(2423) Játszunk együtt

Tibor bá’ játékos online

Itt van lányok, amit ígértem. Hat darab válogatott legény. Válasszatok! Írhattok hozzá megjegyzéseket is, már aki meri vállalni a véleményét.

A tegnapi csemege nekem meglepetést hozott. Én az elsőre szavaztam. A legtöbb szavazatot az ötödik kapott. Nem feltétlenül kell látni azokat a csöcsöket. (dugás közben se látod) A sejtelem sokkal izgalmasabb.

Akkor gyerünk a képekkel!

első

 

második

 

harmadik

 

negyedik

 

ötödik

 

hatodik

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2422) James Hansen jelentése

Tibor bá’ online

James Hansen tegnap, január 18-án, szétküldte jelentését 2017-ről. Ezek szerint 2017-ben a globális felszíni hőmérséklet a második legmelegebb volt, amióta a Goddard Intézet Űrkutatása műszeres mérést végez. Az ipari forradalom kezdete óta, megfelelő becsléssel mért 1880-1920 közötti relatív átlaghőmérséklethez viszonyítva a növekedés 2017-ben 1,17°C volt. A 2016-os legmelegebb év az El Nino trópusi melegedés mellett volt mérhető, mely körülmény 2017-ben nem állt fenn. Ennek ellenére a 2017-es év alig marad el a 2016-hoz képest. Ez jól megfigyelhető az alábbi ábrán.

Akit Hansen teljes jelentése érdekli, az itt találja meg: http://www.columbia.edu/~jeh1/

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2421) Játszunk együtt!

Tibor bá’ játékos online

 

Egy időre tegyük félre a borút, és játszunk egy jót, mint a régi, gondtalan, szocialista békeidőben! Találtam a netten 6 rendkívül finom, ízléses és – legalább is számomra – roppant szexis fotót. Minden elismerésem a szerzőké. A fotókat felraktam, itt láthatók egymás alatt. Neked nincs más dolgod mint szavazol (itt jobbra), hogy melyik szerinted a legizgalmasabb. Aztán meglátjuk, kinek milyen az ízlése.

első

~at447

 

második

~at460

 

harmadik

~AT459

 

negyedik

~at458

 

ötödik

 

~at457

 

hatodik

~at461________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2420) Kötelmi jog

Tibor bá’ online

néhány tanács zöldfülűeknek

 

A kötelmi jog tulajdonképpen a szerződésekkel foglalkozik, amit tanítani kellene a középiskolákban, mert az embereknek halvány fogalmuk sincs róla. Miközben (lásd a HCF kölcsönök miatti ingatlan elvesztéseket) az életben a megkötött szerződések az egyén, vagy a család életét rendkívüli mértékben meg tudja változtatni. Mindenesetre sokkal fontosabb, mint egy Arany János ballada ismerete, amit az érettségin megkövetelnek.  Az állampolgárok ismerethiánya miatt lehet olyan marhaságokat írni, mint „Tarlós felmondta a Volánnal kötött szerződést”. Ugyanis – aki nem tudná – egy szerződést nem lehet felmondani. A szerződésnek éppen az a feladata, hogy a benne foglalt „kötelmeket” a felekkel betartassa, tehát a dolgok a másik fél számára kiszámíthatók legyenek. Amire a kedves újságíró gondolt az tulajdonképpen a szerződés megszegése. Természetesen egy szerződést meg lehet szegni, akár úgy is, hogy a másik féllel közlöm a szándékom, de annak következményei vannak.

A fentiekből logikusan adódik, hogy egy szerződést az egyik fél önkényesen nem módosíthatja, mert ha ezt megtehetné, akkor a szerződésnek nem lenne értelme. Az tehát a kötelmi jog sárba tiprása, ha az egyik fél (például egy bank) tetszése szerint módosíthatja. Ha ezt a jogot a szerződésben kikötik, akkor az a szerződés megszűnik szerződésnek lenni. Ha ezt egy bíróság másképp „látja”, az nem más, mint a bírói hatalommal való visszaélés.

Akkor kezdjük az elejével. Első számú szabály, hogy a szerződésbe mindent vegyünk bele, amire emberi számítás szerint szükségünk lehet, még a magától érthető dolgokat is. És vegyük bele a szerződési pontok megszegésének a jogkövetkezményeit is, ami rendszerint „pönálé” névre hallgat. Vagyis, ha a szerződés egy melléképület felhúzásáról szól, akkor nem csak azt kell kikötni, hogy mikor lesz átadva az épület, de azt is, hogy ha a vállalkozó az átadással késik, akkor ezt mivel kell kompenzálnia (például napi 10.000 forint pönálé fizetéssel)

A napokban volt a hírekben egy szerencsétlen ember, aki bérbe adta a lakását, majd a bérlőjétől nem tudott megszabadulni, és amikor a saját lakásába behatolt, akkor ő követett el magánlaksértést. Ha ez a bérbeadó olyan szerződést íratott volna alá a leendő bérlőjével, hogy neki, mint tulajdonosnak joga van a lakásba bármikor bemenni és ellenőrzést hajtani végre, amit a bérlőnek időkorlátozás nélkül tűrnie kell, akkor nem lett volna magánlakot sértő. A szerződésbe azt is be lehet venni, hogy határidőre történő nemfizetés esetén a bérlőnek azonnal el kell hagynia a lakást formális felmondás nélkül. Ebben az esetben, ha a bérlő elsején nem fizet, odamehetsz két testőrrel, bemehetsz a lakásodba, és a pasi minden cuccát kiteheted a folyósora és lecserélheted a lakás zárját. Mert csak azzal szemben lehet visszaélni, aki nem eléggé előrelátó.

Amikor bárki (Többnyire egy bank) eléd tol egy szerződést, a legokosabb, ha átveszed tanulmányozás végett, és másnap térsz vissza aláírásra. Ha ebbe a másik fél nem megy bele, akkor feltételezheted, hogy rosszban sántikál. Elvégre milliókat veszíthetsz, életek mehetnek tönkre, senki nem kívánhatja, hogy aláírd a szerződést anélkül, hogy annak tartalmát pontosan értenéd. Aranyszabály, ha a szerződés tervezetet más készítette, akkor semmi esetre se írjuk alá alapos átolvasás nélkül. Ne bízzunk a másik félnek se a jóindulatában, se abban, hogy amit szavakkal mond azt be is tartja, ha történetesen nem lesz benne a szerződésben.

Ha nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy a szerződés minden egyes pontját értjük és tisztában vagyunk annak a következményeivel is (például a kölcsönt nem abban a valutában vesszük fel, mint amiben a fizetésünket kapjuk) akkor aláírás előtt kérjük ki szakember véleményét.

Egy szerződés csak akkor ér valamit, ha adott esetben a bíróság helyt ad a másik fél nem teljesítésével kapcsolatos keresetüknek. Ezért fontos betartani alaki szabályokat. A legbiztosabb, ha a szerződést egy közjegyző előtt kötjük meg. Biztos még, ha ügyvéd ellen jegyzi. Ezek azonban pénzbe kerülnek, akár 100.000 forintba is. Nyilvánvaló, hogy kisebb értékű szerződéseknél ez nem járható út. Teljes bizonyító erejű magánokiratnak számít, ha a két szerződő fél két tanú jelenlétében írja alá a szerződést, és ezt a két tanú aláírásával igazolja.

Végül pedig: Sajnálatos módon a magyar jogrend úgy van (hagyományosan) kialakítva, hogy a bíró olyan ítéletet hoz, amilyet akar, az indoklásába nem lehet belekötni. Ez a hazai jogbiztonságot hihetetlen mértékben rontja, de ezzel kapcsolatban még senkinek se jutott eszébe lépni. Példának okáért egy magánokirat megtámadható azon az alapon, hogy az aláíró tanuk valamelyik szerződő fél barátai. Bár nem életszerű, hogy az utcán vadidegeneket kérjél fel tanúnak, a bíró – ha úri kedve úgy kívánja – helyt adhat az indítványnak, és nem kérdezi meg a másik peres féltől, hogy miért nem akkor kifogásolta a tanúkat, amikor a szerződést kötötték. Az se jutott még senkinek eszébe, hogy micsoda korrupcióra adhat alapot az, hogy egy ítélet nem kérdőjelezhető meg. Erre azt szokás válaszolni, hogy erre való a fellebbezés, de ez is félrevezető, mert a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálja az elsőfokú döntést, legfeljebb az alakiságot kifogásolhatja. Az első fokon elvesztett pert másod fokon megnyerni egyszerűen lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2419) Mi történik Iránban

 VIP. 318

 

Paul Craig Roberts posztja

1953-ban az USA és Nagy Britannia megdöntötte a demokratikusan megválasztott Mohammad Mosaddegh kormányát Iránban, és egy diktátort segített hatalomra (Mohammad Reza Pahlavi), aki Washington és London szája íze szerint vezette az országot.

Titkosítás alól felszabadított dokumentumokból kiderült, hogy a CIA-nak szerepe volt az iráni kormány megbuktatásában. A megbuktatás forgatókönyve mindig ugyanaz. Washington megvásárol tiltakozókat, majd erőszakot kreálnak, lemondásra kényszerítik a legitim kormányt, végül felállítanak egy új kormányt.

Washington által bevezetett diktátor, 1997-es forradalmi megdöntése óta, Amerika folyamatosan próbálja Iránra ráerőszakolni akaratát. 2009-ben Washington pénzelte a „Zöld forradalmat”, amivel megpróbálták megdönteni Amadinejad kormányát……….

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. Átutalást végzőket kérem, hogy E-mailben jelezzék: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2418) Guy McPherson testamentuma

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson 2016. augusztus 2-án feltette honlapjára a „Klímaváltozás összefoglalása és az összefoglalás frissítése” című munkáját, amit szívem szerint testamentumnak neveznék el. Mindjárt az elején közölte, hogy ez az utolsó frissítés, nem tartja értelmét további részletek ismertetésének. A bizonyítékok mindent elsöpörnek.

Van egy nagyon szép magyarázat mindjárt az elején azok részére, akik fizika órán nem figyeltek oda, és nem tudnak arról, hogy hány kalória kell a jégmegolvasztásához, és hogy amíg a vízben jég van, addig a víz hőmérséklete 0°C marad. Ez egy briliáns angol fogalmazás és oly egyszerű nyelvezetű, hogy bemásolom ide. Közepes angoltudással is meg lehet emészteni. Ha nem akarsz vele bajlódni, ugord át!

“Anyone who does not know what Latent Heat is will have a false sense of security. It is not hard to understand if I do not use physics jargon. Place on a hot stove a pot of cold water containing 1 kg of ice cubes. Stir the ice water with a long thermometer and take temperature readings. My question is: When will the thermometer begin to show a rise in temperature? Answer: After all the ice has melted. In other words, all the heat from the stove would first all go into melting the ice, without raising the water temperature. The amount of heat entering a system without raising the temperature of the system is called Latent Heat. It takes 80 calories of heat to melt one gram of ice. So in this case, the first 80,000 calories of heat from the stove went into melting the 1 kg of ice first. Only when the ice is all gone will the water temperature rise, and it will do so until it reaches 100C, when the water will begin to boil. Once again, Latent Heat comes into play, and the water temperature will stabilize at the boiling point – until all the water have changed from liquid to vapour, at which point the temperature of the dry pot will rise to the temperature of the flame itself. So how does this apply to Earth’s climate? Consider the Arctic Ocean to be a gigantic pot of ice water, and the sun as the stove. For as long as there is still sea ice to melt, the Arctic Ocean will remain relatively cool, in spite of the ever increasing solar heat entering the Arctic ocean due to ever decreasing ice cover. When the sea ice is gone in the summer, as early as the latter part of this decade, the Arctic Ocean’s temperature will steeply rise, and when it does, so will the global mean temperature, and all hell will break lose.”

Összefoglalva: amíg van jég az északi-sark körül, a többlet hő a jég megolvasztására fordítódik, amint az összes jég megolvad a sarki hőmérséklet meredeken emelkedni fog, vele együtt a globális hőmérséklet is, és „ránk szabadul a pokol”. Ez McPherson szerint 2019 nyarán bekövetkezhet.

Különben a testamentumban a szerző 69 pozitív visszacsatolást és bizonyítékot sorol fel, amelyeket mások munkájából vett át. A cikk közel 100 oldalas, amibe jóval több, mint 100 hivatkozás van belinkelve. A teljes testamentumot angol nyelven itt találhatod meg: https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/

A végső konklúzió: Az alapvonalhoz viszonyítva a 4°C-al melegebb Földön mást nem tehetünk, mint felkészülünk a kihalásra. És ezt se McPherson találta ki: Oliver Tickell’s 2008 synthesis in the Guardian. Ez pedig nagyon hamar bekövetkezhet.

Végeredményben a lényeg, hogy Guy McPherson nem egy vészmadár. Mindössze azt tette, hogy mások munkáinak eredményét összegezte, és arra a következtetésre jutott, hogy éveink meg vannak számlálva. Egészen pontosan 2026 a határidő.

U.i. A testamentumnak van német és orosz nyelvű fordítása is, akinek ez könnyebb éljen vele.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2417) Észak Korea nukleáris ütőképessége

VIP. 317.

A Bulletin of the Atomic Scientist ismertetése

……….. Mindenesetre ha még nem történt volna meg, kétségen kívül hamarosan megtörténik a tökéletes alkalmazási állapot.

___________________________________________________________________________

A teljes közlemény fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2416) Néhány fehér folt a klitorisz körül

Tibor bá’ online

 

A férfiak klitorisszal kapcsolatos ismereteik meglehetősen szerények, de a nők se tudnak mindent. Aztán meg tévhitek mindenütt vannak, miért pont itt ne lennének? Na, akkor álljunk hozzá és nézzük a tényeket!

A klitoriszban legalább 8.000 idegvégződés van. Na jó, ez neked nem jelent semmit, akkor megtoldom azzal, hogy a péniszben makkjában az idegvégződések száma 4.000 körül van. És akkor isten a mi bordánkból faragta Évát! 😀 De ez nem elég, ez a 8.000 végződés be tudja indítani a környék további 15.000 idegvégződését.  Amelyik nőnek nincs orgazmusa, tényleg sajnálhatja.

Tudtál-e róla, hogy Napóleon másod unokahúga, Marie Bonaparte klitoriszát sebészetileg közelebb helyezték a vaginájához? Lehet, hogy a történet nem igaz, de az ok valódi. A hölgy (nem kizárólagosan) képtelen volt vaginális orgazmusra. Tény az, hogy ha a klitorisz és a hüvelyszáj közötti távolság 20 mm alatti, akkor szinte biztosított az orgazmus a behatolás által. Ha tehát probléma mutatkozik, vedd elő a centit és járj utána a dolgoknak. 😀  Különben a műtét sikertelen volt, mert akkoriban nem tudták, hogy a klitorisznak mindössze egy negyede van kívül. Vagyis az arrébb helyezése nem könnyű mutatvány.

A klitorisz mérete nem konstans, az élet folyamán folyamatosan nő, de nem azért amire tippelsz. Nem a szex oka a növekedésének. A növekedés oka a hormonális rendszer átalakulása az élet folyamán. A kislányok klitorisza a serdülőkor elején kezd el növekedni, a serdülés végére a mérete közel a duplája. Harminckét éves korra a négyszerese lesz. A változókorra a méret hétszerese annak, ami a születéskor volt. Tekintve, hogy a kiindulási méret se nagy, ez a növekedés nem túl feltűnő. Viszont megmagyarázza, hogy egyes idősebb nők miért állítják, hogy a szex fantasztikus.

A nő testén több érzéki zóna is található, de azoknak más elsődleges funkciójuk van. Kivétel a klitorisz, aminek a szexen kívül semmi más funkciója nincs.

Klitorisszal nem csak a homo sapiens tagjai rendelkeznek. Minden emlősállat nőstényének van.

Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy vaginális orgazmus létezik (sokáig éles vita tárgyát képezte), de a nők nagy része nem képes rá. Behatolás útján mindössze a nők 30 százaléka jut orgazmushoz. A többinek közvetlen stimulációra van szükségük a klitoriszukon keresztül. A stimuláció milyensége nem fontos, mert egyedenként változik.

Ahány nő, annyi klitorisz. Egyik kicsi, a másik nagy, van amelyik alig látható, míg a másik kirívóan látható. Nem ritka, amely izgalmi állapotban megnő, a többin semmi változás. Van amelyik bármit elvisel, miközben a többinek finom érintésre van szüksége. Egy tulajdonságukban azonban tökéletesen egyformák, egyik se öregszik. Beérése után az élet végéig az érzékenysége azonos marad. Tehát, nem csak az öreg ember nem vén ember, de az öreg asszony se vén asszony. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2415) Régi volt telek

Tibor bá’ online

Csak azokat említem, amelyek dátumára valami okból kifolyólag pontosan emlékszem

 

Ez alkalommal nem egy valamiről akarok írni, hanem sok valamikről, a régi telekről úgy, ahogy emlékszem rájuk. Az első az 1939-es tél. Nyáron a szüleim kivittek a nagyanyámhoz Angyalföldre,  Jász utcába, egy lebetonozott családi házba, és mivel betöltöttem a 6. életévemet, ősszel beírattak a helyi iskolába, ami történetesen a Reiter Ferenc utcában volt. Abban az időben a Jász utca és a mai Reiter Ferenc utca között egy hatalmas grund terült el, amit nyáron belepett a fű, de ahol az emberek átgyalogoltak rajta, ott kikopott ösvény alakult ki. Ilyeneket lehet látni mostanában a lakótelepek körül elterülő parkokban is, ott alakul ki az ösvény, ahol az embereknek a leglogikusabbnak tűnik az átgyalogolás. A háztól az iskoláig nem lehetett több, mint 300 méter, de mivel ez nem volt „közterület” a havat senki se takarította el. A karácsonyt a család még ott tartotta, de utána már apámék kivettek egy lakást a VIII. kerületben és a szünet után már a Bezerédj utcába jártam tovább az első elemit. Tehát a visszaemlékezésem időpontja a karácsony előtti december. Jól emlékszem, hogy reggel térdig érő hóban tapostam, átázott a cipőm, úgy ültem délig az iskolában, majd haza. Metsző hideg volt, a 300 méter, amit sietve tettem meg, elég volt ahhoz, hogy a nagy lábam ujja „megfagyjon”. nagyanyám levette a cipőmet, én pedig a széntüzelésű vaskályha oldalához nyomtam a lábujjaimat. A hőtől füstölt az ujjam, de nem éreztem.

Három évvel később, 1942-ben karácsonyra síléceket kaptam. Szilveszter előtt mentem ki először a Normafához, ahol 30 centi hó fogadott. Általában, szokás volt a gyerekeknek korcsolyát, ródlit, sílécet ajándékozni karácsonyra, mert a hó, azaz a tél, az igazi tél garantált volt. A Bezerédj utcai iskolában szokás volt Mikulás környékén fellocsolni az udvart, ami persze meg is fagyott, és átváltozott jégpályává. Délutánonként a diákok lementek a „jégre” korcsolyázni, amiről csak a havat kellett  időnként eltakarítani, az olvadástól nem kellett tartani, egészen márciusig.

1949-ben szüleim lemenekültek Kiskunfélegyházára a kitelepítések elől, de én Pesten maradtam az iskolám miatt.  Karácsony előtt két nappal felültem este a vonatra és leutaztam Félegyházára. A vonaton elaludtam, így egy kicsit túlutaztam, úgy 10-12 km-t. Nem volt mit tenni a farkas üvöltő hidegben, mint a sínek mentén visszagyalogolni. Reggel nyolcra be is toppantam a családhoz. Anyám szerint jó, hogy nem fagytam meg az úton, -28 fok volt az udvaron. Nem jelentett szenzációt, egész nap fűtöttünk a kályhában, és ezzel el volt intézve a dolog. Azért van tél, hogy hideg legyen.

1953: Nem sokkal a 6:3 után hatalmas havazás indult. Decemberben 60 centis hó volt a budai hegyekben, ahol sífutóversenyen dőlt el, hogy indít-e az alakulatom a hadsereg bajnokságon. Indított, ahol a 10 kilométeres sífutásban az utolsó előtti lettem – nem is volt szándékomban megnyerni, elég volt nekem 10 nap üdülés a Mátrában. 😀

1955: Szent Este. A családnak merész ötlete támadt, menjünk el az éjféli misére! Elmentünk. 20 centis hóban cammogtunk le a Karthausi úton, majd vissza. Szép volt nézni a hóesést az utcai lámpák fényében.

1956: december 16-án harmadszor láttam neki, hogy átmenjek a magyar-osztrák határon. Havas volt a táj, amerre néztem. Ezért régi lepedőkből varrtam magamnak egy ruházatra felhúzható overált.

1962: November 23-án Budapest utcáit ellepi a hó. Személygépkocsija alig van valakinek, nekem volt. A késő esti órában hasítom a szűzhavat az Üllői úton. A meglátogatott családnál jelzem, hogy kint zuhog a hó, van már vagy 20 cent. Semmi meglepődés, ez normálisnak számít, holnap majd lehozzák a padlásról a szánkót.

1987: December közepe. A borosjenői ház már kész, de még nincs fűtés. Hóesés után kimegyek, de akkora a hó, hogy lapátolással kell kezdenem. Jó két órai munka, amire nem számítottam, a kaputól a házig egy járatot kell kilapátolni a hóból. A hófúvás miatt van olyan rész, ahol 2 méter magas a hó, ebből kell kialakítani a járó ösvényt. Ki se láttam belőle. Körülbelül ekkor kezdett változni az időjárásunk, mindig csak egy kicsit. Hogy mostanában mi van, azt tudjátok, és még mi lesz!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2414) Harc

Tibor bá’ online

Nem baj, ha nem értesz egyet velem. Az írás ragyogó vitaalap

 

Az Ember szentül meg van győződve róla, hogy szabad akarata van, intelligens, uralja a Földet, és ebben a tévhitben követi el a legnagyobb marhaságokat. Valójában uralkodnak rajta ösztönei, a hormon háztartása, a berögződések, amik mentén tengeti nyomorúságos életét, amely felvirágoztatásának ő a legnagyobb akadálya.

Beleszületsz egy mikró világba, körülnézel és felserdülésed közben zsidó leszel, vagy Allah hívő, esetleg európai keresztény (vagy más, de az most nincs a nézőterünkben), és azonosulsz vele, majd észleled, hogy ezek a csoportok tulajdonképpen egymás kárára léteznek, örökös „harcban” álltak és állnak egymással. Az ember még nem nőtt ki a falkába tartozásból, még benne van az ösztön. A Pál utcai fiúkat összeköti a Pál utca, és harcolnak a Vörös ingesek ellen, akiket a vörös ing köt össze. A Fradi drukkolók verekszenek az újpestiekkel, mert a IV. és a IX. kerület elég messze esik egymástól. A vajdasági szerbek ütik a magyarokat, mert nem értik a magyar szót. Mi utáljuk a kínaiakat, mert ferde a szemük. A német a török vendégmunkást, mert büdös és nem iszik sört, stb. stb. Amíg a marslakók nem támadják meg a Földet, addig az emberiség nem tud összefogni, örökös „harcban” áll saját magával. A zsidó a gojokkal és a muszlim állatokkal, a muszlimok a zsidó betolakodókkal, a keresztények a vérszívó zsidókkal, és így tovább, tehát HARC.

Talán a legősibb ösztönök egyike az életösztön. Amikor szembetaláljuk magunkat egy életünket veszélyeztető helyzettel, agyunkat ellepi az adrenalin, agyunk ezred másodperceken belül eldönti, hogy menekül vagy harcol. Ha az ellenfél erősebb, akkor menekül, ha gyengébb, akkor harc. De mitől erősebb, illetve gyengébb az ellenfél, ha nem az őserdőben, hanem a civilizációban találkozol vele? Ennek eldöntéséhez azt kell vizsgálni, hogy milyen eszközei vannak a harchoz. Nézzük csak! Ha neki csúzlija van, neked pedig vadászpuskád, akkor te vagy az erősebb. Ha neked vadászpuskád van, de neki páncélozott járműve, akkor ő az erősebb. Ha a puskádra rászerelsz egy tankelhárító rakétát, akkor fel veheted vele a harcot. Van rá esélyed, hogy te kerülsz ki győztesen.

De mi van akkor, ha kultúrák állnak egymással szemben? Melyiknek van nagyobb esélye arra, hogy maga alá gyűrje a másikat? Döntsétek el magatok! Egy zsidó szemben találja magát egy kereszténnyel. A zsidó „úgy tudja”, hogy őt kiválasztotta az egyetlen és igaz isten, neki joga és kötelessége mindenki más felett uralkodni, neki maga az isten adott kiváltságos helyzetet. Leken egy hatalmas pofont a kereszténynek, akinek azt tanította Jézus, hogy ha arcul ütnek, tartsd oda a másik orcádat is. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Szerinted ki jön ki győztesen? Csodálkozol, hogy kb. 15 millió zsidó uralkodik a sok száz milliós keresztény táboron?

Lépjünk tovább! Most a zsidó egy arabbal találja magát szemben. Az ábra ugyanaz, a zsidó kiválasztottságának tudatában elkergeti az arabot a földjéről, aki ezért elkezdi őt kővel dobálni, mire a zsidó előveszi az AK-47 fegyverét és szarrá lövi az arabot. De ezzel a dolog nincs befejezve, mert az arab megszámlálhatatlan rokonsága szent bosszút esküszik és elszántan, sőt megszállottan támad. Akár hányat lőnek le belőlük a zsidók, újabb és újabb arabok állnak be a sorba, hogy bosszút álljanak. Miért? Azért, mert a muzulmánokat arra tanítják a papjaik, hogy Allah nem csak nagy és hatalmas, de egyben megírta mindenkinek a sorsát. Ha Allah úgy akarja, akkor a kis Alit nem fogja a golyó, bárahányan lőjenek is rá. De ha Allah másként dönt, akkor a kis Ali éjszaka meghal egy szúnyogcsípéstől. Ráadásul, ha szent háborúban esik el, akkor egyenesen a Paradicsomba kerül. Ez az ideológia harckészség szempontjából messze felülmúlja a kiválasztottságot. Ráadásul Jehovának szokása, hogy időnként elfordul népétől, ha azok túlzásba viszik a „tisztátlanságot”.

Ha a fentieket megérted, akkor nem csak a jelent fogod megérteni, de tippelhetsz a jövőt illetően is. De ez nem minden. Ki beszélte rá a keresztényeket, hogy ezt a totálisan életképtelen, magatartást, mármint az abjuzus tűrését magukévá tegyék? Ki más, mint a zsidó Jézus, akit a keresztények Messiásnak tekintenek. Ezzel a zsidók nem értenek egyet, szerintük Jézus egy nagy senki, holott minden idők leghatékonyabb ötödik hadoszlopa, egyedül, önmaga.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2413) Erre érdemes felfigyelni

Tibor bá’

 

Naponta kábé 20 kéretlen levelet kapok a legkülönbözőbb témában. Van, amiben 5 km-en belül valaki szexelni akar velem. Van, akinek ötödször nem válaszoltam a fényképére, amin egy kitakart szemű ötvenes nő látható irgalmatlan nagy csöcsökkel. Van, aki valami elektromos kütyüt akar nekem eladni. Na ebből sok van. Olyan is akad, aki elárulja, hogy az orvosok az életemre törnek ezekkel a magas vérnyomás gyógyszerekkel, de ők 200/100-ről egy hét alatt leviszik 115/75-re a vérnyomásomat, természetes füvekkel. Az emberi tudatlanságot kihasználva újabban mini hősugárzót ajánlanak, ami csodás meleget áraszt, percek alatt felfűti a szobát, automatikusan ki-bekapcsol, talán még a seggemet is kinyalja, de alig fogyaszt áramot. Egészen pontosan még 370 wattot se.

Szóval sok minden van, de ezen most megakadt a szemem. Valaki műpinát árul néhány tízezer forintért, de nem ez az érdekes. Az útmutatóból kiderült, hogy sokkal jobb, mint a két ujjas onanizálás, amit el is lehet hinni, de most jön a csattanó: sokkal kényelmesebb, kellemesebb, olcsóbb, rizikó mentesebb, stb. stb., mint a közösülés egy igazi nővel.

Tudom, én már kimentem a divatból. Semmihez se értek. Még egy okos telefonom sincs. A véleményem egyáltalán nem számít, mert „az akkor volt, most ez van”. Így nem állok elő azzal, hogy az „én időmben” ezen a pinahelyettesítő ajánlaton egy hétig röhögtünk volna. Azzal se állok elő, hogy a természet szavát elutasítani kurva nagy marhaság. Csupán nagyon csendesen mindössze azt kérdezném, tessék mondani, mit szólnak ehhez a nők?

___________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2412) Egy kis összemérés

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hogy manapság miként szórakoznak a fiatalok, azt nem nehéz meglátni, mert kiviszik magukkal az utcára. Mondjuk a távolsági buszon leülök szemben egy fiatallal, mit látok. Az egyik fülében van egy apró dugasz egy MP3-hoz csatlakoztatva, nyilván zenét hallgat. Így, egyes egyedül, zötyögés közben (én iskolába menet-jövet a villamoson, fogaskerekünk rendszerint szakkönyvet, vagy ismeretterjesztő könyvet olvastam, a szórakozásnak megadtuk a módját) Tízpercenként a magával cipelt hátizsákból elővesz egy literes PET palackot, kicsavarja, iszik két kortyot, becsavarja, visszateszi. Két kortyolgatás közben előveszi az okos telefonját, egy darabog unottan pörgeti a képeket, játszik egy kicsit, majd felhív egy számot: ja, én. – 15:30-assal. – ja, az jó. – ja, majd benézek. Becsukja az okost. Kinéz az ablakon, megint iszik. Jézus! Ettől nő a vízfej? Tömegesen magányosak. Néha összejönnek „bulizni”, ami szar zenéből, üvöltésből, énekesnők vonaglásából, és drogokból áll. Nincs komoly kötődés.

Ebben a korban éjjel-nappal együtt voltunk. Tavasszal megmásztuk a környék hegyeit, vagy csaptunk egy kerékpártúrát. Szentendréig se jutottunk, mert kilométerenként esett le valakinek a lánca, eresztett le a gumija, vagy csúszott ki az ülése, de nem igazán akartunk mi eljutni Szentendrére. A lényeg, hogy együtt voltunk, együtt mert a háborúból visszamaradt roncsokon ültünk, kínlódtunk a nyomor következményeivel. Semmi se számított, spontán faragtunk rímelő verssorokat a napi poénokról. Csak utólag jövök rá milyen jól éreztük magunkat, ami akkor természetes volt, ahogy a zsírós deszka is, mert a parizer (akkor még így hívták) luxusnak számított. Nyáron evezés, úszás. Ősszel kirándulás szarrá ázással, vagy ennek elkerülése végett, kártya. Egész évben szombat este zenés lokálok, nyáron szabadtéren a Margitszigeten. IGEN, csóró diák létünkre beültünk a Nagy Szálló teraszára. Tehettük, mert bűn volt gazdagnak lenni. Télen síelés Matuzsálem lécekkel és kötésekkel. Ezeket is egymástól kértük kölcsön. Nagyapák használták őket az első világháború környékén, majd a padláson rohadtak 30 éven át. Estünk megállás nélkül, soha senkinek nem tört el semmije. Pedig senki se szedett étrend kiegészítő D3 vitamint. Nem is tudtuk mi az, nem volt benne a tananyagban. 😀

A zene az életünkben egy külön fejezet volt. A polgári családok sarjainak kötelező volt tanulni valami hangszert, és el-eljárni hangversenyekre, ahogy azt a nagyszüleink tették, amikor még Liszt Ferenc is hazajárt koncerteket adni.  A zenének tehát meg kellett adni a módját. Egy hanglemez meghallgatása külön program volt, de nem egyszemélyes, hanem az egész baráti kőr számára. Amikor Soma barátom svédországi nagybátyja (sose látták egymást) küldött egy svéd hanglemezt, csodájára jártunk. Nem fekete volt, hanem átlátszó és színes. Egy fiatal pár táncolt az űrben, a távoli messzeségből egy Philips csillag villogott a rádióhullámok felett. Számunkra a zene egyenesen az éterből érkezett. Háromszor is meghallgattuk. Ezek akkor még „közönséges” vagyis 78-as fordulatszámú lemezek voltak két méretben: 10 és 12 hüvelyk. Az első 3, a második 5 perc lejátszási idővel. Az 50-es évek elején jelentek meg nyugaton az úgynevezett mikrobarázdás lemezek. Csupán arról volt szó, hogy a technológia javulásával a hanghordozó barázdákat közelebb lehetett vinni egymáshoz. Nem tudom mindenki tudja-e, hogy a hangrögzítés fizikailag történt, a hanghullámokat „bevésték” a hanglemez barázdájába. A letapogató tű ennek megfelelően „rezget” ami felerősítve jutott el a fülünkig. Aztán a fordulatot lecsökkentették 33-1/3-ra. Így a lejátszási idő fél órára bővült. Egy-egy lemezt két oldalára már ráfért egy egész szimfónia is. Nagy haladás volt, hiszen korábban Beethoven kilencedikjét 8 lemez 16 oldalára tudták csak rárakni. Szóval volt már új technológia, csak a termék nem jutott be hozzánk, nem is juthatott. Egy-egy „művészlemezért” 10-15 dollárt kértek az üzletekben. Kinek lett volna ennyi pénze abban az időben. Az ország erre kubai stílusban válaszolt.

A Váci utca 9. alatt 1840-ben épült (Hild) házban székelt a Corso mozi egészen a háborúig, ami alatt megsemmisült (ez ma a Pesti Színház). Újjáépítése után új nevet kapott: „Bartók terem”, ahol vasárnap délelőttönként mikrobarázdás lemezhallgatás folyt 3 forintos helyárakon. Fél órával az előadás kezdete előtt már ott tolongtunk az utcán, mert nem voltak a székek számozva. Különben az ülőhely nem számított, hallani mindenhol lehetett. Helyfoglalás után felment a függöny, halálos csend lett. A színpad közepén láttunk egy leterített dobozt, majd megjelent egy férfi és elmondta mit fogunk hallani. Ezt követve lehúzta a takarót és beindította a lemezjátszót. Mi bámultuk a színpadot, és hallgattuk a zenét. El voltunk bűvölve (ki látott ma elbűvölt fiatalt, pedig lenne rá elég oka) Bevallom, nekem a jelenet kissé komikus volt, de ez lehet, csak az én egyéni véleményemet tükrözte.

Amikor a Bartók terem beüzemelt a (hosszú életű, de csak rövid ideig tündöklő) világsztár, Yma Sumac volt a favorit. A rossz nyelvek szerint egy perui papnő, aki egzotikus dalokat énekelt, ami egymagában is szenzáció lehetett volna, de a hölgy énektartománya túlnőtt négy oktávon (egy 1991-es interjúban 5 oktávot emlegetett, és hogy szakorvosok vizsgálata szerint rendkívülien öblös torka van). „Ilyen torok csak isteni eredetű lehet.” Az első meghallgatása annak ellenére volt hatalmas élmény, hogy előre tudtunk a négy oktávról, de az andoki magasságokig felvitt, dél amerikai misztikus ének hatására a hátunkon futkosott a hideg. Csalást sejtettünk (komcsi háttér tapasztalat), itt több ember hangja van összevágva, de persze nem volt az.  Az 1922-ben született Yma Sumac élete végéig (2008) énekelt. Az már csak a piacgazdaság marhaságából következik, hogy 50 éven át csend vette körül ezt a fantasztikus tehetséggel megáldott előadót. Hallgassatok bele! A hanganyag 1953-as.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2411)Gondolatok a könyvtárban

Tibor bá’ online

Természetesen elektronikus könyvtárra gondoltam, Vörösmartytól pedig elnézést kérek az apró plagizálásért, de hát ez újabban divat. 😀

Fiatal koromban én is beleestem abba a hibába, amibe, azt hiszem, mindenki. Úgy gondoltam, hogy az „élet” akkor kezdődött, amikor én eszmélni kezdtem a világot, minden más, ami előtte volt, nem volt „igazi”. Később csodálkozva fedeztem fel, hogy 50, 100 évvel korábban is éltek gondolkodó emberek, sőt talán többet és gyorsabban gondolkodtak, mint a maiak, mivel általában rövidebb ideig éltek. Nekik 30-40 éves korukra már mindent meg kellett tapasztalni, amikor manapság a férfiak épp a második házasságukat kezdik unni. 😀

Vegyük például ezt az Alexander Fraser Tytler-t (1747 – 1813), aki egy skót jogász volt, de foglalkozott történelemmel is, sőt az Edinburgh-i Egyetemen mint történelem professzor a görög és a római történelemnek volt az alapos ismerője. Tytler már a XVIII. század végén hirdette, hogy a demokráciáknak, mint például a római és  görög demokráciának van egy természetes evolválódása, aminek folyamán a kezdeti erényességből szép lassan átcsúsznak a totális korrupcióba.

Tytler észrevette, és hirdette, hogy a nagy emberi civilizációk durván 200 éven át virágzanak, miközben a következő transzformáción esnek át:

–         elnyomás spirituális hitéletet vált ki

–         a spirituális hitélet bátorságot ad

–         a bátorsággal kivívják a szabadságot

–         a szabadság mellett jólét áll elő

–         a jólét mellet virágzani kezd az önzés

–         az önzés önelégültséghez vezet

–         az önelégültséget felváltja az apátia

–         az apátia függő viszonyba sodor

–         a függő viszonyból elnyomás következik.

Aki ezt angolul is akarja olvasni, annak a poszt végén beírom az eredeti szöveget. A felsorolás – bevallom, mint a pasi csodálója – kissé erőltetett, mint minden, amikor a tartalom mellett kardoskodunk a poénírozás mellett is, de azért nem semmi. Ez az egyszerű ügyvéd és egyetemi előadó a kiteljesedett nagy amerikai demokrácia előtt, több mint 200 éve pontosan megjósolja azt a végjátékot, amit ma a nyugati civilizáció átél. Nem kell vívódnunk magunkkal, „hol rontottuk el”. Törvényszerű, hogy a társadalmaknak változni kell, mert maga az élet nem statikus, állandó dinamikában van. Mindig voltak és mindig lesznek „régi szép idők”. Ezért – megreszkírozom – ha elégedetlen vagy a jelennel, jól vigyázz, használd ki, mert egyszer még úgy fogsz rá emlékezni, mint azokra a tűrhetően kellemes, “régi szép napokra”.

From bondage to spiritual faith;
from spiritual faith to great courage;
from courage to liberty;
from liberty to abundance;
from abundance to selfishness;
from selfishness to complacency;
from complaceny to apathy;
from apathy to dependence;
from dependency back again into bondag.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2410) Szilveszter utáni napon

Tibor bá’ szatirikus online

 

Persze most azt hiszed, hogy a  magát tök részegre ívó fene gyerekek történetével fogsz találkozni. Mi mással ilyen tájt? De nem, ezen a napon is történnek teljesen közönséges dolgok. Így esett, hogy a szilveszteri nyolcadik töltött káposzta gombóc után, éles fájdalom nyílalt a gyomromba. Erre rányomtam még két további tölteléket “most már úgyis mindegy” alapon és eldöntöttem, hogy másnap bemegyek a körzeti rendelőbe, ahol aztán reggel nyolckor nem találtam egy lelket se, nekik még tartott a szilveszter. Aztán kicsit később kinyílt egy ablak, megjelent benne egy kebelbeli, aki közölte velem, hogy a panaszommal fel kell mennem a III. emelet 38-as szobába, aminek ajtajára az van kiírva, hogy gastroenterológia. Persze azt is ki lehetne írni, hogy “emésztőszervi panaszokkal ide szíveskedjenek befáradni”, azonban azt a nép nem csak megértené, de mindjárt félre is értené, és még képes lenne azt hinni, hogy a megtömött borítékot otthon hagyhatja.

A gastroenterológián a rendelést 8-12 között Dr. Gyomori főorvos tartotta, aki 3/4 10-kor érkezett meg, amikor már tizenöten vártunk rá. Mielőtt azonban az első beteget behívták volna, egy fehér köpenyes fiatal hölgy kijött a szobából és elsétált a büfé felé, majd egy tálcán 3 pohár feketekávéval visszatért és eltűnt az ajtó mögött. Nem akarom húzni a szót, tíz után bement az első beteg, de rám csak 3/4 12-kor került a sor. Panaszomra a főorvos úr azt mondta, hogy meg kell műteni, Hogy mit kell megműteni, azt nem árulta el, viszont amíg egy műszerért átment a másik szobába, az asszisztensnő, illetve a pincérnő – akivel már volt szerencsém találkozni a büfé felé vezető úton – odasúgta, hogy a főorvos úrnál egy műtét 100.000 forint. Nekem meg – amilyen marha vagyok – kiszaladt a számon, hogy az kéthavi nyugdíjam. Alig tettem pontot a mondatom végére, a főorvos úr meg is jelent egy hosszú flexibilis fémcsővel. Erre a pincérnő, akarom mondani az asszisztensnő egy kicsit megrázta a fejét, amire a főorvos úr összehúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy a műtétre előjegyezhet 2030 június 3-án, reggel 8 órára.

Drága főorvos úr – kezdtem a mondókámat – a síromra az lesz felírva, hogy élt 75 évet (1945-2020). Hol leszek én 2030-ben? Persze, hogy hol leszek én 2030-ben azt ő se tudta, ezért csak annyit mondott, hogy köszönjem meg Ágikának. De főorvos úr kérem – próbáltam szót érteni vele – a feleségemet Ibolyának hívják, és ő főzte a töltött káposztát. Különben is én zabáltam be a nyolc+2 tölteléket egy ültő helyben, nem pedig ő. Aztán meg – érveltem tovább – mit kell belőlem kioperálni? Nem mindegy magának – förmedt rám – akkor már úgyis tíz éve halott.

Kissé feldúltan távoztam a gasztró-micsodából, de szerencsémre eszembe jutott egy múltkori TV műsor, ahol a betegjogi képviselő intézményről volt szó, mert nálunk már ilyen is van. Gondoltam, ha oda be lehet jutni boríték nélkül is, akkor esetleg megpróbálom, mert húsvétkor Ibolya megint töltött káposztát fog főzni.

Az eligazítóban megkérdeztem, hol van a betegjogi képviselő irodája. Erre a nő úgy nézett rám, mintha stukker lett volna a kezembe és kértem volna az aznapi bevételt, de azért a viszonylag zárt ajkai között kisziszegte az ajtószámot. Értek én a metakommunikációból, ezért aztán menten elment a kedvem a betegjogistól, de győzött bennem a polgári öntudat (végül is majdnem rájuk szavaztam) és most már azért is elmentem hozzá. Itt óriási szerencsém volt, mert egy lélek se várt az ajtó előtt. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem a szobába, ahol egy koloniál íróasztal mögött egy kibontott nemzeti zászló lengedezett, ami alatt egy szúrós szemű férfi ült, és láthatóan az égvilágon semmi dolga se akadt. Mint kiderült maga a betegjogi képviselőhöz volt szerencsém.

Szép kerek mondatokban előadtam sérelmemet, amire azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal félreértettem a dolgot. Dr. Gyomori főorvos úr 1/2 8-kor már bent volt az intézetben, de halaszthatatlan konzíliumon vett részt, egyébként az intézet legkiválóbb orvosa, hálapénzt nyugdíjasoktól el se fogad, sőt saját zsebéből fizeti ki nekik a havi gázár támogatás felét. Törlőrongyot, ollót, szikét még soha nem felejtett senkiben, amiért már négyszer terjesztették fel Kossuth-díjra, de “de ezek” és legyintett egyet a kezével. Ami pedig a 2030-at illeti, egészen biztos elhallottam az évszámot, hiszen az épületet jövőre tervezik lebontani, mert statikailag életveszélyesnek nyilvánította egy csupa szakértőből álló bizottság. 2030-ban itt egészen biztos egy magán kórház lesz, a legmodernebb diagnosztikai berendezésekkel és szuper módon felszerelt műtőkkel. Nahát – ültem le a csodálkozástól – és tessék mondani, de hiszen egy ilyennek a felépítése milliárdokba kerül, honnan lesz nekünk erre pénzünk? Magánvállalkozásból – vigyorgott a betegjogi képviselő – az intézet főorvosai fogják összedobni rá a pénzt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2409) Öntsünk tiszta vizet az evolúciós pohárba

 

Observer is hivatkozott rá: William Paley tiszteletes (1743-1805) állt elő a következő argumentummal. Ha a tengerparton sétálsz, és a kavicsok között találsz egy zsebórát azonnal tudod, hogy azt valaki megalkotta, valaki elvesztette, és nem a tengerben keletkezett magától és vetette partra egy hullám. Ugyanígy minden más élőlényt is valakinek meg kellett alkotni. Ez a valaki a teremtő isten. [az élőlényt félkövéren írtam, hogy ki legyen emelve, mert itt van elásva a kutya.] Ez egyszerű, logikus érvelés, és ami a legfontosabb könnyen érthető. Az egyszerű emberi elme könnyen magáévá tesz, és (ha már egyszer megértette) kitart mellette. [Paley összekeverte az élőlényt egy tárggyal. A zsebóra természetesen nem tud alkatrésekből evolválódni, mert nem élőlény. Ha találunk egy órát nem csak joggal feltételezzük, hogy valaki legyártotta, de így is kell lenni. De ez nem érvényes egy partra vetett hallra.]

Ezzel szemben az evolúció nem könnyen emészthető. Darwinnak évtizedeken át tartó szívós munkára, megfigyelésre és éles elmére volt szükség ahhoz, hogy megértse a lényeget, és átlássa a mechanizmust, aminek a végén megírta a fajok eredetét. Az egyház természetesen azonnal ellenállt, ami kettéosztotta a társadalmat, isten hívőkre és a darwinizmust elfogadókra. Ez utóbbiakhoz azok tartoznak, akik vették maguknak a fáradtságot és utánajártak a dolgoknak. Itt a blogon a hozzászólók egy része tagadja a darwinizmust, miközben kiderül, hogy fogalmuk sincs a lényegről. Nekik elég Paley tiszteletes okoskodása, ami egyszerű, átlátható, csak éppen semmi köze a valósághoz.A tét hatalmas. Ha nem isten teremtette a világot és benne az élő növényeket, állatokat és magát az embert, akkor az egész Biblia egy hatalmas humbug. Már pedig a bizonyíték elsöprő, hogy az élőlények folyamatosan evolváltak (és ma is evolválnak). Hogy mentsék a menthetőt, az istenhívők taktikát változtattak. Isten teremtette a életet + az evolúciót. Maradt isten az intelligens teremtő. Ezt sokan nem tudják (Observer erre is rámutatott) és még mindig tagadják az evolúciót, amit az egyház már elfogadott (ahogy a Napot is elfogadta a naprendszer középpontjának, a Földet pedig gömbnek), mert még mindig nem veszik maguknak a fáradtságot. Segítek!

Richard Dawkins: A vak órásmester

Richard Dawkins: Folyam az Éden kertből

George C. Willias: A pónihal lámpása

Paul Davies: Az ötödik csoda

Ezek mind magyar nyelven jelentek meg. Csak el kell olvasni, és meg kell érteni. – Aki ma nem fogadja el az evolúciót az annyira primitív, hogy üvölt a butasága. Nem engedhetem meg, hogy lehúzza magával a honlapot. Az isteni teremtés nem lehet vita tárgya. Ebben a témában nem lehet “egyéni” vélemény. Az eddig olvasott egyéni véleményekből üvölt a magabiztos tudatlanság. Ebből nekem elegem van.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2408) Az ítéletnapjának órája

Tibor bá’ online

 

Az atomkorszak legismertebb szimbóluma a BULLETIN [A folyóiratot, The Bulletin of the Atomic Age, a II. világháború végén alapították olyan fizikusok, akik részt vettek az amerikai atombombát előállító Manhattan Projektumban (amit később Hirosimára és Nagaszakira ledobtak), és úgy gondolták, hogy a bombát nem lett volna szabad életre kelteni.] 1947. júniusi számának címlapján először jelent meg „az ítéletnapjának órája”.  Az órán a kismutató a 12-esen állt, a nagymutató pedig 17 perccel éjfél előtt. A metafora szerint az emberiség utolsó órájából 17 perc volt még hátra ahhoz, hogy „megjöjjön az eszünk”. A BULLETIN főszerkesztője, Eugene Rabinowitch ezt így fogalmazta meg: „Az óra állása azon vezetők elmeállapotát tükrözi, akiknek nem lenne szabad elfelejteni, hogy életük, gyermekeik élete, az ország biztonsága és az emberi civilizáció fennmaradása felett, mindaddig ott fog lógni a bárd, amíg az atomháború rémét fel nem számolják.”

Azóta az ítéletnapjának órája a nukleáris megsemmisülés szinonimájává vált, állandó jelleggel figyelmeztetve az USA és az SzU vezetőit a vész elkerülésének fontosságára. Karikaturisták szerte a világon úgy ábrázolták az órát, mint egy időzített bomba detonátorát, ahol a bomba maga volt a Föld. Az óra állását a politikusok is szívesen említették beszédeikben. A héják szerint az óra arra figyelmeztet, milyen veszélyes a világ, amit csak további dollár milliárdok fegyverekre költése ellensúlyozhat. A galambok pedig arra tértek ki, hogy az óra arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, ami a világra leselkedik.

Az óra nagymutatója 1949 őszéig maradt eredeti helyén, amikor is Truman elnök bejelentette a világnak, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy a Szovjetunió felrobbantott egy atombombát. A BULLETIN vezércikke erre így reagált: „joggal aggódunk, és felkészülünk súlyosabb döntések meghozatalára is.” Ezzel egy időben az óra nagymutatóját előretolták 23 óra 57 percre.

Az amerikai adminisztrációt a szovjet atombomba felrobbantása váratlanul érte, ugyanis az amerikai tudósok véleménye szerint az oroszoknak legalább harminc évre volt szükségük a bomba kifejlesztésére.

1952.  október 31-én az Egyesült Államok felrobbantotta első hidrogén­bombáját, melynek ereje ezerszer múlta felül a hirosimai atombomba erejét. Kilenc hónappal később, 1953 augusztusában az oroszok felrobbantották saját hidrogénbombájukat. Egy hónappal később, a BULLETIN szeptemberi borítóján az óra nagymutatója mindössze 2 percre állt a 12-től. Ezt Rabinowitch így kommentálta: „Az ítéletnapjának óráján a nagymutató megint előrelépett egy percet. Még százhússzor leng az inga, és Moszkvától Chicagóig atomrobbanás fogja elütni az éjfél az emberi civilizáció felett.”

Az ötvenes években Amerikában kialakult a fogyasztói társadalom, de az ország határain túlról rossz hírek érkeztek. A szovjetek gyors ütemben építették egyik hidrogénbombájukat a másik után, és elkezdték gyártani az interkontinentális ballisztikus rakétáikat is. Ilyenekkel az USA ekkor még nem rendelkezett. Ez volt a híres „missile gap”.

Az ötvenes években lett volna néhány lehetőség az atombomba bevetésére, amelyek rendre elmaradtak, de csak éppen hogy. Ilyen volt az észak-koreai háború, a kelet-berlini felkelés, a Szabad Európa Rádió által fűtött 56-os magyar forradalom, a szuezi válság. Mindezek után, vagy ellenére, 1960 januárjában a BULLETIN úgy értékelte, hogy a kölcsönös félelem valahogy meg tudta őrizni a világbékét. A nagymutató visszatért 12 előtt 7 percre.

Az emberek általában úgy gondolták, hogy az óra nagymutatóját gyakran állítgatták előre-hátra. A valóság az, hogy 47 év alatt mindössze tizennégyszer mozdították el. A kubai rakéta krízis alatt, 1962-ben az események oly gyorsan peregtek, hogy erre alkalom se volt, de egy évvel később, a részleges robbantást betiltó egyezmény aláírása után a nagymutatót visszaállították eredeti helyére. A BULLETIN véleménye szerint a földalatti robbantások betiltása jelentős lépésnek számított, de az atomfegyverek teljes betiltásának érdekében további lépésekre lett volna szükség.

Sajnos 1964-ben Kína is felrobbantotta első atombombáját. De Gaulle Franciaországa pedig saját elrettentő célú atomfegyver arzenált készült felépíteni. India és Pakisztán között 1965-ben háború robbant ki, mely példát Izrael és az arab országok két évvel később, 1967-ben buzgón követték.

Az emberiség úgy ahogy megszokta a két nagyhatalom nukleáris konfron­tációját, de az atomfegyverek „horizontális” terjedését megakadályozhatónak vélte. Ennek a vélekedésnek a nemzetközi hatására született meg az NTP egyezmény az atomfegyverek szélesebb körű elterjedése ellen. Sajnos ezt olyan államok, mint Izrael, India, Pakisztán, Dél Afrikai Unió, Argentína és Brazília nem írták alá, amiből sejteni lehetett, hogy valamennyien dolgoznak az atombomba előállításán, vagy talán már el is készítették azt. Mindezek ellenére a nagyhatalmak léptek valamit, amit a BULLETIN a nagymutató visszaállításával honorált. Az emberiségnek kerek tíz perce volt éjfélig.

A hatvanas években mindkét nagyhatalom a rakétaelhárító rakéta­rendszereken dolgozott, mely törekvésben a szovjetek némileg előbbre jártak. Ennek oka Robert S. McNamara amerikai honvédelmi miniszter személyes meggyőződése volt, aki szerint az ABS rendszer kiépítése óriási veszélyt hordozott magában. McNamara eszmefuttatása szerint, amíg mind a két fél úgy véli, bármelyikük méri is az első csapást, az ellencsapás bízvást el fogja pusztítani őt magát is, a kölcsönös félelem biztosítja a békét. Azonban az ABS rendszer azt a hamis érzetet keltheti, hogy rendszerbeállítása után az ellencsapás kivédhető. Ez a téves illúzió valamelyik nagyhatalmat az első csapás beindítására ösztönözheti, hiszen a másik fél megsemmisítése – minimális vesztességgel – elérhetőnek tűnik. A másik fél ezért könnyen úgy gondolhatja, hogy az ellenfél ABS rendszerének teljes kiépítése előtt neki kellene megelőző csapást mérnie. Ezen logika alapján az USA úgy érezte, nincs más alternatívája, mint hadászati fegyvereinek számbeli növelése, ami biztosítaná, hogy az elszenvedett megelőző támadás után elégséges nukleáris fegyvere marad a megfelelő válaszcsapáshoz. Ennek volt eredménye a MIRV [Multiple Independently targetable Reentry Vehicle, azaz „többszörös, egymástól függet­lenül célba juttatható eszköz”. A parabola röppályáról visszatérő rakétacsoport, amelynek tagjai az előre beállított koordinátáknak megfelelően külön-külön más és más célpontra irányíthatók. Az eszköz hatalmas sebessége (20.000 km/ó felett) és az egyes rakéták pályájának kiszámíthatatlansága az elhárítását szinte lehetetlenné tette].

