(2389) Orbán hibázott

Tibor bá’ online

 

Orbán hibázott, nem kicsit óriásit. Orbán kiadta az utasítást az Állami Számvevőszéknek, hogy a Jobbikot ki kell nyírni, és talán még az összeget is ő adta meg, mert megszokta, hogy kiszolgálóinak önálló esze nincs, legfeljebb hűségükre és seggnyalásukra számíthat.

A Számvevőszék lépett, és adott egy jelentést, amit a Jobbik nyilvánosságra hozott. A jelentés egy vicc, de már azt is megszokták, hogy a viccszerű eseteket a felvásárolt média sikeresen kommunikál a tömegeknek. Az igényesebb szavazókat pedig úgyse tudja megtéveszteni, de szerencsére ezek kevesen vannak. Most azonban félrecsúszott a dolog. Azt mindenki megérti, hogy 663 millió forint hatalmas pénz, és az a “törvény”, ami alapján a büntetést kiszabták, egy vicc. Orbán hatalmasat tévedett.

Orbán azért tévedett, mert valójában sosem élt az emberek között, sosem élt egyik fizetéstől a másikig, és igazából nem ismeri a magyar emberek gondolkodását. Ha megkérdezte volna a CBA menedzsereit, akkor megtudta volna, hogy a magyar emberek rendkívülien árérzékenyek. Képesek fél napokat utánajárni, hogy néhány forinttal olcsóbban vegyenek akármit. Meg kell nézni a benzinkutakat egy nappal a 3 forintos áremelés előtt. Tömegek állnak sorban  80-100 forint spórolás miatt 4-5 milliós kocsikkal. Ezeknek az embereknek azt mondani, hogy vétkes a Jobbik, mert olcsóbban akart hozzájutni a hirdetésekhez, hát ki ne akarna olcsóbban hozzájutni. Micsoda dolog ilyen törvényt hozni?

Még ennél is érdekesebb gondolat, hogy “de hiszen ez teljesen felesleges volt.” A felmérések szerint a Fideszre szavazók száma 50-55 % körül mozog, miközben a Jobbik a 15 % alatt van. Az MSZP ennek csak a fele. A Fidesztől lehetetlenség elvenni a győzelmet. Pláne, hogy a szavazórendszert úgy alakították át, hogy akkor is nekik áll a zászló, ha csak 40 százalék szavazik rájuk.  Ráadásul az ellenzéki pártok képtelen megegyezni, mert a fenét akarják megbuktatni a Fideszt, elég nekik, ha néhány vezetőjük bekerül a parlamentbe.

De akkor Orbán mi a fenének erőlködik, és erőlködés közben követ el ilyen hülye hibát? Hát azért, mert Orbánnak nem elég a csendes többség, ő minden körülmények között meg akarja kaparintani a 2/3-ot. Ugyan miért? Azért, hogy kényelmesen tudjon megszavaztatni minden olyan törvényt, amelyek segítségével olyan államformát alakíthat ki, amilyet csak megálmodott, benne magát olyan pozícióban, amilyet el tud képzelni, annyi időre, amíg ki nem hull kezéből a jogar. És ezt a 2/3-ot a birka nép nem tudta volna megakadályozni, ahogy 2010-ben és 2014-ben se tudta, de most besegített Orbán kolosszális baklövése.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2388) Gondolatok a megcsalásról

Tibor bá’ online

 

Amikor szex a téma, a magyar nyelv vagy otrombán durva, vagy megmosolyogtatóan mellébeszélő, vagy inkább kétértelmű. Az egyik ilyen szavunk a megcsalás, ami esetünkben a házasságban élők házasságon kívüli szexuális kapcsolatát jelenti. Csalásnak csak annyiban csalás, hogy a házasságot fel lehet fogni egy polgári szerződésnek is, ami a sok kitétel mellett azt is tartalmazza, hogy a „szerződő felek megegyeznek abban, hogy szexuális kapcsolatot kizárólag csak egymással létesítenek és (persze) tartanak fenn”. Az ilyen felfogásnak értelmet kölcsönöz az a tény, hogy napjainkban vannak olyan házasságok, ahol ez a klauzula a szerződésből kimaradt.

A világ persze változik és a világgal mi magunk is. Ma már nem olyan nagy ügy egy megcsalás, mint 50 éve volt, de adott esetben még ma is képes szétdúlni egy házasságot, habár a változásnak a megcsalás újkori megítélése, csak az egyik szegmense. Másik szegmense, hogy ha tetszik, ha nem, az emberi szexualitás is „áldozatul” esett.

Az én időmben a legnagyobb bubus a lányok teherbeejtése volt. Napjainkban a fiatal férfiak komoly százaléka funkcionálisan magtalan, vagyis olyan alacsony spermaszámmal rendelkezik, hogy teherbeejtő képessége gyakorlatilag nulla.

Az ötvenes években az akkor 80 éves apai nagyapámat a szociális otthonból kicsapták, mert az intézmény legfiatalabb (75 éves) női gondozottját szexuálisan letámadta. Ma a negyvenes férfiak elég jelentős része impotens. 

A múltban az volt a kérdés, hogy az állandó migrénnel küzdő feleség férje kielégítheti-e magát házon kívül? Most az a kérdés merül fel, hogy mihez van joga egy szexuálisan elhanyagolt feleségnek? Kereshet-e magának házon kívüli kapcsolatot?

Na most jön a bukfenc. Etológusok, szociológusok, szexológusok és pszichológusok (hogy ők se maradjanak ki) – mivel az ember esetében a szex elsődleges szerepe nem az utódnemzés (kb. 2000 ejakulációra esik egyetlen gyerek megszületése) – kényszert éreztek arra, hogy előálljanak valami újabb dologgal. Ez pedig az, hogy az újra meg újra véghezvitt szexuális aktus folyamatosan fenntartja az összetartozás érzetét. A „fáj a fejem” és „nincs merevedésem” tehát nem járható út. Sajnos a kettő csak ritkán esik egybe, és akkor jön a gubanc.

A régebbi gubancról (fáj a fejem) nem fogok értekezni, mert az már lerágott csont. Az új keletű gubanc már sokkal érdekesebb. Természetesen nem az ideiglenes, megbeszélhető, stb. esetre gondolok, hanem az abszolút kőkemény impotenciára. Szóval mit tehet ilyen esetben a feleség? Az roppant kézenfekvő válasz lehetne, hogy akkor szabad a gazda, elvégre a férj mégsem várhatja el…stb.

Nem bizony, de most jön a következő gubanc. A nő már csak olyan lény, – ellentétben a férfival –  hogy „mechanikusan” nem tud szexszelni, legalább is 99 százalékuk nem. Ebből az a meglehetősen nyugtalanító tény adódik, hogy a feleség a házasságon kívüli szexuális partneréhez is lojális lesz, hozzá is fűzik majd érzelmi szálak, az illető nem lesz csereszabatos, vagyis a nő ragaszkodni fog a személyéhez, aminek súlyos „visszajelzései” lesznek a férj felé.

Végezetül vegyünk egy szélsőséges esetet. A feleség 35 éves és kielégítetlen. A férj egy idő után rájön, hogy ha tetszik, ha nem, a szexet illetően neki annyi. Most a feleségen a sor. Belenyugszik? Egy darabig gondolom megpróbálja, aztán kiderül, amit előre tudott, hogy nem megy. Elválnak? Kézenfekvő megoldás, de van két gyerek, közös ház és tulajdonképpen szeretik egymást. Marad a megcsalás és a minél tökéletesebb eltusolása a ténynek.

Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az életben van olyan helyzet, amikor csak rossz és még rosszabb döntés között választhatunk. Aki ilyen helyzetbe kerül, legyen neki némi vigasz, hogy problémájával nem áll egyedül az egyre bonyolultabbá váló életben.   

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________
__

Éljetek a lehetőséggel

(2387) A diktatúra életrajza

Tibor bá’ online

 

A II. világháborút követően teljesen természetes volt, hogy Magyarországon (a nyilas rémuralom után) megint parlamentáris demokrácia lesz. Így került sor 1945. november 4-én a második világháborút követő első választásra, ahol a Független Kisgazdapárt 57 százalékot nyert. Ennek ellenére szovjet nyomásra koalíciós kormányt kellett alakítania. Sőt a 17 százalékos Kommunista Párt elérte, hogy ők kapják meg a belügyi tálcát, egészen pontosan Rajk László, aki nem Moszkvában dekkolta át a háborút, hanem a spanyol polgárháborúban vett rész, ahonnan aztán Franciaországba szökött át.

Rajk belügyminisztérium rendezte az 1947-es kék cédulás választás. A módszereket – mint látni fogjátok – Orbán tökéletesen átvette. Rajk elérte, hogy megváltoztatták a választásjogi törvényt. Sikerült neki kivenni a szavazójoggal bírók táborából félmillió olyan embert, akik egészen biztos nem rájuk szavaztak volna, és végül a nem otthonukban szavazók kék cédulájával aktivista csoportok,  szavazó körzetből szavazó körzetbe járva (tehergépkocsikon), fejenként több tucatszor adva le szavazatokat a kommunista pártra.

Összességében a MKP így is csak 22%-ot ért el, de a „koalíció” többi pártjával együtt 52 % felett végeztek. (Orbánnál a koalíciót a KDNP jelenti, ahol a vezetők kapnak némi koncot „oszt jónapot”).

Előtte azonban, a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök személyi titkárát letartóztatták, majd 3 nappal később Rajk megüzente neki, ha kedves az élete, ne jöjjön haza. Nem jött.

Orbán ennél egyszerűbb taktikát alkalmaz. A relatív legerősebb ellenfelet, a Jobbikot, aljas módon gazdaságilag fojtja meg. Vona Gábort pedig emlékeztetik arra, hogy Mészáros Lőrinc alcsúti polgármester kihívóját elütötte egy gépkocsi. Nincs új a Nap alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2386) A férfiuralom vége?

Tibor bá’ könyvismertető online

Ha már elkezdtem a könyvismertetés, akkor folytatom

A könyv eredeti cím, A férfiaknak annyi!” eléggé ütős, de a szerző, Hanna Rosin komolyan gondolja. Ez volt az a pillanat, amire a feministák évek óta vártak, az, ami a szemünk előtt zajlik. A férfiak folyamatosan veszítik el vezető szerepüket. A szerző szerint 200.000 év után a patriarkális társadalom mögött bezárul a kapu, és egy új éra indul el, ahol a nők kimásznak régi szerepükből. A nők szerte a világban egyre inkább dominálnak a munkahelyen, az oktatásban, a háztartásban, de még a szerelemben is, dicsekszik a sulykot kissé elhajító Hanna. Ezzel szemben a makacs valóság az, hogy a legtöbb országban messze alulreprezentáltak a hatalmi beosztásokban, és még ma se kapnak azonos munkáért azonos bért.

És kinek, vagy minek köszönhető ez a sokszínű forradalom? Ha Hanna merengésének van hőse, akkor az se nem nő, se nem férfi, még csak nem is progresszív politika, hanem a szolgáltatóipar felfutása, ahol a fizikai erőre semmi szükség, de annál inkább a szocializáció magasabb fokára, a jobb kommunikációra, és olyan képességre, hogy nyugodtan ülj a fenekeden és figyelj a másikra. A szolgáltatásnál a minimális feladat nem erőssége a férfiaknak, viszont a nők kirázzák a kisujjukból. Így aztán a világtörténelemben először fordul elő, hogy a nők sikeresebbnek bizonyulnak. A világtörténelemben?

A szerző bizonyítékai egy globális folyamatra mutatnak rá.  Például: Indiában a nők sokkal nagyobb szorgalommal, és nagyobb számban tanulnak angolul, mint a férfiak.  Mindez igaz is lehet, bár nem javított ez az indiai nők helyzetén. Amerikában két friss férfi diplomásra három friss nő diplomás jut, bár a felső vezetésben a nő: férfi arány semmit se változott.  Viszont 2000 óta az amerikai ipar 6 millió munkahelyet veszített el, munkahelyei számának az egy harmadát. 1950-ben 20 javakorabeli munkás közül egynek nem volt állása. Napjainkban 5 közül egynek.

Nem vitás az új matriarchális társadalom kialakulófélben van, ahol a zászlót a fiatal, ambiciózus, értelmes nők viszik, akikkel szemben olyan férfiak állnak, akik nem tudnak ennek ellenállni.  Aki nem hisz nekem, annak felhívom a figyelmét a legújabb trendre (inkább nevezném mániának) vagyis a befutott nők igénye a 20 évvel fiatalabb pasira. [Ni csak, a nők is szeretnek dugni? Lesz még ebből: “Anyukám, ma úgy fáj a fejem”] – Fogunk még erről hallani elég sokat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2385) A félelem tudománya

Tibor bá’ könyvismertetése online

 

Daniel Gardner: The Science of Fear (A félelem tudománya) – Miért félünk attól, amitől nem kellene, és közben nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat.

Talán megbocsátja a szerző, hogy könyvének utolsó fejezetével kezdem, de szerintem ez az amit a legjobban ki kellene hangsúlyozni. Az utolsó fejezet címe: There’s Never Been a Better Time to Be Alive, vagyis: Az emberiségnek sose volt jobb dolga, mint most. Ezt a témát, úgy 5 éve, Jancsika feszegette, amivel lehetetlen nem egyetérteni, de akkor mi az oka ennek az elképesztő lehangoltságnak? Ennek a mindent elsöprő pesszimizmusnak? A hatalmas csalódottságnak? Talán mert a rendszerváltáskor azt feltételeztük, hogy perceken belül osztrák színvonalon élhetünk, miközben az életszínvonalunk messze jobb, mint az emberiség 90 százalékának. De visszaadom a szót Gardnernek, aki könyvének megírása előtt hazalátogatott szülővárosába, íme:

„Ontario középső részén, ahol a szüleim ma is élnek, van egy aprócska temető rozsdás kerítésekkel, össze-vissza dűlő sírkövekkel, amelyeket a téli fagy és a tavaszi olvadás kibillentett a helyükről. Pionír telepesek a XIX. század vége felé érkeztek a vidékre. Kivágták a fákat, felszántották a földet, megtapasztalva azt, hogy a gigantikus munkájuk eredménye egy vékonyka termőréteg a puszta gránit felett. A legtöbb farm alig élt tovább, mint egy, maximum két generációt, mielőtt a természet visszahódította volna a területet. Mára már csak a temetők maradtak meg. – Ezek a pionír-farmerek nem voltak gazdagok, de anyagi helyzetükhöz képest a lehető legnagyobb sírköveket rendelték meg. Mindenképpen maradandót akartak visszahagyni a későbbi generációk számára, mert tisztában voltak azzal, hogy saját létük mily törékeny és mily kevéskén múlik az életük. A temető egyik obeliszkén olvasható ’James és Janey Morden gyermekei’. A kő majd két méter magas, amiről megtudhatjuk, hogy 1902 telén elsőnek Charles W. Morden halt meg négy év és kilenc hónapos korában. A kisfiú panaszkodott, hogy fáj a torka, fáradtnak érezte magát és a homloka melegebb volt, mint édesanyja keze. A fiúcska két napig nyomta az ágyat, miközben egyre sápadtam lett. Kis szíve lázasan dobogott, aztán hányni kezdett, torka feldagadt, fuldokolva vette a levegőt. Az édesanyja nagyon jól tudta, mi baja van gyermekének, de ki se merte ejteni a betegség nevét, hiszen gyógyszer, gyógymód nem létezett rá. Hamarosan Charles kisöccse, Earl kezdett sírni. Fájt a torka, hörgött. Ekkor a testvérek legidősebbje, Albert is jelezte, hogy nagyon fáradt, és a torka is fáj. Charles 1902. január 14-én meghalt. Édesapja az élettelen kis tested bebugyolálta egy pokrócba és a térdig érő hóban kivitte az istállóba, ahol a farkas üvöltő hideg hamarosan csonk keményre fagyasztotta az apró hullát, ami tavaszig ott is maradt, amikor a talaj felengedett, és lehetővé vált a sírgödör kiásása. A következő napon Earl és Albert haltak meg. A kisebbik fiú két éves és tíz hónapos volt, a nagyobbik hat éves és négy hónapos. Az édesapának elő kellett keríteni még két pokrócot. Ekkor a lányok kezdetek panaszkodni, 1902 január 18-án az idősebb, Minni halt meg, aki 10 éves volt, hét éves húga ugyan azon a napon távozott. 1902. január 19-én a mindössze 9 hónapos Dorcas is meghalt. Ez a betegség házról házra járt. A következő sírkövön Elias és Laura Ashton gyermekei vannak felírva, akik két gyereket veszítettek el, de ők már tudták milyen érzés a gyerekhalál, mert a 15 éves fiúk 1900-ban halt meg, az 5 éves kisfiúk pedig 8 évvel korábban. Elsősorban a gyerekek sorában pusztító járvány a diftéria (magyar nevén: torokgyík) volt, ami elvitte Viktória királynő lányunokáját is. A gazdagság, hatalom se tudta megállítani a betegségnek, amiről manapság csak kevesen hallottak. Miért is hallottunk volna. A diftéria vakcinát 1923-ban fedezték fel, ami a betegséget egy csapásra kiirtotta. Manapság a „diftéria” nevet ritkán említjük, talán akkor, amikor gyermekünket el kell vinni a kötelező oltásra. De a diftéria legyőzése csak egyetlen állomás volt azon a hosszú úton, ami a mai élethez vezetett. Egyes állomások jelentősek, mások kevésbé azok. A vitaminokkal dúsított ételek nem túl romantikusak, de egészségesebb, fejlettebb gyerekeket eredményezett, ami nagymértékben hozzájárult az átlagos életkor emelkedéséhez. Van olyan, amelyről csak undorral beszélhetünk, mint például latrina helyett a  vízöblítéses vécé. A bűzös emberi ürülékről nem is „illik” beszéli jobb társaságban, de csatornahálózat kiépítése több életet mentett meg, mint bármely más találmány.

1725-ben Angliában az átlagos élettartam egy nyomorúságos 32 év volt, ami 1850-ra felmászott 45 évre, 1900-ra pedig mindössze 48-ra. Ezt követve jött a változás. 1950-re az amerikai várható élettartam 68-ra ugrott fel. A fejlett nyugati világ országaiban a századfordulóra megközelítette a 80 évet, vagy túl is lépte azt. Az USA területén 1900-ban minden ötödik gyermek, vagyis 20 százalék, meghalt az 5. születésnapja előtt. Ez 1960-re lesett 3 százaléka, 2006-ra pedig 0,8 százalékra.”

Gardner emlékeztet minket arra, amit oly gyorsan elfelejtettünk, az emberi lét akár100 évvel ezelőtt is igen keserves volt. Sose volt jobb sorsunk mint ma, és mégis, ma jobban félünk, mint a történelemben bármikor. Miért és mitől? A válasz röviden, mert egész iparágak épülnek fel rá. Ezért egész tudományág született a kihasználására. Gardner erre így utal: Állandóan tetszetős analízisekkel találkozunk – rengeteg képlettel, tanulmányokra hivatkozásokkal – melyek kifejezetten más következtetésekre jutnak, bár állítják, hogy a tudomány talaján állnak. Közben ezek az analízisek gyanúsan arra a következtetésre jutnak, amelyek a megrendelők érdekeit szolgálják. Nevezz meg egy témát, bármilyen témát. Valahol lesz egy lobbizó, aktivista, vagy egy ideológiát támogató újság, amelyek boldogan nyújtanak neked olyan tudományos kiértékelést, amely véletlenségből pont az ő érdekeiket, ideológiájukat igazolja. Vagyis, IGEN, a kétség fellépése garantált.

Hétköznapi nyelvre lefordítva, tegnap a margarin egészséges  volt, mára már egészségtelen, de holnapra megint egészséges lehet. Ugyanez volt a tojással. A méz hol csodálatos, hol pedig csak cukrot tartalmaz. Az ember elbizonytalanodik, és ez félelmet szül. A folyamat aggasztó mert: Ha kialakítottunk egy véleményt, minden olyan információnak helyet adunk, amely alátámasztja ezt a véleményt, miközben átlépünk, elutasítunk, vagy felületes vizsgáljuk meg úgy, hogy az eredmény kétséget ébresztő legyen. Bármilyen feltételezés hasznos lehet. Teljesen közömbös, hogy a gondolat jelentéktelen avagy fontos. Nem számít, hogy a véleményünket óvatos megfontolás alapozza meg, vagy az, hogy az Interneten mindenki hisz benne. Mert, amikor egy vélemény megszilárdult bennünk, agyunk kutatni fogja annak megerősítését.

Ezzel az agyi tulajdonsággal naponta találkozhatunk a hozzászólásokban. Nem számít, hogy egy argumentum mily mértékben meggyőző az ellen oldal mindent megtesz, hogy álláspontját ne kelljen feladni. Ennek tipikus példája „nálunk” Ouse M.D. és Indiánlány. Erre ad Gardner jó néhány példát, például ezt: Amikor egy veszélyes hulladéktározó ellenzői összeülnek, hogy megvitassák a témát, bizonyítottnak látják, hogy a tározó sokkal veszélyesebb, mint korábban gondolták. Amikor egy nő, aki meg van győződve arról, hogy az emlő implantátum veszélyes, hasonlóan gondolkodó nőkkel találkozik, ő és az összes többi nő távozásuk után úgy gondolják, hogy korábban a veszélyt alulbecsülték. A következmény mindig ugyanaz. Nem számít mi a megbeszélés tárgya. nem számít mi a közös nézet. Amikor hasonlóan gondolkodók összejönnek és beszélgetnek, a közös nézetük szélsőségesebbé válik. – Erre sorainkban is volt példa. Elsőnek említeném Gedeont (biztos van, aki emlékszik rá), aki addig-addig forgolódott a pik olaj körül, hogy az olaj kifogyását a közvetlen közeljövőben várja. Jó lehet, a fele olaj még a föld alatt van. Vagy például Tara, aki nyíltan kimondta, hogy a honlap olvasása miatt költözött el a Bakonyba, egy némileg elsietett döntés után.

Mindezekkel az író megágyaz a főtémának, vagyis az általános félelemnek, akkor , amikor a legkevesebb okunk lenne rá. Csakhogy tudományosan ránk van sózva, hogy féljünk, majdnem mindentől, és félünk is. Statisztikák szerint a 9/11-es merénylet után az amerikaiak nagy része nem szállt repülőre. Hatalmas távolságokat inkább gépkocsival tettek meg. Ezen időszak alatt a közúti balesetek száma megugrott. Számítások szerint több, mint 1600-al többen haltak meg az utakon, mint az  várható lett volna. A félelem rossz tanácsadó. Mégis a média segítségével félünk a terrortámadásoktól, a  madárinfluenzától, a pénz elértéktelenedésétől, a munkahely elvesztésétől, a mell vagy prosztataráktól, szexuális abuzustól, Kínából érkező mérgező játékoktól, és a lista majdnem végtelen. Mindez annak ellenére, hogy mi vagyunk a legnagyobb biztonságban és a legjobb egészségnek örvendő emberek a néhány százezer éves emberi történelemben.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2384) Kiszivárgott svéd bűnözési statisztika

Tibor bá’ online

Független amerikai hírportál meglátása

 

A bebörtönözöttek 45 százaléka külföldön született.

A csoportosan elkövetett megerőszakolás 82 százalékát bevándorlók követik el.

9 évet meghaladó börtönbüntetést kapók 70 százaléka külföldön született.

A bevándorlók által elkövetett bűnökkel kapcsolatos költségek átlépik a 2,4milliárd $-t.

A hatóságokat sokkal kevésbé érdeklik a statisztikai adatok mögött meghúzódó tények, mint az adatok kiszivárgása. Ennek oka, hogy elsősorban a céljuk elérése érdekli őket, aminek lényege, egy globális rendszer határok nélküli felépítése – vagyis nemzetek nélkül – ami fontosabb nekik, mint azok, akik beszavazták őket a beosztásaikba, és akik fizetik a jövedelmüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2383) Felláció a csodagyógyszer

Tibor bá’ online

 

A „legújabb tanulmány” eredménye ugyan 15 éve ismert, de én csak most jutottam hozzá, amiért elnézést kérek a női olvasóktól. A bejelentés  http://www.murdzplace.com/CNN.htm  elolvasása után első gondolatom az volt, hogy ez a Dr. A.J.Kramer imádja, ha leszopják, pláne, ha hetente háromszor, amiért cserébe a leszopó sose fog emlőrákot kapni. Akkor most álljunk meg egy pillanatra. Az USA-ban az emlőrák hatalmas divat, egészen biztos az, mert minden második hollywoodi termékben a hősnő attól megy át a másvilágra, ha a forgatókönyv szerint nem élheti meg a film végét. Éppen ezért a nők úgy rettegnek tőle, hogy „bármire” képesek csakhogy elkerüljék.

A fentiek fényében nézzük meg, hogy Dr.A.J.Kramer és csapata mivel traktálja a nagyvilágot. Először is találtak több mint 15 ezer nőt, akik szabályos gyakorisággal nem csak leszopták partnereiket, de az így kinyert ondót le is nyelték, ami ezek szerint egy másik amerikai divat. Ebből én arra következtetek, hogy Dr.A.J.Kramer nem csak szereti ezt a praktikát, de a dolog úgy néz ki, hogy némiképpen aberrált is. Ugyanis azt még csak elfogadom, hogy hímvesszejének stimulálását orális úton preferálja, de hogy a termék lenyelését is szorgalmazza az már nekem egy picit sok. De menjünk tovább.

Ez a több mint 15 ezer darab hölgy kedvenc kedvtelését nem csak hetente háromszor gyakorolta, de legalább tíz éven át. És láss csodát, jutalmul nem kaptak emlőrákot.

De azért legyünk őszinték, Dr.A.J.Kramer nem annyira kegyetlen, mint első olvasásra tűnik, mert megállapításai szerint, azok a nők, akik nem éltek ezzel az óriási lehetőséggel, az emlőrákot nem kapták meg nagyobb valószínűséggel, mint az átlag. Vagyis, “anyukám, ha nem szopsz, azért nem jár bünti, csak nem üti a markod jutalom.”.

A slussz poén: “A felláció ténylegesen egy gyógyászati megelőzés” – állítja a már többször név szerint említett doktor. De nincs egyedül, mert egy másik tekintélyes orvos úgy nyilatkozott, hogy a nőknek komolyan meg kellene fontolni, hogy élnek-e a tanulmány tárgyát képező lehetőséggel. Persze azzal a kutya se törődik, hogy mi lesz azokkal a férfiakkal, akik saját farkuk számára egy másik női nyílást preferálnak?

Ha akad olyan közöttetek, akit a téma komolyan érdekel, akkor csintalan kedvem félretéve, pontosítok egy kicsit. A jelentés szerint a lenyelőknek csak 1,9 százaléka kapott emlőrákot 10 éven belül, míg a le nem nyelőknek 10,4 százaléka. Ha ez valós, akkor valóban meg kellene vizsgálni, hogy az ondó melyik komponensének lehet ilyen kedvező hatása, de őszintén, az egészet nem hiszem el, úgy ahogy van. Ugyanis el se tudok képzelni semmiféle mechanizmust, ami ezt az eredményt tudná produkálni.

Ha a vége jó, minden jó. Rászántam magam egy kísérletre, hogy én is írhassak egy jó kis tanulmányt. Azt szeretném kihozni, hogy azok a férfiak nem kapnak prosztatarákot, az életük végéig, akik partnereiket tíz éven át, hetente háromszor kunilingálják. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2382) Isten gondolatának a kifürkészése

Tibor bá’ online: a dolgok mai állása

A “mindenség elméletének” megismerésével a tudósok legnagyobb álma valósulna meg, ha megvalósulhatna. (If it is ever discovered) Ez az elmélet körülírná a Világmindenség működését a legalapvetőbb szinten, így magában foglalná a természet tökéletes megismerését. Megválaszolna olyan meglepő jelenségeket, mint a sötét anyag, az okot, amiért az idő csak előre haladhat (only one direction) és hogyan működik a gravitáció (how gravity works). Nem csoda, hogy Stephen Hawking szerint egy ilyen elmélet megoldaná létünk értelmének kérdését, mert kifürkészhetnénk vele isten gondolatát. A teológusoknak azonban semmi okuk az aggódásra, mert sok évtizedes szorgos kutatómunka után, tulajdonképpen egyetlen lépéssel se kerültünk közelebb a megoldáshoz. Személyes véleményem szerint, sosem fogjuk megtudni a nagy titkot, de ezzel nem kívánom elvenni a fiatal tudósok kedvét. Már csak azért sem, mert pillanatnyilag nem is egy-kettő, de mindjárt hét elképzelés is létezik, amelyek mind hivatottak megoldani a nagy talányt. Vegyük őket sorra!    isten gondolatai

Húrelmélet. A mindenség elméletének ez a legismertebb próbálkozása, és ezt vizsgálták eddig a legszorgalmasabban (heavily studied). Az elmélet szerint a megfigyelt szub atomi részecskék egyáltalán nem részecskék, hanem apró húrok (tiny strings), amelyek a kutatási eszközök segítségével csupán részecskéknek „látszanak”, mert olyan nagyon kicsik. Ezen kívül a húrelmélet matematikai számításai szerint olyan extra, térbeli dimenziókkal számol (extra spatial dimensions), amelyeket közvetlenül nem tapasztalhatunk meg. Ezek meglehetősen merész állítások, de sok elméleti fizikus szerint a húrelmélet elegáns és az alapötletre számtalan változat húzható rá, amik aztán különböző kozmológiai rejtélyekre derítenek fényt. Van azonban két probléma, amit meg kellene oldani ahhoz, hogy az összes elméleti fizikus elfogadja, mint a mindenség elméletének első számú jelöltjét. Először is a húrelméletnek valami olyan új dolgot kellene előre jelezni, ami ellenőrizhető, amíg ilyet nem találnak, addig az elmélet csak elmélet marad. Másodszor, az elméletnek túl sok változata van, amelyek közül bármelyik helyes lehet és nehéz közöttük választani. Ezen néhány fizikus úgy kíván segíteni, hogy javasolt egy általános keretet, ami M-theory névre hallgat, és több húrelméletet is foglal magában. De ennek is meg kell fizetni az árát. Attól függően, hogyan állítják fel az elképzelést, az M-teória 10500 világmindenség leírására képes (10500 universes), ez pedig egy kicsit sok 🙂 . Igaz, egyes fizikusok szerint ez bizonyíték arra, hogy valójában multiverzummal (multiple universes) van dolgunk, mások viszont ebből az elmélet bizonytalanságát olvassák ki.

Csomós kvantum gravitáció: Tulajdonképpen ez az egyetlen elmélet, amelyik a húrelméletnek a riválisa lehetne. Az elgondolás lényege az, hogy a tér – elképzeléseinkkel ellentétben – nem folytonos, hanem apró (10-35 méteres) darabkákból áll össze. Ezek a térdarabkák össze vannak kapcsolva, hogy a tapasztalatainknak megfelelő teret kapjunk. Amikor ezek a kapcsolatok fonatokká és csomókká állnak össze (they produce elementary particles) akkor elemi részecskéket alkotnak. Be kell vallani, hogy a csomós kvantum gravitáció hozta létre (tentative predictions of real-world effects) a valós világra jellemző hatások kísérleti jóslatait. Azonban a hívei, minden erőfeszítés ellenére, képtelenek voltak a gravitációt begyömöszölni az elméletbe. (incorporate gravity) Valamint, csak úgy mint a húrelméletnél, a kísérleti bizonyítás még várat magára.

CST vagy Kauzális dinamikus háromszögesítés: Ami első ránézésre nagyon hasonlít a csomós kvantum gravitációra. Ugyanis a téridőt ez is felaprózza kicsiny építőkövekre (assumes that space-time). A négydimenziós darabkákat pedig pentachorons-nak nevezi. Ezek a pentakrononok összeköthetők egy teljes méretű világmindenséggé, aminek három térbeli dimenziója és egy idő dimenziója van, vagyis megegyezik az általunk ismert világmindenséggel (jaj de jó!). Ez eddig stimmelne, de van egy kis bibi. A CST jelen formájában nem ad okot rá, hogy miért lenne anyag. [anyag pedig van!]

Kvantum Einstein gravitációs: Ez az elképzelés, amivel Martin Reuter állt elő a németországi University of Mainz-ből, egészen máshonnan fogja meg a dolgokat. A kvantummechanika és a gravitáció összekapcsolásával kapcsolatban a probléma egy része a miniatűr méretek gravitációjából ered. Minél közelebb van a két tömeg egymáshoz a köztük fellépő tömegvonzás annál erősebb, de a gravitáció önmagára is hat, aminek következtében igen kicsiny távolságok esetén beindul egy visszacsatolás csomó. Hagyományos teóriák szerint ekkor az erőnek nevetségesen naggyá kellene nőni, ami azt jelenti, hogy a hagyományos teóriákkal valami nem stimmel. Reuter azonban előállt egy megoldással (generate a “fixed point”) ahol is egy „rögzített” pont alatt a gravitáció növekedése leáll. Ez segíthet a probléma megoldásában és elvezethet a gravitáció kvantumelméletéhez.

Kvantum grafiti: A fentiekben felvázolt össze elméletben feltételezik, hogy a tér és az idő léteznek, amihez megpróbálják hozzáépíteni az univerzumot. Ezzel szemben a (Quantum graphity) elmélet szülőatyja (Fotini Markopoulou) megpróbálja ezeket elhagyni. Markopoulou szerint, amikor a világmindenség kialakult, az általunk ismert tér nem létezett, helyette tér „csomópontok” voltak, amelyek mindegyike az összes többihez kapcsolódott. Hamarosan ez a hálózat összeomlott miközben a csomópontok némelyike elszabadult a többitől és a ma ismert hatalmas univerzumot alakította ki.

Belső relativitás: Ezt az elméletet Olaf Dreyer dolgozta ki az MIT-nél és azt hivatott megmagyarázni, hogy egy kvantum világban az általános relativitás miként érvényesül. A Világmindenség minden egyes részecskéjének van egy „spin”-nek nevezett (perdület) tulajdonsága, amit úgy foghatunk fel mint egy részecske forgást. Dreyer modellje egy olyan rendszert feltételez, ahol a perdület függetlenül létezik a részecskétől [a pasi nyilván Lewis Carroll Cheshire macskájára gondolt (Aliz Csodaországban), amely egy idő után eltűnt, csak a mosolya marad vissza) és találomra helyezkedik el. Amikor a rendszer elér egy kritikus hőmérsékletet, a perdületek felzárkózva rendezetté válnak. A perdület rendszeren belül lévők ezt nem tapasztalják, csak a hatásáról vesznek tudomást, ami Dreyer bemutatása szerint magában foglalja a téridőt és az anyagot. A modellből sikerült neki levezetni a newtoni gravitációt is, azonban az általános relativitás még nem bújt elő (gondolom erre még aludnia kell néhányat).

E8: [most már csak ezt kell kibírnod] 2007-ben Garrett Lisi fizikus berobbant a hírekbe a possible theory of everything elképzelésével. A heccet az E8-at tárgyaló tanulmánya lendítette be, ami egy 248 pontos komplex nyolc-dimenziós matematikai minta. Lisi bemutatta, hogy a fizikából ismert különböző alapvető részecskék és erők az E8 minta pontjain elhelyezhetők és hogy a kölcsönhatásaik nagy része természetesen alakul ki. Néhány fizikus vehemensen kritizálta (heavily criticised the paper) a tanulmányt. Ennek ellenére Lisi 2008-ban adományhoz jutott (given a grant) hogy folytassa az E8-al kapcsolatos kutatását.

Mint láthatjátok, az isteni gondolatok kifürkészésében még sehol se vagyunk. Szerintem sose fogjuk megtudni, de ebben a témában az én ráérzésem semmivel se ér se többet, se kevesebbet, mint bárki másnak a ráérzése. Persze minél fiatalabb vagy annál inkább bízhatsz benne, ez így természetes. Én a kvantummechanikával 17 éves koromban ismerkedtem meg, amikor nekem úgy tűnt, hogy mielőtt vége lesz – az akkor még nagyon távolinak tűnő – életemnek, hatalmas dolgokra fogunk még rájönni. Nos, tévedtem, ezen a téren gyakorlatilag ott topogunk, ahol 60 évvel ezelőtt álltunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2381) Analógiák

Tibor bá’ online

 

Sokféle bölcsesség forog közszájon. Egyesek szerint a történelem  megismétli önmagát, mások azt mondják, hogy nem lehet kétszer belépni ugyan abba a folyóba. Én óvatosabban fogalmazok, azt állítom, hogy határozott analógiákat lehet felfedezni.

Orbán Viktor létrehozta a tökéletes kleptokráciát, és nyolc év szabad rablás után úgy látja, hogy ezt még évekig, de minimum 4 évig folytathatja.

1944. augusztus 23-án Románia „kiugrott” (ezért maradt náluk Erdély). A Vörös Hadsereg egy hónappal később, szeptember 23-án átlépte a Trianoni magyar határt. Három héttel később Szálasi úgy gondolta, hogy a háború megnyerhető, és a magyar népet még évekig hülyítheti, tehát „átvette a hatalmat”, aztán hetekkel később jobbnak látta elhagyni az országot.

A hatalmi tébolyban fetrengők mentalitására jellemzően kezdődött az úgynevezett Szálasi-per. A bíró, a bevett séma szerint, kérdezte: Neve? – Szálasi Ferenc; foglalkozása? – Magyarország nemzetvezetője; Tehát önnek ez a mániája még mindig tart. – Kérem szépen még nem mentettek fel.

Szálasi természetesen kötél általi halált kapott. Kivégzésére a Markó utcában került sor. A nemzet szó bitorlójának nyilvános kivégzését százezrek akarták látni. Irányába a gyűlölet elképesztő méreteket öltött. A Népbíróság pontosan ezért meg se fontolta Szálasi beszámíthatatlanságát, pedig nyilvánvalóan beszámíthatatlan volt. Meghatározás kérdése, mert aki napjainkban rákapott a nemzeti kifejezés használatára, szintén igényt tarthatna eme meghatározásra, nem az intézményezett lopások miatt, hanem mert nem képes betelni vele.

Amikor már szorult a kapca, a levegőben lebegő reménytelenséget már harapni lehetett, Szálasi bandája zsidókat cipelt a Duna-partra vízbelövetés végett. Még egy kegyetlen ideológia mellett is totálisan felesleges cselekedet. Csakhogy az elmebetegekből ezt váltja ki a helyzet reménytelensége. Ezért gondolom úgy, hogy február/március környékén Orbán szörnyű dolgokat fog művelni végső kétségbeesettségében. Pedig nem hiszem, hogy az új kormány első törvénye a halálbüntetés visszaállítása lenne. Bárha hinni lehet az analógiákban, semmi se lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2380) Kellemes időtöltés

Tibor bá’ online

A geddonnal kapcsolatos számtalan poszt adta kellemetlenség mellé vegyünk most fel valami kellemeset is a változatosság kedvéért. 😀

Kedvenc klasszikus festőm az idősebb Pieter Bruegel. Ne kérdezzetek rá, hogy miért, mert az ilyesmit nem lehet tudni. Illetve ha szembeállítom Alfréd Dürerrel akkor van valami szembetűnő. Míg Dürer éjjel-nappal portrékat festet (meg egy kicsit buzi is volt), addig Bruegel többnyire embercsoportokat, eseményeket vetett vászonra. Az arcképek a világon semmiről se árulkodnak, hacsak arról nem, hogy a középkor embere minden volt csak fess nem, a középkor nője pedig kifejezetten rusnyának tűnik. Ezzel szemben Bruegel csoportképei arról árulkodnak, hogy közvetlenül az ipari forradalom előtt élők is élvezték az életet, szórakoztak az akkori lehetőségeken belül, télen-nyáron. Ez az, amit az alábbi két képről megállapíthatunk.

Ami a festményekről nyilvánvaló, hogy ez nem az olajra épített gazdaság és társadalom, hanem a látástól-vakulásig tartó paraszti életforma, ami – úgy tűnik – nem csak a távoli múlt volt, de a közeljövő zenéje is lesz. Kell-e ettől félni és rettegni? A festmények tanúsítása szerint azok az emberek élvezték az életet, persze főleg kevéske szabadidejükben. Szerintem nem kell félni a dolgos jövőtől. Első nekifutásra a folyamatos fizikai munka nem feltétlenül lesz mindenkinek kedvére való, de bízvást hozzá lehet szokni, csak alkalmazkodni kell hozzá.

Munka után nem lesz komputer játék, okos telefon, you tube, TV sorozat, és hasonlók, de akkor mi lesz? Nyilvánvalóan sokkal több időt fogunk a szabadban tölteni, ahogy ezt a két festmény is tanúsítja. Sötétedés után majd marad a lámpafény melletti olvasás…. nyáron, de mi lesz a hosszú téli esteken? A mai ember el se tudja képzelni. Szerintem elő fognak kerülni, vagy meg fogják építeni a különböző társasjátékokat, táblás játékokat, kártyajátékokat. Vagyis az 5 mázsa száraztészta és a 300 db húskonzerv, és 500 doboz gyufa mellé ne feledkezz meg néhány pakli kártyáról se. És ha már itt tartunk, akkor hadd javasoljam az 52 lapos francia kártyával játszott bridge-t, amit ma már viszonylag kevesen játsszák, pedig nagy kár lenne, ha elfelejtődne, mert egy ragyogóan kiegyensúlyozott, kifejezetten értelmes emberek számára megszerkesztett játék, ami semmi máshoz nem hasonlítható., és természetesen nem szerencse és nem hazárdjáték. A játék hajtómotorja a presztízs.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2379) Butulunk

Tibor bá’ online

Ha az ember egy kicsit odafigyel, akkor érzékelheti, hogy a társadalom látványosan butul, aminek több jele is van. A esti hírekben hallottam, hogy egy fürdőző a Balatonban labdázás közben rálépett egy kemény tárgyra, amit ki is emelt a vízből, és akkor látta meg, hogy egy második világháborús aknára lépett, amit gyorsan visszatett, még mielőtt felrobbant volna. Később láthattuk a kemény tárgyat is, ami egy kézigránát volt. Hogy a fenébe lehet, hogy egy hírszerkesztőnek tök mindegy, hogy akna, vagy kézigránát? Igaz, talán még az is szép, hogy egyáltalán ismeri a szavakat. Hadd szögezzem le, hogy a magyar nyelv ismer tengeri aknát, valamint gyalogsági aknát, és taposóaknát, slussz! Igaz, már azt is hallottam, hogy a gyalogsági aknát gránátnak nevezték. Azon már rég túltettem magam, hogy a műsorvezetők a baktériumot és a vírust csereszabatosan használják. Nekik teljesen mindegy melyik mi.

Aztán ma elérkeztünk a dolgok csimborasszójához. Egy lakóház pincéjében tizenéves fiúk találtak egy kézigránátot. Felismerték, hogy ez valami robbanó dolog, ezért kihívták a rendőrséget, akik kihívták a tűzszerészeket, ők megállapították, hogy gyakorló gránát és nincs benne robbanóanyag. Tehát makett. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a szakember ismeri a kézigránátot, de azért ő maga is „buta”. Ugyanis a környező 6 házat teljesen kiürítették a felismerés előtt. Egy kézigránát jó esetben megöl egy embert néhány méter távolságból, mert szilánkokra robban szét, és a szilánk áthatol az emberi testen. Az már csak szerencse dolga, hogy fontos szervet ér-e szilánk vagy sem. Arról azonban szó se lehet, hogy az a 10-15 dkg robbanó anyag a kézigránátban össze tudna dönteni egy házat, pláne 6 házat körbe-körbe. Magyarul a kilakoltatás teljesen felesleges volt, csak arra jó, hogy fontoskodjanak. Lám milyen hasznos a  mi munkánk.

A TV hírekben teli vannak „csemegével”: „Nagykanizsán 31 °C volt a napon.” Juj, az anyját, de meleg. Persze lehetett volna 35 °C is (a napon), ha 3 perccel tovább mér a napon. Lehetséges, hogy a hírszerkesztő annak idején hiányzott az iskolából, amikor erről volt szó. A hőmérsékletet árnyékban kell mérni, mert a levegő hőmérsékletére vagyunk kíváncsiak. Csak ez lehet szabványos. A napon mérni hőfokot tök felesleges, mert értelmezhetetlen.

Valamikor a rádió, a tévé és a nyomtatott sajtó „szentírás” volt. A szerkesztők nagy tudású, tapasztalt emberek voltak, akik bárgyúságokat nem engedtek át. Ez talán apróságnak tűnik, de messzemenő következményei vannak. Vasárnap délelőtt átutazok a városon, egymás után látok hőmérsékletjelző táblákat a kereszteződésekben. Össze-vissza mutatják a hőfokot. Hát persze, akik felállították, azoknak fogalmuk se volt, hogy az érzékelő elhelyezésének a helyét nagyon gondosan kell megválasztani. Fogalmuk se volt, mert ők is hiányoztak az óráról, vagy hallgatták a TV időjárás jelentést, és úgy gondolják, hogy a hőmérő napon is lehet.

A múltkoriban feladtam három levelet a postán, amikor 230 forintos volt rájuk a bélyeg. Letettem az ablakban 690 forintot, és vártam. Az ablak másik oldalán a leányzó bepötyögte a 230-at majd a x-et és a 3-at, végül az egyenlőség jelent, amire kijött az 690. Elvette a pénzt és megkérdezte, honnan tudtam, hogy 3×230 az 690-mel egyenlő? Még harminc év, és engem a cirkuszban fognak mutogatni, mint fejszámolót, pusztán azért mert  kik tudom számolni fejben a 3×230-at.

Az egyik látogatom csodálta a kutyáinkat, elő is akart fizetett egy kiskutyusra, de ugye ez már lecsengett. A nagy barátkozás közben előkerül a zsebéből egy tábla tej csoki, amiből meg akarta kínálni a kutyáinkat, de én nem engedtem. Mondom a geddonosnak, a kutyáknak a csoki kis túlzással olyan, mint nekünk a ciánkáli. – Ugyan már, ezt honnan veszed? – Ezt olyan régen tudom, hogy fogalmam sincs honnan vettem. Szóval venni akar egy kiskutyát 50.000 forintért, ami ha meg is éri, mégis csak pénz, és közben fogalma sincs a kutyatartásról.

Hetente jönnek hozzánk vándorkereskedők, kipakolnak az önkormányzat nagytermében és árusítanak. Szeretem őket, mert harmad áron adnak hasznos dolgokat, de azért nem árt résen lenni. Legutóbb tízezerért rá akart beszélni egy konverterre, aminek a dobozán ott éktelenkedett, hogy 1000 W. Rákötöm az aksimra és máris van 1000 watt váltakozó áramom, amivel meghajthatóm a porszívót, mosógépet, meg amit akarok, ha elmegy a hálózati feszültség. Kifejezetten geddon cucc. Csak nekem valami nem tetszik. Az akkura kötendő csipeszek vezetéke jó ha van fél kvadrát. Mondom a pasinak, hogy nem hiszek ebben az egy kilowattban. Pedig az úgy van, rá is van írva. Ühüm, de 12 Volt mellett az 1000 watthoz kell kb. 80 amper. Ezen a fél kvadráton 80 amper nem megy át. Felizzik és elég. Nem tudom meggyőzni, wattról már hallott, voltról is, de az amper az már sok neki. Az pedig, hogy van közöttük összefüggés, egyszerűen meglepi.

Persze, ha tudatlanság itt megállna, egy szavam se lenne, de nem. 30-40 éves férfiak is csak a szakmájukhoz értenek, jó esetben. Rossz esetben, ahhoz se. A butulás nagy léptekben folytatódik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2378) Küszködnek a törvényhozók, hogy megakadályozzák Trumpot egy atomháború kirobbantásában

VIP.311.

Mottó: Egy atomháború kirobbantásának megakadályozására a leghatékonyabb mód biztosítani az észak koreaiakat, hogy Amerika soha nem fog elsőnek hozzányúlni az atomfegyverekhez.

Egyetlen nukleáris eszköz felrobbanása elégséges, hogy beinduljon egy felfutó spirál, aminek a civilizációnkat fenyegető következménye lehet. – Hangzott el az amerikai külügyi bizottság ülésén……..

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2377) Breaking news

 

A Bild-nek kiszivárgott, német kormány titkosított jelentése szerint, több mint 6 millió migráns várakozik a Földközi tenger mentén, hogy átjusson Európába.

Fiatal férfiak, mobil telefonok birtokában, pontosan értesülnek arról, mi történik a világ más pontjain, és ez vonzza őket Európába.

A hatalmas migráns tömegek megindulása még hátra van. A következő évtizedek alatt Afrika népessége megduplázódik. Nigéria 400 millióra fog duzzadni. Ebben a digitális világkultúrában, az internet és a mobil telefonok világában, mindenki tisztában van az európai prosperitással és életstílussal. Nyolc-tíz milliós migráns van már az úton. Állítja Gerd Müller német fejlesztési miniszter.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2376) Boldogtalan nők

 Tibor bá’ online

 

„The Paradox of Declining Female Happiness” (A nők csökkenő boldogságának ellentmondásossága) címmel Betsey Stevenson és Justin Wolfers (mindketten a University of Pennsylvania kutatói) egy tanulmányt jelentettek meg az amerikai Leading Social Science Research tudományos szaklapban. Ez a tanulmány kicsapta a biztosítékot Barbara Ehrenreich  írónőnél (többek között a New York Times és a Time magazin rovatvezetője), aki menten tollat ragadott, és némi vitriollal leöntve elküldött egy cikket Tom Engelhardt Internet honlapjára (www.TomDispatch.com) amit a szerző úgy hirdet, hogy „a regular antidote to the mainstream medisa” (a szajha média egy állandó ellenmérge).  Barbara Ehrenreich a tanulmányt nevetségesnek bélyegezte, mivel a férfiak és a nők közötti nem létező „boldogság lemaradást” a feminizmus nyakába akarja varrni, kihasználva azt a népszerű nézetet, hogy a feminizmus a nőkre nézve ártalmas. Néhány értelmiségi nő csóválta ugyan a fejét, de általánosságban az emberek úgy reagáltak, hogy „nem megmondtam?” Olyan notórius antifeminista fórum, mint a Slate’s DoubleX website poszt írója arra a következtetésre jutott, hogy a múlt század 60-as és 70-es évek feminista mozgalmának következménye egyfelől a nők folyamatos burkolt panaszkodása volt, másfelől a nők rászoktak, hogy a szexet fegyvernek használják a férfiak ellen. nyomorgó nők

Barbara Ehrenreich kiállása egy bátor kisebbségnek tűnik, mert mellette jó pár webszájton, mint a www.humanevents.com olyan írónők szállnak szembe a feminizmussal, mint például Phyllis Schlafly, akinek posztjából megtudhatjuk, hogy a 60-as évek végén a feminista mozgalmat Betty Friedan indította el a „The Feminine Mystique” (A női titok) című könyvével. Ezzel sikeresen életre keltett egy feltételezést, miszerint a peremkerületek feleségei „kielégületlen érzéstől” szenvednek a feltételezett unalmas életük miatt. Friedan fogalmai  szerint, a „kényelmes koncentrációs táborból” való kiszabadulás érdekében a feminizmus fáradhatatlanul dolgozott, hogy a teljes idejükben otthont teremtő nőket lenézze a társadalom. Schlafly posztjához szép számmal szólnak hozzá az „érdekeltek”. Egy 47 éves texasi nő tipikusnak mondható hozzászólása így szól: „Fiatal koromban teli szájjal zabáltam a feminista hazugságokat, mert úgy tűnt ez a helyes irány. A 70-es években rengeteg információt kaptunk arról, hogy mire vágyunk és mire van szükségünk. Ma már tisztán látom, hogy önmagamnak kell megszabni mi jó nekem, nem pedig NEKIK. Ha arra presszionálnak, hogy feleségnek és anyának lenni nem egy jó választás, akkor hol marad a szabad akaratom? Sajnálom, de legálisan megölni egy születendő csecsemőt, megcsalni a férjet, hátba támadni a munkatársat, stb. stb. vagyis mind azok, amiket „egy ízig-vérig modern nő megtehet” számomra nem megfelelő. Ha az egyenlőség morálisan elfogadhatatlan dolgokkal jár együtt, akkor nem kérek belőle.”

Maga Schlafly (put it) ragyogóan definiálja a feminista mozgalom doktrínáját, „amely arra tanítja a nőket, hogy magukat az elnyomó patriarchális társadalom áldozatainak tekintsék, ahol a valós értéküket sose fogják elismerni, és ahol lehetetlenség érvényesülniük.” Igen ám, de az áldozat érzetének a kiváltása nem a boldogság receptje. A nők boldogságának csökkenése nem lehet csupán fikció.

Barbara Ehrenreich tehát szélmalomharcot folytat, de nem adja fel. Rámutatott arra, hogy Stevenson és Wolfers tanulmánya nem vette figyelembe, hogy 1) Van néhány ok, ami miatt kétségek merülnek fel a tanulmánnyal kapcsolatban. 2) Ha el is fogadjuk a tanulmány eredményeit, maga a tanulmány nem mond semmit arról, hogy a feminizmus milyen hatással van egy nő hangulatára. 3) A boldogságot kutató tanulmányoknál akad néhány egyéb tényező. Arról nem beszélve, hogy a boldogság meghatározása és mérése meglehetősen bizonytalan. Kell rá bizonyíték? Nemigen! A józan ész azt diktálja, hogy a megkérdezett válasza a pillanatnyi állapotától függ. Ha a napi postájával három befizetendő csekk is érkezett, és nagyobb a gázszámla, mint amire számított, akkor kissé boldogtalan. Ha viszont a megelőző percekben egy jót cseverészett a barátnőjével, akkor pedig kissé boldogabb.

Ez természetesen eléggé pongyola megközelítése egy tanulmánynak, de mindenki azzal főz, amije van. Igaz Barbara Ehrenreichnek vannak jobb meglátásai is. Például idéz a tanulmányból, „A mintavétel kezdetekor (1972) 1 százalékkal kevesebben állították, mint a férfiak, hogy nem túl boldogak. Viszont 2006-ban a nők 1 százalékkal többen mondták, mint a férfiak, hogy ebbe a kategóriába tartoznak.” És helyesen állapítja meg, hogy ha különböző körülmények között például a fény sebességének a megmérése mutatna ekkora különbséget, az mellbevágó lenne. Azonban olyan bizonytalan fogalom mérésénél, mint a boldogság, ekkora különbség esetén aligha beszélhetünk paradigmaváltó eredményről.

elkeseredett nőkBarbara Ehrenreich azt is kifogásolja, hogy a nők sugallt hangulati eltolódása a kétségbeesés felé konfliktusba kerül a szerzők által felkínált egyik objektív boldogtalanság mérési tényezővel, név szerint az öngyilkosságok számával. Ugyanis a boldogság egy szubjektív állapot, míg az öngyilkosság egy kegyetlen, konkrét tény. És akkor a megállapítás valóban zavarba ejtő a szerzők részéről: „Ellenére a szubjektívnek mondható, egyre ritkább jó közérzetnek, a nők öngyilkossági rátája csökkent, míg a férfiak öngyilkossági rátája 1972-2006 között nagy vonalakban állandó maradt.” Ennek ellenére, tételezzük fel, hogy a nők tényleg boldogtalanabbak most, mint 40 évvel korábban. Jelentheti-e ez azt, hogy az életüket a feminizmus tette tönkre? Aligha! Főleg, mert a nehezen definiálható boldogtalanság egyformán osztályrésze mind az otthon maradt, mind pedig a dolgozni járó nőknek. Ha valóban a feminizmus lenne az igazi ok, akkor várhatóan az elvált és a dolgozó nők kevésbé lennének boldogok, de ez nem így van. Ami pedig a gyermekvállalást illeti, ami a női vágyak beteljesülésének a feltétele, a valóságban több boldogtalansággal jár.

Barbara Ehrenreich kegyelemdöfése még hátra van. Szerinte, ha a tanulmány egyáltalán jelez valamit, akkor azt jelzi, hogy se a házasság, se a gyermekvállalás nem tesz egy nőt boldoggá. A női boldogság megtapasztalása nem függ az egyén tényleges életkörülményétől. Hogy pontosan mitől függ, az a tanulmány megítélése szempontjából közömbös, ezért érthetetlen, hogy miért csapnak ekkora lármát a tanulmány körül. Tényleg érthetetlen? Aligha, mert Barbara Ehrenreich betekintést kínál a kapitalista piacgazdaság működésébe is, ami a magyar olvasók számára különösen értékes.

A Wharton tanulmány „eredményei” már egy ideje kiszivárogtak, elsősorban azért, mert elő kívánták készíteni a piacot a kiadó igen termékeny tanácsadójának, Marcus Buckingham új könyve részére. A szerző leginkább a „First, Break All the Rules” (Kezd azzal, hogy megszegsz minden szabályt) című könyve révén ismert. Új könyve, amire a talajt a Wharton tanulmány készíti elő, „Find Your Strongest Life: What the Happieast and Most Successful Women Do Differently” (Találd meg leghatékonyabb oldalad: Mit csinálnak másként a legboldogabb és legsikeresebb nők) valójában az egyáltalán nem új, a „pozitív gondolkodással segíts magadon” lerágott csont kategóriájába tartozik. Az olvasók (gondolom elsősorban nők) megismerkedhetnek az Internet blogok hozzászólásainál alkalmazott „felhasználói nevek” alatt nyilatkozók boldogtalan nők siralmaival. Majd a „sikeres” nők történetei következnek. Buckingham könyvében tippeket, hogyan lehetnek a nők boldogok, sőt egyre boldogabbak, olyan női magazinokba illő stílusban, amit az ilyen magazinokat éjjel nappal olvasók különös figyelemmel zabálnak, akarom mondani, próbálnak ki, ami után hangulatukban semmi nem változik, de ezt éppen úgy nem veszik észre, mint a mágneses takarók gyógyhatásainak az elmaradását a kezdeti autoszuggesztív „gyógyulás” után. Végül is a tanulmány semmi más, mint a jól ismert promóciós technika első lépése. Ha valamit sikeresen akarsz forgalmazni, akkor első lépésként teremts hozzá fizetőképes keresletet. A 80-as években, amikor a szilikon implantációs üzlet beindult, az orvosok felfedezték a „mikromasztiát” a kisméretű emlők „betegségét”. Napjainkban a multinacionális gyógyszergyárak eszeveszett kutatások után már csak egy lépésre vannak a női viagra felfedezésétől. Nem véletlen tehát, hogy felmérések szerint az amerikai nők 43 százaléka FSD-től szenved (megjósolom, hamarosan a vízcsapból is ez fog folyni Magyarországon) vagyis a „Female Sexual Dysfunction”-től, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a nők 43 százaléka soha sem jut el az orgazmusig. És mivel hajlamosak vagyunk elhinni azt, hogy minden lehetséges emberi nyavalyára van egy megfelelő pirula, hamarosan a magyar nők is sorba fognak állni a patikákban egy kisméretű, kék pasztilláért, ha el kívánnak élvezni, esetleg egyetlen aktus alatt többször is.

Befejezésül hadd jegyezzem meg, hogy ez a mester kritikus, Barbara Ehrenreich, maga is 17 könyv boldog szerzője. Az utolsó könyvét Bright-Sided: How the Relentless Promotion of Positive Thinking Has Undermined America (Derűs hozzáállás: A pozitív gondolkodás könyörtelen promóciója miként ásta alá Amerikát)  a Metropolitan Books kiadó adta ki, ha esetleg meg szeretnéd rendelni. Csak remélni merem, hogy nem állunk szemben a „vizet prédikál, bórt iszik” klasszikus esetével.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2375) Kínai művészet

Tibor bá’ online

Az első fényképezőgépemet 10 éves koromban kaptam, amikor nem volt mindenkinek egy mobil telefon a zsebében. Nem valószínűtlen, ha azt mondom én voltam az első 10 éves kisfiú, akinek Magyarországon fényképezőgépe volt. Egy 6 x 6-os, tükörreflexes Zeis Ikon, 4,5 fényerővel. És meg is tanultam használni. Nem csoda, hogy rákaptam. 17 évesen tagja lettem Magyar Amatőr Fényképezők Országos Szövetségéből alakult fotóklubnak. 1950-et írtunk. Akkor tombolt a szocialista-realista művészeti irányzat. Minden fényképnek a szocreál művészeti stílust kellett tükröznie. Nem volt nehéz: bőrkötényes férfi hegeszt egy vastraverzet, martinász csapolja az olvasztott acélt, traktoros lány elszántan boronál. Szóval mindenki boldogan dolgozik, és néz szembe a csodálatos jövővel. Ezért aztán, amikor hírül adták, hogy Kínában egy fiatal művészt a rendszer elnyom, voltak elképzeléseim a dologról. Diktatúrában a művészetet is megszabja a diktátor. De azért – puszta nosztalgiából – elolvastam a teljes történetet.

Adva van tehát egy Zhao Zhao nevű harminc éves kínai művész, aki a ma 60 éves, világhírű, Ai Weiwei tanítványa. A probléma mindössze annyi, hogy Ai Weiwei-t néhány éve két és fél hónapra börtönbe zárták nyugatos magatartása miatt. Különben mester és tanítványa még sorsukban is hasonlók, mert a kommunista rezsim mindkettőjük családját száműzte Beijing-ből, vagyis távoli környezetben nőttek fel. Minden esetre Zhao  üstökösként tűnt fel Kína egén, és műalkotásaival be akart törni az Amerikai piacra, mert szép-szép a művészet, de a pénzkeresés se rossz. Talált is egy kínai származású amerikai galéria tulajdonost, Christophe Mao-t, aki kész volt rendezni számára egy ugródeszkának számító kiállítást. Már minden le volt pacsizva, a kiállítás tárgyai behajózásra vártak, amikor a Párt közbelépett és elkobozták a teljes szállítmányt.  Borítékolható volt. Az egyik kiállításra szánd darab egy rendőrt ábrázoló betonszobor darabjaiból állt. A rendőr száma megegyezett mesterének letartóztatási dátumával. Az allegória egyértelmű volt, a hatalmat képviselő rendőr darabokra hullott szét. Ennek ellenére a pekingi kiállításon ezrek nézhették, a hatalom közömbössége mellett. Ez viszont hirtelen megváltozott a potenciális new york-i kiállítás előtt. A hivatalos álláspont szerint a művek között szép számmal vannak olyan tárgyak, amik nem nevezhetők „művészetnek”. – Na ezt én ismerem, ami nem szocreál, az dekadens, sőt nem is művészet. Aztán megláttam a kifogásolt alkotást, aminek „nyolc csöcsű tigris” a meglehetősen találó elnevezése, és egy fénykép alapján készült, hatalmas festmény. – Mindjárt megláthatjátok. – Mi tagadás, ez alkalommal némi megértést mutatok a kínai kommunisták döntésével kapcsolatban, bár ha nem is szocialista, de realista a javából. 😀 A nyolc csöcs stimmel, de van itt egy árva pöcs is. Kérdés, hogy a 750 milliárdos selyem úton fog-e ilyesmi jönni, mert én vennék belőle.

_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2374) Tény-e vagy fikció a természetfeletti erő?

Tibor bá’ online

A paranormális vagy természetfeletti erő létével kapcsolatos vitáktól zengett az egész XX. század, és ez minden valószínűség szerint folytatódni fog a XXI. század folyamán is. Magyarországon még soha annyi ember nem hitt a természetfeletti dolgokban, mint napjainkban, és minél többen hisznek benne, az ellenzők tábora annál hevesebben tiltakozik. Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk magunkat a témában, tisztázni kell néhány fogalmat.

Az öntudatra ébredt Ember (döntő többsége) ragaszkodott ahhoz a feltételezéshez, hogy testén kívül van lelke is. Ha pedig van testétől függetleníthető lelke, akkor kell lenni egy anyagtól független világnak is, amit általában „másvilágnak” neveznek. Ha pedig van egy anyagtól független másik világ, akkor ott olyan dolgok is lehetségesek, amik az anyagi világban nem. Az egyik ilyen „dolog” a telepátia, ami két lélek egymással folytatott kommunikációját jelenti ismeretlen csatorna segítségével. Ezt magyarul „gondolatátvitel” néven emlegetik. A másik a telekinézis, ami távoli tárgyak mozgatását jelenti, nem természetes erők, hanem az emberi akarat segítségével. Mondhatnánk úgy, hogy a szellem ereje az anyag felett.

Minden más ezekre vezethető vissza. Amikor például a rendőrség „látó” embert segítségét veszi igénybe egy eltűnt személy fellelésére, akkor a „látó” telepátiát alkalmaz. Amikor „ráolvasással” valakit meggyógyítanak, a telekinézis működött. Amikor valaki arra ébred, hogy ikertestvére bajban van, majd délelőtt kap egy ilyen tartalmú táviratot, megint csak a telepátia működött. Szóval valahogy így.

Az Emberiség pedig két csoportra osztható. A nagyobbik csoportra, akik hisznek a természetfeletti erőkben, a másik, jóval kisebb csoportra, akik (nagy adag felháborodás kíséretében) nem. Most ragadom meg az alkalmat, hogy ismertessem, én a második csoporthoz tartozom, de ez nem jelenti azt, hogy nem kívánom a témát a tőlem telhető lehető legnagyobb objektivitással tárgyalni.

A szemben álló két csoport természetesen nem elégedett meg azzal, hogy kígyót-békát kiáltson a másikra, hanem „tudományos” szinten iparkodtak rendezni a nézeteltérést. Először is megegyeztek abban, hogy a hívőknek kell bizonyítani a természetfeletti létezését, mivel negatívumot, vagyis a nem létezést bizonyítani nem lehet.

Aztán meg kellett állapodni abban, mi lehet a bizonyítás. Tanúvallomások, élményekről szóló beszámolók szóba se jöhettek egyfelől, mert számtalan jóhiszemű hívő minden további nélkül hajlamos a kegyes csalásra, másfelől pedig az érzéki csalódásban (delúzió) lévők jóhiszemű tanúskodása nem zárható ki. Arról meg végképp nem beszélve, hogy a bizonyítékként felhasználható esetek véletlenszerű bekövetkezését kivárni idegtépően időigényes. Ki kellett tehát találni egy vizsgálati módszert.

Ami azt illeti kitaláltak, nem is egyet. Íme egy példa a korai időkből. Vettek mondjuk egy 100 lapból álló kártya paklit. A pakliban öt különböző kártyából 20-20 darab volt a következő, nagy mérető jellel:

                           Ο  Δ  ◊  ‡  ≈

Tehát: kör, háromszög, négyzet, kereszt és hullám. Vettek továbbá két telepátiával megáldott személyt, akiket elhelyeztek két egymás mellett lévő szobában. Az egyiknél volt a jól megkevert pakli kártya és egy óra, a másiknál egy jegyzet fűzet, egy ceruza és egy óra. Az „átadó” 1-1 percig nézte a sorra következő kártyákat. Az „átvevő” 1-1 percig koncentrált és próbálta kitalálni mire gondol az „átadó” és ezt lejegyezte. A kiértékelés értelemszerűen történt. A valószínűség számítás szerint 20 %-os találatra lehet számítani telepátia nélkül. Ennél több találat, de inkább jóval több találat, már bizonyításnak számított a telepátia javára.

Természetesen ahány próbálkozás volt, annyi eredményt kaptak. Az eredmények zöme a 20 % körül volt, amit a tagadók nagy triumfálással fogadtak. Csakhogy itt-ott voltak kimagaslóan sikeres eredmények is, mondjuk 60-70 százalékos találat, amit meg a hívők fogadtak nagy örömmel. A vita újfent beindult. Az ellenzők állították, hogy a matematikai szabályok szerint van egy úgynevezett „szórás”, ami azt jelenti, hogy hébe-hóba meg van engedve egy-egy jelentősen eltérő eredmény is, ami alapvetően nem változtatja meg a tézist. Aztán pedig „csalást” emlegettek, és valljuk be nem mindig alaptalanul.

A telekinézis bizonyítására kezdetben hatalmas tárgyak mozgatásával próbálkoztak, ahol számtalan esetben csalásokkal is lehetett találkozni. A leggyakoribb trükk (már amennyiben trükkről van szó) evőeszközök hajlítgatása volt. Csakhogy változtak az idők! Újabb generációk jöttek, akik között szép számmal voltak olyanok, akik valóban tudni szerették volna az igazságot függetlenül attól, hogy ők személy szerint melyik táborhoz tartoztak. Ki kellett tehát dolgozni egy olyan módszert, amely minden kritikát kiállt. Ma már a telepátiát az úgynevezett Ganzfeld módszerrel tesztelik, ami németül annyit tesz, mint „teljes mező”, technikailag pedig a következőképpen néz ki.

A „vevőt” érzékszervi árnyékolásba helyezik, vagyis szeme bekötve, fülén fejhallgató, amiből halk semleges zaj hallatszik. Egy másik szobában a „küldő” egy TV képcsövet figyel, amin 30 másodpercen keresztül négy különböző videó klip közül valamelyiket láthatja újra meg újra. Ezt követve a „vevőnek” bemutatják mind a négy klipet, és azt kell kitalálnia, melyiket látta a „küldő”. Ennél a kísérleteknél a véletlen adta valószínűség 25 %. E témában a legújabb kísérlet sorozat (40 egymástól független vizsgálat) 30 százalékos találatot regisztrált, amit, lévén valamivel több, mint 25, bizonyítékként él meg a hívők serege. A kételkedők természetesen megint csak a matematikai szórásra hivatkoznak.

A telekinézis vizsgálatánál újabban elektronikus módszerekhez folyamodnak. Például a vizsgált személy egy TV monitoron megjelenő, elektronsugárból álló jelet iparkodik eltéríteni. Az eredmény zömmel nulla. Nagy ritkán érkezik hír némi sikerről, de a kételkedők ezeket nem tartják meggyőzőnek.

A legátfogóbb kísérlet a DMILS (direct mental interaction with living systems) arra irányul, hogy a kísérleti alany próbáljon meg befolyásolni egy távoli biológiai rendszert. Például lassítsa le az élesztőgombák szaporodását, vagy egy palánta növekedését. Az eredményeket statisztikailag analizálják egy kontroll csoport bevonásával. Az újabb, negyven különböző vizsgálatból álló csoport eredménye mutatott egy kisméretű, ám szignifikáns pozitív eredményt. Amikor azonban a hét legkifejezőbb eredményt vették górcső alá, a pozitív eredmény eltűnt.

Ezek után a „hívők” részleges sikerről beszélnek, azt sejtetve, hogy a módszer finomításával az eredmények javulhatnak. A kételkedők álláspontja teljesen más. Véleményük szerint olyan elsöprően egyértelmű pozitív eredményre van szükségük, ami minden kétségen felül állhat.

Ez az a pont, ahol meg kell vizsgálnunk egy úgynevezett „materialista” helyzetét. Meg kell értetni a hívőkkel, hogy egy materialista nem úri passzióból nem hisz, hanem meggyőződésből, miközben irigyli azokat, akik minden fenntartás nélkül képesek hinni (bármiben). Egyáltalán nem egy kellemes érzés az a tudat, hogy a lét megszűnik az ember halálával. Éppen ezért a materialista sokkal inkább érdekelt abban, hogy mindenfajta természetfeletti erővel kapcsolatos kísérlet pozitív eredményt hozzon. A hívő mindössze álláspontját védi, a kételkedő részére ennél jóval nagyobb a tét, ő az örök életét reméli megkapni, de persze nem csalárd módon. Egyszerűen fogalmazva, a hívő nem vágyik arra, hogy meggyőzzék. Ezzel szemben a kételkedőnek minden vágya, hogy hívővé váljon.

Jó, de végül is hol tartunk? Az igazság az, hogy több mint száz év küzdelme mind ez ideig nem hozott eredményt annak egyértelmű kimutatására, hogy létezik-e paranormális erő vagy sem. Persze, hogy nem, állítják a kétkedők, hiszen nincs semmi, amit bizonyítani lehetne. Maga a száz éven át tartó szívós, de gyümölcsöt nem hozó munka az élő bizonyíték a paranormális erő fiktív voltára. Csakhogy ez nem teljesen tisztességes a hívők felé, hiszen az elmúlt húsz évben a nyakukat törték, hogy kielégítsék a kétkedők által szabott feltételeket, feltételezhetően jó szándékuk demonstrálására. De minél többet nyújtanak a hívők, annál nagyobb követeléssel állnak elő a kétkedők.

Mind ez ideig a legnagyobb akadály a megismételhetőség. Ha a hívők előállnak egy pozitív kísérleti eredménnyel, a kétkedők követelik a kísérlet megismétlését és elvárják a korábban kapott pozitív eredmény újfent kinyerését. Ez viszont nem valósul meg.

A hívők azonban visszavágnak. Szerintük a paranormális jelenség alapvetően nehezen megfogható, akkor meg hogyan akarjuk nyakon csípni egy laboratórium­ban? Ezért aztán pszeudotudományos módszerekhez kezdenek folyamodni.

Egyik táborhoz sem tartozó, objektív megfigyelők véleménye szerint a parapszichológiával kapcsolatos vita alapvetően eldönthetetlen. További kísérletek elvégzése, mindössze további vitaalapot produkál, ezért aztán értelmetlen.

Csakhogy valami értelmes dolog mégiscsak kiderült a szüntelen vitából, nevezetesen az, hogy a tudománynak igenis vannak határai. Induljunk abból ki, hogy a megfigyelő racionálisan gondolkodik, nem elkötelezett és csak a kőkemény tényeket veszi figyelembe. Akkor most folytassuk! Két objektív és minden gyanú felett álló tudóscsoport vizsgálta két különböző ágens hatékonyságát. Az egyik csoport úgy találta, hogy az általa vizsgált anyag igen hatásos, az eredmények messze túlléptek a valószínűség határain. A másik csoport nagy vonalakban közömbös eredményt mutatott ki, némi hatékonyság gyanújával. A kérdés az, egy fent körvonalazott racionális egyén melyik eredményt fogadja el meggyőzőnek?

A válasz természetesen egyértelmű mindaddig, amíg el nem árulom, hogy pontosan miről van szó. A nagy vonalakban közömbös eredményt egy olyan új gyógyszerrel kapcsolatban kapták, amely infarktus után egy második infarktus bekövetkezését hivatott megakadályozni. Elég fontos téma, nemde? Az eredmény azt mutatta, hogy a gyógyszer alkalmazása mindössze 1-2 százalékkal csökkentette a második infarktus bekövetkezését, ami alig haladja meg a véletlenszerű szórás értékét. Végső eredmény? A gyógyszert természetesen forgalomba akarják hozni.

Ezzel szemben a sokkal jobb eredményt adó kísérletet Arthur Koestler által létrehozott alapítvány végezte az Edinburgh- i Egyetemen. [A magyar származású író (Sötétség délben) közvetlenül a feleségével együtt, közösen elkövetett öngyilkosság előtt hozta létre az alapítványt kizárólag a természetfeletti erők kivizsgálása és bizonyítása végett.]. A kísérleti eredmények azt támasztották alá, hogy természetfeletti erő határozottan létezik. Hoppá! Ugyanis azok, akik egy alig bizonyított gyógyhatást elfogadtak, most kifejtik, hogy ez még kevés ahhoz, hogy elfogadják a természetfeletti létezését. A Koestler intézet a vizsgálati eredményt meg tudja ismételni. Ennek ellenére nem fogadják el. Álláspontjuk szerint mivel természetfeletti erő nem létezik, minden azt igazoló eredmény hamis kell, hogy legyen. Ez a vélemény természetesen meglepő, de megmagyarázható.

Szociológusok és történészek már évek óta állítják, hogy jelentős különbség van a tudományról feltételezettek és a valóság között. Erre a tudósok természetesen legyintenek, de azért érdemes mögé nézni a dolgoknak. Amikor például Einstein elméletével szemben ellenvetésekkel álltak elő, Einstein egyszerűen lesöpörte az érveket az asztalról egy számára természetes, egyszerű megjegyzéssel. „Ez nem lehet jó, mert kevésbé valószínű.” Vagyis tudomásul kell venni, hogy egy-egy tézis elfogadásánál jelentős mértékben lép a képbe az, hogy a tudósok hisznek-e benne vagy sem.

Csakhogy egészen új, vagy paranormál dolgok esetében nincs, nem is lehet előzetes elképzelés. Következésképpen a tudós társadalom vonakodik elfogadni a kísérleti eredményeket, és ezt a szubjektív hozzáállást nem is tagadják. Példának okáért, ha valaki előáll statisztikai adatokkal alátámasztott elképzeléssel, miszerint összefüggés van a rák és az étrend között, a tudósok minden további nélkül elutasítják azon az alapon, hogy nem plauzibilis. Erre egyébként számtalan példát láthatunk Magyarországon belül is. Gondoljunk bele milyen kálváriát járt Béres a cseppjeivel, Kovács Ádám a celádámmal, vagy Bánfi a hajszeszével. Akadémiai körökben szinte ellenségnek tekintették őket, és kellő kivizsgálás helyett ott gáncsoskodtak, ahol tudtak.

Ha ilyen összpontosított támadás ér egy nyomelemeket tartalmazó Béres-cseppet, akkor mit várhatunk a parapszichológiai kutatások pozitív eredményei esetében? Erre válaszoljon mindenki saját ízlése szerint, de azt azért tegyük hozzá, a vita távolról se eldöntött. A hívők nem tartják méltányosnak, hogy bármilyen bizonyítékkal állnak is elő, a kételkedők éjt nappallá téve találnak ki mindent, amik eszükbe jutnak, a jelenség normál magyarázatára. Erre a kételkedők azt válaszolják, hogy mielőtt valamit elhisznek, minden lehetséges alternatív magyarázatot számba kell venniük.

Megint csak ott tartunk, hogy valami igazság mind a két csoport álláspontjában van. Csakhogy fölmerül egy további idegesítő tény. Alternatív magyarázatok felsorakoztatásának sose lehet vége, hiszen minden egyes tudományos elmélet bizonyításánál számos segéd-feltételezésre van szükség, például a kísérlet felállítását, az adatok kiértékelését, de még magukat a kísérletben résztvevők személyét illetően is.

Pontosan ez az oka annak, hogy a hívők nagyobb eséllyel találnak pozitív eredményt, mint a kételkedők. A parapszichológusok feltételezése teljes mértékben méltányos, ami szerint lehetetlenség a természetfeletti erő létére utaló olyan pozitív eredményt kihozni, amit a kételkedők elfogadnak. Hát igen!

Csakhogy ez a megállapítás igaz minden más tudományos kutatási eredményre is. Sok függ, ha nem is minden, az elmélet bizonyításának elfogadásától. Az a jól ismert mondás, miszerint egy tudományos elmélet sohasem bizonyítható, csak cáfolható, mindössze egy magát életben tartó mende-monda. A valóságban a tudósok furcsa eredményekre is kitalálnak magyarázatokat, illetve cáfolatokat. A parapszichológiai pozitív eredményeinek eseteiben a cáfolások arzenáljába beveszik még a „hozzá nem értést” és az „összehangolt csalást” is.

Az összhang (és talán a jóindulat) hiányát mi se mutatja jobban, mint az a tény, hogy egy adott vizsgálati eredményt a két csoport teljesen eltérően értékel. Mai divatos kifejezéssel élve, a két tábor elbeszél egymás mellett.

Úgy tűnik 2000 év sem volt elég annak tisztázására, hogy Jézus feltámadt-e halottaiból, majd felszállt a Mennyekbe, vagy a tanítványok csak kilopták testét a sírból, ahogy azt sokan állították, és állítják ma is.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2373) Szellemi rendellenesség

VIP.310

 

Akármerre megyek mindig azt érzem, hogy itt mindenki hülye. Számomra most kiderült, hogy nem képzelődöm. Európában 160 millió ember szellemileg tökéletlen. Lásd a legújabb VIP fordítást.

___________________________________________________________________________

Minden évben, Európában több mint 160 millió embert érint valamilyen szellemei rendellenesség, vagyis a lakosság 38 százalékát, állítja egy jelentés, amit az European Brain Council (Európai Agy Tanács) és az European College of Neuropsychopharmacology (Európai Ideggyógyászati Gyógyszerkollégium) adott közre. És ezeknek kevesebb, mint az egyharmada kap orvosi ellátást.

AZ Drezdai Egyetem pszichológusa, Hans-Ullrich Wittchen 3 éven át tanulmányozta az Európai Unió országait (+ Svájc, Norvégia és Izland), és arra az eredményre jutott, hogy a leggyakoribb rendellenességek: szorongás, álmatlanság és depresszió a következő megosztásokban: 14%, 7%, és 6,9%.

A kutatók eredetileg az összes mentális betegséget két csoportra osztva tanulmányozták: mentális rendellenességek (depresszió, skizofrénia), valamint neurológiai betegségek (stroke, sclerosis multiplex, Parkinson-kór). Az együttes előfordulást nem tudták megbecsülni. Wittchen szerint a valós érték minden bizonnyal “jelentősen nagyobb” a 38%-nál…………

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu. Vagy a homapage-en az donate/adakozás fül mögött.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2372) Intelligens dizájner

Tibor bá’ online

Az „Intelligens tervezés” azzal kezdődött, hogy Darwin 1859-ben kiadta A FAJOK EREDETE című könyvét, és ezzel megalapozta az evolúciós elméletet, aminek alapja a „természetes kiválasztódás”. Az elmélet egyetlen szépséghibája, hogy nem kompatibilis a Bibliában leírt teremtéssel (tudod, hat nap alatt, saját képmására, lőn világosság, stb.), amit a papok mind a mai napig nem bocsátanak meg neki.

Az első kimagasló szenzáció a Tennessee államban, 1925-ben zajló, úgynevezett „majomper” volt, amelyben John Scopes biológia tanárt vádolták törvényszegéssel, mert diákjainak tanítani merte Darwin elméletét a törvényes tiltás ellenére. Scopest természetesen elítélték, – „még hogy majom” – a törvényt pedig őrült tempóban, 42 évvel később, 1967-ben megváltoztatták, az evolúciós elmélet 108. szülinapján. Hiába na, isten malmai lassan őrölnek!

A teremtésben hívők lelkek, akik nem hajlandók a majmoktól származni, követelték saját elképzelésük, vagyis a bibliai Genezis (teremtés) tanítását is, mint az evolúció egyik alternatíváját. A új tantárgy neve „creation biology” és 1983-ban látott napvilágot, azon az alapon, hogy a férfi bordából faragcsált nő végül is biológiai tett. Csakhogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság résen volt és 1987-ben megtiltotta a „teremtés biológiájának” a tanítását, aminek alapja a „vallások távoltartása az iskoláktól” elnevezésű törvény volt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság (kötelező) véleménye szerint a teremtés-biológia nem tudomány, hanem alapvetően vallásos hit.

A teremtésben hívők természetesen ebbe nem nyugodtak bele és újfent támadásba lendültek. Ez alkalommal Kansas állam Oktatásügyi Minisztériuma döntött úgy, hogy állami iskolákban a biológia órákon tanítani kell az Intelligens Alkotó (más fordítás szerint: a Tudatos Tervezés) elméletet is, és rá kell mutatni, hogy a darwini evolúció távolról se bizonyított. Ugyanis – így az Intelligens Dizájner hívők – az élő teremtmények túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy Intelligens Dizájner nélkül evolválhattak volna. Cseles! Tehát, nem vonják kétségbe az evolúció létezését (nehéz is lenne), de az evolúciót egy Intelligens dizájner (magyarul a mindenható isten) irányította a helyes irányba. Más szavakkal az ajtón kitessékelt isten visszajött az ablakon át.

Ehhez azonban a „tudomány” definícióját: „jelenségek természetes magyarázatának keresését” ki kellett bővíteni a spekulatív Intelligens Dizájnerrel. Ezért aztán 2004-től Kansas államhoz tartozó Dover járás iskoláiban (is) a biológia órák alatt ki kellett hirdetni az Intelligens Dizájner létezését, de nem ez volt az utolsó menet.

Ez ellen 11 szülő tiltakozni kezdett, hogy bár az amerikai alkotmány az egyházakat különválasztja az államtól, az iskolák az ID segítségével becsempészik a vallást az oktatásba. Megoldás, egy újabb per. Ítélethirdetés 2006 januárjában volt, de nézzük, mint háborodott fel a 11 szülő. Az Oktatásügy kiadott egy „kiáltványt”, amit a biológia tanárok nem voltak hajlandók felolvasni a tanulók előtt. Ezért az iskolák különböző adminisztrátorai olvasták azt fel, íme: „A Pensylvániai Tudományos Akadémia” előírja, hogy Darwin elméletét tanítani kell, ami egyúttal érettségi tétel is. Azonban Darwin elmélete csak egy feltételezés, amihez további bizonyítékok megtalálására lenne szükség. Ugyanis egy feltételezésen nyugvó elmélet még nem bizonyosság. Darwin elmélete összefüggéstelen, abban hézagok vannak, amik bizonyításra várnak. Az Intelligens dizájner az élet eredetének egy olyan magyarázata, ami nem egyezik Darwin nézetével. Az iskola könyvtárában megtalálható a Pandák és emberek című könyv, amiből az érdeklődő diákok megismerkedhetnek az Intelligens dizájner létezésének a tényével. A diákokat arra bátorítjuk, hogy mindenfajta elmélettel kapcsolatban legyenek nyitottak. A fajok eredetének ismertetését az iskola meghagyja a szülőknek.”

Szóval, mi ez az „intelligens dizájner”? Ez kérem az „isten” szinonimájaként használt kifejezés és arra utal, amit már Paley tiszteletes is állított, hogy a világ magán viseli egy intelligens lény keze nyomát. Darwin pedig menjen abba a pokolba, amiben nem hitt.

A dologban az a szomorú, és egyben tényleg meglepő, hogy a 2005-ös felmérések szerint az USA lakósságának 50 százaléka – bár nem ismeri – egyszerűen nem fogadja el az evolúciót, amit mindössze egy nem bizonyított feltételezésnek ismer el. A Tudományos Akadémiának erre az volt a válasza, hogy a biológia tanítása Darwin nélkül olyan, mint az (amerikai) történelemoktatás George Washington nélkül.

A félreértések elkerülése végett a „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” elolvasása után nem lehetetlen arra a végkövetkeztetése jutni, hogy egy „teremtő Isten” valószínűleg létezik, aki olyan kezdeti feltételeket teremtett, ami predesztinálja az élet és az intelligencia kifejlődését. Azonban nem ő teremtette meg az evolúciót. Ugyanis, az evolúció magától van, nem kell megteremteni. Hogyan? Nos, ha összeeresztek egy ökölvívó ringbe egy pehelysúlyú és egy nehézsúlyú bokszolót, el kell-e rendezni, hogy ki győzzön? Na ugye?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2371) Lajter Jakab

Tibor bá’ online

 

Ha kíváncsi lennél rá, én is ennek a birodalomnak vagyok az egyik polgára. Ez a birodalom pedig nem más, mint a fordítok vadászterülete. De, miért Lajter Jakab, ki volt ez a pasi? Rögtön megtudod, de előbb időzzünk el egy kicsit a fordításnál. A dübörgő globalizáció miatt soha az életben nem volt akkora szükség fordítókra, mint napjainkban. A szükség hiányt okoz, a hiány pedig slampos munkát eredményez. Ki ne olvasott volna már kínai termékismertetőt elképesztő rossz fordításban? Az ok? Tévedni roppant könnyű, mert a fordító munkához hatalmas általános műveltségre van szükség, ugyanis a kisördög ott ül a sarokban és arra vár, hogy átverjen. Persze abszolút műveltség nem létezik, de nem is fontos. Egy idő után az ember ráérez, hogy itt valami nagyon büdös, és utánanéz a dolognak. Egyik „ősünk” sok-sok évvel ezelőtt németből fordított magyarra. A szövegben hivatkoztak egy bibliai történetre, ami nem volt más, mint Jákob álma, aminek tartalma szerint az égbe nyúlt egy lajtorja (létra), amin angyalok sétáltak le és fel. A németben ez „Jákob létrája” volt a fordító pedig nem tudott a bibliai Jákobról, azt hittel, hogy a „létra” (Lajter) a pasi vezetékneve, és így lett belőle „Lajter Jakab”. Azóta is a szakma a hatalmas ökörségeket Lajter Jakabnak nevezi, de inkább csúfolja. Ez persze nem ritka, és egészen menőkkel is megesik.

Az Olimpia idején megállás nélkül lehetett hallani Vangelis Tűzszekerét. Az eredeti cím. Chariot of Fire, amit az első magyar fordításban tűzszekérre kereszteltek. Tök rossz. A „Chariot” az a kétkerekű kordély, amit az Ókorban egy vagy több ló húzott, nem igazán szekér, de nincs rá jobb szó. Viszont a „Chariot of Fire” az angol nyelvű bibliában az a „tüzes szekér” amelyikkel isten elrabolta Illés prófétát. Tehát nem „tűzszekér”, hanem „tüzes szekér”. Szabály az, ha valami már egyszer le lett fordítva, akkor azt úgy kell hagyni. Ezért háborodtam fel, amikor mostanában újra kiadtál May Károly könyveit, Karl May név alatt. Szerencsétlen kókler Magyarországon sose volt Karl May, ahogy Verne Gyula se Jules Verne. Viszont Jack London az Jack London. Azon is fel voltam háborodva, amikor a „folyékony kristályomat” mások folyadék kristállyá” változtatták, és az ragadt meg a magyarban. Ugyanis, én voltam az első az országban, aki ezzel a kifejezéssel találkozott egy amerikai szabadalom fordításakor, és kellett csinálnom egy magyar szót a „liquid crystal”-ra. Álláspontom szerint az a kristály folyékony, nem pedig folyadék, de ez ma már késő bánat. Maradjunk annyiban, hogy félrefordítani könnyű, sose hibázni nagyon nehéz. Ez persze a fordítás csúcsa. A mezei fordítások rendszerint nem ilyen látványos hibát követnek el, csak simán rosszak, mert a fordító alig képes szabadulni az eredeti szövegtől, pedig kell. Az általános meghatározás szerint az a jó fordítás, amiről nem veszed észre, hogy fordították, az én definícióm szerint az a jó fordítás, amikor a szöveg olvasásakor a művelt (minimum érettségi) olvasóban pont olyan érzések keletkeznek, mint az eredeti szöveg olvasásakor az azonos „minőségű” olvasóban. Mert ugye a folyékony hablacsolás nem fog fordításnak tűnni, de mérföldekre lehet a valóságtól. Ez a tükörfordítást kizárja, ami a legganébb fordítások egyike, mert a nyelvekben vannak szóképek, amik egy másik nyelvben nem jelentenek semmit. Alapszabály, mindenki csak az anyanyelvére fordítson, sose az idegenre. Könnyelmű és tisztességtelen, aki nem így jár el. A csábítás pedig nagy, mert az idegen nyelvre fordítás duplán fizet.

Emlékeim szerint egy fontos kereskedelmi tárgyalásnál be kellett ugranom tolmácsnak, amit sose szerettem. Az egyik magas rangú magyar elvtárs biztosítani akarta az angol ellen oldalt, hogy ő „nem rosszmájú”. Ez egy tipikus tükörfordítási csapda. Nyilván a pasi májával nem volt semmi baj (bár a sok alkohol miatt ez az állapot nem volt garantált élete végéig), itt inkább a rosszindulat hiányáról lehetett szó. Persze a felületes tudással bírók kénytelenek a tükörfordításra támaszkodni, ami néha katasztrofális is lehet. Egy fiatal bölcsészhölgy tolmácsolásnál voltam jelen, ahol az angol műszerésznek javasolták, hogy cserélje ki a szénkeféket. Mi se egyszerűbb, a szén = coal, a kefe = brush, tehát a szénkefe = coal-brush. A műszerésznek fogalma se volt mit akarnak tőle, kétségbeesetten nézett rám, ugyanis angolban a coal fenn van tartva a fekete kőszén részére. Más esetekben a „carbon” kifejezést használják. Nagy kérdés, ha a kollegina a „szénkefe” szót hallja, vajon milyen kép jelenik meg a fejében. Ha egyáltalán megjelenik valami.

Vannak, akik fordításhoz gyakran használják a szótárt, ami végzetes. Szótárt én is használok nagy ritkán, de kizárólag abból a célból, hogy kiválogassam magamnak a legalkalmasabb szinonimát, nem pedig azért, mert a szó értelmét nem ismerem. Egy-egy szellemes angol szövegben egy jelzőnek lehet 30-40 magyar megfelelője, az adott helyre nem biztos, hogy a legalkalmasabb fog beugrani az ember fejében. Ha fontos a poén, akkor érdemes megtekinteni a lehetséges győzteseket.

A fogyasztói társadalomban nem csak elcsavarják a fogyasztók fejét, de ki is szolgálják őket. Ebből következik, hogy az égvilágon minden szinkronizálnak, sok esetben elképesztő rossz szöveggel. Néha felkiáltok, hogy a szinkron színész érti-e, amit mond, mert kirívó marhaság. Már nem emlékszem a film címére, de egy érdekes amerikai sportfilm volt. Az egyik pasinak eltört a lába, begipszelték, a lábát felhúzták az ágy fölé, és így kellett eltöltenie hat hetet. Közbe kell szúrnom, hogy Amerikában szokás, hogy a látogatók a fehér gipszre (amit „cast”-nak neveznek aláírják. Hat hét után meg lehet számolni, hányan jártak látogatóban. Szóval az egyik haver bement látogatni. Távozás előtt a beteg megkérdezte „aláírod a gipszemet?” Abban az időben vettünk át egy csomó amerikai szót, mint például „second hand”, „casting”, mert a használt ruha, meg a szereposztás olyan ciki szóvá vált. Szóval a kedves kebelbéli fordító: „aláírod a kasztingot?” (nyilván fellépési szerződésre gondolt). Csak az a probléma, hogy a történésben sehol nem volt semmiféle szereplés, vagy fellépés. Szóval semmi. A mondat botrányosan kilógott a sorból, de ez senkinek se tűnt fel.

Szóval Lajter Jakabok mindig voltak, és mindig lesznek, csak újabban valahogy  egyre gyakoribb az előfordulásuk. Néhány évtizeddel ezelőtt egy vén róka arra hívta fel a figyelmem, hogy a harmincas években rengeteg angol-amerikai bestsellert fordítottak igen jó fordítok magyarra (pl. Réztábla a kapu alatt), érdemes belenézni egyikbe – másikba. Belenéztem, le a kalappal, pedig nem is volt még akkor fogyasztói a társadalom, egyszerűen csak igényes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2370) Orbán Rá-ko-si, Orbán Rá-ko-si

Tibor bá’ múlt és jelen online

A már jó pár éve elhunyt Somló Péterrel 1948-ban találkoztam, vagyis 15 éves koromban. Egy társaságba keveredve váltunk barátokká, ami hosszú éveken át ismétlődő közös szórakozásokat jelentett. Szombat esténkét rendszerint csörögni mentünk (akkoriban így nevezték a táncot) hatan, legtöbbször egy-két lánnyal, vagy azok nélkül. Vasárnap, ha nem kirándultunk, akkor délután séta Pesten, késő délután kártyaparti valakiknek a lakásán, este esetleg egy mozi. Közös zenehallgatás (Luxemburg, RIAZ Berlin, Novi-Sad azaz Újvidék), hangversenyek (klasszikus is), színház, nyáron evezés a Rómain, kerékpár túra, és az évek szép lassan peregtek.

Péter zsidó volt, ahogy – rajtam kívül – a hatos társaság összes tagja, de ez nem volt téma. Tudtuk, és kész. Így szocializálódtunk, vagyis ilyennek ismertük meg a világot, ahol voltak reakciósok, kulákok, letűnt burzsujok, „egyebek”. Zsidónak lenni nem volt szocialista kategória, ezért eltűnt a közéletből. Közmegegyezéssel a zsidók úgy tettek, mintha nem lennének zsidók, a többség pedig úgy tett, mintha elhinné. A zsidóüldözést egy történelmi ficamnak képzeltük, de nem volt nagyobb jelentősége, mint a tatárjárásnak. Szörnyű volt, de mi most el vagyunk foglalva a béke megvédésével, majd a szocializmus építésével. A Rákosi rendszer szar volt, de nem élhetetlen. Nem igaz, hogy az ifjak boldogságához pláza kell, quad, Adria, diszkó, drog és nyílt dugás a buszmegállóban. Optimizmus kell és a jövőbe vetett hit. Vártuk, hogy kikerüljünk az életbe, keressünk pénzt, legyen egy hajlékunk, házasodjunk meg, legyenek gyermekeink.

Az érettségi után hatunkból négy egyetemre ment, ketten katonának. Az összeszokott társaság jóval ritkábban találkozott, mert a körülményeink megváltoztak. Aztán jött 56, hatból három külföldre ment, három maradt. Somló Péter és én Ausztráliába mentünk, mely tényről az otthon felejtett szülőktől értesültünk. Hamarosan felvettük a kapcsolatot, kiderült, hogy míg én Melbourne-ben telepedtem le, addig Péter Sydneyben, a távolság 1000 km. Természetesen leveleztünk, mivel se Internet, se mobil nem létezett. Mivel Ausztrália a déli féltekén van, ott pont karácsony környékén van nyár, és nem is akármilyen, mert míg Magyarország a 47° szélességi fokon van, addig Melbourne mindössze a 30 ° -on terül el. A napokig tartó 40 °C körüli melegben december 20 és Január 10 között minden leáll. Az első nyári szünetre Péter meghívott két hétre engem a leendő feleségemmel, hiszen ő maga is megnősült a forradalom második napján, tekintve, hogy édesanyja ellenezte a házasságot.

Jó két év után az első találkozónak mind a ketten igen örültünk, és hatalmas elvárásokkal néztünk a két hét tengerparton eltöltendő szabadság elé. A tengerparton, mert Péterék ott béreltek egy pazar villát, amire ráment a feleség, Ági teljes fizetése. De legyen ez az ő bajuk, megengedhették maguknak, mert Péter a CSIRO-nál dolgozott, mint kutató mérnők (az akkor felfelé törő mikrohullámok terjedése volt a szakterülete, nekem meg a megtanulandó anyagom) de esténként meghibásodott tévéket javított másod állásban. A hangulat fenomenális volt. Lévén Ági is magyar az állás 3:1 volt a javunkra, tehát kizárólag magyarul beszéltünk, így aztán Elayne-nek csipkednie kellett magát, csipkedte is.

Gépkocsival mentünk át Sydney-be, ezért a késő délutáni órákban érkeztünk, de még bőven világos volt, hiszen ott december 21. A leghosszabb nappal. Nem sokkal megérkezésünk után beültem a klotyóra. Amint leültem és felnéztem a velem szemben lévő ajtóra a legnagyobb meglepetésemre ott egy hatalmas Rákosi portré nézett vissza rám. Azt hittem rosszul látok. Rákosit én se kedveltem, de akkor készült 1959 váltani az előző évet, miközben Rákosi 1953-ban vonult be végleg a magyar történelem panoptikumába. Meglepetésem nem volt tehát indokolatlan. Ürülés után első dolgom volt, hogy Péternek szegezzem a kérdést, mi a fenét keres Rákosi a retyó ajtaján? Péter hangos röhögésbe kezdett. – Nézd, én ezt a szemetet úgy gyűlölöm, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Ahányszor rám jön a szarás, beülök a vécébe és hangosan elkiabálom magam: nyald ki a szaros seggem. – Amit mondott az érteni értettem, csak meg nem értettem. Pétert érettségi után azonnal felvették a műszaki egyetemre, ösztöndíjat kapott, sikeresen végzett, családjának politikai konfliktusa Rákosival nem volt (azon kívül, hogy államosították a vasárú üzletüket). Mi ez a megszűnni nem akarok pokoli gyűlölet, amit még Ausztrália se tud elfelejtetni vele, hosszú évekkel később? A talány több mint 50 éven át talány maradt és talán sose oldódott volna meg, ha nem kellett volna múlt héten elmennem a János Kórházba, ahol mindenféle teszteknek, és röntgennek vetettek alá, hogy megállapítsák, mibe fogok elpatkolni vagy jövő hónapban, vagy soha a büdös életben, de legalább is nem a geddonig. 😀 A rengeteg várakozás miatt olyat követtem el, amire vagy 10 éve nem volt példa, vettem egy Hócipőt, a címlapon megláttam Orbán Viktor arcképét. Mint a villámcsapás ért a felismerés, miért függesztette fel Péter barátom Rákosit a sydney-i vécé ajtajára. Nyilván ugyanúgy undorodhatott Rákositól, ahogy én most Orbántól.

Legyen hozzánk az isten irgalmas! 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2369) Egy kerítőnő halálára

Tibor bá’ online

Helen Gurley Brown alig több, mint 5 éve halt meg, 2012. szeptemberében, 90 kemény munkával eltöltött év után visszaadta lelkét teremtőjének, ha szabad magam ilyen ünnepélyesen kifejezni. De ki ez a Helen Gurley Brown? Ha mindössze annyit írok, hogy 32 éven át a COSMOPOLITAN főszerkesztője volt, alig mondok valamit, mert lényegében ő az, aki a legnagyobb mértékben tehető felelőssé az 1960-as években induló szexuális forradalomért, illetve a feminizmus elterjedéséért, mely mozgalmak nem csak végigsöpörték a világot, de majd kizárólag felelősek a családok széteséséért, az általános morál összeroppanásáért. A meghirdetett eszmék főhordozója a COSMOPOLITAN havi magazin volt, ami már egy ideje magyar nyelven is megjelenik. Én pedig abban a szerencsében részesedek, hogy pontosan tudom, miről beszélek, mert éveken át magam is rendszeres olvasója voltam a feminizmus zászlóshajójának.

Az 1970-es években Magyarországon egy fél tucat emberen kívül más még csak nem is hallott a magazinról, miközben én előfizettem azt, és így havi rendszerességgel jött legalább egy évig. Családon belül előkelő finnyássággal társítva finoman dühöngött a bujtatott feminizmus, aminek legfőbb oka  Germaine Greer volt, <—– aki szerencsétlenségemre az Elayne névre hallgató feleségem évfolyamtársa volt Melbourne-ben, lévén, hogy mindketten 1939-ben születtek. Ms. Greer pedig a nemzetközi feminizmus első számú üstököseként futott be, amiért feleségem kellően csodálta, és részben követte példáját, mert mint annak idején értesültem róla Germaine néhány évre férjül vett egy melbournei, meglehetősen izmos dokkmunkást, kizárólag szexuális megfontolásból kifolyólag, mert hát a PhD-vel rendelkező ausztrál férfiak potenciája a béka segge felé konvergált. Elayne-nek pedig én voltam a dokkmunkása. Ms. Greer fő műve a „Female Eunuch (A nőstény eunuch) a családi könyvespolc díszhelyén pöffeszkedett, elárulva minden kedves hozzánk látogatónak, hogy itt bizony elnyomott nők nem léteznek. A ház urát, ha nem is lehet megetetni, rá van kényszerítve a “sex for everyone with anybody” (szexelés mindenkinek akárkivel) praktikus magatartásra. Akit érdekelnek a részletek, az olvassa el a „Kíváncsi hungaromániás” című szösszenetemet – megtalálható a „Született feleségek”-ben.

Visszakanyarodva Helen Gurley Brown-hoz, mindenképpen meg kell említenem, hogy méltatói nem felejtik el megjegyezni első könyvének “Sex and the single girl” (Szex és a szingli nő) kulcs mondata: „Add el a tested, és ne várj a szerelemre.” Elég sok nőt fertőzött meg sikeresen. Ő maga 19 évesen elhelyezkedett egy „Escort service (kísérőtárs szolgáltatás) cégnél, akik gésákat állítottak elő amerikai lányokból, amerikai üzletemberek számára. Helen mindössze 5 dollárt zsebelt be 50 körüli pasiktól (saját maga tesz róla említést, nem elhanyagolható büszkeséggel, 2000-ben megjelent önéletrajzában), vagyis személyes tapasztalataiból merített ihletet könyvéhez. Személy szerint teljesítményét nem tartom világcsúcsnak, mert családom gyereknevelőnője és egyben szakácsnője, valamint a családfő személyes szeretője 16 évesen megtette nagy vonalakban ugyanezt, igaz 5 dollár helyett 1967-ben 50   forintért, amikor is a szexuális szabadság már kezdett hozzánk is beszivárogni. Szóval ilyen hölgyek közvetlen függősége alatt született meg a COSMOPOLITAN előfizetése, hogy legyen nekik miből muníciót gyűjteni, nekem pedig pusztán miheztartás végett.

Helen Gurley Brown (ez utóbbi, azaz Mr. Brown a férjeként vonult be a történelembe, akit sikerült két évvel túlélnie) áldásos tevékenységének egy része Germaine Greer-nek is sok volt, ami miatt élénk vita alakult ki közöttük. Nem szeretek statisztikai adatokkal előhuzakodni notórius pontatlanságuk miatt, de ha az 1967 és 2007 közötti 40 évet vizsgáljuk, kiderül, hogy a házasságon kívül született amerikai gyerekek aránya megtízszereződött, 4 százalékról 40 százalékra nőtt, ami egyenes következménye a nők öntudatra ébredésének. Azt már az első emberpártól tudjuk, hogy a rosszra való csábítás sokkal könnyebb, mint a jóra. Ez a magyarázata annak, hogy a Sex and the single girl üzenete: „család helyett karrier és szex” olyan hatásosan beépült a fiatal amerikai nők életébe, hogy az „eredmény” egyszerűen fenomenális. Ha pedig mégis férjhez akarnál menni, akkor a H.G.B. recept a következő: Vesd ki a hálódat, légy kedves, elbűvölő, szexi, épülj be a tudatába, a minden napjaiba olyan mélyen, hogy ne tudjon élni nélküled. Amikor ez megvan, akkor jön a kegyelemdöfés, vegyen el feleségül vagy nem lát többet. És ha már feleség vagy, akkor a félrelépés nem csak abszolút jogos, de egyenesen kívánatos. Hogy miért? Hát női önbecsülés végett: Nehogy már a pasid azt higgye, hogy nem vagy független. Ami pedig a „madám” szerep felvállalását illet: „Soha ne feküdj össze olyan pasival, akinek kevesebb pénze van, vagy több problémája, mint neked.” Valóban praktikus, de mélyen erkölcstelen tanács, ami ma már a többséget nem zavarja.

Na és az eredmény. Sok millió amerikai feleség és anya hátat fordított a családjának és munkát vállalt ahelyett, hogy ellátták volna a szerető férjeiket és gyermekeiket, inkább engedelmeskednek a főnökeiknek, akik szeretet helyett kifizetik őket. H.G.B. szerint, ha a férj eltartja a feleségét, akkor a nő „parazita”, ha a nő kurva vagy a munkahely rabszolgája, akkor „független” és „felszabadított”. Különös szemlélet, de napjainkban Magyarországon is lehet vele találkozni, ami azt illeti, egyre gyakrabban. Ezt a nők nagy része úgy át tud venni, mint egy almás pite receptet. Ami furcsa, hogy a férfiak nem figyelnek fel rá. Elviszik nyaralni fiatal barátnőjüket, aki utazás közben a COSMOPOLITÁN-t olvasgatja. Ha a férfi rákérdez, akkor felolvas neki egy menő cikket: „Ha meguntátok a misszionárius pózt, cselezhetsz egy kicsit. Húzd a térdeid a mellkasod felé, és közben zárd össze a lábaidat szorosan, miközben a pasid térdelő helyzetben fölötted marad. Ez a szoros bilincs bizonyára nem lesz ellenére, maximum a gyönyörtől fogja azt kiáltani: Le vagy tartóztatva!” – Szó sincs róla király ez a cikk, csak nem szabad mögé nézni, hogy pontosan mit takar. A nők nem született szex bajnokok, ne induljunk ki magunkból. A szingli nők esetében a szex nem más, mint beetetés.

Ami pedig a vén szatyor Helen Gurley Brown-t illeti piszok jó munkát végzett, aminek eredményét visszahagyta a világra. Tanácsait, attitűdjét milliók követik, akik mire felébrednek a valóságra, már réges-régen túl késő. A kerítőnő halálával már semmi se változott.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2368) Soros György

Tibor bá’ online

 

Soros Györggyel sose találkoztam, mert egy kis senki voltam. Ő, „valakikkel” találkozott. Ez már csak így van. És ezek a „valakik” már a pártállamban is loptak. Persze nem 100 milliárdokat, csak annyit, hogy legyen egy nyaralójuk a Kanári-szigeteken, meg egy házuk Ausztráliában. Viszont sokat hallottam róla, különösen az utóbbi időben. Poszt meg azért lett belőle, mert ennyi sok valótlanságot egyetlen egy emberről már nagyon rég hallottam.

Azt mindenki tudja, hogy Soros Gyuri 17 évesen hagyta hátra hazáját, és lett belőle igen sikeres befektető. Sokan ezt is a számlájára írják, természetesen igazságtalanul. Soros egyszerűen az átlagnál jóval értelmesebb, ezért gyorsan megtanulta a kapitalizmus lényegét, és a szabályokat igen jól alkalmazta. Igaza volt. Minden adott körülmények között a siker az uralkodó szabályok betartásából és kihasználásából adódik. A siránkozás sose vezet sikerre.

17 év kábé a vízválasztó. Aki ezt követve hagyja el hazáját, az sose lesz igazán az, ahová kerül. Persze magyar se marad. Egy fajta kétlakiság jellemző rájuk. Soros nem az egyetlen példány. Ilyen volt  Teller Ede is, vagy például Solti György. Mind igen sikeres, de képtelen volt nem magyar is lenni.

A következő alap-megállapítás: a nagyon gazdagok 99 százaléka gyűjti a pénzt, de nem tudja miért. A maradék egy százalék azért gyűjti a pénzt, hogy befolyást szerezzen magának, amit aztán felhasznál elképzelésének megfelelően. Soros úgy gondolta (és igen jól gondolta), hogy a „nyugati” világ társadalma elszaródott, amin változtatni kell. A szándéka jó, a cél, illetve céljai rosszak.

Vegyük most a legkézenfekvőbbet! Az európai születési ráta 1,3. Vagyis az európai nők átlagosan 1,3 gyereket szülnek, holott a fennmaradáshoz minimum 2,1 kellene. Ez a társadalom a maga kb. 500 milliójával többre nem képes. Csak idő kérdése és a nyugati ember, vagy nevezzük „keresztény” társadalomnak, el fog tűnni a Földről. Ha lenne még néhány száz éve az emberiségnek, akkor ez valóban az elkerülhetetlen vég. Ezen kizárólag a tömeges bevándorlás segíthetne – jött erre rá Soros is. Kissé felületesen.

Soros György maga is bevándorló, és ragyogóan beolvadt az amerikai kultúrába, de ebből nem lett volna szabad kiindulnia. Míg ő maga egy európai, keresztény társadalomból ment Amerikába. Az ide beözönlő emberek afrikaiak, ázsiaiak, és mindenhonnan, csak nem keresztény kultúrából érkeznek. Ráadásul nem csak beolvadni, asszimilálni nem hajlandók, de hódítani akarnak. Soros ötlete tehát rossz. Erre részben már maga is rájött, hiszen a 2015-ös évi egy milliót, múlt évben lecsökkentette 300.000-re. És valószínűleg mára már más ötletei is vannak.

De, és ez nagyon fontos, Soros csak gazdag, de politikai hatalma nincs. Soros nem akarhat se egy millió, se 300 ezer, se semmi migráns, ő csak elmondja a véleményét, és mert sok milliárd dollárja van a média felkapja. Ennyi. Orbánnak ez kapóra jött, és teljes gőzzel nekimentek Sorosnak. Nagyon jól tudták, ha minden Fideszes minden második mondatába beteszik Soros György nevét, akkor a hülye 10 millió (jó tudom már nincs ennyi, de így kerek) beveszi a cocát. Be is vette. Még itt is, az értelmes emberek vitafórumán. Mert Orbán se csinál semmi mást, mint kihasználja a szabályokat. Ez esetben a média versenyez, kik cuppannak rá elsőnek a Fideszes propagandára.

Ezzel azonban a téma nincs lezárva. A Soros pénzén létrehozott CEU-ban valóban ultra liberális (gondolkodni nem tudó, hülye) értelmiségieket gyártanak. A Soros pénzzel támogatott civil szervezetek valóban Orbán ellen tevékenykednek, mert ezek a kapitalista játékszabályok, amiket Orbán átlép, mert hülye lenne nem átlépni. A másik oldal találja meg az ellenszert, amire képtelen.

És a kerítés? Blöff! Nem mondom, hogy ne legyen, nem mondom, hogy bontsák le. De, akik átözönlöttek, azok tovább is mentek. Akik Németországban megtelepedtek, bármikor idejöhetnek, ha akarnak. Egy darabig nem akarnak, az biztos. Ha a helyzet úgy alakul, akkor persze jöhetnek, és bekövetkezhet itt is , ami Svédországban van. Ez ellen Orbán néhány száz fegyverese szart se ér. Fel kell fegyverezni a lakosságot, mindenki védje meg saját magát, és ebben a törvény ne akadályozza. Úgy kell levadászni a behatolt muszlimokat, mint az elszaporodott patkányokat. Azt az ultra liberálist, aki ezen kiakad és siránkozik, azt pedig be kell vágni a börtönbe. Siránkozzon ott tovább, mint nemzetbiztonsági bűnöző. Azt a magyart, aki áttért a muzulmán hitre, át kell telepíteni Irakba.

Ezeket persze egy kormány se fogja végrehajtani, így napjai a magyar népnek meg vannak számlálva.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2367) Az F-35-ös felkészítés

VIP.309

 

Van egy olyan elképzelés, hogy ha egy meglepetésszerű támadással el lehet pusztítani valamennyi észak koreai atomfegyvert, akkor megúszhatja a világ az atomháborút, és Amerika is biztonságban érezheti magát. Ennek feltétele lenne az össze észak koreai atomfegyver tárolási helyének a megismerése, és egy olyan repülőgép bevetése, amely radarral nem detektálható. Ez utóbbi lenne az amerikai F-35 vadászbombázó.

__________________________________________________________________________

Az amerikai haditengerészet egyik F-35-ös repülőszázadát kiképzik az Észak Koreával vívandó nukleáris háborúra

__________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu, vagy a home pagen található donate/támogatás fül megnyitásával.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2366) Az örök szüzesség

Tibor bá’ online

 

Tana Ganeva amerikai újságírónő szerint a szüzességnek is megvan az ára, egészen pontosan 29,90 $, ami ha megfontoljuk nem is olyan nagyon sok, mindössze 9000 forint. Na persze, csak azért, mert kínai tömeggyártás. Te magad is megnézheted a Gigmo  Website azaz honlapján. Kattints rá, alá van húzva. Hogy mit kapsz ezért a 9000 kemény magyar forintért? Egy mesterséges szűzhártyát. Gondolom, most azt szeretnéd tudni, mi ez a mesterséges szűzhártya? Egy fólia tasak, amiben valami vérre hasonlító, titokzatos vörös folyadék van, természetesen csak az alkalomhoz illő mennyiségben, azaz amennyi egy frissen felszakított szűzhártyától kitelik. Adnak hozzá használati utasítást is: „A mesterséges szűzhártyát óvatosan helyezd be a vaginádba, ahol egy kicsit fel fog fújódni és enyhe feszítő érzést ad. Amikor a kedvesed behatol, a mesterséges szűzhártyából a vérre hasonlító folyadék fog kijönni, éppen annyi, amennyi az alkalomra megfelelő. Ha ehhez egy kicsit sziszegsz is, akkor a kedvesed megtévesztése tökéletes lesz.” Az eszköz használatát hirdető szöveg pedig világos és egyértelmű: „Többé nem kell aggódnod a szüzességed elvesztése miatt.” Én persze inkább úgy hirdetném, ahogy a poszt címe is mutatja: Végre feltalálták az örök szüzességet. Annyiszor lehetsz szűz, ahányszor leperkálod a 30 dolcsit, és persze ahány új pasit találsz magadnak. Vegyél hozzá egy naplót is, aminek gondos vezetésével elkerülheted, hogy bárki kétszer vegye el a szüzességed. 😀 Mert ugye, ez mekkora blama!

Nekem természetesen feltűnt a honlap főoldalán halványlila környezetben elterülő ifjú hölgy, aki alig várja, hogy valaki elvegye mesterséges szüzességét. Aztán némi görgetés után feltűnik a mesterséges vér is, háááát inkább néz ki málna dzsemnek, de még így is elég gusztustalan. Persze, lehet, hogy felajzott állapotban más lenne a véleményem, nem tudom, nem vagyok „szakember”. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a művér deklaráltan ártalmatlan. És végeredményben az ár is megnyugtató, ha meggondoljuk, hogy a szűzhártya műtéti  helyreállítása ennek az összegnek a tízszerese, még olyan olcsó országokban is, mint Algír. Ha pedig valaki az USA-ban akar szexuálisan megújulni, akkor az ár akár 4000 dollár is lehet. Ezzel meg is érkeztünk egy másik aspektushoz. Muszlim országokban, sőt akár Európai országok muszlim közösségeiben a szüzesség megőrzése a házasságig, fejvesztés terhe mellett kötelező. Innentől kezdve a dolog nem vicc. Mert ezek szerint a szüzesség többet ér, mint egy nő élete. Ha ezt matematikai képletbe írnám fel, akkor az jönne ki, hogy egy nő abszolút értéke a mínusz tartományba esik. Hülye egy világ!

Ms. Ganeva meg akarta tudni a Gigimo cégtől, hogy hol és mennyit értékesítenek termékükből, de nem kapott választ. Úgy tűnik üzleti titok. Nehogy valaki ennél jobb szűzhártyát állítson elő, esetleg olcsóbban. A fene hogy enné meg az evolúciót. Mi lehetett a funkciója a szűzhártyának 200.000 évvel ezelőtt? Persze egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mi ma a funkciója a mi társadalmunkban? Azonkívül, hogy rengeteget lehet róla beszélni.  

Adalék: Ez se rossz

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=vPayFrCOiZM

Éljetek a lehetőséggel

(2365) A Trump adminisztráció alatt a történelem legnagyobb pszichiátriai katasztrófája következhet be

VIP.308

 

……. A helyzetet csak rontja, hogy Donald Trumpnak, egyértelműen mentális problémája van. Ehhez csatlakozik, hogy beteges önimádó (narcismus), krónikus vagy inkább patologikus hazudozó, és szociopata (antiszociális).

Amennyiben Donald Trump valóban betegesen önimádó, akkor felmerül a kérdés, milyen veszélyt jelent a világbékére? Dr. John Gartner a John Hopkins Egyetem pszichiátriájának professzora és további 27 pszichiáter és mentális egészségügyi szakember kiértékelte az Egyesül Államok elnökét, és arra a megállapításra jutottak, hogy kötelességük figyelmeztetni a politikusokat az elnök nemzetre veszélyes mentalitására. Kívánatos lenne a nukleáris fegyverek bevetésének jogát korlátozni……..

[Pénteki VIP fordítás az F-35 amerikai vadászbombázók felkészítési atomháborúra.]

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető az, aki  legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. kapcsolat: evatibor@t-online.hu, vagy a homepage-en nézd meg  a donate/támogatás fűl alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

Breaking

 

Moroccan Muslims Rioted in Brussels, Stores Looted, ​Police Did Nothing

Hundreds of Moroccan Muslims flooded the streets of Brussels, breaking windows, looting, and starting fires. The press says this was in response to the news that Morocco had qualified for the World Cup in soccer. [The media would have us believe that, if Morocco had failed to to qualify, the rioters would have been peaceful. Absurd! These people came to riot, and it had nothing to do with soccer.] Local police stood by watching and did not make any arrests. […]

Marokkói muszlimok forrongásba kezdtek Brüsszelben, üzleteket fosztogatta, a rendőrség semmit se tett.

Több száz marokkói muszlim lepte el Brüsszel utcáit, kirakatokat törtek be, fosztogattak, és tüzeket gyújtottak. Az újságok szerint az ok a hír arról, hogy Marokkó bejutott a futball világbajnokságba. [A média el akarja hitetni velünk, hogy ha Marokkó nem jutott volna tovább, akkor a forrongók békében maradtak volna. Abszurd! Ezek az emberek azért jöttek, hogy forrongjanak, aminek semmi köze a focihoz.] A helyi rendőrség messziről figyelte, nem tett semmit, senkit se tartóztattak le.

___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2364) Bridge

Tibor bá’ nosztalgiázik online

A bridge angol szó magyarul hidat jelent, de esetünkben egy kártyajátékról van szó, amit 52 lappal, négyen játszanak. A legenda szerint azért nevezik így, mert állítólag a szemben ülő partnerek között egy szellemi hidat kell létrehozni a sikeres szereplés érdekében, viszonylag kevés, megengedett beszéd segítségével. Személy szerint én legelőször 16 évesen találkoztam vele, amikor egy téli, vasárnap délutánra meg voltam hívva egy budai úri családhoz némi kuglóf és kakaó elfogyasztása végett, ami után a ház úrnője, a mama diszkréten visszavonult, magára hagyva lányát néhány vendéggel. Az Olga nevű kisasszony mellei elképesztő módon feszültek neki az enyhén kinőtt, passzentos ruha felsőrészének, mintha legfőbb célja a varrás szétrepesztése lett volna. Én persze szívesen eljátszottam volna az behatolhatatlan börtönbe zárt cicikkel, amit Olgi nem is nagyon bánt volna, de hol? És mivel nem tudtunk olyan alkalmas földrajzi helyet, ahol ne lett volna mínusz 10 fok és 20 centis hó, a kilátások siralmasnak voltak nevezhetők. Ezért aztán maradt a jól fűtött szoba, a kuglóf és a kakaó, aminek szürcsölése után Olgi elrikkantotta magát, hogy bridgeljünk. Tényleg, bridgeljünk, de hogyan kell? Az első vasárnap a szabályokkal ment el, plusz némi csetlés-botlás. Akkor még trikkekben mérték a laperőt. Ász egy trikk, király fél trikk, ász-király együtt két trikk. Ha jól emlékszem 60 egynéhány év távlatából a király és dáma együtt szintén egy trikk volt. A szabályok szempontjából ez ugyan nem jelentett semmit, de ennek a fránya játéknak nem csak szabályai vannak, hanem konvenciói is, amit be kell tartani, ha az ember néha nyerni is akar, és nem akarja magát kigolyózni a társaságból.

Egy jó óra múltán a mama belibegett, az felől tudakozódva, hogy nem kérünk-e valamit, de valójában az érdekelte, hogy Olgin fenn van-e még a bugyi. Egy újabb óra teltével megérkezett a papa is, aki beugrott hozzánk üdvözölni minket. Mi összecsaptuk a bokánkat (úri társaságban akkor ez még szokás volt) és kellő tisztelettel elrebegtük, hogy „tiszteletem Domáthy úr”, akiben volt annyi tisztesség, hogy a körbe kezelés után távozott a szobából, de előbb jó szórakozást kíván nekünk. Olgi persze élvezte a helyzetet, mert lány létére három fiút oktatott, egy röpke délutánra elfeledkezve arról, hogy a suliban rá van szorulva a puskánkra, és ha nem hallja a súgást, akkor rendszerint kap egy fát. A sok csetlés-botlás után egyszer csak este lett, és elkezdett szakadni a hó. Telefonon hívtunk egy taxit és hárman osztoztunk a költségeken.

A szülőknél nyilván megütöttük a mértéket, pláne miután Lali kísérletet tett Olgi néni (mert, hogy a mama is Olga volt) kacsóinak a megcsókolására, de le lett intve „hagyd fiacskám, ez ma már nem divat, a kommunisták eltörölték” magyarázattal. És mivel egy héttel később, még mindig tartott a tél,     {balról az első vagyok én} a kis csapat újfent összefutott bridge ügyben. Csak-hát hárman nem egyforma tempóban haladtunk. Persze, aki nem ismeri a játékot, az gondolhatja, hogy egy-két szabály, némi gyakorlat és kész. Hát nem, az elfogadható bridge játékhoz kell 2-3 év, és heti rendszeresség a játékban. Felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy ha ilyen strapás a dolog, akkor miért vállalkozna rá emberek. Nos, azért mert, ha elsajátítottad a játékot, hihetetlen élvezetnek lehet a forrása. Ugyanis, ez csak látszatra egy kártyajáték, valójában ennél sokkal több. Végül is a nehézségek hamar kiderültek, meg aztán a hó is olvadozni kezdett, a sarkon várakozott a tavasz. A kuglófnak várni kellet ránk legalább egy évet. Viszont tizenéves korban a dolgok másképp alakulnak. Egyetlen év alatt annyi minden történik, annyira megváltozik minden, hogy a Domáthy villába többé nem tettük be a lábunkat. Olgi átesett az első nagy sikolyon, és attól kezdve 4-5 évvel idősebb fiúkkal járt, akiknek már volt kiépített rutinjuk a kégli nélküliség leküzdésére.

Legközelebb Mr. Bridge-el az ausztrál célirányos hajón találkoztam, mert az utasok majd felét a régi úri osztály itt felejtett tagjai tették ki, akik gyorsan megtalálták egymást és estéiket bridge-el töltötték. Volt közöttünk egy srác, egy élsportoló, aki a Honvéd színeiben versenyzett, és mint ilyen, volt valami rendfokozata is, csak egyenruha nem volt rajta soha. Azonban mint tiszt bejárhatott a Néphadsereg Tiszti klubjába, valahol a Sztálin úton, ahol – most kapaszkodjatok meg – a dekadens bridge volt az egyik főműsor. Néhány év alatt Robi főhadnagy ragyogóan bridgelt, aminek a hajon hatalmas használt vette. Már hogy a fenébe ne, amikor még csak Cape Town-nál jártunk, de már meg volt hívva valamelyik dúsgazdag, de enyhén idősödő hölgyhöz, ami kezdésnek nem volt rossz. Mi fiatalok, és a Horthy társadalom másodosztályú állampolgárainak ivadékai – ami a hajon valahogy újra számítani kezdett – is próbálkoztunk bridge parti szervezéssel, de nem sok sikerrel. Így aztán unalmas éjszakánként leosztottam négyfelé az 52 lapot, és elkezdtem a dolgokat kianalizálni, ami nem volt az igazi, de némi rutinszerzésre viszont jó volt.

Aztán néhány évvel később összefutottunk egy hason korú lengyel házaspárral, akik csak néhány éve érkeztek és boldogan vették tudomásul, hogy nem vagyok teljesen zöldfülű a bridge terén. Még néhány év és újra itthon. Hatalmas meglepetéssel tapasztaltam, hogy nincs az az eszeveszett elvtársozás, a tényleges kézcsók újból felvirágzott, és Rákosihoz képest valóban volt valami fokú visszapolgárosodás. Akkoriban a Tungsramban töltöttem a délelőttjeimet, de az estékre bridge tanfolyamokat szerveztem, nem túl tartós sikerrel. Akkoriban a bridge játék is feléledt. Az új reneszánsz csúcsán a Váci utcai Építész klubban kialakult egy kis góc, de születtek bridge partik a Belgrád rakpart egyik pincehelyiségében is. Ez volt az időszak, amikor hetente három-négy alkalommal is játszottam, és egy idő után fantasztikus rutinra tettem szert. A bridge klubban összejöttem emberekkel, így a folyamatos játék biztosítva volt. Kialakult egy állandó partner kapcsolat, amelyek hosszú évekig tartottak. Azonban a rendszerváltás mindent felborított, az egészen idős játékosokon kívül a fiatalabbak, már inkább wellnessre járnak, vagy az isten tudja hová, de igazán értelmesen az idejüket nem képesek eltölteni.

Így a poszt vége felé – gondolom – kellene valamit írni magáról a játékról, mert úgy sejtem, kevesen ismerik. A játék savát-borsát az adja, hogy a négyszemélyes játék szembeülő tagjai együtt síró-nevető partnerek. Ha az egyik ront, azt a másik is megfizeti, ami magában rejti az egészséges vita lehetőségét. A másik, hogy maga a játék kétfordulós. Az elsőben kiárverezik a játék jogot. A Másikban a vállalt értéket két játékos teljesíteni akarja, a másik kettő ezt meg akarja akadályozni. Az egész játék rendkívül kiegyensúlyozott, ahol a szerencsének gyakorlatilag nincs semmi szerepe, és ez kártyajátéknál unikum. A licitálás lehetőséget biztosít némi lélektannal párosított blöffre is, ami a pókerre jellemző. Viszont a lejátszás már inkább az ultira hasonló, csak nem 8, hanem 13 lap van egy színben, ami eléggé bonyolulttá teszi a játékot. Summa summarum, a sikerhez kell jó adag partner és ellenfél ismeret is, ami végül is rettenetesen szórakoztatóvá teszi az egészet. Tudnám javasolni, hogy aki a hosszú, sötét, tétlen estéket értelmesen kívánja eltölteni, tanulja meg a játékot, nem fog benne csalódni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2363) Na, melyik a jobb?

VIP. 307

A orosz S-400 és az amerikai Patriot rakéta elhárító rakéta rendszerek összehasonlítása

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm. VIP előfizető lehet az, aki a honlap fenntartási költségeihez legalább 6000 forinttal hozzájárul. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2362) Mérleg (akkor és most)

Tibor bá’ online

Alig több egy negyed évszázadnál, hogy vége a létező szocializmusnak, a még létezőbb gulyás kommunizmusnak, miközben semmi jó nem történt. Az ember úgy érzi, mintha tegnap lett volna, holott egy jó negyed század múlt el, nem egész nyomtalanul. Aki meg meri jegyezni, hogy hát azért…. Arra megvetően néznek rá azok, akik azt hiszik, hogy az élet minőségét a plázákba járás adja, és a plázajáráshoz szükséges forintok minden áron való megszerzése. De ne nagyoljuk el a dolgokat, vegyük sorra (a teljesség igénye nélkül) mi is változott meg valójában.

Kezdjük a politikával! Jó negyed százada ott láttuk az élvonalban többek között Martonyi, Járai, Kövér László, Stumpf István, Mikola István elvtársakat. Ezek az emberek többnyire változatlanul a politika élvonalában állnak, miközben szocializmusból kapitalizmusba léptünk át.

Jó negyed százada éjjel nyugodtan lemehettél az aluljáróba, biztos lehettél abban, hogy a másik lépcsőn fel is fogsz jönni. Ma, ha le akarsz menni az aluljáróba, kétszer is meggondolod, és a végén nem mész le.

Negyed százada a cigány szart be a rendőrtől, ma a rendőr szarik be a cigánytól.

Negyed százada az Ikarus évente tízezernél több autóbuszt gyártott, ma használt buszokat veszünk innen-onnan.

Negyed százada volt Ganz hajógyárunk, Láng gépgyárunk, Egyesült Izzónk, Rába, Gamma, Ganz-MÁVAG, Csepel Művek, MOM, FÉG, Danuvia, Rico, Pannónia Szőrme, Keltex, Diósgyőri Gépgyár, Goldberger, Vörös Október, Május 1 Ruhagyár, és az isten tudja, hány cukorgyárunk. Ma, ezeknek csak az emlékei léteznek.

Negyed százada a Szovjetunió a szövetségesünk volt, olcsón kaptuk tőlük a földgázt. Ma az Európai Unió tagja vagyunk, a NATO a szövetségesünk, és télen izgulunk, hogy ne zárják el a drága földgáz csapját az oroszok.

Negyed százada kivonultunk május elsején és ünnepeltük a 8 óra munkát, 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást. Ma május elsején nem dolgozunk, de minden más napon 8 helyett 12 órát dolgozunk, de csak nyolcat számolnak el.

Negyed százada csak nehézségek árán tudtunk Nyugatra utazni, pénzünk volt, de nem engedtek. Most engednek, de nincs pénzünk, a nehézség megmaradt.

Negyed százada Trabantod volt. Ma Suzukid van, de nincs kifizetve.

Negyed százada örültél a kiutalt panellakásnak, és az alacsony lakbérnek. Ma lakóparki lakásod van, az asszony fizetése rámegy a törlesztésre és örülsz, ha nem lakoltatnak ki.

Negyed százada volt munkád, ha nem volt, akkor kiközvetítettek, ha nem dolgoztál, akkor közveszélyes munkakerülőként megütötted a bokádat. Ma nincs munkád, ha van, elküldhetnek, ha kérsz, nem kapsz, de nyilvántartanak. Ha mindenedet elveszíted, hajléktalanná válsz, megütöd a bokádat, ha közterületen maradsz.

Negyed százada az ország adóssága 20 milliárd dollár volt. Ma ennek az ötszöröse, pedig állandóan visszafizettünk.

Negyed százada puha diktatúra volt. Ma egyre keményedő diktatúra van.

Negyed százada a hatalom tényleges urának a sakk volt a hobbija. Ma a hatalom tényleges urának a foci a hobbija. A sakkhoz csak egy asztal kell, meg két hokedli,  ami mindenkinek van. A focihoz stadion kell, ami senkinek sincs, kell tehát építeni néhány tucatot. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2361) Az emberiség tökön szúrta önmagát

Tibor bá’ online

 

Mára már tökéletesen világos, hogy ha valaki a művészvilág perifériájáról nem képes beljebb kerülni, akkor semmi más dolga nincs, mint kitalálni, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt egy mára már befutott rendező, színész, karmester vagy hegedűművész őt szexuálisan zaklatta, molesztálta, belerakta a farkát a kezébe, stb. stb. A nyilatkozót az újságírók ellepik, megírják, kiteregetik, a nép csámcsog, és, és a zaklatott művész neve felkerül a celebek listájára.

Senki se akarja észrevenni, hogy a sok ezeréves gyakorlat hirtelen felkerült a fekete listára. A verbális abuzus, amit a jelentkezők oly nehezen viseltek el, hogy pszichológus kezelte őket, és még ma is hat rájuk a 20-30-40 évvel ezelőtt átélt szörnyűség, tulajdonképpen az élet rendje. A szex az élet rendje, de ketten csinálják. Tehát a megoldás, hogy az egyik szól a másiknak, hogy “te, nekem lenne hozzá kedvem”. Erre a másik vagy azt mondja, hogy rendben, vagy, hogy tárgytalan. A majmok ezt úgy intézik el, hogy megmutatják a vörös seggüket. A páva széttárja farktollait. A galamb eszeveszett turbékolásba kezd. A kan kutya se szó, se beszéd rámászik a szukára, aki vagy ledobja, vagy félrehajtja a farkát. És így tovább, és így tovább. Az ember egy kicsivel magasabb szinten kezeli a dolgokat, de főleg változatosan. Változatosan, mert a szexet nem csak szaporodásra használja. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha a kezdeményező nem áll le a “tárgytalan” válaszra.

Visszaél a hatalmával? Jaj istenem, ki nem? Az egyszerű postástól a miniszterelnökig. Ha nem vagy hozzá kedves, vissza viszi a leveledet a postára. Ha elveszed a lópofájú lányát feleségül, 100 milliárdokat kaszálhatsz. Annak idején az osztályvezetőm létszámot bővített. Mind gondolsz a 10 jelentkezőből kit vett fel? Bingó! Egy 18 éves bombázót, akit semmire se lehetett használni. És…. senki se csodálkozott. Az élet rendje. A tök hülye csajnak fa lett a zh-ja. A vizsgára a blúzának felső három gombját az ajtóban, belépés előtt kigombolta. Át is ment. Azt mondta neki a prof, hogy legközelebb nem ússza meg ilyen könnyen.

De ennek vége. Holnaptól kezdve ki fogom várni, hogy Évának jusson eszébe. Lehet, hogy többet már nem fogok dugni, de meg fogok felelni a legújabb normának.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2360) Frissítés

Tibor bá’ online

 

Makiko Sato & James Hansen: Updating the Climate Science – 2017. november 15. jelentése

Ez év októbere a második legmelegebb október 1880 óta, amikortól megbízható mérések készültek, 0,90 °C-al melegebb, mint az 1950-1980 közötti átlag. Illetve 1,18 °C-al melegebb, mint az 1880-1920 közötti átlag. Ez, legjobb becslésünk szerint, a globális hőmérséklet növekedése az ipari forradalom óta.

A legmelegebb október 2015-ben volt, ami 1,08 °C volt melegebb az 1951-1980 közötti átlaghoz viszonyítva.

A harmadik legmelegebb október 2016-ban volt, 0,89 °C-al a viszonyítási átlag felett.

A 2017 év első 10 hónap átlaga a 2016 év első 10 hónapjához viszonyítva a második helyen áll. Mint köztudott, pillanatnyilag egy gyenge  La Nina periódus van, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a második legmelegebb év lesz a 2016 után.

Az én véleményem szerint a mai adatok nem jelentik se a Guy McPherson által bejelentett gyors klímaváltozás bekövetkezést 10 (most már csak 9) éven belül, se pedig annak cáfolatát. Erre talán kell még várni egy évet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2359) Pszichoanalízis körbejárva

Tibor bá’ online + egy hozzászóló beszámolója

Nincs olyan ember, aki ne hallott volna a pszichoanalízisről, és annak atyjáról Sigmund Freudról, de viszonylag kevesen vannak, akik ismerik a jelentőségét. A pszichoanalízis alapjait Freud egy életen át tartó megfigyelése rakta le. Természetesen – ahogy lenni szokott – voltak továbbfejlesztői, és voltak kritikusai is, mert így szép az élet, de miről van szó pontosan. Freud úgy gondolta, hogy pszichés nyavalyáink (már, akinek van) nagy része korai gyermekkorunkban elszenvedett abjuzusoknak „köszönhető”, ami alatt 0-5 életévet értett. A felnőtt emberi agy viszont olyan, hogy élete első 5 évéről csak igen kevés emlékképe marad. Ezt tudományosan valahogy úgy fogalmazta meg, hogy a viselkedést meghatározó érzelmek, lélektani tényezők a tudat számára (normál körülmények között) nem hozzáférhetőek.  Freud kidolgozott egy módszert (pszichoanalízis) aminek segítségével ezek a mélyen szunnyadó emlékek felszínre hozható, és ha már a páciensben tudatosodik, akkor az egyenlő a gyógyulással. Megfigyelései szerint az emberi tudatnak 3 szintje van: az id, az ego és a szuper ego. Az id az ösztöntudat, amely rafinált módon aknamunkát folytat, szinte viaskodik az egoval, az Emberbe plántált ösztönöket mindenképpen ki akarja élni. Az ego ennek elfogadható kereteket akar adni, míg a szuper ego figyelembe veszi a társadalmi elvárásokat is. Ez az a terület, ahol a szakemberek között a legtöbb ellentét van, ezért nem kívánok foglalkozni vele, mert semmi kedvem csatlakozni valamelyik irányzathoz. Azt azért még hozzátenném, hogy a legforróbb kritika szerint Freud túlzottan szex centrikusan gondolkodott, ami önmagáról is ad egy nem túl szimpatikus képet.  Viszont az alábbiakban megismerkedhettek „Seneca” élménybeszámolójáról, ami igen tanulságos, és még az is előfordulhat, hogy egy idetévedt lelkes pszichológus is beleszól a témába.

Ezek már a hozzászóló szavai: Dr. Sigmund Freud dolgozta ki, ezt a gyógyító technikát, eljárást akit, sokan, nem teljesen megalapozatlanul, minden idők legjelentősebb pszichológusának tartanak. Természetesen, mint minden jelentősebb, tömegből kiemelkedő személynek, neki is vannak ellenségei, detronizálói, kritizálói.

Az analízis során a kliens fekszik a díványon, a terapeuta a fejénél ül és hallgatja. Az analitikus azt az utasítást adja a kliensének, hogy minden eszébe jutó gondolatát hangosan mondja ki, még akkor is, ha azt értelmetlennek, nevetségesnek, vagy szalonképtelennek, illetlennek, agresszívnek, furcsának, értelmetlennek, obszcénnek, szégyellni valónak tartja.

A pszichoanalitikus  gyakran az álmairól faggatja a kliensét, az álmok ugyanis valóban “királyi utat” nyitnak a tudattalan felé. Az álmok képi és gondolati tartalmainak további közös kibontogatása, szabad asszociációval, jól megmutatják a hozzáértőnek az álmodó sokszor önmaga előtt is leplezett aktuális vágyait és félelmeit.

A terapeuta ritkán szólal meg, előfordulhat, hogy egy vagy több találkozás során is teljesen néma marad. A sikeresnek  nevezhető analitikus terápia eredményei időben nem lineárisan, nem az idő múlásával  arányos számban és minőségben jelentkeznek, előfordulhat, hogy évekkel a kezelés után is  bekövetkeznek, de az biztos, hogy a  kliens életében jelentős és előnyös változásokhoz vezet:  kapcsolatai számára kezelhetőbbek, kielégítőbbek, munkaképessége teljesítményei  jobbak, nagyobbak jelentősebbek, a  közérzetére  pedig több boldogságérzés, öröm lesz jellemző.

Összefoglalva  mentális, lelki értelemben sokkal egészségesebb lesz. A személyiség  mindenkori pszichés  állapotát leginkább a munka – illetve teljesítmény – és szeretet képesség meglétének mértéke jellemzi a legjobban. Ezeket a  köznyelv által meghatározott módon értelmezzük, nem kell itt holmi különleges szaktudományos dolgokra gondolnunk.

Egy- egy foglalkozás általában egy teljes óra, tehát 60 perc, amiért a kliens elég jelentős összeget fizet. Ennek is van terápiás jelentősége, ettől veszi kellően komolyan a kliens a beszélgetést. 1984-1987 között  általában hetente kétszer, összesen úgy kettőszáz foglalkozáson vettem részt. Az utolsó félévben már 400 Forintokat fizettem, ami mai pénzben cirka hatezer forint lenne, de ezt nem lehetséges egészen  pontosan kiszámítani. Nálam tényleg szép sikereket mutatott fel a kezelés. Céltudatosabb, összeszedettebb, kitartóbb, fokozottan kongruens, kevésbé ambivalens, boldogabb ember lettem, és végre adottságaimmal, képességeimmel arányosabb munkateljesítményeket, eredményeket tudtam felmutatni. Már a terápia harmadik hónapjában, talán 9-13 foglalkozás után – nem kis eredmény – megismerkedtem a feleségemmel, akivel ma is együtt élek. A pszichoanalízis előtt a szüleimmel éltem és nyugodtan mondhatom, hogy szakmai karrier helyett kallódtam, új és új dolgokba kezdtem és hamar kiábrándultam mindenből. Utólag most már tudom, hogy szerelmes se tudtam lenni, így   párkapcsolataim suták, részlegesen kielégítőek, rövid életűek voltak afféle ‘torzók’ maradtak. A sikeres terápia után néhány évvel, lett stabil, jól fizető foglalkozásom, amit ma is szeretek, családom, lakásom gyermekeim, akik ma már mindhárman felnőttek.
Tudni kell, azonban, hogy nem mindenki alkalmas e terápiára, nem vállal el bárkit a terapeuta, és a terápia nem is teljesen kockázatmentes. A gyógyításnak ezen a területén is találkozhatunk kudarcokkal. Saját terápiás fejlődésemet úgy jellemezhetem, hogy visszanyertem az intimitásra való képességemet és mélyebben megértettem, hogy vannak dolgok, amiket csak akkor kapunk meg, ha megfizetjük érte az árat. Némely fájdalmakat, kellemetlenségeket, kínokat, fáradalmakat, tetszik vagy sem, ki kell állnunk, ha előre kívánunk jutni. Ha ezek elől kitérünk, elmenekülünk, akkor az élet még nagyobb büntetéseket ró majd ki ránk.

Az analízis elméletének további mélyreható taglalására, itt most inkább nem vállalkoznék. Akit érdekel, az utánanézhet, cikkek és könyvek arzenálját írtak már e témáról. Legyen itt, most elég annyi, hogy fájdalmas, kínos, kellemetlen mivoltuk miatt, elfojtásban lévő, elfelejtett, traumatizáló, gyermekkori emlékek tudatba emelésével, újra átélésével szabadít meg, azok patologizáló, megbetegítő, neurotizáló hatásától. Ezáltal hárítja el az akadályokat, a személyiség további fejlődése elől. Itt sem nélkülözhető azonban némi  szerencse, illetve a terapeuta és a kliens nehezen megragadható, nehezen leírható, különleges egymásra találása, összeillése. Nekem felért egy sikeres, egy testi épséget helyreállító nagy műtéttel. Életem legjobb befektetésének tartom a mai napig.

Freudot manapság azzal divatos vádolni, hogy eltúlozta volna  a szexualitásnak az emberi életben, érzelmekben betöltött szerepét, jelentőségét. Erről műveit olvasva mindenki saját álláspontot alakíthat ki. Én nem értek egyet e divatos véleménnyel. Az a gyanúm, hogy itt inkább az emberek, a pszichológusok és pszichiáterek lázadásáról van szó, egy már nyomasztóan nagy tekintély szellemi egyeduralma alól. Ezen lehet vitatkozgatni, annál is inkább, mivel ez esetben egy megfoghatatlan,pro és kontra bebizonyíthatatlan  nem egzakt megállapításról vitatkozunk majd.

Eddig a hozzászóló szavai, aki a “gyógyulásáért” mai pénzben kb. 1,2 milliót perkált le. Nem csoda, hogy a beteget (pácienst) “kliensnek” nevezi. Meg kell jegyeznem, hogy a poszt megjelenéséért ez a hozzászóló lobbizott. Nem jelentettem komoly ellenállást, mert a poszt igen tanulságos. Elsősorban azért, mert a beteg nem gyógyult meg, legfeljebb agresszívebbé vált, irigyel mindenkit, aki sikeresebb nála. Beteges törekvéseiben elképesztően amorális, miközben ő magát erkölcsösnek tartja. Mindenbe beleköt, semmilyen eszköztől nem riad vissza. Különben ismeritek csak cseles, állandóan váltogatott IP-vel, és tucatnyi nick-kel is próbálkozott. Találjátok ki, valójában ki ő?  

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2358) Giling-galang

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Gyerekkoromban a vidéki házak kapujában kiállt a kapufélfából egy jókora sárgaréz gomb. Mögötte volt egy lyuk, amin átbújt egy drót és rögzítve volt a rézgomb aljához. Ha valaki be akart jönni, akkor megrántotta ezt a rézgombot, ami ugye meghúzott egy drótot. A drót másik végén, úgy 15-20 méterre volt egy apró harang, ami megszólalt a nyári konyha ajtaja felett. Be lehetett engedni az idegent. Ezt a mechanikus módszert később felváltotta az elektromos csöngő, de ugye 110 V egyenáramot nem célszerű össze-vissza vezetgetni, ezért a tápegység egy Leclanché-elem volt, amit egy kis ügyességgel otthon is elő lehetett állítani. Egyetlen hátrány, az üvegből készült burkolat volt, mivel az üveg törékeny. Viszont olcsó volt és sokáig adta a másfél voltot. Akinek ez nem nyerte el a tetszését, az vehetett szárazelemet. És ezzel ki is derült, miért nevezték el száraznak. Azért, mert az elődje, a Leclanché-elem nedves volt. Az ötvenes években volt egy kis fejlődés. Addigra 220 lett a városi feszültség és természetesen AC. Megjelentek a reduktorok, amik ugyebár miniatűr transzformátorok voltak, de mivel mindig csak lefelé transzformáltak inkább reduktor volt a nevük. Erre rákötötték a háztartási hálózatot, és kaptak érte egy kényelmes 8 voltot. Ezzel a 8 volttal lehetett nyugodtan bűvészkedni. Megnyomták a csengő gombot, amire a házban éktelen csengőhang keletkezett. Ez jó volt vagy 60 éven keresztül, és még további 100 évekre jó lenne, de az elektronika bővítette a szolgáltatást. A csengőgomb mellé beraktak egy mikrofont is, meg egy kis hangszórót. Nekünk is van, kb. 20 éve szereltem be. Megnyomták, ki az?, én, nahát – nyomd meg a kaput – ki fog nyílni. De ez már a múlté! Megérkezik a gyerekkori barátom, megáll a kocsival a kapuval szembe, 3 méterre az elektronikus csodától, ami röhögve közvetíti a hangot (meg a képet is, ha kell) a 100 méterre lévő házba. És mindezt teljesen ingyen. Nem száll ki a kocsiból, nem érdekli a beépített, több tízezer forintos csoda, nyúl a mobilja után és percenként a fene tudja, hogy mennyiért felhív: „megjöttem, eressz be”.

Amikor Árpád apánk hont foglalt a nyugat európai németek be voltak szarva tőle. A kortárs krónikák szerint a magyarok oda vannak nőve a lovaikhoz. Hát az régen volt. A mai magyarok – kerül amibe került – a mobil készülékekhez vannak odanőve. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2357) Akupunktúra

Tibor bá’ online

Az emberiségnek számtalan korszaka volt már, amelyek közül (nekem) hozzám legjobban a felvilágosodás áll közel, amint ez sejthető volt. Most viszont (saját megfogalmazás) a Beszarások korát éljük. Oké, nem szalonképes, de találó. És vajon miért? Fejlődése folyamán az Ember különböző technikai szinteken mászott át, amivel párhuzamosan meg kellett tanulnia a „technikai vívmányok” kezelését. Amikor rákapott az igásállatok hasznosítására, meg kellett tanulnia az állatok tartását, felszerszámozását, a szerszámok legyártását, kocsigyártást, patkolást, abroncs felerősítést, stb. A mechanikus gépek felfedezése után meg kellett tanulnia azok gyártását, kezelését, javítását, fogaskerekek, ékszíjak kapcsolódását, a mechanikus működések csínját-bínját. És meg is tanulták. Az én egyik nagybátyám „hajógépész” volt a Szent Gellérten, ámbár az én megítélésem szerint messze nem volt zseni. Véleményem szerint, a széles tömegek akkor kezdtek elszakadni a fejlődéstől, amikor a három évtizedes AM rádiózás mellé feltalálták az FM rádiózást, és ébredezni kezdett a TV és a magnetofon. Ez volt az a pont, amikor az aktuális szakembereken kívül mindenki más csak az eszközök kezelésére volt képes. Most pedig már ott tartunk, hogy ez se mindig sikerül, vagy ha igen, akkor csak komoly erőfeszítések után. Márpedig, amit az Ember nem ért, attól fél. Ezért éljük a Beszarások korát. De az Ember nem csak fél az ismeretlentől, de el is hisz az ismeretlennel kapcsolatban minden állítást – természetesen bizonyítás nélkül. Ezért van az, hogy a rettegő, megszédült Emberek, akik érzik, hogy kihúzták lábuk alól a talajt, akik képételen megérteni a pontos összefüggéseket, afelé fordulnak, amit a véletlen útjukba sodort: számmisztika, asztrológia, kártyavetés, sorselemzés, horoszkópkészítés, agykontroll, fekete mágia, alkímia, spiritualizmus, gnoszticizmus, kabala, akupunktúra, és amit akartok.

Úgy három évtizeddel ezelőtt összejártunk egy házaspárral, kicsit túl a középkoron, bridzselés ügyében. Hetente egyszer, ha jól emlékszem szerdai napokon mentünk fel hozzájuk 18 órára. A feleség belgyógyász volt annak rendje és módja szerint, de volt egy nagyravágyó fia, aki napjainkban egyfajta celeb, ezért a mamának a sima orvosi fizetés nem volt megfelelő. Így aztán támadt egy ötlete, a lakásán akupunktúrás rendelést vezetett be és csak az isten tudja hányszor rendelt hetente, de szerdán biztos 14 és 18 óra között. Mindig óriási tömeg volt, ezért gyakran előfordult, hogy pontosan érkezve, kellett várnunk egy félórát, hogy az utolsó páciens is eltávozzon. Várakozás közben beszélgettünk a férjjel és közben bámultam az ajtóra felragasztott hatalmas testtérképet az akupunktúrás pontokkal. Egyszer, amikor Mari az utolsó pácienstől is megszabadult, megkérdeztem tőle, hogy hatásos-e ez a „gyógymód”. Ha hisz benne a páciens, akkor néha igen – volt a válasz. További faggatásra azt mondta, az egész egy hatalmas hókusz- pókusz, amit a fiziológiához egyáltalán nem értő emberek zabálnak, mint a cukrot, és fizetnek érte, mint a köles. Persze meg kell hozzá tanulni néhány dogot, de biztosítalak az egész nem ér egy kalap szart se, viszont jól fizet. Méltatlankodtam, hogy átveri az embereket, amire azt válaszolta, hogy erre igény van, ha ő nem csinálná, csinálná helyette más. Így nyilatkozott az, aki praktizálta.

Természetesen ismerem néhányotok álláspontját, hogy nem vagyok eléggé nyitott új dolgok irányába, stb. Ez hülyeség, mert minden új dolgot, ami az utamba akad, alaposan megvizsgálok. Aztán hozzám van vágva, hogy csak a fizikai világot fogadom el, pedig van „szellemi” világ is. Természetesen van…., a fejekben, de nem az enyémben. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, most górcső alá veszem az akupunktúrát, amivel nekem az a legnagyobb bajom, hogy több ezer éve „találták ki”, mint a bibliát, az akkori primitív emberek színvonalához mérten, és ennek ellenére a széles tömegek mind a mai napig elfogadják. Na de most, nem a biblia van a porondon, hanem az akupunktúra.

Az akupunktúra egy alternatív gyógymód (magyarul a több száz éve alatt tapasztalati úton kifejlődött, tökéletesen koherens gyógyászati elvektől gyökeresen eltérő), amit az ősi Kínában fejlesztettek ki, és aminek lényege, hogy fémtűket beszúrnak az emberi test akupunktúrikus pontjaiba. A hagyományos kínai elképzelés szerint, ezeknek a pontoknak stimulálása, (azaz „megpiszkálása”) a járatain keresztül áramló gi kóros működését kijavítja. Vagyis az akupunktúra általános elmélete szerint az emberi test működését egy gi elnevezésű energia szabályozza, ami átáramlik az egész testen. A betegségek pedig egészen egyszerűen ezen áramlás megzavarásából áll. Ha tehát ezt a zavart tűk beszúrásával megszüntetik, akkor a betegségnek annyi. Ez természetesen abszurd. Nagyon elfogultnak kell lenni annak, aki elképzeli, hogy egy vakbélgyulladás tűszurkálással meggyógyul, vagy egy súlyos baktérium okozta tüdőgyulladás. Persze, aki hinni akar, az hisz, és hozhatok én fel szakvéleményeket az akupunktúra ellen, nem sokat ér a hívők szemében. Ennek ellenére nézzük, hogyan vélekednek a szakértők!

A legőszintébb és legbarátságosabb tanulmányok szerint bizonyos fájdalmak és műtét utáni rosszullét esetén detektálható némi kedvező hatás, de ez magyarázható azzal is, hogy a beteg bebeszéli magának a fájdalom csökkenést. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a fizikai beavatkozás miatt nagyon nehéz összehasonlító vizsgálatot végezni értékelhető eredménnyel. Viszont az alternatív gyógyítók érdekképviselete rendkívül erős, hiszen hatalmas pénzekről van szó. A hiszékeny emberek dézsákban hordják a pénzt a „kuruzslókhoz”, valami furcsa okból kifolyólag sokkal jobban bíznak azokban, akik fűt-fát ígérnek, mint a korrekt orvosoknak, akik alapszabályként nem keltenek megalapozatlan reményeket. Ebből kifolyólag „próbaidőre” vagy mondjuk úgy, hogy „kísérletileg” elfogadta az akupunktúrát, mint „alternatív” gyógyeljárást az Amerikai nemzeti Egészségügyi Hatóság, az Angol Nemzeti Egészségügyi szolgálat, a WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Szervezete. Vagyis mindenki, aki számít. Igaz, hogy neves tudósok tömegesen ítélték el az engedélyezést, amikor tényleges kutatások nem szóltak mellette. Mindössze annyiban ért egyet az összes érintett, hogy az akupunktúra amennyiben képzet személy végzi, és steril tűket alkalmaznak, egészen minimális veszélyt jelent csak a kezelt egészségére. Ugyanakkor a  National Council Against Health Fraud (Egészségügyi Csalások Elleni Nemzeti Tanács) 1990-ben kijelentette, hogy az akupunktúra gyakorlata és elmélete primitív és látványos egészségügyi koncepcióra támaszkodik, aminek semmi köze a mai tudományos ismeretekhez. 1993-ban Arthur Taub ideggyógyász kijelentette, hogy az akupunktúra tűkkel végrehajtott nonszensz. Számtalan híres orvos, és egyetemi professzor jelentette ki, hogy az akupunktúra áltudományos, haszontalan eljárás, akiknek a neveit nem sorolom fel, mert Magyarországon nem ismertek. Maradjunk annyiban, az akupunktúra nem egy csodálatos alternatíva, ami sok ezer éves kínai bölcsességen nyugszik, hanem egy haszontalan, divatos humbug. Mindaz, aki mást állít vagy csaló, vagy meg van tévesztve.

Utóiratnak leírom saját személyes tapasztalatomat. Nevelőanyámnak fiatal korában gerincferdülése volt, ami az évek múltával egyre több kellemetlenséget okozott neki. Hatvan év környékén ehhez hozzájött a csontritkulás is. Sajnálatos módon rengeteget szenvedett. Egy szép napon egy „kedves” ismerőse felhívta a figyelmét egy csongrádi csontkovácsra, akinek „csodálatos kezei” vannak, már ezreket gyógyított meg. Mindenkit szívesen lát, mert segíteni akar a szenvedő embereken, de pénzt nem fogad el. Anyámék természetesen elkérték a csontkovács címét és tervbe vették a meglátogatását. Én megpróbáltam lebeszélni őket róla, mert én már csak ilyen vagyok. Igaz, belátom, hogy a „haldokló” belekapaszkodik még a szalmaszálba is. Szóval a becsületes csontkovács pénzt nem fogadott el, ezért anyám vett néhány rúd szalámit, ami abban az időben többé-kevésbé hiánycikk volt, és útra keltek. Másnap felmentem a szüleimhez, és érzékelhettem a látványos javulást. Anyámat szinte kicserélték, vidám volt és szinte „fürgén” mozgott a lakásban korábbi önmagához képest. Pár nappal később újra meglátogattam őket. Anyám nem volt vidám, nem szökdécselt a lakásban. Kérdésemre, hogy van, röviden és tömören azt válaszolta, hogy szarul. Na és a csontkovács? – kérdeztem. Anyám csak legyintett – szart se ér. Nem kérdeztem rá a hétfői szökdécselésre, mert tudtam a választ, és nem akartam, hogy röstelkedjen. Elég jól ismertem, biztos voltam benne, hogy eszi a fene a három rúd, ablakon kidobott szalámi miatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2356) The American dream

Tibor bá’ online

Állítom, hogy az American dream, ami az előző századfordulótól máig milliónál is több magyar bevándorlót vonzott, és amit mi, minimum száz éve úgy ismerünk mint: „Amerika a korlátlan lehetőségek hazása”, valójában az emberiség átka.

Igen, lehet egy jó ötleted (Bill Gates) és milliárdos lehetsz. Igen, lehetsz útonálló gazember (Joe Kennedy) és multimilliomos lehetsz és az utódodból lehet elnök is. Igen, kezdheted a semmiből (Soros György), ha van hozzá eszed, milliárdos befektetővé válhatsz. Igen, ha szorgalmas vagy a legszebb nők a lábad előtt heverhetnek (André Vajna). És még lehetne sorolni, van ezekből jó néhány, de mellette ott van az 50.000.000 segélyből élő amerikai is. A kisember matematikai esélye, hogy Bill Gates lesz belőle, igen picike, de nem nulla. Ez a „nem nulla” tartja életben az amerikai álmot, és szarja el az emberi értékeket.

Hogy a napi nyolc óra munkáért a minimálbért fizeti, de 12 óra munkát követel érte, hogy számolják és mérik, hányszor mész ki a vécére egy nap és mennyi ideig vagy ott, hogy ha  apellálsz kirúgnak, és minden megalázást el kell tűrnöd, az nálunk csak 20 éve van, de Amerikában legalább 150. Miért tűrik? Miért tűrték, hogy a múlt század elején a szakszervezeti aktivistát egyszerűen kivégezték (hamis vádak alapján – Joe Hill). A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az amerikai tömegek őszintén mind a mai napig úgy érzik, ha keményen dolgoznak, ha helyén van az eszük, belőlük is lehet milliomos. Fenntartották a kapitalizmust, mert az amerikai állom szerint bárkiből lehet milliomos, hiszen a szemeik előtt lettek is. Filmcsillagok dollár milliós gázsikat kapnak (Nicole Kidman). Prédikátoroknak milliókat hord össze a becsapott jó nép (Ron Hubbard – Billy Graham). A módszer megtanulható. Dale Carnegie már 1936-ban megírta – magyarul: HOGYAN SZEREZZÜNK BARÁTOKAT ÉS BEFOLYÁSOLJUK AZ EMBEREKET  című könyvét, és ha nem az olvasója, ő egészen biztos milliomos lett, mert a könyve közel 80 év után is bestseller.

Milliomosnak pedig nagyon jó dolog lenni, amit 22 éve mi is tudunk, hiszen pénzzel ma már minden megvásárolható, minden álom valóra váltható. Míg korábban nem így volt. Előzőleg volt egy általános társadalmi morál, persze nem Amerikában, hanem az európai kontinensen, és ezt a morált nem lehetett áthágni. Amerikai mintára most már lehet.

A napokban volt szó a Horthy kultuszról. Pro és kontra, ahogy az lenni szokott. Felhozták erényeit, hátrányait és felsorakoztatták a bűneit is. Mindenről volt szó, csak egy valamiről nem. Huszonöt év kormányzás után személyes vagyona pont annyi volt, mint amikor fehér lovon, 1920-ban belovagolt Budapestre, egyetlen pengővel se több. Ezt senki se említette, pedig ha valamire érdemes több mint fél évszázaddal később emlékezni, akkor ez az. De ez a korszellem leáldozott a korral együtt. A szocialista erkölcs után jött az amerikai álomban született „üsd-vágd nem apád” szemlélet. Semmi se számít csak a pénz. Nincs becsület, nincs hazafiság, még a családon belüli szeretet is egyre halványul, mert a pénz utáni vágyakozás egyre fokozódó tempóban minden felülír. Mert te is lehetsz milliomos, de addig is, egy embertelen gazember.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2355) Bunkófón

 Tibor bá’ szatirikus online

 

Figyelj, én nem cicizek, én megmondom ide a szemedbe, nekem a mobil munkaeszköz, érted? A mobilt még a vécére is magammal viszem. A minap is ülök a retyón és térerőlködöm, nyögök és közben telefonálok. – Anyukám, képzeld, ülök a retyezáton, és alig hallom a hangod…. Mi? Mit mondasz? Hogy vasbeton a retyó, és nem megy át rajta a hullám? Milyen hullám?…. Ja, az?…. Nem, az nem elég, ha csak te hallasz engem. Ennyi pénzért én is akarlak hallani téged, bár, ha jól meggondolom! Hogy miért hívlak? Képzeld nincs papír a vécében. Tedd le szépen a fakanalat és hozz egy tekercs papírt….. Miért nem vittem magammal? Honnan tudjam, hogy itt nincs papír…. Na jó, most ne vitatkozz velem, ha nem akarod, hogy összekenjem magam…. Mi az, hogy nem érsz rá? Ne haragudj ez csak egy fél perc. Értsd már meg, ez vészhelyzet: katasztrófa védelem 107, 107. Pont erre találták fel a mobilt.

Megáll az eszem! A nejem nem érti meg, hogy ma mindenki kommunikál (ha kell, ha nem). Bunkófón nélkül, hogyan állították volna meg a menekülteket? Hogyan buktatták volna le Sorost? Lásd be, bunkófón nélkül megáll az élet. És amikor Mészáros elrúgta az indító labdát? Mobil nélkül a labdába se rúgott volna. Hogy-hogy milyen labdába? Anyukám, te még nem hallottál a felcsúti stadion díszlabdájáról? Anyukám, hol a francban élsz te? Na várj csak, kipróbállak. Telefon adó? Micsoda? Anyám! Két forint-két forint, de PERCENKÉNT. Tudod te mi az? Amióta beszélünk az már egy doboz sör ára. Te mondod mindig, hogy sok kicsi sokra megy. Én meg azt, hogy ami sok az sok. Mi az, hogy mi a sok? Édes anyáááám, hát az adók. Na, látod, az embernek mi minden eszébe jut a retyón, amikor nincs papír.******

Anyukám! Igen, megint én vagyok. Most már kösz a papír, megoldottam. Töröltem a ……. Nem, nem a vécé falára, a memóriából töröltem. Várj egy kicsit, van egy bejövőm, majd visszahívlak. Halló, szia Feri, hol vagy?…. A hatoson? Te, figyelj, sok az utas?… Most jön a Rákóczi út? Az jó…. Mit kérdeztél? Hogy mi lesz nálunk ebédre? Mit tudom én. Miért kérdezed?…. Ja, hogy van még a kártyádon 136 forint, és le akarod beszélni. Lehet, hogy ma nem eszünk, mert a nejem ma reggel két feltöltő kártyát vett 7200-ért, most egy pár napig nem eszünk…. Halló Feri, ott vagy még…. Bameg! ez süket.

Anyukám! Megint én vagyok. Hívott a Feri, a hatoson utazik és volt még 136 forintja…. Hogy miért hívlak? Azt kérdezte a Feri, hogy mit fogunk ebédelni…. Hogy-hogy milyen Feri? Nem tudom, mert nem mondta. Neked nem elég, hogy a Feri? Figyelj, te egy bunkó vagy, téged nem érdemes felhívni…. Hogy-hogy nem érted?… Mi az, hogy hova akarlak felhívni?… Mi? Hogy megbántad, amikor először felhívtalak a kéglimre? Anyukám, hol van az már….. A franc akar kéglire hívni. Telefonhívásról volt szó….. Figyelj! Most nem érek rá, megint van egy hívásom, majd visszahívlak….. Nem, nem a kéglire.

Halló, ki vagy? Józsi? Mondd!…. Sim kártya nélkül? Az király!…. Az is van benne? Hogy ez okos telefon? Mi, már a telefon is okos? Csúcs! Le tudom vele magamat fotózni a retyón, amint szarok? Full extra?  Le én, lecserélem. Mit kóstol?….. Húsz rugó? Király! Lehetne kettő?….Hogy minek nekem kettő?….. Egy nekem, a másik a Bözsinek. Persze majd küldjük egymásnak a képet. Csúcs! Érted, csúcs!…. Hogy milyen képet? Full extrát apukám, full extrát, most mondtad, rólam, amint szarok, és nincs papír. Hadd lássa! Állandóan kifogy a papír….. nem erről beszélek, a retyóról beszélek, onnan fogy ki a papír…. Várj, majd visszahívlak, pityeg ez a franc…. …. Józsi? Én vagyok Feri…..Figyelj bameg, csak egy SMS…. Hogy mit ír? Névnapom alkalmából…. Milyen névnap? Bameg én nem vagyok Béla….Hogy mi vagyok? Bameg, Zoli vagyok.  Hogy-hogy milyen Zoli? …. Te milyen Józsi vagy?….Bameg én nem ismerek Tóth Józsit! …Bameg, te hívtál engem.

A szerző utóirata: A fenti poszt sztornó (csak már nem tudtam visszahívni a felrakását, mert lemerült az aksim a mobilban. Szóval sztornó). A Google wave lett a menő. Hétfőtől a Feri a hatoson laptopról a Google waven fogja közölni 10-12 haverral, hogy az ő vécéjükben is kifogyott a papír, mellékel hozzá családi képet, amit a feleségével együtt, egyszerre kenik a szart a vécé falára és külön kép fog készülni az odakozmált ebédről is. Ha már van ennyi pixelünk, valamit kell vele csinálni.    

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2354) Egerek és Farmerek

Tibor bá’ online

Ebben a pillanatban sok millió mezei egér zabálja a búzát Türingiában és Szászországban, vagyis a Szövetségi Németország középső vidékén. Ennyi egér még sose volt, ami minden bizonnyal egy újabb következménye annak, hogy az Ember belepiszkál a természetbe. A panaszkodó farmerek szerint van olyan közöttük, akinél a termés felét már fel is zabálták. Irtanák a rágcsálókat, de az egyetlen igazán hatásos (különben patkányok ellen használt „Ratron”) méreg 2008 óta fenn van a tiltott listán – na most, kapaszkodjatok meg – olyan alapon, hogy nagyon sok védett hörcsög esett eddig áldozatul, vagyis egy másik rágcsáló, amelyik, az egerekhez hasonlóan, kifejezetten a kultúrnövények termésén él.

Az egér, ez a kb. 12 centis – különben cuki helyes kis állat – természetesen nem válogatós, felzabálja a kukoricát és az árpát is, ráadásul ragyogó hatásfokkal, mert rettenetesen szapora állat, persze csak akkor, ha van kajája. Az pedig akad. Lenne egérirtó is, amit az egérfészek mellé kellene letenni, de már olyan magas a gabona szára, hogy a lyukakat nem lehet megtalálni. A farmerek tehát kitaláltak valami egészen újat. [Figyelem! Lehet tőlük tanulni: hogy legyünk zöldek, miközben nem eszik meg a termést] Tehát kitalálták, hogy az egerek egyik természetes ellenségei a különböző baglyok. Telepítettek tehát bagolyfészeknek való odúkat a gabonatáblák közelébe és várták, hogy a baglyok felfedezzék őket. Na, ez meg is történt, és elkezdték zabálni az egereket. Nem volt nehéz dolguk, néhány nap alatt olyan kövérre híztak, hogy már repülni is alig tudtak, és egy idő után már rá se tudtak nézni az egérre.

A farmerek tehetetlenek, gyorsan újra engedélyezni kellene a Ratron alkalmazását, de a bürokrácia a németeknél is virágzik. Viszont akadnak olyanok, akik nem csak meg vannak elégedve a helyzettel, de kifejezetten örülnek neki. Ezek pedig az ornitológusok. Csapatokba érkeznek, figyelik és teleobjektívvel fényképezik a különben igen ritka bagoly fajtákat, sőt olyanra is rábukkantak, amelyikről már évek óta úgy tudták, hogy kihaltak. A poszt címét ezért aztán így utólag módosítani kellene: Egerek/Farmerek és Madarászokra.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2353) Én és az orvosok

Tibor bá’ szatirikus online

Hetven évig nem volt rájuk szükségem, vagy legalább is nemigen. Most viszont úton-útfélen beléjük vagyok kénytelen ütközni. Néhány éve lejárt a jogosítványom, de most hogy fél millió forintba is fájhat egy egyszerű kihágás, kénytelen voltam megújítani. Ehhez viszont kellett egy-két orvos véleménye, hogy  emberi számítás szerint nem fogok senkit elütni a zebrán. Legnagyobb veszély az lenne, ha lecsúsznék a volán alá, cukorhiányos komában. Ennek tényleg nincs semmi esélye, de ezt valaki ott fenn nem tudja, tehát mehetek a dokihoz.

Mi a panasza?

Semmi

Akkor minek van itt?

Mert muszáj volt idejönnöm (és ezzel átnyújtottam a beutalómat)

Miért nem mondta?

Mit? (kérdeztem vissza).

Hogy a jogosítványhoz kell.

Mert azt kérdezte mi a panaszom. Különben van néhány, de azok politikai jellegűek.

Szed valami gyógyszert?

Rengeteget,

Miért?

Mert egy másik orvos felírta.

Mire írta fel?

A szívemre. Az a rögeszméjük, hogy isémiám van.

Van?

Nincs, de hallgat valaki a véleményemre?

Akkor minek szedi a gyógyszert?

Mert van rá térítés.

Ezért szedi?

Naná, nem hagyom az államban.

Ezt követve a doki gyorsan megszabadult tőlem. Ha még dolgoznék, akkor leszállított volna idegi alapon, mert aki nem szarik be a tekintélyüktől az szerintük elmebeteg.

De voltam urológusnál is. Nem is kellett sokat várni, mert időpontot kaptam egy kora esti órában. Szólították a számomat, ami egy sajtcetlire volt ráírva golyóstollal. A számkibocsátó automata, amit néhány millióért szerelt fel egy Simicskához közelálló cég, egy hét után meghibásodott. Azóta maradt a sajtcetli és golyóstoll. Szóval én voltam a 49 és beléptem.

Volt már nálunk? (kérdezte egy negyvenes, fehér köpenyes nő)

Még nem (Úr isten, ez fog a seggembe nyúlni?)

Szóval akkor most van itt először?

Ezek szerint.

Mi a panasza?

Éjjel ki kell mennem vizelni.

Hányszor?

Hogy hogy hányszor? Egyszer, lefekvés után 4-5 órával, de mivel nyolcat alszom egyhuzamban, ez egy kicsit kellemetlen.

Miért, milyen kellemetlenséget érez?

Nem érzel én semmit, de az álmom állandóan félbeszakad és az egészet elölről kell kezdeni. Ez bizony kellemetlen.

Jaj, uram, az ön korában nagyon sokan örülnének, ha éjjel csak egyszer kellene kimenniük vizelni.

Ezt egyszer már hallottam, de ne haragudjon, én nem örülök. Főleg azért, mert fél éve még nem kellett.

Hát kérem ez az öregedés.

Én egy kicsit másképp látom. Fél éve volt egy húgyúti fertőzésem, amiből kigyógyultam. Helyesbítek, kigyógyítottam magam, mert amit a körzeti…., bocs, a családi doktor felírt arra a házi baktériumaim rezisztensek voltak, és nekem kellett kideríteni, hogy mire érzékenyek. Mindegy, kigyógyultam, de azóta van a kimászkálás. Nyilván a kettő között van valami összefüggés, aminek az okát maguknak kellene kideríteni.

Ezt beszéljem meg a főorvos úrral. (Ekkor derült ki, hogy én csak az asszisztens nővel beszélgettem, tehát egy szobával arrébb újra kezdhettem)

Mi a panasza?

Éjjel ki kell mennem EGYSZER vizelni.

Maga egy szerencsés ember.

Miért lennék szerencsés, még sose nyertem a Lottón.

Na feküdjön ide fel és tolja le a nadrágját.

Meddig?

Tegye magát szabaddá.

Váljak el egy vizsgálat miatt?

Ne tessék itt viccelődni.

(Letolom combközépig) Ez így jó?

Megfelel. (matat a hasamon, jól belém nyomja a hullámkeltőt, majd abbahagyja, és egy gyors mozdulattal a heréim alá nyúl egy kis morzsolgatás végett. Én meg azon filózok, hogy mi köze a heréknek a vizeléshez? Nyilván semmi, de hát ő tudja. Végül megszólal, de a szöveg nem nekem szól, hanem az asszisztensnek:

Mindkét vese normális helyen és nagyságban látható. Kóros eltérés, pangás, kő nem észlelhető. Ciszta nem figyelhető meg. Közepesen telt hólyag, inhomogén, normál méretű prosztata, genitáliák rendben. – Ekkor felém fordult és folytatta – Tolja le a nadrágját térdig, hajoljon előre, támaszkodjon meg a falba (ezzel bütykös mutató ujjára felhúzott egy gumi kesztyűt.

Na ezt kihagyom.

Ki kell tapogatnom a prosztatáit.

Én meg csiklandós vagyok, különben, ha normálméretű, akkor nyilván nincs nagyobbodás. Ha nincs nagyobbodás, akkor szabad a húgycső. Ha szabad a húgycső, akkor kiürül a húgyhólyag. Az üres húgyhólyag miért telik meg 4 óra alatt? Ezt szeretném tudni.

Ahogy akarja. (és némi tökölés után kezembe nyom egy papír, amiről az égvilágon semmi se derül ki azon kívül, hogy minden a helyén van, és normális. OK. de akkor mi a fenének járok ki éjszaka a retyóra? Erre már nem tudnak válaszolni, pedig csak ezt akartam megtudni. Vagyis pont azt nem mondta meg a doki, amit tudni szerettem volna. Ja, ha ő se tudja, az más. De akkor miért játsszák meg az agyukat?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

KÖNYVEK

Könyvek karácsonyra

 

Értelmes emberek napjainkban is olvasnak, a bunkók régen se olvastak. Karácsonykor a könyv praktikus, megbecsült és mérsékelt áru ajándék. Erről jutott eszembe, hogy felhívjam a figyelmeteket öt utolsó könyvemre, melyekből korlátolt számban lehet még tőlem rendelni. Ismerkedjetek meg velük.

Szeretném ha sokáig dobognál. Tudod-e, hogy Magyarországon minden második embert a szíve viszi a sírba? Pedig lehet(ne) fajta változtatni, de ehhez tudni kellene néhány dolgot. Ezt a néhány dolgot foglaltam össze. De azoknak is hasznos a könyv, akik már mászkálnak kardiológushoz, mert én alaposabb magyarázatot adok, mint az orvosok.

Született nők. A kötetben 67 női történet olvasható. Lehet, hogy egyikre másikra ráismersz. Szórakoztatóak ezek a történetek, amíg nem te vagy az áldozat, vagy a kárvallott.

A jövőnk véget ért! Hát ezt a témát ismerjük, de így összeszedve azért érdekes.

A mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás: A szokásostól eltérő, egészen más hangvételű ismeretterjesztő könyv. Lehet rajta vitatkozni.

Ezt a csalást, amit alaposan feltérképezek, két dolog teszi érdekfeszítővé. Egy, hogy a csalást saját fiam követte el fél milliárd forint értékben. Kettő, a Budapesti Törvényszéken (Markó utca) is árulják, bírói ajánlat mellett.

Bármelyik könyv ára 3000 Ft. + 2000 Ft a kipostázás. Több könyv vásárlása esetén a kipostázási díj nem változik. Akinek kedve van hozzá, személyesen eljöhet a könyv(ek)ért. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett @.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2352) Róka fogta csuka, csuka fogta róka

Tibor bá’ onlin

egy) Amerika részére elfogadhatatlan, hogy Észak Koreának legyen New Yorkot elérő, hidrogénbombát hordozó interkontinentális ballisztikus rakétája. Márpedig lesz.

kettő) Oroszország és Kína részére elfogadhatatlan, hogy az USA atomfegyverekkel „letörölje” a térképről Észak Koreát.három) Dél Korea és Japán részére elfogadhatatlan egy szárazföldi invázió Észak Korea ellen. Mellesleg sok százezer áldozatot követelne Amerikától.Marad tehát a diplomáciai megállapodás (ami Trump szerint időpocsékolás).

négy) Észak Korea 60 éve szeretne békét kötni Washingtonnal, de Amerika erre nem volt hajlandó. Most viszont Észak Korea (vagyis Kim Jong-un) addig nem hajlandó tárgyalni, amíg nem áll elő az 1. alatti állapot, mert csak egyenlő félként hajlandó tárgyalni.

Vagyis az válik egyre világosabbá mindenki számárra, amit már hetekkel ezelőtt megírtam. Amerikának le kell szállni a magas lóról és be kell látni, hogy az 1943. Január 22. óta tartó játéknak vége.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2351) Szajha média

Tibor bá’ online

 

A magyarországi szajha média hűségesen kiszolgálja az amerikai érdekeket. Donald Trump amerikai elnök propaganda körúton van Délkelet Ázsiában, mert szokás szerint másokkal akarják elvégeztetni a piszkos munkát. Megy a szöveg, az észak koreai kommunista rezsim az egész világot veszélyezteti. NEM. Észak Korea még Amerikát se veszélyezteti. Pusztán azért fejleszti atomfegyvereit, hogy Amerikát visszatartsa az ország lerohanásától, amit Washington néhányszor már bejelentett, más országoknál pedig meg is tett.

És mi az, hogy „kommunista rezsim”? Még soha, sehol nem olvastam, hogy „Donald Trump a kapitalista rezsim elnöke”, de még azt sem, hogy „a kommunista Kína” legfeljebb a „kínai népköztársaság” ahogy magukat nevezik. Miért? Mert szükség van Kínára! Majd, ha nem lesz rá szükség, akkor ők is kommunista rezsim lesznek.

A szajha média valahonnan pontos utasításokat kap, de nem csak politikait. Észrevetted már, hogy Magyarországon a TV akár kormány pártiak, akár ellenzéki a mindennapi betevő hírekben legalább egyszer beleteszi: Figyelem a következő kép alkalmas a „nyugalom megzavarására”. Esetleg „megrázóak” . És akkor a TV néző csak pacákat lát. Vagy, a következő képek annyira borzalmasak, hogy nem mutathatjuk őket. És természetesen nem látunk semmit. MIÉRT? Mert valahol „fenn” elhatározták, hogy az európai fehér embert meg kell tanítani az életveszélyes finomkodásra. Olyanná kell tenni, aki magát még a saját árnyékától se tudja megvédeni.

Ide tartozik, ugyanezt a célt szolgálja, hogy mindenkinek, mindent „fel kell dolgozni” természetesen „szakember” (értsd: pszichológus) segítségével. Apa belefordult az árokba és meghalt. Ezt a 6 éves Józsika nehezen tudja feldolgozni. Minden bizonnyal pszichológusra lesz szüksége. Főleg, ha ezt hallja a riporter nénitől. A Közel Keleten millió számra vannak olyan gyerekek, akiknek meghalt, vagy meghaltak a szülei. Na, ezek hogy dolgozzák fel? Megsúgom, sehogy, de majd amikor idejönnek könnyebben fognak gyilkolni, mert nekik senki sem takarta ki a képeket. És az itteniek nem fogják tudni megvédeni magukat, mert az megzavarná a nyugalmat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2350) Alkohol

VIP. 306

 

A tegnapi hírekből tudtam meg, hogy iszákos nemzet vagyunk. Az egy emberre eső (csecsemőtől a haláltusát vívó aggastyánig) éves magyar fogyasztás 14 liter, 96 %-os alkoholnak felel meg. Nem tudom, személy szerint te mennyit iszol, de egy angol egészségügyi portáltól

a következők tudhatók meg:

30 másodperccel az első korty alkohol tartalmú ital után az alkohol megérkezik az agyba. Az agy által végzett vezérlés (utasítások az egyes testrészekhez) lelassul. Ezért romlik a reflex, a logikus gondolkodás, kihagy a memóriaképzés (Ezért nem emlékszel másnap semmire).

Az alkohol izgatja a gyomor nyálkahártyáját, ami beindítja a gyomornedv képződést. Egy idő után ez émelygést okoz, illetve hányást válthat ki. Több éves ivás után fájdalmas sebek keletkeznek a gyomorban, amit gyomorfekélynek nevezünk. Az állandóan jelenlévő gyomornedv étvágytalanságot okoz. Ebből következik a szükséges tápanyagok felvételének hiánya, mert a részeges ember nem eszik.

A máj bontja le a szervezetbe kerülő alkoholt. Közben rengeteg méreganyaggal találkozik. Egy idő a máj nem győzi a munkát, elzsírosodik. A felesleges zsír miatt csökken a vérátfolyása, ami kevesebb vért jelent, elhalnak a májsejtek. Beáll a Cirrozis, aminek a vége a halál.

A zavartalan működéshez a hormonoknak megfelelő arányban kell termelődni, de az alkohol ebbe belezavar. Nők esetében rendszertelenné teheti a menstruációt, megakadályozhatja a teherbe esést. Férfiak esetében beleszólhat az erekcióba, csökkentheti a spermaszámot, zsugoríthatja a heréket, növelheti az emlő kezdeményt…….

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailen szétküldöm. VIP előfizető úgy lehetsz, ha legalább 6000 forint adománnyal hozzájárulsz a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolatfelvétel: evatibor#t-online.hu (vagy lásd a nyitó lapon adomány alatt)

 ___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2349) Gondolatok a honlapomról

Tibor bá’ online

Az értelmes emberek vitafórumának szép számmal van hozzászólója, de még ennél is több olvasója. Pontosan mennyi? A múlt hónapban összesen 44.000 látogató volt, aminek körülbelül a fele egyedi (unique), ami napi bázisú. Ez azt jelenti, hogy egy adott látogató bármennyiszer is lép be egy nap, az csak egy darab „egyedinek” számít. Ez a következő nap elölről kezdődik. Azt lehet mondani, hogy naponta kb. 700 egyedi látogatás folyik. Még érdekesebb a látogatások időtartama. Naponta 78 látogató több mint 1 órát töltött az olvasással. Egy másik 74 „csak” 30 és 60 perc között tett-vett, míg negyed órát meghaladó legelészők száma 29. Olyan, aki beéri 5 egynéhány perccel, az 48. Ezek közül az adatok közül nekem a legmeglepőbb az a 78 látogató egy nap, akik fejenként több mint egy órát időznek. Mit lehet itt ennyi ideig csinálni? 😀 Ha van szavazási lehetőség, azt megközelítőleg 100-an használják ki. Ezzel szemben az aktív hozzászólók száma mindössze 20 körül van. Ennél jóval több az alkalmi hozzászóló, akik rendszerint már évek óta idejárnak, de csak hébe-hóba szólnak hozzá.

Különben a hozzászólóknak, különösen az új hozzászólóknak nincs könnyű dolguk. Pillanatnyilag 2611 poszt van a honlapon, ami csak egy szám, és csak akkor válik valósággá, ha történetesen az összest el akarnád olvasni. Mivel a posztok átlag terjedelme 2,5 oldal, ez 6525 oldal összességében. Napjainkban a könyvek átlagosan 150 oldalasak, vagyis itt most kb. 43 könyvnyi anyagról van szó. Belátom ez elolvashatatlan. Ha ehhez hozzávesszük a hozzászólásokat is, akkor megközelítőleg 60 könyvnyi anyag. Ez az oka annak, hogy az új látogatók állandóan régi témákat feszegetnek. Olyan kérdésekkel állnak elő, amikről már az utolsó mócsingokat is lerágtuk. Ez főleg engem bosszant, amikor olyasmiket vetnek fel, amiket már többször is megválaszoltam. Ezek között is viszi a pálmát a szkeptikusok megjegyzései. Hogy működik ez? Jelenleg a hazugságok korát éljük. Bárki bármivel előáll, aminek a lényege, hogy be vagyunk csapva, azonnal mindenki magáévá teszi. Nem ért a témához, de a „leleplezést” elfogadja, és bárkinek nekimegy, akinek ellenvéleménye van. Erre lehet azt mondani, hogy átesik a ló másik oldalára.

Másik érdekesség a „nemek háborúja”. Becslésem szerint az aktív hozzászólók egyharmada nőnemű, de ezeknek egy része ügyel arra, hogy neme ne derüljön ki. Ez mögött az a női vágy lapulhat, hogy egyenrangú lehessen intellektuálisan is. Tudomásul kellene venni, hogy a két nem sok tekintetben nem egyforma, ebből az is következik, hogy nagyon nem mindegy egy vélemény tulajdonosának a neme. Nincs ebben semmi csalfaság. Vannak témák, amiknél egy nő autentikusabb, vagyis véleménye értékesebb, mint egy férfié.

Pontosan tudom mennyire bosszantó, amikor egy hozzászólás után az jelenik, meg, hogy moderálásra kell várni. Miért nem segítek rajta? A kezdet kezdetén úgy döntöttem, hogy piszok demokratikus leszek. A hozzászólónak nem kell regisztrálni, nem kell adatokat megadni, csak ha van hozzá kedve. És még a karakterszámot se limitálom. A baj itt is az, mint a liberális demokráciánál. Amíg lesznek primitív, és rosszindulatú, antiszociális fazonok, a liberális demokrácia nem fog működni (vagyis soha). A sok fasznak diktatúra kell, ahol pontosan megszabják neki, mit tehet és mit nem, mert nincs elég esze ahhoz, hogy önmaga eldöntse. Aztán van ez a nyavalyás szerepelni vágyás, aminek egyik kinövése az URL-ek tömeges belinkelése. Lehet élni ezzel a lehetőséggel, de csak módjával. Ha valakinek tetszik egy videó, még nem biztos, hogy másoknak is el kell venni vele az idejét. Tényleg el kell dönteni alapos megfontolás után, hogy a belinkelhető információ valóban olyan fontos? Legtöbbször nem. Ráadásul belinkelésekkel ki lehet játszani az éberségemet és olyasmit lehet betáplálni az „ártatlan” látogatóknak, ami nagyon nem az én profilom. Tévedés ne essék! Tevékenységemet némileg missziónak (is) tekintem. Amit én „hülyeségnek” ítélek, azt nem propagálom, sőt a propagálását megakadályozom, ha tehetem. Nekem nincs politikai meggyőződésem vagy kötődésem, ami a nagy többségről nem mondható el.  Orbánt én nem politikai hovatartozás miatt támadom, hanem logikai alapon. Amit tesz az kifejezett hülyeség, a pasi nem beszámítható, a mellette való korteskedést gátolni fogom. Valamint, minden adott valláshoz kötött istenhit abszurd, ezért ezek promótálásának ellenállok. Egy teremtő filozófiai feltételezését természetesen elfogadom, de a bigott vallásosságot nem tudom elviselni. Ennek ellenére mégis állandóan megpróbálja valaki áttörni ezt a gátat. Nem értem, én senkibe se akarom bele sulykolni egy vallás elhagyását, miért akarnak egyesek engem megtéríteni?  Mindebből az következik, hogy URL-t nem engedek be csak úgy simán. Ezen kívül minden olyan nicknév blokkolt, aminek még nincs elfogadott hozzászólása. Magyarul, minden új fiúnak meg kell állni a kapunál. Ennek az oka egyszerű. Amikor alapos kiérdemlés után valakit kitiltok, akkor az illető megpróbál bejutni új névvel. Kínlódtam már olyan pasival, akinek minden kákán csomót találó attitűdjét nagyon károsnak találtam, ráadásul saját konkrét nézete nincs, csak bizonytalankodó megjegyzései. Egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy itt nincs rá szükség. Új IP-vel próbálkozott, újabb és újabb nicknevekkel, és természetesen nem létező E-mail címekkel. Oly nagy a világ, keressen máshol lehetőséget meglehetősen egyéni világszemléletének a hirdetéséhez. Nem, ő ide akart beírni. A pasira jellemző volt, hogy úgy tesz mintha tanult lenne, úgy tesz, mintha értelmes lenne, úgy tesz, mintha férfi lenne, de egyik se. Az összes nő seggét feltétel nélkül, teli szájjal nyalókkal nem tudok mit kezdeni. Saját feleségének ne az én honlapomon akarjon imponálni.

Végül néhány szót a terjedelemről. Tudom, hogy siettek, de ha elegánsan akartok eljárni, akkor ne írjatok direktbe hozzászólást. Írjátok docx-ba, szerkesszétek meg, rakjátok vágólapra és másoljátok be. Én is csak ritkán járok így el, mert kevés az időm, de ha tehetem, követem saját tanácsomat. A sikeres szerepléshez, a jó eredmények eléréséhez kizárólag kemény munkán át vezet az út.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2348) Horthy

Tibor bá’ online

A Horthy kultusz reneszánsza 1990-ben kezdődött andante módozatban, magára véve egy folyamatos crescendót, ami napjainkban kulminál. Nekem nem sok kedvem volt a témához nyúlni, de minek után fű-fa megszólal, a sajtótermékek roskadoznak az elemzések alatt, de az igazi okokra senki se mutat rá, kénytelen vagyok beleszólni a kavalkádba, még mielőtt Horthy Miklós kiüti a nyeregből Bartok Bélát a XI. kerületi képviselő testület hazafias segítségével.

Arra nem érdemes karaktert pazarolni, hogy tér elnevezés, szobor felállítás, majd festékkel leöntés, emléktábla szentelés, stb. stb. Amit érdemes analizálni, hogy mennyire bűnös, mennyire ártatlan? Először is ítélkezéseknél nem szabad elszakadni a kortól, amiben az illető élt. Ma az iskolákban a testi fenyítés kapitális bűn, a harmincas években nem csak mindennapos volt, de a pedagógusok esküdtek a mással nem helyettesíthető hatékonyságára.

Dón-kanyar: A tragédiát megelőző 20 évben az egész ország az elcsatolt részek visszaszerzésére volt kihegyezve. Már 10 éves fiúgyerekeket is a háborúra készítettek fel, 13 éves fiúknak már kötelező volt a „Levente szolgálat”. A hősiesség, az élet hazáért történő feláldozása evidencia volt. Jáni* parancsba foglalta, aki meghátrál, azt felkoncoltatja. Nem volt ő szadista, csupán 1942-öt írtak, amit az 1970-ben, 1980-ban születettel soha se fogják tudni megérteni. Érdekes, hogy azok a liberális történészek, akik normálisnak tartják, hogy szent királyunk egy tyúklopást kar levágást rendelt büntetni, a Dón-kanyari áldozatokat Horthy lelkéhez akarják varrni. Ne essünk át a ló másik oldalára, nem kívánom Horthyt fehérre mosni, és nem állítom, hogy a Dón-kanyari dráma nem lett volna elkerülhető, de hasonló politikai és hadászati hibákat elég sokan követtek el a történelemben és nem öntik le vörös festékkel a szobrukat.

*Vitéz Jány Gusztáv (eredetileg: Hautzinger Gusztáv)

Fél millió magyar zsidó: Horthy már a zsidótörvényeket se helyeselte, de ő csak kormányzó volt, nem tejhatalmú pártvezér kétharmados parlamenti többséggel. Ahogy nem ő üzent hadat, ugyanúgy nem ő szavazta meg a törvényeket. Igen, lemondhatott volna, különösen 1944. március 19. után, de nem mondott le. Betegesen ragaszkodott a hatalomhoz. Látunk ilyet napjainkban is. És még valamit. A háborút megelőző években fasizálódott Európa: Mussolini, Frankó, Hitler, ez tűnt a fősodornak, miért nem hihetett a végső győzelemben? Mire előtte is világossá váltak a dolgok, már késő volt, nagyon késő. Különben, akik az elhurcolt zsidókért Horthyt teszik felelőssé, nem álltak még elő ötlettel, hogy mit tehetett volna a kormányzó. Mindenesetre Nürnbergben nem ült a vádlottak padján.

Mindent összevetve nem tartom pozitív történelmi figurának, mások viszont igen. Kik ezek a mások, és miért. Hogy a középosztálynak, de főleg az alsó középosztálynak egyre rosszabb a helyzete, lassan már nyomorog, az nem ismeretlen. A magyar tömegek tudnak tűrni, szenvedni, nélkülözni, ha kell, de akkor is ha nem feltétlen kellene. Elsősorban nem ezt vetik Orbán szemére. Hogy az urak jól járnak, vagy lopnak törvényesen és törvénytelenül, még az is elmenne, de a közbiztonság, na az már nem. Horthy alatt is volt nyomor, de a cigány nem lophatta ki a szemedet, nem fenyegethetett, és nem nyelhette le a belőled kifacsart adót szociális segély formájában. Horthy alatt rend volt, és most a magyar embermillióknak ez a legfontosabb, szinte a mindennapi betevő kenyérnél is fontosabb. És ne kerüljük meg a másik lenyelhetetlen békát, a zsidók gazdasági uralmát se, ami vagy valós vagy nem. Ilyen irányú felmérésekről nem tudok, de hogy milliók érzik így, az biztos, és itt most nem az igazság számít, hanem az, hogy mit fogadnak el a milliók valóságnak. Horthy alatt ez se volt. Ez az oka annak, hogy ma egy ilyen kultusz feltámasztható Magyarországon.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2347) Borban lenne az igazság?

Tibor bá’ szatirikus online

A modern életnek elég sok velejárója van, például épp most hallom, hogy a Magyarországon elvégzett plasztikai műtétek egy harmadánál férfi a páciens. Oké pasikám, de mit plasztikáznak nálad? Nem fogjátok elhinni, ők is melleket, jobban mondva mellizmokat helyeztetnek be. Nem edz, nem sportol, de igényli, hogy izmosnak látszódjon? Frászt, a csaja igényli. Na, akkor ki kell elégíteni. Ez persze nem minden.

Tisztelettel jelentem, hogy az amerikai bor lobby újabb sikereket könyvelhet el magának. Rövidre fogva a szót, a következőkkel lepte meg a világot: „A borban található vegyi anyagok megóvják az egészséged, de nem hosszabbítják meg az életedet.” (sebaj, mint értesültem – a nők szerint – úgyis a minőség számít, nem a hossz). Ez ugyan némileg ellentmondásos, mert ha (a borivásnak köszönhetően) egészséges vagyok, akkor illik a kevésbé egészséges honfitársaimnál egy kicsit tovább élni, de sejtésem szerint ez is egy PR trükk. Ugyanis, ha csupa jót írnak valamiről, akkor az gyanússá válik. Ők pedig – és most én a bortermelőkre gondolok – nem akarják, hogy ez a tudományos eredmény gyanússá váljon. De miről is van szó tulajdonképpen?

A múltkoriban az amerikai tudósok egy csoportja meglepő kutatási eredményekkel lepte meg a nagyérdeműt, vagyis minket, potenciális borvásárlókat. Ezek szerint a vörösborban lévő RESVERATROL nevű vegyi anyaggal etetett, egészséges, életük delén rágcsáló egerek (és emberek? – szegény Steinbeck) elkerülték az infarktust, a csontritkulást és az izomsorvadást. Ezzel szemben egyetlen árva nappal se éltek tovább, mint a Resveratrol áldásától megfosztott társaik.

Hogy valami bűzlik a szeszes italokat mérsékelten fogyasztók Dániájában (az előbb mutattam rá) azt Brian Kennedy, az University of Washington biokémikusa is érezte (könnyű volt neki, ugyanis nem vett részt a kísérletben, aminek következtében bankszámlájára nulla dollár landolt), ezért a következőket nyilatkozta. „A hosszabb élet titkát kutatók fantasztikus munkát végeznek, de valahogy nem jutnak előre egy centit se.”

Mindenesetre egy dolog már halál biztos. Ha egészséges akarsz maradni, akkor igyál vörösbort. Ha sokáig akarsz élni, akkor egyél minél kevesebbet. A koplalás kifejezetten élettartam hosszabbító. Na, igen! Tessék mondani, mennyivel kell kevesebbet enni? A válasz könnyen megjegyezhető, de nehezen betartható: kb. 50 százalékkal. Ha nem tudsz százalékot számolni (ami nem teljesen lehetetlen, ha 40 alatti vagy) akkor elárulom, körülbelül edd a felét annak, amit eddig ettél.

A bor lobby után, egy kicsit később, mások is rákéredzkedtek a kocsira, mert a tudósok hozzátették, Resveratrol nem csak a vörösborban található, de zöldségekben és gyümölcsökben is. Aztán van még egy érdekes mondat, ami tényleg megérdemli a kiértékelést: Resveratrol valamilyen formában leutánozza azokat a biológiai változásokat, amit a koplalás okoz. Tehát ne koplalj, igyál inkább vörösbort, mert az olyan mintha koplalnál, és ugye attól tovább élsz. És evvel visszakerültünk a kályhához. Hiszen azzal kezdték, hogy a vörösbortól nem fogsz tovább élni.

Most viszont a vörösbortól átvette a pálmát a parmezán sajt. Ugyanis olasz laboratóriumokban végzett kísérlet szerint a parmezán sajt fogyasztása csökkenti a hipertóniát. Magyarul, lenyomja a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy 50 felett majd mindenkinek van valamilyen fokú hipertóniája, mert ez (is) együtt jár a modern élettel, nem csak a plasztikázás, ez a vérnyomás csökkentés nekem jobban bűzlik, mint maga a sajt. Már az is ciki, hogy parmezánnal olasz laborok foglalkoznak, de az eredmény kurvára gyanús. Viszont istenre mindig lehet számítani. A parmezán sajt felfuttatása tök feleslegessé vált, mert a legutóbbi olasz földrengésekben egy hatalmas parmezán érlelő összedőlt, százmilliós (€) kár keletkezett, és valószínűleg parmezán hiányt fog okozni néhány évig, mert állítólag 10 évig kell érlelni, de én már semmit se hiszek el. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2346) A cigánykérdés margójára

Tibor bá’ online

Elöljáróban: véleménynyilvánítás, kiértékelés helyett kizárólag adatokat fogok közölni.

Puporka Lajos és Zádori Zsolt tanulmányát (A magyarországi romák egészségi állapota) a Roma Sajtóközpont 1998-ban kiadta, közel két évtizede. Az adatokat és megállapításokat innen vettem át. Ezek szerint: „A romák körében igen elterjedtek a szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás.” Ennek természetesen nem csak egészségügyi kihatásai vannak (a magyar cigányság várható átlagos életkora 15 évvel kevesebb, mint a magyar lakosságé), hanem viselkedés kulturális hatásai is (hogy finoman fejezzem ki magam).

Mivel a tanulmány „cigány életvitelű” csoportról beszél, feltételezhető, hogy nem a cigány származásról van szó, hanem a „cigány szubkultúráról”.

1994. január 1-jén Magyarországon 433 814 fő volt cigány életvitelű. Az 1971-es vizsgálat közel 320 ezer fős eredményét figyelembe véve, bő 20 év alatt, több mint 44%-os növekedést jelent, szemben az összlakosságnak a vizsgált időszakon belüli 1-2 ezrelékes fogyásával. 1971-ben a roma népesség az ország lakosságának 3%-át tette ki, 2012-ben 4,4%-át. Ez 5 évvel ezelőtt volt. Ha ezt az értéket interpoláljuk, akkor mára a lakosság 5,5 %-át teszik ki. Minden huszadik magyar valójában cigány életvitelű. A szerzők azonban mára 700.000 cigány életvitelű fővel számolnak, ami a lakosság 7 százalékát, vagyis minden tizennegyedik embert jelenti.

Személyes találkozás a cigány életvitellel: Negyvenöt éve vagyok borosjenői illetékességű. Ennyi idő alatt összesen háromszor szedtek rá. Egyszer kútásás ügyben, egyszer árokásás, egyszer pedig tűzifavétel ügyben. Mindhárom alkalommal a cigány életvitelnek voltam az áldozata. Ha azt vesszük, hogy minden huszadik magyar cigány életvitelű, akkor annak az esélye, hogy egy-egy alkalommal cigány életvitelű fog becsapni 1/20. Hogy ez egymást követve háromszor következzen be, annak a matematikai esélye (1/20)^3, azaz 1/8000. Más szavakkal, 8000 ember közül csak egy lehet ilyen peches. Ez pont én voltam. Személy szerint én azt gondolom, hogy a cigány életvitelű személyek sokkal nagyobb gyakorisággal csapják be a magyar társadalom tagjait, mint a nem cigány életvitelűek. Mivel ez az élettapasztalat igen erős, a magam részéről még minimális bizalmam sincs a cigány életvitelűekkel szemben. Én azonban csak egy ember vagyok. A Cozma ügy kapcsán az egyik társunknak (nevét visszatartotta) eszébe jutott saját élménye, amit a következőképpen írt le.

Kellemetlen dolog arra ébredni, hogy jé, hát engem megkéseltek. Mert azt ugyan tudtam, hogy az éjszaka leütöttek és kiraboltak, de azt nem vettem észre, hogy ezek után még hasba is szúrtak. Elég sokat ittam egy (belvárosi) kocsmában, és ezt kihasználva egy cigány csávó úgy csinált, mintha haverkodna velem, majd elment, én leültem egy asztalhoz, a barátommal beszélgettem, amikor egyszer csak a földön találtam magam, és dőlt az orromból a vér. Mint kiderült oldalról teljes erőből, ököllel megütött, egy szó nélkül. Előtte azonban gondosan kizsebelt. Senki nem sietett a védelmemre, én pedig, miután rájöttem mi történt, felkeltem és kimentem a mosdóba, rendbe szedni magamat. Visszatérve láttam, hogy az alak még mindig a kocsmában volt. Érthetően felháborodva ekkor megkérdeztem, hogy ezt miért kellett? Ő viszont tovább erősködött,  hogy „gyere, játsszuk le”, stb. A barátom látta, hogy kés van nála, ezért próbált engem lefogni, hogy ne ugorjak neki. Miközben a cigánygyerek igyekezett engem megszúrni, és mint később kiderült sikerült is neki. Mivel fájt az orrom, a szúrást észre sem vettem. A cigány elsétált, én kihívtam a rendőröket, (más nem merte megtenni!), akik meglehetősen lekezelően bántak velem, igaz nem lehettem túl szimpatikus látvány. Ezek után még két órán át iszogattam a kocsmában és csak hajnalban mentem haza taxival. Délután háromkor ébredtem fel, dagadt orral, vért köpve, és véres trikóban. Beletöröltem volna az orromat? Aztán láttam, hogy egészen más a helyzet. Azért nyugodt voltam, mert nem fájt, nem voltam túl rosszul, és gondoltam, ha súlyos lenne, már rég elvéreztem volna. Kocsiba ültem, és elmentem a János Kórházba. Ott röpke két óra várakozás után megvizsgáltak, és újabb pár óra múlva megműtöttek, mert meg kellett nézni, hogy mennyire mély a szúrás, meg kitisztítani a sebet, nehogy elfertőződjön. Az orvos szerint óriási szerencsém volt, alig kerülte el a kés a lépemet, ha az megsérül garantáltan elvéreztem volna. (A kés nem volt nagy, de a markolata nyomot hagyott az oldalamon, vagyis nem csak megkarcolni akart ez a beteg állat. És ezt volt a legnehezebb feldolgozni lelkileg. Meg akart ölni? Miért? Ilyen van?)

A János Kórház sebészeti osztályán van egy huszonhat ágyas kórterem, ahol elképesztő állapotok uralkodnak. A betegek nagy része nem tud kimenni wc-re, sokan nem csak fizikailag, de mentálisan is leépültek, éjszaka a szenvedés különböző hangjai hallhatók, és bizony gyakori vendég a halál. Az iszonyú állapotok ellenére az ápolók nagyon rendesek, a sebészek viszont lekezelően bánnak az emberrel. Megfigyeltem, hogy kerülik a beszélgetést, ha elkezdtem mondani valamit, rögtön a szavamba vágtak, kényszeredetten adtak némi tájékoztatást a kezelésemről, de annyira szűkösen, hogy amikor kiengedtek találkoznom kellett egy sebész ismerőssel, hogy ugyan mondja már el mi a tényállás. Persze a jattot elfogadják.

Tanulság? Ne kerülj áldozat szerepbe, ne fordíts hátat cigánynak, és ne tűrd el, ha lekezelően bánnak veled. Persze szar dolgok mindenkivel történnek olykor. Az ágyszomszédom egy tolószékes, beteges fiatalember volt, aki a vakbelének a perforációját igyekezett túlélni éppen. Ő egész életében a kiszolgáltatottságot tapasztalta, mégis meg tudta őrizni a jó kedélyét, ami valahol logikus, mert, ha elveszítené az életkedvét, akkor valószínűleg rövid időn belül meghalna. Mégis számomra ő volt a hős, és nem a szararcú orvosok.

Még ma sem tudok indulat nélkül beszélni az esetről, bár az pár héttel a Cozma-ügy előtt történt, és azok után már tudom, hogy szerencsém volt, hogy egyáltalán beszélhetek róla. A támadómat nem kapták el, pedig kamera is volt a kocsmában. Az eljárást (ami ismeretlen tettes ellen, garázdaság miatt indult!) lezárták.

A Cosma ügy cigány életvitelű gyilkosa 6 évet kapott. Ennyit ér az emberélet Magyarországon. Orbán kevés dolgot ígért, de a rendteremtés szerepelt az ígéretek között. Eddig még nem váltotta be. Kriminológusok szerint a büntetésnek nem megtorló szerepe van, hanem elriasztó. Nem hiszem, hogy 6 évnek (mínusz harmadolás, vagyis 4 év) olyan nagy elrettentő hatása lenne.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2345) Most kell beszarni

Tibor bá’ online

 

A ma élők közül csak kevesen emlékezhetnek a Kubai rakéta-válságra, mert vagy még nem éltek, vagy még nem nőttek ki a gyerekkorból, nem emlékezhetnek, hogy be volt szarva az egész világ, mert irgalmatlan közel voltunk a III. világháború kitörésétől. Valójában nem voltunk közel. Mind Kennedy elnök, mind pedig Hruscsov főtitkár háborús veterán volt (A Sztálingrádi csatában politikai tiszt – népbiztos), mindkettő a nyakát törte, hogy elkerüljék a termonukleáris összetűzést. Trump sose volt katona, tábornokai a II. világháborúról csak anekdotákat hallottak, nem úgy, mint Kennedy elnök, aki egy életre meg is sebesült.

Ehhez képest mára az emberek simán hozzászoktak a háborús gondolathoz. A fene se aggódik. Pedig ma aztán tényleg idegeskedhetnének. Paul Craig Roberts két napja elég érthetően megírta, hogy elfogytak a holnapok. (fordítás: https://vilaglato.info/lesz-egy-nap-amikor-mar-nem-lesz-holnap/) El van keseredve, mert az amerikaiak se félnek egy totális termonukleáris háborútól. Nem félnek, mert hozzászoktak, hogy az amerikai hadigépezetnél nincs jobb a világon, a háborúkat sohase honi földeken vívják, és rendszerint megnyerik, vagy otthagyják az egészet a francba, amikor megunják. Roberts tehát megírta, hogy az orosz hadigépezett sokkal jobb, mint az amerikai, van mitől félniük, nem azért mert az oroszok jobbak, hanem azért mert nem fog a harc megállni Észak Korea határain belül.

Mi pedig azért félhetünk, mert Trump részéről nem fenyegetésről van szó, hanem az arzenál támadás előtti felsorakoztatásáról. Nézzük meg, mi a helyzet:

Mattis hadügyminiszter kijelentette, az Egyesült Államok semmi körülmények között nem hajlandó elfogadni Észak Korea nukleáris fegyvereit.

Trump Észak Korea totális kapitulációján kívül semmi mást nem tud elfogadni. Ezen kívül Trump külügyminiszterének, Rex Tillersonnak nyilvánosan azt üzente, hogy diplomáciai erőfeszítései „időpocsékolás”.

Három atom meghajtású repülőgép hordozó anyahajó, az USS Ronald Reagan, the USS Nimitz és USS Theodore Roosevelt a Koreai-félsziget körül úszkál. Minden egyes anyahajó körük 6-10 cirkáló, romboló, és nukleáris tengeralattjáró segédkezik.

Az USS Michigan atommeghajtású tengeralattjáró is jelen van, fedélzetén 150 Tomahawk rakétával.

A térség katonai bázisaiban (Dél Korea, Japán, Guam, és Ausztrália) elsőfokú riadókészültség van érvényben. Ez Dél Koreában 28.500, Japánban 54.000, Guamban 4.000 embert jelent, amihez hadihajók és harci repülők tartoznak.

Okinaván állomásozik egy századnyi F-35A ötödik generációs lopakodó vadászbombázó, amelynek feladata valószínűleg a helyi légvédelem megsemmisítése lesz közvetlenül a támadás előtt.

Mike Pence múlt pénteken meglátogatta az Észak Dakotai légi bázist, ahol 26 darab B-52 nukleáris bombázó, 150 ICBM állomásozik. Pence azt mondta: Az önök legfőbb hadúra (Trump) jobban függ az önök munkájától mind valaha. Legyenek készen, és ügyeljenek a feladataik pontos elvégzésére.

Ezekből csak a hülye nem tudja levonni a nyilvánvaló tényt, Washington már eldöntötte, hogy kerül, amibe kerül, a 25 milliós Észak Koreát lesöpri a térképről. Nem csak azért, mert nem tűr atomfegyvereket, hanem azért is, tanulja meg a világ, hogy ők az urak. Ez minden bizonnyal – véleményük szerint – ad Amerika számára néhány extra évet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2344) Mein Grossvater im Krieg

Tibor bá’ online

Nagyapám a háborúban című könyv szerzője Moritz Pfeifer fiatal német író-történész, aki arra biztatja kortársait, hogy a most már minimum 90 feletti „náci generációhoz” tartozó nagyapjukat baszogassák egy kicsit, hogy végül is árulják el mit csináltak a háború alatt. Ugyanis ő megtette a szürke eminenciás nagyapjával, Hans Hermannal. Először csak meséltette a nagypapát, majd a mesét leellenőrizte, végül az ellentmondásokat feltárta (volna) de akkor a nagypapa átszenderült a másvilágra. Máskülönben a „mozgalom” az öregek részéről nyitott fülekre (és szákra) talál, mert (jellemző az aggastyánokra) imádnak emlékezni a múltra, és beszélni róla napestig.

Nemzetközi megítélésben Németország rengeteg dicséretet kap, amiért kollektíven hajlandók szembenézni a náci múltukkal, viszont a téma számtalan német családban tabu maradt évtizedeken keresztül, a gyerekek és az unokák azonban nem hajlandók nyaggatni a felmenőket, mit is tettek a háború alatt.

Konzervatív becslések szerint legalább 25 millió német – már a háború alatt – tudott a Holokausztról, ezenkívül mintegy 10 millió katona megjárta a keleti frontot, ahol a kezdettől fogva a civil lakosság is a célkeresztben volt. Ez pedig Moritz Pfeiffer szerint azt jelenti, hogy az emberiség elleni bűntett beépült a családok történetébe.

A hasznosítható idő lejáróban van. „A válasz arra, hogy egy kulturált, civilizált társadalom hogyan süllyedhet odáig, a Harmadik Köztársaság kihalófélben lévő generációjának a fejében van, akiknek egy része hajlandó válaszolni a feltett kérdésekre.” – Állítja a 34 éves történész, aki nemrég fejezte be egyedülálló kutatását saját családján belül.

A helyzet az, hogy közvetlenül a háború után a német családokban se a szülők se a gyerekek nem akarták a háborús eseményeket megbeszélni, mert a téma „túl friss” volt. Mostanra azonban a helyzet megváltozott. Az idősek beszélnének, de a fiatalabbakat már nem érdekli a téma.

Újabban az orális történelem igen népszerűvé vált, annak ellenére, hogy a személyes visszaemlékezések krónikusan megbízhatatlanok, mert az idő múlásával egyre torzul. Ezen a nehézségen Pfeiffer az egyéni módszerével sikeresen átlépett. Mind az anyai, mind pedig az apai nagyapját kikérdezte arról, hogy milyen szerepük volt a háború alatt, amit folyamatosan ellenőrzött korabeli levelek, katonai feljegyzések, újsághírek, stb. felhasználásával. Előtte ezt még senki se alkalmazta. A letisztult következtetéseket könyvbe foglalta, ami új fényben világítja meg azt a generációt, amely Hitlert megkérdőjelezhetetlenül követte. Ezek az emberek közvetlenül a háború után nem voltak hajlandók szembenézni bűneikkel, és több mint 6 évtizeddel később se hajlandók sajnálatot érezni Hitler háborújának civil áldozataival szemben, a holokausztról meg már nem is beszélve.

Moritz Pfeifer most, egyenlőre csak német nyelven, kiadott könyve („Nagyapám a háborúban, 1939-1945,”), csupán Hans Hermann néven említett nagyapjával folytatott, 2005-ben készített interjú sorozatra épül fel. Hans a Wehrmacht gyalogságnál hivatásos katonatiszt volt, akinek a feleségét, vagyis a nagymamát, az unoka nem tudta megkérdezni, mert ekkora már nagyon beteg volt, de kiértékelte a háború alatt írt leveleit. Mindkét nagyszülő 2006-ban halt meg, de az nyilvánvaló, hogy mindketten támogatták Hitlert. Edit, a nagymama az unoka szerint fanatikus náci volt. Bár, Pfeiffer állítja, hogy nem volt szándékában felelősségre vonni őket, mindössze meg akarta érteni a motivációjukat. „Ma senki se tudja megmondani, hogy mit kellett volna akkor tenniük” – nyilatkozott a szerző – „Szerintem sokat lehet tanulni, ha megértjük, hogy szeretett, és megbecsült szüleink és nagyszüleink hogyan reagáltak egy totális diktatúra és gyilkos rasszizmus kihívására. Ha el akarjuk kerülni a történelem megismétlődését, akkor fontos saját családunk történetének nyitott, önkritikus és tényleges feltárása az 1933-tól 1945-ig tartó náci időszakból.”

Érdekes dolog olvasni ezt a magabiztos okoskodást. A mi Rákosi diktatúránk alaposan fel lett dolgozva, ennek ellenére fél évszázaddal később láthatjuk, hogy egy másik despota hogyan hoz létre a demokratikus szabályok alkalmazásával egy újabb diktatúrát, pont úgy, ahogy Hitler tette, hiába nyilatkoznak sorban a Rákosi rendszer – ma már idős – tanúi, amikor a prímet a tapasztalatlan fiatal generációk viszik, ha másképp nem, számszerű fölényükkel.

A könyvből megtudhatjuk, hogy Hans Hermann példaértékű díszmenetelése okán átkerül a berlini díszezredbe. Edit, a nagymama 1943-ban ment férjhez, az unoka szerint olyan lelkes párttagként, hogy árja származását visszavezette az 1700-as évek elejéig, jó lehet még az SS tagoknak se volt kötelező 1800 január 1.-énél korábbi időkre visszamenni. Amiből szerintem túl messzemenő következtetés hiba lenne levonni, de nem így Pfeiffer, aki a kérdezgetés közben hatalmas hézagokat, és ellentmondásokat vélt felfedezni a válaszokban, amelyek – szerinte – nemegyszer tényelkerülők voltak, például a tömeges kivégzésekkel kapcsolatos ismeretek terén.

Nem sokan állítják, hogy a németek keveset tettek volna a múltjuk jóvátételéért. Ellentétben Ausztriával és Japánnal, amely országok tagadásba burkolóztak, a németek egy becsült 70 milliárd Eurót költöttek kompenzációra. Azonban sok millió magánember, akik apró fogaskerekek voltak a náci gépezetben, nem hajlandók szembe nézni saját tetteikkel. Ezek között Pfeiffer nagyapja se volt kivétel, bár ő bátran válaszolt unokája kérdéseire.

Könyvében a szerző hűségesen ismerteti nagyapja teljes életrajzát az 1921-es születésétől kezdve, aminek különben nincs sok jelentősége. Számomra az nyilvánvaló, hogy a Hitler hatalomra jutásakor 12 éves fiú könnyű prédája lehetett a tökélyre vitt náci propagandának, aki a háború utolsó évében, mint hadnagy, is csak 23 éves volt. Abban az időben, például Magyarországon a 24. betöltött év volt a nagykorúság elnyerése, mert a közfelfogás szerint előtte önálló döntéshozásra az emberi elme alkalmatlan. Ki tudja, mi lett volna a nagypapából, ha 10 egy-két évtizeddel korábban születik, mert nem mindenki volt hithű náci.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2343) A színek istene (Albrecht Dürer)

Tibor bá’ online

egy kis hoch kultúra 😀

Ha idősebb Albrecht Dürer 16 évvel később vándorol ki Nürnbergbe, akkor az ifjabb Dürer Magyarországon születik, de ha Magyarországon született volna, akkor nem lett volna a kor leghíresebb mestere. Itthon nem lehetett, és ma se lehet érvényesülni. Idehaza kisszerű embereké a világ, ők uralják a terepet. Szerencsére az id. Dürer 28 éves korában elhagyta a Gyula melletti Ajtóst és 12 évvel később meg is nősült, majd nemzett 18 gyereket. Mielőtt rátérek a legnagyobb német festő új keletű méltatására, egy pillanatra időzzünk el itt. Ezek szerint a mester édesapja 40 évesen nősült és oda hatott, hogy felesége sorba szült 18 gyereket. Nem kis teljesítmény, de az se, hogy ezek közül mindössze 3 érte meg a felnőttkort. Ilyen idők voltak.

Most meg olyan idők járják, hogy átértékeljük a múltat, tehetjük, mert egy nagy rakás új keletű eszköz áll a rendelkezésünkre. Így lehetséges, hogy majd 500 évvel Albrecht Dürer halála után titokzatos életével kapcsolatban új részletek láthatnak napvilágot, még a szexuális életével kapcsolatban is, röntgensugaras és infravörös kamerák segítségével. Egészen mostanáig a művészettörténészek úgy tudták, hogy Dürer maláriában szenvedett. Az elképzelések szerint az északi mocsárvidéken szedte össze a szükséges szúnyogcsípést. Na igen, csakhogy most Hanns Seitz, a Bonni Egyetem mikrobiológusa átnézte a mester betegségének korabeli orvosi leírásait, és arra következtetésre jutott, hogy az akkori diagnosztikák egyértelműen hibásak voltak. Télvíz idején moszkitócsípés gyakorlatilag kizárt (hogy ezt akkor miért nem tudták, egy talány!), de akkor mi volt a baja? Fizikai állapota mitől romlott folyamatosan? Lehet, hogy szifiliszben szenvedett, amitől különben nagyon félt? Majd kiderül.

Talán ennél is sokkal fontosabb annak taglalása, hogy miféle ember is volt kora géniusza, aki átvitte a reneszánszot az Alpokon több mint 500 éve, és tengeri malac szőréből készült ecseteket használt a legfinomabb részletek kidolgozására. Az új idők hajnalán Dürer világítótoronyként magaslik ki korosztályából, és a „sötét Középkorból” a színek isteneként lép ki. Munkája kapcsán az összes részlet kiderítése végett a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum beindított egy izgalmas projektumot. Kapuit májustól szeptemberig nyitva tartó Dürer kiállítás korai munkáit mutatja be, de előtte a kiállításra kerülő több mint 20 olajfestményt röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá infravörös spektroszkóp bevetésével. A vizsgálódó sugarak áthatolnak a festékrétegeken, kiemelve a alapvászon képét.  Minden idők legnagyobb kiállításán kétszáznál több olajfestmény és rajz látható.

A vizsgálódó csoport 3 éven át utazott, felkeresve számtalan galériát a madridi Prado-tól kezdve a New-yorki és washingtoni múzeumokig mindent, ahol Dürer kép volt található. A vizsgálatok feltárták az előzetes faszenes vázlatokat, ezek némelyike a teljes művet ábrázolják. A röntgensugarak nyomán kiderült, hogy a művész miként bajlódott a festőállvánnyal. Miként tervezte meg ötleteit, próbálta őket ki, majd vetette el őket. Néha rácsapott egy rakás festéket a vászonra és az ecset szárával kente szét. Más alkalommal a festéket a hüvelykujjával kente szét. Amikor a „Salvator Mundi” képet festett 1504-ben, elment a lehetségesség végpontjáig. A festményen Jézus Krisztus látható egy üvegburával a kezében. Viszont egy infravörös vizsgálat kiderítette a mester eredeti elképzelését. Az üvegbura baloldalán az ablakkeretnek és a keresztpántnak kellett volna tükröződnie, majd újra visszaverődni a bura másik oldaláról, mielőtt a messiás köntösén egy halvány kép megjelent volna, de ez nem sikerült neki. A „Salvator Mundit” sose fejezte be.

1500-ban túltett önmagán. Hat hónap alatt készített magáról egy önarcképet, ahol egy irhakabátot visel, haja pedig be van loknizva. Viszont a különálló haj és szőrszálak egyenként ki vannak dolgozva elképesztő részletességgel. A magam részéről nem vagyok egy humán-buzi, de ez a festmény még engem is megkapott. Az emberben felmerül a kérdés, mi volt a célja azzal, hogy ilyen hatalmas munkabefektetéssel létrehozzon egy abszolút remekművet, amit sose adott el? Erre a felvetésre a Germanisches Nationalmuseum kutatói szolgáltak egy feltételezéssel. A potenciális rendelőknek be akarta mutatni mire képes. Egyszerűen le akarta őket venni a lábukról az elképesztő tehetségével. Valójában rengeteg pénz zsebelt be fa és rézmetszeteivel. Képeit „apokalipszis képekben” cím alatt forgalmazta 1498-tól kezdve. Ezek annyira ütősek és újszerűek voltak, hogy vették őket, mint a cukrot.

Dürer a mai szóhasználattal modernek volt mondható. Ha tehette a szabadban festet, aláírásként monogramot használt, a copyright elődje. Fametszeteiből printelt képeket ügynökei árulták még Spanyolországban és Angliában is. Már életében roppant híres volt. Ő lehetett az első nemzetközi celeb. Előtte senki se adminisztrálta önmagát, és senki se lépett át tabukat úgy ahogy ő. 1493-ban vázlatot készített egy meztelen kurváról. Ez volt az első női akt az Alpoktól északra. 1517-ben részleteiben gazdagon megfestett egy herezacskót. Rajzai között olyanok is találhatók, amelyeket a kutatók éveken át titokban tartottak elzárva fiókokba. Például „Hóhér az ifjúval”. A rajzon egy hóhér látható karddal a kezében, aki egy félmeztelen fiatal férfit simogat. Ez utóbbi pedig kéjsóváron hagyja. De vannak meztelen férfirajzai is. Felmerül a kérdés, mi volt Dürer célja ezekkel? A 74 éves Matthias Mende, a legtapasztaltabb Dürer kutató előállt a válasszal: szexuális zavar a szodomia irányába, amihez a középkor vége felé az anális szex is hozzátartozott. Minden esetre, ha már szexre terelődött a szó, a festő különböző dolgokat próbált ki, mert kíváncsi volt az ókori görög és római gyakorlatra – állítja Mende. A szakértők között dúló vita főtémája egy Pirckheimerről készült,  összecsapott portré volt, aminek szélére görög betűkkel a következő van felfirkálva: „A fasz bent van a seggedben” A kutatók nagy része váltig állította, hogy ez az otromba viccet valami  csirkefogó később firkálhatta rá a rajzra. Most, a vegyelemzés alapján kiderült, hogy az írás és a rajz egyazon  tollból származik. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2342) Válás

Tibor bá’ online

 

Amikor a házasság intézményét feltalálták, csak nagyon kevesen élték meg az ezüstlakodalmukat, napjainkban a gyémánt se ritka, ha van türelmük kivárni. Mi mással folytathatnám az eszmefuttatást, mint a hűtlenséggel, aminek kiváltója nem a hosszú (és unalmas?) házasság, hanem az emberi természet. Emberi, mert nem új keltű találmány, hiszen már a Biblia is tiltja (9. Felebarátod házastársát ne kívánd!). Márpedig, ha tiltani kellett, akkor jó ok volt rá. Mert bizony a házasságokat törték, és ma is törik. Meg merem kockáztatni, ha a prostitúció a legrégebbi mesterség, akkor a szerető tartás intézménye a második legrégebbi foglalkozás. Ha tehát valami változás észlelhető a házasság körül az semmi esetre se a hűtlenség, hanem valami más.

Más bizony. A katolikus egyház 2000 éve tiltja a válást, jobban mondva számukra nem létezik. Magyarországon, alig több mint egy évszázada lehet – polgári úton – elválni, de ezzel a lehetőséggel nemigen éltek a II. világháborúig. Az elvált nőt sztígmatizálták, azaz megbélyegezték függetlenül attól, hogy ki volt a hibás. Magyarországon válóok volt (ha a nő lépett félre – azért szép volt ez az egyenlőség), és még jól járt, mert keleten megkövezés a fizetség érte, még ma is. Aztán jöttek a kommunisták (de ha nem jöttek volna is), és az egymásra unt házastársak elkezdtek válni. A hatalom nem bánta, csak az államnak ne kerüljön pénzébe, ezért aztán válás után a lakás és a gyerek(ek) a feleségé maradt, a férj pedig fizethette a gyerektartást. A verkli olyan jól működött, hogy sikerült magunkat feltornázni egy dobogós helyre, azaz Magyarországon minden második házasság válással végződik. Az okokat ne firtassuk, mert szerteágazóak. Mindenesetre a hűtlenségnek egészen pici a szerepe. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy szinte mindennapos. Szerelemféltésből már ritkán gyilkolnak, azok is elmebetegek, vagyis csak az alkalomra vártak, hogy ölhessenek.

Mindegy, szerintem rosszul teszik, mármint a válók. Elsősorban a gyerekekkel csesznek ki, akik csak szenvedői, semmi esetre se a haszonélvezői a dolognak. Rengeteg megoldás van. Ismerek egy pasit, akinek Budán van lakása benne egy feleséggel, de van egy lakása Szegeden is benne egy szeretővel. Egy hetet itt, egy hetet ott tartózkodik, vagy kb. ilyen arányban. A pasi természetesen vállalkozó, és amit megspórol az adón, abból nyugodtan fenntarthat egy második lakást is. A nők, ne is mondjam, tudnak egymásról, de nem tiltakoznak, nekik megéri. Másoknak is megérné, de háromszor álltak sorba önérzetért, ők azok, akik nem „közösködnek”, válnak, aztán megbánják, de be nem vallanák az istenért se, egész hátralévő életük alatt, és persze gyűlölik a férfiakat. Pedig mára már kiderült, hogy a nők csak addig voltak monogámok, amíg muszáj volt nekik. Mostanában már kezdenek magukhoz térni és a házasság mellett pasiznak is. Sietni kell nekik, mert a pasik egyre kevésbé pasik. Az átlagos spermaszám fele annyi, mint 20 éve volt. A negyvenes férfiak között nem ritka az impotens. Csoda, ha a menő nők fiatalabb pasikra tépnek? De, azért sokan még mindig úgy gondolják, az összeszokás nagyúr, nem árt az mellett megöregedni, akivel együtt küszködtek évtizedeken át, nem csak ismerik egymást, de meg is becsülik. Az a néhány félrelépés? Igazán jelentéktelen, különben, sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, például 30 évig fizetni a részleteket. Na ugye!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(89)

Éljetek a lehetőséggel

(2341) Az élet élvezete

Tibor bá’ online

Egy nem túl régi felmérés szerint a föld legboldogabb emberei a bombay-i nyomornegyedben élnek. Ezeknek az átlagos napi jövedelme mindössze néhány cent. Azt szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, de pénz nélkül nem lehet boldognak lenni. A bombayiak szerint ez se igaz. Ennek ellenére a közfelfogás szerint, csak nyerném meg az ötöst, majd én megmutatnám. Az ötöst nem nyerjük meg, ezért mi magyarok úgy általánosságban szarul érezzük magunkat, mert a rendszerváltást követően nem kaptuk meg az annyira sóvárgott német életszínvonalat. Hogy a németeknek ez 50 év kemény, és lelkiismeretes munkájukba került, azt természetesen elfelejtjük, és kurvára irigyeljük őket. Aki már nem bírta tovább, az kiment Németországba munkát vállalni. A németek szerencsések, mert nekik nem kell sehova se kimenni. – – – Na most kapaszkodj! A németek képtelenek élvezni az életet. Ezt nem én mondom, hanem Maria Marguart a Spiegel számára, aki összefoglalta egy átfogó tanulmány eredményeit. Röviden ennyi: Az alacsony német munkanélküliség és a töretlen gazdasági növekedés következtében a németeknek sohase ment ilyen jól, de a jólétüket képtelenek élvezni. A németek egyszerűen képtelenek lazítani, és átadni magukat az élet élvezetének, mert az „élvezet génjük” meghibásodott.

A felmérők úgy találták, hogy a német lakosság 46 százaléka egyre kevésbé képes élvezni az életét a mindennapi stresszhelyzetek, valamint az állandó készenléti állapot miatt. A fiatalabb korosztály 55 százaléka azon a véleményen van, hogy képtelen magát jól érezni. Legyen az alkohol, lakoma, nyaralás – a németek érezhetően nem tudják élvezni. A kutatók szerint még szex közben se tudnak felszabadulni. A folytonosan visszatérő gondolat: „Az élvezet génünk egyre hibásabb, nem tudjuk, hogyan érezzük magunkat jól.”

A 2006-os labdarúgó világbajnokság alatt a németek még kitűnően érezték magukat. A változás 2008-ban következett be, azóta folyamatosan romlik, mert egyre inkább úgy érzik, hogy az egész kontinenst nekik kell a vállukon cipelni. Ez azonban a történetnek csak az egyik része. A másik része a tökéletesre való törekedés. Egy ezerfős csoportnál végzett felmérés szerint 81 százalék állította, hogy akkor érzi magát jól, ha valamiben első tudott lenni. Jelszavuk: „első a munka, utána a szórakozás.”

Csakhogy ez a jelszó nem tesz nekik jót, mert a szórakozásra fordított időt sajnálják. A megkérdezetteknek mindössze 15 százaléka vallotta, hogy volt már példa a sikeres kikapcsolódásra és az önfeledt szórakozásra. A helyzet az, hogy a „kötelesség” állandóan a szemük előtt lebeg, ami lehetetlenné teszi a lazítást. Ugyanakkor irigykedve ismerik el a mediterrán magatartás erényeit, de képtelenek lennének átvenni a laza görög magatartást. Ha kötelességgé tennék az üdülést, azt is precízen és céltudatosan hajtanák végre. De jól érezheti bárki magát parancsszóra? Aligha. Vagyis, nincs okunk rá, hogy irigyeljük őket.

_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2340) Vörös riasztás

VIP.305

 

Vörös riasztás

Két hónapon belül (a petro-dollár mintájára) Kína kibocsátja a petro-juant, és ezzel megszólalnak a dollár uralom lélekharangjai.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásának a költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t.online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2339) Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Tibor bá’ online

 

Még a nyáron történt, hogy a Római parton jött velünk szemben egy leányzó, világoskék pólóján hatalmas fehér betűkkel ez állt: FUCK ME. Évát gyorsan megnyugtattam, hogy nem leszek hűtlen, bár lenne hozzá kedvem. Mi röhögtünk, a csaj egyre közelebb ért hozzánk. A kisördög belém bújt, ezt nem lehet kihagyni. Amikor hozzánk ért, megállítottam, és megkérdeztem tőle, tudja-e mi van kiírva a pólójára? Nem tudta. „Akkor nyilván meglepődne, ha most leteperném itt a fűben és készülnék megdugni?” Kikerült és azt sziszegte a fogai alatt, hogy „vén hülye”.

Kissé elcsodálkoztunk, mert a ”fuck” szót már különböző közterületeken is lehet olvasni. Divattá vált, bár fogalmuk sincs mit jelent. Persze lehet találkozni rafináltabb szövegekkel is. „Don’t ask, do it”, vagy „Let us make love”, csak nem mondják meg kivel. De nem ez az igazi bánatom, elkoptak a 25 éve vásárolt pólóim, ideje lenne beszerezni újakat, de nem létezik felírat nélküli póló. Miért? Mert nincs rá igény, de ez nem igaz.A trükk az, hogy kitalálnak valami teljesen feleslegeset, például sétáló pálcapárt. Nem sétabotot, pálcapárt. Ez kérem két darab sétabot, és úgy kell használni, mint télen a síbotokat. Persze lehet vele „sétálni”, de inkább csak menetelni, és persze abszolút felesleges. A következő lépés a megismertetés, majd a hipermarketek ellátása. Az emberek elkezdik vásárolni és használni. Egy idő után óriásivá válik a kereslet. A keresletet pedig ki kell elégíteni. Még hatásosabb, ha élelmiszerrel csinálják ugyanezt. A hasonló élelmiszert el kell tüntetni a polcokról, az értékesíteni kívántat pedig alaposan szét kell teríteni, szó szerint. Egy idő után már semmi mást nem lehet kapni. Például a hagyományos hízott libamájat el kell tüntetni a polcokról, helyette a polcokat teli kell pakolni hízott kacsamájjal. Csakhogy a kettőnek az íze igen messze áll egymástól, de külsőleg abszolút csereszabatosak. A feliratot úgy kell megszerkeszteni, hogy a kacsa-liba cserét ne nagyon lehessen észrevenni. Aki reklamál annak a válasz: „erre van kereslet”. Amire tényleg volt kereslet azt elfelejtik, egy idő után a vevők is.

A kérdés az, hogy miért nem lehet kapni, felírat mentes pólót? Mert nincs rá kereslet? Frász karikát, azért mert a felírat szövegével befolyásolni lehet a fogyasztókat. Aztán pedig a feliratokat a vevők úgy meg szokták, hogy mást már nem is akarnak megvenni. Lehet rá hivatkozni, „nincs rá igény”.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2338) Gondolatok október 24-én

Tibor bá’ blogja

 

Tegnap Orbán Viktor miniszterelnök úrtól megtudtam, hogy mi szabadság szerető nép vagyunk. Mert mi magyarok a szabadságunkért, ha kellett meg is harcoltunk.

Bocsánat Orbán úr, milyen szabadságról tetszik beszélni? 1956 előtt (na meg után is, mert hogy mi állandóan harcolunk, már vagy 1100 éve, de mindig veszítünk) Valóban nem volt szabad átlépni az ország határt. Ma ezt szabad, csak nincs rá pénzünk. Aki pedig munka végett távozik, az önnek és bandájának jól jön, mert küldi haza a pénzt. Nem volt szabad pofázni, aki pofázott, az elvitte az AVH, aki ma pofázik, azt nem viszi el az AVH, helyett kirúgják az állásából, vagy kiszáll hozzá a NAV. Ezen kívül nem volt szabad közveszélyesen munkát kerülni, azaz nem volt szabad bűnöző életmódot folytatni, de ezt sehol a világon nem szabad. Cserébe viszont az állam mindenkinek adott munkát. Mondom munkát, és nem pedig közmunkát. Akárhogy töröm a fejem, több tiltás nem jut az eszembe.

Ma viszont olyan dolgokat is szabad, ami korábban eszébe se jutott az embernek. Szabad például a bankoknak megtéveszteni az embereket, elárverezni a házukat, kilökni őket az utcára. Szabad az utcán élni, illetve csak ott, ami nincs szem előtt. Szabad a dogozókat halálra dolgoztatni túlóra pénz megfizetése nélkül. Szabad hazug, csaló hirdetéseket közzé tenni. Szabad trükkökkel kényszer vállalkozókat tönkretenni. Évekig szabad tiltott tevékenységekkel milliárdokat harácsolni. – Be kell látnom Rákosi és Kádár alatt ezeket hatásosan tiltották.

1989-ben megjött a belénk beszélt szabadság, amiért viszont elvesztettük az alábbi elnyomást: Hasonlóan Orbán Viktorhoz Rákosi Mátyásnak is voltak elképzelései. Ő nem akart Magyarországból foci nemzetet csinálni, mert eleve az volt. Ő egyenlőséget akart.  Ahhoz, hogy bejussak az operabálba nem kellett leperkálnom 50 rongyot, mert az nem mindenkinek volt, és nem kellett felvenni egy ruhakölteményt, mert az se volt mindenkinek. Az idősebbek szívták is a fogukat „micsoda tahó banda”. Igaz, de bárki elmehetett az operába, és el is ment, sokszor csak melegítőben. Tizenhét évesen lemehettem a Magyar Fotóklubba és kérhettem a felvételemet. Furcsán néztek rám, de nem mondhatták, hogy ide aztán nem. Nem mondhatták, hogy nem használhatom a stúdiót, a sötétkamrát, mert milyen alapon. Egyenlők voltunk, legalább is papíron. Elmentem a vállalati csónakházba és kölcsön kaptam aznapra egy kílbótot, mert milyen alapon tagadhatták volna meg.  Írhattam magának Rákosinak, hogy olajos anyát találtam a zsömlében, válaszolt rá (na jó, a titkársága, de válaszolt), és közölte velem, hogy kérdőre fogják vonni a pékséget. Aztán egy hónap múlva közölték velem, hogy nem tudták megtalálni a felelőst. Frászt, nem is keresték, de velem úgy bántak, mint egy emberrel. Éjszakai műszak után bementem a Gellértbe, vettem három jegyet 8 forintért. Eggyel belépem, a másikért megmasszíroztak, a harmadikért pedig kivágták a lábkörmeimet. Nem tekintettek rám lenézően, mert nem voltam amerikai, és az árakat az én zsebemhez szabták. A színházjegyeket is. Jó színdarabokat adtak jó színészekkel. Akkor nem volt divat senkikből öt perc alatt kinevelni celebeket. Igaz, volt békekölcsönjegyzés (ha-ha Matolcsy is töri rajta a fejét), de azt mindenki jegyezte, a bankigazgató is, aki alig keresett duplán annyit, mint én, nem pedig százhúszszor annyit. Ő is kopott lódenben járt, én is. A csajok nem nézték, hogy román vagy olasz cipő van-e rajtam, cserébe nem kifogásoltam a mosástól megnyúlt és kifakult habselyem bugyiját, amikkel Rákospalotán teljesítették a tervet. Nyáron két hétre beutaltak egy balatoni SZOT szállóba, ahol mindjárt másnap délelőtt a „kultúros” a honunk alá nyúlt, hogy az első naptól az utolsóig jól érezzük magunkat. Kényesen vigyáztak rá, hogy napi nyolc óránál senki se dolgozzon többet, vagy ha muszáj, akkor duplán fizessék meg. Mindezért azt kérték cserébe, hogy ne akarjunk Nyugatra utazni, ahol megfertőztek volna a nyugati szabadsággal. Na meg azt, hogy ne akarjuk a rendszert megdönteni. Nem nagy ár, csak akkor tűnt annak, mert nem tudtuk mi az a szabadság, amivel Orbán még mindig etet minket, hogy ne vegyük észre. Igazi szabadsága csak nekik van. Szabadon lop annyit, amennyit bír, értékhatár nélkül.

Szanyi Tibornak igaza van, ha az ávos tiszt abban hitt, hogy a szocialista rendszer jobb, mint a kapitalista, és az áttérést akarta megakadályozni, akkor nemes eszméért adta az életét.

Tisztelt miniszterelnök úr, az ön kibaszott szabadsága egy hatalmas blöff.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2337) A katasztrófák anatómiája

Vip.304

 

Egy év alatt 10 hurrikán (és még nincs vége a szezonnak), az utolsó hurrikán írországi végigsöprése (amire még nem volt példa). Kaliforniában olyan bozóttűz tombol, amire korábban nem voltak, valószínűleg több száz halálos áldozat lesz a vége.  Portugáliában szintén tűzvész tombolt, már több tucat halálos áldozattal. Ezek egyértelműen jelzik, hogy az események a kellemetlenebb irányba tolódnak, amiből eddig mi még nem vettük ki a részünket, de ez marad mindörökké így. Nekünk csak hír az esti TV műsorban, de valakiknek élet halál kérdése a dolog. Itt az idő, hogy felfigyeljünk rá, de mire? Mindezt hadd toldjam meg 1956-al. 23.-ika után a budapestiek meg se moccantak. Például a harcok miatt betört kirakatüveg mögül semmit se vettek el. November 4.-én az orosz tankok megindultak, Maléter Pált csellel elfogták (ő lett volna a honvédelmi miniszter). Az emberek megrohanták a postafiókokat, és iparkodtak kivenni a megtakarításaikat. Elsőnek az élelmiszer boltokat pucolták ki, az után minden mást. Elsősorban értékes (óra, fényképezőgép, stb.) tárgyakat, majd ruházkodást vettek meg. A végén még szandálokat is felvásárolták novemberben. Az feltételezték, hogy a forint elértéktelenedik.

Amikor bizonyos türelmi idő eltelte után az emberek rádöbbennek, hogy magukra vannak hagyva, és ész nélkül kezdenek el érzelmi alapon cselekedni, ami káoszhoz vezet, azaz a társadalmi rend teljes összeomlásához.  Erre pedig csak úgy tudunk felkészülni, ha megértjük a katasztrófa következményeinek a kialakulását. Vizsgáljuk tehát meg a katasztrófa anatómiáját! {a rendszer összeomlásának áttekintéséhez csak térben lehatárolt eseményeket vizsgálhatunk, aminek eredményeit nem lehet kivetíteni egy világméretű eseményre, ahol százmilliók kaotikus viselkedésével kell számolni}
___________________________________________________________________________
A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető úgy lehetsz, ha legalább 6000 forint adománnyal hozzájárulsz a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
 

Éljetek a lehetőséggel

(2336) Eladom a szüzességem

Tibor bá’ szatirikus online

 

Natalie Dylan, egy 22 éves amerikai szűz, egy análisan átszexelt éjszaka után úgy döntött, hogy eladja szüzességét. E célból az Interneten nyilvános árverést írt ki. Árverezni három hónapon át lehetett az igencsak híressé vált szűzhártyára, amire végül 3,800.000 dollárt kínált a „senki többet harmadszor”.

A (most már) milliomos szűzhártya tulajdonosáról annyit tudni, hogy bachelor fokozata már van és rátépett a master fokozatra. Na, milyen szakon? „Házassági tanácsadás”. Az amerikai média természetesen felkapta a témát, aminek keretein belül Dylan kisasszony meg is indokolta lépését. Szerinte a férfitársadalom a szüzességből valamifajta értéket kreált. Na, ha érték, akkor ő értékesíti sajátját (és ezzel jól megleckézteti, a szűzhártyákat rituálisan szétszaggató hímeket).

A esetet tálaló újságírók számtalan oldalról közelítették meg a témát. Liz Langley, egy újságírónőnek sikerült az ügyet a legérdekesebben tálalni. Véleménye szerint Natalie szűzhártyája minden kétséget kizárva a sajátja, Igaz, hogy nem egy valós, kézzelfogható tárgy, ami körül várható még némi vita, de kétségtelen, hogy azt tesz vele, amit akar. Azonban felhívta a figyelmét arra, hogy néhány szüzességért harcoló civilszervezet (amiből Amerikában van egy pár) összedobhatja az árát és megszerezheti a lassan világhíressé váló szűzhártya tulajdonjogát, és „szocialista megőrzésre” Natalienél hagyhatják. Aztán szabályos időközönként leellenőrzik, hogy – az immáron a társaság tulajdonát képező szűzhártya – meg van-e még, illetve sértetlen-e még. Ha nem, akkor visszakövetelhetik a vételárat, plusz kamatok.

Natalienek sikerült magát egy tökéletes dilemma elé állítani. Vagy elkölti a közel 4 millió dollárt és élete végéig kerüli a misszionárius pózt (miközben pénzért házassági tanácsokat osztogat másoknak), vagy visszavásárolja kiárverezett szüzességét, és mint minden más nő vidáman kefél élete végéig immáron vaginálisan, élve a diplomás nők szolid életét. Ha átveszi a 3,8 millió dollárt, majd 10 év múlva meggondolja magát, élete végéig fizetheti a tartozását. Minden esetre, ha nekem házassági tanácsra lenne szükségem, Natalie Dylanhoz semmi esetre se fordulnék. És ha már itt tartunk, én csapok fel szüzességi tanácsadónak és azt javaslom Miss Dylannek, hogy a következő 20 évben csak óvatosan azzal a tamponnal, mert egyetlen elhamarkodott mozdulat és ugrik a közel 4 milkó.

Abban az esetben, ha Dylan a “kecske is, káposzta is” elrendezést szeretné nyélbe ütni – ami nem lehetetlen – akkor javasolni tudnám a intenzív vidám dugást az esedékes ellenőrzési időpontig, amikor is néhány ezer dollárért kérnie kellene egy plasztikai stoppolást.

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________ 

Éljetek a lehetőséggel

(2335) Gondolataim az IQ-ról

Tibor bá’ online

 

Nem kevés gúnnyal szokás emlegetni, hogy az IQ azt méri, hogyan oldod meg az IQ teszteket, vagyis az IQ az, amit az IQ teszt mér. De ez nem igaz. Már elég régen rájött az emberiség, hogy az, ami minket megkülönböztet minden más élőlénytől, elsősorban szellemi képességünk. Ezzel viszont nem vagyunk egyformán megáldva, csak úgy, mint az orr vagy pénisz, illetve a női keblek terén. Kinek ilyen jutott, kinek olyan. Viszont amíg az orr, kebel, stb. jól látható, definiálható, osztályozható, addig az „intelligencia” nem, és nem túl nagy pontossággal, csak tapasztalati úton detektálható. Elég korán felmerült tehát az igény a mérésére. Az első úttörő Binet volt jó 100 évvel ezelőtt, aki úgy fogalmazta meg, hogy az intelligencia lényege: a józan ész, gyakorlatias érzék, kezdeményezőkészség, jó döntés, könnyű felfogás, megfelelő okfejtés, és az eredményes alkalmazkodás a körülményekhez. Binet logikusan állott a munkához és tapasztalati úton állított fel egy skálát, felhasználva a gyermeki fejlődés adta, korfüggő szellemi különbségeket, amit aztán különböző kunsztstiklik segítségével áttranszformálták felnőttekre is.  Binet nyomán sokan kezdtek el foglalkozni a témával, és számtalan megállapítás keletkezett, amelyek közül csak keveset fogadott el a széles szakvélemény. Egyik ilyen volt a szellemi készség csoportosítása. Ezek szerint az emberi képesség a következő csoportokra oszthatók: 1) nyelvi, 2) matematikai logika, 3) térbeli eligazodás, 4) zene, 5) testi-kinesztéziás, 6) személyes. Szabványos teszteknél ezek közül, csak az első hármat célozzák meg, főleg azért, mert a haton kívül ki lehet még találni egy további fél tucatot. A gyakorlatban mégis az a vélemény alakult ki, hogy az intelligencia tulajdonképpen „problémamegoldó készség”. A mai napig is elfogadott, alkalmazott teszt neve:  Stanford-Binet.

Nem akarok tudományos részletességgel belemenni a tesztelés témájába, de a „hányados” kérdést (Q) meg kell magyarázni. Binet abból indult ki, hogy ha egy 6 éves gyermek (a példa kedvéért) problémamegoldó képessége azonos a 9 évesek átlagos megoldó képességével, akkor az ő intelligencia hányadosa 9:6 = 1,5 lesz. Hogy jobban lehessen kezelni ezt a hányadost, megszorozta százzal, és így lett belőle 150 IQ. A viszonylag egyenletesen fejlődő gyerekeknél ez elfogadható, de a felnőttek esetében már nem. Más ötlet után kellett nézni.

A következő téma a normál eloszlás. Régi megfigyelés, hogy bizonyos tulajdonságok esetében – például testmagasság – az értékek egy gauss-görbe alatt helyezkednek el. A gauss vagy haranggörbe így néz ki (valójában 4 görbét is láthatunk, ezek közül a vörös színű görbe az általános) :

 

A gauss-görbe egy koordináta rendszerben helyezkedik el, ahol az X tengelyen a lehetséges értékek helyezkednek el, az Y tengelyen pedig a számosság található. Példával megvilágítva. Y tengelyen vannak feltüntetve a lélekszám, az X tengelyen pedig (például) a magasság centiméterben. Ha Magyarországon a férfiak átlagmagassága 176 cm, akkor egy adott halmazon belül (mondjuk egy alföldi nagyközség) 50 férfi testmagassága esik a 175,5-176,5 cm tartományba, azaz 176. Viszont 190 és 162 centisből csak egy-egy fő lesz. Ez a normál eloszlás minden tulajdonságra érvényes. Érvényes tehát az intelligenciára is.

Mielőtt tovább mennék, szót kell ejteni arról, hogy a különböző intelligencia tesztek számszerű értéke nem lesz azonos, de a görbe alatti terület aránya igen. Nem túl sokat mond tehát az, ha állítom, hogy az én IQ értékem 150, mert ez semmit se mond az eloszlásról. De ha azt állítom, hogy intelligencia hányadosom szerint a lakosság 98 százalékának az IQ-ja az enyém alatt van, én pedig a felső 2 százalékhoz tartozom, akkor az pontosan megadja az intelligenciámat.

Végül tehát kiderül, hogy az IQ felnőttek esetében a nevével ellentétben nem egy hányados, és nem is egy abszolút értelemben vett tulajdonság, mint például a testmagasság. Relatív mutató, amely azt fejezi ki, hogy a személy milyen eredményt ért el a saját országában, a saját korcsoportja átlagához képest. Wecshler ennek ellenére megtartotta az időközben bevetté vált „IQ” elnevezést, és a gyerekkori IQ számítási módjából következő 100-as átlagot, és ezt használjuk ma is igen széleskörűen. – – – És akkor menjünk tovább!

A közhiedelem szerint az intelligencia egy nagyon „pozitív” valami, és ezért egy kívánatos tulajdonság, ami azért pontosítást igényel. Ugyanis a problémamegoldó készséget az egyén felhasználhatja nemesen, de felhasználhatja gonosz célok érdekében is. Egy intelligensnek bizonyult embertől nem lehet szükségszerűen nemes dolgokat elvárni, mert az intelligenciához nem tapadnak egyéb lelki tulajdonságok.

Nem csak azért, mert az intelligencia különböztet meg minket az állatoktól, de egyéb okokból kifolyólag is az emberi intelligenciának kimagasló szerepe van az én-tudatunkban. Ezért aztán az emberekben egy határozott embivalencia alakul ki az intelligenciával kapcsolatban. Részben tisztelik, részben gyűlölik, részben vágynak rá, részben tagadják, hogy hasznos lenne. Persze vannak korrelációk, minél hülyébb valaki, annál jobban gyűlöli az intelligenciát, és mivel a személytől nem választható el, ezért szükségszerűen gyűlöli az intelligens embereket. Van olyan bunkó is, aki egy lépéssel tovább megy, és nem csak gyűlöli, de aktívan keresztbe is tesz nekik.

Az átlagnál jelentősen intelligensebb ember egy idő után különleges állatfajjá alakul a külső hatások miatt. Először az tűnik fel neki, hogy amit ő könnyedén magáévá tesz, az másoknak vagy lehetetlen, vagy komoly gondot okoz. Aztán azt veszi észre, hogy ezt „mások” is észreveszik és elkezdenek tartani tőle, illetve összefognak ellene. Ekkor tanulja meg, hogy a különleges képességét okosabb dolog légmentesen elzárva tartani, nehogy kiszeleljenek részletek. Itt aztán szétválnak a dolgok, mert van aki vissza gyűlölködik, van aki csak simám lenézi a hülyéket, aztán van, aki készségesen segíteni akar nekik. Valójában egyik út se járható, és akkor jön a végső megoldás: egymásra találni.

Kábé ilyen megfontolásból jött létre a nemzetközi Mensa, aminek a MesaHungarIQ a magyar változata. Ez egy egyesület, ami a rendszerváltás után gyorsan megalakult, mert hogy már lehetett. A Mensának bárki tagja lehet, aki egy különleges IQ tesz segítségével bebizonyítja, hogy intelligencia tekintetében az emberiség felső 2 százalékához tartozik (ami bizonyos számítás szerint IQ 150-et jelent.

A Mensa tagjává válás egy különleges élményt jelent. Személyesen én a magyar Mensa megalakulását követően igen gyorsan aktív taggá váltam, mert a Mensával 30 évvel korábban már találkoztam. A MensaHungaIQ-ban kezdetben voltak gyerekbetegségek, például némi basáskodás, de ezek – lévén túl nyilvánvalóak – hamar megszűntek. Érdekes jelenség, hogy a tagság száma képtelen volt elérni az ezret. Igen aktívan toboroznak, ami viszonylag könnyű, mert a tagság elnyerése értelemszerűen bizonyos presztízst jelent, de a belső viszonyok miatt a lemorzsolódás is jelentős.

Személy szerint engem egy alkalommal titkárrá választottak, de ez csak pünkösdi királyságnak bizonyult, mert csak eszköznek akartak felhasználni. Évekkel később jelöltek az elnöki székre, de generációs nézeteltérések miatt csúfos vereséget szenvedtem. Ezt követve hamarosan kiléptem, mert a fiatal „titánok” gusztustalan nyomulását nem tudtam tolerálni. A néhány éves tagság arra azért jó volt, hogy nagy tömegű intelligens emberrel találkozva, le tudjak vonni néhány tanulságot. A legtöbben képességeiket – várhatóan – érvényesülésre használták. Sokan a párválasztás mezejének tekintették az egyesületet. Voltak, akik üzleti tevékenységet próbáltak folytatni. És természetesen voltak belső karrieristák és kialakult egy belső (elit) kör is, az egyenlők közötti a még egyenlőbbek klubja. Mindent összevetve több időt rájuk pocsékolni nem lett volna értelmes dolog.

De térjünk vissza az alap témához, magához az intelligenciához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mérsékelten intelligens szülők gyermeke valamivel intelligensebb lesz náluk. A kimagasló értelmes szülők gyermeke viszont tendálni fog az átlag felé. Két buta ember utódja is kissé értelmesebb lesz, de a nagyon hülyék jobban tennék, ha nem szaporodnának. Viszont spontán mutáció szellemi téren elég gyakori (ilyen vagyok én magam is). Tehát két átlagos ember (ha a teremtő is úgy akarja 😀 ) képes összehozni egy szuper zsenit. Mindent összevetve az utód intelligenciája éppen olyan lutri, mint a hajszín vagy a lábméret. Nem megjósolható.

De, éppen mert sokféle intelligencia van, amelyek egymást kiegészíthetik, legalább is alkalmazhatóságukban, a kép igen árnyalt. Lehet valaki matematikai zseni, de nulla nyelvérzékkel, ami csak arra elég, hogy az anyanyelvét megtanulja. Beszélhet valaki 12 nyelven, miközben a tizenharmadikat tanulja, de egy idegen nagyvárosban térkép alapján semmit se képes megtalálni, és hallatlan jó érzéke van ahhoz, hogy eltévedjen.

Ami fontos, és már a kezdetekkor is kiderült, hogy az intelligencia éppen úgy örökölhető, mint például a szétálló fülek, de kihat rá a környezet is, vagyis fejleszthető. Nem mindegy tehát, hogy egy jó képességgel született gyereket hagyunk elveszni, vagy „műveljük”. Bár meg kell mondanom, hogy az igazi magas intelligencia nem fér a bőrébe. Az ilyen gyerek kérdez, kutakodik, kísérletez, kíváncsi, mindent szétszed, egyszerűen nem lehet vele bírni, de klasszikus értelemben nem „rossz”, csak alkalmanként kurva kellemetlen.

Búcsúzóul van még egy elsüthető patron. Az intelligens emberek nem mondják, hogy aki hülye haljon meg, de aki hülye, az meghal egy kicsit korábban, mint kellene. Ugyanis az 5 legfontosabb kockázati tényező közül az alacsony intelligenciahányados az igen előkelő második helyen állt. Az első a dohányzás. A harmadik helyre az alacsony jövedelem került, majd a magas vérnyomás következik. Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy pontosan mi is az összefüggés. Lehet, hogy a buta ember nem tud magára vigyázni? Nem él egészséges életet, mert nem fogja fel ésszel mi az egészséges élet, és nem érti meg az összefüggéseket?

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mi szeretnék lenni, ha dönthetnék, buta vagy okos. Nos én nehezen tudnám eldönteni, hogy egészen butának, vagy kimagaslóan okosnak érdemes-e lenni, de egy biztos, ha nem lehetek nagyon (boldog) buta, akkor legyek minél intelligensebb.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2334) Véres kolbász és egyebek

Tibor bá’ szemelvénye az

 Ausztráliába disszidáltam című könyvéből

Hallani olyat, hogy angolul nem lehet káromkodni. Minden nyelven lehet káromkodni, így angolul is, de igazán jóízűt csak magyarul. Ezzel szemben az angol káromkodás kimondottan vérszegény. Tulajdonképpen szigorúan véve ez sem igaz, inkább vérdúsnak nevezhető, mert legősibb, mondhatnám, szinte hagyományokkal rendelkező káromkodás a bloody, amely szó szerint véve azt jelenti, hogy „véres”. Képzeljétek el, amint két cigány lány veszekszik a Rákóczi téren, és az egyik mondja a másiknak: „a véres anyádat”, mire az válaszol, „a te véres anyádat”. Ugye a harmadik cigány erre röhögő görcsöt kap.

Természetesen a bloody szó hallatán egy angolnak nem jut eszébe a vér. Ha eszébe jutna, akkor nem nevezték volna el a paradicsom-ivóléből és vodkából összekotyvasztott koktélt Bloody Marynek. Lefordítva a „véres Mária” nem kifejezetten gusztust keltő. Így aztán a bloodyt az Országh-féle angol szótár „szarházinak” fordítja. Ha nekem kellett lefordítani (és erre az elmúlt 40 év alatt bőven volt alkalom), én „kibaszottnak” ültettem át anyanyelvünkre. Hatásában azt hiszem, az én fordításom közelebb áll a valósághoz.

Hallottam én már ezt a szót eleget, és használtam is módjával, amikor egy szép napon, egy teológushallgató ismerősöm meghívott egy partira. A megtiszteltetés, mint később kiderült, nem személyemnek szólt, az ateista orosz rémuralomról szerettek volna kapni némi első kézből származó információt.

Mondjuk, ez nem is nagyon érdekes, de az igen, hogy megfontolt angol mondataimat bőségesen fűszereztem a bloody jelzővel, amire az oroszokkal kapcsolatos emlékeim inspiráltak. Az ötödik vagy hatodik bloody után Ron szólt, hogy ne használjam. „Miért?”, vágtam vissza, „már te is mondtad ma este”. Ezek után szépen elmagyarázták, hogy a bloodyt sokféleképpen lehet használni, és a használat módjától függ, káromkodásnak számít-e, vagy sem. Puff neki! Itt ismerd ki magad, öregem.

Hetekkel később az ausztrál történeteimnek egyik főhőse, saját húgom bonyolódott egy „véres” kalandba. Történt pedig, hogy az egyik glenroyi hentes kirakatában véres hurkát látott. Elfelejtvén, hogy nem a Lehel téren jár, ahol a magyaros íz szavatolt, beugrott venni magának egy fél kilót. És most jön egy kis magyarázat. Angolul minden, ami hosszúkás, és bélbe van töltve az kolbász, vagyis sausage. Egyetlen kivételt képez az, ami a nagyon szellemes black pudding, vagyis fekete puding névre hallgat. Húgom azonban ezt nem tudta. Mit tesz ilyenkor az ember? Hát természetesen fordít egyet (erre ne vetemedjetek!). Mi tehát a véres hurka, mi lenne más, mint „bloody sausage”. „I want a pound of bloody sausage.” Ami húgom szerint azt jelentette volna, „Kérek egy fél kiló véres hurkát.” Igen ám, de a hentesnek, aki különben hallotta anyanyelvének szörnyű megtiprását, a kolbász szó előtti jelzőről nem ugrott be a „vér”. Ezért a hentes magyarra fordítva, a következőket hallotta: „Ebből a szar kolbászból adj egy fél kilót”. Ne is mondjam, a húgomat a hentesbárddal kergette ki az üzletéből.

***

Menjünk egy lépéssel tovább. Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne tudja indulatait kifejezni egy-egy szaftos káromkodással? Nemigen! Egyszer a meggyilkolt Kennedy elnök, akit szónoki intellektusáért az amerikaiak mind a mai napig pont úgy tisztelnek, mint az angolok Churchillt, egy televíziós beszédében azt mondta, hogy őt még az apja tanította arra, minden iparmágnás egy S. O. B. Az iparmágnások fel voltak háborodva, a nép ujjongott, a sajtó hetekig nem tudott napirendre térni felette, és lám, megyven évvel később még én is emlékszem rá. Nagy dolog volt, kérem, az a maga nemében. Hogy egy elnök ilyen trágárságot mondjon! De mi a fene ez az S. O. B.? El sem merem árulni, mert olyan siralmas. Ezek az angol anyanyelvűek tényleg vérszegények. Nem elég, hogy trágárságaik kifejezetten szubminimálisak, de ráadásul még azokat sem merik kimondani, csak a kezdőbetűit. Az S. O. B. azt jelenti, son of a bitch. Országh László erre is azt mondja, „szarházi”. Szó szerint azt jelenti, „szuka fia”. Én meg le nem fordítom most nektek, mert a könyv vételárában ez nem volt benne.

A legmesszebbre a Vietnámban játszódó amerikai filmek mennek el. Ezekben percenként tizenötször mondják, hogy fuck. Semmi cifrázás, semmi variáció, csak fuck, amely szigorúan véve a coitálás vulgáris angol formája, de persze főleg indulatszóként használják. Már akik használják, mondom, a Vietnámban harcoló, elkeseredett, nyomortanyákból verbuvált katonák. Nekik szabad.

Mindenki más legfeljebb azt mondja, F. O. Elárulom, ez a fuck off rövidítése. A pesti aluljárókban itt-ott már fellelhető vörös színnel felhordva a műmárvány falakra. Nálunk már kiírják, odahaza még rövidítik. Országh László szerint „Menj az anyád…”

Újabban hallottam az angol káromkodás non plusz ultráját. 2009 nyarán Magyarországon tartózkodó ausztrál ismerőseim a teljes kiborulás után azt mondták valamire, hogy P. O. Q. Tudtam, szörnyű dolognak voltam a fültanúja, csak azt nem tudtam, hogy minek. Másnap, amikor megnyugodtak, megkértem őket, mondják el, minek a rövidítése a P. O. Q., mert az én időmben ezt még nem használták. Azt mondták a hölgyek, mert hát azok voltak, hogy ez olyan csúnya, ezt ők ki nem ejtik a szájukon. Akkor majd kiejtem én. Barkochbázzunk! Elkezdtem találgatni, ők meg csak bólogattak, igen-nem. A középső betű megfejtése volt a legkönnyebb, az of kellett, hogy legyen. Mivel egészen biztosan valaminek a valamijéről lehetett szó. Az angol szerkezetből következtetve a P lehetett a vulgárisabb, az volt a valaminek a valamije. Hogy mi kezdődik magyarul P betűvel, azt nem kunszt kitalálni, de angolban hiába zongoráztam végig a teljes emberi anatómiát, semmi sem stimmelt. Mi lehet még vulgáris? Biztos valami végtermék. Ez az. Csak a piss lehet. Az ausztrál lányok bólogattak, hogy igen. Na, most a Q. Ki ez a Q? Kinek a pisijéről lehet szó? Szerencsére angolul Q-val csak néhány tucat szó kezdődik (magyarul egy sem), és azok közül is csak egyetlen egy, a queer (mellesleg ausztrál specialitás), amely kicsit is csúnya. Nos, ez a „homokos”. Szaporán bólogatnak a lányok. Hát én zseni vagyok. Ezek szerint a P. O. Q. = a buzi pisája. Akit ez a téma bővebben érdekel, mert úgy gondolja, hogy egyszer szüksége lehet rá, nos, az ő részükre írok még egy-két csemegét.

Igen hatásos és újabban eléggé gyakran használt kifejezés méltatlankodásunk ecsetelésére a shit, illetve a bullshit. Az előző „szart”, a második pedig „bikaszart” jelent. Hogy miért pont bika, a franc tudja. Egy biztos: sem tehén, sem ló, sem kutya. Szóval, semmilyen más állatról nem lehet szó. Kizárólag a bika szarát lehet emlegetni. Mással ne próbálkozzatok, mert ráfáztok. Na, most a használat. A bullshit akkor jogos, ha hitetlenkedsz, valamit hazugságnak, elfogadhatatlannak, hülyeségnek stb. tartasz. A shit akkor alkalmazható, ha a dolog sajnos igaz, de kellemetlen. Egyik kifejezést sem kell, vagy lehet rövidíteni. Szabadon lehet őket használni, így, ahogy vannak, egy kis elővigyázatossággal. A shit szót rövid, nagyon rövid i-vel kell ejteni, „sit”. Ezzel ellentétben a lepedőt, amelyet úgy írunk, hogy sheet, és persze ezt is „sít”-nek ejtik, csak hosszú í-vel. Megint a húgom jut az eszembe, aki egyszer (talán századszor) albérletet váltott. A háziasszony bevezette a leendő bútorozott szobájába, ahol persze nincs más, csak egy ágy, egy pici szekrény, egy kisméretű asztalka és egyetlen szék. Az ágyon két pokróc és semmi más.

A húgom alighogy megpillantotta a szobabelsőt, felkiált. „There is no sheet on the bed.” Ami azt jelenti, „Nincs lepedő az ágyon”, és meg is felelt a valóságnak. A háziasszony füle azonban azt regisztrálta, hogy „There is no shit on the bed”, ami szintén igaz volt, de kissé szokatlan megállapítás egy leendő albérlőtől, „az ágyon nincsen szar”. A húgomat ez alkalommal nem bárddal kergették el, csak egyszerűen közölték vele, keressen magának másik helyet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2333) Titanic

Tibor bá’ online

A Titanic jéghegynek ütközése, ami 1912. április 14-én következett be, még ma is foglalkoztatja az emberiséget. Az első megemlékezés, amire visszaemlékezem, az a 30 éves évforduló volt, 1942-ben. Egy keresztény ifjúsági magazinban olvastam a cikket, és beszéltünk róla napokon át. A katasztrófa a nagyfokú emberi butaságok sorozata miatt következett be, amit az emberiség azóta se képes igazán feldolgozni. A Titanic vándor kiállítása éppen nálunk időzik. Kérdés, hogy tudunk-e mondani még valami újat, vagy csak ismételgetjük a százszor olvasottakat? Megpróbálom!

A helyzet az, hogy az élve maradt Charles Lightoller másodtiszt unokája, Louise Patten (történetesen egy nő) nem rég előállt azzal, hogy az Atlanti Óceán mindkét partján kihallgatott nagypapa nem mondta el a teljes igazat, illetve egy fontos epizódot elhallgatott, vállalati érdekből, és az angol hajóstisztek renoméjának a megőrzése végett. Mielőtt feltárnám a tényt, valamit el kell magyarázni.

Hatalmas képanyag található a Titanicról, de jóformán semmi eredeti, mert az 1997es film mindent felülír. Itt most mégis két érdekes képet tudok bemutatni. Az egyik egy korabeli plakát. A másik pedig egy fényképfelvétel, amit az elsüllyedést követő reggel, a Carpathia fedélzetéről készítettek az egyik mentőcsónakról. Nem kell hozzá sok kutakodás, hogy észrevegyük, a mentőcsónak félig üres, miközben százak a tengerbe vesztek.

A Titanic elsüllyedésekor a veterán tengerészek nagy része fiatal korukban vitorlás hajókon szolgáltak, mert akkoriban volt az átállás gőzhajókra. A kétfajta hajó kormányzása ellentétes szisztéma szerint történik. Amikor a Titanic kormányosa meglátta az előtte tornyosodó hatalmas jéghegyet elsőre rossz irányba forgatta el a kormánykereket. Mire a hibát észlelték, amihez idő kell, a hatalmas test tehetetlensége miatt, már nem lehetett sikeresen korrigálni. De ez csak az egyik hiba. A másik, hogy az elsüllyedhetetlenségben hívő, és jelenlévő tulajdonos ragaszkodott az út folytatásához, ami órákkal megrövidítette az elsüllyedést. Ha a gépek menten leálltak volna, a Titanic kihúzza addig, amíg hajnalban a Carpáthia megérkezik.

Saját kútfőmből ehhez hozzáteszem, a vesszőparipámat, hogy a kulcsfontosságú döntéshozó helyzetben lévők legtöbbjének nincsenek, vagy hiányosak a természettudományos ismeretei (de ismerik sz összes latin közmondás 😀 ). A hajóstiszteknek, beleértve a kapitányt is, azzal tisztában kellett lenni, hogy egy ilyen irgalmatlan nagy tömeg, egy olyan sűrű közegben, mint a tenger, milyen időigénnyel navigálható. Tapasztalati úton tisztában is voltak, de logikus következtetéseket nem tudtak ebből levonni. Amikor már világossá vált, hogy a hajó nem képes kellő mértékbe elfordulni az ütközés előtt (és itt több percről van szó), akkor a hajtócsavarok reverziójával fékezni kellett volna a sebességet, és kikerülés helyett, célba kellett volna venni a frontális ütközést. A hajóorr csúnyán roncsolódott volna, kellő riasztás esetén minimális lehetett volna a balesetek száma, de a hajó nem süllyedt volna el, és nehezen bár, de saját erőből bejutott volna a New York-i kikötőbe.

Mint köztudott, a jéghegy vízfelszíni éle a hajótestet végigvágta, mint egy konzervnyitó, ezáltal az egymástól leszigetelhető szekciókat sorba felnyitotta, szám szerint ötöt. Mint tudjuk, ha csak négy szekció hasad fel, a hajó megmenekül. Így a Titanic sorsa meg lett pecsételve. A sorozatos emberi mulasztás és hiba másfél ezer emberéletet követelt.

Aki hisz a misztikumokban, azoknak van itt egy apró csemege. 1898-ban, tehát 14 évvel a katasztrófa előtt egy Morgan Robertson nevű  író, Hiábavalóság címmel írt könyvet egy hajóról, amit Titánnak hívtak. Ez a hajó is áprilisban indult Southamptonból New Yorkba, félúton ez is jéghegynek ütközött, és itt is főleg a gazdagok menekültek meg. És, ha ez még nem elég, akkor a Titánról is azt állította a gyártó, hogy elsüllyeszthetetlen, és rajta se volt elég mentőcsónak az utasok számához viszonyítva. Amennyiben még ez sem elég, akkor elárulom, hogy a pasi néhány évvel később írt egy másik könyvet, amiben a japán hajóhad titokban megtámadta Amerikát. A kitört háború folyamán olyan csodafegyvert vetettek be, ami kísértetiesen hasonlít az atombombához, csak más volt a neve.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2332) Zaklatás

Tibor bá’ online

 

Világunk összezsugorodott egyetlen globális faluvá, mondotta volt McLuhan, és milyen igaza volt neki. Ennek legélesebb és legújabb bizonyítéka a globális divattá vált zaklatás. Egy ultra feminista nő elkezdte az USA-ban, és pillanatok alatt talált magának magyar követőt. Most már nem is egyet. Na de, mi ez a zaklatás?

Ha az anyanyelvemet jól tanultam meg (amire nincs garancia), akkor zaklatásnak azt nevezzük, amikor valaki agyon nyaggat valaki mást, ráadásul teljesen feleslegesen, mert az illető mindjárt a kezdet kezdetén lereagálta a dolgot. Gyakorlati példával szolgálva, zaklatás, amikor a feleség félóránként megkérdezi a férjétől mikor vesz neki egy bundát, jó lehet a férj már néhányszor elmondta neki, hogy most nincs rá pénzük. Ezek szerint a feleség egy teljesen felesleges kérdéssel folyamatosan zaklatja a férjét.

Most azonban a zaklatás egy kicsit mást jelent. Először is nem a nő zaklat, hanem a nőt zaklatja egy férfi, és nem bunda vétellel, hanem a bunda levételével zaklatja, illetve bunda hiányában egy másik ruhadarabról lehet szó. Eddig rendben is lenne a dolog, de finomítani kell rajta. A zaklatás megvalósulásához nem kell félóránként ismételgetni valami, elég egyetlen egyszer, ha az történetesen a nőnek nem tetszik. Ha igen, akkor az egy külön történet.

Ha csak az nem tetszene egy zaklatott nőnek, hogy „ajánlatot” tesznek neki, az még csak-csak elmenne nálam, de mára a zaklatás alá mindent besöpörnek.

Amióta színház van és benne színésznők, a pályán történő előlépésnek vannak arany szabályai. Az igazgató, rendező, stb. hatalmáért cserébe, pinához akar jutni, és rendszerint jut is, mert karrierből egy van, karrierre ácsingózó nőből pedig egy egész rakás. Aztán 20 évvel később (azaz mostanában), aki boldogan adta a pináját, nyilvánosan sérelmezi a bartert.

Aztán, közelítsük meg másfelől a témát. A természet adta ösztönök és hormonok következtében a humán hím kötelességének tartja, hogy többnyire metakommunikációval közölje a nősténnyel, hogy kedve szottyant rá. Viszont kutya kötelessége elfogadni a nem-et éppen úgy, mint az igen-t, és metakommunikációs felhívását nem illik ismételgetni. Most pedig az vált divattá, hogy a sima „felhívást keringőre” is zaklatásnak minősül, ha a nősténynek nem nyeri el tetszését. Hiába, ha egyszer valamit felkapnak, akkor nincs menekvés. Különben én akkor lennék boldog, ha most hamarjában közzétennék, hogy az elmúlt 50 évben ki kinek köszönheti a karrierjét. Lennének meglepetések!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2331) Öt éve történt

Tibor bá’ igazság keresése online

 

 

A korábban szerény harmadik hatalmi ág, a bírói kar, mára már a maradék szerénységét is elveszítette, hatalmával nem csak él, de alaposan vissza is él vele. Előállhatnék saját történeteimmel (talán majd egyszer), de hitelesebb vagyok, ha ismeretlen polgártáraim esetét hozom fel.

Itt van ez a szerencsétlen Damu Roland, akit a barátnője feljelentett erőszakos nemi közösülés vádjával. Az angolszász bíróságoknál ez a fajta vád ritkán végződik elmarasztaló ítélettel, mert minden kétséget kizáró bizonyíték olyan ritka, mint a fehér holló, és mivel az esküdtszékben férfiak is vannak, a női elfogultságra kicsi az esély. Nem így a magyar (most már) törvényszéken, ahol a bíró majdnem mindig nő, másodfokon pedig 3 nő. Természetesen eszükbe se jut, hogy erőszakos nemi közösülés vád tárgyalását férfi bíró vezesse, mert… mert miért? Olyan nagyon biztosak abban, hogy egy nő nem elfogult, akkor sem, ha érte már inzultus egy férfi, ne adj isten férfiak részéről. Kétlem. Asszociálja magát az áldozattal, beleéli magát a helyébe, és természetesen minden szavát készpénznek vesz, és akkor valaki üljön 4 és fél évet, nagy valószínűséggel ártatlanul. Tekintsük át a dolgokat.

Damu Roland és Palácsik Tímea vagy élettársak, vagy csak szabályos időközönként ágyba bújnak, amit a köznyelv „viszonynak” nevez, vagyis az illető úrnak és hölgynek minimum viszonya van egymással. Eddig ez tény. Most nézzük, mi lehet a legvalószínűbb szcenárió! A viszony végső stádiumába lépett, hamarosan szakításra kerülne a sor, az összeszólalkozások mindennapossá váltak. Ekkor – az én feltételezésem szerint – Tímea úgy dönt, hogy megfingatja Rolandot, ezért feljelenti azzal, hogy Roland megerőszakolta. Megindul az eljárás, aminek vége az, hogy az elsőfokú törvényszék Rolandot bűnösnek találja, tettéért kap 6 évet. Fellebbezés, a másodfokú eljárás végén a Roland büntetését 4 és fél évre mérséklik.

Első nekifutásra tételezzük fel, hogy az eset úgy igaz, ahogy azt Tímea előadta. Adva van egy férfi és egy nő intim kapcsolata, ami azt jelenti, hogy az idők folyamán (mondjuk) 123-szor közösültek. A 124. közösülés előtt a nő kijelenti, hogy neki ehhez semmi kedve. A férfi természetesen próbálkozik, mert a földön valamennyi férfi így tenne, amit a nők szinte el is várnak. Ezt követve három dolog történhet. 1) A nő meggondolja magát, 2) A férfi megunja a könyörgést. 3) A férfi erőszakosan, azaz a nő belegyezése nélkül vagy közösül, vagy csak kísérletet tesz rá. Tímea szerint a 3. eset állt fenn. Hogy ez megfelel-e a valóságnak vagy sem, az egy másik kérdés, de tegyük fel, hogy így igaz. A férfi tette természetesen elítélendő, mert akarata ellenére ezt egy nőből kikényszeríteni nem lehet. Azonban nem lenne helyes ezt összemosni azzal, amikor este későn a munkából hazatartó nőt a sötét utcán egy vadidegen férfi letámad, becipeli az útszéli konténer mögé, letépi a ruháit és megerőszakolja. Nem kell ecsetelni, de ez nem ugyanaz, mint a 123 beleegyezéses közösülés után a 124. kierőszakolása. Ha az előzőért valaki csak 6 évet kap (kaphat), akkor az utóbbiért 4,5 évet odasózni botrány. Arról nem is beszélve, hogy micsoda egy nő az, aki 123-szor önként aláfekszik egy férfinek, majd a 124. alkalom helyett elküldi börtönbe 4,5 évre, mert mondjuk, el akarja hagyni, vagy, mert nem vett meg neki egy bundát? És akkor még ott lebeg a kérdőjel, valóban megtörtént az eset?

Amerika az erőszakos közösülések igazi „hazája”. Ott aztán van tapasztalat ebben a témában. Mik ezek? Az erőszakos nemi közösülést nagyon nehéz bizonyítani. Ennek legfőbb oka, hogy az „élményen” átesett nők porig vannak alázna, amit oly mértékben restellnek, hogy nem tesznek feljelentést, mert irtóznak a rendőri kihallgatástól, majd a bírósági tárgyalás szekatúrájától, aminek során a támadó védőügyvédje mindent megtesz, hogy a nőt befeketítse. Szokásos taktika annak bizonyítása, hogy a nő „kihívóan” viselkedett. Tímeának ilyen fokú szégyenérzete nincs, sőt, mintha élvezné a médiaszereplést, nem vagyunk egyformák. – – – A második probléma, hogy amennyiben a megerőszakolt nő hajlandó feljelentést tenni és alávetni magát a procedúrának, nehéz a bizonyítás, márpedig nem születhet elmarasztaló ítélet, ha nincs minden kétséget kizáró bizonyíték. Miért is? Azért mert erőszakos, vagy nem erőszakos a közösüléshez, nem szokás meghívni tanukat. Éppen ezért az amerikai rendőrség ajánlja a nőknek, hogy az eset után azonnal menjenek el egy nőgyógyászhoz látleletért, és a sperma konzerválása érdekében. Ha elkapják a tettest, a genetikai vizsgálat egyértelművé teszi a behatolást. Ez a módszer azonban csak idegen férfiaknál alkalmazható, mert viszonyt folytató párnál az ondó nem csak erőszakosan juthat be. Természetesen lehetséges más bizonyíték is, mondjuk Tímea heves tiltakozásához hozzátartozott a sikongatás és olyan hangos üvöltözés, hogy azt a sarki hentes is meghallja. Ilyesmire azonban nem került sor.

Az élet sok-sok igazságtalansága közül az egyik az, hogy a nők az erőszakos nemi közösülést nehezen tudják bizonyítani, de erről se a jog, se a férfiak nem tehetnek. És sajnos nem lehet megkerülni. Csakhogy ebbe nehéz belenyugodni, s gyanítom ez történt most is.

Általános joggyakorlat az, hogy annál van a bizonyítási kényszer, aki állít valamit. Tímea azt állítja, hogy Roland őt megerőszakolta, ezt neki kellene bizonyítani. Esetünkben elégséges volt Tímea feljelentése. Nem egyedi eset. Hazánkban, az utóbbi időben számtalan feljelentés érkezett pedofíliával gyanúsított pedagógusok ellen. Ilyen esetekben a rendőrség, ügyészség, törvényszék az első pillanattól kezdve úgy kezeli az ügyet, mintha a szülők részéről megfogalmazott vád megfelelne a valóságnak. Bizonyíték nélkül, puszta bemondásra, a gyanúsítottat kapásból letartóztatják. Világos, hogy Magyarországon az „ártatlanság vélelméről” csak a tankönyvekben írnak, de a gyakorlatban a bíróknak eszük ágába sincs ezt átvinni, amit megtehetnek, mert a pulpitus mögött egy bíró azt tesz, amit akar. Se felülbírálni, se kritizálni nem lehet. Felettese pedig ugyanahhoz a hatalmi ághoz tartozik, és semmi kedve bevezetni még a legminimálisabb hatalomcsökkentést se.

Mivel Roland esetében a bíró nem kért bizonyítást a „sértett” részéről, az a fonák helyzet állt elő, hogy a vádlottnak kellett (volna) bizonyítani az ártatlanságát, ami abszurd. Hogy lehet azt bizonyítani, hogy Tímea nem tiltakozott. Kínjában a védő ügyvéd belekapaszkodott abba, hogy Tímea elmondása szerint az esemény nem történhetett meg, mert az fizikailag, biológiailag lehetetlen, és előterjesztett egy bizonyítási indítványt. Azonban erre a bírónő nem volt kíváncsi. Minden normálisan gondolkodó emberben felmerül a logikus kérdés, hogy lehet úgy ítéletet hozni, hogy a leendő elítélt bizonyítását elutasítom? Ez nem igazságszolgáltatás, ez önkényes kivégzés. Pofázhatsz, amit akarsz, én ki akarlak nyírni, és kész. Azonban, ha a bírói önkény, de írhatnám, hogy terror itt megállt volna, akkor ezen poszt megírására sose kerül sor. De nem, a bírói önkény nem ismer határt.

 A leülendő 4,5 év börtön kiszabása után a bírónő kitűzte az elítélt börtönbe vonulási dátumát, április 26. A magát végig ártatlannak valló Ronald az ítélet kihirdetése után láthatóan rosszul lett. Két nappal később pszichiátriára került vagy indokoltan, vagy indokolatlanul, legyen ez az ő magánügye. Ha ez egy taktikai húzás, akkor legyen az. A játékszabályok határain belül mindenki úgy rendezi ügyeit, ahogy akarja. Ekkor azonban a bírónő – nyilván az újságokból értesülve – elrendelte Roland letartóztatását és a rab kórházba szállítását. Erre két rendőr kiszállt a kórházhoz, megbilincselték Rolandot és bevitték a börtönbe. Indoklás, Roland nem akart bevonulni 26-án. Lehet, hogy ezt a tippet a bírónő házi jósnőjétől tudhatta meg, és úgy döntött, hogy túljár Roland eszén. Lehet, hogy az ötlet a sajátja, de végül is felülírta saját döntését, ami szerint Rolandnak csak 26-án kellett volna bevonulni, ehelyett egy héttel korábban bekényszerítette, egy feltételezett (leendő) bűnelkövetés megelőzésére. Ez pedig a magyar jogtalanság csúcsintézkedése, aminek alapja a „bűnösség vélelme”. A magyar harmadik hatalmi ág túlkapásai már minden képtelenséget felülmúl. A bizonyítási kényszer áthelyezése, a bizonyítási indítványok elutasítása, az ártatlanság vélelmének ignorálása és a minden kétséget kizárás elutasítása után megérkeztünk a bűnösség vélelmének a bevezetéséhez. Egy újabb lépés az iszlám államok joggyakorlata felé. Mindenesetre Tímea örülhet, hogy az eset most történt. Lehet, hogy néhány év múlva az ilyen, megerőszakolt nőket a független magyar, de rugalmas sarija bíróság nyilvános megkövezésre fog ítélni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2320) A legnagyobb leégés

VIP. 303

35 éves korom környékén vezettem egy non profit bridge klubot, aminek során heti rendszerességgel nálam találkozott egy 10-12 fős társaság. Az egyik alkalommal Feri egy addig nem látott abszolút bombázóval jelent meg. Tátva maradt a szánk, és mindenki Ferit irigyelte, aki viszonylag korán távozott a szőke bombázójával. Egy héttel később viszont egyedül jött. ??? Nem volt mese, Ferinek be kellett számolni az eseményekről. Ezek szerint innen egyenesen a lakására távoztak, ahol percek alatt kiderül, hogy a bombázó vetkőzése alatt Feri szerszáma mozdulatlanságba fagyott le. A bombázó az nap délelőtt összeveszett a pasijával, ezért úgy döntött, hogy félrelép. Ha Feri alaposan meg tudta volna dugni, akkor jó eséllyel a csaj partnert váltott volna. Ehelyett másnap kibékült az eredeti pasijával. Végül Feri kikötött egy bányarémnél, ahol szerszáma 110 százalékra teljesített, hosszú éveken át (már több gyereke is van). Sose hittem volna, hogy 35 évesen valakit cserbe hagyhat saját pénisze, mert ez a piszok nagy leégés. Ez jutott eszembe, amikor találkoztam az alábbi esszével.

 Évszázadokon keresztül, több kultúrán át próbálták az impotenciát gyógyítani és feltárni okát, állítja Angus McLaren a kanadai Victoria Egyetem (British Columbia) történelem professzora.

Ennyi sok újsághír, vicc és talk show után ki ne hallott volna a Viagráról? Ez az apró, kék pirula milliárdokat hozott a Pfizer konyhájára az impotencia rémének kordában tartásáért, azért az impotenciáért, amit most átkereszteltek erekciós diszfunkcióra.

A jelenlegi vitában résztvevők simán átlépnek azon a tényen, hogy az impotencia nem egy újkori jelenség. A nyugati kultúrát az ókori görögök óta foglalkoztatja. A XIV. század Velencéjében az a babona járt körbe, hogy a nők könnyen impotenssé változtathatnak egy férfit egyszerű babonás praktikákkal. A Viktoriánus Angliában kuruzslók azt állították, hogy a maszturbálás okozza az impotenciát. Az okoskodás szerint a helytelen örömszerzés a természetes örömszerzés rovására megy. A XX. Század pszichológusai szerint az impotencia az Edipusz komplexusból sarjad. Napjainkban a farmakológiai vállalkozások a gyenge vérellátásban látják az okot. Akkor pedig mi lehet az igazság?

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2319) Kilenc millió magyar fog meghalni

Tibor bá’ online

 

Ha a poszt címe megrázott, akkor olvasd tovább. Annak idején Jancsika többször is leírta (és példákkal illusztrálta), hogy az ember a rövidtávú előnyökért feláldozza a hosszú távú, sokkal nagyobb előnyöket. Ez természetesen így van, aminek elsődleges oka az emberi természetben van. Mindenki csak magára gondol, még akkor is, ha az okozott hátrányból neki is lesz része. Ebből kiindulva most leírok egy olyan példát, ami ráveti árnyékát a magyar jövőre (is).

Az 1800-as évek derekán Írországban a földbirtok az angoloké volt, (írek még pénzért se vehettek földet, ha netán lett volna pénzük), az ír parasztok csak bérelhették a földet rendkívül hátrányos feltételek mellett. Mivel a termőföldön a leghatékonyabban burgonyát lehet termelni. Magyarul, fajlagosan a burgonya adja a legnagyobb étkezési kalóriát, az ír parasztok fő tápláléka a burgonya volt. 1846-ban az Amerikából „importált” burgonyavész tönkretette az ír termést, a parasztság éhezett. Egészen pontosan 1 millió paraszt halt éhen (egy másik egy millió kivándorolt Amerikába). Az igazi katasztrófa abból származott, hogy nem kellett volna éhen veszniük, de a földbirtokosok a maradék termést exportálták, mivel a helybéli parasztok nem tudták megfizetni a megugrott árat. Számomra ebből az következik, hogy ha majd egy kiló kenyér Magyarországon 1000 forint lesz, ami a búzakereslet csökkenésével jár, a „felesleges” gabonát az agrárbárók exportálni fogják. A nép pedig dögölhet éhen. És még egy apró, figyelmeztető epizód, a földesúrnak fizetni képtelen parasztokat karhatalommal tették ki a viskójukból, amit utána felgyújtottak. A paraszt családjával együtt mehetett vándorolni a nagy sötét éjszakába. A hullák pedig temetetlenül hevertek a földeken. És mit szólt ehhez az angol törvényhozás? Semmit! Miért, mert a padsorokban ott ültek a földesurak meghatalmazottai. Mi lesz tehát Magyarországon? Semmi. Miért? Mert a padsorokban ott ülnek az agrárbárók képviselői. Hogy ez nálunk elképzelhetetlen? Miért? A kormány talán nem bizonyította még be, hogy kizárólag a felső középosztály érdekeit védi mindenki más ellenében? De bizony. Nézzünk tehát szembe a tényekkel.

Az teljesen világos, hogy nyersolaj még egy jó ideig lesz, de majd egyre magasabb áron, miközben a jövedelmek, nyugdíjak, segélyek nem fognak nőni, sőt csökkenésükre lehet számítani. Ebből egyértelműen kiderül, hogy azok, akiknek nincs tartalékuk, sorba ki fognak dőlni a sorból. Igen lesz társadalmi összefogás. Máris láthatjuk, hogy a kereskedelmi tévék esti adásában bemutatott nyomorúságos családok irányába megindul az adakozás. De ez senkit ne tévesszen meg. Szerencsés néhányról van szó, akiket üzletpolitikai célokból kiemel a tévé társaság. Ezek mellett tízezrek vannak hasonló, nyomorúságos helyzetben, akik senkitől nem kapnak segítséget. Aztán pedig előbb vagy utóbb az adakozók is meg fogják unni, amint eltűnik a reklám lehetőség. A nyomorúságos helyzetben lévő családok oldják meg problémájukat, ahogy tudják. Nem fogják tudni megoldani. Sorra fognak pusztulni az emberek. És a java majd csak ezután jön.

Olcsó üzemanyag nélkül jön az emberi és az állati erő. Tapasztalat azt mutatja, hogy 1 liter benzinnel, 1500 m2 területen az érett trágyát be lehet forgatni 60 perc alatt. Ugyanezt a munkát kézi erővel, két ember 3 napig csinálja. El lehet képzelni a jövő realitását.” Egy liter benzin 50 munkaóra megtakarítását jelenti, és akkor a fáradtságról nem is beszéltünk. Hogy hány évtized kell ahhoz, hogy ide „visszafejlődjön” az ország, azt nehéz megmondani, de gyermekeitek emlegetni fogják az elkényeztetett gyermekkor napjait. „Vissza a kőkorba” termelés mellett 1 km2 terület nemigen tart el több mint 10-12 ember, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi Magyarország 1 millió ember eltartására lesz képes, és persze megfeszített munka mellett.

A cseppfolyós üzemanyag nélküli, a 9 millió ember eltűnését jelentő világba való belépés hatalmas turbulenciákkal járó hétköznapok egymásutánját jelenti, ahol az emberek, barátok, sőt a rokonok is meg fogják mutatni a foguk fehérjét. Harc lesz a javából a pillanatnyi túlélésért. A törvényes rend összeomlása hirtelen lesz és gyors (ami elkerülhető lehetne megfelelő kormányintézkedésekkel, de ez nem lesz), ami után azonnal meg fog kezdődik a lokális újraszervezés. Hogy ez mit jelent? Fegyveres csoportok meg fognak védeni, ha éjjel-nappal dolgozol és munkád gyümölcsének bizonyos hányadát átadod nekik, hogy továbbra is meg tudjanak védeni (lásd a 7 mesterlövész című filmet – The Magnificent Seven) . Kitől kell megvédeni? Azoktól, akik nem lesznek képesek versenyben maradni veled, és amit nem tudnak maguknak megteremteni munkával, azt iparkodnak másoktól „eltulajdonítani”, mert az igény nem plazma TV, vagy iPhone lesz, hanem napi fél kiló kenyér. Természetesen nem csak élelmiszer termeléshez kell emberi munkaerő, hanem az élelmiszer termeléshez szükséges, járulékos tevékenységekhez is, például csizmakészítés, szerszámkészítés, egészségügyi ellátás, stb. Mire minden lecsendesedik, megnyugszik, fenntartható állapotba kerül, az ország területén nem lesz több mint egy millió ember. A legéletképesebb egy millió.

Utószó : Michael Klare professzor néhány éve megjelent legújabb könyvében világossá teszi, hogy a Föld nem megújuló erőforrásai és az irántuk jelentkező, egyre fokozódó kereslet miként fogja eredményezni a lázas versenyt a még felelhető erőforrásokért (Race for Wht’s Left). Ez a hajsza három csoportba osztható: energia, ásványi anyagok, és élelmiszer. Ezek közül is a leggyilkosabb versengés az agrártermékek iránt lesz. Ez a hajsza előbb vagy utóbb fegyveres harcokhoz fog vezetni, ami után az emberiség fel fogja fedezni a megújulókat. – – – A könyvet még nem olvastam el, de ez a rövid jellemzés tökéletesen egybeesik az én elképzelésemmel is. Mielőtt az emberiség megszervezné magát az új realitások figyelembevételével, előbb egy kicsit III. világháborúzik. Mi már csak ilyenek vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2318) Jogbiztonság óóóh

Tibor bá’ igazság keresése online

Horthy idejében nem volt jogbiztonság. Rákosi idejében pláne. Kádár idejében nem rejtették véka alá, hogy a bíróságok az állam érdekeit képviselik. Elég volt, hogy a lányanya rámutasson egy férfire, a bíróság máris megítélte a gyerektartást. Naná, majd az állam fogja eltartani a gyereket. Az állammal a hatóságokkal szemben ma se lehet senkinek se igaza. Pedig jött a rendszerváltás, amihez oly sok reményt fűztünk (ami napjainkig mind elszállt), főleg mert éjjel-nappal azt hallottuk, hogy független bíróság, bírói függetlenség, és való igaz, a bírók függetlenek… egy bizonyos határig.

Nos, ellentétben a „kommunista időkkel” ma a bírónak senki nem mondja meg, hogy milyen ítéletet hozzon…, tudják azt maguktól is. A rendszer úgy van felépítve, hogy a bírók ma azt teszik, amit az újságírók tettek az „átkosban”…, öncenzúra. A bíró független, de pontosan tudja mit várnak el tőle, és sose okoz csalódást. Legyünk konkrétak! Az elv szerint mindenki ártatlan, a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyításáig. Gyönyörű elv, csak éppen nem tartják be, mert vannak magasabb szempontok. Itt van például az elhíresült móri mészárlás.

Ilyen vérengzés korábban nem történt Magyarországon. Jogász ismerőseim szerint, óriási nyomás nehezedett a rendőrségre. És? Találják meg a gyilkost! Dehogy találták. Fogtak egy ismert bűnözőt, Kaiser Edét, és a nyakába varrták a 8 ember lemészárlását. Miért? Mert nagy volt a nyomás a rendőrségen. Jeszusmária! Ha nagy a nyomás egy rendvédelmi szerven, akkor bármit elkövethet? Ennél is elborzasztóbb, hogy a független magyar bíróság a végig tagadó Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte, miközben fütyült a „minden kétséget kizáró” elvre. Oly annyira, hogy a fél ország biztos volt benne, hogy ebben az ügyben Kaiser Ede ártatlan. Mindenki tudta, csak a rendőrséggel összekacsintó bíróság nem. [Ezt a példatörténetet a rend kedvéért befejezem.] De a független magyar bíróságnak nem volt szerencséje, mert teljesen véletlenül, azaz keresés nélkül, rátaláltak a valódi gyilkosra az elkövetés után 5 évvel, 2007. Február 17-én. Gondolom, ha lett volna rá lehetőség, eltitkolták volna, de kipattant. Kaiser tehát nem lehet a tettes, justizmord! Nem csoda, hogy az általános vélemény szerint: Magyarországon nem hogy igazság, még jogszolgáltatás sincs a bíróságokon. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy mind ezt cinikusan teszik, mert Kaisert a teljesen nyilvánvaló justizmord alól csak 2009. November 11-én mentették fel, 2 év és 9 hónappal később. Ennyi idő alatt fogta fel a független magyar bíróság, hogy az istenek nem az ő oldalukon álltak, a sunyi bűnbakkeresés nem jött be.

Csak a hülye nem veszi észre, hogy maguk a törvények, rendeletek is kisember ellenesen vannak meghozva, amit a független magyar bíróságok önfeledten alkalmaznak. Vegyük a személyes esetemet. Kínálkozott egy kedvező telekvásárlási lehetőség. Óvatosságból kértem az önkormányzattól (nem a tanácstól, általam is megválasztott önkormányzattól) elvi építési engedélyt, azaz, hogy a területre, bizonyos feltételek mellett, az építési engedély kiadható. Ennek, valamint az önkormányzat által engedélyezett megosztási vázrajz birtokában, megvettem a telket. A víz bevezetésekor derült ki a vízművek térképéről, hogy az önkormányzat által jóváhagyott, aláírt és lepecsételt megosztási vázrajz megtévesztő, úgy tűnik mintha a megosztás után a teleknek lenne utcai frontja, de a valóságban ez nincs. A telek és az út között van egy 3 méter széles „külterületű” sáv, ami a felbomlás alatt álló TSz tulajdonában van. Reklamációmra az önkormányzat nem válaszolt (volt rá 30 napja), de a hátam mögött, a TSz-től, a 3 méteres sávot ripsz-ropsz megvette bagóért, és még aznap felkínálta nekem 1 millió forintért, amikor az egész telket 2,3 millióért vettem meg, de a 3 méter nélkül nem adták volna ki az építési engedélyt, hiszen a teleknek nincs utcai frontja. Mit tehettem, pert indítottam közigazgatási eljárás ellen. Ez az a típusú per, amit állampolgár nem nyerhet meg. Mire hivatkozva nem adott nekem igazat a független magyar bíróság? Nem kérhetek kártérítést, mert „A felek között a polgári jogviszony fennállása teljességgel kizárt.” Amit én úgy értékelek, hogy a hatóság bármit tehet, azért anyagi felelősséggel nem tartozik, mert nem lehet polgári jogviszony az önkormányzat és egy állampolgár között. Valamint „Az önkormányzat tájékoztatása csak a beépíthetőségre vonatkozott, abból semmiféle következtetést nem vonható le.” Miért nem? Nincs válasz. Ezt én úgy értékelem, hogy az önkormányzat utánajárás nélkül ad ki elvi engedélyt. Aztán megtagadja az építési engedély kiadását, mert olyan akadályokba ütközik, amit volt oly kedves és nem vett észre. Különben is „a beépíthetőségre vonatkozó tájékoztatás hatósági aktusnak minősül, ami miatt polgári (kártérítési) szabályok alkalmazása kizárt.” Én itt törvénykezési anomáliát látok, ugyanis: A magyar önkormányzatok különös dualitásban élnek önmagukkal, mert egyfelől hatóságok, másfelől viszont profitorientált gazdasági egységek. Amikor ez a két funkció konfliktusba kerül, akkor az állampolgárok által megválasztott önkormányzat nem az állampolgárok érdekeit tartja szem előtt, hanem önálló entitássá válva, sajátjukat. Ezt a sajátos törvénykezést a független magyar bíróságok tompíthatnák, de eszük ágában sincs.

Az igazi baj azonban, a „függetlenség” demonstrálásában van. A törvény szerint a bírót az égvilágon semmi se köti. Büntető ügyben ítéletet kell hoznia, amihez fel kell tárnia az igazságot, de egy bizonyítási indítványt nem köteles elfogadni, és mivel nem köteles, szelektáltan vagy elfogad, vagy nem fogad el. Ez természetesen ellenkezik az egyszerű logikával. Az érthető lenne, ha egy lefolytatott bizonyítási eljárás végén nem látná bizonyítottnak ezt vagy azt. De racionális gondolkodással nem lehet megérteni magának az eljárás lefolytatásának az elutasítását. Hogy az ördögben lehet biztos abban, hogy az igazság kiderült.

Hasonló paradoxon. Hogy a szakértő véleményének az elfogadása teljes mértékben a bíró belátására van bízva. Az addig világos, hogy egy bíró nem érthet mindenhez. Éppen ezért vezették be a szakértők meghallgatását. Miután a szakértőt meghallgatták a bíró szabadon dönthet még úgy is, hogy teljes mértékben szembe megy a szakértő véleményével. Akkor minek a szakértő? Ráadásul hivatalos, törvényszéki szakértő? Ha a véleményét nem fogadja el a bíró, akkor eleve meg se kellene hallgatni. Vagy talán arról van szó, hogy a bíró előre kialakított egy álláspontot. Ha egybeesik a szakértő véleményével, akkor minden jó, ha nem esik egybe, akkor „tessék elfogadni a független ítéletemet.”

A legelképesztőbb viszont az ítéletek indoklása, ugyanis az indoklást előírja a törvény. A vesztes fél által felsorakoztatott bizonyítékok rendre a bíró ízlése szerint vannak lerendezve: „Az, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már jóváhagyott egyezséget nem elégséges az ítélet megváltoztatására.” Illetve: „Abból a tényből, hogy a felperes és az alperes 30 napra együtt elmentek egy angliai utazásra, nem vezethető le a szexuális kapcsolat létesítése.” Most tegyük fel, hogy a bíró a másik félt emeli a győzelmi dobogóra, akkor a fenti két bizonyítás megítélése így módosul: „Tekintettel arra, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már a felek között jóváhagyott egy egyezséget, nincs mód arra, hogy ezzel ellentétes ítélet szülessen.” Illetve: „Ellentétben a felperes állításával, nem életszerű, hogy egy férfi és egy nő 30 napon át Angliában nyaral szexuális kapcsolat nélkül.”

Nem hiszem, hogy túlzásnak lehetnek tekinteni, ha az egyszerű állampolgár nagyobb jogbiztonságot és kevesebb bírói (tényektől való)  függetlenséget tartana elfogadhatónak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2317) Akaratunktól függő-e a homoszexualitás?

Tibor bá’ online

Január végén jelent meg Cynthia Nixon színésznő (semmi köze a néhai Nixon elnökhöz) nézete a New York Times Magazine-ban, ahol is fittyet hányva a PC-nek (political correctness) kifejtette, hogy ő (két gyerek szülése után) szándékosan leszbikus. Érdekes viszont, hogy állítását tudományos kutatás látszik alátámasztani.

Cynthia életének második szakaszában bekövetkező szex-orientáltság változással kapcsolatban a Sex and the Cíty magazinban így nyilatkozott: „A napokban tartottam egy beszédet homoszexuális férfiakból álló hallgatóság előtt, amiben megemlítettem, hogy voltam heteroszexuális, voltam homoszexuális, tehát tudhatom, a homoszexualitás jobb. Erre megpróbáltak rávenni, hogy változtassam meg a véleményemet, mert ebből az derülne ki, hogy a homoszexualitás az akaratunktól függő. Szóval, nálam igen. Szándékosan lettem leszbikus. Elfogadom, hogy sokak esetében ez nem így van, de nálam így van.” – – – Persze most a kérdés az, hogy mi ennek a kijelentésnek a  valóságtartalma? Akkor késedelem nélkül járjuk körbe a témát, ami előtt hadd jegyezzem meg, nekem a minimális hajlamom sincs a homoszexualitásra, de érdekel a téma, mert ismereteim szerint ez a fajta másság inkább átok, mint áldás a férfiak számára.

Lisa Diamond pszichológia professzor az University of Utah egyetemen, és ebben a minőségben több mint tíz éven át kutatta a szexuális orientáció változását. Eredményeit a Sexual Fluidity című könyvében publikálta, amiben igen érdekes részeket lehet találni. Például: „A női szexualitás alapvetően sokkal képlékenyebb, mint a férfiaké, ami egy élet folyamán lehetővé tesz a férfiakénál jóval nagyobb változatosságot a kiteljesedésében és a  megnyilvánulásában.” Kutatásai alapján három fő okra mutat rá, amelyekből a női szexualitás képlékenyebbségére lehet következtetni: 1) „a vonzódás nem kizárólagossága” (magyarul: mindkét emberi nem lehet számára vonzó). 2) „a vonzódás változhatósága” (magyarul: fél életen át tartó heterogén kapcsolatot követően hirtelen nők után vonzódik). 3) „képesség arra, hogy a személyhez vonzódjon függetlenül a nemétől.” (magyarul: a partner neme lényegtelen, csak legyen kívánatos).

A professzor asszony különbséget tesz „változtatás, választás és szabályozás között” mivel ezek egymástól teljesen elkülönülő jelenségek, de csak a nők részére. A férfiak megválaszthatják a viselkedésüket, de nem a vágyaikat. Vagyis egy  férfi választhatja azt, amit akar, de nem tudja megválasztani azt, hogy mit akarjon. Persze ezt én másképp fogalmazom meg: Egy férfi vágyának a akarattól független célja a megtermékenyítés. A női vágy mögött ez nem húzódik meg, megtermékenyülése ettől teljesen független esemény. Még azt a pimaszságot is meg merem kockáztatni, hogy egy nő sokkal könnyebben lép szexuális kapcsolatba olyannal, akit nem talált vonzónak, mint egy férfi, de ez a vonal túl messze vezetne. Ezt a nézetemet látszik aláhúzni Roy Baumeister szociál-pszichológus, aki több mint tíz évvel ezelőtt állt ellő azzal a kijelentéssel, hogy „a férfiaknak megcsontosodott szexuális orientációja van, ami egész életük alatt kitart. A nők ezzel szemben könnyedén váltanak. Számtalan heteroszexuális nő a harmincas-negyvenes éveiben átvált leszbikussá, míg leszbikusoknak 40 év környékén férfiakra kezd fájni a foguk.

Ennek ellenére egy Dr. Joseph Nicolos-nak, Kaliforniában klinikája van, ahol meleg férfiak „reformálását” garantálja. (miközben így pofára maga is melegnek néz ki) De ez szerintem pont annyi valószínűséggel bír, mint a pornó oldalak hirdetései, amik szerint 4   hét alatt 4 hüvelykkel hosszabbítják meg a készpénzt fizető balekok péniszét, ami ugyebár 10 cm, és persze bőségesen vannak, akik bedőlnek.

Az ma már jól ismert tény, hogy a  férfi és a női szexuális orientációban hatalmas különbségek vannak. Kísérletek kiderítették, hogy a férfiakat identitásuknak megfelelően lehet „lázba hozni”, vagyis heteroszexuálisokat női fényképekkel, a homoszexuálisakat pedig férfiakat ábrázoló fényképekkel. Nők esetében ez nem így van. Lázba hozásukból nem lehet következtetni szexuális orientációjukra, legalább is nem egyértelműen.

Végül is oda lyukadunk ki, hogy a címben feltett kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mert a két nem viselkedése ebben az esetben (is) távol áll egymástól. A férfiak szexuális preferenciájának a megváltoztatása valószínűleg nem teljesen lehetetlen, de gyakorlatilag nem létezik. A nők esetében némi túlzással azt mondhatjuk, hogy majdnem úgy lehet váltani mint a fehérneműt. Viszont ahány ház, annyi szokás. Ezért izgalommal várjuk a nők véleményét.

Lehet véleményezni a fenti képet 😀

Az alábbi pedig Réka képe. Lehet választani!

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2316) Összeomlás egyetlen óra alatt

VIP. 302

 

Bevezető

Észak Koreának köszönhetően a világ hetek óta késhegyen táncol. A térségből származó hírekre az ember haja az égnek áll. Az esély egy egymásnak ugrásra, majdnem 100 százalék. Közép Európában a kilátások lényegesen jobbak, az emberélet jóval kevésbé van veszélyeztetve, mint közelebb a gócponthoz, de mi se fogjuk teljes mértékben megúszni. A társadalmi rend összeomlása egyetlen óra alatt bekövetkezhet. Erre fel kell készülni, de a felkészüléshez tudnunk kell, pontosan mi várható.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőnek E-mailben elküldöm. VIP előfizető az, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Lásd a home page-en donate/támogatás alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2315) Olcsó húsnak híg a leve

Tibor bá’ vidám kapitalizmusa

Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.

A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akar­jon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arc­munka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől pad­lóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasz­nálva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.

A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek külön­ben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.

Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezem­ből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amen­nyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, ak­kor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriem­ber­ek­nek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.

Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?

Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának meg­felelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.

Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene ven­nem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?

*        *        *

Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól.  Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.

Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.

Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdül­hettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg forog­hatna a sírjában.

*        *        *

Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód, ezer köszönet érte kedves Schamschula úr, mikor tetszett utoljára párbajozni? – emlékeztek rá?) már megint emeli a szolgáltatásainak az árát. Heteken át rá se nézek, nem hogy felemeljem a kagylót, mégis 5000 forint feletti a számlám. Na, szóval megint cseng.

Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?

A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.

Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügy­minisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?

Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.

Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.

Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.

*     *     *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?

*    *    *

Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Meg­kérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek, néha egyik-másik házaspár. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2314) Az emberi agy működéséről

Tibor bá’ online

Meglátásaim szerint az Ember az utolsó 50 évben isten keresése helyett önmaga megértése felé fordult, mert a keresztény hitből származtatott szabad akaratra támaszkodó, öntelt önismeret tarthatatlannak bizonyult. Sorra bukkantak fel bizonyítékok, hogy sokkal inkább az emberi agyban lejátszódó hormonális folyamatok, és maga a neuronok kapcsolatrendszere, mintsem a tudatunk irányítja megnyilvánulásainkat. Most azonban két olyan könyv jelent meg az amerikai piacon, amelyeket neurológusok írtak, és simán átlépték a hormonális irányítást, helyette az evolúciót és a neuron kapcsolódásokat állították a középpontba. Mark Pagel: Wirede for Culture: Origins of the Human Social Mind (Kultúrára kapcsolva: A az emberi társas elme eredete) című könyve az előző, míg Sebastian Seung: Connectome: How the Brain’s Wiring Makes Us Who We are (Kapcsolódás: Agyunk “bekötése” miként határozza meg, kik vagyunk) című műve az utóbbi témával foglalkozik.

 Mitől egyedi az emberi agy, miért üt el minden mástól? Mitől vagyunk mi a Föld urai, mitől ébredtünk öntudatra, miért tudatosodott bennünk halandóságunk? Továbbmenve, miért hoztuk létre a művészeteket, miért segítünk másokon (amikor), miért ragaszkodunk gyermekkorunk emlékeihez, miért van szükségünk istenhitre (már akinek), miért akarunk gazdagok, és híresek lenni? Miért, miért?

A két szerző a mai embert nagyon különböző lencsén át jeleníti meg. Mark Pagel brit evolucionista biológus szerint az emberi egyed csakúgy, mint az emberi faj sikerét a kultúra megteremtésének köszönheti. A szorosan kötődő társadalmi csoportokban a tudás, szakismeret elnyerése, a tárgyak előállításának, technológiájának megteremtése felgyorsult. Ezzel szemben Sebastian Seung könyvében az mellett teszi le a garast, hogy az egymástól különböző emberi egyedek létrehozója az adott szoftverek különbözősége, ami nem más, mint a megközelítőleg 100 milliárd neuron kapcsolódási egyedisége. De ezt a megállapítást megtoldja azzal az állítással, hogy amíg nem leszünk képesek ezeket a kapcsolódásokat feltérképezni, nem leszünk képesek megérteni önmagunkat.

Nem új, a sci-fibe való ötlet, de logikusan következik a fentiekből, hogy Seung elképzelésében benne van lényünk halhatatlanságának lehetősége, amennyiben sikerülne agyunk kapcsolási „rajzát” a megfelelő hordozóra lementeni. Aztán kiderülhet, hogy lényünk milyen mértékben kapcsolódik testünkhöz, amit azért eléggé alaposan sikerült megszoknunk. A feltételezések szerint azonosságunk meghatározásához szükség van annak a kultúrának az ismeretére, amiben élünk, valamint a koponyánkban székelő, felfoghatatlanul bonyolult neuron hálózatra.

 Mindkét könyv nem több mint az emberi aggyal, evolúcióval, genetikával, és szoció-viselkedéssel kapcsolatos jelenlegi tudásunkra épített spekuláció, annak megmagyarázására, hogy miért történnek népirtások, miért gondoljuk, hogy szabad akaratunk van, és végül miből áll az öntudatunk.

Számtalanszor találkozhatunk minkét könyvben olyan elméletekkel, amelyek mellett mindössze halovány közvetett bizonyítékokkal kardoskodnak. Például Seung előrejelzése szerint az emberi memória neuron kapcsolatokhoz való kötésének bizonyításához olyan módszerekre van szükség, amiket még fel se fedeztek. Miközben Pagel által leírt szoció-viselkedéssel kapcsolatos elméletek jellegükből kifolyólag sose lesznek bizonyíthatóak. Mindezek ellenére mindkét könyv komoly kihívást jelent széleskörűben elfogadott feltételezéseinkre: hogyan keletkeztünk, kik vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2313) Diktátorok

Tibor bá’ online

 

Diktatúrában egyetlen egy személy az, akinek minden akaratát, ötletét, elképzelését az összes alattvaló, akár az élete, de egzisztenciájának feltétlen elvesztésének terhe mellett köteles végrehajtani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a diktátor meg van róla győződve, hogy ő mindenhez ért, sőt jobban ért, mint bárki más, és ebből a hiedelméből semmi se képes kimozdítani. Kiszolgálóit jutalmazza, kritikusait megbünteti.

A történelem sok diktátort ismert, kevés halt meg természetes halállal, de ez nem akadályozza meg, hogy újabb és újabb diktátorok üssék fel a fejüket.

A múlt század derekán Magyarországon Rákosi Mátyás volt a diktátor, aki rendszerét „proletár diktatúrának” nevezte. Rákosi diktatúrájában nehéz volt kiigazodni, mert papíron minden rendkívül demokratikus volt, de azokat az államapparátus egyáltalán nem tartotta be.

Magyarország jelenlegi hivatalos államformája „parlamentáris demokrácia”, de ez csak elméleti okoskodás. Valójában „parlamentáris diktatúra” van. Az államforma feje a miniszterelnök elnevezésű diktátor, aki nem diktatórikus módszerekkel irányít, hanem parlamentárisan. Azaz bármit akar, azt a parlament számára törvényileg megszavazza. Helyes tehát a megfogalmazás: „parlamentáris diktatúra”.

A proletárdiktatúrában a renitens emberekért kiszállt az ÁVH (Államvédelmi hatóság) aztán vagy élve maradt, vagy nem.

A parlamentáris diktatúra skrupulus teljességgel minden törvényt betart, de a törvényeket kénye-kedve szerint hozza létre, törli el, vagy változtatja meg. A renitensekért nem az ÁVH száll ki, hanem a NAV, de ők élve hagyják, hogy magától éhen dögölhessen.

A proletárdiktatúrának voltak hívei is, részben azok, akik jól jártak vele, részben azok, akik be voltak tőle szarva.

A parlamentáris diktatúrának is vannak hívei, részben azok, akik jól járnak vele, részben azok, akiket sikerült rászedni. Ez utóbbiak folyamatosan rámutatnak, hogy a diktátor jót akar és jót tesz a nemzettel, és inkább magyar legyen a diktátor, mintsem külföldi. Erre találták ki, hogy a pokolba vezető út  is jó szándékkal van kikövezve.

Azt kellene minden parlamentáris diktatúra hívőnek megérteni, hogy minden hibája, tehetetlensége, lassúsága ellenére, nem létezik jobb. Az ember már csak olyan, hogy ha valamivel vissza tud élni, akkor vissza is fog élni vele. Ez elsősorban a diktátorokra érvényes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2312) Az összeesküvés elmélet intézménye

VIP. 301.

 

Az „összeesküvés elmélet” kifejezést az egész világon egyre sűrűbben alkalmazzák, azok, akik hisznek benne, és azok is, akik nem. Vitákban, aki nem fogad el egy feltételezést, az gyorsan rávágja, hogy összeesküvés elmélet. Az összeesküvés szitokszóvá vált, bármit és bármikor le lehet vele szólni. „Ez egy összeesküvési elmélet”. De honnan lehet tudni, hogy egy „elmélet” kitalált hablaty, vagy valós, de titkos tény. Sehonnan, és pont ez volt a cél. Ugyanis többnyire arra a magyarázatra vágják rá, hogy összeesküvési elmélet, ami nem azonos a vezető oligarchákat kiszolgáló szajha médiában olvashatókkal. Ez az én megállapításom, de van ennek Paul Craig Roberts által előadott  „hivatalos” magyarázata is. Ennek a fordítása a VIP. 301, amit E-mailben küldök el az előfizetőknek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2311) Emlékek

Tibor bá’ onlie

Riporteri trükk, hogy egy-egy szélsőséges esetnél megkérdezik a környék legöregebb emberét, akik ilyesmiket szoktak mondani: „Hát, én már 70 évet megéltem, de ilyen nagy (hideg, meleg, sovány, stb. stb.) izét még sohase láttam.

Meg is fogadtam magamban, ha egyszer hetven leszek én is ilyeneket fogok mondani. Aztán lettem hetven, de nem mondtam. A 70, 80, 90, 100 év csak annak szenzáció, aki messziről szemléli az életet, aki benne van, annak természetes. Most aztán a klíma vita közepén valaki arra kért, hogy írjam már le saját emlékeimet a magyar időjárással kapcsolatban. Elgondolkoztam rajta, nem mondom, hogy lehetetlen, de nem könnyű. Nem lesz összefüggő, mert az ember emlékezetében csak képek villannak fel, de ezeket megpróbálom jól leírni.

Ami a leginkább említésre méltó, hogy manapság állandóan azt nézem, milyen lesz holnap az idő, mert nagyon nem mindegy. Fiatal koromban ez egyáltalán nem volt érdekes. Volt az időjárás olyan, amilyen, nem számított. Meleg van? Kicsit izzadunk aztán kész. Esik a hó, átázik a cipő, majd megszárad reggelig. Anyám mindig kiabált, hogy vegyem fel ezt-azt mert megfázok. Vegyek fel sapkát, mert idő előtt megkopaszodok. Ne vegyem fel azt a pulóvert, mert bele fogok izzadni. Ő aggódott értem, engem meg nem érdekelt. Persze, mert nem számított, de azért emlékszem sok mindenre. 5-10 éves korom környékén hatalmas havak voltak a Fővárosban, amiket gondosan összetoltak, megszabadították a járdákat, és összegyűjtötték őket a járda mellett hatalmas gúlákban, de úgy, hogy hagytak egy 20 cm-es vályút közvetlenül a járda mellett, hogy az olvadék el tudjon folyni. Persze gépkocsik nem parkoltak a járda mellett, mert alig volt gépkocsi. Ezért aztán télen nem volt ritka, hogy a szülők szánkon húzták kicsinyeiket az úttest szélén, mert az emberek akkoriban inkább gyalogoltak, mintsem  igénybe vették volna a BSzKRt szolgáltatásait, drága volt. Hóban pedig a gyerek nem nagyon tud gyalogolni, húzta tehát az anyja. Engem is húzott.

12 éves koromban Félegyházán átéltem egy hatalmas felhőszakadást. Az út menti árkok megteltek vízzel. Napokig sár borította az utakat (mert az útkikövezés az ismeretlen fogalmak közé tartozott). Volt tehát szélsőség, nem kellett hozzá globális felmelegedés. 16 éves voltam, amikor húsvét vasárnap arra ébredtünk, hogy 20 centis hó van a kertben. Nem akartunk hinni a szemünknek. Ráadásul nem is olvadt el azonnal. Még hóember is készítettünk, csak úgy viccből. Húsvétkor hóember!. 1948-ben olyan meleg volt a nyár, hogy az osztálytársnőim mindent fel és begöngyöltek legnagyobb örömünkre, mert nem érdekelte őket, hogy mi látszik ki és hol. Mi meg éltünk az alkalommal. De ilyen volt az 1951-es nyár is.  Én és a „kapcsolatom” vettünk egy doboz citrompótlót, amiből cukor segítségével literszámra készítettük limonádét, hogy el tudjuk viselni a meleget. A hőmérőt természetesen nem néztük meg,  minek? Nem segített volna semmit.

Határozottan emlékszem, hogy 8 éves koromban, tehát 1941-ben Pilisszentkereszten nyaraltunk. Augusztus 30-án készültünk hazamenni az iskolakezdés miatt. Ebéd után néztük a füsti fecskéket, amint ide-oda cikáztak, gyülekeztek az afrikai útra. Ma már elég kevés fecske van, de a gyülekezés általában szeptember közepére esik.

Történelmi tény, hogy 1945 február 13-án fejeződött be Buda ostroma. Már a következő napon az emberek mentek a Duna másik partján lakó rokonaikhoz, hogy megnézzék élnek-e még, vagy éppen csak kunyerálni egy kis élelmiszert. Csakhogy nem volt egyetlen híd se. Nem is kellett, a befagyott folyó jegén bukdácsoltak az emberek a feltornyosodott jégtáblák között, innen oda, onnan ide, heteken át. Ilyesmit manapság alig ha lehet látni.

16 éves koromban volt a budapesti VIT augusztusban. Az idő ideális volt. Szeptember elsején kezdődött a tanítás nyitott ablakok mellett, mert ragyogva sütött a kora őszi nap. Két hét múlva a háziasszonyom panaszkodott, hogy olyan hideg van, kénytelen volt begyújtani, kint pedig zuhogott az eső, ami hiányos öltözékben nem volt kellemes, mert ősszel esőnek kellett lenni.

1955 karácsonyán az egész család elment az éjféli misére. Nem a vallásosság miatt, hanem a hangulat végett. Apró templom a Sváb-hegyen, botorkálás a hóban, megkapó utcai világításban a halkan hulló hó. 1956 december. 25-én éjjel mentem (frászt! kúsztam) át az osztrák határon térdig érő hóban, akkoriban a fehér-karácsony kifejezés ismeretlen volt, mert a karácsony természetszerűen fehér volt. De fehér volt 1962-ben is, egészen pontosan 1962 november 20-án esett 20 centi hó a Fővárosban és természetesen meg is maradt. Vagyis 1962-ben is határozottan fehér karácsony volt. Ezt csak akkor találták ki, amikor kezdtek a karácsonyok feketék lenni, úgy a nyolcvanas évektől. De a lényeg mégis az, hogy az évszakoknak határozott karakterük volt. Az április szeszélyes volt, a nyár forró, az ősz esős, a tél farkasordítóan hideg és havas. A tavasz lassan lopakodott, a mai hirtelen berobbanás helyett, megváratta magát. Hébe-hóba volt vénasszonyok nyara, de csak néhány napig, nem tartott el novemberig, mint mostanában.

12 évesen a cserkészekkel elmentem Tőserdőbe, ami a Tisza mellett van Alpár irányában. A holtág partján térdig álltunk a vízben. Meztelen talpunkkal tapogattuk az iszapot, csillag alakú, fekete sulymot kerestünk, ami olyan ízű volt, mint a gesztenye. Negyven évvel később visszamentem a gyerekeimmel, a part ki volt betonozva. Érdeklődésemre kiderült, hogy a „sulyom” szót nem ismeri senki, még az értelmező szótárból is hiányzik. Akkor én mit ehettem oly jóízűen?

A hetvenes évektől kezdve kijártam házat és kertet építeni Borosjenőre, de november elseje után nem betonoztam, mert egyszer megpróbáltam november 7-én tartott ünnepen, és az egész szétfagyott, munkám és az anyag odaveszett. Múlt évben decemberben is lépcsőket betonoztam egészen karácsonyig. Nem kellett félnem a szétfagyástól. 1972-ben hoztam fügebokrokat Szigligetről és elültettem őket. Minden ősszel be kellett őket takarni. Harmadik évben már akkorák voltak, hogy a betakarás szinte lehetetlen volt. Kukorica szárral csak 2 méter magasságig takartam. Ami ebből kilógott, az elfagyott. Takargattam tovább, amíg meg nem untam a 80-vanas évekig. Ekkor már nem fagytak el csak 3-4 évente egyszer-egyszer. 1990-óta egyáltalán nem fagynak el. Viszont évek óta nincsenek lepkék. Először a szitakötők tűntek el, úgy 30 éve, kábé öt év óta lepkék is alig vannak. 1972-ben gyönyörű zöld erdő volt mögöttem a  nagy Kevély lejtőjén (van róla fénykép). Manapság barna, kiszáradó félben lévő fák láthatók. Van még zöld levél, de már nem az igazi.

Ezekhez a meglehetősen drasztikus változásokhoz nem kellenek évszázadok,  mint látjátok néhány évtized alatt is bekövetkezhetnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2310) Mit egyek?

Tibor bá’ szatirikus online

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. Majd mindenki öngyilkos lesz, vagy elüti egy kamion, esetleg egy kórházban teszik el láb alól. Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet a Big Brotherban, vagy beválasztották a survival-be, nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Aztán ott van a nagy Ő is, meg a Való Világ, stb. Befuccsolt mellekkel eleve nem lehet nagy Ő (legfeljebb lapos Ő). A való világ pedig szilikonos csöcsök, nem pedig köldökig lógok és ezen még az se segítene, ha úgy különben kórosan exhibicionista lenne. Ha pedig neki kellene küzdeni a nagy Ő kegyeiért, kérdem én, mekkora lenne az esély két fonnyadt, szilikon éhes lebennyel? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdet a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. Egyetlen feltétel, hogy a modell a barátaiból ki tudjon csalni, soha vissza nem térítendő 120 milliót. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása. Mindannyiunk kormánya pedig nem betiltja, hanem megadóztatja. Aki szemetet akar enni, az fizessen. És persze fizetik.

Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészség Biztosítási Pénztár hozzájárult, ami nem semmi, mert egy nagy rakás dologhoz egyáltalán nem járul hozzá. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le.

Igaz, a nők se járnak jobban. Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, amitől nyilvános étteremben leeshet a szoknyájuk. A bélpuffadás okát homály fedi, azt találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem? Igaz, a puffadást el lehet kerülni, ha  megfogadjuk Szulák Andrea tanácsát és VIP-es joghurttal fejezzük be a vacsorát.

Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka az akut vitaminhiány. Ezen viszont könnyű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz vezető út az életen át vezet, de milyen élet ez?

Igazi bajba akkor kerülök, ha néhány kilót le akarok fogyni, mert diéta az van bőven az Atkintól a paleolitig minden. Az egyik szerint sok húsféle a nyerő, a másik szerint minimális hús, mondjuk csak annyi, hogy beleharapsz a nyelvedbe, viszont zöldség/gyümölcs annyi, amennyi belefér, jobban mondva kitelik a pénztárcából. Szóval igazodjon ki az ember, mert ki van ez találva, ha lehetne mennék én vissza az anyám….szoknyája alá.

És akkor még nem eset szó a koleszterin elhárításról, mert az már egy ideje divatba van, de ez is egy röhej. A magán praktizálást folytató családi orvos szerint le vele és már írja is a méregdrága gyógyszer. A népszerű Dr. Sz. viszont azt mondja, hogy hülyeség. Kell az a koleszterin, jó úgy ahogy van. Melyiknek van igaza? Istenem, miért nincs két életem?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Azt mondják halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával, még akkor is, ha az előzőt mangalicának hívják. Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én – ja, tudom, állítólag higanymérgezést)! Egy kicsit ugyan tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy adag éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsállványok kíséretében rendeznek.

Apropó éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2309) Hogyan szakítsunk?

Tibor bá’ online

 

Mit tudom én, lehet, hogy nálad most épp ez a probléma 😀 . És az érdekel, létezik-e egyáltalán fájdalommentes, becsületes szakítás? Lehet hazudni egy viszony befejezésekor? Szakíthatunk-e sms-ben vagy e-mailben, vagy jobb ezt személyesen megtenni? Lehet-e barátság a volt szeretők között?

„Nem benned van a hiba, hanem bennem!” – ugye mindenki hallotta már ezeket a szavakat, ha máskor nem, szakításkor, és érdekes, hogy ezektől a szavaktól gondolja az, akit elhagytak, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

Az alábbiakban néhány jó tanács olvasható szakítás előtt állóknak, és azoknak, akiket otthagytak.

Nem minden kapcsolatot szükséges szakítással befejezni. Két randevú után még nem beszélhetünk viszonyról, ilyenkor, ha nem hívjuk a másikat, vagy mi nem telefonálunk, az már a kapcsolat végét jelzi.

Gyáva emberre vall azonban egy tartósabb kapcsolat végét sms-ben, vagy e-mailben közölni.

Az internetes ismerkedés bonyodalmakat hozott a szakításba is. Ha valakivel sokáig csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot, és csak jóval később került sor a személyes találkozásra, lehet, hogy azonnal kiderül, nem ő az, akire vártunk. Ez gondot okozhat a szakításnál, hiszen esetleg régóta ismerjük a másikat, de valójában egyáltalán nem.

Tartósabb kapcsolatot illik személyesen befejezni. Mindenképpen alkalmat kell adni a partnernek, hogy kérdéseket tegyen fel, beszéljen érzéseiről. Ilyenkor legyünk a lehető legőszintébbek.

Sok mindentől függ az, hogy valaki tud-e volt partnerével baráti viszonyban maradni. Ajánlatos, ha az elhagyott szerelmes egy jó darabig nem keresi volt kedvesét, semmiféle ürüggyel nem hívogatja, és mindenképpen kerüli vele a szexet szakítás után.

Fontos, hogy minden kapcsolatból tanuljunk, és ahelyett, hogy különféle ürügyekkel hívogatnánk azt, aki lapátra tett bennünket, keressünk új elfoglaltságot, hívjuk fel régi barátainkat, vagy sportoljunk. Ne ugorjunk fejest azonnal új kapcsolatba, ne osszuk meg bánatunkat egy új ismerőssel, mert ez nem lenne tisztességes egyik féllel szemben sem.

Ezek a tanácsok természetesen csak kapaszkodók, és nem alkalmazhatóak minden esetben. Az elhagyni szándékozott magyar férfi, ha szolgálati fegyvere után nyúl, egészen biztos, hogy különleges eljárást igényel.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2308) Orbán egy geci?

Tibor bá’ online

 

Orbán egy geci? Nem, illetve mi az, hogy geci? A geci egy közönséges szinonimája az ondónak. Ez nyilvánvalóan nem lehet Orbán Viktor. Természetesen, mert van a geci szónak egy átvitt értelme is. Geci az, aki valami okból kifolyólag megvetendő. Simicska Lajos valószínűleg ezt akarta kifejezni, és legyünk őszinték, elképesztően ügyes támadás, mert a mondat tartalma egy sima véleménynyilvánítás, ami simán belefér az alkotmányos védelembe. Jogi visszacsapás tehát nem lehetséges. Simicska saját plakáthelyeire írta ki. Innen se lehet megfogni. Plusz Simicska arra is gondolt, hogy hírérték maradjon. A rendőrség persze nem nyúlt hozzá, mert az is Simicska felé hajtotta volna a vizet.

Mindezek után nyilvánvaló, hogy Simicska alaposan kigondolta mit fog tenni és mikor. Orbánnak főhet a feje, először, mert ki kell találnia, hogy lehetne ezt lenullázni. Másodsorban pedig, mivel lehetne visszavágni. Ezt a következő napokban meg fogjuk látni. Mindenesetre Simicska nem támadható lopással, mert lopni csak Orbán segítségével lehetséges. Nem mehetnek neki törvénytelenséggel (amit nem lenne nehéz kitalálni), mert ami törvénytelenséget elkövethetett, abba Orbán is benne volt. Arról nem beszélve, ha jogilag mennek neki, akkor felperes/alperes Orbánnak is meg kell jelenni a bíróságon és minden magyar fül a közvetítést hallgatná. Mekkora cirkusz! Marad az agyonhallgatás, de ezt Simicska állandóan fel fogja rúgni, aki láthatóan élvezi a helyzetet. Persze el is lehetne tüntetni, mondjuk egy erre mászkáló idős osztrák paraszt elüthetné a Veszprém környéki országutakon. De ennél nagyobb hibát nem lehetne elkövetni. Orbán legecizése után baleset éri a legecizőt, ami még a leghülyébben is gyanút ébresztene. Sőt, szerintem Orbánnak éjjel-nappal őrködni kellene a Simicska felett a TEK segítségével, mert Simicskának nem szabad meghalni a 18-as választásokig. De akkor mit lehet vele csinálni. Egy jó ötlet minimum 50 mandátumot ér. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2307) Mit esznek a férfiak a sztriptízen

Tibor bá’ online

A hozzászólásokból ítélve a honlapom látogatóinak 95 százaléka férfi, vagy még az is lehet, hogy a nők nem kívánnak hozzászólni. Elképzelhető, hogy a látszat csal. Most viszont olyan téma következik, amely mind a két nem érdeklődésére igényt tarthat. Azt kellene megtudni, hogy mit esznek a férfiak a sztriptízen? Mert, hogy zabálják, az biztos. Szerencsére nem kell a sötétben tapogatózni, mert egy bizonyos Susannah Breslin újságírónőt is idegesítette a  téma, és ezért utána is járt, és mi másképpen, mint népszerű blogján közvélemény kutatást tartott. Ennek során sorra nyilatkoztak a férfiak. (Letters From Men Who Go to Strip Clubs” amiből kiderült, hogy szó sincs a korábban „nyilvánvalómnak” ítélt vélekedésről. Ellenkezőleg, kifejezetten meglepő.

„Egyedül otthon az éjszaka közepén a magány néha elviselhetetlen.” – írja egy férfi – „Késő éjjele nem sok hely van, ahová el lehet menni, és ahol emberi szót lehet váltani bárkivel.” Egy másik férfi azt tárja fel, hogy – „Senki nem beszél hozzám, senkit nem érdeklek. Huszonnégy éves magányos lény vagyok, aki egész napját egy számítógép előtt tölti olyan adatokat ellenőrizve, ami igazán senkit se érdekel. Semmi mást nem akarok, mint beszélni valakivel, aki odafigyel. Ezen kívül három percenként bedobni egy dollárt lényegesen olcsóbb, mint óránkét 250 dollárt fizetni egy therapeutának.” Na és, mit szóltok ehhez? „Éveim számát tekintve öreg vagyok – 61 – bár a szívemben csak 18, és arra gondolok, hogy a világ teli van csinos nőkkel, akik számomra nem elérhetők, de itt gyönyörű fiatal nők táncolnak és rám mosolyognak, amikor csak kedvem van hozzá.” De akad közöttük olyan is, aki boldog házasságban él, és hébe-hóba szép nők társaságában szeret lenni, amiért fizetni is hajlandó.   

Ilyen levélrészletek olvasásakor az jut eszembe, hogy kurvákról rengeteg könyv jelenik meg. Kikből lesz kurva, és miért, ki tartja ki őket, és hogyan, de arról senki se ír, miért mennek kurvákhoz a férfiak? Ez olyan magától értetődő, felesleges rá szót pazarolni? Persze erről már volt közöttünk szó. Sima ügy, nincs kötelezettség, nincs elvárás. Ez érthető, de a prosti és a sztripper között van némi különbség. A sztipper nem elégít ki nemi vágyakat, a sztripper csak látványt nyújt, felkorbácsolja az érzelmeket, de nem elégít ki. Pusztán logikai alapon sztriptíz bárba menni kész hülyeség, nem is kis pénzért. Viszont a fentiekben idézett levelekből világosan kitűnik, hogy hatalmas hiányérzetet elégítenek ki. De milyen hiányokat?

Az elmúlt évtizedekben a társadalom elidegenedett önmagától, a nagy fizetőeszközért való tülekedésben a barát már inkább legyűrni való ellenfél, mint segítséget nyújtó ismerős. Az egyed egyre jobban válik magányossá. A levél idézetek arra vallanak, hogy a megszólalok motivációja a magány feloldása, de nem csak ez. A sztriptíz bárokban készült mozgófelvételeken a pasik szemén kiül a nemi vágyakozás, aminek a levezetése nem a sztriptíz profilja. Jószerivel tehát a férfiak azért fizetnek, hogy frusztráltan távozzanak, ami nem lenne ésszerű. Nem is az, de akkor miért választják?

Az ok minden valószínűség szerint megegyezik a drogfogyasztáséval. A drogfogyasztó a hatás elmúlása után egyre kutyábban érzi magát, de az újabb és újabb adagok bevételénél sohase az utóhatásra gondol. Sztriptíz szemlélés közbe a látogató fokozódó izgalmi állapotba kerül, amihez hozzáadja saját fantáziáját. Kellemes, ámde kielégítetlen, egyre jobban frusztráló állapot. De egy olyan állapot, ami minden pénzt megér. Mert mi is történik tulajdonképpen. A férfi fizet, hogy egy nő figyeljen rá, és figyel rá, hogy azt tudja nyújtani, amire a férfi vágyik. Azt, amit nem kaphat meg a munkahelyén, de nem kaphatja meg saját feleségétől se, tehát nem helyettesíthető. Ha pedig nem helyettesíthető, akkor a kör bezárult, a férfi sztriptíz függővé válik.

De van egy harmadik csoport is, aki halálra unja már a feleségét, de ez ellen lépni se kedve, se bátorsága nincs, amire ezer oka lehet. Ezek a férfiak a sztriptíz alatt szerzett élményeket elraktározzák hitvesi használatra, és a házi aktus közben kicsomagolják, alkalmazható állapotba hozzák. Gyanítom ez nem csak a férjekkel van így. Ez esetben megnyugtatóbb megoldás, ha a házaspár közösen néz pornó felvételeket. Elfogadhatóbb a „bűn” ha közösen követik el. 😀

Ha nem akarjátok, hogy a hogy a nick alapján azonosíthatok legyetek, ideiglenesen használjátok az ABC betűit.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2306) Cogito ergo sum

Tibor bá’ online

 

Klímaváltozás ügyben túl sokan, túl sokat nyilatkoznak. Aztán meg túl sokat vesznek át egymástól, ahelyett, hogy átgondolnák, van-e egy állításnak valószínűsége.

Kábé 15 éve olvastam, hogy Közép Európában, többnyire a Kárpát-medence sivatagosodása várható, ami ugye együtt jár a mezőgazdasági terményhozam drasztikus csökkenésével, illetve teljes megszűnésével.

Közben eltelt 15 év, és a sivatagosodásnak semmi jelen. Ellenben a magyarországi biztosítok nem győznek fizetni, mert egyre gyakrabban a nyugatról érkező hidegfrontok iszonyatos károkat okoznak. Helyi jelleggel, itt vagy ott olyan mennyiségű eső szakad rá egyik vagy másik településre, hogy az utcákon hömpölyögve hullámzik a víz.

A saját kertemről beszélve, a „béke” idők éveiben locsolnom kellett már május végétől az 1000 Ft/m3vezetékes vízből. Hiába veszekedtem a vízműveknél, hogy amit kilocsolok az soha az életben nem kerül a szennyvíz csatornába, irreális pénzt kérni érte. A vége az lett, hogy külön kérésre hajlandók voltak 10% vízfogyasztás mellé nem számlázni a szennyvíz elszállítást. Szóval nem ábrándozok, valóban éveken át vízhiány volt errefelé. Ez annyira igaz, hogy a kertben kiépítettem slag hálózatot. Tök feleslegesen. Az idén annyi eső esett, hogy nulla locsolást kellett végeznem. Hol van itt a sivatagosodás?

Az igazság az, hogy beszoptam a cocát ahelyett, hogy gondolkoztam volna. A globális felmelegedés tény. A globális felmelegedés következtében az óceánok felszíne melegebb, mint korábban. A melegebb vízből több az elpárolgás. A több párolgás természetesen több felhőt jelent, és ami felmegy, annak le is kell jönni. Ha egyre több a felhő, és egyre több eső esik, akkor hogy az ördögben lesz itt szárazság? Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a melegedés szárazságot jelent? Miből lehetett erre következtetni. Gondolkodom tehát, nincs sivatagosodás. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2307) Európa iszlám jövője

VIP. 252

 

…….Egy terrorellenes szakembert meginterjúvoltak a televízióban, aki azt állította, hogy egész Európában végrehajtott terrortámadások egyre gyilkosabbak lesznek. Kitért arra, hogy a barcelonai dzsihádisták eredeti terve a Sagarada Família katedrális lerombolás volt, több ezer áldozattal. A szakemberek azt szajkózzák, hogy az európaiaknak meg kell tanulni együtt élni a széleskörű mészárlással. Nem állnak elő megoldással. Újra és újra állítják, hogy a terroristák valójában nem muszlimok, és a támadásoknak semmi közük az iszlámhoz……

Az európai szajha média megmagyarázhatatlannak nevezi az iszonyatos tetteket. A vezető spanyol napilap, az El Pais  az egyik vezércikkében azt írja, hogy a radikálissá válás bizonyos közösségek kirekesztésének a keserű gyümölcse. Aminek felszámolásához nagyobb szociális igazságra lenne szükség. Franciaországban a  Le Monde állítja, hogy a terroristák gyűlöletet akarnak kelteni, és nyomatékosan figyelmeztet az előítélet elkerülésére. Angliában The Telegraph megmagyarázza, a gyilkosok megtámadják a Nyugatot, nem azért, amit tesznek, hanem azért mert a Nyugat az Nyugat. Magukat gyilkosoknak nevezik, nem pedig terroristáknak, vagy iszlámistáknak. Egy terrorellenes szakembert meginterjúvoltak a televízióban, aki azt állította, hogy egész Európában végrehajtott terrortámadások egyre gyilkosabbak lesznek……

……Iszlám könyvesboltok árulnak brosúrákat, amelyek nyíltan erőszakra buzdítanak. Több tucat Abdelbaki Es Satty-hoz hasonló imám, aki feltételezhetően a barcelonai támadás kitervezője volt, büntetés nélkül folytathatja prédikálását. Ha valamelyiket letartoztatják, hamarosan kiengedik. Széleskörű a behódolás…….

……..Az európai vezetők feladták saját kultúrájuk védelmét, egy idő után úgy gondolták, hogy minden kultúrát egyformának kell tekinteni……..

…….A rendőrséget utasították, hogy ne lépjenek közbe nehogy növeljék a feszültséget. A bűnbarlangok no-go zónákká váltak. (amiknek létezését hivatalosan tagadják) Ezekből a no-go zónákból verbuválják az Iszlám terroristákat. Lázadások törtek ki, amire a vezetők részéről a nagyobb engedmények biztosítása volt. Új törvényt hoztak létre, amivel korlátozták a szólásszabadságot…….

………A nyugati vezetők pontosan tudják, hogy az emigránsok között terroristák bújnak meg. Ennek ellenére nem vizsgálják meg őket, hanem kibújókat keresnek és hazudnak……

Az eredeti poszt teljes terjedelemben azoknak (hubab), aki nem hisznek benne:

  • European leaders accepted the transformation of parts of their countries into enemy territories. They see that a demographic disaster is taking place. They know that in two or three decades, Europe will be ruled by Islam.
  • Ten years ago, describing what he called “the last days of Europe,” the historian Walter Laqueur said that European civilization was dying and that only old monuments and museums would survive. His diagnosis was too optimistic. Old monuments and museums might well be blown up. Look nowhere else than what the black-hooded supporters of “Antifa” — an “anti-fascist” movement whose actions are totally fascistic — are doing to statues in the United States.

The terrorist attack in Barcelona received the same reaction as all the large-scale terrorist attacks in Europe: tears, prayers, flowers, candles, teddy bears, and protestations that “Islam means peace “. When people gathered to demand tougher measures against the rising influence of Islamism across the continent, they were confronted by an “anti-fascist” rally. Muslims organized a demonstration to defend Islam; they claimed that Muslims living in Spain are the “main victims” of terrorism. The president of the Spanish Federation of Islamic Religious Societies, Mounir Benjelloun El Andaloussi, spoke of a “conspiracy against Islam” and said that terrorists were “instruments” of Islamophobic hatred. The mayor of Barcelona, ​​ Ada Colau, cried in front of the cameras and said that her city would remain an “open city” for all immigrants. The governor of Catalonia, Carles Puigdemont, used almost the same language. Spain’s Prime Minister Mariano Rajoy, a conservative, was the only one who dared to call jihadist terrorism by its name. Almost all European journalists said Rajoy’s words were too harsh.

Mainstream European newspapers describing the horror once again sought explanations to what they kept calling “inexplicable”. The leading Spanish daily newspaper, El Paiswrote in an editorial that “radicalization” is the bitter fruit of the “exclusion” of certain “communities,” and added that the answer was more “social justice”. In France, Le Monde suggested that terrorists want to “incite hatred”, and stressed that Europeans must avoid “prejudice”. In the UK, The Telegraph explained that “killers attack the West because the West is the West; not because of what it does” — but it spoke of “killers”, not “terrorists” or “Islamists”.

Anti-terrorism specialists, interviewed on television, said that the attacks, carried out across the continent at an ever-faster pace, will become deadlier. They noted that the original plan of the Barcelona jihadists had been to destroy the Sagrada Família Cathedral and kill thousands of people. The specialists parroted that Europeans will just have to learn to live with the threat of widespread carnage. They did not offer any solutions. Once again, many said that terrorists are not really Muslims — and that the attacks “had nothing to do with Islam”.

Many leaders of Western European countries treat Islamic terrorism as a fact of life that Europeans must get used to — as some kind of aberration unrelated to Islam. They often avoid speaking of “terrorism” at all. After the attack in Barcelona,​​ German Chancellor Angela Merkel issued a brief reproach about a “revolting” event. She expressed “solidarity” with the Spanish people, and then moved on. French President Emmanuel Macron tweeted a message of condolence and spoke of a “tragic attack.”

Throughout Europe, expressions of anger are conscientiously marginalized. Calls for mobilization, or any serious change in immigration policy, come only from politicians scornfully described as “populist.”

Even the slightest criticism of Islam immediately arouses almost unanimous indignation. In Western Europe, books on Islam that are widely available are written by people close to the Muslim Brotherhood, such as Tariq Ramadan. Books that are “politically incorrect” also exist, but are sold under the counter as if they are contraband. Islamic bookstores sell brochures calling for violence without even hiding what they do. Dozens of imams, similar to Abdelbaki Es Satty, the suspected mastermind of the attack in Barcelona, continue to preach with impunity; if they are arrested, they are quickly released.

Submission reigns. The discourse everywhere is that despite increasing threats, Europeans must live their lives as normally as possible. But Europeans see what threats exist. They see that life is not even slightly normal. They see policemen and soldiers in the streets, proliferating security checks, strict controls at the entrance of theaters and shops. They see insecurity everywhere. They are told just to ignore the source of the threats, but they know the source. They claim they are not afraid. Thousands in Barcelona shouted“No tinc por” (“We are not afraid”). In fact, they are scared to death.

Polls show that Europeans are pessimistic, and think the future will be bleak. Polls also show that Europeans no longer have confidence in those who govern them, but feel they are left with no choice.

This shift in their lives has occurred in such a short time, less than half a century. Before then, in Western Europe, only a few thousand Muslims were present — mostly immigrant workers from former European colonies. They were supposed to be in Europe temporarily, so were never asked to integrate.

They soon numbered hundreds of thousands, then millions. Their presence turned permanent. Many became citizens. Asking them to integrate grew unthinkable: most seemed to consider themselves Muslim first.

European leaders gave up defending their own civilization. They slipped into saying that all cultures should be viewed the same way. They appear to have given up.

School curricula were altered. Children were taught that Europe and the West had plundered the Muslim world — not that the Muslims had, in fact, invaded and conquered the Christian Byzantine Empire, North Africa and the Middle East, most of Eastern Europe, Greece, Northern Cyprus, and Spain. Children were taught that Islamic civilization had been splendid and opulent before colonization supposedly came to ravage it.

Welfare states, established in the post-war period, began to create a large underclass of people permanently trapped in dependency, just when the number of Muslims in Europe redoubled.

Social-housing neighborhoods suddenly were Muslim neighborhoods. The rise in mass unemployment — mainly affecting less qualified workers — transformed Muslim neighborhoods into mass-unemployment neighborhoods.

Community organizers came to tell unemployed Muslims that after purportedly looting their countries of origin, Europeans had used Muslim workers to rebuild Europe and were now treating them as useless utensils.

Crime took root. Muslim neighborhoods became high-crime neighborhoods.

Extremist Muslim preachers arrived; they reinforced a hatred of Europe. They said that Muslims must remember who they are; that Islam must take its revenge. They explained to young, imprisoned Muslim criminals that violence could be used for a noble cause: jihad.

Police were ordered not to intervene lest they aggravate the tension. High-crime areas became no-go zones, breeding grounds for the recruitment of Islamic terrorists.

European leaders accepted the transformation of parts of their countries into enemy territories.

Riots took place; leaders made even more concessions. They passed laws restricting freedom of speech.

When Islamic terrorism first hit Europe, its leaders did not know what to do. They still do not know what to do. They are prisoners of a situation they created and cannot control anymore. They appear to feel helpless.

They cannot incriminate Islam: the laws they passed make it illegal to do that. In most European countries, even questioning Islam is branded as “Islamophobia”. It leads to heavy fines, if not trials or prison time (as with Lars HedegaardElisabeth Sabaditsch-WolffGeert Wilders or George Bensoussan). They cannot re-establish law and order in no-go zones: that would require the intervention of the army and a shift towards martial law. They cannot adopt the solutions proposed by parties they have pushed into opposition at the margins of European political life.

They cannot even close their borders, abolished in 1995 with the Schengen agreement. Re-establishing border controls would be costly and take time.

Europe’s leaders seem to have neither the will nor the means to oppose the incoming waves of millions of Muslim migrants from Africa and the Middle East. They know that terrorists are hiding among the migrants, but still do not vet them. Instead, they resort to subterfuges and lies. They create “deradicalization” programs that do not work: the “radicals,” it seems, do not want to be “deradicalized.”

Europe’s leaders try to define “radicalization” as a symptom of “mental illness”; they consider asking psychiatrists to solve the mess. Then, they talk about creating a “European Islam“, totally different from the Islam elsewhere on Earth. They take on haughty postures to create the illusion of moral superiority, as Ada Colau and Carles Puigdemont did in Barcelona: they say they have high principles; that Barcelona will remain “open” to immigrants. Angela Merkel refuses to face the consequences of her policy to import countless migrants. She chastises countries in Central Europe that refuse to adopt her policies.

European leaders can see that a demographic disaster is taking place. They know that in two or three decades, Europe will be ruled by Islam. They try to anesthetize non-Muslim populations with dreams about an idyllic future that will never exist. They say that Europe will have to learn to live with terrorism, that there is nothing anyone can do about it.

But there is a lot they can do; they just do not want to — it might cost them Muslim votes.

Winston Churchill told Neville Chamberlain, “You were given the choice between war and dishonor. You chose dishonor, you will have war.” The same is true today.

Ten years ago, describing what he called “the last days of Europe,” the historian Walter Laqueur said that European civilization was dying and that only old monuments and museums would survive. His diagnosis was too optimistic. Old monuments and museums might well be blown up. Look nowhere else than what the black-hooded supporters of “Antifa” — an “anti-fascist” movement that is totally fascistic — are doing to statues in the United States.

Barcelona’s Sagrada Família Cathedral was spared only thanks to the clumsiness of a terroristwho did not know how to handle explosives. Other places may not be so fortunate.

The death of Europe will almost certainly be violent and painful: no one seems willing to stop it. Voters still could, but they will have to do it now, fast, before it is too late.

Dr. Guy Millière, a professor at the University of Paris, is the author of 27 books on France and Europe.

___________________________________________________________________________

A poszt teljes szövegét elküldöm az előfizetőknek. Előfizető az lehet, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásához: Lásd a home pagen “Donate/Támogatás alatt.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(881) Honvágy vagy nosztalgia? (nem lehet elégszer ismételni)

irány ausztráliaRészlet az “Irány Ausztrália” című könyvemből (minden példány elkelt)

 

 

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony az. A kínkeservvel összekuporgatott útiköltség nem retúrjegyre szólt. A faji, politikai üldözött hogyan jöhetett volna vissza? A pártállam alatt pedig a disszidensre több év börtön várt, ha „tettének” elévülése előtt (5 év) hazamerészkedett.

Miért nem jött öt év után? Most jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. Öt év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: a tejet nyálkás zacskóban vesszük, az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („repül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő repül-repül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való a honlapon található fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, nemrég elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt -, hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis jó negyven éve halt meg San Diego-ban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven -, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tart előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszél, bankárokkal angolul tárgyal, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozik.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrichhel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

De hát akkor mi ez, hazaszeretet, honvágy, nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nosztalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” vagy „hazavágyódás” a fordítás, és mint látható, a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nosztalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

Dr. Hofer másik betegleírásában említést tesz egy „társadalmilag lecsúszott” fiatal vidéki lányról, akit eszmélet vesztett állapotban vittek be a kórházba, élete egy hajszálon lógott. Amikor magához tért, maga körül csupa „siránkozó, jajgató öregasszonyt” látott és nyomban súlyos nosztalgiába esett. Nem volt hajlandó enni, gyógyszereit kiköpte, állandóan sírt, és azt hangoztatta, hogy haza akar menni. Annyira legyengült, hogy a kórház nem tudott vele mit kezdeni, összecsomagolták és hazaküldték. „Hazaérkezve néhány napon belül tökéletesen meggyógyult mindenfajta orvosság nélkül.”

Dr. Hofer arra a következtetésre jutott, hogy a betegség elsősorban fiatal embereket támad meg, különösen azokat, akiket otthonuk elhagyására késztetnek, és akik nehezen alkalmazkodtak idegen emberekhez és szokásokhoz. Az eset diagnosztizálása könnyű. Az áldozat „bánatos arccal lődörög”, lenézi az idegen szokásokat, és nehezen viseli a tréfát. „A vég nélküli bánatosság, a haza örökös szobahozása, a fizikum legyengülése, az érzékszervek eltompulása, a szívritmuszavarok azt jelzik, hogy a betegség teljes erővel tombol.”

Agysebészet a XVII. században természetesen nem létezett, ennek ellenére dr. Hofer úgy gondolta, hogy kellett lenni az agyban egy olyan területnek, ahol az otthon élménye mélyen be volt ágyazódva. Az állandó hazavágyás bekapcsolta ezen agyterületet, amely hatalmába vette az egész testet. Minél többet gondol a beteg haza, annál inkább vált uralkodóvá a test felett ez a specifikus agyterület. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyre-másra törtek a felszínre régi, rég elfelejtett emlékek emberekkel, eseményekkel és helyekkel kapcsolatban. „Ezek a gondolatok oly mértékben vették igénybe az agy kapacitását, hogy más feladatok ellátására nem maradt elég erő. Ez vezet az étvágytalansághoz, és ezért nem képes a szervezet a normál emésztésre. A páciens, amint abbahagyja az étkezést, teste fokozatosan legyengül, és beáll a totális nosztalgia.”

Dr. Hofer kidolgozott egy hatásosnak vélt gyógymódot is, amely szerint opiátok alkalmazása könnyítheti az örökös izgalmi állapotot, de ami a legfontosabb, a beteggel közölni kell, amint jobban lesz, indulhat haza. A legsúlyosabb esetekben egyetlen dolog segít, a beteg haladéktalan hazaküldése.

Miután dr. Hofer leírta a betegséget, orvosok szerte a világban diagnosztizálni kezdték a nosztalgiát, ami hamarosan jól körülhatárolt orvosi esetté vált. Volt olyan orvos, aki azt állította, hogy a betegséget diagnosztizálni tudja csupán a szívverés meghallgatásával. A nosztalgiában elhunyt betegek boncolása után elváltozásokat találtak az agyban, a szívben, a tüdőben, de még a belekben is. Az egyik korabeli orvos szerint a skót duda egyetlen felbúgása elég volt arra, hogy az emigráns skótok elsírják magukat.

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagyfokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

u.i. Kérésre E-mailben elküldöm a könyv kéziratát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2304) Hurrá, emigrálunk! Most már lehet!

Tibor bá’ online

 

Lépten-nyomon találkozok emberekkel, értelmes emberekkel, akik meg vannak győződve arról, hogy itthon élni nem érdemes. Igaz, ők itt vannak, de tulajdonképpen mennének, és akkor felhoznak néhány érvet, miért maradnak.

Az egyik azért marad, mert nem hagyhatja itt a szüleit. A másik marad, mert már túl öreg ahhoz, hogy hazát cseréljen (mintha ezt lehetne). Aztán marad, mert nem tud nyelveket és nehezen tanul. Marad, mert nincs jó szakmája. Marad, mert családja van, és nem teheti ki őket a bizonytalanságnak. Retorikailag tehát mindenki megy vagy menne. Szinte érthetetlen, hogy közel 10 millió mégis marad. Vagy talán arról lenne szó, hogy a kibicnek semmi sem drága? Netán divatba jött volna a külhonba távozás betervezése, de a kivitelezéssel azért csínján bánunk?

Mindenesetre vettem magamnak a fáradságot, és egy-egy ilyen menni akaróval kezdeményeztem egy kis gondolatcserét. Természetesen kiderült, hogy egyetlen szempont van csak, az pedig az anyagi boldogulás.

Elképesztő, hogy olyannal nem találkozok, aki tudná, az életnek nem csak színvonala, de minősége is van. Miért nem tudja senki, hogy a gyökértelenség, a sehova sem tartozás demoralizál? Miért nem tudja senki, hogy az anyanyelvi kultúra, a gyermekkorban felvett szokások megtagadása pszichés károsodást von maga után?

Csak pénz, pénz és pénz? Semmi más? Persze tudom, annak, akinek nincs, mármint pénze, annak üresen csengenek ezek a szavak. „Csak nekem legyen egyszer pénzem, majd én megmutatom, hogy…” Nézek elébe, barátom. Nem te leszel az első, aki csak addig akar mutogatni, amíg nincs, aztán meg el lesz foglalva a lelki nyomorával. Apropó, lelki nyomor, térjünk rá erre a témára.

A pénznek ehhez semmi köze, de megjegyzem, 2013-ban tizenhárom kamasz fiú fulladt a Balatonba. Valamennyi sajnálatos eset, és mindegyik családnak személyes tragédia. Ez a tizenhárom eset pontosan tizenhárommal több, mint amennyi szabad lenne, hogy megtörténjen. De jelenti-e azt, hogy jövőre nem engedhetem el a fiam egy kéthetes balatoni táborozásra? Semmi esetre sem, hiszen statisztikailag a tizenhárom eset elenyésző a sok százezer lubickoló fiatalhoz képest. Miért írom ezt? Azért, mert, ha más témában felhívom a figyelmet három-négy esetre, ugyanezt a logikát követve kijelenthető, néhány kiragadott példából nem lehet levezetni általános trendet. Így igaz!

Viszont, ha nem kiragadott esetekről van szó, akkor egészen más a hely­zet. Éppen ezért a következőkben olyan eseteket írok le, amelyek velem, család­tagjaimmal, barátaimmal, közvetlen környezetemben történtek, méghozzá „tömegesen”. Olyanról viszont nem tudok, ahol tökéletes a happy end.

 

Gábor

Középiskolás éveim alatt egy osztályba jártam Szentirmai Gáborral, aki 1956-ban Kanadába disszidált. Megtanult angolul, napi két műszakban dolgozott, tíz évvel később már vállalkozott. Volt neki egy fotóstúdiója, a magyarországi barátok pedig irigyelték. Na nem az álmatlan éjszakáit, nem a könnyekkel küszködő magányt, nem a nihilista sehová sem tartozást. Kizárólag csak a bankszámláját irigyelték. Hogy ezek a dolgok együtt járnak, hogy szorosan összetartoznak, az furcsa módon elkerülte mindenki figyelmét (amit persze én most nem hagyok).

Gabi azt tudta, hogy így, ahogy él, nem jó, csak azt nem tudta, miért. Mindenkitől azt hallotta, ha van pénzed, akkor a boldogság garantált. Neki lett pénze, és boldogtalan volt. Legkézenfekvőbb hiányt feleségben érzett. Úgy gondolta, ha van nő, akkor az megoldja a gondokat.

Megbízott tehát magyarországi barátokat, „szerezzenek” neki egy feleséget (nem egyedi eset, lehet ilyenekkel találkozni). Még csak hirdetni sem kellett, az ismeretségi körből akadt elég jelentkező. Némi levelezés, némi jogi huzavona, távházasság, stb., és már ül is a repülőn a soha nem látott feleség.

Hogy a hölgyet mi motiválta, arra nem térek ki, hülye, aki nem jön rá az első hallásra. A frissen sült feleség csak addig élt Gabi lakásában, amíg nem tanulta meg a helyi dörgést, ami pedig nem volt több három hónapnál. Ezt követve a férj bottal üthette nyomát.

Gabinál az életösztön tökéletesen működött. Elment, hát elment. Kezdte a dolgot elölről. Némi levelezés, némi jogi huzavona, távházasság (amelyet persze egy távválás előzött meg), stb., és már ült a repülőn a soha nem látott feleség.

Hogy a hölgyet mi motiválta, arra megint nem térek ki. Egy biztos, ez a frigy sem tartott tovább három hónapnál.

Gabi nem volt elmebeteg, pontosan tudta, hogy valamit elrontott, csak azt nem tudta, mit. Kezdte tehát a dolgot teljesen elölről, immáron harmadszor, csak sokkal-sokkal óvatosabban. Természetesen még mindig pénz-centrikusan gondolkodott, mert másképp nem is tudott. Úgy gondolta, hogy nagyvonalúbbnak, költekezőbbnek, önfeláldozóbbnak kell lennie, és akkor marad a nő.

Hogy a harmadik feleség hogyan került oda, arra most tényleg nem térek ki, elég, ha ott folytatom, hogy néhány nappal a megérkezés után közösen elmentek egy áruházi barangolásra, ahol a hölgynek érdekes ötlete támadt. Gabi tudta nélkül egyszerűen leemelt egy üveg parfümöt az egyik polcról, és bedugta a kabátja alá. A hülye liba nem tudta, hogy az áruház teli van aggatva rejtett kamerákkal, és nyüzsögnek az áruházi detektívek.

A gyanútlan Gabit és a gyanútlanságot megjátszó feleségét beterelték egy irodába. Jegyzőkönyv meg miegymás. A liba (még mindig a feleségről van szó) egy szót sem értett angolul, ami egy kissé megnehezítette az egész ügyet. Gabi úgy érezte, ütött az ő órája. Magára vállalta a lopást, mert ő beszél angolul, de főleg, mert azt hitte, ezzel a nagyvonalúsággal a nő egy életre le lesz neki kötelezve (egyes férfiaknak sosem jön meg az eszük).

Tévedett! A nő már másnap otthagyta, ő pedig csak igen jelentős óvadék fejében védekezhetett szabadlábon. Most kezdtek a hullámok összecsapni a feje felett. Az életösztön azt súgta, vissza az óhazába. Gábor lehúzta a rolót. Pénzének nagy része az óvadékban. Utolsó dollárjain vett egy retúrjegyet Magyarországra. Hazájába egy 30 napos vízummal léphetett be, és amikor az lejárt, kérte, hogy itt maradhasson, amivel nem is lett volna semmi baj, ha nem mondja el az okot.

Gábor jóhiszemű volt és naiv, azt hitte, az íróasztal másik oldalán egy másik magyar ül, pedig ott egy bürokrata ült, aki mellesleg magyar. A bürokratát nem érdekelte a történet, sem pedig Gábor lelki baja, nem kapott sem vízumhosszabbítást, sem pedig repatriálást.

Persze nyugodtan maradhatott volna ezek nélkül is, elvégre a magyar állampolgárságáról soha le nem mondott és azt soha el nem veszítette, de Gabi nem volt „életképes”, őt a szülei tisztességre nevelték.

Szentirmai Gábor a harmincadik nap esti óráiban repülőgéppel örökre elhagyta hazáját. Frankfurtban át kellett volna szállnia a kanadai gépre, de átszállás előtt felakasztotta magát.

És most álljunk meg egy pillanatra egy röpke kiértékelés céljából. A Gabival történtek elég okot adnak-e az élet megszakítására, mondjuk úgy, „normál” körülmények között? Semmi esetre sem. Azért, mert valakit (igaztalanul) áruházi lopással vádolnak, normál körülmények között nem követ el öngyilkosságot. Tovább megyek, és azt állítom, hogy ha nem szakad el a gyökereitől, nem követi el ugyanazt a butaságot egymás után háromszor.

 

Ildikó

Amikor a forradalom kitört a húgom mindössze 19 éves volt, és szüleink nagyon nem akarták, hogy elhagyja az országot. Na, ha nem akarták, akkor ez eggyel több ok volt a távozásra. ’56 decemberében Bécsben tudtam meg, hogy a húgom is ott van valahol a közelben, amit aztán egy hazulról kapott szülői levél pontosított.

Mivel a lágerekben uralkodó nemi erkölcsök elképesztő mélységben jártak, első dolgom volt, hogy összefussak vele, főleg, mert eredeti lakhelyét, egy apácazárdát három napon belül otthagyta, amikor kiderült, nem csak fiúk nem mehetnek fel a zárda épületébe (a főnöknő már a gondolattól is vissza akarta adni lelkét a teremtőjének), de a lányokkal úgy bántak, mintha valódi novíciák lettek volna.

Ez volt az a légkör, amelyet a húgom végképp nem tudott elviselni. Hogy is ne, nem azért várt tizenkilenc kemény évet, hogy most, amikor már a didkói is oly szépen domborodtak, zárdába száműzze magát. Persze jogilag már nagykorú, én meg alapvetően liberális, szóval mindössze azt tudtam tenni, hogy alaposan megmostam a fejét. De hát meddig nedves egy tizenkilenc éves haj? Maximum addig, amíg látótávolságon belül vagyok. Szóval Ildi „zabálta” a férfiakat, ahogy ezt mondani szokás.

Ezzel a zabálással nem is lett volna semmi különösebb baj, istenem, nem ő az első az Édenkerten kívül, ebbe nő még bele nem halt (legfeljebb a következményeibe), de mindent hülyén intézett.

Bonegillá-ban például összeszedett magának egy olaszt, aki jó pár centivel maradt a 160 alatt. Mondjuk, ez a testmagasság nem túl ritka Szicíliában, de úgy tudom, a nők nemigen díjazzák, ha a hapsijuk a honuk alatt szaladgál. Jó, nem bánom, szaladgáljon, de legalább lenne „valamije” (ahogy az anyám szokta mondani). Csakhogy az a szicíliai, aki heteket töltött Bonegillában, olyan szegény volt, mint a templom egere, természetesen egy szicíliai templom egerére gondolok. Hogyne lett volna szegény, pontosan ez volt az ok, amiért emigrált.

Mindent összevetve, Ildinek volt egy mélyen ülő averziója minden olyan férfival szemben, akinek volt gyerekszobája, akinek volt tisztességes megélhetése, aki a nőt partnernek tekintette, aki bármily más okból kifolyólag „partiképes” volt. Viszont mágnesként vonzódott a csibészek, vagányok, lusta fráterek és a nőket szarba vevő férfiak felé. Ez volt és kész.

Első állását apánk ifjúkori barátja, a ’48 óta Sydneyben élő Nagy Sanyi szerezte neki. Egy felső középosztályú házaspár hároméves kislányára vigyázott bentlakásos alapon egy tengerparti villában. Állítólag a férj „kikezdett” vele, amit a vasárnapi kimenőjén mesélt el a Sanyinak. Ez természetesen nem lehetetlen, sőt, nagyon is életszerű, de az már kifejezetten marhaság, hogy nemet mond a dúsgazdag ausztrálnak és nyomban igent a csóró magyarnak a hatalmas panaszkodás közepette. Ehhez különleges érzéke volt.

Egy másik vasárnap délelőttjén kint ült a Hyde-park fái alatt egy padon, és Adyt olvasott. Egyszer csak jön egy középkorú férfi és megszólítja, „Kezeit csókolom, kisasszony, magyar tetszik lenni?” És ezzel már el is indult a társalgás. Kiderült, hogy az ürge még a háború előtt érkezett, pillanatnyilag van egy női ruhakonfekciója, és alaposan meglepődött, hogy a húgomnak textil technikusi diplomája van. „Hát akkor mi szakmabéliek vagyunk”, lelkendezett az úriember. Bizony, bizony, és beindult a szakmai beszélgetés.

Ha egy talpraesett nőnek van ilyen marha nagy szerencséje, az félórán belül már lecsót főz a konfekciós úriember villájában, aki megnyalja mind a tíz ujját és megkéri a kezét, mert tizennyolc éven át pont ilyen tűzről pattant magyar menyecskéről álmodott. Ildinek viszont eszébe sem jutott a lecsó. Erre a pasinak mentő ötlete támadt, menjen fel a kiskegyed a két sarokra lévő gyárba, nézze meg a gépeket, meg különben is éppen egy forelady[1]-re van szüksége. „Ez úgy hangzik, mint egy bélyeggyűjtemény”, szellemeskedett a „kiskegyed”. „Na jó”, fogyott el a türelme a pasinak, „ha feljön a faktorimba[2], ahány ruhát felpróbál, azt mind elviheti magával”.

Ne is mondjam, Ildi másnap ugyanazokat a rongyokat vette fel, amelyeket még Bécsben kapott a Caritástól. Engem szörnyen izgatott, hogy miért nem ment fel az „impotens vén hülye” gyárába. Erre az volt a válasz, hogy ő nem egy kurva. Ugyanis akkor még nem tudta, hogy tizenöt év múlva öt svájci frankért lesz konzumnő egy útszéli fogadóban közel az osztrák határhoz.

Eredeti férjét, Kozma Elemért simán faképnél hagyta, amikor egy magyar milk bárban összefutott egy igazi pesti stricivel, és amikor kiderült, hogy ezt is Kozmának hívják (csak hát Feri a második neve), ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy férjhez is menjen hozzá. Így maradt a neve Kozma Ildikó érettségitől a haláláig.

Feri jól járt vele, mert végre volt valaki, aki eltartotta. Nem mintha Ferinek nem lett volna állása, csak hát a hét utolsó napján, amikor kiosztották a heti bért, Feri egyenesen egy illegális kártyaszalonba vetette magát, és addig nem tágított, amíg egyetlen penny maradt a zsebében. Ez az állapot, mármint az abszolút pennynélküliség rendszerint hajnali öt körül következett be. Bűnbánó pofával hazajött szépen, és megkérdezte van-e reggeli.

Kozma Feri garázdálkodásának az vetett végett, hogy Ildi összefutott egy Ferinél is nagyobb csibésszel. Meglátni, megismerni, megszeretni és átlovagolni rá csak pillanat műve volt, és ráadásul nagyon hatásos.

Abban az időben közösen béreltünk egy nagyobbacska házat, amelybe annyi albérlőt pakoltunk, hogy mi lényegében ingyen laktunk. Egyik nap délután betépett hozzánk Feri, és izgatottan újságolta, hogy amíg nem voltunk itthon, délelőtt betörtek hozzájuk. Rohanok át hozzá, és konstatálom, hogy az egész szoba olyan, mint a csatatér. Feri bizonygatja, hogy hiányzik Ildi fényképezőgépe, bundája, az összes cipője, stb. Kérdeztem tőle, „mondd, Feri, a te holmid közül mi hiányzik?” Azt mondta, neki nem vittek el semmijét. Egy férfi, még a legnagyobb csibész is, néha elképesztő hülye tud lenni. Alig tudtam neki megmagyarázni, hogy faképnél hagyták.

A Kapovics nevű új pasi nem járt kártyabarlangba, helyette motorversenyezett. Ehhez az igen szórakoztató hobbihoz természetesen tartozik egy versenymotor is, amelyet magától érthetően Ildi vett meg az összespórolt pénzéből. Ez nem esett túlzottan nehezére, mert egy férfi kitartása addigra már vérévé vált. Sajnos Kapovicsnak volt egy másik mániája is a motorozáson kívül, állandóan bujdosott a felesége elől, akinek ’57-ben csinált egy gyereket még Svájcban, és aki üldözte őt a gyerektartásért. Ez a bujdosás azt jelentette, hogy ketten, majd hárman, és a végén négyen végigvándorolták egész Ausztráliát.

Ennek a rendezetlen, hányatott életnek idegösszeroppanás lett a vége. Az idegösszeroppanásból idegosztály, az idegosztályból zárt osztály, majd a gyerekgondozási jog elvétele lett. Egy gyermekeitől megfosztott anya aligha rehabilitálható. Az elmegyógyintézetből történő elbocsátása után kérte vissza gyermekeit, de hiába. Ekkor megpróbálta őket meglesni az iskolából kijövet, de ettől eltiltotta a bíróság. Szülhetett két fehér bőrű gyereket a gyéren lakott Ausztráliának, de ő maga már nem kellett, leírták, igaz, gavallérméretű rokkant nyugdíjjal.

Ekkor eszébe jutott, hogy volt neki egy osztálytársa, akit szeretett, és akiről úgy tudta, hogy Kanadában él. Vett tehát egy repülőjegyet Kanadába, és átutazott. Ott megkérdezték tőle, hogy mi járatban van, amire nyíltan elmondta, hogy Kohn Misi után jött. Hát, ez derék dolog, de ki az a Kohn Misi? Ki lenne, hát az osztálytársa. Na, jó, és hol lakik. Azt bizony nem tudta. Asszonyom, tudja maga, mekkora Kanada? Itt akarja cím nélkül megtalálni? Azt csak bízzák rá. Mi tagadás, egy lelkileg megbillent embert elhagy minden racionalitás. Ildi a következő géppel, nem egészen önszántából, visszament Sydneybe.

Közben „kiderült”, hogy Kohn Misi nem is Kanadában, hanem Svájcban él. Így esett, hogy a következő utazásra svájci céllal került sor. Itt valami okból kifolyólag senki sem kérdezte, miért jött, így aztán elkezdhette keresgélni régi osztálytársát. Amikor megfáradt, betért egy fogadóba, ahol mindjárt meg is szállt. Aztán keresgélt-keresgélt, míg el nem fogyott minden pénze. Ekkor a fogadós azt mondta neki, nem kell fizetnie a szállásért, ha módját tudja ejteni, hogy vendégei jól érezzék magukat, és közben jó sokat rendeljenek is. Ildi kicsit átgondolta a múltat, és rájött arra, hogy tulajdonképpen mit kérnek tőle. Különben sem volt sok választása, a Kohn Misi keresgélésére ráment az összes pénze.

A konzumálkodás természetesen azzal is jár, hogy az ember torkán lecsúszik némi alkohol, ami kezdetben talán kellemetlen, de meg lehet szokni. Sőt, nagyon meg lehet szokni. Így aztán Ildiből néhány év alatt totális alkoholista lett. Problémás nő pedig nem kell senkinek. Ezért aztán Ildi visszakerült Ausztráliába, elvégre ausztrál állampolgár volt.

A rendszeres alkohol, a rossz idegállapot megtette hatását. Előbb nyombélfekély, majd gyomorrák. Még nem volt ötven éves, amikor meghalt… hazájától (amelyet nem kellett volna elhagynia) távol… Sydneyben.

Önmagára sosem költött sokat, munkájának gyümölcséből mindig mások jártak jól, halálakor 8000 dollár volt a bankszámláján, széfjében pedig egy telefonszám, apja budapesti telefonszáma.

Így értesültünk haláláról, és arról, hogy a 8000 dollár sorsa némileg bizonytalan, mert az ausztrál közjegyzőnek ki kell deríteni néhány dolgot, például azt, hogy van-e törvényes örököse. Na, mit ad isten, volt. A húsz évvel korábban elvett Lacika és Katika hirtelen rádöbbentek arra, hogy volt egy bloody new Australian édesanyjuk, aki rokkant nyugdíjából összekuporgatott 8000 dollárt. Nyolcezer ropogós dollárt némi szépséghibával, ugyanis lehet, hogy nem ők, hanem magyarországi apja örököl.

Ekkor a két gyerek másodpercek tört része alatt arra is rádöbbent, hogy van nekik Magyarországon egy anyai nagyapjuk is. A képlet egyszerű, meg kell őt környékezni, az egyszerűség kedvéért mondjon már le az örökségről, mit csinálna egy öregember Magyarországon 8000 dollárral, ott el sem lehet ilyesmit költeni, aztán meg szegény ausztrál közjegyzőnek megszűnne a dilemmája, hogy kié legyen a pénz. Csak volt egy apró bibi, egy rohadt szót sem tudtak magyarul. Ez bizony rázós, de nem megoldhatatlan.

Cataline elment az ottani Belügybe és öt dollárért Antalffy-ra változtatta a nevét, majd a városban felkeresett egy öreg pasit, akiről mindenki tudta, hogy magyar származású. Ezzel magyarra fordíttatta szívhez szóló angol fogalmazványát, és már jött is az ékes magyar levél a szeretett óhazai nagyapuhoz, amelyet ki más írt alá, mint az elveszettnek hitt unoka, Antalffy Katika. Na és, milyenek az óhazai nagyapuk? Bizony úriemberek, írhatnám, hogy gentleman-ek. Apám lemondott az 1.200.000 forintról, ugyan, mire költeném, tette fel nekem a költői kérdést.

Azt mondják a nők hat-nyolc évvel élnek tovább, mint a férfiak. A húgom öt évvel volt fiatalabb, mint én, és már 20 éve halott. Nem tudok szabadulni a gondolattól, ha nem hagyja el a hazáját, még ma is él.

 

Pali bácsi

Pali bácsit hihetetlen keményfából faragták. Megözvegyülésének első napjától kezdve feltalálta magát, így hiányt semmiben sem szenvedett, de hogy Klári nem ült az ablak előtt és nem kötött (csak az isten tudja, hogy mit), az elviselhetetlennek tűnt előtte. Sebaj, gondolta, majd megszokom, de nem szokta meg. Így esett, hogy egy szerdai napon, amikor a magyar hentes leszállította a rendelést, a magyar hentes magyar kifutójával szóba keveredett, és elmondta neki magányosságából fakadó bánatát. A fiú, aki még csak pár hete érkezett Ausztráliába, megígérte neki, hogy segít.

Tíz nappal később Pali bácsi kapott az Óhazából egy nagyméretű borítékot, amelyet egy közvetítő iroda küldött neki, és amelyből női fényképek, valamint egy szerződéstervezet került elő, valamint egy bankszámlaszám, ahová a szolgáltatás ellenértéke befizetendő. A dolgok nyélbeütése után a tíz évvel fiatalabb hölgy karácsonykor már Sydneyben volt, majd hat hónapon belül megejtették az esküvőt is. Hiába, csak a fiatalok érnek rá, az időseknek minden nap számít!

Magdi viszonylag gyorsan megtanulta, hogy fő funkciója az ablak előtti kötögetés, amit különben szívesen felvállalt, de az egy sima, egy fordított helyett az egy sor kötés, egy sor plafonra bámulást praktizálta. Egyre csak nézte a plafont, és szomorú képpel Petőfi-verseket motyogott. Pali bácsi érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért egy terápiás megbeszélést kezdeményezett. Megállapították, hogy Magdi lélekben többet van otthon, mint Sydneyben, és ez így nem maradhat. Ekkor Magdi előállt azzal, hogy van neki Zalában egy harmincéves keresztfia, aki ki szeretne jönni, és ha itt lenne, ő is mindjárt jobban érezné magát.

Az ötletet tett követte, hol volt még az egyéves házassági évforduló, amikor Feri már bőszen lakta az utcára néző kisszobát. A házirend hamar megváltozott, mert a munkát találni képtelen Feri esténként üzleti elképzelésével Pali bácsit zaklatta szüntelen. Végül az öreg úgy gondolta, egyszerűbb, ha ad a fiúnak 10 000 dollárt, aztán érvényesüljön, ahogy tud. Az természetesen borítékolható volt, hogy a tíz rongy hamar elolvad, és Ferinek újabb tervei lesznek.

Az első tízezer dollár Pali bácsitól oly elképesztően könnyen volt leakasztható, hogy a jég hátán is megélni képes fiatal honfitárs vérszemet kapott, már nem csupán kért, követelt. Családi jelenetet családi jelenet követett, már amennyiben ők hárman családnak voltak nevezhetők. A végeredmény minden esetben egy újabb és újabb csekk kitöltése volt.

Közben Pali bácsi szekatúrához nem szokott szervezete a kifáradás jeleit kezdte mutatni. Mire a bankszámla kiürült, Pali bácsit kivitték a temetőbe szeretett hitvese, Klári mellé.

A temetés után Magdi és enyhén mohó keresztfia átnézte a házat, ahonnan minden kacatot és olyan tárgyat kihajítottak, amely a legkisebb mértékben is emlékeztetett Pali bácsira. Aztán elkezdték tervezgetni, mit is fognak csinálni, miután eladták a házat és megfelezték a vételárat. A tervezgetésnek még a felénél sem jártak, amikor a halált követő harmincadik napon levelet kaptak egy olyan ügyvédi munkaközösségtől (hogy ennél a magyar kifejezésnél maradjunk), ahol magyar anyanyelvű munkatárs is dolgozott. A levél tartalma a következő volt.

„Tisztelt asszonyom! Kötelességem értesíteni önt arról, hogy a megboldogult halála előtt a saját tulajdonát képező családi házra 700 000 ausztrál dollárt vett fel, mely összeget letétbe helyezte. A letétből az összeget az özvegy a nevére kiállított csekk ellenében 14 napon belül felveheti. Ha ezt 14 napon belül nem teszi meg, úgy a letéti összeg tulajdonjoga a helyi állatmenhelyre száll. A névre szóló csekk megtalálható az örökhagyó családi fényképalbumának belső borítója alatt. Az ügyvédi iroda páncélszekrényében őrzött végrendelkezés az ausztrál jog szerint megtámadhatatlan. Tisztelettel: Dr. X. Y. ügyvéd.”

A levél olvasása után Magdi elsápadt, majd kihullott kezéből az elolvasott szöveg. Ferinek a földről kellett felvenni, hogy átfuthasson a sorokon. Olvasás után felüvöltött, hol az az átkozott fényképalbum? „Hogy hol van?”, kérdezte vissza Magdi, miután magához tért, „Te vitted ki a kukába, te szerencsétlen.” „Tudod mi történt?” – folytatta a most már cseppet sem víg özvegy. – „A ház sem a miénk, földönfutókká lettünk. Éveket vesztegettem el e mellett a nyomorult férfi mellett, és most mehetek vissza Zalába egy huncut vas nélkül, még azt sem tudom, miből fizetem ki a repülőjegyet.”

 

Ez a kis történet egyaránt figyelmeztető azoknak, aki 40-50 éve kint élnek, és azoknak is, akik a külföldre szakadt hazánkfiait meg akarják sarcolni. Több évtizedes külhoni lét a magyarságtudatot sok esetben egészségtelen szintre srófolja, ami a természetes óvatosság rovására megy. Tanuljuk meg, az azonos anyanyelv nem garancia a tisztességre.

De figyelmeztetés lehet a kivándorolni szándékozóknak is, ha valaki mindenképpen tisztességtelen harácsoláson töri a fejét, okosabb, ha Magyarországon marad, itt legalább ismeri a „dörgést”. Ilyen végrendeletet Magyarországon nem lehet érvényesíteni. Arról nem is beszélve, hogy az ügyvédi iroda jó eséllyel rávehető az örökhagyó kijátszására, elvégre az már halott, de az angolszász hagyományok szerint a végakarat, bármily hóbortos is legyen az, szent és sérthetetlen.

 

Klaudia

Egyedül nevelte tizenhat évesen szült lányát, aki éppen most töltötte be a nyolcadik évét, és persze rengetegbe került. A tizenhat évesen szülő nők partnerei nem arról híresek, hogy rohannak fizetni a gyerektartást. Ebben a témában Klaudia sem volt kivétel, fizetése pedig alig biztosított többet, mint a nyomorszint. Ezért aztán, amikor a munkahelyén az egyik háromgyerekes, 48 éves családapa összerúgta a port feleségével, Klaudia gondjaiba vette az élet méregpoharát fenékig kiívó férfit. Zsolt pedig megkönnyebbülve öntötte ki bánatát egyenesen Klaudia ölébe, és persze a 24 év korkülönbség sem volt kutya.

Zsolt nem csak jól keresett, de kellően vagyonos is volt, ráadásul ezermesterféle, akinek családi költségvetése messze jövedelme alatt maradt. Ráadásul nem zárkózott el az elől, hogy Klaudia és Zsuzsika nevű leánya odaköltözzön hozzá, annál is inkább, mert felesége a három gyerekkel együtt átköltözött az egyik háromszobás lakásukba.

Zsolt mint oroszlán harcolt a gyerekekért, de persze nem sok reménnyel, amióta Magyarországon a bírói kar „elnőiesedett” férfiember nemigen nyer gyermek elhelyezési pert. A máskülönben abszolút családcentrikus Zsolt alkalmazkodott a helyzethez, és azzal biztatta magát, hogy máris van egy nevelt lánya, és nem túl idős ahhoz, hogy vállaljanak saját közös gyereket is. Vagyis Klaudiát az első perctől kezdve végleges „megoldásnak” fogta fel, ami ellen az isten lábát éppen megfogó hölgy nem fejtett ki ellenállást, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam.

Most következhetne az, hogy „és addig éltek, míg meg nem haltak”, de nem következik. Klaudia valami kideríthetetlen okból kifolyólag nem volt megelégedve életszínvonalának több száz százalékos megemelkedésével. Amiről korábban csak álmodozhatott, nyáron heteken át saját villában nyaralt a Balaton mellett, télen IBUSZ-szal vitethette magát az osztrák Alpokba, a butikból öltözködött a KGST-piac helyett, a saját gépkocsiján járt, stb., stb. Mindez azonban nem nyújtott megelégedettséget. Minden vágya az volt, hogy kikerüljön Ausztráliába.

Zsolt a disszidálásról hallani sem akart, életével tökéletesen meg volt elégedve, fel nem tudta fogni, mi extrát nyújtana neki egy ilyen feleslegesnek vélt „kaland”. A véleménykülönbség miatt a téma nem lett lezárva, havonta elő-előjött. Máskülönben magyar mércével mérve közöttük a harmónia tökéletesnek volt mondható.

Telt, múlt az idő, egy napon Klaudia azzal állt elő, hogy nincs megelégedve az eddig használt fogamzásgátlóval, és át szeretne térni a méhhurokra. Tekintve, hogy ez a történet még a rendszerváltás előtt kezdődött, a megnevesített hurkot a nőgyógyász ajánlatára az NSZK-ból kellett volna beszerezni. Zsolt a nyakát kitörte, hogy valutát szerezzen, hogy rátaláljon arra, aki az NSZK-ba készül, magyarán pénzt, fáradságot nem kímélve beszerezte a kívánt méhhurkot.

A méhhurok sikeres implantálását követő második nap Klaudia és Zsuzsa úgy tűntek el, mint a kámfor. Mindenfajta figyelmeztetés nélkül egyszerűen kiléptek Zsolt életéből.

A következő héten két dolog történt. Klaudia telefonált egy Bécs melletti menekülttáborból, hogy ott vannak, várják az ausztrál befogadást, és Zsolt ne haragudjon, mert ő vele szeretett volna kimenni, de hát ugye… A másik, hogy Zsolt munkahelyén észlelvén az űrt, egy másik ifjú hölgy (plusz egy négyéves fiúgyerek) azonnal az árván maradt férfi megvigasztalásába kezdett, ami idővel egy külön történetté nőtte ki magát, de ezzel most nem foglalkozunk.

Klaudia Bécs mellett több, mint két évig dekkolt, havonta felhívta Zsoltot és panaszkodott, de nem árulta el, hogy tervének véghezviteléhez nyújtott-e segítséget a méhhurok. Egy év után már visszajött volna hozzá, de persze a disszidálás miatt nem tudott. Két év után kikerült Ausztráliába, ahol bőségesen akad megvigasztalásra váró, faképnél hagyott magyar férfi, akik közül némi válogatás után – láss csodát – lehorgonyzott a leggazdagabb mellett. Klaudiának lett saját gépkocsija, butikokban vásárolhatott, nyáron saját tengerparti villában nyaraltak, télen pedig az ausztrál Alpokba jártak síelni. Vagyis minden maradt a régiben, csak itt senki sem beszélt magyarul.

Állapítsuk meg, hogy Klaudia szívós munkával és néhány év ráfordítással elérte azt, ami után vágyódott, de nem érezte magát boldognak, amit persze ő maga jobban tudott, mint a külső megfigyelők. Végül arra jutott, hogy édesanyját ki kellene hozatni, hátha az meghozná a kívánt változást. A ötletet tett követte, és a mama csakhamar megérkezett a sydneyi repülőtérre.

Az ember azt várná, hogy annyi év után a mama és lánya egymás nyakába borul, de nem ez történt. Katóka néni azzal nyitott, hogy milyen szörnyű volt ez az utazás, és már bánja, hogy az ő korában ilyesmire adta a fejét. Klaudia és az inkább Katóka nénihez illő férje összenézett, és egymást túllicitálva állították, hogy milyen istenien fogja magát érezni, csak legyen túl az utazás fáradtságain.

Az csak természetes, hogy a mama részére lánya és veje már előre tervezgettek kellemes programokat, amit aztán Katóka néni szokatlan zordonsága még magasabbra srófolt. Mindjárt másnap elvitték az Operába, amely építészetileg köztudottan világszenzáció. A darabonként száz dollárért megvett jegyekért cserébe a kedves mama első reakciója annak deklarálása volt, hogy ez az épület eddig csak azért nem dőlt össze, mert arra várt, hogy ő bent üljön a harmadik sorban. Az előadás alatt kifogásolta, hogy az Aidát nem olaszul éneklik, majd kifelé jövet közölte, hogy az Andrássy úti Opera előtt hasaló két oroszlán többet ér, mint az egész operaház itt Sydneyben.

Na, jó, makacskodott Klaudia, akkor a hétvégén elmegyünk a Három Nővér sziklaalakzathoz, ott fog csak a mama álla leesni. Katóka néni álla azonban a helyén maradt. Szép-szép itt minden, de a Normafánál azért mégis szebb az erdő.

Hétfőn Klaudia a mamát elvitte a George Streetre, attól már tényleg seggre kell ülnie, de a mama nem ült seggre, helyette előadást tartott, hogy néz ki ma a Váci utca, amit Klaudia el sem tud képzelni.

Klaudia és férje most már csak azért is célul tűzte ki a mama csodálatba ejtését, ezért aztán elhatározták, hogy elviszik az Ayers Rockhoz. A kérdés csak az volt, hogy terepjáróval menjenek-e vagy repülővel. A végén a repülő mellett döntöttek, de a mama kijelentette, hogy akkor sem ül repülőre, ha neki arannyal fizetnek.

Folyt tehát a méta, de hiába, a mamának semmi sem tetszett igazán. A hangulat pedig egyre fagyosabbá vált. A végén a három hónapos vízum ellenére a harminc napot sem várták meg, és „közös elhatározással” Katóka néni egyik reggel ahogy jött, úgy el is ment a British Airways egyik gépével.

 

Most pedig rajtad a sor, hogy megkérdezd, miért kellett végigolvasnod ezt a viszonylag lapos történetet? A helyzet az, hogy az a jelenség, amely a történet lényege, bizony elég gyakori. Mert mi is történt? Mint egyke, Klaudia édesanyjának másik gyereke nem volt. Elsősorban ezért nem akarta, hogy lánya külföldre menjen. Klaudiáról pedig tudjuk, hogy mániája volt a külföldre jutás. Itt tehát létezik egy konfrontáció a két nő felfogásában. Katóka néni azt játszotta, hogy ez semmi, ezért kár volt elhagyni Magyarországot. Klaudia (és persze a férje is) pedig állandóan bizonygatta, hogy a kivándorlás egy nagyon is jó ötlet volt.

De ez nem minden. Az életszerű és érthető, hogy egy idős nő szeretné, ha öreg napjaira egyetlen lánya mellette legyen. Ez messze nem patológiás, mondhatnánk, ez az élet rendje. Ott viszont kilóg a lóláb, ha valaki állandóan azt akarja bizonygatni, hogy helyes döntést hozott, ő nem cseszte el az életét, jó helyet választott élete hátralévő részének az eltöltésére.

 

Susan

Jól sejted, az a Zsuzsika hívja magát Susannak, akit édesanyja tíz hónapi ausztráliai tartózkodása után szült Sydneyben. A mama nem egészen így képzelte a dolgot, de így sikerült. Ausztráliában tilos volt az abortusz, persze csak papíron, de egy újonnan érkezettnek nem voltak meg az összeköttetései ahhoz, hogy egy nem kívánt szülést elkerülhessen.

A szép lassan felnövekvő Susan természetesen kétnyelvűvé vált, angolul éppen olyan jól beszélt, mint magyarul, eltekintve egy apróka kis akcentust, amely Budapesten oly népszerűvé tette őt, de ezzel még várnia kell. Zsuzsa-Susan nem csak kétnyelvű volt, de kultúrája is össze volt kutyulva, ha ilyesmi egyáltalán létezik. Hiába volt nyelvtudása tökéletes, az ausztrál fiúknak ezer meg egy kifogásuk volt vele szemben, amit csak úgy tudtak maguknak megfogalmazni, hogy she is so queer[3].

Aztán a sors úgy hozta, hogy Magyarországra „tévedt”, egészen pontosan a Balaton mellé, ráadásul nyáron. A cechet meg a mama állta. Zsuzsának, ahogy az várható volt, óriási sikere támadt Siófok éjszakai életében, meg a nappali vitorlás utakon. Édesanyját már a második héten azzal hívta fel telefonon, mint szólna, ha férjjel térne haza.

A Mama természetesen örül, hiszen lánya már a harmincat bőven maga mögött hagyta, és az ausztrál férfiak körében nemigen volt menőnek nevezhető. Csak hát a dolog járt némi adminisztrációval is. Na de a szerelmes szív nem ismer akadályt. Mire betoppant az ausztrál nyár, úgy karácsony környékén, Zsuzsával együtt Karcsi is kiszállhatott a Qantas Airways gépéből Sydney repülőterén, ami nem jelentett sem többet, sem kevesebbet, mint hogy ettől a perctől fogva a már két évtizede vállalkozó mama Susan nevű lánya mellett most már egy Karcsi nevű vőt is eltarthatott, és nem is akárhogy.

Probléma azonban egy sem, mivel a mama businesse virágzott, mint nyáron a mező, és ha a boldogságot – na meg a nyugalmat – pénzért meg lehet vásárolni, akkor isten neki, fakereszt. Csak hát időközben nagyot változott a világ. A múlt század kilencvenes éveiben a magyar férfiak nem szartak aranyat örömükben, ha lett egy stabil feleségük. Karcsi nagyon hamar rájött, hogy neki mindent szabad, természetesen félrekefélni is.

Csakhogy ennyire modern soha a büdös életben nem lesz a világ. Susan Karcsit kirúgta, elvégre élt ő már férfi nélkül és nem halt bele.

Aztán egy szép napon a kedves mama kapott egy levelet, amelyből megtudta, hogy a Karcsi vízumához szükséges eltartási nyilatkozat értelemében a nevezett férfit el kell tartania attól teljesen függetlenül, hogy az illető hol lakik, és mit csinál.

A nóta vége azt lett, hogy Karcsi egy Marika nevű nőt dugott, de Susan anyja tartotta el.

Analizáljak? Normális-e az, ha egy Ausztráliában született nő a Balatonnál érzi jól magát, és napok alatt felszed egy férjet? Természetesen nem. Ez csak akkor történhet meg, ha a hölgy nem egészen normális.

 

[1] művezetőnőre

[2] gyáramba

[3] Olyan furcsa alak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2305) Fidesz tagok sötét múltja

Tibor bá’ online

 

Politikai eszmecserék esetén, amikor a baloldaliak elhívják a figyelmet a Fideszes lopásokra a válasz szinte kivétel nélkül „inkább ők, mint azok a a rohant komcsik”. Tudom, hogy az embereket lehetetlen eltéríteni a hitüktől, de az alábbi részletezést érdemes átolvasni.

A teljesség igénye nélkül:
Stumpf István – MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök, apósa Horváth István, volt MSZMP KB titkár, belügyminiszter;
Járai Zsigmond – MSZMP tag, kormánytag, III/2 ügynök;
Matolcsy György – MSZMP tag, III/2 ügynök;

Martonyi János – MSZMP tag, privatizációért felelős kormánytag, III/2 ügynök;
Pintér Sándor – MSZMP titkár;
Mikola István – Hazafias Népfront, elnök.

Fónagy János – MSZMP csúcsvezetőségi tag az ÓKÜ- nél;
Varga Mihály – KISZ titkár;
Pokorni Zoltán szakszervezeti vezető /apja egy Pákozdi fedőnevű III/III ügynök, aki nem vette észre a rendszerváltást. Még 1990- ben is írta a jelentéseit.
Deutsch Tamás – KISZ titkár;
Orbán Győző (Orbán apuka) párttitkár.
Orbán anyuka pedagógusi pályát cserélte fel egy pártbizottsági állásért.
Orbán Viktor – Gimnáziumi-egyetemi KISZ titkár.
Kövér László, KISZ-titkár, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa.

Úgy tűnik ezeknek az embereknek egyetlen dolog fontos, a HATALOM

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2303) A földi élet kialakulása

Tibor bá’ online

 

Evolúciós vita esetén az istenhívők kedvenc trükkje áttérni az élet megjelenése (amiről az evolúció egy szót se szól), mert szerintük az életet az isten teremtette. A teremtést – állítják – az teszi bizonyítottá, hogy a véletlen kialakulásának valószínűsége kibírhatatlanul kicsiny. Akkor nyaljuk körbe a témát Paul Davis segítségével.

Sajnos az a helyzet, hogy amikor az élet eredetéről esik szó, alig jut eszünkbe valós tény. Van valami halvány fogalmunk arról mikor indult be az Élet a Földön, aztán akad néhány érdekes elmélet, hogy hol, de hogy hogyan az már meghaladja ismereteinket. Az égvilágon senki nem tudja, hogy szervetlen vegyi anyagok keveréke spontán módon hogyan szerveződött az első élő sejtté. Lehetett közönséges vegyi folyamatok egyszerű sorozata, de lehetett egy furcsa véletlen is. A probléma fő oka, hogy mindössze egyetlen mintát tanulmányozhatunk, a földi Életet. Márpedig a földi Élet egyszerű létezése semmit se árul el arról, hogy megjelenése mennyire valószínű vagy éppen valószínűtlen, és létrejöhetett-e máshol is vagy sem.

Az asztrobiológusok nagy álma a Földön túli életből vett mintához jutás, ami összemérhető lenne a földi élettel. Amíg azonban erre várunk, kiindulhatunk az egyetlen ismert, fontos tényből, ami elárulhatja az Élet keletkezésének helyét. Mi lenne ez a fontos tény? Az, hogy az Élet megjelenése gyanús gyorsasággal, vagy hirtelenséggel következett be.

A Naprendszer körülbelül 4.550 millió évvel ezelőtti született. Nem sokkal ezt követően, úgy 3800 millió évvel ezelőtt a bolygókat hatalmas aszteroidák bombázták. Jelek vannak arra, hogy egy Mars méretű tömeg becsapódott a Földbe, ami a Hold megszületéséhez vezetett. A becsapódás következtében a Föld felülete megolvadt és elviselhetetlen forró marad néhány tízmillió évig, kizárva az Élet kialakulását.

Ugyan akkor a paleobiológusok szerint a földi sziklákból (Nyugat Ausztrália, Pilbara területek) nyert minták azt mutatják, hogy a Földön igen gazdag mikroorganikus élet létezett már 3500 millió évvel ezelőtt is. Sőt – igaz erősen vitatottan – grönlandi sziklákban talált életjelek kora szén izotópos vizsgálattal 3850 millió évesnek mutatkozik. Ezekből a leletekből az következik, hogy az Élet a Földön azonnal kialakult, amint megszűnt az aszteroidabombázás. Kérdés, hogy ez az egyszerű tény mond-e valamit nekünk az Élet eredetéről?

A tudósok nagy része úgy gondolja, hogy igen. A néhai Carl Sagan szerint az Élet gyors megjelenése bizonyíték arra, hogy kialakulása könnyen bekövetkezik, és ezért várható, hogy rajtunk kívül számtalan más bolygón is kialakult. A következtetés hibátlannak tűnik, de egyetlen mintából milyen messzire lehet következtetni? Statisztikailag mérlegelve a dolgot az a baj, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs arról, milyen eséllyel alakulhat ki Élet jóformán semmiből. Egyszerűbben megfogalmazva, az általunk ismert egyetlen Életből nem lehet következtetni, hogy megjelenésének elkerülhetetlenül be kellett-e következnie, vagy bekövetkezése egy csodával határos véletlen volt-e.

Meg lehet viszont kísérelni a valószínűsítést. A New South Wellsi Egyetemről Charles Lineweaver és Tamara Davis statisztikai analízissel látott a probléma megoldásághoz. Eszmefuttatásukat legjobban egy lottó nyereménnyel lehet megvilágítani, ahol is az Élet maga az öttalálatos. Nos, a lottó játékosok rendszerint tisztában vannak a nyerési esélyeikkel. Magyarországon ez megközelítőleg 1 : 43.000.000 arányt jelent. De most tételezzük fel, hogy valaki úgy megy lottó szelvényt venni, hogy fogalma sincs a nyerési esélyről és a harmadik héten megnyeri az ötöst. Vajon mire következtetne? Semmi esetre se arra, hogy neki az esélye 1 volt a 43 millióhoz.

A Földön az Élet bármikor kialakulhatott volna az elmúlt 3900 millió év alatt. Azt viszont tudjuk, hogy az Életnek nevezett öttalálatost mindjárt az intervallum elején kihúzták, ami legalább is elgondolkoztató. Lineweaver és Davis számításai szerint, ha a kedvező feltételek legalább 1000 millió éven át fennállnak az Élet megjelenésének esélye meghaladja a 12 százalékot. Azaz nyolc bolygó közül legalább egyen kialakul az Élet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy galaxisunk teli lenne Életet hordozó bolygókkal, mert a „kedvező feltételt” nem ismerjük pontosan.

Ez utóbbihoz kapcsolódik annak figyelembevétele, hogy részleteiben ismeretlenek az Élet kialakulásához szükséges fizikai és kémiai mutatók, például véletlenszerűen mennyi idő alatt alakulhat ki bizonyos nagyon ritka, de alapvető fontosságú molekula az „őslevesben”. Másfelől viszont, figyelembe kell venni egy egészen más diszciplínához tartózó tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy egy adott bolygó mennyi ideig alkalmas az Élet megjelenésére. Ilyenek például egy csillag várható élettartama, ami viszont magfizikai és gravitációs téma. Tekintve, hogy a két időskála között nincs fizikai összefüggés, nem várható véletlennek tekinthető, ha a kettő egybeesik. Ebből logikusan következik, hogy az Élet vagy sokkal gyorsabban vagy sokkal lassabban alakul ki, mint amennyi idő alatt egy tipikus csillag felhasználja a rendelkezésre álló energiát (5 és 10 milliárd év között).

A biológusok szerint az Élethez szükséges molekulák nehezen állnak össze véletlenszerűen, átlagosan sokkal tovább tartana, mint egy bolygó néhány milliárd évre tehető „lehetőség ablaka”, ami alatt egy Földhöz hasonló bolygó fenn tudja tartani az Életet. A Föld egyszerűen csak mázlista volt.

Rendben van mázli volt, de miért következett be olyan gyorsan? Végül is az Élet megjelenhetett volna akár egy milliárd évvel később is, és még mindig lett volna elég idő arra, hogy az evolúció kitermelje azokat a tudósokat, akik elvitatkozhatnak a témán még mielőtt a Nap vörös-óriássá változik. Erre a válasz rendszerint a következő. Ha az Élet megjelenésének általános esélye mondjuk 1:1012 akkor annak esélye, hogy az mindjárt a lehetőség elején következik be 1:1013, na és akkor mi van? Az élet megjelenése mindenképpen egy csoda, nem mindegy, hogy a tolvajt egy birka ellopásáért akasztják fel vagy egy bárányért?

Ez azonban egy elhamarkodott vélemény. Ennek ellenére érdekes következtetést lehet levonni Lineweaver és Davis analíziséből, még akkor is, ha a földi élet egy mázli és alig valószínű, hogy a Világmindenség megfigyelhető részén belül máshol is kialakulhatott volna. A legtöbb kutatóval egyetértve Lineweaver és Davis feltételezik, hogy az Élet a Földön szervetlen molekulákból indult ki. Viszont van egy másik magyarázat arra, miért alakult ki az Élet oly gyorsan, talán nem a Földön alakult ki. Talán a Világmindenségnek egy másik sarkából érkezett. Amennyiben a Földet bombázó aszteroidák közül valamelyik tartalmazott életcsírát, akkor az könnyedén elszaporodhatott, amint a bombázás megszűnt.

Az űrből érkező életcsíra elmélet egyáltalán nem nevezhető újnak. Elsőnek 1906-ban a svéd vegyész Svante Arrhenius állt elő az ötlettel, amit „pánspermium” névvel illetett. Napjainkban az asztrobiológusok nem kedvelik ezt az elképzelést, az egyetlen Chandra Wickramasinghe kivételével, aki a Walesi Egyetemen tevékenykedik. Az elmélet legnagyobb problémája az űrben található magas szintű sugárzás, ami minden életcsírát megöl.

Van azonban egy másik elképzelés, ami ezt a problémát megkerüli. Ez se új, mert meglehetősen bizonytalan formában Lord Kelvin beszélt róla még 1871-ben, de napjainkban új megvilágítást nyer. Ezek szerint az életcsírák sziklarepedésekben elbújva, a sugárzástól védve, utaznának a csillagközi űrben és kezdenének el szaporodni a megfelelő környezetbe érkezést követve.

Na jó! Ha az Élet meteoritba zárva érkezett meg a Földre, honnan jött? A válasz első számú jelöltje a Mars. Becslések szerint a Marsról átlagosan havonta érkezik hozzánk egy-egy meteorit, és a Mars, mint az Élet bölcsője beleillik a képbe. Igaz, hogy a bolygó felülete napjainkban fagyos, száraz sivatag, de valamikor melegebb volt és nedves. Mivel azonban a Mars tömege kisebb a Föld tömegénél, gyorsabban hűlt és az élet megjelenésére fél milliárd évvel korábban volt alkalmas, mint a Föld. Az első életcsírák mélyen beágyazódhattak a repedésekbe, ami megvédhette volna őket a bombázástól. Mindent összegezve a Marson az Élet megjelenhetett már 4500 millió évvel ezelőtt is, amikor még a Földön fortyogó pokoli állapotok uralkodtak.

A statisztikai okfejtés meglepő. Amennyiben az élet megjelenésére alkalmas állapotok a Marson jóval tovább tartottak, mint a Földön, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy az Élet valóban a Marson indult el nem pedig a Földön. Ezzel azonban a történetnek nincs vége. Gondoljunk bele, ha az Élet megjelenéséhez egymást követő három különböző molekuláris „eseményre” van szükség, akkor a hosszabb ideig tartó „lehetőségek ablakával” rendelkező Mars hatványozottan valószínűbb bölcsője az Életnek, mint az alternatívát jelentő Föld. Kalkulációk szerint a marsi beindulás 125-szőr valószínűbb, mint a földi.

Természetesen van más lehetőség is, nevezetesen, hogy az Élet a Naprendszeren kívülről származik. Végül is a Föld életkora a Világmindenség korának mindössze egy harmada. A galaxisban lehettek földszerű bolygók milliárd évekkel korábban, mint a Naprendszer születése. Csakhogy a Naprendszeren kívüli eredet azt jelentené, hogy az életcsírának fényéveket kellene utazni természetesen nem fénysebességgel, a találati valószínűség pedig oly csekély, hogy gyakorlatilag nullának tekinthető. Így aztán az élet beindulásának helyéül legvalószínűbben a Marsot lehet kijelölni.

Mi támaszthatná még alá a marsi eredetet? Talán megpróbálkozhatnánk az Ember megjelenésével, ami események hosszú sorát jelenti, számtalan evolúciós lépés megtételét, amíg eljutottunk az intelligenciához. A Virginiai Egyetemről Richard Hanson közgazdász-filozófus részletesen kidolgozott egy 30 évvel korábbi elképzelést, ami a párisi Meudon Obszervatórium munkatársától Brandon Cartertől származik. Ezek szerint, ha valaminek a megszabott időn belüli eléréséhez számtalan könnyű és számtalan nehéz lépés szükséges, akkor az utolsó lépés sikeres megtétele után fennmaradt maradék idő durván megfelel a teljes sorozat legnehezebb lépéséhez szükséges idővel. Ha tehát igaz, hogy az ember megjelenéséhez szükséges lépések közül a legnehezebb maga az Élet megjelenése, és az átlagosan jóval hosszabb, mint a Föld életkora, akkor Hanson okfejtése szerint annak mázlis bekövetkezéséhez annyi idő kellett, mint a még hátralévő idő tartama. Asztronómusok számításai szerint a Napnak van még egy milliárd éve ahhoz, hogy a földi életet elpusztító hőfokra felhevüljön, ami azt jelenti, hogy az Életnek egy milliárd évre volt szüksége a megjelenéshez, ami a Föld esetében elfogadhatatlanul hosszú, de elfogadható a Marsra vonatkoztatva.

Ezek azonban semmit se mondanak el arról, hogyan keletkezett az Élet, csak azt, hogy ha a folyamat bonyolult volt, akkor a Marson indult be, ha pedig nem volt bonyolult, akkor mind a két bolygón bekövetkezhetett többé-kevésbé szimultán. Persze a statisztikai következtetés nem helyettesíti a kemény tényeket. Az igazi bizonyíték akkor fog előállni, ha majd a Marsról hozott életmintából kiderül, hogy azonos a földivel, azaz a földi életcsíra előbb volt a Marson, mint a Földön. Viszont mivel semmi megbízható adattal nem rendelkezünk a földi, marsi vagy azon túli életről, a statisztikán kívül másra nem támaszkodhatunk. Pillanatnyilag a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamennyien Mars béli ősökkel rendelkezünk.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2302) Poszt az idegenbe szakadtak részére

Tibor bá’ online

 

Nehéz elhinni, de a honlap olvasóinak kábé a fele külföldön él. Egy részük már régebben ment ki, egy másik részük újabban, Orbán „politikájának” keserű gyümölcse miatt. Időnként felemelem figyelmeztető szavam, most is ezt teszem.

Az angol nyelvű Nyugat politikai és törvényhozó szinten deklarálja az egyén mindenek fölöttiségét. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogyan szorulnak kiszolgáltatott helyzetbe, és hogyan semmisülnek meg az egyének, persze a bevándorló egyének.

Gondoljuk bele, mit érez az emigráns, amikor beteszi lábát az új hazába, a nagy lehetőségek honába tele becsvággyal, nagy-nagy tervekkel, világváltó energiával.

Eltelik némi idő, amíg a felhőkarcolók tövében rádöbbennek, hogy egy országban tökéletesen szervezett erők húsdarálójába hullva, mit ér az egyes ember? Aki ráadásul idegen, aki bármennyire törekszik a beilleszkedésre a helyiek számára élete végéig jövevény marad. Bármit tesz, bárhogy törekszik ő marad az idegen.

Személy szerint én nagyon rosszul éreztem ott magam. Persze, hogy magas az életszínvonal, sőt nagy a pazarlás. Valamikor elképzelni sem tudtam volna, hogyan lehet ilyen gazdagságban rossz közérzettel és tele szorongásokkal élni.

A bevándorló elveszti élete értelmét, végleg felszívódik az idegen semmibe. Legbelül minden emigráns szerencsétlen, nyomorult, amit persze tagad , de el ne hidd neki, hogy jól érzi magát ebben a hazátlanságban .

Az első nemzedékről beszélek, azokról, akik kimennek, akik áltatják magukat. Nem vitás, aki keményen dolgozik és van egy kis szerencséje az jól él, nem hazai, még ottani viszonylatban is viheti valamire. Kapkodnak mindenhez, ami igazolja az emigrációt, vagy legalább bele lehet magyarázni, hogy igazolja. Minden emigránsnak olyan érvrendszere kérgesedik ki, olyan szilárd logikai építmény, olyan sündisznóállás, hogy azt észérvekkel nem lehet megingatni. De akkor jönnek a pillanatok, amikor szerencsétlen nyomorultnak érzik magukat, és ezzel az érzéssel nem lehet vitatkozni.

Mindnyájan szerencsétlenek, de nem mindnyájan vallják be se egymásnak se pedig az otthoniaknak, nekik a legkevésbé.

Vannak a kivándorlásnak olyan velejárói, amelyet a kikívánkozók a  „a távoli fű zöldebb” bűvöletében nem láthatnak.

Gyermekeik világnézete rendszerint az övéikhez hasonló, tudnak valamennyit magyarul és jóindulattal, szeretettel gondolnak Magyarországra. De ők nem annak a hazának a gyermekei. Ott születtek, és Magyarország  már nem az ő hazájuk. Az ő számukra nem jelentenek semmit azok a kedves versek, írások, melyek között a kivándorlók felnőttek. Bizonyos mértékig “idegenek” egymásnak, és ezt a köztük levő kulturális különbséget sehogyan sem lehet áthidalni. A bevándorló átplántált, ám gyökértelen.

Ezek az érzelmek sokkal mélyebben sajognak, mint ahogyan azt elképzelni lehet. Van a kivándorlóban egy mélyen érzett honszeretet, ami normális embernél természetes, amire nem gondolnak, a minden más szempontot félretevő, csupán azonnali, önző, anyagi érdekekért kapkodók.

Kamaszkori fellobbanásokban olyan gyakori, hogy szinte már természetes, hogy egy érzelmi-gondolati hullám, a hangulati hatásokra fogékony lélekben végigsöpör, s egy vérszegény szálacska pillanatnyilag minden egyéb köteléknél erősebbnek tetszik.

Egy futó nyári kaland olasz sofőrje, francia tengerésze, a beat, a pop, a hippi, a romantika, külföldi nagybácsi, rokon, ismerős biztató vagy dicsekvő levele elég lehet ahhoz, (minél sivárabb valakinek az érzelmi, értelmi világa, annál inkább elég ahhoz) hogy minden egyéb kötelék “engedjen”. Amely a családhoz, a szülőföldhöz, a barátokhoz, ismerősökhöz, a hazához fűz. Átmenetileg ez elég lehet. Valameddig.

Amikorra azután az érzelmi hullám lefut, s az ábrándok elfolynak, a véznácska szál elsorvad magától. Az elszakított kötelékekről pedig kiderül, hogy elszakíthatatlanok. S ha könnyen engednek is, a lélek mély rétegeiben megfeszülnek, és később erősebben kötnek, mint valaha.

Már hogyne csábítana sokakat maga a lehetőség, hogy megtakarítsák maguknak ezt a kemény munkát, áldozatot, és egyik napról a másikra fejest ugorhatnak olyan fejlett civilizációkba, “jólléti társadalmakba”, melyet hazájukban évtizedek múlva sem biztos, hogy megvalósíthatnak az utódok.

Noha e vonzás ellenében erős hatások érvényesülnek, az emberi kapcsolatoknak az együvé tartozásnak azok a pénzzel megfizethetetlen értékei, melyeket csak a hazai környezet nyújtja. Még a legelmaradottabb ország szülöttjének is csak a hazai környezet lehet.

Sokan éppúgy képtelenségnek érzik, hogy hazájukat, a szűkebb-tágabb családi kört, barátokat, ismerősöket, szülőföldjüket elhagyják anyagi jóllétért, mint egy gyermeknek megszökését módosabb szülők gyermekeként.

Szokás letagadni, elleplezni a honvágyat, mint otthon a szerelmet, mint napjainkban minden nagy érzést, elérzékenyülést. A hűtlenség emberi vonás, hűtlenség a szerelmeshez, a házastárshoz, a szülőföldhöz, hazához.

De idős korban a hűtlen természetűeket is elfogja a honvágy. Ha vannak gyerekei, azért mert eltávolodtak a gyermekei. Még inkább az unokái, az ott születők, nevelkedők már nemcsak más nemzedék, de más nemzet, más kultúra, más fajta ember. Szülők és gyermekek már álmodni is más tájakról és más nyelven álmodnak.

A gyermektelen öregekben még inkább feltámad a honvágy. Meglehet nem is a vágy vonzza őket a szülőhazába a maradék rokonaik, ismerőseik körébe, hanem a menekülés ösztöne taszítja az irtózattól, a szánalmas és végleges megsemmisüléstől, amely idegen földön, idegen környezetben, süket és közönyös idegenek között vár minden gyökere-szakadt, és még elfajzott gyümölcsöket sem hozó bevándorlóra.

Rettenetes dolog, ha nincs gyökerünk a világban, otthontalanok vagyunk, elszigetelődünk, nem vagyunk a helyünkön. Egy olyan országban élnek, amihez semmi közük.

Apa, anya, barátok, kortársak nélkül. Anélkül, hogy megvethetnénk a lábunkat a földön.

A bevándorló sohasem lesz amerikai, ausztrál, kanadai, vagy bármi. Minden embernek csak egy szíve van és az (a mi esetünkben) magyar. Az édes haza nem külhon, hanem Magyarország, és ezen nem akarnak, de ha akarnának se tudnának változtatni. Legszívesebben otthon élnének.

Az emigráns egyre rosszabb közérzettel, egyre magányosabban lebeg az űrben.

Ha azt tapasztalják, hogy a körülöttünk élők nincsenek egy hullámhosszon velük, nem értik meg, az még rosszabb mintha teljesen egyedül lennének. A magányosságot nem oldhatja fel akárki.

Talán még annyit lehetne hozzátenni, hogy általában 6 év után senki se jön vissza. Ne álmodozz, hogy majd ekkor, meg akkor. A valóság a SOHA.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2301) Fehérek halála (avagy, én imádom a kihalást hirdetni)

Tibor bá’ online

 

Oké, oké, neked van igazad, a globális melegedés meg fog torpanni, majd visszafordul. Az egész mánia csak egy súlyos tévedés volt. Miskolczynak igaza van. A Föld kiegyenlíti önmagát, hála a vízpárának, stb. stb. Kár volt magunkat halálra idegesíteni.

Igen ám, de találtam egy francia honlapot Institut des Libertés címen, amin megszólalt Drieu Godefridi belga filozófus, szerző, és úgy mellesleg klíma szkeptikus, akinek érdekes véleménye van. Íme:

Mindössze 30 vagy 40 év kell ahhoz, hogy Európában több legyen a muszlim, mint a keresztény népcsoport. Miért? Mert az európai fehér ember talált egy igen sikeres módszert arra, hogy kiirtsa önmagát.

Ha erre a tényre valaki hangosan rámutat, akkor azt egy vad kárhoztatás követ a szajha médiában, mert Európában nem csak az „őslakósság” haldoklik, de a szólásszabadság is.

Ez lesz a világ legmagasabb minaretje

Tény az, hogy a keresztény Európát kihalás fenyegeti. Ilyen egyszerűen. Miért?

Egy faj fennmaradásának záloga a 2,1 minimális fertilitás. Azaz házaspáronként átlagosan 2,1 gyerek lenne, de csak 1,4 van, ami várhatóan nem növekedni, hanem csökkenni fog.  Ezzel szemben a muszlim nők átlagosan kb. 4 gyereknek adnak életet. Vagyis az ő fertilitásuk 4,0. Ha feltesszük, hogy ma a lakosság muszlim részaránya 10 százalék, akkor a számítások szerint maximum 40 év alatt több lesz a muszlim, mint a keresztény.

1,4 fertilitási rátával két generáció után a ma élő 100 emberből csak 42 utód lesz.

Nem kell nagy képzelő erő annak kiderítésére, hogy ez mit jelent. Jóval az eltelt 40 év előtt a helyzet elviselhetetlenné fog válni, mert a keresztény oda tartja a másik orcáját is, a muszlim pedig egy rozsdás bicskával elvágja a nyakad. A liberális média híreiből „kifelejtik” a muszlim erőszakoskodásokat, plasztikusan ecsetelik, hogy kötelességünk nagylelkűen segíteni őket. Emberbaráti szeretetből hagyjuk, hogy az egyik mecsetet a másik után húzzák fel, ahonnan az imám ragyogóan tudja hirdetni egy általunk nem ismert nyelven, hogy minden gyaurt meg kell ölni, mert Allah ezt várja el tőlük. Aki legyilkol minket az a paradicsomba jut, ahol 64 szűz várja, hogy jutalmul ő vegye el a szüzességüket.

Szóval, nem tartom kizártnak, hogy utódaid megússzák a klíma katasztrófát, de a rozsdás bicskát egészen biztos nem ússzák meg, mert még védekezni se lesznek képesek. Miért lennének, a helyszíni tudósítás képeiből kisatírozzák az aprócska vértócsát, mert „megrázó felvétel”. Miközben a muszlimok a 7 éves gyerekeket arra tanítják, hogyan kell elvágni egy megkötözött keresztény nyakát.

Erre a szajha média mit mond? A muszlimoknak csak egy egészen apró hányada radikális, a többség békés együtt élő. Elhallgatják a valóságot. Mohamed annak idején egy olyan vallást honosított meg, ami ragyogóan passzolt a vad, nomád emberek alap természetéhez. Szent könyvükben, a Koránban olyan passzusok vannak, amik képesek bárkiből előhívni a vérszomjas vadállatot. Igen, a legtöbbjük békés, barátságos ember, de valamennyiben ott van a potenciális gyilkos, ami vagy előjön, vagy nem. És ez a lényeg.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2300) Szerelem (átkozott szerelem)

Tibor bá’ online

 

A szerelem az éhség és a „mániás-megszállottság rendellenessége” (angolul: obsessive-compulsive disorder) kereszteződése, de én inkább azt mondanám, hogy szexualitással kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapot.  Valójában olyasmi érzés, mint a csokoládémajszolás. A szépség pedig a szerelmes ember szemében nem sokat nyom a latba.

A szerelmes emberek agyában lejátszódó folyamatok kutatási eredménye hideg vizes zuhanyként hűtötte le ősidők óta dédelgetett romantikus elképzeléseinket. Helen Fisher (Rutgers University, New Jersey) antropológus által vezetett kutató csoport felkért hét férfit és tíz nőt – akik azt állították magukról, hogy halálosan szerelmesek – hogy nézzenek meg szerelmünkről egy fényképet, illetve más ismerős személyről, miközben rá voltak kötve egy mágneses-rezonancia erősítés elvén működő leképezőre (MRI).

Az MRI leképezés szerint egy szerelmi viszony elején az indítékkal és jutalommal asszociált, dropaminben gazdag agyterületek nagyfokú aktivitást mutatnak, amikor szerelmük fényképét látják. És persze minél mélyebb a kapcsolat, annál nagyobb az aktivitás.

A kutatókat meglepte az, hogy bár a szerelem nagyfokú érzelemgazdagságot jelent az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek a részek mind addig nem aktiválódtak, amíg a kapcsolat nem ért el egy későbbi, érettebb szakaszt.

Az eredmények azt sugallják, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság. Egy kapcsolat elején az agy tervezéssel van elfoglalva és az élvezet megszerzésére hajt. Csakhogy a „ráhajtással” foglalkozó agyterület akkor aktiválódik, amikor az ember például csokoládét majszol.

Az eredmények szerint a szerelem hasonlít a mániás-megszállottság rendellenességére (MMR), (amit én egzaltált állapotnak becéztem), mivel a kutató­csoport olyan agytevékenységet észlelt, ami az MMR-re utalt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszöntéséig. Ennél a pontnál az ember átlép „mániáján” és, egy tartós kötődést alakít ki, vagy a szerelem megszűnik (vagyis az egzaltált állapot).

Tapasztalat szerint azoknak az embereknek az agyában alacsony a szerotonin szint, akik MMR-ban szenvednek. Ez összevethető azzal az 1999-es olasz jelentéssel, miszerint szerelembe eső emberek vérének szerotonin szintje meredeken zuhan (NewScientist 1999-07-31. p 42.) Viszont a depresszióban szenvedőknek is alacsony a szerotonin szintje, aminek emelését antidepresszánsokkal érik el. Ez az eljárás azonban problémát okozhat az agy megfelelő részének érzékenysége miatt. Konkrétan antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést.

Nem megmondtam? Idegnyugtatók hatása alatt az egzaltáltság nem tud kialakulni. Illetve a nyugtatók szedése csökkenti a halálos szerelem mértékét. De ez nem minden. A hatás nők és férfiak esetében nem ugyanaz. A szerelmes nő már a kapcsolat elején nagyobb érzelmi aktivitást mutat, és partnerük fényképének láttán a férfiaknál sokkal jobban átkutatják memóriájukat, újfent átélve múltbéli emlékeiket. Az sem fog meglepni senkit, hogy a szerelmes férfiak szerelmük fényképének láttán a nemi élvezetre koncentrálódnak, Helén Fisher szerint „aktiválódik a pénisz duzzadás tartománya” 😀 .

Egy másik érdekessége a kutatásnak az, hogy bár vonzónak találjuk a partnerünket, és a fényképe vágyat ébreszt bennünk, az agyunknak legalább egy része, amelyik esztétikai bírálatokkal foglalkozik, nem vakul el. A csinosságot igen objektíven állapítja meg, megegyezően semleges megfigyelő véleményével. Magyarul, a szerelem vak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(761) May Károly és fantasztikus világa

Tibor bá’ online

Vasárnapra, könnyű olvasmánynak egy 5 éves repríz, amit Indiánlánynak köszönhettek.

Kulturális eleink logikáját vagy nem értem, vagy nem volt nekik. Moliere csak ennyi… Moliere, nincs keresztneve. Victor Hugo-nak van keresztneve, méghozzá franciásan írva, és megelőzi a családi nevét. Ezzel szemben May Károly akár magyar is lehetne. Sokáig azt is hittem, hogy magyar, csak amikor a házban egy velem azonos korú zsidó fiú kiröhögött, mert Winnetou mind a négy magánhangzóját kiejtettem, akkor tudatosodott bennem, hogy talán amerikai. De ez lényegtelen volt. Ami számít, hogy az én korosztályom gyakorlatilag May Károly ifjúsági regényein nőtt fel. Magát az írót megszemélyesítő Old Shatterhand mellettem aludt az ágyban, mert lefekvés előtt hatodszor is elolvastam a harmadik fejezetet. Második elemiben, hét évesen,  a nyári táborban May Károly indián csatáit játszottuk el, természetesen félmeztelenül, tollkoronával a fejünkön. A wigwam, tomahawk, calumet, sápadt arc, préri fogalmakat előbb ismertük, mint az anyám tyúkját, mert valami oknál fogva May Károly történetei egyszerűen elvarázsoltak a gyermek szíveket. – – – Felmerülhet benned a kérdés, hogy így nyolcvan környékén hogyan jutott eszembe May Károly. Nos, gyermekkorunk minőségének fontos meghatározója, a Szászországú születésű May Károly halálának pénteken volt a 100. Évfordulója. Ezek szerint amikor én olvastam könyveit, már akkor is 30 éve a boldogabb vadászmezőkön lovagolt medveölő puskájával.

Bár az író egyes szám első személyben írta könyveit, valójában sose járt a vadnyugaton, leírásai szigorúan az egyéni fantázia szülte történetek voltak, amikhez használt némi korai útleírást. Kevesen tudják, hogy May Károly vakon született, látni csak 4 éves kora után tudott egy viszonylag egyszerű műtét után. Felteszem, mivel a vak kisgyereknek el kellett képzelni a maga körül elterülő világot, a képzelőereje korán kifejlődött, aminek később nagy hasznát vette. Ifjabb korában többször is ütközött a törvénnyel, mert nem rettent vissza a csalástól-lopástól, hírhedt con-man volt (amikről igaz történeteket most olvashattok a Légy az én palimadaram szemelvényekben). Ezt az előéletét talán kihagyhatta volna, de sajnos írással csak évekkel később próbálkozott, kirobbanó sikerrel. Világszerte 200 millió példányt adtak el könyveitől, amit 30 nyelvre fordítottak le. Érdekes, hogy az angolszász világban az író majd totálisan ismeretlen. Nagy sikert csak a német ajkú területeken ért el, amihez hasonlót csak a volt monarchia országaiban tapasztalhatunk. Kreált álomvilágát az tette nem csak hihetővé, de természetszerűen elfogadottá, hogy könyvei szereplői nem változtak. Ha nagyon akarnánk, May Károlyt kinevezhetnénk az első zöldnek, akinek pontosan ki nem fejtett véleménye határozottan civilizáció ellenes volt, és egyértelműen természetbarát.

 Szülőföldje a volt NDK-ban helyezkedett el, de a kelet német rezsim sokáig nem tudta hová tenni az ország szülöttét, könyvei be voltak tiltva. Aztán némi fanyalgással a 80-as években rehabilitálták Luther Mártonnal és Nagy Frigyessel együtt. Nem így az NSZK, ahol bélyeg kibocsátással emlékeztek meg róla 1987-ben. A német indiánfilmeket a jugoszláv hegyekben forgatták, amelyeket felnőtt fejjel megmosolyogni valónak találtam, de ez nem az író „bűne”. A kék szemű germán szereplőket nehéz volt indiánoknak elképzelni. Szülővárosa, a szász Hohenstein-Ernstthal ma már természetesen büszke fiára.

Önéletrajzát (amihez pózolt is)  legalább olyan fantáziával színezte ki, mint regényeit. 166 centiméterével, és meglehetősen göthös termetéhez képest saját történetei alig voltak hihetők, és amikor felfedezték a csalást nyomban magába roskadt, de a körülötte kialakult legendának semmi se ártott. Kisdiák hódolóinak szükségük volt egy vadnyugati álomhősre.  De mi volt az, amit el kívánt tüntetni múltjából. Akadt néhány dolog. Egy időben szemorvosnak adta ki magát és vényeket is írt. Ez ugye sarlatánkodás, de nem riadt vissza egyszerű lopástól sem. Az első alkalommal 4 év és egy hónap elzárásra ítélték, de óriási szerencséjére „reform börtönbe” került, ami egyfajta kísérlet volt. Itt egy 4000 kötetes könyvtárban tevékenykedhetett, ami lehetőséget biztosított számára útleírások olvasására, ami meghatározta érdeklődését. Idős korában az őt irányító személyiségének sötét oldalait úgy jellemezte, hogy „mindenfajta karakter van bennem elbújva, melyek mindegyike részt akar vállalni aggódásaimban, munkálkodásaimban, alkotásaimban, írásaimban.”

Első börtönbüntetéséből alig szabadult, amikor detektívnek adta ki magát, aki hamis bankok után kutatva egy kereskedőtől nagyobb összeget vitt el, heteken belül billiárd golyókat lopott, majd egy lovat. Letartoztatásakor a rendőrségnek azt mondta, hogy Albin Wadenbach-nak hívják és egy Martinigue-i ültetvényes fia. Nem csoda, hogy egyesek gyanítása szerint May enyhe elmebetegségben szenved. 2003-ban Edgar Bayer pszichiáter pszichés utóvizsgálata szerint May Károly nárcisztikus személyiségi zavarral küszködött. Ennek tipikus szimptómája az excesszív önértékelés, fékezhetetlen csodálási vágy, és álmodozás a határtalan sikerességről.

A szerző 32 éves volt, amikor szabadult a waldheimi börtönből. Ezt követve Amerikába akart kivándorolni, de helyette megírta az Egy sokat utazó ember naplójából című epizódját, amit a Deutsches Familienblatt magazin leközölt. A messzi földről szóló fantáziák jó időben, jó helyen jelentek meg, az olvasók vették, mint a cukrot. A kiadó a szerzőt ellátta folyamatos rendelésekkel. May Károly útja megnyílt a sikerhez. A formula viszonylag egyszerű volt. A tényeket kellő módon kellett összekeverni a fikcióval, de May ösztönszerűen megérezte, hogy az olvasók autentikus történetekre vágynak, tehát utalásokat tett arra, hogy történetei nem csak kitalációk, hanem saját tapasztalataira támaszkodnak. Linzben létrehozott egy fotóstúdiót, ahol vadnyugati fényképek készített magáról. Fegyvert gyártatott, magáról és egyéb tárgyak segítségével valósnak tűnő képek készültek. 1896-ban a tiszteletdíjakból vett egy házat, a Shatterhand villát, amit teli pakolt „eredeti” relikviákkal a látogatók részére. Néha előfordult, hogy az érdeklődő látogatóknak azt mondták, hogy a nagy utazó éppen úton van. De a határvonal a valóság és a fikció között egyre homályosabbá vált. Az újabb és újabb történetek nem illettek bele a képbe.

May Károly oly mértékben élte át megrajzolt szerepét, hogy valószínűleg őszintén azonosult azzal. Nem hazudozott, ezért nem is figyelt a plauzibilitásra. Szerepének betöltése után a fantáziájának nemigen volt felső határa. Pont úgy mint a Gyűrűk urának az ő sikerének is ez volt a titka. Az olvasó el akar bűvölődni. A nyilvánvalóan irracionális részleteket utólag megmagyarázta, amit az olvasók elfogadtak.

De a hazug és a sánta kutya esete őt is utolérte. May ösztönszerűen ráérzett mit kívánnak tőle a rajongói. Kinyomtatott beszámolóiban panaszolta, hogy nincs nyugta az állandó látogatóktól, miközben a személyzetének meg volt mondva, hogy ha keresik „nincs itthon”. A levelekre viszont azonnal válaszolt, amiben egészen személyes dolgokat is megírt és ellátta fényképeivel. Tulajdonképpen napjaink celebjeinek a pr-ját követte, de a sok – abszurditásba hajló – hazugság (40 nyelven beszél, 1200 különböző dialketben) olyan ellentmondásokat szült, ami várhatóan valakinél lecsapja a biztosítékot. A leleplező iromány hatására May pánikba esett és jogi útra terelte a dolgokat, bár ne tette volna. Tíz év alatt minden kiderült, beleértve ifjúkori bűnözéseit is. A kókler ott állt meztelenül, de könyveit tovább vásárolták, mintha mi se történt volna. Az embertömegek nem az igazságot akarják tudni, hanem azt várják, hogy elaltassák őket.

A tíz évig tartó polgári per May Károly győzelmével végződött. A vádak alól felmentést kapott. Theodor Ehrecke a Berlini Városi Törvényszék (Legyen Orbánnak igaza 😀 )  főbírója úgy gondolta, hogy a tollak emberét megilleti a jog, hogy úgy értelmezze az igazságot, ahogy azt az írói vénája diktálja, és „May Károly szerintem költő”.

 Néhány évvel halála előtt 50.000 Márkával a zsebében, ami egy hatalmas összegnek bizonyult, a kor leghíresebb és egyben leggazdagabb szerzője végre átruccant New Yorkba, és az-az ember, akinek otthona a vadnyugaton volt, most jól nevelt turistákhoz illően meglátogatta a Niagara vízesést, majd átment Bostonba, vet pár szuvenírt feleségének, és megírt néhány üdvözlőlapot, amiket elküldött Németországba. Útjának legszomorúbb állomása egy rezerváció meglátogatása volt, ahol az általa favorizált apacs indiánok leszármazottai nyomorogtak. Készült róla és az ágyékkötőben ékeskedő törzsfőnökről egy közös fénykép. Tudta ő jól, hogy miért kedvelte sokkal jobban a karosszékutazást a valódival szemben. A valóság messze el szokott maradni a fantázia mögött, ráadásul senkit se érdekel.

Én pedig hálát adok a sorsnak, hogy ennek a megemlékezésnek a törzsanyagát 😀 (Jan Fleischhauer) 80 nem pedig 8 évesen hozta utamba a sors.

______________________________________________________________________

wigwam, tomahawk, calumet, = indián sátor, csatabárd, békepipa

______________________________________________________________________
______________________________________________________________________
______________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2299) Fordítás

Tibor bá’ online

 

Donald Trump a következőket mondta (idézés):

„The United States has great strength and patience, but if it is forced to defend itself or its allies, we will have no choice but to  totally destroy North Korea”.

Ez magyarul (szerintem): Az Egyesült Államok igen erős és nagyon türelmes, de ha arra kényszerítik, hogy megvédje magát vagy szövetségeseit, más választása nem lesz, mint Észak Korea teljes megsemmisítése.

Ez meglehetősen durva fenyegetés, amin az egész világ fel is zúdult, de nem így a szajha média, beleértve a magyar szajha médiát is. Nézzünk egy fordítást!Az Egyesült Államok ereje és türelme óriási. De ha saját és szövetségeseinek érdeke azt kívánja, akkor nem maradt más választásunk, mint hogy teljesen elpusztítsuk Észak-Koreát”.

A kényszerítésből érdek megvédés lett. Nagyon nem mindegy melyik.

Nézzünk egy másikat: „Észak Koreát a teljes megsemmisülés fenyegeti, ha az Egyesült Államoknak meg kell magát védenie”.

Fenyegeti-fenyegeti, de ki által?

Ehhez csak annyit érdemes még hozzátenni, hogy amikor a Világ a késhegyen táncol, nagyon nem mindegy, hogy egy-egy főszereplő mit mond, és az hogy van lefordítva.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2298) Nem-nem, az észak koreai rakétákat nem tudjuk lelőni

VIP. 251

 

Az esszé szerző Joe Cirincione a Ploughshares Alapítvány elnöke, a Nuclear Nightmares című könyv szerzője: A Föld biztonságba helyezése mielőtt túl késő lenne. Balra a szerző képe látható.

Legfőbb ideje annak, hogy a nemzet vezetői reálisan nyilatkozzanak a rakétaelhárításról. Ugyanis az egyszerű oka annak, hogy nem lőjük le az észak koreaiak tesztrakétáit, nem vagyunk rá képesek.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 52 db VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 251 és VIP 252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 54 fordítást fognak kapni.

 

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2297) Elnökök beszéde

Tibor bá’ online

 

Trump amerikai elnök 40 perces beszédének lényege az ENSZ közgyűlés előtt

Hacsak Észak Korea nem hátrál meg, kénytelenek leszünk totálisan megsemmisíteni Észak Koreát. A rakéta ember öngyilkosság felé halad rezsimjével együtt.

Vagyis Trump tárgyalni nem hajlandó, békét kötni Észak Koreával nem hajlandó, de ha Észak Korea nem engedelmeskedik, nem hagy fel az önvédelemmel, akkor elpusztít 25 millió ember, természetesen nukleáris fegyverekkel, ami a térséget is elárasztja radioaktív szennyezéssel. Ha a fenyegetését nem váltja be, akkor az egész világ kiröhögi, ha beváltja, akkor megnézhetjük magunkat.

Putyin orosz elnök legrövidebb beszéde az Orosz Parlamentben

Oroszországban oroszként szeretünk élni. Bármely kisebbség, bárhonnan is érkezett, ha élni, dolgozni és táplálkozni kíván Oroszországban, oroszul kell beszélnie és az orosz törvényeket kell tiszteletben tartania. Ha valaki Sharia Törvénye szerint a muszlimok életét akarja élni, őszintén azt ajánljuk számukra, hogy menjenek és éljenek ott, ahol az az állam törvénye.

Oroszországnak nincs szüksége muszlim kisebbségre. A kisebbségeknek van szükségük Oroszországra, és nem biztosítunk számukra előjogokat, vagy a törvényeinket nem próbáljuk a szájuk íze szerint módosítani, tekintet nélkül arra, hogy milyen hangosan visítják: „diszkrimináció”. Nem fogjuk tűrni az orosz kultúrával szembeni tiszteletlenséget.

Jobban tesszük, ha a „demokráciának” nevezett öngyilkosságokból tanulunk — Amerika, Anglia, Németország, Franciaország és Hollandia — amennyiben, mint nemzet túl akarjuk élni. A muszlimok elfoglalják ezeket az országokat, de nem fogják elfoglalni Oroszországot.

A mi orosz kultúránk nem kompatibilis a kultúra hiányával vagy a Sharia Törvényének, és a muszlimok primitív életmódjával.

Amikor ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület új törvények megalkotására gondol, elsősorban az orosz érdekeket kell szem előtt tartania, nem figyelmen kívül hagyva, hogy a muszlim kisebbségek nem oroszok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2296) Fontos adatok (a tudományt rühelők figyelmébe)

Tibor bá’ online

 

Természetesen nem a 92-64-92-re gondolunk, ami az ideális nő csípő-derék-mellbősége, sokkal inkább azokra az adatokra, amikre tudományos, főleg asztronómiai és részecskefizikai kutatások során bukkannak. Más diszciplínáknál, mint például biológia, farmakológia, ugyanis nem oly nagyon kényesek a valószínűségre. A fizikusok azonban kínosan ügyelnek arra, hogy a matematikai végeredménybe ne férkőzhessen hiba.

Újabban azonban a fizikusokban életre kelt egy egészséges kétely, vajon helyesen járnak-e el. Ugyanis a kutatás jelenlegi területein (lásd a bekeretezett részt) az abszolút bizonyosság kontra produktívnak tűnik. Különben én nem vagyok megelégedve a statisztika alkalmazásával. Ugyanis a 95 százalékos bizonyosság márszignifikánsnakszámít, stb. Ismert tény, hogy különböző szignifikanciai szintek vannak. Itt viszont arról van szó, hogy a fizikusok mind a mai napig jóval nagyobb bizonyosságra törekszenek, mint a többi diszciplínában dolgozó kutatók.

Miről is van szó? Olyan csillagokról, melyek megjelenítéséhez a legnagyobb teleszkópoknak is 10-12 órás exponálásra van szükség a legérzékenyebb lemezen is. Vagy a keresett részecske olyan ritkán lép kölcsönhatásra, hogy sok millió mérés közül mindössze egy-kettőről valószínűsíthető az azonosítás. Ez azonban messze van az elvárt bizonyosságtól.

Az említett „egészséges kétely” azonban erősen öncélú. Egyszerűen arról van szó, hogy huszonöt éve nincs előrelépés se a részecskefizikában se pedig az asztronómiában, és az anyagi források kezdenek elapadni.

Ez körülbelül azzal egyenlő, amikor az NDK-ból importált gépkocsik kipufogógáza nem felelt meg az előírt tisztasági értéknek, a hatóságok egyszerűen megemelték az elfogadható tisztaságszintet, ami után megfeleltek.

Irgalmatlan fontos lenne már megtalálni a sötét anyagot és a Higgs részecskét. Van is valami, csak nem elfogadható a bizonyossága. A CERN-nél 2012-ben találtak egy kötegben négy darab részecskét körülbelül a várt energiával. Csakhogy ez az eredmény több millió ütközés eredménye, ami az eredményt elbizonytalanítja. Mivel a LEP-et (Nagymérető Elektron Pozitron Ütköztető) le akarták bontani a tudósok tettek még egy kétségbeesett kísérletet, aminek eredményeként a szignifikanciaszínt 2 ezrelék volt. Nincs olyan gyógyszer, amit ilyen statisztikai eredménnyel ne dobnának azonnal piacra. A részecskefizikusokat azonban nem elégítette ki. Ők abszolút biztos eredményt akarnak kapni, ami most megváltozó félben van.

Végül is megvan a Higgs részecske 99,8 százalék biztonsággal. A kérdés persze az, hogy a kutatáshoz közvetlenül nem csatlakozók el fogják-e fogadni ezt a bizonyosságot. Egyelőre még nem mutatnak sok hajlandóságot. A média viszont igen.

A történetből sok minden leszűrhető, de én a következőt választom. A világ gyorsan változik, a tudományos értékek egyre-másra megdőlnek, és minden átértékelődik. Aki ezzel nincs tisztában az már soha az életben nem fog tisztán látni. Mit? Mindent, amit érdemes. Itt a következő történet.

A társadalom és a Tőke (jobb kifejezés nem jut eszembe) egyre gyakrabban kerül konfliktusba. Az atomipar, a genetikailag módosított termékek, gyógyszerek, a passzív dohányfüst. Szóval van néhány. A társadalom gyanakszik, a Tőke hazudik, tudósokon keresztül, akiket megvesz kilóra.

Az utca embere évek óta tapasztalja, hogy az egyik tudományos eredmény néhány hónap késéssel üti a másikat. Egyszer azt halljuk, hogy a szabad gyökök lassítják az öregedést, aminek hatására súlyos ezrekért vásárolunk szabad gyökökkel dúsított étrend kiegészítőket. Aztán hamarosan kiderül, hogy az egész csak vaklárma. Ugyanez vonatkozik a passzív dohányfüstre is, ami hol ártalmas, hol pedig ártalmatlan.

Sokszor a látszólagos jó szándék mögött is turpisság húzódik. Biotermék, biogazdálkodás, biováros meg, amit akarunk, ötszörös felárral. Egészséges kezdeményezés vagy hatalmas kaszálás? Ki tudja. Állítólag ez most itt az információs társadalom. Ügyes megállapítás, és ráadásul igaz is. Egyetlen hibája, hogy az információ reménytelenül össze van keverve a dezinformációval. Ember legyen a talpán, aki a kettőt szét tudja választani. Pedig tényleg szükség lenne néhány fontos és persze megbízható adatra!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2295) Mi van a hirtelen melegedéssel?

Tibor bá’ online

 

A Climate Science, Awareness and Solutions közreadta a 2017. augusztusi adatokat. Ezek szerint a 2017. augusztusa volt minden idők második legmelegebb augusztusa. A minden idők alatt azt kell érteni, hogy 1880 óta. Innen számítják a relatív “megbízható” méréseket.  Az 1951-1980 középértékhez viszonyítva 0,85 °C-al volt melegebb. A legmelegebb augusztus 2016-ban, vagyis múlt évben volt. Az akkori érték 0,99 °C. Az idei érték elég tisztességesen maradt alul.

Ugye a múltkoriban az volt a kérdés, hogy a 2016-os rendkívüli kiugrás csak az El Nino-nak köszönhető-e, vagy pedig a régen emlegetett hirtelen melegedés kezdetét jelenti-e. Akkor én azon az állásponton voltam, hogy a válaszra még várni kell egy kicsit. Ha a 2017. augusztusa melegebb, mint 2016. augusztusa, vagy legalább is hasonló az anomália, akkor a hirtelen melegedéssel állhatunk szemben. Most viszont világosan látszik, hogy nem erről van szó. A hirtelen (abrupt) melegedés nem látszik beindulni. Ezt mutatja az északi sark jégterülete is, ami a szeptember közepei minimummal jellemezhető. Nos, az idei minimum mindössze az ötödik a sorban. Nem csak 2016. utasította maga mögé, de még másik három év is (2012, 2013, 2015). A hirtelen nevű mumussal kapcsolatban, biztosat csak 2019 végén tudunk mondani.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2294) A Nürnbergi ítélet

VIP. 250

 

Néhány éve szenzáció számban ment, hogy egy David Irving nevű angol történészt Ausztriában elítéltek 3 évre, mert tagadta a Holokausztot. Ez ellen fellebbezett, de közben is ült, összesen 14 hónapot. Végül a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ítéletet egy év börtönre + két év felfüggesztett elzárásra. Vagyis azonnal kiengedték a börtönből. Tagadta-e a Holokausztot? Az ítélet szerint tagadta, de a kérdés, joga van-e egy embernek hülyének lenni? Büntethető-e 3 év börtönnel, ha valaki hazudik?

A brit állampolgár Irving különben megtanult németül, az évtizedek alatt irgalmatlan mennyiségű dokumentumon nyalta át magát, valódi szakemberré válhatott volna, de képtelen volt politikailag korrekt lenni. E minőségben oly híressé vált, hogy gyakorlatilag az összes angolul beszélő országból kitiltották plusz Németországból, Ausztriából is.

Akkor visszatérve a mába, a napokban rábukkantam Paul Craig Roberts esszéjére, ami a Nürnbergi kirakatperről szól. Íme:

A Nürnbergi pert Robert Jackson, az amerikai legfelsőbb bíróság tagja vezette a tetszőlegesen kiválasztott 21 náci vezetővel szemben. Látszatra Jackson ragyogó munkát végzett, legalább is ez jött le a médiából, és mit ad isten, kellett egy fél évszázad, hogy pontosabb képet kapjunk az eseményekről……..

………Most viszont elolvastam David Irving 1996-ban kiadott könyvét: Nuremberg cím alatt, amiből kiderült, hogy Nürnbergben Jackson átlépte azokat a jogi normákat, amiért oly nagy tiszteletben tartottam………

……….A problémám abból adódik, hogy a nürnbergi vádlottakat visszamenő hatályú, csinált törvények alapján ítélték el, olyan törvények alapján, amelyek az elkövetés pillanatában nem is léteztek. Ráadásul az ítéletet (kötél általi halál) a tárgyalás, valamint a vádlottak kiválasztása előtt hozták meg……….

……….Roosevelt röhögött azon, hogy 50.000 német tisztet lelőjenek. Eisenhower azt mondta Lord Halifax-nak, hogy a náci tiszteket megszökés közben kellene agyonlőni………..

……….talán azért mert Sztálin megvétózta a tárgyalás nélküli kivégzést. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy kirakatper,………..

………Göring alatt a német légierő elsősorban a harctéri ellenséges formációk ellen lett bevetve, nem pedig az angol és amerikai légierő mintájára civil városok terrorbombázására, ahogy ez Drezda, Tokió, Hirosima és Nagaszaki esetében volt látható………..

……….Volt még egy bankár is, akinek az elítélését a Bank of England megakadályozta……….

……….Göring birodalmi marsall Robert Jackson-ból akkor hülyét csinált, hogy az egész bíróság hangos röhögésben tört ki………..

………A bírói karban székelő amerikai admirális, Francis Biddle azt mondta, miután Donitz admirálist 10 év elzárásra ítélték, hogy olyanért ítélik el, amit ő maga is elkövetett…….

………A tömeges kivégzést is felrótták a vádlottaknak, annak ellenére, hogy a vádlók között oroszok is voltak, akik 15 vagy 20 ezer lengyel katonatisztet végeztek ki……..

………Ribbentrop-nak nem engedték meg, hogy védelméül megemlítse, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum osztotta Lengyelországot szét Németország és a Szovjet Unió között, ami nélkül Németország nem tudta volna megtámadni Lengyelországot………

……… Irving azt állítja, hogy Buchenwald-ban nem volt gázkamra. Auschwitz-ben a háború után 3 évvel építetek egy gázkamrát a turisták számára, ami pont olyan volt, mint az eredeti…………

___________________________________________________________________________
A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 52 db VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 250….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 55 fordítást fognak kapni.

 

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2293) Pletykára fanyalodok

Tibor bá’ online

 

Megesz a sárga irigység. Így vasárnap délután Éva halomra olvassa ezeket a női bulvár magazinokat, telis-tele a zaftosabbnál zaftosabb pletykákkal, én meg itt (már rég ráunva a politológusi blablákra) tudományoskodó cikkekkel bajlódom, ráadásul angolul. Na, nekem ebből elég ! Találomra kiszúrtam magamnak az Angliában megjelenő femail című női magazint, aminek elsősorban rafinált neve tetszett meg, mert a 6 betű kiejtve azt jelenti, hogy „nőstény”, az utolsó 4 pedig, hogy „levél”. Gondoltam, ha már ilyen szellemesek, akkor ezzel nem járhatok rosszul.

A femail hatalmasat turkált Brigitte Trogneux, azaz Brigitte Macron életébe, és nem minden ok nélkül. Végül is 24 évvel idősebb férjénél, ami akkor is szép teljesítmény, ha megfontoljuk, hogy manapság (amelyik nő teheti) fiatalabb férfire hajt. Hogy ennek mi az oka, az isten tudja, még az is lehet, hogy a rohamosan csökkenő férfi potenciában kell keresni.

Ezen azért elcsodálkozom, mert ha Éva 24 évvel lenne nálam idősebb, akkor most éppen átlépte volna a 108. Születésnapját, amit elképzelni se jó. Végül is 108 az 108, vagyis aki megéli, az nehezen nevezhető nőnek. De már a házasságunk pillanatában is 84 lehetett volna, és ki vesz el feleségül egy 84 éves nőt? Kivéve, ha dollár milliomos és nincsenek gyerekei. 😀

Persze az se semmi, hogy a kis Emmanul Macron 15 éves korában szeretett bele, francia nyelvet tanító tanárnőjébe. Bár ebben nincs semmi rendkívüli, én is szerelmes voltam a kémia tanárnőbe, a másik 20 fiúval együtt. A lányok pedig az orosztanárba voltak szerelmesek. Na, de egyikből se lett házasság. Aztán meg az se semmi, hogy a 39 éves tanárnő (akinek volt egy 15 éves lánya) viszonozza egy 15 éves fiú szerelmet. Úr isten, ha én ezt akkor tudom, egész biztos ajánlatot tettem volna a kémia tanárnőnek, és ha a férje történetesen impotens, akkor még el is fogadhatta volna. Bár akkoriban az impotencia nem volt divatban. Na, mindegy, ez az alakalom már nem jön vissza.

Az én időmben egyes idősebb nők vadásztak a tapasztalatlan fiúkra (biztos tudták miért) mi meg hagytuk magunkat elcsábítani. Végül is abban az időben a tinédzser lányok nem dugtak. Egyszerűen eszük be se jutott, mi meg küzdöttünk az álladóan ágaskodó farkunkkal. Szóval vadásztak ránk, de nem házasság céljából. Ez volt akkor a dolgok rendje. Az elrendezésből persze az orosztanárok jártak jól, mert mindig akadt tanítvány, aki szart az elvárásokra, csak nem kellett nagydobra verni.

Ami az egészben a legmeglepőbb, hogy a frigy mind a mai napig tart. Emmanuel Macron elárulhatná a világnak, mi ennek a nőnek a titka. Hogy a fészkes fenében tud lekötni egy nála 24 évvel fiatalabb férfit 25 éven át. Mert ez tanítani kellene. Mit tud ez a nő, amit a férjénél azonos korú lánya nem tud? Ezt kellene a femail-nek kideríteni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2292) Hűtlenség-e szex robottal közösülni?

Tibor bá’ online

 

A szex robotok, pontosabban az egyre élet hűbb, és egyre gyönyörűbb női bábuk egyúttal egyre többet is tudnak. Beszélnek, kérdésekre válaszolnak, nemi szervük egyre komplexebb. Szóval azért a 5-6 millióért (Ft.) megadják az ellenszolgáltatást. Újabban már kuplerájokban is lehet velük találkozni. Ez azonban elvi problémákat vet fel. Hűtlenségnek tekinthető-e egy ilyen szex robottal való közösülés? Én szerintem oda kell lebontani, hogy az önkielégülés hűtlenség-e? Véleményem szerint nem. Ha a feleség nem féltékeny a férj jobb kezére, akkor miért lenne féltékeny egy kissé nagyra méretezett játékszerre? Igen ám, de nem mindenki gondolkodik ilyen logikusan, a nők jelentős része egészen biztosan nem.

Jo Hemmings, pszichológus szerint a téma morális és etikai kérdéseket vet fel, sőt a hűtlenség is előtérbe jöhet. Ebből következik, hogy a téma egy jó ideig itt lesz velünk. Ms Hemmings egy kapcsolatteremtési tanácsadó (ilyen is csak Amerikában lehet) állítja, hogy tetszik vagy nem, az embereknek szembe kell nézni azzal, hogy a robotok kora megérkezett.

A múlt hónap óta az egyik dublini kuplerájban bevezették a szex robotokat is, amelyek kibérlése 105 $/óra, vagyis kábé 30.000 Ft. Az új kínálat rendkívül népszerű, bár lehet, elsősorban az újdonsága miatt.

Ms Hemmings azt még hozzátette, hogy a „női test kihasználása” vád ez esetben nem alkalmazható. Tehát kívánatos lenne minél több szex robotot alkalmazni a kuplerájokban.

Ami a hűtlenséget illeti, több pszichológus úgy vélekedik, hogy egy szex robottal való közösülés határozottan megcsalásnak számít. A már emlegetett Ms Hemmings bevallja, hogy sokan nem fognak vele egyetérteni, mert a robot nem hús vér ember, illetve nő, de annyira kifinomult, hogy a vele való kapcsolat mindenképpen szexuálisnak nevezhető. Nem kell meglepődni, ha a feleségek tiltakozni fognak. Persze, ha a házaspár nyitott házasságban él, vagy a robotot bevezetik a háztartásukba, az egy külön téma. Viszont valamifajta féltékenység előfordulhat.

Vivienne Kuh a Bristoli Egyetem házasság kutatója (mik vannak!), akinek szakterülete nem csak a szex, de a szexuális erőszak is, így nyilatkozott: A robotok kora megérkezett, és nem megállítható csak azért mert egyesek szeretnék. A legkényelmetlenebb az, hogy túlzottan prűdek vagyunk a jövőnk kibeszélésében, így aztán az üzletemberek fognak dönteni helyettünk, nekik pedig a robotgyártás jövedelmező, mert a pornográfia mellé felzárkóztak a szex babák is.

Különben Huh asszony szerint a tudományos fantasztikumok gyakran valóssággá válnak. Jut eszembe, ma már a robotok a kellő időben el is élveznek, és ennek hangos jelét adják.

A Felelősségteljes Robotkutatási Alap jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a szex babák egyre népszerűbbek lesznek, de ez szétrombolhatja az emberi kapcsolatokat.

Az én személyes megítélésem szerint a szex robotok elterjedése komoly mértékben fogja sérteni a nők uralmát a férfiak felett, de ezt majd meglátjuk. És akit érdekel. Szex robotok ára jelenleg 12-20 ezer dollár, és nem beszél vissza 😀

De mi van a férfi nemű robotokkal? Vannak, csak némileg kisebb irántuk a kereslet, és nagy valószínűséggel nem házasságban élő nők a vevők. Különben a férfi robotoknak is van genitáliája, természetesen különböző méretben és formában. Egyenlőre csak merev állapotban, ami egy kicsit sutává teszi a tárolást. Viszont az ernyedt, majd merev állapotok változtatása technikailag nehezen megvalósítható. Ugye-ugye a természetnek könnyebb dolga van. A másik probléma, hogy a női robotoknak mindössze szét kell tenni a lábukat. A férfi robotoktól némi mozgás is elvárható. Na, erről majd legközelebb!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2291) Fehérházi beadvány Soros Györggyel kapcsolatban

VIP. 249

 

Több mint 75.000 ember írta alá azt a beadványt, amely kéri, hogy Soros György milliárdos befektetőt (és a demokrata párt pártfogóját) kiáltsák ki terroristának. https://www.newsmax.com/US/george-soros-terrorist-petition-white-house/2017/09/01/id/811151/……….

A poszt folytatását E-mail-ben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 252 VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 248….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 57 fordítást fognak kapni.

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2290) Istent helyettesítve

Tibor bá’ online

 

Vajon a tudomány ki tudja-e valaha szorítani a vallásos hitet az emberek fejéből, és egyáltalán van-e értelme, hogy megpróbálja? (eredetileg a NewScientist-ben megjelent cikk kivonatos fordítása)

November közepén néhány tucat hangoskodó ateista tudós a Kaliforniában székelő Salk Intézetben tartott egy szimpóziumot „A hiten túl: tudomány, vallás, józan ész és túlélés” címen. Az összejövetel célja három kérdés megvitatása volt: A tudománynak el kell-e vetni a vallást? Mivel helyettesítse a tudomány a vallást? Isten nélkül lehet-e erkölcsös az Ember?

Az első felszólaló, Steven Weinberg (University of Texas) kozmológus volt, aki egyértelműen kiállt az mellet, hogy a „világnak fel kell ébrednie vallásos lidércnyomásából.” Weinberg kifejtette az összegyűlteknek, hogy „mindent meg kell tenni a tudósoknak, annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a vallás szorításából, ami az emberi civilizáció fennmaradásához a lehető legjobban járulna hozzá.” Weinberg szavait a jelenlévők elragadtatva fogadták. Később azonban dorgálásban részesítették, mivel nem elég élesen fogalmazott a vallás ellen, és beismerte, hogy ha az emberiség életéből eltűnne a vallás, neki személy szerint hiányozna. Weinberg a vallást „egy bolondos öreg nagynénihez” hasonlította, aki füllent, és családi intrikákat sző, de aki valamikor szép volt és oly sokáig járt össze a családdal, hogy amikor végleg eltávozott közülük, hiányt hagyott maga után. A tudomány „nagy igazságokat” nem képes nyújtani, míg a vallás ezt könnyedén megteszi. Mi, tudósok, csak apró részleteket tudunk feltárni a Világmindenségről, vallotta be.

Ebből azonban Richard Dawkins (University of Oxford) köszönte szépen, nem kért semmit. Dawkins szerint Weinberg érthetetlenül volt elnéző és mindent megpróbált, hogy mondjon valami kedveset is a vallásról. „Nekem azonban – folytatta Dawkins – teli van a hócipőm a belénk oltott vallás iránti tisztelettel.

Dawkins-hez hamarosan csatlakozott Carolyn Porco (Kolorádói Űrkutatási Intézet), akinek arra kellett válaszolni: ha nincs Isten, akkor mi legyen helyette? Tudomány – válaszolta a hölgy – legalább annyit ér, mint a vallás. Szerinte, ha valami helyettesítheti a vallást, akkor az a tudomány. A tudományos kutatás lényege egy spirituális kíváncsiskodás, az anyagi világ megismerése. Tudósnak lenni, és mélyen belenézni az ismeretlenbe, legalább annyira megnyugtató és inspiráló, mint amennyit a hit nyújt.

Porco asszony szerint különösen a csillagászok néznek szembe a csodálatos Univerzum nagy kérdéseivel, melyekre a megtalált válaszok nyújtják a legnagyszerűbb történeteket. Nincs vallás, mely vetekedni tudna ezekkel. A vallásos emberek isten felé fordulnak, hogy kapcsolatba tudjanak lépni olyan, önmaguknál magasabb rendű dolgokkal, melyek értelmet adnak létüknek, és amiben megnyugvást találjanak. Miért nem mutatjuk meg az embereknek a helyüket a Világmindenségben, és miért nem keltünk bennük egy kozmoszhoz kapcsolódó érzést? Miért nem kapnak válasz tőlünk arra, hogy miért vagyunk itt? Igaz, ha erre a kérdésre van egyáltalán válasz, akkor az, az asztronómiában és az evolúcióban található meg.

A tudomány képes olyan esztétikus képeket adni a kozmoszról, melyek a vallás által nyújtottakat felválthatják. Igen, olyan képeket, amelyekkel saját ikonográfiáját ünnepelheti. Olyan képekkel szolgálhat a természet világáról és a kozmoszról, mint például amilyeneket a Cassini készített a Földről messze túl a Szaturnusz mögül, vagy az Apollo 8-ról készített híres föld-kelte, avagy a Hubble teleszkóp űrfényképei. Ezek mind a vallásos festményekből vagy ikonokból áradó megnyugvást képesek nyújtani.

A nagy kihívást jelent a mulandóságunk tudatának megnyugtatása, mivel az istenben való hit párosul egy olyan fajta halhatatlansággal, amit a tudomány nem képes adni. Ehelyett talán elfogadhatjuk, hogy testünkben lévő atomok a csillagporokból származnak és halálunk után vissza fognak térni a kozmoszba, mint tömeg vagy energia. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy belenyugodjanak ebbe a tudatba. Megnyugvást nyújthat számunkra, hogy mindenki, aki valaha élt a Földön, egy szép napon éke lesz a Világmindenségnek.

Porco felszólalása után Neil deGrasse Tyson (Hayden Planetárium igazgatója, New York) emelkedett szólásra, felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia tagjainak 85 százaléka nem hisz istenben. Szerinte a maradék 15 százalék jelenti a problémát, akiket meg kell „téríteni”. Elfogadhatatlan, hogy ez a szám nem nulla. Ezen kell mindannyiunknak elgondolkozni. Ez az a tény, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá.

Véleménye szerint ez az egyetlen statisztikai adat látványosan bizonyítja, hogy a tudományos eredmények puszta közzététele a társadalom művelt rétegeiben nem tudja visszaszorítani a vallást. Irreális elvárni a széles társadalomtól, hogy jobban szerepeljen, mint a tudósok. Nehezen emészthetőnek tartotta, hogy legyenek olyan tudósok, akit jobban kielégítenek a vallásos jelenések, mint a tudományos vizsgálatok. Semmi szükségem – vallotta be deGrasse Tyson – egy olyan vallásos munkatársra a laborban, aki Istent okolja egy vizsgálat eredménytelenségéért.

A szimpóziumon akadtak olyanok is, akik szerint nem elfogadható, ha egy tudóstól megkövetelik a vallástalanságot. Lawrence Krauss (University in Cleveland, Ohio) szerint a tudósok nem különleges emberek, és abban nincs semmi meglepő, ha néhány akadémikus egyúttal hívő ember is. Az lenne a meglepő – állította – ha ezek száma nulla lenne. „Megértő” hozzáállását kiegészítette, hogy ő nem a hitet védi. A múlt évben megtartott tárgyaláson, ami a Dover iskola tanács (Pennsylvania) és 11 szülő között folyt, Krausst tanúként hallgatták ki. Vallomásában az „Intelligens Alkotó” elmélet tudománytalansága mellett állt ki.

Joan Roughgarden (Stanford University, Kalifornia) geofizika és biológia professzor asszony szerint a harciasabb ateisták véleménye a tudomány nyújtotta lehetőségeket illetően túlzottak, és elfogadhatatlanul rózsaszínnek tüntetik fel a világot, miközben a hívő embereket kifigurázza. Véleménye szerint hatalmas hiba lenne tudománnyal helyettesíteni a vallást. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy a tudósok fehér lovon érkező hercegeknek tüntetik fel magukat, míg a hívők olyan idióták, hogy nem tudnak különbséget tenni az áldozáskor felhasznált ostya és egy darab hús között. Ezzel a hívőket elriasztják, ami egy biztos vesztést garantáló javaslat.

Ezen túlmenően, Roughgarden professzor asszony kifejtette, hogy a tudomány a valláshoz hasonlóan dogmatikus és meg vannak a saját prófétái. Ennél is komolyabb hibának gondolja a tudományos etika manipulálhatóságát, nevezetesen a biotechnológiát alkalmazó vállalatok részéről, ami arra késztette, hogy komoly kételyeknek adjon hangot egy elfogadható moralitás megfogalmazásával kapcsolatban a racionális tudományos közösség részéről.

A fenti nézetekkel nem értett egyet Patricia Churchland (University of California, San Diego), aki különben a harmadik kérdést fejtegette, vagyis lehet-e erkölcsös az Ember Isten nélkül? Véleménye szerint az értékeket azok szabják meg, amiket mi magunk értékelünk, vagyis élettársunk, utódaink és emberi kapcsolataink. Tehát a kérdésre a válasz egy határozott igen, mivel a társadalmi értékek és a moralitás visszavezethető a csoportba tömörült életstílusra és a biokémiára. Nincs tehát szükség a Szentírásba foglalt intelmekre.

A szimpózium résztvevői végül is egyetértettek abban, hogy a tudománynak fel kell venni a kesztyűt és győzni fog. Azonban elő kell jönni rejtekhelyünkről, és ki kell állni a nyilvánosság elé – sürgette a megjelenteket Harry Kroto (Florida State Univesity), amire Dawkins rátett egy lapáttal: „Ha valamennyien egységesen kiállunk, akkor megváltoztathatjuk a dolgok menetét.”

Kroto programot is ajánlott. Mivel nem fogadjuk el a kereszténységet, kell valamit tennünk ellene. Be kell indítani egy koordinált globális erőfeszítést az oktatás terén, de nem feledkezhetünk meg a médiákról sem, amelyek segítségével kampányt indíthatunk a tudomány mellett. Az Internet jó lehetőséget ad arra, hogy a tudományok oktatását bevigyük a világ valamennyi otthonába anélkül, hogy ki lennénk téve a kereskedelmi és ideológiai tévék és rádiók szeszélyeinek. Meg kell próbálnunk szembeszállni a vallásos iskolákkal – fejezte be beszédét.

Voltak azonban hangok, akik kijelentették, hogy az előterjesztett anyagok elfogadhatatlanul vakok és leegyszerűsítettek voltak. Rámutattak, hogy a Szovjet Unióban a tudományt „vallásos megszállottsággal” tanították és nem hozott átütő sikert. Egyes vélemények szerint a többiek abból indulnak ki, hogy a hit elfogadására tett erőfeszítések rossz irányba vezetnek. Elméletileg elfogadhatóak a vélemények, de ha egy tudós azzal áll elő, hogy majd én megmondom neked, mit kell gondolnod, az, kontra produktív. Az embereket ez elriasztja a tudománytól.

Dawkins természetesen hajlandónak mutatkozott harcba szállni, és úgy vélte a szimpózium elért „valami keveset”, de minden kis lépés segítségünkre van. Minden esetre fel kell gyűrnünk az ing ujjunkat, és neki kell látni a munkának. Azzal nem megyünk sokra, ha kijelentjük, hogy „nem szeretem a vallást, de nem tehetünk ellene semmit”.

 

Ha nem isten, akkor helyette mi? (záró akkordok)

A tudomány feladata, hogy teljes mértékben feltárja előttünk, hogyan lehetünk boldog ezen a Földön, és hogyan nyugodhatunk bele az itt talált körülményeinkbe. A szeretettől nem távolít el minket biokémiai alapjainak a megismerése.  (Sam Harris, a Hit vége című mű szerzője)

Hadd nyújtsam az embereknek a Világmindenséget. Mi a Világminden­ségben vagyunk, és a Világmindenség itt van bennünk. Ennél magasztosabb érzést nem ismerek. (Nell deGrass Tyson asztrofizikus)

Ismertessük meg gyermekeinkkel a Világmindenséget, ami sokkal, de sokkal nagyszerűbb és félelmetesebb, sőt vigasztalóbb, mint bármely általam ismert szentírás vagy istenhit. (Carolyn Porco bolygókutató)

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2289) Demencia

Tibor bá’ online

 

Nem szeretnék Dr. Alzheimer kebleire borulni. Ezért aztán utánanéztem a tüneteknek, hátha már beindult a folyamat. 😀 Nem indult be (még nem 😀 ) Gondoltam nem én vagyok itt az egyetlen Matuzsálem. Közreadom (magyarul) mit találtam. Majdnem mindenkinek vannak időnként memóriazavarai – ezek azonban általában nem a demencia jelei. Az alább felsorolt tünetek a normálisan működő memória jelenségei:

Ha nem jut az eszünkbe valaminek a neve.

Ha nem emlékszünk rá, hová tettünk valamit.

Ha el kell gondolkodnunk azon, hová parkoltuk le az autónkat.

Ha felérvén az emeletre, elfelejtjük, miért is mentünk fel.

Ha valami viszonylag jelentéktelen dologra nem emlékszünk, amit valaki közölt velünk.

Ezek miatt nincs ok az aggodalomra.

Kissé aggodalmat keltő memóriazavarok, amelyekre már oda kell figyelni:

Ha elfelejtjük egy közeli barát vagy rokon nevét.

Ha rendszeresen rossz helyre teszünk vissza tárgyakat és nem emlékszünk rá, hogy oda tettük őket.

Ha 30 perccel később ugyanazt a kérdést tesszük fel valakinek.

Ha gondunk van szavak, arcok, formák és színek felismerésével.

Ha gondot jelent ismerős, közelben levő helyeken tájékozódni.

Ha nehézségeink vannak összetett, de automatikus feladatok elvégzésekor. Például annak a gyakorlott szakácsnak, akinek gondot okoz egy nagyon egyszerű recept elkészítése.

Ha a személyiségben nagy változás következik be, mint pl. annál a társaságkedvelő, nyitott embernél, aki egyszer csak rendkívül befelé fordulóvá válik.

A fenti jelek már több aggodalomra adnak okot, de még mindig előfordulhat, hogy csak a stressz, alváshiány vagy lelki bánat okozza őket.

A veszélyt jelző tünetek:

A következő jelek már komolynak tekinthetőek és feltétlenül szakembernek kell őket megvizsgálnia, ha valaki:

nem ismeri fel közeli barátját, rokonát.

összezavarodik az időt és helyet illetően.

nem tudja, mire való egy hétköznapi tárgy – pl. egy teáskanna.

nem képes egyszerű dolgokat megítélni – pl. télen nyári ruhát vesz föl.

teljesen elfelejti egyszerű feladatok végrehajtását, mint pl. a mosógép használata.

szokatlan helyekre tesz tárgyakat – pl. a táskáját a hűtőbe.

összezavarodik a családi viszonyokat illetően – pl. nem képes az unokát a megfelelő családdal összepárosítani.

olyasmit kér, amit éppen az imént kapott meg – pl. egy csésze kávét.

nagyon élénk emlékei vannak a gyermekkorából, de képtelen felidézni emlékeket a legutóbbi időkből.

És akkor most egy vicc, ami a kávéról jutott az eszembe. Három öreglány (együtt jártak általánosba) minden szombaton összejárnak egy kis fecsegésre. Az ügyeletes házigazda felírja egy cetlire, hogy KÁVÉ, és beteszi a kötény zsebébe, nehogy elfelejtse feltenni a kotyogót. Beszélgetés közben benyúlt a zsebébe, hogy kivegyen egy papír zsepit, kezébe akad a cetli, elolvassa, és gyorsan kimegy a konyhába, időzik egy kicsit, majd behozza a kávét. Később megint ki kell fújnia az orrát, benyúl a zsebébe…stb. Ez harmadszor is előfordul, harmadszor is behozza a kávét. Vége a beszélgetésnek Irmácska és Verácska lefelé mennek a lépcsőn. Irmácska megszólal, rendes lány ez a Bözsike. Igen, rendes, bólogat Verácska, csak egy kicsit feledékeny,  megint elfelejtett kávét adni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2288) Mohács-2

Tibor bá’ online

 

Nemzeti nagy létünk, nagy temetője, Mohács. Ki ne ismerné Kisfaludy Károly felejthetetlen daktilusait, amelyekkel nemzeti nagy létről regél. Való igaz, a XV. században Magyarország egyike volt az európai nagyhatalmaknak. Ennek vetett véget Szulejmán hódító serege. A végzetes vereség nem volt véletlen. Az Oszmán birodalom évtizedek óta terjeszkedett. Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét már mindenki elfelejtette. A tőlünk nyugatra elterülő Európától csak biztatást kaptunk, meg a pápa imádkozott érettünk. A muzulmán áradatot nekünk kellett volna megállítani, de nem ment. Nekem meg azért jutott eszembe a dolog, mert úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Majd napra pontosan 500 évvel később egy újabb muzulmán áradattal állunk szembe. Ez alkalommal nem fegyverrel fognak jönnek (még nem), hanem siránkozó kisgyerekekkel, és terhes anyákkal. Csellel akarnak bevenni minket, ahogy egykoron Budát.

De nézzük miért veszítettük el a mohácsi csatát! Mondjuk azért, mert Szulejmán-nak kétszer több katonája volt, mint II. Lajosnak, mert a török veszedelemmel senki se volt igazán tisztában. De leginkább azért, mert a 12 évvel korábban lezajlott parasztlázadás miatt nem mertek fegyvert adni a jobbágyok kezébe, akik nem a birtokaikat védték volna immel- ámmal, hanem saját családjaikat és életüket.

Ezt csak azért írom, mert ebből se tanult a magyar vezetés. Ha teljes létszámával megindul a „menekült” áradat, a 3000 magyar határvadászt el fogják söpörni a drótkerítéssel együtt. Őket megállítani csak a felfegyverzett teljes lakosság tudná, de a magát halálra lopó Orbán banda fél, reszket, hogy fegyvert adjon a népnek, amit ellenük is felhasználhatnának. Ők lopnak tovább, majd amikor nagy a baj elmenekülnek, maguk mögött hagyva a védtelen lakosságot.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2287) A közösségi oldalak a CIA szolgálatában állnak

VIP. 248

 

Ez az a téma, amit a szajha média az életben nem fog kitárgyalni, és persze a magyar (szajha) média (a kormányhoz közel vagy ellenzéki, teljesen mindegy) is el fog kerülni.

A helyzet az, hogy a CIA szolgálatában áll a Facebook, a Twitter, a Google és az összes többi közösségi oldallal.

Ez úgy derült ki, hogy a CIA nyilvánosságra hozza az általa szponzorált közösségi oldalak spekulációs vállalkozásaiból álló listát az In-Q-Tel nonprofit Zrt-n keresztül. A In-Q-Tel nonprofit Zrt. High-tech vállalkozásokba fektet be kizárólag abból a célból, hogy a CIA hozzáférjen a legmodernebb információs technológiához (magyarul a legújabb hard- és softwer-ekhez)………..

___________________________________________________________________________

A teljes posztot E-mailben küldöm el az előfizetőknek.

A közeljövőben a következő VIP fordításokat küldöm szét:

VIP. 249: Beadvány a Fehér házhoz Soros György vagyon elkobzása ügyében.

VIP. 250: Nürnbergi ítélet – Mi a helyzet a 6 millió zsidó áldozattal és más, hasonló témák.

VIP. 251: Európa iszlám jövője.

VIP.252: Az összeesküvési elméletre hivatkozás a CIA találmánya.

A jelenlegi előfizetés a 252 VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 248….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 57 fordítást fognak kapni.

A 300-as VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
 

Éljetek a lehetőséggel

(2286) Csak egy dobbanásra az elhalt szívizom regenerálásától?

Tibor bá’ online

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a blog rendszeres olvasói főleg negyven feletti férfiakból áll. A negyven feletti férfiak 50 százaléka szív-érrendszeri betegségben távozik az élők sorából, amit nagy vonalakban infarktusnak nevezünk. Érdekessége, hogy legtöbbször úgy jön mint derült égből a villámcsapás. Ez teszi ezt a posztot érdekessé.

Kardiológusok évtizedek óta nézik tehetetlenül, hogy az infarktusos betegek szívét képtelenek meggyógyítani. Most azonban úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb kerültek a régi álom megvalósításához azzal, hogy patkányokban mesterségesen előállított infarktust követő izomkárosodást majd teljes mértékben sikerült helyrehozni. A Bostoni Gyermekkórház orvosa Felix Engel a felfedezést átütő sikernek értékeli.

Normál körülmények között, amikor az oxigént szállító vér infarktus következtében nem jut el a szívizmokhoz, a sejtek elhalnak, és helyüket forradások foglalják el. Ez a szív pumpafunkciójának ellátását különböző mértékben hátráltatja, ami a páciens halálához vezethet.

Engel és munkatársai felfedezték, hogy egy patkány sérült szívizmában új izomsejtek keletkezhetnek, amennyiben abba két különböző hatóanyagot fecskendeznek. Egyik a P38MAP kináz-gátló (foszfát-csoport áthelyezését elősegítő enzim), a másik pedig az FGF1 fibrinnövelő.

A kísérletezők munkájukat Petri csészékben végzett szívizomsejtek növesztésével kezdték, majd patkányok egyik koszorú erének a lezárásával infarktust idéztek elő az állatokban. Ezt követve a szív sérült területére a nevesített két anyagot befecskendezték. Három hónappal később ezeknek a patkányoknak a szíve majdnem olyan jól működött, mint az egészséges állatoké.

Más szakértők megítélése szerint ez egy sikeres áttörés a szív regenerálásához vezető úton. Van azonban némi kétely is. Nem lehetetlen, hogy a patkányok infarktusa után beadott injekciók hatására a szívizmok végül is nem haltak teljes el. Erre utal az a tény, hogy az állatok szívműködésének javulása mindjárt a második napon elkezdődött.

Most tehát egy olyan kísérlet sorozatra kerül sor, amikor is az injekciózás a mesterséges infarktust követően csak egy héttel később kezdődik el. Amennyiben ilyen feltétel mellett is elérhető a szívizmok regenerálása, biztosak lehetünk egy új gyógymód felfedezésében.

Hátra lenne még egy probléma leküzdése, nevezetesen a gyógyszerek bejuttatása az emberi szívbe. Ugyanis a szervezetbe „eltévelygő” sejtnövesztő anyag károsíthatja a májat és rákos burjánzást is okozhat.

Engel tisztában van azzal, hogy még csak a munka első fázisán vannak túl, de az eddigi eredményeket biztatónak találja.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2285) „Lokális” atomháború hatásai

Tibor bá’ online

 

Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy Trump fontolgatja, indítson-e nukleáris megelőző csapást Észak Korea ellen. A kiszivárgott hírek szerint, előre be kívánnák jelenteni, hogy a nukleáris csapás lehatárolt az atom és rakéta kísérletek megsemmisítésére, és további támadások nem lennének. Viszont Kína már közölte, hogy amennyiben Észak Koreát megtámadnák, ők Észak Korea mellé állnak. Felteszem, hogy amerikai célpontra kilőnének néhány rakétát, de (amerikai stílusban) előre közölnék, hogy csak ennyi, és több kilövés nem lesz. A károkat, és a romboló képességet látva, feltételezhető, hogy nem lenne folytatás. Ez tehát jó esetben nem lenne több mint egy lokális háború. Rendben, de mi lenne ennek a következménye?

Tételezzünk fel, hogy mindössze 100 db Hirosima méretű, azaz 15 kilotonnás (taktikai) bombát robbantanak fel. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása az egész Földre, illetve az emberiségre nézve?

Nos, Londonban a Royal Society of Medicine tartott egy konferenciája, ahol Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő előadásából kiderül egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála plusz néhány száz millió bizonyosra vehető halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért kialakult harcok miatt. Ugyanis a helyi jellegű összecsapás hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény.

Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint a „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy a Föld élelmiszer tartalék kb. 50 napra elegendő. Ez a tartalék semmiképpen se lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok kialakulásával.

Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott.

Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozná a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát.

A konferencián Brian Toon amerikai atmoszférakutató (University of Colorado) által feltárt másik tanulmány szerint 100 darab 15 kilotonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr. Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.

Nukleáris szakértők ezeket a kutatási eredményeket nem kérdőjelezik meg, de rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Mindenesetre az biztos, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.org igazgatója. „Lokális eseményeknek globális következményei lesznek.” Figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Washingtonban.”

Lehet, hogy ez a két milliárdos ember vesztesség nem is lenne túl rossz. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel