(2455) Görög gondolatok utazás közben

Tibor bá’ online

 

Mottó: A görögök lehetnek nagy szarban, ami egyszer elmúlik, de csodás múltjuk marad. McPherson azt állítja, hogy csak néhány évünk van hátra, valamint, hogy a remény egy rossz tanácsadó. Helyette azt javasolja, nézzünk csodálatos világunkban, amíg lehet. Nos, nézzetek szét Görögországban, érdemes.

A Sunday Times kolumnistája, A.A. Gill véleménye szerint az ókori Athén kultúrájának mai folytatása inkább található Londonban, Párizsban vagy Berlinben, mint a mai Görögország bármely részében. Különben is, így A.A. Gill,  az Athén fénynapjai óta eltelt 3000 év alatt mit adtak a görögök a világnak? Demis Roussost és a kebabot, bár ez utóbbit a törököktől csenték el ők maguk is. Menj, nézd meg az Akropoliszt, biztat a kolumnista, aztán nézd meg, mit építettek a görögök köréje! Mit? Bazársort, és…. ez nem kifejezetten görög hobby.

Magyar létemre, csak részben tudok egyetérteni A.A. Gill-lel.  Az igaz, a görögök pont oly keveset törődnek a múltjukkal. mint a jelenükkel. A hegyi falvak a kommunális szemeteiket egyszerűen kihordják a legközelebbi völgybe, és arra gondolnak, szemétproblémájuk több ezer évre meg van oldva. De nem minden ilyen egyszerű. Bizánc elég korán ráült a nyakukra (Kr. u. 395-ben), és ott is maradt úgy ezer évig. Bizáncot szorosan követte az ottomán birodalom. Ami nálunk 1686-ban véget ért, az a görögöknél 1821-ig tartott, és ezért ez nem mindegy.

A néhány száz Magyarországon működő, és itt-ott befuccsoló, az utazni vágyók pénzével elillanó utazási iroda évek óta hirdet utakat Görögországba. Soha ennyi lehetőség nem állt előttünk a görög kultúra helyszíni megtekintésére, mint napjainkban, de útvesztő is akad bőven. Ha tanácsot adhatok, ne menjetek charterjárattal a görög tengerpartra. A viszonylag olcsó apartmanok és stúdiók lényegében olcsón összeeszkábált, olyan alkalmatosságok, ahol aludni, főzni és tisztálkodni minimális kényelem kíséretében valóban lehet, de ez csak egy nyúlfarknyival jobb, mint a sátoros kemping.

De nem ez a lényeg. A tengerpart nem csak meleg, sós, drága és dögunalmas, de többnyire jellegtelen is. Úgy értem az egyik pont olyan, mint a másik, bárhol lehetne. És, ha már Görögországban vagy, ugyanazért a pénzért miért ne szerezhetnél magadnak maradandó élményt. Nézd meg azt, amit Görögország a tengerparton kívül nyújt az idegeneknek.

Tévedtél, nem az Akropolisszal kezdem, mert részemre azt Delphi százszor felülmúlja. Delphi tényleg csodás. Az ókori jósda meglepően illik be környezetébe. Hatalmas feltárt parkszerű terület, amiben barangolni egy életre szóló élményt jelent. Az ősi kövek félreérthetetlen zamatot adnak a látogató lelki ízelgetéséhez.

Jó, te nem csíped túlzottan a romokat. Nézd meg a Meteorát. Ha az nem vesz le a lábadról, akkor semmi e széles világban. Ma is üzemelő kolostorok (összesen öt), megközelíthetetlen, obeliszkszerű, száz méter magas sziklaujjak csúcsán hirdetik az Emberi túlélés vágyának méreteit. Hogy a fenébe másztak fel az első helyfoglalók? Hogy vitték fel az építőanyagot? Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. Oda fel csak az juthat, akit a fentiek szívesen látnak. Amerikai fiatalok tanyáznak a szomszédságban, és szuper felszereléseikkel felmásznak egy-egy csúcsra. Talán csak azért, mert ott van. Aztán ott fent meggyújtanak egy magukkal vitt gyertyát. Ebből mára hagyomány lett.

Különben, az egész ország állandóan gyertyákat gyújtogat. Persze, főleg templomokban, ami sajátos megnyilvánulása az ortodox egyház szellemiségének. A Tempe-völgyben elhelyezkedő, volt Apolló-templom jelenleg, mint ortodox kápolna funkcionál. Ott jártamkor, egy görög középiskola diákjai is arra kirándultak. Meghökkentő volt az áhítat, ahogy az egyik görög diáklány megcsókolta a feszületet, amihez osztályfőnöke, nyilván művészeti értékek megtekintése végett vezette. Ilyen jelenetet nehezen tudok elképzelni Magyarországon.

Az ókori Korinthosz is megérdemel egy félnapos bámészkodást. Nem kapkodva, szép nyugodtan, sok-sok elüldögéléssel az ókori kövek között, valamelyik kihelyezett, természetesen újkori fapadon. Ne mondjátok, hogy megint csak kövek, kövek, mert a patinás kövek között, nyilvánvalóan rendezetlenül, de látszólag rendezetten csodás virágerdők bújnak meg, amikhez hasonlók Magyarországon nem léteznek. Vagy ha igen, mint például a közönséges mezei pipacs, nos annak színe se a jól ismert téglavöröst hozza, hanem valami sokkal mélyebb, bíboros pirosat. Aztán, meg úgy érzem, a legblazírtabb ateistát is valahol megfogja, ha felfigyel, hogy János apostol ezeknél a köveknél írta az Apokalipszist.

Vannak meglepő dolgok is. A Termopülei-szorost ne is keresd. Hogy hol volt, azt megtudhatod. Ott, ahol Leonidasz szobrát az amerikás görögök felállították a II. világháború után néhány évvel. Szoros az nincs, de volt, állítja a görög nemzetiségű idegenvezető (öt évig a közgázon tanult, többek közt magyarul). Hogy mikor tűnt el a szoros és miért? Nos, ez nagy talány. Az is, miért Leonidasz spártai király védte a szorost, és hol voltak az athéniak. Csak azért, mert Spárta legalább 200 kilométerrel van messzebb Termopülétől, mint Athén. Az is talány, hogy az 50.000 perzsa miért lacafacázott a szorossal, és benne a háromszáz görög katonával. Amit állítólag tettek, az stratégiailag egyértelműen bárgyú.

Akad azért jelen idő is Görögországban. A Korinthoszi-csatorna kifejezetten érdekes. Végig hajózni egy 6 kilométer hosszú, és mindössze 26 méter széles csatornán, meglepő érzés. Ha, ezekhez a méretekhez hozzáadjuk a helyenkénti 80 méter magas partot, akkor kiderül, a hajó ténylegesen egy vízzel telt szurdokon halad előre. Az egyik híd, felettünk 80 méter magasban, meglepő látvány. Rajta az emberek, mint apró bolhák, hevesen integetnek. Nyilván ők is turisták. Két kilométerrel arrébb a másik híd már emberléptékű. Hogy egy hajó áthaladhasson alatta, 20 métert meghaladó magasságig kellene emelni, mivel itt a part alig néhány méterrel magasabb a vízszintnél. Helyette a hidat leeresztik a vízbe, gondolom a merülési mélység alá, ami nyolc méter körül lehet. A csatorna építésénél egy magyar mérnök, Türr István vezette a munkálatokat. Ezt mi már elfelejtettük, a görögök nem.

Görögországban az egyik legnagyobb vonzerő, hogy a valóság és a mitológia úgy keveredik össze, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. A görög idegenvezető úgy beszél a mitológiai istenekről, mintha valahol ott lennének az Olimposz környékén, csak hát éppenséggel, momentán kimentek a divatból, de legalább is cigaretta szünetet tartanának. Jóllehet, másfél ezer éve, hivatalosan nem is léteznek. Hogy isteneiket komolyan vették, az biztos. Mi mással lehetne megmagyarázni egy hatalmas templomot Szunióban, amit egyedül Poszeidonnak építettek. Vagy, egy külön szentélyt, ami csak Héráé volt Lutrakitól pár kilométerre, benne több tucat papnővel. Gondoljatok bele, ez olyan, mintha mondjuk, Gyöngyösön lenne egy templom Loyolai Szent Ignác részére, kizárólag az ő számára, ahol csak hozzá lehetne imádkozni.

Azért, a számtalan isten és félisten mellett megtalálható az örök ember is. Mikénében, Agamennon sírjánál elkerülhetetlenül eszünkbe jut, hogy felesége gyilkolta meg. Vajon, mi végből? Miért nem elég egy nőnek, ha az ismert világ urának a felesége? Mi ez? Ókori önmegvalósítás? Esetleg feminizmus?

Különben, a görög hitvilágnak különleges íze van, testközelben. Mint tudjuk, az ember öntudatra ébredésének nagy ára, a halandóság közvetlen érzékelése, ősidők óta dacot vált ki belőle. Ki ne ismerné az öregasszony és a halál meséjét. E szerint, az öregasszony kikönyörög a haláltól egy nap haladékot, és ezt fel is íratja vele az ajtóra. „Holnap jövök, Halál.” Az újra jövő halált emlékezteti saját ígéretére, ami ugye előre vetíti az örök holnapok végtelen sorát. Nos, ez Görög honban kicsit másképp van. Büszkék is rá, mert a furfang arrafelé nagy becsnek örvend. Minden görög főeszményképe Sziszifusz, akit két évezred távlatából, még ma is csodál. Mi is történt? Ugye Zeusz parancsára, Hádésznek le kell vinnie Sziszifuszt az Alvilágba. Közben Sziszifusz ráveszi Hádészt, mutassa be saját csuklóján, hogyan kell használni a bilincset. A gyanútlan Hádész eleget tett a kérésnek, mire Sziszifusz rákattintja azt. Képtelen helyzet. Hádész ki lett vonva a forgalomból, a halottak napokig nem juthatnak be az Alvilágba. Perszefoné, Hádész felesége megy el Sziszifuszért, aki szó nélkül követi. Előtte viszont, Sziszifusz megtiltja a feleségének, hogy eltemesse. Az Alvilágban pedig, avval érvel, „Micsoda egy szemét feleség, még csak el se temetett. Engedj vissza három napra, hogy elrendezzem a temetésem, feleségemet pedig megleckéztessem”. Sziszifusz, persze szavát nem tartja be, az Alvilág hiába várja. Hádész kénytelen Zeuszhoz fordulni, Sziszifusz megbüntetése végett, aki azóta görgeti a sziklákat hegynek fel, természetesen megállás nélkül, de – kacsint rám a görög mesemondó – még mindig jobb a szakadatlan sziklagörgetés, mint a végérvényes elporladás.

Az Ó-kor ragyogóan tud keveredni a jelennel. Olimpia felé menet az autóbuszunk kanyarog a hegyi úton. Balra a hegy, jobbra a szakadék. Az embernek eláll a lélegzete. A magyar egyetemen diplomázott görög idegenvezető elmesél egy viccet. Meghal a buszvezető, felmegy a mennybe, ahol Szent Péter a kapuban áll. A buszvezetőt Szent Péter szóváltás nélkül beengedi. Mögötte jön egy pap, akit leállít Szent Péter. A pap protestál, és megemlíti, hogy a sofőrt minden szó nélkül beengedték. Ja fia – így Szent Péter- amikor a sofőr a buszt a helyi ösvényeken vezette, az egész busz, egy emberként imádkozott. Amikor te misét mondtál, akkor a hívők fele aludt.  A vicc után kinéztünk az ablakon, és volt aki röhögött, volt aki imádkozni kezdett. 😀

A.A. Gill túl szigorú volt a görögökhöz. A nép egy dologban biztos hasonlít az ókori elődökhöz. Pont olyan jókedvűek, mint a hajdan volt ősök. Amerre csak nézünk, nem látunk mást, mint a latin és görög betűk fergeteges keveredését. De ha csak ez lenne. A görög nagy – és  kisbetűket felváltva használják, megízesítve néhány stilizált alakkal is. A helyesírást, mint fogalmat, nem ismerik. Mindent úgy írnak le, ahogy kiejtik, mármint, ki-ki hogyan ejti ki. Talán ezért, vagy egyébként is, például az i-ket, ü-ket és az y-kat tökéletesen csereszabatosan alkalmazzák. Szavakba, főleg tulajdonnevekbe itt-ott töltelékbetűket helyeznek be. Szóvégeken különböző ragokat láthatunk, vagy elhagyják őket. Ki tudja, hogyan kell?  Tán Zeusz a megmondhatója.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2454) Kánaán

Tibor bá’ online

 

Ahmed A. 32 éves szír férfi 2015-ben jött el Szíriából, és “átmenekült” Németországba. Jelenleg egy 3 szintes családi házban lakik két feleségével és és 6 gyerekével. A két feleség a második emeleten lakik külön szobákban. Neki az első emeleten van a hálószobája, ahol egyszerre csak egy feleség látogatja (milyen erkölcsös!). Az első felesége, Betool 14 évesen baszta teherbe, aki azóta 4 gyereknek adott életet. A második feleségének, Linának 13 évesen sikerült teherbe esni. [Hadd jegyezzem meg közben, hogy Németországban a bigámia törvénybe ütközik, csakúgy mint 13 éves lánnyal való közösülés, de úgy látszik muzulmánokra ez nem érvényes.] Ahmed írástudatlan, és természetesen szakmája sincs. Nem dolgozik, kérdésre elárulja, hogy egész nap a gyerekekkel foglalkozik. Ha pénzre van szüksége, bemegy a bankba és felvesz a számlájáról, ahol mindig van mit felvenni. A számokhoz se ért, gondolom számolni se tud. Ha ráér, élteti Merkel mamát. Ahmednek van egy harmadik felesége is, Szíriában. Hogy vele mi a terve, vagy mi fog történni vele, fogalma sincs. Ez az állapot még 3 évig fog tartani, annyi van neki garantálva. Hogy utána mi történik azt se ő, se Merkel mama nem tudja.

Eddig én azt hittem, csak mi vagyunk ilyen hülyék, hogy készülünk a gengszter Orbán harmadszor kétharmaddal beszavazni a törvényhozásba, hadd basszon ki tetszése szerint bárkivel. De most már látom a művelt németek még hülyébbek, mert Orbánt egyszer egészen biztos megeszi a fene. De az Ahmedok kölykei előbb vagy utóbb átveszik a hatalmat az aggastyán Merkel mamától, ha máskor nem, hát a halála után.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2453) Szondi Lipót tesztje

Tibor bá’ igazság keresése online

A magyar Wikipédia szerint: (egy kicsit összevonva). „Szondi Lipót magyar pszichiáter volt. Ma leginkább csak az általa alkotott és a nevét viselő pszichológiai  vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről ismerik. A Szondi elmélet ma már leginkább csak „tudományos műemlék”, azonban az elmélet hozadékaként született Szondi-teszt ma is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban.” Tehát a mai magyar pszichológusok által szerkesztett Wikipédia szerint Szondi műve „ma csak tudományos műemlék.” Viszont a Szondi teszt (mint műemlék) „ma is elterjedt Magyarországon”. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején kialakult egészségügyi rendszer egyetlen cseppet se változott, megtartotta hierarchikus felépítését, aminek legfőbb pillére a tekintély elvűség. A főorvosok megcsontosodott kara nem enged be semmi friss szelet a rendszerbe. Semmelweis Ignác óta az attitűd jóformán semmit se változott. Ez azért átgondolandó, mert ha valami családi problémád akad, könnyen egy klinikai pszichológusnál köthetsz ki, aki az elavult, semmit se érő Szondi-tesztnek fog alávetni, a kiértékelés ő fogja elvégezni úgy, hogy abba senki bele nem szólhat, sehova se fellebbezhetsz, gyakorlatilag az élet-halál urát játsszák, egy már születésekor is alkalmatlan teszttel.

Most lássuk az angol Vikit! „The Szondi test consists of a series of 48 different photographs of the faces of mental patients. The subject is instructed to choose the two most appealing and unappealing photos. The photos the subject chooses will supposedly reflect his or her own pathology. Szondi believed that people are inherently attracted to people similar to them. His theory of genotropism states that there are specific genes that regulate mate selection, and that similarly-gened individuals would seek each other out.” Gyors fordításban: „Elmebetegek arcairól 48 különböző fénykép. A vizsgált személyt arra utasítják, hogy válassza ki a két legrokonszenvesebb és két legkevésbé rokonszenves fényképet. A vizsgált személy. által kiválasztott fényképek a (Szondi) feltételezése szerint, visszatükrözik a vizsgált személy saját betegségét. (közbeszúrva: vagyis elmebetegeket vizsgálnak) Szondi hitt  abban, hogy az embereknek belső késztetésük van vonzódni hozzájuk hasonlókhoz. Szondi elmélete szerint léteznek specifikus gének, melyek szabályozzák a párválasztást. A hasonló génállománnyal rendelkező egyedek megkeresik egymást.” Nézzünk  néhány véleményt!

Ökrös Tamás, aki matematikát, fizikát és filozófiát hallgatott és húsz éve foglalkozik pszichológiával. Ezen belül 10 éve a személyészlelést, és a pszichológiai teszteket tanulmányozza. Jelenleg személyiség lélektant és szociálpszichológiát tanít. Némi ízelítő az ő tanulmányából:

1) Szondinak támadt egy kitűnő ötlete, fél évszázadon át ennek élt. Fölépített belőle egy csodálatos képzeletbeli palotát, amelynek minden egyes téglája merész ötlet, érdekes és bizonyíthatatlan feltevés, titokzatos álomkép. A gének világa éppoly rejtelmes, mint tudattalan, és bármily szép hipotézis a tropizmusok tana, semmi bizonyítékunk nincs a latens recesszív ösztöngének létezésére. A rendszer oly bonyolult, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét meg lehet magyarázni vele.

2) Szondi gondolatmenetei egyébként néha kifejezetten abszurdak, a teória érvényessége kedvéért hajlandó a fejük tetejére állítani a dolgokat.

3) Az elmélettel valóban mindent és annak ellenkezőjét is be lehet bizonyítani.

4)A Szondi teszt alkalmazása során rendszeresen elő jön az a probléma, hogy a vizsgált személy az eléje rakott 8 kép között nem talál két rokonszenveset, pláne nem négyet! A teszt egyik hibája, hogy a vizsgált személy választási szándékai adott esetben nem tudnak érvényesülni. A teszt tehát eleve úgy van megszerkesztve, hogy a mögöttes elméletet igazolja.

5) Szondi szerint, a teszt nem használható önálló diagnosztikus eszközként. A kérdés azonban az, hogy akkor mi az értelme? Hiszen a teszteknek éppen az a lényege, hogy a más úton szerzett információktól függetlenül mérjenek valamit.

6) Szondi a teszt matematikai-statisztikai invaliditására gyakorlatilag úgy reagált, hogy „kikéri magának”. Hogy jön a matematika ahhoz…. Szerinte a matematikai statisztikai módszerek a pszichológia halálához vezetnek (A Szondi-teszt, 429. oldal) Szondi ezzel az állításával a mélylélektant egyszerűen kivonja a matematika illetékességi köréből, illetve azt állítja, hogy a teszt szükségszerűen instabil, mert valami olyat mér, ami nem stabil.

7) A tesztet Magyarországon továbbra is úgy használják, mintha misem történt volna, azaz mintha nem bizonyosodott volna be a teszttel kapcsolatos kétségek jogossága.

8/ A Szondi teszt a nemzetközi szakirodalomból, minden valószínűség szerint gyenge validitása miatt mára teljesen eltűnt. 1986 után Szondi teszttel kapcsolatban egyetlen egy cikk jelent meg, az se angolszász folyóiratban.

Neked melyik személy a szimpatikusabb?

Csak azért kérdezem, mert Dr. Rónaszéky Éva tőlem nem fogadta el, hogy “legfeljebb azt tudom megmondani, hogy melyik antipatikusabb, mint a másik.” Úgy tűnik nem találtam a sajátoméval egyező gént. 😀

 

Varga András: 1994-ben elvégezte a Szondi-teszt modern pszichometriai vizsgálatát úgy, hogy górcső alá fogta a Szondi-teszt rokonszenvi választásait homogenitásra szempontjából. Ő a következő végkövetkeztetésre jutott a teszt reprezentatív mintán történő felvétele után: A Szondi-teszt nem állja ki a pszichometriai megbízhatósági kritériumok számos próbáját. A fő baj az, hogy a faktorok, amelyek a teszt alappillérei, nem tűnnek egységes konstrukcióknak. A nyolc közül négy (h, s, p és m) még úgy-ahogy elfogadható, de a többi annyira heterogén, hogy e faktorok egy-egy képére vonatkozó rokonszenvi választás teljesen független a faktor többi képéhez való viszonyulástól, így a faktor kép-együttese közös értelmezése lehetetlen.

A magyar klinikai pszichológusok ezek ellenére nem hagyják magukat, ha már egyszer megtanulták Szondi lehetetlenül bonyolult tesztjének a kiértékelését. Volt szerencsém végig élvezni Dr. Rónaszéki Éva küszködését a táblázatokkal, és hiába tiltakoztam, hogy ez a sok örült nekem mind kurvára antipatikus, kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis válasszak, mert az akkor már régen halott Szondi Lipót így kívánja. És mit ad isten? Számos klinikai pszichológus személyes benyomására hagyatkozva, ennek ellenére úgy gondolja, hogy a teszt működik, és hatékony segítségnek tartja a diagnózis felállításában, a pályaválasztási tanácsadásban és a pszichoterápiás munka tervezésében. Éljen a szent érdekérvényesítés!

Kimutatott tény, hogy az utóbbi időben a Szondi-teszt a nemzetközi gyakorlatból eltűnt. A Magyarországon végzett felmérések szerint ennek ellenére a Szondi-tesz statisztikai hitele, használhatósága jelentősen javult. A gyakorló pszichológusok azt állítják (de csak nálunk), hogy bár a teszt alapján nozológiai besorolás nem végezhető, sem az egészség–betegség kérdése nem dönthető el, mégis jól használható eljárás, mivel segítségével alapvető tünetképzési mechanizmusok azonosíthatók A magyar csőlátás elképesztő. Emlékezzetek a Móri tömegmészárlásra, ahol a végig tagadó Kaiser Edét minden kétséget kizáró bizonyítékok nélkül életfogytiglanra ítélték (ha lehetett volna fel is akasztják). Az elkövetés után 5 évvel a rendőrség teljesen véletlenül elkapta Nagy Lászlót, aki 2007. Februárjában bevallotta a Móri gyilkosságot, vagyis Kaiser nem követhette el. Ennek ellenére további 2 év és 9 hónapra volt szükség, hogy a bíróság visszavonja korábbi ítéletét. Egy ilyen országban nem csoda, hogy a klinikai pszichológusok (szerintem kinevezett sarlatánok) még mindig egy nem csak elavult, de teljesen félrecsúszott tesztet alkalmazzanak. És vajon miért hozom ezt fel, azért mert ma Magyarországon a Szondi tesztet hatósági vizsgálatban alkalmazzák, és az vizsgált személy cselekvőképességét is megvonhatják az eredményei alapján, illetve megállapíthatják róla, hogy cselekedeteiért nem képes felelősséget vállalni, és gyámság alá helyezhető. És ne ess tévedésbe, ez a személy te magad is lehetsz, és ha odakerülsz az égvilágon semmit se tehetsz,  mert az ilyen Dr. Rónaszéki Évák élet-halál urai, és egymás kezét fogva kurvára összetartanak.

Akkor most hadd foglaljam össze a Szondi-teszt lényegét. Szondi, családi tapasztalatokra támaszkodva, abból indult ki, hogy minden elmebeteg vonzódik ahhoz a típusú elmebetegségben szenvedőhöz, amiben ő maga is szenved, mert ezekért a betegségekért bizonyos gének felelnek, és ezek valami titkos úton-módon jeleznek egymásnak. Az erre épült elméletet sorsanalízisnek nevezte el. Tehát készített mindenféle szellemileg nem beszámíthatóról fényképeket, összesen 48-at, amiből a vizsgált személynek választani kell. A többit a fantáziátokra bízom.

Ha eddig eljutottál az olvasásban, akkor valószínűleg több kérdés is felvetődik benned. Ezek közül a legelső talán az, hogy ki az ördög volt ez a Szondi (itt balra látható), aki Sonnenschein néven a Felvidéken született 1893.03.11.-én és 1986.01.24-án  halt meg Svájcban. Nem kell kutatni, és nem kell mások által összeszedett adatokra támaszkodni, maga a „magyar származású” svájci pszichológus írja le, érdekes módon, magyarul. Íme:

A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság. Ám az emberi lét nagy terhét cipeljük azáltal, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a lehetséges, családtól és öröklődéstől függő sorslehetőségek közül válasszunk, és ezzel áthidaljuk, esetleg megoldjuk a sorsban lévő szabadság és kényszer közötti ellentéteket. Hol lehetett volna könnyebben egy ilyen gondolatra jutni, mint olyan családban, ahol tizenkét testvér szerencsés és szerencsétlen életének sorsát, pályaválasztását, betegségeit és halálát lehetett átélni? [Hadd szúrjam közbe, hogy ez kísértetiesen emlékeztet engem Kertész Imre Nobel-díjas Sorstalanságára.] Apám tizenkettedik és anyám nyolcadik gyermekként  született. Apám zsidó volt, foglalkozására nézve cipész, ám főként zsidó írások tanulmányozásának szentelte életét. A családot a felnőtt fiú- és lánygyermekek tartották el, miközben az apám napról napra hajnali öt órai kezdettel olvasta héber könyveit, vagy, mint autodidakta segéd-rabbi istentiszteleteket vezetett. Ebben a környezetben apám vallásos emberré nevelt. Mégis, más tényezőknek is szerepet kellett játszaniuk, mivel a hét fiúgyermekből egyedül én voltam az, aki haláláig mindig elkísérte őt a templomba. Mikor apám meghalt, tizennyolc éves voltam, épp az érettségi előtt. A zsidó szokások szerint egy teljes évig mondtam a kaddisnak nevezett halotti imát hajnalban és este, hangosan, a közösség előtt. Ebben az évben „kebelezte be” az énem az apámat. Ezek a mély nyomok irányítottak később tudományos munkáimban, még akkor is, amikor a zsidó vallás dogmatikus szokásait már feladtam. Továbbra is zsidó és hívő maradtam. A hitfunkció szerepe a sorsanalízisben valószínűleg szorosan összefügg az apai neveltetéssel.

Nem kell lélekbúvárnak lennetek ahhoz, hogy megállapítsátok, ez a pasas 18 éves kora óta nem volt teljesen normális. Saját bevallása szerint a csak gyerekeket csinálni tudó, de eltartásuk helyett imádkozó apjával, annak halála után azonosult. Persze ebbe nincs semmi új. Az utca embere már rég tudja, hogy a pszichológusok elsősorban önmagukat kellene, hogy gyógyítsák.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2452) A beteg oldaláról nézve

Tibor bá’ online

 

~at478Ennek a posztnak az a célja, hogy tudatosítsam az olvasókban, hogy egy beteg, minden beteg, milyen hatalmas mértékben van kitéve orvosai döntésének, abban az esetben, ha saját betegségét nemtanulja meg”.

Ha őszintén magunkba tekintünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy az elme­beteg­séget nem igazán tekintjük „betegségnek”, inkább egy fajta istencsapásnak, amitől, vagy inkább, akiktől jobban kell félteni magunkat és a társadalmat, mint mondjuk a leprától. Az elmebeteget, a pszichiátriai kezelésre szorultat, nem igazán tekintjük embernek. Sajnos pontosan így gondolja ezt a legtöbb pszichiáter is, jó okuk van rá, gondolják ők. Persze a keresztény kultúrkör nem tette lehetővé az elmebetegek közvetlen elpusztítását (legfeljebb szégyenteljes elhanyagolásukat), ezért aztán a pszichiáterek megtettek mindent (szinte szó szerint) hogy meggyógyítsák őket. Hogy ki számít gyógyultnak, azt természetesen ők határozták meg.

Hogy a fenti kemény szavak nem valamifajta pszichiáter ellenes túlkapás részét képezik, arra bizonyíték Richard Bentall pszichológus professzor (Machester University)  Madness Explained című könyve (Allen Lane kiadás). Művében a professzor többek között beszámol személyes tapasztalatairól azt követve, hogy kísérleti célból bevett 5 mg antidepresszánst.

Az átélt „élményt” követő első megnyilvánulása egy tömör kijelentés volt, miszerint a pszichiátria semmivel se egzaktabb, mint az asztrológia. Ez a megjegyzés mindenképpen magyarázatra szorul, amivel Dr. Bentall elő is állt. Véleménye szerint az emberek azért hisznek (természetesen alaptalanul) a csillagok járásában, mert úgy gondolják, azok mondanak nekik valamit önmagukról és sorsukról. De hát pontosan ez a helyzet egy pszichiátriai diagnózissal is, ami szintén róluk és sorsukról szól. Csakhogy egy ilyen diagnózis nem tudja megjósolni se a betegség lefolyását, se pedig azt, melyik kezelés fog eredményre vezetni.

De ez nem minden. A WHO a skizofrénia két legszélsőségesebb szimptómájának a képzelődést (érzéki csalódás) és a hallucinációt (hangok hallása) nevezi meg, és ezt a pszichiáterek nagy általánosságban el is fogadják. Csak hogy a közvélemény kutatások szerint a megkérdezett emberek 10 százaléka időnként „hall hangokat”. A másik szimptóma, az érzéki csalódás pedig nehezen definiálható. Ugyanis a definíció szerint a beteg olyasmiben hisz, ami valójában nem létezik. Ez alá azonban sok minden beseperhető. Például, egy hívő keresztényt mégsem lehet skizofrénnek bélyegezni. Igaz, hogy az alaptalan feltételezés a leggyakoribb formája az üldözési mánia, vagyis amikor a beteg úgy érzi „követik” illetve „összeesküsznek ellene”. Na jó, játszunk el ezzel a gondolattal! Egy háziasszony három helyre megy be vásárolni egyetlen délelőtt. Mind a három helyen az eladó méltatlanul bánik vele. Ismerős? Bizony nem lehetetlen. Skizofrén-e, ha olyan érzései támadnak, hogy ilyesmi csak vele fordulhat elő? Egy biztos, aki természetéből fakadóan viktimizálódik {A viktimológia szerint egyes személyek szinte kihívják maguk ellen a sorsot, és sokkal nagyobb valószínűséggel válnak áldozatokká mint a statisztikai átlag. Az, akit a kocsmában megkéselnek, akit hazafelé megerőszakolnak, stb. egy kicsit maga is tehet arról, hogy pont ő az áldozat.} hajlamos arra, hogy hiedelmei támadjanak.

Dr. Bentall számára megdöbbentő volt, hogy bár az egyetemi tankönyvek szerint a pszichózis kiváltásánál környezeti tényezők nem léteznek, az élet mást mutat. Erre a legplasztikusabb példa az emigránsok között előforduló nagyarányú paranoiás beteg [hahó Irány Ausztrália olvasók]. Mi lenne elfogadhatatlan abban, hogy akit üldöznek, az lassan paranoiássá válik. Dr. Bentallnak az ellenőrző pszichológusnő azt mondta, hogy a csokoládénak komoly hangulatjavító képessége van (tudni kell, hogy gyógyszerek hatása alatt a betegek az egyszerű állítást vagy kérdést parancsnak fogják fel.) Erre a kísérlet alatt álló Dr. Bentall azt válaszolta, hogy „szeretne”. A felügyelő pszichológusnő folytatta: „Van itt egy ételautomata, az megfelel?” Az alany erre természetesen megint konfirmatív választ adott, de annyi energiája nem volt, hogy megfelelő mennyiségű pénzt dobjon be a gépbe. Így az első, keze ügyébe kerülő érmét bedobta, amiért mindössze egy Mars rudat kapott.

Később a teszt alatt Dr. Bentall olyan erős sírógörcsöt kapott, hogy nyugtató injekciót kellett neki beadni, és a kísérletre felügyelő kivezette a friss levegőre. Ezt követve az alany legyőzhetetlen késztetést érzett arra, hogy mindent bevalljon, ami miatt az életében bármikor felelősnek érezte magát. Ezután elaludt, de három órával később felébredt és úgy érezte, hogy egy üvegfal választja el őt az egész világtól, és ez az állapot egy teljes hétig tartott egyetlen adag gyógyszertől.

Akinek van bátorsága, az most képzelje el, hogy lelkileg összeroppan, bekerül a krízis prevencióra, ahol enyhe hallucinációt állapítanak meg és beadnak egy gyógyszer, ami a fent leírt hatást váltja ki egy héten keresztül. Nem lehet más következtetésre jutni, mint, hogy a páciens tapasztalatait senki sem veszi figyelembe. A legszörnyűbb az, hogy betegek nem ritkán 80 mg-ot is kapnak abból a gyógyszerből, amit Dr. Bentallnak adtak be. Ez egy tizenhatszoros dózis!!

Természetesen Dr. Bentall nem állítja, hogy gyógyszereket nem szabad adni a betegeknek. Számtalan gyógyszer kifejezetten kellemesebb elmeállapotba hozza a beteget, amikről ők maguk is vallanak. Éppen ezért az lenne a legjobb megoldás, ha a betegeket arra biztatnák, hogy próbálják ki őket és döntsék el, hogy melyik gyógyszert választják.

Rendben van! De mi van a közveszélyes elmebetegekkel? Talán az első lépésként el kellene dönteni, hogy tényleg közveszélyesek-e. A legtöbb esetben a közveszélyes egyáltalán nem az, csak megfelelően kell őket kezelni. Várjunk csak! Kit visznek be az elmegyógyintézetbe akarata ellenére? Azt, aki nem hajlandó magát alávetni a kezelésnek. És miért nem hajlandóak? Azért mert a legtöbb „gyógymód” sértő és elviselhetetlen.

A legérdekesebb kérdés talán az, miért azonosult Dr. Bentall a betegekkel? A válasz talán meglepő. Húszas évei végén, néhány éven belül elvesztette apját egy közúti szerencsétlenségben, felesége elvált tőle, bátyja öngyilkosságot követett el, ő maga pedig depresszióba esett. Megállapítása szerint az emberek negatív elmeállapotukat a családjuknak köszönhetik. Véleménye szerint az emberek életük folyamán különböző akadályok elkerülésével vannak elfoglalva, amit egyesek nagyon nehezen viselnek, mások kevésbé. Mindenesetre, állítja Dr. Bentall, nem hihetjük azt, hogy minden problémára helyes választ adni tudó, professzionális elit vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2451) Be vagy szarva a hidrogénbombától? Akkor olvasd el ezt!

VIP. 321.

Az orosz Katasztrófavédelmi minisztérium kiértékelése. 

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2450) Azért a jég az úr (indokolt ismétlés)

Tibor bá’ online

Az eredeti poszt pont 5 éve jelent meg. A szövegen semmit se változtattam.

 

~00000S bár felül a gálya, és alul a víznek árja, azért a jég az úr. – Hagyományosan az Északi-sark körül a jégképződés március első harmadában áll le, majd olvadni kezd. Az idén azonban nem egészen ez történt. A jég kiterjedését naponta mérik, én meg naponta figyelem. Öt nappal ezelőtt a 14 millió négyzetkilométertől visszapattant, olvadni kezdett a jég, pedig csak február 18 körül járt az idő. Jó két héttel hamarabb, mint „illett” volna, de ez nem csoda. Ugyanis a jégmezők területi felmérése nem ad pontos képet a helyzetről, számításba kellene venni a jég vastagságát is. Erre is van megoldás, amit műholdakról végeznek. A pontos mérések azt mutatják, hogy 1979-óta (az első mérések ideje) az Északi-sark körül található jég volumene egy ötödére csökkent, 16.855 km3-ről 3261 km3-re.

~at483

Ez úgy lehetséges, hogy a terület zsugorodása mellett a jégtáblák egyre vékonyabbak lesznek. Ezt a tényt most a NERC (Natural Enviroment Research Council) hivatalosan is bejelentette múlt szerdán. „Angol tudósok felmérése szerint a sarki jég 2003 és 2012 között ősszel 36, télen pedig 9 százalékkal csökkent.” A szakértők erre úgy reagáltak, hogy tíz éven belül a nyár végére minden jég el fog olvadni az Északi-sarkon.

Nem kell különös tehetség annak kitalálására, hogy ennek a fantasztikus mennyiségű jégnek a jelenléte igen jelentős időjárást befolyásoló tényező volt, ami rohamos tempóban felszámolódik. A meteorológusok szerint ezzel biztosítva lesz a már tömegesen tapasztalható szárazságok, árvizek, kánikulák, és hideghullámok egyre nagyobb gyakorisága.

A jég eltűnésének következménye lesz a globális felmelegedés felgyorsulása, ami egy másik ránk leselkedő veszélyt indíthat be, éspedig az északi jeges vidékek talajában befagyott üvegház hatású gázok felszabadulását, az állandó fagyok fellazulása révén. Az aztán be fogja lendíteni a melegedés tempóját.

Az alábbi ábra megértéséhez kell egy kis idő, de érdemes vele bajlódni, mert igen plasztikusan mutatja be az eseményeket.

~at484

Az Északi-sark jegének nyári eltűnését megakadályozni már egészen biztos nem lehet, de felveti a kérdést, hogy vajon a globális felmelegedés megállítható-e még. Sajnos a tudósok is emberből vannak, vagyis élet-halál kérdésben ők is hivatalból optimisták, így az utca embere felé azt kommunikálják, hogy ha csökkentenénk a lábnyomunkat, akkor még….. Személy szerint nekem ennek ellenkezője a véleményem. Kiránduljunk sokat, járjuk a természetet, készítsünk sok fényképet, gyönyörködjünk a természet szépségébe…………  amíg lehet. 🙁

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2449) Egy kis (népszerű) hőtan

Tibor bá’ online

 

A fizika (természettan) a magyar oktatási rendszer egyik oszlopa, amit az általános butítás nevében lehet, hogy hamarosan törülnek, de jelenleg még él. Viszont sokan azon a véleményen vannak, hogy „mikor van nekem rá szükségem az életben?” Például akkor, amikor meg kell valamit érteni a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy még diplomás emberek sincsenek tisztában még a minimummal se. Nézzünk egy ki hőtant!

A hőenergia régi mértékegysége a kalória. Azért használom ezt Joule helyett, mert esetünkben egyszerűbb, meg aztán kalóriáról mindenki hallott az elhízás és fogyókúra népszerű témája miatt. Nos, a víz melegítésénél 1 kalória energia kell ahhoz, hogy 1 kg víz hőmérsékletét 1 °C-al megemeljük. Vagyis a 0°C-os, 1 kg vízzel 100 kalória hőt kell közölni ahhoz, hogy forrásba jöjjön. A meglepetés akkor jön, ha számba vesszük, hogy 1 kg jég felolvasztásához (0 °C-os vízzé) 80 kalóriára van szükség. Azaz annyi hőre, amivel a 0°C-os vízből 80 °C-os víz lesz. Ez ugye majdnem forrás. Aránytalanul sok, meglepő mértékű energia.

Van viszont a víznek egy meglepő tulajdonsága. Egy zárt rendszerben, mondjuk egy lavórba fagyott jég esetében, ha a lavórt melegíteni kezdjük, a megolvadt jég, vagyis a jég alatt található víz hőmérséklete mind addig 0 °C marad, amíg a lavórban van jég. Vagyis a közölt hő kizárólag a jég megolvasztására fordítódik mind addig, amíg van jég, és csak az összes jég elolvadása után kezd a víz melegedni, amennyiben a hő közlése folytatódik.

Most ezt a jelenséget tegyük át az Északi-sarokra. A nyár végén, az olvadás leállásakor, a megmaradt jég évről-évre egyre kevesebb lesz. Miért? A globális felmelegedés miatt. Következő kérdés mi az oka a globális felmelegedésnek? A Nap sugárzása útján a Földre érkezik egy bizonyos mennyiségű energia. Ennek egy részét a Föld visszasugározta a világűrbe, miközben a Föld átlaghőmérséklete 13 °C-t adott. Egyszer csak az emberi tevékenységből kifolyólag felgyülemlett a CO2, ami nem engedte, hogy ugyanannyi energiát sugározzon vissza a világűrbe, mint korábban. Vagyis több hő maradt. Ez a „több” hő emeli a Föld átlaghőmérsékletét, ezen belül olvasztja a sarki jeget.

Mi történik akkor, amikor az összes sarki jég elolvad? Akkor az a hőmennyiség mást fog melegíteni, jég helyett az Atlanti-óceán vizét. A kb. 500 köbkilométer jég helyett 80szor több köbkilométer vizet minden évben újabb és újabb 80szor több köbkilométer víz melegedése követ, ami nagyon gyorsan, hatalmas mennyiségű metán  felszabadulását jelenti. Ezért jelentették ki (akik ki merték jelenteni), hogy ha elolvad a sarki jég, az emberiségnek annyi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2448) A bájos gyilkos

Tibor bá’ online

 

Szörnyű igazság a macskákkal kapcsolatban: Ezt a bundás ragadozót az egész világon szeretik, miközben a világ egyik legkegyetlenebb gyilkosa, a kihalásig üldöz ritka madár és gyíkfajtákat, mert az emberek védelmezik őket – vajon helyesen teszik-e?

Házam környékén gyakran találok megölt, de különben egy darabban hagyott énekes madarakat és gyíkokat, ami a szomszédban tanyázó macskák műve. Az ok egyszerű, a felis catus, vagyis a közönséges házi macska egy hidegvérű gyilkos, az áldozatok száma pedig világszerte sok százmillió. Ugyanis házon belül az édesen doromboló cicus egy szeretni való szőrös kedvenc, de ha kiteszi a szabadba a lábát, előjön igazi természete, és veszedelmes gyilkossá válik, aki nem ismer megértést és irgalmat, gyilkol a gyilkolás kedvéért, mert áldozatát esze ágában sincs megenni.

Nem csoda, hogy az 59 éves, új zélandi Gareth Morgam zászlójára kiírta: „A macskáknak menniük kell.” Nem arra gondol, hogy meg kell ölni őket, de ezt az opciót se írta le. Mindössze felkérte új zélandi honfitársait, hogy a természet megóvása érdekében, amikor macskájuk természetes halállal elhunyt, ne szerezzenek be másikat. Morgan meg van róla győződve, hogy az Új zélandi vadon jobban járna házi macska nélkül. Macskák nélkül a városok teli lennének énekes madarakkal, a városi parkokban macskák helyett kiwik sétálnának. A helyzet az, hogy macska a szigetországban a fehér ember megjelenéséig nem létezett, és az állatvilág nincs hozzászokva a házi macskák ámokfutásához. De a probléma nem szűkül le Új Zélandra.

A múltkoriban egy amerikai tanulmány feltárta, hogy a macskavész mennyire komoly. Kiderült, hogy a macskák sokkal több madarat pusztítanak el, mint az korábban feltételezték. Az USA területén évente sok millió madár esik a macskák áldozatául, de az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy sok közülük szélkerékbe ütközéskor, üvegablakokba repüléskor, vagy rovarirtó szerek miatt leli halálát. És akkor most a számok. Becslések szerint az USA területén 84 millió házi macska és 30 millió kóbor macska van. Ezek összességében évente minimum 1,4 milliárd, maximum 3,7 milliárd madarat pusztítanak el.  Korábban a biológusok úgy tudták, hogy az éves madár vesztesség néhány száz millió.

Angliában a macska „sűrűség”, lakott területen négyzetkilométerenként ezer. nem csoda, hogy az angol tudósok is aggódnak, elsősorban két trend miatt: 1965-óta az angol macskák száma megduplázódott, miközben az énekesmadarak populációja csökken. Aki a két trend közötti összefüggésre merészel rámutatni, annak a macska lobbi nekimegy.

A leginkább kétségbeejtő az, amit az angol tudósok tapasztaltak. A macskáknak nem kell feltétlenül megfogni egy madarat ahhoz, hogy kárt okozzanak. A puszta jelenlétük is káros. A madarak el vannak foglalva a veszély figyelésével, ezért nyugtalanok, idegesek, nem törődnek a kicsinyeikkel, mert állandó stressz alatt állnak. Egyes helyeket a madár populáció 95 százalékkal esett vissza.

Jaj - de cuki! A kis édes.
Jaj – de cuki! A kis édes.

Végül, hadd toldjam meg a saját tapasztalatommal, ami egybeesik a nemzetközi helyzettel. Mi nem tartunk macskákat, de a szomszéd macskái átjárnak hozzánk vadászni, mert rengeteg cinke jár hozzánk az etetés miatt, a sok kő pedig kedvez a gyíkok elterjedésének. Ez igen hasznos, mert a nagyszámú gyík miatt nincs nálunk házi légy annak ellenére, hogy a nyitott kompasztoló területe 4 m2.  Mi tehát egy macska paradicsom lennénk, de szerencsére a kutyáink tesznek róla, hogy se a cinkék, se a gyíkok ne pusztuljanak ki.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2447) A Soros György nevű ló másik oldala

Tibor bá’ online

 

Csak  mert  Orbán  visszaél  hatalmával, aminek során éjjel nappal hazudik, és csak mert szitokszót gyártott Sorosból, nem jelenti azt, hogy Soros-t szeretnünk kell.

A helyzet az, hogy Soros Györggyel kapcsolatban Orbánnak igaza van. Soros a dollár milliárdjait arra akarja felhasználni (és fel is használja) hogy a világot olyanná alakítsa át, ami az ő elképzelése szerint jobbá tenné az emberiséget. Mint hajdan volt, kelet európai, üldözött zsidó, ezért szeretné felszámolni a nemzetállamokat, és ezért akar minden országot multikulturális zagyvasággá változtatni, hogy egyetlen zsidónak se kelljen féltenie az életét. Ezen cél érdekében hozta létre a Nyitott Társadalmat (Open society), létesített civil szervezeteket, és pénzeli azokat. Hogy ezt a Zsidó Állam se kéri, sőt tiltakozik ellene, az Soros Györgyöt nem érdekli.

Nemrég Netanyahu támadta Soros tevékenységét. Néhány napja pedig Farage hívta fel a figyelmet Sorosra, aki IGEN, a tömeges bevándorlás híve, hogy szétrombolja vele a nemzetállamokat.

Orbánnak tehát Soros ügyben alapvetően igaza van, csak az ezzel kapcsolatos kijelentései, propagandája minden ésszerű szinten túlmegy, de persze a propagandákat így kell működtetni. Hogy erre az ellenzéke képtelen, az mindössze az ország szerencsétlensége.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Breaking news

Normális országban ez így történik

Police about to issue Netanyahu corruption findings – Az izraeli rendőrség javasolja a vádemelést Netanyahu miniszterelnökkel szemben. Az ok: jelentős “ajándékot” fogadott el gazdag üzletemberektől politikai előnyökért.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2446) Valami nagyon nem stimmel a fiatal férfiakkal

Tibor bá’ online

 

Mától elkezdem taposni a 86. életévemet

Mikor fogjuk beismerni, hogy valami nagyon nem stimmel a fiatal férfiakkal? Az én megítélésem szerint van itt egy új generáció, amelyiknek fogalma sincs, hogyan legyen férfi. Ez a generáció egyszerűen elvész az élet viharában. Nem egy hülye kérdés, de hogy lehet az, hogy az ilyen vagy olyan gyilkosok majd mind fiatal férfiak? Majdnem azt írtam, hogy kezd divatba jönni a család kiirtása, és az öngyilkosság. A legújabb, hogy az Interneten szerveznek csoportos öngyilkosságot. Mi folyik itt? Az én időmben, és utána is, a fiatal férfiak összegyűltek a tereken, parkokban, sportpályákon, és ragyogóan elvoltak magukkal. Ez mintha megszűnt volna. Ennél is fontosabb, nem hajlandók felvállalni felelősséget. A lehető legtöbb szexet akarják, illetve ami annak számít, de nem érdekli őket a házasság. Nem hagyják el a szülői házat, nem hajlandók kimenni az életbe, és kezdeni valamit magukkal, legalább olyan szinten, hogy kielégítsék szükségleteiket, mert az a szülők dolga. Jóságos úristen. Hamarosan ez a korosztály lesz a társadalom gerince, övék lesz a feladatok oroszlán része, de hogyan? Mikor vesszük már észre, hogy valamit, valahol szörnyen eltoltunk. Ez a korosztály készen kap mindent, amit természetesnek fog fel, és fogalma sincs arról, hogy hamarosan az ő vállaikon fog nyugodni a társadalom fennmaradásának folytonossága. Ennek a generációnak nyugaton már neve is van: Peter Pan generáció.

A Peter Pan generáció 25-40 év közötti életkorban élvezi a meghosszabbított tinédzser életet, ameddig csak lehetséges. Nem gondolnak házasságra, gyerekvállalásra; tartózkodnak mindenféle felelősségvállalástól, és úgy tesznek, mintha ezt az idők végtelenségéig folytathatnák. Régebben ez nem így volt. A fiatal férfiak elköltöztek a szülőktől, megnősültek, gyerekeket vállaltak. Manapság ennek nagy vonalakban nyoma sincs.

A szociológusok 5 ismérvet különböztetnek meg, amelyek meghatározzák a felnőtté válást: 1) tanulmányok befejezése, 2) elköltözés s szülőktől, 3) anyagi függetlenség megteremtése, 4) megházasodás, 5) gyerekvállalás.  Amerikai felmérések szerint 1960-ban 30 éves korra a fiatal férfiak 65 százaléka megvalósította a felsorolt öt ismérvet. Nálunk nincsenek adatok, de valószínűnek tartom a nagyfokú hasonlatosságot. Megint csak amerikai felmérések szerint, napjainkban a szülők 60 százaléka anyagilag támogatja az alaposan felnőtt gyermekét, ami a mai magyar középosztályra is nagyon jellemző. A rosszabb gazdasági helyzet miatt nálunk ebbe, a korábban elképzelhetetlen adakozásba, a nagyszülők is besegítenek. Most már csak azt kellene kideríteni, hogy MIÉRT?

Élnek jövőkép nélkül, egyik napról a másikra, még magukra se ügyelnek
Élnek jövőkép nélkül, egyik napról a másikra, még magukra se ügyelnek

Rengeteg oka van, rengeteg okot említ a nemzetközi irodalom, de elsősorban a szülők és az oktatási rendszer hibáztathatók. Régebben a fiúkat megtanították, hogy mit jelent férfinek lenni. Az erkölcsökre a szülők és az iskola egyformán tanította a fiatalokat. Manapság a fiúknak fogalmuk sincs, mit jelent férfinek lenni. Erről jut eszembe, hogy néhány napja a hozzászólásokba beírtam, szerintem az a férfi, aki nem hív villanyszerelőt, ha kiég a biztosíték, asztalost, ha kiesik a fotel lába, és maga cseréli le a nyári gumit télire. Többen meglepődtek, és a szokásos módon elkezdtek fogást keresni rajtam, pedig nem tartoznak a Peter Pan generációhoz, legfeljebb az átmenethez 😀 .

Vegyük már észre, ez a generáció nem hajlandó felnőni, nem akarja párkapcsolatban elkötelezni magát, semmiképpen nem akar gyerekeket nemzeni, és nincsen terve a jövőt illetően (legfeljebb úgy tesz). Felmerül a kérdés, mi lehet ennek az igazi oka? Megpróbálok egy egyszerű mondattal rámutatni. Amikor én voltam tinédzser, alig vártuk, hogy felnőttek legyünk, számoltuk az éveket. A mai fiatalok félnek felnőtté válni. Nem látnak semmi jót, ami együtt járna a felnőtté válással, mert a fogyasztói társadalom a fiatalságra van kihegyezve, csak az számít, aki fiatal.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2445) Alaszka fenyőfái II.

 Tibor bá’ online

 

Mától elkezdem taposni a 86. életévemet

Sokakban az merül fel, hogy jó-jó alaszkai fenyőfák, jó messze vannak, meg aztán, majd nő helyettük más. Valahogy el lehetne fogadni ezt az argumentumot, ha csak ez lenne, de van még jó néhány tucat. Nézzünk csak kettőt!

Repülő bogarak gyors populáció csökkenése ez emberi túlélést veszélyezteti.

Dave Goulson az University of Sussex biológiai professzora felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt 25 évben a repülő bogarak populációja 75 százalékkal visszaesett. [A 70-es években gyermekeim lepkéket fogdostak a hobbikertünkben, és feltűzték őket egy hungarocell táblára. Ma már egész évben nem látok összesen 10 lepkét. Olyannyira, hogy a káposztaféléket hagyom a hernyók martalékának, – ha találkozom ilyennelmert lepke lesz belőlük.] E hír fontosságát nehéz lenne túlhangsúlyozni. A professzor rámutatott, hogy bogarak számtalan dolgot csinálnak. Talán a legfontosabb a porzás. A haszonnövények háromnegyed részét bogarak porozzák. Repülő bogarak nélkül nem ehetnénk epret, tököket, kávét, csokoládét, meg sok minden mást. Az élet igen kellemetlen lenne. Egyszerűen nem jutna minden embernek étel. De más dolgot is tesznek. Érlelik a trágyát, a talajt egészségessé teszik. Táplálékként szolgálnak számtalan állatnak, madárnak és apróbb állatoknak. Ha tehát nem lennének bogarak, az élet a földön összeomlana.

Az ózon réteg helyreállása meglepetésszerűen visszaesett

A káros napsugárzás ellen védő sérült ózon réteg helyreállása az egész Földön visszaesett. Az emberi káros tevékenységből származó ózon réteg vékonyodásának helyreállása nem egyforma a különböző földrajzi helyeken, aminek okáról a tudósoknak nincs semmi elképzelése.

Egy nemzetközi kutatócsoport állítja, hogy az emberiséget a káros ultraibolya sugárzás ellen védő ózon réteg továbbra is javul a pólusokon, de ahol a legtöbb ember él, a alacsonyabb szélességi fokokon már nem.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a hírhedt „Ózon lyuk” igazából nem lyuk volt, csak rétegvékonyodás, de a vékonyodás is igen veszélyes volt. Ha a teljes ózon réteg eltűnne, az az élettel nem lenne összeegyeztethető.