Ez megint új helyzetet teremtett. Elméletileg egyetlen MIRV az ellenség 8-10, még silóban lévő rakétáját tudja megsemmisíteni. Ebből az következik, hogy a támadás elindítójának hatalmas kezdeti előnye keletkezhet. Ezen okoskodás ismerete vezetett az egyre vadabb fegyverkezési versenyhez, ami a végén az eszméletvesztésig fokozódott. Ekkor a két nagyhatalom vezetői belátták, hogy ez tarthatatlan, és Helsinkiben, 1969-ben elkezdődtek a SALT tárgyalások [Strategic Arms Limitation Talk, azaz  stratégiai fegyverek számának korlátozása]. A tárgyalás lényege az volt, hogy a két szuperhatalom hagyjon fel szuperioritásra irányuló egyértelmű törekvésével, és elégedjenek meg, egy körülbelüli paritással. Az egyezményt 1972-ben írták alá. Ennek értelmében mindkét fél sebezhető maradt a másik rakétáival szemben. Ez lett a kölcsönös öngyilkosság helyett az elrettentés aranyszabálya. A nagymutató visszaállt éjfél előtt 12 percre. A viszonylag csendes öröm nem tartott sokáig, mert India felrobbantotta az első atombombáját. A nagymutató visszaállítása kissé elsietett volt. Ezt érzékelve, a BULLETIN újfent igazított, és éjfél előtt 9 percre állította a nagymutatót.

1980 januárjában a visszatekintés nem sok jót mutatott. A SALT II tárgyalások megakadtak, és semmi pozitív eredmény nem tűnt fel a horizonton. A nukleáris Armageddonba torkollás pont annyi valószínűséggel bírt, mint tíz évvel korábban, a tárgyalások kezdetén. Egyik fél sem akart engedni. Az USA technikai fölénye mögé bújva a darabszámot kívánta limitálni, a technikai fölényt mennyiséggel ellensúlyozni akaró Szovjetunió ehhez nem volt partner. A makacs egy helyben topogás nem volt kedvezőnek nevezhető. Félő volt, hogy a természeti kincsek csökkenő mennyisége előbb vagy utóbb nemzetközi konfliktushoz vezet. A konfliktusokat pedig egy nukleáris világban minden valószínűség szerint nukleáris fegyverekkel tudnák csak rendezni. Szükségben az emberek szívesen nyúlnak vissza középkori viselkedéshez. A nagymutató visszakerült eredeti helyére, 23 óra 53 percre.

A világ kilátásai hamarosan még sötétebbek lettek. 1979 decemberében a Szovjetunió bábkormányának megvédésére csapatokat küldött Afganisztánba. Erre Jimmy Carter amerikai elnök kérte a szenátust, hogy a SALT II ratifikálását függessze fel, és megtiltotta az amerikai sportolóknak, hogy részt vegyenek az 1980-as moszkvai olimpián. Ennél azonban Amerika nem állt meg, kijelentették, hogy egy limitált nukleáris háború elképzelhető.

1980 novemberében Amerika új elnököt kapott Ronald Reagen, volt hollywoodi cowboy személyében, aki kocsmai összetűzés szintjén képzelte el a nukleáris konfrontációt. Reagen véleménye az volt, hogy a hidegháború befejezésénél nincs egyszerűbb feladat, meg kell nyerni. Ezzel beindult az újabb fegyverkezési verseny. Az oroszok hadrendbe állították az SS-20 rakétájukat, az amerikaiak pedig az MX-et. A cél a könnyű mozgathatóság és jobb célzási biztonság volt. Magyarul, készülődés a megelőző csapásra. Mindkét oldal azzal hitegette magát, hogy egy nukleáris háborút szoros keretek között lehet tartani, sőt meg is lehet nyerni. Kelet és Nyugat egyaránt deklarálta: egy nukleáris háború „elképzelhető” – a nagymutató 4 perccel állt tizenkettő előtt volt. Ezek szerint antiballisztikus rakétákból ki lehet építeni egy Amerikát védő biztonsági ernyőt.

A BULLETIN 1984 januári számának vezércikke leszögezte: A fegyverkezési verseny felfutásával a nagyhatalmak közötti párbeszéd megszűnt. Befagyasztották a kommunikáció minden formáját. Elvágtak minden kapcsolatot. A fegyverkezési verseny kitárgyalása helyett mindkét fél csak a propagandára összpontosította figyelmét. Ilyen körülmények között a nagymutatónak fel kellett kúsznia 23 óra 57 percre.

Európa az atomkor kezdete óta mint potenciális csatatér szerepelt. Az amerikai stratégiai bombázók már az ötvenes évek eleje óta Angliában állomásoztak, és a taktikai atomfegyverekkel ellátott NATO csapatok megtalálhatók voltak Nyugat-Európa valamennyi zugában. Ez mind azt a célt szolgálta, hogy elvegye a szovjetek kedvét Bonn, Párizs, Róma vagy London bekebelezésétől. A nyugat-európai országok kellemesen prosperáltak az amerikai védelmi ernyő alatt. A közbeszéd szerint a nukleáris visszavágás elrettentő ereje az orosz medvét hibernálásra ítélte.

Csakhogy, amikor az oroszok nagy vonalakban utolérték az amerikaiakat, a helyzet némileg megváltozott. Ismét felvetődött a kérdés: ha egy esetleges orosz támadásra válaszul az amerikaiak bevetnék az atomfegyvert, erre most már Amerika megtámadása lenne a viszontválasz, ilyen körülmények között Amerika hozzá nyúlna-e elsőnek az atomhoz?

A nyolcvanas évek elején egyre több rakétát állítottak hadrendbe, amihez a két nagyhatalom egyre vészjóslóbb retorikája társult. Válaszul Európában tömegmozgalmak születtek, mert az emberek nagy részének az volt a véleménye, hogy az öt perc alatt célba érő Pershing rakéták felállítása az oroszokat csak még idegesebbé teszi, ami könnyen egy akaratlan nukleáris háborúba torkollhat. Végül valahogy győzött a józan ész. 1987 decemberében a két nagyhatalom megállapodott a Pershing II. és az SS-20 rakéták teljes leszerelésében. Ezt követve a nagymutatót visszaállították éjfél előtt 6 percre.

1989-ben a berlini fal leomlott, szimbolizálva a hidegháború végét. Gorbacsov rádöbbent, hogy a szovjetrendszer nem tartható fenn tovább. Ezzel egy időben a kelet-európai országok népei (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Kelet-Németország és végül Románia) egyértelműen deklarálták, nem kérnek többé az orosz fennhatóságból. Winston Churchill [(1874-1965) angol politikus, Anglia miniszterelnöke a II. Világháború alatt. A háború után  ő hozta létre a „vasfüggöny” kifejezést.] A vasfüggönye 44 év után megszűnt, a monolitikus kommunizmus darabokra hullott szét. A nukleáris háború veszélye jelentősen csökkent. A nagymutató új helye 23:50 lett.

Hamarosan beindult az orosz átalakulás, ami a balti államok elvesztését és a birodalom széthullását jelentette. A kelet-nyugati fegyverkezési verseny 40 év után megszűnt, Oroszország mély gazdasági váltságba zuhant. Az ítéletnapjának órája 23:43-at mutatott, 17 perc hiányzott az éjfélhez. Borisz Jelcin hatalmának megszilárdulása, valamifajta orosz kapitalizmus megjelenése a BULLETIN-t arra késztette, hogy a nagymutatót letolja a lehetséges legtávolabbi pont, az éjfél előtti 17 perc alá. A Föld – egyelőre – megmenekült? Az elmúlt fél évszázad alatt az Emberiség sose volt ilyen „távol” a nukleáris megsemmisüléstől.

De az Emberiséghez tartozik egy elit is, akiknek az a perverzitásuk, hogy csak önmagukat tekintik embernek, ráadásul születéskor felvett szokásuk a hülyeség, amiből lehetetlenség kigyógyulni. Így aztán, amikor a külső körülmények – úgy értem az embertől független – külső körülmények lehetőséget adtak a fél évszázados veszélyes konfrontálás felszámolására, az alkalmat nem ragadták meg. Különböző indokokra hivatkozva folytatták az eszkalálódást. Így aztán az előkelő 23:43 időről azt a bizonyos órát előretolták 23:55-re. Sikerült 12 perccel közelebb kerülni a megsemmisüléshez. Konkrétan a „zsűri” úgy gondolja, a közel-keleti események nagyon könnyen nukleáris konfliktusba csaphatnak át. Ennek következtében az óra 3 percet mutatott éjfél előtt.

Erre jöttek rá a legújabb események. Észak Korea nem csak atom hatalom lett, de ráadásul ez Washingtonnak egyáltalán nem tetszik. Nekik lehet sok ezer atom töltetük, Kimnek egy darab se. Miért? Csak! Illetve, mert atommal meg tudják magukat védeni, amit a Föld legnagyobb imperialista hatalma nem tűr el. Ezért most az óra 2,5 percre van éjféltől.

Aki kíváncsi a teljes atom korszakra itt nézheti meg: www.thebulletin.org/multimedia/know-the-time

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2407) Szex filozófia

Tibor bá’ online

 

Lesz, aki ingerülten közölni fogja velem, hogy már megint szex a téma (hogy ő minden áldott este dugni szeretne, az persze kimegy a fejéből 😀 ) Ez alkalommal azonban a cím megtévesztő, mert nem a szexről lesz szó, hanem arról, hogy kell(ene) gondolkodni a szexről. Mert az igazi probléma nem az, hogy túl sokat foglalkozunk a szex-el, hanem az, ahogy foglalkozunk vele, állítja Alain de Botton: How to Think More About Sex című művében.

A szerző hatalmasat harap a témában, de mindenesetre minden egyes falat, amit kiharap az egészből, komolyan elgondolkodtató. Vegyük sorba egy részüket! 1) Általános probléma, hogyan tartsuk meg a vágyunkat hosszan tartó kapcsolat alatt? Már akinek van rá igénye. Végül is ezek a dolgok maguktól raknak helyre mindent. Elmúlt az égető vágy, nincs mit siratni rajta. 2) Mi a legnagyobb hazugság a szex-el kapcsolatban? Hogy a XIX. századi őseink részére a szex bonyolult lehetett, de napjainkban egy természetes, könnyen érthető része az életnek. Ma csak nevetünk azokon a dolgokon, amik régen szégyen, és röstelkedés forrásai voltak. 3) Korábban az ősök el voltak nyomva, de mára felszabadultunk. – Na ez az, ami egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Szex alól nem lehet felszabadulni, bármily definíció szerint. A szex természeténél fogva problematikus.

Miért lenne a szex természeténél fogva problematikus? Mert a szex ütközik majd mindennel, amit az életben tenni szeretnénk. A szabványos szöveg, amit magunknak mondogatunk, hogy a szex csúcsa a romantikus szerelem, ami a hosszú távú kapcsolat alapja, nem más mint kicicomázott tündérmese, amivel a valóság állandóan konfliktusba kerül. Na miért? Mert a szex ütközik a mindennapi munkánkkal, a gyermek neveléssel, és persze erősen gátolja a 40 éven át tartó monogám kapcsolatot. És akkor jön a svédcsavar. Van nekünk egy megátalkodott keresztény szexuális kultúránk; ami miatt a szex bűnössé válik, tehát megtartóztatjuk magunkat (már aki), és a sikertelen önmegtartózkodás miatt bűntudatunk alakul ki. Ez az átkozott „6. Ne paráználkodj!”

Akkor térjünk rá a házasságtörésre! Nyilván egyetértesz azzal, hogy realitás ellenes a szexuális monogámia elvárása évtizedeken át tartó házasság alatt, viszont eszed ágában sincs lándzsát törni a nyitott házasság felett. Na igen, a témát nem lehet tőmondatokra leegyszerűsíteni: „OK, nyissuk meg a házasságot.” vagy „Abba kell hagyni ezt az undorító házasságtörést.” Ugyanis komoly problémákat vet fel mind a monogámiával, mind pedig a nyitott házassággal. A múlt század hatvanas évei azzal teltek el, hogy a nyugati civilizáció felnőtt lakossága megoldásokat keresett, de nem talált. Az élet teli van olyan problémákkal, amelyekre nem találunk megoldásokat. A vágyakozás a hosszú távú szexuális kapcsolatra (nevezzük házasságnak) és az izgalmas szex utáni vágy, nem összeegyeztethetők. Ez a probléma nem megoldható. KÉSZ. És – csak nem valljuk be magunknak se – küszködünk az egésszel.

Mit találunk szexinek? Miért szexi az, amit annak tartunk? Erre – például – evolúciós pszichológiai nem szolgál válasszal. De tényleg, próbálj rájönni, miért találsz valamit szexisnek? Meg van a tárgy? OK, szedd darabokra! Kiderül, hogy az „építő kövek” tök közönségesek. Akkor mitől zsongtál be?

És igen, az egyre csökkenő vágyaddal mit lehet csinálni? Unod már a partneredet – csúnya kifejezés, de igaz. A ráunás jogalap a szétválásra? Lehet, de a szétválás anyagilag fájdalmas lehet. Itt van ni, megint a szex okozta életprobléma! Ne söpörd a szőnyeg alá!

Végül, szerinted feloldható-e a szexuális vágyunk és a civilizált viselkedésünk között húzódó konfliktus?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2406) Van róla papír?

Tibor bá’ online

 

Kellett lenni egy II. világháborúnak ahhoz, hogy Ausztrália rádöbbenjen, 8 millió lakossal nem mehet az élet tovább. A gyors szaporodásnak egyetlen egy módja ismert, és pedig a bevándorlás ösztönzése. Így aztán az elszigetelt kontinens, kapuit megnyitva, lelkesen fogadta a kaukázusi bevándorlókat, akik 1945-öt követve főleg a legyőzött tengely hatalmak menekültjei voltak, DP betűkkel ellátva, ami azt jelentette, hogy „hontalan” (displaced persone). Persze egy volt magyar hadifogoly örüljön, hogy lyuk van a seggén (őrültek is), így aztán 5 évig ott kellett dolgozniuk, ahová őket az ausztrál állam beosztotta, mondjuk vasúti sínek lefektetésénél.

Így aztán 1957-ben már elég sok magyar élt a kontinensen, és már arra is volt vagy 5 évük, hogy más munkakörben is jeleskedhessenek, mint talpfák besüllyesztése. Így esett, hogy amikor mi megérkeztünk, már volt magyar származású professzor is a Melbournei Egyetemen. A pasi nevére már nem emlékszem, de a kiérkezettek között futótűzként terjed el a neve, és nem ok nélkül. Amikor én a színei elé kerültem, egy diszkréten berendezett, pompás irodában, barátságosan fogadott és azt kérdezte tőlem, hogy mit végeztem. Közöltem vele, hogy van egy technikumi érettségim, amire megértően bólogatott, Aztán hozzátettem, hogy sajnos nincs róla papírom. Azt válaszolta, az nem is fontos, és átnyújtott egy angol nyelvű, egy oldalas  ajánlólevelet, aláírva, lepecsételve, stb., majd elbúcsúztunk. Az ajánlólevél így kezdődött: To whom it may concern, ami azt jelentette, hogy nem valakinek szólt, hanem bárkinek. Az ajánlólevél tartalmazta a professzor tapasztalatát, ami szerint egy akkori magyar technikumi oklevél mögött húzódó tudás megfelel a helyi bachelor’s degree négy évéből az első kettőnek.  Legnagyobb meglepetésemre ezzel a papírral folytathattam a tanulmányaimat a harmadik évtől, vagy regisztráltathattam magam a professzionális állást kereső irodában, vagy elhelyezkedhettem ipari vállalatnál mint műszaki szakember. Sehol, senkit nem zavart, hogy az ajánlólevélen kívül legtöbbünknek semmi papírja nem volt. Hamarosan megoldódott a talány. Jó magyar módra akadt néhány fiatal, aki kihasználva a lehetőséget, bemondásra kapott ilyen ajánlólevelet. Aztán elhelyezkedett, és hamarosan kiderült a turpisság. Az illetők használhatatlanok voltak. Simán túladtak rajta. Egészséges kapitalizmusban senkit se érdekelt a papír, mindenkit az érdekel, hogy az adott személy mit tud letenni az asztalra. [Hozzá teszem, ma Magyarországon nincs egészséges kapitalizmus. Sikeresen átmentettük az uram-bátyám rendszert. Nem a tudás számít, hanem az, hogy ki kinek a kicsodája.]

Buziássy Karcsi barátom, akivel egy hajón érkeztünk az ötödik kontinensre, hasonló ajánlólevél segítségével a Melbourne-i Egyemen simán folytathatta a master degree képzést, mivel a Budapesti Műszakin vegyészmérnökit végzett. Ha volt egy kis időm átugrottam hozzá a vegyi karra, ahol kapott egy asztalt a laborban és dolgozhatott a szabadon választott témáján. Nem kellett sietnie, 1960-ban, három évvel később jelent meg a disszertációja, és mert – ne felejtsük el – Ausztráliában vagyunk, a birkák gyomrában termelődő B-vitaminokról volt benne szó. A lényeg mindezekből az, hogy ott a „papír” elsődleges célja az emlékeztetés. Senkinek sem fizetnek azért, mert van egy papírja, ha nem párosul hozzá ismeret. Ez nekünk nagyon furcsa volt, mert idehaza dübörgött a papírcentrikusság. Ha egyszer valaki végigseggelt egy főiskolát, akkor az „diplomás” lett, és az isten se tudta megmenteni egy íróasztaltól. Ne is mondjam, ez azóta se változott, talán csak annyit, a magyar diploma az ötvenes évek végétől fogva egyre kevesebbet ér.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2405) Az USA Biztonságpolitikai Stratégiája

VIP. 316

A múlt héten hozták nyilvánosságra az USA Biztonságpolitikai Stratégiáját 68 oldalon keresztül. Természetesen nem ezt a 68 oldalt fordítottam magyarra, hanem a stratégiának a lényegét összefoglaló, és kiértékelő írást. A dokumentumot igen fontosnak értékelhetjük, mert ebből lehet kiértékelni a várható fejleményeket. Most pedig a fordítás:

…….A dokumentum bemutatja Trump nézetét a Világról és azokat a kihívásokat, amelyekkel az USA-nak szembe kell nézni. Az NSS teli van ellentmondásokkal és csalásokkal, valamint saját erényeit és nagyságát illetően a szokásos amerikai téveszmével.

Fel kell figyelni egy visszatérő témára, ami szerint Oroszország és Kína „rivális”, akik – szerintük – rosszindulatú szereplőként iparkodnak aláásni Amerika nagyhatalmi státuszát.

Az utolsó NSS-t olvasva nem fér kétség ahhoz, hogy Trump vezetése alatt Washington semmiben se különbözik a korábbi adminisztrációktól abban, hogy alapvetően ellenséges nézetük van a Világról, de különösen egy olyan Világról, amelyben Oroszország és Kína ellenségként létezik.

Mindkét ország: „kétségbe vonja a mi geopolitikai előnyünket és megpróbálják javukra megváltoztatni a nemzetközi rendet.”

Majd még gonoszabbul folytatják: „Ellenlábasainkat meg kell győzni arról, hogy le tudjuk és le is fogjuk őket győzni. Ha megtámadják az Egyesült Államokat, nem csak megbüntetjük őket….. azzal, hogy olyan fegyvereket fejlesztünk ki, amelyek egyértelműen felülmúlják az ő fegyvereiket.

Ez végeredményben egy siralmas felhívás még több militarizálásra, és feltárja egy nyavalyás amerikai világnézetét más nemzetekről, mint engesztelhetetlen ellenségekről.

Kínát „gazdasági agresszióval” vádolják, Oroszországot pedig „felforgatással”……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2404) Hitted volna?

Tibor bá’ online

 

A vallásos hitet erkölcsi alapon védők erkölcsössége igencsak megkérdőjelezhető, amit indulatosan utasítanak vissza, miközben tetszelegnek a maguk által emelt erkölcs magaslatainak elfoglalásával. Ezen kívül minden alkalmat megragadnak, hogy egyenlőségjelet vonjanak az istenhit és az erkölcs közé, ami egyben azt implikálja, hogy aki nem hisz az ő istenében, az erkölcstelen.

Mivel a fentiekben vázolt szellemben történtek hozzászólások, azonnal megakadt a szemem egy érdekes híren: A Year in Jail for Not Believing in God? How Kentucky is Persecuting Atheists  =  Mivel nem hisz istenben, egy év börtönt kaphat érte? Kentucky-ban így üldözik az ateistákat.

Kentucky államban a törvény megkívánja az állampolgároktól, hogy elfogadják a mindenható isten nyújtotta biztonságot, aki ezt nem teszi, azt 12 hónapig terjedő elzárással lehet büntetni. Hab a tortán a Kentucky legfelsőbb bíróság nem hajlandó vizsgálni a törvény alkotmányba ütközését annak ellenére, hogy egyértelműen ütközik az Amerikai Alkotmány első kiegészítésével.

Mumbai (India) egyik katolikus templomában felállított Jézus szoborból víz csöpögött. A helyiek csodát emlegettek, és elkezdték összegyűjteni a „szent vizet”. A parókia lépéseket tett, hogy beinduljon a zarándoklás a templomba.  Amikor egy Sanal Edamaruku nevű szakember megállapította, hogy a víz egy meghibásodott vízvezetékből szivárog, a helyiek 3 év börtönnel büntethető szentségtöréssel vádolták. Végül pedig halálos fenyegetéseket kapott, olyannyira, hogy el kellett hagynia az országot. úgy tűnik tehát, hogy nem csak a fanatikus muzulmánoktól kell tartani, hanem a fanatikus katolikusoktól is. Érdemes még rámutatni, hogy az indiai törvények biztosítják a szólás szabadságát, ugyanakkor egy 1860-ból származó, gyarmati törvény tiltja a blaszfémiát.

A múlt hónapban, Írországban a 31 éves, negyedik hónapban lévő terhes asszony,  Savita Halappanavar meghalt, habár nem kellett volna meghalnia. A nő magzatát készült elveszíteni, közben vérmérgezés tünetei léptek fel. A nő könnyen megműthető lett volna, ha a különben már halott főtust kikaparják. Ezt azonban az orvosok megtagadták „ez egy katolikus kórház” magyarázattal, és napikig hagyták szenvedni.

Ilyen és hasonló hírekből naponta száz meg száz található a világhálón. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy az „értelmes túlélők honlapján” még mindig jelennek meg hozzászólások, amelyekben hevesen védik az keresztény istent létezését, mint az emberiséget vezető erkölcsi fáklyáját, mely megmutatja az egyetlen igaz utat az erkölcs non plusz ultrájához.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2403) A földi élet kialakulása (Paul Davies)

Tibor bá’ közvetlen fordítás online

Ha már hamarosan kipusztulunk, talán nézzünk utána, mennyire értékes maga az Élet, ami talán csírákban megmarad.

 

 Kreácionisták figyelem!  😀  Sajnos az a helyzet, hogy amikor az élet eredetéről esik szó, alig jut eszünkbe valós tény. Van valami halvány fogalmunk arról, mikor indult be az Élet a Földön, aztán akad néhány érdekes elmélet, hogy hol, de hogy hogyan, az már meghaladja ismereteinket. Az égvilágon senki nem tudja, hogy szervetlen vegyi anyagok keveréke spontán módon hogyan szerveződött az első élő sejtté. Lehetett közönséges vegyi folyamatok egyszerű sorozata, de lehetett egy furcsa véletlen is. A probléma fő oka, hogy mindössze egyetlen mintát tanulmányozhatunk, a földi Életet. Márpedig a földi Élet egyszerű létezése semmit se árul el arról, hogy megjelenése mennyire valószínű, vagy éppen valószínűtlen, és létrejöhetett-e máshol is vagy sem.

Az asztrobiológusok nagy álma a Földön túli életből vett mintához jutás, ami összemérhető lenne a földi élettel. Amíg azonban erre várunk, kiindulhatunk az egyetlen ismert, fontos tényből, ami elárulhatja az Élet keletkezésének helyét. Mi lenne ez a fontos tény? Az, hogy az Élet megjelenése gyanús gyorsasággal, vagy hirtelenséggel következett be.

A Naprendszer körülbelül 4.550 millió évvel ezelőtti született. Nem sokkal ezt követően, úgy 3800 millió évvel ezelőtt a bolygókat hatalmas aszteroidák bombázták. Jelek vannak arra, hogy egy Mars méretű tömeg becsapódott a Földbe, ami a Hold megszületéséhez vezetett. A becsapódás következtében a Föld felülete megolvadt és elviselhetetlen forró marad néhány tízmillió évig, kizárva az Élet kialakulását.

Ugyan akkor a paleobiológusok szerint a földi sziklákból (Nyugat Ausztrália, Pilbara területek) nyert minták azt mutatják, hogy a Földön igen gazdag mikro organikus élet létezett már 3500 millió évvel ezelőtt is. Sőt – igaz erősen vitatottan – grönlandi sziklákban talált életjelek kora szén izotópos vizsgálattal 3850 millió évesnek mutatkozik. Ezekből a leletekből az következik, hogy az Élet a Földön azonnal kialakult, amint megszűnt az aszteroidabombázás. Kérdés, hogy ez az egyszerű tény mond-e valamit nekünk az Élet eredetéről?

A tudósok nagy része úgy gondolja, hogy igen. A néhai Carl Sagan szerint az Élet gyors megjelenése bizonyíték arra, hogy kialakulása könnyen bekövetkezik, és ezért várható, hogy rajtunk kívül számtalan más bolygón is kialakult. A következtetés hibátlannak tűnik, de egyetlen mintából milyen messzire lehet következtetni? Statisztikailag mérlegelve a dolgot az a baj, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs arról, milyen eséllyel alakulhat ki Élet jóformán semmiből. Egyszerűbben megfogalmazva, az általunk ismert egyetlen Életből nem lehet következtetni, hogy megjelenésének elkerülhetetlenül be kellett-e következnie, vagy bekövetkezése egy csodával határos véletlen volt-e.

Meg lehet viszont kísérelni a valószínűsítést. A New South Wellsi Egyetemről Charles Lineweaver és Tamara Davis statisztikai analízissel látott a probléma megoldásához. Eszmefuttatásukat legjobban egy lottó nyereménnyel lehet megvilágítani, ahol is az Élet maga az öttalálatos. Nos, a lottó játékosok rendszerint tisztában vannak a nyerési esélyeikkel. Magyarországon ez megközelítőleg 1 : 43 millióhoz arányt jelent. De most tételezzük fel, hogy valaki úgy megy lottó szelvényt venni, hogy fogalma sincs a nyerési esélyről és a harmadik héten megnyeri az ötöst. Vajon mire következtetne? Semmi esetre se arra, hogy neki az esélye 1 volt a 43 millióhoz.

A Földön az Élet bármikor kialakulhatott volna az elmúlt 3900 millió év alatt. Azt viszont tudjuk, hogy az Életnek nevezett öttalálatost mindjárt az intervallum elején kihúzták, ami legalább is elgondolkoztató. Lineweaver és Davis számításai szerint, ha a kedvező feltételek legalább 1000 millió éven át fennállnak az Élet megjelenésének esélye meghaladja a 12 százalékot. Azaz nyolc bolygó közül legalább egyen kialakul az Élet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy galaxisunk teli lenne Életet hordozó bolygókkal, mert a „kedvező feltételt” nem ismerjük pontosan.

Ez utóbbihoz kapcsolódik annak figyelembevétele, hogy részleteiben ismeretlenek az Élet kialakulásához szükséges fizikai és kémiai mutatók, például véletlenszerűen mennyi idő alatt alakulhat ki bizonyos nagyon ritka, de alapvető fontosságú molekula az „őslevesben”. Másfelől viszont figyelembe kell venni egy egészen más diszciplínához tartózó tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy egy adott bolygó mennyi ideig alkalmas az Élet megjelenésére. Ilyenek például egy csillag várható élettartama, ami viszont magfizikai és gravitációs téma. Tekintve, hogy a két időskála között nincs fizikai összefüggés, nem várható véletlennek tekinthető, ha a kettő egybeesik. Ebből logikusan következik, hogy az Élet vagy sokkal gyorsabban vagy sokkal lassabban alakul ki, mint amennyi idő alatt egy tipikus csillag felhasználja a rendelkezésre álló energiát (5 és 10 milliárd év között).

A biológusok szerint az Élethez szükséges molekulák nehezen állnak össze véletlen szerűen, átlagosan sokkal tovább tartana, mint egy bolygó néhány milliárd évre tehető „lehetőség ablaka”, ami alatt egy Földhöz hasonló bolygó fenn tudja tartani az Életet. A Föld egyszerűen csak mázlista volt.

Rendben van mázli volt, de miért következett be olyan gyorsan? Végül is az Élet megjelenhetett volna akár egy milliárd évvel később is, és még mindig lett volna elég idő arra, hogy az evolúció kitermelje azokat a tudósokat, akik elvitatkozhatnak a témán még mielőtt a Nap vörös-óriássá változik. Erre a válasz rendszerint a következő. Ha az Élet megjelenésének általános esélye mondjuk 1:1012 akkor annak esélye, hogy az mindjárt a lehetőség elején következik be 1:1013, na és akkor mi van? Az élet megjelenése mindenképpen egy csoda, nem mindegy, hogy a tolvajt egy birka ellopásáért akasztják fel, vagy egy bárányért?

Ez azonban egy elhamarkodott vélemény. Ennek ellenére érdekes következtetést lehet levonni Lineweaver és Davis analíziséből, még akkor is, ha a földi élet egy mázli és alig valószínű, hogy a Világmindenség megfigyelhető részén belül máshol is kialakulhatott volna. A legtöbb kutatóval egyetértve Lineweaver és Davis feltételezik, hogy az Élet a Földön szervetlen molekulákból indult ki. Viszont van egy másik magyarázat arra, miért alakult ki az Élet oly gyorsan, talán nem a Földön alakult ki. Talán a Világmindenségnek egy másik sarkából érkezett. Amennyiben a Földet bombázó aszteroidák közül valamelyik tartalmazott életcsírát, akkor az könnyedén elszaporodhatott, amint a bombázás megszűnt.

Az űrből érkező életcsíra elmélet egyáltalán nem nevezhető újnak. Elsőnek 1906-ban a svéd vegyész Svante Arrhenius állt elő az ötlettel, amit „pánspermium” névvel illetett. Napjainkban az asztrobiológusok nem kedvelik ezt az elképzelést, az egyetlen Chandra Wickramasinghe kivételével, aki a Walesi Egyetemen tevékenykedik. Az elmélet legnagyobb problémája az űrben található magas szintű sugárzás, ami minden életcsírát megöl.

Van azonban egy másik elképzelés, ami ezt a problémát megkerüli. Ez se új, mert meglehetősen bizonytalan formában Lord Kelvin beszélt róla még 1871-ben, de napjainkban új megvilágítást nyer. Ezek szerint az életcsírák sziklarepedésekben elbújva, a sugárzástól védve, utaznának a csillagközi űrben és kezdenének el szaporodni a megfelelő környezetbe érkezést követve.

Na jó! Ha az Élet meteoritba zárva érkezett meg a Földre, honnan jött? A válasz első számú jelöltje a Mars. Becslések szerint a Marsról átlagosan havonta érkezik hozzánk egy-egy meteorit, és a Mars, mint az Élet bölcsője beleillik a képbe. Igaz, hogy a bolygó felülete napjainkban fagyos, száraz sivatag, de valamikor melegebb volt és nedves. Mivel azonban a Mars tömege kisebb a Föld tömegénél, gyorsabban hűlt és az élet megjelenésére fél milliárd évvel korábban volt alkalmas mint a Föld. Az első életcsírák mélyen beágyazódhattak a repedésekbe, ami megvédhette volna őket a bombázástól. Mindent összegezve a Marson az Élet megjelenhetett már 4500 millió évvel ezelőtt is, amikor még a Földön fortyogó pokoli állapotok uralkodtak.

A statisztikai okfejtés meglepő. Amennyiben az élet megjelenésére alkalmas állapotok a Marson jóval tovább tartottak, mint a Földön, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy az Élet valóban a Marson indult el nem pedig a Földön. Evvel azonban a történetnek nincs vége. Gondoljunk bele, ha az Élet megjelenéséhez egymást követő három különböző molekuláris „eseményre” van szükség, akkor a hosszabb ideig tartó „lehetőségek ablakával” rendelkező Mars hatványozottan valószínűbb bölcsője az Életnek, mint az alternatívát jelentő Föld. Kalkulációk szerint a marsi beindulás 125-szőr valószínűbb, mint a földi.

Természetesen van más lehetőség is, nevezetesen, hogy az Élet a Naprendszeren kívülről származik. Végül is a Föld életkora a Világmindenség korának mindössze egy harmada. A galaxisban lehettek földszerű bolygók milliárd évekkel korábban, mint a Naprendszer születése. Csakhogy a Naprendszeren kívüli eredet azt jelentené, hogy az életcsírának fényéveket kellene utazni természetesen nem fénysebességgel, a találati valószínűség pedig oly csekély, hogy gyakorlatilag nullának tekinthető. Így aztán az élet beindulásának helyéül legvalószínűbben a Marsot lehet kijelölni.

Mi támaszthatná még alá a marsi eredetet? Talán megpróbálkozhatnánk az Ember megjelenésével, ami események hosszú sorát jelenti, számtalan evolúciós lépés megtételét, amíg eljutottunk az intelligenciához. A Virginiai Egyetemről Richard Hanson közgazdász-filozófus részletesen kidolgozott egy 20 évvel korábbi elképzelést, ami a párizsi Meudon Obszervatorium munkatársától Brandon Cartertől származik. Ezek szerint, ha valaminek a megszabott időn belüli eléréséhez számtalan könnyű és számtalan nehéz lépés szükséges, akkor az utolsó lépés sikeres megtétele után fennmaradt maradék idő durván megfelel a teljes sorozat legnehezebb lépéséhez szükséges idővel. Ha tehát igaz, hogy az ember megjelenéséhez szükséges lépések közül a legnehezebb maga az Élet megjelenése, és az átlagosan jóval hosszabb, mint a Föld életkora, akkor Hanson okfejtése szerint annak mázlis bekövetkezéséhez annyi idő kellett, mint a még hátralévő idő tartama. Asztronómusok számításai szerint a Napnak van még egy milliárd éve ahhoz, hogy a földi életet elpusztító hőfokra felhevüljön, ami azt jelenti, hogy az Életnek egy milliárd évre volt szükség a megjelenéshez, ami a Föld esetében elfogadhatatlanul hosszú, de elfogadható a Marsra vonatkoztatva.

Ezek azonban semmit se mondanak el arról, hogyan keletkezett az Élet, csak azt, hogy ha a folyamat bonyolult volt, akkor a Marson indult be, ha pedig nem volt bonyolult, akkor mind a két bolygón bekövetkezhetett többé-kevésbé szimultán. Persze a statisztikai következtetés nem helyettesíti a kemény tényeket. Az igazi bizonyíték akkor fog előállni, ha majd a Marsról hozott életmintából kiderül, hogy azonos a földivel, azaz a földi életcsíra előbb volt a Marson, mint a Földön. Viszont mivel semmi megbízható adattal nem rendelkezünk a földi, marsi vagy azon túli életről, a statisztikán kívül másra nem támaszkodhatunk. Pillanatnyilag a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamennyien Marsbéli ősökkel rendelkezünk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2402) Anyukám, utazunk!

Tibor bá’ szatirikus online

 

A család tavaszi zárt számadásán kiderült, hogy van háromszáz felesleges rugónk, aminek feleségem a seggére kívánt verni. Én meg azt hallottam, hogy Bank Kong szex negyede már lerágott csont, újabban az arabokhoz sikk ellátogatni, mert olyan emberségesen sehol máshol nem ejtenek túszokat, mint ott. Dubai nem érdekes, mert ott meg magyar kurvák vannak, de dubai árakon vesztegetik az enyhén kopott pináikat. Szóba jöhetett Tunézia, Egyiptom, Jordánia és esetleg Irak is, ha magunkkal tudjuk vinni azt az itt-ott lyukas golyóálló mellényt, amit az utolsó turnus egyik részvevőjéről húztak le közvetlenül a temetése előtt.

Tunéziát kapásból kihúztuk a listáról, mert ott az összes úszómedencének csúfolt pancsoló agyon van pakolva unatkozó újgazdag magyarokkal, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a mindennapi betevő koktéljukat derékig érő vízben állva szopogassák el.

Első nekifutásra Egyiptom csábítónak tűnt, de aztán kiderült, hogy ott még a forralt víz is fertőz, és elég ránézni a garnélamártásra ahhoz, hogy az ember százhússzal keresse a legközelebbi retyót, és akkor még nem is vettük számban, hogy egy éve permanens forradalom van, már rég nem tudni ki buktat meg kit, és miért.

Irak szerfelett izgalmasnak ígérkezett, csak hát ott a gyakori robbantástól a levegő szennyezettsége teljességgel elviselhetetlen. A TNT édeskés szaga kifejezetten gejl az európai gyomornak, amin a rohadó hullák bűze alig javít valamit. Így aztán kizárásos alapon megmaradt Jordánia.

A Jordánok imádják a magyarokat elsősorban azért, mert a Magyarországon beszerzett feleségek jó áron kelnek el a piacokon, van olyan, akiért 5-6 kecskét is adnak. Ezen kívül a magyarok számlájára lehet még írni, mindenfajta nyelvismeret teljes hiányát, ami rendkívül kezelhetővé teszi őket. Szóval döntöttünk, Jordánia és kész! Odaszállításunk charternek nevezett elrendezésben folyt, ami azt jelenti, hogy a repülőgépre ugyan felkerültünk, még az is biztosnak látszott, hogy Jordánia a cél, de az információ áradat ezzel kifújt. Lehetetlenség volt megtudni, hogy van-e csoportvezető, és ha van, akkor az ki, mikor érkezünk és hová, hol fogunk lakni és miért. Bocs! Az utolsó kérdés sztornó, mert tudom rá a választ. Azért mert a feleségem a fodrásznál el akarja mesélni, hogy Jordániában nyaralt.

Végül azért megérkeztünk Amanba, ami úgy néz ki, mint egy város, de ez csak a látszat. A közlekedés iszonyatos káoszt mutat, aminek elsősorban az iszonyatos káosz az oka. Hogy ezt kátyúk nélkül hogyan érik el, örök rejtély marad. Amit különben úgy megszoktak, hogy ma már káosz uralja az élet minden területét, amin azonban a helyiek valahogy ki tudnak igazodni. Útlevélvizsgálatot követve addig nem indult el egy busz, amíg kihasználtsága nem érte el a 150 százalékot. Végül rengeteg tülekedés, és több baleset gyanús konfliktushelyzet után megérkeztünk egy szállodába, ahol már vártak minket, de addig le se rakhattuk a bőröndjeinket, amíg három napra nem fizettük ki azt a szállást, amit még odahaza bevasalt rajtunk az utazási iroda. Ez persze egy kicsit gyanúsnak tűnt.

Másnap reggel az előző feltételezés beigazolódást nyert, a gyanú alaposnak bizonyult. A „Happy Utasok” utazási iroda, ahová belapátoltuk azt a bizonyos 300 rugót, egy árva petákot se utalt át a jordániai szállóba, amiről a kollektív idegenvezető mit sem tudott. Néhány fiatalabb útitársunk habzó szájjal hiába fojtogatta a szerencsétlent, az utólag befizetett 3 nap lejártát követően ki fognak rúgni. Ez az egyetlen dolog, ami tutinak tűnik. Egyszerűbben fogalmazva, van három napunk arra, hogy valahogy hazahúzzuk a csíkot.

A fakultatív programokra félretett kis pénzünk felhasználásával délben sikerült megebédelnünk. Ebéd után valaki kapott egy mobil hívást Pestről, ahol az a hír járja, hogy ha minden kötél szakad a Wizz Air hajlandó minket hazavinni, amennyiben az utazás költségére jelzáloghitelt jegyezhetnek be panellakásunkra.

Közben ahányszor elmentünk a recepció előtt, minden esetben úgy néztek ránk, mint szegény rokonra szokás nézni Pesten, a Volán pályaudvar érkezési oldalán. Még jó, hogy nem zártak be az adósok börtönébe, ami a Közel Keleten állítólag még divatban van. Viszont az is igaz, hogy három nappal később még megtehetik.

Estére a Wizz Air visszavonta ajánlatát, de úgy tudni, két buszt már elindított értünk a Nemzeti Kulturális Minisztérium, csak azt nem tudni hogyan kelnek át a Földközi-tengeren. Ez a kunszt eddig egyedül Mózesnek sikerült, és neki is csak a Vörös-tengeren.

Másnap reggelizés közben egy szimpatikus nászutas házaspár hangosan veszekedett. A férfi többször hivatkozott feldúlt lelki állapotára, ami az ágyban állítólag nem várt anomáliákhoz vezetett. A hallottakon többen hangosan vihogtak, megfeledkezve arról, hogy mekkora szarban vagyunk valamennyien.

Néhányan egész nap esküdöztek, hogy ha egyszer hazajutnak, az utazási iroda tulajdonosát laposra verik. Ennek a valószínűsége azonban rendkívül kicsiny, mert mobilon valakinek a kárörvendő anyósa elárulta, hogy az irodába nem lehet bejutni, ajtaján egy cetli, miszerint technikai okokból kifolyólag bizonytalan időre zárva.

Ezen aztán hosszasan elgondolkoztam. Miért kell hazudni? Sokkal tisztességesebb lenne kiírni, hogy „Marhák! Át lettetek verve, mert ez még mindig az eredeti tőkefelhalmozás.” Aztán rádöbbentem, hogy én ezt sose fogom megérteni. Aki átver néhány tucat embert, az nem tisztességes. Aki tisztességesen kiírná a valóságot, az nem ver át senkit.

Aztán persze valahogy valamennyien hazajutottunk, és a be nem tervezett nagy kalandon szép lassan túltettük magunkat. Visszamaradt azonban egy apró probléma. Feleségem jövőre is fog a fodrászhoz járni, ahol meg szokás beszélni a külföldi utakat, tehát mi is megyünk. De, hogy a fenébe lehet megtudni egy utazási irodáról, hogy a befizetett útra el is visz, vagy csak beseperi a pénzt?

Legegyszerűbb megoldásnak egy huszárvágás látszik. Alapítok egy bétét, és beindítok egy utazási irodát, mondjuk „Happy Pórul jártak” néven, legrosszabb esetben csődbe jutok, természetesen néhány millás kaszálása után, és ha nem vernek agyon, akkor én leszek a happy pórul járt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2401) Megáll az eszem

Tibor bá’ online

 

A 70 éves (nehezen nevezhető zöldfülűnek) Nagy Bandó András az ATV műsorában a következőket mondta: „Múltkor Kecskeméten voltam, tiszta véletlenül hallottam egy kórházi dolgozótól, hogy oda viszik Orbán feleségét mindig, amikor összeveri. A kecskeméti kórházban rakják rendbe.” Ez nem csúszhatott ki a száján véletlenül, mert amikor a műsorvezető Rónai Egon közbelépett, Nagy Bandó nem kapott észbe, hanem így folytatta: „Magyar mondás az is, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.”

Bizonyára tudjátok, hogy messze nem vagyok Orbán-fan, de ami sok, az sok. Orbánnak sok mindent fel lehet róni, de a magánélete az sérthetetlen, mind mindenkinek. Arról nem beszélve, hogy totálisan szakmaiatlan. Egy újságírónak kutya kötelessége minden forrást leellenőrizni mielőtt publikál. Az nem hírforrás, hogy „véletlenül hallottam”.

Ezzel azonban nincs vége az abszurditásnak. Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, Bauer Zsolt kötelességének érezte, hogy megvédje főnökét (minek azt megvédeni, jogász és van elég hatalma), és előállt a következő elképesztő válasszal: Nagy Bandó András bassza az anyját. Ilyen mondatot lehet hallani út menti kricsmik mélyén, akik nem tudnak se írni, se olvasni. Aki tud írni, az ilyet nem ír le.

Viszont a történet folytatódik. Ez a szerencsétlen Nagy Bandó András beszart a következményektől, amire gondolom néhányan felhívták a figyelmét, írt tehát Orbánnak egy fajta bocsánatkérést, amiben azt kéri, ne vegye el az életét. Erre mondja az angol „add insult to injury”. Nem elég, hogy Orbán veri a feleségét, ráadásul jártában-keltében legyilkolja, aki útjában áll.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2400) Ki irányítja Hollywood-ot? (nanemá)

VIP.315

 

……..Na jó, mennyire zsidósodott el Hollywood? Amikor egy stúdióvezető a Los Angeles Times napilapban el akart helyezni egy egész oldalas hirdetést – lényegében egy nyílt levelet – amelyben követelték, hogy a Filmszínészek Céhe rendezze a szerződését, a levelet a News Corp igazgató tanácsának elnöke Peter Chermin írta alá, aki zsidó. A Paramount Pictures elnöke Brad Grey (zsidó). A Walt Disney Co. vezérigazgatója Robert Iger (zsidó). A Sony Pictures elnöke Michael Lynton (meglepetés, ő egy holland zsidó). Warner Bros. elnöke Barry Meyer (zsidó). CBS Corp. vezérigazgatója Leslie Moonves (annyira zsidó, hogy másod unokabátyja volt Izrael első miniszterelnöke). MGM elnöke Harry Sloan (zsidó). NBC Universal vezérigazgatója Jeff Zucker (mega-zsidó)………

___________________________________________________________________________

A VIP előfizetőknek E-mailben küldöm el a teljes fordítást.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2399) A gyengébbik nem

Tibor bá’ online

 

Hogy a „NŐK” szinonimájaként ki találta ki a „gyengébbik nemet” arról fogalmam sincs, de hogy az illető nem volt észnél, az biztos.

A napokban azt olvastam a magyar InforMed megbízható hírlevélben, hogy a családon belüli erőszaknak nem csak a gyerekek és a feleségek lehetnek áldozatai, hanem a férfiak is. Nafene, ezt végig kell olvasni! Ezek szerint amerikai felmérések azt mutatják, hogy a 18-54 év közötti férfiak 14,2 százaléka élt át családi erőszakot az elmúlt 5 év folyamán. Egész életük folyamán a férfiak 30,5 százaléka volt bántalmazás áldozata, aminek a fele fizikai bántalmazás volt. Magyarul 100 férfi közül tizenötöt az élete folyamán legalább egyszer elver a felesége.

Hébe-hóba hallani a TV hírekben, hogy egyik-másik magyar feleség a konyhakést belemártja élete párjába, rendszerint valami alaposnak vélt indok alapján,  na de 15 % „gyengéden” elveri a férjét? Ez az újdonság erejével hatott.

Aztán itt van ez a guantanamoi amerikai börtön, ahol a terrorcselekményekkel gyanúsított muzulmánokat tartják fogva. Fényképes bizonyítékok alapján derült ki, hogy a női (katonai) fegyőrök nagyobb százalékban és kegyetlenebbül bántak a rabokkal, mint a férfiak, sőt – mint hab a tortán – némi szexualitást is belevisznek a kínzásba.  De erről mesélnek a német haláltáborokat megjárt túlélők is. A női smasszerek százszor kegyetlenebbek voltak, mint a férfiak.

Szóval bizonyíték akad untig elég, hogy a „gyengébbik nem” inkább csak városi legenda, mint valóság. Pedig erre a legendára komoly intézmények épülnek. Például a kórházak ápolói gyakorlatilag 100 százalékban nők. Ugyanis a nők finomabb lelkivilága alkalmasabbá teszi őket például a betegápolásra, ami extra empátiát kíván. Egy beteg meglátogatása alkalmából én ugyan saját szemeimmel láttam, hogy a szomszéd ágyon egy nővér két hatalmas pofont lekent egy 80 körüli, félig öntudatlan haldoklónak, mert „Sipos néni, már hányszor megmondtam, hogy ne ráncigálja ki vénájából az infúziós tűt?”

Tehát egy kis durvaságért a nők se mennek a szomszédba, de vajon helyes-e, ha a társadalmat nőkre és férfiakra bontjuk? Nyilvánvalóan nem, de a tisztánlátáshoz érdemes foglalkozni a témával.

Halált osztogató fekete angyalok időnként minden országban feltűnnek. Mire lefülelik őket az áldozataik száma már bőven kétjegyű. Halálos ítéletet végrehajtó, istent játszó orvosok között akad férfi is, de a mérleg nyelve erősen a nők felé hajlik.

Úgy tűnik, hogy a nők valami okból kifolyólag (nem csodálkoznék, ha hormonális szabályozás alatt állnának) „nemesebb” lelkűek, de ha ez az extra valami véletlenül hiányzik belőlük, akkor egy igazi bestiával állunk szembe. A férfiak jóval kiegyensúlyozottabbak, nem túl szentimentálisak, de felesleges kegyetlenkedésre ritkábban adják a fejüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________


Éljetek a lehetőséggel

(2398) Guy McPherson gondolatai

Tibor bá’ online

 

Bizonyára emlékeztek rá, hogy Guy McPherson 2016-ban azt állította, hogy az emberiségnek még 10 éve van hátra. Ezzel a gondolattal nincs egyedül, csak ő volt a leghangosabb. Azonos véleményen van vele Sam Carana, valamint többé-kevésbé a következők: Peter Wadhams, Mark Jacobson, Stephen Salter, Malcolm Light, Paul Beckwith, Patrick Malone, Peter Carter, Veli Albert Kallio, Harold Hensel, Leonid Yurganov, Gary Houser, Jim Pettit, Renaud de Richter, Oliver Tickell, Douglas Spence, John Nissen, John Davies, Bru Pearce, Patrick McNulty, Jennifer Hynes, David Spratt, Dorsi Diaz, Andrew Glikson, Aaron Franklin, Nathan Currier, Omar Cabrera, Jennifer Francis.

McPherson azóta is járja a világot, és tartja az előadásokat. Ma még nincs jele a hirtelen felmelegedésnek, én legalábbis nem találkoztam ilyennel. Sőt az idei év kevésbé meleg, mint a múlt év, ami megmagyarázható azzal, hogy tavaly El Nino év volt, az idei pedig La Nina.

Ennél is meglepőbb, hogy McPherson néhány napja azzal állt elő, hogy legtöbbünk 3 év múlva már nem él. Egész pontosan ez olvasható a honlapján: “I doubt many people reading these words have 3 years to live. Habitat for humans on Earth will disappear shortly after the Arctic ice is gone next summer or the summer of 2019. Three decades is a pipe dream to be experienced by no humans on Earth.”

Ez magyarul valahogy így hangzik: Kétlem, hogy sokaknak, akik ezeket a szavakat olvassák, lenne még 3 évük. A Földön az emberek élettere hamarosan meg fog szűnni azt követve, hogy a sarki jég elolvad a jövő nyáron vagy 2019 nyarán. A három évtized csak egy vágyálom, amiben a Földön embernek nem lesz része.

Kegyetlen szavak, főleg így karácsony táján, de a lényeg, hogy igaz-e? Erre egyértelmű válasz nem létezik. Egy biztos McPherson (és sokan mások) nem laikusok. De van más megfontolandó is! 2-3 év nagyon rövid idő, hamarosan a végére érünk, és ha nem válik be McPherson előre jelzése, akkor ő maga simán nevetségessé válik. Felvállalja ezt? Úgy látszik igen. Nagyon biztos lehet a dolgában.

Azt be lehet látni, hogy jég nélkül valóban meglendül a melegedés. Az is biztos, hogy eddig az érkező plusz hőt éppen az óceánok nyelték el. A kérdés mi lesz azzal a plusz hővel, ami eddig a jeget olvasztotta? Elnyelik ezt is az óceánok, vagy ránk szabadul. Magam se tudom, hogy mit lehet elfogadni, a  hír minden esetre félelmetes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2397) Salvador Dali

Tibor bá’ online

 

Fénynapjaim alatt, ha egy nőt nem dugtam meg, a hátam mögött azt terjesztette rólam, hogy „szakbarbár” vagyok. Egy idő után a pofámba is vágta, mert vasárnap délelőttre szóló invitálását a Szépművészeti Múzeumba azzal hárítottam el, hogy meghívásom van az első magyar kísérleti atomreaktor ünnepélyes beindításához. Egy szombat esti házibuli alkalmából ilyen nőből három is összefutott, majd közös célpontjuk azonosítása után felújították a szakbarbár vádat, amit csak azért fogadtam méltatlankodással, mert polgári körökben ennél nagyobb bűn nem létezik. Viszont egy ilyen konfrontáció előhívja belőlem a tagadás ősi szellemét, és tartottam egy kiselőadást.

Nézzétek,  meg tudom érteni a középkor emberét, ha történetesen gazdag volt, és meg szerette volna örökíteni arcképét az utókor számára. Megoldás? Egy udvari festő. De vagy 150 éve erre semmi szükség, mert feltalálták a fényképezőgépet, amibe be van építve egy objektív. Nem lencse, hölgyeim, egy objektív, és tudjátok miért? Mert leképezi a valóságot, az OBJEKTÍV valóságot. Talán pont ezért nem kedvelitek, mert tükörbenézés után elutasítjátok a valóságot, nektek festő kell, aki nem azt festi le, amit lát, hanem amit megrendelnek tőle.

Ezek után a legmélyebb megvetés ült ki az összes jelenlévő hölgy arcára. Szakbarbár! Azonban – szólaltam meg egy idő után – teszek kivételt. Van olyan modern festő, aki nem hiába élt, mert pótolhatatlan. Nem, nem, dehogy gondoltam arra a tehetségtelen Picassóra. Nonfiguratív baromságainál bármikor festek én magam különbet, dehogy. Speciel én Salvador Dalira gondolok, mert az ő munkáját nem tudja elvégezni helyette a camera obscura modern változata. Dali nem a valóságot festi le, hanem valószínűtlen álmokat. Olyat, ami nincs, csak az álmodban jelenik meg.

Egy asztalról lefolyó óra. Jut eszembe, láttál már faliórát folyni? Ilyen nincs, legfeljebb az álomban, de Dali ezt lefesti olyan élethűen, hogy nincs ember a talpán, aki ilyen precízen tudna álmodni. Dali felemeli a habokat, és benéz a tenger alá. Dali hanyattfekvő nőjének haja vízeséssé változik. A festmény oly lenyűgöző, hogy a kebleket már fel se kell festeni, minek? Hogy elvonja a figyelmet a lényegről? Folytatom, de előbb nézzétek végig.

SalvadorDaliCM   (kattintás után újra kell kattintani, majd megnyitni)

Ez bámulatra méltó technika. Tudjátok-e hogyan képezik az iparművészeket? Hoznak egy modellt, levetkőztetik meztelenre, és tessék, rajzoljátok le. Mit? A valóságot, az emberi testet, a kibuggyanó hájból keletkezett hurkát, a rég lógásnak indult emlőket, a kezdődő visszereket, a mozgató izmokat, a megfeszült pózt, úgy ahogy van, ahogy működik. Ezt meg lehet tanulni. De Dali nem a megtanult valóságot festette meg. Ő elképzelt valamit, fantáziált egy hatalmasat, és a hó lavinából nagyszerű paripák vágtattak elő. A tengerek tajtékzó habjából összekapaszkodó szerelmespár bontakozik ki. A felhőket félrehajtva egy ismeretlen lény kikukucskál az ember lakta világba. Ilyenek a valóságban nincsenek, de ha lennének, pont így készítene róla képet egy modern fényképezőgép. És akkor én megfeledkezek a fizikai világról, és megcsodálom ezt az álmodozó zsenit, és nagyon nem értem, mit esznek a kifinomult lelkű, művészetért élő-haló úrinők egy ferde házsort megmintázó festményen, amit 240 millióért árvereztek el. Ha jól emlékszem valami Tivadar követte el. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Karácsony

Éva és én minden látogatónak boldog, szeretetteljes szent estét kívánunk

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2396) A nők (egy része) megerőszakolja a természetet

 

Tibor bá’ online

 

Mára már a fél világ megerőszakolta a világ másik felét. Legalább is ez jön le a médiából. Olyan nagy a tumultus a bejelentések terén, hogy okosabb lenne azoknak jelentkezni, akit nem erőszakoltak meg. De nem is csoda, mivel egy egészséges férfi minden nőt meg akar kefélni, aki az útjába kerül. Ezt nem én találtam ki, ezt 50 éve hallottam a Fényes Szelek előadásán. És milyen igaz. Ha rajtam múlna, hogy ki játssza el Oféliát a Lenni vagy nem lenni előadásán, én is annak adnám, aki lehúzza a bugyiját az irodámban. Miért? Így forog a Világ.

Így forog, de mindkét irányba. Gyakorló apuka koromban a csajok annak a kocsijába ültek be, aki a papától szombat estére a család Zsiguliját kapta kölcsön, nem pedig annak, aki egy kopott Trabanttal jelent meg. Ez van, és ezen nem lehet változtatni, erről a Természet gondoskodott.

Most a nők egy része rájött, hogy nem csak a szereposztó dívány segítségével lehet érvényesülni, de azzal is, ha elsőnek „leplezi le” ezt a galádságot.

Biztosítok mindenkit arról, hogy alig fog változni valami. A rendező úr, vagy az igazgató nem fog belemarkolni a fiatal pipi fenekébe, nem fogja kezét ráhúzni a péniszére. Á fenét, addig fogja függőbe tartani a szerep kiosztását, amíg rá nem döbben valamelyik ifjú és ismeretlen színésznőcske, hogy mit kell tennie önként és dalolva. Az idős bika nem rohan le a hegyről, megvárja, amíg a tehenek felmásznak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2395) Észak Korea 2.

VIP.314. (nyitott)

Verifikált (megerősítve) Az USA felkészül Észak Korea megtámadására

 

A Daily Telegraph állítja, hogy az USA tervezett katonai csapása Észak Korea ellen előrehaladott állapotban van.

A Daily Telegraph brit napilap jelentése szerint az USA hadvezetése hamarosan eldönti melyik elképzelés szerint indít katonai csapást Észak Korea ellen.

A Daily Telegraph azt állítja, hogy cikke alapját belső információk képezik, amelyek az amerikai és a brit kormány vezető beosztottjaitól származnak.

A napilap riportere több mint tíz volt, és jelenleg is hivatalban lévő amerikai és brit tisztségviselővel beszélt. A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a Trump adminisztráció sokkal inkább hajlik a konfliktus katonai rendezésére, mint azt a közvélemény széles körben feltételezi.

A Daily Telegraph ismertetett néhány opciót, amelyek a megbeszélés tárgyát képezték.

A Fehér Ház az elmúlt hónapokban „drámai” módon felgyorsította a katonai megoldások előkészületeit, mivel attól tartanak, hogy a diplomáciai megközelítés nem alkalmazható, állítják a kormányok megfelelő belső körei.

Az egyik lehetőség a rakétakilövő állások megsemmisítése még mielőtt használhatnák őket újabb rakétateszteléshez. De fontolgatják az atomfegyverek célbavételét is.

Azt remélik, hogy a katonai erő demonstrálása jelezheti Kim Jong-un számára, hogy Amerika „komolyan” gondolja további atomfejlesztések leállítását és tárgyalások elkezdését.

Az amerikaiak véleménye szerint az elrettentés Észak Korea esetében nem működik, ahogy a tárgyalási lehetőség sem.

Az újságírónak az volt a benyomása a vélemények meghallgatása után, hogy a katonai megoldást igen komolyan fontolgatják.

Miközben a britek nyomatékosan javasolják, hogy fókuszáljanak a diplomáciai megoldásokra, és találjanak módot arra, hogy Észak Koreát nagyobb nyomás alá helyezzék.

Úgy tűnik, hogy McMaster tábornok a támadás megtervezésének a kulcs figurája, és a katonai megoldás kivitelezésének fő szószólója.

A fő kérdés most az, hogy a Daily Telegraph sztorija mennyire hihető?

Először is Washingtontól az utóbbi időben számtalan jelentés érkezik egy lehetséges katonai akcióval kapcsolatban, amit Észak Korea ellen indítanának be. Ez nem hagy semmi kétséget, hogy valóban komoly előkészületek zajlanak.

Az is kétségtelen, hogy Washington egyre csalódottabb, mert nem képes leállítani Észak Korea ballisztikus rakétáit, és nukleáris fegyverkezés programjait. Valamint azt se tudja elérni, hogy Kína leállítsa olajeladását Észak Koreának.

A Daily Telegraph cikke elismeri, hogy Észak Korea ballisztikus rakéta és nukleáris fegyverkezési programja sokkal gyorsabban halad előre, mint ahogy az Washington előre látta, és ez miatt az USA nem tud megfelelően reagálni rá.

Nem oly rég úgy számoltak Washingtonban, hogy még évtizedekig eltart, amíg Észak Korea képes lesz atom töltetet hordozó ballisztikus rakétával elérni Észak Amerika területét. A becslések szerint ez most lerövidült 18 hónapra. A Trump adminisztráció vezetői világosan kifejtették, hogy teljesen elfogadhatatlan, hogy Észak Korea ebbe a pozícióba kerüljön.

A Daily Telegraph azt is világossá tette, hogy a Trump adminisztráció megosztott a katonai akciót ellenzők és helyeslők között.

 

Éljetek a lehetőséggel

(2394) Észak Korea 1.

VIP.313 (nyitott)

 

A magyar szajha média teli van hülyeségekkel Észak Koreával kapcsolatban, amiket az amerikai szajha médiából vesz át. Ezt még az értelmesebb emberek is zabálják, mint a cukrot. A valóság a következő (a magyar fordítást lásd az angol szöveg után).

 

Trump’s national security adviser just said the US is ready to take North Korea’s nukes by force (Business Insider)

President Donald Trump shaking hands with Army Lt. Gen. H.R. McMaster. AP

Donald Trump az Egyesül Államok elnöke kezet ráz H.R. McMaster altábornagy biztonságpolitikai tanácsadóval. AP
  • President Donald Trump’s national security adviser says the US is prepared to denuclearize North Korea against its will.
  • This would most likely require war, and it flies in the face of experts who say North Korea’s missiles are now so advanced that they should deter a US attack.
  • But Secretary of Defense James Mattis says he doubts North Korea’s claim that its missiles can reach the US with a nuclear warhead, and it looks as if the military isn’t ready to be counted out of the North Korean crisis.

H.R. McMaster, President Donald Trump’s national security adviser, has taken an incredibly bold stance on North Korea that points to the worst possible outcome: all-out war.

Asked by the BBC on Tuesday whether the US was committed to a peaceful resolution to the North Korean crisis, McMaster abandoned the usual formality of political speech.

“We’re not committed to a peaceful resolution,” McMaster said. “We’re committed to a resolution.”

He added: “We want the resolution to be peaceful, but as the president has said, all options are on the table. And we have to be prepared if necessary to compel the denuclearization of North Korea without the cooperation of that regime.”

Denuclearization by force would equal a massive war, no way around it

The North Korean military conducted a demonstration in April to celebrate its 85th anniversary. KRT via AP

Of the seven possible courses of action on the North Korean crisis prepared for Congress by its internal think tank, denuclearization of the country by force is one of the harshest and most dangerous.

In separate comments to “PBS NewsHour” on Monday, McMaster restated his belief that the chance of war with North Korea is growing every day.

“We have a very short amount of time to be able to address the problem,” he said.

Meanwhile, US Secretary of Defense James Mattis has dished out another revelation from the country’s top national security officials: that despite its claims, North Korea cannot yet hit the USA with nuclear weapon.

___________________________________________________________________________

FORDÍTÁS:

Trump nemzetvédelmi tanácsadója éppen most jelentette ki, hogy az Egyesült Államok készek erővel megfosztani Észak Koreát atomfegyvereitől (a Business Insider jelentése)

  • Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jelenti, hogy Amerika készen áll, hogy Észak Koreát atomtalanítsa akarata ellenére.
  • Ehhez valószínűleg háborúra van szükség, ami szemben áll a szakértők véleményével, akik szerint Észak Korea rakétái mára már annyira fejlettek, hogy képesek lesznek az amerikai támadás elhárítására.
  • Azonban Jemes Mattis védelmi miniszter kétségessé tette, hogy az atomtöltettel felszerelt Észak Koreai rakéták elérhetik Amerikát, és úgy tűnik, hogy a Pentagon nem kész felszámolni az észak koreai krízist.

H.R.McMaster, Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, Észak Koreával kapcsolatban elképesztő álláspontja van, szerint a legrosszabb kimenetel egy mindent elsöprő háború lehet.

Kedden a BBC-nek az észak koreai krízissel kapcsolatos kérdésére  Az Egyesült Államok el van-e kötelezve egy békés megoldás mellett McMaster hátat fordítva a szokásos politikai szóhasználatnak ezt mondta: „Nem köteleztük el magunkat egy békés megoldás mellett, egy megoldás mellett köteleztük el magunkat.”

Aztán még hozzátette: „Mi békés megoldást akarunk, de amint ezt az elnök már megmondta, minden megoldás lehetséges. És ha szükséges készen kell állnunk Észak Korea teljes atomtalanításra a rezsim együttműködése nélkül.”

Az erőszakos atomtalanítás egyenlő egy igen súlyos háborúval, amit nem lehet megkerülni.

A Kongresszus részére, egy belső tanácsadó testület az észak koreai krízis kezelésére készített hét lehetséges eljárás közül a legvadabb és a legveszélyesebb az atomtalanítás.

Hétfőn egy másik, “PBS NewsHour” hírműsorhoz történő hozzászólásában  McMaster megismételte álláspontját, miszerint az Észak Koreával való háborúba bocsátkozás esélye napról napra nő.

„Nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, hogy a problémát megoldjuk” mondotta.

Időközben az Egyesült Államok védelmi minisztere előállt egy másik nézettel, ami egybeesik nemzetbiztonsági szakértők véleményével: Állításukkal szemben, Észak Korea még nem képes nukleáris csapást mérni az USA területére.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2393) Halló, itt a másvilág beszél

Tibor bá’ szatirikus online

 

Az utóbbi időben többen rám akarták tukmálni a másvilágot (tegnap Kékavian a reinkarnációjával) 😀 A tukma reakciójaként kaptok ma egy szatirikus reprízt. – – –  Senki se él örökké, de erről a fiatalabbak nem tudnak. Akik viszont tudnak róla, azok ragaszkodnak a másvilághoz, ahol boldogan (vagy boldogtalanul) folytathatják az életüket.  Üzletet ebből eddig csak a papok tudtak csinálni, de ebben a globális izében szabad a gazda, és az csinál hülyét a másikból, akinek kedve és fantáziája van hozzá. Amerikában például sok tízmillió ember fut a pénze után. Éppen tegnap olvastam, hogy az összes amerikai bankban 6840 milliárd $ elhelyezett betét van, de a bankok összesített tőkéje mindössze 273 milliárd $, ami ha jól számolok mindössze 4 százaléka a betéteknek. Hová lett a 96 %? Most persze könyörögnek a betéteseknek, hogy nem vegyék ki a pénzüket. Én különben nem sajnálom az amerikai középosztályt, jólétük érdekében az egész világot kizsákmányolták, de most speciel az (amerikai) másvilágról akarok írni, amivel kapcsolatban egy jó hírrel szolgálhatok. Megnyílt az első telekommunikációs szolgáltatás a Másvilág és a Föld között.

Legyünk őszinték, azért ez nem semmi. A szilikon-völgy eddig sok mindent csinált, de ez minden képzeletet felülmúl. De miről van tulajdonképpen szó?

Egyszerűen fogalmazva, mostantól kezdve mód nyílik arra, hogy elhunyt szeretteinknek üzenjünk. A tarifa szavanként (az inflációra való tekintettel) 1 $, ami természetesen előre fizetendő. A telekommunikációs technika a következő. A szolgáltató rendelkezik vég-stádiumban lévő, gyógyíthatatlan betegek hálózatával, nevezzük őket „postás-lelkeknek”, akik az üzeneteket a címzett személyes adataival együtt kívülről megtanulják, aztán amikor rájuk kerül a sor, meghalnak.

A postás-lélek, amint átkerül a Másvilágba, első útja a felvállalt elhunyt lelkek felkeresése és a bemagolt szöveg elmondása, miközben köteles gondosan figyelni arra, hogy az üzenet más, illetéktelenek ne hallhassák meg. A szolgáltató szívesen válaszol minden kedves érdeklődőnek amennyiben megkeresik a következő honlapon < www.afterlifetelegrams.com >.

Én magam nagy érdeklődéssel várnám a választ a következő néhány kérdésre:

1)Van-e lehetőség válasz kapásra (bérmentesítés természetesen itt a Földön értendő)?

2) Mi a garancia arra, hogy átköltözés közben a hajlott-korú postás-lélek fejéből nem száll ki az üzenet.

3) A postás-lélek tudja-e teljesíteni vállalt kötelezettségét abban az esetben, ha hozzátartozóm (ne adj isten) a Pokolba került, míg ő a Mennyekbe jutott, illetve fordítva?

Amíg ezekre a kérdésekre nem kapok választ, a túlvilági telekommunikációmat, elsősorban anyagi megfontolásból, a hagyományos gondolatátvitel útján bonyolítom. Igaz, egyelőre még csak kísérleti fázisban van, viszont költségmentes. Különben se tudnék semmi mást üzenni, mint „várjatok meg, hamarosan jövök.” Aztán, hogy oda kerülök-e, az kétséges. Különben a mindenhatónak kutya kötelessége kialakítani valamifajta kommunikációs kapcsolatot a pokol és a mennyország között, mert még a nemzetközi jog is pártfogolja a családegyesítést. Pont az isten ne tudna róla!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2392) A Pentagon felkészül Észak Korea lerohanására

VIP.312

A Pentagon a Dél Koreai erőkkel közös hadgyakorlatot tart, melynek célja az Észak Koreai atomfegyverek birtokbavétele háború esetén.

A Dél Koreai YONHAP Hírügynökség katonai forrásokra hivatkozva állítja, hogy a „Warrior Strike” (harcos csapás) gyakorlatra Seoul-tól északra került sor négy napon át. Mindkét oldalról több száz katona vett részt a gyakorlatban azzal a céllal, hogy Észak Koreában megszerezzék, megsemmisítsék a tömegpusztító fegyvereket……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm a teljes cikk fordítását.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2391) Hat tévhit a szexszel kapcsolatban

Tibor bá’ online

 

Ezt a hat tévhitet első alkalommal a  Kinkly.com. vetette fel, és mert itthon is hallottam már róla, gondoltam lefordítom és közzéteszem. „Alig” teszek hozzá néhány dolgot. 😀

1 – A négerek szerszáma nagyobb mint a fehér embereké: Ha valaki pusztán ezért akar néger férjet, előbb olvassa el, mit gondol erről Richard Lynn az University of Ulster pszichológus professzora, aki maga is tudni szerette volna az igazságot. E célból 113 országból gyűjtött össze adatokat, és adta ki a Personality and Individual Differences című szakfolyóiratban. Tehát? nem fogjátok elhinni, de van valami alapja a dolognak., de csak valami. Az amerikai négerek, akiket „afroamerikainak” illik nevezni, valóban jelesebben vizsgáztak, mint a fehérek. A kritikusok szerint van azonban benne némi bukfenc. A professzor az adatokat az Internetről szerezte be, és ugye „messziről jött ember azt mond amit akar”. Viszont a kongói négerek remekelnek, átlagos pénisz hosszuk 180 mm. A teljes afrikai kontinens átlaga viszont 160 mm. Ezzel szemben Indiában (a Káma Sutra ellenére 😀 ) 102 mm, Észak Korában még ennyi sincs, mindössze 97 mm. És akkor térjünk vissza a fehér amerikaiakhoz, hát bizony alaposan lemaradnak az átlagos 127 milliméterrel. Akit további adatok is érdekelnek, kattintson ide:  10 Things You Didn’t Know About Penises

2 – A nő arcberendezése árulkodik vaginális orgazmus készségéről: Ezt itthon még nem hallottam, de mivel minden Amerikából érkezik, előbb vagy utóbb ez is idetalál. Ha egy férfi azt feltételezi, hogy a női gyönyör egyetlen forrása a klitorisz, akkor hatalmasat téved. Hüvelyi orgazmus bizony létező valóság. Tényként kell kezelni azt, hogy a nők 30 százaléka képes hüvelyi orgazmusra. Vajon ez a képességük hogyan árulkodna róla? Az arcukra lenne írva? Úgy tűnik IGEN. Stuart Brody (University of the West Scotland) 2011-ben 258 skót nőn végzett felmérés, akiknek átlag életkora 27 év volt, az eredményt közzétette a  Journal of Sexual Medicine ami szerint egy dudor látható a felső ajkuk közepén, elárulva azt, hogy az illetőnek van hüvelyi orgazmusa. A mechanizmusra vannak találgatások, de ezek szerint az ősi megfigyelésnek szilárd alapjai vannak.

3 – A csokoládétól bezsongasz: A csokoládé nem csak finom, de egyben aphrodisiacum,  azaz szexuális vágykeltő. Ugyanis a csokoládéban van két vegyület, amelyeknek valóban van ilyen hatása. A triptofán (agyi hormon bázisa) valamint feniletilamin (természetes idegmodulátor). Ez nem hangzik rosszul. Sajnos az aphrodisiacum tévhit, mert a két vegyi anyag oly piciny mennyiségben van jelen a csokoládéban, hogy az elhanyagolható, még abban az esetben is, ha naponta szokatlan mennyiségű csokoládét fogyasztasz. Különben 2006-ban  egy olasz orvosnő, Andrea Salonia és munkatársai nem találtak összefüggést a csoki zabálás és a szexuális vágy között. Kutatási eredményüket megjelentették a Journal of Sexual Medicine szaklapban. A végső megállapításuk szerint, ha van a csokoládénak némi vágykeltő hatása, akkor az kizárólag pszichológiai.

4 . Víz alatti szexelés esetén nem kaphatsz nemi betegséget:  Bár a pornó jeleneteknél megszokott, sőt játékfilmekben se ritka a fürdőszoba jelenet, a valóságban a szex és a víz nem egyeztethető össze. Bár az eredeti szövegből hiányzik, én megreszkírozom azon állításomat, hogy víz alatti aktusnál a síkosító anyagot a víz minden lökésnél lemossa. Ami pedig a nemi betegségeket illeti, abszolút hülyeség az állítás. Sikosítás hiányában az érintkező felületeken apró repedések támadhatnak, ami a fertőzést megkönnyíti. Ezért a medence helyett ajánlatos egy közeli bokrot meglátogatni a medence közelében.

5 – Egy férfi szerszámának mérete megállapítható az ujjairól: Már megint a méret! A nagy lábú férfiaknak nagy a….. cipője. Ez biztos. Arra viszont semmi bizonyíték nincs, hogy egy férfi péniszének a mérete korrelálna a cipőméretével. Hölgyeim! Ez az út nem járható. De, ha mégis tudni akarjátok, akkor van egy apró meglepetés. A férfiak mutató és gyűrűsujjuk méret azonossága ígéretes méretről árulkodik, persze kérdés, hogy egy-egy nő esetén mi az ígéretes. Minden esetre a  Dél koreai Gachon Universiry Gil Hospital kutatói úgy találták 2011-ben, hogy  a nevesített két ujj arányára, és a pénisz mérete a főtus születés előtti tesztoszteron szintjétől függ. Minél több tesztoszteron kisebb aránytalanságot idéz elő a két ujj között, és egyben nagyobb péniszt produkál. Az eredményeket különben leközölték a  Asian Journal of Andrology folyóiratban.

6 – Közösülés megszünteti a fejfájást: hagyd a fenébe az aszpirint, keres gyorsan egy szexpartnert! – ajánlják a tapasztaltabb nők, és igazuk van. {ezt én is bizonyíthatom, mert volt dolgom migrénes nővel} A szex kedvező hatását számtalan tanulmány támasztotta már alá. 1988-ban James Couch neurológus rájött, hogy a migrén elől menekülő nők 61 százalékánál a szex ténylegesen segített. Egészen pontosan a nők 31 százalékánál a migrén elviselhetővé vált, további 15 százalékuknál tökéletesen megszűnt. Van azonban egy apró mellékkörülmény. Pusztán a szex nem elég, orgazmusra is szükség van.  Tehát, ha legközelebb szíved hölgye fejfájásra hivatkozik, közöld vele, hogy van egy módszer, amivel meg lehet szüntetni, sajnos pont az, amit a fejfájással akar elkerülni.

Mint látható a mendemondák egy része igaz, egy másik része nem. Ilyen ősi témában óvatosan kell eljárni. Avagy, nem kell rá figyelni egyáltalán.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2390) Szomszédság

Tibor bá’ online

 

A magyar közmondás szerint: rossz szomszédság török átok, de ez tévedés, a rossz szomszédság nem csak minket súlyt, súlyt az minden nációt.

Bármennyire is társas lény az ember, az is igaz, hogy minden ember a másik ember rovására létezik. Nézzük csak, hogy lehetne ezt megvilágítani. Ha nem férsz fel a villamosra az annak a következménye, hogy mások előtted felszálltak. Ha este viszonylag későn mész le az ABC-be és már nem találsz tejet a pulton, annak oka, hogy valaki előtted elvitte az utolsó flakon tejet, mert az üzlet nem akarja, hogy rásavanyodjon a tej, ezért annyit rendel, hogy zárás előtt félórával elfogyjon. Az egyetemre azért nem kerültél be, mert a keretszámnak megfelelő számosságú diáknak több pontja volt, mint neked. Az a kurva jó csaj a nyelvtanfolyamon nem áll veled szóba, mert egy másik pasi már féléve lestoppolta magának. Szóval látod, minden ember mindenki más rovására létezik. Ha pedig arra gondolsz, hogy hamarosan nem lesz elég élelmiszer termelés a 7+ milliárd ember részére, akkor egészen biztos beláthatónak ítéled az állításom.

Ennek ellenére minden egyes embernek pontosan annyi a joga élni a Földön, mint bárki másnak. Ráadásul egymás mellett vagyunk kénytelenek élni, szomszédságban. Az tehát világos, hogy valahogy el kell egymás közelségét szenvedni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha figyelembe vesszük az írott és íratlan szabályokat. Az írott szabályokkal nincs különösen nagy gond, legfeljebb az, hogy nem mindenki tartja be. Ilyen esetben a jogorvoslat az, hogy jelzed az önkormányzat jegyzője felé, aki megteszi a megfelelő intézkedéseket. Ez egyszerűen hangzik, de a valóságban nem az. Ugyanis a köznyelv egy ilyen jogorvoslat keresést ”feljelentésnek” fog fel, és az emberek nagyon nem szeretik a feljelentőket függetlenül attól, hogy a „feljelentés” méltányolható-e vagy sem. Különben is, ha a jegyző a bejelentést nem tarja megalapozottnak, akkor nem történik semmi. Viszont a nézeteltérések ily módon történő elsimítása nem túl gyakori, éppen azért mert a szabályok jól körül vannak írva. Ha a szomszéd gyümölcsfája áthajlik hozzád, akkor az áthajló gyümölcsöt leszedheted, ha a szomszéd nem szedi le előtted. Mivel egy kerítés két szomszédot választ el egymástól, arra is van szabály, hogy melyiknek kell egy adott kerítést felállítani. A vita kizárt.

Van azonban jó néhány terület, ahol az egyetértés ennél jóval bonyolultabb. Ugyanis az elv, hogy mindenkinek joga van az élethez addig a pontig, ahol az nem megy a másik rovására, csak általánosságban állja meg a helyét. Amennyiben egyedi esetekre bontjuk le, felüti a fejét a szubjektivitás. Nekem jogom van kutyát tartani, de a szomszédnak joga van a kutyaugatás mentes éjszakai alváshoz. Csakhogy minden kutya ugat éjszaka. Nagy kérdés, hogy mennyi az a kutyaugatás, ami még méltányolható. És mi van a szomszéd macskájával, amely állat ugatni ugyan nem ugat, de nem ismer kerítést, és átmászkál a szomszédok kertjébe, esetleg kikaparja a veteményt, mert az a mániája, hogy egy lyukba szarjon, majd betakarja azt, nem törődve azzal, mit tesz tönkre. És mi van a szomszéd száraz levél égetésével, aki történetesen tőlünk nyugatra él, és a mi füstünkkel nem tudom neki visszaadni a bosszantást, mert az én füstöm az ellenkező irányba szál, míg az övé közvetlenül ránk? De mit szól a szomszéd, hogy reggel hétkor beindítom a fűrészgépemet, amikor ő éppen a másik oldalára akar átfordulni? Nyilván olyasmit, amit én „szólok” amikor délben átjön hozzám a maximum hangerőre csavart rádiójából áramló magyar nóta.  Tapintatos tiltakozásomra a hangerőt lejjebb veszi, de én még így is hallom ezt az undorító cigányzenét. Ő viszont nem gyomlálja ki a parlagfüvet, én pedig allergiás vagyok rá. Ez persze eléggé konkrét és van is szabályozó rendelet, de félő, hogy a feljelentésemet rossz néven fogják venni. Én elhatározom, hogy tyúkokat fogok tartani, mert egyre drágább a  tojás. Viszont a szomszédom fél a tyúkszaron tenyésző házi legyektől. Az én olcsó bio tojásom árát a szomszéd fizeti légyinváziók formájában. Ő arra hivatkozik, hogy ez üdülő övezet, én arra, hogy a tojás fontosabb, mint az ő üdülése, ráadásul nekem már akkor állt a tyúkólam, amikor ő a telkét még meg se vette. Ki tud itt döntőbíró lenni?

Szerencsés az, akinek az összes szomszédja toleráns, amiért ők maguk is toleranciát várnak el, de ez csak akkor megoldás, ha a szomszédok életvitele, életfelfogása, és minden más közel azonos. mert nemigen fog zavarni a szomszéd kertből áthallatszó asszony püföléssel vegyített sikongatás, ha az asszonyt én is elnáspángolom hetente kétszer. Kutyáim ugatását aligha fogja kifogásolni az a szomszéd, akinek magának is van két kutyája. Régebben azonos felfogású emberek voltak egymás szomszédjai, de ez erősen fellazult, és mert mostanában elég sokan akarnak lakhelyet változtatni, minden más szempont mellett nem árt körülnézni a leendő szomszédok terén is.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

D O N A T I O N

A D A K O Z Á S

 

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozok felhívásokkal a különböző honlapokon, hírportálokon, hogy a kedves olvasó adakozzon, ha kedve úgy kívánja. Az ok egyszerű. Az Internet ingyenes, az olvasásért senkinek se kell fizetni. Ezzel szemben az írás viszont pénzbe kerül. Először fordul elő a világtörténelemben, hogy az író munkájáért nem kap tiszteletdíjat, hanem neki kell fizetni, hogy írhasson. Természetesen nem kápét, hanem „csak” a költségeket. Ez egy természetellenes állapot lenne, ezért próbálkoztak különböző megoldásokkal. A legkézenfekvőbb megoldás az oldalakra hirdetések felrakatása, amiért a hirdető fizet. Ez azonban idegesíti az olvasókat. Engem például halálosan irritál, amikor mindenfajta mozgó hülyeségek előugranak, elterelik a figyelmem, idegesítenek és nem lehet tőlük megszabadulni. Videóknál 20 másodperces reklámmal kezdenek, és ha nem nézed végig, akkor nem láthatod a lényeget. Ezt ismerve, mindjárt az elején kijelentettem, hogy nálam hirdetés sohase lesz. A másik megoldás, a már említett adakoztatás. Persze az élelmesebbje, él mind a két lehetőséggel. De vannak igen cselesek is. Ilyen például a New Scientist online. Találok rajta egy piszok érdekes cikket, amiből elolvasok 5 mondatot, amikor is jönne egy lényegre törő hatodik mondat, de helyett egy apró közlemény, hogy a folytatás benne van a folyóiratban, és fizesd elő pontom 50 $-ért. 15.000 Forintot fizessek egyetlen cikk miatt? Enyhén bosszantó, hogy azért fizessek, amit aztán magánszorgalomból lefordíthatok magyarra, hogy nálam el lehessen olvasni ingyen.  Persze olyan lehetőség is van, hogy hagyom magam lefizetni (ezt szponzorálásnak hívják) a megadott szubjektivitás érvényesítése mellett. Magyarul azt hazudom, amit ő akar, és akkor ezt jól megfizeti. Nálam ez a hajó elment, még valamikor serdülő koromban.

Ezzel azonban, most már nekem is szakítanom kell. Aki teheti, aki megtalálja nálam a számítását, jól érzi itt magát, és nem bánná, ha innen vinnének ki a… szóval, ahová évente egyszer kicipelsz néhány gyertyát, meg egy rakás virágot (hadd lopják el a megélhetési tolvajok), akkor lehetőséget adok az adakozásra. De, ha a kifejezés olyan dehonesztáló, akkor használjuk az angol kifejezést. DONATE! És, hogy ne hivatkozhass arra, hogy adakoznál, de fogalmad sincs hogyan, akkor most kihúzom a méregfogadat.

Figyelj! OTP 11773030 – 00271383  – a számlatulajdonos: én vagyok.

Természetesen nem vezetek semmiféle feljegyzést az adakozással kapcsolatban. Csak annyit árulok el a múlt tapasztalatából, pusztán azért mert érdekes.  külföldre szakadt magyarok sokkal nagyobb gyakorisággal adakoznak, de nem azért, mert gazdagabbak, több a pénzük. Azért mert már megtanulták, hogy semmi sincs ingyen. Ami ingyen van, hamar elbukik. A másik érdekesség, hogy az adakozók sohase kommentelnek, a kommentelők sohase adakoznak – úgy nagy általánosságban (merthogy van kivétel). ___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2389) Orbán hibázott

Tibor bá’ online

 

Orbán hibázott, nem kicsit, óriásit. Orbán kiadta az utasítást az Állami Számvevőszéknek, hogy a Jobbikot ki kell nyírni, és talán még az összeget is ő adta meg, mert megszokta, hogy kiszolgálóinak önálló esze nincs, legfeljebb hűségükre és seggnyalásukra számíthat.

A Számvevőszék lépett, és adott egy jelentést, amit a Jobbik nyilvánosságra hozott. A jelentés egy vicc, de már azt is megszokták, hogy a viccszerű eseteket a felvásárolt média sikeresen kommunikál a tömegeknek. Az igényesebb szavazókat pedig úgyse tudja megtéveszteni, de szerencsére ezek kevesen vannak. Most azonban félrecsúszott a dolog. Azt mindenki megérti, hogy 663 millió forint hatalmas pénz, és az a “törvény”, ami alapján a büntetést kiszabták, egy vicc. Orbán hatalmasat tévedett.

Orbán azért tévedett, mert valójában sosem élt az emberek között, sosem élt egyik fizetéstől a másikig, és igazából nem ismeri a magyar emberek gondolkodását. Ha megkérdezte volna a CBA menedzsereit, akkor megtudta volna, hogy a magyar emberek rendkívülien árérzékenyek. Képesek fél napokat utánajárni, hogy néhány forinttal olcsóbban vegyenek akármit. Meg kell nézni a benzinkutakat egy nappal a 3 forintos áremelés előtt. Tömegek állnak sorban  80-100 forint spórolás miatt 4-5 milliós kocsikkal. Ezeknek az embereknek azt mondani, hogy vétkes a Jobbik, mert olcsóbban akart hozzájutni a hirdetésekhez, hát ki ne akarna olcsóbban hozzájutni. Micsoda dolog ilyen törvényt hozni?

Még ennél is érdekesebb gondolat, hogy “de hiszen ez teljesen felesleges volt.” A felmérések szerint a Fideszre szavazók száma 50-55 % körül mozog, miközben a Jobbik a 15 % alatt van. Az MSZP ennek csak a fele. A Fidesztől lehetetlenség elvenni a győzelmet. Pláne, hogy a szavazórendszert úgy alakították át, hogy akkor is nekik áll a zászló, ha csak 40 százalék szavazik rájuk.  Ráadásul az ellenzéki pártok képtelen megegyezni, mert a fenét akarják megbuktatni a Fideszt, elég nekik, ha néhány vezetőjük bekerül a parlamentbe.

De akkor Orbán mi a fenének erőlködik, és erőlködés közben követ el ilyen hülye hibát? Hát azért, mert Orbánnak nem elég a csendes többség, ő minden körülmények között meg akarja kaparintani a 2/3-ot. Ugyan miért? Azért, hogy kényelmesen tudjon megszavaztatni minden olyan törvényt, amelyek segítségével olyan államformát alakíthat ki, amilyet csak megálmodott, benne magát olyan pozícióban, amilyet el tud képzelni, annyi időre, amíg ki nem hull kezéből a jogar. És ezt a 2/3-ot a birka nép nem tudta volna megakadályozni, ahogy 2010-ben és 2014-ben se tudta, de most besegített Orbán kolosszális baklövése.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2388) Gondolatok a megcsalásról

Tibor bá’ online

 

Amikor szex a téma, a magyar nyelv vagy otrombán durva, vagy megmosolyogtatóan mellébeszélő, vagy inkább kétértelmű. Az egyik ilyen szavunk a megcsalás, ami esetünkben a házasságban élők házasságon kívüli szexuális kapcsolatát jelenti. Csalásnak csak annyiban csalás, hogy a házasságot fel lehet fogni egy polgári szerződésnek is, ami a sok kitétel mellett azt is tartalmazza, hogy a „szerződő felek megegyeznek abban, hogy szexuális kapcsolatot kizárólag csak egymással létesítenek és (persze) tartanak fenn”. Az ilyen felfogásnak értelmet kölcsönöz az a tény, hogy napjainkban vannak olyan házasságok, ahol ez a klauzula a szerződésből kimaradt.

A világ persze változik és a világgal mi magunk is. Ma már nem olyan nagy ügy egy megcsalás, mint 50 éve volt, de adott esetben még ma is képes szétdúlni egy házasságot, habár a változásnak a megcsalás újkori megítélése, csak az egyik szegmense. Másik szegmense, hogy ha tetszik, ha nem, az emberi szexualitás is „áldozatul” esett.

Az én időmben a legnagyobb bubus a lányok teherbeejtése volt. Napjainkban a fiatal férfiak komoly százaléka funkcionálisan magtalan, vagyis olyan alacsony spermaszámmal rendelkezik, hogy teherbeejtő képessége gyakorlatilag nulla.

Az ötvenes években az akkor 80 éves apai nagyapámat a szociális otthonból kicsapták, mert az intézmény legfiatalabb (75 éves) női gondozottját szexuálisan letámadta. Ma a negyvenes férfiak elég jelentős része impotens. 

A múltban az volt a kérdés, hogy az állandó migrénnel küzdő feleség férje kielégítheti-e magát házon kívül? Most az a kérdés merül fel, hogy mihez van joga egy szexuálisan elhanyagolt feleségnek? Kereshet-e magának házon kívüli kapcsolatot?

Na most jön a bukfenc. Etológusok, szociológusok, szexológusok és pszichológusok (hogy ők se maradjanak ki) – mivel az ember esetében a szex elsődleges szerepe nem az utódnemzés (kb. 2000 ejakulációra esik egyetlen gyerek megszületése) – kényszert éreztek arra, hogy előálljanak valami újabb dologgal. Ez pedig az, hogy az újra meg újra véghezvitt szexuális aktus folyamatosan fenntartja az összetartozás érzetét. A „fáj a fejem” és „nincs merevedésem” tehát nem járható út. Sajnos a kettő csak ritkán esik egybe, és akkor jön a gubanc.

A régebbi gubancról (fáj a fejem) nem fogok értekezni, mert az már lerágott csont. Az új keletű gubanc már sokkal érdekesebb. Természetesen nem az ideiglenes, megbeszélhető, stb. esetre gondolok, hanem az abszolút kőkemény impotenciára. Szóval mit tehet ilyen esetben a feleség? Az roppant kézenfekvő válasz lehetne, hogy akkor szabad a gazda, elvégre a férj mégsem várhatja el…stb.

Nem bizony, de most jön a következő gubanc. A nő már csak olyan lény, – ellentétben a férfival –  hogy „mechanikusan” nem tud szexszelni, legalább is 99 százalékuk nem. Ebből az a meglehetősen nyugtalanító tény adódik, hogy a feleség a házasságon kívüli szexuális partneréhez is lojális lesz, hozzá is fűzik majd érzelmi szálak, az illető nem lesz csereszabatos, vagyis a nő ragaszkodni fog a személyéhez, aminek súlyos „visszajelzései” lesznek a férj felé.

Végezetül vegyünk egy szélsőséges esetet. A feleség 35 éves és kielégítetlen. A férj egy idő után rájön, hogy ha tetszik, ha nem, a szexet illetően neki annyi. Most a feleségen a sor. Belenyugszik? Egy darabig gondolom megpróbálja, aztán kiderül, amit előre tudott, hogy nem megy. Elválnak? Kézenfekvő megoldás, de van két gyerek, közös ház és tulajdonképpen szeretik egymást. Marad a megcsalás és a minél tökéletesebb eltusolása a ténynek.

Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az életben van olyan helyzet, amikor csak rossz és még rosszabb döntés között választhatunk. Aki ilyen helyzetbe kerül, legyen neki némi vigasz, hogy problémájával nem áll egyedül az egyre bonyolultabbá váló életben.   

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________
__

Éljetek a lehetőséggel

(2387) A diktatúra életrajza

Tibor bá’ online

 

A II. világháborút követően teljesen természetes volt, hogy Magyarországon (a nyilas rémuralom után) megint parlamentáris demokrácia lesz. Így került sor 1945. november 4-én a második világháborút követő első választásra, ahol a Független Kisgazdapárt 57 százalékot nyert. Ennek ellenére szovjet nyomásra koalíciós kormányt kellett alakítania. Sőt a 17 százalékos Kommunista Párt elérte, hogy ők kapják meg a belügyi tálcát, egészen pontosan Rajk László, aki nem Moszkvában dekkolta át a háborút, hanem a spanyol polgárháborúban vett rész, ahonnan aztán Franciaországba szökött át.

Rajk belügyminisztérium rendezte az 1947-es kék cédulás választás. A módszereket – mint látni fogjátok – Orbán tökéletesen átvette. Rajk elérte, hogy megváltoztatták a választásjogi törvényt. Sikerült neki kivenni a szavazójoggal bírók táborából félmillió olyan embert, akik egészen biztos nem rájuk szavaztak volna, és végül a nem otthonukban szavazók kék cédulájával aktivista csoportok,  szavazó körzetből szavazó körzetbe járva (tehergépkocsikon), fejenként több tucatszor adva le szavazatokat a kommunista pártra.

Összességében a MKP így is csak 22%-ot ért el, de a „koalíció” többi pártjával együtt 52 % felett végeztek. (Orbánnál a koalíciót a KDNP jelenti, ahol a vezetők kapnak némi koncot „oszt jónapot”).

Előtte azonban, a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök személyi titkárát letartóztatták, majd 3 nappal később Rajk megüzente neki, ha kedves az élete, ne jöjjön haza. Nem jött.

Orbán ennél egyszerűbb taktikát alkalmaz. A relatív legerősebb ellenfelet, a Jobbikot, aljas módon gazdaságilag fojtja meg. Vona Gábort pedig emlékeztetik arra, hogy Mészáros Lőrinc alcsúti polgármester kihívóját elütötte egy gépkocsi. Nincs új a Nap alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2386) A férfiuralom vége?

Tibor bá’ könyvismertető online

Ha már elkezdtem a könyvismertetés, akkor folytatom

A könyv eredeti cím, A férfiaknak annyi!” eléggé ütős, de a szerző, Hanna Rosin komolyan gondolja. Ez volt az a pillanat, amire a feministák évek óta vártak, az, ami a szemünk előtt zajlik. A férfiak folyamatosan veszítik el vezető szerepüket. A szerző szerint 200.000 év után a patriarkális társadalom mögött bezárul a kapu, és egy új éra indul el, ahol a nők kimásznak régi szerepükből. A nők szerte a világban egyre inkább dominálnak a munkahelyen, az oktatásban, a háztartásban, de még a szerelemben is, dicsekszik a sulykot kissé elhajító Hanna. Ezzel szemben a makacs valóság az, hogy a legtöbb országban messze alulreprezentáltak a hatalmi beosztásokban, és még ma se kapnak azonos munkáért azonos bért.

És kinek, vagy minek köszönhető ez a sokszínű forradalom? Ha Hanna merengésének van hőse, akkor az se nem nő, se nem férfi, még csak nem is progresszív politika, hanem a szolgáltatóipar felfutása, ahol a fizikai erőre semmi szükség, de annál inkább a szocializáció magasabb fokára, a jobb kommunikációra, és olyan képességre, hogy nyugodtan ülj a fenekeden és figyelj a másikra. A szolgáltatásnál a minimális feladat nem erőssége a férfiaknak, viszont a nők kirázzák a kisujjukból. Így aztán a világtörténelemben először fordul elő, hogy a nők sikeresebbnek bizonyulnak. A világtörténelemben?

A szerző bizonyítékai egy globális folyamatra mutatnak rá.  Például: Indiában a nők sokkal nagyobb szorgalommal, és nagyobb számban tanulnak angolul, mint a férfiak.  Mindez igaz is lehet, bár nem javított ez az indiai nők helyzetén. Amerikában két friss férfi diplomásra három friss nő diplomás jut, bár a felső vezetésben a nő: férfi arány semmit se változott.  Viszont 2000 óta az amerikai ipar 6 millió munkahelyet veszített el, munkahelyei számának az egy harmadát. 1950-ben 20 javakorabeli munkás közül egynek nem volt állása. Napjainkban 5 közül egynek.

Nem vitás az új matriarchális társadalom kialakulófélben van, ahol a zászlót a fiatal, ambiciózus, értelmes nők viszik, akikkel szemben olyan férfiak állnak, akik nem tudnak ennek ellenállni.  Aki nem hisz nekem, annak felhívom a figyelmét a legújabb trendre (inkább nevezném mániának) vagyis a befutott nők igénye a 20 évvel fiatalabb pasira. [Ni csak, a nők is szeretnek dugni? Lesz még ebből: “Anyukám, ma úgy fáj a fejem”] – Fogunk még erről hallani elég sokat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2385) A félelem tudománya

Tibor bá’ könyvismertetése online

 

Daniel Gardner: The Science of Fear (A félelem tudománya) – Miért félünk attól, amitől nem kellene, és közben nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat.

Talán megbocsátja a szerző, hogy könyvének utolsó fejezetével kezdem, de szerintem ez az amit a legjobban ki kellene hangsúlyozni. Az utolsó fejezet címe: There’s Never Been a Better Time to Be Alive, vagyis: Az emberiségnek sose volt jobb dolga, mint most. Ezt a témát, úgy 5 éve, Jancsika feszegette, amivel lehetetlen nem egyetérteni, de akkor mi az oka ennek az elképesztő lehangoltságnak? Ennek a mindent elsöprő pesszimizmusnak? A hatalmas csalódottságnak? Talán mert a rendszerváltáskor azt feltételeztük, hogy perceken belül osztrák színvonalon élhetünk, miközben az életszínvonalunk messze jobb, mint az emberiség 90 százalékának. De visszaadom a szót Gardnernek, aki könyvének megírása előtt hazalátogatott szülővárosába, íme:

„Ontario középső részén, ahol a szüleim ma is élnek, van egy aprócska temető rozsdás kerítésekkel, össze-vissza dűlő sírkövekkel, amelyeket a téli fagy és a tavaszi olvadás kibillentett a helyükről. Pionír telepesek a XIX. század vége felé érkeztek a vidékre. Kivágták a fákat, felszántották a földet, megtapasztalva azt, hogy a gigantikus munkájuk eredménye egy vékonyka termőréteg a puszta gránit felett. A legtöbb farm alig élt tovább, mint egy, maximum két generációt, mielőtt a természet visszahódította volna a területet. Mára már csak a temetők maradtak meg. – Ezek a pionír-farmerek nem voltak gazdagok, de anyagi helyzetükhöz képest a lehető legnagyobb sírköveket rendelték meg. Mindenképpen maradandót akartak visszahagyni a későbbi generációk számára, mert tisztában voltak azzal, hogy saját létük mily törékeny és mily kevéskén múlik az életük. A temető egyik obeliszkén olvasható ’James és Janey Morden gyermekei’. A kő majd két méter magas, amiről megtudhatjuk, hogy 1902 telén elsőnek Charles W. Morden halt meg négy év és kilenc hónapos korában. A kisfiú panaszkodott, hogy fáj a torka, fáradtnak érezte magát és a homloka melegebb volt, mint édesanyja keze. A fiúcska két napig nyomta az ágyat, miközben egyre sápadtam lett. Kis szíve lázasan dobogott, aztán hányni kezdett, torka feldagadt, fuldokolva vette a levegőt. Az édesanyja nagyon jól tudta, mi baja van gyermekének, de ki se merte ejteni a betegség nevét, hiszen gyógyszer, gyógymód nem létezett rá. Hamarosan Charles kisöccse, Earl kezdett sírni. Fájt a torka, hörgött. Ekkor a testvérek legidősebbje, Albert is jelezte, hogy nagyon fáradt, és a torka is fáj. Charles 1902. január 14-én meghalt. Édesapja az élettelen kis tested bebugyolálta egy pokrócba és a térdig érő hóban kivitte az istállóba, ahol a farkas üvöltő hideg hamarosan csonk keményre fagyasztotta az apró hullát, ami tavaszig ott is maradt, amikor a talaj felengedett, és lehetővé vált a sírgödör kiásása. A következő napon Earl és Albert haltak meg. A kisebbik fiú két éves és tíz hónapos volt, a nagyobbik hat éves és négy hónapos. Az édesapának elő kellett keríteni még két pokrócot. Ekkor a lányok kezdetek panaszkodni, 1902 január 18-án az idősebb, Minni halt meg, aki 10 éves volt, hét éves húga ugyan azon a napon távozott. 1902. január 19-én a mindössze 9 hónapos Dorcas is meghalt. Ez a betegség házról házra járt. A következő sírkövön Elias és Laura Ashton gyermekei vannak felírva, akik két gyereket veszítettek el, de ők már tudták milyen érzés a gyerekhalál, mert a 15 éves fiúk 1900-ban halt meg, az 5 éves kisfiúk pedig 8 évvel korábban. Elsősorban a gyerekek sorában pusztító járvány a diftéria (magyar nevén: torokgyík) volt, ami elvitte Viktória királynő lányunokáját is. A gazdagság, hatalom se tudta megállítani a betegségnek, amiről manapság csak kevesen hallottak. Miért is hallottunk volna. A diftéria vakcinát 1923-ban fedezték fel, ami a betegséget egy csapásra kiirtotta. Manapság a „diftéria” nevet ritkán említjük, talán akkor, amikor gyermekünket el kell vinni a kötelező oltásra. De a diftéria legyőzése csak egyetlen állomás volt azon a hosszú úton, ami a mai élethez vezetett. Egyes állomások jelentősek, mások kevésbé azok. A vitaminokkal dúsított ételek nem túl romantikusak, de egészségesebb, fejlettebb gyerekeket eredményezett, ami nagymértékben hozzájárult az átlagos életkor emelkedéséhez. Van olyan, amelyről csak undorral beszélhetünk, mint például latrina helyett a  vízöblítéses vécé. A bűzös emberi ürülékről nem is „illik” beszéli jobb társaságban, de csatornahálózat kiépítése több életet mentett meg, mint bármely más találmány.

1725-ben Angliában az átlagos élettartam egy nyomorúságos 32 év volt, ami 1850-ra felmászott 45 évre, 1900-ra pedig mindössze 48-ra. Ezt követve jött a változás. 1950-re az amerikai várható élettartam 68-ra ugrott fel. A fejlett nyugati világ országaiban a századfordulóra megközelítette a 80 évet, vagy túl is lépte azt. Az USA területén 1900-ban minden ötödik gyermek, vagyis 20 százalék, meghalt az 5. születésnapja előtt. Ez 1960-re lesett 3 százaléka, 2006-ra pedig 0,8 százalékra.”

Gardner emlékeztet minket arra, amit oly gyorsan elfelejtettünk, az emberi lét akár100 évvel ezelőtt is igen keserves volt. Sose volt jobb sorsunk mint ma, és mégis, ma jobban félünk, mint a történelemben bármikor. Miért és mitől? A válasz röviden, mert egész iparágak épülnek fel rá. Ezért egész tudományág született a kihasználására. Gardner erre így utal: Állandóan tetszetős analízisekkel találkozunk – rengeteg képlettel, tanulmányokra hivatkozásokkal – melyek kifejezetten más következtetésekre jutnak, bár állítják, hogy a tudomány talaján állnak. Közben ezek az analízisek gyanúsan arra a következtetésre jutnak, amelyek a megrendelők érdekeit szolgálják. Nevezz meg egy témát, bármilyen témát. Valahol lesz egy lobbizó, aktivista, vagy egy ideológiát támogató újság, amelyek boldogan nyújtanak neked olyan tudományos kiértékelést, amely véletlenségből pont az ő érdekeiket, ideológiájukat igazolja. Vagyis, IGEN, a kétség fellépése garantált.

Hétköznapi nyelvre lefordítva, tegnap a margarin egészséges  volt, mára már egészségtelen, de holnapra megint egészséges lehet. Ugyanez volt a tojással. A méz hol csodálatos, hol pedig csak cukrot tartalmaz. Az ember elbizonytalanodik, és ez félelmet szül. A folyamat aggasztó mert: Ha kialakítottunk egy véleményt, minden olyan információnak helyet adunk, amely alátámasztja ezt a véleményt, miközben átlépünk, elutasítunk, vagy felületes vizsgáljuk meg úgy, hogy az eredmény kétséget ébresztő legyen. Bármilyen feltételezés hasznos lehet. Teljesen közömbös, hogy a gondolat jelentéktelen avagy fontos. Nem számít, hogy a véleményünket óvatos megfontolás alapozza meg, vagy az, hogy az Interneten mindenki hisz benne. Mert, amikor egy vélemény megszilárdult bennünk, agyunk kutatni fogja annak megerősítését.

Ezzel az agyi tulajdonsággal naponta találkozhatunk a hozzászólásokban. Nem számít, hogy egy argumentum mily mértékben meggyőző az ellen oldal mindent megtesz, hogy álláspontját ne kelljen feladni. Ennek tipikus példája „nálunk” Ouse M.D. és Indiánlány. Erre ad Gardner jó néhány példát, például ezt: Amikor egy veszélyes hulladéktározó ellenzői összeülnek, hogy megvitassák a témát, bizonyítottnak látják, hogy a tározó sokkal veszélyesebb, mint korábban gondolták. Amikor egy nő, aki meg van győződve arról, hogy az emlő implantátum veszélyes, hasonlóan gondolkodó nőkkel találkozik, ő és az összes többi nő távozásuk után úgy gondolják, hogy korábban a veszélyt alulbecsülték. A következmény mindig ugyanaz. Nem számít mi a megbeszélés tárgya. nem számít mi a közös nézet. Amikor hasonlóan gondolkodók összejönnek és beszélgetnek, a közös nézetük szélsőségesebbé válik. – Erre sorainkban is volt példa. Elsőnek említeném Gedeont (biztos van, aki emlékszik rá), aki addig-addig forgolódott a pik olaj körül, hogy az olaj kifogyását a közvetlen közeljövőben várja. Jó lehet, a fele olaj még a föld alatt van. Vagy például Tara, aki nyíltan kimondta, hogy a honlap olvasása miatt költözött el a Bakonyba, egy némileg elsietett döntés után.

Mindezekkel az író megágyaz a főtémának, vagyis az általános félelemnek, akkor , amikor a legkevesebb okunk lenne rá. Csakhogy tudományosan ránk van sózva, hogy féljünk, majdnem mindentől, és félünk is. Statisztikák szerint a 9/11-es merénylet után az amerikaiak nagy része nem szállt repülőre. Hatalmas távolságokat inkább gépkocsival tettek meg. Ezen időszak alatt a közúti balesetek száma megugrott. Számítások szerint több, mint 1600-al többen haltak meg az utakon, mint az  várható lett volna. A félelem rossz tanácsadó. Mégis a média segítségével félünk a terrortámadásoktól, a  madárinfluenzától, a pénz elértéktelenedésétől, a munkahely elvesztésétől, a mell vagy prosztataráktól, szexuális abuzustól, Kínából érkező mérgező játékoktól, és a lista majdnem végtelen. Mindez annak ellenére, hogy mi vagyunk a legnagyobb biztonságban és a legjobb egészségnek örvendő emberek a néhány százezer éves emberi történelemben.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2384) Kiszivárgott svéd bűnözési statisztika

Tibor bá’ online

Független amerikai hírportál meglátása

 

A bebörtönözöttek 45 százaléka külföldön született.

A csoportosan elkövetett megerőszakolás 82 százalékát bevándorlók követik el.

9 évet meghaladó börtönbüntetést kapók 70 százaléka külföldön született.

A bevándorlók által elkövetett bűnökkel kapcsolatos költségek átlépik a 2,4milliárd $-t.

A hatóságokat sokkal kevésbé érdeklik a statisztikai adatok mögött meghúzódó tények, mint az adatok kiszivárgása. Ennek oka, hogy elsősorban a céljuk elérése érdekli őket, aminek lényege, egy globális rendszer határok nélküli felépítése – vagyis nemzetek nélkül – ami fontosabb nekik, mint azok, akik beszavazták őket a beosztásaikba, és akik fizetik a jövedelmüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2383) Felláció a csodagyógyszer

Tibor bá’ online

 

A „legújabb tanulmány” eredménye ugyan 15 éve ismert, de én csak most jutottam hozzá, amiért elnézést kérek a női olvasóktól. A bejelentés  http://www.murdzplace.com/CNN.htm  elolvasása után első gondolatom az volt, hogy ez a Dr. A.J.Kramer imádja, ha leszopják, pláne, ha hetente háromszor, amiért cserébe a leszopó sose fog emlőrákot kapni. Akkor most álljunk meg egy pillanatra. Az USA-ban az emlőrák hatalmas divat, egészen biztos az, mert minden második hollywoodi termékben a hősnő attól megy át a másvilágra, ha a forgatókönyv szerint nem élheti meg a film végét. Éppen ezért a nők úgy rettegnek tőle, hogy „bármire” képesek csakhogy elkerüljék.

A fentiek fényében nézzük meg, hogy Dr.A.J.Kramer és csapata mivel traktálja a nagyvilágot. Először is találtak több mint 15 ezer nőt, akik szabályos gyakorisággal nem csak leszopták partnereiket, de az így kinyert ondót le is nyelték, ami ezek szerint egy másik amerikai divat. Ebből én arra következtetek, hogy Dr.A.J.Kramer nem csak szereti ezt a praktikát, de a dolog úgy néz ki, hogy némiképpen aberrált is. Ugyanis azt még csak elfogadom, hogy hímvesszejének stimulálását orális úton preferálja, de hogy a termék lenyelését is szorgalmazza az már nekem egy picit sok. De menjünk tovább.

Ez a több mint 15 ezer darab hölgy kedvenc kedvtelését nem csak hetente háromszor gyakorolta, de legalább tíz éven át. És láss csodát, jutalmul nem kaptak emlőrákot.

De azért legyünk őszinték, Dr.A.J.Kramer nem annyira kegyetlen, mint első olvasásra tűnik, mert megállapításai szerint, azok a nők, akik nem éltek ezzel az óriási lehetőséggel, az emlőrákot nem kapták meg nagyobb valószínűséggel, mint az átlag. Vagyis, “anyukám, ha nem szopsz, azért nem jár bünti, csak nem üti a markod jutalom.”.

A slussz poén: “A felláció ténylegesen egy gyógyászati megelőzés” – állítja a már többször név szerint említett doktor. De nincs egyedül, mert egy másik tekintélyes orvos úgy nyilatkozott, hogy a nőknek komolyan meg kellene fontolni, hogy élnek-e a tanulmány tárgyát képező lehetőséggel. Persze azzal a kutya se törődik, hogy mi lesz azokkal a férfiakkal, akik saját farkuk számára egy másik női nyílást preferálnak?

Ha akad olyan közöttetek, akit a téma komolyan érdekel, akkor csintalan kedvem félretéve, pontosítok egy kicsit. A jelentés szerint a lenyelőknek csak 1,9 százaléka kapott emlőrákot 10 éven belül, míg a le nem nyelőknek 10,4 százaléka. Ha ez valós, akkor valóban meg kellene vizsgálni, hogy az ondó melyik komponensének lehet ilyen kedvező hatása, de őszintén, az egészet nem hiszem el, úgy ahogy van. Ugyanis el se tudok képzelni semmiféle mechanizmust, ami ezt az eredményt tudná produkálni.

Ha a vége jó, minden jó. Rászántam magam egy kísérletre, hogy én is írhassak egy jó kis tanulmányt. Azt szeretném kihozni, hogy azok a férfiak nem kapnak prosztatarákot, az életük végéig, akik partnereiket tíz éven át, hetente háromszor kunilingálják. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2382) Isten gondolatának a kifürkészése

Tibor bá’ online: a dolgok mai állása

A “mindenség elméletének” megismerésével a tudósok legnagyobb álma valósulna meg, ha megvalósulhatna. (If it is ever discovered) Ez az elmélet körülírná a Világmindenség működését a legalapvetőbb szinten, így magában foglalná a természet tökéletes megismerését. Megválaszolna olyan meglepő jelenségeket, mint a sötét anyag, az okot, amiért az idő csak előre haladhat (only one direction) és hogyan működik a gravitáció (how gravity works). Nem csoda, hogy Stephen Hawking szerint egy ilyen elmélet megoldaná létünk értelmének kérdését, mert kifürkészhetnénk vele isten gondolatát. A teológusoknak azonban semmi okuk az aggódásra, mert sok évtizedes szorgos kutatómunka után, tulajdonképpen egyetlen lépéssel se kerültünk közelebb a megoldáshoz. Személyes véleményem szerint, sosem fogjuk megtudni a nagy titkot, de ezzel nem kívánom elvenni a fiatal tudósok kedvét. Már csak azért sem, mert pillanatnyilag nem is egy-kettő, de mindjárt hét elképzelés is létezik, amelyek mind hivatottak megoldani a nagy talányt. Vegyük őket sorra!    isten gondolatai

Húrelmélet. A mindenség elméletének ez a legismertebb próbálkozása, és ezt vizsgálták eddig a legszorgalmasabban (heavily studied). Az elmélet szerint a megfigyelt szub atomi részecskék egyáltalán nem részecskék, hanem apró húrok (tiny strings), amelyek a kutatási eszközök segítségével csupán részecskéknek „látszanak”, mert olyan nagyon kicsik. Ezen kívül a húrelmélet matematikai számításai szerint olyan extra, térbeli dimenziókkal számol (extra spatial dimensions), amelyeket közvetlenül nem tapasztalhatunk meg. Ezek meglehetősen merész állítások, de sok elméleti fizikus szerint a húrelmélet elegáns és az alapötletre számtalan változat húzható rá, amik aztán különböző kozmológiai rejtélyekre derítenek fényt. Van azonban két probléma, amit meg kellene oldani ahhoz, hogy az összes elméleti fizikus elfogadja, mint a mindenség elméletének első számú jelöltjét. Először is a húrelméletnek valami olyan új dolgot kellene előre jelezni, ami ellenőrizhető, amíg ilyet nem találnak, addig az elmélet csak elmélet marad. Másodszor, az elméletnek túl sok változata van, amelyek közül bármelyik helyes lehet és nehéz közöttük választani. Ezen néhány fizikus úgy kíván segíteni, hogy javasolt egy általános keretet, ami M-theory névre hallgat, és több húrelméletet is foglal magában. De ennek is meg kell fizetni az árát. Attól függően, hogyan állítják fel az elképzelést, az M-teória 10500 világmindenség leírására képes (10500 universes), ez pedig egy kicsit sok 🙂 . Igaz, egyes fizikusok szerint ez bizonyíték arra, hogy valójában multiverzummal (multiple universes) van dolgunk, mások viszont ebből az elmélet bizonytalanságát olvassák ki.

Csomós kvantum gravitáció: Tulajdonképpen ez az egyetlen elmélet, amelyik a húrelméletnek a riválisa lehetne. Az elgondolás lényege az, hogy a tér – elképzeléseinkkel ellentétben – nem folytonos, hanem apró (10-35 méteres) darabkákból áll össze. Ezek a térdarabkák össze vannak kapcsolva, hogy a tapasztalatainknak megfelelő teret kapjunk. Amikor ezek a kapcsolatok fonatokká és csomókká állnak össze (they produce elementary particles) akkor elemi részecskéket alkotnak. Be kell vallani, hogy a csomós kvantum gravitáció hozta létre (tentative predictions of real-world effects) a valós világra jellemző hatások kísérleti jóslatait. Azonban a hívei, minden erőfeszítés ellenére, képtelenek voltak a gravitációt begyömöszölni az elméletbe. (incorporate gravity) Valamint, csak úgy mint a húrelméletnél, a kísérleti bizonyítás még várat magára.

CST vagy Kauzális dinamikus háromszögesítés: Ami első ránézésre nagyon hasonlít a csomós kvantum gravitációra. Ugyanis a téridőt ez is felaprózza kicsiny építőkövekre (assumes that space-time). A négydimenziós darabkákat pedig pentachorons-nak nevezi. Ezek a pentakrononok összeköthetők egy teljes méretű világmindenséggé, aminek három térbeli dimenziója és egy idő dimenziója van, vagyis megegyezik az általunk ismert világmindenséggel (jaj de jó!). Ez eddig stimmelne, de van egy kis bibi. A CST jelen formájában nem ad okot rá, hogy miért lenne anyag. [anyag pedig van!]

Kvantum Einstein gravitációs: Ez az elképzelés, amivel Martin Reuter állt elő a németországi University of Mainz-ből, egészen máshonnan fogja meg a dolgokat. A kvantummechanika és a gravitáció összekapcsolásával kapcsolatban a probléma egy része a miniatűr méretek gravitációjából ered. Minél közelebb van a két tömeg egymáshoz a köztük fellépő tömegvonzás annál erősebb, de a gravitáció önmagára is hat, aminek következtében igen kicsiny távolságok esetén beindul egy visszacsatolás csomó. Hagyományos teóriák szerint ekkor az erőnek nevetségesen naggyá kellene nőni, ami azt jelenti, hogy a hagyományos teóriákkal valami nem stimmel. Reuter azonban előállt egy megoldással (generate a “fixed point”) ahol is egy „rögzített” pont alatt a gravitáció növekedése leáll. Ez segíthet a probléma megoldásában és elvezethet a gravitáció kvantumelméletéhez.

Kvantum grafiti: A fentiekben felvázolt össze elméletben feltételezik, hogy a tér és az idő léteznek, amihez megpróbálják hozzáépíteni az univerzumot. Ezzel szemben a (Quantum graphity) elmélet szülőatyja (Fotini Markopoulou) megpróbálja ezeket elhagyni. Markopoulou szerint, amikor a világmindenség kialakult, az általunk ismert tér nem létezett, helyette tér „csomópontok” voltak, amelyek mindegyike az összes többihez kapcsolódott. Hamarosan ez a hálózat összeomlott miközben a csomópontok némelyike elszabadult a többitől és a ma ismert hatalmas univerzumot alakította ki.

Belső relativitás: Ezt az elméletet Olaf Dreyer dolgozta ki az MIT-nél és azt hivatott megmagyarázni, hogy egy kvantum világban az általános relativitás miként érvényesül. A Világmindenség minden egyes részecskéjének van egy „spin”-nek nevezett (perdület) tulajdonsága, amit úgy foghatunk fel mint egy részecske forgást. Dreyer modellje egy olyan rendszert feltételez, ahol a perdület függetlenül létezik a részecskétől [a pasi nyilván Lewis Carroll Cheshire macskájára gondolt (Aliz Csodaországban), amely egy idő után eltűnt, csak a mosolya marad vissza) és találomra helyezkedik el. Amikor a rendszer elér egy kritikus hőmérsékletet, a perdületek felzárkózva rendezetté válnak. A perdület rendszeren belül lévők ezt nem tapasztalják, csak a hatásáról vesznek tudomást, ami Dreyer bemutatása szerint magában foglalja a téridőt és az anyagot. A modellből sikerült neki levezetni a newtoni gravitációt is, azonban az általános relativitás még nem bújt elő (gondolom erre még aludnia kell néhányat).

E8: [most már csak ezt kell kibírnod] 2007-ben Garrett Lisi fizikus berobbant a hírekbe a possible theory of everything elképzelésével. A heccet az E8-at tárgyaló tanulmánya lendítette be, ami egy 248 pontos komplex nyolc-dimenziós matematikai minta. Lisi bemutatta, hogy a fizikából ismert különböző alapvető részecskék és erők az E8 minta pontjain elhelyezhetők és hogy a kölcsönhatásaik nagy része természetesen alakul ki. Néhány fizikus vehemensen kritizálta (heavily criticised the paper) a tanulmányt. Ennek ellenére Lisi 2008-ban adományhoz jutott (given a grant) hogy folytassa az E8-al kapcsolatos kutatását.

Mint láthatjátok, az isteni gondolatok kifürkészésében még sehol se vagyunk. Szerintem sose fogjuk megtudni, de ebben a témában az én ráérzésem semmivel se ér se többet, se kevesebbet, mint bárki másnak a ráérzése. Persze minél fiatalabb vagy annál inkább bízhatsz benne, ez így természetes. Én a kvantummechanikával 17 éves koromban ismerkedtem meg, amikor nekem úgy tűnt, hogy mielőtt vége lesz – az akkor még nagyon távolinak tűnő – életemnek, hatalmas dolgokra fogunk még rájönni. Nos, tévedtem, ezen a téren gyakorlatilag ott topogunk, ahol 60 évvel ezelőtt álltunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2381) Analógiák

Tibor bá’ online

 

Sokféle bölcsesség forog közszájon. Egyesek szerint a történelem  megismétli önmagát, mások azt mondják, hogy nem lehet kétszer belépni ugyan abba a folyóba. Én óvatosabban fogalmazok, azt állítom, hogy határozott analógiákat lehet felfedezni.

Orbán Viktor létrehozta a tökéletes kleptokráciát, és nyolc év szabad rablás után úgy látja, hogy ezt még évekig, de minimum 4 évig folytathatja.

1944. augusztus 23-án Románia „kiugrott” (ezért maradt náluk Erdély). A Vörös Hadsereg egy hónappal később, szeptember 23-án átlépte a Trianoni magyar határt. Három héttel később Szálasi úgy gondolta, hogy a háború megnyerhető, és a magyar népet még évekig hülyítheti, tehát „átvette a hatalmat”, aztán hetekkel később jobbnak látta elhagyni az országot.

A hatalmi tébolyban fetrengők mentalitására jellemzően kezdődött az úgynevezett Szálasi-per. A bíró, a bevett séma szerint, kérdezte: Neve? – Szálasi Ferenc; foglalkozása? – Magyarország nemzetvezetője; Tehát önnek ez a mániája még mindig tart. – Kérem szépen még nem mentettek fel.

Szálasi természetesen kötél általi halált kapott. Kivégzésére a Markó utcában került sor. A nemzet szó bitorlójának nyilvános kivégzését százezrek akarták látni. Irányába a gyűlölet elképesztő méreteket öltött. A Népbíróság pontosan ezért meg se fontolta Szálasi beszámíthatatlanságát, pedig nyilvánvalóan beszámíthatatlan volt. Meghatározás kérdése, mert aki napjainkban rákapott a nemzeti kifejezés használatára, szintén igényt tarthatna eme meghatározásra, nem az intézményezett lopások miatt, hanem mert nem képes betelni vele.

Amikor már szorult a kapca, a levegőben lebegő reménytelenséget már harapni lehetett, Szálasi bandája zsidókat cipelt a Duna-partra vízbelövetés végett. Még egy kegyetlen ideológia mellett is totálisan felesleges cselekedet. Csakhogy az elmebetegekből ezt váltja ki a helyzet reménytelensége. Ezért gondolom úgy, hogy február/március környékén Orbán szörnyű dolgokat fog művelni végső kétségbeesettségében. Pedig nem hiszem, hogy az új kormány első törvénye a halálbüntetés visszaállítása lenne. Bárha hinni lehet az analógiákban, semmi se lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2380) Kellemes időtöltés

Tibor bá’ online

A geddonnal kapcsolatos számtalan poszt adta kellemetlenség mellé vegyünk most fel valami kellemeset is a változatosság kedvéért. 😀

Kedvenc klasszikus festőm az idősebb Pieter Bruegel. Ne kérdezzetek rá, hogy miért, mert az ilyesmit nem lehet tudni. Illetve ha szembeállítom Alfréd Dürerrel akkor van valami szembetűnő. Míg Dürer éjjel-nappal portrékat festet (meg egy kicsit buzi is volt), addig Bruegel többnyire embercsoportokat, eseményeket vetett vászonra. Az arcképek a világon semmiről se árulkodnak, hacsak arról nem, hogy a középkor embere minden volt csak fess nem, a középkor nője pedig kifejezetten rusnyának tűnik. Ezzel szemben Bruegel csoportképei arról árulkodnak, hogy közvetlenül az ipari forradalom előtt élők is élvezték az életet, szórakoztak az akkori lehetőségeken belül, télen-nyáron. Ez az, amit az alábbi két képről megállapíthatunk.

Ami a festményekről nyilvánvaló, hogy ez nem az olajra épített gazdaság és társadalom, hanem a látástól-vakulásig tartó paraszti életforma, ami – úgy tűnik – nem csak a távoli múlt volt, de a közeljövő zenéje is lesz. Kell-e ettől félni és rettegni? A festmények tanúsítása szerint azok az emberek élvezték az életet, persze főleg kevéske szabadidejükben. Szerintem nem kell félni a dolgos jövőtől. Első nekifutásra a folyamatos fizikai munka nem feltétlenül lesz mindenkinek kedvére való, de bízvást hozzá lehet szokni, csak alkalmazkodni kell hozzá.

Munka után nem lesz komputer játék, okos telefon, you tube, TV sorozat, és hasonlók, de akkor mi lesz? Nyilvánvalóan sokkal több időt fogunk a szabadban tölteni, ahogy ezt a két festmény is tanúsítja. Sötétedés után majd marad a lámpafény melletti olvasás…. nyáron, de mi lesz a hosszú téli esteken? A mai ember el se tudja képzelni. Szerintem elő fognak kerülni, vagy meg fogják építeni a különböző társasjátékokat, táblás játékokat, kártyajátékokat. Vagyis az 5 mázsa száraztészta és a 300 db húskonzerv, és 500 doboz gyufa mellé ne feledkezz meg néhány pakli kártyáról se. És ha már itt tartunk, akkor hadd javasoljam az 52 lapos francia kártyával játszott bridge-t, amit ma már viszonylag kevesen játsszák, pedig nagy kár lenne, ha elfelejtődne, mert egy ragyogóan kiegyensúlyozott, kifejezetten értelmes emberek számára megszerkesztett játék, ami semmi máshoz nem hasonlítható., és természetesen nem szerencse és nem hazárdjáték. A játék hajtómotorja a presztízs.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2379) Butulunk

Tibor bá’ online

Ha az ember egy kicsit odafigyel, akkor érzékelheti, hogy a társadalom látványosan butul, aminek több jele is van. A esti hírekben hallottam, hogy egy fürdőző a Balatonban labdázás közben rálépett egy kemény tárgyra, amit ki is emelt a vízből, és akkor látta meg, hogy egy második világháborús aknára lépett, amit gyorsan visszatett, még mielőtt felrobbant volna. Később láthattuk a kemény tárgyat is, ami egy kézigránát volt. Hogy a fenébe lehet, hogy egy hírszerkesztőnek tök mindegy, hogy akna, vagy kézigránát? Igaz, talán még az is szép, hogy egyáltalán ismeri a szavakat. Hadd szögezzem le, hogy a magyar nyelv ismer tengeri aknát, valamint gyalogsági aknát, és taposóaknát, slussz! Igaz, már azt is hallottam, hogy a gyalogsági aknát gránátnak nevezték. Azon már rég túltettem magam, hogy a műsorvezetők a baktériumot és a vírust csereszabatosan használják. Nekik teljesen mindegy melyik mi.

Aztán ma elérkeztünk a dolgok csimborasszójához. Egy lakóház pincéjében tizenéves fiúk találtak egy kézigránátot. Felismerték, hogy ez valami robbanó dolog, ezért kihívták a rendőrséget, akik kihívták a tűzszerészeket, ők megállapították, hogy gyakorló gránát és nincs benne robbanóanyag. Tehát makett. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a szakember ismeri a kézigránátot, de azért ő maga is „buta”. Ugyanis a környező 6 házat teljesen kiürítették a felismerés előtt. Egy kézigránát jó esetben megöl egy embert néhány méter távolságból, mert szilánkokra robban szét, és a szilánk áthatol az emberi testen. Az már csak szerencse dolga, hogy fontos szervet ér-e szilánk vagy sem. Arról azonban szó se lehet, hogy az a 10-15 dkg robbanó anyag a kézigránátban össze tudna dönteni egy házat, pláne 6 házat körbe-körbe. Magyarul a kilakoltatás teljesen felesleges volt, csak arra jó, hogy fontoskodjanak. Lám milyen hasznos a  mi munkánk.

A TV hírekben teli vannak „csemegével”: „Nagykanizsán 31 °C volt a napon.” Juj, az anyját, de meleg. Persze lehetett volna 35 °C is (a napon), ha 3 perccel tovább mér a napon. Lehetséges, hogy a hírszerkesztő annak idején hiányzott az iskolából, amikor erről volt szó. A hőmérsékletet árnyékban kell mérni, mert a levegő hőmérsékletére vagyunk kíváncsiak. Csak ez lehet szabványos. A napon mérni hőfokot tök felesleges, mert értelmezhetetlen.

Valamikor a rádió, a tévé és a nyomtatott sajtó „szentírás” volt. A szerkesztők nagy tudású, tapasztalt emberek voltak, akik bárgyúságokat nem engedtek át. Ez talán apróságnak tűnik, de messzemenő következményei vannak. Vasárnap délelőtt átutazok a városon, egymás után látok hőmérsékletjelző táblákat a kereszteződésekben. Össze-vissza mutatják a hőfokot. Hát persze, akik felállították, azoknak fogalmuk se volt, hogy az érzékelő elhelyezésének a helyét nagyon gondosan kell megválasztani. Fogalmuk se volt, mert ők is hiányoztak az óráról, vagy hallgatták a TV időjárás jelentést, és úgy gondolják, hogy a hőmérő napon is lehet.

A múltkoriban feladtam három levelet a postán, amikor 230 forintos volt rájuk a bélyeg. Letettem az ablakban 690 forintot, és vártam. Az ablak másik oldalán a leányzó bepötyögte a 230-at majd a x-et és a 3-at, végül az egyenlőség jelent, amire kijött az 690. Elvette a pénzt és megkérdezte, honnan tudtam, hogy 3×230 az 690-mel egyenlő? Még harminc év, és engem a cirkuszban fognak mutogatni, mint fejszámolót, pusztán azért mert  kik tudom számolni fejben a 3×230-at.

Az egyik látogatom csodálta a kutyáinkat, elő is akart fizetett egy kiskutyusra, de ugye ez már lecsengett. A nagy barátkozás közben előkerül a zsebéből egy tábla tej csoki, amiből meg akarta kínálni a kutyáinkat, de én nem engedtem. Mondom a geddonosnak, a kutyáknak a csoki kis túlzással olyan, mint nekünk a ciánkáli. – Ugyan már, ezt honnan veszed? – Ezt olyan régen tudom, hogy fogalmam sincs honnan vettem. Szóval venni akar egy kiskutyát 50.000 forintért, ami ha meg is éri, mégis csak pénz, és közben fogalma sincs a kutyatartásról.

Hetente jönnek hozzánk vándorkereskedők, kipakolnak az önkormányzat nagytermében és árusítanak. Szeretem őket, mert harmad áron adnak hasznos dolgokat, de azért nem árt résen lenni. Legutóbb tízezerért rá akart beszélni egy konverterre, aminek a dobozán ott éktelenkedett, hogy 1000 W. Rákötöm az aksimra és máris van 1000 watt váltakozó áramom, amivel meghajthatóm a porszívót, mosógépet, meg amit akarok, ha elmegy a hálózati feszültség. Kifejezetten geddon cucc. Csak nekem valami nem tetszik. Az akkura kötendő csipeszek vezetéke jó ha van fél kvadrát. Mondom a pasinak, hogy nem hiszek ebben az egy kilowattban. Pedig az úgy van, rá is van írva. Ühüm, de 12 Volt mellett az 1000 watthoz kell kb. 80 amper. Ezen a fél kvadráton 80 amper nem megy át. Felizzik és elég. Nem tudom meggyőzni, wattról már hallott, voltról is, de az amper az már sok neki. Az pedig, hogy van közöttük összefüggés, egyszerűen meglepi.

Persze, ha tudatlanság itt megállna, egy szavam se lenne, de nem. 30-40 éves férfiak is csak a szakmájukhoz értenek, jó esetben. Rossz esetben, ahhoz se. A butulás nagy léptekben folytatódik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2378) Küszködnek a törvényhozók, hogy megakadályozzák Trumpot egy atomháború kirobbantásában

VIP.311.

Mottó: Egy atomháború kirobbantásának megakadályozására a leghatékonyabb mód biztosítani az észak koreaiakat, hogy Amerika soha nem fog elsőnek hozzányúlni az atomfegyverekhez.

Egyetlen nukleáris eszköz felrobbanása elégséges, hogy beinduljon egy felfutó spirál, aminek a civilizációnkat fenyegető következménye lehet. – Hangzott el az amerikai külügyi bizottság ülésén……..

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2377) Breaking news

 

A Bild-nek kiszivárgott, német kormány titkosított jelentése szerint, több mint 6 millió migráns várakozik a Földközi tenger mentén, hogy átjusson Európába.

Fiatal férfiak, mobil telefonok birtokában, pontosan értesülnek arról, mi történik a világ más pontjain, és ez vonzza őket Európába.

A hatalmas migráns tömegek megindulása még hátra van. A következő évtizedek alatt Afrika népessége megduplázódik. Nigéria 400 millióra fog duzzadni. Ebben a digitális világkultúrában, az internet és a mobil telefonok világában, mindenki tisztában van az európai prosperitással és életstílussal. Nyolc-tíz milliós migráns van már az úton. Állítja Gerd Müller német fejlesztési miniszter.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2376) Boldogtalan nők

 Tibor bá’ online

 

„The Paradox of Declining Female Happiness” (A nők csökkenő boldogságának ellentmondásossága) címmel Betsey Stevenson és Justin Wolfers (mindketten a University of Pennsylvania kutatói) egy tanulmányt jelentettek meg az amerikai Leading Social Science Research tudományos szaklapban. Ez a tanulmány kicsapta a biztosítékot Barbara Ehrenreich  írónőnél (többek között a New York Times és a Time magazin rovatvezetője), aki menten tollat ragadott, és némi vitriollal leöntve elküldött egy cikket Tom Engelhardt Internet honlapjára (www.TomDispatch.com) amit a szerző úgy hirdet, hogy „a regular antidote to the mainstream medisa” (a szajha média egy állandó ellenmérge).  Barbara Ehrenreich a tanulmányt nevetségesnek bélyegezte, mivel a férfiak és a nők közötti nem létező „boldogság lemaradást” a feminizmus nyakába akarja varrni, kihasználva azt a népszerű nézetet, hogy a feminizmus a nőkre nézve ártalmas. Néhány értelmiségi nő csóválta ugyan a fejét, de általánosságban az emberek úgy reagáltak, hogy „nem megmondtam?” Olyan notórius antifeminista fórum, mint a Slate’s DoubleX website poszt írója arra a következtetésre jutott, hogy a múlt század 60-as és 70-es évek feminista mozgalmának következménye egyfelől a nők folyamatos burkolt panaszkodása volt, másfelől a nők rászoktak, hogy a szexet fegyvernek használják a férfiak ellen. nyomorgó nők

Barbara Ehrenreich kiállása egy bátor kisebbségnek tűnik, mert mellette jó pár webszájton, mint a www.humanevents.com olyan írónők szállnak szembe a feminizmussal, mint például Phyllis Schlafly, akinek posztjából megtudhatjuk, hogy a 60-as évek végén a feminista mozgalmat Betty Friedan indította el a „The Feminine Mystique” (A női titok) című könyvével. Ezzel sikeresen életre keltett egy feltételezést, miszerint a peremkerületek feleségei „kielégületlen érzéstől” szenvednek a feltételezett unalmas életük miatt. Friedan fogalmai  szerint, a „kényelmes koncentrációs táborból” való kiszabadulás érdekében a feminizmus fáradhatatlanul dolgozott, hogy a teljes idejükben otthont teremtő nőket lenézze a társadalom. Schlafly posztjához szép számmal szólnak hozzá az „érdekeltek”. Egy 47 éves texasi nő tipikusnak mondható hozzászólása így szól: „Fiatal koromban teli szájjal zabáltam a feminista hazugságokat, mert úgy tűnt ez a helyes irány. A 70-es években rengeteg információt kaptunk arról, hogy mire vágyunk és mire van szükségünk. Ma már tisztán látom, hogy önmagamnak kell megszabni mi jó nekem, nem pedig NEKIK. Ha arra presszionálnak, hogy feleségnek és anyának lenni nem egy jó választás, akkor hol marad a szabad akaratom? Sajnálom, de legálisan megölni egy születendő csecsemőt, megcsalni a férjet, hátba támadni a munkatársat, stb. stb. vagyis mind azok, amiket „egy ízig-vérig modern nő megtehet” számomra nem megfelelő. Ha az egyenlőség morálisan elfogadhatatlan dolgokkal jár együtt, akkor nem kérek belőle.”

Maga Schlafly (put it) ragyogóan definiálja a feminista mozgalom doktrínáját, „amely arra tanítja a nőket, hogy magukat az elnyomó patriarchális társadalom áldozatainak tekintsék, ahol a valós értéküket sose fogják elismerni, és ahol lehetetlenség érvényesülniük.” Igen ám, de az áldozat érzetének a kiváltása nem a boldogság receptje. A nők boldogságának csökkenése nem lehet csupán fikció.

Barbara Ehrenreich tehát szélmalomharcot folytat, de nem adja fel. Rámutatott arra, hogy Stevenson és Wolfers tanulmánya nem vette figyelembe, hogy 1) Van néhány ok, ami miatt kétségek merülnek fel a tanulmánnyal kapcsolatban. 2) Ha el is fogadjuk a tanulmány eredményeit, maga a tanulmány nem mond semmit arról, hogy a feminizmus milyen hatással van egy nő hangulatára. 3) A boldogságot kutató tanulmányoknál akad néhány egyéb tényező. Arról nem beszélve, hogy a boldogság meghatározása és mérése meglehetősen bizonytalan. Kell rá bizonyíték? Nemigen! A józan ész azt diktálja, hogy a megkérdezett válasza a pillanatnyi állapotától függ. Ha a napi postájával három befizetendő csekk is érkezett, és nagyobb a gázszámla, mint amire számított, akkor kissé boldogtalan. Ha viszont a megelőző percekben egy jót cseverészett a barátnőjével, akkor pedig kissé boldogabb.

Ez természetesen eléggé pongyola megközelítése egy tanulmánynak, de mindenki azzal főz, amije van. Igaz Barbara Ehrenreichnek vannak jobb meglátásai is. Például idéz a tanulmányból, „A mintavétel kezdetekor (1972) 1 százalékkal kevesebben állították, mint a férfiak, hogy nem túl boldogak. Viszont 2006-ban a nők 1 százalékkal többen mondták, mint a férfiak, hogy ebbe a kategóriába tartoznak.” És helyesen állapítja meg, hogy ha különböző körülmények között például a fény sebességének a megmérése mutatna ekkora különbséget, az mellbevágó lenne. Azonban olyan bizonytalan fogalom mérésénél, mint a boldogság, ekkora különbség esetén aligha beszélhetünk paradigmaváltó eredményről.

elkeseredett nőkBarbara Ehrenreich azt is kifogásolja, hogy a nők sugallt hangulati eltolódása a kétségbeesés felé konfliktusba kerül a szerzők által felkínált egyik objektív boldogtalanság mérési tényezővel, név szerint az öngyilkosságok számával. Ugyanis a boldogság egy szubjektív állapot, míg az öngyilkosság egy kegyetlen, konkrét tény. És akkor a megállapítás valóban zavarba ejtő a szerzők részéről: „Ellenére a szubjektívnek mondható, egyre ritkább jó közérzetnek, a nők öngyilkossági rátája csökkent, míg a férfiak öngyilkossági rátája 1972-2006 között nagy vonalakban állandó maradt.” Ennek ellenére, tételezzük fel, hogy a nők tényleg boldogtalanabbak most, mint 40 évvel korábban. Jelentheti-e ez azt, hogy az életüket a feminizmus tette tönkre? Aligha! Főleg, mert a nehezen definiálható boldogtalanság egyformán osztályrésze mind az otthon maradt, mind pedig a dolgozni járó nőknek. Ha valóban a feminizmus lenne az igazi ok, akkor várhatóan az elvált és a dolgozó nők kevésbé lennének boldogok, de ez nem így van. Ami pedig a gyermekvállalást illeti, ami a női vágyak beteljesülésének a feltétele, a valóságban több boldogtalansággal jár.

Barbara Ehrenreich kegyelemdöfése még hátra van. Szerinte, ha a tanulmány egyáltalán jelez valamit, akkor azt jelzi, hogy se a házasság, se a gyermekvállalás nem tesz egy nőt boldoggá. A női boldogság megtapasztalása nem függ az egyén tényleges életkörülményétől. Hogy pontosan mitől függ, az a tanulmány megítélése szempontjából közömbös, ezért érthetetlen, hogy miért csapnak ekkora lármát a tanulmány körül. Tényleg érthetetlen? Aligha, mert Barbara Ehrenreich betekintést kínál a kapitalista piacgazdaság működésébe is, ami a magyar olvasók számára különösen értékes.

A Wharton tanulmány „eredményei” már egy ideje kiszivárogtak, elsősorban azért, mert elő kívánták készíteni a piacot a kiadó igen termékeny tanácsadójának, Marcus Buckingham új könyve részére. A szerző leginkább a „First, Break All the Rules” (Kezd azzal, hogy megszegsz minden szabályt) című könyve révén ismert. Új könyve, amire a talajt a Wharton tanulmány készíti elő, „Find Your Strongest Life: What the Happieast and Most Successful Women Do Differently” (Találd meg leghatékonyabb oldalad: Mit csinálnak másként a legboldogabb és legsikeresebb nők) valójában az egyáltalán nem új, a „pozitív gondolkodással segíts magadon” lerágott csont kategóriájába tartozik. Az olvasók (gondolom elsősorban nők) megismerkedhetnek az Internet blogok hozzászólásainál alkalmazott „felhasználói nevek” alatt nyilatkozók boldogtalan nők siralmaival. Majd a „sikeres” nők történetei következnek. Buckingham könyvében tippeket, hogyan lehetnek a nők boldogok, sőt egyre boldogabbak, olyan női magazinokba illő stílusban, amit az ilyen magazinokat éjjel nappal olvasók különös figyelemmel zabálnak, akarom mondani, próbálnak ki, ami után hangulatukban semmi nem változik, de ezt éppen úgy nem veszik észre, mint a mágneses takarók gyógyhatásainak az elmaradását a kezdeti autoszuggesztív „gyógyulás” után. Végül is a tanulmány semmi más, mint a jól ismert promóciós technika első lépése. Ha valamit sikeresen akarsz forgalmazni, akkor első lépésként teremts hozzá fizetőképes keresletet. A 80-as években, amikor a szilikon implantációs üzlet beindult, az orvosok felfedezték a „mikromasztiát” a kisméretű emlők „betegségét”. Napjainkban a multinacionális gyógyszergyárak eszeveszett kutatások után már csak egy lépésre vannak a női viagra felfedezésétől. Nem véletlen tehát, hogy felmérések szerint az amerikai nők 43 százaléka FSD-től szenved (megjósolom, hamarosan a vízcsapból is ez fog folyni Magyarországon) vagyis a „Female Sexual Dysfunction”-től, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a nők 43 százaléka soha sem jut el az orgazmusig. És mivel hajlamosak vagyunk elhinni azt, hogy minden lehetséges emberi nyavalyára van egy megfelelő pirula, hamarosan a magyar nők is sorba fognak állni a patikákban egy kisméretű, kék pasztilláért, ha el kívánnak élvezni, esetleg egyetlen aktus alatt többször is.

Befejezésül hadd jegyezzem meg, hogy ez a mester kritikus, Barbara Ehrenreich, maga is 17 könyv boldog szerzője. Az utolsó könyvét Bright-Sided: How the Relentless Promotion of Positive Thinking Has Undermined America (Derűs hozzáállás: A pozitív gondolkodás könyörtelen promóciója miként ásta alá Amerikát)  a Metropolitan Books kiadó adta ki, ha esetleg meg szeretnéd rendelni. Csak remélni merem, hogy nem állunk szemben a „vizet prédikál, bórt iszik” klasszikus esetével.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2375) Kínai művészet

Tibor bá’ online

Az első fényképezőgépemet 10 éves koromban kaptam, amikor nem volt mindenkinek egy mobil telefon a zsebében. Nem valószínűtlen, ha azt mondom én voltam az első 10 éves kisfiú, akinek Magyarországon fényképezőgépe volt. Egy 6 x 6-os, tükörreflexes Zeis Ikon, 4,5 fényerővel. És meg is tanultam használni. Nem csoda, hogy rákaptam. 17 évesen tagja lettem Magyar Amatőr Fényképezők Országos Szövetségéből alakult fotóklubnak. 1950-et írtunk. Akkor tombolt a szocialista-realista művészeti irányzat. Minden fényképnek a szocreál művészeti stílust kellett tükröznie. Nem volt nehéz: bőrkötényes férfi hegeszt egy vastraverzet, martinász csapolja az olvasztott acélt, traktoros lány elszántan boronál. Szóval mindenki boldogan dolgozik, és néz szembe a csodálatos jövővel. Ezért aztán, amikor hírül adták, hogy Kínában egy fiatal művészt a rendszer elnyom, voltak elképzeléseim a dologról. Diktatúrában a művészetet is megszabja a diktátor. De azért – puszta nosztalgiából – elolvastam a teljes történetet.

Adva van tehát egy Zhao Zhao nevű harminc éves kínai művész, aki a ma 60 éves, világhírű, Ai Weiwei tanítványa. A probléma mindössze annyi, hogy Ai Weiwei-t néhány éve két és fél hónapra börtönbe zárták nyugatos magatartása miatt. Különben mester és tanítványa még sorsukban is hasonlók, mert a kommunista rezsim mindkettőjük családját száműzte Beijing-ből, vagyis távoli környezetben nőttek fel. Minden esetre Zhao  üstökösként tűnt fel Kína egén, és műalkotásaival be akart törni az Amerikai piacra, mert szép-szép a művészet, de a pénzkeresés se rossz. Talált is egy kínai származású amerikai galéria tulajdonost, Christophe Mao-t, aki kész volt rendezni számára egy ugródeszkának számító kiállítást. Már minden le volt pacsizva, a kiállítás tárgyai behajózásra vártak, amikor a Párt közbelépett és elkobozták a teljes szállítmányt.  Borítékolható volt. Az egyik kiállításra szánd darab egy rendőrt ábrázoló betonszobor darabjaiból állt. A rendőr száma megegyezett mesterének letartóztatási dátumával. Az allegória egyértelmű volt, a hatalmat képviselő rendőr darabokra hullott szét. Ennek ellenére a pekingi kiállításon ezrek nézhették, a hatalom közömbössége mellett. Ez viszont hirtelen megváltozott a potenciális new york-i kiállítás előtt. A hivatalos álláspont szerint a művek között szép számmal vannak olyan tárgyak, amik nem nevezhetők „művészetnek”. – Na ezt én ismerem, ami nem szocreál, az dekadens, sőt nem is művészet. Aztán megláttam a kifogásolt alkotást, aminek „nyolc csöcsű tigris” a meglehetősen találó elnevezése, és egy fénykép alapján készült, hatalmas festmény. – Mindjárt megláthatjátok. – Mi tagadás, ez alkalommal némi megértést mutatok a kínai kommunisták döntésével kapcsolatban, bár ha nem is szocialista, de realista a javából. 😀 A nyolc csöcs stimmel, de van itt egy árva pöcs is. Kérdés, hogy a 750 milliárdos selyem úton fog-e ilyesmi jönni, mert én vennék belőle.

_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2374) Tény-e vagy fikció a természetfeletti erő?

Tibor bá’ online

A paranormális vagy természetfeletti erő létével kapcsolatos vitáktól zengett az egész XX. század, és ez minden valószínűség szerint folytatódni fog a XXI. század folyamán is. Magyarországon még soha annyi ember nem hitt a természetfeletti dolgokban, mint napjainkban, és minél többen hisznek benne, az ellenzők tábora annál hevesebben tiltakozik. Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk magunkat a témában, tisztázni kell néhány fogalmat.

Az öntudatra ébredt Ember (döntő többsége) ragaszkodott ahhoz a feltételezéshez, hogy testén kívül van lelke is. Ha pedig van testétől függetleníthető lelke, akkor kell lenni egy anyagtól független világnak is, amit általában „másvilágnak” neveznek. Ha pedig van egy anyagtól független másik világ, akkor ott olyan dolgok is lehetségesek, amik az anyagi világban nem. Az egyik ilyen „dolog” a telepátia, ami két lélek egymással folytatott kommunikációját jelenti ismeretlen csatorna segítségével. Ezt magyarul „gondolatátvitel” néven emlegetik. A másik a telekinézis, ami távoli tárgyak mozgatását jelenti, nem természetes erők, hanem az emberi akarat segítségével. Mondhatnánk úgy, hogy a szellem ereje az anyag felett.

Minden más ezekre vezethető vissza. Amikor például a rendőrség „látó” embert segítségét veszi igénybe egy eltűnt személy fellelésére, akkor a „látó” telepátiát alkalmaz. Amikor „ráolvasással” valakit meggyógyítanak, a telekinézis működött. Amikor valaki arra ébred, hogy ikertestvére bajban van, majd délelőtt kap egy ilyen tartalmú táviratot, megint csak a telepátia működött. Szóval valahogy így.

Az Emberiség pedig két csoportra osztható. A nagyobbik csoportra, akik hisznek a természetfeletti erőkben, a másik, jóval kisebb csoportra, akik (nagy adag felháborodás kíséretében) nem. Most ragadom meg az alkalmat, hogy ismertessem, én a második csoporthoz tartozom, de ez nem jelenti azt, hogy nem kívánom a témát a tőlem telhető lehető legnagyobb objektivitással tárgyalni.

A szemben álló két csoport természetesen nem elégedett meg azzal, hogy kígyót-békát kiáltson a másikra, hanem „tudományos” szinten iparkodtak rendezni a nézeteltérést. Először is megegyeztek abban, hogy a hívőknek kell bizonyítani a természetfeletti létezését, mivel negatívumot, vagyis a nem létezést bizonyítani nem lehet.

Aztán meg kellett állapodni abban, mi lehet a bizonyítás. Tanúvallomások, élményekről szóló beszámolók szóba se jöhettek egyfelől, mert számtalan jóhiszemű hívő minden további nélkül hajlamos a kegyes csalásra, másfelől pedig az érzéki csalódásban (delúzió) lévők jóhiszemű tanúskodása nem zárható ki. Arról meg végképp nem beszélve, hogy a bizonyítékként felhasználható esetek véletlenszerű bekövetkezését kivárni idegtépően időigényes. Ki kellett tehát találni egy vizsgálati módszert.

Ami azt illeti kitaláltak, nem is egyet. Íme egy példa a korai időkből. Vettek mondjuk egy 100 lapból álló kártya paklit. A pakliban öt különböző kártyából 20-20 darab volt a következő, nagy mérető jellel:

                           Ο  Δ  ◊  ‡  ≈

Tehát: kör, háromszög, négyzet, kereszt és hullám. Vettek továbbá két telepátiával megáldott személyt, akiket elhelyeztek két egymás mellett lévő szobában. Az egyiknél volt a jól megkevert pakli kártya és egy óra, a másiknál egy jegyzet fűzet, egy ceruza és egy óra. Az „átadó” 1-1 percig nézte a sorra következő kártyákat. Az „átvevő” 1-1 percig koncentrált és próbálta kitalálni mire gondol az „átadó” és ezt lejegyezte. A kiértékelés értelemszerűen történt. A valószínűség számítás szerint 20 %-os találatra lehet számítani telepátia nélkül. Ennél több találat, de inkább jóval több találat, már bizonyításnak számított a telepátia javára.

Természetesen ahány próbálkozás volt, annyi eredményt kaptak. Az eredmények zöme a 20 % körül volt, amit a tagadók nagy triumfálással fogadtak. Csakhogy itt-ott voltak kimagaslóan sikeres eredmények is, mondjuk 60-70 százalékos találat, amit meg a hívők fogadtak nagy örömmel. A vita újfent beindult. Az ellenzők állították, hogy a matematikai szabályok szerint van egy úgynevezett „szórás”, ami azt jelenti, hogy hébe-hóba meg van engedve egy-egy jelentősen eltérő eredmény is, ami alapvetően nem változtatja meg a tézist. Aztán pedig „csalást” emlegettek, és valljuk be nem mindig alaptalanul.

A telekinézis bizonyítására kezdetben hatalmas tárgyak mozgatásával próbálkoztak, ahol számtalan esetben csalásokkal is lehetett találkozni. A leggyakoribb trükk (már amennyiben trükkről van szó) evőeszközök hajlítgatása volt. Csakhogy változtak az idők! Újabb generációk jöttek, akik között szép számmal voltak olyanok, akik valóban tudni szerették volna az igazságot függetlenül attól, hogy ők személy szerint melyik táborhoz tartoztak. Ki kellett tehát dolgozni egy olyan módszert, amely minden kritikát kiállt. Ma már a telepátiát az úgynevezett Ganzfeld módszerrel tesztelik, ami németül annyit tesz, mint „teljes mező”, technikailag pedig a következőképpen néz ki.

A „vevőt” érzékszervi árnyékolásba helyezik, vagyis szeme bekötve, fülén fejhallgató, amiből halk semleges zaj hallatszik. Egy másik szobában a „küldő” egy TV képcsövet figyel, amin 30 másodpercen keresztül négy különböző videó klip közül valamelyiket láthatja újra meg újra. Ezt követve a „vevőnek” bemutatják mind a négy klipet, és azt kell kitalálnia, melyiket látta a „küldő”. Ennél a kísérleteknél a véletlen adta valószínűség 25 %. E témában a legújabb kísérlet sorozat (40 egymástól független vizsgálat) 30 százalékos találatot regisztrált, amit, lévén valamivel több, mint 25, bizonyítékként él meg a hívők serege. A kételkedők természetesen megint csak a matematikai szórásra hivatkoznak.

A telekinézis vizsgálatánál újabban elektronikus módszerekhez folyamodnak. Például a vizsgált személy egy TV monitoron megjelenő, elektronsugárból álló jelet iparkodik eltéríteni. Az eredmény zömmel nulla. Nagy ritkán érkezik hír némi sikerről, de a kételkedők ezeket nem tartják meggyőzőnek.

A legátfogóbb kísérlet a DMILS (direct mental interaction with living systems) arra irányul, hogy a kísérleti alany próbáljon meg befolyásolni egy távoli biológiai rendszert. Például lassítsa le az élesztőgombák szaporodását, vagy egy palánta növekedését. Az eredményeket statisztikailag analizálják egy kontroll csoport bevonásával. Az újabb, negyven különböző vizsgálatból álló csoport eredménye mutatott egy kisméretű, ám szignifikáns pozitív eredményt. Amikor azonban a hét legkifejezőbb eredményt vették górcső alá, a pozitív eredmény eltűnt.

Ezek után a „hívők” részleges sikerről beszélnek, azt sejtetve, hogy a módszer finomításával az eredmények javulhatnak. A kételkedők álláspontja teljesen más. Véleményük szerint olyan elsöprően egyértelmű pozitív eredményre van szükségük, ami minden kétségen felül állhat.

Ez az a pont, ahol meg kell vizsgálnunk egy úgynevezett „materialista” helyzetét. Meg kell értetni a hívőkkel, hogy egy materialista nem úri passzióból nem hisz, hanem meggyőződésből, miközben irigyli azokat, akik minden fenntartás nélkül képesek hinni (bármiben). Egyáltalán nem egy kellemes érzés az a tudat, hogy a lét megszűnik az ember halálával. Éppen ezért a materialista sokkal inkább érdekelt abban, hogy mindenfajta természetfeletti erővel kapcsolatos kísérlet pozitív eredményt hozzon. A hívő mindössze álláspontját védi, a kételkedő részére ennél jóval nagyobb a tét, ő az örök életét reméli megkapni, de persze nem csalárd módon. Egyszerűen fogalmazva, a hívő nem vágyik arra, hogy meggyőzzék. Ezzel szemben a kételkedőnek minden vágya, hogy hívővé váljon.

Jó, de végül is hol tartunk? Az igazság az, hogy több mint száz év küzdelme mind ez ideig nem hozott eredményt annak egyértelmű kimutatására, hogy létezik-e paranormális erő vagy sem. Persze, hogy nem, állítják a kétkedők, hiszen nincs semmi, amit bizonyítani lehetne. Maga a száz éven át tartó szívós, de gyümölcsöt nem hozó munka az élő bizonyíték a paranormális erő fiktív voltára. Csakhogy ez nem teljesen tisztességes a hívők felé, hiszen az elmúlt húsz évben a nyakukat törték, hogy kielégítsék a kétkedők által szabott feltételeket, feltételezhetően jó szándékuk demonstrálására. De minél többet nyújtanak a hívők, annál nagyobb követeléssel állnak elő a kétkedők.

Mind ez ideig a legnagyobb akadály a megismételhetőség. Ha a hívők előállnak egy pozitív kísérleti eredménnyel, a kétkedők követelik a kísérlet megismétlését és elvárják a korábban kapott pozitív eredmény újfent kinyerését. Ez viszont nem valósul meg.

A hívők azonban visszavágnak. Szerintük a paranormális jelenség alapvetően nehezen megfogható, akkor meg hogyan akarjuk nyakon csípni egy laboratórium­ban? Ezért aztán pszeudotudományos módszerekhez kezdenek folyamodni.

Egyik táborhoz sem tartozó, objektív megfigyelők véleménye szerint a parapszichológiával kapcsolatos vita alapvetően eldönthetetlen. További kísérletek elvégzése, mindössze további vitaalapot produkál, ezért aztán értelmetlen.

Csakhogy valami értelmes dolog mégiscsak kiderült a szüntelen vitából, nevezetesen az, hogy a tudománynak igenis vannak határai. Induljunk abból ki, hogy a megfigyelő racionálisan gondolkodik, nem elkötelezett és csak a kőkemény tényeket veszi figyelembe. Akkor most folytassuk! Két objektív és minden gyanú felett álló tudóscsoport vizsgálta két különböző ágens hatékonyságát. Az egyik csoport úgy találta, hogy az általa vizsgált anyag igen hatásos, az eredmények messze túlléptek a valószínűség határain. A másik csoport nagy vonalakban közömbös eredményt mutatott ki, némi hatékonyság gyanújával. A kérdés az, egy fent körvonalazott racionális egyén melyik eredményt fogadja el meggyőzőnek?

A válasz természetesen egyértelmű mindaddig, amíg el nem árulom, hogy pontosan miről van szó. A nagy vonalakban közömbös eredményt egy olyan új gyógyszerrel kapcsolatban kapták, amely infarktus után egy második infarktus bekövetkezését hivatott megakadályozni. Elég fontos téma, nemde? Az eredmény azt mutatta, hogy a gyógyszer alkalmazása mindössze 1-2 százalékkal csökkentette a második infarktus bekövetkezését, ami alig haladja meg a véletlenszerű szórás értékét. Végső eredmény? A gyógyszert természetesen forgalomba akarják hozni.

Ezzel szemben a sokkal jobb eredményt adó kísérletet Arthur Koestler által létrehozott alapítvány végezte az Edinburgh- i Egyetemen. [A magyar származású író (Sötétség délben) közvetlenül a feleségével együtt, közösen elkövetett öngyilkosság előtt hozta létre az alapítványt kizárólag a természetfeletti erők kivizsgálása és bizonyítása végett.]. A kísérleti eredmények azt támasztották alá, hogy természetfeletti erő határozottan létezik. Hoppá! Ugyanis azok, akik egy alig bizonyított gyógyhatást elfogadtak, most kifejtik, hogy ez még kevés ahhoz, hogy elfogadják a természetfeletti létezését. A Koestler intézet a vizsgálati eredményt meg tudja ismételni. Ennek ellenére nem fogadják el. Álláspontjuk szerint mivel természetfeletti erő nem létezik, minden azt igazoló eredmény hamis kell, hogy legyen. Ez a vélemény természetesen meglepő, de megmagyarázható.

Szociológusok és történészek már évek óta állítják, hogy jelentős különbség van a tudományról feltételezettek és a valóság között. Erre a tudósok természetesen legyintenek, de azért érdemes mögé nézni a dolgoknak. Amikor például Einstein elméletével szemben ellenvetésekkel álltak elő, Einstein egyszerűen lesöpörte az érveket az asztalról egy számára természetes, egyszerű megjegyzéssel. „Ez nem lehet jó, mert kevésbé valószínű.” Vagyis tudomásul kell venni, hogy egy-egy tézis elfogadásánál jelentős mértékben lép a képbe az, hogy a tudósok hisznek-e benne vagy sem.

Csakhogy egészen új, vagy paranormál dolgok esetében nincs, nem is lehet előzetes elképzelés. Következésképpen a tudós társadalom vonakodik elfogadni a kísérleti eredményeket, és ezt a szubjektív hozzáállást nem is tagadják. Példának okáért, ha valaki előáll statisztikai adatokkal alátámasztott elképzeléssel, miszerint összefüggés van a rák és az étrend között, a tudósok minden további nélkül elutasítják azon az alapon, hogy nem plauzibilis. Erre egyébként számtalan példát láthatunk Magyarországon belül is. Gondoljunk bele milyen kálváriát járt Béres a cseppjeivel, Kovács Ádám a celádámmal, vagy Bánfi a hajszeszével. Akadémiai körökben szinte ellenségnek tekintették őket, és kellő kivizsgálás helyett ott gáncsoskodtak, ahol tudtak.

Ha ilyen összpontosított támadás ér egy nyomelemeket tartalmazó Béres-cseppet, akkor mit várhatunk a parapszichológiai kutatások pozitív eredményei esetében? Erre válaszoljon mindenki saját ízlése szerint, de azt azért tegyük hozzá, a vita távolról se eldöntött. A hívők nem tartják méltányosnak, hogy bármilyen bizonyítékkal állnak is elő, a kételkedők éjt nappallá téve találnak ki mindent, amik eszükbe jutnak, a jelenség normál magyarázatára. Erre a kételkedők azt válaszolják, hogy mielőtt valamit elhisznek, minden lehetséges alternatív magyarázatot számba kell venniük.

Megint csak ott tartunk, hogy valami igazság mind a két csoport álláspontjában van. Csakhogy fölmerül egy további idegesítő tény. Alternatív magyarázatok felsorakoztatásának sose lehet vége, hiszen minden egyes tudományos elmélet bizonyításánál számos segéd-feltételezésre van szükség, például a kísérlet felállítását, az adatok kiértékelését, de még magukat a kísérletben résztvevők személyét illetően is.

Pontosan ez az oka annak, hogy a hívők nagyobb eséllyel találnak pozitív eredményt, mint a kételkedők. A parapszichológusok feltételezése teljes mértékben méltányos, ami szerint lehetetlenség a természetfeletti erő létére utaló olyan pozitív eredményt kihozni, amit a kételkedők elfogadnak. Hát igen!

Csakhogy ez a megállapítás igaz minden más tudományos kutatási eredményre is. Sok függ, ha nem is minden, az elmélet bizonyításának elfogadásától. Az a jól ismert mondás, miszerint egy tudományos elmélet sohasem bizonyítható, csak cáfolható, mindössze egy magát életben tartó mende-monda. A valóságban a tudósok furcsa eredményekre is kitalálnak magyarázatokat, illetve cáfolatokat. A parapszichológiai pozitív eredményeinek eseteiben a cáfolások arzenáljába beveszik még a „hozzá nem értést” és az „összehangolt csalást” is.

Az összhang (és talán a jóindulat) hiányát mi se mutatja jobban, mint az a tény, hogy egy adott vizsgálati eredményt a két csoport teljesen eltérően értékel. Mai divatos kifejezéssel élve, a két tábor elbeszél egymás mellett.

Úgy tűnik 2000 év sem volt elég annak tisztázására, hogy Jézus feltámadt-e halottaiból, majd felszállt a Mennyekbe, vagy a tanítványok csak kilopták testét a sírból, ahogy azt sokan állították, és állítják ma is.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2373) Szellemi rendellenesség

VIP.310

 

Akármerre megyek mindig azt érzem, hogy itt mindenki hülye. Számomra most kiderült, hogy nem képzelődöm. Európában 160 millió ember szellemileg tökéletlen. Lásd a legújabb VIP fordítást.

___________________________________________________________________________

Minden évben, Európában több mint 160 millió embert érint valamilyen szellemei rendellenesség, vagyis a lakosság 38 százalékát, állítja egy jelentés, amit az European Brain Council (Európai Agy Tanács) és az European College of Neuropsychopharmacology (Európai Ideggyógyászati Gyógyszerkollégium) adott közre. És ezeknek kevesebb, mint az egyharmada kap orvosi ellátást.

AZ Drezdai Egyetem pszichológusa, Hans-Ullrich Wittchen 3 éven át tanulmányozta az Európai Unió országait (+ Svájc, Norvégia és Izland), és arra az eredményre jutott, hogy a leggyakoribb rendellenességek: szorongás, álmatlanság és depresszió a következő megosztásokban: 14%, 7%, és 6,9%.

A kutatók eredetileg az összes mentális betegséget két csoportra osztva tanulmányozták: mentális rendellenességek (depresszió, skizofrénia), valamint neurológiai betegségek (stroke, sclerosis multiplex, Parkinson-kór). Az együttes előfordulást nem tudták megbecsülni. Wittchen szerint a valós érték minden bizonnyal “jelentősen nagyobb” a 38%-nál…………

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu. Vagy a homapage-en az donate/adakozás fül mögött.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2372) Intelligens dizájner

Tibor bá’ online

Az „Intelligens tervezés” azzal kezdődött, hogy Darwin 1859-ben kiadta A FAJOK EREDETE című könyvét, és ezzel megalapozta az evolúciós elméletet, aminek alapja a „természetes kiválasztódás”. Az elmélet egyetlen szépséghibája, hogy nem kompatibilis a Bibliában leírt teremtéssel (tudod, hat nap alatt, saját képmására, lőn világosság, stb.), amit a papok mind a mai napig nem bocsátanak meg neki.

Az első kimagasló szenzáció a Tennessee államban, 1925-ben zajló, úgynevezett „majomper” volt, amelyben John Scopes biológia tanárt vádolták törvényszegéssel, mert diákjainak tanítani merte Darwin elméletét a törvényes tiltás ellenére. Scopest természetesen elítélték, – „még hogy majom” – a törvényt pedig őrült tempóban, 42 évvel később, 1967-ben megváltoztatták, az evolúciós elmélet 108. szülinapján. Hiába na, isten malmai lassan őrölnek!

A teremtésben hívők lelkek, akik nem hajlandók a majmoktól származni, követelték saját elképzelésük, vagyis a bibliai Genezis (teremtés) tanítását is, mint az evolúció egyik alternatíváját. A új tantárgy neve „creation biology” és 1983-ban látott napvilágot, azon az alapon, hogy a férfi bordából faragcsált nő végül is biológiai tett. Csakhogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság résen volt és 1987-ben megtiltotta a „teremtés biológiájának” a tanítását, aminek alapja a „vallások távoltartása az iskoláktól” elnevezésű törvény volt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság (kötelező) véleménye szerint a teremtés-biológia nem tudomány, hanem alapvetően vallásos hit.

A teremtésben hívők természetesen ebbe nem nyugodtak bele és újfent támadásba lendültek. Ez alkalommal Kansas állam Oktatásügyi Minisztériuma döntött úgy, hogy állami iskolákban a biológia órákon tanítani kell az Intelligens Alkotó (más fordítás szerint: a Tudatos Tervezés) elméletet is, és rá kell mutatni, hogy a darwini evolúció távolról se bizonyított. Ugyanis – így az Intelligens Dizájner hívők – az élő teremtmények túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy Intelligens Dizájner nélkül evolválhattak volna. Cseles! Tehát, nem vonják kétségbe az evolúció létezését (nehéz is lenne), de az evolúciót egy Intelligens dizájner (magyarul a mindenható isten) irányította a helyes irányba. Más szavakkal az ajtón kitessékelt isten visszajött az ablakon át.

Ehhez azonban a „tudomány” definícióját: „jelenségek természetes magyarázatának keresését” ki kellett bővíteni a spekulatív Intelligens Dizájnerrel. Ezért aztán 2004-től Kansas államhoz tartozó Dover járás iskoláiban (is) a biológia órák alatt ki kellett hirdetni az Intelligens Dizájner létezését, de nem ez volt az utolsó menet.

Ez ellen 11 szülő tiltakozni kezdett, hogy bár az amerikai alkotmány az egyházakat különválasztja az államtól, az iskolák az ID segítségével becsempészik a vallást az oktatásba. Megoldás, egy újabb per. Ítélethirdetés 2006 januárjában volt, de nézzük, mint háborodott fel a 11 szülő. Az Oktatásügy kiadott egy „kiáltványt”, amit a biológia tanárok nem voltak hajlandók felolvasni a tanulók előtt. Ezért az iskolák különböző adminisztrátorai olvasták azt fel, íme: „A Pensylvániai Tudományos Akadémia” előírja, hogy Darwin elméletét tanítani kell, ami egyúttal érettségi tétel is. Azonban Darwin elmélete csak egy feltételezés, amihez további bizonyítékok megtalálására lenne szükség. Ugyanis egy feltételezésen nyugvó elmélet még nem bizonyosság. Darwin elmélete összefüggéstelen, abban hézagok vannak, amik bizonyításra várnak. Az Intelligens dizájner az élet eredetének egy olyan magyarázata, ami nem egyezik Darwin nézetével. Az iskola könyvtárában megtalálható a Pandák és emberek című könyv, amiből az érdeklődő diákok megismerkedhetnek az Intelligens dizájner létezésének a tényével. A diákokat arra bátorítjuk, hogy mindenfajta elmélettel kapcsolatban legyenek nyitottak. A fajok eredetének ismertetését az iskola meghagyja a szülőknek.”

Szóval, mi ez az „intelligens dizájner”? Ez kérem az „isten” szinonimájaként használt kifejezés és arra utal, amit már Paley tiszteletes is állított, hogy a világ magán viseli egy intelligens lény keze nyomát. Darwin pedig menjen abba a pokolba, amiben nem hitt.

A dologban az a szomorú, és egyben tényleg meglepő, hogy a 2005-ös felmérések szerint az USA lakósságának 50 százaléka – bár nem ismeri – egyszerűen nem fogadja el az evolúciót, amit mindössze egy nem bizonyított feltételezésnek ismer el. A Tudományos Akadémiának erre az volt a válasza, hogy a biológia tanítása Darwin nélkül olyan, mint az (amerikai) történelemoktatás George Washington nélkül.

A félreértések elkerülése végett a „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” elolvasása után nem lehetetlen arra a végkövetkeztetése jutni, hogy egy „teremtő Isten” valószínűleg létezik, aki olyan kezdeti feltételeket teremtett, ami predesztinálja az élet és az intelligencia kifejlődését. Azonban nem ő teremtette meg az evolúciót. Ugyanis, az evolúció magától van, nem kell megteremteni. Hogyan? Nos, ha összeeresztek egy ökölvívó ringbe egy pehelysúlyú és egy nehézsúlyú bokszolót, el kell-e rendezni, hogy ki győzzön? Na ugye?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2371) Lajter Jakab

Tibor bá’ online

 

Ha kíváncsi lennél rá, én is ennek a birodalomnak vagyok az egyik polgára. Ez a birodalom pedig nem más, mint a fordítok vadászterülete. De, miért Lajter Jakab, ki volt ez a pasi? Rögtön megtudod, de előbb időzzünk el egy kicsit a fordításnál. A dübörgő globalizáció miatt soha az életben nem volt akkora szükség fordítókra, mint napjainkban. A szükség hiányt okoz, a hiány pedig slampos munkát eredményez. Ki ne olvasott volna már kínai termékismertetőt elképesztő rossz fordításban? Az ok? Tévedni roppant könnyű, mert a fordító munkához hatalmas általános műveltségre van szükség, ugyanis a kisördög ott ül a sarokban és arra vár, hogy átverjen. Persze abszolút műveltség nem létezik, de nem is fontos. Egy idő után az ember ráérez, hogy itt valami nagyon büdös, és utánanéz a dolognak. Egyik „ősünk” sok-sok évvel ezelőtt németből fordított magyarra. A szövegben hivatkoztak egy bibliai történetre, ami nem volt más, mint Jákob álma, aminek tartalma szerint az égbe nyúlt egy lajtorja (létra), amin angyalok sétáltak le és fel. A németben ez „Jákob létrája” volt a fordító pedig nem tudott a bibliai Jákobról, azt hittel, hogy a „létra” (Lajter) a pasi vezetékneve, és így lett belőle „Lajter Jakab”. Azóta is a szakma a hatalmas ökörségeket Lajter Jakabnak nevezi, de inkább csúfolja. Ez persze nem ritka, és egészen menőkkel is megesik.

Az Olimpia idején megállás nélkül lehetett hallani Vangelis Tűzszekerét. Az eredeti cím. Chariot of Fire, amit az első magyar fordításban tűzszekérre kereszteltek. Tök rossz. A „Chariot” az a kétkerekű kordély, amit az Ókorban egy vagy több ló húzott, nem igazán szekér, de nincs rá jobb szó. Viszont a „Chariot of Fire” az angol nyelvű bibliában az a „tüzes szekér” amelyikkel isten elrabolta Illés prófétát. Tehát nem „tűzszekér”, hanem „tüzes szekér”. Szabály az, ha valami már egyszer le lett fordítva, akkor azt úgy kell hagyni. Ezért háborodtam fel, amikor mostanában újra kiadtál May Károly könyveit, Karl May név alatt. Szerencsétlen kókler Magyarországon sose volt Karl May, ahogy Verne Gyula se Jules Verne. Viszont Jack London az Jack London. Azon is fel voltam háborodva, amikor a „folyékony kristályomat” mások folyadék kristállyá” változtatták, és az ragadt meg a magyarban. Ugyanis, én voltam az első az országban, aki ezzel a kifejezéssel találkozott egy amerikai szabadalom fordításakor, és kellett csinálnom egy magyar szót a „liquid crystal”-ra. Álláspontom szerint az a kristály folyékony, nem pedig folyadék, de ez ma már késő bánat. Maradjunk annyiban, hogy félrefordítani könnyű, sose hibázni nagyon nehéz. Ez persze a fordítás csúcsa. A mezei fordítások rendszerint nem ilyen látványos hibát követnek el, csak simán rosszak, mert a fordító alig képes szabadulni az eredeti szövegtől, pedig kell. Az általános meghatározás szerint az a jó fordítás, amiről nem veszed észre, hogy fordították, az én definícióm szerint az a jó fordítás, amikor a szöveg olvasásakor a művelt (minimum érettségi) olvasóban pont olyan érzések keletkeznek, mint az eredeti szöveg olvasásakor az azonos „minőségű” olvasóban. Mert ugye a folyékony hablacsolás nem fog fordításnak tűnni, de mérföldekre lehet a valóságtól. Ez a tükörfordítást kizárja, ami a legganébb fordítások egyike, mert a nyelvekben vannak szóképek, amik egy másik nyelvben nem jelentenek semmit. Alapszabály, mindenki csak az anyanyelvére fordítson, sose az idegenre. Könnyelmű és tisztességtelen, aki nem így jár el. A csábítás pedig nagy, mert az idegen nyelvre fordítás duplán fizet.

Emlékeim szerint egy fontos kereskedelmi tárgyalásnál be kellett ugranom tolmácsnak, amit sose szerettem. Az egyik magas rangú magyar elvtárs biztosítani akarta az angol ellen oldalt, hogy ő „nem rosszmájú”. Ez egy tipikus tükörfordítási csapda. Nyilván a pasi májával nem volt semmi baj (bár a sok alkohol miatt ez az állapot nem volt garantált élete végéig), itt inkább a rosszindulat hiányáról lehetett szó. Persze a felületes tudással bírók kénytelenek a tükörfordításra támaszkodni, ami néha katasztrofális is lehet. Egy fiatal bölcsészhölgy tolmácsolásnál voltam jelen, ahol az angol műszerésznek javasolták, hogy cserélje ki a szénkeféket. Mi se egyszerűbb, a szén = coal, a kefe = brush, tehát a szénkefe = coal-brush. A műszerésznek fogalma se volt mit akarnak tőle, kétségbeesetten nézett rám, ugyanis angolban a coal fenn van tartva a fekete kőszén részére. Más esetekben a „carbon” kifejezést használják. Nagy kérdés, ha a kollegina a „szénkefe” szót hallja, vajon milyen kép jelenik meg a fejében. Ha egyáltalán megjelenik valami.

Vannak, akik fordításhoz gyakran használják a szótárt, ami végzetes. Szótárt én is használok nagy ritkán, de kizárólag abból a célból, hogy kiválogassam magamnak a legalkalmasabb szinonimát, nem pedig azért, mert a szó értelmét nem ismerem. Egy-egy szellemes angol szövegben egy jelzőnek lehet 30-40 magyar megfelelője, az adott helyre nem biztos, hogy a legalkalmasabb fog beugrani az ember fejében. Ha fontos a poén, akkor érdemes megtekinteni a lehetséges győzteseket.

A fogyasztói társadalomban nem csak elcsavarják a fogyasztók fejét, de ki is szolgálják őket. Ebből következik, hogy az égvilágon minden szinkronizálnak, sok esetben elképesztő rossz szöveggel. Néha felkiáltok, hogy a szinkron színész érti-e, amit mond, mert kirívó marhaság. Már nem emlékszem a film címére, de egy érdekes amerikai sportfilm volt. Az egyik pasinak eltört a lába, begipszelték, a lábát felhúzták az ágy fölé, és így kellett eltöltenie hat hetet. Közbe kell szúrnom, hogy Amerikában szokás, hogy a látogatók a fehér gipszre (amit „cast”-nak neveznek aláírják. Hat hét után meg lehet számolni, hányan jártak látogatóban. Szóval az egyik haver bement látogatni. Távozás előtt a beteg megkérdezte „aláírod a gipszemet?” Abban az időben vettünk át egy csomó amerikai szót, mint például „second hand”, „casting”, mert a használt ruha, meg a szereposztás olyan ciki szóvá vált. Szóval a kedves kebelbéli fordító: „aláírod a kasztingot?” (nyilván fellépési szerződésre gondolt). Csak az a probléma, hogy a történésben sehol nem volt semmiféle szereplés, vagy fellépés. Szóval semmi. A mondat botrányosan kilógott a sorból, de ez senkinek se tűnt fel.

Szóval Lajter Jakabok mindig voltak, és mindig lesznek, csak újabban valahogy  egyre gyakoribb az előfordulásuk. Néhány évtizeddel ezelőtt egy vén róka arra hívta fel a figyelmem, hogy a harmincas években rengeteg angol-amerikai bestsellert fordítottak igen jó fordítok magyarra (pl. Réztábla a kapu alatt), érdemes belenézni egyikbe – másikba. Belenéztem, le a kalappal, pedig nem is volt még akkor fogyasztói a társadalom, egyszerűen csak igényes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2370) Orbán Rá-ko-si, Orbán Rá-ko-si

Tibor bá’ múlt és jelen online

A már jó pár éve elhunyt Somló Péterrel 1948-ban találkoztam, vagyis 15 éves koromban. Egy társaságba keveredve váltunk barátokká, ami hosszú éveken át ismétlődő közös szórakozásokat jelentett. Szombat esténkét rendszerint csörögni mentünk (akkoriban így nevezték a táncot) hatan, legtöbbször egy-két lánnyal, vagy azok nélkül. Vasárnap, ha nem kirándultunk, akkor délután séta Pesten, késő délután kártyaparti valakiknek a lakásán, este esetleg egy mozi. Közös zenehallgatás (Luxemburg, RIAZ Berlin, Novi-Sad azaz Újvidék), hangversenyek (klasszikus is), színház, nyáron evezés a Rómain, kerékpár túra, és az évek szép lassan peregtek.

Péter zsidó volt, ahogy – rajtam kívül – a hatos társaság összes tagja, de ez nem volt téma. Tudtuk, és kész. Így szocializálódtunk, vagyis ilyennek ismertük meg a világot, ahol voltak reakciósok, kulákok, letűnt burzsujok, „egyebek”. Zsidónak lenni nem volt szocialista kategória, ezért eltűnt a közéletből. Közmegegyezéssel a zsidók úgy tettek, mintha nem lennének zsidók, a többség pedig úgy tett, mintha elhinné. A zsidóüldözést egy történelmi ficamnak képzeltük, de nem volt nagyobb jelentősége, mint a tatárjárásnak. Szörnyű volt, de mi most el vagyunk foglalva a béke megvédésével, majd a szocializmus építésével. A Rákosi rendszer szar volt, de nem élhetetlen. Nem igaz, hogy az ifjak boldogságához pláza kell, quad, Adria, diszkó, drog és nyílt dugás a buszmegállóban. Optimizmus kell és a jövőbe vetett hit. Vártuk, hogy kikerüljünk az életbe, keressünk pénzt, legyen egy hajlékunk, házasodjunk meg, legyenek gyermekeink.

Az érettségi után hatunkból négy egyetemre ment, ketten katonának. Az összeszokott társaság jóval ritkábban találkozott, mert a körülményeink megváltoztak. Aztán jött 56, hatból három külföldre ment, három maradt. Somló Péter és én Ausztráliába mentünk, mely tényről az otthon felejtett szülőktől értesültünk. Hamarosan felvettük a kapcsolatot, kiderült, hogy míg én Melbourne-ben telepedtem le, addig Péter Sydneyben, a távolság 1000 km. Természetesen leveleztünk, mivel se Internet, se mobil nem létezett. Mivel Ausztrália a déli féltekén van, ott pont karácsony környékén van nyár, és nem is akármilyen, mert míg Magyarország a 47° szélességi fokon van, addig Melbourne mindössze a 30 ° -on terül el. A napokig tartó 40 °C körüli melegben december 20 és Január 10 között minden leáll. Az első nyári szünetre Péter meghívott két hétre engem a leendő feleségemmel, hiszen ő maga is megnősült a forradalom második napján, tekintve, hogy édesanyja ellenezte a házasságot.

Jó két év után az első találkozónak mind a ketten igen örültünk, és hatalmas elvárásokkal néztünk a két hét tengerparton eltöltendő szabadság elé. A tengerparton, mert Péterék ott béreltek egy pazar villát, amire ráment a feleség, Ági teljes fizetése. De legyen ez az ő bajuk, megengedhették maguknak, mert Péter a CSIRO-nál dolgozott, mint kutató mérnők (az akkor felfelé törő mikrohullámok terjedése volt a szakterülete, nekem meg a megtanulandó anyagom) de esténként meghibásodott tévéket javított másod állásban. A hangulat fenomenális volt. Lévén Ági is magyar az állás 3:1 volt a javunkra, tehát kizárólag magyarul beszéltünk, így aztán Elayne-nek csipkednie kellett magát, csipkedte is.

Gépkocsival mentünk át Sydney-be, ezért a késő délutáni órákban érkeztünk, de még bőven világos volt, hiszen ott december 21. A leghosszabb nappal. Nem sokkal megérkezésünk után beültem a klotyóra. Amint leültem és felnéztem a velem szemben lévő ajtóra a legnagyobb meglepetésemre ott egy hatalmas Rákosi portré nézett vissza rám. Azt hittem rosszul látok. Rákosit én se kedveltem, de akkor készült 1959 váltani az előző évet, miközben Rákosi 1953-ban vonult be végleg a magyar történelem panoptikumába. Meglepetésem nem volt tehát indokolatlan. Ürülés után első dolgom volt, hogy Péternek szegezzem a kérdést, mi a fenét keres Rákosi a retyó ajtaján? Péter hangos röhögésbe kezdett. – Nézd, én ezt a szemetet úgy gyűlölöm, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Ahányszor rám jön a szarás, beülök a vécébe és hangosan elkiabálom magam: nyald ki a szaros seggem. – Amit mondott az érteni értettem, csak meg nem értettem. Pétert érettségi után azonnal felvették a műszaki egyetemre, ösztöndíjat kapott, sikeresen végzett, családjának politikai konfliktusa Rákosival nem volt (azon kívül, hogy államosították a vasárú üzletüket). Mi ez a megszűnni nem akarok pokoli gyűlölet, amit még Ausztrália se tud elfelejtetni vele, hosszú évekkel később? A talány több mint 50 éven át talány maradt és talán sose oldódott volna meg, ha nem kellett volna múlt héten elmennem a János Kórházba, ahol mindenféle teszteknek, és röntgennek vetettek alá, hogy megállapítsák, mibe fogok elpatkolni vagy jövő hónapban, vagy soha a büdös életben, de legalább is nem a geddonig. 😀 A rengeteg várakozás miatt olyat követtem el, amire vagy 10 éve nem volt példa, vettem egy Hócipőt, a címlapon megláttam Orbán Viktor arcképét. Mint a villámcsapás ért a felismerés, miért függesztette fel Péter barátom Rákosit a sydney-i vécé ajtajára. Nyilván ugyanúgy undorodhatott Rákositól, ahogy én most Orbántól.

Legyen hozzánk az isten irgalmas! 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2369) Egy kerítőnő halálára

Tibor bá’ online

Helen Gurley Brown alig több, mint 5 éve halt meg, 2012. szeptemberében, 90 kemény munkával eltöltött év után visszaadta lelkét teremtőjének, ha szabad magam ilyen ünnepélyesen kifejezni. De ki ez a Helen Gurley Brown? Ha mindössze annyit írok, hogy 32 éven át a COSMOPOLITAN főszerkesztője volt, alig mondok valamit, mert lényegében ő az, aki a legnagyobb mértékben tehető felelőssé az 1960-as években induló szexuális forradalomért, illetve a feminizmus elterjedéséért, mely mozgalmak nem csak végigsöpörték a világot, de majd kizárólag felelősek a családok széteséséért, az általános morál összeroppanásáért. A meghirdetett eszmék főhordozója a COSMOPOLITAN havi magazin volt, ami már egy ideje magyar nyelven is megjelenik. Én pedig abban a szerencsében részesedek, hogy pontosan tudom, miről beszélek, mert éveken át magam is rendszeres olvasója voltam a feminizmus zászlóshajójának.

Az 1970-es években Magyarországon egy fél tucat emberen kívül más még csak nem is hallott a magazinról, miközben én előfizettem azt, és így havi rendszerességgel jött legalább egy évig. Családon belül előkelő finnyássággal társítva finoman dühöngött a bujtatott feminizmus, aminek legfőbb oka  Germaine Greer volt, <—– aki szerencsétlenségemre az Elayne névre hallgató feleségem évfolyamtársa volt Melbourne-ben, lévén, hogy mindketten 1939-ben születtek. Ms. Greer pedig a nemzetközi feminizmus első számú üstököseként futott be, amiért feleségem kellően csodálta, és részben követte példáját, mert mint annak idején értesültem róla Germaine néhány évre férjül vett egy melbournei, meglehetősen izmos dokkmunkást, kizárólag szexuális megfontolásból kifolyólag, mert hát a PhD-vel rendelkező ausztrál férfiak potenciája a béka segge felé konvergált. Elayne-nek pedig én voltam a dokkmunkása. Ms. Greer fő műve a „Female Eunuch (A nőstény eunuch) a családi könyvespolc díszhelyén pöffeszkedett, elárulva minden kedves hozzánk látogatónak, hogy itt bizony elnyomott nők nem léteznek. A ház urát, ha nem is lehet megetetni, rá van kényszerítve a “sex for everyone with anybody” (szexelés mindenkinek akárkivel) praktikus magatartásra. Akit érdekelnek a részletek, az olvassa el a „Kíváncsi hungaromániás” című szösszenetemet – megtalálható a „Született feleségek”-ben.

Visszakanyarodva Helen Gurley Brown-hoz, mindenképpen meg kell említenem, hogy méltatói nem felejtik el megjegyezni első könyvének “Sex and the single girl” (Szex és a szingli nő) kulcs mondata: „Add el a tested, és ne várj a szerelemre.” Elég sok nőt fertőzött meg sikeresen. Ő maga 19 évesen elhelyezkedett egy „Escort service (kísérőtárs szolgáltatás) cégnél, akik gésákat állítottak elő amerikai lányokból, amerikai üzletemberek számára. Helen mindössze 5 dollárt zsebelt be 50 körüli pasiktól (saját maga tesz róla említést, nem elhanyagolható büszkeséggel, 2000-ben megjelent önéletrajzában), vagyis személyes tapasztalataiból merített ihletet könyvéhez. Személy szerint teljesítményét nem tartom világcsúcsnak, mert családom gyereknevelőnője és egyben szakácsnője, valamint a családfő személyes szeretője 16 évesen megtette nagy vonalakban ugyanezt, igaz 5 dollár helyett 1967-ben 50   forintért, amikor is a szexuális szabadság már kezdett hozzánk is beszivárogni. Szóval ilyen hölgyek közvetlen függősége alatt született meg a COSMOPOLITAN előfizetése, hogy legyen nekik miből muníciót gyűjteni, nekem pedig pusztán miheztartás végett.

Helen Gurley Brown (ez utóbbi, azaz Mr. Brown a férjeként vonult be a történelembe, akit sikerült két évvel túlélnie) áldásos tevékenységének egy része Germaine Greer-nek is sok volt, ami miatt élénk vita alakult ki közöttük. Nem szeretek statisztikai adatokkal előhuzakodni notórius pontatlanságuk miatt, de ha az 1967 és 2007 közötti 40 évet vizsgáljuk, kiderül, hogy a házasságon kívül született amerikai gyerekek aránya megtízszereződött, 4 százalékról 40 százalékra nőtt, ami egyenes következménye a nők öntudatra ébredésének. Azt már az első emberpártól tudjuk, hogy a rosszra való csábítás sokkal könnyebb, mint a jóra. Ez a magyarázata annak, hogy a Sex and the single girl üzenete: „család helyett karrier és szex” olyan hatásosan beépült a fiatal amerikai nők életébe, hogy az „eredmény” egyszerűen fenomenális. Ha pedig mégis férjhez akarnál menni, akkor a H.G.B. recept a következő: Vesd ki a hálódat, légy kedves, elbűvölő, szexi, épülj be a tudatába, a minden napjaiba olyan mélyen, hogy ne tudjon élni nélküled. Amikor ez megvan, akkor jön a kegyelemdöfés, vegyen el feleségül vagy nem lát többet. És ha már feleség vagy, akkor a félrelépés nem csak abszolút jogos, de egyenesen kívánatos. Hogy miért? Hát női önbecsülés végett: Nehogy már a pasid azt higgye, hogy nem vagy független. Ami pedig a „madám” szerep felvállalását illet: „Soha ne feküdj össze olyan pasival, akinek kevesebb pénze van, vagy több problémája, mint neked.” Valóban praktikus, de mélyen erkölcstelen tanács, ami ma már a többséget nem zavarja.

Na és az eredmény. Sok millió amerikai feleség és anya hátat fordított a családjának és munkát vállalt ahelyett, hogy ellátták volna a szerető férjeiket és gyermekeiket, inkább engedelmeskednek a főnökeiknek, akik szeretet helyett kifizetik őket. H.G.B. szerint, ha a férj eltartja a feleségét, akkor a nő „parazita”, ha a nő kurva vagy a munkahely rabszolgája, akkor „független” és „felszabadított”. Különös szemlélet, de napjainkban Magyarországon is lehet vele találkozni, ami azt illeti, egyre gyakrabban. Ezt a nők nagy része úgy át tud venni, mint egy almás pite receptet. Ami furcsa, hogy a férfiak nem figyelnek fel rá. Elviszik nyaralni fiatal barátnőjüket, aki utazás közben a COSMOPOLITÁN-t olvasgatja. Ha a férfi rákérdez, akkor felolvas neki egy menő cikket: „Ha meguntátok a misszionárius pózt, cselezhetsz egy kicsit. Húzd a térdeid a mellkasod felé, és közben zárd össze a lábaidat szorosan, miközben a pasid térdelő helyzetben fölötted marad. Ez a szoros bilincs bizonyára nem lesz ellenére, maximum a gyönyörtől fogja azt kiáltani: Le vagy tartóztatva!” – Szó sincs róla király ez a cikk, csak nem szabad mögé nézni, hogy pontosan mit takar. A nők nem született szex bajnokok, ne induljunk ki magunkból. A szingli nők esetében a szex nem más, mint beetetés.

Ami pedig a vén szatyor Helen Gurley Brown-t illeti piszok jó munkát végzett, aminek eredményét visszahagyta a világra. Tanácsait, attitűdjét milliók követik, akik mire felébrednek a valóságra, már réges-régen túl késő. A kerítőnő halálával már semmi se változott.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2368) Soros György

Tibor bá’ online

 

Soros Györggyel sose találkoztam, mert egy kis senki voltam. Ő, „valakikkel” találkozott. Ez már csak így van. És ezek a „valakik” már a pártállamban is loptak. Persze nem 100 milliárdokat, csak annyit, hogy legyen egy nyaralójuk a Kanári-szigeteken, meg egy házuk Ausztráliában. Viszont sokat hallottam róla, különösen az utóbbi időben. Poszt meg azért lett belőle, mert ennyi sok valótlanságot egyetlen egy emberről már nagyon rég hallottam.

Azt mindenki tudja, hogy Soros Gyuri 17 évesen hagyta hátra hazáját, és lett belőle igen sikeres befektető. Sokan ezt is a számlájára írják, természetesen igazságtalanul. Soros egyszerűen az átlagnál jóval értelmesebb, ezért gyorsan megtanulta a kapitalizmus lényegét, és a szabályokat igen jól alkalmazta. Igaza volt. Minden adott körülmények között a siker az uralkodó szabályok betartásából és kihasználásából adódik. A siránkozás sose vezet sikerre.

17 év kábé a vízválasztó. Aki ezt követve hagyja el hazáját, az sose lesz igazán az, ahová kerül. Persze magyar se marad. Egy fajta kétlakiság jellemző rájuk. Soros nem az egyetlen példány. Ilyen volt  Teller Ede is, vagy például Solti György. Mind igen sikeres, de képtelen volt nem magyar is lenni.

A következő alap-megállapítás: a nagyon gazdagok 99 százaléka gyűjti a pénzt, de nem tudja miért. A maradék egy százalék azért gyűjti a pénzt, hogy befolyást szerezzen magának, amit aztán felhasznál elképzelésének megfelelően. Soros úgy gondolta (és igen jól gondolta), hogy a „nyugati” világ társadalma elszaródott, amin változtatni kell. A szándéka jó, a cél, illetve céljai rosszak.

Vegyük most a legkézenfekvőbbet! Az európai születési ráta 1,3. Vagyis az európai nők átlagosan 1,3 gyereket szülnek, holott a fennmaradáshoz minimum 2,1 kellene. Ez a társadalom a maga kb. 500 milliójával többre nem képes. Csak idő kérdése és a nyugati ember, vagy nevezzük „keresztény” társadalomnak, el fog tűnni a Földről. Ha lenne még néhány száz éve az emberiségnek, akkor ez valóban az elkerülhetetlen vég. Ezen kizárólag a tömeges bevándorlás segíthetne – jött erre rá Soros is. Kissé felületesen.

Soros György maga is bevándorló, és ragyogóan beolvadt az amerikai kultúrába, de ebből nem lett volna szabad kiindulnia. Míg ő maga egy európai, keresztény társadalomból ment Amerikába. Az ide beözönlő emberek afrikaiak, ázsiaiak, és mindenhonnan, csak nem keresztény kultúrából érkeznek. Ráadásul nem csak beolvadni, asszimilálni nem hajlandók, de hódítani akarnak. Soros ötlete tehát rossz. Erre részben már maga is rájött, hiszen a 2015-ös évi egy milliót, múlt évben lecsökkentette 300.000-re. És valószínűleg mára már más ötletei is vannak.

De, és ez nagyon fontos, Soros csak gazdag, de politikai hatalma nincs. Soros nem akarhat se egy millió, se 300 ezer, se semmi migráns, ő csak elmondja a véleményét, és mert sok milliárd dollárja van a média felkapja. Ennyi. Orbánnak ez kapóra jött, és teljes gőzzel nekimentek Sorosnak. Nagyon jól tudták, ha minden Fideszes minden második mondatába beteszik Soros György nevét, akkor a hülye 10 millió (jó tudom már nincs ennyi, de így kerek) beveszi a cocát. Be is vette. Még itt is, az értelmes emberek vitafórumán. Mert Orbán se csinál semmi mást, mint kihasználja a szabályokat. Ez esetben a média versenyez, kik cuppannak rá elsőnek a Fideszes propagandára.

Ezzel azonban a téma nincs lezárva. A Soros pénzén létrehozott CEU-ban valóban ultra liberális (gondolkodni nem tudó, hülye) értelmiségieket gyártanak. A Soros pénzzel támogatott civil szervezetek valóban Orbán ellen tevékenykednek, mert ezek a kapitalista játékszabályok, amiket Orbán átlép, mert hülye lenne nem átlépni. A másik oldal találja meg az ellenszert, amire képtelen.

És a kerítés? Blöff! Nem mondom, hogy ne legyen, nem mondom, hogy bontsák le. De, akik átözönlöttek, azok tovább is mentek. Akik Németországban megtelepedtek, bármikor idejöhetnek, ha akarnak. Egy darabig nem akarnak, az biztos. Ha a helyzet úgy alakul, akkor persze jöhetnek, és bekövetkezhet itt is , ami Svédországban van. Ez ellen Orbán néhány száz fegyverese szart se ér. Fel kell fegyverezni a lakosságot, mindenki védje meg saját magát, és ebben a törvény ne akadályozza. Úgy kell levadászni a behatolt muszlimokat, mint az elszaporodott patkányokat. Azt az ultra liberálist, aki ezen kiakad és siránkozik, azt pedig be kell vágni a börtönbe. Siránkozzon ott tovább, mint nemzetbiztonsági bűnöző. Azt a magyart, aki áttért a muzulmán hitre, át kell telepíteni Irakba.

Ezeket persze egy kormány se fogja végrehajtani, így napjai a magyar népnek meg vannak számlálva.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2367) Az F-35-ös felkészítés

VIP.309

 

Van egy olyan elképzelés, hogy ha egy meglepetésszerű támadással el lehet pusztítani valamennyi észak koreai atomfegyvert, akkor megúszhatja a világ az atomháborút, és Amerika is biztonságban érezheti magát. Ennek feltétele lenne az össze észak koreai atomfegyver tárolási helyének a megismerése, és egy olyan repülőgép bevetése, amely radarral nem detektálható. Ez utóbbi lenne az amerikai F-35 vadászbombázó.

__________________________________________________________________________

Az amerikai haditengerészet egyik F-35-ös repülőszázadát kiképzik az Észak Koreával vívandó nukleáris háborúra

__________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu, vagy a home pagen található donate/támogatás fül megnyitásával.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2366) Az örök szüzesség

Tibor bá’ online

 

Tana Ganeva amerikai újságírónő szerint a szüzességnek is megvan az ára, egészen pontosan 29,90 $, ami ha megfontoljuk nem is olyan nagyon sok, mindössze 9000 forint. Na persze, csak azért, mert kínai tömeggyártás. Te magad is megnézheted a Gigmo  Website azaz honlapján. Kattints rá, alá van húzva. Hogy mit kapsz ezért a 9000 kemény magyar forintért? Egy mesterséges szűzhártyát. Gondolom, most azt szeretnéd tudni, mi ez a mesterséges szűzhártya? Egy fólia tasak, amiben valami vérre hasonlító, titokzatos vörös folyadék van, természetesen csak az alkalomhoz illő mennyiségben, azaz amennyi egy frissen felszakított szűzhártyától kitelik. Adnak hozzá használati utasítást is: „A mesterséges szűzhártyát óvatosan helyezd be a vaginádba, ahol egy kicsit fel fog fújódni és enyhe feszítő érzést ad. Amikor a kedvesed behatol, a mesterséges szűzhártyából a vérre hasonlító folyadék fog kijönni, éppen annyi, amennyi az alkalomra megfelelő. Ha ehhez egy kicsit sziszegsz is, akkor a kedvesed megtévesztése tökéletes lesz.” Az eszköz használatát hirdető szöveg pedig világos és egyértelmű: „Többé nem kell aggódnod a szüzességed elvesztése miatt.” Én persze inkább úgy hirdetném, ahogy a poszt címe is mutatja: Végre feltalálták az örök szüzességet. Annyiszor lehetsz szűz, ahányszor leperkálod a 30 dolcsit, és persze ahány új pasit találsz magadnak. Vegyél hozzá egy naplót is, aminek gondos vezetésével elkerülheted, hogy bárki kétszer vegye el a szüzességed. 😀 Mert ugye, ez mekkora blama!

Nekem természetesen feltűnt a honlap főoldalán halványlila környezetben elterülő ifjú hölgy, aki alig várja, hogy valaki elvegye mesterséges szüzességét. Aztán némi görgetés után feltűnik a mesterséges vér is, háááát inkább néz ki málna dzsemnek, de még így is elég gusztustalan. Persze, lehet, hogy felajzott állapotban más lenne a véleményem, nem tudom, nem vagyok „szakember”. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a művér deklaráltan ártalmatlan. És végeredményben az ár is megnyugtató, ha meggondoljuk, hogy a szűzhártya műtéti  helyreállítása ennek az összegnek a tízszerese, még olyan olcsó országokban is, mint Algír. Ha pedig valaki az USA-ban akar szexuálisan megújulni, akkor az ár akár 4000 dollár is lehet. Ezzel meg is érkeztünk egy másik aspektushoz. Muszlim országokban, sőt akár Európai országok muszlim közösségeiben a szüzesség megőrzése a házasságig, fejvesztés terhe mellett kötelező. Innentől kezdve a dolog nem vicc. Mert ezek szerint a szüzesség többet ér, mint egy nő élete. Ha ezt matematikai képletbe írnám fel, akkor az jönne ki, hogy egy nő abszolút értéke a mínusz tartományba esik. Hülye egy világ!

Ms. Ganeva meg akarta tudni a Gigimo cégtől, hogy hol és mennyit értékesítenek termékükből, de nem kapott választ. Úgy tűnik üzleti titok. Nehogy valaki ennél jobb szűzhártyát állítson elő, esetleg olcsóbban. A fene hogy enné meg az evolúciót. Mi lehetett a funkciója a szűzhártyának 200.000 évvel ezelőtt? Persze egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mi ma a funkciója a mi társadalmunkban? Azonkívül, hogy rengeteget lehet róla beszélni.  

Adalék: Ez se rossz

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=vPayFrCOiZM

Éljetek a lehetőséggel

(2365) A Trump adminisztráció alatt a történelem legnagyobb pszichiátriai katasztrófája következhet be

VIP.308

 

……. A helyzetet csak rontja, hogy Donald Trumpnak, egyértelműen mentális problémája van. Ehhez csatlakozik, hogy beteges önimádó (narcismus), krónikus vagy inkább patologikus hazudozó, és szociopata (antiszociális).

Amennyiben Donald Trump valóban betegesen önimádó, akkor felmerül a kérdés, milyen veszélyt jelent a világbékére? Dr. John Gartner a John Hopkins Egyetem pszichiátriájának professzora és további 27 pszichiáter és mentális egészségügyi szakember kiértékelte az Egyesül Államok elnökét, és arra a megállapításra jutottak, hogy kötelességük figyelmeztetni a politikusokat az elnök nemzetre veszélyes mentalitására. Kívánatos lenne a nukleáris fegyverek bevetésének jogát korlátozni……..

[Pénteki VIP fordítás az F-35 amerikai vadászbombázók felkészítési atomháborúra.]

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető az, aki  legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. kapcsolat: evatibor@t-online.hu, vagy a homepage-en nézd meg  a donate/támogatás fűl alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

Breaking

 

Moroccan Muslims Rioted in Brussels, Stores Looted, ​Police Did Nothing

Hundreds of Moroccan Muslims flooded the streets of Brussels, breaking windows, looting, and starting fires. The press says this was in response to the news that Morocco had qualified for the World Cup in soccer. [The media would have us believe that, if Morocco had failed to to qualify, the rioters would have been peaceful. Absurd! These people came to riot, and it had nothing to do with soccer.] Local police stood by watching and did not make any arrests. […]

Marokkói muszlimok forrongásba kezdtek Brüsszelben, üzleteket fosztogatta, a rendőrség semmit se tett.

Több száz marokkói muszlim lepte el Brüsszel utcáit, kirakatokat törtek be, fosztogattak, és tüzeket gyújtottak. Az újságok szerint az ok a hír arról, hogy Marokkó bejutott a futball világbajnokságba. [A média el akarja hitetni velünk, hogy ha Marokkó nem jutott volna tovább, akkor a forrongók békében maradtak volna. Abszurd! Ezek az emberek azért jöttek, hogy forrongjanak, aminek semmi köze a focihoz.] A helyi rendőrség messziről figyelte, nem tett semmit, senkit se tartóztattak le.

___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2364) Bridge

Tibor bá’ nosztalgiázik online

A bridge angol szó magyarul hidat jelent, de esetünkben egy kártyajátékról van szó, amit 52 lappal, négyen játszanak. A legenda szerint azért nevezik így, mert állítólag a szemben ülő partnerek között egy szellemi hidat kell létrehozni a sikeres szereplés érdekében, viszonylag kevés, megengedett beszéd segítségével. Személy szerint én legelőször 16 évesen találkoztam vele, amikor egy téli, vasárnap délutánra meg voltam hívva egy budai úri családhoz némi kuglóf és kakaó elfogyasztása végett, ami után a ház úrnője, a mama diszkréten visszavonult, magára hagyva lányát néhány vendéggel. Az Olga nevű kisasszony mellei elképesztő módon feszültek neki az enyhén kinőtt, passzentos ruha felsőrészének, mintha legfőbb célja a varrás szétrepesztése lett volna. Én persze szívesen eljátszottam volna az behatolhatatlan börtönbe zárt cicikkel, amit Olgi nem is nagyon bánt volna, de hol? És mivel nem tudtunk olyan alkalmas földrajzi helyet, ahol ne lett volna mínusz 10 fok és 20 centis hó, a kilátások siralmasnak voltak nevezhetők. Ezért aztán maradt a jól fűtött szoba, a kuglóf és a kakaó, aminek szürcsölése után Olgi elrikkantotta magát, hogy bridgeljünk. Tényleg, bridgeljünk, de hogyan kell? Az első vasárnap a szabályokkal ment el, plusz némi csetlés-botlás. Akkor még trikkekben mérték a laperőt. Ász egy trikk, király fél trikk, ász-király együtt két trikk. Ha jól emlékszem 60 egynéhány év távlatából a király és dáma együtt szintén egy trikk volt. A szabályok szempontjából ez ugyan nem jelentett semmit, de ennek a fránya játéknak nem csak szabályai vannak, hanem konvenciói is, amit be kell tartani, ha az ember néha nyerni is akar, és nem akarja magát kigolyózni a társaságból.

Egy jó óra múltán a mama belibegett, az felől tudakozódva, hogy nem kérünk-e valamit, de valójában az érdekelte, hogy Olgin fenn van-e még a bugyi. Egy újabb óra teltével megérkezett a papa is, aki beugrott hozzánk üdvözölni minket. Mi összecsaptuk a bokánkat (úri társaságban akkor ez még szokás volt) és kellő tisztelettel elrebegtük, hogy „tiszteletem Domáthy úr”, akiben volt annyi tisztesség, hogy a körbe kezelés után távozott a szobából, de előbb jó szórakozást kíván nekünk. Olgi persze élvezte a helyzetet, mert lány létére három fiút oktatott, egy röpke délutánra elfeledkezve arról, hogy a suliban rá van szorulva a puskánkra, és ha nem hallja a súgást, akkor rendszerint kap egy fát. A sok csetlés-botlás után egyszer csak este lett, és elkezdett szakadni a hó. Telefonon hívtunk egy taxit és hárman osztoztunk a költségeken.

A szülőknél nyilván megütöttük a mértéket, pláne miután Lali kísérletet tett Olgi néni (mert, hogy a mama is Olga volt) kacsóinak a megcsókolására, de le lett intve „hagyd fiacskám, ez ma már nem divat, a kommunisták eltörölték” magyarázattal. És mivel egy héttel később, még mindig tartott a tél,     {balról az első vagyok én} a kis csapat újfent összefutott bridge ügyben. Csak-hát hárman nem egyforma tempóban haladtunk. Persze, aki nem ismeri a játékot, az gondolhatja, hogy egy-két szabály, némi gyakorlat és kész. Hát nem, az elfogadható bridge játékhoz kell 2-3 év, és heti rendszeresség a játékban. Felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy ha ilyen strapás a dolog, akkor miért vállalkozna rá emberek. Nos, azért mert, ha elsajátítottad a játékot, hihetetlen élvezetnek lehet a forrása. Ugyanis, ez csak látszatra egy kártyajáték, valójában ennél sokkal több. Végül is a nehézségek hamar kiderültek, meg aztán a hó is olvadozni kezdett, a sarkon várakozott a tavasz. A kuglófnak várni kellet ránk legalább egy évet. Viszont tizenéves korban a dolgok másképp alakulnak. Egyetlen év alatt annyi minden történik, annyira megváltozik minden, hogy a Domáthy villába többé nem tettük be a lábunkat. Olgi átesett az első nagy sikolyon, és attól kezdve 4-5 évvel idősebb fiúkkal járt, akiknek már volt kiépített rutinjuk a kégli nélküliség leküzdésére.

Legközelebb Mr. Bridge-el az ausztrál célirányos hajón találkoztam, mert az utasok majd felét a régi úri osztály itt felejtett tagjai tették ki, akik gyorsan megtalálták egymást és estéiket bridge-el töltötték. Volt közöttünk egy srác, egy élsportoló, aki a Honvéd színeiben versenyzett, és mint ilyen, volt valami rendfokozata is, csak egyenruha nem volt rajta soha. Azonban mint tiszt bejárhatott a Néphadsereg Tiszti klubjába, valahol a Sztálin úton, ahol – most kapaszkodjatok meg – a dekadens bridge volt az egyik főműsor. Néhány év alatt Robi főhadnagy ragyogóan bridgelt, aminek a hajon hatalmas használt vette. Már hogy a fenébe ne, amikor még csak Cape Town-nál jártunk, de már meg volt hívva valamelyik dúsgazdag, de enyhén idősödő hölgyhöz, ami kezdésnek nem volt rossz. Mi fiatalok, és a Horthy társadalom másodosztályú állampolgárainak ivadékai – ami a hajon valahogy újra számítani kezdett – is próbálkoztunk bridge parti szervezéssel, de nem sok sikerrel. Így aztán unalmas éjszakánként leosztottam négyfelé az 52 lapot, és elkezdtem a dolgokat kianalizálni, ami nem volt az igazi, de némi rutinszerzésre viszont jó volt.

Aztán néhány évvel később összefutottunk egy hason korú lengyel házaspárral, akik csak néhány éve érkeztek és boldogan vették tudomásul, hogy nem vagyok teljesen zöldfülű a bridge terén. Még néhány év és újra itthon. Hatalmas meglepetéssel tapasztaltam, hogy nincs az az eszeveszett elvtársozás, a tényleges kézcsók újból felvirágzott, és Rákosihoz képest valóban volt valami fokú visszapolgárosodás. Akkoriban a Tungsramban töltöttem a délelőttjeimet, de az estékre bridge tanfolyamokat szerveztem, nem túl tartós sikerrel. Akkoriban a bridge játék is feléledt. Az új reneszánsz csúcsán a Váci utcai Építész klubban kialakult egy kis góc, de születtek bridge partik a Belgrád rakpart egyik pincehelyiségében is. Ez volt az időszak, amikor hetente három-négy alkalommal is játszottam, és egy idő után fantasztikus rutinra tettem szert. A bridge klubban összejöttem emberekkel, így a folyamatos játék biztosítva volt. Kialakult egy állandó partner kapcsolat, amelyek hosszú évekig tartottak. Azonban a rendszerváltás mindent felborított, az egészen idős játékosokon kívül a fiatalabbak, már inkább wellnessre járnak, vagy az isten tudja hová, de igazán értelmesen az idejüket nem képesek eltölteni.

Így a poszt vége felé – gondolom – kellene valamit írni magáról a játékról, mert úgy sejtem, kevesen ismerik. A játék savát-borsát az adja, hogy a négyszemélyes játék szembeülő tagjai együtt síró-nevető partnerek. Ha az egyik ront, azt a másik is megfizeti, ami magában rejti az egészséges vita lehetőségét. A másik, hogy maga a játék kétfordulós. Az elsőben kiárverezik a játék jogot. A Másikban a vállalt értéket két játékos teljesíteni akarja, a másik kettő ezt meg akarja akadályozni. Az egész játék rendkívül kiegyensúlyozott, ahol a szerencsének gyakorlatilag nincs semmi szerepe, és ez kártyajátéknál unikum. A licitálás lehetőséget biztosít némi lélektannal párosított blöffre is, ami a pókerre jellemző. Viszont a lejátszás már inkább az ultira hasonló, csak nem 8, hanem 13 lap van egy színben, ami eléggé bonyolulttá teszi a játékot. Summa summarum, a sikerhez kell jó adag partner és ellenfél ismeret is, ami végül is rettenetesen szórakoztatóvá teszi az egészet. Tudnám javasolni, hogy aki a hosszú, sötét, tétlen estéket értelmesen kívánja eltölteni, tanulja meg a játékot, nem fog benne csalódni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2363) Na, melyik a jobb?

VIP. 307

A orosz S-400 és az amerikai Patriot rakéta elhárító rakéta rendszerek összehasonlítása

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető lehet az, aki a honlap fenntartási költségeihez legalább 6000 forinttal hozzájárul. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2362) Mérleg (akkor és most)

Tibor bá’ online

Alig több egy negyed évszázadnál, hogy vége a létező szocializmusnak, a még létezőbb gulyás kommunizmusnak, miközben semmi jó nem történt. Az ember úgy érzi, mintha tegnap lett volna, holott egy jó negyed század múlt el, nem egész nyomtalanul. Aki meg meri jegyezni, hogy hát azért…. Arra megvetően néznek rá azok, akik azt hiszik, hogy az élet minőségét a plázákba járás adja, és a plázajáráshoz szükséges forintok minden áron való megszerzése. De ne nagyoljuk el a dolgokat, vegyük sorra (a teljesség igénye nélkül) mi is változott meg valójában.

Kezdjük a politikával! Jó negyed százada ott láttuk az élvonalban többek között Martonyi, Járai, Kövér László, Stumpf István, Mikola István elvtársakat. Ezek az emberek többnyire változatlanul a politika élvonalában állnak, miközben szocializmusból kapitalizmusba léptünk át.

Jó negyed százada éjjel nyugodtan lemehettél az aluljáróba, biztos lehettél abban, hogy a másik lépcsőn fel is fogsz jönni. Ma, ha le akarsz menni az aluljáróba, kétszer is meggondolod, és a végén nem mész le.

Negyed százada a cigány szart be a rendőrtől, ma a rendőr szarik be a cigánytól.

Negyed százada az Ikarus évente tízezernél több autóbuszt gyártott, ma használt buszokat veszünk innen-onnan.

Negyed százada volt Ganz hajógyárunk, Láng gépgyárunk, Egyesült Izzónk, Rába, Gamma, Ganz-MÁVAG, Csepel Művek, MOM, FÉG, Danuvia, Rico, Pannónia Szőrme, Keltex, Diósgyőri Gépgyár, Goldberger, Vörös Október, Május 1 Ruhagyár, és az isten tudja, hány cukorgyárunk. Ma, ezeknek csak az emlékei léteznek.

Negyed százada a Szovjetunió a szövetségesünk volt, olcsón kaptuk tőlük a földgázt. Ma az Európai Unió tagja vagyunk, a NATO a szövetségesünk, és télen izgulunk, hogy ne zárják el a drága földgáz csapját az oroszok.

Negyed százada kivonultunk május elsején és ünnepeltük a 8 óra munkát, 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást. Ma május elsején nem dolgozunk, de minden más napon 8 helyett 12 órát dolgozunk, de csak nyolcat számolnak el.

Negyed százada csak nehézségek árán tudtunk Nyugatra utazni, pénzünk volt, de nem engedtek. Most engednek, de nincs pénzünk, a nehézség megmaradt.

Negyed százada Trabantod volt. Ma Suzukid van, de nincs kifizetve.

Negyed százada örültél a kiutalt panellakásnak, és az alacsony lakbérnek. Ma lakóparki lakásod van, az asszony fizetése rámegy a törlesztésre és örülsz, ha nem lakoltatnak ki.

Negyed százada volt munkád, ha nem volt, akkor kiközvetítettek, ha nem dolgoztál, akkor közveszélyes munkakerülőként megütötted a bokádat. Ma nincs munkád, ha van, elküldhetnek, ha kérsz, nem kapsz, de nyilvántartanak. Ha mindenedet elveszíted, hajléktalanná válsz, megütöd a bokádat, ha közterületen maradsz.

Negyed százada az ország adóssága 20 milliárd dollár volt. Ma ennek az ötszöröse, pedig állandóan visszafizettünk.

Negyed százada puha diktatúra volt. Ma egyre keményedő diktatúra van.

Negyed százada a hatalom tényleges urának a sakk volt a hobbija. Ma a hatalom tényleges urának a foci a hobbija. A sakkhoz csak egy asztal kell, meg két hokedli,  ami mindenkinek van. A focihoz stadion kell, ami senkinek sincs, kell tehát építeni néhány tucatot. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2361) Az emberiség tökön szúrta önmagát

Tibor bá’ online

 

Mára már tökéletesen világos, hogy ha valaki a művészvilág perifériájáról nem képes beljebb kerülni, akkor semmi más dolga nincs, mint kitalálni, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt egy mára már befutott rendező, színész, karmester vagy hegedűművész őt szexuálisan zaklatta, molesztálta, belerakta a farkát a kezébe, stb. stb. A nyilatkozót az újságírók ellepik, megírják, kiteregetik, a nép csámcsog, és, és a zaklatott művész neve felkerül a celebek listájára.

Senki se akarja észrevenni, hogy a sok ezeréves gyakorlat hirtelen felkerült a fekete listára. A verbális abuzus, amit a jelentkezők oly nehezen viseltek el, hogy pszichológus kezelte őket, és még ma is hat rájuk a 20-30-40 évvel ezelőtt átélt szörnyűség, tulajdonképpen az élet rendje. A szex az élet rendje, de ketten csinálják. Tehát a megoldás, hogy az egyik szól a másiknak, hogy “te, nekem lenne hozzá kedvem”. Erre a másik vagy azt mondja, hogy rendben, vagy, hogy tárgytalan. A majmok ezt úgy intézik el, hogy megmutatják a vörös seggüket. A páva széttárja farktollait. A galamb eszeveszett turbékolásba kezd. A kan kutya se szó, se beszéd rámászik a szukára, aki vagy ledobja, vagy félrehajtja a farkát. És így tovább, és így tovább. Az ember egy kicsivel magasabb szinten kezeli a dolgokat, de főleg változatosan. Változatosan, mert a szexet nem csak szaporodásra használja. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha a kezdeményező nem áll le a “tárgytalan” válaszra.

Visszaél a hatalmával? Jaj istenem, ki nem? Az egyszerű postástól a miniszterelnökig. Ha nem vagy hozzá kedves, vissza viszi a leveledet a postára. Ha elveszed a lópofájú lányát feleségül, 100 milliárdokat kaszálhatsz. Annak idején az osztályvezetőm létszámot bővített. Mind gondolsz a 10 jelentkezőből kit vett fel? Bingó! Egy 18 éves bombázót, akit semmire se lehetett használni. És…. senki se csodálkozott. Az élet rendje. A tök hülye csajnak fa lett a zh-ja. A vizsgára a blúzának felső három gombját az ajtóban, belépés előtt kigombolta. Át is ment. Azt mondta neki a prof, hogy legközelebb nem ússza meg ilyen könnyen.

De ennek vége. Holnaptól kezdve ki fogom várni, hogy Évának jusson eszébe. Lehet, hogy többet már nem fogok dugni, de meg fogok felelni a legújabb normának.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2360) Frissítés

Tibor bá’ online

 

Makiko Sato & James Hansen: Updating the Climate Science – 2017. november 15. jelentése

Ez év októbere a második legmelegebb október 1880 óta, amikortól megbízható mérések készültek, 0,90 °C-al melegebb, mint az 1950-1980 közötti átlag. Illetve 1,18 °C-al melegebb, mint az 1880-1920 közötti átlag. Ez, legjobb becslésünk szerint, a globális hőmérséklet növekedése az ipari forradalom óta.

A legmelegebb október 2015-ben volt, ami 1,08 °C volt melegebb az 1951-1980 közötti átlaghoz viszonyítva.

A harmadik legmelegebb október 2016-ban volt, 0,89 °C-al a viszonyítási átlag felett.

A 2017 év első 10 hónap átlaga a 2016 év első 10 hónapjához viszonyítva a második helyen áll. Mint köztudott, pillanatnyilag egy gyenge  La Nina periódus van, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a második legmelegebb év lesz a 2016 után.

Az én véleményem szerint a mai adatok nem jelentik se a Guy McPherson által bejelentett gyors klímaváltozás bekövetkezést 10 (most már csak 9) éven belül, se pedig annak cáfolatát. Erre talán kell még várni egy évet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2359) Pszichoanalízis körbejárva

Tibor bá’ online + egy hozzászóló beszámolója

Nincs olyan ember, aki ne hallott volna a pszichoanalízisről, és annak atyjáról Sigmund Freudról, de viszonylag kevesen vannak, akik ismerik a jelentőségét. A pszichoanalízis alapjait Freud egy életen át tartó megfigyelése rakta le. Természetesen – ahogy lenni szokott – voltak továbbfejlesztői, és voltak kritikusai is, mert így szép az élet, de miről van szó pontosan. Freud úgy gondolta, hogy pszichés nyavalyáink (már, akinek van) nagy része korai gyermekkorunkban elszenvedett abjuzusoknak „köszönhető”, ami alatt 0-5 életévet értett. A felnőtt emberi agy viszont olyan, hogy élete első 5 évéről csak igen kevés emlékképe marad. Ezt tudományosan valahogy úgy fogalmazta meg, hogy a viselkedést meghatározó érzelmek, lélektani tényezők a tudat számára (normál körülmények között) nem hozzáférhetőek.  Freud kidolgozott egy módszert (pszichoanalízis) aminek segítségével ezek a mélyen szunnyadó emlékek felszínre hozható, és ha már a páciensben tudatosodik, akkor az egyenlő a gyógyulással. Megfigyelései szerint az emberi tudatnak 3 szintje van: az id, az ego és a szuper ego. Az id az ösztöntudat, amely rafinált módon aknamunkát folytat, szinte viaskodik az egoval, az Emberbe plántált ösztönöket mindenképpen ki akarja élni. Az ego ennek elfogadható kereteket akar adni, míg a szuper ego figyelembe veszi a társadalmi elvárásokat is. Ez az a terület, ahol a szakemberek között a legtöbb ellentét van, ezért nem kívánok foglalkozni vele, mert semmi kedvem csatlakozni valamelyik irányzathoz. Azt azért még hozzátenném, hogy a legforróbb kritika szerint Freud túlzottan szex centrikusan gondolkodott, ami önmagáról is ad egy nem túl szimpatikus képet.  Viszont az alábbiakban megismerkedhettek „Seneca” élménybeszámolójáról, ami igen tanulságos, és még az is előfordulhat, hogy egy idetévedt lelkes pszichológus is beleszól a témába.

Ezek már a hozzászóló szavai: Dr. Sigmund Freud dolgozta ki, ezt a gyógyító technikát, eljárást akit, sokan, nem teljesen megalapozatlanul, minden idők legjelentősebb pszichológusának tartanak. Természetesen, mint minden jelentősebb, tömegből kiemelkedő személynek, neki is vannak ellenségei, detronizálói, kritizálói.

Az analízis során a kliens fekszik a díványon, a terapeuta a fejénél ül és hallgatja. Az analitikus azt az utasítást adja a kliensének, hogy minden eszébe jutó gondolatát hangosan mondja ki, még akkor is, ha azt értelmetlennek, nevetségesnek, vagy szalonképtelennek, illetlennek, agresszívnek, furcsának, értelmetlennek, obszcénnek, szégyellni valónak tartja.

A pszichoanalitikus  gyakran az álmairól faggatja a kliensét, az álmok ugyanis valóban “királyi utat” nyitnak a tudattalan felé. Az álmok képi és gondolati tartalmainak további közös kibontogatása, szabad asszociációval, jól megmutatják a hozzáértőnek az álmodó sokszor önmaga előtt is leplezett aktuális vágyait és félelmeit.

A terapeuta ritkán szólal meg, előfordulhat, hogy egy vagy több találkozás során is teljesen néma marad. A sikeresnek  nevezhető analitikus terápia eredményei időben nem lineárisan, nem az idő múlásával  arányos számban és minőségben jelentkeznek, előfordulhat, hogy évekkel a kezelés után is  bekövetkeznek, de az biztos, hogy a  kliens életében jelentős és előnyös változásokhoz vezet:  kapcsolatai számára kezelhetőbbek, kielégítőbbek, munkaképessége teljesítményei  jobbak, nagyobbak jelentősebbek, a  közérzetére  pedig több boldogságérzés, öröm lesz jellemző.

Összefoglalva  mentális, lelki értelemben sokkal egészségesebb lesz. A személyiség  mindenkori pszichés  állapotát leginkább a munka – illetve teljesítmény – és szeretet képesség meglétének mértéke jellemzi a legjobban. Ezeket a  köznyelv által meghatározott módon értelmezzük, nem kell itt holmi különleges szaktudományos dolgokra gondolnunk.

Egy- egy foglalkozás általában egy teljes óra, tehát 60 perc, amiért a kliens elég jelentős összeget fizet. Ennek is van terápiás jelentősége, ettől veszi kellően komolyan a kliens a beszélgetést. 1984-1987 között  általában hetente kétszer, összesen úgy kettőszáz foglalkozáson vettem részt. Az utolsó félévben már 400 Forintokat fizettem, ami mai pénzben cirka hatezer forint lenne, de ezt nem lehetséges egészen  pontosan kiszámítani. Nálam tényleg szép sikereket mutatott fel a kezelés. Céltudatosabb, összeszedettebb, kitartóbb, fokozottan kongruens, kevésbé ambivalens, boldogabb ember lettem, és végre adottságaimmal, képességeimmel arányosabb munkateljesítményeket, eredményeket tudtam felmutatni. Már a terápia harmadik hónapjában, talán 9-13 foglalkozás után – nem kis eredmény – megismerkedtem a feleségemmel, akivel ma is együtt élek. A pszichoanalízis előtt a szüleimmel éltem és nyugodtan mondhatom, hogy szakmai karrier helyett kallódtam, új és új dolgokba kezdtem és hamar kiábrándultam mindenből. Utólag most már tudom, hogy szerelmes se tudtam lenni, így   párkapcsolataim suták, részlegesen kielégítőek, rövid életűek voltak afféle ‘torzók’ maradtak. A sikeres terápia után néhány évvel, lett stabil, jól fizető foglalkozásom, amit ma is szeretek, családom, lakásom gyermekeim, akik ma már mindhárman felnőttek.
Tudni kell, azonban, hogy nem mindenki alkalmas e terápiára, nem vállal el bárkit a terapeuta, és a terápia nem is teljesen kockázatmentes. A gyógyításnak ezen a területén is találkozhatunk kudarcokkal. Saját terápiás fejlődésemet úgy jellemezhetem, hogy visszanyertem az intimitásra való képességemet és mélyebben megértettem, hogy vannak dolgok, amiket csak akkor kapunk meg, ha megfizetjük érte az árat. Némely fájdalmakat, kellemetlenségeket, kínokat, fáradalmakat, tetszik vagy sem, ki kell állnunk, ha előre kívánunk jutni. Ha ezek elől kitérünk, elmenekülünk, akkor az élet még nagyobb büntetéseket ró majd ki ránk.

Az analízis elméletének további mélyreható taglalására, itt most inkább nem vállalkoznék. Akit érdekel, az utánanézhet, cikkek és könyvek arzenálját írtak már e témáról. Legyen itt, most elég annyi, hogy fájdalmas, kínos, kellemetlen mivoltuk miatt, elfojtásban lévő, elfelejtett, traumatizáló, gyermekkori emlékek tudatba emelésével, újra átélésével szabadít meg, azok patologizáló, megbetegítő, neurotizáló hatásától. Ezáltal hárítja el az akadályokat, a személyiség további fejlődése elől. Itt sem nélkülözhető azonban némi  szerencse, illetve a terapeuta és a kliens nehezen megragadható, nehezen leírható, különleges egymásra találása, összeillése. Nekem felért egy sikeres, egy testi épséget helyreállító nagy műtéttel. Életem legjobb befektetésének tartom a mai napig.

Freudot manapság azzal divatos vádolni, hogy eltúlozta volna  a szexualitásnak az emberi életben, érzelmekben betöltött szerepét, jelentőségét. Erről műveit olvasva mindenki saját álláspontot alakíthat ki. Én nem értek egyet e divatos véleménnyel. Az a gyanúm, hogy itt inkább az emberek, a pszichológusok és pszichiáterek lázadásáról van szó, egy már nyomasztóan nagy tekintély szellemi egyeduralma alól. Ezen lehet vitatkozgatni, annál is inkább, mivel ez esetben egy megfoghatatlan,pro és kontra bebizonyíthatatlan  nem egzakt megállapításról vitatkozunk majd.

Eddig a hozzászóló szavai, aki a “gyógyulásáért” mai pénzben kb. 1,2 milliót perkált le. Nem csoda, hogy a beteget (pácienst) “kliensnek” nevezi. Meg kell jegyeznem, hogy a poszt megjelenéséért ez a hozzászóló lobbizott. Nem jelentettem komoly ellenállást, mert a poszt igen tanulságos. Elsősorban azért, mert a beteg nem gyógyult meg, legfeljebb agresszívebbé vált, irigyel mindenkit, aki sikeresebb nála. Beteges törekvéseiben elképesztően amorális, miközben ő magát erkölcsösnek tartja. Mindenbe beleköt, semmilyen eszköztől nem riad vissza. Különben ismeritek csak cseles, állandóan váltogatott IP-vel, és tucatnyi nick-kel is próbálkozott. Találjátok ki, valójában ki ő?  

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2358) Giling-galang

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Gyerekkoromban a vidéki házak kapujában kiállt a kapufélfából egy jókora sárgaréz gomb. Mögötte volt egy lyuk, amin átbújt egy drót és rögzítve volt a rézgomb aljához. Ha valaki be akart jönni, akkor megrántotta ezt a rézgombot, ami ugye meghúzott egy drótot. A drót másik végén, úgy 15-20 méterre volt egy apró harang, ami megszólalt a nyári konyha ajtaja felett. Be lehetett engedni az idegent. Ezt a mechanikus módszert később felváltotta az elektromos csöngő, de ugye 110 V egyenáramot nem célszerű össze-vissza vezetgetni, ezért a tápegység egy Leclanché-elem volt, amit egy kis ügyességgel otthon is elő lehetett állítani. Egyetlen hátrány, az üvegből készült burkolat volt, mivel az üveg törékeny. Viszont olcsó volt és sokáig adta a másfél voltot. Akinek ez nem nyerte el a tetszését, az vehetett szárazelemet. És ezzel ki is derült, miért nevezték el száraznak. Azért, mert az elődje, a Leclanché-elem nedves volt. Az ötvenes években volt egy kis fejlődés. Addigra 220 lett a városi feszültség és természetesen AC. Megjelentek a reduktorok, amik ugyebár miniatűr transzformátorok voltak, de mivel mindig csak lefelé transzformáltak inkább reduktor volt a nevük. Erre rákötötték a háztartási hálózatot, és kaptak érte egy kényelmes 8 voltot. Ezzel a 8 volttal lehetett nyugodtan bűvészkedni. Megnyomták a csengő gombot, amire a házban éktelen csengőhang keletkezett. Ez jó volt vagy 60 éven keresztül, és még további 100 évekre jó lenne, de az elektronika bővítette a szolgáltatást. A csengőgomb mellé beraktak egy mikrofont is, meg egy kis hangszórót. Nekünk is van, kb. 20 éve szereltem be. Megnyomták, ki az?, én, nahát – nyomd meg a kaput – ki fog nyílni. De ez már a múlté! Megérkezik a gyerekkori barátom, megáll a kocsival a kapuval szembe, 3 méterre az elektronikus csodától, ami röhögve közvetíti a hangot (meg a képet is, ha kell) a 100 méterre lévő házba. És mindezt teljesen ingyen. Nem száll ki a kocsiból, nem érdekli a beépített, több tízezer forintos csoda, nyúl a mobilja után és percenként a fene tudja, hogy mennyiért felhív: „megjöttem, eressz be”.

Amikor Árpád apánk hont foglalt a nyugat európai németek be voltak szarva tőle. A kortárs krónikák szerint a magyarok oda vannak nőve a lovaikhoz. Hát az régen volt. A mai magyarok – kerül amibe került – a mobil készülékekhez vannak odanőve. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2357) Akupunktúra

Tibor bá’ online

Az emberiségnek számtalan korszaka volt már, amelyek közül (nekem) hozzám legjobban a felvilágosodás áll közel, amint ez sejthető volt. Most viszont (saját megfogalmazás) a Beszarások korát éljük. Oké, nem szalonképes, de találó. És vajon miért? Fejlődése folyamán az Ember különböző technikai szinteken mászott át, amivel párhuzamosan meg kellett tanulnia a „technikai vívmányok” kezelését. Amikor rákapott az igásállatok hasznosítására, meg kellett tanulnia az állatok tartását, felszerszámozását, a szerszámok legyártását, kocsigyártást, patkolást, abroncs felerősítést, stb. A mechanikus gépek felfedezése után meg kellett tanulnia azok gyártását, kezelését, javítását, fogaskerekek, ékszíjak kapcsolódását, a mechanikus működések csínját-bínját. És meg is tanulták. Az én egyik nagybátyám „hajógépész” volt a Szent Gellérten, ámbár az én megítélésem szerint messze nem volt zseni. Véleményem szerint, a széles tömegek akkor kezdtek elszakadni a fejlődéstől, amikor a három évtizedes AM rádiózás mellé feltalálták az FM rádiózást, és ébredezni kezdett a TV és a magnetofon. Ez volt az a pont, amikor az aktuális szakembereken kívül mindenki más csak az eszközök kezelésére volt képes. Most pedig már ott tartunk, hogy ez se mindig sikerül, vagy ha igen, akkor csak komoly erőfeszítések után. Márpedig, amit az Ember nem ért, attól fél. Ezért éljük a Beszarások korát. De az Ember nem csak fél az ismeretlentől, de el is hisz az ismeretlennel kapcsolatban minden állítást – természetesen bizonyítás nélkül. Ezért van az, hogy a rettegő, megszédült Emberek, akik érzik, hogy kihúzták lábuk alól a talajt, akik képételen megérteni a pontos összefüggéseket, afelé fordulnak, amit a véletlen útjukba sodort: számmisztika, asztrológia, kártyavetés, sorselemzés, horoszkópkészítés, agykontroll, fekete mágia, alkímia, spiritualizmus, gnoszticizmus, kabala, akupunktúra, és amit akartok.

Úgy három évtizeddel ezelőtt összejártunk egy házaspárral, kicsit túl a középkoron, bridzselés ügyében. Hetente egyszer, ha jól emlékszem szerdai napokon mentünk fel hozzájuk 18 órára. A feleség belgyógyász volt annak rendje és módja szerint, de volt egy nagyravágyó fia, aki napjainkban egyfajta celeb, ezért a mamának a sima orvosi fizetés nem volt megfelelő. Így aztán támadt egy ötlete, a lakásán akupunktúrás rendelést vezetett be és csak az isten tudja hányszor rendelt hetente, de szerdán biztos 14 és 18 óra között. Mindig óriási tömeg volt, ezért gyakran előfordult, hogy pontosan érkezve, kellett várnunk egy félórát, hogy az utolsó páciens is eltávozzon. Várakozás közben beszélgettünk a férjjel és közben bámultam az ajtóra felragasztott hatalmas testtérképet az akupunktúrás pontokkal. Egyszer, amikor Mari az utolsó pácienstől is megszabadult, megkérdeztem tőle, hogy hatásos-e ez a „gyógymód”. Ha hisz benne a páciens, akkor néha igen – volt a válasz. További faggatásra azt mondta, az egész egy hatalmas hókusz- pókusz, amit a fiziológiához egyáltalán nem értő emberek zabálnak, mint a cukrot, és fizetnek érte, mint a köles. Persze meg kell hozzá tanulni néhány dogot, de biztosítalak az egész nem ér egy kalap szart se, viszont jól fizet. Méltatlankodtam, hogy átveri az embereket, amire azt válaszolta, hogy erre igény van, ha ő nem csinálná, csinálná helyette más. Így nyilatkozott az, aki praktizálta.

Természetesen ismerem néhányotok álláspontját, hogy nem vagyok eléggé nyitott új dolgok irányába, stb. Ez hülyeség, mert minden új dolgot, ami az utamba akad, alaposan megvizsgálok. Aztán hozzám van vágva, hogy csak a fizikai világot fogadom el, pedig van „szellemi” világ is. Természetesen van…., a fejekben, de nem az enyémben. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, most górcső alá veszem az akupunktúrát, amivel nekem az a legnagyobb bajom, hogy több ezer éve „találták ki”, mint a bibliát, az akkori primitív emberek színvonalához mérten, és ennek ellenére a széles tömegek mind a mai napig elfogadják. Na de most, nem a biblia van a porondon, hanem az akupunktúra.

Az akupunktúra egy alternatív gyógymód (magyarul a több száz éve alatt tapasztalati úton kifejlődött, tökéletesen koherens gyógyászati elvektől gyökeresen eltérő), amit az ősi Kínában fejlesztettek ki, és aminek lényege, hogy fémtűket beszúrnak az emberi test akupunktúrikus pontjaiba. A hagyományos kínai elképzelés szerint, ezeknek a pontoknak stimulálása, (azaz „megpiszkálása”) a járatain keresztül áramló gi kóros működését kijavítja. Vagyis az akupunktúra általános elmélete szerint az emberi test működését egy gi elnevezésű energia szabályozza, ami átáramlik az egész testen. A betegségek pedig egészen egyszerűen ezen áramlás megzavarásából áll. Ha tehát ezt a zavart tűk beszúrásával megszüntetik, akkor a betegségnek annyi. Ez természetesen abszurd. Nagyon elfogultnak kell lenni annak, aki elképzeli, hogy egy vakbélgyulladás tűszurkálással meggyógyul, vagy egy súlyos baktérium okozta tüdőgyulladás. Persze, aki hinni akar, az hisz, és hozhatok én fel szakvéleményeket az akupunktúra ellen, nem sokat ér a hívők szemében. Ennek ellenére nézzük, hogyan vélekednek a szakértők!

A legőszintébb és legbarátságosabb tanulmányok szerint bizonyos fájdalmak és műtét utáni rosszullét esetén detektálható némi kedvező hatás, de ez magyarázható azzal is, hogy a beteg bebeszéli magának a fájdalom csökkenést. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a fizikai beavatkozás miatt nagyon nehéz összehasonlító vizsgálatot végezni értékelhető eredménnyel. Viszont az alternatív gyógyítók érdekképviselete rendkívül erős, hiszen hatalmas pénzekről van szó. A hiszékeny emberek dézsákban hordják a pénzt a „kuruzslókhoz”, valami furcsa okból kifolyólag sokkal jobban bíznak azokban, akik fűt-fát ígérnek, mint a korrekt orvosoknak, akik alapszabályként nem keltenek megalapozatlan reményeket. Ebből kifolyólag „próbaidőre” vagy mondjuk úgy, hogy „kísérletileg” elfogadta az akupunktúrát, mint „alternatív” gyógyeljárást az Amerikai nemzeti Egészségügyi Hatóság, az Angol Nemzeti Egészségügyi szolgálat, a WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Szervezete. Vagyis mindenki, aki számít. Igaz, hogy neves tudósok tömegesen ítélték el az engedélyezést, amikor tényleges kutatások nem szóltak mellette. Mindössze annyiban ért egyet az összes érintett, hogy az akupunktúra amennyiben képzet személy végzi, és steril tűket alkalmaznak, egészen minimális veszélyt jelent csak a kezelt egészségére. Ugyanakkor a  National Council Against Health Fraud (Egészségügyi Csalások Elleni Nemzeti Tanács) 1990-ben kijelentette, hogy az akupunktúra gyakorlata és elmélete primitív és látványos egészségügyi koncepcióra támaszkodik, aminek semmi köze a mai tudományos ismeretekhez. 1993-ban Arthur Taub ideggyógyász kijelentette, hogy az akupunktúra tűkkel végrehajtott nonszensz. Számtalan híres orvos, és egyetemi professzor jelentette ki, hogy az akupunktúra áltudományos, haszontalan eljárás, akiknek a neveit nem sorolom fel, mert Magyarországon nem ismertek. Maradjunk annyiban, az akupunktúra nem egy csodálatos alternatíva, ami sok ezer éves kínai bölcsességen nyugszik, hanem egy haszontalan, divatos humbug. Mindaz, aki mást állít vagy csaló, vagy meg van tévesztve.

Utóiratnak leírom saját személyes tapasztalatomat. Nevelőanyámnak fiatal korában gerincferdülése volt, ami az évek múltával egyre több kellemetlenséget okozott neki. Hatvan év környékén ehhez hozzájött a csontritkulás is. Sajnálatos módon rengeteget szenvedett. Egy szép napon egy „kedves” ismerőse felhívta a figyelmét egy csongrádi csontkovácsra, akinek „csodálatos kezei” vannak, már ezreket gyógyított meg. Mindenkit szívesen lát, mert segíteni akar a szenvedő embereken, de pénzt nem fogad el. Anyámék természetesen elkérték a csontkovács címét és tervbe vették a meglátogatását. Én megpróbáltam lebeszélni őket róla, mert én már csak ilyen vagyok. Igaz, belátom, hogy a „haldokló” belekapaszkodik még a szalmaszálba is. Szóval a becsületes csontkovács pénzt nem fogadott el, ezért anyám vett néhány rúd szalámit, ami abban az időben többé-kevésbé hiánycikk volt, és útra keltek. Másnap felmentem a szüleimhez, és érzékelhettem a látványos javulást. Anyámat szinte kicserélték, vidám volt és szinte „fürgén” mozgott a lakásban korábbi önmagához képest. Pár nappal később újra meglátogattam őket. Anyám nem volt vidám, nem szökdécselt a lakásban. Kérdésemre, hogy van, röviden és tömören azt válaszolta, hogy szarul. Na és a csontkovács? – kérdeztem. Anyám csak legyintett – szart se ér. Nem kérdeztem rá a hétfői szökdécselésre, mert tudtam a választ, és nem akartam, hogy röstelkedjen. Elég jól ismertem, biztos voltam benne, hogy eszi a fene a három rúd, ablakon kidobott szalámi miatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2356) The American dream

Tibor bá’ online

Állítom, hogy az American dream, ami az előző századfordulótól máig milliónál is több magyar bevándorlót vonzott, és amit mi, minimum száz éve úgy ismerünk mint: „Amerika a korlátlan lehetőségek hazása”, valójában az emberiség átka.

Igen, lehet egy jó ötleted (Bill Gates) és milliárdos lehetsz. Igen, lehetsz útonálló gazember (Joe Kennedy) és multimilliomos lehetsz és az utódodból lehet elnök is. Igen, kezdheted a semmiből (Soros György), ha van hozzá eszed, milliárdos befektetővé válhatsz. Igen, ha szorgalmas vagy a legszebb nők a lábad előtt heverhetnek (André Vajna). És még lehetne sorolni, van ezekből jó néhány, de mellette ott van az 50.000.000 segélyből élő amerikai is. A kisember matematikai esélye, hogy Bill Gates lesz belőle, igen picike, de nem nulla. Ez a „nem nulla” tartja életben az amerikai álmot, és szarja el az emberi értékeket.

Hogy a napi nyolc óra munkáért a minimálbért fizeti, de 12 óra munkát követel érte, hogy számolják és mérik, hányszor mész ki a vécére egy nap és mennyi ideig vagy ott, hogy ha  apellálsz kirúgnak, és minden megalázást el kell tűrnöd, az nálunk csak 20 éve van, de Amerikában legalább 150. Miért tűrik? Miért tűrték, hogy a múlt század elején a szakszervezeti aktivistát egyszerűen kivégezték (hamis vádak alapján – Joe Hill). A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az amerikai tömegek őszintén mind a mai napig úgy érzik, ha keményen dolgoznak, ha helyén van az eszük, belőlük is lehet milliomos. Fenntartották a kapitalizmust, mert az amerikai állom szerint bárkiből lehet milliomos, hiszen a szemeik előtt lettek is. Filmcsillagok dollár milliós gázsikat kapnak (Nicole Kidman). Prédikátoroknak milliókat hord össze a becsapott jó nép (Ron Hubbard – Billy Graham). A módszer megtanulható. Dale Carnegie már 1936-ban megírta – magyarul: HOGYAN SZEREZZÜNK BARÁTOKAT ÉS BEFOLYÁSOLJUK AZ EMBEREKET  című könyvét, és ha nem az olvasója, ő egészen biztos milliomos lett, mert a könyve közel 80 év után is bestseller.

Milliomosnak pedig nagyon jó dolog lenni, amit 22 éve mi is tudunk, hiszen pénzzel ma már minden megvásárolható, minden álom valóra váltható. Míg korábban nem így volt. Előzőleg volt egy általános társadalmi morál, persze nem Amerikában, hanem az európai kontinensen, és ezt a morált nem lehetett áthágni. Amerikai mintára most már lehet.

A napokban volt szó a Horthy kultuszról. Pro és kontra, ahogy az lenni szokott. Felhozták erényeit, hátrányait és felsorakoztatták a bűneit is. Mindenről volt szó, csak egy valamiről nem. Huszonöt év kormányzás után személyes vagyona pont annyi volt, mint amikor fehér lovon, 1920-ban belovagolt Budapestre, egyetlen pengővel se több. Ezt senki se említette, pedig ha valamire érdemes több mint fél évszázaddal később emlékezni, akkor ez az. De ez a korszellem leáldozott a korral együtt. A szocialista erkölcs után jött az amerikai álomban született „üsd-vágd nem apád” szemlélet. Semmi se számít csak a pénz. Nincs becsület, nincs hazafiság, még a családon belüli szeretet is egyre halványul, mert a pénz utáni vágyakozás egyre fokozódó tempóban minden felülír. Mert te is lehetsz milliomos, de addig is, egy embertelen gazember.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2355) Bunkófón

 Tibor bá’ szatirikus online

 

Figyelj, én nem cicizek, én megmondom ide a szemedbe, nekem a mobil munkaeszköz, érted? A mobilt még a vécére is magammal viszem. A minap is ülök a retyón és térerőlködöm, nyögök és közben telefonálok. – Anyukám, képzeld, ülök a retyezáton, és alig hallom a hangod…. Mi? Mit mondasz? Hogy vasbeton a retyó, és nem megy át rajta a hullám? Milyen hullám?…. Ja, az?…. Nem, az nem elég, ha csak te hallasz engem. Ennyi pénzért én is akarlak hallani téged, bár, ha jól meggondolom! Hogy miért hívlak? Képzeld nincs papír a vécében. Tedd le szépen a fakanalat és hozz egy tekercs papírt….. Miért nem vittem magammal? Honnan tudjam, hogy itt nincs papír…. Na jó, most ne vitatkozz velem, ha nem akarod, hogy összekenjem magam…. Mi az, hogy nem érsz rá? Ne haragudj ez csak egy fél perc. Értsd már meg, ez vészhelyzet: katasztrófa védelem 107, 107. Pont erre találták fel a mobilt.

Megáll az eszem! A nejem nem érti meg, hogy ma mindenki kommunikál (ha kell, ha nem). Bunkófón nélkül, hogyan állították volna meg a menekülteket? Hogyan buktatták volna le Sorost? Lásd be, bunkófón nélkül megáll az élet. És amikor Mészáros elrúgta az indító labdát? Mobil nélkül a labdába se rúgott volna. Hogy-hogy milyen labdába? Anyukám, te még nem hallottál a felcsúti stadion díszlabdájáról? Anyukám, hol a francban élsz te? Na várj csak, kipróbállak. Telefon adó? Micsoda? Anyám! Két forint-két forint, de PERCENKÉNT. Tudod te mi az? Amióta beszélünk az már egy doboz sör ára. Te mondod mindig, hogy sok kicsi sokra megy. Én meg azt, hogy ami sok az sok. Mi az, hogy mi a sok? Édes anyáááám, hát az adók. Na, látod, az embernek mi minden eszébe jut a retyón, amikor nincs papír.******

Anyukám! Igen, megint én vagyok. Most már kösz a papír, megoldottam. Töröltem a ……. Nem, nem a vécé falára, a memóriából töröltem. Várj egy kicsit, van egy bejövőm, majd visszahívlak. Halló, szia Feri, hol vagy?…. A hatoson? Te, figyelj, sok az utas?… Most jön a Rákóczi út? Az jó…. Mit kérdeztél? Hogy mi lesz nálunk ebédre? Mit tudom én. Miért kérdezed?…. Ja, hogy van még a kártyádon 136 forint, és le akarod beszélni. Lehet, hogy ma nem eszünk, mert a nejem ma reggel két feltöltő kártyát vett 7200-ért, most egy pár napig nem eszünk…. Halló Feri, ott vagy még…. Bameg! ez süket.

Anyukám! Megint én vagyok. Hívott a Feri, a hatoson utazik és volt még 136 forintja…. Hogy miért hívlak? Azt kérdezte a Feri, hogy mit fogunk ebédelni…. Hogy-hogy milyen Feri? Nem tudom, mert nem mondta. Neked nem elég, hogy a Feri? Figyelj, te egy bunkó vagy, téged nem érdemes felhívni…. Hogy-hogy nem érted?… Mi az, hogy hova akarlak felhívni?… Mi? Hogy megbántad, amikor először felhívtalak a kéglimre? Anyukám, hol van az már….. A franc akar kéglire hívni. Telefonhívásról volt szó….. Figyelj! Most nem érek rá, megint van egy hívásom, majd visszahívlak….. Nem, nem a kéglire.

Halló, ki vagy? Józsi? Mondd!…. Sim kártya nélkül? Az király!…. Az is van benne? Hogy ez okos telefon? Mi, már a telefon is okos? Csúcs! Le tudom vele magamat fotózni a retyón, amint szarok? Full extra?  Le én, lecserélem. Mit kóstol?….. Húsz rugó? Király! Lehetne kettő?….Hogy minek nekem kettő?….. Egy nekem, a másik a Bözsinek. Persze majd küldjük egymásnak a képet. Csúcs! Érted, csúcs!…. Hogy milyen képet? Full extrát apukám, full extrát, most mondtad, rólam, amint szarok, és nincs papír. Hadd lássa! Állandóan kifogy a papír….. nem erről beszélek, a retyóról beszélek, onnan fogy ki a papír…. Várj, majd visszahívlak, pityeg ez a franc…. …. Józsi? Én vagyok Feri…..Figyelj bameg, csak egy SMS…. Hogy mit ír? Névnapom alkalmából…. Milyen névnap? Bameg én nem vagyok Béla….Hogy mi vagyok? Bameg, Zoli vagyok.  Hogy-hogy milyen Zoli? …. Te milyen Józsi vagy?….Bameg én nem ismerek Tóth Józsit! …Bameg, te hívtál engem.

A szerző utóirata: A fenti poszt sztornó (csak már nem tudtam visszahívni a felrakását, mert lemerült az aksim a mobilban. Szóval sztornó). A Google wave lett a menő. Hétfőtől a Feri a hatoson laptopról a Google waven fogja közölni 10-12 haverral, hogy az ő vécéjükben is kifogyott a papír, mellékel hozzá családi képet, amit a feleségével együtt, egyszerre kenik a szart a vécé falára és külön kép fog készülni az odakozmált ebédről is. Ha már van ennyi pixelünk, valamit kell vele csinálni.    

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2354) Egerek és Farmerek

Tibor bá’ online

Ebben a pillanatban sok millió mezei egér zabálja a búzát Türingiában és Szászországban, vagyis a Szövetségi Németország középső vidékén. Ennyi egér még sose volt, ami minden bizonnyal egy újabb következménye annak, hogy az Ember belepiszkál a természetbe. A panaszkodó farmerek szerint van olyan közöttük, akinél a termés felét már fel is zabálták. Irtanák a rágcsálókat, de az egyetlen igazán hatásos (különben patkányok ellen használt „Ratron”) méreg 2008 óta fenn van a tiltott listán – na most, kapaszkodjatok meg – olyan alapon, hogy nagyon sok védett hörcsög esett eddig áldozatul, vagyis egy másik rágcsáló, amelyik, az egerekhez hasonlóan, kifejezetten a kultúrnövények termésén él.

Az egér, ez a kb. 12 centis – különben cuki helyes kis állat – természetesen nem válogatós, felzabálja a kukoricát és az árpát is, ráadásul ragyogó hatásfokkal, mert rettenetesen szapora állat, persze csak akkor, ha van kajája. Az pedig akad. Lenne egérirtó is, amit az egérfészek mellé kellene letenni, de már olyan magas a gabona szára, hogy a lyukakat nem lehet megtalálni. A farmerek tehát kitaláltak valami egészen újat. [Figyelem! Lehet tőlük tanulni: hogy legyünk zöldek, miközben nem eszik meg a termést] Tehát kitalálták, hogy az egerek egyik természetes ellenségei a különböző baglyok. Telepítettek tehát bagolyfészeknek való odúkat a gabonatáblák közelébe és várták, hogy a baglyok felfedezzék őket. Na, ez meg is történt, és elkezdték zabálni az egereket. Nem volt nehéz dolguk, néhány nap alatt olyan kövérre híztak, hogy már repülni is alig tudtak, és egy idő után már rá se tudtak nézni az egérre.

A farmerek tehetetlenek, gyorsan újra engedélyezni kellene a Ratron alkalmazását, de a bürokrácia a németeknél is virágzik. Viszont akadnak olyanok, akik nem csak meg vannak elégedve a helyzettel, de kifejezetten örülnek neki. Ezek pedig az ornitológusok. Csapatokba érkeznek, figyelik és teleobjektívvel fényképezik a különben igen ritka bagoly fajtákat, sőt olyanra is rábukkantak, amelyikről már évek óta úgy tudták, hogy kihaltak. A poszt címét ezért aztán így utólag módosítani kellene: Egerek/Farmerek és Madarászokra.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2353) Én és az orvosok

Tibor bá’ szatirikus online

Hetven évig nem volt rájuk szükségem, vagy legalább is nemigen. Most viszont úton-útfélen beléjük vagyok kénytelen ütközni. Néhány éve lejárt a jogosítványom, de most hogy fél millió forintba is fájhat egy egyszerű kihágás, kénytelen voltam megújítani. Ehhez viszont kellett egy-két orvos véleménye, hogy  emberi számítás szerint nem fogok senkit elütni a zebrán. Legnagyobb veszély az lenne, ha lecsúsznék a volán alá, cukorhiányos komában. Ennek tényleg nincs semmi esélye, de ezt valaki ott fenn nem tudja, tehát mehetek a dokihoz.

Mi a panasza?

Semmi

Akkor minek van itt?

Mert muszáj volt idejönnöm (és ezzel átnyújtottam a beutalómat)

Miért nem mondta?

Mit? (kérdeztem vissza).

Hogy a jogosítványhoz kell.

Mert azt kérdezte mi a panaszom. Különben van néhány, de azok politikai jellegűek.

Szed valami gyógyszert?

Rengeteget,

Miért?

Mert egy másik orvos felírta.

Mire írta fel?

A szívemre. Az a rögeszméjük, hogy isémiám van.

Van?

Nincs, de hallgat valaki a véleményemre?

Akkor minek szedi a gyógyszert?

Mert van rá térítés.

Ezért szedi?

Naná, nem hagyom az államban.

Ezt követve a doki gyorsan megszabadult tőlem. Ha még dolgoznék, akkor leszállított volna idegi alapon, mert aki nem szarik be a tekintélyüktől az szerintük elmebeteg.

De voltam urológusnál is. Nem is kellett sokat várni, mert időpontot kaptam egy kora esti órában. Szólították a számomat, ami egy sajtcetlire volt ráírva golyóstollal. A számkibocsátó automata, amit néhány millióért szerelt fel egy Simicskához közelálló cég, egy hét után meghibásodott. Azóta maradt a sajtcetli és golyóstoll. Szóval én voltam a 49 és beléptem.

Volt már nálunk? (kérdezte egy negyvenes, fehér köpenyes nő)

Még nem (Úr isten, ez fog a seggembe nyúlni?)

Szóval akkor most van itt először?

Ezek szerint.

Mi a panasza?

Éjjel ki kell mennem vizelni.

Hányszor?

Hogy hogy hányszor? Egyszer, lefekvés után 4-5 órával, de mivel nyolcat alszom egyhuzamban, ez egy kicsit kellemetlen.

Miért, milyen kellemetlenséget érez?

Nem érzel én semmit, de az álmom állandóan félbeszakad és az egészet elölről kell kezdeni. Ez bizony kellemetlen.

Jaj, uram, az ön korában nagyon sokan örülnének, ha éjjel csak egyszer kellene kimenniük vizelni.

Ezt egyszer már hallottam, de ne haragudjon, én nem örülök. Főleg azért, mert fél éve még nem kellett.

Hát kérem ez az öregedés.

Én egy kicsit másképp látom. Fél éve volt egy húgyúti fertőzésem, amiből kigyógyultam. Helyesbítek, kigyógyítottam magam, mert amit a körzeti…., bocs, a családi doktor felírt arra a házi baktériumaim rezisztensek voltak, és nekem kellett kideríteni, hogy mire érzékenyek. Mindegy, kigyógyultam, de azóta van a kimászkálás. Nyilván a kettő között van valami összefüggés, aminek az okát maguknak kellene kideríteni.

Ezt beszéljem meg a főorvos úrral. (Ekkor derült ki, hogy én csak az asszisztens nővel beszélgettem, tehát egy szobával arrébb újra kezdhettem)

Mi a panasza?

Éjjel ki kell mennem EGYSZER vizelni.

Maga egy szerencsés ember.

Miért lennék szerencsés, még sose nyertem a Lottón.

Na feküdjön ide fel és tolja le a nadrágját.

Meddig?

Tegye magát szabaddá.

Váljak el egy vizsgálat miatt?

Ne tessék itt viccelődni.

(Letolom combközépig) Ez így jó?

Megfelel. (matat a hasamon, jól belém nyomja a hullámkeltőt, majd abbahagyja, és egy gyors mozdulattal a heréim alá nyúl egy kis morzsolgatás végett. Én meg azon filózok, hogy mi köze a heréknek a vizeléshez? Nyilván semmi, de hát ő tudja. Végül megszólal, de a szöveg nem nekem szól, hanem az asszisztensnek:

Mindkét vese normális helyen és nagyságban látható. Kóros eltérés, pangás, kő nem észlelhető. Ciszta nem figyelhető meg. Közepesen telt hólyag, inhomogén, normál méretű prosztata, genitáliák rendben. – Ekkor felém fordult és folytatta – Tolja le a nadrágját térdig, hajoljon előre, támaszkodjon meg a falba (ezzel bütykös mutató ujjára felhúzott egy gumi kesztyűt.

Na ezt kihagyom.

Ki kell tapogatnom a prosztatáit.

Én meg csiklandós vagyok, különben, ha normálméretű, akkor nyilván nincs nagyobbodás. Ha nincs nagyobbodás, akkor szabad a húgycső. Ha szabad a húgycső, akkor kiürül a húgyhólyag. Az üres húgyhólyag miért telik meg 4 óra alatt? Ezt szeretném tudni.

Ahogy akarja. (és némi tökölés után kezembe nyom egy papír, amiről az égvilágon semmi se derül ki azon kívül, hogy minden a helyén van, és normális. OK. de akkor mi a fenének járok ki éjszaka a retyóra? Erre már nem tudnak válaszolni, pedig csak ezt akartam megtudni. Vagyis pont azt nem mondta meg a doki, amit tudni szerettem volna. Ja, ha ő se tudja, az más. De akkor miért játsszák meg az agyukat?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

KÖNYVEK

Könyvek karácsonyra

 

Értelmes emberek napjainkban is olvasnak, a bunkók régen se olvastak. Karácsonykor a könyv praktikus, megbecsült és mérsékelt áru ajándék. Erről jutott eszembe, hogy felhívjam a figyelmeteket öt utolsó könyvemre, melyekből korlátolt számban lehet még tőlem rendelni. Ismerkedjetek meg velük.

Szeretném ha sokáig dobognál. Tudod-e, hogy Magyarországon minden második embert a szíve viszi a sírba? Pedig lehet(ne) fajta változtatni, de ehhez tudni kellene néhány dolgot. Ezt a néhány dolgot foglaltam össze. De azoknak is hasznos a könyv, akik már mászkálnak kardiológushoz, mert én alaposabb magyarázatot adok, mint az orvosok.

Született nők. A kötetben 67 női történet olvasható. Lehet, hogy egyikre másikra ráismersz. Szórakoztatóak ezek a történetek, amíg nem te vagy az áldozat, vagy a kárvallott.

A jövőnk véget ért! Hát ezt a témát ismerjük, de így összeszedve azért érdekes.

A mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás: A szokásostól eltérő, egészen más hangvételű ismeretterjesztő könyv. Lehet rajta vitatkozni.

Ezt a csalást, amit alaposan feltérképezek, két dolog teszi érdekfeszítővé. Egy, hogy a csalást saját fiam követte el fél milliárd forint értékben. Kettő, a Budapesti Törvényszéken (Markó utca) is árulják, bírói ajánlat mellett.

Bármelyik könyv ára 3000 Ft. + 2000 Ft a kipostázás. Több könyv vásárlása esetén a kipostázási díj nem változik. Akinek kedve van hozzá, személyesen eljöhet a könyv(ek)ért. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett @.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2352) Róka fogta csuka, csuka fogta róka

Tibor bá’ onlin

egy) Amerika részére elfogadhatatlan, hogy Észak Koreának legyen New Yorkot elérő, hidrogénbombát hordozó interkontinentális ballisztikus rakétája. Márpedig lesz.

kettő) Oroszország és Kína részére elfogadhatatlan, hogy az USA atomfegyverekkel „letörölje” a térképről Észak Koreát.három) Dél Korea és Japán részére elfogadhatatlan egy szárazföldi invázió Észak Korea ellen. Mellesleg sok százezer áldozatot követelne Amerikától.Marad tehát a diplomáciai megállapodás (ami Trump szerint időpocsékolás).

négy) Észak Korea 60 éve szeretne békét kötni Washingtonnal, de Amerika erre nem volt hajlandó. Most viszont Észak Korea (vagyis Kim Jong-un) addig nem hajlandó tárgyalni, amíg nem áll elő az 1. alatti állapot, mert csak egyenlő félként hajlandó tárgyalni.

Vagyis az válik egyre világosabbá mindenki számárra, amit már hetekkel ezelőtt megírtam. Amerikának le kell szállni a magas lóról és be kell látni, hogy az 1943. Január 22. óta tartó játéknak vége.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2351) Szajha média

Tibor bá’ online

 

A magyarországi szajha média hűségesen kiszolgálja az amerikai érdekeket. Donald Trump amerikai elnök propaganda körúton van Délkelet Ázsiában, mert szokás szerint másokkal akarják elvégeztetni a piszkos munkát. Megy a szöveg, az észak koreai kommunista rezsim az egész világot veszélyezteti. NEM. Észak Korea még Amerikát se veszélyezteti. Pusztán azért fejleszti atomfegyvereit, hogy Amerikát visszatartsa az ország lerohanásától, amit Washington néhányszor már bejelentett, más országoknál pedig meg is tett.

És mi az, hogy „kommunista rezsim”? Még soha, sehol nem olvastam, hogy „Donald Trump a kapitalista rezsim elnöke”, de még azt sem, hogy „a kommunista Kína” legfeljebb a „kínai népköztársaság” ahogy magukat nevezik. Miért? Mert szükség van Kínára! Majd, ha nem lesz rá szükség, akkor ők is kommunista rezsim lesznek.

A szajha média valahonnan pontos utasításokat kap, de nem csak politikait. Észrevetted már, hogy Magyarországon a TV akár kormány pártiak, akár ellenzéki a mindennapi betevő hírekben legalább egyszer beleteszi: Figyelem a következő kép alkalmas a „nyugalom megzavarására”. Esetleg „megrázóak” . És akkor a TV néző csak pacákat lát. Vagy, a következő képek annyira borzalmasak, hogy nem mutathatjuk őket. És természetesen nem látunk semmit. MIÉRT? Mert valahol „fenn” elhatározták, hogy az európai fehér embert meg kell tanítani az életveszélyes finomkodásra. Olyanná kell tenni, aki magát még a saját árnyékától se tudja megvédeni.

Ide tartozik, ugyanezt a célt szolgálja, hogy mindenkinek, mindent „fel kell dolgozni” természetesen „szakember” (értsd: pszichológus) segítségével. Apa belefordult az árokba és meghalt. Ezt a 6 éves Józsika nehezen tudja feldolgozni. Minden bizonnyal pszichológusra lesz szüksége. Főleg, ha ezt hallja a riporter nénitől. A Közel Keleten millió számra vannak olyan gyerekek, akiknek meghalt, vagy meghaltak a szülei. Na, ezek hogy dolgozzák fel? Megsúgom, sehogy, de majd amikor idejönnek könnyebben fognak gyilkolni, mert nekik senki sem takarta ki a képeket. És az itteniek nem fogják tudni megvédeni magukat, mert az megzavarná a nyugalmat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2350) Alkohol

VIP. 306

 

A tegnapi hírekből tudtam meg, hogy iszákos nemzet vagyunk. Az egy emberre eső (csecsemőtől a haláltusát vívó aggastyánig) éves magyar fogyasztás 14 liter, 96 %-os alkoholnak felel meg. Nem tudom, személy szerint te mennyit iszol, de egy angol egészségügyi portáltól

a következők tudhatók meg:

30 másodperccel az első korty alkohol tartalmú ital után az alkohol megérkezik az agyba. Az agy által végzett vezérlés (utasítások az egyes testrészekhez) lelassul. Ezért romlik a reflex, a logikus gondolkodás, kihagy a memóriaképzés (Ezért nem emlékszel másnap semmire).

Az alkohol izgatja a gyomor nyálkahártyáját, ami beindítja a gyomornedv képződést. Egy idő után ez émelygést okoz, illetve hányást válthat ki. Több éves ivás után fájdalmas sebek keletkeznek a gyomorban, amit gyomorfekélynek nevezünk. Az állandóan jelenlévő gyomornedv étvágytalanságot okoz. Ebből következik a szükséges tápanyagok felvételének hiánya, mert a részeges ember nem eszik.

A máj bontja le a szervezetbe kerülő alkoholt. Közben rengeteg méreganyaggal találkozik. Egy idő a máj nem győzi a munkát, elzsírosodik. A felesleges zsír miatt csökken a vérátfolyása, ami kevesebb vért jelent, elhalnak a májsejtek. Beáll a Cirrozis, aminek a vége a halál.

A zavartalan működéshez a hormonoknak megfelelő arányban kell termelődni, de az alkohol ebbe belezavar. Nők esetében rendszertelenné teheti a menstruációt, megakadályozhatja a teherbe esést. Férfiak esetében beleszólhat az erekcióba, csökkentheti a spermaszámot, zsugoríthatja a heréket, növelheti az emlő kezdeményt…….

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailen szétküldöm. VIP előfizető úgy lehetsz, ha legalább 6000 forint adománnyal hozzájárulsz a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu (vagy lásd a nyitó lapon adomány alatt)

 ___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2349) Gondolatok a honlapomról

Tibor bá’ online

Az értelmes emberek vitafórumának szép számmal van hozzászólója, de még ennél is több olvasója. Pontosan mennyi? A múlt hónapban összesen 44.000 látogató volt, aminek körülbelül a fele egyedi (unique), ami napi bázisú. Ez azt jelenti, hogy egy adott látogató bármennyiszer is lép be egy nap, az csak egy darab „egyedinek” számít. Ez a következő nap elölről kezdődik. Azt lehet mondani, hogy naponta kb. 700 egyedi látogatás folyik. Még érdekesebb a látogatások időtartama. Naponta 78 látogató több mint 1 órát töltött az olvasással. Egy másik 74 „csak” 30 és 60 perc között tett-vett, míg negyed órát meghaladó legelészők száma 29. Olyan, aki beéri 5 egynéhány perccel, az 48. Ezek közül az adatok közül nekem a legmeglepőbb az a 78 látogató egy nap, akik fejenként több mint egy órát időznek. Mit lehet itt ennyi ideig csinálni? 😀 Ha van szavazási lehetőség, azt megközelítőleg 100-an használják ki. Ezzel szemben az aktív hozzászólók száma mindössze 20 körül van. Ennél jóval több az alkalmi hozzászóló, akik rendszerint már évek óta idejárnak, de csak hébe-hóba szólnak hozzá.

Különben a hozzászólóknak, különösen az új hozzászólóknak nincs könnyű dolguk. Pillanatnyilag 2611 poszt van a honlapon, ami csak egy szám, és csak akkor válik valósággá, ha történetesen az összest el akarnád olvasni. Mivel a posztok átlag terjedelme 2,5 oldal, ez 6525 oldal összességében. Napjainkban a könyvek átlagosan 150 oldalasak, vagyis itt most kb. 43 könyvnyi anyagról van szó. Belátom ez elolvashatatlan. Ha ehhez hozzávesszük a hozzászólásokat is, akkor megközelítőleg 60 könyvnyi anyag. Ez az oka annak, hogy az új látogatók állandóan régi témákat feszegetnek. Olyan kérdésekkel állnak elő, amikről már az utolsó mócsingokat is lerágtuk. Ez főleg engem bosszant, amikor olyasmiket vetnek fel, amiket már többször is megválaszoltam. Ezek között is viszi a pálmát a szkeptikusok megjegyzései. Hogy működik ez? Jelenleg a hazugságok korát éljük. Bárki bármivel előáll, aminek a lényege, hogy be vagyunk csapva, azonnal mindenki magáévá teszi. Nem ért a témához, de a „leleplezést” elfogadja, és bárkinek nekimegy, akinek ellenvéleménye van. Erre lehet azt mondani, hogy átesik a ló másik oldalára.

Másik érdekesség a „nemek háborúja”. Becslésem szerint az aktív hozzászólók egyharmada nőnemű, de ezeknek egy része ügyel arra, hogy neme ne derüljön ki. Ez mögött az a női vágy lapulhat, hogy egyenrangú lehessen intellektuálisan is. Tudomásul kellene venni, hogy a két nem sok tekintetben nem egyforma, ebből az is következik, hogy nagyon nem mindegy egy vélemény tulajdonosának a neme. Nincs ebben semmi csalfaság. Vannak témák, amiknél egy nő autentikusabb, vagyis véleménye értékesebb, mint egy férfié.

Pontosan tudom mennyire bosszantó, amikor egy hozzászólás után az jelenik, meg, hogy moderálásra kell várni. Miért nem segítek rajta? A kezdet kezdetén úgy döntöttem, hogy piszok demokratikus leszek. A hozzászólónak nem kell regisztrálni, nem kell adatokat megadni, csak ha van hozzá kedve. És még a karakterszámot se limitálom. A baj itt is az, mint a liberális demokráciánál. Amíg lesznek primitív, és rosszindulatú, antiszociális fazonok, a liberális demokrácia nem fog működni (vagyis soha). A sok fasznak diktatúra kell, ahol pontosan megszabják neki, mit tehet és mit nem, mert nincs elég esze ahhoz, hogy önmaga eldöntse. Aztán van ez a nyavalyás szerepelni vágyás, aminek egyik kinövése az URL-ek tömeges belinkelése. Lehet élni ezzel a lehetőséggel, de csak módjával. Ha valakinek tetszik egy videó, még nem biztos, hogy másoknak is el kell venni vele az idejét. Tényleg el kell dönteni alapos megfontolás után, hogy a belinkelhető információ valóban olyan fontos? Legtöbbször nem. Ráadásul belinkelésekkel ki lehet játszani az éberségemet és olyasmit lehet betáplálni az „ártatlan” látogatóknak, ami nagyon nem az én profilom. Tévedés ne essék! Tevékenységemet némileg missziónak (is) tekintem. Amit én „hülyeségnek” ítélek, azt nem propagálom, sőt a propagálását megakadályozom, ha tehetem. Nekem nincs politikai meggyőződésem vagy kötődésem, ami a nagy többségről nem mondható el.  Orbánt én nem politikai hovatartozás miatt támadom, hanem logikai alapon. Amit tesz az kifejezett hülyeség, a pasi nem beszámítható, a mellette való korteskedést gátolni fogom. Valamint, minden adott valláshoz kötött istenhit abszurd, ezért ezek promótálásának ellenállok. Egy teremtő filozófiai feltételezését természetesen elfogadom, de a bigott vallásosságot nem tudom elviselni. Ennek ellenére mégis állandóan megpróbálja valaki áttörni ezt a gátat. Nem értem, én senkibe se akarom bele sulykolni egy vallás elhagyását, miért akarnak egyesek engem megtéríteni?  Mindebből az következik, hogy URL-t nem engedek be csak úgy simán. Ezen kívül minden olyan nicknév blokkolt, aminek még nincs elfogadott hozzászólása. Magyarul, minden új fiúnak meg kell állni a kapunál. Ennek az oka egyszerű. Amikor alapos kiérdemlés után valakit kitiltok, akkor az illető megpróbál bejutni új névvel. Kínlódtam már olyan pasival, akinek minden kákán csomót találó attitűdjét nagyon károsnak találtam, ráadásul saját konkrét nézete nincs, csak bizonytalankodó megjegyzései. Egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy itt nincs rá szükség. Új IP-vel próbálkozott, újabb és újabb nicknevekkel, és természetesen nem létező E-mail címekkel. Oly nagy a világ, keressen máshol lehetőséget meglehetősen egyéni világszemléletének a hirdetéséhez. Nem, ő ide akart beírni. A pasira jellemző volt, hogy úgy tesz mintha tanult lenne, úgy tesz, mintha értelmes lenne, úgy tesz, mintha férfi lenne, de egyik se. Az összes nő seggét feltétel nélkül, teli szájjal nyalókkal nem tudok mit kezdeni. Saját feleségének ne az én honlapomon akarjon imponálni.

Végül néhány szót a terjedelemről. Tudom, hogy siettek, de ha elegánsan akartok eljárni, akkor ne írjatok direktbe hozzászólást. Írjátok docx-ba, szerkesszétek meg, rakjátok vágólapra és másoljátok be. Én is csak ritkán járok így el, mert kevés az időm, de ha tehetem, követem saját tanácsomat. A sikeres szerepléshez, a jó eredmények eléréséhez kizárólag kemény munkán át vezet az út.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2348) Horthy

Tibor bá’ online

A Horthy kultusz reneszánsza 1990-ben kezdődött andante módozatban, magára véve egy folyamatos crescendót, ami napjainkban kulminál. Nekem nem sok kedvem volt a témához nyúlni, de minek után fű-fa megszólal, a sajtótermékek roskadoznak az elemzések alatt, de az igazi okokra senki se mutat rá, kénytelen vagyok beleszólni a kavalkádba, még mielőtt Horthy Miklós kiüti a nyeregből Bartok Bélát a XI. kerületi képviselő testület hazafias segítségével.

Arra nem érdemes karaktert pazarolni, hogy tér elnevezés, szobor felállítás, majd festékkel leöntés, emléktábla szentelés, stb. stb. Amit érdemes analizálni, hogy mennyire bűnös, mennyire ártatlan? Először is ítélkezéseknél nem szabad elszakadni a kortól, amiben az illető élt. Ma az iskolákban a testi fenyítés kapitális bűn, a harmincas években nem csak mindennapos volt, de a pedagógusok esküdtek a mással nem helyettesíthető hatékonyságára.

Dón-kanyar: A tragédiát megelőző 20 évben az egész ország az elcsatolt részek visszaszerzésére volt kihegyezve. Már 10 éves fiúgyerekeket is a háborúra készítettek fel, 13 éves fiúknak már kötelező volt a „Levente szolgálat”. A hősiesség, az élet hazáért történő feláldozása evidencia volt. Jáni* parancsba foglalta, aki meghátrál, azt felkoncoltatja. Nem volt ő szadista, csupán 1942-öt írtak, amit az 1970-ben, 1980-ban születettel soha se fogják tudni megérteni. Érdekes, hogy azok a liberális történészek, akik normálisnak tartják, hogy szent királyunk egy tyúklopást kar levágást rendelt büntetni, a Dón-kanyari áldozatokat Horthy lelkéhez akarják varrni. Ne essünk át a ló másik oldalára, nem kívánom Horthyt fehérre mosni, és nem állítom, hogy a Dón-kanyari dráma nem lett volna elkerülhető, de hasonló politikai és hadászati hibákat elég sokan követtek el a történelemben és nem öntik le vörös festékkel a szobrukat.

*Vitéz Jány Gusztáv (eredetileg: Hautzinger Gusztáv)

Fél millió magyar zsidó: Horthy már a zsidótörvényeket se helyeselte, de ő csak kormányzó volt, nem tejhatalmú pártvezér kétharmados parlamenti többséggel. Ahogy nem ő üzent hadat, ugyanúgy nem ő szavazta meg a törvényeket. Igen, lemondhatott volna, különösen 1944. március 19. után, de nem mondott le. Betegesen ragaszkodott a hatalomhoz. Látunk ilyet napjainkban is. És még valamit. A háborút megelőző években fasizálódott Európa: Mussolini, Frankó, Hitler, ez tűnt a fősodornak, miért nem hihetett a végső győzelemben? Mire előtte is világossá váltak a dolgok, már késő volt, nagyon késő. Különben, akik az elhurcolt zsidókért Horthyt teszik felelőssé, nem álltak még elő ötlettel, hogy mit tehetett volna a kormányzó. Mindenesetre Nürnbergben nem ült a vádlottak padján.

Mindent összevetve nem tartom pozitív történelmi figurának, mások viszont igen. Kik ezek a mások, és miért. Hogy a középosztálynak, de főleg az alsó középosztálynak egyre rosszabb a helyzete, lassan már nyomorog, az nem ismeretlen. A magyar tömegek tudnak tűrni, szenvedni, nélkülözni, ha kell, de akkor is ha nem feltétlen kellene. Elsősorban nem ezt vetik Orbán szemére. Hogy az urak jól járnak, vagy lopnak törvényesen és törvénytelenül, még az is elmenne, de a közbiztonság, na az már nem. Horthy alatt is volt nyomor, de a cigány nem lophatta ki a szemedet, nem fenyegethetett, és nem nyelhette le a belőled kifacsart adót szociális segély formájában. Horthy alatt rend volt, és most a magyar embermillióknak ez a legfontosabb, szinte a mindennapi betevő kenyérnél is fontosabb. És ne kerüljük meg a másik lenyelhetetlen békát, a zsidók gazdasági uralmát se, ami vagy valós vagy nem. Ilyen irányú felmérésekről nem tudok, de hogy milliók érzik így, az biztos, és itt most nem az igazság számít, hanem az, hogy mit fogadnak el a milliók valóságnak. Horthy alatt ez se volt. Ez az oka annak, hogy ma egy ilyen kultusz feltámasztható Magyarországon.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2347) Borban lenne az igazság?

Tibor bá’ szatirikus online

A modern életnek elég sok velejárója van, például épp most hallom, hogy a Magyarországon elvégzett plasztikai műtétek egy harmadánál férfi a páciens. Oké pasikám, de mit plasztikáznak nálad? Nem fogjátok elhinni, ők is melleket, jobban mondva mellizmokat helyeztetnek be. Nem edz, nem sportol, de igényli, hogy izmosnak látszódjon? Frászt, a csaja igényli. Na, akkor ki kell elégíteni. Ez persze nem minden.

Tisztelettel jelentem, hogy az amerikai bor lobby újabb sikereket könyvelhet el magának. Rövidre fogva a szót, a következőkkel lepte meg a világot: „A borban található vegyi anyagok megóvják az egészséged, de nem hosszabbítják meg az életedet.” (sebaj, mint értesültem – a nők szerint – úgyis a minőség számít, nem a hossz). Ez ugyan némileg ellentmondásos, mert ha (a borivásnak köszönhetően) egészséges vagyok, akkor illik a kevésbé egészséges honfitársaimnál egy kicsit tovább élni, de sejtésem szerint ez is egy PR trükk. Ugyanis, ha csupa jót írnak valamiről, akkor az gyanússá válik. Ők pedig – és most én a bortermelőkre gondolok – nem akarják, hogy ez a tudományos eredmény gyanússá váljon. De miről is van szó tulajdonképpen?

A múltkoriban az amerikai tudósok egy csoportja meglepő kutatási eredményekkel lepte meg a nagyérdeműt, vagyis minket, potenciális borvásárlókat. Ezek szerint a vörösborban lévő RESVERATROL nevű vegyi anyaggal etetett, egészséges, életük delén rágcsáló egerek (és emberek? – szegény Steinbeck) elkerülték az infarktust, a csontritkulást és az izomsorvadást. Ezzel szemben egyetlen árva nappal se éltek tovább, mint a Resveratrol áldásától megfosztott társaik.

Hogy valami bűzlik a szeszes italokat mérsékelten fogyasztók Dániájában (az előbb mutattam rá) azt Brian Kennedy, az University of Washington biokémikusa is érezte (könnyű volt neki, ugyanis nem vett részt a kísérletben, aminek következtében bankszámlájára nulla dollár landolt), ezért a következőket nyilatkozta. „A hosszabb élet titkát kutatók fantasztikus munkát végeznek, de valahogy nem jutnak előre egy centit se.”

Mindenesetre egy dolog már halál biztos. Ha egészséges akarsz maradni, akkor igyál vörösbort. Ha sokáig akarsz élni, akkor egyél minél kevesebbet. A koplalás kifejezetten élettartam hosszabbító. Na, igen! Tessék mondani, mennyivel kell kevesebbet enni? A válasz könnyen megjegyezhető, de nehezen betartható: kb. 50 százalékkal. Ha nem tudsz százalékot számolni (ami nem teljesen lehetetlen, ha 40 alatti vagy) akkor elárulom, körülbelül edd a felét annak, amit eddig ettél.

A bor lobby után, egy kicsit később, mások is rákéredzkedtek a kocsira, mert a tudósok hozzátették, Resveratrol nem csak a vörösborban található, de zöldségekben és gyümölcsökben is. Aztán van még egy érdekes mondat, ami tényleg megérdemli a kiértékelést: Resveratrol valamilyen formában leutánozza azokat a biológiai változásokat, amit a koplalás okoz. Tehát ne koplalj, igyál inkább vörösbort, mert az olyan mintha koplalnál, és ugye attól tovább élsz. És evvel visszakerültünk a kályhához. Hiszen azzal kezdték, hogy a vörösbortól nem fogsz tovább élni.

Most viszont a vörösbortól átvette a pálmát a parmezán sajt. Ugyanis olasz laboratóriumokban végzett kísérlet szerint a parmezán sajt fogyasztása csökkenti a hipertóniát. Magyarul, lenyomja a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy 50 felett majd mindenkinek van valamilyen fokú hipertóniája, mert ez (is) együtt jár a modern élettel, nem csak a plasztikázás, ez a vérnyomás csökkentés nekem jobban bűzlik, mint maga a sajt. Már az is ciki, hogy parmezánnal olasz laborok foglalkoznak, de az eredmény kurvára gyanús. Viszont istenre mindig lehet számítani. A parmezán sajt felfuttatása tök feleslegessé vált, mert a legutóbbi olasz földrengésekben egy hatalmas parmezán érlelő összedőlt, százmilliós (€) kár keletkezett, és valószínűleg parmezán hiányt fog okozni néhány évig, mert állítólag 10 évig kell érlelni, de én már semmit se hiszek el. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2346) A cigánykérdés margójára

Tibor bá’ online

Elöljáróban: véleménynyilvánítás, kiértékelés helyett kizárólag adatokat fogok közölni.

Puporka Lajos és Zádori Zsolt tanulmányát (A magyarországi romák egészségi állapota) a Roma Sajtóközpont 1998-ban kiadta, közel két évtizede. Az adatokat és megállapításokat innen vettem át. Ezek szerint: „A romák körében igen elterjedtek a szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás.” Ennek természetesen nem csak egészségügyi kihatásai vannak (a magyar cigányság várható átlagos életkora 15 évvel kevesebb, mint a magyar lakosságé), hanem viselkedés kulturális hatásai is (hogy finoman fejezzem ki magam).

Mivel a tanulmány „cigány életvitelű” csoportról beszél, feltételezhető, hogy nem a cigány származásról van szó, hanem a „cigány szubkultúráról”.

1994. január 1-jén Magyarországon 433 814 fő volt cigány életvitelű. Az 1971-es vizsgálat közel 320 ezer fős eredményét figyelembe véve, bő 20 év alatt, több mint 44%-os növekedést jelent, szemben az összlakosságnak a vizsgált időszakon belüli 1-2 ezrelékes fogyásával. 1971-ben a roma népesség az ország lakosságának 3%-át tette ki, 2012-ben 4,4%-át. Ez 5 évvel ezelőtt volt. Ha ezt az értéket interpoláljuk, akkor mára a lakosság 5,5 %-át teszik ki. Minden huszadik magyar valójában cigány életvitelű. A szerzők azonban mára 700.000 cigány életvitelű fővel számolnak, ami a lakosság 7 százalékát, vagyis minden tizennegyedik embert jelenti.

Személyes találkozás a cigány életvitellel: Negyvenöt éve vagyok borosjenői illetékességű. Ennyi idő alatt összesen háromszor szedtek rá. Egyszer kútásás ügyben, egyszer árokásás, egyszer pedig tűzifavétel ügyben. Mindhárom alkalommal a cigány életvitelnek voltam az áldozata. Ha azt vesszük, hogy minden huszadik magyar cigány életvitelű, akkor annak az esélye, hogy egy-egy alkalommal cigány életvitelű fog becsapni 1/20. Hogy ez egymást követve háromszor következzen be, annak a matematikai esélye (1/20)^3, azaz 1/8000. Más szavakkal, 8000 ember közül csak egy lehet ilyen peches. Ez pont én voltam. Személy szerint én azt gondolom, hogy a cigány életvitelű személyek sokkal nagyobb gyakorisággal csapják be a magyar társadalom tagjait, mint a nem cigány életvitelűek. Mivel ez az élettapasztalat igen erős, a magam részéről még minimális bizalmam sincs a cigány életvitelűekkel szemben. Én azonban csak egy ember vagyok. A Cozma ügy kapcsán az egyik társunknak (nevét visszatartotta) eszébe jutott saját élménye, amit a következőképpen írt le.

Kellemetlen dolog arra ébredni, hogy jé, hát engem megkéseltek. Mert azt ugyan tudtam, hogy az éjszaka leütöttek és kiraboltak, de azt nem vettem észre, hogy ezek után még hasba is szúrtak. Elég sokat ittam egy (belvárosi) kocsmában, és ezt kihasználva egy cigány csávó úgy csinált, mintha haverkodna velem, majd elment, én leültem egy asztalhoz, a barátommal beszélgettem, amikor egyszer csak a földön találtam magam, és dőlt az orromból a vér. Mint kiderült oldalról teljes erőből, ököllel megütött, egy szó nélkül. Előtte azonban gondosan kizsebelt. Senki nem sietett a védelmemre, én pedig, miután rájöttem mi történt, felkeltem és kimentem a mosdóba, rendbe szedni magamat. Visszatérve láttam, hogy az alak még mindig a kocsmában volt. Érthetően felháborodva ekkor megkérdeztem, hogy ezt miért kellett? Ő viszont tovább erősködött,  hogy „gyere, játsszuk le”, stb. A barátom látta, hogy kés van nála, ezért próbált engem lefogni, hogy ne ugorjak neki. Miközben a cigánygyerek igyekezett engem megszúrni, és mint később kiderült sikerült is neki. Mivel fájt az orrom, a szúrást észre sem vettem. A cigány elsétált, én kihívtam a rendőröket, (más nem merte megtenni!), akik meglehetősen lekezelően bántak velem, igaz nem lehettem túl szimpatikus látvány. Ezek után még két órán át iszogattam a kocsmában és csak hajnalban mentem haza taxival. Délután háromkor ébredtem fel, dagadt orral, vért köpve, és véres trikóban. Beletöröltem volna az orromat? Aztán láttam, hogy egészen más a helyzet. Azért nyugodt voltam, mert nem fájt, nem voltam túl rosszul, és gondoltam, ha súlyos lenne, már rég elvéreztem volna. Kocsiba ültem, és elmentem a János Kórházba. Ott röpke két óra várakozás után megvizsgáltak, és újabb pár óra múlva megműtöttek, mert meg kellett nézni, hogy mennyire mély a szúrás, meg kitisztítani a sebet, nehogy elfertőződjön. Az orvos szerint óriási szerencsém volt, alig kerülte el a kés a lépemet, ha az megsérül garantáltan elvéreztem volna. (A kés nem volt nagy, de a markolata nyomot hagyott az oldalamon, vagyis nem csak megkarcolni akart ez a beteg állat. És ezt volt a legnehezebb feldolgozni lelkileg. Meg akart ölni? Miért? Ilyen van?)

A János Kórház sebészeti osztályán van egy huszonhat ágyas kórterem, ahol elképesztő állapotok uralkodnak. A betegek nagy része nem tud kimenni wc-re, sokan nem csak fizikailag, de mentálisan is leépültek, éjszaka a szenvedés különböző hangjai hallhatók, és bizony gyakori vendég a halál. Az iszonyú állapotok ellenére az ápolók nagyon rendesek, a sebészek viszont lekezelően bánnak az emberrel. Megfigyeltem, hogy kerülik a beszélgetést, ha elkezdtem mondani valamit, rögtön a szavamba vágtak, kényszeredetten adtak némi tájékoztatást a kezelésemről, de annyira szűkösen, hogy amikor kiengedtek találkoznom kellett egy sebész ismerőssel, hogy ugyan mondja már el mi a tényállás. Persze a jattot elfogadják.

Tanulság? Ne kerülj áldozat szerepbe, ne fordíts hátat cigánynak, és ne tűrd el, ha lekezelően bánnak veled. Persze szar dolgok mindenkivel történnek olykor. Az ágyszomszédom egy tolószékes, beteges fiatalember volt, aki a vakbelének a perforációját igyekezett túlélni éppen. Ő egész életében a kiszolgáltatottságot tapasztalta, mégis meg tudta őrizni a jó kedélyét, ami valahol logikus, mert, ha elveszítené az életkedvét, akkor valószínűleg rövid időn belül meghalna. Mégis számomra ő volt a hős, és nem a szararcú orvosok.

Még ma sem tudok indulat nélkül beszélni az esetről, bár az pár héttel a Cozma-ügy előtt történt, és azok után már tudom, hogy szerencsém volt, hogy egyáltalán beszélhetek róla. A támadómat nem kapták el, pedig kamera is volt a kocsmában. Az eljárást (ami ismeretlen tettes ellen, garázdaság miatt indult!) lezárták.

A Cosma ügy cigány életvitelű gyilkosa 6 évet kapott. Ennyit ér az emberélet Magyarországon. Orbán kevés dolgot ígért, de a rendteremtés szerepelt az ígéretek között. Eddig még nem váltotta be. Kriminológusok szerint a büntetésnek nem megtorló szerepe van, hanem elriasztó. Nem hiszem, hogy 6 évnek (mínusz harmadolás, vagyis 4 év) olyan nagy elrettentő hatása lenne.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2345)Most kell beszarni

Tibor bá’ online

 

A ma élők közül csak kevesen emlékezhetnek a Kubai rakéta-válságra, mert vagy még nem éltek, vagy még nem nőttek ki a gyerekkorból, nem emlékezhetnek, hogy be volt szarva az egész világ, mert irgalmatlan közel voltunk a III. világháború kitörésétől. Valójában nem voltunk közel. Mind Kennedy elnök, mind pedig Hruscsov főtitkár háborús veterán volt (A Sztálingrádi csatában politikai tiszt – népbiztos), mindkettő a nyakát törte, hogy elkerüljék a termonukleáris összetűzést. Trump sose volt katona, tábornokai a II. világháborúról csak anekdotákat hallottak, nem úgy, mint Kennedy elnök, aki egy életre meg is sebesült.

Ehhez képest mára az emberek simán hozzászoktak a háborús gondolathoz. A fene se aggódik. Pedig ma aztán tényleg idegeskedhetnének. Paul Craig Roberts két napja elég érthetően megírta, hogy elfogytak a holnapok. (fordítás: https://vilaglato.info/lesz-egy-nap-amikor-mar-nem-lesz-holnap/) El van keseredve, mert az amerikaiak se félnek egy totális termonukleáris háborútól. Nem félnek, mert hozzászoktak, hogy az amerikai hadigépezetnél nincs jobb a világon, a háborúkat sohase honi földeken vívják, és rendszerint megnyerik, vagy otthagyják az egészet a francba, amikor megunják. Roberts tehát megírta, hogy az orosz hadigépezett sokkal jobb, mint az amerikai, van mitől félniük, nem azért mert az oroszok jobbak, hanem azért mert nem fog a harc megállni Észak Korea határain belül.

Mi pedig azért félhetünk, mert Trump részéről nem fenyegetésről van szó, hanem az arzenál támadás előtti felsorakoztatásáról. Nézzük meg, mi a helyzet:

Mattis hadügyminiszter kijelentette, az Egyesült Államok semmi körülmények között nem hajlandó elfogadni Észak Korea nukleáris fegyvereit.

Trump Észak Korea totális kapitulációján kívül semmi mást nem tud elfogadni. Ezen kívül Trump külügyminiszterének, Rex Tillersonnak nyilvánosan azt üzente, hogy diplomáciai erőfeszítései „időpocsékolás”.

Három atom meghajtású repülőgép hordozó anyahajó, az USS Ronald Reagan, the USS Nimitz és USS Theodore Roosevelt a Koreai-félsziget körül úszkál. Minden egyes anyahajó körük 6-10 cirkáló, romboló, és nukleáris tengeralattjáró segédkezik.

Az USS Michigan atommeghajtású tengeralattjáró is jelen van, fedélzetén 150 Tomahawk rakétával.

A térség katonai bázisaiban (Dél Korea, Japán, Guam, és Ausztrália) elsőfokú riadókészültség van érvényben. Ez Dél Koreában 28.500, Japánban 54.000, Guamban 4.000 embert jelent, amihez hadihajók és harci repülők tartoznak.

Okinaván állomásozik egy századnyi F-35A ötödik generációs lopakodó vadászbombázó, amelynek feladata valószínűleg a helyi légvédelem megsemmisítése lesz közvetlenül a támadás előtt.

Mike Pence múlt pénteken meglátogatta az Észak Dakotai légi bázist, ahol 26 darab B-52 nukleáris bombázó, 150 ICBM állomásozik. Pence azt mondta: Az önök legfőbb hadúra (Trump) jobban függ az önök munkájától mind valaha. Legyenek készen, és ügyeljenek a feladataik pontos elvégzésére.

Ezekből csak a hülye nem tudja levonni a nyilvánvaló tényt, Washington már eldöntötte, hogy kerül, amibe kerül, a 25 milliós Észak Koreát lesöpri a térképről. Nem csak azért, mert nem tűr atomfegyvereket, hanem azért is, tanulja meg a világ, hogy ők az urak. Ez minden bizonnyal – véleményük szerint – ad Amerika számára néhány extra évet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2344) Mein Grossvater im Krieg

Tibor bá’ online

Nagyapám a háborúban című könyv szerzője Moritz Pfeifer fiatal német író-történész, aki arra biztatja kortársait, hogy a most már minimum 90 feletti „náci generációhoz” tartozó nagyapjukat baszogassák egy kicsit, hogy végül is árulják el mit csináltak a háború alatt. Ugyanis ő megtette a szürke eminenciás nagyapjával, Hans Hermannal. Először csak meséltette a nagypapát, majd a mesét leellenőrizte, végül az ellentmondásokat feltárta (volna) de akkor a nagypapa átszenderült a másvilágra. Máskülönben a „mozgalom” az öregek részéről nyitott fülekre (és szákra) talál, mert (jellemző az aggastyánokra) imádnak emlékezni a múltra, és beszélni róla napestig.

Nemzetközi megítélésben Németország rengeteg dicséretet kap, amiért kollektíven hajlandók szembenézni a náci múltukkal, viszont a téma számtalan német családban tabu maradt évtizedeken keresztül, a gyerekek és az unokák azonban nem hajlandók nyaggatni a felmenőket, mit is tettek a háború alatt.

Konzervatív becslések szerint legalább 25 millió német – már a háború alatt – tudott a Holokausztról, ezenkívül mintegy 10 millió katona megjárta a keleti frontot, ahol a kezdettől fogva a civil lakosság is a célkeresztben volt. Ez pedig Moritz Pfeiffer szerint azt jelenti, hogy az emberiség elleni bűntett beépült a családok történetébe.

A hasznosítható idő lejáróban van. „A válasz arra, hogy egy kulturált, civilizált társadalom hogyan süllyedhet odáig, a Harmadik Köztársaság kihalófélben lévő generációjának a fejében van, akiknek egy része hajlandó válaszolni a feltett kérdésekre.” – Állítja a 34 éves történész, aki nemrég fejezte be egyedülálló kutatását saját családján belül.

A helyzet az, hogy közvetlenül a háború után a német családokban se a szülők se a gyerekek nem akarták a háborús eseményeket megbeszélni, mert a téma „túl friss” volt. Mostanra azonban a helyzet megváltozott. Az idősek beszélnének, de a fiatalabbakat már nem érdekli a téma.

Újabban az orális történelem igen népszerűvé vált, annak ellenére, hogy a személyes visszaemlékezések krónikusan megbízhatatlanok, mert az idő múlásával egyre torzul. Ezen a nehézségen Pfeiffer az egyéni módszerével sikeresen átlépett. Mind az anyai, mind pedig az apai nagyapját kikérdezte arról, hogy milyen szerepük volt a háború alatt, amit folyamatosan ellenőrzött korabeli levelek, katonai feljegyzések, újsághírek, stb. felhasználásával. Előtte ezt még senki se alkalmazta. A letisztult következtetéseket könyvbe foglalta, ami új fényben világítja meg azt a generációt, amely Hitlert megkérdőjelezhetetlenül követte. Ezek az emberek közvetlenül a háború után nem voltak hajlandók szembenézni bűneikkel, és több mint 6 évtizeddel később se hajlandók sajnálatot érezni Hitler háborújának civil áldozataival szemben, a holokausztról meg már nem is beszélve.

Moritz Pfeifer most, egyenlőre csak német nyelven, kiadott könyve („Nagyapám a háborúban, 1939-1945,”), csupán Hans Hermann néven említett nagyapjával folytatott, 2005-ben készített interjú sorozatra épül fel. Hans a Wehrmacht gyalogságnál hivatásos katonatiszt volt, akinek a feleségét, vagyis a nagymamát, az unoka nem tudta megkérdezni, mert ekkora már nagyon beteg volt, de kiértékelte a háború alatt írt leveleit. Mindkét nagyszülő 2006-ban halt meg, de az nyilvánvaló, hogy mindketten támogatták Hitlert. Edit, a nagymama az unoka szerint fanatikus náci volt. Bár, Pfeiffer állítja, hogy nem volt szándékában felelősségre vonni őket, mindössze meg akarta érteni a motivációjukat. „Ma senki se tudja megmondani, hogy mit kellett volna akkor tenniük” – nyilatkozott a szerző – „Szerintem sokat lehet tanulni, ha megértjük, hogy szeretett, és megbecsült szüleink és nagyszüleink hogyan reagáltak egy totális diktatúra és gyilkos rasszizmus kihívására. Ha el akarjuk kerülni a történelem megismétlődését, akkor fontos saját családunk történetének nyitott, önkritikus és tényleges feltárása az 1933-tól 1945-ig tartó náci időszakból.”

Érdekes dolog olvasni ezt a magabiztos okoskodást. A mi Rákosi diktatúránk alaposan fel lett dolgozva, ennek ellenére fél évszázaddal később láthatjuk, hogy egy másik despota hogyan hoz létre a demokratikus szabályok alkalmazásával egy újabb diktatúrát, pont úgy, ahogy Hitler tette, hiába nyilatkoznak sorban a Rákosi rendszer – ma már idős – tanúi, amikor a prímet a tapasztalatlan fiatal generációk viszik, ha másképp nem, számszerű fölényükkel.

A könyvből megtudhatjuk, hogy Hans Hermann példaértékű díszmenetelése okán átkerül a berlini díszezredbe. Edit, a nagymama 1943-ban ment férjhez, az unoka szerint olyan lelkes párttagként, hogy árja származását visszavezette az 1700-as évek elejéig, jó lehet még az SS tagoknak se volt kötelező 1800 január 1.-énél korábbi időkre visszamenni. Amiből szerintem túl messzemenő következtetés hiba lenne levonni, de nem így Pfeiffer, aki a kérdezgetés közben hatalmas hézagokat, és ellentmondásokat vélt felfedezni a válaszokban, amelyek – szerinte – nemegyszer tényelkerülők voltak, például a tömeges kivégzésekkel kapcsolatos ismeretek terén.

Nem sokan állítják, hogy a németek keveset tettek volna a múltjuk jóvátételéért. Ellentétben Ausztriával és Japánnal, amely országok tagadásba burkolóztak, a németek egy becsült 70 milliárd Eurót költöttek kompenzációra. Azonban sok millió magánember, akik apró fogaskerekek voltak a náci gépezetben, nem hajlandók szembe nézni saját tetteikkel. Ezek között Pfeiffer nagyapja se volt kivétel, bár ő bátran válaszolt unokája kérdéseire.

Könyvében a szerző hűségesen ismerteti nagyapja teljes életrajzát az 1921-es születésétől kezdve, aminek különben nincs sok jelentősége. Számomra az nyilvánvaló, hogy a Hitler hatalomra jutásakor 12 éves fiú könnyű prédája lehetett a tökélyre vitt náci propagandának, aki a háború utolsó évében, mint hadnagy, is csak 23 éves volt. Abban az időben, például Magyarországon a 24. betöltött év volt a nagykorúság elnyerése, mert a közfelfogás szerint előtte önálló döntéshozásra az emberi elme alkalmatlan. Ki tudja, mi lett volna a nagypapából, ha 10 egy-két évtizeddel korábban születik, mert nem mindenki volt hithű náci.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2343) A színek istene (Albrecht Dürer)

Tibor bá’ online

egy kis hoch kultúra 😀

Ha idősebb Albrecht Dürer 16 évvel később vándorol ki Nürnbergbe, akkor az ifjabb Dürer Magyarországon születik, de ha Magyarországon született volna, akkor nem lett volna a kor leghíresebb mestere. Itthon nem lehetett, és ma se lehet érvényesülni. Idehaza kisszerű embereké a világ, ők uralják a terepet. Szerencsére az id. Dürer 28 éves korában elhagyta a Gyula melletti Ajtóst és 12 évvel később meg is nősült, majd nemzett 18 gyereket. Mielőtt rátérek a legnagyobb német festő új keletű méltatására, egy pillanatra időzzünk el itt. Ezek szerint a mester édesapja 40 évesen nősült és oda hatott, hogy felesége sorba szült 18 gyereket. Nem kis teljesítmény, de az se, hogy ezek közül mindössze 3 érte meg a felnőttkort. Ilyen idők voltak.

Most meg olyan idők járják, hogy átértékeljük a múltat, tehetjük, mert egy nagy rakás új keletű eszköz áll a rendelkezésünkre. Így lehetséges, hogy majd 500 évvel Albrecht Dürer halála után titokzatos életével kapcsolatban új részletek láthatnak napvilágot, még a szexuális életével kapcsolatban is, röntgensugaras és infravörös kamerák segítségével. Egészen mostanáig a művészettörténészek úgy tudták, hogy Dürer maláriában szenvedett. Az elképzelések szerint az északi mocsárvidéken szedte össze a szükséges szúnyogcsípést. Na igen, csakhogy most Hanns Seitz, a Bonni Egyetem mikrobiológusa átnézte a mester betegségének korabeli orvosi leírásait, és arra következtetésre jutott, hogy az akkori diagnosztikák egyértelműen hibásak voltak. Télvíz idején moszkitócsípés gyakorlatilag kizárt (hogy ezt akkor miért nem tudták, egy talány!), de akkor mi volt a baja? Fizikai állapota mitől romlott folyamatosan? Lehet, hogy szifiliszben szenvedett, amitől különben nagyon félt? Majd kiderül.

Talán ennél is sokkal fontosabb annak taglalása, hogy miféle ember is volt kora géniusza, aki átvitte a reneszánszot az Alpokon több mint 500 éve, és tengeri malac szőréből készült ecseteket használt a legfinomabb részletek kidolgozására. Az új idők hajnalán Dürer világítótoronyként magaslik ki korosztályából, és a „sötét Középkorból” a színek isteneként lép ki. Munkája kapcsán az összes részlet kiderítése végett a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum beindított egy izgalmas projektumot. Kapuit májustól szeptemberig nyitva tartó Dürer kiállítás korai munkáit mutatja be, de előtte a kiállításra kerülő több mint 20 olajfestményt röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá infravörös spektroszkóp bevetésével. A vizsgálódó sugarak áthatolnak a festékrétegeken, kiemelve a alapvászon képét.  Minden idők legnagyobb kiállításán kétszáznál több olajfestmény és rajz látható.

A vizsgálódó csoport 3 éven át utazott, felkeresve számtalan galériát a madridi Prado-tól kezdve a New-yorki és washingtoni múzeumokig mindent, ahol Dürer kép volt található. A vizsgálatok feltárták az előzetes faszenes vázlatokat, ezek némelyike a teljes művet ábrázolják. A röntgensugarak nyomán kiderült, hogy a művész miként bajlódott a festőállvánnyal. Miként tervezte meg ötleteit, próbálta őket ki, majd vetette el őket. Néha rácsapott egy rakás festéket a vászonra és az ecset szárával kente szét. Más alkalommal a festéket a hüvelykujjával kente szét. Amikor a „Salvator Mundi” képet festett 1504-ben, elment a lehetségesség végpontjáig. A festményen Jézus Krisztus látható egy üvegburával a kezében. Viszont egy infravörös vizsgálat kiderítette a mester eredeti elképzelését. Az üvegbura baloldalán az ablakkeretnek és a keresztpántnak kellett volna tükröződnie, majd újra visszaverődni a bura másik oldaláról, mielőtt a messiás köntösén egy halvány kép megjelent volna, de ez nem sikerült neki. A „Salvator Mundit” sose fejezte be.

1500-ban túltett önmagán. Hat hónap alatt készített magáról egy önarcképet, ahol egy irhakabátot visel, haja pedig be van loknizva. Viszont a különálló haj és szőrszálak egyenként ki vannak dolgozva elképesztő részletességgel. A magam részéről nem vagyok egy humán-buzi, de ez a festmény még engem is megkapott. Az emberben felmerül a kérdés, mi volt a célja azzal, hogy ilyen hatalmas munkabefektetéssel létrehozzon egy abszolút remekművet, amit sose adott el? Erre a felvetésre a Germanisches Nationalmuseum kutatói szolgáltak egy feltételezéssel. A potenciális rendelőknek be akarta mutatni mire képes. Egyszerűen le akarta őket venni a lábukról az elképesztő tehetségével. Valójában rengeteg pénz zsebelt be fa és rézmetszeteivel. Képeit „apokalipszis képekben” cím alatt forgalmazta 1498-tól kezdve. Ezek annyira ütősek és újszerűek voltak, hogy vették őket, mint a cukrot.

Dürer a mai szóhasználattal modernek volt mondható. Ha tehette a szabadban festet, aláírásként monogramot használt, a copyright elődje. Fametszeteiből printelt képeket ügynökei árulták még Spanyolországban és Angliában is. Már életében roppant híres volt. Ő lehetett az első nemzetközi celeb. Előtte senki se adminisztrálta önmagát, és senki se lépett át tabukat úgy ahogy ő. 1493-ban vázlatot készített egy meztelen kurváról. Ez volt az első női akt az Alpoktól északra. 1517-ben részleteiben gazdagon megfestett egy herezacskót. Rajzai között olyanok is találhatók, amelyeket a kutatók éveken át titokban tartottak elzárva fiókokba. Például „Hóhér az ifjúval”. A rajzon egy hóhér látható karddal a kezében, aki egy félmeztelen fiatal férfit simogat. Ez utóbbi pedig kéjsóváron hagyja. De vannak meztelen férfirajzai is. Felmerül a kérdés, mi volt Dürer célja ezekkel? A 74 éves Matthias Mende, a legtapasztaltabb Dürer kutató előállt a válasszal: szexuális zavar a szodomia irányába, amihez a középkor vége felé az anális szex is hozzátartozott. Minden esetre, ha már szexre terelődött a szó, a festő különböző dolgokat próbált ki, mert kíváncsi volt az ókori görög és római gyakorlatra – állítja Mende. A szakértők között dúló vita főtémája egy Pirckheimerről készült,  összecsapott portré volt, aminek szélére görög betűkkel a következő van felfirkálva: „A fasz bent van a seggedben” A kutatók nagy része váltig állította, hogy ez az otromba viccet valami  csirkefogó később firkálhatta rá a rajzra. Most, a vegyelemzés alapján kiderült, hogy az írás és a rajz egyazon  tollból származik. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2342) Válás

Tibor bá’ online

 

Amikor a házasság intézményét feltalálták, csak nagyon kevesen élték meg az ezüstlakodalmukat, napjainkban a gyémánt se ritka, ha van türelmük kivárni. Mi mással folytathatnám az eszmefuttatást, mint a hűtlenséggel, aminek kiváltója nem a hosszú (és unalmas?) házasság, hanem az emberi természet. Emberi, mert nem új keltű találmány, hiszen már a Biblia is tiltja (9. Felebarátod házastársát ne kívánd!). Márpedig, ha tiltani kellett, akkor jó ok volt rá. Mert bizony a házasságokat törték, és ma is törik. Meg merem kockáztatni, ha a prostitúció a legrégebbi mesterség, akkor a szerető tartás intézménye a második legrégebbi foglalkozás. Ha tehát valami változás észlelhető a házasság körül az semmi esetre se a hűtlenség, hanem valami más.

Más bizony. A katolikus egyház 2000 éve tiltja a válást, jobban mondva számukra nem létezik. Magyarországon, alig több mint egy évszázada lehet – polgári úton – elválni, de ezzel a lehetőséggel nemigen éltek a II. világháborúig. Az elvált nőt sztígmatizálták, azaz megbélyegezték függetlenül attól, hogy ki volt a hibás. Magyarországon válóok volt (ha a nő lépett félre – azért szép volt ez az egyenlőség), és még jól járt, mert keleten megkövezés a fizetség érte, még ma is. Aztán jöttek a kommunisták (de ha nem jöttek volna is), és az egymásra unt házastársak elkezdtek válni. A hatalom nem bánta, csak az államnak ne kerüljön pénzébe, ezért aztán válás után a lakás és a gyerek(ek) a feleségé maradt, a férj pedig fizethette a gyerektartást. A verkli olyan jól működött, hogy sikerült magunkat feltornázni egy dobogós helyre, azaz Magyarországon minden második házasság válással végződik. Az okokat ne firtassuk, mert szerteágazóak. Mindenesetre a hűtlenségnek egészen pici a szerepe. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy szinte mindennapos. Szerelemféltésből már ritkán gyilkolnak, azok is elmebetegek, vagyis csak az alkalomra vártak, hogy ölhessenek.

Mindegy, szerintem rosszul teszik, mármint a válók. Elsősorban a gyerekekkel csesznek ki, akik csak szenvedői, semmi esetre se a haszonélvezői a dolognak. Rengeteg megoldás van. Ismerek egy pasit, akinek Budán van lakása benne egy feleséggel, de van egy lakása Szegeden is benne egy szeretővel. Egy hetet itt, egy hetet ott tartózkodik, vagy kb. ilyen arányban. A pasi természetesen vállalkozó, és amit megspórol az adón, abból nyugodtan fenntarthat egy második lakást is. A nők, ne is mondjam, tudnak egymásról, de nem tiltakoznak, nekik megéri. Másoknak is megérné, de háromszor álltak sorba önérzetért, ők azok, akik nem „közösködnek”, válnak, aztán megbánják, de be nem vallanák az istenért se, egész hátralévő életük alatt, és persze gyűlölik a férfiakat. Pedig mára már kiderült, hogy a nők csak addig voltak monogámok, amíg muszáj volt nekik. Mostanában már kezdenek magukhoz térni és a házasság mellett pasiznak is. Sietni kell nekik, mert a pasik egyre kevésbé pasik. Az átlagos spermaszám fele annyi, mint 20 éve volt. A negyvenes férfiak között nem ritka az impotens. Csoda, ha a menő nők fiatalabb pasikra tépnek? De, azért sokan még mindig úgy gondolják, az összeszokás nagyúr, nem árt az mellett megöregedni, akivel együtt küszködtek évtizedeken át, nem csak ismerik egymást, de meg is becsülik. Az a néhány félrelépés? Igazán jelentéktelen, különben, sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, például 30 évig fizetni a részleteket. Na ugye!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(89)

Éljetek a lehetőséggel

(2341) Az élet élvezete

Tibor bá’ online

Egy nem túl régi felmérés szerint a föld legboldogabb emberei a bombay-i nyomornegyedben élnek. Ezeknek az átlagos napi jövedelme mindössze néhány cent. Azt szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, de pénz nélkül nem lehet boldognak lenni. A bombayiak szerint ez se igaz. Ennek ellenére a közfelfogás szerint, csak nyerném meg az ötöst, majd én megmutatnám. Az ötöst nem nyerjük meg, ezért mi magyarok úgy általánosságban szarul érezzük magunkat, mert a rendszerváltást követően nem kaptuk meg az annyira sóvárgott német életszínvonalat. Hogy a németeknek ez 50 év kemény, és lelkiismeretes munkájukba került, azt természetesen elfelejtjük, és kurvára irigyeljük őket. Aki már nem bírta tovább, az kiment Németországba munkát vállalni. A németek szerencsések, mert nekik nem kell sehova se kimenni. – – – Na most kapaszkodj! A németek képtelenek élvezni az életet. Ezt nem én mondom, hanem Maria Marguart a Spiegel számára, aki összefoglalta egy átfogó tanulmány eredményeit. Röviden ennyi: Az alacsony német munkanélküliség és a töretlen gazdasági növekedés következtében a németeknek sohase ment ilyen jól, de a jólétüket képtelenek élvezni. A németek egyszerűen képtelenek lazítani, és átadni magukat az élet élvezetének, mert az „élvezet génjük” meghibásodott.

A felmérők úgy találták, hogy a német lakosság 46 százaléka egyre kevésbé képes élvezni az életét a mindennapi stresszhelyzetek, valamint az állandó készenléti állapot miatt. A fiatalabb korosztály 55 százaléka azon a véleményen van, hogy képtelen magát jól érezni. Legyen az alkohol, lakoma, nyaralás – a németek érezhetően nem tudják élvezni. A kutatók szerint még szex közben se tudnak felszabadulni. A folytonosan visszatérő gondolat: „Az élvezet génünk egyre hibásabb, nem tudjuk, hogyan érezzük magunkat jól.”

A 2006-os labdarúgó világbajnokság alatt a németek még kitűnően érezték magukat. A változás 2008-ban következett be, azóta folyamatosan romlik, mert egyre inkább úgy érzik, hogy az egész kontinenst nekik kell a vállukon cipelni. Ez azonban a történetnek csak az egyik része. A másik része a tökéletesre való törekedés. Egy ezerfős csoportnál végzett felmérés szerint 81 százalék állította, hogy akkor érzi magát jól, ha valamiben első tudott lenni. Jelszavuk: „első a munka, utána a szórakozás.”

Csakhogy ez a jelszó nem tesz nekik jót, mert a szórakozásra fordított időt sajnálják. A megkérdezetteknek mindössze 15 százaléka vallotta, hogy volt már példa a sikeres kikapcsolódásra és az önfeledt szórakozásra. A helyzet az, hogy a „kötelesség” állandóan a szemük előtt lebeg, ami lehetetlenné teszi a lazítást. Ugyanakkor irigykedve ismerik el a mediterrán magatartás erényeit, de képtelenek lennének átvenni a laza görög magatartást. Ha kötelességgé tennék az üdülést, azt is precízen és céltudatosan hajtanák végre. De jól érezheti bárki magát parancsszóra? Aligha. Vagyis, nincs okunk rá, hogy irigyeljük őket.

_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2340) Vörös riasztás

VIP.305

 

Vörös riasztás

Két hónapon belül (a petro-dollár mintájára) Kína kibocsátja a petro-juant, és ezzel megszólalnak a dollár uralom lélekharangjai.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásának a költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t.online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2339) Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Tibor bá’ online

 

Még a nyáron történt, hogy a Római parton jött velünk szemben egy leányzó, világoskék pólóján hatalmas fehér betűkkel ez állt: FUCK ME. Évát gyorsan megnyugtattam, hogy nem leszek hűtlen, bár lenne hozzá kedvem. Mi röhögtünk, a csaj egyre közelebb ért hozzánk. A kisördög belém bújt, ezt nem lehet kihagyni. Amikor hozzánk ért, megállítottam, és megkérdeztem tőle, tudja-e mi van kiírva a pólójára? Nem tudta. „Akkor nyilván meglepődne, ha most leteperném itt a fűben és készülnék megdugni?” Kikerült és azt sziszegte a fogai alatt, hogy „vén hülye”.

Kissé elcsodálkoztunk, mert a ”fuck” szót már különböző közterületeken is lehet olvasni. Divattá vált, bár fogalmuk sincs mit jelent. Persze lehet találkozni rafináltabb szövegekkel is. „Don’t ask, do it”, vagy „Let us make love”, csak nem mondják meg kivel. De nem ez az igazi bánatom, elkoptak a 25 éve vásárolt pólóim, ideje lenne beszerezni újakat, de nem létezik felírat nélküli póló. Miért? Mert nincs rá igény, de ez nem igaz.A trükk az, hogy kitalálnak valami teljesen feleslegeset, például sétáló pálcapárt. Nem sétabotot, pálcapárt. Ez kérem két darab sétabot, és úgy kell használni, mint télen a síbotokat. Persze lehet vele „sétálni”, de inkább csak menetelni, és persze abszolút felesleges. A következő lépés a megismertetés, majd a hipermarketek ellátása. Az emberek elkezdik vásárolni és használni. Egy idő után óriásivá válik a kereslet. A keresletet pedig ki kell elégíteni. Még hatásosabb, ha élelmiszerrel csinálják ugyanezt. A hasonló élelmiszert el kell tüntetni a polcokról, az értékesíteni kívántat pedig alaposan szét kell teríteni, szó szerint. Egy idő után már semmi mást nem lehet kapni. Például a hagyományos hízott libamájat el kell tüntetni a polcokról, helyette a polcokat teli kell pakolni hízott kacsamájjal. Csakhogy a kettőnek az íze igen messze áll egymástól, de külsőleg abszolút csereszabatosak. A feliratot úgy kell megszerkeszteni, hogy a kacsa-liba cserét ne nagyon lehessen észrevenni. Aki reklamál annak a válasz: „erre van kereslet”. Amire tényleg volt kereslet azt elfelejtik, egy idő után a vevők is.

A kérdés az, hogy miért nem lehet kapni, felírat mentes pólót? Mert nincs rá kereslet? Frász karikát, azért mert a felírat szövegével befolyásolni lehet a fogyasztókat. Aztán pedig a feliratokat a vevők úgy meg szokták, hogy mást már nem is akarnak megvenni. Lehet rá hivatkozni, „nincs rá igény”.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2338) Gondolatok október 24-én

Tibor bá’ blogja

 

Tegnap Orbán Viktor miniszterelnök úrtól megtudtam, hogy mi szabadság szerető nép vagyunk. Mert mi magyarok a szabadságunkért, ha kellett meg is harcoltunk.

Bocsánat Orbán úr, milyen szabadságról tetszik beszélni? 1956 előtt (na meg után is, mert hogy mi állandóan harcolunk, már vagy 1100 éve, de mindig veszítünk) Valóban nem volt szabad átlépni az ország határt. Ma ezt szabad, csak nincs rá pénzünk. Aki pedig munka végett távozik, az önnek és bandájának jól jön, mert küldi haza a pénzt. Nem volt szabad pofázni, aki pofázott, az elvitte az AVH, aki ma pofázik, azt nem viszi el az AVH, helyett kirúgják az állásából, vagy kiszáll hozzá a NAV. Ezen kívül nem volt szabad közveszélyesen munkát kerülni, azaz nem volt szabad bűnöző életmódot folytatni, de ezt sehol a világon nem szabad. Cserébe viszont az állam mindenkinek adott munkát. Mondom munkát, és nem pedig közmunkát. Akárhogy töröm a fejem, több tiltás nem jut az eszembe.

Ma viszont olyan dolgokat is szabad, ami korábban eszébe se jutott az embernek. Szabad például a bankoknak megtéveszteni az embereket, elárverezni a házukat, kilökni őket az utcára. Szabad az utcán élni, illetve csak ott, ami nincs szem előtt. Szabad a dogozókat halálra dolgoztatni túlóra pénz megfizetése nélkül. Szabad hazug, csaló hirdetéseket közzé tenni. Szabad trükkökkel kényszer vállalkozókat tönkretenni. Évekig szabad tiltott tevékenységekkel milliárdokat harácsolni. – Be kell látnom Rákosi és Kádár alatt ezeket hatásosan tiltották.

1989-ben megjött a belénk beszélt szabadság, amiért viszont elvesztettük az alábbi elnyomást: Hasonlóan Orbán Viktorhoz Rákosi Mátyásnak is voltak elképzelései. Ő nem akart Magyarországból foci nemzetet csinálni, mert eleve az volt. Ő egyenlőséget akart.  Ahhoz, hogy bejussak az operabálba nem kellett leperkálnom 50 rongyot, mert az nem mindenkinek volt, és nem kellett felvenni egy ruhakölteményt, mert az se volt mindenkinek. Az idősebbek szívták is a fogukat „micsoda tahó banda”. Igaz, de bárki elmehetett az operába, és el is ment, sokszor csak melegítőben. Tizenhét évesen lemehettem a Magyar Fotóklubba és kérhettem a felvételemet. Furcsán néztek rám, de nem mondhatták, hogy ide aztán nem. Nem mondhatták, hogy nem használhatom a stúdiót, a sötétkamrát, mert milyen alapon. Egyenlők voltunk, legalább is papíron. Elmentem a vállalati csónakházba és kölcsön kaptam aznapra egy kílbótot, mert milyen alapon tagadhatták volna meg.  Írhattam magának Rákosinak, hogy olajos anyát találtam a zsömlében, válaszolt rá (na jó, a titkársága, de válaszolt), és közölte velem, hogy kérdőre fogják vonni a pékséget. Aztán egy hónap múlva közölték velem, hogy nem tudták megtalálni a felelőst. Frászt, nem is keresték, de velem úgy bántak, mint egy emberrel. Éjszakai műszak után bementem a Gellértbe, vettem három jegyet 8 forintért. Eggyel belépem, a másikért megmasszíroztak, a harmadikért pedig kivágták a lábkörmeimet. Nem tekintettek rám lenézően, mert nem voltam amerikai, és az árakat az én zsebemhez szabták. A színházjegyeket is. Jó színdarabokat adtak jó színészekkel. Akkor nem volt divat senkikből öt perc alatt kinevelni celebeket. Igaz, volt békekölcsönjegyzés (ha-ha Matolcsy is töri rajta a fejét), de azt mindenki jegyezte, a bankigazgató is, aki alig keresett duplán annyit, mint én, nem pedig százhúszszor annyit. Ő is kopott lódenben járt, én is. A csajok nem nézték, hogy román vagy olasz cipő van-e rajtam, cserébe nem kifogásoltam a mosástól megnyúlt és kifakult habselyem bugyiját, amikkel Rákospalotán teljesítették a tervet. Nyáron két hétre beutaltak egy balatoni SZOT szállóba, ahol mindjárt másnap délelőtt a „kultúros” a honunk alá nyúlt, hogy az első naptól az utolsóig jól érezzük magunkat. Kényesen vigyáztak rá, hogy napi nyolc óránál senki se dolgozzon többet, vagy ha muszáj, akkor duplán fizessék meg. Mindezért azt kérték cserébe, hogy ne akarjunk Nyugatra utazni, ahol megfertőztek volna a nyugati szabadsággal. Na meg azt, hogy ne akarjuk a rendszert megdönteni. Nem nagy ár, csak akkor tűnt annak, mert nem tudtuk mi az a szabadság, amivel Orbán még mindig etet minket, hogy ne vegyük észre. Igazi szabadsága csak nekik van. Szabadon lop annyit, amennyit bír, értékhatár nélkül.

Szanyi Tibornak igaza van, ha az ávos tiszt abban hitt, hogy a szocialista rendszer jobb, mint a kapitalista, és az áttérést akarta megakadályozni, akkor nemes eszméért adta az életét.

Tisztelt miniszterelnök úr, az ön kibaszott szabadsága egy hatalmas blöff.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2337) A katasztrófák anatómiája

Vip.304

 

Egy év alatt 10 hurrikán (és még nincs vége a szezonnak), az utolsó hurrikán írországi végigsöprése (amire még nem volt példa). Kaliforniában olyan bozóttűz tombol, amire korábban nem voltak, valószínűleg több száz halálos áldozat lesz a vége.  Portugáliában szintén tűzvész tombolt, már több tucat halálos áldozattal. Ezek egyértelműen jelzik, hogy az események a kellemetlenebb irányba tolódnak, amiből eddig mi még nem vettük ki a részünket, de ez marad mindörökké így. Nekünk csak hír az esti TV műsorban, de valakiknek élet halál kérdése a dolog. Itt az idő, hogy felfigyeljünk rá, de mire? Mindezt hadd toldjam meg 1956-al. 23.-ika után a budapestiek meg se moccantak. Például a harcok miatt betört kirakatüveg mögül semmit se vettek el. November 4.-én az orosz tankok megindultak, Maléter Pált csellel elfogták (ő lett volna a honvédelmi miniszter). Az emberek megrohanták a postafiókokat, és iparkodtak kivenni a megtakarításaikat. Elsőnek az élelmiszer boltokat pucolták ki, az után minden mást. Elsősorban értékes (óra, fényképezőgép, stb.) tárgyakat, majd ruházkodást vettek meg. A végén még szandálokat is felvásárolták novemberben. Az feltételezték, hogy a forint elértéktelenedik.

Amikor bizonyos türelmi idő eltelte után az emberek rádöbbennek, hogy magukra vannak hagyva, és ész nélkül kezdenek el érzelmi alapon cselekedni, ami káoszhoz vezet, azaz a társadalmi rend teljes összeomlásához.  Erre pedig csak úgy tudunk felkészülni, ha megértjük a katasztrófa következményeinek a kialakulását. Vizsgáljuk tehát meg a katasztrófa anatómiáját! {a rendszer összeomlásának áttekintéséhez csak térben lehatárolt eseményeket vizsgálhatunk, aminek eredményeit nem lehet kivetíteni egy világméretű eseményre, ahol százmilliók kaotikus viselkedésével kell számolni}
___________________________________________________________________________
A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető úgy lehetsz, ha legalább 6000 forint adománnyal hozzájárulsz a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
 

Éljetek a lehetőséggel

(2336) Eladom a szüzességem

Tibor bá’ szatirikus online

 

Natalie Dylan, egy 22 éves amerikai szűz, egy análisan átszexelt éjszaka után úgy döntött, hogy eladja szüzességét. E célból az Interneten nyilvános árverést írt ki. Árverezni három hónapon át lehetett az igencsak híressé vált szűzhártyára, amire végül 3,800.000 dollárt kínált a „senki többet harmadszor”.

A (most már) milliomos szűzhártya tulajdonosáról annyit tudni, hogy bachelor fokozata már van és rátépett a master fokozatra. Na, milyen szakon? „Házassági tanácsadás”. Az amerikai média természetesen felkapta a témát, aminek keretein belül Dylan kisasszony meg is indokolta lépését. Szerinte a férfitársadalom a szüzességből valamifajta értéket kreált. Na, ha érték, akkor ő értékesíti sajátját (és ezzel jól megleckézteti, a szűzhártyákat rituálisan szétszaggató hímeket).

A esetet tálaló újságírók számtalan oldalról közelítették meg a témát. Liz Langley, egy újságírónőnek sikerült az ügyet a legérdekesebben tálalni. Véleménye szerint Natalie szűzhártyája minden kétséget kizárva a sajátja, Igaz, hogy nem egy valós, kézzelfogható tárgy, ami körül várható még némi vita, de kétségtelen, hogy azt tesz vele, amit akar. Azonban felhívta a figyelmét arra, hogy néhány szüzességért harcoló civilszervezet (amiből Amerikában van egy pár) összedobhatja az árát és megszerezheti a lassan világhíressé váló szűzhártya tulajdonjogát, és „szocialista megőrzésre” Natalienél hagyhatják. Aztán szabályos időközönként leellenőrzik, hogy – az immáron a társaság tulajdonát képező szűzhártya – meg van-e még, illetve sértetlen-e még. Ha nem, akkor visszakövetelhetik a vételárat, plusz kamatok.

Natalienek sikerült magát egy tökéletes dilemma elé állítani. Vagy elkölti a közel 4 millió dollárt és élete végéig kerüli a misszionárius pózt (miközben pénzért házassági tanácsokat osztogat másoknak), vagy visszavásárolja kiárverezett szüzességét, és mint minden más nő vidáman kefél élete végéig immáron vaginálisan, élve a diplomás nők szolid életét. Ha átveszi a 3,8 millió dollárt, majd 10 év múlva meggondolja magát, élete végéig fizetheti a tartozását. Minden esetre, ha nekem házassági tanácsra lenne szükségem, Natalie Dylanhoz semmi esetre se fordulnék. És ha már itt tartunk, én csapok fel szüzességi tanácsadónak és azt javaslom Miss Dylannek, hogy a következő 20 évben csak óvatosan azzal a tamponnal, mert egyetlen elhamarkodott mozdulat és ugrik a közel 4 milkó.

Abban az esetben, ha Dylan a “kecske is, káposzta is” elrendezést szeretné nyélbe ütni – ami nem lehetetlen – akkor javasolni tudnám a intenzív vidám dugást az esedékes ellenőrzési időpontig, amikor is néhány ezer dollárért kérnie kellene egy plasztikai stoppolást.

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________ 

Éljetek a lehetőséggel

(2335) Gondolataim az IQ-ról

Tibor bá’ online

 

Nem kevés gúnnyal szokás emlegetni, hogy az IQ azt méri, hogyan oldod meg az IQ teszteket, vagyis az IQ az, amit az IQ teszt mér. De ez nem igaz. Már elég régen rájött az emberiség, hogy az, ami minket megkülönböztet minden más élőlénytől, elsősorban szellemi képességünk. Ezzel viszont nem vagyunk egyformán megáldva, csak úgy, mint az orr vagy pénisz, illetve a női keblek terén. Kinek ilyen jutott, kinek olyan. Viszont amíg az orr, kebel, stb. jól látható, definiálható, osztályozható, addig az „intelligencia” nem, és nem túl nagy pontossággal, csak tapasztalati úton detektálható. Elég korán felmerült tehát az igény a mérésére. Az első úttörő Binet volt jó 100 évvel ezelőtt, aki úgy fogalmazta meg, hogy az intelligencia lényege: a józan ész, gyakorlatias érzék, kezdeményezőkészség, jó döntés, könnyű felfogás, megfelelő okfejtés, és az eredményes alkalmazkodás a körülményekhez. Binet logikusan állott a munkához és tapasztalati úton állított fel egy skálát, felhasználva a gyermeki fejlődés adta, korfüggő szellemi különbségeket, amit aztán különböző kunsztstiklik segítségével áttranszformálták felnőttekre is.  Binet nyomán sokan kezdtek el foglalkozni a témával, és számtalan megállapítás keletkezett, amelyek közül csak keveset fogadott el a széles szakvélemény. Egyik ilyen volt a szellemi készség csoportosítása. Ezek szerint az emberi képesség a következő csoportokra oszthatók: 1) nyelvi, 2) matematikai logika, 3) térbeli eligazodás, 4) zene, 5) testi-kinesztéziás, 6) személyes. Szabványos teszteknél ezek közül, csak az első hármat célozzák meg, főleg azért, mert a haton kívül ki lehet még találni egy további fél tucatot. A gyakorlatban mégis az a vélemény alakult ki, hogy az intelligencia tulajdonképpen „problémamegoldó készség”. A mai napig is elfogadott, alkalmazott teszt neve:  Stanford-Binet.

Nem akarok tudományos részletességgel belemenni a tesztelés témájába, de a „hányados” kérdést (Q) meg kell magyarázni. Binet abból indult ki, hogy ha egy 6 éves gyermek (a példa kedvéért) problémamegoldó képessége azonos a 9 évesek átlagos megoldó képességével, akkor az ő intelligencia hányadosa 9:6 = 1,5 lesz. Hogy jobban lehessen kezelni ezt a hányadost, megszorozta százzal, és így lett belőle 150 IQ. A viszonylag egyenletesen fejlődő gyerekeknél ez elfogadható, de a felnőttek esetében már nem. Más ötlet után kellett nézni.

A következő téma a normál eloszlás. Régi megfigyelés, hogy bizonyos tulajdonságok esetében – például testmagasság – az értékek egy gauss-görbe alatt helyezkednek el. A gauss vagy haranggörbe így néz ki (valójában 4 görbét is láthatunk, ezek közül a vörös színű görbe az általános) :

 

A gauss-görbe egy koordináta rendszerben helyezkedik el, ahol az X tengelyen a lehetséges értékek helyezkednek el, az Y tengelyen pedig a számosság található. Példával megvilágítva. Y tengelyen vannak feltüntetve a lélekszám, az X tengelyen pedig (például) a magasság centiméterben. Ha Magyarországon a férfiak átlagmagassága 176 cm, akkor egy adott halmazon belül (mondjuk egy alföldi nagyközség) 50 férfi testmagassága esik a 175,5-176,5 cm tartományba, azaz 176. Viszont 190 és 162 centisből csak egy-egy fő lesz. Ez a normál eloszlás minden tulajdonságra érvényes. Érvényes tehát az intelligenciára is.

Mielőtt tovább mennék, szót kell ejteni arról, hogy a különböző intelligencia tesztek számszerű értéke nem lesz azonos, de a görbe alatti terület aránya igen. Nem túl sokat mond tehát az, ha állítom, hogy az én IQ értékem 150, mert ez semmit se mond az eloszlásról. De ha azt állítom, hogy intelligencia hányadosom szerint a lakosság 98 százalékának az IQ-ja az enyém alatt van, én pedig a felső 2 százalékhoz tartozom, akkor az pontosan megadja az intelligenciámat.

Végül tehát kiderül, hogy az IQ felnőttek esetében a nevével ellentétben nem egy hányados, és nem is egy abszolút értelemben vett tulajdonság, mint például a testmagasság. Relatív mutató, amely azt fejezi ki, hogy a személy milyen eredményt ért el a saját országában, a saját korcsoportja átlagához képest. Wecshler ennek ellenére megtartotta az időközben bevetté vált „IQ” elnevezést, és a gyerekkori IQ számítási módjából következő 100-as átlagot, és ezt használjuk ma is igen széleskörűen. – – – És akkor menjünk tovább!

A közhiedelem szerint az intelligencia egy nagyon „pozitív” valami, és ezért egy kívánatos tulajdonság, ami azért pontosítást igényel. Ugyanis a problémamegoldó készséget az egyén felhasználhatja nemesen, de felhasználhatja gonosz célok érdekében is. Egy intelligensnek bizonyult embertől nem lehet szükségszerűen nemes dolgokat elvárni, mert az intelligenciához nem tapadnak egyéb lelki tulajdonságok.

Nem csak azért, mert az intelligencia különböztet meg minket az állatoktól, de egyéb okokból kifolyólag is az emberi intelligenciának kimagasló szerepe van az én-tudatunkban. Ezért aztán az emberekben egy határozott embivalencia alakul ki az intelligenciával kapcsolatban. Részben tisztelik, részben gyűlölik, részben vágynak rá, részben tagadják, hogy hasznos lenne. Persze vannak korrelációk, minél hülyébb valaki, annál jobban gyűlöli az intelligenciát, és mivel a személytől nem választható el, ezért szükségszerűen gyűlöli az intelligens embereket. Van olyan bunkó is, aki egy lépéssel tovább megy, és nem csak gyűlöli, de aktívan keresztbe is tesz nekik.

Az átlagnál jelentősen intelligensebb ember egy idő után különleges állatfajjá alakul a külső hatások miatt. Először az tűnik fel neki, hogy amit ő könnyedén magáévá tesz, az másoknak vagy lehetetlen, vagy komoly gondot okoz. Aztán azt veszi észre, hogy ezt „mások” is észreveszik és elkezdenek tartani tőle, illetve összefognak ellene. Ekkor tanulja meg, hogy a különleges képességét okosabb dolog légmentesen elzárva tartani, nehogy kiszeleljenek részletek. Itt aztán szétválnak a dolgok, mert van aki vissza gyűlölködik, van aki csak simám lenézi a hülyéket, aztán van, aki készségesen segíteni akar nekik. Valójában egyik út se járható, és akkor jön a végső megoldás: egymásra találni.

Kábé ilyen megfontolásból jött létre a nemzetközi Mensa, aminek a MesaHungarIQ a magyar változata. Ez egy egyesület, ami a rendszerváltás után gyorsan megalakult, mert hogy már lehetett. A Mensának bárki tagja lehet, aki egy különleges IQ tesz segítségével bebizonyítja, hogy intelligencia tekintetében az emberiség felső 2 százalékához tartozik (ami bizonyos számítás szerint IQ 150-et jelent.

A Mensa tagjává válás egy különleges élményt jelent. Személyesen én a magyar Mensa megalakulását követően igen gyorsan aktív taggá váltam, mert a Mensával 30 évvel korábban már találkoztam. A MensaHungaIQ-ban kezdetben voltak gyerekbetegségek, például némi basáskodás, de ezek – lévén túl nyilvánvalóak – hamar megszűntek. Érdekes jelenség, hogy a tagság száma képtelen volt elérni az ezret. Igen aktívan toboroznak, ami viszonylag könnyű, mert a tagság elnyerése értelemszerűen bizonyos presztízst jelent, de a belső viszonyok miatt a lemorzsolódás is jelentős.

Személy szerint engem egy alkalommal titkárrá választottak, de ez csak pünkösdi királyságnak bizonyult, mert csak eszköznek akartak felhasználni. Évekkel később jelöltek az elnöki székre, de generációs nézeteltérések miatt csúfos vereséget szenvedtem. Ezt követve hamarosan kiléptem, mert a fiatal „titánok” gusztustalan nyomulását nem tudtam tolerálni. A néhány éves tagság arra azért jó volt, hogy nagy tömegű intelligens emberrel találkozva, le tudjak vonni néhány tanulságot. A legtöbben képességeiket – várhatóan – érvényesülésre használták. Sokan a párválasztás mezejének tekintették az egyesületet. Voltak, akik üzleti tevékenységet próbáltak folytatni. És természetesen voltak belső karrieristák és kialakult egy belső (elit) kör is, az egyenlők közötti a még egyenlőbbek klubja. Mindent összevetve több időt rájuk pocsékolni nem lett volna értelmes dolog.

De térjünk vissza az alap témához, magához az intelligenciához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mérsékelten intelligens szülők gyermeke valamivel intelligensebb lesz náluk. A kimagasló értelmes szülők gyermeke viszont tendálni fog az átlag felé. Két buta ember utódja is kissé értelmesebb lesz, de a nagyon hülyék jobban tennék, ha nem szaporodnának. Viszont spontán mutáció szellemi téren elég gyakori (ilyen vagyok én magam is). Tehát két átlagos ember (ha a teremtő is úgy akarja 😀 ) képes összehozni egy szuper zsenit. Mindent összevetve az utód intelligenciája éppen olyan lutri, mint a hajszín vagy a lábméret. Nem megjósolható.

De, éppen mert sokféle intelligencia van, amelyek egymást kiegészíthetik, legalább is alkalmazhatóságukban, a kép igen árnyalt. Lehet valaki matematikai zseni, de nulla nyelvérzékkel, ami csak arra elég, hogy az anyanyelvét megtanulja. Beszélhet valaki 12 nyelven, miközben a tizenharmadikat tanulja, de egy idegen nagyvárosban térkép alapján semmit se képes megtalálni, és hallatlan jó érzéke van ahhoz, hogy eltévedjen.

Ami fontos, és már a kezdetekkor is kiderült, hogy az intelligencia éppen úgy örökölhető, mint például a szétálló fülek, de kihat rá a környezet is, vagyis fejleszthető. Nem mindegy tehát, hogy egy jó képességgel született gyereket hagyunk elveszni, vagy „műveljük”. Bár meg kell mondanom, hogy az igazi magas intelligencia nem fér a bőrébe. Az ilyen gyerek kérdez, kutakodik, kísérletez, kíváncsi, mindent szétszed, egyszerűen nem lehet vele bírni, de klasszikus értelemben nem „rossz”, csak alkalmanként kurva kellemetlen.

Búcsúzóul van még egy elsüthető patron. Az intelligens emberek nem mondják, hogy aki hülye haljon meg, de aki hülye, az meghal egy kicsit korábban, mint kellene. Ugyanis az 5 legfontosabb kockázati tényező közül az alacsony intelligenciahányados az igen előkelő második helyen állt. Az első a dohányzás. A harmadik helyre az alacsony jövedelem került, majd a magas vérnyomás következik. Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy pontosan mi is az összefüggés. Lehet, hogy a buta ember nem tud magára vigyázni? Nem él egészséges életet, mert nem fogja fel ésszel mi az egészséges élet, és nem érti meg az összefüggéseket?

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mi szeretnék lenni, ha dönthetnék, buta vagy okos. Nos én nehezen tudnám eldönteni, hogy egészen butának, vagy kimagaslóan okosnak érdemes-e lenni, de egy biztos, ha nem lehetek nagyon (boldog) buta, akkor legyek minél intelligensebb.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2334) Véres kolbász és egyebek

Tibor bá’ szemelvénye az

 Ausztráliába disszidáltam című könyvéből

Hallani olyat, hogy angolul nem lehet káromkodni. Minden nyelven lehet káromkodni, így angolul is, de igazán jóízűt csak magyarul. Ezzel szemben az angol káromkodás kimondottan vérszegény. Tulajdonképpen szigorúan véve ez sem igaz, inkább vérdúsnak nevezhető, mert legősibb, mondhatnám, szinte hagyományokkal rendelkező káromkodás a bloody, amely szó szerint véve azt jelenti, hogy „véres”. Képzeljétek el, amint két cigány lány veszekszik a Rákóczi téren, és az egyik mondja a másiknak: „a véres anyádat”, mire az válaszol, „a te véres anyádat”. Ugye a harmadik cigány erre röhögő görcsöt kap.

Természetesen a bloody szó hallatán egy angolnak nem jut eszébe a vér. Ha eszébe jutna, akkor nem nevezték volna el a paradicsom-ivóléből és vodkából összekotyvasztott koktélt Bloody Marynek. Lefordítva a „véres Mária” nem kifejezetten gusztust keltő. Így aztán a bloodyt az Országh-féle angol szótár „szarházinak” fordítja. Ha nekem kellett lefordítani (és erre az elmúlt 40 év alatt bőven volt alkalom), én „kibaszottnak” ültettem át anyanyelvünkre. Hatásában azt hiszem, az én fordításom közelebb áll a valósághoz.

Hallottam én már ezt a szót eleget, és használtam is módjával, amikor egy szép napon, egy teológushallgató ismerősöm meghívott egy partira. A megtiszteltetés, mint később kiderült, nem személyemnek szólt, az ateista orosz rémuralomról szerettek volna kapni némi első kézből származó információt.

Mondjuk, ez nem is nagyon érdekes, de az igen, hogy megfontolt angol mondataimat bőségesen fűszereztem a bloody jelzővel, amire az oroszokkal kapcsolatos emlékeim inspiráltak. Az ötödik vagy hatodik bloody után Ron szólt, hogy ne használjam. „Miért?”, vágtam vissza, „már te is mondtad ma este”. Ezek után szépen elmagyarázták, hogy a bloodyt sokféleképpen lehet használni, és a használat módjától függ, káromkodásnak számít-e, vagy sem. Puff neki! Itt ismerd ki magad, öregem.

Hetekkel később az ausztrál történeteimnek egyik főhőse, saját húgom bonyolódott egy „véres” kalandba. Történt pedig, hogy az egyik glenroyi hentes kirakatában véres hurkát látott. Elfelejtvén, hogy nem a Lehel téren jár, ahol a magyaros íz szavatolt, beugrott venni magának egy fél kilót. És most jön egy kis magyarázat. Angolul minden, ami hosszúkás, és bélbe van töltve az kolbász, vagyis sausage. Egyetlen kivételt képez az, ami a nagyon szellemes black pudding, vagyis fekete puding névre hallgat. Húgom azonban ezt nem tudta. Mit tesz ilyenkor az ember? Hát természetesen fordít egyet (erre ne vetemedjetek!). Mi tehát a véres hurka, mi lenne más, mint „bloody sausage”. „I want a pound of bloody sausage.” Ami húgom szerint azt jelentette volna, „Kérek egy fél kiló véres hurkát.” Igen ám, de a hentesnek, aki különben hallotta anyanyelvének szörnyű megtiprását, a kolbász szó előtti jelzőről nem ugrott be a „vér”. Ezért a hentes magyarra fordítva, a következőket hallotta: „Ebből a szar kolbászból adj egy fél kilót”. Ne is mondjam, a húgomat a hentesbárddal kergette ki az üzletéből.

***

Menjünk egy lépéssel tovább. Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne tudja indulatait kifejezni egy-egy szaftos káromkodással? Nemigen! Egyszer a meggyilkolt Kennedy elnök, akit szónoki intellektusáért az amerikaiak mind a mai napig pont úgy tisztelnek, mint az angolok Churchillt, egy televíziós beszédében azt mondta, hogy őt még az apja tanította arra, minden iparmágnás egy S. O. B. Az iparmágnások fel voltak háborodva, a nép ujjongott, a sajtó hetekig nem tudott napirendre térni felette, és lám, megyven évvel később még én is emlékszem rá. Nagy dolog volt, kérem, az a maga nemében. Hogy egy elnök ilyen trágárságot mondjon! De mi a fene ez az S. O. B.? El sem merem árulni, mert olyan siralmas. Ezek az angol anyanyelvűek tényleg vérszegények. Nem elég, hogy trágárságaik kifejezetten szubminimálisak, de ráadásul még azokat sem merik kimondani, csak a kezdőbetűit. Az S. O. B. azt jelenti, son of a bitch. Országh László erre is azt mondja, „szarházi”. Szó szerint azt jelenti, „szuka fia”. Én meg le nem fordítom most nektek, mert a könyv vételárában ez nem volt benne.

A legmesszebbre a Vietnámban játszódó amerikai filmek mennek el. Ezekben percenként tizenötször mondják, hogy fuck. Semmi cifrázás, semmi variáció, csak fuck, amely szigorúan véve a coitálás vulgáris angol formája, de persze főleg indulatszóként használják. Már akik használják, mondom, a Vietnámban harcoló, elkeseredett, nyomortanyákból verbuvált katonák. Nekik szabad.

Mindenki más legfeljebb azt mondja, F. O. Elárulom, ez a fuck off rövidítése. A pesti aluljárókban itt-ott már fellelhető vörös színnel felhordva a műmárvány falakra. Nálunk már kiírják, odahaza még rövidítik. Országh László szerint „Menj az anyád…”

Újabban hallottam az angol káromkodás non plusz ultráját. 2009 nyarán Magyarországon tartózkodó ausztrál ismerőseim a teljes kiborulás után azt mondták valamire, hogy P. O. Q. Tudtam, szörnyű dolognak voltam a fültanúja, csak azt nem tudtam, hogy minek. Másnap, amikor megnyugodtak, megkértem őket, mondják el, minek a rövidítése a P. O. Q., mert az én időmben ezt még nem használták. Azt mondták a hölgyek, mert hát azok voltak, hogy ez olyan csúnya, ezt ők ki nem ejtik a szájukon. Akkor majd kiejtem én. Barkochbázzunk! Elkezdtem találgatni, ők meg csak bólogattak, igen-nem. A középső betű megfejtése volt a legkönnyebb, az of kellett, hogy legyen. Mivel egészen biztosan valaminek a valamijéről lehetett szó. Az angol szerkezetből következtetve a P lehetett a vulgárisabb, az volt a valaminek a valamije. Hogy mi kezdődik magyarul P betűvel, azt nem kunszt kitalálni, de angolban hiába zongoráztam végig a teljes emberi anatómiát, semmi sem stimmelt. Mi lehet még vulgáris? Biztos valami végtermék. Ez az. Csak a piss lehet. Az ausztrál lányok bólogattak, hogy igen. Na, most a Q. Ki ez a Q? Kinek a pisijéről lehet szó? Szerencsére angolul Q-val csak néhány tucat szó kezdődik (magyarul egy sem), és azok közül is csak egyetlen egy, a queer (mellesleg ausztrál specialitás), amely kicsit is csúnya. Nos, ez a „homokos”. Szaporán bólogatnak a lányok. Hát én zseni vagyok. Ezek szerint a P. O. Q. = a buzi pisája. Akit ez a téma bővebben érdekel, mert úgy gondolja, hogy egyszer szüksége lehet rá, nos, az ő részükre írok még egy-két csemegét.

Igen hatásos és újabban eléggé gyakran használt kifejezés méltatlankodásunk ecsetelésére a shit, illetve a bullshit. Az előző „szart”, a második pedig „bikaszart” jelent. Hogy miért pont bika, a franc tudja. Egy biztos: sem tehén, sem ló, sem kutya. Szóval, semmilyen más állatról nem lehet szó. Kizárólag a bika szarát lehet emlegetni. Mással ne próbálkozzatok, mert ráfáztok. Na, most a használat. A bullshit akkor jogos, ha hitetlenkedsz, valamit hazugságnak, elfogadhatatlannak, hülyeségnek stb. tartasz. A shit akkor alkalmazható, ha a dolog sajnos igaz, de kellemetlen. Egyik kifejezést sem kell, vagy lehet rövidíteni. Szabadon lehet őket használni, így, ahogy vannak, egy kis elővigyázatossággal. A shit szót rövid, nagyon rövid i-vel kell ejteni, „sit”. Ezzel ellentétben a lepedőt, amelyet úgy írunk, hogy sheet, és persze ezt is „sít”-nek ejtik, csak hosszú í-vel. Megint a húgom jut az eszembe, aki egyszer (talán századszor) albérletet váltott. A háziasszony bevezette a leendő bútorozott szobájába, ahol persze nincs más, csak egy ágy, egy pici szekrény, egy kisméretű asztalka és egyetlen szék. Az ágyon két pokróc és semmi más.

A húgom alighogy megpillantotta a szobabelsőt, felkiált. „There is no sheet on the bed.” Ami azt jelenti, „Nincs lepedő az ágyon”, és meg is felelt a valóságnak. A háziasszony füle azonban azt regisztrálta, hogy „There is no shit on the bed”, ami szintén igaz volt, de kissé szokatlan megállapítás egy leendő albérlőtől, „az ágyon nincsen szar”. A húgomat ez alkalommal nem bárddal kergették el, csak egyszerűen közölték vele, keressen magának másik helyet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2333) Titanic

Tibor bá’ online

A Titanic jéghegynek ütközése, ami 1912. április 14-én következett be, még ma is foglalkoztatja az emberiséget. Az első megemlékezés, amire visszaemlékezem, az a 30 éves évforduló volt, 1942-ben. Egy keresztény ifjúsági magazinban olvastam a cikket, és beszéltünk róla napokon át. A katasztrófa a nagyfokú emberi butaságok sorozata miatt következett be, amit az emberiség azóta se képes igazán feldolgozni. A Titanic vándor kiállítása éppen nálunk időzik. Kérdés, hogy tudunk-e mondani még valami újat, vagy csak ismételgetjük a százszor olvasottakat? Megpróbálom!

A helyzet az, hogy az élve maradt Charles Lightoller másodtiszt unokája, Louise Patten (történetesen egy nő) nem rég előállt azzal, hogy az Atlanti Óceán mindkét partján kihallgatott nagypapa nem mondta el a teljes igazat, illetve egy fontos epizódot elhallgatott, vállalati érdekből, és az angol hajóstisztek renoméjának a megőrzése végett. Mielőtt feltárnám a tényt, valamit el kell magyarázni.

Hatalmas képanyag található a Titanicról, de jóformán semmi eredeti, mert az 1997es film mindent felülír. Itt most mégis két érdekes képet tudok bemutatni. Az egyik egy korabeli plakát. A másik pedig egy fényképfelvétel, amit az elsüllyedést követő reggel, a Carpathia fedélzetéről készítettek az egyik mentőcsónakról. Nem kell hozzá sok kutakodás, hogy észrevegyük, a mentőcsónak félig üres, miközben százak a tengerbe vesztek.

A Titanic elsüllyedésekor a veterán tengerészek nagy része fiatal korukban vitorlás hajókon szolgáltak, mert akkoriban volt az átállás gőzhajókra. A kétfajta hajó kormányzása ellentétes szisztéma szerint történik. Amikor a Titanic kormányosa meglátta az előtte tornyosodó hatalmas jéghegyet elsőre rossz irányba forgatta el a kormánykereket. Mire a hibát észlelték, amihez idő kell, a hatalmas test tehetetlensége miatt, már nem lehetett sikeresen korrigálni. De ez csak az egyik hiba. A másik, hogy az elsüllyedhetetlenségben hívő, és jelenlévő tulajdonos ragaszkodott az út folytatásához, ami órákkal megrövidítette az elsüllyedést. Ha a gépek menten leálltak volna, a Titanic kihúzza addig, amíg hajnalban a Carpáthia megérkezik.

Saját kútfőmből ehhez hozzáteszem, a vesszőparipámat, hogy a kulcsfontosságú döntéshozó helyzetben lévők legtöbbjének nincsenek, vagy hiányosak a természettudományos ismeretei (de ismerik sz összes latin közmondás 😀 ). A hajóstiszteknek, beleértve a kapitányt is, azzal tisztában kellett lenni, hogy egy ilyen irgalmatlan nagy tömeg, egy olyan sűrű közegben, mint a tenger, milyen időigénnyel navigálható. Tapasztalati úton tisztában is voltak, de logikus következtetéseket nem tudtak ebből levonni. Amikor már világossá vált, hogy a hajó nem képes kellő mértékbe elfordulni az ütközés előtt (és itt több percről van szó), akkor a hajtócsavarok reverziójával fékezni kellett volna a sebességet, és kikerülés helyett, célba kellett volna venni a frontális ütközést. A hajóorr csúnyán roncsolódott volna, kellő riasztás esetén minimális lehetett volna a balesetek száma, de a hajó nem süllyedt volna el, és nehezen bár, de saját erőből bejutott volna a New York-i kikötőbe.

Mint köztudott, a jéghegy vízfelszíni éle a hajótestet végigvágta, mint egy konzervnyitó, ezáltal az egymástól leszigetelhető szekciókat sorba felnyitotta, szám szerint ötöt. Mint tudjuk, ha csak négy szekció hasad fel, a hajó megmenekül. Így a Titanic sorsa meg lett pecsételve. A sorozatos emberi mulasztás és hiba másfél ezer emberéletet követelt.

Aki hisz a misztikumokban, azoknak van itt egy apró csemege. 1898-ban, tehát 14 évvel a katasztrófa előtt egy Morgan Robertson nevű  író, Hiábavalóság címmel írt könyvet egy hajóról, amit Titánnak hívtak. Ez a hajó is áprilisban indult Southamptonból New Yorkba, félúton ez is jéghegynek ütközött, és itt is főleg a gazdagok menekültek meg. És, ha ez még nem elég, akkor a Titánról is azt állította a gyártó, hogy elsüllyeszthetetlen, és rajta se volt elég mentőcsónak az utasok számához viszonyítva. Amennyiben még ez sem elég, akkor elárulom, hogy a pasi néhány évvel később írt egy másik könyvet, amiben a japán hajóhad titokban megtámadta Amerikát. A kitört háború folyamán olyan csodafegyvert vetettek be, ami kísértetiesen hasonlít az atombombához, csak más volt a neve.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2332) Zaklatás

Tibor bá’ online

 

Világunk összezsugorodott egyetlen globális faluvá, mondotta volt McLuhan, és milyen igaza volt neki. Ennek legélesebb és legújabb bizonyítéka a globális divattá vált zaklatás. Egy ultra feminista nő elkezdte az USA-ban, és pillanatok alatt talált magának magyar követőt. Most már nem is egyet. Na de, mi ez a zaklatás?

Ha az anyanyelvemet jól tanultam meg (amire nincs garancia), akkor zaklatásnak azt nevezzük, amikor valaki agyon nyaggat valaki mást, ráadásul teljesen feleslegesen, mert az illető mindjárt a kezdet kezdetén lereagálta a dolgot. Gyakorlati példával szolgálva, zaklatás, amikor a feleség félóránként megkérdezi a férjétől mikor vesz neki egy bundát, jó lehet a férj már néhányszor elmondta neki, hogy most nincs rá pénzük. Ezek szerint a feleség egy teljesen felesleges kérdéssel folyamatosan zaklatja a férjét.

Most azonban a zaklatás egy kicsit mást jelent. Először is nem a nő zaklat, hanem a nőt zaklatja egy férfi, és nem bunda vétellel, hanem a bunda levételével zaklatja, illetve bunda hiányában egy másik ruhadarabról lehet szó. Eddig rendben is lenne a dolog, de finomítani kell rajta. A zaklatás megvalósulásához nem kell félóránként ismételgetni valami, elég egyetlen egyszer, ha az történetesen a nőnek nem tetszik. Ha igen, akkor az egy külön történet.

Ha csak az nem tetszene egy zaklatott nőnek, hogy „ajánlatot” tesznek neki, az még csak-csak elmenne nálam, de mára a zaklatás alá mindent besöpörnek.

Amióta színház van és benne színésznők, a pályán történő előlépésnek vannak arany szabályai. Az igazgató, rendező, stb. hatalmáért cserébe, pinához akar jutni, és rendszerint jut is, mert karrierből egy van, karrierre ácsingózó nőből pedig egy egész rakás. Aztán 20 évvel később (azaz mostanában), aki boldogan adta a pináját, nyilvánosan sérelmezi a bartert.

Aztán, közelítsük meg másfelől a témát. A természet adta ösztönök és hormonok következtében a humán hím kötelességének tartja, hogy többnyire metakommunikációval közölje a nősténnyel, hogy kedve szottyant rá. Viszont kutya kötelessége elfogadni a nem-et éppen úgy, mint az igen-t, és metakommunikációs felhívását nem illik ismételgetni. Most pedig az vált divattá, hogy a sima „felhívást keringőre” is zaklatásnak minősül, ha a nősténynek nem nyeri el tetszését. Hiába, ha egyszer valamit felkapnak, akkor nincs menekvés. Különben én akkor lennék boldog, ha most hamarjában közzétennék, hogy az elmúlt 50 évben ki kinek köszönheti a karrierjét. Lennének meglepetések!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2331) Öt éve történt

Tibor bá’ igazság keresése online

 

 

A korábban szerény harmadik hatalmi ág, a bírói kar, mára már a maradék szerénységét is elveszítette, hatalmával nem csak él, de alaposan vissza is él vele. Előállhatnék saját történeteimmel (talán majd egyszer), de hitelesebb vagyok, ha ismeretlen polgártáraim esetét hozom fel.

Itt van ez a szerencsétlen Damu Roland, akit a barátnője feljelentett erőszakos nemi közösülés vádjával. Az angolszász bíróságoknál ez a fajta vád ritkán végződik elmarasztaló ítélettel, mert minden kétséget kizáró bizonyíték olyan ritka, mint a fehér holló, és mivel az esküdtszékben férfiak is vannak, a női elfogultságra kicsi az esély. Nem így a magyar (most már) törvényszéken, ahol a bíró majdnem mindig nő, másodfokon pedig 3 nő. Természetesen eszükbe se jut, hogy erőszakos nemi közösülés vád tárgyalását férfi bíró vezesse, mert… mert miért? Olyan nagyon biztosak abban, hogy egy nő nem elfogult, akkor sem, ha érte már inzultus egy férfi, ne adj isten férfiak részéről. Kétlem. Asszociálja magát az áldozattal, beleéli magát a helyébe, és természetesen minden szavát készpénznek vesz, és akkor valaki üljön 4 és fél évet, nagy valószínűséggel ártatlanul. Tekintsük át a dolgokat.

Damu Roland és Palácsik Tímea vagy élettársak, vagy csak szabályos időközönként ágyba bújnak, amit a köznyelv „viszonynak” nevez, vagyis az illető úrnak és hölgynek minimum viszonya van egymással. Eddig ez tény. Most nézzük, mi lehet a legvalószínűbb szcenárió! A viszony végső stádiumába lépett, hamarosan szakításra kerülne a sor, az összeszólalkozások mindennapossá váltak. Ekkor – az én feltételezésem szerint – Tímea úgy dönt, hogy megfingatja Rolandot, ezért feljelenti azzal, hogy Roland megerőszakolta. Megindul az eljárás, aminek vége az, hogy az elsőfokú törvényszék Rolandot bűnösnek találja, tettéért kap 6 évet. Fellebbezés, a másodfokú eljárás végén a Roland büntetését 4 és fél évre mérséklik.

Első nekifutásra tételezzük fel, hogy az eset úgy igaz, ahogy azt Tímea előadta. Adva van egy férfi és egy nő intim kapcsolata, ami azt jelenti, hogy az idők folyamán (mondjuk) 123-szor közösültek. A 124. közösülés előtt a nő kijelenti, hogy neki ehhez semmi kedve. A férfi természetesen próbálkozik, mert a földön valamennyi férfi így tenne, amit a nők szinte el is várnak. Ezt követve három dolog történhet. 1) A nő meggondolja magát, 2) A férfi megunja a könyörgést. 3) A férfi erőszakosan, azaz a nő belegyezése nélkül vagy közösül, vagy csak kísérletet tesz rá. Tímea szerint a 3. eset állt fenn. Hogy ez megfelel-e a valóságnak vagy sem, az egy másik kérdés, de tegyük fel, hogy így igaz. A férfi tette természetesen elítélendő, mert akarata ellenére ezt egy nőből kikényszeríteni nem lehet. Azonban nem lenne helyes ezt összemosni azzal, amikor este későn a munkából hazatartó nőt a sötét utcán egy vadidegen férfi letámad, becipeli az útszéli konténer mögé, letépi a ruháit és megerőszakolja. Nem kell ecsetelni, de ez nem ugyanaz, mint a 123 beleegyezéses közösülés után a 124. kierőszakolása. Ha az előzőért valaki csak 6 évet kap (kaphat), akkor az utóbbiért 4,5 évet odasózni botrány. Arról nem is beszélve, hogy micsoda egy nő az, aki 123-szor önként aláfekszik egy férfinek, majd a 124. alkalom helyett elküldi börtönbe 4,5 évre, mert mondjuk, el akarja hagyni, vagy, mert nem vett meg neki egy bundát? És akkor még ott lebeg a kérdőjel, valóban megtörtént az eset?

Amerika az erőszakos közösülések igazi „hazája”. Ott aztán van tapasztalat ebben a témában. Mik ezek? Az erőszakos nemi közösülést nagyon nehéz bizonyítani. Ennek legfőbb oka, hogy az „élményen” átesett nők porig vannak alázna, amit oly mértékben restellnek, hogy nem tesznek feljelentést, mert irtóznak a rendőri kihallgatástól, majd a bírósági tárgyalás szekatúrájától, aminek során a támadó védőügyvédje mindent megtesz, hogy a nőt befeketítse. Szokásos taktika annak bizonyítása, hogy a nő „kihívóan” viselkedett. Tímeának ilyen fokú szégyenérzete nincs, sőt, mintha élvezné a médiaszereplést, nem vagyunk egyformák. – – – A második probléma, hogy amennyiben a megerőszakolt nő hajlandó feljelentést tenni és alávetni magát a procedúrának, nehéz a bizonyítás, márpedig nem születhet elmarasztaló ítélet, ha nincs minden kétséget kizáró bizonyíték. Miért is? Azért mert erőszakos, vagy nem erőszakos a közösüléshez, nem szokás meghívni tanukat. Éppen ezért az amerikai rendőrség ajánlja a nőknek, hogy az eset után azonnal menjenek el egy nőgyógyászhoz látleletért, és a sperma konzerválása érdekében. Ha elkapják a tettest, a genetikai vizsgálat egyértelművé teszi a behatolást. Ez a módszer azonban csak idegen férfiaknál alkalmazható, mert viszonyt folytató párnál az ondó nem csak erőszakosan juthat be. Természetesen lehetséges más bizonyíték is, mondjuk Tímea heves tiltakozásához hozzátartozott a sikongatás és olyan hangos üvöltözés, hogy azt a sarki hentes is meghallja. Ilyesmire azonban nem került sor.

Az élet sok-sok igazságtalansága közül az egyik az, hogy a nők az erőszakos nemi közösülést nehezen tudják bizonyítani, de erről se a jog, se a férfiak nem tehetnek. És sajnos nem lehet megkerülni. Csakhogy ebbe nehéz belenyugodni, s gyanítom ez történt most is.

Általános joggyakorlat az, hogy annál van a bizonyítási kényszer, aki állít valamit. Tímea azt állítja, hogy Roland őt megerőszakolta, ezt neki kellene bizonyítani. Esetünkben elégséges volt Tímea feljelentése. Nem egyedi eset. Hazánkban, az utóbbi időben számtalan feljelentés érkezett pedofíliával gyanúsított pedagógusok ellen. Ilyen esetekben a rendőrség, ügyészség, törvényszék az első pillanattól kezdve úgy kezeli az ügyet, mintha a szülők részéről megfogalmazott vád megfelelne a valóságnak. Bizonyíték nélkül, puszta bemondásra, a gyanúsítottat kapásból letartóztatják. Világos, hogy Magyarországon az „ártatlanság vélelméről” csak a tankönyvekben írnak, de a gyakorlatban a bíróknak eszük ágába sincs ezt átvinni, amit megtehetnek, mert a pulpitus mögött egy bíró azt tesz, amit akar. Se felülbírálni, se kritizálni nem lehet. Felettese pedig ugyanahhoz a hatalmi ághoz tartozik, és semmi kedve bevezetni még a legminimálisabb hatalomcsökkentést se.

Mivel Roland esetében a bíró nem kért bizonyítást a „sértett” részéről, az a fonák helyzet állt elő, hogy a vádlottnak kellett (volna) bizonyítani az ártatlanságát, ami abszurd. Hogy lehet azt bizonyítani, hogy Tímea nem tiltakozott. Kínjában a védő ügyvéd belekapaszkodott abba, hogy Tímea elmondása szerint az esemény nem történhetett meg, mert az fizikailag, biológiailag lehetetlen, és előterjesztett egy bizonyítási indítványt. Azonban erre a bírónő nem volt kíváncsi. Minden normálisan gondolkodó emberben felmerül a logikus kérdés, hogy lehet úgy ítéletet hozni, hogy a leendő elítélt bizonyítását elutasítom? Ez nem igazságszolgáltatás, ez önkényes kivégzés. Pofázhatsz, amit akarsz, én ki akarlak nyírni, és kész. Azonban, ha a bírói önkény, de írhatnám, hogy terror itt megállt volna, akkor ezen poszt megírására sose kerül sor. De nem, a bírói önkény nem ismer határt.

 A leülendő 4,5 év börtön kiszabása után a bírónő kitűzte az elítélt börtönbe vonulási dátumát, április 26. A magát végig ártatlannak valló Ronald az ítélet kihirdetése után láthatóan rosszul lett. Két nappal később pszichiátriára került vagy indokoltan, vagy indokolatlanul, legyen ez az ő magánügye. Ha ez egy taktikai húzás, akkor legyen az. A játékszabályok határain belül mindenki úgy rendezi ügyeit, ahogy akarja. Ekkor azonban a bírónő – nyilván az újságokból értesülve – elrendelte Roland letartóztatását és a rab kórházba szállítását. Erre két rendőr kiszállt a kórházhoz, megbilincselték Rolandot és bevitték a börtönbe. Indoklás, Roland nem akart bevonulni 26-án. Lehet, hogy ezt a tippet a bírónő házi jósnőjétől tudhatta meg, és úgy döntött, hogy túljár Roland eszén. Lehet, hogy az ötlet a sajátja, de végül is felülírta saját döntését, ami szerint Rolandnak csak 26-án kellett volna bevonulni, ehelyett egy héttel korábban bekényszerítette, egy feltételezett (leendő) bűnelkövetés megelőzésére. Ez pedig a magyar jogtalanság csúcsintézkedése, aminek alapja a „bűnösség vélelme”. A magyar harmadik hatalmi ág túlkapásai már minden képtelenséget felülmúl. A bizonyítási kényszer áthelyezése, a bizonyítási indítványok elutasítása, az ártatlanság vélelmének ignorálása és a minden kétséget kizárás elutasítása után megérkeztünk a bűnösség vélelmének a bevezetéséhez. Egy újabb lépés az iszlám államok joggyakorlata felé. Mindenesetre Tímea örülhet, hogy az eset most történt. Lehet, hogy néhány év múlva az ilyen, megerőszakolt nőket a független magyar, de rugalmas sarija bíróság nyilvános megkövezésre fog ítélni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2320) A legnagyobb leégés

VIP. 303

35 éves korom környékén vezettem egy non profit bridge klubot, aminek során heti rendszerességgel nálam találkozott egy 10-12 fős társaság. Az egyik alkalommal Feri egy addig nem látott abszolút bombázóval jelent meg. Tátva maradt a szánk, és mindenki Ferit irigyelte, aki viszonylag korán távozott a szőke bombázójával. Egy héttel később viszont egyedül jött. ??? Nem volt mese, Ferinek be kellett számolni az eseményekről. Ezek szerint innen egyenesen a lakására távoztak, ahol percek alatt kiderül, hogy a bombázó vetkőzése alatt Feri szerszáma mozdulatlanságba fagyott le. A bombázó az nap délelőtt összeveszett a pasijával, ezért úgy döntött, hogy félrelép. Ha Feri alaposan meg tudta volna dugni, akkor jó eséllyel a csaj partnert váltott volna. Ehelyett másnap kibékült az eredeti pasijával. Végül Feri kikötött egy bányarémnél, ahol szerszáma 110 százalékra teljesített, hosszú éveken át (már több gyereke is van). Sose hittem volna, hogy 35 évesen valakit cserbe hagyhat saját pénisze, mert ez a piszok nagy leégés. Ez jutott eszembe, amikor találkoztam az alábbi esszével.

 Évszázadokon keresztül, több kultúrán át próbálták az impotenciát gyógyítani és feltárni okát, állítja Angus McLaren a kanadai Victoria Egyetem (British Columbia) történelem professzora.

Ennyi sok újsághír, vicc és talk show után ki ne hallott volna a Viagráról? Ez az apró, kék pirula milliárdokat hozott a Pfizer konyhájára az impotencia rémének kordában tartásáért, azért az impotenciáért, amit most átkereszteltek erekciós diszfunkcióra.

A jelenlegi vitában résztvevők simán átlépnek azon a tényen, hogy az impotencia nem egy újkori jelenség. A nyugati kultúrát az ókori görögök óta foglalkoztatja. A XIV. század Velencéjében az a babona járt körbe, hogy a nők könnyen impotenssé változtathatnak egy férfit egyszerű babonás praktikákkal. A Viktoriánus Angliában kuruzslók azt állították, hogy a maszturbálás okozza az impotenciát. Az okoskodás szerint a helytelen örömszerzés a természetes örömszerzés rovására megy. A XX. Század pszichológusai szerint az impotencia az Edipusz komplexusból sarjad. Napjainkban a farmakológiai vállalkozások a gyenge vérellátásban látják az okot. Akkor pedig mi lehet az igazság?

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2319) Kilenc millió magyar fog meghalni

Tibor bá’ online

 

Ha a poszt címe megrázott, akkor olvasd tovább. Annak idején Jancsika többször is leírta (és példákkal illusztrálta), hogy az ember a rövidtávú előnyökért feláldozza a hosszú távú, sokkal nagyobb előnyöket. Ez természetesen így van, aminek elsődleges oka az emberi természetben van. Mindenki csak magára gondol, még akkor is, ha az okozott hátrányból neki is lesz része. Ebből kiindulva most leírok egy olyan példát, ami ráveti árnyékát a magyar jövőre (is).

Az 1800-as évek derekán Írországban a földbirtok az angoloké volt, (írek még pénzért se vehettek földet, ha netán lett volna pénzük), az ír parasztok csak bérelhették a földet rendkívül hátrányos feltételek mellett. Mivel a termőföldön a leghatékonyabban burgonyát lehet termelni. Magyarul, fajlagosan a burgonya adja a legnagyobb étkezési kalóriát, az ír parasztok fő tápláléka a burgonya volt. 1846-ban az Amerikából „importált” burgonyavész tönkretette az ír termést, a parasztság éhezett. Egészen pontosan 1 millió paraszt halt éhen (egy másik egy millió kivándorolt Amerikába). Az igazi katasztrófa abból származott, hogy nem kellett volna éhen veszniük, de a földbirtokosok a maradék termést exportálták, mivel a helybéli parasztok nem tudták megfizetni a megugrott árat. Számomra ebből az következik, hogy ha majd egy kiló kenyér Magyarországon 1000 forint lesz, ami a búzakereslet csökkenésével jár, a „felesleges” gabonát az agrárbárók exportálni fogják. A nép pedig dögölhet éhen. És még egy apró, figyelmeztető epizód, a földesúrnak fizetni képtelen parasztokat karhatalommal tették ki a viskójukból, amit utána felgyújtottak. A paraszt családjával együtt mehetett vándorolni a nagy sötét éjszakába. A hullák pedig temetetlenül hevertek a földeken. És mit szólt ehhez az angol törvényhozás? Semmit! Miért, mert a padsorokban ott ültek a földesurak meghatalmazottai. Mi lesz tehát Magyarországon? Semmi. Miért? Mert a padsorokban ott ülnek az agrárbárók képviselői. Hogy ez nálunk elképzelhetetlen? Miért? A kormány talán nem bizonyította még be, hogy kizárólag a felső középosztály érdekeit védi mindenki más ellenében? De bizony. Nézzünk tehát szembe a tényekkel.

Az teljesen világos, hogy nyersolaj még egy jó ideig lesz, de majd egyre magasabb áron, miközben a jövedelmek, nyugdíjak, segélyek nem fognak nőni, sőt csökkenésükre lehet számítani. Ebből egyértelműen kiderül, hogy azok, akiknek nincs tartalékuk, sorba ki fognak dőlni a sorból. Igen lesz társadalmi összefogás. Máris láthatjuk, hogy a kereskedelmi tévék esti adásában bemutatott nyomorúságos családok irányába megindul az adakozás. De ez senkit ne tévesszen meg. Szerencsés néhányról van szó, akiket üzletpolitikai célokból kiemel a tévé társaság. Ezek mellett tízezrek vannak hasonló, nyomorúságos helyzetben, akik senkitől nem kapnak segítséget. Aztán pedig előbb vagy utóbb az adakozók is meg fogják unni, amint eltűnik a reklám lehetőség. A nyomorúságos helyzetben lévő családok oldják meg problémájukat, ahogy tudják. Nem fogják tudni megoldani. Sorra fognak pusztulni az emberek. És a java majd csak ezután jön.

Olcsó üzemanyag nélkül jön az emberi és az állati erő. Tapasztalat azt mutatja, hogy 1 liter benzinnel, 1500 m2 területen az érett trágyát be lehet forgatni 60 perc alatt. Ugyanezt a munkát kézi erővel, két ember 3 napig csinálja. El lehet képzelni a jövő realitását.” Egy liter benzin 50 munkaóra megtakarítását jelenti, és akkor a fáradtságról nem is beszéltünk. Hogy hány évtized kell ahhoz, hogy ide „visszafejlődjön” az ország, azt nehéz megmondani, de gyermekeitek emlegetni fogják az elkényeztetett gyermekkor napjait. „Vissza a kőkorba” termelés mellett 1 km2 terület nemigen tart el több mint 10-12 ember, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi Magyarország 1 millió ember eltartására lesz képes, és persze megfeszített munka mellett.

A cseppfolyós üzemanyag nélküli, a 9 millió ember eltűnését jelentő világba való belépés hatalmas turbulenciákkal járó hétköznapok egymásutánját jelenti, ahol az emberek, barátok, sőt a rokonok is meg fogják mutatni a foguk fehérjét. Harc lesz a javából a pillanatnyi túlélésért. A törvényes rend összeomlása hirtelen lesz és gyors (ami elkerülhető lehetne megfelelő kormányintézkedésekkel, de ez nem lesz), ami után azonnal meg fog kezdődik a lokális újraszervezés. Hogy ez mit jelent? Fegyveres csoportok meg fognak védeni, ha éjjel-nappal dolgozol és munkád gyümölcsének bizonyos hányadát átadod nekik, hogy továbbra is meg tudjanak védeni (lásd a 7 mesterlövész című filmet – The Magnificent Seven) . Kitől kell megvédeni? Azoktól, akik nem lesznek képesek versenyben maradni veled, és amit nem tudnak maguknak megteremteni munkával, azt iparkodnak másoktól „eltulajdonítani”, mert az igény nem plazma TV, vagy iPhone lesz, hanem napi fél kiló kenyér. Természetesen nem csak élelmiszer termeléshez kell emberi munkaerő, hanem az élelmiszer termeléshez szükséges, járulékos tevékenységekhez is, például csizmakészítés, szerszámkészítés, egészségügyi ellátás, stb. Mire minden lecsendesedik, megnyugszik, fenntartható állapotba kerül, az ország területén nem lesz több mint egy millió ember. A legéletképesebb egy millió.

Utószó : Michael Klare professzor néhány éve megjelent legújabb könyvében világossá teszi, hogy a Föld nem megújuló erőforrásai és az irántuk jelentkező, egyre fokozódó kereslet miként fogja eredményezni a lázas versenyt a még felelhető erőforrásokért (Race for Wht’s Left). Ez a hajsza három csoportba osztható: energia, ásványi anyagok, és élelmiszer. Ezek közül is a leggyilkosabb versengés az agrártermékek iránt lesz. Ez a hajsza előbb vagy utóbb fegyveres harcokhoz fog vezetni, ami után az emberiség fel fogja fedezni a megújulókat. – – – A könyvet még nem olvastam el, de ez a rövid jellemzés tökéletesen egybeesik az én elképzelésemmel is. Mielőtt az emberiség megszervezné magát az új realitások figyelembevételével, előbb egy kicsit III. világháborúzik. Mi már csak ilyenek vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2318) Jogbiztonság óóóh

Tibor bá’ igazság keresése online

Horthy idejében nem volt jogbiztonság. Rákosi idejében pláne. Kádár idejében nem rejtették véka alá, hogy a bíróságok az állam érdekeit képviselik. Elég volt, hogy a lányanya rámutasson egy férfire, a bíróság máris megítélte a gyerektartást. Naná, majd az állam fogja eltartani a gyereket. Az állammal a hatóságokkal szemben ma se lehet senkinek se igaza. Pedig jött a rendszerváltás, amihez oly sok reményt fűztünk (ami napjainkig mind elszállt), főleg mert éjjel-nappal azt hallottuk, hogy független bíróság, bírói függetlenség, és való igaz, a bírók függetlenek… egy bizonyos határig.

Nos, ellentétben a „kommunista időkkel” ma a bírónak senki nem mondja meg, hogy milyen ítéletet hozzon…, tudják azt maguktól is. A rendszer úgy van felépítve, hogy a bírók ma azt teszik, amit az újságírók tettek az „átkosban”…, öncenzúra. A bíró független, de pontosan tudja mit várnak el tőle, és sose okoz csalódást. Legyünk konkrétak! Az elv szerint mindenki ártatlan, a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyításáig. Gyönyörű elv, csak éppen nem tartják be, mert vannak magasabb szempontok. Itt van például az elhíresült móri mészárlás.

Ilyen vérengzés korábban nem történt Magyarországon. Jogász ismerőseim szerint, óriási nyomás nehezedett a rendőrségre. És? Találják meg a gyilkost! Dehogy találták. Fogtak egy ismert bűnözőt, Kaiser Edét, és a nyakába varrták a 8 ember lemészárlását. Miért? Mert nagy volt a nyomás a rendőrségen. Jeszusmária! Ha nagy a nyomás egy rendvédelmi szerven, akkor bármit elkövethet? Ennél is elborzasztóbb, hogy a független magyar bíróság a végig tagadó Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte, miközben fütyült a „minden kétséget kizáró” elvre. Oly annyira, hogy a fél ország biztos volt benne, hogy ebben az ügyben Kaiser Ede ártatlan. Mindenki tudta, csak a rendőrséggel összekacsintó bíróság nem. [Ezt a példatörténetet a rend kedvéért befejezem.] De a független magyar bíróságnak nem volt szerencséje, mert teljesen véletlenül, azaz keresés nélkül, rátaláltak a valódi gyilkosra az elkövetés után 5 évvel, 2007. Február 17-én. Gondolom, ha lett volna rá lehetőség, eltitkolták volna, de kipattant. Kaiser tehát nem lehet a tettes, justizmord! Nem csoda, hogy az általános vélemény szerint: Magyarországon nem hogy igazság, még jogszolgáltatás sincs a bíróságokon. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy mind ezt cinikusan teszik, mert Kaisert a teljesen nyilvánvaló justizmord alól csak 2009. November 11-én mentették fel, 2 év és 9 hónappal később. Ennyi idő alatt fogta fel a független magyar bíróság, hogy az istenek nem az ő oldalukon álltak, a sunyi bűnbakkeresés nem jött be.

Csak a hülye nem veszi észre, hogy maguk a törvények, rendeletek is kisember ellenesen vannak meghozva, amit a független magyar bíróságok önfeledten alkalmaznak. Vegyük a személyes esetemet. Kínálkozott egy kedvező telekvásárlási lehetőség. Óvatosságból kértem az önkormányzattól (nem a tanácstól, általam is megválasztott önkormányzattól) elvi építési engedélyt, azaz, hogy a területre, bizonyos feltételek mellett, az építési engedély kiadható. Ennek, valamint az önkormányzat által engedélyezett megosztási vázrajz birtokában, megvettem a telket. A víz bevezetésekor derült ki a vízművek térképéről, hogy az önkormányzat által jóváhagyott, aláírt és lepecsételt megosztási vázrajz megtévesztő, úgy tűnik mintha a megosztás után a teleknek lenne utcai frontja, de a valóságban ez nincs. A telek és az út között van egy 3 méter széles „külterületű” sáv, ami a felbomlás alatt álló TSz tulajdonában van. Reklamációmra az önkormányzat nem válaszolt (volt rá 30 napja), de a hátam mögött, a TSz-től, a 3 méteres sávot ripsz-ropsz megvette bagóért, és még aznap felkínálta nekem 1 millió forintért, amikor az egész telket 2,3 millióért vettem meg, de a 3 méter nélkül nem adták volna ki az építési engedélyt, hiszen a teleknek nincs utcai frontja. Mit tehettem, pert indítottam közigazgatási eljárás ellen. Ez az a típusú per, amit állampolgár nem nyerhet meg. Mire hivatkozva nem adott nekem igazat a független magyar bíróság? Nem kérhetek kártérítést, mert „A felek között a polgári jogviszony fennállása teljességgel kizárt.” Amit én úgy értékelek, hogy a hatóság bármit tehet, azért anyagi felelősséggel nem tartozik, mert nem lehet polgári jogviszony az önkormányzat és egy állampolgár között. Valamint „Az önkormányzat tájékoztatása csak a beépíthetőségre vonatkozott, abból semmiféle következtetést nem vonható le.” Miért nem? Nincs válasz. Ezt én úgy értékelem, hogy az önkormányzat utánajárás nélkül ad ki elvi engedélyt. Aztán megtagadja az építési engedély kiadását, mert olyan akadályokba ütközik, amit volt oly kedves és nem vett észre. Különben is „a beépíthetőségre vonatkozó tájékoztatás hatósági aktusnak minősül, ami miatt polgári (kártérítési) szabályok alkalmazása kizárt.” Én itt törvénykezési anomáliát látok, ugyanis: A magyar önkormányzatok különös dualitásban élnek önmagukkal, mert egyfelől hatóságok, másfelől viszont profitorientált gazdasági egységek. Amikor ez a két funkció konfliktusba kerül, akkor az állampolgárok által megválasztott önkormányzat nem az állampolgárok érdekeit tartja szem előtt, hanem önálló entitássá válva, sajátjukat. Ezt a sajátos törvénykezést a független magyar bíróságok tompíthatnák, de eszük ágában sincs.

Az igazi baj azonban, a „függetlenség” demonstrálásában van. A törvény szerint a bírót az égvilágon semmi se köti. Büntető ügyben ítéletet kell hoznia, amihez fel kell tárnia az igazságot, de egy bizonyítási indítványt nem köteles elfogadni, és mivel nem köteles, szelektáltan vagy elfogad, vagy nem fogad el. Ez természetesen ellenkezik az egyszerű logikával. Az érthető lenne, ha egy lefolytatott bizonyítási eljárás végén nem látná bizonyítottnak ezt vagy azt. De racionális gondolkodással nem lehet megérteni magának az eljárás lefolytatásának az elutasítását. Hogy az ördögben lehet biztos abban, hogy az igazság kiderült.

Hasonló paradoxon. Hogy a szakértő véleményének az elfogadása teljes mértékben a bíró belátására van bízva. Az addig világos, hogy egy bíró nem érthet mindenhez. Éppen ezért vezették be a szakértők meghallgatását. Miután a szakértőt meghallgatták a bíró szabadon dönthet még úgy is, hogy teljes mértékben szembe megy a szakértő véleményével. Akkor minek a szakértő? Ráadásul hivatalos, törvényszéki szakértő? Ha a véleményét nem fogadja el a bíró, akkor eleve meg se kellene hallgatni. Vagy talán arról van szó, hogy a bíró előre kialakított egy álláspontot. Ha egybeesik a szakértő véleményével, akkor minden jó, ha nem esik egybe, akkor „tessék elfogadni a független ítéletemet.”

A legelképesztőbb viszont az ítéletek indoklása, ugyanis az indoklást előírja a törvény. A vesztes fél által felsorakoztatott bizonyítékok rendre a bíró ízlése szerint vannak lerendezve: „Az, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már jóváhagyott egyezséget nem elégséges az ítélet megváltoztatására.” Illetve: „Abból a tényből, hogy a felperes és az alperes 30 napra együtt elmentek egy angliai utazásra, nem vezethető le a szexuális kapcsolat létesítése.” Most tegyük fel, hogy a bíró a másik félt emeli a győzelmi dobogóra, akkor a fenti két bizonyítás megítélése így módosul: „Tekintettel arra, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már a felek között jóváhagyott egy egyezséget, nincs mód arra, hogy ezzel ellentétes ítélet szülessen.” Illetve: „Ellentétben a felperes állításával, nem életszerű, hogy egy férfi és egy nő 30 napon át Angliában nyaral szexuális kapcsolat nélkül.”

Nem hiszem, hogy túlzásnak lehetnek tekinteni, ha az egyszerű állampolgár nagyobb jogbiztonságot és kevesebb bírói (tényektől való)  függetlenséget tartana elfogadhatónak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel