(2679) Extinction Foretold, Extinction Ignored

VIP (2679) Előre figyelmeztettek, ami senkit se érdekelt

Szemelvény a McPherson üzenetének (november 17.) fordításából: Jelenleg a Föld átlaghőmérséklete 1.73°C-al van az 1750-es bázis vonal felett, ami az Ipari Forradalom kezdetét jelenti. A jelenlegi átlaghőmérsékletet az emberi faj még soha nem érzékelhette állítja James Hansen és társai egy 2017-es esszéjében: Earth System Dynamics. Más szavakkal fajtánk sohase élt a mainál melegebb Földön, ami pillanatnyilag oka a jelenlegi migráns krízisnek, és még nem is értük el a +2°C értéket, amit Nordhaus állapított (sic) meg.

Következő fordításaim: Shlomo Sand legújabb könyvével, “A zsidó nemzet”-tel kapcsolatos, a szerző tollából származó cikk a Haaretz-ben. illetve “A kellemetlen igazság” az emberi elme egyik tulajdonságáról szól.

 

Aki legalább 10.000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához annak ezzel együtt 30 fordítást küldök el a legérdekesebb és leghasznosabb témákról. Célom olyan cikkek lefordítása, amivel a magyar média nem foglalkozik, vagy másképp. Számlaszámom: OTP 11773030-00271383

________________________________________________________________________

McPherson twitter üzenete: November 17, 2018

Most evolving lineages, human or otherwise, when threatened with extinction, don’t do anything special to avoid it.

~ George C. Williams

American evolutionary biologist George C. Williams died in September 2010 at the age of 83 years. I doubt he knew we were facing our own imminent extinction.

By the time Williams died, I’d been sounding the alarm in this space for three years. I was hardly alone. The warnings I’ll mention in this short essay were hardly the first ones about climate catastrophe likely to result from burning fossil fuels. A little time with your favorite online search engine will take you to George Perkins Marsh sounding the alarm in 1847, Svente Arrhenius’s relevant journal article in 1896, and young versions of Al Gore, Carl Sagan, and James Hansen testifying before the United States Congress in the 1980s. There is more, of course, all ignored for a few dollars in a few pockets.

The projected rate of climate change based on IPCC-style gradualism outstrips the adaptive response of vertebrates by a factor of 10,000 times. Closer to Homo sapiens, mammals cannot evolve fast enough to escape the current extinction crisis. Humans are vertebrate mammals. To believe that our species can avoid extinction, even as non-human vertebrates and non-human mammals disappear, is classic human hubris wrapped in a warm blanket of myth-based human supremacy. The evidence indicates humans will join the annihilation of “all life on earth,” as reported in the < href=https://www.nature.com/articles/s41598-018-35068-1>journal literature on 13 November 2018. After all, humans are alive (some more than others).

The catastrophic, uncontrolled meltdown of the world’s nuclear power facilities is sufficient but not necessary for the near-term loss of life on Earth. “Only” abrupt climate change is necessary to rid Earth of all life.

The response to these warnings, throughout history? Shift the baseline. Ignore the abundant science. Throw caution to the wind.

The corporate media, governments, and most climate scientists continue to adhere to the 2 C target proposed by economist William Nordhaus in 1977: “If there were global temperatures more than 2C or 3C above the current average temperature, this would take the climate outside of the range of observations which have been made over the last several hundred thousand years.”

We know quite a bit more about climate science than we did in 1977. And real scientists knew, even way back then, that economists were not to be treated as scientists. It’s small wonder Nordhaus shared the politically motivated Nobel Prize in Economics earlier this year. I wouldn’t have been surprised had he been given the Nobel Peace Prize, thus joining fellow specialists-in-genocide Henry Kissinger and Barack Obama.

Earth is currently 1.73 C above the 1750 baseline marking the beginning of the Industrial Revolution. This global-average temperature is the highest ever with Homo sapiens present, according to a 2017 paper in Earth System Dynamics by James Hansen and colleagues. In other words, our species has never experienced a hotter Earth than the one currently driving the ongoing refugee crisis as habitat for humans disappears. And we’re not quite at the 2 C limit (sic) established by Nordhaus.

In response to the ever-accelerating crisis known as abrupt climate change, the conventional approach is to shift the baseline. Instead of admitting the planet is nearly 2 C above the 1750 baseline, governments and many scientists have determined the baseline is actually 1981-2010, or later. Adherence to the Precautionary Principle is clearly unfashionable.

We’ve known for decades that the 2 C number set in stone by Nordhaus is dangerous. In late June 1989 Noel Brown, the director of the New York office of the United Nations Environment Program indicated we had only until 2000 to avoid catastrophic climate change. About 16 months after Brown’s warning, the United Nations Advisory Group on Greenhouse Gases set 1 C as the absolute upper limit in October 1990. Climate speaker and writer David Spratt said 0.5 C was the upper limit in October 2014.

It was probably too late to reverse abrupt, irreversible climate change in 1977 when Nordhaus shared his genocidal opinion. It certainly was too late to change course in 1989. And comforting words aside, we haven’t done anything to prevent our own extinction in the wake of warnings distant or near.

In October 2018, the United Nation’s Intergovernmental Panel on Climate Change indicated we have until 2030 to hold global-average temperature at 1.5 C above the ever-shifting baseline. Yes, that’s correct: The United Nations is recommending a global-average temperature well below the current temperature as a “target.”

It gets worse, of course: United Nations Secretary-General António Guterres says we have until 2020 to turn this ship around. The only known means by which humans can change the global-average temperature in any direction between now and 2020 is the reduction of industrial activity, which will alleviate the aerosol masking effect and therefore drive the global-average much higher very quickly. And that’s not the direction we want the temperature to change if we’re interested in maintaining habitat for vertebrates and mammals on Earth. Loss of the aerosol masking effect means loss of habitat for human animals, with human extinction to follow.

It gets unimaginably worse by the day, of course. The latest information from the refereed journal literature finally caught up to me in concluding the Sixth Mass Extinction could annihilate all life on Earth. A paper in Science Reports draws this conclusion based upon the rate of environmental change, consistent with my own conclusions. As one who loves life, my gratification from this most conservative of sources is overwhelmed by my sadness at the loss.

To put it simply, our fate as a species is sealed. We’re headed for extinction in the very near term despite warnings dating more than 150 years. It’s a tragic tale. And, as foretold by evolutionary biologist George C. Williams, our species hardly made a squeak as the hammer dropped.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2678) Forgotten your keys again? It’s not as bad as you think. It could be good for your brain

Tibor bá’ online

Már megint elfelejtetted, hová tetted a kulcsaidat? Ez nem oly szörnyű, mint gondolod. Ez jót tesz az agyadnak.

Hilda és Ylva Ostby neuro-pszichológus szerzőpáros (balra) könyve szerint nem kell aggódni a „reménytelen” memória miatt, mert szerintük a feledékenység alapvető fontosságú az egészséges agy számára.

Amikor nevekre, arcokra, megbeszélt időpontokra nem emlékezünk az feszengéssel, mérgelődéssel, de akár félelemmel is járhat. Különösen negyven felett. Attól tartunk, hogy ez a mentális hanyatlás első jele. De a szerzők most megjelent könyve szerint jó hír az, hogy ez tökéletesen normális agyműködés, sőt. A felejtés gyakorta annak a jele, hogy az agyunk tökéletesen működik, állítja Ylva Ostby neuro-pszichológus, aki testvérével Hilde Ostby-val írtak egy könyvet: Kalandozás a memóriában – Az emlékezés és felejtés tudománya és titka (Adventures in Memory — the Science and Secrets of Remembering and Forgetting) Elfelejteni nem csak jó, de fontos is. Bizonyos típusú információk elfelejtése az agy védekezése a túlterhelés ellen. A modern élet és a mobil telefonok kora az emberi agyat elözönli információval.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2677) Viccek hétvégére

Tibor bá’ online

Az aggódó atya egy este megvárja későn hazatérő lányát:
– Egyáltalán nem tetszik ez az új fiúd, durva, faragatlan és buta.
– Jaj, apa, nem – feleli a lány. – Sanci rettentő okos – tudod, azt mondta, orvosnak készül. Képzeld, még csak kilenc hete járunk, és már kigyógyított abból a kellemetlen betegségemből, ami eddig minden hónapban előjött.

Rámenős utcai virágárus csalogatja a vevőt:
– Uram, vegyen egy szép rózsacsokrot, lepje meg vele a feleségét!
– Kösz, de nincs feleségem.
– Akkor vegyen a barátnőjének!
– Barátnőm sincs!
– Akkor vegyen egy csokrot magának és ünnepelje meg, hogy milyen szerencsés.

A jövendőbeli jogász vizsgázik.
– Mi a bigámia büntetése? – kérdi tőle a bíró.
– Két anyós.

Két rab beszélget:
– Téged miért ítéltek el?
– Szerelmes lett belém az anyósom.
– És?
– Elcsavartam a fejét.

A fiú gyengéden átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
– Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
– Terhes vagyok.

90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
– Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!

Egy kislány kimegy a kertbe és látja, hogy a macskája fekszik a földön, a lábai az égnek meredve. Szól az apjának, aki azt mondja neki: – Sajnos, kislányom, a cicus meghalt. – És miért állnak a lábai felfelé? – Hogy Jézus könnyebben megfoghassa, ha magával viszi a Mennyországba. Másnap este, mikor az apa jön haza, a kislány elé szalad, és azt mondja: – Azt hiszem, anyu is meghalt! Az apja megdöbbenve kérdezi: – Ezt miből gondolod? – Amikor reggel elmentél, jött a postás, bezárkózott anyuval, és amikor benéztem a kulcslyukon, láttam, hogy anyu lábai felfelé állnak és azt kiáltozza: “Jézusom, jövök, jövök!

A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom.

Férj és feleség veszekszik: Próbálj meg gondolkodni egy kicsit kérleli a férj a feleségét.
– Még mit nem! Akkor megint neked lesz igazad!

A kisvárosi bankfiók igazgatója hajnali kettőkor váratlanul hazaérkezik egy többnapos konferenciáról. Hogy ne ébressze fel a feleségét, nem gyújt villanyt, hanem töksötétben beóvakodik a hálószobába és csendben levetkőzik, aztán lerakja a ruháit egy székre. Éppen be akarna bújni az ágyba, amikor megszólal a felesége:
– Drágám, iszonyú fejgörcsöm van, hoznál nekem innen a szomszéd patikából valami fájdalomcsillapítót? Csak arra kérlek, ne gyújtsd fel a lámpát, mert a fénytől még jobban hasogat…
Az igazgató csendben visszaöltözik a sötétben, és becsenget az utca másik oldalán lévő patikába.
– Elnézést, hogy felkeltettem,- mondja a patikusnak, – de valami gyorsan ható fejfájás-csillapító kellene a nejemnek.
– Máris hozom, mondja a patikus, de nem haragszik, ha megkérdezem, hogy miért hagyta ott a bankot?
– Dehogyis! Miből gondolja, hogy otthagytam a bankot?
– A tűzoltó-egyenruhából…<

Amerikában megkérdezték a világ legmodernebb intelligens számítógépét, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A választ senki sem tudta elolvasni… kínaiul volt.

Közvélemény kutatók faggatják az embereket a virtuális szexről. Megkérdezik az utca emberét:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A milyen szexről?
Aztán megkérdeznek egy programozót:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A virtuális micsodáról?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2676) Ez van

Tibor bá’ online

 

Hozzám a mai napon (november 15.) érkezett a Climate Science, Awareness and Solutions [jimehansen@gmail.com] hírlevele, benne az alábbi ábrával:

Mit lehet itt látni? Azt, hogy a 2018 év októberében a globális felszín hőmérséklet (0,99 °C az 1950-1980 bázis vonalhoz képest) magasabb mint 2016-ban és 2017-ben volt. A 2015 azért magasabb, mint az idei, mert előfutára volt a 2016 rekord (zöld) évnek. Azaz az El Nino kialakuló félben volt. Pontosan ez a helyzet most is. Kialakuló félben van a következő El Nino. Ha ez bejön, vagyis ugyanaz várható, mint 2016-ban, akkor februárban-márciusban a + 1,4 °C értéket meghaladó rekord születhet, és persze egy túlzottan meleg nyár. Két hete még az érkezett Ausztráliából, hogy a mérések szerint az El Nino bekövetkezésének esélye 80 %. Ez valószínűleg azóta feljebb csúszott.

Ezen nincs mit szépíteni. A globális felmelegedés valós, és (sajnos) nem lineárisan növekszik. MPherson jóslata (2026) egyre valószínűbbnek látszik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2675) Why Women Have Better Sex Under Socialism by Kristen Ghodsee – review

 

Did East German women have more orgasms than those in the west?

How market forces affect sexuality

___________________________________________________________________________

Mi az oka annak, hogy a nők szexuális élete jobb (volt) a szocializmusban?

A Kelet Német nőknek több orgazmusuk volt, mint a nyugatiaknak?

A piaci törvények miként hatnak ki a szexualitásra.

Kristen Ghodsee könyvének ismertetése.  A igen fontos témával foglalkozó könyvet a The Guardian felkarolta, és leközölte a recenziót.  A cikk magyar fordítását elküldöm azoknak, akik  legalább   10.000  forint  adománnyal   hozzájárultak  a  honlap  fenntartásához.  Ezt nevezhetjük    előfizetésnek    is,    amiért   30   cikk/poszt   fordítását   vállalom.   A   cikkek kiválasztásánál iparkodom azt a szempontot figyelembe venni, hogy azt a magyar média nem  közli, vagy  egészen  más  hangsúllyal  hozza  nyilvánosságra.  Számlaszámom:  OPT 11773030-00271383.

Azoknak, akik pornóra gondolnak, kiemelnék egy gondolatot. A nők  gazdasági  elnyomása arra kényszeríti őket, hogy  párválasztásnál  kedvük  ellenére  az  anyagi  előnyöket  nézzék. Ami azt eredményezi, hogy kevésbé élvezik a szexet. Vagyis a szex megtagadásának nem az árfelhajtás az oka, hanem a kedvtelenség.

___________________________________________________________________________

The book has a simple premise: “Unregulated capitalism is bad for women,” Kristen Ghodsee argues, “and if we adopt some ideas from socialism, women will have better lives.” Ghodsee is an ethnographer who has researched the transition from communism to capitalism in eastern Europe, with a particular focus on gender-specific consequences. “The collapse of state socialism in 1989 created a perfect laboratory to investigate the effects of capitalism on women’s lives,” she writes.

Less regulated economies, she finds, place a disproportionate burden on women. Women subsidise lower taxes through their unpaid labour at home. Cuts to the social safety net mean more women have to care for children, the elderly and the sick, forcing them into economic dependence. Ghodsee contends that without state intervention, the private sector job market punishes those who bear and raise children and discriminates against those who might one day do so. The government is better at ensuring wage parity across different groups than the private sector and economies with more public sector jobs tend to have more gender equality, too. Women bear the brunt of capitalism’s cyclical instability, and are often the last to be hired and the first to be fired in economic downturns. They are paid less, they have less representation in government and, she writes, all of this affects their sexuality. The less economic independence women have, the more sexuality and sexual relationships conform to the marketplace, with those who are disadvantaged in the free market pursuing sex not for love or pleasure but for a roof over their heads, health insurance, or access to the wealth or status that the capitalism denies them.

Ghodsee distinguishes between the “state socialism” of eastern bloc countries ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and guaranteed childcare allow women autonomy, independence and, she contends, a happier sexual life.

Ghodsee’s argument that socialism leads to better sex is hard to substantiate when so many cultural factors are at play

“Socialists have long understood that creating equity between men and women despite their biological sex differences requires collective forms of support for child rearing,” she writes. In East Germany, for example, the state supported integrating women into the workforce with policies that subsidised housing, children’s clothing, groceries and childcare. This support also meant that women could more easily consider having children without waiting for marriage. By 1989, 34% of all births in East Germany were to single parents. After German reunification, the end of these subsidies resulted in a “birth strike”: the fertility rate in former East German states fell by 60%.

Her argument that socialism leads to “better” sex is harder to substantiate. So many cultural factors play into a sense of sexual satisfaction, and certain eastern European countries reporting higher rates of female orgasm during the cold war than the US or West Germany is not necessarily correlated to socialist policies. What is true, however, is that less inequity decommodifies  sex, and undermines the odious theory of “sexual economics” whereby women keep the “price” of sex high by denying it. As Ghodsee points out, “in societies with high levels of gender equality, with strong protections for reproductive freedom, and with large social safety nets, women almost never have to worry about the price their sex will fetch on an open market.”

Ghodsee also argues that the cold war, and the global rivalry between capitalist countries and state socialism, served to keep capitalism in check. In the 30 years since it ended, such countries as the US and Britain have seen unfettered deregulation, privatisation, cuts to the social safety net and a sharp rise in inequality. The effect on women has been devastating. Wages have stagnated, and more of the workforce has been thrown into the instability of the gig economy (which, in the US, also means less access to healthcare). In the US, at least, birth rates have fallen. The reasons are unclear, but the lack of state support for working mothers is probably a factor.

hodsee’s book could not have been published at a better moment. In many wealthy countries, people are getting married later or not at all, they are having fewer children, and a higher percentage of those children are born to unwed parents. The conservative response to this realignment of sexual relationships and family structures is to lament the decline of the patriarchal family. The socialist response is to propose government institutions that better address the reality of the societies we live in. Policies like subsidised childcare, universal healthcare and mandatory parental leave mitigate the effects of having children on a young woman’s career, and offer greater support for single parents. They allow women in abusive relationships greater freedom to leave. They enable sexual freedom. There are many reasons to revisit socialist policies in a time of widening inequality, but a feminist perspective offers some of the most powerful incentives. As Ghodsee notes, younger women are far more likely to vote for progressive candidates, and benefit most directly from progressive ideas. The cause of sexual freedom has also become a unifying thread in women-led political movements. The election of Donald Trump and the confirmation of Brett Kavanaugh to the supreme court have given a heightened sense of the correlation between tax cuts, cuts to the social safety net, and a politics of sexism, including disdain for a woman’s autonomy over her own body. Ghodsee spells out the capitalist incentives behind policies that are so often disguised as “culture wars”, and ends her book with the exhortation to “push back at a dominant ideology” that confuses social bonds with economic exchange: “we can share our attentions without quantifying their value, giving and receiving rather than selling and buying.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2674) Fehéren-feketén

Tibor bá’ online

 

Azok, akik végre elismerik, hogy klímaváltozás alatt nyög az emberiség, azt rebesgetik, hogy ezt meg azt kellene tenni x éven belül, hogy elkerüljük a katasztrófát. Ez esetben a katasztrófa az emberiség kihalása, és bármit teszünk, akár holnap reggel, ez a “katasztrófa” már nem kerülhető el. Ezt, hogy már minden lefutott, már 8 éve megírtam, sőt azt is, hogy aki most születik nem fog természetes halált szenvedni. Természetesen a magamét többektől megkaptam. Az alant látható bizonyíték még nincs két hónapja, hogy fen van az Arctic News honlapon. Íme:

Mi látható? Alul, az X tengelyen van az idő, ahol a maik nap a O és ez visszamegy 400.000 évet. Látható három kitűzés: lila, kék, és vörös. Ezek a kitűzések tökéletes szinkronban vannak, és mit jeleznek? A lila a légkörben lévő metánt, a kék a légkörben lévő széndioxidot. A vörös pedig a Föld felszín hőmérsékletét. Amikor sok a légkörben lévő CH4 és CO2, akkor a hőmérséklet magas. Amikor ezek az üvegházhatású gázok koncentrációja alacsony,akkor a hőmérséklet is alacsonyabb. Egyértelmű, hogy az elmúlt 400.000 évben a metán 400 és 700 ppb, a széndioxid 200 és 280 ppm között változott. Ehhez a hőmérséklet -8 és +2 °C között alkalmazkodott. Megjegyzendő, hogy 0°C az 1950-1980 közötti érték (ezt nevezik bázis vonalnak).

Az “Itt vagyunk ma” ponton mi látható? Az, hogy a széndioxid koncentráció 400 ppm (2013. május 9. Azóta már 410-en van), a metán koncentráció 1900 ppb (2018. szeptember). Vagyis jóval magasabbak, mint az elmúlt 400.000 évben bármikor. És ehhez a értékekhez +10 °C hőfok tartózik. Az a tény, hogy pillanatnyilag még csak az 1,5 °C-nál tartunk, mindössze azt jelenti, hogy a hőmérséklet még nem érte utol a 400 ppm CO2-hőz tartozó értéket. Még nincs egyensúlyi állapotban. Hogy ehhez még hány év kell, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy az emberiség úgy él, mint eddig, amiből kifolyólag a hőmérséklet emelkedés nem fog megállni a +10 °C-nál. Volt már ilyen, a déli sarkon pálma erdők voltak, és az óceánok szintje 60 méterrel volt magasabb a mainál.

Most már csak egyetlen egy kérdés maradt megválaszolatlanul. Milyen gyorsan zajlik le a melegedés? Egyáltalán lesz-e gyorsulás? Magyarul, mennyi időnk van még hátra? Aki abban bízik, hogy ez csak rémhírterjesztés, az hamarosan fel fog ébredni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2673) A kardiológusok nem gyógyítani akarnak

Tibor bá” online

~q400hanem kiszedni a pénzt a páciens és a Társadalombiztosítás zsebéből. Ne hökkenj meg, Szendi Gábor pszichológus szerint a pszichiáterek se gyógyítani akarnak, hanem gyógyszerforgalmat kreálni a Big Pharma számára. Mefisztó szerint a pénz körül forog az egész világ, nincs ebben semmi meglepő. Ami – némileg meglepő – hogy nem veszik jó néven, ha a fejükre olvassák. Nekem 16 évvel ezelőtt a szívem néha „feldobogott” (extraszisztolé), ezért a háziorvos elküldött Budagyöngyére, ahol Dr. Zafír Terézia fogadott. A doktornő átvette a PR pszichológiában tanított viselkedést, ami engem a taxisokra emlékeztetett.

[Ifjú koromban a Sváb-hegyen lakott a család. Ha lekéstem az utolsó Fogaskerekű szerelvényt, akkor taxival kellett felmennem a hegyre. A Fogas előtt volt egy taxi-droszt, ahol mindig állt 4-5 kocsi. Beszálltam az elsőbe, és bemondtam a címet. A taxis bólintott, majd elkezdett barátkozni, ami egészen az Istenhegyi út lábáig tartott, ahol elkomorult. A Gyöngyvirág útnál kezdődött a sopánkodás. „Jaj uram, ha tudtam volna, hogy ilyen meredek – tudja szűkítő van berakva a karburátorba – el se vállaltam volna a fuvart.” – Majd 2 perccel később – „Lehet, hogy fel se tudok odáig menni.” Természetesen felvitt, az egész csak arra volt jó, hogy extra „erőfeszítéséért” extra borravalót kapjon.]

Szóval Zafír Terézia doktornő is kedélyeskedett: EKG – ennél nem lehetne jobb. Ultrahang – száz évig fog élni. Végül terheléses ÉKG, azaz ergometria. Az addig vidám Zafír Terézia hirtelen elkomorodott. „Sajnos komoly bajok vannak.” Én természetesen összefostam magam, mert a „komoly bajok” úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. „Készüljön fel, 2-3 héten belül meg kell katéterezni.” Ezt követve néhány röpke szóval elintézte a katéterezést, ami 2-3 nap befekvést jelent, nem jár fájdalommal, érfestés, csak egy kis melegséget fogok érezni. Katéterezés után majd döntünk a további teendőkről, addig is felír nekem gyógyszert, amiből naponta vegyek be egy szemet, és majd telefonáljak, mikor tudok befeküdni.

Kiváltottam a gyógyszert (Betaloc 50 mg) és elkezdtem szedni. Minden bizonnyal hipochonder vagyok, mert egyre szarabbul éreztem magam. A szívem napról-napra rohamosan romlott. Gyakorlatilag nem tudtam éjszaka aludni, mert állandóan össze-vissza kalapált. Már majdnem befeküdtem katéterezésre, de előbb szétnéztem a világhálón, majd megvettem Szauder Ipoly akkor megjelent könyvét a „Kardiológiai – hypertonologiai manuálét”. Ez utóbbiból megtudtam, hogy a Betaloc a „Béta blokkolók” családjába tartozó gyógyszer (ott viszont csak első generációs) és csodálatos eredményeket értek el vele (véletlenül jöttek rá), de a szedését a fenntartó dózis egy tizedével kell kezdeni és szép fokozatosan kell hetek alatt emelni. Dr. Zafír Terézia ezt elfelejtette velem közölni. A szándékos feledékenysége okozta rosszullét nagy mértékbe segített rábeszélni, hogy vessem magam alá a katéterezésnek, de szerencsére, nem álltam egyből kötélnek.

De mi ez a katéterezés? Az ágyékban átszúrják az artériát és egy szondát felnyomnak egészen a szív koszorúerekig. Ekkor a röntgenen árnyékot adó anyagot fecskendeznek be (amit megtévesztő módon „festésnek” neveznek), aminek segítségével láthatóvá válik az érszűkület (sztenózis). Ekkor döntenek, hogy a katéterbe beépített ballont 5 légköri nyomással felfújják-e, ami az eret kitágítja, vagy egy rácsos fémcsövecskét (sztent) beültessenek-e, ami kifeszítve tartja az elszűkült eret, végül pedig, akár by-pass műtétre is sor kerülhet. Esetleg ne csináljanak semmit, mert az ergometriai lelet (mondjuk 2 mm-es ST-depresszió) téves volt. Itt merül fel a kérdés, hogy elkerülhető-e a katéterezés? A válasz egyértelműen, IGEN. Ugyanis, ha nincs anginás panasz (mint ahogy nekem nem volt), vagyis a feltételezett szűkület (sztenózis) még elégséges vért ereszt át a mindennapi tevékenységhez, akkor a sima gyógyszeres kezelés tökéletesen kielégítő. Sőt, adott esetben jobb. Csakhogy gyógyszer felírásért senki se ad hálapénzt, míg a 3 napos befekvésért igen. Ami érvényes a TB-re is. A gyógyszerhez ugyan hozzájárul támogatással (viszont a katéterezés a gyógyszerfogyasztást nem akadályozza meg), de az angioplasztikához (a szerintem elkerülendő katéterezéshez) jóval nagyobb támogatás jár, természetesen a kórház részére. De miért lenne elkerülendő?

Az artériák elmeszesedését az úgynevezett plakk lerakódás előzi meg. A plakk maga egy zsíros anyag, aminek lerakódását elsősorban az érbelhártya (endotel) sérülése, gyulladás és magas koleszterin szint okozza. A katéter felnyomásakor az érbelhártya megsértése gyakorlatilag garantált. Tehát a szűkület megjavítása közben beindítják a következő szűkülés folyamatát. A tortára a hab még annyi, hogy az esetek 2 százalékában leáll a szív, és 4 leállás közül csak 3-nál sikerül az újraindítás, amit úgy intéznek el, hogy „van egy kis rizikó, amit vállalni kell” – természetesen aláírással. Az elpatkolásom esélye 1:200-hoz. Aztán veszek egy lottószelvényt, ahol a nyerési esélyem 1:43.000.000-hoz és bizakodom, hogy nyerek.

Semmi cicizés, irány az Országos Kardiológiai intézet, ahol Dr. Szőke Sándor kezei alá kerültem, aki a Betaloc-ot felcserélte Betaloc Zok-ra, mert a modernebb, és nem is értette miért ezt írták fel nekem. Valamint kiegészítette a gyógyszereimet vérhígítóval (Aspirin protect), hogy a kisebb lyukon is átférjen, és néhány vérnyomás csökkentővel, amit Dr. Zafír Terézia kartársnő  is megtehetett volna, de neki csak a katéterezés volt a fontos. Viszont kiderült, hogy Szőke doktornak is. Ekkor már volt vérnyomásmérőm, koleszterinmérőm, és kívülről fújtam az összes vérnyomás csökkentő gyógyszercsalád nevét, és tulajdonságait. 3 hónap múlva kellett volna befeküdnöm, de nem tettem. Helyette kinyomoztam Dr. Szauder Ipoly munkahelyét, majd egy szép napon megleptem. A kórháza éppen átalakítás, illetve megszűnés alatt állt, de lelkesen foglalkozott velem, amikor elmondtam, hogy szökésben vagyok az angioplasztika elől. Dr. Szauder ugyanis nem híve ennek az invazív (testbehatoló) vizsgálati módszernek. Kérdésemre, hogy miért akar minden kardiológus katéterezni, azt válaszolta, mert van nekik hozzá berendezésük. Ez logikusnak tűnt. Ő viszont megállapította (helyesen), hogy az extraszisztoléim valódi oka „ideg eredetű” és felírt Xanax-ot. Tíz hónap után először aludtam éjszaka. Különben – állította – extraszisztolékban még senki se halt bele. Aztán a doktor urat áthelyezték egy másik kórházba, ahol volt berendezés angioplasztikához, és akkor nagy hirtelen kiderült, hogy mégiscsak szükségem van rá. De akkor már egy dörzsölt szívbeteg voltam, és meghunyászkodás helyett közöltem vele, hogy NEM. Erre az európai hírnévnek örvendő kardiológus azt mondta, hogy „tudom, hogy most jól érzi magát, de ez egy-két hónapon belül meg fog változni.” Erről csak annyi, hogy kardiológusnak egészen biztos jobb, mint jósnak, mert közben eltelt 10 év, és még mindig nagyon jól érzem magam angioplasztika nélkül.

A vérnyomáscsökkentőket én állítottam be, és én vittem le a koleszterinemet is 6,0-ról 2,8-ra. Viszont ezek a gyógyszerek igen drágák támogatás nélkül. Támogatást pedig csak akkor adnak, ha évente elmegyek felülvizsgálatra. Így esett, hogy visszamentem Budagyöngyére (oda tartoztam), de közben a jó öreg Dr. Zafír Terézia már csak a múlté volt. Volt helyette Dr. Papp András, akinél az ST-deperesszióm 3 mm volt, és természetesen felajánlotta az oly jól ismert angioplasztikát. Elutasításomat személyes sértésnek vette, de túltette magát rajta, mert valami kísérletet végzett és kellettem volna neki kísérleti alanynak. Elképesztően hülye öreg fasznak nézhetett, mert az volt a dumája, hogy ezzel mennyire hasznos lehetek az utánam következő szívbetegek részére. Amikor nem álltam kötélnek, akkor olyan mérges lett, hogy a gyógyszer javaslatot nem írta alá, kirohant és otthagyott. A nővérek pecsételték le és firkantottak oda valamit aláírás helyett.

Közben megint átszervezték az egészségügyet. Egy év lejárta után a János Kórházba kellett mennem, amely kórház időközben újra felvette a „szent” előnevet. Ott futottam össze Dr. Győrfi Melinda doktornővel, aki egy földre szállt angyal. Itt, most, megjósolom, hogy soha a büdös életben nem lesz főorvos asszony. Ő volt az első, aki (néhány év késéssel – ami nem az ő hibája) elmondta mind azt, amit már rég tudtam, de amit Dr. Zafír Teréziának kellett volna elmondani, azért a 20 rongyért, amit begyűrtem a zsebébe.

Ez a poszt eredetileg 2010 márciusában jelent meg. Érdekes módon most már több mint 14 éve, hogy Teréz anya be akart hatolni a szívemben, és mert nem hagytam már rég el kellett volna patkolnom infarktusban, de legalább is illene anginás rohamokkal küszködnöm, de SEMMI. — Talán ennél is fontosabb, hogy akkor még nem tudtam (mert jól el van titkolva) hogy a koleszterinnek semmi köze a koszorúér szűkülethez, és a telített zsírsav hatása pont az ellenkező. Statisztikailag  idős korban véd az infarktus ellen.

Természetesen azt lehet válaszolni, hogy én egy ritka kivétel vagyok (és ezt is fogják válaszolni) de én magamnak nem vagyok statisztika, és minden jogom meg van ahhoz, hogy meg legyen a lesújtó véleményem a kardiológus társaságról, ha az “életmentő” beavatkozás elhagyása után 10 évvel még mindig gondot okozok a Nyugdíj Igazgatóságnak. 😀

Szakmailag pedig: Az esetem elég világosan demonstrálja, hogy a 2 mm-es ST depresszió észlelése nem nyújt abszolút bizonyosságot a koszorúér elmeszesedésének detektálásánál. Magán klinikán, 3 D, színes ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy a mitrális billentyűmnél visszaáramlás tapasztalható. Az pedig már tiszta fizika, hogy nagyobb teljesítménynél a visszaáramlás növekszik. Talán errefelé kellene keresgélni az ST depresszió okait illetően.

Hadd tegyem egészen világossá! A EKG görbének az egyik szakaszát ST-nek nevezik. Ha terhelésnél ez a szakasz lesüllyed, az azt jelenti, hogy a szív vérellátása csökken. A csökkenés oka a koszorúér szűkülete. Hogy ebben biztosak legyenek, érfestéssel katétereznek. Ha valóban szűk, akkor tesznek valamit. Ha nem szűk, akkor nem kérnek elnézést, hanem kidumálják a dolgokat. Az én esetemben a vérellátás csökkenésének az oka a visszaáramlás volt.  

___________________________________________________________________________

“doki” nicknév alatti hozzászólást ide kivetítem a benne szereplő igen értékes információk miatt:

Dr. Papp stílusa kritikán aluli. A betegnek a váróban nem is köszön. A Rehabon van a Rókusban. Murad doktor volt a kisinas, bár ő már a gasztrón van. Papp dokit csak a tükör tudja elviselni, de ha jobb érzésű, az is bereped. Tiszta összefonódás van az osztályon. Úgy kapod meg a papírt, hogy azt hiszed, valami letépett könyvjelző. Egy jó orvos volt ott, Osgyán Tibor. Meghalt. Ő volt az egyetlen lelkis doki, aki nem a lóvét várta. És az asszisztense, az Évi. – Zafír “dokinő” alapból bolond, de ez már így is marad. Bemész egy UH-ra és pillanatok alatt Gadó dokinő fizetős részlegén találod magad ! Mert életmentő, a Kórháznak! Naná, hogy az ágyszám meglegyen. Na ott megdögölhetsz. Ha este meghalsz, talán csak ebédosztásnál veszik észre. A CT-n a lányok előtt le a kalappal, és Hajós dokinő előtt szintén. Tündér!! Isten tartsa meg vagy száz évig még. Csak a kardiológiára ne kerülj, mert hülyére vesznek. A Domján, Búza, Ruby, Gadó és a Papp ! Na meg az ékkő, a Zafír. Győrfi a BLESZ-nél van, jó orvosként ismert, bár miként került be, az rejtély. hagy ne részletezzem miért. A BLESZ-nél a gárda jó, jók az orvosok. Reméljük, nem túrják ki. Nekem is katétert nyomtak volna fel elsőnek, és láss csodát, én sem engedtem. és ismertem Őket! Marozsán doktornő még a leveli békát is katéterezné, mert ócccsóóó! Bár ő a határőr utcában van. Na ott meg a CT leletezőitől mentsen meg a jó isten. Maurovics doktor stílusa egyenlő a béka fenekével, minden, csak nem Érted van. de miért is lenne. Széplaki doktor bunkó, mást nem tudok rá írni. Szuper dokik a Győrfi, Szigeti, Nádasdy, Kocsis Győző, Greshlik és a csajok. Pécsett Gaszner Balázs. A Mávban Asbót is lelkiismeretes. A Halleren Borbolát is kerülni kell, csak pacemaker ellenőrzésre jó már..! Sajnos erre az írásra szükség van. Csak minél többen vennék a fáradtságot és közzé tennék az információkat. Kell, mert inkább felteszik 4 – szer a holter, ami durván 2600 Ft,- a kórháznak, nem inkább egy esemény rekordert vennének, ami rajta lehet a betegen akár 2 hétig is , és ha gond van, egy gombnyomi és +/- 30 mp-et rögzíti. Ja, hogy nem támogatja senki…pedig 400.000,-Ft. Egy holter meg 900 környéke. De itt nem a betegek gyógyulása a fontos, tisztelet a kivételnek, hanem egyéb más prioritások. Tibor bá, ha nem is értesz velem mindenben egyet, én teljesen megértem a kálváriád. További Zafír nélküli éveket kívánok, és egészséget. Bocsánat, hogy kissé elkanyarodtam, de hátha tudtam valakinek segíteni. doki.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2672) Víz

Tibor bá’ online

 

Az idén összes a Duna vízállása rekord alacsony volt. Mindenki elment, megnézte, rácsodálkozott, aztán semmi. Hát istenem, a rekordok korát éljük. Paksnál csaltak egy kicsit, mert az alacsony vízállás magával hozta a könnyebb felmelegedést is, és 30°C-nál le kellett volna állni. Nem álltak le, inkább csaltak. Most november közepén fátylat teríthetünk a múltra, és boldogan készülhetünk karácsonyra. Probléma egy se!

De nagyon sok problémánk lesz, ha ez a rekord ősz véletlenségből nem egy 100 évente előforduló anomália, hanem egy új trend, aminek lényege a sivatagosodás. Ha valóban erről van szó – ami 2019 őszén elválik – akkor az energia gondok mellett meg fognak jelenni az élelmiszer gondok, elsősorban az árak megugrásával. Szóval emberek, úgy néz ki, hogy a kapca szorítása elkezdődik.

https://www.portfolio.hu/vallalatok/olyan-sulyos-anomalia-lepett-fel-az-idojarasban-ami-miatt-elszallhatnak-az-arak.5.303916.html

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2671) 100 év

Tibor bá’ online

 

Száz éve ért végett a „Nagy háború”, ahogy akkor utaltak rá. Aztán „Világ háború” lett a neve, de itt se állt le a történelem. Alig húsz év kellett hozzá, hogy „I. világháborúvá” változzon. 15 millió ember életébe került, amiért egyeseknek csak kicsit lett jobb a sorsa, másoknak viszont sokkal rosszabb. Mi magyarok 800.000 élettel fizettünk azért, hogy a területeinknek kétharmadát elveszítettük. Vajon a megválasztott (vagy nem megválasztott) politikusok ezt akarták?

Hitlernek a 15 millió áldozat kevésnek bizonyult, a második világháború kirobbantásával tett hozzá még 50 milliót. Még nem volt vége, amikor az amerikai hadvezetés bebiztosította a harmadik világháborút az atombombái bevetésével. Beindult az (atom) fegyverkezési verseny. Most már tudjuk, hogy nem lesz IV. világháború, mert kőbaltákkal legfeljebb helyi konfliktusokat lehet szervezni, világháborút aligha. De ehhez persze a III. világháborút túl kellene élni néhány embernek a Földön, ami nem biztos, hogy sikerül.

Minden esetre, addig nem lehet IV. világháború, amíg nem zajlik le a harmadik, amire nem kell sokat várni.

Jelen pillanatban az USA a Dél Kínai tengeren provokálja Kínát. Korábban Putyint provokálták a kijevi puccsal, szíriai támadásokkal, de Putyin kitért ezek elől. Neki lett igaza, mert ma már Washington csak reméli, hogy Putyin nem akadályozza meg, hogy izraeli vadászbombázók támadják az iráni állásokat Szíriában.

Kína azonban egy teljesen más tészta. A kínai alkat roppant udvarias, de hajthatatlan. Kína nem fog engedni, az USA pedig nem engedhet. Az USA akkor se adhatja fel a presztízsét, ha Trump történetesen akarná.

Eddig a szövegelésen kívül „csak” annyi történt, hogy egy kínai romboló elkergetett egy amerikai rombolót, megközelítve azt 30 méterre, ami – ismerve a hajók manőverezését – rendkívül agresszívnek számít.

Persze Washington továbbra is ragaszkodik a „szabad navigáláshoz”, Kína pedig a saját tengereihez. Így a következő fejezet két hajó ütközése lesz, néhány tengerész halálával. Aztán egymásra lövés először csak a másik hajó elé, és fölé. Aztán majd bele a közepébe. Erre vissza fognak lőni az anyahajóról felszálló gépek. Az anyahajó majd kap néhány rakétát a partról, talán elsüllyed, talán nem. Azt hiszem, ezt hívják eszkalációnak. Csak az isten tudja milyen gyorsan és meddig jutnak el, mielőtt leülnek tárgyalni egy asztalhoz. Ha egyáltalán leülnek a piros gomb megnyomása helyett.

Nekem senki ne mondja, hogy nem élünk „érdekes” időket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2670) Se látni, se büntetni

Tibor bá’ online

 

Felmérések szerint a magyar társadalom a hajléktalanokat se látni, se büntetni nem akarja. Persze, ehhez nem kell felmérést végezni (méreg drágán), mert teljesen logikus. Normális ember nem akar rongyokba burkolódó embereket (roncsokat) látni az aluljárókban. És miért akarná büntetni a nyomorultakat (Les miserables)? De nézzük, milyen gondolatok jutnak erről az eszünkbe!

Senki se születik egy aluljáróban. Senki se nő fel fedél nélkül, ha erről lenne szó, a Gyámhatóság intézkedne. A szülői házból nem kötelező az elköltözés, legrosszabb esetben hozzá kell járulni a költségekhez. Szóval, hogy lesz valaki hajléktalan? Nyilvánvalóan valami rossz döntés alapján. Persze, rossz döntés vagy nem, az államnak közbe kellene lépni, de nem hajléktalan szállókkal. Mondjuk, közösségi házakkal. Mit értek ez alatt? Kábé olyan szerkezettel, mint egy kórház. Középen egy folyosó, amiről jobbra és balra hálószobák nyílnak. A folyosó közepén a bejárat, egyik végében egy nagy közös konyha, a másik végében egy nagy közös fürdőszoba vécével, zuhannyal, stb. Minden szobának egyetlen bérlője van, a konyha és a fürdőszoba közös használatával. A bérlés önköltségi lakbérért lehetséges. Aki nyomorék, vagy tehetetlen, annak költségét az állam átvállalja.

Ezt természetesen nem én találtam ki, ez a világ néhány pontján működik. Egy világvárosban nem lehet megengedett rongyos emberek csoportjának jelenléte, különböző, de jól látható helyeken. Ezt azonban nem törvényekkel kell megoldani (bár Orbán erre kurvára rászokott) hanem némi anyagi ráfordítással. A törvényi alkalmazást más témában kellene előtérbe helyezni. Például, a bíróság ne hozhasson olyan döntést, hogy válás után a (volt) férjnek ki kelljen költözni az utcára. Különben se egészséges, hogy a válóperes ügyek hatalmas hányadát fiatal bírónők vezetik. Talán egészségesebb lenne, ha 60 feletti férfi lenne ilyen esetekben a kirendelt bíró, de ez egy másik történet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2669) A Világmindenség egy kicsit öregebb lett

Tibor bá’ online

 

Könyvemet (Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?) olvasva számtalan csillagásztól kaptam mindenfajta levelet, amikben különböző hangnemben kifogásolták, hogy a csillagászok munkájáról nem kellő tisztelettel emlékeztem meg. Volt, aki nagyon a szívére vette.

Nos, röviden visszatekintve, a laikus olvasóknak arra merészeltem rámutatni, hogy a csillagászok megállapításai nagyon gyenge lábon állnak. Módszereikben sok a spekuláció, a feltételezés, a pontosnak nem nevezhető következtetés, valamint korábbi adataik időnként bekövetkező jelentős korrekciója. Bevallom, nem tehetnek róla, nehéz tudományos területet választottak, de ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell nekik hinni, és hogy ne kellene megállapításaikat fenntartásokkal fogadni.

Most már jó néhány éve a Világmindenség „hivatalos” életkora 13,7 milliárd év. Én magam is ezt a számot használtam. Most azonban ért egy kis meglepetés. Magyarországon is kapható New Scientistben megjelent ugyanis egy hír, ami szerint a Triangulum nevű galaxis távolságának mérésénél két egymást 5 naponként eltakaró csillagoknál a fény, a gyorsulás és a hőmérséklet mérési adataiból arra következtettek, hogy a galaxis 3,14 millió fényévnyire van tőlünk, ami félmillió fényévvel több, mint amiről eddig tudtak.

A Nem Scientist természetesen kitér arra (visszhangozva könyvem „Hány éves a Világegyetem” című fejezetét), hogy a csillagok távolságának mérése egy roppant bonyolult, és bizonytalan dolog, mert következtetések sorozatából áll, ami a hibák összeadódását eredményezheti. Végül azonban a végkövetkeztetés mégis az, hogy az Ősrobbanás valójában 15,3 milliárd évvel ezelőtt következett be. Ezek szerint a Világmindenség 15 százalékkal öregebb, mint korábban gondoltuk. Az új eredmény pontosságát természetesen néhányszor ellenőrizni fogják.

Az eredmény minden esetre azt sugallja, hogy a Hubble-állandóval valami furcsa dolog történik. Na, majd meglátjuk!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2668) The Saudi mindset (A szaúdi mentalitás)

 

A angol szöveget alant teszem közzé.  Az angol szöveg fordítását elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja, a számlaszámom: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

Having lived and worked in Saudi Arabia, I can understand the Saudi mindset more than many, but anyone who has had the same “privilege” that I had living there would concur, albeit not necessarily be prepared to sit down and write about it.

In case the reader is unfamiliar with the predominant Saudi mindset, speaking generally of course, allow me to pin point certain pertinent aspects of it:

  1. Contrary to the word of the Holy Quran and which clearly states that God chose the Arabic language for the religion of Islam, Saudis believe otherwise. They believe that Islam was God’s gift to them.
  2. Saudis also believe that God also gave Arabia another gift; petrol, and the biggest national reserve of them all … perhaps.
  3. Al-Saud believe they have been afforded the God-given mandate to rule Arabia at the time when petrol became such an important commodity for the rest of the world.
  4. Finally, the above “privileges” give Saudis, especially members of the Royal Family, an illusion of being above others. And this mindset views other nations from the perspective that Saudis are the rich masters of the world and that they have the power and ability to employ members of those other nations to “serve” them.

When I lived and worked in Saudi Arabia, Saudis did not work. They had jobs, but they never really worked. Apart from the security apparatus whose job is mainly to protect the status quo of the Royal Family, the only other real working job that Saudis had was taxi driving. But that was what poor and uneducated Bedouins did.

All other jobs from garbage collectors to doctors to dockyard engineers were contracted to expats from different regions of the world. Professional jobs that needed communication and fluency in the Arabic language were given to Lebanese, Syrians, Palestinians, Jordanians and Egyptians. Blue collar jobs were given to Yemenis and Arabs of the above nationalities without tertiary education. High ranking professional jobs that did not require fluency in Arabic were given to Americans and Europeans.

This mentality produced a generation or two or three of Saudis who are filthy rich, overweight, and engrossed with self-grandeur and superiority that was fed time and time again by their financial prowess.

But this is not restricted to Saudis only. Arabs of the UAE, Qatar, Bahrain and Kuwait all have that same superiority disease. Qatar that has a Qatari population of less than 200,000 has a population of over one and a half million expats to “serve them”. This is exactly how they see it; themselves being masters, and expats beings serving serfs.

In recent times, the Saudi and Gulf youth have increasingly been gaining tertiary education qualifications, receiving generous government scholarships and immediate employment following graduation. The Saudi Government protects its people by imposing quota rules on the percentage of Saudi employees in companies as well as the public sector of course. However, this fact has not been reflected in the work load they perform. These educated Saudis sit at the head of governmental positions and companies in tokenistic managerial supervisory roles over an entire staff of foreign professionals. They often try to assert their positions and feed their egos by yelling and barking irrelevant, and often laughable orders, at their employees and junior staff. And even if they are not in managerial roles, they will still be around the foreign professionals, leaving all the work for them to do and doing nothing themselves.

Saudi professionals I “worked with” were living examples for me to learn this mindset. They did not lift a finger, but when a report was submitted by either myself or other expats around me, a Saudi name had to appear as its senior author, and he received all the accolade.

Saudis genuinely believe that they can buy anything and anyone with money, including buying the stature of being a leading nation.

And if, hypothetically-speaking, the Saudis were to contract a Western company to build them a space ship and send a man to Mars, they will regard this as a Saudi achievement. Surprised? Well, just have a look at Dubai’s “achievement” in building Burj Khalifa, the tallest building on earth.

Once again, that Saudi mentality is not any better or worse than the general oil-rich Arabian one. They are all almost identical.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2667) Európa ébredezik

Akit a hazája nem szeretett

Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet

És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz
de neki nem lehet igaza

És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal

És hiába szólt: Hé, emberek
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló
ki nem tart most velünk

Lesz ez még így se, mondta
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

Szerette volna hinni
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart
és nem tér vissza a múlt

De homlokán volt a bélyeg
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár
aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek

Lesz ez még így se, mondta
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika

És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki
aki kételkedni mer

Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol
azon én nem segíthetek

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

___________________________________________________________________________

 

Először elvette a pénzünket. Most pedig el akarja pusztítani Európát.

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2666) Tehetség

Tibor bá’ online

 

Márai Sándornak valószínűleg az összes művét elolvastam, mert jó megfigyelő volt, és (számomra) érdekes szemszögből nézte a világot. Ha eszembe jut, vagy rá terelődik a szó, egyből a névnapi partija jut az eszembe, valószínűleg nem véletlenül. Kapásból kábé a következő történt. 1944. március 18-án Márai lakásán Sándor napot ültek. Éjfél felé megszólalt a telefon, Márai szombathelyi barátja telefonált, közölte a társasággal, hogy a német alakulatok éppen most lépik át a határt, Magyarországot megszállják. A társaság izgatottan tárgyalta a várható következményeket. Egyetlen egy férfi volt, aki a hír hallatára felvidult, amin a többiek felháborodtak, amire a válasz igen emlékezetes volt: Könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok.

Ennyi – könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok. Nyilván az illető a sok neves ember között tehetségtelennek érezte magát, valószínűleg az is volt. A tehetségtelen ember számára nem marad semmi más – ha érvényesülni akar – mint a hatalom feltétel nélküli teljes kiszolgálása. Ezt a hatalom is tudja, ezért nevez ki különböző intézmények élére tehetségtelen, hozzá nem értő, de abszolút megbízható embereket. Ezen tehát nem kell csodálkozni.

Másfelől, viszont tudnunk kell, ha a hatalom alkalmatlan, tehetségtelen egyedeket nevez ki kulcsfontosságú pozíciókra, akkor útban vagyunk az önkényuralmi rendszer kialakítása felé.

Magyarországon most éppen ez folyik, lépésről lépésre, mondhatnánk a szalámi taktika szabályai szerint. Orbán már csak a látszatra ad, úgy értem nyugat felé. Természetesen csak addig, amíg a Nyugat tejel. Abban a pillanatban, amikor már nem jön több pénz, jobban teszem én is, ha nyugdíjba vonulok.

Ez az a dolog, ami eszébe se jut azoknak, akik már ott tartanak, hogy szar-szar, de nincs jobb. Orbánon kívül nincs más, akire szavazni lehetne. Ez persze nem igaz, bárkire, csak ne rá.

Nem tartozik szorosan a témához, de van relációja. Amerikai felmérések szerint a tetoválás divat kiéléséhez főleg a tanulatlan, műveletlen, tehetségtelen emberek csatlakoznak. Ha van tetkód, igyekezz megszabadulni tőle. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2665) A jó pap holtig tanul?

Tibor bá’ online

 

Ez esetben a jó pap én voltam, aki a házvezető nőjével elment a Lurdi házba, ahol (többek között) Szendi Gábor tartott (volna) előadást a táplálkozással kapcsolatban. Persze voltak más előadók is reggel 9-től délután 5-ig. A belépő fejenként 5000 forint (Jézus koporsóját se őrizték ingyen). Mi úgy döntöttünk, hogy csak a Szendit hallgatjuk meg 13:40-től 20 percen át. Aztán hazamegyünk, megvitatjuk és még kirándultunk is egyet. Nincsenek számozott székek. Amikor megérkeztünk éppen ebédszünet volt, nehezen találtunk olyan széket, ahol nem ült senki, de a végén sikerült a bent ülők segítségével. Aztán elkezdődött az előadás, amit nem Szendi tartott, hanem egy 77 éves francia pasi, aki természetesen nem tudott magyarul, ezért angolul beszélt és volt egy magyar tolmács is. Még mielőtt a pasi belekezdett volna, a tolmácsnő bemutatta: professzor itt, meg ott, ilyen díjak, olyan díjak, Nobel jelölés, apám fasza, és tiszteljük meg azzal, hogy nem mászkálunk (i.e. nem hagyjuk el a termet az előadás alatt). Ez utóbbi érthetővé vált egy óra és 40 perc után, amikor is nem bírtam tovább és kimentünk.

Szóval bejött a professzor, mindenkik felállt, mint mise alatt az Úrfelmutatáskor. Mi nem álltunk fel. Éva mutogatta a szomszédnak, hogy a férje térde nem bírja a felesleges állást. Én meg akartam kérdezni, hogy mi van Szendivel, de Éva nem hagyta. Szerint, én túlzottan agilis vagyok. Próbáltam érvelni a 10.000 forinttal, de nem hagyta. Na jó, abbahagyom a családi témát.

Első dobára a pasi a kivetítőn bemutatott egy 122 éves francia nőt, ami arra akart példa lenni, hogy nem feltétlenül szükséges 70 környékén meghalni, ami nagyjából az átlagéletkor. Ebben a törekvésben a pasi cége különböző tápanyag kiegészítőket forgalmaz. Részemre ekkor vált világossá, hogy itt most egy termék promócióról van szó. Ehhez Évának kellett még 5 perc, a többieknek másfél óra se volt elég. Közben ment a rábeszélés ezerrel, de a zavar elég nagy volt. A pasi nem várta br, amíg a tolmács mindent lefordít, ezért mondatonként volt kb 10 másodperc, amikor mind a ketten beszéltek, azaz egyiket se lehetett érteni. Számomra többnyire azt jelentette, hogy minden egyes mondat első felét angolul, a második felét magyarul hallottam. Érdekes volt. 😀 Ha sikerült elkapni a teljes angol mondatot, akkor kiderült, hogy a tolmácsnő mit nem tud. Például fogalma se volt, mi az a constipation (székrekedés), tehát átugrotta, de így a magyar mondata érthetetlenné vált. Ez elég érdekes, de nem 100 percen keresztül.

Becslésem szerint a hallgatóság nagy része ügynök lehetett, vagyis az egész roppant mértékben hasonlított a néhai „Amway” toborzáshoz. Az angol + tolmács előadás egy Déjα vu élmény volt, mert 10-15 évvel ezelőtt be akartak fűzni egy üdülési jogra csekély 2 millióért, ahol szintén angol + tolmács volt a felállás. Amikor szakmabélieknél érdeklődtem, kiderült, hogy ez háromszor hatékonyabb, mint a magyar nyelvű előadás.

Annyi változás azért van, hogy 15 éve lasszóval fogták az embereket az előadásra, most pedig tolongtunk az 5 ezer forintos jegyekért. Tanulság? Nem csak nem tanulunk, de gyors ütemben butulunk is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2664) Geopolitika és Geohadászat X.

 

10. VÉGJÁTÉK

Az utolsó fejezetet minden külön kommentár nélkül teszem közzé és legyen ez a könyv ismertetőjének végszava is – szóról-szóra az író saját gondolatai 2002-ből.

A könyv – és ismertetőjének – minden tévedése és hibája legyen betudva annak, hogy mindig könnyű okosnak lenni, így 2018-ből nézve ne legyünk igazságtalanok. Ennek ellenére a könyv elemzései és fő mondanivalója semmit sem vesztett hitelességéből és elnézve a nagyvilágban zajló folyamatokat bizony aktualitásából sem!

Őszintén kíváncsi lennék Todd véleményére a 2018-es évet értékelendően, vajon hogyan látja most Európa és a világ állapotát, helyzetét és várható jövőbeli alakulását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2663) Geopolitika és Geohadászat IX.

9. Európa egyenjogúvá válása

„A szeptember 11-i támadás eleinte jó alkalom volt az európaiak számára, hogy szolidaritásukat kinyilvánítsák. Vezetőik nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy hivatalosan is belesodorják a NATO-t – amely egy államok ellen létrehozott védelmi szövetség – a meglehetősen rosszul meghatározott „terrorizmus elleni harcba”. Az ezt követő évben ennek dacára tanúi lehettünk az európaiak és az amerikaiak közötti kapcsolatok folyamatos romlásának, amelynek mélyreható okai láthatóan ugyanolyan titokzatosak, mint amennyire leállíthatatlan a jelenség fejlődése.

A terrortámadás szörnyű brutalitása feltárta az összetartozás erőit. Később viszont, az amerikaiak terrorizmus elleni háborúja – mely módszereiben szintén brutális, ugyanakkor hatástalan, valós céljait tekintve pedig homályos – végül is elvezetett az Európa és Amerika között meglévő, valójában kiengesztelhetetlen ellentétek felismeréséhez.” 

Nehéz lenne elfelejteni a francia politikai vezetés egyszavas véleményét Irak 2003-ban történő ismételt amerikai megtámadása kapcsán („Merde!”) valamint az akkori Bush-kormányzat nyílt háborgását a Párizs-Berlin („régi Európa” – Rumsfeld) – Moszkva tengely kialakulása miatt, amely élesen szemben állt a katonai-ipari komplexum által irányított amerikai kormányzattal és politikával. A 2003-as Irak elleni támadásra adott európai megnyilvánulások egyértelművé tették Washington számára, hogy az európai szövetségeseik nem fogják a végtelenségig kiszolgálni és támogatni az amerikai háborús törekvéseket, valamint ezekre az ellentétekre Oroszország azonnal rá fog mozdulni.

„A mindaddig béketényezőként értékelt Amerika zavarkeltővé vált. Az európaiak, a tisztelt atyai hatalom hosszú ideje hűséges gyermekei gyanakodni kezdtek a legfelső tekintélyre, mely talán felelőtlen, sőt, akár veszélyes is lehet. És láttuk a valaha elképzelhetetlent megtörténni: a franciák, a németek és az angolok nemzetközi érzékenysége szinte egyszerre lépett működésbe.”

„Ami a franciákat illeti, az Egyesült Államok iránti bizalmatlanságuk nem új keletű (és nem véletlen – a szerk. megj.). A németeké viszont meghökkentően az. A legfontosabb nyugati protektorátus vezetőinek engedelmessége – mely egyben a jenki befolyás nélkülözhetetlen eszköze a kontinensen – s ezen békés farkcsóválás eleddig magától értetődő volt Washington számára. Ez a hit egy ki nem mondott kettős meggyőződésben gyökerezett: a németek természetüknél fogva engedelmesek, akik alávetik magukat az erősebbnek, márpedig az Egyesült Államok 1943 és 1945 között szétbombázta Németországot; ezen kívül hálásak az amerikaiaknak azért, hogy megvédték őket a kommunizmustól és megágyaztak gazdasági fejlődésüknek. Úgy tűnt, hogy Németország hűsége mindörökre garantált a jól átlátható erő- és érdek-összefonódás következtében.

Nem kevésbé meglepő az angol szövetséges újdonsült tétovázása sem. Nagy-Britannia felsorakozása az Egyesült Államok mögé az amerikai stratégiai elemzői számára természetes, úgy is mondhatnánk, „vele született” adottság, mely a nyelvi, temperamentumbeli és civilizációs közösségre vezethető vissza. Az angol támogatásról beszélve Brzezinski jellemző módon fölényes. Az Egyesült Államok oldalán történt példátlan elköteleződés másnapján jelentkezett az új brit antiamerikanizmus felbukkanása – ráadásul egyszerre a politikai paletta jobb és bal oldalán – teljesen ellentmondásos dolog.”

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti repedés igazán látványossá csak Trump hatalomra kerülésével vált, bár a brit-amerikai „közös tánc lépései” még mindig nem láthatóak tisztán, főleg, hogy nem világos, London mennyiben szolgálja ki az amerikai érdekeket a Brexit során.

„A háború óta az európai vezetők Egyesült Államokhoz fűződő viszonya ugyanolyan ellentmondásos, mint a washingtoni politikai irányítás európai szerveződéssel kapcsolatos hozzáállása. Az amerikaiaknak szükségük volt a francia-német megbékélésre, hogy a NATO európai egységét megteremthessék az oroszokkal szemben; ennek ellenére sohasem képzelték azt, hogy ezen közeledés elvezethet az egységes vetélytárs gondolatának megszületéséhez.

„Mindent egybevetve s az öreg kontinens bármely vezető osztályának szemszögéből nézve az európai nemzetek történelmének bármelyike is „vaskosabb”, gazdagabb és érdekesebb, mint az Egyesült Államoké, amelynek hosszúsága csupán három évszázadra rúg. Európában az amerikai életszínvonal utolérése nem eredményezhetett mást, mint a kétely érzetének megjelenését az Egyesült Államok vezető szerepével kapcsolatban és az egyenlőség óhajának további erősödését.

„Az „egyenjogúvá válás” lehetősége a kontinens valóságos gazdasági erejéből és az Amerikától megkölünböztető közös értékek elismeréséből következik. Európa egyenjogúvá válásához a katonai védelem önálló megteremtésének a képessége is szükséges. Ez igen rövid távon megvalósítható. Európa iparilag erősebb, mint az Egyesült Államok, katonailag viszont nincs miért félnie a meggyengült Oroszországtól. Amit soha nem mondanak ki az az, hogy igazi stratégiai önállósághoz növelnie kell nukleáris ütőképességét. Az Egyesült Államok és Oroszország között még mindig létező, s egyensúlya okán még sokáig fennmaradó elrettentő erő bőséges időt ad Európának, hogy növelje atomfegyver-arzenálját, már amennyiben akarja. Európa egyetlen alapproblémája a népességcsökkenés, nem is Oroszországhoz, hanem az Egyesült Államokhoz képest.”

Itt érdemes néhány gondolatra elidőzni. Oroszország területe hatalmas, a lakossága fogyóban, még akkor is, ha az utóbbi időben a lélekszám csökkenést talán sikerült is megállítaniuk. A hatalmas területhez tartozó alig 150 milliós lakosságszám önmagában nevetségesség tesz mindenféle területszerző háborús tervek nemhogy racionalizálást, de egyáltalán ötlet szintjén a kidolgozását is. Oroszországnak nem a területeinek, hanem a lakosságszámának a növelésére van szüksége.

Problémát jelent Európa önállósodása is – gondoljunk csak bele abba, hogy mit jelentene az Egyesült Államok számára egy iparilag és kulturálisan fejlettebb, katonailag erős Egyesült Európa a maga 500-550 milliós lakosságával. Ha ehhez még hozzá tesszük a Kínával folytatott gazdasági-, illetve Oroszországgal folytatott gazdasági és katonai együttműködés lehetőségét, akkor igen könnyű belátni az amerikai félelmeket: az USA ebben az esetben nemhogy szuperhatalmi státuszától lenne kénytelen búcsút venni, de nagyon rövid időn belül a két óceán által elszigetelt, marginális nagyhatalommá válna globális szinten.

„A régi mondás szerint a dolgok logikája fogja elválasztani Európát Amerikától.”

„Az európaiak mélyen tudatában vannak azon problémáknak, amelyeket Amerika okoz nekik hosszú évek óta. Ugyanakkor kevésbé vannak tudatában azon problémáknak, amelyeket ők okoznak az Egyesült Államoknak. Európát gyakran tudat és politikai cselekvés nélküli gazdasági óriásnak csúfolják. Ez a gyakran megalapozott kritika mégis elfelejti, hogy a gazdasági hatalom önmagában létező dolog, és ebből következő integráció, valamint koncentráció spontán módon közép- és hosszú távú stratégiai hatásokat eredményez. Ezért érezte magát fenyegetettnek Amerika – már az euró létrehozása előtt is – Európa gazdasági hatalmának növekedése miatt.”

