(2246) A magyar lakáshelyzet történelmi áttekintése

Tibor bá’ online

 

A háború előtt gyakorlatilag mindenki bérlakásban lakott Budapesten (a társasház, társas üdülő intézménye létezett, de egyáltalán nem volt elterjedve). Lakóház birtoklása egy életforma volt. Igen jó megélhetést biztosított. Egy házban a kiadó lakások ki voltak írva a ház kapujára. Aki ki akarta venni, az bement a megbízott házmesterhez, megnézte, kivette és fizette. Aki a fizetéssel elmaradt 3 nappal, annak bútorát lehordták a kapualjba, és annyi. A lakbér általában a kenyérkereső férfi fizetésének az egyharmadát tette ki. A nők (általában) nem voltak kenyérkeresők, hanem „háztartásbeliek”. A rendszerhez hozzátartoztak a Valéria-telep szerű nyomornegyedek, ahol az emberek bádog viskókban éltek. A főbérlőnek joga volt kiadni egy-egy szobát egy albérlőnek, de voltak „ágyrajárók” is, akik a főbérlőnek fizettek, amiért cserébe ott aludhattak. – És akkor jött az ostrom.

Budapest ostroma alatt sokkal több lakás pusztult el, mint benne élő ember, mert ez utóbbiak az ostrom alatt (durván 4 hét) a pincékben dekkoltak. Az oroszok bejövetele után, aki tudott visszament a lakásába, aki nem tudott, az megpróbált szerezni magának egy hajlékot (például vissza nem tért zsidó bérleményét) a mínusz 10 fokos hidegben. Az csak természetes, hogy aki lakás nélkül maradt, azt valaki (átgondolatlanul) befogadta egyik szobájába. Ezzel megszülettek a társbérletek, amit (és következményeit) évtizedek alatt se lehetett felszámolni. A bérházakat államosították, az állam lett a háziúr. A pengő hiperinflációja után a lakbéreket forintban állapították meg, méghozzá nyomott áron, mert a gyárakat is államosították, ahol a dolgozók nyomott fizetéseket kaptak, rá akarták kényszeríteni a társadalmat, hogy a nők is elmenjenek dolgozni. Vagyis egy keresetből szándékosan nem lehetett megélni. Voltak „elhagyott” vagyis Nyugatra menekült tulajdonossal bíró házak, nyaralók, amiket a lakás nélkül maradók jogtalanul birtokba vettek, amit a rendszer később legalizált, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. Az elfoglalt a lakhatások után a bentlakók a tulajdonosnak fizették az állam által meghatározott lakbért, ami igen kellemetlen helyzetet alakított ki. A lakót a tulajdonos nem tehette ki a bérleményből, nem mondhatott fel nekik, de mint tulajdonos köteles volt a házat/lakást karban tartani, ami több pénzt emésztett fel, mint a lakbér. – Nyilvánvaló volt, hogy az általános helyzetet fele kell számolni.

Lakásokat kellett volna építeni, de először jött az újjáépítés, aztán a jóvátétel fizetése, végül az iparosítás, illetve az ideológiai költségek (Vietnám, Kuba, stb. megsegítése. Fegyverkezés a NATO szembeállás miatt). A budapesti lakáshelyzeten az is rengeteget rontott, hogy a TSZ, és az „arccal a nehézipar felé” mozgalom százezreket irányított a fővárosba. Összegezve: az akkori aktív generáció rengeteget szenvedett, nélkülözött, hogy Magyarországon valahogy összeálljon az elfogadható szintű élet. Ezt nem elismerni aljasság.

Magán építkezés szóba se jöhetett, mert a bérkiáramlás korlátozott volt, „felesleges” tőke nem létezett a 70-es évekig. Erre jellemző példa, hogy az 50-es évek elején 6000 forintért lehetett tóra nyíló balatoni telket venni. Svábhegyi (Szabadság-hegy) családi házat venni 60.000 forintért.

Rákosi a lakáshelyzeten kitelepítésekkel próbált enyhíteni. Ennek lényege az volt, hogy a volt uralkodó osztály tagjait vidékre költöztette, a megüresedett lakást funkcionáriusok foglalták el. Kádár viszont beindította a panel programot, visszaadta az államosított ingatlanokat. Az üres telkekre elkezdtek építkezni, akinek volt rá pénze. A panelházak felépülésével elkezdték „kiutalni” a lakásokat azoknak, akik már 20 éve vártak. A protekció természetesen itt is érvényesült. A helyzet szinte áttekinthetetlenné vált. Létrehoztak ifjúsági elő takarékosságot, amihez hozzáadott az állam is, és meg lehetett venni újonnan elkészült lakásokat, természetesen költség alatti áron. Egy másik forma a „szolgálati lakás” volt. Egyes munkaadók szert tettek bizonyos lakásokra, amiket nem meghatározott időre bérbe adták kiszelektált munkavállalóiknak, természetesen ideológiai alapon. A bérlakásokat nyilvánvalóan eladni nem lehetett, de el lehetett cserélni egy másik bérlakással, illetve ”át lehetett játszani” az erre lehetőséget biztosító jogszabályok alapján (névházasság, stb. adta lehetőségek kihasználásával). Valamint a bérleti jogról le lehetett mondani egyenes ági rokon javára, pl.: nagyszülő az unokának.

A sokszor felvetett mai kilátástalan helyzetet érdemes górcső alá venni. Mind a háború előtti, mind a mai kapitalizmusra az jellemző, hogy a lakhatás rendkívül drága. A szocializmusra pedig, hogy nem volt megoldható. Megoldható lett volna, ha tőkés alapokra helyezik, de azt nem engedte meg az ideológia. Azt viszont igen, hogy őrült mértékben szubvencionált építőanyagból építkezzen, aki akar.

Közben a közgondolkodás gyökeresen megváltozott. Nemkívánatossá vált az egy életen át fizetendő magas bérleti díj, helyette inkább évtizedeken át fizetendő törlesztő részletet favorizálták, aminek egyetlen egy praktikus következménye volt, az örökölhetőség. Minden más ellene szólt, de ezen a társadalom simán átlépett [jövedelem csökkenés esetén olcsóbb lakásba költözés; a munkahely távolság megnövekedés esetén az átköltözés; családi létszám bővülésre nagyobb lakásba költözés, egészségkárosodásra elköltözés; a környék lezüllés esetén elköltözés, stb.] Ráadásul a nagyravágyás minden esetben felülírja a gazdasági megfontolást. A lakhatás megteremtésére felvett kölcsönök minden esetben meghaladják az elviselhetőséget, egy életre megnyomoríthatja az adóssá váltakat.

Ez utóbbi az oka annak, hogy a társadalom jelentős része elégedetlen. Az elégedetlen ember pedig bűnbakot keres, és persze talál, például a nyuggereket.

Én csak egyet nem értek. Ha ma valaki 30 éves, lakásra gyűjt, és úgy érzi, hogy a nyuggerek miatt lesz egy-két évvel később lakása, ha körülnéz és látja a parlamentet, a pályaudvarokat, a hidakat, az autóutakat, egy gyönyörű várost patinás házakkal, stb. nem jut eszébe, hogy ezeket mind készen, ingyen kapta, semmit se tett értük. Ezeket mind-mind örökölte a korábbi generációktól, azoktól a generációktól, amelyek utolsó, még élő tagjai a korábbi munkájuk után kapják meg az aktív éveik alatt megígért nyugdíjaikat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2245) Radioaktivitás

Tibor bá’ online

 

Most, hogy Paks II. megépül, hogy Fukushimáról kiderült, hogy 100 év kell az elpucolásához, és mostantól kezdve a radioaktív szemetet beengedik a Csendes-óceánba, hogy Észak Korea rendelkezik célba juttatható atom bombával, Washington pedig megelőző csapáson töri a fejét, itt az ideje, hogy radioaktivitás terén tiszta vizet öntsünk a pohárba.

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy biztonságos radioaktív sugárzási dózis nem létezik. Megengedett dózis van, de mindjárt fel kell tenni a kérdést, hogy ki engedte meg kinek és milyen célból? Általános irányelv lelhetne az, hogy megengedett dózis az a sugár mennyiség, ami az ember várható élettartama alatt nem okoz megbetegedést vagy egyéb károsodást az emberi szervezetben. De ez se tökéletes, ugyanis statisztikailag a legkisebb dózis is okoz károsodást bizonyos, ámde nagyon csekély, eséllyel. Vegyünk egy analógiát az érthetőség kedvéért. Kínában 1 millió szénbányász van, akik közül évente 220 veszíti életét bányarobbanás következtében. Aki nem megy el bányásznak, az 100 % bizonyossággal nem fogja egy szénbányában hagyni a fogát (nulla sugár dózis). Aki elmegy bányásznak, az statisztikailag az első évben „mindössze” 99,99978 % bizonyossággal kerüli el a halált, illetve 0,00022 % esélye van végigélvezni egy sújtólég robbanást (megkapta a biztonságos sugárdózist). Nyilvánvalóan az ember bizonyos előnyökért (fizetés) hajlandó felvállalni egy adott rizikót. Erről szól a történet. Viszont, ha a japánok rám erőltetik a normál sugárzás tízszeresét mindenfajta előnyben részesítés nélkül, akkor tulajdonképpen rászednek, mert úgy kockáztatják az egészségemet, hogy nem adnak érte semmit. De ez a „valamit valamiért” elv máshol is jelentkezik. Tüdőszűrésnél is kap mindenki egy bizonyos radioaktív dózist (sőt a színes TV – nem plazma, csöves – nézése közben is; egy repülőút alkalmával is). Ezekben az esetekben az ember felvállal egy bizonyos dózist a rák kiszűrése, szórakozás vagy a lassú és költséges tengeri utazás elkerüléséért.

Ezek után tisztázzuk mi is ez a radioaktív sugárzás? A középiskolai tanulmányokban szerepel a periodikus rendszer, ezzel kapcsolatban pedig a világegyetemben mindenütt megtalálható 92 stabil elem. Stabil, mert ha nem bántják őket, akkor azok maradnak, amik, azaz adott elemek. Az elemekre az jellemző, hogy az atomjának magjában egy adott számú proton (pozitív töltésű részecske) helyezkedik el. Ez egytől egészen kilencvenkettőig terjed. Az atommagban azonban nem csak protonok vannak, hanem neutronok is (töltés nélküli részecskék) amiknek a száma egy adott elemen belül nincs feltétlenül megszabva. Az azonos számú protonnal, de nem azonos számú neutronnal rendelkező atomokat izotópoknak nevezzük. Egy-egy elemnek tehát adott esetben több izotópja is lehet. A jódnak például három van: Jód-127 (ez a természetben előforduló, stabil izotóp), jód-129 (mesterségesen keletkezett, radioaktív izotóp, másfél év felezési idővel), jód-131 (mesterségesen keletkezett, radioaktív izotóp, 8 nap felezési idővel. Mind a két radioaktív izotóp béta sugarat bocsát ki felbomlásakor.

Igen, egy radioaktív atom spontán felbomolhat, helyébe egy másik elem vagy elemek lépnek, miközben 3 különböző fajta sugárzás hagyhatja el az atomot. Minden radioaktív atomnak van egy adott felezési ideje, ami azt jelzi, hogy mennyi idő szükséges az egy tömegben lévő anyagmennyiség felének az elsugárzásához. És akkor most összefoglalva a sugárzásról.

Mint már írtam három különböző sugárfajtával találkozhatunk, amelyeket alfa részecskének, béta-sugárnak, és gamma-sugárnak neveztek el. Ezek a sugarak teszik veszedelmessé az atombombát, és az atomreaktort, mert kis dózisban „csak” károsak az emberre, nagyobb dózisban pedig halálosak. Ismerkedjünk meg velük!

1) alfa részecske: lényegében az elektronjaitól megfosztott hélium atom. Viszonylag lassú, anyagon keresztül az áthatoló képessége csekély, már egy papírlapon se képes átjutni, ezért megakad az emberi bőrön is. Ha azonban egy radioizotóp bekerül a szervezetbe, és ott bomlik fel, akkor az alfa részecske is veszélyes lehet. Mivel az alfa részecskében a két neutronon kívül két proton is van, elektromos töltéssel rendelkezik, amelyek ionizálnak, azaz ragyogóan szétdúlják az emberi sejtet.

2) Béta-sugárzás: tulajdonképpen egy nagy sebességgel száguldó elektron (normál körülmények között az atommag körül „keringő”, negatív töltéssel bíró részecske), aminek áthatoló képessége valamivel meghaladja az alfa-részecskéjét, de már egy egészen vékony fémlemez is megállítja. Mivel az elektron negatív töltéshordozó, ezért a béta-sugárzás is ionizáló.

3) Gamma-sugár: lényegében egy igen kemény elektromágneses hullám (mint például a fény, röntgensugár vagy rádióhullám), aminek áthatoló képessége igen nagy, mivel se tömege, se pedig töltése nincs. Több méter vastag föld, néhány deciméternyi beton vagy pár centiméter vastag ólomlemez nyújt ellenük bizonyos védelmet.

Most tehát már tudjuk, mit várhatunk egy radioizotóptól, de még nem tudjuk, hogy mikor. Mikor esik szét (dezintegrál) egy radioizotóp? A helyzet az, hogy fogalmunk sincs. Nem tudjuk, hogy egy atom miért, és mikor esik szét, és ezért nem tudjuk se megakadályozni, se előidézni. Egy rádióizotóp atommal csinálhatunk, amit csak akarunk, kitehetjük hatalmas nyomásnak, magas hőnek, erős mágneses vagy elektromos térnek, az eredmény ugyanaz, vagyis semmi. Bármit is teszünk vele az istennek se bomlik fel. Ugyanakkor, ha szét akar esni, semmi se tudja ettől visszatartani (a „Mi volt előbb isten vagy ősrobbanás” című könyvemben ezzel kapcsolatban filózok, és majdnem megérkezek az isten létéhez). Egyetlen egy dolgot tudunk csak, azt, hogy statisztikailag egy nagy halom azonos radioaktív atomból hány fog felbomlani adott idő alatt. Ugyanis azt tapasztalták, hogy minden fajta radioaktív anyagra jellemző egy úgynevezett felezési idő (amit fentebb már jeleztem). Ebből az következik, hogy ha van nekünk valahol egy nem kívánt radioaktív anyagunk, azzal semmi mást nem tudunk tenni, mint várni, hogy önmagától szép csendben elsugározza magát. Ez adott esetben jelenthet néhány órát, egy-két napot, vagy akár sok-sok évet is.

g-mÉs akkor most jön a LÉNYEG. A sugárzás érzékelése, mérése. A helyzet az, hogy az embernek nincs olyan érzékszerve, amivel a radioaktív sugárzást érzékelni tudná. Ugyanis a radioaktív sugár nem látható, nincs szaga vagy íze, ami csak fokozza veszedelmességét. Adott esetben zsebre tehetek egy apró (de erősen radioaktív) tárgyat, és anélkül, hogy észrevenném, néhány óra leforgása alatt akkora dózist szedhetek tőle össze, hogy másnap már halott vagyok. Mit lehet tehát tenni? (Csernobili túlélők állítása szerint nagy dózisú sugárzás alatt savanyú ízt éreztek a szájukban) A radioaktív sugárzást csak közvetett úton lehet érzékelni. Erre a célra szolgál például a GM-cső (teljes nevén Geiger-Müller csúcsszámláló, újabban részecskeszámláló), aminek a két vége le van zárva elektromos szigetelő anyaggal, többnyire argon gázzal van megtöltve. A cső hosszában keresztül van fűzve egy, a cső falával fémesen nem érintkező fémszál. A középső fémszál és a cső fala közé potenciál különbséget kötnek, vagyis egyenáramú feszültséget, tipikusan 400 Voltot. A méretezésből adódóan az áram nem tud áthúzni a két „pólus” között. Viszont, ha egy ionizáló, mondjuk alfa-részecske betéved a csőbe, az ionizálni fog egy argon atomot, azaz leszakít r óla egy elektront. Ez az elektron megindul a középső vezeték felé. Útközben az elektron további argon atomokkal ütközik, amikről további elektronok szakadnak le (lavina hatás) és a végén megérkeznek a fémhuzalhoz. Lényegében egyetlen „betévedt” részecske konkrét impulzust fog eredményezni, amit számba lehet venni. Gyakorlatilag a GM részecskeszámláló mindenegyes áthaladó részecske hatására ad egy klik-hangot, ami nagyobb radioaktivitás esetében géppuska sorozatnak tűnik, illetve még több áthaladó részecske hatására egy műszer mutatója kileng a megfelelő értékre.

A radioaktivitás mérésének másik módja egy sugárzás érzékeny, tokba zárt lemez, mint például egy fotókémiai film, amit naponta elő lehet hívni (hasonlóan egy fekete-fehér fényképhez), és kalibrálás alapján a sötétedés mértékéből meg lehet állapítani, hogy az eszköz viselőjét mekkora sugárdózis érte. Ezt elsősorban radioaktív anyagokkal dolgozóknál alkalmazzák, például atomreaktorok környékén. Vannak más lehetőségek is, de azokba most nem érdemes belemenni.

Ha tehát a radioaktivitást érzékelni tudjuk, akkor mérni is lehet. Nem kell mást tenni, mint összegezni az impulzusokat. Csakhogy a méréshez szükség van mértékegységekre is. Hogyan állunk a mértékegységekkel?

Kezdetben mindent az akkor már jól ismert rádiumhoz hasonlítottak. Ezzel azért érdemes foglalkozni, mert lehet még találkozni régi mértékegységekkel is. Megalkották a kisugárzás, vagyis a radioaktivitás mértékegységét, az 1 curiet (Ci), ami másodpercenként 37 milliárd dezintegrációt jelentett, mert egy gramm rádiumban névlegesen ennyi atom bomlik fel egy másodperc alatt. Ez azonban durva egységnek bizonyul, ezért a gyakorlatban a milli-Curie terjedt el. Azután a múlt század derekán kitalálták az „SI” (Systéme Internationale d’Unités) rendszert, ami 1976 óta Magyarországon is kötelező. Így az új megfogalmazás szerint a radioaktivitás egysége az 1 Becquerel (Bq), ami egy másodperc alatt egyetlen dezintegrációt jelent. Ez most meg túl kicsinek bizonyult, ezért a gyakorlatban az ezerszeresét, vagyis az 1 kBq-t használják. A Curie és a Bequerel között az átszámítás 1:37.000.000.000.

Most már meg tudjuk mondani, ki tudjuk fejezni, hogy egy sugárforrás milyen mértékben sugároz. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a sugárzásból egy adott élőlény (mondjuk az ember) mennyit nyel el. Erre is kellett találni mértékegységet. Régebben a „RAD”-ot használták (Radiation Absorbed Dose). Újabban a „Gray” (Gy) a megfelelő mértékegység. 1 Gy = 1 Joul energia/1 kg anyag. Arról van szó, hogy a radioaktív sugárzás is energia, és a Gray azt adja meg, hogy mi az arány az anyag és az anyagnak átadott energia között. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem ionizálná azokat az atomokat, amikbe becsapódik és, ha ez az anyag néha nem lenne biológiailag élő. Mert, amennyiben egy ilyen kilónyi anyag történetesen bennünk található, akkor bizony biológiai hatással kell számolni. A fizikusok ezért kitaláltak egy újabb egységet, a „Sievert” (Sv), ami megegyezik a Gray-jel, de figyelembe veszi az embert, mint a sugárzás biológiai elszenvedőjét. Mit jelent ez? Nos, a három különböző sugarat biológiai hatásuknak megfelelően, figyelembe veszi, hogy mennyire érzékenyek az egyes emberi szervek, valamint súlyozza azt, hogy a hatás kívülről vagy belülről éri-e az emberi testet. Nem akarom komplikálni a dolgot, ezt úgy kell érteni, hogy elnyelt sugárzásnál a Sievert mértékegységet alkalmazzuk emberek esetében, minden más esetben a Gray mértékegységet. A két mértékegység értéke különben azonos. Aztán persze kiderült, hogy az egységek kényelmetlenül nagyok, ezért a gyakorlatban a „mili-Sv” és a „mikró-Sv” egységeket használják.

Nézzük mi történik az emberrel radioaktív besugárzás esetében? A radioaktív vagy ionizáló sugárzás hatására az érintett sejtek rendszerint elhalnak, vagy oly módon deformálódnak, hogy évekkel később rákosodáshoz vezetnek.  A tapasztalat szerint minél inkább szaporodik egy sejtcsoport, annál érzékenyebb a sugárzásra. Éppen ezért a legkönnyebben elhalóktól haladva az érzékenységi sorrend a következő: őssejtek, vérképzők (lép, csontvelő, limfocita ganglion), ivarmirigy, bőrszövet, bélhártya, kötőszövet, izom- és végül az idegsejtek. Most jött el az ideje, hogy bevezessük a LD50 fogalmat, ami egy angol kifejezés (lethal dose for 50%) rövidítése. Ez akkora dózist jelent, aminek hatására az egy fajhoz tartozók 50 százaléka meghal (50 százaléka viszont életben marad). Az LD50-t nem szokták kitenni, de természetszerűen minden adatnál ezt kell érteni. Tehát, az ember számára 3000 mSv a halálos dózis, abban az esetben, ha ezt egy adagban kapja. Egészen más a helyzet, ha egy ilyen dózist nem egyszerre, hanem mondjuk három év alatt kap meg, napi egy ezrelék formájában. Ilyen esetben a halálos adag az előzőnek a kétszerese.

{Ha elveszünk a mértékegységek között, akkor gondoljunk a következő analógiára. Kint vagyunk a szabadban és esik az eső. A lezúduló eső mennyi­ségét Becquerellel. Hogy mennyi eső esik ránk, azt Gray-jel, hogy mennyire leszünk nedvesek, azt pedig Sievert-tel mérjük. A bőrig ázás jelenti a halált 😀 } A 3000 mSv, mint halálos dózis vonatkozási alapot ad ahhoz, hogy mit jelent például óránkét 1000 mSv sugárzást kapni. Azonban a dolog ennél egy kicsit komplikáltabb. A halálos dózis természetszerűen megöli az embert, csakhogy ilyenre szert tenni nem lehet, legalább is háború vagy hatalmas katasztrófa nélkül nem (hozzátehetném, hogy a „hatalmas katasztrófához” közel is kell lenni). A nem halálos dózis pedig egy teljes külön történet, mert ilyen esetben nem a sugárzás öl, hanem a hatása.  A radioaktív sugárzás ugyanis a sejtekben olyan elváltozást hoz létre, ami évek múltán (mondjuk 3…30 év között) rák kialakulását okozza. De a történetnek még mindig nincs vége, mert nem mondhatjuk, hogy a kis dózis 30 év múltán, a nagy dózis már 3 múlva is okozhat rákot, mert ez csak körülbelül igaz. A rák kifejlődéséhez hajlam is kell, tehát az egyik emberben viszonylag alacsonyabb radioaktív besugárzás után is kifejlődik, míg a másiknál nem. Ezenkívül a rák kialakulását több, egymástól független hatás is előidézheti, amelyek összeadódnak.

Az atomreaktorok védelmezői szeretnek hivatkozni a hát­­térsugárzásra, aminek minden ember ki van téve, és ami (szerintük) azt jelenti, hogy kis dózis megengedhető. Az igaz­­ság az, hogy az ember, és minden élőlény – úgy tűnik – hozzászokhatott a háttérsugárzáshoz, de valójában kiépít­ett magában bizonyos védekező mechanizmust, aminek segítségével – úgy ahogy – regenerálni tudja azt, amit a ra­dioaktív sugárzás elrombol. Most nézzük az ada­tokat! Tipi­kusan egy embert évente 0,3 mSv sugár­dózis ér (ez is kalkulálási alap). Ez a ha­lá­los dózis tízezred része. Ha ezt 100 %-­nak vesszük, akkor ehhez 50 %-ban járul hozzá a talaj­ból feltörő, és a lakóépületbe bejutó radioaktív radon gáz. 14-14 % a lakóház falaiból, illetve gyógyá­szat­ból (pl. röntgen, izotópvizsgálat, stb.) származik. A kozmi­kus sugár­zás 10 %-ért felelős, míg az élelmiszerekből egy további 11,5 százalék érkezik. A hiányzó 0,5 százalékért a közöttünk megbújó atomreaktorok, és tevékenységük felel. Ez a szám kedvezőnek tűnik, végül is a minket ért háttérsugárzásnak mindössze kétszázad része köszönhető az atom-korszaknak, de ez csak egy átlag. Ha majd a Fukushimai katasztrófa elül, és minden lecsendesedik, akkor kiderülhet, hogy 0,5 helyett, már 5 % az ember okozta sugárzási hányad, ami még mindig nem túl sok, de egyes emberek, bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között halálos vagy közel halálos dózist szedhetnek fel. Miért?

1) A baleseteknél tipikusan keletkező jód-131 beépülhet a pajzsmirigybe, ahol elképesztő pusztítást tud okozni, de csak akkor ha megesszük. Ha viszont vész esetén Jód-127 vegyületet veszünk be, akkor a rengeteg jód atom között a Jód-131 viszonylag kis százalékban lesz jelen, azaz kevés tud beépülni a pajzsmirigybe.

2) A másik szemét izotóp a cézium, amit a szervezet összetéveszt a káliummal és egyenletesen eloszlik a testben, ahova a fertőzött élelmiszerrel kerül be. A példa kedvéért megjegyzem, ha egy 70 kilós emberbe 270 mCi-t sugárzó cézium mennyiség kerül, akkor 3 héten belül biztos halott.

3) Folytathatnám azzal, hogy a stroncium-90 izotópot a 29 éves felezési idővel, ami szintén reaktor katasztrófa esetén kerül ki a levegőbe, az emberi szervezet a kalciummal téveszti össze, de nem csak az ember, hanem a tehén is, ezért bekerül a tejbe, onnan pedig az emberbe.

A fentiekből ki lehet következtetni, hogy nagy baj esetén, ha az ember nem megy ki a szabadba, és nem eszik friss ételt, vagy kerüli a tejtermékeket (mondjuk évekig 😀 ), akkor jelentős mértékben el tudja kerülni a sugárfertőzést.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2244) Paradigma váltásra lenne szükség

Tibor bá’ online

 

Ha senki nem tiltakozik hangosan, akkor azt állítom, hogy a klasszikus fizika a Curie házaspár és Röntgen Konrád felfedezésével nagy vonalakban befejeződött. Einstein térideje, a kvantummechanika „szellemvilága” bár némi rafináltság bevezetésével a gyakorlatban ragyogóan működik, az első perctől kezdve heves ellenzőkre talált. Az más kérdés, hogy Thomas Kuhn tudományfilozófiája elsöprő győzelmet aratott, aminek szoros következményeként aki nem állt be az uralkodó paradigma által megkövetelt soraiba, az tudományos renegátnak számított. Így aztán a sorban állók végigküszködhettek néhány emberöltőt a tudományos továbblépés mezsgyéjén, minimális eredmény nélkül.

Kezdetben még hittek a mindenség elméletének fellelésében, lázasan dolgoztak a négy alapvető természeti erő összeötvözésén, a részeredmények logikus egységbe tömörítésén, a gravitáció kvantummechanikába történő beolvasztásában. Egyre másra születtek a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb elképzelések párhuzamos világegyetemekről, felcsavarodott extra dimenziókról, különbözőképpen rezgő szuper húrokról, membránokról. Miközben szimmetriák sérültek, felfedezett részecskék eltűntek (pentakvark), sejtett részecskéket nem találtak (graviton, Higgs részecske, na jó ezt most állítólag megtalálták).

Ma már úgy tűnik a Világmindenség végső törvényét az Ember sose fogja megtalálni, mert vagy nincs ilyen törvény, vagy ha mégis lenne, akkor a ma ismert „eszközökkel” megfoghatatlan. A jelenségek olyan elrendeződéseket takarnak, ami az ismert fizikai világ fogalmai szerint definiálhatatlanok.

Egy persze biztos, a természet törvényei tökéletes összehangolása nélkül az élet sose alakult volna ki. Álláspontom szerint ebből kellene kiindulni, de erre kevés fizikus hajlandó. Sokkal elfogadottabb nézet, miszerint megszámlálhatatlan Világegyetem létezik más és más alaptörvényekkel. A miénk véletlenül pont olyan, hogy a végén itt találjuk magunkat gondolatainkkal. Ennél már az is egyszerűbb, ha elfogadunk egy világot teremtő istent, csak hát erre sincs bizonyíték. A legmérsékeltebbek azt várják, hogy egy ifjú zseni a homlokára csapva előálljon egy teljesen új, és merőben ismeretlen megközelítéssel. Ez ellen „csak” az szól, hogy ez a képzeletbeli titán is a Földön születik, itt szocializálódik, mitől lenne bármilyen ötlete az elképzelhetetlennel kapcsolatban.

Csak emlékeztetőül! A foton egyszerre két lyukon megy keresztül, önmagával interferál, viselkedését befolyásolom puszta ránézésemmel, párja viselkedéséről késedelem nélkül értesül, azaz a fénysebességnél gyorsabban „kommunikál”. A virtuális részecske megszületik a semmiből, tesz ezt-azt, majd megsemmisült a semmibe.

Innentől kezdve ízlés dolga ki mire szavaz. Egy biztos, valami nagyon nem stimmel. Már rég paradigmát kellett volna váltani, mert amíg Einstein lesz az abszolút tudás egyetemes szimbóluma, egy tapodtat se fogunk előre jutni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2243) The Janus headed Hungarian Prime minister Viktor Orbán

Uncle Tibor’s blog online

 

Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek Janus arca van” című angol nyelvű poszt azoknak készült, akik nem tudnak magyarul, de Orbánnak nagy hívei. 

As far as I am concerned, the Hungarian prime minister might have many faces, but that he has at least two faces one can be sure. One face is for his own people, the other one is for the leaders of Western Europe. No harm is done, because the internal one can only be seen in Hungary, the external one is for foreign use only. This latter one is exclusively reserved for diplomats, heads of state, businessmen, who have some experience of  the real world, and so on. So he saves them from hearing of Indian proverbs and the like and does not mention every second minute the two-third majority nor the ballot box revolution. On the contrary, he reassures them that those expressions are strictly for home consumption. His political intentions are friendly for the multinational companies and his lip service back at home is just that. He does not want to revise The Treaty of Trianon, not even in his darkest nightmare. But in case worse comes after bad (which will come for sure) the one and a half million Hungarian over the border will come to his rescue with their voting right and he might hold onto the Holy Crown a bit longer.

This would do fine, because the western businessmen are not interested in Trianon or the borders, well especially not the borders, but the Robin Hood tax is a real pain in their ass. Well, in this aspect the businessmen lose out. The prime minister now has to focus on politicians therefore with his broad smile he fondles Angela Merkel.

Orbáns’s home face is quite different, he can afford this extra showiness because out there in the West nobody speaks or even understands Hungarian. His home face has the expression of all the Hungarian folk heroes combined and tells it straight into the TV camera with considerable pride that the West should go to the hell, we will walk on our own way and like baron Münchausen we will pull ourselves out of our debt by grasping our hair and just pull and pull and pull.  The IMF should shit itself all over again and again. In four years time the IMF will borrow money from us, and if we get real angry, we will make the forint the reserve fiat money of the world. That is a fact!

This two-faced characteristic is not new it is been on the table for years and has resulted in considerable success. It is common knowledge whatever is successful should not be changed. Consequently during the last ballot everything was just fine, after that even finer. In no time at all, one bill was passed after the other in quick succession and his power was getting anchored deeper and deeper as the hours passed by. While the supporters felt happier all the time, and cheered every new move, such as: cutting back the jurisdiction of the Constitution court; robbing the pension funds; reducing the unemployment benefit; changing the media law, and implanting quasi censorship; etc. These are all pardonable if the multinationals have to pay extra tax, so the people are happy.

And so am I.  We have a cunning prime minister. Consider this, back in the 1950’s Rákosi made a beautiful constitution ensuring the right of free opinion, of public meeting, free movement and included every possible branch of civil rights, on paper. In reality nothing was enforced or rather the breach of these “laws” was the norm. Our smart PM has it down perfectly. He will stick to the soul and the letter of the constitution up to the last syllabi. He will simply change the constitution to his liking with the help of his two-third majority. England has a monarchic parliamentary democracy. Hungary will have a constitutional autocracy, the first in human history. Hurrah, we finally managed to get into the book of human history.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2242) Swingerek

Tibor bá’ online

Siklósi Botond & Vanda művésznevek alatt a pár egy ideje már publikál a magyarországi swinger “mozgalomról”, ami nyomon követhető az INDEX-ben. Egy érdekes, de egyáltalán nem új témában iparkodnak hírnevet szerezni, ami egy idő után forintra váltható. Ez eddig OK, mert sokan akarnak híressé válni ebben az internetes világban csak kérdés, hogy kellő információt kap-e az olvasó, mert szerintem sokkal inkább promótálnak, mint informálnak. “A csoportos szex házasság konzerváló szerepe” fedő mondat alatt érdekes dolgok találhatók, amiről 7 éve írtam is egy posztot, amit most ide csatolok, íme:

Harminc éves siheder koromban 😀  jelent meg a „Bársonyos alvilág” (The Velvet underground) 1963 szeptemberében, amit egy Michael Leight nevű  oknyomozó újságíró publikált. Két évvel később, 1965-ben New Yorkban megalakult a The Velvet Underground zenekar, akik mind a mai napig az élvonalban találhatók. A nevet állítólag úgy vették fel, hogy Lou Reed és Sterling Morrison barátja, Tony Conrad az utcán talált egy példányt a könyvből és megtetszett neki a cím. Ami azt illeti a cím nekem is megtetszett, ugyanis az ismertetőjét a megjelenés hónapjában olvastam a New York Herald Tribune-ben, és  pár héttel később már a kezemben volt egy példány, ami Magyarországon, 1963-ban ritka teljesítménynek számított. Az angolszász sajtóban megjelent beszámolók szerint a könyv elolvasása minden gondolkodó ember részére kötelező, mert korunk szexuális korrupciójáról szó. Persze a korrupció egy erős kifejezés, de ne feledjük, hogy közel fél évszázados múltról van szó. Az oknyomozás tárgya a szexuális parafilia (parafilia = szokatlan – de nem aberrált – szexuális vágyakozás : egy  csokorba lehet szedni a hebefiliával és a pedofiliával, amelyek azonban már aberrációk. A hebofil célpontja a serdülő gyermek, míg a pedofil célpontja a serdülőkor előtti gyermek). Végeredményben arról volt szó, hogy az amerikai társadalom szexuális attitűdje gyors változáson ment át, amit később szexuális forradalomnak neveztek el. Konkrétan feleség cseréről és csoportos szexről volt szó. Érdekes feltárás, de hogy új lenne, az kétséges. Huszonéves koromban volt szerencsém barátságot kötni egy (volt) csendőr ezredessel, akinek az elbeszélései szerint, amikor egy új körzet parancsnokának nevezték ki, kötelezően végigjárta a helyi méltóságokat (alispán, polgármester, főorvos, patikus, stb.) aztán bevezették a helyi úri-osztály kedvteléseibe, amihez a vadászat mellett hozzátartozott a feleségcsere is. És, ez Magyarországon volt a két világháború között. Feleségcserét írtam? Na igen, a katolikus Magyarországon a pozícióban lévőknél nem vették jó néven a válást, ami nyilvános volt. A feleségcsere viszont titkos, és feleslegessé tette a válást.

A szerző könyvében nem fedte fel, hogy oknyomozása közben milyen mértékben volt ö maga involválva, amit nyilvánvalóan akkor, és ott nem is tehetett meg. Ezért a könyv végeredményben több tucat nő és férfi, valamint házaspár meginterjúvolásából áll, nagyon kevés hozzáfűzött egyéni véleménnyel. Talán felesleges megemlítenem, hogy a könyvet egyetlen este alatt kiolvastam, és természetesen eldöntöttem, hogy a tettek mezejére lépek. Rendben van, de hogyan? Mindenesetre első lépésként, az esetleírásokból le kellett szűrnöm a tanulságot. A következőkben tehát a Bársonyos alvilágban található esetek, és a későbbiek folyamán személyes élményeim összefoglalóját fogom egy csokorban átnyújtani nektek.

Kezdjük a motivációval! A részvétel, vagy a kipróbálás melletti döntés rendszerint nem egytényezős. Legfontosabb és leggyakoribb a férjben bujkáló poligámia, ami annyira erős, hogy a cél elérése érdekében hajlandó „feláldozni” a feleségét is. A férjek döntésére a feleségek reakciója 90 százalékban az abszolút elutasítás. A maradék 10 százalék igen lelkesen csatlakozik az elképzeléshez. A 90 százaléknak kb. egy harmada egy idő után beadja a derekát, de kábé minden második esetben a kierőszakolásban nincs köszönet. Olyan férfivel viszont nem találkoztam, aki – legalább elméleti síkon – ne lett volna híve az ötletnek (természetesen nem egy hónapos házasokról van szó). A feleségek lelkes 10 százalékának a férj hosszú ideig tartott szexuális alulteljesítése adja az indítékot. Olyan nőről nem hallottam, aki kifejezetten a változatosság miatt lépett be a klubba. Viszont a nagy nehezen rábeszéltek egy része a kezdeti tapasztalatok után, lelkes hívővé vált.

És akkor térjünk rá a férfiakra. Az a férfi, akinek sikerült rábeszélni a partnerét, és az egészbe belekóstolt, kivétel nélkül mind elismerően nyilatkozik a csoportos szexről. Az ok csak részben a változatosság. A látvány, hogy a feleségét a szeme láttára egy „idegen” férfi birtokolja, egy nagyon mélyen ülő ősi vágyat ébreszt fele benne, és alig várja, hogy befejezzék és saját nőjét birtokba vehesse, aminek eredménye a megszokottnál sokkal intenzívebb közösülés a feleséggel. Mindenki jól jár, amennyiben a feleség el tudja fogadni egy „idegen” férfi behatolását (a nagy százalék nem tudja). Közösülés közben a nők többszörös (és hosszan tartó) orgazmusa nem ritka jelenség, amiért sokkal kevésbé vannak oda, mint a férfiak, akiknek még fiatal korban se túl gyakori a néhány percen belül megvalósított ismétlés. Ezen biológiai tényen a csoportos szex radikálisan változtat, a férfiak szinte szárnyakat kapnak. Egy-egy szeánsz alatt a résztvevő férfiak átlagos orgazmus száma háromra tehető. Tekintve, hogy ezen férfiak átlagos életkora 40-45 körüli, ez a teljesítmény messze felülmúlja az otthonit. Egészen pontosan háromszor több 😀 .

A házaspárok esetében a pontatlan statisztika azt jelzi, hogy akik nem potyognak ki, azoknál összekovácsolódást eredményez (hitted volna?). Ilyen értelemben megmenti a házasságot. Bár csoportos szexnél íratlan szabály, hogy összejöveteleken kívül tilos a kétszemélyes találkozás, ezt a nők szívesen megszegik, míg a férfiakra nem jellemző. Az ok valószínűleg a nők körében bekövetkező nagyobb kiszelektálásban keresendő. Egyszerűbben kifejezve, amelyik nőt rá lehet venni a csoportos szexre, vagy feleség cserére, annál a szex átlagon felüli jelentőséggel bír. Apropó, csoportos szex, mint az elnevezésből is következtethető, több nő és férfi részvételével történik. A feleségcserében csak két olyan személy vesz részt, akik nem egymással házasok. Ez ma már elavult szórakozásnak számít, már csak történelmi szerepe van.

A csoportos szexnél az optimális létszám 6-8. Az optimális elrendezés pedig – a saját tapasztalataim szerint – a két nő és négy férfi. Másik saját tapasztalati tény, hogy az emberekbe bele van nevelve egy automatikus elutasítás, ami olyan erős, hogy a felkínált lehetőséget még megfontolni se hajlandók. Ugyanakkor, ha előzetes megbeszélés helyett a megfelelő szituációban találják magukat, a lehetőséget kihasználják. Ellen példával nem találkoztam.

Igen emlékezetes az egyik eset, amikor partneremmel együtt meghívott egy házaspár „közönséges” vacsorára. Vacsora után javasoltunk egy „huncut játékot”, amit a partneremmel előre megbeszéltünk. A játék lényege a párok egymással való szembeülése úgy, hogy mindenki a másik pár, önmagával ellentétes nemű tagjával kerül szembe. A feladat egymás utánzása. Tehát A-nő megsimítja a vele szemben ülő férfi haját, amit B-nő utánoz. Ezt követve A-férfi megsimogatja a szemben ülő nő karját, amit B-férfi utánoz, és így tovább. Egy idő után lekerülnek a ruhadarabok, egyik a másik után, majd testrész érintések következnek, ami a végén közösülésbe torkol. Ennél az emlékezetes esetnél történt, hogy az aktus után a férj a feleségéhez fordult és jelentős szomorúsággal a hangjában azt kérdezte tőle: „hogy tudtad megtenni?” Amire a feleség nagy mérgesen visszavágott: „mért, és te?” Pusztán arról van szó, hogy közösülés közben a férfi elveszíti józan eszét, ami csak a kielégülés után tér vissza. Jelen esetben a férj könnyen megakadályozhatta volna feleségének a megdugását, de akkor ő se dughatott volna.

Egy kis pihenő végett, térjünk  vissza a „The Velvet Underground” könyvhöz. Négy évvel később, 1967-ben újra kiadták, de most Angliában és „Bizarre Sex Underground” cím alatt, (különben) változatlan szöveggel, és a címen kívül változatlan borítóképpel. Négy év viszont nagy idő. Legalább is akkoriban Magyarországon 4 év alatt hatalmas változások történtek. Igaz házassági hirdetéseket egyedül a Magyar Nemzet közölhetett, és a „házasság céljából” kifejezésnek benne kellett lenni a szövegben vagyis a hirdetésnek valóban házassági célt kellett sugallni, de senki nem vette komolyan. Csoportos szex összehozása komoly nehézségekbe ütközött, ha a baráti kör erre alkalmatlan volt. Szerencsére! Ugyanis az egyik komoly szabály: Barátokkal soha, mert egy barát elvesztésére ennél jobb módszert még nem találtak ki. Viszont a házasság megóvására se. Felmerül a kérdés miért?

Nem végeztem tudományos felméréseket, így legjobb esetben is csak az impressziómra támaszkodhatok, plusz némi paraszti józan észre. Nagyon sok válás oka a férj hűtlensége, ami biológiai adottságaiból ered. Csoportos szexre járó házaspároknál a hűtlenség kizárt. A férj letudja „aljas” ösztönét és nyugodtan ül a seggén. A megszokás és unalom a nőket is utoléri, még akkor is, ha ezt nem ismerik be. Az ilyen feleség a dolgot egyszerűen oldja meg, nincs rá igény, nem gyakorolja. Ez az „apukám úgy fáj ma a fejem” szindróma, amit a férjek nehezen viselnek el. Aztán, van egy közös titkuk, amit a rokonság, a környezet, a baráti kör nem tudhat meg. A közös titoknak hatalmas összekovácsoló ereje van. Végül pedig nagy ívben elkerüli őket a szexuális frusztráltság, ami a nem közel azonos igény esetén lép fel. A többlet kapacitás csoportos szex esetén ragyogóan levezethető.

Aztán eltelt egy jó évtized és megjelent a Négy Évszak havi magazin, amiben egy-két érdekes történet mellett sok oldal apróhirdetés volt kizárólag partner szerzés végett (volt néhány fehér holló, aki férjet keresett). A csoportos szexelők számára megváltás volt. Egyszerre megnyílt az út több tízezer potenciális partnerhez. A szexuális forradalom elérte Magyarországot, ami azóta is tart. Az utóbbi időkre már semmi új felfedezés nem jutott, kivéve a szélsőséges aberrációkat, de ezt a témát másra hagyom.cs

Álláspontom szerint a megfelelő feleséggel vagy partnerrel a csoportos szex sokkal több pozitívumot tartogat a praktizálók számára, mint negatívumot. Nem csak szex, de „esemény” is. Egy-egy szeánsz után napokig lehet róla beszélni. Érdekesebb eseteket még hónapokkal később is fel lehet eleveníteni. Ezen utolsó állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint 1989-ben megjelent könyvem: Csoportos szex itt és most – szatirikus erotika címen. Természetesen már sehol se árulják. Egy-egy felbukkanó példányért antikváriumban egy kisebb vagyont kérnek. Nekem is csak egyetlen egy példány van belőle, amit úgy őrzök, mint a szemem fényét.

Eddig tartott a 7 éve megjelent poszt. Most pedig a téma kibővítése következik 2017-ben. Siklósi Botond & Vanda szerzőpáros nem foglalkoztak a legfontosabbal, mit javasolnak. A swingelésnek van egy feloldhatatlan problémája, a nemek biológiai egyenlőtlensége. Ez abból ered, hogy a férfi nemi kapacitásának lehatároltsága mellett, a nőknél ez majdnem végtelen. Egyetlen egy nő fizikailag képes kielégíteni akár 30 férfit is (amire a Vörös Hadsereg megszállása alatt bőven volt példa), ami viszont fordítva messze nem igaz. Néha még egyet se képes. Ha ezt a női tulajdonságot a feleség kihasználja, és már az ötödik férfivel dug, miközben a férj szomorúan bámulja kókadt nemi szervét, egészen biztos nem fog jót tenni a házasságnak. Viszont ez a lehetőség nem kizárható, tökéletesen a feleségre van bízva, aki ha kihasználja a lehetőséget a házasságot nem összébb kovácsolja, hanem szétzilálja.

Persze, aki ki akarja próbálni az szabadon dönthet mit akar, de ha megkérdez engem, akkor én a “treesome” megoldást ajánlom, szigorúan két férfi és egy nő, természetesen egyiknek a felesége. Mind a hárman jól járnak. A két nő és egy férfi = katasztrófa, és mégis a férfiak nagy része erre vágyik. A “sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” tipikus esete.

(2241) Amerikai humor

Tibor bá’ online

A legjobb szőkenő vicc

A banketten pohárköszöntőt tartó férfi infarktust kapott, a helyszínen elhunyt, úgy ahogy volt a fekete öltönyében elvitték egy közeli kórház proszektúrájára, ahol egy szőke kórboncnoknő megkérdezte a feleséget, hogyan kívánja férjét a ravatalon látni. A feleség közölte a szőke kórboncnoknővel, hogy férjén a kék öltöny mindig is jobban mutatott és neki minden pénzt megérné, ha a férje ilyen öltönyben lenne kiravatalozva. Ennek a kívánságnak a teljesítését a szőke kórboncnoknő vállalta a rákövetkező napra. A feleség másnap újra elment a proszektúrára, ahol a férje ott feküdt világoskék öltönyben, ami a feleségnek rettenetesen elnyerte a tetszését, meg is kérdezte a szőke kórboncnoknőt, hogy mennyivel tartozik. Áh, semmiség az egész, nem kerül egy centbe se – kapta a választ. De az nem lehet – erősködött a feleség – a tisztességes munkát meg kell fizetni, ráadásul egy ilyen jól szabott világoskék öltöny egy vagyonba kerül. Ez nem volt nagy munka, és nem kellett fizetni az öltönyért – tért ki a jutalmazás elől a szőke kórboncnoknő – tegnap este behoztak egy férfit ebben a világoskék öltönyben, nem volt semmi más dolgom, mint kicserélni a fejeket. [erre nem számítottatok, ugye?]

 

Az idős olasz férfi esete

Egy idős olasz férfi, aki Rimini környékén lakott, elment a helyi templomba, hogy gyónjon. Letérdelt a gyóntató szék előtt és elkezdte a gyónást – atyám, a II. világháború alatt a szomszédban élő gyönyörű, fiatal zsidó lányt elrejtettem a házamban. Gyermekem – szólalt meg a pap – ez nem bűn, sőt jó cselekedet, ezt nem kell meggyónnod. De atyám – folytatta az idős olasz férfi – azzal a gyönyörű és fiatal zsidó lánnyal én szexuális kapcsolatot létesítettem, minden másnap közösültünk, vasárnap pedig kétszer is. Nézd gyermekem ez már nagyon régen volt, isten megbocsájtott érte, penitenciának imádkozz el 5 miatyánkot. Köszönöm atyám – vágott közbe az öreg olasz férfi – hatalmas súlyt vettél le a vállamról, de még lenne egy kérdésem, megmondjam-e neki, hogy a háborúnak már vége?

Urológusnál

Az egészségbiztosító urológiánál egy páciens éppen átesik egy roppant kellemetlen prosztata vizsgálaton, amit csak az édesített meg némileg, hogy a vizsgálatot egy csinos asszisztensnő végzi, aki közli az élete első vizsgálatán áteső beteggel, hogy a végbélbe hatolás közben bekövetkező erekció tökéletesen normális jelenség. Nem érzem, hogy erekcióm lenne – válaszolta a beteg. Az lehet, hogy önnek nincs erekciója – reagált az asszisztensnő feltűnően mély hangon, de nekem van.

A női kiismerhetetlenség

Az öreg farmer még öregebb tragacsával megállt az autószerelő előtt, hogy a járgányt megjavíttassa. A javítást azonban csak másnapra vállalják. Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor hazagyalogol, és majd másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárol vödröt, 5 liter olajfestéket, egy élő libát, és két élő csirkét. A festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hona alá csapta a másik kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a sarkon egy idősödő nő megállította, nem tudja-e hogy hol van a Harkály dűlő 1605. Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart elvezetem a házig. Megindultak tehát ketten az országúton. Tíz perccel később azt mondja a farmer: Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is spórolhatunk. Erre az erősen öregedő nő így válaszol: Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná használni a védtelenségemet ezen a kieső úton. Erre a farmert elfogja a méreg. Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy gallonos festékdoboz, honom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az isten szerelmére, hogy tudnám kihasználni a védtelenségét. Egyszerű, válaszolta az erősen öregedő nő – leteszi a libát a földre, ráborítja a vödröt, a vödörre ráteszi a festékes dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni, a két csirkét meg majd én addig megfogom.

 

Ne fingjunk  a Harrods-nál!

Egy középkorú hölgy a Harrods-nál elsétált az ékszer pulthoz, ahol megtetszett neki egy gyönyörű, briliánsokkal kirakott karkötő. A jobb szemügyre vétel végett lehajolt a pulthoz, amikor is véletlenül elfingotta magát. Zavartan körülnézett, hogy nem hallotta-e meg valaki, nincs-e a közelben egy eladó? Ahogy megfordult a legrettegettebb lidérc vált valóra, mert közvetlen mögötte ott állt egy főeladó férfi, aki a beosztásának, és az áruház múltjához megfelelően, előkelő hangon megkérdezte, hogy tudna-e valamiben segíteni a kedves vevőnek? A hölgy hogy leplezze zavarát, és reménykedve abban, hogy a főeladó nem  vett észre semmit, megkérdezte, mibe kerül a szemügyre vett karkötő. Amire a főeladó így válaszolt. Asszonyom, ha ön csak a látványtól elfingotta magát, akkor az ár hallatán garantáltan össze fogja szarni magát.

 

Hogy itt milyen sötét van

A feleség délelőtt hazavitte a szeretőjét, és hamarosan „munkának” láttak. Az asszony iskolás fia a szokásosnál jóval korábban ment haza, a szobába lépve meglepetten látta az anyját az ágyban egy idegen férfivel, nem tudta mit csináljon, hát gyorsan bebújt a szekrénybe. Csakhogy aznap a férj is jóval idő előtt tért haza, ezért a megzavart asszony  bebujtatta a szeretőjét a szekrénybe. Ekkor megszólalt a fiú, „hogy itt milyen sötét van!”. Hát igen – válaszolt a férfi. – Van nekem egy baseball ütőm, amit eladnék 250 $-ért. – folytatta a fiú. – Az klassz – suttogta vissza a férfi. – Nincs kedved megvenni? – Köszönöm, nem. – Az apám ott kint van, talán szólhatok neki. – Na jó, megveszem 250 dollárért. Hetekkel később úgy jött ki a lépés, hogy a fiú és a szerető megint találkoztak a szekrényben. A fiú megszólalt, hogy „itt milyen sötét van”, stb. stb. A végén eladta a baseball kesztyűjét is 750 dollárért. Másnap vasárnap az apa szólt a fiának, hogy menjenek ki a rétre és hozza magával a baseball felszerelését is. Nem lehet – válaszolta a fiú, eladtam. Eladtad? – ámult el az apa – és mennyiért? 1000 dollárért – dicsekedett a fiú. Hát ez nem szép dolog, így becsaptad a haverodat, most mindjárt elmegyünk a templomba és meggyónod. El is mentek és a fiú bement az első gyóntatófülkébe, ahol látni se nagyon lehetett. Megszólalt, „hogy itt milyen sötét van.” – Na idefigyelj – válaszolta a gyóntatópap – ne kezd el ezt a szöveget megint, mert itt ez most az én szekrényem.

A nyugdíjas férj

Miután  nyugdíjba vonultam a feleségem ragaszkodik hozzá, hogy vásárlásnál elkísérjem az Auchan-ba. Sajnos, a legtöbb férfihez hasonlóan a vásárlás engem halálra untat. Ezért legszívesebben gyorsan végeznék, de a feleségem, a legtöbb nőhöz hasonlóan, imád össze-vissza csellengeni a polcok között.

A tegnapi nap folyamán a feleségem kapott egy levelet az Auchan vezetőségétől, a következő tartalommal: Tisztelt asszonyom! Az elmúlt hat hónap folyamán az ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit tovább nem vagyunk hajlandók tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az ön férjét persona non grata-nak nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje, videó felvételekkel bizonyítható tetteit.

Június 15. Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlok bevásárló kocsijába dobott.

Július 8. Az ajándék osztályon található összes csörgőórát 5 perces időközökkel beállította csörgésre.

Július 29. Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a női vécéig.

Augusztus 7.  Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az előírásoknak megfelelően. Az alkalmazott ennek megfelelően járt el, ami hatalmas pánikba torkolt.

Augusztus 28.  Elemelt egy „Vigyáz nedves padló” táblát és elhelyezte a szőnyegosztályon.

Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegből, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitíven.

Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tőle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén.

Október 4: Az egyik biztonsági kamerába benézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és az kiszedett eredményt bemutatta a kamerának.

Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegető hangot megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert.

November 3: A gépkocsi osztályon különböző tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott.

November 18:  Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat rávisított „engem válassz, engem válassz.”

November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szőnyegen és azt visította: „Már megint ezek a szörnyű hangok.”

November  34: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát. „Úristen, itt nincs vécépapír”. Az egyik eladónő elájult.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2240) Közvélemény kutatás

Tibor bá’ online

 

A legújabb közvélemény kutatás szerint megtudhatjuk, hogy legjobban a magyar nemzetet ebben a pillanatban Kossuth és Széchenyi előtt, Maga Orbán Viktor képviseli a legjobban. Hogy ez pontosan mit jelent azt nem tudom, de a „hír” hallatán (Éva talált rá, és felolvasta nekem) röhögni kezdtem. Vajon kiket kérdeztek meg és hol? De ez nem is igazán fontos.

Vance Packard a The Hidden Persuaders című könyvében már 1957-ben felhívta a figyelmet valami természetes dologra. A történet (emlékezetem szerint) valahogy így szól. Az egyik sörgyár megbízásából a sörfogyasztást kellett volna felderíteni. A közvélemény kutatók kimentek az utcára, megállították az embereket és feltették nekik az egyszerű kérdést: „Bocsánat uram, megmondaná nekünk, hogy szereti-e a sört. – Igen, munka után nagyon jó a kikapcsolódásra. – És melyik sört kedveli ön, a világos sört, vagy a barna sört? – És akkor kaptak egy rövid választ. Aztán kiértékelték az eredményt, és azt kapták, hogy az emberek 95 százaléka a barna sört kedveli. A megrendelő nem fogadta el az eredményt, ugyanis a fogyasztás szerint az arány pont a fordítottja volt. Húsz ember közül 19 világos sört ivott. Gyerünk a reklám pszichológusokhoz!

A helyzet az, hogy az emberek a feltett kérdést egy kicsit másképp értik. Valahogy így: Ön a disztingvált sör fogyasztok által kedvelt barna sört kedveli, vagy pedig azt a közönséges világos löttyöt? Ez meglehetősen kétségessé teszi a válaszok valódiságát. Az emberek büszkék, mondjuk úgy, felvágnak. Politikai kérdéseknél pedig óvatosak. Vagy nem válaszolnak, vagy az „elvárt” választ adják. Ezért találták ki a mély lélektani kérdezést.

A Nescafé (instant café) kitalálása után azt hitték, hogy a helyszínen (Brazília) olcsón előállított kávé óriási siker lesz a gyors kezelhetőség és persze alacsony ár miatt. Nem ez történt. A Nescafé nem fogyott. Miért? Ha megkérdezik a háziasszonyokat, hogy miért nem veszi ezt a praktikus kávét, nem fognak használható választ kapni. Készítettek tehát két, 10 tételből álló bevásárló listát, amelyeken 9 tétel azonos volt (még a sorrendjük is). Viszont az egyiken Nescafé volt a másikon negyed kiló szemes kávé a tizedik tétel. Egy város felosztottak 3 körzetre. A középső volt puffer zóna, itt nem jelent meg a lista. A másik kettőben az egyik, illetve a másik listával lehetett találkozni szórólapszerűen azzal a kitétellel, hogy jellemezze egy mondattal, mi a véleménye arról, akinek ilyen bevásárló listája van. A beküldők között kisorsolnak ezt vagy azt. A bejött válaszokat kiértékelték, de csak a jelzőket írták össze. A kiértékelés után kiderült, hogy a Nescafés listára a legtöbb jelző: kényelmes, lusta, gondatlan voltak. A másik listánál ezek a jelzők sehol se voltak.

Ekkor a reklámosok a fejükre csaptak, és rájöttek mit kell tenniük. A reklám kampányban azt hangsúlyozták ki, hogy vegyél Nescafét, ezzel is több időd marad a családod kiszolgálására. Megindult a Nescafé menetelése, és azóta is tart.

Ezzel az Orbános felméréssel az én véleményem szerint nem azt érik el, amit szeretnének. Én röhögök rajta, mások csak hitetlenkednek, mert az eredmény elfogadhatatlan. Rákosi népünk bölcs vezére, Rákosi apánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, stb. emléke még sokakban él. Nincs itt semmi más, mint az Orbán kultusz beindítása. A történelem megismétli önmagát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2239) Még egyszer a nyugdíjról

Tibor bá’ szatirikus online

 

Tudom, hogy még nem vagy nyugdíjas, de hidd el nekem, előbb vagy utóbb leszel, hacsak nem patkolsz el idő előtt. Szóval nyugdíjas leszel, és akkor nyugdíjat fogsz kapni (remélhetően 😀 ). És kitől fogod kapni? Mivel a magánnyugdíjat lenyúlta az állam, már csak tőle. Viszont az állami nyugdíjrendszer egy piramis játék. Minden generációnak a nyugdíját a következő generáció befizetéseiből fizetik ki. Ennek a rendszernek a működése közel tökéletes, amennyiben a lakosság létszáma növekszik, de legalább is nem csökken. Azonban abban a pillanatban összeomlik, vagyis mostanában, amikor a lakosság száma csökkenni kezd. Nálunk pont ez az ábra már vagy 30 éve, de újabban nagyon. A példának okáért 2010-ben 14 százalékkal született kevesebb gyermek, mint 2009-ben. Így aztán olyan kicsi a születésszám, hogy ha emelkedik, hát van honnan. Ez nem azt jelentette, hogy az ország globális szexualitása csökkent volna, mert úgy tudom a dugás még nem ment ki a divatból. Rontja a helyzetet, hogy a várható életkor átlaga folyamatosan nő. A 100 évvel ezelőtti 35 évről mára 76/78 lett. Közbeszúrom, hogy a piramis játék séma nem kötelező. A nyugdíj igazgatóság megtehette volna, hogy a befizetéseket befekteti és a hozamokat osztja szét, de az állam imád lenyúlni és utál újraosztani. Ezt a tulajdonságát évről-évre sikeresen továbbfejleszti, amit csak azért jegyzek meg, mert előfordulhat, hogy nem vetted észre. Ez a viselkedési forma elsősorban azokra jellemző, akik folyamatosan összedobják azt a bizonyos kétharmadot.