Szóval az emberiség XX. századi tevékenysége összességében meg fogja szüntetni az életet, vagy így, vagy úgy.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2444) Név mánia

Tibor bá’ online

 

8-10 éves koromban gyakran jártam az Angol Parkban, nem fogjátok elhinni, egyedül. Erről nem fogok írni, mert sokat nem változott 70 év alatt, legfeljebb annyit, hogy most bezárták. Az viszont érdekes, hogy amint beléptünk a háborúba, az Angol Parkot átkeresztelték Hungária Parkká. Pár évvel később ez meg Rákosinak nem tetszett, lett tehát Vidám Park, bár semmi se változott, de lehetett volna rosszabb is, például Vörös Park. Ez nem vicc, mert az első számú pacsuli kölni neve „Vörös Moszkva” volt, amivel a munkásnők kenték be magukat, mielőtt bementek a párttitkárhoz.

A "Vicces magyar útikalauz" című könyvem hátsó borÍtója
A “Vicces magyar útikalauz” című könyvem hátsó borÍtója

Persze volt olyan közterület, amely ennél is rosszabbul járt. Az Andrássy útból Sztálin út lett, de csak rövid időre, mert 53-ban Sztálin elpatkolt és akkor kiderült, hogy voltak túlkapásai, lett Sztálinból Magyar Ifjúság útja, éppen, amikor még én is közéjük tartoztam, de 56-ban a magyar ifjúság csúnyán visszaélt a bizalommal, a hajdan volt Andrássy út elhagyta a Magyar Ifjúság nevet és simán Magyar Népköztársaság útjává változott. Ebből is látszik, hogy Magyarországon a legjobb szakmák egyike az utcatábla készítés, mert ugye a kőr bezárult, és most megint Andrássy az utunk. Ez egy mánia, magyar mánia, csak nehéz követni józan ésszel. Például adva volt egy Horthy Miklós út. Nem mondom, hogy az kormányzó úr ő főméltósága túl pozitív történelmi figura lett volna, de azért mégiscsak alatta nyögtek néhányan egy negyed századon át. Ki lehetett volna bírni a róla elnevezett utat, de nem, átkeresztelték Bartók Béla útra akkor, amikor az ország lakosságának 90 százalékának fogalma se volt arról, ki az a Bartók Béla, Horthyt legalább ismerték. De hát mi hűségesek is vagyunk, ezért nevezték el országszerte a legszélesebb utcákat Lord Rothermere–re (ejtsd: raszmier), amit a jó nép fonetikusan ejtett, beleértve a név utolsó betűjét is, ami szörnyű meggyalázása volt az angol nyelvnek, de ez minket nem érdekel, ha hálásak akarunk lenni. Mire is? Ja igen, a jó lord igazságtalannak tartotta Trianont, és néhány megyét visszacsatolt volna. Naná, hogy 45 után simán kiradírozták még az emlékét is.

Volt, aki jól járt. Az Árpád hidat a háború alatt kezdték építeni, majd jóval később be is fejezték, de az eredeti Árpád nevet nem volt pofájuk mondjuk Vladimirre változtatni, maradt Árpád a vezér pont akkor, amikor kezd kiderülni, hogy nem is volt honfoglalás. Ferenc József sokkal rosszabbul járt, volt egy hídja, ami a Szabadság nevet vette fel éppen akkor, amikor már semmi szabadság nem maradt az országban. Mi állandóan neveket változtatunk, ha kell, ha nem. Jelenleg Frankel Leó nem tetszik valakinek, lefogadom azt se tudja ki  volt és mikor. Az ok világos, a politikai hősök és ellen hősök gyorsabban születnek, mint a város fejlődése. Egyetlen megoldás, ha a régi utcáknak adnak új neveket. Például olyan tömeg nevet, mint „Kiss József”, ki a fene volt ez? Névelődjéről, az Aggteleki utcáról legalább az elmondható, hogy érzelmileg helyettesítette az elvesztett Aggteleket, na de Kiss József? Az országban van tizenötezer Kiss, akik közül 600-nak József a keresztneve.

Amikor Hitler seggét nyaltuk, akkor Berlini tér lett a Nyugati pályaudvar előtti tér. Ez természetesen nem maradhatott így, amikor Sztálin segge lett a nyalandó testrész, lett tehát Marx tér, amiről ma már senki se tudja, hogy hol van. Lett helyette Nyugati tér, ami egy nagyon cseles elnevezés. Ha Orbán kivezet minket az Unióból, akkor hivatkozhatunk a pályaudvarra. 😀

Ifjú korom kedvenc találkahelye, ahonnan kirándulásokra indultunk, a Széll Kálmán tér átvedlett Moszkvára. Nem volt könnyű megszokni, de ötven év alatt valahogy sikerült, erre fel most visszaváltoztatták Széll Kálmánra. Olyan ez, mintha visszafelé menne az idő. Széll Kálmán elmúlt, hiába akarják, nem lehet visszahozni. Ez kronoklazma, aki zabálta a sci-fiket, az tudja mit jelent. Az idő összezavarása. Ferihegy repülőtere a repülés őskorától forrt egymással össze, most ebből Liszt Ferenc lett. Fene tudja, valahogy nem ízlik a dolog a Liszt Ferenc Zeneakadémia után. Lisztnek ott a helye, a Zeneakadémián, nem Ferihegyen.

A hajdan volt Sváb-hegyet viszonylag hamar átradírozták Szabadság-hegyre. Nem tudom, mi baj volt a svábokkal, azon kívül, hogy kitelepítették őket 200 év itt élés után. Most aztán vissza Sváb-hegyre. Ez történt a Margit körúttal is. Mártírok útja lett, aztán most vissza Margitra. Mi baj volt a mártírokkal? Mártírok voltak, vagy nem? Mondjuk statáriumban lőtték őket fejbe a végső őrület idején, bírói eljárás nélkül.  Ezekkel nekem az a bajom, hogy a mögöttük lévő logikát nem lehet elfogadni. Ugyanis történelmi tényeket akarnak meg nem történtté tenni. Mint a struccok, ha ő nem lát, akkor őt se látják. Kilenc éves voltam, amikor hadat üzentünk Amerikának, Mindjárt másnap betiltották az amerikai filmek vetítését. Nem láthattam azt Óz, a csodák csodáját, pedig a forgalmazását megvettük. Hadat üzentünk, hogy bombázhassanak minek (is), de Amerika számunkra nem létezett, csak a bombáik. De nem csak mi vagyunk hülyék, kb. az egész világ. Oroszországban vagy két évtizede úgy tesznek, mintha Sztálin generalisszimusz sose lett volna. A Caricinből lett Sztálingrádot vissza oroszosították Volgográddá. Csakhogy most volt nem rég a Sztálingrádi csata megnyerésének 70. évfordulója. Na, erre a napra meg volt engedve a Sztálingrád név használata. Vége az ünneplésnek, megint Volgográd. Vagy én vagyok hülye, vagy a fél világ. 😀

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2443) Nyakig a szarban

Tibor bá’ szatirikus online

 

Valamelyik újságban olvastam, mert, hogy újságot is szoktam olvasni, a fő-bajunk abból származik, hogy még mindig itt van az összes szocialista szar, de már bejött az összes kapitalista szar is. Ne szépítsük, magyarul nyakig ülünk a szarban. Ennek a megál­lapításnak egyetlen szépséghibája, hogy nem én találtam ki. Na de, igaz-e?

Azt mondja a tinédzser életkoron kissé már túljutott lányom, adjak neki pénzt, mert Whiskast akar venni, vagy tíz köcsöggel, 80 kilós kutyája számára. Ne hülyéskedj velem, válaszolom, először is a Whiskast macskák eszik, másodszor pedig egy vagyonba kerül. Lehet, hogy egy vagyonba kerül, véli a lányom, de az a legjobb a kutyának. És ugye mit meg nem tesz egy lelkes kutyatulajdonos az apja pénzén.

Persze eszem ágában sincs ily könnyen beadni a derekam, de végig kell hallgatnom, hogy ami jó egy macskának az pláne jó egy kutyának és még sokkal jobb a kutya gaz­dájának. Mivel se kutya, se macska, sőt még tulajdonos se vagyok, el nem tudom képzelni, hogy kerültem be a képbe. Állítólag úgy, hogy én adom a pénzt. Így persze már stimmel a dolog. Ebben már van rutinom. A NAV elődje elszedte a pénzem, és fogalmam se volt róla, hogy a BKV igazgatóinak a végkielégítésére adják tovább.

Kutya ügyben az események ennél sokkal gyorsabban zajlanak. Azt is megtudom, minden különösebb faggatás nélkül, hogy ha már az embernek kutyája van (miért mondtam, hogy legyen?), akkor hozza ki belőle a maximumot. De a végén azért én is szóhoz jutottam, és mindjárt fel is tettem egy bátortalan kérdést, miért nem vesz inkább csirkefejet a kutyának, ha mindjárt az én pénzemért is? Tudniillik a csirkefej nem csak olcsó, de kitűnő tápanyag is. Ugye van benne csont, ami kell a kutya fejlődéséhez. Egy kis agyvelő, aminek magas a tápértéke. Van ott egy kis zsiradék is a tarkó táján, amit a nyugdíjasok szoktak kiszopogatni, de itt már belém fojtották a szót. Lányom szerint csirkefejet angróban nem lehet kapni, illetve csak csúszópénz ellenében. Bonbon a titkárnőnek, egy doboz cigi a kiszolgáló zsebébe csúsztatva, meg a fene tudja még mi.

Nekem egyszerűen megáll az eszem. Régen, a szemináriumon úgy hallottam, hogy a kapitalista piacon a kereslet-kínálat törvénye uralkodik. Rendben van, egy kiló csirke­fej 100 forint és pillanatok alatt elkapkodják, mert egymillió kutyával kétmillió nyug­díj­as versenyez. Ennyi csirkefej tényleg nincs. Ekkor felemelik az árát 200-re. Ez után bein­dul a csirkefej raktáron rohadása. Gyorsan leengedik 150-re, és lám csoda történt. Nem rohad el a csirkefej, és az összes kutya és nyugdíjas igénye ki van elégítve.

Igen ám, de ez csupán az én képzelődésem, nem pedig a valóság. Így kénytelen va­gyok felhívni a tudakozót. Tessék mondani, Nyugaton ez hogyan van? Nyugaton kérem, jön a válasz, nem lehet kapni csirkefejet, mert nem kell a kutyának se (nyilván nyugati kutyákról van szó). Hát akkor, mit csinálnak vele? Bedarálják szerves trágyának. Magyarul szar lesz belőle. Hát ez óriási. Nem csak nyakig ülünk a szarban, de mi még a szart is megesszük, vagy megetetjük a nyugdíjasainkkal csúszópénzes alapon.

Hát kérem, végre egy mindenki számára érthető ok, mire jó az Európai Unió. Az összes nyugati csirkefejet ingyen megkaphatjuk. Kétmillió magyar nyugdíjas fog tobzódni a csirkefejben januártól decemberig, éjt nappalás téve. Hurrá!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2442) Alaszka fenyőfái

Tibor bá’ online

 

Az elmúlt időben többször is volt szó a globális felmelegedés egy-egy nem várt, meglepetésszerű következményéről. s akkor most hadd folytassuk a sorozatot.

Rá kell nézni Észak-Amerika térképére, és láthatóvá válik, hogy észak-nyugat Kanada és Alaszka millió négyzetkilométerekben mérhető, hatalmas fenyőfákkal övezet terület, ahol még fakitermelés sem folyik. Ez az oka annak, hogy senki se figyelt rá, nincsenek róla friss adatok.

Az elmúlt néhány évben azonban két NASA kutató összegyűjtötte erről a vidékről készült műhold képeket néhány évre visszamenőleg. A képek kiértékelése, azaz a terület színképének eltolódása megdöbbentő eredményt hozott. Ez a beláthatatlan fenyves rengeteg (Magyarország területének sok tízszerese) minden kétséget kizárva haldoklik, és néhány éven belül tökéletesen ki fog pusztulni.

A NASA kutatók első megdöbbenésükből felocsúdva felvették a kapcsolatot helyi szakemberekkel, akik bár ismerték a bajt, de nem látva a műholdas összképet, nem voltak tisztában annak széles elterjedésével. Az ok egy „fenyőbogárnak” nevezett apró lény, amely a fák leveleit eszi minden képzeletet felülmúló étvággyal.

Az erdészeti szakemberek szerint ez a bogár ősidők óta együtt él a fenyőerdőkkel, de tömeges elszaporodásuk soha nem következhetett be, nem mintha lettek volna soraikat megtizedelő ellenségei, hanem a téli hidegeket csak nagyon kisszámú egyed élte túl. Így az erősen megnyirbált tavaszi bogár populáció a nyár folyamán nem tudott veszélyes mértékben elszaporodni.

Most azonban a globális felmelegedésből származó enyhébb teleket (Ne feledjük, a sarkok felé a felmelegedés üteme kétszer gyorsabb, mint a mérsékelt égöv alatt.) hatalmas tömegekben vészelik át a telet, és az első melegebb napoktól kezdve soha nem látott mohósággal esnek neki a fenyőfáknak. A szakemberek semmit sem tudnak tenni, tehetetlenek az új keletű vésszel szemben.

A látható helyzet madártávlatból
A látható helyzet madártávlatból

____________________________________________________________________
____________________________________________________________________
____________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2441) – Az egészségünk

Tibor bá’ online

Ha túléled a társadalmi összeomlást – aminek érdekében mindent megteszel – adaptálnod kell magad egy sokkal primitívebb életformához, mint amit megszoktál. Az nem véletlen, hogy manapság a 80-90 éves egyedek nem mennek ritkaságszámba, míg ez mindössze 100 évvel ezelőtt csodaszámba ment. Elgondolkoztál már azon, hogy mi ennek az oka? Nos igen, az egészségügyi ellátás, ami minden ismert hibája ellenére sokat jelent. Hogy ez milyen lesz a társadalmi összeomlást követve, azt senki se tudja megmondani, de az biztos, hogy rosszabb mint most. Éppen ezért, a saját kezedbe kell venni a dolgot. Eddig az volt a gyakorlat, hogy mindenki boldogan élt a készpénznek vett egészségben, és amikor valami baj volt, akkor elment az orvoshoz, aki így vagy úgy megoldotta a dolgot, rendszerint valami gyógyszerrel.

Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO és az UN Food and Agriculture Organization közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos”, vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkához láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases” címen hozták nyilvánosságra, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four” korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak némi bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

1) A só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.

2) 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távoltartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel, vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta”, vagy „transz zsírok”. Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

A eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend, milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és a vizsgálatok nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők. Arról nem beszélve, hogy a koleszterin őrület 60 év után megdőlt, csak még nem jutott el az orvosokhoz. 😀

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatók összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tétel. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a „találomra beavatkozó vizsgálat”. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport az étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz, az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a „találomra beavatkozó vizsgálatot” nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontroll csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható „találomra beavatkozó vizsgálatot” lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve, az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok gyümölcs és zöldség fogyasztása előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát zsiradékkal kell fedezni. A finomított cukrot és édességet kerülni kell. Spórolósan kell bánni a száraz hüvelyesekkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 15-20 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon nem túl ismert fogalom. Viszont Nyugaton mára már az első számú ellenséggé váltak. Ugyanakkor a transzzsírsavak az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se. Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát.

Hová akartam kilyukadni? Fogadj el egy tanácsot, ha szarban vagy az egészségeddel, vedd kezedbe a sorsod és ne bízz az orvosokban, mert nagyon gyenge szakmunkások, és nem igazán érdekli őket más, mint anyagi boldogulásuk (ritka kivételtől eltekintve).

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2440) Szomorú korkép

Tibor bá’ online

 

Egy, a nevét visszatartó, szociális munkás megszólalt. Két Magyarország létezik. Ti csak az egyiket ismeritek. A másik észrevétlenül (de nem következményeik nélkül) létezik. Az Orbán kormány nem vesz róla tudomást. Biztos vagyok benne, hogy meg fogtok lepődni.

Sok évvel ezelőtt született egy szakma Magyarországon is, mely már nyugati államokban lényegesen hosszabb múltra tekint vissza. Az ezredforduló végén az országban sok lelkes szociális munkás kezdett el dolgozni, tele elhivatottsággal. Azok, akik azóta bennmaradtak a szakmában, és még mindig képesek elhivatottsággal, a szakma etikai kódexe szerint végezni munkájukat, azok valódi hősök.

Ahogy az egészségügy, úgy a szociális szféra is lassú fájdalmas kínhalálra ítéltetett. A források körülbelül 2010 óta évente csökkenő tendenciát mutatnak. (Azokra a forrásokra gondolok, melyek a valódi munkavégzésre fordíthatók, nem a látványberuházásokra.) A papírhegyek elfednek mindenkit, mire a kötelező adminisztráció végére érünk, szinte alig marad idő az emberre, a tényleges problémára. Probléma pedig bőven akad. Ha nem merülne el mindenki nyakig a papírtengerben, mely még a szakemberek szemét is hajlamos elhomályosítani, elképzelhető, hogy fény derülne mindarra, amit a töménytelen adminisztráció elfedni hivatott.

Az abszurditást. Sok évig dolgoztam a szociális szférában. Főként vidéki kistelepüléseken láttam el feladataim, megyeszékhelyen működő központon keresztül. Dolgoztam roma telepeken, és hajléktalan ellátó intézményekben.

Azt tapasztaltam, hogy egyes kistelepüléseken fokozottan jelen van számtalan súlyosan fertőző betegség, többek közt a rüh, a tetű, a bélférgesség, mindemellett az ott lakók nagyon súlyos higiéniai problémákkal küzdenek. A településeken nagymértékben jellemző a drogfogyasztás, és a súlyosan deviáns életvitel, vérfertőzés, abúzus is.

A családok körülményei, a térségben tapasztalható intézmények közötti együttműködés súlyos hiányosságai miatt a területen szociális munkát, a szakma szabályainak megfelelően, és a jelenleg hatályos szakmai protokollnak megfelelően ellátni nem lehet, mert ellentmondásba állt a látható, megtapasztalható valósággal.

A területen mély szegénységben, és devianciától átitatott szociokulturális környezetben jelenleg több száz gyermek él, akik esetében azonnali, és hatékony hatósági intézkedésekre lenne szükség, mert szociális katasztrófa közeli állapotok között élnek.

Azonban ezt a súlyos problémát a gyermekvédelem jelenleg rendelkezésre álló eszközeivel megoldani nem lehet. Az ott élőknél olyan szocializációs lemaradások, morális, és értékrendbeli differenciák tapasztalhatók, melyek nem szüntethető meg, pusztán a védelembe vétel eszközeivel.  Egy olyan családnál, ahol a szülők drogforgalmazásból élnek, illetve lányok futtatásával foglalkoznak, mennyire lehet hatékony – ha akár heti szinten – megjelenik náluk egy szociális munkás, és elmondja, mit hogy kéne másképp csinálniuk? Mennyire lehet hatékony szociális munkát végezni úgy, hogy ezekre a településekre még a rendőrautó is csak párosával vonul ki?

Az egészségügy szintén nincs felkészülve a probléma orvoslására. Egész falurészeket lenne szükséges tetűktől mentesíteni, ahogy a közösségekben a rüh kiirtása is komoly problémát jelent. A rüh megjelenése nem új keletű jelenség, nem napjainkban tért vissza hazánkba.  A hajléktalanok körében, és a bentlakásos intézményekben már legalább három éve egyre fokozódó problémát jelent.

A hajléktalanszállókon folyamatosan kezelik fertőzéseket, és az intézmények fertőtlenítésére is gondot fordítanak, így a hajléktalanok körében, ha meg nem is állítható, de valamelyest féken tartható a betegség.

A kistelepüléseken azonban nincs erre kiépült intézményes rendszer, amivel orvosolható a helyzet. Egy rühfertőzésnél a háziorvos felírja az irtószert. A védőnő segítséget nyújt a kezelésben. A környezetet, amiben a fertőzött él nem lehet teljes egészében mentesíteni az élősködőktől. Ágyak, textíliák mosása, kicserélése, fertőtlenítése egy 7-8 fős háztartásban, ahol a korábban már taglalt körülmények tapasztalhatók teljes embert kívánó feladat. Ha egy településen egy időben 5-6 ilyen háztartás is jelen van, (a valóságban természetesen ennél sokkal több) nincs az a védőnő, vagy szociális munkás, aki ezt képes levezényelni. Illetve joga sincs hozzá, hogy utasítson bárkit arra, hogy ezt vagy azt el kell égetni, amazt meg ki kell mosni a nem létező mosógépben minimum hatvan fokon. Javasolni javasolhat, gondozási tervben sok mindent előírhat, de attól még kétséges marad a megvalósulás, hiszen nincsenek igazán következményei annak, ha a család mégsem teszi meg, a számára előírt feladatokat. Legfeljebb az ellátott gyermek védelembe marad. Ennek a gyakorlati haszna annyi, hogy időnként felkeresi őket a családsegítő, újra, és újra elmondja a feladatokat, és konstatálja, hogy a helyzet nem sokat javult. A családok számára a védelembe vétel megszokott dolog, nem veszik komolyan, hisz nincs igazi következménye annak, ha egy család csak látszat együttműködést mutat. A családból való kiemelés csak végső, már-már életveszélyes helyzetben történik. Többször elhangzott gyámhivatali ügyintézők szájából, hogy egy egész falut nem lehet kiemelni a családból.

Így azonban az irtás eseti marad, és a környezet által egészen biztosan visszafertőződik. Mivel a fertőzötteknek is vásárolni kell, élni, létezni, közösségbe járni, így az terjed, és bármikor bárhol bárki találkozhat vele.

A problémakört leginkább példákon keresztül tudom érzékeltetni: Adott egy település az országban, legyen bárhol. A népességének 15 év leforgása alatt több mint a felét teszi ki a roma közösség. A faluban fokozatosan elértéktelenednek az ingatlanok. Az iskolába egy idő után csak roma tanulók járnak. Lasszóval kell fogni a pedagógust.

A pedagógusok a gyermekvédelem felé egyre kevésbé jelzik a gyermekekkel kapcsolatos problémákat, a szülők agresszív támadó magatartása miatt. Ugyan ez igaz az óvodára, és egyéb közintézményekre is. Gyakran elhangzó mondat jelzőrendszeri tagok szájából: „Tudom, hogy ez van, de le nem írom, mert ha kiderül, akkor elkapnak”.  Elég, ha egy roma közösségen belül csak 2-3 súlyosan deviáns család van, mert azok már képesek rettegésben tartani egy egész falut.

Az általános iskola és óvoda tele van fertőzött gyermekekkel, de ez hivatalosan nem létező probléma. Ezekben a közösségekben a formális, és az informális információk közötti szakadék óriási.

X család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy az ifjú édesanyát korábban az anyósa futtatta, többek között belőle élt a család. Később úgy döntött a család feje, hogy a fiatal nő, megfelel a fiának, így ő lett a leányunoka anyja. A népes család azóta magánál tartja az anyát, és csecsemőjét. Volt egy szökési kísérlete, de hazahozták. Az anya nagyon labilis, tipikusan bántalmazott személyiség. Az édesanya folyamatosan bántalmazásnak van kitéve, ha nem aszerint él, ahogy számára azt megengedik. Erre sajnos bizonyítékunk nincs. Egy alkalommal egy krízishelyzet során az anya mindezt elismerte, de aztán visszavonta, és elmondta, hogy ezt minden fórum előtt tagadni fogja. Az apáról tudjuk, hogy nagyon agresszív személyiségzavarral küzdő ember. A fent taglaltakat bizonyítani nem tudom, mert a családtól való félelem miatt egyetlen szakember sem fogja felvállalni, hogy elmondja a szerinte érzékelt helyzetet. A családfő élettársa (itt a családfő egy nő) épp szökésben van a rendőrség elől, a család feltehetőleg bújtatja, abban a házban ahol az anya ügyében környezettanulmányt kellett volna csinálnom. Mivel zajt hallottunk bentről, azt hittük otthon vannak. Be nem nyitottunk, mert a kopogásra nem jött válasz. Néhány házzal lejjebb a szomszédoktól megtudtuk, hogy nagyon jól tettük a bejutási kísérlet feladását.

Y család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy a csecsemőjével, szüleivel élő nagylány, a település női lakosaihoz hasonló módon a „rosszlányok, és a vidéki lányok” elnevezésű weboldalak szereplői, és testükből élnek, gyakoriak az idegen férfiak a házban. Itt 4 kiskorú gyermek van kitéve súlyos higiénés, és erkölcsi veszélynek, és mivel az ilyen jellegű üzletek esetenként nem zajlanak békésen, akár testi épségük is veszélyben lehet. Itt a gyakori kapcsolattartás indokolt, mert észre kell venni annak a jeleit, ha valami baj van, hogy minimalizáljuk egy esetleges tragédia lehetőségét.

Z Család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy a család drogügyletekhez köthető, de bizonyíték nincs rá, a nagyobbik gyermek ”barátnője”, akik velük élt, szintén a fent említett weboldalak szereplője, és munkája jelentette a család számára a fizetés kiegészítést. Ebben a családban nevelkedik ugyan kiskorú, de már nem tanköteles, és arról az útról melyen családjával együtt elindult nem eltéríthető.

A településen minden családnál, ahol rosszak a higiénés körülmények, valós veszélye van a segítő megfertőződésére is. Azoknál a családoknál, ahol nagy mértéket ölt a kriminalitás, a segítők testi épsége naponta veszélyben van.

Az ingatlanok állapota, mind a higiénia, a rendezettség, az állag, és felszereltség tekintetében az alapvető emberi igények kielégítésére a legtöbb esetben alkalmatlan.

Ma Magyarországon minden megyére jut legalább 2-3 olyan település, ami sok szempontból potenciális fertőző gócpont. Ez távolról sem egy-egy megye problémája. A jelenség országos.

A probléma pedig napról napra növekvő tendenciát mutat. A fent említett fertőzések csak elenyésző tünetei egy olyan problémakörnek, ami megoldásért kiált, de a jelenlegi rendszer semmilyen megoldási alternatívát nem nyújt.

Rengeteg a kiégett szakember, aki tehetetlenül vergődik egy hibás rendszer fogja ként. Sokan elfogadják az elfogathatatlant, hogy mindezen változtatni nem lehet, és beletemetkeznek a papírhegyekbe, hogy érezzék, van valami kézzelfogható értelme a napi tevékenységüknek, holott belül tudatában vannak annak, hogy már régen nincs. Papír hegyekkel körülbástyázva kell felvenniük a szakembereknek nap, mint nap a harcot egy olyan fokozatosan növekvő társadalmi problémával, amit írástudatlanokkal, funkcionális analfabéta rétegekkel folytat. Olyan közösségekkel, akik maguk is áldozatai, egy elembertelenedett, beteg rendszernek.

Mi a megoldás? Talán az össznépi szembekötősdi abbahagyása. Talán a valódi probléma őszinte feltárása. Megfelelő források, amiből elszánt szociális munkások hadát lehet csatasorba állítani, akik a helyszínen közösségeket formálhatnak, segítenek alternatívát nyújtani azoknak, akik a szakadék szélén vergődnek. Ami egészen biztos, hogy mindezt nem az íróasztalok mögött görnyedő szakemberek, és adatlapok fogják megoldani.

De ahogy valódi hatékony betegellátásra, gondolkodni tanító iskolákra, úgy a szociális szférára sincs keret. Minderre csak annyi pénz áll rendelkezésre, hogy úgy tűnjön, a rendszer létezik, működik, aztán, ha a mélyére nézünk a jelenségeknek, láthatjuk, hogy csak papíron valósul meg, és a lényege már réges-rég elmaradt valahol az a és b űrlap xy bekezdésében.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2439) WSWS elemzés

Tibor bá’ online

A fontosságára való tekintettel a teljes fordítás

”The Economist” magazinban megjelent esszét (Humanity Teeters on the Brink of World War = Az emberiség a világháború szélén tántorog) elemezte a WSWS (World Socialist Web Site = A világ szocialista honlapja). Ez lesz az a hír, amit se az ORIGÓ, se az INDEX nem fog lefordítani magyarra. Pedig érdekes. Ezért aztán én nekigyürkőzöm.

Az Economist, a Londonban, hetente megjelenő, nagy tekintélyű magazin, amit több mint 150 éve [mert, hogy akkor már létezett] Marx Károly úgy jellemzett, hogy az európai tőkés arisztokrácia orgánuma, legutóbbi kiadását a „következő háborúnak” illetve „a nagyhatalmak konfliktusából származó, növekvő veszélynek szentelte.” A vezércikkét egy fagyos figyelmeztetéssel kezdte:

Az elmúlt 25 évben a háború túl sok életet követelt. Annak ellenére, hogy világi és vallásos küzdelem alakult ki Szíriában, közép Afrikában, Afganisztánban és Irakban, mindent elsöprő összecsapás a világ nagyhatalmai között szinte elképzelhetetlen tudott maradni.

Ennek azonban vége. A nagyfokú, hosszú távú geopolitikai eltolódás és az új technológiák elterjedése az amerikai (és szövetségeseinek) szélsőséges katonai dominanciáját erodálja. A II. világháború óta nem látott mértékű konfliktus újra felüti a fejét. A világ erre nincs felkészülve.

Az Economist egy disztópikus, gyilkolásba torkoló jövőt láttat előttünk, ahol Amerikai katonai gépezete megfélemlíti, vagy megsemmisíti a dominanciájának feltételezett, vagy tényleges kihívóját.

Az Economist-nak a következő 20 évre szóló jóslata: „klímaváltozás, népesség növekedés, valamint vallási és etnikai konfliktusok” biztosítani fogják, hogy a világ legnagyobb részén „polgárháborúk vagy szomszédos országok közötti háborúk törjenek ki”.

Ennél is elrémisztőbbek az Economist által az USA valamint Oroszország és Kína (Washington ellenlábasai) közötti feszültség fokozódására bemutatott szcenáriók, melyek bármely pillanatban nukleáris holokauszttá fokozódhatnak.

Megállapítható tény, hogy az 1990-91-es Perzsa öböli konfliktussal kezdve az Amerikai Egyesült Államok folyamatosan, 25 éven át, háborúban áll. Miközben olyan propagandisztikus neveket talál ki, mint „az emberi jogok védelme”, „terror ellenes háború” amivel a közel keleti háború igazi célját kívánja elfedni. Ez nem más, mint közel keleti, közép ázsiai és afrikai intervenciók, valamint Oroszországgal és Kínával való konfrontáció. Lényegében az USA a globális hegemóniájáért küzd. Miközben Amerika gazdasági gyengeségét, a szociális feszültség hazai fokozódását és a kielégíthetetlen katonai fellépéseit akarja ellensúlyozni. Emiatt azzal a veszéllyel fenyegeti a világot, hogy totális világháborút robbant ki atombombákkal rendelkező országok között.

Meglepő, hogy ezen tények ellenére az Economist arra buzdítja az Egyesült Államokat, hogy fejlesszen ki egy „kemény ellenállást” amivel szembe tud nézni „eltökélt és felkészült kihívókkal”. Ez nem más, mint egy embertelen nézet, ami szerint a békét legjobban Amerika tudja biztosítani, amennyiben tökéletesen el tudja pusztítani ellenfeleit.

Az Economist elképzelése szerint, azonnal kell cselekedni, hogy az Egyesül Államok meg tudja állítani hegemóniájának hanyatlását. Amennyiben, az orosz és kínai tőkésosztályoknak meg van engedve saját területeiken belüli hatalom gyakorlás, annak várható következménye a világ vezető hatalmainak mindent elsöprő összecsapása – egy nukleáris fegyverekkel megvívott világháború.

Az Economist állítja, hogy Kína és Oroszország „ma már revizionista országok, amelyek meg akarják támadni a status quo-t, úgy tekintenek saját területeikre, mint hatalmuk alatt álló befolyási övezetre. Kína esetében ez Kelet Ázsia, Oroszország esetében Kelet Európa és Közép Ázsia.”

Az Economist konklúziója: „Amerikának be kell fejezni 20 éve tartó, stratégiai sodródását az egymásra következő adminisztrációk alatt, ami Oroszország és Kína malmára hajtotta a vizet.”

A helyzet az, hogy „talán már ez évben a Koreai félszigeten kitörhet egy háború, aminek következtében több tízezer ember vesztheti életét, ha atomfegyverekhez nyúlnak, akkor sokkal több.”

Az amerikai hadvezetés kész egy ilyen háború kirobbantására. Guam szigetén B-2 és B-52 atombombák bevetésére alkalmas bombázók, valamint vadászgépek állomásoznak. Ezen kívül más Csendes-óceáni bázison hadihajó tömege várakozik.

Elképzelhető, hogy Washington azért provokált egy konfrontációt Észak Koreával, nukleáris fegyverkezésének a feladásának ürügyén, hogy felkészüljön egy Kínával kialakítható nukleáris felállásra.

Az Economist szerint az amerikaiak tökéletesen törvényesen jártak el, amikkor az orosz és iráni támogatás alatt álló Szíria esetében a kormányváltás mögé álltak. Az, hogy most Washington bejelentette a 30.000 főt kitevő, kurd és izlámistákból álló segédcsapat létrehozását, azt jelenti, hogy nem csak az orosz és iráni erőkkel kerülhet közvetlen összetűzésbe, de a NATO szövetséges Törökországgal is.

Nem hinni, hogy szándékosan, de az Economist George Orwell „Újbeszédét” alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy az állig felfegyverzett, riválisait folyamatosan megsemmisítéssel fenyegető „erős Amerika a legjobb garancia a világbékére”.

A jelentés legelborzongatóbb aspektusa az a pesszimizmus, amivel az amerikai imperializmus riválisainak sikeres megfélemlítésével kapcsolatos saját előrejelzését illeti. Az egyre agresszívebb katonai szembenállás kialakulása Kína és Oroszország felé nem csökkenti, hanem fokozza egy világháború kitörésének esélyét.

Az Economist szerint „a legnagyobb veszély a szemben álló felek félreértéséből származhat a másik fél szándékával kapcsolatban, ami be nem tervezett olyan eszkalációhoz vezethet, ami ellenőrizhetetlenné válhat. Ez alatt természetesen nukleáris holokausztot kell érteni. „Mind Oroszország, mind pedig az Egyesült Államok esetében a nukleáris fegyverek megtartották elsődlegességüket. Csupán meg kell nézni, mire és milyen mértékben költekeznek.”

A következő 10 évben Amerika a teljes nukleáris fegyverzetét felújítja 1.200 milliárd dollár költségen. Oroszország felújítja nukleáris robbanófejjel ellátható rakétáit, bombázói és tengeralattjáróit. Kína gyors ütemben fejleszti lényegesen kisebb nukleáris fegyverzetét, ahogy ezt Anglia és Franciaország is teszi. Ugyanakkor Németország, Japán, de még Ausztrália is azon gondolkodik, hogy nukleáris fegyverekhez nyúl, növelve a nukleáris versenyfutás tétjét.

A XXI. század nukleáris versenyfutásának őrülete a kapitalista rendszer kiengesztelhetetlen ellentmondásaiból adódik. A rivális nemzetállamok küzdelme a globális gazdasági dominanciáért a kapitalizmus kezelhetetlen krízisének és gyilkos konfliktusának egy elkerülhetetlen fordulata a piacok és erőforrások megkaparintása és birtoklása végett.

A Marxista forradalom harcosa, Vladimir Lenin szerint a világháború a világ szocialista forradalmának korszaka. A háborús veszélyt előállító kapitalista rendszer megdöntése egy sürgető szükségszerűség az emberi faj megmentése érdekében.

______________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2439) WSWS elemzése

VIP. 320

 

Az „The Economist” magazinban megjelent esszét (Humanity Teeters on the Brink of World War = Az emberiség a világháború szélén tántorog) elemezte a WSWS (World Socialist Web Site = A világ szocialista honlapja). Ez lesz az a hír, amit se az ORIGÓ, se az INDEX nem fog lefordítani magyarra. Pedig érdekes. Ezért aztán én nekigyürkőzök.

Az Economist, a Londonban, hetente megjelenő, nagy tekintélyű magazin, amit több mint 150 éve [mert, hogy akkor már létezett] Marx Károly úgy jellemzett, hogy az európai tőkés arisztokrácia orgánuma, legutóbbi kiadását a „következő háborúnak” illetve „a nagyhatalmak konfliktusából származó, növekvő veszélynek szentelte.” A vezércikkét egy fagyos figyelmeztetéssel kezdte:

“Az elmúlt 25 évben a háború túl sok életet követelt. Annak ellenére, hogy világi és vallásos küzdelem alakult ki Szíriában, közép Afrikában, Afganisztánban és Irakban, mindent elsöprő összecsapás, a világ nagyhatalmai között, szinte elképzelhetetlen tudott maradni.”

Ennek azonban vége…………

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2438) Esernyő

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

Nem az első eset, és nem is a második, se nem az utolsó, amikor egy frappáns ötletemet mások átveszik, és kimondatlanul sajátjuknak tüntetik fel. Évekkel ezelőtt, hónapokon át húzódó vitám volt Arma Gedeonnal, akinek vesszőparipája volt az évszázadokon át tartó összeesküvés, amihez számtalan bizonyítékkal állt elő. A bizonyítékokra támaszkodva Arma állította az „összebeszélés” tényének a fennállását. Ennek cáfolására találtam ki az analógiát, miszerint, ha elered az eső, az emberek összebeszélés nélkül egyszerre kezdik kinyitni az ernyőiket. Tehát azonos körülmények hatására az emberek összebeszélés nélkül azonosan reagálnak. Az azonos reakció nem feltétlen jelent összeesküvést, simán csak azonosak az érdekeik.

A múltkori Népszavában megemlítették, hogy Gabler Gergely az egyik bank elemzője a bankolási témával kapcsolatban „úgy fogalmazott: az nem kartellezés, ha esik az eső és mindenki kinyitja az esernyőjét.” És persze nem is plagizálás, hiszen az emberiség elég régen nyitogatja az esernyőjét. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2437) Kognitív disszonancia

Tibor bá’ online

 

A kognitív disszonancia meglehetősen érdekes emberi tulajdonság. Érdekes, mert mindenkire vonatkozik, ha tudsz róla, akkor se húzhatod ki magad alóla, miközben kifelé tökhülyének látszol, pedig csak arról van szó, hogy nem akarsz „meghibbanni”. Szóval, mi az a kognitív disszonancia? A meghatározás szerint akkor áll elő,  amikor egy új információ nincs összhangban egy korábbi nézeteddel, vagy általad elfogadott ismerettel. A reakció egy belső feszültség azaz kognitív disszonancia, amit minden áron fel akarsz oldani. Persze fel is oldod. Hogyan? A legegyszerűbb módja, ha nem veszel tudomást azokról a nyilvánvaló tényekről, amelyek ellentmondanak azoknak, amiknek elkötelezted magad.

Az igazság az, hogy az életben nap mint nap szembe találod magad a kognitív disszonancia működésével csak nem ismered fel, és elütöd azzal, hogy „az emberek hülyék”. – Nap mint nap találkozunk azokkal, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy az Emberiség szakadék felé vágtat, mert nincs összhangban korábbi elképzelésével. Ezen nem nagyon lehet csodálkozni, elvégre a jövőt legfeljebb sejteni lehet, megjósolni aligha. Viszont…. Jól tippeltél, megint Orbánnál akarok kikötni. Mondjuk az is megérne egy misét, hogy tud egy paranoiás örült hatalomra kerülni egy olyan kultúrnép esetében, mint a Weimarer Republik? Ha ezt megérted, akkor már nem is kell olyan nagyon csodálkozni, hogy Orbán Viktor van a magyar kormányrúd mellett. Ha megnézed a korabeli felvételeket (hála a YouTube-nak) leeshet az állad, amikor fegyelmezett németeket látsz átszellemülve hallgatni egy ránézésre is őrültnek látszó Hitlert. Az okot vizsgálni nem érdemes, de abban megegyezhetünk, hogy Orbánnak néhány millió magyar idollá válása nem olyan nagy trükk. Amin nap mint nap elcsodálkozok az, hogy ennyi hiba, ennyi visszaélés, ennyi bűn elkövetése, ennyi ember érdekének a súlyos megsértése, ennyi hazugság, trükközés után, hogy állhat még mindig a háta mögé több, mint egy millió. És a felsoroltak tények, nem pedig jövőben bekövetkező jóslatok. Tények, leellenőrizhetők, megfontolhatók, a következmények érzékelhetőek. Természetesen nem azokról beszélek, akiknek anyagi érdeke Orbán maradása, azokról, akik számára Orbán dilettáns ötletezése súlyos tízezrekbe kerül. Miért tartanak ki mellette?

Most már te is tudod, és én is. A bűvös szó a kognitív disszonancia. Kétharmadot adni egy ilyen öntelt őrült kezébe, akkora hiba, hogy kevés ember képes felvállalni. Hogyan is? Nem veszel tudomást azokról a  nyilvánvaló tényekről, amelyek ellentmondanak azoknak, amiknek elkötelezted magad.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2436) Poloska

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A napokban jártam a helyi patikában. Érkezésemkor egy harminc körüli nő a vásárlás utáni traccsot folytatta. Hiába na, itt mindenki mindenkit ismer. István, én úgy irtózok tőle, hogy el se tudom mondani. Biztos tudsz adni valamit, amivel kiölhetem őket. – Nem, nincs semmi, nem is nagyon hallottam róla. – Az Interneten mindent elolvastam róla, mindent tudok. Éjszaka jönnek elő, és vért szívnak. A gyerek, amikor hazajött, teli vont a teste apró piros pontokkal, ott, ahol megcsípték. És haza is hozott belőle. Csak éjszaka jön elő, nappal a bútorokban van. Valami csak van, amivel ki lehet irtani. – Ez volt az a pont, amikor egyfelől rájöttem, miről számol be a nő, másfelől idejét láttam, hogy beleszóljak. – Könnyen ki lehet irtani, ha van otthon egy kis DDT (diklórdifeniltriklóretán). Ekkor a patikus megszólalt, hogy DDT-t már nagyon régen betiltották. – Miért? – Kérdezte a nő. Azért – válaszoltam – mert nem bomlik le, a zsírban oldódik és az élelmiszerlánc miatt komoly koncentráció jöhet létre. De van más megoldás is, úgy hívják, hogy ciánozás. Kell találni egy gázmestert, aki kiciánozza a lakást. Az nem jó – reagált a poloska tulajdonos – Karcsi nem egyezik bele, mert biztos egy rakás pénzbe kerül. Akkor pedig – kajánkodtam egyet – marad az éjszakai csípés.

Hazafelé dünnyögtem magamban, poloska? Ötven éve nem hallottam róla. Kiirtotta a DDT, de most úgy látszik ez is visszajön, mint a tuberkulózis. Az egész élet egy nagy körforgás. Aztán a hosszú távú memóriám legaljából kezdtek kitisztulni a képek. Alig múltam 7 éves, amikor egy éjszaka felriadtam, mert szüleim felállított ágya eldőlt, ami éktelen lármával járt. Anyám kezében ott égett egy ferdén tartott kocsisgyertya, amiből sűrűn csöpögött az olvadt sztearin, rá a bútor repedéseire. Az elbújt poloskával nem lehetett mit csinálni azon kívül, hogy a repedésbe befolyatták a gyertyát és elzárták a kimászás lehetőségét. Persze ez nem adott igazi megoldást, de érdekes éjszakai műsornak adhatott alapot. Én, mint kisgyerek, röhögve átaludtam az éjszakát, csak reggel voltak rajtam csípés nyomok, amit persze a tanító néni kiszúrt, és nagyon ferdén nézett rám. Aztán néhány héttel később a szüleim kiciánoztatták a lakást. Előtte azonban egy jót veszekedtek, mert anyám szerint a poloska úgy jött be a házba, hogy apám hazahozott egy régi faliórát, persze fatokban, ahol el lehetett bújva legalább egy, petét rakó poloska. A többit megtette a biológia. Különben a poloska – ellentétben a lapostetűvel – nem bújik meg az ember ruházatában, nem lehet hazavinni, csak használt fabútorral.

4 mm hosszú
4 mm hosszú

Ami azt illeti a DDT-t a XIX. század végén fedezték fel, de a rovarölő hatására csak 1938-ban jöttek rá. Minden esetre a II. Világháború alatt igen jó szolgálatot tett, elsősorban a trópusokon, de nálunk egyáltalán nem. Így aztán az oroszok bejövetelét követve az országot ellepték a tetvek, bolhák és a rühatkák (és akkor a nemi betegségekről ne tegyünk említést). Aztán hazánkba is bejött a DDT és az ország poloskamentes területté vált. Néhány év alatt viszont kiderült, hogy roppant ártalmas, főleg mert nem hajlandó lebomlani. Na, ez tetszeni fog nektek. A világon elsőnek Magyarország tiltotta be még 1968-ban. Az USA csak 4 évvel később, Anglia pedig 1984-ben. Nem siették el a dolgot.

Persze nem lenne semmi különösebb baj, tudunk magunkra vigyázni, és ha nem, hát akkor ott vannak a vizsgázott gázmesterek, csak arra gondolok, hogy ez a harmincas nő (és a fiatal patikus) sose hallottak róla, akkor nyilván hatalmas meglepetésben lesz részük, amikor kiderül, hogy társadalmi összeomlás után a sok szar között a poloskaveszély is ott lesz, mert se DDT, se ciángáz. Marad a gyertya? Visszasírjátok ti még ezt az elcseszett civilizációt. 😉

PS: Üvegdugós palackba zárva anyámtól örököltem fél kiló DDT, ami persze nem bomlik le, tehát jobb mint újkorában. Anyám roppant előrelátó asszony volt, amikor kiderült, hogy betiltják, bespájzolt egy rakással. Úgy terveztem, hogy geddon után, a rovarinvázió kellős közepén a felét el fogom cserélni egy AK-47 -re. 😀 De tényleg, bizonyára tudtok róla, hogy az ágyi poloska is (újra) megjelent Magyarországon. Nem ártana felfigyelni a tényre.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2435) Nyitott házasság – csoportos szex

Tibor bá’ online

 

A társadalmi közös tudat szerint a monogámiában élők boldogabbak. Ezt azonban újabb kutatások erősen megkérdőjelezik, amiről beszámoltak a „Personality and Social Psychology Review”  tudományos szaklapban.

A felmérésekben úgynevezett nyitott házasságokat vizsgáltak, amikben a két partner megegyezik abban, hogy kapcsolatukon kívül mindketten fenntarthatnak más személlyel szexuális vagy csak romantikus kapcsolatot (ami alatt nem lehet tudni, mit kell érteni). A vizsgált személyek nagy része ezt az elrendezést a monogámiánál kielégítőbbnek tartották. Ami nem csoda, hiszen másképp nem csinálták volna, akiknél nem vált be, azok nyilván nem éltek nyitott kapcsolatban és így nem lett volna értelme őket meginterjúvolni.

Ez azonban még nem minden, bevallásuk szerint a nyitott kapcsolatnál a „féltékenység” alacsonyabb szinten virágzik (de azért van), amin én újra csak nem csodálkozom, u.i. saját tapasztalataim szerint a „hűtlenséghez” hozzá lehet szokni. Nem azt írtam, meg lehet szokni, hozzá lehet szokni. Nem ugyanaz! De nézzük, milyen okosságok jönnek ki belőlem, nem elhanyagolható tapasztalat után!

A legújabb kor sok mindent megváltoztatott, mert az emberi körülmények alkalmasakká váltak a változásra. A házasságtörés bűnössége, elvetése és megvetése egészen másképp volt értékelhető egy olyan korokban, amikor a munka látástól-vakulásig szólt, a korai halál mindennaposnak számított, a népesség átlagos életkora fele volt a maiénak. És még valami nagyon fontos. Ma már nem kell tartani a nem kíván terhességtől, és a nemi úton terjedő, gyógyíthatatlan betegségtől, valamint a házasságkötésnek nem feltétele a szüzesség. A kérdés, mi nőhetett ki ebből?

A nemiséggel kapcsolatban az Ember mindig is élt a fantázia lehetőségével, ami – természetéből adódóan – határtalan, de mi az, ami ezekből megvalósítható? A nyitott párkapcsolat önmagában még semmi extrát nem jelent. Extrát jelenthet a hagyományos elrendezéstől való eltérés, vagyis az unortodoxia (mely kifejezést Matolcsy tőlem lopta el), ami a szimultán több partnerséget jelenti. Két vagy több férfi és egy nő, két vagy több nő és egy férfi, nagyobb csoport (gruppen) elrendezés.

Különösen férfiak álma egyszerre egynél több nő jelenléte, ami a gyakorlatban egyáltalán nem működik, mert a férfiak szexuális potenciája (ellentétben a nővel) nem erre épült fel. A kísérletezgető férfiak frusztrált nőket hagynak maguk mögött, akiket többé erre rábeszélni nem lehet. Ha mégis, akkor van valami titkos szándékuk, és az elrendezésbe kizárólag taktikai okokból kifolyólag mennek bele. A fordítottja technikailag nagyon is lehetséges. Egyetlen nő könnyedén ki tud elégíteni több férfit is egy adott időben, ami ráadásul a férfiak számára afrodiziákumként hat. Persze ez csak akkor működik, ha érzelmi kapcsolat még véletlenül se alakul ki, és senkinek sincsenek titkos szándékai.

Ezeknél a csoportos szex sokkal jobban működik, mert oda a párok az ellaposodó szexuális kapcsolatuknak a fellendítése végett mennek, vagy a férfi kívánságára, amit a nőnek valami okból kifolyólag teljesíteni kell. Az ilyen kényszerű beleegyezések a helyszínen elég érdekesen szoktak végződni. Ha mind a két fél azonos lelkesedéssel érkezik, akkor egy másik probléma szokott kialakulni. A pár nőtagjának nem szokott problémája lenni, de a férfitagnál elég gyakran jelentkezik az ideiglenes impotencia. Ekkor derül ki, hogy elég tisztességesen rá van hangolódva a partnerére (feleségére) és más nő esetében az istennek se akar bekövetkezni a merevedés, pláne, hogy másfél méterre a sokéves partnerét valaki más éppen most kergeti fel a csúcsra.

Két pár esetében (ami azért nem igazán csoportos szex) a problémáknak se vége se hossza. Pusztán szex-vonzalom oldaláról nézve a két nő vagy a két férfi között rendszerint hatalmas minőségi különbség van. Ez ugyan nem tenyészállatvásár, de a bombázó férje képtelen nem arra gondolni, hogy amit ő kap cserébe egy közel szépségkirálynőért az alig jobb egy elnyűtt, lestrapált mosónőnél. Aztán a két férfi potenciája ritkán fedi egymást. Egy sima orgazmuson átesett feleség az újdonsült partnerrel folytatott csendes beszélgetés közben a falra tudna felmászni, ha a férje képtelen betelni a tálcán nyújtott lehetőséggel, ami közben az otthon nyújtott megszokott teljesítményének több száz százalékát produkálja. Akadnak aztán humorosnak nevezhető esetek is, amikor a kellő merevedés elérése érdekében annak a feleségnek kell besegíteni, aki valaki másnak lesz a behatolás tárgya, amennyiben ott a merevedéssel nem akad probléma.

Ezekből csak az látszik, hogy a fantáziák és azok tényleges megvalósításai között elég jelentős a különbség, mert a gyakorlatban állandóan előállnak olyan nehézségek, amik a fantáziákban sose jönnek elő.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2434) Morbus Hungarikus

Tibor bá’ szatirikus online

 

Egyetlen magyar se olvassa szívesen, de higgyétek el nekem, morbid egy nemzet vagyunk, a legmorbidabb. Először is az öngyilkosságok elkövetésében világelsők vagyunk, de nem ám egy orrhosszal, dehogy, akkora előnnyel, hogy a második és a harmadik helyet ki se akarják adni. Persze most azt hiszitek, hogy erről akarok csetelni (szép szó mi? mostanában tanultam), meg arról, hogy ennyi öngyilkossággal a nyakunkban nem vagyunk euró konformok. Még jó, hogy a Vatikán nem tagja az Uniónak, már rég kitagadták volna az egész országot. Ezen kívül a lakosság várható élettartama évről-évre csökken. Most már lassan ott tartunk, hogy meg se nagyon születünk. Aki megszületik, az pedig meghal, mielőtt nyugdíjba menne, a költségvetést fel fogja vetni a pénz. Csak még annyit tennék hozzá, nem kell izgulni ott a Miniszterelnöki Hivatalban, akarom mondani a Kancellárián, illetve mégis csak a Minisztériumi Hivatalban, hogy nem lesz miből fizetni. Hülyeség! Nem lesz kinek fizetni nyugdíjat.

Ami pedig a morbiditásunkat jelenti, egészen másra gondolok. Jó-jó, hogy önkezünkkel. Jó-jó, hogy egyre rövidebb ideig. Na de, amikor végre eljön a várva várt beteljesedés, vagyis a halál. Hát kérem, mi még akkor se tudjuk abbahagyni. Hogy úgy mondjam, nem tagadjuk meg magunkat. Tudom, mire gondoltok, hogy a sírcsokrokat lelopják és újból, meg újból eladják. Ami azt illeti ez igaz, de nem, nem erről van szó. Akkor talán a sírkövek ellopása, és fürdőszoba padlóburkolatnak való felhasználása. Nem, és nem. Hát akkor szabad a gazda. Kérem, én arra gondolok, hogy imádunk temetkezni, kicsit ugyan drága, de ez a miénk. Élünk-halunk érte, hogy stílszerű legyek. Remélem, belátjátok ez tényleg morbid. Az bizony, a javából, de miből veszem én ezt az állításomat? Gondoljatok bele, ha egyetlen pici esély van rá, mi mindenkit nemcsak eltemetünk, de újra eltemetjük, sőt, ha lehet, újra és újratemetjük. De ez semmi, ennek a határozottan morbid szokásnak komoly hagyományai vannak.

Nem is tudom, meddig érdemes visszamenni, de kezdjük, mondjuk Attilával, illetve Atillával, na mindegy, bizonyára tudjátok, kire gondolok, hát aki megölte saját fivérét, mert nem akart osztozni a trónon, na tehát őreá, akinek a sírját kisebb-nagyobb lendülettel kb. 1500 éve keressük. Hogy miért keressük, azt pontosan nem tudom, talán az aranykoporsó miatt. Mindenesetre, ha megtaláljuk, az újratemetés elkerülhetetlen. Lelki szemeimmel már látom is a tömör sorokban kígyózó temetési menetet, ahol mindjárt az első sorban Vikidál lohol, mind a 140 centijével, felejtve III/III-as besúgó múltját, harsányan üvöltve egy másik daliás Levente pentaton melódiáját. Mind eközben Csaba királyfi lovasainak égi dübörgése szolgáltatja a hátteret.

I. István király, újabban megint Szent István, minimum egyszer biztos ki volt hantolva, majd újra temetve, mert különben hogyan került volna elő az enyészettől megkímélt, országalapító „Szent Jobb”? Mert előkerült, sőt, ha jól tudom, többször is előkerült.

Aztán van olyan magyar, aki nem csak előre gondoskodik újratemetéséről, de szinte kiprovokálja azt, ilyen volt Kossuth, aki direkt nem jött haza, amíg élt. Ferenc József például a lelkét kikönyörögte neki, de ő nem, az istennek se jött volna haza, pedig volt ideje gondolkodni rajta, a Kiegyezés után még élt vagy egy negyed századot.

A kierőszakolásnak van más formája is. Teszem azt, hazánk egy másik nagy fia békésen éldegél, gyűjtöget néhány népdalt, amiknek átdolgozását kortársai képtelenek megemészteni és aztán egy szép napon gyógyíthatatlan betegséget kap. Na, akkor megtáltosodik, egyszeribe külföldre akar távozni, ha kell, kölcsönt vesz fel, és abból utazik, de elutazik, csakhogy külföldön élhesse utol a halál, ami ugye első számú előfeltétele az újratemetésnek. Ez a recept Bartók Bélánál elég jól bevált.

A fenti trükknek van pontos ellenkezője is. Ez egy külön kategória, ez ideig csak Mindszenthy József, a nagy és egyben az utolsó hercegprímás próbálta ki. Ő excellenciája az országot még lidérces álmában se hagyta volna el. Ehhez olyan makacsul ragaszkodott, hogy inkább csücsült tizenöt éven át az amerikai követség egyik padlásszobájában, csakhogy itthon maradhasson. Na de akkor mi lesz az újratemetésével? Hát kérem, itt lép be a pápai segítségnyújtás. Amikor a Szentatya megneszelte, hogy Mindszenthy napjai meg vannak számlálva, pápai paranccsal a makacs bíborost külhonba utasította egészen biztos azzal az egyetlen kis titkos szándékkal, hogy néhány évvel később újratemethessék.

Előfordulnak olyan esetek, amikor a dolgot egyáltalán nem sietjük el. Egyik-másik nemzeti hősnek akár kétszáz évet is kell várni az újratemetésére. Ilyen volt például Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc. A várakozás azonban sose hiábavaló. A nemzet nem felejt. Igaz, tanulni se nagyon szokott. Ez utóbbi két hős újratemetésének a helyét kissé elkapkodva, meglehetősen slamposan választották meg. Még csak nem is gondoltak arra, hogy Kassa meg Késmárk egyszer megszűnhet hazai föld lenni. Hát megszűnt! Persze az is lehet, hogy az újratemetési mániánknak ez egy szerves része. Ilyen ügyes csellel előre lehet gondoskodni az újratemetés újratemetéséről, mert kinek esik jól, ha a nagyságos Fejedelem megint idegen földben találja magát? Csak hát van még egy kis bibi a dologban. Kell még várni egy másik kétszáz évet, amíg rádöbbenünk, hogy Kassát és Késmárkot végképp leírhatjuk.

Az újratemetés non plusz ultrája azt hiszem az, amikor nem használnak hozzá még hullát, (jaj, mit mondok!) földi maradványt sem. Ilyen esetben van katonai pompa, ágyútalp, díszlövés, szentbeszéd, madzagvasút, ingyen virsli, na meg találomra összekapart egy marék hamu. Mert mi újratemetésben nem ismerünk objektív nehézséget. Kállay Miklós, ha másképp nem, hát jelképesen hazai földbe tért meg.

Mániánkat illetően vannak egészen hálás halottak is. Ilyen volt például Rajk László, akinek nem csak meg lett bocsátva belügyminiszteri túlkapása, elsősorban, mert őt is túlkapták, nem csak újratemették aztán megint újra, de még az is lehet, hogy hátra van még egy végső kihantolás, ha a hatalomra jutott polgári körök úgy gondolják, mégiscsak az árokparton van a végső helye. Mit mondtam, végső? Már amennyiben Magyarországon valami is van, ami végső.

Az újratemetés rekordját, természetesen magyar rekordját, József Attila tartja hárommal. Az elsővel annyira siettek, hogy a földi maradvány még el se bomlott. Az egész cécóval, úgy ahogy volt, Gömbös Gyulát akarták megtisztelni, illetve csak a sírját, de ez ellen a volt pék és hintáslegény, Marosán György, szociális és hazafias érzelmekre hivatkozva, erősen tiltakozott. Tehette, mert akkor, vagyis 1942-ben az oroszokat még nem hívta be, arra várt egy újabb tizennégy évet. Mindegy, ebből is látható, néha egy proletár költő többre viszi, mint a legrafináltabb politikus.

Vannak, akik életükben könnyen elkerülhetnék az erőszakos halált, mint például Batthyányi gróf vagy Nagy Imre, de akkor az újratemetés valószínűsége a minimumra csökkenne. Ez viszont nincs ínyükre. Inkább választják az újratemetést biztosító kivégzést. Úgy látszik, ez nem csak nemzeti, de egyben egyéni mánia is.

Tuti tippnek bizonyult, ha valakit kommunista hite miatt nyírtak ki. A mozgalom, már, mint a kommunista mozgalom, ugyan szép számmal nyírta ki, vagy írjam inkább úgy, hogy ritkította saját sorait, de ha a másik oldal tette ugyanezt a ritkítást, az a mártíromsággal járó újratemetést abszolút bebiztosította. Így aztán Sallai Imrének, Schönherz Zoltánnak, Fürst Sándornak, Rózsa Ferencnek (Vigyázat! Ez nem az ismert betyár, azt Sándornak hívták, és senkinek se jutott eszébe, hogy újratemessék, legalább is, még nem), Ságvári Endrének, stb., stb. óhaja valóra vált. Tegyük még hozzá, hogy az újratemetést nem tudták elkerülni olyan kétes értékű baloldali veteránok sem, mint Frankel Leó vagy Károlyi Mihály, a vörös gróf.

Gondolom lesz, aki azt mondja majd, hogy ezek elszigetelt esetek. Mi az a néhány tucat újratemetés az évi száznegyvenezer halotthoz képest? A Mari néniket és a Pista bácsikat a kutya sem akarja újratemetni. Nana, ne tessenek froclizni! És a megszüntetett temetők? Amikor a család kap egy levelet: Vigyék a földi maradványt ahová akarják, különben beszántják. Na, ugye! Persze tudom, ez nem az igazi. Na de az átlag polgár mikor kapott valamiből is „igazit”?

Aztán meg, amikor direkt azért megyünk külföldre és kifejezetten azért molesztáljuk a talajt, hogy előbukkanjon egy-egy magyar hulla? És amikor a kikapart első női csontvázra ráfogják, hogy Petőfié, mit nekik az a 150 év, meg néhány ezer kilométer! Mindez csak azért, hogy újratemethessünk. Hát nem megmondtam, morbid egy nemzet vagyunk.

Ne is mondjam, ez az újratemetési mozgalom elég széles bázissal rendelkezik. Itt van, mondjuk a színész társadalom. Mint derült égből a villámcsapás úgy érte őket a felismerés, hogy magyar színészt még nem temettek újra. Hogy a költségvetés ilyen mértékben fordítson hátat a kultúrának, az már tényleg párját ritkítja. Nem tűrhetjük! Első lépésnek kellett találni egy külhoni földben nyugvó földi maradványt. Nem volt könnyű! A színművészet művelése nyelvhez van kötve, mondjuk az anyanyelvhez. Éppen ezért kevés olyan hülye színész van, aki külföldre megy, akár csak meghalni is, de azért akad. Így leltek Kabos Gyulára, aki három emberöltővel ezelőtt játszott, két emberöltővel ezelőtt temették el és egy emberöltő óta a kutya se emlékszik rá, csak aki nagyon akar. A többi már gyerekjáték volt, csak előbb a földi maradványt kellett megtalálni New Yorkban, ahol azért sírból is van néhány millió.

Horthy Miklós pontosan tudta, hogy minden bűne ellenére újra fogják temetni, csak ki kell várnia. Kivárta! Horthyt magánemberként újratemető Antall Józsefet is újból fogják temetni, akárki meglássa, valószínűleg Kenderesen. Erre okot mély hivatástudata, na meg az a tény szolgáltat, hogy annak idején a kegyelmes Kormányzó úr a kis Józsikát személyesen lovagoltatta saját ő főméltóságos térdein.

Ha Horn Gyula tényleg népszerű akart volna lenni, akkor erről a mániánkról nem feledkezett volna el. Persze ahhoz, hogy Horn Gyulát újratemessék, előbb gondolatban el kell temetni, de egyenlőre újra meg újra visszasírják. Különben nem fontos az egész, szociálisan roppant érzékeny volt miniszterelnökünk már úgyis páneurópai, vagy mi a fene, neki már mindegy, mi pedig nemrég csúsztunk be a hátsó ajtón, úgy, ahogy. És persze még az is megeshet, hogy a végén még Bonnban temetik el, esetleg Kohl kancellár mellé, az európai ház kellős közepén. Aztán majd látogathatjuk, amíg haza nem hozzuk.

A legújabb miniszterelnökünkkel egészen más a helyzet. Ő annyira fiatal, nem hogy az újratemetés, de az eredeti temetésére is évtizedeket kell még várni hacsak….. hacsak Frei Tamásnak nem sikerül összehoznia valamit az ukrán maffiával. Igaz, Orbán Viktor ambícióit ismerve még az is benne van a kalapban, hogy az egész procedúrát megfordítja. Nem a nemzet fogja eltemetni őt, hanem ő fogja eltemetni az egész nemzetet, úgy ahogy van. Ehhez a művelethez különben kimagasló érzéke és tehetsége van. Ahogy én értékelem az eseményeket, már most azt az elképzelést dédelgeti magában, hogy lélekben ő lesz tizenötmillió magyar siratóasszonya. Mellesleg ezt a feladatot minden bizonnyal kitűnően látja majd el, mert, hogy van-e élet az Unión kívül, vagy nincs, azt nem tudom, de halál az egészen biztos van.

Gyurcsány egy egészen más eset, belőle szinte kicsattan az önbizalom pedig szarban lesz a nemzet. Halál nélkül nincs még temetés se, nem hogy újratemetés. Átmentett magának egy csomó zsozsót, megfúrta az elődjét, sikeres üzletemberré vált, meg minden más. Azt állítják róla, hogy meg akarja szorítani a nemzetet, mert, hogy túl sokáig, túl jól éltünk. Ahogy vesszük, a BKV vezetők egészen biztos jobban éltek, persze nem buszvezetőkre, meg villamosvezetőkre gondolok, csak sima vezetőkre. Szóval a végén itt maradunk egy csomó megszorító intézkedéssel és anyagi okok miatt le kell szoknunk az újratemetésekről. Mit újratemetésről, a sima temetésről. Úgy értesültem, hogy némelyik kórházban már van két éves hulla is, mert anyagi okokból kifolyólag újabban divattá vált az elhunyt és szeretett hozzánk tartózókat a kórházban felejteni. A gyászolók halottak napján a kórház kapuhoz viszik a koszorút. Úgy tűnik, már semmi se a régi. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2433) Nincs új a Nap alatt

Tibor bá’ online

Nagyjából száz éve esett szét az Osztrák-Magyar Monarchia,  Magyarországot feldarabolták, elveszett területének kétharmada, nyersanyag forrásainak nagy része, még vasúthálózata is megbénult, sőt tovább bénították. A megmaradt országrészt elárasztották az elcsatolt részekről érkező menekültek, tökéletes volt a zűrzavar, az embereken eluralkodott a tehetetlenség, teljes volt a kilátástalanság. Ezzel szembeállítva, ma nem Trianon bénította meg a nemzetet, hanem az EU-csatlakozás, ami lehetővé tette a kleptokrácia kialakítását, az állami vagyon elherdálását, az emberek kifosztását, de a társadalom frusztráltsága semmivel se volt kisebb. Szerencsére akkor volt egy nagy formátumú vezető,Horthy Miklós képében, akihez mérten Orbán Viktor egy fűbe fingó hangya.

Az elvesztett háborút követő tragédia kihatott az államháztartásra is. Mivel akkor nem létezett független nemzeti bank, a kormány beindította a bankóprést. 1919. Augusztusában 100 Korona 12 CHF-et ért, 10 hónappal később már csak 3 CHF-et. Az infláció az életszínvonal további esését okozta, elértéktelenítette a béreket, és ez szükségszerűen maga után vonta a társadalmi elégedetlenség növekedését. Ez az állomás nálunk még hátra van, bekövetkezésének esélyei most növekednek, bár az elkerülhetetlensége biztos.

Az 1920-as évek elejére kiderült, hogy bár az infláció sokak vagyonát alaposan megnyirbálta, a kilábaláshoz nem volt elég. Beindultak a különféle adók bevezetése. Vagyonadó a bankbetétekre, értékpapírokra, földekre és az ingatlanok után. [vagyis a pénz kivétele a bankokból most nem is olyan hülye ötlet] Kötelező államkötvény vásárlás 4 %-os hozamra. [nem Rákosié az elsőbbség dicsősége]

Ma az IMF az ENSZ zászlaja alatt hajózik. Akkor ENSZ helyett Népszövetség volt, és létezett „népszövetségi kölcsön”. A Népszövetség a kölcsön folyósítástól nem zárkózott el, de (mit ad isten) feltételekhez szabta. És milyen érdekes, mik voltak a feltételek? Egy független jegybank létrehozása, az infláció felszámolása, további adók bevezetése, a közalkalmazotti létszám drasztikus csökkentése, felesleges kormányhivatalok felszámolása. (vagyis az intézmények átszervezése már akkor is esedékes lett volna). Tehát a történelmi párhuzamtól az embernek feláll a szőr a hátán. A politikusok 100 év alatt semmit se tanultak és semmit se felejtettek. Csak a nép maradt olyan buta és kiszolgáltatott, amilyen volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2432) Az emberi agy evolúciója

Tibor bá’ online

Ez többeknek tetszeni fog 😀

 

Az ma már minden kétséget kizárt, hogy az élő anyag az evolúciónak nevezett folyamat által rendeződik, egyre komplexebb, és persze életképesebb fajokká. Az élőlények nem teremtve lettek. Teremtve legfeljebb maga az anyag lett olyan tulajdonságokkal és olyan kezdeti feltételekkel, ami aztán biztosította a fejlettebb, azaz a szerves anyag kialakulását.

Az evolúció mechanizmusa a szelekció. A rátermettebb túlél, és utódokat hoz létre, biztosítva ezzel a „rátermettebbség” elterjedését. A kevésbé rátermett nem vagy kevesebb utódot hoz létre, és így kihalásra van ítélve. Közben spontán mutáció következik be, ami biztosítja fajon belül a variációt abból a célból, hogy legyen miből szelektálódni.

Az evolúció vak, nem racionális, a mechanizmus „gépiesen” működik, nincs prekoncepciója, nem előrelátó. Szóval minden csak nem intelligens, de van logikája: Az életképesebb „győz”, ő marad életben, és ő hozhat létre utódokat. Ha nem kell a látás a túléléshez, akkor az egyed szép lassan megvakul. Ha az adott körülmények között a láb feleslegessé válik, hát akkor elsorvad. Mindig arra felé történik a fejlődés, ami „praktikus” és sohasem „előlegez”. Mit értek ez alatt? Például egy adott régióban belvizek keletkeznek, ez egyes madárfajok lábának megnyúlásához vezet, vagyis kialakulnak a gázló madarak. Ezért a lábhossz növekedésért azonban csak annyira következik be, amennyire szükség van a túléléshez. Nem lesz ötven százalékkal hosszabb, mint ami szükséges, miért lenne, ha ilyen hosszal is életlépes a tulajdonos.

A fentiek fényében nehéz megérteni egy elgondolkodtató jelenséget. A neurológusok állítják, hogy az emberi agy kapacitása jóval meghaladja a túléléshez szükséges mértéket. Hatalmas többletkapacitás létezik. A kérdés az, hogy miért nagyobb az emberi kapacitása, mint amire szükség van. Ráadásul ez a „nagyobb” nem néhány százalékot jelent, hanem sokszorost. A mai ember minden funkcióját tökéletesen el tudja látni agyi kapacitásának tört részével is. Az emberi agy neuronjainak milliárdjaira a faj fennmaradása érdekében egyszerűen nincs szükség. Ott van ez a szédületes lappangó kapacitás és arra vár, hogy egyszer fel legyen használva? Csak hogy az evolúció nem így működik! Mi okozta az emberi agy ilyen mértékű többlet kapacitásának kialakulását? Ugyanis ez a túlméretezett agyi kapacitás egyszerűen nem evolválódhatott ki, mert a túléléshez totálisan felesleges.

Őszintén bevallom, ha egy kreacionista nekem szegezné, ha ekkora agykapacitásra nincs szükség, akkor hogy fejlődhetett ki? Mert, ha egy intelligens lény teremtette az embert, akkor ez a dilemma nem létezik. Tehát?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2431) Röghöz kötés

Tibor bá’ online

 

Ez is egy olyan téma, aminél azonos értékű prok és kontrák vannak. Egyfelől alapvető emberi jogot sért valakit leláncolni, kötelezni arra, hogy 10 évig Magyarországon maradjon. Másfelől a magyar társadalom pénzén diplomázni, majd külföldre távozni egy fajta lopás számba megy. Én azonban nem a jogi, hanem az érzelmi résszel szeretnék foglalkozni. Az a 18-24 éves fiatal, aki tiltakozik a röghöz kötés ellen, nem tudja mit beszél. Ugyanis ő már eleve (lelkileg) röghöz van kötve, legfeljebb nem tud róla. Röghöz van kötve egyszerűen az által, hogy ide született, itt nőt fel, ide köti a gyerek- és serdülőkora, és persze magyar az anyanyelve.

E poszt megírásának ötlete akkor vágódott belém, amikor az M1-en végignéztem Solti Györgyről szóló megemlékezést a születésnapja alkalmából. Solti 1913-ban született, és a zsidó törvények miatt 1939-ben volt kénytelen elhagyni az országot, vagyis 26 éves korában. A háború után vissza akart jönni, de Rákosiéknak nem kellett. Külföldön hatalmas karriert futott be. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké.  Végig magyar maradt, bár II. Erzsébet lovaggá ütötte, és angol felesége volt. Amikor már lehetett és nemzetközi hírnévre tett szert, állandóan hazalátogatott, a magyar fesztivál zenekart kivitte külföldre. Magán ösztöndíjjal fiatal magyarokat Amerikában képeztetett. És a végén végrendeletileg Bartók Béla mellett akart nyugodni a Farkasréti temetőben. A félig-meddig dokumentum filmben Solti többször is megszólal, hibátlan magyarsággal, 50 év külföldön tartózkodás, és német-angol-francia nyelvtudása ellenére (miközben egyesek 2 év Anglia után akcentussal beszélik a magyart, természetesen idehaza). Ha most azt hiszitek, hogy Solti egy enyhén ütődött, nagyfokú szentimentalizmusban szenvedő kakukktojás, akkor folytatom.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több mint ötven éve halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír, élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott, 92 éves koráig.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrich-hel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

Térjünk vissza a röghöz kötéshez! Orbán azt hiszi, hogy mindenhez ért. Ami azt illeti ehhez se. Ha bevezeti a röghöz kötést, akkor rosszabbul járunk. Ha engedjük a fiatal diplomásokat nyugatra, rövid időn belül nagy részük hazajön. Ha röghöz kötjük őket, akkor ki fognak szökni, és mert 10 évig nem jöhetnek vissza, ott is maradnak. Tíz év után senki se jön vissza (50 év után gyakran), így működik az emberi agy. Ezt az elmebeteg Orbán természetesen nem tudja. Elég, ha azt tudja, hogyan kell mindenkit kijátszani – pávatánccal.

PS: Úgy érzem magam, mint Semmelweis Ignác. Tudom, hogy igazam van, de a környezetem képtelen megérteni, amit írok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2430) BMI

Tibor bá’ online

 

Ez a három betű azt jelenti, hogy Body Mass Index, azaz testtömeg index. Nem mindenki tudja, ezért leírom. A BMI-t úgy kell kiszámolni, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyodat elosztod a méterben kifejezett magasságod négyzetével. A határérték a 25. Aki ennél több, az kövér, aki ennél kevesebb, az normális. 30 felett már kóros elhízásról van szó. Az én jelenlegi BMI-m 23,7, de sose volt 26 felett. Ha tisztában akarsz lenni az egészségeddel, akkor ne tétovázz, gyorsan számold ki, mielőtt tovább olvasol.

A túlsúlynak nagyon sok hátránya van. A legszembetűnőbb a súlyfelesleg cipelése napi 24 órán keresztül. A kövér ember úgy él, mintha egy normál súlyú ember egész nap, beleértve az éjszakát is, egy 10 kilós hátizsákot cipelne, illetve 20 vagy 30, attól függően, mi a súlya. Ezen kívül vannak azonban egyebek is. A túlsúly felborítja a hormonháztartást, amiből sok minden kialakulhat, golyva, diabétesz, magas vérnyomás, amik további károkat okoznak. Kövér ember szíve állandóan túl van terhelve, amiből bal kamra izomvastagodás, végül működési elégtelenség származhat.  Éppen ezért már elég régen kimondták, hogy a túlsúly rontja az életkilátásokat. A kövér ember hamarabb hal meg, és ez a hamarabb arányos a kövérség fokával.

Ezek után képzeljétek el, hogy meglepődtem, amikor 17-én azt olvastam, hogy a „legújabb kutatások szerint” kiderült, hogy az obesitás (elhízás) nem rövidíti meg az életet. Persze, arról van szó, hogy az emberek tömeges elhízásából nagyon sokan hatalmas pénzeket harácsolnak össze. Mert a kövérségnek nem direkt halál a következménye, hanem a hosszú ideig tartó „haldoklás”, ami alatt méregdrága gyógyszereket kell szedni évtizedeken át. Hatalmas üzlet. Hogy mennyire kell vigyázni az abból látszik, hogy a „tanulmányt” a Journal of the American Medical Association közölte le, vagyis nem akármi.

Persze volt annyi eszük, hogy nem azt hozták ki, hogy a 140 kilós matróna fog a legtovább élni, hanem azt, hogy 25 és 30 BMI között az élet megrövidüléséről szó sincs, sőt bizonyos esetekben az enyhén túlsúlyosnak jobbak az életkilátásai. Magyarul tovább élnek. Gyakorlatilag a BMI elválasztó értéket felvitték 30-ra. 25 és 30 között elég sok ember létezik, és ezek most mind azt hihetik, hogy ők egészségesek. Nem igaz! Természetesen kövérség és kövérség között óriási különbség van. Az elhízás különböző fokú lehet, de ahogy egyetlen cigaretta is ártalmas, úgy a legkisebb többlet súly is káros, nem nagyon, csak egy kicsit, de káros. De mit értek el ezzel a propagandával?

A trükk a már rég bevált taktika. Összezavarni az embereket, és akkor kialakul az a vélemény, ami valamelyik nap az egyik hozzászólásban  szerepelt. „Az egyik tudós ezt mondja, a másik az ellenkezőjét, senki se tudja mi az igazság.” Frász karikát! Az egyik tudós a valóságot mondja, a másik le van fizetve. de az emberek úgy értékelik, hogy „még a tudósok se tudnak zöld ágra vergődni” Akkor pedig ők minek bajlódnának vele. Együnk tehát, hiszen csak egyszer élünk. Tegnap 25, ma 30, lehet, hogy holnapután 35 lesz vagy 40. És megy tovább az egészség rombolás.

Én tehát időben szóltam, ha nálunk is kezdenek megjelenni a vélemények, miszerint az enyhe túlsúly (BMI =25-30) egészséges, ne dőlj be neki. Legtovább a szikár emberek élnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2429) Rühatka

Tibor bá’ online

A napokban a hírek szerint a rüh felütötte a fejét Magyarországon, amire nem volt példa 70 éve. Nem árt némi ismeret szerzés ebben az ügyben

 

1945-ben a Vörös Hadsereg nem csak az embereket szabadította fel 😀 , de a parazitákat is, nem fel, hanem ránk, emberekre. A saját családomon belül egy szép nap azt vettük észre, hogy egész nap vakaródzunk, csak éppen nem tudtuk miért, mert nem volt semmi látható. Hogy a fenében lett volna, amikor a rühatka mindössze 0,2 mm hosszú, illetve ennyi az átmérője, mert majdnem szabályos kőralakú.

A családom a Vilmos császár (ma Bajcsy Zsilinszky) út 19/c-ben lakott, és óriási szerencsénkre Dr. Istók János bőrgyógyász a 21-ben, ahol a rendelője is volt. Ráadásul jóval korábban apám összebarátkozott vele. Dr. Istók érdekes ember volt kinézetre, teli volt vörös szeplőkkel, ami férfi esetében eléggé ritka. Aki találkozott vele, megesküdött volna, hogy Dr. Istók sváb, de az nem lehetett, mert partizán csoportja volt, és 1944-ben tevékenykedett a megszálló németek ellen. Megrögzött agglegény volt, így könnyen kötélnek állt, amikor partizán tevékenységének jutalmaként felajánlottak neki egy állást a Honvéd Kórházba, ahol lelkesen gyógyította a kankós kiskatonákat, tíz évvel később. Most azonban még nem tartunk ott. Testületileg átmentünk hozzá és meghallgattuk a verdiktet: barátocskáim, ti rühesek vagytok. Oké, de mit tegyünk?

Dr. Istóktól kaptunk egy nagy köcsög Novascabin emulziót, amivel le kellett az egész testünket kenni, amit legalább 12 órán át nem volt szabad lemosni. Viszont az alsóneműnk és az ágyaink is fertőzöttek voltak. Így a bemázolással egy időben anyám minden fehérneműt leszedett rólunk, csak úgy, mint az ágyneműt, és mindent kiforrázott. A mindenre felügyelő nevelőanyám olyan jó munkát végzett, hogy a parazitáktól rögvest megszabadultunk. Most már csak azt kellett volna kideríteni, hogy ki hozta haza és honnan, mert ha nem derítjük ki, akkor várható a megismétlés. Nem jöttünk rá, de nem kaptuk vissza. Felteszem, mindenki más is megvívta saját harcát a rühatkákkal szemben, csak azt nem tudom, hogyan, ugyanis patikák nem működtek, illetve üresek voltak. El nem tudom képzelni, mások mit használtak Novascabin helyett.

Ez a hercig lény a rühatka
Ez a hercig lény a rühatka

A rühatkák értik a dolgukat. Az emberi bőrben járatokat rágnak. Nem mennek alá, csak a felszínt rágják le, de ezek a járatok olyan aprók, hogy szabad szemmel nem felfedezhető, de egy erősebb nagyító már feltárja őket. Azután meg ínyencek. Nekik a legfinomabb bőr kell, így esik, hogy elsősorban az ujjak közötti vékony bőrbe vetik be magukat. nekünk pedig elsősorban ott viszket. Tehát, ha viszket az ujjaid között a bőr és az istennek se hagyja abba, akkor barátom rühes vagy. Ezen kívül nem vetette meg a csuklók belső részén lévő bőrt se. Még egy apró adalék. Rühatkát nem csak egy másik (rühes) embertől szerezhetsz be, hanem rühes (és feltehetően kóbor) állattól is, mer bár külön van kutyán, macskán és emberen tanyázó rüh, van olyan fajta is, amelyik nem ennyire kényes, mondhatni mindenevő. Nekem és a húgomnak szigorúan meg volt tiltva, hogy ismeretlen, idegen állatot simogassunk. A húgomnak az ismeretlen férfiak simogatása is. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2428) A Hawaii eset

VIP. 319.

 

Bulletin of the Atomic Scientists szerint, január 13-án a hawaii-ak kaptak egy meglepő telefon üzenetet: HAWAII FELÉ TARTÓ BALLISZTIKUS RAKÉTA VESZÉLY VAN. VONULJON AZONNAL FEDEZÉKBE. EZ A RIADÓ NEM GYAKORLAT. Másodperceken belül félelem borította be az egész szigetet, miközben az emberek menedékeket kerestek.

A Hawaii Vészhelyzet Kiértékelő Ügynökségen belül (Hawaii Emergency Management Agency – HIEMA) egy egészen más jellegű pánik futott át. Az ott dolgozók hamarosan rádöbbentek, hogy egy ballisztikus rakéta veszély figyelmeztetésének a visszavonására még nincs kidolgozott hivatalos protokoll.

A riasztás kiküldését követően 20 percen belül kiderült, hogy hamis riasztásról van szó, amit Twitteren tettek közzé. Ez sok hawaii családhoz nem jutott el, vagy nem hitték el. A HIEMA-nak 38 percre volt szükség ahhoz, hogy hivatalosan visszavonják a riasztást…….

___________________________________________________________________________

A teljes fordítás elküldöm a VIP előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2427) Az idő kezdetének másik oldala

Tibor bá’ online

 

A kozmológia és a vele összeölelkező kvantummechanika néhány évtizedes történetében jó néhány érdekes elképzelés született (majd halt el), ami között a legnépszerűbb a húrelmélet (majd az ezt követő bránelmélet) voltak. Ezek azonban minden nagyszerűségük ellenére több kérdést nyitva hagytak. A legnyugtalanítóbb a szingularitás ténye volt, amit nem lehet se emberi elmével felfogni, se matematikailag kezelni. Egy új kozmológiai sejtés épp ezt rendezi le kiemelkedő eleganciával.

Minden kultúrának meg volt a maga teremtéstörténete, vagyis kitalált egy szép mesét, hogyan indult el a lét. A mi Biblia alapú, judo-keresztény, kultúránknak is megvan a genezise, amit mára már kinőttünk. Tudományos megfigyelésekre alapozva az úgynevezett nyugati kultúrában ma a lét kezdetét Ősrobbanásnak nevezzük. Ennek lényege, hogy mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy elképzelhetetlen forró és sűrű állapotból a Világmindenség egy robbanásszerű tágulással létrejön. Ez azonban, mint később látni fogjuk, egy feloldhatatlan dilemmával kezdődik.

Az Ősrobbanás kikövetkeztetése Edwin Hubble (1899-1953) amerikai csillagász felfedezésére támaszkodik. Hubble felismerte, hogy az addig ködöknek nevezett galaxisok különálló csillagrendszerek és a tőlük érkező fény vörös eltolódása, az úgynevezett Hubble-effektus, arányos a Földtől mérhető távolságukkal. A vörös eltolódás azonban elsősorban azt jelenti, hogy a fényforrás, tehát a galaxisok tőlünk nem jelentéktelen sebességgel távolodnak, ráadásul minél messzebb van egy galaxis annál gyorsabban. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a Doppler-effektuson alapuló vörös eltolódás nekem kezdettől fogva nem szimpatikus, mert nem nagyon tartom összeegyeztethetőnek a fénysebesség abszolút voltával. Még azt is megkockáztatom, hogy a fénysebesség feltételezett abszolút mivolta [A fény vákuumban 300.000 km/másodperc sebességgel terjed, még hozzá mindentől függetlenül. Ezért nevezik abszolútnak. Ez azt jelenti, hogy a fénysebesség nem változik például akkor sem, ha vele szembe, vagy vele egy irányba maga a megfigyelő (mérést végző) is halad] egyszer még okozhatja a relativitáselmélet bukását, de pillanatnyilag ez csak egy oldalvágás.

Az természetesen egyértelműen logikus, hogy ha a Világmindenség folyamatosan tágul, akkor az időben visszamenve, el kell érkezni egy olyan állapothoz, amikor az ismert összes anyag és energia egyetlen, kiterjedésmentes pontban zsúfolódott össze. Ez az, ami egy kicsit emészthetetlen, még akkor is, ha igen szellemesen szingularitásnak nevezték el.

Steve Hawking-nak ugyan volt egy zseniálisnak nevezhető ötlete, aminek lényege, hogy szubatomi méreteknél nem érvényesek a makró-világ törvényei. Itt ugyanis a kvantumhatások érvényesek, ami szerint a téridőn belül a dimenziók bármikor felcserélhetők az idővel. Hogy lesz ebből a fából vaskarika?

Számítások szerint az időnek is van legkisebb része, mégpedig 10-43 másodperc. Ebből az következik, hogy a szingularitást követő első 10-43 másodpercig visszafelé haladva matematikai probléma nem áll elő, legfeljebb a sűrűség, a nyomás, a hőmérséklet lesz akkora, hogy az minden képzeletet felülmúl, de – és ez a legfontosabb – nem lesz értékük végtelen. Ez az a tény, ami a szingularitásról nem mondható el, mert ott aztán minden végtelenné válna.

~at510Hawking ötletének a lényege, hogy a 10-43 másodperc előtt, illetve az első időpillanat alatt, az idő átmegy térbe és a „végtelenesítő zóna” egyszerűen eltűnik. Ez azt jelenti, hogy az anyag tovább zsugorodás helyett, az utolsó időkvantumban „térbe fordul”. Azonban ez a hawkingi „csel” nem mindenkit elégített ki, talán maga Hawking se gondolta komolyan, de azért el lehet rajta rágódni.

A kanadai Lee Smolin nem rágódott sokat, inkább deklarálta: „Annak elfogadása, hogy az Ősrobbanás az idő első pillanata, inkább vallásos misztikum, mint tudományos megfogalmazás.” Smolin szavai nem csengnek üresen. Végül is, nem azt nevezik teremtésnek, amikor a semmiből valami lesz, méghozzá egyetlen pillanat alatt?  Természetesen nem azt állítja, hogy sosem volt Ősrobbanás, hiszen a csillagászati megfigyelések, és Einstein általános relativitás elmélete alig hagy kétséget az ősrobbanás tényét illetően. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy még senki sem adott magyarázat, miért következett be az Ősrobbanás, és mi lehetett előtte.

A Max Planck Intézet munkatársa Martin Bojowald előállt egy olyan ötlettel, ami ezt a problémát megoldhatja. Az elképzelést „loop quantum gravity”-nek (LQG) keresztelte el (kvantum-hurok gravitáció), ami az űr komplex kvantum felépítését írja le, és arra használható, hogy segítségével be lehessen kukucskálni a teremtés magjába. Amit ott, Lee Sorin az ötlet eredeti kigondolója talált, egyáltalán nem volt kezdetnek nevezhető, sokkal inkább volt nevezhető egy olyan kapunak, amin keresztül a Világmindenség átfordul, és tükörképét adja korábbi önmagának.

A LQG lényeges eleme, hogy a térnek is van legkisebb része, ami a kvantummechanika keretein belül átdolgozott általános relativitás egyenletei szerint 10-43 méter átmérőjű tér-huroknak elnevezett kvantum. A Világmindenség végtelen tere ezeknek a tér-hurkoknak a sokaságából tevődik össze. Ebből aztán az adódik, hogy a Világmindenség szerkezete az LQG szerint egy „hálószerű” tér (például, mint a lazán szőtt géz). Mivel az űrt egyedi hurkok sokasága teszi ki, az időnek is diszkrét kvantumokban kell átugrálni rajtuk. Tehát az einsteini téridő is kvantum felépítésű. Csakhogy a kvantumok nem aprózhatók. Éppen ezért a Szingularitás, mint olyan, nem létezhet, mert egyetlen (az utolsó) tér-kvantumnál kisebb tér egyszerűen nincs. Természetesen időben mehetünk vissza tovább is, de akkor a tér átkerül az idő nullapontjának a másik oldalára, ahol minden negatív. Negatív a tér, és negatív az idő. Ebben az elméletben az a legszebb, hogy ilyen megfogalmazásnál eltűnik a kezdet. A lét tehát végtelen, mindössze ide-oda leng, ki tudja hány tízmilliárd éves ciklusban, az egyik és a másik tükörkép között. Ez tehát azt implikálja, hogy az ősrobbanás előtt volt egy pontosan olyan Világ, mint a miénk, csak a mienkének a tükörképe. Ez a Világ egy korábbi expanziót követve zsugorodni kezdett, aminek a vége a kozmológiában „nagy recs”-nek nevezett összeomlás. Ennek azonban nem kötelező eljutni a mindig is elméleti állapotnak számító Szingularitásig, hanem egy bizonyos helyen, aminek még vannak kiterjedései, tükörképpé válik, azaz létrejön a mi világunk, ami aztán rögvest tágulni kezd. Eddig a pontig az elmélet nem ütközik Einstein általános relativitás elméletének egyenleteivel, amelyek nem írják le, hogy mi történt ebben az időpillanatban, hát még azt, hogy mi lehetett előtte. Ehelyett csak annyit jósol meg, hogy a Szingularitásnál a tér visszafordíthatatlanul begöngyölődik. Magyarul, míg a relativitás kezelni tudja a kozmikus kezdetet, használhatatlannak bizonyult az indító ok megjelölésére. Azt természetesen tudjuk, hogy az asztrofizikusok viszonylag gyakran állnak elő tetszetős sejtésekkel, mint amilyen például a jelenlegi LQG elmélet, de ezzel az ügy nincs lezárva. Ezeket a sejtéseket el kell kezdeni bizonyítani. Hogyan állunk ezzel?

Az igazság az, hogy mindez ideig az égvilágon semmi se bizonyítja ennek a tetszetős elképzelésnek az érvényességét, de van egy halovány remény. A NASA „Fermi Gamma-ray Space Telescope” nevű távcső segítségével próbálják észlelni a sok milliárd éve felénk vágtató gamma sugarak fotonjait. Ugyanis a mindennapi életünkben a hurkos-tér hatása észrevehetetlen, de a kvantált téren keresztül, több milliárd éven át felénk „bukdácsoló” fotonok szórása már árulkodó lehet, amit a Gamma-sugarat detektáló teleszkóp egyértelműen bizonyíthat. Ha a kiértékelés pozitív eredménnyel jár, akkor az Ősrobbanás, mint a lét elindítója, csak tudománytörténeti epizódként marad ránk.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2426) Allah az arabok faszával hódítja meg Európát

Tibor bá’ online

A menekült „gyerekekkel” szexelnek a svédországi menekült központokban.

AFP Hírügynökség jelentése szerint kiderült, hogy Ürnsköldsvik körzetben az ott létesített ifjúsági menekült szálláson három női alkalmazott intim kapcsolatot létesített a szülők nélkül érkező tinédzserekkel.

Ehhez azonban fűzni kell némi magyarázatot is. Jelenleg Svédországban 45.000 szülők nélkül érkezett kiskorú fiú tartózkodik, akiknek nagy százaléka (szakértői vizsgálat után derült ki) jóval idősebb, de kiskorúnak vallotta magát.

Aztán az is kiderült, hogy menekült központban, ingyen ellátott „kiskorúak” (akik közül egyesen jól benne vannak a harmincas éveikben) a városban különböző középkorú (és férjek nélkül élő) nőknek a gigoló-ja. A hölgyek aktívan lobbiznak a menekültek mellett.

Vannak olyan hangok is, hogy Svédországnak sikerült az emberi történelem legnagyobb dzsigoló importját megvalósítani. Amit követve az adózókat arra kényszerítik, hogy ennek a gigantikus szexpartinak állják a költségeit, amit különben humanizmusnak neveznek.


_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2425) A környezetvédő kőr négyszögesítése

Tibor bá online

2007. december 3-án rendezték meg a Bali Climate Change Conference – December 2007 elnevezésű ENSZ összeröffenést. A következő év januárjában, pontosan 10 évvel ezelőtt írtam ezzel kapcsolatban egy cikket az Asztal Lapba, a Mensa HungarIQa hivatalos folyóiratába. Érdemes feleleveníteni, hogyan láttam a világot 2008-ban.

Szerte a világból a lucskos és mogorva december elején a féltrópusi Baliban összefutott több mint 10.000 környezetvédő politikus hogy megvitassa minden idők legsürgetőbb és az egész emberiségre kiható életveszélyt. A csillagászati költség mellett sokat nem tettek, de mindenesetre jól érezték magukat.

Amikor én Baliban jártam, ami legfeljebb néhány évtizede, Bali egy isten háta mögött elterülő indonéz sziget volt, a fél dzsungelben szétszórt kunyhókkal, minimális infrastruktúra nélkül. A szigetet hosszában átszelő egyetlen úton félmeztelen asszonyok fél kézzel cipelték gyerekeiket, másik félkezűkkel pedig trópusi gyümölcseiket kínálták eladásra, amelyeknek megvétele hajó orvosi tilalom alatt állt, a fertőzés nagyon is reális veszélye miatt´(két amerikai csaj megszegte, Nápolyig a hajókórházban feküdtek). Bali szigetén havonta egyszer kötött ki hajó, ami ott ünnepszámban ment. Az egy napra érkező turistáknak két dolgot tudtak kínálni. Csilingelő zenére táncoló maláj táncosnők látványát, és ócska használt ruhákért is elcserélhető, Európában tízezreket érő faragott (tényleg) művészi faszobraikat. A tűző napsütés és a 90 % feletti relatív légnedvesség miatt a reggeltől estig tartó turistáskodás tökéletesen elegendő volt. Ebből a szigetből az indonéz kormány az elmúlt 15-20 évben egy turista paradicsomot épített ki, elsősorban az ausztrálok részére, akik mennek is a lehetetlenül olcsó nyaralás reményében, mert különben hasonló klímával és tengerparttal ők is rendelkeznek.

Hogy most pont ott rendezték meg az ENSZ globális felmelegedéssel foglalkozó konferenciáját csak azoknak meglepő, akik nem tudják, hogy az uralkodó elit egyik kedvenc szórakozása földünk valamelyik kellemesnek vélt helyén összefutni egymással, nappal rágni egy kis gittet, éjjel jókat tivornyázni, amit hatékonyan elősegít a soktucatnyi, többnyire fiatal tolmácsnő. A mi Fodor Gáborunk is ott volt, csak az isten tudja hány millióért, és hogy kiket vitt magával. Minden pénzben lefogadnám, hogy a környezetvédelmi miniszterünk semmivel se lett okosabb, mint én, jó lehet, nekem egy árva buznyákomba se került. Ugyanis a hegyek még egy nyavalyás egeret se szültek. Megegyeztek abban, hogy majd egyszer a jövőben (ha a Föld nevű bolygó még ad magáról életjelt) meg fognak egyezni. Hogy miben? Ki tudja. A leglelkesebbek szerették volna elérni, hogy abból a csintalan széndioxidból ez a 6,4 milliárd ember 2050-ig 50 százalékkal kevesebbet termeljen, mint pillanatnyilag. (És most udvariasan ne tegyünk említést arról, hogy ez a 6,4 addigra minimum 9 lesz.) Az USA semmi konkrét számot nem fogadott el, ám szinte bámulatba ejtette a résztvevőket, amikor kiderült, hogy már hajlandók elismerni magát a melegedés tényét.

Így első nekifutásra foglalkozzunk a vágyakkal, vagyis a 2050-es felére csökkentéssel! Jelenleg úgy állunk, hogy 2020 szeptemberében az Északi sarkon annyi jég se lesz, amennyi elég egy üvegpezsgő behűtésére. Nem hiszem, hogy különösebb módon érteni kellene a hőtechnikához a konklúzió levonása érdekében. Parasztos ráérzéssel ki lehet találni, ha ez a 2020-as előrejelzés igaz, akkor ez a 42 év alatti felére csökkentés annyi, mint halottnak a csók, vagy még annyi se. Ugyanis ez a konferencia a legjobb esetben se más, mint a környezetvédő kőr négyszögesítésének a kísérlete.

A világ klimatológusainak véleménye meglepő módon megegyezik abban, hogy az 1950 környéki átlaghoz viszonyítva + 2°C melegedés az a körülbelüli határérték, amit a jelenlegi civilizáció még túl képes élni. Most +0,7°C-nál tartunk. Ez azonban megtévesztő, mert ha a további melegedés ebben a pillanatban le is állna, a klímaváltozás egy darabig még folytatódna. Ez eddig önmagában keveset mond, de most jön a slussz poén. A mai ismeretek betáplálásával futtatott modellek azt mutatták, hogy 2050-re akkor áll be (le) a +2°C növekedés, ha a CO2 kibocsátást a mai értéknek nem a felére, nem a negyedére csökkentenék 2050-ig, hanem nullára és nem 2050-ig, hanem most azonnal. Minden más esetben a +2°C értéket a melegedés át fogja lépni.

Erre azonban csak kevesen figyelnek oda és azok sincsenek döntési pozícióban. Ugyanis pillanatnyilag sokkal nagyobb hangsúlyt kap a világban az, hogy az USA, vagy Németország GDP növekedése 2008-ban 1 százalék alatt lesz, ha ugyan nem nulla, vagy kevesebb. Nálunk kétségbeesett vita folyik arról, hogy az előre jelzett 1% alatti növekedés melyik kormánynak a súlyos, megbocsáthatatlan, sőt egyenesen nemzetveszejtő felelőssége.

Nem rágom tovább ezt a csontot, hiszen egyértelmű, a kapitalizmus legfőbb célja és eredményességének mutatója az állandó és folyamatos növekedés, ami úgy kell neki, mint egy falat kenyér az éhező munkanélkülinek. Miközben az ipar (és ipari termékek) által termel széndioxid kibocsátást le kellene állítani.

Az ellentmondás túllépte a komikum határát. Bali szigetén elegáns úriemberek éjt nappallá téve vitatták, jobban mondva egyáltalán nem vitatták, hogy hát nagy baj van és a végső cél a “fenntarthatóság” lenne. Magyarul annyit pusztítani (bármiből), amennyit a természet újra képes termelni. Ugyanakkor Balitól – földrajzi léptékkel mérve – egyetlen ugrásra, Szumátrán megyényi területeken vágják tarrá a trópusi esőerdőt. Ráadásul a kitermelt fából nem bútort gyártanak, hanem papundeklit és hullámpapírt, hogy a végeláthatatlan sorozatban gyártott fogyasztói javakat nyálcsurgató módon tudják becsomagolni. Fogyassz, fogyassz, fogyassz! Azért hogy mi tudjunk termelni, termelni, termelni, mert ez tartja fenn a gazdasági fejlődést és ez hozza a profitot. Ez a legfontosabb sarokpontja a kapitalizmusnak. Ráadásul nem is rejtik véka alá, csak oda kell figyelni. Éppen 10 évvel ez előtt a kiotói konferencián az EU 15 % CO2 kibocsátás csökkentést javasolt 2010-ig. Ezzel szemben az USA mindössze 5,2 %-ot, majd a nagy vita végén semmit. És ki volt az amerikai delegáció vezetője? Albert Arnold Gore, vagyis Al Gore, aki most (megosztott) Nobel díjat kapott a globális felmelegedés elleni harcáért, An Inconvenient Thruth-ért.

Úgy tudom a geometriában a kör négyszögesítését még nem oldották meg, állítólag nem is lehet. Az emberiség nagy kérdése, hogy a környezetvédelmi körből lehet-e gazdasági négyszögesítést végezni?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2424) Kibérelhető virtuális csajok

Tibor bá’ online

 

„Yellobel” egy mosolygó szőke szépség, akinek a szolgáltatása 5 dollárért megvásárolható. Ha arra gondolsz, hogy prosti, akkor mellé lőttél. A boldog vevő Yellobelt felrakhatja a Facebookra és verheti a mellét, hogy ilyen jó nője van.

Ez a mai fiatalok szubkultúrájának egyik kinövése. Megjósolhatom, hogy nem fog átterjedni az éltesebb korosztályokra. A magam részéről undorodom a Facebooktól. Szinte naponta kapok meghívókat. – Orsolya ismerősnek jelölt, ha kíváncsi vagy Orsolyára jelentkezz be, add meg a kocsid márkáját, hajad színét, OTP számlaszámod, a farkad hosszát, mert ezeket Orsolya is szeretné tudni. Azt! Az anyádat! De a fiatalokat ez nem érdekli, mesélnek magukról igazat, hazugságot, amiből Yellobel egész jól megél.

Az online becsapás virágzik, amit olyan szájtok segítenek, mint www.girlfriendhire.com ahonnan Yellobelt is fel lehet csípni. A szájt honlapja teli van hirdetésekkel. Egy gurgulázó gesztenyebarna hajú csaj megígéri, hogy „velem éjjel-nappal beszélhetsz”. Egy szőke szépség a fényképen napozik a tengerparton és ajánlkozik, mint „a külföldi csajod”. Egy harmadik csaj felteszi a kérdést: „Nem akarsz felvágni a haverok előtt, hogy milyen dögös nőd van?”

Yellobel feltárja a motivációját: „kellett egy kis extra zsozsó különösebb erőfeszítés nélkül.” Miközben az ügyfelei erőfeszítés nélkül akartak jó színben feltűnni. Óh, áldott kapitalizmus. A szájton egy további nő az érdeklődőnek elárulja: „Heti 60 órát dolgozom két állásban, és még így se tudom törleszteni a diákhitelemet, mert nem keresek eleget, hogy meg is tudjak élni. Aztán egy nap kiszúrtam, hogy van ilyen lehetőség is.” Heti 5 dollárért oda-vissza SMS-ezik a kuncsaftjával. Vagyis 5 dollárért meg lehet szabadulni a magánytól. És milyen jól mutat, hogy állandóan pityeg a mobil. A másik kuncsaft a barátnőjét akarja féltékennyé tenni.

Ezekből lemérhető, hogy milyen könnyű online csalni, bármilyen cél érdekében. Mindenesetre a virtuális kapcsolatok csak egy apró része az Internetvilágnak, ahol nincs arra szükség, hogy a társaságban kitalált történeteket mesélj a kanadai kedvesedről, mert a kanadai csaj megteszi ezt helyetted, heti 5 dollárért teleírva a Facebook faladat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2423) Játszunk együtt

Tibor bá’ játékos online

Itt van lányok, amit ígértem. Hat darab válogatott legény. Válasszatok! Írhattok hozzá megjegyzéseket is, már aki meri vállalni a véleményét.

A tegnapi csemege nekem meglepetést hozott. Én az elsőre szavaztam. A legtöbb szavazatot az ötödik kapott. Nem feltétlenül kell látni azokat a csöcsöket. (dugás közben se látod) A sejtelem sokkal izgalmasabb.

Akkor gyerünk a képekkel!

első

 

második

 

harmadik

 

negyedik

 

ötödik

 

hatodik

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2422) James Hansen jelentése

Tibor bá’ online

James Hansen tegnap, január 18-án, szétküldte jelentését 2017-ről. Ezek szerint 2017-ben a globális felszíni hőmérséklet a második legmelegebb volt, amióta a Goddard Intézet Űrkutatása műszeres mérést végez. Az ipari forradalom kezdete óta, megfelelő becsléssel mért 1880-1920 közötti relatív átlaghőmérséklethez viszonyítva a növekedés 2017-ben 1,17°C volt. A 2016-os legmelegebb év az El Nino trópusi melegedés mellett volt mérhető, mely körülmény 2017-ben nem állt fenn. Ennek ellenére a 2017-es év alig marad el a 2016-hoz képest. Ez jól megfigyelhető az alábbi ábrán.

Akit Hansen teljes jelentése érdekli, az itt találja meg: http://www.columbia.edu/~jeh1/

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2421) Játszunk együtt!

Tibor bá’ játékos online

 

Egy időre tegyük félre a borút, és játszunk egy jót, mint a régi, gondtalan, szocialista békeidőben! Találtam a netten 6 rendkívül finom, ízléses és – legalább is számomra – roppant szexis fotót. Minden elismerésem a szerzőké. A fotókat felraktam, itt láthatók egymás alatt. Neked nincs más dolgod mint szavazol (itt jobbra), hogy melyik szerinted a legizgalmasabb. Aztán meglátjuk, kinek milyen az ízlése.

első

~at447

 

második

~at460

 

harmadik

~AT459

 

negyedik

~at458

 

ötödik

 

~at457

 

hatodik

~at461________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2420) Kötelmi jog

Tibor bá’ online

néhány tanács zöldfülűeknek

 

A kötelmi jog tulajdonképpen a szerződésekkel foglalkozik, amit tanítani kellene a középiskolákban, mert az embereknek halvány fogalmuk sincs róla. Miközben (lásd a HCF kölcsönök miatti ingatlan elvesztéseket) az életben a megkötött szerződések az egyén, vagy a család életét rendkívüli mértékben meg tudja változtatni. Mindenesetre sokkal fontosabb, mint egy Arany János ballada ismerete, amit az érettségin megkövetelnek.  Az állampolgárok ismerethiánya miatt lehet olyan marhaságokat írni, mint „Tarlós felmondta a Volánnal kötött szerződést”. Ugyanis – aki nem tudná – egy szerződést nem lehet felmondani. A szerződésnek éppen az a feladata, hogy a benne foglalt „kötelmeket” a felekkel betartassa, tehát a dolgok a másik fél számára kiszámíthatók legyenek. Amire a kedves újságíró gondolt az tulajdonképpen a szerződés megszegése. Természetesen egy szerződést meg lehet szegni, akár úgy is, hogy a másik féllel közlöm a szándékom, de annak következményei vannak.

A fentiekből logikusan adódik, hogy egy szerződést az egyik fél önkényesen nem módosíthatja, mert ha ezt megtehetné, akkor a szerződésnek nem lenne értelme. Az tehát a kötelmi jog sárba tiprása, ha az egyik fél (például egy bank) tetszése szerint módosíthatja. Ha ezt a jogot a szerződésben kikötik, akkor az a szerződés megszűnik szerződésnek lenni. Ha ezt egy bíróság másképp „látja”, az nem más, mint a bírói hatalommal való visszaélés.

Akkor kezdjük az elejével. Első számú szabály, hogy a szerződésbe mindent vegyünk bele, amire emberi számítás szerint szükségünk lehet, még a magától érthető dolgokat is. És vegyük bele a szerződési pontok megszegésének a jogkövetkezményeit is, ami rendszerint „pönálé” névre hallgat. Vagyis, ha a szerződés egy melléképület felhúzásáról szól, akkor nem csak azt kell kikötni, hogy mikor lesz átadva az épület, de azt is, hogy ha a vállalkozó az átadással késik, akkor ezt mivel kell kompenzálnia (például napi 10.000 forint pönálé fizetéssel)

A napokban volt a hírekben egy szerencsétlen ember, aki bérbe adta a lakását, majd a bérlőjétől nem tudott megszabadulni, és amikor a saját lakásába behatolt, akkor ő követett el magánlaksértést. Ha ez a bérbeadó olyan szerződést íratott volna alá a leendő bérlőjével, hogy neki, mint tulajdonosnak joga van a lakásba bármikor bemenni és ellenőrzést hajtani végre, amit a bérlőnek időkorlátozás nélkül tűrnie kell, akkor nem lett volna magánlakot sértő. A szerződésbe azt is be lehet venni, hogy határidőre történő nemfizetés esetén a bérlőnek azonnal el kell hagynia a lakást formális felmondás nélkül. Ebben az esetben, ha a bérlő elsején nem fizet, odamehetsz két testőrrel, bemehetsz a lakásodba, és a pasi minden cuccát kiteheted a folyósora és lecserélheted a lakás zárját. Mert csak azzal szemben lehet visszaélni, aki nem eléggé előrelátó.

Amikor bárki (Többnyire egy bank) eléd tol egy szerződést, a legokosabb, ha átveszed tanulmányozás végett, és másnap térsz vissza aláírásra. Ha ebbe a másik fél nem megy bele, akkor feltételezheted, hogy rosszban sántikál. Elvégre milliókat veszíthetsz, életek mehetnek tönkre, senki nem kívánhatja, hogy aláírd a szerződést anélkül, hogy annak tartalmát pontosan értenéd. Aranyszabály, ha a szerződés tervezetet más készítette, akkor semmi esetre se írjuk alá alapos átolvasás nélkül. Ne bízzunk a másik félnek se a jóindulatában, se abban, hogy amit szavakkal mond azt be is tartja, ha történetesen nem lesz benne a szerződésben.

Ha nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy a szerződés minden egyes pontját értjük és tisztában vagyunk annak a következményeivel is (például a kölcsönt nem abban a valutában vesszük fel, mint amiben a fizetésünket kapjuk) akkor aláírás előtt kérjük ki szakember véleményét.

Egy szerződés csak akkor ér valamit, ha adott esetben a bíróság helyt ad a másik fél nem teljesítésével kapcsolatos keresetüknek. Ezért fontos betartani alaki szabályokat. A legbiztosabb, ha a szerződést egy közjegyző előtt kötjük meg. Biztos még, ha ügyvéd ellen jegyzi. Ezek azonban pénzbe kerülnek, akár 100.000 forintba is. Nyilvánvaló, hogy kisebb értékű szerződéseknél ez nem járható út. Teljes bizonyító erejű magánokiratnak számít, ha a két szerződő fél két tanú jelenlétében írja alá a szerződést, és ezt a két tanú aláírásával igazolja.

Végül pedig: Sajnálatos módon a magyar jogrend úgy van (hagyományosan) kialakítva, hogy a bíró olyan ítéletet hoz, amilyet akar, az indoklásába nem lehet belekötni. Ez a hazai jogbiztonságot hihetetlen mértékben rontja, de ezzel kapcsolatban még senkinek se jutott eszébe lépni. Példának okáért egy magánokirat megtámadható azon az alapon, hogy az aláíró tanuk valamelyik szerződő fél barátai. Bár nem életszerű, hogy az utcán vadidegeneket kérjél fel tanúnak, a bíró – ha úri kedve úgy kívánja – helyt adhat az indítványnak, és nem kérdezi meg a másik peres féltől, hogy miért nem akkor kifogásolta a tanúkat, amikor a szerződést kötötték. Az se jutott még senkinek eszébe, hogy micsoda korrupcióra adhat alapot az, hogy egy ítélet nem kérdőjelezhető meg. Erre azt szokás válaszolni, hogy erre való a fellebbezés, de ez is félrevezető, mert a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálja az elsőfokú döntést, legfeljebb az alakiságot kifogásolhatja. Az első fokon elvesztett pert másod fokon megnyerni egyszerűen lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2419) Mi történik Iránban

 VIP. 318

 

Paul Craig Roberts posztja

1953-ban az USA és Nagy Britannia megdöntötte a demokratikusan megválasztott Mohammad Mosaddegh kormányát Iránban, és egy diktátort segített hatalomra (Mohammad Reza Pahlavi), aki Washington és London szája íze szerint vezette az országot.

Titkosítás alól felszabadított dokumentumokból kiderült, hogy a CIA-nak szerepe volt az iráni kormány megbuktatásában. A megbuktatás forgatókönyve mindig ugyanaz. Washington megvásárol tiltakozókat, majd erőszakot kreálnak, lemondásra kényszerítik a legitim kormányt, végül felállítanak egy új kormányt.

Washington által bevezetett diktátor, 1997-es forradalmi megdöntése óta, Amerika folyamatosan próbálja Iránra ráerőszakolni akaratát. 2009-ben Washington pénzelte a „Zöld forradalmat”, amivel megpróbálták megdönteni Amadinejad kormányát……….

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. Átutalást végzőket kérem, hogy E-mailben jelezzék: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2418) Guy McPherson testamentuma

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson 2016. augusztus 2-án feltette honlapjára a „Klímaváltozás összefoglalása és az összefoglalás frissítése” című munkáját, amit szívem szerint testamentumnak neveznék el. Mindjárt az elején közölte, hogy ez az utolsó frissítés, nem tartja értelmét további részletek ismertetésének. A bizonyítékok mindent elsöpörnek.

Van egy nagyon szép magyarázat mindjárt az elején azok részére, akik fizika órán nem figyeltek oda, és nem tudnak arról, hogy hány kalória kell a jégmegolvasztásához, és hogy amíg a vízben jég van, addig a víz hőmérséklete 0°C marad. Ez egy briliáns angol fogalmazás és oly egyszerű nyelvezetű, hogy bemásolom ide. Közepes angoltudással is meg lehet emészteni. Ha nem akarsz vele bajlódni, ugord át!

“Anyone who does not know what Latent Heat is will have a false sense of security. It is not hard to understand if I do not use physics jargon. Place on a hot stove a pot of cold water containing 1 kg of ice cubes. Stir the ice water with a long thermometer and take temperature readings. My question is: When will the thermometer begin to show a rise in temperature? Answer: After all the ice has melted. In other words, all the heat from the stove would first all go into melting the ice, without raising the water temperature. The amount of heat entering a system without raising the temperature of the system is called Latent Heat. It takes 80 calories of heat to melt one gram of ice. So in this case, the first 80,000 calories of heat from the stove went into melting the 1 kg of ice first. Only when the ice is all gone will the water temperature rise, and it will do so until it reaches 100C, when the water will begin to boil. Once again, Latent Heat comes into play, and the water temperature will stabilize at the boiling point – until all the water have changed from liquid to vapour, at which point the temperature of the dry pot will rise to the temperature of the flame itself. So how does this apply to Earth’s climate? Consider the Arctic Ocean to be a gigantic pot of ice water, and the sun as the stove. For as long as there is still sea ice to melt, the Arctic Ocean will remain relatively cool, in spite of the ever increasing solar heat entering the Arctic ocean due to ever decreasing ice cover. When the sea ice is gone in the summer, as early as the latter part of this decade, the Arctic Ocean’s temperature will steeply rise, and when it does, so will the global mean temperature, and all hell will break lose.”

Összefoglalva: amíg van jég az északi-sark körül, a többlet hő a jég megolvasztására fordítódik, amint az összes jég megolvad a sarki hőmérséklet meredeken emelkedni fog, vele együtt a globális hőmérséklet is, és „ránk szabadul a pokol”. Ez McPherson szerint 2019 nyarán bekövetkezhet.

Különben a testamentumban a szerző 69 pozitív visszacsatolást és bizonyítékot sorol fel, amelyeket mások munkájából vett át. A cikk közel 100 oldalas, amibe jóval több, mint 100 hivatkozás van belinkelve. A teljes testamentumot angol nyelven itt találhatod meg: https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/

A végső konklúzió: Az alapvonalhoz viszonyítva a 4°C-al melegebb Földön mást nem tehetünk, mint felkészülünk a kihalásra. És ezt se McPherson találta ki: Oliver Tickell’s 2008 synthesis in the Guardian. Ez pedig nagyon hamar bekövetkezhet.

Végeredményben a lényeg, hogy Guy McPherson nem egy vészmadár. Mindössze azt tette, hogy mások munkáinak eredményét összegezte, és arra a következtetésre jutott, hogy éveink meg vannak számlálva. Egészen pontosan 2026 a határidő.

U.i. A testamentumnak van német és orosz nyelvű fordítása is, akinek ez könnyebb éljen vele.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2417) Észak Korea nukleáris ütőképessége

VIP. 317.

A Bulletin of the Atomic Scientist ismertetése

……….. Mindenesetre ha még nem történt volna meg, kétségen kívül hamarosan megtörténik a tökéletes alkalmazási állapot.

___________________________________________________________________________

A teljes közlemény fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2416) Néhány fehér folt a klitorisz körül

Tibor bá’ online

 

A férfiak klitorisszal kapcsolatos ismereteik meglehetősen szerények, de a nők se tudnak mindent. Aztán meg tévhitek mindenütt vannak, miért pont itt ne lennének? Na, akkor álljunk hozzá és nézzük a tényeket!

A klitoriszban legalább 8.000 idegvégződés van. Na jó, ez neked nem jelent semmit, akkor megtoldom azzal, hogy a péniszben makkjában az idegvégződések száma 4.000 körül van. És akkor isten a mi bordánkból faragta Évát! 😀 De ez nem elég, ez a 8.000 végződés be tudja indítani a környék további 15.000 idegvégződését.  Amelyik nőnek nincs orgazmusa, tényleg sajnálhatja.

Tudtál-e róla, hogy Napóleon másod unokahúga, Marie Bonaparte klitoriszát sebészetileg közelebb helyezték a vaginájához? Lehet, hogy a történet nem igaz, de az ok valódi. A hölgy (nem kizárólagosan) képtelen volt vaginális orgazmusra. Tény az, hogy ha a klitorisz és a hüvelyszáj közötti távolság 20 mm alatti, akkor szinte biztosított az orgazmus a behatolás által. Ha tehát probléma mutatkozik, vedd elő a centit és járj utána a dolgoknak. 😀  Különben a műtét sikertelen volt, mert akkoriban nem tudták, hogy a klitorisznak mindössze egy negyede van kívül. Vagyis az arrébb helyezése nem könnyű mutatvány.

A klitorisz mérete nem konstans, az élet folyamán folyamatosan nő, de nem azért amire tippelsz. Nem a szex oka a növekedésének. A növekedés oka a hormonális rendszer átalakulása az élet folyamán. A kislányok klitorisza a serdülőkor elején kezd el növekedni, a serdülés végére a mérete közel a duplája. Harminckét éves korra a négyszerese lesz. A változókorra a méret hétszerese annak, ami a születéskor volt. Tekintve, hogy a kiindulási méret se nagy, ez a növekedés nem túl feltűnő. Viszont megmagyarázza, hogy egyes idősebb nők miért állítják, hogy a szex fantasztikus.

A nő testén több érzéki zóna is található, de azoknak más elsődleges funkciójuk van. Kivétel a klitorisz, aminek a szexen kívül semmi más funkciója nincs.

Klitorisszal nem csak a homo sapiens tagjai rendelkeznek. Minden emlősállat nőstényének van.

Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy vaginális orgazmus létezik (sokáig éles vita tárgyát képezte), de a nők nagy része nem képes rá. Behatolás útján mindössze a nők 30 százaléka jut orgazmushoz. A többinek közvetlen stimulációra van szükségük a klitoriszukon keresztül. A stimuláció milyensége nem fontos, mert egyedenként változik.

Ahány nő, annyi klitorisz. Egyik kicsi, a másik nagy, van amelyik alig látható, míg a másik kirívóan látható. Nem ritka, amely izgalmi állapotban megnő, a többin semmi változás. Van amelyik bármit elvisel, miközben a többinek finom érintésre van szüksége. Egy tulajdonságukban azonban tökéletesen egyformák, egyik se öregszik. Beérése után az élet végéig az érzékenysége azonos marad. Tehát, nem csak az öreg ember nem vén ember, de az öreg asszony se vén asszony. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2415) Régi volt telek

Tibor bá’ online

Csak azokat említem, amelyek dátumára valami okból kifolyólag pontosan emlékszem

 

Ez alkalommal nem egy valamiről akarok írni, hanem sok valamikről, a régi telekről úgy, ahogy emlékszem rájuk. Az első az 1939-es tél. Nyáron a szüleim kivittek a nagyanyámhoz Angyalföldre,  Jász utcába, egy lebetonozott családi házba, és mivel betöltöttem a 6. életévemet, ősszel beírattak a helyi iskolába, ami történetesen a Reiter Ferenc utcában volt. Abban az időben a Jász utca és a mai Reiter Ferenc utca között egy hatalmas grund terült el, amit nyáron belepett a fű, de ahol az emberek átgyalogoltak rajta, ott kikopott ösvény alakult ki. Ilyeneket lehet látni mostanában a lakótelepek körül elterülő parkokban is, ott alakul ki az ösvény, ahol az embereknek a leglogikusabbnak tűnik az átgyalogolás. A háztól az iskoláig nem lehetett több, mint 300 méter, de mivel ez nem volt „közterület” a havat senki se takarította el. A karácsonyt a család még ott tartotta, de utána már apámék kivettek egy lakást a VIII. kerületben és a szünet után már a Bezerédj utcába jártam tovább az első elemit. Tehát a visszaemlékezésem időpontja a karácsony előtti december. Jól emlékszem, hogy reggel térdig érő hóban tapostam, átázott a cipőm, úgy ültem délig az iskolában, majd haza. Metsző hideg volt, a 300 méter, amit sietve tettem meg, elég volt ahhoz, hogy a nagy lábam ujja „megfagyjon”. nagyanyám levette a cipőmet, én pedig a széntüzelésű vaskályha oldalához nyomtam a lábujjaimat. A hőtől füstölt az ujjam, de nem éreztem.

Három évvel később, 1942-ben karácsonyra síléceket kaptam. Szilveszter előtt mentem ki először a Normafához, ahol 30 centi hó fogadott. Általában, szokás volt a gyerekeknek korcsolyát, ródlit, sílécet ajándékozni karácsonyra, mert a hó, azaz a tél, az igazi tél garantált volt. A Bezerédj utcai iskolában szokás volt Mikulás környékén fellocsolni az udvart, ami persze meg is fagyott, és átváltozott jégpályává. Délutánonként a diákok lementek a „jégre” korcsolyázni, amiről csak a havat kellett  időnként eltakarítani, az olvadástól nem kellett tartani, egészen márciusig.

1949-ben szüleim lemenekültek Kiskunfélegyházára a kitelepítések elől, de én Pesten maradtam az iskolám miatt.  Karácsony előtt két nappal felültem este a vonatra és leutaztam Félegyházára. A vonaton elaludtam, így egy kicsit túlutaztam, úgy 10-12 km-t. Nem volt mit tenni a farkas üvöltő hidegben, mint a sínek mentén visszagyalogolni. Reggel nyolcra be is toppantam a családhoz. Anyám szerint jó, hogy nem fagytam meg az úton, -28 fok volt az udvaron. Nem jelentett szenzációt, egész nap fűtöttünk a kályhában, és ezzel el volt intézve a dolog. Azért van tél, hogy hideg legyen.

1953: Nem sokkal a 6:3 után hatalmas havazás indult. Decemberben 60 centis hó volt a budai hegyekben, ahol sífutóversenyen dőlt el, hogy indít-e az alakulatom a hadsereg bajnokságon. Indított, ahol a 10 kilométeres sífutásban az utolsó előtti lettem – nem is volt szándékomban megnyerni, elég volt nekem 10 nap üdülés a Mátrában. 😀

1955: Szent Este. A családnak merész ötlete támadt, menjünk el az éjféli misére! Elmentünk. 20 centis hóban cammogtunk le a Karthausi úton, majd vissza. Szép volt nézni a hóesést az utcai lámpák fényében.

1956: december 16-án harmadszor láttam neki, hogy átmenjek a magyar-osztrák határon. Havas volt a táj, amerre néztem. Ezért régi lepedőkből varrtam magamnak egy ruházatra felhúzható overált.

1962: November 23-án Budapest utcáit ellepi a hó. Személygépkocsija alig van valakinek, nekem volt. A késő esti órában hasítom a szűzhavat az Üllői úton. A meglátogatott családnál jelzem, hogy kint zuhog a hó, van már vagy 20 cent. Semmi meglepődés, ez normálisnak számít, holnap majd lehozzák a padlásról a szánkót.

1987: December közepe. A borosjenői ház már kész, de még nincs fűtés. Hóesés után kimegyek, de akkora a hó, hogy lapátolással kell kezdenem. Jó két órai munka, amire nem számítottam, a kaputól a házig egy járatot kell kilapátolni a hóból. A hófúvás miatt van olyan rész, ahol 2 méter magas a hó, ebből kell kialakítani a járó ösvényt. Ki se láttam belőle. Körülbelül ekkor kezdett változni az időjárásunk, mindig csak egy kicsit. Hogy mostanában mi van, azt tudjátok, és még mi lesz!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2414) Harc

Tibor bá’ online

Nem baj, ha nem értesz egyet velem. Az írás ragyogó vitaalap

 

Az Ember szentül meg van győződve róla, hogy szabad akarata van, intelligens, uralja a Földet, és ebben a tévhitben követi el a legnagyobb marhaságokat. Valójában uralkodnak rajta ösztönei, a hormon háztartása, a berögződések, amik mentén tengeti nyomorúságos életét, amely felvirágoztatásának ő a legnagyobb akadálya.

Beleszületsz egy mikró világba, körülnézel és felserdülésed közben zsidó leszel, vagy Allah hívő, esetleg európai keresztény (vagy más, de az most nincs a nézőterünkben), és azonosulsz vele, majd észleled, hogy ezek a csoportok tulajdonképpen egymás kárára léteznek, örökös „harcban” álltak és állnak egymással. Az ember még nem nőtt ki a falkába tartozásból, még benne van az ösztön. A Pál utcai fiúkat összeköti a Pál utca, és harcolnak a Vörös ingesek ellen, akiket a vörös ing köt össze. A Fradi drukkolók verekszenek az újpestiekkel, mert a IV. és a IX. kerület elég messze esik egymástól. A vajdasági szerbek ütik a magyarokat, mert nem értik a magyar szót. Mi utáljuk a kínaiakat, mert ferde a szemük. A német a török vendégmunkást, mert büdös és nem iszik sört, stb. stb. Amíg a marslakók nem támadják meg a Földet, addig az emberiség nem tud összefogni, örökös „harcban” áll saját magával. A zsidó a gojokkal és a muszlim állatokkal, a muszlimok a zsidó betolakodókkal, a keresztények a vérszívó zsidókkal, és így tovább, tehát HARC.

Talán a legősibb ösztönök egyike az életösztön. Amikor szembetaláljuk magunkat egy életünket veszélyeztető helyzettel, agyunkat ellepi az adrenalin, agyunk ezred másodperceken belül eldönti, hogy menekül vagy harcol. Ha az ellenfél erősebb, akkor menekül, ha gyengébb, akkor harc. De mitől erősebb, illetve gyengébb az ellenfél, ha nem az őserdőben, hanem a civilizációban találkozol vele? Ennek eldöntéséhez azt kell vizsgálni, hogy milyen eszközei vannak a harchoz. Nézzük csak! Ha neki csúzlija van, neked pedig vadászpuskád, akkor te vagy az erősebb. Ha neked vadászpuskád van, de neki páncélozott járműve, akkor ő az erősebb. Ha a puskádra rászerelsz egy tankelhárító rakétát, akkor fel veheted vele a harcot. Van rá esélyed, hogy te kerülsz ki győztesen.

De mi van akkor, ha kultúrák állnak egymással szemben? Melyiknek van nagyobb esélye arra, hogy maga alá gyűrje a másikat? Döntsétek el magatok! Egy zsidó szemben találja magát egy kereszténnyel. A zsidó „úgy tudja”, hogy őt kiválasztotta az egyetlen és igaz isten, neki joga és kötelessége mindenki más felett uralkodni, neki maga az isten adott kiváltságos helyzetet. Leken egy hatalmas pofont a kereszténynek, akinek azt tanította Jézus, hogy ha arcul ütnek, tartsd oda a másik orcádat is. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Szerinted ki jön ki győztesen? Csodálkozol, hogy kb. 15 millió zsidó uralkodik a sok száz milliós keresztény táboron?

Lépjünk tovább! Most a zsidó egy arabbal találja magát szemben. Az ábra ugyanaz, a zsidó kiválasztottságának tudatában elkergeti az arabot a földjéről, aki ezért elkezdi őt kővel dobálni, mire a zsidó előveszi az AK-47 fegyverét és szarrá lövi az arabot. De ezzel a dolog nincs befejezve, mert az arab megszámlálhatatlan rokonsága szent bosszút esküszik és elszántan, sőt megszállottan támad. Akár hányat lőnek le belőlük a zsidók, újabb és újabb arabok állnak be a sorba, hogy bosszút álljanak. Miért? Azért, mert a muzulmánokat arra tanítják a papjaik, hogy Allah nem csak nagy és hatalmas, de egyben megírta mindenkinek a sorsát. Ha Allah úgy akarja, akkor a kis Alit nem fogja a golyó, bárahányan lőjenek is rá. De ha Allah másként dönt, akkor a kis Ali éjszaka meghal egy szúnyogcsípéstől. Ráadásul, ha szent háborúban esik el, akkor egyenesen a Paradicsomba kerül. Ez az ideológia harckészség szempontjából messze felülmúlja a kiválasztottságot. Ráadásul Jehovának szokása, hogy időnként elfordul népétől, ha azok túlzásba viszik a „tisztátlanságot”.

Ha a fentieket megérted, akkor nem csak a jelent fogod megérteni, de tippelhetsz a jövőt illetően is. De ez nem minden. Ki beszélte rá a keresztényeket, hogy ezt a totálisan életképtelen, magatartást, mármint az abjuzus tűrését magukévá tegyék? Ki más, mint a zsidó Jézus, akit a keresztények Messiásnak tekintenek. Ezzel a zsidók nem értenek egyet, szerintük Jézus egy nagy senki, holott minden idők leghatékonyabb ötödik hadoszlopa, egyedül, önmaga.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2413) Erre érdemes felfigyelni

Tibor bá’

 

Naponta kábé 20 kéretlen levelet kapok a legkülönbözőbb témában. Van, amiben 5 km-en belül valaki szexelni akar velem. Van, akinek ötödször nem válaszoltam a fényképére, amin egy kitakart szemű ötvenes nő látható irgalmatlan nagy csöcsökkel. Van, aki valami elektromos kütyüt akar nekem eladni. Na ebből sok van. Olyan is akad, aki elárulja, hogy az orvosok az életemre törnek ezekkel a magas vérnyomás gyógyszerekkel, de ők 200/100-ről egy hét alatt leviszik 115/75-re a vérnyomásomat, természetes füvekkel. Az emberi tudatlanságot kihasználva újabban mini hősugárzót ajánlanak, ami csodás meleget áraszt, percek alatt felfűti a szobát, automatikusan ki-bekapcsol, talán még a seggemet is kinyalja, de alig fogyaszt áramot. Egészen pontosan még 370 wattot se.

Szóval sok minden van, de ezen most megakadt a szemem. Valaki műpinát árul néhány tízezer forintért, de nem ez az érdekes. Az útmutatóból kiderült, hogy sokkal jobb, mint a két ujjas onanizálás, amit el is lehet hinni, de most jön a csattanó: sokkal kényelmesebb, kellemesebb, olcsóbb, rizikó mentesebb, stb. stb., mint a közösülés egy igazi nővel.

Tudom, én már kimentem a divatból. Semmihez se értek. Még egy okos telefonom sincs. A véleményem egyáltalán nem számít, mert „az akkor volt, most ez van”. Így nem állok elő azzal, hogy az „én időmben” ezen a pinahelyettesítő ajánlaton egy hétig röhögtünk volna. Azzal se állok elő, hogy a természet szavát elutasítani kurva nagy marhaság. Csupán nagyon csendesen mindössze azt kérdezném, tessék mondani, mit szólnak ehhez a nők?

___________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2412) Egy kis összemérés

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hogy manapság miként szórakoznak a fiatalok, azt nem nehéz meglátni, mert kiviszik magukkal az utcára. Mondjuk a távolsági buszon leülök szemben egy fiatallal, mit látok. Az egyik fülében van egy apró dugasz egy MP3-hoz csatlakoztatva, nyilván zenét hallgat. Így, egyes egyedül, zötyögés közben (én iskolába menet-jövet a villamoson, fogaskerekünk rendszerint szakkönyvet, vagy ismeretterjesztő könyvet olvastam, a szórakozásnak megadtuk a módját) Tízpercenként a magával cipelt hátizsákból elővesz egy literes PET palackot, kicsavarja, iszik két kortyot, becsavarja, visszateszi. Két kortyolgatás közben előveszi az okos telefonját, egy darabog unottan pörgeti a képeket, játszik egy kicsit, majd felhív egy számot: ja, én. – 15:30-assal. – ja, az jó. – ja, majd benézek. Becsukja az okost. Kinéz az ablakon, megint iszik. Jézus! Ettől nő a vízfej? Tömegesen magányosak. Néha összejönnek „bulizni”, ami szar zenéből, üvöltésből, énekesnők vonaglásából, és drogokból áll. Nincs komoly kötődés.

Ebben a korban éjjel-nappal együtt voltunk. Tavasszal megmásztuk a környék hegyeit, vagy csaptunk egy kerékpártúrát. Szentendréig se jutottunk, mert kilométerenként esett le valakinek a lánca, eresztett le a gumija, vagy csúszott ki az ülése, de nem igazán akartunk mi eljutni Szentendrére. A lényeg, hogy együtt voltunk, együtt mert a háborúból visszamaradt roncsokon ültünk, kínlódtunk a nyomor következményeivel. Semmi se számított, spontán faragtunk rímelő verssorokat a napi poénokról. Csak utólag jövök rá milyen jól éreztük magunkat, ami akkor természetes volt, ahogy a zsírós deszka is, mert a parizer (akkor még így hívták) luxusnak számított. Nyáron evezés, úszás. Ősszel kirándulás szarrá ázással, vagy ennek elkerülése végett, kártya. Egész évben szombat este zenés lokálok, nyáron szabadtéren a Margitszigeten. IGEN, csóró diák létünkre beültünk a Nagy Szálló teraszára. Tehettük, mert bűn volt gazdagnak lenni. Télen síelés Matuzsálem lécekkel és kötésekkel. Ezeket is egymástól kértük kölcsön. Nagyapák használták őket az első világháború környékén, majd a padláson rohadtak 30 éven át. Estünk megállás nélkül, soha senkinek nem tört el semmije. Pedig senki se szedett étrend kiegészítő D3 vitamint. Nem is tudtuk mi az, nem volt benne a tananyagban. 😀

A zene az életünkben egy külön fejezet volt. A polgári családok sarjainak kötelező volt tanulni valami hangszert, és el-eljárni hangversenyekre, ahogy azt a nagyszüleink tették, amikor még Liszt Ferenc is hazajárt koncerteket adni.  A zenének tehát meg kellett adni a módját. Egy hanglemez meghallgatása külön program volt, de nem egyszemélyes, hanem az egész baráti kőr számára. Amikor Soma barátom svédországi nagybátyja (sose látták egymást) küldött egy svéd hanglemezt, csodájára jártunk. Nem fekete volt, hanem átlátszó és színes. Egy fiatal pár táncolt az űrben, a távoli messzeségből egy Philips csillag villogott a rádióhullámok felett. Számunkra a zene egyenesen az éterből érkezett. Háromszor is meghallgattuk. Ezek akkor még „közönséges” vagyis 78-as fordulatszámú lemezek voltak két méretben: 10 és 12 hüvelyk. Az első 3, a második 5 perc lejátszási idővel. Az 50-es évek elején jelentek meg nyugaton az úgynevezett mikrobarázdás lemezek. Csupán arról volt szó, hogy a technológia javulásával a hanghordozó barázdákat közelebb lehetett vinni egymáshoz. Nem tudom mindenki tudja-e, hogy a hangrögzítés fizikailag történt, a hanghullámokat „bevésték” a hanglemez barázdájába. A letapogató tű ennek megfelelően „rezget” ami felerősítve jutott el a fülünkig. Aztán a fordulatot lecsökkentették 33-1/3-ra. Így a lejátszási idő fél órára bővült. Egy-egy lemezt két oldalára már ráfért egy egész szimfónia is. Nagy haladás volt, hiszen korábban Beethoven kilencedikjét 8 lemez 16 oldalára tudták csak rárakni. Szóval volt már új technológia, csak a termék nem jutott be hozzánk, nem is juthatott. Egy-egy „művészlemezért” 10-15 dollárt kértek az üzletekben. Kinek lett volna ennyi pénze abban az időben. Az ország erre kubai stílusban válaszolt.

A Váci utca 9. alatt 1840-ben épült (Hild) házban székelt a Corso mozi egészen a háborúig, ami alatt megsemmisült (ez ma a Pesti Színház). Újjáépítése után új nevet kapott: „Bartók terem”, ahol vasárnap délelőttönként mikrobarázdás lemezhallgatás folyt 3 forintos helyárakon. Fél órával az előadás kezdete előtt már ott tolongtunk az utcán, mert nem voltak a székek számozva. Különben az ülőhely nem számított, hallani mindenhol lehetett. Helyfoglalás után felment a függöny, halálos csend lett. A színpad közepén láttunk egy leterített dobozt, majd megjelent egy férfi és elmondta mit fogunk hallani. Ezt követve lehúzta a takarót és beindította a lemezjátszót. Mi bámultuk a színpadot, és hallgattuk a zenét. El voltunk bűvölve (ki látott ma elbűvölt fiatalt, pedig lenne rá elég oka) Bevallom, nekem a jelenet kissé komikus volt, de ez lehet, csak az én egyéni véleményemet tükrözte.

Amikor a Bartók terem beüzemelt a (hosszú életű, de csak rövid ideig tündöklő) világsztár, Yma Sumac volt a favorit. A rossz nyelvek szerint egy perui papnő, aki egzotikus dalokat énekelt, ami egymagában is szenzáció lehetett volna, de a hölgy énektartománya túlnőtt négy oktávon (egy 1991-es interjúban 5 oktávot emlegetett, és hogy szakorvosok vizsgálata szerint rendkívülien öblös torka van). „Ilyen torok csak isteni eredetű lehet.” Az első meghallgatása annak ellenére volt hatalmas élmény, hogy előre tudtunk a négy oktávról, de az andoki magasságokig felvitt, dél amerikai misztikus ének hatására a hátunkon futkosott a hideg. Csalást sejtettünk (komcsi háttér tapasztalat), itt több ember hangja van összevágva, de persze nem volt az.  Az 1922-ben született Yma Sumac élete végéig (2008) énekelt. Az már csak a piacgazdaság marhaságából következik, hogy 50 éven át csend vette körül ezt a fantasztikus tehetséggel megáldott előadót. Hallgassatok bele! A hanganyag 1953-as.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2411)Gondolatok a könyvtárban

Tibor bá’ online

Természetesen elektronikus könyvtárra gondoltam, Vörösmartytól pedig elnézést kérek az apró plagizálásért, de hát ez újabban divat. 😀

Fiatal koromban én is beleestem abba a hibába, amibe, azt hiszem, mindenki. Úgy gondoltam, hogy az „élet” akkor kezdődött, amikor én eszmélni kezdtem a világot, minden más, ami előtte volt, nem volt „igazi”. Később csodálkozva fedeztem fel, hogy 50, 100 évvel korábban is éltek gondolkodó emberek, sőt talán többet és gyorsabban gondolkodtak, mint a maiak, mivel általában rövidebb ideig éltek. Nekik 30-40 éves korukra már mindent meg kellett tapasztalni, amikor manapság a férfiak épp a második házasságukat kezdik unni. 😀

Vegyük például ezt az Alexander Fraser Tytler-t (1747 – 1813), aki egy skót jogász volt, de foglalkozott történelemmel is, sőt az Edinburgh-i Egyetemen mint történelem professzor a görög és a római történelemnek volt az alapos ismerője. Tytler már a XVIII. század végén hirdette, hogy a demokráciáknak, mint például a római és  görög demokráciának van egy természetes evolválódása, aminek folyamán a kezdeti erényességből szép lassan átcsúsznak a totális korrupcióba.

Tytler észrevette, és hirdette, hogy a nagy emberi civilizációk durván 200 éven át virágzanak, miközben a következő transzformáción esnek át:

–         elnyomás spirituális hitéletet vált ki

–         a spirituális hitélet bátorságot ad

–         a bátorsággal kivívják a szabadságot

–         a szabadság mellett jólét áll elő

–         a jólét mellet virágzani kezd az önzés

–         az önzés önelégültséghez vezet

–         az önelégültséget felváltja az apátia

–         az apátia függő viszonyba sodor

–         a függő viszonyból elnyomás következik.

Aki ezt angolul is akarja olvasni, annak a poszt végén beírom az eredeti szöveget. A felsorolás – bevallom, mint a pasi csodálója – kissé erőltetett, mint minden, amikor a tartalom mellett kardoskodunk a poénírozás mellett is, de azért nem semmi. Ez az egyszerű ügyvéd és egyetemi előadó a kiteljesedett nagy amerikai demokrácia előtt, több mint 200 éve pontosan megjósolja azt a végjátékot, amit ma a nyugati civilizáció átél. Nem kell vívódnunk magunkkal, „hol rontottuk el”. Törvényszerű, hogy a társadalmaknak változni kell, mert maga az élet nem statikus, állandó dinamikában van. Mindig voltak és mindig lesznek „régi szép idők”. Ezért – megreszkírozom – ha elégedetlen vagy a jelennel, jól vigyázz, használd ki, mert egyszer még úgy fogsz rá emlékezni, mint azokra a tűrhetően kellemes, “régi szép napokra”.

From bondage to spiritual faith;
from spiritual faith to great courage;
from courage to liberty;
from liberty to abundance;
from abundance to selfishness;
from selfishness to complacency;
from complaceny to apathy;
from apathy to dependence;
from dependency back again into bondag.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2410) Szilveszter utáni napon

Tibor bá’ szatirikus online

 

Persze most azt hiszed, hogy a  magát tök részegre ívó fene gyerekek történetével fogsz találkozni. Mi mással ilyen tájt? De nem, ezen a napon is történnek teljesen közönséges dolgok. Így esett, hogy a szilveszteri nyolcadik töltött káposzta gombóc után, éles fájdalom nyílalt a gyomromba. Erre rányomtam még két további tölteléket “most már úgyis mindegy” alapon és eldöntöttem, hogy másnap bemegyek a körzeti rendelőbe, ahol aztán reggel nyolckor nem találtam egy lelket se, nekik még tartott a szilveszter. Aztán kicsit később kinyílt egy ablak, megjelent benne egy kebelbeli, aki közölte velem, hogy a panaszommal fel kell mennem a III. emelet 38-as szobába, aminek ajtajára az van kiírva, hogy gastroenterológia. Persze azt is ki lehetne írni, hogy “emésztőszervi panaszokkal ide szíveskedjenek befáradni”, azonban azt a nép nem csak megértené, de mindjárt félre is értené, és még képes lenne azt hinni, hogy a megtömött borítékot otthon hagyhatja.

A gastroenterológián a rendelést 8-12 között Dr. Gyomori főorvos tartotta, aki 3/4 10-kor érkezett meg, amikor már tizenöten vártunk rá. Mielőtt azonban az első beteget behívták volna, egy fehér köpenyes fiatal hölgy kijött a szobából és elsétált a büfé felé, majd egy tálcán 3 pohár feketekávéval visszatért és eltűnt az ajtó mögött. Nem akarom húzni a szót, tíz után bement az első beteg, de rám csak 3/4 12-kor került a sor. Panaszomra a főorvos úr azt mondta, hogy meg kell műteni, Hogy mit kell megműteni, azt nem árulta el, viszont amíg egy műszerért átment a másik szobába, az asszisztensnő, illetve a pincérnő – akivel már volt szerencsém találkozni a büfé felé vezető úton – odasúgta, hogy a főorvos úrnál egy műtét 100.000 forint. Nekem meg – amilyen marha vagyok – kiszaladt a számon, hogy az kéthavi nyugdíjam. Alig tettem pontot a mondatom végére, a főorvos úr meg is jelent egy hosszú flexibilis fémcsővel. Erre a pincérnő, akarom mondani az asszisztensnő egy kicsit megrázta a fejét, amire a főorvos úr összehúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy a műtétre előjegyezhet 2030 június 3-án, reggel 8 órára.

Drága főorvos úr – kezdtem a mondókámat – a síromra az lesz felírva, hogy élt 75 évet (1945-2020). Hol leszek én 2030-ben? Persze, hogy hol leszek én 2030-ben azt ő se tudta, ezért csak annyit mondott, hogy köszönjem meg Ágikának. De főorvos úr kérem – próbáltam szót érteni vele – a feleségemet Ibolyának hívják, és ő főzte a töltött káposztát. Különben is én zabáltam be a nyolc+2 tölteléket egy ültő helyben, nem pedig ő. Aztán meg – érveltem tovább – mit kell belőlem kioperálni? Nem mindegy magának – förmedt rám – akkor már úgyis tíz éve halott.

Kissé feldúltan távoztam a gasztró-micsodából, de szerencsémre eszembe jutott egy múltkori TV műsor, ahol a betegjogi képviselő intézményről volt szó, mert nálunk már ilyen is van. Gondoltam, ha oda be lehet jutni boríték nélkül is, akkor esetleg megpróbálom, mert húsvétkor Ibolya megint töltött káposztát fog főzni.

Az eligazítóban megkérdeztem, hol van a betegjogi képviselő irodája. Erre a nő úgy nézett rám, mintha stukker lett volna a kezembe és kértem volna az aznapi bevételt, de azért a viszonylag zárt ajkai között kisziszegte az ajtószámot. Értek én a metakommunikációból, ezért aztán menten elment a kedvem a betegjogistól, de győzött bennem a polgári öntudat (végül is majdnem rájuk szavaztam) és most már azért is elmentem hozzá. Itt óriási szerencsém volt, mert egy lélek se várt az ajtó előtt. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem a szobába, ahol egy koloniál íróasztal mögött egy kibontott nemzeti zászló lengedezett, ami alatt egy szúrós szemű férfi ült, és láthatóan az égvilágon semmi dolga se akadt. Mint kiderült maga a betegjogi képviselőhöz volt szerencsém.

Szép kerek mondatokban előadtam sérelmemet, amire azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal félreértettem a dolgot. Dr. Gyomori főorvos úr 1/2 8-kor már bent volt az intézetben, de halaszthatatlan konzíliumon vett részt, egyébként az intézet legkiválóbb orvosa, hálapénzt nyugdíjasoktól el se fogad, sőt saját zsebéből fizeti ki nekik a havi gázár támogatás felét. Törlőrongyot, ollót, szikét még soha nem felejtett senkiben, amiért már négyszer terjesztették fel Kossuth-díjra, de “de ezek” és legyintett egyet a kezével. Ami pedig a 2030-at illeti, egészen biztos elhallottam az évszámot, hiszen az épületet jövőre tervezik lebontani, mert statikailag életveszélyesnek nyilvánította egy csupa szakértőből álló bizottság. 2030-ban itt egészen biztos egy magán kórház lesz, a legmodernebb diagnosztikai berendezésekkel és szuper módon felszerelt műtőkkel. Nahát – ültem le a csodálkozástól – és tessék mondani, de hiszen egy ilyennek a felépítése milliárdokba kerül, honnan lesz nekünk erre pénzünk? Magánvállalkozásból – vigyorgott a betegjogi képviselő – az intézet főorvosai fogják összedobni rá a pénzt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2409) Öntsünk tiszta vizet az evolúciós pohárba

 

Observer is hivatkozott rá: William Paley tiszteletes (1743-1805) állt elő a következő argumentummal. Ha a tengerparton sétálsz, és a kavicsok között találsz egy zsebórát azonnal tudod, hogy azt valaki megalkotta, valaki elvesztette, és nem a tengerben keletkezett magától és vetette partra egy hullám. Ugyanígy minden más élőlényt is valakinek meg kellett alkotni. Ez a valaki a teremtő isten. [az élőlényt félkövéren írtam, hogy ki legyen emelve, mert itt van elásva a kutya.] Ez egyszerű, logikus érvelés, és ami a legfontosabb könnyen érthető. Az egyszerű emberi elme könnyen magáévá tesz, és (ha már egyszer megértette) kitart mellette. [Paley összekeverte az élőlényt egy tárggyal. A zsebóra természetesen nem tud alkatrésekből evolválódni, mert nem élőlény. Ha találunk egy órát nem csak joggal feltételezzük, hogy valaki legyártotta, de így is kell lenni. De ez nem érvényes egy partra vetett hallra.]

Ezzel szemben az evolúció nem könnyen emészthető. Darwinnak évtizedeken át tartó szívós munkára, megfigyelésre és éles elmére volt szükség ahhoz, hogy megértse a lényeget, és átlássa a mechanizmust, aminek a végén megírta a fajok eredetét. Az egyház természetesen azonnal ellenállt, ami kettéosztotta a társadalmat, isten hívőkre és a darwinizmust elfogadókra. Ez utóbbiakhoz azok tartoznak, akik vették maguknak a fáradtságot és utánajártak a dolgoknak. Itt a blogon a hozzászólók egy része tagadja a darwinizmust, miközben kiderül, hogy fogalmuk sincs a lényegről. Nekik elég Paley tiszteletes okoskodása, ami egyszerű, átlátható, csak éppen semmi köze a valósághoz.A tét hatalmas. Ha nem isten teremtette a világot és benne az élő növényeket, állatokat és magát az embert, akkor az egész Biblia egy hatalmas humbug. Már pedig a bizonyíték elsöprő, hogy az élőlények folyamatosan evolváltak (és ma is evolválnak). Hogy mentsék a menthetőt, az istenhívők taktikát változtattak. Isten teremtette a életet + az evolúciót. Maradt isten az intelligens teremtő. Ezt sokan nem tudják (Observer erre is rámutatott) és még mindig tagadják az evolúciót, amit az egyház már elfogadott (ahogy a Napot is elfogadta a naprendszer középpontjának, a Földet pedig gömbnek), mert még mindig nem veszik maguknak a fáradtságot. Segítek!

Richard Dawkins: A vak órásmester

Richard Dawkins: Folyam az Éden kertből

George C. Willias: A pónihal lámpása

Paul Davies: Az ötödik csoda

Ezek mind magyar nyelven jelentek meg. Csak el kell olvasni, és meg kell érteni. – Aki ma nem fogadja el az evolúciót az annyira primitív, hogy üvölt a butasága. Nem engedhetem meg, hogy lehúzza magával a honlapot. Az isteni teremtés nem lehet vita tárgya. Ebben a témában nem lehet “egyéni” vélemény. Az eddig olvasott egyéni véleményekből üvölt a magabiztos tudatlanság. Ebből nekem elegem van.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2408) Az ítéletnapjának órája

Tibor bá’ online

 

Az atomkorszak legismertebb szimbóluma a BULLETIN [A folyóiratot, The Bulletin of the Atomic Age, a II. világháború végén alapították olyan fizikusok, akik részt vettek az amerikai atombombát előállító Manhattan Projektumban (amit később Hirosimára és Nagaszakira ledobtak), és úgy gondolták, hogy a bombát nem lett volna szabad életre kelteni.] 1947. júniusi számának címlapján először jelent meg „az ítéletnapjának órája”.  Az órán a kismutató a 12-esen állt, a nagymutató pedig 17 perccel éjfél előtt. A metafora szerint az emberiség utolsó órájából 17 perc volt még hátra ahhoz, hogy „megjöjjön az eszünk”. A BULLETIN főszerkesztője, Eugene Rabinowitch ezt így fogalmazta meg: „Az óra állása azon vezetők elmeállapotát tükrözi, akiknek nem lenne szabad elfelejteni, hogy életük, gyermekeik élete, az ország biztonsága és az emberi civilizáció fennmaradása felett, mindaddig ott fog lógni a bárd, amíg az atomháború rémét fel nem számolják.”

Azóta az ítéletnapjának órája a nukleáris megsemmisülés szinonimájává vált, állandó jelleggel figyelmeztetve az USA és az SzU vezetőit a vész elkerülésének fontosságára. Karikaturisták szerte a világon úgy ábrázolták az órát, mint egy időzített bomba detonátorát, ahol a bomba maga volt a Föld. Az óra állását a politikusok is szívesen említették beszédeikben. A héják szerint az óra arra figyelmeztet, milyen veszélyes a világ, amit csak további dollár milliárdok fegyverekre költése ellensúlyozhat. A galambok pedig arra tértek ki, hogy az óra arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, ami a világra leselkedik.

Az óra nagymutatója 1949 őszéig maradt eredeti helyén, amikor is Truman elnök bejelentette a világnak, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy a Szovjetunió felrobbantott egy atombombát. A BULLETIN vezércikke erre így reagált: „joggal aggódunk, és felkészülünk súlyosabb döntések meghozatalára is.” Ezzel egy időben az óra nagymutatóját előretolták 23 óra 57 percre.

Az amerikai adminisztrációt a szovjet atombomba felrobbantása váratlanul érte, ugyanis az amerikai tudósok véleménye szerint az oroszoknak legalább harminc évre volt szükségük a bomba kifejlesztésére.

1952.  október 31-én az Egyesült Államok felrobbantotta első hidrogén­bombáját, melynek ereje ezerszer múlta felül a hirosimai atombomba erejét. Kilenc hónappal később, 1953 augusztusában az oroszok felrobbantották saját hidrogénbombájukat. Egy hónappal később, a BULLETIN szeptemberi borítóján az óra nagymutatója mindössze 2 percre állt a 12-től. Ezt Rabinowitch így kommentálta: „Az ítéletnapjának óráján a nagymutató megint előrelépett egy percet. Még százhússzor leng az inga, és Moszkvától Chicagóig atomrobbanás fogja elütni az éjfél az emberi civilizáció felett.”

Az ötvenes években Amerikában kialakult a fogyasztói társadalom, de az ország határain túlról rossz hírek érkeztek. A szovjetek gyors ütemben építették egyik hidrogénbombájukat a másik után, és elkezdték gyártani az interkontinentális ballisztikus rakétáikat is. Ilyenekkel az USA ekkor még nem rendelkezett. Ez volt a híres „missile gap”.

Az ötvenes években lett volna néhány lehetőség az atombomba bevetésére, amelyek rendre elmaradtak, de csak éppen hogy. Ilyen volt az észak-koreai háború, a kelet-berlini felkelés, a Szabad Európa Rádió által fűtött 56-os magyar forradalom, a szuezi válság. Mindezek után, vagy ellenére, 1960 januárjában a BULLETIN úgy értékelte, hogy a kölcsönös félelem valahogy meg tudta őrizni a világbékét. A nagymutató visszatért 12 előtt 7 percre.

Az emberek általában úgy gondolták, hogy az óra nagymutatóját gyakran állítgatták előre-hátra. A valóság az, hogy 47 év alatt mindössze tizennégyszer mozdították el. A kubai rakéta krízis alatt, 1962-ben az események oly gyorsan peregtek, hogy erre alkalom se volt, de egy évvel később, a részleges robbantást betiltó egyezmény aláírása után a nagymutatót visszaállították eredeti helyére. A BULLETIN véleménye szerint a földalatti robbantások betiltása jelentős lépésnek számított, de az atomfegyverek teljes betiltásának érdekében további lépésekre lett volna szükség.

Sajnos 1964-ben Kína is felrobbantotta első atombombáját. De Gaulle Franciaországa pedig saját elrettentő célú atomfegyver arzenált készült felépíteni. India és Pakisztán között 1965-ben háború robbant ki, mely példát Izrael és az arab országok két évvel később, 1967-ben buzgón követték.

Az emberiség úgy ahogy megszokta a két nagyhatalom nukleáris konfron­tációját, de az atomfegyverek „horizontális” terjedését megakadályozhatónak vélte. Ennek a vélekedésnek a nemzetközi hatására született meg az NTP egyezmény az atomfegyverek szélesebb körű elterjedése ellen. Sajnos ezt olyan államok, mint Izrael, India, Pakisztán, Dél Afrikai Unió, Argentína és Brazília nem írták alá, amiből sejteni lehetett, hogy valamennyien dolgoznak az atombomba előállításán, vagy talán már el is készítették azt. Mindezek ellenére a nagyhatalmak léptek valamit, amit a BULLETIN a nagymutató visszaállításával honorált. Az emberiségnek kerek tíz perce volt éjfélig.

A hatvanas években mindkét nagyhatalom a rakétaelhárító rakéta­rendszereken dolgozott, mely törekvésben a szovjetek némileg előbbre jártak. Ennek oka Robert S. McNamara amerikai honvédelmi miniszter személyes meggyőződése volt, aki szerint az ABS rendszer kiépítése óriási veszélyt hordozott magában. McNamara eszmefuttatása szerint, amíg mind a két fél úgy véli, bármelyikük méri is az első csapást, az ellencsapás bízvást el fogja pusztítani őt magát is, a kölcsönös félelem biztosítja a békét. Azonban az ABS rendszer azt a hamis érzetet keltheti, hogy rendszerbeállítása után az ellencsapás kivédhető. Ez a téves illúzió valamelyik nagyhatalmat az első csapás beindítására ösztönözheti, hiszen a másik fél megsemmisítése – minimális vesztességgel – elérhetőnek tűnik. A másik fél ezért könnyen úgy gondolhatja, hogy az ellenfél ABS rendszerének teljes kiépítése előtt neki kellene megelőző csapást mérnie. Ezen logika alapján az USA úgy érezte, nincs más alternatívája, mint hadászati fegyvereinek számbeli növelése, ami biztosítaná, hogy az elszenvedett megelőző támadás után elégséges nukleáris fegyvere marad a megfelelő válaszcsapáshoz. Ennek volt eredménye a MIRV [Multiple Independently targetable Reentry Vehicle, azaz „többszörös, egymástól függet­lenül célba juttatható eszköz”. A parabola röppályáról visszatérő rakétacsoport, amelynek tagjai az előre beállított koordinátáknak megfelelően külön-külön más és más célpontra irányíthatók. Az eszköz hatalmas sebessége (20.000 km/ó felett) és az egyes rakéták pályájának kiszámíthatatlansága az elhárítását szinte lehetetlenné tette].

Ez megint új helyzetet teremtett. Elméletileg egyetlen MIRV az ellenség 8-10, még silóban lévő rakétáját tudja megsemmisíteni. Ebből az következik, hogy a támadás elindítójának hatalmas kezdeti előnye keletkezhet. Ezen okoskodás ismerete vezetett az egyre vadabb fegyverkezési versenyhez, ami a végén az eszméletvesztésig fokozódott. Ekkor a két nagyhatalom vezetői belátták, hogy ez tarthatatlan, és Helsinkiben, 1969-ben elkezdődtek a SALT tárgyalások [Strategic Arms Limitation Talk, azaz  stratégiai fegyverek számának korlátozása]. A tárgyalás lényege az volt, hogy a két szuperhatalom hagyjon fel szuperioritásra irányuló egyértelmű törekvésével, és elégedjenek meg, egy körülbelüli paritással. Az egyezményt 1972-ben írták alá. Ennek értelmében mindkét fél sebezhető maradt a másik rakétáival szemben. Ez lett a kölcsönös öngyilkosság helyett az elrettentés aranyszabálya. A nagymutató visszaállt éjfél előtt 12 percre. A viszonylag csendes öröm nem tartott sokáig, mert India felrobbantotta az első atombombáját. A nagymutató visszaállítása kissé elsietett volt. Ezt érzékelve, a BULLETIN újfent igazított, és éjfél előtt 9 percre állította a nagymutatót.

1980 januárjában a visszatekintés nem sok jót mutatott. A SALT II tárgyalások megakadtak, és semmi pozitív eredmény nem tűnt fel a horizonton. A nukleáris Armageddonba torkollás pont annyi valószínűséggel bírt, mint tíz évvel korábban, a tárgyalások kezdetén. Egyik fél sem akart engedni. Az USA technikai fölénye mögé bújva a darabszámot kívánta limitálni, a technikai fölényt mennyiséggel ellensúlyozni akaró Szovjetunió ehhez nem volt partner. A makacs egy helyben topogás nem volt kedvezőnek nevezhető. Félő volt, hogy a természeti kincsek csökkenő mennyisége előbb vagy utóbb nemzetközi konfliktushoz vezet. A konfliktusokat pedig egy nukleáris világban minden valószínűség szerint nukleáris fegyverekkel tudnák csak rendezni. Szükségben az emberek szívesen nyúlnak vissza középkori viselkedéshez. A nagymutató visszakerült eredeti helyére, 23 óra 53 percre.

A világ kilátásai hamarosan még sötétebbek lettek. 1979 decemberében a Szovjetunió bábkormányának megvédésére csapatokat küldött Afganisztánba. Erre Jimmy Carter amerikai elnök kérte a szenátust, hogy a SALT II ratifikálását függessze fel, és megtiltotta az amerikai sportolóknak, hogy részt vegyenek az 1980-as moszkvai olimpián. Ennél azonban Amerika nem állt meg, kijelentették, hogy egy limitált nukleáris háború elképzelhető.

1980 novemberében Amerika új elnököt kapott Ronald Reagen, volt hollywoodi cowboy személyében, aki kocsmai összetűzés szintjén képzelte el a nukleáris konfrontációt. Reagen véleménye az volt, hogy a hidegháború befejezésénél nincs egyszerűbb feladat, meg kell nyerni. Ezzel beindult az újabb fegyverkezési verseny. Az oroszok hadrendbe állították az SS-20 rakétájukat, az amerikaiak pedig az MX-et. A cél a könnyű mozgathatóság és jobb célzási biztonság volt. Magyarul, készülődés a megelőző csapásra. Mindkét oldal azzal hitegette magát, hogy egy nukleáris háborút szoros keretek között lehet tartani, sőt meg is lehet nyerni. Kelet és Nyugat egyaránt deklarálta: egy nukleáris háború „elképzelhető” – a nagymutató 4 perccel állt tizenkettő előtt volt. Ezek szerint antiballisztikus rakétákból ki lehet építeni egy Amerikát védő biztonsági ernyőt.

A BULLETIN 1984 januári számának vezércikke leszögezte: A fegyverkezési verseny felfutásával a nagyhatalmak közötti párbeszéd megszűnt. Befagyasztották a kommunikáció minden formáját. Elvágtak minden kapcsolatot. A fegyverkezési verseny kitárgyalása helyett mindkét fél csak a propagandára összpontosította figyelmét. Ilyen körülmények között a nagymutatónak fel kellett kúsznia 23 óra 57 percre.

Európa az atomkor kezdete óta mint potenciális csatatér szerepelt. Az amerikai stratégiai bombázók már az ötvenes évek eleje óta Angliában állomásoztak, és a taktikai atomfegyverekkel ellátott NATO csapatok megtalálhatók voltak Nyugat-Európa valamennyi zugában. Ez mind azt a célt szolgálta, hogy elvegye a szovjetek kedvét Bonn, Párizs, Róma vagy London bekebelezésétől. A nyugat-európai országok kellemesen prosperáltak az amerikai védelmi ernyő alatt. A közbeszéd szerint a nukleáris visszavágás elrettentő ereje az orosz medvét hibernálásra ítélte.

Csakhogy, amikor az oroszok nagy vonalakban utolérték az amerikaiakat, a helyzet némileg megváltozott. Ismét felvetődött a kérdés: ha egy esetleges orosz támadásra válaszul az amerikaiak bevetnék az atomfegyvert, erre most már Amerika megtámadása lenne a viszontválasz, ilyen körülmények között Amerika hozzá nyúlna-e elsőnek az atomhoz?

A nyolcvanas évek elején egyre több rakétát állítottak hadrendbe, amihez a két nagyhatalom egyre vészjóslóbb retorikája társult. Válaszul Európában tömegmozgalmak születtek, mert az emberek nagy részének az volt a véleménye, hogy az öt perc alatt célba érő Pershing rakéták felállítása az oroszokat csak még idegesebbé teszi, ami könnyen egy akaratlan nukleáris háborúba torkollhat. Végül valahogy győzött a józan ész. 1987 decemberében a két nagyhatalom megállapodott a Pershing II. és az SS-20 rakéták teljes leszerelésében. Ezt követve a nagymutatót visszaállították éjfél előtt 6 percre.

1989-ben a berlini fal leomlott, szimbolizálva a hidegháború végét. Gorbacsov rádöbbent, hogy a szovjetrendszer nem tartható fenn tovább. Ezzel egy időben a kelet-európai országok népei (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Kelet-Németország és végül Románia) egyértelműen deklarálták, nem kérnek többé az orosz fennhatóságból. Winston Churchill [(1874-1965) angol politikus, Anglia miniszterelnöke a II. Világháború alatt. A háború után  ő hozta létre a „vasfüggöny” kifejezést.] A vasfüggönye 44 év után megszűnt, a monolitikus kommunizmus darabokra hullott szét. A nukleáris háború veszélye jelentősen csökkent. A nagymutató új helye 23:50 lett.

Hamarosan beindult az orosz átalakulás, ami a balti államok elvesztését és a birodalom széthullását jelentette. A kelet-nyugati fegyverkezési verseny 40 év után megszűnt, Oroszország mély gazdasági váltságba zuhant. Az ítéletnapjának órája 23:43-at mutatott, 17 perc hiányzott az éjfélhez. Borisz Jelcin hatalmának megszilárdulása, valamifajta orosz kapitalizmus megjelenése a BULLETIN-t arra késztette, hogy a nagymutatót letolja a lehetséges legtávolabbi pont, az éjfél előtti 17 perc alá. A Föld – egyelőre – megmenekült? Az elmúlt fél évszázad alatt az Emberiség sose volt ilyen „távol” a nukleáris megsemmisüléstől.

De az Emberiséghez tartozik egy elit is, akiknek az a perverzitásuk, hogy csak önmagukat tekintik embernek, ráadásul születéskor felvett szokásuk a hülyeség, amiből lehetetlenség kigyógyulni. Így aztán, amikor a külső körülmények – úgy értem az embertől független – külső körülmények lehetőséget adtak a fél évszázados veszélyes konfrontálás felszámolására, az alkalmat nem ragadták meg. Különböző indokokra hivatkozva folytatták az eszkalálódást. Így aztán az előkelő 23:43 időről azt a bizonyos órát előretolták 23:55-re. Sikerült 12 perccel közelebb kerülni a megsemmisüléshez. Konkrétan a „zsűri” úgy gondolja, a közel-keleti események nagyon könnyen nukleáris konfliktusba csaphatnak át. Ennek következtében az óra 3 percet mutatott éjfél előtt.

Erre jöttek rá a legújabb események. Észak Korea nem csak atom hatalom lett, de ráadásul ez Washingtonnak egyáltalán nem tetszik. Nekik lehet sok ezer atom töltetük, Kimnek egy darab se. Miért? Csak! Illetve, mert atommal meg tudják magukat védeni, amit a Föld legnagyobb imperialista hatalma nem tűr el. Ezért most az óra 2,5 percre van éjféltől.

Aki kíváncsi a teljes atom korszakra itt nézheti meg: www.thebulletin.org/multimedia/know-the-time

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2407) Szex filozófia

Tibor bá’ online

 

Lesz, aki ingerülten közölni fogja velem, hogy már megint szex a téma (hogy ő minden áldott este dugni szeretne, az persze kimegy a fejéből 😀 ) Ez alkalommal azonban a cím megtévesztő, mert nem a szexről lesz szó, hanem arról, hogy kell(ene) gondolkodni a szexről. Mert az igazi probléma nem az, hogy túl sokat foglalkozunk a szex-el, hanem az, ahogy foglalkozunk vele, állítja Alain de Botton: How to Think More About Sex című művében.

A szerző hatalmasat harap a témában, de mindenesetre minden egyes falat, amit kiharap az egészből, komolyan elgondolkodtató. Vegyük sorba egy részüket! 1) Általános probléma, hogyan tartsuk meg a vágyunkat hosszan tartó kapcsolat alatt? Már akinek van rá igénye. Végül is ezek a dolgok maguktól raknak helyre mindent. Elmúlt az égető vágy, nincs mit siratni rajta. 2) Mi a legnagyobb hazugság a szex-el kapcsolatban? Hogy a XIX. századi őseink részére a szex bonyolult lehetett, de napjainkban egy természetes, könnyen érthető része az életnek. Ma csak nevetünk azokon a dolgokon, amik régen szégyen, és röstelkedés forrásai voltak. 3) Korábban az ősök el voltak nyomva, de mára felszabadultunk. – Na ez az, ami egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Szex alól nem lehet felszabadulni, bármily definíció szerint. A szex természeténél fogva problematikus.

Miért lenne a szex természeténél fogva problematikus? Mert a szex ütközik majd mindennel, amit az életben tenni szeretnénk. A szabványos szöveg, amit magunknak mondogatunk, hogy a szex csúcsa a romantikus szerelem, ami a hosszú távú kapcsolat alapja, nem más mint kicicomázott tündérmese, amivel a valóság állandóan konfliktusba kerül. Na miért? Mert a szex ütközik a mindennapi munkánkkal, a gyermek neveléssel, és persze erősen gátolja a 40 éven át tartó monogám kapcsolatot. És akkor jön a svédcsavar. Van nekünk egy megátalkodott keresztény szexuális kultúránk; ami miatt a szex bűnössé válik, tehát megtartóztatjuk magunkat (már aki), és a sikertelen önmegtartózkodás miatt bűntudatunk alakul ki. Ez az átkozott „6. Ne paráználkodj!”

Akkor térjünk rá a házasságtörésre! Nyilván egyetértesz azzal, hogy realitás ellenes a szexuális monogámia elvárása évtizedeken át tartó házasság alatt, viszont eszed ágában sincs lándzsát törni a nyitott házasság felett. Na igen, a témát nem lehet tőmondatokra leegyszerűsíteni: „OK, nyissuk meg a házasságot.” vagy „Abba kell hagyni ezt az undorító házasságtörést.” Ugyanis komoly problémákat vet fel mind a monogámiával, mind pedig a nyitott házassággal. A múlt század hatvanas évei azzal teltek el, hogy a nyugati civilizáció felnőtt lakossága megoldásokat keresett, de nem talált. Az élet teli van olyan problémákkal, amelyekre nem találunk megoldásokat. A vágyakozás a hosszú távú szexuális kapcsolatra (nevezzük házasságnak) és az izgalmas szex utáni vágy, nem összeegyeztethetők. Ez a probléma nem megoldható. KÉSZ. És – csak nem valljuk be magunknak se – küszködünk az egésszel.

Mit találunk szexinek? Miért szexi az, amit annak tartunk? Erre – például – evolúciós pszichológiai nem szolgál válasszal. De tényleg, próbálj rájönni, miért találsz valamit szexisnek? Meg van a tárgy? OK, szedd darabokra! Kiderül, hogy az „építő kövek” tök közönségesek. Akkor mitől zsongtál be?

És igen, az egyre csökkenő vágyaddal mit lehet csinálni? Unod már a partneredet – csúnya kifejezés, de igaz. A ráunás jogalap a szétválásra? Lehet, de a szétválás anyagilag fájdalmas lehet. Itt van ni, megint a szex okozta életprobléma! Ne söpörd a szőnyeg alá!

Végül, szerinted feloldható-e a szexuális vágyunk és a civilizált viselkedésünk között húzódó konfliktus?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2406) Van róla papír?

Tibor bá’ online

 

Kellett lenni egy II. világháborúnak ahhoz, hogy Ausztrália rádöbbenjen, 8 millió lakossal nem mehet az élet tovább. A gyors szaporodásnak egyetlen egy módja ismert, és pedig a bevándorlás ösztönzése. Így aztán az elszigetelt kontinens, kapuit megnyitva, lelkesen fogadta a kaukázusi bevándorlókat, akik 1945-öt követve főleg a legyőzött tengely hatalmak menekültjei voltak, DP betűkkel ellátva, ami azt jelentette, hogy „hontalan” (displaced persone). Persze egy volt magyar hadifogoly örüljön, hogy lyuk van a seggén (őrültek is), így aztán 5 évig ott kellett dolgozniuk, ahová őket az ausztrál állam beosztotta, mondjuk vasúti sínek lefektetésénél.

Így aztán 1957-ben már elég sok magyar élt a kontinensen, és már arra is volt vagy 5 évük, hogy más munkakörben is jeleskedhessenek, mint talpfák besüllyesztése. Így esett, hogy amikor mi megérkeztünk, már volt magyar származású professzor is a Melbournei Egyetemen. A pasi nevére már nem emlékszem, de a kiérkezettek között futótűzként terjed el a neve, és nem ok nélkül. Amikor én a színei elé kerültem, egy diszkréten berendezett, pompás irodában, barátságosan fogadott és azt kérdezte tőlem, hogy mit végeztem. Közöltem vele, hogy van egy technikumi érettségim, amire megértően bólogatott, Aztán hozzátettem, hogy sajnos nincs róla papírom. Azt válaszolta, az nem is fontos, és átnyújtott egy angol nyelvű, egy oldalas  ajánlólevelet, aláírva, lepecsételve, stb., majd elbúcsúztunk. Az ajánlólevél így kezdődött: To whom it may concern, ami azt jelentette, hogy nem valakinek szólt, hanem bárkinek. Az ajánlólevél tartalmazta a professzor tapasztalatát, ami szerint egy akkori magyar technikumi oklevél mögött húzódó tudás megfelel a helyi bachelor’s degree négy évéből az első kettőnek.  Legnagyobb meglepetésemre ezzel a papírral folytathattam a tanulmányaimat a harmadik évtől, vagy regisztráltathattam magam a professzionális állást kereső irodában, vagy elhelyezkedhettem ipari vállalatnál mint műszaki szakember. Sehol, senkit nem zavart, hogy az ajánlólevélen kívül legtöbbünknek semmi papírja nem volt. Hamarosan megoldódott a talány. Jó magyar módra akadt néhány fiatal, aki kihasználva a lehetőséget, bemondásra kapott ilyen ajánlólevelet. Aztán elhelyezkedett, és hamarosan kiderült a turpisság. Az illetők használhatatlanok voltak. Simán túladtak rajta. Egészséges kapitalizmusban senkit se érdekelt a papír, mindenkit az érdekel, hogy az adott személy mit tud letenni az asztalra. [Hozzá teszem, ma Magyarországon nincs egészséges kapitalizmus. Sikeresen átmentettük az uram-bátyám rendszert. Nem a tudás számít, hanem az, hogy ki kinek a kicsodája.]

Buziássy Karcsi barátom, akivel egy hajón érkeztünk az ötödik kontinensre, hasonló ajánlólevél segítségével a Melbourne-i Egyemen simán folytathatta a master degree képzést, mivel a Budapesti Műszakin vegyészmérnökit végzett. Ha volt egy kis időm átugrottam hozzá a vegyi karra, ahol kapott egy asztalt a laborban és dolgozhatott a szabadon választott témáján. Nem kellett sietnie, 1960-ban, három évvel később jelent meg a disszertációja, és mert – ne felejtsük el – Ausztráliában vagyunk, a birkák gyomrában termelődő B-vitaminokról volt benne szó. A lényeg mindezekből az, hogy ott a „papír” elsődleges célja az emlékeztetés. Senkinek sem fizetnek azért, mert van egy papírja, ha nem párosul hozzá ismeret. Ez nekünk nagyon furcsa volt, mert idehaza dübörgött a papírcentrikusság. Ha egyszer valaki végigseggelt egy főiskolát, akkor az „diplomás” lett, és az isten se tudta megmenteni egy íróasztaltól. Ne is mondjam, ez azóta se változott, talán csak annyit, a magyar diploma az ötvenes évek végétől fogva egyre kevesebbet ér.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2405) Az USA Biztonságpolitikai Stratégiája

VIP. 316

A múlt héten hozták nyilvánosságra az USA Biztonságpolitikai Stratégiáját 68 oldalon keresztül. Természetesen nem ezt a 68 oldalt fordítottam magyarra, hanem a stratégiának a lényegét összefoglaló, és kiértékelő írást. A dokumentumot igen fontosnak értékelhetjük, mert ebből lehet kiértékelni a várható fejleményeket. Most pedig a fordítás:

…….A dokumentum bemutatja Trump nézetét a Világról és azokat a kihívásokat, amelyekkel az USA-nak szembe kell nézni. Az NSS teli van ellentmondásokkal és csalásokkal, valamint saját erényeit és nagyságát illetően a szokásos amerikai téveszmével.

Fel kell figyelni egy visszatérő témára, ami szerint Oroszország és Kína „rivális”, akik – szerintük – rosszindulatú szereplőként iparkodnak aláásni Amerika nagyhatalmi státuszát.

Az utolsó NSS-t olvasva nem fér kétség ahhoz, hogy Trump vezetése alatt Washington semmiben se különbözik a korábbi adminisztrációktól abban, hogy alapvetően ellenséges nézetük van a Világról, de különösen egy olyan Világról, amelyben Oroszország és Kína ellenségként létezik.

Mindkét ország: „kétségbe vonja a mi geopolitikai előnyünket és megpróbálják javukra megváltoztatni a nemzetközi rendet.”

Majd még gonoszabbul folytatják: „Ellenlábasainkat meg kell győzni arról, hogy le tudjuk és le is fogjuk őket győzni. Ha megtámadják az Egyesült Államokat, nem csak megbüntetjük őket….. azzal, hogy olyan fegyvereket fejlesztünk ki, amelyek egyértelműen felülmúlják az ő fegyvereiket.

Ez végeredményben egy siralmas felhívás még több militarizálásra, és feltárja egy nyavalyás amerikai világnézetét más nemzetekről, mint engesztelhetetlen ellenségekről.

Kínát „gazdasági agresszióval” vádolják, Oroszországot pedig „felforgatással”……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2404) Hitted volna?

Tibor bá’ online

 

A vallásos hitet erkölcsi alapon védők erkölcsössége igencsak megkérdőjelezhető, amit indulatosan utasítanak vissza, miközben tetszelegnek a maguk által emelt erkölcs magaslatainak elfoglalásával. Ezen kívül minden alkalmat megragadnak, hogy egyenlőségjelet vonjanak az istenhit és az erkölcs közé, ami egyben azt implikálja, hogy aki nem hisz az ő istenében, az erkölcstelen.

Mivel a fentiekben vázolt szellemben történtek hozzászólások, azonnal megakadt a szemem egy érdekes híren: A Year in Jail for Not Believing in God? How Kentucky is Persecuting Atheists  =  Mivel nem hisz istenben, egy év börtönt kaphat érte? Kentucky-ban így üldözik az ateistákat.

Kentucky államban a törvény megkívánja az állampolgároktól, hogy elfogadják a mindenható isten nyújtotta biztonságot, aki ezt nem teszi, azt 12 hónapig terjedő elzárással lehet büntetni. Hab a tortán a Kentucky legfelsőbb bíróság nem hajlandó vizsgálni a törvény alkotmányba ütközését annak ellenére, hogy egyértelműen ütközik az Amerikai Alkotmány első kiegészítésével.

Mumbai (India) egyik katolikus templomában felállított Jézus szoborból víz csöpögött. A helyiek csodát emlegettek, és elkezdték összegyűjteni a „szent vizet”. A parókia lépéseket tett, hogy beinduljon a zarándoklás a templomba.  Amikor egy Sanal Edamaruku nevű szakember megállapította, hogy a víz egy meghibásodott vízvezetékből szivárog, a helyiek 3 év börtönnel büntethető szentségtöréssel vádolták. Végül pedig halálos fenyegetéseket kapott, olyannyira, hogy el kellett hagynia az országot. úgy tűnik tehát, hogy nem csak a fanatikus muzulmánoktól kell tartani, hanem a fanatikus katolikusoktól is. Érdemes még rámutatni, hogy az indiai törvények biztosítják a szólás szabadságát, ugyanakkor egy 1860-ból származó, gyarmati törvény tiltja a blaszfémiát.

A múlt hónapban, Írországban a 31 éves, negyedik hónapban lévő terhes asszony,  Savita Halappanavar meghalt, habár nem kellett volna meghalnia. A nő magzatát készült elveszíteni, közben vérmérgezés tünetei léptek fel. A nő könnyen megműthető lett volna, ha a különben már halott főtust kikaparják. Ezt azonban az orvosok megtagadták „ez egy katolikus kórház” magyarázattal, és napikig hagyták szenvedni.

Ilyen és hasonló hírekből naponta száz meg száz található a világhálón. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy az „értelmes túlélők honlapján” még mindig jelennek meg hozzászólások, amelyekben hevesen védik az keresztény istent létezését, mint az emberiséget vezető erkölcsi fáklyáját, mely megmutatja az egyetlen igaz utat az erkölcs non plusz ultrájához.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2403) A földi élet kialakulása (Paul Davies)

Tibor bá’ közvetlen fordítás online

Ha már hamarosan kipusztulunk, talán nézzünk utána, mennyire értékes maga az Élet, ami talán csírákban megmarad.

 

 Kreácionisták figyelem!  😀  Sajnos az a helyzet, hogy amikor az élet eredetéről esik szó, alig jut eszünkbe valós tény. Van valami halvány fogalmunk arról, mikor indult be az Élet a Földön, aztán akad néhány érdekes elmélet, hogy hol, de hogy hogyan, az már meghaladja ismereteinket. Az égvilágon senki nem tudja, hogy szervetlen vegyi anyagok keveréke spontán módon hogyan szerveződött az első élő sejtté. Lehetett közönséges vegyi folyamatok egyszerű sorozata, de lehetett egy furcsa véletlen is. A probléma fő oka, hogy mindössze egyetlen mintát tanulmányozhatunk, a földi Életet. Márpedig a földi Élet egyszerű létezése semmit se árul el arról, hogy megjelenése mennyire valószínű, vagy éppen valószínűtlen, és létrejöhetett-e máshol is vagy sem.

Az asztrobiológusok nagy álma a Földön túli életből vett mintához jutás, ami összemérhető lenne a földi élettel. Amíg azonban erre várunk, kiindulhatunk az egyetlen ismert, fontos tényből, ami elárulhatja az Élet keletkezésének helyét. Mi lenne ez a fontos tény? Az, hogy az Élet megjelenése gyanús gyorsasággal, vagy hirtelenséggel következett be.

A Naprendszer körülbelül 4.550 millió évvel ezelőtti született. Nem sokkal ezt követően, úgy 3800 millió évvel ezelőtt a bolygókat hatalmas aszteroidák bombázták. Jelek vannak arra, hogy egy Mars méretű tömeg becsapódott a Földbe, ami a Hold megszületéséhez vezetett. A becsapódás következtében a Föld felülete megolvadt és elviselhetetlen forró marad néhány tízmillió évig, kizárva az Élet kialakulását.

Ugyan akkor a paleobiológusok szerint a földi sziklákból (Nyugat Ausztrália, Pilbara területek) nyert minták azt mutatják, hogy a Földön igen gazdag mikro organikus élet létezett már 3500 millió évvel ezelőtt is. Sőt – igaz erősen vitatottan – grönlandi sziklákban talált életjelek kora szén izotópos vizsgálattal 3850 millió évesnek mutatkozik. Ezekből a leletekből az következik, hogy az Élet a Földön azonnal kialakult, amint megszűnt az aszteroidabombázás. Kérdés, hogy ez az egyszerű tény mond-e valamit nekünk az Élet eredetéről?

A tudósok nagy része úgy gondolja, hogy igen. A néhai Carl Sagan szerint az Élet gyors megjelenése bizonyíték arra, hogy kialakulása könnyen bekövetkezik, és ezért várható, hogy rajtunk kívül számtalan más bolygón is kialakult. A következtetés hibátlannak tűnik, de egyetlen mintából milyen messzire lehet következtetni? Statisztikailag mérlegelve a dolgot az a baj, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs arról, milyen eséllyel alakulhat ki Élet jóformán semmiből. Egyszerűbben megfogalmazva, az általunk ismert egyetlen Életből nem lehet következtetni, hogy megjelenésének elkerülhetetlenül be kellett-e következnie, vagy bekövetkezése egy csodával határos véletlen volt-e.

Meg lehet viszont kísérelni a valószínűsítést. A New South Wellsi Egyetemről Charles Lineweaver és Tamara Davis statisztikai analízissel látott a probléma megoldásához. Eszmefuttatásukat legjobban egy lottó nyereménnyel lehet megvilágítani, ahol is az Élet maga az öttalálatos. Nos, a lottó játékosok rendszerint tisztában vannak a nyerési esélyeikkel. Magyarországon ez megközelítőleg 1 : 43 millióhoz arányt jelent. De most tételezzük fel, hogy valaki úgy megy lottó szelvényt venni, hogy fogalma sincs a nyerési esélyről és a harmadik héten megnyeri az ötöst. Vajon mire következtetne? Semmi esetre se arra, hogy neki az esélye 1 volt a 43 millióhoz.

A Földön az Élet bármikor kialakulhatott volna az elmúlt 3900 millió év alatt. Azt viszont tudjuk, hogy az Életnek nevezett öttalálatost mindjárt az intervallum elején kihúzták, ami legalább is elgondolkoztató. Lineweaver és Davis számításai szerint, ha a kedvező feltételek legalább 1000 millió éven át fennállnak az Élet megjelenésének esélye meghaladja a 12 százalékot. Azaz nyolc bolygó közül legalább egyen kialakul az Élet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy galaxisunk teli lenne Életet hordozó bolygókkal, mert a „kedvező feltételt” nem ismerjük pontosan.

Ez utóbbihoz kapcsolódik annak figyelembevétele, hogy részleteiben ismeretlenek az Élet kialakulásához szükséges fizikai és kémiai mutatók, például véletlenszerűen mennyi idő alatt alakulhat ki bizonyos nagyon ritka, de alapvető fontosságú molekula az „őslevesben”. Másfelől viszont figyelembe kell venni egy egészen más diszciplínához tartózó tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy egy adott bolygó mennyi ideig alkalmas az Élet megjelenésére. Ilyenek például egy csillag várható élettartama, ami viszont magfizikai és gravitációs téma. Tekintve, hogy a két időskála között nincs fizikai összefüggés, nem várható véletlennek tekinthető, ha a kettő egybeesik. Ebből logikusan következik, hogy az Élet vagy sokkal gyorsabban vagy sokkal lassabban alakul ki, mint amennyi idő alatt egy tipikus csillag felhasználja a rendelkezésre álló energiát (5 és 10 milliárd év között).

A biológusok szerint az Élethez szükséges molekulák nehezen állnak össze véletlen szerűen, átlagosan sokkal tovább tartana, mint egy bolygó néhány milliárd évre tehető „lehetőség ablaka”, ami alatt egy Földhöz hasonló bolygó fenn tudja tartani az Életet. A Föld egyszerűen csak mázlista volt.

Rendben van mázli volt, de miért következett be olyan gyorsan? Végül is az Élet megjelenhetett volna akár egy milliárd évvel később is, és még mindig lett volna elég idő arra, hogy az evolúció kitermelje azokat a tudósokat, akik elvitatkozhatnak a témán még mielőtt a Nap vörös-óriássá változik. Erre a válasz rendszerint a következő. Ha az Élet megjelenésének általános esélye mondjuk 1:1012 akkor annak esélye, hogy az mindjárt a lehetőség elején következik be 1:1013, na és akkor mi van? Az élet megjelenése mindenképpen egy csoda, nem mindegy, hogy a tolvajt egy birka ellopásáért akasztják fel, vagy egy bárányért?

Ez azonban egy elhamarkodott vélemény. Ennek ellenére érdekes következtetést lehet levonni Lineweaver és Davis analíziséből, még akkor is, ha a földi élet egy mázli és alig valószínű, hogy a Világmindenség megfigyelhető részén belül máshol is kialakulhatott volna. A legtöbb kutatóval egyetértve Lineweaver és Davis feltételezik, hogy az Élet a Földön szervetlen molekulákból indult ki. Viszont van egy másik magyarázat arra, miért alakult ki az Élet oly gyorsan, talán nem a Földön alakult ki. Talán a Világmindenségnek egy másik sarkából érkezett. Amennyiben a Földet bombázó aszteroidák közül valamelyik tartalmazott életcsírát, akkor az könnyedén elszaporodhatott, amint a bombázás megszűnt.

Az űrből érkező életcsíra elmélet egyáltalán nem nevezhető újnak. Elsőnek 1906-ban a svéd vegyész Svante Arrhenius állt elő az ötlettel, amit „pánspermium” névvel illetett. Napjainkban az asztrobiológusok nem kedvelik ezt az elképzelést, az egyetlen Chandra Wickramasinghe kivételével, aki a Walesi Egyetemen tevékenykedik. Az elmélet legnagyobb problémája az űrben található magas szintű sugárzás, ami minden életcsírát megöl.

Van azonban egy másik elképzelés, ami ezt a problémát megkerüli. Ez se új, mert meglehetősen bizonytalan formában Lord Kelvin beszélt róla még 1871-ben, de napjainkban új megvilágítást nyer. Ezek szerint az életcsírák sziklarepedésekben elbújva, a sugárzástól védve, utaznának a csillagközi űrben és kezdenének el szaporodni a megfelelő környezetbe érkezést követve.

Na jó! Ha az Élet meteoritba zárva érkezett meg a Földre, honnan jött? A válasz első számú jelöltje a Mars. Becslések szerint a Marsról átlagosan havonta érkezik hozzánk egy-egy meteorit, és a Mars, mint az Élet bölcsője beleillik a képbe. Igaz, hogy a bolygó felülete napjainkban fagyos, száraz sivatag, de valamikor melegebb volt és nedves. Mivel azonban a Mars tömege kisebb a Föld tömegénél, gyorsabban hűlt és az élet megjelenésére fél milliárd évvel korábban volt alkalmas mint a Föld. Az első életcsírák mélyen beágyazódhattak a repedésekbe, ami megvédhette volna őket a bombázástól. Mindent összegezve a Marson az Élet megjelenhetett már 4500 millió évvel ezelőtt is, amikor még a Földön fortyogó pokoli állapotok uralkodtak.

A statisztikai okfejtés meglepő. Amennyiben az élet megjelenésére alkalmas állapotok a Marson jóval tovább tartottak, mint a Földön, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy az Élet valóban a Marson indult el nem pedig a Földön. Evvel azonban a történetnek nincs vége. Gondoljunk bele, ha az Élet megjelenéséhez egymást követő három különböző molekuláris „eseményre” van szükség, akkor a hosszabb ideig tartó „lehetőségek ablakával” rendelkező Mars hatványozottan valószínűbb bölcsője az Életnek, mint az alternatívát jelentő Föld. Kalkulációk szerint a marsi beindulás 125-szőr valószínűbb, mint a földi.

Természetesen van más lehetőség is, nevezetesen, hogy az Élet a Naprendszeren kívülről származik. Végül is a Föld életkora a Világmindenség korának mindössze egy harmada. A galaxisban lehettek földszerű bolygók milliárd évekkel korábban, mint a Naprendszer születése. Csakhogy a Naprendszeren kívüli eredet azt jelentené, hogy az életcsírának fényéveket kellene utazni természetesen nem fénysebességgel, a találati valószínűség pedig oly csekély, hogy gyakorlatilag nullának tekinthető. Így aztán az élet beindulásának helyéül legvalószínűbben a Marsot lehet kijelölni.

Mi támaszthatná még alá a marsi eredetet? Talán megpróbálkozhatnánk az Ember megjelenésével, ami események hosszú sorát jelenti, számtalan evolúciós lépés megtételét, amíg eljutottunk az intelligenciához. A Virginiai Egyetemről Richard Hanson közgazdász-filozófus részletesen kidolgozott egy 20 évvel korábbi elképzelést, ami a párizsi Meudon Obszervatorium munkatársától Brandon Cartertől származik. Ezek szerint, ha valaminek a megszabott időn belüli eléréséhez számtalan könnyű és számtalan nehéz lépés szükséges, akkor az utolsó lépés sikeres megtétele után fennmaradt maradék idő durván megfelel a teljes sorozat legnehezebb lépéséhez szükséges idővel. Ha tehát igaz, hogy az ember megjelenéséhez szükséges lépések közül a legnehezebb maga az Élet megjelenése, és az átlagosan jóval hosszabb, mint a Föld életkora, akkor Hanson okfejtése szerint annak mázlis bekövetkezéséhez annyi idő kellett, mint a még hátralévő idő tartama. Asztronómusok számításai szerint a Napnak van még egy milliárd éve ahhoz, hogy a földi életet elpusztító hőfokra felhevüljön, ami azt jelenti, hogy az Életnek egy milliárd évre volt szükség a megjelenéshez, ami a Föld esetében elfogadhatatlanul hosszú, de elfogadható a Marsra vonatkoztatva.

Ezek azonban semmit se mondanak el arról, hogyan keletkezett az Élet, csak azt, hogy ha a folyamat bonyolult volt, akkor a Marson indult be, ha pedig nem volt bonyolult, akkor mind a két bolygón bekövetkezhetett többé-kevésbé szimultán. Persze a statisztikai következtetés nem helyettesíti a kemény tényeket. Az igazi bizonyíték akkor fog előállni, ha majd a Marsról hozott életmintából kiderül, hogy azonos a földivel, azaz a földi életcsíra előbb volt a Marson, mint a Földön. Viszont mivel semmi megbízható adattal nem rendelkezünk a földi, marsi vagy azon túli életről, a statisztikán kívül másra nem támaszkodhatunk. Pillanatnyilag a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamennyien Marsbéli ősökkel rendelkezünk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2402) Anyukám, utazunk!

Tibor bá’ szatirikus online

 

A család tavaszi zárt számadásán kiderült, hogy van háromszáz felesleges rugónk, aminek feleségem a seggére kívánt verni. Én meg azt hallottam, hogy Bank Kong szex negyede már lerágott csont, újabban az arabokhoz sikk ellátogatni, mert olyan emberségesen sehol máshol nem ejtenek túszokat, mint ott. Dubai nem érdekes, mert ott meg magyar kurvák vannak, de dubai árakon vesztegetik az enyhén kopott pináikat. Szóba jöhetett Tunézia, Egyiptom, Jordánia és esetleg Irak is, ha magunkkal tudjuk vinni azt az itt-ott lyukas golyóálló mellényt, amit az utolsó turnus egyik részvevőjéről húztak le közvetlenül a temetése előtt.

Tunéziát kapásból kihúztuk a listáról, mert ott az összes úszómedencének csúfolt pancsoló agyon van pakolva unatkozó újgazdag magyarokkal, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a mindennapi betevő koktéljukat derékig érő vízben állva szopogassák el.

Első nekifutásra Egyiptom csábítónak tűnt, de aztán kiderült, hogy ott még a forralt víz is fertőz, és elég ránézni a garnélamártásra ahhoz, hogy az ember százhússzal keresse a legközelebbi retyót, és akkor még nem is vettük számban, hogy egy éve permanens forradalom van, már rég nem tudni ki buktat meg kit, és miért.

Irak szerfelett izgalmasnak ígérkezett, csak hát ott a gyakori robbantástól a levegő szennyezettsége teljességgel elviselhetetlen. A TNT édeskés szaga kifejezetten gejl az európai gyomornak, amin a rohadó hullák bűze alig javít valamit. Így aztán kizárásos alapon megmaradt Jordánia.

A Jordánok imádják a magyarokat elsősorban azért, mert a Magyarországon beszerzett feleségek jó áron kelnek el a piacokon, van olyan, akiért 5-6 kecskét is adnak. Ezen kívül a magyarok számlájára lehet még írni, mindenfajta nyelvismeret teljes hiányát, ami rendkívül kezelhetővé teszi őket. Szóval döntöttünk, Jordánia és kész! Odaszállításunk charternek nevezett elrendezésben folyt, ami azt jelenti, hogy a repülőgépre ugyan felkerültünk, még az is biztosnak látszott, hogy Jordánia a cél, de az információ áradat ezzel kifújt. Lehetetlenség volt megtudni, hogy van-e csoportvezető, és ha van, akkor az ki, mikor érkezünk és hová, hol fogunk lakni és miért. Bocs! Az utolsó kérdés sztornó, mert tudom rá a választ. Azért mert a feleségem a fodrásznál el akarja mesélni, hogy Jordániában nyaralt.

Végül azért megérkeztünk Amanba, ami úgy néz ki, mint egy város, de ez csak a látszat. A közlekedés iszonyatos káoszt mutat, aminek elsősorban az iszonyatos káosz az oka. Hogy ezt kátyúk nélkül hogyan érik el, örök rejtély marad. Amit különben úgy megszoktak, hogy ma már káosz uralja az élet minden területét, amin azonban a helyiek valahogy ki tudnak igazodni. Útlevélvizsgálatot követve addig nem indult el egy busz, amíg kihasználtsága nem érte el a 150 százalékot. Végül rengeteg tülekedés, és több baleset gyanús konfliktushelyzet után megérkeztünk egy szállodába, ahol már vártak minket, de addig le se rakhattuk a bőröndjeinket, amíg három napra nem fizettük ki azt a szállást, amit még odahaza bevasalt rajtunk az utazási iroda. Ez persze egy kicsit gyanúsnak tűnt.

Másnap reggel az előző feltételezés beigazolódást nyert, a gyanú alaposnak bizonyult. A „Happy Utasok” utazási iroda, ahová belapátoltuk azt a bizonyos 300 rugót, egy árva petákot se utalt át a jordániai szállóba, amiről a kollektív idegenvezető mit sem tudott. Néhány fiatalabb útitársunk habzó szájjal hiába fojtogatta a szerencsétlent, az utólag befizetett 3 nap lejártát követően ki fognak rúgni. Ez az egyetlen dolog, ami tutinak tűnik. Egyszerűbben fogalmazva, van három napunk arra, hogy valahogy hazahúzzuk a csíkot.

A fakultatív programokra félretett kis pénzünk felhasználásával délben sikerült megebédelnünk. Ebéd után valaki kapott egy mobil hívást Pestről, ahol az a hír járja, hogy ha minden kötél szakad a Wizz Air hajlandó minket hazavinni, amennyiben az utazás költségére jelzáloghitelt jegyezhetnek be panellakásunkra.

Közben ahányszor elmentünk a recepció előtt, minden esetben úgy néztek ránk, mint szegény rokonra szokás nézni Pesten, a Volán pályaudvar érkezési oldalán. Még jó, hogy nem zártak be az adósok börtönébe, ami a Közel Keleten állítólag még divatban van. Viszont az is igaz, hogy három nappal később még megtehetik.

Estére a Wizz Air visszavonta ajánlatát, de úgy tudni, két buszt már elindított értünk a Nemzeti Kulturális Minisztérium, csak azt nem tudni hogyan kelnek át a Földközi-tengeren. Ez a kunszt eddig egyedül Mózesnek sikerült, és neki is csak a Vörös-tengeren.

Másnap reggelizés közben egy szimpatikus nászutas házaspár hangosan veszekedett. A férfi többször hivatkozott feldúlt lelki állapotára, ami az ágyban állítólag nem várt anomáliákhoz vezetett. A hallottakon többen hangosan vihogtak, megfeledkezve arról, hogy mekkora szarban vagyunk valamennyien.

Néhányan egész nap esküdöztek, hogy ha egyszer hazajutnak, az utazási iroda tulajdonosát laposra verik. Ennek a valószínűsége azonban rendkívül kicsiny, mert mobilon valakinek a kárörvendő anyósa elárulta, hogy az irodába nem lehet bejutni, ajtaján egy cetli, miszerint technikai okokból kifolyólag bizonytalan időre zárva.

Ezen aztán hosszasan elgondolkoztam. Miért kell hazudni? Sokkal tisztességesebb lenne kiírni, hogy „Marhák! Át lettetek verve, mert ez még mindig az eredeti tőkefelhalmozás.” Aztán rádöbbentem, hogy én ezt sose fogom megérteni. Aki átver néhány tucat embert, az nem tisztességes. Aki tisztességesen kiírná a valóságot, az nem ver át senkit.

Aztán persze valahogy valamennyien hazajutottunk, és a be nem tervezett nagy kalandon szép lassan túltettük magunkat. Visszamaradt azonban egy apró probléma. Feleségem jövőre is fog a fodrászhoz járni, ahol meg szokás beszélni a külföldi utakat, tehát mi is megyünk. De, hogy a fenébe lehet megtudni egy utazási irodáról, hogy a befizetett útra el is visz, vagy csak beseperi a pénzt?

Legegyszerűbb megoldásnak egy huszárvágás látszik. Alapítok egy bétét, és beindítok egy utazási irodát, mondjuk „Happy Pórul jártak” néven, legrosszabb esetben csődbe jutok, természetesen néhány millás kaszálása után, és ha nem vernek agyon, akkor én leszek a happy pórul járt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2401) Megáll az eszem

Tibor bá’ online

 

A 70 éves (nehezen nevezhető zöldfülűnek) Nagy Bandó András az ATV műsorában a következőket mondta: „Múltkor Kecskeméten voltam, tiszta véletlenül hallottam egy kórházi dolgozótól, hogy oda viszik Orbán feleségét mindig, amikor összeveri. A kecskeméti kórházban rakják rendbe.” Ez nem csúszhatott ki a száján véletlenül, mert amikor a műsorvezető Rónai Egon közbelépett, Nagy Bandó nem kapott észbe, hanem így folytatta: „Magyar mondás az is, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.”

Bizonyára tudjátok, hogy messze nem vagyok Orbán-fan, de ami sok, az sok. Orbánnak sok mindent fel lehet róni, de a magánélete az sérthetetlen, mind mindenkinek. Arról nem beszélve, hogy totálisan szakmaiatlan. Egy újságírónak kutya kötelessége minden forrást leellenőrizni mielőtt publikál. Az nem hírforrás, hogy „véletlenül hallottam”.

Ezzel azonban nincs vége az abszurditásnak. Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, Bauer Zsolt kötelességének érezte, hogy megvédje főnökét (minek azt megvédeni, jogász és van elég hatalma), és előállt a következő elképesztő válasszal: Nagy Bandó András bassza az anyját. Ilyen mondatot lehet hallani út menti kricsmik mélyén, akik nem tudnak se írni, se olvasni. Aki tud írni, az ilyet nem ír le.

Viszont a történet folytatódik. Ez a szerencsétlen Nagy Bandó András beszart a következményektől, amire gondolom néhányan felhívták a figyelmét, írt tehát Orbánnak egy fajta bocsánatkérést, amiben azt kéri, ne vegye el az életét. Erre mondja az angol „add insult to injury”. Nem elég, hogy Orbán veri a feleségét, ráadásul jártában-keltében legyilkolja, aki útjában áll.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2400) Ki irányítja Hollywood-ot? (nanemá)

VIP.315

 

……..Na jó, mennyire zsidósodott el Hollywood? Amikor egy stúdióvezető a Los Angeles Times napilapban el akart helyezni egy egész oldalas hirdetést – lényegében egy nyílt levelet – amelyben követelték, hogy a Filmszínészek Céhe rendezze a szerződését, a levelet a News Corp igazgató tanácsának elnöke Peter Chermin írta alá, aki zsidó. A Paramount Pictures elnöke Brad Grey (zsidó). A Walt Disney Co. vezérigazgatója Robert Iger (zsidó). A Sony Pictures elnöke Michael Lynton (meglepetés, ő egy holland zsidó). Warner Bros. elnöke Barry Meyer (zsidó). CBS Corp. vezérigazgatója Leslie Moonves (annyira zsidó, hogy másod unokabátyja volt Izrael első miniszterelnöke). MGM elnöke Harry Sloan (zsidó). NBC Universal vezérigazgatója Jeff Zucker (mega-zsidó)………

___________________________________________________________________________

A VIP előfizetőknek E-mailben küldöm el a teljes fordítást.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2399) A gyengébbik nem

Tibor bá’ online

 

Hogy a „NŐK” szinonimájaként ki találta ki a „gyengébbik nemet” arról fogalmam sincs, de hogy az illető nem volt észnél, az biztos.

A napokban azt olvastam a magyar InforMed megbízható hírlevélben, hogy a családon belüli erőszaknak nem csak a gyerekek és a feleségek lehetnek áldozatai, hanem a férfiak is. Nafene, ezt végig kell olvasni! Ezek szerint amerikai felmérések azt mutatják, hogy a 18-54 év közötti férfiak 14,2 százaléka élt át családi erőszakot az elmúlt 5 év folyamán. Egész életük folyamán a férfiak 30,5 százaléka volt bántalmazás áldozata, aminek a fele fizikai bántalmazás volt. Magyarul 100 férfi közül tizenötöt az élete folyamán legalább egyszer elver a felesége.

Hébe-hóba hallani a TV hírekben, hogy egyik-másik magyar feleség a konyhakést belemártja élete párjába, rendszerint valami alaposnak vélt indok alapján,  na de 15 % „gyengéden” elveri a férjét? Ez az újdonság erejével hatott.

Aztán itt van ez a guantanamoi amerikai börtön, ahol a terrorcselekményekkel gyanúsított muzulmánokat tartják fogva. Fényképes bizonyítékok alapján derült ki, hogy a női (katonai) fegyőrök nagyobb százalékban és kegyetlenebbül bántak a rabokkal, mint a férfiak, sőt – mint hab a tortán – némi szexualitást is belevisznek a kínzásba.  De erről mesélnek a német haláltáborokat megjárt túlélők is. A női smasszerek százszor kegyetlenebbek voltak, mint a férfiak.

Szóval bizonyíték akad untig elég, hogy a „gyengébbik nem” inkább csak városi legenda, mint valóság. Pedig erre a legendára komoly intézmények épülnek. Például a kórházak ápolói gyakorlatilag 100 százalékban nők. Ugyanis a nők finomabb lelkivilága alkalmasabbá teszi őket például a betegápolásra, ami extra empátiát kíván. Egy beteg meglátogatása alkalmából én ugyan saját szemeimmel láttam, hogy a szomszéd ágyon egy nővér két hatalmas pofont lekent egy 80 körüli, félig öntudatlan haldoklónak, mert „Sipos néni, már hányszor megmondtam, hogy ne ráncigálja ki vénájából az infúziós tűt?”

Tehát egy kis durvaságért a nők se mennek a szomszédba, de vajon helyes-e, ha a társadalmat nőkre és férfiakra bontjuk? Nyilvánvalóan nem, de a tisztánlátáshoz érdemes foglalkozni a témával.

Halált osztogató fekete angyalok időnként minden országban feltűnnek. Mire lefülelik őket az áldozataik száma már bőven kétjegyű. Halálos ítéletet végrehajtó, istent játszó orvosok között akad férfi is, de a mérleg nyelve erősen a nők felé hajlik.

Úgy tűnik, hogy a nők valami okból kifolyólag (nem csodálkoznék, ha hormonális szabályozás alatt állnának) „nemesebb” lelkűek, de ha ez az extra valami véletlenül hiányzik belőlük, akkor egy igazi bestiával állunk szembe. A férfiak jóval kiegyensúlyozottabbak, nem túl szentimentálisak, de felesleges kegyetlenkedésre ritkábban adják a fejüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________


Éljetek a lehetőséggel

(2398) Guy McPherson gondolatai

Tibor bá’ online

 

Bizonyára emlékeztek rá, hogy Guy McPherson 2016-ban azt állította, hogy az emberiségnek még 10 éve van hátra. Ezzel a gondolattal nincs egyedül, csak ő volt a leghangosabb. Azonos véleményen van vele Sam Carana, valamint többé-kevésbé a következők: Peter Wadhams, Mark Jacobson, Stephen Salter, Malcolm Light, Paul Beckwith, Patrick Malone, Peter Carter, Veli Albert Kallio, Harold Hensel, Leonid Yurganov, Gary Houser, Jim Pettit, Renaud de Richter, Oliver Tickell, Douglas Spence, John Nissen, John Davies, Bru Pearce, Patrick McNulty, Jennifer Hynes, David Spratt, Dorsi Diaz, Andrew Glikson, Aaron Franklin, Nathan Currier, Omar Cabrera, Jennifer Francis.

McPherson azóta is járja a világot, és tartja az előadásokat. Ma még nincs jele a hirtelen felmelegedésnek, én legalábbis nem találkoztam ilyennel. Sőt az idei év kevésbé meleg, mint a múlt év, ami megmagyarázható azzal, hogy tavaly El Nino év volt, az idei pedig La Nina.

Ennél is meglepőbb, hogy McPherson néhány napja azzal állt elő, hogy legtöbbünk 3 év múlva már nem él. Egész pontosan ez olvasható a honlapján: “I doubt many people reading these words have 3 years to live. Habitat for humans on Earth will disappear shortly after the Arctic ice is gone next summer or the summer of 2019. Three decades is a pipe dream to be experienced by no humans on Earth.”

Ez magyarul valahogy így hangzik: Kétlem, hogy sokaknak, akik ezeket a szavakat olvassák, lenne még 3 évük. A Földön az emberek élettere hamarosan meg fog szűnni azt követve, hogy a sarki jég elolvad a jövő nyáron vagy 2019 nyarán. A három évtized csak egy vágyálom, amiben a Földön embernek nem lesz része.

Kegyetlen szavak, főleg így karácsony táján, de a lényeg, hogy igaz-e? Erre egyértelmű válasz nem létezik. Egy biztos McPherson (és sokan mások) nem laikusok. De van más megfontolandó is! 2-3 év nagyon rövid idő, hamarosan a végére érünk, és ha nem válik be McPherson előre jelzése, akkor ő maga simán nevetségessé válik. Felvállalja ezt? Úgy látszik igen. Nagyon biztos lehet a dolgában.

Azt be lehet látni, hogy jég nélkül valóban meglendül a melegedés. Az is biztos, hogy eddig az érkező plusz hőt éppen az óceánok nyelték el. A kérdés mi lesz azzal a plusz hővel, ami eddig a jeget olvasztotta? Elnyelik ezt is az óceánok, vagy ránk szabadul. Magam se tudom, hogy mit lehet elfogadni, a  hír minden esetre félelmetes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2397) Salvador Dali

Tibor bá’ online

 

Fénynapjaim alatt, ha egy nőt nem dugtam meg, a hátam mögött azt terjesztette rólam, hogy „szakbarbár” vagyok. Egy idő után a pofámba is vágta, mert vasárnap délelőttre szóló invitálását a Szépművészeti Múzeumba azzal hárítottam el, hogy meghívásom van az első magyar kísérleti atomreaktor ünnepélyes beindításához. Egy szombat esti házibuli alkalmából ilyen nőből három is összefutott, majd közös célpontjuk azonosítása után felújították a szakbarbár vádat, amit csak azért fogadtam méltatlankodással, mert polgári körökben ennél nagyobb bűn nem létezik. Viszont egy ilyen konfrontáció előhívja belőlem a tagadás ősi szellemét, és tartottam egy kiselőadást.

Nézzétek,  meg tudom érteni a középkor emberét, ha történetesen gazdag volt, és meg szerette volna örökíteni arcképét az utókor számára. Megoldás? Egy udvari festő. De vagy 150 éve erre semmi szükség, mert feltalálták a fényképezőgépet, amibe be van építve egy objektív. Nem lencse, hölgyeim, egy objektív, és tudjátok miért? Mert leképezi a valóságot, az OBJEKTÍV valóságot. Talán pont ezért nem kedvelitek, mert tükörbenézés után elutasítjátok a valóságot, nektek festő kell, aki nem azt festi le, amit lát, hanem amit megrendelnek tőle.

Ezek után a legmélyebb megvetés ült ki az összes jelenlévő hölgy arcára. Szakbarbár! Azonban – szólaltam meg egy idő után – teszek kivételt. Van olyan modern festő, aki nem hiába élt, mert pótolhatatlan. Nem, nem, dehogy gondoltam arra a tehetségtelen Picassóra. Nonfiguratív baromságainál bármikor festek én magam különbet, dehogy. Speciel én Salvador Dalira gondolok, mert az ő munkáját nem tudja elvégezni helyette a camera obscura modern változata. Dali nem a valóságot festi le, hanem valószínűtlen álmokat. Olyat, ami nincs, csak az álmodban jelenik meg.

Egy asztalról lefolyó óra. Jut eszembe, láttál már faliórát folyni? Ilyen nincs, legfeljebb az álomban, de Dali ezt lefesti olyan élethűen, hogy nincs ember a talpán, aki ilyen precízen tudna álmodni. Dali felemeli a habokat, és benéz a tenger alá. Dali hanyattfekvő nőjének haja vízeséssé változik. A festmény oly lenyűgöző, hogy a kebleket már fel se kell festeni, minek? Hogy elvonja a figyelmet a lényegről? Folytatom, de előbb nézzétek végig.

SalvadorDaliCM   (kattintás után újra kell kattintani, majd megnyitni)

Ez bámulatra méltó technika. Tudjátok-e hogyan képezik az iparművészeket? Hoznak egy modellt, levetkőztetik meztelenre, és tessék, rajzoljátok le. Mit? A valóságot, az emberi testet, a kibuggyanó hájból keletkezett hurkát, a rég lógásnak indult emlőket, a kezdődő visszereket, a mozgató izmokat, a megfeszült pózt, úgy ahogy van, ahogy működik. Ezt meg lehet tanulni. De Dali nem a megtanult valóságot festette meg. Ő elképzelt valamit, fantáziált egy hatalmasat, és a hó lavinából nagyszerű paripák vágtattak elő. A tengerek tajtékzó habjából összekapaszkodó szerelmespár bontakozik ki. A felhőket félrehajtva egy ismeretlen lény kikukucskál az ember lakta világba. Ilyenek a valóságban nincsenek, de ha lennének, pont így készítene róla képet egy modern fényképezőgép. És akkor én megfeledkezek a fizikai világról, és megcsodálom ezt az álmodozó zsenit, és nagyon nem értem, mit esznek a kifinomult lelkű, művészetért élő-haló úrinők egy ferde házsort megmintázó festményen, amit 240 millióért árvereztek el. Ha jól emlékszem valami Tivadar követte el. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Karácsony

Éva és én minden látogatónak boldog, szeretetteljes szent estét kívánunk

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2396) A nők (egy része) megerőszakolja a természetet

 

Tibor bá’ online

 

Mára már a fél világ megerőszakolta a világ másik felét. Legalább is ez jön le a médiából. Olyan nagy a tumultus a bejelentések terén, hogy okosabb lenne azoknak jelentkezni, akit nem erőszakoltak meg. De nem is csoda, mivel egy egészséges férfi minden nőt meg akar kefélni, aki az útjába kerül. Ezt nem én találtam ki, ezt 50 éve hallottam a Fényes Szelek előadásán. És milyen igaz. Ha rajtam múlna, hogy ki játssza el Oféliát a Lenni vagy nem lenni előadásán, én is annak adnám, aki lehúzza a bugyiját az irodámban. Miért? Így forog a Világ.

Így forog, de mindkét irányba. Gyakorló apuka koromban a csajok annak a kocsijába ültek be, aki a papától szombat estére a család Zsiguliját kapta kölcsön, nem pedig annak, aki egy kopott Trabanttal jelent meg. Ez van, és ezen nem lehet változtatni, erről a Természet gondoskodott.

Most a nők egy része rájött, hogy nem csak a szereposztó dívány segítségével lehet érvényesülni, de azzal is, ha elsőnek „leplezi le” ezt a galádságot.

Biztosítok mindenkit arról, hogy alig fog változni valami. A rendező úr, vagy az igazgató nem fog belemarkolni a fiatal pipi fenekébe, nem fogja kezét ráhúzni a péniszére. Á fenét, addig fogja függőbe tartani a szerep kiosztását, amíg rá nem döbben valamelyik ifjú és ismeretlen színésznőcske, hogy mit kell tennie önként és dalolva. Az idős bika nem rohan le a hegyről, megvárja, amíg a tehenek felmásznak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2395) Észak Korea 2.

VIP.314. (nyitott)

Verifikált (megerősítve) Az USA felkészül Észak Korea megtámadására

 

A Daily Telegraph állítja, hogy az USA tervezett katonai csapása Észak Korea ellen előrehaladott állapotban van.

A Daily Telegraph brit napilap jelentése szerint az USA hadvezetése hamarosan eldönti melyik elképzelés szerint indít katonai csapást Észak Korea ellen.

A Daily Telegraph azt állítja, hogy cikke alapját belső információk képezik, amelyek az amerikai és a brit kormány vezető beosztottjaitól származnak.

A napilap riportere több mint tíz volt, és jelenleg is hivatalban lévő amerikai és brit tisztségviselővel beszélt. A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a Trump adminisztráció sokkal inkább hajlik a konfliktus katonai rendezésére, mint azt a közvélemény széles körben feltételezi.

A Daily Telegraph ismertetett néhány opciót, amelyek a megbeszélés tárgyát képezték.

A Fehér Ház az elmúlt hónapokban „drámai” módon felgyorsította a katonai megoldások előkészületeit, mivel attól tartanak, hogy a diplomáciai megközelítés nem alkalmazható, állítják a kormányok megfelelő belső körei.

Az egyik lehetőség a rakétakilövő állások megsemmisítése még mielőtt használhatnák őket újabb rakétateszteléshez. De fontolgatják az atomfegyverek célbavételét is.

Azt remélik, hogy a katonai erő demonstrálása jelezheti Kim Jong-un számára, hogy Amerika „komolyan” gondolja további atomfejlesztések leállítását és tárgyalások elkezdését.

Az amerikaiak véleménye szerint az elrettentés Észak Korea esetében nem működik, ahogy a tárgyalási lehetőség sem.

Az újságírónak az volt a benyomása a vélemények meghallgatása után, hogy a katonai megoldást igen komolyan fontolgatják.

Miközben a britek nyomatékosan javasolják, hogy fókuszáljanak a diplomáciai megoldásokra, és találjanak módot arra, hogy Észak Koreát nagyobb nyomás alá helyezzék.

Úgy tűnik, hogy McMaster tábornok a támadás megtervezésének a kulcs figurája, és a katonai megoldás kivitelezésének fő szószólója.

A fő kérdés most az, hogy a Daily Telegraph sztorija mennyire hihető?

Először is Washingtontól az utóbbi időben számtalan jelentés érkezik egy lehetséges katonai akcióval kapcsolatban, amit Észak Korea ellen indítanának be. Ez nem hagy semmi kétséget, hogy valóban komoly előkészületek zajlanak.

Az is kétségtelen, hogy Washington egyre csalódottabb, mert nem képes leállítani Észak Korea ballisztikus rakétáit, és nukleáris fegyverkezés programjait. Valamint azt se tudja elérni, hogy Kína leállítsa olajeladását Észak Koreának.

A Daily Telegraph cikke elismeri, hogy Észak Korea ballisztikus rakéta és nukleáris fegyverkezési programja sokkal gyorsabban halad előre, mint ahogy az Washington előre látta, és ez miatt az USA nem tud megfelelően reagálni rá.

Nem oly rég úgy számoltak Washingtonban, hogy még évtizedekig eltart, amíg Észak Korea képes lesz atom töltetet hordozó ballisztikus rakétával elérni Észak Amerika területét. A becslések szerint ez most lerövidült 18 hónapra. A Trump adminisztráció vezetői világosan kifejtették, hogy teljesen elfogadhatatlan, hogy Észak Korea ebbe a pozícióba kerüljön.

A Daily Telegraph azt is világossá tette, hogy a Trump adminisztráció megosztott a katonai akciót ellenzők és helyeslők között.

 

Éljetek a lehetőséggel

(2394) Észak Korea 1.

VIP.313 (nyitott)

 

A magyar szajha média teli van hülyeségekkel Észak Koreával kapcsolatban, amiket az amerikai szajha médiából vesz át. Ezt még az értelmesebb emberek is zabálják, mint a cukrot. A valóság a következő (a magyar fordítást lásd az angol szöveg után).

 

Trump’s national security adviser just said the US is ready to take North Korea’s nukes by force (Business Insider)

President Donald Trump shaking hands with Army Lt. Gen. H.R. McMaster. AP

Donald Trump az Egyesül Államok elnöke kezet ráz H.R. McMaster altábornagy biztonságpolitikai tanácsadóval. AP
  • President Donald Trump’s national security adviser says the US is prepared to denuclearize North Korea against its will.
  • This would most likely require war, and it flies in the face of experts who say North Korea’s missiles are now so advanced that they should deter a US attack.
  • But Secretary of Defense James Mattis says he doubts North Korea’s claim that its missiles can reach the US with a nuclear warhead, and it looks as if the military isn’t ready to be counted out of the North Korean crisis.

H.R. McMaster, President Donald Trump’s national security adviser, has taken an incredibly bold stance on North Korea that points to the worst possible outcome: all-out war.

Asked by the BBC on Tuesday whether the US was committed to a peaceful resolution to the North Korean crisis, McMaster abandoned the usual formality of political speech.

“We’re not committed to a peaceful resolution,” McMaster said. “We’re committed to a resolution.”

He added: “We want the resolution to be peaceful, but as the president has said, all options are on the table. And we have to be prepared if necessary to compel the denuclearization of North Korea without the cooperation of that regime.”

Denuclearization by force would equal a massive war, no way around it

The North Korean military conducted a demonstration in April to celebrate its 85th anniversary. KRT via AP

Of the seven possible courses of action on the North Korean crisis prepared for Congress by its internal think tank, denuclearization of the country by force is one of the harshest and most dangerous.

In separate comments to “PBS NewsHour” on Monday, McMaster restated his belief that the chance of war with North Korea is growing every day.

“We have a very short amount of time to be able to address the problem,” he said.

Meanwhile, US Secretary of Defense James Mattis has dished out another revelation from the country’s top national security officials: that despite its claims, North Korea cannot yet hit the USA with nuclear weapon.

___________________________________________________________________________

FORDÍTÁS:

Trump nemzetvédelmi tanácsadója éppen most jelentette ki, hogy az Egyesült Államok készek erővel megfosztani Észak Koreát atomfegyvereitől (a Business Insider jelentése)

  • Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jelenti, hogy Amerika készen áll, hogy Észak Koreát atomtalanítsa akarata ellenére.
  • Ehhez valószínűleg háborúra van szükség, ami szemben áll a szakértők véleményével, akik szerint Észak Korea rakétái mára már annyira fejlettek, hogy képesek lesznek az amerikai támadás elhárítására.
  • Azonban Jemes Mattis védelmi miniszter kétségessé tette, hogy az atomtöltettel felszerelt Észak Koreai rakéták elérhetik Amerikát, és úgy tűnik, hogy a Pentagon nem kész felszámolni az észak koreai krízist.

H.R.McMaster, Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, Észak Koreával kapcsolatban elképesztő álláspontja van, szerint a legrosszabb kimenetel egy mindent elsöprő háború lehet.

Kedden a BBC-nek az észak koreai krízissel kapcsolatos kérdésére  Az Egyesült Államok el van-e kötelezve egy békés megoldás mellett McMaster hátat fordítva a szokásos politikai szóhasználatnak ezt mondta: „Nem köteleztük el magunkat egy békés megoldás mellett, egy megoldás mellett köteleztük el magunkat.”

Aztán még hozzátette: „Mi békés megoldást akarunk, de amint ezt az elnök már megmondta, minden megoldás lehetséges. És ha szükséges készen kell állnunk Észak Korea teljes atomtalanításra a rezsim együttműködése nélkül.”

Az erőszakos atomtalanítás egyenlő egy igen súlyos háborúval, amit nem lehet megkerülni.

A Kongresszus részére, egy belső tanácsadó testület az észak koreai krízis kezelésére készített hét lehetséges eljárás közül a legvadabb és a legveszélyesebb az atomtalanítás.

Hétfőn egy másik, “PBS NewsHour” hírműsorhoz történő hozzászólásában  McMaster megismételte álláspontját, miszerint az Észak Koreával való háborúba bocsátkozás esélye napról napra nő.

„Nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, hogy a problémát megoldjuk” mondotta.

Időközben az Egyesült Államok védelmi minisztere előállt egy másik nézettel, ami egybeesik nemzetbiztonsági szakértők véleményével: Állításukkal szemben, Észak Korea még nem képes nukleáris csapást mérni az USA területére.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2393) Halló, itt a másvilág beszél

Tibor bá’ szatirikus online

 

Az utóbbi időben többen rám akarták tukmálni a másvilágot (tegnap Kékavian a reinkarnációjával) 😀 A tukma reakciójaként kaptok ma egy szatirikus reprízt. – – –  Senki se él örökké, de erről a fiatalabbak nem tudnak. Akik viszont tudnak róla, azok ragaszkodnak a másvilághoz, ahol boldogan (vagy boldogtalanul) folytathatják az életüket.  Üzletet ebből eddig csak a papok tudtak csinálni, de ebben a globális izében szabad a gazda, és az csinál hülyét a másikból, akinek kedve és fantáziája van hozzá. Amerikában például sok tízmillió ember fut a pénze után. Éppen tegnap olvastam, hogy az összes amerikai bankban 6840 milliárd $ elhelyezett betét van, de a bankok összesített tőkéje mindössze 273 milliárd $, ami ha jól számolok mindössze 4 százaléka a betéteknek. Hová lett a 96 %? Most persze könyörögnek a betéteseknek, hogy nem vegyék ki a pénzüket. Én különben nem sajnálom az amerikai középosztályt, jólétük érdekében az egész világot kizsákmányolták, de most speciel az (amerikai) másvilágról akarok írni, amivel kapcsolatban egy jó hírrel szolgálhatok. Megnyílt az első telekommunikációs szolgáltatás a Másvilág és a Föld között.

Legyünk őszinték, azért ez nem semmi. A szilikon-völgy eddig sok mindent csinált, de ez minden képzeletet felülmúl. De miről van tulajdonképpen szó?

Egyszerűen fogalmazva, mostantól kezdve mód nyílik arra, hogy elhunyt szeretteinknek üzenjünk. A tarifa szavanként (az inflációra való tekintettel) 1 $, ami természetesen előre fizetendő. A telekommunikációs technika a következő. A szolgáltató rendelkezik vég-stádiumban lévő, gyógyíthatatlan betegek hálózatával, nevezzük őket „postás-lelkeknek”, akik az üzeneteket a címzett személyes adataival együtt kívülről megtanulják, aztán amikor rájuk kerül a sor, meghalnak.

A postás-lélek, amint átkerül a Másvilágba, első útja a felvállalt elhunyt lelkek felkeresése és a bemagolt szöveg elmondása, miközben köteles gondosan figyelni arra, hogy az üzenet más, illetéktelenek ne hallhassák meg. A szolgáltató szívesen válaszol minden kedves érdeklődőnek amennyiben megkeresik a következő honlapon < www.afterlifetelegrams.com >.

Én magam nagy érdeklődéssel várnám a választ a következő néhány kérdésre:

1)Van-e lehetőség válasz kapásra (bérmentesítés természetesen itt a Földön értendő)?

2) Mi a garancia arra, hogy átköltözés közben a hajlott-korú postás-lélek fejéből nem száll ki az üzenet.

3) A postás-lélek tudja-e teljesíteni vállalt kötelezettségét abban az esetben, ha hozzátartozóm (ne adj isten) a Pokolba került, míg ő a Mennyekbe jutott, illetve fordítva?

Amíg ezekre a kérdésekre nem kapok választ, a túlvilági telekommunikációmat, elsősorban anyagi megfontolásból, a hagyományos gondolatátvitel útján bonyolítom. Igaz, egyelőre még csak kísérleti fázisban van, viszont költségmentes. Különben se tudnék semmi mást üzenni, mint „várjatok meg, hamarosan jövök.” Aztán, hogy oda kerülök-e, az kétséges. Különben a mindenhatónak kutya kötelessége kialakítani valamifajta kommunikációs kapcsolatot a pokol és a mennyország között, mert még a nemzetközi jog is pártfogolja a családegyesítést. Pont az isten ne tudna róla!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2392) A Pentagon felkészül Észak Korea lerohanására

VIP.312

A Pentagon a Dél Koreai erőkkel közös hadgyakorlatot tart, melynek célja az Észak Koreai atomfegyverek birtokbavétele háború esetén.

A Dél Koreai YONHAP Hírügynökség katonai forrásokra hivatkozva állítja, hogy a „Warrior Strike” (harcos csapás) gyakorlatra Seoul-tól északra került sor négy napon át. Mindkét oldalról több száz katona vett részt a gyakorlatban azzal a céllal, hogy Észak Koreában megszerezzék, megsemmisítsék a tömegpusztító fegyvereket……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm a teljes cikk fordítását.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2391) Hat tévhit a szexszel kapcsolatban

Tibor bá’ online

 

Ezt a hat tévhitet első alkalommal a  Kinkly.com. vetette fel, és mert itthon is hallottam már róla, gondoltam lefordítom és közzéteszem. „Alig” teszek hozzá néhány dolgot. 😀

1 – A négerek szerszáma nagyobb mint a fehér embereké: Ha valaki pusztán ezért akar néger férjet, előbb olvassa el, mit gondol erről Richard Lynn az University of Ulster pszichológus professzora, aki maga is tudni szerette volna az igazságot. E célból 113 országból gyűjtött össze adatokat, és adta ki a Personality and Individual Differences című szakfolyóiratban. Tehát? nem fogjátok elhinni, de van valami alapja a dolognak., de csak valami. Az amerikai négerek, akiket „afroamerikainak” illik nevezni, valóban jelesebben vizsgáztak, mint a fehérek. A kritikusok szerint van azonban benne némi bukfenc. A professzor az adatokat az Internetről szerezte be, és ugye „messziről jött ember azt mond amit akar”. Viszont a kongói négerek remekelnek, átlagos pénisz hosszuk 180 mm. A teljes afrikai kontinens átlaga viszont 160 mm. Ezzel szemben Indiában (a Káma Sutra ellenére 😀 ) 102 mm, Észak Korában még ennyi sincs, mindössze 97 mm. És akkor térjünk vissza a fehér amerikaiakhoz, hát bizony alaposan lemaradnak az átlagos 127 milliméterrel. Akit további adatok is érdekelnek, kattintson ide:  10 Things You Didn’t Know About Penises

2 – A nő arcberendezése árulkodik vaginális orgazmus készségéről: Ezt itthon még nem hallottam, de mivel minden Amerikából érkezik, előbb vagy utóbb ez is idetalál. Ha egy férfi azt feltételezi, hogy a női gyönyör egyetlen forrása a klitorisz, akkor hatalmasat téved. Hüvelyi orgazmus bizony létező valóság. Tényként kell kezelni azt, hogy a nők 30 százaléka képes hüvelyi orgazmusra. Vajon ez a képességük hogyan árulkodna róla? Az arcukra lenne írva? Úgy tűnik IGEN. Stuart Brody (University of the West Scotland) 2011-ben 258 skót nőn végzett felmérés, akiknek átlag életkora 27 év volt, az eredményt közzétette a  Journal of Sexual Medicine ami szerint egy dudor látható a felső ajkuk közepén, elárulva azt, hogy az illetőnek van hüvelyi orgazmusa. A mechanizmusra vannak találgatások, de ezek szerint az ősi megfigyelésnek szilárd alapjai vannak.

3 – A csokoládétól bezsongasz: A csokoládé nem csak finom, de egyben aphrodisiacum,  azaz szexuális vágykeltő. Ugyanis a csokoládéban van két vegyület, amelyeknek valóban van ilyen hatása. A triptofán (agyi hormon bázisa) valamint feniletilamin (természetes idegmodulátor). Ez nem hangzik rosszul. Sajnos az aphrodisiacum tévhit, mert a két vegyi anyag oly piciny mennyiségben van jelen a csokoládéban, hogy az elhanyagolható, még abban az esetben is, ha naponta szokatlan mennyiségű csokoládét fogyasztasz. Különben 2006-ban  egy olasz orvosnő, Andrea Salonia és munkatársai nem találtak összefüggést a csoki zabálás és a szexuális vágy között. Kutatási eredményüket megjelentették a Journal of Sexual Medicine szaklapban. A végső megállapításuk szerint, ha van a csokoládénak némi vágykeltő hatása, akkor az kizárólag pszichológiai.

4 . Víz alatti szexelés esetén nem kaphatsz nemi betegséget:  Bár a pornó jeleneteknél megszokott, sőt játékfilmekben se ritka a fürdőszoba jelenet, a valóságban a szex és a víz nem egyeztethető össze. Bár az eredeti szövegből hiányzik, én megreszkírozom azon állításomat, hogy víz alatti aktusnál a síkosító anyagot a víz minden lökésnél lemossa. Ami pedig a nemi betegségeket illeti, abszolút hülyeség az állítás. Sikosítás hiányában az érintkező felületeken apró repedések támadhatnak, ami a fertőzést megkönnyíti. Ezért a medence helyett ajánlatos egy közeli bokrot meglátogatni a medence közelében.

5 – Egy férfi szerszámának mérete megállapítható az ujjairól: Már megint a méret! A nagy lábú férfiaknak nagy a….. cipője. Ez biztos. Arra viszont semmi bizonyíték nincs, hogy egy férfi péniszének a mérete korrelálna a cipőméretével. Hölgyeim! Ez az út nem járható. De, ha mégis tudni akarjátok, akkor van egy apró meglepetés. A férfiak mutató és gyűrűsujjuk méret azonossága ígéretes méretről árulkodik, persze kérdés, hogy egy-egy nő esetén mi az ígéretes. Minden esetre a  Dél koreai Gachon Universiry Gil Hospital kutatói úgy találták 2011-ben, hogy  a nevesített két ujj arányára, és a pénisz mérete a főtus születés előtti tesztoszteron szintjétől függ. Minél több tesztoszteron kisebb aránytalanságot idéz elő a két ujj között, és egyben nagyobb péniszt produkál. Az eredményeket különben leközölték a  Asian Journal of Andrology folyóiratban.

6 – Közösülés megszünteti a fejfájást: hagyd a fenébe az aszpirint, keres gyorsan egy szexpartnert! – ajánlják a tapasztaltabb nők, és igazuk van. {ezt én is bizonyíthatom, mert volt dolgom migrénes nővel} A szex kedvező hatását számtalan tanulmány támasztotta már alá. 1988-ban James Couch neurológus rájött, hogy a migrén elől menekülő nők 61 százalékánál a szex ténylegesen segített. Egészen pontosan a nők 31 százalékánál a migrén elviselhetővé vált, további 15 százalékuknál tökéletesen megszűnt. Van azonban egy apró mellékkörülmény. Pusztán a szex nem elég, orgazmusra is szükség van.  Tehát, ha legközelebb szíved hölgye fejfájásra hivatkozik, közöld vele, hogy van egy módszer, amivel meg lehet szüntetni, sajnos pont az, amit a fejfájással akar elkerülni.

Mint látható a mendemondák egy része igaz, egy másik része nem. Ilyen ősi témában óvatosan kell eljárni. Avagy, nem kell rá figyelni egyáltalán.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2390) Szomszédság

Tibor bá’ online

 

A magyar közmondás szerint: rossz szomszédság török átok, de ez tévedés, a rossz szomszédság nem csak minket súlyt, súlyt az minden nációt.

Bármennyire is társas lény az ember, az is igaz, hogy minden ember a másik ember rovására létezik. Nézzük csak, hogy lehetne ezt megvilágítani. Ha nem férsz fel a villamosra az annak a következménye, hogy mások előtted felszálltak. Ha este viszonylag későn mész le az ABC-be és már nem találsz tejet a pulton, annak oka, hogy valaki előtted elvitte az utolsó flakon tejet, mert az üzlet nem akarja, hogy rásavanyodjon a tej, ezért annyit rendel, hogy zárás előtt félórával elfogyjon. Az egyetemre azért nem kerültél be, mert a keretszámnak megfelelő számosságú diáknak több pontja volt, mint neked. Az a kurva jó csaj a nyelvtanfolyamon nem áll veled szóba, mert egy másik pasi már féléve lestoppolta magának. Szóval látod, minden ember mindenki más rovására létezik. Ha pedig arra gondolsz, hogy hamarosan nem lesz elég élelmiszer termelés a 7+ milliárd ember részére, akkor egészen biztos beláthatónak ítéled az állításom.

Ennek ellenére minden egyes embernek pontosan annyi a joga élni a Földön, mint bárki másnak. Ráadásul egymás mellett vagyunk kénytelenek élni, szomszédságban. Az tehát világos, hogy valahogy el kell egymás közelségét szenvedni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha figyelembe vesszük az írott és íratlan szabályokat. Az írott szabályokkal nincs különösen nagy gond, legfeljebb az, hogy nem mindenki tartja be. Ilyen esetben a jogorvoslat az, hogy jelzed az önkormányzat jegyzője felé, aki megteszi a megfelelő intézkedéseket. Ez egyszerűen hangzik, de a valóságban nem az. Ugyanis a köznyelv egy ilyen jogorvoslat keresést ”feljelentésnek” fog fel, és az emberek nagyon nem szeretik a feljelentőket függetlenül attól, hogy a „feljelentés” méltányolható-e vagy sem. Különben is, ha a jegyző a bejelentést nem tarja megalapozottnak, akkor nem történik semmi. Viszont a nézeteltérések ily módon történő elsimítása nem túl gyakori, éppen azért mert a szabályok jól körül vannak írva. Ha a szomszéd gyümölcsfája áthajlik hozzád, akkor az áthajló gyümölcsöt leszedheted, ha a szomszéd nem szedi le előtted. Mivel egy kerítés két szomszédot választ el egymástól, arra is van szabály, hogy melyiknek kell egy adott kerítést felállítani. A vita kizárt.

Van azonban jó néhány terület, ahol az egyetértés ennél jóval bonyolultabb. Ugyanis az elv, hogy mindenkinek joga van az élethez addig a pontig, ahol az nem megy a másik rovására, csak általánosságban állja meg a helyét. Amennyiben egyedi esetekre bontjuk le, felüti a fejét a szubjektivitás. Nekem jogom van kutyát tartani, de a szomszédnak joga van a kutyaugatás mentes éjszakai alváshoz. Csakhogy minden kutya ugat éjszaka. Nagy kérdés, hogy mennyi az a kutyaugatás, ami még méltányolható. És mi van a szomszéd macskájával, amely állat ugatni ugyan nem ugat, de nem ismer kerítést, és átmászkál a szomszédok kertjébe, esetleg kikaparja a veteményt, mert az a mániája, hogy egy lyukba szarjon, majd betakarja azt, nem törődve azzal, mit tesz tönkre. És mi van a szomszéd száraz levél égetésével, aki történetesen tőlünk nyugatra él, és a mi füstünkkel nem tudom neki visszaadni a bosszantást, mert az én füstöm az ellenkező irányba szál, míg az övé közvetlenül ránk? De mit szól a szomszéd, hogy reggel hétkor beindítom a fűrészgépemet, amikor ő éppen a másik oldalára akar átfordulni? Nyilván olyasmit, amit én „szólok” amikor délben átjön hozzám a maximum hangerőre csavart rádiójából áramló magyar nóta.  Tapintatos tiltakozásomra a hangerőt lejjebb veszi, de én még így is hallom ezt az undorító cigányzenét. Ő viszont nem gyomlálja ki a parlagfüvet, én pedig allergiás vagyok rá. Ez persze eléggé konkrét és van is szabályozó rendelet, de félő, hogy a feljelentésemet rossz néven fogják venni. Én elhatározom, hogy tyúkokat fogok tartani, mert egyre drágább a  tojás. Viszont a szomszédom fél a tyúkszaron tenyésző házi legyektől. Az én olcsó bio tojásom árát a szomszéd fizeti légyinváziók formájában. Ő arra hivatkozik, hogy ez üdülő övezet, én arra, hogy a tojás fontosabb, mint az ő üdülése, ráadásul nekem már akkor állt a tyúkólam, amikor ő a telkét még meg se vette. Ki tud itt döntőbíró lenni?

Szerencsés az, akinek az összes szomszédja toleráns, amiért ők maguk is toleranciát várnak el, de ez csak akkor megoldás, ha a szomszédok életvitele, életfelfogása, és minden más közel azonos. mert nemigen fog zavarni a szomszéd kertből áthallatszó asszony püföléssel vegyített sikongatás, ha az asszonyt én is elnáspángolom hetente kétszer. Kutyáim ugatását aligha fogja kifogásolni az a szomszéd, akinek magának is van két kutyája. Régebben azonos felfogású emberek voltak egymás szomszédjai, de ez erősen fellazult, és mert mostanában elég sokan akarnak lakhelyet változtatni, minden más szempont mellett nem árt körülnézni a leendő szomszédok terén is.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

D O N A T I O N

A D A K O Z Á S

 

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozok felhívásokkal a különböző honlapokon, hírportálokon, hogy a kedves olvasó adakozzon, ha kedve úgy kívánja. Az ok egyszerű. Az Internet ingyenes, az olvasásért senkinek se kell fizetni. Ezzel szemben az írás viszont pénzbe kerül. Először fordul elő a világtörténelemben, hogy az író munkájáért nem kap tiszteletdíjat, hanem neki kell fizetni, hogy írhasson. Természetesen nem kápét, hanem „csak” a költségeket. Ez egy természetellenes állapot lenne, ezért próbálkoztak különböző megoldásokkal. A legkézenfekvőbb megoldás az oldalakra hirdetések felrakatása, amiért a hirdető fizet. Ez azonban idegesíti az olvasókat. Engem például halálosan irritál, amikor mindenfajta mozgó hülyeségek előugranak, elterelik a figyelmem, idegesítenek és nem lehet tőlük megszabadulni. Videóknál 20 másodperces reklámmal kezdenek, és ha nem nézed végig, akkor nem láthatod a lényeget. Ezt ismerve, mindjárt az elején kijelentettem, hogy nálam hirdetés sohase lesz. A másik megoldás, a már említett adakoztatás. Persze az élelmesebbje, él mind a két lehetőséggel. De vannak igen cselesek is. Ilyen például a New Scientist online. Találok rajta egy piszok érdekes cikket, amiből elolvasok 5 mondatot, amikor is jönne egy lényegre törő hatodik mondat, de helyett egy apró közlemény, hogy a folytatás benne van a folyóiratban, és fizesd elő pontom 50 $-ért. 15.000 Forintot fizessek egyetlen cikk miatt? Enyhén bosszantó, hogy azért fizessek, amit aztán magánszorgalomból lefordíthatok magyarra, hogy nálam el lehessen olvasni ingyen.  Persze olyan lehetőség is van, hogy hagyom magam lefizetni (ezt szponzorálásnak hívják) a megadott szubjektivitás érvényesítése mellett. Magyarul azt hazudom, amit ő akar, és akkor ezt jól megfizeti. Nálam ez a hajó elment, még valamikor serdülő koromban.

Ezzel azonban, most már nekem is szakítanom kell. Aki teheti, aki megtalálja nálam a számítását, jól érzi itt magát, és nem bánná, ha innen vinnének ki a… szóval, ahová évente egyszer kicipelsz néhány gyertyát, meg egy rakás virágot (hadd lopják el a megélhetési tolvajok), akkor lehetőséget adok az adakozásra. De, ha a kifejezés olyan dehonesztáló, akkor használjuk az angol kifejezést. DONATE! És, hogy ne hivatkozhass arra, hogy adakoznál, de fogalmad sincs hogyan, akkor most kihúzom a méregfogadat.

Figyelj! OTP 11773030 – 00271383  – a számlatulajdonos: én vagyok.

Természetesen nem vezetek semmiféle feljegyzést az adakozással kapcsolatban. Csak annyit árulok el a múlt tapasztalatából, pusztán azért mert érdekes.  külföldre szakadt magyarok sokkal nagyobb gyakorisággal adakoznak, de nem azért, mert gazdagabbak, több a pénzük. Azért mert már megtanulták, hogy semmi sincs ingyen. Ami ingyen van, hamar elbukik. A másik érdekesség, hogy az adakozók sohase kommentelnek, a kommentelők sohase adakoznak – úgy nagy általánosságban (merthogy van kivétel). ___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2389) Orbán hibázott

Tibor bá’ online

 

Orbán hibázott, nem kicsit, óriásit. Orbán kiadta az utasítást az Állami Számvevőszéknek, hogy a Jobbikot ki kell nyírni, és talán még az összeget is ő adta meg, mert megszokta, hogy kiszolgálóinak önálló esze nincs, legfeljebb hűségükre és seggnyalásukra számíthat.

A Számvevőszék lépett, és adott egy jelentést, amit a Jobbik nyilvánosságra hozott. A jelentés egy vicc, de már azt is megszokták, hogy a viccszerű eseteket a felvásárolt média sikeresen kommunikál a tömegeknek. Az igényesebb szavazókat pedig úgyse tudja megtéveszteni, de szerencsére ezek kevesen vannak. Most azonban félrecsúszott a dolog. Azt mindenki megérti, hogy 663 millió forint hatalmas pénz, és az a “törvény”, ami alapján a büntetést kiszabták, egy vicc. Orbán hatalmasat tévedett.

Orbán azért tévedett, mert valójában sosem élt az emberek között, sosem élt egyik fizetéstől a másikig, és igazából nem ismeri a magyar emberek gondolkodását. Ha megkérdezte volna a CBA menedzsereit, akkor megtudta volna, hogy a magyar emberek rendkívülien árérzékenyek. Képesek fél napokat utánajárni, hogy néhány forinttal olcsóbban vegyenek akármit. Meg kell nézni a benzinkutakat egy nappal a 3 forintos áremelés előtt. Tömegek állnak sorban  80-100 forint spórolás miatt 4-5 milliós kocsikkal. Ezeknek az embereknek azt mondani, hogy vétkes a Jobbik, mert olcsóbban akart hozzájutni a hirdetésekhez, hát ki ne akarna olcsóbban hozzájutni. Micsoda dolog ilyen törvényt hozni?

Még ennél is érdekesebb gondolat, hogy “de hiszen ez teljesen felesleges volt.” A felmérések szerint a Fideszre szavazók száma 50-55 % körül mozog, miközben a Jobbik a 15 % alatt van. Az MSZP ennek csak a fele. A Fidesztől lehetetlenség elvenni a győzelmet. Pláne, hogy a szavazórendszert úgy alakították át, hogy akkor is nekik áll a zászló, ha csak 40 százalék szavazik rájuk.  Ráadásul az ellenzéki pártok képtelen megegyezni, mert a fenét akarják megbuktatni a Fideszt, elég nekik, ha néhány vezetőjük bekerül a parlamentbe.

De akkor Orbán mi a fenének erőlködik, és erőlködés közben követ el ilyen hülye hibát? Hát azért, mert Orbánnak nem elég a csendes többség, ő minden körülmények között meg akarja kaparintani a 2/3-ot. Ugyan miért? Azért, hogy kényelmesen tudjon megszavaztatni minden olyan törvényt, amelyek segítségével olyan államformát alakíthat ki, amilyet csak megálmodott, benne magát olyan pozícióban, amilyet el tud képzelni, annyi időre, amíg ki nem hull kezéből a jogar. És ezt a 2/3-ot a birka nép nem tudta volna megakadályozni, ahogy 2010-ben és 2014-ben se tudta, de most besegített Orbán kolosszális baklövése.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2388) Gondolatok a megcsalásról

Tibor bá’ online

 

Amikor szex a téma, a magyar nyelv vagy otrombán durva, vagy megmosolyogtatóan mellébeszélő, vagy inkább kétértelmű. Az egyik ilyen szavunk a megcsalás, ami esetünkben a házasságban élők házasságon kívüli szexuális kapcsolatát jelenti. Csalásnak csak annyiban csalás, hogy a házasságot fel lehet fogni egy polgári szerződésnek is, ami a sok kitétel mellett azt is tartalmazza, hogy a „szerződő felek megegyeznek abban, hogy szexuális kapcsolatot kizárólag csak egymással létesítenek és (persze) tartanak fenn”. Az ilyen felfogásnak értelmet kölcsönöz az a tény, hogy napjainkban vannak olyan házasságok, ahol ez a klauzula a szerződésből kimaradt.

A világ persze változik és a világgal mi magunk is. Ma már nem olyan nagy ügy egy megcsalás, mint 50 éve volt, de adott esetben még ma is képes szétdúlni egy házasságot, habár a változásnak a megcsalás újkori megítélése, csak az egyik szegmense. Másik szegmense, hogy ha tetszik, ha nem, az emberi szexualitás is „áldozatul” esett.

Az én időmben a legnagyobb bubus a lányok teherbeejtése volt. Napjainkban a fiatal férfiak komoly százaléka funkcionálisan magtalan, vagyis olyan alacsony spermaszámmal rendelkezik, hogy teherbeejtő képessége gyakorlatilag nulla.

Az ötvenes években az akkor 80 éves apai nagyapámat a szociális otthonból kicsapták, mert az intézmény legfiatalabb (75 éves) női gondozottját szexuálisan letámadta. Ma a negyvenes férfiak elég jelentős része impotens. 

A múltban az volt a kérdés, hogy az állandó migrénnel küzdő feleség férje kielégítheti-e magát házon kívül? Most az a kérdés merül fel, hogy mihez van joga egy szexuálisan elhanyagolt feleségnek? Kereshet-e magának házon kívüli kapcsolatot?

Na most jön a bukfenc. Etológusok, szociológusok, szexológusok és pszichológusok (hogy ők se maradjanak ki) – mivel az ember esetében a szex elsődleges szerepe nem az utódnemzés (kb. 2000 ejakulációra esik egyetlen gyerek megszületése) – kényszert éreztek arra, hogy előálljanak valami újabb dologgal. Ez pedig az, hogy az újra meg újra véghezvitt szexuális aktus folyamatosan fenntartja az összetartozás érzetét. A „fáj a fejem” és „nincs merevedésem” tehát nem járható út. Sajnos a kettő csak ritkán esik egybe, és akkor jön a gubanc.

A régebbi gubancról (fáj a fejem) nem fogok értekezni, mert az már lerágott csont. Az új keletű gubanc már sokkal érdekesebb. Természetesen nem az ideiglenes, megbeszélhető, stb. esetre gondolok, hanem az abszolút kőkemény impotenciára. Szóval mit tehet ilyen esetben a feleség? Az roppant kézenfekvő válasz lehetne, hogy akkor szabad a gazda, elvégre a férj mégsem várhatja el…stb.

Nem bizony, de most jön a következő gubanc. A nő már csak olyan lény, – ellentétben a férfival –  hogy „mechanikusan” nem tud szexszelni, legalább is 99 százalékuk nem. Ebből az a meglehetősen nyugtalanító tény adódik, hogy a feleség a házasságon kívüli szexuális partneréhez is lojális lesz, hozzá is fűzik majd érzelmi szálak, az illető nem lesz csereszabatos, vagyis a nő ragaszkodni fog a személyéhez, aminek súlyos „visszajelzései” lesznek a férj felé.

Végezetül vegyünk egy szélsőséges esetet. A feleség 35 éves és kielégítetlen. A férj egy idő után rájön, hogy ha tetszik, ha nem, a szexet illetően neki annyi. Most a feleségen a sor. Belenyugszik? Egy darabig gondolom megpróbálja, aztán kiderül, amit előre tudott, hogy nem megy. Elválnak? Kézenfekvő megoldás, de van két gyerek, közös ház és tulajdonképpen szeretik egymást. Marad a megcsalás és a minél tökéletesebb eltusolása a ténynek.

Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az életben van olyan helyzet, amikor csak rossz és még rosszabb döntés között választhatunk. Aki ilyen helyzetbe kerül, legyen neki némi vigasz, hogy problémájával nem áll egyedül az egyre bonyolultabbá váló életben.   

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________
__

Éljetek a lehetőséggel

(2387) A diktatúra életrajza

Tibor bá’ online

 

A II. világháborút követően teljesen természetes volt, hogy Magyarországon (a nyilas rémuralom után) megint parlamentáris demokrácia lesz. Így került sor 1945. november 4-én a második világháborút követő első választásra, ahol a Független Kisgazdapárt 57 százalékot nyert. Ennek ellenére szovjet nyomásra koalíciós kormányt kellett alakítania. Sőt a 17 százalékos Kommunista Párt elérte, hogy ők kapják meg a belügyi tálcát, egészen pontosan Rajk László, aki nem Moszkvában dekkolta át a háborút, hanem a spanyol polgárháborúban vett rész, ahonnan aztán Franciaországba szökött át.

Rajk belügyminisztérium rendezte az 1947-es kék cédulás választás. A módszereket – mint látni fogjátok – Orbán tökéletesen átvette. Rajk elérte, hogy megváltoztatták a választásjogi törvényt. Sikerült neki kivenni a szavazójoggal bírók táborából félmillió olyan embert, akik egészen biztos nem rájuk szavaztak volna, és végül a nem otthonukban szavazók kék cédulájával aktivista csoportok,  szavazó körzetből szavazó körzetbe járva (tehergépkocsikon), fejenként több tucatszor adva le szavazatokat a kommunista pártra.

Összességében a MKP így is csak 22%-ot ért el, de a „koalíció” többi pártjával együtt 52 % felett végeztek. (Orbánnál a koalíciót a KDNP jelenti, ahol a vezetők kapnak némi koncot „oszt jónapot”).

Előtte azonban, a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök személyi titkárát letartóztatták, majd 3 nappal később Rajk megüzente neki, ha kedves az élete, ne jöjjön haza. Nem jött.

Orbán ennél egyszerűbb taktikát alkalmaz. A relatív legerősebb ellenfelet, a Jobbikot, aljas módon gazdaságilag fojtja meg. Vona Gábort pedig emlékeztetik arra, hogy Mészáros Lőrinc alcsúti polgármester kihívóját elütötte egy gépkocsi. Nincs új a Nap alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2386) A férfiuralom vége?

Tibor bá’ könyvismertető online

Ha már elkezdtem a könyvismertetés, akkor folytatom

A könyv eredeti cím, A férfiaknak annyi!” eléggé ütős, de a szerző, Hanna Rosin komolyan gondolja. Ez volt az a pillanat, amire a feministák évek óta vártak, az, ami a szemünk előtt zajlik. A férfiak folyamatosan veszítik el vezető szerepüket. A szerző szerint 200.000 év után a patriarkális társadalom mögött bezárul a kapu, és egy új éra indul el, ahol a nők kimásznak régi szerepükből. A nők szerte a világban egyre inkább dominálnak a munkahelyen, az oktatásban, a háztartásban, de még a szerelemben is, dicsekszik a sulykot kissé elhajító Hanna. Ezzel szemben a makacs valóság az, hogy a legtöbb országban messze alulreprezentáltak a hatalmi beosztásokban, és még ma se kapnak azonos munkáért azonos bért.

És kinek, vagy minek köszönhető ez a sokszínű forradalom? Ha Hanna merengésének van hőse, akkor az se nem nő, se nem férfi, még csak nem is progresszív politika, hanem a szolgáltatóipar felfutása, ahol a fizikai erőre semmi szükség, de annál inkább a szocializáció magasabb fokára, a jobb kommunikációra, és olyan képességre, hogy nyugodtan ülj a fenekeden és figyelj a másikra. A szolgáltatásnál a minimális feladat nem erőssége a férfiaknak, viszont a nők kirázzák a kisujjukból. Így aztán a világtörténelemben először fordul elő, hogy a nők sikeresebbnek bizonyulnak. A világtörténelemben?

A szerző bizonyítékai egy globális folyamatra mutatnak rá.  Például: Indiában a nők sokkal nagyobb szorgalommal, és nagyobb számban tanulnak angolul, mint a férfiak.  Mindez igaz is lehet, bár nem javított ez az indiai nők helyzetén. Amerikában két friss férfi diplomásra három friss nő diplomás jut, bár a felső vezetésben a nő: férfi arány semmit se változott.  Viszont 2000 óta az amerikai ipar 6 millió munkahelyet veszített el, munkahelyei számának az egy harmadát. 1950-ben 20 javakorabeli munkás közül egynek nem volt állása. Napjainkban 5 közül egynek.

Nem vitás az új matriarchális társadalom kialakulófélben van, ahol a zászlót a fiatal, ambiciózus, értelmes nők viszik, akikkel szemben olyan férfiak állnak, akik nem tudnak ennek ellenállni.  Aki nem hisz nekem, annak felhívom a figyelmét a legújabb trendre (inkább nevezném mániának) vagyis a befutott nők igénye a 20 évvel fiatalabb pasira. [Ni csak, a nők is szeretnek dugni? Lesz még ebből: “Anyukám, ma úgy fáj a fejem”] – Fogunk még erről hallani elég sokat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2385) A félelem tudománya

Tibor bá’ könyvismertetése online

 

Daniel Gardner: The Science of Fear (A félelem tudománya) – Miért félünk attól, amitől nem kellene, és közben nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat.

Talán megbocsátja a szerző, hogy könyvének utolsó fejezetével kezdem, de szerintem ez az amit a legjobban ki kellene hangsúlyozni. Az utolsó fejezet címe: There’s Never Been a Better Time to Be Alive, vagyis: Az emberiségnek sose volt jobb dolga, mint most. Ezt a témát, úgy 5 éve, Jancsika feszegette, amivel lehetetlen nem egyetérteni, de akkor mi az oka ennek az elképesztő lehangoltságnak? Ennek a mindent elsöprő pesszimizmusnak? A hatalmas csalódottságnak? Talán mert a rendszerváltáskor azt feltételeztük, hogy perceken belül osztrák színvonalon élhetünk, miközben az életszínvonalunk messze jobb, mint az emberiség 90 százalékának. De visszaadom a szót Gardnernek, aki könyvének megírása előtt hazalátogatott szülővárosába, íme:

„Ontario középső részén, ahol a szüleim ma is élnek, van egy aprócska temető rozsdás kerítésekkel, össze-vissza dűlő sírkövekkel, amelyeket a téli fagy és a tavaszi olvadás kibillentett a helyükről. Pionír telepesek a XIX. század vége felé érkeztek a vidékre. Kivágták a fákat, felszántották a földet, megtapasztalva azt, hogy a gigantikus munkájuk eredménye egy vékonyka termőréteg a puszta gránit felett. A legtöbb farm alig élt tovább, mint egy, maximum két generációt, mielőtt a természet visszahódította volna a területet. Mára már csak a temetők maradtak meg. – Ezek a pionír-farmerek nem voltak gazdagok, de anyagi helyzetükhöz képest a lehető legnagyobb sírköveket rendelték meg. Mindenképpen maradandót akartak visszahagyni a későbbi generációk számára, mert tisztában voltak azzal, hogy saját létük mily törékeny és mily kevéskén múlik az életük. A temető egyik obeliszkén olvasható ’James és Janey Morden gyermekei’. A kő majd két méter magas, amiről megtudhatjuk, hogy 1902 telén elsőnek Charles W. Morden halt meg négy év és kilenc hónapos korában. A kisfiú panaszkodott, hogy fáj a torka, fáradtnak érezte magát és a homloka melegebb volt, mint édesanyja keze. A fiúcska két napig nyomta az ágyat, miközben egyre sápadtam lett. Kis szíve lázasan dobogott, aztán hányni kezdett, torka feldagadt, fuldokolva vette a levegőt. Az édesanyja nagyon jól tudta, mi baja van gyermekének, de ki se merte ejteni a betegség nevét, hiszen gyógyszer, gyógymód nem létezett rá. Hamarosan Charles kisöccse, Earl kezdett sírni. Fájt a torka, hörgött. Ekkor a testvérek legidősebbje, Albert is jelezte, hogy nagyon fáradt, és a torka is fáj. Charles 1902. január 14-én meghalt. Édesapja az élettelen kis tested bebugyolálta egy pokrócba és a térdig érő hóban kivitte az istállóba, ahol a farkas üvöltő hideg hamarosan csonk keményre fagyasztotta az apró hullát, ami tavaszig ott is maradt, amikor a talaj felengedett, és lehetővé vált a sírgödör kiásása. A következő napon Earl és Albert haltak meg. A kisebbik fiú két éves és tíz hónapos volt, a nagyobbik hat éves és négy hónapos. Az édesapának elő kellett keríteni még két pokrócot. Ekkor a lányok kezdetek panaszkodni, 1902 január 18-án az idősebb, Minni halt meg, aki 10 éves volt, hét éves húga ugyan azon a napon távozott. 1902. január 19-én a mindössze 9 hónapos Dorcas is meghalt. Ez a betegség házról házra járt. A következő sírkövön Elias és Laura Ashton gyermekei vannak felírva, akik két gyereket veszítettek el, de ők már tudták milyen érzés a gyerekhalál, mert a 15 éves fiúk 1900-ban halt meg, az 5 éves kisfiúk pedig 8 évvel korábban. Elsősorban a gyerekek sorában pusztító járvány a diftéria (magyar nevén: torokgyík) volt, ami elvitte Viktória királynő lányunokáját is. A gazdagság, hatalom se tudta megállítani a betegségnek, amiről manapság csak kevesen hallottak. Miért is hallottunk volna. A diftéria vakcinát 1923-ban fedezték fel, ami a betegséget egy csapásra kiirtotta. Manapság a „diftéria” nevet ritkán említjük, talán akkor, amikor gyermekünket el kell vinni a kötelező oltásra. De a diftéria legyőzése csak egyetlen állomás volt azon a hosszú úton, ami a mai élethez vezetett. Egyes állomások jelentősek, mások kevésbé azok. A vitaminokkal dúsított ételek nem túl romantikusak, de egészségesebb, fejlettebb gyerekeket eredményezett, ami nagymértékben hozzájárult az átlagos életkor emelkedéséhez. Van olyan, amelyről csak undorral beszélhetünk, mint például latrina helyett a  vízöblítéses vécé. A bűzös emberi ürülékről nem is „illik” beszéli jobb társaságban, de csatornahálózat kiépítése több életet mentett meg, mint bármely más találmány.

1725-ben Angliában az átlagos élettartam egy nyomorúságos 32 év volt, ami 1850-ra felmászott 45 évre, 1900-ra pedig mindössze 48-ra. Ezt követve jött a változás. 1950-re az amerikai várható élettartam 68-ra ugrott fel. A fejlett nyugati világ országaiban a századfordulóra megközelítette a 80 évet, vagy túl is lépte azt. Az USA területén 1900-ban minden ötödik gyermek, vagyis 20 százalék, meghalt az 5. születésnapja előtt. Ez 1960-re lesett 3 százaléka, 2006-ra pedig 0,8 százalékra.”

Gardner emlékeztet minket arra, amit oly gyorsan elfelejtettünk, az emberi lét akár100 évvel ezelőtt is igen keserves volt. Sose volt jobb sorsunk mint ma, és mégis, ma jobban félünk, mint a történelemben bármikor. Miért és mitől? A válasz röviden, mert egész iparágak épülnek fel rá. Ezért egész tudományág született a kihasználására. Gardner erre így utal: Állandóan tetszetős analízisekkel találkozunk – rengeteg képlettel, tanulmányokra hivatkozásokkal – melyek kifejezetten más következtetésekre jutnak, bár állítják, hogy a tudomány talaján állnak. Közben ezek az analízisek gyanúsan arra a következtetésre jutnak, amelyek a megrendelők érdekeit szolgálják. Nevezz meg egy témát, bármilyen témát. Valahol lesz egy lobbizó, aktivista, vagy egy ideológiát támogató újság, amelyek boldogan nyújtanak neked olyan tudományos kiértékelést, amely véletlenségből pont az ő érdekeiket, ideológiájukat igazolja. Vagyis, IGEN, a kétség fellépése garantált.

Hétköznapi nyelvre lefordítva, tegnap a margarin egészséges  volt, mára már egészségtelen, de holnapra megint egészséges lehet. Ugyanez volt a tojással. A méz hol csodálatos, hol pedig csak cukrot tartalmaz. Az ember elbizonytalanodik, és ez félelmet szül. A folyamat aggasztó mert: Ha kialakítottunk egy véleményt, minden olyan információnak helyet adunk, amely alátámasztja ezt a véleményt, miközben átlépünk, elutasítunk, vagy felületes vizsgáljuk meg úgy, hogy az eredmény kétséget ébresztő legyen. Bármilyen feltételezés hasznos lehet. Teljesen közömbös, hogy a gondolat jelentéktelen avagy fontos. Nem számít, hogy a véleményünket óvatos megfontolás alapozza meg, vagy az, hogy az Interneten mindenki hisz benne. Mert, amikor egy vélemény megszilárdult bennünk, agyunk kutatni fogja annak megerősítését.

Ezzel az agyi tulajdonsággal naponta találkozhatunk a hozzászólásokban. Nem számít, hogy egy argumentum mily mértékben meggyőző az ellen oldal mindent megtesz, hogy álláspontját ne kelljen feladni. Ennek tipikus példája „nálunk” Ouse M.D. és Indiánlány. Erre ad Gardner jó néhány példát, például ezt: Amikor egy veszélyes hulladéktározó ellenzői összeülnek, hogy megvitassák a témát, bizonyítottnak látják, hogy a tározó sokkal veszélyesebb, mint korábban gondolták. Amikor egy nő, aki meg van győződve arról, hogy az emlő implantátum veszélyes, hasonlóan gondolkodó nőkkel találkozik, ő és az összes többi nő távozásuk után úgy gondolják, hogy korábban a veszélyt alulbecsülték. A következmény mindig ugyanaz. Nem számít mi a megbeszélés tárgya. nem számít mi a közös nézet. Amikor hasonlóan gondolkodók összejönnek és beszélgetnek, a közös nézetük szélsőségesebbé válik. – Erre sorainkban is volt példa. Elsőnek említeném Gedeont (biztos van, aki emlékszik rá), aki addig-addig forgolódott a pik olaj körül, hogy az olaj kifogyását a közvetlen közeljövőben várja. Jó lehet, a fele olaj még a föld alatt van. Vagy például Tara, aki nyíltan kimondta, hogy a honlap olvasása miatt költözött el a Bakonyba, egy némileg elsietett döntés után.

Mindezekkel az író megágyaz a főtémának, vagyis az általános félelemnek, akkor , amikor a legkevesebb okunk lenne rá. Csakhogy tudományosan ránk van sózva, hogy féljünk, majdnem mindentől, és félünk is. Statisztikák szerint a 9/11-es merénylet után az amerikaiak nagy része nem szállt repülőre. Hatalmas távolságokat inkább gépkocsival tettek meg. Ezen időszak alatt a közúti balesetek száma megugrott. Számítások szerint több, mint 1600-al többen haltak meg az utakon, mint az  várható lett volna. A félelem rossz tanácsadó. Mégis a média segítségével félünk a terrortámadásoktól, a  madárinfluenzától, a pénz elértéktelenedésétől, a munkahely elvesztésétől, a mell vagy prosztataráktól, szexuális abuzustól, Kínából érkező mérgező játékoktól, és a lista majdnem végtelen. Mindez annak ellenére, hogy mi vagyunk a legnagyobb biztonságban és a legjobb egészségnek örvendő emberek a néhány százezer éves emberi történelemben.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2384) Kiszivárgott svéd bűnözési statisztika

Tibor bá’ online

Független amerikai hírportál meglátása

 

A bebörtönözöttek 45 százaléka külföldön született.

A csoportosan elkövetett megerőszakolás 82 százalékát bevándorlók követik el.

9 évet meghaladó börtönbüntetést kapók 70 százaléka külföldön született.

A bevándorlók által elkövetett bűnökkel kapcsolatos költségek átlépik a 2,4milliárd $-t.

A hatóságokat sokkal kevésbé érdeklik a statisztikai adatok mögött meghúzódó tények, mint az adatok kiszivárgása. Ennek oka, hogy elsősorban a céljuk elérése érdekli őket, aminek lényege, egy globális rendszer határok nélküli felépítése – vagyis nemzetek nélkül – ami fontosabb nekik, mint azok, akik beszavazták őket a beosztásaikba, és akik fizetik a jövedelmüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2383) Felláció a csodagyógyszer

Tibor bá’ online

 

A „legújabb tanulmány” eredménye ugyan 15 éve ismert, de én csak most jutottam hozzá, amiért elnézést kérek a női olvasóktól. A bejelentés  http://www.murdzplace.com/CNN.htm  elolvasása után első gondolatom az volt, hogy ez a Dr. A.J.Kramer imádja, ha leszopják, pláne, ha hetente háromszor, amiért cserébe a leszopó sose fog emlőrákot kapni. Akkor most álljunk meg egy pillanatra. Az USA-ban az emlőrák hatalmas divat, egészen biztos az, mert minden második hollywoodi termékben a hősnő attól megy át a másvilágra, ha a forgatókönyv szerint nem élheti meg a film végét. Éppen ezért a nők úgy rettegnek tőle, hogy „bármire” képesek csakhogy elkerüljék.

A fentiek fényében nézzük meg, hogy Dr.A.J.Kramer és csapata mivel traktálja a nagyvilágot. Először is találtak több mint 15 ezer nőt, akik szabályos gyakorisággal nem csak leszopták partnereiket, de az így kinyert ondót le is nyelték, ami ezek szerint egy másik amerikai divat. Ebből én arra következtetek, hogy Dr.A.J.Kramer nem csak szereti ezt a praktikát, de a dolog úgy néz ki, hogy némiképpen aberrált is. Ugyanis azt még csak elfogadom, hogy hímvesszejének stimulálását orális úton preferálja, de hogy a termék lenyelését is szorgalmazza az már nekem egy picit sok. De menjünk tovább.

Ez a több mint 15 ezer darab hölgy kedvenc kedvtelését nem csak hetente háromszor gyakorolta, de legalább tíz éven át. És láss csodát, jutalmul nem kaptak emlőrákot.

De azért legyünk őszinték, Dr.A.J.Kramer nem annyira kegyetlen, mint első olvasásra tűnik, mert megállapításai szerint, azok a nők, akik nem éltek ezzel az óriási lehetőséggel, az emlőrákot nem kapták meg nagyobb valószínűséggel, mint az átlag. Vagyis, “anyukám, ha nem szopsz, azért nem jár bünti, csak nem üti a markod jutalom.”.

A slussz poén: “A felláció ténylegesen egy gyógyászati megelőzés” – állítja a már többször név szerint említett doktor. De nincs egyedül, mert egy másik tekintélyes orvos úgy nyilatkozott, hogy a nőknek komolyan meg kellene fontolni, hogy élnek-e a tanulmány tárgyát képező lehetőséggel. Persze azzal a kutya se törődik, hogy mi lesz azokkal a férfiakkal, akik saját farkuk számára egy másik női nyílást preferálnak?

Ha akad olyan közöttetek, akit a téma komolyan érdekel, akkor csintalan kedvem félretéve, pontosítok egy kicsit. A jelentés szerint a lenyelőknek csak 1,9 százaléka kapott emlőrákot 10 éven belül, míg a le nem nyelőknek 10,4 százaléka. Ha ez valós, akkor valóban meg kellene vizsgálni, hogy az ondó melyik komponensének lehet ilyen kedvező hatása, de őszintén, az egészet nem hiszem el, úgy ahogy van. Ugyanis el se tudok képzelni semmiféle mechanizmust, ami ezt az eredményt tudná produkálni.

Ha a vége jó, minden jó. Rászántam magam egy kísérletre, hogy én is írhassak egy jó kis tanulmányt. Azt szeretném kihozni, hogy azok a férfiak nem kapnak prosztatarákot, az életük végéig, akik partnereiket tíz éven át, hetente háromszor kunilingálják. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2382) Isten gondolatának a kifürkészése

Tibor bá’ online: a dolgok mai állása

A “mindenség elméletének” megismerésével a tudósok legnagyobb álma valósulna meg, ha megvalósulhatna. (If it is ever discovered) Ez az elmélet körülírná a Világmindenség működését a legalapvetőbb szinten, így magában foglalná a természet tökéletes megismerését. Megválaszolna olyan meglepő jelenségeket, mint a sötét anyag, az okot, amiért az idő csak előre haladhat (only one direction) és hogyan működik a gravitáció (how gravity works). Nem csoda, hogy Stephen Hawking szerint egy ilyen elmélet megoldaná létünk értelmének kérdését, mert kifürkészhetnénk vele isten gondolatát. A teológusoknak azonban semmi okuk az aggódásra, mert sok évtizedes szorgos kutatómunka után, tulajdonképpen egyetlen lépéssel se kerültünk közelebb a megoldáshoz. Személyes véleményem szerint, sosem fogjuk megtudni a nagy titkot, de ezzel nem kívánom elvenni a fiatal tudósok kedvét. Már csak azért sem, mert pillanatnyilag nem is egy-kettő, de mindjárt hét elképzelés is létezik, amelyek mind hivatottak megoldani a nagy talányt. Vegyük őket sorra!    isten gondolatai

Húrelmélet. A mindenség elméletének ez a legismertebb próbálkozása, és ezt vizsgálták eddig a legszorgalmasabban (heavily studied). Az elmélet szerint a megfigyelt szub atomi részecskék egyáltalán nem részecskék, hanem apró húrok (tiny strings), amelyek a kutatási eszközök segítségével csupán részecskéknek „látszanak”, mert olyan nagyon kicsik. Ezen kívül a húrelmélet matematikai számításai szerint olyan extra, térbeli dimenziókkal számol (extra spatial dimensions), amelyeket közvetlenül nem tapasztalhatunk meg. Ezek meglehetősen merész állítások, de sok elméleti fizikus szerint a húrelmélet elegáns és az alapötletre számtalan változat húzható rá, amik aztán különböző kozmológiai rejtélyekre derítenek fényt. Van azonban két probléma, amit meg kellene oldani ahhoz, hogy az összes elméleti fizikus elfogadja, mint a mindenség elméletének első számú jelöltjét. Először is a húrelméletnek valami olyan új dolgot kellene előre jelezni, ami ellenőrizhető, amíg ilyet nem találnak, addig az elmélet csak elmélet marad. Másodszor, az elméletnek túl sok változata van, amelyek közül bármelyik helyes lehet és nehéz közöttük választani. Ezen néhány fizikus úgy kíván segíteni, hogy javasolt egy általános keretet, ami M-theory névre hallgat, és több húrelméletet is foglal magában. De ennek is meg kell fizetni az árát. Attól függően, hogyan állítják fel az elképzelést, az M-teória 10500 világmindenség leírására képes (10500 universes), ez pedig egy kicsit sok 🙂 . Igaz, egyes fizikusok szerint ez bizonyíték arra, hogy valójában multiverzummal (multiple universes) van dolgunk, mások viszont ebből az elmélet bizonytalanságát olvassák ki.

Csomós kvantum gravitáció: Tulajdonképpen ez az egyetlen elmélet, amelyik a húrelméletnek a riválisa lehetne. Az elgondolás lényege az, hogy a tér – elképzeléseinkkel ellentétben – nem folytonos, hanem apró (10-35 méteres) darabkákból áll össze. Ezek a térdarabkák össze vannak kapcsolva, hogy a tapasztalatainknak megfelelő teret kapjunk. Amikor ezek a kapcsolatok fonatokká és csomókká állnak össze (they produce elementary particles) akkor elemi részecskéket alkotnak. Be kell vallani, hogy a csomós kvantum gravitáció hozta létre (tentative predictions of real-world effects) a valós világra jellemző hatások kísérleti jóslatait. Azonban a hívei, minden erőfeszítés ellenére, képtelenek voltak a gravitációt begyömöszölni az elméletbe. (incorporate gravity) Valamint, csak úgy mint a húrelméletnél, a kísérleti bizonyítás még várat magára.

CST vagy Kauzális dinamikus háromszögesítés: Ami első ránézésre nagyon hasonlít a csomós kvantum gravitációra. Ugyanis a téridőt ez is felaprózza kicsiny építőkövekre (assumes that space-time). A négydimenziós darabkákat pedig pentachorons-nak nevezi. Ezek a pentakrononok összeköthetők egy teljes méretű világmindenséggé, aminek három térbeli dimenziója és egy idő dimenziója van, vagyis megegyezik az általunk ismert világmindenséggel (jaj de jó!). Ez eddig stimmelne, de van egy kis bibi. A CST jelen formájában nem ad okot rá, hogy miért lenne anyag. [anyag pedig van!]

Kvantum Einstein gravitációs: Ez az elképzelés, amivel Martin Reuter állt elő a németországi University of Mainz-ből, egészen máshonnan fogja meg a dolgokat. A kvantummechanika és a gravitáció összekapcsolásával kapcsolatban a probléma egy része a miniatűr méretek gravitációjából ered. Minél közelebb van a két tömeg egymáshoz a köztük fellépő tömegvonzás annál erősebb, de a gravitáció önmagára is hat, aminek következtében igen kicsiny távolságok esetén beindul egy visszacsatolás csomó. Hagyományos teóriák szerint ekkor az erőnek nevetségesen naggyá kellene nőni, ami azt jelenti, hogy a hagyományos teóriákkal valami nem stimmel. Reuter azonban előállt egy megoldással (generate a “fixed point”) ahol is egy „rögzített” pont alatt a gravitáció növekedése leáll. Ez segíthet a probléma megoldásában és elvezethet a gravitáció kvantumelméletéhez.

Kvantum grafiti: A fentiekben felvázolt össze elméletben feltételezik, hogy a tér és az idő léteznek, amihez megpróbálják hozzáépíteni az univerzumot. Ezzel szemben a (Quantum graphity) elmélet szülőatyja (Fotini Markopoulou) megpróbálja ezeket elhagyni. Markopoulou szerint, amikor a világmindenség kialakult, az általunk ismert tér nem létezett, helyette tér „csomópontok” voltak, amelyek mindegyike az összes többihez kapcsolódott. Hamarosan ez a hálózat összeomlott miközben a csomópontok némelyike elszabadult a többitől és a ma ismert hatalmas univerzumot alakította ki.

Belső relativitás: Ezt az elméletet Olaf Dreyer dolgozta ki az MIT-nél és azt hivatott megmagyarázni, hogy egy kvantum világban az általános relativitás miként érvényesül. A Világmindenség minden egyes részecskéjének van egy „spin”-nek nevezett (perdület) tulajdonsága, amit úgy foghatunk fel mint egy részecske forgást. Dreyer modellje egy olyan rendszert feltételez, ahol a perdület függetlenül létezik a részecskétől [a pasi nyilván Lewis Carroll Cheshire macskájára gondolt (Aliz Csodaországban), amely egy idő után eltűnt, csak a mosolya marad vissza) és találomra helyezkedik el. Amikor a rendszer elér egy kritikus hőmérsékletet, a perdületek felzárkózva rendezetté válnak. A perdület rendszeren belül lévők ezt nem tapasztalják, csak a hatásáról vesznek tudomást, ami Dreyer bemutatása szerint magában foglalja a téridőt és az anyagot. A modellből sikerült neki levezetni a newtoni gravitációt is, azonban az általános relativitás még nem bújt elő (gondolom erre még aludnia kell néhányat).

E8: [most már csak ezt kell kibírnod] 2007-ben Garrett Lisi fizikus berobbant a hírekbe a possible theory of everything elképzelésével. A heccet az E8-at tárgyaló tanulmánya lendítette be, ami egy 248 pontos komplex nyolc-dimenziós matematikai minta. Lisi bemutatta, hogy a fizikából ismert különböző alapvető részecskék és erők az E8 minta pontjain elhelyezhetők és hogy a kölcsönhatásaik nagy része természetesen alakul ki. Néhány fizikus vehemensen kritizálta (heavily criticised the paper) a tanulmányt. Ennek ellenére Lisi 2008-ban adományhoz jutott (given a grant) hogy folytassa az E8-al kapcsolatos kutatását.

Mint láthatjátok, az isteni gondolatok kifürkészésében még sehol se vagyunk. Szerintem sose fogjuk megtudni, de ebben a témában az én ráérzésem semmivel se ér se többet, se kevesebbet, mint bárki másnak a ráérzése. Persze minél fiatalabb vagy annál inkább bízhatsz benne, ez így természetes. Én a kvantummechanikával 17 éves koromban ismerkedtem meg, amikor nekem úgy tűnt, hogy mielőtt vége lesz – az akkor még nagyon távolinak tűnő – életemnek, hatalmas dolgokra fogunk még rájönni. Nos, tévedtem, ezen a téren gyakorlatilag ott topogunk, ahol 60 évvel ezelőtt álltunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2381) Analógiák

Tibor bá’ online

 

Sokféle bölcsesség forog közszájon. Egyesek szerint a történelem  megismétli önmagát, mások azt mondják, hogy nem lehet kétszer belépni ugyan abba a folyóba. Én óvatosabban fogalmazok, azt állítom, hogy határozott analógiákat lehet felfedezni.

Orbán Viktor létrehozta a tökéletes kleptokráciát, és nyolc év szabad rablás után úgy látja, hogy ezt még évekig, de minimum 4 évig folytathatja.

1944. augusztus 23-án Románia „kiugrott” (ezért maradt náluk Erdély). A Vörös Hadsereg egy hónappal később, szeptember 23-án átlépte a Trianoni magyar határt. Három héttel később Szálasi úgy gondolta, hogy a háború megnyerhető, és a magyar népet még évekig hülyítheti, tehát „átvette a hatalmat”, aztán hetekkel később jobbnak látta elhagyni az országot.

A hatalmi tébolyban fetrengők mentalitására jellemzően kezdődött az úgynevezett Szálasi-per. A bíró, a bevett séma szerint, kérdezte: Neve? – Szálasi Ferenc; foglalkozása? – Magyarország nemzetvezetője; Tehát önnek ez a mániája még mindig tart. – Kérem szépen még nem mentettek fel.

Szálasi természetesen kötél általi halált kapott. Kivégzésére a Markó utcában került sor. A nemzet szó bitorlójának nyilvános kivégzését százezrek akarták látni. Irányába a gyűlölet elképesztő méreteket öltött. A Népbíróság pontosan ezért meg se fontolta Szálasi beszámíthatatlanságát, pedig nyilvánvalóan beszámíthatatlan volt. Meghatározás kérdése, mert aki napjainkban rákapott a nemzeti kifejezés használatára, szintén igényt tarthatna eme meghatározásra, nem az intézményezett lopások miatt, hanem mert nem képes betelni vele.

Amikor már szorult a kapca, a levegőben lebegő reménytelenséget már harapni lehetett, Szálasi bandája zsidókat cipelt a Duna-partra vízbelövetés végett. Még egy kegyetlen ideológia mellett is totálisan felesleges cselekedet. Csakhogy az elmebetegekből ezt váltja ki a helyzet reménytelensége. Ezért gondolom úgy, hogy február/március környékén Orbán szörnyű dolgokat fog művelni végső kétségbeesettségében. Pedig nem hiszem, hogy az új kormány első törvénye a halálbüntetés visszaállítása lenne. Bárha hinni lehet az analógiákban, semmi se lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2380) Kellemes időtöltés

Tibor bá’ online

A geddonnal kapcsolatos számtalan poszt adta kellemetlenség mellé vegyünk most fel valami kellemeset is a változatosság kedvéért. 😀

Kedvenc klasszikus festőm az idősebb Pieter Bruegel. Ne kérdezzetek rá, hogy miért, mert az ilyesmit nem lehet tudni. Illetve ha szembeállítom Alfréd Dürerrel akkor van valami szembetűnő. Míg Dürer éjjel-nappal portrékat festet (meg egy kicsit buzi is volt), addig Bruegel többnyire embercsoportokat, eseményeket vetett vászonra. Az arcképek a világon semmiről se árulkodnak, hacsak arról nem, hogy a középkor embere minden volt csak fess nem, a középkor nője pedig kifejezetten rusnyának tűnik. Ezzel szemben Bruegel csoportképei arról árulkodnak, hogy közvetlenül az ipari forradalom előtt élők is élvezték az életet, szórakoztak az akkori lehetőségeken belül, télen-nyáron. Ez az, amit az alábbi két képről megállapíthatunk.

Ami a festményekről nyilvánvaló, hogy ez nem az olajra épített gazdaság és társadalom, hanem a látástól-vakulásig tartó paraszti életforma, ami – úgy tűnik – nem csak a távoli múlt volt, de a közeljövő zenéje is lesz. Kell-e ettől félni és rettegni? A festmények tanúsítása szerint azok az emberek élvezték az életet, persze főleg kevéske szabadidejükben. Szerintem nem kell félni a dolgos jövőtől. Első nekifutásra a folyamatos fizikai munka nem feltétlenül lesz mindenkinek kedvére való, de bízvást hozzá lehet szokni, csak alkalmazkodni kell hozzá.

Munka után nem lesz komputer játék, okos telefon, you tube, TV sorozat, és hasonlók, de akkor mi lesz? Nyilvánvalóan sokkal több időt fogunk a szabadban tölteni, ahogy ezt a két festmény is tanúsítja. Sötétedés után majd marad a lámpafény melletti olvasás…. nyáron, de mi lesz a hosszú téli esteken? A mai ember el se tudja képzelni. Szerintem elő fognak kerülni, vagy meg fogják építeni a különböző társasjátékokat, táblás játékokat, kártyajátékokat. Vagyis az 5 mázsa száraztészta és a 300 db húskonzerv, és 500 doboz gyufa mellé ne feledkezz meg néhány pakli kártyáról se. És ha már itt tartunk, akkor hadd javasoljam az 52 lapos francia kártyával játszott bridge-t, amit ma már viszonylag kevesen játsszák, pedig nagy kár lenne, ha elfelejtődne, mert egy ragyogóan kiegyensúlyozott, kifejezetten értelmes emberek számára megszerkesztett játék, ami semmi máshoz nem hasonlítható., és természetesen nem szerencse és nem hazárdjáték. A játék hajtómotorja a presztízs.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2379) Butulunk

Tibor bá’ online

Ha az ember egy kicsit odafigyel, akkor érzékelheti, hogy a társadalom látványosan butul, aminek több jele is van. A esti hírekben hallottam, hogy egy fürdőző a Balatonban labdázás közben rálépett egy kemény tárgyra, amit ki is emelt a vízből, és akkor látta meg, hogy egy második világháborús aknára lépett, amit gyorsan visszatett, még mielőtt felrobbant volna. Később láthattuk a kemény tárgyat is, ami egy kézigránát volt. Hogy a fenébe lehet, hogy egy hírszerkesztőnek tök mindegy, hogy akna, vagy kézigránát? Igaz, talán még az is szép, hogy egyáltalán ismeri a szavakat. Hadd szögezzem le, hogy a magyar nyelv ismer tengeri aknát, valamint gyalogsági aknát, és taposóaknát, slussz! Igaz, már azt is hallottam, hogy a gyalogsági aknát gránátnak nevezték. Azon már rég túltettem magam, hogy a műsorvezetők a baktériumot és a vírust csereszabatosan használják. Nekik teljesen mindegy melyik mi.

Aztán ma elérkeztünk a dolgok csimborasszójához. Egy lakóház pincéjében tizenéves fiúk találtak egy kézigránátot. Felismerték, hogy ez valami robbanó dolog, ezért kihívták a rendőrséget, akik kihívták a tűzszerészeket, ők megállapították, hogy gyakorló gránát és nincs benne robbanóanyag. Tehát makett. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a szakember ismeri a kézigránátot, de azért ő maga is „buta”. Ugyanis a környező 6 házat teljesen kiürítették a felismerés előtt. Egy kézigránát jó esetben megöl egy embert néhány méter távolságból, mert szilánkokra robban szét, és a szilánk áthatol az emberi testen. Az már csak szerencse dolga, hogy fontos szervet ér-e szilánk vagy sem. Arról azonban szó se lehet, hogy az a 10-15 dkg robbanó anyag a kézigránátban össze tudna dönteni egy házat, pláne 6 házat körbe-körbe. Magyarul a kilakoltatás teljesen felesleges volt, csak arra jó, hogy fontoskodjanak. Lám milyen hasznos a  mi munkánk.

A TV hírekben teli vannak „csemegével”: „Nagykanizsán 31 °C volt a napon.” Juj, az anyját, de meleg. Persze lehetett volna 35 °C is (a napon), ha 3 perccel tovább mér a napon. Lehetséges, hogy a hírszerkesztő annak idején hiányzott az iskolából, amikor erről volt szó. A hőmérsékletet árnyékban kell mérni, mert a levegő hőmérsékletére vagyunk kíváncsiak. Csak ez lehet szabványos. A napon mérni hőfokot tök felesleges, mert értelmezhetetlen.

Valamikor a rádió, a tévé és a nyomtatott sajtó „szentírás” volt. A szerkesztők nagy tudású, tapasztalt emberek voltak, akik bárgyúságokat nem engedtek át. Ez talán apróságnak tűnik, de messzemenő következményei vannak. Vasárnap délelőtt átutazok a városon, egymás után látok hőmérsékletjelző táblákat a kereszteződésekben. Össze-vissza mutatják a hőfokot. Hát persze, akik felállították, azoknak fogalmuk se volt, hogy az érzékelő elhelyezésének a helyét nagyon gondosan kell megválasztani. Fogalmuk se volt, mert ők is hiányoztak az óráról, vagy hallgatták a TV időjárás jelentést, és úgy gondolják, hogy a hőmérő napon is lehet.

A múltkoriban feladtam három levelet a postán, amikor 230 forintos volt rájuk a bélyeg. Letettem az ablakban 690 forintot, és vártam. Az ablak másik oldalán a leányzó bepötyögte a 230-at majd a x-et és a 3-at, végül az egyenlőség jelent, amire kijött az 690. Elvette a pénzt és megkérdezte, honnan tudtam, hogy 3×230 az 690-mel egyenlő? Még harminc év, és engem a cirkuszban fognak mutogatni, mint fejszámolót, pusztán azért mert  kik tudom számolni fejben a 3×230-at.

Az egyik látogatom csodálta a kutyáinkat, elő is akart fizetett egy kiskutyusra, de ugye ez már lecsengett. A nagy barátkozás közben előkerül a zsebéből egy tábla tej csoki, amiből meg akarta kínálni a kutyáinkat, de én nem engedtem. Mondom a geddonosnak, a kutyáknak a csoki kis túlzással olyan, mint nekünk a ciánkáli. – Ugyan már, ezt honnan veszed? – Ezt olyan régen tudom, hogy fogalmam sincs honnan vettem. Szóval venni akar egy kiskutyát 50.000 forintért, ami ha meg is éri, mégis csak pénz, és közben fogalma sincs a kutyatartásról.

Hetente jönnek hozzánk vándorkereskedők, kipakolnak az önkormányzat nagytermében és árusítanak. Szeretem őket, mert harmad áron adnak hasznos dolgokat, de azért nem árt résen lenni. Legutóbb tízezerért rá akart beszélni egy konverterre, aminek a dobozán ott éktelenkedett, hogy 1000 W. Rákötöm az aksimra és máris van 1000 watt váltakozó áramom, amivel meghajthatóm a porszívót, mosógépet, meg amit akarok, ha elmegy a hálózati feszültség. Kifejezetten geddon cucc. Csak nekem valami nem tetszik. Az akkura kötendő csipeszek vezetéke jó ha van fél kvadrát. Mondom a pasinak, hogy nem hiszek ebben az egy kilowattban. Pedig az úgy van, rá is van írva. Ühüm, de 12 Volt mellett az 1000 watthoz kell kb. 80 amper. Ezen a fél kvadráton 80 amper nem megy át. Felizzik és elég. Nem tudom meggyőzni, wattról már hallott, voltról is, de az amper az már sok neki. Az pedig, hogy van közöttük összefüggés, egyszerűen meglepi.

Persze, ha tudatlanság itt megállna, egy szavam se lenne, de nem. 30-40 éves férfiak is csak a szakmájukhoz értenek, jó esetben. Rossz esetben, ahhoz se. A butulás nagy léptekben folytatódik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2378) Küszködnek a törvényhozók, hogy megakadályozzák Trumpot egy atomháború kirobbantásában

VIP.311.

Mottó: Egy atomháború kirobbantásának megakadályozására a leghatékonyabb mód biztosítani az észak koreaiakat, hogy Amerika soha nem fog elsőnek hozzányúlni az atomfegyverekhez.

Egyetlen nukleáris eszköz felrobbanása elégséges, hogy beinduljon egy felfutó spirál, aminek a civilizációnkat fenyegető következménye lehet. – Hangzott el az amerikai külügyi bizottság ülésén……..

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2377) Breaking news

 

A Bild-nek kiszivárgott, német kormány titkosított jelentése szerint, több mint 6 millió migráns várakozik a Földközi tenger mentén, hogy átjusson Európába.

Fiatal férfiak, mobil telefonok birtokában, pontosan értesülnek arról, mi történik a világ más pontjain, és ez vonzza őket Európába.

A hatalmas migráns tömegek megindulása még hátra van. A következő évtizedek alatt Afrika népessége megduplázódik. Nigéria 400 millióra fog duzzadni. Ebben a digitális világkultúrában, az internet és a mobil telefonok világában, mindenki tisztában van az európai prosperitással és életstílussal. Nyolc-tíz milliós migráns van már az úton. Állítja Gerd Müller német fejlesztési miniszter.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2376) Boldogtalan nők

 Tibor bá’ online

 

„The Paradox of Declining Female Happiness” (A nők csökkenő boldogságának ellentmondásossága) címmel Betsey Stevenson és Justin Wolfers (mindketten a University of Pennsylvania kutatói) egy tanulmányt jelentettek meg az amerikai Leading Social Science Research tudományos szaklapban. Ez a tanulmány kicsapta a biztosítékot Barbara Ehrenreich  írónőnél (többek között a New York Times és a Time magazin rovatvezetője), aki menten tollat ragadott, és némi vitriollal leöntve elküldött egy cikket Tom Engelhardt Internet honlapjára (www.TomDispatch.com) amit a szerző úgy hirdet, hogy „a regular antidote to the mainstream medisa” (a szajha média egy állandó ellenmérge).  Barbara Ehrenreich a tanulmányt nevetségesnek bélyegezte, mivel a férfiak és a nők közötti nem létező „boldogság lemaradást” a feminizmus nyakába akarja varrni, kihasználva azt a népszerű nézetet, hogy a feminizmus a nőkre nézve ártalmas. Néhány értelmiségi nő csóválta ugyan a fejét, de általánosságban az emberek úgy reagáltak, hogy „nem megmondtam?” Olyan notórius antifeminista fórum, mint a Slate’s DoubleX website poszt írója arra a következtetésre jutott, hogy a múlt század 60-as és 70-es évek feminista mozgalmának következménye egyfelől a nők folyamatos burkolt panaszkodása volt, másfelől a nők rászoktak, hogy a szexet fegyvernek használják a férfiak ellen. nyomorgó nők

Barbara Ehrenreich kiállása egy bátor kisebbségnek tűnik, mert mellette jó pár webszájton, mint a www.humanevents.com olyan írónők szállnak szembe a feminizmussal, mint például Phyllis Schlafly, akinek posztjából megtudhatjuk, hogy a 60-as évek végén a feminista mozgalmat Betty Friedan indította el a „The Feminine Mystique” (A női titok) című könyvével. Ezzel sikeresen életre keltett egy feltételezést, miszerint a peremkerületek feleségei „kielégületlen érzéstől” szenvednek a feltételezett unalmas életük miatt. Friedan fogalmai  szerint, a „kényelmes koncentrációs táborból” való kiszabadulás érdekében a feminizmus fáradhatatlanul dolgozott, hogy a teljes idejükben otthont teremtő nőket lenézze a társadalom. Schlafly posztjához szép számmal szólnak hozzá az „érdekeltek”. Egy 47 éves texasi nő tipikusnak mondható hozzászólása így szól: „Fiatal koromban teli szájjal zabáltam a feminista hazugságokat, mert úgy tűnt ez a helyes irány. A 70-es években rengeteg információt kaptunk arról, hogy mire vágyunk és mire van szükségünk. Ma már tisztán látom, hogy önmagamnak kell megszabni mi jó nekem, nem pedig NEKIK. Ha arra presszionálnak, hogy feleségnek és anyának lenni nem egy jó választás, akkor hol marad a szabad akaratom? Sajnálom, de legálisan megölni egy születendő csecsemőt, megcsalni a férjet, hátba támadni a munkatársat, stb. stb. vagyis mind azok, amiket „egy ízig-vérig modern nő megtehet” számomra nem megfelelő. Ha az egyenlőség morálisan elfogadhatatlan dolgokkal jár együtt, akkor nem kérek belőle.”

Maga Schlafly (put it) ragyogóan definiálja a feminista mozgalom doktrínáját, „amely arra tanítja a nőket, hogy magukat az elnyomó patriarchális társadalom áldozatainak tekintsék, ahol a valós értéküket sose fogják elismerni, és ahol lehetetlenség érvényesülniük.” Igen ám, de az áldozat érzetének a kiváltása nem a boldogság receptje. A nők boldogságának csökkenése nem lehet csupán fikció.

Barbara Ehrenreich tehát szélmalomharcot folytat, de nem adja fel. Rámutatott arra, hogy Stevenson és Wolfers tanulmánya nem vette figyelembe, hogy 1) Van néhány ok, ami miatt kétségek merülnek fel a tanulmánnyal kapcsolatban. 2) Ha el is fogadjuk a tanulmány eredményeit, maga a tanulmány nem mond semmit arról, hogy a feminizmus milyen hatással van egy nő hangulatára. 3) A boldogságot kutató tanulmányoknál akad néhány egyéb tényező. Arról nem beszélve, hogy a boldogság meghatározása és mérése meglehetősen bizonytalan. Kell rá bizonyíték? Nemigen! A józan ész azt diktálja, hogy a megkérdezett válasza a pillanatnyi állapotától függ. Ha a napi postájával három befizetendő csekk is érkezett, és nagyobb a gázszámla, mint amire számított, akkor kissé boldogtalan. Ha viszont a megelőző percekben egy jót cseverészett a barátnőjével, akkor pedig kissé boldogabb.

Ez természetesen eléggé pongyola megközelítése egy tanulmánynak, de mindenki azzal főz, amije van. Igaz Barbara Ehrenreichnek vannak jobb meglátásai is. Például idéz a tanulmányból, „A mintavétel kezdetekor (1972) 1 százalékkal kevesebben állították, mint a férfiak, hogy nem túl boldogak. Viszont 2006-ban a nők 1 százalékkal többen mondták, mint a férfiak, hogy ebbe a kategóriába tartoznak.” És helyesen állapítja meg, hogy ha különböző körülmények között például a fény sebességének a megmérése mutatna ekkora különbséget, az mellbevágó lenne. Azonban olyan bizonytalan fogalom mérésénél, mint a boldogság, ekkora különbség esetén aligha beszélhetünk paradigmaváltó eredményről.

elkeseredett nőkBarbara Ehrenreich azt is kifogásolja, hogy a nők sugallt hangulati eltolódása a kétségbeesés felé konfliktusba kerül a szerzők által felkínált egyik objektív boldogtalanság mérési tényezővel, név szerint az öngyilkosságok számával. Ugyanis a boldogság egy szubjektív állapot, míg az öngyilkosság egy kegyetlen, konkrét tény. És akkor a megállapítás valóban zavarba ejtő a szerzők részéről: „Ellenére a szubjektívnek mondható, egyre ritkább jó közérzetnek, a nők öngyilkossági rátája csökkent, míg a férfiak öngyilkossági rátája 1972-2006 között nagy vonalakban állandó maradt.” Ennek ellenére, tételezzük fel, hogy a nők tényleg boldogtalanabbak most, mint 40 évvel korábban. Jelentheti-e ez azt, hogy az életüket a feminizmus tette tönkre? Aligha! Főleg, mert a nehezen definiálható boldogtalanság egyformán osztályrésze mind az otthon maradt, mind pedig a dolgozni járó nőknek. Ha valóban a feminizmus lenne az igazi ok, akkor várhatóan az elvált és a dolgozó nők kevésbé lennének boldogok, de ez nem így van. Ami pedig a gyermekvállalást illeti, ami a női vágyak beteljesülésének a feltétele, a valóságban több boldogtalansággal jár.

Barbara Ehrenreich kegyelemdöfése még hátra van. Szerinte, ha a tanulmány egyáltalán jelez valamit, akkor azt jelzi, hogy se a házasság, se a gyermekvállalás nem tesz egy nőt boldoggá. A női boldogság megtapasztalása nem függ az egyén tényleges életkörülményétől. Hogy pontosan mitől függ, az a tanulmány megítélése szempontjából közömbös, ezért érthetetlen, hogy miért csapnak ekkora lármát a tanulmány körül. Tényleg érthetetlen? Aligha, mert Barbara Ehrenreich betekintést kínál a kapitalista piacgazdaság működésébe is, ami a magyar olvasók számára különösen értékes.

A Wharton tanulmány „eredményei” már egy ideje kiszivárogtak, elsősorban azért, mert elő kívánták készíteni a piacot a kiadó igen termékeny tanácsadójának, Marcus Buckingham új könyve részére. A szerző leginkább a „First, Break All the Rules” (Kezd azzal, hogy megszegsz minden szabályt) című könyve révén ismert. Új könyve, amire a talajt a Wharton tanulmány készíti elő, „Find Your Strongest Life: What the Happieast and Most Successful Women Do Differently” (Találd meg leghatékonyabb oldalad: Mit csinálnak másként a legboldogabb és legsikeresebb nők) valójában az egyáltalán nem új, a „pozitív gondolkodással segíts magadon” lerágott csont kategóriájába tartozik. Az olvasók (gondolom elsősorban nők) megismerkedhetnek az Internet blogok hozzászólásainál alkalmazott „felhasználói nevek” alatt nyilatkozók boldogtalan nők siralmaival. Majd a „sikeres” nők történetei következnek. Buckingham könyvében tippeket, hogyan lehetnek a nők boldogok, sőt egyre boldogabbak, olyan női magazinokba illő stílusban, amit az ilyen magazinokat éjjel nappal olvasók különös figyelemmel zabálnak, akarom mondani, próbálnak ki, ami után hangulatukban semmi nem változik, de ezt éppen úgy nem veszik észre, mint a mágneses takarók gyógyhatásainak az elmaradását a kezdeti autoszuggesztív „gyógyulás” után. Végül is a tanulmány semmi más, mint a jól ismert promóciós technika első lépése. Ha valamit sikeresen akarsz forgalmazni, akkor első lépésként teremts hozzá fizetőképes keresletet. A 80-as években, amikor a szilikon implantációs üzlet beindult, az orvosok felfedezték a „mikromasztiát” a kisméretű emlők „betegségét”. Napjainkban a multinacionális gyógyszergyárak eszeveszett kutatások után már csak egy lépésre vannak a női viagra felfedezésétől. Nem véletlen tehát, hogy felmérések szerint az amerikai nők 43 százaléka FSD-től szenved (megjósolom, hamarosan a vízcsapból is ez fog folyni Magyarországon) vagyis a „Female Sexual Dysfunction”-től, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a nők 43 százaléka soha sem jut el az orgazmusig. És mivel hajlamosak vagyunk elhinni azt, hogy minden lehetséges emberi nyavalyára van egy megfelelő pirula, hamarosan a magyar nők is sorba fognak állni a patikákban egy kisméretű, kék pasztilláért, ha el kívánnak élvezni, esetleg egyetlen aktus alatt többször is.

Befejezésül hadd jegyezzem meg, hogy ez a mester kritikus, Barbara Ehrenreich, maga is 17 könyv boldog szerzője. Az utolsó könyvét Bright-Sided: How the Relentless Promotion of Positive Thinking Has Undermined America (Derűs hozzáállás: A pozitív gondolkodás könyörtelen promóciója miként ásta alá Amerikát)  a Metropolitan Books kiadó adta ki, ha esetleg meg szeretnéd rendelni. Csak remélni merem, hogy nem állunk szemben a „vizet prédikál, bórt iszik” klasszikus esetével.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2375) Kínai művészet

Tibor bá’ online

Az első fényképezőgépemet 10 éves koromban kaptam, amikor nem volt mindenkinek egy mobil telefon a zsebében. Nem valószínűtlen, ha azt mondom én voltam az első 10 éves kisfiú, akinek Magyarországon fényképezőgépe volt. Egy 6 x 6-os, tükörreflexes Zeis Ikon, 4,5 fényerővel. És meg is tanultam használni. Nem csoda, hogy rákaptam. 17 évesen tagja lettem Magyar Amatőr Fényképezők Országos Szövetségéből alakult fotóklubnak. 1950-et írtunk. Akkor tombolt a szocialista-realista művészeti irányzat. Minden fényképnek a szocreál művészeti stílust kellett tükröznie. Nem volt nehéz: bőrkötényes férfi hegeszt egy vastraverzet, martinász csapolja az olvasztott acélt, traktoros lány elszántan boronál. Szóval mindenki boldogan dolgozik, és néz szembe a csodálatos jövővel. Ezért aztán, amikor hírül adták, hogy Kínában egy fiatal művészt a rendszer elnyom, voltak elképzeléseim a dologról. Diktatúrában a művészetet is megszabja a diktátor. De azért – puszta nosztalgiából – elolvastam a teljes történetet.

Adva van tehát egy Zhao Zhao nevű harminc éves kínai művész, aki a ma 60 éves, világhírű, Ai Weiwei tanítványa. A probléma mindössze annyi, hogy Ai Weiwei-t néhány éve két és fél hónapra börtönbe zárták nyugatos magatartása miatt. Különben mester és tanítványa még sorsukban is hasonlók, mert a kommunista rezsim mindkettőjük családját száműzte Beijing-ből, vagyis távoli környezetben nőttek fel. Minden esetre Zhao  üstökösként tűnt fel Kína egén, és műalkotásaival be akart törni az Amerikai piacra, mert szép-szép a művészet, de a pénzkeresés se rossz. Talált is egy kínai származású amerikai galéria tulajdonost, Christophe Mao-t, aki kész volt rendezni számára egy ugródeszkának számító kiállítást. Már minden le volt pacsizva, a kiállítás tárgyai behajózásra vártak, amikor a Párt közbelépett és elkobozták a teljes szállítmányt.  Borítékolható volt. Az egyik kiállításra szánd darab egy rendőrt ábrázoló betonszobor darabjaiból állt. A rendőr száma megegyezett mesterének letartóztatási dátumával. Az allegória egyértelmű volt, a hatalmat képviselő rendőr darabokra hullott szét. Ennek ellenére a pekingi kiállításon ezrek nézhették, a hatalom közömbössége mellett. Ez viszont hirtelen megváltozott a potenciális new york-i kiállítás előtt. A hivatalos álláspont szerint a művek között szép számmal vannak olyan tárgyak, amik nem nevezhetők „művészetnek”. – Na ezt én ismerem, ami nem szocreál, az dekadens, sőt nem is művészet. Aztán megláttam a kifogásolt alkotást, aminek „nyolc csöcsű tigris” a meglehetősen találó elnevezése, és egy fénykép alapján készült, hatalmas festmény. – Mindjárt megláthatjátok. – Mi tagadás, ez alkalommal némi megértést mutatok a kínai kommunisták döntésével kapcsolatban, bár ha nem is szocialista, de realista a javából. 😀 A nyolc csöcs stimmel, de van itt egy árva pöcs is. Kérdés, hogy a 750 milliárdos selyem úton fog-e ilyesmi jönni, mert én vennék belőle.

_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2374) Tény-e vagy fikció a természetfeletti erő?

Tibor bá’ online

A paranormális vagy természetfeletti erő létével kapcsolatos vitáktól zengett az egész XX. század, és ez minden valószínűség szerint folytatódni fog a XXI. század folyamán is. Magyarországon még soha annyi ember nem hitt a természetfeletti dolgokban, mint napjainkban, és minél többen hisznek benne, az ellenzők tábora annál hevesebben tiltakozik. Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk magunkat a témában, tisztázni kell néhány fogalmat.

Az öntudatra ébredt Ember (döntő többsége) ragaszkodott ahhoz a feltételezéshez, hogy testén kívül van lelke is. Ha pedig van testétől függetleníthető lelke, akkor kell lenni egy anyagtól független világnak is, amit általában „másvilágnak” neveznek. Ha pedig van egy anyagtól független másik világ, akkor ott olyan dolgok is lehetségesek, amik az anyagi világban nem. Az egyik ilyen „dolog” a telepátia, ami két lélek egymással folytatott kommunikációját jelenti ismeretlen csatorna segítségével. Ezt magyarul „gondolatátvitel” néven emlegetik. A másik a telekinézis, ami távoli tárgyak mozgatását jelenti, nem természetes erők, hanem az emberi akarat segítségével. Mondhatnánk úgy, hogy a szellem ereje az anyag felett.

Minden más ezekre vezethető vissza. Amikor például a rendőrség „látó” embert segítségét veszi igénybe egy eltűnt személy fellelésére, akkor a „látó” telepátiát alkalmaz. Amikor „ráolvasással” valakit meggyógyítanak, a telekinézis működött. Amikor valaki arra ébred, hogy ikertestvére bajban van, majd délelőtt kap egy ilyen tartalmú táviratot, megint csak a telepátia működött. Szóval valahogy így.

Az Emberiség pedig két csoportra osztható. A nagyobbik csoportra, akik hisznek a természetfeletti erőkben, a másik, jóval kisebb csoportra, akik (nagy adag felháborodás kíséretében) nem. Most ragadom meg az alkalmat, hogy ismertessem, én a második csoporthoz tartozom, de ez nem jelenti azt, hogy nem kívánom a témát a tőlem telhető lehető legnagyobb objektivitással tárgyalni.

A szemben álló két csoport természetesen nem elégedett meg azzal, hogy kígyót-békát kiáltson a másikra, hanem „tudományos” szinten iparkodtak rendezni a nézeteltérést. Először is megegyeztek abban, hogy a hívőknek kell bizonyítani a természetfeletti létezését, mivel negatívumot, vagyis a nem létezést bizonyítani nem lehet.

Aztán meg kellett állapodni abban, mi lehet a bizonyítás. Tanúvallomások, élményekről szóló beszámolók szóba se jöhettek egyfelől, mert számtalan jóhiszemű hívő minden további nélkül hajlamos a kegyes csalásra, másfelől pedig az érzéki csalódásban (delúzió) lévők jóhiszemű tanúskodása nem zárható ki. Arról meg végképp nem beszélve, hogy a bizonyítékként felhasználható esetek véletlenszerű bekövetkezését kivárni idegtépően időigényes. Ki kellett tehát találni egy vizsgálati módszert.

Ami azt illeti kitaláltak, nem is egyet. Íme egy példa a korai időkből. Vettek mondjuk egy 100 lapból álló kártya paklit. A pakliban öt különböző kártyából 20-20 darab volt a következő, nagy mérető jellel:

                           Ο  Δ  ◊  ‡  ≈

Tehát: kör, háromszög, négyzet, kereszt és hullám. Vettek továbbá két telepátiával megáldott személyt, akiket elhelyeztek két egymás mellett lévő szobában. Az egyiknél volt a jól megkevert pakli kártya és egy óra, a másiknál egy jegyzet fűzet, egy ceruza és egy óra. Az „átadó” 1-1 percig nézte a sorra következő kártyákat. Az „átvevő” 1-1 percig koncentrált és próbálta kitalálni mire gondol az „átadó” és ezt lejegyezte. A kiértékelés értelemszerűen történt. A valószínűség számítás szerint 20 %-os találatra lehet számítani telepátia nélkül. Ennél több találat, de inkább jóval több találat, már bizonyításnak számított a telepátia javára.

Természetesen ahány próbálkozás volt, annyi eredményt kaptak. Az eredmények zöme a 20 % körül volt, amit a tagadók nagy triumfálással fogadtak. Csakhogy itt-ott voltak kimagaslóan sikeres eredmények is, mondjuk 60-70 százalékos találat, amit meg a hívők fogadtak nagy örömmel. A vita újfent beindult. Az ellenzők állították, hogy a matematikai szabályok szerint van egy úgynevezett „szórás”, ami azt jelenti, hogy hébe-hóba meg van engedve egy-egy jelentősen eltérő eredmény is, ami alapvetően nem változtatja meg a tézist. Aztán pedig „csalást” emlegettek, és valljuk be nem mindig alaptalanul.

A telekinézis bizonyítására kezdetben hatalmas tárgyak mozgatásával próbálkoztak, ahol számtalan esetben csalásokkal is lehetett találkozni. A leggyakoribb trükk (már amennyiben trükkről van szó) evőeszközök hajlítgatása volt. Csakhogy változtak az idők! Újabb generációk jöttek, akik között szép számmal voltak olyanok, akik valóban tudni szerették volna az igazságot függetlenül attól, hogy ők személy szerint melyik táborhoz tartoztak. Ki kellett tehát dolgozni egy olyan módszert, amely minden kritikát kiállt. Ma már a telepátiát az úgynevezett Ganzfeld módszerrel tesztelik, ami németül annyit tesz, mint „teljes mező”, technikailag pedig a következőképpen néz ki.

A „vevőt” érzékszervi árnyékolásba helyezik, vagyis szeme bekötve, fülén fejhallgató, amiből halk semleges zaj hallatszik. Egy másik szobában a „küldő” egy TV képcsövet figyel, amin 30 másodpercen keresztül négy különböző videó klip közül valamelyiket láthatja újra meg újra. Ezt követve a „vevőnek” bemutatják mind a négy klipet, és azt kell kitalálnia, melyiket látta a „küldő”. Ennél a kísérleteknél a véletlen adta valószínűség 25 %. E témában a legújabb kísérlet sorozat (40 egymástól független vizsgálat) 30 százalékos találatot regisztrált, amit, lévén valamivel több, mint 25, bizonyítékként él meg a hívők serege. A kételkedők természetesen megint csak a matematikai szórásra hivatkoznak.

A telekinézis vizsgálatánál újabban elektronikus módszerekhez folyamodnak. Például a vizsgált személy egy TV monitoron megjelenő, elektronsugárból álló jelet iparkodik eltéríteni. Az eredmény zömmel nulla. Nagy ritkán érkezik hír némi sikerről, de a kételkedők ezeket nem tartják meggyőzőnek.

A legátfogóbb kísérlet a DMILS (direct mental interaction with living systems) arra irányul, hogy a kísérleti alany próbáljon meg befolyásolni egy távoli biológiai rendszert. Például lassítsa le az élesztőgombák szaporodását, vagy egy palánta növekedését. Az eredményeket statisztikailag analizálják egy kontroll csoport bevonásával. Az újabb, negyven különböző vizsgálatból álló csoport eredménye mutatott egy kisméretű, ám szignifikáns pozitív eredményt. Amikor azonban a hét legkifejezőbb eredményt vették górcső alá, a pozitív eredmény eltűnt.

Ezek után a „hívők” részleges sikerről beszélnek, azt sejtetve, hogy a módszer finomításával az eredmények javulhatnak. A kételkedők álláspontja teljesen más. Véleményük szerint olyan elsöprően egyértelmű pozitív eredményre van szükségük, ami minden kétségen felül állhat.

Ez az a pont, ahol meg kell vizsgálnunk egy úgynevezett „materialista” helyzetét. Meg kell értetni a hívőkkel, hogy egy materialista nem úri passzióból nem hisz, hanem meggyőződésből, miközben irigyli azokat, akik minden fenntartás nélkül képesek hinni (bármiben). Egyáltalán nem egy kellemes érzés az a tudat, hogy a lét megszűnik az ember halálával. Éppen ezért a materialista sokkal inkább érdekelt abban, hogy mindenfajta természetfeletti erővel kapcsolatos kísérlet pozitív eredményt hozzon. A hívő mindössze álláspontját védi, a kételkedő részére ennél jóval nagyobb a tét, ő az örök életét reméli megkapni, de persze nem csalárd módon. Egyszerűen fogalmazva, a hívő nem vágyik arra, hogy meggyőzzék. Ezzel szemben a kételkedőnek minden vágya, hogy hívővé váljon.

Jó, de végül is hol tartunk? Az igazság az, hogy több mint száz év küzdelme mind ez ideig nem hozott eredményt annak egyértelmű kimutatására, hogy létezik-e paranormális erő vagy sem. Persze, hogy nem, állítják a kétkedők, hiszen nincs semmi, amit bizonyítani lehetne. Maga a száz éven át tartó szívós, de gyümölcsöt nem hozó munka az élő bizonyíték a paranormális erő fiktív voltára. Csakhogy ez nem teljesen tisztességes a hívők felé, hiszen az elmúlt húsz évben a nyakukat törték, hogy kielégítsék a kétkedők által szabott feltételeket, feltételezhetően jó szándékuk demonstrálására. De minél többet nyújtanak a hívők, annál nagyobb követeléssel állnak elő a kétkedők.

Mind ez ideig a legnagyobb akadály a megismételhetőség. Ha a hívők előállnak egy pozitív kísérleti eredménnyel, a kétkedők követelik a kísérlet megismétlését és elvárják a korábban kapott pozitív eredmény újfent kinyerését. Ez viszont nem valósul meg.

A hívők azonban visszavágnak. Szerintük a paranormális jelenség alapvetően nehezen megfogható, akkor meg hogyan akarjuk nyakon csípni egy laboratórium­ban? Ezért aztán pszeudotudományos módszerekhez kezdenek folyamodni.

Egyik táborhoz sem tartozó, objektív megfigyelők véleménye szerint a parapszichológiával kapcsolatos vita alapvetően eldönthetetlen. További kísérletek elvégzése, mindössze további vitaalapot produkál, ezért aztán értelmetlen.

Csakhogy valami értelmes dolog mégiscsak kiderült a szüntelen vitából, nevezetesen az, hogy a tudománynak igenis vannak határai. Induljunk abból ki, hogy a megfigyelő racionálisan gondolkodik, nem elkötelezett és csak a kőkemény tényeket veszi figyelembe. Akkor most folytassuk! Két objektív és minden gyanú felett álló tudóscsoport vizsgálta két különböző ágens hatékonyságát. Az egyik csoport úgy találta, hogy az általa vizsgált anyag igen hatásos, az eredmények messze túlléptek a valószínűség határain. A másik csoport nagy vonalakban közömbös eredményt mutatott ki, némi hatékonyság gyanújával. A kérdés az, egy fent körvonalazott racionális egyén melyik eredményt fogadja el meggyőzőnek?

A válasz természetesen egyértelmű mindaddig, amíg el nem árulom, hogy pontosan miről van szó. A nagy vonalakban közömbös eredményt egy olyan új gyógyszerrel kapcsolatban kapták, amely infarktus után egy második infarktus bekövetkezését hivatott megakadályozni. Elég fontos téma, nemde? Az eredmény azt mutatta, hogy a gyógyszer alkalmazása mindössze 1-2 százalékkal csökkentette a második infarktus bekövetkezését, ami alig haladja meg a véletlenszerű szórás értékét. Végső eredmény? A gyógyszert természetesen forgalomba akarják hozni.

Ezzel szemben a sokkal jobb eredményt adó kísérletet Arthur Koestler által létrehozott alapítvány végezte az Edinburgh- i Egyetemen. [A magyar származású író (Sötétség délben) közvetlenül a feleségével együtt, közösen elkövetett öngyilkosság előtt hozta létre az alapítványt kizárólag a természetfeletti erők kivizsgálása és bizonyítása végett.]. A kísérleti eredmények azt támasztották alá, hogy természetfeletti erő határozottan létezik. Hoppá! Ugyanis azok, akik egy alig bizonyított gyógyhatást elfogadtak, most kifejtik, hogy ez még kevés ahhoz, hogy elfogadják a természetfeletti létezését. A Koestler intézet a vizsgálati eredményt meg tudja ismételni. Ennek ellenére nem fogadják el. Álláspontjuk szerint mivel természetfeletti erő nem létezik, minden azt igazoló eredmény hamis kell, hogy legyen. Ez a vélemény természetesen meglepő, de megmagyarázható.

Szociológusok és történészek már évek óta állítják, hogy jelentős különbség van a tudományról feltételezettek és a valóság között. Erre a tudósok természetesen legyintenek, de azért érdemes mögé nézni a dolgoknak. Amikor például Einstein elméletével szemben ellenvetésekkel álltak elő, Einstein egyszerűen lesöpörte az érveket az asztalról egy számára természetes, egyszerű megjegyzéssel. „Ez nem lehet jó, mert kevésbé valószínű.” Vagyis tudomásul kell venni, hogy egy-egy tézis elfogadásánál jelentős mértékben lép a képbe az, hogy a tudósok hisznek-e benne vagy sem.

Csakhogy egészen új, vagy paranormál dolgok esetében nincs, nem is lehet előzetes elképzelés. Következésképpen a tudós társadalom vonakodik elfogadni a kísérleti eredményeket, és ezt a szubjektív hozzáállást nem is tagadják. Példának okáért, ha valaki előáll statisztikai adatokkal alátámasztott elképzeléssel, miszerint összefüggés van a rák és az étrend között, a tudósok minden további nélkül elutasítják azon az alapon, hogy nem plauzibilis. Erre egyébként számtalan példát láthatunk Magyarországon belül is. Gondoljunk bele milyen kálváriát járt Béres a cseppjeivel, Kovács Ádám a celádámmal, vagy Bánfi a hajszeszével. Akadémiai körökben szinte ellenségnek tekintették őket, és kellő kivizsgálás helyett ott gáncsoskodtak, ahol tudtak.

Ha ilyen összpontosított támadás ér egy nyomelemeket tartalmazó Béres-cseppet, akkor mit várhatunk a parapszichológiai kutatások pozitív eredményei esetében? Erre válaszoljon mindenki saját ízlése szerint, de azt azért tegyük hozzá, a vita távolról se eldöntött. A hívők nem tartják méltányosnak, hogy bármilyen bizonyítékkal állnak is elő, a kételkedők éjt nappallá téve találnak ki mindent, amik eszükbe jutnak, a jelenség normál magyarázatára. Erre a kételkedők azt válaszolják, hogy mielőtt valamit elhisznek, minden lehetséges alternatív magyarázatot számba kell venniük.

Megint csak ott tartunk, hogy valami igazság mind a két csoport álláspontjában van. Csakhogy fölmerül egy további idegesítő tény. Alternatív magyarázatok felsorakoztatásának sose lehet vége, hiszen minden egyes tudományos elmélet bizonyításánál számos segéd-feltételezésre van szükség, például a kísérlet felállítását, az adatok kiértékelését, de még magukat a kísérletben résztvevők személyét illetően is.

Pontosan ez az oka annak, hogy a hívők nagyobb eséllyel találnak pozitív eredményt, mint a kételkedők. A parapszichológusok feltételezése teljes mértékben méltányos, ami szerint lehetetlenség a természetfeletti erő létére utaló olyan pozitív eredményt kihozni, amit a kételkedők elfogadnak. Hát igen!

Csakhogy ez a megállapítás igaz minden más tudományos kutatási eredményre is. Sok függ, ha nem is minden, az elmélet bizonyításának elfogadásától. Az a jól ismert mondás, miszerint egy tudományos elmélet sohasem bizonyítható, csak cáfolható, mindössze egy magát életben tartó mende-monda. A valóságban a tudósok furcsa eredményekre is kitalálnak magyarázatokat, illetve cáfolatokat. A parapszichológiai pozitív eredményeinek eseteiben a cáfolások arzenáljába beveszik még a „hozzá nem értést” és az „összehangolt csalást” is.

Az összhang (és talán a jóindulat) hiányát mi se mutatja jobban, mint az a tény, hogy egy adott vizsgálati eredményt a két csoport teljesen eltérően értékel. Mai divatos kifejezéssel élve, a két tábor elbeszél egymás mellett.

Úgy tűnik 2000 év sem volt elég annak tisztázására, hogy Jézus feltámadt-e halottaiból, majd felszállt a Mennyekbe, vagy a tanítványok csak kilopták testét a sírból, ahogy azt sokan állították, és állítják ma is.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2373) Szellemi rendellenesség

VIP.310

 

Akármerre megyek mindig azt érzem, hogy itt mindenki hülye. Számomra most kiderült, hogy nem képzelődöm. Európában 160 millió ember szellemileg tökéletlen. Lásd a legújabb VIP fordítást.

___________________________________________________________________________

Minden évben, Európában több mint 160 millió embert érint valamilyen szellemei rendellenesség, vagyis a lakosság 38 százalékát, állítja egy jelentés, amit az European Brain Council (Európai Agy Tanács) és az European College of Neuropsychopharmacology (Európai Ideggyógyászati Gyógyszerkollégium) adott közre. És ezeknek kevesebb, mint az egyharmada kap orvosi ellátást.

AZ Drezdai Egyetem pszichológusa, Hans-Ullrich Wittchen 3 éven át tanulmányozta az Európai Unió országait (+ Svájc, Norvégia és Izland), és arra az eredményre jutott, hogy a leggyakoribb rendellenességek: szorongás, álmatlanság és depresszió a következő megosztásokban: 14%, 7%, és 6,9%.

A kutatók eredetileg az összes mentális betegséget két csoportra osztva tanulmányozták: mentális rendellenességek (depresszió, skizofrénia), valamint neurológiai betegségek (stroke, sclerosis multiplex, Parkinson-kór). Az együttes előfordulást nem tudták megbecsülni. Wittchen szerint a valós érték minden bizonnyal “jelentősen nagyobb” a 38%-nál…………

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu. Vagy a homapage-en az donate/adakozás fül mögött.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2372) Intelligens dizájner

Tibor bá’ online

Az „Intelligens tervezés” azzal kezdődött, hogy Darwin 1859-ben kiadta A FAJOK EREDETE című könyvét, és ezzel megalapozta az evolúciós elméletet, aminek alapja a „természetes kiválasztódás”. Az elmélet egyetlen szépséghibája, hogy nem kompatibilis a Bibliában leírt teremtéssel (tudod, hat nap alatt, saját képmására, lőn világosság, stb.), amit a papok mind a mai napig nem bocsátanak meg neki.

Az első kimagasló szenzáció a Tennessee államban, 1925-ben zajló, úgynevezett „majomper” volt, amelyben John Scopes biológia tanárt vádolták törvényszegéssel, mert diákjainak tanítani merte Darwin elméletét a törvényes tiltás ellenére. Scopest természetesen elítélték, – „még hogy majom” – a törvényt pedig őrült tempóban, 42 évvel később, 1967-ben megváltoztatták, az evolúciós elmélet 108. szülinapján. Hiába na, isten malmai lassan őrölnek!

A teremtésben hívők lelkek, akik nem hajlandók a majmoktól származni, követelték saját elképzelésük, vagyis a bibliai Genezis (teremtés) tanítását is, mint az evolúció egyik alternatíváját. A új tantárgy neve „creation biology” és 1983-ban látott napvilágot, azon az alapon, hogy a férfi bordából faragcsált nő végül is biológiai tett. Csakhogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság résen volt és 1987-ben megtiltotta a „teremtés biológiájának” a tanítását, aminek alapja a „vallások távoltartása az iskoláktól” elnevezésű törvény volt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság (kötelező) véleménye szerint a teremtés-biológia nem tudomány, hanem alapvetően vallásos hit.

A teremtésben hívők természetesen ebbe nem nyugodtak bele és újfent támadásba lendültek. Ez alkalommal Kansas állam Oktatásügyi Minisztériuma döntött úgy, hogy állami iskolákban a biológia órákon tanítani kell az Intelligens Alkotó (más fordítás szerint: a Tudatos Tervezés) elméletet is, és rá kell mutatni, hogy a darwini evolúció távolról se bizonyított. Ugyanis – így az Intelligens Dizájner hívők – az élő teremtmények túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy Intelligens Dizájner nélkül evolválhattak volna. Cseles! Tehát, nem vonják kétségbe az evolúció létezését (nehéz is lenne), de az evolúciót egy Intelligens dizájner (magyarul a mindenható isten) irányította a helyes irányba. Más szavakkal az ajtón kitessékelt isten visszajött az ablakon át.

Ehhez azonban a „tudomány” definícióját: „jelenségek természetes magyarázatának keresését” ki kellett bővíteni a spekulatív Intelligens Dizájnerrel. Ezért aztán 2004-től Kansas államhoz tartozó Dover járás iskoláiban (is) a biológia órák alatt ki kellett hirdetni az Intelligens Dizájner létezését, de nem ez volt az utolsó menet.

Ez ellen 11 szülő tiltakozni kezdett, hogy bár az amerikai alkotmány az egyházakat különválasztja az államtól, az iskolák az ID segítségével becsempészik a vallást az oktatásba. Megoldás, egy újabb per. Ítélethirdetés 2006 januárjában volt, de nézzük, mint háborodott fel a 11 szülő. Az Oktatásügy kiadott egy „kiáltványt”, amit a biológia tanárok nem voltak hajlandók felolvasni a tanulók előtt. Ezért az iskolák különböző adminisztrátorai olvasták azt fel, íme: „A Pensylvániai Tudományos Akadémia” előírja, hogy Darwin elméletét tanítani kell, ami egyúttal érettségi tétel is. Azonban Darwin elmélete csak egy feltételezés, amihez további bizonyítékok megtalálására lenne szükség. Ugyanis egy feltételezésen nyugvó elmélet még nem bizonyosság. Darwin elmélete összefüggéstelen, abban hézagok vannak, amik bizonyításra várnak. Az Intelligens dizájner az élet eredetének egy olyan magyarázata, ami nem egyezik Darwin nézetével. Az iskola könyvtárában megtalálható a Pandák és emberek című könyv, amiből az érdeklődő diákok megismerkedhetnek az Intelligens dizájner létezésének a tényével. A diákokat arra bátorítjuk, hogy mindenfajta elmélettel kapcsolatban legyenek nyitottak. A fajok eredetének ismertetését az iskola meghagyja a szülőknek.”

Szóval, mi ez az „intelligens dizájner”? Ez kérem az „isten” szinonimájaként használt kifejezés és arra utal, amit már Paley tiszteletes is állított, hogy a világ magán viseli egy intelligens lény keze nyomát. Darwin pedig menjen abba a pokolba, amiben nem hitt.

A dologban az a szomorú, és egyben tényleg meglepő, hogy a 2005-ös felmérések szerint az USA lakósságának 50 százaléka – bár nem ismeri – egyszerűen nem fogadja el az evolúciót, amit mindössze egy nem bizonyított feltételezésnek ismer el. A Tudományos Akadémiának erre az volt a válasza, hogy a biológia tanítása Darwin nélkül olyan, mint az (amerikai) történelemoktatás George Washington nélkül.

A félreértések elkerülése végett a „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” elolvasása után nem lehetetlen arra a végkövetkeztetése jutni, hogy egy „teremtő Isten” valószínűleg létezik, aki olyan kezdeti feltételeket teremtett, ami predesztinálja az élet és az intelligencia kifejlődését. Azonban nem ő teremtette meg az evolúciót. Ugyanis, az evolúció magától van, nem kell megteremteni. Hogyan? Nos, ha összeeresztek egy ökölvívó ringbe egy pehelysúlyú és egy nehézsúlyú bokszolót, el kell-e rendezni, hogy ki győzzön? Na ugye?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2371) Lajter Jakab

Tibor bá’ online

 

Ha kíváncsi lennél rá, én is ennek a birodalomnak vagyok az egyik polgára. Ez a birodalom pedig nem más, mint a fordítok vadászterülete. De, miért Lajter Jakab, ki volt ez a pasi? Rögtön megtudod, de előbb időzzünk el egy kicsit a fordításnál. A dübörgő globalizáció miatt soha az életben nem volt akkora szükség fordítókra, mint napjainkban. A szükség hiányt okoz, a hiány pedig slampos munkát eredményez. Ki ne olvasott volna már kínai termékismertetőt elképesztő rossz fordításban? Az ok? Tévedni roppant könnyű, mert a fordító munkához hatalmas általános műveltségre van szükség, ugyanis a kisördög ott ül a sarokban és arra vár, hogy átverjen. Persze abszolút műveltség nem létezik, de nem is fontos. Egy idő után az ember ráérez, hogy itt valami nagyon büdös, és utánanéz a dolognak. Egyik „ősünk” sok-sok évvel ezelőtt németből fordított magyarra. A szövegben hivatkoztak egy bibliai történetre, ami nem volt más, mint Jákob álma, aminek tartalma szerint az égbe nyúlt egy lajtorja (létra), amin angyalok sétáltak le és fel. A németben ez „Jákob létrája” volt a fordító pedig nem tudott a bibliai Jákobról, azt hittel, hogy a „létra” (Lajter) a pasi vezetékneve, és így lett belőle „Lajter Jakab”. Azóta is a szakma a hatalmas ökörségeket Lajter Jakabnak nevezi, de inkább csúfolja. Ez persze nem ritka, és egészen menőkkel is megesik.

Az Olimpia idején megállás nélkül lehetett hallani Vangelis Tűzszekerét. Az eredeti cím. Chariot of Fire, amit az első magyar fordításban tűzszekérre kereszteltek. Tök rossz. A „Chariot” az a kétkerekű kordély, amit az Ókorban egy vagy több ló húzott, nem igazán szekér, de nincs rá jobb szó. Viszont a „Chariot of Fire” az angol nyelvű bibliában az a „tüzes szekér” amelyikkel isten elrabolta Illés prófétát. Tehát nem „tűzszekér”, hanem „tüzes szekér”. Szabály az, ha valami már egyszer le lett fordítva, akkor azt úgy kell hagyni. Ezért háborodtam fel, amikor mostanában újra kiadtál May Károly könyveit, Karl May név alatt. Szerencsétlen kókler Magyarországon sose volt Karl May, ahogy Verne Gyula se Jules Verne. Viszont Jack London az Jack London. Azon is fel voltam háborodva, amikor a „folyékony kristályomat” mások folyadék kristállyá” változtatták, és az ragadt meg a magyarban. Ugyanis, én voltam az első az országban, aki ezzel a kifejezéssel találkozott egy amerikai szabadalom fordításakor, és kellett csinálnom egy magyar szót a „liquid crystal”-ra. Álláspontom szerint az a kristály folyékony, nem pedig folyadék, de ez ma már késő bánat. Maradjunk annyiban, hogy félrefordítani könnyű, sose hibázni nagyon nehéz. Ez persze a fordítás csúcsa. A mezei fordítások rendszerint nem ilyen látványos hibát követnek el, csak simán rosszak, mert a fordító alig képes szabadulni az eredeti szövegtől, pedig kell. Az általános meghatározás szerint az a jó fordítás, amiről nem veszed észre, hogy fordították, az én definícióm szerint az a jó fordítás, amikor a szöveg olvasásakor a művelt (minimum érettségi) olvasóban pont olyan érzések keletkeznek, mint az eredeti szöveg olvasásakor az azonos „minőségű” olvasóban. Mert ugye a folyékony hablacsolás nem fog fordításnak tűnni, de mérföldekre lehet a valóságtól. Ez a tükörfordítást kizárja, ami a legganébb fordítások egyike, mert a nyelvekben vannak szóképek, amik egy másik nyelvben nem jelentenek semmit. Alapszabály, mindenki csak az anyanyelvére fordítson, sose az idegenre. Könnyelmű és tisztességtelen, aki nem így jár el. A csábítás pedig nagy, mert az idegen nyelvre fordítás duplán fizet.

Emlékeim szerint egy fontos kereskedelmi tárgyalásnál be kellett ugranom tolmácsnak, amit sose szerettem. Az egyik magas rangú magyar elvtárs biztosítani akarta az angol ellen oldalt, hogy ő „nem rosszmájú”. Ez egy tipikus tükörfordítási csapda. Nyilván a pasi májával nem volt semmi baj (bár a sok alkohol miatt ez az állapot nem volt garantált élete végéig), itt inkább a rosszindulat hiányáról lehetett szó. Persze a felületes tudással bírók kénytelenek a tükörfordításra támaszkodni, ami néha katasztrofális is lehet. Egy fiatal bölcsészhölgy tolmácsolásnál voltam jelen, ahol az angol műszerésznek javasolták, hogy cserélje ki a szénkeféket. Mi se egyszerűbb, a szén = coal, a kefe = brush, tehát a szénkefe = coal-brush. A műszerésznek fogalma se volt mit akarnak tőle, kétségbeesetten nézett rám, ugyanis angolban a coal fenn van tartva a fekete kőszén részére. Más esetekben a „carbon” kifejezést használják. Nagy kérdés, ha a kollegina a „szénkefe” szót hallja, vajon milyen kép jelenik meg a fejében. Ha egyáltalán megjelenik valami.

Vannak, akik fordításhoz gyakran használják a szótárt, ami végzetes. Szótárt én is használok nagy ritkán, de kizárólag abból a célból, hogy kiválogassam magamnak a legalkalmasabb szinonimát, nem pedig azért, mert a szó értelmét nem ismerem. Egy-egy szellemes angol szövegben egy jelzőnek lehet 30-40 magyar megfelelője, az adott helyre nem biztos, hogy a legalkalmasabb fog beugrani az ember fejében. Ha fontos a poén, akkor érdemes megtekinteni a lehetséges győzteseket.

A fogyasztói társadalomban nem csak elcsavarják a fogyasztók fejét, de ki is szolgálják őket. Ebből következik, hogy az égvilágon minden szinkronizálnak, sok esetben elképesztő rossz szöveggel. Néha felkiáltok, hogy a szinkron színész érti-e, amit mond, mert kirívó marhaság. Már nem emlékszem a film címére, de egy érdekes amerikai sportfilm volt. Az egyik pasinak eltört a lába, begipszelték, a lábát felhúzták az ágy fölé, és így kellett eltöltenie hat hetet. Közbe kell szúrnom, hogy Amerikában szokás, hogy a látogatók a fehér gipszre (amit „cast”-nak neveznek aláírják. Hat hét után meg lehet számolni, hányan jártak látogatóban. Szóval az egyik haver bement látogatni. Távozás előtt a beteg megkérdezte „aláírod a gipszemet?” Abban az időben vettünk át egy csomó amerikai szót, mint például „second hand”, „casting”, mert a használt ruha, meg a szereposztás olyan ciki szóvá vált. Szóval a kedves kebelbéli fordító: „aláírod a kasztingot?” (nyilván fellépési szerződésre gondolt). Csak az a probléma, hogy a történésben sehol nem volt semmiféle szereplés, vagy fellépés. Szóval semmi. A mondat botrányosan kilógott a sorból, de ez senkinek se tűnt fel.

Szóval Lajter Jakabok mindig voltak, és mindig lesznek, csak újabban valahogy  egyre gyakoribb az előfordulásuk. Néhány évtizeddel ezelőtt egy vén róka arra hívta fel a figyelmem, hogy a harmincas években rengeteg angol-amerikai bestsellert fordítottak igen jó fordítok magyarra (pl. Réztábla a kapu alatt), érdemes belenézni egyikbe – másikba. Belenéztem, le a kalappal, pedig nem is volt még akkor fogyasztói a társadalom, egyszerűen csak igényes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2370) Orbán Rá-ko-si, Orbán Rá-ko-si

Tibor bá’ múlt és jelen online

A már jó pár éve elhunyt Somló Péterrel 1948-ban találkoztam, vagyis 15 éves koromban. Egy társaságba keveredve váltunk barátokká, ami hosszú éveken át ismétlődő közös szórakozásokat jelentett. Szombat esténkét rendszerint csörögni mentünk (akkoriban így nevezték a táncot) hatan, legtöbbször egy-két lánnyal, vagy azok nélkül. Vasárnap, ha nem kirándultunk, akkor délután séta Pesten, késő délután kártyaparti valakiknek a lakásán, este esetleg egy mozi. Közös zenehallgatás (Luxemburg, RIAZ Berlin, Novi-Sad azaz Újvidék), hangversenyek (klasszikus is), színház, nyáron evezés a Rómain, kerékpár túra, és az évek szép lassan peregtek.

Péter zsidó volt, ahogy – rajtam kívül – a hatos társaság összes tagja, de ez nem volt téma. Tudtuk, és kész. Így szocializálódtunk, vagyis ilyennek ismertük meg a világot, ahol voltak reakciósok, kulákok, letűnt burzsujok, „egyebek”. Zsidónak lenni nem volt szocialista kategória, ezért eltűnt a közéletből. Közmegegyezéssel a zsidók úgy tettek, mintha nem lennének zsidók, a többség pedig úgy tett, mintha elhinné. A zsidóüldözést egy történelmi ficamnak képzeltük, de nem volt nagyobb jelentősége, mint a tatárjárásnak. Szörnyű volt, de mi most el vagyunk foglalva a béke megvédésével, majd a szocializmus építésével. A Rákosi rendszer szar volt, de nem élhetetlen. Nem igaz, hogy az ifjak boldogságához pláza kell, quad, Adria, diszkó, drog és nyílt dugás a buszmegállóban. Optimizmus kell és a jövőbe vetett hit. Vártuk, hogy kikerüljünk az életbe, keressünk pénzt, legyen egy hajlékunk, házasodjunk meg, legyenek gyermekeink.

Az érettségi után hatunkból négy egyetemre ment, ketten katonának. Az összeszokott társaság jóval ritkábban találkozott, mert a körülményeink megváltoztak. Aztán jött 56, hatból három külföldre ment, három maradt. Somló Péter és én Ausztráliába mentünk, mely tényről az otthon felejtett szülőktől értesültünk. Hamarosan felvettük a kapcsolatot, kiderült, hogy míg én Melbourne-ben telepedtem le, addig Péter Sydneyben, a távolság 1000 km. Természetesen leveleztünk, mivel se Internet, se mobil nem létezett. Mivel Ausztrália a déli féltekén van, ott pont karácsony környékén van nyár, és nem is akármilyen, mert míg Magyarország a 47° szélességi fokon van, addig Melbourne mindössze a 30 ° -on terül el. A napokig tartó 40 °C körüli melegben december 20 és Január 10 között minden leáll. Az első nyári szünetre Péter meghívott két hétre engem a leendő feleségemmel, hiszen ő maga is megnősült a forradalom második napján, tekintve, hogy édesanyja ellenezte a házasságot.

Jó két év után az első találkozónak mind a ketten igen örültünk, és hatalmas elvárásokkal néztünk a két hét tengerparton eltöltendő szabadság elé. A tengerparton, mert Péterék ott béreltek egy pazar villát, amire ráment a feleség, Ági teljes fizetése. De legyen ez az ő bajuk, megengedhették maguknak, mert Péter a CSIRO-nál dolgozott, mint kutató mérnők (az akkor felfelé törő mikrohullámok terjedése volt a szakterülete, nekem meg a megtanulandó anyagom) de esténként meghibásodott tévéket javított másod állásban. A hangulat fenomenális volt. Lévén Ági is magyar az állás 3:1 volt a javunkra, tehát kizárólag magyarul beszéltünk, így aztán Elayne-nek csipkednie kellett magát, csipkedte is.

Gépkocsival mentünk át Sydney-be, ezért a késő délutáni órákban érkeztünk, de még bőven világos volt, hiszen ott december 21. A leghosszabb nappal. Nem sokkal megérkezésünk után beültem a klotyóra. Amint leültem és felnéztem a velem szemben lévő ajtóra a legnagyobb meglepetésemre ott egy hatalmas Rákosi portré nézett vissza rám. Azt hittem rosszul látok. Rákosit én se kedveltem, de akkor készült 1959 váltani az előző évet, miközben Rákosi 1953-ban vonult be végleg a magyar történelem panoptikumába. Meglepetésem nem volt tehát indokolatlan. Ürülés után első dolgom volt, hogy Péternek szegezzem a kérdést, mi a fenét keres Rákosi a retyó ajtaján? Péter hangos röhögésbe kezdett. – Nézd, én ezt a szemetet úgy gyűlölöm, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Ahányszor rám jön a szarás, beülök a vécébe és hangosan elkiabálom magam: nyald ki a szaros seggem. – Amit mondott az érteni értettem, csak meg nem értettem. Pétert érettségi után azonnal felvették a műszaki egyetemre, ösztöndíjat kapott, sikeresen végzett, családjának politikai konfliktusa Rákosival nem volt (azon kívül, hogy államosították a vasárú üzletüket). Mi ez a megszűnni nem akarok pokoli gyűlölet, amit még Ausztrália se tud elfelejtetni vele, hosszú évekkel később? A talány több mint 50 éven át talány maradt és talán sose oldódott volna meg, ha nem kellett volna múlt héten elmennem a János Kórházba, ahol mindenféle teszteknek, és röntgennek vetettek alá, hogy megállapítsák, mibe fogok elpatkolni vagy jövő hónapban, vagy soha a büdös életben, de legalább is nem a geddonig. 😀 A rengeteg várakozás miatt olyat követtem el, amire vagy 10 éve nem volt példa, vettem egy Hócipőt, a címlapon megláttam Orbán Viktor arcképét. Mint a villámcsapás ért a felismerés, miért függesztette fel Péter barátom Rákosit a sydney-i vécé ajtajára. Nyilván ugyanúgy undorodhatott Rákositól, ahogy én most Orbántól.

Legyen hozzánk az isten irgalmas! 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2369) Egy kerítőnő halálára

Tibor bá’ online

Helen Gurley Brown alig több, mint 5 éve halt meg, 2012. szeptemberében, 90 kemény munkával eltöltött év után visszaadta lelkét teremtőjének, ha szabad magam ilyen ünnepélyesen kifejezni. De ki ez a Helen Gurley Brown? Ha mindössze annyit írok, hogy 32 éven át a COSMOPOLITAN főszerkesztője volt, alig mondok valamit, mert lényegében ő az, aki a legnagyobb mértékben tehető felelőssé az 1960-as években induló szexuális forradalomért, illetve a feminizmus elterjedéséért, mely mozgalmak nem csak végigsöpörték a világot, de majd kizárólag felelősek a családok széteséséért, az általános morál összeroppanásáért. A meghirdetett eszmék főhordozója a COSMOPOLITAN havi magazin volt, ami már egy ideje magyar nyelven is megjelenik. Én pedig abban a szerencsében részesedek, hogy pontosan tudom, miről beszélek, mert éveken át magam is rendszeres olvasója voltam a feminizmus zászlóshajójának.

Az 1970-es években Magyarországon egy fél tucat emberen kívül más még csak nem is hallott a magazinról, miközben én előfizettem azt, és így havi rendszerességgel jött legalább egy évig. Családon belül előkelő finnyássággal társítva finoman dühöngött a bujtatott feminizmus, aminek legfőbb oka  Germaine Greer volt, <—– aki szerencsétlenségemre az Elayne névre hallgató feleségem évfolyamtársa volt Melbourne-ben, lévén, hogy mindketten 1939-ben születtek. Ms. Greer pedig a nemzetközi feminizmus első számú üstököseként futott be, amiért feleségem kellően csodálta, és részben követte példáját, mert mint annak idején értesültem róla Germaine néhány évre férjül vett egy melbournei, meglehetősen izmos dokkmunkást, kizárólag szexuális megfontolásból kifolyólag, mert hát a PhD-vel rendelkező ausztrál férfiak potenciája a béka segge felé konvergált. Elayne-nek pedig én voltam a dokkmunkása. Ms. Greer fő műve a „Female Eunuch (A nőstény eunuch) a családi könyvespolc díszhelyén pöffeszkedett, elárulva minden kedves hozzánk látogatónak, hogy itt bizony elnyomott nők nem léteznek. A ház urát, ha nem is lehet megetetni, rá van kényszerítve a “sex for everyone with anybody” (szexelés mindenkinek akárkivel) praktikus magatartásra. Akit érdekelnek a részletek, az olvassa el a „Kíváncsi hungaromániás” című szösszenetemet – megtalálható a „Született feleségek”-ben.

Visszakanyarodva Helen Gurley Brown-hoz, mindenképpen meg kell említenem, hogy méltatói nem felejtik el megjegyezni első könyvének “Sex and the single girl” (Szex és a szingli nő) kulcs mondata: „Add el a tested, és ne várj a szerelemre.” Elég sok nőt fertőzött meg sikeresen. Ő maga 19 évesen elhelyezkedett egy „Escort service (kísérőtárs szolgáltatás) cégnél, akik gésákat állítottak elő amerikai lányokból, amerikai üzletemberek számára. Helen mindössze 5 dollárt zsebelt be 50 körüli pasiktól (saját maga tesz róla említést, nem elhanyagolható büszkeséggel, 2000-ben megjelent önéletrajzában), vagyis személyes tapasztalataiból merített ihletet könyvéhez. Személy szerint teljesítményét nem tartom világcsúcsnak, mert családom gyereknevelőnője és egyben szakácsnője, valamint a családfő személyes szeretője 16 évesen megtette nagy vonalakban ugyanezt, igaz 5 dollár helyett 1967-ben 50   forintért, amikor is a szexuális szabadság már kezdett hozzánk is beszivárogni. Szóval ilyen hölgyek közvetlen függősége alatt született meg a COSMOPOLITAN előfizetése, hogy legyen nekik miből muníciót gyűjteni, nekem pedig pusztán miheztartás végett.

Helen Gurley Brown (ez utóbbi, azaz Mr. Brown a férjeként vonult be a történelembe, akit sikerült két évvel túlélnie) áldásos tevékenységének egy része Germaine Greer-nek is sok volt, ami miatt élénk vita alakult ki közöttük. Nem szeretek statisztikai adatokkal előhuzakodni notórius pontatlanságuk miatt, de ha az 1967 és 2007 közötti 40 évet vizsgáljuk, kiderül, hogy a házasságon kívül született amerikai gyerekek aránya megtízszereződött, 4 százalékról 40 százalékra nőtt, ami egyenes következménye a nők öntudatra ébredésének. Azt már az első emberpártól tudjuk, hogy a rosszra való csábítás sokkal könnyebb, mint a jóra. Ez a magyarázata annak, hogy a Sex and the single girl üzenete: „család helyett karrier és szex” olyan hatásosan beépült a fiatal amerikai nők életébe, hogy az „eredmény” egyszerűen fenomenális. Ha pedig mégis férjhez akarnál menni, akkor a H.G.B. recept a következő: Vesd ki a hálódat, légy kedves, elbűvölő, szexi, épülj be a tudatába, a minden napjaiba olyan mélyen, hogy ne tudjon élni nélküled. Amikor ez megvan, akkor jön a kegyelemdöfés, vegyen el feleségül vagy nem lát többet. És ha már feleség vagy, akkor a félrelépés nem csak abszolút jogos, de egyenesen kívánatos. Hogy miért? Hát női önbecsülés végett: Nehogy már a pasid azt higgye, hogy nem vagy független. Ami pedig a „madám” szerep felvállalását illet: „Soha ne feküdj össze olyan pasival, akinek kevesebb pénze van, vagy több problémája, mint neked.” Valóban praktikus, de mélyen erkölcstelen tanács, ami ma már a többséget nem zavarja.

Na és az eredmény. Sok millió amerikai feleség és anya hátat fordított a családjának és munkát vállalt ahelyett, hogy ellátták volna a szerető férjeiket és gyermekeiket, inkább engedelmeskednek a főnökeiknek, akik szeretet helyett kifizetik őket. H.G.B. szerint, ha a férj eltartja a feleségét, akkor a nő „parazita”, ha a nő kurva vagy a munkahely rabszolgája, akkor „független” és „felszabadított”. Különös szemlélet, de napjainkban Magyarországon is lehet vele találkozni, ami azt illeti, egyre gyakrabban. Ezt a nők nagy része úgy át tud venni, mint egy almás pite receptet. Ami furcsa, hogy a férfiak nem figyelnek fel rá. Elviszik nyaralni fiatal barátnőjüket, aki utazás közben a COSMOPOLITÁN-t olvasgatja. Ha a férfi rákérdez, akkor felolvas neki egy menő cikket: „Ha meguntátok a misszionárius pózt, cselezhetsz egy kicsit. Húzd a térdeid a mellkasod felé, és közben zárd össze a lábaidat szorosan, miközben a pasid térdelő helyzetben fölötted marad. Ez a szoros bilincs bizonyára nem lesz ellenére, maximum a gyönyörtől fogja azt kiáltani: Le vagy tartóztatva!” – Szó sincs róla király ez a cikk, csak nem szabad mögé nézni, hogy pontosan mit takar. A nők nem született szex bajnokok, ne induljunk ki magunkból. A szingli nők esetében a szex nem más, mint beetetés.

Ami pedig a vén szatyor Helen Gurley Brown-t illeti piszok jó munkát végzett, aminek eredményét visszahagyta a világra. Tanácsait, attitűdjét milliók követik, akik mire felébrednek a valóságra, már réges-régen túl késő. A kerítőnő halálával már semmi se változott.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2368) Soros György

Tibor bá’ online

 

Soros Györggyel sose találkoztam, mert egy kis senki voltam. Ő, „valakikkel” találkozott. Ez már csak így van. És ezek a „valakik” már a pártállamban is loptak. Persze nem 100 milliárdokat, csak annyit, hogy legyen egy nyaralójuk a Kanári-szigeteken, meg egy házuk Ausztráliában. Viszont sokat hallottam róla, különösen az utóbbi időben. Poszt meg azért lett belőle, mert ennyi sok valótlanságot egyetlen egy emberről már nagyon rég hallottam.

Azt mindenki tudja, hogy Soros Gyuri 17 évesen hagyta hátra hazáját, és lett belőle igen sikeres befektető. Sokan ezt is a számlájára írják, természetesen igazságtalanul. Soros egyszerűen az átlagnál jóval értelmesebb, ezért gyorsan megtanulta a kapitalizmus lényegét, és a szabályokat igen jól alkalmazta. Igaza volt. Minden adott körülmények között a siker az uralkodó szabályok betartásából és kihasználásából adódik. A siránkozás sose vezet sikerre.

17 év kábé a vízválasztó. Aki ezt követve hagyja el hazáját, az sose lesz igazán az, ahová kerül. Persze magyar se marad. Egy fajta kétlakiság jellemző rájuk. Soros nem az egyetlen példány. Ilyen volt  Teller Ede is, vagy például Solti György. Mind igen sikeres, de képtelen volt nem magyar is lenni.

A következő alap-megállapítás: a nagyon gazdagok 99 százaléka gyűjti a pénzt, de nem tudja miért. A maradék egy százalék azért gyűjti a pénzt, hogy befolyást szerezzen magának, amit aztán felhasznál elképzelésének megfelelően. Soros úgy gondolta (és igen jól gondolta), hogy a „nyugati” világ társadalma elszaródott, amin változtatni kell. A szándéka jó, a cél, illetve céljai rosszak.

Vegyük most a legkézenfekvőbbet! Az európai születési ráta 1,3. Vagyis az európai nők átlagosan 1,3 gyereket szülnek, holott a fennmaradáshoz minimum 2,1 kellene. Ez a társadalom a maga kb. 500 milliójával többre nem képes. Csak idő kérdése és a nyugati ember, vagy nevezzük „keresztény” társadalomnak, el fog tűnni a Földről. Ha lenne még néhány száz éve az emberiségnek, akkor ez valóban az elkerülhetetlen vég. Ezen kizárólag a tömeges bevándorlás segíthetne – jött erre rá Soros is. Kissé felületesen.

Soros György maga is bevándorló, és ragyogóan beolvadt az amerikai kultúrába, de ebből nem lett volna szabad kiindulnia. Míg ő maga egy európai, keresztény társadalomból ment Amerikába. Az ide beözönlő emberek afrikaiak, ázsiaiak, és mindenhonnan, csak nem keresztény kultúrából érkeznek. Ráadásul nem csak beolvadni, asszimilálni nem hajlandók, de hódítani akarnak. Soros ötlete tehát rossz. Erre részben már maga is rájött, hiszen a 2015-ös évi egy milliót, múlt évben lecsökkentette 300.000-re. És valószínűleg mára már más ötletei is vannak.

De, és ez nagyon fontos, Soros csak gazdag, de politikai hatalma nincs. Soros nem akarhat se egy millió, se 300 ezer, se semmi migráns, ő csak elmondja a véleményét, és mert sok milliárd dollárja van a média felkapja. Ennyi. Orbánnak ez kapóra jött, és teljes gőzzel nekimentek Sorosnak. Nagyon jól tudták, ha minden Fideszes minden második mondatába beteszik Soros György nevét, akkor a hülye 10 millió (jó tudom már nincs ennyi, de így kerek) beveszi a cocát. Be is vette. Még itt is, az értelmes emberek vitafórumán. Mert Orbán se csinál semmi mást, mint kihasználja a szabályokat. Ez esetben a média versenyez, kik cuppannak rá elsőnek a Fideszes propagandára.

Ezzel azonban a téma nincs lezárva. A Soros pénzén létrehozott CEU-ban valóban ultra liberális (gondolkodni nem tudó, hülye) értelmiségieket gyártanak. A Soros pénzzel támogatott civil szervezetek valóban Orbán ellen tevékenykednek, mert ezek a kapitalista játékszabályok, amiket Orbán átlép, mert hülye lenne nem átlépni. A másik oldal találja meg az ellenszert, amire képtelen.

És a kerítés? Blöff! Nem mondom, hogy ne legyen, nem mondom, hogy bontsák le. De, akik átözönlöttek, azok tovább is mentek. Akik Németországban megtelepedtek, bármikor idejöhetnek, ha akarnak. Egy darabig nem akarnak, az biztos. Ha a helyzet úgy alakul, akkor persze jöhetnek, és bekövetkezhet itt is , ami Svédországban van. Ez ellen Orbán néhány száz fegyverese szart se ér. Fel kell fegyverezni a lakosságot, mindenki védje meg saját magát, és ebben a törvény ne akadályozza. Úgy kell levadászni a behatolt muszlimokat, mint az elszaporodott patkányokat. Azt az ultra liberálist, aki ezen kiakad és siránkozik, azt pedig be kell vágni a börtönbe. Siránkozzon ott tovább, mint nemzetbiztonsági bűnöző. Azt a magyart, aki áttért a muzulmán hitre, át kell telepíteni Irakba.

Ezeket persze egy kormány se fogja végrehajtani, így napjai a magyar népnek meg vannak számlálva.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2367) Az F-35-ös felkészítés

VIP.309

 

Van egy olyan elképzelés, hogy ha egy meglepetésszerű támadással el lehet pusztítani valamennyi észak koreai atomfegyvert, akkor megúszhatja a világ az atomháborút, és Amerika is biztonságban érezheti magát. Ennek feltétele lenne az össze észak koreai atomfegyver tárolási helyének a megismerése, és egy olyan repülőgép bevetése, amely radarral nem detektálható. Ez utóbbi lenne az amerikai F-35 vadászbombázó.

__________________________________________________________________________

Az amerikai haditengerészet egyik F-35-ös repülőszázadát kiképzik az Észak Koreával vívandó nukleáris háborúra

__________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu, vagy a home pagen található donate/támogatás fül megnyitásával.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2366) Az örök szüzesség

Tibor bá’ online

 

Tana Ganeva amerikai újságírónő szerint a szüzességnek is megvan az ára, egészen pontosan 29,90 $, ami ha megfontoljuk nem is olyan nagyon sok, mindössze 9000 forint. Na persze, csak azért, mert kínai tömeggyártás. Te magad is megnézheted a Gigmo  Website azaz honlapján. Kattints rá, alá van húzva. Hogy mit kapsz ezért a 9000 kemény magyar forintért? Egy mesterséges szűzhártyát. Gondolom, most azt szeretnéd tudni, mi ez a mesterséges szűzhártya? Egy fólia tasak, amiben valami vérre hasonlító, titokzatos vörös folyadék van, természetesen csak az alkalomhoz illő mennyiségben, azaz amennyi egy frissen felszakított szűzhártyától kitelik. Adnak hozzá használati utasítást is: „A mesterséges szűzhártyát óvatosan helyezd be a vaginádba, ahol egy kicsit fel fog fújódni és enyhe feszítő érzést ad. Amikor a kedvesed behatol, a mesterséges szűzhártyából a vérre hasonlító folyadék fog kijönni, éppen annyi, amennyi az alkalomra megfelelő. Ha ehhez egy kicsit sziszegsz is, akkor a kedvesed megtévesztése tökéletes lesz.” Az eszköz használatát hirdető szöveg pedig világos és egyértelmű: „Többé nem kell aggódnod a szüzességed elvesztése miatt.” Én persze inkább úgy hirdetném, ahogy a poszt címe is mutatja: Végre feltalálták az örök szüzességet. Annyiszor lehetsz szűz, ahányszor leperkálod a 30 dolcsit, és persze ahány új pasit találsz magadnak. Vegyél hozzá egy naplót is, aminek gondos vezetésével elkerülheted, hogy bárki kétszer vegye el a szüzességed. 😀 Mert ugye, ez mekkora blama!

Nekem természetesen feltűnt a honlap főoldalán halványlila környezetben elterülő ifjú hölgy, aki alig várja, hogy valaki elvegye mesterséges szüzességét. Aztán némi görgetés után feltűnik a mesterséges vér is, háááát inkább néz ki málna dzsemnek, de még így is elég gusztustalan. Persze, lehet, hogy felajzott állapotban más lenne a véleményem, nem tudom, nem vagyok „szakember”. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a művér deklaráltan ártalmatlan. És végeredményben az ár is megnyugtató, ha meggondoljuk, hogy a szűzhártya műtéti  helyreállítása ennek az összegnek a tízszerese, még olyan olcsó országokban is, mint Algír. Ha pedig valaki az USA-ban akar szexuálisan megújulni, akkor az ár akár 4000 dollár is lehet. Ezzel meg is érkeztünk egy másik aspektushoz. Muszlim országokban, sőt akár Európai országok muszlim közösségeiben a szüzesség megőrzése a házasságig, fejvesztés terhe mellett kötelező. Innentől kezdve a dolog nem vicc. Mert ezek szerint a szüzesség többet ér, mint egy nő élete. Ha ezt matematikai képletbe írnám fel, akkor az jönne ki, hogy egy nő abszolút értéke a mínusz tartományba esik. Hülye egy világ!

Ms. Ganeva meg akarta tudni a Gigimo cégtől, hogy hol és mennyit értékesítenek termékükből, de nem kapott választ. Úgy tűnik üzleti titok. Nehogy valaki ennél jobb szűzhártyát állítson elő, esetleg olcsóbban. A fene hogy enné meg az evolúciót. Mi lehetett a funkciója a szűzhártyának 200.000 évvel ezelőtt? Persze egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mi ma a funkciója a mi társadalmunkban? Azonkívül, hogy rengeteget lehet róla beszélni.  

Adalék: Ez se rossz

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=vPayFrCOiZM

Éljetek a lehetőséggel

(2365) A Trump adminisztráció alatt a történelem legnagyobb pszichiátriai katasztrófája következhet be

VIP.308

 

……. A helyzetet csak rontja, hogy Donald Trumpnak, egyértelműen mentális problémája van. Ehhez csatlakozik, hogy beteges önimádó (narcismus), krónikus vagy inkább patologikus hazudozó, és szociopata (antiszociális).

Amennyiben Donald Trump valóban betegesen önimádó, akkor felmerül a kérdés, milyen veszélyt jelent a világbékére? Dr. John Gartner a John Hopkins Egyetem pszichiátriájának professzora és további 27 pszichiáter és mentális egészségügyi szakember kiértékelte az Egyesül Államok elnökét, és arra a megállapításra jutottak, hogy kötelességük figyelmeztetni a politikusokat az elnök nemzetre veszélyes mentalitására. Kívánatos lenne a nukleáris fegyverek bevetésének jogát korlátozni……..

[Pénteki VIP fordítás az F-35 amerikai vadászbombázók felkészítési atomháborúra.]

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető az, aki  legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. kapcsolat: evatibor@t-online.hu, vagy a homepage-en nézd meg  a donate/támogatás fűl alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

Breaking

 

Moroccan Muslims Rioted in Brussels, Stores Looted, ​Police Did Nothing

Hundreds of Moroccan Muslims flooded the streets of Brussels, breaking windows, looting, and starting fires. The press says this was in response to the news that Morocco had qualified for the World Cup in soccer. [The media would have us believe that, if Morocco had failed to to qualify, the rioters would have been peaceful. Absurd! These people came to riot, and it had nothing to do with soccer.] Local police stood by watching and did not make any arrests. […]

Marokkói muszlimok forrongásba kezdtek Brüsszelben, üzleteket fosztogatta, a rendőrség semmit se tett.

Több száz marokkói muszlim lepte el Brüsszel utcáit, kirakatokat törtek be, fosztogattak, és tüzeket gyújtottak. Az újságok szerint az ok a hír arról, hogy Marokkó bejutott a futball világbajnokságba. [A média el akarja hitetni velünk, hogy ha Marokkó nem jutott volna tovább, akkor a forrongók békében maradtak volna. Abszurd! Ezek az emberek azért jöttek, hogy forrongjanak, aminek semmi köze a focihoz.] A helyi rendőrség messziről figyelte, nem tett semmit, senkit se tartóztattak le.

___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2364) Bridge

Tibor bá’ nosztalgiázik online

A bridge angol szó magyarul hidat jelent, de esetünkben egy kártyajátékról van szó, amit 52 lappal, négyen játszanak. A legenda szerint azért nevezik így, mert állítólag a szemben ülő partnerek között egy szellemi hidat kell létrehozni a sikeres szereplés érdekében, viszonylag kevés, megengedett beszéd segítségével. Személy szerint én legelőször 16 évesen találkoztam vele, amikor egy téli, vasárnap délutánra meg voltam hívva egy budai úri családhoz némi kuglóf és kakaó elfogyasztása végett, ami után a ház úrnője, a mama diszkréten visszavonult, magára hagyva lányát néhány vendéggel. Az Olga nevű kisasszony mellei elképesztő módon feszültek neki az enyhén kinőtt, passzentos ruha felsőrészének, mintha legfőbb célja a varrás szétrepesztése lett volna. Én persze szívesen eljátszottam volna az behatolhatatlan börtönbe zárt cicikkel, amit Olgi nem is nagyon bánt volna, de hol? És mivel nem tudtunk olyan alkalmas földrajzi helyet, ahol ne lett volna mínusz 10 fok és 20 centis hó, a kilátások siralmasnak voltak nevezhetők. Ezért aztán maradt a jól fűtött szoba, a kuglóf és a kakaó, aminek szürcsölése után Olgi elrikkantotta magát, hogy bridgeljünk. Tényleg, bridgeljünk, de hogyan kell? Az első vasárnap a szabályokkal ment el, plusz némi csetlés-botlás. Akkor még trikkekben mérték a laperőt. Ász egy trikk, király fél trikk, ász-király együtt két trikk. Ha jól emlékszem 60 egynéhány év távlatából a király és dáma együtt szintén egy trikk volt. A szabályok szempontjából ez ugyan nem jelentett semmit, de ennek a fránya játéknak nem csak szabályai vannak, hanem konvenciói is, amit be kell tartani, ha az ember néha nyerni is akar, és nem akarja magát kigolyózni a társaságból.

Egy jó óra múltán a mama belibegett, az felől tudakozódva, hogy nem kérünk-e valamit, de valójában az érdekelte, hogy Olgin fenn van-e még a bugyi. Egy újabb óra teltével megérkezett a papa is, aki beugrott hozzánk üdvözölni minket. Mi összecsaptuk a bokánkat (úri társaságban akkor ez még szokás volt) és kellő tisztelettel elrebegtük, hogy „tiszteletem Domáthy úr”, akiben volt annyi tisztesség, hogy a körbe kezelés után távozott a szobából, de előbb jó szórakozást kíván nekünk. Olgi persze élvezte a helyzetet, mert lány létére három fiút oktatott, egy röpke délutánra elfeledkezve arról, hogy a suliban rá van szorulva a puskánkra, és ha nem hallja a súgást, akkor rendszerint kap egy fát. A sok csetlés-botlás után egyszer csak este lett, és elkezdett szakadni a hó. Telefonon hívtunk egy taxit és hárman osztoztunk a költségeken.

A szülőknél nyilván megütöttük a mértéket, pláne miután Lali kísérletet tett Olgi néni (mert, hogy a mama is Olga volt) kacsóinak a megcsókolására, de le lett intve „hagyd fiacskám, ez ma már nem divat, a kommunisták eltörölték” magyarázattal. És mivel egy héttel később, még mindig tartott a tél,     {balról az első vagyok én} a kis csapat újfent összefutott bridge ügyben. Csak-hát hárman nem egyforma tempóban haladtunk. Persze, aki nem ismeri a játékot, az gondolhatja, hogy egy-két szabály, némi gyakorlat és kész. Hát nem, az elfogadható bridge játékhoz kell 2-3 év, és heti rendszeresség a játékban. Felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy ha ilyen strapás a dolog, akkor miért vállalkozna rá emberek. Nos, azért mert, ha elsajátítottad a játékot, hihetetlen élvezetnek lehet a forrása. Ugyanis, ez csak látszatra egy kártyajáték, valójában ennél sokkal több. Végül is a nehézségek hamar kiderültek, meg aztán a hó is olvadozni kezdett, a sarkon várakozott a tavasz. A kuglófnak várni kellet ránk legalább egy évet. Viszont tizenéves korban a dolgok másképp alakulnak. Egyetlen év alatt annyi minden történik, annyira megváltozik minden, hogy a Domáthy villába többé nem tettük be a lábunkat. Olgi átesett az első nagy sikolyon, és attól kezdve 4-5 évvel idősebb fiúkkal járt, akiknek már volt kiépített rutinjuk a kégli nélküliség leküzdésére.

Legközelebb Mr. Bridge-el az ausztrál célirányos hajón találkoztam, mert az utasok majd felét a régi úri osztály itt felejtett tagjai tették ki, akik gyorsan megtalálták egymást és estéiket bridge-el töltötték. Volt közöttünk egy srác, egy élsportoló, aki a Honvéd színeiben versenyzett, és mint ilyen, volt valami rendfokozata is, csak egyenruha nem volt rajta soha. Azonban mint tiszt bejárhatott a Néphadsereg Tiszti klubjába, valahol a Sztálin úton, ahol – most kapaszkodjatok meg – a dekadens bridge volt az egyik főműsor. Néhány év alatt Robi főhadnagy ragyogóan bridgelt, aminek a hajon hatalmas használt vette. Már hogy a fenébe ne, amikor még csak Cape Town-nál jártunk, de már meg volt hívva valamelyik dúsgazdag, de enyhén idősödő hölgyhöz, ami kezdésnek nem volt rossz. Mi fiatalok, és a Horthy társadalom másodosztályú állampolgárainak ivadékai – ami a hajon valahogy újra számítani kezdett – is próbálkoztunk bridge parti szervezéssel, de nem sok sikerrel. Így aztán unalmas éjszakánként leosztottam négyfelé az 52 lapot, és elkezdtem a dolgokat kianalizálni, ami nem volt az igazi, de némi rutinszerzésre viszont jó volt.

Aztán néhány évvel később összefutottunk egy hason korú lengyel házaspárral, akik csak néhány éve érkeztek és boldogan vették tudomásul, hogy nem vagyok teljesen zöldfülű a bridge terén. Még néhány év és újra itthon. Hatalmas meglepetéssel tapasztaltam, hogy nincs az az eszeveszett elvtársozás, a tényleges kézcsók újból felvirágzott, és Rákosihoz képest valóban volt valami fokú visszapolgárosodás. Akkoriban a Tungsramban töltöttem a délelőttjeimet, de az estékre bridge tanfolyamokat szerveztem, nem túl tartós sikerrel. Akkoriban a bridge játék is feléledt. Az új reneszánsz csúcsán a Váci utcai Építész klubban kialakult egy kis góc, de születtek bridge partik a Belgrád rakpart egyik pincehelyiségében is. Ez volt az időszak, amikor hetente három-négy alkalommal is játszottam, és egy idő után fantasztikus rutinra tettem szert. A bridge klubban összejöttem emberekkel, így a folyamatos játék biztosítva volt. Kialakult egy állandó partner kapcsolat, amelyek hosszú évekig tartottak. Azonban a rendszerváltás mindent felborított, az egészen idős játékosokon kívül a fiatalabbak, már inkább wellnessre járnak, vagy az isten tudja hová, de igazán értelmesen az idejüket nem képesek eltölteni.

Így a poszt vége felé – gondolom – kellene valamit írni magáról a játékról, mert úgy sejtem, kevesen ismerik. A játék savát-borsát az adja, hogy a négyszemélyes játék szembeülő tagjai együtt síró-nevető partnerek. Ha az egyik ront, azt a másik is megfizeti, ami magában rejti az egészséges vita lehetőségét. A másik, hogy maga a játék kétfordulós. Az elsőben kiárverezik a játék jogot. A Másikban a vállalt értéket két játékos teljesíteni akarja, a másik kettő ezt meg akarja akadályozni. Az egész játék rendkívül kiegyensúlyozott, ahol a szerencsének gyakorlatilag nincs semmi szerepe, és ez kártyajátéknál unikum. A licitálás lehetőséget biztosít némi lélektannal párosított blöffre is, ami a pókerre jellemző. Viszont a lejátszás már inkább az ultira hasonló, csak nem 8, hanem 13 lap van egy színben, ami eléggé bonyolulttá teszi a játékot. Summa summarum, a sikerhez kell jó adag partner és ellenfél ismeret is, ami végül is rettenetesen szórakoztatóvá teszi az egészet. Tudnám javasolni, hogy aki a hosszú, sötét, tétlen estéket értelmesen kívánja eltölteni, tanulja meg a játékot, nem fog benne csalódni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2363) Na, melyik a jobb?

VIP. 307

A orosz S-400 és az amerikai Patriot rakéta elhárító rakéta rendszerek összehasonlítása

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető lehet az, aki a honlap fenntartási költségeihez legalább 6000 forinttal hozzájárul. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2362) Mérleg (akkor és most)

Tibor bá’ online

Alig több egy negyed évszázadnál, hogy vége a létező szocializmusnak, a még létezőbb gulyás kommunizmusnak, miközben semmi jó nem történt. Az ember úgy érzi, mintha tegnap lett volna, holott egy jó negyed század múlt el, nem egész nyomtalanul. Aki meg meri jegyezni, hogy hát azért…. Arra megvetően néznek rá azok, akik azt hiszik, hogy az élet minőségét a plázákba járás adja, és a plázajáráshoz szükséges forintok minden áron való megszerzése. De ne nagyoljuk el a dolgokat, vegyük sorra (a teljesség igénye nélkül) mi is változott meg valójában.

Kezdjük a politikával! Jó negyed százada ott láttuk az élvonalban többek között Martonyi, Járai, Kövér László, Stumpf István, Mikola István elvtársakat. Ezek az emberek többnyire változatlanul a politika élvonalában állnak, miközben szocializmusból kapitalizmusba léptünk át.

Jó negyed százada éjjel nyugodtan lemehettél az aluljáróba, biztos lehettél abban, hogy a másik lépcsőn fel is fogsz jönni. Ma, ha le akarsz menni az aluljáróba, kétszer is meggondolod, és a végén nem mész le.

Negyed százada a cigány szart be a rendőrtől, ma a rendőr szarik be a cigánytól.

Negyed százada az Ikarus évente tízezernél több autóbuszt gyártott, ma használt buszokat veszünk innen-onnan.

Negyed százada volt Ganz hajógyárunk, Láng gépgyárunk, Egyesült Izzónk, Rába, Gamma, Ganz-MÁVAG, Csepel Művek, MOM, FÉG, Danuvia, Rico, Pannónia Szőrme, Keltex, Diósgyőri Gépgyár, Goldberger, Vörös Október, Május 1 Ruhagyár, és az isten tudja, hány cukorgyárunk. Ma, ezeknek csak az emlékei léteznek.

Negyed százada a Szovjetunió a szövetségesünk volt, olcsón kaptuk tőlük a földgázt. Ma az Európai Unió tagja vagyunk, a NATO a szövetségesünk, és télen izgulunk, hogy ne zárják el a drága földgáz csapját az oroszok.

Negyed százada kivonultunk május elsején és ünnepeltük a 8 óra munkát, 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást. Ma május elsején nem dolgozunk, de minden más napon 8 helyett 12 órát dolgozunk, de csak nyolcat számolnak el.

Negyed százada csak nehézségek árán tudtunk Nyugatra utazni, pénzünk volt, de nem engedtek. Most engednek, de nincs pénzünk, a nehézség megmaradt.

Negyed százada Trabantod volt. Ma Suzukid van, de nincs kifizetve.

Negyed százada örültél a kiutalt panellakásnak, és az alacsony lakbérnek. Ma lakóparki lakásod van, az asszony fizetése rámegy a törlesztésre és örülsz, ha nem lakoltatnak ki.

Negyed százada volt munkád, ha nem volt, akkor kiközvetítettek, ha nem dolgoztál, akkor közveszélyes munkakerülőként megütötted a bokádat. Ma nincs munkád, ha van, elküldhetnek, ha kérsz, nem kapsz, de nyilvántartanak. Ha mindenedet elveszíted, hajléktalanná válsz, megütöd a bokádat, ha közterületen maradsz.

Negyed százada az ország adóssága 20 milliárd dollár volt. Ma ennek az ötszöröse, pedig állandóan visszafizettünk.

Negyed százada puha diktatúra volt. Ma egyre keményedő diktatúra van.

Negyed százada a hatalom tényleges urának a sakk volt a hobbija. Ma a hatalom tényleges urának a foci a hobbija. A sakkhoz csak egy asztal kell, meg két hokedli,  ami mindenkinek van. A focihoz stadion kell, ami senkinek sincs, kell tehát építeni néhány tucatot. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2361) Az emberiség tökön szúrta önmagát

Tibor bá’ online

 

Mára már tökéletesen világos, hogy ha valaki a művészvilág perifériájáról nem képes beljebb kerülni, akkor semmi más dolga nincs, mint kitalálni, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt egy mára már befutott rendező, színész, karmester vagy hegedűművész őt szexuálisan zaklatta, molesztálta, belerakta a farkát a kezébe, stb. stb. A nyilatkozót az újságírók ellepik, megírják, kiteregetik, a nép csámcsog, és, és a zaklatott művész neve felkerül a celebek listájára.

Senki se akarja észrevenni, hogy a sok ezeréves gyakorlat hirtelen felkerült a fekete listára. A verbális abuzus, amit a jelentkezők oly nehezen viseltek el, hogy pszichológus kezelte őket, és még ma is hat rájuk a 20-30-40 évvel ezelőtt átélt szörnyűség, tulajdonképpen az élet rendje. A szex az élet rendje, de ketten csinálják. Tehát a megoldás, hogy az egyik szól a másiknak, hogy “te, nekem lenne hozzá kedvem”. Erre a másik vagy azt mondja, hogy rendben, vagy, hogy tárgytalan. A majmok ezt úgy intézik el, hogy megmutatják a vörös seggüket. A páva széttárja farktollait. A galamb eszeveszett turbékolásba kezd. A kan kutya se szó, se beszéd rámászik a szukára, aki vagy ledobja, vagy félrehajtja a farkát. És így tovább, és így tovább. Az ember egy kicsivel magasabb szinten kezeli a dolgokat, de főleg változatosan. Változatosan, mert a szexet nem csak szaporodásra használja. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha a kezdeményező nem áll le a “tárgytalan” válaszra.

Visszaél a hatalmával? Jaj istenem, ki nem? Az egyszerű postástól a miniszterelnökig. Ha nem vagy hozzá kedves, vissza viszi a leveledet a postára. Ha elveszed a lópofájú lányát feleségül, 100 milliárdokat kaszálhatsz. Annak idején az osztályvezetőm létszámot bővített. Mind gondolsz a 10 jelentkezőből kit vett fel? Bingó! Egy 18 éves bombázót, akit semmire se lehetett használni. És…. senki se csodálkozott. Az élet rendje. A tök hülye csajnak fa lett a zh-ja. A vizsgára a blúzának felső három gombját az ajtóban, belépés előtt kigombolta. Át is ment. Azt mondta neki a prof, hogy legközelebb nem ússza meg ilyen könnyen.

De ennek vége. Holnaptól kezdve ki fogom várni, hogy Évának jusson eszébe. Lehet, hogy többet már nem fogok dugni, de meg fogok felelni a legújabb normának.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel