Az általad megalkotott blog őrizze emléked, és hirdesse pótolhatatlan hiányod:
7 gondolat erről: „Nélküled”
Nekem az fáj, hogy 38 évnyi ismeretség mellett, nem tudtam személyesen is leróni a végső tiszteletet. Ez bennem hiányérzetet alakított ki.
Mikor bibionében tőle kaptam jó éjt puszit, mikor görög verseket olvastam mert ő úgy érezte, hogy 12 évesen ezt nekem lehetővé teszi… Mikor hat évesen a telkén beindítottam az uazt…. Mikor ott nyaraltam nála két hétig… Mind emlék. Megannyi emlék. Akkor még nem volt blog. Szeretem Tibor bát.
Az embert élete során éri: fájdalom bánat, hiányérzet, amit aztán visz magával a sírba.
Tiborról látszólag sok minden lepergett, úgy tűnt érzéketlen, de egymillió sebet kapott, becstelen megítélésekben volt része.
Kérésének, és fogadalmamnak megfelelően ÉN NEM FELEJTEK.
31 év alatt csak egymásra számíthattunk, egymásban bízhattunk.
Az utolsó utat is velem akarta megtenni.
Csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek, Ő mindig velem van.
Ha valami sérelem érte miattam, azt sajnálom, és utólag is bocsánatot kérek. Én akkoriban gyerek voltam, a „szüleim” bűneit nem vállalom.
3./Dan!
Nem Rád gondoltam. A szülők bűneit természetesen nem lehet cipelni.
Tibor élete során jó pár emberrel került kapcsolatba. Pár esetet leszámítva, nem Ő volt aki profitált az ismeretségből, sőt.
Őszinte részvétem…….. 🙁
Már egy ideje nem látogattam el ide, Tibor bá’ blogjára sajnos.
Hosszú, kalandos, tartalmas, és nem utolsó sorban hasznos életet élt.
Nyugodjon békében……
Szent Ágoston:
Ne sírj azért, mert szeretsz
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
dexter!
Köszönöm a belinkelést, nagyon szép és bölcs.
Mintha Tibor szavait olvastam .volna.
Nekem az fáj, hogy 38 évnyi ismeretség mellett, nem tudtam személyesen is leróni a végső tiszteletet. Ez bennem hiányérzetet alakított ki.
Mikor bibionében tőle kaptam jó éjt puszit, mikor görög verseket olvastam mert ő úgy érezte, hogy 12 évesen ezt nekem lehetővé teszi… Mikor hat évesen a telkén beindítottam az uazt…. Mikor ott nyaraltam nála két hétig… Mind emlék. Megannyi emlék. Akkor még nem volt blog. Szeretem Tibor bát.
Az embert élete során éri: fájdalom bánat, hiányérzet, amit aztán visz magával a sírba.
Tiborról látszólag sok minden lepergett, úgy tűnt érzéketlen, de egymillió sebet kapott, becstelen megítélésekben volt része.
Kérésének, és fogadalmamnak megfelelően ÉN NEM FELEJTEK.
31 év alatt csak egymásra számíthattunk, egymásban bízhattunk.
Az utolsó utat is velem akarta megtenni.
Csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek, Ő mindig velem van.
Ha valami sérelem érte miattam, azt sajnálom, és utólag is bocsánatot kérek. Én akkoriban gyerek voltam, a „szüleim” bűneit nem vállalom.
3./Dan!
Nem Rád gondoltam. A szülők bűneit természetesen nem lehet cipelni.
Tibor élete során jó pár emberrel került kapcsolatba. Pár esetet leszámítva, nem Ő volt aki profitált az ismeretségből, sőt.
Őszinte részvétem…….. 🙁
Már egy ideje nem látogattam el ide, Tibor bá’ blogjára sajnos.
Hosszú, kalandos, tartalmas, és nem utolsó sorban hasznos életet élt.
Nyugodjon békében……
Szent Ágoston:
Ne sírj azért, mert szeretsz
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
dexter!
Köszönöm a belinkelést, nagyon szép és bölcs.
Mintha Tibor szavait olvastam .volna.