NÉZD FENN AZ ÉGEN, HOGY RAGYOGNAK A CSILLAGOK,
HULLANAK KÖNNYEIM TUDOD, HOGY FÁJ NAGYON.
HA ITT LENNÉL, KÉRDEZNÉD MI BAJOM.
CSAK ANNYIT MONDANÉK, HIÁNYZOL NAGYON.
D r á g a T i b o r
Mindannyiunknak hiányzik. Utoljára, mikor beszéltünk, azt mondta csodás harmóniában éltek és ezt neked köszönheti.
-Dan!
Tibor élete nagy részét úgy élte le, hogy nem szerették,csak kihasználták.
Nagyon vágyott a szeretetre, amit meg is érdemelt Megbízható, szavát betartó, stabil bástya volt .
Odaadó szeretete, és annak hiánya életem végéig el fog kísérni.
Engem úgy tájékoztatott Tibor bá, hogy ez akkor ért véget, amikor Évával megismerkedett.
Akkor lett végre normális az élete.
Aki okos vagy éppen törtető azt nem szeretik az átlagemberek ezt én is tapasztaltam.Érdekes hogy még Tiborbá világában is előfordult ez a jelenség, mert azt hinné az ember hogy a régebbi időkben kevésbé volt ez jellemző.
De tudom mert például mamámra is régen irigyek voltak mert abbban az időben volt 1-2 hordó borja amit árult és mellékjövedelemhez jutott.
Ma sok ember vágyik szeretetre ebben a rideg világban de sajnos az ember kevés helyről kaphatja meg.A munkahely, a család, a barátok vagy akár az ember párja.Mindegyik terület ma már javarészt érdekvezérelt és nagyon rideg világunk lett.Ez az átlag, aztán pesze vannak kivételek akiknek midegyik terület rendben van és harmóniában élnek de nagyon kevés ember van így.
Nekem az egyik mamám olyan hogy ellentéte a másik mamámnak. Nem vár el szeretetet és nem is ad .Azon gondolkoztam hogy talán az ilyen idiótáknak mint ez a mamám a legjobb mert nem idegeskedik semmin nem vár el különösebb szeretetet és nem is ad.
Sajnos a mai világban már én sem nagyon várok el szeretetet , tudomásul vettem hogy egy megváltozott világ van és ennyi.
Rokonokhoz ha megyek keresztapám 70 évesen bele van fulladva a munkába , 5 perc beszélgetés nem fér neki bele, az egyik mamám is egy féreg, a munkahelyen a főnökök nem becsülik meg az embert , egy férgek.Van egy nő ismerősöm romániában 10 éve ismerem de mindig csak a cheten beszéltünk olyan jó ismerős és keresztény , múlt évben először kért pénzt kölcsön a költözéshez (románián belül) pár alkalommal(kaució, fuvar, stb…) most nem részletezem de a férjével költözött persze azt mondja nincs jóba vele csak a gyerek miatt ment vele .Amikor mondtam hogy adja meg a pénzt mert amúgy is ment a férje is vele akkor meg megsérődött és nem beszélünk annyit. Megadja majd csak nehezen és nyögve (140 eft),és a barátságunk már sosem lesz olyan mint előtte.Mindenesetre tanulásnak jó volt hogy még a nagyon jó ismerősödben sem bízzál.
Ezek után jön rá az ember hogy nagyon kevés emberben bízhat meg legyen az rokon, lelki társ, barát stb…Na de nem csak nálam hanem sok embernél van ilyen , mindenhonnan hallani furcsa történeteket és szinte mmajdnem minden ember érint
így vagy úgy.
Éva Tiborbával össze voltatok nőve és sajnos ilyenkor tudom hogy nagy bánat egyedül maradni mert már nem olyan világ van mint régen .A te korosztályod sem jár össze Tiborbá is említette.
Pedig ugye jó lenne ha a környékeden a nyugdíjasok összejárnánka mint a régi időkben és időnként beszélgetnének, de sajnos ez már egy eltűnt világ.Például van olyan osztálytársam aki ott lakik ahol én abban a városoban , 12 évig voltunk osztálytársak és ha elmegyek mellettük talán évente egyszer még csak nem is köszön, nemhogy majd idősen kiülnk a kapuba beszélgetni.
Mindenesetre Tiborbá látja fentről hogy megy a blog és szerintem ez jó dolog.
Kedves Éva!
Sok kapcsolat alapszik az egyoldalú kihasználáson, birtokláson.
Kevés helyen működik a kölcsönös szereteten működő kapcsolat.
Még gyermek, és szülők között sem mindíg.
Légy boldog, hogy nektek megadatott.
Üdvözlettel László