkenti az olajtermelést az olajárak emelése érdekében. Bár az OPEC+ azzal indokolja döntését, hogy globális recesszióra számít, amely a 2008-as, 2014-es és 2020-as olajár-zuhanás megismétlődését idézheti elő, az EU és az Egyesült Államok politikai indíttatásúnak minősítette a lépést.

A magas fosszilis tüzelőanyagok árának csökkentése érdekében a kormányok világszerte éppen azokhoz a támogatásokhoz folyamodnak, amelyekben megállapodtak a fokozatos megszüntetésben. Ezek a támogatások csökkentik a fogyasztók üzemanyagköltségeit azáltal, hogy például a benzinkutaknál rögzítik az árakat.

A 2020-as észrevehető visszaesést követően, 2021-ben a fosszilis tüzelőanyag-támogatások bővültek. Az energiaválság az IEA 2022-re vonatkozó becslése szerint újabb meredek növekedést eredményezett. A múltban a fejlődő gazdaságokat kritizálták azért, mert használják ezeket az adóeszközöket, nem utolsósorban a fosszilis tüzelőanyagok égetésének támogatása miatt. Minden ilyen kritika különösen üresnek tűnik most, amikor a gazdag országok versenyeznek ugyanezért.

Fosszilis tüzelőanyagok a COP27-en

Az Egyesült Államok és az európai szövetségesek nyomást gyakoroltak a fejlődő országokra a COP26-on, hogy vállaljanak nagyobb lépéseket a szénenergia megszüntetése érdekében, a földgázt hasznos átmeneti üzemanyagként hirdetve. Most Európa korlátozza az alternatívákhoz való hozzáférését azáltal, hogy túllicitálja az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokat a globális LNG-piacon, miközben beindítja saját alvó széntüzelésű erőműveit, vagy meghosszabbítja a működők élettartamát.

A nyugati vezetők Kínát és Indiát is bírálták, amiért több orosz olajat és gázt vásárolnak, ezzel finanszírozva Putyin invázióját. De a háború kezdete óta Oroszország 108 milliárd eurót keresett csak az EU-ba irányuló fosszilis tüzelőanyagok értékesítéséből, ami az ország olaj- és gázexportból származó bevételének több mint felét teszi ki.

Míg az Oroszországból az EU-ba vezető csővezetékek által szállított mennyiség jelentősen visszaesik, az orosz LNG-export valójában nőtt.

Egy évvel a Glasgow-i klímaegyezményt követően a kibocsátási ígéretek biztonsági aggályokhoz vezettek. Az orosz invázió okozta sokk miatt a gáz és a szén rövid távú visszaszorítása logikus lehet, de ideális esetben a magas fosszilis üzemanyagárak felgyorsítanák a megújuló energiaforrásokra való átállást.

A fosszilis tüzelőanyag-függőség egyszerű felcserélése egyik exportőrről a másikra káros az éghajlatra, és természetesen nem teszi biztonságosabbá és megfizethetőbbé az energiaellátást. A világ az energiaár-válság helyett a fosszilis tüzelőanyagok árválságával küszködik.

Az IEA arra számít, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet öt éven belül tetőzik az olyan programoknak köszönhetően, mint az EU RePowerEU terve, az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye és Japán zöld átalakítási terve, amelyek ösztönzik a megújuló energiaforrásokat. E beavatkozások ellenére azonban a jelenlegi kibocsátási tények 2,6°C-os felmelegedést jósolnak 2100-ra – ami jóval meghaladja a párizsi megállapodás célkitűzéseit.

A COP27 tárgyalásait annak teljes megértése mellett kell lefolytatni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok nem lépnek ki a globális energiaszerkezetből. A fejlett országoknak vezető szerepet kell vállalniuk azok fokozatos megszüntetésében, hogy lehetővé tegyék a fejlődő országok számára a lassabb alkalmazkodást. Ez a kulcsa a méltányos átmenetnek az éghajlatváltozást okozó üzemanyagoktól.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4019) Putyin aranyköpései

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin aranyköpése

Írta: Ray McGovern
89. útban a 90. felé

Vlagyimir Putyin orosz elnök október 27-én a Valdai Nemzetközi Vita Klubban megkérdőjelezte azok józan eszét, akik „elrontják a Kínával való kapcsolatokat, miközben milliárd értékű fegyvereket szállítanak Ukrajnának az Oroszország elleni harcban.”

A “Kína és az Egyesült Államok között Tajvan miatt növekvő feszültségről” szóló kérdésre válaszolva Putyin “provokációnak” nevezte az Egyesült Államok vezető tisztségviselőinek tajvani látogatását. Putyin hozzátette: “Őszintén szólva nem tudom, miért csinálják ezt. … Észnél vannak? Úgy tűnik, ez teljesen ellentmond a józan észnek és a logikának… Ez egyszerűen őrültség.”

“Úgy tűnhet, hogy e mögött egy finoman hangolt, mély cselekmény van. De azt hiszem, nincs benne semmi, nincs finom gondolat. Ez csak ostobaság és arrogancia, semmi más. … Az ilyen irracionális cselekedetek az arroganciában és a büntetlenség érzésében gyökereznek. .”

Elit, kivételes emberek

Milyen emberek állnak a Putyin által leírtak mögött? Kiderült, hogy ugyanabból a fehér, privilegizált, “Legjobb és legkiválóbb” állományból származnak, akik elhozták nekünk Vietnámot. Ezúttal Joe Biden elnök vezette be őket. Bidennek biztosítva a kételkedést, úgy gondolom, elég okos volt, hogy megértse, nagy káoszt csináltak a dolgokban.

Ők azok a másodévesek, akik teljesen tudatlanok az orosz-kínai viszonnyal kapcsolatban, és a 2021. június 16-i genfi ​​csúcson azt mondták Bidennek, hogy „Oroszország nagyon-nagyon nehéz helyzetben van, Kína szorongatja őket. Amit Biden a repülőgépről megismételt, mielőtt elindult Genfben.

Putyin Valdai beszédében Alekszandr Szolzsenyicin harvardi beszédéből idézett: “A felsőbbrendűség folyamatos elvakultsága jellemző a Nyugatra; ez azt a meggyőződést erősíti meg, hogy bolygónkon mindenütt hatalmas régióknak kell fejlődniük és fel kell érniük a mai nyugati rendszerek szintjére.”

Putyin hozzáteszi: “Szolzsenyicin mondta ezt 1978-ban. Semmi sem változott. … A tévedhetetlenségbe vetett hit nagyon veszélyes; csak egy lépés választja el a tévedhetetlenek vágyát, hogy elpusztítsa azokat, akiket nem szeretnek. … “Arrogánsan elutasítottak minden más változatot és formát az emberek kormányzását, és – ezt szeretném kihangsúlyozni – és ezt megvetően tette… mintha mindenki másodrendű lenne, miközben ők kivételesek.”

Putyin beszéde másnapján a kínai külügyminisztérium szóvivője, Wang Wenbin, aki kommentárt kért, kijelentette: “Nagyra értékeljük Putyin elnök pozitív megjegyzéseit a Kína-Oroszország kapcsolatokról; megőrizték az erőteljes fejlődés lendületét.” A külügyminisztérium szóvivője hozzátette, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter telefonon telefonált Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel azon a napon, amikor Putyin beszédet mondott Valdaiban, és a két diplomata “nézetet cserélt az ukrajnai válságról”.

„Szabályon alapuló nemzetközi rendezés”

Putyin a “szabályokon alapuló rend” Antony Blinken/Jake Sullivan összeállítását világította át. Ami azt az ötletet illeti, hogy “a nemzetközi jogot szabályokkal” helyettesítsék. Putyin viccelődött, miközben előkészítette megjegyzéseit:

Megkockáztatom ezt mondani: “Tisztában vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ki alkotta meg ezeket a szabályokat”, de talán ez nem lenne pontos kijelentés. Fogalmunk sincs, hogy ki alkotta meg ezeket a szabályokat, mire alapulnak ezek a szabályok, vagy mit tartalmaznak.

Ezen szabályokon belül “Úgy tűnik, tanúi vagyunk annak a kísérletnek, hogy csak egyetlen szabályt kényszerítenek ki, vagyis a hatalmon lévők minden szabály betartása nélkül élhetnek, és bármit megúszhatnak.”

Később, a kérdések és válaszok során Putyin módosította a „szabályalapú” koncepciót:

“Szabályokról beszélnek – milyen szabályokról? Hol vannak leírva, és ki hagyta jóvá? Ez nonszensz… nem több szemétnél. Ennek ellenére a végtelenségig tömik az emberek fejében. Aki pedig nem tartja be ezeket, az korlátozások és szankciók hatálya alá tartozik.

Ügyelt magára

Putyin erélyesnek és teljesen ébernek tűnt, a részletek elképesztő ismeretével a Valdai színpadon töltött három és fél órája alatt. Még néhány viccet is mesélt, egyet arról, hogy Oroszországot okolják mindenért – beleértve a törött WC kagylókért is. Ezzel kapcsolatban volt egy rövid videó, amely bemutatta, hogy ki volt a hibás az Északi Áramlat csöveinek szabotálásáért. (Talán az egyik oka annak, hogy Putyin olyan jó hangulatúnak tűnt, hogy már látta ezt a videót.)

Mindazonáltal Putyin korábbi, előkészített megjegyzéseiben halálosan komolyan foglalkozott azzal, amit többször is az erők világviszonylatának „tektonikus eltolódásának” nevezett.

“Most a végéhez közeledik ez a történelmi időszak, amikor a Nyugat határtalan uralma uralkodik a világ felett. Az egypólusú világ a múltba vész. Történelmi válaszút előtt állunk. Valószínűleg kiszámíthatatlanabb és ugyanakkor legveszélyesebb helyzetben vagyunk. A II. világháború vége óta ez a legfontosabb évtized. A Nyugat nem képes egyedül uralni az emberiséget, és a nemzetek többsége már nem akarja elfogadni. Ez az új korszak fő ellentmondása. Hogy egy klasszikust idézzek, bizonyos mértékig ez egy forradalmi helyzet – az elit nem tud, a nép pedig sem akar tovább így élni.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4018) Vegán étrendek

Tibor bá’ fordítása online

A nyers vegán étrend veszélyt jelenthet az egészségére

Szerző: Laura Brown – Táplálkozás-, élelmiszer- és egészségtudományi vezető oktató, Teesside Egyetem.
89. útban a 90. felé

A vegán étrendek az évek során egyre népszerűbbé váltak, különösen az egészségüket javítani vágyók körében. Valójában egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a növényi alapú étrendnek (beleértve a vegán étrendet is) számos jótékony hatása lehet az egészségre, és összefüggésbe hozható a szívbetegségek kockázatának csökkenésével a testsúly és a koleszterinszint csökkenése mellett.

Vannak azonban, akik a vegán étrendet a végletekig viszik, és csak olyan nyers növényi ételeket választanak, amelyek főzés nélkül is fogyaszthatók. Egyesek kizárják azokat az élelmiszereket is, amelyeket természetes formájukból megváltoztattak vagy feldolgoztak (például zab- vagy mandulatejet).

Ennek a diétának a hívei azt állítják, hogy a főzés hatására az összetevők elveszítik fontos tápanyagaikat és enzimeiket. A nyers növényi élelmiszerek fogyasztásával úgy vélik, hogy az étrend javítja az energiaszintet, megelőzi (sőt, visszafordítja) a betegségeket és javítja az általános egészségi állapotot.

A kutatások azonban azt sugallják, hogy a nyers vegán diéták, ha hosszú ideig követik, több kárt okozhatnak, mint hasznot. Íme, miért:

Lehet, hogy lemarad a fontos tápanyagokról

A kutatások azt sugallják, hogy egyes nyers ételek egészségesebbek lehetnek, mint a főtt ételek. Például a főzés hatására a kelbimbó és a vörös káposzta tiamin tartalmának 22%-át elveszíti. Ez a B1-vitamin egyik formája, amely egészségesen tartja az idegrendszert.

Bár egyes zöldségek főzés közben tápanyagokat veszíthetnek, mások tápanyagtartalma főzéstől nagyobbá válik. Ennek az az oka, hogy bizonyos tápanyagok a zöldségek sejtfalán belül helyezkednek el. A főzés lebontja a sejtfalakat, lehetővé téve a tápanyagok felszabadulását és könnyebben felszívódását a szervezetben.

Például amikor a spenótot megfőzzük, a szervezet könnyebben felszívja a benne lévő kalciumot. A kutatások azt is kimutatták, hogy míg a paradicsom főzéssel 28%-kal csökkenti C-vitamin-tartalmát, addig likopintartalma több mint 50%-kal nő. A likopint összefüggésbe hozták számos krónikus betegség, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a rák alacsonyabb kockázatával. A spárga, a gomba, a sárgarépa, a brokkoli, a kelkáposzta és a karfiol további példák azokra a zöldségekre, amelyek főzve tápanyagban dúsabbak.

A főtt zöldségek több antioxidánssal is elláthatják a szervezetet. Ezek olyan molekulák, amelyek képesek felvenni a harcot a szabad gyökökként ismert káros molekulák ellen, amelyek károsíthatják a sejteket, és idővel betegségekhez vezethetnek. Egyes zöldségek (beleértve a spárgát, a gombát, a spenótot, a paradicsomot és a brokkolit) nagyobb mennyiségben tartalmaznak antioxidáns béta-karotint (amit a szervezet A-vitaminná alakít), luteint és likopint főzve, mint nyersen.

Vitamin- és ásványianyag-hiány

A nyers vegán étrendből valószínűleg sok fontos vitamin és ásványi anyag hiányzik – nevezetesen a B12- és D-vitamin, a szelén, a cink, a vas és kétféle omega-3 zsírsav. Ennek az az oka, hogy sok olyan élelmiszer, amely magas szinten tartalmazza ezeket a vitaminokat és ásványi anyagokat, állatokból származnak – például hús és tojás. Ezek a vitaminok kulcsszerepet játszanak az agy- és idegsejtek felépítésében, fejlődésében és termelésében, az egészséges immunrendszer támogatása mellett.

Különös aggodalomra ad okot a B12-vitamin szintje. Egy szigorú nyers étrendet követő embereken végzett tanulmány kimutatta, hogy a résztvevők 38%-a B12-vitamin-hiányban szenved. Ez különösen aggasztó, mivel a B12-vitamin-hiány számos problémával jár, beleértve a sárgaságot, a szájfekélyeket, a látási problémákat, a depressziót és más hangulati változásokat.

Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy a szigorú, nyers vegán étrend megnövelte a homocisztein (a B12-vitamin által lebontott aminosav) szintjét a B12-hiány miatt. Ez aggodalomra ad okot, mivel a megnövekedett homocisztein szint potenciálisan növelheti a szív- és érrendszeri betegségek és a stroke kockázatát.

A menstruáció elvesztéséhez vezethet

Ha nem megfelelően tervezik, a nyers vegán étrend nem szándékos fogyáshoz vezethet, ha nem fogyasztja el a szervezetének működéséhez szükséges kalóriát. Ez különösen a fiatal nőket érinti.

A kutatók azt találták, hogy azoknak a 45 év alatti nőknek a 30%-ánál, akik több mint három évig nyers étrendet követtek, részleges vagy teljes amenorrhoea (menstruáció hiánya) volt. Ez valószínűleg a nyers vegán étrend okozta fogyás miatt van. Az amenorrhoea számos problémát okozhat, beleértve a meddőséget, valamint a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenését és a csontritkulást. Más tanulmányok azt is kimutatták, hogy azoknál a fiatal nőknél, akik a szükségesnél 22-42%-kal kevesebb kalóriát fogyasztanak, nagyobb volt a reproduktív funkció elnyomásának kockázata.

Míg a növényi alapú étrend betartása számos előnnyel járhat az egészségre nézve, a nyers vegán étrend esetleg túl messzire viszi a dolgokat, és még nagyobb kockázatokkal járhat, ha nem tartják be. Ha nyers vegán diétát tervez, fontos, hogy gondosan tervezze meg annak biztosítására, hogy az optimális egészséghez szükséges összes tápanyagot a szükséges mennyiségben elfogyassza. Nem is javaslom a hosszú távú követését a sok kockázat miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4014) Bolygógyilkos aszteroida

Tibor bá’ fordítása online

RT

A csillagászok felfedezték a „bolygógyilkos” aszteroidát, amely egy napon elérheti a Földet

A tudósok egy Dark Energy Camera segítségével fedezték fel az aszteroidákat.
89. útban a 90. felé

A csillagászok felfedezték a napfényben megbúvó “bolygógyilkos” aszteroidát, amely egy napon eltalálhatja a Földet. A 2022 AP7 névre keresztelt kisbolygó a három új földközeli aszteroida (NEA) közé tartozott, amelyek a belső Naprendszerben, a Föld és a Vénusz pályáján lévő régióban rejtőztek. A csillagászok különösen nehezen találnak kisbolygókat ebben a régióban a nap erős csillogása miatt. Ennek ellenére sikerült találniuk egy hármas NEA-t a kedvezőbb körülmények miatt egy rövid szürkület idején.

A három felfedezett NEA közül 2021 LJ4 és 2021 PH27 olyan pályán keringenek, amely a Föld pályáján belül marad. A 2022-es AP7-nek viszont a pályája körülbelül 1,5 kilométer széles, és a Föld útjába kerülhet, bár a tudósok számára nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor.

“Szürkületi felmérésünk a Föld és a Vénusz pályáján lévő területet kisbolygók után kutatva” – mondta Scott S. Sheppard, a Carnegie Tudományos Intézet Föld és Bolygók Laboratóriumának csillagásza és a munkát ismertető tanulmány vezető szerzője.

“Eddig két nagy Föld-közeli aszteroidát találtunk, amelyek átmérője körülbelül 1 kilométer. Az ilyen méretű aszteroidát bolygógyilkosoknak nevezzük” – mondta.

Sheppard megjegyezte, hogy valószínűleg csak néhány hasonló méretű NEA maradt még megtalálandó, és vannak olyan pályák, amelyek keresztezhetik a Földét.

“Mostanáig csak körülbelül 25 olyan aszteroidát fedeztek fel, amelyek pályája teljesen a Föld pályáján belül van, mert nehéz megfigyelni a nap vakító hatása miatt” – mondta.

A tudósoknak az aszteroidákat egy Dark Energy Camera vagy “DECam” segítségével fedezték fel, amelyet a chilei Cerro Tolo Inter-Amerika Obszervatóriumban található. Víctor M. Blanco 4 méteres teleszkópjára szerelték fel, a National Science Foundation NOIRLab programja szerint.

Tizenöt évvel ezelőtt a tudósok észleltek egy 300 méter széles, Apophis nevű aszteroidát, amely a korai számítások szerint több mint 2 százalékos valószínűséggel ütközik a Földdel 2029. április 13-án, pénteken.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4015) BQ.1 és BQ.1.1

Tibor bá’ fordítás online

 

Omicron BQ.1 és BQ.1.1 – egy szakértő három kulcskérdésre válaszol ezekkel az új COVID-változatokkal kapcsolatban

Szerző: Manal Mohammed – a Westminsteri Egyetem orvosi mikrobiológia vezető oktatója
89. útban a 90. felé

Két új omikron alvariáns, a BQ.1 és a BQ.1.1, gyorsan hódít az Egyesült Államokban, és együttesen a fertőzések 27%-át tették ki október 29-én. Mindkettő az egész világon néhány hónapja domináló BA.5 omikron leszármazottja.

Bár úgy tűnik, hogy a leggyakoribbak az Egyesült Államokban, a BQ.1-et és a BQ.1.1-et az Egyesült Királyságban és Európa számos országában is azonosították, és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) besorolta a BQ-t. egyérdekes változataként.

A modellezési becslések alapján az ECDC arra számít, hogy 2022. november közepétől december elejéig a COVID fertőzések több mint 50%-a a BQ.1 és BQ.1.1 miatt lesz. 2023 elejére az esetek több mint 80%-át tehetik ki.

Amikor új COVID változatokról hallunk, három kulcskérdés jut eszünkbe: fertőzőbb-e a korábbi változatokhoz képest? Okozhat-e súlyosabb betegséget? És vajon elkerülheti-e az immunválaszt? Vessünk egy pillantást arra, amit eddig tudunk.

1. Ezek a változatok fertőzőbbek-e?

Egy kórokozó fertőzése azon képességére utal, hogy képes-e az emberről átlépni a másikra. Ezt a jellemzőt számos, a kórokozóval, gazdájával és a környezettel kapcsolatos tényező határozza meg.

Jelenleg korlátozott adatok állnak rendelkezésünkre arról, hogy ez a két új változat mennyire fertőz. De úgy tűnik, hogy a BQ.1.1 erősen fertőz, a közösségi média jelentései szerint mindössze 19 napba telt, amíg öt szekvenciáról 200 szekvenciára nőtt.

Bár a BQ.1 és BQ.1.1 jelenleg globálisan az összes COVID-eset kis hányadát teszi ki, egyes országokban az esetek aránya olyan mértékben növekszik, ami azt sugallja, hogy jobban átvihető, mint más keringő változatok.

2. Megmenekülhetnek az immunrendszerünktől?

Az ECDC azt sugallja, hogy a BQ.1 megfigyelt növekedési ütemének növekedése valószínűleg főként az immun-szökés következménye. Ez a vírus azon képességére vonatkozik, hogy elkerülje immunválaszunkat a korábbi fertőzés vagy védőoltás során.

A BQ.1 és BQ.1.1 mutációkat tartalmaz a tüskeproteinben, amely a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) felszínén található fehérje, amely lehetővé teszi, hogy sejtjeinkhez kötődjön és megfertőzzön. Ezek a mutációk közé tartozik a K444T, az N460K, az L452R és az F486V. A BQ.1.1 egy további mutációt, az R346T-t tartalmaz, amely szintén megtalálható a BA.5 változatban.

Ezeket a mutációkat jelentős immun-szökéssel és antitest elkerüléssel hozták összefüggésbe.

Egy tanulmány kimutatta valószínű, hogy a korábbi omikron alvariánsokból származó fertőzés és a vakcinázás által kiváltott immunitás nem nyújt széles körű védelmet a BQ.1.1 fertőzés ellen. Ez a tanulmány azonban még szakértői értékelésre vár.

Bár a jelenlegi COVID oltások és a korábbi fertőzések jó védelmet nyújtanak a súlyos betegségek ellen, nem nyújtanak teljes védelmet a fertőzéssel vagy újrafertőződéssel szemben. Hasonlóképpen, bár csökkentik a COVID terjedését, nem akadályozzák meg teljesen. És úgy tűnik, ezek az új változatok rendelkeznek a legnagyobb immun-elkerülési képességgel. Ennek ellenére a COVID oltások továbbra is erős védelmet nyújtanak a súlyos betegségek és halálesetek ellen.

3. Okozhatnak-e súlyosabb betegséget?

Még mindig nem sokat tudunk a BQ.1 vagy BQ.1.1 betegség súlyosságáról. De a rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján a hírek ezen a téren jók. Nincs bizonyíték arra, hogy a BQ.1 súlyosabb betegséggel járna, mint a BA.4 és BA.5.

Aggodalomra ad okot, hogy egy közelmúltban készült nyomtatás előtti tanulmány azt sugallja, hogy a BQ.1.1 rezisztens lehet az Evushelddel, egy antitest terápiával szemben, amelyet arra terveztek, hogy megvédje azokat az embereket, akik immunhiányosak, és nem reagálnak megfelelően a COVID oltásokra.

A járványnak még nincs vége

Az Egyesült Államokon és Európán kívül a BQ.1-et és a BQ.1.1-et a világ más országaiban is azonosították, például Új-Zélandon, Thaiföldön, Szingapúrban és Kanadában, ahol kimutatták őket a szennyvízben. A szennyvízminták gyakran jó jelzést adnak a lehetséges COVID kiugrásokról.

Az új COVID variánsok folyamatos megjelenése azt jelzi, hogy a vírus még mindig velünk van, és gyorsan fejlődik. Mivel az északi féltekén tél felé tartó újjáéledéssel kell szembenéznünk, ezeken és minden más új variánst kell alaposan megfigyelnünk, hogyan viselkednek.

Olyan tanulmányokra is szükségünk van, amelyek azt tesztelik, hogy az új bivalens vakcinák – amelyek az omikront célozzák az eredeti SARS-CoV-2 törzs mellett – mennyire működnek a BQ.1 és BQ.1.1 ellen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4017) üvöltő sasok

Tibor bá’ szerkesztett fordítás online

COUNTERPUNCH

Az Ukrán határ átlépése

Írta: Brad Wolf Mihail Kogălniceanu
89. útban a 90. felé

„Az amerikai hadsereg 101. légi deszantját közel 80 év alatt először telepítették Európába, Oroszország és az amerikai vezette NATO katonai szövetség közötti feszültség közepette. A „Screaming Eagles” (üvöltő sasok) becenevű könnyű gyalogos egységet órákon belül be tudják vetni a világ bármely csatatérén.” állítja – CBS News, 2022. október 21-én.

Olyan időben élünk, amikor a mainstream hírek a világháború felé sodródnak. A híreknek nem kell figyelmeztetniük a legrosszabbra, mert a legrosszabb már történik.

Az Egyesült Államok „üvöltő sasait” öt kilométerre telepítették Ukrajnától, és készen állnak az oroszok elleni bevetésre. A III. Világháború közeleg. Isten óvjon minket.

Mindez más lehetett volna.

Amikor a Szovjetunió elesett és a hidegháború véget ért, a NATO feloszlathatott volna magát, és új biztonsági megállapodást hozhatott volna létre, amely Oroszországot is magában foglalhatta volna. De a a NATO új küldetést keresett. Nagyobbra nőtt, mint valaha a hidegháború alatt volt, Minden ellenség nélkül. Kis ellenségeket talált Szerbiában és Afganisztánban, de a NATO-nak valódi ellenségre volt szüksége. És végül talált egyet. Oroszországot.

Nyilvánvaló, hogy a Kelet Európai országokat, akik a NATO-tagságot kértek, jobban megóvhatták volna ha Oroszország is taggá válik. De ezzel a háború iparának nem lett volna ellensége, és ennek megfelelően nyeresége se.

Tehát a profit kedvéért az „üvöltő sasok” öt kilométerre az ukrán határtól landoltak, várva a parancsot. És mi, a bolygó emberei, várjunk, hogy megtudjuk, tudunk-e élni, vagy meg fogunk halni a halálos játékban.

Beszélnünk kell ebben a kérdésben, a világ sorsáról. Nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk a „vezetőinkre”. Nézd meg, hová vezettek minket: újabb háború Európában. Nem vittek el minket kétszer? Ez a harmadik eset számunkra, és valószínűleg az utolsó.

Ha mindannyiunk élete ezen a proxy háborún múlik, amelyet az Egyesült Államok és Oroszországgal vív egymással, akkor teljes mértékben fel kell ismernünk hatalmunkat, és könyörtelennek kell lennünk a globális szisztematikus változások elérése érdekében.

Az Egyesült Államokban a 2001-ben átadott katonai erő (AUMF) engedélyezését hatályon kívül kell helyezni. A háború engedélyezését vissza kell adni a kongresszusnak, amely az embereket szolgálja, és nem a fegyvergyártókat. A NATO-t fel kell osztani, és létre kell hozni egy új globális biztonsági rendszert, amely leszereli a fegyverzeteket, mivel az oktatás, az erőszakmentes ellenállás és a fegyvertelen polgári védelem révén növeli a békét és a biztonságot.

Ami a fegyvergyártókat, a háborús mestereket, a halálkereskedőket illeti, vissza kell adniuk a szokatlan nyereségüket, és fizetniük kell az általuk létrehozott mészárlásért. A nyereséget egyszer és mindenkorra ki kell vonni a háborúból. És oda kell hatni, hogy soha többé ne rendelkezzenek ilyen befolyással.

A bolygó nyolc milliárd lakosának több hatalma van-e, mint egy maroknyi vállalat, és a zsebükben lévő politikusoknak?

Ha további ösztönzésre van szükség, itt van még néhány sor a fent idézett CBS történetből: „Az üvöltő sasok parancsnokok többször elmondták a CBS News-nak, hogy mindig készen állnak a harcra”, és amíg ott vannak, hogy megvédjék a NATO területét, ha a harcok eszkalálódnak, teljes mértékben felkészültek az Ukrán határ árlépésére. ”

Emlékeztetőül: Ha háborúról van szó, és nukleáris fegyvereket vetünk be Oroszország ellen, akkor mindannyian elpusztulunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4016) Megtörtént

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

„Megtörtént”: írta Liz Truss a Nord Stream támadása után Antony Blinken amerikai külügy miniszternek.

Szerző: Henry Chia
89. útban a 90. felé

“Ásian Markets”- Az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke, Liz Truss a következő üzenetet küldte:„megtörtént” (it’s done) az Egyesült Államok államtitkárának, Antony Blinkennek, közvetlenül a Nord Stream támadása után, az online kommentátor szerint.

Kim Dotcom, az önjelölt „Internet Freedom Fighter” szerint a szöveges üzenet szerint Oroszország úgy véli, hogy az Egyesült Királyság részt vett a gázvezeték felrobbantásában.

„Liz Truss az iPhone-ját arra használta, hogy üzenetet küldjön Blinken titkárnak, mondván: „Ez megtörtént”, egy perccel azután, hogy a csővezeték felrobbant, és mielőtt bárki más tudott volna róla” – írta a közel egymillió Twitter követőnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4012) Ideges Kutyák

Tibor bá’ fordítása online

The Sunday Times

Úgy gondolod, hogy a kutyádnak mentális problémái vannak? Nagyon valószínű, hogy neked van szükséged pszichiáterre

89. útban a 90. felé

Az angolok, úgy általánosságban kétségtelenül kutyabarátok. Ez mellett igen sokat költenek négylábú barátaik mentális egészségére. Azonban a szakértők úgy vélik, hogy a probléma a gazdi, nem a kutya viselkedésében van.

Ha azt hiszed, hogy kedvenced szorongásban, depresszióban, rögeszmében szenved, akkor ne dobj ki pénzt az ablakon, hanem nézz a tükörbe és kérdezd meg magadtól, véletlenül ez nem az én hibám?

Kedvenc állataid nincsenek ezekben az emberre jellemző állapotban. A problémátok abból adódhat, hogy nem értitek meg egymást.

A le-felugráló kutya csupán azt mondja, hogy szia, megjöttél. A bútort karcoló macska nem agresszív, mindössze azokat a visszahúzható macskakörmöket tartja karban. A ketrecét rágcsáló nyúl csak azt jelzi, hogy szívesebben lenne ketrecen kívül.

Az állattartóknak ezek a leggyakrabban említett kifogásaik, amikről azt gondolják, hogy az állatok pszichéjével van valami baj.

Az ötlet, hogy az állattal van valami baj, tökéletesen hibás. Az Angol Állatorvosok Szövetségének elnöke, Daniella Dos Santos elmondta egy újságnak, hogy a háziállatok simán csak reagálnak a környezeti változásra. Az egésznek a lényege, hogy a tulajdonosnak meg kell tudnia, mire van szüksége a kedvencének.

Egy barátom vásárolt egy féktelen, csoki barna Labrador kiskutyát, aki miután túljutott a kamaszkoron, minden kutyasétáltatóra felugrott, és ha nedves volt az időjárás természetesen besározott. A legtöbb esetben frászt hozva az idegenre.

Mivel a barátom nem nagyon értett a kutyákhoz, a Labradort elvitte egy kutya pszichológushoz, aki elmondta neki, hogy a probléma nem a kutyával van, hanem vele, és meg kellene fontolnia, hogy ő kezelteti magát. A nő természetesen azt hitte, hogy a pszichológus ugratja, de nem, komolyan gondolta.

A kutyapszichológus azt mondta, hogy a kutya viselkedésével kapcsolatban a tulajdonos szorongott, amit átvett tőle a kutya.

A gazdi türelme és rengeteg sétálás következtében a kutya egy év alatt lecsillapodott, de nem elég mértékben. Ezért a kutyába behelyeztek egy implantátumot, ami miatt a herék elsorvadtak. Kevesebb tesztoszteron lecsendesítette a kutyát. Viszont a kutya túlságosan alázatos lett, állandóan veszélyeztetve érezte magát, ami miatt támadhatott volna. Amikor, egy évvel később kivették az implantátumot, a herék visszanőttek eredeti méretükre és minden kezdődött elölről. Hiába szerették a kutyát, az eljárás kissé kegyetlen volt.

Őszintén, az egészet el lehetett volna kerülni, ha a barátom megértette volna a kutyáját. A kiválasztott fajtát a kezdettől fogva fegyelmezni kell, sok figyelmet és gyakorlást igényel. Ha ezeket megkapja a kutya, aranyat ér. Kissé együgyű, de egy jó kutya.

Nem egy elszigetelt esett, az emberek divatos kutyákat vesznek, de fogalmuk sincs mitől kutya egy kutya. Ezért egy vagyont költenek kutyaiskolára, drogokra és terápiára, hogy visszaszorítsák azokat a viselkedéseket, amiket megengedtek, hogy kifejlődjenek.

De nem csak kutyákról lehet szó. Az emberek vesznek macskákat, nyulakat, hörcsögöket, tengeri malacokat, és nem messze tőlem egy pár vett három felnőtt Dél amerikai papagájt, amiket napközben felügyelet, és élelem nélkül hagytak.

Egy másik szomszédom ugyanezt tette egy Staffordshire terrierre, ami az összes tapétát leszedte a falról néhány hét alatt.

Egy másik szomszéd kék nyúlra tett szert, amelyek folyamatosan rágták a kalicka rácsát a kert alatt. A gyerekek, akik a nyulakat kapták, már rég rájuk untak. A szerencsétlen nyulak éjszaka hatalmas zajt csaptak, ami miatt a kutyák őrült ugatásba kezdtek.

Hogy lehet az, hogy a gazdik nem jönnek rá, hogy akadt egy kis probléma, amit meg kell oldani?

Miközben tudunk arról, hogy az állatkerti állatok maguk közötti antiszociális viselkedése, és frusztrációjuk miatti le-felugrálása, vagy mászkálása nyilvánvaló, háziállataink esetében erről nem veszünk tudomást.

Az utóbbi időben, amikor a kutyánkat sétáltatom, és találkozunk más kutyatartókkal, figyelem a gazdik viselkedését, észrevehető-e az a kutyáikon? És persze tudom, hogy ők ugyanezt teszik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4013) Putyin beszéde

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

 

Putyin: „A helyzet bizonyos mértékig forradalmi”

Írta: Pepe Escobar

“Stratégiai Kultúra Alapítvány” A Valdai Club 19. éves találkozójának plenáris ülésén elmondott, mindenre kiterjedő beszédében Putyin elnök nem kevesebbet, mint többrétegű kritikát fogalmazott meg az egy poláris világrendről.

Shakespeare-től Soleimani tábornok meggyilkolásáig; a spiritualitáson való töprengéstől az ENSZ felépítéséig; Eurázsiától mint az emberi civilizáció bölcsőjétől a BRI, SCO és az INSTC összekapcsolásáig; a nukleáris veszélyektől Eurázsia perifériás félszigetére, „ami eltávolított attól a gondolattól, hogy az európaiak jobbak másoknál”. A megszólítás Brueghel-szerű vásznat festett a „történelmi mérföldkő”-ről, és a „legveszélyesebb évtized”-ről.

Putyin még azt is megkockáztatta, hogy a klasszikusok szavaival élve „a helyzet bizonyos mértékig forradalmi”, hiszen „a felsőbb osztályok nem tudnak, az alsóbb rétegek pedig nem akarnak tovább így élni”. Tehát minden mozgásban van, mivel „az új világrend a szemünk előtt formálódik”.

A Nyugat által játszott „véres, veszélyes és piszkos” játékról szóló fülbemászó szlogenen túlmenően a megszólítást és Putyin beavatkozásait a későbbi kérdezz-felelek során a múlt, a jelen és a jövő koherens víziójaként kell elemezni. Itt csak néhányat ajánlunk a kiemelések közül:

„A világintézmények leépülésének, a kollektív biztonság elvének eróziójának, a nemzetközi joggal a „szabályok” helyébe állítása figyelhető meg.

„Még a hidegháború csúcspontján sem tagadta senki a Másik kultúrájának és művészetének létezését. Nyugaton minden alternatív nézőpont felforgatónak minősül.”

„A nácik könyveket égettek. Most a „liberalizmus” nyugati atyái betiltják Dosztojevszkijt.”

„Legalább két „nyugat” van. Az első hagyományos, gazdag kultúrával. A második agresszív és gyarmati.”

„Oroszország nem tartja magát a Nyugat ellenségének.”

„Oroszország megpróbált kapcsolatokat építeni a Nyugattal és a NATO-val – békében és harmóniában együtt élni. Minden együttműködési kísérletre „nem” volt a válaszuk.”

“Nincs szükségünk arra, hogy nukleáris csapást mérjünk Ukrajnára. Ennek nem lenne se politikai, se katonai értelme.”

Az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet polgárháborúnak tekinthető: „Ukrajna létrehozásakor a bolsevikok eredetileg orosz területeket adtak át. Létrehozták Kis-Oroszországot, átadták az egész Fekete-tenger térségét, az egész Donbászt. Ukrajna mesterséges államként fejlődött ki.

„Az ukránok és az oroszok egy nép – ez történelmi tény. Ukrajna mesterséges állammá fejlődött. Az egyetlen ország, amely garantálhatja szuverenitását, az ami létrehozta – Oroszország.”

„Az egypólusú világrend a végéhez közeledik. A Nyugat képtelen egymaga uralni a világot. A világ történelmi mérföldkőhöz érkezett, a második világháború óta a legveszélyesebb és legfontosabb évtized előtt állunk.”

„Az emberiségnek két lehetősége van: vagy tovább halmozza a problémák terhét, amelyek minden bizonnyal mindannyiunkat lenyomja, vagy közösen keresünk megoldásokat.”

Mit tegyünk az orgia után?

Egy sor lebilincselő megbeszélés közepette a Valdai ügyének középpontjában a 2022-es „A világ szuperhatalmak nélkül” című jelentése áll.

A jelentés központi tézise, – kimondottan helyes – hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei valójában már nem élvezik a domináns szuperhatalom státuszát, de az őt kiszolgáló globális infrastruktúra továbbra is a helyén van”.

Természetesen a jelenlegi kereszteződésböl minden nagyobb, egymással összefüggő probléma ki van ejtve, mert „Oroszország lett az első nagyhatalom, amely saját biztonságról és méltányosságról alkotott elképzeléseitől vezérelve úgy döntött, hogy elveti az egyetlen szuperhatalom által teremtett „globális béke” előnyeit.

Nos, nem éppen „globális béke”; inkább a „mi módszerünk”, maffia által erőltetett ethosza. A jelentés meglehetősen diplomatikusan „nyugati joghatóságként” jellemzi Oroszország arany- és devizatartalékának befagyasztását, valamint Oroszország külföldi vagyonának „felszippantását”, amit „a törvény helyett a politikai célszerűség vezérel”. Ez valójában egyenes lopás, a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” árnyékában.

A jelentés – optimistán – egyfajta normalizált „hideg béke” megjelenését vetíti előre, mint „ma elérhető legjobb megoldást” – elismerve, hogy ez legalább korántsem garantált, és „nem fogja megállítani a nemzetközi rendszer alapvető új alapokra építését. .”

A kialakuló több pólusú világrend alapjait valójában az orosz-kínai stratégiai partnerség mutatta be, mindössze három héttel azelőtt, hogy a birodalom által elrendelt provokációk arra kényszerítették Oroszországot, hogy elindítsa a különleges katonai műveletet (SMO).

Ezzel párhuzamosan a több polaritás pénzügyi vonalait legalább 2021 júliusa óta javasolta Michael Hudson professzor és Radhika Desai közös írásban.

A Valdai-jelentés elismeri a közepes méretű hatalmak szerepét, amelyek „a nemzetközi politika demokratizálódását példázzák”, és „lengéscsillapítóként működhetnek a felfordulás időszakában”. Ez közvetlen utalás a BRICS+ kulcsszereplők szerepére.

A sakktáblán átívelő nagy képen az elemzés reálisabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy „az egyetlen igaz ötlet diadala értelemszerűen lehetetlenné teszi a hatékony párbeszédet és egyetértést a különböző nézetek és értékek támogatóival”.

Putyin beszédében többször utalt rá. Nincs bizonyíték arra, hogy a Birodalom és vazallusai eltérnének az értékekkel terhelt egyoldalúságuktól.

Ami pedig azt illeti, hogy a világpolitika kezd „gyorsan visszatérni az erőre épített anarchia állapotába”, ez magától értetődő: egyedül a Káosz Birodalma akar anarchiát kényszeríteni, mivel teljesen kifogyott a lázadó nemzetek ellenőrzésére szolgáló geopolitikai és geoökonómiai eszközökből, a szankciós cunamiböl.

A jelentés helytálló, amikor megállapítja, hogy a gyerekes neohegeli „történelem vége” egy nedves álom, ami végül a Történelem falának ütközött. Visszatértünk a hatalmi központok közötti nagyszabású konfliktusok mintájához.

És az is tény, hogy „egyszerűen megváltoztatni az „üzemeltetőt”, – ahogy az a korábbi évszázadokban megtörtént – (mint az Egyesült Államok Nagy-Britanniától való átvételekor) „egyszerűen nem fog menni”.

Kínában élhet a vágy, hogy új seriff legyen, de a pekingi vezetést ez határozottan nem érdekli. És még ha ez meg is történne az egész rendszer továbbra is (elsősorban a pénzügy és a gazdaság”) ellenőrzése alatt marad. Az egyetlen kiút tehát ismét a multipolaritás – amelyet a jelentés meglehetősen homályosan „nagyhatalmak nélküli világként” jellemez, amely még mindig „önszabályozási rendszerre szorul, ami sokkal nagyobb cselekvési szabadságot és felelősséget von maga után.”

Furcsa dolgok történtek a történelemben. A jelenlegi állás szerint mélyen a teljes összeomlás forgatagába csöppentünk. Putyin valójában leszögezte, hol vagyunk: a forradalom szélén.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4011) Nukleáris háború

Tibor bá szerkesztett fordítása online

Ez a poszt arról szól, hogy egy nukleáris háború, ha nem is azonnal, de néhány éven belül mindenképpen az emberiség kihalását eredményezi. Úgy tűnik az jár jól, aki azonnal meghal. Ezt a posztot azért osztom meg, mert az utóbbi időben egyre több  helyről, egyre többször esik szóba az atomháborúról. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja?

Hogyan halnál bele egy nukleáris háborúba – szinte mindenki mással együtt.

 A Max Tegmark jóvoltából (Life Institute) 2022. október 20.
Összeállította: François Diaz-Maurin. Tervezte Thomas Gaulkin.
89. útban a 90. felé

Ezen a nyáron a New York City vészhelyzeti menedzsment osztálya egy új közszolgálati bejelentést tett közzé a nukleáris felkészültségről, és utasította a New York-i embereket, mit tegyenek egy nukleáris támadás során. Tehát: menj haza, maradjon bent, és kapcsolj be rádiót és figyelj a kormányzati bejelentésekre.

De, a nukleáris felkészülés jobban működik, ha nem vagy a nukleáris robbantás okozta légnyomás sugarán belül. Ellenkező esetben nem mehetsz be a házába, és zárhatod be az ajtót, mert  nem lesz ház. Most. képzeld el, hogy már több száz ilyen „nagy” robbanás lesz. Ha szerencsés vagy, és nem az egyik ilyen robbantás romboló sugarán belül vagy, akkor valószínűleg nem teszi semmi tönkre a napodat, de hamarosan az egész életednek lesz vége.

Egyetlen nukleáris robbanás hatása

Egy nukleáris robbanás olyan sugárzást, hőt és robbanást hoz létre, amelyek azonnali halált okoznak. Egy nukleáris töltet robbantásának legközvetlenebb hatása a sugárzás. Ezt a bomba belsejében lévő nukleáris reakciók okozzák, és elsősorban gamma sugarak és neutronokat jelentenek.

A közvetlen sugárzás kevesebb, mint egy másodpercig tart, de halálos szintje két kilométeren át minden irányba terjed a robbantási pontjától.

A felszabaduló energia felmelegíti a környezetet. A túlhevített levegő tűzgolyót képez. A tűzgolyó belsejében a hőmérséklet és a nyomás annyira szélsőséges, hogy minden anyagok atommagok és szubatomi részecskék forró plazmájává alakulnak, ugyanúgy, ahogy a Nap több millió fokos magjában. Egy 300 kilotonnás nukleáris töltet, mint például az amerikai nukleáris arzenálban, a Minuteman III rakétákra telepített W87 robbanása több mint 600 méterre kiterjedő átmérőjű tűzgolyót eredményez, amibe néhány másodpercen át a belenézés vakságot okoz. A tűzlabda hője által sugárzott fény a termonukleáris töltet robbanási energiájának több mint egyharmadát adja. Ez annyira intenzív, hogy égethető tárgyakat meggyújt, és súlyos égési sérüléseket okoz,  még 13 km távolságban is.

Aztán jön a lökéshullám.

A lökéshullám, amely a bomba energiájának körülbelül felét teszi ki, kezdetben a hangsebességnél gyorsabban halad, de gyorsan lelassul, mivel a légkörben áthaladva veszít az energiájából. Mivel a sugárzás felhevíti a tűzlabda légkörét, ami így kitágul, légnyomást, azaz lökéshullámot hoz létre, aminek hatalmas pusztító ereje van. Ez az erő a töltet pusztító erejétől, és a robbanás magasságától függ.

Egy 300 kilotonnás robbanás lökéshullámai kitörése több mint 0,35 atmoszféra túlnyomást eredményez az epicentrumtól 4,7 kilométerre. Ez elegendő nyomás ahhoz, hogy a legtöbb házat lerombolja.

Számoljunk! Ez a nyomás 1 m2 felületre 3,5 tonnát jelent. Vagyis egy családi ház 20m2 területű, a robbanás felé néző falára 70 tonna nyomást jelent. Ekkora, lökésszerű, hirtelen nyomást csak nagyon komoly vasbeton épület bír ki. Vagyis, az epicentrumtól számított kb. 5 km-en belül minden összedől.

A radioaktív kihullás (csapadék) röviddel azt követve, hogy a nukleáris detonáció energiájának nagy részét a közvetlen sugárzás, hő és robbanás következtében felszabadította, a tűzgömb hűlni kezd és felemelkedik, felveszi az ismert gomba alakzatot.

A felhőgombában erősen radioaktív, ionizált atomok vannak, amelyek a felhőből elkezdenek kihullani. A radioaktív csapadék a robbanás utáni túlélőket halálos, de legalább is közel halálos dózisú ionizáló sugárzásnak teszi ki.

Ami a robbanást illeti, a csapadékszennyeződés súlyossága a bomba hasadási hozamától és robbanási magasságától függ. A több száz kilotonnás töltetek esetében a közvetlen veszélynek kitett terület több ezer négyzetkilométert tehet ki az epicentrumtól szélirányba.

A sugárzás szintjét kezdetben a rövid felezési idejű izotópok fogják uralni, amelyek a legenergetikusabbak, és így a biológiai rendszerekre a legveszélyesebbek. Azután a csapadék halálos hatásai hetekig tartanak, ezért a hatóságok azt javasolják, hogy legalább 48 órát tartózkodjanak házon belül a kisebb sugárzási szint miatt. Mivel a sugár fertőzés hatásai viszonylag késleltetve jelentkeznek, nehéz felbecsülni a csapadék áldozatainak számát.

A halálesetek és a sérülések száma nagymértékben függ attól, hogy az emberek milyen lépéseket tesznek egy robbanás után. De egy robbanás közelében az épületek teljesen összeomlanak, ezért a túlélőknek nem tudnak menedéket nyújtani. Azok a túlélők, akik kevesebb, mint 460 méter távolságra találják magukat egy 300 kilotonnás nukleáris robbanástól, 500 Röntgen-ekvivalens (rem) ionizáló sugárzást kapnak.

“Általános vélekedés szerint azok az emberek, akik egyszerre körülbelül 500 rem sugárzást kaptak, valószínűleg meghalnak orvosi kezelés nélkül” – állítja az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Bizottsága. De az epicentrumhoz ilyen közel egy 300 kilotonnás nukleáris robbanás szinte biztosan elégetne és halálra zúzna minden embert.

Minél nagyobb az atomtöltet hozama, annál kisebb az akut sugárzási zóna a többi közvetlen hatáshoz képest. Egy modern, 300 kilotonnás nukleáris robbanófej felrobbantása – vagyis a Hirosimában és Nagaszakiban felrobbantott atombombák teljesítményének közel tízszerese – egy olyan városban, mint New York, több mint egymillió ember halálát okozná.

Körülbelül kétszer ennyien szenvednek súlyos sérüléseket a robbanás utáni első 24 órában. A robbanás helyszínétől több kilométeres körzetben nem lennének túlélők. Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti totális nukleáris háborúban a két ország nem korlátozódna egymás elleni nukleáris rakéták lövöldözésére, hanem fegyvereik egy részét más országokra célozná.

Az Egyesült Királyságnak, Kínának, Franciaországnak, Izraelnek, Indiának, Pakisztánnak és Észak-Koreának összesen több mint 1200 nukleáris robbanófeje van jelenleg. Bármennyire is szörnyűek ezek a statisztikák, a nukleáris konfliktus első napjaiban meghalt és megsérült emberek tíz- és százmilliói csak a kezdetei egy olyan katasztrófának, amely végül az egész világot magával fogja rántani.

Két évvel bármely atomháború után az éhínség önmagában több mint 10-szer olyan halálos lehet, mint maga a háború  ha több száz bomba robbanna.

Az utóbbi években egyes amerikai katonai és politikai körökben egyre inkább az a felfogás terjedt el, hogy egy korlátozott nukleáris háborút meg lehet vívni, és meg lehet nyerni. Sok szakértő azonban úgy véli, hogy egy korlátozott nukleáris háború valószínűleg nem marad korlátozott. Ami egy taktikai nukleáris csapással, vagy két ország közötti nukleáris összecsapással kezdődik, az egy teljes nukleáris háborúig fajulhat, amely mindkét ország azonnali és teljes megsemmisítésével végződik.

De a katasztrófa nem korlátozódik erre a két hadviselő félre és szövetségeseikre. A nukleáris robbanások hosszú távú regionális és globális hatásait a nyilvános vitákban beárnyékolták a nukleáris robbanások szörnyű, nyilvánvaló, helyi következményei. A katonai tervezők a nukleáris robbanások rövid távú hatásaira is összpontosítottak, mert az a feladatuk, hogy felbecsüljék a nukleáris erők képességeit polgári és katonai célpontokra.

Katonai szempontból a robbanás a helyi sugárzás kihullása és az elektromágneses impulzus (intenzív rádióhullám-kitörés, amely károsíthatja az elektronikus berendezéseket) mind a nukleáris fegyverek használatának kívánt eredménye. De a széles körben elterjedt tüzeket és a számos nukleáris robbanás következtében fellépő egyéb globális éghajlati változást nem feltétlenül veszik figyelembe a háborús tervekben és a nukleáris doktrínákban.

Ezeket a járulékos hatásokat nehéz megjósolni, mert értékelésük olyan tudományos ismereteket igényel, amelyekkel a legtöbb katonai tervező nem rendelkezik, vagy nem vesz figyelembe. Mégis, az atomháborút követő néhány évben az ilyen járulékos károk felelősek lehetnek a Föld emberi lakosságának több mint felének haláláért. Globális éghajlati változásokat az 1980-as évek óta, amikor a nukleáris háború veszélye új magasságokat ért el, a tudósok vizsgálják. Vagyis a nukleáris háború hosszú távú, széles körben elterjedt hatásait a földi rendszerekre. A légköri hőmérséklet vertikális profilját szimuláló sugárzó-konvektív klímamodell segítségével amerikai tudósok először mutatták meg, hogy egy atomháború után nukleáris fegyverek által meggyújtott hatalmas erdőtüzek füstjéből nukleáris tél alakulhat ki.

Két orosz tudós később elvégezte az első háromdimenziós klímamodellezést, amely kimutatta, hogy a globális hőmérséklet alacsonyabbra csökken a szárazföldön, mint az óceánokon, ami világszerte a mezőgazdaság összeomlását okozhatja. Eredetileg a forgatókönyvek és a fizikai paraméterek bizonytalanságai, és pontatlan eredmények miatt vitatták a nukleáris tél elméletét, amelyet most pontosabb éghajlati modellek támogatnak. Míg a korai tanulmányokban leírt nukleáris tél alapvető mechanizmusai ma is érvényesek, a legújabb számítások azt mutatják, hogy az atomháború hatásai tartósabbak és rosszabbak lennének, mint azt korábban gondolták.

Sztratoszférikus korominjekció

A termonukleáris robbanásból származó hő és robbanás olyan erős, hogy nagyszabású tüzeket okozhat városi és vidéki környezetben egyaránt. Egy 300 kilotonnás detonáció egy olyan városban, mint New York vagy Washington DC, legalább 5,6 kilométer sugarú körben tömeges tüzeket okozhat, amelyet semmilyen időjárási körülmény nem befolyásol.

Ezeken a területeken a levegő telítődik porral, és füsttel. De egy atomháború nem csak egy várost gyújt fel, de egyszerre több százat. Még egy regionális atomháború is – mondjuk India és Pakisztán között – a városokban, és ipari területeken széles körben elterjedt tűzviharokhoz vezethet, amelyek potenciálisan globális éghajlatváltozást idézhetnek elő, és évtizedekre megzavarhatják a Föld minden életformáját.

Az atomháború utáni tömeges tüzek füstje hatalmas mennyiségű kormot juttathat a sztratoszférába, a Föld felső légkörébe. Egy India és Pakisztán közötti totális nukleáris háború, amelyben mindkét ország összesen 100 nukleáris robbanófejet robbant fel, átlagosan 15 kilotonnás hozammal, mintegy 5 millió tonna (vagy teragramm, Tg) kormot eredményezhet a sztratoszférában. Ez körülbelül a Gízai nagy piramis tömege.

Ezek azonban a 2000-es évek végére visszanyúló alacsonyabb kategóriájú becslések. Azóta India és Pakisztán jelentősen bővítette nukleáris arzenálját, mind a nukleáris robbanófejek számában, mind a hozamban. 2025-re India és Pakisztán akár 250-250 atomfegyverrel is rendelkezhet, 12 kilotonnás hozam mellett, akár néhány száz kilotonnát is.

Egy India és Pakisztán közötti atomháború ilyen arzenáljával akár 50 Tg kormot is juttathat a sztratoszférába. Összehasonlításképpen: a közelmúltban Kanadában 2017-ben és Ausztráliában 2019-ben és 2020-ban kitört katasztrofális erdőtüzek 0,3 Tg, illetve 1 Tg füstöt termeltek. A kémiai elemzés azonban kimutatta, hogy a tüzek füstjének csak kis százaléka volt tiszta korom – 0,006 és 0,02 Tg.

Ez azért van, mert csak fa égett. Az atomháborút követő városi tüzek több füstöt termelnének, és nagyobb arányban korom keletkezne. A hatalmas erdőtüzek két epizódja azonban megmutatta, hogy amikor füstöt juttatnak az alsó sztratoszférába, azt a napfény felmelegíti, és nagy magasságban (10–20 kilométer) meghosszabbítja a sztratoszférában való tartózkodási idejét. Pontosan ez az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy jobban szimulálják az atomháború hosszú távú hatásait.

Modelljeikkel a kutatók pontosan szimulálhatták ezeknek a nagy erdőtüzeknek a füstjét, tovább támogatva a nukleáris telet okozó mechanizmusokat. A vulkánkitörések éghajlati reakciója továbbra is alapjául szolgál az atomháború hosszú távú hatásainak megértéséhez. A vulkáni robbanások általában hamut és port juttatnak fel a sztratoszférába, ahol visszaveri a napfényt az űrbe, ami a Föld felszínének átmeneti lehűlését eredményezi.

Hasonlóképpen, a nukleáris tél elméletében az atomháborút követő tüzekből a sztratoszférába juttatott hatalmas korom aeroszolok éghajlati hatásai a sztratoszféra felmelegedéséhez, az ózonréteg elvékonyodásához és a felhő alatti felszín lehűléséhez vezetnek. A vulkánkitörések azért is hasznosak, mert nagyságrendjük megegyezik a nukleáris robbanások szintjével, sőt meg is haladhatja azt.

Például a 2022-es Hunga Tonga víz alatti vulkánja 61 megatonna TNT-nek megfelelő robbanóenergiát bocsátott ki – többet, mint a Cár Bomba, a történelem legnagyobb ember által okozott robbanása 50 Mt. A csóva elérte az 56 kilométeres magasságot, és jóval több mint 50 Tg (talán 150 Tg) vízgőzt fecskendezve a sztratoszférába, ahol évekig megmarad. A sztratoszférikus víz ilyen masszív befecskendezése átmenetileg hatással lehet az éghajlatra bár másként, mint a korom.

Az orosz ukrajnai háború kezdete óta Putyin elnök és más orosz tisztviselők ismételten nukleáris fenyegetést tettek, hogy nyilvánvalóan elrettentse a nyugati országokat minden közvetlen katonai beavatkozástól. Ha Oroszország valaha is – önként vagy véletlenül – nukleáris háborút indítana az Egyesült Államokkal és más NATO-országokkal, a teljes cserével összefüggő pusztító nukleáris robbanások száma több mint 150 Tg kormot juttathat a sztratoszférába, ami nukleáris télhez vezethet. amely több évtizeden keresztül megzavarná a Föld szinte minden életformáját.

A különböző nukleáris háborús forgatókönyvekhez kapcsolódó sztratoszférikus korominjekciók számos jelentős éghajlati és biogeokémiai változáshoz vezetnek, beleértve a légkör, az óceánok és a szárazföld átalakulását. Az ilyen globális éghajlatváltozások tartósabbak lesznek, mint azt korábban gondolták, mivel az 1980-as évek modelljei nem reprezentálták megfelelően a sztratoszféra áramlásának emelkedését. Ma már érthető, hogy a nukleáris tűzviharokból származó korom sokkal magasabbra emelkedik a sztratoszférába, mint azt korábban elképzelték, ahol a „fekete esők” formájában megjelenő koromeltávolító mechanizmusok lassúak. Miután a füst felmelegedett a napfény hatására, akár 80 kilométeres magasságba is felszállhat, áthatolva a mezoszférán. Változások a légkörben miután a korom befecskendeződik a felső légkörbe, évekig ott maradhat, megakadályozva hogy a napfény elérje a Földet.

A legfrissebb becslések szerint a globális nukleáris háború utáni ózonveszteség 35 feletti UV-indexet eredményezne, amely három évvel a háború után kezdődik és négy évig tart. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint a 11-es UV-index „extrém” veszélyt jelent; 15 perc 12-es UV-indexnek való kitettség a védelem nélküli emberi bőr leégését okozza. Globálisan 20 százalékkal nőne az UV-B sugárzás. Ismeretes, hogy a magas szintű UV-B sugárzás leégést, bőrrákot és szürke hályogot okoz az emberben.

A nukleáris háború utáni globális átlagos csapadékmennyiség is jelentősen csökkenne, mert a felszínre jutó napsugárzás kisebb mennyisége csökkentené a hőmérsékletet és a víz párolgási sebességét.

A csapadék csökkenése a trópusokon lenne a legnagyobb. Például még egy 5 Tg-os korominjekció is 40 százalékos csapadékcsökkenéshez vezetne az ázsiai monszun régióban. Dél-Amerikában és Afrikában is nagymértékben csökkenne a csapadék.

Változások az óceánban

A nukleáris háború leghosszabb ideig tartó következményei az óceánokat érintenék. Az atomháború helyétől és nagyságától függetlenül a keletkező tűzviharok füstje gyorsan eléri a sztratoszférát, és globálisan eloszlik, ahol elnyeli a napfényt és csökkenti a napsugárzást az óceán felszínére. Az óceán felszíne lassabban reagálna a sugárzás változásaira, mint a légkör és a szárazföld, mivel nagyobb fajlagos hőkapacitása (azaz tömegegységenkénti hőmennyiség szükséges a hőmérséklet emeléséhez).

Az óceánok globális hőmérsékletének csökkenése három-négy évvel az atomháború után lesz a legnagyobb, körülbelül 3,5 Celsius-fokkal csökken az indiai-pakisztáni háborúban (amely 50 Tg füstöt fecskendezett a sztratoszférába), és hat Celsius-fokkal egy globális USA-Oroszország háború (150 Tg).

Miután lehűlt, az óceánnak még több időbe telik, hogy visszatérjen a háború előtti hőmérsékletre, még akkor is, ha a korom eltűnt a sztratoszférából, és a napsugárzás visszatér a normál szintre. A változások késleltetése és időtartama a mélységgel lineárisan növekszik. A rendkívül alacsony hőmérséklet valószínűleg évtizedekig fennmarad a felszín közelében, és több száz évig vagy tovább a mélyben.

Egy globális nukleáris háború (150 Tg) esetében az óceán hőmérsékletének változása a sarkvidéki tenger jéggé válása valószínűleg több ezer évig tart – olyan sokáig, hogy a kutatók „nukleáris kis jégkorszakról” beszélnek. A csökkenő napsugárzás és az óceán felszínének hőmérséklete miatt a tengeri ökoszisztémák nagymértékben megzavarnák mind a kezdeti zavarok, mind az új, hosszan tartó óceáni állapot miatt. Ez globális hatással lesz az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, például a halászatra.

Mindent összevetve, az emberi élet a Földön bizonyosan megszűnne.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4010) Nekrológ

Tibor bá’ fordítása online

A Nyugati Világ nekrológja

Szerző: Paul Craig Roberts
89. útban a 90. felé

Életem folyamán láthattam a Nyugati Világon felhagyni azokat az értékeket, amelyeknek sikerességét köszönhette. Minden bűne ellenére, (és volt belőle jócskán) a Nyugat sikeres volt. Mindenki ott akart élni, és az oroszoknak köszönhető, hogy ez még mindig így van.

A Nyugat azért volt sikeres, mert hitt az objektív igazságban, és iparkodott elérni azt. Ennek eredményei voltak a tudományos és technológiai felfedezések, a művészi szépségek kibontakozása, briliáns irodalom megteremtése, ami tanította azokat, akik taníthatók voltak.

Mára azonban, az objektív igazság nem elfogadható az öntudatra ébredt Nyugati Világban, mert ellenkezik az öntudatra ébredés ideológiájával. Ezek például: nő és férfi között nincs semmi különbség, kettőnél több gender (társadalmi nem) is létezik, nő és férfi születhet a nem neki való testben, a megbántódás fontosabb, mint a tapasztalati tény, hogy számtalan dolog nem vethető alá se vizsgálatnak, se pedig kitárgyalásnak, mert az sérti a feministák, színes bőrűek, melegek, valamint transzvesztiták érzéseit, illetve bárki másét, akik állíthatják magukról, hogy ők áldozatok.

Mindenki állíthatja magáról, hogy áldozat, kivéve a fehér heteroszexuális férfiakat, mert ők ki vannak kiáltva „kizsákmányolóknak”, és ebből a csapdából nem tudnak szabadulni. A Nyugati Világban a fehér heteroszexuális férfiak sorsa megegyezik a Lenin alatti burzsujok sorsával. Az a fehér heteroszexuális férfi, aki védi magát, vagy társát, azonnal megkapja a nőgyűlölő, vagy fehér felsőbbrendűségben hívő bélyeget, mintha egy bűnös osztálynak lenne a tagja.

Egy olyan világban élünk, ahol önjelölt áldozatok megakadályozhatják az igazságot, mert az igazság bántja őket. A megsértett el tudja érni, hogy az igazságra rámutatót kirúgják állásából, akinek az volt a bűne, hogy élt a szólásszabadsággal. Manapság a szólásszabadsággal való élés a legbiztosabb módja, hogy egy fehér heteroszexuális férfi kinyírja magát.

Ezt naponta bárhol láthatjuk. Az egész Nyugati Világban ma már sokkal fontosabb az elfogadott genderrel, szexuális preferenciával, faji egyensúllyal rendelkezni, mint egyetemi érdemekkel, jövedelmező presztízst jelentő állással bírni. Egy fehér férfi professzor, aki tiltott szavakat használ, és tiltott gondolatai vannak, az élő halott.

Napjainkban a Nyugati Világot a gender és faji kvóták, és az öntudatra ébredés irányítja, amelyeknek semmi köze a valósághoz.

Ma már az egész Nyugati Világban igen nehéz egy fehér heteroszexuális férfinek egyetemi állást kapni az Egyesül Királyságban, vagy több európai országban. Az egyetemi állások nőknek és színes bőrűeknek vannak fenntartva. Ez kirívó megkülönböztetés fehér heteroszexuális férfiak ellen, akiket nem véd a diszkrimináció ellenes törvény, és ezért ki vannak téve diszkriminációnak.

Ezt a diszkriminációt azzal mentik fel, hogy a fehér heteroszexuális férfiak túl sokáig uralhatták a társadalmat. De a valódi ok az objektív igazság kiirtása, ami útját állja az öntudatra ébredt generáció hamis ideológiájának.

Néhány fehér férfi az öntudatra ébredt generáció tagja. Ez a hanyag faj és genter áruló megpecsételi saját sorsát a fehér férfiak sorsával együtt. Az ilyen férfi elfogadja az irányt adó ideológiát annak érdekében, hogy jövedelemhez jusson. Gondolj a CNN-nál, MSMBC-nél, BBC-nél, Washington Postnál, a New York Times-nál, és a többi nyugati szajha médiánál dolgozókra. Ha ezek megmondják az igaza, karrierjüknek azonnal vége. Ezeknek hazudni kell, démonizálni kell az oroszokat, a fehér heteroszexuális férfiakat, hogy fizetést kapjanak.

Ma a Nyugati Világban csak azok szenvednek, akik megmondják az igazságot. Ilyenek Julian Assange, Manning, Edward Snowden, és más üldözött igazság mondók, akiket állítólag védenek a figyelemfelkeltő törvények, akiket bebörtönöznek és megfosztanak megélhetésüktől az őket védő törvények ellenére. Mi más bizonyítékra lenne szükség, hogy a Nyugati Világ törvénytelen?

Ma a Nyugati Világnak nem az igazság az alapja, hanem a hazugságok. Hazugságon nyugvó Világ egy hamis Világ, ez az, ami ma a Nyugatik Világ, HAZUGSÁG.

Az alábbi cikkben Lance Welton leírja, hogy az akadémiai élet a nők által történő elfoglalása kiirtotta a racionális felfogást, és helyére belépett az emocionális válaszadás. Stephen Adams felhívja a figyelmet, miként volt Lynsey McCathy Calvert elűzve állásából, mint a Doula UK (Nemzeti Születési Tanácsadó testület) szóvivője, amiért azt merte kiírni a Facebookba, hogy csak nők szülhetnek. A szervezet véleménye ezzel a valós állítással kapcsolatban az volt, hogy ez ellene megy a szervezet egyenlőséget és sokféleséget hirdető felfogásával. A Delta légitársaság bemutató filmjében helyet ad egy apró kisebbség elvárásának, vagyis a leszbikusoknak és a melegeknek szex jeleneteit vetítik. Ugyanis a homoszexuálisok sérelmezték, hogy mellőzték ezeket a jeleneteket. Oklahoma City-ben a rendőrség vizsgálja, hogy nem jelent-e fajgyűlöletet, ha a postás fehér ember. Svédországban, a valóságnak megfelelően jelezni, hogy a bevándorlók miatt az erőszakos nemi közösülés 1,472 % növekedést mutat, a gyűlöletbűn vádját vonja maga után.

A Nyugati Világban néhány perverz ember képes a tömegek felett uralkodni, mert csak az „áldozatok” állapíthatják meg, hogy ki a bűnös. A bűnösök pedig a Nyugati Civilizációt felemelő, társadalmi és intellektuális erkölcsöt meghonosító többség.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4009) Exobolygók

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Négy módszer az idegen életre utaló jelek felfedezésére a James Webb Űrteleszkóp segítségével

 

Szerző: Joanna Barstow  – Ernest Rutherford munkatárs, a Nyílt Egyetem
89. Útban a 90. felé

Az exobolygók – a mi Napunkon kívüli csillagok körül keringő bolygók – tanulmányozását jelenleg az új James Webb Űrteleszkóp (JWST) változtatja meg. Hamarosan először nyerünk betekintést a Naprendszerünkön túli, potenciálisan Föld-szerű világok körülményeibe. E távoli világok valamelyike életet takarhat, de vajon észlelhetnénk-e?

Lehetséges, hogy a bolygó légkörének összetételében életjeleket fedezhetünk fel. Használhatjuk a transzmissziós spektroszkópiának nevezett technikát, ami a fényt hullámhossza szerint osztja fel arra, hogy különböző gázok nyomait keressük a bolygó légkörén áthaladó csillagfényben.

Egyes csillagfény-elnyelő gázok jelezhetik az élet jelenlétét a bolygón. Ezeket „biosignaturnak” nevezzük.

1.Oxigén és ózon

Az oxigén valószínűleg a legnyilvánvalóbb biosignature. A növények előállítják, mi lélegezzük, és a kőzetkutatások azt mutatják, hogy a Föld légkörének szintje drámaian megváltozott az élet fejlődésével. Az oxigén, amit belélegzünk, O2, egymáshoz kapcsolt két oxigénatom. De az oxigén egy másik konfigurációja, az O3, vagy az ózon is megfigyelhető a JWST-vel.

Tehát, ha az egyik, másik, vagy mindkét gázt észlelnénk, az mit bizonyítana? Sajnos nem egyértelműen életet. Egy másik lehetőség, ami nagy mennyiségű légköri oxigént termelhet, egy olyan bolygón, amelyen „elszökő üvegházhatás” történhetett. Ha egy bolygó elég meleg ahhoz, hogy az óceán vize elpárologjon, a légkörben keletkező vízgőz hozzájárul az üvegházhatáshoz, a bolygót az élettel nem összeegyeztethető szintre túlmelegítve, egy visszacsatolást okoz.

Végül a bolygó eléggé felforrósodik ahhoz, hogy a vízmolekulák hidrogénné és oxigénné bomoljanak szét. A hidrogénmolekulák könnyűek, és elég gyorsan tudnak mozogni ahhoz, hogy könnyen legyőzzék a bolygó gravitációját, míg a lomhább oxigén hajlamos helyben maradni, készen arra, hogy észleljék, és becsapják a gyanútlan csillagászokat.

2.Foszfin és ammónia

Az életkeresés jelenlegi fókuszában leginkább az exobolygók állnak, de a közelmúltban az otthonunkhoz közelebbi fejlemények is történtek. A foszfin egy olyan gázt, amely természetesen előfordul a hidrogén uralta légkörben, például a Jupiter és a Szaturnusz gázóriásaiban, és nemrégiben észlelték a Vénusz légkörében is. Érdekes módon a foszfint potenciális biosignature-nek tekintik.

A Földön a foszfint mikroorganizmusok termelik, például az állatok bélrendszerében. Ha nincs jelen élet, akkor nem számíthatunk arra, hogy nagy mennyiségben foszfin fordul elő a Vénusz-szerű légkörben, amelyet a szén-dioxid ural. Ennek ellenére még nem zárhatunk ki más foszfinforrásokat a Vénuszon.

A rossz szagú ammónia egy másik lehetséges biosignature gáz, amelyet szintén a Földön élő állatok termelnek. A foszfinhoz hasonlóan elterjedt a gázóriás bolygókon, de várhatóan nem fordul elő élethiányos, sziklás bolygókon.

A foszfin vagy ammónia kimutatása egy távoli exobolygó légkörében azonban valószínűleg kihívást jelent. Mindkettő kis koncentrációt ér el, a Földön mindössze néhány ppm-t. Tehát, hacsak potenciális földönkívüli lények nem sokkal büdösebbek a Föld állatainál, valószínűleg nem fogjuk egyhamar észrevenni őket.

3.Metán plusz szén-dioxid

Az egyedi gázokból, amelyek egyértelműen biosignature-ek, nagyon kevés van, ezért lehet, hogy jobban járunk, ha megfelelő kombinációt keresünk az életet kimutatásához. A Földön fingó állatok által termelt nagy mennyiségű metán, plusz a szén-dioxid jó utalás arra, hogy valami történik.

Ha elegendő oxigén áll rendelkezésre, akkor a szén sokkal szívesebben kapcsolódik az oxigénhez, (CO2, egy szénatom és két oxigénatom), mint a hidrogénhez (metán = CH4, egy szénatom és négy hidrogénatom). Oxigénben gazdag környezetben minden szén, amely egy metánmolekulában találja magát, gyorsan elhagyja hidrogéntársait, és néhány oxigént nyomot hagy maga után.

Tehát a sok metán és szén-dioxid együttélése azt sugallja, hogy valami – talán baktériumok – folyamatosan metánt állítanak elő.

4.Kémiai egyensúlyhiány

A fenti érvelést alkalmazhatjuk a gázok bármely kombinációjára, amelyeknek nem kellene vidáman együtt élniük. Az élet felborítja a környezet kémiai egyensúlyát, mert kémiai reakciókat használ az energia előállítására.

A Földön az oxigén átalakul szén-dioxiddá, de más típusú atmoszférában, különböző vegyi anyagokkal az élet más folyamatokat is felhasználna ugyanazon cél elérése érdekében. A Föld óceánjaiban mélyen található hidrotermális szellőzőnyílások körül élő metántermelő baktériumok például ásványi anyagokból és kémiai vegyületekből nyerik ki a vegyi energiát. Az egyensúlytalanságok keresése lehetővé teszi számunkra, hogy nyitottak legyünk arra vonatkozóan, hogy milyen lehet az élet máshol.

Mi történik, ha idegen élet jeleit észleljük?

A JWST már meghaladja a várakozásainkat az exobolygó légköri megfigyeléseivel kapcsolatban. Bármilyen erős is, az enyhe hőmérsékletű és nitrogén, vagy szén-dioxid által uralt légkörű sziklás bolygók transzmissziós spektroszkópiával való tanulmányozása továbbra is kihívást jelent. Az ezektől a bolygóktól elvárt jelek sokkal gyengébbek, mint azok, amelyeket sikeresen megfigyeltünk forró gáz-óriás légkörben.

Ha van szerencsénk csillagfényt elnyelő gázokat megfigyelni egy sziklás exobolygó – például a TRAPPIST-1e – légkörében, akkor is meg kell mérnünk, hogy ezekből a gázokból mennyi van jelen, hogy értelmes következtetéseket vonjunk le. Ez nem egyszerű, mivel a jelek átfedhetik egymást, és gondosan szét kell őket választani.

Még ha észleljük is, és pontosan mérjük is valamelyik lehetséges biosignature gázunkat, nem hiszem, hogy azt állíthatnánk, hogy idegen életet észleltünk. A JWST csak most nyitja meg a bolygó légköreinek új, gazdag laboratóriumát, és a kutatás során kétségtelenül azt fogjuk találni, hogy számos korábbi feltételezésünk tévesnek bizonyult.

Korai lenne következtetni idegenek  létezésére, amikor valami szokatlant találunk. A JWST biosignature detektálása érdekes tipp lenne, még sok tennivaló ígéretével. Csillagászként ez elég izgalmas számomra.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4008) Isten felfedezése

Tibor bá’ szerkesztett fordítás

A tudomány felfedezte Istent?

https://y-jesus.com/more/scc-science-christianity-compatible/

Einstein nem hitte el, hogy ez lehetséges.
Stephen Hawking szerint ez lehet minden idők legnagyobb tudományos felfedezése.
89. útban a 90. felé

Melyik felfedezés zavarta meg az elmúlt évszázad legnagyobb tudományos elméit, és miért késztette őket arra, hogy újragondolják univerzumunk eredetét? Új, erősebb teleszkópok olyan rejtélyeket tártak fel univerzumunkkal kapcsolatban, amelyek új kérdéseket vetettek fel az élet eredetével kapcsolatban.

A tudomány felfedezte Istent?

De várj egy kicsit! Nem bizonyította a tudomány, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy megmagyarázza a világegyetemet? Régebben a villámlást, a földrengést és még a csecsemőket is Isten tetteiként magyarázták. De, ma már tudjuk a valóságot. De, miben áll ez az alapvetően eltérő felfedezés, és miért döbbentette meg a tudományos világot?

A molekuláris biológusok megtanulták a DNS-en belüli kifinomult kódolást, sok tudós elismeri, hogy az univerzum egy nagyszerű terv része.

Egy kozmológus így fogalmazott: „Sok tudós, amikor elismeri nézeteit, a tervezési érvelés felé hajlik.”

Meglepő módon sok tudósnak, aki Istenről beszél, nincs vallásos meggyőződése.

Tehát, mik ezek a lenyűgöző felfedezések, amelyek miatt a tudósok hirtelen Istenről beszélnek? Három forradalmi felfedezés emelkedik ki a csillagászat és a molekuláris biológia területéről:

1.Az univerzumnak volt kezdete

2.Az univerzum éppen megfelelő az élethez

3.A DNS-kódolás felfedi az intelligenciát.

A vezető tudósok kijelentései ezekről a felfedezésekről sokkolhatják Önt. Lássuk!

Egyszeri kezdet

A civilizáció hajnala óta az ember áhítattal nézi a csillagokat, azon tűnődve, hogy mik azok, és hogyan kerültek oda. Bár tiszta éjszakán a szabad emberi szem körülbelül 6000 csillagot lát, a Hubble és más , teljesítményű     teleszkópok azt mutatják, hogy ezekből milliárdok vannak több mint 100 milliárd galaxisban. Napunk olyan, mint egy homokszem a világ strandjai között.

A 20. század előtt azonban a tudósok többsége úgy gondolta, hogy a mi Tejútrendszerünk az egész univerzum, és csak körülbelül 100 millió csillag létezik.

A legtöbb tudós úgy gondolta, hogy univerzumunknak soha nem volt kezdete. Azt hitték, tömeg, tér és energia mindig is létezett.

De a 20. század elején Edwin Hubble csillagász felfedezte, hogy az univerzum tágul. A folyamatot matematikailag visszatekerve kiszámította, hogy az univerzumban, mindennek, beleértve az anyagot, az energiát, a teret és még magát az időt is, valójában megvan a kezdete.

A lökéshullámok hangosan zengtek a tudományos közösségben. Sok tudós, köztük Einstein is negatívan reagált. Amit Einstein később „életem legnagyobb baklövésének” nevezett, megváltoztatta az egyenleteket, hogy elkerülje a kezdet létezését.

A világegyetem kezdetének talán leghangosabb ellenfele Sir Fred Hoyle brit csillagász volt, aki szarkasztikusan „ősrobbanásnak” nevezte a teremtés eseményét. Makacsul ragaszkodott az állandósult állapot elméletéhez, miszerint az univerzum mindig is létezett. Így tett Einstein és más tudósok is, amíg a kezdetekre vonatkozó bizonyítékok elsöprővé nem váltak.

Végül 1992-ben a COBE műholdkísérletek bebizonyították, hogy az univerzumnak valóban volt egyszeri kezdete egy hihetetlen fény- és energiavillanással. Bár, egyes tudósok a teremtés pillanatának nevezték, a legtöbben inkább „ősrobbanásként” emlegették.

Minden a Semmiből

A tudomány nem tudja megmondani, mi vagy ki okozta az univerzum létrejöttét. De egyesek úgy vélik, hogy egyértelműen a Teremtőre utal. „A brit teoretikus, Edward Milne matematikai értekezést írt a relativitáselméletről, amely így zárta: „A világegyetem első okát illetően a tágulást kell figyelembe venni, ami nélkül a kép hiányos.”

Egy másik brit tudós, Edmund Whittaker univerzumunk kezdetét annak tulajdonította, hogy „az isteni akarat a természetet a semmiből alkotta”.

Sok tudóst megdöbbentett az a párhuzam, hogy egy egyszeri, semmiből teremtés történt a bibliai teremtéstörténetnek megfelelően. E felfedezés előtt sok tudós tudománytalannak tartotta a semmiből való teremtés bibliai leírását.

Noha agnosztikusnak nevezte magát, Jastrow kénytelen volt elismerni: „Most látjuk, hogyan vezetnek a csillagászati ​​bizonyítékok a világ keletkezésének bibliai nézetéhez.”

Egy másik agnosztikus, George Smoot, a COBE-kísérletért felelős Nobel-díjas tudós is elismeri a párhuzamot. „Kétségtelen, hogy van párhuzam az ősrobbanás mint esemény és a semmiből teremtés keresztény felfogása között.”

A tudósok, akik korábban mesekönyvként gúnyolódtak a Biblián, most elismerik, hogy a semmiből való teremtés bibliai koncepciója mindvégig helyes volt.

A kozmológusok, akik az univerzum és eredetének tanulmányozására szakosodtak, hamar rájöttek, hogy egy véletlen kozmikus robbanás sohasem tud életet kelteni, mint egy atombomba – hacsak nem pontosan erre tervezték. Ez pedig azt jelentette, hogy van egy tervező. Olyan szavakat kezdtek használni, mint „szuper-intellektus”, „Alkotó”, sőt „Legfelsőbb Lény” a tervező leírására. Nézzük, miért.

Életre finoman hangolva

A fizikusok számításai szerint az élet létezéséhez a gravitációnak és a többi természeti erőnek megfelelőnek kell lennie, különben az univerzumunk nem létezhet. Ha, a tágulási sebesség valamivel gyengébb lett volna, a gravitáció minden anyagot visszahúzott volna egy „nagy összeomlásba”.

Nem csupán az univerzum tágulási ütemének egy-két százalékos csökkenéséről beszélünk. Stephen Hawking ezt írja: „Ha az ősrobbanás után egy másodperccel a tágulás mértéke a százezer millió millióhoz képest akár egy részével is kisebb lett volna, az univerzum újra összeomlott volna, mielőtt elérte volna jelenlegi méretét.

A másik oldalon, ha a tágulási sebesség egy töredékével nagyobb lett volna, mint amilyen volt, akkor galaxisok, csillagok és bolygók soha nem jöhettek volna létre, és nem lennénk itt.

És az élet létezéséhez a naprendszerünkben és a bolygónkban is megfelelő körülményeknek kell lenniük. Például mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy légköri oxigén nélkül egyikünk sem tudna lélegezni. És oxigén nélkül a víz sem létezne. Víz nélkül nem esne csapadék a növényeink számára. Más elemek, mint a hidrogén, nitrogén, nátrium, szén, kalcium és foszfor szintén nélkülözhetetlenek az élethez.

De, ez önmagában nem minden, ami az élet létezéséhez szükséges. Bolygónk, napunk és holdunk méretének, hőmérsékletének, relatív közelségének és kémiai felépítésének is megfelelőnek kell lennie. És tucatnyi más feltétel is van, amelyeket nagyon finoman kell hangolni, különben nem lennénk itt, hogy gondolkozzunk.

Az Istenben hívő tudósok számíthattak ilyen finomhangolásra, de az ateisták és az agnosztikusok nem tudták megmagyarázni a figyelemre méltó „véletlenségeket”. Stephen Hawking elméleti fizikus, agnosztikus ezt írja: „A figyelemre méltó tény az, hogy úgy tűnik, hogy ezeknek a számoknak az értékeit nagyon finoman beállították, hogy lehetővé tegyék az élet fejlődését.”

Baleset vagy csoda?

De nem lehetne ezt a finomhangolást a véletlennek tulajdonítani? Végtére is, a fogadás szervezők tudják, hogy a versenypályán a tévedések is nyerhetnek. És apró esélyek ellenére a lottót végül valaki megnyeri. Tehát mi az esélye annak, hogy a kozmikus történelem véletlenszerű robbanásából véletlenül emberi élet keletkezzen?

Ahhoz, hogy az emberi élet egy ősrobbanásból lehetséges legyen, dacol a valószínűség törvényeivel. Egy csillagász kiszámította az esélyt. Ami 1:10350. Egy bekötött szemű embernek sokkal könnyebb lenne – egyetlen próbálkozással – megtalálni egy megjelölt homokszemet a világ összes strandján.

Egy másik példa arra, mennyire valószínűtlen, hogy egy véletlenszerű ősrobbanás életet szül, ha valaki több mint ezer egymást követő lottóhúzáson mindig megnyeri a főnyereményt úgy, hogy mindegyikre csak egy jegyet vásárol.

Ez, hogy milyen csodálatos az emberi élet az univerzumunkban, arra késztette George Greenstein agnosztikus csillagászt, hogy megkérdezze: „Lehetséges, hogy hirtelen, szándék nélkül rábukkantunk egy Legfelsőbb Lény létezésének tudományos bizonyítékára?”

Greenstein azonban agnosztikusként fenntartja a tudományba vetett hitét, nem pedig a Teremtőben, hogy végül megmagyarázza eredetünket.

Jastrow elmagyarázza, miért vonakodnak egyes tudósok egy transzcendens Teremtő elfogadásától,

Van egyfajta „vallás” a tudományban. Ez egy olyan ember „vallása”, aki úgy gondolja, hogy az Univerzumban rend és harmónia van. De a tudós vallásos hitét megsérti az a felfedezés, hogy a világ olyan körülmények között kezdődött, amelyekben a fizika ismert törvényei nem érvényesek, és olyan erők vagy körülmények terméke, amelyet nem tudunk felfedezni. Amikor ez megtörténik, a tudós elveszíti az irányítást. Ha valóban megvizsgálná a következményeket, traumatizálódna.

Érthető, hogy az olyan tudósok, mint Greenstein és Hawking, miért keresnek más magyarázatokat ahelyett, hogy a finomhangolt univerzumunkat egy Teremtőnek tulajdonítanák. Hawking feltételezi, hogy létezhetnek más láthatatlan (és bizonyíthatatlan) univerzumok is, ami növeli annak esélyét, hogy egyikük (a miénk) tökéletesen be van hangolva az életre. Mivel azonban javaslata spekulatív, és kívül esik az ellenőrzésen, aligha nevezhető „tudományosnak”. Noha ő is agnosztikus, Paul Davies brit asztrofizikus túlságosan spekulatívnak tartja Hawking ötletét. Azt írja: „Egy ilyen hitnek inkább a hiten kell nyugodnia, mint a megfigyelésen.”

Bár Hawking továbbra is vezeti azt a megbízatást, hogy tisztán tudományos magyarázatokat tárjon fel eredetünkre, más tudósok, köztük sok agnosztikus elismerték azt, ami elsöprő bizonyítéknak tűnik a Teremtőre. Hoyle írta:

„A tények józan ésszel történő értelmezése azt sugallja, hogy egy szuperintellektus majomkodott a fizikával, valamint a kémiával és a biológiával, és a természetben nincsenek olyan vak erők, amelyekről érdemes lenne beszélni.”

Bár Einstein nem volt vallásos, és nem hitt a személyes Istenben, a világegyetem mögött rejlő zsenialitást „olyan felsőbbrendű intelligenciának nevezte, hogy ahhoz képest az emberi lények szisztematikus gondolkodása és cselekvése teljesen jelentéktelen visszatükröződés.”

Az ateista Christopher Hitchenst, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy írt és vitatkozott Isten ellen, leginkább az zavarta meg, hogy az élet nem létezhetne, ha a dolgok csak „egy fokkal vagy egy hajszálnyival” különböznének.

Számomra hathatós bizonyíték van arra, hogy az egész mögött van valami. Úgy tűnik, mintha valaki finomhangolta volna a természet számait, hogy létrehozza a Világegyetemet. A dizájn benyomása elsöprő.

DNS: Az Élet nyelvezete

A csillagászat nem az egyetlen terület, ahol a tudomány bizonyítékokat látott a tervezésre. Molekuláris biológusok bonyolult tervezést fedeztek fel a DNS mikroszkopikus világában. A múlt században a tudósok rájöttek, hogy a DNS-nek nevezett apró molekula az „agy” a testünk minden sejtje mögött, (valamint minden más élőlény mögött). Minél többet fedeznek fel a DNS-ről, annál jobban lenyűgözik őket a mögötte rejlő tervezés.

Azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy csak az anyagi világ létezik (materialisták), mint Richard Dawkins, azt állítják, hogy a DNS a természetes szelekció révén, Teremtő nélkül fejlődött ki. Mégis, még a legtöbb lelkes evolucionista is elismeri, hogy a DNS bonyolult összetettségének eredete megmagyarázhatatlan.

A DNS bonyolult összetettsége arra késztette társfelfedezőjét, Francis Cricket, hogy elhiggye, hogy természetes úton soha nem keletkezhetett a Földön. Crick, egy evolucionista, aki úgy gondolta, hogy az élet túl bonyolult ahhoz, hogy a Földön keletkezzen, és biztosan a világűrből származott, írta.

Egy becsületes ember, a rendelkezésünkre álló összes tudással felvértezve, csak azt állíthatja, hogy bizonyos értelemben az élet keletkezése pillanatnyilag szinte csodának tűnik, így sok feltételnek kellett volna megfelelni.

A DNS mögötti kódolás olyan intelligenciáról árulkodik, hogy megzavarja a képzeletet. A DNS puszta tűfeje annyi információt tartalmaz, mint annyi könyv, amely egymás mellé rakva 5000-szer kerülné körbe a Földet. A DNS pedig úgy működik, mint egy nyelvezet, a maga rendkívül összetett szoftverkódjával. A Microsoft alapítója, Bill Gates szerint a DNA szoftvere „sokkal, de sokkal összetettebb, mint bármely általunk kifejlesztett szoftver”.

Dawkins és más materialisták úgy vélik, hogy mindez a bonyolultság a természetes szelekcióból ered. Mégis, ahogy Crick megjegyezte, a természetes szelekció soha nem tudta volna előállítani az első molekulát. Sok tudós úgy véli, hogy a DNS-molekulán belüli kódolás olyan intelligenciára utal, amely messze meghaladja azt, amit természetes okok okozhattak volna.

A 21. század elején a vezető ateista Antony Flew ateizmusa hirtelen véget ért, amikor a DNS mögött meghúzódó intelligenciát tanulmányozta. Flew elmagyarázza, mi változtatta meg a véleményét.

Szerintem a DNS-anyag megmutatta, hogy az intelligencia részt vehetett ezeknek a rendkívül változatos elemeknek az összerakásában. Az a hatalmas összetettség, amellyel az eredményeket elértük, számomra az intelligencia munkálkodás. Most úgy tűnik számomra, hogy a több mint ötven éves DNS-kutatás eredménye egy rendkívül erőteljes bizonyítékot jelent tervezés elfogadásához.

Bár Flew nem volt keresztény, elismerte, hogy a DNS mögött meghúzódó „szoftver” túlságosan összetett ahhoz, hogy „tervező” nélkül keletkezzen. A DNS mögött rejlő hihetetlen intelligencia felfedezése – az egykori vezető ateista szavaival élve – „anyagot adott egy új és rendkívül erőteljes tervezési érvhez”.

Az alkotó ujjlenyomata

Vajon a tudósok meg vannak győződve arról, hogy egy Teremtő az univerzumon hagyta az „ujjlenyomatait”?

Bár sok tudós még mindig arra törekszik, hogy kiszorítsa Istent az univerzumból, a legtöbben felismerik ezen új felfedezések vallási vonatkozásait. Stephen Hawking, aki nem hisz a személyes Istenben, a The Grand Design című könyvében megpróbálja megmagyarázni, miért nincs szüksége az univerzumnak Istenre. Mégis, amikor a bizonyítékokkal szembesült, még Hawking is elismerte: „Vannak vallási felhangok. De úgy gondolom, hogy a legtöbb tudós inkább elzárkózik a vallási oldaltól.

Én köztudottan agnosztikus vagyok. Még mindig várom, hogy valaki, vagy akár maga az isten is bizonyítsa létét. Ez eddig nem történt meg és kétlem, hogy valaha is meg fog történni. A poszt szerzője hatalmasat triumfál az Ősrobbanás felett. Tény, hogy az Ősrobbanás felfogható teremtésnek. Végül is a semmiből “ugrik elő” majd bontakozik ki a teljes Világmindenség. Ha pedig létezik teremtés, akkor teremtőnek is kell lenni. Slussz, itt  vége. Az Ősrobbanás ténye bizonyított. Eldőlt a vita. Ebbe azonban nem egyezek bele. Mi van ha a Lét nem korlátozódik le az Ősrobbanásra? Mi van, ha a Léten belül Ősrobbanások ciklikus sorozata létezik? Mi van, ha a Világegyetemünk tágulása leáll, majd zsugorodni kezd és a végén egy hatalmas fekete lyukba tömörül, egészen kicsinnyé zsugorodik, majd hatalmas erővel Ősrobbanásba  tör ki? Mert azt semmiképen nem tudom elfogadni, hogy a Világmindenség egyik vége véges (13,8 milliárd évvel ezelőtti), a másik vége végtelen, véget neme érő tágulás.     

Végül ha volt ősrobbanás, az nem jelent egy teremtést, mert egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyag és arra ható erők akkor keletkeztek volna. A Léten belül az anyag megjelenése, látszólagos eltűnése és változása nem befolyásolja a Lét végtelen időktől való jelenlétét. Semmi sem teremtődik, semmi sem szűnik meg, minden csak átalakul.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4007) COVID-19 új változatai

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A COVID-19 veszélyes új változatai hatalmas őszi-téli felfutásokkal fenyegetnek

írta: Evan Blake
89. útban a 90. felé

Egy hónappal az őszi szezon beindulása után, az északi féltekén világossá vált, hogy megkezdődött a COVID-19 világjárvány következő globális hulláma.

A tesztelés és az adatszolgáltatás megszűnése miatt a világ nagy részén a hivatalos fertőzési adatok ma már nagyrészt értéktelenek. Az Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) legpontosabb becslése a napi COVID-19 fertőzöttek valós számáról azt mutatja, hogy szerdán világszerte 21 millió ember fertőződött meg, ami 23 százalékkal több, mint a múlt év szeptemberi 17 milliós fertőzöttek száma.

E mélyülő válság közepette az uralkodó elit világszerte megtalálta a tökéletes gyógymódot a járványra: egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elfedni. A sugárzott hírek legfeljebb havonta egyszer tartalmaznak rövid beszámolókat a járványról, míg a nyomtatott sajtó csak a kapitalista politikusok hazugságait visszhangozza.

Ez a propaganda szörnyű hatással van a tömegek tudatosságra, és a globális társadalom egyáltalán nincs felkészülve a jelenlegi járvány hullámzásra. Miután Joe Biden amerikai elnök  azt mondta, hogy „a járványnak vége”, sokan még a legelemibb óvintézkedéseket sem teszik meg. A félrevezetett társadalom hanyag cselekedeteinek megfigyelése közben Pieter Bruegel híres festménye, „A vak vezet, világtalant” képe jut eszünkbe.

De, a politikai vezetők nem vakok. Rosszindulattal figyelmen kívül hagyták a járványügyi szakemberek többszöri figyelmeztetését, és a vállalati-pénzügyi elit profitérdekeit helyezték előtérbe az emberi élettel szemben. A szélsőjobboldali szereplők a világjárvány kezdete óta mély zűrzavart szítottak a lakosságban, míg az elmúlt év során a látszólag liberális kormányok szerte a világon felkarolták a szélsőjobb által úttörő gyilkossági „csordaimmunitás” stratégiát. Ezeknek a politikáknak a következményei felismerhetők, miközben a világ még veszélyesebb helyzetbe kerül.

A növekvő hullám semmihez sem hasonlítható a járvány kezdete óta, ami sok tudóst mélyen aggaszt. A COVID-19 elmúlt év során tapasztalt akadálytalan terjedésének eredményeként az Omikron-varfáns több száz al variánst hozott létre, különböző mutációs profillal.

A legaggasztóbb az erősen mutált „menekülési variánsok” gyűjteménye, amelyek az összes többi Omikron-al variánsok jobban ellenállnak az immunrendszernek és fertőzőbbek. Különösen aggasztó a BQ.1.1 és az XBB, amelyek valószínűleg az elkövetkező hetekben dominánssá válnak az egész világon. Szingapúrban az XBB két héttel ezelőtt dominánssá vált, és a fertőzések és újrafertőződések tömeges hullámát gerjeszti.

A tanulmányok azt mutatják, hogy ezek az al variánsak hatástalanná teszik az utolsó megmaradt monoklonális antitesteket, és több tízmillió immunhiányos embert fenyegetnek világszerte súlyos betegségek és halálozás kockázattal.

A szakértők egyik legnagyobb aggodalma a Long COVID, a hosszan tartó tünetek széles skálája, amely a test szinte minden szervét érintheti. Egy nyomtatás előtti tanulmány, amelyet Dr. Ziyad Al-Aly, a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa vezetett, megállapította, hogy az egy COVID-19 fertőzöttekhez képest az újrafertőzötteknél kétszeres a minden okból bekövetkező halálozás, háromszoros a kórházi kezelés kockázata, és közel duplája legalább egy Long COVID tünet kockázatának. A tanulmány megjegyzi: “A kockázatok nyilvánvalóak voltak azokban az alcsoportokban, amelyek nem oltottak, 1 vagy 2 vagy több oltást kaptak a második fertőzés előtt.”

Figyelemre méltó, hogy az XBB variáns Szingapúrban az augusztus közepén mért 5 százalékról október 14-re 17,5 százalékra növelte az újrafertőződést, ami példátlan növekedés, ami aláhúzza az új „menekülési változatok” veszélyeit.

Egy riasztó szerdai sajtótájékoztatón az Egészségügyi Világszervezet (WHO) COVID-19 technikai vezetője, Dr. Maria Van Kerkhove hangsúlyozta, hogy az XBB alvariáns „jelentős immun-elkerülést mutat. Ez aggodalomra ad okot, mert biztosítanunk kell, hogy a világszerte használt vakcinák hatékonyak maradjanak a súlyos betegségek és halálesetek megelőzésében. Minél tovább terjed ez a vírus, annál több lehetősége van a változásra.”

Így zárta: „Képesnek kell lennünk ennek a vírusnak a nyomon követésére. Hetente több millió esetet jelentenek, de a felügyeletünk csökkent, a tesztelés csökkent, a szekvenálás csökkent, és ez viszont korlátozta szervezetként, világszerte működő szakértői hálózatainkat, hogy ezeket felmérjük [al variánsok].”

Dr. Kerkhove megjegyzései vádat jelentenek a világszerte alkalmazott pandémiás politikákkal szemben. Még ha a jelenlegi „változat nem teszi is képtelenné a meglévő vakcinákat a súlyos betegségek és halálesetek megelőzésére, a vírus folyamatos terjedése több milliárd gazdaszervezetet biztosít számára, amelyekben tovább mutálódhat, és potenciálisan halálosabb törzsé fejlődhet. a WHO azon képessége, hogy megfigyelje ezeket a mutációkat, jelentősen leromlott.

Ha azt mondjuk, hogy az amerikai és a világ társadalma vakon repül egy közelgő viharba, az nagyon alul becsüli a valóságot. A pontosabb leírás az lenne, hogy a gép pilótája szándékosan elhasználná a hajtómű üzemanyagát, nem eresztené ki a futóművet, és azt mondaná légi irányítóknak, hogy menjenek haza.

A Biden-adminisztráció előírásait követve csütörtökön a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) átállt a COVID-19-es esetek és halálesetek napi jelentéséről heti jelentésre. Pénteken az ügynökség csendesen befejezte az ingyenes maszkok szétosztásával kapcsolatos korlátozott programját. A múlt héten Dr. Eric Feigl-Ding epidemiológus felfedte, hogy a CDC visszatartott adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a BQ.1 és BQ.1.1 al variánsok gyorsan dominánssá válnak az Egyesült Államokban, és jelenleg az összes variáns 11,4 százalékát teszik ki. New Yorkban, ahol ezek az új al variánsok a legmagasabb arányt érték el, csak az elmúlt héten 9 százalékkal nőtt a COVID-19 kórházi kezelések száma.

Ugyanezek a folyamatok zajlanak Európa-szerte, ahol folyamatosan növekszik a COVID-19 fertőzések, újrafertőződések, kórházi kezelések és halálozások száma. Németországban az Oktoberfest és más, politikusok által ösztönzött nagy rendezvények most a BA.5 fertőzések második hullámát táplálják, amely a kórházakat a működés képtelenség szélére sodorta. Hétfő óta 680-an haltak meg a COVID-19-ben országszerte, ami több mint 60 százalékkal több, mint két héttel ezelőtt, és a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az új változatok csak súlyosbítják a már amúgy is súlyos helyzetet. Franciaországban, ahol jelenleg a BQ.1 és a BQ.1.1 okozza az összes fertőzés nagy részét, a COVID-19 miatti halálozások száma folyamatosan emelkedik.

A félretájékozott közvélemény nem hibáztatható a tudományos megértés mélységes hiányáért. A mizantrópia és a gyengítő pesszimizmus semmit sem változtat a járványon. Ehelyett minden erőfeszítést meg kell tenni a kormány propagandájának ellensúlyozására, valamint a dolgozók és a fiatalok oktatására a Zéró COVID felszámolási stratégia ismeretére, ami ma is alkalmazható és szükséges.

Az elmúlt évben a világjárvány elleni politikák meggondolatlanságát kiterjesztették az USA-NATO Oroszország elleni ukrajnai proxy háború színterére is, amelyről Biden maga is elismerte, hogy nukleáris „Armageddonba” való kitöréssel fenyeget. A kórházak, iskolák és iparágak az Egyesült Államokban és nemzetközi szinten összeomló félben vannak, miután a COVID-19 véget nem érő hullámai hatalmas munkaerőhiányt okoztak. A közelgő tél katasztrofális lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4006) Káromkodás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A káromkodás ereje

89. útban a 90. felé

Hogyan befolyásolják az obszcén szavak az ember elméjét, testét és kapcsolatait.  A káromkodás sokáig nem képezte a komoly kutatások témáját, mert azt feltételezték, hogy csupán az agresszió, a gyenge nyelvtudás vagy akár az alacsony intelligencia jele. Ma már elég sok bizonyíték van arra, hogy ez a nézet megkérdőjelezhető legyen, és arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk a káromkodás természetét – és erejét.

Akár hívei vagyunk a káromkodásnak, akár nem, valószínűleg sokan időnként káromkodunk egyet. A káromkodás erejének becslésére és annak kiderítésére, hogy honnan származik, a közelmúltban több mint 100, a témával foglalkozó, különböző tudományágakból származó tudományos dolgozatot vizsgáltunk meg. A Lingua-ban megjelent tanulmány azt mutatja, hogy a tabuszavak használata mélyen befolyásolhatja gondolkodásunkat, cselekvésünket és egymáshoz való viszonyunkat.

Az emberek a káromkodást gyakran a katarzissal – az erős érzelmek felszabadításával – társítják. Tagadhatatlanul különbözik – és erősebb – a nyelvhasználat más formáitól. Érdekes módon az egynél több nyelvet beszélők számára a katarzis szinte mindig nagyobb, ha az anyanyelvén káromkodik, mint bármely később tanult nyelven.

A káromkodás felkorbácsolja az érzelmeket. Ez, olyan autonóm válaszokban mérhető, mint a fokozott izzadás és néha megnövekedett pulzusszám. Ezek a változások arra utalnak, hogy a káromkodás elindíthatja a „harcolj vagy menekülj” funkciót.

Az idegtudományi kutatások azt sugallják, hogy a káromkodás az agy a beszédrégiótól eltérő más területeken található. Pontosabban, aktiválhatja a „limbikus rendszer” egyes részeit (beleértve a bazális ganglionok és az amigdala néven ismert jellemzőket). Ezek a mélystruktúrák az emlékezet- és érzelem feldolgozás olyan aspektusaiban vesznek részt, amelyek ösztönösek és nehezen gátolhatók. Ez megmagyarázhatja, hogy a káromkodás miért maradhat érintetlen azoknál az embereknél, akik agykárosodást szenvedtek, és emiatt nehezen tudnak beszélni.

A laboratóriumi kísérletek kognitív hatásokat is mutatnak. Tudjuk, hogy a káromkodások több figyelmet kapnak, és jobban megjegyezhetők, mint más szavak. De más szavak/ingerek kognitív feldolgozását is zavarják – úgy tűnik tehát, hogy a káromkodás néha a gondolkodás útjába állhat.

A kísérletek azt mutatták, hogy a fájdalmakat könnyebb elviselni, ha közben szabadon káromkodhatunk.

De a káromkodás nem csak testi és lelki énünkre van hatással, hanem másokkal való kapcsolatunkra is. A kommunikációs és nyelvészeti kutatások a káromkodásnak számos jellegzetes társadalmi célját mutatták ki – az agresszió kifejezésétől és a sértéstől a társadalmi kötődésig, a humorig és a történetmesélésig. A rossz beszéd még abban is segíthet, hogy bemutassuk identitásunkat, meghittséget és bizalmat jelenítsünk meg, valamint fokozzuk a figyelmet és a dominanciát más emberek felett.

Mélyebben kutatva

Annak ellenére, hogy észrevehető hatással van életünkre, jelenleg nagyon keveset tudunk arról, hogy a káromkodás honnan nyeri erejét. Érdekes módon, amikor egy szitokszót hallunk egy ismeretlen nyelven, az ugyanolyannak tűnik, mint bármely más szó.Magában a szóban nincs semmi különös, ami általánosan sértő lenne.

Tehát az erő nem a szavakból fakad. Ugyanígy nem a szó jelentésében vagy hangjában  van az erő, mert sem az eufemizmusok, sem a hasonló hangzású szavak nincsenek ránk olyan mély hatással.

Az egyik magyarázat az, hogy az „averzív kondicionálás” – a büntetés alkalmazása a folyamatos káromkodás megakadályozására – jellemzően gyermekkorban fordul elő. Ez zsigeri kapcsolatot hozhat létre a nyelvhasználat és az érzelmi reakciók között. Bár ez a hipotézis helyesnek hangzik, azt csak néhány tanulmány bizonyítja, amelyek a káromkodásért járó gyermekkori büntetés emlékeit vizsgálták. Szinte nincs empirikus tanulmány az ilyen emlékek és a felnőttek káromkodásra adott válaszai közötti összefüggésekről.

Ahhoz, hogy megértsük, miért van olyan mély hatással ránk a káromkodás, meg kell vizsgálnunk az emberek káromkodásra vonatkozó emlékeinek természetét. Mik voltak a jelentős káromkodási eseteik? A káromkodás mindig kellemetlen következményekkel, például büntetésekkel járt, vagy voltak előnyei is? Mi a helyzet az emberek folyamatos káromkodási tapasztalataival az életük során? Végtére is, kutatásaink azt mutatják, hogy a káromkodás néha elősegítheti az emberek egymáshoz való kötődését.

Úgy gondoljuk, hogy a káromkodás is hasonló memóriamintázatot mutathat, mint a zene esetében – azokra a dalokra emlékszünk és szeretjük a legjobban, amelyeket kamaszkorunkban hallgattunk. Ez azért van így, mert a zenéhez hasonlóan a káromkodás is új értelmet nyerhet kamaszkorban. Ez egy fontos módja annak, hogy reagáljunk azokra az intenzív érzelmekre, amelyeket ebben az időszakban hajlamosak vagyunk átélni, és olyan cselekedetté válik, amely jelzi a szülőktől való függetlenséget és a barátokkal való kapcsolatot. Így az ez alatt használt káromkodások és dalok örökre fontos és rendkívül emlékezetes élményekhez kötődnek.

A kutatásnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy van-e kapcsolat a káromkodás emlékei és a kísérletekben megfigyelt hatások között. Ez megmutathatja, hogy a pozitívabb emlékekkel rendelkező emberek másképp reagálnak-e a negatív emlékekkel rendelkezőkre.

Az utolsó szempont, amelyet meg kell fontolni, hogy vajon a káromkodás kezdi-e elveszíteni hatalmát, ha társadalmilag elfogadhatóbbá válik, és így elveszíti támadó jellegét. Egyelőre azonban minden bizonnyal, faux-pas (ballépés, vaskos illetlenség) marad.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4005) Slavskij nézete

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

Ez a háború kivérezteti a Nyugatot

Rolo Slavskij (orosz blogger)
89. útban a 90. felé

Ha, megnézzük a nyugati média Ukrajnával kapcsolatos narratíváját, és összehasonlítjuk a NATO tényleges viselkedésével, azt találjuk, hogy egyre jobban láthatóvá váló kirívó ellentmondások vannak, amelyek azt mutatják, hogy ez az egész színjáték elhúzódik. Persze, feltételezhetjük, hogy a szlávok egymás gyilkolása beleillik a NATO napirendjébe. És azt mondják nekünk (ez egyszer őszintén), hogy mindezt a Liberális Világrend népszerűsítése végett teszik.

El kell kezdenünk kérdéseket feltenni arról, hogy mi is történik valójában a helyszínen, mielőtt azt feltételeznénk, hogy a kitűzött célok összhangban vannak a nagy geopolitikai sakkstratégiákkal. Például: mi történik a nyugati fegyverszállításokkal Ukrajnába?

Ha,feltételezzük, hogy Oroszország és Ukrajna kivéreztetése a céljuk, akkor miért jelennek meg folyamatosan videók az ukrán reguláris fegyveres erőkről, amelyek krónikusan alul felszereltségükről, kifizetetlen bérekről, felszereléshibákról és így tovább panaszkodnak? Ezen az alapon a nyugati országok dollár milliárdokat pumpálnak Ukrajnába. Nem aggódnak amiatt, hogy pénzt kapnak a pénzükért? Ez egy rutinszerű kelet-európai korrupció esete, ahol a fegyvereknek csak egy része kerül ténylegesen a frontra, a többit pedig eladják? Ha a fegyvereket eladják, kinek adják el?

Nos, tudjuk, hogy az ukrán katonák eladták a franciák által nekik biztosított Caesar-fegyverrendszereiket az oroszoknak 120 ezerért, amelyeket most szétszednek és tanulmányoznak egy hadi mérnöki létesítményben az Urál-hegységben.

Úgy tűnik, sokkal több pénzt nem számoltak el, vagy legalábbis nem arra a célra használták fel, amire állítólag kiosztották. Érdekes lenne látni az alapokról és a fegyverekről szóló elemzést, bármilyen elemzést, hogy lássuk, hová kerültek valójában. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a kezünkben van egy Afganisztán 2.0, ahol a nyugati adófizetők pénzét ládákban küldik át, de úgy tűnik, hogy ebből nagyon kevés megy el akár háborús erőfeszítésekre, akár államépítésre, akár bármi másra, ami ezzel kapcsolatos. Afganisztánnal kapcsolatban a kapcsolódó vállalkozók és hírszerző ügynökségek hatalmas összegeket szippantottak el az adófizetők pénzéből, és mindezt következmények nélkül tették.

Ukrajnával kapcsolatban már tudjuk, hogy a republikánus és demokrata oldalon álló amerikai politikusok éveken keresztül hatalmas mennyiségű pénz mosására használták fel az országot. A legfigyelemreméltóbb példa Biden elnök és fia, Hunter egy hamis palagáz-céget használtak több tízmillió dollár tisztára mosására. De Nancy Pelosi egy hasonló tervet folytatott fiával egy másik hamis gázipari cég frontembereként, és egy másik program, amely az ukrajnai sportprogramok állítólagos finanszírozásával kapcsolatos. Ez szinte biztosan csak a jéghegy csúcsa.

Általában az történik, hogy egy kapcsolatban álló amerikai politikus kölcsönt kap egy korrupt ország számára, ahol az elit hajlandó labdázni és részt venni a pénzmosási programban. A pénz címzettjei ezután visszaadják a pénz egy részét, amelyet ilyen vagy olyan célra juttattak hazájuknak, és ennek jelentős részét maguk teszik zsebre. A hitelező ország több száz millió dollárt veszít az adófizetők pénzéből, a fogadó ország pedig az általa felhalmozott adósság miatt van horgon. Mind a politikusok, akik intézték a kölcsönadást, mind azok a politikusok, akiknek kölcsönadták a pénzt, rendesen profitálnak, de mindkét politikus országa rosszabbul jár a sötét üzlet következtében. Ilyen a liberális világrend, azaz a globális oligarchia természete; mindez bennfentes ügyletekre és korrupcióra épül, amely globális jellegű, és lehetetlen felkutatni és megállítani, mert a számlát fizető embereken kívül mindenki benne van. Th

Ukrajnával kapcsolatban azt kell feltételeznünk, hogy továbbra is ugyanazok a korrupt politikusok hálózatai léteznek keleten és nyugaton is, és továbbra is üzletelnek egymással. Ez a háború kiváló alkalom arra, hogy több százmillió dollárnyi segélypénzt, fegyvert így tovább szippantson el úgy, hogy senki sem tud semmit tenni ellene, mert az egészet ideológiai burkolat borítja. Végül is ez egy háború az emberi jogokért, a szabadságért, demokráciáért, és ezért senki sem lehet nyíltan ellene. Az arra vonatkozó kérdéseket, hogy hová megy a pénz (természetesen nem a frontvonalba), oroszbarátnak ítélik, ezért kevesen tesznek fel kérdéseket.

Ha ennek az egésznek van egy kis háttere, akkor az az, hogy a ZOG túl korruptnak bizonyult ahhoz, hogy hatékonyan vívjon háborút egy halálos ellenség ellen. Ez abból látszik, hogy a védelmi intézmény akkor is intézi ügyeit, ha nem vesz részt proxy háborúban Oroszországgal. Persze, az USA sokkal több pénzt költ a hadseregére, mint bárki más, de nagy kérdés, hogy ebből mennyi megy a politikusok zsebébe, és mennyit jelent valójában megnövekedett katonai teljesítmény?

Most, hogy Oroszország és más országok is valóban elkezdik kijátszani a petroldollárt, az infláció az Egyesült Államokban és Európában is megindult. Végéhez közelednek azok az idők, amikor végtelen mennyiségű pénzt nyomtathattak a Liberális Világrend véget nem érő terjeszkedésének finanszírozására. Legalább három évtized után először a Nyugatnak szembe kell néznie meggondolatlan költekezésük következményeivel. Ez azt jelenti, hogy egy billió dollár elvesztése Ukrajnában komoly hatással lesz a következő háború megvívásának képességére. Másképpen megfogalmazva a kérdés az: ki fogja birtokolni az egyre értéktelenebb nyugati adósságot? A válasz: senki. Ezt az adósságot nem lehet úgy exportálni, mint régen. A meggondolatlan költekezés költségeit a nyugati polgárok viselik, akik a nagyobb inflációtól és a magasabb adóktól fognak szenvedni, hogy finanszírozzák az elszabadult inflációt.

 

Bár Oroszország nagyon furcsa módon vívja ezt a háborút (a csatatéren túlerőben van Ukrajnával szemben), Oroszország ezt a háborút költséghatékonyabb módon vívja. Sokkal kevesebb pénzt költenek, mint amennyit a Nyugat, Ukrajnában kényszerből bepumpál. A szankciók pedig egyértelműen visszaütöttek azokra az országokra, amelyek bevezették őket. A németeknek azt mondják, hogy kevesebbet zuhanyozzanak, hogy ezzel üssenek egyet Putyinra. Úgy tűnik, a saját médiájuk is belátta, hogy nem tudnak semmit eladni, és nem tudnak már semmit sem gyártani, így máris beindult a recesszió. Ezen túlmenően, Zelenskynek még az idei év őszén lehet egy határidő, hogy ténylegesen eredményeket produkáljon.

Viszont az oroszoknak senki se mondta, hogy kevesebbet zuhanyozzanak. Nem is hiszik el, hogy háború van, mert az élet ugyanúgy megy tovább, mint a különleges hadművelet kezdete előtt. Természetesen van infláció, amellyel meg kell küzdeni, de ha Oroszország sikeresen rákényszeríti az országokat, hogy rubelben fizessenek az energiáért, és több árut kezdenek el gyártani, hogy enyhítsék a kínálati válságot, akkor az infláció visszafogott lesz. Az egyetlen másik módja annak, hogy a pénzt kivonják a forgalomból, ha jobban megadóztatják az embereket és a vállalkozásokat, amire Putyin még nem is utalt.

Mindig is azon töprengek, vajon a nyugati elit valóban elhiszi-e a saját baromságaikat?

Ennek a jelenlegi állapotnak magyarázata a korrupció és az oltás.

Úgy tűnik, hogy a hatalmon lévő embereket azért fizetik, hogy a Liberális Világrendet fenntartsák. Ukrajnában sokkal könnyebb ezt gyakorlatban látni, mert a folyamat sokkal átláthatóbb. A nyugati civil szervezetek és a külügyminisztérium szó szerint ládányi készpénzzel jelennek meg, és politikusokat vásárolnak, akik aztán természetesen arról kezdenek beszélni, hogy milyen nagyszerű a liberális világrend. A parasztok persze egyszerűen bedőlnek az ideológiai retorikának, és szerencsétlenül belemennek bármibe, amivel azt mondják nekik, hogy jó. Vagy legjobb esetben nem tudnak versenyezni a korrupció és az oltás lehetőségeivel, amelyeket a Liberális Világrendben való részvétel biztosít az uralkodó elit számára.

Csak az tud ellenállni az ellopott pénz zsarnokságának, aki megvesztegethetetlen. Vagy akinek nem lenne mire költenie a pénzt, még akkor sem, ha a kezébe került, vagy olyan, akinek van elég pénze ahhoz, hogy ne próbálja rátenni a kezét még több pénzre. Az előttünk élők megértették ezt és a történelem során ezért hozták létre különböző formákban az autokrácia intézményét. A népnek szüksége van legalább egy valakire, akit nem lehet megvásárolni. Ha egyszer megjelenik egy ilyen személy, a globális oligarchia célja lesz, hogy ezt a személyt leépítse, és olyanná tegye, hogy ugyanúgy függjön a piszkos pénzétől, mint az összes többi, megvásárolt és lefizetett elit.

A globális oligarchia fenntartása nem olcsó. A titkosrendőrség és informátorok hatalmas hálójának fenntartása, egy erős, éjjel-nappali propagandagépezet és a tényleges globális katonai gépezet, amely ezt fegyvercsőhöz kényszeríti, óriási teher. Ha egyszer a pénz fogy, vagy maga a pénz értéktelenné válik, hányan hajlandók harcolni a Liberális Világrendért? Persze, vannak szexuális és etnikai panaszcsoportok, akik ennek a rendszernek az önkéntes „katonái”. De mindenki más?

Világosnak tűnik számomra, hogy a Liberális Világrend által viselt költségek a szláv vér kioltására egyszerűen túl magasak. Az egy dolog, ha 100 dollárba kerül egy halott orosz. De ha 1 millió dollárt költenek egyetlen orosz meggyilkolására, akkor a kérdés az, hogy ez a fajta erőfeszítés fenntartható-e. Pedig szó szerint ezt csinálják – csak pénzt dobnak az Ukrajnának nevezett fekete lyukba, pedig nyilvánvaló, hogy Kijev nem tudja megnyerni ezt a háborút. Nyilvánvaló, hogy az emberek, akik pénzt keresnek ebből a tranzakcióból, nem törődnek vele. Örömmel költenek 1 millió dollárt minden halott oroszért, mert ebből a pénzből egyébként is több kerül a zsebükbe. Más szóval, a saját kapzsiságuk a veszteségük.

Mindezt, azzal a feltételezéssel tervezték és támasztották alá, hogy a Nyugatnak végtelen mennyiségű pénze van a költekezésre, de minden bizonyíték arra mutat, hogy ez egyszerűen nem igaz. Oroszország megengedheti magának, hogy szegény legyen, de a globális oligarchia, amely a vesztegetés és lopás hatalmas hálózatától függ, hogy az embereket sorban tartsa, nem.

Ha egyszer elmegy a pénz, akkor a Liberális Világrend is elmegy.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4004) Fikció

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Egy fikció miatt tolnak bennünket egy nukleáris háború felé

Írta: Caitlin Johnstone
89. útban a 90. felé

Atomháború felé hajtanak minket azon a kitalált állításra alapozva, hogy Putyin egy Hitler-szerű megalomániás, aki provokálás nélkül támad meg országokat, pusztán azért, mert gonosz és gyűlöli a szabadságot. Putyin nem fogja abbahagyni a lerohanást és a hódítást, amíg meg nem állítják.

A média nem beszél az embereknek azokról a nyugati agressziókról, amelyek ehhez a háborúhoz vezettek. Nem mondják el az embereknek, hogy az Egyesült Államok fenntartja ezt a háborút azzal a kinyilvánított céllal, hogy meggyengítse Oroszországot. Elutasítják a béketárgyalásokat, és ellenzik a békét. Csak annyit mondanak az embereknek, hogy Putyin egy másik Hitler, aki nem hallgat a józan észre, és csak az erőszakot érti. Így a világ két nukleáris nagyhatalma egyre közelebb kerül a közvetlen katonai konfrontációhoz, amely egy totális fikción alapul, és a tényeket messze menően mellőzi.

Ebben az őrületben részt venni védhetetlen. Kimagaslóan erkölcstelen az események kitalált változatát ráerőltetni egy hiszékeny lakosságra, hogy beleegyezzenek egy nukleáris szuperhatalommal szembeni újabb és újabb agresszív cselekménybe.

„Nem, nem, nem érted, ha nem mondaná nekünk folyamatosan a média, hogy ehhez a proxy háborúhoz teljes támogatásra van szükségük, és cenzúrázzák azokat a hangokat, akik ezt vitatják, és óriás troll hadseregeket használnak fel, hogy elcsendesítsenek mindenkit, aki ezt megkérdőjelezi.”

„Ti nem háborúellenesek vagytok, csak Amerikai háború ellenesek vagytok” – mondta az a személy, aki hangosan szurkol Amerika ukrajnai proxy háborújának.

A háborús uszítók nem szeretik, ha háborús uszítóknak neveznek őket, amikor támogatják az Egyesült Államok által szándékosan kiprovokált, támogatott és finanszírozott proxy háborút, azzal a kifejezett céllal, hogy meggyengítse az Egyesült Államok régóta fennálló geopolitikai riválisát. Nagyon idegesek lesznek, ha rámutatsz arra a tényre, hogy ezt teszik. Amikor az emberek háborús uszításukkal szembeni ellenállást tanúsítanak, akkor őket „háborúellenesnek” minősítik:

Nagyon szeretnek úgy tenni, mintha az USA ezúttal a háború jó és igaz oldalán állna, mert abban a képzeletbeli világban ők a menő antifasiszták, akik szembeszállnak egy gonosz zsarnokkal, és akik ellenzik háborúskodásukat, azok az igazi háborús gyújtogatók.

„Ezúttal az USA egy háború jó oldalán áll! Továbbá, gagy, gagy, gagy, én egy kisbaba vagyok egy kisbaba aggyal.”

Minél közelebb jutunk az atomháborúhoz, annál kevésbé vagyok türelmes a felekezeti vitákban, olyan emberek között, akik állítólag ellenzik a háborút és a militarizmust.

Ne hagyd, hogy bárki elmondja neked, hogy az Egyesült Államok háborús szításával kapcsolatos kritikáid nem befolyásolnak semmit; ha így lenne, a birodalom nem dolgozna olyan keményen, hogy lebeszéljen a megszólásról. Keményen dolgoznak, hogy a közvélemény beleegyezését megkapják a napirendjükhöz, mert erre feltétlenül szükségük van.

Egy egész földgömböt átívelő birodalom nyugszik csukott szemhéjunkon. Attól függ, hogy propaganda-indukálta kómában tartanak-e bennünket. Veszélyesnek tartják azokat az ötletek és információk terjesztése, amelyek hiteltelenné teszik és vitatják, hogy a propaganda közvetlen veszélyt jelentene a birodalomra. Erről szól az egész ellenvélemény-cenzúra.

Uralkodóink rémálom-forgatókönyve ugyanaz, mint minden uralkodó rémálom-forgatókönyve a történelem során: hogy a tömegek belebetegszenek uralmukba, és számosságuk erejét használják fel, hogy megszabaduljanak tőlük. A propagandamátrix pontosan ezt hivatott megakadályozni.

Ennek a küzdelemnek az egyik aspektusa, amely egy kicsit olyan, mint egy hollywoodi film, vagyis egyfajta küzdelem a fény és a sötétség között, mert a birodalom attól függ, hogy tevékenységeit elhomályosítja és láthatatlanná teszi, miközben azon dolgozunk, hogy láthatóvá és átláthatóvá tegyük a gépezetét. Ezért van Assange börtönben. Ez az oka annak is, hogy az internetes cenzúra folyamatosan erősödik, és válik egyre kirívóbbá a propaganda. A hatalmon lévők az emberek ellen dolgoznak, hogy a dolgok sötétek és láthatatlanok maradjanak.

Utóirat: Munkám teljes mértékben olvasók által támogatott, ezért ha tetszett ez a darab, kérjük, adakozz. A legjobb módja annak, hogy biztosan lásd az általam közzétett cuccokat, ha feliratkozol a webhelyemen található levelezőlistára. A munkám bármely részének lefordítása ingyenes. Ha többet szeretne megtudni arról, hogy ki vagyok, hol tartok, és mit próbálok elérni ezzel a platformmal, kattintson ide. Minden művet, amerikai férjemmel, Tim Foley-val közösen írjuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4003) Omikron alvariáns

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

The New York Times

Jönnek az új variánsok

Írta: Jonathan Wolfe
89. útban a 90. felé

Számos új Omikron-alvariáns folyamatosan terjed az Egyesült Államokban, megszólaltatva a vészharangot az ősz és a tél előtt, amikor a szakértők szerint újabb Covid-hullámra számíthatunk.

Ide tartozik a BQ.1 és BQ.1.1, amelyek jelenleg az Egyesült Államokban az esetek 11 százalékát teszik ki, szemben a két héttel ezelőtti körülbelül 3 százalékkal. Az Omikron egyéb ágai is folyamatosan növekszenek, köztük a BA.4.6, BF.7 és az XBB, amelyek gyorsan terjednek Szingapúrban.

Az új változatokkal kapcsolatos ismeretekért Carl Zimmer kollégámhoz fordultam, aki a témával tudományosan foglalkozik.

Mit kell tudnunk ezekről az új változatokról?

Mindezek a változatok az Omikron új verziói. Az Omikron majdnem egy éve jelent meg, átvette az irányítást, és azóta is fejlődik. E mutációk némelyike ​​képessé teszi a variánsokat arra, hogy megkerüljék azt az immunrendszert, amelyet az emberek a koronavírus korábbi fertőződésével szerezhettek – akár az Omikron korábbi formáitól is.

Hogyan fognak működni ezek a változatok a következő hónapokban?

Nagyon nehéz megjósolni, hogy pontosan mi fog történni, és valószínűleg különböző helyeken másképp lesz. Így előfordulhat, hogy egy országban az egyik változat válik uralkodóvá, egy másik országban pedig egy másik. De a legfontosabb dolog az, hogy az Omikronnak egy csomó különféle verziója létezik, amelyek nagyon jól terjednek, és képesek tovább rontani egy rossz helyzetet.

Hogy hogy?

Jön a tél az északi féltekén, így sok ember sok időt tölt majd zárt helyen másokkal. Sokan úgy döntöttek, hogy a járványnak vége, és nem viselnek maszkot. Ráadásul az emberek immunitása gyengül. Tehát még ha nem is kellene sok új Omikron változat miatt aggódni, ez potenciálisan kihívásokkal teli tél jöhet. Ezek az új változatok még aggasztóbbá teszik a helyzetet, mivel mindegyikben sok olyan mutáció található, amelyekről már tudjuk, hogy el tudják kerülni az immunitást, és a gyorsan terjednek.

Mennyire kell aggódnunk?

Nincs bizonyíték arra, hogy ezek az új változatok súlyosabb betegségeket okoznának. De az Omikron tavaly téli hulláma megmutatta nekünk, hogy ha egy úgynevezett enyhe változat sok embert fertőz meg, akkor a kórházi kezelések száma megugrik. Másrészt, ha lenne egy teljesen új változat, amely megnövelné az emberek kórházba kerülésének és halálának esélyét, az sokkal rosszabb lenne.

Fontos, hogy az emberek be legyenek oltva. És,ha nem kaptak boostert, akkor boostert kell szerezniük. Láttam néhány előrejelzést, amelyek szerint a jobb vakcina-lefedettség sok ezer életet menthet meg ezen a télen.

Mi van, ha már megfertőződtem az Omikronnal?

Amennyire meg tudjuk állapítani, ez a korábbi fertőzés védelmet nyújt Önnek. De még mindig megbetegedhet.

Hogyan tartanak ki az eszközeink a vírus elleni küzdelemben?

Ez komoly probléma ezekkel az új változatokkal. Ahogy a variánsok olyan mutációkat fejlesztenek ki, amelyek elkerülik az immunrendszerünket, és képesek lesznek ellenállni néhány olyan monoklonális antitestnek is, amelyek eddig olyan hatékonyak voltak.

A gyártók újabb monoklonális antitesteket fejlesztettek ki, amelyek működhetnek, de hosszú időbe telik, amíg átjutnak a jóváhagyási folyamaton.

Van valami jó hír?

Szerencsére a Paxlovid ezekkel az új változatokkal szemben is hatékony. A mutációk, amelyek miatt olyan gyors a terjedés, a vírus felszínén bekövetkező változások, ahol az a sejtekhez kötődik, és ahol antitestek kötődnek hozzá. A Paxlovid más módon támadja meg a vírust. Azután észleli a vírust, hogy az a sejten belül van, és replikálódik, és úgy tűnik, hogy ezek az új alvariánsok ugyanolyan sebezhetőek a Paxloviddal szemben, mint a korábbi változatok.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(4002) Háborús célok

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ahol az ukrán háborús célok ütköznek

 Írta: Patrick J. Buchanan
89. útban a 90. felé

Volodimir Zelenszkij elnök és Ukrajna számára a Krím és a Donbász olyan nemzeti területek, amelyek visszaszerzése indokolja a teljes háborút, abból a célból, hogy Vlagyimir Putyin megszálló hadseregét kiűzzék ezekről a területekről.

Mégis, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, az amerikai-orosz kapcsolatok történetében soha nem volt olyan probléma, amely szükségessé tenné a közöttünk lévő háborút.

Amerikának soha nem volt létfontosságú érdeke, hogy ki uralkodik Kijevben.

A 19. században és szinte egész 20. században Ukrajna az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió része volt, Moszkvából irányítva. És ez az állapot nem okozott aggodalomra adó okot a 8000 km-re lévő USA-ban.

Számunkra ebben az ukrán-orosz háborúban nem az a döntő aggodalom, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, hanem az, hogy az Egyesült Államok ne lépjen be egy olyan háborúba Oroszországgal, amely világháborúvá és atomháborúvá fajulhat.

Ez Amerika legfőbb érdeke ebben a válságban.

Kelet-Európában semmi se indokolná, hogy az Egyesült Államok totális háborút vívjon Oroszországgal. Végül is, Moszkva uralta Kelet- és Közép-Európát az 1945-től 1989-ig tartó hidegháború alatt.

Az Egyesült Államok pedig soha nem vitatta katonailag a második világháború ezen eredményét.

Amikor 1956-ban a magyarok felkeltek a szabadságért és a függetlenségért, az Egyesült Államok nem volt hajlandó beavatkozni. Dwight Eisenhower elnök ahelyett, hogy háborút kockáztatott volna Oroszországgal, a magyar hazafiakat sorsukra hagyta.

Hogyan változott a világ a 21. században?

Ma az Egyesült Államok nem köteles háborút indítani Ukrajnáért, a NATO-szerződés értelmében mi kötelesek vagyunk háborúba bocsátkozni, ha Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát, Lettországot vagy Észtországot megtámadják.

És bár Kijev nem tagja a NATO-nak, az Egyesült Államok Ukrajna finanszírozója, az Oroszországgal a Krím-félszigeten és a Donbászon vívott háborújában, amely Nagaszaki óta először nukleáris fegyverek bevetésével járhat.

Röviden: létfontosságú érdekünk – az Egyesült Államok és az atomfegyverrel felfegyverzett Oroszország elleni háború elkerülése, ami hamarosan ütközhet Ukrajna stratégiai háborús céljaival, vagyis a Krím és a Donbász teljes visszaszerzésével.

Ha Putyin komolyan gondolja a határozatlan ideig tartó háborút, hogy a Krímet és a Donbászt orosz területként tartsa fenn, meddig vagyunk hajlandók elmenni, hogy segítsünk Ukrajnának abban, hogy kiűzze az oroszokat és visszavegye ezeket a területeket?

Úgy tűnik, hogy valami ehhez hasonló helyzet alakul ki:

Miközben az amerikai fegyverek segítenek kiűzni az orosz katonákat Ukrajna megszállt régióiból, Oroszországot és Putyint sarokba szorítják, ahol a rájuk maradt lehetőségek kettőre zsugorodnak: elfogadják a vereséget, a megaláztatást és annak minden következményét, vagy eszkalálják azzal, hogy ragaszkodjanak ahhoz, ami van nekik.

Egy ponton a vereség megelőzése érdekében történő eszkalációhoz szükség lehet a nukleáris küszöb átlépésére. Putyin és kísérete pedig ezt mondta.

A lényeg: A konfliktus egy pontján Ukrajna háborús céljainak eléréséhez Moszkvát az eszkaláció megfontolására vagy a vereség elfogadására kell kényszerítenie.

Oroszország számára minél rosszabb a háborús helyzet, annál hamarabb jön el a nap, amikor Putyinnak vagy ki kell játszania az ászt, hogy elkerülje a vereséget, vagy el kell fogadnia a vereséget, a megaláztatást és az esetleges megbuktatást.

Mivel Oroszország nukleáris fegyvereinek alkalmazása olyan háborúhoz vezethet, amelybe az Egyesült Államok is belép, Kijev könyörtelenül törekszik létfontosságú érdekeire: az összes Oroszország által elfoglalt terület visszaszerzésére, beleértve a Donbászt és a Krímet is, ami végül veszélybe sodorja az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit.

Ha, Kijev amerikai fegyverekkel és támogatással kiszorítja az oroszokat a Krímből és a Donbászból, Kijev egyre közelebb tolja az Oroszországgal folytatott háborúját az atomháborúhoz.

Ahogy Kijev igyekszik visszahódítani az Oroszországtól 2014 óta elvesztett összes területét, egyre közelebb taszítja Oroszországot a vereség és a nemzeti megaláztatás elkerülésének egyetlen módja, a taktikai nukleáris fegyverek bevetésének mérlegeléséhez, ami az Egyesült Államokkal való háborúhoz való közeledést jelenti.

Minél magasabb a Putyin-féle orosz áldozatok aránya, minél rosszabb vereséget mérnek Oroszországra az Egyesült Államok fegyveres és felszerelt ukránjai, annál nagyobb a valószínűsége, hogy Oroszország kijátssza az adu ászát, beveti a nukleáris fegyvereket, hogy elkerülje a vereséget és a megaláztatást, és biztosítsa a rezsim túlélését.

Röviden, minél közelebb kerül Putyin a vereséghez, annál közelebb kerülünk az atomháborúhoz, mert egyre inkább úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozza az orosz vereséget, szégyent és megaláztatást.

Az amerikaiaknak meg kellett volna fontolniuk, hogy mi lehet ennek a háborúnak az eredménye, amely véget vethet a vérontásnak, visszaállíthatja Ukrajna nagy részét Kijevhez, de nem tekintik Oroszország történelmi megaláztatásának.

Egyes amerikaiak ebben a háborúban lehetőséget látnak arra, hogy vereséget és szégyent okozzanak Putyin rezsimjének és Oroszországnak. Az ilyen célokra törekvőknek fel kell ismerniük, hogy minél közelebb kerülnek céljaik eléréséhez, annál közelebb kerülünk az atomfegyver használatához.

Emlékezzünk vissza: John F. Kennedy elnök arra törekedett, hogy tisztességes kiutat biztosítson a kubai rakétaválságból.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4001) A háború

Tibor bá’ fordítása online

Forrás: The Tribune (India)

A háborút Oroszország megnyeri

Szerző: MK Bhadrakumar volt nagykövet

89. útban a 90. felé

Két hatalmas terrorista csapás látványosan bekövetkezett az ukrajnai háborúban. Ezt a két, egymás után gondosan megtervezett támadást: az Északi Áramlat gázvezetékei és a Krími híd ellen végső ütésnek szánták Oroszország ellen. Vlagyimir Putyin elnök szerint azok az emberek állnak az Északi Áramlat robbantásai mögött, „akik végleg meg akarják szakítani a kapcsolatokat Oroszország és az EU között, és meg akarják gyengíteni Európát”. Putyin megnevezte „Kedvezményezettként” az Egyesült Államokat, Ukrajnát és Lengyelországot.

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás.

Az orosz belföldi hírszerző szolgálat, az FSZB, múlt szerdán Kirillo Budanov ukrán katonai hírszerzés vezetőjét azonosította a krími támadás kitalálójaként. „Forrásokra” hivatkozva a New York Times és a Washington Post is Kijevre mutatott. Az Északi Áramlat-1 megbénult, az Északi Áramlat-2 egyik vezetéke sértetlen maradt. Putyin a múlt héten azt mondta, hogy beüzemeltethetik a vezetéket, és Oroszország évente mintegy 27 milliárd köbméter gázt szállíthat. „A labda az Európai Unió oldalán van, ha akarják, megnyithatjuk a csapot” – mondta.

Mélységesen kínos pillanat ez az EU számára. A diadal megszűnt, mivel Európát több éves recesszió fenyegeti, amelyet az Oroszország elleni szankciók okoztak, mivel az Egyesült Államok ragaszkodott a Moszkvával fennálló energiakapcsolatok megszakításához. Az EU mára az USA piacává vált, és az LNG-t a kért áron vásárolja, ami hat-hétszer magasabb, mint az USA belföldi ára. (A németországi hosszú távú orosz szállítás szerződéses ára 1000 köbméterenként körülbelül 280 dollár volt, szemben a jelenlegi 2000 dollár körüli piaci árral.)

Egyszerűen fogalmazva, az európaiakat az amerikaiak szépen megvezették. Indiának fel kell figyelni az Egyesült Államok önérdek képviseletére. Alapvetően a Biden-adminisztráció kiagyalt energiaválságot hozott létre, amelynek valódi célja a háborús haszonszerzés.

Az október 8-i krími híd elleni támad sokkal komolyabb. Zelenszkij átlépett egy vörös vonalat, amelytől Moszkva többször is figyelmeztette. Putyin nyilvánosságra hozta, hogy három terrortámadás is történt a Kurszki Atomerőmű ellen. Az oroszok nem kevesebbel fognak megelégedni, mint a Zelenszkij-rezsim megdöntése.

Súlyos következményekkel jár az orosz megtorlás Ukrajna „kritikus infrastruktúrája” ellen, amitől Moszkva eddig tartózkodott. Október 9. óta Oroszország szisztematikusan célba vette Ukrajna villamosenergia-rendszerét és vasútjait. Vlagyiszlav Shurygin neves orosz katonai szakértő az Izvesztyiának azt mondta, hogy ha ezt a tempót egy hétig fenntartják, az „megzavarja az ukrán hadsereg teljes logisztikáját – a személyzet, a katonai felszerelések, a lőszerek, a kapcsolódó rakomány szállításának rendszerét, valamint a katonai és javító üzemek működését.”

Az amerikaiak öncélú narratívájukkal szürreális világába kerülnek, ami szerint Oroszország „elvesztette” a háborút. A való világban, azonban Ivan Tertel, a fehéroroszországi KGB főnöke él, akinek bennfentes véleménye van Moszkváról. Múlt kedden azt mondta, hogy mivel Oroszország növeli csapatainak erejét a háborús övezetben, valamint fejlett fegyverzetet vet be, ezért „a katonai művelet kulcsfontosságú szakaszba lép. Becsléseink szerint a fordulópont az ez év novemberétől jövő év februárjáig tartó időszakban fog bekövetkezni.’

Delhiben a politikai döntéshozóknak és stratégáknak gondosan fel kell jegyezniük az idővonalat. A lényeg az, hogy Oroszország a teljes győzelemre törekszik, és nem elégszik meg mással, mint egy barátságos kijevi kormánnyal. A nyugati politikusok, köztük Biden is megértik, hogy az oroszokat most semmi sem állítja meg. Az Egyesült Államok tartalékai fogynak, mivel Kijev folyamatosan többet kér.

Arra a kérdésre, hogy találkozna-e Bidennel a G20-ak Balini összeröffenésén, Putyin pénteken gúnyosan megjegyezte: „Őt (Bident), kell megkérdezni, hogy kész-e ilyen tárgyalásokat folytatni velem vagy sem. Őszintén szólva, nem látom szükségét.. Egyelőre nincs platform semmilyen tárgyalásra.

Washington azonban még nem dobta be a törülközőt, és a Biden-adminisztráció továbbra is az orosz hadsereg kimerítésének megszállottja – még Ukrajna pusztulása árán is. És az oroszok számára is van még mit kidolgozni a harctéren. Például mi legyen az elnyomott orosz lakossággal Odesszában (akik kimondhatatlan szörnyűségeket szenvedtek el a neonáciktól). Mikolajivban, Zaporizsjában, Dnyipropetrovszkban, Harkovban várják a „felszabadulást”. Ez, egy nagyon érzelmi kérdés Oroszország számára. Ukrajna „demilitarizálásának” és „denacizálásának” átfogó programját logikus lezárásig kell vinni.

Amikor mindennek vége, Putyin tudja, hogy Biden nem is akar majd találkozni vele. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a múlt héten azt mondta: „Bárki aki komolyan hiszi, hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak, az egy másik világban él. A valóság másképp néz ki. A valóságban ilyen kérdésekről csak Washington és Moszkva között lehet beszélni. Ma Ukrajna csak azért képes harcolni, mert katonai segítséget kap az Egyesült Államoktól…

„Ugyanakkor, nem gondolom Biden elnök valóban alkalmas lenne ilyen komoly tárgyalásokra. Biden elnök túl messzire ment. Elég csak felidézni Putyin orosz elnöknek tett nyilatkozatait.

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás. Sajnálatos módon az indiai elitnek le kell mondani az „egypólusú helyzetről”. Európa, beleértve Nagy-Britanniát is, megsemmisült, és érezhető az elégedetlenség az Egyesült Államok „transzatlanti vezetése” miatt. Az indo-csendes-óceáni stratégia reménytelenül sodródik. Új erőközpontok alakulnak ki India kiterjedt szomszédságában, amint azt az OPEC Washingtonnal szembeni visszautasítása is mutatja. Mélyreható kiigazításra van szükség az indiai stratégiai számításban.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4000) Megáll az eszem

Tibor bá’ fordítása online

RT

Amerikai tudósok, új, halálos Covid-variánst hoztak létre

89. útban a 90. felé

A Bostoni Egyetem tudósai azt állítják, hogy létrehozták a Covid-19 új változatát, 80%-os halálozási aránnyal, a koronavírus nagymértékben fertőző, Omikron változatának és az eredeti Wuhan törzzsel való kombinálásával. A kutatás felháborodást váltott ki, ami megismétli azokat a kísérleteket, amelyekről azt gondolták, hogy létrehozták a vírust.

A múlt héten közzétett cikkükben a tudósok kifejtették, hogy izolálták az Omikron variáns tüskeproteinjét, és egyesítették a 2020 elején keringő eredeti törzs „gerincével”. Ezzel egy olyan vírust hoztak létre, amely „hatékonyan elkerüli a vakcina által kiváltott immunitást”, és „súlyos betegséget” okoz laboratóriumi egerekben, amelyek 80%-a elpusztult a vizsgálatok során – áll a cikkben.

Noha a csapat elismerte, hogy mutáns törzsük valószínűleg kevésbé lenne halálos az emberre, mint az egerekre, azt találták, hogy ötször annyi vírusrészecskét termel a laboratóriumban növesztett emberi tüdősejtekben, mint az Omikron variáns.

A cikk még szakértői értékelésre vár.

A kutatás hírei felháborodást váltottak ki az interneten, mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a kínai Wuhani Virológiai Intézetben végzett hasonló kutatás, ami a egy kórokozó megváltoztatását írja le, fokozza annak hatékonyságát. A kínai Wuhan Virológiai Intézethez vezetett vissza a globális Covid-19 járvány. Az Egyesült Államok finanszírozott egy ilyen kutatást a wuhani intézetben, bár még mindig nem világos, hogy a járványt okozó konkrét koronavírus a laboratóriumból származik-e.

“Ezt teljesen be kell tiltani, mert ez játék a tűzzel” – mondta Shmuel Shapiro, az Izraeli Biológiai Kutatóintézet korábbi vezetője a bostoni kísérletekről. „Hányszor mondták a virológusok, hogy nem teszik halálosabbá a SARS-vírusokat? – írta a Twitteren Paul Thaker riporter.

Nem a bostoni csapat az egyetlen tudós csoport, akik a járvány után visszatérnek a potenciálisan veszélyes kutatásokhoz. Az EcoHealth Alliance, a Wuhan Institute 2020 előtti funkciójavítási kutatásainak nagy részéért felelős magáncég 650 000 dolláros támogatást kapott az Egyesült Államoktól a múlt hónapban, hogy tanulmányozza a denevér koronavírus jövőbeli megjelenésének lehetőségét Mianmarban, Laoszban és Vietnámban.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3998) Putyin hadvezetése

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ha, hadviselésről van szó, a Kreml bebizonyítottan alkalmatlan

Írta: Paul Craig Roberts
89. útban a 90. felé

Hogy, egyértelmű legyen, mint embert tisztelem Putyint, emberséges, érdekli az élet és a civilizáció. Ő egy jó ember. Valójában túl jó embernek bizonyul ahhoz, hogy a rosszindulatú és korrupt Nyugattal foglalkozzon, és fogalma sincs, hogyan kell háborút vezetni.

Putyin azt gondolja vagy gondolta, hogy Oroszország és a Nyugat közös értékeket vall. Ez azt mutatja, hogy Putyin milyen kevéssé ismeri a Nyugatot. A Nyugat egyenlő Washington, a Nyugat többi része pedig nem független országok, hanem Washington bábjai. Washington egyik bábja sem képviseli saját állampolgárait, és Washington sem. Washington értékeit csak erőfölényben és pénzben mérik.

Washington, csak a mindenki más felett álló,  politikai, katonai és pénzügyi hegemóniájával foglalkozik, beleértve a saját népét is, akik napról napra felébrednek egy egyre szigorodó rendőrállamban, ahol apránként, napról napra törlik az Egyesült Államok alkotmányát.

Az FBI a Demokrata Párt Gestapójává vált. A nyugati média Washington propagandaminisztériuma. Az igazságot, amely nincs összhangban az uralkodó hivatalos narratívákkal, elnyomják. A kormány és sajtóhivatalai hazugságokkal táplálják az embereket, és azt mondják nekik, hogy ez az igazság.

Putyin beszédeket tart, amelyekben megmutatja, hogy ezt érti, de tettei nem tükrözik a megértését. Putyin szavai és tettei között szinte végtelen a távolság.

A Kremlnek teljesen el kellett szakadnia a valóságtól, amikor úgy gondolta, hogy Washington korlátozza katonai műveletét Donbaszban. Hogy lehet valaki a Kremlben ennyire naiv, ilyen hiszékeny, ennyire tájékozatlan? Ez minden képzelet felett áll.

Hogyan lehetséges, hogy a Kreml azt gondolhatta, hogy miután Washington megpróbálta kikényszeríteni az orosz katonai beavatkozást Donbászban, nem állt szándékában a háborút nagymértékben kiterjeszteni? Itt tanúi vagyunk az orosz hírszerzés tökéletes kudarcának és az ellenség megértésének teljes hiányával. Valójában még az sem világos, hogy Oroszország megérti-e, hogy háborúban áll a Nyugattal. Itt-ott  mond ilyet, de a tettek megcáfolnak minden ilyen megértést. A Kreml továbbra is energiaellátással próbálja megmenteni Európát, hogy Európa folytathassa háborúját Oroszország ellen. Hogy lehet ezt megérteni?

Ilyen még nem volt a történelemben, hogy egy háborúban álló ország ellátja ellenségeit üzemanyaggal, amellyel háborút folytathat önmaga ellen. A Kreml könyörög Európának, hadd adjunk el energiát Önöknek, hogy ne kelljen bezárnia a hadiiparukat. Tehet-e a Kreml bármi mást, hogy az orosz kormány a világ legnevetségesebb kormányának tűnjön?

Tegyük tényszerű kontextusba az Ukrajnában folyó és egyre szélesedő háború eredetét. 2014-ben az amerikai neokonzervatívok, akik uralják az amerikai kormányt, megdöntötték az Ukrán kormányt, miközben az orosz kormány, teljesen figyelmen kívül hagyva az eseményeket, arra koncentrált, hogy Szocsiban megpróbálja elnyerni, hogy a Nyugat fogadja el az olimpia házigazdájaként. Más szóval, a Kreml úgy gondolta, hogy az olimpia fontosabb, mint Ukrajna.

A Kreml érzéketlensége séta galoppá tette Ukrajna Washingtoni bekebelezését. Aztán a Kreml hirtelen szembesült azzal, hogy ukrán neonácik tiltják az orosz nyelv használatát, terrorizálják és meggyilkolják az orosz etnikumot, akik Donbászban és Krímben, Oroszország azon történelmi részein élnek, amelyeket a szovjet hatóságok a Szovjetunió oroszországi tartományából átköltöztettek. a szovjet Ukrajna tartományba.

Ukrajnának ezek az orosz területei hatalmas többséggel megszavazták, hogy újra egyesüljenek hazájukkal, de a Kreml csak az 1700-as évek óta Oroszországhoz tartozó Krím kérelmét fogadta el. A Kreml elfogadta a Krímet, mert ott található a szovjet összeomlás óta Ukrajnától bérelt orosz fekete-tengeri haditengerészeti bázis, amelyet a szovjet összeomlás választott el Oroszországtól.

Az az amerikai neokonzervatív puccs kiszolgáltatottan hagyta a donbászi oroszokat, ami garantálta a katonai konfliktust. Az ukrán neonácik által a donbászi oroszokra kiszabott büntetés két független köztársaság létrejöttét eredményezte: Donyeck és Luhanszk. Hogy megvédjék magukat a neonácik megszállásától, a két köztársaság kormányt és milíciát szervezett. Miután elveszítették területük egy részét az ukrán neonáci milíciák támadásának eredményeként, a donyecki és a luhanszki köztársaság leállította az előrenyomulást, de nyolc éven át tüzérségi támadásoknak voltak kitéve, amelyek ma is tartanak.

Putyin és Lavrov megpróbálták a Nyugatra hárítani a felelősséget, és ostobán, bár a legjobb szándékkal, de diplomatikusan próbálták kezelni a problémát, megmutatva, milyen kevéssé ismerik a Nyugatot. Putyin előállt az Ukrajna és a két donbászi köztársaság által aláírt, Franciaország és Németország által garantált kivitelezhetetlen minszki megállapodással.

A minszki egyezmény értelmében Donbasznak Ukrajnán belül kellett maradnia, de elegendő autonómiával rendelkezne ahhoz, hogy saját rendőri erővel rendelkezzen, nehogy a neonáci ukrán rendőrség üldözze őket.

Szinte azonnal világossá vált, hogy Ukrajna nem fogja betartani az általa aláírt megállapodást, Franciaország és Németország pedig nem hajtja végre vállalt kötelességét. Hogy a Kreml miért gondolta úgy, hogy két washingtoni bábállam érvényre juttat egy olyan megállapodást, amely lehetővé tette Oroszországnak, hogy elkerülje a katonai konfliktust, az minden képzeletem felett áll. Az, hogy Putyin nyolc évig próbált megmenteni egy olyan megállapodást, amelynek betartására soha nem volt kilátása , azt mutatja, mennyire elszakadt a Kreml a valóságtól.

Ezzel, a tényszerű háttérrel érkezzünk ma a jelen konfliktushoz.

Ha, a nemzetközi jogról van szó, Putyin az egyetlen ember a világon, aki betartja azt. Washington biztosan nem. Putyin a nemzetközi jog betartásával minden előnyt megad Washingtonnak a konfliktusban.

A nemzetközi jog szerint, Ukrajna orosz inváziója agressziónak minősül. Putyin tehát, ügyelt arra, hogy ne támadja meg Ukrajnát, annak ellenére, amit a sajtóból hallanak. A két donbászi köztársaság, amelyet Oroszország késve ismert el, nyolc évvel a segítség kérés után, hogy megakadályozzák a Nyugat által kiképzett és felfegyverzett ukrán hadsereg behatolását.

Ha, 2022 februárjában a Kreml megengedi a neonáciknak, hogy kiirtsák a donbászi oroszokat, akkor minden legitimitását elvesztetté volna az oroszok szemében.

Más szóval, Washington sikeresen manőverezte az orosz kormányt,  Washington érdekeit szolgáló háborúba. Nyugat propaganda szerint Oroszország volt az agresszor. Oroszország energia függőséggel felforgatta Európát. Oroszország újjáépíti a szovjet birodalmat. A következő lépésben Oroszország újraalkotná a Varsói Szerződést, és kiterjesztené azt Nyugat-Európára, az Oroszországtól való energiafüggőséggel. Természetesen, Nyugaton senki sem hallgatott a Kreml magyarázatára.

Washington elkezdte ellátni Ukrajnát modern fegyverekkel, hírszerzéssel és hadászati információkkal. Amikor az orosz offenzíva szünetelt, mert Putyinnak vagy az orosz hadseregnek nem volt elég előrelátása ahhoz, hogy felismerje, hogy az offenzívához tartalékok szükségesek, és ennek következtében nem voltak tartalékai, az Egyesült Államok/UK által kiképzett ukránok megkezdték saját offenzívájukat, ami részben sikerült is. a gyengén védett orosz vonalakkal szemben.

Az orosz visszavonulásokat, miközben erősítésre vártak, a nyugati médiában, például a New York Timesban és a UK Telegraphban, úgy mutatták be az orosz erőket, akik rémülten menekülnek a csatatérről, hátrahagyva felszerelésüket.

Nem ez történik, de nem a tények számítanak, hanem az, hogy a média hogyan magyarázza a helyzetet. A Washington és sajtóorgánumainak narratívái létrehozzák saját „tényeiket”.

Putyin orosz hadserege hihetetlenül minimális erőbevetéssel és tartalékok nélkül háborúzik. A korlátozott elkötelezettsége miatt az orosz erőknek egyszerűen hiányzott az embererő, hogy megvédjék a vékony vonalakat, miután Putyin leállította az offenzívát és átadta a kezdeményezést Washingtonnak. Ez az egyik legostobább hiba, amit egy háborús parancsnok elkövethet.

Valójában az történik, hogy a Kreml, Washingtont helytelenül értelmezve, nem sejtette, hogy Ukrajnát végtelen számú modern fegyverrel, hírszerzéssel és célzott információkkal látják el. A Kreml nem volt felkészülve az igazi háborúra.

Még, ha a Kreml jobban megértette is a helyzetet, nem mutatott megértést a háború megvívásához. Nyolc hónapja van egy konfliktus, amelyet Oroszország egy hét alatt rendezhetett volna. A hatalmas Oroszország védekezésre kényszerült északon Harkovban, délen pedig, Herszonban visszavonulnak. Az elvesztettnek vélt háborúk elveszíthetik a lakosság támogatását.

Hogy világos legyen, amikor a mozgósított orosz erősítés (aminek már a konfliktus kezdetén meg kellett volna történni) valamikor decemberben kész lesz, az oroszok visszaszerzik az elvesztett területeket. De még mindig nincs garancia arra, hogy Putyin megérti, hogy Oroszország háborúban áll az Egyesült Államokkal és Európával, vagy ha megérti, mit tegyen. A Kreml szóvivője szerint folytatódik a korlátozott művelet Donbászban. Ha igen, és semmi más, akkor az egyetlen lehetséges következtetés az, hogy Oroszország sokáig szenvedni fog. Egy olyan katonaság nem győzhet, amely nem tudja megtámadni az ellenség kommunikációs és katonai infrastruktúrát, valamint az ország területének nagy részét, amellyel háborúban áll. A Kreml nyolc hónapja háborúzik, és semmit sem tett annak megakadályozására, hogy Kijev háborút vívjon. A Kreml azon nézete, miszerint nem áll háborúban Ukrajnával, és csak rendőri akciót hajt végre az ukrán erők Donbászból való eltávolítására, önámító ötlet, amely megakadályozza, hogy a Kreml győzzön.

Az igazat megvallva, a Kreml háborús magatartása gyerekes. Egy 10 éves gyerek is jobban tudná vezetni. Vajon a Kreml gondolkodott-e  amikor úgy gondolta, hogy háborút folytathat úgy, hogy a szemben álló kormányt tökéletes biztonságban tartja a háború alatt? Oroszország megtagadta a kijevi kormány leállítását, lehetővé téve ezzel ellenségének, hogy ellenállás nélkül háborút folytasson ellene. Ez az első alkalom az emberiség történetében, amikor egy háborúban álló kormány megengedi, hogy az ellenfél működjön, mintha nem is háborúzna. Nincs orosz kísérlet Zelenszkij elpusztítására, Kijev leállítására, Ukrajna kommunikációjának és infrastruktúrájának megzavarására.

Minden olyan ország, amelyik ilyen önpusztító módon folytat háborút, tulajdonképpen meggyőzi ellenfeleit, hogy nem áll szándékában megnyerni a háborút.

Az orosz elhatározásnak ez a vélt hiánya arra készteti a Nyugatot, hogy erősebben nyomuljon, és több orosz vörös vonalat lépjen át. Az orosz vörös vonalak megsértése semmi következménnyel nem jár a Nyugat számára, mivel Oroszország soha nem tesz semmit a vörös vonalak megsértése ellen. Az orosz tiltakozások nem más, mint értelmetlen orosz duma – mondja a Nyugat.

Hacsak a Kreml nem szándékozik letenni a fegyvert és megadni magát Ukrajnának és a Nyugatnak, a rendkívüli gyengesége és határozatlansága, amelyet „korlátozott katonai hadműveletében” tanúsított, további agressziót fog kiváltani a Nyugattól, és közvetlenül a harmadik világháborúhoz vezet. Zelenszkij már megelőző nukleáris csapásokra szólít fel Oroszország ellen.

Putyin úgy tűnik, soha életében nem tanulta meg az „egy lépést se hátrálok” politikáját. Putyin úgy gondolja, hogy ezt pusztán szavakkal meg lehet tenni, de nem. Putyin tétovázása és a provokációk toleranciája aláásta a hitelességét.

Mivel, a Nyugat nem fél az ellenfelétől, Putyin viselkedése elhozza nekünk az Armageddont. Minél tovább tart a háború, annál jobban belép a Nyugat, annál nagyobb tétje van a hatalmas érdekcsoportoknak, mint például az Egyesült Államok katonai/biztonsági komplexumának, és annál kevésbé van kilátás a deeszkalációra.

A Kreml az állandó határozatlanság, a szélsőséges provokációk elfogadása és a tárgyalásokért való könyörgés által meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország harcképtelen. Washington szemszögéből Oroszországtól nem kell félni, csak el kell távolítani az útból.

Rendkívüli, hogy a világ talán legerősebb katonai erejének kormánya meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország katonailag impotens.

Ez Putyin vívmánya azzal, hogy megpróbálta megmenteni a donbászi oroszokat anélkül, hogy valódi háborút kellene vívniuk.

Andrej Martyanov, a kerecsensólyom és Dmitrij Orlov komolyan félrevezették oroszbarát közönségüket. Martyanov és Saker hangsúlyozta az orosz tűzerő és taktikai hadműveletek fölényét, ami igaz volt, de figyelmen kívül hagyták az orosz „korlátozott hadművelet” beépített stratégiai kudarcát. Ráadásul az orosz taktikai előny csökkent, amikor a Putyin által vállalt korlátozott erők túlságosan megfogyatkoztak ahhoz, hogy megvédjék a hódítás határait, a Nyugatról érkező modern fegyverek és a célzott információk pedig jelentősen csökkentették az orosz tűzerő-előnyt.

Putyin, miután ostoba módon hónapról hónapra hagyta folyni a háborút, amelyet egy hét alatt kellett volna megvívnia, időt adott az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak egy nagyobb ukrán hadsereg kiképzésére és modern fegyverekkel való felszerelésére. A Kreml számára az első naptól kezdve nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ez benne van a pakliban. Valahányszor elhúznak egy háborút, az előny arra az oldalra kerül át, amelyet nem korlátoznak önmaga által kiszabott kényszerek. Ha Sztálin úgy harcolt volna, ahogy ma Putyin, akkor ma nem lenne Oroszország.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3999) Friss jelentés

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kherson sikeresen tartja magát. Putyin szerint eddig 49.000 mozgósított katonát küldtek a frontra.

89. útban a 90. felé

Délen, leginkább az orosz tüzérség jó munkájának köszönhetően sikerült visszaverni egy ukrán támadást Herszonnál.

A hadművelet során az ukránok kísérletet tesznek, hogy megszüntessék az orosz csoportosulást a Herson régióban. Ugyanakkor a régió nyugati frontvonalain, a Davidov Brodtól délre súlyos harcok folynak.

Az ukránok állítólag 60 ezer katonát halmozott fel Herson irányában. Az orosz hadsereg újabb nagyszabású ukrán támadására készül a térségben. A mozgósított katonákat és katonai felszereléseket a térség katonai állásaira helyezik át.

Eközben a civileket evakuálják az orosz ellenőrzés alatt álló településekről. A hersoni nőknek és gyerekeknek azt javasolták, hogy hagyják el a régiót a folyamatos ellenségeskedések közepette.

Az orosz hadsereg továbbra is sikeresen veri vissza az ukrán támadásokat a zaporozsjei Hersonban. Az ukrán erők nem dolgoznak ki offenzívát az LPR-ben, és nem tudnak visszavonulni a DPR-ben.

Az orosz sikerek az orosz katonai felső vezetésben bekövetkezett változások és az ukrajnai csoportosulás nemrégiben mozgósított katonákkal való megerősítésének első eredményei. Minden nap, amikor Ukrajna vár, Oroszországnak nagyobb esélye van visszatartani őket.

Mindannyian csak a nagy összecsapásra várunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3997) Nordstream

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

The Unz Review

Nordstream felrobbantása jelzi, Washington tudja, hogy elvesztette a „nagy játékot”

Írta: Nick Griffin
89. útban a 90. felé

Ez nem egy MÁSIK cikk a Nordstream szabotázsról. Mindannyian tudjuk, kiről van szó, mert láttuk a Biden klipet és Radek Sikorski/Applebaum most törölt tweetjét, észrevettük a sokatmondó eszmecserét Ron Johnson szenátor és Victoria Nuland között, és mert van sütnivalónk feltenni a létfontosságú kérdést. „cui bono?” Szóval mit kell még mondani?”

Ez a „titokzatos” balti robbanások, több mint egy rendkívül veszélyes eszkaláció a NATO Oroszország elleni, be nem jelentett háborújában. Egyúttal, azt is jelzik, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb geopolitikai változása már megtörtént – és az angol-cionista elit megértette, hogy birodalmi dominanciája, és az egypólusú állapot végleg elmúlt.

Valójában nem kell sokat foglalkozni a „whodunnit” (ki tette) kérdésével. A Global Times (jól tájékozott, a kínai kormányhoz közel álló forrás) így foglalta össze az egyértelműen nyilvánvalót:

“Ha, Oroszország le akarja állítani Európa gázellátását, akkor a legegyszerűbb módja a szelep elzárása a saját vezetékének felrobbantása helyett, amivel Moszkva megőrizheti előnyét az energiaválság kezelésében” – mondta Shen Yi, a School of Energy professzora.

„Technikailag úgy tűnik, hogy Oroszország nem szabotálja a balti-tengeri csővezetékeket” – mondta. Mivel, a Balti-tengeren a tenger alatti tevékenységeket a hidegháború óta a NATO-tagok vagy szövetségesek uralták megfigyelő eszközökkel az akkori Szovjetunió és most Oroszország ellen, hogyan tudná Moszkva könnyen felrobbantani a vezetékeket, ami ráadásul nem kedvező dolog a maga számára, – kérdezte Shen.

„Ki akarhatja szabotálni az Oroszország-EU energiaügyi együttműködést? A válasz elég egyértelmű” – mondta Ming Jinwei, egy korábbi újságíró és blogger a Global Timesnak szerdán.

„Az Egyesült Államok a robbantással három célt érhet el: csökkenti az orosz energiaexportot, hogy megtámadja általános gazdasági és pénzügyi bevételeit, korlátozza Európa energiaellátását, hogy több kőolajat és gázt vásároljanak az USA-tól, természetesen magasabb áron, valamint szigorúan ellenőrizni tudja az európai országok gazdasági erejét.”

Ez illeszkedik Mike Whitney egy előrelátó cikkének téziséhez, amely az Unz Review-ban jelent meg még februárban:

„Az ukrán válságnak semmi köze Ukrajnához. Németországról van szó, és különösen a Németországot Oroszországgal összekötő vezetékről, az Északi Áramlat 2-ről. Washington úgy látja, hogy a vezeték veszélyt jelent rá, és minden lépésnél megpróbálta szabotálni a projektet.

„Az amerikai külpolitika nem örül ezeknek a fejleményeknek. Nem akarják, hogy Németország jobban függjön az orosz gáztól, mert a kereskedelem bizalmat épít, és a bizalom a kereskedelem bővüléséhez vezet. Ahogy a kapcsolatok melegebbek, egyre több kereskedelmi akadály szűnik meg, enyhülnek a szabályozások, nő az utazás és a turizmus, és új biztonsági rendszer alakul ki. Egy olyan világban, ahol Németország és Oroszország barátok és kereskedelmi partnerek, nincs szükség amerikai katonai bázisokra, nincs szükség drága USA-ban gyártott fegyverekre és rakétarendszerekre, és nincs szükség NATO-ra sem. Nincs szükség amerikai dollárban lebonyolított energiaügyletekre vagy amerikai kincstárjegyek felhalmozására a számlák kiegyensúlyozása érdekében. Az üzleti partnerek közötti tranzakciók saját pénznemükben bonyolíthatók le, ami a dollár értékének meredek csökkenését és az USA gazdasági hatalmának drámai változását idézi elő.

„Ez az oka annak, hogy a Biden-adminisztráció ellenzi az Északi Áramlatot. Ez nem csak egy csővezeték, hanem egy ablak a jövőbe, egy olyan jövő, amelyben Európa és Ázsia közelebb kerül egymáshoz egy hatalmas szabadkereskedelmi övezetben, amely növeli kölcsönös hatalmukat és jólétüket, miközben az Egyesült Államok ezt kívülről nézi. A Németország és Oroszország közötti melegebb kapcsolatok az „egypólusú” világrend végét jelzik, amit az Egyesült Államok felügyelt az elmúlt 75 évben. Egy német-orosz szövetség azzal fenyeget, hogy felgyorsítja a nagyhatalom hanyatlását, amely jelenleg közelebb kerül a szakadékhoz. Ezért Washington eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az Északi Áramlat szabotálása érdekében. Ez a túlélés kérdése.”

Ez nagyon egyértelműen a rövid távú nyereségről is szól. A Bloomberg júniusban rámutatott, hogy az Egyesült Államok az összes cseppfolyósított földgázának csaknem háromnegyedét Európába küldte 2022 első négy hónapjában, a régióba irányuló napi szállítás pedig több mint háromszorosa a tavalyi átlagnak. Fogalmam sincs, mennyit ér, de mivel a szaúdi petrol dollár újrahasznosítási mechanizmusa egyértelműen összeomlik, elég logikus, hogy az Egyesült Államok olyan módszerekre  törekedne, amelyek adósságtól sújtott fiat valutájukat elválaszthatatlanul összekapcsolják az energia üzletággal. Lépjen be az európai gázdollárba, mert természetesen az LNG-t nem Euróban, hanem USD-ben fizetik.

Ha a pénzről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a NATO ukrajnai proxyháborúja (ami egyre terjed!) az amerikai adófizetőktől magánérdekeknek átutalt pénzek hatalmas mosása. A fegyvereladásoktól az eltűnő segélypénzekig néhány ember hatalmas pénzösszegeket mozgat, és ebből a piszkos bevételből néhány tartalék köteget visszaadnak a politikusoknak és a médiának, akik továbbra is nyomást gyakorolnak a háború fenntartásáért.

„Az Egyesült Államok elsődleges érdeke, amelyért évszázadok óta háborúkat vívtak, (az első, a második és a hidegháborút) Németország és Oroszország kapcsolata volt, mert ezek egyesülése az egyetlen erő, amely fenyegetheti Amerikát. Meg kellett bizonyosodni arról, hogy ez az egyesülés nem történik meg.” – mondotta George Friedman, a STRATFOR vezérigazgatója a Chicagói Külügyi Tanácsnál.

A csővezeték felrobbantása és az amerikai elit érdekei közötti összefüggést a hét elején a Sky News Arabiának adott interjúban fejtettem ki, amely gyakran egészen másképp látja a világ ügyeit, mint az ismert és nem kedvelt Sky News:

„Tekintettel arra, hogy Ukrajnának szinte biztosan hiányzik a képessége egy ilyen kifinomult támadáshoz, kristálytiszta, hogy ki hajtotta végre azt. Nordstream szabotázsnak csak egyetlen haszonélvezője van a – az amerikai pénzügyi-ipari komplexum és politikai bábjai.

„Oroszországnak biztosan nem áll érdekében saját vezetékeit megsemmisíteni. Most, hogy tele vannak tengervízzel, a csövek gyorsan korrodálódnak, és gyorsan javíthatatlanok lesznek. Ez nemcsak óriási tőkevesztést jelent, de véget vet annak a lehetőségnek is, hogy a télen fagyoskodó németek népharagja arra kényszerítheti a berlini rezsimet, hogy a német érdekeket helyezze előtérbe, és közeledést keressen Moszkvához.

„Tehát a négy robbanás nemcsak néhány erősen védett csövet rombolt le, hanem Oroszország Németországra és így az egész EU-ra is gyakorolt potenciális befolyását is. A Nordstream elvesztése azt jelenti, hogy Ukrajna gyakorlatilag meggátolhatja az Oroszországból Németországba és az Európai Unióba irányuló gázszállítást. Teljesen értelmetlen lenne most Moszkvával alkut kötni, most Kijev birtokolja a  csővezeték megmaradt szelepeit.”

„Minden kétséget kizáróan az Egyesült Államok okolhatóak a pusztításért. De naivitás lenne azt feltételezni, hogy az egyetlen, vagy akár az elsődleges célpont Oroszország volt. A Nordstream 2 soha nem működött, míg a Nordstream 1 augusztus óta bezárt. Tehát bár ez óriási veszteség Moszkvának az elvesztett vételár és a potenciális politikai haszon, a jelenlegi és akár a várható jövőbeni bevételek szempontjából  nem számít. Valójában a megnövekedett energiaárak, amelyek a következő télen beépülnek a globális piacokra, azt jelentik majd, hogy Oroszország az Ázsiába irányuló értékesítésből származó nyereség növekedése révén visszakapja az elvesztett pénz nagy részét.

„A legnagyobb kár nem Oroszországot, hanem Németországot éri. A megfizethető orosz gázhoz való visszatérés minden reményének vége, azt jelenti, hogy az ország dezindusztrializációja még jobban felgyorsul. A BASF vegyi üzemeinek bezárása ma már valószínűleg elkerülhetetlen, és még saját szakértőik is bizonytalanok abban, hogy ha egyszer lekapcsolják, újra működésbe hozhatók-e. Ezek az üzemek adják azt az alapanyagot, amelytől az egész német és a környező országok ipara függ. Azok a cégek, amelyek tevékenységüket külföldre helyezhetik át, most hatalmas ösztönzést kapnak arra, hogy a termelést az USA-ba helyezzék át, de a túlnyomó többség egyszerűen összeomlik. A Nordstream szabotázsa tehát kíméletlen gazdasági háborús tett volt Németország és Európa ellen.”

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az egyetlen ok, amiért az Egyesült Államok képes „európai szövetségeseit” megbénítani, az az, hogy saját politikai elitjük az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy szisztematikusan felszámolta saját termelésű energiaiparát. Láttuk a szénipar (és a belőle élő közösségek) pusztulását, az új gázmezők fejlesztésének virtuális moratóriumát és az atomenergia megfojtását. Ezzel együtt az a nézet is elterjedt, hogy mindezeket a megbízható energiaforrásokat a megbízhatatlan és groteszk módon nem hatékony „megújuló energiaforrások” helyettesíthetik.

A Rand vállalat belső titkos dokumentumait egy orosz, ötödik oszlopos áruló írta, aki most az Egyesült Államokban él és dolgozik? Vagy a dokumentum hamisítvány. Az utóbbira fogadnék, bár természetesen az teszi olyan meggyőzővé a hamisítást, hogy szépen összefoglalja a valóságot, hogy mi és miért történik.

Sajnálom, ha ez csalódást okozott vagy feldühített, de nem tesz jót az igazság ügyének, ha olyan dokumentumokkal próbálnák bizonyítani, amelyeket a liberális média, ha szükséges, hitelesen hamisítványként írhat le. Főleg, ha a washingtoni, londoni, brüsszeli és kijevi bűnözők tevékenységének tényei magukért beszélnek.

E tények közül az egyik legfontosabb az, amit Washington tesz Németországgal. Megerősítik Németország vazallusi státuszát az infrastruktúra lerombolásával, amely fizikai lehetőséget adott neki az alávetettség megszüntetésére. Nem tudsz elszakadni, ha ez a társadalmad teljes összeomlását jelenti, de ahhoz, hogy ilyen sebezhető legyél, a társadalmat az összeomlás és a teljes függőség közelébe kell hozni.

„Miért követ el öngyilkosságot Németország?” – tette fel a kérdést David Chu cikkében. „Ugyanazok az okok, amelyek miatt az EU/UK dezindusztrializálódnak” – válaszolta saját kérdésére.

Az Egyesült Államok Európát teljesen függővé teszi mind energia, mind technológia tekintetében. A világ többi része a BRI és a BRICS felé halad. Az egyetlen hely, ahol az amerikaiak számára nyitott a fosztogatás lehetősége az  Európa (plusz Japán és Dél-Korea).

Ezzel eljutottam ahhoz a döntő fontosságú geopolitikai ponthoz, amelyre tudomásom szerint eddig egyetlen más elemző sem jutott el. Ahhoz, hogy Németországot, az EU-t és az Egyesült Királyságot engedelmes és hasznos vazallusokként használhassa fel egy hosszan tartó hideg- vagy meleg háborúban, az USA-nak hatalmas modern fegyverkészlettel és több gyártási képességgel kell rendelkeznie.

A konfliktus kirobbanása óta azonban csak annyit láttunk, hogy fegyvereket és lőszereket dobtak be a Donbas húsdarálójába, aminek következtében a katonai szakértők Nyugat- és Közép-Európa-szerte figyelmeztettek, hogy fegyveres erőik kifogytak a harci kapacitásból. megvédeni saját területüket, nem beszélve a NATO ukrajnai proxy háborújáról.

Még ennél is hihetetlenebb, hogy az ipari kapacitás, amelyre az EU-nak és az Egyesült Királyságnak szüksége lenne egy hosszan tartó hagyományos háború megvívásához, megszűnik.

Tekintettel arra, hogy az atomháború minden érintett számára öngyilkosság lenne, ez csak azt jelentheti – bár meggondolatlanságuk atom armageddont okozhat – a Biden-adminisztrációt irányító baljós erők valójában nem tervezik a harmadik világháború megvívását. Ismétlem, senki sem készül fel a háborúra úgy, hogy lerombolja szövetségesei azon képességét, hogy azt velük együtt vívják.

Ennek megértése egy geopolitikai kinyilatkoztatáshoz is eljut. Ezt ismét kifejtettem a Sky News Arabia legújabb darabjában:

„Az Egyesült Államok elitje tudja, hogy már elveszítette a világ hegemóniáját. Épp most látjuk a kétségbeesett kárelhárításban. A második világháború végén és a régi hidegháború idején az USA rendkívüli erőfeszítéseket tett nemcsak azért, hogy Nyugat-Európát a maga oldalán tartsa, hanem azért is, hogy különösen Németország ismét gazdasági erővé váljon. A hidegháború vagy a hagyományos forró háború megvívásához acélművekre, vegyi üzemekre, járműgyárakra és mezőgazdasági termelésre van szüksége. Ez az oka annak, hogy Washington olyan gyorsan mozdult el a legyőzött Németország Morgenthau-tervtől az újjáépítését célzó Marshall-terv felé. A gazdag és gazdaságilag erős Nyugat-Európát a Szovjetunió elleni alapvető védőbástyának tekintették – gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag egyaránt.

„A hatalmas ellentét a Marshall-terv és a jelenlegi energiablokád között megmutatja, mennyire változtak az idők. Washington tudja, hogy az egypólusú pillanat elmúlt; A kölcsönös nukleáris megsemmisítésen kívül semmi sem akadályozhatja meg Kínát-Oroszországot-Indiát és a „globális Délt”, hogy kifejlessze saját gazdasági hatalmát, és ebből kihagyja Amerikát. A globális hegemóniáért folytatott hosszú küzdelem elvesztésével Európa megszűnt lényeges szövetségese lenni.

„Az ukrán háború első célja az volt, hogy akkora éket verjen Németország és Oroszország közé, hogy Berlin és EU-hátországa ne sodródjon az új eurázsiai közös jóléti szféra pályájára. Ez sikerült is, de nem volt sikeres konfrontációja Eurázsiával. Ahhoz, hogy ezt megtegye, Washingtonnak nemcsak kívülről van szüksége Németországra és az EU-ra.

„Németország és az EU ehelyett a vagyonfosztás és a tönkretevő drága energiaellátások értékesítésének célpontjává vált. A „Nyugat” elvesztette az uralmat a világ felett, ezért, hogy megpróbálja ezt pótolni, Amerika megmozdult annak biztosítására, hogy ő legyen az egyetlen gazdasági nagyhatalom Nyugaton. Nem világos, hogy ez az óriási fosztogató akció meddig támaszthatja alá az adósságokkal sújtott dollárt, de a Wall Street és a Fehér Ház szemszögéből nagyon cinikus értelme van.

Összegezve, ez már nem az eurázsiai földtömeg ellenőrzéséről szól. Washingtonnak ahhoz, hogy ezt még meggondolja, nemcsak nyugat-európai hadkötelesekre, hanem német ipari kapacitásra is szüksége lenne. Ezenkívül még a sorkatonáknak is hajlandónak kell lenniük a harcra, de a zöld program őrültségétől és az energiaszabotázstól tönkretett társadalomért nem lesz érdemes harcolni.

Tehát a Washington/Wall Street célja nem a globális hegemónia fenntartása vagy helyreállítása. Megpróbálja biztosítani az Egyesült Államok dominanciájának fennmaradását a zsugorodott Nyugat birodalmában. A világ mindössze tizenöt százalékában!

Még egyszer, hogy a lényegre jussunk, kövessük a pénzt. A pánikba esett „Az Univerzum mesterei” feláldozzák európai szövetségeseiket, nem a globális győzelem reményében, hanem azért, hogy megpróbálják még egy darabig életben tartani a fiat dolláros Ponzi-sémát – még akkor is, ha az államadósság meghaladja a 30 billió dollárt.

A minap egy arab újságíró utolsó kérdésére adott válaszommal fejezem be, aki megkérdezte, mit gondolok, mit tegyen Oroszország, hogy megtorolja a balti robbanást:

„Senki sem tudja megjósolni, hogy Oroszország mit fog tenni, bár biztosak lehetünk abban, hogy az USA-nak kellő időben igen tetemes számlát fognak benyújtani ezért a legutóbbi tettéért. „Te robbantsd fel a mi csővezetékeinket, mi felrobbantjuk a tiédet” ez az a fajta, túlzottan elhamarkodott reakció, amelyre a nyugati hatalmak hajlamosak. Oroszország válasza valószínűleg finomabb módon, valahol máshol történik.

„Tekintettel arra, hogy energiaellátásról van szó, a Nordstream számlája magában foglalhatja például azokat az eszközöket, amelyekre Szíriának és Iránnak szüksége van a NATO szíriai és iraki helyettesítő erőinek felszámolásához. A szíriai amerikai olajlopási hadművelet befejezése nyilvánvaló és nagyon helyénvaló válasz. Tekintettel Vlagyimir Putyin ígéretére, miszerint az Oroszország elleni támadásokra aszimmetrikus választ adnak, nagy meglepetés lenne, ha megtörténne.

„A világtörténelem az 1960-as évek óta az Egyesült Államok agressziójának, és borzalmas külpolitikai tévedéseinek hosszú sorozata volt, amelyek Samu bácsi arcába csapnak bele. Nincs ok arra, hogy ez másként alakuljon.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3996) COVID eredete

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Amerikai biotechnológiai kartell áll a SARS-CoV-2 eredete és annak eltitkolása mögött

Jeffrey Sachs* azt állítja, hogy a SARS-CoV-2 az amerikai biotechnológiai intézmények által szponzorált és végrehajtott veszélyes funkciókísérletekből származik.

Továbbá azt állítja, hogy a Covid eredetét széles körben eltitkolták, és részletezi azokat a személyes támadásokat, amelyeket a megszólalása miatt érték.

*Jeffrey David Sachs (1954. november 5.) amerikai közgazdász, akadémikus, közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem Föld Intézetének korábbi igazgatója, ahol egyetemi professzori címet visel. A fenntartható fejlődés, a gazdasági fejlődés és a szegénység elleni küzdelem terén végzett munkájáról ismert.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3995) III. világháború

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A Fehér Ház tervet készít a harmadik világháborúra

Írta: Andre Damon
89. útban a 90. felé

Nem egész egy héttel azután, hogy Joe Biden amerikai elnök arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok Oroszországgal való konfliktusa nukleáris „Armageddont” indíthat el, a Fehér Ház nemzetbiztonsági stratégiát tett közzé, amelyben garantálta, hogy katonai erőszakkal megnyeri az amerikai globális hegemóniát.

A dokumentum ígéretet tett arra, hogy kiterjeszti az amerikai hadsereget, „integrálja” a gazdasági életet a háborúskodással, és „megnyeri a 21. századi versenyt” a „döntő évtizednek” nevezett időszakban.

A 2018-as nemzetvédelmi stratégiát alapvetően átfogó, Donald Trump leendő fasiszta diktátor által közzétett, és Biden nemzetbiztonsági stratégiája megerősíti, hogy az Egyesült Államok egzisztenciális nemzeti konfliktusba van bezárva Oroszországgal, de mindenekelőtt Kínával.

„Egy Amerika és a világ számára meghatározó évtized első éveiben járunk” – jelenti ki Biden személyes bevezetője a dokumentumhoz. “A nagyhatalmak közötti geopolitikai verseny feltételei meg vannak szabva.”

Ezek a nyitóbeszédek visszhangozzák Biden márciusi nyilatkozatát, miszerint a világ egy „új világrend” küszöbén áll, amiben „nekünk kell a vezető szerep”.

Biden stratégiája, akárcsak Trump 2018-as nemzetbiztonsági stratégiája, erőszakosan nacionalista, kijelenti, hogy az Egyesült Államok nem az emberiség vagy szövetségesei érdekében cselekszik, hanem alapvetően önző érdekeinek megőrzése érdekében. „A stratégiánk nemzeti érdekeinkben gyökerezik” – jelenti ki Biden.

„Katonai hatalmunk tovább növekszik” – fenyegetőzött a dokumentum, és ígéretet tett arra, hogy „korszerűsítjük és megerősítjük katonaságunkat, hogy az fel legyen szerelve a stratégiai verseny korszakára”.

Ezen okok miatt a dokumentum azzal fenyeget, hogy „a nemzetek újra belátják, miért nem jó az Amerikai Egyesült Államok ellen fordulni”.

„A nukleáris elrettentés továbbra is a nemzet legfőbb prioritása”, és „alapja” az Egyesült Államok stratégiájának.

Biden bevezetőjében azt mondja, hogy a háború a nemzeti megfiatalítás forrása lesz: „Az Egyesült Államokban hagyománya van annak, hogy… a külföldi kihívásokat olyan lehetőségekké alakítsa át, amelyek ösztönzik… az otthoni fiatalítást.”

A dokumentum felvázolja az „integrált elrettentés” koncepcióját, és kulcsfontosságú koncepciókat dolgoz ki Trump 2018-as nemzetvédelmi stratégiájában, amely ígéretet tett arra, hogy „a hosszú távú stratégiai versenyhez a nemzeti hatalom több elemének: diplomácia, információ,  gazdaság, pénzügyek, hírszerzés, bűnüldözés  zökkenőmentes integrációja szükséges.”

Hasonlóképpen az új nemzetbiztonsági stratégia kijelenti: „Nemzeti hatalmunk minden elemét felhasználjuk stratégiai versenytársaink leküzdésére”

Hozzáteszi: „Nemzetvédelmi Stratégiánk az integrált elrettentésen alapul: a képességek zökkenőmentes kombinációján, hogy meggyőzze a potenciális ellenfeleket arról, hogy ellenséges tevékenységeik költségei meghaladják az előnyeiket. Ez magában foglalja: Területek közötti integrációt, annak felismerését, hogy versenytársaink stratégiái, katonai… és nem katonai (gazdasági, technológiai és információs) területeken is érvényesülnek, amire nekünk is muszáj felkészülni.”

A dokumentum talán legborzongatóbb szakaszában kijelenti, hogy „A Biden-Harris-kormányzat lebontotta a választóvonalat a bel- és a külpolitika között”.

Ezek a Trump-adminisztráció idején úttörő elképzelések, amelyek nyíltan a Harmadik Birodalomból merítettek ihletet, visszaadják Alfred Jodl, a német főparancsnokság főnökének a második világháború alatti hírhedt „totális háborús” kiáltványát, amely kijelentette, hogy „csak az állam, a fegyveres erők és az emberek biztosíthatják a sikert a háborúban.”

A New York Times riportere, David Sanger, rámutatott Trump fasiszta „Amerika az első” ideológiájával való folytonosságra, megjegyezte, hogy „az elnök szokatlan pozíciókat foglalt el, ami különös egy demokrata számára”. Megjegyezve még, hogy „sötét nézetet képvisel a globalizáció előnyeivel kapcsolatban, és leírja hosszan, hogyan szította a világjárványokat és a félretájékoztatást, és hogyan járult hozzá az ellátási lánc hiányához.”

Az Egyesült Államok központi célpontja Kína. A dokumentum kijelenti: „Hatékonyan fogunk versenyezni a Kínai Népköztársasággal, ami az egyetlen versenytárs, akinek szándéka átalakítani a nemzetközi rendet, és egyre inkább képes is rá”

Annyira Kínára összpontosít, hogy az ukrajnai háborút egyetlen alkalommal sem említi. Annak ellenére, hogy a Biden-adminisztráció azt állítja, hogy a világ úgy virágozna, mint egy kert, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök nem támadná meg Ukrajnát. A stratégia nem támasztja alá az amerikai katonai felépítést és a háborúra való felkészülést az orosz elnök tetteire.

Az Egyesült Államok küzdelme a 21. század „megnyeréséért” inkább azon a tényen alapszik, hogy „a hidegháború utáni korszak végleg véget ért, és verseny folyik a nagyhatalmak között a dolgok következő alakításáért”.

Annak ellenére, hogy a nemzetbiztonsági stratégia Kínát tűzte ki célul, az Egyesült Államok továbbra is masszívan eszkalálja az Oroszországgal folytatott háborút. Az Egyesült Államok vezette Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén Lloyd J. Austin védelmi miniszter világossá tette, hogy az Egyesült Államok utasította az ukrán erőket, hogy a tél folyamán folytassák az offenzívát.

„Arra számítok, hogy Ukrajna a tél folyamán továbbra is mindent megtesz, hogy visszaszerezze területét és eredményes legyen a csatatéren, mi pedig mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek” – mondta Austin.

A NATO e heti csúcstalálkozója előtt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár világossá tette, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a saját nukleáris kardcsörgésével válaszolnak Oroszország azon fenyegetéseire, hogy a konfliktusban nukleáris fegyvert alkalmaznak.

Stoltenberg bejelentette: „A jövő héten a NATO megtartja régóta tervezett elrettentő gyakorlatát, a Steadfast Noon-t”. Ezen kívül kiképző küldetést indít nukleáris képességű bombázók számára Dél-Európában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította a NATO-t, hogy megelőző csapásokat mérjen Oroszországra, Oroszország pedig nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzött Ukrajnában. A NATO gyakorlata a háború további eszkalációjával fenyeget.

Ha a jelenlegi konfliktust Biden nemzetbiztonsági stratégiájának kontextusában szemléljük, egyértelmű, hogy az amerikai imperializmus stratégái az ukrajnai háborút, bármilyen szörnyű és véres is, csak egy még nagyobb és katasztrofálisabb háború előfutárának tekinti.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3994) Betervezett háború

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Az Egyesült Államok elítéli az Oroszország elleni háború régóta tartó tervezésének beismerését

 Strategic Culture Foundation szerkesztőség
89. útban a 90. felé

Az Egyesült Államok és szövetségesei szándékosan agresszív háborút folytat Oroszország ellen, ami már régóta  tervezés alatt áll.

A Rand Corporation, több mint három éve publikált tanulmánya vitathatatlanul bizonyítja, hogy az ukrajnai háború valójában az Oroszország elleni szándékos konfrontáció megnyilvánulása, amelynek során az Egyesült Államok megpróbálja meggyengíteni és leigázni Moszkvát.

Ami történik, az kétségtelenül az Egyesült Államok régóta tartó tervezésének csúcspontja. Ez egészen más értelmet ad a jelenlegi – immár nyolcadik hónapja tartó – ukrajnai konfliktusnak. Ez nem az „orosz agresszió” által „provokálatlan” Ukrajna és a „nyugati demokratikus értékek” elleni támadás, ahogyan azt a nyugati kormányok és a média állítja. A konfliktust szándékosan szították, és most súlyosbították Washington és NATO-partnereinek politikai döntései.

A Rand Corporation az Egyesült Államok egyik legrégebbi agytrösztje, amit 1948-ban alapítottak. Egyik alapítója Curtis LeMay tábornok, a légierő parancsnoka volt, az 1945-ös tokiói tűzbombázás, valamint a hirosimai és nagaszaki atomholokauszt megvalósítója. LeMay egy régi hidegháborús sólyom volt, aki a Szovjetunió elleni megelőző nukleáris csapásokat javasolta John F. Kennedy elnöknek az 1960-as évek elején. Az általa létrehozott vállalatot, a Randot, az Egyesült Államok kormánya finanszírozza, és bizonyos szempontból a Pentagon és a CIA nyilvános agyának és szájának tekinthető.

A fent idézett, „Overextending and Unbalancing Russia” című, 2019 áprilisában publikált tanulmány számos független megfigyelő figyelmét felkeltette a közelmúltban. Aktuálissá teszi, hogy a valós események úgy zajlanak ahogy azt amerikai tervezők elképzelték.

A „lehetőségek” listáján, amit a Rand szerzői sürgettek Oroszországgal szemben, a következők voltak:

  • Komoly katonai segély nyújtása Ukrajnának
  • Az európai NATO-tagok mozgósítása
  • Mélyebb kereskedelmi és gazdasági szankciók bevezetése
  • Az Egyesült Államok energiatermelésének növelése Európába irányuló exportra
  • Európa import infrastruktúrájának bővítése az Egyesült Államok cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítására

Az Egyesült Államok által támogatott kijevi puccs, 2014 februárjában kulcsfontosságú esemény volt, amely lehetővé tette a későbbi tervezést. A hatalomra került rezsim vadul oroszellenes volt, és neonáci ideológiával fertőzött. Az amerikai és a NATO-politika buzgó eszköz volt Oroszország fenyegetésére. A kijevi rezsim nyolc éven át megtagadta a békeszerződéseket, és az Egyesült Államok és a NATO teljes támogatásával népirtó háborút folytatott az orosz ajkúak ellen a magukat Donbásznak kikiáltott köztársaságokban. Ezek a köztársaságok mostanra csatlakoztak az Orosz Föderációhoz, két másik volt ukrán régióval együtt.

Oroszország Ukrajna elleni, 2022. februári katonai invázióját a NATO által támogatott könyörtelen agresszió váltotta ki nemcsak az ukrajnai oroszok, hanem maga Oroszország ellen is. Vitathatatlanul szükségszerű háborúvá vált Oroszország számára nemzeti érdekei védelmében, amelyet az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei által kiváltott proxy háború indított el.

A Rand Corp tanulmánya teljesen világossá teszi, hogy a nukleáris hatalmak között kibontakozó veszélyes konfliktust  kezdetektől az Egyesült Államok szervezte. A világ egy kvázi harmadik világháborúnak megfelelő helyzetnek lehet a tanúja, ahogy azt Declan Hayes cikkírónk a héten írta.

Kegyetlen módon, az Egyesült Államok és NATO-partnerei egyre több halálos fegyvert halmoznak fel Ukrajnában, ami lehetővé teszik az orosz terület elleni közvetlen támadást. Washington és London aljas gyámsága alatt a kijevi rezsim elhárít minden diplomáciai erőfeszítést, hogy politikai megoldást találjon a béke érdekében. A jó szándékú békejavaslatokat olyan nemzetközi szereplők terjesztik elő, mint Elon Musk vállalkozó, vagy a zeneművész és a Pink Floyd társalapítója, Roger Waters.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok, az európai elit és a kijevi rezsim az őrültség spirálját gerjesztik.

A Kreml arra figyelmeztetett, hogy „minden szükséges eszközt” bevet a védekezésre, ha Oroszország egzisztenciális biztonságát „hagyományos fegyverek” is veszélyeztetik. A dinamika itt egy katasztrofális nukleáris háborúra mutat, úgy hogy az 1962-es kubai rakétaválság ehhez képest ártatlan hadgyakorlatnak tűnik. Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi veszélyes helyzetet tudatosan az Egyesült Államok politikai döntései vezérelik.

Emlékezzünk vissza, hogy Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter (1977-1981) amerikai elnökválasztási stratégája 1997-es „The Grand Chessboard” című könyvében Ukrajnát az Eurázsia feletti hegemón irányítás „forgópontjaként” és Oroszországot destabilizáló hídfőként üdvözölte.

Brzezinski volt az „Afghan Quagmire” építésze is, amelyet az Egyesült Államok rejtetten ösztönzött arra, hogy bevonja a szovjet csapatokat egy tízéves háborúba (1979-1989). Ezt a háborút az afgán meghatalmazottak (akik később Al-Kaidává és más izlamista terrorhálózatokká fejlődtek) amerikai felfegyverkezéssel szándékosan tervezték, hogy a Szovjetuniót behúzzák „saját Vietnámjukba”. Az „afgán csapda” vitathatatlanul okozója volt a Szovjetunió 1991-es összeomlásának.

Ami jelenleg Ukrajnában történik, annak megtéveszthetetlen párhuzamai vannak. Ahogy a Rand Corp mohón várta, a konfliktus célja „Oroszország kiegyensúlyozatlanságának kialakítása”. Nem kétséges, hogy a Moszkvára gyakorolt ​​és kifejtett katonai, gazdasági és politikai nyomás az orosz állam meggyengüléséhez, a kormányzó struktúrák összeomlásához, rendszerváltáshoz és a nemzeti terület különálló mini államokká válásához vezet. Ez felett az Egyesült Államok hegemón uralmat gyakorolhat Oroszország hatalmas természeti gazdagságának kiaknázása érdekében. Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég rámutatott, hogy Oroszország legyőzésének geopolitikai célja korunk próbaköve.

Más források megerősítik azt a következtetést, hogy ez a konfliktus választás háborúja. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár – valószínűleg nem szándékosan – a Financial Times múlt havi véleménycikkében közölte, hogy az Egyesült Államok vezette katonai tömb 2014 óta fegyverezi Ukrajnát az Oroszországgal való feszültség szítása céljából.

Így, az Ukrajnába pumpált NATO-fegyverek nem „válasz” az Oroszország elleni „védelemre”. Az offenzív katonai segélyek csak felgyorsulnak a volt szovjet köztársaság és Oroszország közvetlen nyugati és történelmileg közeli szomszédjának több éves provokatív fegyverkezése után.

A múlt hónapban egy másik magas rangú NATO-parancsnok, Rob Bauer admirális, a blokk katonai bizottságának elnöke azt a pimasz beismerés tette, hogy: „A [jelenlegi háború] tervezése évekkel ezelőtt elkezdődött, és most végrehajtjuk.”

Ezért vitathatatlan, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei bűnös, hogy szándékos agressziós háborút folytatnak Oroszország ellen, amelyet már régóta terveztek.

A nürnbergi elvek szerint ez nem csak háborús főbűn, de az egész bolygó létét is komoly veszélybe sodorhatja. Lehet valami, ennél istenverte gonoszabb?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3993) Krimi-híd

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A terror támadás a Krími-híd ellen arra kényszeríti Oroszországot, hogy szabadjára engedje a „Shock and Awe” taktikát.

A „vesztes Oroszország” nyugati narratíváját éppen most cáfolta Moszkva Ukrajna és a külföldiek által támogatott terrorakciói elleni villámháborúja.

 Írta: Pepe Escobar

 

89. útban a 90. felé

A Krími-híd elleni terrortámadás volt a közmondásos szalmaszál, amely eltörte az eurázsiai teve hátát (magyarul az utolsó csepp a pohárban).

Vlagyimir Putyin orosz elnök szépen összefoglalta: “Ez egy terrortámadás, amelynek célja az Orosz Föderáció kritikus polgári infrastruktúrájának megsemmisítése.”

Alekszandr Basztrykin, az orosz nyomozóbizottság vezetője Putyinnal négyszemközt megerősítette, hogy a Terror a hídon az SBU (ukrán különleges szolgálatok) művelete volt.

Bastrykin azt mondta Putyinnak: „Már ismerjük a robbantásban részt vevő teherautó útvonalát: Bulgária, Grúzia, Örményország, Észak-Oszétia, Krasznodar. A szállítókat azonosították. Az FSZB munkatársainak segítségével sikerült azonosítani a gyanúsítottakat.”

Az orosz hírszerzés döntő fontosságú információkat szivárogtatott ki Alekszandr Kots katonai tudósítónak. A rakományt egy ukrán állampolgár rendelte: 22 raklapba, fóliatekercsbe csomagolt robbanóanyagot szállítottak Bulgáriából a grúz Poti kikötőbe. Ezt követően a rakományt felpakolták egy külföldi rendszámú teherautóra, és a szárazföldön Örményország felé haladtak.

Az örmény-orosz határon a vámkezelés zökkenőmentesen zajlott – az Eurázsiai Vámunió szabályai szerint (Oroszország és Örményország is tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, vagyis az EAEU-nak). A rakomány nyilvánvalóan elkerülte a röntgensugarak észlelését. Ez az útvonal szabványos az Oroszországba tartó kamionosok számára.

A teherautó ezután ismét belépett Grúziába, és ismét átlépte az oroszországi határt, de ezúttal a Felső Larsi ellenőrző ponton keresztül. Ez az amit oroszok ezrei használnak a részleges mozgósítás elől. A teherautó Armavirban kötött ki, ahol a rakományt átrakták egy másik teherautóba, arra, amelyik az orosz szárazföld felől érkezett a krími hídra.

Nagyon fontos: az Armavirból egy szimferopoli szállítási címre történő szállításnak október 7-én kellett volna megtörténnie, vagyis Putyin elnök születésnapjára, péntekre 7.-re időzítve. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ezt egy nappal elhalasztották.

Az első kamion sofőrje már vallomást tesz. Jusubov, a hídon felrobbant második teherautó sofőrje „vak” volt: fogalma sem volt, mit cipel, meghalt.

Ebben a szakaszban két következtetés a legfontosabb.

Először is: ez nem egy szabványos ISIS-szerű kamionos öngyilkos merénylet volt. A vezetőnek fogalma se volt arról, hogy meg fog halni. Egyszerűen feláldozták.

Másodszor: A csomagolás minden bizonnyal Bulgáriában történt. Ez, ahogy az orosz hírszerzés rejtélyesen utalt rá, „külföldi különleges szolgálatok” részvételére utal.

Amit az orosz hírszerzés nyilvánosság elé tárt, az csak egy részét meséli el a történetnek. A The Cradle egy másik orosz hírszerzői forrástól kapott forró értékelése sokkal érdekesebb.

A robbanás során legalább 450 kg robbanóanyagot használtak fel. Nem a teherautóra, hanem magára a Krími híd nyílásába szerelve. A fehér teherautó csak a terroristák csalija volt, „hogy az ok-okozatiság délibábját alkossák”. Amikor a teherautó elérte a hídon azt a pontot, ahol a robbanóanyagot felszerelték, a robbanás távirányítással megtörtént.

A forrás szerint a vasúti alkalmazottak azt mondták a nyomozóknak, hogy létezik egyfajta elektronikus eltérítés; a terrorműködtetők átvették az irányítást a vasút felett, így az üzemanyagot szállító szerelvény megállási parancsot kapott, mert téves jelzést kaptak arról, hogy forgalmas az út.

A híd-fesztávokra szerelt bombák egy munkahipotézis volt, amit, valamint a víz alatti drón használatát a hétvégén vitattak az orosz katonai csatornákon.

A meglehetősen kifinomult terv végül nem tudta követni a feltétlenül merev időzítést. A felhelyezett robbanótölteteknél az elhaladó kamion és az üzemanyagot szállító szerelvény megállt. A kár korlátozott volt, és könnyen megfékezhető. A töltet/teherautó az út jobb külső sávjában robbant fel. A külső sávnak csak két szakaszán keletkezett kár, a vasúti hídon alig.

A Terror on the Bridge végül rövid, pirruszi PR-győzelmet hozott – amelyet a kollektív Nyugaton kellőképpen ünnepeltek – elhanyagolható gyakorlati sikerrel: nagyjából 14 óra múlva folytatódott az orosz katonai rakomány vasúti szállítása.

És ezzel el is jutunk az orosz hírforrás-értékelés legfontosabb információihoz: a whodunnit-hoz (ki tette).

Ez a brit MI6 terve volt, mondja ez a forrás, anélkül, hogy további részleteket közölt volna. Amit – fejt ki – az orosz hírszerzés több okból is „külföldi különleges szolgálatként” játssza az árnyjátékot.

Meglehetősen beszédes, hogy az amerikaiak siettek a valószínű tagadhatóság megállapítására. A közmondásos „ukrán kormánytisztviselő” azt mondta a CIA szócsövének, a The Washington Postnak, hogy az SBU tette ezt. Ez egyenesen megerősítette az Ukrainska Pravda egy „azonosítatlan bűnüldöző tisztviselőn” alapuló jelentését.

Már a hétvégén egyértelmű volt, hogy átlépték a végső piros vonalat. Az orosz közvélemény és a média dühös volt.

Ráadásul ez egy személyes terrortámadás volt Putyin és az egész orosz biztonsági apparátus ellen.

Tehát sorra ukrán terroristák robbantották fel Darja Dugina autóját Moszkva külvárosában (elismertek); Az Egyesült Államok/Egyesült Királyság különleges erői (részben) robbantották az Északi Áramlatot 1 és az Északi Áramlat 2-t (bevallották, majd visszavonták); és most a Krymsky elleni terrortámadás (még egyszer: elismerték, majd visszavonták).

Nem beszélve a belgorodi orosz falvak ágyúzásáról, a NATO nagy hatótávolságú fegyvereket szállításáról Kijevnek, és az orosz katonák rutinszerű kivégzéséről.

Darja Duginára, az Északi Áramlatokra és a Krím-hídra a válasz tehát ezúttal elkerülhetetlen volt. Meg sem várva az Orosz Biztonsági Tanács február 10-én délutánra tervezett első ülését.

Moszkva elindította az orosz Shock and Awe első hullámát anélkül, hogy a Különleges Katonai Művelet (SMO) státuszát Terrorellenes Műveletre (CTO) változtatta volna, annak minden súlyos katonai/jogi vonatkozásával együtt.

Hiszen az orosz közvélemény már az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése előtt is masszívan állt a kesztyű levétele mögött. Putyin még csak nem is tervezett kétoldalú találkozót egyik taggal sem. Diplomáciai források arra utalnak, hogy a döntés az erős kézről már a hétvégén megszületett.

A Shock and Awe nem várta meg az ukrajnai ultimátum bejelentését (ez néhány napon belül megérkezhet); hivatalos hadüzenet (nem szükséges); vagy akár bejelenti, hogy Ukrajnában mely „döntéshozó központokat” sújtják.

A villámcsapás de facto azt jelenti, hogy a kijevi rezsimet és az azt támogatókat immár legitim célpontnak tekintik, akárcsak az ISIS-t és a Dzsabhat al-Nuszrát a szíriai terrorellenes hadművelet idején.

A státuszváltás pedig – ez most egy igazi terrorellenes háború – azt jelenti, hogy a terrorizmus minden szálának – fizikai, kulturális, ideológiai – megszüntetése abszolút prioritást élvez, nem pedig az ukrán civilek biztonsága. Korábban a civilek biztonsága volt a legfontosabb. Még az ENSZ is kénytelen volt elismerni, hogy több mint hét hónapja alatt a civil áldozatok száma viszonylag alacsony volt Ukrajnában.

Az orosz Shock and Awe arca az Aerospace Forces orosz parancsnoka, Sergey Surovikin hadseregtábornok, mára teljesen központosított új főparancsnok.

Megállás nélkül feltették a kérdéseket: Moszkva miért nem hozta meg ezt a döntést még februárban? Nos, jobb későn, mint soha. Kijev most megtudja, hogy rossz sráccal kavartak. Surovikint széles körben tisztelik. A beceneve „Armageddon tábornok”. Mások Kannibálnak hívják. A legendás csecsen elnök, Ramzan Kadirov az orosz hadsereg vezérezredese is dicséri Surovikint, mint „igazi tábornokot és harcost, tapasztalt, erős akaratú és előrelátó parancsnokot”.

Surovikin 2017 óta az orosz légierő parancsnoka; elnyerte az Oroszország hőse címet a szíriai hadművelet vezetéséért.Az 1990-es években csecsenföldi gyakorlatot szerzett.

Az MI6-nak van néhány jól elhelyezett vakondja Moszkvában. A britek figyelmeztették Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és a vezérkarát, hogy az oroszok „figyelmeztető csapást” indítanak ezen a hétfőn.

Nem „figyelmeztető csapás” történt, hanem egy több mint 100 cirkálórakétából álló hatalmas offenzíva, amelyet „levegőből, tengerről és szárazföldről indítottak”, ahogy Putyin megjegyezte, az ukrán „energia-, katonai vezetési és kommunikációs létesítmények” ellen.

Az MI6 azt is megjegyezte, hogy „a következő lépés” Ukrajna energetikai infrastruktúrájának teljes megsemmisítése lesz. Ez nem egy „következő lépés:” már megtörténik. Öt régióban, köztük Lvivben és Harkovban teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, másik ötben pedig komoly fennakadások vannak, köztük Kijevben is.

Az ukrán elektromos hálózatok több mint 60 százaléka már ki van iktatva. Az internetes forgalom több mint 75 százaléka eltűnt. Elon Musk Starlink netcentrikus hadviselését „lekapcsolta” a védelmi minisztérium.

A Shock and Awe valószínűleg három szakaszban halad tovább.

Először is: Az ukrán légvédelmi rendszer túlterhelése (már bekapcsolva).

Másodszor: Ukrajna a sötét középkorba süllyesztése (már folyamatban van).

Harmadik: Az összes jelentős katonai létesítmény megsemmisítése (a következő hullám).

Ukrajna a következő napokban szinte teljes sötétségbe borul. Politikailag ez egy teljesen új játékot nyit meg. Figyelembe véve Moszkva védjegyének számító „stratégiai kétértelműséget”, ez egyfajta sivatagi vihar remixe lehet (tömeges légicsapások, amelyek szárazföldi offenzívát készítenek elő); vagy, ami valószínűbb, „ösztönzés” a NATO tárgyalásra kényszerítésére; vagy csak egy könyörtelen, szisztematikus rakétaoffenzíva az Elektronikus hadviseléssel (EW) keverve, hogy összetörje Kijev hadviselési képességét.

Vagy a fentiek mindegyike lehet.

Továbbra is kulcskérdés, hogy egy megalázott nyugati birodalom hogyan emelheti fel a tétet most, az atomerőművön kívül. Moszkva túl sokáig tanúsított csodálatra méltó visszafogottságot. Senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy az igazi Nagy Játékban – hogyan kell koordinálni a többpólusú világ kialakulását – Ukrajna csupán egy mellékszereplő. De most jobb, ha az oldalsó futók fedezékért futnak, mert Armageddon tábornok szabad kezet kapott.

Éljetek a lehetőségekkel!

(3992) Xi Jin ping

Tibor bá’ fordítása online

A világ Xi Jin ping szerint

Amit Kína főideológusa valójában hisz

 

Írta: Kevin Rudd
89. útban a 90. felé

A 20. kínai pártkongresszus közeledtével Hszi Csin-ping arra készül, hogy bebiztosítsa példátlan harmadik ciklusát, Kritikus fontosságú, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei felfogják Hszi Kína iránti ambícióival kapcsolatos ideológiát. A Nyugat nagyrészt figyelmen kívül hagyta Peking retorikáját, de „Xi marxista nacionalizmusa a tervezet jövőbéli ideológia; ez a valóság Kínával kapcsolatban, ami a szemünk előtt zajlik.”

Hová viszi Hszi Kínát? Hszi ideológiai megnyilatkozásai világos képet festenek az országgal kapcsolatos víziójáról: „Kína sokkal erősebb, mint valaha volt”, és a kínai vezető „fel kívánja használni ezt az erőt a történelem menetének megváltoztatására”. Hszi véleménye szerint „Kína végső győzelme garantált, mert a történelmi determinizmus erői Peking oldalán állnak, a Nyugat pedig strukturális hanyatlásban van”. Ez a gondolkodás „mélyreható hatással van a kínai politika és külpolitika valós tartalmára”. És ahogy Kína tovább növekszik, „Hszi ideológiai üzenetét a Nyugat figyelmen kívül hagyja saját veszedelmére”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!