„Az Egyesült Államokkal ellentétben Európának nincsenek különleges problémái a világ többi részével. Normális kereskedelmi kapcsolatokat ápol a bolygó más régióival, a szükséges alapanyagokat és energiát megvásárolva, az exportból származó bevételeiből fizetve. Hosszú távú stratégiai érdeke tehát a béke. Csakhogy az Egyesült Államok külpolitikáját két olyan ellenfél ellen irányuló konfliktus határozza meg, amelyek Európa közvetlen szomszédjai. Az egyik az amerikai hegemónia alapvető akadályát jelentő Oroszország, amely túl erős ahhoz, hogy kihívható és legyőzhető legyen. A másik a színpadi ellenfelet megszemélyesítő muzulmán világ, amely kiváló társ az amerikai katonai erő nyilvános fitogtatásához.

Mivel azonban Európa érdeke a béke – különösen két legfontosabb szomszédjával -, ennélfogva legfontosabb világpolitikai céljai homlokegyenesen ellentétesek az amerikaiakéval. „Európa nem tehet mást, mint megsokszorozza a megegyezések számát a gazdasági és katonai szempontból legyengült, ugyanakkor hatalmas mennyiségű kőolajat és földgázt exportáló Oroszországgal, amely minden jel szerint megfelelő partnerévé válik. Ráadásul Amerika stratégiai tehetetlensége Oroszországgal szemben tovább enyhíti a régről táplálkozott feszültségeket. Amerikai viselkedését ugyanis folyamatos zavarodottság jellemzi, támadó jeleneteket követően folyton baráti gesztusokra kényszerül Oroszországgal szemben, amelyeket azon félelme táplál, hogy a jövőben az európaiak és az oroszok teljesen kihagyják őket a tárgyalásokból.”

A 15 évvel ezelőtt íródott könyv sok éles és figyelemre méltó meglátást tett, amelyeket a legjobban jelen idő szerint mérhetünk le.

Az Egyesült Államok viszonya Oroszországgal történelmi mélypontra jutott, az amerikai külpolitika eredményeként Oroszország – miközben szankciók sújtják – képes volt stabilizálni a társadalmát és a gazdaságát, ezzel egyetemben jelentősen megnövelte a katonai erejét 2003-hoz képest.

A muzulmán világot zömében kívülről szervezett és finanszírozott háborúk tucatjai pusztítják, az Európai Unió belső válságok sorozatát éli meg, amely a jelenlegi struktúra felbomlásával fenyeget.

Ezekkel párhuzamban az USA belső rendje is bomlásnak indult, az elnöki adminisztráció és a politikai elit között ugyanolyan – egyelőre nem csökkenthető – törésvonal húzódik, mint magában az amerikai társadalomban.

Az USA – Európa – Oroszország konfliktus valójában a Nyugat belső konfliktusa, amely szétzilálja az eddig működő világrendet. Ehhez a szerencsétlen forgatókönyvhöz társul a konfuciánuszi Kína gazdasági-ipari-katonai felemelkedése, amely végső választ adhat Fukuyama korábbi víziójával kapcsolatban – igaz, kissé felemásan: a történelem valóban véget érhet – mármint a Nyugat által írt és irányított történelem.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2662) Geopolitika és Geohadászat VIII.

8. Oroszország visszatérése [Tibor bá’ megjegyzése. A honlap nem reagál a HTML parancsokra. Ezért a színeket nem tudom berakni.]

Az Egyesült Államok erőfeszítései, hogy egyszer és mindenkorra végezzen Oroszországgal – vagy finomabban mondva: hogy elszigetelje – kudarcra ítéltettek, még akkor is, ha Amerika úgy tesz, mintha örök ellensége már mit sem számítana: hol megszégyenítéssel él, hol a haldoklónak kijáró kegyelettel kezeli Oroszországot, hol pedig ötvözi e két stratégiát.
Washington igen gyakran leli örömét abban, hogy a világ tudomására hozza: a NATO kiterjeszthető, az amerikai űrpajzs kialakítható Moszkva beleegyezése nélkül is.
Azt állítani, hogy Oroszország nem létezik, a valóság nyilvánvaló tagadása, hiszen segítsége nélkül az amerikai hadsereg soha nem tehette volna a lábát afgán földre. csakhogy a katonásdi színházi játék ezt a viselkedésmódot követeli meg. Márpedig, ha Amerika valójában kiszolgáltatott Oroszország taktikájának, akkor még vadabbul kell a birodalmat szimulálnia. Az orosz kérdés megoldására az amerikai stratégáknak két lehetőségük volt. Az első már elhajózott, a második pedig úgy tűnik, egyre nehezebben érhető el.
Az első lehetőség Oroszország feldarabolása volt, amit a kaukázusi függetlenségi törekvések szításával és a közép-ázsiai amerikai katonai jelenléttel kívántak elősegíteni. ezen erődemonstrációk a központtól való leszakadás igényét még a tisztán oroszok lakta területeken is bátorították. Más kérdés, hogy e stratégia súlyosan alábecsülte az orosz nemzet összetartását.

”Megjegyzés: Ennél a gondolatnál érdemes megállni egy percre. A Szovjetunió felbomlásakor a nyugati világ vezetői összeültek megvitatni azt a lehetőséget, amely hat darabra bontotta volna szét a Szovjetunióból kivált Oroszországi Föderációt. A nehezen ellenőrizhető tanácskozás végére úgy döntöttek, hogy – egyenlőre – jobb egyben tartani a Föderációt, mert könnyebb kontroll alatt tartani az új orosz kormányzatot és a nukleáris fegyverzetet is. Ez viszont nem akadályozta meg a Nyugat stratégiáit és vezetőit, hogy kihasználva a pillanatnyi kedvező helyzetet, minden szóbeli és írásbeli paktumot felrúgva lépésről-lépésre az orosz határokig tolják a NATO-t, kilépjenek az ABM-szerződésből és Oroszországot annyira hátrányos stratégiai helyzetbe hozzák a saját kapuja előtt, amennyire csak lehet. Mindezt megspékelték a különböző szervezetek belső bomlasztó tevékenységével, melyek célja az egykori szovjet tagköztársaságok és Oroszország közötti kapcsolatok elmérgesítése, valamint az Orosz Föderáción belüli társadalmi elégedetlenség és szeparatizmus felszítása volt.
Az USA katonai stratégáinak fő célja ezekkel a destruktív lépésekkel az első nukleáris csapásmérő képesség monopóliumának elérése.
Putyin hatalomba emelésével azonban fordulat történt, bár Oroszország igyekezett továbbra is együttműködni a Nyugattal, de mint önálló entitás és mint szuverén hatalom képzelte ezt el. A valódi nyugati szándékokkal ez gyakorlatilag összeegyeztethetetlen, így Putyin kísérlete a szorosabb nyugati együttműködésre eleve kudarcra volt ítélve. A Nyugat nem együttműködni akar(t) Oroszországgal, hanem a Moszkva nyakára tett késsel dirigálni.

„A második cél: fenntartani a feszültséget az USA és Oroszország között, ezzel akadályozva Európa és Oroszország közeledését – Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését – és a lehető legtovább melegen tartani a hidegháborús időkből származó kibékíthetetlen ellentéteket.

Megjegyzés: A könyv megírása után bő másfél évtizeddel maga George Friedman, a STRATFOR alapítója nyilatkozott személyesen erről a stratégiáról, ahol végre nyíltan felvállalva kimondatott: az USA fő stratégiai célja, hogy Németország (EU) és Oroszország közé éket verjen. Igazi hagyományos angolszász stratégia.

„Csakhogy az amerikai politika által a Közép-Keleten keltett bizonytalanság, a felforgatás éppen az ellenkező hatást váltotta ki, s kedvező lehetőséget teremtett ahhoz, hogy Oroszország újra kilépjen a nemzetközi színtérre, mely eséllyel Vlagyimir Putyin azonnal élt is.
Oroszország valódi célja: közeledni (piros)a Föld vezető ipari hatalmához, Európához. Oroszország és az Egyesült Államok 2001-ben 10 milliárd eurónak megfelelő üzletet bonyolított egymással, míg Oroszország és az EU 75 milliárdot, azaz ennek a 7,5-szeresét.
Oroszország az USA-t nélkülözheti, Európát viszont nem. Oroszország az USA ellensúlyozását kínálja Európának, mind katonai, mind az energetikai források biztosítása terén. Az üzlet csábító.

KITÉRŐ GONDOLATOK – bár ez a téma nem tartozik szorosan a könyv témaköréhez, de talán nem árt ezzel párhuzamban képbe kerülni a jelen kor néhány realitásával:

Érdemes megjegyezni, hogy bár kevéssé propagált és a köztudatban kevésbé jelen lévő dolog az, hogy míg az Egyesült Államokat tartjuk – elvileg – a világ legnagyobb gazdaságának, addig ipari szempontból mind Európa, mind Kína bőven leelőzi. Nem 2017-ben, hanem már 2002-ben is. Egyes statisztikai adatok szerint Kína ipara és gazdasága 2000-2016 közötti időszakban több acélt és cementet használt fel, mint az Amerikai Egyesült Államok az egész XX. század folyamán mindösszesen. Sőt, Kína két év alatt több cementet gyártott, mint az USA az egész XX. században! (Forrás: http://www.theenergycollective.com/robertwilson190/380971/america-versus-china-what-difference-decade-makes)

Ezen kis kitérő után viszont térjünk vissza Oroszország kérdéshez, nem feledve azt, hogy ilyen mértékű ipari termeléshez gyárakon és munkásokon kívül még kell pár dolog: például tőke és nyersanyag.

A világ első számú nyersanyag kitermelője Oroszország, aki mind a nyersanyagot, mind az energiahordozókat olyan árszinten és olyan mennyiségben képes Kína rendelkezésére bocsátani hosszú távon is, ami igen különlegessé teheti a belátható jövőben a kínai-orosz stratégiai kapcsolatokat. Sokak vélekedésével ellentétben Kínának távolról sem olyan sürgős tengelyt akasztania Moszkvával a szibériai mezők birtoklásáért, hiszen az idő demográfiai értelemben is Kína oldalán áll.

Ugyanakkor Kínának összehasonlíthatatlanul előnyösebb mind gazdasági, mind kereskedelmi – és ebből kifolyólag katonai – téren együttműködni Moszkvával, mint szembe helyezkedni vele. Oroszország igazi katonai ellenfél az Egyesült Államok, nem pedig Kína. Kína igazi gazdasági/pénzügyi ellenfele pedig az Egyesült Államok, nem pedig Oroszország. Véleményem szerint, aki orosz-kínai szembenállásban gondolkodik, az csalódni fog a belátható jövőben.

Most pedig vissza a könyvhöz:

„Bármi is legyen Brzezinski könyvének (A Nagy Sakktábla)logikája és mondandója, a címében szereplő sakktábla-metafora egy öntudatlan freudi megnyilvánulás, a kudarc előérzete: az amerikaiaknak nem kellene sakkozniuk azokkal az oroszokkal, akiknek ez nemzeti sportjuk. Elég intelligensek ahhoz, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiket az ellenfél vár tőlük. Jelen esetben azt, hogy ostoba módon bedőljenek a minden valódi stratégiai alapot nélkülöző grúziai és üzbegisztáni provokációknak.”

Megjegyzés: A könyv megírását követően 6 évvel később Grúzia már nem provokációt hajtott végre, hanem katonai támadást indított az Orosz Föderáció térségben állomásozó erői ellen, aminek a vége gyors grúz katonai vereség lett.

AZ OROSZ VÁLSÁG NÉPESEDÉSI JELLEMZŐI

„Az orosz társadalom teljes egészében írástudó, a közép- és felsőoktatás eléggé fejlett. csakhogy Oroszország továbbra is szegény és igen erőszakos. Az orosz társadalom erőszakkal összefüggő mutatói rendkívül rosszak: a kilencvenes évek végén szörnyű emberölési (23/100 000 lakos) és öngyilkossági (35 / 100 000 lakos) rátával riogatott.
Az orosz társadalomban tapasztalható egyéni erőszakos cselekedet számát az ismert adatokat felvonultató országok közül csak Kolumbia múlja felül.

Megjegyzés: 1995-2000 között a Baltikum államai (Észtország, Lettország és Litvánia) öngyilkossági rátái messze felülmúlták Oroszországét a maguk 35-50 / 100 000 lakos értékével. A gyilkossági ráta 2015-ben 11,5 / 100 000 értékre csökkent Oroszországban, ami még mindig magas érték nemzetközi viszonylatban a látható csökkenés ellenére.

„A gyermekhalandóság alakulása jól mutatja a kommunizmus utáni idők drámai történéseit: 1990-ben 1000 gyermekből 17,6 halt meg, ami 1993-ban elérte a 20,3-et is, majd 1998-ban 16,5-re csökkent, hogy azután 1999-re megint 16,9-re emelkedjék. A föderáció területi heterogenitása jelen helyzetben nem teszi lehetővé, hogy ezt a nem túl régi felmérést statisztikailag érvényesnek tekintsük Oroszország aktív központjára is. A két utolsó adat – amelyre egyetlen fejlett állam sem lenne büszke – Oroszország történetének legalacsonyabb mutatószámait testesíti meg.
A legaggasztóbb és következményeit tekintve a legnyilvánvalóbb demográfiai paraméter a termékenység visszaesése. A konjunkturális tájékoztató szerint 2001-ben egy nőre 1,22 (a könyvben tévesen 2,1 érték szerepelt) gyerekszülés esett. Ugyanez volt a helyzet Belorussziában is. Ukrajnában pedig még rosszabb a helyzet: 1,1 gyerek/nő. A látszat ellenér alacsony termékenységi mutatók mellett Oroszország nem szerezheti vissza kulturális befolyását a volt szovjet területeken, bár a gyermekszületések száma nem sokban tér el a közép- és dél-európai adatoktól. Spanyolországban ez a mutató 1,2, Olaszországban, Németországban és Görögországban 1,3.”

Megjegyzés: Oroszországban az utóbbi években lassú emelkedés figyelhető meg a születési rátában: 2010-ben 1,57, 2012-ben 1,69 és 2014-ben 1,75 a mutatószám.

„Figyelembe véve a magas halandóságot ez az alacsony születésszám az orosz lakosság nagymértékű megfogyatkozásához vezet és középtávon drámaian aggasztó képet vetít elénk. A 2001-es 144 millió főről 2025-re 137 millióra esik vissza Oroszország lakossága, Ukrajnáé pedig 49 millióról 45 millióra.”

Megjegyzés: Oroszország lakossága 2017.-ben 146 millió fő, amely a krími Köztársaság és Szevasztopol lakosságával együtt értendő adat! Bizonyos szempontból az ukrajnai események remek lehetőséget adtak Moszkvának arra, hogy milliós nagyságrenddel növelje a lakosságának számát egyetlen katonai hadmozdulattal.

GAZDASÁGI FELTÁMADÁS ÉS AZ ÁLLAM VISSZATÉRÉSE

„Az orosz gazdaság 1999 óta kezd magára találni. A bruttó nemzeti termék (GNP) csökkenése megállt: 1998-ban még -4,9% volt, az 1999. évi 5,4%-os emelkedést pedig 2000-ben 8,3%, 2001-ben 5,5% követte.
Ez a növekedés nem csupán az orosz gazdaság erős tartópillérjeinek, a kőolaj- és földgázexportnak köszönhető, jóllehet az ország ezekre bármikor bizton támaszkodhat. Az ipari fejlődés 1999-ben és 2000-ben 11-12%-os volt. A fejlődés fő területei a gépipari berendezések gyártása, a vegyipar, a petrokémia és a papíripar, de a könnyűipari fellendülés sem elhanyagolható. Gazdasági téren Oroszország kifelé tart a zavaros időkből, már nem tekinthetünk rá úgy, mint egy elveszett országra. A pénz szerepének csökkenése a gazdasági életben – azaz a cserekereskedelemre való áttérés folyamata leállt, sőt, a fizetőeszközök használata új lendületet kapott. A felbomlás szélén álló állam újra megerősödik, megint a társadalmi lét önálló szegmense. Ezt a teljesítményt akkor mérhetjük fel, ha az állam azon képességét tekintjük, hogy mennyire képes behajtani az adókat. A bruttó nemzeti termék arányában az állam bevételei 1998-ban 8,9%-ra, 1999-ben 12,6%-ra és 2000-ben 16%-ra emelkedtek. A büdzsé hiánya 2000-ben alig 2,3%-os.
Az orosz társadalom belső egyensúlyának helyreállításához szükség volt az állam megerősödésére, mely változásnak nemzetközi szempontból két fontos hatása is volt. Oroszország újra megbízható pénzügyi partnerként viselkedhet, hiszen gond nélkül képes előteremteni a külső adósságának törlesztésére szolgáló anyagiakat. Ráadásul, szembesülve az USA bizonytalan és agresszív viselkedésével, hozzáfogott katonai potenciáljának helyreállításához: 1998-ban a GNP csupán 1,7%-át fordította a védelemre, ám ez a szám 1999-ben már 2,4%-ra, 2000-ben pedig 2,7%-ra emelkedett. Igaz, felelőtlenség lenne azt állítani, hogy Oroszország minden problémáját megoldotta, vagy akár a legfontosabbakat is, de az világos és vitathatatlan, hogy a Putyin-korszak az orosz társadalom egyensúlyba kerülésének periódusa és a gazdasági gondok leszerelésének kezdete.
Az 1990-1997-es évek zavaros és brutális gazdasági liberalizációs kísérlete – amerikai tanácsadók segítségével! – a katasztrófa szélére sodorta az országot. Ezen a ponton elfogadhatjuk Gilpin</font></strong>(Robert Gilpin politikatudós, USA)diagnózisát, aki szerint az állam összeomlása nagymértékben felelős az orosz átmeneti időszakban bekövetkezett szociális és gazdasági anarchiáért. Ezt a fajta szerencsétlenséget kerülte el Kína, amely a gazdasági liberalizáció során is fenntartotta egyeduralkodó szerepét.”

Megjegyzés: Ehhez csak egyetlen gondolatot fűznék: nincs nagyobb butaság (de nevezhetném hazugságnak is), mint amikor Oroszország kapcsán a mérhetetlen mennyiségű ásványkincsekre, nyersanyagokra és élelmiszeripari alapanyagokra, mint a gazdaságuk „gyengeségére” hivatkoznak. Ezt többnyire azok a pénzügyi mágusok terjesztik, akik nem a valós produktumból szerzik be a jövedelmüket, hanem különféle kereskedelmi és egyéb pénzügyi számmisztikával dolgoznak. A józan paraszti ész szerint a valós ásványkincsek és alapanyagok valós értéket jelentenek, mert kőolaj, földgáz, vasérc, szén, búza, stb. mindig kelleni fog mindenkinek, a fizetőeszközök ellenben csak közmegegyezésen alapuló értékközvetítő papírdarabok vagy digitális jelek, melyek értéke mindig csak relatív és hipotetikus.
Az író 2002-ben papírra vetett gondolatait tovább nincs is mit boncolgatni, Oroszország azóta is töretlenül pozitív gazdasági pályán áll, az elmúlt 15 maga a bizonyíték arra, hogy Putyin és kormánya nem Oroszország- és nemzetellenes politikát folytat.

A STRATÉGIAI FÜGGETLENSÉG

„Figyelembe véve Oroszország állandó népesedési és egészségügyi gondjait, az ország fellendülését nem tekinthetjük az alakuló világ biztos tényezőjének. Ennek dacára végig kell gondolnunk ezen feltételezést, megvizsgálva, milyen sajátos ütőkártyákkal bírna az egyensúlyát és a növekedési lehetőségeit visszanyert orosz gazdaság. Az rögtön szembetűnő, hogy Oroszország különleges gazdasági hatalommá válhatna, viszonylag magasan képzett aktív népességével és teljes energetikai függetlenséggel. Felszínes lenne összevetni Angliával, az északi-tengeri olajforrások birtokosával. Energetikai téren Oroszország olaj- és földgáztermelése révén meghatározó tényező a Földön.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a területi kiterjedtsége más természeti kincsekkel is bőséggel ellátja.
Ellentétben a függő Amerikával, Oroszország természeti adottságainál fogva független a világtól, külkereskedelmi mérlege többletet mutat.”

„Ha az amerikai vezetők idegességét annak tulajdonítjuk, hogy nem tudják, hogyan és honnan látják el középtávon országukat, azaz szerzik majd be az árukat, a tőkét és az olajat, úgy ezzel párhuzamosan elképzelhetjük, milyen lelki nyugalommal tekintenek az orosz nagymogulok a jövő elé: tudva, hogy amint sikerült megszilárdítani intézményrendszerüket és a határokat (Csecsenföldön vagy másutt), többé senki sem tarthatja sakkban őket.
Ráadásul máris a kezükben tartanak egy fontos és ritka ütőkártyát: az olaj és földgázexportot. Az ország szerkezeti gyengesége népesedési jellegű, ám ez a gyengeség, mint látni fogjuk, akár erősségé is alakítható.
Azaz a konklúzió kissé ironikus: a kommunizmust maga mögött hagyó Oroszország egy különleges biztonságban élő nemzet benyomását keltheti, tekintettel arra, hogy energetikailag nem függ a világ többi részétől, nem úgy, mint a rabló és aggasztóan viselkedő Egyesült Államok.”

A GYENGESÉG ELŐNYE

„Az amerikai stratégák folyamatosan azt hangoztatják, hogy ha hosszú távon biztonságban akarunk élni, meg kell értetnünk az oroszokkal, hogy birodalmi korszakuk ideje lejárt – eközben azonban valószínűleg csak Amerika világuralmi törekvéseit takargatják.
Semmiféle magasröptű intellektuális erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy megértsük, Oroszország már nem egy terjeszkedő szuperhatalom. De bármilyen kormányzási formát válasszon is, önkényuralmit vagy demokratikusat, Oroszország népessége fogyóban van. Lakossága folyamatosan csökken és öregszik, már csak azért is inkább az egyensúlyt megszemélyesítő tényezőként, nem pedig fenyegető impériumként kell értékelnünk az orosz nemzetet.
Amerikai nézőpontból ez a népességfejlődés meglehetősen furcsa ellentmondáshoz vezet. Először is, az ország gazdasági összeomlásával együtt az orosz nép lélekszámának csökkenése az Egyesült Államokat a világ első számú szuperhatalmává léptette elő, és egy amúgy megvalósíthatatlan birodalom álmát ültette el gondolatvilágában.
Másodszor, a megfogyatkozott Oroszország többé már nem, hogy nem veszélyforrás, hanem természetes partnerré válik a túl hatalmas, túl mohó és nemzetközi kapcsolataiban sokat hibázó Amerikával szembeni egyensúly létrehozásában.
Vlagyimir Putyin épp emiatt tehette a következő nyilatkozatot Berlinben:„Senki sem vonja kétségbe, hogy Európa számára milyen fontosak az amerikai kapcsolatok. De úgy gondolom, hogy Európa akkor erősítheti meg igazi független világhatalomként való létét, ha kapacitásait egyesíti Oroszországéval – emberi, területi és természeti téren egyaránt, tekintettel Oroszország gazdasági, kulturális és védelmi potenciáljára.”

Úgy vélem, ez a gondolat méltó zárszó a jelen fejezethez. Remélhető talán, hogy Európa előbb-utóbb észbe kap és végre olyan politikai fordulatot vesz, ami valóban a kontinens érdekét szolgálja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2661) Geopolitika és Geohadászat VII.

 

7. Ütközni az erőssel, vagy megtámadni a gyengét?

A könyv megírása óta eltelt 15 év, vagy az első Hidegháború végét jelentő 1990-1991 évek óta megtapasztalt események alapján akár mondhatnánk, hogy a kérdés költői és nem is járnánk messze az igazságtól. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos és állami szintre emelt propagandája – illetve újabban Trump elnök Twitteren rendszeresen közzétett, nem mindig szalonképes és megfontolt gondolatai – valamint a kormányzati, illetve a relatíve egy szűk réteg kezében összpontosuló amerikai média szavai és valós tettei között hatalmas szakadék tátong, a szavakban félelem nélküli, profi és irgalmat nem ismerő katonai hatalom a valóságban jóval szerényebb képet mutat. Mondhatnánk, hogy szerencsére, de itt jóval többről van szó, mint a szimpla szerencse.

„Az amerikai társadalom és gazdaság az egyenlőtlenség, de legfőképp az improduktivitás felé halad – ez a folyamat végül is megváltoztatta az Egyesült Államok világban elfoglalt helyét. Az 1945-ben még szuperhatalomnak számító Amerikából – fél évszázad elteltével, világgazdasági szempontból – csupán egy fekete lyuk maradt, amely elnyel minden árut és tőkét, ugyanakkor képtelen kipréselni magából annak ellenértékét.

Hegemóniájának helyreállítása csak politikai és katonai úton lehetséges: mint államnak ki kell terjesztenie hatalmát az egész Földre és meg kell szereznie az elfogadott erőszak világmonopóliumát.

Csakhogy Amerika nincs birtokában az ehhez szükséges eszközöknek, akár a hard power-re, akár a soft power-re gondolunk, csakhogy a Josepfh Nye-nek oly kedves elnevezéseket használjuk.”

(Megjegyzés: Joseph Nye a Harvard professzora, korábban a Harvard University’s John F. Kennedy School of Government dékánja, számos könyvírója, a „Soft power” vezetéselmélet atyja. Egyes listák az USA első 10 legbefolyásosabb oktatói között tartják számon.))

A valós amerikai ipari termelés jelen idő szerint meg sem közelíti az ázsiai óriás potenciálját, Kína a gyártás/termelés frontján többszörös képességekkel rendelkezik Amerikához képest. Az utolsó amerikai exporttermék – a fegyverek – terén egykoron megvolt hatalmas minőségi különbség is mostanra jórészt elolvadt, a fő előnyt jelentő informatikai háttér területén is nemhogy csökkent a lemaradás, de egyes részterületeken Kína már leelőzte az Egyesült Államokat. A XXI. században Kína és az USA közötti ipari/termelési potenciálban nagyobb az induló különbség, mint amekkora az USA és a Szovjetunió között volt bármikor is a Hidegháború idején. Ugyanilyen fontos problémát jelent számukra Oroszország, amely amellett, hogy a katonai hardware tekintetében nemcsak szuperhatalom maradt, hanem közben elképesztő mennyiségű alapvető stratégiai nyersanyag birtokában van, azaz egyszerre katonai és nyersanyag szuperhatalom.

Nagyon fontos törvényszerűségre hívja fel a figyelmet az író azzal az adatokkal bizonyítható tézissel, miszerint „…a szabad kereskedelem… az egész bolygónkon fejlődési nehézséget okoz és lelassítja a világgazdaság fellendülését.”

„Létét (értsd: szabad kereskedelem) rövid távon meglehetősen barokk módon tartja fenn az USA: az előidézett keresletcsökkenés révén a „nélkülözhetetlen fogyasztó” szerepébe kerül, ugyanakkor a rendszer másik következményeként az egyenlőtlenség egyre nő és lehetővé teszi a profitnövekedést, ami a fogyasztás finanszírozásához szükséges friss pénzzel látja el.”

Az USA – mesterségesen előidézett folyamatok révén – a jelenlegi világgazdaságot úgy működteti (látszat működtetés), hogy közben azt a fajta fogyasztást preferálja, ami minden értelmes szempontból elfogadhatatlan a bolygó jövőjét tekintve. A szó szerinti mértéktelen pazarlás gyakorlatilag éli fel a Föld erőforrásait és jövőjét, miközben a folyamatnak nemhogy kiegyensúlyozó szerepe nincs, hanem a világgazdaságon belüli excentricitást/egyensúlytalanságot növeli tovább. A modell hosszabb távon se nem életképes, se nem egészséges az emberiség szempontjából. Az Egyesült Államok a bolygó lakosságának mindössze 5 %-át képviseli, a birtokolt/bitorolt és felhasznált javak/nyersanyagok és energiaforrások szempontjából viszont közel 40% a fogyasztása. Az ehhez szükséges pénzügyi hátteret pedig a mostanra közismert módon fenntartott és gyakorlatilag számolatlanul nyomtatható petro-dollár rendszerével biztosítja.

„Ez az USA vezetésével jellemezhető kapitalista rendszer egyre kevésbé tudja fenntartani a legitimitás látszatát. Olyannyira, hogy a Foreign Affairs című folyóirat 2002. január-februári száma egyenesen a globalizáció által okozott stratégiai fenyegetést tárgyalja kiemelt témaként.

A gazdasági problémákat csak tovább bonyolítja az amerikai katonai hatalom kényszerítő erejének hatástalansága. A jenki hadsereg kiemelkedő légi-tengerészeti ereje sem tudja közvetlenül ellenőrzése alatt tartani azokat a területeket, földrajzi régiókat, ahonnan az USA számára nélkülözhetetlen áruk vagy természeti kincsek származnak.

Ráadásul, és talán ez a legfontosabb szempont, az a légi fölény, amely a bombázásokkal való fenyegetés miatt elméletileg akár elegendő is lehetne a megfellebbezhetetlen uralom fenntartásához, még mindig függ az egyetlen olyan hatalom – mégpedig Oroszország – jóakaratától, amely légvédelmi technikájának köszönhetően képes részlegesen vagy teljesen semlegesíteni az amerikai légierőt.

Mindaddig, amíg ez utóbbi létezik, Amerika nem tehet szert a számára hosszú távon gazdasági biztonságot nyújtó teljes hatalomra, amire pedig a kialakult új világhelyzetben nagy szüksége lenne.”

Az Irak elleni két háború, valamint a Szerbia és Líbia elleni légicsapások során az amerikai haderőnek generációkkal elmaradottabb és csekély mértékű légvédelemmel kellett csak szembenéznie, gyakorlati orosz háttértámogatás nélkül. Ugyanakkor a Szíriában megjelenő minimális mértékű, de rendkívül korszerű légvédelem gyakorlatilag hozott létre olyan légtérzárlati-övezetet, ahol az USA légiereje meg sem próbál beavatkozni. Természetesen ezt is rá lehet fogni a feltétlen USA pártolók által oly előszeretettel emlegetett orosz atomütőerők létére, de a valóság az, hogy a jelenlegi korszerű orosz légvédelem valóban képes jelentős veszteségeket, akár megsemmisítő akciót is végrehajtani a támadó amerikai gépekkel szemben függetlenül attól, hogy Oroszországnak mekkora nukleáris ütőereje van. A problémát tovább fokozza, hogy orosz segítséggel Kína is igen komoly haditechnikai transzferhez jutott, valamint kínai-orosz összefogással Irán katonai képességei is jelentősen javultak. A legutóbbi török SZ-400 beszerzés talán a legnagyobb fricska, amely során a török média azt ecsetelte, hogy ezekkel a rakétákkal milyen sokféle katonai eszköz leszedhető a levegőből – az ismertető során csak és kizárólag amerikai/nyugati haditechnikákat soroltak fel, jó eséllyel nem véletlenül.

„Gazdasági függőség, katonai hatástalanság. Akad még egy harmadik elem is, amely az Egyesült Államok gyengeségét bizonyítja: ez az egyetemesség szemléletének visszaszorulása.

Ezek az elemek megvilágítják, micsoda ellentmondás lengi körbe az USA világunkban elfoglalt helyét: az országnak hosszú távon kell biztosítania a birodalmi gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy az ehhez szükséges katonai vagy ideológiai eszközökkel rendelkezne.

Mindenesetre nem úgy tűnik, hogy a mai helyzet hosszú távú tervezés eredménye lenne.”

Az utolsó mondathoz annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint állam/ország szempontjából ez igaz lehet, de a multinacionális-globalista nagytőke szempontjából semmiképpen sem – számukra nem jelent az Egyesült Államok többet egy szimpla fejőstehénnél, ebbe a stratégiába pedig tökéletesen beleillik az USA, mint a nemzetállam érdekeinek a totális elutasítása és figyelmen kívül hagyása a legmagasabb amerikai politikai szinteken is. Ennek leplezésére a gyakorlatban a CIA már Kennedy elnök meggyilkolásakor kitalálta az összeesküvés-elmélet teóriát, amelynek még ma is rendkívül sok hódolója akad. Félreértés ne essék, nem az összeesküvéseknek, hanem ezek tagadásának!

„A birodalmi doktrína teljesen friss, ráadásul nem erős akarat szülte, éppen ellenkezőleg, az amerikai vezetők számára könnyű megoldást jelentett. A körülmények alakították ki: a szovjet rendszer összeomlása hozta, amely Amerika számára egy pillanatra a teljes hatalom illúzióját adta, s ez vezetett a globális és állandósult hegemónia álomképéhez. E verzió mellett nem is 1990-ben, inkább 1995-ben döntöttek.”

„Amerikában sem a vezetők, sem a stratégák nem látták előre a szovjet rendszer, a kommunista rivális összeomlását, amely rendszer a második világháború másnapján a szabad világ negatív pólusaként egyfajta erőegyensúlyt hozott létre.”

(Ezt az elméletet megcáfolni látszik az 1985-1990 között a keleti blokkban is zajló politikai háttér alkudozások és rejtett nyugati üzleti kapcsolatok felfutása, a mára ismertebbé vált visszaemlékezések bizonyítják, hogy a szovjet-rendszer lebontása tervszerűen, az úgynevezett „bennszülött” beavatottakkal teljes szinkronban történt.)

„Michael Porter a nemzetek versenyelőnye című művében (1990) leírja a különféle kapitalista modelleket (japán, német, svéd, koreai), amelyek az angolszász kapitalizmusnál a termelés tekintetében egytől egyig hatékonyabbnak bizonyultak, mivel ez utóbbi a szabad versenynek csak azon szabályait fogadta el, amelyeket a saját hasznára tudott fordítani”

A valós helyzet ennél is sokkal súlyosabb, elég, ha az államilag irányított létező kínai kapitalizmusra vagy szintén az állam által felügyelt és igazgatott, valamint szankciók hadával szembesülő orosz kapitalizmusra gondolunk. Az előbbi elképesztő termelékenységet, az utóbbi a mesterségesen támasztott nehézségek ellenére is növekedést és államadósság csökkenést tud egyszerre úgy felmutatni, hogy a lakosság életszínvonala mindkét esetben mérhetően javult a korábbi évtizedekhez képest. Egy továbbra is rohamozó kínai valamint egy felemelkedő orosz gazdaság kezelhetetlen ellenféllé válik a már jelenleg is csak pénzügyi-számmisztikai trükkökkel operáló amerikai gazdasági hatalom számára.

„A kilencvenes évek elején, a még mindig két szuperhatalommal számoló és a polarizációs ideológiájában megzavarodott világban mindenki számára az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Oroszország stratégiai befolyása fennmarad. valóra válhatott volna az egyenlőségen alapuló, kiegyensúlyozott világról szőtt álom, amelyben végre minden nemzet ugyanazokkal a játékszabályokkal játszik. Ebben a kontextusban az USA a nemzeti egyensúlyhoz való visszatérésre helyezte a hangsúlyt. ekkor a leszerelésre tett erőfeszítése, mint azt tapasztalhattuk, elég látványosak voltak és semmi sem utalt a birodalmi törekvésekre.”

„Az orosz gazdaság termelése 1990 és 1995 között mintegy 50%-kal visszaesett. A beruházások a nullára csökkentek, a pénzhasználat összezsugorodott, bizonyos területeken újra megjelent a cserekereskedelem. Az etnikailag félig orosz Ukrajna Fehéroroszország és Kazahsztán függetlenné válása a „szláv” rendszer szívéből kiszakított mintegy 75 millió állampolgárt, miáltal Oroszország többé már demográfiai értelemben sem veheti fel a versenyt az USA-val. A Szovjetuniónak 1981-ben 268 millió lakosa volt, az USA-nak 230 millió. 2001-ben Oroszország már csak 144 millió lakost számlált, míg az USA lakosainak száma elérte a 285 milliót.

Még ennél is rosszabb, hogy a nemzeti és etnikai követelések nem csak a volt szovjet csatlós államokat érintették, hanem az orosz föderáció önálló régióit is, a Kaukázustól a tatárokig.

Ez már a teljes széthullás lehetőségének az előjelét vetítette előre. Amerika ősi stratégiai ellenfele 1996-ban azon a ponton volt, hogy egyszerűen eltűnik a színről. Ez az a pillanat, amelynek során az Egyesült Államok nagymoguljait meglegyintette a világuralom gondolatának szele, minthogy az USA által katonailag uralt, egyensúlyát vesztett világ víziója számos hihető elemet tartalmazott.

Csak egy ujjmozdulat, némi provokáció, kis támogatás az egyesült Államok részéről a két gyenge ponton, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában és a sakkjátszma máris eldőlt. Brzezinski 1997-ben megjelent stratégiai műve, A nagy sakktábla összefüggő áttekintést nyújt az USA Eurázsiára gyakorolt uralmának szükségességéről és eszközeiről.”

„Az ezen céljait tekintve ambiciózus, ám motivációjában gyenge stratégiának volt egy nagy veszélye: az orosz hatalom még 1997-ben sem esett szét véglegesen. Mivel az USA teljes külpolitikája egy ilyen bizonytalan kimenetelű feltételezésen alapult, Amerika hatalmas veszéllyel nézett szembe: egy szép napon súlyos gazdasági függőségbe kerül, anélkül, hogy katonailag tényleg uralná a világot. Röviden: egy félbirodalmi helyzetből egy álbirodalmi helyzetben találja magát.”

Itt egy gondolat erejéig meg kell állnunk: ma, 2018-ben ez már nem csak veszély, hanem konkrét tény. Az Egyesült Államoknak egyszerre kell szembenéznie egy széthulló saját gazdasági-szövetségesi rendszerrel, miközben ezernyi szálon függ a legnagyobb gazdasági-ipari riválisától Kínától és eközben a dogmatikusan hirdetett amerikai katonai fölény egyre csekélyebb mind Kínával, mind az azóta (15 éve) magára találó és katonailag is egyre erősödő Oroszországgal szemben.

„Brzezinski terve teljesen világos és érthető, még akkor is, ha azt sugallja: Oroszország saját érdeke, hogy végezzenek vele oly módon, hogy Ukrajnát nyugathoz csatolják és arra használják fel Üzbegisztánt, hogy Közép-Ázsiát is felszabadítsák az orosz fennhatóság alól. Azt nem említi, hogy Oroszország bekerítése az ország belsejének szétmorzsolódásához vezet. A kifinomult stratégia nem zárja ki a minimális diplomáciai óvatosságot. Ám akadnak nem bevallott dolgok is: Brzezinski nem is említi Amerika gazdasági tehetetlenségét, sem azt, hogy az USA-nak mennyire fontos, hogy politikailag és katonailag is kiterjessze fennhatóságát a világ erőforrásaira.”

„Az egyetlen akadály az amerikai birodalmi törekvések előtt Oroszország, amelyet el kell szeparálni és fel kell darabolni. Ezt a fajta problémakezelést bismarckinak is nevezhetnénk, legfeljebb jelen esetben az 1871-1890-es években legyőzött Franciaországot Oroszország helyettesíti.

„Brzezinski is azt ajánlja az egyesült Államoknak, hogy békülékenyen lépjen fel minden nemzettel szemben, kivéve Oroszországot.”

„A kiinduló pont világos: addig, amíg Európa és Japán megelégszik az amerikai vezetéssel, addig a birodalom sérthetetlen, érdekszférájában sűríti össze a világ technológiai és gazdasági hatalmát. Ezen a stratégiai magon kívül Brzezinski békülékeny magatartást ajánl Kínával szemben is, amely hosszú távon még konkurenciát jelenthet, valamint Iránnal szemben is, hogy annak esetleges megerősödése ne vezessen konfliktusokig. Bezárva japán és Európa közé, megfosztva Kínától és Irántól, Oroszország gyakorlatilag minden befolyását elveszíti Eurázsiában.

Összefoglalásképpen: Amerikának, az egyetlen szuperhatalomnak minden másodlagos hatalommal szemben megértőnek kell mutatkoznia, hogy végleg leszerelje a hegemóniájára legnagyobb veszélyt jelentő Oroszországot.”

A Brzezinski által felvázolt stratégia csak részben valósult meg, márpedig egy stratégia részbeni megvalósulása magának az eredeti stratégiai elképzelésnek a bukását is jelenti. A Nagy Sakktábal ajánlásaival szemben az USA politikája a bismarcki-stílus helyett „katasztrofálisan vilmosivá vált”.

„Amerika mellőzi és megalázza európai szövetségeseit egyoldalú viselkedésével, csakis a NATO-t, hatalmának fő eszközét favorizálja. Megveti Japánt, holott a japán gazdaság a leghatékonyabb a világon és szükséges az USA jólétéhez.

Folyamatosan provokálja Kínát, Iránt pedig a gonoszok közé sorolja.

Mindez olyan, mintha Amerika megpróbálna az egymástól igen különböző eurázsiai országokból szövetségeseket formálni, ezeknek az országoknak azonban elegük van az USA ide-oda csapongó stratégiájából.”

Ezek a sorok olyanok, mintha nem is 2001-2002-ben, hanem az idén íródtak volna. Teljesen elképesztő az, ahogy az Egyesült Államok szó szerint maga ellen hergeli a világ nagy részét és olyan közép- illetve nagyhatalmakat állít egymás mellé önmaga ellen, akik egyébként vígan rivalizálnának egymással, ah az egyesült Államok nem azt a politikát folytatná, amit tesz. Nagyon nehéz ezt racionális érvekkel magyarázni. Ha feltételezünk bármiféle észszerűséget az USA globális politikájának, akkor óhatatlanul szembesülni fogunk azzal, hogy miféle célok vezethetnek egy nagyhatalmi elitet abban, hogy a riválisait önmaga ellen egy oldalra állítson?

„Az amerikaiak ügyetlensége nem véletlen: ugyanúgy, ahogy a birodalmi elképzelés, ez is a folyamatban lévő dolgok feladásának, a rövid távú szükségletek kielégítésének köszönhető”

Todd meglátása kétségbeejtő helyzetet jelent: ha igaza van, az azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak valójában évtizedek óta nincs semmiféle valódi közép- és hosszútávú stratégiája, a világ folyamataira szó szerint csak ad hoc jelleggel ad választ, ha úgy tetszik, egyik napról a másikra él, mint egyetlen szuperhatalom. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik lehetőség a rosszabb, egy biztos, ha Todd nem téved, az sok jót nem ígér Amerikának már a közeljövőben sem.

„Az USA esztelenül ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa a feszültség – amúgy hiábavaló – látszatát. A múlt maradványaival (Észak-Koreával, Kubával és Irakkal) szemben kialakított magatartása felvonultatja az irracionalitás teljes kelléktárát. Mindezt fűszerezi a nyíltan a demokratizálódás útját választó Irán ellen mutatott ellenségeskedéssel és a Kínával szembeni provokációkkal.

„Kína esetében, ahol a kommunista kormány átmenetet szeretne kialakítani az autoriter rendszerből a kapitalizmusba, az amerikai ellenségeskedés szinte fegyvert ad a rezsim kezébe.”

Nemrégiben új terep nyílt meg az USA, mint piromániás tűzoltó előtt: az India-Pakisztán ellentét. Miközben az Egyesült Államok vastagon felelős a Pakisztánban zajló destabilizációértés az iszlám helyi virulenciájáért, nélkülözhetetlen közvetítőnek tünteti fel magát.”

Itt szúrnám közbe Szíria és az Iszlám Állam 2017-es realitását, a forgatókönyv szerepei változatlanok.

„Mindez nem tetszik a világnak, idegesíti a szövetségeseket, de azért van némi értelme. Ezek a konfliktusok katonailag nem jelentenek veszélyt Amerika számára, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy mindenütt a világon „jelen legyen”. Fenntartja az instabil, veszélyes világ látszatát, amelynek azért van szüksége rá, hogy megvédhesse.

Az első iraki háború, amelyet idősebb Bush, a jelenlegi elnök apja vezetett, a mai napig meghatározza az amerikai viselkedést. Már nem is merünk stratégiáról beszélni, mert az USA rövid távú racionalitása középtávon valószínűleg a világban elfoglalt helyének radikális meggyengüléséhez vezet.”

„Az iraki veszély felfújása – mondhatnánk, a világ negyedik legnagyobb hadseregének fenyegetése – csupán a kezdete volt a világot fenyegető, nem létező konfliktusok megjelenésének. A szeptember 11-i merénylet hatására kibontakozó afganisztáni háború megerősítette ezt az opciót. ez egyszer az amerikai vezetők olyan konfliktusban találták magukat, amit nem láttak előre, de amely megerősítette Amerika legfőbb technikáját, a színpadias mikromilitarizmust: bebizonyítani a világnak, hogy Amerikára szükség van, oly módon, hogy szép lassan leszámol jelentéktelen ellenfeleivel. Afganisztán esetében az erődemonstráció nem sikerült tökéletesen. Ámbátor Amerika azt sugallta, hogy mivel az országnak nincs hatékony légelhárítása, sem nukleáris elrettentő ereje, azért az amerikai hadsereg azt csinál arrafelé, amit akar. Mivel azonban Uncle Sam a szárazföldön nem volt képes bizonyítani erejét, fény derült a szuperhatalom alapvető gyengéire: a szárazföldön nem csak a helyi katonai vezetőktől, de a túl közel fekvő oroszok jóindulatától is függ.

Zárszóként a jelen fejezet ismertetőjéhez annyit tennék hozzá, hogy Afganisztán esetében azóta szintén bebizonyosodott, hogy jelentős ásványkincsek lapulnak a föld belsejében, amire nagyon szeretnék rátenni néhányan a kezüket. Ezek ottléte már az afganisztáni támadást megelőzően is ismert volt, szeptember 11. csak megfelelő okot adott a katonai akcióra.

(Közel ezermilliárd dollár értékű ásványkincs-készletet tártak fel amerikai szakemberek Afganisztánban – írta hétfőn a The New York Times. http://hvg.hu/gazdasag/20100614_afganisztan_asvanykicsek)

A „színpadias mikromilitarizmusra”viszont tökéletes példa Szíria, ahol az USA által hivatalosan kiképzett erők is rendre kudarcot vallottak, amerikai szárazföldi erők bevetéséről pedig szó sem volt soha.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a 2017-es észak-koreai események mellett sem – Észak-Koreában jelentős mennyiségű uránérc található a hegyekben, amire szintén nagy szüksége lenne az USA-nak. Ugyanakkor Észak-Korea kilóg a sorból és nem csak Oroszország, illetve Kína közvetlen földrajzi közelsége miatt. Észak-Korea hadereje szárazföldi hadműveletekben nagyon erős és rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Az eddig „bevált” amerikai sémák Phenjan esetében nem fognak működni, a fejlemények további alakulásai jelen esszé írásakor még nem voltak ismertek, de az szinte előre borítékolható, hogy Kína nélkül az Egyesült Államok valójában tehetetlen Észak-Koreával szemben mind gazdasági, mind katonai értelemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2660) Geopolitika és Geohadászat VI.

 

6. Az egyetemesség gondolatának visszaszorítása

A könyv ezen szakasza több alfejezeten át tárgyalja azt a régi alapelvet, miszerint „A birodalmak egyik legfőbb ereje, fejlődésük és egyben biztonságuk alapja az egyetemesség, vagyis az a képesség, hogy egyenlőségre törekvő módon kezeljen embereket és népeket. Egy ilyenfajta magatartás teszi lehetővé a hatalmi rendszer folyamatos kiterjesztését azzal, hogy a központi magba integrálja a meghódított népeket és embereket.”

A történelem számtalan példával igazolta ezen elvek helyességét, például „Róma sikere, Athén bukása… nem elsősorban eltérő hadi képességein múlt, hanem inkább azon, hogy a római polgárjog egyre nyitottabbá vált, míg az athéni városi jog egyre markánsabban beszűkült.”

Korábban már volt szó adott kultúrák és népek családi szerkezetéről, amely alapjaiban határozhatja meg egy adott civilizáció hozzáállását más népeknek/nemzetekhez. „Azok a népek, amelyek családi szerkezete egyenlőség elvű, akik testvéreiket magukkal egyenlőnek tartják – erre példa Róma, Kína, az arab világ, Oroszország és a párizsi medence Franciaországa – hajlamosak az embereket és a népeket általában egyenlőnek tekinteni…

… Azon népeknek, melyek családi hagyományának nem része a (fiú)testvérek szigorú egyenlősége – Athén és még tisztábban Németország példája – azoknak nem sikerül kialakítaniuk az emberek és népek egyenlő felfogását. A katonai érintkezés még inkább megerősíti a hódítók egyfajta „etnikai” éntudatát. Ez a humanitásról alkotott kép sérülését, inkább megkülönböztető, semmint egyenlősítő magatartás kialakulását segíti elő.”

Gondoljunk csak a cári Oroszország hatalmas területi növekedésére a történelem folyamán. Pusztán katonai erővel lehetetlen lett volna nem elsősorban meghódítani, hanem a cári birodalomba integrálni és megtartani a hatalmas keleti területeket. Több kellett oda, mint pusztán paripa és kard.

„Az angolszászokat nehéz lenne elhelyezni ezen a megkülönböztető/egyenlősítő tengelyen. Az angolok egyértelműen megkülönböztető típusúak, sikerült is fenntartaniuk a gallok és a skótok identitását hosszú évszázadokon keresztül. A gyarmatbirodalom, amelyet elsöprő technológiai fölényüknek köszönhetően terjesztettek ki a britek a tengeren túlra, rövid ideig maradt fenn. Egyáltalán nem törekedett a meghódított népek integrálására: az angolok indirekt hatalmat gyakoroltak, mely nem kérdőjelezi meg a helyi szokásokat, sajátosságokat. Gyarmatbirodalmuk szétbomlása viszonylag fájdalommentes volt, a gyakorlatiasság mintapéldája, mert sohasem akarták az indiaiakat, az afrikaiakat vagy a malájokat hagyományos angolokká változtatni.

A franciák arról álmodtak, hogy a vietnamiakból és algériaiakból rendes franciákat faragnak, ezért nekik sokkal nehezebb volt tudomásul venni birodalmi visszavonulásukat.”

„Ugyanakkor nem kell eltúlozni az angolok megkülönböztető jellegét. Figyelembe véve Anglia kis méretét, az óriási brit birodalom – rövid fennállása ellenére is – az angolok egyik legfontosabb képességét tükrözi, nevezetesen azt, hogy a meghódított népeket viszonylag egyenlően és tisztességes módon kezeljék.”

Az író markánsan egyetlen mondatban foglalja össze a történelmi véleményét az angolok rövid de sikeres birodalomépítésének alapjáról, miszerint „Az angolszász individualizmus mindig meghagyja a lehetőségét az egyén, az ember közvetlen megközelítésének, semmint, hogy embertani címkével ellátott személynek tekintse.”

A mai (értsd: 2001) Amerikai Egyesült Államokat összehasonlítva a korábbi birodalmakkal, akár a brit birodalommal érdekes ellenmondásokba ütközünk.

„Az amerikaiak esete szélsőséges módon fejezi ki angolszász ingadozásukat az egyetemes és a különbségtevő filozófia egymással ellentétes elveivel szemben. Első megközelítésben az Egyesült Államokat a gyökeres egyenlőség állami és nemzeti végeredményeként jellemezhetjük…

… Az eredeti angol mag adta a különböző etnikai eredetű személyek beolvasztásához szükséges alapvető képességet. Az 1920-as évek második felében megszakad a (javarészt addig csak Európából származó!!!) bevándorlás, a hatvanas években folytatódott, ekkor már kibővülve Ázsiából, valamint Közép- és Dél-Amerikából érkezőkkel. A centrum kitágítása, valamint a beolvasztás képessége garantálta azt az eredményt, amely az Egyesült Államok birodalmi sikeréhez elengedhetetlen volt.”

Ez viszont csak az érem egyik oldala, a bevándorlási hullámok során az európai gyökerektől jelentősen eltérő kultúrák évtizedeken át vegyítették az amerikai társadalmat, amely törvényszerűen az induló „elegy” felhígulásához, azaz megváltozásához is vezetett.

… az Egyesült Államok jellemezhető a gyökeres megkülönböztetés fogalomkörével is. Történelmében mindig is létezett a másik, a különböző, a nem beolvasztható, amelyet megsemmisülésre, vagy gyakrabban kirekesztésre ítéltek.”

Ha csak a belső társadalmi viszonyokat nézzük, akkor elég, ha az indián őslakosságra, a behurcolt afro-amerikai rabszolgák utódaira vagy a nagy számban betelepülő és szapora latin-amerikai lakosságra gondolunk.

A mai, 2017-es valóságot figyelembe véve nem lehet nem észre venni, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a világ többi nemzetéhez is hasonló – vagy elfogadják az amerikaiak kivételezett szerepét, felsőbbrendűségét és ebből eredően megkérdőjelezhetetlen vezetését, vagy jobb esetben kirekesztések (szankciók), rosszabb esetben pusztulás vár a renitenskedőkre.

„Az angol kultúrát tehát – az Eurázsiában igen világosan megnyilvánuló egyenlőség-egyenlőtlenség értékeit tekintve – egyfajta meghatározatlanság jellemzi.”

„Az amerikaiak- kezdetben angolként – megtanulták befogadni az összes európait, az írek, az olaszok és a zsidók egyenlőként való elfogadásával kapcsolatos, figyelemre méltó habozás után. A „fehér” kategória tette lehetővé e részleges bővülést, egyben áttaszítva az indiánokat, a feketéket és az ázsiaiakat a hasonló-eltérő szellemi határvonal túloldalára.”

Addig, amíg 1950-1965 között a következő bővülési ütemben az ázsiai és indián lakosság megjelenik a „házasodási piacon”,addig a fekete kérdés a tetőpontjára katapultálja a feszültséget egyenlőség és megkülönböztetés között.

Oroszország kitalálta és megpróbálta a világra erőltetni a kommunizmus eszmerendszerét (Megjegyzés: Mint tudjuk, a kommunizmus sosem volt orosz találmány, mint ahogy Lenin és Trockij sem az orosz nemzetből kiemelkedett forradalmárok voltak. Lenin a német bankárok ügynöke, Trockij pedig az amerikai pénzvilág megbízottja volt, a Kommunista Kiáltványt pedig szintén nem orosz, hanem német nagytőkések írták, lásd Marx és Engels. Ettől függetlenül törekszem az író által megfogalmazott gondolatok átadására, még ha néhány kérdésben azóta ismertté vált tények ennek ellent is mondanak.), mely a francia forradalom óta bizonyosan a legegyetemesebb, elvégre az egyenlőség elvét az összes emberre kiterjeszti…

… Ám bármekkorák voltak is a kommunizmus hibái, azt nem vethetjük a szemére, hogy a meghódított népeket ne kezelte volna egyenlő módon. A szovjet birodalom működésének tárgyszerű elemzése azt mutatja, hogy az erőszak és az állami kizsákmányolás sokkal keményebben sújtotta az oroszokat, mint a csatolt népeket, azaz a kelet-európai népi demokráciákat, amelyek hozzájuk képest a „szabadság” magasabb fokát évezték”.

Akik éltek, illetve megélték azt a korszakot és netán még a Szovjetunióba is lejutottak, mind kivétel nélkül megerősítik ezt a véleményt. A Szovjetunió, mint elnyomó diktatúra sokkal keményebben fogta otthon az anyaországban a nemzetet, mint a csatlós államokban élő népeket. Tényszerűen nézve a történetet, ez nem a „Gonosz Birodalmakra” jellemző, aki ezzel nem ért egyet, annak kapásból a Harmadik Birodalmat tudom ajánlani, ahol pont fordítva volt a felállás. 

„Az orosz egyenlősítés egyértelmű és világos – igen erős vonzerejét figyelhettük meg a Kommunista Internacionálé létrehozásakor is. Úgy tűnt, hogy a francia forradalmárokhoz hasonlóan, a bolsevikok is birtokában vannak azon természetes képességnek, mely minden embert és népet ugyanolyan módon kezel; ez a hozzáállás nemcsak szimpatikus, de előnyös is a politikai terjeszkedés szempontjából.

A hidegháború idején Amerikának ezzel a fenyegető lehetőséggel, mit veszéllyel kellett szembenéznie. országán belül éppúgy, mint kívül.

Itt érdemes egy pillanatra megemlékezni Joseph Raymond McCarthy szenátorról, valamint az 1950-es években az általa beindított és levezényelt, szó szerint politikai boszorkányüldözéssé fajult kommunistaellenes vizsgálatokról, amely megszámlálhatatlan értelmiségi életét tette tönkre az Egyesült Államokban, majd végül maga McCarthy szenátor politikai bukását is előidézte. 

„… az amerikai társadalomban a kommunista egyenlősítő eszmével való verseny szükségessé tette a feketék kirekesztése elleni harcot. A világ a két modell közti választásban nem dönthetett volna egy olyan Amerika mellett, mely bevándorlók bizonyos csoportjait alsóbbrendű lényként kezeli.”

A könyv megírása után 16 évvel ismét látható, hogy az Egyesült Államokon belül a fekete lakosság életérzése és helyzete egy jottányit sem javult, sőt, az USA példátlan eladósodásának következtében a korábbi középosztály is erősen olvadásnak indult, amely folyamat törvényszerűen a felszínre hozza azokat a belső törésvonalakat, amelyek valójában sosem voltak megoldva.

„A kommunista vetélytárs összeomlását követő legutóbbi időszak az amerikai egyenlősítő eszme térvesztését eredményezte. Úgy tűnik, mintha a vetélytárs birodalom nyomása az Egyesült Államokat túllendítette volna az egyetemességgel kapcsolatos képességei határvonalán. e nyomás eltűnésével viszont az amerikai szellemi rendszer természetes egyensúlya irányába mozdulva csökkenti azon övezetet, amely a népek bevonását szolgálja a maga „saját” világába.”

A könyv írója 2001-ben teljesen elfogadta azon hivatalos verziót, miszerint Oszama bin Laden és az afganisztáni tálib volt a szeptember 11.-i merényletek fő kitervelője, szervezője és végrehajtója, az USA ebben a kontextusban mint abszolúte áldozat szerepel. Ezt azért kell megemlíteni, mert az USA távolodása az egyetemesség eszméjétől szorosan összefügg a szeptember 11. után bevezetett Hazafias-törvénnyel, az egyéni szabadságjogok korlátozásával (bőrszíntől függetlenül) valamint a neokonzervatív eszmét képviselők hatalomba jutásával és egy geopolitikailag abszolút hegemón világrend kiépítésének irányába tett agresszív katonai lépésekkel. A természetesen fellépő egyensúlyra való törekvésre rátelepedett és irányított folyamatok mostanra eljuttatta az Egyesült Államokat a kvázi katonai kormányzás határára.

A kirekesztő magatartás tökéletesen nyomon követhető Irán, Oroszország, Kína, Észak-Korea, Szíria és lassan még egy tucat állammal és nemzettel szemben, az Egyesült Államokat, mint a Nemzetközi Közösség, sőt, az egész világ egyetlen központjának feltüntetve. Mint látni fogjuk, semmi sem áll messzebb a valóságtól.

 „Az olyan amerikai retorika, mint a „gonosz birodalma” vagy a „gonoszság tengelye”, vagy az ördöginek bármely világi megnyilvánulása olyannyira nyilvánvaló ostobaság, hogy az embert csak megmosolyogtatja vagy feldühíti a helyzettől vagy temperamentumától függően.

Ez a retorika objektíve azt fejezi ki, hogy az amerikaiakat rögeszmésen foglalkoztatja a rossz, AMIT MINDIG KÍVÜL TALÁLNAK MEG, ám ami valójában az Egyesült Államok belsejéből jön. Tényleg, a fenyegető rossz mindenhol ott van: az egyenlőségről lemondásban, a felelőtlen pénzuralom növelésében, az emberek és az ország hitelre alapozott életében, a halálbüntetés egyre gyakoribb alkalmazásában, a faji megszállottság visszatérésében.

manapság Amerikát nem kíséri Isten áldása. Amerika a rosszat üldözi, mivel ő maga is rosszá vált. Ez a visszafejlődés segít annak megértésében, mennyi minden elvesztésének vagyunk tanúi: hiszen az 1950-1965-ös évek – az általános demokrácia, a szólásszabadság, a civil jogokért folytatott küzdelem, a szociális jogok bővülése idején – Amerikája a jó birodalma volt.

Ennek óhatatlan következménye pedig az, „hogy az Egyesült Államok elveszti a birodalmak számára elengedhetetlenül fontos ideológiai erőforrást”.

„A rómaiak képesek voltak elismerni Görögország felsőbbrendűségét a filozófiában, a matematikában, az irodalomban és a művészetekben; a római arisztokrácia hellenizálódott, a legyőző asszimilálta a legyőzött ország fejlettebb kultúráját.

Az Egyesült Államok az igazi birodalmi korszakában még kíváncsiságot tanúsított a külvilág iránt és tisztelte azt.

A 2000. év elgyengült és improduktív Amerikája már nem toleráns. Úgy véli, egyedül ő testesíti meg az emberi ideált, az ő kezében van minden gazdasági fejlődés kulcsa, övé az egyetlen elképzelhető filmművészet.

Mivel már képtelen uralni a világot, tagadja annak önálló létét és a világ társadalmainak sokféleségét.”

Az Amerikai Egyesült Államok – mint jelen idő szerint nap mint nap láthatjuk is – képtelen valós válaszokat és megoldásokat megfogalmazni a saját és a világ problémáira és nem képes semmiféle olyan vonzó jövőképet felvázolni, amelyben az Egyesült Államok, mint a világ egyetlen központja szerepel.

Ezen nincs is mit csodálkozni, az a birodalom, amely nem képes a saját belső problémáit kezelni és lassan már tüneti kezelésekre sem futja, az hogyan óhajtja uralni és irányítani az egész világot? A kérdés természetesen költői, az USA számára valójában két lehetőség maradt: vagy együttműködik a világgal, ami a jelenlegi Pax American világkorszak végét és egyben ellenőrzött, kontrollált szanálását is jelenti, vagy – hatalmi gőgtől és arroganciától vezérelve – végül egy értelmetlen és pusztító háborúba sodorja az egész emberiséget.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2659) Geopolitika és Geohadászat V.

 

5. Rész: A világterrorizmus mítosza

 A sérülékeny birodalmi sarc

„Szokás manapság az egyesült Államok hadseregét aránytalan képződményként tekinteni, mely megállapítás önmagában is bizonyítja a birodalmi törekvéseket. Ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek az „egyetlen szuperhatalom” hadi kiadásai – ez az összeg az egyharmada a világ által katonaságra költött összes pénznek. Azt természetesen ne várjuk el az amerikai vezetőktől, hogy ők maguk cáfolják meg hadseregük erejét! A kiadások módszeres vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy nem alaptalan az Egyesült Államok katonai potenciáljával kapcsolatos nyugtalanság, hiszen éppen ez vezette Busht arra, hogy még a szeptember 11-i merényletek előtt a katonai kiadások növelését javasolja.”

Az író által 2002-ben papírra vetett gondolatoknak van alapja, főleg, ha az azóta eltelt nem rövid időszak eseményeit figyeljük. A közelmúltbeli balesetek (US Navy), az időközben botrányhírré vált, egyes amerikai ICBM támaszpontokon tapasztaltak, valamint a jelenlegi amerikai védelmi miniszter megnyilatkozásai mind-mind azt támasztják alá, hogy Todd jól látta már akkor is az USA haderő propagált és valós állapotában lévő markáns különbséget.

Azt, hogy Bush miért kezdte jelentősen növelni 2001-ben a katonai kiadásokat – az azóta bekövetkezett események, valamint nyilvánosságra került információk – kissé árnyaltabb képet festenek a megfogalmazott véleménynél, de ez egy külön tanulmány része lehetne.

„Az amerikai hadigépezet igencsak túlméretezett a nemzet megvédésének feladatához, ám alulméretezett egy egész birodalom ellenőrzéséhez és pláne ahhoz, hosszú időn át fenntartsa a hegemóniát Eurázsiában, amely messze, nagyon messze van az Újvilágtól.”