Mindegy, most már benne vagyunk a szarban, mondhatnám nyakig, mit lehetne csinálni? Na jó, nem nekünk kell valamit csinálni, hanem a politikusoknak  (csak tudnám, miért használok többes számot? 😀 ), de gondolkodjunk a fejével. Nézzük, mi derült ki, hogyan gondolkodnak a politikus. A politikusok úgy gondolkodik, hogy több gyerek kell. Legalább annyi gyerek egy-egy családnál, amennyit a politikusok vállalt, tehát 5 darab. Azt viszonylag könnyű volt mondani, hogy mindenki hozzon magával még egy embert, de mindenki csináljon legalább öt gyereket az egy kicsit rázósabb, még akkor is, ha egyébként támogatják a gyerekvállalást. Illetve az ötlet rendben van, különben is újabban a politikusból ömlenek az ötletek, el se akarom hinni, hogy ez mind egyetlen koponyából ugrik elő (pedig így igaz). Mindenesetre valami bűzlik, ez alkalommal nem Dániában, hanem a Magyarországon található Felcsút környékén. Mi, hogy még nem hallottál róla? Ez kérlek a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának háttér intézménye. Amikor először hallottam ezt az erőforrás izét, feltűnt, hogy az elnevezés többnyire ismeretlen. Itt élek már jó 80 éve és nem vettem volna észre, hogy van egy ilyen fura nevű minisztérium? Aztán kiderült, hogy átszervezésről van szó. Igen-igen, a politikusok imád átszervezni, pedig az átszervezés egy kommunista csökevény. Na tehát, tulajdonképpen ez nem más, mint a jó öreg Oktatási, Egészségügyi, és Munkaügyi minisztériumok összesített hadereje, ahonnan kiszivárgott, hogy a jövőben – amit az én generációm immáron 60 éve épít – mindenki annyi nyugdíjat fog kapni, amennyi jut neki. Tök mindegy mennyit fizettél be, mennyit  nyúltak le rólad a politikusok, annyit fogsz kapni, amennyi jut neked. És hogy mennyi jut? Na látod ez az, amit a politikusok nem árultak még el, de ahogy én ismerem a politikusokat, valószínűleg nem fogsz tő kapni semmit. Hogy honnan veszem ezt az ötletet? Egyszerű, onnan, hogy végigolvastam az alaptörvénynek elkeresztelt alkotmányt. Azt az alkotmányt, ami a politikusok fejéből pattant ki. Ennek van egy olyan passzusa, ami szerint a gyerekek kötelesek eltartani a szüleiket. Eltekintve attól, hogy egy ilyen paragrafussal a magyar alkotmány/alaptörvény röhögve bekerül a Guinness rekordok könyvébe, az ötlet némileg elgondolkoztató. Ugyanis, ezzel több legyet is ütnek a politikusok, ami – szerintem – elsődleges célja. Először is arra inspirál, hogy nemzzél gyereket, aki majd helyettesíteni fogja a nyugdíj pénztárt. Ha nincs gyerek, nem lesz aki helyettesítse. Aztán gátat szab az öregkori elhízásnak, ami mára már népbetegséggé fajult. Nyugdíj nélkül megszűnik a nyuggerek farhát lakmározása. Így több farhát jut a szegény, kivert, kutyáknak, akiket a gonosz állatkínzók agyonvernek, megkínoznak, kidobnak és majdnem olyan szemét módon bánnak el velük, mint a politikusok a nyuggerekkel. Aztán világosan deklarálja a vallás és az állam különválását, mert míg a tízparancsolatban az áll, hogy atyádat és anyádat tiszteld, addig a magyar alkotmányban az van csak rögzítve, hogy „tartsd el őket” amit csinálhatsz tiszteletadás nélkül is a politikusok parancsára. Végül pedig több pénz marad a politikusok védelmére létrehozott terrorelhárító csoport részére. Mert még az is előfordulhat, hogy az éhező nyuggerek terrorcselekményekre szánják el magukat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2238) Az izzólámpa összeesküvés – a tervezett elévülés története, és a történet másik oldala

Tibor bá’ az igazság keresése online

A ma embere lépten-nyomon összeesküvést lát még ott is, ahol nincs. Az egyik ilyen elképzelés az izzólámpagyártók összeesküvése, hogy lámpáik egységesen legfeljebb 1000 órán át világítsanak az újabb vásárlás kikényszerítése végett. Ez azonban nem igaz, illetve, nem így igaz.

Kezdjük azzal, hogyan működik az izzólámpa? Akinek vannak alapvető fizikai ismeretei az tudja, hogy minden test hősugarakat bocsát ki a hőmérsékletének megfelelő hullámhosszon vagy frekvencián, te magad is. Az is ismert, hogy minél magasabb egy test hőmérséklete annál nagyobb az általa kisugárzott hullám frekvenciája. Amikor egy test hőmérséklete közelít az 1000 °C-hoz a kibocsátott sugár frekvenciája kezdi elérni az a pontot, amire az emberi szem már érzékeny, és ezért mélyvörös színűnek látjuk azt. 2000 °C környékén már igen erős világos fényt látunk. Ezt használták fel őseink, amikor az esti világítást fáklyákkal oldották meg. Fáklyánál, gyertyánál, petróleum és gázlámpáknál az égésnél keletkezett forró gáz az, ami világít. A feltalált izzólámpa lényege, hogy benne semmit nem kell elégetni, hogy fény keletkezzen, hanem az úgynevezett izzószálat kell felhevíteni 1500-2500 °C-ra, hogy fényt bocsásson ki. Hogyan történik az izzószál felhevítése?

Egy zárt áramkörben az áthaladó elektromos áram munkát végez, energiája átalakul hővé. A kellően megválasztott vezeték szakasz felhevül és fényt bocsát ki. Ezt használta fel Edison a XIX. század végén. Nála az izzó szakasz szénszálból állt. A szén azonban magas hőfokon oxidál, tehát elég. Ezért Edison egy légmentes burába zárta. Másik hibája a szénszálnak a sárga fénye volt. Az nyilvánvaló, hogy minél magasabbra hevül fel az izzószál, annál több és „fehérebb” fényt kapunk. Ennek azonban határt szab az anyagok olvadáspontja. Ideálisnak tűnt a wolfram, ezért az izzószálakat wolframból kezdték gyártani. Ezek a lámpák azonban hamar kiégtek, elszakadt az izzószál. Az ok egyszerű, vákuumban az izzószál felületéről lerepültek a hőtől rezgő atomok és rácsapódtak a búra belső falára. Egy felöl tehát a búra elhomályosodott, másfelöl pedig az anyag elfogyott, tehát végül elszakadt az izzószál. Ezen úgy segítettek, hogy a burát megtöltötték semleges kémhatású nitrogénnel. Ez javított a helyzeten, mert a nitrogén atomok a leszakadni akaró wolfram atomokat visszalökdösték. Még jobb hatásfokkal csinálták ezt az argon gáz atomjai, mert nagyobb a fajsúlyuk. Aztán átálltak a kriptonra, aminek még nagyobb a fajsúlya. Vagyis a kezdeti időben törekedtek a hosszabb élettartamra és a fehérebb fényre. Sokat segített a helyzeten, amikor az izzószálat spirálosították, majd dupla-spirállá gyártották.

További eredményeket sikerült elérni azzal, hogy az izzószál egyenletességét fokozták. Ugyanis, amennyiben a wolframszál keresztmetszetében lokálisan valahol csökkenés van, ott a helyi ellenállás nagyobb, ezért egy kicsivel jobban hevül, mint a többi szakaszon. Nyilvánvaló, hogy innen több atom repült le, tehát tovább vékonyodik a szál, mígnem elszakad.

A II. világháború előtti időkben már mindent  elértek, ami elérhető volt. A duplaspirálos, kripton töltésű lámpák jelentették az izzólámpa gyártás csúcsát. Egyértelmű volt, hogy két szempont áll egymással szembe. Minél fehérebb fény egyre jobb hatásfok mellett és az élettartam. Lehetett gyártani szuperfényes izzólámpát (fotólámpák) amelyek csak 2 órát égtek, és lehetett gyártani 100 évig ki nem égő lámpát narancssárga pislákolással. Ha akarsz ilyet, a megoldás roppant egyszerű. Vegyél egy 12  voltos autólámpát és köss rá 6 voltot. Sárgán fog világítani, de örökké fog élni.

Az izzólámpa gyártók valóban megegyeztek abban, hogy a lámpáik élettartama névlegesen 1000 óra lesz, mert ez egy ésszerű kompromisszumnak látszott. Nem égnek ki gyorsa, de elfogadható fényük van. Nincs összeesküvés, nem is lehet, mert bárki meg tudja oldani, hogy az izzólámpái alulfeszítettek legyenek, vagyis a névleges feszültségnél kisebbet kapcsoljon rá. Izzólámpák esetében nincs betervezett elavulás. Elavulnak maguktól. 😀          

___________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________

(2237) Megnyitó

Tibor bá’ online

 

A giccs és presztízs keresés mesteri keveréke volt a vizes VB nyitánya. Normál körülmények között ilyesmit nem nézek végig, de a percenként 48 millió engem is levett a lábamról. Ilyen csak egyszer fordul elő egy emberöltő alatt. – Itt a bizonyíték arra, hogy megérkeztünk a Harmadik Világba.

A II. világháború sok tekintetben volt vízválasztó. A háború után egymást követve szűntek meg a korábbi gyarmatok, váltak független országokká. A gyarmatosítókat kiszolgáló vékony rétegből percek alatt kivált egy erős ember, aki aztán diktatúra formájában folytatta a kizsákmányolást. Jellemző volt rá, hogy Amerikában, Angliában vagy Franciaországban tanult fiatal éveiben, világlátott volt, és a hatalom birtokában arra törekedett, hogy ne egy szemétdombon legyen ő a kakas. Az ország kevéske jövedelméből, termelő eszközökre adott segélyekből, és a népből kifacsart pénzből presztízs beruházásokat rendelt el. Így lett koldúsisztánnak New Yorkkal versengő repülőtere, ahonnan kilépve sárkunyhók, és alamizsnáért könyörgő emberek vették körül a turistákat.

Kamasz korában mindenkinek vannak „álmai”, amiknek megvalósítására sose kerül sor, mert az életre a realitás jellemző, nem pedig az álmok megélése. Vannak ritka kivételek, amikor egy tehetsége, ámde rendkívül nagyravágyó fiatalember találkozik ezerévente egyszer előforduló történelmi szerencsével, és abban a helyzetben találja magát, ahol gyerekkori álmai megvalósítása a szabályok felrúgásával, az józan ész átlépésével lehetséges. Ebből lesz aztán nézők nélküli stadionok, utasoktól mentes vasútvonalak megépítése, utópisztikus társadalom erőszakolt kialakítása, és a Harmadik Világból ismert presztízs beruházások könyörtelen megteremtése. A piramisok majd katedrálisok építésének korát már magunk mögött hagytuk, most a százemeletes felhőkarcolók építése a divat azok körében, akik kezében koncentrálódott a vagyon és a hatalom. Orbán kezében sajnos csak hatalom van, vagyon nincs. Ezért a látszat halhatatlanságot, olimpiák és hasonló sportesemények rendezésének jogát kaparintja meg, és rendez világraszóló végrehajtást, kerül, amibe kerül alapon. Ennek az utóbbi idők legnevetségesebb, legamatőrebb megteremtésére most került sor.

Mivel Orbán ugyanazt a hibát követi el, mint Rákosi az eredmény siralmas. Rákosi se a szakemberekre bízta a teendőket, hanem a párthoz hű amatőrökre, akik legfeljebb egy esztrád műsort tudtak összehozni, úgy ahogy most Orbán. Számomra ez derült ki a kékbe borított, elképesztően szánalmas műsorból, az erőltetett asszociációkból. Minden a vízről akar szólni? Hát ez nem sikerült. A Kék Duna keringő OK, de a kövér, néger világsztár?  És Aquincum? Román Sándor ragyogó 1000 évéből átlopott huszárok mit kerestek ott? A több tucat lenge kék ruhába bujtatott manöken fel-lemászkálása a megszokott zord pofával mit keresett az úszóbajnokságban? És az a sok, ízléstelen pirotechnika? Csak azért, mert lehetséges? Az újgazdagok tobzódása? Pénz már van, de ízlés legfeljebb a következő generációnál. Orbánnak maximum egy kolbász fesztivál állna jól. Ezek után csak imádkozni lehet, hogy ne kapjuk meg az Olimpia rendezési jogát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2236) Nyugger vagyok, nyugger (avagy sírva nevet a magyar) – gondolat ébresztő repríz

Tibor bá’ online

 

Nyugger vagyok, nyugger,

Nyuggernek születtem,

Nyugger nótát dalolt a dajka felettem

Nyuggerül tanított imádkozni anyám,

Hiába foltozom

Lyukas már a gatyám.

Már olyan régen vagyok nyugger, hogy valószínűleg annak születtem, csak már nem emlékszem rá. Arra viszont emlékszem, hogy egy Gyurcsány nevű politikus beígérte a 13. havi nyugdíjat, ha rá szavazok. Mielőtt szavazhattam volna egy Orbán nevű másik politikus beígérte a 14. havi nyugdíjat. Hát babám, az lett volna ám a szép világ, de akkor a 13. havit visszavonták. A 14. haviról pedig nem esett több szó. Tegnap viszont szó esett a 12. haviról, mert aki a 14.-et beígérte, az most el akarja venni a 12.-et, ugyanis:

Orbán apánk azt üzente,

Elfogyott a költőpénze.

Ha még egyszer azt üzeni,

Nyugdíjunkat leköll adni,

Éljenek a stadionok,

Éljen a vezér.

Ma még csak vezér, népünk bölcs vezére majd csak lesz a 60. Születésnapján. Esetleg egy kicsit előbb. De most nézd végig ezt a videót, mielőtt tovább olvasol.

Most aztán ráfáztál. Előre dörzsölted a markodat, hogy I. Viktor most oda teszi ezeket a nyavalyás nyuggereket, ahová valók, de figyú! Egy havi fizetés is ugrik, nem csak a nyugdíj. Gondolom azt gyanítod, hogy ez egy rémhír. Nem barátom, ez egy rémes hír. Ha esetleg megérted Orbán egyéni kiejtését, akkor annál jobb. Ha nem érted, akkor az utolsó gesztust sokszor megismétlik: OUT. Na majd én lefordítom: KIHÚZVA, MEGSZÜNTETVE.

Szóval egy kicsit másképp beszél Brüsszelben, mint Budapesten, de ezt már megszoktuk. Az „out”-ot kísérő gesztikulációtól nekem melegség öntötte el a szívemet a boldog visszaemlékezéstől. 1952-ben léptem ki a munka világába, mint frissdiplomás technikus 860 kemény forint fizetéssel havonta. Akkor ez egy átmeneti kabát ára volt. Oké, nem tudod mi az az átmeneti kabát, nem érdekes. Minden esetre nem volt rásteppelve. Hogy „I love NY” vagy „Fuck me” vagy valami hasonló, és egyszínű volt, nem pedig három-négy élénk színből összevarrva. Különben nyomorúságos kis bér volt, de azért beosztottam valahogy. Néhány héttel a munkakezdésem után Rákosi elvtárs kitalálta (ahogy Orbán szokta), hogy mindenki adja le egy havi fizetését. Akkor is bajban volt a haza, mert az előző nyolc évet valaki elkúrta. Ugyanis, mindig akad valaki, aki elkúr hol nyolc évet, hol huszonhármat, hol százötvenhármat. Kinek hogy sikerül. A visszakúrásra Rákosinak volt egy terve, mert általában mindig van nekik tervük, amit mi, a magyar nép beszopunk. Szóval akkor Rákosi csinált egy 5 éves tervet, de ö nem ígért 1.000.000 új munkahelyet, ő békét ígért, ami 1956-ig be is jött. Szóval volt neki egy béketerve, aminek a megvalósításához kellett a békekölcsön, ami évente egyhavi fizetést jelentett. Aki nem akart jegyezni, azt (a rémhírek szerint) behívták a pártirodába és addig verték, amíg alá nem írta a kölcsönadást. Pillanatnyilag én csak arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e pártiroda. Mert a fizetés és nyugdíj leadásnál az egy fontos kellék. Ha jól emlékszem a gondos beosztásomnak lőttek, mert a 860 Ft percek alatt lement 780-ra, amiért már egy pár cipőt se lehetett kapni.

Ha netán kíváncsi lennél, hogy Rákosi hogy került hatalomra, akkor elárulom. Választások útján. De ő nem 2/3-ot kapott, hanem 99,9 százalékot, amiből csak az látszik, hogy I. Viktornak van még mozgástere.

Máskülönben úgy mondják, hogy az arc a lélek tükre (na jó, a szemé, de kicsire nem adunk). Mutatok nektek egy tükröt, itt balra. Tudom, hogy nem vagytok pszichológusok (én se), de azért meg lehet próbálkozni vele. Esküszöm érdemes. Szokatlan eredményre fogtok jutni. Pláne, ha tudnátok, hogy mi jön még. Meglepetésben nem fogtok hiányt szenvedni. A politikusok rettentően találékonyak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2235) Óceánba eresztik a radioaktív vizet

Tibor bá’ online

 

Fukushimai katasztrófa színhelyén új fejlemény van kialakulóban. Amint az várható volt a leolvadt reaktor maradék hűtéséhez felhasznált vizet nem lehet az örökkévalóságig tárolni. Máig 770.000 m3 radioaktív víz gyűlt össze, amit most terveznek beengedni a Csendes-óceánba. Ez az irgalmatlan mennyiségű víz több mint 2000 gáztartály méretű tárolóban fér el, és ugye a begyűjtésnek nincs vége. Ki tudja, meddig kell még folytatni.

A probléma lényege, hogy az elhasznált hűtővíz radioaktív. A vízben oldott radioaktív izotópoktól meg lehet szabadulni a Tritium kivételével. A Tritium, 3H, egy hidrogén izotóp, ami oxigénnel vizet ad. Tehát vegyi úton elválasztani nem lehet, csak centrifugálással lehetne elszeparálni, de ez ipari méretekben elképzelhetetlen. Marad tehát az óceánba eresztés. A baj nem olyan elképesztően nagy, mert a Tritium felezési ideje 12,3 év, vagyis kb. 100 év alatt válik jelentéktelenné, ha nem kap utánpótlást, de kap. A mai napig 1460 TBq gyűlt össze, ami évente 230 TBq-el gyarapszik. Ez jelentős mennyiségű radioaktivitás, mert ugye T=tera = 1012, és egy gramm rádium 3,7 x 1010 Bq. Az összes Tritium aktivitása nagy vonalakban 40 kg Rádium sugárzásának felel meg.

A japán halászok természetesen tiltakoznak, de hiába, mert a radioaktív víz tárolása hosszabb távon megoldhatatlan. Bennem felmerül még a kérdés, hogy a többi, összesen 62 darab, a vízből kinyert radioaktív izotóppal mi lesz. Természetesen tárolják, de meddig? Százezer évig? Ki/mi biztosítja a folytonosságot? Újra szembesülni kell a kérdéssel, hogy lehet belekezdeni egy olyan projektbe, aminek a vége nem látható be? Az „utánam a vízözön” egy elképesztően önző és felelőtlen hozzáállás.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2234) Vasárnapi gondolatok

Tibor bá’ online

 

A volt CIA ügynök, a 79 éves Malcom Howard gyógyíthatatlan betegségbe szenved. Most haza engedték az orvosok azzal, hogy már csak napjai vannak hátra. Howard nem akarta magával vinni a lelki terhet, hát elárulta, hogy a WTC tornyokat a CIA robbantotta fel. Azt állította, hogy mint jó hazafi úgy gondolta, hogy ez a hazája érdekében történik, de mostanra új gondolatai is támadtak. Ezzel persze nem árult el semmi újat, mert ma már nagyon jól tudjuk (már, aki tudja), hogy a tornyok felrobbantása az amerikai kormány nem csak tudtával, de egyenes felkérésére történt, hogy elindíthassanak egy igen profitáló hadjáratot a terrorizmus ellen. A meglepő tehát nem a tény feltárása, hanem ami ezt követve történt. Mint köztudott az iker tornyok mellett (amelyekbe egy-egy repülő csapódott be) leomlott a No 7 épület is, amibe semmi se csapódott be. A leomlás pedig még a hülye számára is nyilvánvalóan irányított volt.

Howard elmondása szerint a WTC7 leomlása után pezsgő bontás közepette ünnepelték a kitűnő munkát. A videó felvételt újra és újra levetítették, és akkor hirtelen nyilvánvalóvá vált előttük, hogy a leomlás túl jóra sikerült. „Egyszerre ráébredtünk, hogy bassza meg az emberek rájönnek, hogy itt gáz van, és kérdéseket fognak feltenni. Evvel egy időben kiderült, hogy az emberek az utcán jelezték, hogy robbanásokat hallottak. Aztán megtudtuk, hogy a BBC 26 perccel a leomlás előtt jelentette be a torony leomlását, amikor az még peckesen állt.

Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy lebuktunk, vége a hakninak. Az emberek holnap ki fogják rángatni az elnököt a Fehér Házból.”

Mint tudjuk, nem rángatták ki. Pedig az életét vesztett 343 tűzoltó, és 50 rendőr családtagjai nyugodtan megtehették volna.

És akkor gondolataim hazajöttek. Hazánkban Orbán és bandája elképesztő disznóságokat csinál, de ők tudják, amire én csak Howard (volt) CIA ügynök elbeszélése után jöttem rá. A megfelelő szöveggel a tömegekkel bármit meg lehet etetni, mert az emberek nem akarnak tudni az igazságról, elfordítják a fejüket, hogy ne is hallják. Nyugodtan akarnak élni, nyomorban, de nyugodtan. Minek idegesítem én magam ezen. Minden nép azt kap, amit megérdemel.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2233) Amerikai humor

Tibor bá’ online bruhaha

 

Egy középkorú férfi összeesett vásárlás közben. A percek alatt helyszínre érkező mentők infarktussal rohantak vele a legközelebbi kórházba, ami történetesen a katolikus egyház tulajdonában volt. Azonnal a műtőbe vitték, ahol egy by-pass műtétet hajtottak rajta végre. Amikor az altatásból felébredt az ágya mellett egy kedves nővér ült, akinek egyik kezében egy blokkfüzet, másikban egy golyóstoll volt, és azonnal megkezdte az adatok felvételét. Az első kérdése az volt, hogy miként lesz kiegyenlítve az operáció költsége.

Van önnek betegbiztosítása?

Nincs.

Van pénze a bankszámláján?

Nincs.

Van olyan családtagja, aki ki tudná egyenlíteni a számlát?

Nekem csak egy vénkisasszony nővérem van, aki szintén apáca.

Az apácák nem vénkisasszonyok – válaszolta a vérig sértett kedves nővér – az apácák az istennel jegyezik el magukat.

Ebben az esetben, tisztelendő anyám, küldjék el a számlát a sógoromnak.

 

Két barátnő beszélget

– Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.

– a rohadt anyját!

– és képzeld, otthonról hordja el az óvszert.

– a rohadt anyját!

– de én az összesen kiszúrtam.

– a rohadt anyádat!

 

Az idős George készült lefeküdni, amikor a felesége rászólt: apukám égve hagytuk a villanyt a szaletliben, légy szíves kapcsold ki mert bevilágít a lámpa az ablakon, és nem tudok elaludni. George, a férj kilépett a hátsó ajtón, de észrevette, hogy két férfi a kertben összegyűjti az értékes dolgokat, nyilván el akarják lopni. Visszalépet a házba és azonnal hívta a rendőrséget. Halló, itt a rendőrkapitányság. Jósestét, azonnal jöjjenek ki hozzám, mert két betörő éppen szedi össze nálam a holmikat. Erre a kapitányság: nyugodjon meg uram, zárják magukra az ajtót, nincs emberem, majd ha lesz szabad járőr elküldöm a címre. George letette a kagylót, várt 20 másodpercet és újra hívta a rendőrséget: Most már ne jöjjenek ki, megoldottam a dolgot. Sörétes puskámmal a betörőket lepuffantottam, a két hulla ott fekszik a szaletli mellett, majd reggel intézkedem. Három percen belül hat rohamkocsi, egy tűzoltó és két mentőkocsi érkezett, egy helikopter pedig a ház felett keringett, és persze a két betörőt könnyedén elfogták. Az egység parancsnoka odament Georgehoz és így szólt: Úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy lelőtte őket? Ühüm, de én meg úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy nincs szabad embere.

 

Egy középkorú férfi minden este lemegy az utcára és körbesétálja a háztömböt. A második sarkon elmegy egy strichelő kurva mellett, aki odasziszegi neki – száz font. A sétáló veszi a lapot és vissza sziszeg – legfeljebb öt font. Másnap a jelenet megismétlődik – Száz font/legfeljebb öt font. Ugyanígy a harmadik este. Sőt, heteken át. Egyik este a feleség elhatározza, hogy elkíséri a férjét, aki rettenetesen izgul, mert nem szeretné, ha a felesége felfigyelne valamire és csak remélni meri, hogy a kurva lesz olyan tapintatos, és csendben marad. Közben közelednek a sarokhoz, ahol a kurva áll. A férj fel se mer nézni, talán így elkerülhető a botrány. Amikor egy magasságra érnek a kurvával, az halkan megszólal. – Na látod, ezt kapod öt fontért.

 

Fürdés közben egy 3 éves kisfiú a fütyijével játszik és kérdezi a mamáját – mami ez lenne az eszem? Még nem – válaszol a mamája.

 

Miért adnak a hurrikánoknak női nevet? — Mert amikor jönnek, akkor vadak és nedvesek. De amikor mennek, elviszik a házad és a gépkocsidat. A lányok miért dörzsölik a szemüket, amikor reggel felkelnek? — mert nincsenek vakarható tökeik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2232) Ezek simán megbolondultak

Svédország elesett

Az alábbiakban láthatsz egy időjárás jelentést Svédországban, illetve Irakban. A kérdés, látsz-e közöttük különbséget? Nem? Na jó, és hasonlóságot?

Be szép ez a liberalizmus! És Amerikában? Most érkezett a hír:

Arkansas államban a legújabb törvény kiegészítés szerint a megerőszakolt nőknek – tehát azoknak, akikkel erőszakosan közösült egy férfi – abortusz esetén értesíteni kell a megtermékenyítőt, vagyis azt aki megerőszakolta, az abortusz tényéről, feltételezhetően azért, hogy az „apának” legyen lehetősége bírósági úton megtámadni az abortuszt, és követelni, hogy a megerőszakolt nő hordja ki a terhességet, vagyis az ő gyermekét.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

 

(2231) Orbánnak mennie kell(ene)

Tibor bá’ online

 

A honlap jelenlegi formájában 10 éve jelent meg. Az első három évben kizárólag a megjelent könyveim témáival kapcsolatos posztok voltak, nulla politika. Orbán kétharmados nyerése után világossá vált, hogy akkor se lehetek politika semleges, ha akarok. Személyemben nem voltam se szoci, se szadeses, se Fideszes. A politikát ésszel, nem pedig érzelemmel közelítettem meg, ahogy ezt teszem minden témánál. Az embertömegek általános értelmi szintjével elég régen tisztában voltam (tudjátok, Einstein szerint az emberi butaság határtalan, nem én találtam ki), de amit a politizálásnál tapasztaltam, az minden képzeletet alulmúlt. Amikor itt a blogon is viszonylag értelmes olvasók beálltak Orbán mögé, azt hittem nem látok jól. Azt nagyon jól tudtam, hogy isten tekintetében a társadalom vallásos fele képtelen használni a fejét, az viszont meglepett, amikor kiderült, hogy saját földi sorsa se ejti gondolkodóba, hanem megy az érzelmei után, mint egy birka. Az eszét csak arra használja fel, hogy érzelmi döntését a felhozott ellenérvekkel szemben megvédje.

Fidesz hívőkkel folytatott vita során a következő tapasztalható. Felsorakoztatom Orbánisztán állapotát: Egészségügy, oktatás, kivándorló magyarok, lopás és lopás, stb. A válasz, hogy a Fidesz kirúgta az IMF-et, helyre hozta a szocliberális kormány kiszolgálását a Nyugatnak. Az elmúlt nyolc év argumentum, további nyolc év után már nem tartható fenn, tehát jött a végső adu: ki lenne helyette? Bárki! Amit eddig Orbán művelt annál a sarki vécés néni se lehet rosszabb. Akkor pedig mi van?

Hallgass a szívedre – szavazz a Fideszre! Az emberek egy része nem ésszel szavaz, hanem érzelemből. Az érzelem pedig elmossa a valóságot. Aki egy bányarémbe szerelmes az úgy érzi övé a Miss World legújabb reinkarnációja. Valóban, a szerelem vak, vakok tehát azok is, akik Orbánba szerelmesek. És ennek a brigantinak még mázlija is van. Például: a nyomorból elmenekül sok százezer magyar fiatal 1000 milliárd forintot küld haza. A FED Q.E. stratégiája miatt a világ kamatai a béka segge alatt vannak. Az ellenzék – már ami annak nevezhető – megtámadta Orbán menekült ellenes politikáját. Ennél nagyobb szívességet a Fidesznek nem tehettek volna. Kell-e ennél a sorsnak nagyobb fintora?

Amire rámutattam azt nem én találtam ki. A politikatudomány sokszorosan megírta. Orbán se a kisujjából szopta ki: Rettegésben kell tartani a népet újabb és újabb „ellenséggel”, akikkel a hős vezér megküzd a nép érdekében. A szerető népnek tehát szükség van rá, pedig ha fenn akarjuk tartani államiságunkat, akkor Orbánnak mennie kell. De Orbán nem fog menni, ha a szavazók érzelemből szavaznak. Érzelemből szavaz az, akinek van elszámolni valója a kommunista múlttal. Érzelemből szavaz az, aki a határokon kívül él, és magyar állampolgárságot kapott. Érzelemből szavaz az, aki bedőlt a rezsicsökkentésnek. Érzelemből szavaz az, aki (jogosan) tart a muszlim hordáktól. Ezt kellene megtanulni az ellenzéknek, ehhez ész kellene, ami Orbánnak van, nekik meg nincs.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2230) Fél fok Celsius rengeteget jelent

Tibor bá’ online

 

Fél fok nem hangzik soknak, de ha tovább melegszik (és naná) akkor hamarosan megtapasztalhatjuk a következményeket.

A kutatók összemérték a klimatikus eseményeket két periódus 1960/1980 valamint 1990/2000 között, melyek alatt a Föld átlaghőmérséklete 0,5 °C-t emelkedett. Kérdés, hogy hatásában mint jelent ez a 0,5°C hőmérséklet emelkedés? Nagyobb hőmérséklet szélsőségeket, a szokottnál nagyobb esőzéseket, tovább tartó hőhullámokat.

A megfigyelések azt mutatták, hogy a szélsőséges esőzések, amit magyarul „felhőszakadásnak” hívunk, gyakorisága 8 százalékkal nőtt. A leghidegebb telek mérhetően enyhébbek lettek. A hőhullámok, vagyis a kánikulák 6 nappal lettek hosszabbak. Nem arról van szó, hogy szélsőségek fordulnak elő. Szélsőségek mindig voltak, de mostanra nagyobb valószínűséggel következnek be.

A legforróbb nyári nap hőmérséklete egy kerek fokkal magasabb a globális szárazföld egy negyedén. Miközben a leghidegebb téli nap 2,5 °C-al enyhébb, állítja Peter Pfleiderer a Potsdam Intézet Klímahatás kutatója. Munkatársa, Carl-Friedrich Schleussner, szerint minél jobban eltávozunk a természetes klíma szélsőségektől, annál inkább várható, hogy hatása a mezőgazdaságra és a humán biológiai rendszerekre érzékelhető.

Az IPCC egy különleges jelentés megfogalmazásán dolgozik, milyen hatás várható a Párizsban, 2015-ben célba vett max. 1,5 °C melegedés.

A már bekövetkezett melegedés világosan megmutatja mit jelent 1,5 °C melegedés, amivel hamarosan foglalkozni fogunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2229) Az orosz lélek megismerése V. rész

VIP. 237

Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át) ezért, minden a másik oldal hozzáállásán múlik.

A következőkben az orosz lélekkel, és annak kialakulásával foglalkozó esszét fogom öt részletben elküldeni a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________

És ezzel megérkeztünk Szíriához, és hogy miért fontos Szíria az oroszoknak.

A washingtoni „mélyen ülő állam” káoszt (destabilizációt) akar Levantétól az Indiai szubkontinensig bezárólag, kiinduló állomásnak használva, hogy innen indítson terroristákat északról Oroszország, keletről Kína felé. Ez mellett az amerikai katonai gépezet jelen akar lenni Afganisztánban (amennyiben Kína, India és Oroszország ebbe belemegy), ahonnan ellenőrzés alatt tarthatja Eurázsiát. Putyin, a geopolitikai sakkjátékos, ezzel tökéletesen tisztában van.

Oroszország sebezhető pontja Szíria, ami stratégiailag fontossá válna amennyiben, Ukrajnához hasonlóan, távolról irányítható gengszterek kezére kerülne. Könnyen fel lehetne használni Oroszország destabilizálására a Kaukázustól közép Ázsiáig a lehető legtöbb dzsihád-terrorista felébresztésével. A Kaukázustól a Közép Ázsiáig elhúzódó területen körülbelül 80 millió muzulmán él. Oroszországnak éppen elég oka van arra, hogy az amerikai nyomulást megállítsa Szíriában és Ukrajnában. Arról már nem is beszélve, hogy az iraki Kurdistánban a Pentagon ki akar építeni egy katonai bázist, ami ugródeszka lehet egy Közép Ázsiai felfordulás kialakításához mind Oroszország, mind pedig Kína részére. Példának okáért, Nyugat Kínában létrehozhatnak egy Uyghur felkelést, pont úgy, ahogy ezt megtették Ukrajnába az oroszok számára.

Hadd ismételjem meg. Sokat segítene, ha visszatekintenénk a történelem folytonosságára. Ha megtesszük, világossá válik, hogy Oroszország bekerítésére, és destabilizálására tett kísérlet kudarcra van ítélve.

Felhasznált irodalom:

Carell, Paul: Hitler’s War on Russia (George G. Harrap & Co. Ltd., London, 1964).
Fraser-Tytler, W.K.: Afghanistan: A Study of Political Developments in Central Asia (Oxford University Press, London, 1950).

Hopkirk, Peter: Foreign Devils on the Silk Road: The Search for Lost Cities and Treasures of Chinese Central Asia (First Published by John Murry (Publisher), 1980; First issued as an Oxford University Press, paperback 1980, Oxford).

Tzu, Sun: The Art of War (Edited with an introduction by Dallas Galvin; Translated from Chinese by Lionel Giles, First Published in 1910, Produced by Fine Creative Media, Inc. New Yor

Gibbon, Edward: The Decline and Fall of the Roman Empire Volume III (Random House Inc. Manufactured in the United States by H. Wolf).

Weatherford, Jack: Genghis Khan and the making of the Modern World (Three Rivers Press, New York).

Wawro, Geoffrey: WW2.com (Professor of Military History at the University of North Texas).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2228) Ne lepődj meg, ha Trump lebombázza Észak Koreát

VIP. 238

 

Július 4. A nagy amerikai ünnepre Észak Korea megajándékozta Turmp elnököt egy interkontinentális ballisztikus rakéta teszttel. Egyáltalán nem lehetne azon meglepődni, ha Trump és a Pentagon egy kis bombázással válaszolna. Az ok nem kizárólag Trump hebehurgya viselkedése (különösen, amikor ugratják és csúfolják), de az a tény is, hogy a Pentagon nem tudott megszabadulni a Hideg Háborús mentalitásától.

Lefogadom, kevés amerikai tud arról, hogy a Kennedy adminisztráció alatt az amerikai vezérkar azt javasolta az elnöknek, hogy Japánhoz hasonlóan intézzenek egy meglepetésszerű atomtámadást a Szovjet Unió ellen. Annak ellenére, hogy az amerikai alkotmány megszabja, hogy előbb a kongresszusnak kell(ene) hadat üzenni…….

……..

A kulcsszó a „most” volt. Amikor Kennedy elnök megkérdezte a vezérkart, hogy a valószínűség szerint hány atombombát kaphatna az Egyesült Államok a megtorló csapás alatt? Azt a választ kapta, hogy annyit, amennyi elég lenne 40 millió amerikai halálához. Tekintettel arra, hogy a kommunista oldalon a szőnyegbombázás után senki se maradna életben, és csak 40 millió lenne az amerikai áldozat, ez felfogható úgy, hogy Amerika megnyerte a háborút.

Kennedy elnök elhagyta vezérkari főnökkel folytatott megbeszélés helyszínét az első meglepetésszerű csapásról, de az ajtóból még visszaszólt „és mi még humánusnak nevezzük magunkat?………..

___________________________________________________________________________
Az Észak Koreában kialakult dilemmával foglalkozó teljes esszét elküldöm a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2227) Amerikai humor

 Tibor bá’ online

1) Fiatal koromban imádkoztam istenhez, hogy legyen egy biciklim. Aztán rájöttem, hogy isten nem így működik. Loptam egy biciklit és imádkoztam istenhez, hogy bocsásson meg.

2) A házasság első évében a férj beszél, a feleség figyel. A házasság második évében a feleség beszél és a férj figyel. A házasság harmadik évében mind a ketten beszélnek, és a szomszédok figyelnek.

3) Honnan tudod, mikor hazudik egy politikus? Onnan, hogy mozog a szája.

4) Mi a különbség egy politikus és egy vödör szar között? A vödör.

5) Hány politikusra van szükség ahhoz, hogy kicseréljenek egy izzólámpát? Kettőre, az egyik kicsavarja, a másik visszacsavarja.

6) Hány közgazdászra van szükség ahhoz, hogy kicseréljenek egy izzólámpát? Egyetlen egyre se, a cserét a láthatatlan háttérkéz végzi.

7/ A feleség haldoklik, és elhaló hangon szól a férjének – mielőtt meghalok valamit be szeretnék neked vallani. Ne vallj be semmit – válaszolta a férj. De – makacskodott a haldokló feleség – Békében akarok meghalni. Na jó –egyezett bele a férj. Szóval – kezdett suttogni a feleség – lefeküdtem a legjobb barátoddal, lefeküdtem a bátyáddal, és az apáddal is összefeküdtem. Tudom drágám – súgta vissza a férj – ezért mérgeztelek meg.

8) Férj és feleség elfelejthetetlen jelszón töri a fejét, amit a számítógépbe be kellene ütni. Végül a férj beüti: „my penis”, amire a feleség elkezd röhögni. Mi a fenét röhögsz – kérdezi a férj. Nézd meg, mit válaszolt a számítógép: „not long enough”. 

9) Férj-feleség a szórakozóhelyen. A feleség megszólal – látod azt a pasit ott, annál az asztalnál, tökrészeg. Látom hát, mi van vele. Öt éve ezzel a pasival kavartam, megkérte a kezem, de nem mentem hozzá. Akkor ne csodálkozz, hogy félrészegre itta magát – válaszolt a férj – szerintem még mindig ünnepli a szerencséjét.

10) Két tehén beszélget a legelőn. Az egyik így szól – téged nem idegesít a kerge marha kór? Nem – válaszol a másik – én egy ló vagyok.

11) A: Látja azt a rövid hajú fiút a farmerban? B: Igen, de az az én lányom. A: Bocsánat uram, nem tudtam, hogy ön az apja. B: Nem vagyok az apja, az anyja vagyok.

12) Ember kérdezi az istent: Miért teremtetted a nőt olyan gyönyörűre? Isten válasza: Hogy szeresd. És miért teremtetted olyan tompa agyúnak? Hogy viszont szeressen.

13) Vendég a pincérnőhöz: Már elnézést kérek, de láttam hogy a hüvelyk ujja beleér a levesembe. Pincérnő a vendéghez: Nincs semmi baj uram, a leves nem volt forró.

14) Tini lány fél óra beszélgetés után leteszi a telefont. Megszólal az apja – nahát, már befejezted? Rendszerint két órát ülsz a telefonon. Lány: Véletlenül rossz számot hívtam.

15) Letöltve 15 év börtönbüntetését a volt elítélt első dolga, hogy betörjön egy házba, ahol egy fiatal párt talált az ágyban. A bűnöző először a férjet kötözte egy székhez, aztán a feleséget lekötözte az ágyhoz, majd belecsókolt a nyakába és kiment a fürdőszobába. Ekkor megszólalt a férj: Drágám ez egy veszedelmes bűnöző. Akár mennyire is undorodsz tőle, ne állj neki ellen, mert megöl mind a kettőnket. Bármit kér teljesítsd, hiszen évekig börtönben ült, nem láthatott nőt. Légy erős drágám, és ne feledd, hogy szeretlek. Mire a feleség: Nem csókolta meg a nyakam, hanem súgott a fülembe. Azt mondta, hogy meleg, és téged nagyon izgatónak talált, és azt kérdezte, hol talál vazelint a házban? Mondtam neki, hogy a fürdőszobába. Légy erős drágám, én is szeretlek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2226) Amerikai humor

 Tibor bá’ online

1) Fred és Edna a felesége, minden évben elmentek az őszi vásárra, ahol 10 dollárért lehetőség volt egy próbarepülésre. Fred ki szerette volna próbálni, de Edna közölte vele, hogy szó sem lehet róla, mert 10 dollár az tíz dollár. A jelenet egy évvel később megismétlődött, majd újra és újra, mígnem Fred 70 éves lett, amikor is kérte Ednát, hogy hadd szálljon fel, mert korára való tekintettel valószínűleg jövőre már nem menne. Edna azonban nem egyezett bele, mert szerinte 10 dollár az tíz dollár. A beszélgetésüket meghallotta a pilóta és így szólt. Én felszállok magukkal ingyen is azzal a feltétellel, hogy egy mukkot se szólnak egész idő alatt, ha csak egyetlen hang elhagyja a torkukat, akkor meg kell fizetni a 10 dollárt. Fred és Edna természetesen boldogan beleegyeztek. A pilóta a legmerészebb bravúrokat hajtotta végre, dugóhúzó, csavar, szaltó, stb., de a két öreg egyetlen hangot se hallatott. Leszállás után a pilóta meg is kérdezte Fredet, hogy volt képes megállni, hogy egy szót se szólt. Hát az igazat megvallva – kezdte Fred – amikor Edna biztonsági öve szétesett, egy perccel kizuhanása előtt, én akartam szólni, de tíz dollár, az tíz dollár.

2) Az önkormányzati lakóülésen a polgármester hosszasan felsorolta mi mindent tett az elmúlt évben a városért. Az első sorban egy idősebb férfi a bajusza alatt állandóan megjegyzéseket fűzött a dicsekvéshez. Egy idő után a polgármester már nem bírta tovább cérnával, ezért rászólt: Tisztelt uram, itt az első sorban fel tudna hozni egyetlen dolgot is, amit ön tett a közösségért. Boldogan – felelt a megszólított lakó – az őszi önkormányzati választások alkalmával én a kihívójára szavaztam.

3) Egy negyvenes férfi vett egy BMW-t, és menten ki is vitte a sztrádára kipróbálás végett. Néhány perc után belepöccintett a gázpedálba, amire a járgány felugrott 160 km/ó sebességre. Ekkor azonban a visszapillantóban meglátott egy vörösen villogó gépkocsit, ami veszettül szirénázni kezdett. A francokat – gondolta a férfi – egy BMW-t soha a büdös életben nem éri utol, és ezzel beletaposott a gázpedálba. A kocsi másodperceken belül elérte a 240-et. Ekkor eszébe jutott, hogy rádión leadhatják a jelzést és hamarosan el fogják zárni előtte az utat, az egésznek nincs semmi értelme. Ezért aztán belenyugodott a sorsába, és a legközelebbi parkolóba beállt. Csakhamar beért a rendőrautó is. A francba – kezdte a járőr – péntek van, tizenharmadika, most megyek haza dupla műszak után, semmi kedvem papírmunkákat csinálni, ha meg tudja indokolni a sebesség túllépését úgy, ahogy azt még az életben nem hallottam, akkor nem jelentem fel. A pasi gondolkodott egy kicsit, majd megszólalt. A múlt héten a feleségem lelépett egy rendőrrel. Amikor utánam eredt, azt hittem, hogy megpróbálják visszahozni a feleségem. – Minden jót uram – válaszolt a járőr – legyen egy kellemes hétvégéje.

4) Egy idős házaspár autóbalesetben lelte halálát. Hamarosan fenn találták magukat Szent Péter színe előtt, aki körbevezette őket. Na, ez a tengerparti nyaraló lesz az otthonuk. Itt mögötte van egy teniszpálya, jobbról pedig egy golfpálya, ha megszomjaznának, a következő sarkon található a bár, és ezzel Szent Péter magukra hagyta őket. Elsőnek a férfi szólalt meg. A francba Gloria, már legalább tíz éve itt lehetnénk, ha nem erőlteted azt az ehetetlen zabpelyhet, a zsírmentes diétát, meg azt a rengeteg rostanyagot a 16 féle vitaminnal.

5) Egy kisebb város főutcáján a rendőr leállít egy autóst, aki túllépte a sebességkorlátozást. Az autós elkezd magyarázkodni, de a rendőr leinti – nem kell szövegelnie, most szépen beviszem a kapitányságra, és majd amikor a kapitány visszajön, dönteni fog a sorsáról. De – próbál szólni az autós, azonban a rendőr megint leinti – ne szövegeljen, hanem menjen be a cellába és várjon, amíg a kapitány megérkezik. Különben mázlija van, mert a kapitány a lánya esküvőjén van, ragyogó hangulatban fog visszaérni. Ekkor végre az autós meg tudott szólalni – erre a jó hangulatra azért nem fogadnék, ugyanis én lettem volna a vőlegény.

6) New York utcáján négy férfi sétál, egy szaudi arab, egy orosz, egy észak koreai és egy new yorki. Egy riporter utánuk rohan és meg akarja őket interjúvolni: Elnézést kérek, de mi a véleményük a húshiányról? Amire az szaudi arab így válaszol: Elnézést, de mi az a hiány? Az orosz: Elnézést, de mi az, hogy hús? Az észak koreai: Elnézést, de mi az, hogy vélemény? A new yorki: Elnézést, de mi az, hogy elnézést?

7) Trump elveszíti az eszméletét, majd 3 éven át kómában marad, miközben helyettese vezeti az országot. A harmadik év végén Trump magához tér. A tanácsadója jelenti, hogy 3 évig kómában volt. Amire Trump, aki retteg az inflációtól, így szól: Úgy emlékszem, hogy utoljára egy levélbélyeg 25 centbe került, most mennyi? Most 500 Jüen – válaszolt a tanácsadó.

8/ És, ha már az inflációnál tartunk, itt egy amerikai tanács: ha egy kéregető kér 10 centet kávéra, ne küld el a fenébe, hanem adj neki 10 centet, menj utána és nézd meg, hol lehet 10 centért kávét kapni.

9) Egy amerikai vonattal bejárja Európát. Egy alkalommal egy kupéban utazik egy ügyvéddel, egy kubaival és egy orosszal. Egy idő után a kubai elővesz 4 szivart, és körbekínálja, a sajátjából kettőt szív, majd kidobja az ablakon. A kérdő tekintetekre elmagyarázza: Nálunk Kubában olyan sok felesleges szivar van, hogy nyugodtan kidobhatok egy szivar az ablakon. Nem sokkal később az orosz elővesz négy üveg vodkát, szétosztja, a sajátjából húz egy kortyot, majd az üveget kidobja az ablakon. A kérdő tekintetekre elmagyarázza, hogy náluk olyan sok a felesleges vodka, hogy ezt megengedheti magának. Erre az amerikai egy kicsit elgondolkodik, majd feláll és kidobja az ügyvédet az ablakon.

Nyugi emberek, holnap jobb vicceket kaptok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2225) Az orosz lélek megismerése IV.rész

VIP.236

 

Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át) ezért, minden a másik oldal hozzáállásán múlik.

A következőkben az orosz lélekkel, és annak kialakulásával foglalkozó esszét fogom öt részletben elküldeni a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________

………Bagratyion hadművelet: A németek Közép Hadseregcsoportjának a megsemmisítése minden kétséget kizárva a háború legsikeresebb szovjet hadművelete volt. Ez a rendkívül fontos orosz offenzíva tipikus példája, hogy nyugaton a köznép milyen keveset tudott a keleti eseményekről, miközben a D-day-jel kapcsolatban fű-fa mindenről értesült. A történészeken kívül csak kevesen hallottak a Bagratyion hadműveletről, miközben méreteit tekintve a D-Day elbújhat mellette……….

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2224) Ki a hatóság?

Tibor bá’ online

 

Nem ok nélkül nevezik egyesek hazánkat Abszurdistán-nak. Valóban lehet találkozni abszurd dolgokkal.

Heti bevásárlásainkat a solymári Auchan-ban végezzük, ahol természetesen van egy hatalmas parkoló, hiszen az áruház a nagy semmi közepén helyezkedik el. Ide majd mindenki saját kocsiján érkezik, vagy Auchan busszal, de ez utóbbi ritkaság számba megy. A parkolóban 8-10 kocsi állás betonja kékre van festve, és el van látva két-két táblával, szorosan egymás mellett. Lásd alant.

 

A szupermarket szövege nagyon hatásos: „Ha ezt a helyet elfoglalja, az olyan, mintha egy mozgássérültet lopna meg.” Sőt, szinte megható. Jó-jó üzlet, meg forgalomnövelés, de nekem mégis jól esik, hogy totálisan elkopott térd ízületeimmel nem kell több száz métert gyalogolni. Évek óta ide parkolunk be. Ezt a monoton parkolgatást a múlt héten felvillanyozta egy felszólítás a Budaörsi Rendőrkapitányság keblein működő Szabálysértési Hatóságtól. A gépkocsink tulajdonosát, Évát felszólították, hogy nevezze meg, ki parkolt szabálytalanul a mozgáskorlátozottak részére fenntartott helyen az ő gépkocsijával.

A szabálytalanság oka, hogy a szélvédő alá nem volt betéve a mozgássérült igazolás. Azért nem volt betéve, mert nekem nincs, nem váltottam ki. Miért nem? Mert teljesen felesleges mászkáláshoz semmi kedvem, ugyanis mozgássérült vagyok 😀 és Pestre csak nagyon ritkán megyünk be, akkor is fizetős helyen parkolunk, ami a legközelebb van a célunkhoz. Akkor tehát magamra vessek? Hát nem.

A parkoló az Auchan tulajdona, ahová a hatóság nem tehet ki táblát, mert nem közterület. Az Auchan természetesen tehet ki táblát, ahogy tett is, de az Auchan nem hatóság, ők tehát csak szépen megkérhetnek, és üzenhetnek a lelkiismeretemnek, amit meg is tettek, és mivel mozgáskorlátozott, mozgássérült, félig béna, mint tudom én, mi vagyok, lelkiismeret-furdalás nélkül leparkoltam.

Mi történt? Az Auchan megunta, hogy sokan indokolatlanul parkolnak a fenntartott helyen. Felírták a rendszámokat, és átküldték a közlekedési hatóságnak, hogy büntessenek jól meg. Ez Franciaországban naná, hogy eszükbe se jutott volna, de Magyarország természetesen más. Itt bármi megtörténhet, és meg is történik. Mellesleg, ha én lennék az Auchan magyarországi igazgatója kirúgnám az ötletgazdát, mert nem tudja, hogy a vevőnek mindig igaza van. Valószínűleg csak volt. A mai vevő olyan hülye, hogy bármit meg lehet vele tenni. Meglehet? Akkor meg is teszik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2223) Az orosz lélek megismerése III.rész

VIP. 235.

Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át) ezért, minden a másik oldal hozzáállásán múlik.

A következőkben az orosz lélekkel, és annak kialakulásával foglalkozó esszét fogom öt részletben elküldeni a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________

………..A XIX. Század végére a cár hadserege folyamatosan hódított, aminek következtében a két birodalom közötti távolság néhány száz kilométerre zsugorodott. Volt olyan hely, ahol a távolság mindössze 30 km-re csökkent.

A britek attól tartottak, hogy elveszíthetik Indiát, az „angol korona ékkövét”, ami átkerülhet az orosz cárhoz. A britek India határainak a megvédésére két ötlettel álltak elő.

Egyik a „nyomulás” elnevezésű elképzelés. Ennek előterjesztői (megfelelnek a mai neokonzervatívoknak az USA-ban) az mellett foglaltak állást, hogy az oroszokat jóval Indián kívül kell megállítani úgy, hogy mi érünk oda előbb megszállással, vagy teljes puffer, vagy vazallus országok  létrehozásával, a várható inváziós útvonal mentén………

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2222) Az orosz lélek megismerése II.rész

VIP.234.

 

Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át) ezért, minden a másik oldal hozzáállásán múlik.

A következőkben az orosz lélekkel, és annak kialakulásával foglalkozó esszét fogom öt részletben elküldeni a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu. Az elmúlt hetekben hárman is átutaltak 6000 forintot, de se E-mailben, se átutalási “közleményben” nem jelezték, kik ők? Én pedig nem vagyok gondolatolvasó 😀 Szóval jelentkezzetek – köszi.

___________________________________________________________________________

……….Vagyis ott, ahová Napóleon bevonult, minden fel volt perzselve. Moszkva előtt végre Napóleonnak sikerült kikényszeríteni az ütközetet az orosz erőkből. Ez volt az elhíresült Borogyinói csata. Az összecsapás hatalmas vesztességeket okozott mindkét hadseregnek. A cár feladta Moszkvát, de nem adta meg magát, nem kért békét. Moszkva lángokban állt, de ez Napóleonon nem segített. Az utánpótlásból teljesen kifogyva, katonák a nyári uniformisban, a lótáp teljes hiánya mellett, Napóleon hadserege elkezdte a gyötrelmes visszavonulást a kemény orosz télben. Tél tábornok több százezer francia katona életét követelte. A visszavonulást nehezítették a helyi parasztság által spontán szerveződő partizán csapatok támadásai. A végén mindössze 27.000 francia katona ért haza. 380.000 meghalt, 100.000 fogságba esett. A napóleoni hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2219) Szex piros király alatt

Tibor bá’ online

 

Időnként belém bújik a kisördög és el-elbarangolok amerikai szex-magazinok online-jaira, és sex-blogokra. Egy-két merész ötlet, vagy téma rendszerint elnyeri a tetszésem, de sok esetben felbosszant a pöffeszkedő feminizmus. Most azonban olyan gyöngyszemre találtam, amit meg kell, hogy osszak veletek. Hol? Hát itt: http://www.feministe.us/blog/ A szerző pedig Jill Filipovic (itt láthatod a fényképét) aki nagyon nőiesen húsz + valaminek vallja életkorát. Máskülönben jogász, New-yorki, és büszke feminista.

Az angol szóhasználatban a „period” periódust jelent, de mint oly sok angol kifejezésnél, ez is ki lett sajátítva egy bizonyos specifikus esetre. Mivel pedig a menstruáció többé-kevésbé ciklikusan jelentkezik, az angolszász nőknél a „period” a menstruációt jelenti. Ezek szerint a „period sex” pedig a menstruáció alatti közösülést. Ezért aztán ráadtam a fejem az In Defense of Period Sex cím (A menstruáció alatti közösülés védelmében) olvasására, amit gyanútlanul kezdtem el olvasni – mert a szerző neve nekem nem jelentett semmit – elvégre mi a fenének kell segítségére sietni ennek a praktikának. Így aztán mindjárt a harmadik mondat után kaptam egy kis hideg zuhanyt, és eszembe jutott egy régi vicc mulatságos csattanója. „Engem nem érdekel a melegek jogainak az előretörése, csak a gyakorlatot ne tegyék kötelezővé.”

Szóval az idézett posztban ilyen mondatok találhatók: „Felteszem, hogy a vér íze nem túl kellemes, amikor az valakinek a genitáliájából (nemi szervéből) tör elő.” Ebből kifolyólag a feminista újságíró hölgy elfogadja, de inkább csak megbocsátja, ha a férfiak úgy nagy általánosságban nem kívánják gyakorolni a kunilinguát (nyalás) partnernőjük menstruációja alatt. Még abba is beleegyezik, hogy nincs kedve ujjával a véres nemi szervben matatni. Na, de hogy közösülni se hajlandók, az kifejezett sértés az egész női nem részére. Végül is a hímvesszőn  van egy gumihuzat, a vér íze nem érezhető. Szóval mi ez a akadékoskodás?

Nekem már az is sok, hogy egy férfi részére kötelezővé teszik a szexet, de hogy még menstruáció alatt is kötelező legyen, ahhoz én túl régen születtem. Máskülönben leközlöm az eredeti szöveg (egy részét), aki ért angolul hadd „élvezze”, főleg a közönséges stílust. Az egészben a legmeghökkentőbb, hogy a feministák erőszakos követelőzései mellett, sok esetben igényt tartanak a gyengébb nemnek hagyományosan kijáró elnéző magatartásra is, főleg a közlekedésben.

És, amit ígértem: I think it’s weird when guys don’t want to have period sex (just to clarify, ‘period sex’ is when you have sex while a girl is ‘menstruating’ or ‘bleeding out of her vagina,’ in case you were wondering). Listen: I don’t think you should have to eat pussy when it’s leaking the red stuff, I don’t even think it’s necessary that you touch it with your hand (if you’re the queasy type it’s probably better if you don’t) but there are reasons why period sex is much less disgusting than you think. See, I imagine the taste of blood isn’t so nice when it’s coming out of someone else’s genitals (even if you were the sort of kid that would graze themselves and then suck on the wound), hence why I can forgive a man for not wanting to go down on me while Aunty Flo’s in town. And I’m guessing any sort of digital action would probably lead to dirty sheets as his hands crept elsewhere in moments of passion, so I can sort of (only just) forgive him for not wanting to finger me when I’m on the rag. But sex? When your penis is covered in latex and you don’t have to taste it, look at it or touch it, no apologies, I don’t understand what the problem is.

Aki úgy gondolja, hogy ilyen közönséges szintre nem kellene lemenni, nos annak figyelmébe ajánlom a maik Blikk-ben megjelent egyik cikket, ami szerint: “Somának szopás közben megjelent a Szűz Mária, aki valami fontosat árult el neki pont, amikor a pasinak magömlése volt.”

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2220) Angolszász humor

Az én imádott férjemnek!

Még mielőtt hazaérnél külföldi, üzleti utadról, szeretném megemlíteni azt a kis balesetet, ami az új Forf F-150-nel történt, amikor hazaértem. Szerencsére nem történt semmi komoly dolog, és én egyáltalán nem sérültem meg. Szóval hazaértem és amikor áthajtottam, a kertkapun a garázshoz vezető úton a fék helyett véletlenül a  gázpedálba léptem.

Szóval a garázsajtó némileg  elgörbült, de szerencsére  a Ford F-150 megállt, amikor a Ferraridhoz ért, de a kerékpárok nem sérültek meg. Rettenetesen sajnálom az esetet. Ismerlek milyen melegszívű vagy, és meg fogsz nekem bocsátani ezért a kis figyelmetlenségért, hiszen tudod drágám mennyire szeretlek. Különben itt mellékelek egy fényképet az esetről, és alig várom már, hogy újra átölelj. Szerető feleséged, aki ezer csókot küld neked a távolból.

U.i: Elfelejtettem megemlíteni, hogy a szeretőd telefonált, azt hitte én a takarítónőd vagyok.

_______________________________________________________________________________

 

Egy idősebb férfi torna közben megpillant egy gyönyörű csaj a konditeremben.

 

 

Megkérdezi a tulajt, hogy melyik gépre kellene rámennie, hogy a csajhoz közel kerüljön? A tulaj tetőtől talpig végigmérte a pasit és azt mondta, próbálja meg az előtérben felállított ATM-et. 

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

(2218) Nyílt levél Orbán Viktor úrhoz, Magyarország (örökös) miniszterelnökéhez

Tibor bá’ online

 

Mint idős nyugdíjas (PR szakemberek tanácsára, „mint”-tel kell kezdeni a hirdetéseket), tehát mint idős nyugdíjas aggódva figyelem az utóbbi időben elharapódzó politikai elemzéseket, ami szerint ön be fogja szüntetni a nyugdíjak folyósítását. A nyugdíj különben se jár, kizárólag az ön (szándékosan nem írom, hogy „Önök”, hiszen odafenn mindenki, éjjel-nappal az ön gondolatait lesi, és legyen az bármilyen bolondos, iparkodnak meg is valósítani) szóval kizárólag az ön jóindulatán múlik. Mivel a százas tempóban gyártott törvényeken belül mindig akadnak szándékosan elrejtett kiskapuk, szeretnék kötni önnel egy hallgatólagos megállapodás. Ezek szerint én áttérek az ön rajongóinak a hangos táborába, ön pedig meghagyja a nyugdíjakat 85 év felett. Nem nagy ügy, hiszen ilyen idősek már alig vannak, és kidomborítaná az ön (egyébként nem létező) emberségességét. Különben ennek a megállapodásnak (ha létrejön) az ön részére lesz egy pozitív hozadéka is, amit megelőlegezek. Ez pedig nem más, mint egy vén faszi kiértékelése. Nem állítom, hogy felérek egy Habony-nyal, de mivel megéltem már néhány dolgot, talán hasznomat veheti. Különben pedig….

Egyáltalán nem kell beszarnia, mert a 2018-as választásokat meg fogja nyerni. A kétharmadban nem vagyok biztos, de nem lehetetlen (amilyen hülye ez a nép), amivel természetesen simán bekerülne a Guinness rekordok könyvébe. Az ok egyszerű és szimpla: ön zseniális ismerője az emberi természetnek, de tényleg. Az ellenzék figurái pedig olyan hülyék, mint egy kipállott segg. Ifjúsági vezető idején született félelme Gyurcsány személyét illetően teljesen megalapozatlan volt. Ennek a szerencsétlen flótásnak már rég ki kellett volna váltani a pecázási engedélyt, és napjait a Tisza tó környékén kellene tölteni, mint koravén nyugdíjas, de még ezt se képes felfogni.

De ne ragadjunk itt le. A pici, apró pártocskák – ahogy azt előre látta – szétaprózzák az ellenzéket, mert tulajdonképpen nem a hatalomra kerülés a céljuk, hanem mint jól nevelt megélhetési politikusok, mindössze a parlamentbe akarnak bekerülni, vagy legalább az állami apanázst felvenni. Aztán vagy megy nekik vagy nem, mindenesetre elvisznek néhány tízezer szavazatot az egységet nem ismerő, és persze haldokló baloldalról. Különben a vezetőik labdába se rúgnak. Ugrálnak a parlamentben rámutatva a szintén Guinness könyvbe való irgalmatlan korrupcióra, amit a nép már rég, kb. úgy ezer éve megszokott, mert csak az érdekli, hogy lesz-e este hűtött sör a kézben, vasárnap hús az asztalon, na meg, hogy leves szürcsölés közben nem töri-e rá az ajtót néhány muzulmán állat. És ez itt a lényeg. Ennek a törpe ellenzéknek még annyi sütnivalója sincs, hogy észlelje, az illegális muszlim bevándorlók szeretgetésével totálisan elfogadhatatlanná sikerült tenniük magukat a választók előtt.

A Szegeden igen sikeres Botka egy ragyogó választás volt, akinek közepes képességei adtak volna némi esélyt, ha valóban szabad keze lenne. A „némi esélyre” nyomban előbújtak a párt régi, enyhén lejárt, többnyire elhasználódott katonái azt remélve, hogy újra felragyogni készülnek napjaik, nem észlelve azt, hogy a magyar népnek nem kellenek a régi, totálisan elnyűtt figurák. Botka jó érzékkel iparkodott megszabadulni a múlt panoptikum figuráitól, de csak mérsékelt sikerrel, pedig a teljes siker se lett volna biztosíték. Ennél is nagyobb hiba volt, amikor szájára vette a kerítés lebontását. A szó puszta kiejtése végérvényesen versenyképtelenné tette.

A viccből alakult kétfarkú kutyapárton az emberek 98 százalék jókat mulat, 2 százalék viszont  – jellemzően a magyar nép szellemi színvonalára – komolyan veszi őket. Ez a kisebbik baj. A nagyobb baj, hogy ők is kezdik önmagukat komolyan venni. Még nagyobb hiba, hogy az ön fegyveres testülete is. Hagyják őket, hadd fessenek! Ezzel is sikeresen demonstrálhatja a már rég nem létező magyar demokráciát. A kétfarkú kutya semmi veszélyt nem jelent, siker esetén fogalma se lesz, melyik farka után menjen.

Farkas Flórián: Lehet, hogy önnek vannak felmérései, de én nem vagyok benne biztos, hogy ez a cigányéletformát folytató, kikupált, a lopást génjeiben hordozó, szélhámos ölelgetése több szavazatot hoz, mint amennyit elvisz. Ha önnek vannak adatai, és nem puszta összetartozásból ered a szimpátiája, akkor áldásom rá, de én ezt túlkapásnak ítélem meg, és pusztán azért tértem ki rá, mert az ön tanácsadói a világért se kötnének bele – különben közel 100 százalékos megbízhatósággal működő – ráérzéseibe.

A legnagyobb falat természetesen Vona Gábor, akinek van annyi esze, hogy szintén kerítés párti. Hátránya viszont, hogy szélsőségekkel nem lehet választást nyerni. Ezt ő is tudja, és kezd a közép felé orientálódni, de akkor meg elveszíti szélsőséges szavazóit. Hmmm, ezen Ön már réges-rég túllépett. Előnye viszont, hogy ő még nem lopott, önök viszont elloptak mindent, ami mozdítható, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak nagyon apró fekete pont. „Ti dolgoztok, Ők lopnak”. Óriási felfedezés! Ki az, aki nem tudja? És kik azok, akik ezen kiakadnak? A jelentkezők között kisorsolhatunk egy teljes adag, eredeti Orbán g..it. Na igen. Ezt nem kellett volna szó nélkül hagyni. Hiba volt. Az is hiba volt, hogy Simicska látványosan kipotyogott a pikszisből. Egy diktátor ne legyen pitiáner. Hitler se bajlódott 1-2 zsidóval, ahogy Sztálin se szarakodott néhány kulákkal, kiirtotta fél Ukrajnát. Igaz ön se aprózza el a nyomorgatást, megy a fél ország a levesbe.

Fekete-Győr András és a Momentum mozgalom: Csak a rend kedvéért vesztegetek rájuk szót. Fekete-Győr nem tanult Fodor Gábortól. Liberálisnak, úgy értem eszményi (angolul pure) liberálisnak lenni roppant szép dolog (lenne), ha a társadalom minden egyes tagjának minimum 130 lenne az IQ-ja. Ilyen társadalom nem létezik, ezért a liberális eszmék veszélyesek, mert mindig lesznek, akik tömegesen visszaélnek vele. Na jó, ennyi elég. Liberális hozzáállással lehet gyűjteni aláírást, de nem lehet nyerni választást. Szétforgácsoláshoz viszont kitűnő, és ugye ez a Fidesz malmára hajtja a vizet.

Kihagytam volna valamit? Hát persze, a jó öreg Soros Györgyöt. Ne tessék már annyit baszogatni. A jól hangzó, rövid szlogenek ismételgetése okos dolog, ugye Göbbels szerint, amit sokat ismételnek az igazsággá válik. Viszont Soros nem állítás, hanem tulajdon főnév. Nevének állandó emlegetése nevetést vált ki az emberekből. Kontra produktív. Van neki egy fia is, Soros Sándor, ha nem vigyázunk, haza jön és alapít egy pártot. Na, attól lehet tartani, mert kurva népszerű lenne. Kis hazánkban még dívik a nyugat imádat. Erős akcentussal beszélő miniszterelnök jelölt – minden pénzben lefogadom – tarolna.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2217) Hogyan győzzük meg azt, aki hülyeségben hisz (amennyiben hagyja magát)

Tibor bá’ online

A vitafórumok tanulsága szerint (finoman fogalmazva) a félreinformált egyedek rendületlenül hisznek a valótlanságokban (vagy tudatosan tagadják annak tényleges jellegét). A kérdés az, ha ezen változtatni akarunk (amely ambícióból nincs hiány) mit tehetünk? A széltében-hosszában alkalmazott tipikus stratégiák nem működnek. A tények feltárása, ábrák, jelentések bemutatása, irodalomra való hivatkozás nem működik. A meggyőzendő személy a témáról sokszor többet tud, mint a meggyőzni akaró. Tehát tudja mindazt, amit te tudsz, de…. korábban már kialakított magában egy úgynevezett „motivált okfejtést”, amivel igazolni akarja a fejében már létező konklúziót, amit megerősít az, hogy a cáfoló bizonyítékokon átlép, és csak az igazoló tényekre összpontosít (magyarul, többnyire „becsapja” önmagát is).

Persze a „motivált okfejtést” minden ember gyakorolja, csak a hívők egy kicsit gyakrabban, mint a nem hívők. És hinni persze mindenben lehet, nem csak istenben. Lehet hinni egy politikusban, vagy abban a maszlagban, amit egy politikus kitalál, lehet hinni abban, hogy nincs globális felmelegedés, az egész csak kitalálás, lehet hinni étrend kiegészítőkben, számisztikában, reinkarnációban, agykontrollban, a csillagok állásában, a méregtelenítésben, szóval bármiben, és ha egyszer hiszünk valamiben, akkor ahhoz ragaszkodunk. Na, erre a célra találtuk ki a motivált okfejtést. Vagyis az okokat úgy sorakoztatjuk fel, ahogy az hitünk számára a legcélszerűbb. Erre a jelenségre bőven lehet példát találni a hozzászólók között, tehát a jelenség senkinek se lehet ismeretlen, legfeljebb nem figyelt rá fel.

A legbiztosabb módszer, ha a buzgó hívőt magára hagyjuk, és várjuk, hogy pofára essen. Hosszadalmas és van egy apró hibája. A pofára eső mindent megtesz, hogy ne derüljön ki (majd figyeljétek meg az Orbán-hívőket!) a pofára esése. De van ennél valamivel konzervatívabb módszer is.

Ne támadjuk közvetlenül a tévhitet, ami elől nem lehet kitérni, próbáljuk meg tompítani a „támadást”. Például: Orbán gazdaságpolitikája katasztrófába sodorja az országot (rossz), Viktornak nincs szerencséje, gazdaságpolitikája ilyen nemzetközi környezetben nehezen érvényesül (jó). A rossz példánál a tévhitben élőtől más nem várható, csak heves ellenállás. A jó példánál a tévhitben élőnek biztosítva van egy menekülési útvonal, amivel előbb vagy utóbb élni fog (ha nem teljesen hülye).

Állandósult vita: A tévhitben élővel folytatott folyamatos vita nem más, mint olaj a tűzre. Nem várható el, hogy a sorozatos „támadásra” beadja a derekát. Az Ember nem ilyen fából van faragva, ezért egészen biztos, hogy megmakacsolja magát. Az ismételt „támadás” tárgyát hajlamos teljesen nevetséges érvekkel is megvédeni, mert inkább válik nevetségessé, mintsem belátóvá. Legvégső fokon az mögé menekül, hogy számára az az igazság, amit ő vall (ez a nők kedvenc taktikája). Ez az a végső argumentum, amit nem lehet áttörni, elvégre csak ő maga tudhatja, hogy mit érez. Különben is – így a magyarázat – mindenkinek más az igazsága. Ne is gyere azzal, hogy „az igazság egy és oszthatatlan!” Ez már az abszolút begubózás, amikor a vitapartner visszavonul saját koponyájába és azt állítja, hogy neki a piros az valójában zöld, teljesen függetlenül attól, hogy hányan állnak a piros vélemény mellé. Ez az eset már túllép a kezelhetőség határán. A hívő fél inkább meghal, mintsem elfogadná, a különben eléggé nyilvánvaló igazságot. Ilyen esetben be kell dobni a törülközőt, és be kell fejezni az okfejtést, mert az falra hányt borsó.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2216) Nyílt levél Donald Trump úr, az Egyesült Államok elnöke részére

Tibor bá’ online

 

A világ csodálva nézi az ön gyermekszeretetét. Minket is megdöbbentett, amikor Asszad, az a leváltandó fenevad a nemzetközi megfigyelők által deklarált nem létező vegyi fegyverét, teljesen illogikusan bevetette saját népe ellen, megölve ezzel 82 ártatlan gyermeket (akiknek hamisított fényképei bejárták a világsajtót), valamint felnőttet. Ön akkor jogos felháborodásában – elfelejtve, hogy az iraki lerohanásuk (jó-jó, tudom, azt nem ön rendelte el) hány százezer (igen jól olvasta: százezer) ártatlan gyermek életét követelte, hogy megakadályozzák Husszein nem létező atom (tömegpusztító) fegyverének a bevetését, máig se tudni kik ellen. Szóval hangsúlyozottan jogos felháborodásában 59 rakétát lövetett ki Szíriára, okozva ott ezzel néhány tucat ember halálát, de alaposan megtorolva a 82 ártatlan gyermek, nő, férfi (szintén szírek) életének az elvesztését.

A legújabb (a magyar média által is átvett) hírekből kiderül, hogy sikeresen felderítették Asszad (a hóhér) tervezett újabb vegyi támadását, szintén a nem létező vegyi anyagokkal, és szintén saját népe ellen, tök feleslegesen, hiszen már majdnem megnyerte az önök által polgárháborúnak nevezett öldöklést, amit persze valójában önök robbantottak ki szélsőséges iszlámisták pénzelésével és felfegyverzésével. Mert ugye egy leváltandó, 85 százalékos szavazattal megválasztott, népe körében népszerű vezetőt, ha ártatlan gyermekeket gyilkol, feltétlenül meg kell büntetni, és természetesen önöknek, akiknek hazájában a rendőrök naponta gyilkolnak le teljesen ártatlan fiatalokat, amennyiben a rend és a biztonság őre „veszélyeztetve’ érzi magát, amit bármire rá lehet fogni, és fogják is tömegesen.

Egyetlen problémám, hogy 82 személy után miért 59 rakéta. Miért kellett azt a 23 rakétát lespórolni, hogy minden gyerekre/felnőttere jusson kerek egy egész rakéta. Na jó, biztos meg volt az oka, ezt ne firtassuk. Azt viszont firtatnám, honnan tudják, hogy Asszad mit tervez? Az utóbbi hetekben derült ki, hogy a hírszerzésük össze-vissza beszél. Persze lehet, hogy csak belföldi ügyekben, és a háború sújtotta Szíria esetében ragyogóan működik. Ebben az esetben nem lenne sokkal logikusabb, emberségesebb és egyszerűbb, ha azokkal a szárnyas rakétákkal repülőterek helyett inkább a nem létező vegyi fegyverek raktárait rombolnák le? Nem kívánom önt vádolni, de ügy tűnik, csapnivaló tanácsadói vannak. Ennek ellenére előmerészkedem igazi szándékommal. Tulajdonképpen kérni szeretnék valamit, úgy is mint az önök szövetségeseinek egyik, na meg a NATO egyik tagjának az állampolgára. Ugyanis nálunk is halnak meg ártatlan gyermekek. Egészségügyi berkekben terjed a szomorú tény, hogy évente átlagosan 32.000 magyar hal meg „feleslegesen” kizárólag azért, mert az egészségügy menedzselése helyett a kormány stadionokat, kisvasutakat, futball csapatokat épít és szponzorál. A 32 ezer felesleges haláleset között 82-nél jóval több az ártatlan ember. Részemről logikus lenne, ha arra kérném, hogy rakétái közül legyen olyan kedves és tegyen kettőt félre a magyar miniszterelnök budai és alcsúti háza számára, de nem ezt kérem. Mindössze arra szeretné megkérni, hogy hívja fel a miniszterelnökünk figyelmét már 82 ember haláláért is rakétatámadás jár, számolja ki, mi jár, évi 32.000 ember haláláért, önnek talán elhiszi.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2215) Az orosz lélek megismerése

VIP. 233

 

Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át) ezért, minden a másik oldal hozzáállásán múlik.

A következőkben az orosz lélekkel, és annak kialakulásával foglalkozó esszét fogom öt részletben elküldeni a VIP előfizetőknek. VIP előfizető egy éven át az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához. Kapcsolat felvétel evatibor#t-online.hu.

Az Egyesült Államok folyamatosan azon tevékenykedik, hogy Oroszországot maga alá gyűrje, térdre kényszerítse bekerítésével és több oldalas támadással.

A NATO bázisok terjesztése a vazallus országokban egészen az orosz határokig, plusz a szíriai beavatkozás alááshatja az orosz hegemóniát a Kaukázustól egészen Közép Ázsiáig. Annak megértéséhez, hogy erre Oroszország hogyan reagál, hasznosnak mutatkozik, ha teszünk egy történelmi időutazás i.u. 1219-től napjainkig.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

(2214) Gondolkodom, tehát (egyelőre még) vagyunk

Tibor bá’ online

 

Nagy valószínűséggel az emberiségnek már csak három éve van, ha nem semmisül meg jóval előbb. Csak erre a következtetésre lehet jutni, ha logikusan végiggondoljuk az eseményeket.

2014-ben, amerikai pénzzel, és rutinnal sikerült Ukrajnában rezsimváltást végrehajtani. A hatalomra kerülő ukrán fasiszták nekimentek az orosz nemzetiségű Kelet Ukrajnának, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy Oroszország avatkozzon be a konfliktusba és robbanjon ki egy háború a NATO tagságra váró Ukrajnával.  Ez nem történt meg, mert nem illeszkedett Putyin hosszú távú stratégiájába. Az elvetemült „Deep State” (mélyen ülő állam), ahogy manapság nevezik őket, zokszó nélkül lelövetett egy maláj utasszállító gépet, amit a „Novorosszija” (vagyis Putyin) számlájára próbáltak írni. Putyin erre se harapott rá.

A következő nagy húzás az orosz vadászbombázó lelövése volt Szíria felett. Ezt Erdogán követte el, de nyilvánvalóan Washington utasítására. Miért? Orosz kezdeményezésre megállapodás született Washington és Moszkva között, hogy repülőgépeik mozgásáról értesítik egymást, elkerülendő, hogy akaratlanul tűzharcba keveredhessenek Szíria és Irak felett. A török vadászgép az orosz gépet akkor lőtte le, amikor az néhány percre a Törökországhoz tartozó, Szíriába benyúló földrész felett repült át. Hogy ez bekövetkezik, azt a pontos hely, és pontos időpont megjelölésével, kizárólag az amerikaiaktól tudhatta meg a török vezetés, vagyis a török vadászgép ott repkedett készenlétben a lelövéshez. Putyinnak a szeme se rebbent, hanem elrendelte, hogy innentől zöldség/gyümölcs import Törökországból nem lépheti át a határt.

Legutóbb amerikai vadászgép lelőtt egy szír gépet Szíria felett, mert „megvédte” magát. Erre Putyin nagyon óvatosan fogalmazva kijelentette, hogy az Eufrátesztől nyugatra (szír terület) minden repülő tárgyat célpontnak tekintenek. Vagyis nem fenyegetett „lelövéssel”, de nem is zárta azt ki. Erre Washington válasza az volt, hogy az amerikai vadászgépek meg fogják védeni magukat.

Szerda reggel, igen június 21.-én a Balti tenger felett az orosz hadügyminisztert, Sergei Shoigu-t szállító gépre ráragadt egy amerikai F-16 a nemzetközi vizek felett. A minisztert kísérő orosz vadászgép közéjük manőverezett, szárnyát megbillentette, hogy láthatóvá váljon a felszerelt rakétája, ami egyezményesen azt jelenti, ha nem távozik, akkor lelövi. Az F-16 elment.

És akkor még nem tettem említést újabb szankció bejelentéséről az oroszok felé a Krím félsziget visszacsatolása miatt, amire egy 98 százalékos referendum után került sor. Ezt a szankciót most még szorosabbra fogták.

Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy Washington folyamatosan provokál, Putyin pedig folyamatosan elhajlik a provokáció elől, diplomáciai síkra terelve a dolgot, hadd lássa az egész világ, ő  békés megoldást keres. A kérdés miért? „Normál” körülmények között ilyen nyílt provokálásra már rég kialakult volna egy fegyveres konfliktus. Putyin ezt elkerüli, miközben ő maga mondotta újságíróknak, hogy siheder korában Leningrád utcáin azt tanulta meg, ha a verekedés elkerülhetetlen, akkor elsőnek kell ütni. Akkor most miért nem indít be ő egy meglepetésszerű, megelőző első csapást?

Erre csak egy magyarázat lehet, húzza az időt, mert még nem teljesen készült fel rá. Mire? Nos, az általános vélemény szerint, amit Putyin is oszt, egy nukleáris háborúnak nem csak győztese nem lesz, de kiirtja az egész emberiséget. Putyin arra gondolhat, ha már elkerülhetetlen, akkor meg kell próbálni részben túlélni. Két dologra gondolhat. 1) Tökéletesíteni a rakétaelhárítást (az amerikaiak is ezt teszik. Éppen most volt nekik egy sikertelen tesztelésük), miközben növelik fegyvereik pusztító erejét. 2) Ki kell alakítani egy olyan búvó helyet, ahol egy lehatárolt létszámú csoport sikeresen kidekkolhatja a kb. 10 évre becsült nukleáris telet.

Persze, hogy Putyin mire gondolhat (lásd fenn), abban tévedhetek, de hogy ez az amerikai háborús törekvés maximum 3 éven belül háborút eredményez az bizonyos, mert ha nem akarnának mindenképpen leszámolni az ellenféllel, akkor nyílt és aljas provokációk helyett megállapodásra törekednének, ahogy ezt a másik oldal teszi (beleértve Kínát is).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2213) Mi van akkor, ha egy nő többet akar szexelni, mint a férfi

Tibor bá’ online

 

Lefekvés után az ágyban, de még nem alszanak – férj a feleséghez: Anyukám itt van ez a fájdalomcsillapító vedd be. Feleség: Dehogy veszem be, nem fáj az én fejem. Férj: (tenyerét dörzsölgetve) jaj de jó, jaj de jó, akkor ma dugunk. — Ahogy ebből a közismert viccből is kisugárzik, a közhiedelem szerint a férfiak állandóan szexre éhesek, míg a nőknek ez többnyire nyűg. Ezt aztán megtoldják azzal, hogy a férfit csak a szex érdekli, míg a nőket, különösen a fiatal nőket, sokkal inkább az „érzelem”. A kérdés az, ez mindig így van?  A férfiak vágya valóban kielégíthetetlen? Mi van akkor, ha a nőnek kell több? Ezzel kapcsolatban Hugó Schwyzer kisegített engem egy-két dologban. [Hugó Schwyzer a Pasadena City College keretein belül végez szexszel kapcsolatos tanulmányokat, különös tekintettel a nemek közötti ellentétekre.]

Amikor egy férfi találkozik a fent körülírt jelenséggel könnyen meg tudja nyugtatni magát, hiszen a kultúra, amiben felnőtt, biztosítja őt arról, hogy a feleség vonakodása teljesen normális, nem benne van a hiba, nem ő a nemkívánatos, ez egy isten adta elrendezés. Ez a megnyugtatás azonban a nők esetében nem létezik. Ha egy nő azt veszi észre, hogy a férj teljesítménye messze elmarad attól, ami neki megfelelő lenne, akkor a probléma okát önmagában keresi.

Schwyzer a Facebookon keresztül meginterjúvolt néhány, a 19-53 éves korcsoportban, önként jelentkező nőt. Íme néhány nyilatkozat:

1) Talán csodálkozik rajta, de amikor nekem kell kezdeményezni, olyan  rondának érzem magam, akit csak elutasítani lehet. Máskülönben pusztán attól felizgulok, ha azt tapasztalom, hogy egy férfit fel tudok izgatni. A pasimmal csak akkor szexelek amikor sikerül bezsongatnom, de kezdeményezéseim fele esetében elutasít. Én 25 vagyok, a pasim 26, de már előre rettegek, mi lesz akkor, ha megöregszem? Ő pedig még kevésbé fogja kívánni az együttlétet?

2) A barátnőm eléggé rámenős, ami a szexet illeti. Már azt is megkérdezte, hogy nem vagyok-e biszexuális?

3) A 30 éves pasim a korához képest elég sokat dolgozik. A szexhez hetente talán kétszer van kedve, én viszont naponta szeretném, sőt a hétvégén egy nap kétszer is. Amikor közli velem, hogy nincs hozzá hangulata, meg szoktam tőle kérdezni, hogy ne vonjunk-e be egy másik pasit is a játékba? Ettől rendszerint megjön a kedve.

Több nő is felvetette már, nem lehet-e, hogy a kevesebb  vehemenciával megáldott férfiaknak esetleg „ferde” hajlamaik vannak. Mert ugye egy férfinek élni-halni kellene a szexért.

4) Mivel én „vérmesebb” vagyok mint a pasim, a probléma megoldása érdekében azt javasoltam, hogy ketten együtt nézzünk olyan videót, ahol homoszexuális férfiak aktusa látható. Azt hittem, hogy majd az a látvány bezsongatja a pasimat, de ez nem jött össze.

A felmérések folyamán a gyengén teljesítő férfiaknak feltették a kérdést, hogy rendszeresen maszturbálnak-e? Amire valamennyien nemmel válaszoltak. Volt, aki kifejtette, hogy ritkán van neki hozzá kedve, de ha van, akkor a partnerére koncentrál. Volt viszont, aki elárulta, hogy elég sok időt tölt pornográfiával. Olyan is volt, aki bevallotta, hogy őt kifejezetten mérgesíti, amikor a partnernője kezdeményez.

Akárhogy is, a hosszan tartó kapcsolatoknak csak egy apró százalékánál nem bújik elő a különböző mennyiségű vágy adta probléma, és amikor ez bekövetkezik az érdekeltek mindegyike kényelmetlenül fogja érezni magát. Akinek kevesebbre van szüksége, a nemétől függetlenül, bizonyos értelemben basáskodhat a másik felett. Szinte bizonyosra vehető, hogy a nagyobb igénnyel rendelkező partnernek meg kell birkóznia a gyakori frusztrációval, az elutasítottság érzésével. A kisebb igényű partner nyakában ott lesz egy bizonyos bűntudat és a presszió által kiváltott neheztelés, vagy a nem kívánt szexbe való beleegyezés megbánása.

Mindenesetre a társadalom úgy tudja, hogy a férfi részére az evolúció kialakította a nőinél messze nagyobb szex-igényt, ami az esetek nagy részében igaz. Egy ilyen esetnél nincs tehát komoly gubanc, mert igaz vagy sem, az érdekeltek megnyugodhatnak, hogy „ez normális” Azon ritka esetekben viszont, amikor a nőknek van nagyobb igénye, az érzelmek elszabadulnak és nem a kellemes irányba, hacsak a nőben nincs annyi előrelátás, hogy ezt a tényt titokban tartja, és csendben „szenved” tovább.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2213) Angol humor V.

Tibor bá’ online

Két idős hölgy

ücsörög a idősek otthonának kertjében, iszogatnak és dohányoznak, egyszerre csak elered az eső. Az egyik idős hölgy elővesz egy óvszert, levágja a végét, ráhúzza a cigarettájára és tovább pöfékel. [a szereplők természetesen angolul beszéltek]

Helénke: Hát ez meg micsoda?

Jolánka: Ez egy óvszer, így a cigim nem ázik el.

Helénke: Honnan szerezted?

Jolánka: Bármelyik illatszerboltban megveheted.

Másnap Helénke becsoszog a közeli illatszerboltba és közli a férfi eladóval, hogy venne egy doboz óvszert. Az eladó láthatóan zavarban van, és megdöbbenést sugárzó hangon (végül is Helénke egy nappal se néz ki fiatalabbnak, mint 80), de tökéletes udvariassággal érdeklődik, hogy milyen márkát szeretne? „Nem fontos fiacskám, csak rá lehessen húzni egy Camel-ra.” – – – Az eladót fel kellett mosni.

 Félperces viccek

Azt hittem elszáll a fejem, amikor megtudtam, hogy a feleségem megcsal, de aztán megtaláltam a helyes megoldást. Áttértem az iszlámra. Feleségemet holnap reggel fogjuk megkövezni.

A feleségem javasolta, hogy szerezzek magamnak egy fasznövesztőt. Sikerült, 21 éves és Lenkének hívják.

Múlt éjszaka lementem egy szórakozóhelyre, de az emberek folyamatosan tették a megjegyzéseket, mert a csaj 21, én pedig már elmúltam 50. Szörnyű volt a hangulat, az ünneplést, amit az együtt járásunk 10. évfordulójára szántunk, teljesen elrontották.

A fiamat ma kirúgták az iskolából, mert egy nyolcadikos lánnyal kiverette a faszát. Mondtam neki, fiacskám idén ez már a harmadik iskola, ha így folytatod nem fogsz tudni tanítani.

Lementem a kondi terembe és nekigyürkőztem az egyik gépnek, de fél órán belül rám jött a hányinger. Pedig a gép klassz volt. Volt benne minden: Kit Kat, Mars rúd, Snickers, meg amit akarsz.

A megélhetési költségek egyre emelkednek, olyan rohadt mértékben, hogy a feleségem velem szexel, mert nincs pénze elemekre.

Kétperces vicc (ha sietsz)

Egy pasi a kocsmában kért egy pohár sört megitta, elővett egy fényképet a zsebéből, megnézte, majd kért még egy pohár sört, elővett az előbbi fényképet a zsebéből, megnézte, majd kért még egy pohár sört, és ez így ment az ötödik pohár sörig, amikor egy másik pasi már nem bírta tovább cérnával, ezért megszólította. Ne haragudj pajtikám, de mit nézel a sörök után? – A feleségem fényképét, és amikor kedvesen rám mosolyog akkor elindulok haza. – – – A fényképet nem tudom iderakni, de ha rákattintasz erre itt lent, akkor te is megláthatod.

 Click Here

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2212) A legújabb kor neve, antropocén

Tibor bá’ online

 

A kérdés csak az, hogy az Ember megérdemli-e, hogy legyen saját geológiai kora? — A mezőgazdaság megteremtésével, és a klímára ható gázok kibocsátásával az Emberiség a Föld felszínét alapvetően megváltoztatta.

Az antropocén kifejezést a Nobel-díjas Paul Jozef Crutzen atmoszféra kutató hozta életre 18 évvel ezelőtt egy Mexikóban tartott tudományos értekezleten. Ezzel akarta jelezni a természetben tapasztalható, a környezetünkre ható radikális változást. Az indoklás szerint az Ember olyan nagyfokú változásokat okozott, ami egy új korszak kezdetét hozta el.

A geológusok szerint ez az elnevezés minimum forradalmi, és számukra egy nem kívánt kihívás. Szült is némi vitát, ami a tudományos életből átfolyt a köznapok emberére. Nyugati magazinok címoldalán megjelent a felírat „Az Ember korszaka”, amit aztán a cikkben egyértelműen aláhúznak: „Az Ember a környezetét számtalan aspektusban bolygatta meg.” – „Az Ember a természet megváltoztatását geológiai mércével mérhető módon végzi el.” – „Az Ember a klíma megváltoztatásától az óceánok savasításáig mindent megbolygatott, amit lehetett.

A Londoni Geológiai Társaság utolsó ülésén több pontba szedték össze azokat a tételeket, amelyek jelzik az új korszak beköszöntését. Ezek a következők:

Erle Ellis – University of Maryland: A Ember a Földfelszín több, mint háromnegyed részét megváltoztatta. Mára már csak 23 % vadon, a szárazföldi fotoszintézisnek mindössze 11 %-a esik a vadonra. A többi mezőgazdaság alatt áll, lakó-, és ipari terület.

Will Steffens, ausztrál klimatológus azt állította, hogy az emberi tevékenységből származó klimatikus változás alapvetően tízezer évekre meg fogja változtatni a földfelszínt, a levegőt és az óceánokat. Nézete szerint az óceánok folyamatos elsavasodása maradandóan ki fog hatni az óceánfenék sziklaképződéseire is.

James Syvitski, amerikai geológus – University of Colorado: Gátak, bányászás, eróziók és városépítés máris alapvetően megváltoztatta a talajt. Példának okáért a gátak feletti összetornyosodott üledék oka annak, hogy a tengerpartokon üledékhiány tapasztalható.

Jan Zalasiewicz geológus – University of Leicester: komoly biológiai változások is jelentkeznek. Az Ember például az esőerdő kiirtásával különböző fajok kihalását okozza, egyben új életformákat hoz létre termesztéssel és biotechnológiával, beleértve a legújabb fejleményt a mesterséges kromoszómákat. Ehhez még hozzájön, hogy a világkereskedelem felfutásával olyan organizmusokat telepít át más területekre, amelyek korábban zárt környezetben voltak találhatók. A távoli jövő geológusai ezt észlelni fogják a fossziliákból.

A Sztratigráfia (rétegtan) Nemzetközi Bizottságának van egy Antropocén Munkacsoportja. Ez a munkacsoport vizsgálja, hogy az emberi tevékenység következményei kielégítik-e egy új geológiai kor kitűzését. Feladatuk annak bizonyítása, hogy a globális környezetváltozás elég mélyreható ahhoz, hogy jövőbéli kutatók a napjainkban keletkező talajrétegekből egyértelműen megállapíthassák ezeket a változásokat. Magyarul, hogy a mai ember lábnyoma kimutatható legyen. [Nekem tetszik, hogy ezek a pasik meg vannak győződve arról, hogy az emberiségnek van jövője.]

Vita természetesen akad bőven. Egyes geológusoknak az a véleménye, hogy a távoli múlt kutatásait végzők nincsenek felkészülve jövőbéli utódaik véleményének a kitalálására. Mások azzal érvelnek, hogy egy új korszak bevezetése több problémát kreálna, mint amennyit megoldana. Megint más vélemény szerint nem helyes új korszakot kreálni jóslatok alapján, mivel bizonyosan nem állapítható meg, hogy például egy millió év múltán mi lesz megállapítható a mai emberi tevékenységből. A leghevesebben tiltakozók szerint az antropócén tábor tagjainak nincs megfelelő gyakorlata a rétegtan területén.

Természetesen az ellentábor se csendes, szerintünk az új korszak bevezetése mellett szólnak a diszciplína érvényben lévő szabályai. Más támogató vélemény szerint az antropocén korszak egy nyilvánvaló valóság, az emberiség majd mindenütt hagy maradandó nyomokat.

Adódik még probléma az új korszak kezdetének kijelölésével kapcsolatban is. Az árulkodó jelek, mint például a CO2 légköri növekedése fokozatosan történt, nehéz pontos dátumhoz kötni. Igaz, volt már javaslat az 1800 év kijelölésével, ami durván az ipari forradalom kezdete lehetne. Ennél talán szerencsésebb 1945, amikor is felrobbantották az első atombombát. Mind a két eseményt világszerte detektálni lehet az égéstermékek és a radioaktív részecskék üledékbe zárt maradványai alapján.

Persze, ha engem mint laikust megkérdeznének a talányt gyorsan meg tudnám oldani, mert ami most van az a Föld történetében még soha nem fordult elő. Szerintem az antropocén korszak valóban elkezdődött, baj csak egyetlen egy van vele: az összes geológiai korszak közül ez lesz messze a legrövidebb. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2211) Helicobacter pylori

Tibor bá’ online

 

Aki még nem hallott róla, annak elárulom, hogy egy baktériumról van szó.

Amíg az Ember nem jött rá arra, hogy a halálos betegségeket kórokozóknak köszönhetjük, és amíg nem sikerült kitalálni antibiotikumokat, az emberi élet nagy vonalakban a szerencsén múlott. A felfedezések okozta kedvező állapot a múlt század 30-as éveiben indult be. Felváltották viszont újabb betegségek „divatba” jövése: rák, infarktus, sztrók, amiket, egyes elképzelések szerint a civilizációnak köszönhetünk.

A II. világ háború után, elsősorban a férfiak esetében a gyomorrák járványszerűen terjedt. A történet általában gyomor bántalmakkal kezdődött. A „gyomorégést” rendszerint egy jóízű étkezés váltotta ki, aminek az okát a túlzott savtermelésben jelölték meg. Valójában kifejlődött gyomorfekély volt a ludas, vagyis egy nyílt „seb” a gyomorfalon. Naná, hogy az agresszív gyomorsav nem tett neki jót.

Isten a teremtésnél komoly hibákat ejtett, ami nemigen illik a mindenhatóságához. Például a fehérjék lebontásához (emésztéséhez) pepszinre van szükség, ami egy enzim, ha úgy tetszik katalizátor, de hatékony működéséhez savas közeg szükséges. Nos, ez bármi lehetne, például tejsav (kedvenc ötletem), de isten választása tejsav (vagy bármi más) helyett a roppant agresszív sósavra esett. Úgy kell nekünk. Aztán ez a sósav addig-addig marogatja a fekélyt, vagyis a kisebesedést, amíg vagy átlyukad (ez egy vészhelyzet), vagy rákká alakul át. Az orvostudomány úgy tudta, hogy a „kórokozó” az idegeskedő életforma. Mivel az életformán a beteg vagy nem tudott, vagy nem is akart változtatni, a középkorú férfiak csendben tűrtek, legfeljebb savcsökkentőket szedtek, aztán meghaltak, de előtte adtak némi munkát a sebészeknek, akik adott esetben fél, vagy akár háromnegyed gyomrokat is kivágtak, (nálunk) nem csekély paraszolvenciáért. Ez volt 1984 előtt, és még most is van ott, ahová a hírek lassan terjednek.

1983-ben egy nagyon fiatal, lelkes, de tapasztalatlan Dr. J. Robin Warren ausztrál orvos biopsziát csinált az egyik betegénél annak eldöntése végett, hogy van-e már rákos sejt a gyomorfalban, mert a korai felismerés életet jelent. Hogy volt-e vagy sem, az ma már érdektelen, ami érdekes, hogy a fiatal orvos azt is megnézte, hogy van-e rajta kórokozó. Ugyanis vagy elfelejtette, vagy az előadásról hiányzott, de a lényeg az, hogy a sósav miatt az üres gyomorban baktérium nem lehet. Ezért teljesen felesleges a nem létező baktérium kitenyésztése. Dr. Warren-nek sikerült. Jaj, de jó, hi-hi-hi. Aztán semmi. Volt viszont a kórházban egy másik fiatal orvos, Dr. Barry Marshall, aki kutatási témát keresett magának, és arra gondolt ezt az eddig ismeretlen baktériumot elkezdi kutatgatni, miután az egyik betegének nem csak gasztritisze volt, de tüdőgyulladást is kapott, amit tetraciklinnel kezelve a tüdőgyulladásból kigyógyulva a gasztriciszét is maga mögött hagyta. Dr. Marshall azonnal végzett a páciensen biopsziát, ami után azt észlelte, hogy a pylori eltűnt.

Nem volt nehéz kitalálni, ha a kórokozó eltűnését a tünetek megszűnése követte, akkor a tüneteket az új baktériumnak kellett okoznia. Dr. Marshall munkához látott. Három hónap alatt 184 páciensből vett mintát és megállapította, hogy mind gasztritisz, mind pedig fekély esetében ott van a pylori. Ezt követve azt csinálta volna, amit néhányan már csináltak előtte. Le akart nyelni egy nagy halom helicobacter piloryt, vajon mi történik? Ehhez azonban tenyészteni kellett volna, de ez nem ment. Valami hasonló történt, mint a penicillin esetében.

A bevett gyakorlat szerint a petri csészébe elhelyezett táptalajt beoltják az adott baktériummal, majd 48 órával később megvizsgálják az eredményt. A helicobacter pylori nem volt hajlandó szaporodni. Dr. Marshall próbálta és próbálta, de semmi eredmény. A harmincötödik próbálkozást fel kellett függeszteni, mert jött a húsvéti szünet. A petricsészét a szokásos két napon túl további három napig inkubálta, mert a húsvét miatt az egészet ott hagyta, ahol volt. Húsvét után jött a meglepetés. Úgy látszik ennek a baktériumnak 48 óra inkubálás nem elég.

Ezt követve nem volt már akadálya annak, hogy megfertőzze saját magát, amiből az ismert módon egy nap alatt kigyógyult. A fekélyhez tehát nem idegeskedés kell, hanem az adott baktérium. Hogy a helicobacter pylori miként áll ellen az erős gyomorsavnak, és miért okoz fekélyt az egy külön történet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2210) Érik a gyümölcs*

Tibor bá online

 

Szaddam Husszein nagy barátja volt az USA-nak, amikor még Iránnal háborúzott, aztán akadtak némi nézeteltérések, de nem komoly. Amikor viszont Szaddam Husszein elhatározta, hogy olajat többé nem ad el dollárért, akkor elhatározták, hogy Szaddamnak meg kell halni.  Muammar Gaddafi nem volt az USA első számú kedvence, a Lockerbie (1988) merénylet után meg különösen nem, de amikor megígérte, hogy felhagy az atombomba kísérletekkel, a kedélyek  megnyugodtak. Amikor azonban kiderült, hogy Gaddafi „arany-alapú dénárért nyersolaj értékesítés” ügyben szervezkedni kezdett, akkor elhatározták, hogy Gaddafinak meg kell halni. Amikor az isten tudja mióta húzódó görög válság egyik fázisában Georgios Papandreou elhatározta, hogy Görögország nem fizet tovább, amit népszavazással akart elérni, akkor elhatározták, hogy Papandreounak menni kell. Ahogy menni kellett Berlusconinak is. Ez utóbbi két miniszterelnök váltásnak egyetlen egy oka volt. Mind két országnak tovább kell törleszteni a tartozásaikat. Ez rendben van, de mi a végső cél? Elvégre a világ hitelválsága egészen biztos be fog dőlni, egyszerűen azért, mert a kint lévő tartozások  matematikailag nem fizethetők vissza.

Egyszerű „gazdaságossági számítás”, ha ezt annak lehet nevezni. A kérdés az, hogy a teljes összeomlásig mi módon lehet kiszivattyúzni a maximumot? A válasz egyszerű, úgy, hogy az elsőnek bedőlni akarókat addig kell fenntartani és törlesztésre kötelezni, amíg a kevésbé eladósodottak utol nem érik őket. A cél tehát a lehető legtovább húzni azt az időpillanatot, amikor az egész világ egyszerre dől be. Addig pedig az egyre jobban megcsapolt, és ezért elégedetlenkedő lakosságot sakkban kell tartani. Felkészülhetünk tehát, hogy Görögországból és Olaszországból gyönyörű felvételeket fog a TV közvetíteni az esti hírek alatt az előttünk álló időben.

Az igazi nagy kérdés, hogy mi történik velünk, magyarokkal? Az adók emeléséről, új újabb és újabb adók kitalálásáról, a különböző népcsoportok megcsapolásából arra lehet következtetni, hogy Orbán fizetni fog, elsősorban azért mert maradni akar. Személy szerint én nem csatlakozom azon jóslathoz, hogy Orbánnak már csak tíz hónapja van, nem több. „Azokat” nem érdekli Orbán hülyesége, az érdekli, hogy nyúzza-e a népet vagy sem. A multik megadóztatása nulla. Orbán nem a multikat adóztatta meg, hanem a népet a multikon keresztül, hiszen az extra adókat beépítik az áraikba. A bankok direkt és indirekt megadóztatása csalóka, mert úgy tűnik, hogy a bankokat Orbán sok százmilliárd forinttal lenyúlta. Nem nyúlta le, a bankoktól elvett pénzt is tőlünk vette el, majd ki fogja fizetni adósság törlesztésre (természetesen a lopásokon felül).  És, mi lesz velünk?

Egyre szegényebbek leszünk, amihez hozzá kell idomulnunk. Ezen kívül semmit nem tudunk  csinálni, mindenki húzza össze magát, mentse át értékeit (már egy kicsit elkéstetek vele), és készüljön fel a nagy, kollektív világ-összeomlásra.

 __________________________________________________________________________

* Aki nem olvasta, és nem is hallott John Steinbeck „Érik a gyümölcs” című regényéről, íme: A történet a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról szól. Megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. Egy, kiszemelt család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében, kétségbeesett döntést követően nekivág egy bizonytalan kimenetelű hosszú útnak, aminek vég célja Kalifornia. Itt semmi jó nem vár rájuk, munkalehetőség soványka. A munkabérek egyre csökkennek. De végül a kizsákmányoltak ráébrednek, hogy ha összefognak, harcuk a hatalom ellen nem reménytelen.

___________________________________________________________________________

(2209) Farkas Flórián

Szolgálati közlemény: Ha egy hsz nem megy át, ne basszátok be kétszer-háromszor ugyanazt, mert nem fog átmenni, csak nekem okoztok sokkal több munkát.

Tibor bá’ online

 

Magyarországon minimum 300 éve van cigánykérdés, és – amint tapasztaljuk – képtelenek megoldani. Az átkosban nem hangoztatták, de azért volt némi pozitív diszkrimináció, mert az elvtársak úgy gondolták ez lehet a megoldás kulcsa. Hülyeség, a cigány is ember, sőt még emberebb a korrupció és visszaélések területén. Emlékeim szerint attól a pillanattól kezdve, hogy a nyóckerben az Iparügyi előadónak egy cigányt neveztek ki, magyar képtelen volt utcai tökmag árusítási engedélyt kapni. Az ok nyilvánvalóan a felzárkóztatás volt a munka világában.

Ez ma sincs másképp, fel kell őket zárkóztatni, ez nem vitás. Itt jön be a képbe Farkas Flórián, akinek – csak az isten tudja hogyan – sikerült magát belopni I. Viktor szívébe. Ez már csak azért is meglepő, mert Flórikán a szocializmusnak is megakadt a szeme. Bizony-bizony! Annak ellenére, hogy az általános iskolán sose jutott túl az  Országos Cigánytanács titkára lett 1987-ben, ami azért még bőven a rendszerváltás előtt volt. Őt tehát felzárkóztatták. Ezek szerint elmondhatjuk, hogy legalább egy cigányt sikerült felzárkóztatni. Ugyanis a titkár elvtársat kinevezése előtt 1975 és 1982  között háromszor ítélték el, felfüggesztett és végrehajtandó szabadságvesztésre egyaránt. A kinevezéssel tehát megszűnt a bűnismétlés, és ezzel a cigányokra jellemző életmód is. Aztán jött a rendszerváltás, ami alatt 1989-ben megválasztották a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének főtitkárává. Csak annyi változás történt, hogy cigánytanácsból cigányszövetség lett, de a cigány még megmaradt, még nem elég finnyás ahhoz, hogy ragaszkodjon a roma megnevezéshez. Minden esetre jó politikus. Rájött, hogy minimum egy érettségi kellene neki, amit esti kurzuson meg is szerzett. Ne firtassuk hogyan, nem lenne tisztességes egy olyan országban, ahol maga a köztársasági elnök is plagizálással szerzi meg a kisdoktorit. Na szóval, új időkben új szelek fújnak. Farkas Flórián cigány ösztöne megsúgta, hogy most már nagyban folyik a játék.

Tény az, hogy pár évvel később (1996-ban) a hírek szerint az ügyészségi vizsgálat indult az általa létrehozott alapítványok ügyében. Ennek eredményeként két évvel később vádat emeltek ellene hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértése miatt. De mit ad isten Göncz Árpád köztársasági elnöktől kegyelmet  kapott, így a bírósági tárgyalás elmaradt. A kegyelmi eljárás iratait 30 évre titkosították. Azaz politikai érdemeit mind a liberálisok, mind pedig a Fideszesek elismerték, valószínűleg az általa biztosított (de sohase bizonyított) cigány szavazatok miatt. Viszont a vér nem válik vízzé: Már a második Orbán kormány hivatalba lépése alatt, 2010. Július 1.-től a közigazgatási és igazságügyi miniszter megbízásából a romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos lett. Hat hónapos megbízatása alatt nem készítette el jelentését ezért azt két hónappal meghosszabbították.

Orbán azonban (legalább is cigányügyben nem tanul), Farkas Flórián által vezetett Országos Roma Önkormányzat 1600 millió forintot kapott a romák (már nem cigányok) felzárkóztatására, magyarul munkahely teremtésre. A pénz eltűnt, egyetlen egy munkahely se jött létre. Farkas Flórián ellen nyomoznak-nyomoznak-nyomoznak, ahogy ez lenni szokott. Azt is fél évig nyomozzák, amit fél óra alatt meg lehet(ne) tudni.  Viszont Orbán Viktor megint együttműködési szerződést kötött a roma vezérrel, természetesen roma szavazatokért Flórika megint képviselő lesz.

Az index feltett egy megszavazható kérdést: Ön szerint Farkas Flórián újra parlamenti képviselő lesz-e a 2018-as választások után?

Lehetséges válaszok:

  • Naná
  • Kizárt
  • Talán
  • Elképzelhető
  • Csak a Lungo Dromot fogja vezetni, de azt nagyon
  • Nem tudom
  • Ki az a Farkas Flórián?
  • Tartózkodom.

Az emberek vették a lapot. A nyolc lehetséges válasz közül a „naná” 70 százalékot kapott. Nincs az a tisztességtelen dolog, amit Orbán ne vállalna fel a hatalomban maradásért, és ezzel minimum 70 százalék tisztában van.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2208) Amit tudni kell az összeesküvés elméletekről

Tibor bá’ online

Két éve már volt egy poszt az összeesküvés elméletekkel kapcsolatban, de hát hiába. Eddig még ki nem derített okból kifolyólag az Ember imád elhinni mindent, amiről önmaga nem győződhet meg, de tökéletesen kitölti a fantáziáját.

Zárjuk rövidre a dolgot! Nem tagadom, hogy lennének Illuminátusok, Szabad kőművesek, Rózsa keresztesek, vagy bármi más, és persze a hires Bilderberg csoport, már csak azért sem, mert köztudottan a Bilderberg csoporthoz tartozik a magyar Bajnai Gordon, Martonyi János (aki ráadásul Fideszes is), Surányi György, és persze Bokros (csomag) Lajos, és ez publikus. Ami ellen viszont hevesen tiltakozom, hogy ezek irányítanák a Világ sorsát, ahogy annak hangot adnak néhányan a blog hozzászólói közül. Sokkal inkább fogadom el az egyik amerikai tag véleményét: „Soha nem hoznak döntést semmiről, és sok mindenben nem értenek egyet. Azt mondhatnám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik, és egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletekben hívők feltételezik.”

Miért van az, hogy egyesek nem ezt a véleményt fogadják el, hanem az egyáltalán nem bizonyított ellenkezőjét? A magam részéről elmondom, én miért nem fogadom el a 300 szuper gazdag család irányításának elméletét. Azért mert három embernek három különböző véleménye van. Tapasztalataim szerint néhány ember azonos érdekekből kiindulva összefoghat, de az összefogás általában rövid életű. Hogy 300 család azonos véleményen legyen minden fontos témában az a világ legvalószínűtlenebb dolga. Abban megegyezhetnek, hogy túl sok az ember. Abban is egyetérthetnek, hogy a feleslegtől meg kell szabadulni, de abba már nem fognak egyetérteni, hogy hány száz milliónak kell megdögleni, miben dögöljenek meg, és kik dögöljenek meg.

Évekkel ezelőtt kíváncsiságból beléptem a Magyar Ateisták Társaságába. Az első „titkos” 😀 részvételemmel megtartott összejövetelen kiderült, hogy isten létezésének tagadásán kívül semmiben se értettek egyet. Voltam fotókőr tag, voltam Mensa tag, részt vettem vállalati értekezleteken. Sehol se volt egyetértés. Épeszű ember nem fogadhatja el azt, hogy 300 család egyetért nem kisebb témában, mint az emberiség (egy részének) a megmentésében, illetve kiirtásában.

Ami létezik, bizonyos érdekcsoportok megállapodása, amit vagy betartanak, vagy nem. Hogy az összeesküvés hívők mennyire bigottak arra jó példa a nemrég „leleplezett” izzólámpa összeesküvés. Lényege, hogy a világ izzólámpa gyártói összebeszéltek, hogy olyan lámpákat gyártanak, amelyek csak 1000 órát világítanak, miközben lehetséges olyan lámpát is gyártani, amely ennek az ötszörösére is képes, és akkor sokkal ritkábban kellene őket cserélni. Micsoda költség csökkentés! Az igazság az, hogy valóban megállapodtak az 1000 órában, amit szabványosításnak kell felfogni. Mert való igaz, lehetne gyártani olyan izzót, amely akár 10.000 órát is világít, de csak halványsárga fénnyel. És persze lehetne gyártani olyat is, amelyiknek színhőmérséklete megközelítené a nappali fényét. Na ja, de 5 perc után kiégne.

Az összeesküvés hívők erősködnek, hogy bizonyos jelenségek mással nem magyarázhatóak, csak összeesküvéssel. Pedig magyarázható! Valamennyien egy fajhoz tartozunk, a homo sapiens-hez. Nagyon nagyon hasonlítunk egymásra mentálisban is. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy összebeszélés, összeesküvés, megállapodás nélkül is hasonlóan reagálunk egyazon dolgokra. Például, amikor amerikai tőzsdén az ezüst ára 8$/oz-ról felment 50$/oz-ra a milliárdos Hunt testvérek manipulálása miatt, összeesküvés nélkül az egész világon, Magyarországon is, mindenki (mintha összebeszéltek volna) felment a padlásra, lement a pincébe és összeszedett minden régi ezüst kacatot, evőeszközöket, serlegeket, gyertyatartókat, mert a nemesfém felvásárlók vagyonokat fizettek érte. Akit érdekel, annak elárulom, hogy nagyon hamar az ezüst ára 4 $-ra esett vissza.

Nincs globális összeesküvés! Híd el nekem, ha lenne is, egészen biztos kudarcba fulladna. A régi hasonlatom ma is él. Amikor el kezd esni az eső, mindenki kinyitja az ernyőjét. Nem azért mert mert egy sötét padlásszobában összebeszéltek, hanem azért, mert nem akarnak megázni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2207) Én, a nyugger

Tibor bá’ online

 

Ha a címről valakinek Asimov jut az eszébe, az nem a véletlen műve, mert én is rá gondoltam, amikor kitaláltam a címet. Igen, én, a nyugger vetem most papírra a gondolataimat, mert nyuggernek lenni egy szerencsés állapot, azt jelenti, hogy még élsz. Mindenki, aki él, szerencsésnek mondhatja magát, mert van, aki meg se születik, és nem láthatja meg, milyen csodálatosan szép ez a világ. Aztán megint van, aki meglátja, de nem éri meg a nyugdíjas kort, és persze van, aki megéri. De egy dolog biztos, a biológia igazságos, aki megszületik, az egyszer meg is hal.

A nagy többség születésétől kezdve végigmegy az egyes fázisokon, előbb csecsemő, majd gyermek, serdülő, fiatal felnőtt, középkorú, idős és végül aggastyán. Csak mostanában lett divat, hogy egymásra mutogatnak, és egymásban keresik a „hibát”. Csak az utóbbi időben fordul elő, hogy szemrehányásokat tesznek egymásnak azért, amiért senki se tehet, vagyis az életkoráért.

E blogban is fakadtak már ki aktív dolgozók, akik sérelmezték, hogy keresetük egy részét azért vonja el az állam, hogy legyen mit havonta elküldeni a nyugdíjasoknak. Magyarul, ők tartják el a nyuggereket, és nem is akármilyen szinten, mert legtöbbjük nyugdíja több mint az átlagkereset. Ettől én magam is kiakadtam, mert nem a nyugdíjas veszi el az aktív dolgozó pénzét, hanem az állam. Az állam pedig azért fizet a nyugdíjasnak, mert annak idején tőle is elvett a keresetéből. Nem a nyugger a hunyó, hanem a mindenkori hatalom.

Most viszont fordult a kocka, és nem tudom megállni, hogy ne vihogjak azok szemébe, akik annak idején megfojtottak volna engem, a nyugdíjast, egy kanál vízben, csakhogy ne kelljen engem eltartani, engem, a haszontalan nyugdíjast, aki már csak teher, engem, aki miatt nem nyaralhat az Adrián. A helyzet az, hogy a fiatal aktívak olyan nagy tömegekben hagyták el az országot, hogy vészes munkaerő hiány lépett fel, és az állam kénytelen a nyugdíjasokat visszacsalogatni az aktív munkába. És ezek a haszontalan nyugdíjasok mennek, ahogy eddig is mentek volna, de nem kellettek. De mit jelent ez az új helyzet? Most az állam tőlük vonja le azt a pénzt, amit majd a külföldről hazajött, és megöregedett, jelenlegi aktívak nyugdíjként ki kell majd fizetni. Vicces, nem?

A baj nem jár egyedül – mondotta volt az anyám, és milyen igaza volt. Tegnap lett vége az iskolaévnek, tizenegy hétig fog tartani a szünet. Öröm a gyerekeknek, üröm a felnőtteknek. Mi legyen a gyerek felügyeletével? Léteznek diáktáborok, nem is akármilyenek, de ki tudja ezt megfizetni, majd 3 hónapon keresztül? Még jó, hogy létezik a nagyi! Pardon, létezett. Ne haragudj kislányom, de az idén nyáron nem lehet nálunk a Pistike, mert visszamentünk dolgozni. Tudod, a nyugdíjunkból nem tudunk megélni, és életünkben utoljára szeretnénk mi is nyaralni egyet az Adrián. 😀

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

(2206) E-mail szerelem

Tibor bá szatirikus online

 

Nem akarok felvágni vele, de naponta érkezik egy-két E-mail az olvasóimtól. Ezért még nem kell felvennem egy személyi titkárt, meg tudom válaszolni valamennyit magam is, és meg is válaszolom őket. Szerintem az író-olvasó kapcsolat nem ott ér végett, amikor az olvasó kilép az Internetből.

Na, most a levelek. Mondjuk, olyan nincs, amiben elküldenek melegebb vidékre, de kritikát azért kapok jó- és rosszindulatút egyaránt. A többség mégis arról értesít, hogy mekkorákat röhögött az írásomon, milyen jót szórakozott rajta, esetleg tanult belőle, stb. Van olyan levélíró is, aki túlzásba viszi a dolgot, és azt állítja, ahányszor az irományomból eszébe jut ez vagy az, menten hangosan felnevet mondjuk, leves kanalazás közben. Természetesen mindenkinek megköszönöm méltató sorait, és akinek van valami kérdése, azt érdemben megválaszolom. A levelezés ennél a pontnál általában be szokott fejeződni. Mondom, általában. Volt már azonban néhány érdekes kivétel. Az egyik ilyen levél írója egy 25 éves nő volt, ami nem számított különlegességnek, de az már igen, hogy bármit válaszoltam neki, az további levelek írására sarkallta. Egy szép napon pedig arra ébredtem, hogy a nő sikeresen kialakított egy tip-top bizalmi kapcsolatot kettőnk között. Szinte már mindent tudtunk egymásról, a lopakodó észrevétlenségben.

A történet itt be is fejeződne, ha egy szép napon nem robbant volna a bomba, de robbant. Zsuzsika – mert ezt a nevet használta – egyszerűen bejelentette, hogy gyereket akar tőlem. Szerintem okosabb lett volna, ha azzal kezdi, tudok-e még nemzeni, de ő ezt a fokozatot diszkréten átugrotta. Nekem pedig egyből beugrott az a G. B. Shaw anekdota, ami szerint az idős és befutott Shaw kezét megkérte egy fiatal és buta, de persze csodásan szép színésznő azzal az indokkal, hogy micsoda sikeres gyerekeik lesznek örökölve Shaw eszét és a hölgy szépségét. Shaw az ötletet azzal hárította el, hogy a gyerek ne adjisten akár az ő szépségét és a hölgy eszét is örökölheti, ami kifejezett katasztrófa lenne. Szóval eszembe jutott, mert ugye nincs új a Nap alatt, de nem akartam plagizálni, ezért inkább más vizekre eveztem, és megkérdeztem, tud-e arról, hogy van feleségem? Tudott. Akkor azt kezdtem feszegetni, hogy mégis, miként gondolja a dolog bonyolítását? Persze a levelezést abba is hagyhattam volna, de az vesse az első követ, akit nem tett volna a dolog kíváncsivá. Tehát érdeklődtem. Zsuzsika nem jött zavarba, azt javasolta, hogy beszéljem meg a feleségemmel a dolgot. A helyzet az, hogy a feleségem kifejezetten utálja, ha valaki tőlem akar gyereket. Zsuzsika tehát kapott egy határozott nemleges választ. Viszont ez a nő a NEM választ, egyszerűen nem ismerte. Kiderült, nem akar elszakítani a feleségemtől, nem akarja tönkretenni a házaséletünket, nem akar a szeretőm lenni. Szóval semmit se akar, csak egy gyereket, és persze tőlem.

Na, akkor azt kezdtem boncolgatni, tudja-e miből lesz a gyerek? Tudta. Tudja-e, hogy a művelet elektronikusan nem megvalósítható. Tudta. Hát, akkor adja elő elképzelését. Előadta. Ekkor feszegettem egy kicsit a kor különbséget, és felhívtam a figyelmét arra, nem a lányom, de még az unokám is lehetne. Válasz: lehetne, de nem az. Ezek után bedobtam, hogy még nem is láttuk egymást. Ezzel egyetértett és leveléhez mellékelt egy fényképet, valamint megnyugtatott, hogy nekem nem kell küldeni fényképet magamról, mert a honlapom teli van velem, majd megtoldotta azzal, hogy milyen édesen mosolygok. Na gondoltam magamban, ha lúd, akkor legyen kövér, és akt képet kértem. Másnap ott volt az aktkép, amit maga készített egy mobil telefonnal. Erre finoman közöltem, hogy a teltkarcsú nőket nem csípem, és hiába emelte magasba jobb kezét, a jókora bal tőgye így is lóg egy kicsit. Semmi vész – válaszolta – hány kilót fogyjon le?

Kezdtem kifogyni az ötletekből, de azért még volt néhány. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a gyereknek az egészséges fejlődéshez kell egy apa is. Ezzel egyetértett és megígérte, hogy szülés után férjhez megy. Na, ha férjhez megy, nem lehetne az a gyerek inkább a leendő férjtől? Nem – jött a határozott válasz – mert a pasi tök hülye. Honnan tudja, hiszen még nem is ismeri? De ismeri, az anyja már kinézte neki, pont ezért akart tőlem gyereket. Sakk-matt! Ekkor ajánlottam a mesterséges megtermékenyítést egy spermabanktól, ahová kizárólag szuperzsenik ondója kerülhet be. Zsuzsika angyali türelemmel közölte, hogy erről sajnos nem lehet szó, mert ő még szűz. Na, cseszd meg, új fejlemény! Tehát, szűztelenítéssel egybekötött megtermékenyítés, lehetőleg egy ültő helyben. Igen, majd ő megmondja mikor, mert figyelni fog a peteérésre.

Gondolom, azóta is a peteérését figyeli, mert a számítógépemen letiltottam a feladót és azon vigyorgok, milyen jó, hogy az elektronikus megtermékenyítést még nem találták fel.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2205) Az iszlám a halálos ellenségünk

VIP. 232.

Aki az ellenséges iszlám hordákat pátyolgatja, de ha csak relativizálja beáramlásukat, az saját nemzete ellen fordulva közönséges hazaáruló, és mint ilyen, golyót érdemel a fejébe.

Európa végveszélyben van, megismétlem végveszélyben. Aki ezt nem ismeri fel és „emberiességről” papol, az egészen egyszerűen hülye, vagy (ami még súlyosabb) anyagi érdekből áruló.

Vak, vagy bűnösen közömbös az, aki nem veszi észre, hogy az iszlám most Európát akarja maga alá gyűrni. Az iszlám követői számára ez a vallásuk gyakorlásának a legfőbb eleme. Vagyis céljuk, hogy Allah parancsát teljesítsék minden lehetséges eszközzel. Érted? Minden lehetséges eszközzel terjessze a hitet egészen addig, amíg el nem terjed az egész világon. Ennek eredménye, hogy Mohamed halála óta eltelt 14 évszázad alatt a követők száma mára elérte az 1,8 milliárd főt.

A kezdetben Mohamed, ez az örült pszichopata, elindult, hogy kitalált vallásával meghódítsa a szomszédos városokat. Eközben legyilkolt, megcsonkított számtalan embert, megerőszakolt megszámlálhatatlan nőt. Az iszlám azóta is folyamatosan terjeszti romboló és elnyomó tanait. A hitterjesztő dzsihádisták kegyetlen hordái keresztény, zsidó, buddhista, hindu országokat tiportak romba, maguk mögött hagyva egy becsült 270 millió hullát, akiket többnyire kegyetlen módon gyilkoltak le.

Egyértelmű, hogy az iszlám végső célja az egész világ meghódítása, ahol aztán kizárólagosan barbár törvények uralkodnak. De nézzük a legfrissebb tényeket!  

___________________________________________________________________________

A poszt második részét a VIP előfizetőknek E-mailben küldöm el. VIP előfizető úgy lehetsz, ha legalább 6000 forint adománnyal támogatod a honlap fenntartását.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2204) Vigyázat, mellékhatás!

Tibor bá’ online

 

Gedon után az egészségünk megőrzése problematikusabb lesz a megszokottnál, mert orvos, fogász, gyógyszerész nem biztos, hogy rendelkezésünkre fog állni. Nem árt tehát, ha ismereteinket ezen a téren gyarapítjuk. Az egyik igen komoly téma a gyógyszerek mellékhatása, amiről már mindenki hallott, de arra a kérdésre, hogy miért vannak mellékhatások, és hogy ezek egészségünk szempontjából mit jelentenek, számtalan hol helyes, hol kevésbé helytálló választ lehet kapni. Gondoltam nem árt, ha készítek egy átfogó képet. Kezdjük mindjárt a legáltalánosabbal. Legelőször is azzal kell tisztában lennünk, hogy az emberi test egy olyan rendkívülien bonyolult szervezet, amit pontos szabályozás alatt álló vegyületek sokasága alkot. Ha ez a precíz vegyi úton történő vezérlés megbillen, a szervezetben működési zavarok lépnek fel. A szóban forgó vezérlést általában hormonok, vitaminok, és egyéb vegyi anyagok végzik. A különféle gyógyszerek hatásukat úgy fejtik ki, hogy ideiglenesen átveszik ezeknek a vegyi anyagoknak a szerepét a betegségtől megbillent egyensúly helyreállítása végett. A beteg gyógyulásáról akkor beszélünk, amikor ez a művelet sikeresnek bizonyul.

Ezt a képet azonban két dolog megzavarhatja. 1) Az emberi szervezet egy adott vegyi anyagot egynél több folyamat szabályozására is felhasznál. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer nem csak a kívánt egyensúly visszaállítását eredményezi, hanem olyan helyen is végez folyamatmódosítást, ahol erre semmi szükség sincs. Például egyes gyulladáscsökkentők sikeres alkalmazása csontritkulást indít be, amin kívül megemelheti a vérnyomást is 2) A gyógyszereknek eszük ágában sincs olyan szelektív módon hatni, ahogy azt szeretnénk. Tehát egyes gyógyszerek szimultán hatnak egymással össze nem függő folyamatokra. Például egyes depresszió elleni gyógyszerek a serotonin receptorokra hatva igen jó eredményeket érnek el, azonban kihatnak még a norepinefrin és a acetilkolin receptorokra is, ami vérnyomás csökkenést, homályos látást, szájüreg kiszáradást és székrekedést okozhat, és végül rákapcsolódhat a histamin receptorokra, ami álmosságot és súlygyarapodást von maga után. Elmúlhat a depresszió, de milyen áron?

Természetesen ez nem minden. Még a hozzá nem értőket is meglepi, hogy hatását illetően egyazon gyógyszert szedő két embernél milyen tátongó különbség mutatkozhat. Az egyik embernél az erős mellékhatások miatt, a gyógyszer alkalmazása lehetetlenné válik, míg a másiknál kizárólag csak a gyógyító hatás jelentkezik. Ez azt eredményezi, hogy azonos gyógyszerrel kapcsolatos sok millió páciens megfigyelése a mellékhatások jegyzékét valóban széleskörűvé teszi. Ezek a mellékhatások lehetnek ritkák vagy ellenkezőleg, igen gyakoriak, lehetnek elhanyagolhatók vagy nagyon is komolyak. Egy olyan gyógyszer, aminek mellékhatását az emberek többsége jól tolerálja, viszonylag biztonságosnak mondható. Ezzel ellentétben, ha egy gyógyszernek mellékhatása ugyan ritkán jelentkezik, de előfordulásakor erősen káros, úgy alkalmazására csak indokolt esetben kerülhet sor, és csakis akkor, ha a kívánt hatás másképp nem érhető el, és közben a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani. Ezek a megfontolások természetszerűen a kezelőorvosra várnak, de mi van akkor, ha nincs orvos?

Talán kezdjük azzal, hogy a gyógyászatban nem jártas emberek nagy része úgy általánosságban eléggé naiv. Ha valakinek fáj a feje, akkor bevesz egy pirulát, aminek „fájdalomcsillapító” a neve, és várja, hogy fájdalma megszűnjön, ami aztán vagy megszűnik, vagy nem. Ez egy tipikus kétesélyes dolog. Hányszor hallhattuk X-től vagy Y-tól, hogy „már a harmadik ezt-meg-azt vettem be és mégis úgy fáj a fejem, hogy majd bele őrülök”? Viszont ha fáradtak vagyunk, akkor ajzószerrel élünk, mondjuk a kávéban lévő koffeinnel, amiről úgy tudjuk, meggátolja az elalvást, és cseppet sem zavar, hogy van közöttünk olyan, aki hat dupla után is úgy alszik, mint a bunda. Ha viszont nem tudunk aludni, akkor beveszünk egy kis altatót, amitől ha nem is alszunk el, néhány órára kábultak biztos leszünk. Na és ha begyullad a foggyökerünk? Már nyúlunk is az antibiotikumhoz, és közben arra gondolunk, minden emberi problémára meg van a megfelelő pirula, por vagy kanalas orvosság.

Szóval, nekünk átlagembereknek ilyen egyszerű a világ, ami persze nem igaz, már csak a vicc kedvéért sem. Különben is negyven éven át Magyarországon a gyógyszer filléres tételnek számított, ráadásul az örökké sietős körzeti/családi orvos mindent felírt, amit a beteg bediktált. Mi meg diktáltunk. Ennek lett egyenes következménye a Világon többnyire egyedülálló „házi-patika” rendszer kialakulása. Némely háztartásban a lejárt és még le nem járt gyógyszerek arzenálja elképesztő méreteket öltött. De sajnos Parkinson Törvénye [Cyril Northcote Parkinson (1909-1993) angol történelem professzor 1958-ban adta ki szatirikus törvényeit, melynek leghíresebb paragrafusa szerint „A munka elvégzése kitölti a rendelkezésre álló időt.”  A művet a hatvanas években magyarra is lefordították.] itt is érvényes. A rendelkezésre álló gyógyszermennyiség megtalálja módját az alkalmazásra. Egészségesebbek ugyan nem lettünk sőt, de Magyarországon az egy főre eső gyógyszer felhasználás világcsúcsokat döngetett. Csakhogy a sok gyógyszernek a mellékhatása is sok, érdemes tehát kimerítően foglalkozni vele. Arról meg nem is beszélve, hogy a gyógyszerek filléres költsége menet közben alaposan megváltozott.

A fentiekben már volt rá célzás, hogy egy-egy gyógyszer alkalmazásánál illene megfontolni, hogy az elérni kívánt hatás hasznossága arányban áll-e a bekövetkezhető kellemetlen mellékhatások következményeivel. Nos, akkor most néhány megfontolandó háttér információ, természetesen a teljesség igénye nélkül, mert a teljesség terjedelme egyszerűen beláthatatlan.

(1) Az 1899-ben aszpirin néven szabadalmaztatott szalicilacetátsav mind a mai napig a leggyakrabban alkalmazott fájdalom, gyulladás és lázcsillapító. A legtöbb ember a legkisebb megfázás vagy fejfájás esetében rutinszerűen nyúl az aszpirin után. Reumás panaszok esetében van, aki úgy eszi, mint a cukorkát. Nem csoda, hogy sokan a XX. század legnagyobb áldásának tekintették, annak ellenére, hogy mellékhatásáról szinte az első perctől kezdve tudtak. Nézzük a bűnlistát. Az aszpirin megzavarja a véralvadást, ami egészen súlyos esetben életveszélyes vérzést is okozhat, de az egyszerű gyomorvérzés kiváltása viszonylag elég gyakori, ezen kívül a gyomorfekély kialakulását is jócskán elősegíti. Az aszpirin asztmát súlyosbító hatásáról kevesen tudnak, pedig nagyon is létezik, de asztma nélkül is okozhat nehézlégzést, és persze a vese se kedveli, amikor éveken keresztül szedik. Mindent összegezve, sokkal óvatosabban kellene vele bánni, mint ahogy megszoktuk.

(2) Abban biztos vagyok, hogy a legtöbb olvasó részére az a szó, hogy „paracetamol” nem jelent semmit. Ha viszont most felsorolnék (amit természetesen nem tehetek meg) 4-5 olyan fájdalom és lázcsillapító, illetve gyulladás gátló nevét, amikkel esténként a TV előtt ülve, nap-mint nap, szinte megállás nélkül találkozunk, akkor alapos meglepetést okoznék egyszerűen azért, mert ezekben a különböző nevek alatt futó, és a hirdetések szerint apró csodákat osztogató gyógyszerek mindegyikében paracetamol a hatóanyag. Nézzük tehát meg, mit tud ez a paracetamol? A paracetamol nevű hatóanyagot 1955-óta alkalmazzák elsősorban gyerekeknél láz és fájdalomcsillapítóként. Hatása körülbelül megegyezik az aszpirin  hatásával. Forgalmazása azért érte utol viszonylag gyorsan az aszpirint, mert szedését követően nem jelentkezett az aszpirinre jellemző gyomorbántalom, ami alatt a gyomor nyálkahártyájának irritálását, sőt vérzését kell érteni. Sokáig úgy tűnt, hogy a paracetamolnak nincs mellékhatása, ami ugyan lehetetlen, de az emberek szeretnek hinni a csodákban. Aztán telt-múlt az idő, és szép lassan kiderült, hogy a paracetamol bizony-bizony károsítja a vesét és nagyobb adagban, mondjuk 15 db 1000 mg-os tabletta bevétele esetén (amire különben csak egy őrült képes) visszafordíthatatlan májkárosodáshoz vezet. Az igazi veszély abban rejlik, hogy míg más gyógyszerek esetében a mellékhatás émelygés, hányinger, kettős látás, stb. formájában jelentkezik, amit mindenki azonnal vészjelként értékel, addig a paracetamol észrevétlenül, fájdalommentesen teszi tönkre a vesét és a májat, amik nélkül az élet fenntarthatatlan.

(3) A német Paul Ehrlich (1854-1915) által 1910-ben felfedezett első antibiotikummal a Salvarsannal sikerült az évszázadok óta tomboló szifiliszt gyógyítani, az emberre majd olyan halálos volt, mint a kórokozó spirohétákra. Az alkalmazott Salvarsan mennyiségben csak egy igen keskeny sáv volt, ami már megölte a kórokozót, de még életben hagyta a pácienst.

(4) Az 1930-as években diadalt befutó szulfonamidokkal kapcsolatban jegyezzük meg, hogy felfedezésük után nyolcvan évvel, még ma is alkalmazzák őket elsősorban húgyúti fertőzéseknél, az pedig akad, amióta a szexualitás kivívta magának a polgárjogot. Csakhogy a szulfonamidokat a coccusokon kívül az ember se nagyon kedveli, aminek hangot: hányinger, hasmenés, bőrkiütés, fényérzékenység, csökkenő fehérvérsejt szám, és némi vese elégtelenség formájában ad.

(5) Zárjuk a sort egy egészen új jelenséggel. Methadont az orvosok elsősorban fájdalomcsillapítás végett írnak fel előrehaladt rákos daganatoktól szenvedő betegeknek, akiknek fájdalmai szinte elviselhetetlen. Ezen kívül használják még heroin kiváltásra, amikor a heroinista a leszokás útjára tér, illetve, amikor nem tud heroinhoz jutni az, akinek esze ágában sincs leszokni, csak úgy gondolja, ha nincs ló, megteszi a szamár is. Csakhogy egy amerikai jelentés szerint methadon túladagolásban a múlt év folyamán többen haltak meg, mint 1991-től 2000-ig, összesen tíz év alatt. A mi szempontunkból az mellékes, hogy míg a drog elleni küzdelemben felhasznált mennyiség nem változott, addig a gyógyszertárak által kiadott mennyiség háromszorosára nőtt, vagyis a szer kikerült a feketepiacra. Ami minket érdekel az a halálesetek megugrásának közvetlen oka. Nos, míg a szervezetbe bevitt heroin lebontása néhány perc alatt következik be, addig a methadon esetében ez megközelítőleg másfél nap. Nem ismerve ezt a tényt, egyre többen alkalmazzák a következő „belövést” még mielőtt a korábban belőtt anyag maradéktalanul felbomlott volna, ami akarattól független túladagolást eredményez.

A fenti történetből annyi minden esetre leszűrhető, hogy az orvosi utasítás nélküli gyógyszer­szedésnek számtalan nem várt, nem egyszer halálos következménye is lehet. Ezt könnyen beláthatjuk, ha számba vesszünk még néhány szempontot.

(I.) Allergia. Az ember sok mindenre lehet allergiás, így különböző gyógyszerekre is. Ez viszont nagyon egyénre szabott. Nem arról van szó, hogy egy adott vegyi anyagra az egyik ember érzékenyebb, mint a másik. Az a helyzet, hogy vannak közöttünk olyanok, akik bizonyos anyagokra allergiásak, és ha ilyen kerül a szervezetükbe, sokszor mások részére jelentéktelen mennyiségben, segítség nélkül akár a halál is beállhat szinte percek alatt.

(II.) Életkor. Csecsemők és kisgyerekek esetében különösen nagy a mellékhatások veszélye, mivel náluk a máj gyógyszerlebontó képessége még fejletlen. Idősebbeknél szintén nagyobb a mellékhatások kockázata. Ennek elsősorban az az oka, hogy az életkorral a veseműködés és a gyógyszer kiürítés csökken, amit csak tetéz az időseknél tapasztalható hiányos táplálkozás. Ezekre a családtagokra kötelességünk odafigyelni.

(III.) Terhesség. Ma már a terhes nők eléggé felvilágosultak ahhoz, hogy tudják, terhesség alatt másképp kell élniük, mint egyébként. Alapszabály az, hogy kismama, különösen az első három hónapban semmi körülmények között ne szedjen semmit.

(IV.) Kockázati tényezők. Több tényező is növelheti a mellékhatások előfordulási valószínűségét. Például: (a) Egyszerre több gyógyszer szedése, illetve gyógyszer szedése megfejelve alkoholfogyasztással. Mind két eset, nem várt módon erősítheti fel a gyógyszerek mellékhatását. (b) A szervezet általános állapota. Leromlott szervezet, sovány „beteges” alkat. Egy korábbi betegségből nem teljes gyógyultság, stb. Szintén felfokozhatja a mellékhatások előfordulását. (c) Lelki állapot. Egyre többen ismerik fel a tény, hogy a rossz lelki állapot, amikor valaki a „padlón van” egyértelműen negatívan hat ki a test működésére, aminek következménye a mellékhatások brutálisabb jelentkezése.

Még valami. A gyógyszer forgalmazók profitjuk fokozása érdekében lelkiismeretüket igen sikeresen szorítják háttérbe. A hirdetések megtévesztőek. A gépiesen elhadart szabvány szöveg, hogy a mellékhatásokkal kapcsolatban kérdezzük meg kezelőorvosunkat vagy gyógyszerészünket, nem old meg semmit, ha a kedvenc fotelünkben ülve a képsorokból csupa derű, könnyedség, bajunk néhány forint ráfordításával történő azonnali elhárítása sugárzik le ránk.

Ha arra beszélnek rá, hogy méregdrága vízlágyítóra hosszútávon többet költsünk, mint mosógépre, az még csak hagyján, mert legfeljebb kevesebb pénzünk marad különböző, díszes zacskóba kiszerelt élelmiszer utánzatra. Életünk azonban csak egy van, és profitszerzés végett annak az egynek a kockáztatására rábeszélni minket kifejezetten aljasság, de mivel, mint tapasztalhatjuk, más nem vigyáz ránk, vigyázzunk hát mi magunkra! Ha pedig nem vigyázunk magunkra, akkor mindig akad valaki, aki vigyáz ránk magunk helyett. Az ilyen megszállottakkal az a baj, hogy megszállottak. Esküsznek valamire, ami vagy jó, vagy kevésbé jó, és nem engednek belőle. Végül is, egy valami azért biztos, a kemikáliák legalább annyi kárt okoznak, mint amennyi hasznot. Éppen ezért kétszer is meg kell fontolni mielőtt valaminek a rendszeres szedésére adjuk fejünket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2203) Szeretnéd-e tudni, mi a szerelem (átkozott szerelem)?

Tibor bá’ online

 

„Hivatalosan” a szerelem az éhség és a „mániás-megszállottság rendellenessége” (angolul: obsessive-compulsive disorder) kereszteződése. [Én viszont azt állítom, hogy szexualitással kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapot, de most nem én számítok]  Valójában olyasmi érzés, mint a csokoládémajszolás. A szépség pedig a szerelmes ember szemében nem sokat nyom a latba.

A szerelmes emberek agyában lejátszódó folyamatok kutatási eredménye hideg vizes zuhanyként hűtötte le ősidők óta dédelgetett romantikus elképzeléseinket. Helen Fisher (Rutgers University, New Jersey) antropológus által vezetett kutató csoport felkért hét férfit és tíz nőt – akik állításaik szerint halálosan szerelmesek voltak – hogy nézzenek meg szerelmükről egy fényképet, illetve más ismerős személyről, miközben rá voltak kötve egy mágneses-rezonancia erősítés elvén működő leképezőre (MRI). A leképezés szerint egy szerelmi viszony elején az indítékkal és jutalommal asszociált, dopaminban gazdag agyterületek nagyfokú aktivitást mutatnak, amikor szerelmük fényképét látják. És persze minél mélyebb a kapcsolat, annál nagyobb az aktivitás. A kutatókat meglepte az, hogy bár a szerelem nagyfokú érzelemgazdagságot jelent az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek a részek mind addig nem aktiválódtak, amíg a kapcsolat nem ért el egy későbbi, érettebb szakaszt.

Az eredmények azt sugallják, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság. Egy kapcsolat elején az agy tervezéssel van elfoglalva és az élvezet megszerzésére hajt. Csakhogy a „ráhajtással” foglalkozó agyterület akkor aktiválódik, amikor az ember például csokoládét majszol.

Végül is, az eredmények szerint a szerelem hasonlít a mániás-megszállottság rendellenességére (MMR), [Emlékszel? amit én egzaltált állapotnak becéztem], mivel a kutató­csoport olyan agytevékenységet észlelt, ami az MMR-re utalt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszönéséig. Ennél a pontnál az ember átlép „mániáján” és, egy tartós kötődést alakít ki, vagy a szerelem megszűnik [vagyis az egzaltált állapot].

Tapasztalat szerint azoknak az embereknek az agyában alacsony a szerotonin szint, akik MMR-ban szenvednek. Ez összevethető azzal az 1999-es olasz jelentéssel, miszerint szerelembe eső emberek vérének szerotonin szintje meredeken zuhan (NewScientist 1999-07-31. p 42.) Viszont a depresszióban szenvedőknek is alacsony a szerotonin szintje, aminek emelését antidepresszánsokkal érik el. Ez az eljárás azonban problémát okozhat az agy megfelelő részének érzékenysége miatt. Konkrétan antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést.

Nem megmondtam? Idegnyugtatók hatása alatt az egzaltáltság nem tud kialakulni. Illetve a nyugtatók szedése csökkenti a halálos szerelem mértékét. De ez nem minden. A hatás nők és férfiak esetében nem ugyanaz. A szerelmes nő már a kapcsolat elején nagyobb érzelmi aktivitást mutat, és partnere fényképének láttán, a férfiaknál sokkal jobban átkutatják memóriájukat, újfent átélve múltbéli emlékeiket. Az sem fog meglepni senkit, hogy a szerelmes férfiak szerelmük fényképének láttán a nemi élvezetre koncentrálódnak, Helén Fisher szerint „aktiválódik a pénisz duzzadás tartománya”.

Egy másik érdekessége a kutatásnak az, hogy bár vonzónak találjuk a partnerünket, és a fényképe vágyat ébreszt bennünk, az agyunknak legalább egy része, amelyik esztétikai bírálatokkal foglalkozik, nem vakul el. A csinosságot igen objektíven állapítja meg, megegyezően semleges megfigyelő véleményével. Magyarul, a szerelem vak.

_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________

(2202) Pszichésen normális-e Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke?

VIP. 231.

 

A San franciszkói pszichológus, Michael Bader munkájának felhasználásával készült fordítás

A politikai pletykák szerint Trump elnök kizárólag azért lépett vissza a Párizsi Klíma Egyezménytől, mert a francia elnökkel vívott rejtett küzdelmében alulmaradt. Erre Emmanuel Macron úgy ütött vissza, hogy angol nyelvű beszédét a közismert Trump fordulat parafrázisával fejezte be: Make our planet great agai.

Nade nézzük Badert! Nemrég a Yale Egyetemen megtartott mentálhigiénikusok konferenciáján arról (is) szó volt, hogy a szakembereknek „kötelessége” figyelmeztetni a nemzetet Donald Trump mentális betegségéről. Ebbe kapaszkodott bele Michael Bader, aki nekiállt Trump analizálásának, indoka szerint azért, mert ennek ismeretében könnyebb megfejteni Trump tetteit, valamint kiszámítani jövőbéli cselekedeteit.

Pszichoterápiában feltételezik, hogy az emberek iparkodnak elkerülni a fájdalmas érzelmeket, aminek elkerülésére érdekében sok mindenre hajlandók……

___________________________________________________________________________

A poszt folytatását elküldöm a VIP előfizetőknek. Hogy lehetsz VIP előfizető?  Legalább 6000 Forint hozzájárulással a poszt fenntartási költségeihez.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2201) A hülyeség vására

Az Internet egy csodálatos találmány, de csak annyit ér, amennyit a felhasználó képességei megengednek. Úton-útfélen hivatkoznak Interneten található állításokra azt feltételezve, hogy ami ott található az egyenesen szentírás. Gondoltam nyitok egy fórumot, ahová be lehet másolni a legnagyobb marhaságokat, és mindjárt megnyitom a sort az első bődületes hülyeséggel:

Színes Kéthetes – 2017. június 12-25. p.34: “Galandférges diéta. A galandféreg-petéket tartalmazó kapszulákat nyel le a fogyózó, a férgek a bélben kifejlődve minden táplálékot felzabálnak. Később féreghajtóval űzik ki a feleslegessé vált lakótársakat.”
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2200) Angol humor III.

Tibor bá’ online

Ez alkalommal, tálalok néhánya katonaviccet

I.) A haditengerészetnél úgy gondolták, hogy túl sok a tiszt, ezért kihirdették, hogy aki hajlandó korai nyugdíjba vonulni az kellő pénzjutalomban részesül. A pontos összeg 1000 dollárban az a hüvelykben mért egyenes vonalú távolság olyan két pont között, amit a nyugdíjba vonuló kijelöl a saját testén. Az első jelentkező a feje búbját és a nagy lábúját nevezte meg. A felcser mérőszalaggal lemérte a távolságot, ami pont hat láb volt, azaz 72 hüvelyk. A tiszt markát ezek szerint 72.000 $ ütötte. A második tiszt a magasra emelt jobb kezének középső ujjhegyét és a bal lábának nagy új végét jelölte meg. A felcser lemérte a távolságot, ami pontban 84 hüvelyk volt. Ez a tiszt tehát 84.000 $ jutalmat kapott. A harmadik tiszt a feje búbja és a heréi közötti távolságot adta meg. A felcser a tiszt fejéhez szorította a szalag végét, majd lehajolt, hogy a herékhez illessze a szalagot, de meglepődve felkiáltott, uram, hol vannak a heréi? Vietnam-ban, jött a rövid válasz.

II.) A veterán kiképző őrmester negyedórán át ugráltatott egy újoncot, ami után kijelentette, lefogadom, halálom után eljön a síromhoz hogy leköphesse. Nem uram – így az újonc – utálok sorba állni.

III.) Kiképzőközpontba kiküldött riporternő interjúja – RIPORTERNŐ: Ezredes úr, mire készülnek megtanítani ezeket a fiatal fiúkat? EZREDES: megtanítjuk őket mászni, evezni, lőni… RIPORTERNŐ: lőni? Ez nem felelőtlenség? EZREDES: miért lenne az, a lőtéren tökéletes fegyelem uralkodik. RIPORTERNŐ: Nem gondolja, hogy ez a tevékenység fiatal fiúk részére rendkívül veszélyes? EZREDES: miért lenne az, mielőtt csak megérinthetnék a gépkarabélyt, megtanítjuk őket a fegyelmezett viselkedésre. RIPORTERNŐ: de önök felszerelik őket olyasmivel, amit gyilkolásra is fel lehet használni. EZREDES: hölgyem, ön fel van szerelve olyasmivel ami tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy kurva legyen, de nem az, vagy igen?

IV.) A hivatalos katonának jelentkezők sorozásán három biztosítási ügynök is tevékenykedik a hadsereg nevében. A kiegészítő parancsnokság vezetője, egy százados, arra lett figyelmes, hogy a három ügynök közül az egyik ötször több biztosítási kötvényt ad el, mint a másik kettő együttvéve. A dolog felkeltette a kíváncsiságát, ezért levetette a zubbonyát és beállt a csoportba, akikkel ez az ügynök foglalkozott, ahol a következőket hallotta. Ha honvédségi életbiztosítást köttök és meghaltok a harctéren, akkor a hadseregnek 200.000 dollárt kell kifizetni a kedvezményezettnek. Ha nem köttök állami életbiztosítást és meghaltok a harctéren, akkor a hadsereg hagyományosan 6000 dollárt fizet a hozzátartozóknak. Mit gondoltok, kiket fog a hadsereg a tűzvonalba vezényelni?

V.) Három veterán hetvenkedik iszogatás közben. Az első kijelenti „az én dédapám 13 éves korában ezred dobos volt a Pittsburgi csatában”.  Erre a második is megszólal: „az én dédapám Custer kapitány mellett eset el Little Big Horn-nál”. Na és te – böködték a harmadikat. – „Ha az én dédapám még ma is élne, ő lenne a leghíresebb ember a világon”. Na ne – zúdult fel a másik kettő – miért, mit csinált? – nem sokat – válaszolta a harmadik – de 165 éves lenne.

VI.) A századparancsnok észrevette, hogy az egyik katonája furcsán viselkedik. A fiú állandóan a földet nézte és ha látott egy darab papírt, azt felvette, megnézegette, majd ledobta, és azt morogta magában, hogy ez nem az. Ez napokon keresztül ment, végül a parancsnok elküldte az idegosztályra kivizsgálás végett. Az idegosztály a vizsgálat után a kezébe nyomott egy papírt, amelyben javasolták a leszerelését. A katona megnézte a papírt és felmorgott – na, ez az!

VII.) A tengeri közlekedésre kijelölt vészcsatornán megszólalt egy kanadai akcentusú hang: mayday, mayday, térjen ki 15 fokot északra. Amerikai akcentusú hang: önök térjenek ki 15 fokot délre. Újra a kanadai: figyelmeztetem, hogy irányváltoztatás nélkül ütközési úton halad, azonnal térjen ki 20 fokot északra. Amerikai: önök térjenek azonnal ki 20 fokot délre. Kanadai: ha el akarja kerülni az ütközést azonnal, ismétlem azonnal térjen ki 25 fokot északra. Amerikai: Ez itt az amerikai Nimitz repülőgép anyahajó, ami a világ második legnagyobb úszóbázisa, négy romboló, két aknaszedő és tíz gyorsnaszád kísér. Megparancsolom, hogy azonnal térjen ki délre 25 fokot. Kanadai: Ön a Newfoundland LH05 kanadai világítótoronnyal van rádió összeköttetésben.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2199) A lúgos orvos

Tibor bá’ online

 

Néhány napja teli van magyar média a sok éves „lúgos orvos” történettel, ami már a harmadfokon szórakoztatja a közvéleményt. Menjünk le az átlagolvasó szintjére és foglalkozzunk egy kicsit az üggyel, ha már ez most a legújabb divat. Ahhoz természetesen semmi kétség nem fér, hogy egy különlegesen aljas bosszúval állunk szemben. Én azonban egészen másfelől akarom megközelíteni a történetet, onnan, ahonnan a magyar újságíróknak lövése sincs.

A gyanúsított (ha ő volt, ha nem) semmiképpen nem nevezhető normális elméjűnek. Egy normális ember (nem éppen könnyű szívvel), de elfogadja, ha a másik fél nem kívánja folytatni a kapcsolatot. Lehet ellene tenni ezt-azt, ígérgetni, fogadkozni, valahogy kezelni a szakítás okát, de aztán, amikor minden kötél szakad, el kell fogadni a helyzetet. Valahogy még azt is meg tudom érteni, ha az otthagyottban kialakul valamifajta bosszúvágy, aminek lehet némi triviális megnyilvánulása is, na de maró lúggal leönteni a női nemi szervet??? (vagy éles késsel levágni a férfi nemi szervet, amire már volt nem is egy példa). Ha másért nem a következményektől való félelem! Akiknél ez nem működik, azok rendre igen egyszerű, vagy mondjuk úgy, alacsony IQ értékkel bírók. Minél butább egy ember (lásd az állatok) annál kevésbé érdekli a jövő. Egyszerűen nem számol vele. Itt azonban a vádlott egy pozícióba emelt orvos. Miért vágott bele ebbe? Kiderült, hogy a nagybátyja egészségügyi miniszter volt, testvére pedig jelenleg is államtitkár. Lehet, hogy megszokta, nekik mindent szabad? Önérzetének súlyos megsértése után végrehajthatja azt, amiről mások nagy haragjukban csak fantáziálnak? Itt nincs, nem lehet biztos válasz, csak egyéni vélemény.

Ennél sokkal konkrétabb az a történetben, ami egyszerűen nem életszerű. Mit tudunk? Az elkövető csuklyával a fején átjutott a sértett ajtaján, a sértett kutyája nem jelzett, mert ismerte a behatolót, aki a sértett combjába, a nadrágon keresztül benyomott egy injekciós tűt, és altatót fecskendezett a combizomba. Majd az alvó nő nemi szervére lúgot öntött és magára hagyta.

Hogy juthatott be a lakásba az elkövető? Vagy volt kulcsa, vagy beengedték, vagy betörte az ajtót. Ha volt kulcsa egy másfél éve megszakadt kapcsolat után, akkor itt a sértett hatalmas hibát követett el. Ha a sértett beengedte azt, aki (bizonyította) másfél éve „zaklatta”, akkor hülye volt. Ha betörte az ajtót, akkor annak lenne nyoma, és persze a kutya ugatott volna.

A kutya legkevésbé a szemének hisz, legjobban az orrának és a fülének. Mi is történt? Csuklyával a fején megjelent az elkövető. A kutya nem látja a fejet (de ha látja is) minimum vakkant (vagy vad csaholásba kezd) és odamegy hozzá, hogy szagmintát vegyen.

Az elkövető megközelíti a sértettet, aki semmit se tesz, hanem engedi, hogy belevágjanak a combjába egy injekciós tűt. A kutya hasonló esetekben figyeli a gazdáját, ha észleli, hogy a gazdit támadás éri, közbeavatkozik.

Ilyen injekciós támadás csak filmekben van. A valóságban a megtámadott nem tűri csendben, pedig a befecskendezéshez kell minimum 2-3 másodperc. Ha a sértett nem tartja türelmesen a combját, hanem bármit csinál, minimum eltörik a tű és a fecskendőben lévő anyag nem jut be az izmok közé.

Tegyük fel az altató bejutott az izmok közé. Ha az injekciót vénába adják a hatás azonnali. Intramuszkulárisan beadott injekció hatásának kialakulásához kell néhány perc, és a hatásfokozatosan jelentkezik. Ez alatt az 5-6 perc alatt a sértett tehet néhány dolgot. Például megkérdezheti, ki a fene vagy, és mit akarsz? Esetleg belekarmolhat a képébe. Neki uszíthatja a kutyáját. Elkezdhet dulakodni, próbálja lerántani a csuklyát. Kirohanhat a lépcsőházba és segítségért kiálthat. De nem, a sértett kivárta, amíg hat az altató, és átadta testét az elkövetőnek.

Én azt hiszem az igazi történet egészen más, amit az elkövető nem mondhat el, mert avval beismerné, hogy ő járt ott. A sértett pedig azért nem mondja el, mert az egész történet felfordulna, és még az is előfordulhatna, hogy az elkövető jóval kevesebbel megúszná a dolgot.

Sokkal valószínűbb, ha azt feltételezzük, hogy az elkövető be lett engedve, és persze nem volt rajta csuklya. Megszakadt kapcsolatoknál gyakran előfordul, hogy (rendszerint) az elhagyott fél kér egy találkozót. Esetünkben jó alkalom lenne egy kis bosszúra. Az is sokkal valószínűbb, hogy az injekció beadásába a sértett beleegyezett, ki tudja milyen mese hatására. Elvégre az éveken át tartó (volt) kapcsolat alatt kialakulhatott egy egészségügyi bizalom. De még az se kizárt, hogy a régi, szexuális játékuk szerves része volt az injekciós élvezet fokozás.

Amit nem tudok megfejteni, az elkövető miért gondoltra, hogy megúszhatja a lúgos támadást? Pusztán politikai fekvése miatt? Ha igen, akkor tévedett.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2198) Penicillin

Tibor bá’ online

 

A betegséget okozó mikrobák felfedezését követően legfeljebb arról lehetett szó, hogy elkerüljük a fertőzés. A beteg gyógyításának más módja nem volt, mint biztosítani a kedvező körülményeket, és bízni abban, hogy a szervezet meggyógyítja önmagát. Közel száz év kellett ahhoz, hogy az orvosok felvegyék a versenyt a kórokozókkal. Az első sikert a szulfonamid, illetve a szulfa csoport (SO2NH2) tagjai adták. A vegyi anyag baktériumölő hatását 1932-ben észlelte Donagk, és 1935-ben már alkalmazták is a gyógyászatban. A baktériumoknak a szaporodáshoz para-aminobenzol savra van szükségük, amit összetévesztenek a szulfa származékokkal. Az eredmény elkerülhetetlen. A problémát az adja, hogy az anyag a baktériumokat nem öli meg, csak a szaporodást teszi lehetetlenné. Várni kell tehát 2-3 napot, hogy a meglévő baktériumok elöregedjenek. A hatás tehát nem azonnali.

Az azonnali hatást a penicillin hozta meg. Azt természetesen mindenki tudja, hogy a penicillint Fleming fedezte fel 1929-ben, de ez nem egészen igaz, bár Nobel Díjat kapott érte 1945-ben, azaz 16 évvel később. Még meglepőbb, ha megfontoljuk, hogy 1941-ig kellett várni felfedezéstől az első alkalmazásig. Vajon hány millió ember halt meg időközben teljesen „feleslegesen”?

Azt is mindenki tudja, hogy Fleming a penicillint véletlenül fedezte fel, de nem ez a lényeg. Fleming a felfedezéséről beszámolt. Vagyis közölte, hogy a Petri csészékben tenyésztett sztafillokokkusz telepre (valószínűleg) az ablakon beszállt penicillin spóra telepedett le, ami a közvetlen közelében kiölte a baktériumokat. Ahogy az a tudományos világban lenni szokott, a Petri csészés kísérletet többen meg akarták ismételni, de senkinek se jött be. Az ügy egy időre elhalt. Csak hosszú évekkel később jött rá Fleming egykori asszisztense Ronald Hare, hogy Flaming szerencséje jóval nagyobb volt, mint gondolták. Fleming ugyanis 1929-ben elment két hetes nyári szabadságra, és a Petri csészéket nem mosatta el, hanem csak úgy félretette őket. Csakhogy a következő 9 nap alatt az időjárás szokatlanul hidegre fordult, ami kedvezett a penicillinnek, de a 35 °C-on magát jól érző sztafillókokkusznak nem. A sikerhez ez a hőmérséklet kombináció kellett.

Emberen az első kísérletek 1941-ben kezdődtek, és az eredmény minden reményt felülmúlt. Megindult tehát a lázas kísérletezés a hatóanyag szintetikus előállítására, de ez nem hozott sikert. A hatalmas tartályokban véghezvitt fermentálás nem volt elkerülhető. Ugyanis a molekula szerkezet egy kritikus szakaszában nem volt képes összekapcsolni egy nitrogén és egy szén atomot. És itt átváltunk egy kis filozofálásra.

Mi lehet az oka annak, hogy néhány igen egyszerű mikroorganizmus képes létrehozni egy ilyen bonyolult vegyületet, amivel sikeresen megtisztítja a környezetét a konkurenciától? Pontosabban fogalmazva, hogyan tud egy ilyen bonyolult szerkezetű molekula kievolválódni?

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

(2197) Generációk

Tibor bá’ online

 

Családomat kissé hányatta a sors, aminek sok-sok következménye volt, de most csak azt az egyet említeném meg, hogy az érettségiig összesen 10 tanintézetben voltam tanuló. Ebből következik, hogy az évek folyamán rengeteg osztálytársam volt, akik közül egyetlen egynek se tört el semmilyen csontja. Ilyenre nem emlékszem, pedig mi is elég vásottak voltunk. A csonttörés valami fantasztikusan nagy dolognak számított, aminél csak a halál volt komolyabb. Képzeljétek el, hogy meglepődtem, amikor 30 évvel később az egyik gyermekemnek eltört a kulcscsontja. Egy évvel később a másik gyerekemnek eltört a karja. Már arra gondoltam, hogy a feleségemnek van valami rejtett genetikai hiányossága (naná, majd nekem), de nem. Gyermekeim osztálytársai között is meglehetősen gyakori volt a csonttörés. Úgy látszik, ez egy ilyen generáció, pedig most jön csak az igazi, az unokáim kor osztálya, akiket a jogszabályok, a szülők és a társadalom hülyére kényeztet. Amikor nekem skarlátom volt, persze 8 éves korom környékén – ami az unokámmal nem eshet meg, mert csecsemőkortól kezdve teli nyomják őket vakcinákkal – az ajtónkra ki volt ragasztva egy vörös cédula, hogy ragályos beteg vagyok, mindenki kerülje el. Amikor meggyógyultam, a KÖJÁL kijött és a lakást lefertőtlenítette, vagyis egy agresszív folyadék szétspriccelésével tönkretettek mindent, ami textília elnevezés alatt található volt az egész lakásban. Ezért aztán a következő betegségemet követve az anyám mindent eldugott a KÖJÁL elől.

Én még ólomkatonákkal játszottam, ma már ólom még nyomokban se lehet a gyerekjátékok festékében (legfeljebb a levegőben 😀 ). Mégis a mai gyerekek allergiások mindenre. Ha szomjasak voltuk ittuk a csapvizet. A mai gyerek a csapvízben legfeljebb megmossa a kezeit, de azt alaposan és gyakran, ahogy az iskolában tanítják.  Nekem is volt biciklim már 10    éves koromban, ami akkoriban ritkaságszámban ment. Nem volt könyökvédőm, se sisakom,  nem csak mert nem volt kötelező, de nevetséges lett volna. Ennek ellenére még mindig itt vagyok. És ami a legfurcsább, okos telefonok nélkül roppant jókat játszottunk és sohase unatkoztunk. Az”uncsi” szót a mai gyerekek találták ki. Nyaranként nem vittek minket steril körülményeket biztosító táborokba. Vagy a téren játszottunk napestig, vagy a vidéki nagymamánál. Mindkét esetben egész nap a szabadban rohangáltunk, nem voltunk túlsúlyosak, nem kaptunk lime kórt kullancsoktól, bár nem étkeztünk korszerűen, mert a zsíros kenyér volt a fő táplálékunk vitamin adalékok, vagyis „táplálék kiegészítők” nélkül. Senkinek se jutott eszébe, hogy a táplálékot ki kellene egészíteni. Mivel? Minek? Ezeknek ellenére majd kicsattantunk az egészségtől, és még ma is szép számmal vagyunk jelen, jó lehet az ötvenesek, a hatvanasak sorozatban hagyják maguk mögött az árnyékvilágot.

Minket gyerekkorunkban a mama nem hívott fel másfél óránként mobilon, mert nem is volt mobil, de ennek ellenére nem vesztünk el, nem lettünk pedofil bácsik áldozata, mert nem is hallottunk arról, hogy ilyenek lennének,  és biztos nem hiszitek el, de a bérházak kapuja egész nap nyitva voltak, csak este 10-kor zárta be a házmester, akiről a mai gyerekek azt se tudják, hogy ki lehetett. Hát én elárulom, ő volt az akit ma úgy jellemeznének, hogy lúzer, aki télen ellapátolta a havat a ház előtt. Mindent összevetve felelőtlen boldogság vett minket körül, amiért cserébe meg kellett egy egész életre tanulnunk, hogy mi a kötelesség és a felelősség, amely fogalmakat a mai fiatal generáció nem is ismer, mert nekik kizárólag csak jogaik vannak, de az piszok sok.

És, amikor ivarérettek lettünk állandóan attól rettegtünk, hogy a partnerünk teherbe esik, pedig Q-10 meg hasonló jó drága csoda bogyóknak hírét se hallottuk. A feleségek leggyakoribb panasza a férjek látszólag kielégíthetetlen szexuális étvágya volt. Tegnap pedig azt olvastam az INDEX nevű hírportál levelezési rovatába egy feleség panaszkodott, hogy „nekem heti egy szex kevés” Ja, hölgyem, rosszkor tetszett születni. Amikor gyerekáldásra fájdult meg a fogunk, az volt a legkevésbé problémás dolog a világon. Ezzel szemben a mai középgenerációnak nem kell félni a nem kívánt terhességtől, és amikor gyereket akarnak – persze 15 évvel később, mint az biológiailag optimális lehetne – hónapokig próbálkoznak, hormonokat szednek, spermaszámláláson esnek át, felhagynak a dohányzással. Aztán végre, 3 év után  sikerül, és ahogy megszületik a gyerek (természetesen a hetedik hónapban), elválnak. Arra vagyok kíváncsi, de nagyon, hogy a legfiatalabb generáció rá tud-e erre tenni még egy lapáttal. Mert az lesz ám az „igazi”.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2196) Én és a péniszem

VIP.230.

 

Ahhoz képest, hogy a szex az Ember életében a legfontosabb tényező, a korábbi társadalmakban szinte tabutéma volt. Újabban ezt kezdik felszámolni, amiből egyesek részére az látszik, hogy Tibor bá’ szex megszállott, amiről szó sincs. Én mindössze iparkodom lépést tartani a trenddel, mert semmi kedvem vaskalapos öregúr képpel menni át a másvilágra (természetesen metafórikusan gondolom). A cím egy angol nyelvű beszámoló szerkesztett fordítása, semmi esetre se a saját péniszemről van szó.

Laura Dodsworth (ugyebár egy hölgy) gondolt egy nagyot, és összegyűjtött 100 férfit, akiknek lefotózta a nemi szervét, majd meginterjúvolta őket. Laura szerint, ha egy ember testileg kitárulkozik, akkor ezt követve a szellemi kitárulkozás már sokkal könnyebb. Így jutott 100 pénisz fotója mellett, 100 különböző történethez is. Na, ez már alkalmas arra, hogy megjelenjen könyv formájában, amit a Guardian recenzeált. Ezt nyújtom át nektek. Különben a 24 óra egy hete beszámolt a könyvről néhány egyszerű mondatban, pedig ott több tucat újságíró dolgozik, én meg csak egyedül vagyok.

________________________________________________________________________

Laura Dodsworth szeerint minden egyes pénisze a maga nemében egyedi: introvert és extrovert, egyenes és görbe, csupasz és kócos, rövid és hosszú. Vannak, amelynek gazdái csalódottak, megint mások meg vannak vele elégedve. Pénisz, amely gazdáját cserben hagyta, míg a másik tulajdonosa felvághat vele. Szóval összesen 100.

Dodsworth új könyvében: Manhood (férfiasság) minden egyes pénisz elmesél egy történetet. Különben a fényképész-szerzőnek volt már hasonló könyve. A női keblekről készített képeket és interjúkat a tulajdonosokkal, ami szintén megérdemli a figyelmet.

Érdekes mellékkörülmény, hogy a képek és interjúk közepette a szerző elvált volt férjétől, miközben bensőséges kapcsolatot teremtett száz férfivel. Hmm, nem semmi.

___________________________________________________________________________

A könyvszemle további részét E-maillel elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2195) Végjátékra várva

Tibor bá’ online

 

A történelem arra tanít minket, hogy a döntéshozók mindig túlfeszítik a húrt. Egyszerűen nem tudnak ellenállni a kísértésnek. És ahogy a leggazdagabb ember is tönkremehet, ugyanúgy egy nemzetgazdaság is összeroppanhat a politika, a kapzsiság és a profitorientáltság miatt. A kormányok rendszerint elhiszik saját meséjüket és álomba illő elképzeléseket komolyan véve vesznek fel kölcsönöket. Később a vissza nem fizetett kölcsönök után újabb kölcsönöket vesznek fel, majd a kölcsönöket maguk előtt görgetve gyakorlatilag csodákban bíznak. Ez a magatartás a kormányokra, és az emberek nagy részére jellemző. A játék vége mindig ugyanaz, csőd, mert semmit se lehet a végtelenségig folytatni. A gyufa előbb vagy utóbb az ember körmére ég. Persze a politikusok úgy tesznek, mintha a mindenkori mában a helyzet egészen más lenne, mint bármikor a múltban, de a helyzet sohase más, a jövő felzabálásának mindig ugyanaz a vége, elfogy a jövő. Olyan ez, mint a drogok rabszolgája, mindig a következő dózistól várja a megújulást, pedig csak még mélyebbre süllyed. Pontosan ezért van az, hogy mára a Nyugati világ országainak a java odáig jutott, hogy nincs más lehetőségük, mint választani rossz és még rosszabb döntések közül.

Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a feltornyosodott adósságokat visszafizetni már rég képtelenség, amit a “befektetők” éppen olyan jól tudnak, mint mi. Akkor pedig miért tud még mindig fennmaradni a rendszer? Az egyszerű, közgazdasági válasz szerint azért, mert még tart a bizalom. A befektetők nem azt hiszik el, hogy az adóssághegy vissza lesz fizetve, hanem azt hogy nem kell még kiszállni, tehát lehet folytatni a harácsolást, sőt a szabad rablást. De, amikor ez a bizalom meginog, akkor pillanatok alatt végigsöpör a pánik az egész világon, és minden bedől, ami bedőlhet. Hogy ez mikor következik be, azt nehéz, sőt lehetetlen megjósolni. A legjobb közgazdászok se tudják megmondani, minek kell ahhoz történni, hogy a bizalom egyik pillanatról a másikra elszálljon. Néhány hete, amikor kiderült, hogy az Egyesült Királyság kilép az unióból néhány órára úgy nézet ki, hogy a végső bizalomvesztés most következhet be, és ezért a “befektetők” egy kifeszített kötélen egyensúlyoztak, készen arra, hogy minden pillanatban szükség lehet a megkapaszkodásra. Merészség nélkül kijelenthető, hogy az összeomlás ugyan elkerülhetetlen, csak a bekövetkezése évekre is elhúzódhat. Ezért van az, hogy a megjósolt dátumok sorra eljönnek, de az összeomlás valahogy nem akar bekövetkezni. Ennek ellenére a pénzügyi krízis definíciója töretlenül érvényes: Pénzügyi krízis az, amikor bizalomvesztés bekövetkezésére figyelnek a pénzügyi szereplők. Annak a jele, hogy a befektetők tűkön ülnek, a vagyontárgyak (assets) árrobbanása (aranyár az egekben).

Az előző évek alatt végigélvezhettük Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország kríziseit. Bármelyik alkalmas lett volna a lavina elindítására, de ez nem következett be, mert – nagyon helyesen – a befektetők biztosra mentek, hogy Németország megmenti őket. Meg is mentették.  Aztán jött a görögök második fordulója, de ez is átment a befektető szűrőjén. A fent felsorolt országok a becslések szerint jóideig megúszhatják, de Olaszország egy egészen más történet. Az olasz adósság hatalmas, úgy 2000 milliárd Euró környékén van, ami meghaladja az olasz GDP 120 százalékát. Arra tippelnék, hogy a tetemrehíváskor a befektetők idegei a pattanásig fognak feszülni, és könnyen beindíthatja a lavinát. De ha nem, akkor is azt láthatjuk, hogy a világgazdaság krízisből krízisbe tántorog, és minden alkalommal egyre több pénzt kell bedobni a lyukba, hogy a verkli tovább haladhasson. Közben hatalmas megszorításokat vezetnek, vagy vezetnének be Görögországba. Nálunk I. Viktor ígérte meg a GDP 70, majd 60 százalék alá csökkentését, de csak ígérte, ami része a szokásos pávatáncnak. Tényleg, úgy fest a dolog, mintha mindenki időhúzásra játszana. És még az is lehet, hogy a végső bedőlés előtt Kína kihúzza Európát a szarból. Ez mind-mind a végjáték szerves része, csak azt nem tudhatjuk, hogy mikor és hol szakad el a húr. De emlékezzetek! Pénzügyi krízis az, amikor bizalomvesztés bekövetkezésére figyelnek a pénzügyi szereplők. És amikor elszáll a bizalom semmi és senki nem lesz képes megállítani a lavinát, de addig még évek telhetnek el, miközben nálunk, a kicsiny Magyarországon súlyos vagyoni átalakulások lesznek folyamatban. Ez se lesz semmi, azt garantálhatom. Vezérünk állandóan harcban áll, lehet, hogy az utolsó harc most jön, mint Zrínyi, rohanunk egy nagyot, csak tudnám, hogy hova? Talán a végső, nagy Semmibe.  

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2194) Angol viccek III.

Na még egyszer Pünkösd kedvéért

 

1.) Amerikai tengerészgyalogos ezredes a reggeli eligazítás előtt kávét vesz az automatából, miközben a körülötte állóknak büszkén meséli: Éjjel a feleségem meglehetősen követelőző volt, elég keveset aludtam. Na erről jut eszembe, meg tudná nekem valaki mondani, hogy a szexben hány százalék a munka és hány az élvezet? Az őrnagy azonnal rávágta: 75-25 % a munka javára. Ez azonban nem nyerte el mindenki tetszését. A százados például az mellett állt ki, hogy az arány 50-50 %. Ekkor beállt egy kis csend, amit az arra járó közlegény bátortalan hangja tört meg: Uram, szerintem 100 % élvezetnek kell lenni. Az ezredes természetesen meghökkent a szavak hallatára és menten megkérdezte a közlegényt, hogy miből gondolja. Egyszerű – válaszolt a közlegény – ha csak egy kicsi munka is lenne benne, akkor a tisztek velem csináltatnák.

2.) Egy fiatal zsidó nő bejelenti az anyjának, hogy elválik a férjétől. A Jidise mama meglepődve kérdezi, mi okod van rá? Az a bajom – válaszol a lánya – hogy Jeff állandóan csak szexelni akar. Ebbe bele lehet őrülni. A vaginám átmérője 50 centes méretű, pedig amikor elvett feleségül mindössze 5 centes méretű volt. Erre a mama némi kioktatással elsorolta: Jeff egy multimilliomos, 12 szobás palotában élhetsz, Ferrari van a feneked alatt, heti 2000 dollár költőpénzed van, évente hatszor utazol el nyaralni és mindezt el akarod dobni magadtól ezért a nyavalyás 45 cent miatt?

3.) Egy ír férfi, aki már hosszú évek óta kerülte a templomot, elhatározza, hogy meggyón. Bemegy a templomba, megkeresi a gyóntató fülkét és belép. A fülkén belül bontatlan sörösüvegeket, szivarokat, és csokoládékat lát. A csodálkozástól nem akar hinni a szemének. Na ekkor látja, hogy jön a pap is, tart a gyóntatófülke felé. Erre megszólal az ír férfi: Elnézést atyám, de már nagyon régen gyóntam, azóta eléggé megváltozhatott a gyónás rendje, szerintem így nagyobb kedvvel jönnek a hívők gyónni. Erre a pap elég nyersen csak annyit mond: Mars ki innen, ez az én oldalam.

4.) Végül egy szőkenő vicc: Egy társaságban az egyik férfi kijelenti: A nők képtelenek egy titkot magukban tartani. Erre egy szőke nő így válaszol: Kizárt dolog. Én például 21 éves korom óta letagadom az életkoromat, és  sose fogom elárulni. Mire az előző férfi: Előbb vagy utóbb ki fog bújni belőled az igazság. Kétlem – válaszolja a szőke nő – ha 27 éven át nem árultam el, akkor sose fogom. [remélem, ki tudod számolni, mennyi 21 + 37]

4.) Egy muzulmán arab egy szex hirdetésre válaszol. Itt az angol szavak félreértése adja a humort. Nem kell sok angoltudás a humor élvezéséhez. Csak bátran.

Name? – Abduk.A.R.

Sex? – Three to five times a week.

No, no, I mean male or female? – Male, female, somtimes camel.

Holy Cow! – Yes, cow, sheeps, animal in general.

But isn’t that hostile? – Hors style, poggy style, any style.

Oh, Dear! – No, no, dear run too fast.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2193) Angol viccek II.

Akkor folytassuk az angol viccekkel. Nem kell örökké politizálni!

 

I.) Egy idős nő állt a kirándulóhajó korlátjánál, két kezével szorosan tartva egy kalapot, hogy el ne fújja a szél. Közben a fedélzeten egy férfi közeledett hozzá, aki meg is szólalt. Elnézést hölgyem, nincs szándékomban ismerkedni, csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a szoknyáját a szél a nyakába fújja. Tudom, válaszolta a nő, de a kalapomat két kézzel kell fognom , nehogy elvigye a szél. De hölgyem, az intim testrésze teljesen szabadon van. A nő lenézett, majd vissza fel a férfire és ezt mondta: Uram, amit ott ön láthat, az mind 85 éves, de ezt a kalapot tegnap vettem.

II.) Egy őszülő, jó hatvanas férfi péntek késő délután egy gyönyörű, fiatal nővel betért az egyik ékszerüzletbe és kérte az eladót, hogy mutasson neki egy valóban szép gyémántgyűrűt. Az eladó egy bársony tálcán hamarosan előállt egy valóban szép gyűrűvel, aminek 5000 $ volt az ára. Erre a férfi közölte, hogy ennél sokkal különlegesebb gyűrűre gondolt. Az eladó hamarosan visszatért egy fantasztikus darabbal, aminek 40.000 $ volt az ára. Az ifjú hölgy szíve hangosan dobogott, és a szeme csillogásából látni lehetett, hogy teljesen oda van a gyűrűért. Erre az idős férfi azt mondta, úgy tűnik a kedvesemnek tetszik ez a gyűrű, tehát megveszem. Természetesen ennyi pénzt nem hordok magammal, csekkel fizetek, ami mellé letette a névjegyét is. Hétfőn reggel telefonáljon be a bankomba, győződjön meg, hogy van-e fedezet, kora délután jövünk a gyűrűért. Az ékszerész hétfőn felhívta a bankot és kiderült, hogy egy átkozott cent sincs a számlán. Mérgében felhívta a pénteki férfit és közölte vele, hogy nincs a csekk mögött fedezet. Tudom, válaszolta a férfi, de el tudja képzelni micsoda fantasztikus hétvégém volt?

III.) Egy este Washington egyik parkjában hazafelé tartott egy magányos férfi, amikor az egyik bokor mellől előugrott egy néger és egy pisztolyt szorított a férfi bordáihoz a következő szöveggel: Ide az összes pénzeddel. Erre a férfi megszólalt, van önnek fogalma arról, hogy én egy szenátor vagyok. Ebben az esetben – így a néger – ide az összes pénzemmel.

IV.) A hipermarketben egy nagypapa és az 5 éves unokája mászkálnak a sorok között vásárlási szándékkal. A gyerek üvölt a csokoládé polcnál, amire a nagypapa csendben csak annyit mond: nyugi Albert mindjárt végzünk. A cukorkák előtt a kölyök megint üvölt, mint az állat. A nagypapa csak annyit mond feltűnően nyugodt hangon. Semmi baj Albert, mindjárt túl leszünk rajta. A csúcs az, amikor a játékautók elé értek. Ekkor a gyerek már toporzékolt, amire a nagypapa csak annyit mondott. Albert-Albert bírd ki. Mindezt egy nagymama végignézte. Amikor a nagypapa és az unoka kimentek a parkoló kocsihoz a nagymama utánuk ment és míg a nagypapa bepakolt a kocsi csomagtartójába elmondta a magáét: Tényleg nem az én dolgom, és nem akarok beleavatkozni mások életébe, de csodáltam azt a nyugalmat, amivel az unokájához szólt. Valóban, önről példát vehetnének az idegeskedő szülők, nagyszülők. Mire a nagypapa: Félreértett, Albert az én vagyok, az unokám John.

V.) És akkor most egy szőke vicc. Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.

VI.) Egy kisfiú megkérdezi az apukáját, hogy Isten nő-e vagy férfi? Az apuka azt válaszolja, hogy egyszerre mind a kettő. Kis idővel később a kisfiú megint kérdez: Apu, az isten fehér vagy fekete. Egyszerre mind a kettő – válaszol az apuka. Megint eltelik néhány perc és a kisfiú megint előáll egy kérdéssel: Apu, Michael Jackson az isten?

VII.) Ugyanez a kisfiú este megkérdezi az apukáját, mi az a politika? Az apuka belekezd a magyarázatba: Nézd a családban én vagyok a kenyérkereső, nevezzünk engem el „kapitalizmusnak”. Az édesanyád kezeli a család pénzét, nevezzük őt el „kormánynak”. Nekünk az a dolgunk, hogy gondoskodjunk rólatok, tehát nevezzünk titeket el „az embereknek”. A nevelőnőtöket kinevezhetjük „dolgozóknak”. A kisöcséd pedig legyen a „jövő”. Gondold ezeket át, és ha rájössz valamire, akkor holnap a reggelinél meséld el.

A kisfiú ezzel bebújik az ágyba és gondolkodás közben elalszik. Később felébred arra, hogy a kisöccse bőg. Odamegy az ágyához és rájön, hogy az öccse beszart. A kisfiú elmegy a szülök hálószobájába, hogy szóljon nekik, de csak az édesanyját találja ott, mélyen aludva. Ekkor elmegy a nevelőnő szobájába, de annak ajtaja zárva van. Beles a kulcslyukon és látja, hogy az apja és a nevelőnő szeretkeznek. Közben az öccse beleunt a bőgésbe és újra elaludt. A kisfiú tehát visszabújik az ágyába és ő is elalszik. Másnap a reggelinél a kisfiú így szól az édesapjához. Azt hiszem, most már értem a politikát. Okos fiú vagy – mondja az apja – és mire jöttél rá? Hát arra, hogy miközben a kapitalizmus bassza a munkásosztályt, a kormány mélyen alszik, az emberekkel nem törődik senki, a jövő pedig nyakig szarban van.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2192) Angol viccek

Tibor bá’ online

 

Valamikor Budapest volt a viccek fővárosa. barátom Sydney-ben 40 éven át volt a társaság közepe. Semmi mást nem csinált, mint a régi magyar vicceket lefordította angolra. A magyar vicceknek nem volt párja. A legszörnyűbb Rákosi rezsim közepette is egyre-másra születtek a jobbnál jobb politikai viccek. Hogy újabban nincsenek viccek az szinte megmagyarázhatatlan. Nekem az a feltételezésem, hogy az ország népe, a budapesti lakosok szarabbul érzik magukat mint Rákosi alatt, hogy már viccet gyártani sincs kedvük. — És akkor miért ezek az angol viccek? Be akarom mutatni, hogy az angol észjárás mennyire működik másképp, mint a magyar. Ezt elsősorban onnan lehet észrevenni, hogy az utolsó mondat elején se tudod előre kitalálni, mi lesz a poén.

I.) Éjjel 1 órakor egy rendőre megállít egy idős férfit, és kérdőre vonja, hogy mit csinál ilyen későn az utcán? A férfi azt állítja, hogy egy előadásra megy, ahol kioktatják az alkohol káros hatásáról. Na ne már – így a rendőr – és aztán ebben az időben ki a fene tartja azt az előadást? A feleségem – válaszolt a pasi.

II.) Egy idős hölgy elmegy a papjához és elpanaszolja, hogy van két papagáj tojója (nőstény), de azok állandóan azt kiabálják, hogy „kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” Hát ez szörnyű – mondja a pap – de van egy ötletem. Nekem van két hím papagájom, akik egész nap a rózsafüzért morzsolgatva imádkoznak. Zárjuk őket össze, majd azok leszoktatják a tojókat a  ronda beszédről. Másnap az idős hölgy elviszi a két papagáját, amelyeket a pap egyből berak a hímek kalitkájába, ahol azok elrikkantják magukat: „Kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” – Erre az egyik hím papagáj ledobta a rózsafüzért és elrikkantotta magát – hagyd abba, isten meghallgatta az imánkat.

III.) Egy chicagói férfi készült át repülni a napos Floridába, de egyedül kell mennie, mert a feleségét az utolsó pillanatban behívták a munkahelyén egy napra. Megérkezése után a férfi a szállodából e-mailt akart küldeni a feleségének, de nem találta a papírt, amire felírta címét, így aztán megpróbálta emlékezetből beírni a címet. Sajnálatos módon az elírt cím is kiment valakihez, pontosabban egy idősebb nőhöz, aki éppen az előző nap özvegyült meg. Mély fájdalmában a csöngetésre megnézte a számítógépet, ahol volt egy bejövő levél, amit elolvasva elájult és hanyatt vágódott a padlón. A zajra befutott a szobába a fia és a lánya, a lánya élesztgetni kezdte, míg a fia megnézte az üzenetet, ami így szólt: Drága kis feleségem, sikeresen bejelentkeztem, minden el van rendezve, várom a holnapi érkezésed. Szerető férjed. U.i. Itt aztán jól befűtöttek.

IV.) A temetkezési szertartás befejezése után két segéderő felemelte a koporsót és megindult vele a kripta felé, de az elől menő rosszul vette a kanyart, a koporsó a kripta bejáratába ütközött. Az ütközés után a koporsóból egy mély sóhajtás hallatszott. Kinyitották a fedelet, és meglátták, hogy az elhunyt feleség csak tetszhalott. Öt évvel később a nő újra meghalt. A temetési szertartást ugyan abban a temetőben végezték, de még a segédkezők is ugyanazok voltak. A szertartás után felemelték a koporsót és megindultak a kripta felé, mikor is a férj hangosan utánuk kiáltott – óvatosan a kanyarban!

V.) Az utcán egy taxit leintett egy apáca, majd beszállt. Ettől a perctől kezdve a sofőr nem tudja levenni a szemét az apácáról. Egy idő után megszólalt az apáca – fiam mért nézel rám ilyen feltűnően? – A sofőr így válaszolt: Tisztelendő anyám nem merem elárulni. Csak ki vele – így az apáca, nincs olyan, amit én már nem hallottam volna. Tisztelendő anyám egész életemben szerettem volna egy apácával csókolózni. Vágyad teljesítésének nincs semmi akadálya, de van két feltételem: nem lehetsz nős és katolikusnak kell lenned. Tisztelendő anyám én katolikus vagyok és nincs feleségem. Akkor fiam fordulj be ebbe a mellékutcába. Néhány perc csókolózás után a taxi folytatta az útját, de a sofőr hangos zokogásba kezdett. Mi a baj fiam – kérdezte az apáca. Tisztelendő anyám nagy az én bűnöm, mert hazudtam. Nős vagyok és zsidó. Semmi baj fiam, mert én Kálmán vagyok és egy jelmezbálba tartok.

VI.) A városba lóháton érkezett egy cowboy, megállt, a kocsma előtt bekötötte a lovát, bement a kocsmába, hogy csillapítsa szomját, ezért rendelt egy korsó sört. Ez után kiment a lovához, de annak csak hűlt helyét találta. Visszament a kocsmába, kért még egy korsó sört, elővette a coltját, kettőt a levegőbe lőtt majd megszólalt – mire ezt a korsó sört megiszom, ha nem hozzák vissza a lovamat azt fogom csinálni amit tegnap Texasban tettem. Csodák csodájára, mire megitta a sört a ló visszakerült a helyére. Felült a lovára, de a kocsmáros még utána kiáltott – áruld már el, Texasban pontosan mit csináltál? Mit csináltam? Hát mit csinálhattam volna? Gyalog mentem haza.

(2191) Első Péntek

Tibor bá’ online

 

Néhány nappal a tizedik születésnapom előtt, a februári hónap első péntekje volt. Az uzsonnára kiosztott szelet barna kenyeret követve, a stúdium után az osztályfőnök paptanár lelkigyakorlatot tartott, ahol szóba került az Első Péntek fontossága. Ennek az volt a lényege, hogy aki egymást követve 9 hónapon át minden Első Pénteken gyónt és áldozott, arról a Szűzanya gondoskodott, hogy semmi esetre se kerüljön a Pokolra. Hogy ezt honnan lehetett tudni, hogy isten anyja megjelent-e valakinek, esetleg Lourdes-ben nyilatkoztatta ki, nos erről nem volt egy szó se, de nem is kellett, mert a paptanárok tekintélye töretlenül magas volt. Ha nincs pokol számunkra, akkor nincs pokol.

Tanítóink sima szerzetesek voltak, nem pedig felszentelt papok, így nem is gyóntathattak. Erre a célra csütörtök délután kijött hozzánk egy pap abból a célból, hogy meggyóntasson minket. A gyóntató atya az egyik folyosó végén található szobában helyezkedett el, előtte szőnyeg volt leterítve, amire rá kellett térdelni a bűneink feltárása közben. Mi a folyóson álltunk libasorban várva, hogy sorra kerüljünk.

A gyónás azzal kezdődött, hogy elrebegtük: Gyónom a mindenható istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Ha belebuktunk a szövegbe, akkor a lelki atya átsegített rajta. Aztán jöttek a bűnök felsorolása: hazudtam, nem engedelmeskedtem, csúnya szavakat használtam, eltulajdonítottam (magyarul loptam) padtársamtól egy radírt. [amit ő később visszalopott]. Erre a lelki atyától kaptam 3 miatyánk elimádkozását, mint penitenciát, és a bűnök meg lettek bocsátva, másnap mehettem áldozni, egy ostya formájában magamhoz vehettem az istent.

Akkor most a radír! Nem hiába hagytam az eltulajdonítást a végére, az számított a legnagyobb bűnnek. Minden egyes favonalzóra ráírtuk ákom-bákom betűkkel: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát. A fejünkbe be volt vésve, lehet verekedni, lehet csúnyán beszélni, lehet füllenteni, majd ezeket mind meggyónjuk és kész, de lopni? Na, azt tényleg nem lehet. A lopás nem múlik el nyom nélkül. Valakinek hiányozni fog, a tolvaj pedig jogtalanul gyarapodik. Kamaszkorunkban összeveszhettünk (aztán kibékültünk), hazudhattunk ebben-abban (esetleg kiderült), használhattunk egymásra ronda jelzőket (legfeljebb viszonozták), de a rajtakapott lopásra a barátság megszakadt. És ez minden egészségesen felnőtt emberben ott lapult valahol.

Ha mint kamasz este megjelentem valami szokatlan új cuccal, az anyám első dolga volt, hogy megkérdezze, honnan szerezted. Kapni, cserélni, találni lehetett, de valakitől ellopni az szigorúan tilos volt.

Persze a felnőttek (egy része?) a dolgokat nem vette ilyen szigorúan, csak tudatában voltak annak, hogy ilyen szigorúan kellene venni. Aztán jött a II. világháború, és a magyar katonák megtanultak Ukrajnában lopni. Majd jött a Vörös hadsereg és bemutatta nekünk, mit jelent a zabrálni kifejezés. Aztán jött a szocializmus építése, amikor mindenki azt vitt haza a munkahelyről, amit el tudott mozdítani. A lopás a „közös vagyonból” nem igazán volt lopás, senki se érezte annak. De a szégyenérzet még megmaradt. Az eltulajdonítás röstellni való dolog volt, illett elhallgatni,  és úgy tenni mintha nem történt volna meg.

A megfelelő pozícióban lévő emberek lopását, ha kiderült, minimum lemondás követte. Nyugaton ez még mindig érvényben van. Nálunk Orbán a dolgokat sok szempontból alaposan megváltoztatta. Tőle hallhattuk személyesen, hogy „majd odaadjuk egy ügyvédnek, oszt jócakát.” Magyarul a lopás tényét vitathatóvá tette. Teljesen mindegy, hogy mennyire lett nyilvánvaló egy lopás, az sose lett elismerve, sose lett kinyomozva, és a legfőbb ügyész gondoskodott róla, hogy az ügy annak rendje és módja szerint elévüljön.

Ez azonban még messze nem csúcsteljesítmény. Jelenleg a közerkölcs ott tart, hogy az Orbán fanok nyíltan elismerik a banda mega-lopását, de arra hivatkoznak, hogy a szocik többet loptak. Vagyis, ha megölöm az apámat, az elfogadható, mert van aki az anyját öli meg. Egy bűntény azért megbocsátható, mert tudunk olyanról, aki annál nagyobb bűnt követett el. Ez szerintem az erkölcstelenség non plusz ultrája, de az egészben a legszomorúbb, hogy aki ezt büszkén hirdeti az meg van róla győződve, hogy neki igaza van.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2190) Donald Trump és a klímaváltozás

Tibor bá’ online

 

Sajtóértesülések szerint Trump már döntött, hogy előzetes véleményének megfelelően alá fogja írni a Párizsi egyezményből való kilépést. Gyászol a sajtó, az a sajtó, amely néhány éve még a klímaszkeptikusok mellé állt. Azt állítják „Trump aláírja az emberiség halálos ítéletét.” Kérdés, így van-e ez?

Klímakutatók szerint a beépült tehetetlenség miatt maga a klíma 30-40 évvel kullog a kiváltó okok után. Mit jelent ez pontosan? Ez azt jelenti, hogy ha ma leállnánk a kiváltó okok gerjesztésével. Konkrétan, ha a CO2 kibocsátás leállna, és a légkör CO2 koncentrációja nem lépné túl a jelenlegi 410 ppm-et, a melegedés még 30-40 éven át folytatódna.

Nem kell hajhászni a szenzációt, az emberiség halálos ítéletét már rég meghozták. Legkésőbb 1985 környékén kellett volna leállítani a környezetrombolást. Voltak is akkoriban már hangok, de az anyagi érdek ezeket elhallgatta. Egyesek extra profitja volt a halálos ítélet, aminek a tovább kergetése – természetesen – nem áll le. A kocka már rég el lett vetve, hogy a semmihez se értő újságírók most ébrednek fel, már az égvilágon semmit se jelent.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

(2189) Biztos, hogy fajfenntartás céljából szexelünk?

Tibor bá’ online

 

Mindenki úgy tudja, hogy a szex „eredeti” funkciója a fajfenntartás. Na jó, és hogy élvezzünk – még szép – de ez csak azért van, hogy nagyobb kedvünk legyen hozzá.  De mi van akkor, ha minden fordítva van? Hajhásszuk a szexuális élvezetet, aminek véletlen mellékterméke egy-egy gyerek fogantatása. Mi van akkor, ha az emberiség sokkal több időt szentel a szexnek, mint bármely más lény a Földön, aminek az oka egészen más, mint amit eddig gondoltunk róla?

Máskülönben azt is mindenki tudja, hogy populista biológia szerint a nők szexuális partnernek olyan férfit választanak, aki sikeres, mert számukra a legfontosabb gyermekük jövőjének a biztosítása. De maga a sikeresség (MONEY) egymagában nem elég, még a pasinak olyannak is kell lenni, aki 20 évig nem unja meg…..a szerepét. Ezzel szemben a férfiakat a természettől hajtva fiatal, vonzó nőstények után eszi a fene, mert ez biztosítja a biológiai diverzitást, és inkább csinálnak 5 nősténynek egy-egy gyereket, mint egynek ötöt.
De van itt egy kis bibi. Ha a szexnek tényleg csak az a funkciója, hogy utódot nemzünk, akkor hogy lehet megmagyarázni ezt a rengeteg hempergést (még a terhesség alatt is)? Az emberi szex rettenetesen alacsony hatásfokkal működik. Minden egyes megtermékenyítésre sok száz közösülés után került csak sor. Hagyjuk a fenébe a házityúkot meg a nyulakat, de ha az állatok kollektív viselkedését nézzük, akkor kiderül, hogy legnagyobb részük valóban csak a fogamzásért párzik. Számtalan emlős nősténye nem is engedi magához a hímet, amikor nem fogamzásképes. Ezzel szemben az emberi nőstény a fogamzáson kívül rátép a vaginális orgazmusra, ha megunja, jöhet a klitorisz és retorzió terhe mellett meg kell találni a g-pontját is, a multiple orgazmus pedig alapkövetelmény. Ne már, hogy csak a gyerekért!
Kísérletek kimutatták, hogy peteéréskor a nők valóban a „megbízható” férfiakat részesítik előnybe. De peteérés csak egyszer van egy hónapban és maximum 3 napig tart. 25 napon keresztül pedig hejehujahaj. És persze a nők kifejezetten finnyásak. A férfiakra ez nem jellemző. Végeztek egy kísérletet, ami szerint egyetemista lányok beszélgetést kezdeményeztek egyetemista fiúkkal, majd szexre tettek célzást. A be nem avatott fiúk 75 százaléka kötélnek állt volna. Fordított felállásban egyetlen lányt se mutatott érdeklődést. Ez első megközelítésre alátámasztja a populista biológiát, lassan a testtel. De élesen ütközik a  nők tömeges félrelépésével, márpedig félrelépnek. Úgy tűnik, hogy szórakozásra megfelel a b hím, de jobban szeretik befaragtatni egy életre a hímeket.
Torri Conley a Michigani Egyetem pszichológusa, akinek szakterülete a női és férfi szexualitás közötti különbség, még 1989-ben betette az ajtót néhány feltételezésnek. Leegyszerűsítve a dolgot, a Júliák sokkal gyakrabban kínálják fel magukat alkalmi kapcsolatban, mint a Rómeók. Végeredményben a nők legalább annyira hajtanak az élvezetre, mint a férfiak. Azaz francokat akarunk mi eleget tenni az evolúciós elvárásnak, ami valóban érdekel minket az szexuális élvezet.
Akkor már csak azt kell vizsgálni, hogy az élvezethez miként választjuk ki a partnerünket, és a nők  miért válogatósabbak, mint a férfiak?
Az összefekvés döntésének meghozatala előtt egy férfi abszolút biztos lehet abban, ha lesz merevedése (és miért ne lenne?) akkor orgazmusa is lesz (bár bizonyos esetekben előfordul ejakuláció orgazmus nélkül). Nők esetében nagyobb kapacitásról beszélhetünk, de az orgazmushoz lassabban érkeznek meg, és nem minden esetben. Azonban az első alkalommal a nőknek csak az egy harmada jut el az orgazmusig. Ehhez még hozzájön a személyes biztonság (nem egy férfiből bújik elő a haramia) és a társadalmi megbotránkozás. A közmegítélés a férfiaknak többet enged meg, mint a nőknek. Ha ezeket figyelembe vesszük, nyilvánvalóvá válik, hogy a nőknek nagyobb biztonságra kell törekedniük.
Az élvezet keresés egyértelműsége bizonyíték arra, hogy ez a fő motiváció a szexualitás felé, aminek a gyermekáldás csak mellékterméke. Egyszerűbb szavakkal, nem azért dugunk, hogy génjeinket továbbítsuk (ha-ha-ha Dr. Dawkins), hanem mert a megfelelő partnerrel kurvára jó.
Utóirat: Amikor először olvastam az önző génről, meg voltam győződve róla, hogy Dawkins alaposan elvetette a sulykot. Legalább is én személy szerint nagyívben tettem a génjeimre, és persze ma is teszek.___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2188) Egészségügy 2011

Tibor bá’ online

 

Pirosodni kezd a cseresznye a fákon. Eszembe jut a hat évvel ezelőtti cseresznye szüret. Közreadom, mert megéri.

A családi terv szerint tegnap, azaz szombaton leszedtük volna a  cseresznyét az utolsó fáról. Még azt is beterveztük, hogy ezt a 8-10 kilót lefagyasztjuk, mert a téli gyümölcs már-már megfizethetetlen. Azonban az égiek beleköptem a levesbe, Egészen más volt számunkra megírva a tegnapi napra. Éva a nagy igyekezetében rükvercben simán lelépett egy méteres támfalról. Puffant egyet, aztán nyögés, majd csend, én meg még  csak a létrát hoztam. Éva ül a fűben és keserves képet vág, én meg nem értem mi van. Erre elkezdi mutogatni a sebeit és pityereg hozzá. Betámogattam az ágyra, kiderült, hogy mindenütt zúzódás, de a legfájdalmasabb a medencecsont. Na, cseszd meg, ha eltört a medencecsontod, akkor egy darabig nem szedsz cseresznyét. Világos dolog, kell egy röntgenfelvétel, van-e törés vagy nincs. Ez most a téma, a többi lényegtelen. Telefon: 104. Bemondom mi történt és a címet. Mi persze egy kicsit lelógunk a térképről, ami ilyenkor nem túl szerencsés, de nem, még 5 perc se telt el, és már hallom a távoli szirénát. A szervezés tökéletes, nyilván nem Vörösvárról jöttek, hanem valahol útközben elcsípték őket rádiótelefonnal. Az állomány viszont nagyon messze van a tökéletestől. Tudom, pofára egy vén hülye fasznak nézek ki, és a körülményekből ítélve nyilván nem éhezünk. A mentő tiszt tehát nem lacafacázott hanem egy szuszra közölte velem, hogy a kapu nagyon messze van a háztól (80 méter), az ő hétvégi munkája nincs megfizetve, a gyér fizetését a betegeknek kell kipótolni, és sose tudhatom mikor kapok infarktust. Az igazság az, hogy meglehetősen nagyvonalú vagyok, mondhatnám  bőkezű, de az ilyen szövegre már csak azért se veszem elő a pénztárcámat. Viszonzásként a mentős otthagyott, ugyanis megbeszéltem vele, hogy miután Évát levitték, kiengedem a kutyákat a kennelből és megyek mögöttük. Mire lementem a mentőkocsinak hűlt helyét találtam. Évát elrabolták egy szál bugyiban, igazolvány, papucs, fogkefe, köntös, törölköző, stb. nélkül.  Mivel tudom, hogy a János… bocsánat, most már Szent János Kórházhoz tartozunk, betéptem én is a kórházba. V. kapu – 600 forint – Traumatológia. Itt összefutottam a mentősökkel, akiket elküldtem az anyjukba és messziről láttam a feleségemet is, de nem engedtek hozzá. Mondtam az asszisztensnek, hogy valami információt szeretnék kapni, mert az mégsem megy, hogy a feleségemet elrabolják, itt betolják egy nagy ajtón és nekem fogalmam sincs mit fognak vele csinálni, mikor és hogyan. Mielőtt levágják a fejét esetleg konzultálhatnak velem. Sajnos egy 120 kilós asszisztensnő (nem kifejezetten egészségügyi reklámdarab) a testével kiszorított a teremből, ahol különben négy hordágyon feküdtek a szombat délelőtti szabadidő áldozatainak egy része, volt egy adminisztrációs asztal 3 össze-vissza futkosó asszisztensnő és egy ki-bemászkáló orvos. Időnként érkezett két-két mentős egy hordággyal, és szép lassan gyűltek az ellátásra várók. Volt, akinek pont most jutott eszébe, hogy levágja 3 ujját. A másik a Gellért-hegyen mountinbikozott, és nem túl szabályosan legurult a Gellért Szálló forgó ajtajáig. A harmadik lement a pincébe, de a sörhasától nem látta a létrát, mellélépett, majd elterült a kövezeten. Találékony egy társaság. A mentősök leadták a hordágyon nyögő betegeket és mellékeltek hozzá egy kitöltött törzslapot, amiből kiderült néhány nagyon fontos adat. Évának – például még a házban – megmérték a  vérnyomását – csak az isten tudja miért – (115/80) és a vércukrát (6,3 mmol/l), Valamint kapott egy tetanusz injekciót és az összes súrlódását (volt vagy hat) beecsetelték szép pirosra és leragasztották. Ez utóbbi nagyon fontos, mert ha nem ragasztják le, akkor asszisztensnőnek nincs mit feltépni.

Tegnap, szokásos hírvadászat közben, rákattintottam a Guardianre, ahol a sok minden között ezt is találtam: “More people are reading the Guardian than ever, but far fewer are paying for it. “Magyarul ez így néz ki: “A Guardian-t többen olvassák, mint korábban bármikor, de jóval kevesebben fizetnek érte.” – Gondoltam a nyomukba lépek. jelenleg napi valamivel több, mint 1000 látogató van a honlapon, de utoljára 3 hete adakozott egy olvasó 2000 forintot. Hogy miért csak 2000-et? Mert nincs neki több, akinek van, az nem adakozik.

Kábé egy órával később, ami alatt semmi nem történt, Évát kitolták a nagy teremből és áttolták a folyosó végén lévő röntgen szoba elé, ahol már 4 hordágy szép sorban várakozott. Másfél órával később a röntgenből kijött egy röntgenológus és elkiáltotta Éva nevét. Erre odamentem hozzá, ő pedig megkérdezte, hogy én lennék Antalffy Éva? Miért, úgy nézek ki? Kérdeztem vissza. Antalffy Éva a feleségem és ott lapul 8 hordágy között, várja a végítéletet. Azt mondja a röntgenológus, hogy jöjjön be. Tényleg? A hordágyat hozhatja magával? Kerítsen egy beteghordozót. Én kerítsek? Nekem mindegy, rántott egyet a vállán a röntgenológus. Majd én betolom, vállalkoztam. Fel is tudja emelni? Majd megpróbálom, ha már az előbb kitiltottak a kezelőből.  – Betoltam, átraktam, kimentem, vártam, behívtak, hogy vigyem ki. Átraktam, kitoltam, áttoltam a kezelőbe, ott rám ripakodtak, hogy vigyem ki. Kitoltam. Vártunk, de csak néhány percet. A röntgenfelvétel 3 perc alatt megszáradt, nyilván valami szuper berendezés, mert régen egy órát száradtak a filmek. Berendezés tehát van, csak az állomány!  Mindegy a röntgenológus rárakta a 4 felvételt Éva mellére. Nekiestem a felvételeknek. Egy-egy kar, egy mellkas és egy medencecsont. Medencecsont ép, OK.  Délután 2-kor végre megtudtam, hogy az esés viszonylag szerencsés volt. Bevittem volna a felvételeket a kezelőbe, de az ajtóban rám kiabáltak, hogy álljak el az útból. Elálltam, az orvos éppen kijött. Mondom neki röptében, hogy készek a röntgen felvételek. Erre a válla felett visszasziszegte „örülök neki”. Erre aztán bepipultam, főleg azért mert Éva TB járulékára havi 5100 forintot fizetek, mert nincs munkahelye és még nem nyugdíjas (persze segélyt, munkanélkülit, stb. nem igénylünk). A röntgenfelvételeket leraktam az íróasztalra és közöltem velük, hogy tologattam, rakosgattam a beteget, elhoztam a röntgenfelvételeket, a diagnosztizálással ne fárasszák magukat, elvégzem azt is helyettük. Ezzel Évát kitoltam a kocsihoz, átraktam hazahoztam, kiraktam (kezdek belejönni), megetettem, megfürdettem. Az alulfizetett egészségügyi dolgozók szarják magukat össze. Ahhoz képest, amit művelnek szerintem túl vannak fizetve, nem alul. És ne hordják olyan magasan az orrukat, mert bár Évának az oldalán 3 tenyérnyi kék folt van, ami komoly trombózis veszélyt jelent, a vérhígító adása kiment a fejükből, azt nekem kellett pótolni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2187) Száz éve született John Fizgerald Kennedy

Paul Craig Roberts megemlékezése

Száz éve, 1917. Május 29-én született az Egyesült Államok 35. Elnöke, aki 1963. November 22-én merénylet áldozata lett. Az esemény kivizsgálásával foglalkozó kutatók meg vannak győződve arról, hogy a merényletet a CIA, a Vezérkari főnökség, és a Titkos Szolgálat összeesküvése készítette elő, és végeztette el. Hivatalának elfoglalása után Kennedy hamarosan rájött, hogy a CIA, a Vezérkari főnökség összejátszik a katonai/ipari kompelxussal, aminek önző érdeke veszélyt jelent az emberiségre. Kennedy célja a Szovjettel való szembeállás megszüntetése volt. Elvetette Kuba megszállásának, a Szovjetunió megelőző nukleáris csapásának terveit, ezen kívül újraválasztása után tervezte a vietnámi háború befejezését. Beszédeiben jelezte, hogy újfajta külpolitikát kíván folytatni, lásd:  https://www.jfklibrary.org/Asset-Viewer/BWC7I4C9QUmLG9J6I8oy8w.aspx. Kennedy meg volt győződve arról, hogy ő a katonai/ipari komplexusnak útjában áll. A Hideg Háború fenntartói úgy vélték, hogy a Kennedy elképzelése a szovjet veszéllyel kapcsolatban naivak, és mint ilyen terhet jelent a nemzetbiztonságra. Ezek voltak az okai, amiért merényletet követtek el ellene. A felvázolt nézetet csak megerősítette, amikor Kennedy 1963. Június 10-én bejelentette, hogy tárgyalásokba kezd a Szovjetunioval a nukleáris kísérleti robbantások beszüntetéséről, egyben befejezi az amerikai nukleáris kísérleti robbantásokat az atmoszférában.

Az Oswald sztori teljesen átlátszó volt, ráadásul ellentmondott a turisták által készített mozgóképeknek. Johnson elnöknek el kellett titkolni a merényletet, nem azért, mert részese volt az összeesküvésnek, vagy be akarta csapni az amerikai népet, hanem azért, mert ha az amerikaiak megtudják az igazságot, az megingatta volna bizalmukat a kormányban az USA-SZU kapcsolatnak egy kritikus szakaszában. Hogy a tények eltitkolása sikeres legyen, Johnsonnak szüksége volt a Legfelső Bíróság fejének, Earl Warren főbírónak a szavahihetőségére, aki a feje lett a merényletet kivizsgáló bizottságnak. Warren tisztában volt azzal, mit jelentett volna a honvédségbe, és a nemzetbiztonságba vetett társadalmi bizalomra, és a szövetségesek bizalmára nézve.

Ahogy már korábban jeleztem az „összeesküvési elmélet” fogalmat a CIA találta ki, és így került be a politikai lexikonba, aminek lényege a kételkedés kétségbevonása, ez esetben a Warren Jelentéssel kapcsolatban. Aki kételkedik a Warren Jelentés hitelességében az összeesküvési elméleteket gyárt.

Az összeesküvési elmélet kifejezést azóta használják ahhoz, hogy hitet adjanak hamis magyarázatoknak, miközben valós magyarázatokat kétségbe vonjanak.

Kennedy az Izraeli Lobby, mint idegen ügynökség regisztrálását is elhatározta, hogy megakadályozza Izrael atomfegyverekhez jutását, de meggyilkolása leállította Izrael illegális tevékenységének a visszaszorítását. http://www.voltairenet.org/article178401.html.

 

Kennedy meggyilkolása nem tette lehetővé a Hideg Háború befejezését, Izrael eltiltását az atombombától. Kennedy-vel egész más irányt vett volna a világ, de az összeesküvők egy kicsivel előbb léptek, ami az amerikai demokráciának is a végét jelentette.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Breaking

(2186) Szarból hús

Tibor bá’ online

 

Japán tudósok húst szintetizáltak az emberi ürülékből http://bit.ly/jImmu2

Ha azt hiszed, hogy hülyéskedem, akkor hatalmasat tévedsz. Japán tudósok megtalálták a módját, hogy mesterséges húst állítsanak elő, emberi ürüléket is tartalmazó szennyvízből. Éppen idejében. A népességrobbanás élelmiszer hiányhoz vezet. Megoldás? Az emberi ürülékből újból húst kell csinálni, amit újra meg lehet enni és ki is lehet újra szarni. Ez az igazi örök körforgás.

Mitsuyuki Ikea az Okayama Laboratory munkatársa emberi ürülékben fellelhető proteinből állított elő húst. És nem ok nélkül. A Tokiói Csatornaműveknél döbbentek rá arra, hogy a csatornaiszap mindent ellep, valamit kellene vele csinálni. Felkeresték tehát Ikedát és megkérték, hogy valamit csináljon már ezzel az irgalmatlan sok emberi szarral, ami a csatornákban hömpölyög, elvégre Tokióban 14 millió ember tengeti az életét. Mindjárt az első vizsgálat alkalmával Ikeda kiderítette, hogy ebben a bűzös iszapban rengeteg protein van (többnyire elhalt baktériumok), amit azért fel lehetne valamire használni.

A protein kinyerése gyerekjátéknak bizonyult, amit aztán némi kémiai és fizikai kezelés után mesterséges marhaszeletté tudtak varázsolni, egy kis piros élelmiszerfesték besegítésével. A mesterséges hús 63 százaléka fehérje, 25 százaléka szénhidrát. 3 százaléka zsiradék, míg 9 százaléka ásványi anyag. Íz fokozás végett a műhúst felpofozták egy kis szójával. Az érzékszervi vizsgálat kiderítette, hogy némi előzékenységgel fel lehet fedezni a hús ízét is.

Pillanatnyilag a mesterséges hús ára húsz szorosa a természetesnek, de a technológusok szerint tömeggyártás esetén az ár lehozható a természetes marhahús ára alá. Persze akad még egy pszichológiai probléma is, az embereknek meg kell barátkozni a gondolattal, hogy saját szarukat eszik vissza. Ez a feladat, a különben szolgailag fegyelmezett japánoknál, se könnyű.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

 

 

(2185) Az ateistáknak gazdagabb a szexuális élete

Tibor bá’ online

 

Hitted volna? Az ateisták szexuális élete élménydúsabb, sőt, aki élete folyamán maga mögött hagyja a vallást, annak is, állítja Greta Christina  http://www.alternet.org/story/150978/atheists_do_it_better%3A_why_leaving_religion_leads_to_better_sex  a Szex és Világiság című tanulmányában.

2011 januárjában Darrel Ray pszichológus (ha kíváncsi vagy miket csinált, menj rá a Googlira) és Amanda Brown a Kansasi Egyetem hallgatója (ha-ha professzor és tanítványa?) rátépett a szexualitás és szex-terápia témákra, aminek keretein belül 14.500 főből álló csoportot vizsgáltak, aki között voltak ateisták, agnosztikusok és más de nem vallásos emberek. Azt vizsgálták, hogy a vallás miként hat ki az emberek szexualitására, a vallás elhagyása hogyan hat, az egész élete alatt ateistának, más-e a szexualitása mint annak, aki újra vallásos lett, és így tovább. A Sex and Secularism: What Happens When You Leave Religion? Vagyis: Szex és Világiság: Mi történik, amikor hátat fordítasz a vallásnak? Fenn van az Interneten és amennyiben mind a 46 oldal zaftos részletre kíváncsi vagy (és tudsz angolul) beleértve a táblázatokat és a grafikonokat is, az egyéni történetekről már nem is beszélve, akkor ingyen letöltheted (csak regisztrálnod kell magad a honlapon). De, ha csak a lényeg érdekel…. Ha otthagyod a vallást, a szexuális életed felvirágzik…… nem is kicsit, de nagyon.

Csámcsogva a részleteken kiderült, hogy az ateisták és egyéb nem hívő emberek számára a szex sokkal nagyobb élményt jelent (vulgárisan: jobban élvezik) mint amikor még hittek istenben. Ugyanis szex közben nincs bűntudatok [Ez a fránya hatodik parancsolat. Mindig mondtam, hogy lebénítja a keresztény világot.] Persze van más is. A nem istenfélők a gyermekeiknek egészségesebb példát mutatnak és még arra is vetemednek, hogy felvilágosítsák őket.

Máskülönben a két csoport között nincs sok különbség, nagy vonalakban ugyanúgy csinálják, azonos korban kezdik, azonos gyakorisággal maszturbálnak, néznek pornót, alkalmaznak orális szexet, dugnak félre, és így tovább. Tehát a bűntudat semmit se akadályoz meg, csak ott lebeg a hívők feje felett a BŰN. Viszont, aki „elfordul istentől” szép lassan megszabadul a bűntudatától is, meglepő gyorsasággal. Mindenben egyformák, kivéve a kielégülést, mert ott aztán ég és föld.

Az egésszel van azonban egy apró hiba. A felmérés az Interneten keresztül történt, ami azt jelenti, hogy a 14.500 darabból álló minta minden csak nem reprezentatív. Ugyanis, az vett részt benne, aki valahogy összefutott a felmérés lehetőségével és kedve szottyant rá, és persze főleg ateisták. Csakhogy ez a felmérés nem új, volt már hasonló, nem is egy és mit ad isten (elnézést ateisták) az eredmények nagy vonalakban azonosak. Ez viszont nem csoda, mert szexualitással kapcsolatos kérdésekre az válaszol, aki akar. Valóban reprezentatív felmérést ebben a témában nem lehet. Senki sincs biztosítva arról, hogy a válaszadó a valóságot köti a kérdező orrára. Aztán van itt még más is. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki melyik vallásnak fordított hátat, mert a különböző vallások viszonya a szexhez nagyon nem egyforma. Akkor tehát mit is tudtunk meg? Hogy isten a szexuális élvezet nagy részét ellopja híveitől. Hogy akik leszoknak istenről bőségesen kárpótolva lesznek érte. Hogy az ateistáknak áll a zászló. Hogy „istent megtalálni” elég sokba kerül. Én semmiképpen nem fizetném meg az árát. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2184) Ózonlyuk, avagy a lesülés története

Tibor bá’ online

 

Ha megnézünk egy viktoriánus korban játszódó filmet, egészen biztos találkozunk olyan jelenettel, ahol enyhén szeplős, hófehér bőrű angol lányok napernyőt forgatva sétálgatnak a többnyire ködös Albion tengerparti sétányán. Ennek oka roppant egyszerű, ami csak kevés magyarnak jut eszébe, az angol lányok félnek a naptól, mert „kijön” tőle a szeplőjük. Viszont a napernyő alatt sosem sültek le.

Nem így a pórnép, akik a szabadban dolgozva szép barnára pörkölődtek a nyár végére. Az úri nép fehér volt, a paraszt pedig barna. Nem volt nő széles ez Európában, aki le szeretett volna barnulni. A két világháború között ennek a szokásnak alaposan keresztbe tettek az amerikaiak, ahol egy mokány cowboy, vagy sportos üzletember bizony napbarnítottnak látszott a hollywoodi másfél órás termékekben. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a „darling” szivarkát [A dohányleveleket először szivarba csavarva szívták, a kisebb változat magyarul a „szivarka” nevet kapta, ami csak később változott cigarettává.] szívó magyar úrinő eldobja a napernyőt, és helyette főtt rákká süttesse magát valamelyik divatos pesti fürdő női napozójában. Egyszeriben az volt a menő, aki csoki barnára sült, lehetőleg már május végén. A cél érdekében elképesztő áldozatokra is mutatkozott hajlandóság a divatban mindig élenjáró ifjúság köreiben. Ötven évvel ezelőtt bergamottal [a bergamott egy közel-keleti, gyümölcsöt hozó növény, ami – többek között – a népszerű Earl Gray tea aromáját adja]. dúsított napolajjal kentük magunkat abban a hitben, hogy a kívánt célt így hamarabb elérhetjük. Ma talán már komikus, de a mi házilag bütykölt napolajunkra is rá lehetett volna írva, hogy 32-es faktor, de az ellenkező irányban lett volna értendő.

Ebben az időben, vagy talán egy kicsivel korábban jöttek rá az orvosok, hogy a napfény hatására az emberi bőrben D vitamin keletkezik, és ez milyen elképesztően egészséges. Ez alapvetően megfelel a valóságnak, de a szükséges D-vitamin mennyiség beszerzésével nincs probléma, ezért felesleges leégni a napon. Mégis a dolgot annyira komolyan vették, hogy a kvarclámpa gyártása, amit felfoghatunk a mai szolárium ősének, bekerült a nemzeti programba. Nyolcéves koromban anyám minden másnap elcipelt a kvarcoló központba, ahol rászorultsági alapon, ingyen részesültem D-vitamin gerjesztésben.

A lesülési mánia valamikor a születésem környékén indult, mire tinédzser lettem a strandokon már szép számban voltak pergament-bőrű nők, akik minimum tíz évvel voltak fiatalabbak, mint a szomorú látszat. Ez a tény azonban a legkisebb mértékben sem hatott ki a fent említett mániára, olyannyira, hogy a barnaság fenntartása érdekében télen is folytatták a „napozást” a már említett kvarclámpák segítségével. A nők – mert náluk a külcsín fontosabb – egyszerűen nem akarták tudomásul venni, hogy a napozás öregíti a bőrt, és a bőrön keresztül az egész testet.

Ugyanilyen fontos, vagy talán még fontosabb – ez ízlés dolga – a napfény bőrrákokozó képessége. Ráadásul melanomát, a legkellemetlenebb bőrrák fajtát, váltja ki. Azt mindenki tudja, hogy rákot gyógyítani még ma is csak radikális műtét segítségével lehet. A kemoterápia, a citosztatikumok alkalmazása főleg csak a beteg megnyugtatására jó, és persze az orvos önámítására, hogy gyógyít. A műtéti beavatkozásnak azonban van egy feltétele, időben kell elvégezni, még mielőtt a rák áttevődik más területekre. Nos, a melanoma a lehető legszemetebb az összes rák között, mert mire manifesztálja magát, már rég áttételeződött. Egy jelentéktelennek tűnő elváltozás a bőrön, és az illető hat hónap múlva halott, ráadásul mindezt az egészségesnek titulált napozás okozza. Nem árt megismerkedni vele!

A Nap sugárzása igen széles spektrumot ölel át. Magyarul van benne mindenfajta sugárzás, amiket egymástól legkönnyebben hullámhosszuk segítségével különböztethetünk meg. A látható fény 400-800 nanométer közé esik. Az ennél „lágyabb” sugarak (infravörös) hőt adnak át, ezek hősugaraknak nevezik. A látható fénynél „keményebb” sugarakat „ultraibolyának” (rövidítve: UV) nevezik és három alcsoportra osztják fel őket: A, B és C, a következők szerint.

100-280 nanométer: UV-C

280-315 nanométer: UV-B

315-400 nanométer: UV-A

A legkeményebb sugárzás, vagyis az UV-C élettani hatása szörnyű lenne, de szerencsére ezt az atmoszféra gyakorlatilag maradéktalanul kiszűri. Az UV-B esetében más a helyzet. Ezek a sugarak okozzák a bőrrákot és teszik tönkre a bőrt, de szerencsénkre ennek is kiszűri hatalmas hányadát a felső atmoszférában található ózon. Az UV-A sugarakat nem szűri ki semmi, de nincs is rá nagy szükség, ez a sugárzás okozza a lebarnulást.

Akkor most ejtsünk néhány szót a „napfénypótló” kvarclámpákról. A lámpa lelke a megfelelő sugarakat kibocsátó üvegcső, ami egy kisnyomású higanygőzzel töltött kisülő-cső. Különben azóta a kisülő-csöveket fénykeltésre is befogták (higanygőz­lámpák, nátrium-gőzlámpák, xenonlámpák, stb.). A látható és láthatatlan fényt az adja, hogy a csőben lévő atomok gerjesztett állapotból normálállapotba való visszatérés alkalmából a két állapot közti energiakülönbséget foton formájában kisugározzák. Ezek az energiakülönbségek azonban konkrét mennyiségek, amik konkrét hullámhosszt eredményeznek. Egyszerűbben fogalmazva a kisülő-csőben lévő elem megszabja a kibocsátott fény színét, ezen kívül a kibocsátott fény spektruma minden csak nem folytonos, azaz néhány konkrét szín és semmi más. A láthatatlan tartományban színekről természetesen nem beszélhetünk, csak nagyon konkrét hullámhosszról.

Ahogy ezt már említettem, a mesterséges fényforrásokkal szemben a napból érkező fény spektruma folytonos, vagyis minden hullámhossz megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a napfény pontos mását nem tudjuk előállítani, ami általános világítási igényeknél nem jelent különösebb problémát, azonban napfénypótlásnál igen.

A problémát az okozza, hogy barnulást előidéző UV-A hullámhosszt nem tudjuk előállítani, csak az UV-B-t. Ezért a kvarclámpák és a szoláriumok vörösítenek, azaz gyulladásba hozzák a bőrt, de nem barnítanak, ellentétben az UV-A-val, amelyik első lépésben vörösít, de ez a gyulladás pigment képződést vált ki, vagyis lesülünk tőle. Ezt a tény azonban az emberiség 70 éve nem hajlandó tudomásul venni.

Időközben kiderült, hogy a jó öreg Nap jóval több UV-B sugarat bocsát ki, mint amennyi leérkezik a Földre, csak a légkörben található ózon (O3) ennek hatalmas hányadát elnyeli, és csak annyi érkezik le a Föld felszínére, amennyi éppen megfelel a földi életnek. Csakhogy azóta volt egy újabb „időközben”, amikor is az derült ki, hogy baj van az ózonnal. Egészen pontosan egyre kevesebb van belőle, mert az emberi tevékenység pusztítja [A hűtőgépekben évtizedek óta alkalmazott freon gázról van szó, amit „újabban” hajtógáznak is használtak különböző sprayekben. A légkörbe jutó freon reakcióba lép az ózonnal, ami így oxigénné válik, és tovább nem vesz részt az UV-B sugarak kiszűrésében.]

Ózonlyukról pedig azért beszélünk, mert az ózon „eltűnése” nem egyenletes, hanem elsősorban a déli-sark fölött jelentkezik, és ott egy kvázi lyukat alkot, vagyis alig van ózon. Máshol, például hazánkban, az ózonlyuk következménye azt jelenti, hogy a felettünk lévő légrétegben az ózon mennyisége 5-10 százalékkal kevesebb, mint valaha volt. Ez az érték időről-időre változik, és bár nem tűnik soknak, hatását tekintve igen hátrányos. Tudomásul kell vennünk, hogy a régi szép napozások felett eljárt az idő. Az életet adó Napot szívós lassúsággal halálos ellenségünkké sikerült változtatni.

Sajnos még mindig van folytatás! Az UV-B sugarakat nem csak mi nem szeretjük, de a növények sem. Amennyiben a napsugár UV-B tartalma tovább növekszik, az a növények lassú pusztulását vonja maga után, aminek hatása egyszerűen beláthatatlan.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2183) Az „olcsó” nukleáris energia

Tibor bá’ online

 

Nem hinném, hogy túl sok olyan elvégzendő elfoglaltság létezik, amivel diplomaosztás után megbíznak, de a nyugdíjba menéskor a feladat messze áll az elvégzéstől. A hasznos életüket letöltő atomreaktorok leszerelése ezek közé tartozik.

A kiszolgált reaktorok biztonságos állapotban tartásának, és leszerelésének becsült költsége olyan nagy, hogy szinte elképzelhetetlen, különben is a becsült értéket mindig túllépik.

A probléma annyira bonyolult és annyi leselkedő komplikáció van benne, hogy a késlekedés és a költségek bizonyosan növekednek az idők folyamán.
Valószínű ez az oka annak, hogy a reaktor ipar nem akar új reaktorokat építeni, helyette a kiszolgált reaktorok leszerelésére koncentrálnak. Pete Wilkinson (nukleáris tanácsadó) azt állítja, hogy mind a mai napig nem sikerült megoldani több száz műszaki és biztonsági problémát. A radioaktív hulladék tárolására alkalmas létesítmény megépítése az arra alkalmas hely megtalálása egy óriási mérnöki kihívás, aminek évszázadokon át állni kell az idő vasfogát. Például a Brit Kormány becslése, hogy egyetlen egy reaktor (Sellafield) lerendezésének becsült költsége 88 milliárd Ł lenne (ami 35.000 milliárd forint). [mennyibe kerül Paks 2 megépítése?] Az angol kormány máris évi 800 milliárd forintot költ néhány apró probléma megoldására.

Említsük meg, hogy Sellafield volt az a hely, ahol 60 évvel ezelőtt Anglia elkezdte a plutónium előállítását atomfegyverek részére.

Világ szerte a hosszú felezési idejű radioaktív hulladék tárolása csupán ideiglenesen van megoldva, a végleges megoldás hatalmas problémát jelent, illetve a hosszú távú megoldás még mindig csak várat magára. A brit és a német kormány úgy gondolta, hogy majd találnak megfelelő földalatti tározóhelyet, de mindkét országban kiderült, hogy a szikla formációk nem elég stabilok ahhoz, hogy ne forduljon elő szivárgás.

Japán problémája ennél is nagyobb. A fentiek mellett ott van még Fukushima, ahol három reaktor leolvadt egy földrengést követő szökőár következtében. A japán kormány éppen most duplázta meg 193 milliárd dollárra (kb.60.000 milliárd Forint) a romok eltakarításának becsült költségeit. Ez az összeg azonban egészen biztos nem lesz elég egyszerűen azért, mert a reaktorok olyan elkeserítő állapotban vannak, hogy a mai napig nincs fogalmuk hogyan kezdjenek hozzá.

Oroszországnak és a korábbi csatlósoknak szintén nincsen nukleáris hulladék lerakóhelyük. Wilkinson azt állítja, hogy szerinte helytelen új reaktorokat építeni, amíg a hulladékok elhelyezése nincs megoldva. A megoldáshoz egy centivel se vagyunk közelebb, mint 45 éve voltunk, amikor a megoldatlan problémát az angol kormány feltárta, de senki se mozgatta a füle botját se.

Az angol kormány 2005-ben arról fantáziált, hogy majd lesz egy olyan közösség, akik önként fel fogják ajánlani, hogy az ő területükön építsenek ki egy nukleáris tárolót. Ilyet azonban nem találtak, mert az ötletet minden közösség elutasította. Végső megoldást mind a mai napig nem sikerült találni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2182) A macsó férfi korán meghal (a hagyományos férfiszerep önromboló)

Tibor bá’ online

 

Utálom ezzel kezdeni, de tényleg, a legutóbbi tanulmány feltárta a – sokak által sejtett – nagy igazságot: a macsó férfi – többek között – az orvoshoz fordulást „férfiatlannak” tartja, következésképpen élete rövidebb, mint a beszari alakoké.

Ma már mindenki tudja, hogy a nők – nagy általánosságban – tovább élnek, mint a férfiak, ami a régebbi időkben pont a fordítottja volt, elsősorban a gyermekszülés kockázata miatt. Ez utóbbi túltett a háborúk okozta  férfiáldozatok statisztikai hatásán is. Tény az, hogy több volt az özvegy férfi, mint az özvegy nő. A modern egészségügy hajnaláig ez a kép nem is változott meg.

Mára azonban letisztult a kép. A férfiak jóval múlékonyabbak, mint a nők, mert a férfi test biológiai felépítése sérülékenyebb, mint a női test, valamint a férfiak életvitele önpusztítóbb, mint a nőké. A férfivé serdülés közben felvett attitűdje: ne mutass gyengeséget, légy bátor. A biztosító társaságok igazolhatják, hogy a fiatal férfi a volán mögött sokkal felelőtlenebb, mint a fiatal nő, és természetesen gyakorta esnek áldozatul közúti balesetnek. Többet gyilkolnak meg közülük, követnek el öngyilkosságot és adagolják túl a drogokat. És valljuk be, az alkohollal, nikotinnal is gyakrabban mérgezi magát, mint a nők. Ráadásul ezeket az adatokat nem befolyásolja az eltérő nemzetiség, vagy pedig bőrszín. A nagyobb férfihalandóság mögött egyértelműen a macsóviselkedési forma áll. Mert az „igazi férfit” a veszélyek hidegen hagynak, a virtuskodás viszont nagy divat, aminek következményei sokszor tragikusak.

Mivel az adatok engem igazolnak, nyugodtan javasolhatom, hogy nézz végig saját családodon! Biztos vagyok benne, hogy a férfiak (nagyapák, dédapák) jóval előbb távoztak, mint házastársuk. Ez ellen nem sokat lehet tenni, hiszen a döntés az övék volt, amikor kockázatot vállaltak fel vagy egészségügyi tüneteket egyszerűen figyelmen kívül hagytak, de volt-e választásuk? Nem nehezedett-e rájuk társadalmi nyomás? A válasz mindkét esetben igen. Ma azonban más a helyzet. A társadalmi „elvárás” éppen az, hogy vigyázzunk az egészségünkre, hiszen a fogyasztói társadalom egyik pillére a sokszor feleslegesnek gondolt „táplálék kiegészítők” beszerzése és használata. Ma már nem övezi szégyen azt a férfit, aki törődik az egészségével, aki nem vállal fel felesleges kockázatot. Nem is nagyon teheti meg, hiszen az élete delén átlépő férfiak körében, egy újabb házasság keretei között, az újbóli gyermekvállalás „divattá” nőtte ki magát. A férfi új kötelessége az életben maradás lett.

De, ha kedvem támad, megtámadhatom a régi felfogást is. Ugye a logika az, hogy a macsó férfi kötelessége családjának a védelme. Ez dicséretes, de a halott férfi tudja a legkevésbé védelmezni a családját, a legkevésbé tudja ellátni az apai teendőket, ami jelentős ellentmondást szül. Nem kellene elfelejtenünk, hogy egy igazi férfi által nyújtott pótolhatatlan segítség nyújtásához az „igazi férfinek” jelen kell lenni, vagyis első számú kötelességünk egészségesen élni, és vigyázni magunkra (is).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2181) Felcsúti beszéd

Tibor bá’ szatirikus online

 

Őszödön (bocsánat) Felcsúton összeült a Fidesz vezérkar a felcsúti kisvasút végállomásának épületében. A két bejárati ajtóra hatalmas narancssárga színű betűkkel ki volt írva, hogy zártkörű megbeszélés, szigorúan csak meghívottak részére, belépés egymilliárd forintos belépőjegy ellenében, amire keresztben rá volt nyomtatva, mindenki annyit ér, amennyije van. Orbán Viktor testőrei kint tolongtak az ablakok alatt, ruhájuk alól kilátszott a Putyintól kapott gépkarabély görbe tára. Bent, a teremben, csendben gyülekeztek a vezérkar kinevezett és csendes tagjai. Ekkor Orbán a sebtében összeszerelt dobogóra lépett, és feltette az első kérdést: mindenki itt van?

Rogán Antal (mosolyogva) a nemzeti gázszerelő még nincs itt.

Orbán Viktor (enyhén mérgesen): Hülye, Lőrinc ide be nem teheti a lábát. Tudod nagyon jó, hogy ő csak egy stróman, elég nagy balfasz, de ideális stróman. Egyetlen hibája, hogy képtelen befogni a pofáját.

Szijjártó Péter (meglepődve): Azt hittem, hogy gyerekkori barátod.

Orbán: Az hát, de akkor még nem tudtam, hogy miniszterelnök leszek.

Rogán: Bocs, főnök, de olyan sokat látom körülötted.

Tiborcz: Na, jó, de miért hívtál minket össze?

Orbán: Több dologért is. Először is, idegesít engem ez a Botka. Ez nem akkora barom, mint Gyurcsány. Ez képes és összerázza a szocikat.

Habonyi: Ugyan, elhíreszteljük, hogy ő is rajta van Soros kifizető listáján.

Orbán: Nem megy, ezt a Soros biciklit egy kicsit túltoltuk. Jut eszembe, hol a fenében van Balogh Zoli?

Tiborcz: Papa, te mondtad, csak azokat hívjuk meg, akik 100 milliárd felett zsákmányoltak.

Orbán: Pisti! Fogd be a szád. Hányszor mondtam neked, hogy a zsákmányolás szót csak családi körben használhatod.

Tiborcz: Jól van papa, de akkor mit mondjunk helyette?

Orbán: Mondd azt, hogy a nemzeti felső tízezer jogszerű jussa.

Tiborcz (csodálkozó arcot vág)

Orbán: Na, jó, legyen tízezer helyett csak száz.

Tiborcz (hátradől a széken és magában morog): jogszerű?

Orbán (ezt már nem hallja): Szóval, hol van Zoli?

Balog Zoltán (bevágódik az ajtón): jelen.

Orbán: Hol a fenében voltál?

Balog: Tüntetők, feltartottak a tüntetők. Újabban naponta tüntetnek.

Orbán: Majd szólok Zsoltinak, hogy írjon valamit a tüntetőkről.

Szijjártó: Nem tartom jó ötletnek. Akkor is ír, ha nem kérjük fel. Mi lenne, ha fel is kérnénk.

Orbán: És akkor hogy akarod megoldani a tüntetéseket.

Szijjártó: Egyszerű, azt mondjuk, hogy demokrácia van, és mindenki akkor tüntet, amikor hagyjuk.

Orbán: Ez jó, ezt díjazom, de mi legyen Botkával?

Habonyi: Vegyük meg kilóra.

Orbán: Az nem fog menni. Ennek nem pénz kell. Ez egy régi vágású hülye, még az is lehet, hogy van neki lelkiismerete.

Habonyi: Akkor üsse el egy osztrák pasi egy terepjáróval.

Orbán: OK, rendezd le. Na, akkor rátérhetünk a második napirendi pontra. Nagyon úgy néz ki, hogy már csak a Paks 2, és a belgrádi vasút hozadéka az, amit szétoszthatunk. Van valakinek valami javaslata?

Balog: Talán Mészárost ki hagyhatnánk ebből.

Orbán: Zolika! Tudod nagyon jól, hogy Mészáros az én vagyok. Engem akarsz kihagyni? Baszd meg, engem? Hát, ha én nem vagyok, akkor még ma is nyalhatod a gyülekezeted seggét.

Balog: Bocsánat Viktor, nem így gondoltam, de miért nem lehet, mondjuk Péter nevén néhány százmilliárd. A gázszerelővel már teli van az ország töke.

Orbán: Ebben van valami, majd átgondolom. Különben az országot hagy meg nekem. Mindig tudtam, hogy hülye a nép, na de ennyire? Na jó, szóval van ötlet?

Rogán (aki kezd magához térni): Azt kellene tudni, hogy Paks és a vasút megépítéséből – hogy is mondtad – mennyi származtatható át a nemzeti felső százhoz?

Orbán: Varga szerint – tényleg, hol van Misi?

Habonyi: Tudod, az ő szerepe a visszafogott szakember, ezt különben én javasoltam. Na, jó. Szóval szerinte 1000-1500 milliárd jöhet szóba.

Szijjártó (idegesen közbeszól): Hülyeség, ennek a háromszorosa is lehetséges.

Orbán: Rendben van, akkor dolgozd ki a részleteket.

Szijjártó: OK. Főnök, de kérhetek magamnak 300-at?

Orbán: Majd átgondolom.

Szijjártó: Főnök! Veszélyességi pótlék címen. Ahová mászkálok, bármikor felrobbanhat egy bomba.

Orbán: Egyeztess a biztonságiakkal.

Szijjártó: De Viktor, tudod nagyon jól, hogy egy kalap szart se érnek.

Orbán: Akkor oda is kell nyomni néhány milliárdot.

Balog: És a cigányoknak is.

Orbán: Világos, de akkor szavazzanak ránk.

Rogán: Pintérrel mi legyen?

Orbán: Pintér független, ő megszerzi magának.

Rogán: Nem azért mondom, de a nyuggereknek is oda kell dobni valami koncot.

Orbán: Benne van a kalapban, de ne nagyon osztogassatok, mert a végén nekünk nem jut semmi. — Miért van az, hogy hiányérzetem van.

Tiborcz: Mert Lázár nincs itt.

Orbán: Ez az, hogy a fenébe nincs itt? (ekkor felvágódik az ajtó, ott áll

Lázár János, hosszú orra alatt kajánul mosolyog): Képzeljétek, elkapott egy riporter az RTL Klubból, arra volt kíváncsi személy szerint én mennyit loptam.

Orbán: És mit mondtál?

Lázár: Gondolhatod, azt mondtam, hogy mindent megteszünk a nulla korrupció érdekében, és ha tud valamit, akkor jelentse az ügyészségnek.

Orbán: Tessék, Polt Pétert se hagyhatjuk ki.

Rogán: Na és Matolcsy?

Orbán: Szerezzen magának. Röhej! Róla is én gondoskodjak?

Lázár: Szörnyű, azt se lehet tudni hova néz. Aztán meg a titkárnője….. össze-vissza utaztatja.

Habonyi (röhögve): Te csak ne beszélj.

Lázár (magába roskadva): De engem nem videóznak le maláj kurvákkal.

Habonyi (kajánul): Ha-ha, de én nem vagyok kormánytag.

Orbán: Még lehetsz. Na de ebből a civakodásból elég volt. Inkább egy elosztási ötletet akarok hallani.

Balog: Viktor, miért nem jó az, ahogy a múltban csináltuk? Az összeg fele a tied, a másik felén pedig osztozunk ki-ki hogy tudja magának kikönyökölni.

Orbán: Ez jól hangzik. Van valakinek ellenvéleménye?

Többen: Majd hülye leszek előállni vele.

Orbán: Helyes, akkor már csak egy dolog van hátra. Mindjárt beengedik az Origó és a TV2 riportereit.

Szijjártó (közbevág): A többit miért nem?

Orbán: Mert még nem vettük meg őket. — na, szóval, mi legyen a vezérfonal a riporterek részére?

Tiborcz: Lopunk éjjel, lopunk nappal, mindenki más érje be egy kalap szarral.

Balog: Egész jó, szerintem ez elmehet felcsúti beszédnek. Így kell majd beírni a történelemkönyvekbe.

Orbán (riadtan felébred, körülnéz az ágyban, lassan megnyugszik, hogy csak álmodott) Bassza meg, a történelemkönyv, teljesen kiment a fejemből.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2180) Harc a tudományok meghatározásáért

Tibor bá’ online

 

(könyvismertető: Kuhn vs Popper: The struggle for the soul of science by Steve Fuller ISBN 1840464682, Icon kiadás — Küzdelem a tudomány szellemiségéért)

Lehet-e úgy tárgyalni a tudomány lényegét, hogy fel se figyelünk Thomas Kuhn és Karl Popper filozófiai nézetei között meghúzódó konfliktusra? Nem könnyű elképzelni a tudomány filozófiai vonulatának áttekintését egy, e két kimagasló intellektus között húzódó vitának szentelt fejezet nélkül. Főleg, mert a köztük fennálló konfliktus utóhatásai mélyen bevésődtek mind a modern társadalomba, mind pedig az általános politikába.

Egyszerű szavakkal kifejezve, Kuhn az úgynevezett „alaptudományok” terén jeleskedett, aminek lényege, hogy serényen szorgoskodó tudósok próbálnak megfejteni egy feltételezés rendszer – vagyis a paradigma – által teremtett talányokat, miközben maga a paradigma érvényessége kétely felett áll. Természetesen csak addig, amíg a talányok mindent elsöpörnek és bekövetkezik a paradigmaváltás (ami a gyakorlatban nemigen következik be). Másfelől viszont Popper mestere volt a „hősies-tudomány” koncepciójának, amit olyan szándékosan forradalmi gondolkodókkal népesített be, mint Newton és Einstein, és arra ösztönözte a tudósokat, hogy folyamatosan tegyenek fel kérdéseket. Híres mondása, miszerint egy elmélet akkor tudományos, ha az hamisítható, arra utal, hogy folyamatosan elméletek cáfolatán járt az esze (a falszifikáció azóta is alapvető követelmény).

A Warwick Egyetem szociológiai professzorának Steve Fuller-nek érvelése szerint sajnálatos, hogy a vitát Kuhn nyerte meg. Ugyanis a tudományt sokkal inkább paradigmája igazolja, mint a haladásra irányuló törekvés. Más szavakkal kifejezve, a tudomány megítélése a mindenkori tudományos közösség dolga, bárkikből is álljon ez a közösség össze. Ugyanakkor Popper szerint a tudomány eszméje lehetővé teszik annak kijelentését, hogy az egész, úgy ahogy van, hibás. Kuhn ezt nem engedi meg, mert nem tett különbséget történelem és normatív szabvány között. Ennek ellenére Kuhn radikálisnak van kikiáltva, míg Poppert önkénnyel vádolják. Fuller könyvében ezeket az eltájoló elképzeléseket megmagyarázza és helyére teszi. Ezen kívül Fuller bemerészkedik a Hideg-háborús ipari-katonai komplexus összefonódás berkeibe, valamint az akadémiai elit történelmébe és ideológiájába. Egy elegánsan megírt könyv, amiben egy régi vita morális és társadalmi utórezgéseiről új és érdekes perspektívák vannak felsorakoztatva. Csak remélni lehet, hogy magyarul is ki fogják adni!

A falszifikáció Karl Popper (a XX. század egyik legbefolyásosabb filozófusa) nevéhez fűződik. Ugyanis Popper alkotta meg a kritikai racionalizmus fogalmát. Ez a megnevezés fontos, jelzi a klasszikus empirizmus elutasítását, és a tudománynak a „megfigyelés-induktivista” szemléletét, amely ebből alakult ki. Popper az utóbbi ellen erősen érvelt, azt tartván, hogy a tudományos elméletek univerzálisak, és csak közvetve, az elméletek következményei alapján tesztelhetőek. Véleménye szerint a tudományos tudás általában nem redukálható egy megadott bázisra. A hipotéziseket egy kreatív folyamattal hozzuk létre, hogy a már felmerült problémákat velük oldjunk meg, nem pedig bizonyos megfigyelésekből általánosítva. Egy tudományos elmélet, mivel univerzális állításokból áll, véges pozitív megfigyelés igazolhat, de nem bizonyíthat (lásd: verifikáció). Ugyanakkor az igazolás és a cáfolás nem szimmetrikusak: egyetlen ellentmondó megfigyelés viszont cáfolhat egy elméletet. Ennek megfelelően a cáfolhatóságot tette meg határ kritériumnak a tudományosságot illetően: azaz egy tudományos elméletet egy áltudományos elgondolástól az különböztet meg, hogy az előbbi előre meghatározott módon cáfolható (meg lehet mondani azon eseményeket, amelyek ha bekövetkeznek, akkor elvetjük az elméletet. Ehhez kapcsolódik Popper “döntő kísérlet” fogalma, amelyet elvégezve, két rivális elmélet között választani lehet, mivel az egyik szükségszerűen hamis.

Amit többeknek meg kellene jegyezni, hogy ha egy állítás nem cáfolható, akkor az nem tudományos. Ez rettenetesen fontos, mert ez a tudományosság alappillérje. Ezért van az, hogy különböző szektaszerű állítások nem cáfolhatók, viszont éppen ezért nem tudományosak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2179) Darwin díj

Tibor bá’ online

 

1995-óta minden évben kiosztották a Darwin-díjat. Na igen, a Darwin-díjat  Wendy Northcutt, amerikai tudós alapította, azok számára, akik jelentősen hozzájárulnak az emberi evolúcióhoz azzal, hogy eliminálják önmagukat még  mielőtt utódokat hozhatnának létre. Az elimináció oka minden esetben az egyed szélsőséges hülyeségének köszönhető. Ezek az emberek tettükkel bizonyították, hogy utódnemzésre totálisan alkalmatlanok, és ne feledd, ezek az emberek közöttünk élnek és szaporodni akarnak. És akkor most néhány ízelítő az emberi hülyeségből:

Egy svájci szálloda séfje levágta az egyik ujját egy újonnan beszerzett hússzeletelő géppel. Mivel volt élet és baleset biztosítása, beadta a kárigényét a biztosítótársaságnak, ahol gyanút fogtak, tehát a helyszínre küldték az ellenőrüket – ha lehet – leplezze le a csalót. A szakember kiszállt a helyszínre és kipróbálta a hússzeletelő gépet, ami próba közben levágta az egyik ujját.

Az egyik chicagói hóvihar után, a 25 centiméteres hóban egy férfi egy órán keresztül lapátolta a havat, hogy gépkocsija számára parkolóhelyet biztosítson. A munka elvégzése után a beállás helyett, előbb visszavitte a hólapátot a házba. Amikor visszatért az utcára már egy nő beparkolt az imént kiásott helyre. Mit gondolsz, mi történt? A férfi a beparkolt nőt a helyszínen agyonlőtte. Fogsz te nekem pofátlankodni!

Egy zimbabwei busz tulajdonosnak a 20 elmebajost át kellett szállítani Harareből Bulowayoba. Félúton, hogy szomját oltsa, megállt egy italra, amikor visszaült a volán mellé azt észlelte, hogy, a 20 elmebajos az utolsó szálig meglépett. Miután nem akarta feltárni balfácánkodását, beállt a legközelebbi buszmegállóba és közölte a várakozókkal, hogy 20 személy el tud szállítani, a felszállt utasokat el is vitte a Bulowayovi elmegyógyintézetébe. Megérkezésekor közölte az ápolókkal, hogy a szállítmány nagyon izgága és fantáziadús. A valóság kiderítéséhez 5 napra volt szükség, ami alatt a 20 épeszűből néhány megőrült.

Egy amerikai tinédzsert a kórházban ápolták súlyos fejsérüléssel, amit az állomásra beálló vonat okozott. Kikérdezésekor, hogyan történt a baleset, derült ki, hogy a fiú csak arra volt kíváncsi milyen közel hajolhat a befutó vonathoz.

Egy férfi besétált egy 24 órás vegyesboltba, a pultra rátett egy húsz dollárost és kérte, hogy váltsák fel neki. A pénztáros kinyitotta a pénztárt, de ekkor a férfi elővett egy pisztolyt és megparancsolta a pénztár tartalmának a kiürítését egy átnyújtotta zsákba. A zsák megtömése után a férfi távozott, de sietségében a 20 dolláros bankjegyet a pulton hagyta. Csak az elmenekülés után derült ki, hogy a zacskóban mindössze 15 dollár volt.

Egy arkansasi férfi igen szomjas lehetett, mert az utcán kikapart egy bazaltkockát és megpróbálta betörni vele egy italbolt kirakatát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kiemel néhány üveg italt. Csakhogy a kirakat plexiből volt, amiről a nekivágott kockakő visszapattant és fején találta a próbálkozót, aki a helyszínen elvesztette az eszméletét. Az eseményt egy térfigyelő kamera az elejétől a végéig felvette.

Egy férfi hajnal 5 órakor besétált a Burger King helyiségébe, és pisztoly pörgetés közben kérte a kassza tartalmát. Az alkalmazott közölte, hogy nem tudja kinyitni a kasszát csak akkor, ha rendelést adnak le. Erre a betörő kért egy adag sülthagymát. Az alkalmazott közölte, hogy sült hagyma reggelire nem rendelhető, amire a betörő káromkodva elment. Ez a betörő kapta „az év leghülyébb embere” külön díjat.

A kaliforniai Long Beachen egy rabló rálőtt a leendő áldozatára. Azonban a pisztoly csütörtököt mondott, egy nem túl hangos kattanás, aztán semmi. A rabló csodálkozva nézett bele a pisztoly csövébe és újra meghúzta a ravaszt. Ez alkalommal a fegyver hibátlanul működött.

A belgiumi Liegehoz közel, az országútról egy kétségbeesett férfi telefonált a rendőrségre, hogy megtámadták. A rendőrök tíz perccel később a helyszínen voltak, de már csak egy halott férfit találtak az út mellett, a közelben egy égő gépkocsival. A férfi nyakán egy nem túl mély vágást találtak, de – ami gyanús lett a rendőrüknek – dulakodásra utaló nyomok nem voltak. A férfi mobiljából megállapították, hogy kivel beszélt utoljára. Így derült ki a valóság. A 37 éves férfinek 2 évvel korábban volt egy kárigénye a biztosítókkal szemben, de azok megtagadták a kifizetés. Mivel mindenképpen pénzhez akart jutni, megrendezte saját kirablását és megsebesítését. Azt azonban nem tudta, hogy az emberi nyakon van egy ütőér közvetlenül a bőr alatt, amit sikerült átvágnia, ezért 2 perc alatt, közvetlenül a segítségkérés után, elvérzett.

Egy kempingtáborban parkoló lakókocsiból éjjel egy férfi ki akarta szívni a benzint a magával vitt kanna és gumicső segítségével. A sötétben óvatosan lecsavarva a kupakot, behelyezte a magával hozott csövet a tartályba és szívott egy nagyot. Az eredmény kifejezetten meglepő volt. A kihívott rendőr a földön egy rosszullét jeleit mutató, fetrengő férfit talált, aki véletlenül nem a benzintankba eresztette be a gumicsövét, hanem a lakókocsi vécéjének gyűjtőtankjába. A lakókocsi tulajdonosa nem tett feljelentést. Nyilatkozata szerint ekkorát még életében nem röhögött.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2178) Az európai vezetők hülyék, vagy erős az öngyilkossági hajlamuk

Tibor bá’ online

 

Egy francia polgármestert (Robert Menard of Beziers) a bíróság felbujtás vádjában bűnösnek talált, mert azt merte mondani, hogy problémás a 91 százalékos muszlim többségű osztályok nevelése. Szóval ez – a bíróság véleménye – szerint felbujtás. És megbüntette 2000 € amiért a polgármester szerint városában túl sok volt a muzulmán gyerek a városi iskolákban. Ez természetesen nem több mint egy vélemény, ami elméletileg szabad. A meginterjúvolt polgármester pontosan azt mondta, hogy a városközpont iskolájában az osztályokban 91 százalék a muszlim tanuló, ami nyilvánvalóan problémát jelent. Aztán mellékelt egy osztályképet 1970-ből, amit mellétett a mai osztályképnek, és jelezte, hogy a francia tanulók eltűnnek. A polgármester védekezésül előadta, hogy ő nem ítélkezett, még csak nem is mondott véleményt, simán csak tényeket közölt.

A hamburgi hatóságok a város közepén elkoboztak 6 lakást. A kijelölt gondnok a lakásokat renováltatja, és a tulajdonosok tiltakozásának ellenére kiadja a város által kiválasztott lakóknak. Na vajon kiknek? Sorina Weiland szóvivő bejelentette, hogy a helyreállítási költségeket a tulajdonosoknak kell állni. A németek egy része azt várja mikor hirdetik ki, hogy az állampolgárok mekkora lakórészre tehetnek szert, és akinek lakása ezt meghaladja, annak helyet kell biztosítani egy-két embernek a 2 millió menekült közül.

Svédországban egy 70 éves hölgy feltette a facebookra, hogy a bevándorlók gépkocsikat gyújtanak fel, az utcánkon vizelnek és székelnek. Erre a kormány azzal állt elő, hogy ez a jelentés lealacsonyító a bevándorlókra nézve, és így sérti a svéd törvényt, mert ez rasszista felbujtásnak felel meg, ami maximum 4 év elzárással büntethető. A svéd hölgy nem tagadta tettét, de kételyét fejezte ki, hogy a valóság jelentése bűntény lenne.

___________________________________________________________________________

Az ausztriai Tulln városban április 25-én két szomáliai és egy afgán férfi csoportosan, brutálisan megerőszakolt egy 15 éves helybéli lányt. A város polgármestere, Peter Eisenschenk közölte a kormánnyal, hogy a mai naptól kezdve egyetlen egy menekültet se fogadnak be a városba. Indoklásában kitért arra, hogy számtalan ehhez hasonló eset bizonyítja azt, hogy a muszlim férfiak kivédhetetlen veszélyt jelentenek a lakósságra nézve. Nem ez volt az első eset, amikor az osztrákokat az újonnan érkező bevándorló megörvendeztették a „kultúragazdagítással”. Ezzel egy időben Svédországban az áldozat egy 14 éves kislány volt. Még érdekesebb a bécsi eset, ahol egy 10 éves fiút erőszakolt meg egy muszlim férfi, de a bíró a vádlottat felmentette, mert eskü alatt vallotta, úgy emlékszik a fiú beleegyezett az aktusba.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2177) Mi van, ha válásra kerül a sor?

Tibor bá’ online

 

A legtöbb válást a meggondolatlan düh, méreg, bosszú vezérli, és nem veszi figyelembe az anyagi vesztességet, és persze a közös gyereket, vagy gyerekeket. Igaz, az esetek egy részében a válás egyenlő a férfi anyagi kizsigerelésével, de egyfelől ez nem garantált, másfelől valahol a nyertes is vesztes. És akkor még hol van a gyerek, vagy gyerekek érdeke?

A bíróságok tényleg az esetek 99%-ban az anyának ítélik a gyereket egy válóper esetén. De ez nem azért van úgy, mert az anya sokkal megfelelőbb lenne a gyermek nevelésére. Magyarországon ez azért van így, mert a Családjogi Törvény (CSJT) meg van rekedve az 1952-es Rákosi rendszerbeli szintjén, vagyis a CSJT maximálisan biztosítja a nők gyermeknevelésével kapcsolatos jogait. Értsd ez alatt, akármennyire szar is egy anya, akármennyire is le se szarja a gyerekét, ha a válásánál egy picit is akarja a gyerekét (nem mond le róla) akár csak presztízsből, esetleg azért, hogy bosszúból a gyerek apját kikészítse (aki valóban szereti a gyereket) a bíróság az anyánál fogja elhelyezni. Van egy közhely a bíróság falain belül, ami szerint minden ügy más. A helyzet az, hogy nem más, minden ügy ugyanaz, és az anyánál landol a gyerek. A CSJT kedvez minden tekintetben a nőknek és akármennyire is jó egy édesapa, bármennyire lenne jobb a gyermek nevelése szempontjából, a bíróságok ezt maximálisan le fogják szarni. Ez a nagy magyar helyzet.

A törvényeket a kormányok hozzák, illetve tartják hatályban. A szocialista kormányok célja az volt, hogy ne nekik kelljen eltartani a gyereket, hanem az apának. A mai kormánynak a célja a nőknek való kedvezés, mert több a nő, mint a férfi, és nagyobb szavazási hajlandóságot mutatnak, mint a férfiak. Ami a legszomorúbb a dologban, hogy a gyerek, aki semmiről se tehet, a legkevésbé se képezi megfontolás tárgyát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2176) Stabilitás?

Tibor bá’ online

Archimédes azt mondta „Adj egy fix pontot és kifordítom helyéből a világot.” A világ természetesen a helyén maradt, mert fix ponttal senki se tudott szolgálni. Ennek ellenére, egészen jól megvolt az emberiség 2300 évig, most azonban a Föld egyre inkább instabil élőhellyé válik. Környezetünk egyre nagyobb tempóban változik, és most már ott tartunk, hogy egyszerűen követhetetlen. Valamikor réges-régen az ember 20-30 évre előre tudott tervezni, és biztos lehetett benne, hogy a tervei be fognak válni. Ma már azonban semmi se stabil, semmire se lehet számítani. A 2008-as gazdasági válság megmutatta, hogy hatalmas  vállalatok is csődbe juthatnak egyik napról a másikba. Az elmúlt néhány évben azt tapasztaltuk, hogy egész kormányok eltűnhet néhány nap alatt. Olyan világban élünk, ahol már jóformán semmire sincs garancia. Talán az egyetlen garancia, hogy a technológia és a rendelkezésre álló információ egyre gyorsabban növekedni fog. A múlt évben a Világban elektronikus eszközön létrehozott információ mennyisége 1021 byte volt, amit el se lehet képzelni, kár erőlködni  vele.

Vannak dolgok, amiket teljesen természetesnek veszünk, hogy vannak, bár néhány éve még hírük se volt. A Facebook alig több mint 10 éves. Ma már el se tudjuk képzelni, hogy ne lenne (bár én boldogan lemondanék róla). Egy információkkal túlterhelt világban élünk. Valamikor Csipkerózsika álmot aludhattál 10 évig, majd a felébredés után nem tapasztaltál semmi változást. Ha megtanultad, hogy a Rákóczi tér sarkán van egy barkácsbolt, akkor oda 20 év múlva is elmehettél, megtaláltad, a helyén maradt. Ma már 3 hónap se garantált, sőt, még egy hét se. Nagyszüleink megvették a Pallas Nagy Lexikont és évtizedeken keresztül megtaláltak benne mindent, amire szükségük volt. Ez már rég nincs így. A valóban autentikus honlapokon található információ lehet, hogy  csak egy hónapig lesz érvényes, vagy még addig se. Mielőtt kiejted a szádon, hogy az „lehetetlen” kétszer is meg kell fontolnod. Nem olyan nagyon régen még azt mondtuk a gyermekeinknek, ha jól tanulsz és szerzel magadnak egy diplomát, életed végéig megbecsült tagja lehetsz a társadalomnak, és sose lesz megélhetési gondod. Most pedig kétdiplomás emberek bolyonganak állások után. Ma már nem létezik biztos állás, majd azt követve elfogadható nyugdíj. A mai harmincasoknak fogalmuk sincs miből fognak megélni idős napjaikban, ha ilyen idős napok egyáltalán lesznek. De nem csak ez. Mi lesz a betegellátással? A szociális juttatásokkal? Mnden ellenkező hireszteléssel szemben az ország a tönk szélén áll. Persze nem csak mi, elsősorban Amerika. Vezetés közben hallgattam ma a rádiót. Valaki azt mondta, most az lenne fontos, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Jó ötlet! Igény csak szolgáltatásokra van, termelésre nemigen, termelnek helyettünk a ferdeszeműek. Ha nincs szükség termelésre, akkor nincs munkahely. Ez ilyen egyszerű. Persze mi még viszonylag jó helyen vagyunk, mert Németország exportál, mi pedig beszállítunk, de máshol akár 40 százalékos munkanélküliség is van. És ne higgyétek, hogy az a máshol van, nekünk nem számít.  Nem, ma már az egész világ össze van kötve. Számít!  Ha valakinek eszébe jut, hogy eladja az amerikai államkötvényeket, a világ az egyik napról a másikra a feje tetejére állna. Ezért tartogatják őket a kínaiak, akik már rég bedönthették volna a dollárt, ha akarták volna, de nem akarják. Ilyen időket élünk. De a rekviemet nem én fogom mondani. A világhírű gazdasági tanácsadó Harry Schutz, aki 45 éven át küldte előfizetőinek a hírleveleit, az utolsó számban ezt írta summed up the economic collapse: „Nagyvonalakban, akkora szarban vagyunk, mint még soha a XVII. század óta. Az 1929-es válsághoz mérve a mostani gyerekjáték. A Nagy gazdasági Világválságot már réges-régen lepipáltuk. Miközben a hátramenetbe váltáshoz az USA vezetőinek nincs meg se a bátorsága, se a tisztánlátása, pedig a baj okai ott találhatók meg.” Persze az is lehet, hogy ez a félnótás Trump csinál valami hülyeséget, és egyik napról a másikra annyi.

Az igazság az, hogy mi magyarok se vagyunk felkészülve arra, ami előttünk áll. Pedig csak meg kell nézni a híradókban az „évszázad hóvihara” láttán az amerikai hipermarketek polcai órák alatt kiürültek. in a single day. Mi lesz akkor, ha majd élesben megy a dolog?

Nem tudom mi rá a pontos magyarázat, de nem csak az változik, amibe az Ember beletenyerel, de még az is, amihez semmi közünk. Valami titokzatos dolog történik az egész Földdel – bár bevallom nem vagyok babonás. Tudom, hogy van klímaváltozás, de az az ausztráliai 300 km/ó sebességű vihar ott, ahol ez sosem volt és olyan árvíz, ami 20 perc alatt egy ártatlan kis patakból hatalmas, házakat, gépkocsikat elsöprő folyam lesz, valahogy túl sok megemészteni, főleg hogy ezzel egy időben Brazíliában, Kínában és Pakisztánban is jelentkezik. Ezzel egy időben Új Mexikóban hajnalban – 25 °C-t mérnek és minden elfagy. Közben az egész világról érkeznek jelentések, hogy megmagyarázhatatlanul halak és madarak tömeges pusztulását tapasztalják. Egyre több a földrengés és egyre erősebbek. Olyan vulkánok törnek ki az egész Világban (all over the world) amik 2-300 éve szunnyadtak. A Föld felszínén hatalmas lyukak keletkeznek, amik házakat nyelnek el. Ha ez így folytatódik, el se tudjuk képzelni, mi lesz itt 10 év múlva. De mi lesz már jövőre, ha tényleg élelmiszer és ivóvíz hiány lép fel? Az igazság az, hogy a dolgok oly gyorsan változnak, hogy már fel se tudok tenni értelmes kérdéseket. Mi történik a Közel keleten? Mennyiben fog 2018 hasonlítani 2017-hez? Hogy mi várható, az „talán” kitalálható az alábbi videóból. Nincs párbeszéd, a képek érthetőek, és ha leleállítod a képsorokat, van időd az egyszerű mondatok megértéséhez.

(2175) Vigyázz, ha jön a nő

Tibor bá’ online

 

Normál körülmények között a Nő az óvodában döbben rá körülbelül 4 éves korában, hogy nőnek született, akkor amikor az Ádám nevű csoporttársa el akarja venni tőle a labdát, és mert ezt képtelen megakadályozni, sírásra fakad. Az óvó néni pedig nem veszi el Ádámtól a labdát,  nem-nem, hanem Éva kezébe nyom egy babát és kedvesen megsimogatja a fejét. Éva ekkor döbben rá, hogy ez a világ a férfiak világa, és ha talpon akar maradni, akkor kell fogni magának egy Ádámot, aki megvédi egy másik Ádámtól és akkor addig játszik a labdájával, ameddig csak akar.

Na igen, de hogyan fogjon magának egy Ádámot? Erre a kérdésre csak tapasztalati úton lehet rájönni. Éva tehát próbálkozik, és hamarosan kiderül, ha állandóan egyazon Ádám nyakán csüng, akkor előbb vagy utóbb barátok lesznek, mert Ádám védekező mechanizmusa korlátolt. Ha egy Éva elég szívósan rátapad egy Ádámra, az a végén megadja magát, belenyugszik a sorsába. Persze a folyamatot fel lehet gyorsítani egy kis csokoládé megosztással vagy más apróbb juttatással (ivarérés után hatékonyabbakkal), amit Ádám szívesen bezsebel, mert közben rádöbben arra, milyen jól érzi magát, amikor Éváját megvédelmezheti, „másról” már nem is beszélve. Ráadásul Éva gyorsan fejlődő nyelvi készségének birtokában, konfliktus helyzetben azonnal Ádámjának segítségére siet verbális erejének maradéktalan bevetésével.

Aztán telnek az évek és a serdülőkor beköszöntével Éva azon veszi magát észre, hogy cicijei még alig érik el egy pingponglabda nagyságát, de a villamoson 20 és 80 között egyetlen férfi se tudja levenni a szemét róluk. Nagyokat röhög magában, amikor rájön, hogy bár szíve csücskében minden Ádám pedofil, irgalmatlan lelkesedéssel üldözik a többi pedofilt. Éva tehát rádöbben, gyengébb nem ide, gyengébb nem oda, lehet ez a férfiak társadalma, de van neki egy bikaerős szövetségese, ami nem más, mint a férfiak vérében található tesztoszteron, az a hormon, ami a férfiak heréjében termelődik, kizárólag abból a célból, hogy megpecsételje a sorsukat.

Évának most már csak arra kell rájönni, mi a fenének bámulják serdülő melleit a férfiak? A tapasztalat hamar megadja a választ. Az Ádámok legfőbb vágya (amilyen balgák) nem egy fényes karrier megteremtése, nem a maradéktalan önmegvalósítás, nem a legdrágább kozmetikumok beszerzése, nem rengeteg pénz elköltése, még csak nem is egy Ferrari birtoklása, nem, nem. Az Ádámok legfőbb vágya Éva mellének megkaparintása, ami csak az első lépés végső céljuk eléréséhez, hogy hímvesszőjükét, ha törik, ha szakad, bejuttassa Éva lábai közé, lehetőleg minél mélyebbre és minél gyakrabban, kizárólag abból a célból, hogy utána totálisan elmenjen a kedvük tőle, legalább is egy rövid időre.

Itt nincs hirdetés, senki se vásárolt meg engem vagy a véleményemet, mindenkitől független vagyok. Hogy az is maradhassak, kérnem kell a támogatásotokat.

Éva először nem érti, hogy lehetnek az Ádámok ilyen gyengeelméjűek, de nem tépelődik rajta sokáig, hanem arra gondol, ha a pénzt, amit ő maga nem tud megteremteni, csak elkölteni, Ádám megteremtheti a részére, cserébe pedig biztosít lehetőséget arra, hogy megszabaduljon felesleges hormon töltetétől, miközben kimagasló gondossággal rejti el, hogy tulajdonképpen ez neki is  jó.

Amikor Éva találkozik Ádámmal az első pillanattól kezdve a Napnál is világosabban kiderül, hogy Ádám mit akar, már csak azért is, mert egyáltalán nem rejti véka alá. Éva tehát hazai terepen érezheti magát, a meccs még el se kezdődött, de ő máris nyerésre áll.

Ezzel szemben Ádámnak fogalma sincs arról, mit akar Éva. Illetve vannak olyan homályos elképzelései, hogy kábé azt akarhatja, amit ő. Ez azonban egy iszonyatosan nagy tévedés.

Na, erre találták ki az angolok azt a mondást, hogy a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára a szex. Bizony-bizony! De ennek azért vannak apró árnyalatai, de egy egészen biztos, a vesztes minden esetben Ádám lesz.

Évának ugyanis esze ágában sincs elárulni igazi célját, sőt mindent megtesz, hogy Ádám rá ne jöjjön. A trükk nagyon egyszerű és hatásos. Éva első tevékenysége, hogy kipuhatolja, mi az, amit Ádám szeretne, és attól a pillanattól kezdve ez lesz Éva hangosan és meggyőzően deklarált célja is. Ha Ádám 6 gyereket akar, akkor Éva minden vágya a nagycsalád lesz. Ha Ádám hallani se akar gyerekekről, akkor Éva a gyereket elviselhetetlen nyűgnek fogja tartani. Ha Ádám kertes házban szeretne lakni, akkor Éva imádni fogja a saját virágokkal való pepecselést. Ha Ádám nem akarja feladni a modern, belvárosi lakását, akkor Éva irtózni fog a bogaraktól, amiktől semmi se véd, ha házad egy kert kellős közepén helyezkedik el. Ha Ádám fogához veri a garast, akkor Éva cikizni fogja a fogyasztói társadalom nevetséges költekezéseit. Ha Ádám világot akar látni, akkor Éva élni-halni fog az utazásért. És a sor folytathatnám hat oldalon keresztül.

Mindezek között Éva arra gondol, nekem te papolhatsz amit akarsz, itt az lesz majd, amit én akarok amint beteszem a házassági anyakönyvi kivonatot a fiókomba.

De nézzük, hogyan néz ez ki a gyakorlatban! Ádám ül az íróasztala előtt és épp egy programozási problémán töri a fejét, amikor az egyik kolleginája, Éva megáll előtte és  a ruter után érdeklődik, mert megszakadt az Internet kapcsolata. Ádám (genetikailag beprogramozott lelki kényszertől hajtva) készségesen segít, amit Éva egy kurta köszönömmel nyugtáz és megy a dolgára. Ádám természetesen nem veszi észre, hogy Éva kivetette rá a hálóját. Erre még akkor se döbben rá, amikor két napon belül már a harmadszor hozza őket össze a „sors”, pedig az iroda összes női alkalmazottja akkorra már tudja, hogy Ádám sorsa meg van pecsételve.

Hogy-hogy nem, ebédszünetben Ádám rádöbben, hogy milyen csinos ez az Éva és azon kezd el filózni vajon eljönne-e vele egy pub-ba. Szóval Ádám tépelődik, magyarul tököl, de ekkor a folyóson összetalálkozva Éva kedvesen rámosolyog, aminek hatására Ádám szájában összefut a tesztoszteron és rászakad az altesti vérbőség, de ajánlatával nem mer előállni. Közbe Éva dörzsöli a kezeit, mert most már a Napnál is világosabb, hogy Ádám éppen annyira mulya, amennyire kívánatos, azaz kellően irányítható, de még prezentálható a megfelelő társaságba.

Ami engem illet, én pontosan tudom, hogy ezt a kis figyelmeztetést egyetlen Ádám se fogja komolyan venni, mert abban a tévhitben él, hogy ez rá nem vonatkozik. Az Évák pedig elátkoznak, de különösebb riadalom nem lép fel közöttük, mert pontosan tudják, hogy a Pina nagyhatalom, amin egy vén kecske nem tud foltot ejteni. Ennek ellenére ezt a kis videót nézzétek meg.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2173) Scientológia

Sakkmatyi vendég posztja

 

Ha Sakkmatyi vasárnapi  posztját cinikusnak találtátok volna, akkor minden OK, mert Sakkmatyi valóban cinikus. Meg van hozzá minden oka. Például megjárta a scientológia poklát, első kézből megtapasztalta mit képes tenni egy vallás a hiszékeny emberekkel. Most elővettem 6 éve írt posztját, lefújtam róla a port és (újra) közrebocsátom. Sakkmatyi nem belinkelt okoskodásokból írta a posztját, a legkeményebb módot választotta a felderítésre, belépett közéjük. Az alábbi posztjában minden egyes szót szentírásnak tekinthettek.

___________________________________________________________________________

Elől járóban annyit, hogy csak azt írom le, amit személy szerint átéltem vagy megtapasztaltam. Tudnotok kell, hogy nem szeretem más szemüvegén keresztül látni a Világot. És még annyit, hogy a Scientológia nyelvről végzett fordításaim, meghatározásaim – a közérthetőség miatt – eltérhetnek a Neten fellelhetőkről,.

Mit jelent a Scientológia? A Tudás megismerését, tanulmányozását, sőt a Tudomány tanulmányozását. A Scientológia Egyházat  L. Ron Hubbard sci-fi író alapította az 1950-es években kidolgozott „életmódjavító filozófiából”, gyakorlati technológiákból. [A scientológusok „technológiának” nevezik a „technikát”, vagyis az „eljárást”]  Ennek a vallásnak a filozófiáját egy másod osztályú sci-fi  regény, a lélekvándorlás, egy kis pszichológia és egy porszívóügynök alaposan összegyúrt stratégiája adja, amelyet egy valóban zseniális tanulási technikával vésnek be a hívők agyába. A Scientológiában a hívők közé bejutni tanfolyamokon (amelyeken megtanítanak pl. hatékonyan tanulni, dolgozni, vezetni stb.) és auditáláson (egyfajta hipnózis vagy pszichoanalízis) keresztül vezet az út. Ezen tudatmódosító, gondolatátíró technikákkal (amit én „bevésésnek” hívok) nagyon gyorsan beszervezik az alanyokat. Ezzel a módszerrel megtanított ismeretek az emberi agyban minden más információt elnyomnak, felülírnak különösen a témával kapcsolatos információkat. [Ez nagyon fontos mondat, olvasd el még egyszer!]. A leendő hívő „felismerések” sorozatán keresztül „újratanulja” a Világot, (mint egy drogosnak) eufórikus élményei vannak, ezért újabb és újabb tanfolyamokon, auditáláson (meghallgatás) akar részt venni. Az eljárás végső célja a Clear („tiszta” tudat), majd az OT-I, OT-II, OT-III (működő én-sorozatok) előállítása, ami rengeteg pénzbe kerül. Az Egyház ezekből a pénzekből és adományokból él, melynek beszedésében éhbérért dolgozó önkéntesek hada segíti.

Hogyan lettem én tag? A rendszerváltáskor kitaláltam, hogy jól meggazdagodom. Megvettem a Hogyan legyél milliomost, mentem tanfolyamokra: Darnel tréning, agykontroll stb. aztán elolvastam a Scientológia alapművet a  Dianetika című könyvet, ami után jelentkeztem egy tanfolyamra, ahol – pénz helyett,  hoztam magammal egy csomó fizetős embert. Ez úgy megtetszett nekik,hogy amikor jött a toborzótisztjük, megkeresett: nem mennék-e el „Public-osnak” (ami PR-t jelent) . Mivel eddigre már elment rájuk a telkem, lakásom, azonnal pénzzé tettem vállalkozásom romjait, és irány az Egyház, családostól. A belépés azonban nem olyan egyszerű. Az eljárás a következő: Egy E-méternek (mondjuk hazugságvizsgáló) nevezett szerkezettel kikérdeztek, miért is jöttem ide, használtam-e tiltott technológiákat, drogos esetleg bűnöző vagyok-e? (mindezt természetesen magyarul), majd 3 napi kérdezősködés után aláírattak velem egy szerződést, melyben az volt, hogy életem következő 1 milliárd évére (nem vicc) az egyház tagja leszek ,  tehát a következő életeimben is. Még mást is aláírtam, de fogalmam sincs, hogy mit, mert a one biliárd-on kívül egy kukkot sem tudtam angolul. Ezzel az aláírással beléptem.

Így lettem én A Church of Scientology International felső vezetésének a „Sea Organisation” (SEA ORG)   (tengeri szervezetének) a Tisztje, az egyike annak a 4500 embernek, aki a Föld krémjének tartja magát, és a nem hívőket WOG-nak tekinti (nem tiszta tudatú, nem racionálisan gondolkodó emberek).

Karrierem lépcsőfokai a következők voltak: 1)  IPF-es (kisegítők, úgy mint: takarítók, konyhások, karbantartók), 2) Misszionárius, 3) Securitis, 4) Nevelő. Az Egyház legfelső vezető szerve a Technológiai Irányító Központ  jól eldugva, nemzetközi vizeken egy hajón van. Tartózkodási helyét a mezei tagok sem ismerik, nehogy az ellenséges világ megtalálja. Ez alá tartozik a négy SEA ORG, amelyek alá a szárazföldön a kisebb ORG-ok és a még kisebb missziók csatlakoznak.

Hogy milyen a tagok élete? Röviden szar. Minden nap 8 óra munka + 5 óra kötelező tanulás, kötelező tananyagból. Utazás lakhelyről a munkahelyre 1-1,5 óra. Kéthetente adnak egy szabad napot, annak aki jól dolgozik és akivel a felettese meg van vele elégedve. A kaja is szar, bár elégséges és nagyon egészséges. Nekem, mint házasnak, járt egy szoba, ám a gyerekeket megpróbálták leválasztani rólam. Az egyedülállók 8-40 ágyas dormitóriumokban laktak. Adtak egyenruhát, cipőt és hetente 20-40 $ fizetést, amit nem tudtunk elkölteni, mert még TV sem volt. Havonta egyszer tartottak „Event”-et (esemény, azaz ünnep), amelyre meghívták a külső scientológusokat, kiemelt „ügyfeleket”, és mindenki zabálhatott a svédasztalról, meg ihatott gyenge sört.

Itt nincs hirdetés, senki se vásárolt meg engem vagy a véleményemet, mindenkitől független vagyok. Hogy az is maradhassak, kérnem kell a támogatásotokat.

A kontroll : Időnként mindenki kapott egy papír lapot, amire rá kell írni az elkövetett bűnöket, vagyis milyen negatív dolgot mondott ő vagy valamelyik társa az Egyházzal kapcsolatban, létesített-e szexuális kapcsolatot házastársán kívül, stb. Amolyan gyónás-feljelentés féle. Na, ettől mindenki úgy félt, mint ördög a szenteltvíztől. Ezt elemezték az „Etika” nevezetű szervnél, és akit rajtakaptak, az egy „RPF” nevű büntetést kapott. Vagyis „rehabilitációra” küldték, ami 1 hónaptól 1 évig terjedhetett. Itt megalázó fekete munkásruhában, fizikai munkát kellett végezni és egyik munkahelyről a másikra futva kellett közlekedni. Semmi szabadnap, a szabadidejükben a „helyes” viselkedésre oktatták őket, vagyis mosták az agyukat.

Mit tud ezekről a külvilág?   Néhány mondat a médiából: „A kiugrott scientológust halálosan megfenyegették”. Ez mese. Létezik kiugrott, vagy kirúgott (ilyen is akad) scientológus, ezek szert tesznek „10 perc hírnév”-re. Tudom, mert voltam Securitis, és én magam is kiugrottam. Küldözgettek nekem felszólításokat, hogy szerződést szegtem, és ezért fizessek 460.000 forintot az elvégzett tanfolyamok díjaként (ez az összeg akkoriban egy panellakás árának a fele volt). Erre mondtam nekik „valamit”, mire csupán az Egyház ellenségének nyilvánítottak. Inkább pereskednek, lejáratnak, zaklatnak levelekkel, telefon hívásokkal, de csak ennyi.

Az Egyházban folyik-e agymosás?: Ez egy szemantikai (jelentésbeli) kérdés. Az való igaz, hogy hipnotizálásnak  ható pszichikai technikával átnevelnek. De mindez „önkéntes” alapon történik. Ha mész tanfolyamra és fizetsz, kapsz „tudást”, ha mész auditálásra (lelki analízis) és fizetsz, segítenek megoldani a problémáidat. Ha nem fizetsz, nem kapsz semmit, és nem is vagy igazi scientológus.

Dolgoznak-e az egyházban gyerekrabszolgamunkások? Hmmm. A családosokról – mivel napi 16 órás elfoglaltság mellett úgysem lenne idejük – leválasztják a gyerekeiket, akikre nevelők felügyelnek. Különben szabad a választás, a gyereked vagy önkormányzati iskolába járatod, vagy egyházi képzést kap (ezt preferálják.). Az én gyerekeim önkormányzatiba jártak. Az Internetre fel van téve egy magyar lány interjúja, akit 11 éves korától tanítottak-dolgoztattak. Igaz és vérlázító, amit vele csináltak. Természetesen szülői „beleegyezéssel”. Jómagam is találkoztam ilyen törpe-szuperekkel. Igazi kis gyökerek!

Magán vallomás: A SEA ORG-ban töltött egy év alatt úgy éreztem magam mintha valami sci-fi-ben szerepelnék, egy tökéletesen másik Pszicho Világban. Így utólag  jó mulatságnak tűnik. Sokat tanultam és tapasztaltam. Nem volt elvesztegetett év egy proli gyerek számára. Hogy ajánlom-e másoknak. Persze! Az ellenségeimnek! Soha többé nem tudnak majd ártani nekem! Aki kapcsolatba kerül velük – és nincs megfelelő élettapasztalata és tudása, vagy szerencséje, azt szép lassan behálózzák. Az én időmben 27 magyar volt kinn, akik közül csak néggyel lehetett nyíltan beszélgetni, anélkül, hogy feljelentettek volna.

Ördögtől való-e a scientológia? Mindenki döntse el maga! Szerintem semmivel sem rosszabb, mint bármelyik  vallás. Csak gyorsabban ér célt, agresszívebb, ennél fogva modernebb.

U.i.: Kedves scientológus barátaim, akik erre az oldalra tévednétek. semmiképpen se okoljátok Tibor bá’t ezért az írásért. Ő ártatlan, csak helyet biztosított írásomnak, vegyétek fel a kapcsolatot velem. Különben minden poszt olvasónak vidám armageddont kívánok.

Tibor bá’ felhívása csúcsscientológusok részére. Egy remegő lábú vénember vagyok, akinek léte hamarosan befejeződik. Gyertek, győzzetek meg, hogy van még egy milliárd éven. Nem mondom, hogy könnyű dolgotok lesz, de ha sikerül engem meggyőzni, rátok hagyom az összes vagyonom, és a túlvilágon éjjel-nappal ingyen fogok nektek dolgozni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2174) Az emberiség nagyobb szarban van, mint gondolnád

Tibor bá’ online

 

Paul Craig Roberts, és mások gondolatainak a feldolgozása

Néhány éve olvastam Putyin megszívlelendő szavait, ami mellesleg egybe esik az én megfigyeléseimmel is, idézek: „Ötven évvel ezelőtt, Leningrád utcáin egyetlen dolgot tanultam, ha a bunyó elkerülhetetlen, akkor neked kell ütnöd az elsőt.” A címben említett nagyobb szar revelációját ez a putyini megnyilvánulása adja. A kérdés természetesen az, hogy elkerülhető-e a bunyó? Lássuk!

Április 26-án Viktor Poznihir altábornagy az orosz védelmi erők operációs főnökség helyettes vezetője kijelentette a Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferencián, hogy az orosz vezérkari főnökség következtetése szerint, Washington felkészül egy megelőző nukleáris csapásra Oroszország ellen.

https://www.rt.com/news/386276-us-missile-shield-russia-strike/ 

http://www.fort-russ.com/2017/04/us-forces-preparing-sudden-nuclear.html 

https://www.times-gazette.com/ap%20general%20news/2016/10/12/russia-china-to-mull-joint-response-to-us-missile-shield  

http://themillenniumreport.com/2017/04/us-forces-preparing-sudden-nuclear-strike-on-russia-moscow-security-conference/ 

Tulajdonképpen itt a posztot be is fejezhetném. Az oroszok meg vannak győződve arról, hogy Amerika meglepetésszerű atomtámadásra készül ellenük, miközben Putyin úgy tudja, ha egy harc elkerülhetetlen, akkor neki kell ütni az elsőt. Következés képen, rettegve várhatjuk, mikor lép Putyin elsőnek, természetesen termonukleáris töltetekkel. Hogy eddig nem léptek, az azért lehetséges, mert abszolút biztosra kell menni, hogy Amerika nem csak ijesztget, hanem valóban készül az első csapásra. De, ha így is lenne, ekkora tűzzel, ilyen nagymértékben tényleg nem illik játszani.

Ki állíthatná ezt le? Putyin (meglehetősen kétségbeesetten) már több alkalommal jelezte a nyugati újságírók előtt, hogy figyelmeztetése nem jut el az amerikai társadalomhoz, mert a szajha média egyszerűen nem közli. Egész Amerika területén egyetlen egy újság, az ohioi Times-Gazett jelezte ezt a rettenetesen riasztó orosz bejelentést. Miközben Amerikában egyetlen egy szenátor, egyetlen egy politikus az Európai Unióban, Kanadában, Ausztráliában nem vetette fel a témát.

Washingtonban egyetlen egy ember se nyúlt a telefonhoz, hívta fel Putyint, és mondta el neki, hogy óriási félreértés van a dolog háta mögött. Senki nem nyugtatta meg a tudatlan közvéleményt, hogy Poznihir altábornagy csak saját személyes véleményét hangoztatta.

Itt nincs hirdetés, senki se vásárolt meg engem vagy a véleményemet, mindenkitől független vagyok. Hogy az is maradhassak kérnem kell a támogatásotokat.

A CIA buzgón keveri a szart Trump elnök mellett/ellene, meg amit akarnak, de eszük ágában sincs kideríteni és jelezni, hogy mi az orosz álláspont. Úgy tűnik a Sputnik International-t és a Russian Today-t csak én olvasom, a CIA em.

Aztán arra is fény derült, hogy a kínaiak ugyanarra a következtetésre jutottak, miután Dél Koreába rakétaelhárítást telepítenek.

Külön-külön Oroszország és Kína meg tudja semmisíteni Amerikát, de ha összefognak, akkor Amerika elpusztítása felesleges méreteket ölthet. Márpedig az amerikai vak politika könnyen vezethet az orosz és kínai megelőző csapás összehangolásához.

Évek óta kerülnek fel a világhálóra olyan videók, amelyek bemutatják az kínai és az orosz felkészülést. Teljesen világos, hogy egy atomháború nem megnyerhető. Ennek ellenére a jelek szerint Washington úgy véli egy kellően előkészített első csapással meg tudják akadályozni a válasz csapást. Az embernek megáll az esze, amikor még a laikusok is tudják, hogy orosz és kínai tengeralattjárók is fel vannak szerelve atomtöltetekkel, amikről közvetlenül Amerika partjainál lehet megszabadulni. Valamint olyan cirkáló rakétákkal rendelkeznek, amelyek 5 méter magasságban tudnak haladni 2,5-szörös hangsebességgel.

Az pedig semmiképpen nem várható el, hogy Oroszország és Kína csendben várja az amerikai nukleáris támadást. Ezért teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen veszélyben az emberiség még sohase volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2172) Sakkmatyi

Tibor bá’ online

 

Amíg volt, Sakkmatyi egy színfolt volt a blogon. Írt néhány jópofa hozzászólást, egypár vendégposztot, aztán ahogy jött, nyomtalanul távozott. Érdekes életfilozófiája volt, kár hogy nincs már közöttünk. Emlékezetül visszahoztam egy régebbi vendégposztját. Vendégposzthoz általában tartozik egy fénykép is, amihez én szoktam ragaszkodni. Sakkmatyi ezen kötelezettség alól kimentette magát, arra hivatkozva, hogy ország szerte rengeteg nő nyomoz utána, gyermektartás címen. Különben jóképű, középkorú, magas férfi volt, vidám természettel. És akkor a poszt:

Nem bírtam tovább! Billentyűzetet kellett ragadnom, hogy „helyre tegyelek” Benneteket, ebben a fránya felkészülésügyben.  Az is tuti, hogy hemzsegnek közöttetek a tecsó ügynökök, akik így rátok sózhatják az összes átcímkézett gagyi babkonzervjeiket. Tibor Bá’ pedig egy száraztészta díler. Na tehát, itt van nektek a Szent Felkészülés legfrissebb, tudományos megközelítése.

Először is válaszoljatok! Mi a definíciója a felkészülésnek? Most majd előadjátok a „céges” mantrát, hogy kaja, víz, menedék, biztonság bla, bla, bla…  és hogy most kell elkezdeni, és dolgozni, és dugdosni…. és hogy a család,  a kisközösség, ja, ja, ja……

Akkor kezdjük a családdal! Azért akarsz a családoddal együtt túlélni, hogy a vérvonalad fennmaradjon? Mert a Te vérvonalad. De hülye vagy! Mondd már meg, miért kínlódnál suttyó kölkeiddel, kiállhatatlan feleségeddel, akik kiröhögnek a hátad mögött, miközben a konzervjeidet leltározgatod a pincében? „A Főnök” (Tibor bá’) azt mondja, hogy a geddont az emberiség 1%-a fogja túlélni. Ezen axiómából kiindulva, abban az 1000 lakosú, istánhátamögötti porfészekben, ahová túlélni visszavonultál, a geddon után marad 10 személy, amiben lehet pontosan 5 darab nő. Neeem, nem a feleséged az egyik, mert ő már a válság elején lelépett a főnököddel Norvégiába. A Julcsa, a Marcsa és a Berta néni a nyugdíjas otthonból,  akiknek olyan lassú már az anyagcseréjük, hogy szinte semmit nem kell enniük, na, azok maradtak! És a Nellike, aki egy mázsa búzát is elkér egy numeráért, de az túl drága neked. És persze a Bögyös Erzsi, a szomszédod felesége, akire ha csak ránézel, az ura beléd állítja a vasvellát. Hát, ez pontosa 0 darab nő.

No, ezért kell a Jelenben „levarrnod” minél több csajt. Tekintsd magadat herének, a Világot méhkaptárnak. Mindegy hogy néznek ki, csak a mennyiség a lényeg. Mert most még néhány kattintással a Neten, könnyen találhatsz százat, míg a geddon után életed kockáztatásával is alig találsz egyet, s amilyen lúzer vagy, annak is három keze és egy melle lesz a sugárzástól, aztán meg annyi hablatyol – mert Ő férfit nem talált eddig – hogy lekonyulsz tőle.

Az ételről: Kérdem én: hol lehet a legjobban raktározni a leghatékonyabban az ételt? És Ti egymásra okoskodtok: kiszárítva, konzervek, újravethető magvakból megtermelem!.. Ugyan már! Megmondom Én: Kaját raktározni a saját testetekben kell. Csak nézz körül a természetben. A medve meghízik, aztán téli álmot alszik, csakúgy, mint a sündisznó. Csak utánozni kell őket, mind hajdanán majom ősöd tette a Marsról jött Istenekkel. Tennivalód annyi csak, hogy zabálsz és zabálsz, meghízol, mint egy disznó, lustává válsz, mint a lajhár. Ne törődj a koleszterinnel. Majd kiég a véredből a geddon alatt, ha nem lesz utánpótlása.

Betegség, egészség: A irány az most, hogy vigyázz az egészségedre, keresd fel az orvosodat, mert a geddonban nem lesz orvos. Depózz be otthon gyógyszert, mert az se lesz. Rámutatok egy újabb „természeti” példára. Menny le a Deák téri aluljáróba, és tanulmányozd a csöveseket. Nekik már geddon van. Látsz ott orvost? Nem látsz. Van gyógyszerük? Nincsen. Mégsem halottak! Sőt! Ez kérem azért lehetséges, mert koszosak. A koszban sokféle kórokozó tenyészik, ami edzi az immunrendszerüket. Szimbiózisban élnek velük, és a barátságos kórokozóik elüldözik az ellenséges kórokozókat. Ettől lesznek edzett vasemberek. Még a faszeszt is bírja a szelektáltabbja. Pedig attól a diplomások legott megvakulnak. El is neveztem őket Deák Téri Ironmeneknek. No, de nem elmélkedem tovább erről, mert a végén még orvosi Nobel díjat kapok. A te felkészülésed, tehát csak annyi, hogy nem fürdesz ezután, nem mosod ki a gönceidet, nem viszed ki a szemetet, hanem retekben és mocsokban élve készülődsz a geddonra.  Ha részegen bevizelsz, és pár hétig ugyanabban a hugyos nadrágban flangálsz, nemhogy Ironmen, hanem egyenesen Diamondmen válik belőled.

Biztonsági készülődés: Semmiféle fegyver nem kell beszerezned, ha híven követted fenti előírásaimat. Egy undorító, kövér, büdös disznóvá váltál, akinek semmije sincs, ezért nem is akarnak kirabolni, vagy megerőszakolni. Ám ha még mindig félsz, hogy a gonoszhordák majd rád törik a putrid ajtaját tedd a következőket: Kelts félelmet magad irányába. Válj a falurosszává. Rúgd föl az utcán a kóbor macskákat (kutyát ne, mert az megharaphat). Zörgess be kapukon. Terjeszd el, hogy már voltál börtönben gyilkosságért. Hatásos akkor lesz, ha csak a szomszéd Mari néninek súgod meg, azzal, hogy ez titok. Ne félj, esetére a Falusi Vénasszonyhíradó elvégzi a többit, és mindenki tudni fogja. Magadban morogjál az utcán, hőbörögj a kocsmában és mutatkozz rosszarcúak társaságában. Arra azonban vigyázz, ne köss bele igazi falurosszába, mert még megbicskáz a kocsmában. Egyedüli nőket se ijesztgessél, mert agyonver a férjük. A legveszélyesebb emberfajta a faluban, azok a traktoros gyerekek. Irányítja azt a nagy marha traktort, aztán azt hiszi, a Világot is irányíthatja. Kerüld őket, inkább árnyék bokszolj.

Menedék: Még én is röhögök rajta, hogy az emberek szigetelik a házukat, átállnak fafűtésre, összevagdalja a kezüket az üveg, mikor csereberélik a nyílászárókat. Neked nem kell ilyet csinálnod. Ahogy majd beköszönt a geddon, a sok „felkészületlen” úgyis majd szép sorban feldobálja a talpát, otthagyva Neked a szebbnél szebb kérókat. Csak győzzél közöttük választani. Még azt is megteheted majd, hogy a hét minden napján másik házban héderelsz.  Hétfőn mondjuk egy hegyoldaliban a jó levegőért, kedden egy úszómedencésben, egy kicsit ejtőzni. Hétvégén, mondjuk egyikbe se menj, mert akkor mindig nagyon berúgsz majd, aztán nehogy legurulj a lejtőn, vagy belefulladj a medencébe.

A közösség: Na, ez a legnagyobb hülyeség! Hogy majd közösségben kell túlélni! Vallj színt! Most is mennyire utálod az embereket. Azért mert a rohadt gazdagjának több pénze van, mint neked. Mert újabb kocsija van. Irigyled a fiatal, szilikonos, néma nőjét tőle, mert a tied öreg és nagyszájú. Ha szegényebb nálad valaki, azért nézd le, mert mennyire balfasz, nem barátkozol vele, nehogy átragadjon rád a lúzer-kór. Megölnéd a főnöködet, ha csak egy napot késik a fizetésed, de Te alig akarod kifizetni a segédmunkásodat. Hiszen minek neki a pénz? Úgyis kocsmára költi!

Gondolkodjál! Ilyen vagy. Az első télen kinyírnátok egymást az Ökofaluban. Hát igen! Sejjjj… jön a szép Új Világ. Amiben majd a Felkészültek lesznek az Új Urak. Te leszel a legnagyobb. Mert „felkészült” vagy! Mert Te ANNYIRA „felkészült vagy. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2171) Veszélyes aberráció

Tibor bá’ online

 

Franciaország, Emmanuel Macron személyében, megválasztotta minden idők legfiatalabb francia elnökét. Mivel ez ránk alig hat ki, kevés volt a magyar érdeklődés, illetve ami volt az Macron családi állapotával volt kapcsolatos. A helyzet az, hogy a fiatal új elnök felesége 24 évvel idősebb. Egészen pontosan 39 és 63 évesek. Ez különben újabban divat, elsősorban a celebek körében, ahol a befutott gazdag nő megengedheti magának, hogy kitart egy fiatal csődört. Itt azonban nem erről van szó. Macronnak 15 éves korában a latin tanárja volt a mostani felesége, és pontosan nem megtudható módon egymásba szerettek, amit azonban sikerült két évig titokban tartaniuk. Ha ez Amerikában történik, akkor a tanárnőt évekre lesittelik, mert 18 alatt kiskorú megrontásáról lehet szó. Franciaországban csak a fiú szülei méltatlankodtak, miután megtudták, hogy fiúkat nem a tanárnő hason korú lánya után eszi a fene, hanem a mama után. A szerelem azóta is tart, immáron 24 éve.

A 63 éves hölgy feltűnően jól tartja magát a ragyogóan fiatal férj oldalán. Nincs ebben semmi csoda. Az én megfigyeléseim szerint, az a nő, aki „vigyáz magára”, a 60-as évei elején „feltűnően jól tartja” magát. Néhány éven belül viszont jön a hirtelen változás, mert a biológia nem felejt. Miközben a fiatal férj még évtizedekig – igen/igen – évtizedekig kurva jó pasi számba megy. Legyen ez az ő gondjuk, biztos vagyok benne, hogy végiggondolták.

Ennél sokkal érdekesebb azt az oldalt nézni, hogy vajon jót tesz-e Európának, ha a francia elnök aberrált? És persze a felesége (most már ez is „first lady”) szintén. Nem hiszem, hogy elvetettem volna sulykot. Ez a kapcsolat, majd frigy csak úgy jöhetett létre, hogy mind a két személy aberrált. Az feltétlen természet ellenes, ha egy 15 éves fiúnak olyan nőn akad meg a szeme, aki koránál fogva már nem eshet teherbe (persze, ma már mindenen lehet segíteni – de ugye azt írtam „természet ellenes”). Ez azonban lényegtelen. Azt kell vizsgálni, hogy ez az aberráció milyen irányba, és milyen mértékben hat ki a pszichére. És egy ilyen (nyugodtan mondhatjuk) eltorzult psziché mire képes. Csak azért, mert Franciaország, többek között, atomhatalom, és az Európai Unión belül jelentős a szerepe. Mindenesetre Macron intézkedései a közeljövőben több kérdésre is meg fogják hozni a választ.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2170) Amit a szajha média nem ír meg Észak Koreáról

VIP.229.

 

Joe Clifford esszéjének szerkesztett fordítása

Észak Koreával kapcsolatban jó adag propagandában és szándékos félreinformálásban van részünk. A neokonok, a szajha média, a Deep State (mélyen ülő állam) rohan bele a háborúba. Ez ellen egyetlen gyógyszer a helyes információ. Például tudod-e, hogy csak három ország, Észak Korea, Kína és India deklarálta az „elsőnek nem nyúlok az atomhoz” politikát. Hivatkoztak arra, hogy semmi körülmények között nem nyúlnak atomfegyverekhez, persze, ha atomfegyverrel támadják meg őket, az egy egészen más dolog.

Ugyanakkor Washington számtalan alkalommal fenyegette meg Észak Koreát, hogy atombombákkal tarolja le.

Tudsz-e arról, hogy Észak Korea több alkalommal is kérte Amerikát kétoldali tárgyalások megtartására, hogy az eszkalációt le lehessen hűteni. Ezeket azonban mind az Obama, mind pedig a Trump adminisztráció csípőből elutasította. Családi nézet különbségeket meg lehet oldani párbeszéd nélkül? Aligha. Ha nincs párbeszéd, akkor nincs béke.

A neokonok, a Deep State, és a szajha média argumentuma így szól: Kim Jung Ur egy irracionális vezető, ezért nem lehet vele tárgyalni. De, ha visszatekintünk a történelembe, akkor észlelhetjük, hogy Amerikával együtt játszó szajha média démonizálja azt, akit nem szeretnek, aminek a vége egy háború. A közelmúlt példái közé tartozik a panamai Manuel Noriega, az iraki Szaddam Husszein, a líbiai Muammar Gaddafi, és a szíriai Bassár el-Aszad. A példákból egyértelműen világos, hogy Kim Jung Ur démonizálása az előjáték a megtámadáshoz……….

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást elküldöm a VIP előfizetőknek. Kapcsolat felvétel evatibor(k)t-online.hu

___________________________________________________________________________

What Corporate Media Never Tells You About North Korea

By Joe Clifford

April 30, 2017 “Information Clearing House” – There is a great deal of propaganda and deliberate misinformation about North Korea, which the public should know. While neocons, a cheering corporate media, and Deep State, rush to war with North Korea, information is the ultimate weapon. For example, did you know that North Korea, China, and India, are the only three nations who have committed to a “no nuclear first” policy. They have pledged never to use nuclear weapons “first”, but of course reserve the right to use them if attacked.

How many times has the US threatened to use nuclear weapons against North Korea? Do you know that North Korea has repeatedly asked the US to engage in bi-lateral talks, to cool off the ever-escalating tension? The offer was flatly rejected by both Obama and Trump. Can you resolve differences within your family without dialog? No dialogue, no peace. Why won’t the US talk to North Korea?? The neocons, Deep State, and media argument, insist Kim Jung-ur is irrational, and therefore you cannot negotiate with him. A look back at recent history illustrates the US and its complicit media demonize anyone we do not like, and the demonizing usually ends up with a war.

Manuel Noriega in Panama, Saddam Hussein in Iraq, Libya’s Quaddaffi, and Syria’s Assad, serve as recent examples. But the demonizing of Kim Jung -ur continues as we move towards another war, and once again the public buys into the myth. There are no western reporters allowed in North Korea, and since North Korea is a virtual closed society, one must wonder who knows what Kim Jung- ur really is like? On the other hand, some might suggest we have a very irrational leader in this country. This attitude of demonizing is akin to the Taliban’s offer to turn over Osama Bin Laden so many years ago, and the US, then under Bush, flatly rejected the Taliban offer saying we don’t talk to such people. Sixteen years later we are still at war in Afghanistan. War is the result of failed diplomacy, or the absence of diplomacy. Perhaps we did not want diplomacy, perhaps we don’t want diplomacy now.

Do you know North Korea has agreed to suspend its nuclear testing if the US agreed to end the annual war games along the border of North Korea? You may not know the US conducts war games that simulate the overthrow of the North Korean government, and this year there were almost 400,000 soldiers participating. Did you know that?? Did you know, this year the games were given the name “Operation Decapitation” and were directed against North Korea, and were designed to simulate the attack and overthrow of North Korea?

Do you know the Korean War has never officially ended because there was no formal truce signed? This is one of North Korea demands. A final treaty to end the Korean War was never signed, because if there was a treaty, the US would have no legal basis for the occupation of South Korea with our many military bases. Do you know in 1993 the US announced it was re-targeting hydrogen bombs from the old USSR to North Korea? Do you know George Bush called the leader of North Korea a “pygmy”, and said he wanted to “topple his regime”? Do you know Bush also prepared a policy of “preemptive” attack, and referred to North Korea as a member of the “axis of evil”? It was shortly thereafter that North Korea left the Nuclear Non-Proliferation Treaty, and threw out of the country all inspectors.

Neocons, Deep State, and the corporate media, argue North Korea is a threat to the US, and just days ago Trump said they were a “threat to the world”? That is asinine, as Trump’s increase of 54 billion, is 11 times greater than the entire North Korean military budget. To suggest North Korea is a “threat to the US” or the “world” is either stupidity, or an outright lie, and yet a CNN poll shows 37% of the US public believes North Korea is a threat to the US. Who says propaganda isn’t effective? Do you know the recent leader of South Korea was impeached for corruption, and there is a pending election to decide on new leadership? The opposition party wants the US out of South Korea, and wants the THAD missile system just installed by the US, out.

Theresa May, in Great Britain, shocked many recently, when she announced she would be willing to use nuclear weapons in a “first strike”? Why have we not declared war on Britain, as Theresa May is apparently a bit “irrational”? Experts suggest North Korea has perhaps 8 nuclear weapons, but has no effective delivery system. The US has 7,000, of which, many are on North Korea’s border. North Korea has not invaded or attacked any nation since the end of the Korean War, while the US has bombed over 30 countries. How many countries is the US currently bombing?? Can’t answer? Who is the aggressor here? Who has refused to “talk” to North Korea? Who has threatened to use nuclear weapons repeatedly against North Korea?

Why can’t the US simply sit down and agree to bi-lateral talks? Is there a logical reason why this cannot be done? What is there to lose by such talks? This whole policy of antagonizing, instead of talking, is insane! We know its insanity; we don’t know if it is intentional rejection of diplomacy.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2169) Női jogok tiprása

Tibor bá’ online

 

Ha eddig nem tudtál róla, hogy az ENSZ egy gittegylet, akkor most itt van rá a bizonyíték. Az ENSZ nőjogi bizottságába beválasztották Szaúd Arábiát, amit nyugodtan nevezhetünk a hipokrízis csúcsának. A választáskor az ENSZ Gazdasági és Társadalmi tanácsának 54 országa közül 47 igennel szavazott, titkos szavazáson. Nem lehet tudni, melyik ország szavazott igennel, de a matematika azt sugallja, hogy a 47 csak úgy jön ki, ha a nyugati demokráciák közül is volt, aki igennel szavazott. Itt most azokról a nyugati demokráciákról van szó, akik éjjel-nappal a nők egyenjogúságát teszik szóvá. Szóval bort isznak, miközben vizet prédikálnak.

Nade, az abszurditást akkor érezzük igazán, ha bemutatom Szaúd Arábiát, ahol a nők az otthonukon kívül kénytelenek viselni abaját, egy laza, fekete leplet, ami megakadályozza, hogy viselőjének alakja megismerhető legyen, valamint hijabot, amit a fejükön viselnek, eltakarva a hajukat. Ezeknek hiányában a rendőr azonnal elfogja a járókelő nőt, és a helyszínen megveri. Szaúd Arábia a Föld egyetlen országa, ahol nők nem ülhetnek a volán mellé, nem vezethetnek gépkocsit.

Sehol a világon úgy nincsenek elkülönítve a nők a férfiaktól, mint Szaúd Arábiában. Nők és férfiak nem lehetnek egy helyiségben a kórházak kivételével. Ahol ezt nem tartják be, ott jelentős pénzbírságot szabnak ki a hatóságok (McDonalds vagy KFC). Sorbanállás esetén külön sorban állnak a nők, és külön sorban a férfiak. Az csak természetes, hogy a szellőztetett helyen a férfiak állnak sorba. A közhivataloknál külön van férfi bejárat és külön női. A nők részére a legkellemetlenebb, a legnagyobb elnyomást biztosító szabály a szigorú gardedám rendszer. E szerint minden nőnek, bölcsőtől a sírig, alá kell vetnie magát egy férfi felügyeletének, aki szabályozza a nő utazását, tanulmányait, házasságát, gyógyászati ellátását. Vagyis egy szaúdi nő önmaga semmiről se dönthet.

Egy ilyen országot megbízni azzal, hogy felügyelje a nők jogait a Világban, több mint komikus, katasztrofális.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2168) Az ateisták akkor se fordulnak istenhez, amikor Farkasszemet néznek a halállal

Tibor bá’ online

 

Talán van már 20 éve is, amikor társas utazáson vettünk részt korfui úti céllal. A chartert egy TU-154 segítségével bonyolították, ami (állítólag) nem modern, de igen biztonságos repülő. Már tíz perce ereszkedtünk, látszott a korfui repülőtér, amikor hirtelen 180 fokos fordulatot tett a gép, és emelkedni kezdett. A légi kísérő közölte velünk, hogy visszafordulunk, mert az egyik motor leállt. Miért nem szálltunk le? Mert erre a repülőtér alkalmatlan volt. Hazudtak, a valódi ok az volt, hogy egy ottani javítás iszonyatosan drága lett volna, Ferihegyen sokkal olcsóbb. De nyugodjunk meg, teljes biztonságban vagyunk, mert a gép két motorral is teljes értékű (főleg, mert már alig volt üzemanyaga). Csakhogy a légi kísérő fal fehér arccal mászkált közöttünk, és nem úgy tűnt, mintha ő maga nyugodt lett volna. Aztán a Kárpátok fölé értünk, a 2000 méter feletti csúcsok társaságába. Kössük be magunkat, mert beléptünk egy viharba, ami a gépet fél órán keresztül ide-oda dobálta. Volt, amikor 500 métert zuhantunk, mert találkoztunk egy légörvénnyel. Ilyesmi mással és máskor is megtörténik, de most egy motor néma volt. A gép 67 százalékos teljesítménnyel küszködött a viharban. Mondtam Évának, lehet, hogy eddig tartott boldog együttlétünk, vagy túléljük, vagy nem. Minden esetre többet MALÉV-vel nem utazunk, rohadt sóher banda. Persze túléltük, kaptunk egy új gépet, és még az nap este meg is érkeztünk Korfura. Repkedtünk egy kicsit oda-vissza.

Nem tudom, hogy az utasok között ki lehetett ateista és ki istenhívő, de egészen őszintén, a társaság nem úgy nézett ki, mint akik vasárnaponként templomba járogatnak. A velünk tartó másik házaspárról ez biztosan elmondható, igaz a feleség hitt a reinkarnációba, ami könnyebbé tesz egy idő előtti halált, mert legrosszabb esetben a következő életében egy macska lesz, de nem pusztul el véglegesen. De ez se segített. Az utastérre halálos csend borult. Az emberek magukba voltak roskadva, és volt, akinek a szájáról le lehetett olvasni az ima csendes mormolását. Mosolyogtam rajtuk, és eszembe jutott a jól ismert vélemény „szemben a halállal senki se ateista”. Csakhogy ezek az emberek nem ateisták voltak, nem tudatos ateisták, pusztán vallásukat kényelemből nem gyakorlók.

Egyébként sokak véleménye valóban az, hogy „na jó, most nem hiszel istenben, de amikor halálodon vagy, súlyos betegségben haldoklasz, baleseten estél át, vagy fegyvert fognak rád, akkor hirtelen megváltozik a véleményed és fohászkodni fogsz – ki máshoz? – Istenhez.”

A hívők általános felfogása, hogy az ateisták nem őszinték, még magukhoz se. Az istenhívők valójában nincsenek tisztában azzal, hogy mit is jelent az ateizmus. Nem többet és nem kevesebbet, mint azt, hogy a halál végtelen időkre szól. A halál egyenlő a végleges és totális megszűnéssel, amit nehéz elviselni. Annyira nehéz, hogy Frank Jennings Tipler professzor kitalálta a kozmológiai Omega pont elméletet, ami lehetővé teszi az intelligens lények megmenekülését a haláltól. Ízelítőnek idézek egy Tipler mondatot: „Mivel az élet egy univerzális számítógép, a Turing-elv egyenértékű az Örök Élet Posztulátummal. Az Omega pont pedig (közvetlenül) a fizika alaptörvényeiből eredeztethető. Mind a Turing-elv, mind az Örök Élet Posztulátum fizikai törvények.” Szóval, nem könnyű meghalni, amint ez az elmélet is mutatja.

Ennek ellenére egyszerűen nem igaz, hogy az ateisták a halál közelségére hirtelen megtérnek istenbe. Ha felkeresünk egy ateista fórumot, és előállunk ezzel a váddal, számtalan választ fogunk kapni, amelyek tényleges eseteket hoznak fel ateista viselkedésre a halál árnyékában. Ezeket olvasva kiderül, ateisták a legkétségbeejtőbb esetben se változnak hirtelen istenhívővé.

Olyan előfordul – végtére is az ateista is csak ember – hogy kétségbeejtő helyzetben az ateista úgy gondolja, bárcsak hinnék egy istenben, mennyivel könnyebb lenne a dolgom. Ugyanis azzal tökéletesen tisztában vagyunk, hogy az istenhit rengeteg problémát megold.

De fordítsuk meg az argumentumot. Tételezzük fel, hogy az ateisták a halál árnyékában tömegesen válnak istenhívőkké. Mondom, tételezzük fel! Lehetséges lenne, hogy a sokmilliós istenhívők tábora néhány milliós növekedése bizonyíték lenne isten létezésére? Ha belegondolunk, nem csak nem lenne ez bizonyíték isten létezésére, de éppen ellenkezőleg, azt bizonyítaná, hogy az Ember erősen motivált a hitre, különösen akkor, amikor saját erejéből nem képes valamit megoldani. Az emberi agy kapacitása gyakorlatilag végtelen, amikor meg akarja magát győzni a kellemetlenség elkerülhetőségéről. A halhatatlanság pedig a vágyak csúcsa, különösen akkor, amikor szembe találjuk magunkat a közvetlen halállal.

Ha tehát az ateisták csak akkor válnak hívőké, amikor a halál leselkedik rájuk, azt nem lehetne felhasználni a vallás melletti argumentumra. Annak bizonyítására viszont igen alkalmas, hogy a vallást az ember találta ki a kellemetlenségek kellemesebbé tétele végett.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2167) Igazságszolgáltatások

Ezt a posztot kb. 10 éve írtam, aktualitását az adja, hogy most még felrakhatom. A jövőbe pedig senki se lát.  😀

Az utóbbi időben kamionokkal jött divatba az ütközés. Értem én, elképesztő bátorságot kölcsönöz egy ilyen húsz tonnás jármú az ember segge alatt. Nem nézek se jobbra, se balra, merész hirtelenséggel kivágódok egy mellékútról, és aki nem tud idejében kitérni az utamból, az igya meg a levét a tunyaságának. Ez ugyanis nem gyilkosság, még csak nem is emberölés. Ez mindössze foglalkozás közben elkövetett emberélet kioltása egy millió enyhítő körülménnyel. És ez egy kicsit magyar specialitás! A napokban egy félőrült magyar kamion sofőr Svédországban „eltévedt”. Természetesen ez nem az első eset, de ennek a pasinak 1,8 ezrelék alkohol volt a vérében – mivel előre tudta, hogy másnap nem fog semmire se emlékezni – támadt egy eredeti ötlete. Nemes egyszerűséggel megfordult az autópályán és elkezdett visszafelé menni a forgalomba. Ettől a szándékától addig nem állt el, amíg öt svéd ott nem hagyta a fogát.

A hír beolvasása után a hírbemondó szörnyűködve tesz említést arról, hogy a sofőr tettéért „akár 3 évet is kaphat”, amitől a szívem menten összeszorul. A bibliai időkben szem járt szemért és fog járt fogért, azaz ezt a pasit ötször akasztották volna fel egymás után, de inkább csak megkövezték volna, mert az valamivel kellemetlenebb. Persze az régen volt. Napjainkban 5 ember = 36 hónap, ami egy emberre lebontva 7 hónap és hat napot jelent. Én például az anyósomért zokszó nélkül ülnék ennyit, és lehet, hogy fogok is, ha készülő könyvem kéziratát elolvassa. Mindegy a sofőr kioltotta 5 ember életét, legalább négyszer ennyi embernek okozott egy életre szóló szomorúságot, és akkor mindenki őt sajnálja. Nyilatkozott a feleség is. Megtudtuk, hogy az öt embert megölő sofőr két kisgyerek apukája (akik hazavárják, és akkor most egy kis szipogás) és nem haramia, hanem nagyon rendes ember. Gondolom 1,8 ezrelék alkohol után még nem veri a feleségét, ahhoz kell minimum 3,0 ezrelék. Hogy az öt halottat kik, mik és hányan várták haza arról egy szó se esik. Most vagy a világ hülyült meg, vagy én. De hát ez van! Azokat már úgyse lehet visszahozni a sírból, ezt meg várja haza két kisgyerek. Az viszont biztos, hogy aki az „úgyse lehet visszahozni….” logikát követi még sose hallott a preventív elriasztásról. Ha ma nem hagyjuk, hogy két kisgyereknek hiányozzon az 1,8 ezrelékes apuka, akkor holnapután nagyon sok gyereknek fognak hiányozni, esetleg ezrelékek nélküli apukák.

Már éppen kezdek belenyugodni abba, hogy az uniós fizetések reményében a halálbüntetések tucatjait nem oly nagyon régen kihirdetető bíróság szíve egy csapásra meglágyult. Még az is átvillant az agyamon, hogy ez talán így van rendjén, elvégre a bíróság tekintélyét nem illik rombolni. Ám ekkor érdekes dolog történik. Egy tökkelütött suhanc pont azt a jeepet akarta meglovasítani, amiben Orbán Viktor gyermekei ültek. A gyerekekre vigyázó civil ruhás rendőrnő előkapta stukkerét és megpróbálta szitává lőni a peches, és mellesleg fegyvertelen tolvajt. A tettet követő eljárás során semmi se számított. Nem volt önvédelem, nem volt életveszély, nem volt felszólítás, nem kellett számba venni, hogy az utcán mások élete forgott kockán. Az enyhén ámokfutó rendőrnőt duplán előléptették, megjutalmazták és még az is lehet, hogy fel fogják terjeszteni Kossuth-díjra, esetleg jelölik a Nobel béke-díjra is. Ugyanis a törvény előtt egyenlők vagyunk. Persze vannak egyenlőbbek is, de ez nincs kodifikálva.

Aztán az aktákon általában évtizedekig ülő bíróság egy hét alatt meghozta a jogerős ítéletet. Enyhítő körülménynek véve, hogy a vádlottat több pisztolygolyó eltalálta, hogy mélyen megbánta tettét, hogy rajta kívül senkinek haja szála se görbült, és persze azt is, hogy bűntény nem, mindössze bűntény megkísérlése történt, az ítélet 8 év börtönben letöltendő szabadságvesztés lett. Érzéseim szerint az ítélet igazságossága alig különbözik azon ó-kori szokástól, ami szerint a rossz hírt hozó küldönc fejét el kell választani testétől. Ez alkalommal tehát a 3 életben hagyott, sőt, életét még csak nem is veszélyeztetett gyerekért 96 hónap járt, ami egy gyerekre lebontva 32 hónapot jelent.  Ez a szám jó ötszöröse a megöltek tarifájának. Ha ez nem magyar specialitás, akkor elmegyek Svédországba kamionsofőrnek.

 A napokban láttam egy olyan videó klipet, amit az amerikai rendőrség vett fel autós üldözés közben. A gépkocsi tolvaj rémülten vette észre, hogy az eltulajdonított kocsiban van egy mózeskosaras csecsemő is. Leállt a kocsival, kirakta a csecsemőt, és persze elkapták. Micsoda őrült, ha megöli a csecsemőt, nálunk biztos kevesebbet kap, mint amit most kapni fog csecsemő gyilkosság nélkül, persze ez csak akkor igaz, ha a meg nem ölt csecsemőnek nem Orbán a vezetékneve.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2165) Diktátorok figyelem! (tanulságos történet)

Tibor bá’ online

A médiatörvényben egy passzus egészen biztos nincs benne. Tiltani kéne a világméretű hírek agyonhallgatását is. Ha ez nem lehetséges, mert nem lenne euró-konform, és az Alkotmány Bíróság nem engedné át (ezek bármire képesek), akkor  viszont külön díjazni kellene azokat az internetes honlapokat (például az enyémet 😀 ) amelyek ilyeneket felraknak. Én mindenesetre megpályázok egy ilyen díjat, mert lehet, hogy az odaítélések érkezési sorrendben fognak történni.

Akkor íme az első próbálkozásom: Tunéziában egy 74 éves diktátor – bocsánat, államelnök, Zine al-Abiidine Ben Ali, áll a „nép” élén – megint bocsánat, állt a „népe” élén. A népe meg tűrte (valahogy úgy, ahogy nálunk is), aztán kissé megemelkedtek az élelmiszerárak, és a nép kitódult az utcára. Viszont a diktátorok nem szoktak gondolkodni, mert nekik mindig igazuk van (még a visszajelzések szerint is, mert ugyan ki mer nekik ellenszegülni, vagy mást mondani, mint amit hallani szeretnének), tehát kivezényelte a karhatalmat, akik lőttek is. Semmi laca-faca, azonosító szám, könnygáz, gumibot, gumilövedék. Kapásból élestöltény. Ötven halott. Száz, kétszáz, mit számít. De ez most nem jött be. A nép gyújtogatott, tőrt zúzott, amiről azért néhány képet itthon is láthattunk, de a folytatást csak én közlöm. He-he-he, Ben Ali és családja menekült. Egy Párizsba tartó repülőre szállt, aztán leszállt róla, a gép meg nélkülük szállt el, mert a francia elnök közölte vele, hogy nem kívánatos személy, gépe francia földön nem landolhat. Telefonált Obamának, de Washington fel se vette a kagylót. Líbiának, Máltának, Dubainak, stb. stb. Sehol se kellett.

Szóval diktátorok figyelem – tanulságos történet -, csak addig van rátok szükség, amíg hatalmon vagytok, amint ez megszűnik a barátok kifarolnak mögületek. Ben Ali pontosan úgy járt mint az iráni elnök, Mohammad Reza Shah Pahlavi, miután az iráni forradalom és népharag 1979-ben megdöntötte rendszerét, amíg kiszolgálta gazdáját, a Fehér ház mindenkori lakóját, ő volt a nagy barát. De utána a kutyának se kellett. Élete végéig meghúzhatta magát Egyiptomban, elszigetelve a világtól és minden emberi kapcsolattól.

Végül a tunéziai ex-diktátort és népes családja megvethette lábát a Vörös-tenger Jeddah nevű kikötőjében (hallott róla valaki?), ami történetesen Szaúd Arábiában van. A szaúdi kormány nem mondta meg meddig hajlandó fenntartani vendégszeretetüket. Mindenesetre az elszállásoló épületet körülvevő fal mind a hat kijáratához őrszemet állítottak, nem annyira a  vendégek biztonsága érdekében, sokkal inkább azért, hogy szó nélkül ne tudjanak távozni. Ha jól emlékszem egy Rákosi és Gerő nevű pasi is így járt 56-ban, és Orbán, Lázár, Rogán……stb. figyelmét felhívnám, hogy Rákosi apánk, és Gerő a hídverő egyetlen forintot se tudott átmenteni.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

(1809) Vidám pornográfia

Tibor bá’ nevess velem online

A kölcsönös ijesztgetést holnap folytatjuk

 

Férj-feleség sétál az állatkertben, majd odaérnek a gorilla ketrecéhez. A férj észreveszi, hogy a 3 mázsás emberszabású kéjtől csillogó szemekkel bámulja a lenge nyári öltözetben sétáló nőt, majd felugrik a rácsra, egyik kezével döngetve a melleit olyan ordításba kezd, ami a holtakat is felébreszti. A férjnek tetszett a jelenet, javasolta a feleségének, hogy élcelődjön a gorillával, riszálja meg a farát. A nő belement az ugratásba. A gorilla teljesen bezsongott. Ekkor a férj javasolta, hogy a feleség a lenge blúz egyik pántját ejtse le. Na erre a gorilla magán kívül kerülve kéjes vággyal hörögni kezdett. Erre a férj feltépte a ketrec ajtaját, belökte a feleségét, és utána szólt. – Neki mond, hogy fáj a fejed.

Most egy képgaléria:

első

~q023

második

~q024

harmadik

~q025

negyedik

~q027

ötödik

~q028

hatodik

~q029

 

 

~q030

~q031

A bornagykereskedőnek nyugdíjba ment a borkóstolója. Az igazgató feladott egy hirdetést a státusz betöltésére. Mindjárt első nap megjelent egy borostás képű, félrészeg toprongy, akit semmiképpen nem akartak alkalmazni, de azért kipróbálták egy pohár borral, hogy utána el lehessen küldeni. A toprongy megkóstolta a bort és ömlött belőle a jellemzés: Ez egy 3 éves muskotály, a szőlőjét az északi lejtőn szüretelték, acél hordóban érlelték, nem túl jó, de azért még elmegy. – A főnöknek be kellett látni, hogy a jellemzés hibátlan. Adott tehát a pasinak egy másik pohár bort. – Ez egy 8 éves cabernet, délnyugati lejtőről, bükkfa hordóban érlelt, kell neki még 3 év, hogy tökéletes legyen, különben 8 fokos. – Tökéletes. Na egy harmadik pohárral! – Pinot blanc pezsgő, a legjobb minőség. – Az igazgató alig tudta leplezni a csodálatát, de a toprongyot nem akarta felvenni. Intett a fiatal titkárnőjének, hogy van-e ötlete még egy tesztelésre. A nő kiment az irodából, majd hamarosan visszatért egy pohárral, amiben a szalmasárga vizelete volt. A torzom-borz alkoholista egyetlen korty után megszólalt: Szőke, 26 éves, a harmadik hónapos terhes, és ha nem kapom meg az állás, megnevezem az apát is.

___________________________________________________________________________

Változnak az idők

Az én koromban, mi ilyenekért lelkesedtünk, mutogattuk egymásnak, álmodoztunk róla:

A mai fiatal férfiak nem ciciznek (szó szerint se), nem álmodoznak, ők ezt tartják esztétikusnak:

Erről jut eszembe egy 100 éves vicc: Egy pasi a city-ben összefut egy kurvával. Tyű az anyját, hozzád lenne kedvem. – És mi tart vissza? – Otthon felejtettem a pénztárcámat. – Sebaj – így a kurva – ha úgy csinálod, hogy én is élvezzem, akkor ingyen megy a fuvar. – Ebben megegyezve felmentek a kéglibe, ahol a pasi egyből behatolt. – Na, mi lesz már – kérdezi a kurva? – Nem érzek semmit. – A pasi végső meglepetésében benyomja az öklét könyökig. – Apukám, most már tényleg elkezdhetnéd – panaszkodott a nő. – A pasi kihúzta az öklét, majd helyébe benyomta a jobb lábát combig. De a nő ezzel se volt megelégedve. Ekkor a pasi vett egy mély lélegzetet és fejest ugrott a pinába. Odabent hatalmas sötétség fogadta, majd jött egy szakállas férfi , égő öngyújtóval, és megkérdezte a pasit – bocsánat uram, nem látta a lovamat?

Ha ezt elmeséled egy kisebb társaságban, ennél a pontnál a nők szemrehányó tekintettel fognak rád nézni, az arcukon kivehető undorral. Ha végképp bosszantani akarod őket, akkor folytathatod:

Láttam itt hat lovat elvágtatni, melyik a magáé?

Ekkor már mindenki a nők felháborodásán fog röhögni. De lehet még folytatni: – Az enyém egy stráfkocsit húzott, hat bála szalmával.

Ennél a pontnál a férfiak a térdüket fogják csapkodni, a nők pedig kimennek a szobából. Elhihetitek, én többször próbáltam. A saját feleségem utána nem szólt hozzám  három napig. A következő alkalommal, amikor elkezdtem mondani a viccet, egyedül hazament, nem hallgatott végig. — Lehet, hogy a saját nemi szervére gondolt. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2166) Mi a háttere a koreai krízisnek?

Tibor bá’ online

 

Paul Craig Roberts gondolatai

Az Észak koreai „krízist” Washington kreálta. Észak Korea utoljára 1953-ban háborúzott. 64 év alatt Észak Korea senkit se támadott meg, senkit se szállt meg. Észak Korea egyszerűen túl gyenge katonailag ahhoz, hogy bárkit megtámadjon. Ráadásul Kína nem engedné meg nekik, hogy háborút indítsanak. Akkor pedig mire fel démonizálja É. Koreát a Trump adminisztráció és a szajha média?

Egyazon az eljárás azzal, amit Irán esetében tettek. A iráni fenyegetettséget azért fabrikálták, hogy amerikai anti-ballisztikus rakéta bázisokat lehessen telepíteni az orosz határ mentén. Az anti-ballisztikus rakéta (ABM) szerepe az atom robbanófejjel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakéták megsemmisítése, megakadályozva, hogy elérjék célpontjaikat.

Washington állította, hogy az anti-ABM bázisokat nem Oroszország ellen állítják fel, hanem ezekkel akarják megvédeni Európát az iráni atom-rakéták ellen. Figyelmetlen amerikaiak beszophatják ezt a cocát, de az oroszok egészen biztos nem, mivel Iránnak se ICBM, se atomtöltete nincs. Az orosz kormány egyértelműen leszögezte, hogy az elhárító rakéta bázisok célja megakadályozni az orosz válaszcsapást, amit a washingtoni első csapásra reagálnának.

De a kínai kormány se hülye. A kínai vezetés pontosan tudja, hogy az É.koreai „krízis” célja elkendőzni a kínai határmentén felállítandó elhárító rakéták valódi célját.

Más szavakkal Washington védelmi pajzsot hoz létre, hogy miután megtámadta Oroszországot és Kínát, ne tudjanak visszavágni.

Kína az oroszoknál erőteljesebb választ adott Washingtonnak, követelték, hogy azonnal hagyjanak fel Dél Koreában az elhárító rakéták telepítésével.

Hogy összezavarják az amerikaiakat, Washington az anti-ABM rendszert átkeresztelte THAAD-ra (Terminal High Altitude Area Defense) – nagymagasságú végső területvédelem. Kína viszont pontosan tudja, hogy a THAAD rendszernek semmi köze Észak Koreához, amely ország szomszédos Dél Koreával. Semmi értelme nem lenne, ha Észak Korea megtámadná Dél Koreát ICBM, azaz kontinensek között felhsználható rakétákkal.

A Dél Koreában felállított THAAD rendszer a kínai visszavágó egységek ellen szól. Ez része Washington előkészületeinek mind Oroszország, mind pedig Kína nukleáris megtámadásának úgy, hogy annak csak minimális következményei legyenek az USA-ra nézve. Igaz, Európa teljesen le lesz söpörve a Földről, mert az anti-ABM rendszer semmit se ér az orosz cirkáló rakétákkal szemben.

Viszont a birodalmakat sohase érdekelte vazallusainak sorsa. Washingtont tehát hidegen hagyja Európa sorsa. Washington csak az érdekli, hogy hegemóniáját a Föld felett meg tudja tartani.

Most a kérdés az, hogy Oroszország és Kína tudja-e, hogy Washington előkészületeket tesz egy megelőző nukleáris első csapás kivitelezésére, annak érdekében, hogy el tudjon távolítani két akadályt Amerika útjából. Vajon ez a két ország ülni fog a babérain és várja a csapást?

Helyükben te mit tennél?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2164) A társadalom összeomlása

Tibor bá’ online

Az alábbiak az én vizionálásom és nincs semmi garancia, hogy ez a tényleges jövő.

Igen, a társadalom össze fog omlani, de nem holnap, vagy holnap után. Ne ess pánikba! Amikor megírtam a „Van-e jövőnk?” és a „Jövőnk véget ért”, című könyveket, akkor felvázoltam azokat a reális lehetőségeket, amelyek mind a mai társadalom összeomlását eredményezné, ha nem is konkrétan az emberiség kipusztulását. Igen, van esély egy termonukleáris háborúra,  ráadásul az most meglehetősen nagy, de mindig is volt az elmúlt félévszázad folyamán. Igen, a klímaváltozás valós és meglehetősen gyors, amit a könyvem megírása óta a természet még Magyarországon belül is több alkalommal igazolt. Rekord hidegek, rekord melegek, rekord vízszintek, rekord áradások, rekord belvizek, és soha nem tapasztalt földcsuszamlások. Ezek egyértelműen a globális felmelegedés okozta (előre megjósolt) szélsőségek (http://bit.ly/fJxsTx). Vírusveszedelem is valós és persze a gazdasági káosz, hitel  bedőlés is reális lehetőség, sőt egyeseknél (elég szép számban) már meg is történt. Ezeken kívül sok más is létezik. Hogy melyik jön előbb, vagy több egyszerre, és  mikor, azt senki nem tudja, nem is tudhatja, de az „esemény” nem közvetlenül hat, hanem a társadalom összeomlásán keresztül. Egészen pontosan, „valaminek” a hatására a társadalmat összetartó rend felbomlik és a jelenlegi társadalom összeomlik. Ennek az összeomlásnak az oka mindig „megélhetési” gond, amit különböző dolgok válthatnak ki.

Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nemzeti szinten a társadalom összeomlásának közvetlen oka a pénzügyi válság lesz. A közvetlen okba bejátszanak a kivédhetetlen, globális klímaváltozás következményei is. Az áradások, földcsuszamlások okozta kár már országos szinten is jelentős. A házak, utak, infrastruktúrák helyreállítása, további védekezések megépítése erőforrásokat vesz igénybe, amivel a legkevésbé rendelkezünk. Amikor a kormány valamelyik képviselője itt-ott milliós, milliárdos segítséget ígér,  mindannyiunk szíve felmelegszik, de azokat a segítségeket áttételesen 10 millióan nyújtjuk, és végeredményben a gazdasági talpon maradás koporsójába bevert egy-egy szöget jelent. A globális klímaváltozás másik következménye a soha nem látott belvizek, illetve nyári szárazságok, amik megtizedelik a mezőgazdaság terményhozamait. Ezek természetesen nem helyi, magyar jelenségek, hanem globálisak és ez az egész emberiség számára katasztrófát jelent.

A javak soha se voltak egyenletesen elosztva egy emberi közösségen belül, természetesen most sincsenek. Sőt a legszegényebb ország és a leggazdagabb ország között, csak úgy, mint a legszegényebb és leggazdagabb ember között a rés egyre szélesebb, és ha a nemzet eladósodására gondolunk, akkor kiderül, mi nagyon szegények vagyunk. Ez nem egy biztató kép. Sokan abban reménykednek, hogy az adósságok bedőlnek, a tartozás elinflálódik. Nem hiszem, hogy bármelyik bekövetkezne. Az inflációt kiegyenlítik a kamatláb emeléssel. Az adósság bedőlése alatt azt értjük, hogy egy ország, vállalat, vagy  állampolgár fizetésképtelen lesz. A hitelező mindegyik esetben elveszi a vagyontárgyakat (végrehajtás). Ez állami szinten is létezik. A II. világháború után a békeszerződés értelmében Magyarország 200 millió dollár jóvátétellel tartozott a Szovjetuniónak. Ennek fejében az oroszok leszereltek gyárakat és vittek mindent, amit vinni lehetett (mozdony, vasúti kocsi meg amit akarsz). Nemzetközi bírósági végzés nyomán ezt a jövőben is megtehetik, és akkor mi van? Hadat üzenünk Németországnak? Bármi is legyen ha a válság Magyarországot sújtja (ami már szép alattomosan elkezdődött), akkor annak gazdasági hatásai egy az egyben ráhárul a teljes lakosságra. Beszéljünk konkrétabban. Csökkenni fognak a nyugdíjak, a szociális kiadások, és emelkedni fognak az élelmiszer és az energia árak, folyamatosan, amik már be is indultak. Ha a megélhetés drágulásával a jövedelmek lépést tartanának, akkor nem lenne probléma, de a megélhetés drágulásának éppen az a célja, hogy az ország növekvő terheit áthelyezzék a széles tömegekre, mert így az uralkodó réteg megszokott jóléte tovább fenntartható az egyre romló gazdasági környezetben is, ami alatt elsősorban az eladósodás hátrányait kell érteni, de ide sorolhatjuk még az energia drágulást is.

Nem túl szerencsés (mert az elkerülhetetlen „eseményeket” közelebb hozza) , hogy a mélyszegénységben élő rétegek (legnagyobb részük cigány) jelentős hányada erőteljes, fiatal, harcra kész és harcolni hajlandó férfi. Ez a megállapítás nem vonatkozik a többi néprétegre. A 9 kontra 1 milliós arány tehát csalóka. A rendvédelmi erők néhány ezres tömege csak a kezdeti villongásokat tudja elfojtani, nagyobb tömegek  megindulása esetén a végeredmény közel se egyértelmű. A kormánynak tudomásul kellene venni, hogy az ország rendelkezésére álló javakat egyenletesebben kell szétosztani. Amíg megfagy néhány száz nyugdíjas, nagy dolgok nem fognak történni. De nagyobb tömegek konkrét éhezése beláthatatlan következményekkel fog járni, és ezt nem lehet elintézni azzal, hogy „miért nem dolgoznak”. Eközben a szomszéd országokban még viszonylag nyugalom lesz, mert nincsenek ilyen mértékben eladósodva és  nagyobb erőtartalékaik vannak. Ezért Európában a társadalmi összeomlás jó eséllyel nálunk fog elindulni.

Minden valószínűség szerint első lépésben az üzleteket, áruházakat és raktárakat fogják kifosztani (miután a szomszédoktól már mindent elraboltak és lehúzták őket saját színtükre). A rendőrség be fog avatkozni, de nem ételt fog nekik osztani, hanem golyókat. Ezt követve a mélyszegény tömegek spontán “szervezkedni” fognak és újabb és újabb támadásokat fogak indítani. A rendfenntartók minden bizonnyal csak a főváros és néhány nagyváros biztonságát tudják majd szavatolni. Ekkora már az igazságszolgáltatás megakad, nem létfontosságú intézmények, mint például oktatás, leáll. Egészségellátás, államigazgatási szervek működése akadozni fog. Kényszer intézkedésekre kerül sor. Előbb vagy utóbb a városi szegénység is megmozdul, ekkor már csak idő kérdése, hogy a rendvédelem mikor omlik össze, mert a rendőrnek is van családja és inkább hazamegy azt védeni, mint sem az utcai csőcselékkel hadakozna. Ekkor lesz az, hogy mindenki önmagáért, illetve a kisebb közösségek, szomszédságok magukat védik.

A „kevés a foka és sok az eszkimó” helyzetnek vége két esélyes: lesz több fóka (ami nem szokott bekövetkezni), vagy kevesebb lesz az eszkimó. Vagyis addig folyik a harc, amíg a rendelkezésre álló fóka mennyiség elég nem lesz a még életben lévőknek.

Összegezve. A „szelektálás” első lépcsője vagyoni alapon történik. A második lépcsője erőszakos úton. A harmadik lépcső pedig rátermettségi alapon. Ezt követve fel lehet építeni egy új társadalmat addig, amíg ezt a klimatikus körülmények lehetővé teszik. A globális felmelegedés 10 éven belül 6 °C lesz. Tudományosan megalapozva némi optimizmussal spékelve 150 éven belül 8 °C lesz. Ilyen változást az emberiség nem élhet túl. Hatása elképzelhetetlen (most 1,1 °C-nál tartunk, ami csak kb. 20 százaléka a lehetségesnek).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2163) A nő és a pénz

Tibor bá’ online

 

Apám már nyolcvan fölött járt, amikor a rendszerváltásra sor került. Ritkán jött le a lakásából, akkor is az én társaságomban. Karöltve mentünk a járdán az óbudai napsütésben, miközben egyik nyugati gépkocsi a másik után ment el mellettünk. Apám egész életében gépkocsi mániás volt, de csak Zsiguli jutott neki, illetve a jogosítványának bevonásáig volt egy narancssárga bogárhátúja is, amire úgy tett szert, hogy tanácsomat megfogadva este elment a Főpostára, egy adott napon megvárta az éjfélt, és néhány perccel éjfél után adta fel az igényét tartalmazó levelet a Mercurnak. Így közte volt az első 1200 jelentkezőnek. De ez régen volt, most viszont ragyogóan tündöklő, nyugati kocsik suhanására állandóan felkapta a fejét. Ha a kocsiban csak egy nő ült, azaz vezetett, apám felhorkant. A büdös kurváját, nézd milyen kocsiba rakta be csinos ki seggét. – Drága apukám, honnan veszed, hogy kurva, és nem saját maga fizette ki a vételárat? – Erre apám indulatosan válaszolt. – Én még olyan nővel nem találkoztam, aki vett volna magának egy gépkocsit. – Hajlok rá, hogy igaza volt.

A nők általában nem azt a pénzt költik, amit ők keresnek meg. Talán ez az oka annak, hogy eléggé pazarló a költekezésük. Volt egy baráti házaspár, ahol a nőnek gyakran osztottak prémiumot. Ilyen esetben bement a Belvárosba és a Luxus áruházban megvette élete háromszáz negyvenhatodik pulóverét. Kérdésre a férjnek azt válaszolta, hogy 1800 forintot fizetett érte, de valójában az ár 6000 volt. És ez nem lehetett egy egyedi eset, a polgári családokban ez a fajta női költekezés mindennapos volt. A kérdés, hogy miért?

Ilyen kérdések esetén mindig az evolúcióhoz megyünk vissza. Mit tettek őseink több tízezer éven át? Halászás, vadászás, gyűjtögetés, munkamegosztásban. A férfiak vadásztak, a nők a barlang tisztán tartása, és a gyerekek etetésén kívül gyűjtögettek bogyókat, csigákat, rovarokat, szóval mindent, ami ehető volt, és csak keresgélni kellett.  Ez utóbbi azonban sokkal kockázatosabb, mint a gyűjtögetés. Egyfelől néha-néha ő is otthagyhatta a fogát, aztán nem minden nap sikerült elejteni valamit. Ezért, ha a vadászat sikerrel járt, a férfi a zsákmányt megbecsülte, esze ágában se volt elherdálni azt. Ezzel szemben a nők megszokták, hogy valamit minden nap találnak. Így az, amire szert tettek, a szemükben nem jelentett nagy értéket, hiszen a következő nap megint találhattak valami ehetőt.

A nő tehát ugyanezt tette azzal is, amit a férfi teremtett meg, és hogy a férfi ezt elnézze neki, hát adott érte cserébe valamit, mert azt már az ősasszony is tudta, hogy akár sikeres volt a vadászás, akár sikertelen, a barlang mélyén, a tábortűz pislákoló fénye mellett a férfi imád hemperegni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2164) Idióták uralkodása

VIP.228.

 

Az összeomló civilizációk utolsó napjaiban az idióták veszik át a vezetést. Idióta tábornokok megnyerhetetlen háborúkat vívnak, amelyek csődbe viszik a nemzetet. Idióta közgazdászok javasolják a gazdagok adócsökkentését, és a szociális szolgáltatások lenyesését a szegények esetében, és mítoszokra építve előre jeleznek gazdasági növekedést. Idióta iparmágnások megmérgezik a vizeket, a talajt és a levegőt, munkahelyeket szüntetnek meg és csökkentik a béreket. Idióta bankárok önmaguk által keltett buborékokkal hazardíroznak, és az állampolgárokat belehajszolják a rabszolgasorba züllesztő adósságokba. Idióta újságírók úgy tesznek, mintha a despotizmus demokrácia lenne. Idióta értelmiségiek javasolják külföldi kormányok megbuktatását, hogy aztán törvénytelen enklávék keletkezzenek, ahol őrjöngő fanatikusok gyakorolják a hatalmat. Idióta professzorok, úgy nevezett szakértők és specialisták foglalják le magukat érthetetlen zsargonnal megfogalmazott misztikus elméletekkel. Idióta előadóművészek, és idióta gyártók elképesztően durva szex jeleneteket hoznak létre, megtoldva gyilkolással és fantazmagóriák megvalósításával.

___________________________________________________________________________

A cikk teljes fordítását a VIP előfizetőknek elküldöm. kapcsolat felvétel evatibor(k)t-online.hu

___________________________________________________________________________

Reign of Idiots

Szerző: Christopher Lynn Hedges

The idiots take over in the final days of crumbling civilizations. Idiot generals wage endless, unwinnable wars that bankrupt the nation. Idiot economists call for reducing taxes for the rich and cutting social service programs for the poor, and project economic growth on the basis of myth. Idiot industrialists poison the water, the soil and the air, slash jobs and depress wages. Idiot bankers gamble on self-created financial bubbles and impose crippling debt peonage on the citizens. Idiot journalists and public intellectuals pretend despotism is democracy. Idiot intelligence operatives orchestrate the overthrow of foreign governments to create lawless enclaves that give rise to enraged fanatics. Idiot professors, “experts” and “specialists” busy themselves with unintelligible jargon and arcane theory that buttresses the policies of the rulers. Idiot entertainers and producers create lurid spectacles of sex, gore and fantasy.

There is a familiar checklist for extinction. We are ticking off every item on it.

The idiots know only one word—“more.” They are unencumbered by common sense. They hoard wealth and resources until workers cannot make a living and the infrastructure collapses. They live in privileged compounds where they eat chocolate cake and order missile strikes. They see the state as a projection of their vanity. The Roman, Mayan, French, Habsburg, Ottoman, Romanov, Wilhelmine, Pahlavi and Soviet dynasties crumbled because the whims and obsessions of ruling idiots were law.

Donald Trump is the face of our collective idiocy. He is what lies behind the mask of our professed civility and rationality—a sputtering, narcissistic, bloodthirsty megalomaniac. He wields armies and fleets against the wretched of the earth, blithely ignores the catastrophic human misery caused by global warming, pillages on behalf of global oligarchs and at night sits slack-jawed in front of a television set before opening his “beautiful” Twitter account. He is our version of the Roman emperor Nero, who allocated vast state expenditures to attain magical powers, the Chinese emperor Qin Shi Huang, who funded repeated expeditions to a mythical island of immortals to bring back the potion that would give him eternal life, and a decayed Russian royalty that sat around reading tarot cards and attending séances as their nation was decimated by war and revolution brewed in the streets.

This moment in history marks the end of a long, sad tale of greed and murder by the white races. It is inevitable that for the final show we vomited a grotesque figure like Trump. Europeans and Americans have spent five centuries conquering, plundering, exploiting and polluting the earth in the name of human progress. They used their technological superiority to create the most efficient killing machines on the planet, directed against anyone and anything, especially indigenous cultures, that stood in their way. They stole and hoarded the planet’s wealth and resources. They believed that this orgy of blood and gold would never end, and they still believe it. They do not understand that the dark ethic of ceaseless capitalist and imperialist expansion is dooming the exploiters as well as the exploited. But even as we stand on the cusp of extinction we lack the intelligence and imagination to break free from our evolutionary past.

___________________________________________________________________________

Ha nem tudod, ki ez a Christopher Lynn Hedges? A legértelmesebb amerikai, Pulizer-díjas újságíró, Professzor a Princeton Egyetemen. Fél tucat best-seller könyv szerzője, a Nemzeti Könyvkritikusok díjazottja a nem fikció kategóriában (komoly könyvek):

War Is a Force That Gives Us Meaning (2002)

Empire of Illusion: The End of Literacy and the Triumph of Spectacle (2009)

Death of the Liberal Class (2010)

Days of Destruction, Days of Revolt (2012)

The Moral Imperative of Revolt (2015).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2162) A vágólap

Tibor bá’ online

Aki ma fiatal, mondjuk 30 év körüli, az minimum 15 éve számítógépezik, amihez szorosan hozzátartozik a vágólap, és bizony a vágólap tudatmódosító. Ne röhögj! Mert bizonyítok. Ha kapsz egy levelet és van benne egy jó vicc, amit el akarsz küldeni egy másik barátodnak, hadd röhögjön ő is, akkor rárakod a vágólapra és átmásolod a másik levébe. Ha bármit, bárhonnan le akarsz menteni, nem körmölsz mint régen az őseid, hanem rárakod a vágólapra, ahonnan oda rakod, ahová akarod. Fel se merül benned, hogy a művelet közben akár egyetlen betű is tévesen kerülhetne a másolatba. Csakhogy ez nem volt mindig így. Valamikor az „írnokok” majd később a „gépíró kisasszonyok” dolga az volt, hogy egy-egy dokumentumot, levelet, vagy bármi mást átmásoljanak egy tiszta lapra, előbb kézírással, később pedig írógéppel. Természetesen az ilyen másolásnál mindig becsúszhatott hiba, és be is  csúszott. Az írott szövegnél is rosszabb volt a helyzet a hallott szövegnél. Az emberi memória messze nem tökéletes, amit hall, azt általában csak tartalmilag jegyzi meg (néha még úgy se) és amikor továbbadja bizony jelentkezik némi eltérés. Ezzel kapcsolatban írtam a „Tibor bá blogja (229) Dávid és Góliát” 94. hozzászólásában, ami így szólt:

Gyerekkoromban volt egy olyan téli társasjáték, hogy körbeültük az asztalt vagy tízen. Az első kitalált egy összetett mondatot és azt odasúgta a másodiknak, aki tovább súgta a harmadiknak és így tovább. A tizedik pedig hangosan kimondta, amit a kilencediktől hallott. Erre az első elmondta, hogy mi volt az eredeti mondat. Hatalmasat röhögtünk az eltérésen.

Vagyis abban az időben elfogadott dolog volt, hogy a „másolás” minden csak nem pontos, amiről tegnap is meggyőződhettem. Kaptam ugyanis egy 50 éves viccet. Az eredeti verzió (amit emlékezetből írok) így szólt: „Kohn a lépcsőházban megállítja Grünt és megkérdezi, mondja Grün magát nem idegesíti, hogy a Weiss rájár a csinos, fiatal feleségére? Amire Grün ezt válaszolja: Nézze Kohnkám én inkább vagyok csendestárs egy jól menő üzletben, mint kizárólagos tulajdonosa egy csődtömegnek.” Tegnap viszont a következő  viccet kaptam: „Izmail házasodna, felkeresi a bölcs rabbit: – Rabbi! Házasodni akarok, de nagyon tanácstalan vagyok. Mondd, mit tegyek: vegyek el egy bomba jó nőt, aki egész életemben meg fog csalni fűvel-fával, vagy pedig egy rusnyát. Ez esetben tudom, hogy csak az enyém lesz örökre. Mire a rabbi: – Nem jól teszed fel a kérdést, fiam. Mondd, mi a jobb: megosztani egy tortát a barátaiddal, vagy megenni egy kalap szart egyedül?” —  Ez a vicc 50 év alatt alaposan meg változott, de nem az előnyére. És akkor most beugrik Karinthy Frigyes műfordítása is:

Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:

Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.

Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:

Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.

Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:

O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?

No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:

A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

Tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek:

Most tegyétek fel nekem a kérdést, amin magam is néha elmélázok, mindezt minek írtam le? Az jutott eszembe, hogy ahányszor az emberiség nyer valami nagyszerűt, valamit mindig elveszít. Néha olyan érzésem támad, hogy összességében nem gazdagabbak leszünk, hanem szegényebbek – természetesen szellemileg értettem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2161) A kapitalizmus bukása

Tibor bá’ online

 

Május elseje szimbolizálja a munkásosztály harcát a kapitalizmussal szemben. Most persze kapitalizmus van nálunk, ami ellen nem harcolunk, hiszen alig vártuk, hogy ez legyen, amit egy kicsit már megbántunk, és némi nosztalgiával gondolunk vissza régi, virsli evéssel egybekötött ünneplésre.

 

Nem kell ahhoz kommunista aktivistának lenni, hogy a kicsit is gondolkodó, és a világban körülnéző ember ráébredjen, a XXI. század kapitalizmusa, a „globális szabadpiac kapitalizmusa” nem tartható fenn, össze kell omlania. Mint minden más társadalmi forma a kapitalizmus is saját sírját ásta szép lassan, de annál biztosabban, mígnem a legutolsó időkben egyre gyorsabban. A kapitalizmus (egyik) lényege a tőke koncentrációja, ami lényegét tekintve nem tartható fenn a végtelenségig. Ma már nem arról van szó, hogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék egyre tágul, hanem arról, hogy a legszegényebbeknek még a minimális életfeltételük se biztosított, a munkásosztály lesüllyedt a szegénységbe és a középosztály pedig, mint olyan, gyorsuló tempóban tűnik el. A társadalmi osztályok süllyedése természetesen az életszínvonaluk rohamos csökkenésében jelentkezett és mivel az ember már csak olyan, hogy az életszínvonal süllyedését nehezen viseli, hatalmas tömegek fordultak a hitelek felvételéhez, hogy a megszokott életvitelüket valahogy fenntartsák. Ezen az se segít, hogy nem oly régen száz ezrek égették meg a kezüket, de alaposan. Az éjjel-nappal felkínált hitel lehetőség természetesen rohamos eladósodáshoz vezetett, ami tovább táplálta a tőke koncentrálódását. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a fejlett és fejlettebb kapitalista országoknak nem csak az állampolgárai vannak reménytelenül eladósodva, de maguk az országok is. Ez az eladósodás olyan méreteket ölt, ami már felveti a visszafizethetetlenség gondolatát is. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az egyre fokozódó eladósodás nem tartható fenn. Ebben a fenntarthatatlanságban maguk az oligarchákat kiszolgálók is egyetértenek (elméletileg), és tesznek erőtlen kísérletet a bankok megadóztatására, de – ahogy az várható volt – teljes sikertelenség mellett. A G-20-ak abban egyeznek meg, hogy nem egyeznek meg semmiben, mindenki azt csinál otthon, amit akar. A rablókapitalizmus globális, az elhárítás lokális, azaz semmilyen. {Viszont az érdekes fordulat, hogy egyszeriben mindenki helyesli az állami megszorító intézkedéseket. Nem engedik Görögországot bedőlni, mert még többen követnék a példájukat. Húzzák csak a nadrágszíjat, addig is fizetik a kölcsönt és kamatait.} Van azonban valami, amit nemigen lehet érteni, és cikkemnek ez a lényege:

A művelt európai ember tudatában az él, hogy Amerika a szabadság hazája, sőt a szabadság bajnoka, és még olyan elképzelések is voltak a nem túl távoli múltban, hogy az egész világra vigyázó, az emberi szabadságjogokra felügyelő szerep birtokosa. Aztán rémülten kezdtünk értesülni róla, hogy az egymást követő amerikai elnökök egyre nagyobb mértékben sértik meg saját állampolgáraiknak a szabadságjogait, és olyan hangok is kezdtek hallatszani, hogy Amerika fasizálódik. Gyakorlatilag a szemünk láttára alakul át rendőrállammá, ahol – példának okáért – a rendőrség által elkövetett atrocitások európai szemmel nézve egyenesen megdöbbentőek, még kelet európai szemmel is, ahol nem oly nagyon régen a rendőrségről sok mindent el lehetett mondani csak a ma büszkén hirdetett „szolgálunk és védünk” jelmondatot nem.  Az emberben akaratlanul is felmerül  a kérdés, a szabadságát annyira szerető, és a szabadságára annyira büszke amerikai nép ezt miért tűri, ezt a folyamatot miért nézi tétlenül, amikor a  mai világpolitikai erőviszonyokra való tekintettel teljesen egyértelmű, hogy a kapitalizmus mai formáját és az abból kinövő zsarnokságot kizárólag Amerikából és belülről lehet csak megdönteni. Mindenféle külső kísérlet egyenlő az öngyilkossággal.

Felteszem, az ok pszichológiai. Minden amerikai úgy tudja, abban a tudatban nő fel, és azt szívja magába az anyatejjel is, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, amit egyébként számtalan példával alá is lehet támasztani. Nem egy milliomos, ha nem is cipőpucolással, de kishivatalnoki beosztásban kezdte életét, vagy éppenséggel egy aprócska kis mérnök volt, egy a sok millióból. Az átlag amerikai nem tartja igazságtalannak, hogy vannak milliárdosok, mert meg van győződve arról, hogy józan ésszel megáldva és kemény munka árán belőle is lehet milliomos. Nem fog tehát egy olyan rendszer ellen fellépni, amelyben – téves felfogás szerint – benne van saját milliomossá válásának a lehetősége is. Inkább keményebben dolgozik és azon töri a fejét, hogyan tudna kitörni a kisemberek millióinak a sorából, mert szent meggyőződése, hogy a hiba benne van, ha a kirakatba kirakott amerikai életformát önmaga számára nem tudja megvalósítani. A világnak rá kell döbbenni arra, hogy az amerikai kisember nem fog a kapitalizmus ellen fellépni, nem csak azért, mert arra felé a „szocialista” jelző szitokszónak számít, de azért se, mert a kapitalizmus az egyre nagyobb torzulása ellenére, számára egy „nagyszerű országban” (a great country) az egyetlen lehetőséget jelenti az egyre nyomorúságosabb életének a jobbra fordítására. Rá kell döbbennünk, hogy az amerikai tömegek kiábrándulása lassú lesz, és nagyon fájdalmas.

Hát ennyit a mai május 1. alkalmából. Még nem kell felszámolni, egy darabig még aktuális lesz.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2160) Észak Korea rakétái

Tibor bá’ online

 

Az elmúlt napokban a nemzetközi és a magyar média szerint is Észak Korea rakéta teszteket hajtott végre, de a rakéták rendre felrobbantak nem sokkal a fellövést követően. Kommentálás nincs, így mindenki azt a következtetést vonja le, amit akar. És mit akar a többség? Balfácánok! Amerika nincs veszélyben, mert Kim rakétái a Japán tengerig se érnek el. Ha elérnének, akkor amerikai felszólításra az ENSZ Biztonsági Tanácsa fel lenne háborodva, hogy Észak Korea rakétái nemzetközi vizekre pottyannak. Az senkinek se jut eszébe, hogy esetleg szándékosan robbantják fel őket, hogy Észak koreai területekre hulljanak vissza. Ha csak a motort, vagy az indítást akarják tesztelni, ez tökéletesen elég.

Ez mellett felmerül a kérdés, hogy van-e olyan rakétájuk, ami már túl van a tesztelésen és hadrendbe van állítva? Van. Az alábbi ábrát a BBC hozta nyilvánosságra. Gondolom angol szöveggel is érthető.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2159) Proszektúra idill

Tibor bá’ online

Nem akarom mentegetni Orbánt, de az egészségügy lerobbanás világjelenség.

Az egyik meg nem nevezett angol kórházban végzett felmérés szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia. Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá-nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis alig végeznek boncolást.

A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul, az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széleskörű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvosvédő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével, állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon  2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szó se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibás diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől.

Most jön a hab a tortára! A boncolások gyakoribbá tételének legnagyobb ellenzői, maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.

Természetesen annak is van esélye, hogy ez a helyzet csak a nem fizető betegek esetében áll fenn. Magánklinikáknál ez nem létezik. Akinek nincs pénze az dögöljön meg! A befizetett járulékot a kormány stadion építésekre költi el.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad, a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsi vezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor ha életben marad. Ezzel szemben, a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2158) Rendőrállam

VIP. 227.

 

Mottó: Ha 2018-ban Orbán nyer, ez vár ránk.

Hogy mi a rendőrállam, azt nem kell megmagyarázni, mindenki tudja. Egy olyan ország, ahol a „szolgálunk és védünk” ki van írva a rendőr gépkocsikra, de az állítás a vezetőkre szól, őket szolgálják és őket védik mindenáron. Mit jelent a mindenáron? Ha Amerikában egy rendőr – mondjuk – közúti ellenőrzés során lelövi az ellenőrzött gépkocsi vezetőjét, elég ha annyit mond a főnökének, hogy „veszélyeztetve érezte magát”, és kész. Ha egy szolgálatban lévő amerikai rendőr veszélyeztetve érzi magát, bármit megtehet következmények nélkül. És akkor most nézzük az amerikai posztot, érdemes, mert efelé tartunk.

Ott tartunk, hogy a rendőrök behatolhatnak egy állampolgár végbelébe, vaginájába. Bírói engedéllyel megkatéterezhetnek egy férfit. Magyarul egy szondát felnyomhatnak a péniszén keresztül a húgyhólyagjába, hogy vizeletet vegyenek tőle abban az esetben, ha nem hajlandó vagy éppen nem tud, nem képes vizelni, vizeletet produkálni. Természetesen végrehajthatnak kolonoszkópiát is, vagyis műszerrel kotorászhatnak bárki végbelében a végbél tulajdonos hozzájárulása nélkül. Az ok nem más, mint drogkeresés. Viszont az esetek túlnyomó többségében a sértett teljesen ártatlan, a gyanúsítás a rendőr kénye-kedve szerint történik. Az eljárás lényege, hogy a politikusok által „ellenségnek” kikiáltott osztály tagjait degradálják, megszégyenítsék. – állítja Radley Balko a The Washington Post munkatársa. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mondjuk az országúton egy kocsinak nem világit az egyik hátsó lámpája. A rendőr megállítja, és azt konstatálja, hogy a vezető néger, és különben se szimpatikus, a járgány pedig 15 éves. Ez elég arra, hogy behatoljon a vezető végbelébe, tegyük hozzá, teljesen törvényszerűen. És akkor most a cikk.

Előbb azért felhívom a figyelmét azoknak, akik még mindig nem csak hiszik, de terjesztik is, hogy Amerika az álmok országa, addig, amíg nem dugják fel a gumibotot a seggedbe…………

___________________________________________________________________________
A VIP fordítást elküldöm az előfizetőknek. Kapcsolat felvétel: evatibor(k)t-online.hu
___________________________________________________________________________

Run for Your Life: The American Police State Is Coming to Get You

By John W. Whitehead

“We’ve reached the point where state actors can penetrate rectums and vaginas, where judges can order forced catheterizations, and where police and medical personnel can perform scans, enemas and colonoscopies without the suspect’s consent. And these procedures aren’t to nab kingpins or cartels, but people who at worst are hiding an amount of drugs that can fit into a body cavity. In most of these cases, they were suspected only of possession or ingestion. Many of them were innocent… But these tactics aren’t about getting drugs off the street… These tactics are instead about degrading and humiliating a class of people that politicians and law enforcement have deemed the enemy.Radley Balko, The Washington Post

April 19, 2017 “Information Clearing House” –  Daily, all across America, individuals who dare to resist—or even question—a police order are being subjected to all sorts of government-sanctioned abuse ranging from forced catheterization, forced blood draws, roadside strip searches and cavity searches, and other foul and debasing acts that degrade their bodily integrity and leave them bloodied and bruised.

Americans as young as 4 years old are being leg shackled, handcuffed, tasered and held at gun point for not being quiet, not being orderly and just being childlike—i.e., not being compliant enough.

Government social workers actually subjected a 3-year-old boy to a forced catheterization after he was unable to provide them with a urine sample on demand (the boy still wasn’t potty trained). The boy was held down, screaming in pain, while nurses forcibly inserted a tube into his penis to drain his bladder—all of this done because the boy’s mother’s boyfriend had failed a urine analysis for drugs.

Americans as old as 95 are being beaten, shot and killed for questioning an order, hesitating in the face of a directive, and mistaking a policeman crashing through their door for a criminal breaking into their home—i.e., not being submissive enough.

Consider what happened to David Dao, the United Airlines passenger who was accosted by three police, forcibly wrenched from his seat across the armrest, bloodying his face in the process, and dragged down the aisle by the arms merely for refusing to relinquish his paid seat after the airline chose him randomly to be bumped from the flight—after being checked in and allowed to board—so that airline workers could make a connecting flight.

Those with ADHD, autism, hearing impairments, dementia or some other disability that can hinder communication in the slightest way are in even greater danger of having their actions misconstrued by police. Police shot a 73-year-old-man with dementia seven times after he allegedly failed to respond to orders to stop approaching and remove his hands from his jacket. The man was unarmed and had been holding a crucifix.

Clearly, it no longer matters where you live.

Big city or small town: it’s the same scenario being played out over and over again in which government agents, hyped up on their own authority and the power of their uniform, ride roughshod over the citizenry who—in the eyes of the government—are viewed as having no rights.

Our freedoms—especially the Fourth Amendment—continue to be torn asunder by the prevailing view among government bureaucrats that they have the right to search, seize, strip, scan, spy on, probe, pat down, taser, and arrest any individual at any time and for the slightest provocation.

Forced cavity searches, forced colonoscopies, forced blood draws, forced breath-alcohol tests, forced DNA extractions, forced eye scans, forced inclusion in biometric databases—these are just a few ways in which Americans continue to be reminded that we have no control over what happens to our bodies during an encounter with government officials.

For instance, during a “routine” traffic stop for allegedly “rolling” through a stop sign, Charnesia Corley was thrown to the ground, stripped of her clothes, and forced to spread her legs while Texas police officers subjected her to a roadside cavity probe, all because they claimed to have smelled marijuana in her car.

Angel Dobbs and her 24-year-old niece, Ashley, were pulled over by a Texas state trooper for allegedly flicking cigarette butts out of the car window. Insisting that he smelled marijuana, the trooper proceeded to interrogate them and search the car. Despite the fact that both women denied smoking or possessing any marijuana, the police officer then called in a female trooper, who carried out a roadside cavity search, sticking her fingers into the older woman’s anus and vagina, then performing the same procedure on the younger woman, wearing the same pair of gloves. No marijuana was found.

Leila Tarantino was subjected to two roadside strip searches in plain view of passing traffic during a routine traffic stop, while her two children—ages 1 and 4—waited inside her car. During the second strip search, presumably in an effort to ferret out drugs, a female officer “forcibly removed” a tampon from Tarantino. Nothing illegal was found.

David Eckert was forced to undergo an anal cavity search, three enemas, and a colonoscopy after allegedly failing to yield to a stop sign at a Wal-Mart parking lot. Cops justified the searches on the grounds that they suspected Eckert was carrying drugs because his “posture [was] erect” and “he kept his legs together.” No drugs were found.

Meanwhile, four Milwaukee police officers were charged with carrying out rectal searches of suspects on the street and in police district stations over the course of several years. One of the officers was accused of conducting searches of men’s anal and scrotal areas, often inserting his fingers into their rectums and leaving some of his victims with bleeding rectums.

Incidents like these—sanctioned by the courts and conveniently overlooked by the legislatures—teach Americans of every age and skin color the painful lesson that there are no limits to what the government can do in its so-called “pursuit” of law and order.

If this is a war, then “we the people” are the enemy.

As Radley Balko notes in The Washington Post, “When you’re at war, it’s important to dehumanize your enemy. And there’s nothing more dehumanizing than forcibly and painfully invading someone’s body — all the better if you can involve the sex organs.”

The message being beaten, shot, tasered, probed and slammed into our collective consciousness is simply this: it doesn’t matter if you’re in the right, it doesn’t matter if a cop is in the wrong, it doesn’t matter if you’re being treated with less than the respect you deserve or the law demands.

The only thing that matters to the American police state is that you comply, submit, respect authority and generally obey without question whatever a government official (anyone who wears a government uniform, be it a police officer, social worker, petty bureaucrat or zoning official) tells you to do.

This is what happens when you allow the government to call the shots: it becomes a bully.

As history shows, this recipe for disaster works every time: take police officers hyped up on their own authority and the power of the badge, throw in a few court rulings suggesting that security takes precedence over individual rights, set it against a backdrop of endless wars and militarized law enforcement, and then add to the mix a populace distracted by entertainment, out of touch with the workings of their government, and more inclined to let a few sorry souls suffer injustice than to challenge the status quo.

“It is not only under Nazi rule that police excesses are inimical to freedom,” warned former Supreme Court justice Felix Frankfurter in a 1946 ruling in Davis v. United States: “It is easy to make light of insistence on scrupulous regard for the safeguards of civil liberties when invoked on behalf of the unworthy. It is too easy. History bears testimony that by such disregard are the rights of liberty extinguished, heedlessly at first, then stealthily, and brazenly in the end.”

In other words, if it could happen in Nazi Germany, it can just as easily happen here.

It is happening here.

Unfortunately, we’ve been marching in lockstep with the police state for so long that we’ve forgotten how to march to the tune of our own revolutionary drummer. In fact, we’ve even forgotten the words to the tune.

We’ve learned the lessons of compliance too well.

For too long, “we the people” have allowed the government to ride roughshod over the Constitution, equating patriotism with blind obedience to the government’s dictates, no matter how unconstitutional or immoral those actions might be.

As historian Howard Zinn recognized:

Our problem is civil obedience. Our problem is the numbers of people all over the world who have obeyed the dictates of the leaders of their government and have gone to war, and millions have been killed because of this obedience… Our problem is that people are obedient all over the world, in the face of poverty and starvation and stupidity, and war and cruelty. Our problem is that people are obedient while the jails are full of petty thieves, and all the while the grand thieves are running the country. That’s our problem… people are obedient, all these herdlike people.

What can you do?

It’s simple but as I detail in my book Battlefield America: The War on the American People, the consequences may be deadly.

Stop being so obedient. Stop being so compliant and herdlike. Stop kowtowing to anyone and everyone in uniform. Stop perpetuating the false notion that those who work for the government—the president, Congress, the courts, the military, the police—are in any way superior to the rest of the citizenry. Stop playing politics with your principles. Stop making excuses for the government’s growing list of human rights abuses and crimes. Stop turning a blind eye to the government’s corruption and wrongdoing and theft and murder. Stop tolerating ineptitude and incompetence by government workers. Stop allowing the government to treat you like a second-class citizen. Stop censoring what you say and do for fear that you might be labeled an extremist or worse, unpatriotic. Stop sitting silently on the sidelines while the police state kills, plunders and maims your fellow citizens.

Stop being a slave.

As anti-war activist Rosa Luxemburg concluded, “Those who do not move, do not notice their chains.”

You may not realize it yet, but you are not free.

If you believe otherwise, it is only because you have made no real attempt to exercise your freedoms.

Had you attempted to exercise your freedoms before now by questioning a police officer’s authority, challenging an unjust tax or fine, protesting the government’s endless wars, defending your right to privacy against the intrusion of surveillance cameras, or any other effort that challenges the government’s power grabs and the generally lopsided status quo, you would have already learned the hard way that the police state has no appetite for freedom and it does not tolerate resistance.

This is called authoritarianism, a.k.a. totalitarianism, a.k.a. oppression.

As Glenn Greenwald notes for the Guardian:

Oppression is designed to compel obedience and submission to authority. Those who voluntarily put themselves in that state – by believing that their institutions of authority are just and good and should be followed rather than subverted – render oppression redundant, unnecessary. Of course people who think and behave this way encounter no oppression. That’s their reward for good, submissive behavior. They are left alone by institutions of power because they comport with the desired behavior of complacency and obedience without further compulsion. But the fact that good, obedient citizens do not themselves perceive oppression does not mean that oppression does not exist.

Get ready to stand your ground or run for your life, because the American police state is coming to get you.

Constitutional attorney and author John W. Whitehead is founder and president of The Rutherford Institute. His new book Battlefield America: The War on the American People (SelectBooks, 2015) is available online at www.amazon.com. Whitehead can be contacted at johnw@rutherford.org.


___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

(2157) A nyitott házasságról

Tibor bá’ online

Kezdjük a definícióval! Nyitottnak nevezik azt a házasságot, amelyben a felek egyezsége alapján a hagyományos házastársi (nemi) hűség nem kötelező. Egyszerű szavakkal szólva, minkét fél azzal szeretkezik, akivel akar. Mindjárt elöljáróban meg szeretném jegyezni, szó sincs arról, hogy propagandát kívánok kifejteni akár a nyitott házasság mellet, akár pedig ellene. Mindössze fel szeretném lebbenteni a fátylat egy Amerikában már évek óta praktizált jelenségre, ami – mint minden más „kulturális” jelenség – hozzánk is megérkezett.

Ha monogám házasságban élő vagy és fantáziádat felkeltettem volna, akkor (szokásomtól eltérően) azt tanácsom, hogy nemi életed tartsd az eddigi keretek között, vagy beszélgessél el a partnereddel, de semmi esetre se szánd el magad a megcsalásra. Ezen tanácsom (és monogám életmódom – ami az én koromban nem nagy kunszt -) ellenére én úgy gondolom, hogy a monogámia ma már egy elavult, ám kierőszakolt követelmény, ami számtalan embert tart fogva egy olyan kapcsolatban, amely nem teszi őket boldoggá, vagy pedig megsértik a játékszabályokat és állandó bűntudatban vergődnek.

Általam még nem vizsgált okokból kifolyólag barátaim és közeli ismerőseim nemritkán 20-30 évvel fiatalabbak nálam. Ennek fényében közlöm, hogy néhány hete az egyik barátom beszélgetés közben, a világ legtermészetesebb hangján közölte velem azt, hogy bár hat éve él együtt egy nővel, elég gyakran alakít ki alkalmi kapcsolatokat. Rákérdezésemre feltárta, hogy kábé havonta egy-egy új nő (is) belép az életébe. Számomra nem a puszta tény volt meglepő, hanem az a könnyedség, amivel feltárta a helyzetet, majd pedig az önértékelés. “Hát igen, notórius hűtlen vagyok” mondta némi szomorúsággal a hangjában.

Az előző bekezdésben ismertetett élmény kíváncsivá tett, és elhatároztam, hogy utánanézek a dolognak, ráadásul az érme másik oldaláról kezdem. Egy közeli ismerős házaspár évekkel ezelőtt szétvált. Első időben nehéz volt eldönteni, hogy melyikükkel tartsuk fenn a kapcsolatot, mert a mindkét féllel történő kapcsolattartás rengeteg csapdát rejt magában. Végül a helyzet úgy hozta, hogy a volt feleség akadt fenn a rostán. Kezdeményeztem tehát egy beszélgetést Viktóriával. Kiderült, hogy házassága után esze ágába se jutott rástartolni egy új tartós kapcsolatra. Némi túlzással “férfizabálóvá” vált. Bevallása szerint őt magát is meglepte, hogy a szexpartnerek váltogatása számára kielégítőbb a monogám életformánál.

Egy másik ismerős házaspárról kiderült, hogy már évek óta nincs szexuális kapcsolatuk egymással. A feleség házon kívül szerzi be szexuális szükségletét, míg a férj meglehetősen passzív. Mivel az impotencia kérdése a levegőben lógott, gyorsan hozzátették, hogy nem erről van szó.

Tudok olyan szerelmi háromszögről, ahol a két nő és egy férfi egy lakásban, boldogan élnek és nevelnek együtt gyerekeket.

A felsorolt esetek természetesen se nem tipikusnak, se nem széles körben elterjedtnek nevezhetők. Ugyanakkor számtalan házaspárt ismerek, akik küszködnek a monogámiával, ám mégis megmaradnak benne, miközben legalább az egyik fél beismeri, hogy nem a ő számára találták ki. Miért nem? Tehetjük fel a kérdést. A nekem felkínált válasz nem kellően elaborált és nem mindenki részére érthető. “Érzelmileg nem érzem szükségét annak, hogy szavakkal elkötelezzem magam egyetlen férfinek. A szexuális exkluzívitás ígérete nem kötelezheti el a másikat, mert ez egyfajta zsarolás lenne. Nekem egy kapcsolatban nem a kizárólagosság a fontos, hanem a nyitottság, bizalom, kulturális egyetértés.”

Az mindenesetre megállapítható, hogy sokak részére a monogámia ragyogóan működik, de mások részére – nőknek és férfiaknak egyaránt – a monogámia nem egy kielégítő elrendezés, mert lehetetlenné teszi tökéletes önmegvalósításukat. Egy pillanatra hagyjuk el a férfiakat, mert az ő motivációjuk már évszázadok óta ismert (Mindenkit meg kell kefélni 😀 ). De hogyan is van ez pontosan? Arról lenne szó, hogy minden nő azzal bújik ágyba, akivel akar? Nem, nem ez a helyzet. A poligámiában hívő nők szerint más-más partnerek különböző aspektusokat csalnak ki belőlük. Hümm! Tehát a különböző férfiak nem egymástól eltérőt nyújtanak, hanem egyedinek mondható énjük hatására a nők belvilágából más és más jön elő.

Most kellene átváltoznom nővé, hogy érdemben beleszólhassak a tapasztaltakba. Mivel ez nem lehetséges kíváncsiskodásommal megkerestem 60 éve ismeret barátnőmet, akivel soha nem volt szexuális kapcsolatom, és aki 3 gyorsan összecsapott házasság után negyedszer nem volt hajlandó oltár elé lépni. Klári nagyon segítőkésznek mutatkozott és nézeteimet iparkodott kiegészíteni. “Gondolj bele – kezdte – különböző, közeli barátaid vannak, az általános iskolából, az egyetemről, munkahelyről, egy házban laktatok, stb. Kapcsolatok minősége minden bizonnyal különböző. Úgy értem egyikkel ilyesmikről beszélgetsz, a másikkal olyasmikről. Érted, nem? – persze, bólogattam – nahát. Vannak nők, akiknek ugyanez a tapasztalatuk a szeretőikkel. Mondjuk van egy férjük évek, sőt évtizedek óta, de van más valakijük is, akivel időnként találkoznak és ez a találkozás egészen mást nyújt, mint az otthoni. És ez – hangsúlyozta ki Klári – nem kizárólag szex, sőt néha szexről szó sincs. Egy nőnek szüksége lehet egy olyan valakire, akivel jól el tud beszélgetni, aki egészen más dolgokra alkalmas, mint a férj, ami persze legtöbbször az alapkapcsolaton kívüli szexet is jelent.

Az a férj, vagy feleség, aki most összeszűkített szemekkel nézne rám, elfelejtkezik arról az egyszerű tényről, hogy környezetünkben a házastársi hűtlenségnek jó néhány évtizedes hagyománya van, és becslésem szerint akkor indult be, amikor a kizárólag háztartást vezető feleség elment munkahelyet választani. Tehát tömegesen tesszük le voksunkat a monogámia mellett, és tömegesen csaljuk meg házastársainkat. Tiltakozol? A múlt század hatvanas éveiben egy hatalmas irodaházban dolgoztam, rengeteg kollégát és kolleginát ismertem. Gyakorlatilag majdnem mindenkinek volt munkahelyi szeretője. Nyílt titok volt. Úgy tűnik a változatosságra sokaknak van igénye, és ha nem akar nyitott házasságra váltani, akkor van alternatíva:, a sorozatos monogámia. Azaz hat-nyolc házastárs egymás után. Ehhez azonban egy gazdag országban kell élni, mert egy válás egyenlő az anyagi csőddel. Tehát mi marad? A színlelt monogámia. Kérdés, melyik kellemetlenebb a nyitott házasság, vagy a megcsalással járó fájdalom? Ez az a kérdés, amire az egyénnek kell megadni a választ, amihez adok némi segítséget.

Házassági tanácsadók szerint nem ritka az olyan házaspár, akik szexuálisan abszolút hűségesek maradnak évtizedeken keresztül, de számtalan más módon csapják be egymást. A teljesség igénye nélkül: elhanyagolás, közömbösség, lenézés, megbecsülés hiánya, nevetségessé tétel, hazudozás, becsapás, alkalmatlanság kinyilvánítása. Az emberi leleményesség szinte határtalan, amikor egy házastárs a másikat el akarja lehetetleníteni, miközben félrekefélésről szó sincs. Miért hisszük azt, hogy mindezeket együtt vagy külön-külön a hűtlenség váltja ki? Rá kell döbbenünk, hogy a szex nem az egyetlen fontos dolog egy kapcsolatban, aminek egyértelműnek kellene lenni, de nagyon sokszor nem az.

Ha most te azt hiszed, hogy én tulajdonképpen a nyitott házasság mellett lobbizok, akkor ki kell hogy ábrándítsalak. A nyitott házasság nem való mindenkinek, nem annyira könnyű és egyszerű, mint ahogy ez a leírásomból látszik. Az általam ismert poligámiát gyakorló emberek (és évtizedeken keresztül én magam is ide tartoztam) egyértelmű véleménye, hogy a gyakorlati kivitelezés igen sok energiát, odafigyelést igényel, amennyiben igazságosak akarunk lenni az összes résztvevővel szemben. Végül pedig a döntéshozás nem egy pillanat műve. Vannak, akik megpróbálkoznak a nyitott házassággal, majd visszatérnek a hagyományoshoz és nem feltétlenül a “ráfázás” miatt. Különböző életkorban más és más megoldás hozhatja a legnagyobb megelégedettséget mindkét fél részére. A poligámia nem egy csodaszer, ami minden szexuális problémára meghozza a gyógyírt. Egyetlen dolog, amit teljes magabiztossággal kijelenthetek, hogy a monogámia egyértelműen nem mindenki számára a legjobb elrendezés a teljes élete folyamán. A monogámia egy “kínlódás”, de ez a kínlódás nem mindig és nem mindenki számára értéktelen. És most, mielőtt elkezded nyílsebesen csapkodni a billentyűzetet, hogy kikerekíts egy hozzászólást, előbb olvasd el még egyszer a posztot és gondolkozz el rajta legalább 10 percig.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2155) Stephen Hawking eladta lelkét az ördögnek

Tibor bá’ online

hawkingMoccanni se tud, mégis ráhajt a pénzre. Úgy tűnik ez alól senki se tud szabadulni. Hawking ugyanis interjút adott a Discovery Channelnek. Személy szerint nekem Hawking sose volt szimpatikus. Olyan matematikus, mint ő, tucatjával rohangál a világban, persze csak ő egyedül nyomorék. A médiának pedig ez kell. Hogy valaki fiatal felnőtt korában idegsorvadást kap, az egy tragédia, ami mindenkiből megértés és szánalmat vált ki. Amikor betegsége nyilvánvalóvá vált, udvarolt egy ifjú hölgynek (Jane Wilde), aki a  betegség előrehaladtával is mellette maradt, feleségül ment egy totális nyomorékhoz, majd szült három gyermeket (hogy miként fogant, azt el se tudom képzelni, de az asszonykának nem kevés fejtörést okozhatott, az biztos). Aztán Hawking 26 év után ráunt a feleségére, semmi hála, fogta magát elvált tőle és  feleségül vette gondozónőjét (Elaine Manson), akitől néhány évvel később szintén elvált. A legantipatikusabb nyilatkozata az volt, a mikor egy riporter megkérdezte mennyi az IQ-ja? Hawking a következőket válaszolt: „Fogalmam sincs, de akik az IQ értékükkel felvágnak, azok mind lúzerek.” Először is, az angol egyetemeken mindenkinek felmérik az IQ-ját, tehát hazudott. Másodszor mások IQ értékéről nem kértek tőle véleményt, mégis előhozakodott vele. Ő természetesen nem lúzer, mert a nyomorékságát alaposan kihasználta, mondhatnám visszaélt vele, és világ életében a pénzre tört. Hogy a pénzzel mit csinál, azt csak a jóisten tudja. Legújabb szakmai marhaságát, ami a tömegek beetetésére kiválóan alkalmas, a londoni „The Telegraph” adta le, én pedig az alábbiakban közlöm a fordítást.

A híres asztrofizikus félti az emberiséget, mert veszélyben van a jövője, ugyanis, ha fenn akar maradni, akkor ki kell mennie a világűrbe. Az interjúban felsorolta azokat a veszélyeket, amikkel az emberiségnek szembe kell néznie: háború, erőforrások kimerülése, túlnépesedés [a pasi egyszerűen zseniális]. A következő 100 év alatt nehéz lesz elkerülni valami katasztrófát. „Egyetlen túlélési esélyünk abban  van, ha szétszóródunk az űrben. Az elmúlt száz év alatt fantasztikus haladást értünk el, de ha ezt folytatni akarjuk a következő 100 év alatt is, akkor jövőnk a világűrben van. Ezért helyezem előnybe az űrutazást.” Néhány hónappal korábban Hawking professzor figyelmeztetett, hogy az űrkutatás nem teljesen veszélytelen. A Discovery Channelen futó sorozatában figyelmeztetett, hogy más élőlények az űrben nem feltétlenül barátságosak. De amíg a saját galaxisunkban mi maradunk az egyedüli intelligens lények, és elkerüljük az önpusztítást, biztonságban leszünk. [Hatalmas szavak, óriási blöffökkel! A mi galaxisunk a “tejút” átmérője 100.000 fényév. Ezen belül mi maradunk az egyedüli intelligens lények? Röhögnöm kell! Ha feltalálják a közel fénysebességgel közlekedő űrhajót (amire semmi esély), akkor is 100.000 év amíg átérünk a másik végére. A Tejútban minimum 200.000.000 csillag, vagyis Nap van. A bolygók száma ennek tízszerese. És ennek mind mi vagyunk az urai? És a nép nyeli, mint kacsa a nokedlit. Hawking pedig gyűjti a milliókat.]

„Az emberiség számára óriási veszélyeket látok. Ilyen  volt például a Kubai válság 1963-ban [valójában 1962-ben volt, de mindenre ő se emlékezhet]. Az ilyen események gyakorisága valószínűleg fokozódni fog. Azonban én optimista vagyok. Ha a következő 200 év alatt el tudjuk kerülni a katasztrófát, akkor a fajtánk biztonságban lesz, mivel szétterülünk az űrben.” Erre az állításra Katherine Freese a Michigani Egyetemről csendben megjegyezte. A legközelebbi állócsillag a Proxima Centauri 4,2 fényév távolságra van. A jelenlegi űrhajóinkkal 50.000 év alatt érnénk oda.

Eddig a The Telegraph cikke, most pedig néhány hozzászólás:

1) Nem tudok elképzelni annál undorítóbbat, mint a „szabadság” széthordását a világmindenségbe. A legfontosabb, amit itt a Földönt tehetünk, hogy véget vetünk az Amerikai Egyesült Államoknak és az összes emberellenes tettének.

2) Mr. Hawking vagy szocializmus lesz vagy barbarizmus, választhat!

3) Őszintén, hogy a fajtánk maga mögött hagyja a Földet és a nyomorunkat széthordjuk másfelé, hányingert hoz rám.

4) Szóval „felfedezzük” mások bolygóját és „megtanítjuk” nekik hogyan legyenek szabadok és higgyenek Jézus Krisztusban. Kérdezz meg egy amerikai őslakós, mit jelentene „ember az űrben”!

5) Az elit hamarosan eltávozik oda, velünk pedig senki se fog törődni. Az emberiség túlélése nem vonatkozik mindenkire.

6) Lehet, hogy Hawking intelligens, de egyben nagy álmodozó is. Meghódítani a Világmindenséget? Sokkal könnyebb megszabadulni az USA-tól és elölről kezdeni mindent.

7) Én még ilyen idióta állítást életemben nem hallottam. Bánjunk úgy a Földdel, mint egy lerobbant gépkocsival, amit egyszerűen kidobunk? Bármikor szert tehetünk egy másik Földre, ahol elölről kezdhetjük az elszúrást? A tudósok néha tényleg kibaszott hülyék, és olyan arrogánsak, mint egy elkényeztetett gyerek.

8/ Szerintem a tudósok miatt halunk ki. Tudományosan felépített űrhajókban élni, tényleg szörnyű lenne.

Ezek után nekem már nincs is mit hozzáfűznöm. Csak elgondolkodom, hogy ezért a fantasztikus interjúért mennyit kaphatott Hawking, aki természetesen nem lúzer.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(385) Bobkó Csaba posztja: Amerika felbomlásának éverepríz

A poszt eredetileg 7 éve, azaz 2010-ben jelent meg. Érdekességét az adja, hogy a jövendölés 2017-re szól. Külön gyönyör, hogy nem nekem kellett lefordítani.

Szerző: Paul Craig Roberts, fordította: Bobkó Csaba  (Arma Gedeon)

2017-ben a klánok uralták Amerikát. — Az első klánok a helyi rendőrségek körül szerveződtek meg. A konzervatívok bűnözésellenes háborúja a 20. század végén és Bush/Obama terrorellenes háborúja a 21. század első évtizedében a rendőrséget civil kontroll nélküli hadsereggé változtatta.
Ahogy a társadalom összeomlott, a rendőrök hadurakká váltak. Az állami rendőrség széthullott és tagjai csatlakoztak lakóhelyük helyi rendőreihez. Az újonnan alakuló törzsek kiegészültek a rendőrök rokonaival és barátaival.
A dollár 2012-ben összeomlott, mint nemzetközi tartalékvaluta, amikor a súlyosbodó gazdasági válság világossá tette Washington hitelezői számára, hogy a szövetségi költségvetési hiány túl nagy volt ahhoz, hogy másból finanszírozzák, mint a bankóprésből.
A dollár veszte után az importárak az egekbe szöktek. Mivel az amerikaiak nem tudták megfizetni a külföldi termékeket, a multi vállalatbirodalmak, melyek a tengerentúlon gyártottak az USA piacára, csődbe mentek, tovább erodálva a kormány adóalapját.
A kormány számlái kifizetése érdekében kénytelen volt fedezetlenül pénzt kibocsátani, ami a belföldi árak rohamos növekedéséhez vezetett. A hiperinfláció miatt Washington megszüntette a Társadalombiztosítást és az Egészségbiztosítást, majd elkobozta a magánnyugdíj pénztárak maradék vagyonát. Ezzel egy év haladékhoz jutott, de amikor nem volt több elkobozható forrás, a pénzkibocsátás és hiperinfláció folytatódott.
Az élelmiszerellátási láncok megszakadtak, amikor a kormány a hiperinfláció elleni harc keretében befagyasztotta az árakat és előírta, hogy minden vásárlást és eladást USA papírpénzben kell elszámolni. Mivel senki nem akart növekvő értékű árukat csökkenő értékű papírért eladni, az áruk eltűntek az üzletekből.
Washington úgy reagált, mint Lenin a szovjet történelem hadi-kommunista korszakában. A kormányzat a hadsereget küldte ki, hogy kobozzák el az árukat a lakosság részére történő természetbeni kiosztás céljából. Ez egy átmeneti megoldás volt a meglevő készletek kimerüléséig, mivel a további termeléstől elvette a kedvet. Az elkobzott javak zöme az őket begyűjtő katonák tulajdonába ment át.
Az áruk újra feltűntek a helyi hadurak védelme alatt álló helyi piacokon. Az árucsere barterben, arany, ezüst és rézpénzekben folyt.

Más klánok olyan családok és egyének körül jöttek létre, akik élelem-, arany-, fegyver- és lőszerkészletekkel rendelkeztek. Kényszerszövetségek alakultak a klánok erőbéli különbségeinek kiegyensúlyozására. Árulások tették a hűséget rövid idő alatt a túlélés nélkülözhetetlen követelményévé.
A nagybani élelem- és egyéb termelés leépült, mert a helyi milíciák adóztatták a területükön áthaladó áruszállítmányokat. Washington kezébe kaparintotta a belföldi olajkitermelést és a finomítókat, de a kormányzat benzinjének nagyobb részét a klánoknak kellett átadni a felségterületükön való biztonságos áthaladás fejében.
A Washington tengerentúli támaszpontjain állomásozó katonák zömét sorsára hagyták. Amint készleteik kimerültek, a magukra hagyott katonák kénytelenek voltak szövetségre lépni azokkal, akik ellen korábban harcoltak.
Washington egyre nehezebben tudta fenntartani magát. Amint elvesztette az ország feletti ellenőrzést, kevésbé volt képes erőforrásokat külföldről beszerezni azok hűbéreként, akiket nukleáris támadással fenyegetett. A többi nukleáris hatalom fokozatosan felismerte, hogy az egyetlen célpont Amerikában Washington volt. A dörzsöltebbek látták az írást a falon és eliszkoltak a volt fővárosból.
Amikor Róma birodalomépítésbe kezdett, a pénze arany és ezüst érmékből állt. Róma jól szervezett volt, hatékony intézményekkel és képes volt a harctéri csapatok olyan ellátására, hogy szakadatlanul háborúzhatott, ami abban az időben az ő monopóliuma volt.
Amikor az önhittség Amerikát tengerentúli birodalom építésére hajtotta, a vállalkozás következményeként a tengeren túlra szervezték ki az amerikai gyártó és szakmunkát jelentő szolgáltatási munkahelyeket, emiatt erodálódott a kormányzat adóalapja, hatalmas költségvetési és külkereskedelmi hiány keletkezett, a rendeleti papírpénz elértéktelenedett, Amerika külföldi hitelezőktől és bábkormányoktól vált függővé.
A Római Birodalom évszázadokig állt fenn. Az Amerikai Birodalom egy nap alatt összeomlott. Róma korrupciója ellenségei erejévé vált és a Nyugati Birodalmat legyőzték.
Amerika akkor omlott össze, amikor a kormány többé nem a népet képviselte, hanem egy magánoligarchia eszközévé vált. A döntéseket kevesek rövid távú haszna érdekében hozták a többség kezelhetetlen jövőbeli tartozásai árán. A tartozások súlya alatt a kormány összeomlott. A globalizáció végigfutott pályáján. Az élet helyi alapokon szerveződött újjá.

___________________________________________________________________________
2010. augusztus 13. — A szerző, Dr. Roberts korábbi pozíciói: Az USA Pénzügyminisztériumának helyettes államtitkára, A Wall Street Journal társszerkesztője, a Business Week rovatvezetője, a Stanford Egyetem Hoover Intézete vezető kutatója, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja William E. Simon Politikai Gazdaságtan tanszékének vezetője, Washington, D.C.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2156) Ha van véleményed Észak Koreával kapcsolatban, akkor ezeket tudnod kell

VIP.226.

 

Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy Korea miatt a III. (atom) világháború küszöbén állunk. A  Carl Vinson repülőgép anyahajó órákon belül megérkezik a Koreai félszigethez, és csak az isten a megmondhatója, mi fog történni. Személy szerint én nem hiszek a háború kitörésében, Washington fenyeget, mert ehhez van hozzászokva. Kim vissza fenyeget, mert azt hiszi elkerülhető a háború, ha Washington elhiszi milyen fegyverekkel rendelkezik. Engem inkább az érdekel, ebből hogy lehet kimászni. Viszont a megelőző 100 évről tudnunk kell, mert a szajha média propagandáját ezerrel nyomják.

Harry S. Truman, amerikai elnök – 1952: „Azért harcolunk Koreában, hogy ne kelljen harcolnunk New Orleans-ban vagy San Francisco-ban.”

A kérdés az, hogy ez a 24 millió lelket számláló apró állam miért fordított oly sok forrást csekély jövedelméből az atombomba kifejlesztésére? Ugyanis ez az, amiért általánosságban el van ítélve, mert mások szerint ez e tevékenysége irracionális. Álláspontom szerint Észak Korea ragaszkodása az atomfejlesztéshez nem választható el a XX. században elszenvedett turbulens történelmétől. Íme, az egyszerű tények.

Négy évtizeden keresztül Japán megszállás alatt állt.

A II. világháború után erőszakkal két részre lett szabva.

A feldarabolás után 1950-1953 között háború robbant ki az Egyesült Államokkal, ami tűzszünettel ért végett mind a mai napig.

Korea i.u. 608-ban vált egységes nemzetté saját kultúrájával a gigantikus méretű Kína szomszédságában. Nemzeti függetlenségüknek 1910-ben lett vége, amikor Japán leigázta. Ahogy az általában lenni szokott Japán könnyen szert tett kollaboránsokra a koreai elit soraiból, hogy gyarmatukat rendben tartsák.

A megszállás után a nemzeti ellenállás gyorsan megszerveződött, és mert ez a korai XX. Században történt, hamarosan a kommunisták jelentős szerepet vállalhattak a függetlenség visszaszerzésében. Az ellenállás fő bástyái a „népi bizottságok” voltak, amelyek mély gyökereket eresztettek az egész félszigeten, vagyis a déli részen is. Ezek a népi bizottságok szervezték azokat a gerilla csoportokat, amelyek szembeszálltak japán elnyomókkal.

Amikor 1945 augusztusában az SZU belépett a Japán elleni háborúba, majd Japán megadta magát, az Vörös Hadsereg bevonult Korea északi részébe. Megjegyzendő, hogy Korea felszabadításában az amerikai hadsereg nem vett részt, de mivel akkor még az oroszok és az amerikaiak szövetségesek voltak, és az SZU nem akart barátságtalan lépéseket tenni, beleegyezett abba, hogy Koreát felosszák két részre, az SZU és az USA között. A fiatal Dean Rusk tetszőlegesen jelölte meg az elválasztó vonalat az északi szélesség 38 fokában, aminek elsődleges célja az volt, hogy Szöul az amerikai érdekszférába essen.

Washingtont akkoriban sok kritika érte, amiért a Vörös Hadsereget beengedte Koreába, de a tény ennek az ellenkezője volt. Az SZU könnyedén el tudta volna foglalni az egész Koreát, de inkább abban bízott, hogy Korea jövőjében meg tudnak állapodni Washingtonnal. Azonban az amerikaiak azonnal azok mögé álltak, akik annak idején kollaboráltak a Japánokkal, saját hazájuk kizsákmányolásában. Ezek elsősorban a földesurak voltak. Washington pedig elkezdte felfegyverezni az ideiglenes kormányt a népi bizottságok ellenében. Természetszerűen a Szovjetek a nacionalista kommunista vezetőt, Kim Il Szung-ot támogatták, aki korábban a partizánháborút vezette Japán ellen.

1947-ben az ENSZ engedélyt adott a koreai szavazásra, de a szavazás ellenőrzését kizárólag amerikai küldöttek végezték volna, ezért az SZU, valamint a kommunista Korea nem vett részt a szavazásban. Ekkora ugyanis a Hideg Háború már javában dúlt Washington és Moszkva között. Így aztán az amerikaiak védnöksége alatt lefolytatott szavazásra csak azokat lehetett jelölni, akiket az USA jóváhagyott. Így esett, hogy Dél Korea első elnöke az Amerikában tanult Syngman Rhee lett. Következő lépés a Dél Koreai hadsereg felállítása volt ROK név alatt. Az ROK tisztjei főleg azok lettek, akik korábban kiszolgálták a megszálló japánokat. Még olyan is volt közöttük, akit Hirohito japán császár saját kezűleg tüntetett ki, aki különben megpróbálta elfogni és a japánoknak kiszolgáltatni Kim Il Szung-ot.

Miután Korea ily módon ketté lett osztva, mind az oroszok, mind pedig az amerikaiak kivonultak 1948-ban, bár visszahagytak néhány „tanácsadót”.

A helyzet továbbra is fennállt, hogy a déli vidék továbbra is lojális maradt a népi bizottságokhoz, ami nem azt jelentette, hogy kommunisták lettek volna, csupán olyan nacionalisták voltak, akik tudatában voltak annak, hogy Kim csapatai harcoltak a japánok ellen. Viszont Rhee csapatai elkezdték Kim követőit szisztematikusan felszámolni. E közben az amerikai tanácsadók mindent megtettek, hogy Rhee csapatait megakadályozzák a határ átlépésében, az észak elfoglalása végett.

1948-ban partizánháború tört ki a Rhee rezsim ellen a Cheju déli szigeten, ami forradalommá változott. A forradalom elnyomásába a CIA aktívan beavatkozott. A forradalom leverésénél 20 uszkve 30 ezer paraszt adta életét. A megtorlásban számtalan ROK katona nem volt hajlandó részt venni, akiket brutálisan elnyomtak. Ezek közül több mint ezer fő átszökött Kim hegyi partizánjaihoz. Washington azt állította, hogy a lázadást Moszkva irányította, de ezt semmivel se tudták bizonyítani. Az elkapott vagy megölt lázadóknál japán vagy amerikai gyártmányú fegyverek voltak.

Az észak koreai politikai rendszert több évtizedes megszállás és háború formázta meg. Ennek ellenére a világ úgy tudta, hogy Szovjet csatlósállam. Valóságban Észak Korea hasonló volt Tito Jugoszláviájával. Kim ügyesen lavírozott a Szovjetek és Kína között.

1949 volt a vízválasztó év: kínai kommunista forradalom, a szovjet atombomba, az USA belbiztonságának gyökeres átalakítása (McCarthy éra), ami egy globális antikommunista kampányt jelentett.

„Köztudott” hogy 1950. Június 25.-én az Észak koreai hadsereg átlépte a határt, és megtámadta Dél Koreát. A valóság az, hogy a kijelölt határvonalat folyamatosan megsértették mind a két oldalon, mindennapossá váltak a határvillongások. Az amerikai tanácsadóknak több alkalommal meg kellett akadályozni, hogy Rhee ne támadja meg Észak Koreát. A polgárháború viszont elkerülhetetlennek mutatkozott.

Mivel Amerika a II. világháború utáni politikája a nyersanyagokhoz, piacokhoz, és olcsó munkaerőhöz való globális hozzáférés volt, erősen ellenzett mindenfajta nemzeti felszabadítást, legyen az kommunista vagy liberális demokratikus. Ezért Truman utasította az USA ENSZ nagykövetét, hogy kérjen felhatalmazást Észak megregulázására. Ma se lehet megérteni, hogy a Szovjetunió miért nem élt vétó jogával az ENSZ Biztonsági Tanácsánál. Lényegében az történt, hogy az orosz követ látszólag bojkottálta a tanácskozást, mert nem akarták elfogadni, hogy Csang Kaj Sek Kínája helyett a kommunista Kína foglalja el a helyet. Történelmi tény, hogy Sztálin parancsára maradt távolt a szovjet követ a szavazástól. Vagyis az ENSZ hozzájárulását a háborúhoz meg lehetett volna akadályozni, de ez nem történt meg. Hivatalosan tehát az Északkal szemben az ENSZ harcolt, de valójában az amerikai katonák vettek részt a harcokban.

Nem tudni mi járhatott Sztálin fejében, de utasítására orosz katonák nem vehettek részt a harcokban, és Kim csapatai csak mérsékelt mennyiségű fegyverellátásban részesültek. Később előfordult, hogy szovjet pilóták légpárbajt vívtak amerikaiakkal. A kínaiak viszont azonnal elítélték az ENSZ akciót „amerikai imperializmus” néven, és fenyegettek, amennyiben Kínát is bevonnák a harcokba.

Az elején az amerikaiak vesztésre álltak túlerejük ellenére. A dél koreai volt partizánok természetesen megkeserítették a déliek életét. Egy rövid időre az Északiak Szöult is elfoglalták, és úgy tűnt az amerikaiakat beszorítják a tengerbe. Ekkor a főparancsnok Douglas MacArthur úgy gondolta itt a remek alkalom az atomfegyverek kipróbálására, amit az amerikai Kongresszusban többen helyeseltek. Truman elnök azonban irtózott az atom bevetésétől, helyette arra utasította a tábornokot, hogy szálljon partra Inchon-nál. Ez meglepte az északiakat. Az amerikai erők elkezdték az északiakat a 38. Szélességi fok mögé tolni, ami a háború végét jelentette volna, mivel az ENSZ felhatalmazás eddig szólt. Ezt azonban az amerikai külügy megfúrta azzal, hogy a határ nemzetközileg nincs elismerve, ezért a mandátumuk nem járt le. Ezt MacArthur úgy értelmezte, hogy joga van a háborút kiszélesíteni az északi területekre is. Így az amerikai erők átmentek a főleg hegyvidékből álló északi terültekre, ahol elképesztő vesztességeik voltak.

A kínaiak már a kezdetben megmondták, hogy a határaik közelébe kerülő katonai tevékenységeknek igen kellemetlen következményei lehetnek.

Egy mandzsúriai támadástól félve az éppen csak megkapaszkodott kommunista forradalmat, a kínai külügyminiszter Csu En láj kijelentette, hogy Kína nem nézi el, hogy szomszédját megtámadják az imperialisták. Ezt a figyelmeztetés Mac Arthur simán átlépte – „Nincs légi erejük, ha a kínaiak le akarnak jönni Penjam-ba, óriási öldöklés lesz, mi vagyunk a legjobbak.” Ezt követve elrendelte a légitámadást a kínai határ mellett elterülő sok száz négyzetkilométeren. A gyalogságot pedig még közelebb küldte a határhoz.

A bombázás szörnyű pusztítást végzett, kegyetlenebb volt, mint ami a II. világháború alatt bárhol tapasztalható lett volna, Hirosima és Nagaszaki kivételével. Az általános amerikai nézet az volt, hogy vissza kell őket bombázni a Kőkorszakba.

Az észak koreai nép küzdelme az amerikai megszállók ellen.

Erre 1950. november 27.-én több százezer kínai katona lépte át az észak koreai határt, fölényesen elsöpörve az amerikai erőket. Legnevezetesebb ütközet a Chosin víztározónál volt, ahol 50.000 amerikai tengerészgyalogos adta meg magát. Washingtont pánik söpörte végig. Most már Truman is komolyan elgondolkodott az atombomba bevetéséről, amit Mac Arthur folyamatosan követelt 30 uszkve 50 atombomba ledobását.

Ismert tény, hogy Mac Arthurt Truman kirúgta, mert nyilvánosságra hozta az atombomba bevetésének szükségességét. Valójában Truman is gondolkodott rajta abban az esetben, ha Kína légiereje megtámadná az amerikai erőket. Azonban nem akarta, hogy Mac Arthur maradjon a parancsnok, akitől kitelt volna egy megelőző csapás Kína ellen.

1951 júniusában a háború kezdete után egy évvel a kommunisták az amerikai csapatokat visszaszorították a 38. Szélességi fok alá. A kínaiak képesek lettek volna az amerikai csapatok leszorítani a félsziget aljára, de akkor azok bevetették volna a flottát is, de ennél is fontosabb, felhasználhatták volna az atombombáikat a kínai területeken, ami megával vonhatta volna a Szovjetek beavatkozását, és egy totális termonukleáris háború kirobbanását. Ezért aztán innentől kezdve kialakult az I. világháborúból ismert „kiéheztetési” taktika, vagyis egy állóháború, ami óriási vesztességek okozását jelentette mind a két oldalon egészen 1953-ig, amikor végül megkötötték a fegyverszünetet a két rész összecsatolása nélkül.

Mondani se kell, a legnagyobb vesztességek a civil áldozatok között voltak. Az 1951-ben beindított „Strangle” (megfojtás) hadművelet hivatalos becslés szerint 3 millió áldozatot követelt a 38. Szélességi fok mindkét oldalát beszámítva, de a valóságban inkább 4 millió lehetett. Arról nincs adat, hogy mi volt a kínai áldozatok száma a kínai területen végrehajtott bombázás következtében…………..

___________________________________________________________________________

A poszt folytatását elküldöm a VIP előfizetők részére. Kapcsolat felvétel evatibor(kukac)t-online.hu

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2155) Harc a promiszkuitás ellen

Tibor bá’ online

Nem kell ahhoz feministának lenni, hogy belássuk, minden férfiben ott szunnyad a promiszkuitás szelleme. Van, aki tud róla, van aki nem, de ez mit sem változtat a helyzeten. Mindenesetre a promiszkuitás szelleme meglehetősen alattomos, hiszen társadalmilag nem elfogadott, és legyünk őszinték ütközik a kötelmi joggal is, amennyiben egy házasság végül is egy szerződés, aminek a „megcsalás” – végeredményben – az egyoldalú felmondása. Viszont a folyamat nem a megcsalással kezdődik, hanem a (jó esetben) szerelemmel és házassággal.

Költőien fogalmazva, amikor Ámor nyilaÁmor eltalál, lényegében egy illúzió áldozatává válsz, aminek nem leszel tudatában, mivel az illúzió lényege éppen az, hogy érzéketlenné válsz a valóságra. Biztos vagy benne, hogy a csaj, akivel a haverod buliján összefutottál, az Igazi, akire mindig is vágytál, a helyettesíthetetlen, szóval álmaid nője, akivel együtt egy életre szóló boldogság vár rád. Csakhogy az Ámor által megtestesített szerelem egy biológiai folyamat, aminek tartósságát senki se garantálja. Ámor tényleges muníciója nem más, mint néhány agyra ható vegyület, aminek célpontja az emberi elme primitívebb (limbikus) „emlős” agyi része. Ez az agyterület olyan erősen dominál, hogy a később kifejlődött és sokkal megbízhatóbb „racionális agyrész” nem mindig tud uralkodni felette. Igen-igen, a benned lapuló állat a következőkre vágyik:

1) Megfontolás nélkül ess szerelembe, közösülj és minél több spermiumot küldj a petesejt felé.

2) Maradj egy darabig gyermeked anyjával, segíts az utód nevelés ,kezdeti nehézségeinél.

3) Unjad meg a gyermeked anyját.

4) Keress magadnak egy új nőstényt.

Ez az agenda genetikailag a leghatásosabb, mert  nagyobb variációt biztosít az utódok terén. Jobbak a kilátások, hogy lesz aki génjeidet tovább viszi. Rideg, embertelen, de hatásos.  Csakhogy ez nem egy modern társadalomra van kiszabva. Ugyanis a monogámiának napjainkban meg vannak az előnyei. Először is, ha történetesen házasságra léptél, akkor bizony annak felbontása jelentős anyagi hátránnyal jár. Aztán meg, az együtt maradásnak jelentős előnyei (is) vannak. Szoros együttműködés egy nővel pszichés stabilitást nyújt, ami a testi épségre is pozitíven hat ki. (a házasságban élők néhány évvel tovább élnek – statisztikailag), egészségesebb a gyereknevelés (kevesebb génhordozó, de sikeresebb egyed), egy háztartás vezetése kettő helyett, kifejezetten előnyös gazdaságilag, a sorozatos hódítás fáradtságos és roppant költséges.

Célszerűnek mutatkozhat a megpróbálkozás a monogámiával. OK, de hogyan? A benned lakozó állattal nem bírsz elbánni. Próbáld ki! Itt van egy előnyösnek mutatkozó parti, de az istennek se tudsz a csajba szerelmes lenni, pedig kapnál hozzá egy 50 milliós családi házat. De arra se vagy képes, hogy szerelemes maradj, pedig nem ártana. Meg kell tehát tanulnod, hogyan verd át magadban az állatot, de ehhez tudnod kell egyet és mást.

A forró szerelem maradéktalan megélése, a minél gyakoribb és minél sűrűbb orgazmusokkal, a lehető legjobb, és leggyorsabb út a megunás irányába. Hiszen „A megtermékenyítéssel kapcsolatos kötelesség teljesítve, partner a listáról kihúzva” lesz az eredmény. A szakemberek ezt Coolidge effektusnak nevezik (Calvin Coolidge amerikai elnök és felesége meglátogattak egy tyúkfarmot. A First Lady megkérdezte a farmert, hogyan lehetséges, hogy ilyen kevés kakas mellet ilyen sok megtermékenyített tojást produkálnak? A farmer nagy büszkén kijelentette, hogy az ő kakasai naponta több tucatszor is teljesítik a kötelességüket. Erre a First Lady arra kérte a farmert, hogy ezt mondja el az elnöknek is, aki természetesen hallotta a szóváltást, és megkérdezte a farmert, hogy egy kakas minden alkalommal ugyanannál a tyúknál teszi tiszteletét? Mire a farmer azt válaszolta, hogy szó sincs róla, minden egyes kakasra több tucat tyúk jut. Igen, akkor legyen szíves ezt mondja meg a feleségemnek is), aminek lényege, hogy az emlős állat (hím és nőstény egyaránt) addig közösül, amíg el nem veszti az érdeklődését az adott partner iránt. Ennek felismerése elsősorban a nőkben ébreszthet gondolatokat, amennyiben nem akarják elveszíteni partnereiket, de ha történetesen te magad is a monogámia mellett döntesz, akkor egy kis mértékletesség jól jön. De van más segítség is a tarsolyunkban. Ez pedig a „kötődés”, ami az első alkalommal indul be és a rászokás alatt kezd virágozni. Néhány együtt töltött év, és a kötődés folyamata befejeződött. Ez az oka annak, hogy a legtöbb nős férfi mindenkit megkefélne, aki az útjába kerül, de esze ágában sincs elhagyni a feleségét, akihez kötődik.

De nem vagyunk egyformák. Férjek beszámolnak arról, hogy egy-egy hosszan tartó, a feleségnek többszörös orgazmust eredményező hempergés után, a nő másnap reggel házisárkányként viselkedik, míg mások esetében a feleség, extra figyelemben testet öltő hálája akár két napig is eltart. A férfiak esetében az aktus előtt tapasztalható a figyelmesség, míg utána a közöny következik, amíg a megfelelő mennyiségű tesztoszteron össze nem gyűlik. A megoldás kézenfekvő. A pároknak meg kell találni azt a szabályos időközt, ami nyugodt, meghitt, közösülést biztosít és el kell kerülni a fantasztikus kitöréseket okozó, ad hoc szexet. A túlméretezett hevesség nem tartható fenn, és nem is kell rá törekedni, mert nem tesz jót a hosszú távú kapcsolatnak, amiben a kötődésnek kiemelkedő szerepe van. Ez utóbbit kell ápolni. Egy helyen tartózkodáskor hatásos a másik fél megérintése, csupasz bőrfelületének megcsókolása, minden különösebb indok nélküli átölelés, ruhán keresztül a nemi szerv gyengéd megérintése. Ezek az intimitások mind a kötődés, az összetartozás megerősítései, ami eltereli a férfi figyelmét a promiszkuozus gondolatoktól. Ez azonban nem tévesztendő össze az előjátékkal. Ennek nem „felhívás keringőre” a szerepe, hanem az intim kötődés fenntartása, megerősítése.

És most kapaszkodj. Az orgazmus nélküli közösülés, vagy behatolás nélküli gyengéd szexuális játék a leghatásosabb eszköz a kötődés maximalizálására, és a megunás elkerülésére. Gondoltad volna?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2154) Kincsem

Tibor bá’ online

 

Már 300 ezren látták a Kincsemet, és öt ország megvette a vetítési jogot. – Anyukám, ezt nekünk is látni kell. Éva semmit se hagy a véletlenre, felhívta a hozzánk csak 10 kilométerre levő Eurócentert és félretetetett két jegyet, amit az előadás kezdete előtt legalább fél órával át kell venni. Ebből következően ¾ órával korábban indultunk el, mint arra szükség lehetett volna, mert nem akartunk lecsúszni az élményről. A telefonon keresztüli megbeszélés szerint, kérésemre az 5. Sorban ültünk. Előttünk volt tehát 4 sor darabonként 12 üres ülőhellyel. Mögöttünk azért ültek vagy tízen. Ilyen velem utoljára úgy 70 éve történt, amikor egy csajjal beültem a Puskin moziba, ahol akkor éppen a Potyomkin páncélost vetítették. Akkor ketten ültünk a nézőtér utolsó sorában, mert oda kértük a jegyeket, de smárolni nem tudtunk, mert a két jegyszedő a film helyett minket nézett, most viszont mindenki a filmet.

A Kincsem egy abszolút profi film, de a 3000 milliós költség szerintem túlzás. Nem láttam semmi olyat, ami ennyire drága lehetett volna. De ne kicsinyeskedjünk, ezzel a filmmel ki lehet lépni a meglehetősen elkényeztetett piacra. A két főszereplő jól lett megválasztva, illettek az eljátszandó karakterekhez. A lovak és a lovas jelenetek is jók voltak. Félek, hogy a bemutatott osztrák-magyar szembehelyezkedést rajtunk kívül más nem nagyon fogja érteni. Már épp kezdtem hiányolni, amikor bedobták az első ágyjelenetet, ami nélkül ma már nem készülhet film. Nem sokkal később jött a második ágyjelenet, de ez legalább indokolt volt, az első nem. A lótulajdonos gróf szerepében benne volt a duhajkodási hajlam, ami sajnos korhű, csak nem lehet rá büszke az ember. A történelmi hűséget nem érdemes számon kérni, mert egyáltalán nem volt cél, és az igazat megvallva, nem is lehetett. A kincsem gazdája a valóságban messze volt a dalia termettől. A kis púpos pedig a Notre Dame-hoz tartozik, nem a magyar ugarhoz. De, ami fokozza a leendő nézettséget, az helyet kapott, például Kincsem macska mániája. Esetünkben egy fekete-fehér rusnya állat.

Volt néhány megható jelent is az olyan hölgyek részére, akik könnyező szemek nélkül úgy érzik, túl drágák a jegyek. Apróbb trükkökkel sikerült magas szintre vinni a korhűséget, amit a mai fiatal nemzedék joggal díjaz. Belekötni igazán csak az utolsó epizódba lehet, de abba alaposan. Ez a terem közepére felhúzott, égő gyertyák szekérkerék tartója, csak a western filmekben szokott lezuhanni a kezében forgópisztolyt (colt) tartó útonálló fejére, még mielőtt elsütné azt. Ezt – szerintem – kár volt átvenni. Az álarcos lovasok éjszakai támadása egy nemesi kúria ellen, szóval ez se volt szerencsés. A záró jelenet, az égő istálló a realitásnak még a morzsáját se tartalmazta. Égő gerendák között olyan nagy a hő, hogy azt másodpercekre se lehet kibírni. A szerelmeseknek nem ott kellett volna összegabalyodni, hanem mondjuk az öltözőbe, ami úgy tudom meg is történt, csak erről nincs felvétel. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2153) Antalffy Éva vendég posztja – Vissza a XIX. századba

ÉvaEgyesek szerint a XXI. század lesz a történelem legrövidebb százada, mert nem sokkal a kezdete után vissza fog zuhanni a XIX. századba. Ha ez igaz, akkor okosan tesszük mi nők, ha a mi oldalunkról nézve vizsgáljuk a XIX. századot. Ebből a szempontból kapóra jött Thaddeus Russell Amerikában kiadott új könyve a következő cím alatt: A Renegade History of the United States (Az Egyesült Államok Renegát Története) Ne is mondjam, hogy a nőkről szól, amiben nincs semmi új, mert a „Cherchez la femme” (keresd a nőt) felhívást nem tegnap találták ki. Ez rendben lenne, mit tudhatunk meg a könyvből?

A XIX. században, ha egy nőnek magas volt a jövedelme,  (de csak akkor) házasságon kívül is szexelt, nem idegenkedett az orális szextől, fogamzásgátlást használt, megválogatta partnereit, nyilvános helyen ivott, kifestette magát, parfümöt használt és gyakran járt fodrászhoz, ráadásul ezeket nem szégyellte, akkor minden bizonnyal kokott volt.

Nekem ezzel az a problémám, hogy a XX. század második felére, ezeket az „előjogokat” a nők – többé-kevésbé – megszerezték maguknak (mínusz a muszlim világ) és nagy valószínűséggel nem kívánják elveszíteni. Tudom, Titeket férfiakat ez a legkevésbé se zavar, de nekem van olyan érzésem, hogy ha megteremtitek a sokszor emlegetett kisközösségeket – ahová (felteszem) a feleségeket is magatokkal  viszitek – akkor ránk a több munka mellett (amiben persze a férfiaknak is részük lesz) egy kicsit jobban el leszünk nyomva, mint korábban, azaz manapság. Csak azért mondom, mert a „kisközösségekben” (mondjuk ki nyíltan) a mai falvakban a falnak is füle van. Az idősebb nők még a falakon is átlátnak és kedvenc szórakozásuk a pletykálás.

Itt a  blogon már sokat olvastam a kisközösségek előnyéről, sőt arról, hogy kizárólag a kisközösségek élhetik túl a kataklizmát, és kezdhetik elölről a fenntarthatóbb életet. Arról is olvastam, hogy mindenféle kézműipart újból meg kell tanulni, hogy sokkal több emberi munkaerőre lesz szükség. Sőt, volt aki odáig ment, hogy kijelentette, a vallásosság is fontos túlélési követelmény. Szóval sok mindenről volt már szó, de az senkinek se jutott eszébe, hogy a visszazuhanó életszínvonal, és más hátrányok mellett, a nők (némi pluszban) még azt is megkapják, hogy megint a férfiak tulajdonává válhatnak. Kedves férfi olvasók! Ragadjatok „tollat” és fejtsétek ki erről a véleményeteket, mondjátok el, á dehogy! Hadd nyugodjunk meg. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2152) Mi a probléma Észak Koreával?

VIP.225.

 

Mike Whitney esszéjének a felhasználásával

Középiskolás koromban, 1951 környékén dúlt a koreai háború észak és dél között, de valójában az északiakat támogató Kína és a déliek, vagy helyettük harcoló Amerika között. Az északiakat természetesen a Szovjet Unió is támogatta (na meg mi is). Ez egy igen komoly erőpróba volt a világ kommunistái és a kapitalistái között. Az osztályban volt egy külön faliújság a háború menetéről, és persze tőlünk el volt várva, hogy drukkoljunk az északiaknak (felajánlások, stb.). A falújságon volt egy koreai térkép, ami gombostűkkel naponta frissítve jelezték a harcok pillanatnyi állását. Szóval elég jelentős kultusz alakult ki a csatározások mentén. Aztán 1953 nyarán kötöttek egy fegyverszünetet, mivel a háborút az amerikaiak a földön nem voltak képesek megnyerni, és már nem volt mit lebombázni. A két Koreát egymástól elválasztva az É 48 szélességi fok volt a határvonal közöttük. Aztán az egész csetepatét szép csendben elfelejtettük, egészen addig, amíg É.Korea nem kezdett el atombombákat robbantgatni. Ekkor derült ki, hogy 64 évvel később még mindig „csak” tűzszünet van az USA és É.Korea között. Szóval elméletben még tart a háború, csak éppenséggel félbeszakították egy tűzszünettel. Most viszont az „új seprő jól seper” Donald Trump pontot akar tenni a dolog végére, mert az ENSZ-nél sikerült elérnie, hogy É.Korea ne építsen atombombát, amivel egy kicsit elkéstek, mert atombomba már van, fel is robbantottak belőle vagy hatot, de állítólag van hasadó anyaguk még legalább 40 bombára.

Azonban Washington utálja, ha egy országot nem tud maga alá gyűrni, ezért a tűzszünet megkötése után azonnal belekezdett É.Korea megfojtásába. Folytatta a kommunista ellenes propagandát: „A háború berekesztését követő 64 év alatt Washington lehetőségeinek határain belül mindent megtett, hogy a kommunista országot megbüntesse, megalázza, és keserűséget okozzon nekik. Éhezést okoztak az országnak, megakadályozták, hogy nyugati valutákhoz vagy piachoz jussanak. Bénító szankciókkal gátolták a gazdasági fejlődésüket, és végül közvetlenül a határ mentén rakétakilövő rendszereket telepítettek.”

Mi csak annyit tudtunk (ma is), hogy szörnyű elnyomás uralkodik É.Koreában, állandó éhínség honol. De azt nem tették hozzá, hogy a határ mentén Amerika D.Koreával együtt évente kétszer tart hadgyakorlatot, a tavaszi vetéskor és az őszi betakarításkor. Ezzel egy időben É.Korea kénytelen másfél millió embert készültségbe helyezni, akik különben a földeken dolgoznának.

Tárgyalásokról szó sem lehet, mert Washington nem hajlandó asztalhoz ülni egy ilyen pici országgal, helyette Kínát piszkálja, hogy diplomáciai úton továbbítsa Washington ultimátumait. Az USA természetesen abban reménykedik, hogy É.Korea egy napon beadja a derekát, és azt tesz, amit Uncle Sam előír a számára.

Azonban É.Koreának esze ágában sincs beadni a derekát, és annak sincs semmi jele, hogy valaha is meg fogja tenni. Ehelyett kifejlesztettek egy kisebb nukleáris arzenált abból a célból, hogy megvédjék magukat, amennyiben Washington háborút indítana ellenük. A világon nincs egy másik ország, akiknek nagyobb szükségük lenne atomfegyverekre, mint É.Koreának. Ezt persze nem fogadják el azok az amerikaiak akiknek agyát sikeresen fehérre mosta a FOX és a CNN.

És legyünk őszinték, az egyetlen ok, amiért Kim Jong Un nem osztozott Saddam és Gadhafi sorsával a) mert É.Korea alatt nincs egy hatalmas nyersolaj tenger, b) É.Korea képes Seoult, Okinavát, és Tokiót percek alatt füstölgő romhalmazzá változtatni. Ha Kim-nek nem állna rendelkezésre WMD, úgy már rég megelőző csapást kellett volna elszenvednie. Nukleáris fegyverek birtoklása az egyetlen ismert ellenszer az amerikai kalandor politikára.”

Ehhez még hozzátenném, hogy Kim azt is kitalálhatja, hogy egy 100 megatonnás atombombát felvisz egy tengeralattjáróra, majd egy másik tengeralattjáró kíséretében elmennek jó közel Los Angeles-hez, ahol a bombás tengeralattjáró személyzete átmegy a másikba. Az ott hagyott tengeralattjárót pedig időzítve felrobbantják.

Érdemes annak taglalása is, miért tart É.Korea az amerikaiaktól 64 évvel a fegyverszünet megkötése után is?

„Az 1950-es évek elején, a koreai háború alatt Amerika több bombát dobott le É.Koreára mint a II. világháború alatt a teljes távol keleti hadszíntérre. A folyamatos szőnyegbombázások során 32.000 tonna napalmbombát szórtak le, sok esetben szándékosan a civil lakosságot célozva. Sok ezer civil áldozatot követelve több kárt okoztak, mint amennyire szükség lehetett. A három éves háború alatt megölték a civil lakosság 20 százalékát. Az amerikai légierő tábornoka, Curtis LeMay a koreai háború alatt a stratégiai parancsnokság vezetője 1984-ben így nyilatkozott Dean Rusk leendő amerikai külügy miniszternek: ’Az Egyesült Államok Koreában mindent lebombázott, ami mozgott, minden téglát, ami egy másikon helyezkedett el.’ Miután nem volt több lebombázható város, bombázni kezdték a vízerőműveket, a mezőgazdasági irrigáló gátakat, amivel megsemmisítették a leendő terméseket.”

Phenjan-t ért napalmos támadás után a város, illetve, ami abból maradt, napokig égett. A félmillió lakósból mindössze 50.000 marad életben. Mindezeket az amerikaiak tökéletesen elfelejtették, de nem az észak koreaiak.

„Az Asia-Pacific Journal szerint az Egyesült Államok több mint 2 millió embert ölt meg egy olyan országban, amely semmilyen veszélyt nem jelentett a nemzeti biztonságra. A koreai háború, csak úgy, mint a Vietnámi háború nem volt semmi más, mint egy erőfitogtatás, amire Amerikának időnként szüksége van, ha már túlzottan unja magát, vagy szüksége van a legújabb fegyverek kipróbálására. Amerika semmit se nyerhetett a koreai agressziójával. Nem volt ez semmi más, mint birodalmi rosszindulat, amihez hasonlót már többször láthattunk az elmúlt időkben.”

Az Asia-Pacific Journal gondozásában megjelent 1950-1960 Észak Korea elpusztítása és újjáépítése című esszé szerint: „Víztározók, öntöző rendszerek, gátak, lakóközpontok mind le lettek bombázva, egyenlővé téve a földdel. Semmit se hagytak épen. Ha mozgott, lelőtték, ha nem mozgott, lebombázták. Amerika a háborút nem tudta megnyerni, tehát az országot egy lakhatatlan romhalmazzá változtatta.’ Éhezzenek, fagyjanak meg, egyenek gyomokat, gyökereket, és rágcsálókat, ha életben akarnak maradni. Aludjanak árkokban, és a romok között. Minket ez nem érdekel, mi vagyunk a világ urai. Isten áldja Amerikát!

„Amerika így működik és ez semmit se változott amióta a 7. Lovas ezred Wounded Knee-ben kiirtott 150 férfit, nőt és gyereket több mint 100 évvel ezelőtt. [utalás az utolsó indián legyilkolásra] Tanulják meg, aki Uncle Sam útjába áll, az mind így jár.”

Az amerikai barbarizmus az észak koreai emberek agyába beégetődött. Bár mekkora legyen is az ára ennek a megismétlődését nem engedhetik meg. Bár mekkora is legyen az ára, képesnek kell lenniük megvédeni magukat. Legfontosabb szempont az önvédelem.”

„Kérdés, hogy lenne-e módja annak, hogy a jelenlegi állapotot felszámolják ami Phenjan és Washington között fennáll? Természetesen………..

___________________________________________________________________________
A teljes VIP.225. anyagot a VIP előfizetőknek elküldöm E-mailben. Kapcsolat felvétel: evatibor#t.online,hu

__________________________________________________________________________

The Problem is Washington, Not North Korea

By Mike Whitney

Washington has never made any effort to conceal its contempt for North Korea. In the 64 years since the war ended, the US has done everything in its power to punish, humiliate and inflict pain on the Communist country. Washington has subjected the DPRK to starvation,  prevented its government from accessing foreign capital and markets, strangled its economy with crippling economic sanctions, and installed lethal missile systems and military bases on their doorstep.

Negotiations aren’t possible because Washington refuses to sit down with a country which it sees as its inferior.  Instead, the US has strong-armed China to do its bidding by using their diplomats as interlocutors who are expected to convey Washington’s ultimatums as threateningly as possible.  The hope, of course, is that Pyongyang will cave in to Uncle Sam’s bullying and do what they are told.

But the North has never succumbed to US intimidation and there’s no sign that it will. Instead, they have developed a small arsenal of nuclear weapons to defend themselves in the event that the US tries to assert its dominance by launching another war.
There’s no country in the world that needs nuclear weapons more than North Korea. Brainwashed Americans, who get their news from FOX or CNN, may differ on this point, but if a hostile nation deployed carrier strike-groups off the coast of California while conducting massive war games on the Mexican border (with the express intention of scaring the shit of people) then they might see things differently. They might see the value of having a few nuclear weapons to deter that hostile nation from doing something really stupid.

And let’s be honest, the only reason Kim Jong Un hasn’t joined Saddam and Gadhafi in the great hereafter, is because (a)– The North does not sit on an ocean of oil, and (b)– The North has the capacity to reduce Seoul, Okinawa and Tokyo into smoldering debris-fields.  Absent Kim’s WMDs,  Pyongyang would have faced a preemptive attack long ago and Kim would have faced a fate similar to Gadhafi’s.  Nuclear weapons are the only known antidote to US adventurism.

The American people –whose grasp of history does not extend beyond the events of 9-11 — have no idea of the way the US fights its wars or the horrific carnage and destruction it unleashed on the North.  Here’s a short  refresher that helps clarify why the North is still wary of the US more than 60 years after the armistice was signed.  The excerpt is from an article titled “Americans have forgotten what we did to North Korea”, at Vox World:

“In the early 1950s, during the Korean War, the US dropped more bombs on North Korea than it had dropped in the entire Pacific theater during World War II. This carpet bombing, which included 32,000 tons of napalm, often deliberately targeted civilian as well as military targets, devastating the country far beyond what was necessary to fight the war. Whole cities were destroyed, with many thousands of innocent civilians killed and many more left homeless and hungry….

According to US journalist Blaine Harden:  “Over a period of three years or so, we killed off — what — 20 percent of the population,” Air Force Gen. Curtis LeMay, head of the Strategic Air Command during the Korean War, told the Office of Air Force History in 1984. Dean Rusk, a supporter of the war and later secretary of state, said the United States bombed “everything that moved in North Korea, every brick standing on top of another.” After running low on urban targets, U.S. bombers destroyed hydroelectric and irrigation dams in the later stages of the war, flooding farmland and destroying crops……

“On January 3 at 10:30 AM an armada of 82 flying fortresses loosed their death-dealing load on the city of Pyongyang …Hundreds of tons of bombs and incendiary compound were simultaneously dropped throughout the city, causing annihilating fires, the transatlantic barbarians bombed the city with delayed-action high-explosive bombs which exploded at intervals for a whole day making it impossible for the people to come out onto the streets. The entire city has now been burning, enveloped in flames, for two days. By the second day, 7,812 civilians houses had been burnt down. The Americans were well aware that there were no military targets left in Pyongyang…

The number of inhabitants of Pyongyang killed by bomb splinters, burnt alive and suffocated by smoke is incalculable…Some 50,000 inhabitants remain in the city which before the war had a population of 500,000.” (“Americans have forgotten what we did to North Korea“,  Vox World)

The United States killed over 2 million people in a country that posed no threat to US national security. Like Vietnam, the Korean War was just another  muscle-flexing exercise the US periodically engages in whenever it gets bored or needs some far-flung location to try out its new weapons systems. The US had nothing to gain in its aggression on the Korean peninsula, it was mix of imperial overreach and pure unalloyed viciousness the likes of which we’ve seen many times in the past. According to the Asia-Pacific Journal:

“By the fall of 1952, there were no effective targets left for US planes to hit. Every significant town, city and industrial area in North Korea had already been bombed. In the spring of 1953, the Air Force targeted irrigation dams on the Yalu River, both to destroy the North Korean rice crop and to pressure the Chinese, who would have to supply more food aid to the North. Five reservoirs were hit, flooding thousands of acres of farmland, inundating whole towns and laying waste to the essential food source for millions of North Koreans.10 Only emergency assistance from China, the USSR, and other socialist countries prevented widespread famine.” (“The Destruction and Reconstruction of North Korea, 1950 – 1960”, The Asia-Pacific Journal, Japan Focus)

Repeat: “Reservoirs, irrigation dams, rice crops,  hydroelectric dams, population centers” all napalmed, all carpet bombed,  all razed to the ground. Nothing was spared. If it moved it was shot, if it didn’t move, it was bombed. The US couldn’t win, so they turned the country into an uninhabitable wastelands.   “Let them starve. Let them freeze.. Let them eat weeds and roots and rodents to survive. Let them sleep in the ditches and find shelter in the rubble. What do we care? We’re the greatest country on earth. God bless America.”

This is how Washington does business, and it hasn’t changed since the Seventh Cavalry wiped out 150 men, women and children at Wounded Knee more than century ago. The Lakota Sioux at Pine Ridge got the same basic treatment as the North Koreans, or the Vietnamese, or the Nicaraguans, or the Iraqis and on and on and on and on. Anyone else who gets in Uncle Sam’s way, winds up in a world of hurt. End of story.

The savagery of America’s war against the North left an indelible mark on the psyche of the people.  Whatever the cost, the North cannot allow a similar scenario to take place in the future. Whatever the cost, they must be prepared to defend themselves. If that means nukes, then so be it. Self preservation is the top priority.

Is there a way to end this pointless standoff between Pyongyang and Washington, a way to mend fences and build trust?

Of course there is. The US just needs to start treating the DPRK with respect and follow through on their promises. What promises?

No Advertising – No Government Grants – This Is Independent Media

Get Our Free Daily Newsletter

You can’t buy your way onto these pages

The promise to built the North two light-water reactors to provide heat and light to their people in exchange for an end to its nuclear weapons program. You won’t read about this deal in the media because the media is just the propaganda wing of the Pentagon. They have no interest in promoting peaceful solutions. Their stock-in-trade is war, war and more war.

The North wants the US to honor its obligations under the 1994 Agreed Framework. That’s it. Just keep up your end of the goddamn deal. How hard can that be?   Here’s how Jimmy Carter summed it up in a Washington Post op-ed (November 24, 2010):

“…in September 2005, an agreement … reaffirmed the basic premises of the 1994 accord. (The Agreed Framework) Its text included denuclearization of the Korean Peninsula, a pledge of non-aggression by the United States and steps to evolve a permanent peace agreement to replace the U.S.-North Korean-Chinese cease-fire that has been in effect since July 1953. Unfortunately, no substantive progress has been made since 2005…

“This past July I was invited to return to Pyongyang to secure the release of an American, Aijalon Gomes, with the proviso that my visit would last long enough for substantive talks with top North Korean officials. They spelled out in detail their desire to develop a denuclearized Korean Peninsula and a permanent cease-fire, based on the 1994 agreements and the terms adopted by the six powers in September 2005….

“North Korean officials have given the same message to other recent American visitors and have permitted access by nuclear experts to an advanced facility for purifying uranium. The same officials had made it clear to me that this array of centrifuges would be ‘on the table’ for discussions with the United States, although uranium purification – a very slow process – was not covered in the 1994 agreements.

Pyongyang has sent a consistent message that during direct talks with the United States, it is ready to conclude an agreement to end its nuclear programs, put them all under IAEA inspection and conclude a permanent peace treaty to replace the ‘temporary’ cease-fire of 1953. We should consider responding to this offer. The unfortunate alternative is for North Koreans to take whatever actions they consider necessary to defend themselves from what they claim to fear most: a military attack supported by the United States, along with efforts to change the political regime.”

(“North Korea’s consistent message to the U.S.”, President Jimmy Carter, Washington Post)

Most people think the problem lies with North Korea, but it doesn’t. The problem lies with the United States; it’s unwillingness to negotiate an end to the war, its unwillingness to provide basic security guarantees to the North, its unwillingness to even sit down with the people who –through Washington’s own stubborn ignorance– are now developing long-range ballistic missiles that will be capable of hitting American cities.

How dumb is that?

The Trump team is sticking with a policy that has failed for 63 years and which clearly undermines US national security by putting American citizens directly at risk. AND FOR WHAT?

To preserve the image of “tough guy”,  to convince people that the US doesn’t negotiate with weaker countries,  to prove to the world that “whatever the US says, goes”?   Is that it?  Is image more important than a potential nuclear disaster?

Relations with the North can be normalized,  economic ties can be strengthened, trust can be restored, and the nuclear threat can be defused. The situation with the North does not have to be a crisis, it can be fixed. It just takes a change in policy, a bit of give-and-take, and leaders that genuinely want peace more than war.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________