2002 óta ez még inkább nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok katonai gépezete nem rendelkezik elégerőforrással ahhoz, hogy Eurázsiát az amerikai igények szerinti katonai kontroll alatt tartsa. A végtelen afganisztáni hadműveletek, valamint Oroszország, Kína és India katonai képességeinek látványos fejlődése mind-mind azt támasztja alá, hogy az USA katonai ereje a világuralomhoz egyszerűen elégtelen.

Megjegyzés: India 2017-ben már saját regionális rakétavédelmi programmal rendelkezik, a kínai haderő Pekinget mind mennyiségben, mind minőségben Dél-Kelet Ázsia vitathatatlan katonai erőközpontjává teszi, az orosz új generációs stratégiai nukleáris fegyverzet Moszkvának pedig globális értelemben az USA-val minimum megegyező nukleáris szuperhatalmi státuszt garantál. Eurázsia pedig messze nem a világ egésze!

„Az amerikai katonai sebezhetőség bizonyos értelemben strukturális gyengeség, gyökereit annak a nemzetnek a történelmében kell keresnünk, amelyik sohasem ütközött meg hozzá hasonló erejű   ellenséggel. Itt rögtön eszünkbe juthat az indiánokkal folytatott háborúk alakító ereje, amikor is analfabéta, rosszul felszerelt törzsek viaskodtak az európai típusú, modern ármádiával.”

Ennél azért többről van szó, az USA történelme során soha nem kényszerült átfogó, nagy szárazföldi hadműveletek és háborúk megvívására a saját kontinensén, a hátország mindig teljesen védve volt az ellenség csapásaitól. Miután Ázsiától és Európától két óceán választja el, emiatt az amerikai hadigépezet elsősorban haditengerészeti szempontból fejlesztette a haderejét, amihez a repülőgép hordozók adták a szükséges légierő biztosítását. Ez a fajta haderő felépítés csak akkor rentábilis és ésszerű, ha a tervezett háborús régióktól valóban jelentős távolságban fekszik az anyaország, így elsősorban nem a hon védelmére, hanem expedíciós hadműveletekre tud berendezkedni adott nagyhatalom.

Ennek tökéletes ellenpéldája Oroszország és Kína, akiknek a történelmük során a saját területükön kellett hadat viselniük, számukra teljesen értelmetlen és pazarló lenne olyan méretű flotta kiépítése, mint a US Navy a szárazföldi hadműveletekre és a hon védelmére összpontosító klasszikus haderő rovására.

„A gazdasági erőforrások látványos fejlődése a második világháború idején nem feledtetheti a hadsereg szerény szárazföldi teljesítményét. Ne beszéljünk most az angolszászok nehéz bombázásairól, amelyek módszeresen pusztították a civil lakosságot: nem volt értékelhető stratégiai hatásuk, következményük pedig legfeljebb annyi, hogy fokozták a német nép ellenállását a szövetségesek offenzívájával szemben.

Szemügyre véve a hozzáférhető adatokat a második világháború kapcsán nyugodtan kijelenthető, hogy az Egyesült Államok európai részvétele a hadműveletekben marginális jelentőségű volt a szovjet és a német részvételhez képest. A normandiai partraszállás – bár a propaganda értéke jelentősen túl van reprezentálva – 1944 júniusában már egy, a keleti fronton tönkrevert és éppen gőzerővel visszavonuló (menekülő) német hadigépezetet ért, a második világháború valójában a keleti fronton dőlt el.

Fegyvergyártás a második világháború idején:

 

Forrás: Wikipédia, DerGroßePloetz gyűjtemény, 2008, 817. o.

 

Forrás: Wikipédia  

„A háború és az azt követő időszak valamennyi stádiumában – Liddell Hart angol katonai szakértő és történész értékelése szerint is – az amerikai csapatok viselkedése bürokratikus, lassú és alacsony hatékonyságú volt az anyagi és számbeli fölényükhöz képest.

Ezen sokat nincs is mit csodálkozni, az Egyesült Államok valódi céljai távolról sem azok voltak a második világháború során sem, amelyeket a média és a hivatalos propaganda hirdetett. Ennek a feltárására már sokan vállalkoztak, egyelőre – a jelenleg még érvényes és kötelező világnézet alapján – sok siker nem mutatkozhat, de ez megint egy külön tanulmányt érdemelne. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyhatalom volt, aki szinte jelképes módon vett részt a háború legnehezebb frontjain erejéhez és súlyához képest, ugyanakkor a legnagyobb haszonélvezője volt mind a második világháborúnak, mind az utána kialakított és a mai napig is – még – fennálló világrendnek.  

„A második világháború után minden lépés, amely az amerikai hadsereget egyre közelebb vitte a konfrontációhoz Oroszországgal – a világháború tényleges szárazföldi győztesével – tehát minden ilyen lépés csak az Egyesült Államok alapvető katonai sebezhetőségét mutatta. Koreában Amerika csupán félig-meddig volt meggyőző, Vietnamban pedig egyáltalán nem, míg a szovjet hadsereggel szembeni tesztelése szerencsére nem került sor. Ami az öbölháborút illeti, azt tulajdonképpen egy mítosz ellen vívták – amelyet Irak hadserege testesített meg, – vagyis egy fejletlen, húszmilliós ország hadigépezete ellen.

Az emberáldozat nélküli háború koncepciójának jelenlegi felbukkanása – legalábbis az Egyesült Államok részéről – végső soron az aszimmetrikus összeütközések előnyben részesítéséhez vezet. Ez a nézet egyben elfogadja, tartósítja és súlyosbítja az amerikai hadsereg hagyományosnak mondható szárazföldi gyengeségét.

Az Egyesült Államok és szövetségesei az öböl-háborúban Irak hadserege ellen a térségben felvonultatott mindösszesen 956.000 katonát, 3318 harckocsit, 2.500 harci gépet, 8 db repülőgép hordozót, 20 db cirkálót, 20 db rombolót és 5 db tengeralattjárót. Ha jobban megnézzük a pontatlanságuk ellenére impozáns számadatokat, valamint a CNN nevével fémjelzett médiakampányt, akkor könnyen belátható, hogy az USA a hidegháború befejezését követően egy harmadik világháborús hadigépezetet vonultatott fel és vetett be Irak ellen, mintegy „bemutatót” tartva a világnak abból, hogy hogyan is viselt volna hadat a Szovjetunió ellen az európai hadszíntéren. Irak, mint valós ellenfél szinte kockázatmentes volt, pláne az akkor még létező Szovjetunió csendes amerikai háttértámogatásával egyetemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2658) Geopolitika és Geohadászat IV.

 

 4. A birodalom távlata

„…bármely globalizált világgazdaság kialakulása politikai-katonai folyamat eredménye”

A gondolat figyelemre méltó, de a politikai-katonai jelzők párosítása ebben a esetben nem két, egymástól független de egymást jól kiegészítő komponens, hanem sokkal inkább egymásra épülő összetevő. A katonai-ipari komplexum(ok) gazdasági ereje eleve kizárja azt, hogy ne legyen közvetlen beleszólásuk a politikába, ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a komplexum csak akkor működő és életképes, ha a termékeikre van fizetőképes fogyasztói réteg, akkor el is érkeztünk a jelen korszak egyik fő sajátosságához: a háború immár nem a politika folytatása más eszközökkel, hanem egy gazdasági projekt (amerikai terminusban kampány), ahol a háborúkat ugyanolyan jól elő kell készíteni, mint bármely más befektetést és projektet. A háború a katonai-ipari komplexumok széles körű szolgáltatásainak egy ágazata, ahol megteremtik a közvetlen igényt az eladni kívánt termékre.

A jelenleg ismert globalizált világ számos területen mutat történelmi hasonlóságokat, az is igaz, hogy jelen idő szerint párhuzamosan több olyan ismérv is található egymás mellett, amelyek a történelemben többnyire nem egyetlen rendszerre voltak egy az egyben érvényesek.

„Az amerikai rendszerre vonatkozó gondolatokat történelmi példákkal is alátámaszthatjuk – alkalmasint kínálkozik is a két antik birodalommal, nevezetesen Athénnal és Rómával történő összevetés. Az első példa az Egyesült Államok híveinek tetszik, a második az antiamerikánusoknak. Az Egyesült Államok mellett kardoskodókra hivatkozási alap megválasztásakor általában Athénra voksolnak. Ekkor aláhúzzák, hogy az Egyesült Államok esetében a nemzeti kereteket meghaladó politikai uralmi övezet kialakítása nem egy római típusú katonai hódítás eredménye.”

„Róma számára a területi növekedés maga volt a történelmi lét értelme…, ehhez képest minden egyéb – belpolitikai élet, gazdaság, művészet – másodlagos volt. Ezzel ellentétben Athén eredetileg kereskedő- és kézművesváros volt, a színház, a filozófia és a demokrácia szülőhelye.”

Ugyanakkor az athéni befolyási övezet kialakulásának előfeltétele a Déloszi Szövetség volt, ahol az „erősebbek adták a hajókat, a gyengébbek pedig a pénzt.” A rendszer időközben változáson ment keresztül, ahol a városállamok a katonai kötelezettségeiktől szabadulva adót kezdett fizetni Athénnak. A vezető városállam végül megkaparintotta a Délosz-szigetén elhelyezett közös kincstárat és abból nem csupán „a szövetség ellenszegülő városállamainak megregulázását finanszírozta, hanem az Akropolisz-templomok építését is.”

„Az amerikai rendszer (jelenlegi világrendszer) kiépülése 1945-ben kezdődött, amikor Németországot és Japánt katonailag meghódította és megszállta. A Németország és Japán feletti hatalom (kontroll) egyben biztosította az egész világgazdaság ellenőrzésének a kézben tartását” – márpedig ez a mintázat sokkal inkább Rómára, semmint Athénra hajaz…

„Az Egyesült Államok katonai erővel építette ki a hatalmát e két, a világ gazdasági rendszerének ellenőrzéséhez oly fontos támaszponton.”

Az USA által egyre inkább globalizált világgazdaságban a kereslet világviszonylatú stagnálása tette lehetővé azt, hogy Amerika igazolja azt a szerepét, amit a Még Többet Fogyasztani elve jelent a valóságban.

„Az összes világgazdasági visszaesés alkalmával kitörő lelkesedéssel ünnepeljük az amerikai fogyasztás örök dinamizmusát (megjegyzés: a bolygó erőforrásainak és tartalékainak pazarló felélését), amely e képen egy olyan gazdaság pozitív vonásává lényegül át, amelynek alapvető improduktívítását többé már észrevenni sem óhajtjuk.”

Miközben az amerikai megtakarítások mértéke közel áll a nullához, addig az USA minden egyes gazdasági fellendülése jelentősen megnöveli a világ egyéb részeiből származó javak odaáramlását.

„Így La Fontaine világának a tükörképét éljük, melyben a hangya könyörög a tücsöknek, hogy legyen olyan jó és fogadja el az ennivalót.”

A torzulás megmutatkozik az amerikai társadalmon belül is, ahol „Amerika a nemzet és a birodalom, azaz két különböző típusú gazdasági és szociális rendszer között ingadozott. Bár korántsem veszítette el összes nemzeti vonását, birodalomként bukásra van ítélve,” mert két alapvető hiányossággal rendelkezik:

  1. A katonai és gazdasági hatalma elégtelen a bolygó jelenlegi kizsákmányolási szintjének fenntartásához (a könyv kiadása óta eltelt 15 év alatt az amerikai katonai fölény a rivális hatalmakhoz képest további jelentős csökkenést tudhat a magáénak)
  2. ideológiájának egyetemlegessége hanyatlóban van

Ahogy mondani szoktam volt: a gyarmatosítás a harctéren kezdődik és a fejekben/lelkekben ér véget, míg a birodalmak bukása a fejekben/lelkekben kezdődik és a harctéren ér véget.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2657) Geopolitika és Geohadászat III.

 

3. A nagy demokratikus fenyegetés

Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit jelentene, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”

A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a  jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene.Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.

„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.

A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie – a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.

Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.

A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja.Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.

Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbéli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.

Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.

Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.

Ha megnézzük a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”

„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.

Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének?

A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.

A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.

Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.

A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…

Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.

Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.

Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlámizmus bizonyos aspektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…

.. E családtípusban a nő igen alacsony elismertsége csak csak a  rendszer legnyilvánvalóbb eleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”

Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak!

Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:

Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.

„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”

„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”

Aktuálpolitikai kitekintés (1):

A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.

Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.

A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.

Aktuálpolitikai kitekintés (2):

A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokatis érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.

Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével.Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2656) Geopolitika és Geohadászat II.

2. A világterrorizmus mítosza

Elég sok író tollából született 2002 óta tengernyi cikk (elemzés)könyv a témában, sőt, azóta már Tony Blair is bocsánatot kért a hazug indokok miatt indított 2003-as iraki invázióban történt brit részvételért (1) és az amerikai politikai vezetés is a CIA-ra kente a téves értesüléseket a perceken/órákon belül bevethető iraki vegyi fegyverekről (2), de ettől függetlenül érdemes kitérni erre a témára.

(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes – konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.

(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein – aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen – bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.

Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?

Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.

„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…

…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük (4). /37.-38. old./

(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.

(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó – és egyben fogyóeszköznek tekintett – baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg.Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!

„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.

Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)

(5) A globális szinten csökkenő alfabetizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt – a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.

1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:

(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)

„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”

Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése a kulturális fejlődés következménye.

„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba”történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.

„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.”A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.

A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.

Néhány adat táblázatos formában – TFR:

Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:

Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.” A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlámista láz hanyatló szakaszába robbant be”.

A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”

Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlámista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két garantált új válságot ígért: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek egyébként közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.

___________________________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Saddam Husszein vetett be saját népe ellen vegyi fegyvereket. Ez történelmi tény.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2655) Geopolitika és Geohadászat I.

 

MangaMangus 10 fejezetben kifejti Geopolitikai és Geohadászati nézeteit a honlapon, mint vendégposztoló. Nézeteinek alátámasztására gyakran fog idézni  Emmanuel Todd: A birodalom után című művéből.

1. Rész Bevezető

„A minap még a nemzetközi rend fontos tényezőjeként elfogadott Egyesült Államok egyre határozottabban a zűrzavar főszereplőjének tűnik. Az amerikai gazdaság mindinkább rejtélyesnek látszik: már nem igazán tudható, mely vállalkozásai bírnak valóságos tartalommal. Az amerikai vezető körök nyugtalansága szinte kitapintható, a sajtó napról napra aggodalommal figyeli a dollár árfolyamát. A gazdaság zavaros helyzetéhez már diplomáciai és katonai zűrzavar is társul.” – írja mindezt Todd 2003. február 4.-én, az USA második iraki inváziója előtt bő egy hónappal a magyar kiadáshoz írt előszavában!

Meglátása szerint az USA, amelyre sokáig mindenki, mint a megoldások letéteményesére tekintett, „mostanra egyre több problémát jelent a világ számára”. Az USA, mint világ hegemón a megfélemlítés érdekében az esetleges ellenfeleket beszámíthatatlannak igyekszik feltüntetni, miközben nyíltan provokálja Oroszországot, Kínát és Iránt, a nyugtalanság pedig eközben érezhetően nő a saját szövetségesi rendszerén belül. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetése pedig „jogossá tesz mindenfajta büntetőakciót, mégpedig időre és helyre való tekintet nélkül”.

„A világ azt álmodta – minthogy az összes, vagy majdnem az összes nemzet elismeri az Egyesült Államok hatalmának létét és jogosságát -, minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön a javak igazi birodalma, amelyben a Föld országai alávetik magukat egy központi hatalom felsőbbségének, az amerikai vezetők pedig az igazság szolgálatának.”

A helyzet az, hogy ebből semmi nem lett, az ébredés pedig egyre fájdalmasabbá vált. Washington 1997. decemberében elutasította az ottawai szerződést, 1998. júliusában pedig egy nemzetközi büntetőbíróság felállításáról szóló egyezményt. Sőt, azóta túl vagyunk egy Kis-Jugoszlávia elleni háborún és Koszovó kiszakításán, egy második iraki háborún, a Közel-kelet szándékos felforgatásán és éppen gőzerővel haladunk egy lehetséges orosz-amerikai és/vagy kínai-amerikai közvetlen katonai összeütközés felé a grúziai incidenstől kezdve a kijevi Majdanon át egészen a dél-kínai tengeren folyamatosan emelkedő militarista hisztériáig.

Véleményem szerint az amerikai külpolitika titkának a kulcsa nem a hatalom, hanem a gyengeség oldalán található. Az USA külpolitikai mozgatórugói a félelemből erednek.

„Amerika a történelmi véletlen folytán arra szakosodott, hogy megvédje a fenyegetettnek hitt demokratikus eszmét. Mint láttuk: a német nácizmus, a japán militarizmus, az orosz és kínai kommunizmus fenyegetésétől. A második világháború és a hidegháború mintegy intézményesítette Amerikának ezen történelmi szerepét. Csakhogy, amikor a demokrácia mindenhol győz, az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy az Egyesült Államok katonai hatalomként haszontalanná válik a világ számára és el kell viselnie, hogy ekkortól csak egy lesz a demokráciák között.”

Ez még akkor is igaz lehet, ha az amerikai politikai elit Amerikát rendszeresen nélkülözhetetlen és kivételezett nemzetnek nyilvánítja. Az Egyesült Államok geográfiai értelemben elszigetelt, ami azt jelenti, hogy igen távol esik a népes és iparosodott Eurázsiától, amely a jövő centrumja lesz. Brzezinski is elismerte a Fukuyama-paradoxonban rejlő fenyegetést és egy diplomáciai és katonai módszert javasolt a régi világ feletti ellenőrzés megőrzésére.

Közbeszúrom: Történelmi véletlen ugyanúgy nincs, mint ahogy a véletlen sem létezik. A véletlen csak annyit jelent, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem véltük volna, de semmiképpen sem azt, hogy ok és előzmény nélküli, pláne nem az első két világháború.

„Fukuyama legnagyobb teljesítménye az, hogy nagyon gyorsan felismerte a nem nyugati típusú országok egyensúly felé tartó fejlődését.” Ezzel együtt a „társadalomérzékelését a gazdasági szemlélet jelentősen befolyásolja; nem tekinti az oktatást, a szellemi fejlődést a történelem fő mozgatórugójának és alig veszi figyelembe a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket.”

Pedig érdekes összefüggés sejlik fel a népesség alfabetizációs fejlődésével párhuzamban: ahogy csökkent az írástudatlanság, és ahogy fejlődött a közoktatás és lassan a felsőfokú képzés általánossá vált, úgy térünk vissza egyre inkább az oligarchiák korszakába, ami Arisztotelész világát idézi, „ahol az oligarchia követhette a demokráciát”.

Az USA problémáját a világgal Todd szerint: „amikorra a világ ráérez a demokrácia ízére és kész lesz nélkülözni Amerikát politikai szempontból, akkora ez utóbbi kezdi elveszteni demokratikus jegyeit és rádöbben, hogy a világ más részeinek gazdasága nélkül nem képes létezni. A Föld tehát egy kettős fordulattal szembesül: egyrészt az Egyesült Államok és a világ fordított gazdasági függőségi kapcsolatával; másrészt a demokratikus dinamizmus megfordulásával, amely immár Eurázsiában pozitív és Amerikában negatív.”

Az USA – mint az egykori angolszász világbirodalom reinkarnációja – a XX. század végére sikeresen elérte azt, hogy a világ többi része a demokrácia irányába mozduljon el, aminek a legnagyobb hátulütője az, hogy az USA által meghirdetett eszmék és ideák sikere esetén nincs szükség tovább az USA-ra, mint szuperhatalomra, se gazdasági, se katonai, se ideológiai téren. Ez természetesen a jelenlegi politikai elitnek ebben a formában nem elfogadható.

Az Egyesült Államok hanyatló gazdasági, katonai és ideológiai ereje már elégtelen ahhoz, hogy valóban uralkodjon a már túlságosan kiterjedt, megfelelően népes, művelt és meglehetősen demokratikus világ felett. Amerika egyeduralmának valódi akadályai a világ jelentős stratégiai fontosságú szereplői, nevezetesen Oroszország, Európa és Japán, amelyek semlegesítése meghaladja az USA erejét. Velük a nagy ország csak tárgyalni tud, sőt, gyakran csupán meghajolni előttük. Mindenesetre az aggasztó gazdasági függőségére valós vagy látszólagos megoldást kell találni, s ehhez legalább szimbolikusan meg kell maradnia a világ középpontjában, ezt azonban csak „hatalmának”, azaz – bocsánat – „mindenhatóságának” színrevitelével érheti el. Mi tehát egy teátrális militarizmus kialakulásának nézői és résztvevői vagyunk…”, amely három lényegi vonással jellemezhető:

  1. a gondot okozó problémákat soha nem szabad véglegesen megoldani, hiszen az szükségtelenné tenné az „egyetlen szuperhatalom” vég nélküli katonai jelenlétét.
  2. összeütközés a mikró hatalmakkal (Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea), erőt mutatva maradni a világ középpontjában.
  3. fegyverkezési verseny generálása.

 

Az Egyesült Államok nehezen kezeli a saját hanyatlását és azóta emelte a tétet is – a színpadias mikró militarizmus átcsapott makró militarizmusba, jelen idő szerint már Oroszországot és Kínát is nyíltan háborúval fenyegetve. Hogy ez csak egy színpadias előadás (blöff) vagy valós opció…, ez bizony belátható időn belül kiderül.

___________________________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Ma már nem lehet nem észrevenni Washington “demokrácia exportjának” igazi arcát. Az elmúlt évtizedekben Amerika ragyogóan együtt tudott működni elnyomó, antidemokratikus, diktatórikus rendszerekkel, amennyiben azok kiszolgálták az ő érdekeiket. Sőt még népirtást is el tudtak nézni. Viszont, ha valahol háborút akartak kezdeni, akkor az adott ország demokrácia hiánya jó ürügy volt a beavatkozásra, hivatkozva azt emberi jogokra. Ez a tény nem jön le az 1. részből.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2654) Hírek röviden Mindenszentekkor

Tibor bá’ online

 

Nukleáris háború: Sokan úgy gondolják, hogy az amerikaiak kilépése az INF egyezményből megemelte egy orosz/amerikai háború esélyét. Egyesek pedig, hogy a háború elkerülhetetlen. (az RT szerint)

Khashoggi: A legfőbb török ügyész szerint az újságírót a követségre belépés pillanatában megfojtották, majd a testét feldarabolták.

Merkel: „Ártalmatlanul katasztrofális”. Sajtó vélemény szerint Merkel tehetetlenségéből származó történelmi kudarcát nem úszhatja meg. A távozni készülő kancellár asszony országát  politikailag összekuszáltan, és számtalan szociológiai problémát megoldás nélkül hagyja maga mögött. Számlájára írható, hogy az Európai Unió sose volt ilyen gyenge. A végzetes nemzetközi krízisek semmivel se jutottak közelebb a megoldáshoz.

Kubai krízis No 2: Washington kilépése az INF egyezményből arra készteti Moszkvát, hogy újra katonai bázist létesítsen Kubában, állítja a Duma Nemzetbiztonsági Tanácsa, ami egy újabb Kubai krízist vonhat maga után.

Mogammed Bin Salman: Egy másik herceg, Khalid Bin RFarhan Al Saud állítja, hogy várható egy összeesküvés Salman király és a koronaherceg ellen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2653) MangaMongus vendégposztja

 

Az INF-szerződés felmondásának margójára

A következő gondolatok megosztását az a friss minapi hír teszi aktuálissá, amely szerint az Egyesült Államok felmondja az 1987-ben megkötött INF-szerződést. Az INF-szerződés – amint azt egyébként mindenki nyilván jól tudja – volt hivatva a közepes hatótávolságú (500 – 5000 km) nukleáris robbanófejekkel felszerelhető rakéta és cirkálórakéta arzenált megszüntetni az USA és a CCCP arzenáljában. Sokan a hidegháború befejezésének kezdetét is ezen aktushoz kötik.

1987 óta eltelt bő harminc év alatt hatalmasat fordult a világ – sőt, mindjárt kétszer is – és jelen idő szerint gőzerővel rohanunk visszafelé, valahová 1984 környékére – csak hogy stílszerűek legyünk direkt utalva Orwell regényére.

Az INF-szerződés felmondására az Egyesült Államok két indokot fogalmazott meg, miszerint:

  1. Oroszország már rég megszegte az egyezményt és Európát már most is tele pakolta a szerződés szerint tiltott fegyverekkel
  2. Kína kezét semmilyen egyezmény nem köti és ebből kifolyólag fejleszti a közepes-hatótávolságú rakéta arzenálját

A második, Kínát érintő indokláshoz mellékelve a Trump-kormányzat a „stratégiai homály” további növelése érdekében az Egyesült Államokat és Oroszországot kvázi egy oldalra sorolta, miszerint a két hatalom keze kötve van a kérdésben, miközben másoké nem. Tette mindezt úgy, mintha a közepes hatótávolságú atomfegyverzetek gyártása és telepítése voltaképpen az USA és Oroszország egyik leghőbb vágya és hobbija lenne, melyről úgy kellett eddig lemondaniuk, hogy ezt a világ nem is értékelte.

Az amerikai lépés bejelentésének időzítése természetesen nem a véletlen műve, az elnököt hatalomba segítő és ott tartó erők elérkezettnek látták az időt annak a demonstrálására, amelyre már elég régóta készültek. Ebből a szempontból az INF és az ABM szerződés megkötése is csak időhúzásnak számított, soha egy percig sem gondolta komolyan senki, hogy ezek az egyezmények a végtelenségig ki fognak tartani. Sőt, tovább megyek, ugyanígy a SALT, illetve az azóta tető alá hozott START megállapodásoknak is meg vannak számlálva a napjaik, a szükségszerű (= törvényszerű) folyamatok miatt.

Bár Putyinék 2007-ben az amerikai rakétavédelmi rendszerek európai telepítésével kapcsolatban fenyegettek az INF hatálya alól való kilépéssel, ez a mai napig nem történet meg, igaz, a CFE előírásait viszont nem tartották önmaguk számára tovább kötelezőnek.

Ha a nyugati mainstream média valóban ellátná a független, pártatlan és tényszerű tájékoztatás feladatát, akkor érdemi vita és párbeszéd kezdődhetett volna ezekről a kérdésekről mind nemzeti, mind nemzetközi színtéren, de erre esély sem maradt, mert sosem volt érdek az, hogy ezekről a kérdésekről vitát nyissanak.

Az Egyesült Államok mögött álló nagytőkések és az azóta globalizált világ igazi nyertesei soha egy percig sem gondolkodtak azon, hogy a kooperáción alapuló együttműködést tegyék a globális világ alapjává, sokkal inkább előtérbe került az erő alapján történő politizálás.

Ennek okait feltárni sem idő, sem energia, sem elég információ nincsen, de röviden sejthető a valódi ok: a hidegháború végével és a CCCP felbomlásával az USA vezető köreinek ölébe pottyant egy remek lehetőség a világ Amerika számára előnyös globalizálására, ami ráadásul egybe esett a nagy rivális katonai visszavonulásával is, így nemcsak gazdasági, politikai és ideológiai téren, de katonai szempontból is hatalmas előnyre tettek szert mindenkivel szemben.

Az Egyesült Államok nem tétovázott, azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget és a lehető leggyorsabban elindította azokat a folyamatokat, melyek a lehetőség szerinti maximális szintre emelte a világ feletti befolyásukat. A sietségnek oka volt, azzal ők is tisztában voltak, hogy a pillanatnyi relatív fölény és előny nem betonozható be és nem marad örökre így, Kína erősödése már a kapuban volt, Európa egyesülni készült egy unióban, így az USA-nak nem volt vesztegetni való ideje, a felemelkedő erőközpontokat addig kell kész tények elé állítani, amíg még nincs elég erejük ennek megakadályozására.

Ebbe a stratégiába tökéletesen illeszkedik a NATO gyors ütemű keleti kiterjesztése, a balkáni katonai beavatkozás és Jugoszlávia (a Kis-CCCP) majd a maradék Kis-Jugoszlávia szétbontása(1. megjegyzés), a Közel-Kelet katonai felvonulási területté változtatása, majd 2001. szeptember 11.-ét követően a katonai behatolás Közép-Ázsiába, mindezekkel egyetemben pedig az USA belső rendszerének masszív elmozdítása a klasszikus rendőrállami berendezkedés felé.

Fontos ezeket az eseményeket a maguk csupasz valójában szemlélni, mivel kellő távolságból felmérve a felesleges politikai lózungoktól megtisztítva válik láthatóvá a valós szándék. A nagyívű stratégiai játszma fontos lépcsőhöz érkezett, a következő lépések jelentősen felgyorsítják majd a további pozícióváltásokat a globális színpadon.

Az Egyesült Államok számára három valós potenciális ellenfél létezik(2. megjegyzés), nevezetesen:

  1. Kína
  2. Európai Unió
  3. Oroszország

 

Gazdasági, ipari, pénzügyi és demográfiai értelemben a három közül Oroszország a leggyengébb, katonai értelemben viszont a legerősebb, legalábbis még egy belátható ideig. Gyengélkedő gazdasággal, éppen, hogy csak nem fogyatkozó lakossággal hosszabb távon nem lehet egy hatalmas katonai gépezetet fenntartani és üzemeltetni, ez a napnál is világosabb mindegyik fél számára.

Ugyanakkor az Egyesült Államok számára nincs elég idő azt kivárni, hogy Oroszország katonai ereje szépen leépüljön, ez ugyanis évtizedek kérdése lenne, sőt, ha a nemzetközi együttműködés nem áll le, akkor a beláthatatlan jövőbe tolódik ki – emiatt biztosra kellett menni, a szankciók Oroszország ellen semmikor sem lesznek feloldva, kivéve, ha a jelenlegi orosz politikai hatalom megbukik és egy nyugatbarát, Oroszországot ismét maximálisan kiszolgáltatottá tevő új lakájelit nem kerül hatalomra. Az Egyesült Államok számára további problémát jelent az időtényező szempontjából, hogy egy ilyen irányú de lassú lefolyású változás törvényszerűen egyre több szállal kötné Oroszországot az Európai Unióhoz, így mire bekövetkezne az USA által hőn vágyott lassú orosz leépülés, addigra Oroszország betagozódott részévé válna az Európai struktúrának, azaz nem Oroszországgal, hanem egy Oroszországgal kiegészült Európai Unióval szemben kellene fellépni, amire egy ilyen helyzetben már az Egyesült Államoknak nem lenne sem elég katonai, sem elég gazdasági/pénzügyi ereje és eszköze.

Az Európai Unió nyomás alá került, egyik oldalról ott van a biztató jövő képe, a hosszabb távú európai felemelkedés és új európai-reneszánsz alapja: a gazdaságilag igencsak jövedelmező orosz együttműködés és orosz piac, emellett pedig a relatíve olcsó és hatalmas orosz nyersanyagkincs, másik oldalról pedig egy komoly katonai védelem, ami Európa teljes keleti peremét nagy biztonsággal szavatolná.

Ezzel szemben áll a jelen, ami az Egyesült Államokat jelenti, aki jelen idő szerint mind pénzügyileg, mind katonailag felügyeli Európa teljes egészét, beleértve az összes eddig kiépített amerikai struktúrát.

Európa csak Oroszországgal a háta mögött (betagozódott Oroszországgal) lenne képes hatékonyan szembe szállni az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvéseivel, erre viszont nincs ideje az USA növekvő nyomása miatt. Így egyelőre, sok választása nem maradt Európának, nagy eséllyel az USA mellé sorolva a végeredmény egy totális gazdasági-katonai szembenállás lesz Moszkvával, egy háborús eszkaláció esetén pedig felvonulási és elsődleges katonai-hadműveleti területté válik.

Az USA a jelenlegi politikájával voltaképpen „két és fél” legyet üthet egy csapásra, mert:

  1. szembe fordítja és végső esetben háborúztatja egymással Európát és Oroszországot, így a két potenciális rivális nemcsak lekötve van, hanem végső esetben egymást is pusztítják
  2. Egyszerre gyengíti Kína két fontos partnerét, végső esetben pedig teljesen leválasztja Európát Kínáról

A maradék „fél légy” ennek az amerikai politikának a negatív visszacsatolása, amely viszont közös oldalra tolja Oroszországot és Kínát mind politikai, mind gazdasági, végső esetben pedig katonai téren (3. megjegyzés).

Kína, bár rendelkezik minden olyan kifinomult diplomáciai és politikai technikával és kultúrával, ami ahhoz kellene, hogy megőrizze a jó viszonyát minden globális szereplővel, erre egyre kevesebb az esélye, a Trump-adminisztráció nem enged a nyomásból. Kína számára mind az európai piac, mind az olcsó és hosszú távon kiszámítható orosz nyersanyag import létérdek és alapvetően meghatározó, de előbb-utóbb döntési helyzetbe kényszerül. vagy kiegyezik az Egyesült Államokkal (és ezzel együtt a kényszer alatt álló Európai Unióval is) és ebből eredően Kína is szembe fordul Oroszországgal, vagy bezár Moszkva mellé és nyíltan felveszi a kesztyűt az USA-val szemben.

Abban az esetben, ha Kína a háttérben kiegyezik az Egyesült Államokkal, akkor – elvileg – egy orosz ellenes platform részeként jelentős területi igényekkel léphetne fel a későbbiek során Moszkvával szemben, illetve egy háborús helyzetben a kínai haderő lehetne a gyors orosz katonai összeomlás kulcsa, hiszen Oroszországot egyszerre lehetne támadni a szárazföldön nyugati és dél-keleti irányból. Egy ilyen hipotetikus háború megnyerése esetén ugyanakkor Kína Európával összemérhető veszteségeket szenvedne, az orosz atomarzenál Európát és Kínát még a legoptimálisabb esetben is a kora középkori vagy inkább az ókori szintre lökné vissza. Ettől függetlenül az amerikai stratégák nagy álma lenne az, ha Európa és Kína venné az Oroszország elleni háború terheinek java részét a vállára, az USA pedig távolról és főként a levegőből támogatná a csapásokat az Orosz Föderáció ellen. A hagyományos orosz haderő Európa és Kína erővel szemben fokozatosan felmorzsolódna, a stratégiai csapásmérő erők egy jelentős részét a NATO és a kínai légicsapások kiiktatnák, így Moszkvának kétszer is meg kellene gondolnia azt, hogy a csökkent képességű stratégiai arzenáljával közvetlen csapást mérjen az Egyesült Államokra is felvállalva a totális pusztulást az amerikai ellencsapásban, vagy beérné az európai és kínai területekre mért „korlátozott” léptékű atomcsapásokkal a végső kapituláció előtt.

Ugyanakkor ez a szcenárió mind Európa, mind Kína (és persze Oroszország, valamint egész Eurázsia) számára végzetes és visszafordíthatatlan következményekkel járna: azon kívül, hogy Eurázsia ősi kultúrája és civilizációja totálisan elpusztulna, a lakosság a tizedére redukálódna, a belátható jövőben (értsd: több száz vagy akár ezer év) semmiféle reális esély nem lenne arra, hogy a maradék túlélő ne a Világ hegemón irányítása alatti szó szerinti rabszolgasorból bárhogyan is ki tudjon emelkedni. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi világhelyzetben Kína Oroszország ellen fordulása nemcsak, hogy meggyorsítaná egy világméretű háború kirobbanását, hanem garantálná Eurázsia pusztulását is, így erre reális esélyt nem látok.

Ugyanakkor az Egyesült Államok és a Pentagon beindította azt a folyamatot, aminek az eredménye a globális kereskedelmi és szállítási láncok túlbiztosítása, valamint az amerikai hadiipar függetlenítése lesz a jelenlegi külföldi beszállítóktól és gyártóktól. A katonai-ipari komplexum „hazahívása” és függetlenítése a világ többi részétől – maximálisan szembe menve az USA által életre hívott és kiépített globális ipari és kereskedelmi elvekkel/struktúrákkal – egy jövőbeli világméretű katonai konfrontációra történő közvetlen felkészülésre utal, függetlenül Oroszország és/vagy Kína reakcióitól. A katonai konfrontációhoz vezető úton a következő lépés a hidegháború életre keltése, mégpedig egy sokkal hidegebb háborúra van szükség, mint egykoron. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben az Egyesült Államok számára létfontosságú a hadiipar további jelentős felpörgetése és mivel végtelen számú helyi háború és konfliktus nem robbantható ki, így marad a régi jól bevált recept: fegyverkezni gigantikus mennyiségben. Egy új fegyverkezési verseny bár az amerikai államadósság problémáját nem oldja meg, de az amerikai munkaerő helyzetén segít, a belső gazdaságot és fogyasztást ismét felpörgeti és a regnáló pénzügyi elit további haladékot kap.

Egy növekvő fegyverkezési verseny a riválisokat is fegyverkezésre ösztönzi, ami forrásokat von el a gazdaság és a társadalom egyéb szektoraitól, így a gazdasági és társadalmi fejlődés alapját adó egyéb fejlesztések elmaradnak, ezzel lassítani lehet a rivális hatalmi centrumok egyéb ágazatokban történő erősödését. Ha a rivális hatalmi centrumok ebben a piszkos versenyben nem tartják az ütemet és katonai képességekben jelentősen lemaradnak, akkor megnyílik az út a valódi háború előtt, hiszen innentől kezdve már „elfogadható szintű járulékos veszteségekkel számolva” megéri a rivális hatalmakkal történő végső katonai leszámolás.

A korabeli hidegháborúhoz képest a jelenkor kezdődő hidegháborúja több aspektusban eltér a korabelitől, ami miatt – bár látszólagosan nincs akkora veszély, amint a régi időkben – valójában sokkal nagyobb a kockázata egy valós, nukleáris fegyverekkel megvívott világháború kirobbanásának, mint bármikor az USA-CCCP klasszikus hidegháború idején:

  • Papíron csökkentették ugyan az atom robbanótöltetek számát, de a mai robbanófejek és rakéták sokkal pontosabbak és hatékonyabbak, mint a régi fegyverek.
  • A kisebb hatóerőből és nagyobb pontosságból eredően ezen eszközök bevetési küszöbértéke is alacsonyabb, mivel több – igaz megrendelésre készült – tanulmány szerint kisebb járulékos károkkal járna, mint egy régi hidegháborús atomkonfliktus.
  • Az amerikai fél részéről hadrendbe állított alacsony észlelhetőségű technológia lehetőséget biztosít a meglepetésszerű első csapások kiváltására, amelyek az orosz/kínai irányítási központokat és fix telepítésű silókat érheti. A korlátozott számú rakétahordozó atom tengeralattjárók figyelése és nyomon követése nem teljesen megoldhatatlan feladat, pár tucat megmaradó atomtöltet pedig nem fog elég elrettentő erőt biztosítani ahhoz, hogy a háború elmaradjon, ha cserébe a rivális hatalom teljesen és véglegesen kiiktatható.
  • Oroszország új hiperszonikus rendszereket állít hadrendbe, melyek ellen a jelenlegi nyugati rakétavédelem hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Az orosz polgári védelmi rendszer az egész országra kiterjedően működik, hatalmas mennyiségű atombunker került átadásra, így ebben a helyzetben az orosz vezérkar és főparancsnok egy fokozott és kiélezett helyzetben könnyeben juthat olyan döntésre, aminek a vége nukleáris fegyverek bevetése lehet. Bízva a saját elégséges elrettentő erőben, az új csapásmérő eszközök hatékonyságában, valamint a lakosság megfelelő szintű felkészültségében egyáltalán nem zárható ki a sarokba szorított atomhatalom részéről egy korlátozott, preventív és demonstratív nukleáris támadás, ami viszont nem várt eszkalációhoz is vezethet.

Mindezeken túl nem szabad megfeledkezni a katonaföldrajzi kérdésekről sem. Jelen idő szerint a NATO olyan stratégiai mélységben nyomult be az egykori szovjet szférába, hogy a Baltikum, Lengyelország, valamint Románia (esetleg Ukrajna) térségéből az európai orosz városok és gazdasági/katonai/ipari centrumok a csapás megindítását követően percek alatt elérhetőek. Ez elégtelen idő a hatékony védekezés megpróbálására is, képletesen Moszkva halántékához lehet közvetlenül szorítani a csőre töltött pisztolyt.

Az Egyesült Államok az INF szerződést valójában azért mondta fel, mert a rakétavédelmi rendszerek telepítése mellett fokozatosan meg kívánják kezdeni a közép hatótávolságú atomfegyverek telepítését mind Európában, mind a Távol-Keleten, ezzel biztosítva azt, hogy közép-hatótávolságú eszközökkel is képesek legyenek a megelőző stratégiai csapásmérésre mind Oroszország, mind Kína viszonylatában.

A katonaföldrajzi realitások miatt így az Egyesült Államok jelentősen több nukleáris fegyverzetet képes bevetési hatótávolságon belül tartani a célpontokhoz képest, mint fordítva. Ennek oka igen egyszerű: Oroszország és Kína jelen idő szerint nem tud USA célpontokra beállított közepes hatótávolságú atomeszközöket felsorakoztatni Mexikóban vagy éppen Kanadában, míg az Egyesült Államok a stratégiai ICBM/SLBM arzenálja mellett Kelet-Európában és Japán, Tajvan vagy Dél-Korea esetében képes lesz erre. Ezek telepítésével olyan nukleáris kerítés mögé zárja Moszkvát és Pekinget, amellyel képes közvetlenül azzal fenyegetni őket, hogy az indítási parancstól számított 6-12 percen belül pusztító nukleáris csapássorozatok érnek célba a területeik ellen, célponttól függően.

Ennek a helyzetnek a realizálódását sem Kína, sem Oroszország nem várhatja be, mert a felvázolt stratégiai helyzetben csak egyetlen esély van a túlélésre: a kapituláció. Félő, hogy ezt nemcsak felismerték Pekingben és Moszkvában, hanem előrehaladott állapotban vannak az egyeztetések a soron következő lépésekről, melyek tovább növelik a közvetlen fegyveres összeütközés kockázatát az európia vagy a dél-kelet ázsiai színtereken. Egyelőre ezek mibenléte még nem látszik, de nagy eséllyel megelőlegezhető az, hogy a befogadó államok „túlbiztosított” nukleáris célpontokká válnak, azaz háborús veszély esetén megelőző csapásokat fognak elszenvedni, ami már nem háborús veszélyt, hanem magát a háborút jelenti.

Azzal az egy dologgal sem árt tisztában lenni, hogy a harmadik világháború ugyan elindítható, de onnantól kezdve már soha nem fog véget érni, hiába fogynak el a nukleáris eszközök. A civilizáció és az ökoszisztéma lerombolása a túlélők számára egy folytatódó, soha véget nem érő örök háborút jelentene majd.

A III. világháborúban azért nem lesznek győztesek, mert elindítani ugyan el lehet, de befejezni többé már nem.

MEGJEGYZÉSEK:

 1. megjegyzés:

Jugoszlávia felbontásának forgatókönyve megegyezett a Szovjetunió felbontásának forgatókönyvével, a maradék Kis-Jugoszlávia elleni katonai akciófelvezetése és végrehajtása pedig fontos figyelmeztetés arra, hogy az USA és a NATO hogyan kívánja a maradék Kis-Szovjetuniót, azaz Oroszországot tovább darabolni, csak ebben az esetben Koszovó szerepét elsősorban Ukrajna és a Krím látja majd el – a fő műsor már el is kezdődött. Az USA/NATO katonai terveiben egy Oroszország elleni háború részletesen ki van dolgozva, jelen idő szerint a szükséges előkészületek és katonai felvonulások/erők pozícionálása zajlik.

2. megjegyzés:

A jelenkor geopolitikai világában az Egyesült Államok játssza az Új Brit Birodalmat, az USA geopolitikai játéka pontosan leköveti az egykori európai kontinensen zajló brit politika modelljét, miszerint a brit Birodalom folyamatosan arra játszott, hogy a kontinentális hatalmakkal külön-külön jobb legyen a viszonya, amint azoknak egymással. Az USA geopolitikai értelemben ugyanezt a mintázatot követi régóta, a jelenben például igyekszik úgy kijátszani Európát és Oroszországot egymás ellen, hogy külön-külön a viszonya a két féllel továbbra is lehetőleg egyutas maradjon (egyutas kommunikáció = utasítás), miközben a harmadik féllel (Kína) kezdett új konfrontáció közben a másik felek felé meglebegtesse egy új kiegyezés lehetőségét.

3. megjegyzés:

Egy új világháborús helyzet kialakulásának a lehetősége nem azért kerül előtérbe, mert Moszkva és Peking összefog, hanem pont fordítva: Ázsia két óriási birodalma azért fog össze, mert a Nyugattal történő világméretű katonai összeütközés reális lehetőséggé vált mind kettejük számára külön-külön is. A Nyugat minden létező belső problémáját immáron kifelé vetíti és külső felelősöket keres, az első két helyezett Moszkva (Demokrata Párti célpont) és Peking (Republikánus Párti célpont). Bár elsőre kényelmes és megnyugtató a belső politikai feszültségekkel és játszmákkal magyarázni a jelenlegi amerikai geopolitikát, de ne dőljön be senki ennek, az amerikai geopolitikai lépések következményei mind időben, mind következményekben messze-messze túlmutatnak azon, hogy a négyévenkénti amerikai elnökválasztás cirkuszával akarjuk magyarázni akár az egész bolygó jövőjét és minden lakosának életét majd közvetlenül meghatározó lépéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2652) Putyin eladja az S-400 elhárító rendszert Szaúd Arábiának

Paul Craig Roberts esszéjének felhasználásával készült lényegi fordítás

A teljes angol szöveget alant teszem közzé.  Az angol szöveg lényeges részének fordítását elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja, a számlaszámom: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

___________________________________________________________________________

October 26, 2018   The murder of Jamal Khashoggi inside the Saudi Arabian embassy in Turkey is unprecedented in its audacity. The response from Washington and the Canadian government is to sell more weapons to Saudi Arabia, weapons that are being used by the Saudis in their destruction of the Yemeni population. The Russian response, if the report I saw was not fake news, is to sell the Saudis the S-400 air defense system. https://on.rt.com/8pd0

What we can conclude from this is that armament profits take precedence over murder and genocide.

Genocide is what is going on in Yemen. I heard a report today on NPR that Yemeni are dying from starvation and from a cholera epidemic that has resulted from the Saudi destruction of the infrastructure in Yemen. The aid worker giving the report was obviously sincere and upset, but had difficulty connecting the high death rate to the Washington-sponsored war, blaming instead a 20% devaluation of the Yemen currency that raised food prices out of the reach of most Yemeni. She said that the solution to the crisis was to stabilize the currency!

It is difficult to understand why in the Western media and among Western politicians there is so much demonization of Iran, Syria, Venezuela, North Korea, China, and Russia. It is not these demonized countries that are murdering people in their embassies, conducting wars of aggression (war crimes under the Nuremburg Standard), and embargoing food and medical supplies to the populations that are being bombed. These crimes are being done by Saudi Arabia, Israel, and the United States and its NATO vassals.

Obviously, the Yemeni, like the Palestinians, don’t count. Their slaughter doesn’t cause a moral ripple in the West.

Putin might be giving Washington tit for tat by horning in on Washington’s armaments customers, but the decision to sell the Saudis the S-400 is a strategic blunder. Saudi Arabia is a sponsor of the war against Syria, in whose defense Russian lives and treasure have been spent. Moreover, Saudi Arabia is an enemy of Iran. Iran is an ally of Russia in the defense of Syria, and a country whose stability is essential to Russia’s stability. Perhaps even more important, the minute the Saudis get their hands on the S-400 they will hand it over to Washington, and experts will figure out how to defeat it, thus negating Russia’s investment in the weapon and its advantage. The decision to sell the S-400 to the Saudis convinces Washington that Putin and his government are clueless, babes in the woods to be easily run over.

In my opinion, the worst aspect of the S-400 sale is that it erases the moral edge that Putin has gained for Russia over the murderous and ever-threatening West. Now we have Russia putting profits above the Russian government’s professed respect for the rule of law and moral behavior.

An even more immoral and irresponsible development is President Trump’s withdrawal from the INF Treaty. The only reason for Trump’s Zionist Neoconservative National Security Advisor to orchestrate this withdrawal is to threaten Russia. Intermediate range missiles cannot reach the US. Russian ones could reach Europe, and US ones placed in Europe on Russia’s border can comprise a first-strike nuclear attack on Russia that has no warning and is indefensible.

President Putin has complained for years, and warned of the consequences, of Washington establishing ABM missile sites in Poland and Romania under cover that their purpose is to protect Europe from Iranian missile attack. Putin has pointed out repeatedly that these missile sites can easily, without anyone knowing, be converted into a nuclear cruise missile attack posture against Russia. Yet, the crazed US National Security Advisor claims, illogically, that it is the Russians, who have nothing to gain from violating the treaty, who are cheating.

Europe has no capability whatsoever of being a military threat to Russia except as launching posts for Washington. If it were not for Washington’s aggression toward Russia, Europe would face no Russian threat.

The reason President Reagan negotiated the INF Treaty with Gorbachev was to reduce the Soviet perception of the US as a threat. Reagan wanted the end of the Cold War and nuclear disarmament. Reagan hated nuclear weapons. By Reagan’s time in office, no one with any intelligence any longer believed that the Red Army intended to overrun Europe. The problem was different. The problem was to get rid of nuclear weapons that are capable, if used, of winning no war but of destroying life on planet Earth. Reagan understood this completely.

Unfortunately, this understanding has been lost in Washington.

If the INF Treaty is abandoned, it is impossible for Russia to tolerate any missile bases near its borders as these bases could be first-strike nuclear weapons against which Russia has no defense. The European countries sufficiently stupid to host these bases will be on a hair-trigger with the Russian military. Just one false signal, and nuclear war begins.

Trump’s intention to normalize relations with Russia has been defeated by CIA Director John Brennan, FBI Director James Comey, Justice Department Deputy Attorney General Rod Rosenstein, the military/security complex, the Israel Lobby, the Democratic Party, the US liberal/progressive/left, and the presstitute media—CNN, MSNBC, New York Times, Fox News, BBC, Washington Post, etc.

We will all die, because the American Establishment lied through its teeth nonstop.

We can conclude from the acceptance of Saudi crimes and Western indifference to Washington’s withdrawal from the INF Treaty that morality takes a back seat to material interest. We can also conclude that evil has achieved dominance over good, with the consequences that avarice and lawlessness will escalate their destruction of truth, peoples, and life on earth.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2651) A nagy lehűlés kipusztította a Neander völgyi embert

Tibor bá’ online

 

Minden valószínűség szerint ez volt a legtovább tartó nyomozás titokzatos gyilkosság ügyében. Ki, vagy mi ölte meg az emberiség legközelebbi rokonát, a Neander völgyi embert, aki valamikor benépesítette egész Európát mielőtt úgy 30.000 évvel ezelőtt kipusztult volna. Gyanúsítottként számba jöhetett a klímától kezdve minden magáig, az Emberig. A talány megosztotta a szakértők véleményét. Végül azonban összeült harminc tudós, hogy a rejtélyre megadják a legvalószínűbb választ. Véleményük szerint a Neander völgyi embernek egyszerűen nem állt rendelkezésére az a technológiai ismeret, aminek segítségével túlélhette volna az egyre hidegebb teleket. Különben, csak úgy mellesleg, az eredeti európai bevándorlók a Homo sapiensek nem, hogy nem vádolhatók a gyilkos tettel, de önmaguk is közel álltak a teljes kihaláshoz.

A tudós csoport mindenre kiterjedően a 20 és 40 ezer évvel ezelőtti körülményeket vizsgálták. Klimatológusok kimutatták, hogy Európa éghajlata 20-70.000 évvel ezelőtt hatalmas változásokon ment át. Hideg időszakokat melegebbek követtek úgy, hogy az átlaghőmérséklet tíz éven belül több fokot is emelkedhetett vagy süllyedhetett. Rovar, virágpor és fosszilis csontmaradványok bizonyították, hogy ez a hirtelen ingadozás drámai hatással volt a növényzetre és az állatvilágra beleértve a Homo sapienst és a Homo neanderhalensist is.

Amikor 30.000 évvel ezelőtt a téli átlag hőmérséklet -10°C alá esett, a Neander völgyi ember északról délre vándorolt, de vele együtt húzódott délre az állandó jégmező határvonala is. A szakértők szerint meglepő volt, hogy a Neander völgyi ember mennyire megrettent a hidegtől, és milyen hatalmas távolságokat tett meg délfelé. Ezzel egy időben a Homo sapiens is délre húzódott, de 25.000 éve már csak néhány törzs tengette életét a mai dél Franciaországban és a Fekete-tenger környékén. Minden valószínűség szerint a Homo sapiensre is a kihalás várt volna, ha 29.000 évvel ezelőtt meg nem érkeznek a Gravettiek fejlett szerszámaikkal (halászháló, dárda) melyeknek segítségével jóval könnyebben szereztek élelmet. A szerszámaikon kívül ruházkodásra is fejlett technikájuk volt. Tudtak szőni, varrni, és valószínűleg fejlett társadalmi szerveződésük is volt. Miután a Gravettiek összevegyültek a Homo sapienssel, az emberiség ősei túlélték a 18-25.000 évvel ezelőtt nehéz időket.

A neander völgyiek vérfrissítés és fejlettebb szerszámok nélkül körülbelül 28.000 éve kihaltak, elsősorban azért mert stratégiájuk a menekülésben merült ki, míg őseink adaptálták magukat az új körülményekhez, ami legalább annyira volt forradalmi, mint a modern emberré válás.

Vajon lesz-e közülünk túlélő, és újrakezdő a megváltozott földi körülmények között?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2650) Menstruáló nők jobban hatnak az éhes férfiakra

Tibor bá’ online

 

Vegyünk egy tucat sztriptíz táncosnőt, néhány szexre éhes férfit, meg egy nagy rakás pénzt és máris elvégezhetünk egy roppant érdekes kísérletet.

Geoffrey Miller és kutatócsoportja (Univesity of New Mexico) összehasonlította a rendszeresen menstruáló sztriptíz táncosok keresetét azokéval, akik hormonokat tartalmazó fogamzásgátlókat szedtek. [megjegyzendő, hogy ezek a nők nem kapnak fizetés, jövedelmük kizárólag borravalókból áll] A menstruáló ciklus nem fogamzó szakaszában lévő táncosok a nem menstruálókkal azonos mértékben kaptak borravalót a lelkes szemlélődőktől. De amikor a bámuló férfiak előtt vonagló sztriptíz táncosnők fogamzó állapotban voltak, borravalójuk jelentős mértékben megemelkedett.

Akit a téma tudományosabban is érdekel, az kattintson ide, esetleg alkalmazni akarja az itt tanultakat. 😀 :   DOI: 10.1016/j.evolhumbehav.2007.06.002).

PS: Itt a hétvége. Kapcsolj ki! A hétfői nyüzsgés megvár. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2649) Hogy állunk ma?

Tibor bá’ online

 

Két éve, 2016-ban állt elő Guy McPherson azzal, hogy legfeljebb 10 éve van az emberiségnek, azaz 2026-ra nekünk annyi. Az ok az Északi sark jegének az eltűnése, amit követve beáll a hirtelen felmelegedés. Ezt két évvel később (2018.09.24.) az Arctic News-be megerősítették az alábbi grafikonnal:

E szerint nyilvánvaló, hogy 2018-ban a globális felmelegedés + 1,8 °C a ipari forradalom kezdete óta, és 2019 végére el fogja érni a + 1,95 °C. Az igazi meglódulás 2020-ra várható.

Már a tavalyi kiértékelésre azt írtam, hogy McPherson jóslatának bekövetkezését nem lehet 2019  szeptember előtt eldönteni. Mivel a megfutás alapja a jég eltűnése, ezt kell figyelni. Nos az északi jégtakaró 2018.10.24.-én így nézett ki:

A szaggatott vonal a 2012-es év jégtakaróját mutatja be. Ez egy rendkívüli év volt, nagyon erős El Ninoval. Sokakat meg is tévesztett, mert trendnek fogták fel, nem pedig egy rendkívüli kiugrásnak. A kék vonal az idei év jégtakaróját mutatja be. A kb. szeptember közepén bekövetkező minimum 2012-ben 3.570.000 km^2 volt. Ezt az idei év minimuma meg se közelítette. A különbség jól látható, számokkal kifejezve 1.140.000 km^2 volt. Az idén tehát kb. 12 Magyarországnyi területtel volt több jég, mint 2012-ben. Ez rengeteg jég, de valami történt. A megfordulás, vagyis a jég fogyásból átállás a jég gyarapodásra egészen másképp zajlott (atipikus) mint a megszokott. A fordulópont után a jég valahogy vonakodott gyarapodni. Ennek volt következménye, hogy kábé egy héttel ezelőtt már kevesebb jég volt, mint ezen a napon bármikor a múltban, tejhát 2012-ben is. Az idei jéggörbe alig több, mint egy hónap alatt ledolgozta a jóval több mint egy millió km^2 hátrányt. Ha a jég gyarapodás továbbra is ilyen lusta lesz, akkor elképzelhető, hogy a márciusi jégmaximum messze alul marad a korábbiaktól. Ez pedig a nyár folyamán gyorsabb olvadással fog járni. Nem lehetetlen, hogy szeptemberben néhányan meg fognak lepődni.

Ma hajnalban különben McPherson-nal különleges interjút készítenek. Ha felteszik a twitterre, lefogom fordítani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2648) A Khashoggi drámát már nem lehet elsikálni – Erdogan követeli MbS leváltását

Véleményem szerint ezt a témát ilyen alapossággal magyar médiumban nem olvashatjuk

A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

By Moon Of Alabama

The Khashoggi saga continues to influence Middle East policies.

On Friday the Saudi regime admitted that Khashoggi was killed in its consulate in Istanbul. Since then they have changed their story twice:

After weeks of denying involvement in Khashoggi’s disappearance, Saudi Arabia said that he was killed in the Istanbul consulate, saying his death was the result of a “fistfight”. A Saudi source close to the royal palace later told CNN that the Washington Post journalist died in a chokehold. On Sunday, its foreign minister, Adel al-Jubeir, went further, describing Khashoggi’s death on Fox News as a “murder” and a “tremendous mistake.”

Mohammad bin Salman, the Saudi clown prince and effective ruler, does not seem to have any good media advisors. By not sticking to one story all further Saudi accounts will immediately come into doubt.

The Saudis originally claimed that Khashoggi had left the consulate. We now know why they felt safe to make that claim. CNN has a new Turkish story of a decoy which was send out to make it look as if Khashoggi left. They provide pictures to prove it:

One member of the 15-man team suspected in the death of Jamal Khashoggi dressed up in his clothes and was captured on surveillance cameras around Istanbul on the day the journalist was killed, a senior Turkish official has told CNN.

CNN has obtained exclusive law enforcement surveillance footage, part of the Turkish government’s investigation, that appears to show the man leaving the consulate by the back door, wearing Khashoggi’s clothes, a fake beard, and glasses.

While Khashoggi was half bald, the decoy in Khashoggi’s cloth seems to have full hair.

Bit by bit the Turkish government leaks more of the sorry tale. It helps to keep the issue on the political agenda.

YeniSafak, an Erdogan aligned broadsheet, claims (Turkish, machine translation) that Khashoggi was put on the phone with MbS while he was in the consulate. He was allegedly told to return to Saudi Arabia. After he rejected to do so he was killed.

A later YeniSafak report (Turkish, machine translation) says that Saudi teamleader in the consulate, Maher Abdulaziz Mutreb, made a total of four calls to bin Salman’s office manager Badr bin Mohammed Al Asaker in Riyadh. Al Asaker is the head of the crown prince’s foundation and his ‘invisible hand’. Mutreb allegedly used the cell phone of the consul. Another call was made to the U.S., presumably to Khalid bin Salman, the brother of MbS who is the Saudi ambassador in Washington DC. Khalid has since returned to Riyadh. Al Jazeerah Arabic had earlier reported of such calls, and of 19 additional WhatsUp calls to MbS himself.

If the news of these calls proves to be true, the killing of Khashoggi was undoubtedly premeditated murder on the direct order of the clown prince.

Turkish police also found an abandoned car that is owned by the Saudi consulate. It can be seen on CCTV footage of the consulate on the day that Khashoggi was killed.

All this proves that the spy-craft of the Saudi assassination team was abysmal. All cellphone networks store records of each call. Any foreign official’s phone in Turkey is under surveillance of the country’s intelligence service. Only some throw-away phone with an anonymous prepaid card could have given some protection.

It seems that the Saudi team simply did not care. It tried to obscure the incident by removing the body, but did otherwise little to hide the operation. They likely expected to get away with this. Their boss, MbS, certainly did:

As the disappearance of Mr. Khashoggi escalated into a diplomatic crisis, Prince Mohammed was shocked by the backlash. He couldn’t understand why Mr. Khashoggi’s disappearance was such a big deal, according to people who recently interacted with the prince.

On Oct. 10, eight days after Mr. Khashoggi went missing, Prince Mohammed called Jared Kushner, the adviser and son-in-law to President Trump, according to people briefed on the phone conversation.

Why the outrage, Prince Mohammed asked in English.

The prince’s confusion soon turned into rage. “He was really shocked that there was such a big reaction to it,” said a person close to the royal court. “He feels betrayed by the West. He said he would look elsewhere and he will never forget how people turned against him before evidence was produced.”

No one seems to care how many Yemeni’s Mohammad bin Salman kills each day. There was no harsh reaction when MbS kidnapped the Lebanese Prime Minister Hariri, nor when he incarcerated nearly 400 princes and tortured them to steal their money. Why would anyone care about Khashoggi?

Because that is how human psychology works:

The death of one man is a tragedy. The death of millions is a statistic.
Josef Stalin

We humans care way more for a single persons we know, than for a mass of people we have no relations with.

Khashoggi was a personal friend of Erdogan. He was a columnist at the Washington Post, the CIA’s most favored news outlet. Mohammad bin Salman is an enemy of both. Neither the neocon opinion editor of the Post, Fred Hiatt, nor Erdogan have any love for the Saudi clown prince. They would of course raise a ruckus when given such a chance.

They will pile on and air the Saudi’s dirty linen until MbS is gone. Yesterday the New York Times exposed the twitter brigades the Saudis hired to manipulate the public. Today the Washington Post has a detailed report of Saudi influence peddling through U.S. stink tanks. The Middle East Institute, CSIS and Brookings get called out. Lobbyists for the Saudis are canceling their contracts. More such reports will come  out. Years of lobbying and tens of millions of dollars to push pro-Saudi propaganda have now gone to waste.

The affair is damaging to Trump. He built his Middle East policy on his relations with Saudi Arabia. But he can not avoid the issue and has to call out MbS over the killing. His own party is pressing for it. Yesterday the Republican Senator Bob Corker, chairman of the Foreign Relations Committee, dismissed the Saudi version of the story on CNN and called (vid) for consequences:

“It is my sense, I don’t know yet, but based on the intel I have read, based on the other excerpts that I have read, it is my thinking that MbS was involved in this, that he directed this and that this person was purposefully murdered.

There has to be a punishment and a price paid for that.

Do I think he did it? Yes, I think he did it. […] We obviously have intercepts from the past that point to involvement at a very high level, so let’s let play this out.

On Sunday Erdogan was on the phone with Trump. The Turkish readout of the call hints at negotiations over Syria, the lifting of sanctions against Turkey and other issues. But the Khashoggi case has now gone too far to allow for a deal to be made over it.

Erdogan’s mouthpiece, the somewhat lunatic columnist Ibrahim Karagül, gives an insight into Erdogan’s thinking and sets out his aims:

The real trap was set against Saudi Arabia. Even though a Saudi Arabia-U.S.-Israel rapport was established and discourse about shielding the Riyadh administration from Iran, the objective was to destroy Saudi Arabia through Salman and Zayed. The next front after the Syria war was the Persian Gulf, Saudi Arabia. They never understood this, they could not understand it. Turkey understood it, but the Arab political mind was blinded.

Now Saudi Arabia is in a very difficult situation. The world collapsed over them. Crown Prince Salman is going through a tough test via Zayed, who has control over him. If the gravity of the situation after the facts revealed with the Khashoggi murder is not comprehended, we will witness a “Saudi Arabia front” in less than a few years.

The Riyadh administration must dethrone Crown Prince Mohammed bin Salman at once. It has no other choice. Otherwise, it is going to pay very heavy prices. If they fail to quash the trap set up targeting Saudi Arabia through bin Zayed, they will be victims of Trump’s “You won’t last two weeks” statement, and the process is going to start to work in that direction.

This duo must be taken out of the entire region and neutralized. Otherwise they are going to throw the region in fire.

Crown Prince of Abu Dhabi Mohammed bin Zayed is Mohammad bin Salman’s mentor and partner in crime in Yemen. MbZ is smarter than MbS – and will be more difficult to dislodge.

Erdogan announced that he will describe more details of the case on Tuesday in a speech to his party’s parliament group. He will probably not yet play the tape from inside the consulate that Turkish intelligence claims to have. But he may well confirm the revealed phone calls and threaten to release their content.

Erdogan’s aim seems clear. The chance for deal is gone. MbS has to go. He will try to play the case out until that is achieved.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2647) Lehet-e forradalom 2019-ben?

Tibor bá’ online

 

 

Márki-Zay  Péter  nem  először  tett  célzást  forradalomra. Lehet-e?   (Nem  biztos,  hogy  a  következő  forradalomra újabb 62 évet kell várni.)

Az én határozott véleményem, hogy nem lehet, felesleges 1956-ra hivatkozni. A különbség igen jelentős. Felsorakoztatok csak kettőt ezek közül:

1956-ban a Rákosi rendszerben az elnyomó szerv (ÁVH) tagjain kívül senkik se volt megelégedve a helyzetével.  Ma, a legutolsó választásokon 40 százalék Orbánra szavazott. OK, volt ott csalás bőven, de talál 10-15 százalék valóban Orbán hívő. Népfelkelés helyett 85 százalék polgárháborút folytathat jól felszerelt 15 százalékkal. Ez nem forradalom. De persze ez se lesz.

A legfőbb ok a népességben van. 56-ban 10 évvel voltunk a háború után. Gyakorlatilag minden magyar férfinek volt már kezében puska, és el is sütötte azt. Legalább is tudta, mi a harc, és azt is, hogy az élete mindenkinek egy hajszálon függ. A mai magyar társadalom wellnessezik és hozzá van szokva a „kényeztetéshez”. Ez utóbbi a kulcsszó. Szó sem lehet arról, hogy fegyvert vegyen a kezébe. Semmiféle kényelmetlenséget nem vállal fel. Majd lesz valami, ez a felfogása.

Ez a két tényező határozza meg a jövőt. Igaz, semmi se tart örökké. Rákosit se 56 buktatta meg, hanem a rendszeren belüli rivalizálás. Ez lesz az Orbán rendszer vége is. Orbán hatalma megrendül, például Ny Európa vagy az USA tudatos Orbán ellenes politikája miatt, és akkor valaki a helyébe lép, és könnyíteni fog a kizsigerelésen, ahogy Kádár tette Rákosihoz képest, hagyni fogja a kisembert is, hogy csupasz krumpli mellett rántott húst is egyen.

Néhány saját felvétel

A Köztársaság téri pártház védelmére kivezényel ÁVH tizedes, aki pontosan tudhatta, hogy élve nem fogja elhagyni az épületet. Megfizet néhány évig tartó kiváltságért. Hasán a kinyitott pártkönyve, lehet, hogy 5-ös volt a sorszáma? 😀

Győzelem után a tömeg nehéz gépekkel elkezdte feltörni a betont a pártház előtt, mert az a hír járta, hogy a föld alatt kínzókamrák vannak elrejtve. Nem találtak semmit.

Az ideiglenes győzelem boldog percei a romohalmaz felett.

És ha valaki kíváncsi lenne rám.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2646) Az Y kromoszóma visszavág

Tibor bá’ online

 

 

Az utóbbi időben számtalan „támadás” érte a hímivart meghatározó Y kromoszómát. Mint köztudott az emberi sejtekben 2 x 23 kromoszóma található, melyek párokba csoportosíthatók (ezért a 2 x 23 = 46 számbavétel). A huszonhárom párból huszonkettő úgy jelentkezik, ahogy ezt tisztességes pároktól az ember elvárná, egymásra nagyon hasonlítanak. A huszonharmadik (sex) kromoszómapár esetében a helyzet egészen más. Itt egy „normál” méretű X és egy picurka Y elnevezésű kromoszóma alkotja a párt. A női sejtekben a pár két darab X kromoszómából áll, míg a férfiak esetében egy X és egy Y kromoszóma adja a párt. Könnyen belátható, ha az XX nőt jelent és az XY férfit, akkor a férfiakra az Y kromoszóma kell, hogy jellemző legyen. Így is van.

Csakhogy az utóbbi időben egyre több vélemény szólt az mellett, hogy az Y kromoszóma csökevényes, kevés funkcióval bíró, kihalásra ítélt, stb. A helyzet az, hogy korai halálhíre nagyfokú túlzás. Az alábbiakban egy hírportálban  megjelent cikk kivonatát ismertetem.

*        *        *

Az Y-kromoszóma feltérképezése nem volt könnyű feladat, mivel számos olyan ismétlődő szekvenciát tartalmaz, amelyek egymás tükörképei. Vegyünk egy példát a DNS-ben lévő négy bázis (adenin, timin, citozin és guanin) tetszőleges alkalmazásával:

A C G C C G T T T G C C G C A

 Látható, hogy a felírt szekvencia a középen lévő T-re tükör-szimmetrikus. Az Y-kromoszóma mintegy 50 milliónyi bázisából körülbelül 6 millió tükörszimmetriában van.

Ha feltételezzük, hogy az első három (A C G) betű egy génnek felel meg, akkor láthatjuk, hogy ugyanez a „gén” (visszafelé olvasva) a betűsor másik végén is megvan. Ez az elrendezés roppant fontos a genetikai információ megőrzése szempontjából, mivel ha a gén meghibásodik, rendelkezésre áll egy tartalék példány, amiről ismét elkészülhet jó másolat.

A többi kromoszóma esetében nincs ilyen trükkös mechanizmus, de nincs is rá szükség, ugyanis minden más kromoszóma párosával fordul elő a testi sejtekben: egy anyai és egy apai példány formájában. Ha az egyiken egy gén hibás, rendelkezésre áll egy tartalék példány. Az Y-kromoszóma azonban egymagában áll, nincs tartalék példány.

Vagyis nem egészen, éppen a sok tükör-szimmetrikus szekvencia miatt. Az Y-kromoszóma tulajdonképpen önmagán belül képes cserélgetni a géneket. Azok a biológusok, akik pusztulásra ítélt „géntemetőnek” tekintették az Y-kromoszómát, amely az egyre halmozódó génhibák miatt hamarosan eltűnik (és vele együtt a hímivar is, mint néhány rovarfaj esetében az már megtörtént) valószínűleg tévedtek. Úgy tűnik, a legkisebb kromoszómának megvan a magához való esze, és igen trükkösen védi magát.

Az Y-kromoszómában 78 gént találtak. Ezek nagy része a here fejlődését és a spermiumok termelését szabályozza. Egyikük a hímivart határozza meg. Egy másik gén az agy működésére hat ki. Ezt a gén a női ivart meghatározó X-kromoszómában nem találták meg.

És pont most akarunk kipusztulni? Szégyen-gyalázat! 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2645) Gondolkodjunk együtt

Tibor bá’ online

James Hansen két napja szétküldött egy feljegyzést, ami nem teljesen új, de érdemes magunkat átrágni rajta, mert megéri. A téma az alábbi ábra, alatta a magyarázat és némi okoskodás:

Cím: Az atmoszféra CO2 tartalma és a globális felszíni hőmérséklet

Bal oldalt az y tengelyen találjuk a hőmérsékletet C°-ban, a jobb oldalon pedig a széndioxidot ppm-ben. Az X tengelyen van az idő 800.000 évtől 0 évig, ami megfelel időszámításunk 1880 évével, mert hogy akkor még nulla hatása volt a CO2-nek. Aztán ki van tűzve 1950, mert akkortól kezdve kezd a széndioxid hatás érvényesülni, és végül 2020, ami a jelent illeti. Piros vonal a hőmérsékletet jelzi, a kék pedig a CO2-t.

Látható, hogy az utolsó 800.000 évben a hőmérséklet és a CO2 szorosan követi egymást. Az is nyilvánvaló, hogy a CO2 soha nem lépte túl a 280 ppm-et, a hőmérséklet pedig a 0 fokot (egy kis jóindulattal). Így nyugodtan állíthatjuk, hogy minden CO2 értékhez tartozik egy hőmérsékleti érték.

Aztán az ipari forradalmat követően a CO2 elkezd emelkedni, amit némi késéssel, meglehetősen lustán követ a hőmérséklet. Napjainkra a CO2 koncentráció jócskán átlépte a 400 ppm-et, amihez +3,5° C tartozna, mert ezen a hőfokon érné el a Föld az egyensúlyi állapotot. Ez azt jelenti, ha ebben a pillanatban egyetlen CO2 molekulát se termelne a földi élet, akkor is felmenne a globális felszíni hőmérséklet 3,5 fokkal magasabbra, mint a bázis vonal, amit ugye nullával jelölünk. Jelenleg különben nyugodtan állíthatjuk, hogy 1 foknál tartunk. Tehát még 2,5 fokot emelkedne. A hülyéskedés az 1,5 majd 2 fokkal teljesen gyerekes. Máris 3,5 foknál tartunk, csak még nem következett be. Mikor? Na erről szól a következő grafikon:

Ez a grafikon azt mutatja be, hogy az El Ninó maximumok, és a La Nina minimumok milyen emelkedést mutatnak. Az eredményt nyugodtan mondhatjuk 0,3 foknak évtizedenként. Ez a múlt. Ha úgy döntünk, hogy ez lesz a jövő is, akkor a hátralévő 2,5 fok melegedéshez több mint 80 év kellene. Ez azonban rossz okoskodás, mert egyfelől a CO2 termelés nem áll le, másfelől pedig a lineáris változás semmiképpen nem marad fenn a pozitív visszacsatolások miatt. Ez egyébként már most sincs így, mutatja ezt a La Nina értékek növekedése. Ebből mindenki vonja le maga a következtetés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2644) Stephen Hawking

Tibor bá’ online

 

Fél éve halt meg a modern idők Einsteinje, aki elég furcsa egyéniség volt (úgy mellesleg). Ha ránézel a fényképeire, automatikusan felmerül benned a kérdés, hogy a fenébe lett neki 3 gyereke? Jó, nekem is vannak elképzeléseim, ami szerint a nők bármire, bármire, BÁRMIRE, BÁRMIRE képesek. És akkor megcsalja a feleségét az asszisztens nőjével. Nem semmi. Így pofára nem néz ki Casanovának. 😀

Az emberiségnek mindig kell egy idol, aki abban a pillanatban a legokosabb ember a világon. Haláláig Einstein volt ez, aztán Bertrand Russell lett, majd Hawking, aki most meghalt, vajon ki lesz a következő? Na, majd találnak valakit, addig is lehúzok róla egy bőrt.

Hawking nagyon ügyesen utolsó beszédét magnóra vetette, amit fél ével halála után, az utolsó könyvének a kiadásakor lejátszottak. A bulvár lapok azt írták, hogy Hawking a másvilágból üzent. Na jó, legyen így. És mit üzent? Többek között azt, hogy nincs Isten. A fene! Nekem ehhez nem kellett meghalnom. 😀 és még azt is üzente, hogy a világmindenséget senki se irányítja, megy az magától. Ezt már én is mondtam, hozzátéve, hogy azért mert nem lehet másképp. Ezt persze itt se értette senki, mert gyerekkora óta megszokta, hogy mindent valaki csinált, semmi sincs magától. Így aztán lehet ezt hirdetni (lásd: Paley tiszteletes tengerparti zsebóráját) mert mindenki vevő rá.

Mindegy, korunk legnagyobb lángelméje szerint nincs teremtő isten, ne tessék arra hivatkozni, hogy a legnagyobb tudósok mind hisznek istenben. Mert ez nem igaz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2643) Gender a divat

Tibor bá’ online

 

Rossz ez a cím, mert nem a gender a divat, hanem annak tagolása, hogy vagy csak egy gender van, vagy legalább egy tucat. Na jó, az első kettőt azt tudod, harmadik az, aki férfi és férfit szeret. Ennek van két alfaja, egyik a fogadó, a másik a behatoló. Negyedik aki férfi, de neki mindegy, hogy nő vagy férfi, mind a kettő jöhet. Ötödik, aki nő és nőt szeret. Hatodik, aki szintén nő, de neki is mindegy, hogy nővel vagy férfivel bújik ágyba. Most jönnek azok, akik férfinek születtek, de nők akarnak lenni. Transvesztita vagy mi a fene a nevük. Persze ennek megvan a negatívja is. Vagyis nőnek született, de férfi akar lenni. Szóval van egy csomó, de igazából főleg nők lennének és férfiak. És itt kezdődik a baj. Újabban ugyanis nincs nő és nincs férfi, ember van. Illetve…

  • Egye meg a fene, az van, hogy ebben a rohadt világban a nők azonos beosztásban kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
  • Hallatlan! Csakhogy emlékeim szerint a Kátay vasedény üzlet a Teréz körúton akkora volt, hogy átnyúlt a Jókai utcába, a levegőbe egy hatalmas plakát lógott, rajta a felirattal: maximális súlyemelés, nők = 20 kg, férfiak = 50 kg. Nafene. Még se lennénk egyformát. Ha kértem volna egy sparheltet a Jucika azt mondta volna, majd jön a Feri…. Ha a Feritől kértem volna egy sparheltet, ő nem mondta volna, hogy majd jön a Jucika.
  • Hát nem is így vagyunk egyformák.
  • Hát hogy? Vetkőzz le, állj egy tükör elé és figyeld meg! Látod azt a két kinövést a bordáid felett? Láttál már ilyesmit férfiaknál?
  • Ez nem számít, ez apróság.
  • Apróság? Nézd tovább! Mit látsz a combjaid között?
  • Nem erről van szó.
  • Hát miről?
  • Hogy kétharmad annyi fizetést kapunk azonos beosztásba.
  • Azonos beosztásban, de nem azonos használhatóságban.
  • Ez egyoldalú vélemény. Van, amikor mi hasznosabbak vagyunk.
  • Kétségtelen, príma óvó nénik vagytok.
  • Te meg egy soviniszta disznó vagy. Azonos jogaink vannak.
  • Ezt senki nem akarja elvenni tőletek, de nevetséges, hogy tagadjátok a nyilvánvaló tényeket.
  • Erre nincs semmi bizonyíték.
  • Már hogyne lenne. Itt van mindjárt a me-too. Világszerte ezerszámra vádoljátok a befutott embereket, hogy egy-két generációval korábban megerőszakolt benneteket. Ezzel szemben egyetlen férfi se állította, hogy fiatal korában megerőszakolta volna egy nő.
  • Azért mert mi nem erőszakolunk férfiakat, csak a férfiak erőszakolnak meg nőket. Ez közöttünk a különbség.
  • Na látod, akkor mégiscsak van köztünk különbség, és ha ezt eltiporjátok, nagyon rosszul fogtok járni. 😀
  •    __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2340) Peak Oil (nyersolaj kitermelési csúcs)

Tibor bá’ online

 

Néhány éve főtéma volt a Peak Oil, aminek bekövetkezésétől gazdasági összeomlást vártak. A csúcs kitermelés 2006-ban bekövetkezett a hagyományos kitermelés terén, de az USA belefogott az olaj-pala, olaj-homok feldolgozásába. Az eljárás folyamán a vállalkozások hatalmas vesztességeket könyveltek el. Akkor miért csinálták?

Putyin óriási fegyverkezésének anyagi alapját az orosz kőolaj és földgáz értékesítése adja. Amerika tehát ez ellen lép fel. Európát arra akarja kötelezni, hogy orosz földgáz helyett vegyenek amerikai cseppfolyós gázt. Az olajkitermelést pedig úgy fokozzák, hogy az ára 50 dollár alatt maradjon. Ez tehát a vesztességgel működő amerikai kőolaj kinyerésnek az oka.

Ha ez az amerikai manipuláció nem lenne, akkor a peak olaj átlépése azt jelentené, hogy a kínálat csökkenésével emelkedne az ár. Egy bizonyos emelkedés után a minden megdrágulna a világban, aminek nyilvánvaló rendkívüli hatása lenne. Ez azonban várat magára.

De meddig? Egy biztos, ha Amerika tovább nem finanszírozza a mesterséges ár fenntartását, hirtelen nagyon rossz lesz a szegényeknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2642) Hogy adaptálódjunk a világvégéhez

New Climate Debate: How to Adapt to the End of the World

A kutatók azt próbálják megfejteni. hogyan kell felkészülni a társadalmi összeomlásra. A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik most előfizetnek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

Researchers are thinking about social collapse and how to prepare for it.

By Christopher Flavelle https://www.twitter.com/cflavhttps://www.bloomberg.com/authors/AP5w2GPBCv4/christopher-flavelle

‎At the end of 2016, before Puerto Rico’s power grid collapsed, wildfires reached the Arctic, and a large swath of North Carolina was submerged under floodwaters, Jonathan Gosling published an academic paper asking what might have seemed like a shrill question: How should we prepare for the consequences of planetary climate catastrophe?

“If some of the more extreme scenarios of ecocrisis turn out to be accurate, we in the West will be forced to confront such transformations,” wrote Gosling, an anthropologist who’d just retired from the University of Exeter in England.

Almost two years later, as the U.S. stumbles through a second consecutive season of record hurricanes and fires, more academics are approaching questions once reserved for doomsday cults. Can modern society prepare for a world in which global warming threatens large-scale social, economic, and political upheaval? What are the policy and social implications of rapid, and mostly unpleasant, climate disruption?

Those researchers, who are generally more pessimistic about the pace of climate change than most academics, are advocating for a series of changes—in infrastructure, agriculture and land-use management, international relations, and our expectations about life—to help manage the effects of crisis-level changes in weather patterns.

In the language of climate change, “adaptation” refers to ways to blunt the immediate effects of extreme weather, such as building seawalls, conserving drinking water, updating building codes, and helping more people get disaster insurance. The costs are enormous: The U.S. government is considering a 5-mile, $20 billion seawall to protect New York City against storm surges, while Louisiana wants to spend $50 billion to save parts of its shoreline from sinking. Poorer countries could require $500 billion a year to adapt, according to the United Nations.

But some researchers are going further, calling for what some call the “deep adaptation agenda.” For Gosling, that means not only rapid decarbonization and storm-resistant infrastructure, but also building water and communications systems that won’t fail if the power grid collapses and searching for ways to safeguard the food supply by protecting pollinating insects.

Propelling the movement are signs that the problem is worsening at an accelerating rate. In an article this summer in the Proceedings of the National Academy of Sciences, 16 climate scientists from around the world argued that the planet may be much closer than previously realized to locking in what they call a “ hothouse” trajectory—warming of 4C or 5C (7F or 9F), “with serious challenges for the viability of human societies.”

Jem Bendell, a professor at the University of Cumbria who popularized the term deep adaptation, calls it a mix of physical changes—pulling back from the coast, closing climate-exposed industrial facilities, planning for food rationing, letting landscapes return to their natural state—with cultural shifts, including “giving up expectations for certain types of consumption” and learning to rely more on the people around us.

“The evidence before us suggests that we are set for disruptive and uncontrollable levels of climate change, bringing starvation, destruction, migration, disease and war,” he wrote in a paper he posted on his blog in July after an academic journal refused to publish it. “We need to appreciate what kind of adaptation is possible.”

 

It might be tempting to dismiss Bendell and Gosling as outliers. But they’re not alone in writing about the possibility of massive political and social shocks from climate change and the need to start preparing for those shocks. Since posting his paper, Bendell says he’s been contacted by more academics investigating the same questions. A LinkedIn group titled “Deep Adaptation” includes professors, government scientists, and investors.

William Clark, a Harvard professor and former MacArthur Fellow who edited the Proceedings of the National Academy of Sciences paper, is among those who worry about what might come next. “We are right on the bloody edge,” he says.

Clark argues that in addition to quickly and dramatically cutting emissions, society should pursue a new scale of adaptation work. Rather than simply asking people to water their lawns less often, for example, governments need to consider large-scale, decades-long infrastructure projects, such as transporting water to increasingly arid regions and moving cities away from the ocean.

“This is not your grandfather’s adaptation,” he says.

Diana Liverman, a professor at the University of Arizona School of Geography and Development and one of the authors of this summer’s paper, says adapting will mean “relocation or completely different infrastructure and crops.” She cites last year’s book New York 2140, in which the science fiction author Kim Stanley Robinson imagines the city surviving under 50 feet of water, as “the extreme end of adaptation.”

Relocating large numbers of homes away from the coast is perhaps the most expensive item on that list. The U.S. Federal Emergency Management Agency has spent $2.8 billion since 1989 to buy 40,000 homes in areas particularly prone to flooding, giving their owners the chance to move somewhere safer. But if seas rose 3 feet, more than 4 million Americans would have to move, according to a 2016 study in the journal Nature: Climate Change.

“The government’s going to have to spend more money to help relocate people,” says Rob Moore, a policy expert at the Natural Resources Defense Council who specializes in flooding. The alternative, he says, is “a completely unplanned migration of hundreds of thousands, if not millions, of people in this country.”

 

Cameron Harrington, a professor of international relations at Durham University in England and co-author of the 2017 book Security in the Anthropocene, says adapting to widespread disruption will require governments to avoid viewing climate change primarily as a security threat. Instead, Harrington says, countries must find new ways to manage problems that cross borders—for example, by sharing increasingly scarce freshwater resources. “We can’t raise border walls high enough to prevent the effects of climate change,” he says.

There are even more pessimistic takes. Guy McPherson, a professor emeritus of natural resources at the University of Arizona, contends climate change will cause civilization to collapse not long after the summer Arctic ice cover disappears. He argues that could happen as early as next year, sending global temperatures abruptly higher and causing widespread food and fuel shortages within a year.

Many academics are considerably less dire in their predictions. Jesse Keenan, who teaches at the Harvard Graduate School of Design and advises state governments on climate adaptation, says warnings about social collapse are overblown. “I think for much of the world, we will pick up the pieces,” Keenan says. But he adds that the prospect of climate-induced human extinction has only recently become a widespread topic of academic discourse.

Even mainstream researchers concede there’s room for concern about the effects of accelerating change on social stability. Solomon Hsiang, a professor at the University of California at Berkeley who studies the interplay between the environment and society, says it’s too soon to predict the pace of global warming. But he warns that society could struggle to cope with rapid shifts in the climate.

“If they are indeed dramatic and fast, there exists substantial evidence that many human systems, including food production and social stability more broadly, will be sharply and adversely affected,” Hsiang says.

For Bendell, the question of when climate change might shake the Western social order is less important than beginning to talk about how to prepare for it. He acknowledges that his premise shares something with the survivalist movement, which is likewise built on the belief that some sort of social collapse is coming.

But he says deep adaptation is different: It looks for ways to mitigate the damage of that collapse. “The discussion I’m inviting is about collective responses to reduce harm,” he says, “rather than how a few people could tough it out to survive longer than others.”

2018-09-21. Észak Karolina, egy farmot elöntött az áradat

20018-09-15. Nyugat Jáva – kiszáradt víztározóból visszamaradt tűzifát gyűjtenek

2018-07-15 Erdőtűz Svédországban

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2641) Egy átfogó, objektív, tudományos interjú McPhersonnal

Szombaton, október 13-án, du 16 órakor hozták nyilvánosságra McPherson legújabb, átfogó interjúját, amelyen belül 31 kérdést tesz fel Rajani Nanth indiai származású tudós. Címe: Az emberiség küszöbön álló kihalásáról. A rendkívül objektív és kimagaslóan értelmes kérdésekre hasonló és őszinte válaszokat kapunk. Talán ezt lehetne nevezni Guy McPherson végső megnyilvánulásának. A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik most előfizetnek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

 

On Imminent Human Extinction: Interviewed by Rajani Kanth

October 13, 2018

Interview with Professor Rajani Kanth, an economist, philosopher, and social thinker. Kanth has served as Advisor to the United Nations in New York. A lifelong academic, he has taught in the areas of anthropology, sociology, political science, history, economics, and philosophy. His research interests lie in political economy, peace studies, gender studies, cosmology and the environment.

A recent Affiliate of Harvard, Kanth is a Trustee of the World Peace Congress. He is the author/editor of several academic works in political economy and culture-critique. He is a novelist and poet, and has also scribed several screenplays.

His most recent books are: Farewell to Modernism, Peter Lang, NY, 2017; and The PostHuman Society, De Gruyter, Warsaw, 2015. His forthcoming (2018) literary work is a novel, Day in the Life, London: Austin Macauley.

Please explain the environmental threat to human existence you perceive that has brought you much notoriety in recent times.

First, a little perspective.

As with all other species in planetary history, except the few remaining, our species will go extinct. We are in the midst of the Sixth Mass Extinction. As with the five prior such events, most species on Earth will be driven to extinction in a relatively short period of time.

The post-Permian mass extinction caused the extinction of more than 90% of the species on Earth about 252 million years ago. It was the worst of the prior mass extinction events. As with all five of the prior mass extinction events, Earth’s recovery required several million years to become vibrant, verdant, and characterized by an abundance of multicellular organisms.

The current event is underlain by atmospheric carbon emissions about 10 times faster than those during the post-Permian event. It is no surprise that the ongoing Sixth Mass Extinction is proceeding an order of magnitude faster the post-Permian mass extinction.

According to an August 2010 report from the United Nations, an estimated 150-200 species are driven to extinction every day. The actual figure exceeds 200 species daily during the last few years.

In my case, the notoriety comes from my prediction that Homo sapiens will go extinct by 2026. Thus will we join the six other species within the genus Homothat have already gone extinct.

Specifically, I predict that there will be no humans on Earth by 2026, based on projections of near-term planetary temperature rise and the demise of myriad species that support our own existence.

How does that differ from more mainstream views of climate change extant today?

My view differs from the conventional, conservative view only with respect to timing.

Every conservation biologist knows our species will join others in extinction not long after we lose the habitat that supports our species. Yet, doubtless due to a combination of personal and professional reasons, few other scientists are willing to connect the dots leading to our imminent demise. Among the personal reasons are parenthood. Amongst the professional reasons are the loss of support for one’s privileged position.

How, and when, and why, did you come to believe in this thesis?

My lifelong pursuit of evidence, combined with my knowledge of conservation biology, lead me to believe we face extinction in the near future.

Conservation biology rests on the pillars of speciation (when and with what predecessors a species comes into existence), extinction (when the last member of a species dies), and habitat (the many factors necessary to support the populations of a species, including clean air, potable water, healthy food, and the means to maintain body temperature within a narrow range).

As with other species, human animals depend upon habitat for our survival.

More than 15 years ago, I reached the conclusion that the last member of Homo sapiens would die by 2030. I was co-editing a book about climate change at the time, and the evidence overwhelmed me.

The conclusion was so disconcerting, I did not write or talk about the subject for a few years. Less than two years after reaching the conclusion about near-term human extinction, I discovered the “hail Mary” pass that I believed would ward off extinction for a few more generations: global peak oil, or net energy decline.

Alas, passing the global peak for conventional oil in 2005 or 2006 did not cause the collapse necessary to turn off the heat engine of civilization. And our contemporary knowledge of global dimming, reported in the journal literature only since December 2011, indicates that collapse will actually accelerate human extinction relative to maintaining the omnicidal heat engine of civilization.

More than a decade ago, I began speaking publicly about human extinction. For a few years, I adhered to the conventional notion that our species will go extinct in about 100 years. As evidence accumulated, I shifted the timeline back to 2050, 2035, 2030, and ultimately 2025 for human extinction.

Our species will lose global habitat before 2025, thus marking the point of functional extinction. A few members of our species will persist beyond this loss of habitat for a few years, and the final members of Homo sapienswill die lonely, hungry, thirsty, and confused.

 What scientific evidence, either from your own research or from others, have you drawn this conclusion from (in layman’s terms if possible)?

It routinely describe two paradoxes, and the fact that we are in the midst of the Sixth Mass Extinction.

First, the paradoxes.

The Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) concluded in their vaunted fifth assessment that nearly all scenarios between now and 2100 require large-scale sequestration and storage of atmospheric carbon dioxide. This “geoengineering” must be accomplished at a tremendous scale if we are to survive. There is no known technology by which such an effort can be conducted, as pointed out by the National Academy of Sciences of the United States and a European body of similar stature. In short, fantasy technology is required.

The second paradox combines our knowledge of greenhouse gases and the aerosol masking effect (aka global dimming). As indicated by the Laws of Thermodynamics, civilization is a heat engine, even if civilization is underlain by “renewable” technology.

Yet, turning off the heat engine of civilization heats the planet even faster as a result of the aerosol masking effect. Industrial activity pours particulates into the atmosphere, and these particulates – notably sulfates produced by burning coal – act as an “umbrella” to keep incoming sunlight from striking the surface of the planet. These particulates are constantly falling out of the atmosphere, and industrial activity is constantly adding them.

While the greenhouse gases produced by industrialization are acting as “blankets” to hold in the heat, the particulates produced by industrialization are acting as “umbrellas” to keep the heat from striking Earth.

Damned if we do, and damned if we don’t, civilization is simultaneously destroying most life on Earth while also serving as a shield to protect most life on Earth. The abrupt rise in temperature resulting from the near-term demise of industrial civilization will proceed too rapidly for most species to “keep up” with the rate of change.

The plants that feed us cannot move. We cannot move them fast enough, and they depend upon unique environmental conditions (e.g., temperature and precipitation regime, extant soil, co-dependent species).

As if two paradoxes are not enough, we are in the midst of the Sixth Mass Extinction on Earth. Destroying habitat for the species that keep us alive will cause our extinction, too. The ongoing loss of habitat for human animals will accelerate, thus leading to our near-term demise.

I have provided supporting details within a long essay at Nature Bats Last (https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/). This long essay barely mentions the likelihood and consequences of an ice-free Arctic Ocean.

As Finland’s President Niinistö has been pointing out for more than a year, an ice-free Arctic will lead quickly to loss of habitat for humans on Earth (e.g.,http://finlandtoday.fi/president-niinisto-in-north-russia-if-we-lose-the-arctic-we-lose-the-world/). The near-term blue-ocean event was projected to occur in 2016 + 3 years by a paper in the 2012 edition of Annual Review of Earth and Planetary Sciences(https://www.annualreviews.org/doi/suppl/10.1146/annurev-earth-042711-105345).

If so, how is it that most of your fellow-scientists have missed what is so apparent to you?

Most scientists lack themultidisciplinary knowledge inherent in the enterprise known as conservation biology. Focused on the narrow domain for which they receive rewards, most scientists are missing the proverbial forest for the trees.

In addition, few climate scientists have a significant knowledge of biology or ecology. They seem to believe we can survive any environmental conditions due to our cleverness, and they fail to recognize the importance of habitat for our species.

Does politics, or some other societal mechanisms, play any part in the apparent ‘denial’ by many of your colleagues of your ‘abrupt’ climate change thesis?

I suspect few scientists are willing to give up on three items: hope, privilege, and the myth of human supremacy. Hope, like fear, is projecting an outcome about the future. Like fear, hope fails to promote action.

These dual, four-letter words paralyze action by most people. And now that we are in the midst of abrupt, irreversible climate change, it is too late for actions to avoid or delay human extinction.

The privileges enjoyed by “first-world,” Caucasian males are legion.

I have plenty of experience in this privileged domain. It is the rare individual who will risk giving up support for his privileged position as a well-paid scientist within contemporary society.

Finally, most humans are plagued by the notion that humans are superior to other organisms. Our big brains have allowed us to terraform the planet, extend our lives, and enjoy enormous comfort. Ultimately, however, we depend upon a verdant planet teeming with life. In sawing off the limb on which we rest, we are driving our own species to extinction (to paraphrase conservation biology Paul Ehrlich).

You have paid a personal (professional) price for your convictions: please elaborate.

As with a few other scientists, I was censored overtly during my tenure at the University of Arizona. As with nearly all scientists, I censored myself, too.

Ultimately, I chose to the leave active service at the university more than 9 years ago for a variety of reasons. This left me with little access to audience and money. The move away from campus made me freer in speaking my mind, and I remain the subject of abundant character defamation, libel, and slander.

Is it conceivable that a ‘change is heart’ is possible, amongst the mainstream, sometime soon: if so what might provoke it?

Such a change is certainly possible.

If it occurs, which I doubt, it will be motivated by an enormous loss of privilege. Once it becomes difficult to secure water or food, the masses will notice the consequences of abrupt, irreversible climate change.

Alas, noticing the consequences of abrupt, irreversible climate change renders abrupt, irreversible climate change neither gradual nor reversible.

How do you cope with this ‘rejection’ given that you have built a ‘committed’ life around your ideas.

Inspired by Camus, I view life through the lens of absurdity. My ideas are motivated strongly by evidence, thus making me a rationalist.

I understand why others are not motivated by evidence, and this understanding does not push me away from rationalism.

Are there any important scholars who support your ideas?

My ideas are rooted in the incredibly conservative refereed journal literature.

No rational scholar takes issue with the evidence I present. Indeed, the evidence is produced by the very scholars who defame, libel, and slander me. As a result, these scholars are left with the discomfort of (a) accepting the evidence they discover but (b) discrediting the scholar who collates, integrates, and synthesizes the evidence.

To more directly answer your question, Dr. Peter Wadhams and Paul Ehrlich are on record as supporters of my work and my conclusions. The collection of scientists using the pseudonym Sam Carana also seem supportive.

Has it been a costly affair getting your message out in the face of the obduracy of the Establishment?

If you are aiming for the understatement of the millennium, consider the mission accomplished.

I have sacrificed my paid position as a tenured full professor at a major university, the attendant privilege, the associated easy money, and virtually every relationship in my life in the pursuit of rational scholarship.

Your thesis was formulated some time ago: given new data that must arise daily, is there any reason for you to change your mind?

As indicated earlier, I have often changed my mind.

The changes have been in the direction expected with accumulating evidence: I haveshortened my predictions regarding the demise of Homo sapiens.

How do you see the Big Threat that you talk about playing out in reality (if it comes about)? What are its associated dangers for law and order, and societal peace? Can they be ‘contained’ in any way?

The so-called “power elite” knows what I know.

As a result, I strongly suspect we are heading for overt and massive military action. Maintaining global hegemony is the goal. Any and every means will be employed. These means will fail, and will be associated with or followed by societal collapse. There is no way to forever sustain an unsustainable set of living arrangements, and nature bats last.

Do you think the ‘Power Elite’, or some part of it, are aware of your concerns? If so what might be their POA (Plan of Action)?

Please see my response to the prior question.

Your notion of environmental crisis is unusual in that it appears to designate an incurable, terminal condition. Are there any conceivable offsets?

Civilizations come and, so far, nearly all have gone.

The abrupt rise in temperature resulting from loss of the aerosol masking effect assures industrial civilization a special place in history.

Species come and go.

We are not nearly as wise as we believe we are. I suspect at least a few members of each of the now-extinct six species in the genusHomo thought they were very special, too.

If you are right then what happens to the broader forces of Evolution? Does everything die, including the Planet?

If the Sixth Mass Extinction follows the pattern of the prior five, then Earth will become a vibrant, verdant planet characterized by abundant multicellular life within 10 million years or so. This is the optimistic view rooted in planetary history.

A more realistic assessment includes the rate of change of this extinction event relative to its predecessors, as well as the inconvenient collapse of the world’s nuclear power facilities.

Consistent with Fermi’s Paradox, I suspect the uncontrolled, catastrophic meltdown of more than 450 nuclear power plants will cause the loss of all life on Earth.

Not right away, of course. And perhaps not at all.

But I fail to understand how bathing in ionizing radiation, hence multi-generational lethal mutations, will benefit life on Earth. And that same ionizing radiation may well strip away Earth’s atmosphere, causing our planetary home to join Mars as a lifeless rock floating through an indifferent universe.

How did we get here, in your opinion? To what extent does the modern ‘way of life’ explain it?

We arrived at this undesirable historical point through a unique series of missteps.

Was it opposable thumbs that led to our demise? Was it climbing out of the trees? Was it harnessing fire? Was it the stable, cool temperature as Earth emerged from the last ice age that gave us the unique ability to grow, store, and distribute grains at scale (i.e., the rise of civilizations)? Was it the industrial revolution? Was it harnessing the atom? Was it all of the above?

I do not know.

I doubt we will ever know with great certainty. Yet here we are, at the most privileged time in human history that, coincidently (or perhaps not) also marks the end of human history. Extinction is soon to follow.

You are aware of the North-South divide in global affairs: do you believe that ‘blame’ is to be equally shared?

There is no doubt that the global North burns more fossil fuels than the global South. Does this mean everybody in the global North is equally to blame?

There is no doubt the United States has led the way to our imminent demise. Does this mean everybody in the United States is equally to blame?

We are quick to blame.

I do not believe it accomplishes much. There will be no time for justice with respect to abrupt, irreversible climate change in the short time we have left.

 

Placing this idea within society, are the Corporates and the hoi polloi also equally at fault?

Again, there is no doubt that a few people are more “guilty” than others with respect to abrupt, irreversible climate change. They knew the likely outcome of our collective actions long before most of us.

We are quick to impose guilt.

I do not believe it accomplishes much. There will be no time for justice with respect to abrupt, irreversible climate change in the short time we have left.

Was there any point, after your initial discovery of the issues, when we could have reversed this race to calamity?

I suspect abrupt, irreversible climate change leading to near-term human extinction was guaranteed by the exponential burning of fossil fuels characteristic of the last three decades.

Or perhaps it was guaranteed when humans harnessed the atom. Or perhaps when the industrial revolution began. Or perhaps when the first civilizations began.

These all seemed like good ideas at the time.

Do you feel you have done your best to get the word out?

Absolutely.

I have worked diligently for decades, despite obstacles that would have stopped every other person I know. I have given up money, time, and relationships.

I suspect you would be hard pressed to find any individual who has done more than me in the battle for the full truth, rooted in evidence. The cost, for me: everything that matters, except my integrity.

If it all goes the way you see it, is there any scope left to believe in any concept of ‘intelligent design’ to Creation?

There is no evidence to support the notion of intelligent design.

If there is a creator, it must be very disappointed in its creation.

 What are your own personal views on god, religion, etc.?

I am a scientist.

I am a rationalist.

When I am working, I am agnostic. In my personal life, due to my path rooted in philosophy, I vary daily from an indifferent agnostic to a militant anti-theist.

There is a less than 5% chance of any idea being wrong, en generale: do you think you could be wrong?

I suspect the evidence I rely upon for my work is very conservative because of the way it is produced.

If it is incorrect, it likely is incorrect in a direction that doesn’t benefit our continued existence.

What would it take to ‘prove’ you wrong, short of the world not ending?

Reversal of the two paradoxes and the Sixth Mass Extinction.

How do the curious get access to your ideas? Is there a website? Any specific books, articles? Other sources?

My work is freely available atguymcpherson.com.

It comes from many sources, notably the refereed journal literature. As professor emeritus at a major university, I have access to an amazing library bursting with online publications. I can, and do, read primary literature to which relatively few individuals have ready access.

You live in Belize now: why?

I live in Belize for love of: (a) not living in the country of my birth, the United States; (b) the “go slow” lifestyle; (c) the practice of agrarian anarchism; (d) the sweet, tough people; (e) the ability to stretch the U.S. dollar (remember, I have not been paid for more than 9 years); and (f) a specific woman, my life partner.

You once said you were not going to have children owing to the certainty of what lies ahead? Was that a traumatic decision to make?

Not particularly.

I was a rational radical by my late teens. After coming across “The Limits to Growth” in my late teens, along with completion of a college biology course,

I could easily ascertain the likely consequences of continued exponential human population growth.

The suffering had already begun.

I could see no point in accelerating it.

What do you recommend ordinary people do to ‘prepare’ for the End, if you are right?

I don’t know any ordinary people. I only know extraordinary people.

Accept the full truth about your imminent demise. Nobody gets out alive, an idea that applies to individuals as well as species.

Remain calm: Nothing is under control. The exceptions are the people in your life. Tell the full truth. Treat people, including yourself, with dignity and respect.

Pursue excellence. Although such pursuits will generate few external rewards, you will be able to look yourself in the mirror without embarrassment.

Pursue love. Why would you not?

What would you recommend to Policy Makers on the same issue (to mitigate the harm to the public).

Tell the full truth.

Treat people with dignity and respect.

Expect the best from people.

Reward them when they deliver.

Your final message to Humanity?

I am asked nearly every day for advice about living.

I recommend living fully. I recommend living with intention. I recommend living urgently, with death in mind. I recommend the pursuit of excellence. I recommend the pursuit of love. It’s small wonder I am often derided, mocked, rejected, and isolated by my contemporaries in the scientific community.

In light of the short time remaining in your life, and my own, I recommend all of the above, louder than before. More fully than you can imagine. To the limits of this restrictive culture, and beyond.

For you. For me. For us. For here. For now.

Live large. Be you, and bolder than you’ve ever been. Live as if you’re dying. Because you are.

No guilt.

We were all born into captivity. No blame. No shame.

At the edge of extinction, only love remains.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Hétvégi vicc és nem vicc

Barátnők egymás között

első barátnő: Képzeld, megcsal a férjem.
második barátnő: Ne mond, és hogy jöttél rá?
első barátnő: Kondomot találtam a zsebében.
második barátnő: A kurva anyját!
első barátnő: De kitoltam vele, kiszúrtam a kondomot.
második barátnő: A kurva anyádat!

___________________________________________________________________________

Jama Khashoggi

Egy ellenzéki saudi újságíró, aki tíz napja bement az Ankarában felállított szaudi nagykövetségre, de onnan nem jött ki élve. Török vélemény szerint nem sokkal az eltűnés előtt érkezett Riadból két magángép, rajtuk 15 férfivel. Ebből 8-ról beazonosították, hogy királyi testőrök. Háromról, hogy a koronaherceg, Mohammad bin Salman testőrei, és egyről, hogy királyi halottkém.  Aztán dolgok végeztével haza repültek. Az újságíró menyasszonya a követség előtt várt az újságíróra, aki nem jött ki (azóta se). A törökök szerint az újságírót megölték és darabokban elszállították. Állítólag a CIA tudott az előkészületekről, de a Washingtonban élő Jama Khashoggi-t nem értesítették, valószínűleg Trump parancsára, aki nagyokat barátkozik a korona herceggel.

Követségen meggyilkolni valakit elég merész dolog, és annyira ritkán fordul elő, hogy ilyen még nem is volt, még a szovjet időkben se. Annál meglepőbb, hogy a fősodor egy hétig nem foglalkozott az üggyel, és a magyar szajha média természetesen vette a lapot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2339) “Gondoskodó” állam

Tibor bá’ online

 

2019-től csak olyan gépkocsit lehet forgalomba hozni, amelynek hátsó ülései is fel vannak szerelve  biztonsági övvel. Az ülés vagy ülések használatát érzékeli a fedélzeti számítógép, ha nincs bekötve riaszt, ahogy ez már a vezető ülésnél létezik. Első megközelítésre az ember csak helyeselni tudja az intézkedést, főleg, amikor a hírekben hallja, hogy lesodródott az útról, nekiment egy fának, kirepült, meghalt, mert nem volt bekötve. De mi közünk hozzá? A ki hülye, az hülye. Ez ellen nem lehet tenni semmit.

De mi van azokkal, akik vezetés közben az okos telefonjukkal bajlódnak. Ez a telefon akkor lenne igazán okos, ha ez nem lenne lehetséges, de az. Vezetés közben számtalanszor tapasztalom, hogy valaki bénázik, amikor benézek a kocsiba, látom, hogy a vezető telefonál. Ez természetesen tilos, de mindenki csinálja. Miért tiltják be, ha nem szereznek neki érvényt, pedig kellene. Ugyanis, amíg a be nem kötött pasi önmaga döglik bele a hanyagságába, addig a telefonáló miatt mások (is) meghalnak.

Ahol lakom, a falu közepétől 1300 méter hosszú út vezet a házunkhoz. Ez az út még a boldog szekérforgalom idején alakult ki, és bizony keskeny. Közben kétszer annyi pesti telepedett ide (napjainkig) mint amennyi a falu lakossága volt, és persze minden kitelepedett családnak a felépített házon kívül van legalább egy gépkocsija, hanem kettő vagy három. Ez az oka annak, hogy ezen az 1300 méteren, amikor végigmegyek, minimum öt szembejövő gépkocsival találkozom. Nem lenne semmi probléma, ha csak az út lenne keskeny, de a legtöbb régi háznál nincs garázs, tehát a gépkocsi kint parkol a kerítés előtt, félig rálógva az útra.

Ennek következménye, hogy az 1300 métert lehetetlenség 40-es tempóban végigvezetni, mert még az is közrejátszik, hogy egyesek (főleg nők) elképesztő bénaságról adnak tanúbizonyosságot. Az önkormányzat tehát kitett parkolni tilos táblákat. Mi történt? Semmi. Pedig gyönyörű pénzeket szedhetnének be. Inkább emelik a házadót, de a saját tiltásuknak nem szereznek érvényt. Ha bemegyek Pestre, és tiltott helyen parkolok, akkor kapok egy kerékbilincset. Ha engedélyezetten, akkor óránként fizetek 350 forintot.

Ez csak néhány, közlekedéshez kapcsolódó téma, de van más is. Ha házat akarok építeni előírják a hőszigetelést. Mért nem dönthetem én el, hogy nekem mi éri meg. Miért kell engem pátyolgatni? Ha az a bajuk, hogy túl sok energiát fogyasztok, tehát túl sokat szennyezek, akkor mikért nem kezdik baszogatni azokat, akik a városban 100 km-re 20 liter benzint zabáló SUV-okkal járnak? Náluk figyelembe veszik, hogy nekik a háromszoros benzinfogyasztás megéri, mert felelőtlenül vezetnek, de nem akarnak megdögleni. Dögöljön meg a másik, aki csak 6,5 litert fogyasztó kocsival jár. Én mikért nem használhatok gáz helyett fát a cserépkályhában, ami nekem nosztalgikusan kellemes. És ha már itt tartunk.

Miért erőltetik rám a kéményvizsgálatot. Ne idegesítsék magukat. Nálam a szénmonoxid nem fog visszaáramlani, de ha mégis, örüljön az állam, 30 év után abbahagyhatják a nyugdíjam folyósítását. 😀

___________________________________________________________________________

NIEMÖLLER, MARTIN (1892–1984, német protestáns lelkész):
Németországban először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót, mert nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért. s én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem lévén szakszervezeti tag, hallgattam. Aztán jöttek a katolikusokért, és nem szólaltam föl, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.
Tibor bá’: Magyarországon az Orbán rezsim alatt először a hajléktalanokat kergették a halálba…….

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2338) Polivinil-klorid

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A bakelitet Leo Hendrik Baekeland találta fel 1907-ben. Gyerekkoromban ez volt a műanyag. Ebből készült szappantartó, hanglemez, villanykapcsoló és sok minden más. Nagy hibája volt, hogy könnyen tört, de nem volt helyette semmi más. Ennél sokkal nagyobb előnye volt, hogy fröccs önteni lehetett, vagyis alkalmas volt az olcsó tömeggyártásra.

Rövid 42 év után, 1949-ben, 16 évesen elmentem a BNV-re (Budapest Nemzetközi Vásár) ahol az egyik standon bemutattak egy gépet, ami kissé hasonlított egy húsdarálóhoz. Felül egy nyíláson beleöntöttek színes kristályszerű anyagot, oldalt pedig lassan jött ki belőle egy kb. 4 mm vastag és kb. 40 mm széles színes szalag. Azt mondták, hogy az új csodaanyag PVC, hajlékony és erős. Húsz-harminc centis darabokat levagdostak belőle és osztogatták a kíváncsiskodóknak. Én is kaptam, nézegettem, próbálgattam. Mondták, hogy lehet belőle csinálni nadrágszíjat, nyugágyra fonatot, meg bármit. Nem rozsdásodik, nem törik, nem kopik, nem bomlik fel, még a napfény se árt neki. Jelentem beköszöntött a polivinil-klorid korszak (nálunk, máshol már jóval korábban). Létezik belőle lágy, meg kemény, és mindenféle. Ez kérem a huszadik század, a felfedezések és a csodák százada. Lépésről lépésre, egyre közelebb a küzdelemmentes, kényelmes élethez.

Hamarosan lehetett kapni átlátszó, vékony lapok formájában is. Frászt, nem lehetett kapni, de létezett. Kismamák, ha bevitték a gyerek születési anyakönyvi kivonatát a Röltex-be, akkor kaptak néhány darab 60×60 cm-es lapot pelenkázáshoz. Ezt persze manapság nehéz elhinni, de igaz.

Azóta a PVC meghódította a világot oda és vissza százszor. Sőt a világtengereket is, mert ami első nekifutásra előnynek látszott, az mára átokká vált. A PVC nem bomlik le, legfeljebb darabokra szakad. Hetven év nem túl sok, főleg hogyha a hátad mögött van. Ez is megtörténhet alatta, a csodaszerből isten átka lesz.

Az is gyerekkoromban volt, hogy a utcai világító ablakon át néztem egy műhelyt, ahol nők papírzacskókat gyártottak. Roppant ügyesen, legalább 30-as, 40-es kötegekben egyszerre kenték be ragasztóval, hajtották be ott, ahol kellett. Aztán csomagoltak bele pattogatott kukoricától kezdve, sült gesztenyén át fél kiló szilvát a zöldségesnél. Kiüresedés után nyugodtan el lehetett dobni, pár nap és nyoma se maradt. De ez olyan maradi volt, most megint felfedezik. Az általam látogatott gyógyszertárban ma adtak először papírzacskót a vásárolt étrend kiegészítőknek. Természetesen a minőség kifogástalan volt, és volt rá nyomtatva hirdetés, amit ha megfejtesz, ez jön le: „Vásárolj többet”. Ebből nem lesz műanyagszennyezés, ezért csak még több fát kell kiirtani az esőerdőkben. Bagatell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2337) Ezoterika

Tibor bá’ online

 

Valószínűleg nem tudjátok, hogy az ezoterika kb. 50 éve ütötte újra fel a fejét, ami alaposan aláhúzza az én megítélésemet, hogy a jövőtlenség + ismeret hiány = ezoterikával. Ez egyértelműen adódik a meghatározásból is: Az ezotéria világába sorolhatók azok az irányzatok, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele. A világot, annak működését a tudományostól eltérő, tetszőlegesen felvett, homályos szempontból vizsgálja, megállapításait nem támasztja alá bizonyítékokkal. Természetesen ide tartoznak a vallások is.

El nem tudom képzelni, hogy lehet előállni azzal, hogy a Bibliában található Jelenések Könyve pontosan megmondja, mi fog történni 20 év múlva. Egyszerűen nem értem, ezeknek az embereknek nem tűnik fel, hogy a fő világvallásokban darabonként kb. egy milliárd ember hisz, miközben egymást kizárják, sőt van, amelyik annyira komolyan veszi saját tanítását, hogy a más vallásúakat kiirtandó ellenségnek tekint. Erre találták ki azt, hogy egy az isten, akit más-más módon imádnak. Nehéz elhinni, hogy Allah nem csak eltűri, de kifejezetten parancsolja, hogy aki Jehovában hisz, vagyis önmaga más elnevezésében, az megölendő.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a mindenható, világot teremtő istennek minimális fáradtságot se jelentene valami apró bizonyosságról gondoskodni, hogy valóban létezik, de nem teszi.

Az istennek tanúsított csodákról (Lourdes, Fatima) kiderült, hogy sima placebo hatás. A helyszínen a mozgássérült „meggyógyul”, hazaérve ott tart, ahol utazás előtt volt.

Akik megígérték, hogy haláluk után jelezni fognak, ha van túlvilág, sorra nem váltják be ígéreteiket.

A klinikai halálból visszatértek látomásait a neurológia tökéletesen meg tudja magyarázni.

ESP (Extrasensory perception) vagy „hatodik érzékszerv” annyira ígéretesnek tűnt, hogy a Pentagon költséget nem kímélve végzett számtalan kísérletet. Eredmény nulla. Nincs jövőbelátás, gondolat átvitel, vagy amit akarsz. Semmi sincs azon kívül, amit a tudomány már feltárt. Amiket ismertetnek, azok vagy szándékosan megtévesztő csalások, vagy ha a leírás hiteles, akkor az eset megmagyarázható.

Aki tehát hisz, az igénytelenül felfogad egy olyan kitalációt, ami őt megnyugtatja. Ehhez mindenkinek joga van, de ne akarja hitét másra áttukmálni, pláne itt ne.

Ezt az áttekintő ábrát unikonis küldte be:

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Multi-kulti

Ebben a karikatúrában az a legszörnyűbb, hogy IGAZ

Attila (PV) beküldéséből

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2336) Me-too

Tibor bá’ online

 

Aki nem tudná, a metoo azt jelenti, hogy „én is”. Te is mi? Hát veled is megtörtént, csak nem emlékszel rá. Szedd csak össze a gondolataidat. Na ugye!

A feminista mozgalom fél évszázad alatt oly erőssé vált, hogy tovább léptek. Sorra jelentkeztek a (nem túl fiatal, és már kevés figyelmet kapó) celebek, hogy őket 20-30 évvel ezelőtt XY megerőszakolta. Érdekes módon olyan nem jelentkezett, akit tegnap vagy tegnapelőtt erőszakoltak meg, csak olyan, akit valamikor a távoli múltban, egy olyan alkalommal, amire a feltételezett megerőszakoló legtöbbször nem is emlékezett. Én meg csak kapkodtam a fejem.

Azt már sok-sok évtizede tudjuk, hogy a szórakoztató iparban létezik egy „szereposztó dívány”. Aki meg akar kapni egy szerepet, annak lehúzott bugyival el kell terülni ezen a díványon. Ocsmányság! Valóban, de ilyen az ember. Melyik férfi vagy nő nem használja ki, ha valahol, valamiben meghatározó lehetősége nyílik? Lássuk csak, adott egy női szerep, aminek eljátszása után a hölgyet százmilliók láthatják a mozikban, a TV-ben. Az illető egy csapásra (hőn áhított) celebbé válik. Ki nem akar celebbé válni a néhány száz helyes pofijú hölgy közül, akik alkalmasak lennének a szerepre? A szóba jöhető fiatal színésznők 99 százaléka boldog örömmel tolja le magáról a bugyit, aztán az egész epizódot gyorsan elfelejti. Majd húsz év múlva a me-too mozgalom keretein belül bosszút áll.

Természetesen nem minden, nőket kihasználó, „soviniszta disznó” tevékenykedik a szórakoztató iparba. Nők közötti versengés elég sok helyen van, mondhatnám mindenütt. Egy közönséges osztályvezető is körülnéz a kínálatban, kit válasszon titkárnőnek. Ezzel foglalkozik Giuseppe De Santis rendezte (1952) „Róma 11 óra” című film. A meghirdetett állásra több mint kétszáz nő jelentkezett. Kipróbálás után nem a géppuskához hasonló tempóban gépelő nő nyeri el a munkát, mert elmúlt 40 éves. És a helyzet azóta se változott.

Természetesen nem állítom azt,  rendszerint nincs tanú. Másodszor a technikalitáshoz nem mindenki ért, vagy úgy tesz, mintha nem értene. Ronaldo esetében például a hölgy azt állítja, hogy a pasi análisan erőszakolta meg. Ezzel kapcsolatban jut eszemben egy anekdota a régi szép békeidőkből. Az urasági cselédlány, Julcsa bepanaszolja a gazdáját a szolgabírónál, hogy megerőszakolta. – Na lányom, hozd már ide a kardomat a sarokból. – odaviszi, a szolgabíró kihúzza hüvelyéből a kardot és átadja Julcsának. – Na lányom, én tartom a hüvelyt, te pedig dugd vissza a kardot. – Julcsa próbálkozik, de a szolgabíró mindig arrébb húzza a hüvelyt. – Instálom szolgabíró úr, ha mindig arrébb húzza a hüvelyt, én bizony bele nem tudom dugni. – Na látod lányom, ezt kellett volna neked is tenned.

A bírónőnek (ha eljut oda az eset) tudnia kell, hogy anális közösülés nem tud létrejönni a nő beleegyezése nélkül. Először is a végbélnyílást alaposan be kell kenni síkosítóval. Másodszor, a behatoláshoz a nőnek el kell lazítani az ánusz izmait. Ellazítás helyett az összeszorítás a behatolás lehetetlenné teszi. Harmadszor, a vaginális behatolás elölről is, hátulról is lehetséges, erőszakos behatolásnál a misszionárius poszt alkalmazzák. A férfi tehát befekszik a nő két lába közé, szinte a földhöz szegezi az áldozatot. Anális behatolás csak hátulról lehetséges, mert hogy ott van az ember segge-lyuka. Ha a nő csak egy kicsit is ficánkol (pláne, ha az oldalára fordul), a férfi lecsúszik róla. Aki nem hiszi, próbálja ki. 😀

És ha már Ronaldonál tartunk. A leírás szerint előtte a bárban táncoltak, majd felmentek Ronaldo lakosztályába. Tapasztalataim szerint, ha egy nő tánc után felmegy egy lakosztályba, azt nem viccből teszi. Ha nem akar közösülni, akkor nem megy fel. De…. és ez a legfontosabb. Ronaldo egy rendkívül csinos, kisportolt férfi, szó szerint a fél világ ismeri és rajong érte. Ezen kívül hihetetlen sok pénze van. Nincs ráutalva arra, hogy erőszakoskodjon. Nincs nő a világon (II. Erzsébeten kívül) aki ne feküdne össze vele 450.000 dollárért. Ugyanis a nő ennyit kapott. De nem azért, hogy elhallgassa az erőszakot, hanem, hogy elhallgassa az esetet. A bulvár lapok boldogan fizetnének, ha valaki beszámolna arról, hogy Ronaldo partnere volt egyetlen egy éjszaka.

És most jön a legfelháborítóbb az egészben. Ha a nő és a férfi elmondása nem azonos, vagyis ha a férfi tagadja a vádakat, akkor <b>bizonyítékok nélkül</b> a nő verzióját fogadják el. Az csak természetes, hogy folyamatosan fognak meg nem történt eseteket jelenteni, aminek rengeteg oka lehet. De a vádak gyűlni fognak egészen abszurd módon is. Ki a fene hiszi el azt, hogy két fiatal férfi, két éven át osztozik egy 11 éves kislányon, amikor felnőtt, fiatal nők között is tetszés szerint válogathatnak?

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2335) Érzelmi intelligencia

Tibor bá’ online

Kezdem azzal, hogy soha nem kezdeményeztem a szövegelést saját IQ értékemről. Ennek ellenére kapok érte hideget-meleget. De sajnos hozzá kell nyúlnom a témához. Az első IQ tesztet Melbourne-ben követték el rajtam. Egy meglepő 170-et adott. Cseles voltam (gondolom ez is IQ függő). Mivel a teszt angol nyelvű volt, azokon a kérdéseken, amihez nyelv kellett, azonnal átugrottam, nem pocsékoltam rá időt. A többi kérdést, ha nem adódott a válasz azonnal, szintén átugrottam. Amikor a végére értem, akkor mentem vissza az üres válaszokhoz. Teszten kívül különösképpen nem emelkedtem ki a környezetemből, mert a nyelv hiányos tudása nem tette lehetővé, hogy az intellektusom kapásból érzékelhető legyen. Béke akkori poraimra.

Itthon a rendszerváltás után mentem el a MensaHungarIQa-hoz, egyszerűen azért, mert csak akkor alakulhattak meg. Az ottani mérés már modernebb volt, vagyis ki volt küszöbölve az iskolai tanulás, se számok, se szöveg. Az eredményem: Elértem az IQ 152 küszöböt. A Mensa ugyanis nem adja meg a pontos értéket, csak azt, hogy az illető átment-e a kitűzött minimumon, ami akkor az volt. Személyes beszélgetések esetén ez a min. 152 IQ gyorsan érzékelhető. Nem azért mert én szándékosan éreztetem (ezt inkább elkerülöm), hanem azért mert gyorsan döntök, kapásból válaszolok, stb. Amit azért nehéz elkerülni. És mivel idős vagyok, elég sok tapasztalatom gyűlt össze. Na és mi ez? Amikor valaki rádöbben arra, hogy az IQ értékem meghaladja az övét, előkerül az EQ. Az érzelmi intelligencia. Ami hülyeség, de ezt most hagyjuk. És mindjárt meg is vádolnak azzal, hogy nekem nincs vagy nagyon alacsony az érzelmi intelligenciám. Ez persze nem igaz, nekem is vannak érzelmeim, legfeljebb a döntéseimbe nem engedem, hogy beleszóljon. Viszont. Micsoda hülyeség, hogy „érzelmi intelligencia”! Az egész arról árulkodik, hogy valakik kitalálták a tényleges intelligencia helyett.”Ő buta, mint hat pár rendőr csizma, de hatalmas szíve van.” Hát jó, akkor beszéljünk erről!

 

Wikipédia: Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

Hirdetői pontosították:

1)képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2)képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3)képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4)képesség az érzelmek kezelésére.

A probléma mindössze az, hogy az IE főpapjai jóformán semmibe se egyeznek meg. Sőt, van olyan menő pszichológus, akik egyenesen tagadja, hogy érzelmi intelligencia létezne. A saját véleményem pedig az, mit keres itt az „intelligencia”. Miért nem érzelmi készség” a neve, vagy bármi más, csak az intelligenciával hagyjanak fel. Persze nem lehet, amikre már rámutattam, hiszen ezzel kívánják pótolni az IQ-t. Különben tanulható, ha valaki olyan körülmények közé kerül a gyerekkor után. Sőt meg is játszható, ellentétben az intelligenciával, és ez végképp egy olyan tény, ami miatt nem érdemes veszekedni miatta.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2334) Einstein levele

Tibor bá’ online

13 éves lehettem, amikor apám kezembe nyomta a Fajok Eredetét azzal, hogy ezt olvassam ne a Bibliát. Ez akkor volt, amikor még Magyarország klerikális volt, a katolicizmus karmai között vergődött. Nekem kötelező volt a vasárnapi mise látogatás és a hittan benne volt a tantervben. De természetesen nem ez a lényeg, hanem az, hogy apám nem volt vallásos, nem hitt a lélekben, egyszer se láttam templomban és sose imádkozott. Éppen ezért meglepő volt, amikor 94 éves korában arról kezdett nekem beszélni, hogy az édesanyja odafenn már várja (kellett még várnia 2 évet 😀 ), de ne féljek, mert rám is vigyáz. Azt hittem nem hallok jól, de nem feszegettem a témát. A dolog egyszerű. A közhiedelem szerint, amikor egy utasszállítógép motorja leáll, az utasok között nincs ateista. A halál kapujában az emberek megtalálják istent. Aki biztos a dolgában, az a halál előtt se tér meg (hogy ezt a vallásos kifejezést használjam).

Hogy ezt mikért írtam le? Azért mert Einstein 1955-ben halt meg, az utolsó kézzel (és németül) írt levelét egy évvel korábban küldte el. Nem mellesleg mostanában árverezik el kb. másfél millió dollárért. És ugye jó oka lett volna rá, hogy higgyen  Istenben, hiszen a feltételezések szerint közel volt a személyes találkozáshoz. Mindjárt rátérek a levélre, de be kell szúrnom, hogy az istenhívők roppant tisztességtelenek, mert például Attila (lehettem volna valaki más) is állította, hogy még ilyen lángész, mint Einstein is hitt Istenben. Aztán most, hogy Attila befogja a száját, dajtás hittérítő urat kitiltottam, felütötte a fejét egy ADEPTUS nevű hitbajnok, aki a Jelenések Könyvét ajánlgatja tanulmányozás végett, mert ott le van írva, mi várható, amitől még én úgy  be vagyok szarva, hogy tagadom létezését. Kedves ADEPTUS bajnok! Nem vagyok beszarva, nem tagadom a tények létezését, de megvetem azokat, akik hitükön kívül semmi bizonyítékkal nem tudnak előállni. Csak nyomni a süket szöveget, az nekem nem elég. És akkor most Einstein! Előbb az eredeti levél fakszimile formában. Alatta a hivatalos angol fordítás, majd a releváns rész magyar fordítása.
Eredeti levél Angol fordítás = Translated Transcript:
Princeton, 3. 1. 1954 –
Dear Mr Gutkind,
Inspired by Brouwer’s repeated suggestion, I read a great deal in your book, and thank you very much for lending it to me. What struck me was this: with regard to the factual attitude to life and to the human community we have a great deal in common. Your personal ideal with its striving for freedom from ego-oriented desires, for making life beautiful and noble, with an emphasis on the purely human element. This unites us as having an “unAmerican attitude.” Still, without Brouwer’s suggestion I would never have gotten myself to engage intensively with your book because it is written in a language inaccessible to me. The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition. And the Jewish people to whom I gladly belong, and whose thinking I have a deep affinity for, have no different quality for me than all other people. As far as my experience goes, they are also no better than other human groups, although they are protected from the worst cancers by a lack of power. Otherwise I cannot see anything “chosen” about them. In general I find it painful that you claim a privileged position and try to defend it by two walls of pride, an external one as a man and an internal one as a Jew. As a man you claim, so to speak, a dispensation from causality otherwise accepted, as a Jew the privilege of monotheism. But a limited causality is no longer a causality at all, as our wonderful Spinoza recognized with all incision, probably as the first one. And the animistic interpretations of the religions of nature are in principle not annulled by monopolization. With such walls we can only attain a certain self-deception, but our moral efforts are not furthered by them. On the contrary. Now that I have quite openly stated our differences in intellectual convictions it is still clear to me that we are quite close to each other in essential things, i.e; in our evaluations of human behavior. What separates us are only intellectual “props” and “rationalization” in Freud’s language. Therefore I think that we would understand each other quite well if we talked about concrete things. With friendly thanks and best wishes, Yours, A. Einstein Ami minket pillanatnyilag érdekel, az ez: „The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition.
Fordítás: Az Isten szó részemre semmivel se jelent többet, mint az emberi gyarlóság terméke, illetve annak a megtestesítése. A Biblia tiszteletreméltó, de elképesztően primitív legendák gyűjteménye, ami különben meglehetősen gyermekded. Nincs olyan interpretáció, függetlenül attól, hogy mennyire kifinomult, amely megtudja ezt nálam változtatni. Számomra a zsidó vallás, csak úgy, mint bármely más vallás, többnyire a primitív babonák megtestesítése. Természetesen szerénységem a legteljesebb mértékben egyetért Einstein szavaival. Einsteinnel nem kell egyetérteni, de aki nagyhangon az ellenkezőjét állítja. Sőt a Jelenések könyvét bekövetkezendő valóságnak tartja, annak ezt valamivel alá kellene támasztani.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2633) III. Felvonás (kettő már volt)

Tibor bá’ online

 

Helyszín Orbán parlamenti irodája. Orbán ül a székében és a körmét piszkálja, belép Szíjjártó Péter.

Sz: Jó reggelt főnök. Látom nem tudsz aludni.

O: Bosszankodok a szaros pelenka miatt.

Sz: Ne bosszankodj, már rég elfelejtette a nép.

O: Ezt tudom, de Ráhelék nem akarnak több gyereket, és legközelebb elhasznált kondomot fognak kivágni az ablakon, és még az is benne van a kalapban, hogy nem Horvátországban, hanem Svájcban.

Sz: Szólj Tiborcznak, hogy ne gépkocsival utazzanak, hanem repülővel.

O: Ne is mondd, ezzel a repülővel nincs szerencsém, már azt is felplankolták, hogy az összes Videoton meccsre elrepülök.

Sz: Tényleg főnök… (nem tudja befejezni, mert belép Rogán Antal)

O: Tessék, ő is állandóan repked, helikopterrel.

R: Ez igaz, de legalább nem lövöldözök szarvasokra. Ez a Semjén tiszta hülye. Tényleg Viktor, mikor rúgod már ki az egész bandát. Rákosi egy év alatt végzett a Szakasitsékkal.

O: Most nem lehet. Még nem döntöttem el, hogy kereszténydemokrata leszek-e, vagy konzervatív. Az egész az EU szavazástól függ.

Sz: Csak nehogy kirúgjanak minket onnan.

O: Ettől nem félek. Ezek tiszta hülyék, még a páva táncot se ismerik. Egyszerűen nem értem, hogy 80 millió értelmes ember, hogy tud ilyen hülye kancellárt választani. E mögött kell lenni valaminek, csak még nem jöttem rá.

R: Semmi, ez most világdivat. Nézd meg Trumpot. Ford se volt egy lángész, na de ez a Trump….. (Szíjjártó közbevág)

Sz: Könnyű neked Trumpozni, de nekem ott vannak a kárpátaljaiak, akiket ez a hülye Trump véd.

O: Péterkém, próbálkozz Putyinnal.

Sz: Putyin a te reszortod. (még mielőtt Orbán válaszolhatott volna, berobogott Pintér Sándor)

P: Az emberek lent üvöltöznek, hogy Orbán a mi pénzünkön repülget.

O: Na, ez meg a te reszortod. Mondd meg nekik, hogy Soros bérencek.

R: Igen fiúk, nyomni kell, Soros terv, Soros terv.

Sz: Viktor, ezt át kellene gondolni.

R: Mi a fenét akarsz ezen átgondolni? Ragyogóan működik.

Sz: De, ha a balfaszoknak eszébe jut, hogy Rákosinak 5-éves terve volt, nekünk meg Soros tervünk, akkor ezt jól kihasználhatják.

O: Petikém, Rákosira már csak a nyugdíjasok emlékeznek, őket pedig megvesszük egy Erzsébet utalvánnyal. Nyomd te is, Soros terv.

R: Tisztelettel Viktor, de talán a Sargentini jelentést kellene..(Pintér közbevág)

P: Én mondtam még a benyújtás előtt, hogy Szíjjártónak meg kellene dugni a csajt, de ti jöttetek azzal, hogy ez olyan külvárosi gondolkodás.

O: Azt hittem, hogy viccelsz. Különben fél éve tudtuk, hogy sor kerül rá, és azt is, mit tartalmaz. De nem ez a lényeg. A lényeg az kiket tudunk magunk mellé állítani menekült ügyben. Arra adjatok tippet, hogy tudnánk fokozni a migránsok késeléseit?

R: Kérdezzük meg Lázárt, neki kurva jó ötletei szoktak lenni.

P: Nem lehet, el van foglalva a kastélyával.

Sz: Különben is, meg van sértődve.

(bevágódik az ajtón Lázár)

L: Fogadom, hogy rólam beszéltetek. Nem érdekes, de idefele a folyosón valaki megkérdezte, hogy ez a 12 milliós karóra jó ötlet volt-e?

O: (mint akit a darázs csípett) Még a pelenka ügynél mondtam az anyjának, hogy csináljon vele valamit. Erre tényleg nincs szükségem, elég nekem a Sargentini – na, az is egy nő.

L: Viktor ne panaszkodj, mert Merkel is egy nő, és korvára alád játszott. Ha ezt a hülye emigráns simogatást nem vezeti be Európába, akkor nincs meg a harmadik kétharmad.

O: Kitaláltunk volna valami mást. Különben ne felejtsd el, annál nincs szerencsétlenebb közmondás, hogy a hülyéknek van szerencséje. Mért, hülyének nézek én ki?

Sz: Nem Viktor, dehogy, de a történelem arra tanít, hogy a szerencse el szokott fogyni.

Függöny: leszakad.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2632) Miért fájdalmas a válás?

Tibor bá’ online

OK, tudom, hogy meg fogunk dögleni. Azt is tudom, hogy nem kell sokat várni rá, de ez nem jelenti azt, hogy semmi se érdekeljen. A legokosabb, ha úgy élünk mintha semmi se leselkedne ránk.

Kezd Magyarországon divatba jönni a szerelemféltési gyilkosság, néha gyerekkel együtt. Miért?

Majd mindenkit hagytak már ott, és tudja, és aki nem tudja az egyszer egészen biztos meg fogja tudni, hogy a szerelmi kapcsolat kíméletlen megszüntetése mindent elsöprő fájdalommal, tehetetlen dühvel, sőt őrjöngéssel jár együtt (nem ritkán öngyilkosságba torkolva). Na, de mi ennek az oka? Miért szenvedünk oly borzalmasan, ésszel nehezen felfogható okból kifolyólag, hiszen „annyi nő/férfi van még a világon, ami különben se dőlt össze ’nélküle’, stb.”.

Manapság divatos mindennek okát az evolúcióban keresni, elvégre testi és természetesen lelki (azaz pszichés) tulajdonságaink is a törzsfejlődés folyamán alakultak ki, és bizony nem ok nélkül. Az Ember például szeret hinni, csak úgy, sokszor minden bizonyíték nélkül. Hiszünk Istenben, a túlvilágban, vagy a forradalom győzelmében. Hiszünk a csillagok állásában, a jósnő kristálygömbjének, és -hogy stílszerűek legyünk- még az örök szerelemben is. Az ok egyszerű, amelyik ősünk hitt az hosszabb életű lehetett, és inkább volt lehetősége utódokat nemzeni, mint annak, aki csak a bizonyosságot fogadta el. Tételezzük fel, hogy ősünk az alkonyi félhomályban egy árnyat látott elsuhanni. Az, aki hitte, hogy az árnyhoz tartozik egy oroszlán, és ezért menekülni kezdett, jó eséllyel élte túl a találkozást. Az, akit csak a bizonyosság érdekelt, nagy valószínűséggel az oroszlán vacsorájává vált, nem hagyva magának lehetőséget az utódnemzésre. (lásd: Michael Shermer: How We Believe, The Search for God in an Age of Science.)

Csakhogy a düh és a fájdalom komoly igénybevétel, alapos ok nélkül gyakorolni nem éppen praktikus. Miért nem fejlődtünk ki úgy, hogy elhagyásunk esetén rántunk egyet a vállunkon és ízibe új partner után nézünk, akivel aztán együtt utódokat hozhatunk létre? Nos, úgy tűnik, hogy szerelembe esésünknek komoly gyakorlatias előnye volt. Egy preferált partner hosszú távú megtartása kevesebb energiát emésztett fel, javította a túlélés és utódnemzés esélyét. Ez természetesen nem nagyon romantikus, de például Helen Fisher antropológusasszony köti az ebet a karóhoz, amit ki is fejtett a New Orleansban múlt év Novemeber 8-12 között tartott tudományos szimpóziumon.

Azonban sajnos a törzsfejlődésnek vannak árnyoldalai is. Amikor szerelmünk elhagy szenvedünk, mint a kutyák, aminek szintén evolúciós oka van. Az okok ismertetése előtt azonban meg kell ismerkednünk az MRI technikával.

A mágneses rezonancián alapuló képalkotást (MRI = Magnetic Resonance Imaging) főleg az agyról készített képek előállítására használják. Ez a forradalmi jelentőségű diagnosztikai eljárás az információkat az emberi testet alkotó anyagok atomjainak mágneses tulajdonságából nyeri. Lehetővé teszi a test belsejének rétegről rétegre való letapogatását és e rétegek képernyőn való megjelenítését. Az MRI vizsgálat során az alany erős mágneses térben van elhelyezve, miközben rádióhullámokkal sugározzák be. Az MRI képalkotáson alapuló technika tette lehetővé az agykutatás hihetetlen méretű felfutását az elmúlt 10-15 évben. Vázlatosan ez a következőképpen néz ki. Az MRI vizsgálat alatt álló kísérleti alanyt különböző agytevékenységre ösztönzik. Például: számoltatják, verset mondatnak vele, vissza­emlékeztetik gyerekkorára, nemi vágyat keltenek benne, stb. Közben figyelik, hogy az MRI mely agyterületek aktivizálódását jelzi. Ily módon sikerül az agyat tevékenység szerint feltérképezni. A következő fázis az összetettebb vizsgálatok lefolytatása. Ennek ismertetéséhez végezzünk egy feltételezett próbafuttatást. Ezek szerint egy kísérleti alanynak megmutatunk egy fényképet, amin két ismeretlen, egy férfi és egy nő csókolózik. Ekkor az MRI kép tanúsítása szerint az agy érzelemmel foglalkozó része aktivizálódik. A következtetés pedig a következő: a csók, a korábbi hiedelemmel ellentétben, nem egy nemi aktus, vagy az ahhoz vezető előjáték, hanem egy érzelmi megnyilvánulás. (Erre a szexológusok felhördülnek. Ezt mindig is tudtuk, hiszen az örömlányok szolgáltatásaik közé a csókolózást nem vállalják fel.)

Visszakanyarodva az elhagyás fájdalmához abból indultunk ki, hogy ennek is evolúciós okai vannak.  Ugyanis az MRI vizsgálat szerint a szerelmi viszony kezdete az agyban olyan részt foglal le magának, ahol bőségesen található receptor a dopamin[1] nevű stimulánsra. Ez a tény arra utal, hogy a szerelem nem nevezhető érzelemnek, sokkal inkább egy motivációs állapot, ami arra ösztönöz minket, hogy keressünk magunknak egy megfelelő szexuális partnert. Ez azonban még nem minden. Nem rég elhagyott személyek agyának vizsgálata azt mutatta, hogy dopamin-receptor terület aktivitásának a kialakulása az elhagyás után nem csak fennmarad, de egyenesen fokozódik. Elsősorban azért, mert az elhagyott szerető az elhagyás után tovább szeret, ha lehet még jobban.

Igen-igen, de a tapasztalt, semmivel össze nem mérhető „lelki” fájdalomnak kell lenni más okának is. Van is. Úgy tűnik elhagyás után az agy valamennyi területe „foglalkozik a témával”. Az ember szinte az őrületbe kergeti önmagát.

Ez az „őrületbe kergetés” legalább két szakaszra bontható: 1) tiltakozás, 2) belenyugvás/kétségbeesés. Egészen biztos az olvasót nem fogja meglepni, ha leszögezzük, hogy a tiltakozási szakaszban az elhagyott szerelmes szerelmének tárgyát mindenképpen vissza akarja szerezni. Ezzel kapcsolatos tevékenysége nem ismer határt, nyugodtan kijelenthető, hogy célja elérésének megszállottjává válik, miközben hosszasan töpreng, hol követett el hibát. Ki ne hallott volna eseteket, amikor az elhagyott szerető önlejárató módon jelenik meg szerelme otthonában, munkahelyén és ragadtatja el magát sajnálatos tettekre, amit nyomban megbán, és ígéri soha többé…  Aztán sértetten visszavonul, de csak egy időre, mert ígéretét megszegve újfent „rohamra” indul, és állítja „jobban szeretlek, mint valaha”. És így is érzi, nem csak mondja.

Mi okozza az agyban ezt a jól ismert, de nehezen elszenvedhető rendellenes viselkedést? Nos, elsőnek talán állapítsuk meg, hogy az oly sok álmodozó fiatal által áhított romantikus szerelem nem más, mint mániás megszállottság, amit okosabb lehet egyszerűen „szexuális kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapotnak” nevezni, amire bőséges bizonyíték is van.

MRI készülék segítségével kísérleteket végeztek frissen elhagyott szerelmesekkel. Nos, a leképezés tanúsága szerint a szerelmi viszony elején a vizsgált személy indítékokkal asszociált agyterülete azonnal nagyfokú aktivitást mutatott amint megmutatták neki szerelmének fényképét. Ráadásul minél mélyebb volt a megszakadt kapcsolat, annál nagyobbnak tűnt az aktivitás, vagyis a kettő között pozitív korreláció mutatkozott. Viszont a kutatókat meglepte, hogy -amint a cikk elején már jeleztük- bár a szerelem szemünkben nagyfokú érzelemgazdagságot jelent, az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek az agyterületek mind addig nem aktivizálódtak, amíg a szerelmi kapcsolat nem ért el egy érettebb szakaszt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszönéséig. Ekkor történik valami nem várt fordulat. Megszűnik a „mánia”, és vagy kialakul a tartós kötödés, vagy csak simán megszűnik a szerelem, vagyis az egzaltált állapot, és beáll az enyhe közöny.

Ezt az eredményt nem lehet másképp interpretálni, mint úgy, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, pontosan olyan, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság, amiket viszonylag egyszerűen ki lehet elégíteni (persze a szexet is, de most nem erről szólunk).

Aki már volt szerelmes,  már átélte az elhagyást, és köszöni szépen ebből soha többé nem kér, azoknak van remény a „szerelem elleni immunitás” megterem­tésére. Az agy vegyi folyamatainak logikus elemzése, valamint a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést. Ezek szerint ma már nem csak álmosság, álmatlanság, fejfájás, tengeribetegség (hányinger), stb. ellen van pirula, de szerelem ellen is.

Marad azonban néhány kérdőjel. 1) Az elhagyottban miért válik mérhetetlen gyűlöletté a rajongó szerelem? 2) Közvetlenül az elhagyás után az elhagyottban miért lángol még jobban fel a szerelem?

Kezdjük az elsővel és világítsuk meg a jelenség abszurditását egy analógiával. Igaz, az analógiák sohasem tökéletesek, de arra kiválóan alkalmasak, hogy mindennapi tapasztalataink segítségével világosabbá váljon a téma. Tehát, feltételezés szerint a vizsgálat személy imádja a hízott libamájat, olyannyira, hogy borsos ára ellenére nem telik el számára nap a kedvenc étel egy-két adagjának felfalása nélkül. Telnek-múlnak a hónapok miközben hűsünk legnagyobb gyönyörűségére teli szájjal zabája a hízott libamájat, és akkor egy szép napon (mondjuk uniós felhívásra) betiltják a hízott libamáj árusítását. Nincs tovább, a libamáj falatozásnak hirtelen vége szakad. Ekkor szinte egyik napról a másikra a megfigyelt személyt, ha csak kiejteni hallja a libamáj nevét, elfogja az undor, a hányinger, és mindenki legnagyobb meglepetésére percekig tudja taglalni milyen ócska, gyakorlatilag ehetetlen étek is a libamáj. Szóval hogy is van ez? Amíg a szerelem tárgya rendelkezésre áll, addig imádat, rajongás és féktelen szenvedély veszi körül, de amikor a rendelkezésre állás megszűnik, az összes korábbi érzelemnek vége szakad, és nem marad vissza semmi más, mint a mindent elsöprő gyűlölet, ami nem egyszer aktív cselekedetbe torkol, ott tesz keresztbe a másiknak, ahol tud.

És nem is akármilyen fokon. Már a „boldog békeidőkben” is, a mainál jóval kevésbé agresszív világban, szokássá  vált, hogy az elhagyott szerelmes bosszúból vitriolt (H2SO4) löttyintsen az elhagyó arcába „ha nem lehetsz az enyém, másé se legyél” alapon. Vagy nézzük az újsághírt! „A 32 éves rendőr nem tudott belenyugodni, hogy elhagyta a kedvese, ezért felkereste munkahelyén, ahol szolgálati fegyverével lelőtte, majd halálosan megsebesítette azt a férfi kollégáját, akivel kedvese éppen beszélt, aztán a helyszínen még önmagával is végzet.” Kell-e taglalni, hogy a 32 éves rendőr cselekedetében a racionalitásnak még a szikrája se lelhető fel. Ezen kívül még az is megkockáztatható, hogy a feminista vád, miszerint a nő a férfi részére mindössze egy szexuális tárgy, aligha tartható. Hiszen ha az elhagyó mindössze élvezeti tárgy lenne, akkor elvesztése könnyen  pótolható volna.

Semmivel se logikusabb a második jelenség, vagyis az elhagyás utáni felfokozódó érzelem. Vagy mégis? Az egészséget akkor becsüljük, amikor már nincs. A gyereknek mindig az a játék kell, amivel a másik játszik. A nők jobban buknak a „foglalt” férfiakra. Ezek a jelenségek nem esnek túl távol az elhagyás utáni érzelmi felfokozódástól, amit rögvest követ az őrjöngő gyűlölet. Végül is, se őrjöngés, se pedig a gyűlölködés nem fogja visszatérésre sarkalni az elhagyót. Arról már nem is beszélve, hogy az agy reakciója sem tűnik túl logikusnak. Elvégre micsoda balga dolog éppen akkor fokozni (hormonálisan) a szerelmet, amikor annak tárgya örökre eltűnik? És miért, kérdezhetnénk újfent, csapódik át a szerelem gyűlöletbe? Miért éppen ez az alig érthető reakció fejlődött ki bennünk?

Bruce Ellis-nek erre van válasza (University of Canterbury, Új-Zéland). Őseinknek nem volt túl könnyű az élete, amihez a tartós őrjöngés, düh, kétségbeesés és az ezekkel együtt járó magas vérnyomás, csökkenő immunitás, a szív nagyobb leterhelése veszélyes luxusnak számított. Ezért a gyors „megutálás” nagyon is célszerű volt, hiszen a múlt lezárását és egy új kapcsolat haladéktalan beindítását eredményezhette. De vajon a jelenben eredményez-e, vagy most is csak eredményezhet?

A faképnél hagyott szeretők nagy többsége végül is belátja, hogy nincs tovább, és akkor jön egy újfajta szenvedés: lemondás és kétségbeesés. Magukat sajnálva nyúlnak az alkoholhoz, nem kelnek ki az ágyból, napestig csak sírnak, bámulnak a levegőbe, magukba zuhannak, és bambán ülnek a TV előtt. Néha újból a felszínre tör némi tiltakozás és méreg, vagy az újrakezdés ötlete, de legtipikusabb a mindenre rátelepedő melankólia.

Amerikában (hol máshol?) felméréseket végeztek két hónapnál nem régebben elhagyott szeretők bevonásával. A vizsgált személyek majd 50 százaléka klinikailag kezelendő depressziósnak volt mondható. További 10 százalékuk erősen depressziós volt. Néhányan öngyilkosságig vitték, illetve ténylegesen belehaltak szenvedéseikbe, ami alatt az elhagyás által kiváltott infarktust vagy szélütést (stroke) kell érteni, és nem ritka a viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt kialakuló mellrák sem.

A kétségbeesés egy időben az agy több részét is aktivizálja. Ezek közül az egyik a „jutalmazással” asszociált terület. Amint az elhagyott személy rádöbben, hogy nincs több „jutalom”, a dopamint termelő sejtek csökkenteni kezdik tevékenységüket. Az alacsonyabb dopamin szinttel pedig együtt jár a letargia, reménytelenség és depresszió. Ez pedig kontra produktív. Mi értelme elvesztegetni időt a búslakodással? Néhány tudós úgy gondolja, hogy a depresszió kialakulásának lehetősége több millió évvel ezelőtt fejlődött ki az emberben. Ezen elképzelés egyik úttörője Edward Hagen (Berlini Humboldt Egyetem), aki szerint a depresszió magas anyagcsere és szociális költsége lényegében hasznos. Végül is a depressziós tünet a közösség többi tagja felé jelzés, hogy egyikük kétségbeejtő nagy bajban van. Ez nem más, mint egy félreérthetetlen segítségkérés.

Van azonban a depressziónak egy másik fontos funkciója is. Ugyanis rákényszeríti a benne szenvedőt, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen valósággal és végre hozzon létre egy nehéz döntést, ami elősegíti a túlélést és utódnemzést.

Azt talán mondani se kell, hogy nem egyforma mértékben, de úgy fejlődtünk ki, hogy szeretteink által elhagyva szenvedjünk, méghozzá nem ok nélkül. Ugyanis a szerelem egyike a három „párzási motivációnak”. 1) A nemi vágy azért alakult ki ősünkben, hogy a többé-kevésbé megfelelő egyénnel való közösüléshez legyen kedve. 2) A szerelem azért fejlődött ki, hogy ősünk a legmegfelelőbbnek ítélt egyénre fókuszáljon, ami megtakarítja a nemiségre fordítandó drága időt és energiát. 3) A hosszú távú kötödés pedig azért fejlődött ki, mert segítségével a partnerek szövetkezhetnek az utódok felnevelésére. (Ez utóbbit többen cáfolják, mivel kötődni lehet baráthoz, házhoz, bútorhoz, régi köntöshöz, stb. is.)

Mindebből következik, hogy a szerelem az ember életében a legfontosabb dolog, mert alapvetően befolyásolja társadalmi és genetikai jövőjét. Ezért az tűnik logikusnak, ha szerelmi életünk megszűnése felett siránkozva szenvedünk. Először tiltakozunk az elhagyás ellen, hogy visszafordítsuk az eseményeket, majd az egészet feladjuk, leporoljuk magunkat, és megújult erővel összpontosítunk arra, hogy újfent szerelmesek lehessünk.

A fenti megállapítás azonban nem „szentírás”, mindössze többségi vélemény, és ebbe a többségben a nők vannak többségben, valószínűleg azért, mert ők szenvednek jobban vagy látványosabban, amiért cserébe ők tudnak otthagyni kegyetlenebbül, és nem feltétlenül az utódokról való gondoskodás végett. Véleményükhöz a kisebbségben lévőknek is akad némi muníció. Például felvetik, mekkora az utódnemzési esélye annak a szerelemféltőnek, aki fájdalmában kettős gyilkosságot követ el? Nyilvánvalóan nulla. Ha ezeket is megfontolás tárgyává tesszük, akkor talán nem elhamarkodott az a vélemény, hogy a téma koránt sincs teljes mélységében kimerítve.

[1] Dopamin a múlt század ötvenes éveiben felfedezett vegyület, ami az emberi agyban ingertovábbítást (neurotranszmitter), valamint adrenalin (a mellékvese által termelt stimuláló hormon) felvezetést végez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2631) Elbúcsúzhatunk-e a józan eszünktől?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Szerző John HarrisonSzputnyik

 

A világ ultra gazdag embereiből egyre többen építtetik az „ítélet napjának bunkerét” a „Rising S Company” vállalkozással, akik szerint az utolsó két évben drámaian megnőtt a felső kategóriás bunkerek megrendelése. A téma különösen az Új-zélandiakat érinti, tekintettel arra, hogy a bunkereket főleg ott építik.

Tate Ulsaker, egy Új-Zélandon élő környezetvédő aktivista véleménye szerint a bunkerépítés felfutása valós, ami hűen tükrözi a legújabb időket. Azok az emberek, akiknek havi jövedelme meghaladja a néhány millió dollárt, bunkerépítésben gondolkodnak. Nekünk, akik Új-Zélandon élünk, egy viszonylag kicsiny, 4,6 milliós társadalomban, meglehetősen idegesítő, hogy emberek jönnek ide a nukleáris borzalom elkerülése végett.

Persze az ítélet napjának bunkerét használni lehet társadalmi felfordulások esetén is. Hát igen, mondja Tate, az utóbbi időben sokat hallani erről, és példának okáért vannak, akik azt állítják, hogy Amerika egyre jobban tolódik egy orosz mintájú forradalom felé. Aztán ott van a lehetőség egy hatalmas járvány kitörésére, valamint a közelgő klímaváltozás okozta káosz, és persze a vállalkozások, akiknek érdekük, hogy sok millió dolláros bunkereket rendeljenek.

Van még egy nagyon érdekes vallásos megközelítése a bunkereknek. Fundamentalista keresztények felfoghatják, hogy a bunker lényegében lehetővé teszi a részvételt az ítéletnapján. Tate állítja, hogy semmi kifogása a „hagyományos” gondolkodás ellen, de következhet belőle az egyirányú gondolkodás.

A jelentések szerint „Rising S” eddig 35 bunkert szállított le Új-Zélandba, és ugye ez csak egyetlen vállalat. Ezt a témát azonban a helyi sajtó nem nagyon feszegeti. A tulajdonosok pedig nem tolakodnak, hogy feltárják, hol vannak ezek a bunkerek. Ebben a témában nehezen lehet információhoz jutni. Az pedig, hogy miért pont Új-Zéland lett népszerű az ítéletnapjának bunkerei elhelyezésére egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, de valószínűleg itt érzik magukat biztonságban és rengeteg pénzük van.

Eddig egymás között versenyeztek gépkocsijaikkal, nyaralóikkal. Ez most átváltott Új-zélandi bunkerekre, ahol földalatti úszómedencék is vannak. Egy ilyen távoli országban, mint Új-Zéland életben maradhatsz nukleáris háború kitörésekor, ami 10 perc alatt bekövetkezhet, és 10 óra mire ideér a bunker tulajdonosa. Ez persze egyszerűen nevetséges, ami azt jelenti, érdemes elgondolkozni azon, az emberi faj észnél van-e?

Tate szerint nincs. Vannak ám földalatti városok is az amerikai hegyekben. Ez egy titkosított, majd felszabadított információ. A kormánynak vannak tervei, de háború helyett okosabb lenne megoldani a nézeteltéréseket, mintsem földalatti bunkereket építeni.

Ezt a bunkerépítést persze félre lehetne tenni, mint egy olyan pillanatnyi divat, ami egyszer elmúlik, de minél többen vesznek bunkereket, annál inkább úgy tűnhet, hogy egy nukleáris háború ártalmait meg lehet úszni. Máris készítenek kalkulációkat. A Pentagon szerint a nukleáris lerohanás járható út. A kubai rakéta krízis jelentéktelennek tűnik összehasonlítva azzal, mi történhet most. Vajon hány évre van szükség ahhoz, hogy az emberiség ráébredjen a probléma megoldhatóságára.

A helyiek a bunker őrületet hülyeségnek tartják. Ez az amerikai gondolkodás értelmetlen. Az itteni társadalom viszonylag kicsi és viszonylag épelméjű. Vannak problémák, de azok helyiek. Viszont a jövevényeknek rengeteg pénzük van, tehát a helyiek csöndben maradnak. Ami nincs szem előtt, azzal nem törődnek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2630) Eladó a szűzhártyám átszakításának joga

Tibor bá’ online

 

Nem az első, nem is az utolsó, amikor egy ifjú hölgy úgy dönt, azt engedi magába behatolni az első alkalommal, aki a legtöbbet fizet érte. Ennek legegyszerűbb módja, ha árverésre bocsátja nemi szervét.

Egy „Amy” névre hallgató londoni csaj megkeresett egy német web-site-ot, akik ilyesmivel (is) foglalkoznak. A kikiáltási ár 59.000 $ volt, de e sorok írásakor már 1,4 millió $ és ki tudja, hol áll meg. Hogy kinek éri meg ez a kb. 400.000.000 Ft azt a néhány percet, aminek a vége egyetlen magömlés, az korunk legelviselhetetlenebb állapotának az eredménye. Nyilván annak, akinek vagyon ezen összeg sok ezerszerese. Elképesztő összeg, jó, hogy a tízes számrendszerben kifejezhető, de értelmezhetetlen.

A hőskorban a fiatal nők nem így gondolkoztak, ez a szertelen vágy az anyagiak megszerzésére egy teljesen új jelenség. Ha valaki erre képes egy adott cél érdekében, akkor mire nem. Hol lenne a határ? Kémkedés, hazaárulás? Egészen biztos nem. Testvér, anya, férj gyilkosság? Talán.

Oh, hát Amy nyilatkozott könnyekig megható szöveggel: Szörnyű sokat, gyötrődve gondolkodtam rajta. Egyfelől jobbra fordíthatja az életem, lehetőség ad arra, hogy segítsek a szüleimen és visszaadjak valamit abból, amit tőlük kaptam (megható). Utazhassak a világban és fizethessem tanulmányaimat. Szüzességem eladása egy fantasztikus lehetőség.

Különben a szüzességet orvosilag igazolja, illetve azt, hogy életében nem szexelt. Ezen kívül pszichológus igazolja, hogy szellemileg ép. És persze Amy-nál van a szerva. Eddig 3 jelentkezővel randevúzott, illetve beszélgetett el. Még nem döntött, hogy kit enged magágba, és esetleg kaphat magasabb ajánlatot. Szóval vár.

Én ezt úgy interpretálom, hogy keresi a legszimpatikusabb férfit. A végén még élvezni is fogja. Javasolnám a nyertesnek, hogy kösse ki, ha a nőnek orgazmusa lenne, az összeg fele visszafizetendő. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2629) Hétvégi szórakoztató

Tibor bá’ online

 

Kimondottan élvezem, hogy az élet ennyi év után is hoz újat, meglepőt a mindennapjaimban. Csak oda kell figyelni, és mulatni rajta.

Félévente labor vizsgálatra megyek, csak úgy a biztonság kedvéért. A helyszín a Vörösvári úti rendelőintézet, aminek építésekor az apám műszaki ellenőr volt, de egy fillért se lopott., és még ő mondta nekem, hogy nem vagyok életrevaló. Szóval rendelőintézet. Már az előcsarnokban ki van akasztva egy hirdetmény, hogy a labor felvesz szakképzett munkatársakat, egészen pontosan olyanokat, akik az injekciós tűvel el tuják találni egy emberi véna közepét. Évek óta járok ide, az asszisztens nők a pilisi falvakban lakó, kék szemű, szőke svábok. Ezek egycsapás mind eltűntek. Naná, németül beszélnek, a szakmát ismerik, az ötszörös fizetésnek nem tudtak ellenállni. Különös fennakadás nincs. Fél éve délelőtt 10-re végeztem, most ez átcsúszott 11-re. Az új gárda (vajon honnan szerezték őket) éppúgy profi, mint az elvándorolók voltak. Ja igen, a labor magánvállalkozás, szerződéses alapon van ott. Egész biztos megemelték a fizetéseket. Tehetik, nem tartóznak az Erőforrás alá (micsoda egy elnevezés!)

Ha már benn vagyunk a városban, mit lehetne még elintézni? Na igen. Kellene egy köcsög síkosító. A Berzsenyi utcában a legolcsóbb. Gyerünk oda, különben egyedül ott lehet kapni literes (1000 ml) kiszerelésben. A Rákócziról a Kenyérmezőbe kell lefordulni, mert erre felé egyirányúsították az utcákat, viszont a II. János-Pál téren rengeteg parkoló hely van és viszonylag olcsó. Van lehetőség a sokórás várakozásra is.

A liter síkosítóval a honom alatt megyek vissza a kocsihoz, látom, hogy áll ott egy városnéző busz. A vezetőajtó tárva nyitva, egy idősebb pasi tisztogatja a műszerfalat. Kapóra jött, mert már rég el szeretném Évát vinni egy ilyen körbemutogatásra. Megállok és bekiáltok a sofőrnek, mikor indulnak? – Semmikor, tartalék vagyok, ha valamelyik buszunk lerohad, én ugrok be helyette. Közben a pasi rám se néz, tisztogat tovább, én tehát le vagyok szarva. Még külföldi se vagyok, egészen biztos én vagyon Józsi bácsi Röcsögeházáról. Na, majd megfingatom 😀 . Honnan indulnak? – A Bazilikától, tudja hol van? – Valahogy megtalálom, és maga az idegenvezető is? – Ahá. – Szóval maga meséli el, hogy kiépítette, milyen magas, hány síp van az orgonán. De azt biztos nem tudja, hogy 1951-ben leégett a kupola. Ez még a Wikipédiában sincs benne. Egy hatemeletes házból néztem a Bajza utcából. Persze azt se tudja, hogy a baloldali kertecskében temettük el az anyámat 1945 január 18-án. Az orosz csapatok utolsó pesti támadására indultak, ami előtt gyalogsági aknákkal jól megszórták a környéket. Egy ilyen akna kaszálta el az anyámat. Tudja, annak az aknának van egy propellere. Nagyon cukin néz ki. Építkezéseknél szoktak találni belőle egyet-egyet. Ilyenkor 500 méteres körzetben lezárják a környéket, a tízezer ember nem, de én röhögök. A TV bemondó bombáról beszél, mert hülyék mint a segg, és nem néznek utána. Az 50-es években, ha találtak egyet egy gödör mélyén, senkit se lakoltattak ki és csak 10 méteres körzetbe nem engedtek belépni. Akkor még tudták mennyire veszélyes egy gyalogsági akna a gödörben. Tudja, hogy ha elkap, egy ilyen sorozatot, mit kell tennie? Persze, hogy nem. Abba a gödörbe kell beugrani, amit az utolsó akna vágott. Mert a kilövő állvány a lövéskor bemozdul és a következő akna bárhova becsapódhat, csak oda nem, ahova az előbb becsapott.

Na jó, könnyebbet kérdezek, mi volt ennek a térnek a régebbi neve? – Köztársaság tér. – Nem erre gondoltam, az előző? Elárulom, Tisza Kálmán. Tudja ki volt? Persze, hogy nem. Ő volt Magyarország miniszterelnöke 1875-től 15 éven át.  Na, minden jót. Tudja barátom, a látszat néha nagyon csal. Hogy milyen látszat? A múltkor venni akartam két újra tölthető AAA elemet. Unom, hogy állandóan cserélgetni kell az ébresztő órában. A pénztárnál a csaj nem üti be, hanem rám szól: Tata, ez drága lesz. Van rá pénze? Találja ki, mit válaszoltam! – Nyert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2628) Geoengineering

Tibor bá’ online

 

Geoengineeringnek nevezzük a Föld klímarendszerébe olyan nagyméretű szándékos beavatkozást, aminek célja a globális melegedés hátrányos hatásának a csökkentése vagy megszüntetése. A geoengineering alá főleg három kategória tartozik 1) Az üvegházhatású gázok eltávolítása. 2) A Napsugárzás megfelelő kezelése.

Az üvegházhatású gázok közül a főhangsúly a széndioxid eltávolításon van. A Napsugárzás kezelésének célja az üvegházhatású gázok hatásának az ellensúlyozására épül úgy, hogy a Föld kevesebb szoláris sugárzást kapjon.

3) Kategória lenne a Föld hűtésének egyéb módon való elérése. Ide tartoznak a nukleáris robbantások, vulkántevékenység fokozása, és egyéb „nem konvencionális” elképzelés.

A klímakutatók között alapvető egyetértés van abban, hogy bizonyítottan hatásos a geoengineering nem helyettesítheti az Ember által okozott hatásokat, legfeljebb enyhítheti azt. Ez mellet minden geoengineering elképzelésnek van gazdasági, politikai, és fizikai lehatároltsága.

Eddig még minden ötletet mindössze számítógépes modelleken vagy laboratóriumi tesztekben vizsgáltak. A természetes kivizsgálás minden esetben ellentmondásos eredményt adott (Wikipédia, nem az én kútfőm).

A széndioxid eltávolításának módjai, mint például erdősítés, ökoszisztéma restauráció, szénelfogás és tárolás, stb. a kis mértékű kísérletek már folyamatban vannak komolyan nem értékelhető eredménnyel. Globális használhatóságuk komoly vita tárgyát képezi.

Az egyéb kategóriába tartozó óceánok vas-trágyázása kisméretű próbáknak van kitéve, de az eredmény messze nem egyértelmű, és környezetvédők erősen kritizálják.

Viszont komoly hangok hallatszanak a kritikai oldalról: Hatalmas bizonytalansággal kell szembenézni, és a mellékhatások soha nem lesznek kizárhatók. Mások azt állítják (amivel személy szerint én egyetértek), hogy széles skálás beavatkozás a természetes rendszereket megzavarhatják, beláthatatlan következményekkel. Erre válasz az, hogy a globális melegedésnél nagyobb veszély nem létezik. A viszontválasz az, hogy mellékhatás esetében nem kizárt a melegedés gyorsítása, amire aztán végképp nincs szükség.

Teljesen személyes véleményem, hogy a hidrogénbombás beavatkozás legnagyobb hibája, hogy visszafordíthatatlan, menet közben leállíthatatlan, ha a hatás nem pontosan az, amire számítanak. Ezen állítások védelmére fel szeretném hívni a figyelmet az 1954-es Castle Bravo hidrogénbomba tesztre. Az amerikaiak kijelöltek egy elkerülendő veszélyes zónát 146.000 km2 nagyságban (másfélszer Magyarország) ennek határától 20 km-re egy japán halászhajó tartózkodott. A robbantást követő harmadik órától kezdve fehér hamu hullott rájuk, ami többükre végzetes volt. Az ok, a robbanás a számítottnál több mint kétszer volt erősebb.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2627) Uram, Ön nyert!

Tibor bá’ szatirikus online

 

A Kárpát-medence közepén elterülő magyar honban, aki még nem kapott olyan névre szóló színes nyomtatványköteget, melyben értékes díj megnyeréséről tájékoztatták, nos az nem számít igazi, törzsgyökeres, ízig-vérig piacgazdasági fogyasztónak. Bocsánat, fogyasztónak. Így, félkövéren szedve, mert ez a minimum. Ha történetesen te vagy az, aki ilyenben még nem részesültél, ne kapj a szívedhez és ne kapkodj levegő után, az egész csak idő kérdése és rád (is) sor kerül. De ha tényleg nem kaptál, akkor elmondom, mire számíthatsz. A dolog azzal kezdődik, hogy kapsz egy névre szóló, nagyalakú borítékot, amiből mindenféle színes nyomtatvány potyog ki. Kapkodod a fejed, mert elég nehéz kiigazodni rajtuk. Az viszont egyre világosabb, hogy személy szerint . . . valahogy így: Ön, kedves Gyanútlan János NYERT, megnyerte cégünk fődíját a 626-os meggypiros MAZDÁT.

Mivel az eddigi tapasztalataid szerint mindig más nyer, sohasem te, ezért nem akarsz hinni a szemednek. Forgatod a pa­pí­rokat erre meg arra. Semmi kétség, itt van feketén-fehéren Önt kedves Gyanút­lan János (aki ugye te vagy) nyertesnek választotta ki a számítógép. Az áldóját! Bözsi – üvöltesz ki a konyhába – Bözsi, gyere már! Nyertünk, érted, nyertünk. Idenézz!

Ön kedves Gyanútlan János MEGNYERTE az első fordulót. Te, mi van ide írva ezekkel a bolhapöcs betűkkel? Az első fordulót? Igen, az elsőt. Na de akkor lehet, hogy van még hátra második forduló is? Kezd a dolog gyanús lenni. Forgatod tovább a papírokat. Az egyik kartonlapra fel van ragasztva egy autókulcsszerű valami. Idegesen letéped, alatta felírat: kedves Gyanútlan János ez az Ön nyeremény gépkocsijának a kulcsa. Ne bomolj Bözsi, itt a kocsi kulcsa. Jól van apukám, de hol van a kocsi?

Olvassátok tovább, lassan bontakozik ki a kép. Az alig megfejthető, meglehetősen rafinált fogalmazásból valahogy kiderül, nyertetek ugyan, de még nem egészen. Ahhoz, hogy egészen biztos ti nyerjétek meg ezt a 16-szelepes, 4WD-os, injektált, szervo csodát, full extrával, nos, ahhoz kell még tenni egyet és mást. Ez az „egyet és mást” kivétel nélkül, minden esetben tartalmaz egy fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen közös elemet, és pedig azt, hogy fizetni kell. Igen, kedves Gyanútlan János, ha nyerni akarsz, akkor előbb rendelned kell a cégtől egy háromsebességes, kézi meghajtású citromfacsarót 2999 forintért + posta költség. Ne orrolj meg rám, de az egyszerűség kedvéért én ezt a 2999 forintos árat mostantól 3000-nek fogom szólítani. Tehát, ha részt akarsz venni a számítógépes ajándéksorsolás harmadik, egyben utolsó fordulóján, akkor 3000 forintért meg kell venned a cégtől a már említett háromsebességes, kézi citromfacsarót.

A helyzet az, hogy ez a háromsebességes, kézi meghajtásos citromfacsaró elég hülye, és persze elég felesleges egy jószág ahhoz, hogy az embernek ne menjen ki könnyen a fejéből. Így aztán beugrik, hogy négy hete pont ezt hirdették a „Tökkel ütöttek szuper infója” elnevezésű újságban, de csak 1999 forintért, vagyis pontosan egy ezressel olcsóbban. De ez semmi! A Király utcában, úgy két hete megnyílt a 26 ezredik kínai üzlet (amelyekben a hivatalosan itt tartózkodó 6000 kínai szolgál ki), ahol a tulaj 980 forintért akarta ránk sózni ugyanezt a citromfacsarót, amikor bementünk egy kis terepszemlére. Ráadásul az négysebességes volt, meg négy ke­rék­meghajtásos, és ha jól emlékszem leofilizált volt a fogantyúja. Ebből aztán röhögve következik, hogy a Mazda megnyerésével ijesztgető cég pontosan 2200 forinttal kér többet egyazon termékcsalád korábbi változatáért, mint a ferde szemű. Nem kell tehát csodálkozni, hogy azóta már két kézigránátot is bedobtak az ablakán (ismeretlen tettesek, ismeretlen típusút).

Nem akarom megvédeni a fajgyűlölőket, sem pedig a kézigránát dobálókat, de valahogy nem tartom helyesnek, ha a munkanélküliből kényszervállalkozóvá előlépő magyar állampolgár képtelen százezer forint hitelt kapni egy kóceráj megnyitásához. Ezzel szemben sok ezer kínai, sok ezer kilométerről simán beszivárog, rendszerint törvénytelenül, amihez néhány magyar tolmács, jó tippeket adó zugügyvéd és persze lefizetett rendőrtisztek boldogan adnak segítséget.

Uram, Ön nyert! De nem egy Mazdát, hanem némi tapasztalatot. Rádöbbent milyen olcsón megszámítják Önnek azt a totálisan felesleges kínai mütyürt, amit az isten tudja, miért hívnak eurófacsarónak. Már rég tudjuk, hogy a piacgazdaságban nem termelni, hanem eladni a kunszt. Trükk tehát van elég, amiket mi szép sorban megtanulunk. Aztán majd, ha minden trükköt megtanultunk, kiegészítjük néhány törzsgyökeres magyar trükkel és megépítjük saját hungarófacsarónkat. Cserébe a szegedi paprikagyártást átengedjük a dél-amerikaiaknak, majd a készterméket visszaimportáljuk, ha kapunk hozzá bizonylatot, hogy tartalmaz megfelelő mennyiségű aflatoxint.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2626) Mit tudsz a futó áramlatról?

Tibor bá’ online

 

Az Egyenlítő környékén a Nap közel merőlegesen süt, egész éven át. Ez a terület hatalmas hőmennyiséget kap. Ezzel szemben a sarkok alig kapnak napfényt az alacsony beesési szög miatt, plusz fél éven át egyáltalán semmit. A hő meg már csak olyan, hogy szeret kiegyenlítődni. Ebből következik, hogy a meleg levegő az Egyenlítőtől Északra és Délre áramlik. Az óceánokban pedig áramlatok teszik ugyanezt. Foglalkozzunk most a levegővel!

A Föld (mint tudjuk) forog saját tengelye körül, 24 óra alatt tesz meg egy teljes kört. A Földdel együtt forog saját atmoszférája is. A Föld kerületi sebessége az Egyenlítőnél 40.000 km/24h, ami 1666 km/ó. A kerületi sebesség nálunk ennek már kábé csak a fele. Mondjuk 800km/ó. Ebből az adódik, hogy a sarkok felé áramló levegő sebessége nagyobb, mint a sarkokhoz közelebbi helyekhez tartozó kerület sebessége. Vagyis a légáramlat nem függőlegesen halad as sarkok felé, hanem (északi féltekén) ÉK irányba. Végeredményben kapunk egy olyan áramlatot, amik a sarkok körül haladnak. Ez nevezik Futó áramlatnak (angolul Jet stream), aminek erősségét a sarki és egyenlítői hőmérséklet közötti különbség adja. Befolyásolja még a futó áramlat erejét az évszak is, hiszen az egyenlítői levegő hőmérséklete az év folyamán nem változik, az egyes sarkoké viszont igen, az évszaknak megfelelően. Különben a futó áramlat sebessége 300 km/ó körül van. Még annyit érdemes megemlíteni, hogy télen a futó áramlat fentebb, nyáron lentebb kering.

Az alábbi videón jól látható, hogy a futó áramlat hullámosan változik, mintha egy kígyót látnánk körbe kúszni. Ez teszi lehetővé, hogy az alatta lévő meleg levegő esetenként felkerüljön az északi sark közelébe illetve, hogy a hideg levegő szélsőségesen délre húzódhasson. Mindkét esetnek szokatlan hatásai vannak.

Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld más helyei, a hőmérséklet különbség egyre csökken, tehát a futó áramlat ereje csökken.

A helyzet az, hogy a futó áramlat elképesztő módon befolyásolja az időjárást. A változása azt jelenti, hogy a befolyásolása is változik. Elsősorban ennek következménye a szélsőségek fokozódása. Most legalább tudjátok, mit kell szidni. Egy biztos a helyzet fokozódik. Egyre több dolog lesz, amit szidhatunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2625) Hogyan is lesz?

Tibor bá’ online

 

Az isten ránk küldte ezt az Auralianus nevű sokat és jól író ifjú (hozzám képest feltétlenül) Titánt, aki lelkesen, és figyelemre méltó szívóssággal iparkodik mindahányunkat  félrevezetni. Szerinte mindenki mindent rosszul csinál, bezzeg ő tudná, hogyan kell. Nincs ezzel semmi baj, túl aktív értelmiségiek mindig voltak, akik meg akarták menteni a világot, és ebből jól meg is éltek, de most a végjáték idejét éljük, amire 300.000 év után került sor. Viszont én utálom a félrevezetést, tehát idejében közbelépek.

Nem energia válság van, amin lehetne segíteni. Nem a kapitalizmus van válságban, illetve van, de legfeljebb feudalizmus lesz megint, volt már ilyen, túl lehet élni. Nem gazdasági válság van, illetve volt már több, túl lehet élni. Ami van, az globális felmelegedés, de itt se a felmelegedés a probléma, hanem ami azzal jár. Vagyis, el kell felejteni ezeket a zárt rendszereket! Miért? Nos tegyük fel, hogy a Kínai Kommunista Párt elhatározza, hogy a kínai újévben minden kínai állampolgár egy extra sült csirkével többet ehet. Ez ugye másfél milliárd csirkét jelent. Másfél milliárd csirke „legyártásához” kell valamivel több, mint másfél milliárd tojás, de ezt hagyjuk a fenébe. Kell viszont 6×1,5*10^9 azaz 9 milliárd kiló kukorica, ami 9 millió tonna, azaz Magyarország 2 éves termése. Fel kell hozzá vásárolni Szerbia és Szlovákia egyéves termését is, és akkor mi döglünk éhen, mert errefelé nem marad kukorica.

Ez a kis eszmefuttatás arra volt jó, hogy megvilágosodjon milyen gonddal fogunk hamarosan szembenézni, amin Auralianus úszómedencés zártrendszerrel akar segíteni. 😀 Vicces.

A helyzet az, hogy mialatt a világ lakossága 2 milliárdról 8 milliárdra nőtt, az állati trágyára támaszkodó termelésről, és kaszás aratásról ilyen Auralianus legények segítségével áttértünk a távirányított begyűjtésre, természetesen tízszeres terméshozammal. Az első számú probléma nem abból adódik, hogy ezt már nemigen lehet tovább fokozni (a Föld pedig véges), hanem, hogy a sikeres szaporodásunk nem áll le. Szóval gáz, amin lehet, hogy egy termonukleáris háború segítene az emberiség létszámát illetően, de nem biztos, hogy a termesztési lehetőség nem sínylené meg. Ezen persze lehetne most tökölni, de szerencsére beleköp a levesbe a globális melegedés, ami mindent visz. Vagyis a zártrendszer bulira egy szót se kell pazarolni. Vajon miért?

Nem arról van szó, hogy a szoba termosztátját 22-ről felcsavarom 26-ra, és akkor az egész szobába 26 fok lesz. Hanem arról, hogy a néhány fok (átlag hőmérséklet) melegedés magával hoz néhány kötelező járulékot, amelyek közül a legfontosabb talán a szélsőségek növekedése és szaporodása. Ez pedig ellehetetleníti a mezőgazdálkodást. Minden erőfeszítés ellenére a terméshozam hamarosan és drasztikusan csökkenni fog. Miközben jelenleg is már semmi felesleg nincs sőt, évről évre többet fogyasztunk, mint amennyi terem. Tehát a tartalékokból vonjuk el a szükségletet. Pillanatnyilag a Föld élelmiszer tartaléka 20 napi fogyasztás alatt van. Botrányosan kevés. Nem sok kell ahhoz, hogy hiány lépjen fel. És akkor mi várható.

Először a hipermarket polcáról eltűnik a rizs, a helyére ki lesz írva: KEDVES VÁSÁRLÓK ELNÉZÉST KÉRÜNK, DE PILLANATNYILAG LOGISZTIKAI OKOK MIATT RIZS NINCS RAKTÁRON, A HIÁNYT HALADÉKTALANUL PÓTOLNI FOGJUK. Aztán 2 nap múlva pótolják. A következő az lesz, hogy egy hónapon belül a kenyér ellátásban lesz akadozás, annak ellenére, hogy az ára felfelé megugrik. Ezzel egy időben a liszt ára duplájára nő. Na, ekkor már egyesekben felmerül, hogy talán nem a logisztika, hanem a növekedő hiány a bűnös. Ezek az emberek elkezdik felvásárolni a tárolható élelmiszereket (sárgaborsó, bab, rizs, liszt, stb.) és elmondják ismerőseiknek is, esetleg felrakják a facebook-ra. Egy-két nap és minden hivatalos közlemény ellenére az emberek kifosztják az üzleteket, majd a raktárakat is.  Végén már fizetni se fognak csak viszik, ami mozdítható. A rendfenntartók minden valószínűség szerint meg fogják próbálni fenntartani a rendet, de szerintem sikertelenül. Inkább fognak csatlakozni a fosztogatókhoz, mert nekik is van családjuk.

Hatalmas mennyiségű tartalék piacra dobásával meg lehet próbálni helyreállítani a rendet, de ha elsőre sikerül is, ez csak ideiglenes megoldás lehet. Az emberi élet fenntartásához élelmiszerre van szükség. Ezt mindenki tudja. Akinek nem jut, megpróbálja megszerezni magának anélkül, hogy válogatna az eszközben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2624) Mikor?

Tibor bá’ online

 

Guy   McPherson    6    éve    kezdett     szorgoskodni     a     gyors  felfutással   kapcsolatban.   2016-ban  jelentette  be, hogy 2026 (vagyis akkor tíz évvel később) nekünk annyi.

Ekkor jelent meg az Artic News-ban az Abrupt Warming – How Much And How Fast? A válasz +10,2 °C és 2026 volt. A 10,2 több tételből jött össze, és kaptunk hozzá a grafikont is.

Ezt a többség elfogadta, bár nekem voltak csendes kifogásaim. Miért exponenciális a görbe? A gyorsulást el lehet fogadni, de az exponenciális jelleg engem idegesít, akkor, amikor a változó tíz különböző tételből áll. Lépjünk túl rajta.

Az viszont meglepő volt, hogy McPherson 2018 augusztusában előállt azzal, hogy 2018 szeptemberében, azaz alig egy hónappal később nem lesz jég az északi sarkvidéken. Miközben teljesen egyértelmű volt, hogy van még 5 millió négyzetkilométer jég, várva az olvadást, aminek a csúcsideje június. Komolytalan, de….. McPherson nem hülye, mi lehetett a szándéka? Egyszer majd talán elárulja.

Érdekesebb Paul Beckwith

Aki maga nem mások adataival játszik, hanem maga is kutat. Ő azt állítja, hogy BOE (blue ocean event) vagyis, amikor szeptember közepére nem lesz jég az északi sarkvidéken, az 2020-ben következhet be. Két évvel később már augusztus, szeptember, és októberben nem lesz jég. További két év már 5 hónapban nem lesz jég. Még két év és már 9 hónapban nem lesz jég, végül 2030-ra nulla jég egész évben. Ha az első jégtelen hónap két évet késik (2022) akkor a teljes jégtelenség 2032-re várható.

Igen ám, de ez nincs összhangban a 10°C átlaghőmérséklettel, ami 2026-ra „várható”. Végeredményben ők se tudják mikor lesz a látványos megfutás. Mi meg nem tehetünk mást, mint türelmesen várjuk, mit hoz a 2019 szeptembere.

Valami azért van. Az északi sarkon az elolvadt jég nem nagyon akar visszafagyni. Kábé 10 napja elkezdődhetett volna a visszafagyás, de az idén ez valahogy nincs így. Ha megnézitek az alábbi grafikont, akkor azt láthatjátok,hogy a 2018-at jelző vörös vonal nem fordul felfelé, ahogy a korábbi években ez tapasztalható volt. Ezt érdemes lesz figyelni a télen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2623) Négy dimenziós orgazmus

Tibor bá’ online

 

alcím: blabla a negyedik hatványon

Apámnak hosszú élete alatt volt ügynöksége, kereskedése, kisüzeme, és sok minden mást is csinált. Az első intelme az volt felém, hogy fiacskám csak kereskedni érdemes, előállítani valamit nem. A kereskedő nem dolgozik, nem kockáztat, és dől a haszon. X-re veszel valamit 30 napos inkasszóra, és eladod 2X-ért. A második így szólt: Két dologban van pénz, egyik az alkohol, a másik a szex. Ha újra kezdhetném, nőket futtatnék legálisan. Eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, tökéletesen igaza volt. Az idegennyelvű fordításra nem tért ki, de ha tudná, hogy én mennyiért fordítok, biztos kiröhögne.

Na de a lényeg, hogy a média tökéletesen tisztában van a krédóval. Az INDEX minden áldott nap közöl egy szex szenzációt. A 10 legfontosabb dolog, amit tudnod kell a szexről. Az 5 legbiztosabb tipp, ha meg akarod tartani partnered. Mitől függ a bomba orgazmus? Ha ezt tapasztalod, el kell gondolkodni a partner váltásról. Stb. stb. Ha ráklikkelksz olyan dolgokat tudhatsz meg, amiket már évszázadok óta ismersz. Bajban vannak, mert szinte lehetetlen újabb és újabb szex témát találni. Ennek egyik minta példánya a következő „négydimenziós szex”. Engem már rég bosszant, amikor tudományosnak hangzó szavakat össze-vissza használnak. A (létező-nem létező) negyedik dimenzióról még senki semmit nem tud, de a szex-guruk már igen. A nők orgazmusa a negyedik dimenzióba repíti őket. Akinek ez nem sikerül, az olvassa tovább az INDEX-et. És akkor most átadom nekik a szót.

Azt már tudjuk, mi nem jellemzi a női szexet: célorientáltság, vagyis ahogy a bevezetőmben írtam, az „egy vágányon közlekedő” vonat. A nők szexuális élményei inkább felfoghatók holisztikus, „négydimenziós, minden irányba kormányozható” helikopterként, hogy visszatérjek Ogden találó hasonlatához.

A nők szexuális élményeiben, és az orgazmus átélésében különösen, benne van a jelen, a múlt és a jövő, illetve a partnerrel való kapcsolat és az itt és mostban létezésen túlmutató transzélmény is. A női szexualitás egyik dimenziója a jelenben átélt élmény, amelynek a Masters és Johnsons-féle szexuális izgalom csak egy része. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátapad a szenvedély érzése, akárcsak az összes érzékszerv és az általuk közvetített érzékletek, a partner illata, a bőre tapintása. S a szeretkezés magán hordja annak nyomát is, hogy a nőt milyen viszony fűzi partneréhez – ez jelenti a női szexualitás második dimenzióját. Bízhat-e benne, fel meri-e tárni magát előtte? Odaadja magát a partnerének, átadja magát a szex sodrásának, vagy a királynőt játssza továbbra is? A nő folyamatos összekapcsolódásban és kölcsönhatásban áll partnerével, mozdulataival partnere mozdulataira reagál, érzelmi rezdüléseivel őt követi.

Minden szeretkezés magában hordja a múltbeli szexuális tapasztalatok emlékét, tehát a jelenben megelevenedik a múlt, és bekúszik a jövő. Ez az időben való kitágulás a harmadik dimenzió. A múltbeli élményekhez érzések, szorongások, vágyak, megérzések, álmok kapcsolódnak. Egyetlen szeretkezés sem független aktus, mindegyik élmények egymásra ható láncolatába illeszkedik, a múltból indul, és a jövő felé halad. Ám sokszor megtörténik, hogy a szeretkezés, főleg az orgazmus közben, meghaladja az itt és most, a tér és idő korlátait, és spirituális élménnyé, transzállapottá tágul. Ez a női szexualitás negyedik dimenziója.

Na most. Ha valaki (lehetőleg nőnemű) ezt érti, akkor magyarázza nekem el. Miiiiiii vaaaaaan?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2622) Honvágy – adalék

Tibor bá’ online

Attila (PV) (alias lehettem volna más) átküldött két fényképet. Íme:

Tegnap este kinéztem az ablakon, és ezt láttam:

Reggelre ezt lett belőle:

A “fejlett” Nyugat. Amikor a rendőrök elkapnak egy csirkefogót, a többiek így hálálják meg.
Amikor nagyobb fogás van, akkor egy egész utca ég…

Szabad legyen megemlítenem, hogy Budapesten azért ez még nincs így, és remélhetően nem is lesz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2621) McPherson 2018 augusztusi interjúja

Tibor bá’ online

 

Az alábbi interjú néhány hete készült. Ezért olyan meglepőek a benne elhangzott dátumok. McPherson minden állítása tökéletesen megállja a helyét, de az időpontok súrolják a komolytalanság határait. “Ránézésre” nem úgy néz ki, mintha a sarki jég akár jövőre is elfogyna. A mezőgazdasági termelés folyamatosan visszaesőben van, de az összeomlás nem sieti el magát

Az idén, vagy jövőre, várhatóan jégmentes lesz az északi-sark. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ebben az évben (2018) jégmentes lesz az északi-sark szeptember elején. Elfogadhatjuk, hogy az ember részére alkalmas élettér ezt követve nagyon gyorsan eltűnik. Ha jégmenetes lesz az Atlanti-óceán északi része, és én most nem jósolok semmit, de ha jégmentes lesz az északi óceán az olvadó szezon elég korai részén, akkor feltételezésem szerint a civilizáció össze fog omlani ez év szeptemberében (vagyis most). Úgy gondolom, hogy valószínűleg ez fog történni ez év szeptemberében vagy októberében mivel Európában a mezőgazdasági termés csökkenése már érzékelhető. Ugyanez érzékelhető Észak Amerikában a kukoricatermés terén. És ugye, minden civilizációnak az élelem az alapja, beleérve a jelenlegi civilizációt is. Ehhez vegyük hozzá, hogy az elmúlt 4 évben jelenleg a harmadik El Nino jelenség készül kibontakozni (jelenleg az esély 6570%). Úgy tűnik, egy katasztrofális helyzet felé tartunk a gabona betakarítás és tárolás terén. Kifejezetten feltételezem, hogy ez az ipari civilizáció összeomlásához vezet, legalább is az Egyesült Államokban, és valószínűleg ezen kívül is, méghozzá olyan hamar, mint ez év (2018) szeptembere, vagy októbere. A globális csökkenés hiánya olyan gyorsan tolja fel a globális átlag hőmérsékletet, hogy nagyon kevés faj lesz képes lépést tartani ezzel a gyors változással. Ha ez az egész egy évvel később következik, be én el leszek ragadtatva. Biztosítalak arról, hogy el leszek ragadtatva, ha kapunk egy extra évet. Nem látok bele a lapokba, de ha nyerünk egy évet — Halleluja!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2620) Visszaszámlálás

Tibor bá’ online

Először játszd le a videót. Ha nem értesz angolul, akkor játszd le még egyszer, és közben olvasd az alatta lévő fordítást. Sajnos az eredeti szöveg elég slamposan van lejegyezve, összeírva, ami a fordításban iparkodtam korrigálni. A fordítást követően olvasható a hozzászólásom.

A Nemzeti Meteorológia Szolgáltatás több államban is wet bulb (nedves hőmérő higanygömb) riadót rendelt el Amerika déli és középnyugati részén. A wet bulb vészhelyzet akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklet és a légnevesség olyan magas, hogy az emberek teste nem tud kellően lehűlni az izzadság segítségével. Ezt egy olyan hőmérővel mérik, amit nedves ruhába tekernek. Ilyen körülmények között a halál néhány óra alatt beáll. Három napon keresztül az emberek légkondicionált házakban, közösségi helyekben húzták meg magukat, várva, hogy a halálos hőhullám elmúljon. Kijöttek a légkondicionált védelem alól és szembesültek az új valósággal. A földön döglött madarakat, és lehervadt leveleket találtak. Tovább már nem lehet tagadni, a klíma gyors ütemben változott, aminek halálos következményei voltak mind az emberek, mind pedig más lények részére. Amikor még volt jég az Északi sarkon akkor még létezett hőmérséklet különbség a sarki levegő a középső földrajzi magasság levegője között, ami létrehozott egy erős futóáramlatot, de amikor a sarki jég elolvadt az alatta lévő kék óceán több hőt abszorbeált, melegebb lett a víz. A futóáramlat energiát veszítve gyengébbé vált, és rendezetlenebb lett. A légáramlat melegebbé vált, tovább tartott [mint nálunk az idei nyár] nagyobb lett a szárazság, tönkrement a termés. Eljött az éhezés. Egyre erősebb trópusi viharok, hurrikánok katasztrofális áradásokat okoztak. Még ennél is rosszabb, hogy az egyre melegedő sarki óceán felszabadított egy alvó órást, a korszakokon át lappangó metánhidrátot, ami bejutva az atmoszférába felgyorsította a globális felmelegedést, meghaladva azt az értéket, amit az emberi test még el tud viselni, hozzá tud szokni ilyen rövid idő alatt. Hirtelen rádöbbentünk, hogy az emberiség a kihalás szélére került. A bonyolult rendszer, amit mi civilizációnak nevezünk, gyors ütemben visszafordíthatatlanul felbomlott. Jövő nélkül a pénz, arany, részvények, kötvények értéke eltűnt. A munkások nem kaptak fizetést, otthagyták munkahelyüket és hazamentek. Munkások és nyersanyag hiányában a termelő gyárak leálltak. Olaj, gáz, elektromosság, víz, szennyvízelvezetés, szemét összegyűjtés, internet, telekommunikáció és a média egyik napról a másikra eltűnt. A kormány, a rendőrség, tűzoltóság egyszerűen leállt. A hipermarketeket, raktárakat napok alatt kifosztották. Az élelmiszer és ivóvíz vadászat mindenki életében a központi témává vált. Az ipar összeomlásával azok a szennyező anyagok (szulfátok, aeroszolok) amik visszaverték a napsugarakat, elkezdtek lehullani a földre. Ennek az eredménye egy azonnali, és jelentős hőmérséklet emelkedéssel járt. Modern gyógyszerek és gyógyászati eszközök nélkül először a krónikus betegeknek kellett távozni. A járványok és az éhezés miatt milliók haltak meg minden egyes nap. Sok ember végzett magával elkerülve a kegyetlen halált, hogy tovább élhessen egy halálra ítélt Földön. Közben a globális hőmérséklet tovább nőtt, aminek következtében még több üvegházhatású gáz és vízpára jutott az atmoszférába. Egy potenciális visszacsatolásban mindenfelé, erdőkben, városokban tüzek keletkeztek. Oxigén elnyelésre alkalmatlan mértékben felmelegedett óceánok élettelenné váltak, az algák kivételével, amelyek aztán tömegesen elhaltak és hatalmas mennyiségű kéndioxidot hagyva maguk után. Megfelelő felügyelet nélkül az atom reaktorok elkezdtek leolvadni, őrületes mennyiségű radioaktív anyagot hagyva maguk után a földön és a tengerekben. A viharok által tönkretett fúrótornyok hozzájárultak az óceánok szennyezéséhez. Néhány kis létszámú embercsoport itt-ott néhány évre valahogy túlélte a katasztrófát, de ahogy a környezett túl mérgezővé vált ez a gyenge embermaradvány is feladta a küzdelmet és csatlakozott a kihalt fajok csoportjához. A kihalás éveken át folytatódott, csupán a legkisebb lények maradtak életben egy lakhatatlan Földön. A valamikor kék és zöld virágzó Föld sose éledt fel.

A ki nem hangsúlyozott lényeg: A relatív stabilitás addig marad fenn, amíg  az északi-sarkon jég van. Jég hiányába (ami nagyon rövid időn belül bekövetkezik) a melegedés hatalmas lendületet fog venni. Egyfelől a metán felszabadulásból, másfelől az ipari termelés megszűnésével az aeroszolok és szulfátok (rossz minőségű szenek elégetéséből)  kibocsátása is megszűnik, amik jelenleg csökkentik a Nap besugárzását. Ez a leállás után 6 héttel következik be, és a becslések szerint +2°C melegedést okoz. Ehhez tegyük hozzá, hogy az ipari forradalom kezdete óta a Föld 1,75 °C-t melegedett. Ehhez viszonyítva a +2°C egy hatalmas érték.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2619) Honvágy

Tibor bá’ online

Vasárnap rakosgattam a régi kézirataimat, és rábukkantam erre a gyöngyszemre, amit 1959-ben írtam. Természetesen minden szava ma is igaz és a külföldön élőknek át kellene gondolni. Mit? Azt, hogy 5-6 év környékén dől el a dolog. Onnan még visszafordítható a emigráció, azt követve már többnyire NEM  

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony az. Pillanatnyilag nem aktuális, mert előbb….. majd ha……. Aztán jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. 5-6 év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („röpül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő röpül-röpül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való ez a fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, már elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt –, hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több, mint fél évszázada halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset. 1987-ben halt meg, nincs feljegyzés, mi volt az utolsó mondata.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott. 1999-ben halt meg, 93 éves korában. Budapestet 18 éves korában hagyta el. Nézzétek meg, hogy beszélt magyarul 70 évvel később.

Mi a nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nostalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nostalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagyfokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2618) A jég után

Tibor bá’ online

 

Mi várható miután az összes jég elolvadt az Atlanti-óceán északi részén? Paul Beckwith szerint, amíg az Atlanti-óceánon jég van a beeső napsugárzás nagy része visszaverődik az űrbe és a „Hideg-központ” az Északi Sark közelében marad. Azonban a jég csökkenésével a Hideg-központ átcsúszik Grönland közepére. Ennek megfelelően várhatóan a futóáramlat forgásközpontja 17°-ot délre tolódik, távolodva az Északi Sarktól Grönland felé, aminek jelentős időjárás változás lesz az eredménye, kihatva a növényekre és az állatokra, valamint az emberi civilizációra, mert nem leszünk képesek megfelelő mennyiségű élelmiszert termelni.

Futóáramlás

A globális felmelegedéssel az atmoszférába jutó többlet energia erősebb szeleket eredményez. Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld többi része, a futóáramlat formája egyre változik, ami szélsőséges időjárásokat eredményez.

Tekintve, hogy a sarki jég évről évre egyre vékonyabb, az északi tenger jégmentségéhez egyre közelebb kerülünk, ami egy billenő pont, mert azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű napsugarat már nem verik vissza a jégtáblák, hanem abszorbeálja a víz.

Ott van még a latens hő billenő pontja is. Ilyen értelemben Grönlandtól északra a jég elolvadása fontos. A 2018 augusztusi mérések szerint ezen a helyen a jég legnagyobb részének vastagsága 1 méter alatt volt, jó lehet nemrég még itt volt legvastagabb a több éves jég. Ennek a jégnek az eltűnése azt jelzi, hogy közel vagyunk a latens hő billenő pontjához, vagyis ahhoz hogy az ide érkező hő már nem használódik fel a jég olvadásához.

A valamikori legvastagabb jég eltűnt. A jég olvadásához annyi energia kell, mint azonos tömegű víz 80 fokos melegítéséhez. Jég nélkül ennek a hőnek máshová kell menni. Hová? A tengerfenékre, ahol hatalmas mennyiségű metánhidrát van, ami hő hatására felszabadulhat. Mivel a metán üvegházhatású gáz, a felmelegedés a sarki jég elolvadása után jelentősen felgyorsulhat.

Mindent összevetve ez azt jelenti, hogy néhány éven belül akár 10 fok melegedés is bekövetkezhet.

Ezzel párhuzamosan a futóáramlat változás jelentős időjárás változás von maga után.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2617) A sógorom, Kozma Elemér esete a kivándorlással

Tibor bá’ online

Most, amikor százezrek vándorolnak ki, tanulságos egy sikeres magyar esete, és saját közvetett és közvetlen vallomása.

___________________________________________________________________________

Kevés az olyan anya, aki rejtett vágyait ne próbálná meg kiélni serdülő lányán keresztül. Ami azt illeti nevelőanyám se tartozott ezen kevesek közé. Ildikó, a húgom, későn érő típus volt. A középiskola első osztályában a tehéncsöcsű lányok között deszkalapos mellkassal szaladgált, amiből kifolyólag se a fiúk, se a lányok nem vették be maguk közé. Ez az állapot más-más okból kifolyólag, de anyámat és Ildit egyaránt sújtotta. Aztán eltelt még néhány év, és a dolgok rendre megváltoztak.

Egy gyerek memóriája megbízhatatlan, de a fényképek alapján Ildikó kísértetiesen hasonlított édesanyánkra. Olyan kis helyes volt, mondhatnám szabályos. Senki nem fogta rá, hogy szép és persze csúfnak se volt mondható, de kevés fiúnak akadt meg rajta a szeme. Arra viszont, amire anyámnak kellett, tökéletesen megfelelt, vagyis sétálgatásra, mert ugyan mi rossz van abban, ha anya és lánya elmennek együtt sétálni a friss budai levegőben, mondjuk télen a sí sánc felé. Semmi.

Esett pedig, hogy 53 telén, a nyikorgó hóban, iskola után, a kora délutáni órákban szépen elsétáltak a Norma-fa irányába. A sí sáncnál mindig volt egy kis csoportosulás, mert a sportolók edzettek, a sétálok, pedig bámészkodtak. Itt esett meg, hogy anyám sasszeme kiszúrt egy 20-22 éves, mokány kis legényt, aki szorgalmasan ugrált a sáncról és láthatóan nem tartozott hozzá senki.

Nem kellett sokat helyezkedni a pálya menti hóban, hogy a következő ugrást követő visszamászás közben a legényke -mint később kiderült, Elemér- előttük menjen el. Anyám egy tapasztalt nő -akkor volt 40 éves- rutinjával megszólította és kérdezett tőle valami „szakmai” csekélységet. Tehette, mert Elemérnek az anyja lehetett volna. Ez inkább volt barátságos érdeklődés, mint „kikezdés”.

Elemér gyorsan felmérte a helyzetet és „kötélnek állt”, ugyanis meglehetősen kis növésű volt, nemigen haladta meg a 160-at, és mint ilyen nem volt neki könnyű feladat megfelelő partnert találni. Ildi viszont egészen biztos átfért volna a 160-as léc alatt, így aztán Elemér számára a húgom magassága gyakorlatilag ideálisnak volt mondható, nem beszélve az életkoráról, akkor volt 16 és fél, a legszebb „női” kor, úgy ropogott, mint egy cseresznye.

A kölcsönös megfelelőség alapján kialakult egy szakaszokra bomló diskurzus. Elemér és anyám minden egyes ugrása után megbeszélték annak szépségét, hibáit, eredményességét, meg ilyesmi. Aztán némi érdeklődés a körülmények felől és a végén a meghívás egy jó forró teára.

A sí sánc és a Rege úti házunk között nem tűnt nagynak a távolság, ahhoz képes, hogy sokan a pesti oldalon laktak, de télen, hóban hazafelé az út eltartott egy fél órát is. Ez alatt bőségesen volt idő Elemér alapos, ám nagyon tapintatosnak látszó és abszolút jóindulatot sugalló kikérdezgetésére. Kiderült, hogy Elemér a háború után került Erdélyből Magyarországra. Az összes rokonai, egy unokabátyt kivéve, mind Erdélyben élnek, ő meg az unokabáty Pest környéki családi házában. Most szerelt le kétévnyi katonáskodás után, és a Kontaktában dolgozik, mint szerszámkészítő. Ezen kívül a Honvédben síel, és gyakran viszik „külföldre”, ami alatt a havas Csehszlovákiát kellett érteni. Már a fogaskerekű végállomása körül jártak, amikor a havi 2200-2400 Ft fizetésre is fény derült.

Ezt az utolsó információt ki kell egészítenem azzal, hogy a „közönséges” melósok kábé 1000 forintot vittek havonta haza, plusz némi fusit, már akinek volt rá módja. Ezzel szemben egy élsportoló Cseszkóból hozhatott ezt-azt, ami további plusz jövedelemnek felelt meg.  Szóval Elemérről fél óra alatt kiderült, hogy egy valóságos gyöngyszem, akit feltétlenül meg kell becsülni.

A forró tea szürcsölése közben anyám már „fiacskámnak” szólította Elemért, és mire a második csésze utolsó kortya is lecsúszott Elemér torkán, a vasárnapi ebédre szóló meghívás is le volt pacsizva. Miközben Ildi jóformán még ki se nyitotta a száját, mi több, Elemér Ildire még rá se nézett. A felületes szemlélő még azt hihette volna, hogy minden kétséget kizárva, anyám lesz a boldog ara.

A vasárnapi ebéd alkalmából apámnak is sikerült megismerkedni Elemérrel, akiről akkor már ő is tudta, hogy az égből pottyant leendő családtag maga a két lábon járó főnyeremény. Én nem voltam jelen, mert akkor nyögtem első hónapjaimat a seregben és nem minden hétvégén volt lehetőségem eltávozásra. Minden esetre az ebéd utáni kávézgatás közben, és hadd szúrjam közbe, hogy abban az időben Magyarországon a feketekávézás még ünnepi eseménynek számított, hogy mást ne mondjak babkávét a közértben nem is lehetett kapni, az csak külföldön befizetett IKKA csomagból juthatott az asztalra.

Szóval tehát kávézgatás alatt Elemér már ’Mamának” szólította az anyámat, és a következő hétvégén, amikor én is jelen lehettem, érkezéskor és távozáskor Elemér és anyám már ölelkeztek.

Nevelőanyámat minden bizonnyal az 1920-as évek szokásai irányították, elfeledve azt a néhány évtizedet, ami időközben elszállt, ugyanis minden az ő irányításának megfelelően történt. Ennek természetszerűen nem volt semmi jelentős akadálya, mert Ildi még nagyon fiatal volt és félénk, Elemér pedig apátlan-anyátlan árva, és megdöglött egy jó szóért. Így történhetett meg, hogy a kávé után anyám kiadta az utasítást a fiataloknak (ez volt a szavajárása, a „fiatalok”), „menjetek sétáljatok egyet”, amit egy másodpercnyi szünet után pontosított „elég nagy a kert”. Azaz Elemér a húgommal 50 méteren belül négyszemközt lehetett előre meg nem határozott ideig.

Nem voltam ott és nem hallgatóztam, de el tudtam képzelni, hogy Ildi elmesélte mennyire utálja a matekot, Elemér pedig megpróbálta leendő feleségének ecsetelni a szerszámkészítés szépségét. Szóval el tudtam volna képzelni, de nem ez történt, mert egy negyed órán belül a leselkedésről híres apám berontott a konyhába és magából kikelve, feldúlt hangon közölte „te Manyi, ezek csókolóznak a fenyőfa alatt a padon”. Amire anyám csak annyit válaszolt, „te csak ne idegeskedj, minden a tervek szerint történik”.

A tél hamar elszállt, jött a tavasz, majd a nyár, amikor Ildi betöltötte a tizenhetet és az ismert szemtanú szerint meg is lett dugva a már bemutatott kerti pad mögött a füvön, csak azt nem tudta apám, hányadik alkalommal. Izgalom természetesen egy sem, minden valószínűség szerint ez is bele illett a tervbe, mert még aznap ki lett tűzve az esküvő napja. Ildi hamarosan Kozma Elemérné lett.

Persze marha nagy volt a szerelem, egész nap fogták egymás kezét, ami nem volt nehéz, mert gond nem volt egy sem. Elemér unokabátyjával meg volt beszélve, hogy Ildi is odaköltözhet hozzájuk, Elemér szobájába. A szoba bebútorozásáról Apám gondoskodott, mint később kiderült megkérdezésem nélkül, a mi anyai örökségünkből.

Akkoriban már harmadéves katona voltam, szinte naponta jártam haza. Ildi már nem lakott a házban, de hétvégeken délben mind a ketten jöttek ebédre. Persze ezeket az ebédeléseket se adták ingyen, ezek szolgáltatták az alkalmat a dolgok kézben tartására. Szakasztott úgy történt minden, mint annak idején, amikor még kijártunk Sashalomra a Manyi-szülőkhöz vasárnapi ebédekre, ami után anya és lánya visszavonult a belső szobába.

Szóval a rendszer tökéletesen működött, és ki tudja talán évtizedeken át működött volna, de mindössze két hónap eltelte után az egyik vasárnap csak Ildi érkezett, Elemér sehol. Hamarosan kiderült összevesztek.

Ez alkalommal én magam is jelen voltam, és bár nemigen törődtem húgom viselt dolgaival, de ezúttal az események elég érdekesek voltak ahhoz, hogy átöltözés és ebéd után ne rohanjak le a városba. Ildi ugyanis világossá tette, hogy ez nem egy sima összeveszés, hanem „szakítás”, amitől anyám feje olyan vörös lett, mint a főtt rák.

-Te nem vagy normális – kiabált a lányával, – más megnyalná mind a tíz körmét, ha egy ilyen férjre tehetne szert.

Erre Ildi előadta a részleteket, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy vasárnap reggel Elemér kedvenc szórakozása az volt, hogy álló farkára ráakasztott egy vödröt, és meztelenül körbeugrálta a szobát. Elképzeltem a jelenetet és hatalmas hahotába törtem ki.

– Te csak ne röhögj – méltatlankodott a húgom – a vödör félig van vízzel.

– Te vagy az első nő az életemben, aki kifogásolja, hogy a férjének feláll a micsodája – fakadt ki anyám, akinek száján az a szó, hogy „fasz” az életben nem jött volna ki. Egyébként pedig egy percig sem volt vitás, elsősorban saját szomorú nemi életére gondolt.

A végleges szakítás természetesen nem következett be, de azért valami elindult. Későn érő húgom érési folyamata nem állt le 18 évesen, már 30-40 körül járt, amit kellően ecsetel a következő epizód.

Ildikó néhány héttel később megint egyedül állított be az anyámtól kapott, mély-lila színű divatos ballonkabátjában. Anyám már említett sasszeme ez alkalommal se hagyta cserbe tulajdonosát, mert mielőtt Ildi a kabátját levehette volna, anyám rákiáltott:

– Várj egy kicsit – és megakadályozta, hogy levegye a kabátját, majd a háta mögé ment, lehajolt és valamit tanulmányozni kezdett a kabát comb körüli részén. A végén diadalmasan felkiáltott – te ez geci, valaki legecizte a drága kabátodat.

Ildi egy szót sem szólt csak állt az előszobának is felfogható konyha közepén és várta, hogy mi lesz.

–  Biztos beleültél, mert sose nézel se jobbra, se balra – ajánlott anyám egy magyarázatot, de ezt Ildi hatalmas felelőtlenséggel elhárította egy kurta mondattal.

–   Le se ültem a villamoson, egy talpalatnyi hely se volt. Végig álltam egész úton.

–  Igen? – öntötte el a méreg anyám agyát – akkor valaki hozzád dörgölte a micsodáját, te pedig hagytad.

– Nagy ügy – vélekedett Ildi – majd kipucolom.

– Te szerencsétlen – így az anyám – a geci nem jön ki a ruhából csak ollóval.

Ő csak tudta, futott át az agyamon, bizonyára van elég gyakorlata. Mindazonáltal, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Ildinek már nem számított, hogy Kozma Elemér mekkora fizetést visz haza, a szomszédban lakott egy cigány srác, aki teljesen kitöltötte fantáziáját. Persze a Szabadság-hegy olyan volt, mint egy zárt falú. Amint anyám neszét vette a dolognak, és ehhez nem kellettek hetek, habzó szájjal közölte húgommal, hogy „levette róla a kezét, mert még egy ilyen marhát nem hord hátán a föld”.

Amikor aztán véglegesnek tűnt a dolog Apám egy hétköznap délelőtt Ildivel együtt elment a közös szobába, felpakolta a bútorokat és mindent hazahozott. Este, amikor Elemér hazaért, részére is világossá vált, hogy ennyi. Így aztán 56 nyarán Ildi szabad lett, mint a madár. Nem volt férj, de voltak munkahelyi kollégák, és csakúgy, mint édesanyja, nem csinált nagy ügyet a szexből. Viszont ez a történet nem a húgomról szól, ezért ugranunk kell két teljes évet.

58-ban Ildi átjött Sydneyből Melbourne-be kifejezetten hívó szavamra, mert Apámtól egyre-másra kaptam a szemrehányó leveleket, hogy nem törődöm a húgommal. Megpróbáltam hát törődni vele.

Egy szép napon kaptunk egy levelet a Svájcban tartózkodó Kozma Elemértől, aki kerek-perec közölte Ildivel, hogy még mindig nagyon szereti. Ildi két keserve év tapasztalatával a háta mögött visszaírta, hogy ő is szereti. Erre Elemér elment az ottani Ausztrál követségre és kérte az áttelepedési engedély megadását „családegyesítési” alapon.

Az már meg a sors iróniája, hogy Elemér kábé akkor érkezett Melbourne-be, amikor anyám levele, benne a válást kimondó magyar bírósági végzéssel. Ugyanis Apám elintézte, hogy Ildi korábbi kérésének megfelelően, távollétükben kimondják a válást. Még jó, hogy az ausztrál állam nem tudott róla.

Elemér természetesen hozta formáját. Amikor minden egyes magyar menekült heti 14 fontot vitt haza, őt, mint szerszámkészítőt heti 30 fonttal dobták meg. De neki ez se volt elég. Elment a Snowy River Mountins-ba, ahol akkortájt vezették be a síelést Ausztráliában. Kurva trendi volt a dolog, mindenki síelni akart, akinek volt rá pénze, de senki se tudott. Elemér, mint síoktató, a szállás és ellátáson kívül háromszor többet keresett, mint szerszámkészítő korában.  Egy ilyen pasit otthagyni tényleg felelőtlenség volt. Ildi otthagyta.

Az otthagyott Elemér első útja természetesen hozzám vezetett. El tudtam képzelni, hogy szüksége van némi vigasztalásra, de nem ez történt. Simán beszámolt az eseményekről, ami szerint Ildi még megvárta a pénteki fizetésnapot, vetetett magának egy bundát, adott érte egy búcsúdugást  (már majdnem azt írtam, hogy búcsúcsókot), és másnap reggel angolosan távozott. Ráismerek – vallottam be – és akkor most mi lesz? Semmi – rántott egyet Elemér a vállán.

Hát persze, heti 100-120 font már akkora pénz volt, hogy el se lehetett hinni, hiszen 2000 font lefizetéssel meg lehetett venni egy 6000 fontos házat, ami néhány év alatt kifizette saját magát az albérletbe kiadott szobák segítségével. Ráadásul ez a székely góbé még autót se vett, helyette szépen hizlalta a bankszámláját, elkerülte a magyar „kurvákat”, akik néhány év után megkopasztották szorgalmasan gyűjtögető férjeiket.

Nem, nem, Elemérnek ausztrál csaj kellett, és akadt is a tanítványok között. Volt ugyan némi kényelmetlenség, mert Elemér még Erdélyben felszedett passzív rezisztenciája erősen a nyelvtanulás ellen dolgozott. Volt viszont áthidaló megoldás, megkért, hogy vasárnap menjünk el az állatkertbe, persze az én autómmal, aminek kapujánál megismerkedhettem Eleonórával. Szépen bemutatkoztunk egymásnak és megkezdődött az állatkerti séta.

–                      Tell Elemér, this is a lion.

–                      Eleonóra azt mondja, hogy ez egy oroszlán.

–                      Mond meg neki, hogy nagyon szép.

–                      Ki nagyon szép, az oroszlán vagy ő?

–                      Ő.

–                      You are beautiful.

–                      Who thinks so, you or Elemér?

–                      Both of us, ááá, he said it.

–                      Tell him, thank you.

–                      Mit mondott?

–                      Azt mondta, köszöni szépen.

–                      What did he say?

–                      Nothing, he was talking to me.

–                      Most miről beszéltek?

–                      Semmiről.

–                      De akkor mit mondott?

–                      Are you arguing?

–                      No, we are not. Figyelj Elemér, ha udvarolni akarsz, akkor tanulj meg angolul.

–                      Jó, akkor csak annyit mondj meg még neki, hogy elveszem feleségül.

El is vette. A nászéjszaka után megkérdeztem tőle, hogy a vödör trükköt bevetette-e. Erre megsértődött, de csak egy rövid időre. Kapcsolatunk azért szakadt meg, mert semmi nem volt, ami összetartotta volna.

Elemér apósa létrehozott vejének egy kisebb üzemet, ahol Elemér magyar esztergályosokból szerszámkészítőket faragott és annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt. Aztán csinált néhány gyereket, pontosabban négyet, és boldog ausztrál apuka lett és sokat síelt.

És most figyeljetek! Harminc évvel később Ildi már nem élt, Magyarország pedig lezajlott a rendszerváltás, amikor Elemér haza látogatás közben, feleség nélkül, minden előzmény nélkül betoppant apámékhoz. Hatalmas volt a meglepetés, ölelkezés, egy-két könnycsepp, meg miegymás. Elemér anyámat pont úgy, mint rég „Mamának” szólította, apámat pedig „papának”. Semmi sem változott, csak egy kicsit mindenki öregebb lett. Anyám elővette a régi fényképeket. Együtt nézték a 16 éves Ildit és a 24 éves Elemért, amint egymást hóval dobálják, a sí sáncot meg egy kis fekete pontot a levegőben, na meg az esküvői képet. Nagy boldogan visszalépek a forradalom előtti, annyira irigyelt múltba. Elemér nagy hirtelen mindenről elfeledkezett és ott folytatta a rokoni összetartozást, ahol 1956-ban megszakadt.

Furcsa módon a néhány éve elhunyt Ildikó jelenlétének a hiányát senki se vette észre. Aztán az 70 éves Elemértől anyám megkérdezte „és fiacskám veled mi van? Boldog vagy? Mesélj valami!” Erre Elemér elővett egy zsebalbumot, ami degeszre volt tömve hitelkártyákkal, és megmutatta őket. Csak hát se az apám, se az anyám nem látott még ilyet, és ez ki is ült az arcukra. – Hát – kezdte el Elemér a magyarázatot – ezekkel bármit megvehetek. Ez egy arany kártya, itt nincs limit. – Igen – csodálkozott el apám. – Igen papa, bemehetek egy szalonba és megvehetek egy autót. – Nahát, és nem kell 5 évet várnod? – Nem.

Szüleimnek persze nem tűnt fel, hogy a “min van veled, boldog vagy” kérdésre a bankkártyák mutogatása azt jelenti, hogy boldog nem, de nézzétek milyen gazdag vagyok. Aztán később, a harmadik rákérdezésre Elemér elárulta, hogy vannak gyerekeik, de ez nem látszott fontos témának. Nem vágott fel velük, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy vannak családi viszontagságok. Egy ausztrál nő gyerekei ausztrálok lesznek, egy székely élete végéig székely marad. Aztán, néhány óra után, egyszer csak kibukott a lényeg. Elemér élete alkonyán arról kezdett el beszélni, ha akkor nincs forradalom, milyen boldogok lehettek volna ők ketten Ildivel itt Magyarországon. Tökéletesen megfeledkezve arról a tényről, hogy ők ketten együtt voltak Ausztráliában, de Magyarországon október 23-án már nem.

Aztán eljött a búcsú pillanata, és Elemér mindenfajta fogadkozás és ígérgetés mellett távozott. Pár évvel később az élők sorából is. Született Csíkszeredán, meghalt Melbourne-ben. Maroknyi a székely porlik, mint a szikla.

***

Kiegészítés miután Kozma Elemér honlapját található életrajzát elolvastam.

Kozma Elemér, amíg én ismertem, egy tisztességes, becsületes ember volt. Később pedig, évtizedeken át igen „sikeres” is. Nem értem tehát, ha idős korára úgy gondolja, hogy életútja megérdemli az írásos fennmaradást, és evégből ír, majd könyv formájában megjelentett egy önéletrajzot, miért kell hazudnia, miért kell ferdítenie. A halál közeli állapotra éppen az jellemző, hogy az ember feltárja egész élete alatt elhallgatott „nagy titkát”, mert addig -úgy mond- nem tud nyugodtan meghalni.

Kozma Elemér a húgomat, Antalffy Ildikót 1955-ben elvette feleségül, ráadásul katolikus liturgia mellett. Ez az életepizód az önéletrajzból teljesen kimaradt. Nem szép, de talán megbocsátható, ha idős korára teljesen kimegy a fejéből egy korai házasság, és csak csip-csup kis síversenyek és eredmények szűnni nem akaró sorozata jut az eszébe.  Az viszont már nem szépséghiba, hanem egyenesen hazugság, ahogy előadja Ausztráliába való kikerülését.

Elemér a határt január 7-én lépte át. A kivándorlási regisztrációk 15 majd egy második 15 ezres kerete december elejére beteltek. Elemér csak úgy kapott lehetőséget, hogy a „családegyesítési” okra hivatkozóknak fenntartottak egy bizonyos kontingenst. Ő tehát kizárólag azért tudott Ausztráliába kijönni, mert a felesége már eleve ott volt.

Természetesen hazugság a Bonegilla tábor is, hiszen felesége Melbourne-ben várta. Meg kellett tehát magyaráznia, hogyan került Melbourne-be. Erre a célra „kölcsönvette” az én történetemet. Ugyanis Antalffy Pali bácsi valóban létezett és a fényképe is korrekt az önéletrajzban. Csakhogy Antalffy Pali bácsi azt a hajólistát nézte, amelyiken én érkeztem, és az én nevem tűnt fel neki, hiszen névrokonok voltunk. Amikor egy évvel később Elemér érkezett a magyarok tömeges bevándorlása már befejeződött, senki nem böngészte a hajólistákat, mivel legfeljebb egy-két magyar lehetett már csak rajtuk.

Ha pszichológiai ismereteimet akarnám fitogtatni, akkor bő lére eresztve azt fejtegetném, hogy tudat alatt valahogy le akarta írni önéletrajzában az Antalffy nevet, mert ifjú életében fontos szerepe volt e névnek. Antalffy Ildikót nem írhatta, mert mit ír, ki ez a nő? Leírta hát Antalffy Pali bácsit, akihez – egy futó ismeretségen kívül – az égvilágon semmi se kötötte.

És, ha már az emberi természet kitárgyalásánál tartunk, van még valami a tarsolyomban. Ildikó 1960-ben vett egy subdivisionált telket. Aki nem tudná, arról van szó, hogy egy hatalmas tengerparti területet a tulajdonosa felparcellázott, kiépítette az úthálózatot és kijelölte az egyes telkeket, azaz házhelyeket. A hely Melbourne-től északra vagy 400 km-re volt és egy-egy telket heti egy font részletre lehetett megvenni. Ildikó szorgalmasan fizette a részleteket, aztán az egészet elfelejtette, majd 27 évvel később, 1987. április 22-én maga mögött hagyta az árnyékvilágot. Ekkorra azonban a hajdan vásárolt telek egy vagyont ért, mert időközben körülötte az összes telekre felhúztak egy-egy nyaralót. Ildikó élete végéig az „Ildikó Kozma” nevet használta, amire az adott okot, hogy második férje is Kozma volt, csak nem Elemér, hanem Ferenc. Mivel Ildikónak jogilag nem voltak gyermekei, és végrendeletet se hagyott hátra, az örökség a férjet illette. Igen, de melyiket? Ugyanis mind a két Kozma igényt tartott a telekre. A gazdagabb is. A Public Trustee kénytelen volt levelet írni az anyámnak, hogy mondja meg a telekvásárlás pillanatában leánya kivel élt, Elemérrel vagy Ferenccel. A hitelesség kedvéért elárulom, Ferenccel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2616) Objektíven

Tibor bá’ online

 

Ha valaki felvett 3 milliós kölcsönt, eddig visszafizetett 4 milliót, és még tartozik 8 millióval, akkor az a valaki minden tud lenni, csak objektív nem. Még jó, ha nem lesz öngyilkos, mert erre is van jócskán példa.

Én utoljára 60 éve vettem egy írógépet részletre, egészen pontosan heti két fontot kell fizetnem egy 14 fontos ösztöndíjból, 20 héten keresztül. Mit mondjak, ennek a nyavalyás 5 hónapnak sose akartam a végére érni. Arra viszont jó, hogy elképzeljem, mit jelent havi 60.000 forint részlet 20 éven át. Ezt akkor se vállalnám fel, ha cserébe kapnék 63 szűzlányt a paradicsomban. 😀 Miért? Mert 20 év alatt az ember sokat változik, én is. Fogalmam sincs, hogy fokom elviselni 20 évvel öregebben ezt a fantasztikus terhet. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy a jelenlegi pénzkereső képességem ekkora időn át megmarad. Mert csak úgy adnak kölcsönt ekkora távra, ha a kamatláb megváltozhat. Sokan azonban ezeknek fittyet hánynak és rohannak kölcsönért. Fog ő 10 évet várni, hogy a tanács kiutaljon részére egy panellakást, ahogy ezt a nagyapja tette? Hát, ha hülye lesz. Vegyen 100-200 rongyért egy agyonhasznált, de működő, megkopott kocsit. Frászt, 4-5 millióért már ragyogó, új kocsikat lehet kapni.

Jó 10 évvel ezelőtt indult be a tömeges kölcsön felvétel lakóparki lakások vételére. Benne volt a levegőben a hangulat, a bankok is nyomták a kölcsönt, nem kértek semmit, csak írd alá. És kínáltak kedvezőbb kamatláb mellet CHF (és minden más valutában is) hitelt. És akkor kapargassuk meg egy kicsit ezt a CHF hitelt!

A bankoknak természetesen nem volt svájci frankjuk. Ők nem CHF kölcsönt adtak, hanem forintot, de CHF-ben végezték az elszámolást. Ez nem volt egy sima kölcsön szerződés, mert kombinálva volt némi valuta spekulációval. A kölcsönt felvevő arra spekulált, hogy a CHF árfolyam nem fog jelentősen változni 20 éven át, és akkor ő (egy példa) 20 éven át nem 8 % kamatot fog fizetni, hanem csak 2 %-ot. A bank meg arra gondolt, hogy a világ legerősebb valutája alaposan túl fogja nőni a jelenlegi árfolyamot és akkor az árfolyam nyereség messze meg fogja haladni a kamatveszteséget még akkor is, ha nem lesz kamatemelés, ami egyébként nem volt kizárható. A bank tehát jelentős profitot látott a CHF hitelezésben. Ha nem látott volna, akkor hülye lett volna a kihelyezett forintot 2 százalék kamatra adni, hiszen neki többe került. Igen, itt egy valuta spekuláció volt, ami a rendszerváltás óta természetesen nem tilos. De az ügyfél csőbehúzása viszont nincs megengedve. Hogyan is volt?

Magyar Bankszövetség közleménye 2006. Január 31. (MTI): „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a deviza alapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás.”

Ez bizony rábeszélés a javából. Hát, ha a bankszövetség mondja! Kérdem én, a bankárok nem tudnák, hogy a legkisebb gazdasági baj esetén az emberek rohannak CHF-et venni. A CHF árfolyama felmegy az égig. A svájci bankokba elhelyezett betétek után nem, hogy kamatot nem adnak, hanem fizetni kell (negatív kamat), hogy vigyázzanak a betétre. Amelyik bankár ezt nem tudja, azt el kell küldeni utcát seperni. Persze hogy tudják, de ahhoz, hogy spekulálhassanak a CHF-re, balekokat kell találni, akik hajlandók spekulálni a HUF-ra a CHF ellenében. Hát ezek azok, akik lakásvételre vették fel a hiteleket, és most kilakoltatásra várnak.

Kanyarodjunk vissza 2006-hoz! Legkésőbb, amikor a Bankszövetség promótálta a CHF hiteleket, és beindult a tömeges CHF hitel felvétel, mondom legkésőbb ekkor, vagy a Nemzeti Banknak, vagy a Pénzügy Minisztériumnak (gondolom akkor így hívták) le kellett volna tiltani minden valutában kötött ügyletet az export-import kivételével. Ettől még a forint konvertibilis maradt volna, de a bankok nem tudták volna a mezei polgárt behúzni egy számára igen kedvezőtlen valuta spekulációba. Ez nem történt meg, aminek következménye, hogy a családok tízezrei váltak nyomorulttá.

Mit tehetne még mindig a kormány. Kikiáltani egy hosszabb moratóriumot, közben bérlakás építési programot indítani, amiben a kilakoltatott családok kapnának lakás olyan bér mellett, amit annak idején felvállaltak részletfizetésre. Amikor a bérleti díjakból összejön az építési költség, a további nyereség mehet a Bankok kártérítésére, ha ilyen lesz. Ugyanakkor mind az állam, mind pedig a magán személyek számára javasolnám az ügy bíróságra vitelét olyan alapon, hogy a Bankszövetség hátrányosan befolyásolta őket, feltehetően tudatában a valóságnak.

Közben Kőbányán a Pilisi utcában egy devizahiteles felakasztotta magát egy fára a végrehajtói irodával szemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2615) Bevégeztetett

Tibor bá’ online

 

Orbán Viktor bezsebelte élete negyedik két-hamadát. Nem Magyarország, még csak nem is a Fidesz. Ez kizárólag Orbán Viktor kétes értékű rekord teljesítése. Nem, nem a migráns ellenességéért, ahogy az be akarja nekünk állítani. Nem azért mert megvédte a magyarokat. Nem azért mert kerítést épített. Azért, mert “Európa messze a legkorruptabb országává változtatta hazánkat. Mert egy különös diktatúrát valósított meg, “alkotmányos diktatúrát”. Vagyis a törvényeket (beleértve az alaptörvénynek elnevezett alkotmányt is) folyamatosan saját szája íze szerint változtatja.

Személy szerint én nem azon lepődtem meg, hogy Európa 70 százaléka Orbán ellen fordult. Hanem azon, hogy 30 százaléknak még mindig nem nyílt ki a szeme, még mindig nem elég az ámokfutása. Vajon mi kell még ennek a 30 százaléknak? Hogy Orbán bevezesse a halálbüntetést és kivégeztesse azokat, akik nem hajtják végre rémálmait? Mert ez is bekövetkezhet, ha kirúgnak az unióból.

Azonban azon  már meg se lepődök, amit ez a korrupt, szar, gerinctelen, megélhetési ellenzék csinál. És azon sem, hogy ezt a gyalázatos bandát a magyar média tartja életben. Nem vitás, Orbán parancsára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2614) Amiben nincs profit, az nincs

Tbor bá’ onlie

 

A RealClimate kiküldött nekem egy feljegyzést a következő fejléccel: “EMS Annual Meeting: European Conference for Applied Meteorology and Climatology 2018 | 3–7 September 2018 | Budapest, Hungary” Vagyis:

Az Európai Meteorológiai Társaság éves találkozója: Az alkalmazott meteorológia és Klimatológia Európai Konferenciája 2018. szeptember 3-7 Budapesten, Magyarország. Különben a konferencián 50 országból 732-en voltak jelen. Legtöbben Németországból érkeztek, 72-en. Aztán Anglia 61, Spanyolország 49, Olaszország 45, végül hazánk 44 fővel.

A helyzet az, hogy erről nem hallottam. Ma például megtudhattam az INDEX-ből, hogy indítottak egy fasz szépségversenyt, ahova be lehet küldeni felálló faszról fényképeket, és majd eldöntik, melyik a legszebb. Ja igen, a hosszát (ha meg tudod mérni) meg kell írni. Na jó, a faszt nem írták ki (bár szoktak ilyeneket) udvariasan falus-t emlegettek, de a lényeg ugyanaz. Ez egy kurva fontos esemény. A meteorológia és a klimatológia nem érdekes, nem hoz profitot. Ha tévedtem volna, elnézést az INDEX-től. A véleményem nem változott. A lényeg, lebunkósítják az országot. Fasz versenyt indítani? Ki hallott már ilyet? Hol lesz ennek a vége?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2613) A III. vh. egyik hajnala

Tibor bá’ online

 

Az I. vh. résztvevői, a gyarmatosító és a gyarmatosítani akaró országok között az ellentét évek óta fennállt, ám a háború tényleges kitörésére egy jelentéktelen merényletre volt szükség. Jelentéktelen, mert a háború 15 millió ember életét követelte, amihez képest egy trónörökös és feleségének halála gyakorlatilag semmi.

Ez azért jutott az eszembe, mert könnyen kitörhet a III. vh. Ami valószínűleg az egész emberiséget el fogja söpörni egyetlen szíriai város, vagy néhány száz felkelő miatt.

Trump amerikai elnök öt hónapja arról beszélt, hogy az amerikai csapatokat visszahívja Szíriából. Most pedig segget csinálva a szájából újabb 1900 katonát küld oda, és pofátlanul fenyegetőzik.

Két nappal ezelőtt (2018-09-08) Amerika hivatalosan bejelentette, hogy a szíriai észak-keleti (törvénytelen)megszállását határozatlan időre meghosszabbítja, Iráni katonáknak el kell hagynia Szíriát (akik a törvényesen megválasztott szír elnök kérésére vannak jelen), és damaszkuszi rezsimet meg kell buktatni. Ne is mondjam, mind a három célkitűzés ütközik Putyin elképzelésével.

A szíriai témával hivatalosan megbízott James Jeffrey Törökországba ment, hogy megpuhítsa Erdogant, aki ide-oda hajlong, mint Rákosi középparasztja. A látogatás után a Teheránban tartózkodó és Iránnal, Oroszországgal hatalmas szövetséget szövögető Erdonga kijelentette: 1) A tűzszünetet meg kell hosszabbítani (ami alatt fel lehet készülni a küszöbön álló szír-orosz támadásra), 2) A 12 felfegyverzett csoportot, beleértve a HTS-t is (Hayat Tahrir al Sham) le kell fegyverezni. 3) Törökország ki fog képezni egy új felkelő csoportot Idleb (az utolsó felszabadítandó terület) megszállására, akik török parancsnokság alatt fognak állni. 4) Akik ellenállnak, azokat terroristákhoz méltó módon meg lesznek semmisítve.

Az egész szépséghibája, hogy a HTS ellenőrzés alatt tartja Idlebet. Az orosz-iráni-szír koalíció fel fogja szabadítani Idlebet, mert Washington blöfföl. Amerika egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt a műveletet megakadályozza. Illetve, ha megpróbálja, akkor az amerikai és az orosz erők szembe találják magukat egymással. Nem (nagyon) valószínű, hogy ezt a rizikót Washington felvállalja.

Putyin (vagy tanácsadói) valószínűleg tudják, hogy ők készen állnak a támadásra. [orosz tengeri hadgyakorlat tegnap befejeződött a Földközi tengeren, a szír kormánycsapatok támadó állásaikat elfoglalták] Ha a támadást most elhalasztják, időt adnak Amerikának a felkészülésre.

Ez fellelhető Putyin teheráni szövegéből: „Ami a tűzszünetet illeti, az szerintünk elfogadhatatlan, mert a civil lakosság megvédése ürügyén a támadás alatt álló terrorista csoportokat ki akarják menteni a területről, miközben a szír kormánycsapatokat iparkodnak gyengíteni.”

Ez alkalommal ügy tűnik Putyin nem akar kompromisszumot kötni. Ugyanis figyelmeztette az amerikai hadvezetést, hogy hamarosan támadást indítanak az ISIS erők ellen, akik (és itt a pont) amerikai védelem alatt állnak, ráadásul nem rég megpróbálták (sikertelenül) visszafoglalni Palmirát.

Szó, ami szó, ilyen közel még sohase állt a két fél ahhoz, hogy egymás katonái töltött fegyverekkel farkasszemet nézzenek egymással. Ha összecsapnak, s itt is, ott is lesz néhány tucat halott, abból még vissza lehet táncolni, de ilyen esetben nem ez szokott történni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2612) A lét, létezés (vagyis a világmindenség)

Tibor bá’ online.

Az előző posztban két tétel volt. Az első az evolúció, a második a lét. Ehhez senki nem szólt hozzá. Nem lehetett megérteni? Kissé kibővítve megismétlem.

 

Mitől lett az első élőlény (itt a Földön)? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő állt rendelkezésére, hogy rendeződjön. Nem csak végtelen idő, de a lét még tökéletes is. Úgy értem ennél nem lehetne jobb. Nem, mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp. Ezt el kell fogadnunk, mert ha már van (bármilyen oknál fogva) az csak természetes, hogy a lehető legjobb. De miért van?

Ugye a sehol semmi (ezt most próbáld elképzelni) nem egy opció. Az alternatíva pedig természetszerűen a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. A végtelen időben a tökéletesnek kell kialakulni. A végtelen időben minden kihull ami nem a legjobb, tehát az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke. Vagy akár szubatomi részecskék beláthatatlan hálózata.

Ha úgy tetszik, feltehetünk néhány kérdést: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Bele lehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés. Az élő anyag milyen maximális intelligenciára tehet szert, és mit érhet el vele? Fogalmunk sincs, de ezek nem mi leszünk, az biztos. És a végső, ami mindenkit izgat: Az emberi lét, valamilyen formában, kinyújtható-e a végtelenségig? Nem lehetetlen.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. De sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2611) Az evolúciót is isten teremtette?

Tibor bá’ online

Ha kicsit tömörnek találod, olvasd el többször. Ne menj tovább, ha nem érted.

 

Azoknak az istenhívőknek, tudósoknak, szívsebészeknek, akik munkájuk során meggyőződtek arról, hogy igenis van isten, végül a bizonyítékok terhe alatt nem maradt más védekezés, mint annak deklarálása, hogy „az evolúciót is isten teremtette”.

Hát nem. Azért nem, mert az evolúció nem valami, amit meg lehet teremteni. Az evolúció egy jelenség. Jelenséget nem lehet, és nem kell megteremteni, az van magától, mert másképp nem lehet.

Nézünk egy példát! Isten elméletileg megteremthette volna a Napot a bolygókkal, holdakkal együtt. Szép munka egy kitalált istentől. 😀 De a napfogyatkozás (ami egy jelenség) nem teremthető meg, az a dolgok velejárója. Amikor a Hold keringése alatt számunkra elfedi a Napot, akkor „napfogyatkozásnak” nevezett jelenség van. Mert nem lehet másképp. Éppen úgy nem lehet másképp, mint az hogy kétszer kettő az négy. Isten nélkül is négy. Nem lehet másképp.

Nézzük az evolúciót! A könnyebb áttekinthetőségért vegyünk csak egyetlen egy példát. Mondjuk, egy kisebb antilopcsorda legelészik. Arra jár egy éhes oroszlán család. Az antilopok rohanni kezdenek. Az oroszlánok néhányat elkapnak és megesznek. Melyik antilopot, vagy antilopokat kapják el? Természetesen azokat, amelyek leghátrább futottak, vagyis akik a leglassúbbak voltak. Amelyik antilopot megették annak természetesen nem lettek utódaik, akik feltételezhetően szintén lassúbbak lettek volna az átlagnál. Ha ez a jelenség folyamatosan hat, és miért ne hatna folyamatosan, akkor egészen biztos azzal a hatással bír, hogy az antilopok egyre gyorsabban fognak futni. Ezt a jelenséget nevezzük evolúciónak. Ezt nem lehet megteremteni, ez a dolgok logikus következménye, ami egyszerűen nem lehet másképp, ahogy kétszer kettő se lehet más, mint négy.

Na jó, de mitől lettek, vagy lett az első élőlény? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő áll rendelkezésére. Végtelen, plusz a lét tökéletes. Nem mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp.

Ugye a sehol semmi nem egy opció. Az alternatíva pedig a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. Ami nem hullott ki, az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke.

Már csak egy kérdés maradt fenn: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Belelehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. Sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.  Vannak, akik a szigorú logika mentén gondolkoznak, és semmit se fogadnak el, amit hinni kell.

___________________________________________________________________________

A végső konklúzió (tessék megérteni). Az evolúció egy jelenségnek a neve, amit nem lehet létrehozni, pontosan úgy, ahogy a kétszer kettőhöz se kell isten, hogy négy legyen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2610) Szalámi Taktika

Tibor bá’ online

Ha a Google-ba beütöd, hogy „Szalámi Taktika”, akkor néhány rövid szóval ismertetik, hogy Rákosi Mátyás 1945-1948 között, röpke 3 év alatt hogyan morzsolta fel a bimbózó magyar polgári demokráciát, annak az 1947-es választásokon induló 9 pártját, úgy hogy a végén csak egy maradt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).  A szalámi taktika elnevezést maga Rákosi adta, mert a változást nem egy radikális lépéssel, hanem sok apró „szeleteléssel” érte el, ahogy azt a szalámi esetében teszik. Az 1947-es választásuk után koalíciót erőszakolt ki a Kisgazdapárttal, a Szociáldemokrata párttal, és a Nemzeti Parasztpárttal. Ez utóbbinak vezetőjéből, Veres Péter parasztíróból honvédelmi minisztert csinált mindenféle szaktudás nélkül, ahogy ezt Orbán is teszi. Nem kell a szakértelem, mert egy diktátor maga dönt az összes tálcavezető helyett. Rákosi 1948.VI.12-én „fuzionált” a Szocdemekkel (ekkor lett az MKP-ből MDP), akiknek vezetőit Szakasits Árpád kivételével leszalámizott. Rákosi „hálából” a fuzionálásért Szakasitsból köztársasági elnököt csinált (akinek semmi hatalma sincs), de 1950-ben őt is bebörtönözte (még egy szelet).

Miért is hoztam fel ezt a témát? Mert álmatlan éjszakáimon azt álmodom, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen Rákosi Mátyás alteregója. Felébredés után, némileg józanabb állapotban megállapítom, hogy Orbán egészen biztos behatóan tanulmányozta Rákosi módszerét, amit tökéletesen leutánoz. Az 1947-es választások után Rákosi elképesztő csalások és testre szabott választójogi törvény változtatás után se tudott 22 %-nál több szavazatot szerezni. Mint már említettem, körbeudvarolta Szakasits Árpádot (pontosan úgy, ahogy Orbán tette a Torgyán Józseffel és operettdíva feleségével), majd szövetkeztek és ledarálta őket. Viszont egy árnyalattal humánusabb volt Rákosinál, mert Torgyán nem végezte börtönben csak a helyettese. Szerény véleményem szerint Orbán előbb vagy utóbb le fogja darálni a Kereszténydemokrata Néppártot is abban a pillanatban amikor újra vált, ez esetben keresztényből muzulmánra. Ne hápogjál, erre a célra is fel lehet használni egy ütős (sorosféle) szlogent. Különben azt is borítékolom, hogy ha kell Orbán „fuzionálni” fog a Jobbikkal, vagy a LMP-vel. Első lépésben Szél Bernadett (vagy aki elfoglalja majd a helyét) kap egy szép titulust, aztán bedarálja őket.

De a szalámi taktika nem csak az ellenfeleknél alkalmazható, hanem a társadalomnál is. Van egy durva törvénytervezet, de ez csak “munkaanyag” amire a zemberek megnyugszanak, majd a „munkaanyagot” megszavazzák. Orbán kitalál egy új adófajtát, de kijelenti, hogy senki se járhat rosszabbul, mert kompenzálva lesz. Megnyugvás, majd elmarad a kompenzálás, és a rászedettek rosszabbul járnak. A korengedménnyel nyugdíjba vonulóktól megvonják a „nyugdíjjogot” de a pénzt nem, csak átnevezik a nyugdíjat „járandóságra”. Kis idő múltával a öregségi nyugdíjak növelését jelenti be az inflációval megegyező mértékben és egyben csökkenti a járandóságot mondjuk 20 százalékkal. Figyelj! Nem a nyugdíjat csökkenti, hanem a járandóságot, amire a nyugdíjtörvény nem érvényes. Na, ez a szalámi taktika. De ne higgyétek, hogy egy hasonmástól csak a szalámi taktikára telik, á dehogy. Rákosi nagy előszeretettel gyártott rövid, ám velős kritikákat az ellenfelei számára, amit a tömegek könnyen megtanulhattak, biflázhattak megállás nélkül, miközben ő maga megnyerte a csörtét. ilyen volt például a „jobboldali elhajlás”. Frappáns nemde. Viszont ennél még frappánsabb a „bankárkormány”. Szarul érzi magát a nép? Keresi a baj okát? Viktor segítségére siet a társadalomnak: BANKÁRKORMÁNY. Vagy ha nem érzi magát szarul a nép. Majd fogja, megijesztjük egy kis bevándorlás áramlással, akik előbb megdugják, majd megölik a lányukat.   Máris van kitől félni a népnek. Innen már csak egy ugrás oda, aki ezt akarja. Na ki a hunyó?   Úgy van. Honnan jöttél rá? Hát persze a plakátról.

Rákosi persze száműzetésben halt meg. Tudod-e miért? Találtam rá egy amerikai választ: You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time. És tudod-e ki találta ki ezt a bölcsességet? Abraham Lincoln.

Aki elsőnek lefordítja ezt az érdekes mondást, annak megköszönjük, hogy már ébren van.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2609) Horthy Miklós (Vitéz, nagybányai)

Tibor bá’ online

 

A rendszerváltás óta nem először van Horthy a tűzkeresztben, mintha nem lenne elég oka a nemzet kettészakadásának. Egyesek Horthy pártiak, másoknak viszont ellenkező a véleménye. Vannak persze történelmi tények, amin tényleg nem lehet vitatkozni, de a mai társdalom nagyobbik (és aktívabb) hányada a Kormányzó úr kormányzásának befejezése után született. Ez persze önmagában nem lenne baj, de a háború megtapasztalásának hiánya az objektivitás ellen hat.

Horthy nagyon fontos döntések előtt állt, amiket – némi felületességgel – lehet utólag kritizálni. Egy biztos, Lengyelország és Csehszlovákia nem voltak német „bérencek”, mégis ugyanaz a sors várt rájuk, mint ránk. A népi demokráciát akkor se tudtuk volna elkerülni, ha történetesen fegyveresen ellenálljuk a megszállást. Románia szintén német bérenc volt, de előbb ugrott ki, mint ahogy mi megpróbáltuk, valószínűleg jobb a politikai érzékük. Csatlakoztak a tengelyhatalmakhoz, mert ha a németek győznek, nem tudtunk volna mindent visszavenni. Amikor látszott, hogy Sztálin fog győzni, akkor viszont az ő bőkezűségétől féltek. Így maradt minden a régiben.

Összességében, Horthy a magyar jövőt a legkisebb mértékben se befolyásolta, de végül is mit akart? Magyarország 1914-ig egy virágzó, gazdag ország volt. Még ma, több mint 100 évvel később is húzzuk ennek hasznát. Nem egy kis paca a szerbek és szlovákok közé szorítva. És ez szinte napok alatt elveszett. Elveszett mert a határain belül élő szerbek, tótok, oláhok szabadulni akartak a magyar földesuraktól, akiknek volt 70 évük (1848-tól 1918-ig), hogy kialakítsanak a 20. századra előremutató reformokat.

Az elcsatolt területek magyar földesurai mind a csonka országba jöttek és azon mesterkedtek, hogy lehetne Trianon visszacsinálni. Természetesen propagandával kezdték, mert a csepeli vagy angyalföldi munkásnak, vagy az alföldi parasztnak az életét nem befolyásolta az ország mérete. Ahogy most azzal operálnak, hogy Soros zsoldosai be akarják hozni a migránsokat, akkor az volt a szlogen, hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, csak azt nem tették hozzá, hogy kiknek. És persze Nagy Magyarországban is kardlapozták volna a tüntetőket.

Az persze világossá vált, hogy német segítség nélkül esély sincs a területi rendezésre. Hitlert is az igazságtalan békekötése tüzelte, minket is (lehet egy békekötés igazságos?). Az együttműködés szükségessége adott volt. Sajnos se Hitler, se Horthy (se Mussolini) nem volt politikai stratéga, ellentétben Churchill angol miniszterelnökkel, aki háborút akart. Hitlernek még néhány évig fel kellett volna készülni és nem kellett volna hozzányúlni a zsidó kérdéshez, pláne irtani őket. Ez az a pont, ahol Horthynak meg kellett volna makacsolni magát, de a túl nagy tét érdekében mindennél engedett. A 2. Magyar hadsereget se kellett volna odavetni hiányos felszereléssel, de akkora már mindenkinek elszállt a józan esze.

Végeredményben Horthy hozott igen rossz döntéseket, de a kérdés, lettek volna jó döntések? Válassza az öngyilkosságot? A neve tiszta marad, de változtatott volna bármin is az eseményeken? Igen, Szálasi előbb veszi át a hatalmat, még nagyobb lett volna a magyar vesztesség.

Egy történelmi alakról lehet beszélni, kaphat egy plakettet mondjuk Kenderesen, elvégre Rákosiról és Kádárról is beszélgetünk, de nem szabad elmenni se a szélsőséges jobb-, se a szélsőséges baloldali irányba. Mert ha a szürkének van 50 árnyalata, akkor a történelemnek is minimum ennyi lehet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2608) Szembenézni a biztos halállal

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson már néhány százszor elmagyarázta miért halunk ki hamarosan. Jóslatát egyre többen fogadják el. Igen ám, de akkor ezeknek az embereknek, akiknek többsége messze nem 85 éves, ahogy én, szembe kell nézni a hamarosan bekövetkező saját halálukkal. Az csak természetes, hogy McPhersonnak vállalni kell némi felelősséget ezért. Ezért aztán újabban próbálja megnyugtatni a rá hallgatókat. Erre példa az alábbi videó. Szerinte már nem marad számunkra, csak a szeretet. A videó természetesen angol, de be lehet állítani, hogy legyen szöveg aláírás. Ez hasznos, mert különben McPherson elharapja a szavakat, hadar és meglehetősen halk. Minden szavát én magam se értem (elsőre). A szöveg viszont egyszerű angol.

Fordítás:

Meg kell jegyeznem, hogy a szöveg ügyesen úgy van megcsinálva, hogy egy-egy szereplő mondatának az utolsó szava egyúttal a következő szereplő mondatának az első szava. Így aztán összemosódik a szöveg, amit lehetetlenség lefordítani. De azért remélem, ad valami elképzelést:

Guy: Számtalan visszajelzést kaptam emberektől „csak a szeretet maradt” kifejezéssel kapcsolatban. Az emberek azt hiszik ez banális, különböző okok miatt nevetséges, de ez nem igaz.

Rajz film: Mi van Briannal? Mit gondolsz, mi történünk akkor amikor valaki meghal? Semmi. Elmegy a fény, ennyi.

Ez nem kellemes, egyáltalán nem.

Szerintem tök világos, hogy egy rakás csont és izom vagyunk, ami a végén lebomlik és kukac élelem lesz belőle. Semmiből lettünk, és semmi lesz belőlünk.  Vége Stewie

Guy: Mindössze világossá akarom tenni

Rajz film: Elment a fény

Guy: Sok ezer írott szöveg van ezen kifejezés mögött, és sok száz óra elmélkedés, hogy olyan frázisokkal álljunk elő, mi tényleg banális. De ez nem banális, van neki értelme, számomra és az életem folyamán összefutott sok ember számára van értelme.

Rajz film: Brian, nem tudok elaludni, félek. Mitől? A haláltól.

Guy: Az élet több lenne mint „csak a szeretet marad”? Természetesen. Van még sok érzés, amit az emberek kifejeznek akkor, amikor a kihalás felé haladunk. Természetesen

Rajz film: nem vagy egyedül a világ teli van emberekkel, akik nem fogadják el a halál létét, és mindegyiknek meg van a saját elképzelése mi történik a halál után. (kétségbe esett hangon) Igen, ezek vakon hisznek? (a templomban): Buddhizmus mély benyomást keltő. Buddhizmus egy ázsiai vallás, de sok kaukázusi ember is hisz benne. OK. Ezek az emberek abban hisznek, hogy a haláluk urán reinkarnálnak (újjászületnek) mint egy disznó, tehén vagy kakas, oké, ez jó, máris tudom, milyen hangokat hangokat kell adni, ha ezeket választom. Ráadásul nincsenek érzelmeik, vagyis ezeknek nem érdemes szülinapi ajándékot venni.

Guy: Amikor minden elhangzott és mindent megtettünk az életünk befejezésével kapcsolatban, ami megmarad – ezt olvashatod az írásaimban – számunkra, annak gyökere a szeretetben van.

Rajz film: Brian, köszi amit értem teszel. Semmiség.

Guy: Legalább is számomra.

Rajz film: (zsidó rabbinál) Mit gondolsz, mi lesz az emberrel a halála után? Miért, te mit gondolsz, hová megyünk? Fogalmam sincs, ezért kérdeztelek téged. Minek kérdezed ezeket? Mert tényleg meg akarom tudni, mi történik. Azt gondolod, hogy ez isten végső tervének a része? Szerintem a vallásod, így ahogy van, egy csalás, aminek a lényege, hogy többet nyaralhass. Ebből elég, elmegyek (és egy héber szófoszlány)

Guy: A kihalás előtt csak a szeretet marad.

Rajz film: (zene – katolikus templom) Amit a katolikusok hisznek, ha elfogadod Jézust a halálod előtt, akkor a halálod után a Mennyországa jutsz. Tényleg? Mindenki? (a muzulmán terrorista?) Hiszek Jézusban az én istenemben, megmentőmben.— Igen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2607) Félistenek

VIP. 351

 

A népek vezetői félistennek képzelik magukat. Vannak ők, és vagyunk mi 8 milliárdan. Ez még nem lenne baj, de mondjuk Jelcin úgy érezte, hogy hozzá Clinton közelebb áll, mint saját népe. És ez persze fordítva is igaz volt, és ma is igaz.

A Little rocki Clinton könyvtár nyilvánosságra hozta Clinton elnök feljegyzéseit, memoárjait, beszélgetéseinek leírását, stb. Összesen 600 oldalt. Ebben lapozgatva érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Clinton kérdezi Jelcintől 1993-ban: „A regionális vezetőkkel hogy állsz? Tudunk tenni valamit segélyezéssel, hogy segítsünk az újraválasztásodnál?”

Jelcin: „Ez a fajta regionális segítség nagyon jól jönne.”

Jelcin az 1996-os elnökválasztás előtt némi financiális segítséget kér: „Bill! Az 1996-os elnökválasztás kampányához sürgősen szükségem lenne 2,5 milliárd dollárra.” — Ezen kívül kéri Clintont, hogy befolyásolja az IMF döntést, adjanak kölcsön, hogy nyugdíjakat és  az állami alkalmazottakat kifizessék, mert azok befolyásolhatják a választási eredményeket.

Jelcin a NATO-val kapcsolatban: „Ez egy újfajta bekerítés. A hidegháború egyetlen túlélője kiterjeszkedik az orosz határig. Számtalan oroszban ez félelmet szül. Mit akartok ezzel elérni, ha Oroszország a partneretek? Ezt kérdezik, de én is ezt kérdezem. Ezt miért csináljátok?”

Jelcin kifejtette, hogy Oroszországnak nincsenek másokkal szemben követelései, amihez hozzátette, hogy nem elfogadható az amerikai hadgyakorlat Krím szomszédságában. „Ez olyan, minta Kubában képeznénk ki embereket. Ehhez mit szólnál?”

Az orosz elnök javasolt egy szóbeli megállapodást, ezek szerint a korábbi orosz köztársaságok nem csatlakoznak a NATO-hoz. Erre Clinton azt válaszolta:

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek elküldöm a cikk teljes fordítását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2606) McPherson 2018. szeptember elsejei üzenete

Tibor bá’ online

 

McPherson szinte naponta tesz fel videó felvételt a Netre. Ezeknek a lefordítása rendkívül fáradtságos, és nem igazán érdekes, mert más és más közönség előtt ugyanazokat mondja. Iparkodik meggyőzni őket az igazáról. A mostani üzenete más, mert fajsúlyosságánál fogva, ezt írásban rögzítette. Mielőtt átadom fő gondolatát (természetesen lefordítva) közlök egy részletet Curix és az én hozzászólásaiból, aminek a végére Csont tett pontot.

Curix: Ha jéghideg tudománnyal közelítjük meg a dolgot, akkor van megoldás. Egy tudományon illetve tudáson alapuló társadalmat tudok elképzelni, ami működhet. Ahol a hit helyét átveszi a tudás. Ettől azonban fényévekre vagyunk. Fel kéne teljesen térképezni az ember működésének mikéntjét, és ehhez tudásalapon kiépíteni a társadalmat, ahol mindenkinek van helye….

Tibor bá’: Hiába tudás alapú a társadalom, lesz, aki megtalálja a módját, hogy a többi fölé emelkedjen, és kihasználja a társadalmat. Az Ember kinőtte a természetet éppen a tudásával. Nincs megoldás, tényleg nincs.

Curix: Megoldás mindig van Tibor bá, csak nézőpontot kell változtatni. Azért nincs megoldás, mert jelen feltételek közt keressük. Ha feltérképeztük az emberi viselkedés hajtóerőit, akkor arra rá lehet építeni egy működőképes társadalmat. Ma a kapitalizmus erre NULLA lehetőséget kínál. A pénz ma mindent felülír. Ezt még a legszerényebb képességű emberek is észreveszik a mai világban. A kapitalizmus egy hatalmas fejlődést tett lehetővé, de elavult. Ugyan úgy, mint az előző korok ideológiai. Olyan világot kell teremteni, ahol nem lesz érdek leigázni másokat.

Tibor bá’: Áltatod magad. Az emberi természet örök, megváltoztathatatlan. Ez a kulcs mondat. Csinálhatsz te egy csodás új társadalmi elrendezést, ami egy darabig működik is. Egy darabig. Aztán rájönnek, megtalálják a kijátszás módját.

Csont: Tibor bá sokszor leírta, hogy az ember önző. Naná! De nem gonoszságból, hanem, mert teljes múltunkban erre szelektálódtunk.

És akkor most McPherson: A Világ elpusztulása nem a globális kapitalizmus, iparosodás, nyugati civilizáció, vagy bármely már emberi találmány hibájából adódik. Ez egy szélsőségesen kapzsi/telhetetlen főemlős evolúciós sikerének a következménye. A történelem folyamán az emberi előrelépés mindig együtt járt az ökológiai rombolással.

Egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség megmenthető (és ha már itt tartunk, hogy érdemes megmenteni). Az evolúció kerget minket a szaporodásba, a tevékenykedésbe, az anyagi javak felhalmozásába. Az evolúció mindig a szakadék széléig hajt. Nietzschének igaza volt abban, hogy valójában nincs szabad akaratunk. John Gray szerint, a szabad akarat egy illúzió. Nem csoda tehát, hogy alvajáróként megyünk a jövőbe, illetve, hogy a jövő egy halálos szakadék.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2605) Celebek

Tibor bá’ online

 

A celebration angolul azt jelenti „ünneplés”. A celebrity pedig ünnepelt, híres embert jelent. Na, ez túl hosszú, lett belőle „celeb”. Mire jó fenntartani a celeb intézményt? Arra, hogy a média teli tömje vele magát. Elvégre nincs mindig olyan hír, ami érdemes közölni, de a celebek mindig csinálnak valamit.

Celeb természetesen a pártállam alatt nem volt, illetve a média egy kicsit igényesebb volt. Most viszont nincs pártállam, szabad a gazda. A közölni való igénytelenségének nincs felső határa.

Naponta visszatérő jelenség Palvin Barbara, akiről nem tudom, hogy micsoda csak azt látom, hogy félig nyitott ajkakkal, bambán bámul a távoli semmibe. Megvan, akkor ez manöken azok vágják ezt az érdektelen fásult pofát. De miért kell mindennap bemutatni?

Különben ez még a legelfogadhatóbb, de itt van Sarka Kata, aki már nem is Sarka Kata. Hetekig tudták nyújtani, hogy elvált, nem vált el. Ő maga nem nyilatkozott, csak szorgalmasan rakta fel a képeit, mert a rajkongók „mellbimbóiért ölni tudtak volna”. Ez aztán a hír, ölni tudtak volna érte. Egy mellbimbóért? Ha szét teszi a lábát, akkor kiirtják érte az egész országot?

Egymásra licitálnak. Ma megtudhattuk, hogy Vajna Tímeát lehugyozta a férje. Ez aztán a celeb, az egyik pasit börtönbe juttatja, hetekig beszélnek róla. A másik pasival nyilvánosan lehugyoztatja magát, mert megérintette egy medúza. Ezen aztán van mit ünnepelni. Ja és mindez egy luxushajó fedélzetén.

Nem írok, többről, mert több száz celebünk van, de a jelenség, a primitívsége miatt megérdemel egy vasárnapi posztot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2604) A mindennapi maszturbáció távol tartja-e az orvost a háztól?

Tibor bá’ online

 

Folytassuk a férfiak egészségével foglalkozó témákat!

 

Meg fogsz tőle vakulni! Szőrös lest tőle a tenyered! – Hála istennek, ezek a balsejtelmek többnyire már a múlté, de a legújabb kutatások ennél is jobb hírekkel szolgálnak a fiatal férfiaknak: a gyakori önkielégítés védelmet nyújthat a leggyakoribb rákfajta ellen.

A Melbourne-i Rák Tanács munkatársa Graham Giles és csoporttársai 1079 prosztatarákban szenvedő férfitől részleteiben érdeklődtek szexuális szokásaikat illetően, majd az adatokat összemérték 1259 hason korú, de egészséges férfi adataival. A csoport úgy találta minél gyakrabban maszturbál egy férfi 20 és 50 éves kora között, annál kisebb az esélye, hogy prosztata rákot kap.

A védő hatást legjobban huszonéves korban lehet elérni. Azok például, akik hetente ötnél több alkalommal ejakuláltak huszonéves korukban, harminc százalékkal kisebb eséllyel kaptak prosztata rákot életük későbbi szakaszában.

Ezek az eredmények ellentmondanak korábbi tanulmányoknak, amelyek szerint minél több szexuális partnere van egy férfinek, és minél nagyobb a szexuális aktivitásuk, annál nagyobb az esélye, – akár 40 százalékkal is több -, a prosztata rák kialakulására. A két kutatási adat közti különbség oka abban van, hogy a korábbi tanulmányok szerint a szexuális aktivitás közösülést jelentett, míg a legutolsó felmérés az ejakulációk számára összpontosított függetlenül attól, hogy volt-e közösülés vagy sem.

A kutató csoport úgy gondolta, hogy közösülésből származó fertőzés növelheti a prosztata rák előfordulását. „Ha ki tudtuk volna venni a közösülésből származó ejakulációkat a kalkulációból, akkor az önkielégítés óvó hatása még nagyobb lett volna” állítják a kutatók. Giles hozzátette még: „A férfiak prosztatájukat számtalan módon igénybe tudják venni nők vagy akár férfiak segítsége nélkül is”.

Giles elfogadja azt a lehetőséget, hogy a megkérdezett férfiak hazudhattak szokásaikat illetően, de nem tartja valószínűnek, hogy ez befolyásolná az eredményeket. Végtére is az önkielégítéssel kapcsolatos kérdés nem sarkalja hencegésre a férfiakat, ellentétben például a „Hány szexuális partnere volt?” kérdéssel.

A kérdés mégis az, a gyakori ejakuláció miért csökkenti a prosztata rák valószínűségét? A csoport úgy gondolja, hogy az ondó kilövelés megakadályozza karcinogén (rákkeltő) anyagok felgyülemlését a mirigyben. A prosztata termeli az ondó legnagyobb részét, amiben jelentős mennyiségű nátrium, cink, fruktóz és citromsav található. Ezeknek az alkotóknak a vérből történő koncentrálása akár hatszázszoros is lehet. Innen indul ki a baj. Kutyákkal végzett kísérletek kimutatták, hogy olyan karcinogének, mint például a cigaretta füstben bőségesen található 3-metilkolantrén, szintén koncentrálódik az ondóban. Giles szerint: ez a pangó prosztata hipotézis, vagyis minél gyakrabban öblítjük ki a vezetéket, annál kevesebb anyag marad benne, ami a nyálkahártyát károsíthatja.

Ezek az eredmények sokatmondó párhuzamosságot jelentenek a prosztatarák és az emlőrák között. Ugyanis jól ismert, hogy a szoptatás csökkenti az emlőrák kialakulási esélyét, feltételezhetően azért, mert az anyatej kimossa a rákkeltő anyagokat az emlőből.

Ezek a mechanizmusok azonban kizárólag spekulációk termékei.” Int óvatosságra a Marylandi Nemzetközi Epidemiológiai Intézet emlőrák specialistája Loren Lipworth.

Ha azonban az eredmények más oldalról megerősítést nyernek, akkor a prosztatarák elkerülésével kapcsolatos orvosi tanácsok nem lesznek lehatárolhatók diétákra és testedzésre. Megelőző óvintézkedésnek fog számítani a gyakori maszturbáció is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2603) Trump elbukása: Egy neurológus megmagyarázza, mi történik, amikor egy narcisztikus személy elkezdi elveszíteni hatalmát

Tibor bá’ online

 

Donald Trump nyakán szorul a hurok. Ez teszi aktuálissá, hogy egy kutató neurológus megmagyarázza, mi történik akkor, amikor egy narcisztikus személyt (esetünkben Trump) az a veszély fenyeget, hogy hatalmát és befolyását elveszítheti? Erre a választ a pszichológusok úgy nevezik, hogy „narcisztikus sérülés”.

A helyzet az, hogy két év próbálkozás után úgy tűnik Trump ellen beindítják az impeachment eljárást, ami úgy lehetne lefordítani, hogy a „hivataltól való megfosztást.

A következő nagy kérdés, hogy erre Trump, aki kifejezetten narcisztikus, hogyan fog reagálni? Trump megrögzött hazudozó. A legjobb szakemberek pszichológiai diagnózisa: „narcisztikus személyiségi rendellenesség”. Az igaz, hogy egy pontos diagnózishoz szükség van egy teljes mentális vizsgálatra a klinikai igazság megteremtéséhez, azonban azt elnök viselkedése rengeteg bizonyítékként szolgál, ami bőven helyettesíti a szabványos klinikai vizsgálatot. Ez a megállapítás nemigen vitatható, és a leglelkesebb támogató is be fogja ismerni, hogy Trump úgy gondolja, hogy a kerék feltalálását követve ő a legnagyobb áldása az országának. Különleges narcisztikus típus, aki szégyen nélkül hasonlítja össze saját könyvét a Bibliával túlnyomórészt konzervatív hallgatóság előtt. Trump egyszerűen nem ismer határt.

A kérdés tehát az, mi történik akkor, amikor egy narcisztikus személyt az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti hatalmát? A válasz, amit a pszichológusok „narcisztikus sérülés”-nek neveznek. Ezt a kifejezést nem kisebb egyéniség hozta létre, mint Sigmund Freud, még 1920-ban. Ez akkor következik be, amikor egy narcisztikus személy úgy érzi, hogy nem méltányolják, lenézik, vagy valós énje lelepleződik. Ez gyakran előfordul, amikor kegyvesztetté válik. Ez az oka annak, hogy pillanatnyilag igen fontos a jelenség megismerése.

A szakma szerint: „Bár ezt kifelé nem mutatja, az őket ért kritika üldözi ezen személyeket, és megalázottnak, lealacsonyítottnak, üresnek, értéktelennek érzik magukat.

Mi erre a legvalószínűbb reakció? Kirobbanás szerűen másokat hibáztat. Amikor egy narcisztikus személy önbecsülésében komoly kár keletkezik, a teljes személyisége esik szét, és helyet ad a „narcisztikus tombolás”-nak. Amikor ez bekövetkezik, jön a kirobbanás, terrorizálás, fenyegetés, és a kiszámíthatatlan viselkedés új szinteket ér el. Nem fogadja el a kritikát, másokat hibáztat, akik kiérdemelték a büntetést. Visszavágáson törik a fejüket, aminek különféle formája lehet: verbális, de akár fizikai abuzus is. A tombolás testet ölthet szélsőséges agresszivitásban is. Donald Trump esetében a minél közelebb kerül a hatalom elvesztéséhez, viselkedése annál kaotikusabbá válik. Amikor ez bekövetkezik, kétségbeesetten meg fogja próbálni az elvesztett irányítás visszavételét, követőihez fordul, amiből polgárháború is bekövetkezhet.

___________________________________________________________________________

Érdekes cikk, de nem annyira, hogy lefordítsam, hacsak nem jutna eszembe. Például hogy Donald Trump behelyettesíthető lenne Orbán Viktor-ral. Minden más maradhat a helyén.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2602) S.O.S. Infarktus

Tibor bá’ online

 

Ha férfi vagy, és nem veted meg az alkoholt (esetleg a dohányipari termékeket sem), van némi súlyfelesleged is, különben imádod a nőket és a jó kajákat, nem egy műhelyben futkosol napi 8 órát kék overallban, hanem egy irodában serénykedsz, és elég sokat ülsz a komputer előtt, akkor, hogy mikor ér utol a halál az nem jósolható meg, de nagy valószínűséggel prognosztizálható, hogy mi fog veled végezni. Helyes, örülök, hogy kitaláltad.

Az infarktussal az a baj, hogy sunyin jön és hirtelen öl. Ha eliszod a májad, akkor előbb felpuffad, majd 20-30 éven át szép lassan haldoklasz. Ha kinyírod a veséd (és most nem adok tippeket, hogyan) diétával esetleg helyrehozható, ha meg nem, akkor időnként rákötnek egy művesére. Ez utóbbi ugyan nem egy nagy élvezet, de életben maradsz. Ha nikotin túladagolásból kifolyólag elkezdik amputálgatni a végtagjaidat, meggondolhatod magad és némi leszokási szindróma elszenvedése árán a többi végtagod helyén maradhat. Nem mondom, hogy a köszvény, porckorongsérv vagy éppen a csontritkulás különös élvezet, de belehalni egyszerűen lehetetlen. Nem sorolom tovább, mert még megsértődik az, akit kihagyok, de egy biztos: az infarktus egy szemét dolog.

Sőt, ennél is szemetebb. Délelőtt 10-kor rád kötik az EKG-t és közlik veled, hogy a szíved OK. Fél órával később szorító mellkasi fájdalomtól nem tudsz szóhoz jutni és halálfélelemmel tűzdelt sejtésed valóra válik, átestél életed első szívinfarktusán. Ugyanis az infarktus éppen úgy nem mondható meg előre, mint az, hogy a tetőről a fejedre esik egy cserép. Tudni illik a szívednek semmi baja mind addig, amíg valamelyik koszorú eredben egy vérrög úgy nem dönt, hogy több vért nem enged át. És akkor a makkegészséges szívből, – ha túl éli – egy izomroncs kötegekben bővelkedő, közel működésképtelen szerv válik, egyik pillanatról a másikra.

Különben a cinikusabb (férfi) statisztikusok szerint a magyar férfi lakosság két csoportra osztható: akiknek már volt infarktusuk, és akiknek majd még csak lesz. Éppen ezért egy kissé nagyobb lelkesedéssel kéretik a cikk tovább olvasása! Érdemes, ugyanis az életed függhet tőle.

Első lépésként ismerkedjünk meg a szívizominfarktussal. Az imént azt állítottam, hogy az infarktus úgy törhet rád, mint derült légből a villámcsapás. Nos, ez így nem teljesen igaz. Valamelyik koszorúér valóban hirtelen dugul el, de előbb szép csendben szűkülget. Ez a szűkülgetés azt jelenti, hogy maga a szív izmai egyre kevesebb oxigén dús vért kaptak. Oxigén nélkül semelyik izom nem tud működni, kevéske oxigénnel pedig alig-alig. A szívizom ezen alig-alig működését úgy hívják, hogy dilatált kongesztív kardiomiopátia.

Na most vissza az elejéhez. A koszorúered tehát szép lassan szűkölget. Keresztmetszete a lerakodó plak miatt már csak 50 százalékos, de még nem érzel semmit, „az építkezés alatt a kiszolgálás zavartalanul folyik”. Ha most jön egy rög, akkor beszélgethetünk a fent említett „sunyi” infarktusról. Ha azonban nem jön a vérrög, akkor a koszorúér átmérője tovább szűkül. Egyszer valahová el kell menned, és bosszúsan állapítod meg, hogy ahová mész ott nincs lift. Dühösen felmész a második emeletre, de más az első után megismerkedsz az ez idáig csak hírből ismert légszomjjal. Hoppá! A dilatált kongesztív kardiomiopátiának ez az első jele. Most már tényleg el kell menned orvoshoz, mert beköszöntött a szívelégtelenség! És ha kíváncsi vagy elmondom mik a kilátásaid.

A szervezeted egy ideje már védekezik. Elsőnek adrenalint választ ki, ami fokozza a szív munkáját. Ez egy nagyon hasznos mechanizmus, de csak hirtelen bekövetkező szükséglet esetén. Jelenleg egy krónikus adrenalin fogyasztás folyik, ami tovább rontja a szív helyzetét. Második védekezési front a NaCl (közönséges konyhasó) visszatartása, ami növeli a keringő vér mennyiséglét, és első lépésben javítja a szív teljesítményét, de aztán a nagy mennyiségű NaCl lekötéséhez szükséges víz kilép a véráramlatból és elkezd összegyülemleni az alsó lábszárban. Este, amikor leveszed a zoknidat egy felpuffadt boka néz veled szembe, vagy ha a szűkület főleg a bal szív-félben van, nagyfokú nehézlégzés megtapasztalásával gyarapodhatnak élményeid. Az már csak természetes, ha egy csőrendszer beszűkül, akkor fokozni kell a nyomást, hogy a kellő mennyiségű folyadék (esetünkben a vér) eljusson oda, ahova kell. Nos, ezt hívják hipertóniának, azaz magas vérnyomásnak.

Amerikai tapasztalatok szerint a tünetek megjelenését követő öt éven belül a betegek 70 százalékát temetik. Jó, de mit lehet tenni. Nem sokat, de nem akarok kuruzsolni, majd az orvos megmondja. Minden esetre ez tipikusan az a betegség, amit megelőzni kell.

1) Alkohol kihúzva.

2) Nikotin kihúzva.

3) Zsíros étrend, túlzott zabálás kihúzva.

4) Napi 1-2 óra fizikai munka – kötelező.

5) Idegeskedés megszüntetendő.

Most jön a jó hír (persze, hogy van)! A „béta blokkoló” elven működő gyógyszert 1964-ben fedezték fel, amit magas vérnyomás ellen lehet szedni. A béta-blokkoló „pihenteti” a szívet, kisebb teljesítményre sarkalja, ami a vérnyomás csökkenését eredményezi. Viszont, -úgy gondolták- hogy szívelégtelenség esetén semmi szín alatt nem szedhető.  Logikus, nem? Egy eleve gyenge (elégtelen) szívet isten elleni bűn tovább gyengíteni.

Na most jön a meglepetés. Teltek múltak az évek, aztán tök véletlenül kiderült, hogy szívelégtelenség esetén alkalmazott béta blokkoló egy-két hétig valóban a gyenge szívet tovább gyengíti, de csodák-csodája, utána megfordul a kocka. A pontos mechanizmus még nem egészen ismert, de a statisztika igen. A „halálra ítélt” dilatált kongesztív kardiomiopátiában szenvedők halálozási rátája 70 százalékkal csökken, ha béta blokkolóval (is) kezelik.

A bétablokkolókon kívül természetesen egyéb gyógyszerek is léteznek, mint például az ACE-gátlók, kalcium-csatorna blokkolók, stb. De ezek szerepe és tárgyalása egy rövid cikk keretein belül túl messzire vezetne. A lényeg, hogy a férfiaknak oda kell figyelniük elsősorban a vérnyomásukra.

Mit tudsz tenni? Megméreted a vérnyomásodat legalább évente egyszer, és évente egyszer készítenek részedre egy terheléses ÉKG vizsgálatot. Ugyanis terhelésre ad a részben eldugult koszorúér jelt az állapotról még akkor is, ha tökéletesen egészségesnek tűnsz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2601) Minden csendes az északi fronton

Tibor bá’ online

 

The image below shows Arctic sea ice north of Greenland and around Ellesmere Island. This is the area where for thousands of years the sea ice has been the thickest, in many places remaining thicker than 5 meters (16.4 ft) throughout the year.

Fordítás: Az alábbi képen Grönlandtól és az Ellesmere szigettől északra található jég látható. Ez az a terület, ahol évezredeken keresztül legvastagabb volt a jég, több helyen éveken át több mint 5 méter vastagon állt.

The loss of this sea ice indicates that the buffer is gone. Sea ice acts as a buffer that absorbs heat, while keeping the temperature at the freezing point of water, about zero degrees Celsius. As long as there is sea ice in the water, this sea ice will keep absorbing heat, so the temperature doesn’t rise at the sea surface.

Once the buffer is gone, further energy that enters the Arctic Ocean will go into heating up the water. The amount of energy absorbed by melting ice is as much as it takes to heat an equivalent mass of water from zero to 80°C.

Fordítás: A tengert borító jég eltűnése azt jelenti, hogy megszűnt a puffer hatás. A tengerben lévő jég pufferként működik, vagyis abszorbeálja a hőt, miközben a víz hőmérsékletét fagyásponton tartja, ami kábé 0 °C. Amíg jég van a vízben az a hőt abszorbeálni fogja, tehát a hőmérséklet a felszínen nem tud emelkedni.

Amint megszűnik a puffer hatás, az Atlanti-óceánba érkező további energia a víz melegedésére fordítódik. Az olvadó jég által abszorbeált energia mennyisége annyi, amennyire szükség van azonos mennyiségű víz nulláról 80 °C-ra való melegítéséhez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2600) 2026-ra kihal-e az emberiség? – Az utolsó stratégia az emberiség megmentésére

Tibor bá’ online

Breaking News:

Guy McPherson augusztus 22-én felvételre ment a Mountainview stúdióba (Wisconsin), amit így konferáltak be: He is best known for promoting the idea of near term extinction (NTE), a term he coined about the possibility of human extinction as soon as 2030. Vagyis: McPhersont leginkább úgy ismerik, mint az általa kitalált (NTE) hamarosan bekövetkező emberi kihalás bekövetkezésének lehetősége akár már 2030-ra. is.

Úgy tűnik, hogy számukra a 2026-os határidő kezd illuzórikusnak tűnni, ezért szép lassan átcsúsznak a 2030-ra.

Majdnem tökéletes egyetértés van a klimatológusok között, vagyis a több mint tízezer klimatológus és különböző, klímakutatással foglalkozó tudományos szervezet munkatársai 97 százaléka elfogadja, hogy az emberiség okozta a széndioxid, metán és nitrogén-oxidok drámai növekedését, az ipari forradalom kezdete óta, és ez az, ami a klíma katasztrófát okozza, ami folyamatosan mutatkozik. Erre példákat találhatunk: Itt, valamint, itt és végül, itt is.

Viszont nincs egyetértés abban, hogy mikor, milyen időkeretben következne be az a klíma katasztrófa, ami az emberiség kihalásához vezet. Az egyetértés ezen hiánya főleg annak köszönhető, hogy a Globális Elit a médián keresztül irányítja a társadalom vélekedését az időkeretről, mivel folyamatosan az „évszázad végéről” értekeznek, aminek célja a profit maximalizálás folytatása „a szokásos ügymenet” (business as usual) segítségével a lehető legtovább. Miért van ez így?

Amikor a klímakatasztrófa bizonyossága (beleértve azt, hogy az emberiség égeti el a fosszilis üzemanyagokat) megcáfolhatatlanná válik, ami azt jelentené, hogy a fosszilis üzemanyagipar folyamatos erőfeszítése megakadályozni a klíma katasztrófa elleni tevékenység beindítását végre lehetetlenné válik, taktikát változtatnak, és beismerés mellett az „évszázad végére” teszik a bekövetkezést. Ez azt jelenti, hogy az elkerüléshez szükséges tevékenységet nyugodtan elhalaszthatjuk (tehát a profit maximalizálás folytatható a végtelenségig).

A taktikához hozzátartozik annak a hangoztatása, hogy a kutatás még nem teljes körű, ezért további kutatásokra van szükség. Valamint olyan „kutatások” finanszírozása, amelyek „bizonyítékot” találnak a tényleges kutatások eredményeinek a hibásságára, azaz tisztességes kutatók hitelvesztését eredményezik. Végül megkörnyékezik a hatóságokat, hogy szabályokat vonjanak vissza, illetve lazítsák azokat fel. És persze lobbiznak, ami belefér. Ráadásul a Globális Elit kezében vannak a kutatási alapok. Ennek segítségével az Elit irányítani tudja a kutatáson belüli dialógust. Ebből adódik, hogy a fent említett egyetértés ellenére a tudósok nagy része nem meri a teljes igazságot jelezni, a közelgő klíma katasztrófa kiértékelését roppant konzervatív módon állítják be.

Ezt jelzi James Hansen professzor a ‘Scientific reticence and sea level rise’  Című munkájában (Tudományos hallgatagság és a tengerszint emelkedése). A tudósok munkájuk eredményét konzervativen tálalják. Példának okáért: a régi feljegyzésekre támaszkodva 1860-tól számított globális melegedés egy ötöde hiányzik, amit itt tárnak fel: Összehangolt klimatikus reakció becslése a Föld energia mérlegéből és klíma modellekből. Aztán meg néhány esetben a kormányok szájkosarat raknak a tudósokra, lásd: Folytatódik a tudósok elhallgattatása az államilag támogatott kutatásoknál. A valóság teljes feltárása ellen küzdő erőket ismerteti Guy McPherson ebben a cikkében.

Mindezek ellenére van egy bátor csoportba tartozó kiváló tudós, akik tevékenységre sürgető, klímakutatási eredményt hoznak nyilvánosságra, ami szerint 2026-ra (de nem lehetetlen, hogy már 2021-ben) több millió földi lény ki fog halni arra az időre előrevetített 10 Celsius fok hőmérséklet emelkedés hatására, az iparosodás előtti értékhez képest. Lásd: Ki hal-e az emberiség 2026-ra?

Mielőtt részleteznénk ezzel az esszé lényegét, érdemes néhány szót ejteni az ‘Arctic News’ honlapról, ahol ezek a posztok megjelennek a klímával kapcsolatban, és amelyeket olyan prominens tudósok írnak mint Peter Wadhams szerzője a A Farewell to Ice: A Report from the Arctic (Bucsú a jégtől: Jelentés az örök jég birodalmából) című műnek. Vagy az Ausztrál Nemzeti Egyetemről Dr Andrew Glikson. Nem utolsó sorban Professor Guy McPherson, aki a témával kapcsolatban folyamatos utazás mellett a világ összes országában tart előadásokat, illetve a facebook-on – https://twitter.com/Guy_McPherson?cn=ZmxleGlibGVfcmVjc18y&refsrc=email – majd minden nap megosztja a legújabb videó felvételét. Végül ne feledkezzünk meg Sam Carana-ról, akinek nevében több tucat tudós publikál. Az álnév segítségével iparkodnak elkerülni a kutatásaikkal kapcsolatos kellemetlen beavatkozásokat, mert elkötelezték magukat, hogy nyilvánosságra hozzák az igazságot azok részére, aki tudni akarják.

Vége az első, bevezető résznek. A folytatást a VIP előfizetőknek küldöm el.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2599) Hány kétharmad kell még ahhoz, hogy ideérkezzünk?

Tibor bá’ online

 

Amióta egész Amerika a mesterségesen kreált terrorista veszély alatt áll, létrehozták a TSA ellenőrző pontokat (Transportation Security Administration checkpoint = utazásbiztonsági ellenőrző pont). Mielőtt valaki felszállhat egy amerikai utasszállító gépre, át kell mennie egy ilyen ponton. Mivel Amerika most már rendőrállam, állandóan ilyen és hasonló esetek fordulnak elő.

Daniel McAdams amerikai állampolgár története: „Feleségem és két kislányom átmentek a fémdetektoron, miközben én és tinédzser fiam kénytelen voltunk alávetni magunkat a „motozásnak”, mert nem egyeztünk bele az elektronikus letapogatásba. Ekkor egy agresszív TSA ügynöke rám kiáltott, és közölte velem, hogy a 13 éves lányom nem mehet az anyjával és két húgával együtt, mert őt meg kell motozni (ami inkább nevezhető tapizásnak). Közben az egyik kisebb lányom már átért, de az anyját nem engedték utána, mert neki meg kell várni egy női ügynököt. Ez alatt a 10 éves lányomat már nem is láttuk. A család szét lett választva, amit büntetésnek szántak, amiért nem mentünk át a detektoron, ami jogilag lehetséges volt.

Ekkor az apa tiltakozni kezdett, de leintették azzal, hogy ne kiabáljon. A végén az anyát tovább engedték, de visszafogták az apát, a 13 éves lányát megmotozták, amit az apa végignézhetett. Mit? Azt hogy egy női ügynök műanyag kesztyűket húz fel és a fiatal lány nemi szervében kezdett turkálni. Az apa üvöltött a feleségének, hogy a jelentet vegye fel a telefonnal.

Közben Cohen ügynök, akinek nem tetszett a család kritikus hozzáállása, elkezdte az apa motozását, amit az apa nemi szervénél kezdett olyan erőteljesen, hogy a herék heves fájdalommal reagáltak, amire a fájdalmas herék tulajdonosa összegörnyedt, majd megjegyezte, hogy micsoda ocsmány munkát kell egyeseknek végezni a megélhetésért. Erre Cohen ügynök telefonon hívta a rendőrséget. A kérdésre, hogy erre miért van szükség, érdekes választ kapott: „A vizsgálat megakadályozásáért, mivel a motozás alatt a vizsgált személy mozgott (a fájdalomtól begörnyed)”. Ezért a tettért letartóztatták. Ezt az apa így kommentálta: „Mivel ezért a szexuális letámadásért érzett kellemetlenséget meg mertem jegyezni, kiérdemeltem a letartóztatást.”

Szerencsére a Washingtoni Rendőrséghez tartozó rendőr nem lelkesedett be. Nem látszott rajta, hogy a helyzet meglepte volna, amit egy rendkívül agresszív TSA ügynök okozott. A rendőr megkérte az apát, hogy ő is mondja el mi történt, valamint, hogy szüksége van-e orvosi ellátásra? Az apa nem kért orvosi ellátást, de közölte, hogy a fájdalma még fennáll. Erre a rendőr javasolta a családnak, tegyenek panaszt a TSA főnökségnél, amit elfogadtak.

A panaszt meghallgató egy kábé 60 éves férfi volt, aki először Cohen ügynököt hallgatta meg. Cohen ügynök simán azt hazudta, hogy a feleség nem vetetted alá magát az ellenőrzésnek. Ez volt az oka annak, hogy különválasztották a 10 éves lánytól.

Ekkor az ellenőr közölte, hogy ha egy gyerek elmúlt 13 éves, felnőttnek kell tekinteni és teljes motozásnak kell alávetni, amennyiben nem veti alá magát az elektronikus letapogatásnak. Erre az apa meglepetés szerűen kétszer is megkérdezte az ellenőrt, hogy apa-e? Amire az ellenőr azt válaszolta, hogy nagyapa. Erre azt a kérdést kapta „Hogy érezné magát, ha a fiatal unokájának erőszakkal behatolnának a vaginájába?”

Az ellenőr arca elvörösödött és azt mondta: „Nem tetszene, egyáltalán nem örülnék neki.” Amire az apa azt válaszolta: „Hányingert kapok attól, amivé az országunk változott.” Egyetértésként az ellenőr lezárta a beszélgetést: „Ez így van, de semmit se tudok tenni, mert ez az előírás.”

A sértett családfő véleménye: A fél világot lebombázzuk a „béke és demokrácia” érdekében, miközben idehaza középkorú nők szexuálisan letámadnak fiatal lányokat bárkik szeme láttára „a mi érdekünkben”, „hogy biztonságban legyünk” indokokkal. A lányom már nem sír, de mint minden áldozat esetében, nála is fennáll, hogy ezzel a fájdalomnak nincs vége.

Daniel McAdams a Ron Paul-ról elnevezett A Békéért és Jólétért Intézmény vezérigazgatója. Nagy valószínűséggel a TSA vezetőség tudott Mc Adams tevékenységéről és parancsot adhattak a béke aktivista megfingatására.

Az eredeti cikket elsőre a Lew Rockwell” közölte le.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2598) Tízmillió adóalany

Tibor bá’ szarkasztikus online

Teljesen elment az eszem, Hol van itt tíz millió? Na mindegy, így legalább jól hangzik. Az általam (is) megválasztott önkormányzati képviselő testület úgy döntött, hogy minden hónapra elrendelt fizetéseik biztosítása érdekében megadóztatják az isten adta népet, ahová én is tartozom. Nem túl nagy az igényük, épületi négyzetméter 1000, telek négyzetméter 200 egyre keményebb magyar forint. Az adózott pénzemből megépített házam ezek szerint évi 120.000 (egy havi nyugdíjam) forintomba kerül, míg a ház körüli telek további 150.000. Ebből is látszik mekkora barom voltam, amikor nagy kert mellett döntöttem. Szóval, ahogy a dolgok állnak, az éves kommunális adom összege éppen megegyezik az éves nyugdíjam egyharmadával. Itt van, én állandóan az egyharmadhoz tartozom. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a Nyugdíj Igazgatóság nem lacafacázna velem, hanem a nyugdíjamat megfelelő hányadát direktben az önkormányzathoz postázná ki. Ha nem is látom a nyugalmam kétes díját, akkor lényegesen könnyebb elfeledkezni róla, pontosan úgy, ahogy Orbán is el akar feledkezni róla, mintha nem is lenne. Jó-jó, de akkor miből vegyek magamnak…. Hülyeség! Minek nekem élelem, örüljek, hogy a levegőért nem kell fizetni. Orbán elharcolja a pénzt, mi pedig összedobjuk neki, hogy legyen neki forrása további csatákat vívni, ahogy azt az elnyűtt indiánkönyveiben olvasta, ahonnan annak idején a döglött dakota lovak kivágtattak.

Különben nekem már akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor kitalálták a baleseti hozzájárulást. Most pedig azt pedzegetik, hogy a gépkocsik rendszámát le kell cserélni a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében, ami az államnak 16 milliárdot hozna a konyhára, az én konyhámról pedig ezreket fog elvinni, pedig elvileg már egy fillérem sincs.

Ahogy nézem a dolgokat a fejésünk nem fog egyhamar leállni, mert ennek az unortodox társaságnak elképesztő fantáziája van. Ha kitalálták a baleseti hozzájárulást, akkor onnan már csak egy ugrás a kötelező hozzájárulás a villanyrendőrök működtetéséhez. Előírhatnák a gépkocsik kötelező átdukkóztatását narancssárgára, amely szín még sötétben is látható és egyben kifejezi hűségünket a vezér iránt. Aztán megadóztathatják az utasokat is a kocsiban, ha pedig tiltakozunk, akkor megbüntethetnének tiltott fuvarozás miatt. Persze nincs mindenkinek gépkocsija, ezért el kell látogatni más területekre is.

Például BKV hozzájárulás, mert ugye egyre több gépkocsi tulajdonos vált BKV-re, ami magában rejti a bliccelés lehetőségét. Ha minden magyart állampolgár fizet BKV hozzájárulást, akkor meg lehet spórolni a jegyrendszert. Amikor a nép ezt a békát is maradéktalanul lenyelte, akkor meg lehet ismételni a MÁV-val, majd a MALÉV-val, jaj bocsánat, azzal már nem, de talán lehetne utólag elhamvasztási hozzájárulást kivetni. 

Hű, a kutyafáját, mit lehetne még megadóztatni. Megvan! Látványadó. Az emberek nem bámulhatják ingyen Budapest látképét, amikor az rengeteg elektromos energiát használ fel, a tűzijátékról nem is beszélve. Látványadót  minden magyarnak, aztán bámulhatnak annyit, amennyit akarnak. Vissza lehetne hozni a TV sarcot is. Aki nézi az ne csak bosszankodjon, hanem fizessen is, de nem egykulcsosan! Az M1 nézők alapdíjat fizetnének, az ATV-t kedvelőknél ötszörös szorzót kelljen alkalmazni, míg a Hír TV nézés ingyenes lenne (most már), sőt lehetne kapni SzTK receptre fejfájás helyett. Ezekkel kb. megoldódna a 2018, de mi lesz jövőre?

Megvan! A nyuggerek járuljanak hozzá a GDP növekedéshez az elhalálozások felgyorsításával. Eddig csak nyűg és gond volt velük, de most be kell őket íratni az eutanáziai továbbképzésre, pláne, hogy nem akarnak visszamenni a munka  világába.. Az első tíz önkezes nyuggerről el lehet nevezni Brüsszelbe elküldhető, de megvalósíthatatlan gazdasági terveket. Természetesen az energia takarékosság fontosságára való tekintettel a hamvasztást be kell szüntetni, helyette ki kell dolgozni a humán komposztálást. Ja, majdnem kiment a fejemből, elhalálozás előtt a nyuggernek ki kell pengetni a temetési költségét. Ezekkel azonban nem merült ki minden lehetőség, bőven vannak még tartalékok. Minden magyar állampolgárt kötelezni kell arra, hogy a háziorvosok igénybevételével határozzák meg testtömeg indexüket. Huszonöt felett minden egység után jövedelmük 10 százalékát kötelesek leadni az Adó és Vám hatóságnak (jaj nekem, a “nemzeti” lemaradt). Így talán kihúzzák 2019 végéig, de mi lesz azután? Választások csak 2022 közepe felé lesznek.

Megvan! (hogy ez előbb nem jutott az eszembe) IQ adó. A Testnevelési Tanszék kisdoktori fakultásának meg kell szervezni minden magyar állampolgár IQ tesztjének lebonyolítását. Akinek 100 feletti, azt kegyetlenül meg kell adóztatni. Nincs szükség gondolkodó emberekre, az igazi magyar nem gondolkodik, csak szavaz. És az adó természetesen progresszív, minél magasabb az IQ annál több a kivethető adó. Aki hajlandó magát alávetni Palkovics úr által vezetett lebutító tanfolyamnak, az fél évre adómentességet élvezhet, amennyiben a körzeti Fidesz pártiroda véleményezését csatolja.

Ez a kurva ébresztőóra, mindig akkor cseng, amikor a legizgalmasabbakat álmodom, pedig így álmomban olyan sok jó ötletem lett volna még! 😀

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2597) Gender háború

Tibor bá’ online

 

A magyar nyelv nem ismer nemeket. Őseink roppant demokratikusak lehettek, mert a nyelvünk nem tesz különbséget nő és férfi között, ellentétben a legtöbb nyelvvel (pl. angol, német) az egyes szám harmadik személye az ő lehet férfi, nő vagy akár egy kutya is, ami (különben) a fordítóknak okoz specifikus gondot, amikor a lefordítandó anyagban utalnak valakire. Ezt a tényt megfűszerezi az, hogy a tagadást jelentő szó, a nem pontosan úgy írandó, mint a nőt/férfit jelentő nem. Indokolt lenne tehát a nyelvtanban alkalmazott gender használata. Na, ez most megtörtént, lett is belőle háború, méghozzá olyan hangos, hogy ránk a külföld is felfigyelt. Már hogyne, amikor az oroszok szerint is a magyarok szembehelyezkednek a teljes nyugati világgal azzal, hogy gender szak nem lesz a magyar egyetemeken.

Mielőtt tovább mennék, meglepődve tapasztalom, hogy ez már a második orbáni ötlet, amivel egyetértek. Ugyanis Orbán szerint (na jó, nem ő mondja, de egyedül ő lehet ma Magyarországon éceszgéber) a gender szak a feminizmus előretolt bástyája, és az nem tudomány, hanem valamifajta ideológia. Így igaz! És ehhez hozzáteszik, hogy ugyanúgy nem tudomány, mint a Marxizmus-Leninizmus. Telitalálat. Ehhez azonban csendben én is hozzátenném, hogy ezen az alapon teológia szak se lehetne, mert az is egy ideológia, aminek középpontjában az isten léte áll, aki tudományosan se nem bizonyítható, se nem cáfolható (nem mintha erre szükség lenne). Tetszik érteni „keresztény Magyarország” keresztes lovagjai? Ráadásul elképesztően merész következtetéseket vonnak le. Se szocialista embertípus nem létezik, se túlvilág. Akkor meg minek foglalkozni velük? Csak.

A dolognak nem itt van a sava-borsa. Miért akar az állam beavatkozni az akadémiai életbe? Anyagilag nem támogatja a gender szakot, ez OK, de betiltani? Akadémiai kérdés. Orbán a liberális demokráciában veszélyes ideológiát lát, mert nem kívánatos erők ki tudják használni nem kívánatos devianciák bevezetésére. Ezért Orbán a gender szak végzettjeit egy fajta ötödik hadoszlopnak tartja. És a fene egye meg, már megint igaza van.

Most már csak egy kérdés van hátra, amit nem szívesen teszek fel. Ha egész Európa muzulmán vezetés alá kerül (mondjuk, mert a globális katasztrófa elmarad) akkor egyedül Magyarország meg tud maradni Mária országának?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2596) Liberális demokrácia

VIP. 351.

 

A szerző: Slavoj Žižek kultúrfilozófus a Ljubljanai Egyetemhez tartozó Szociológiai és Filozófiai Intézet szenior kutatója. Német és Amerikai egyetemek professzora, valamint Az University of London Birkbeck Intézet igazgatója.

 

Éveken át a szakértők úgy gondolták, hogy a liberális demokrácia fokozatosan elárasztja az egész Földet, de ehelyett, a rendszer felzabálta saját magát, aminek az eredménye egy új, globális populizmus lett.

A jelenleg kialakult konfliktusban Kanada és Szaúd-Arábia között a legnyilvánvalóbb tényező az a groteszk egyenlőtlenség, ami okok és következmények között fennáll. Ez ügyben a diplomáciai tiltakozásra a válasz néhány olyan intézkedés volt, amelyek majdnem katonai konfliktushoz vezettek.

A következők történtek: Szaúd-Arábia végül megengedte, hogy a nők is gépkocsit vezessenek, de ezzel egy időben letartóztatott olyan nőket, akik kampányoltak a nők jogaiért a gépkocsivezetéssel kapcsolatban. A békés aktivisták között volt Samar Badawi, akinek Kanadában van a családja, ezért Ottawa követelte szabadon bocsátását.

Erre válaszul a szaúdi kormány kijelentette, hogy ez a tiltakozás beavatkozás az ország belügyeibe, és azonnal szankciókba kezdett. Beleértve a kanadai konzul kiutasítását, az ország utasszállító gépeinek megtiltását, hogy Kanadába repüljenek, a kanadai kereskedelem és a beruházások befagyasztását, Kanadában tanuló diákok visszahívását, és a Kanadában gyógykezelt betegek hazatelepítését. Mindez azon koronaherceg intézkedése, aki maga a „a nagy reformer” pózában tetszeleg.

A valóságban ez egy világos jele annak, hogy Szaúd-Arábia az, ami volt, nem egy igazi állam, hanem egy nagyméretű maffia vállalkozás, amit egy család vezet. Ez egy olyan ország, amely elítélendő módon beavatkozik Jemen belügyeibe, gyakorlatilag tönkre teszi a nemzetet.

Az egy időben történő női vezetés megengedése, és az érte kampányolók elítélése egyértelmű, és világos üzenet arra vonatkozóan, hogy nincs itt semmi ellentmondás, ha kisebb változások jönnek, azok felülről vannak megengedve, de az alulról jövő tiltakozások nincsenek megengedve.

A kanadai tiltakozásra ez az abszurd túlreagálás üzenete világos, amit Kanada félreértett, és úgy viselkedett, mintha az univerzális emberi jogok korszaka még létezne.

Maga az a tény, hogy Egyiptom és Oroszország helyesli a szaúd-arábiai lépést, és az, hogy a különben az emberi jogok nagy harcosai, az Egyesült Államok és Nagy Britannia úgy döntöttek, hogy távol maradnak a vitától. Ez világossá teszi, hogy egy új világrend van születőben, amellyel kapcsolatban az egyetlen megmaradt alternatíva a „civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” ahhoz, hogy a civilizációk békés koegzisztenciája megmaradjon.

Vagyis a kierőszakolt házasságok és a homofóbia (vagyis, hogy egy nő kísérő nélkül megy nyilvános helyre az felhívás a megerőszakolásra) mind addig rendben van, ameddig ez egy másik országban történik, mely ország teljes mértékben része a világpiacnak.

___________________________________________________________________________

Az esszé folytatását elküldtem a VIP előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2595) Mérgező szépségipar

Tibor bá’ online

 

2011-ben számtalan újszülött csecsemő vérében rovarölő vegyszereket mutattak ki. Egy évvel később kutatók észlelték, hogy egyes anyatejekben perklorát található, ami a repülőgépmotorok hajtóanyagának egyik adaléka. Ma már az emberekben megszámlálhatatlan fajta vegyi anyag lelhető fel a tűzálló bevonattól kezdve a közönséges ólomig bármi.

Ez sarkalhatta Stacy Malkant arra, hogy megírja Not Just a Pretty Face: The Ugly Side of the Beauty Industry című könyvét (Nem csak egy szép arc: A szépségipar rondaságai). A könyvben a szerző lehúzza a leplet azokról a vegyi anyagokról, amelyek megtalálhatók a nők és gyermekek által használt termékekben.

A kérdésre, hogy a szerző miért pont a szépségipar termékeit választotta, azt válaszolta „A szépségipar termékeivel nap, mint nap kerülünk intim kapcsolatban. Nem árt megismerni, mit kenünk magunkra, kik gyártják ezeket, mit kapunk a pénzünkért?”

Az írónő szerint a kozmetikumok gyártói hirdetéseikben azt állítják, hogy termékeik tiszták, kíméletesek, egészségesek, stb. Miközben a valóság elég messze van ettől az ideálisnak festett állapottól. Nem rég derült ki, hogy ólom található az ajakrúzsokban. A különböző krémekben pedig ftalátok vannak, ami már számtalan nő testében is megjelent, pedig ezek a vegyületek kihatnak a hormonképzésre. A nők lassú mérgezése azért lehetséges, mert a gyártóknak nem kötelező feltüntetni termékeik összetevőit. A különböző kozmetikumokban számtalan rákkeltő vegyi anyag van elrejtve, mint például az 1,4 dioxán.

A fogyasztók természetesen el szeretnék kerülni a káros anyagokkal való intim találkozást, de ennek nincs meg a jogi háttere. Ezért fordulhat elő egy immáron komikus helyzet, miszerint mérgeket tartalmazó termékre ráírják, hogy „természetes”. Például a természetes körömerősítő, amiben formaldehid van.

A „megengedett mennyiség” azt sugallja, hogy a hatóság pontosan tudja, egy adott vegyi anyagból mennyit tolerál az emberi szervezet. Erre aztán fel van építve egy adott vegyület veszélyességi foka, figyelembe véve a vegyülettel történő kontaktus lehetőségét. Csakhogy számtalan információ hiányzik a képből. Például van-e esélye annak, hogy a megengedett mennyiség egy adott időben több helyről érkezve jusson be a szervezetünkbe, ami miatt jóval a megengedett mennyiséget meghaladó dózist kapunk. Arról sincs szó, mi milyen mértékben hat ki a nők méhében fejlődő főtúszokra.

A női kozmetikumokban jelenlévő mérgek a férfiakra is kihathatnak, annak ellenére, hogy személy szerint ők nem alkalmazzák őket. Például egy női arcra kent ránctalanító krém könnyen egy férfi szervezetébe juthat egyetlen arcra adott csók útján. A ftalátokról az is köztudott, hogy akadályozzák a tesztoszterontermelést, ami a „férfiasság” elvesztéséhez, alacsonyabb spermaszámhoz, vagy akár hererákhoz vezethet.

Sok nő fordul a nőgyógyászhoz különböző panaszokkal, mint például jóindulatú emlődaganattal, pajzsmirigy duzzanattal, terméketlenséggel, ami napjainkban egyre gyakrabban fordul elő. Ezekre az orvosok azt mondják, fogalmuk sincs, mik váltják ki őket. A probléma abból adódik, hogy az orvosok a betegségek gyógyítására vannak kiképezve, miközben a betegségek megelőzésére senki se figyel.

Végül is a helyzet az, hogy sose tudhatjuk mit miért kapunk meg. Éppen ezért Stacy Malkant úgy gondolja, hogy meg kell szabadulni a krémekben, rúzsokban, samponokban található mérgektől, mert nincs nekik semmi helyük ezekben a termékekben.

Erre a kozmetikai cégek azt válaszolják, hogy az ő termékeik biztonságosak, ha azokat az utasításnak megfelelően alkalmazzák, és még senki se bizonyította az ellenkezőjét. Ráadásul ez az állítás meg is felel a valóságnak, mert nem mondhatjuk bizonyosra, hogy az X termék okozta az Y betegséget. Az orvosok képtelenek megmondani, hogy mi okozott egy rákos megbetegedést, mert több múltbéli tényező jöhet számításba.

Az minden esetre tény, hogy az átlagos amerikai nő naponta 12 kozmetikai terméket alkalmaz magán, amikben körülbelül 180 vegyület van jelen.

Ez lehet az oka annak, hogy a kozmetikumokat gyártó ipar mindent megtett a gyártási előírások szabályzásának a bevezetése ellen. Jelenleg tehát itt tartunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2594) Angela Merkel Németországa

Tibor bá’ online

 

Ashwaq Ta’lo kurd tinédzser lányt az ISIS Irakban előretörő erői 2014-ben elrabolták. A lányt 100 dollárért eladták Abu Humam-nak egy szíriai ISIS harcosnak, aki rabszolganőként használta. A szír nemzeti hadsereg győzedelmi során Ashwaq felszabadult, majd menekültként kijutott Németországba, ahol menekült státuszt kapott.

Egy nap amint Stuttgardban hazafelé tartott összefutott a korábbi ISIS fogva tartójával. A lány elmondta a Bas kurd hírügynökségnek, hogy „Megállt a szívverésem, amikor az arcába néztem. Ez Abu Humam a megszokott ijesztő szakállával, és ronda arcával. Azt mondta, Abu Humam vagyok, velem voltál Mosul-ban. Tudom, hogy hol laksz, tudom, kivel laksz együtt, és hogy mit csinálsz.”

A lány azonnal elmondta a bátyjának, és jelezték a rendőrségnek is, akik sikeresen azonosították a férfit egy CCTV felvételen. Viszont a német hatóságok közölték, hogy Humam-ot nem tudják letartóztatni, mert mint menekült regisztrálva van.

A tinédzser lány otthagyta Németországot, visszament Kurdisztánba, ahol az apja él, mert úgy gondolja, ott nagyobb biztonságban lehet, mint Németországban, ahová soha többé be nem teszi a lábát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2593) 105

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

Előre tudom, hogy röhögni fogsz, ha megtudod, de anyám halála után három héttel, éppen április elsején, porig égett a családi házam. Esküszöm, nem hülyéskedem, nem a poén kedvéért írom, tényleg leégett. Amikor délután kettőkor hazaértem a tető veszettül füstölt, tűzoltó sehol, az összes szomszéd a füstölgő házat bámulja egy jó szándékú ukrán szomszéd kivételével, aki feltörte az ajtót, mert azt hitte van egyedül hagyott gyerek a házban. Nem volt, de a felnyitott ajtón keresztül a szunnyadó tűz kapott egy kis extra oxigént, és beindult az igazi infernó. Még volt annyi időm, hogy berohantam a házba és kihoztam a kötvényeket és az iratokat, de semmi több. Kérdezem az egyik bámészkodót telefonáltak-e a tűzoltóknak. Hát persze, eddig vagy ötször, de egy kicsit elkésve. Elkésve? Nem mintha számítana, de miért? Figyelj, kezdi mesélni a legközelebbi szomszéd az esetet, Gyuri fiam rohan be az udvarról és kiabálja, hogy papa, papa, ég az Antalffyék háza. Mondtam neki, hogy menjen a fenébe, ilyesmivel nem lehet hülyéskedni még április elsején se. De papa, tényleg ég az Antalffyék háza. Gyurikám, hagyj békében, menj ki szépen játszani az udvarra és hagyd abba a hülyéskedést. De a gyerek csak nem tágít. Jól van na, és lépek az ablakhoz. Te jóisten, tényleg füstöl a tető.

Borosjenőn, ahol a leégett házban éltem történetesen van tűzoltóság, meg szertár, meg útjelző tábla, hogy arra tilos behajtani, a szertár előtt tilos megállni, meg van majális Flórián napon, meg van béralap a tűzoltóknak, és talán még felszerelés is van, csak azt nem látni, és ugye a majálison kívül tűzoltót se látni. Szóval felejtsük el őket. Hozzánk legközelebb a budapesti III. kerület van, kábé tíz kilométerre. Ott azonban akkor éppen valami átszervezés folyt, megszorító intézkedés, vagy mi a fene. Szóval ők nem jöttek. A legközelebbi ügyeletes tűzoltóság (Istenem! Már ott is van ügyelet?) a XIII. kerületben volt, a Duna másik oldalán, olyan jó tizenöt kilométerre. Ezek jöttek a jól ismert szirénázással és a bevett 35 km/ó végsebességgel, amire kábé öt perc alatt gyorsulnak fel, ha felveszi őket a híradó. Amikor a menet az Árpád-hídon küszködött előre, a tetőszerkezet már lángokban állt és az 5-6 köbméter csontszáraz faszerkezet úgy égett, mint a zsír. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a tűzoltó tömlők telepítése nem volt profi. Pont olyan volt, mint a margitszigeti bemutatókon. Másodpercek kérdése és három tömlő már ontja is a vizet, neki a lángoló tetőszerkezet alatt álló ház terméskő oldalának. Megkapó látvány, amint hős tűzoltóink emberfeletti elszántsággal, és oroszlán bátorsággal oltják a gyúlékonynak nehezen nevezhető terméskő falakat.

Feleségem sokkos állapotban, mások szerint én is, de ebből semmit sem észlelek, mert a tehetetlen düh elvette az eszem, amiből annyi azért maradt, hogy megkérdezzem az oltást irányító alezredesi rendfokozattal bíró parancsnokot, a vízsugarat miért nem az égő gerendákra irányítják, az oda juttatott víz előbb-utóbb úgyis ráfolyik a terméskő falakra. A válasz alapos volt és szakszerű, ami szerint az alezredes úr nem fogja kockáztatni embereinek az életét az én szaros házam miatt. Ha így vagyunk, akkor felesleges volt kijönniük és – csak úgy mellékesen – alaposan etikátlan felvenni a veszélyességi pótlékot. Különben a szaros házamat húsz évig építettem, amitől azért lehet szaros, de hát sajnos nekem csak ez az egy van. Máskülönben egy égő szaros házat is el lehetne oltani, és nem kellene hagyni porig égni. Különben adja ide azt a tömlőt, majd én kockáztatom az életem. Nem hagyom porig égni. Pedig fog, nyugtatott meg az alezredes, ugyanis nincs több vizünk, és a három fecskendő ezzel le is konyult. Mellesleg a lekonyult tömlőt se kaptam meg. Aggodalomra azonban semmi ok, már meg is jött a másik lajt kocsi és folytatták az asszisztenciát, ami nélkül a tűz kevésbé látványos. A TV hírekben heroikusnak becézett látványos küzdelem két órán át tartott, aminek a végén csak itt-ott füstölgött egy-egy makacsabb fadarab. Be lehetett menni az éghetetlen kőfalak közé és meg lehetett nézni mi maradt. Semmi!

Nem tudom, hogyan működik az európai tűzoltóság, mert ott nincs házam és még nem égett le, de gondolom az olasz így, a német úgy, a francia pedig amúgy. Egy dologban azonban biztos vagyok, ismerik az alapvető hő technikai alapelveket. Például tudják azt az egyszerű tényt, hogy a fa ég, a kő és a fém ellenben nem. Oltani tehát a fát kell, nem a követ. Kezdetben azt hittem, hogy csak engem vert meg a sors a XIII. kerületi tűzoltók hülyeségével. Ez egy helyi jelenség, és nekem pont ez jutott, de nem. Azóta a BKV buszok felvették azt a kellemes szokást, hogy időnként kigyulladnak. Ez nem túl veszélyes, viszont irgalmatlanul látványos (és mellesleg eléggé költséges), következésképpen a híradó stábja mindig felveszi, és este lejátsszák nekünk, nézőknek. Megfigyeltem, hogyan oltanak a magyar tűzoltók BKV buszokat kivétel nélkül minden esetben. Úgy, hogy a fecskendőt nekiirányítják a busz fémvázának, ahonnan a víz visszavágódik az utcára, és eszükbe nem jut, hogy a vizet bejuttassák a busz belsejébe a kivert ablakokon keresztül. Ez szerintem egy magyar perverzitás, vagy visszavezethető az ősi tűzimádáshoz.

Egy dologhoz viszont volt eszük, valamit tanulhattak a mentősöktől, akikkel különben elég gyakran hozza össze őket a sors. A hozzám kiszállt tűzoltók elképesztően kíváncsiak voltak. Dolguk végeztével nem ám csomagoltak, egy frászt. Elkezdtek húzogatni, nyitogatni mindent, ami a falak mellett megmaradt. Kapargattak itt meg ott, mint a tyúkok. Gondolom, ha valami érdekeset találtak volna, akkor az elvitték volna szuvenírnek. „Látod Józsikám ezt a 400 grammos aranyláncot, na, apukám ezt akkor találtam, amikor Borosjenőn hagytunk leégni egy házat. Ha láttad volna a tulajt, hogy ki volt borulva. Ilyenből volt ott több is, csak a pasi marhára figyelt.” Szóval így. Azért a munkaügyi miniszternek majd szólok, ha a magyar tűzoltók a magasabb fizetés reményében ki akarnak menni, mondjuk Ausztriába, ne nagyon tartsák őket vissza, az arany szajrét úgyis haza jönnek eladni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2592) 104

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

Ha valaki csak a TV-ből értesül, akkor meg lehet győződve arról, hogy a magyar mentőszolgálat igen szakszerűen, kitűnően működik, csak nagyon ritkán akarnak megerőszakolni magatehetetlen fiatal lányokat. Általában 15 perc alatt a helyszínen vannak, 45 percet csak egyedül nekem kell várni, amikor Éva kezét átharapja egy kutya, illetve amikor leesik a cseresznyefáról. Különben hősök, akik mindent megtesznek értünk, ha minket baj ér. Hogy nekem kicsit más a személyes tapasztalatom, hát istenem, vannak kivételek.

Néhány éve, na jó, egészen pontosan 1997-ben a nyolcvannégy éves anyámnak elege lett a piacgazdaságból. Sokszor hangoztatta, hogy ő élt kapitalizmusban a két háború között. Volt akkor infláció, meg szegénység, meg minden, de „ami itt folyik, az nem volt”. Hogy mire gondolt azt nem részletezte, de az „ami itt folyik” kitételt olyan undorral sikerült közzétennie, hogy az felért egy hitvallással. Rettenetesen utálta „ezeket”, azonban anyázásra nem vetemedett, egyszerűen nem volt szokása. Nem biztos, hogy tudott róla, de ő tényleg polgári nevelést kapott (és azt hiszem, hogy adott is). Amíg volt zongoránk, gyönyörűen játszott, lány korában volt francia társalkodó hölgye, anyanyelvi szinten beszélt németül, és persze franciául se lehetett eladni. Aktívan figyelte az újkori politizálást, véleménye szerint „azok urak” voltak, „ezek közönséges rablók” (és ezt 21 évvel ezelőtt mondta), Antall Józsefre csak legyintett, szerinte „ennél volt jobb”. Úgy gondolta manapság nem érdemes élni. Hűen álláspontjához egyik percről a másikra búcsút mondott az életnek, megállt a szíve. Persze most azt hiszed, hogy a poén kedvéért hülyéskedem, és az egészből egy árva szó sem igaz. Nagyon tévedsz, csak várd ki, most jön a java.

Szüleim családi házát városfejlesztési okok miatt kisajátították, ezért életük utolsó éveit egy háromszobás panellakásban töltötték tőlem mindössze 20 percnyire, ha úgy istenigazából beletaposok a gázpedálba. Egy kora tavaszi napon Anyám szokása szerint megfőzte a szombati ebédet, majd apámmal együtt megették a levest, de már a rántott húsra nem került sor, közbelépett a kaszás. Az akkor 89 éves apám riadtan telefonált, hogy az anyám fekszik a konyhakövön és nem ver a szíve. Kérdem tőle, hogy a mentőknek telefonált-e, mert azért egy picit fontosabb lenne, mint én. Ja, eszmélt fel atyám, akkor most azonnal telefonálok. Nem telefonált. Telefonálás helyett kirohant a folyósora és elkezdett óbégatni. A mentőket a szomszédok hívták ki, akik tíz perc alatt ki is értek.

Ugye én húsz perc alatt érek oda. Szóval figyelj az időre, mert speciel most fontos lesz. Amikor a mentők megérkeztek, anyám már legalább tíz perce halott volt, vagyis minimum tíz perce nem vert a szíve. Ez azt jelenti, hogy az agy tíz perce nem kapott vért. Szakértők szerint az agy max. öt perc vérhiány után egyszerűen elhal, vagyis beáll az agyhalál.  A nem túl lestrapált szív ugyan újraéleszthető akár három perc után is, de agy nélkül a test csak kómában vegetál addig, amíg művi úton életben tartják. A helyszínre érkező mentőorvos pontosan tudta, hogy feleslegesen jöttek, de nagyon helyesen, azt kellett feltételezni, hogy a szív ebben a másodpercben állt le. Így azonnal elkezdték a szív újraélesztését. A nagybeteg szív természetesen nem éledt újjá a következő tíz percben. Most már egy frissen belépett segédápoló is tudta, hogy az újraélesztés teljesen reménytelen. Ekkor érkeztem én. A lakás ajtaját nem tudtam kinyitni, mert belül a zárban volt „felejtve” a kulcs.

A szomszédok készségesen felvilágosítottak, hogy a mentők vannak benn, már vagy tíz perce. Én csöngettem, majd dörömböltem, üvöltöttem és rugdostam azt ajtót, de a lakásba egy további húsz percen keresztül nem engedtek be. Már éppen elhatároztam, hogy most már betöröm az ajtót, amikor végre a mentők kivették a kulcsot a zárból. Anyám a konyhában feküdt a kövön, egy mentős még mindig össze-vissza püfölte. Nyilván ezt hívják újraélesztésnek, illetve annak a látványos demonstrálása. A mentőorvos természetesen tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egész 30 perces hülyéskedésnek semmi értelme, csak azt nem tudta, hogy én is tudom. Apám be volt kulcsra zárva egy szobába, „bácsinak ehhez semmi köze, jobb ha nem látja!” Gondolom ezért nem engedtek be a lakásba engem se jobb, ha én se látom, de mit?

A mentők harminc kerek percen át húzogatták ki a fiókokat, nyitogatták a szekrényajtókat, túrtak bele az ágyneműbe, meg ami még eszükbe jutott. Erre a tevékenységre volt három embernek harminc perce. „A rohadt életben, hol a francban tartják a pénzt?” A negyedik püfölte a hullát, aminek jellegzetes hangja egyértelműen kihallatszott a folyosóra. Különben a mentőknek nem volt szerencséjük. Szüleim megtakarított pénze német márkában éppen abban a szobában volt, ahová az apámat bezárták. Pech, igen nagy pech! Én az egészből egyetlen egy dolgot nem értek, mi a fészkes fenének siránkoznak a mentősök, hogy keveset keresnek? Szerintem ők nem a fizetésből, hanem a „mellékesekből” élnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2591) 107

Az igazság keresése online

 

Néha olyan érzéseim támadnak, hogy én piromániás vagyok, mert hogy állandóan leég valamim. Természetesen nem az odakozmált paraszttarhonyára gondolok. 1990-ben megírt harmadik könyvem címe: „Antiszemita volnék? Lehetnék filoszemita is.” A könyv magánkiadásban jelent meg – mi más? – és ma már egy-egy megmaradt példányért ezreket adnak, bár akkor csak 200 forint volt a fogyasztói ára. Könyvkereskedők nem foglalkoztak a forgalmazásával, viszont rengetek utcai árus volt, akik szép pénzt csináltak belőle. Az Izraelben megjelenő magyar nyelvű újság egy teljes oldalon dehonesztált, bár csak a véleményemet írtam meg, és uszításról szó se volt. A Magyar Nemzetben is recenzálták, amit szintén nem tettem zsebre. Be is pereltem az újságot, amit előre tudván el is vesztettem. Akkor még fiatal voltam és harcos, pláne ha igazam volt. Szépek voltak azok a napok, amikor mindenki kóstolgatta az új módit, a kapitalizmust. Az egész biznisz egyéni vállalkozásként folyt, aminek papírjait annak idején kérésre, az illetékes Önkormányzat fél perc alatt kiállította. Az enyhén piszkos dolgok azonban már elindultak, amire abból következtetek, hogy néhány héten belül kaptam egy körlevelet (amit ma szpamnak becéznek, nyilván az Önkormányzatnál valaki leadta a címeket) valamelyik biztosító társaságtól, hogy most indult be náluk a vállalkozói biztosítás, ami micsoda előnyökkel jár, ha netán valami történne a telephelyemmel. Én a büszke új vállalkozó, ami 40 éven át nem lehettem, természetesen bebiztosítottam a „telephelyemet”, ami nem volt más, mint a kapum melletti volt műhely, de kiürítés után kiválóan alkalmas volt raktárhelyiségnek a kinyomtatott könyvek részére. Aztán boldogan árultam a könyveimet tovább. A könyvem elolvasása után gyűltek a hódolók és az ellenségek. Magyar honban ez már csak így van. Aki egyetért, az rám mosolyog, aki nem a vicsorít. Ám lehetett valaki, akinek a vicsorítás nem volt elég, ezért egy szép napon, akarom mondani egy szép éjszaka felgyújtotta a „telephelyemet”, amitől maga a lakóépület 80 méterre volt. A tűzet nem is én vettem észre először. A végén az összeszaladt szomszédok segítségével eloltottuk a tűzet, így mire a tűzoltók kijöttek, már csak helyszínelni tudtak. A papír ragyogóan ég, de könyv formájában, egymásra rakva egészen más a helyzet. A könyvek nem égtek el, csak úgy megperzselődtek, hogy eladhatatlanná váltak. Én meg hálát adtam a jóistennek, hogy a biztosító behúzott a csőbe. Gyorsan elolvastam az üzleti feltételeke, amiből kiderült, hogy kár esetén 24 órán belül jelentenem kell az „eseményt”. Ezt meg is tettem és vártam, hogy mi lesz.

Napokig nem történt semmi. Aztán egy délelőtt megjelent két civil ruhás nyomozó egy házkutatási paranccsal. Mivel a megelőző 500 évben nem követtem el semmit, csak a tűzre tudtam gondolni. De mit akarhatnak a házkutatással? Csak nem a gyufát akarják lefoglalni a konyhában? A két nyomozó természetesen roppant szakszerű és törvénytisztelő volt. Bemutatták az igazolványaikat és a lepecsételt házkutatási parancsot, valamint felhívták a figyelmemet arra, hogy ha akarom, akkor valamelyik szomszédom átjöhet tanúnak, nehogy eldugjanak fél kiló kokaint a kispárnám alá. Az egyszerűség kedvéért erről lemondtam, bár Szücsnét, a közvetlen szomszédomat ismerve, egészen biztos jót szórakozott volna. Elvégre még sose volt a házamban, és a kíváncsiságtól tök lyukas volt az oldala.

Alapvetően segítőkész ember vagyok, még ha rendőrökről van is szó, ezért megkérdeztem tőlük, mit keresnek? Elvégre saját lakásomban én egy kicsit jobban kiismerem magam, mint ők. De a szöveg ezeknek az egyik fülén be a másikon ki, mintha ott se lettem volna. Nem mondom, nem hajigálták a dolgaimat szét a dolgozószobámban, ugyanis ez érdekelte őket, nem borítgatták ki a fiókokat a szobaközepére, inkább azt mondhatnám, hogy szisztematikusan mentek mindenen keresztül. Hát ezt én nem értem – bocsánat uraim, biztos, hogy hozzám akartak jönni? Na, erre olyan lesújtóan néztek rám, hogy tíz perceg abszolút kussoltam. De aztán megint megjött a hangom – ha megmondták volna, mit keresnek, már rég túl lennénk az egészen. Semmi reakció. Ekkor az egyik valamelyik íróasztalfiókom aljéból kihúzta a vállalkozói biztosítás kötvényét és diadalmasan felkiáltott, megvan! Erre a másik azonnal abbahagyta a házkutatást, elbúcsúztak, magukhoz vették a kötvényemet, és angolosan távoztak. Mire a csodálkozástól magamhoz tértem, már bent lehettek a kapitányságon, ha nem a biztosító emberei voltak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2598) Nincs új a Nap alatt

Tibor bá’ online

 

Középiskolába 1948 őszén iratkoztam be, akkoriban volt a Fordulat Éve. Vagyis a háború utáni demokratikus berendezkedésből Rákosi akkor csinált Népi Demokráciát (ami nem volt se népi, se demokrácia). Karácsonykor az iskolaigazgató búcsút mondott munkahelyének, mi pedig kaptunk egy új igazgatót, akinek még tanári képesítése se volt, de „megbízható” elvtárs hírében állt. Ez azért érdekes, mert pont ez történt valamelyik nap Debrecenben. A tisztelt és szeretett igazgató helyébe beemeltek egy Fideszes önkormányzati képviselőt, akinek (természetesen) nincs tanári képesítése. Mindenki fel van háborodva. És akkor mi van?

Vissza Rákosihoz! Természetesen az én iskolám nem volt kivétel. Ez történt minden iskolában, és minden gyárban, a honvédségnél, stb. Behívták a pártirodába az egyik esztergályost, és közölték vele, hogy holnap reggeltől ő lesz a gyár igazgatója, és úgy is lett. A régi igazgatóval közölték, hogy kap 15 percet, szedje össze a holmiját, amit a párttitkár végignézett. Mi volt ennek az oka? Rákosinak fontosabb volt a hűség, mint a szaktudás. És igaza volt. Most derült ki, hogy az igazgató csak nagy fizetést kap, de nélküle is megy minden tovább, majdnem hibátlanul (mondom, majdnem). Különben is, az új igazgatók hamar betanultak a szerepbe. Nincs nélkülözhetetlen ember.

A honvédséget újraszervezték, kellett a katona, mert Moszkva parancsára Titót meg kellett volna fékezni, magyar katonákkal is. Rohammunkával képezték ki a munkás és paraszt fiatalokat honvédtisztekké. Amint lehetett a „megbízható” ludovikás tiszteket lecserélték. Az új tisztek faragatlan bunkók voltak, már hogyne lettek volna, ők voltak a megbízhatók. Vajon miért? Nos, ha egy fiatal férfi rádöbben, hogy istállópucolásra született, és egyszeribe tiszt lesz belőle kellő fizetéssel, az még az életét is odaadja Orbánnak (bocsánat) Rákosinak, csakhogy ez ne változzon meg.

Amikor a rendszer úgy, ahogy összeszedte magát, a volt uralkodó családokhoz tartozó és most már csak volt vezetőket simán kitelepítették apró vidéki településekbe, éljenek meg, ahogy tudnak.

Értelmesnek mondott 14-15 éves kamasz voltam egy olyan családban, ahol az apa szintén a volt uralkodó osztályhoz tartozott. Apám utálta Rákosit, és persze az egész családnak, ez volt előírva. Ráadásul, amit saját szememmel láttam, az igazolta apám utálatát. Nem értettem miért vannak olyanok (elég szép számmal) akik Rákosi szekerét tolják. Jó időbe telt, amikor kezdtem világosan látni a dolgokat.

Horthy ugyanazt csinálta, amit most Orbán. Összefogva a katolikus egyházzal kinevezett kiváltságosokat. Erre léteztek intézmények, mint például a Vitézi Rend, vagy a Magyar Közösség (ez utóbbinak apám is a tagja volt). Nevezzük ezeket uralkodó rétegnek. Ez a réteg jólétben élt, a parasztsággal, a munkásokkal (proli becenévre hallgatva) nem törődtek. Kommunista frazeológia szerint „el voltam nyomva”. Ha egyszer valaki prolinak született, akkor az is maradt, mert a rendszer lehetetlenné tette a felemelkedést. És a nagy tömegek ide tartoztak. És akkor jött Rákosi és ebből a korábban elnyomott tömegekből kiemelt fiatal „kádereket”. Ne is mondjam, az „elnyomott tömegeknek” egyáltalán nem fájt, a volt uralkodó réteg kitelepítése. Tanulják meg mi a fizikai munka, nyomorúságos éhbér mellett.

Aztán jöttek a konszolidált évtizedek, ami alatt az egész társadalom alaposan átszerveződött. A volt prolik és a parasztság kiművelődött. Volt lehetőség és esély, hogy az ország felzárkózzon Nyugat Európához, és akkor jött Orbán személyében Horthy II. A kezdeti papgyűlölő liberalizmusból átváltott klerikális, jobboldali, konzervatív személyi kultuszba, aminek kialakítása közben, Horthyhoz hasonlóan ő is létrehozta a hozzá hű vezetőréteget.

Még nincs zsidótörvény, de már kezdik ellehetetleníteni a nem hozzájuk tartozókat. És a helyzet (A Tanú szerint) fokozódni fog. A mutató nem járt kőrbe, még nem jött el egy 2. Rákosi, aki teljes vagyon elkobozás mellet majd kitelepíti a mai harácsolókat, amit a nép lelkes éljenzéssel fog fogadni.

Lefogadom, hogy Lázár, Kósa, Mészáros, stb. unokái épp úgy nem fogják érteni, ahogy én se értettem, mi tartja hatalmon a Népi Demokráciát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2597) Hungarikum

 

 

Gyerekkoromban, ami azért elég régen volt, az óvoda udvaron lelkesen mutogattunk fel az égre, amikor ott nagy dírrel-dúrral átvonszolta magát egy aeroplán. Ha vendégek jöttek hozzánk, előttük anyám büszkén kérdezte, mi akarok lenne, ha megnövök, én meg még büszkébben vágtam rá, hogy masiniszta. Hát igen! Ha a sors úgy hozta volna, hogy 56 környékén születtél, esetleg még később, akkor nézd szépen meg a szótárban, hogy miről beszélek, de ha erre lusta lennél elárulom, repülőgépről és mozdonyvezetőről volt szó. A két háború között az élő nyelv teli volt ilyen, hogy is mondja, anti-hungárikumokkal. Irtották is őket a honfi kebeltől dagadó magyartanárok, csakúgy, mint a lépten-nyomon fellelhető germanizmusokat. Persze a lehető legnagyobb germanizmust, a háborúba való belépést, azért még kinyögtük magunkból. A hungarista mozgalom nem kívánt hungarikumot csinálni a megfontolt politizálásból.

Szóval tudom én azt, hogy az élőnyelv változik. Nincs többé masiniszta, van viszont például, hungárikum. Nem tudom ki találta ki a szót, mert, hogy kitalálták az szent. A szövegszerkesztőm vörössel aláhullámozza a szót, mert a szövegszerkesztő szerint, ilyen szó nem létezik. A mindössze tíz éve kiadott lexikonban se lelhető fel a szó, mert a nagyszámú tudós, alkotó és szerkesztő szerint, a szó nem létezett, legalább is nem a 2001-ben kiadott harmadik javított kiadás tanúsága szerint. Ma meg ettől zeng a parlament, amikor éppen ül benne néhány képviselő, és ez köszön vissza a napilapok hasábjairól. Naná, büszke nép vagyunk, és van kulináris kultúránk. Hungárikum a Tokai bor, a kisüsti pálinka, a kalocsai paprika (na meg a szegedi is), a mangalica (csak egy kicsit egészségtelen), az asszonyt félholtra verő részeg férj, de a felsorolásban itt most leállok, mert nem akarok Fenyő Miklós sorsára jutni (ami most újra téma lett), azaz személyesen megismerkedni egy kis ukrajnikummal. Maradjunk csak a hungárikumoknál!

A brit sajtó napokig röhögve rólunk írt, hogy kicsesztünk magunkkal piros paprika ügyben, már mint a mérgezett piros paprika ügyben. Olyan ez mintha a franciák holnaptól hirtelen nem ehetnének sajtot, a németek nem ihatnának sört, az amerikaiakat eltiltanák a marha steaktől, az eszkimót a haltól, a kínait a majom agyvelőtől, a bantu négert az éhezéstől. Itt álltunk nyakig az unióban egy megveszekedett öt deka pirospaprika nélkül. Az egész „ügyből” engem csak az lep meg, hogy a hatóságok meglepődtek. Ugyan-ugyan, ez borítékolható volt (meg, ami még jön uniós melléktermékként). Hogy a pártállam alatt mit ettünk pirospaprikaként, azt örökké tartó mély homály fedi, minden esetre olcsó volt és november 7-én biztos lehetett kapni. Azóta viszont volt már a pirospaprikában téglapor (gondolom szép vörösre égetett, hőálló téglából), amit nem tüntettek fel a csomagoláson, és csak úgy mellesleg nem volt könnyű megőrölni. Volt ólomtetroxid, magyarul mínium, ami azon kívül, hogy kurvára mérgező, még csak nem is tisztességesen piros, különben vagy tízszer drágább a paprikánál, vagyis egyértelmű, hogy lopott volt. Még az is lehet, hogy az eltüntetett nehézfémért járt valami környezetvédelmi különdíj is.  Mindegy, a paprikát alaposan feldúsította és kellően hozzájárult a Magyarországon várható emberi élettartalom kurtításához, ami különben is a legalacsonyabb Európában.

Szóval voltak előzmények, amiket mind az elkövetők, mind pedig a nép megúszott, amiből az előzőek levonják a tanulságot, de az utóbbiak nem. Az elkövetők rájöttek, hogy helyes húja haj, sose halunk meg, legfeljebb a fogyasztó. A nép pedig azt, hogy méreg ide, méreg oda, sohase ő hal meg, hanem mindig valaki más. Egy szónak is száz a vége, várható volt, hogy előbb vagy utóbb, valaki kitalálja a mérgezett paprikát. Ami azon kívül, hogy öl, még humánus is, kimúlás előtt az ember legalább zabál egy jót. Ha hungárikum, akkor legyen kövér, mint a lúd.

Csakhogy van itt más is. A hungarikumba kevert brazilikum nem annyira mérgező, mint sokkal inkább fene olcsó, úgy tudni mindössze 300 ft/kg. Ez pedig már extra profit, legalább is Marx-Engels szerint, és nekik lehet hinni, mert elképzeléseik kipróbálásába alig 20 millió ember döglött bele. Mindegy az extra profit az extra profit, és most hadd mutassak fityiszt a magyar közgazdászoknak, akik mintegy huszonöt éve egyenesen elbűvölőnek tartják a piacgazdaságot, mert a szabad verseny az isten. A a paprika ügy fényesen bizonyítja, amit mellesleg mindig is sejtettünk, hogy a piacgazdaság sántít. Ugyanis a kilónkénti majd 1000 forintos extra haszonból az importáló cég egyetlen petákot se adott át se a fogyasztónak, se a kiskereskedőnek. A kis huncut az egészet megtartotta önmagának.

Persze volt, aki jelesen vizsgázott, például az országos tiszti főorvos, mert példás szigorral, még példásabb gyorsasággal parancsolt le mindent a polcokról, aminek volt valami köze a paprikához. Némi szépséghiba azért csúszott ebbe a príma primisszimó tettbe (itt van ni, ezek is milyen szép új magyar szavak, felérnek egy generalisszimusszal), az ugyanis, hogy széltében-hosszában minimum két hónapja rebesgették az országban, hogy gáz van a paprikával. A lakosság csak azért nem vásárolta fel a készleteket, mert tudta, hogy mérgező.

Ez persze korántse volt az utolsó eset. A legújabb az a szívgyógyszer, amitől rákot lehet kapni. Aki szedi, az elmélázgathat, mit kap előbb rákot vagy infarktust. És ez még mindig a piacgazdaság. Még jó, hogy a piacgazdaság nem hungárikum. Viszont nekem úgy tűnik, főleg hogy nyugati hírportálokat olvasok, hogy a legfrissebb hungárikum a korrupció. Persze az mindenütt van, de nálunk a korrumpálók nem csak nyíltan tevékenykednek, de még fel is vágnak vele. Mindenki annyit ér, amennyit lopni képes. És ez most már hungárikum.

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2596) Hétvégi viccek

Tibor bá” online.

Mit tagadjam, a szőkenő viccek a kedvenceim. Az okokat nem kutatom, minek? Így szép a világ, hogy vannak szőke nők is. 😀

A vak cowboy: Egy öreg, vak cowboy betéved egy kizárólag nők részére fenntartott bárba. Nagy nehezen megtalálja a pultot, ahol felül egy székre, és vár. Mivel több perc után se áll elé a csapos, elrikkantja megát, bele a levegőbe. – Héj akarsz hallani egy szőkenő viccet? – Ebben a pillanatban a helyiségben halálos csend lesz. Néhány másodperc után egy alt, női hang töri meg a csendet. – Figyelj cowboy, látom hogy vak vagy, ezért hogy egyformák legyenek az esélyek, mielőtt elmondanád a viccedet közlöm veled, hogy 1) A csapos egy szőke csaj, akinek a keze ügyében egy baseball ütő van. 2) A kidobó egy 140 kilós szőke nő. 3) Én egy 180 centi magas, szőke fekete öves karate bajnok vagyok. 4) A baloldaladon ülő nő szintén szőke és hivatásos súlyemelő. 5) A jobboldaladon ülő szőke nő tavaly nyerte meg az államok női pankrációs bajnokságát. Gondold ezt alaposan át, ne siess a döntéssel! Még mindig el akarod mondani a szőkenő viccedet? – Az öreg, vak cowboy gondolkodott néhány másodpercig, majd megszólalt – Most már nem, semmi kedvem ötször elmagyarázni a csattanót.

Svájci frank hitelesek vicce: Johnny a munkahelyén szeretett volna szexelni Mary-vel, de Mary-nek volt pasija. Egyik nap Johnny úgy bezsongott, hogy nem bírt ellenállni a kísértésnek, odament Mary-hez és ígért neki 100 $-t, ha szexel vele, de Mary nem állt kötélnek. Ekkor Johnny azt mondta: – olyan gyorsan végzek, hogy észre se veszed, ledobok a padlóra a 100 $-t, amíg felszeded, én már kész is vagyok. – Ezen a lány elgondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: – ezt meg kell beszélnem a fiúmmal. – és mobilon mindjárt fel is hívta a pasiját, akinek beszámolt az ajánlatról. A pasija azt válaszolta, hogy kérjen 200 $-t – ne izgulj – mondta a csajnak – mire letolja a gatyáját, te már fel is szedted a pénzt. – Az „engedéllyel” a tarsolyában Mary beleegyezett az ajánlatba. Aztán eltelt egy jó félóra a pasija még mindig várt a telefonhívásra.  Végül 45 perc után a srác hívta fel Mary-t, hogy mi a fene történt? – Hogy  mi történt? Képzeld ez a rohadék 10 centesekben dobta le a 200 dollárt. – – – Tanulság: minden üzleti ajánlatot alaposan, és minden oldalról gondolj át, még  mielőtt átbasznak. 

Harry és Esther repülővel 3 hetes szabadságra utazik Ausztráliába, hogy megünnepeljék 40. házassági évfordulójukat. Egyszer csak a hangszórón bejelentkezik a kapitány: “Hölgyeim és uraim, attól tartok, rossz híreket kell közölnöm. Motorjaink leálltak, kényszerleszállást fogunk megkísérelni. Szerencsére látok egy térképen nem szereplő szigetet alattunk, talán képesek leszünk a tengerparton landolni. Lehetséges azonban, hogy ott sosem találnak ránk és életünk végéig azon a szigeten kell élnünk.” – A személyzet ügyességének köszönhetően a gép épségben leszáll a szigeten. Egy órával később Harry a feleségéhez fordul és megkérdezi:
– Esther, befizettük már a Kol Nidré jótékonysági felajánlásunkat a hitközségnek?
– Nem, drágám – feleli az asszony.
Harry, még mindig a leszállás okozta sokk hatása alatt, tovább kérdez:
– Esther, befizettük a United Jewish Israel felhívásra tett felajánlásunkat?
– Oh, nem! Elfelejtettem feladni a csekket – mondja a feleség.
– Van még egy dolog, Esther. Eszedbe jutott elküldeni az e havi csekket a Jewish Care felhívására?
– Bocsáss meg, Harry – kérlelte Esther. – Olyan izgatott voltam az utazás miatt, hogy ezt sem küldtem el.
Harry erre a neje nyakába ugrik, és úgy öleli és csókolja, mint még soha 40 év alatt. Esther elhúzódik és megkérdezi:
– Most miért csókoltál meg?
Harry válasza:
– Meg fognak találni bennünket!

A mi Viktorunk Brüsszelben keményen dolgozik amíg végre eljön az ebéd idő. Természetesen elit helyre viszik ebédelni, ahol jól körülnéz, majd megszólal – Ez a porcelántál gyönyörű, magyar ugye, gondolom Herendi? – Nem, ez stájer porcelán. – És a csipke…? Pazar. Ez ugye magyar? Halasi? – Nem  uram, ez brüsszeli csipke. – Viktorka tovább szemlélődik, majd hirtelen felcsillan a szeme – De az ott szemben, az a cigány portré a falon, az magyar, ugye? – Nem uram, az se magyar, az velencei, és egy tükör.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2595) Omega-3

Tibor bá’ valóság keresése

 

Ha történetesen elhatározod, hogy mától kezdve egészségesen akarsz élni, mert kíváncsi vagy hogyan nyírja ki magát az emberiség, és nem kívánsz előbb meghalni, mint a maradék 7-8 milliárd. Esetleg más, kevésbé fennkölt céljaid vannak 😀 . Akkor felteszem, hogy rászánsz egy estét és kóborolsz egy kicsit az Interneten. Biztosítalak róla, hogy ezerszámra fogsz találni honlapokat, ahol némi tudományoskodás közben felsorakoztatják termékeiket és arra csábítanak, hogy „bele a kosárba”. Persze, Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, pedig akkor még nem is voltak gazdasági válságok, legrosszabb esetben az embert elvitték rabszolgának, viszont nem kellett a pályaudvaron aludni. Szóval az rendben van, hogy nem ingyen adják a jó tanácsokat, de a kérdés, hogy jók-e ezek a tanácsok? Elárulom neked, hogy NEM.

Két vagy három éve nagy divat lett az omega-3. Nem ok nélkül, mert ez az a zsírsav (amikből máskülönben sok tucatnyi van) amelyek az ember életének a fenntartásához feltétlenül szükséges (minimálisan napi 2 gramm), de az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, azaz kénytelenek vagyunk az táplálékkal venni magunkhoz. A többi zsírsav nem nagyon érdekes. Illetve vannak a transzzsírsavak (van ilyen cikkem a honlapomon, keresd meg), amik nagyon veszélyesek (és a természetben nem is léteznek, hanem például a Mc Donadsék csinálják őket), vannak a telített zsírsavak, amik néhány éve még veszélyesek voltak, de mára kiderült, hogy ez fake news. Aztán az egyszeresen telítetlenek, amikkel nem lenne semmi baj, ha nem ezekből lenne a transz zsírsav és végül a többszörösen telítetlenek, amik sokáig áldásosak voltak. Az omega-3 tehát nagyon áldásos.

Most már csak az a kérdés, hogyan lehet hozzájutni. Például apró golyók formájában, 30-as, 60-as kiszerelésben, és persze méregdrágán. Annyit még elárulnak, hogy tengeri halakban lehet őket megtalálni és hát az eszkimóknak ezért nincs szívinfarktusuk. Pakolj tehát össze, emigrálj észak Kanadába és máris elkerülted az infarktust. Illetve vedd meg az omega-3 táplálék kiegészítőt, legfeljebb rámegy a gatyád és Norbika vehet magának még egy 30 milliós terepjárót. De azt senki nem árulja el, hogy 500 forint környékén vehetsz magadnak 200 köbcenti lenmagolajat, aminek 54 %-a omega-3, és ezt hozzákeverheted egy liter háztartási étolajhoz és már meg is oldottad a problémát.

Ja, még egy érdekes dolog. Állandóan azt olvasom, hogy az olívaolaj milyen fantasztikusan egészséges egyszeresen-többszörösen szűz állapotban. Már miért ne lenne egészséges azért a csekélyke 1500-2000 forintért? Akkor most halljál csodát! Az olívaolajban omega-3 egyáltalán nincs. Viszont a forgalmazók hatalmasat kaszálnak rajta. Csak azért írtam, hogy tudjál róla. Közben kiderült, hogy több fajta omega-3 létezik, és csak az jó, ami a halakban van.

Most azonban történt egy kis átigazolás. Egy újabb tudós csoport kiderítette, hogy az omega-3 egyáltalán nem véd meg senkit, semmitől. Ezt azonban néhányan cáfolják. Nekünk meg fogalmunk sincs, hogy vegyük, vagy ne vegyük az Ω-3 zsírsavat tartalmazó kapszulákat.

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________    

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2594) Egy kis szájbarágás (amire még szükséged lehet)

Tibor bá’ online

Az élő emberi szervezetnek energiára van szükség az élete fenntartásához. Az energiához táplálék útján jut, ami lehet zsiradék, fehérje és szénhidrát. A szervezet a táplálékokat elégeti, vagyis például a szénhidrátok esetében CO2 és H2O keletkezik. Az egyiket kileheled, a másikat kivizeled. Ezek elégetésekor azonban felszabadul minimum 100 kalória/óra is. Ha nehéz fizikai munkát végzel, akkor ennek többszöröse. Ettől a hőtől meg kell szabadulni. Normál körülmények között ez nem gond, mert a közeg, amiben élünk (levegő) jóval a test normál hőfoka (36°C) alatt van. A hőátadás konvekcióval történik, aminek feltétele a két közeg közötti hőmérséklet különbség, de ez (gondolom) magától érthető.

A példa kedvéért az óránkét pont 100 kalória leadásához pontos körülmény kell, ami ritkán áll elő. Ha többet adunk le, akkor fázunk, ha kevesebbet, akkor melegünk van. Amennyiben fázunk, felveszünk egy pulóvert, vagyis leszigeteljük a testünket, hogy csökkenjen a konvekció. Ha melegünk van, akkor levesszük a pulóvert, ha nem elég, akkor izzadni kezdünk. Miért? Mert a víz (izzadság) elpárolgása hőelvonással jár. Azonban párolgás csak akkor jön létre, ha a környező levegő képes felvenni párát. Ez pedig attól függ, hogy a környező levegőnek mennyi a relatív légnedvessége (azért relatív, mert a levegő páramegtartó képessége függ a hőmérséklettől). Különben 100 kalóriát kb. 2 dl víz elpárolgása von el. Ez azt jelenti, hogy 36 °C levegőben a fekvő ember akkor marad életben, ha naponta 24 x 0,2 = 4,8 liter izzadságot el tud párologtatni. Aminek két feltétele van: 1) Meg kell innia kb. 6 liter folyadékot (kb. 4,8 liter az izzadáshoz, 1,2 liter élettani szükséglet). 2) A környező levegő hajlandó a pára felvételére, vagyis a relatív légnedvesség jóval 100 % alatt van.

Ha a szervezet nem képes elveszíteni óránként kb. 100 kalóriát, akkor a belső hőmérséklet emelkedni kezd. Ehhez tudni kell, hogy az emberi agy 42 °C-nál felbomlik (agylágyulás), ami egy irreverzibilis folyamat. Utána hiába hűtik le normál értékre (36°C) az emberi testet, az illető már agy halott.

Néhányan azt a hibát követik el, hogy nem vesznek figyelembe egy fontos tényt. Egy-egy földrajzi területnek nem kell évi 365 napon át az élettel össze nem egyeztethető légköri viszonyoknak fennállni. Elég, akár csak egy napon belül néhány óra. Ha nincs hova menekülni, ha nincs valami megoldás, a halálhoz ez untig elég. Ha az emberi szervezet nem képes az általa termelt hőtől megszabadulni, az élet megszűnik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2593) Némi ismétlés termogeddon ügyben

Tibor bá’ online

2018. február 26.-án írtam egy posztot Termogeddon címen. Volt néhány tucat hozzászólás (ahol Szása arcátlanságban első helyen végzett), amelyek zömét az ösztönös tagadás jellemezte. Februárban még nem tudhattuk, milyen lesz a nyár (É. félteke). Mielőtt tovább megyek a posztot érdemes azoknak elolvasni, akik nincsenek tisztában a hőtannal. (mindenki más nyugodtan átugorhatja).

Az emberi test 36 °C hőmérsékleten működik. Ez az optimum, ezért a szervezet iparkodik fenntartani. Az emberi anyagcsere következtében óránként mintegy 100 kalória hőt termel. Ha tehát a test 100 kalória hőt ad le óránként, akkor marad a 36 °C testhőmérséklet. Ha a magunkhoz vett ételek és a távozó széklet és vizelet hőmérsékleteit nem vesszük figyelembe, akkor azt mondhatjuk, hogy hőt a leheletünkkel adunk át (hiszen 36 °C-nál hidegebb levegőt szívunk be, de 36 °C levegőt fújunk ki), és a bőrfelületen adunk át. Egyfelől a bőrön lévő verejték párolog(hat), másfelől a levegővel való érintkezés vezet el hőt. Ha fázunk, akkor felveszünk egy pulóvert, ami hőszigetelő, tehát kevesebb hőt ad át a bőrfelület. Ha erről nem gondoskodunk, akkor vacogni kezd a fogunk, didergünk. Ez extra munkát jelent, ami izomműködést igényel, ez pedig cukorégetést jelent, vagyis extra hőt termelünk. Ha ez nem elég, akkor szép lassan csökkenni kezd testünk hőmérséklete, ami egy idő után kihűléses halált okoz. Ha  viszont melegünk van, akkor levetünk valamit magunkról, ha ez nem elég, akkor izzadni kezdünk. Ez pedig a termogeddon szempontjából fontos tétel. Ugyanis fizikai tény, hogy a párolgás hőelvonással jár. Ráadásul a víz elpárolgásánál a hőelvonás jelentős. Mert, amíg 1 liter víz melegítéséhez 0 °C – ról forráspontig, tehát 100 °C – ig 100 kalóriára van szükség, az 1 liter víz elpárologtatásához 530 kalória kell. Ebből azt szűrhetjük le, hogy izzadással igen komoly hűtőhatás érhető el. Természetesen, azzal a feltétellel, hogy az izzadság el is párolog.

Most át kell térnünk egy másik területre, a légnedvességre. Tapasztalati tény az, hogy egy bizonyos hőfokon a levegő páramegtartó képessége adott. Példának okáért. 20 °C-on 1 m3 levegő maximum 17,3 g vizet képes megtartani. Ha ennél több van benne, akkor az kicsapódik. Éppen ezért a levegő nedvessége relatív, amit százalékban adnak meg. A relatív páratartalom (vagy légnedvesség) azt jelenti, hogy egy adott hőfokhoz tartozó maximális párának (ez a telítettség állapota) hány százaléka az aktuális páratartalom, amit abszolút páratartalomnak nevezünk. Az alábbi táblázatban megtalálhattok néhány hőfokhoz tartozó maximális páratartalmat.

 

Léghőmérséklet (Celsius fok)

-30

-25

-20

-15

-10

-5

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Víztartalom (g/m3)

0,4

0,7

1,1

1,6

2,4

3,4

4,8

6,8

9,4

12,8

17,3

23,1

30,4

39,6

51,2

Szemezgessünk ebből egy példát! Tegyük fel, hogy most a külső hőmérséklet 20 °C, és a levegőben 10 g/m3 vízpára van. Ebben az esetben a levegő relatív páratartalma 10:17,3 = 58 %, ami normálisnak mondható. Ha naplemente után a levegő hőmérséklete hajnalra 10 °C – ra esik, ahol a telítettség 9,4 g/m3, akkor 0,6 g/m3 vízpárának ki kell csapódni, és ki is csapódik. Ezt nevezzük harmatnak.

Most térjünk át a párolgásra. A vízben a vízmolekulák ide-oda mozognak. Ez a mozgás a víz hőmérsékletével arányos mértékben növekszik vagy csökken. A víz felületén lévő molekulák egy-egy koccanás után kirepülhetnek a folyadékhalmazból. Ezt nevezzük párolgásnak. Minél melegebb a víz, annál jobban párolog. Azonban a párolgást befolyásolja egy másik tényező is, nevezetesen a víz felett lévő levegő relatív páratartalma. Ha  a relatív páratartalom alacsony, akkor bőven van hely újabb vízmolekulák számára, tehát az elpárolgás mennyiség  viszonylag nagy. Ha viszont a relatív páratartalom magas, akkor az elpárolgás lassú. Telített levegő esetében a párolgás leáll, hiszen további vízmolekula számára nincs hely a levegőben.

Most pedig a légmozgás hatásait kell még vizsgálnunk. Fentebb már írtam, hogy az emberi test hőt ad át a bőrén keresztül. Ez a hőátadás fokozódik akkor, amikor a bőrünk felületén légmozgás tapasztalható, például szélben, vagy ventilátor előtt. Ez az oka annak, hogy szélben a levegőt hidegebbnek érezzük, mert több hőt ad át a bőrünk, és ez az oka annak, hogy amikor melegünk van (és kissé nedves a bőrfelületünk) a ventilátor kellemes hűvösséget kölcsönöz testünknek. És akkor most térjünk a tárgyra.

A globális felmelegedés következtében eljön az az idő, amikor a trópusokon , sőt, egy idő után még azon túl is, mondjuk az északi és a déli szélesség 30 °-ig, később pedig a teljes Földön az ember nem lesz képes életben maradni. Ezt nevezzük „Termogeddonnak”.  Az előbbiekből világosan következik, hogy a relatív páratartalom növekedésével az izzadás egyre kevésbé hűt, hiszen a légnedvesség a párolgás ellen hat. Vagyis magas légnedvesség esetén alacsonyabb hőmérsékletet vagyunk csak képesek elviselni. Jelenleg a Földön nincs olyan hely, ahol az ember ne lenne képes élni a hőmérséklet miatt, amit annak köszönhetünk, hogy amikor a magas páratartalommal bíró levegő felmelegszik, akkor felszáll a magasabb rétegekbe, vihar keletkezik, ami lehűléssel jár. Ez a természet csodálatos termosztátja. Van azonban egy apró bibi. Az a hőmérséklet, ahol a levegő felemelkedése elindul – stabilitási küszöbérték – attól függ, hogy a környezet levegője milyen meleg és mennyire nedves. Modellszámítások azt mutatják, hogyha a teljes trópusi vidék melegebb lesz, ez a küszöbérték emelkedni fog.

A Hawaii Egyetem két professzora: Nathaniel Johnson és Shang-Ping Xie műhold adatokat és esőméréseket néztek át az elmúlt 30 évről, és azt állapították meg, hogy jelenleg 0,3 °C – al magasabb hőmérsékletre van szükség, mint 30 évvel ezelőtt ahhoz, hogy esőt eredményező felszálló légáramlat keletkezzen. (Nature Geoscience, DOI: 10.1038/ngeo1008). Ez azt jelenti, hogy a stabilitási küszöbérték 3 tized Celsius fokkal már megemelkedett. A folyamat súlyos következményeire Steven Sherwood (University of NSW – Ausztrália) mutatott rá. (pointed out the serious implications for humans). Az előforduló hőhullámok, máris évente több tízezer ember halálát okozzák, de a hőmérséklet emelkedésével ez meredeken fog emelkedni. Bekövetkezhet az az állapot, a mikor a trópusokon olyan meleg és nedves lesz a levegő, hogy  árnyékban, egy ventilátor előtt álló meztelen ember is hőgutát fog kapni. Később pedig ez a helyzet a teljes Földre igaz lesz. És akkor szájbarágósan, hogy mindenki megértse. Ha 36 °C hőmérséklet felett a levegő páratartalma TELÍTETT, a meztelen ember egy ventilátor előtt is igen hamar hőgutát kap.

Eddig az eredeti poszt. Ami érdekes, az a fogadtatás. Lássuk! Szása szerint: Egy szó, mint száz, te egy erőszakos, makacs, meggyőzhetetlen, bekövesedett, változni már nem tudó és nem is akaró, stb. ember vagy. Ami itt megy néhány posztban, az a mese/tök felesleges riogatások tömkelege/sci-fik/kitalációk/tudománytalanságok/baromságok/hülyeségek határát súrolja, a valósághoz sok köze nincs. Mszilárd szerint: …. A hosszútávú trendek még egy bizonyos irányba tartanak. (jég csökken, hőmérséklet emelkedik, üvegház hatású gázok szintje emelkedik- az más kérdés, hogy mekkora a hatásuk).  Az általam nyilvánvalóan túlzásoknak tartott adatértelmezésre hívom fel a figyelmet a kezdetektől fogva. [meg főleg arra, hogy adatokat megmásítottak, adatokkal csaltak (mintha erre szükség lett volna)].

Szóval, azért tértem vissza a témára, mert 3-án megszólalt Sam Carara és pontosan arra hívta fel a figyelmet, amire én még februárban (lásd később) és azért, mert országosan napok óta 30-35 °C között van a csúcsérték, valamint a relatív légnedvesség 80 % körül lebeg. Márpedig a 35°C és 80% relatív légnedvesség elég közel van a halálos dózis kombinációhoz. Ha a 35°C mellett a légnedvesség felkúsznak közel a százhoz, az emberek úgy hullanának, mint a legyek.

Akkor most Carara: Paul Beckwith warns that parts of the world ‘will soon be rendered uninhabitable.”How hot can it actually get? What is in store for us? When you combine the heat domes sitting over many countries with high humidity, many areas around the planet will soon reach the deadly 35°C and 100% humidity (wet bulb temperature) or equivalent situation whereby a perfectly healthy person outside, in a well ventilated area, in the shade will die from the heat in 6 hours. Most people, like the very young, the elderly, and the rest of us won’t last anywhere as long, at even lower temperatures. I discuss the latest peer-reviewed science on how parts of high-risk regions in the North China Plains, Middle East, and South Asia will soon be rendered uninhabitable by combined heat and humidity.”

A lényeg: A Föld egy része hamarosan lakhatatlanná válik. Meddig melegedhet? Mi vár ránk? Több földrajzi helyen hamarosan beköszönt a halálos 35°C és 100% relatív légnedvesség, ahol tökéletesen egészséges ember 6 óra alatt hőgutát kap. A legtöbb embernek (gyerekek, idősek) nem kell 6 óra a halálhoz, még valamivel alacsonyabb hőmérsékleten se. Kitérek egy recenzált esszémre, ahol megnevezem az észak kínai síkságot, a Közel Keletet, ás Dél Ázsiát mely földrajzi helyek hamarosan lakhatatlanná válnak a meleg és a légnedvesség kombinációja miatt.

Ebből nekem a figyelemreméltó dolog éppen a téma. A kutatók kezdettől fogva alul értékeltek, már azok, akik nem tagadták a klímaváltozást, a Föld melegedését. Egészen újabban már nemigen akad klíma szkeptikus, mert már a fősodrú média is tobzódik a klíma tudósításban. Most az lett a módi, hogy elismerik ezt meg azt, de 2080-ra, vagy a század végére teszik  bekövetkezést. Ugyan, ki fog azért bepánikolni, mert 2080-ba ez vagy az fog történni. Miközben, ha tisztességesen akar valaki tudósítani, akkor 2080-ban már nem lesz ember a Földön. Az idei nyár igenis hatalmas valószínűséggel azt jelzi, hogy a gyorsulás elkezdődött.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2592) Hétvégi jókedv

Nevessünk, mintha mi se történne körülöttünk!

 

Két barátnő

~ Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.
~ A kurva anyját!
~ De kitoltam vele. A zsebében talált kondomot kiszúrtam, és visszatettem a helyére.
~ A kurva anyádat!

_________________________________________________________________________

Egy kislány kimegy a kertbe és látja, hogy a macskája fekszik a földön, a lábai az égnek meredve. Szól az apjának, aki azt mondja neki:
– Sajnos, kislányom, a cicus meghalt.
– És miért állnak a lábai felfelé?
– Hogy Jézus könnyebben megfoghassa, ha magával viszi a Mennyországba.
Másnap este, mikor az apa jön haza, a kislány elé szalad, és azt mondja:
– Azt hiszem, anyu is meghalt!
Az apja megdöbbenve kérdezi:
– Ezt miből gondolod?
– Amikor reggel elmentél, jött a postás, bezárkózott anyuval, és amikor benéztem a kulcslyukon, láttam, hogy anyu lábai felfelé állnak és azt kiáltozza: “Jézusom, jövök, jövök!

___________________________________________________________________________

A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom.

__________________________________________________________________________

Férfi a nőhöz:

– Én vagyok az első férfi, akivel lefeküdtél?
– Hát, ezen még nem gondolkoztam, de most, hogy mondod… tényleg,ismerősnek tűnsz…

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2591) Víz és a víz tisztítása

Tibor bá’ blogja

Víztisztítás (fordítás)

 

Az emberi test átlagosa 42 liter vizet tartalmaz, és ebből, ha csak 2,7 liter elvész dehidrálásról beszélünk, ami szédüléshez és eszméletvesztéshez vezet. Nyilvánvalóan patológiai eset áll fenn. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a Föld vízkészlete véges. Harmincegy országban vízhiány van, és több mint egy milliárd embernek nem jut megfelelő vízellátás. Azzal is tisztában lehetünk, hogy 2025-re a Föld lakosságának kétharmada nem fog elég vízhez jutni. Az emberiség ahelyett, hogy megbecsülné a tiszta vizet, szennyezi azt, elképesztő sebességgel meríti ki a forrásokat. Előbb vagy utóbb neked is szembe kell nézni a vízhiánnyal. A megoldás?

Ivóvíz tárolása

Vészhelyzetre a legjobb megoldás az ivóvíztárolás. Van, aki 25 literes tartályokban tárol vizet. Ha nincs is erre lehetőséged, a különböző edényeket fel tudod tölteni vízzel. Arra viszont emlékezned kell, hogy a nem teljesen tiszta tartályban tárolt víz, fogyasztás helyett csak tisztálkodásra használható. Ha addig vársz, amíg beüt a geddon, valószínűleg nem lesz könnyű dolgod vizet találni. Egyszerűen azért, mert sok ezer ember hirtelen mind vizet akar majd vásárolni. A polcokról elsőnek a víz fog eltűnni.

Hol tároljunk vizet?

Vizet ne tárolj hőnek, fénynek kitéve. A legjobb egy sötét, hűvös helyiség, például pince. Észben kell tartanod, hogy valamelyik tartály eresztheti a vizet, ezért ne tárold olyan helyen, ahol a kiszivárgott víz bajt okozhat, például parketta.

Amikor a víz nem alkalmas ivásra

A Vízművek mindent megtesz, hogy a hálózati víz minősége emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Rendkívüli estben ez nem feltétlenül valósul meg. Megszűnhet a vízszolgáltatás, vagy a víz túl szennyes lehet fogyasztásra. Éppen ezért a tartalékolt ivóvíz, túlélési esélyed legfontosabb záloga. Tartalék víz elfogyasztása után szükséges lehet kellő mennyiségű, biztonságos víz előállítására. Ne feledkezz meg arról, hogy a tífusz, dizentéria, fertőző hepatitisz veszélye fenyeget, ha szennyes vizet fogyasztasz. Ne kockáztass. Rendkívüli helyzetben ne feltételezd, hogy a víz tiszta – ivásra és főzésre használt vizet tisztítani kell. Három fajta vízben található patogén van: protozoa, baktérium és vírus.

Protozoák

Állat testen kívül, rovarokban vagy cisztában található. Egyszerű, vízi protozoák az amőbák, giárdiák, és a kripto-sporídium. A protozoák mérete 1 és 100 mikron között változik, ahol az átlag 16 μm. Ezektől könnyen meg lehet szabadulni egyszerű forralással. Viszonylag nagy méretük miatt a kereskedelemben kapható szűrőkkel is eltávolíthatók. Némelyik viszonylag ellenáll klórral és jóddal szemben. Becslések szerint a felszíni vizek 90
százalékában található protozoa.

Baktériumok

Olyan egysejtű organizmus, amely levegőben és vízben is életben marad. A baktériumok átlagos mérete 0,2 és 1,5 μm közé esik, de van olyan nagy is, ami 10 μm. baktériumoktól könnyen meg lehet szabadulni forralással, vegyi kezeléssel (klór, jód), vagy megfelelő szűrővel. Szerencsére nem minden baktérium fertőző. A leggyakoribb fertőzők: dizentéria, tífusz, kolera, campílobaktérium, E-coli, és szalmonella.

Vírusok

A legismertebb, vízben található vírus a hepatitisz, sárgaláz, polio, rotavirus, és norwalk. A vírusok sokkal kisebbek, mint a baktériumok. Méretül 0,004 és 0,1 μm közé esik. Forralással és vegyi kezeléssel könnyen meg lehet tőlük szabadulni. Viszont apró méretük miatt minden szűrön átmennek. Az a vírus azonban kiszűrhető, amelyik valami nagyobb anyaghoz kapcsolódik. A fenti vírusok fertőzése után a megbetegedés lappangó ideje néhány óra és néhány hét között változhat, ami függ a patogéntől és a patogén koncentrációtól. A megbetegedés szimptómái: összeroppanás, láz, görcsök, hasmenés, kiszáradás és hányinger. Ha a betegséggel nem veszik fel a harcot, az végül halálhoz vezethet. Ha elhagyott területen vagy, vagy orvosi ellátásban nem részesülhetsz, akkor tartsanak melegen, fogyassz sok biztonságos folyadékot és pihenj. A hasmenés megszüntethető széntablettákkal, vészhelyzetben faszén is megteszi. Szükség esetén lázcsillapító alkalmazható. Amint lehet, orvoshoz kell fordulni.

Víztisztítás – Mihez kell tiszta víz?

1) Ívásra
2) Italok készítéséhez
3) Főzéshez
4) Fogmosáshoz
5) Kéz és arcmosáshoz
6) Mosogatáshoz

Amennyiben a rendelkezésedre álló víz túlzottan zavaros, tedd egy nagyobb edényben és ne zavard meg 12 órán át, hogy a lebegő részecskék leülepedhessenek. Ezt követve óvatosan merd le a víz tetejét úgy, hogy közben a többi részt ne zavard fel. Függetlenül attól, hogy milyen víztisztítást választasz az első lépés mindig a következő. Szűrd át a vizet egy kávészűrőn, vagy tiszta fehérnemű vásznon, de papír zsebkendő is megteszi. Ezzel a viszonylag nagyobb lebegő részeket sikerül visszatartani. A kávészűrőt újra és újra fel lehet használni, hacsak a víz nem túl agyagos. Az előszűrés után a víztisztításra a következő módszerek közül választhatsz.

Forralás
Forralással megölöd a protozoákat, a baktériumokat és a vírusokat. Azonban káros, feloldott vegyi anyagokat, radioaktív részecskéket nem. Az összes vízben lévő patogén semlegesítésére a forralás a legjobb módszer. A kereskedelemben kapható, legdrágább víztisztító berendezésről se lehet ezt elmondani. Nézzük tehát ezt a módszert.

Minden patogén megsemmisül 85 °C hő hatására, de van, amelyik már alacsonyabb hőmérsékleten is megsemmisül. Mire a víz eléri a forráspontot, még magas hegy tetején is, az összes vízben lévő patogén megsemmisült. Tehát a tisztítandó víz érje el a forráspontot és tartsd forrásban 1 percen keresztül. Nagyon magas hegy tetején, ahol alacsony a légnyomás és a víz 100 °C alatt forr, 2 percig. Ennél tovább forralni teljesen felesleges, csak annyit érünk el vele, hogy a víz egy része elpárolog, és az íze kedvezőtlenebb lesz. Egy patogén nem lehet még elhaltabb.

Hogyan javíthatunk a felforralt víz ízén?
1) Kevergesd a vizet, hogy oxigént vegyen fel a levegőből.
2) Vagy ismételten öntsd át a vizet az egyik tiszta edényből a másikba.
3) Vagy tegyél egy kevéske konyhasót a vízbe.
4) Vagy tegyél 50 mg C –vitamint kb. 1 liter vízbe.

Klór tisztítás 5-6 %-os nátrium-hipoklórit [NaOCl – a jó öreg magyar hipo ] Alkalmazásával. Ezzel sikerül megölni a baktériumokat és a vírusokat, de nem a protozoákat. Nem közömbösíti a káros vegyi anyagokat és esetleges radioaktív részecskéket. Ha a víz viszonylag tiszta, akkor literenként adj hozzá 2 cseppet. Zavaros víz esetében adj 4 cseppet. A víz nem lehet túl hideg (a kémiai reakció miatt), minimum 18 °C-nak kell lenni. Ha szükséges, tedd ki a vizet a napfényre, hogy megemelkedjen a hőmérséklete. A hőmérséklet csökkenésével a klór hatékonysága rohamosan csökken. A becsepegtetés után engedj egy órát, hogy a klór megtegye a hatását. Ezt követve a víz szabadon iható.

Ha viszont egy óra után a víznek nincs klór szaga, akkor ismételjük meg az eljárást. A vizet akkor lehet biztonságosan meginni, ha enyhe klór szaga van. Ha a második csepegtetés után se marad klór szaga, akkor a vizet ki kell önteni, ívásra alkalmatlan, mert túl sok mikroba van benne. Ne alkalmazz túl sok klórt, mert ártalmas az egészségre.

68 %-os kalcium-hipoklorit granulátum Ez egy drasztikus vegyi kezelést tesz lehetővé. Ezt alkalmazzák az úszómedencék fertőtlenítésére. Megöli a baktériumokat és a vírusokat, de
nem semmisíti meg a protozoákat, valamint nem semlegesíti a káros vegyi anyagokat és a radioaktív részecskéket. A víz nem lehet túl hideg, minimum 18 °C hőfokúnak kell lennie. Ha szükséges tedd a vizet a napfényre, hogy felmelegedjen. A vízkezelés hatékonysága a hőfok csökkenésével rohamosan romlik. Tegyél kb. 300 mg (amit fel tudsz csípni a hüvelyk és mutatóujjaddal) 68 %-os kalcium-hipokrolitot 4 liter vízhez, és várj egy órát. Ha egy óra után a víznek nincs klór szaga, akkor ismételjük meg az eljárást. Ha ezt követve a víznek enyhe klór szaga van, akkor biztonsággal iható. Ne alkalmazz túl sok klórt, mert ártalmas az egészségre. A nátrium-hipoklorit eltarthatósága sokkal rövidebb ideig tart, mint a 68 %-os kalciumhipoklorit granulátumé. Ezért vészhelyzetre ez utóbbit tanácsos tartalékolni.

2%-os jódtinktúra
Az eljárás és mennyiségek pontosan megegyeznek a nátrium-hipokloridnál alkalmazottakkal. A jódtinktúrán általában fel van tüntetve a lejárati idő. Ezt követve a jódnak jelentősen csökken a hatékonysága, ezért nem ajánlott a hosszú távú tárolása.

Figyelem! Jódozott vizet terhes és szoptató nők, valamint pajzsmirigy komplikációban szenvedő betegek nem ihatnak. Hosszú ideig jódozott vizet ivóknál májkárosodás léphet fel. Az előző módszerek mind jobbak, mint a jóddal történő tisztítás.

A kereskedelemben kapható víztisztító tabletták A kereskedelemben kapható víztisztító tabletták hatóanyaga általában klór vagy jód. Mindkét anyagnak viszonylag rövid az eltarthatósága, ami után hatékonyságából elkezd veszíteni. Ha van a birtokodba ilyen tabletta, és már lejárt a szavatossági ideje, akkor tanácsos őket kicserélni. Ügyelj arra, hogy még nem tisztított vízzel kanál, evőeszköz vagy edény ne kerüljön kapcsolatba.

Vízszűrök
A legjobb vízminőség javításához a kereskedelemben kapható víztisztító berendezések. Hátrányuk, hogy meglehetősen drágák. Ezért javasoljuk, hogy készítsd el saját víztisztítódat.

Cserépedényes biológiai szűrő
Ezzel a szűrővel nagyon szennyezett vízből igen tiszta vizet lehet előállítani. A vízszűrő szerkezete egyszerű, megépítése olcsó, könnyen beszerezhető anyag kell hozzá. A felépítése agyag edénnyel történik.

Megépítés
Nagyméretű (kb. 90 cm magas) agyagedényt kell beszerezni, aminek oldalán ki kell alakítani egy lyukat a cső részére egy csavarhúzó, és kalapács vagy megfelelő nehezebb kő segítségével. A lyukat az edény aljától kb. 50 centire kell kialakítani. Kell még egy 75-80 centi hosszú hajlékony cső, aminek 2,5 cm az átmérője, amit be kell helyezni a lyukba úgy, hogy a vége az edény aljáig érjen. Behelyezés után a cső körüli rést cementes homok keverékével be kell tapasztani. Ezen kívül kell még egy edény a megszűrt víz tárolására. Amennyiben ez egy csappal ellátott tartály, akkor elég magasan kell elhelyezni ahhoz, hogy a csap alá lehessen helyezni egy kancsót. Krumpli méretű megmosott kövekből ki kell alakítani egy réteget a cserépedény alján. A kövek közötti rés lehetővé teszi, hogy a víz könnyen bejusson a csőbe. Kisebb mosott köveket rá kell helyezni a nagyobb kövekre, hogy a köztük lévő résbe kerüljenek. A következőben mosott, bab méretű köveket kell az egész tetején szétteríteni. Ezek a kő rétegek nem haladhatják meg a 10 centit, mert különben nem lenne elég hely a homoknak. Végül mosott homokot kell az egészre ráhelyezni, aminek a felső szintjének 12-13 centire kell lenni a cső-becsatlakoztató lyuktól.

Egy szennyes vizet tároló cserépedény aljába fúrjunk egy lyukat 8-10 centire a szélétől egy százas szög segítségével. Ezt a kisebb edényt rá kell helyezni a nagyobbra. A vízszűrő berendezés működése a rajzon jól látható. A vízszűrés beindulása után fontos, hogy a homokot ne bolygassuk meg. A homok felületére hasznos baktériumok telepednek, amelyeknek fontos szerepe van a szűrésben. Amennyiben a felhasznált kövek és a homok alaposan meg lettek mosva, a szűrt víz minősége folyamatosan javulni fog. Amikor a szűrési sebesség erősen lecsökken, esetleg leáll, a homokból ki kell mosni a piszkot egy vödörben, majd a homokot vissza kell helyezni a helyére. Közben ügyelni kell arra, hogy a homok visszahelyezése után annak felszíne 12 centivel legyen alacsonyabban, mint a kivezető cső furata. Mire az eldugulás bekövetkezik, ami kb. 3 hét, ajánlatos készíteni egy másik szűrőt is, mert a jó baktériumok elszaporodásához körülbelül három hétre van szükség. Sikeres működtetéshez ügyelni kell a következőkre: A homok alatt a köveket egyenletesen kell elhelyezni, hogy ne legyen megszökési útja a víznek, egyenletesen hatoljon át a homok rétegen, érintkezve a hasznos baktériumokkal. A homok réteg magasságának kb. 30 cm-nek kell lenni, ami elégséges a hasznos baktériumok részére. A szűrő edény belső átmérője legyen 25…35 cm (ez teszi lehetővé, hogy az első 30 perc alatt kb. 15 liter vizet eresszen át.A cső kimenetének 12-13 centire kell lenni a homokréteg tetejétől. A hasznos baktériumok akvatikusok, vagyis víz alatt kell őket tartani. A beáramló víz nem zavarhatja meg a homokréteget. A 12-13 centi biztosítja, hogy a vízszint a homok fölött legyen 2,5 cm ráhagyással az esetleges pontatlan szűrőépítés figyelembevételére. 2-3 centit felvehet a párolgás, és 6 cm vízmagasság puffer zónát alkotva, hogy a beáramló szennyvíz ne zavarja fel a homokot. A felső edényen kialakított lyuk nem lehet több mint 3 mm dia. A két cserépedény között kell lenni egy kis résnek, hogy oxigén juthasson be a rendszerbe. Ez egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy a becsurgó vizet ellenőrizni lehessen.

Utolsó ötlet: Printeld ki ezt a posztot. Előfordulhat, hogy nagy szükséged lesz rá.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2590) Alomszék

Tibor bá’ online

 

Az elektromos áramnál is kritikusabb a víz. Könnyen előfordulhat, hogy csak annyi vízzel gazdálkodhatunk, amennyi ivásra, főzésre kell. Tisztálkodásra már nehezebb lesz a kellő mennyiségű víz biztosítása. A vécé öblítésre már végképp nem marad. Ráadásul volumenét tekintve a vízzel öblített vécé egyenesen zabálja a vizet. És, ha ez nem elég, akkor ott van még a ürülék elhelyezési gondja, ami bizony számottevő. Megoldás az alomszék.

Mi az alomszék? Higiénikus vécé, vízöblítés nélkül. Az alomszék felmérhetetlen előnye, hogy vízöblítés nélkül, tökéletesen szagmentesen tudja kezelni és tárolni az emberi ürüléket. A folyamat lényege, hogy egy könnyen üríthető tartályba került emberi székletre cellulóz anyagot kell helyezni, tömegét tekintve kábé a széklet fele értékben. Mi lehet ez a cellulóz anyag? Legideálisabb fűrészpor, gyaluforgács, szalma vagy fű, lehullott lomb, de lehet papundekli, nem fényezett papír is. A cellulóz kevés hozzáadott víz mellet reakcióba lép az ürülékkel és szagtalan komposztanyag keletkezik. Az alábbi három képen egy alomszék elrendezést lehet látni. [Dr. Országh József munkája nyomán]

A megtelt tartályt ki lehet üríteni közvetlenül a kertbe, vagy tárolni lehet a kompasztolóban kerti hulladékkal összekeverve, amit később a növények trágyázására lehet felhasználni.

A mai napon (aug. 10.) kaptam egy E-malit, telis-teli információval. A teljes levelet közlöm, hogy senki ne maradjon ki a tudnivalókból. Tehát:

Tisztelettel kérem, hogy a lapon jelölje meg a valódi forrást, EAUTARCIE.org
ahonnan a képek származnak, (lehet hogy a youtube-on találta, de ott is innen származnak)
valamint kérem, tüntesse fel a szerzőt. Prof. Dr Ország József nevét. (ez megtörtént, látom, bár csak részleteiben)

Valamint legyen oly kedves a pontatlanságokat korrigálni.
Értem hogy ez jó szófordulat egy ilyen cikkben, nyilván.
“Mi az alomszék? Higiénikus vécé, ” De az így nem igaz- WC – water closet
Ha már ezzel a névvel szeretné meghatározni hogy wc, akkor anwater closet – víznélküli illemhely
Rettentő fontos a helyes fogalmazás, mert az alomszék esetében a commentjeit is látva
amit a látogatói írnak rettentő sok tárgyi tévedés van az emberek fejében.

“A cellulóz kevés hozzáadott víz mellet reakcióba lép az ürülékkel és szagtalan komposztanyag keletkezik. ”
A víz nem szükséges mindig, csak akkor kell pótolni, ha nem elegendő a vizelet a nedvesen tartáshoz.
A cellulóz alapvetően a vizelettel lép reakcióba, nem a vízzel. (az ureáz a dolog kulcsa)

“növények trágyázására ”
a növények alá a keletkező  humuszt juttatjuk ki, nem a trágyát. Nagyon nagy különbség.

“A megtelt tartályt ki lehet üríteni közvetlenül a kertbe,”
Valóban, de csak cellulóz ágyra, és takarni kell cellulózzal a szagterhelés miatt – ami a kiöntéskor azért keletkezik, valamint
el kell egyengetni – felszíni komposztálás

Ezektől függetlenül örömmel látom, hogy használják mások is. Sőt írnak is róla.
A kommentek jó része elkeserítő, sok munkám lesz még mire a helyes tudás bekerül a fejekbe.
ezért nagyon fontos a pontos információ.

Bármikor kereshet ezen az elérhetőségen, ha a rendszer elemivel, vagy egészével kapcsolatban kérdése van.
tanítsuk együtt helyesen az embereket.
eautarcie.org
Igyekszem válaszolni mindenkinek ahogy időm/energiám engedi.

Remélem levelemmel nem bántottam meg, nem ez volt a szándékom.

Üdvözlettel, és tisztelettel:
Szijártó Csilla
Az ürülék és a – JO-Vízönellátó nagykövete.
Az Ország féle Vízönellátó hivatalos tanácsadója és oktatója.

És akkor néhány keresetlen szó Szijártó Csilla nagykövet úrhölgynek.  Elsőnek azt kellene tisztázni, hogy országféle vagy országhféle? Hogy nem külön kell írni, az rendben van, magamtól is tudom, de kell-e a név végére a “h” betű vagy sem. Mindenki kényes arra, hogyan írják a nevét, ezért kellene tisztázni.

A következő témán a vécé, és nem a wc. A vécé egy magyar szó, annak a helyiségnek a neve, ahol vécézni szoktunk. Akár a szó, akár a helyiség használata közben senkinek nem jut eszébe a VÍZ. Az eredeti WC valóban az angol “water closet” rövidítése és valóban azt jelenti, hogy “vizes szobácska” (szabad fordításban), de az “anwater” csinált szó egy kicsit szerencsétlen.  A szó eleji “an” valószínűleg “un” akar lenni, ami fosztó képző, azt jelenti, hogy -talan -telen. Azonban nem az egyetlen angol fosztóképző. Ilyen például a “-less” is. Na már most, angol nyelv nagyon kényes arra, hogy mit mivel párosítunk. Esetünkben “waterless” lenne a helyes alkalmazás. VÍZTELEN.   

Az utolsó témám a kifogásolt “trágyázás” szó. A szót elsősorban a földműveléssel, termesztéssel kapcsolatban használjuk. Azt a műveletet nevezzük trágyázásnak, amikor tápanyagot juttatunk a termőföldre. Trágyázáskor nem feltétlenül ürüléket (állati vagy emberi) juttatunk ki a földekre, lehet az ilyen vagy olyan eredetű komposzt is, és amikor a szuperfoszfátot szétszórjuk, az is trágyázás.

Az én szándékom se a megbántás, hanem arra való ügyelet, hogy a honlapomon megjelent posztok ne szórjanak dezinformációt szanaszét.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!