(3035) Rendőrállam (Amerikában)

A külvárosi nyomornegyedekben a rendőrség katonai fegyverekkel van ellátva, és fel van hatalmazva, hogy tetszés szerint üldözzön és gyilkoljon a tömeges bebörtönzés mellett, ami a szegény emberek társadalmi ellenőrzésének elsődleges eszköze.

A cikk szerkesztett magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.


The New ‘Black Codes’

By Chris Hedges

The police forces in impoverished urban communities, equipped with military-grade weapons and empowered to harass and kill largely at will, along with mass incarceration, are the principal tools for the social control of the poor. There is little pretense of justice and even less of protection and safety. The corporate state and our oligarchic rulers fear a backlash from those they abandoned in deindustrialized enclaves across the country, what Malcolm X called our “internal colonies.” The daily brutality and terror keep the poor, especially poor people of color, in bondage. On average, more than 1,100 people, or one every eight hours, almost all unarmed, are killed every year by police in the United States. These killings are not accidents. They are not the results of a failed system. The system works exactly as it is designed to work. And until the system of corporate power is destroyed, nothing will change for the poor, or the rest of Americans.

Every police reform going back decades, including due process, Miranda rights and protocols for filing charges, has only resulted in increased police power and resources. Our national conversation on race and crime, which refuses to confront the economic, social and political systems of exploitation and white supremacy, has been a whitewash. The vast pools of the unemployed and underemployed, especially among people of color, are part of the design of predatory corporate capitalism. And so are the institutions, especially the police, the courts, the jails and the prisons, tasked with maintaining social control of those the system has cast aside.

The elites are acutely aware that without police terror and the U.S. prison system, which holds 25% of the world’s prison population, there would be intense social unrest. Outrage over the police killings of Michael Brown in Ferguson, Mo., Eric Garner in New York City, Walter Scott in Charleston, S.C., Tamir Rice in Cleveland, Freddie Gray in Baltimore and Laquan McDonald in Chicago—fanned by video recordings or social media exposure—may have led to the rise of groups such as Black Lives Matter but it has done nothing, and will do nothing, to curb police abuse. More training, body cameras, community policing, the hiring of more minority members as police officers, a better probation service, equitable fines and special units to investigate police abuse are public relations gimmicks. No one in power has any intention of loosening the vise. Authorities are too afraid of what might happen.

Tax cuts for corporations and the wealthy, the loss of industrial, unionized jobs with sustainable incomes, and the collapse of public institutions have decimated city and county budgets. Police departments are used to make up lost revenue through the constant imposition of fines on the poor, often for manufactured crimes such as blocking pedestrian traffic (which means standing on a sidewalk), drinking from an open container or selling tax-free cigarettes. Arrests and consequent fines for such violations are called “quality of life” actions. Poverty has forced many, especially the young, to derive an income from the illegal economy. The lack of work in the legitimate economy and the bottomless need for governmental revenue have turned policing into a sustained war on the underclass. It was in this war that Garner, attempting to provide for his family by selling tax-free cigarettes, became a repeated target of police harassment and was eventually choked to death by police officers on July 17, 2014, in Staten Island.

Matt Taibbi’s book “I Can’t Breathe: A Killing on Bay Street” uses the killing of Garner to expose the architecture of state repression. None of this repression and abuse, as Taibbi illustrates, is accidental, and none of it will be fixed until the social, political and economic injustices perpetrated upon the poor by corporate power are reversed. [Click here to see Hedges interview Taibbi.]

The war on poor people of color has been a bipartisan project. No one was executed in the United States between 1968 and 1976, but drastic changes in laws occurred in the 1990s. During the administration of President Bill Clinton, Democrats and Republicans passed a series of “law and order” bills that saw the number of crimes punishable by death leap to 66 in 1994. In 1974, there had been only one such crime identified in federal law.

The two parties, in the words of Naomi Murakawa, engaged in “a death penalty bidding war.” Then-Sen. Joe Biden was one of the leading proponents of expanding the death penalty. Biden boasted that he had “added back to the Federal statutes over 50 death penalties.” The 1994 Violent Crime Control and Law Enforcement Act, pushed through by Clinton and Biden, provided funding for tens of thousands of community police officers and drug courts. It banned some assault weapons. It mandated life sentences for anyone convicted of a violent felony after two or more prior convictions, including for drug crimes. The mandated life sentences were known as three-strikes provisions.

The population in state and federal prisons during the Clinton administration rose by 673,000 inmates—235,000 more than during Ronald Reagan’s presidency. The police became omnipotent on the streets of poor communities. The courts became a conveyor belt transporting the poor into the nation’s jails and prisons.

Taibbi writes at the opening of his book of an unprovoked police assault in 2014 on Ibrahim Annan, the son of two immigrants from Africa, while he was seated in his car in Staten Island. Annan, in his late 30s, was beaten mercilessly on his face and head by police with what is believed to have been a telescoping metal baton. His left leg was broken in three places. A year later he would still be walking with a cane. As is typical in police abuse cases, a number of charges were filed against him: menacing; criminal possession of marijuana in the fifth degree; obstructing government administration; unlawful possession of marijuana; assault in the second degree, and assault in the third degree, among others. Taibbi writes:

The long list of charges slapped on Annan were part of an elaborate game police and prosecutors often play with people caught up in “problematic” arrests. A black man with a shattered leg has a virtually automatic argument for certain kinds of federal civil rights lawsuits. But those suits are harder to win when the arrest results in a conviction. So, when police beat someone badly enough, the city’s first line of defense is often to go on the offense and file a long list of charges, hoping one will stick. Civil lawyers meanwhile will often try to wait until the criminal charges are beaten before they file suit.

It’s a leverage game. If the beating is on the severe side, the victim has the power to take the city for a decent sum of money. But that’s just money, and it comes out of the taxpayer’s pocket. The state, meanwhile, has the power to make the losses in this particular poker game very personal. It can put the loser in jail and on the way there can take up years of his or her life in court appearances. As Annan would find out, time is the state’s ultimate trump card.

Victims of such violence are uniformly vilified to a public that has a predisposition to fear people targeted by police. And so are those who bear witness, such as Ramsey Orta, who used his phone to video-record the killing of Garner.

“Try to imagine a world where there isn’t a vast unspoken consensus that black men are inherently scary, and most of these police assaults would play in the media like spontaneous attacks of madness,” Taibbi writes. “Instead, they’re sold as battle scenes from an occupation story, where a quick trigger finger while patrolling the planet of a violent alien race is easy to understand.”

Success in policing is not measured by combating or investigating crime but in generating arrests and handing out summonses, turning the work of police departments into what Taibbi calls an “industrial production scheme.” At the same time, there is an imperative to suppress as many reports of felonies as possible to produce favorable crime statistics. This creates a situation where, as Taibbi notes, police are “discouraged from reporting real crime in the community, which [has] the effect of letting people know that police weren’t interested in committing resources to their actual needs.”

Police are empowered to stop anyone for a long list of reasons, including “inappropriate attire” and “suspicious bulge.” This provides legal cover for the random stops and searches carried out by police, especially against boys and men of color. Garner was harassed in this way throughout much of his life.

“Garner was harmless, but he was also a massive, conspicuous, slovenly dressed black man standing on a city block during work hours,” Taibbi writes. “People like him would become the focus of a law enforcement revolution that by the late 2000s had become intellectual chic across America with a powerfully evocative name: Broken Windows.”

At its core, the broken-windows policy—the idea that arrests for minor violations prevent major violations—was warped by what Taibbi calls a “chilling syllogistic construct: New Yorkers who are afraid of crime are already victims. Many New Yorkers are scared of black people. Therefore, being black is a crime.”

It is under this construct, as Taibbi writes, that “90 to 95 percent of all people imprisoned for drug offenses in New York in the nineties were black and Hispanic, despite studies showing that 72 percent of all illegal drug users in the city were white.”

The random stopping and searching of poor people of color became known as stop and frisk, a bulwark of Mayor Michael Bloomberg’s New York. The city government argued that it was not engaging in racial profiling. It stopped poor black and brown people, it said, because they were statistically more likely to be criminals. In 2011 and 2012, Taibbi writes, “blacks and Hispanics represented 87 percent of all the people stopped. The city of New York justified these stops by stating that ‘approximately 83 percent of all known crime suspects and approximately 90 percent of all violent crime suspects were Black and Hispanic.’ ”

It is a startling admission by the city, but one that explains the war on the poor. There was, Taibbi writes, “a single, blanket justification that covered ‘reasonable suspicion’ for at least 80 percent of those searches: they were black or Hispanic residents of high-crime neighborhoods.”

The police targeting of black people is part of a long continuum in American history. It has its origins in the post-Civil War era’s Black Codes, which prohibited blacks from owning weapons, restricted their property rights, forbade them to assemble in groups and imposed severe penalties on them for minor or meaningless crimes. “No matter what the time period, police from the Civil War through the later Jim Crow period always had a series of highly flexible laws ready if they felt the need to arrest any black person uncooperative enough not to have committed an actual crime,” Taibbi writes.

Ghettos and crime-ridden neighborhoods, our “racial archipelagoes,” he writes, were “artificially created by a series of criminal real estate scams.” Real estate companies in the 1960s used scare campaigns to drive out white residents. They brought in “a new set of homeowners, often minorities, and often with bad credit and shaky job profiles. They bribed officials in the FHA to approve mortgages for anyone and everyone. Appraisals would be inflated. Loans would be approved for repairs, but repairs would never be done.”

The typical target homeowner in the con was a black family moving to New York to escape racism in the South. The family would be shown a house in a place like East New York that in reality was only worth about $15,000. But the appraisal would be faked and a loan would be approved for $17,000.

The family would move in and instantly find themselves in a house worth $2,000 less than its purchase price, and maybe with faulty toilets, lighting, heat, and (ironically) broken windows besides. Meanwhile, the government-backed loan created by a lender like Eastern Service by then had been sold off to some sucker on the secondary market: a savings bank, a pension fund, or perhaps to Fannie Mae, the government-sponsored mortgage corporation.

Before long, the family would default and be foreclosed upon. Investors would swoop in and buy the property at a distressed price one more time. Next, the one-family home would be converted into a three- or four-family rental property, which would of course quickly fall into even greater disrepair.

This process created ghettos almost instantly. Racial blockbusting is how East New York went from 90 percent white in 1960 to 80 percent black and Hispanic in 1966.

Once poor people of color were quarantined in these ghettos it was almost impossible for them to get out.

Aggressive policing is the bulwark of a segregated America. The police patrol the borders between our urban wastelands and affluent white neighborhoods. This policing, Taibbi writes, “maintains the illusion of integration by allowing police officers to take the fall for policies driven by white taxpayers on the other side of the blue wall.”

“Follow almost any of these police brutality cases to their logical conclusion and you will eventually work your way back to a monstrous truth,” Taibbi writes. “Most of this country is invested in perpetuating the nervous cease-fire of de facto segregation, with its ‘garrison state’ of occupied ghettos that are carefully kept out of sight and mind.”

Chris Hedges, spent nearly two decades as a foreign correspondent in Central America, the Middle East, Africa and the Balkans. He has reported from more than 50 countries and has worked for The Christian Science Monitor, National Public Radio, The Dallas Morning News and The New York Times, for which he was a foreign correspondent for 15 years. https://www.truthdig.com/author/chris_hedges/

This article was originally published by “TruthDig”


Éljetek a lehetőségekkel!

(2238) Az izzólámpa összeesküvés – a tervezett elévülés története, és a történet másik oldala (repríz)

Tibor bá’ az igazság keresése online

A média önnépszerűsítése céljából állandóan szenzációkat ismertet, ha nincs, akkor kreál. Párt napja lehetett olvasni az INDEX-ben “A nagy villanykörte mutyiról”, ami arról szólt, hogy a német Osram, a holland Philips, a francia Compagnie des Lampes és az amerikai General Electrics életre hívták a Phoebus kartellt, ami alapjaiban változtatta meg a világot. És miért? Mert elhatározták, hogy a 2500 órát világító izzólámpáik túl sokáig égnek, helyette olyat kell gyártani, ami csak 1000 órát világít. Ez komplett hülyeség! Nézzük, mi a valóság.

A ma embere lépten-nyomon összeesküvést lát még ott is, ahol nincs. Az egyik ilyen elképzelés az izzólámpagyártók összeesküvése, hogy lámpáik egységesen legfeljebb 1000 órán át világítsanak az újabb vásárlás kikényszerítése végett. Ez azonban nem igaz, illetve, nem így igaz.Kezdjük azzal, hogyan működik az izzólámpa? Akinek vannak alapvető fizikai ismeretei az tudja, hogy minden test hősugarakat bocsát ki a hőmérsékletének megfelelő hullámhosszon vagy frekvencián, te magad is. Az is ismert, hogy minél magasabb egy test hőmérséklete annál nagyobb az általa kisugárzott hullám frekvenciája. Amikor egy test hőmérséklete közelít az 1000 °C-hoz a kibocsátott sugár frekvenciája kezdi elérni azt a pontot, amire az emberi szem már érzékeny, és ezért mélyvörös színűnek látjuk azt. 2000 °C környékén már igen erős világos fényt látunk. Ezt használták fel őseink, amikor az esti világítást fáklyákkal oldották meg. Fáklyánál, gyertyánál, petróleum és gázlámpáknál az égésnél keletkezett forró gáz az, ami világít. A feltalált izzólámpa lényege, hogy benne semmit nem kell elégetni, hogy fény keletkezzen, hanem az úgynevezett izzószálat kell felhevíteni 1500-2500 °C-ra, hogy fényt bocsásson ki. Hogyan történik az izzószál felhevítése?

Egy zárt áramkörben az áthaladó elektromos áram munkát végez, energiája átalakul hővé. A kellően megválasztott vezeték szakasz felhevül és fényt bocsát ki. Ezt használta fel Edison a XIX. század végén. Nála az izzó szakasz szénszálból állt. A szén azonban magas hőfokon oxidál, tehát elég. Ezért Edison egy légmentes búrába zárta. Másik hibája a szénszálnak a sárga fénye volt. Az nyilvánvaló, hogy minél magasabbra hevül fel az izzószál, annál több és „fehérebb” fényt kapunk. Ennek azonban határt szab az anyagok olvadáspontja. Ideálisnak tűnt a volfrám, ezért az izzószálakat volfrámból kezdték gyártani. Ezek a lámpák azonban hamar kiégtek, elszakadt az izzószál. Az ok egyszerű, vákuumban az izzószál felületéről lerepültek a hőtől rezgő atomok és rácsapódtak a búra belső falára. Egy felől tehát a búra elhomályosodott, másfelől pedig az anyag elfogyott, tehát végül elszakadt az izzószál. Ezen úgy segítettek, hogy a búrát megtöltötték semleges kémhatású nitrogénnel. Ez javított a helyzeten, mert a nitrogén atomok a leszakadni akaró volfrám atomokat visszalökdösték. Még jobb hatásfokkal csinálták ezt az argon gáz atomjai, mert nagyobb a fajsúlyuk. Aztán átálltak a kriptonra, aminek még nagyobb a fajsúlya. Vagyis a kezdeti időben törekedtek a hosszabb élettartamra és a fehérebb fényre. Sokat segített a helyzeten, amikor az izzószálat spirálosították, majd dupla-spirállá gyártották.

További eredményeket sikerült elérni azzal, hogy az izzószál egyenletességét fokozták. Ugyanis, amennyiben a volfrámszál keresztmetszetében lokálisan valahol csökkenés van, ott a helyi ellenállás nagyobb, ezért egy kicsivel jobban hevül, mint a többi szakaszon. Nyilvánvaló, hogy innen több atom repült le, tehát tovább vékonyodik a szál, mígnem elszakad.

A II. világháború előtti időkben már mindent  elértek, ami elérhető volt. A dupla-spirálos, kripton töltésű lámpák jelentették az izzólámpa gyártás csúcsát. Egyértelmű volt, hogy két szempont áll egymással szembe. Minél fehérebb fény egyre jobb hatásfok mellett és az élettartam. Lehetett gyártani szuper-fényes izzólámpát (fotólámpák) amelyek csak 2 órát égtek, és lehetett gyártani 100 évig ki nem égő lámpát narancssárga pislákolással. Ha akarsz ilyet, a megoldás roppant egyszerű. Vegyél egy 12  voltos autólámpát és köss rá 6 voltot. Sárgán fog világítani, de örökké fog élni.

Az izzólámpa gyártók valóban megegyeztek abban, hogy a lámpáik élettartama névlegesen 1000 óra lesz, mert ez egy észerű kompromisszumnak látszott. Nem égnek ki gyorsa, de elfogadható fényük van. Nincs összeesküvés, nem is lehet, mert bárki meg tudja oldani, hogy az izzólámpái alul-feszítettek legyenek, vagyis a névleges feszültségnél kisebbet kapcsoljon rá. Izzólámpák esetében nincs betervezett elavulás. Elavulnak maguktól. 😀          


Éljetek a lehetőségekkel!

(3034) Gorbacsov megszólalt (fordítás)

Tibor bá’ online


A volt szovjet főtitkár Mihail Gorbacsov egy új keletű  interjúban figyelmeztetett, hogy Amerika és Oroszország közötti feszültség „forró háborúhoz” vezethet.

A kérdésre, hogy a feszültség vezethet-e olyan helyzethez, ami hasonlít a volt hidegháborúhoz, Gorbacsov azt válaszolta a CNN riporterének, hogy „úgy gondolom, ezt el kellene kerülni.”

Gorbacsov azt mondta még, hogy „Jó, hogy az egész világon megbeszélés folyik, és az emberek beszélnek, és cselekednek, ami a legfontosabb dolog.”

„Bemondók és politikusok, az emberek tudják, hogy nem szabad megengedni egy új hidegháború beköszöntését, ami meleg háborúvá nőheti ki magát. Ez pedig a civilizációnk elpusztulásához vezethet”, tette még hozzá.

Gorbacsov hangot adott reményének, hogy ő és Reagan elnök által 1987-ben létrehozott Közép Hatótávolságú Nukleáris Fegyverekről szóló Egyezmény egy új verziója megvalósul, miután mond az USA mind pedig Oroszország ez év elején kilépett az eredeti megállapodásból.

„Az összes megállapodás létezik, nem semmisült meg”, mondta Gorbacsov a hálózatnak. „Viszont ezek az első lépések a megsemmisítésük felé, miközben semmi esetre se lenne szabad megsemmisíteni, mert ha tovább lépnének bármi megtörténhet.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3033) Zenés hétvége 5.

A magyar könnyűzenét ellepték a magyar cigányok a maguk igénytelen szövegével, dallamával és mozgás kultúrájával. A minőség pedig eltűnik. Emlékezzünk a NOX-ra.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3031) SOS János kórház

Tibor bá’ online


Jelen pillanatban a magyar kórházak 64 milliárd forinttal tartoznak a beszállítóknak. forinttal, ami roppant nagy összeg, de ez nem Adriai tengeri dáridóra költötték, ez az utolsó fillérig a működésükre ment el. Nyilvánvaló, hogy alul vannak finanszírozva. Ezt most a János Kórház megunta és a társadalomhoz fordult, hogy adakozzunk. Nem pénzt kért, hanem amire szükségük volt, és amire nem jutott a pénzből. Például csaptelepre.

A Fideszesek által utált Rákosi rendszerben a Svábhegyen (Szabadsághegy) laktunk, ami a János Kórházhoz tartozik. Húsz éves koromban kiugrott a bokám, és akkorára dagadt, mint egy cipó. Bementem a János Kórházba, megkérdezték, ki vagyok és hol lakom. Nem kértek se lakhely kártyát, se TAJ számot, szó és várakozás nélkül elláttak. Majd megmondták mihez tartsam magam, mikor veszik le a gipszet, stb. Nem kellett hálapénzt adnom, és kiírtak 10         napra, vagyis nem kellett dolgoznom. Ja, majd elfelejtettem, nem kellett gipszet és gézt vinnem magammal, és persze a kórház a kutyának se tartozott.

Évekkel később, már a Kádár rendszerben, ott született az első fiam. A feleségem befeküdt császárszülésre, és nem kellet vécépapírt bevinni vele, se gyógyszert, se semmit. Nyolc hónappal később a fiam közép fültőgyulladást kapott. Ebbe bele szokás halni. Tomi nem halt bele, ahogy diagnosztizálták azonnal megműtötték, még fél napot se kellett várnia, mert a várólista ismeretlen fogalom volt. Tökéletesen ellátták, és egy fillérembe se került. Igaz, nem voltak plázák, és nem lehetett banánt kapni az üzletekben. Ebből is látszik, hogy nincs tökéletes társadalmi rend, de az illiberalizmus nagyon, de nagyon tökéletlen. És még ezek szidják a Kádár rendszert.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3030) Az agyhalott NATO

Az alábbi cikk szerkesztett fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

Egy évre VIP előfizető az, aki legalább 10.000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásához


NATO as Good as Dead

When the North Atlantic Treaty Organization was founded some 70 years ago, its first secretary-general, Lord Ismay, famously noted that the purpose of the treaty alliance was “to keep the Russians out, the Americans in, and the Germans down.” NATO’s mission was to secure peace in Europe, promote cooperation among its members and guard their freedom by countering the threat posed by the Soviet Union at the time. This latter point was critical—by signing onto NATO, the United States agreed to accept the leadership of a burgeoning resistance to ostensible Soviet aggression and subversion transpiring in Europe in the aftermath of World War II. But since the collapse of the Soviet Union at the end of 1991, NATO has been an organization in search of a mission.

NATO’s original parameters still apply, but for all the wrong reasons. “Keeping the Russians out” is more an economic argument than a political one, especially when it comes to Russian energy (one need only witness the ongoing angst within the EU and NATO over the Nord Stream 2 gas pipeline project), while “keeping the Americans in” has similarly devolved into an economic argument surrounding the high financial cost of sustaining NATO, and the American perception that its European partners are not paying their fair share of the bill. “Keeping the Germans down” also has become an economic-based argument reflecting an internal European debate over the role of its central bank in driving economic policy. American financier J.P. Morgan once observed, “If you have to ask how much, you can’t afford it.” The fact that the current debate regarding NATO has primarily devolved into an economic argument is proof positive that the organization has deviated so far from its original purpose as to make moot any notion of underlying logic and legitimacy as to its viability going forward.

French President Emmanuel Macron sent shock waves through the transatlantic community when, in a recent interview published in The Economist, he lamented the current state of affairs between the U.S. and its European allies regarding NATO. Commenting on Donald Trump’s relentless criticism of NATO, Macron said that it is high time the organization acknowledge the “instability of our American partner,” noting that it can no longer rely on the U.S. to come to its defense. Macron questioned the continued viability of Article 5 of the NATO Charter, which stipulates that an attack against one member is an attack against all. It is Article 5 that gives the NATO alliance its credibility. “What will Article 5 mean tomorrow?” Macron asked in The Economist.

“What we are currently experiencing,” he concluded, “is the brain death of NATO.” Lulled into a false sense of complacency regarding its security by decades of reliance on the guarantee of U.S. support, Macron said, Europe today stands on “the edge of a precipice,” compelled to begin envisioning a world where it stands alone. “Europe must become autonomous in terms of military strategy and capability” in the face of American unilateralism, the rise of China and Russia, and the instability in the Middle East, which raised doubts about a fellow NATO member, Turkey. Failure to do so, Macron noted, would mean Europe would “no longer be in control of our destiny”.

In a pointed rejection of what she termed Macron’s “sweeping blow” against NATO, German Chancellor Angela Merkel lambasted his “drastic words.” “The French president has chosen drastic words,” she told reporters. “That is not my view of co-operation inside NATO.” From Germany’s perspective, she said, “NATO is in our interest. It is our security alliance,” even if, she noted, “we do have problems and even though we do have to get our act together.”

Merkel was joined in her defense of the alliance by German Defense Minister Annegret Kramp-Karrenbauer. Speaking at a NATO event in Berlin, Kramp-Karrenbauer noted that while it is important for German politicians to better explain to the German public why Germany needs to become more actively involved in international security issues, “NATO remains a decisive cornerstone” of Germany’s national security. Another prominent German, Wolfgang Ischinger, a former ambassador to the U.S. and deputy foreign minister who chairs the Munich Security Conference (which self-describes as “the world’s leading forum for debating the most pressing challenges to international security”), joined Kramp-Karrenbauer in contesting Macron’s comments. “Our American partners have increased their presence in Europe,” Ischinger told the press. “They are planning a big exercise next year, bigger than any exercise before. So we can’t call it brain-dead.”

The exercise Ischinger referred to is Defender 2020, set to be the third-largest military exercise in Europe since the Cold War ended. Involving some 37,000 troops from 15 NATO nations, including some 20,000 American troops who will be flown in from their bases in the U.S., Defender 2020 brings to mind the massive REFORGER (Reinforcement of Forces in Germany) exercises that were a staple of the Cold War. The 1983 REFORGER exercise, known as Autumn Forge 83, involved, among other things, a “radio-silent” airlift of 19,000 U.S. soldiers to Europe using 170 flights. While Defender 2020 matches the 1983 exercise in the number of troops deployed from the continental U.S., it pales in comparison with the scope of the U.S. commitment then when compared to now. In 1983, more than 250,000 U.S. troops were stationed in Germany, compared to approximately 35,000 now. The 20,000 troops the U.S. is flying in next year represents the maximum number the U.S. can deploy on short notice; the 19,000 flown in in 1983 were part of a larger force of over 350,000 earmarked for deployment should the need have arisen.

The costs associated with these exercises are considerable, as is the price tag associated with raising, training, equipping and maintaining forces in the high state of readiness needed for short-notice response to emerging situations—such as an attack on a NATO member by Russia, the scenario for which both Autumn Forge 83 and Defender 2020 were designed to address. In 1983, the West German defense budget was around 2.4% of the gross domestic product. Today, that figure is less than 1.3%, far short of the 2% threshold agreed to by NATO as the goal for all members to reach. Germany’s failure to increase its defense spending has drawn the ire of the Trump administration, which has indicated that it is considering withdrawing U.S. forces from Germany and basing them instead in neighboring Poland, which has exceeded the 2% benchmark. (By way of comparison, France has increased its defense spending by nearly 40% over the past few years, bringing it to the 2% GDP figure; the U.S. spends approximately 3.1% of its GDP on defense.)

The U.S. has long sought to use NATO as a vehicle for exporting transatlantic influence into areas of the world traditionally viewed as beyond the remit of what ostensibly remains a defensive alliance. While NATO involvement in Bosnia, Kosovo and Serbia in the late 1990s could be justified as a necessary response to a European threat, the same cannot be said of Libya, Afghanistan, Iraq or Syria—places where the U.S., in the name of fighting a global war against terrorism, has sought to employ NATO forces. Germany has been reticent about sending its forces beyond its borders; it dispatched thousands of troops to Afghanistan as part of the NATO mission there post-9/11, but it has recently refused to support U.S. requests for forces in Syria and the Persian Gulf, citing concerns over the economic costs that could be accrued by recklessly confronting Iran. Even France—which traditionally has supported U.S. requests for military involvement in Africa and the Middle East—finds the costs associated with these adventures prohibitive; Gen. Francois Lecointre, chief of staff of the French military, recently observed that the French military is overstretched and unable to adequately support the missions it has undertaken.

Ursula von der Leyen, former German minister of defense and current president-elect of the European Commission, spoke to this reality in a speech delivered in Berlin after Macron’s remarks. “In its 70-year history, much has changed in NATO,” she observed. “But one thing has always remained the same: NATO was and is always what its member states make of it.” Lacking a shared vision of what NATO stands for, and to what extent it should be funded, has created a divide in the transatlantic alliance that cannot be readily repaired, if ever. The problem isn’t simply bringing into alignment European and American visions for the proper role of the alliance in a post-Cold War reality, but perhaps more critically, bringing Europe in alignment with itself—which means France and Germany.

The European unity that emerged from the ashes of World War II was built upon the belief that deep historical differences could be papered over through economic integration. Initially, this line of thinking bore fruit; the postwar period that was secured by the existence of NATO brought with it a period of European economic revitalization, which in turn provided the opportunity for nations such as France and Germany to bridge their historical differences through the establishment of common economic policies and transnational institutions. While the initial vehicle for European economic unity, the European Coal and Steel Community, formed in 1951, was designed to permit France to monitor German industry and allay concerns over potential German militarization, its actual impact was to create supranational supervisory bodies that ultimately led to the creation of the European Union in 1993.

The connectivity between Europe’s economic development and NATO is real; there are 28 current EU members, 22 of whom are also members of NATO. But World War II ended 75 years ago, and the old national differences and prejudices long embedded in Europe are re-emerging with a vengeance. The foundation of the EU’s economic health is the European Monetary Union (EMU), whose strength is derived from fundamental rules of economic management enshrined in various treaties of the EU. The dual financial crises of 2007-08 and 2010-12, however, resulted in these rules being circumvented or broken outright in order to bail out failing EMU member nations such as Greece, Italy, Portugal and Spain. The bailouts were the manifestation of French-backed policies favoring relaxed fiscal and monetary policy over the more rigid financial controls favored by Germany, and they drove a wedge between Europe’s two major economic powers in the process, with the France-supported policies ultimately being paid for by Germany.

The Franco-German political-economic duopoly that has held Europe together during the postwar period is fracturing, with Europe being pulled in different directions by the gravitational forces of these two incompatible economic models that are likely incapable of sustaining a singular economic union, let alone underwriting a geriatric military alliance that has lost its purpose and meaning. NATO is on life-support, and Europe is being asked to foot the bill to keep breathing life into an increasingly moribund alliance whose brain death is readily recognized, but rarely acknowledged.


Scott Ritter


Scott Ritter spent more than a dozen years in the intelligence field, beginning in 1985 as a ground intelligence officer with the US Marine Corps, where he served with the Marine Corps component of the Rapid…


Éljetek a lehetőségekkel!

(3029) A halálos hő globális kockázata

Tibor bá’ online


Az Embernek van egy úgynevezett „thermoregulatory” kapacitása. Vagyis csak egy bizonyos mennyiségű extra hőt képes kivédeni, elviselni. Ez angol megfogalmazás szerint 35°C 100 % relatív légnedvesség szerint, ami angolul „Wet bulb” utalva a higanyos hőmérő higany gömbjének nedvesen tartására.

Számítások és kutatások szerint 2100-ra (LOL) az alábbi térkép szerinti eloszlásban lesz lehetséges a Földön élni. Persze léteznek megoldások légkondicionálók, pincék, vermek formájában, a kérdés az, hogy ezeket mennyi ideig lehet igénybe venni, és hány embernek.   


Éljetek a lehetőségekkel!

(3028) Henry Kissinger (Nov. 21. Kína) – fordítás

Tibor bá’ online.

A 93 éves politikus talán utoljára hallatott magáról.

A két ország (USA és Kína) belefogott az egymással vívott kereskedelmi háborúba, amiknek következtében sok milliárd dollár értékű árura ráterheltek akár 25 % vámot is 2018 óta. Washington azt állítja, hogy Beijing bizonyos kereskedelmi gyakorlatot az USA kárára megváltoztatott, és jelezte, hogy egyre több vámot vet ki addig, amíg a két ország nem köt egy új egyezményt.

Henry Kissinger korábbi külügyminiszter és a nemzetközi kapcsolatok szakembere figyelmeztetett, hogy a feszültség Washington és Beijing között a végén egy kiterjedt méretű hidegháborúvá válhat, amennyiben a mind két oldalt érintő témákat tárgyalási úton nem oldják meg. Hozzátette még azt, hogy a két ország közötti konfliktus még nem érte el azt a szintet, ami problémák megszüntetését gátolnák.

A veterán diplomata hozzátette még, hogy a Világ két legnagyobb gazdasága közötti potenciális konfliktus negatív következményei meghaladhatják az Európában lezajlott első világháború következményeit, aminek kitörését egy kellően nem kezelt, viszonylag kisebb krízis előzte meg.

Kissinger kifejtette, hogy támogatja a folyamatban lévő kereskedelmi megbeszéléseket Washington és Beijing között, és reméli, hogy sikeresen fognak zárulni. Amennyiben ez bekövetkezik, úgy Amerika és Kína tovább lépéhet és politikai megbeszélésbe kezdhet, hogy további kétoldalú témákat sorra járjanak.

Végül azt mondta még, hogy olyan országok, mint az USA és Kína arra vannak kárhoztatva, hogy egymás lábára lépjen, mert tisztában vannak a másik céljaival, de ez elkerülhető, ha kellően kezelik a nézeteltéréseket.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3027) A halálközeli állapot (ismétlés)

Tibor bá’ online

A lélekben hívők (vagyis gyakorlatilag az összes vallás hívői) már jó ideje szerették volna bizonyítani a lélek létezését, elsősorban nem önmaguk számára, hiszen ők biztosak voltak a létezésében, hanem a bizonyítékokat követelő hitetlenek részére. Az égvilágon mindent kipróbáltak. Rendkívül pontos mérlegre feltették a haldoklót ággyal együtt, és figyelték, hogy amikor az élőből kiszállt a lélek, moccant-e a mutató. Természetesen nem. A lélek, ha van, milligrammoknál is kevesebbet nyom, esetleg semmit, végtére is a lélek nem anyag, nem kell, hogy legyen tömege. A nevetséges próbálkozások mellett azonban volt egy nagyon komoly adulapjuk, a halál közeli állapot, amihez hamarosan visszatérek.

Akár hogy is nézzük, újabban kezd divatba jönni a halál utáni élet. Természetesen nem a történelmi és a kevésbé történelmi egyházakra gondolok, melyek tanításának elsődleges témája mindig is az emberi lélek volt, és akkor már meg is érkeztünk a halál utáni élethez, elvégre a lélek a hívők szemében halhatatlan. Amire gondolok, azok a megnyilvánulások, amelyek tökéletesen nélkülözik a vallásosságot, viszont az emberi lélek létezésének tényét tudományos színekben tüntetik fel.

Tekintettel arra, hogy a világ minden tájáról évtizedek óta gyűjtenek eseteket, olyan személyekkel kapcsolatban, akik úgymond a „halálból jöttek vissza”, precízebben fogalmazva, akiket a beállt klinikai halált követően sikeresen újraélesztettek, a jelenséget nem lehet egyszerűen lesöpörni az asztalról azzal, hogy kikiáltjuk őket csalóknak. Tudomásul kell venni a tényt, hogy szép számmal vannak olyanok, akik tökéletesen meg vannak győződve arról, ők egyszer már meghaltak, lelkük kilépett testükből, látták magukat „kívülről”, majd valamilyen okból kifolyólag lelkük visszatért a testükbe és „feltámadtak”.

Nézzük ezt egy kicsit pontosabban! Raymond Moody: Élet a halál után (Life after life) c. könyvének felsorolása több fázisra tagolja a jelenséget, de a lényege ugyanaz:

1.) Kellemetlen hang/zaj hallása az első észlelet.

2.) A halál állapotának felismerése.

3.) Boldogság és nyugalom.

4.) Testen kívűli állapot élménye, a lélek a halott test felett lebeg.

5.) Egy csatornában való elmerülés, nagy sebességgel való zuhanás egy fényes kijárat felé, amelynek a végén egy csodálatos kert ragyog.

6.) Halott rokonok és más szellemi lények jönnek az elhunyt szellemét üdvözölni.

7.) Az én-érzet megváltozása, feloldódás a szeretettel teli fényben, “fénylénnyé” válás.

8.) Az életfilm panorámaszerűen lepereg az elhunyt előtt, esetenként kérdéseket intéz a fény az elhunythoz.

9.) Az elhunyt elér egy határt, amit az élet és halál mezsgyéjeként fogalmaz meg.

10.) Kellemetlen visszatérés a testbe, valami visszahúzza a lelket a testbe.

11.) Felébredés és fájdalom, hideg érzete, s amennyiben az emlék megmarad az eseményről, azzal a “visszatért” nehezen tud mit kezdeni.

A kérdés csak az, ennek a jelenség sorozatnak van-e természettudományos magyarázata? A helyzet az, hogy van. Dr. Susan Blackmore a Bristoli Egyetem Agyi Érzékelések Laboratóriumának a munkatársa közzétett egy figyelemre méltó tanulmány „Vision from the Dying Brain” (A haldokló agytól származó látomások) címen. Dr. Black­more így nyilatkozik: „A halál közelében nyert tapasztalatok erősen misztikusak, legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Azonban ezek a tapasztalatok magáról a tudatunkról és agyunk működéséről árulkodnak, nem a síron túli életről”.

1975-ben a már idézett Raymond Moody, georgiai (USA) pszichiáter nem az egyetlen, aki közzétett elemzést a halálhoz közel került személyek élményeiről. Néhány évvel később, 1980-ban Kenneth Ring (Connecticuti Egyetem) 102 olyan esetet gyűjtött össze, ahol betegségből, balesetből vagy éppen öngyilkosságból kifolyólag kerültek az elbeszélők közel a halálhoz. Ring esetei megegyeztek Moody megállapításaival. Ring a „jelenséget” öt tipikus élményre bontotta. Ezek a következők:

1.) megnyugvás

2.) elválás a testtől

3.) belépés az „alagútba”

4.) a „fényesség” megpillantása

5.) belépés a „fényárba”

Az élmények nemcsak a leírt sorrendben következtek be minden esetben, de a bekövetkezés gyakorisága is ebben a sorrendben csökken. Vagyis, míg a megnyugvást az esetek 60 százalékában észlelték, a fényárba való belépés már csak 10 százaléknak volt élménye. Ezt úgy értelmezték, hogy ­minél közelebb került egy személy a halálhoz, annál többet élt át az öt fokozatból.

Ekkor jött az első igazi kihívás. Bruce Greyson, a Michigani Egyetem pszichiátere közölte tapasztalatát az „American Journal of Psychiatry” című folyó­iratban. Ezek szerint, a halál közelségében átélt élmények messze nem szabványosak, hanem a különböző emberi kultúráknak megfelelően ­változnak. És hadd hangsúlyozzam ki, ez az, ami „árulkodó”, hogy a jelenség nem valós, csak a páciens fejében játszódik le. Példának okáért a keresztény kultúrában felnőtt személyek a fényárban látni vélik Jézust, Gábriel arkangyalt, de még Szent Pétert is. Ezzel szemben a ­hinduk valami hírvivővel találkoznak, aki átnéz egy listát, és úgy találja, hogy „­tévedés” történt, „mars”(!) vissza a Földre. Nem hiszem, hogy különösképpen magyarázgatni kellene, ha a látomás vallásfüggő, akkor nyilván nem a valóságot, hanem az agy „fantáziáját” tükrözi.

Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy az élmény rendkívül meggyőző az átélő számára. Az alagút egy valóságos átjáró az élet és a halál között. A lélek oly konkrétan hagyja el a testet, hogy többen állították, saját magukat látták, például a műtőasztalon. A végső megnyugvás érzete annyira erős, hogy legtöbbjük nem akar visszatérni, illetve felébredés után sajnálja, hogy visszajött.

Kérdés, mivel lehet ezeket az élményeket megmagyarázni. A klasszikus okkult tanítás szerint a dolog egyszerű. A halál pillanatában az asztrális test (azaz a lélek) elhagyja a korporális testet (vagyis a tényleges testet). Azonban bizonyos esetekben ez a testelhagyás nem végleges, a lélek visszatér, a test felébred, és elmondja élményeit a másvilágról. Kész a bizonyíték, hogy van lélek és másvilág.

Ez a magyarázat azonban számtalan problémát vet fel. Először is, miből áll az asztrális test? Mi a kölcsönhatás az asztrális test és a korporális test között? Miképpen megy át a tudat a testből a lélekbe? A legnagyobb probléma mégis az, hogy a lélek nem detektálható, és ráadásul ez az elmélet nem szolgál semmi olyan előre megjósolható ténnyel, ami vizsgálható, ellenőrizhető. Pedig-pedig a lélek érzékelésére számtalan kísérletet tettek az elmúlt száz év alatt. Az eredmény persze, amire már szintén kitértem, minden esetben nulla! Ennek ellenére az asztrálistest-elméletnek számtalan híve van, főleg azok körében, akik maguk is átestek a jelenség észlelésén. Ezek az asztrális test hívők természetesen nem azonosak az egyszerű vallásos hívőkkel, mert az előbbiek úgy érzik, nekik „tudományos” bizonyítékok állnak rendelkezésükre. Ezért aztán a jelenséget nem lehet elintézni egyszerűen azzal, hogy „képzelődés”, csupán „hallucináció”.

Carl Sagan (1934–1996) csillagász (aki életében amolyan minden lében kanál tudós volt, amúgy a bolygó­kutatást tartotta szakterületének) állt elő egy olyan elképzeléssel, amit igen sokan támogattak, elsősorban azért, mert Amerika a félműveltek országa. Ezek szerint, ha a halálközeli jelenség univerzális, és ki tagadná, hogy az, akkor az emberek az ötletet csakis egy másik univerzális tapasztalatból nyerhetik, ami nem lehet más, mint a születés, tekintve, hogy aki él, annak meg is kellett születni. Így lett a vaginális szülőcsatornából alagút és annak végében a fény, mint egy másik világ az anyaméh után. Ha csipkelődni szeretnék, megjegyezhetném, Carl Sagan maradhatott volna a bolygóknál, amihez sokkal jobban ért. Mindenesetre, sokan ezt az elképzelést jó ideig komolyan vették. A vizsgálatoknál bevetettek olyan nagyágyút is, mint a mély hipnózis. Ez utóbbi segítségével az alany emlékezetében vissza kívántak menni egészen a születés pillanatáig. Az eredmény siralmas volt, de mi más lehetett volna? A születés pillanatában a csecsemő agya egyfelől alig funkcionál, másfelől pedig olyan üres, mint egy A4-es lap, amit most húztak ki a kötegből. A hipnotikus parancs hatására a médiumok előadták fantáziájuk legjavát, amiből egy jó adag zagyvaság gyűlt össze. Dr. Blackmore (most már a Melbourne-i Egyetemen) 254 olyan személyt kérdezett ki, akik mind átestek a halálközelség élményén. Ezek közül 36 császármetszéssel jött a világra, vagyis nyilvánvalóan nem lehettek emlékeik a szülőcsatornával kapcsolatban, ennek ellenére találkoztak az alagútjelenséggel. Sagan tényleg menjen vissza a bolygóihoz!

Az alagútnak különben meglehetősen figyelemreméltó tulajdonsága, hogy nem csak a halál közelébe kerülők tapasztalják. Migrénben és epilepsziában szenvedők egy része is számolt már be alagútlátomásról, mégpedig elalváskor, meditálás közben, vagy amikor csak egyszerűen relaxáltak. De az alagút megjelenhet akkor is, ha LSD-t, pszilocibint vagy maszkalint vesznek be. Vajon mi az oka annak, hogy ennyire különböző hatások mindig ugyanazt a hallucinációt okozzák?

Az agykérgen elhelyezkedő látásközpont, mely egyaránt feldolgozza a látott és az elképzelt képet, normál körülmények között stabil állapotban van, mert néhány, ezt a funkciót ellátó neuron a máshonnan érkező ingereket elfojtja. Hallucinálások akkor jönnek létre, amikor ez az elfojtó mechanizmus megszűnik vagy erősen csökken, mondjuk hallucinogén anyag hatására, vagy azért, mert az agy közvetlenül az elhalás küszöbén áll.

A szemlencse egy tárgy képét először a retinára vetíti ki. Innen az idegsejtek a kiváltott impulzusokat az agykéreg látásközpontjának különböző lokációira továbbítják. A látószög közepén található képelem sokkal több neuront köt le, mint a széleken lévők, ámbár az egész képet a retináról a tudatig egy bonyolult matematikai függvény szerint képezi le az agy (precízebben: az agy leképezését csak komplex függvénnyel lehet leírni). Jack Cowan (Chicagói Egyetem) neurobiológus szerint ez a bonyolult leképezés azt eredményezi, hogy a leképezési sorok az agykéregben úgy jelennek meg, mintha az koncentrikus körök sorozata (alagút), vagy éppen spirál lenne. A leképezési sorok mozgása a zsugorodás terjedését okozza.

Ezek szerint az alagút természetes következménye annak, ahogy az agykéreg a látható világot bemutatja. Na jó, de mi van az alagút végén látható fénnyel? Tekintettel arra, hogy az egységnyi területen található neuronok száma sokkal több a látószög közepén, mint a szélén, jóval erősebb hatás várható középen, amennyiben az összes neuron azonos mértékben szenved a szabályozó kioltás megszűnésétől. Feltételezhető tehát hogy minél jobban meg van zavarva a rendszer (vagyis a komplex agyvelő), annál erősebb a fényár.

Persze van még néhány kérdés, amit meg kell válaszolni. Például a jelenség észlelői halál-közeli állapotban előrehaladnak az alagútban, a fényár felé, de más okokból bekövetkező hallucinálásoknál ez nincs szükségszerűen így. A legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy ha ez mindössze hallucináció, miért tűnik oly hihetetlenül valódinak?

Ez utóbbi felvetésre válaszolva kezdjük annak vizsgálatával, miért tűnik valami valódinak. Ami a központi idegrendszert illeti, nem is olyan könnyű különbséget tenni két kategória között: „mi jön a külvilágból?” És „mi van az agyban tárolva?” Amint a látás, illetve a hallás impulzusai és a memóriából érkező információk feldolgozásra kerülnek, azonnal összekeverednek. Miközben az információk különböző feldolgozási fokokon mennek át, a kép összetevői: vonalak, élek, tér és a különböző tárgyak mind-mind más módon jelennek meg. Nem valószínű, hogy ezek meg lennének jelölve: „na, ez ­kintről jött”, vagy „ez hallucináció”. Az eldöntés, mi micsoda, valószínűleg jóval ­fentebb történik az agyban. A rendszer (vagyis az emberi agyvelő) egészen egyszerűen azt tartja „valódinak”, ami a legstabilabbnak bizonyul. Mi mást tehetne?

A normál életben mindössze egy „valós modell” van, mégpedig az, amit az érzékszerveink hoznak létre, és ez rendkívül stabil, koherens és egyben komplex. Ez a modell, az „én, itt és most” fogalmakból áll. Azért érezzük valósnak, mert abban az adott pillanatban a jeleket feldolgozó agyban ez a legstabilabb modell.

De mi a helyzet a haldokló aggyal? Mi van azzal az agyvelővel, amiben már nincs semmi szabályozás? Ez esetben fennáll a veszélye annak, hogy a valóságról képtelen lesz elfogadható modellt kialakítani. Előfordulhat, hogy az agykéreg látásközpontjában az ott találhatók közül a leképezési sorok által nyújtott modell lesz a legstabilabb. Ha ez a legstabilabb, akkor az agy szerint ez a valóság. Elvégre pontosan olyan értelemben valós, amilyen értelemben bármi, bármikor valósnak tűnhet, mert a rendszerben található modellek közül ez a legjobb. Mivel a képek feldolgozása is a látásközpontban történik, más képek is bekerülhetnek az alagút perspektívába (akár egy egész képzelt ­világ).

Nincs olyan agyvelő, amely ennél a pontnál bedobná a törülközőt. Jó, de mit tud tenni? A leglogikusabb cél az lehet, hogy a lehető leggyorsabban visszaforduljon az érzékszervek által betáplált impulzusokból összeállt modellhez, hiszen ez lehet a külvilág egyetlen stabil megtestesítője. Ennek egyik módja a memóriára való támaszkodás: Ki vagyok én? Hol vagyok? Mit csinálnak velem? Ezekre a kérdésekre a válasz ott szunnyad a memóriában, ha a haldokló agyvelőnek van még elég kapacitása ahhoz, hogy feldolgozza a válaszokat. Pontosan ezt teszi számítógépünk is: ha nincs kapcsolatban az Internet-szolgáltatóval, a memóriában tárolt Internet képeket küldi a monitorra.

Susan Blackmore szerint a memóriamodellek gyakran madárperspektívában jelennek meg (lásd még alant). Tételezzük tehát fel, hogy egy haldokló személy agyi rendszere létrehoz egy modellt abból, amire emlékszik: teste a műtőasztalon van, a sebészek körülötte forgolódnak, felette erős fényforrás, háta mögött különböző műszerek. Ez a kép tehát madárperspektívában, a mennyezet sarkából jelenik meg neki. Ráadásul ez egy egészen jó minőségű modell is lehet, mivel az agy beépíthet a valós világból érkező impulzusokat is, például a sebészek beszélgetését, műszerek csörömpölését, az újraélesztési kísérlet lökéseit, stb., ezek mind-mind a hallásközpontból származó inputok. Ily módon az agyi modell nemcsak igen hihető, de ténylegesen tartalmazza a valós események egy-két részletét is. Ez az, ami a visszaemlékezőt becsapja, méghozzá olyan alaposan, hogy a végsőkig hisz ­benne.

Ha abban a pillanatban az a legjobb modell, ami az agy rendelkezésére áll, akkor az tökéletesen valódinak fog hatni. Megismétlem, valódi olyan értelemben, amilyen értelemben bármi, bármikor valódi lehet. Blackmore szerint ez az a helyzet, amikor a „testen kívüli” élmény létrejön.

Ezt az álláspontot alátámasztja például az a tény, hogy a testen kívüli állapot megtapasztalói könnyen tudnak felidézni emlékképeket madártávlatban. Ilyen jellegű felméréseket végzett Blackmore is. Az eredményeket 1987-ben tette közzé a „Journal of Mental Imagery” című folyóiratban. A New South Wellsi Egyetemről (Ausztrália) Harvey Irwin is jelentette, hogy a testen kívüli élményben részesült személyek álmai igen gyakran madártávlatban jelennek meg.

De lépjünk tovább. Amikor az egyén „érzékeli” a másvilágot, akkor az a másvilág valósnak és feledhetetlennek tűnik. Ha azt állítjuk, hogy a tudat (eszmélés) mindig az adott időben kialakított agyi modelltől függ, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezeknek az embereknek a tudata átalakult. Ha normálissá is válnak, és ha a valós világ vissza is tér számukra, sose fogják elfelejteni, hogy „megtapasztaltak” egy „valós” másvilágot, hogy testük jelentéktelenné törpült, hogy megszűntek önmaguk lenni. Így tehát a halál közelségében átélt élmények mégis csak lehetnek transzcendensek, de egyáltalán nem titokzatosak, mert világosan árulkodnak a tudatról (az eszmé­lésről) és az agy működéséről, de semmit nem árulnak el a „lélek” létezéséről.

Ott tartunk tehát, ahol mindig is voltunk, az emberi lélek létezésére mind a mai napig az égvilágon semmi bizonyíték nincs. Figyelem! Nem azt állítom, hogy nincs lélek. Nem azt állítom, hogy az ember pusztán testből áll, de azt igen, hogy nincs bizonyíték a lélek létezésére. Ha mégis van valami, akkor azt illene valami más névvel illetni, mert a lélek fogalma igencsak el lett koptatva az évszázadok folyamán. Ha számunkra van valami megfoghatatlan, akkor az a valami nagyon más, mint amiben a hívők hisznek.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3027) Zenés hétvége 4.

Annyi év után az ENSZ beismerte, hogy a klímaváltozást nem ússza meg az emberiség. Pedig számtalan figyelmeztetés hangzott el. Íme, egy a sok közül.

A szöveg 1982-ből. (Elég régen tudhatnánk.)

What about sunrise
What about rain
What about all the things that you said
We were to gain
What about killing fields
Is there a time
What about all the things
That you said were yours and mine

Did you ever stop to notice
All the blood we’ve shed before
Did you ever stop to notice
This crying Earth, these weeping shores

Ah, ooh
Ah, ooh

What have we done to the world
Look what we’ve done
What about all the peace
That you pledge your only son

What about flowering fields
Is there a time
What about all the dreams
That you said was yours and mine

Did you ever stop to notice
All the children dead from war
Did you ever stop to notice
This crying earth, these weeping shores

Ah, ooh
Ah, ooh

I used to dream
I used to glance beyond the stars
Now I don’t know where we are
Although I know we’ve drifted far

Ah, ooh
Ah, ooh
Ah, ooh
Ah, ooh

Hey, what about yesterday
(What about us)
What about the seas
(What about us)
The heavens are falling down
(What about us)
I can’t even breathe
(What about us)

What about apathy
(What about us)
Can’t we feel its wounds
(What about us)
What about nature’s worth
Torn apart by creed
(What about us)

What about animals
(What about it)
We’ve turned kingdoms to dust
(What about us)
What about elephants
(What about us)
Have we lost their trust
(What about us)
What about crying whales
(What about us)
We’re ravaging the seas
(What about us)
What about forest trails
(Ooo, ooo)

Burnt despite our pleas
(What about us)
What about the holy land
(What about it)
Torn apart by creed
(What about us)
What about the common man
(What about us)
Can’t we set him free
(What about us)
What about children dying
(What about us)
Can’t you hear them cry
(What about us)
Where did we go wrong
(Ooo, ooo)

Someone tell me why
(What about us)
What about babies
(What about it)
What about the days
(What about us)
What about all their joy
(What about us)
What about the man
(What about us)
What about the crying man
(What about us)
What about Abraham
(What about us)
What about death again
(Ooo, ooo)
Do we give a damn

A Föld Dala (Magyar dalszöveg)

Mi van a napfelkeltével
Mi van az esővel
Mi van azokkal a dolgokkal, amikre azt mondtad
Hogy megszerezzük
Mi van a gyilkos mezőkkel
Van-e rá még idő?
Mi van azokkal a dolgokkal
Amikre azt mondtad, hogy tiéd és az enyém

Valaha megálltál volna, hogy észrevedd?
Mindazt a vért, amit ezelőtt ontottunk
Valaha megálltál volna, hogy észrevedd?,
Hogy ez a síró Föld könnyező partjai

Ah, ooh
Ah, ooh

Mit tettünk a világgal
Nézd, mit tettünk
Mi van a békével
Amit az egyetlen fiadnak ígértél

Mi van a virágzó mezőkkel
Van-e rá még idő
Mi van az álmokkal
Amikre azt mondtad, hogy tiéd és az enyém

Valaha megálltál volna, hogy észrevedd?
Azokat a gyerekeket akik a háborúban hunytak el
Valaha megálltál volna, hogy észrevedd?
Hogy ez a síró Föld könnyező partjai

Ah, ooh
Ah, ooh

Valaha én is álmodoztam
Valaha a csillagok felé pillantottam
Most már nem tudom, hol vagyunk
Csak azt tudom, hogy messzebbre sodródtunk

Ah, ooh
Ah, ooh
Ah, ooh
Ah, ooh

Hé, mi van a tegnappal?
(Mi lesz velünk?)
Mi van a tengerekkel?
(Mi lesz velünk?)
A mennyországok lezuhannak
(Mi lesz velünk?)
Már lélegezni sem tudok
(Mi lesz velünk?)

Mi van a közönnyel
(Mi lesz velünk?)
Nem érezzük a sebeit?
(Mi lesz velünk?)
Mi van a természet értékeivel?
Szétszakítjuk a hitvallást
(Mi lesz velünk?)

Mi van az állatokkal
(Mi lesz velük?)
Királyságokat változtattunk porrá
(Mi lesz velünk?)
Mi van az elefántokkal
(Mi lesz velünk?)
Elvesztettük volna a bizalmat?
(Mi lesz velünk?)
Mi van a síró bálnákkal?
(Mi lesz velünk?)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi lesz velünk?)
Mi van az erdőkkel?
(ooo, ooo)

A védekezésünk ellenére kiégnek
(Mi lesz velünk?)
Mi van a Szentföldön
(Mi lesz vele?)
Széttépi a hitvallást
(Mi lesz velünk?)
Mi van az átlagemberrel
(Mi lesz velünk?)
Nem tudjuk kiszabadítani
(Mi lesz velünk?)
Mi van a haldokló gyerekekkel
(Mi lesz velünk?)
Nem hallod, ahogy sírnak?
(Mi lesz velünk?)
Hol rontottuk el?
(ooo, ooo)

Valaki mondja meg, miért
(Mi lesz velünk?)
Mi van csecsemőkkel
(Mi van velük?)
Mi van a napokkal
(Mi lesz velünk?)
Mi van az örömükkel?
(Mi lesz velünk?)
Mi van az emberrel?
(Mi lesz velünk?)
Mi van a síró emberrel?
(Mi lesz velünk?)
Mi van Ábrahámmal?
(Mi lesz velünk?)
Mi van megint a halállal?
(ooo, ooo)
Vajon érdekel ez minket?


Éljetek a lehetőségekkel!

(3026) Kacagó hétvége 3.

Az arisztokrácia hülyeségének kigúnyolás:

Arisztid és Tasziló viccek


Arisztid Amerikába disszidált. Húsz év múlva hazalátogatott, tele aranyakkal, szuper autó, szuper nő. Tasziló érdeklődik, hogy csinálta a meggazdagodást?
– Amikor egy árva centem sem volt, álltam a Fehér ház előtt és rágcsáltam a földről felszedett száraz lószart. Aztán kijött az elnök, adott 100 dollárt, hogy vegyek magamnak ennivalót. Ezt befektettem és dúsgazdag lettem.
Tasziló is beadja az útlevélkérelmet, de csak Moszkváig jut. A Vörös téren rágcsálja a száraz lószart, mire kikiabál a pártfőtitkár:
– Jóember, ne rágcsálja azt a száraz lószart, menjen el a Puskin utcába, ott van friss!

Vasárnap délelőtt van, Arisztid inasának megparancsolja:
– A templomba!
– Igenis! – mondja az inas, s máris befogat. Száguldanak a lovak, repül a hintó, Arisztid meggondolja magát:
– A kuplerájba!
– Na de elnézést, gróf úr, a templomba indultunk!
– Tegye, amit mondok! A templom jövő vasárnap is állni fog!


Arisztid találkozik Taszilóval, aki igen nekibúsult.
– Hát mi törhtént vehed, kedves egy khomám, csak nem egy szehelmi ügy?
– Hat kéhhlek a nyáron Afrikában vadásztam. Egyszer egy réten virágot gyűjtöttem, amikor mögém kehült egy hattalmas gohilla és rhettenetesen beakasztott nekem háturhól.
– Kedves bahátom, te még máig sem heverhted ki ezt a csapást?
– Hát persze, hiszen mindez három hónapja és azóta se egy levél, se egy thelefon, kérhlek!


Arisztid és Tasziló megegyezik, hogy amelyikük előbb hal meg, telefonál a másiknak, hogy milyen a Mennyország.
Pár nap múlva Arisztidet baleset éri és meghal. Másnap csörög a telefon Taszilónál.
– Na, hogy érzed magad? – kérdezi Tasziló.
– Á, ne is kérdezd! Egész nap csak szex…
– A Mennyországban?
– Ki mondta, hogy a Mennyországban? Tenyésznyúl vagyok egy farmon!


Arisztid, Tasziló es Grün beszélgetnek arról, hogy melyikük családja ősibb.
Arisztid: Az én őseim Mátyás király udvarában másolták a corvinákat.
Tasziló: Az semmi, kérlekalássan. Az én őseim együtt jöttek be Árpáddal a Vereckei hágón.
Grün: Szép, szép. De az én őseim, mikor Árpádék átjöttek a Vereckei hágón, már akkor ott álltak és mondták, hogy “kacagányt tessék, buzogányt tessék, kacagányt tessék.”


Arisztid báró Párizsban járva megismerkedik egy fiatal nővel, aki rövid beszélgetés után meghívja a lakására. Dolga végezte után Arisztid öltözködni kezd, a nő így szól:
– Talán most már rátérhetnénk az anyagiakra is uram.
– De hölgyem – válaszolja felháborodottan Arisztid – csak nem gondolja, hogy egy úriember az ilyesmiért pénzt fogad el?


Tasziló panaszkodik Arisztidnek:
– Képzeld el csak a pechemet, tegnapelőtt vettem egy gyönyörű sonkát, és tegnap az orvosom megtiltotta, hogy sonkát egyem.
– Na, és nem lehet kicserélni? – kérdi Arisztid.
– Sajnos nem – feleli Tasziló – már húsz éve a háziorvosunk.


Arisztid megkérdezi Taszilótól:
– Mondd Tasziló! Te miről mondanál le könnyebben? A borról vagy a nőkről?
– Az az évjárattól függ – válaszol Tasziló.


Arisztid találkozik Taszilóval, és látja, hogy az egyik lábán barna, a másikon fekete cipő van.

  • Ez borzalmas Tasziló, így nem mehetünk tovább, azonnal menj haza és vegyél fel egy másik cipőt.
  • Nincs értelme, otthon egy ugyan ilyen cipőm van.


Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
– Járt itt a Tasziló?
– Igen.
– És mit akart?
– Kitakart, megbaszott, betakart, de hogy mit akart, azt nem mondta.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3025) ENSZ jelentés

Tibor bá’ online


Amióta az emberiség (igen szűk rétege) foglalkozik a klímaváltozással, az ENSZ és az IPCC rendre „alul” teljesít. Lényegesen rózsásabbnak tünteti fel a helyzetet, mint a valóság. Így eshet meg az, hogy állandóan kiderül, a melegedés gyorsabb, mint gondoltuk, az olvadás gyorsabb, mint gondoltuk, stb. stb. De ha gyorsabb, akkor annak vannak következményei, és most már ezt nem rejtik véka alá. Két napja az INDEX is leközölte szalagcímben: Kimondta az ENSZ: lényegében elvesztettük a klímaváltozás elleni harcot.

Kész, nincs tovább, elvesztettük a harcot, csak idő kérdése mikor szakad ránk a klímaváltozás. Miért? Mert a Napnál is világosabban kiderült (amire mindig is felhívtam a figyelmet), hogy nem vagyunk képesek megtenni azt, ami adott volna halvány reményt a menekülésre. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint, évente 7,6 százalékkal kellene csökkenteni a CO2 kibocsátást, de helyette megint (2018-ban) rekord CO2 kibocsátást hozott össze az emberiség. De ha sikerülne betartani akkor is tyuk, baszhatjuk, mondaná Móricka, mert betartás mellett is elérnénk a 3,2 °C növekedést, miközben egyes elképzelések szerint 3,0 °C-nál kihalunk. Viszont így (hogy nem tartjuk be) az tényleges emelkedés elérheti a 8 °C is. És, aki elhiszi, hogy 8°C emelkedést is elbírunk, az tényleg nem normális.

Ahhoz, hogy 2025-re nullára csökkentsük a CO2 gyarapodást, és így megmeneküljünk (vagyis csak annyi CO2-t bocsátanánk ki, amennyit a növények feldolgoznak) a következőket kellene tenni:

1) Azonnal leállítani az összes (katonai is) repülőgépet.

2) A közösségi közlekedésen kívül semmi más gépjármű nem üzemelhet. És erősen dolgozni kellene azon, hogy a közösségi közlekedésben résztvevő járműveket szél és naperőművekből kinyert elektromosság hajtsa. Ez azt jelenti, hogy tengeren túlról importált áruk eltűnnek a piacról.

3) A szénbányákat, olajkutakat egyszer és mindenkorra le kell zárni. A kibányászottat el lehet használni addig, amíg a megújuló energia kinyerést nem valósítjuk meg.

4) Fossziliákon nyugvó ipari termelést le kell állítani.

5) Új épületek felhúzását le kell állítani. A meglévő épületek fosszilis üzemanyag felhasználását hat év alatt meg kell szüntetni.

6) Az összes erdőirtást le kell állítani és 1000 milliárd fát kell ültetni. A meglévő faanyagot újra kell hasznosítani. A cementgyártást és felhasználást le kell állítani.

Hogy milyenné válna az élet, az szinte elképzelhetetlen, de az elképzelhető, hogy ez se 2025-re, se 2050-re, se 2100-ra nem valósulna meg, ha addig egyáltalán életben maradnánk.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3024) Az axolotl

Tibor bá’ online

A természet csodái

Az axolotl egy Mexikóban honos szalamander (a kétéltűek osztályába, a farkos kétéltűek rendjébe, a harántfogúgöte-félék családjába tartozó faj) amely egyedülálló képességekkel bír. Egészen pontosan a kiszakadt lába visszanő, kivágott belső szervei visszafejlődnek, de még a teljes gerincoszlopát is vissza tudja növeszteni, ha kivágják belőle.

A biológusok pedig úgy gondolják, hogy most már elég sokat tudnak ahhoz, hogy megpróbálják megfejteni a axolotl genetikai titkát. A titok birtokában nem elképzelhetetlen, hogy emberen is alkalmazva, kinőhet egy amputált végtag.

A kísérletekkel elsősorban a  Hanoveri Orvostudományi Egyetem foglalkozik Németországban, ahol egy hatalmas akváriumban több mint 100 szalamandert tartanak. Ránézésre olyanok, mintha állandóan mosolyognának. Persze nem egyformák. Van amelyiknek hiányzik egy karja, vagy egy lába. Másoknak kisebb-nagyobb dudor van ott, ahol készül kinőni az új láb. Bőr darabokat vágnak ki, lábakat vágnak le róluk – természetesen altatás alatt, de szerintem ezt csak az állatvédők kedvéért mondják. Az elveszített végtag tökéletes regenerálásához mindössze néhány hónapra van szükség. Állítja Kerstin Reimer-Fadhlaoui, molekuláris biológus. Ez a páratlan képesség teszi őket oly fontossá a tudomány (na meg a kísérletek szponzorai) részére.

axoA biológusok nagy reménye, hogy sikerül megtudniuk a regenerálódási készség titkát. Sőt, még abban is hisznek, hogy megtalálhatják az élettartam meghosszabbításának, tovább tartó fiatalságnak és a tovább tartó egészségnek a titkát is. A közönséges szalamanderekhez képest az axolotl sokáig él. Tudnak 25 éves példányokról is. De valójában egész életük alatt nem válnak felnőttekké. Megtartják lárva állapotukat teljes életük alatt.

A kísérleteket az utolsó pillanatban kezdték el, mert az axolotl kizárólag Mexikóban él, ott is csak két tóban, amelyek közül az egyik már kiszáradt. Ráadásul az állat csemegének számít a gurmanok részére. Minden esetre a titok még nincs felnyitva, a kísérleteket végzőknek fogalmuk sincs a regenerálódási folyamatról.  A levágott láb helyén egy bőr darab alakul ki, ami alatt varszerű képződmény jön létre, ez alatt pedig beindul a sejtosztódás. A megfigyelők azt sejtik, hogy a levágott csonk molekuláris jelet küld „pluripotent”(bármire képes)  őssejtek felé. Egy őssejtből pedig bármi kifejlődhet. Viszont az élet nem csupa habos torta még az axolotlok számára se. Az évek előrehaladásával a regeneráló képességük folyamatosan csökken.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3023) Vallás és IQ

Tibor bá’ online


Az INDEX jóvoltából megtudhattuk, hogy Miron Zuckerman, a Rochesteri Egyetem pszichológusa és munkatársai néhány évvel ezelőtt közöltek egy áttekintő tanulmányt, aminek eredménye az volt, hogy a vallásosság és az intelligencia között negatív összefüggés van. Magyarul a vallás nem tűri az intelligenciát. Egészen konkrétan a vallásos embereknek átlagosan alacsonyabb az intelligenciahányadosuk, mint az ateistáké.

Puff neki. Az isten azzal bünteti a híveit, hogy butábbnak születnek, a tagadóit pedig megjutalmazza? Én ezt szűröm le belőle, de az istenhívők majd megmagyarázzák.

Természetesen a dolog hatalmas port vert fel, ne is mondjuk, a hívők táborában, azért ott, mert a tagadok ezt már rég sejtették. Ezért aztán Zuckerman kénytelen volt újból nekifutni. A dolog vége az lett, hogy 110.000 főből álló mintát vettek, ami már nem adhat véletlen eredményt. A végső eredmény egy cseppet se volt kegyesebb a hívőkhöz. Nincs mese. Az istenhívők, hmmm, hogy is mondjam? Butábbak? Nem, nem, ennél pontosabb lett a végső megfogalmazás.

Először is, számtalan más oka lehet annak, hogy valaki ateista lesz, nem csak a magasabb IQ. Vagyis attól még, hogy intelligens valaki, nem feltétlenül lesz ateista, illetve fordítva. Továbbkutakodva kiderült, a magasabb intelligenciájú emberek hajlamosabbak az analitikus gondolkodásra, míg a vallásosak az intuitív gondolkodásra. Érdekes eredmény. Én viszont megkérdezném, tessék mondani, az intuitív nem azt jelenti, hogy nem gondolkozom, hanem helyette ráérzéseim vannak? Mert akkor stimmel. Ráérzek arra, hogy van isten. És ha ráéreztem, akkor nincs szükségem bizonyításra.

Persze a kutatók rádöbbentek, hogy méhkasba nyúltak, és megpróbálták szépíteni a dolgot: Nem arról van szó, hogy csak a hülyék hisznek Istenben, és ha hiszünk Istenben, akkor automatikusan hülyék vagyunk. Hanem arról van szó, hogy az intelligensebbeknek kevésbé van szükségük a hitre. De ha belegondolsz, ez kábé ugyanazt jelenti.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3022) Vlagyimir Putyin: Az amerikai dollár hamarosan összeomlik

Az elmúlt években számtalan hírneves közgazdász közölte a nagyérdeművel, hogy a dollárnak hamarosan annyi. Ennek a cikknek az érdekessége, hogy most nem egy közgazdász, hanem maga Putyin elnök bocsátkozik jóslásba.

A cikk magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Előfizető akkor lehetsz, ha legalább 10.000 forint adománnyal hozzájárulsz a honlap fenntartásához.


Vladimir Putin: US Dollar Will Colapse Soon

By Tyler Durden

Russian President Vladimir Putin succinctly summarized the shifting tectonic plates of geopolitics.

First he explained the status quo…

“The Dollar enjoyed great trust around the world. But, for some reason, it is now being used as a political weapon to  impose restrictions.”

Then Putin explained the consequences…

“Many countries are now turning away from the Dollar as a Reserve Currency.”

And ultimately what happens…

“US Dollar will collapse soon.”

And just like that, it was gone. Remember “nothing lasts forever”…

Source: Bloomberg

Of course, Putin is not the first (and won’t be the last) to suggest the end is nigh for the dollar…

The World Bank’s former chief economist wants to replace the US dollar with a single global super-currency, saying it will create a more stable global financial system.

“The dominance of the greenback is the root cause of global financial and economic crises,” Justin Yifu Lin told Bruegel, a Brussels-based policy-research think tank. “The solution to this is to replace the national currency with a global currency.”

Warren Buffett once explained that “for 240 years it’s been a terrible mistake to bet against America, and now is no time to start.”

We don’t mean to rain on his parade too much, but the following charts suggest time is ticking, as the world transitions from dollars to non-fiat reserves…

This article was originally published by “Zero Hedge” –


Éljetek a lehetőségekkel!

(3021) Van-e jövőnk?

Ez a rövid rész egy előző poszt ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.


A demokrácia halála

A demokrácia – bármit jelentsen is – messze nem egységes fogalom. Ahány ország annyi demokrácia, mindegyik más és más. Szerkezetét tekintve azt mondják „parlamentáris demokrácia”, ami azt jelenti, hogy a „nép fenség” (elkábítóan szép kifejezés) demokratikus úton megválasztja képviselőit….. de hiszen tudjuk valamennyien, elvégre benne élünk.  Csakhogy az egészet megette a fene, úgy ahogy van. Erre mondta Churchill, hogy szar az egész, csak ennél jobban még nem találtak ki.

A demokráciával a legnagyobb baj az, hogy emberek játsszák. Az Ember pedig, mint önző állat, minden játékszabályt születés pillanatától kezdve, saját hasznára megpróbál kijátszani, legtöbbször igen nagy sikerrel.

Első ránézésre az egy ember egy szavazat nagyon demokratikus, csak hát az elv soha a büdös életben nem érvényesült. Már az ó-kori Athénben is adták vették a szavazatokat. Az „úri Magyarországon” egyenesen kabaré volt a választás. A választójog vagyonhoz volt kötve és a szavazás nem volt titkos, a fülkék mellett ott álltak a csendőrök. Na jó, ez senkit nem érdekel. Nézzük, akkor mi van ma!

Napjainkban a politikai elit körülbástyázza magát szakértők hadával, akiknek egyetlen egy feladatuk van, a választás megnyerése. Hogy ez mit jelent, arról az egyszerű embernek a leghalványabb elképzelése sincs. Egy mondatban, az emberek úgy szavaznak, ahogy a szakértők akarják. A dolgot az teszi mégis kétesélyessé, hogy szakértője mind a két (vagy több) oldalnak van. Végül is a demokratikus választás nem más, mint a szakértők párviadala.

Az egész emberiség a XX. század hajnaláig úgy tudta, hogy az embernek van teste és van ezen kívül lelke. Az ember testből és lélekből áll. Aztán van az embernek szabad akarata, amit a papok találtak ki, az Ember pedig elhitte.

Még nincs száz éve, hogy egy Freud[1] nevű pasi Ausztriában feltalálta az egót (meg még a szuper-egót) és a hozzá tartozó tudatalattit. Percek alatt kiderült, dehogy vagyunk mi urai tetteinknek, legalább is nem úgy, és nem annyira, mint gondolnánk. Aztán még egy-két évtized, és a kép még zavarosabbá vált. Bizonyítást nyert, hogy tetteinket óriási mértékben nem akaratunk, hanem az ereinkben csörgedező vérünk pillanatnyi hormon szintje irányítja, úgy értem különböző hormonok szintje. Az Ember döntését csak egészen kivételes esetben szabja meg a logika. Ettől a perctől kezdve embertársaink irányába kifejtett „ösztönös” manipulációt felváltotta a tudatos, alaposan kikísérletezett és feltárt, tudományos alapokra épített manipuláció[2].

Amerikai „szakmai” körökben járja egy anekdota, ami szerint egy újságíró feltett egy ugratásnak szánt kérdést az egyik választási tanácsadócég vezetőjének: Lehetséges lenne-e az USA elnökének megválasztatni egy emberszabású majmot? A (komoly?) válasz lenyűgöző volt: Igen, csak nagyon sokba kerülne.

Az a magyar állampolgár, aki függetleníteni tudja magát a belpolitikai érzelmektől, csak csodálkozhat a belpolitikával kapcsolat kolosszális butaság láttán. Komolynak és intelligensnek tűnő emberek szemrebbenés nélkül mondanak bele a képernyőbe, látszólag büntetés nélkül elképesztő hazugságokat, vagy még elképesztőbb hülyeségeket. Persze ez a viselkedés nem őket minősíti, ők tudják, mit tesznek. Minősíti viszont a nézőket, akikkel ezek szerint bármit meg lehet tenni, és ha meglehet, akkor meg is teszik. Elsősorban elhitetik velük, hogy ők választanak. Na jó, akkor mi a valóság?

A valóság egyszerűen szörnyű, és egy külön könyvet kellene írni a megismertetéséhez, de egy apró epizód mindent megvilágít azok részére, akik igénylik a világosságot.

Íme az „apró epizód”! A választásokra költött hatalmas pénzek elköltése számtalan alcsatornán keresztül történik. Egyik ilyen alcsatorna az igen alapos és hetente megismételt közvélemény kutatás, illetve annak kiértékelése „mélylélektani” szinten.

{Nem sokkal a II. Világháború után, az instant kávé feltalálását követve a felfedezők biztosra vették a piac gyors uralását. Optimizmusok oka elsősorban az instant kávé olcsósága volt, amit a termelő országban (Brazília), vagyis a helyszínen kiépített gyártás biztosított. Ez azonban nem következett be. Az ok kiderítésére a következő „mélylélektani” kutatást találták ki. A kísérletre kiszemelt várost kétfelé osztották, majd készítettek egy feltételezett bevásárlási listát, olyat, amilyet a feleségek szoktak a férj kezébe nyomni, hogy „ezeket vedd meg apukám”. A listán tíz tétel szerepel, olyanok, amiket általában nap mint nap vesznek: cukor, vaj (akkor még nem volt divatban a „szívet kímélő”  növényi zsiradékból olcsón és könnyen előállítható margarin), keksz, stb. csakhogy ebből a listából kétfajtát készítettek. Ezek teljesen megegyeztek egymással egyetlen apró különbség kivételével. Az egyikben egy doboz instant kávé szerepelt, a másikban helyette negyed kiló babkávé. A listákat kitették az ABC üzletek pénztáraihoz, természetesen úgy, hogy az egyik városrészben az egyik fajtát, a másikban a másikat, és fennhangon hirdették, hogy lehet velük nyerni egy csodás gépkocsit. Ehhez mindössze száz szó terjedelemben jellemezni kellett azt a háziasszonyt, aki ezt a listát a férje markába nyomta. A nyeremény reményében szép számmal érkeztek a válaszok, amiket úgy értékeltek ki, hogy egyetemista lányokkal kigyűjtették a jellemzésben található jelzőket, mint például: gondos, hanyag, kényelmes, lusta, szorgalmas, stb. Ezeket számba vették és a két különböző listához tartozó jelzőket összemérték. Kiderült, hogy a különböző jelzők körülbelül azonos mértékben jelentek meg mind a két lista összesítésében. Volt azonban egyetlen, igen jelentős különbség. Az instant kávés lista jellemzőinél nagy számban szerepeltek a „lusta”, „kényelmes” „gondatlan” jelzők. Hoppá! Miért nem lett népszerű az instant kávé? Mert a háziasszonyoknak az a véleménye, hogy az csak a lusta nőknek való. *** Indítottak hát egy új kampányt a következő szlogennel: „Spórold meg a kávéfőzés hosszas műveletét, kávézáshoz használj instant kávét, ezzel is több időd marad szeretteid részére.” Az instant kávé forgalma egyszeriben fellendül, mert a háziasszonyok túlnyomó többsége úgy érzi, hogy minden percét a szeretteinek áldozza.}

Egy ilyen mélylélektani felmérés kideríti például, hogy X jelöltet a 40 feletti nők nem kedvelik, mert: mindig kihívó vörös nyakkendőt hord, arcberendezése alapján csapodárnak és állatgyűlölőnek tartják. Megoldás: ezt követve X jelölt kizárólag felesége társaságában jelenik meg a képernyőn egy diszkrét halványkék nyakkendőben, percenként feleségéhez fordul „ugye drágám” felkiáltással és szeméből sugárzik mennyire imádja nejét. Egyébként ott van közöttük a család kedvenc kutyusa is, akit a beszélgetés alatt kétszer meg is simogat (mondom két szer és nem háromszor vagy négyszer, mert akkor már túl puhány benyomást keltene). Itt van vége az „apró epizódnak”, bár szívem szerint reggelig folytatnám.

Tulajdonképpen ezzel nem lenne semmi komolyabb baj, mert a népnek édes mindegy lenne, ki ül egy miniszterelnöki székben, és kiket nevez ki miniszternek, ha elfogadható szinten tevékenykednének az ország érdekében. A baj ott kezdődik, hogy ez nem így van. Teljesen mindegy ki nyeri a választásokat, mert a nyertest az ország érdeke a legkisebb mértékben sem érdekli. Ez pedig nem demokrácia és egyre kevésbé az.

A fejezetet azzal kezdtem, hogy ahány ország, annyiféle „demokrácia”. Az csak természetes, hogy titeket elsősorban a magyarországi „demokrácia”, a magyarországi viszonyok érdekelnek, amik álláspontom szerint elszomorítóak. Az okokat keresve meglepő eredményekkel találkozhatunk. A legszembetűnőbb és legkevésbé meglepő a kormányzati korrupció, ami valóban megér egy misét. Hadd hívjam fel a figyelmet hogy kormányzati korrupciót írtam, és nem csak úgy általánosságban a korrupciót, mely utóbbi tökéletesen meg nem szüntethető, de nem is igazán nevezhető veszélyesnek. Azonban a „kormányzati” korrupció valami egészen más kategória. Nézzünk ebbe bele!

Ha azt halljuk, hogy a Kormány szerződést kötött egy 60 km hosszú autópálya megépítésére, ami az „adófizetőknek” 124 milliárd forintjába fog kerülni, csak hümmögünk hozzá. Hát igen, kilométerenként több mint kétmilliárd forint, de ha ötmilliárd lenne, vagy csak egy, éppen úgy hümmögnénk. Ugyanis fogalmunk sincs mennyi a reális költsége egy kilométer autópálya megépítésének.

Egy kicsit más a helyzet (és itt érhető nyomon a valóság), amikor egy vasúti átjárónál bekövetkezett autóbusz baleset folytán felmerül a fénysorompók kicserélésének szükségessége. A MÁV elkövette azt a „hibát”, hogy kijelentette: Magyarországon 345 fénysorompót kellene kicserélni, és ez több mint 17 milliárd forinttal terhelné meg a MÁV gazdálkodását. Azért írtam hogy „hibát”, mert ebben az esetben módomban áll a 17 milliárdot elosztani 345-tel, és akkor kiderül, hogy az átalakítás darabonként 50 millióba kerülne.

Csakhogy egy ilyen leereszthető sorompó már „emberszabású”. Van itt egy állvány, illetve kettő, amikhez tartozik egy-egy kb. 10 cm átmérőjű, és mintegy 6-8 méter hosszú vascső rajtuk egy ellensúllyal. Ezeket a vascsöveket egy szerkezet le-fel húzza, stb. De mi a fene kerül ebben 50 millióba? Egy valamire való lakatos­mester boldog örömest vállalná el a munkát 5 millióért és ragyogóan megtalálná benne a számítását.

A mindenkori kormány és a mindenkori ellenzéke szemforgató módon beszél a költségvetési hiányról, a gazdaság visszaeséséről vagy éppen fellendüléséről, árbefagyasztásról, privatizálásról és persze csűrik-csavarják a mondatokat ide meg oda. Csak a pimasz valóságról nem esik egyetlen szó sem, arról, hogy sok esetben a költségvetés 70 százalékát egyszerűen ellopják. Megismétlem, 70 százalékát. Az ország népéről lerabolt adó hetven százaléka magán zsebekbe vándorol és csak harminc százaléka fordítódik országépítésre. Nem csoda, hogy a száz éve épített Budapest ránk rohad. Nem csoda, hogy a falvak fejlődése nem egy helyben topog, hanem egyenesen visszafelé halad.

Most már ott tartunk, hogy több kátyú keletkezik, mint amennyit betömnek. Nagyobb ütemű az elavulás, mint a felújítás épületek, hidak, utak, aluljárók, lefektetett csövek, stb. esetében. Az ok egyértelműen a kolosszális túlszámlázás. Egyetlen bronzszobrot tízmilliókért restaurálnak. A lopás olyan méreteket ölt, hogy az már észbontó. Emlékezzünk az olajszőkítésre, ami százmilliárdos lopást jelentett hosszú éveken át. A nyomozás és a vizsgáló bizottságok mindössze annyi eredménnyel zárultak, hogy a bűntényt feltárni akaró rendőrtiszt szájában a le nem nyelt tízóraival öngyilkosságot követett el, minden bizonnyal nem volt megelégedve a kenőmájas ízével. Nem tudom eldönteni mi a nagyobb katasztrófa, az a helyzet, amibe belesüllyedt a nemzet, vagy az a pimaszság és arrogancia, amit a döntéshozók magabiztossága sugall[3].

Sajnos a magyar társadalom képtelen megszervezni önmagát, ami ezt az állapotot felszámolhatná. Képtelen megszerveződni, mert évszázadokon át egy rátelepedő külső hatalomtól függő helyzetben élt, és a túlélésre szocializálódott. Most a történelem úgy hozta, hogy negyven vagy ötven generáció után először független. Nincs külső hatalom, ami azt mondaná a helyi elnyomóknak, hogy „nahát eddig és nem tovább”. Így aztán a magyar „elit” tobzódik a nemzet kiszipolyozásában.

Mindenki tudja, nem titok, hogy a „létező szocializmus” alatt végső soron Moszkva gyarmatai voltunk. A nomenklatúra kiszolgálta Moszkván, és elnyomta a népet (nem nagyon bánnám, ha a globális tőke csak annyira nyomná el a népet, amennyire a létező szocializmus tette). A nomenklatúra ezért az „elnyomásért” bizonyos, többnyire le nem írt, és meg nem határozott kiváltságokat élvezett. A honvédelmi miniszter nyaralóját kiskatonák építették. Ez még belefért, de Kádár hokedlijéről lesöpörte volna a krumplis tésztát és öklével akkorát vágott volna rá, hogy szilánkokra törik, ha megtudja, hogy kedvenc minisztere a hétvégén katonai géppel Hawaiiba repült egy kis vízi-biciklizés végett.

Kevésbé nyilvánvaló, de talán még veszélyesebb a magyar bírói kar magatartásának destabilizáló hatása. Magyar honban közmondásosan jár körbe-körbe, hogy a bíróság nem igazságot szolgáltat, hanem jogot. Nem hiszem, hogy létezik ennél cinikusabb, hazugabb és nemzetrombolóbb állítás.

Először is a „jogot” vagyis a törvényeket nem a sors hozta ránk, hanem az általunk megválasztott parlament szavazza meg. Ha a jog nem szolgáltat igazságot, akkor a parlament igazságtalan törvényeket hoz.

Másodszor a bírónak nincs gúzsba kötve a keze. A bírói szabadság közel korlátlan. Például a bíró dönti el, hogy egy bizonyítékot elfogad-e vagy sem, hogy egy szakértő szakértői véleményét figyelembe vesz-e vagy sem, stb. A bírónak lehetősége van megismerni az igazságot, és ezért módjában állna igazságot szolgáltatni. Csakhogy a bíró is az „elithez” tartozik, ahhoz az elithez, amelyik a törvényeket hozza, és azért hozza, mert profitálni akar belőle. Dehogy keresi a bíró az igazságot! Oda hat, hogy az uralkodó réteg „törvényes alapon” élősködhessen az egész társadalmon.

Harmadszor álságos az állítás, miszerint a jog megköti a bíró kezét, például olyan ügyben, amikor ügyes manőverekkel 40 milliárd forintot húznak ki az idős emberek zsebéből (Baumag), azoknak a zsebéből, akik kemény körülmények között egy életet dolgoztak végig, és az igazságtalanul nyomorúságos nyugdíjuk mellé összekuporgatott kis tőkéjük hozadékát is igénybe szerették volna venni. Ugyanis, még az érvényben lévő jog is meg tudná akadályozni az „ügyes manőverek” diadalát, csak alkalmazni kellene. A Ptk. Világosan leszögezi egy szerződés értelmezésénél nem a leírt konkrét szavakat kell néznie, hanem a szándékot. Csak hát a nyilvánvaló szándékot nem, mindössze a konkrét szavakat látja az, aki az igazságtalanság megszüntetésére hivatott.

Rendben van, nincs igazság csak sajátosan értelmezett jog. Ezt is meglehet szokni, ehhez is lehet alkalmazkodni, de a totális jogbizonytalansághoz más is hozzájárul. Nem arról van szó, hogy XY gazdasági perben első fokon hat évet kap, másodfokon kiderül, hogy ártatlan, vagy éppen fordítva, első fokon ártatlan és másodfokon kap hat évet. Ilyen ügyekből tucatjával lehetett olvasni a hazai sajtóban.

Inkább arról van szó, hogy jogszolgáltatás ürügyén hamis irányba terelik az élet folyását azzal, hogy egy tárgyalás kitűzéséhez sokszor egy teljes év nem elég és a jogerős ítélet nem ritkán tíz év után se születik meg. Egy civil tömörülés belső szavazását nem kell megnyerni ahhoz, hogy valaki birtokba vegye az elnöki széket. Négy markos legénnyel meg kell akadályozni, hogy a megválasztott elnök bejusson a székházba és kész. Ha a megválasztott elnök nem kíván ökölharcba bocsátkozni a székház ajtóban, hanem bírósághoz fordul, a dolgok menete 180 fokos fordulatot vesz. Az ok egyszerű. A bíróságnak három év kell ahhoz, hogy kijelentse, valóban XY az elnök, csak közben minden totálisan megváltozott. XY immáron jogerős ítélettel a kezében azon kívül, hogy egy gyors mozdulattal kitörli vele a fenekét, semmi mást nem tehet.

Semmivel se jobb a helyzet a gazdaság területén. A pergő gazdasági életben egy súlyos vita eldöntése nem bír ki 4 évet, akkor, amikor az igazságtalanul elszenvedett hátrány miatt két hét elég a roló lehúzásához. Négy évvel később már az is háromszor tönkrement és teljesen új név alatt negyedik vállalkozásába kezdett, aki az eredeti tönkremenést okozta.

Ezt nem lehet jogbiztonságnak nevezni. Lassan ott tartunk, mint a középkorban. Az utcára mindenki csak felkötött kardal merészkedik ki, hogy adott esetben meg tudja magát védeni a helyszínen.

A demokrácia (úgy értem az elméleti demokrácia) Magyarországon nem haldoklik, hanem hulla  merev állapotban van, ami aztán visszahat a társadalomra. Ennek legkézenfekvőbb jele a társadalmi szolidaritás totális eltűnése.

Valamikor a pék legjobb tudása szerint sütötte a kenyeret, amit megevett a szabó és közben legjobb tudása szerint varrta a ruhákat, amit az orvos magára öltve kiment a beteg cipészhez és a legjobb tudása szerint gyógyította. A cipész amikor felgyógyult legjobb tudása szerint készített egy cipőt az ügyvédnek, aki legjobb tudása szerint védte a péket, stb. stb.

Ezzel szemben ma mindenki legjobb tudása szerint csapja be, húzza csőbe, veri át és használja ki azt, aki hozzáfordul segítségért. A cipész, a szabó, a pék nem a legjobbat állítja elő, hanem azt, amiből a legtöbb haszna van, és úgy tesz, mintha a közjót szolgálná. Az ügyvéd nem az ügyfele érdekét nézi, hanem azt, hogy ő maga hogyan tudna a legtöbbet profitálni az esetből, esetleg úgy, hogy a nála letétbe helyezett pénzt elsikkasztja.  Az orvos elsődleges szempontja nem a beteg gyógyulása, hanem saját zsebének megtömése „hálapénzzel”, jól jövedelmező kezeléssel, a beteg orvosára való rászoktatásával. A gépkocsi szerelő miközben a kocsi hibáját megjavítja, valamit meglazít, hogy tíz napon belül megint legyen munkája, amikor is kicsiny munkával látványos eredmény produkál jelentős juttatás mellett.

Mindenki csal, mindenki becsap másokat, de senki se jár jól, mert mindenkit becsapnak, átvernek természetesen mások. A társadalom olyan mértékben rohad, hogy épeszű ember már nem mer odafigyelni.

A minap hosszasan elbeszélgettem egy taggal, aki igazolvány hamisításban utazik. Azt mondta, hogy a legtöbb hamis érettségi bizonyítványt és nyelvvizsga igazolást a rendőrök rendelnek. Ugyanis kell az előléptetéshez. A tragikomikum a dologban az, hogy a hivatali főnökök pontosan tudják mi a helyzet.

Aki azt hiszi, hogy egy ilyen társadalom generációkon keresztül fenn­marad­hat, vizsgáltassa meg magát egy elmeorvossal. Igaz, a vizsgálati eredmény nem a valóságot fogja kihozni, sokkal inkább azt, ami az elmeorvosnak jövedelmezőbb vagy jövedelmezőbbnek vél.

Most, miután kellően kisíránkoztuk magunkat, fordítsuk figyelmünket az amerikai demokráciára, amiről évtizedek óta úgy tudtuk, hogy világcsúcs. Nos a 2000 és 2008 között hatalmon lévő G. W. Bush elnök, rövid 8 év alatt ezt a demokráciát totálisan szétverte. Természetesen nem egyedül tette, segített neki a képviselőház és a kongresszus is. A honatyáknak elege lett a demokráciából.

[1] Sigmund Freud (1856-1939) osztrák pszichológus és pszichiáter a pszichoanalízis megalapozója.

[2] Aki nem tudná azzal ezúton közlöm, hogy a Való Világ és hason műsorszámokhoz pszichológusok válogatják ki a szereplőket gondosan kidolgozott tesztek alapján. Nem az fog tehát koitálni a képernyőn, akinek a legkeményebb didkoi vannak, hanem az, aki ezt a legfesztelenebbül teszi a lehető leglátványosabb módon.

[3] A sorok írásakor a TV képernyő előtt felelősségre vonják az illetékes államtitkárt miért került az óvodások részére vásárolt számítógép darabonként egy millióba. Válasz: Ha valakinek nem tetszik, amit csinált, akkor szabaduljon meg tőle. Csak remélni lehet, hogy a „megszabadulást” nem úgy gondolta, ahogy azt J.F. Kennedy esete hirdeti.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3020) Zenés hétvége 3.

Mi kell más a hétvégére, mint kellemes zene. Az pedig külön jó pont, ha magyar az a zene, és kifejezetten jópofa a négykezes előadás


Éljetek a lehetőségekkel!

Breaking news

24 órán belül hamis hírnek bizonyult!!!

Oceanographic instruments monitoring the South China Sea have reportedly registered a significant undersea EXPLOSION. Details are sketchy as of 6:22 PM eastern US time, but military sources are saying an explosion took place at a depth of approximately 50 Meters, which caused an underwater shock wave of such sudden presence, and of such strength, that the explosion itself “had to be between 10 and 20 Kilotons.”  Those sources (military) also say explicitly “An earthquake has been ruled out.”
A Dél Kínai Tengeren 50 méter mélyen, 10-20 kilotonnás nukleáris robbanást észleltek. Az amerikai hírt az oroszok megerősítették.
Éljetek a lehetőségekkel!

(3019) Kacagó hétvége 2.

Zsidó viccek – az csak természetes, hogy a zsidó túlméretezett üzleti érzéke van a porondon


Zsidó katona tankkal üldözi a Palesztin lázadót, aki futtában lövi a harckocsit. A töltények mind levágodnak a tankról, aztán a sokadik lövés után elfogy a lőszere, úgyhogy megáll és eldobja a fegyvert, a kezeit a magasba teszi. A tank megáll, és kiszáll a zsidó:
– Mi van Palesztin, elfogyott a töltény?
– Igen.
– És mond csak… nem akarsz venni?

Döglött szamár

Egy zsidó férfinak megdöglik a szamara, de azt mondja a feleségének, hogy ne aggódjon, ő ebből is tud pénzt csinálni, majd kisorsolja tombolán.
– De hiszen ez lehetetlen! – mondja a felesége. Egy döglött szamár senkinek sem kell!
– Nyugi, nem fogják megtudni, hogy döglött.
A feleség nem nagyon hisz ebben, de este a férje tényleg egy köteg pénzzel tér haza, és büszkén újságolja:
– Eladtam 1000 sorsjegyet, darabját 1 dollárért, és nyertem 999 dollárt.
– Senki nem reklamált, hogy döglött a szamár?
– Csak az az egy ember, aki nyert, de annak visszaadtam az 1 dollárját.

Hétszeres boldogság

Boldogan mosolyogva meséli a rabbi egyik barátjának:
– Képzeld, ma hét embert tettem boldoggá!
– Hogyan? – kérdezi a barát.
– Összeadtam három jegyespárt!
– Ööö… Az nem csak hat embert jelent?
– Miért, mit gondolsz, ingyen tettem?

Zsidó optikus

A zsidó optikus tanítja be segédjét:
– Amikor a vevő kiválasztotta a szemüvegét, és az árat kérdi, azt mondod: 10 dollár. Ezután figyeled a reakcióját. Ha nem szörnyed el, akkor hozzáteszed: A lencse még 10 dollár. Ha még ezt is elviseli, akkor azt mondod: Darabonként.

Két zsidó

A vasútállomáson a pénztárnál áll a sorban két fickó, és mögöttük két zsidó. A fickó megveszi a két jegyet, de látják, hogy a két zsidó csak egy jegyet vesz.
Feltűnik nekik a dolog, üzletet szimatolnak, és figyelni kezdenek. Felszállnak a vonatra. Annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két zsidó idejekorán bemenekül a WC-be. A kalauz udvariasan bekopogtat a mellékhelyiségbe, ahonnét egy kéz kinyújt egy jegyet, a kalauz kezeli, megköszöni, és megy tovább. A két fickó azt mondja magában: ez jó, legközelebb mi is így csináljuk.
Legközelebb így tényleg csak egy jegyet vesznek, a két zsidó viszont egyet sem. Utaznak békésen, aztán annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két fickó elbújik a wc-ben, ahogy látták. Mire az egyik zsidó a másiknak:
– Gyere, akkor most bekopogunk a WC-be, és lesz jegyünk!


Egymás mellett áll Kohn és Grün boltja. Egy alkalommal Kohn egy csomó marhahúst vásárol Grüntől. Másnap felháborodottan nyit be az üzletbe:
– Te Grün, az összes marhahús romlott volt, egyiket sem lehetett megenni!
– Megenni? – csodálkozik Grün. – Azt hittem, eladni akarod…


Grün nem tud elaludni, forog az ágyába, láthatóan ideges.. Felesége megkérdezi, mi a baja. Az, hogy a szemben lakó Kohnak tartozom 1000 dollárral, amit holnap kellene megadnom, de egy megveszekedett centem sincs. Erre az asszony kinyitja az ablakot és átkiabál Kohnnak.
– Kohn úr?
– Mit akar?
– A férjem tartozik magának 1000 dollárral.
– Igen, és?
– Ezt holnap kellene megadnia.
– Igen, és?
– Nem fogja megadni. Látod fiam, fordul a férjéhez, most ő nem fog nyugodtan aludni.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3018) Molesztálás

Tibor bá’ online


Most Gothar Péteren volt a sor. Molesztált. Kirúgták. Nyilvánosságra hozta magát és földig hajolva bocsánatot kért az „áldozatoktól” és kapott. Mert a világ meghülyült.

Amióta élet van a Földön a pozícióban lévő férfiak mindig kihasználták a lehetőséget. A kérdés az, hogy ezt milyen módon követik el? Annak idején az a pletyka járta, hogy egy magyar film női főszerepét az kapta meg, aki hajlandó volt a férfi főszereplőnek lefeküdni. Az illető „menő” férfi főszereplő parasztos egyszerűséggel közölte a szóba jöhető hölgyekkel, azé a szerep, aki lefekszik neki. Ez nem volt molesztálás, ez csak a létező „szabályok” ismertetése volt.

Az osztályvezető egyenesen úgy vesz fel titkárnőt, hogy a szexuális szolgáltatás feltétel. A professzor a szőke női hallgatót úgy engedi át, hogy lefekszik neki. Hány példát hozzak még fel? És ezt mindenki tudja, most egyszeribe a balliberális PC gyártók, ezt a hülyeséget találták ki.

És nagy ívben el van kerülve az, amikor a beosztott nő provokálja ki a szexet, remélve tőle előnyök élvezését.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3017) A világ teteje

Tibor bá’ online


Valamikor úgy tudtuk, hogy Tibet a világ teteje, de akkor még nem hallottunk La Rinconada városról az Andokban. Nem hallhattunk, mert még nem létezett. A perui „város” 5000 méterre van a tengerszint felett, és azért raktam idézőjelbe, mert se víz, se csatorna, se szemét lerakás, se semmi nincs, csak egy nagy rakás ember, akik az oxigén mentes levegőben arany után kapar.

A kábé 50.000 lakós 650 kilométerre él a bolíviai határtól, a La Bella Durmiente (csipke Rózsika) gleccser alatti helyen. A férfiak negyven évvel ezelőtt kezdtek ide szivárogni, amikor is egy ideiglenes települést alkottak. Az ideiglenesség azóta se változott. A vonzerő természetesen az arany, amiből annyit szedhet össze, amennyit akar, a törvény semmilyen tekintetben nem szól bele, illetve a harminc napon át összeszedett arany azé, aki rátalált.

Az élet nyomorúságos, és messze nem veszélytelen. A ritka levegő „krónikus hegyi betegség” szindrómát okoz, ami szédülést, fejfájást, fülzúgást, extra szívdobogást, és még halált is okozhat. Ebből kifolyólag megjelentek a szindróma kutatók is, akik kihasználják a kitűnő lehetőséget a kutatáshoz. Elvégre a hegymászás kezd igen népszerű lenni, és rengeteg pénzt hoz a turizmus konyhájára.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3016) Van-e jövőnk?

Ez a rövid rész egy előző poszt ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.

A vírus veszedelem

Az emberiség túlélésének témájával foglalkozó nyugati irodalom egyöntetű véleménye szerint a vírusok bevetésének, avagy szándéktól független elterjedésének veszélye nagyságrendileg felér a termonukleáris vésszel. Ez magyarul annyit jelent, hogy az emberiség kihalásának esélye a két, említett lehetőség között nagyjából azonos mértékben oszlik meg. Nem árt tehát a „vírusveszedelem” előtt, magával a vírussal megismerkedni, amit néhány más tény is indokol.

Ilyen például az, hogy az emberek a vírus és a baktérium fogalmát általában csereszabatosan alkalmazzák, pedig nem mindegy, hogy egy betegséget vagy járványt vírus vagy baktérium okoz. Éppen ezért tekintsük át a tényeket.

Méreteiket tekintve a baktériumok hossza, átmérője tipikusan ezred milliméterben mérhetők, közönséges fénymikroszkóppal jól láthatók. Ezzel szemben a vírusok mérete nagyságrendekkel kisebb a baktériumoknál, fénymikroszkóp segítségével nem válnak láthatóvá. Némi nagyvonalúsággal azt mondhatnánk, hogy a vírusok annyival kisebbek a baktériumoknál, amennyivel a baktériumok kisebbek nálunk, embereknél. A fő különbség közöttük mégsem ez, hanem az ellenük való védekezésben rejlik, de erről majd később. Most ismerkedjünk meg a vírussal!

A vírus az ismert legkisebb élő organizmus, ha egyáltalán élőnek nevezhető. Méretük másfél nagyságrend között változik. A legkisebbek hossza egy milliméter százezred részét teszi ki (10-5), ami megegyezik a legnagyobb szerves molekulák hosszával.

Tulajdonságukat tekintve a vírusok totálisan paraziták. Egy izolált vírus nem több mint egy picurka anyagdarabka, ami nem táplálékozik, növekszik, vagy szaporodik, nem mutat több életjelet, mint egy kavics. Még olyan vírus is létezik, amit ki tudunk kristályosítani. De amikor egy megfelelő[1] organizmus (mondjuk az ember) élő sejtjéhez tapad, egyszeriben magára talál, és a sejt működését úgy változtatja meg, hogy az az ő saját igényeit elégítse ki, azaz szaporodni tudjon (a sejten belül).

Az alapvető különbség egy vírus és egy kétségtelen élőlény, mondjuk egy baktérium, egy növény, vagy akár egy állat között abban van, hogy a vírus nem rendelkezik az élethez szükséges vegyi anyagokkal. A vírus nem képes megteremteni a saját létéhez szükséges energiát, ezért ahhoz a környezetében lévő élő sejteken keresztül jut. Viszont kivétel nélkül minden egyes vírus rendelkezik nukleinsavval, sőt a legkisebb vírusban nincs is semmi más, csak nukleinsav.

Na most, mi is a nukleinsav? Nos, nukleinsav az a szubsztancia, ami szabályozza az élő anyag szintézisét, vagyis maga az élet lényege. Valamennyi nukleinsav ugyanabból a néhány, nukleotidnak[2] nevezett alkotóból tevődik össze. Ezek a nukleotidok azonban többszörösen is jelen vannak egy nukleinsav molekulán belül, amelyek ezért óriási méreteket ölthetnek. A különböző nukleotidok egymást követő szekvenciája szabja meg, hogy a sejtben milyen élő anyag alakul ki. A fajok közötti különbséget, egy fajon belül az egyedek közti különbséget és az egyed különböző sejtjei közti különbséget mind a nukleotid szekvencia által kialakított struktúra határozza meg. Miért lenne ez az élet lényege? Azért mert megfelelő vegyi és fizikai körülmények között egy nukleinsav létre tudja hozni saját maga tökéletes mását.

Egy vírus által megtámadott élő sejt mindent megtesz (a bolond), hogy a vírus önmaga szaporítását el tudja végezni, vagyis hogy olyan új vírusok jöjjenek létre, amelyek aztán megtámadhatják a szomszédos sejteket. Ez a céltalan tevékenység a sejtre nézve természetesen káros. Néhány vírus, a baktériumokhoz hasonlóan, tud ugyan toxint (vagyis mérget) termelni, de nem ez a jellemző. A vírusok káros hatása elsősorban a jelenlétükből fakad.

Azt lehetetlen megmondani, hogy egy vírus élőanyag-e vagy sem. Az életre jellemző az önreprodukció, vagyis a szaporodás. A vírusról elmondható, hogy reprodukálja önmagát, amiért is élő anyagnak nevezhető, azonban az ellenkezője is igaz, mert úgy is felfoghatjuk, hogy olyan anyagdarabka, amit önmaga nem képes reprodukálni, csak oda tud hatni, hogy egy élő sejt besegítsen neki a másolat elkészítésében.

Most térjünk vissza a baktériumok és a vírusok közti különbségre, mert ennek komoly élettani hatása van. Tehát, a baktériumok apró élőlények: táplálkoznak, szaporodnak, anyagcseréjük van (ez utóbbi okozza a betegséget). Ezért aztán megmérgezhetők, megölhetők vagy szaporodásukban meggátolhatók. Ezt érjük el például antibiotikumokkal, de maga a szervezet fehérvérsejtjei is eredményesen veszik fel velük a harcot. Ezzel szemben a vírusok, mint most már tudjuk, nem „apró élőlények”, mert gyakorlatilag molekuláris szinten, az ember sejtjein belül léteznek, szimbiózisban saját sejtjeinkkel. „Megmérgezni” őket nem lehet, csak úgy, ha saját sejtjeinket, vagyis magunkat is megmérgezzük. Éppen ezért antibiotikummal vírusok ellen harcolni nem lehet[3].

Hol „találkozhatunk” vírusokkal? Vírus megtámadhat növényt, állatot és embert egyaránt. A megtámadás jele a kialakult betegség. Az ember esetében vírusos fertőzés következtében lép fel: megfázás, influenza, bárányhimlő (na meg az igazi himlő, de szerencsére ezt már kiirtottuk), mumpsz, kanyaró, herpesz, gyomorrontás (bizonyos fajtája), hepatitisz, és még sok más (beleértve korunk „slágerét” az AIDS-et is.

Mi van akkor, ha találkozunk velük, azaz megbetegszünk? A fenti leírásból adódóan a dolog úgy tűnik, hogy „akkor aztán nekünk annyi”. Hát nem! Szerencsére van védekezési lehetőség, amit a szervezet immunrendszere nyújt. Ennek az a lényege, hogy, amikor a szervezetbe (bármelyik szervezetbe) bekerül valami „idegen” anyag, vagyis, ami nem specifikus a szervezetre, akkor azt a fel-alá strázsáló limfociták felismerik, és a betolakodóra specifikus antitestek létrehozását indítják be. Az antitest összekapcsolódik a betolakodóval és a szervezetre ártalmatlan salakot alkotva, a véráram kiüríti. Ha azonban a vírus annyira ártalmas, hogy még mielőtt kellő mennyiségű antitest keletkezne, a megbetegedett emberek nagy része meghal, akkor ez egy halálos vírus, amilyen például a himlő is volt.

Ilyen esetekben maga a szervezet hatásosan védekezni nem tud, de emberi segítséggel igen. Ehhez azonban előbb fel kellett találni a vakcinát. Az első vakcinát 1796-ban Edward Jenner (1749-1832) angol vidéki orvos alkalmazta, nem kis rizikó mellett[4]. A vakcina lényegében mesterségesen legyengített vírusból áll, ami a limfocitákat antitestek gerjesztésére készteti. Ezek az antitestek aztán lesben állva könnyedén elbánnak a később érkező, immáron veszélyes vírusokkal.

Ez így jól hangzik, de a helyzet ennél lényegesen összetettebb. Talán a legnagyobb problémát az okozza, hogy a vírusok igen könnyen megváltoznak, úgynevezett mutáció után más arculatot mutatnak, a specifikus antitestek pedig így már nem ismerik fel. Ez azt jelenti, hogy a vírus kóros hatása megmarad, de a korábban létrejött antitest mint vírusölő, már hatástalan.

A fentiekben leírtak jellemezték a helyzetet egészen napjainkig, csakhogy újabban létrejött az úgynevezett génsebészet, amihez nagyon hasonlít például a szövegszerkesztés. Itt ülök a számítógépem előtt és írogatok. Volt nekem persze írógépem is, azt váltottam fel a számítógéppel. Vajon miért? Azért mert ha az írógépbe fogalmazva valami hibát követtem el, akkor nem volt számomra más lehetőség, mint a radírozás, fehér javítóval való lefedés, kiikszelés vagy új papírlap befűzése. Ezzel szemben a számítógépemben van egy szövegszerkesztő program, aminek segítségével egyetlen gombnyomással tudom a hibákat korrigálni. Szavakat, betűket cserélek fel, kivágok egy szót itt és behelyezem oda. Ha kell, félmondatokat teszek át másik oldalra, avagy két különböző cikk egy-egy oldalát összevonom. Elvileg körülbelül ugyanezt teszi a génsebészet is, csak nem papírlapra írt szöveggel, hanem nukleotidákkal egy-egy víruson belül. Vagyis az ember tetszésének megfelelően azt a vírust változtatja meg, amelyiket akarja, és olyanra változtatja, amilyenre neki tetszik. Heuréka, nem kell már remegve várni arra, hogy egy nehezen legyűrhető, veszélyes vírus mutáljon. A kedves tudós bácsi a sarki laborban kérésre házhoz szállítja, olyan halálos formában, amilyenben a készpénzes megrendelő akarja. Ha erről Huxley annak idején tudott volna, a „Szép új világ” helyett könyvének címét „Öngyilkos új világ”-ra változtatta volna.

A XXI. század Dr. Jekil-je nemcsak önmagát, az egész emberiséget Mr. Hide-ra tudja változtatni, ha úgy kívánja úri kedve. A technológia létezik, csakúgy, ahogy a hidrogénbomba előállítása se titok már senki számára.

Aldous Leonard Huxley[5] és Robert Louis Stevenson[6] szellemét nem jó pofaságból, sokkal inkább aggódással idéztem. Ugyanis a vírus sokkal komolyabb és sokkal veszélyesebb dolog annál, mint amilyennek eddig, első olvasásra tűnik. Nézzünk ezért egy átfogóbb megfogalmazást az emberiség legnagyobb ellenségéről, az ezerarcú vírusról!

A vírus, vagyis az élő halott

Él-e egy vírus, avagy élettelen? Ki tudja? Az is kétséges, hogy az élet legegyszerűbb formája-e, vagy éppen a legbonyolultabb, élettelen molekula a Földön. Valamennyi élő organizmusban megtalálható genetikai kódot használják, de azon a sejten kívül, melyben élősködnek, teljesen semlegesek. Egy biztos az életre gyakorolt hatásuk tébolyító.

A vírus egy fertőző részecske, amelynek be kell hatolni egy élő sejtbe ahhoz, hogy szaporodhasson. A vírusok bármilyen organizmust meg tudnak támadni, és a sejtekhez viszonyítva, felépítésük abszolút egyszerű. Míg a sejtekben számtalan alkotó van különböző funkciók ellátására, egy vírusban néhány génen kívül semmi más nem található.

Arról lehet vitatkozni, hogy bonyolult-egyszerű, élő-élettelen, de egy biztos, szörnyű dolgokra képes. Az emberiség történetében az egyik legborzasztóbb járvány az 1918/19-es un. „spanyolnátha” volt, amely a becslések szerint legalább 40 millió áldozatot szedett, kétszer annyi, mint az I. világháború valamennyi áldozata. Mégis, ellentétben a világháborúkkal, alig beszélünk róla. Meg kell értenünk, adott körülmények között a vírus tömegmészárlásra is képes.

Más organizmusokhoz mérten a vírusokban viszonylag kevés gén található. Az emberi test sejtjeiben a becslések szerint 30.000 körüli a gének száma. Egy közönséges coli baktériumnak is van 4000 génje. Viszont olyan veszélyes vírusoknak, mint például az Ebola, vagy a HIV, tíznél kevesebb a génje.

Van viszont minden egyes vírusnak egy sejtazonosító és sejtkapcsoló fehérjéje, aminek segítségével áldozatát azonosítja és rákapcsolódik. Ez az oka annak, hogy nyúlra „szakosodott” vírus az emberre (általában) teljesen ártalmatlan. Van olyan, amelyik viszont agy és idegsejtekre „szakosodott”, mint például a veszettség, édes mindegy a számára, hogy róka, kutya vagy emberi agyvelőről van szó. Olyan vírus is van, amelyik nagyon „kényes” és ezért szigorúan csak egy állatfajon belül, és annak is csak egy bizonyos fajta sejtjeivel éri be.

Amikor a vírus bejut az általa preferált sejtbe, ott minden olyan technika alkalmazására képes, ami sejt szinten egyáltalán lehetséges, annak érdekében, hogy önmaga másolata létrejöjjön. A sejt egyes tevékenységeit letiltja, más tevékenységeket felfokoz. Kerüljük ki a szakterületet és találjunk ki egy kellemes kis analógiát!

Lakásom kulcsát elveszítem, amit az engem már régóta figyelő, és a házba bejáratos Vírus úr megtalál. Azonnal bemegy a lakásba és első dolga, hogy egy éteres rongyot az arcomhoz szorítva, elaltat. A következő tevékenysége, hogy kicseréli az ajtózár cilinderét. Ezután felkutatja a lakást és megtalálja a bankszámla számomat, a hitelkártyámat, valamint annak PIN kódját. Telefonon rendel mindenféle alkatrészt, élelmiszert, meg amire még szüksége van. Hitelkártyámmal fizet. Bankszámlámat megvál­toz­tatja, elektronizálja, és eléri azt, hogy kizárólag csak ő tudjon hozzájutni a pénzhez. Intézkedik, hogy telefonkészülékemről hívást csak az általa ismert kód beütése után lehessen kezdeményezni. Ez követve hagyja, hogy magamhoz térjek, és arra kényszerít, hogy a leszállított anyag­ok­ból kezdjem el összeszerelni az ő másolatát, egyiket a másik után, amiket aztán az ajtón keresztül egymás után kienged a házba, hogy simán bejussanak a többi lakásba, és azt tegyék, amit ő tett velem. Mind­ez addig folytatódik, amíg a házban annyian nem lesznek, hogy lesza­kad­nak az emeletek, és mindenkit maga alá temet a törmelék. Kivéve, ha a tivornyát egy rendőr kívülről még időben meglátja, és intézkedésbe kezd.

A fenti analógia a valóságban azt jelenti, hogy a megtámadott sejt és a sejtbe bejutott vírus néhány óra alatt sokmillió utódot hozat létre a „vendéglátó” sejttel, ahonnan az új vírusok azonnal kiáramlanak és új préda után néznek. Néha ez a kiáramlás (mint például a gyermekbénulás esetében) a sejt szétrobbanásával válik lehetségessé. Az influenza vírus más módszert alkalmaz. A sejtfalnál gyülekeznek és kilyukasztják azt. Megint más vírusok a szomszédos sejteket  összetapasztják, és a tapadás helyén mennek át egyik sejtből a másikba. Ilyen például a herpesz vírusa.

A „vendéglátó” sejt az utódok kiáramlásakor rendszerint elhal. Ezek az elhalt sejtek okozzák például herpesz esetében a bőr vörös elszíneződését. Amikor a vírusok jelenlététől a sejt nem hal el, normál funkcióját akkor se tudja ellátni, ezért a kiszolgált organizmus mindenképpen megsínyli a vírusos támadást. A vírusok által okozott betegség természete attól függ, hogy a vírus milyen sejteket támad meg. Például a veszettség vírusa, amiről már volt szó, az agysejteket támadja meg, ezért jár együtt megháborodással. A HIV vírus egyenesen az immunitásra felügyelő sejteket támadja meg, aminek következtében a szervezet védtelenné válik más támadókkal szemben, és végül a beteg meghal valami egészen más betegségben, amit HIV fertőzés nélkül sosem kapott volna meg (például a baktérium okozta TBC, vagy más vírus okozta rák).

Némely vírus ott hat, ahol behatolt a szervezetbe. Példa erre az adenovírus, amely a szem kötőhártyájánál támad és okoz kötőhártya-gyulladást (konjuktivitisz). Van olyan vírus is, amelynek hatása csak évekkel a fertőzés után jelentkezik, mint például a hepatitisz B. Amikor ennek a vírusnak 2-3 évente eszébe jut a szaporodás a betegnek heves fájdalommal járó magas láza lesz (a meglehetősen bonyolult mechanizmussal nem untatlak tovább).

A terjeszkedés érdekében a vírusoknak egyszer el kell hagyni a beteg testét, ami történhet kiköhögéssel vagy tüsszentéssel (ez az a bizonyos cseppfertőzés). A levegőbe kijutott vírusokat egy másik ember belélegezhet. A vírusátadás történhet közösülés útján, vagy végbélen ki, szájon be, ami a megfelelő higiénia elmulasztásának az eredménye. Egyéb módja még a fertőzésnek a vér-transzfúzió, operáció, és szervátültetés.

A vírusok egyik legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy hirtelen fel tud bukkanni a semmiből. Talán még ennél is aggasztóbb, hogy több vírus képes ellenállni az oltásokkal végzett ellentámadásnak, de van ennél még aggasztóbb jelenség is.  Az elmúlt három évtized alatt az emberiséget több olyan teljesen új vírustól érte támadás, amikre nem találtak ellenszert. Ilyen a HIV, a belső vérzést és gyors halált okozó Ebola (legfrissebb hírek szerint elkészült ellene a megfelelő vakcina), majd az 1997-es Hongkongi influenza, amely szintén halálos kimenetelű volt. A kérdés természetesen az, hogy kerülnek elő új, soha nem látott vírusok?

Új vírus akkor keletkezik, amikor az emberiség intenzív érintkezésbe kerül más organizmusokkal (növény, állat, emberek). Ez lehetett a helyzet mintegy 8-10.000 évvel ezelőtt, amikor az Ember elkezdte a vadállatokat háziasítani. Az állatokkal való intenzív kapcsolat lehetőséget adott a vírusoknak arra, hogy emberi sejthez kapcsolódó génszekvenciára tegyenek szert. Mind a himlő, mind pedig a kanyaró a tehén vírusból fejlődött ki, míg az influenza minden valószínűség szerint kacsáktól vagy sertéstől jött át.

Egyes vélemények szerint napjainkban az emberiség életmódja jelentősen változik, ami okot adhat új vírusok kialakulására. De van más mechanizmus is. Példának felhozható az 1993-as amerikai eset. Amerika egyes részein hihetetlen mértékben szaporodott el egy bizonyos mezei egérfajta, amiből az következett, hogy az emberek a felszáradt egérszéklet porát lélegezték be. Így alakulhatott ki a tüdőt megtámadó, halálosnak mondható Sin Nombre vírus.

A megváltozott környezeti körülmény egy elszigetelt betegséget világjárvánnyá léptethet elő. Erre a legjobb példa a HIV. Feltételezések szerint afrikai majmokkal való érintkezés lehetett a vírus eredete. Hogy az AIDS betegség az 1980-as években járvánnyá lépett elő, annak oka a jelentős társadalmi változás (gyakori gépkocsi balesetek[7] következtében igénybe vett vér-infúzió, az inter­kontinen­tális turizmus népszerűbbé válása, szexuális szabatosság elterjedése, intravénás drogfogyasztás).

Ugyanis szó sincs arról, hogy új vírusok lépnének elő a nagy semmiből. Lényegében a meglévő vírusokból evolválódnak, és kapnak esélyt az elterjedésre.

Azért még manapság is akad meglepetés. Az atipusos tüdőgyulladás, a SARS 2002/2003 telén szedte áldozatait, és hozta rá a frászt az egész világra. A megbetegedettek kb. 20 százaléka a vírus áldozatává vált, főleg a gyerekek és az idősek. Aztán 2003 július 5-én hivatalosan megszűnt a SARS járvány. Azaz, hogy nem egészen, és pont ez a meglepetés. Kiderült, hogy az áldozatokat nem a vírus ölte meg, hanem saját felpörgetett immunrendszerük. A vírusos betegségekkel szembeni küzdelem olyan, mint a bridzs játék, ahol csak néhány általános taktikai szabály van, a kártyalapok leosztása után a nyerő taktika minden esetben más és más.

A vírus természetesen nem a XX. század terméke, korábban is volt. Például a fekete himlő, ami meglehetősen számottevő áldozatot szedett, és lám, az emberiség nem pusztult ki. Akkor most miért ez a páni félelem a vírusos támadással szemben? Ennek természetesen több oka is van.

1) Valaki kitalálta, hogy halálos fegyvert lehet belőle készíteni, azután mások átvették az ötletet, és ezeket az őrülteket egy cseppet sem zavarta, hogy ő maguk is emberek, és a vírus reájuk éppen olyan halálos, mint bárki másra, mondjuk az ellenségre. Erről jut eszembe, az I. világháború alatt a németek bevetették a mustárgázt, napokig vártak a kedvező időjárásra, és amikor kieresztették a halálos gázt, a szélirány perceken belül az ellenkezőjére váltott. A többi elképzelhető. Ez is példa arra, hogy egy alkalmazott biológiai fegyver visszafelé is „elsülhet”.

2) „Összezsugorodott” a világ. Egy gyanútlan magyar turista vagy diplomata a pekingi piacon szemre vesz egy jóképű tyúkot, megnézi, megfogja, majd úgy dönt, hogy mégsem veszi meg, hiszen másnap reggel indul vissza Magyarországra, nem tudja, hogy testében hordozza a hívatlan vendégeket, a madár influenza vírusait. Másnap este megérkezik, majd három nappal később lázas beteg lesz, további három nap, és meghal. Addigra már, ha szemfüles az egészségügy, a teljes környezetét, mindenkit, akivel az elmúlt napokban érintkezett, karantén alá vonja. Csakhogy a karantén alá vont személyek még a karantén előtt megfertőzhettek további személyeket. A végén győz az egészségügy és néhány tucat halálesetet kivéve, az ország biztonságos, de…. a) A Liszt Ferenc r5epülőtérre naponta több tucat repülő érkezik. b) Jöhet a madár influenzánál sokkal virulensebb vírus, sokkal „rámenősebb”.

3) A tudósok „nem férnek a bőrükben”, kíváncsiságból, vagy valami távoli kutatási céltól vezetve, esetleg politikai parancsra állítanak elő új vírusokat, akár szuper-halálosakat is, melyek alkalmasak lennének az egész emberiség kiirtására. Ezek természetesen háromszoros biztonsággal vannak elzárva. A sorsunk tehát azon múlik, hogy a nagyon nagy biztonsággal elzárt vírusok nem szabadulnak ki. Igen ám, de száz százalékos biztonság nem létezik.

Annak érdekében, hogy belássuk, vírus ügyben az emberiség tojáshéjon táncol, az alábbiakban négy egymással összefüggő témát sorakoztatok fel, minden külön kommentár nélkül. Aztán mindenki döntse el, hogy hosszútávon mit várhat az emberiség.

  1. Egyes laboratóriumokban előkészületeket tettek szuper influenzavírusok előállí­tására

Az elmúlt évek nagy frásza, a SARS kitörése után felelőtlenségnek tűnhet a SARS vírusnál is halálosabb, új vírus laboratóriumi megteremtése. Pedig pontosan ezt teszi néhány kutató, akik szerint semmit sem tenni, csak némán figyelni az eseményeket, még ennél is veszélyesebb játék lenne.

Azt már tudjuk, hogy az ázsiai tyúkfarmokat tizedelő H5N1 madárvírus halálos lehet az emberre, abban a ritka esetben, amikor megfertőződik. Ebből kiindulva egy kutatócsoport azért bütyköl a vírus génjeivel, hogy felfedje, vajon potenciálisan lehetséges-e, hogy olyan törzs váljon ki belőlük, ami képes emberről emberre terjedni. Ha sikerül elérniük azt, amin dolgoznak, akkor egy olyan vírussal fogunk szemben állni, amely ha kiszabadul a laborból (vagy valaki kiviszi onnan) több tízmillió ember életét követelheti.

Ez örültségnek tűnik, de a kísérletező tudósok tudnak rá adni magyarázatot, szerintük csak így lehet megválaszolni a következő kérdéseket:

1) Hogy lehetséges, hogy néhány állaton élősködő vírus az embert is megtámadhatja?

2) Mitől lesz egy vírus halálos?

3) Lehetséges-e olyan változtatás a víruson, ami után képesek lennének emberről emberre szállni, és olyan járványt előidézni, mint amilyen az 1918-as volt?

Mert, folytatódik az okfejtésük, csak akkor lesznek képesek szembeszállni azzal, amit a természet az emberiségre szabadít, ha ezekre a kérdésekre tudjuk a helyes választ.

Mások viszont ettől eltérő véleményen vannak. Szerintük egyáltalán nem látható be, mit lehet nyerni ilyen kísérletekkel. Különben is, más megközelítéssel már ma is lehetséges vakcinát előállítani. Ezzel szemben a munkálatok túlságosan veszélyesek, mert például semmi garancia sincs arra nézve, hogy egy ilyen rendkívül veszélyes vírus nem juthat terroristák kezére, a véletlen balesetről nem is beszélve.

  1. Kijuthat-e halálos vírus egy jól zárt laboratóriumból?

A múlt arra tanít minket, hogy a címben feltett kérdésre a válasz: igen, mert az eddigi eseményekkel nem lehetünk elégedettek.

  1. a) A leginkább hajmeresztő eset az 1918-as vírushoz tartozó H1N1 influenza törzzsel történt. Ez a törzs az 1957-es járványt követően eltűnt. Azután 1977-ben a H1 kisebb járvány okozva hirtelen újból megjelent. A törzs azonos volt azzal, amit 1950-ben izoláltak.

Virológusok szerint teljességgel kizárt, hogy egy vírus 27 éven keresztül kint legyen az emberek között mutáció nélkül. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vírus valamelyik laboratórium mélyhűtőjéből kerültek elő.

  1. b) 1979-ben a Birminghami Egyetem egyik meghibásodott biztonsági kamrájából himlővírus szabadult ki. Az esetnek egy halálos áldozata lett. A himlő elterjedést[8] csak egy rendkívül szigorú karantén akadályozta meg.
  2. c) Az Egyesült Államok genetikai kísérletek tanácsa 17 balesetet hozott nyilvánosságra. Ezek között voltak kiszakadt tartályok, „eltűnt” vírusminták, és áramkimaradásból származó vírus kiszabadulás.
  3. d) 2004 májusában az amerikai hadsereg víruskutató intézetében egy asszisztens meghorzsolta magát egy Ebola vírussal fertőzött tűvel. Ugyanez történt a novoszibirszki Vector laboratóriumban egy asszisztensnővel, aki tengeri­malacokkal kísérletezve a balesetet követően néhány napon belül meghalt. Az életérét küzdő egészségügyi dolgozókat karanténba zárták.
  4. e) 2003-ban két tudós egymástól függetlenül megkapta a SARS-t. Szerencsére a SARS viszonylag nehezen terjed, de mi történik akkor, ha influenzavírus szabadul ki az ismert fertőzési képességével? Influenzánál az a hátrány, hogy a leendő beteg már akkor fertőz, amikor a betegség tünetei még nem jelentkeznek. Vagyis egy tartály szivárgására csak akkor derül fény, amikor már túl késő.

III. Hogyan is állunk az influenzával?

1918-ban egy asszony felszállt a New York-i földalattira, hogy egy 45 percig tartó utazással hazamenjen. Biztosan elég egészségesnek érezte magát ahhoz, hogy utazzon, bár fájhatott a feje, rossz volt a közérzete, esetleg rázhatta a hideg. Néhány perccel később nehézlégzése lett. Állapota rohamosan romlani kezdett, mivel tüdeje gyors ütemben telt meg folyadékkal. Mire az asszony hazaért volna, már halott volt. Ez volt az 1919-es spanyol­nátha.

Ez a vírus, mint már említettem, 40 millió áldozatot követelt, és a betegek legnagyobb része egészséges felnőtt, nem pedig kisded, öreg, vagy beteg, legyengült ember volt, vagyis nem a szokásos influenza áldozatok.

A virológusok mindennapos lidércnyomása most az, hogy az Ázsiában garázdálkodó madárinfluenza olyan halálos betegséggé változhat, mint amilyen a spanyolnátha volt 1919-ben, és néhány hét alatt végig söpörheti a Földet.

Mi van akkor, ha ez a lidércnyomás valósággá válik? Nos, a helyzet kétesélyes. Angol és amerikai laborokban a megfelelő vakcina előállításán dolgoznak, de egy járvány hirtelen kitörése esetén nem lenne elég hasznosítható vakcina a teljes népesség preventív beoltására.

Évente az emberiség 10-20 százaléka esik át influenzafertőzésen, de mivel az influenzavírus állandó mutációnak van kitéve, az egyik évben szerzett immunitás (a betegség vagy védőoltás) a következő évben nem nagyon véd meg bennünket. Ennek ellenére az influenza általában egy viszonylag könnyű lefolyású betegség mivel immunrendszerünk többé-kevésbé „ki van hegyezve” felismerésére (az 1918-as, és kisebb mértékben az 1957-es és 1968-as influenzajárványok nagyobb fokú vírus-mutáció után következtek be).

Ugyanakkor virológusok már jó ideje figyelmeztetnek arra, hogy Ázsiában az elmúlt tíz évben felépített kolosszális méretű csirkefarmok potenciális influenza veszélyt jelentenek. Előbb vagy utóbb egy mindent elsöprő járvány fogja felütni a fejét.

  1. A madárinfluenza egy ketyegő időzített bomba

Az ázsiai madárinfluenza nevű lidércnyomásra a tömeges csirkeoltás lehet az egyetlen megnyugtató válasz. Ez megvédheti a csirkék millióinak az életét, de van egy sajnálatos mellékhatása, könnyen torkollhat egy olyan új vírustörzs kialakulásához, ami veszélyes lehet az emberre is. Ennek a bekövetkezését csak a folyamatos monitoring (megfigyelőrendszer) akadályozhatja meg, de Ázsiában ez nem várható el.

2004 márciusában Kína úgy döntött, hogy a madárinfluenza járvány megszűnt, ezért aztán elkezdték a lemészárlástól megmenekült csirkék tömeges oltását. Indonézia szintén elkezdte az oltásokat, és a többi ázsiai ország, amelyeket szintén sújtott a H5N1 törzs, fontolgatják a védőoltások bevezetését.

Csakhogy a H5N1 vírus egészen biztos jelen van a beoltott csirkék között, és félő, hogy ebben a rendellenes helyzetben[9] olyan változáson mehet át, aminek eredménye egy szupertörzs felbukkanása lehet. Ez a vírus nemcsak halálos lesz az emberre (ahogy a jelenlegi is az), de emberről emberre is átterjedhet (ami jelenleg nem áll fenn).

Az szabványos állatorvosi eljárás szerint a beteg, a fertőzött és a fertőzöttségnek esetleg kitett állatokat meg kell semmisíteni, azaz ezeknek a beoltását el kell kerülni. Ennek oka az, hogy az oltások sohasem százszázalékosan hatásosak. Ez különösen igaz az influenza vakcinákra.

Nézzük mi történik. Oltás után az állatok nem lesznek betegek, de vannak  bennük vírusok, amelyek csökkentett mértékű szaporodásra is képesek. Ezek a vírusok át is mehetnek az egyik állatról a másikba, miközben valamennyi állat egészségesnek tűnik. Az ilyen „csendes járványt” nagyon nehéz észlelni, de azonnal igazi járvánnyá nőheti ki magát, amikor az oltási program befejeződik, vagy oltatlan állatok kerülnek a régebben beoltottak közé.

Erre van egy egyáltalán nem megnyugtató mexikói precedens, ahol 1955-ben járvány méreteket öltve ütötte fel a fejét a H5N2 madárinfluenza törzs, amit a csirkék azonnali beoltásával gyorsan leküzdöttek. Csakhogy a vírus csendben továbbra is ott lappangott a csirkék között, miközben az állatok beoltása folytatódott.

Normál körülmények között a madárinfluenza vírusa nem változik a csirkékben, mert csak rövid ideig tart „összezártságuk”. Csakhogy Mexikóban a csirkék és a vírusok most már hosszú évek óta békésen élnek egymás mellett, akarom mondani egyik a másikban. Ez a hosszú „nász” a vírus számára egy kitűnő mutálási lehetőség, ami be is jött. Amerikai virológusok tanulmányozták a helyzetet, és azt állapították meg, hogy a mexikói csirkékben található vírusok génjei között már jelentős különbség ismerhető fel. Attól pedig az isten mentsen meg minket, hogy az ázsiai H5N1 vírustörzs ugyanezt az utat járja végig.

Végül is majd minden fejezet végén kiderül, hogy mindig akad közöttünk valaki, aki anyagi érdekből kiindulva hajlandó az egész emberiséget veszélybe sodorni. A lehetőség tárháza pedig szinte határtalan.

Mi van akkor, ha egy államgépezet dönt vírusos támadás mellett? Hogy ez elképzelhetetlen? Na jó, legfeljebb az oroszok, amikor még Szovjetunió volt. Ja meg a Szádám rezsim, de ezt már felszámolták. Hát nézzük!

A WHO 2001-es adatai szerint a Földön biológiai fegyverként az alábbi vírusok vannak raktáron tartva: Koreai vérzőláz, Sin nombre, Kongoi vérzőláz, Rift-völgyi láz, Ebola, Maburg, Korio-agyhártyagyulladás, Junin (argentin vérzőláz), Machupo (bolíviai vérzőláz), Lassa-láz, Orosz nyári-agyhártyagyulladás, Dengue, Sárgaláz, Omski vérzőláz, Japán agyhártyagyulladás, Equin-agyhártyagyulladás,  Chikungunya, Nyong-nyong, Venezuelai equin-agyhártyagyulladás, himlő, majom-himlő, fehér-himlő, Influenza.

A Föld néhány hadügyminiszté­rium­ában rettenetesen fontos lehet az emberiség kiirtása.

[1] A vírusok többnyire fajta-specifikusak, vagyis csak egy bizonyos élőlényen élősködnek, de kivétel természetesen elég gyakran akad.

[2] Egy nukleotid öt szénatomos cukor, nitrogén tartalmú szerves bázisból (lúg) és foszforsavból tevődik össze.

[3] Van néhány nagyon specifikus eset, de ez kivételes és említésük csak megzavarná az összképet.

[4] Angliában az a babona járta, hogy aki egyszer átesett marhahimlőn, az himlőjárvány idején csak nagy ritkán kapta meg a betegséget. Jenner -nagyon helyesen- arra a következtetésre jutott, hogy a gyengébb, tehát túlélhető fertőzés, védettséget ad az erősebb fertőzéssel szemben. Ezért marhahimlőben szenvedő tehén tőgyén lévő gennyes sebekkel szándékosan „megfertőzött” embereket, akik így -feltételezésének megfelelően- védetté váltak a himlővel szemben.

[5] Angol regényíró (1894-1963), akinek családjában neves biológusok voltak. Leghíresebb utópisztikus műve a „Szép új világ.”

[6] Angol író (főleg ifjúsági regények, pl. Kincses sziget) és költő (1850-1948).

[7] Az USA-ban évente 50.000 ember veszíti életét gépkocsi balesetekből kifolyólag.

[8] A korábban kötelező himlőoltást néhány évtizede már nem alkalmazzák.

[9] Mexikói kísérletek azt bizonyították, hogy a jelezett körülmények között a madárinfluenza soha nem látott gyorsasággal evolválódhat, aminek megjósolhatatlan következményei lehetnek.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3015) Független sajtó nem létezik

A poszt magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek


There Is No Such Thing as a Free Press

Paul Craig Roberts

Udo Ulfkotte’s amazing book, Gekaufte Journalisten (Bought Journalism) was published by Kopp Verlag in 2014. The book was a sensation and sold 1,500,000 copies in Germany, but no major US publisher would bring out an English translation. Finally, last month a small publisher, Progressive Press, published an English language edition titled Presstitutes Embedded in the Pay of the CIA..

Ulfkotte’s book destroys the illusion/delusion that there is anywhere in the Western world an independent press. Ulfkotte describes in detail the cognitive appropriation of journalists by elites. Journalists serve as propagandists and public relations agents for intelligence agencies, businesses, lobbying organizations, politicians, and US foreign policy. The function of journalism is to deliver to the people the explanations that serve the interests of elites and Washington’s foreign policy. This message was so effectively delivered to the German people that readership of the main German newspapers collapsed.

Ulfkotte describes how journalists are recruited when they are still students and find themselves indebted to and dependent on serving other interests than the truth. All from the lowest reporter to the highest editor to the owners of the news organization are caught up in enabling the elites to control the explanations. Ulfkotte names names and lists the organizations that bring journalists together with intelligence services and related think tanks, politicians, and foreign policy associations. Incestuous relationships between journalists, intelligence agencies, businesses, politicians, and US foreign policy aims are so pervasive that no one thinks anything of it. The only ones who get in trouble are those who don’t go along.

Ulfkotte’s book is written for Germans. Americans might find the German detail boring, but in the detail is the picture of how the subtle process of turning journalists into functionaries of intelligence services, politicians, and businesses is accomplished. The book starts off slowly. Ulfkotte knows that he would face readers’ disbelief if he jumped right into the horror story. So he begins with the perks and rewards of accommodating “sources” and censoring real news, such as the use of German poison gas by Iraq against Iran.

One interesting story is how the German press handled the wave of migrants from Bulgaria and Romania into Germany. The German government favored this further watering down of ethnic Germans by enlisting the press to describe the migrants as the hardworking, never-unemployed “Prussians of the Balkans.” False claims were made, such as the unemployment rate of Bulgarian and Romanian migrants was less than that of Germans. The false story was repeated endlessly without verification. Once the migrants were incorporated into Germany, the facts came out: The number of immigrants on welfare continues “to rise significantly” and has “increased 60% over the previous year.” The experts who had warned that this would be the case were demonized as “nationalists” and “nazis.” Thus, the media served to keep the facts out and fake news in.

The carefully woven matrix of controlled explanations explains why Trump, Marine le Pen, and other voices for real change are regarded as major threats to elite control. Marine le Pen faces continuous threats of prosecution, and the CIA/FBI/DNC orchestrated hoaxes are used by the presstitutes to drive Trump from office. With the Western media suborned, democracy and accountable government are not possible. Making this clear is Ulfkotte’s contribution.

Here are some of Ulfkotte’s amusing and revealing topics:

“‘Truths’ on Sale from Our Sponsors: Elite Networks and Intelligence Agencies”

“How do Journalists Pay for their Villas in Tuscany?”

“Our Lockstep Media: Synchronized, Obedient and No Questions Asked”

“In the Stranglehold of the Intelligence Agencies”

“Obama’s Trolls: America’s Fifth Column”

“Rockefeller’s Ghost—The Trilateral Commission”

“The Power of the Bilderbergers: Conspiracy Theory or Reality?”

“Two in Three Journalists are for Sale”

“The Higher Goal: Amputating Germany’s Identity”

“Merkel’s Fairy-Tale Hour: How the German Government Lies to Its Citizens”

Ulfkotte said that he could write the book, because he had no children or family to protect from retaliation. At the end of the book Ulfkotte says it is part one of a three book series. Ulfkotte died from a heart attack not long after the book was published. His death at 56 years of age raised doubts as to whether the heart attack was real or induced.

Ulfkotte’s Wikipedia biography was written by those he had exposed. Wikipedia is part of the control matrix. It is not an independent source. Wikipedia’s main function is to slander truth-tellers.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3014) A 2020-as El Nino beindíthat egy 18 °C hőmérséklet emelkedést

Tibor bá’ online

A 2020-as El Nino beindíthat egy 18 °C hőmérséklet emelkedést, 2020 El Nino could start 18 degree temperature rise

Előrejelzések szerint 80 % esély van arra, hogy 2020 El Nino év lesz.

https://www.pik-potsdam.de/news/press-releases/early-warning-physicists-from-giessen-potsdam-and-tel-aviv-forecast-el-nino-for-2020  illetve https://arxiv.org/abs/1910.14642.

Ez viszont előrevetít súlyos következményeket. A helyzet az, hogy a már a légkörben lévő széndioxid és metán, valamint a tengerfenéken lévő metán felszabadulása elégséges ahhoz, hogy a felhő visszacsatolás billenő pontját átlépjük, (clauds feedback tipping point), ami 1200 ppme CO2-nél következik be. Ez önmagában 8 °C hőmérséklet emelkedést okozna néhány év alatt. A 2020-as El Nino viszont okozhatja a metán felszabadulását.

Pillanatnyilag 415 ppm a CO2 légkör koncentráció, 280 ppme (CO2 ekvivalens) a metán koncentráció és ennek kétszerese, 560 ppme ami hiányzik a billenő ponthoz, vagyis a jelenlegi érték kétszerese.

Mit jelent ez? Általános vélemény, hogy a Föld átlag hőmérsékletében 3 °C emelkedés valószínűleg az emberiség kipusztulásához vezet, míg 5 °C emelkedés valószínűleg a többi faj kipusztulását jelenti (rovarokról, mikrobákról nem beszélve). Lásd itt. 2026-ra bekövetkezhet az 5 °C emelkedés, de van esély arra, hogy akár 18 °C emelkedés is lehet.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3013) Zenés hétvége 2.

Mi kell több egy hétvégére, mint jó zene és kimagasló minőségű balett


Éljetek a lehetőségekkel!

(3012) Kacagó hétvége 2.

Tibor bá’ online


Tanárnő kérdi az iskolában:
– Gyerek kinek mi hiányzik otthon?
– Nekünk még nincs autónk! – mondja Ferike.
– Nekünk még nincs videónk! – kontráz Józsika.
– Nekünk már van mindenünk! – böki ki büszkén Móricka.
– Tényleg?
– Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: “Na, már csak ez hiányzott!”


Új tanárnő érkezik az iskolába. Az első nap után kiborulva megy be az igazgatóhoz:
– Igazgató úr, nem bírok az egyik gyerekkel, állandóan azt ismételgeti, hogy “megbaszlak, megbaszlak, megbaszlak…”
– Melyik az, a Móricka? Az a kis vörös, az első padban?
– Igen!
– Az meg is fogja…


A tanár felelteti Mórickát Archimedes törvényéből.
– Mi történik, ha beleülsz egy kád teli vízbe?
– Megszólal a telefon.


Mórickának tetszik az új fiatal tanárnő, és úgy gondolja, hogy felmegy hozzá délután. Fel is megy, és a tanárnő szívesen fogadja. Alig kezdenek el enyelegni, csengetnek. A tanárnő gyorsan elbújtatja a szekrénybe. A hangokból ítélve Móricka arra a következtetésre jut, hogy egyik barátja jött fel.
Valóban Pistike is udvarolni jött a tanárnőnek, de ők sem jutnak messzebb, mert ismét csengetnek. A tanárnő elbújtatja Pistiket is, ő a fürdőszobába kerül.
A harmadik látogató Dezsőke, szintén az osztályból, de hasonlóan jár, hiszen szól a csengő, és a tanárnő a konyhába küldi.
Hazajön a férj, és mit sem gyanítva ölelgetni kezdi fiatal feleségét, amikor megunva a várakozást, kijön Dezsőke a konyhából és így szól:
– Hölgyem, megjavítottam a gáztűzhelyét. 1000 forinttal tartozik.
A tanárnő, hogy ne árulja el magát, nem szívesen, de fizet. Hallja ezt Pistike, és ő is kijön a fürdőszobából, és így szól:
– Hölgyem, megjavítottam a csapokat. 1000 forinttal tartozik.
A tanárnő ismét fizet, és Pistike el is megy. Móricka hallja mindezeket, de sehogy sem tetszik a helyzete. Majd eszébe jut valami, kilibben a szekrényből, és így szól a csodálkozó házaspárhoz:
– Na mi van, nem láttak még molylepkét?


Móricka tanulni akar, de nővére, Rebeka éneke zavarja. Móricka kéri, hogy hagyja abba, e Rebeka csak tovább énekel.

  • Rebeka, ha nem hagyod abba, én megbaszlak.

Rebeka tovább énekel, Móricka megbassza.

  • Móricka, te jobban baszol, mint a papa.
  • Nem meglepő, a mama is mindig ezt mondja.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3011) Mi gyorsabban melegszünk, mint a Föld többi része?

Tibor bá’ online


Aki egy kicsit is odafigyel, az észlelheti, hogy van egyfelől a Guy McPherson vezette „2026-ra kihalunk” nevű világnézet. Másfelől azok a spekulációval teletömött nézetek, amelyek szerint 2040-re a Mediterrán medencében az átlagos hőmérséklet növekedése eléri a 3,8 °C értéket az ipari forradalom előtti hőmérséklethez viszonyítva. A Földközi tenger szintje 2100-re több mint 1 métert fog emelkedni. Stb. Stb.

Mit számít, hogy mi gyorsabban melegszünk, mint a Föld többi része! Mert nem az a lényeg, hogy mit jósolnak és mennyit, hanem az, hogy ezek szerint 2040-ben, sőt 2100-ban még lesz emberiség. Hmmmm.

Pillanatnyilag az átlagos hőmérséklet növekedés éppen hogy elérte a 1 °C-t, és elég sok kellemetlenséggel jár. Tisztában lévén ezzel, a szakembergárda abba egyezett meg, hogy a 2 °C növekedést nem léphetik túl. Megjegyzem a +2°C-ben se lesz gyönyör az élet, de 3,8 °C? és mindössze 20 év múlva? Az a baj, hogy ezt a 3,8 °C növekedést, illetve ennek hatását el se tudjuk képzelni. A hurrikánok már ma is össze-vissza mászkálnak és okoznak soha nem látott károkat, és ugye a hurrikánok erejüket a tengervíz hőmérsékletéből nyerik. Na, ez az, ami emelkedni fog, mert a többlet hő 95 százalékát a tengerek nyelik el.

De élet azért lesz! Csak Európában 250 milliónak nem lesz elég édesvize. Nem tudom ezt hogy értik. Inni valószínűleg fognak, csak nem lesz vécéöblítés, zuhanyozás, és ritkábban fognak ruhát mosni, mint az ostrom alatt. Igaz akkor hideg volt és nem izzadtunk, de most hőmérséklet emelkedés várható sok-sok izzadással. Aztán a 250 milliót se értem. Európa népessége durván ennek a duplája. Ezek szerint egy másik 250 milliónak lesz elég édesvize. Vajon ki gondolja, hogy az egyik 250 millió nem fog átmenni a másik 250 millióhoz éppen az édesvíz miatt? És ha azok nem egyeznek ebbe bele? Egy kis csetepaté a víz miatt, ami már ma is látható Afrikában, ahol Kalasnyikovval járnak az asszonyok a kútra 20-30 km-es távolságba. Hát ha valakinek ez élet, akkor lehet hogy lesz élet. De, hogy az még csak hasonlítani se fog ahhoz, amit ismerünk, az halál biztos.

PS: McPherson elkezdett visszatáncolni a 2026-tól!


Éljetek a lehetőségekkel!

(3010) Repedezik a FIDESZ bástyájának fala?

Tibor bá’ online


Jászberény olyan fordulópont a magyar belpolitikában, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Mostanra már mindenki tudja, hogy az október 13.-i választásokon, Jászberényben a Fidesz elleni koalíció 14 darab szavazattal győzött. Ez olyan csekély, hogy a Fidesz automatikusan mozgásba lendült a választás megismétlése érdekében. Az ismételt választáson az ellenzéki Budai Lorántra szavazók száma 14 helyett 3758-al lett tett több, mint a Fideszes Szabó Tamásra leadott szavazatok száma, annak ellenére, hogy a Fideszes mozgósításra Szabó Tamás 674 szavazattal kapott többet, mint 13-án. Mert ugye Budai viszont 4418 szavazattal kapott többet. Mi történt?

Hogy mi történt arra mindenkinek más és más válasza van. Legnépszerűbb válasz, hogy repedezik a Fidesz bástya fala, az emberek rájöttek, hogy a Fidesz legyőzhető. Szerintem az emberek 8 éve tudják, hogy a Fidesz legyőzető, de nem egy ilyen önző, öncélú ellenzéki pártokkal, ahol mindenki a saját kis pecsenyéjét sütögeti, és a felmérések szerinti néhány százalékos pártok vezetői miniszterelnökök akarnak lenni. Írjak le neveket? Szél Bernadett, Vona Gábor, Mesterházy Attila.

Ezeknek a politikai bohócoknak a destruktív tevékenysége alaposan elvette az emberek kedvét a szavazástól (mi se mentünk el szavazni). Minek? Nekünk évi 120.000 forint építményadót kell fizetni, és ezt megválasztott polgármesterek csinálták, hogy legyen miből osztogatni egymásnak. De, amikor Jászberényben csak egy igazi ellenzék volt, aki, ha kicsivel is, de nyert, az embereknek felcsillant a szeme. Nem kellett őket beszervezni, mentek maguktól, hogy megmutassák, hajlandók szavazni ha van értelme. A 13.-i szavazáson a részvétel 42 százalék volt, az ismétléskor pedig 62 %. A többség egyértelműen Fidesz ellenes, csak az ügyesen megváltoztatott választási törvényt ragyogóan ki tudják használni. Elképzelhető, hogy az ellenzék felébred, és akkor Orbánnak búcsút inthetünk 2022-ben.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3009) Van-e jövőnk?


Ez a rövid rész egy előző poszt ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.


A felbomló család

Az emberiség történetében a II. világháború sok tekintetben vízválasztó volt, bár néhány évtizednek el kellett telnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. A kilencszázharmincas években az egész keresztény világban[1], és így Magyarországon is, a családi elrendezés nagy vonalakban azt jelentette, hogy a férj-apa a „kenyérkereső”, a feleség-anya pedig főállásban volt az, ami, vagyis feleség és anya. Aztán jött a II. világháború, és ez az elrendezés viharos gyorsasággal felborulni.

A háború alatt az európai országok férfi lakossága milliós tömegekben vonult ki a frontokra (persze nem lelkesen dalolva, de ez egy másik történet), miközben a hátországban a termeléshez szükséges munkáskezeket a nők soraiból szedték. A háború után az eredeti rend hamarosan visszaállt volna, de új tényezők indultak be. A keleti tömbökben a „kapitalizmus utolérése”, mint cél, mintegy szentesítette a családellátó nők bevonását a termelésbe, amit a kelet-európai diktatúrákban a családfő fizetésének a leszorításával érték el, vagyis azzal, hogy a férfi fizetése nem volt elég a család megélhetéséhez. A nőknek is el kellett menni dolgozni.

Nyugaton a folyamat a fentiektől némiképpen eltért, de a végeredmény egy és ugyanaz lett. A kapitalizmus, amint magához tért a háborús konjunktúra megszűnéséből, kitalálta, hogy a folyamatos fogyasztás (vagyis a folyamatos profit) fenntartásának három trükkje van.  1) a gyakori modellváltás.[2] 2) Igénykeltés a fogyasztóban. 3) a „built in obsolescence”[3], Az első kettő segítségével ügyesen feltornáztatott igények kielégítéséhez a feleségnek is el kellett menni dolgozni, ami után beindult a „keeping up with the Johns”[4]. A harmadik pedig arra szolgált, hogy a feleség néhány év után nehogy visszamenjen a családi tűzhely mellé.

A „szocialista táborban” a nők finoman tiltakozni kezdtek[5], amire a rendszer egyfelől propagandával[6], másfelől pótmegoldásokkal[7] válaszolt, miközben a gyerekek lakáskulccsal a nyakukban az utcára kerültek. A fiatal nők jelentős részének tetszett a relatív függetlenség, amivel nem csak élt, de jócskán vissza is élt. Az új „módi” mindenképpen oda torkolt, hogy míg a férj és a feleség saját munkahelyén napi nyolc órát volt kollégája, kolléganője „társaságában”, ami bőséges lehetőséget adott az egyéni gondok megbeszélésére, apróbb panaszok kiöntésére, és ezeken keresztül az alapos összeszokásra, stb., addig este, otthon, lázas rohanás közben, egymásra már csak perceik maradtak. Ez a házastársi kötelék fellazulásához, szerető tartás kialakulásához és tömeges házasság felbomláshoz vezetett, amit csak fokozott az Amerikából származó feminizmus gyors elterjedése.[8]  A gyerek most már nem csak az utcára került, de egyik szülőt, rendszerint az apát, el is veszítette. Ezzel egy időben kezdett elterjedni a második, harmadik házasság és az ezzel járó féltestvérek és mostohatestvérek tömeges megjelenése[9], majd a népesedés fogyás beindulása.

Az államhatalom ezt helyénvalónak találta, hiszen különböző intézkedésekkel elősegítették a folyamatot. Magyarországon létrehozták illetve kibővítették (a teljesség igénye nélkül) a következőket. 1) A bölcsőde, óvoda, napközi rendszert. 2) A patyolat-hálózatot, ahol a kilósmosás olcsóbb volt, mintha a munkát otthon végezték volna, 3) A mélyhűtött és konzervált készételek nyomott áras, tömeges elterjesztését, ráadásul olyan kurrens nyersanyagokból, melyek hiánycikknek számítottak (pacal, máj, vese, stb.).

A folyamat és az irány valójában minden volt csak családcentrikus nem, mivel a közvetlen és közvetett hatás egyértelműen a szeretet adás-kapás folyamatos sorvadása volt. Valamelyik házastársnak, de gyakran mind a kettőnek, volt a munkahelyén egy, nem egyszer több szeretője is. A gyerekekkel nemigen törődtek, nem jutott rá idő. Illetve, ahol erre kifejezetten súlyt fektettek, még ott se érhette el azt a szintet, amit a „régi jó békeidőkben” a hivatásos feleség-anya nyújtott. A mezőny persze széthúzódott, mert sok helyen a nyugdíjas nagymama átvállalta a szeretet adás, gondoskodás feladatát. A ilyen (szerencsés) családoknál a romboló hatás némi késést szenvedett. „Hivatalosan” senki se foglalkozott azzal, mi lesz a felnövekvő nemzedékekkel a legfontosabb nevelési adalék, a szeretet nélkül, vagy annak erősen csökkentett változatával. Pedig szeretetadás nélkül a felnövekvő gyermek jó esetben pszichésen béna, rossz esetben haramia lesz.

{Egy pillanatra feledkezzünk meg az állatvilágról, ahol nevelési probléma egyszerűen nem létezik. Ez a „nem létezés” az emberiségnél is fennállt évezredeken keresztül. Problémás gyermek, és nevelési probléma csak azóta létezik, amióta az anya feltételnélküli és szüntelen szeretetét napközi otthonok, angol órák, sportfoglalkozások, stb. váltják fel. Rá kellene döbbennünk arra, hogy az utódnevelésnek csak egyetlen egy nélkülözhetetlen alkotója van, ez pedig a szeretet és az abból fakadó törődés. Az a gyermek, aki sütkérezhet édesanyjának meg nem szűnő szeretetében és folyamatos gondoskodásában az vagy lesz élsportoló, idegenvezető, zongoraművész, stb. vagy sem, de lelki kripli vagy antiszociális bűnöző egészen biztos nem lesz.}

Azt minden pedagógus tudja, ha egy viszonylag jól tanuló gyerek hirtelen felkészületlenül megy el az iskolába, nem végzi el a házi feladatát, nem figyel az órán, korábbi közlékenysége eltűnik, és a gyermek magába fordulóvá válik, akkor komoly családi gondok húzódnak meg a háttérben. Amikor egy gyermek szerető-gondoskodó háttere megváltozik, személyiségi fejlődése azonnal irányt vált a társadalmilag elfogadhatatlan felé. Beszéljünk konkrétan!

Egyetlen egy kamasz se nyúl a drog felé addig, amíg kapcsolata meghitt a szülőkkel, mert a legelső beszervezési kísérletről még aznap délután beszámol az édesanyjának-édesapjának, akik íziben megtehetik a szükséges ellenlépést. Ezzel éles ellentétben, meghitt kapcsolat nélkül a gyereket úgy dobálhatja a sors, ahogy az adódik. Ez igaz volt akkor is, amikor „csak” az alkohol és a nikotin veszélyeztette a felnövekvő nemzedéket, és természetesen még inkább igaz most, amikor az alvilág egyre szervezettebben, egyre veszélyesebb drogokra iparkodik rászoktatni gyermekeinket.

Hogy „nagy baj van” azt a laikus is beláthatja, ha felfigyel egy korábban nem észlelt jelenségre.  A mai gyerekek – majd kivétel nélkül – totyis kortól kezdve imádják a plüss állatokat, a fröccsöntött hüllőket, rovarokat, szörnyeket, satöbbi, sőt, nem hagyományos[10], élő állatokat tartanak (persze csak úgy, ahogy), ami nem más, mint a pszichésen sérült gyermekek pótcselekvése. Riasztó, hogy ezeknek a sérüléseknek megnyilvánulásait sokan felnőtt korukban, 30-as, 40-es éveikben sem képesek megszüntetni.

Mindezeknek végső eredménye a társadalom egyre fokozódó elvadulása, növekvő bűnözés, agresszivitás, a pénz felfokozott hajszolása, a társadalmi szolidaritás eltűnése, amire a hatalmat birtokló elit érdekes módon reagál. Az államhatalom meg se kísérli a bajok okának megkeresését és elhárítását, helyette leszigeteli az uralkodó réteget. Akinek pénze van, az őrző-védők által óvott villákba költözik, az utcákat, közterületeket kerülik, külföldön nyaralnak, és ott taníttatják gyermekeiket (akik – a szülői kívánság ellenére – nem mentesülnek a korra jellemző pszichés sérülések „beszerzése” alól).

Nézzük, hol áll most a Világ? A látvány elszomorító, de százszor elszomorítóbb, ha a folyamatot nézzük. Ugyanis a Világ évről-évre egyre elszomorítóbb, és úgy tűnik, hogy ez a trend nem tud megfordulni. Az újabb és újabb generációknak egyre kevésbé kell a család. Egyfelől, mert önzésből fakadóan úgy gondolja, a családtól keveset kap, és sokba kerül. Másfelől saját gyermekkori emlékei alapján a családot legfeljebb egy szükséges rossznak tartja.

Vegyünk egyetlen egy statisztikai adatot, ami ragyogóan tükrözi állításaimat! Bár 1990 és 2002 között Magyarország lakóssága 100.000 fővel csökkent, az ivarérett lakósságon belül a nőtlenek és hajadonok száma 700.000 fővel növekedett. A gyerekvállalási kedv viszont csökken. Aminek én legfőbb okát az egymás után következő generációk morális felfogásában támadt szakadékban látom. Mire gondolok?

Az idősebbek, egyszerűen nevezzük őket 50 felettieknek, még úgy tudják, hogy erkölcsi kötelességük idős szüleik lelki és anyagi segítése, de ez mellett teljes erejükkel (gyakran erejük felett) iparkodnak egyengetni gyermekkorukból rég kinőtt utódaik boldogulását, ami nem ritkán 30-40 éves „gyerekek” komplett eltartását jelenti. Ugyanakkor a 30 alattiak iparkodnak kitolni saját gyerekkorukat a tökéletes abszurditásig. Ebbe viszont egy vagy több saját gyermek vállalása se anyagilag, se pedig eszmeileg nem fér be, meg aztán nem is vágynak rá, mert a beléjük nevelődött (szeretet hiánytól származó) önzés ezt nem teszi lehetővé.

Ha pedig mégis születik gyerek, akkor azzal kell számolni, hogy közvetlenül iskoláskorának elérése után személyisége fokozatosan más lesz, mint ami kívánatos.

A mai gyerek egyszerűen nem készül fel az életre, ahogy ez régen szokás volt. Az én gyerekkoromban a gyerek még „fogyóanyag” volt. Egy családban nyolc született, hogy három felnevelődjön. Ma jó ha egyke van, akinek kinyalják a fenekét. Nem vagyok a gyerekverésnek a híve, pláne amióta törvénybe ütközik, de azért csendben meg szeretném jegyezni, amikor a gyerekneveléshez még hozzátartozott a „verés” a gyerekekből „ember” faragódott. Ma egészen mások a módszerek. Rendben van, de az eredmények a mai módszerek helyességét egyáltalán nem igazolják.

Amerikában már a nyolcvanas években foglalkoztak a jelenséggel (The Postponed Generation[11]), vagyis azzal, hogy az „egyetemisták” jelentős része 10-15 évet ellebzsel az egyetemek környékén, miközben a szülök eltartják őket.

Ennek a folyamatnak azonban számtalan nem kívánatos hozadéka van. Nézzünk néhányat! Akiket 40 éves korig eltartanak, azok a szülők halála után nemigen fognak rászokni a munkára. Felélik az örökölt vagyont és utánuk az „özönvíz”, vagyis egészen biztos komoly veszélyt fognak jelenteni a társadalomra. Ha a vagyon a szülő halála előtt elfogy, akkor a „tejelni” már nem képes idős szülő sok esetben abúzusnak[12] lehet kitéve korábban eltartott gyermeke részéről. A munkára nem foghatók vagy arra alkalmatlanok nagy száma, valamint ezek távolmaradása az utód nemzéstől megoldhatatlan társadalombiztosítási nehézségbe torkolhatnak. A munkavégzés­be be nem vont felnőttek várható orientálódása a szélhámosságok felé nem csak egyszerű bűnözési hullámok társadalomra gyűrűzését okozzák, de ellehetetlenít­hetik az üzleti életet, aminek hagyományos alapja a kölcsönös bizalom. Ez az, ami napjainkban egyre inkább hiányzik. A pénzzel együtt eltűnő betét gyűjtök, a hitelt visszafizetési szándék nélkül felvevők, és egyéb csibészek hadát egyre nagyobb számban követik a kifejezetten átverésre specializálódott szélhámosok tömeges megjelenése.

Néha az embernek az az érzése támad, hogy jelentős népcsoportok egyszerűen nem számolnak a jövővel. Úgy élnek és cselekszenek, mintha csak ma lenne, holnap-holnapután pedig soha. Mi mással lehet különben megmagyarázni azt, amikor egy ügyvéd a nála letétbe helyezett összeget egyszerűen elkölti. 1990 előtt még lehetett azt játszani, hogy sikkasztok Nyugaton majd átmegyek Keletre és felélem a pénzt, vagy fordítva, itt sikkasztok, majd disszidálok és élek mint Marci hevesen, amíg meg nem halok. Ennek azonban vége, ma már a Világ túl kicsi ahhoz, hogy el lehessen tűnni benne. Szóval egy nap a Világ?

*     *     *

Nem hiszem, hogy szükség lenne további meggyőzésre. Inkább nézzük a lehetséges „kibontakozást”! A család, a családon belüli szolidaritás végig kísértre az Embert az egész emberré válása alatt. Éppen ezért nem csak rá vagyunk evolúciósan „hangolva”, de egyszerűen nem rúghatjuk fel a lassú, de biztos, esetleg nem is olyan lassú önpusztítás veszélye nélkül. A rombolás kettős. A családok széthullásának következménye az egyre nagyobb arányokban megjelenő antiszociális egyedek antiszociális magatartása, ami egyre elviselhetet­leneb­bé teszi az életet. Ugyanakkor az élet elviselhetetlenségét a családi élet tudná elviselhetőbbé tenni, de pont ennek a családnak a hiánya okozza az elviselhetetlenséget. Pozitív visszacsatolás? Bizony az. A pozitív visszacsatolás matematikai hatása pedig mindig, minden körülmények között az észlelhető folyamat felgyorsulása, semmi más, mint egy civilizáció hanyatlásának, majd eltűnésének első jelei.

Történelmi perspektívából szemlélve az emberiségre nézve ez nem is lenne akkora katasztrófa. A barlang elhagyása óta az Ember jó néhány civilizációt épített fel, amelyek kivétel nélkül mind eltűntek egészen az utóbbi korig. Nem egyszer ezeknek az eltűnt civilizációknak romjain épültek fel a következők. Az eltűnéseknek különböző okai voltak, amik egyben zsákutcát jelentettek az adott civilizáció továbbfejlődése szempontjából. Ilyen értelemben az eltűnés még hasznosnak is volt mondható, hiszen helyet biztosított egy következő társadalmi kísérlet beindítására, egy újabb civilizáció felépítésére.

Csakhogy most az emberiség nem egy klisé megismétlése előtt áll. A jelenlegi, természettudományi ismeretekre felépített civilizáció markánsan különbözik az összes többitől. Az emberiség történelmében a mi civilizációnk rendelkezik először a műszaki-technikai, szellemi és organikus készséggel ahhoz, hogy az egész emberi fajt kipusztítsa, de minimum visszavesse a kőkorszakba.

[1] „Keresztény világ” alatt (Huntington szerint) Észak-Amerika nyugati partjaitól a Kárpátok keleti vonulatáig terjedő földrajzi területet kell érteni, természetesen kulturális értelemben. Ez tulajdonképpen a volt Nyugati Világ + Kelet Európának azt a részét jelenti, ahová a pravoszláv egyház még nem tudott átterjeszkedni.

[2] Az őrület non-plussz-ultrája a mobilkészülékek. Újabb és újabb modellekkel félévente jönnek ki, és még azt is elérték, hogy akinek két éves a készüléke, kifejezetten röstelli magát.

[3] „Beépített elavultság”, vagyis egy terméket nem olyan minőségben állítanak elő, amilyen minőségre a technológiai képes, hanem olyanra, hogy a termék bizonyos fontos része néhány éven belül felmondja a szolgálatot. Ma ez már fel sem tűnik, de az ötvenes években még működtek olyan háztartási gépek, például hűtőgépek, amiket még a húszas években gyártottak.

[4] Lépést tartani a szomszédokkal.

[5] Például a Nők Lapjában megjelent cikkekkel, amelyek kihangsúlyozták a dolgozó nők „második műszakját” otthon a háztartásban.

[6] A „háztartásbeli”, mint foglalkozási megjelölés szinte hónapok alatt pejoratív kicsengést kapott.

[7] Lásd a következő oldalon található felsorolást.

[8] Ez a fejezet nem a feminizmusról szól, de magyarázatként ide kívánkozik: Az nem vitatott, hogy a II. világháborút megelőzően kifejezett „férfitársadalom” volt (ismérvei jól ismertek), aminek legfőbb oka (és persze következménye is) a nők gazdasági függősége volt. A feminizmus ennek a függőségnek a megszünte­tését tűzte zászlajára, de nem állt meg ennél. A biológiai és pszichés adottságokat figyelmen kívül hagyva, ösztönözte a nőket, hogy a házastársi hűséget semmivel se vegyék komolyabban, mint a férfiak. Sőt, egyes szószólók még erre is ráraktak néhány lapáttal. Ha egy férj nem tudja biztosítani felesége részére a multiplikált, azaz egymás után többször bekövetkező orgazmust, akkor jogosult azt „házon kívül” megszerezni.

[9] Amire Karinthy Frigyes a következő viccel reagált: Frici, csinálj már valamit, az én gyerekem meg a te gyereked együtt verik a mi gyerekünket.

[10] Az otthoni állattartás repertoárjába olyan, korábban elképzelhetetlen állatok is beletartoz­nak, mint például: madárpókok, mérges kígyók, nagy ragadozók, stb.

[11] „Az elnapoltak nemzedéke”

[12] A szociológiai szakzsargon szerint a fizikai bántalmazást nevezik így.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3008) Putyin & Erdogán

Tibor bá’ online


Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a nyugati politikusok összekeverték Budapestet Bukaresttel, a mi rovásunkra. Magyarország egyszerűen nem volt a térképen. Na jó, pontosítok. Európa időjárási térképén Magyarország ott volt, de Budapest nem volt kiírva. Emlékszem egy amerikai ki tudja show-ra, ahol a kérdezett nem tudta, hogy Magyarország létezik, és jót nevetett, amikkor beszéltek róla. A Hungary-t összekeverte a hungry-val, ami éheset jelent. Most viszont egy ideje az összes világlap címlapján szerepelünk legalább hetente egyszer, amit Orbán apánknak köszönhetünk. Orbán fasza gyerek nem fagy meg, mondtuk volna 50 évvel ezelőtt. De tényleg fasza. Egyenlőre borsot tör mindenki orra alá, és még senki se jött ki a sodrából.

Ami minden halandónak szembe tűnik, hogy Putyin bizonyos rendszerességgel látogat hazánkba, és most már Erdogán is vizitál. Felmerül a kérdés, minek? Rendben van, Orbán székhelyéről gyönyörű a pesti kilátás. Hogy úgy mondjam Budapest Orbán lábai előtt hever (bár ez most egy kicsit megingott), amit a diktátorszerűségek megértően nyugtáznak, na de hát minek jönnek? Hogy miért haverkodnak Orbánnal az szerintem világos. Magyarország benn van az EU-ban, és ez a tény igen hasznos lehet számukra, elsősorban mert Orbánnak vétójoga van, amit pofátlanul alkalmaz is.

Meg kell jegyeznem, hogy Orbánnak egész pályafutása alatt piszok nagy malaca volt (és van). Amerika Milosevicset, kevesebbé szarrá bombázta. Most viszont Amerikának annyi szar van a tányérján, hogy nem ér rá Orbánnal foglalkozni. Szíria, Irán, Észak Korea, és újabban még Törökország is, ahová most Macron is felzárkózott, folytatva  DeGaulle tábornok hagyományait.

Szóval Orbán a renitenskedését egyenlőre eltűrik, a kérdés meddig, főleg ha kiderül, hogy viselkedése fertőző. Jó, tegyük fel ez még csak bocsánatos bűn, de mi hasznunk van belőle? Erdogán minden átengedett muszlimnak a fülébe súgja, hogy Magyarországot kerüljétek el? Vagy Putyin atomtöltetű rakétáiba Budapest nem lesz beprogramozva? Aligha!


Éljetek a lehetőségekkel!

(3007) A Nyugati Világ nekrológja


Az öntudatra ébredt Nyugati Világban az öntudatra ébredés ideológiája, például: nő és férfi között nincs semmi különbség, kettőnél több dzsender (társadalmi nem) is létezik, nő és férfi születhet a nem neki való testben, a megbántódás fontosabb, mint a tapasztalati tény, hogy számtalan dolog nem vethető alá se vizsgálatnak, se pedig kitárgyalásnak, mert az sérti a feministák, színes bőrűek, melegek, valamint transzvesztiták érzéseit, illetve bárki másét, akik állíthatják magukról, hogy ők áldozatok.

Az eredeti poszt teljes fordítását elküldöm E-mailben a VIP előfizetöknek.


An Obituary of the Western World

A World Based On Lies is a False World

Paul Craig Roberts

During the course of my life I have watched the Western World abandon all of the values that made it successful. Despite all its crimes, and they are many, the Western World succeeded. Everyone wanted to be part of it, and it will be the demise of the Russians that they still do.

The Western World succeeded, because it believed in objective truth and searched for it. This resulted in scientific and technological discoveries, in architectural and artistic beauty, and in brilliant literature that educated the educatable into the human condition.

But objective truth is no longer acceptable in the Western Woke World, because it is contrary to the woke ideologies, such as there is no difference between men and women, that there are many genders and that men and women can be born into the wrong bodies, that hurt feelings are more important than empirical facts, that many subjects are not subject to examination or debate, because they offend emotive beliefs of feminists, people of color, Jews, the new transgendered species, and whoever else can make a claim of victimhood.

Everyone can claim to be a victim except white male heterosexuals. They are branded “exploiters” of everyone else, and they are unable to get out of this trap. In the Western World white heterosexual males face the same fate as the bourgeoisie under Lenin. A white heterosexual male who defends himself or his fellows is immediately branded a misogynist or a white supremacist. Increasingly courts treat white heterosexual males as if they are members of a criminal class.

We now live in a world in which a self-declared “victim” can block truth, because truth offends them. The offended are able to get the truth-teller fired and removed from employment. His crime is that he exercised free speech. Today free speech is the most sure path to self-destruction for a white heterosexual male.

We see this everyday everywhere. Throughout the Western World it is now more important to have the approved gender, sexual preference, and racial balance than merit in university appointments, corporate hiring and promotion, movies, and media. Any white male professor who fails to keep up with prohibitive words and thoughts is dead meat.

Today the Western World is based on race and gender quotas and on Woke Ideologies that have no correspondence to reality.

Today, throughout the Western World, it is very difficult for a white heterosexual male to get a tenure track appointment in a university. In the UK and many European countries, announcements of university employment openings are restricted to women and to people of color. This is blatant discrimination against white heterosexual males, a group unprotected by anti-discrimination laws and thus subject to discrimination.

The justification offered for the discrimination against merit is that white heterosexual males have dominated for too long. But the real reason is to get rid of objective truth, which stands in the way of the false ideologies of the Woke Generation.

Some white males are part of the Woke Generation, and the insouciant race and gender traitors are sealing their own fate along with that of white men. They have to pander to the ruling ideologies in order to have an income. Consider the white males on CNN, MSNBC, BBC, NPR, Washington Post, NY Times, and the rest of the Western presstitute media. If they tell the truth, their career is ended. They have to lie and to demonize Russians, Trump, and white heterosexual males in order to have a pay check.

In the Western World today, the only people who suffer are those who tell the truth. Look at Julian Assange, Manning, Edward Snowden, and the other persecuted truth-tellers allegedly protected by whistleblower laws who were sent to prison and left without a livelihood despite the law that protected them. What more evidence do you need that the Western World is lawless?

Today the Western World is based not on TRUTH but on LIES.

A world based on lies is a false world, and that is what the Western World is today. It is a LIE.

In the articles below Lance Welton describes how the female takeover of academia is destroying rational thought and substituting emotive responses in its place. Stephen Adams describes how Lynsey McCarthy Calvert was hounded out of her job as spokesperson for Doula UK, the national organization of birth coaches, for saying on Facebook that only women can have babies. The organization concluded that her obviously true statement breached the organization’s equality and diversity guidelines. Delta airlines in its in-flight films elevated the preferences of the small minority of lesbian/homosexuals above that of the straight population and shows same-sex love scenes. The lesbian/homosexuals were offended by their absence. The straights offended by the scenes don’t matter. In Oklahoma City the police are investigating “It’s okay to be white” posters as a hate crime. Who can imagine “It’s okay to be black” posters being investigated as a hate crime? In Sweden truthfully attributing the 1,472% increase in rape to the immigrant-invaders gets a person investigated for a hate crime.

In the Western World a handful of perverts are able to dominate the vast masses of the Western population, because only “victim groups” can specify who the guilty parties are. The guilty parties are the social and intellectual mores of people who made Western Civilization great despite its many crimes.

This suffices as an obituary of the Western World.




Éljetek a lehetőségekkel!

(3006) Zenés hétvége 2.

Mi kell több annál egy ködös hétvégén, mint csinos lányok és fülbemászó zene.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3005) Kacagó hétvége 2.

Tibor bá’ online


Férj és feleség veszekszik:                

– Próbálj meg gondolkodni egy kicsit – kérleli a férj a feleségét.
– Még mit nem! Akkor megint neked lesz igazad!


Egy házaspár elmegy egy csodakúthoz. Először az asszony hajol be a
kútba, és elsuttogja a kívánságát. Aztán a férj következik, de túl
mélyen behajol és beleesik a kútba.
Mire az asszony felkiált:
– Nahát, ez működik!


– Drága férjecském! Kitől származik ez a harapásnyom a válladon?
– Mikor nem voltál itthon, játékból birkóztam a kutyánkkal és véletlenül beleharapott a vállamba.
– Pont így jártam én is! Nézd meg a melleimet!


Két titkárnő beszélget:
– Milyen jól öltözik az új főnök.
– És milyen gyorsan …


Az új titkárnőjelöltet nézi meg az igazgató.
– Egy utolsó teszt: kérem, vetkőzzék le
– De miért ?
– Hogy lássam, vészhelyzetben mennyi idő alatt tud felöltözni !


Az esküvő előtt azt mondtad, hogy én vagyok az istennőd – mondja a
feleség a férjének. – Úgy is volt, de azóta ateista lettem.


Férj a feleségéhez…..
– A tengerre emlékeztetsz…
– Miért, romantikus vagyok, vad és izgalmas?
– Nem, beteg leszek tőled…


Szexuális téren egyre összehangoltabb vagyok a feleségemmel.
– Valóban?
– Igen. Tegnap például mindkettőnknek fájt a feje.


Bemegy a kocsmába egy 16 éves fiú, és így szól a pincérnőnek:
– Kérek egy korsó sört!
A pincérnő – látva a fiú korát – megkérdezi:
– Bajba akarsz keverni?
– Talán majd később, előbb egy sört kérek.


Közvélemény kutatók faggatják az embereket a virtuális szexről. Megkérdezik az utca emberét:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A milyen szexről?
Aztán megkérdeznek egy programozót:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A virtuális micsodáról?


És végül egy “romantikus” videó:


Éljetek a lehetőségekkel!

(3004) Van-e jövőnk?

Tibor bá’ online


Ez a rövid rész a tegnapi poszt ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.

A globális felmelegedés

Kezdjük onnan, hogy a világűrben, ahol Földünk több mint 100.000 km/óra sebességgel száguldva kering a Nap körül, gyakorlatilag –273 °C a hőmérséklet, vagyis az úgynevezett abszolút zéró fok uralkodik. Mivel a Föld saját hője minimális gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy nincs, a bioszféra melegét kizárólag a Nap sugárzása biztosítja. Tekintettel arra, hogy a Földre érkező Napsugár intenzitása állandó értéket mutat (ami csak viszonylag “rövid” távon igaz), a Föld hőmérséklet változásának okát máshol kell keresni. Ehhez elsőnek számba kell venni azt, hogy mi, és hogyan történik?

A Föld az érkező napsugarak nagy részét elnyeli.

A Föld az érkező napsugarak egy részét visszaveri.

A Föld atmoszférája az érkező sugarak egy részét elnyeli, illetve visszaveri.

Mivel a Föld felületének hőfoka átlagosan +14°C azaz a világűrnél 287°C-al melegebb, ezért hőforrásként maga is sugároz hőt a világűr felé.

Ellentétben a napsugárzás intenzitásával, ezen folyamatok értékei változhatnak. Nézzük, mi történik!

Manapság a meteorológusok megegyeznek abban, hogy a Földre 342 Watt/m2 energia érkezik a Napból, aminek 31,3%-a visszajut a világűrbe és csak 68,7%-a (235 W/m2) fordítódik a Föld melegítésére. Amennyiben ez az arány változik, úgy a klíma is kénytelen változni. Jelenleg a 235 W/m2 érték növekszik, vagyis felmelegedés van folyamatban.

Az állítás, miszerint a Földre érkező napsugár intenzitása állandó, hosszútávon nem igaz. Ugyanis, ha ez lenne a valódi helyzet, akkor a Föld klímája évmilliók óta állandónak mutatkozna, de mint tudjuk jégkorszakok, és időszakos felmelegedések váltogatták egymást. Ennek a hullámzásnak kellett, hogy legyen oka, vagyis a 342 watt/m2 érték nem lehetett állandó. De ha nem, akkor miért nem? A miértre a választ Milutin Milankovitch szerb asztrofizikus (1879-1958) találta meg. Ezek szerint a Föld nap körüli pályájának van három geometriai eleme, melyek mindegyike ciklikusan változik. Ezek:

1) A Föld nap körüli (ellipszis) pályájának excentricitása, ami a közel nulla és 0,07 érték között változik. Az excentricitás következménye, hogy a Nap és a Föld közti távolság két szélső érték (január 3. és július 4.) között, cca. 100.000 éves ciklusban változik. Jelenleg, a két szélső érték közti különbség 5.000.000 km. A január 3-án és július 4-én mért két insoláció (az egységnyi területre eső napsugár mennyiség) közti különbség jelenleg, 6%, amit 0, 017 excentricitás eredményez. A legnagyobb excentricitáskor (0,07) a két szélső értékhez tartozó insoláció közti különbség ekkor 25% körül lehet.

2) A Föld forgástengelyének dőlésszöge. Jelenleg ez a szög köztudottan 23,5 °, de ez 40. 000 éves ciklusidővel 22,1° és 24,5° között változik. Az évszakok változása ettől a dőlésszögtől függ. A mainál egy fokkal nagyobb dőlés az évszakokat szélsőségesebbé teszi, azaz melegebb nyarak, hidegebb telek lesznek.

Precesszió, vagyis a forgástengely merőleges kitérése, azaz a tavaszpont eltolódása, ami 20.000 éves ciklusidővel bír. Következménye, hogy míg az északi féltekén az évszakok közti különbség növekszik, addig a déli féltekén ez csökken és fordítva. Jelenleg az északi féltekén majdnem maximális az évszakok közti különbség.

Ezen geometriai elemek ciklusidejének 10.000 éves nagyságrendje az ok, amiért a jelenlegi globális felmelege­dés­ben nincs szerepük.

Meg kell még jegyezni, hogy a Föld klímájával kapcsolatos valamennyi aspektus – szél, eső, felhők, levegő hőmérséklete, tengeráramlatok, stb. – az energiaátadás és átalakulás következménye. Végeredményben kizárólag az energiáról van szó, minden más ennek következménye.

A napsugár elnyelése, illetve visszaverése

Az anyagba ütköző sugárral két dolog történhet. Az anyag elnyeli és a sugár által közvetített energiát hasznosítja, vagy visszaveri (a benne lappangó energiával együtt). A különböző anyagok a rájuk eső sugarakat különböző arányban nyelik el, illetve verik vissza. Vegyünk két szélsőséges példát: fekete szikla és frissen hullott hó. A fekete szikla majd minden fényt elnyel, és közben jól felmelegszik, míg a friss hó majd minden fényt visszaver, és esze ágában sincs elolvadni.

Ebből az következik, hogy ha valamilyen okból kifolyólag a Föld felületének visszaverő képessége (albedo) megváltozik, akkor az kihat a globális klímára. Miről lehet szó? Például kiirtanak hatalmas lomberdőségeket. Kiirtás előtt az erdő télen több napsugarat nyelt el, mint kiirtás után a mezőgazdaságba bevont terület, mert a puszta földet hótakaró fedi, aminek visszaverő képessége jelentősen meghaladja az erdőét. Ez pedig lehűlést eredményez. A lehűlés alacsonyabb terméshozamot okoz, a kisebb hozam pedig arra kényszerítheti az Embert, hogy további erdőket irtson ki és vonjon mezőgazdasági termelés alá. Ez pedig további hűléshez vezethet. Ez tehát egy negatív visszacsatolás. Vagy, ha valami más okból kifolyólag a sarki jégmezők zsugorodnak, a helyükbe lépő tenger pedig több sugarat nyel el, mint a jég, akkor ez melegedést okoz, és jobban felgyorsítja a jégmezők olvadását, zsugorodását, azaz egy pozitív visszacsatolást eredményez.

A Föld kisugárzása

Mint ahogy erre korábban már rámutattam, a Föld maga is sugároz a világűr felé, mert annál 287 fokkal melegebb. Ez az energia kisugárzás természetesen hűtő hatással van a Földre. Ha ez a kisugárzás változna, akkor az megváltoztathatná a korábbi egyensúlyt és vagy felmelegedéshez, vagy lehűléshez vezetne. Igen ám, de a kisugárzás nem változik, hiszen annak mennyisége kizárólag a Föld felszínének átlag hőmérsékletétől függ. Csakhogy, és a globális felmelegedésnek éppen ez volt a beindítója, a Föld által kibocsátott hosszúhullámú (tehát nem látható) sugárzásnak nem feltétlenül kell elhagyni a rendszert. Ha pedig nem hagyja el, akkor az olyan, mintha nem is lett volna kisugározva. Mi ennek a mechanizmusa?

Arról már volt szó, hogy az anyagba ütköző sugárral két dolog történhet. Elnyelés és visszaverés. Ez azonban atomi szinten történik, vagyis egy foton (mint a fénysugár, – vagyis egy bizonyos hullámhosszú intervallumba tartozó elektromágneses hullám-,legkisebb része) nekiütközik egy atomnak. Ehhez elég annyit tudnunk, hogy minden atomra és molekulára jellemző az, hogy milyen hullámhosszú sugara(ka)t nyel el, és természetesen veszi át energiáját. Makroszinten ez azt jelenti, hogy a légkörben található különböző gázok nem azonos mértékben eresztik tovább, illetve nyelik el a hősugarakat. Most következik az, hogy ezeknek a gázoknak a koncentrációja változhat, és akkor az egész légkör hővisszatartó készsége is változik. Amíg ezeknek az aránya maradt, ahogy valaha volt, marad minden a régiben. Csakhogy nem maradt. A civilizált ember mindennapos tevékenysége ezeket az arányokat megváltoztatta, és persze folyamatosan változtatja. Következésképpen az újkor Emberének tevékenysége klímaváltoztató.

A Föld atmoszférája

Most vizsgáljuk meg a Föld atmoszféráját abból a szempontból, hogy miként változhat annak sugár áteresztő és visszatartó képessége. Az úgynevezett „üvegházhatást”, tehát hő visszatartást okozó gázok közül a vízpára a legaktívabb, de az emberi tevékenység erre nem hat ki[1]. A civilizáció következményeiből származó, és az üvegházhatást elősegítő gázok a következők: CO2 (széndioxid), O3 (ózon), CH4 (metán), SO2 (kéndioxid). Ezek közül a széndioxid a legjelentősebb.

A széndioxidnak igen fontos élettani szerepe van, ami a kiértékelését nem teszi túl egyszerűvé. Köztudott, hogy az állatok anyagcseréjének egyik végterméke a széndioxid, amit mi emberek is kilehelünk, és ezzel egy időben a táplálék elégetéséhez szükséges oxigént belélegezzük. Ezzel szemben a növények a levegőben található széndioxidot felhasználva szenet építenek be szervezetükbe, miközben oxigént adnak át a levegőnek. A növények és állatok élettani kiegészítése a Földön széndioxid egyensúlyt eredményez, amihez hozzátartozik a növények elrohadása és elégése, valamint az a tény, hogy az óceánokban lévő víz képes jelentős mennyiségű széndioxidot (szénsavat) elnyelni.

A XX. század elején a széndioxid jelenléte az atmoszférában (térfogatra számítva) 280 ppm (részecske per millió), vagyis 1 m3 levegőben 280 cm3 CO2 volt. Ez az érték 2000-re felment 370 ppm-re. A növekedés eléggé jelentős, 32%. Ez természetesen átlagérték, ami körül van némi éves ingadozás, hiszen a növények fotoszintézise széndioxid felvétellel és oxigén leadással, míg az oxidáció (égetés, rohadás) oxigén felvétel mellett széndioxid leadással jár, mely folyamatok a földi évszakok miatt ciklikusan változnak.

Metán esetében a történet ugyanaz. Ugyanis metán a bányászat és oxigénmentes rohadás következménye, vagyis emberi tevékenységből származik. Ugyanezen időszak alatt a levegő metán tartalma 0,7 ppm-ról 1,73 ppm-ra növekedett. A növekedés üteme közel 150%, de hatása még így is viszonylag jelentéktelen.

A további hősugárzást elnyelő gázokkal nem érdemes foglalkozni, nem jelentéktelenségükből kifolyólag, sokkal inkább a bonyolultság elkerülése végett. A végeredmény szempontjából elhagyásuk nemigen okoz különbséget.

Klímaváltozás szempontjából az atmoszférában található gázok közül a CO2-nek jut a legfontosabb szerep. Ez két tényezőnek köszönhető:

1) A legnagyobb arányban van jelen.

2) Az emberi tevékenység elsősorban ennek a növekedésére hat ki.

A pontosítás érdekében meg kell jegyezni, hogy a hőháztartásra nem csak az atmoszférában található gázok hatnak, de az atmoszférában jelenlévő szilárd halmazállapotú szemcsék is. Ezeknek két fontos hatása van:

1) A napfény és a hősugár szórása és elnyelése.

2) A felhők jellegének megváltoztatása.

Ezeken belül egyik-másik hatás a Föld átlaghőmérsékletét csökkenti, mások pedig növelik. A folyamatok bonyolultak, nem tökéletesen tisztázottak, nettóhatásuk vitatott, még az sem kizárt, hogy kiegyenlítik egymást. Éppen ezért érdemes újfent kihangsúlyozni, hogy a fő figyelmet a széndioxid felé kell irányítani.

A globális felmelegedés piár története

Az ezerkilencszáznyolcvanas években az enyhébb telek és a melegebb nyarak már az átlagembereknek is feltűntek. A bátrabb közírók elkezdték feszegetni a témát. A megkérdezett szakemberek, a meteorológusok tagadták a felmelegedés tényét, szinte testületileg állították, hogy mindössze a szokásos ingadozásokról van szó. Tíz évvel később a helyzet tarthatatlanná vált. Az utca embere ájuldozva a nyári kánikulában, nem találva a téli havat, látva a fák korábbi virágzását és észlelvén az átmenet nélküli hirtelen nyarat, mindennapi témává tette a globális felmelegedést. Ekkor szinte összeesküvésszerűen jelentek meg a különböző meteorológusoktól származó, határozottan ellentmondásos „tanulmányok”. Egyesek bizonygatták, hogy bizony, melegszik a Föld. Mások kötötték az ebet a karóhoz, miszerint éppen ellenkezőleg, hidegebb idők előtt állunk. Az utca embere meg csak kapkodta a fejét, és arra is szeretett volna némi magyarázatot kapni, miért sűrűsödtek fel a szélsőséges események: áradások, földcsuszamlások, tavak kiszáradása, elképesztő felhőszakadások és így tovább.

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a gépkocsi lobby és a nyersolaj lobby állt a háttérben akkor, amikor a meteorológusok nagy része tagadta a nyilvánvaló tényeket. A tények valóban nyilvánvalók. Volt ugyanis egy teljesen konkrét mérési eredmény. A Föld körül keringő Hold 28 nap alatt megy át valamennyi fázisán. A telihold szép lassan elfogy, majd újra felhízik teliholddá. A Holdnak mindig az a része fényes, amit süt a Nap, és az a része sötét, amit éppen nem süt. Csakhogy – haloványan ugyan – de ezt is szoktuk látni. Tudniillik erre a részre is jut némi fény, mégpedig az a fény, amit a jó öreg Földünk tükröz vissza a ráeső napfényből. Igen ám, de az elmúlt néhány évtized alatt a Hold árnyékban lévő részének a megvilágítása mérhetően csökkent. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a Föld kevesebb fényt tükröz rá vissza. Ha pedig kevesebbet tükröz rá vissza, akkor többet tart vissza. A több visszatartott fény pedig több befogott hőt jelent. Ezt a tényt azonban egyszerűen átlépték.

A diszciplína kollektív viselkedése szinte érthetetlen, mert a Hold megvilágításán kívül a CO2 hővisszatartó képessége is ismert volt, az ezzel kapcsolatos pontos méréseket 1958-óta folytatták a csendes-óceáni Mauna Loán (Hawaii szigetek). A mérésekből világosan kiderült, hogy a széndioxid koncentráció évről-évre nő, évente mintegy 1,5 ppm-mel (ez ma már 3 ppm). Nem felel meg tehát az igazságnak az a kedvenc állítás, hogy a Föld minden ipari tevékenységet kompenzál. Az pedig fizikai evidencia, hogyha a korábbinál egyre több hő elszökését akadályozza meg az egyre több széndioxid, akkor a Föld melegedni kénytelen. Ennek tagadása totálisan álságos.

Mi a valóság?

A valóság az, hogy az emberi tevékenység következtében a Föld melegszik. A kérdés az, hogy mennyire, meddig és milyen gyorsan? Ennek eldöntésére a tudósok számtalan megközelítést kezdeményeztek. Ezek közül a legfontosabb a Föld múltjának a feltérképezése volt. Meg kellett tudni, hogy a múltban mikor, milyen mértékben és hogyan változott a klíma. Ezzel párhuzamosan azt is meg kellett tudni, hogy egy adott múltbéli klímához milyen mutatók, például széndioxid koncentráció tartozott. A munka fáradságos, aprólékos és nem teljesen hibamentes. Azonban a kép szép lassan kibontakozott.

Annak a meghatározására, hogy a múlt egy adott időpontjában, egy adott földrajzi helyen milyen volt a klíma, számtalan módszert dolgoztak ki. A teljesség igénye nélkül érdemes néhányra felhívni a figyelmet:

  • fák évgyűrűinek a vizsgálata (maximálisan néhány ezer vére visszamenőleg)
  • üledékekben található virágporok azonosítása (olyan szárazföldeken, ahová jégkorszakok alatt se nyúlt le a jégtakaró
  • egymásra rakódó hórétegekbe záródott légbuborékok analízise (Grönlandon, Déli-sarkon több százezer évre visszamenőleg)
  • óceánok megkövült iszapjainak elemzése (tízezer éves nagyságrend)

A lassan kibontakozó kép világossá tette, hogy körülbelül 100. 000 évenként volt egy-egy komolyabb jégkorszak. Most már természetesen tudjuk, hogy ennek oka a Földpálya excentricitásának ilyen periódusban történő jelentős változása, ami az ismertetett három földpálya geometria közül a legdrasztikusabban szól bele a klíma alakulásába. Ez azonban a történetnek csak egy része.

A meglepő jelenség a jégkorszakok relatív hirtelen bekövetkezése volt, aminek oka immáron főleg biológiai. A folyamat úgy kezdődik, hogy a földpálya erősödő excentricitása az Északi-sarkon -a helyi körülmények miatt- a szokásosnál nagyobb lehűlést eredményez, ami a jégsapka méretét enyhén megnöveli. A növekvő jégmezők a beérkező napsugarakat nagyobb mértékben verik vissza az űrbe, mint a sötét talaj vagy szikla. Ezért a föld által elnyelt hőenergia mennyisége csökken. Ezen kívül a jégmezővé vált talajon a széndioxidot termelő vegetáció megszűnik, kevesebb CO2 kerül a légkörbe. A kisebb CO2 tartalommal bíró atmoszféra kevesebb hőt fog vissza, aminek következtében a Föld hőmérséklete tovább csökken. Ez egy igen dinamikus, negatív visszacsatolás, aminek következtében a Föld átlaghőmérséklete 20 év alatt két egész Celsius fokot csökkenhet, amikor is beáll egy (jeges) egyensúlyi állapot.

Hosszabb jégkorszak után a folyamat hirtelen megfordul. A földpálya excentricitásának a csökkenése az Északi-sarkon a nyár folyamán a szokásosnál nagyobb olvadást eredményez. Kisebb lesz a jégmező, több fényt nyel el, megjelenik a vegetáció, ami széndioxidot ad át a légkörnek. A légkör több hőt fog vissza, ami sietteti a felmelegedést, és hirtelen berobban az immáron kiegyensúlyozott interglaciális állapot, ami stabilan megmarad a földpálya excentricitásának kellő megnövekedéséig. (Az ilyen öngerjesztő folyamatokat pozitív visszacsatolásnak hívják.)

A 2004-es méréseket alapul véve úgy tűnik, hogy a Földnek két stabil állapota van, amik között az átmenet nem fokozatos. A Föld egészen egyszerűen, bizonyos periódusokat követve az egyik állapotból a másikba ugrik[2]. A jégrétegekbe zárt levegőbuborékok részletes analízise azt mutatja, hogy ehhez a két stabil állapothoz két különböző CO2 szint kapcsolódik. A jégkorszak alatt 190 ppm, az interglaciális időszakban pedig 280 ppm. E két értéktől eltérő, más CO2 koncentráció huzamosabb időn át nem tapasztalható. Ebből arra lehet következtetni, hogy az időjárás jégkorszakba be, és jégkorszakból ki „táncolásának” fő oka, a széndioxid vándorlásából adódik, a szárazföld, óceán és atmoszféra között.

Hogy is van ez? A fejezet elején azt állítottam, hogy a XX. század elején az atmoszféra CO2 tartalma 280 ppm volt, vagyis annyi, amennyinek lenni kell a jégkorszakok közti állapotban. Ez az érték azonban mára már elérte a 370 ppm-et (ez most már 410 ppm). Ennyi CO2 a levegőben sosem volt, ezért nem lehet tudni, hogy ez hatásában mit jelent a közeljövőt illetően! Innentől kezdve mindenki arra tippel, amire akar, de tudományos szinten maradva a következőket kell megfontolás tárgyává tenni: a globális felmelegedéssel kapcsolatos hagyományos (általam nem elfogadott) gondolatfuttatással készült előrejelzések szerint a CO2 kibocsátás növekedése az atmoszféra CO2 tartalmának folyamatos emelkedését vonja maga után. A CO2 koncentráció növekedését egy fokozatos fölmelegedés követet, és mivel a CO2 koncentráció emelkedése előre kiszámítható, a hőmérsékletváltozás mértékét is előre „megjósolják”. Az eredmény pedig emberi számítás szerint elviselhető. Ugyanis, az alapszámítás szerint, a CO2 koncentráció megduplázódása, vagyis 560 ppm elérése, mindössze 1 °C átlaghőmérséklet emelkedést eredményezne.

Csakhogy a jégkorszakok váltakozásának fent ismertetett mechanizmusa azt sugallja, hogy az eljövendő klíma nem ezt az utat fogja járni. Valójában az jósolható meg, hogy az egyre emelkedő CO2 szint a rendszerben minden figyelmeztetés nélkül hirtelen beindít egy drámai pozitív visszacsatolást, és a Földön be fog következni egy harmadik, eddig soha elő nem forduló, teljesen ismeretlen és kiszámíthatatlan stabil állapot valahol a 370 + ? ppm CO2 koncentrációnál.

Józan ésszel az is sejthető, hogy minél később következik be a harmadik stabil állapot, az átlaghőmérséklet annál magasabb lesz.

Foglalkozzunk a „hatalmas meglepetésekkel”! Ahogy erre a fejezet elején felhívtam a figyelmet a Föld nagyobb energiafelvétele nem csak felmelegedést jelent. Ugyanis a hőenergiát a Föld nem egyenletesen szétosztva kapja, aminek következtében a hőkiegyenlítődés végett szelek, tenger áramlatok, esők, felhők keletkez(het)nek, szün(het)nek meg, stb. Hogy ez pontosan mit jelent, arra felvetünk két példát,egyik a Golf-áramlat.

Télen az Északi-sarkon jelentős mennyiségű víz fagy meg. A jég azonban gyakorlatilag desztillált vízből áll, ezért a jég körül cseppfolyós halmazállapotban maradt víz só-koncentrációja megnő, és ezzel együtt a fajsúlya is. A nehezebb, sósvíz lesüllyed az óceán fenekére. Ez a lefelé irányuló mozgás beindít, majd később fenntart egy áramlatot. A hideg víz délre áramlik, ahol felmelegszik, a felszínre tör, majd mint Golf névre hallgató meleg áramlat északnak tart, jóval melegebb klímát biztosítva Európa nyugati oldalán, mint ami az adott szélességi foknál „kijárna”. Most azonban a globális felmelegedés következtében az Északi-sarkon igen aktív jégolvadás tapasztalható. Ennek következményeként a tengervíz sótartalma csökken, nem lesz nehezebb, nem süllyed alá, és az áramlat szép csendben leáll. Ennek klimatikus hatása Nyugat-Európára drámai (lesz).

A globális felmelegedés vészterhes mellékhatása

Megbízható hőmérsékletmérések 1880 óta vannak. Ezekre a visszatekintés érdekes és elgondolkoztató dolgokat tár fel. 1880 és 1930 között, tehát 50 éven át a Föld átlaghőmérséklete egyetlen egyszer sem lépte át az alapértéket[3]. Első ízben a múlt század harmincas évei alatt fordult elő, hogy néhány év átlaga elérte az alapértéket. A globális hőmérséklet 1977 körül elkezdett emelkedni. Ezt követve a Föld átlaghőmérséklete egyetlen egy évben se maradt az alapérték alatt.

Az 1980-as évek folyamán az átlaghőmérséklet 0,26°C-al haladta meg az alapértéket. Az 1990-es évek alatt ez 0,40°C-ra nőtt, az új évezred első három évében viszont elérte a 0,55 °C-t. Ezek a látszólag apró értékek a laikus szemében nem sokat jelentenek, de nézzük, milyen hatást vontak maguk után, ami jóval szemléletesebb lesz.

Az elmúlt 123 év alatt a 16 legmelegebb év az utolsó 23 évben volt, a 3 legmelegebb év az utolsó 5 év között van, ami a melegedés gyorsaságára utal. Mik voltak ennek érzékelhető következményei?

2003-ban a nyári hőhullám Franciaországban több mint 14.800 idős ember halálát okozta (egész Európára vonatkoztatva az érték 35.000 körül van). 2002-ben a nagy hőséghez szokott indiaiak közül egyedül Andhra Pradesh államban több mint 1000 ember halt meg a szokatlanul magas (50 °C) meleg miatt. Az 1995-ös chicagói hőhullám 700 áldozatot szedett. Ezeket persze senki se veszi komolyan. A TV riporter vidám felvételeket készít, amint alsógatyára vetkőzött járókelők New York vagy Róma szökőkútjaiba ugrálnak. Ha-ha, rötyög a pesti polgár, majd veszek 200 rongyért egy klímát és legfeljebb egy kicsit megnő a villanyszámlám. Van, akinek még erre sincs szüksége, mert „szeretem a meleget”.

Csakhogy hamarosan az arcára fagy a mosoly annak, aki egy kicsit is képes következtetni az alábbi, különös szakértelmet nem igénylő kísérleti adatokból.

A növények fejlődését a fotoszintézisnek nevezett képesség biztosítja, ami a napból érkező sugárzó energiát használja fel vegyi folyamatok létrehozásához. Ezeknek a vegyi folyamatoknak a következménye a termés, amit az ember vagy közvetlenül, esetleg főzés után elfogyaszt (gyümölcsök, burgonya, rizs), vagy feldolgozás után válik táplálékává (búza-kenyér), vagy haszonállatot etet vele (kukorica-sertés), aminek húsát megeszi. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy az ember léte a fotoszintézistől függ.

A különböző növények különböző, de 0°C feletti hőfokon kezdik el a fotoszintézist, és általánosságban elmondható, hogy minél melegebb a külső hőmérséklet annál aktívabb a fotoszintézis. A maximális hatékonyság 20°C fokon következik be, és tart egészen 35°C fokig, ami felett a hatékonyság rohamosan csökken, majd 40 °C foknál teljesen leáll.

Ebből a tényből nem nehéz következtetni arra, hogy a globális felmelegedés következtében a világ élelmiszertermelése egészen biztosan csökkenni fog akkor, amikor a népesség növekedése miatt fokozódó kereslet éppen hogy a termelés növelését tenné szükségessé.

Természetesen nem mindenki esik kétségbe. Tessék olyan haszonnövényeket nemesíteni, amelyek jól bírják a 35 °C feletti meleget is! Vagy, tessék bevonni a termelésbe azokat a területeket (pl. Szibéria, Kanada északi részei), melyek eddig a hideg miatt a termesztésre alkalmatlanok voltak. [És akkor minden további nélkül nyugodtan melegedhetünk tovább?]

Ezek a derűlátó ellenvetések értelmetlenek. Nem csupán azért, mert például ez ideig Szibéria nem csak hűvös volt, de a földje se volt termékeny. Nyilvánvalóan mind a nemesítésnek, mind az északra húzódásnak meg vannak a természetes határai. Arra viszont fogadni lehet, hogy előbb fog csökkenni a kenyérgabona termelés volumene, mint a hő-rezisztens búza sikeres kinemesítése, és akkor arról még nem beszéltünk, hogy a kémiában (is) vannak olyan természeti állandók, amik nem megváltoztathatók.[4]


A könyv megírása óta 15 év telt el. Míg geológiai léptékkel mérve ez csak néhány másodpercet jelent, a jelenlegi klímaváltozás esetében egyáltalán nem elhanyagolható. Nézzük mi történt 2004 óta! Hírértékű az, hogy a Kyotói megállapodást senki nem tartotta be, annak ellenére, hogy a célkitűzések igen szerények voltak. Később a Párizsi egyezményt Trump most mondta fel. Időközben azonban az egyszerű emberek is érzékelték a klimatikus változást a saját bőrükön. Világszerte szélsőségesebb lett az időjárás. Hatalmas szélviharok Nyugat Európában, szokatlan esőzések és árvizek mindenfelé, hírek a szokatlanul tartós ausztrál szárazságról, a korábbinál gyakoribb és nagyobb méretű erdőtüzek. Ezek mind olyan események, amik bekerülnek a hírekbe. Ezért aztán a politika kénytelen volt tudomást szerezni róla. Pláne, hogy egy csapásra mozgalmak nőttek ki a nagy semmiből. Hirtelen mindenki felfedezte, hogy a kihalás fel menetelünk.

Míg az USA elnöke, Donald Trump és adminisztrációja végig tagadta, hogy létezne globális felmelegedés, a Kormányközi Bizottság a Klímaváltozásról, azaz az IPCC jelentései mindennel foglalkozott, csak a valóság feltárását nem végezte. A bizottság delegáltjai a tudósok mellett politikusok is, és a jelentésbe csak az és olyan mértékben kerülhetett be, amibe valamennyien beleegyeztek. Vagyis az abszolút minimum. A tényeket természetesen nem tagadhatták el, de a következtetések túlontúl optimisták. A Föld átlaghőmérséklete ezek szerint 0,96 °C-al emelkedett. 2100-re a tengerszint mindössze 50 cm-t fog emelkedni, és így tovább.

Ezzel szemben a valóság az, amit korábban írtam, a pozitív visszacsatolások beindultak és minden független előrejelzés egy éven belül túlzottan optimistának tűnik. A CO2 koncentráció növekedése egyre gyorsul, többek között azért, mert a tengerek CO2 elnyelő készsége csökken, és hatalmas mértében nőtt az erdők felgyújtása, felgyulladás. Pillanatnyilag már elértük a 415 ppm-et. A folyamat exponenciális mértékben növekszik. A melegedés nem egyenletes az egész Földre vonatkoztatva. Európában eddig kb. 1 °C volt, de az Északi Sarkvidéken 5-6 °C lehet. A világ gleccserei egyre gyorsabban olvadnak, illetve húzódnak vissza. Grönland egy év alatt több mint 200 km3 jeget veszít évente. Az északi féltekén a növények és a rovarok 250 km-el feljebb húzódtak. A tengeri halak is északabbra tartanak, mert a melegebb tengervíz kevesebb oxigént tartalmaz. Minden cáfolat ellenére a folyamat már visszafordíthatatlan lenne még abban az esetben is, ha a széndioxid kibocsátást most azonnal abbahagyná az emberiség. Ehelyett csak Kínában hetente egy új széntüzelésű erőművet állítanak üzembe.

A helyzet egyszerűen kilátástalan, ami 10-12 éven belül mindenki számára tökéletesen egyértelmű lesz.


[1] Ez a megállapítás a szakirodalom egyik sarkköve, amivel én személy szerint nem értek egyet. Álláspontom szerint az (emberi tevékenységből származó) felmelegedés következtében a tengerek felületéről egyre több vízpára jut a levegőbe, ami nemcsak egyre hevesebb esőzésekkel jár (amit már javában tapasztalunk), de egy adott időben egyre több vízpárát tart fenn az atmoszférában, ami „besegít” a CO2-nek.

[2] Egy évszázaddal ezelőtt Szibériában mamut tetemekre bukkantak. A körülmények azt sugallták, hogy a mamutokat a hideg meglepetés szerűen érte. Például a szájukban le nem nyelt füvet találtak. Mivel a jelenséget nem tudták megmagyarázni, egyszerűen nem foglalkoztak vele. Az itt ismertetett új tények fényében ez a „mamut-rejtély”  is megoldódik.

[3] Meteorológusok az 1950 és 1980 közötti átlagot tekintik alapértéknek.

[4] Az érzékeltetés érdekében vegyünk egy abszurdumot. Tengerszinten a víz forrpontja 100 °C. Az nyilvánvaló, hogy a fotoszintézis ilyen hőfokon egész biztosan nem működhet. A víz forrpontjának emelése viszont egy fizikai lehetetlenség.


Éljetek a lehetőségekkel!

(3003) Van-e jövőnk?

Tibor bá’ online


Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.


A reaktorhívők tábora azt hangoztatja, hogy az így nyert energia olcsó és tiszta. Ebből annyi igaz, hogy valóban olcsó, ha csak az erőmű megépítését és a folyamatos energiatermelést vesszük alapul, de közel sem olyan olcsó, ha szükséges egyéb munkálatokat is figyelembe vesszük. Mint például a radioaktív anyagok eltávolítását, tárolását, tartalékok képzését balesetek finanszírozására[1], végül kb. 50 évvel később az erőmű lebontását.

Az atomerőművek termelése valóban tiszta, ha a széntüzelésű erőműveket vesszük alapul, és csak a „hagyományos” fűst- és porszennyezésre figyelünk, de ha figyelembe vesszük a radioaktivitást is, a helyzet sokkal összetettebbé válik.   Összegezve tehát, az eredeti állítás nagy vonalakban igaz. Ezeknek az előnyöknek azonban meg van az ára, amit viszont egyesek iparkodnak elbagatellizálni. Mit értek azon, hogy „nagy vonalakban” igaz? Nos, a hagyományos erőműveknél a szennyezés és minden más tudható, kiszámítható, mondjuk úgy, hogy konkrét. Ez az atomerőművekről nem mondható el. Baleset, működési zavar mindenütt lehet, de az atomerőművek esetében a következmények szó szerint „beláthatatlanok”, és nem feltétlenül kell drámai dolgokra gondolni. Például az elhasznált fűtőelemeket, aláírt, és érvényes szerződés ellenére, a szállító nem veszi vissza. Minden más, nem nukleáris esetben ez egy jelentéktelen mellékkörülmény lenne, amit az osztályvezető kiszignálna egy rutinosabb beosztottnak, azonban egy atomerőműnél egy ilyen szerződésszegés azonnal megoldhatatlan problémává változik. Kétségtelen tény, hogy az atomerőműveknek vannak előnyeik, de ezekért komoly árat kell fizetni, aminek nagysága előre sosem ismert.

Nos, az „ár” megértéséhez némileg bele kell merülnünk a technikai részletekbe. Ahhoz, hogy az anyag átalakulhasson energiává, fel kell bontanunk egy atomot, és az alkatrészekből össze kell állítani két másik kisebb atomot. Ha ezt úgy sikerül végrehajtani, hogy az eredeti atom anyagának (mondjuk) 99 százalékából sikerül felépíteni a másik két, kisebb atomot, akkor a hiányzó 1 százaléknyi anyag energia formájában fog jelentkezni. Találjunk ki ehhez egy könnyen érthető analógiát. Tegyük fel, hogy van nekem egy kacsalábon forgó, ötszobás, kanadai faházam. A baj mindössze az, hogy a lányom férjhez ment, és nem jövök ki a vőmmel. Ezért aztán szétbontjuk a kacsalábon forgó satöbbit, és a faanyagból építünk két kisebbet. Teljes a boldogság, mindenkinek van egy-egy szobája. Igen ám, de kiderült, hogy kimaradt néhány gerenda, meg burkoló deszka, stb., az eredeti ház anyagának 1 százaléka. Mivel ezek nem kellenek sehova, hiszen a két kis ház tökéletesen kész, a kimaradt faanyagot télen eltüzelhetjük, lesz belőle hőenergia, és ezzel a történetnek vége.

Csakhogy ez az 1 százalékos felesleget okozó atom átalakítás nem egy egyszerű eset. Ugyanis az atomtrancsírozással a kívánt eredményeken kívül – ha tetszik ez nekünk, ha nem – létrehozunk radioaktív anyagokat is. Ha most visszatérünk az előző analógiánkhoz, akkor tudomásul kell venni, hogy a több napig tartott barkácsolás következménye nem csak két kisebb ház, de egy csomó földre hajigált rozsdás szeg, törött csavar, stb. keletkezése is, amikbe belelépni még cipőben sem ajánlatos. Viszont, amíg a rozsdás szegek és csavarok összeszedése, eltávolítása nem egy különleges dolog, addig a radioaktív hulladék esetében merőben más a helyzet. Ha koszos a lakás, hát felporszívózom, a szemetet leviszem a kukába és kész. A radioaktív hulladékkal ez nem ilyen egyszerű. A közönséges szemét, ha nincs szem előtt, megszűnik szemétnek lenni. Viszont akármit teszünk a radioaktív hulladékkal, megmarad radioaktív hulladéknak. Márpedig, ami radioaktív, az sugároz (amiről mindjárt szó lesz). Ha elégetjük, a visszamaradt hamu, vagy a kéményen keresztül távozó füst tovább sugároz. Ha elássuk, tovább sugároz a föld alól. Egyszerűen nem lehet tőle megszabadulni! Ez az a tény, amit egyes szakemberek iparkodnak elrejteni a társadalom elől, vagy legalább is elbagatellizálni.

Ilyen rossz lenne a helyzet, ennyire komoly? Igen, ugyanis a radioaktív anyagok az emberre nagyon veszélyes sugárzást bocsátanak ki magukból, miközben szép lassan elfogynak, és közönséges, nem radioaktív anyaggá változnak át. Ez a folyamat azonban időt vesz igénybe. Egyes elemeknél néhány napot, másoknál esetleg több ezer évet. Ha pedig valami sok ezer éven át sugároz, és megsemmisíteni nem lehet, csak ide-oda dugdosni, akkor bizony nagyon fontos megismerkedni magával a sugárzással

– Az emberi szem számára láthatatlan, de más érzékszervünkkel sem érzékeljük, sőt még hőérzetet sem nyújt (érzékelését műszerekkel végezzük).

– Az anyagon, például emberi test, könnyedén áthatol. Nagy tömegű anyagon áthaladva, ereje nagy mértékben csökken, de teljesen nem szűnik meg. Egy méter vastag betonfal például már alig enged át valamit belőle.

– Az élő anyagot (sejteket) roncsolja, megöli. Ezért aztán egy bizonyos mennyiség biztos halált okoz. Ezt nevezzük élettani hatásnak, amivel a későbbiekben kénytelenek leszünk bővebben foglalkozni.

Amint láthatjuk, a radioaktív sugárzás nem csak veszélyes, de még alattomos is. Megítélésénél pedig azt kell szem előtt tartani, hogy az atomreaktorok működése nagy mennyiségű radioaktív hulladék keletkezésével jár együtt. A radioaktív hulladékról már tudjuk, hogy megsemmisíteni nem lehet, legfeljebb el lehet dugni messzire, vastag betonfalak mögé. Mennyi időre? Adott esetben ezer vagy akár tízezer évekre. És miért kell eldugni? Az élettani hatása miatt, amiről lássunk egy kis összefoglalót.

Az Embert mindig is érte (gyenge) radioaktív sugárzás, egyfelől a világűrből (kozmikus sugárzás), másfelől pedig a talajból, kőzetekből (háttérsugárzás). Ezek a sugárzások viszonylag gyengék és különböző földrajzi helyek esetében nem azonosak. Elviselésük – úgy tűnik – nem jelent problémát annak ellenére, hogy nem létezik „elfogadható” vagy „megengedett” stb. dózis. Minden dózis, a lehető legkisebb is ártalmas, legfeljebb nem annyira ártalmas, hogy érzékelhető negatív hatása legyen. Ugyanis az ember teljes élete alatt elszenvedett apró dózisok összeadódnak, kumulálódnak.

Az atomreaktor hívők azonban ezt nem veszik figyelembe, és arra hivatkoznak, hogy az ember évente kb. 0,3 mSv természetes sugárzást kap. Szerintük elfogadható, hogy egyes esetekben ehhez hozzájön egy további 0,2-0,3 mSv, mert mondjuk egy reaktorban dolgozik, vagy a környékén lakik. Helyzetüket megkönnyíti, hogy a kis dózisú radioaktív sugárzást könnyű elbagatellizálni, hiszen hatása gyakran csak évtizedekkel később jelentkezik. Abban viszont igazuk van, hogy aki egy atomerőműbe megy dolgozni, az tisztában van azzal, amit vállal, de nem ez az igazi kifogás az atomerőművekkel szemben.

Számtalan kísérlet azt mutatta, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál inkább áll ellen a radioaktív sugárzásnak. Például a rovarok akár százszor nagyobb dózist is kibírnak, mint az ember. A mikrobák pedig még ennél is többet. Csakhogy mi ez a „kibírni”? Arról szólna az emberi élet, hogy mit kell kibírni? Nem kellene végre többet kapni az élettől, mint a kibírható minimum? Dehogy nem!

Nagyon fontos újfent kihangsúlyozni azt, ha egyszer radioaktív anyag keletkezik, az ellen tenni semmit nem lehet. Nem lehet feloldani, elégetni, átváltoztatni, megsemmisíteni, vagy bármi más módon megszabadulni tőle. Meg kell várni, amíg magától felbomlik, szétsugározza önmagát.

Ezek után állapítsuk meg újból, hogy az atomerőművek ellen két hatalmas negatívum szól. Az egyik, hogy baleset bekövetkezésekor, ami soha nem zárható ki, a „hatás” léptéke minden mást messze felül múl (lásd a már említett Csernobil). A másik, hogy baleset nélkül, a normál üzemelés közben is keletkezik radioaktív anyag, amivel valamit kell tenni. Ez a valami mind a mai napig nem más, mint a biztonságosnak hitt helyen történő tárolás.


Baleset az élet valamennyi területén előfordul és elő fog fordulni. Tekintve, hogy a balesetnek minden esetben valamilyen fokú kellemetlen következménye van, az Ember mindig is törekedett arra, hogy elkerülje. Senki se úgy ül be gépkocsijába, hogy „ma jól nekimegyek egy betonoszlopnak, vagy frontálisan ütközök egy kamionnal”, ennek ellenére időnként megtörténik. Néha ráütünk kalapáccsal a hüvelykujjunkra, zsírral leforrázzuk a kezünket, leesünk a létráról, elcsúszunk a jégen, odaégetjük a rántást, kicsúszik a pohár a kezünkből, nem húzzuk be a kéziféket és a vadi-új Suzuki begurul a szomszéd kertjébe, természetesen a kerítésen keresztül. Ennek ellenére az atomreaktorok hívei állítják, hogy lehet biztonságos, azaz balesetmentes atomreaktort építeni.  Személy szerint én ebben semmivel se hiszek jobban, mint a tökéletes bűntényben. Ugyanis mindenbe beleszólhat a sokat emlegetett „emberi tényező”. Az ember ügyes, okos, problémamegoldó képessége zseniális, mindenre kiképezhető, de az ember nem gép, éppen ezért felejthet, hibázhat, mulaszthat, elfáradhat, lehet családi problémája, stb. Az ember helyett a számítógép nem felejt, nem hibázik, nem mulaszt, nem fárad el és nincs családi problémája, ezzel szemben meghibásodhat, és ha előre be nem programozott helyzettel találja magát szemben, improvizálásra képtelen[2].

Csernobilt például rákenik a szovjetrendszerre. „Az oroszoknál bármi előfordulhatott”. Csak hát a „Three-Mile Island” baleset az USA-ban volt, a „Windscale” baleset pedig Angliában[3]. Ha olyan biztonságosak az atomreaktorok, akkor Paks miért van felszerelve szirénákkal, és miért van a városházán páncélszekrénybe zárva az evakuációs intézkedési terv? A szakemberek (maguk között) nem is zárják ki a baleset bekövetkezését, de valószínűségét oly piciny értékben adják meg, hogy az elhanyagolhatónak tűnik.


Normál működés közben az atomreaktorok évente sok ezer tonna radioaktív hulladékot „termelnek”. Ezek egy része viszonylag kevés sugarat bocsát ki, de például az elhasznált fűtőelemek alaposan kitesznek magukért. Ezektől megszabadulni rendkívül nehéz és kellemetlen. Pontosabban fogalmazva, lehetetlen. Biztonságos helyen kell tárolni őket, ugyanis mást tenni nem lehet.

Képzeljük el a következőt. Építkezés előtti talajrendezés alkalmával találnak egy II. világháborús bombát, egy olyan 500 kilósat. Kihívják a tűzszerészeket, akik nem viszik el a bombát, nem robbantják fel a helyszínen szabályozott körülmények között, hanem kordont vonnak köré, és azt mondják, senki se nyúljon hozzá, mert veszélyes. Valaki megkérdezi mennyi ideig kell nekünk kerülgetni ezt a döglött bombát? Erre azt válaszolják a tűzszerészek, néhány százezer évig.

Magyar vonatkozásban a helyzet az, hogy Pakson a radioaktív hulladékot pillanatnyilag „ideiglenesen tárolják” mindaddig, amíg nem találnak végleges helyet. Erről nekem az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonák” jutnak az eszemben. Végül is az „ideiglenes” fogalom alatt mindenki azt ért, amit akar. Ideális tároló hely természetesen nem létezik, közel ideális lehet egy földrengések által nem veszélyeztetett (vajon van ilyen?) helyen álló hegy mélyébe fúrt aknához csatlakozó tárnarendszer, amennyiben ott víz soha sem jár. Egy ilyen megteremtése rettenetesen drága, kapacitása pedig véges. Márpedig a radioaktív hulladék termelése folyamatos és közel végtelen, és micsoda mennyiség!

A problémák ellenére a legnagyobb veszély természetesen mindenképpen egy baleset jelentheti. Játszunk el a gondolattal, tegyük fel, hogy Pakson bekövetkezik egy Csernobil-szerű baleset. Túlzás nélkül ez a nemzet végét jelentené. Ha a baleset pillanatában tegyük fel egy tél végén tipikus, délnyugatról érkező meleg légáramlat uralkodik, akkor a Dunántúl úgy-ahogy megmenekül, de csak ennyi. Ha a szokásos északnyugati szél fúj, a helyzet egy árnyalattal kedvezőbb, de az ország fele minden körülmények között lakhatatlanná, a termőföld művelhetetlenné válik. Millióknak nem lesz hol létezni. A sugárfertőzöttek száma sok százezer, esetleg millió lesz. A kórházi ellátás lebénul, a gazdaság leáll, külső segítség nélkül az ország visszaesik a kőkorszakba (külső segítséggel csak a bronzkorszakba).

Erre válaszolni mindössze azt lehet, hogy ennek az előfordulási esélye egy a millióhoz, esetleg egy a tízmillióhoz. De sajnos nem nulla! Kérdés az, el lehet ezt bagatellizálni? Ahogy vesszük. 2003 őszén a várható lottó nyeremény 5 milliárd forint felett volt. Az emberek egyszerűen megbolondultak, mert hittek abban, hogy nyerhetnek. Na és mi volt a nyerési esélyük? Egy a negyvenhárommillióhoz! Ez az esély körülbelül azonos Paks felrobbanási esélyével. Hogy is van ez? Sok millióan, még a határokon túlról is, elfogadták azt a bekövetkezési esélyt, amit Paks esetében elképzelhetetlennek kell tartani. Logikus-e, ha sok millió ember 200 forintot áldoz egy valószínűtlen bekövetkezésre, de egy hasonló valószínűtlen­séggel bekövetkezhető, és az életébe kerülő eseményre oda se figyel?

Ez azonban „mindössze” egy magyar tragédia lenne, az emberiség természetesen túlélné, pontosan úgy, ahogy Csernobilt is túlélte. Az már más kérdés, hogy egy atomreaktorral kapcsolatos „esemény” könnyen konfliktus forrása lehet. Képzeljük el, hogy nem Paks robban fel, hanem Mohi, ami Budapesttől észak-északnyugatra, mindössze 75 kilométerre van. Az „eredmény” katasztrofális lehet, hiszen az uralkodó széljárás északnyugati. A szél a radioaktív port 1-2 óra alatt a főváros fölé vinné.

Amikor a szlovákok elzárták az Mosoni-Dunát, és alig engedtek vizet a Szigetközbe, a magyar közvélemény, és a magyar kormány lenyelte a békát. Ha azonban egy szlovák atomreaktor baleset több tízezer, esetleg százezer magyar állampolgár életébe kerülne, a reakció és az események megjósolhatatlanokká válhatnának.

Egy, az Európai Unió határain belül bekövetkező reaktorbaleset sok mindent megváltoztatna. A szomszédos országokban lévő, működő reaktorok ellen igen komoly mozgalmak indulnának. Az egyik ország emberiélet-védelme szembe kerülne a másik ország gazdasági érdekeivel.

Összegezve tehát, az atomreaktorok:

  • működésének elengedhetetlen mellékterméke a nagy mennyiségű radioaktív hulladék, ami megsemmisíthetetlen, és aminek tárolása ez ideig megoldatlan, költséges és sok tízezer évre szól
  • esetlegesen bekövetkező működési balesetének következménye akár milliós nagyságrendű emberi áldozattal is járhat
  • egymás mellett élő nemezetek között komoly viszályforrás lehet.

A radioaktív hulladékra nem lehet azt mondani, hogy a technológiai fejlődés idővel megoldja a problémát, mert a radioaktivitás jellege egy megváltoztathatatlan adottság, amire a tároláson kívül más „megoldást” találni nem lehet. Jóllehet, az emberiség létét néhány generáción belül közvetlenül nem veszélyezteti, de egy idő után lépten-nyomon tároló helyekbe ütköznénk, ami igen komoly mértékben lehetetlenné tenhetné az emberi létet.

Egy komoly baleset, esetleg sokezres tömegben, a szomszédos országokban (is) áldozatokat követelne, és, könnyen háborús konfliktusba torkolhatna. Nem feltétlenül kell Magyarország-Szlovákia relációban gondolkodni. A Világ számtalan „lehetőséggel” kecsegtet: Szerbia-Románia, Észak- és Dél-Korea, Pakisztán-India, vagy bármely szomszédos dél-amerikai vagy afrikai ország.

Mindent összegezve, az emberiség létét az atomerőművek azért veszélyeztetik, mert:

1) hosszútávon az emberiség energia szomját mással, mint újabb és újabb atomerőművek építésével kielégíteni nem lehet, már pedig az egyre nagyobb számú atomerőmű beláthatatlan ideig történő alkalmazása szükségszerűen maga után vonja egy kolosszális baleset bekövetkezését,

2) a keletkezett radioaktív hulladék problémája nem megoldható. Az anyag csak gyűlik és gyűlik, a tárolás pedig nem a probléma lerendezését, mindössze elnapolását jelenti.

Most pedig egy kis történelem, amiből állítólag lehet tanulni, ámbár olyan vélemény is van, ami szerint a történelem egyetlen tanulsága, hogy az ember nem tanul belőle. Én mégis felidézek négy reaktor balesetet, amit azért tartok fontosnak, mert hasonló, vagy hatásában talán még nagyobb baleset, előbb vagy utóbb egészen biztos be fog következni.


1957 október 7-én az angliai Windscaleben lévő grafittal fékezett atomreaktorban a grafit túlhevült és begyulladt. Mi történt tulajdonképpen? A fékező vagy moderáló anyag szerepe a neutronok felfogása. Más szavakkal, a grafitot nagy mennyiségű neutron bombázza. Neutronbombázásra minden anyag megváltozik valamilyen formában. A grafit kiterjed és felmelegszik, mert átveszi a neutron energiáját. Erre a folyamatra a magyar Wiegner Jenő hívta fel a figyelmet. A szabványos eljárás szerint bizonyos üzemóra után a grafit moderátort egy időre mentesítik a neutron befogadás alól, aminek következtében lehűl és újfent alkalmassá válik a moderálásra. A balesetet megelőzően a reaktorban összesen nyolc grafithűtést hajtottak végre. Egy dologról azonban nem tudtak, és erre Wiegner se gondolt, a grafit neutron bombázás hatására megváltoztatja hővezető képességét is. A betervezett grafithűtés előtt a túlhevülésről úgy vettek csak tudomást, hogy a monitorok szerint az erőmű környékén a radioaktivitás egyszeriben tízszeresére nőtt, mert a grafit lassú égésbe kezdett.

A vizsgálatok során azt mindenesetre megtanulták, hogy fűtőanyagnak -a tiszta uránium helyett- uránoxidot kell alkalmazni, egyszerűen azért mert a tiszta fémnek jóval alacsonyabb az olvadáspontja, mint az oxidnak.

Szerencsére az erőmű 125 méter magas kürtőjébe be volt építve egy szűrő, ami a kiszökni próbáló radioaktív por nagy részét visszatartotta. Ennek ellenére a következő radioizotópok hagyták el a telephelyet és kerülte a bioszférába:

I131                                                       20.000 Curie

Cs89                                    1.200      „

Sr89 és Sr90                             120      „

Po210 (erős méreg!)              240      „

Összességében tehát mintegy 21.560 Curie radioaktív anyag került ki az erőműből. Ez, mint tudjuk, 21,5 kilogramm rádiumnak felel meg. Bizony sok! Bár a radioaktív stronciumból mindössze 120 Curie mennyiség került ki a szabadba, arra elég volt, hogy a tehenek tejét 800 km2-es körzetben, 30 napra fogyasztásra alkalmatlannak minősítsék[4].

Ilyen mennyiségű radioaktív anyag kiszabadulása mellett az is külön szerencsének számít, hogy a kiszolgáló személyzetből mindössze egyetlen egy fő szenvedett el 46 mSv mennyiségű sugárfertőzést, ami az egy évre eső természetes háttérsugárzásnak „mindössze” hússzorosa. Igaz, a kormánytól független számítások szerint a kikerült radioaktív anyagok utóhatásaként a későbbiek során 33 ember halála volt prognosztizálható.

Mint említettem, a problémát a grafit moderátor okozta. Erre azért érdemes odafigyelni, mert azt hinné az ember, hogy a baleset elég markáns figyelmeztetés. Ehhez képest a majd harminc évvel később bekövetkezett csernobili balesetnél is a grafit gyullad ki. Tegyük még hozzá, hogy számtalan reaktortechnológia létezik, és a grafit alkalmazása egyáltalán nem kötelező.

A windscale-i baleset során derült fény egy másik meglepő hibára. Ugyanis hozzá nem értés, vagy hanyagság következtében a reaktormag ellenőrzésére semmilyen rendszert nem dolgoztak ki. Ezért fordulhatott elő, hogy a grafit pihentetését napokkal későbbre tervezték, mint ahogy szükséges lett volna (mert fogalmuk sem volt, milyen állapotban van), és csak a külső mérések alapján döbbentek rá arra, hogy „baj van”.

Windscale-nek egy nagyon komoly biológiai tanulsága is van, nevezetesen az, hogy az emberre nézve a legnagyobb veszélyt a baleset után keletkezett tejtermékek fogyasztása jelenti, ellentétben a belélegezhető vagy a testre rátelepedő radioaktív porral.

Az „atomkor” jövőjére nézve el lehet gondolkodni azon, Windscalen hogyan próbálták első nekifutásra korrigálni a hibát. Az 1300°C hőfokú és vörösen izzó[5] fűtőelemeket a reaktortartály kinyitott ajtaján keresztül megpróbálták hosszú rudakkal széttúrni. Ez eredménytelen volt. Ekkor széndioxid befújással kísérelték meg az oltást. Ez azonban nem csak eredménytelen volt, de kifejezetten kontra produktív, mert oxigén keletkezett, ami fokozta az égést. Ekkorra már a reaktormag hőmérséklete percenként 20°C-al emelkedett.  A helyszínen tartózkodó tudósok tanácstalanok voltak. Nem látszott más megoldás, mint a reaktor vízzel történő elárasztása. Ez azonban hidrogén és/vagy acetilén gáz fejlődését eredményezhette volna, ami előrevetítette egy lehetséges robbanás veszélyét. Pánik hangulat uralkodott a vezérlő teremben. Az elárasztást végző szivattyúkat azzal a tudattal kapcsolták be, hogy ez lehet életük utolsó másodperce. Szerencséjük volt, túlélték az előre kiszámíthatatlan tett következményeit.

Van társadalmi tanulság is. Vészhelyzetben a demokratikus angol kormány „sumákolni” kezdet, vagyis nagyon antidemokratikusan kezdett viselkedni. Egy demokráciából akkor tud kinőni az önkényuralmi rendszer, amikor valami nagyon fontos társadalmi cél érdekében „ideiglenesen” félreteszik a demokráciát. Így került hatalomra például Hitler, aki az anarchiában „rendcsinálást” ígért. Most Amerikában szorítják háttérbe a demokráciát a nemzetközi terrorizmus elleni harcra hivatkozva, és ezt teszi Anglia is, ahol 2004-ben elrendelték a személyi igazolványok bevezetését.[6]  Erre passzol az a mondás, ami szerint, ha a biztonság érdekében felfüggesztik a szabadságot, csak idő kérdése és megszűnik mind a kettő.

Three – Miles Island

1979 március 8-án, helyi idő szerint hajnali 4 órakor az amerikai Three-Miles Islandben (Pennsylvania) lévő atomerőmű két blokkja közül a 900 MW teljesítményű, majdnem vadonatúj PWR (nagynyomású, vízhűtéses reaktor) teljesítményének 97%-on üzemelt. Ekkor a szekundér hűtőrendszerben bekövetkező apró hiba a prímér hűtőrendszer enyhe melegedését idézte elő, mire a reaktor egy másodperc alatt automatikusan leállt. Ekkor a mentesítő szelep nem zárt be, amit a műszerek a vezérlőpulton nem jeleztek. Következésképpen a prímér hűtőfolyadék leeresztődött, és így a reaktormag maradék hőjét semmi nem vitte el. Ennek következtében a reaktormag deformálódott. A felügyelő személyzetnek fogalma se volt, mi történt, és a be nem tervezett leállásra nem tudtak megfelelően reagálni. A műszerek megbízhatatlansága, valamint az automatika helytelen reakciói miatt rossz döntések sorozata következett be.

Az automatikus leállás után néhány másodperccel egy automatikusan vezérelt mentesítő szelep a tervezésnek megfelelően nyitott, de 10 másodperccel később nem zárt, pedig kellett volna. Következésképpen a hűtőfolyadék a tároló tartályba ürült. Ugyanakkor a felügyelő személyzet azt feltételezte, hogy a szelep bezárt, mivel a műszerek jelezték a „bezárni” utasítás elküldését, de az utasítás végrehajtásának visszaigazolásául szolgáló jelzőrendszer nem létezett.

A hűtőfolyadék elvesztésére automatikusan reagált egy szivattyú, ami nagy nyomással azonnal hatalmas mennyiségű vizet szállított a hűtőrendszerbe. Ekkor az egyik biztonsági szelep nyitott az állandó nyomást fenntartó tartályon, kiengedve a kelleténél nagyobb nyomást okozó gőzt (a prímér hűtőrendszerben lévő vizet a forrás megakadályozása végett tartják nagy nyomáson).

A technikai részletek (amik oldalakat tennének ki) teljes feltárása nélkül, megállapítható, hogy a személyzet, a szivattyúk és a műszerek egy teljes hónapon át tartó harcában – amiben radioaktív gőz szándékos szabadba eresztése is benne volt – végül is a személyzet győzött, olyan értelemben, hogy a leolvadást elkerülték, és miután minden víz alá került végül is a reaktor leállt.

Az eset tanulsága leginkább az, hogy a hibás műszerjelzés, műszerhiány és a nem tökéletes automatika információ zavarhoz vezetett. Ez aztán átterjedt a lakosságra is. A mindössze 15 km-re lévő, 600.000 lakóssal rendelkező Harrisburg esetében a hatóságnak fogalma se volt arról, hogy kell-e elrendelni evakuációt vagy sem. Napokig rágták a körmüket, de a déli irányba eső, 160 km-re fekvő főváros, Washington se volt könnyű helyzetben, ugyanis egy totális leolvadás hatása odáig is elérhetett volna.

Végeredményben a reaktor tulajdonosok szerint a maximális sugárfertőzést szenvedettek 1 mSv-t kaptak, ennek ellenére (Amerikáról lévén szó) a 17 évvel később lefolytatott bírósági tárgyalás során halálesetet, vagy egészségkárosodást a mintegy 2000 felperes nem tudott bizonyítani a hatalmas tőkével rendelkező erőmű tulajdonossal szemben. Az alperesek által finanszírozott vizsgálat eredménye szerint az atomreaktort 2.500.000 curie radioaktivitással rendelkező nemes gáz hagyta el (ami messze több, mint amit beismertek), valamint 15 curie radioaktivitással rendelkező I131 izotóp. Az viszont senki által nem vitatott tény, hogy a reaktor ismételt üzembe helyezése 973 M$-ba került és 14 évig tartott. A környező lakosság pedig máig nem felejti a 30 napon át tartó félelmet.


1986 április  25. Karbantartási munkálatok éjszakai beindítása, és bizonyos tesztelések elvégzése végett a csernobili 4-es reaktort elkezdték leállítani. Tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, hogy áramkimaradás esetén, addig, amíg a reaktor dízel áramfejlesztői beindulnak (40 másodperc), a turbina lendülete ad-e elég energiát a hűtés folyatásához szükséges szivattyú üzemeltetésére. Azonban bizonyos hanyagság és hozzá nem értés miatt a folyamat közben a reaktor túlhevült, aminek következtében az üzemanyag deformálódott. Ettől a pillanattól kezdve az események megállíthatatlanná váltak. A reaktor egyszerűen felrobbant, és a neutronlassításra használt hatalmas mennyiségű grafit begyulladt. A tüzet tíz nap alatt tudták csak eloltani. Magát a tüzet felfoghatnánk egy közönséges ipari balesetnek, aminek hatása nem haladja meg a néhány száz métert, és amiből a világon évente több tucatnyi is előfordul, ez alkalommal azonban egészen másról volt szó.

Egy közönséges ipari tűz eléget mindent, ami útjában áll, és amit a tűzoltók nem védenek meg. Azután semmi. El kell takarítani a hamut, és lehet kezdeni az újjáépítést. Csernobil esetében azonban a tűz szétrombolta az épületet, szabaddá téve ezzel az ott található radioaktív anyagot, majd a keletkezett hő felhajtó hatása ezt a radioaktív port felűzte az atmoszférába, ahonnan persze visszahullott a földre. Ezen kívül a romok között maradt további sok tíz tonna radioaktív anyag, amivel valamit kellett csinálni, hogy ne szabaduljon az emberiségre. Az utólagos számítások azt mutatták, hogy Csernobil 4×1018 Bq radioaktivitást repített a levegőbe. Ez a mennyiség a hirosimai atombombát négyszázszor múlta felül.

Más forrásokból származó becslésekkel kiegészített mérések szerint Csernobilből 50.000.000  curie radioaktív anyag került a légkörbe, ami 50 tonna tiszta rádium sugárzásának felel meg. Ez egy elképesztő mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a rádium felfedezésétől a II. világháború kezdetéig az egész világon mindössze 1 kg rádiumot sikerült előállítani, elsősorban gyógyászati célból.[7]

A visszahullott radioaktív por miatt Csernobiltől É-ÉNy irányba 200 km távolságra a talaj szennyezettsége 1500 kBq/m2 volt, de 500 km távolságra az érték csak 550 kBq/m2 értékre esett vissza. Na most, mennyi is ez? A válasz egyszerű. A talaj felszínén minden egyes másodpercben másfélmillió atombomlás következik be négyzetméterenként. Másfélmillió másodpercenként!

Ezt az őrült mennyiségű radioaktív anyagot az emberiségnek el kell szenvednie, mert semmi mást nem tehet vele. Ott volt azonban még maga az épület és benne további iszonyatos mennyiségű radioaktív anyag. Ezzel egyetlen egy dolgot lehetett tenni, befalazni! Az egész hatalmas épület fölé emeltek egy vasbeton „szarkofágot”, ami a romhalmazt elzárja a külvilágtól. Az építménybe 20.000 tonna betont építettek be, és már az építés pillanatában úgy gondolták, hogy a hő és radioaktív sugárterhelés miatt a vasbeton szarkofág legfeljebb 30 évig tudja majd ellátni a szerepét. Ez azt jelenti, hogy beláthatatlan ezer éveken át, minden harminc évben egy új szarkofágot kell építeni. Egyébként azóta a szarkofágon hatalmas repedések jelentek meg, és a szakemberek kétségbe vannak esve, ugyanis pénzhiány miatt új szarkofág felépítése egyelőre szóba se jöhet.

Most van tehát itt az ideje, hogy emlékezzünk, mit is állítanak az erőműpártiak? „Villamos energiát legolcsóbban atomerőművel lehet termelni.” Na igen, addig, amíg nem robban fel.

Nézzük most azt, hogy Csernobil mekkora emberáldozatot követelt! A hivatalos ukrán jelentés szerint (amit sokan erősen kozmetikázottnak vélnek) közvetlenül a robbanás után 30 ember vesztette életét. Később, a radioaktív besugárzás következtében további 4300. A kárelhárító „brigád”, az úgynevezett likvidátorok 600.000-en voltak, közülük 17.000 halt meg később, de őket hivatalosan nem tartják áldozatoknak.

Ezután foglalkozzunk a környező országok radioaktív szennyezésével. Egy atomrobbanást követve a legfontosabb tényező az éppen uralkodó szél iránya. Csernobil esetében a radioaktív „felhőt” a szél Skandinávia felé fújta. Finnországban például még ma is vannak olyan zárt területek, ahol a lehullott radioaktív por jelenléte miatt ártalmas mennyiségű sugárzással kell számolni. A világ a csernobili balesetről csak három nappal később, a svédektől értesült. Ugyanis a Csernobiltől 1600 km-re fekvő FOSMARK elnevezésű svéd atomreaktorhoz munkafelvételre érkező dolgozok automatikus ellenőrzése radioaktív port fedezett fel a ruháikon. Hamarosan kiderült, hogy a port a Szovjetunió felől érkező szél hordta oda. A „csernobili felhő” innen délnek fordult és érintette az akkor még két részre osztott Németországot, valamint Ausztriát. Szerencsére nekünk csak a széle jutott, így a magyar állampolgárok megúszták akkora sugárszennyezéssel, amennyit egy tüdőszűréskor kapnak.

Tehát mi akkor megúsztuk, csakhogy…. pillanatnyilag a világban körülbelül 400 atomerőmű van, de jóval több reaktor. Norvégia például még 1996-ban felhívta a világ közvéleményét arra, hogy az oroszokhoz tartozó Kola-félszigeten 240 használaton kívüli reaktor található, négy a szárazföldön, a többi tengeralattjárókban és hajókon. Ezek a romokban heverő, gondatlanul tárolt, felügyelet nélküli reaktorok felfoghatatlan veszélyt jelentenek az egész emberiségre. Az oroszok azonban mit sem tesznek, arra hivatkozva, hogy nincs rá pénz.

Ha a fentiekben ismertetett három atomreaktor balesetről készült elemzéseket végigolvassuk, rá kell döbbennünk, hogy egy atomreaktorokban előforduló rendellenesség előre nem látott, és ezért a tervezésnél figyelembe nem vett fizikai és kémiai folyamatokat indíthat el. Nem kívánom terhelni az olvasót tudományos részletekkel, de hogy némi fogalmat lehessen alkotni a problémáról, csak egyetlen nem várt jelenséget jegyzek meg. A Csernobilban égő grafit oltására használt víz nem oltotta, hanem táplálta a tűzet[8]. Az oroszok már három napja „oltották” a tűzet, amikor a szovjet nagykövet Bonban érdeklődött, hogyan lehet eloltani égő grafitot.

Tokaimura (Japán)

1999 szeptember 30. Reggel, közvetlenül a munka felvétele után, három munkás 2,4 kg uránium helyett körülbelül 16 kg-ot helyez egy keverőkádba fűtőanyag előkészítés során. Pillanatok alatt létrejön a kritikus tömeg, vagyis az a mennyiség, ami fenntart egy -esetünkben nem kívánatos- nukleáris reakciót. Két munkás 8 Sievert besugárzást kap, akik később meghaltak, egy pedig 3 Sievert. A reakció megállíthatatlan. Összességében 57 személy kap jelentős mennyiségű radioaktív sugarat. 300.000 ember napokig nem hagyhatja el otthonát. 160.000 embert evakuálnak.

Japán a területén állomásozó amerikai parancsnoksághoz fordul segítségért, majd néhány európai kormányhoz. A válasz minden esetben az, hogy ilyen balesetre nincsenek felkészülve. Egyedül az oroszok hajlandók szakértők küldésére.

A kritikus állapot három napon keresztül bizonyul megállíthatatlannak, ami alatt az üzemen kívül 4,5 mS/h neutronsugárzást mérnek (ami a folyamatos dezintegráció következménye). Ez az érték 20.000-szerese a normálisnak.

A mentés folyamáén megismétlődik a csernobili gyakorlat, háromfős munkáscsoportok egymás után rohannak be a helyszínre és iparkodnak 3 perc alatt annyi hasznosat tevékenykedni, amennyit lehet. Végül sietve a helyszínre juttatott 400 kg bórral sikerül a folyamatot megfékezni.

Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy az ember feltegyen néhány kérdést:

-Dúsított urániumot miért manuálisan „öntenek” egy tartályba egy olyan országban, ahol a gyártásfolyamatok nagy része robotizálva van?

-Miért nincs lehetetlenné téve a túladagolás?

-Miért nincs felszerelve automatikus riasztó berendezés egy uránfeldolgozó üzemben?

Amire csak kevesen gondolnak

A reaktorpártiak (nyugodtan mondhatnánk azt is, hogy reaktormegszállottak) vagy nem tisztességesek, vagy a reaktorokkal kapcsolatban egyszerűen csak tudatlanok. A tényleges problémát ugyanis az adja, amit a kollektív emberi bölcsesség egyetlen közmondás jellemezhetné: „Addig jár a korsó a kútra, amíg össze nem törik”. Az ugyanis normális, ha egy ember bizonyos cél érdekében felvállal egy adott rizikót. Erre az életben számtalan példa van. El lehetne fogadni egy atomreaktor felépítését, és üzemeltetését mondjuk 10 éves időtartamra, mint kényszer­megoldást, mert tegyük fel, nagy az energia igény, és egy hatalmas vízi erőmű befejezéséhez kell még tíz év. Ebben az esetben ezt a kockázatot fel lehetne vállalni. Csakhogy itt nem erről van szó. Az emberiség vélhetően egyre több atomerőművet fog építeni, és folyamatosan át fog állni erre az energiaforrásra. Meddig? Ki tudja, talán sok ezer évre. Egyszerűen nem akarjuk megúszni a dolgot, addig játszunk a tűzzel, amíg meg nem égeti a kezünket. Előbb vagy utóbb óriási katasztrófa fog bekövetkezni. Az emberiség addig akar járni a kútra, amíg el nem törik a reaktor korsónk.

A kétkedők pedig azt a választ kapják, hogy előbb vagy utóbb ki fogunk találni egy sokkal biztonságosabb technológiát. Ez természetesen mindenre mondható, de mi a biztosíték? Különben is a „sokkal biztonságosabb” technológia is csak „sokkal”, de nem „végtelenül” biztonságosabb, azaz a korsónak egy kicsit tovább kell járnia a kútra. Természetesen olyan tényezők is vannak, amelyek nem technológiafüggők. Például földrengés. Természetesen senki nem tudja garantálni, hogy egy adott atomreaktor alatt soha az életben nem fog fellépni egy olyan földrengés, ami reaktor katasztrófához vezet. Azt se garantálhatja senki, hogy egy adott atomreaktorra nem zuhanhat rá egy repülőgép. Ezekre az esetekre használják a jogászok a „vis maior” kifejezést. Ugyanis a romai időktől kezdve a kollektív emberi tapasztalat azt mondja, hogy „létezik előre nem látott elháríthatatlan akadály, amely meggátolhatja valamilyen felvállalt kötelezettség tejesítését.” Vis maiorok pedig vannak. Az emberiség korsója egyre járja a kúthoz vezető utat.

[1] Lásd a 2003-as paksi fűtőelem károsodást, ahol hosszú hónapokon keresztül a napi vesztesség 50 millió forint volt.

[2] Idézzük fel például az emlékezetes svájci esetet, amikor két repülőgép összeütközéshez vezető útvonalon haladt. Az irányítótorony azt a parancsot adta a pilótának, hogy emelkedjen. A fedélzeti komputer pedig azt, hogy süllyedjen. A pilótának döntenie kellett, melyiknek az utasítását fogadja el. Mint tudjuk, a fedélzeti komputernek volt igaza, de a pilóta a forgalomirányítónak hitt, és az életével (valamint 86 gyermek életével) fizetett érte.

[3] Ezeket a reaktor baleseteket később ismertetem.

[4] Vegyileg a stroncium közel áll a kalciumhoz, ezért a „csereszabatossági” alapon megjelenik a tehéntejben.

[5] Vészhelyzet lévén kinyitották a fűtőelemek tartályának ajtaját.

[6] Tudom, ez a hír Magyarországon semmit sem jelent, mert emberemlékezet óta mindig is volt személyi igazolvány, de az angolok nagy többsége nem így gondolkodik.

[7] Úgynevezett rádiumtűkkel végeztek rák ellenes besugárzásokat, ami alatt azt kell érteni, hogy rádiumot tartalmazó platina tűket szúrtak a rákos daganat köré.

[8] A víz 1100 °C-on reakcióba lép az uránrudakat burkoló cirkónium ötvözetekkel és éghető hidrogént illetve szénmonoxidot hoz létre. Tehát: Zr + 2H2O = ZrO2 + 2H2, valamint C + H2O = CO + H2.

Éljetek a lehetőségekkel!

(3002) Mentsük meg a Földet (illetve magunkat)

Tibor bá’ online


Az emberiség végre felébredt természetesen a fogyasztás hóbortja segítségével. Irány az ökobarát termékek megszerzése felé. Vagyis amiről belehetett adni a tömegeknek, hogy ökobarát, megmenti a Földet. Miközben nagy részük nem javít, hanem ront a helyzeten, és persze egyeseket segít a meggazdagodásban. Becslések szerint a következő 10-15 évben a világ 90.000 milliárd dollárt fog költeni a klímaválság kezelésére, állítja a Global Commission on the Economy and Climate. Ebbe az összegbe beleférnek olyan új „zöld” termékek, amelyek rosszabbak, mint amik helyett belépnek a piacra, derül ki a Unilever megállapításából. Nézzük!

Organikus mezőgazdaság azt jelenti, hogy se műtrágyázás, se pedig rovarölő permetezést nem alkalmaznak. A Nature Communicationban megjelent tanulmány szerint az organikusan termelt bab, krumpli, zab(pehely) fogyasztásának széles körű elterjedése katasztrofális eredményhez vezetne. Ugyanis az organikus gazdálkodáshoz ötször nagyobb földterületre van szükség, azonos mennyiségű betakarítás mellett. A teljes emberiséget organikus termékekkel etetni egyszerűen lehetetlen.

A Nap energia szerepe a fossziliák égetésének a beszüntetése lenne, mivel energiatermelés mellett nem bocsátanak ki széndioxidot. Üzemelés közben nem, de a gyártásnál? Rákkeltő kadmiumra és hihetetlen mennyiségű vízre van szükség.

Az elektromos gépkocsik a közhiedelem szerint hatalmas előrelépést jelentenek a CO2 kibocsátás csökkentésénél. A valóság az, hogy az elektromos gépkocsik gyártásánál több energiát használnak fel, és egy 2011-es tanulmány szerint a CO2 lábnyoma a benzinmotoros és az elektromos autónak körülbelül azonos. Az elektromos autó menet közben nem bocsát ki széndioxidot, de a feltöltéséhez használt elektromosság termelése már igen. És akkor ott van még az akkumulátor, ami teli van toxikus fémekkel, mint lítium, réz, és kobalt.

Papírzacskók alkalmazása plasztik helyett nem annyira környezetbarát, mint azt gondolnánk. A helyzet az, hogy a papírzacskók előállításához jóval több lég- és vízszennyezést okoz, mint a plasztik, és az újrahasznosításához több energia kell. Az a fogyasztó, aki azt hiszi, hogy papírcsomagolás kikövetelésével hozzájárul a Föld megmentéséhez, erősen félre van vezetve.

Valamennyien féltjük közös lakhelyünket, a Földet, éppen ezért könnyen rávehetők vagyunk, olyan termékek fogyasztására, amiről úgy tudjuk, hogy környezetbarát. A valóság pedig az, hogy az igazi megoldás a kevesebb fogyasztás, a „zöld” termékek fogyasztása helyett. De erre nem vagyunk hajlandók. Ki van ez jól találva, mert ki az, aki hajlandó önként csökkenteni az életszínvonalát?


Éljetek a lehetőségekkel!

(3001) Tudomány és technológia kockázattal jár, de szükségünk van rájuk az emberiség megmentése érdekében

Az eredeti cikk teljes fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

Én természetesen aggódom olyan témákért, mint például a genetikai módosítások, ahol nagyon gyors előlépések vannak. Viszont mindig is arra használtuk fel ismereteinket, hogy világunk megváltoztatása érdekében kifejlesszünk technológiákat.


Science & tech bring risks, but we need them to save humanity – physicist to RT

Amid breakthroughs in science and tech, we should focus on how best to ensure their benefits without allowing fears of a Terminator-style-apocalypse stifle efforts to improve lives, theoretical physicist Jim Al-Khalili told RT.

Al-Khalili, Professor of Theoretical Physics and Distinguished Chair in Physics at the University of Surrey in England, spoke to RT’s Sophie Shevardnadze about the pace of scientific development, including the danger of such tools ending up in the wrong hands.

The risks of something like artificial intelligence having a bad impact on humanity can, and should, be mitigated by ensuring that regulation and ethical considerations are married with scientific progress, according to the scientist.

“I certainly am concerned about issues such as genetic engineering, where we’re moving very fast,” he admitted. “But we’ve always used our knowledge to develop technologies that change our world.”

“Enlightenment is always better than ignorance: It’s how we put that knowledge into use [that’s important].”

Al-Khalili said that though we face huge challenges in the coming decades, we ultimately need science “to save humanity.”

“Despite all the problems and the issues facing humanity in the 21st century, now is still the best time to be alive because of the advances in medicine and technology our lives are easier, richer.”

Asked about the communication gap between researchers and the public, Al-Khalili said it would be hugely beneficial if more scientists stepped out of their labs and offices and engaged with the wider social sphere about their work and its potential applications. However, he also pointed out that it’s not fair to expect someone who has dedicated many years to intricate, detailed research to be able to condense it all into a simple soundbite.

Al-Khalili also discussed issues which have long fascinated science fiction writers and fans: teleportation and time travel. However, he says he’s not convinced either is possible in practice – or at least not within his lifetime.

Watch the full interview here:

https://youtu.be/A1k_LH3vwJI via @YouTube


Éljetek a lehetőségekkel!

(3000) A legnagyobb talány

Tibor bá’ online a jubileumi sorszám alatt


Amióta az ember megtanult  gondolkodni, azt tapasztalta, hogy semmi sincs magától, mindent  meg kell csinálni, ki kell faragni, össze kell kalapálni, ki  kell ásni, bárhogy, de létre kell hozni. Na jó, de mi van velünk, európaiakkal?  Az összes vallás első helyen foglalkozik   az   eredetünkkel,   így   a   Biblia  is.  Az Ó-szövetség például így kezdi: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”

Ezzel azonban nem oldódott meg semmi. Hol volt a teremtő a teremtés előtt? Ő honnan van? Mit csinált a teremtés előtt? Hát, isten mindig volt. OK, de mit tett a teremtés előtt, mivel töltötte az idejét, és miért pont most jutott eszébe a teremtés? És egyáltalában, ő miért létezett? A személyes tapasztalatok miatt senkinek se jut eszébe az a lehetőség, hogy nincs isten, nincs teremtés. Pedig tudhatnánk. 200.000 éve jöttünk le a fáról, és azóta konkrétan hiszünk egy teremtő istenben, miközben ennyi idő alatt egyetlen egy embernek se sikerült erre bizonyosságot találni. A XX. században komoly erőfeszítéseket tettek egy teremtő isten bizonyításra, az eredmény nulla.

Nincs isten, van viszont Lét, ami mindig is volt. Rendben, de az idők végtelenében, miért pont most lett (13,8 milliárd évvel ezelőtt) a Világmindenség? A válasz egyszerű. Nem pont most lett, hanem most is lett. A Lét olyan anyagszerkezetet és erőket jelent, amelyek egyrészt a lehető legtökéletesebbek (miért lenne más?), másrészt pedig bármi létrejöttét lehetővé teszi megfelelő idő elteltével. Tehát bármi belefér, nem csak az, amit magunk körül látunk. Minden lehetséges. Nézzünk körül! Mi minden tudott az Ember létrehozni a természetben található anyagokból. Nem véletlenül, hanem azért, mert az anyag erre alkalmas volt, miután megtanultuk az egyes elemek, vegyületek tulajdonságait. A lét tehát tökéletes. Nem, a lehető legtökéletesebb. Mi ebben a meglepő. Az istenhitek szerint a teremtő isten mindenható. Az istenhívők el se tudnak képzelni nem mindenható istent. A Lét miért nem lehet a lehető legtökéletesebb, ami megfelel a mindenhatóságnak.

És miért kell lenni Létnek? Amiért teremtő istennek is kellett lenni a teremtés előtt. Mert a Lét a nem-Létnek az alternatívája. Létnek kell lenni, mert a nem-Létnek nincs értelme. Ez annyira magától érthető, hogy egyszerűen nem lehet nem elfogadni.

A Lét tehát adott az általa nyújtott lehetőségekkel. A többi csak idő, és hely kérdése. Hol, és mikor történik „valami”. Nincs tehát cél, a dolgok csak úgy történnek terv és célkitűzés nélkül. Egyszerűen azért, mert nem történhet másképp.



Éljetek a lehetőségekkel!

(2998) Kacagó hétvége

Tibor bá kacagó online


I. 90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában. Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából. Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn. A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét. Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja: – Azt ne bántsd, az a temetésedre lesz!

II. A skót gyerek szalad a mamájához:

– Mama, itt áll az ajtóban egy bácsi!
– És mit akar?
– A most épülő uszodára gyűjt. Mit adjak neki?
– Fél vödör vizet! 

III. A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom. 

IV. Egy étterembe minden nap betér egy ürge egy beszélő struccal, és kér két fasírtot sült krumplival. Amikor a fizetésre kerül a sor, csak belenyúl a zsebébe, kiveszi a pénzt. és az mindig a pontos összeg.

A pincérnőnek nagyon fúrja az oldalát, hogy tud beszélni a strucc, és honnan tudja a pasi előre, mennyit fog fizetni.

Pénteken is jön a pasi a struccal.

– A szokásosat? – kérdezi a pincérnő.

– Nem, ma péntek van, kérnék egy steaket és törtkrumplit – közli a férfi, és a strucchoz fordul:

– És te?

– Ugyanazt – hangzik a válasz.

Néhány perc múlva a pincérnő visszatér a rendeléssel és közli a számla összegét:

– 32 dollár 50 cent.

A férfi belenyúl a zsebébe, és ismét átadja a pontos összeget. A pincérnő nem tudja visszatartani a kíváncsiságát és megkérdezi:

– Bocsásson meg, uram, hogy lehet az, hogy önnél mindig a pontos összeg van?

– Évekkel ezelőtt kitakarítottam a padlást és találtam egy öreg lámpát. Megdörzsöltem, kijött belőle egy dzsin és felajánlotta, hogy teljesíti két kívánságomat. Az első kívánságom az volt, ha valaha is kell fizetnem valamiért, mindig legyen a zsebemben a pontos összeg.

– Briliáns, más emberek kértek volna egymillió dollárt, de így maga gazdag fog maradni egész életén át.

– Ez így igaz, mindegy, hogy egy liter tej vagy egy Rolls-Royce, az összeg mindig ott van, ha kell.

– Megkérdezhetem, hogy kerül ide a strucc?

– A második kívánságom egy feltűnően magas pipi volt, hosszú, izmos combokkal.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2997) Magyarország megvétózta a NATO közös nyilatkozatát

Tibor bá’ online


Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát – jelentette be a külgazdasági és külügyminiszter az Eurázsia Fórum elnevezésű rendezvényen szerdán. “Magyarország nem hajlandó a geopolitika oltárán feláldozni a kárpátaljai magyar közösséget” – mondta Szijjártó.

A miniszter hangsúlyozta: a NATO nagyköveteinek találkozója után szokásos gyakorlat a közös nyilatkozat kiadása, de ezt most Magyarország megvétózta. Szijjártó Péter szerint a hosszú előkészítő munka során a magyar kormány számos javaslatot tett arra, hogy a nyilatkozat tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek köteleznék Ukrajnát a magyar közösségtől elvett jogok visszaadására, de nem fogadták el azokat. “Szerettük volna, ha ebben a közös nyilatkozatban szerepeljen olyan mondat, amely tartalmazza, hogy az ukránoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket, amelyeket nemzetközi jogszabályok, illetve nemzetközi szervezetek előírnak. Olyan javaslatot is tettünk, amely az Európa Tanácsra, illetve az ENSZ-re hivatkozik kisebbségi ügyekben. Ezeket a javaslatokat nem fogadták el, így nem tehettünk mást, megvétóztuk a nyilatkozatot” – mondta a miniszter.

Ez alkalommal olyan hírről számolt be a magyar média, ami tökéletesen elnyerte tetszésemet. Teljességgel elfogadhatatlan az az ukrán törekvés, hogy a kárpátaljai 150 ezer magyar csak bizonyos körülmények között használhassa anyanyelvét, amit néhány éven belül könnyen követhet az anyanyelv használatának teljes betiltása. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Trianon szerződés Kárpátalját nem csatolta el Magyarországtól. Ezt a II. világháború után a Szovjetunió kezdeményezte, hogy „probléma” esetén ne legyenek nehézségeik átkelni a Kárpátokon. A Szovjetunió feldarabolásakor nyugodtan kérhettük volna Kárpátalja visszacsatolását, mert az sose volt Ukrajna része. Most meg már az ott élő magyarok nyelvhasználatát is meg akarják akadályozni.

És akkor hadd említsem meg azt, hogy amikor Románia be kívánt lépni az Európai Unióba, a belépés feltételeként megszabhattuk volna a székely autonómia visszaállítását. Hatalmas alkalom volt, nem éltünk vele.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2996) Meddig puhulunk még?

Tibor bá’ online


A napi hírek szerint egy kisbéri férfi kutyája megtámadta a kacsáit, és amikor a kutyától el akart venni egy már megölt kacsát, a gazdája keze után kapott. A férfi megölte a kutyát, amiért 13 hónap elzárásra ítélték felfüggesztéssel, valamint 100 ezer forint pénzbüntetésre.

Az állatvédők félig boldogok, egészen boldogok akkor lennének, ha a férfi büntetését nem függesztik fel. Az én álláspontom az, ha egy kutya a gazda kezéhez kap, akkor azt az állatot ki kell irtani. Ha az eb nagyon közel áll a gazda szívéhez, akkor megkegyelmezhet neki, de nem lehet a kutyának utóda. Ugyanis ezek a puhány állatbarátok nem tudják, ha ezt a szabályt az Emberiség nem tartotta volna be, akkor ma aligha lehetne kutyát tartani szórakozásból, többnyire lakásban. Mert ez biztosította a szükséges szelekciót, aminek az volt a célja, hogy a farkas megszelídüljön, a gazdát ne támadja meg, csak idegeneket, főleg ragadozó állatokat. Arany szabály volt, amelyik állat a neki élelmet adó kézre támad, annak el kell pusztulni.

Ha ez így megy tovább, akkor néhány éven belül a vágóhidakon csak muzulmán férfiak fognak dolgozni, mert a nem muzulmán nyugatiak nem lesznek képesek megölni egy haszonállatot.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2995) Emlékeim a budapesti közlekedésről

Tibor bá’ online


Néhányszor már tettem róla említést, hogy a BSzKRt villamos szerelvényein három kalauz volt, a BKV-n egy se. A BSzKRt minden évben nyereséges volt, a BKV pedig veszteséges. Csak a jó fene tudja, mi az oka, nem is kutatom. Végül is most vissza kell mennem a múltba, már amennyire tudok.

Nyolc éves lehettem, amikor felfigyeltem rá, hogy nekem is kell venni (gyerek)jegyet a villamoson. A VIII. kerületi Bezerédi utcában laktunk és a meglehetősen szegény szüleimnek a vasárnapi szórakozása a népligeti kirándulás adatott, természetesen a gyerekekkel együtt. Kislattyogtunk a Népszínház utca végéhez és felszálltunk egy Népliget felé tartó villamosra. Ott aztán a magunkkal hozott plédet leterítettük és csak úgy voltunk a szabadban, futkároztunk, játszottunk, labdáztunk. Természetesen nem csak mi, sok-sok hasonló családdal együtt. Aztán a kosárból előkerült a becsomagolt elemózsia, ettünk és a felállított ivóvízkútból ittunk (nem cola jött belőle). Mivel a Népligetbe közvetlen járat nem volt, útközben át kellett szállni. Éppen ezért a villamoson „átszállót” vettek a kalauztól. Nekem az tűnt fel, hogy a gyerekjegy rózsaszínű volt, de különben teljesen megegyezett a felnőtt (fehér) jeggyel. A tenyérnyi jegyen fel volt tüntetve Budapest stilizált térképe, rajta a villamosvonalakkal. A kalauz ott lyukasztotta ki a térképet, ahol felszálltunk, illetve ott ahol átszálltunk. Így az útvonal követhető volt, tehát nem lehetett a jegyet felhasználni visszautazásra, vagy körbeutazásra. Vonaljegy nem létezett. Volt viszont „kis-szakasz”, ami egy adott járaton belül bizonyos (logikus) távolságnak felelt meg, mondjuk a Keletitől a Gellért-hegyig. Érdekesség, hogy a kis-szakasz leutazásához nem jegyvétel kellett, hanem egy előre megvehető tantusz, amit be kellett dobni a villamos ajtaja mellé rögzített perselybe. Ez a persely, valójában egy cső volt, lyukas oldallal, így láthatóvá vált, mit dobtak be utoljára. A persely mellé felszereltek egy védőburkolattal ellátott lámpát, ami indulás előtt kigyullad, ezzel egy időben valami valahol elkezdett berregni. Ekkor már nem volt tanácsos felszállni. Erre a figyelmeztetésre azért volt szükség, mert az ajtók bármikor lenyithatók voltak, a vezető nem tudta szabályozni. Vagyis a szerelvény akkor is elindult, ha az összes ajtaja nyitva maradt. És mit ad isten, nem volt több baleset, mint napjainkban.

Mivel minden kocsiban volt egy kalauz, bliccelni nem lehetett. Akinek nem volt pénze és mégis utazni akart, az kénytelen volt felülni az ütközőre, amit a villamos tökének neveztünk. A villamost pedig „tujának”. „Gyalog megyünk vagy tujával?” A háború előtt a budapesti villamos átszálló 32 fillérbe került, a gyerekjegy 16-ba. Az akkori viszonyok mellett nem volt olcsó. Olcsó csak 10 évvel később lett, mert a forint bevezetése után, az eredeti 70 filléres átszállót és 50 filléres vonaljegy árát nem emelték egy jó darabig. Érdekes módon az autóbusz átszálló 1,50-be került, amihez hozzátartozott, hogy lassabb volt és tömöttebb, de „előkelőbb”.

A háború előtt a villamosokon mindig volt ülőhely, de ha mégse volt elég hely, akkor az ülés átadás gyakorlatilag kötelező volt. Nőknek, idősebbeknek alanyi jogon járt a hely átadás. Ez volt a társadalmilag elvárt magatartás, és rám, mint gyerekre idegen emberek is rám szóltak, ha nem tartottam be a normát. Ez aztán egy kicsit fellazult, de még az ötvenes évek elején is érvényben volt.  Katonakoromban, gyakorlat után eltávozásra menve este 8 körül olyan fáradt voltam, mint egy hulla. A félóránként induló teli fogaskerekűt hagytam elmenni, hogy a következő szerelvényen le tudjak ülni. Menten elaludtam. Aztán felráztak, mert teli lett a fogas és hát adjam át a helyemet. Képzelhetitek! Hazaérve anyámnak elpanaszoltam, aki azzal nyugtatott meg, hogy ha majd én is idős leszek, nekem is jól fog esni, ha átadják a helyet. Jelentem, idős lettem, és nem adják át a helyet. Amiben csak az a bosszantó, hogy nem tudom az anyámnak alaposan megmondani a véleményem az ötleteivel kapcsolatban, mert már jó ideje nincs közöttünk.

Nem csoda, ha gyerekkoromban le se ültem, és ha már állnom kell, akkor a vezető mellé álltam, ugyanis nem volt elzárva egy fülkébe. Nézegettem, hogy vezet. Volt egy nagy kar, rajta egy fogantyú, amit megmarkolva a vezető 0-8 fokozat között elforgathatott. A nulla előtt volt I-IV fokozat is, amihez oda volt írva, hogy rekuperáció. A kar egymás utáni fokozatokra állításával a villamoskocsi fokozatosan gyorsult.  Láttam még, hogy amikor megállóhoz közeledtünk, a vezető túltekert a nullán és valóban fékezés következett be, de mi a fene ez a rekuperáció? Kénytelen voltam utánajárni. Szóval a villamost meghajtó egyenáramú motort úgy kapcsolták, hogy áramfelvétel helyett áramot termeljen, mint egy dinamó, és ezt az áramot visszatáplálta a vezetékbe, és közben persze enyhén fékezett. Na jó, volt légfék is, ami egy függőleges vastag csövön elhelyezett kisebb fogantyú képében jelent meg. Légfékezés után a rendszer egy hangos sóhajtással ürült ki. Szóval empirikus úton megtanultam villamost vezetni, amihez tartozott némi fizikai munka is. A vezető mellett fel volt állítva egy fémtartály, olyan 30        literes, ami teli volt homokkal. Ez mellett volt egy tölcsér, aminek a csőre lement egészen a sín fölé. Ha csúszott a kerék, akkor a vezető egy odaláncol, apró fémlapáttal beleszórt a lyukba egy kis homokot. Akkor is homokozta a sínt, ha nagyon gyorsan meg kellett állni.

Különben voltak egészen érdekes járatok, amire nem is gondolnál. Például a keleti és a Nyugati pályaudvarokat összekötötte egy közvetlen járat 46-os szám alatt, ami a Szinnyein és a Bethlen Gáboron ment végig.  Aztán a Rottenbiller és a Damjanich utcán is ment végig szerelvény a Városligetbe 27-es szám alatt. És ha hiszed, ha nem, még a Pozsonyi úton is ment végig villamos. Ezeket akkor kifizetődő volt üzemeltetni, ma már régen nem. Említésre méltó még, hogy egészen 1941-ig az országban a balra hajts volt érvényben, amit a fent látható korabeli fényképről is tapasztalhatunk. A megörökített villamos látványa számomra szívmelegítő, mert kedves öreg cimborának tűnik, amit oly sok éven át láthattam. Ránézésre mintha egy idősödő emberi arcot látnánk.

Valami csoda folytán a háború után a villamos kapacitás nem volt elég, valószínűleg, mert mindenki villamossal akart utazni. A kocsik állandóan teli voltak. Az ajtókon az emberek fürtökben lógtak, sőt a kocsik közé is beálltak. Ez után találták ki, hogy becsukható ajtóknak kell lenni. Persze akkoriban is volt fejetlenség. Amikor észlelni kezdtem a világot a körúti villamos középen ment, ahogy most is. Aztán valakinek lehetett egy jó ötlete. Az egész körutat  feldúlták és a villamos síneket áthelyezték a járdák mellé, gépkocsi forgalom középre. Aztán ezt természetesen visszahelyezték oda, ahol napjainkban vannak.

Az első modern villamos a „stuka” 1940-ben kezdte működését, ami légfék helyett sínre tapadó elektromágnes fékkel volt felszerelve, és a 44-es vonalán közlekedett, ami a Rákóczi úton volt, és kiment az Angolparkig, ami a háború alatt Hungária parkká változott, mert az angolokkal hadban álltunk. A háború után pedig Vidámpark lett, mert a nemzetköziséggel a Hungária nem fért össze. Most persze várom, hogy Orbán mikor döbben rá, hogy vége a vidámságnak, vissza a Hungáriához.

Aztán a hatvanas években kiderült, hogy az igen sikeres BSzKRt utóda a BKV veszteséges. Tehát spórolni kell. Valakinek lett egy zseniális ötlete, szüntessük meg a kalauzokat. Megjelentek az első villamosok KN jelzéssel, ami a felszállást biztosító ajtó mellet volt kirakva olyan 30 centis betűkkel. Kalauz Nélkül, de addigra a társadalom eléggé elkurvult. Ha nincs kalauz, akkor minek váltsunk jegyet. Általánossá vált a bliccelés, pedig a jegy ára 1 forint volt csupán és nem emelték az istennek se, de aztán ránk tört a kapitalizmus egy különleges fajtája, mert hozta magával az összes kapitalista hátrányt, de nálunk valahogy megmaradtak a szocialista hátrányok is. E kettő kombinációját szenvedjük immáron 30 éve. Életem folyamán jelentős társadalmi változás volt hazánkban. A villamos tökén bliccelő fiatalokat annak idején a kalauz a lyukasztóval verte a hátsó ablakon keresztül. Ma a felnőtt utasok kalauz híján a vezetőt verik a vezető fülkében, ha úri kedvük úgy kívánja. És ehhez nem kellett több 50 évnél.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2994) Irány az atomháború


Csökkentett méretű nukleáris arzenáltól nem lesz a világ biztonságosabb, mind addig, amíg az elit (akik sose láttak egy világháborút) elégülten hisz abban, hogy ők sose fognak áldozatok lenni. Ez a veszélyes illúzió apokaliptikus konfliktusokhoz vezethet, mondja egy nagyra becsült szakember.

Az eredeti cikk teljes magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Hogy lehetsz egy évre VIP előfizető? Úgy, hogy legalább 10.000 forint adakozással hozzájárulsz a honlap fenntartásához. Az egy éves előfizetés 50 fordítást jelent.


What the new arms race will look like in a post-INF world

Limiting nuclear arsenals doesn’t make the world safer – not while the elites, who have never seen a big war, complacently believe they never will. This dangerous illusion invites apocalyptic conflict, a renowned scholar believes.

Humankind’s history might be a history of wars, but for several decades there was a sort of lull, with no really big armed conflict affecting leading world powers. That is, in part, thanks to nuclear weapons. Fear of their power kept the Cold War from becoming a hot one and restricted the actual fighting to proxy conflicts.

Also on rt.com What the new arms race will look like in a post-INF world

And that, in turn, has led to a situation where many of those currently in power don’t take the threat of war with the gravity it deserves, says Sergey Karaganov, a researcher of international relations and a dean at Moscow’s Higher School of Economics.

Complacency breeds danger

“The previous generations had a gut fear of war because their fathers or they themselves experienced World War II. But modern generations think of war very lightly,” he told RT.

This attitude is a major reason why the world now is in fact a more dangerous place than it was at the height of the US-Soviet confrontation, he believes. Some powers believe they are entitled to live in peace and cannot imagine that a smaller conflict elsewhere may escalate into a nuclear Armageddon. Meanwhile old mechanisms meant to prevent such a disaster are rapidly deteriorating, he said.

U.S. President Barack Obama, and his Russian counterpart Dmitry Medvedev shake hands after they signed the New START nuclear arms reduction treaty, April 8, 2010. ©Global Look Press / CTK / Michal Dolezal

This year Washington scrapped one of the key Cold War agreements restricting nuclear weapons – the INF Treaty – and indicated that another one – New START – would not be extended beyond 2021. The US changed its nuclear posture and now doesn’t rule out responding with nukes to a cyberattack. The Pentagon’s generals want a larger toolbox of smaller nuclear weapons and are weighing up options on how to use them in regular conflicts.

These days, it’s more complicated than just nukes

That said, those old mechanisms are also failing for purely technological reasons. In the 1970s there was a reasonably clear distinction between strategic weapons and everything else, so ensuring parity was relatively simple. Basically the US and the USSR settled on numbers of missiles, long-range bombers, submarines and warheads they were comfortable with and agreed ways to verify that each party sticks to the limits.

US President Richard Nixon and the General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Leonid Brezhnev sign The Anti-Ballistic Missile (ABM) Treaty, May 26, 1972 © RIA Novosti / Yuri Abramochkin

“There are people in our country, as well as in other countries, who are stressing that we should go as we have been going in the 1960s and the ‘70s and the ‘80s. I must say I am very skeptical, because even in the ‘70s and the ‘80s we were basing our analysis on the very, very strange presumption of what was called parity,” Karaganov says.

But the distinction between “nuclear and non-nuclear, conventional and non-conventional” is blurred today. How does one take into the equation, for example, a conventional precision missile that can be fired across the border and take out the other nation’s military headquarters? Or a satellite that can blind an ICBM early warning spacecraft? Or a hypersonic glider? Or a computer virus that can shut down the power grid?

“Now strategic parity is almost impossible to count.”

Stop trying to limit nukes – change the thinking

Karaganov recently co-authored a report on this persistent danger. He admits it doesn’t have all the right answers, but offers some ideas where to begin – and philosophy is at least as important as politics or technicalities.

For example, nations should acknowledge that geopolitical rivalry was not an aberration of the ideologically-divided past but rather a natural order of things. Strong players have great appetites and will use any means to impose their will on weaker ones. Unfair, but such is life.

The next step would be to embrace a new multilateral deterrence arrangement that would include additional players, first and foremost China, and somehow incorporate non-nuclear things like cyber weapons into the calculation.

The People’s Liberation Army (PLA) soldiers take part in a performance during an open day of Stonecutters Island naval base, in Hong Kong, China, June 30, 2019. © REUTERS/Tyrone Siu

“The aim of the strategic policy of all responsible nuclear powers should not be doing away or even reducing their nuclear weapons, but strengthening mutual deterrence, and that is a completely different philosophy,” Karaganov suggests.

China vows retaliation if US deploys mid-range missiles in Asia after ripping up INF treaty

Essentially, he and his colleagues suggest ditching the old idea of nuclear stability – achieved through the reduction and capping of the two largest superpowers’ arsenals. Instead, any new treaties should focus on transparency – as well as developing protocols to wind down a nuclear conflict once it does start, which is much more likely to happen by accident than by intention.

The result may be somewhat of a Mexican standoff, but the alternative is far more dangerous, the scholars argue. An armed conflict involving nuclear-capable powers has the potential to spiral out of control, with sides trading increasingly serious blows and hoping the other one will chicken out.

A few decades ago the fear of nuclear weapons put a reasonably low cap on such games of nerves, but it is no longer the case and the risks are rising by the year. The solution would be for the great powers to put de-escalation as the paramount goal whenever a clash brews and treat any potential war between them as a doomsday in the making.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2993) Az 1930-as évek magyar egészségügye egy gyerek szemével

Tibor bá’ online


Manapság szinte éjjel-nappal az egészségügyről van szó. Ez sarkalt arra, hogy összeszedjem emlékeimet és írjak valami olyasmit, ami majd mindenkit meglep.

Bár Fleming a penicillint 1928-ban fedezte fel, az első gyógyításra csak 1942-ben került sor. Az első penicillin készítményeket Magyarországra az angol „megszálló” katonák hozták be 1945-ben, amikor is úgy keresték, mint a cukrot. A 8 éves húgom életét egy ilyen mentette meg 45 karácsonyán. Protekció és pénz kellett hozzá. Az első penicillin por egy apró üvegcsében volt hermetikusan lezárva, gumidugó segítségével. Egy injekciós tű (és persze fecskendő) segítségével élettani só oldatot nyomtak a porra, majd a feloldódás után annyit szívtak vissza, amennyi egy adagnak számított, és mindjárt be is nyomták a betegbe. Ezek szerint a háború előtt a magyar egészségügynek be kellett érni a szulfa készítményekkel: Ultraszeptil, Szuperszeptil, Szulfaguonidin… Más nem létezett. De nem hiszem, hogy ezért nagyon hátrányos lett volna. A magyar orvosok nagy tudású, sok tapasztalattal rendelkező, hivatásbéliek voltak. Ezek a ma már ritka tulajdonságok ellensúlyozták a modern diagnosztikai eszközök hiányát. Nem kellett ultrahang, egy sztetoszkóp és hozzáértés, máris megszületett a diagnózis. Szívbillentyű tágulás.

Anyám meglehetősen hanyag anya volt, ami a paraszti múltból maradt vissza. Ha üvöltöttem, akkor lázam volt, rohant az 5 házzal arrébb lakott (gyerektelen) Maca nővéréhez, és együtt rohantak velem tovább. Két éves koromban a Horthy Miklósné gyerek klinikára, ahol 2 hét alatt helyre pofoztak, természetesen ingyen. Erről nyilvánvalóan nincs személyes élményem. 4 évesen már a Tűzoltó utcai gyermekkorházba vittek, amit akkor „Fehér keresztnek” neveztek. Tüdő és mellhártya gyulladás, ami modern antibiotikum nélkül nem volt vicces. De meggyógyultam. Az anyám nem, de az állam vigyázott rám, kellett a katona, mert Erdélyt vissza akartuk szerezni. Esti ima helyett azt harsogtuk el, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyország.” A gyógykezelésem itt is ingyenes volt, nem is lett volna rá pénzünk, különben is, anyám sajnálta volna rám költeni (a gyerek akkoriban fogyóeszköz volt, nem minden joggal felruházott parazita).

Csak azt ne gondoljátok, hogy a nővérek – például – kitörték értünk a nyakukat. Nem voltak hanyagok, de semmi laca-faca. Az esti lázmérésnél behoztak egy bögrét félig teli fertőtlenítő folyadékkal, amibe bele volt nyomva 20 lázmérő, sorba járták az ágyakat és mindenkinek a kezébe nyomtak egy lázmérőt, úgy vizesen. Le is törölhették volna, de nem, edződjenek ezek a gyereket, a csatamezőn se lesz kényeztetés. Emlékszem rá, mennyire kellemetlen volt a hideg víz és a forró test találkozása. Különben se kényeztettek (ami ma a hirdetések kulcsszava) Vérvétel, injekció, tűrnünk kellett egyetlen zokszó nélkül. Nekem a hátamból lógott ki egy gumicső (PVC nem létezett), amin keresztül csöpögött saját termelésű gennyem. Zacskóba tárolt vérplazma ismeretlen fogalom volt. Ha kellett vér, akkor jött egy rokon és „transzfúzió”, azaz egyik testből a másikba, csövön keresztül. A rokon azért is fontos volt, mert vércsoport megállapításra nem nagyon került sor. De ha az anyuka nem kúrt félre, akkor a fiúgyerek rendszerint örökölte az apa vércsoportját. Viszont az iskolában havonta jött az orvos és mindenkit meg vizsgált, jellemző a korra, hogy még a hajtetű és deréktetű ellenőrzés is be volt iktatva. Három havonta pedig testületileg mentünk fogorvoshoz. A Kormány nem csak papolt a megelőzésről, de cselekedett is. Igaz, nem volt anyuka, aki berohant volna az iskolába és tiltakozott volna, hogy a 14 éves fiának a fitymáját is megnézték, nem szűk-e. Mi, legfeljebb röhögtünk.

Vézna voltam, beutaltak az Erdei iskolába (a fogaskerekű második állomása), ott töltöttem 3 hónapot, megerősödtem. Természetesen ez is ingyen volt. A téli hónapokban ingyenes volt a kvarcolás (gondolom D3 vitamin helyett)

Az OTI, OTBA, MABI, MÁV biztosító társaságok a kor igényeit kielégítették. Persze „más anyagból” dolgozott a kormány. Az orvosok fix fizetést kaptak, és eszük ágában se volt lelkiismeretlen munkát végezni, vagy tartani markukat paraszolvenciára. Ez elképzelhetetlen volt. A korszelleme nem tette lehetővé. Az emberek vasárnap nem megszokásból mentek templomba. Nem kellett őket rászorítani a lelkiismeretes munkára. Pedig a feladat gigászi volt. Népbetegség a halálos TBC, ami ellen nem volt gyógyszer. A immunrendszernek kellett gyógyítani. Persze én is megkaptam, (majd pont ezt hagyom ki!). A korabeli technika a kavernás tüdőlebeny „lekapcsolása” volt, azaz levegő nyomás alatt kicsire zsugorítani. Ha a szervezet a kavernát elmeszesítette, akkor szüret. Ha nem, akkor annyi. Röntgen átvilágítás természetesen létezett, iszonyatos dózissal, de legalább diagnosztizálni tudták a betegséget. Persze a gyógyulás hosszú hónapokig tartott, amit jó levegőre épített szanatóriumokban kellett eltölteni. Ez nem kigyógyítás volt, „csak” utókezelés.

Amit nem értek, minden olajozottan működött, ment a gyógyítás és a kormány nem vágta a társadalom pofájába, hogy nincs pénz. Sokba kerültök. Nem dolgoztok, csak élősködtök. Egy sima laborvizsgálatra nem kellett 4 hétre előre kérni időpontot. Nem 07:00-től 09:00-ig volt a vérvétel, hanem amíg a páciensek el nem fogytak. Sokan haltak meg, mert mások voltak a feltételek, de senkinek se volt az az érzése, hogy szarnak rá, az orvosa és a rendszer nem tesz meg mindent az érdekében.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2992) Ünnepnap

Tibor bá’ online


Az Úr a hetedik napot ünnepnek rendelte el. Most ezt én is tiszteletben tartom. De, hogy ne menjetek el üres kézzel, közzé teszek egy karikatúrát, amit manapság úgy hívnak, hogy mém.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2991) Hétvégi múzeumlátogatás

Tibor bá online

Közvetlenül az I. világháború után, 1919 augusztusában  Walter Mittelholzer  svájci mesterpilóta egy kétfedeles géppel a Mont Blanc legmagasabb csúcsa  fölé emelkedett, hogy lefényképezze a Mer de Glace nevű gleccsert, ami rendkívül népszerű volt a turisták körében.

Aztán szinte napi pontossággal eltelt 100 év, amikor is a skót University of Dundee kutatói a fénykép alapján a global positioning satellite segítségével kijelölték azt a térbeli pontot, ahol a fénykép készült. Ez után már más dolguk nem volt, mint keríteni egy helikoptert, felmenni a kijelölt pontra, 4700 méter magasságra, és készíteni egy fényképet. Ez megtörtént. A két fényképet egymás mellett megtaláljátok a szöveg alatt. A 100 éves jégvesztés, ami valójában csak az utolsó 30 évben történt, jól felmérhető szabad szemmel is.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2990) Az ifjúság megérdemli az őszinteséget

A tények elfogadása felszabadít

Kevin Hester posztjának felhasználásával https://kevinhester.live/


Ne hazudj az ifjúságnak, megérdemlik, hogy őszinte légy hozzájuk. Akik ezt nem tartják be, azok folyamatosan vádolják a tények feltáróit azzal, hogy „feladják a küzdelmet”. Amikor szerintük a helyes magatartás a diófaültetés, még akkor is, ha már csak egy nap a világ. Szerintünk pedig az ifjúság jövőjét ellopták, a legkevesebb, hogy ezt őszintén feltárjuk.

A kőkemény igazság az, hogy a „biztonságos” antropogén melegedés valószínűleg 0,5°C volt (már rég átléptük), nem pedig 1, vagy 1,5 vagy 2 °C. Most növekvő sebességgel futunk a hatodik tömeges kihalás felé. Jó példa erre a metán fokozódó feltörése a sarkkörön túl.

A fiatalok iskolába, egyetemre járnak, és olyan dolgokat tanulnak, amire semmi szükségük nem lesz. Elhitetik velük, hogy minden úgy folytatódik, ahogy ez eddig történt. Ehelyett fel kellene őket készíteni arra, ami vár rájuk, mert alapvetően mindenkiben benne van a végeláthatatlan folytonosság. Erre igen jó példa egy vicc a fiatal éveimből: Hallotta? 6 milliárd év múlva a Nap kihűl, az élet megszűnik a Földön. – Mit mondott? – Azt hogy 6 milliárd év múlva megszűnik az élet. – Ja, de jó, elsőre én 6 milliót értettem. Ilyen beidegződés mellett nem csoda, hogy a tényeket nehéz elfogadni.

A kognitív disszonancia ragyogóan felfedezhető az emberiség úgynevezett vezetői körében, akiknek fogalmuk sincs, mit mondjanak, vagy mit tegyenek. Mivel senki, a hatalmon lévők közül nem fogadja el a valóságot az előttünk álló összeomlás tekintetében, valamennyien a hazugság árnyékában élünk.

Az Extinction Rebellion mozgalom sikeresen mozgósított számtalan embert, akik nem tehetnek mást, mint kérik a meghasonult politikusokat, hogy most tegyenek valamit a klímaváltozással kapcsolatban. Az egész azért van kitalálva, hogy úgy tűnjön, történik valami, de valójában arról van szó, hogy az ifjúság elől elzárják a valóságot. A szorgalmas tüntetés csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a tragikus helyzetről.


A birodalomnak, a civilizációnak és az élőhelynek vége – ez a tökéletese alkalom arra, hogy megöljük a hírhozót.

Egyszerűen nem létezik elfogadható módja annak, hogy közöljük az emberiséggel, életüket egy illúzióra tették fel.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2989) Trump figyelmeztetett, Amerika háborúba léphet


Előszó: Néhány napja arról volt szó, hogy újraválasztás biztosítása érdekében Trump indíthat atomtámadást. Akkor ezt hozzászólásban néhányan nem tartották reálisnak. Akkor most itt van néhány történés az utóbbi időkből.

Az amerikai elnök specifikusan megfenyegette Iránt, hogy olyan csapásban részesül, amilyenben még nem volt része, ha az iráni rezsim provokálja Washingtont.

Írta: Quint Forgey, megjelent a Politicoban.

Ez a poszt a fontosságára való tekintettel egy ingyenes fordítás.

Donald Trump elnök, mint a hadsereg legfőbb parancsnoka, hétfőn zavarba ejtő meghatározással állt elő a külpolitikájának prioritását illetően, aminek kapcsán ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai katonák hazahozatalán szorgoskodjon, miközben figyelmeztetett arra, hogy Amerika hamarosan egy új katonai konfliktusban találhatja magát. 

„Megpróbálok kilépni háborúkból. Lehet, hogy ezzel egy időben háborúkba kell lépnünk, érthető? Lehet, hogy háborúba kell lépnünk.” Mondta Trump az újságíróknak a Fehér házban.

„Jobban fel vagyunk készülve, mint korábban.” Folytatta. „Ha Irán tesz valamit, olyan csapás éri, amilyenben még nem volt része. Úgy értem, meg vannak hozzá az eszközeink.”

Az elnök megjegyzésére akkor került sor, amikor adminisztrációjának szembe kell nézni a Közép Keleti eszkalációval, és új katonai átcsoportosítást kell végrehajtania a területen.

Az elmúlt napokban Trump egy ideiglenes fegyverszünetet javasolt, amiről Mike Pence alelnök tárgyalt Recep Tayip Erdogan török elnökkel, hogy Szíriában az amerikaiakkal szövetségben lévő kurd harcosok lemészárlását a török haderő beszüntesse.

Időközben Trump parancsban adta, hogy az amerikai katonákat kivonják Szíriából, ami a Kongresszust és a Pentagont arra késztette, hogy felhívják a figyelmet a következményekre, és pedig arra, hogy az Iszlám Állam katonái aktiválódhatnak.

A több mint 700 kivont amerikai katonát áthelyezik Irak nyugati részébe. Állította szombaton Mark Esper védelmi miniszter, annak ellenére, hogy újabb sajtó értesülés szerint Trump azt fontolgatja, hogy néhány száz katonát Szíria északkeleti részén tart, hogy ellenálljanak szír és orosz csapatok előnyomulásának az ország gazdag olajmezei felé.

Esper a hónap elején azt is kijelentette, hogy Amerika további katonákat fog Szaud Arábiába telepíteni a királyság védelme érdekében az iráni rezsimmel szemben, annak ellenére, hogy Trumpnak szándékába van a véget nem érő háborúból való kilépés.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2988) Október 23.

Tibor bá’ online


Október 23.-áról mindenkinek a forradalom jut eszébe, és az csak természetes, hogy erről kell szólni a posztnak is. Én azonban csavarok egyet a történelmen, és átváltok az időjárásra.

Az idős emberek visszaemlékezésénél az a fő probléma, hogy az emberi memória kiszámíthatatlan. „Hát én már megértem 90 évet, de ilyen sok esőre nem emlékszem.” Az ilyen, és ehhez hasonló mondatok semmit se érnek. Elsősorban azért mert az öreg emberek szeretnek nagyot mondani, másodsorban pedig a memóriájuk nem ér egy lyukas krajcárt se. Persze vannak kivételes esetek. Íme:

Az indiánnyár nem klímaváltozás hozta esemény. Indiánnyár volt 50-100 évvel ezelőtt is. Nem minden évben, de időnként bekövetkezett. Hogy pontosan mikor és hogyan zajlott le, ki a fene emlékszik. Kivételt képez az én esetem.

1956 októbere egy különleges dolog, mert a forradalom miatt mindenki emlékszik, aki már élt akkor. Én a katonaságnál az utolsó (harmadik) évemet, sőt utolsó heteimet töltöttem, mert november 10. lett volna a leszerelésem napja. Az utolsó két évet a Petőfi laktanyában húztam le, de a nyár végén egységemmel együtt áthelyeztek Szentendrére. Akkoriban már naponta hazamentem aludni a tisztekkel együtt. A parancsnokomat csak az érdekelte, hogy reggel 8-kor a helyemen legyek.

Reggel a tisztek hévvel mentek Szentendrére, én viszont motorbiciklivel. Jól emlékszem, hogy facsarodott össze az arcom mire kiértem. Még nem fagyott, de nem volt több mint 3-4°C. A Nap is felkelt, de csak egy narancssárga folt volt az égen. Felhő nem volt napokon át, de a láthatatlan vastag köd alaposan megszűrte a Napot. Délfelé valamit javult a helyzet, de nem sokat. Az igazi indiánnyár szeptemberben volt, nem október végén. Október végén valódi, meleg indiánnyár csak mostanában van. Tegnap, tegnap előtt melegrekordok dőltek meg. A felmelegedés érzékelhető. De ami a legfontosabb különbség, hogy most olyan kék az ég, olyan melegen süt a Nap, mintha még augusztus lenne. Hatvan éve az indián nyarak nem ilyenek voltak. Egyetlen egy dolog volt közös. 1956-ban is hosszú napokon át tartott az indián nyár.

Hogy mondjak valamit az évfordulóval kapcsolatban is. Véleményem szerint, ha 1956 októberében úgy esik az eső, ahogy általában szokott, másként alakultak volna az események. Kinek van kedve zuhogó esőben Sztálin szobrot fűrészelni, körömreszelővel?


Éljetek a lehetőségekkel!

(2987) Trump végveszélybe hozhatja a világot

Donald Trump ujja a gombon van. Mi már tudjuk, hogy meg fogja nyomni, ha úgy gondolja, hogy ez segít az újra választásában.

Az angol poszt teljes magyar fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek.


Donald Trump has his finger on the button: We now know he’ll push it — if he thinks it can get him re-elected

By Lucian K. Truscott IV / Salon

These are the most frightening words Trump has uttered since becoming president:

“Sometimes you have to let them fight a little while. Sometimes you have to let them fight like two kids. Then you pull them apart.”

He said this at a campaign rally, naturally. In Texas, naturally. He tossed out the remark like just another chunk of red meat, so we can assume he meant what he said, because that’s when Trump tells us who he is, when he’s standing before an adoring crowd and he goes “off script.”

Trump’s entire presidency has been “off script,” but it’s telling when his excursions into the la-la land of his mind are this specific. He was speaking of the Kurds and the Turks, who have been engaged in bloody battles along the border between Syria and Turkey ever since Trump effectively gave Turkish President Recep Tayyip Erdogan the green light to invade Syria on Oct. 5. Kurdish forces have already lost as many as 11,000 since they began fighting ISIS alongside U.S. forces in Iraq and Syria. Now hundreds more have died, and thousands may yet lose their lives. Hundreds of thousands have been displaced and are refugees. It’s a bloody disaster that Trump refers to as a fight between children on a playground.

Messze a legbutább amerikai elnök

It isn’t just that Trump is a chickenshit draft-dodger who was famously exempted from military service because of bone spurs on his heels, and it isn’t just that he is famously disdainful of the advice of his own military commanders and foreign policy experts.

Because he is the president of the United States, he is the man who as commander in chief has the power to use nuclear weapons, and for the first time since he took office, I am afraid that he would not hesitate to use them if he thought it would help him win re-election.

What he just did to our allies the Kurds and the way he described it at his rally is all the evidence we need that he not only has no regard for human life, but he has no idea whatsoever what the waging of war is, what it means, what it does and what it costs. Just as money accrues to measure wealth, to Donald Trump, war is just another way to keep score.

Look at what he said this week when he belittled his former secretary of defense, James Mattis, during a meeting with congressional leaders. After criticizing him as “not tough enough,” Trump bragged, “I captured ISIS. Mattis said it would take two years. I captured them in one month.”

Let’s take a moment and have a look at everything that’s not merely wrong, but hideously stupid, about that remark. There is Trump’s puerile obses sion with “toughness,” of course, but beyond that, there is his use of the word “captured.” What does he think the war against ISIS has been? A game of Capture the Flag? The goal of the campaign we waged against ISIS with the Kurds was never to “capture” them. It was to end their effectiveness as a fighting force, to destroy their so-called Caliphate, and to prevent them from sending their fighters to this country to commit acts of terrorism. It didn’t happen in “a month,” and it didn’t start with Donald Trump. It took years of fighting to bring ISIS to its currently weakened state. Years and many, many dead bodies, most of them Kurdish, but some of them American.

These aren’t the words of a commander in chief. They aren’t even the words of a schoolyard bully. They’re the words of a deeply and completely stupid man. Trump doesn’t bother to dumb things down for an audience like the one in Texas. It’s what he actually thinks, an ongoing sum total of all that he doesn’t know and has no interest in learning. It’s evidence that he doesn’t care about the purpose and power of waging war. He doesn’t know or care that wars kill people, thousands of people, sometimes tens and hundreds of thousands, and in the not too distant past, even millions. Command over armies and navies and air forces in war should never have been granted to such a helplessly ignorant fool.

Trump has no idea where American soldiers are in Syria, or what they’re doing. He has no idea if they are still in harm’s way. They are. He has no idea how many Kurds have been killed since Turkey invaded northern Syria, nor does he care. He has been dismissive of our Kurdish allies and what they have helped us accomplish, not only in the war against ISIS, but in bringing a relative peace back to northern Syria and areas of Iraq all the way east to Mosul. This week he dove even deeper into his well of lies when he declared that the Kurds are “no angels” and are “worse than ISIS.”

Even as Trump bragged about pulling 1,000 U.S. troops out of Syria, he sent 2,000 troops to Saudi Arabia on a mission that still hasn’t been defined, other than as an unfocused response to the recent Iranian drone attack on Saudi oil fields. He prepares to start new wars at the same time he lies about ending old ones.

All this is just more willful ignorance contained within his usual fog of lies. But it was his description of the grief of families meeting the bodies of their dead at Dover Air Force Base that was most illustrative of his abject disdain for human life. “They scream, like I’ve never seen anything before. They’ll break through military barriers. They’ll run to the coffin and jump on top of the coffin. Crying mothers and wives. Crying desperately.”

Let’s put aside the callousness of using the grief of fathers and mothers and husbands and wives. That’s a given. It’s the way he treats that grief as spectacle that illustrates Trump’s inhumanity. For him, the tableau of families witnessing the grim ritual of military bodies being returned on a cargo jet at night to American soil is just another scene in the reality television show that runs in his head 24 hours a day. Trump has no idea what a bullet or a piece of shrapnel does to a human body. He has no idea, in fact, what the death of a soldier is. His description of the scene at Dover is the worst kind of voyeurism, and yet another example of Trump’s inability to feel or express empathy.

The least you must do if you are a commander who sends soldiers into battle is to be able to understand what death is. Trump does not. It’s all just a big game for him. He likes Erdogan. He’s “tough,” he’s a “real leader.” He likes Putin. He’s “tough.” He’s a “real leader.” In the world of Donald Trump, they are in the Trump club of “real” men who understand what it takes to win and are willing to do it. He admires them because he sees himself in them.

Trump doesn’t have any more of a clue about the devastating destructive power of a nuclear weapon than he has of the effect of a single bullet on a body. That’s why he is so dangerous. He was willing to sacrifice our Kurdish allies, to kill hundreds if not thousands of them so he could go down to Texas and stand on a stage and appear tough and feed the insatiable need of his base to worship him and his falsehoods. All he cares about is how he looks — and whether he wins.

Mark my words: Donald Trump will take us to war, even nuclear war, if he thinks that is what it will take to win this election. You read it here first.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2986) Fukushimai baleset 2.0

Tibor bá’ online


Guy McPherson beszámolóiban említést tesz a világ 400+ atom reaktoráról, amelyek a civilizációnk lerobbanásakor le fognak olvadni, mert a kezelő személyzetnek fontosabb lesz a családja, mint a munkahelye. Hogy az atomreaktorok potenciális veszélyforrások arra jó példa Fukushima második balesete.

A múlt héten 1958-óta a legrosszabb tájfun sújtotta Japánt és pont a fukushimai körzetet, ahol az elmúlt 8 évben iparkodtak összegyűjteni a radioaktív hulladékot, és radioaktivitással szennyezett talajt. Ezt ideiglenesen (mert nem tudták kitalálni mit csináljanak vele) gigantikus méretű plasztik zsákokban tárolták, darabonként 1 tonnás tömegben. Összességében több mint 2600 plasztik zsákot gyűjtöttek össze.

A 900 mm esővel és 240 km/ó széllel érkező, Hagibis nevű trópusi ciklon szétcsapott a zsákok között. Hogy a zsákok közül hány végezte a Csendes-óceánban azt egyelőre nem lehet tudni. Különben a plasztik zsákok becsült élettartama 5 év. Hogy ennyi idő után mit terveztek tenni a zsákokkal és azok radioaktív tartalmával, azt nem lehet tudni.

Probléma bőven akad, megoldás csak ritkán.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2985) Erdogán Magyarországon

Tibor bá’ vasárnapi vidám online


Még mindig hétvége van, és folytatjuk a vidámságot. Tudjátok, amikor két ember évtizedeken keresztül együtt él, félszavakból, sőt szavak nélkül is érti egymást. Kezdetben, este lefekvés előtt Éva megkérdezte, megbocsátottál már. Erre én legtöbbször  fejbólintással válaszoltam, hogy igen. Most már hosszú évek óta nem is kell kérdezni, én csak bólintok, hogy igen. Na, de mit? Ennek előzménye egy másik tősgyökeres pesti zsidó vicc: Kohn a negyedikről lerohan Grünnéhez a földszinten: „Grünné asszony, képzelje a maga férje és az én feleségem…”, de nem tudja tovább mondani, mert a nő közbevág: „Szörnyű Kohn úr, de tudja mit? Bosszuljuk meg.” Az ötletet tett követ, Kohn úr és Grünné asszony nekivetkőznek, és megbosszulják a megcsalást. Kohn alig mászik le a nőről, amikor az újra megszólal: „Kohn úr!” – „Igen” – „Tudja mit, bosszuljuk meg újra.” Kohn visszamászik, és folytatja a tevékenységet. Most valamivel tovább tart, de aztán csak vége lesz, és persze Grünné újra előáll az ötlettel, hogy bosszulják meg még egyszer, amire Kohn azt válaszolja: „Grünné asszony, én már megbocsátottam.

Na jó, de hogy jön ide Erdogán Magyarországon? Úgy, hogy az is vicc. Orbán választásokat nyer agyba-főbe (na jó ezt most nem nyerte meg) azon az alapon, hogy az ellenzék muszlim migránsokat akar betelepíteni az országba (ami persze nem igaz, de ennek ellenére néhánya itt, a honlapon is előállnak vele), miközben ő török általános iskola és gimnázium létrehozását engedélyezi Budapesten, ahol a Korán megismerése (és gondolom alkalmazása) kötelező tantárgy lesz. Nekem csak egyetlen egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Politechnika órán áttanulmányozzák-e majd a nők megerőszakolásának technikai részleteit? Javasolnám, tartsanak bemutatót Orbán Viktor családtagjain.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2984) Putyin Szaud Arábiában

Tibor bá’ vidám online


Hétvégén kevesen olvasnak, még kevesebben szólnak hozzá, okosabb ha kikapcsolunk és vidáman töltjük a napot. A poszt címéről egy réges-régi “szocialista” vicc jutott az eszembe, aminek a címe “Lenin Lengyelországban”. Talán nem mindenki ismeri, ezért leírom. Hruscsov  Lengyelországba készült látogatóba, ezért a Kreml udvari festőjét megbízta, hogy készítsen egy festményt, amit magával tud vinni, és aminek az legyen a címe, hogy “Lenin Lengyelországban”. Néhány nap és a festmény elkészült. Hruscsov ment megnézni a képet. A festő lehúzta az eltakaró leplet, előjött Krupszkaja, amint egy kozák éppen kúrja. A meglepetéstől Hruscsov felkiált, ki ez a nő. A festő, ez Krupszkaja,  Lenin felesége. Na jó – így Hruscsov – és hol van a férj, Lenin? A festő: hol lenne, Lenin Lengyelországban.

Tudom, hogy mindenkinél idősebb vagyok, de talán még mások is emlékeznek a Szovjet himnuszra, annál is inkább, mert a zenéje nem változott. Nos Putyin elment Szaud Arábiába, ahol az udvari zenekar rákapcsolt az orosz himnuszra, ami egy hihetetlen kakofóniába torkolt. Hallgassátok meg. Szegény Putyin olyan szerencsétlenül állt ott, és gondolom a kínok kínját érezte. A himnusz 10:45-től.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2983) A svéd nőket tömegesen erőszakolják a bevándorlók

Tibor bá’ online


Poén az, hogy az a svéd közalkalmazott nem hajlandó meghallani fehér svéd nők bejelentéseit,bevándorlók erőszakoskodásával kapcsolatban, akik megerőszakolás vádjával járnak el Julius Assange ellen.

A Volvo gépkocsi gyár vezérigazgatója szerint a svéd kormány által Svédországba importált bevándorlók bűnözése olyan magas fokú, hogy a Volvo gyárat valószínűleg át fogják helyezni máshová, hogy zavartalanul termelhessenek.

A vezérigazgató könnyen megkaphatja a bélyeget, hogy rasszista, mert szerinte a világ legbutább és leggonoszabb emberek gyülekezete található a svéd hazaáruló kormányban. Ja igen, főleg nőkről van szó.

A vezérigazgató messze nyúló feltételezése nem kitalált, mert Interneten panaszkodó svéd nők állítják, ha sötét bőrű „bevándorlókkal” kapcsolatban feljelentést tesznek, akiket a hazaáruló kormány ráeresztett a lakosságra, az rendszerint kezdeményez ellenük egy eljárást azon a címen, hogy tiltakoznak a bevándorlás ellen. Ugyanis a teljes nyugati világban a bevándorlók előnyt élveznek a nekik helyet biztosító anyalakossággal szemben.

Még csak annyit, hogy belinkeltem egy videót, sajnos angol a nyelv, de például Gyamathy tökéletesen érti, és ez talán kinyitja a szemét.



Éljetek a lehetőségekkel!

(2982) Melltartók

Tibor bá’ online


Ennek az apró női ruhadarabnak a története visszanyúlik az ókori Egyiptomig. Viszont a mai forma mindössze a XIX. Században alakult ki.

A melltartó funkció első szabadalmát 1914 szeptemberében jegyezte be Mary Phelps Jacob, és mindjárt hatalmas népszerűségnek örvendett. Jacob férje nem hitt a hosszú távú  sikerbe, ezért a szabadalmat eladta 1500 dollárért.

A következő évtizedekben a melltartó hatalmas utat tett meg. Az első képet 1951-ben készítették, amikor a melltartó főfunkciója (ellentétben a nevével) nem a mellek tartása, hanem a mellek mozgásának a megakadályozása volt. Abban az időben a ringatózó emlők túl frivolnak számítottak, tehát lekötözték őket.

A következő funkció a lógó mellek megemelése volt. Erre találták ki a rugalmas anyagból készített fél-csészét. Ezek láthatatlanul megemelték a melleket, amiknek a felső széle kivillanhatott a nyakkivágásban.

A legújabb időkben nem csak a mozgásgátlás, és a megemelés funkciókat veszítették el, de inkább figyelem felkeltő hatása lett az egyre inkább látható mellek érdekében.

A figyelem felkeltésnek már nincs felső határa, ezt mutatja be az utolsó kép, ahol a „melltartónak” már az égvilágon semmi más funkciója nincs, mint a figyelem ráterelése a mellekre.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2981) Oroszország milyen gyorsan reagálna egy atomtámadásra

A poszt magyar fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.


Revealed: How Long It Would Take Russia to Respond to Potential Nuclear Attack


A Russian Aerospace Forces commander has revealed that their primary goals with regard to upgrading warning systems and extending radiolocation centres is so that it will take less time to intercept a potential attack and make a well-calculated decision.

In the event of a warning signal of a missile attack against Russia, the country’s authorities will have tens of minutes at their disposal to make a decision on a reciprocal measure, Anatoly Nestechuk, head of the command unit of the 15th Army of the Russian Special Purpose Aerospace Forces, told radio station Echo of Moscow.

“The flying time can be different depending on directions, where it flies from and how it does. This indicator requires really serious willpower to quickly make a decision”, Nestechuk started off, adding that “generally speaking, the time is very sufficient”. “Not minutes, not tens of minutes – more than tens of minutes, so to speak”, he explained.

The commander also stated that the Aerospace Forces are proposing including the construction of radiolocation stations for the nuclear attack warning system as part of a new post-2025 state armament programme.

It is crucial for us to receive data about adversaries from other strategic aerospace directions. We know these places and are working actively so that the Defence Ministry includes this point in a state armament programme”, the top officer said, adding that in line with the ongoing plan, that 2021 will see a new radiolocation point in Vorkuta in northern Russia, in 2022, such a station will be built in Olenegorsk in the Murmansk Region, and in 2024 – in Sevastopol, Crimea.

Russian authorities have reiterated multiple times that they view nuclear weapons as a defensive measure, stressing that Moscow may, in theory, attack only as a reciprocal move. According to President Vladimir Putin, such a decision may come along if the nuclear attack warning systems not only register the launch of a missile, but accurately track the trajectory and time when the warhead would reach Russian territory.

This week, the Russian president noted that international security matters worsened after the US withdrew from the Intermediate-range Nuclear Forces Treaty (INF), adding that Russia will have to reciprocate in kind if the US places its missiles in Asia. Putin assumed it is not due to Russia and its “mystical” violation of the INF treaty that the US ditched the deal, arguing that if the country “is planning to locate missiles in Asia, then Asia is the root cause of the withdrawal”.

The INF deal, signed by the United States and the Soviet Union in 1987, was terminated on 2 August at the United States’ behest, after the country formally suspended its INF obligations six months earlier. Both sides had repeatedly accused each other of violating the deal, which banned any ground-launched ballistic and cruise missiles with ranges of 500 to 5,500 kilometres.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2980) Metán szivárgás

Tibor bá’ online

Választások után vissza a klímakatasztrófa izgalmas világába.

Orosz tudósok az Arktisz óceánon eddig soha nem tapasztalt metán szivárgást találtak. A tenger “forrásban” van, úgy bugyborékol a szibériai tenger. A permafrosztból tódul a metán.

A kutatók szerint az események jóval gyorsabban következnek be, mint korábban várták.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2979) Mérsékelt baloldali győzelem

Tibor bá’ online


A Fidesz nem legyőzhetetlen! A Sorosozás és a migráncs riogatás már nem működik. A fény az alagút végén még gyengén, de már látszik. És talán a korrupciónak is vége fog szakadni. Gratulálunk Karácsony Gergelynek, és az új (és régi) baloldali polgármestereknek.



Éljetek a lehetőségekkel!

(2978) Választás

Tibor bá’ online


Amikor beindítottam a blogomat 12 évvel ezelőtt célom csak a könyveim promótálása volt. Persze akkor még nem volt olyan mértékben telített az Internet, mint ahova mára kifejlődött. Naponta kaptam a pozitív visszajelzéseket, ami arra sarkalt, hogy gyakrabban és szélesebb téma választékkal írjam a posztokat. Kifejezett szándékom volt a politika elkerülése. Aztán Orbán megnyerte a választásokat, az az Orbán, aki korábbi 4 éve alatt kijelentette, hogy nincs szükség ellenzékre, és le kívánta csökkenteni a parlament összeülését háromhetente egy alkalomra. Nálam megszólalt a vészcsengő, és nagyon nem örültem neki, amikkor Orbán újra hatalomra került. Amikor pedig nekiállt megváltoztatni az alkotmányt, riadtan vettem észre, hogy a nemzetnek annyi. Nem tudtam megállni, hogy ne nyilvánítsak vélemény a politikával kapcsolatban. Ekkor derült ki, hogy olvasóim között is szép számmal vannak olyanok, akik a Fidesz propagandát beszopták, és mint lelkes hívők hangjukat is hallatták itt a blog fórumán. A késhegyre menő viták elkerülése végett, megint felhagytam a politizálással, de az Orbánféle nyomulás az abszolút diktatúra felé annyira nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen nem ellenállni a nyomulásnak.

Most tehát ezt a hétvégét annak szánom, hogy felhívjam az elégedetlenkedők figyelmét arra, hogy az elégedetlenkedés mellett nagyon fontos, hogy elmenjetek szavazni. Szavazás után (és előtt) pedig vitassuk meg pró és kontra hol áll az Unióban az utolsó helyre lecsúszott hazánk dolga.


A Borkai ügy

Orbán Viktor úgy döntött (és saját szempontjából nagyon helyesen), hogy egy korrupt és erkölcstelen Fideszes potentát esete előbb vagy utóbb elfelejtődik, de ha lemondatják akkor a többi, és a potenciális potentátok bizalma megrendül a pártban, és annak ránézve súlyos következményei lehetnek. Orbán nem csak birodalmat tud építeni, de fenn is tudja tartani azt.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2977) Politikai felfordulás

Tibor bá’ online


Recep Tayyip Erdogan török elnök hadseregét nekieresztette a szíriai Kurdoknak, természetesen Szíriában. Erre az adott lehetőséget, hogy Donald Trump amerikai elnök visszahívta csapatait a Kurdok és Törökország közötti területről.  Kurdok nehéz fegyverekkel nem rendelkező gyalogosok, akik remek munkát végeztek az ISIS terroristák elleni harcban, de a török vadászgépek ellen nem tudnak védekezni.

A fél világ tiltakozik, kivéve Orbán Magyarországát, aminek jegyében egy ideig vétózta az EU állásfoglalását Erdogan ellen. Szóval a karaván (Erdogan) halad a (félvilág) kutya ugat. És ha sokat ugatunk, akkor ígérete szerint Erdogan kinyitja a menekült táborok ajtaját és Európára enged 3,6 millió migránst. Trump elnök a vállát vonogatja, mert szerinte, a migránsok Európába fognak menni, nem Amerikába.

Érdekes módon arrafelé nem csak Irán tiltakozik, de Izrael is, amely egyetértésre 70 éve nem volt példa. A Kurdok Moszkvához akarnak fordulni védelemért, pedig eddig az amerikaiaknak voltak a szövetségesei.

A törökök arra hivatkoznak, hogy nekik kell egy 30 km széles és 450 km hosszú biztonsági zóna a Kurd terroristák ellen. Viszont lemerném fogadni, hogy ezt a területet soha a büdös életben nem adják majd vissza, elsősorban azért, mert olaj van a felszín alatt.

És hol vagyunk mi érdekelve. Hát ott, hogy Erdogan előbb vagy utóbb kinyitja azt a nagy kaput és 3,6 millió migráns megindul Európa felé. És ha jól emlékszem, mi Európában vagyunk.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2976) Angol közösségi média

Tibor bá’ online


Nem csak Magyarország van megosztva Orbán és anti-Orbán hívőkre, de a UK is meg van osztva kilépőkre és maradókra. A kilépők minimális többséggel nyertek a 3 évvel ezelőtti választáson, de Anglia azóta gatyázik. Az EU-val képtelenek megegyezni az ír vámkérdésben. Brüsszelnek teli van a tőke velük. Utoljára Angéla Merkel jelentette ki, hogy nem engednek. Erre az angol közösségi médiát ellepte a következő (mondjuk) bejegyzés:

Kezdjük a fordítással! “Nem azért nyertünk meg két világháborút, hogy egy Fricc szarakodjon velünk.” Magyarázat: a “pushed around” kifejezést százféle képen lehetne fordítani, de a Fricc-hez ez illik a legjobban, mert a Fricc (aki nem ismerné) egy német személy gúnyneve, olyan mind a digó az olaszokra.

Persze azonnal megjelentek bocsánatkérő posztok is, de ami fontosabb lenne az a történelmi hitelesség. A két világháborút nem az angolok nyerték, megnyerték nekik.

Eddig azt hittem az angolok úriemberek, de tévedni emberi dolog.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2975) Magas IQ-tól nem leszel okosabb

Tibor bá’ online


Most egészen őszintén, lehet egy cím ennél szimpatikusabb? Aligha. Mindenki tudja, hogy létezik a világon az IQ, ami az intelligencia mértékegysége. Azt is mindenki tudja, hogy egy rakás embernek magasabb az IQ-ja, mint neki. Egye meg őket a fene! Viszont abban is mindenki biztos, hogy…… Na várjatok csak!….. Majd mindenki irigy a másik házára, mert az kétszer akkora, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik autójára, mert az 1 méterrel hosszabb, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik feleségére, mert az inkább egy bombázó, mint a sajtja, de én még olyan embert nem láttam, aki irigyelte volna a másik eszét, mert kivétel nélkül mindenki meg van győződve róla, hogy ő okosabb, mint a másik, akkor meg mit irigyeljen rajta. Igen-igen, de azért ez a piszok kisördög ott bujkál az ember fülébe és állandóan sugdos, de nini: a magas IQ nem jelenti azt, hogy okosabb vagy. Akkor meg mire vágtok úgy fel? Na de, nézzük a levezetést!

Emlékeztek még George W. Bushra. Ez a pasi volt 8 éven át az USA elnöke. Az a hír terjedt el róla, hogy buta, mint a sötét éjszaka, és ennek voltak jelei. Azonban a szakemberek azt mondják, hogy nem, Bush nem volt buta, az IQ-ja kb. 120 volt, amivel (vagy a felett) a lakosság körülbelül 10 százaléka, minden tizedik ember rendelkezik. Az is közismert tény szakmai körökben, hogy a volt amerikai elnökök intelligenciája kábé ez érték körül mozog. Csakhogy Bush nem tűnt okosnak. Vallásosság ide – vallásosság oda, nem tűnt meggyőzőnek, amikor Bush közölte, hogy apjától (egyben egy korábbi elnöktől) nem kér tanácsot döntései előtt, ő kizárólag az égi atyjától kér tanácsot. Különben maga bevallotta, hogy agya nem alkalmas analizálásra. Ez azonban úgy tűnik, nem jelent semmit, mert sok esetben „okos” emberek hülyén cselekszenek.

A Torontoi Egyetemen Keth Stanovich az „emberi fejlődés és az alkalmazott pszichológia” professzora 15 éve foglalkozik ezzel az abszurditással. Véleménye szerint sokkal több emberre érvényes, mintsem gondolnánk. Ő azonban a jelenséget nem találja abszurdnak. Az IQ mérés nagyon hasznos annak felderítésére, hogy egy embernek milyenek a mentális képességei, beleértve logikát, elvont dolgok értékelését, és hasonlókat. De a teszt nem ér egy lyukas fillért sem, amikor olyan készségeket kell feltárni, amelyekre akkor van szükség, amikor a valós életben jó döntéseket kell hozni. Parasztosan fogalmazva az „életképességet” kell megmérni. Az ok egyszerű. Magas IQ-val rendelkező emberek (egy része) képtelen a hasznos információk értékelésére, illetve nem biztos, hogy át tud lépni olyan belső ösztönökön, amelyek a rossz döntések irányába sodorják. Tehát megérkeztünk az IQ kontra Józan ész témához. Mi az a józan ész? Az a fajta racionális gondolkodás, amit minden nap igénybe veszünk, amikor eldöntjük melyik ételt együk meg, mibe fektessük apró kis tőkénket, vagy egy kellemetlenkedő frátert a munkahelyünkön miként szereljünk le. Az egyre bonyolultabb világban való eligazodáshoz nagy szükségünk van a racionális gondolkodásra. Ennek ellenére – mutat rá Stanovich – az IQ-teszt mindmáig az élenjáró eszköz az emberek kognitív képességeinek a felmérésében.  Az IQ-teszt a kognitív funkciók egy fontos részét méri, és segítségével kellően meg lehet jósolni egy személy leendő akadémiai sikereit, de a teszt nem mindenható. A józan ész jelenlétének megítélésére már nem alkalmas. Ki kell mondani, az IQ-teszt nem minden. (ugye, mondtam, hogy tetszeni fog!)

„A magas IQ érték olyan, mint egy kosárjátékos magassága állítja” David Perkins aki a Massachusettsi Cambridge Tanárképzőjében tanulmányozza az emberi gondolkodást és következtetési készséget, „nagyon fontos, de ahhoz, hogy jó kosaras legyél, sok másra is szükség van.” Így van ez a magas IQ-val is. A józan észhez kell a magas IQ, de ezen kívül sok minden más is kell. Stanovich könyvében What Intelligence Tests Miss (Yale University Press, 2008) ellenzi a társadalomban dédelgetett nézetett az IQ tesztekkel kapcsolatban. Álláspontja szerint az IQ-tesztek fontossága túl van értékelve, és szerinte a véleményével a pszichológusok zöme egyetért. Ezt a véleményt vastag tollal húzza alá Jonathan Evans, az angliai Plymouth Egyetem kognitív pszichológusa. Tény az, hogy az IQ eredményeket már jó ideje kritizálják, mert az egyén átfogó intelligenciájának mérésére alkalmatlan és azt se jelzi, hogy az illető egy adott szakterületen miként fogja megállni a helyét.

A vita azonban tart. Howard Gardner (David Perkins közvetlen kollegája) már 25 éve kardoskodik, hogy a kognitív képességet (multiple intelligences, covering mathematical, verbal, visual-spatial, physiological, naturalistic, self-reflective, social and musical aptitudes) olyan intelligencia teszt képes mérni, amiben szerepet kap a matematikai, verbális, térbeli, természetes, önérvényesítő, társadalmi és zenei készség is. Ugyanakkor Stephen Jay Gould paleontológus szerint az általános intelligencia egyszerű matematikai műtermék, alkalmazása pedig nem volt tudományos, ugyanakkor kulturálisan és társadalmilag diszkrimináló volt.

Az IQ-teszt ellenzők nagy részével ellentétesen Stanovich-nak és más kutatóknak nincs szándékában az intelligencia átdefiniálása. Számukra megfelelő, ha az IQ-tesztet a mentális képesség mérésére használják. Ehelyett, inkább arra az intelligencia mögött meghúzódó más kognitív készségekre fókuszálnak, amik leírják mi szükséges még a józan ész birtoklásához. Szerintük ezek legalább olyan fontosak a döntéshozáshoz, és a helyzetfelismeréshez, mint maga az intelligencia. „Az okosságnak az intelligencia csak egy része.”

Annak illusztrálására, hogy a racionális gondolkodás nem azonos az intelligenciával, gondold át a következő találós kérdést! Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt? Mielőtt tovább olvasnál, add meg magadnak a választ. Nézzük, mi történik a tesztek alatt. A legtöbb megkérdezett automatikusan rávágja a „helyesnek” érzett rossz választ, hogy 100, amit később esetleg módosít. A Yale Menedzser Képzőben a következő 3 gyors kérdést tették fel (lefordítva magyarra).

1) Egy ütő és egy labda 1100 forintba kerül. Az ütő 1000 forinttal drágább, mint a labda. Kérdés: Mennyibe kerül maga a labda?

2) (a már ismert) Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt?

3) Egy tóban vízililiom telep van. Hetente a vízililiom telep kétszeresére nő. A tó felületének teljes befedésére a vízililiom telepnek 36 hétre van szüksége. Mennyi idő alatt fedi be a vízililiom telep a tó felületének a felét?

Mielőtt leírom a helyes választ, folytatom a kísérlet ismertetését. A három kérdést 3400 egyetemistának tették fel [tudnék egy-két dolgot mesélni az amerikai egyetemekről, de most inkább hagyom!] Mind a három kérdésre a helyes választ mindössze 17 százalék adta meg.

A helyes válaszok: 1) 50 Ft., 2) 5 perc, 3) 35 hét.

Minden egyes nap ilyen és ehhez hasonló problémák tucatjaival találkozhatunk és az óvatos megfontolás helyett, gyakran helytelen válaszra következtetünk, minden valószínűség szerint azért, mert agyunk két különböző szisztéma szerint dolgozza fel az információkat. (lásd: New Scientist, 30 August 2008, p 34) Az egyik spontán ösztönös (ráérzés), a másik megfontolt következtetés. Az ösztönös ráérzés bizonyos esetekben hasznos, például olyan helyzetekben, amikkel kapcsolatban jócskán rendelkezik az egyén tapasztalattal. Ezzel a gyors döntéssel másokat le lehet előzni. Ugyanakkor a megfontolt következtetés a probléma tényleges megoldásának a kulcsa, és segíti az egyént abban, hogy a rossz irányba vezető ösztönös ráérzést kordában tartsa. A probléma az IQ-tesztekkel kapcsolatban az, hogy míg a racionális döntéshozó készséget helyesen méri, nem ad semmi támpontot annak megítélésére, hogy az egyén adott helyzetben fel fogja-e használni ezt a készségét az ösztönös ráérzés legyőzésére, amikor a helyzet ezt megkívánná.

A Princetonon tanító Daniel Kahneman szerint ez döntő különbség. Az intelligencia az agy teljesítménye, míg a racionális gondolkodás lényege az agy tevékenységének az ellenőrzése. „Egyes intelligens emberek egyszerűen felületesek és nem hajlamosak az analizálásra, ezek kizárólag a ráérzésükre támaszkodnak. Mások viszont a ráérzéseiket megfontolják és meggyőződnek arról, hogy valóban helyes döntéshozás előtt állnak.” Egy IQ-teszt nem mondja meg, hogy melyik fajta értelmes emberrel van dolgunk, és természetesen magának a tesztelt személynek se siet a segítségére. Szólva ezen el lehet gondolkodni, főleg most, hogy Magyarországon is kezd divatba jönni az IQ-centrikusság.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2974) A sose volt katonai egyensúly felborulása

Tibor bá’ online


A Kínai Népköztársaság megalakulásnak 70. évfordulójára rendezett nagyszabású felvonulás (itt látható a rövid összefoglaló)  feltárta, hogy míg az USA az elmúlt évtizedben elhülyéskedett a Közel Keleten, addig ellenlábasai (Oroszország, Irán, Kína) komoly hadi fejlesztéseket hajtottak végre. Washington részére a legfájóbb következmények a haditengerészetnél jelentkeznek.

Talán a leglátványosabb a kínai DF-21 „anyahajó gyilkos” a maga 1600 km-es hatótávolságával, ami messze nagyobb, mint az anyahajók repülőgépeinek a hatótávolsága, vagyis használhatatlanok, mert a DF-21 miatt a repülőgéphordozó a partokat nem tudja megközelíteni.

Irán ilyesmivel nem rendelkezik, de a hazai gyártmányú Noor hajóelhárító rakétája valamivel 150 km felett is veszélyes oly annyira, hogy sikeresen távol tudták tartani az USS Lincoln repülőgép hordozót a Perzsa öböltől.

Ez mellett kijelenthető, hogy a DF-21 már nem Kína csúcsfegyvere, mert lényegében egy cirkáló rakéta és az amerikai védelem leterítheti. Viszont a Dongfeng-17 siklórakéta nukleáris robbanófejjel gyorsaságával kikerülheti az amerikai rakétaelhárítást.

A felvonuláson bemutatott másik szörny a Dongfeng-41 a maga 15.000 km-es hatótávolságával, ami világcsúcs. Kiértékelők szerint 10 robbanófejet hordozhat, amelyek különböző célpontokat érhetnek el. A rakéta alant látható.

A felvonuláson 16 példányt mutattak be ebből a nyolctengelyes szörnyről, amely a rakétát bárhová elviheti, és a helyszínen felállíthatja. A kilövéshez nagyon kevés időre van szükség a szilárd üzemanyag következtében. A folyamatos mozgása miatt kiiktatása komoly nehézségbe ütközik. Végeredményben lett néhány fegyver az ellenfelek kezében, ami ellen Amerikának nincs védelme.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2973) Egy totális USA-Oroszország nukleáris háború amerikai kiértékelése

Tibor bá’ online


Moszkva ismételten óvatosságra intette Amerikát a rövid és közepes hatótávolságú rakéták telepítésével kapcsolatban, közel az orosz határhoz, azt követve, hogy Washington kilépett a INF szerződésből (közép hatótávolságú nukleáris fegyverek).

Amerikai kutatók a Princeton Egyetemen közzétették modellezésük eredményét a NATO és Oroszország között kialakult komoly konfliktussal kapcsolatban, amikor is nukleáris fegyverek használatához nyúltak. Az A-tervnek nevezett videóban lépésről lépésre bemutatják, hogyan jut a két oldal kölcsönösen közel totális megsemmisítéshez.

A princetoni kutatók véleménye szerint a hagyományos fegyverekkel vívott háborúban valamelyik oldal a taktikai nukleáris fegyverekhez nyúl annak érekében, hogy leállítsa a másik fél előretörését hagyományos fegyverekkel. A következő lépés komoly nukleáris kölcsönös támadás lehet, aminek során az orosz légierő gyakorlatilag megsemmisíti az európai és ott elhelyezkedő NATO bázisokat, amelyek azonnal megtorló csapást mérnek az orosz kilövőállásokra.

Ezt követve az analízis szerint Oroszország és az USA nagy valószínűséggel felhasználja a még meglévő tölteteit, hogy elpusztítsa a másik fél legnagyobb városait és gazdasági központjait, annak érdekében, hogy megakadályozza a gyors helyreállítást. A modellezett nukleáris háború várhatóan az összes résztvevőt letarolja.

A kutatók szerint a teljes adok-kapok kevesebb mint 5 óra alatt lezajlik és azonnal 34 millió halálos áldozatot von maga után, de ez a szám gyors emelkedést fog mutatni a nukleáris utóhatások miatt.

Nuclear explosion

Princeton ide, Princeton oda, a tanulmány roppant gyenge. A 34 millió halott, összejön 3 amerikai nagyvárosból. Arról nem beszélve, hogy minden valószínűség szerint nem vették figyelembe a mintegy 400 atomreaktor elpusztulását, és azt se, hogy a sztratoszférába feljutott por évekre akadályozza a napfényt , ami elképesztő éhezést von maga után. Az USA és Oroszország összesen több mint 3000 töltettel rendelkezik.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2972) Fasizálódó Izrael

Tibor bá’ online


Az újságíró iskolában azt tanítják, ha a vadász lelő egy rókát, az nem hírértékű, de ha a róka lövi le a vadászt, az már igen. Na, ez jutott eszembe, amikor tegnap reggel átsiklottam az izraeli Radio Daron híranyagán. Ugyanis Yair Golan az izraeli hadsereg nyugalmazott tábornoka (balra látható, egészen jóképű pasi) kijelentette, hogy Izrael úgy végezheti, ahogy a náci Németország. Ez azt jelenti, hogy Golan a Knesset jobboldali politikusait a nácikhoz hasonlította. Egészen pontosan, a következőket mondta: „Emlékeztetni szeretném az embereket, hogy a nácik demokratikusan jutottak hatalomra. Éppen ezért óvatosnak, nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy a szélsőséges alakok megváltó nézetekkel ne tudják az izraeli demokráciát kihasználni arra, hogy a rendszert lecseréljék.”

Ráadásul, ez nem az első eset volt, amikor Golan az izraeli politikát összekapcsolta a nácikéval. 2016 májusában a Holokauszt Nap alkalmából tartott beszédében azt állította, hogy ”az a szörnyű folyamat, ami megformálta Európát, és a náci népirtáshoz vezetett manapság jelen van Izraelben is.”

Mondani se kell, hogy megjegyzése feldühített több izraeli politikust, elsősorban a jobboldalon, ahol Ayelat Shaked így nyilatkozott: Ezt a mániát, hogy minket a nácikhoz hasonlít, feladhatná már. Már nem is bosszantó, egyszerűen csak patetikus.”

This article was originally published by “MEM“-


Éljetek a lehetőségekkel!

(2542) Mi az igazság a koleszterinnel kapcsolatban (de komolyan!)?

Tibor bá’ online


A fontosságra való tekintettel ezt a posztot újra felteszem.

A koleszterin őrület minden idők legtovább tartó, legsötétebb, szándékos melléfogása. Felmerül a kérdés, mi a valóság?

A koleszterin nem okoz infarktust, de ha a koleszterin nem okoz infarktust, akkor mi az infarktus valódi oka? – Újabb és újabb kutatások feltárták, hogy az atherosclerozis valójában érbelhártya gyulladás és oxidációs stressz következménye. Éppen ezért a rizikótényezők azok, amik ezt a két folyamatot elősegítik: Nem megfelelő táplálkozás, a glikémiás indexek figyelmen kívül hagyása, dohányzás, magas homocisztein színt (lehetséges B6 vitaminhiány), idegeskedés, nitric-oxid hiány, a szérum magas vastartalma, mikrobafertőzés, transzzsírsav fogyasztás, finomított szénhidrátok túlzott fogyasztása, az Ω-6 és Ω-3 zsírsavak hátrányos aránya (gyakorlatilag Omega-3 hiány).

A szabad gyökök és a gyulladások megakadályozzák a nitric-oxidok szintetizálását, ami alapvető fontosságú a szív-érrendszeri betegségekkel szembeni védelemben. Az oxidált LDL (a népszerűen jónak becézett koleszterin) valóban káros, de ami oxidált az a koleszterin részecskében lévő többszörösen telítetlen zsírsav, nem maga a koleszterin.

Krónikus fertőzés, gyulladás és stressz megemeli a koleszterin szintet, és jelentősen növeli az infarktus bekövetkezésének esélyét. Nem csoda, ha szívbetegek esetében magas koleszterint lehet észlelni. A hibát ott követték el, hogy az infarktus kiváltójának a koleszterint nevezték meg, nem pedig a koleszterin szintet emelő állapotot, ami kiváltotta az atherosclerosist. Ezt a gyulladás okozta oxidációs hipotézist alátámasztják a tudományos adatok, ami a szív-érrendszeri betegségekkel kapcsolatos ismereteinkkel összhangban van. Valamint a kutatók körében széleskörűen elismert.

Sajnálatos módon a koleszterin ártatlansága az orvosok, dietetikusok, valamint a társadalom nagy része előtt ismeretlen. Ugyanakkor az egészségügyben dolgozók és a tudományos élet tagjai körében jelentős érdekkonfliktus áll elő, ami erősen akadályozza az igazság kiderülését. A koleszterinnel kapcsolatos szakcikkek írásával megbízott orvosok 90 százalékát, a gyógyászati kutatások kétharmad részét a gyógyszergyárak finanszírozzák. Ennek következménye, hogy azt a téves hipotézist tartják életben, ami szerint a szív-érrendszeri betegségek okozója a koleszterin és a telített zsírsavak.

Koleszterinnel kapcsolatos tévhitek: Mítosz: Koleszterinben és telített zsírsavakban gazdag ételek fogyasztása megemeli a szérum koleszterin szintjét. Valóság: Több, hosszú távon fenntartott vizsgálat kimutatta, hogy koleszterinben és/vagy telített zsírsavakban gazdag ételek fogyasztása nem hat ki a szérum koleszterin szintjére. Mítosz: Koleszterinben és telített zsírsavakban gazdag ételek elősegítik az atherosclerosis (érelmeszesedés) kialakulását. Valóság: Számtalan kísérlet kimutatta, hogy akik állati eredetű telített zsírsavakat fogyasztanak, ritkábban kapnak szív-érrendszeri betegséget, mint azok, akik főleg többszörösen telítetlen zsírsavakat fogyasztanak (amik növényi olajokban vannak). Az eldugult artériákban talált zsír 75 százaléka telítetlen, aminek a fele többszörösen telítetlen. Mítosz: A magas LDL-koleszterin érték atherosclerosist, illetve infarktus okoz. Valóság: negyvennél több kísérlet jelezte, hogy a koleszterin szint csökkentése nem akadályozza meg az infarktust. Éppen ellenkezőleg, több kísérlet bizonyítja, hogy magasabb koleszterin szint csökkenti az infarktus bekövetkezésének az esélyét. Mítosz: Alacsony koleszterin szint megelőzi a szív-érrendszeri betegségeket, és csökkenti a mortalitást. Valóság: Több, gondosan elvégzett kísérlet bizonyítja, hogy fordított arány áll fenn a koleszterin szint és a mortalitás között. A Yale-en végzett új keletű tanulmány kimutatta, hogy idős emberek soraiban kétszer nagyobb valószínűséggel áll be a halál alacsony koleszterin szinten. Mítosz: Sztatinok szedése csökkenti a szérum koleszterin szintjét és egyben csökkenti a mortalitást, valamint nincs jelentős mellékhatásuk. Valóság: Még egyetlen tanulmány se mutatta ki, hogy a sztatinok szedése csökkentené a mortalitást egészséges emberekben, akiknek csak a koleszterinük magas, de nincs szív-érrendszeri betegségük. Ezzel szemben a sztatinoknak komoly mellékhatása van, például az izom sorvadás, ami csak 3 év után jelentkezik, három eset közül egynél.

Mik segítik elő a szív-érrendszeri betegségek megelőzését? 1) Tanulj meg stressz mentesen élni. 2) Ügyelj a testsúlyodra, ne légy se kövér, se krónikusan sovány. 3) Végezz naponta legalább 30 perc mérsékelten erős fizikai munkát. 4) csökkentsd a magas glikémiás indexű élelmiszerek fogyasztását. Ezek: finomliszt és készítményei, rizs, cukor, feldolgozott ételek. 5) Ne fogyassz többszörösen telítetlen zsírsavakat, és/vagy transzzsírsavat tartalmazó ételeket. Ezek: elsősorban a margarinok, margarinok felhasználásával készült péksütemények és egyéb termékek. 6) Lehetőség szerint fogyaszd a természetesen táplált állatok húsát, zsírját és belsőségeit. 7) Főzéshez használj elsősorban sertészsírt, szárnyasok zsírját, vajat. Eszedbe ne jusson napraforgó, és egyéb növényi olajt használni, mivel ezek könnyen oxidálódnak, illetve hő hatására átalakulnak. 8) Egyél maximálás nélkül természetes körülmények között termelt tojást, különösképpen a sárgáját, lehetőleg lágy tojás formájában.  9) Fogyassz nyers tejet és tejterméket, amelyek bőven tartalmaznak probiotikumokat, enzimeket, vitaminokat és egészséges zsírsavakat. 10) Egyél gyakran fermentált alapanyagokat (savanyú káposzta, joghurt, stb.) 11) Egyél sok vajat, lehetőleg természetesen táplált tehenektől. 12) Fogyassz több Ω-3 zsírsavat, ami halakban és lenmagolajban van (ez utóbbit hevítés nélkül habarásnál lehet jól felhasználni).

FORRÁS: Weston A. Price Foundation; The Cholesterol Myths by Uffe Ravnskov, MD, PhD.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2971) Atomháború

Tibor bá’ online


Kashmir miatt India és Pakisztán már jó ideje hülyéskedik egymással, ami azért nem vicc, mert mind a két országnak van fejenként (becsült) 150 nukleáris töltete és a megfelelő rakéta hozzá a célba juttatáshoz. Szakértő véleménye szerint, ha valóban egymás hajába kapnak, és beindul a kölcsönös letarolás, akkor egy-két nap alatt több halottat tudnának produkálni, mint a II. világháború áldozatainak a száma. More people will die almost immediately than were killed in the entire Second World War.

A számítások szerint 36 millió tonna füst és hamu keletkezne, ami feljutva a felső atmoszférába, az egész világon szétterülne. Ezt nevezi a szakirodalom nukleáris télnek. Az átlag hőmérséklet azonnal minimum 2°C-t süllyedne, viszont maximum 5°C is lehetne. Miközben a mínusz 2°C is az utolsó jégkorszak átlaghőmérsékletét jelenti. Levels characteristic of the last Ice Age.

Ezen kívül a csapadék 15-30 százalékkal csökkenne, és ennek megfelelően a mezőgazdasági termelés is, ami elég lenne a tömeges éhezéshez.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2970) Új járvány bekövetkezése

Tibor bá’ online


Száz éve, az első világháború befejezése után, a Világon végigsöpört a spanyolnátha, ami rövid időn belül 50 millió áldozatot követelt, többet, mint a világháború. Ennek ellenére ritkán esik szó róla. Miközben a WHO által szponzorált Global Preparedness Monitoring Board jelentése szerint komoly veszélye van annak, hogy a légzőszervet megtámadó járvány felüti a fejét, ami világviszonylatban 50…80 millió áldozatot követelhet.

Az igaz, hogy az elmúlt 100 év alatt feltalálták az antibiotikumokat, és különböző vakcinákat, de a modern utazási lehetőségek erősen kedveznek a járvány terjedésének, valamint az utóbbi időben egyre több baktérium lett antibiotikum rezisztens. Éppen ezért a jelentés szerint a veszély egyre nagyobb. Elsősorban azért mert a klímaváltozása betegségnek kedvez. Különböző szúnyog fajták nyomulnak északra terjesztve a ZIka, Dengue, és sárgaláz kórokozóit.

Tény az, hogy egyre jobban kik vagyunk téve olyan betegségeknek, amikre nem vagyunk felkészülve, és ennek megváltoztatására nincs politikai akarat. Sajnálatos módon csak akkor lépnek, amikor a baj már a nyakunkon van, és amikor leküzdjük, akkor gyorsan elfelejtjük.

Járványok nem csak az egészségünket veszélyeztetik, de kihatnak a gazdaságra is. A 2003-as SARS járvány 40 milliárd $ költséggel járt. A Nyugat Afrikai Ebola járvány 2014-2016 között 53 milliárd dollárba került. A 2009-es H1N1 Influenza járvány ára 55 milliárd $ volt. Ha holnap kitörne egy olyan járvány, mint amilyen az 1918-as Spanyol nátha volt, az 3.000 milliárd dollárt venne ki a zsebünkből.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2969) Amerikában egy új világ született, ami nem feltétlenül szép (Aldous Huxley).

Putyin elképesztő mennyiségű kritikát kap, főleg Amerikából, amelyek nagy része üres szóbeszéd, nem veszi figyelembe a valóságot és nem tartalmaz reális analízist. A figyelmesebbek hiányolják az őszinte kritikát, mert amik vannak, azok főleg propagandával vannak kitömve.

A poszt teljes fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek


The United States Has Entered a New World, And It Is Not A Brave One

By John Chuckman

There is an immense amount of criticism of Putin, especially coming from America, most of it empty criticism which ignores realities and genuine analysis. For the more thoughtful, it represents only the stink and noise of propaganda, and not honest criticism in its true sense at all.

In politics, and especially in the direction of a country’s foreign affairs, there are certain behaviors, ideas, and attitudes which mark out a person as exceptional. I think there can be no doubt, Putin is just such a person, and I am very much inclined to say, the preeminent one of our time. Frankly, compared with Putin’s skills, Donald Trump comes off as a noisy circus act, a sideshow carnival barker, and not an appealing one. He has an outsized impact in the world only because he represents the most powerful country on earth and has embraced all the prejudices and desires of its power establishment, not because of the skillfulness of his actions or the insight of his mind. Obama made a better public impression, but if you analyze his actions, you see a man of immense and unwarranted ego, a very secretive and unethical man, and a man who held no worthy ideals he promoted. He was superficial in many things. And he was completely compliant to the power establishment, leaving no mark of his own to speak of.

Putin is a man who advocates cooperation among states, who argues against exceptionalism, who wants his country to have peace so that it can grow and advance, a man lacking any frightening or tyrannical ideologies, a man who invariably refers to other countries abroad, even when they are being uncooperative, in respectful terms as “our partners,” a man who knows how to prioritize, as in defense spending, a man with a keen eye for talent who has some other exceptional people assisting him – men of the caliber of Lavrov or Shoygu, a man who supports worthy international organizations like the UN, a man who only reluctantly uses force but uses it effectively when required, a highly restrained man in almost everything he does, a man who loves his country and culture but does not try foisting them off on everyone else as we see almost continuously from American presidents, a man with a keen eye for developing trends and patterns in the world, a man with an eye, too, for the main chance, a man whose decisions are made calmly and in light of lot of understanding. That’s quite a list.

The differences between recent American leaders, all truly mediocre, and Putin probably has something to do with the two counties’ relative situations over the last few decades. After all, if the support isn’t there for someone like Putin, you won’t get him. Russia’s huge Soviet empire collapsed in humiliation in 1991. The country was put through desperate straits, literally its own great depression with people begging or selling pathetic trinkets on the streets. And America made no real effort to assist. Indeed, quite the opposite, it kicked someone who was down and tried to shake all the loose change from his pockets. Out of Russia’s desperation came a man of remarkable skills, a rather obscure figure, but one who proved extremely popular and was obviously supported by enough powerful and important people to employ his skills for the county’s recovery and advance.

Putin showed no weakness or flinching when dealing with some of the extremely wealthy men who in fact became wealthy by stripping assets from the dying Soviet Union, men who then also used their wealth to challenge the country’s much-needed new leadership. He was, of course, excoriated by the United States, but to the best of my understanding, he did what was necessary for progress. The results are to be seen in a remarkably revitalized Russia. Everywhere, important projects are underway. New highways, new airports, major new bridges, new rail lines and subways, a new spaceport, new projects and cooperative efforts with a whole list of countries, new efforts in technology and science, and Russia has become the world’s largest exporter of wheat. Putin also has committed Russia to offering the world grain crops free of all GMOs and other contaminants, a very insightful effort to lock-in what have been growing premium markets for such products, even among Americans.

The military, which badly declined after the fall of the USSR, has been receiving new and remarkable weapons, the products of focused research efforts. New high-tech tanks, artillery, ships, and planes. In strategic weapons, Russia now produces several unprecedented ones, a great achievement which was done without spending unholy amounts of money, Russia’s military budget being less than a tenth that of the United States. Putin’s caution and pragmatism dictate that Russia’s first priority is to become as healthy as possibly, so it needs peace, for decades. Few Westerners appreciate the devastating impact of the USSR’s collapse, but even before that, the Soviet empire had its own slow debilitating impact. Russia’s economic system was not efficient and competitive. The effects of that accumulated over many years. The USSR always did maintain the ability to produce big engineering projects such as dams and space flight, but it was always sorely lacking in the small and refined things of life that an efficient economy automatically sees are provided.

The new strategic weapons are an unfortunate necessity, but the United States threatens Russia as perhaps never before with the expansion of NATO membership right to the Russian border, something breaking specific American promises of years back. And it has been running tanks all over Europe and then digging them in them right at the frontier just to make a point. It has deployed multiple-use covered missile launchers not far from the border which may as easily contain offensive intermediate-range ground-to-ground nuclear missiles as the defensive anti-missile missiles claimed to be their purpose. And it has torn up one of the most important nuclear-weapons treaties we had, the INF Treaty, pertaining to intermediate-range missiles. Intermediate-range nuclear missiles based in Europe give the United States the ability to strike Russia with little warning, their ten-minute flight path compares to a roughly thirty-minute flight path for an Intercontinental Ballistic Missile (ICBM) coming from America. These are extremely de-stabilizing, as are the counter-measures Russia felt it must take, Russian intermediate-range nuclear missile aimed at European centers. Everyone eventually recognized that, and that’s why the treaty was successfully completed. Europeans appreciated no longer becoming the immediate battlefield in a nuclear war.

But relations with the United States have now entered a new world, and it is not a brave one. America’s power establishment has assumed new goals and priorities, and in those, Russia is not viewed well, despite its new identity as a nation ready to participate and peacefully compete with everyone, a nation without the kind of extreme ideology communism was, a kind of secular religious faith. Despite its readiness to participate in all Western organizations, forums, and discussions, it is viewed with a new hostility by America. It is arbitrarily regarded as an opponent, as an ongoing threat. As I discuss below, America, too, has been kind of in a decline, and the response of its leadership to that fact involves flexing its muscles and extracting concessions and privileges and exerting a new dominance in the world, a response not based in economic competition and diplomatic leadership, a response carrying a great deal of danger.

And, very importantly, its response is one that involves not only bypassing international organizations, but, in many cases, working hard to bend them to its purposes. There are many examples, but America’s treatment of the UN has been foremost. It has in the recent past refused for considerable periods to pay its treaty-obliged dues until it saw changes it unilaterally demanded. It has dropped out of some important agencies completely, most notably UNESCO. In general, it has intimidated an international organization into better accommodating American priorities, including very much imperial ones opposed to what the UN is supposed to be about. And it has used this intimidation and non-cooperativeness to influence the nature of leadership at the UN, the last few Secretaries-General being timid on very important matters and ineffective in general. That’s just the way America likes them to be now. A harsh Neocon like Madeleine Albright won her government-service spurs at the UN by engineering the departure of an unwanted Secretary-General.

Promoting coups is not a new activity for the United States. There is a long postwar record, including Iran’s democratic government in the 1950s, Guatemala’s democratic government in the 1950s, and Chile’s democratic government in 1973. But the recent coup in Ukraine represented something rather new, a very provocative activity right on a major Russian border. It was also against an elected government and in a country which shares with Russia a history and culture going back more than a thousand years to the predecessor state of Kievan Rus. Yes, there are resentments in Ukraine from the Soviet era, and those are what the United States exploited, but the country was democratically governed. In any event, staging a coup in a large bordering country is a very serious provocation. You can just imagine the violent American reaction to one in Mexico or Canada.

The new, post-coup government in Ukraine also made many provocative and plainly untrue statements. The ineffective, and frequently ridiculous, President Poroshenko kept telling Europeans that Russian troops and armor were invading his country. Only his brave army was holding the hordes back. He was literally that silly at times. Of course, none of it was ever true. American spy satellites would quickly detect any Russian movement, and they never did. In an effort to put the wild claims into perspective, treating them with the contempt they deserved, Putin once said that if he wanted to, he could be in Kiev in two weeks. Undoubtedly true, too. Well, the statement was taken completely out of context, treated as a threat by America’s always-faithful-to-the-narrative press. Journalism in the service of government policy – all of it, from the most elevated newspapers and broadcasters to the humblest. And I think that nicely illustrates the absurdity of events in Ukraine and the way they have been used.

The United States paid for the coup in Ukraine. We even know how much money it spent, five billion dollars, thanks to the overheard words of one of America’s most unpleasant former diplomats, Victoria Nuland. The idea was to threaten Russia with the long Ukrainian border being put into genuinely hostile hands. Never mind that the government driven from office with gunfire in the streets from paid thugs was democratically elected. Never mind that many of the groups with which the United States cooperated in this effort were right-wing extremists, a few of them resembling outright Nazis, complete with armbands, symbols, and torchlight parades. And never mind that the government America installed was incompetent, not only sending Ukraine’s economy into a tailspin but promptly igniting a completely unnecessary civil war.

The large native, Russian-speaking population (roughly 30% of the country) is completely dominant in Eastern Ukraine and Crimea. Those two regions partly turned the tables by seceding from Ukraine with its government which early-on worked to suppress historic Russian-language rights and carried on a lot of activities to make those with any Russian associations feel very unwelcome. It’s a deliberately provocative environment, and, as we all know from our press, not a day goes by in Washington without anti-Russian rhetoric and unsupported charges. While Washington greatly failed in this effort, it nevertheless succeeded in generating instability and hostility along a major Russian border. It also gained talking points with which to pressure NATO into some new arrangements.

In the case of Crimea, it is important to remember that it has been Russian since the time of Catherine the Great. It only was in recent history that Crimea became part of Ukraine, and that happened with the stroke of a pen, an administrative adjustment during the days of the USSR, the very USSR the people now running Ukraine so despise, rejecting almost everything ever done, except for the administrative transfer of Crimea apparently. Just one of those little ironies of history. The people who live in Crimea speak Russian, and they did not welcome the new Ukrainian government’s heavy-handed, nationalist, anti-Russian drive around Ukrainian language and culture, necessarily a narrow, claustrophobic effort since the late USSR was a multi-national and multi-lingual state, and given Crimea’s much longer-term history as part of Russia. Even during Crimea’s recent past as part of Ukraine, Russia continued to maintain, under lease, its major naval base at Sevastopol on the Black Sea, so the connections with Russia have been continuous.

In virtually every newspaper story you read and in places like Wikipedia on the Internet, you will see the word “annexation” used to describe Crimea’s relationship with Russia. It simply is not an accurate description, but its constant use is a very good measure of America’s ability to saturate media with its desired version of events. The people of Crimea voted overwhelmingly to secede from an unfriendly new Ukraine, and they voted to petition Russia’s admitting them as part of the country. How can you call the results of free and open votes annexation? Well, only the same way you can tell the twice-elected President of Venezuela that he is not President and that another man, who did not even run in the election and administered the oath of office to himself, is the President. This is the kind of Alice-in-Wonderland stuff that comes as part of America’s new drive for dominance.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2968) Ha új állást keresnél….

Tibor bá’ online


Manapság bárkivel előfordulhat, hogy új állást keres. Ha te is ebben a cipőben jársz, ez a cikk segítségedre lehet.

Böngészd az összes állásbörze ajánlatát egy helyen

Ma már szinte mindenki foglalkozik álláskereséssel: valaki elvesztette állását korábbi munkahelyén leépítés miatt, mások – diákok és végzősök – csak most léptek be a nagybetűs életbe és állást keresnek. Van egy másik kategória is, ezek az emberek hajlandóak szakmai fejlődésre, ezért folyamatosan böngészik más, nagyobb cégek ajánlatait karrierépítés szempontjából. Általában ez a kategória passzívan bár, de állandóan munkát keres.

Ahogy a gyakorlat mutatja, hazánkban átlagosan 1-2 hónapot tölt el egy ember álláskereséssel szakmájától függően. Ez alatt az idő alatt több száz internetes hirdetést böngésznek át, van olyan is, aki a hagyományos újságmódszert választja. Lehetsz te  bármennyire pedáns, az összes újság és internetes oldal összes álláshirdetését nem tudod átnézni. Ezenkívül a munkaerőpiac nem statikus, minden nap változik.

A fiatal pályakezdők főbb nehézségei:

  1. Tapasztalat hiánya- ma már szinte minden cég érdeklődik, van-e a jelentkezőnek szakmai tapasztalata (1-3 év, vagy még több). Amennyiben nincsen, nem felel meg az állás követelményeinek, mivel ilyenkor általában kevés az elméleti tudás. Bizonyos állások betöltéséhez azonban nincs szükség szakmai tapasztalatra.
  2. Akár a munkaadó, akár a jelölt túl magas követelményeket támaszt. Lehet olyan is, hogy a munkaadó előre tudhatóan magas követelményeket támaszt, melyeknek a jelentkezők többsége nem felel meg. Gyakran a jelentkező kér túl magas munkabért, amit a munkaadó nem tud megadni.
  3. A személyzeti osztály vagy nem teljes mértékben vagy hanyagul végzi munkáját. Jelen probléma azokat a cégeket érinti, ahol ezzel külön osztály foglalkozik. A 45 évnél idősebbek számára létezik úgynevezett kimondatlan „életkorcenzúra”. Holott a törvények szerint ez jogtalan.

Ahhoz, hogy a munkakeresés folyamata ne legyen kimerítő és hosszú, alapult a Jooble. Fő jellegzetességei, hogy nem tárolja az önéletrajzokat, illetve állásajánlatokat, viszont kitűnően tudja őket keresni. Ha arra klikelsz, hogy munka Budapesten, minden aktuális állásajánlatot megtalálsz ebben a városban, több, mint 290 börze ajánlatait.

Álláskereső portálok a világ több, mint 50 országában működnek. Naponta több, mint egymillió felhasználó alkalmazza őket és minden hónapban több, mint félmillió felhasználó talál így munkát.

További információ: : https://hu.jooble.org/


Éljetek a lehetőségekkel!

(2967) Fenntarthatóság

Tibor bá’ online


Semmi se tatható fenn örökre, legfeljebb nagyon sokáig. Ilyen például a „gyűjtögetés, vadászás, halászás”. Összeszedik, ami a természetben található, és ürülék formájában visszaadják, ami megmarad belőle. Amikor az Ember elkezdte a mezőgazdasági tevékenységet, hatalmas csorbát ütött a fenntarthatóságban. Tovább romlott a fenntarthatóság az Ipari Forradalommal, és még fokozottabban romlott a fosziliák felfedezésével. A Római Klub ( The Limits To Growth Dennis L. Meadows et al 1972) 1972-ben jelezte a fenntarthatóság megszűnt. A fosziliák kiapadhatatlannak tűnő erőforrása hatalmasat lökött az emberi társadalmakon. A kézi és igásállatok erejét messze túlteljesítő fosziliák csodálatos kényelmet biztosítottak az emberiségnek, amit mindenki természetesnek vett.

De nézzük meg, miként reagált az Ember a fejlődésre? Az emberré válás óta, szellemi kapacitásának melléktermékeként az Ember könnyebben, kényelmesebben és tovább akart élni. Ez egy természetes törekvése volt. Ennek egyik eszköze volt a pénz, vagy más csereeszköz, amiből minél többet akart felhalmozni, mert azzal megvásárolhatta kényelmét, bár mit is jelentsen ez. Közben pedig szaporodott, mert tehette, mára már közel 8 milliárdig, aminek direkt hatása a fenntarthatóság gyorsabb összeomlását jelenti.

Bármikor a múltban, amikor felmerült, hogy választani kell az emberi „kényelem” vagy fenntarthatóság között, az Ember minden esetben a „kényelem” mellett döntött. Minden egyes ember, nem csak egy kiemelt csoport. Különben is, nincs ok egy kiemelt csoport ellen fordulni, mert adott szituációban minden egyes ember hasonlóan cselekszik, hasonló döntést hoz, egyszerűen azért, mert viselkedését megszabja az „emberi természet”. Hogy ki tartozik ebbe, vagy abba a csoportba, többnyire csak szerencse kérdése. Nincs tehát ok ostorozni bárkit, bármiért, a helyükben nagy valószínűséggel mi is azt tennénk.

Amikor nyilvánvalóvá vált (jó 30 évvel ezelőtt) a klímaváltozás bekövetkezése, a döntéshozók az „emberi természetre” hallgatva nem a kivédése mellett döntöttek, hanem a helyzet eltitkolására. Miért? Azért mert felmérték, hogy a probléma nem megoldható, legfeljebb elodázható. Illetve a megoldás olyan kellemetlen intézkedéseket jelentene, amire se a vezető elit, se a nagy tömegek nem lettek volna vevők. És a középgeneráció ma se hajlandó, mert ragaszkodik kényelmes életének fenntartásához. Akik ma lázongva követelik a szembenézést és a teendők ellátását, azok a fiatalok. A 15-25 év közöttiek nagyon helyesen úgy gondolják, hogy szörnyű halál vár rájuk, aminek elkerülésére radikális intézkedések elviselésére is hajlandók lennének. Viszont, nem tudják megmondani, hogy mik is azok.

És ebből adódik a tragédia. Nincs, nem létezik célravezető „intézkedés”. A fosziliák égetése egy folyamatos, de nem túl gyors, két komponenses melegedést eredményez. Egyfelől a CO2 + egyéb üvegházhatású gázok egyre több visszaverődés útját állják, másfelől az égetésből származó aeroszolok blokkolják a bejövő napsugarakat. A kettő eredője az enyhe fokú melegedés. Ha betiltanák a fosziliák égetését (azon kívül, hogy energia ellátási zavarokhoz vezetne) az aeroszol kibocsátás leállítása hirtelen, több fokos melegedést okozna. Elméletileg egyetlen értelmes megoldás a CO2 kivonása a légkörből, ami egyszerűen lehetetlen. A faültetés és hasonló bukfencek az emberek lelki egyensúlyának a helyreállításán kívül semmi másra nem alkalmas. Szembe kell tehát nézni azzal, hogy elérkeztünk az út végéhez, eddig lehetett élősködni a Föld nevű bolygón. Már csak az van hátra, hogy végignézzük a saját kihalásunkat, ami nem lesz szép, abban biztosak lehetünk. A túlélésért rendezett öldöklés méltó lesz az emberi múlt kiemelt cselekedeteihez.

Összegezve: egészen egyszerűen az Ember túlnőtt a természeten. Ha lesz néhány túlélő, és létét fenn tudja tartani a klíma visszaállásáig (ha ilyen lenne), akkor kidolgozhatja a kis létszámú emberiség fenntartható életfeltételeit, viszonylag kényelmes körülmények között. Ez a hajó már elment (csak nem voltunk rajta), ebbe bele kell nyugodni.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2966) Celeb vagyok, nyalj be!

Tibor bá’ szatirikus online


A legújabb CELEB

Magyarul csak misét celebrálnak, míg angolul a celebration ünnepelést jelent, a celebrity pedig ünnepelt személyt. Viszont manapság az emberiség úgy el van foglalva, például TV bámulásra, hogy semmire sincs ideje. Az a szó, hogy „cseresznye” hosszú és idő igényes, ezért inkább azt mondják, hogy „cseri”, uborka helyett „ubi”, paradicsom helyett “pari” és-így-tovább. Éppen ezért arra sincs idő, hogy kimondják celebrtity, maradt tehát a „celeb”, amit mi, magyarok is gyorsan átvettünk. Persze nem ez az egyetlen szó, ilyen például a  melltartó, ami eredetileg brassiere volt, de ez túl hosszú, ma már csak “bra” angolul.

Azt már tudjuk az időhiányból, hogy a népesség állandóan a TV előtt ül, amiből egyoldalú ismeretség születik mert, aki a TV előtt ül az ismeri mindazokat, akik a kamera előtt tesznek ezt meg azt, viszont senkit se ismernek azok közül, akik a TV előtt ülnek, ezzel szemeben ragyogóan ismerik egymást. Gondolom, most már érted, akik ismerik egymást, de senki mást nem ismernek, nos, ők a celebek.

Celeb bárkiből lehet (és néha tényleg hatalmas senkikből lesznek valakik. Senkikből? Akár Aspergeresekből is 😀 ) amennyiben egynél többször lehet vele találkozni a képernyőn, vagyis akit a TV ilyen vagy olyan okból kifolyólag meghív, előléptet, alkalmaz, és ügyel arra, hogy viszonylag gyakran találkozzon vele a néző, vagyis hatalmas pénzt költ rá, illetve ad át neki szerződéses alapon, ami egy-egy alkalomra néha megfelel egy átlagos TV néző éves jövedelmének. Végeredményben a TV társaság óriási bevételekre tesz szert, elveszíti realitás érzését, és ezért hatalmas gázsikat ad a celebjeinek abból a pénzből, amit a hirdetőktől kap, akik viszont a csőbe húzott TV nézők kizsebelésével foglalkoznak. Röviden és velősen, a TV nézők pénzéből nőnek ki a celebek, akiket aztán lehet „imádni”.

Amióta tombol a celeb kultusz, azóta hallom egyre gyakrabban az „alázatos” jelzőt. Ugyanis a piárosok (PR) kitalálták, hogy a nagyközönség zabálja a szerénységet, az alázatosságot. Hát, ha ezt kell nekik, akkor rajta. Amikor tehát megy a kamera minden celeb alázatos, imádja az összes többi celebet, de legjobban azt, amelyik éppen most döngölte őt a betonba. Tombolva ünnepli a másik celeb sikerét, és a világért nem hetyegne mással, mint egy másik celebbel. De amikor kikapcsolják a kamerákat, akkor seggét felkínálva a kameramannak harsányan elkiáltja, nyalj be! És ha hiszed, ha nem, ez neked szól. Neked, mert mindent beveszel, amit eléd tárnak.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2965) A II. világháború

Tibor bá’ online


Mostanában van a II. világháború különböző eseményeinek 75. évfordulója. Például a Normadiai partraszállás és a nyugati front megnyitása. Feltűnő volt az a kicsinyesség, amit a nyugati hatalmak mutattak. Az ünnepségre nem hívták meg Putyint, és az orosz részvételt teljes mértékben ignorálták, miközben az oroszok helytállása messze felülmúlta a szövetségesekét. Erre az oroszok nem tudtak mit tenni, mint külön ünnepeltek. Most Pétervárott nyitottak egy kiállítást, amin belül bemutatták a II. világháború pillanatait azoknak, akik annak idején nem éltek, és nem láthatták a különböző híradókat. Ezekből most átvettem 6 képet, mert érdekesek.

Semmi kétség, hogy ez a kép a Sztálingrádi csata szünetében készült. Aki nem tudja mi volt ott, olvasson hozzá.

A következő kép a keleti front tipikus csatajelenetét mutatja be: a gyalogosokkal megsegített tanktámadást.

Tehát a tankok ütközése. Az oroszok több tízezer T34-et veszítettek. A német tankok sokkal jobban voltak, de lényegesen kevesebbel rendelkeztek.

A téli hadviselés szörnyűségeit mutatja be a kép. Az orosz emberanyag kimeríthetetlennek tűnt. Több volt az ember, mint a puska. Aki meghalt, annak kivették a kezéből a puskát, és az harcolt vele tovább, akinek addig nem jutott.

Ha a felnőtt férfiak elfogytak (Sztálingrád), akkor tinédzserekkel töltötték fel a hiányt.

Ez már Berlin a győzelem napja. 

Az orosz vesztesség 25 millió körül van. Ha nincs orosz front, a szövetségeseket a Wehrmacht lesöpörte volna a térképről. Nem szeretem az oroszokat, pláne az orosz katonákat, de a tényeket megmásítani, letagadni nem az én asztalom.

Na még egy kép, egy szét lőtt lakószoba. EZ akár Budapesten is lehetne.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2964) Gazdasági összeomlás

Tibor bá’ online


Napjainkban nehéz találni olyan angol nyelvű portált, ahol ne lenne poszt a közelgő depresszióval kapcsolatban. Ezek szerint egyre több jel mutat arra, hogy közeledik a financiális krízis.

A legfrissebb a notórius Goldman Sachs figyelmeztetése egy októberben bekövetkező tőzsdei káosszal kapcsolatban. http://theeconomiccollapseblog.com/archives/goldman-sachs-has-just-issued-an-ominous-warning-about-stock-market-chaos-in-october?fbclid=IwAR2gtf25VLl2yvHrEr6JjhPkdA2gGy9VVetiCXt1TnXyvEOni_PvjA3xkB8

Érdekes bizonyítékkal álltak elő: A Nagy gazdasági Világválság 1929 októberében következett be. Az amerikai tőzsde egy napos legnagyobb visszaesése 1987 októberében történt. 2008 októbere indította be a “Nagy Válságot”, amiből még mindig nem teljesen tér magához a világ. Lehetséges lenne – teszik fel a kérdést – hogy hasonló történik 2019 októberében? A CNBC szerint a Goldman Sachs figyelmeztet, a részvénypiac hamarosan megbolondulhat.

Ez pedig hivatalos: A Bank of America szerint jön a QE4, vagyis a Mennyiségi Enyhítés a 4. Negyedévben.


Egyszerű vélemény szerint, úgy tűnik egyenesen tartunk nagyon nehéz idők felé. Az ok egyszerű, további gazdasági sztimulus hatástalan lesz. Még nem vagyunk ott, de a mai negatív kamatok mellett egyre közelebb kerülünk.

Hogy legyen min elgondolkodni, jelzem, hogy a Globális Világ Hitel 250 billió $, (1 billió = 1000 milliárd). Ekkora tartozás és negatív kamat azt jelenti, hogy a hitel buboréknak ki kell pukkadni. És ami történik, az nem fog hasonlítani az 1930-as válsághoz. Ez ennél is rosszabb lesz. Először is az emberek és életstílusok akkor egészen mások voltak. Az erkölcs magasabban állt. A lakosság nagy része a földeken dolgozott. Igen sokan rendelkeztek olyan önbizalommal, ami manapság ritkaság számban megy. A családok zártak voltak.  Az állampolgárok nagy része nem utálta politikusait. Sokan, a két kezükkel dolgoztak, és volt kézügyességük. Akkoriban, az emberek alkottak/előállítottak. Az országok nem támaszkodtak importra úgy, ahogy manapság. Szerintem, ezt mindenki érti és megérti, miért lesz most minden, sokkal rosszabb.

Mi lesz a vállalkozásokkal? Azok az emberek, akik nem a mindennapi élethez kötött tárgyakkal kapcsolatban dolgoznak feleslegessé válnak. Amikor a pénz értéktelenné válik, a jövedelem nem tart lépés az inflációval, a fogyasztók egyre kevesebbet tudnak vásárolni. Vége a dalnak. Itt a teljes depresszió.

A tömegek fellázadását nehéz lesz visszafogni. Szájuk betömése pénzbe kerül, amit csak nyomdagépekkel tudnak előállítani, ami meggyorsítja az inflációt. Az emberek munka nélkül, vásárlóerő nélkül kétségbeesettek és éhesek. Mindezek mellett a bankok követelni fogják a hitelek visszafizetését. Mindennapossá válnak a kilakoltatások. Ennek ellenére a legnagyobb probléma, az élelmiszer beszerzése lesz.

Képzeljük el a lakótelepeket, ahol az embereknek nincs pénze ahhoz, hogy megvegyék a mindennapi szükségleteiket. Mi fog történni? Talán teherautó számra jönnek majd az élelemmel megrakott fuvarok? Lehetővé fogja ezt tenni a politika? Talán lesznek rá kísérletek, de nem hinném, hogy kielégítően meg lesz oldva.

Na és az infrastruktúra! Nagyobb településeken infrastruktúra nélkül nem lehet létezni. Főleg, mert ki fog dolgozni a karbantartásnál, ha a fizetés nem elég az élet fenntartásához?

A túlélés az egyedek képességeitől fog függeni. Az önbizalom igen fontos tényező lesz, de manapság kinek van önbizalma? Ma, mindenki függő helyzetben van.

Ki számol azzal, hogy hatalmas tömegek fognak elvándorolni városokból a vidék felé, élelmet és lehetőségeket keresve? Mi lesz a biztonsággal? Nagyon kevés ember fogja tudni békésen elrendezni a dolgait. Ez társadalmi felfordulásba torkol. Az egyének biztonsága komoly veszélyben lesz. A kormány létszámhiány miatt nem lesz képes fenntartani a civil rendet, pusztán az elégedetlenek sokasága miatt.

Ma már senki sincs közöttünk, akik átélték a Nagy Gazdasági Világválságot. Egy biztos, a mai helyzet egészen más. A következő válság sokkal, de sokkal rosszabb lesz, és egyre közelebb kerülünk hozzá.


Az én apám a Nagy Gazdasági Világválság idején 20-23 éves munkanélküli volt. Egy hátizsákkal és egy kézitáskával járta a vidéket. Gyalog járt faluról falura. A hátizsákban ruhái, a kézitáskában  precíziós szerszámai voltak. A falvakban főleg nem működő kar, zseb és ébresztő órákat javított. Munkájáért pénzt nem kapott, csak élelmiszert és szállást. Időnként hazament kőbányai lakásukba és leadta az élelmiszer felesleget, ami leginkább szalonna volt, és jó bartel anyagnak bizonyult. Matuska robbantásakor a közelben tartózkodott. A csendőrök elfogták, mint idegent, egy éjszakán át vallatták, néhány pofont is kapott, de aztán elengedték. 23 évesen, hatalmas protekcióval kapott  állást a Gázgyárban. Tisztviselői munkát végzett, de munkásállományban hagyták a háború kitöréséig.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2963) A hiányzó madarak

Tibor bá’ online


A globális melegedés olyan mértékben eluralkodott a gondolatvilágunkban, hogy egyéb negatív „eredményeket” nem is vesszük észre. A legújabb esemény az a felhívás, hogy az utóbbi időben a világ madarainak egy harmada eltűnt. Persze, mert a rovarok is eltűnnek, ami a madarak élelme. Éva hosszú évek óta télen eteti az énekes madarakat. Ennek legolcsóbb módja, ha búzalisztet és sertészsírt kemény gombóccá gyúrunk, amit beteszünk egy műanyag hálóba, és kiakasztjuk a kertbe.

Természetesen rengeteg madár látogat minket, és kitűnően érzik magukat. Ha véletlenül elfogy a madárkaja, akkor bekopognak az ablakon, amire a reggeli világosság beköszöntésekor kerül sor. Fizetésül tavasszal hatalmas csicsergésbe kezdenek. Az idén volt az első alkalom, amikor a tavaszi kikelet után nem maradtak el az énekes madarak, hanem buzgón követelték a jussukat. Az okot nem volt nehéz kitalálni, egyszerűen nincs elég rovar, és éhesek.

Ezzel természetesen nincs vége a változásoknak. Összesen 5 diófánk volt, mind én ültettem. Ebből az öt fából a múlt évben 3 simán kiszáradt, amire az én emlékeim szerint még nem volt példa. Az ok, legalább is előttem ismeretlen. Az idén újabb meglepetés született, megint a dióval kapcsolatban.

Normál körülmények között ősszel a dió zöld burka felreped, és kiesik belőle a dió, csak össze kell szedni. Amiből nem esik ki, azt dióveréssel szüretelik. Az idén a zöld burok nem reped fel, hanem feketedik, rohad, és nyálkásodik. A dió nem esik ki belőle. A fekete trutyi leszedése nehézkes, munkával járó, az ember keze és a diótermés is fekete lesz tőle. A dió feltörése után kiderül, hogy a bélnek semmi baja. Az okról semmit se tudok.

Egy biztos, ahogy Bálint írta minap, minden megváltozik, és van, ami a hátrányára.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2962) Greta Thunberg

Tibor bá’ online


Ezt a tinédzser lányt nem lehet kihagyni a poszttémákból. Sok mindent tudunk róla, és aki észnél van, az nem győzi kapkodni a fejét. Kezdjük azzal, hogy nézzétek meg ezt a gyűlöletet árasztó képet róla:

Hétfőn beszélt az ENSZ-ben. Minden mondta előtt ránézet egy papírlapra, amin slágvortok voltak felírva. Nekem úgy tűnt, az egész beszéd otthon alaposan be volt gyakorolva. Hogy ki írhatta azt nem lehet tudni, de jól csinálta. Mondanivalójának „hivatalos” magyar fordítása így szól:

„Ez így teljesen rossz. Nekem nem kéne ma itt állnom. Az iskolapadban lenne a helyem, az óceán másik felén. És mégis mindannyian hozzám jöttök egy kis reményért? Hogy merészelitek? Elloptátok az álmaimat és a gyerekkoromat az üres szavaitokkal. És mégis, én még a szerencsések közé tartozom. Az emberek haldokolnak. Egész ökoszisztémák dőlnek össze. Egy tömeges kihalás szélén állunk. És mégis csak a pénzről meg a gazdasági növekedés meséiről tudtok beszélni.

És ti még mindig nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy kimondjátok a valóságot. Elárultatok minket. De a fiatalok már kezdenek rájönni erre. A jövő generációinak szeme rajtatok van. És ha ti úgy döntötök, hogy cserben hagytok minket, soha nem fogunk megbocsátani. Nem engedjük, hogy ezt megússzátok. Itt és most mi meghúztuk a határt. A világ kezd felébredni. És jön a változás, ha tetszik nektek, ha nem.” (eddig a fordítás)

Érdemes megnézni a beszédet még annak is, aki egy szót se ért angolul. A magyar médiafordítás igen kegyes az ifjú hölgyhöz, mert a „How dare you” mondatrészt „hogy merészelitek”-nek fordították. Én szeretem fordításaimban visszaadni az eredeti ízt. Itt a „how dare you?” minimum azt jelenti, „hogy volt pofátok?” főleg ha hozzátesszük a metakommunikációt is. A helyzet az, hogy az ENSz meghallgatáson így nem szokás beszélni. Arról nem beszélve, hogy ilyen mimikával tálalni meg pláne kiveri a biztosítékot.

Ennek ellenére sokan tapsolnak neki, sőt Béke Nobel-díjat emlegetnek. Nem rossz befektetés a családnak. Tényleg nem rossz. Ha valaki össze akar ugratni két generációt, az valóban Békebajnok. Nosza dobjuk meg egy millió feletti dollárral.

De nézzük a szakmai részt. Az ifjú hölgy arról beszél, hogy az idősek nem tesznek semmit. Azt nem vizsgálta, és fogalma sincs arról, hogy az emberiség kollektív tevékenységének létrehozásához nem rendelkezünk a megfelelő intézménnyel. A Föld több mint 200 államát hogy kellene összehangolni, a teendőket igazságosan elosztani úgy, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve. Ki vállalja fel és hogyan a költségeket? Arról nem beszélve, hogy tulajdonképpen mi lenne a közös teendő. Mit szólna időközben az Emberiség. Például: Amikor bezárják a szénbányákat, hogy fogadják az utcára kerülő bányászok a hirtelen jött munkanélküliséget. Ugyanez vonatkozik például az eléggé elkényeztetett légi pilótákra. Hogy fogadnák az ötletet a katonaságok?

A fő problémát azonban nem az okozná, hogy egyes csoportok hevesen tiltakoznának, sőt tömegeknek nem tetszene a hirtelen átalakult életkörülmény. A fő probléma az, hogy a keservesen eltűrt CO2 intézkedéseknek semmi hasznos következménye nem lenne. Már túl vagyunk a billenő ponton.

Valójában Gréta most arra kéri az idősebbeket, hogy hozzanak kellemetlen áldozatokat azért, hogy ők néhány évvel tovább élhessenek. Tovább drogozhassanak, tovább léháskodhassanak, tovább folytathassák azt az életstílust, amitől az időseket annak idején eltiltották, és ezért távol tartották magukat. Nos, én nem lennék rá hajlandó.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2961) Mi végből vagyunk a világon? (eszmefuttatás a kihalásunk árnyékában)

Tibor bá’ online


Hogy miért vagyunk, az talán nem is olyan nagyon fontos. Ami fontos, hogy ha már vagyunk, akkor ne haljunk meg. Ehhez viszont vizsgálnunk kell létünk okát. Tehát, mi végből vagyunk a világon?

A Katekizmus szerint: (korábban) Hogy Istent megismerjük, szeressük, és csak neki szolgáljunk. Amiért cserébe az örök élet jár. (1990 óta viszont) Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, ezt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre. Ahá! Itt már konkrétan be is ígérik a halhatatlanságot.

Ezek szerint van egy Isten, aki azért teremtett, hogy a teremtmény szeresse őt. Tehát teremtett, és ráadásul az örök életre. Nincs halál.

Madách szerint: Dicsőség a magasban, istennek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent. – tehát teremtett. – Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy Fényében ily osztályrészt engedett. – Tehát viszonzásként imádni kell a teremtőt.

A Biblia szerint: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (majd) Teremté az isten az embert, az ő képére. – tehát teremtett, ráadásul a saját képére. A teremtő isten pont úgy néz ki, mintha ember lenne, és ugye a végítélet azt sugallja, hogy nem halunk meg.

A Katekizmust, az Ember Tragédiáját, a Bibliát emberek írták, akik kitalálták istent. Az emberiség zöme nem tud szabadulni a teremtő létezésétől. Nézzük, hogy dilemmázik Leon Ledermann fizikus! „Hé, te odafent! Én teremtettelek téged, nem te engem, hallod? Nem vagy más, mint emberi elmeszülemény, a képzelet alkotása! Én ruháztalak fel minden értelemmel, céllal, jósággal és szépséggel. Mi egyébre való volnál, mint hogy tárgya légy az én megismerésemnek, kivetítése az én szándékaimnak, szimbóluma az én hatalmamnak! — Erre az égi fények fokozatosan átrendeződnek, és lassan kialakul egy mosolygó női arc. Vonásain titokzatos öröm és végtelenül édes bánat. Hang nélkül, puszta tekintetével szólal meg: Enyéssz a sötétbe! Légy boldog!”

Végtére Isten léte nem olyan nagyon fontos, ami fontos, hogy ne legyünk az enyészet martalékai, amit tudományosan kell(ene) megindokolni. Jön Frank Jennings Tipler fizikus, aki utált meghalni, ezért kitalálta az Omega-pontot. Ez nagy vonalakban így szól: Az antropikus elv szerint az intelligens elme (ezek lennénk mi emberek) miután megjelent, soha többé nem tűnhet el. A Világegyetem tágulása nem végtelen. A korlátlan mennyiségű energiából kifolyólag a maximális entrópia helyett az örök élet a nyerő. A többi már csak részletkérdés. A végpont, ahol minden megvalósul, az Omega-pont.

Világos tehát, hogy az Ember nem képes elfogadni az elmúlást. Szemét dolog Istentől, hogy megteremt minket öntudatunkkal együtt, vagy úgy, hogy az öntudat evolúció útján kialakulhasson bennünk (ellentétben az állatokkal), és utána engedi, hogy végérvényesen elpusztuljunk.

Igen, szemét dolog lenne a háborúk, szenvedések, nyomorgások mellett hagyni, hogy rádöbbenjünk halandóságunkra. De mivel nincs Isten, ezzel a váddal nem állhatunk elő. Nem kell kitalálnunk, hogy „Isten útja kifürkészhetetlen,” mert nincs Isten, és nincs útja. Ami van, az magától van.

Egyszerűen létezik a Lét, amiben az anyagnak és az alapvető erőknek olyan elrendezése van, ami maximálisan tökéletes ahhoz, hogy idővel bármi kialakulhasson, mindenféle külső beavatkozás (teremtés) nélkül. A Léten belül minden kialakult forma egy apró része az egésznek, és mint ilyen nulla szignifikanciával bír. Mi emberek létrejövünk a semmiből, és távozunk a semmibe. A kettő között azon töprengünk, hogy miért vagyunk, honnan jövünk, és főleg, mivé válunk, mi lesz velünk.

Nos, termékei vagyunk a véletlennek. Van a Lét és ezen belül történnek dolgok, jönnek-mennek élő és élettelen tárgyak a rendszer specifikus elrendezése szerint. Semmi terv, semmi cél, minden „csak van”. Nehéz elképzelni, mert mint értelmes lények mi magunk tervezünk és célok mentén élünk, irányítjuk életünket, azaz logikusan cselekszünk. Ilyen a Létben nem fedezhető fel. És ez így van jól, mert Lét pusztán azért van, mert alternatívája a nem-Létnek. És ha már van, nem lehet más, mint tökéletes. Az anyag szerkezete rendkívül bonyolult, de a lehető legtökéletesebb. Ugyanez mondható el a mindenségre ható erőkről (gravitáció, gyenge és erős magerő, elektromágneses erő). Az egész együtt adja a Létet.

És mi van a halandóságunkkal? Nem nagy dolog. A Léten kívül minden halandó. Minden jön és megy. Az élethez való ragaszkodás egy evolúciós eszköz a faj fennmaradásához. Ha nem lenne, akkor már rég kihaltunk volna. Akkor tesszük okosan, ha zokszó nélkül elfogadjuk halandóságunkat, de amíg élünk iparkodunk kellemesen eltölteni a rendelkezésünkre álló időt.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2960) Veszélyben a jövőnk

Tibor bá’ online


A mai napon (szeptember 23.) tartják az ENSZ Klímavédelmi Csúcstalálkozót, amivel párhuzamban a fél világ tüntet (Greta Thunberg vezetésével 150 ország). Tüntetnek, mert a politikusok mind ez ideig semmit se tettek a klímaváltozás ellen. Nem tettek, mert a nagytőke szivarzsebében vannak, és a Tőke tagadja a klímaváltozást, hogy továbbra is uralkodhasson a tömegek felett.

A kérdés, hogy van-e értelme tanácskozni, tüntetni? A rövid válasz: NINCS. Ugyanis nincs mit tenni. Greta Thunberg az amerikai Kongresszusban (testified in Congress) történő meghallgatásán kitért arra, hogy a semmittevés következményeivel nem számolnak. De nem javasolt semmit a semmittevés helyett. Szóról szóra a következőket mondta: “I want you to unite behind the science and I want you to take real action.” = Azt akarom, hogy álljatok a tudósok mögé és tegyetek valami hasznosat. De mit?

A tudósok (már amelyik nyilatkozik) csak annyit mondanak, hogy meg kell szüntetni, le kell csökkenteni a CO2 kibocsátást, de hogyan? Célozgatnak a „megújuló” energiaforrásokra. Ezzel csak az a baj, hogy szélenergia, és napenergia akkor van, amikor van, és mi legyen akkor, amikor nincs. Arról nem beszélve, hogy a napi, ismétlem napi közel 100.000.000 hordónyi nyersolajat (1 hordó = 160 liter) lehetetlenség kiváltani, mert ez iszonyatos mennyiség. Ráadásul ki lehet találni elektromos gépkocsikat, de repülőket, tengerjáró hajókat nem. Ugyanez érvényes a mezőgazdaságban használt monstrumokra is.

És akkor még nem tértem ki arra, hogy egyszerűen nem igaz a CO2 kibocsátás lecsökkentésének trend megfordítási hatása. Na, jó! Boncolgassuk tovább! A világ diákjainak lázadása érthető, de tudják, hogy mit akarnak? Nem kellene valakinek megmagyarázni mi a valódi ábra. Azt mondják nekik nincs jövőjük, pedig ők is élni akarnak. Élhetnek, de milyen életet? Gyakorlatilag mindenről le kellene mondaniuk, amikhez úgy ragaszkodnak. Úgy kellene élniük, mint elődeik az 1800-as években, amikor a társadalom hatalmas hányada a földeken dolgozott (nem napi 8 órát), hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert. De persze a mai könnyed életet senki se akarja feladni, de nem hajlandó kifizetni az „ingyen” energia igazi árát.

Valóban, lehetséges megállítani a CO2 kibocsátás növekedését, talán meg is lehet állítani, esetleg hatalmas összefogással csökkenteni is lehet, de ez semmire se elég. A vég feltartozhatatlanul közeleg. A kocka már rég el lett vetve, a billenő pontot már rég átléptük. Amikor még lehetett volna tenni valamit, a figyelmeztetés ellenére (James Hansen 1986) a kutyát se érdekelte (Amerikai Kongresszus).


Éljetek a lehetőségekkel!

(2959) Hogyan verik át az ősöket!

Tibor bá’ online

Minél idősebb valaki, annál inkább csábító azok részére, akik mások becsapására szakosodtak. Hetven-nyolcvan táján az emberi hallás, látás egyre romlik, sok esetben ezekkel együtt jár a magány és a szellemi leépülés. Még nem beszámíthatatlan, de már könnyen bármire rábeszélhető. Ezeket a tulajdonságokat a bűnözők ragyogóan ki is tudják használni. Az idősek  becsapása, megrövidítése egyre „divatosabb”, és a törvény se áll az idősek mellé. Bankszámlák kiürülnek, a szatyort-táskát-ridikült kitépik a kézből, ál szerelők, ál óraleolvasók kifosztják, rádumálás hamis értéktárgyak-kötvények megvételére, de a becsapott egy szót sem szól. Fél, önmagát vádolja, amiért hülyét csináltak belőle. Az istennek se menne el a rendőrségre. A médiát nem érdekli a téma, mert nem szex, nem celeb botrány, a kutya se olvasná. Az alábbiakban összeszedtem néhány „közismert” rászedési formát. Olvasd el, egyszer te is megöregszel.

1. Nyertél! „Hivatalosnak” tűnő dokumentum, pontos névvel feltüntetve, ami az idős embert megtévesztve azt a látszatot kelti, hogy jelentős összeget nyert. A szöveg jogilag igen ügyesen van megfogalmazva és (apró, dőlt  betűkkel szedve, mert a dőlt betűket az idős szem kevésbé látja) el van benne rejtve fontos információ, például az, hogy ez tulajdonképpen nem igazán nyeremény. Minden esetre, hogy a „nyereményt” a célszemély megkapja mindenfajta adminisztrációs költségekre néhány ezer forintot be kell valahova fizetni. Ne mondd, hogy pár ezer forintért nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, mert ez csak a kezdet. Ha a célszemélyt sikerült behúzni a csőbe, akkor felkerül egy listára, a „pali madarak listájára”, aztán egy idő múltával nagyobb lenyúlás következik. – – – Legújabban E-mail érkezik az admin-től vagy a host-tól, és aztán jön az átverés.

2. Barátkozás: A legtöbb idős ember magányos. A magányos ember örül, ha szóba állnak vele. Valamilyen ürüggyel telefonon bejelentkezik hozzá egy szimpatikus fiatal férfi vagy női hang. A hang tulajdonosa azonnal megértőnek mutatkozik és hajlandó végig hallgatni a célszemély mondókáját. A cél a bizalom elnyerése, ami alatt improvizálni kell a célszemély által mondottakból. Ezt követve jön valami üzleti ajánlat, aminek nem az a célja, hogy a célszemélyt behúzza a csőbe, hanem a személyes adatainak a megismerése. Később az adatokat fel lehet használni egy nagyobb csalásnál.

3. Lerobban gépkocsi: A tolvaj csendben ül gépkocsijában egy hipermarket parkolójában és várja az áldozatát, aki egy idős férfi, de még jobb ha nő. Miután a célszemély bement az épületbe a tolvaj a gépkocsiját mozgásképtelenné teszi, ami leggyakrabban a gyújtáskábel kihúzása. Ezt követve megvárja, amíg a célszemély vissza nem jön a kocsijához, ami természetesen nem fog beindulni. Ekkor a tolvaj – megjátszva, hogy egy arra járó vevő – felajánlja segítségét, és természetesen megtalálja a hibát. Ezt követve beül a kocsiba és kéri a munkabérét. A meglepődött idős ember nem mer ellenkezni, hanem fizet. Ennek egyik változata volt az a gépkocsi vontató, aki a nullás főúton szétszórt olyan tárgyakat, amik kárt okoztak a nekiütköző gépkocsinak. A vontató percek alatt a helyszínre ért és felajánlotta szolgáltatását vaskos díj ellenében.

4. Kölcsön: Idős embereknek mindig van tartaléka, és könnyen rávehetők átlátszó mesével, hogy kölcsönt adjanak rokonnak,  szomszédoknak, és „barátoknak”, akik soha az életben nem fogják visszafizetni. Az idős emberek magányosak és úgy gondolják, hogy a kölcsönadással társaságot vehetnek meg. Kölcsön adnak, mert félnek a kölcsönt kérőtől, nem tudják milyen reakcióra számíthatnak. Kölcsön adnak, mert azt mondják magukban, hogy ez nem olyan rettentően nagy összeg, különben sincs rá szükségem, észre se veszem, hogy nincs a zsebemben. Ennek az embernek sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Adnak, mert nem akarnak önzőnek, vagy pitiánernek látszani. El se hiszitek, hogy egy idős embert milyen könnyű rávenni a „kölcsönzésre”.

5. Kifosztás a saját házban: Két-három bűnöző felöltözik gáz vagy vízszerelő egyenruhába és becsöngetnek egyedül élő idős otthonába „időszakos ellenőrzés” végett. Ketten nekilátnak az „ellenőrzésnek” miközben a harmadik baráti csevegésbe kezd az idős emberrel. A szöveget a helyszínen improvizálják a célszemélyre szabva, aki boldog, hogy valakivel elbeszélgethet kedvenc focicsapatáról, vagy ami jön. A nagy beszélgetés közben, míg az egyik „szerelő” továbbra is fontoskodik, a másik körbejárja a lakást értékes tárgyakat keresve, aminek aztán lába kel. De adott esetben merészebb tettekre is sor kerülhet. Valami kellemetlen anyagot, például olajt vagy gépzsírt „véletlenül” ráfröcskölnek a célszemély kezére, amit aztán nagy igyekezettel, sűrű bocsánatkérés közepette iparkodnak eltávolítani lehetőleg gyűrűkkel együtt. Jó alkalom még egy hátsó ablak kireteszelésére is, hogy az éjszakai visszatérésnél könnyen be lehessen jutni a házba.

6. Kötelező szolgáltatás: Egyedül élő, magányos időseket meg lehet győzni arról, hogy a becsöngető „szerelő” kötelező ellenőrzést hajt végre kémény bekötés, bojler működés, lefolyó tisztítás stb. terén. Előre megmondja, hogy mennyibe fog kerülne a hivatalos ellenőrzés, ami egy hatalmas összeg, de a „hatósági ellenőr” tized részéért is hajlandó elvégezni a munkálatokat, ha a célszemély nem kér róla számlát. A pénz átvétele után a szélhámos minden további nélkül, gyorsan távozik.

7. A hivatásos: Idős emberekkel össze lehet barátkozni „hivatalosan” is, imaházakban, idősek klubjában, elfekvőkben, intenzív osztályokon, szociális otthonokban, gyámhatósági felügyeletben. Az ilyen helyen dolgozóknak nem kerül túl hosszú, kedves elbeszélgetésbe, hogy az idős emberhez közel kerüljenek. Először megtalálják a célszemély gyenge pontját: Jaj, már régen özvegy tetszik lenni; természetesen az unokákat csak szeretni lehet; kár hogy a rokonai olyan messze laknak. Aztán némi panaszkodással, önsajnáltatással könnyen rá lehet őket venni arra, hogy „megajándékozzák” a nagyon kedves gondozót. Az ajándék értéke természetesen jelentősen meghaladja az elfogadható mértéket, mert az idős ember értékítélete gyenge, bizalma könnyen elnyerhető.

8: Befektetés: Senki se tudja, hogy mikor hal meg. Éppen ezért mindenki iparkodik magát anyagilag bebiztosítani 100 éves koráig. Éppen ezért az idős ember aggódik, hogy pénzének vásárlóértéke olyan mértékben csökkenhet, hogy tartalékai nem fognak kitartani a hátralévő élete végéig. Ezért könnyen rávehető „befektetésre”. Ezen a téren a rászedések száma csillagászati. Az idős ember ítélőképessége olyan mértékben elromolhat, hogy egészen gyerekes meséket is bevesznek. Komoly összegekért lehet nekik eladni értékesnek vélt, de valójában teljesen értéktelen dolgokat „briliáns” gyűrűtől a hamis kötvényekig bár mit.  

Hivatalos álláspont? Az idős ember nem elmebeteg, természetesen beszámítható. Korlátozni őket cselekvéseikben nem lehet, mert „csak” öregek. Azt viszont tudomásul kellene venni, hogy az öregedés egy olyan folyamat, ami alatt az ember korábbi képességeit – minden téren – folyamatosan elveszíti. Szellemi képességét is. A törvényalkotóknak minimum annyit kellene tenni, hogy a szélhámosok megítélésénél súlyosbító körülménynek kellene venni az idős emberek elleni elkövetést. Ha a sértett idős, akkor legyen ez egy hátrányos minősítés.

Mások informálása érdekében, ha van tudomásod egyéb trükkökről írd be!


Éljetek a lehetőségekkel!

(2956) Némi okoskodás (Anonymus vendégposzt)

Tibor bá’ online


Mi történt Szaúd Arábiában és miért? Ez a nap kérdése, és nem véletlenül, mert súlyos következmények előtt állunk.

Az egyik elmélet szerint a Szaúd arábiai király belső ellenzéke „rendelte meg” a támadást, hogy a kieső olajbevétel miatt még nagyobb legyen a társadalmi elégedetlenség, és polgárháborút robbanthassanak ki.

A másik, valószerűbb elmélet szerinte Izrael akarta és szervezte meg a támadást.

Minden esetre a dolog megtörtént. Ami most érdekes, mik a következmények?

  • a már itt levő egész világgazdaságot érintő recesszió miatt csökkent volna a kőolaj iránti kereslet és emiatt az ára, ami az arab országoknak, de USA palaolaj iparának is (ami bankcsőd szélén áll) megadta volna a kegyelem döfést,
  • így viszont  hogy hirtelen hosszú hónapokra kiesik a globális termelés 6 % -a de az össztermelés kb 40 % 42 millió hordó az export,  tehát az exportra kerülő mennyiség 12-15% a ! az olajár csökkenés helyett emelkedik
  • a magas olajár mindig recessziót hozott, és magasabb inflációt, tehát az olaj árra lehet fogni hogy miért van újabb válság, nem a bankárok és politikusok elhibázott politikája miatt, nem őket akarják majd felelőssé tenni a munkanélküli tömegek akik nemsokára megjelennek…
  • „végre” beindul az infláció megint csak nem a sok virtuális pénz miatt amit felelőtlenül nyomtattak hanem az olaj árra lehet fogni
  • visszavonulót lehet fújni az USA-Kína vámháborúból ,a cél a bűnbank kreálás másképp elérve
  • USA olajipara a magasabb árak miatt időt nyer
  • Szaúd Arábia további dollár százmilliárdokért rendel majd újabb légvédelmi rendszereket, USA hadipara pezsgőt bont
  • Szaúd Arábia is jól jár, mert minden híresztelés ellenére nem tudja már növelni a kitermelést, sőt fogynak a készletei, de neki kellett stabilizálnia a piacot és az árakat, így viszont hogy van ürügy ami miatt megfelezheti az exportját, a meglevő olajkészlet 2 X annyi ideig fog neki kitartani, amit majd egyre magasabb áron adhat el
  • Korábban USA volt a szaúdi olaj fő importőre, de ez minimálisra csökkent, helyette Kína már napi 1,8 millió hordó olajat importált a szaudiaktól, és ezzel hogy ez a mennyiség kiesik  a kínai gazdaságra jelentős csapást mérnek
  • persze a kínaiak megpróbálják majd pótolni ezt az olajat, hogy többet vesznek az irániaktól és az oroszoktól, aminek ők már örülnek, de nekünk európaiaknak nem osztanak lapokat ebben a játszmába.

A kérdés, ti hogy látjátok?


Éljetek a lehetőségekkel!

(2958) Irán és Oroszország védelmi stratégiája

A tanulmány VIP fordítását elküldöm az elfizetőknek


How Russian And Iran Beat Their Opponents’ Strategies

By Moon Of Alabama

Over the last decades Russia and Iran both needed to develop means to protect themselves against an ever growing threat from the United States and its allies. Both found unique ways to build deterrence that fit their situation.

Neither the U.S. nor its allies reacted to those developments by adopting their strategies or military means. It is only recently that U.S. woke up to the real situation. The loss of half its oil export capacity may finally wake up Saudi Arabia. Most other U.S. allies are still asleep.

When NATO extended into east Europe and the U.S. left the Anti-Ballistic-Missile Treaty Russia announced that it would develop countermeasures to keep the U.S. deterred from attacking it. Ten years later Russia delivered on its promise.

It had developed a number of new weapons that can defeat the ballistic missile defense the U.S. installed. It also put emphasis on its own air and missile defense as well as on radar and on electronic countermeasures that are so good that a U.S. general described as “eye-watering”.

All this allowed Putin to troll Trump by offering him Russian hypersonic missiles. As we analyzed:

Trump is wrong in claiming that the U.S. makes its own hypersonic weapons. While the U.S. has some in development none will be ready before 2022 and likely only much later. Hypersonic weapons are a Soviet/Russian invention. The ones Russia now puts into service are already the third generation. U.S. development of such missiles is at least two generations behind Russia’s.

That Russian radar can ‘see’ stealth aircraft has been known since 1999 when a Yugoslav army unit shot down a U.S. F-117 Nighthawk stealth aircraft. Russian air and missile defense proved in Syria that it can defeat mass attacks by drones as well as by cruise missiles. U.S.-made air and missile defense in Saudi Arabia fails to take down even the primitive missiles Houthi forces fire against it.

Yesterday, during a press conference in Ankara with his Turkish and Iranian colleagues, Putin trolled Saudi Arabia (video @38:20) with a similar offer as he had made to Trump:

Q: Does Russia intend to provide Saudi Arabia with any help or support in restoring its infrastructure?

Putin: As for assisting Saudi Arabia, it is also written in the Quran that violence of any kind is illegitimate except when protecting one’s people. In order to protect them and the country, we are ready to provide the necessary assistance to Saudi Arabia. All the political leaders of Saudi Arabia have to do is take a wise decision, as Iran did by buying the S-300 missile system, and as President Erdogan did when he bought Russia’s latest S-400 Triumph anti-aircraft system. They would offer reliable protection for any Saudi infrastructure facilities.

President of Iran Hassan Rouhani: So do they need to buy the S-300 or the S-400?

Vladimir Putin: It is up to them to decide.

Erdogan, Rouhani and Putin all laughed over this exchange.

U.S. allies, who have to buy U.S. weapons, have followed a similar defense investment strategy as the U.S. itself. They bought weapon systems that are most useful for wars of aggression but did not invest in defensive weapon systems that are needed when their enemies prove capable of hitting back.

That is the reason why Saudi Arabia has more than 350 modern fighter planes but only relatively few medium and long range air defense systems that root back to the 1970s.

The Saudi air defense is only able to protect certain economic and social centers. Most of its borders and its military bases are not covered.

[T]he point-defense layout of the network leaves large portions of the nation undefended by strategic SAM assets. While aircraft can be called upon to defend these areas if required, the presence of large gaps in the nationwide air defense picture leaves numerous vulnerabilities open to exploitation by a foreign aggressor.

Moreover the protection it has in place is unidirectional. The red circles designate the theoretical reach of the U.S. made PAC-2 air defense systems installed at their center. But the real reach of these systems only cover less than a half-circle. The PAC-2 and PAC-3 systems are sector defenses as their radars do not rotate. They can only see an arc of 120°. In the case of the Saudis those radars only look towards the east to Iran whcih is the most likely axis of attack. That left the crude oil processing plant in Abqaiq completely unprotected against attacks from any other direction. Neither Saudi Arabia nor the U.S. know from where the attack really came.

The Russian experience against the U.S. directed drone swarm attacks against its airbase Hmeymim in Syria showed that short range air defenses and electronic countermeasures are the best defense against mass drone and cruise missile attacks.

Saudi Arabia does not have short range air defenses against drones and cruise missiles because the U.S. does not have such systems. It also does not have sophisticated electronic countermeasures because the U.S. can not provide any decent ones.

What the Saudis need are the Russian Pantsyr-S1 short range air defense, dozens of them, and the Krasukha-4 electronic warfare system. The Russian may well offer at least the first item. But would the U.S. allow the Saudis to buy them?

Saudi Arabia, like the U.S., never took its opponents serious. It bombed Yemen to smithereens and never expected to be hit back. It long rallied the U.S. to wage war on Iran but took little measures to protect itself from an Iranian counter reaction.

After the long range attack from Yemen in August it was warned that the Houthi’s missile reach had increased. Saudi Arabia ignored the warning and it took zero notable measures to protect Abqaiq processing center which is a choke point for half its income.

Iran, in contrast, developed its weapons along an asymmetric strategy just as Russia did.

Iran does not have a modern airforce. It does not need one because it is not aggressive. It has long developed other means to deter the U.S., Saudi Arabia and other opponents in the Middle East. It has a large number of self developed medium range ballistic missiles and a whole zoo of short to medium range drones and cruise missiles. It can hit any economic or military target within their 2,000 kilometer reach.

It also makes its own air defenses which recently enabled it to take down an expensive U.S. drone. Here is General Amir Ali Hajizadeh, the commander of IRGC’s Aerospace Force, explaining how that was done (video, engl. subs).

Iran developed relations to friendly population groups in other countries and trained and equipped them with the necessary defensive means. These are Hizbullah in Lebanon, various groups in the Syria, the PMG/Hashd in Iraq, the Houthi in Yemen and Islamic Jihad in Gaza.

None of these groups is a full proxy for Iran. They all have their own local politics and will at times disagree with their big partner. But they are also willing to act on Iran’s behalf should the need arise.

Iran developed a number of weapons exclusively for its allies that differ from the ones it itself uses. It enables its partners to build those weapons themselves. The cruise missile and drones that the Houti in Yemen use are different from the one Iran uses for its own forces.

Iran has thereby plausible deniability when attacks like the recent one on Abquiq happen. That Iran supplied drones with 1,500 kilometer reach to its allies in Yemen means that its allies in Lebanon, Syria and Iraq and elsewhere have access to similar means.

The Saudis long failed to take Iran’s counter strategy into considerations just like the U.S. failed to consider the Russian one. Both will have to change their aggressive strategies. Both will now have (re-)develop real defensive means.



Éljetek a lehetőségekkel!

(2957) Már látható a világvége

Az eredeti cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek. Különben sajnálom, de olyan vaskosak a világpolitikai események, hogy halmoznom kell a VIP fordításokat


Armageddon on the Horizon?

By Paul Craig Roberts

Trump supporters should let Trump hear from them as he is about to commit the United States to a war of Israel’s choosing.  A mutual defense treaty between the US and Israel would give Israel the ability to commit the US to a war in Israel’s behalf.

Remember history.  It was British prime minister Chamberlain’s guarantee to Poland that started World War II.  The idiot British lost control over their own policy and gave it to a crazed and irresponsible Polish military dictatorship.

The attack on the Saudi oil fields that Trump and Israel are blaming on Iran is almost certainly an  attack by Israel.  The attack is being used to start a war with Iran.

Putin needs to speak up now before the war starts, because it is impossible that Russia will be able to avoid involvement.  The chances are substantial that Armageddon is about to unfold while the world sits stupidly.


Angolul nem tudóknak:

Tudunk arról, hogy Szaud Arábia hónapokkal ezelőtt kérte Oroszországot, hogy adjanak el nekik S-400 rakétarendszereket. Azt is tudjuk, hogy Szaud Arábiának azért volt szüksége a rendszerekre, mert úgy gondolták, hogy Izrael meg fogja támadni nyersolaj létesítményeiket, olyan repülőkkel, amelyeket ők nem láthatnak, és így Iránra kenhetik a támadást.

We know Saudi Arabia asked Russia, months ago, to sell them an S400 missile system.  This is a certainty.  We also know that Saudi Arabia wanted it because they believed Israel would attack their oil facilities using planes Saudi Arabia can’t see, to blame it on Iran.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2955) Vége a vadászgépek uralmának

A cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek


Middle East drones signal end to era of fast jet air supremancy

In the history of modern warfare, “own the skies, win the war” has been a constant maxim. Countries with the best technology and biggest budgets have devoted tens of billions to building modern air forces, confident they will continue to give their militaries primacy in almost any conflict.

Tiny, cheap, unmanned aircraft have changed that, especially over the battlefields of the Middle East. In the past three months alone, drones have made quite an impact in Iraq, Syria, Lebanon and possibly now Saudi Arabia, where half the country’s oil production – and up to 7% of the world’s global supply – has been taken offline by a blitz that caused no air raid sirens and seems to have eluded the region’s most advanced air warning systems.

Drones are now an integral part of the inventory of the region’s most advanced militaries, and the also-rans. Non state actors have been clamouring to secure them as well – convinced by the utility of hard-to-detect, dispensable flying toys to be used as weapons of war.

The Israeli military is armed with the latest fast jets and precision weaponry, yet it has turned to its fleet of drones to hit targets in Syria. Deniability has played a big factor – the ability of drones to elude radar and therefore keep targets guessing about who actually bombed them is playing well for Israeli leaders who are trying to prevent an increasingly lethal shadow war with Iran from developing into an open conflict.

Iran too has cottoned on to the strengths of its foes, ramping up its fleet of drones, both the off-the-shelf variety and the cutting edge military version – a key component of which was reverse engineered from a US drone it brought to the ground four years ago.

Iranian proxies have increasingly used variants passed on to them by Tehran. Houthi forces in Yemen, backed by the Iranian military, have previously sent unmanned craft up to 430 miles (700km) inside the kingdom to bomb pipelines.

The damage wreaked then was a precursor of what was to come on Sunday – what appears to be the first full blown drone attack on a strategic site of global significance. The price of global oil has since jumped, as have the chances of a regional escalation, and the US has unlocked its oil reserves for the first time in many years.

The strikes on Saudi Arabia are clear strategic warning that the era of fast jet air supremacy is over. The US in particular will need to take heed. Its sway in the region has in part hinged on its ownership of the skies and the lethal threat its air force poses. The cost of waging a consequential war is not so high after all.

In the history of modern warfare, “own the skies, win the war” has been a constant maxim. Countries with the best technology and biggest budgets have devoted tens of billions to building modern air forces, confident they will continue to give their militaries primacy in almost any conflict.

Tiny, cheap, unmanned aircraft have changed that, especially over the battlefields of the Middle East. In the past three months alone, drones have made quite an impact in Iraq, Syria, Lebanon and possibly now Saudi Arabia, where half the country’s oil production – and up to 7% of the world’s global supply – has been taken offline by a blitz that caused no air raid sirens and seems to have eluded the region’s most advanced air warning systems.

Drones are now an integral part of the inventory of the region’s most advanced militaries, and the also-rans. Non state actors have been clamouring to secure them as well – convinced by the utility of hard-to-detect, dispensable flying toys to be used as weapons of war.

The Israeli military is armed with the latest fast jets and precision weaponry, yet it has turned to its fleet of drones to hit targets in Syria. Deniability has played a big factor – the ability of drones to elude radar and therefore keep targets guessing about who actually bombed them is playing well for Israeli leaders who are trying to prevent an increasingly lethal shadow war with Iran from developing into an open conflict.

Iran too has cottoned on to the strengths of its foes, ramping up its fleet of drones, both the off-the-shelf variety and the cutting edge military version – a key component of which was reverse engineered from a US drone it brought to the ground four years ago.

Iranian proxies have increasingly used variants passed on to them by Tehran. Houthi forces in Yemen, backed by the Iranian military, have previously sent unmanned craft up to 430 miles (700km) inside the kingdom to bomb pipelines.

The damage wreaked then was a precursor of what was to come on Sunday – what appears to be the first full blown drone attack on a strategic site of global significance. The price of global oil has since jumped, as have the chances of a regional escalation, and the US has unlocked its oil reserves for the first time in many years.

The strikes on Saudi Arabia are clear strategic warning that the era of fast jet air supremacy is over. The US in particular will need to take heed. Its sway in the region has in part hinged on its ownership of the skies and the lethal threat its air force poses. The cost of waging a consequential war is not so high after all.


Éljetek a lehetőségekkel!

(1453) Intelligencia

Tibor bá’ online


Az intelligens és unintelligens jelzőt imádjuk használni, főleg mert alkalmazásával alaposan ki tudunk osztani. De vajon felmerül-e bennünk, hogy mi az intelligencia? Az intelligencia az egyénnek azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, hogy racionálisan gondolkodjék, és eredményesen bánjék környezetével.” – Állítja az egyik “hivatalos” meghatározás. Ennél sokkal rövidebb, ha azt mondjuk (én így szeretem meghatározni), hogy az intelligencia semmi más, mint problémamegoldó készség. Az életben pedig állandóan felbukkannak problémák. De, ha nem is definiáljuk, mindenki pontosan tudja, mi az intelligencia, csakúgy, ahogy a szépséget se lehet pontosan definiálni, de mindenki tudja ki szép és ki nem. Sokan gondolják, sokan tévednek el a témában, hogy az intelligencia egyenlő a tudással, ismeretekkel. Az első tesztek is többnyire ezt mérték, de már az 1940-es évekre sikerült olyan teszteket összeállítani, aminél semmit se számít a tudás, az ismeret, de még a gyakorlás se. — Mindezek után rátérhetünk arra, hogy miért piszok nehéz ez a téma. Azért, mert az intelligencia tesz minket emberré, ez a sava-borsa emberi létünknek, ezért aztán nagyon odafigyelünk, ha erről van szó, és azonnal hangot adunk a magunkra szabott elképzeléseknek, és irigységgel párosuló rosszindulattal támadjuk meg azokat, akik nyilvánvalóan intelligensebbek, mint mi, sőt egyesek magát az intelligencia teszteket is támadják, mert azzal lehet kimutatni ki hol áll a skálán. Ezeknek előrebocsátásával beszéljünk az intelligencia méréséről.

Az intelligencia pont olyan emberi tulajdonság, mint például az orrunk hossza. Vannak piszék és vannak kampós orrúak, és a két szélsőség között minden. De említhetném a lábméretet vagy a pénisz hosszát is. Van egy minimum és van egy maximum, az eloszlás pedig gauss görbe szerint van, ahol a görbe alatti terület adja a teljes lakosságot. Intelligencia esetében a tetszőlegesen kiválasztott 100 jelzi a teljes populáció átlagát. Legtöbben a 100 IQ alá esnek, és ahogy megyünk a két széle felé, vagyis az egyre intelligensebbek (jobbra) és az egyre tompábbak (balra) felé, úgy gyérül az egyedek száma. Lásd az alábbi ábrát. Megjegyzem az idők folyamán több skála is keletkezett, amelyek nem fedik le egymást. Tehát nem elég megmondani, hogy XY IQ-ja mennyi, de azt is hozzá kell tenni, hogy melyik skála-teszt szerint. Jelenleg a magyar Mensa, az intelligens emberek civil szervezete, a Wechsler skálát alkalmazza, ahol 131 IQ felettiek számossága az összlakosság 2 százaléka. Más skálán ez 148 IQ eredményt ad. Ez különben az alábbi grafikonról leolvasható.


Mivel a legtöbb félreértés az intelligencia=ismeret téves feltevéséből ered, megmutatok két teszt lapot, amelyek bizonyítják, hogy a magas IQ eléréséhez semmit se kell tudni, csak logikusan kell következtetni. Ilyen tesztlapból 40-et kell kitölteni fél óra alatt, amit a kiértékelés követ. Még annyit, hogy mivel egy ember intelligencia hányadosa az évek teltével lassú csökkenésen megy át, a tesztek kiértékelésénél ezt figyelembe veszik. Hozok egy példát. XY kiértékelésénél tételezzük fel, hogy 120 IQ jön ki, de mivel az illető 80 éves elmúlt, ezért jóváírnak részére 12 IQ pontot, tehát azt mondják, hogy eredetileg, fiatal korában 132 IQ volt az intelligenciája. Ezt azért engedik meg, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az idő múltával igaz, hogy az intelligencia csökken, de nő a tapasztalat, ami a gyakorlati életben kiegyenlíti egymást. Akkor tehát a két tesztlap.


És ne feledjétek, hogy az intelligencia teszt semmi mást nem mér, mint az intelligencia hányadost, amiből lehet ugyan következtetni erre vagy arra, de bizonyossággal nem szolgál semmire se. Különben mind a bal, mind pedig a jobb oldalon az üres helyre az alábbi 8 ábrák egyikét kell behelyezni.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2954) Egy vélemény

Tibor bá’ online


Ezen a blogon már volt arról szó, hogy különböző klímakutatók különböző bázis vonalakat alkalmaznak, és így az fordul elő, hogy különböző melegedéseket jeleznek 1,0 és 1,75 °C között. Joe Neubarth kutatónak az a véleménye, hogy ez teljesen felesleges. A lényeg, hogy mennyi a Global Average Surface Temperature, azaz a globális átlagos felszíni hőmérséklet, és hogy ez emelkedik. Meddig?

Úgy tűnik, hogy igen agresszíven (exponenciálisan?) rohanunk a magasabb érték felé. A grafikon szerint a 15 °C értéket hamarosan elérjük. 16 °C-nál a Földön elképesztő viharok, és hőhullámok lesznek. A népesség fele oda fog veszni. A szárazság miatt a termés nagy része elpusztul. Élelmiszer lázadások, és zsákmányoló háborúk törnek ki. A civilizált életforma el fog tűnni.

17°C-nál elképesztő időjárás mellett alig marad élő ember a Földön. És ehhez már csak néhány év kell.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2953) Muzulmán férj, egyes magyar csajok álma

Tibor bá’ online


Ez az álom legkönnyebben a török és arab férfiak esetében jön be. Nem akarom nagydobra verni, de egy ilyen vegyes házasságnak számtalan előnye van. Először is ezek a nyelvek megtanulhatatlanok. Így aztán, amikor a férjed éppen el akar cserélni egy tevére, neked fogalmad sincs, miről beszélnek. Nem izgatod fel magad, semmi se változik, csak a pasid. Látom, már kezded érzékelni az előnyöket. Ez természetesen nem minden. Előbb vagy utóbb megtanulod, hogy te valójában a férjednek egy vagyontárgya vagy. Nem túl értékes vagyontárgya, de mégis csak az vagy. Úgy rendelkezik veled, mint mondjuk egy asztallal, csak egy kicsit másképp használ. De ezt is meg lehet szokni. Erről jut eszembe, az “apukám ma fáj a fejem” szövegről gyorsan le kell szokni, mert arrafelé az a szokás, hogy a nők seggét encián kékre verik az első zokszóra. Arról se nagyon lehet szó, hogy elválsz és viszed a lakást meg a „közös szerzemény” felét. Első bejelentésed hallatán a környék hangos röhögő görcsbe rándulna. Második bejelentésed már nem vennék viccnek és simán megköveznének, olyan bibliai módon. Butikról, vagy divatáru üzletről szó se lehet. Egy fekete lepel + fátyol. Ezen kívül szükséged lesz némi földrajzi ismeretekre, mert naponta ötször térdelés közben be kell magad tájolni Mekka felé. Érdekes szokások társulnak a gyerekszüléshez is. Ha leánynak adsz életet, azt viszonylag gyorsan megbocsájtják. Ha fiúnak, akkor attól elbúcsúzhatsz. Nincs ebben semmi furcsa, elvégre egy vagyontárgy szaporulata természetszerűen a tulajdonosé. Mindenesetre, ha elfogadsz tőlem néhány tanácsot, akkor felsorolnám őket. Tehát: Amikor a többi feleséggel megegyezel a házimunka felosztásáról, próbáld meg kisajátítani a mosogatást. Az arab férfiak alig hagynak maguk után csetrest. Ennek oka az, hogy evőeszköz helyett kézzel esznek és nem tányérból, hanem az asztalról. Legnagyobb ellenséged minden bizonnyal az anyósod lesz, aki a legmesszebbmenően gondoskodni fog arról, hogy a te életed egy fikarcnyival se legyen kellemesebb, mint az övé volt. Ha induláskor arra gondolsz, legrosszabb esetben visszajössz Magyarországra, akkor ezt verd ki a fejedből. Esélyed se lesz rá. Olyan trükk, hogy átlovagolsz egy másik pasira, elképzelhetetlen. A puszta gondolata is lefejezést von maga után. Igen, igen, a te fejedről van szó. Arra felé bevett szokás a csonkítás. Erről jut eszembe, egyes körzetekben még mindig divat a csikló kimetélése. Ha tehát szerelemházasságra gondolsz, akkor a szerelem részt nyugodtan elfelejtheted. Ha, esetleg elkövetted azt a hibát, hogy vallásos keresztény vagy (esetleg zsidó) akkor komoly gondban leszel, mert arrafelé a nőknek nincs lelke (ahogy a kecskéknek sincs), de a muzulmán hit követését azért megkövetelik, legfeljebb te nem juthatsz a Paradicsomba, mert nincs olyanod, ami oda bejuthat. Ez azonban ne idegesítsen, mert jól is jársz vele. Ugyanis a Paradicsomban az odaérkező férfiakat kifejezett bombázók várják, akik ugye nők, de nem lehet tudni ők hogyan kerültek oda. Máskülönben jól teszed, ha a férjedet hibátlanul kiszolgálod, mert ha rád un, akkor előfordulhat, hogy kiképeztet öngyilkos merénylőnek, mert arra felé ez a legkönnyebb módja a nőtől való megszabadulásnak.

Utolsó jó tanács. Ha leendő férjed a Kempinski-ben égre-földre Allah szakállára fogadja, hogy ő művelt európai, csak otthon éppen könnyebb a megélhetés, egy büdös szavát se higgy el, mert ahogy leszálltok az arab repülőtérre, egy csapásra ki fog törni belőle az ideiglenesen visszafojtott muszlim alkat.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2952) Közös szerzemény

Tibor bá’ ezek a mai fiatalok online


A. Vera a haláltábort megjárt középiskolás osztálytársnőm halmozottan volt év vesztes, ezért aztán közvetlenül az érettségi után, egyetlen percet se vesztegetve azonnal férjhez ment 21 éves korában.

Egy éven át volt a padtársam, ami alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam, mekkora akarattal, szorgalommal, és irgalmatlan mennyiségű idő ráfordítással haladt előre tanulmányaiban. Jegyzeteit gyöngybetűkkel írta, mert ráadásul még pedáns is volt.

Mint ifjú feleség a tőle megszokott pedantériával és szilárd elhatározással adott életet két gyermeknek, akiknek gondos nevelése mellett – a kor szellemének megfelelően – természetesen derekasan helyt állt a munka világában is. Ennek megfelelően szinte töretlenül haladt előre a szamárlétrán, egészen a főosztályvezetői székig. Na, ekkor a személyzetis behívta egy kis elbeszélgetésre, aminek lényege az volt, hogy „elvtársnő diplomát kell szerezned”.

Vera tehát negyven felett újra az iskolapadba került, jobban mondva a Műszaki Egyetem esti tagozatára. Délelőtt felelősség teljes munka, este egyetem, éjjel és hétvégén tanulás. Aminek egyenes következménye az volt, hogy 13 éves, másodszülött leányával csak karácsony és húsvét másnapján futott össze az előszobában, akkor is csak öt percre. Nem csoda, hogy Januárban vették észre, a kis Vera iskola helyett Szeptember óta valami egészen más helyre jár.

Mit részletezzem, mire a mamának kiosztották a frissen szerzett diplomát lánya már egy szentendrei galeri közprédájaként hetente legfeljebb egyszer járt haza többnyire egy kis zsebpénz feltankolása végett. Erre mondják azt, hogy az életben mindenért fizetni kell. Ennek a diplomának ez volt az ára.

Papa-mama összeültek, vajon mit lehetne tenni, főleg mert a galeri kezdte áttenni székhelyét a szülői házba, vagyis a ifjú Vera szobájában rendszerint 2-3 nem egészen odavaló alak volt található. A tanácskozás vége mindig ugyanaz volt, nem tehetünk semmit, még jó hogy nem esik teherbe. Aztán várták, hogy az idő meghozza a megoldást.

Ez különben az Idő közkedvelt szokása, tényleg meghozza a megoldást, csak rendszerint jóval az optimum alatt, nem érdemes tehát rábízni a dolgot, de ezt sokan még akkor se tudják, amikor éppen rájuk szegelik a koporsót. A két Vera esetében az Idő viszonylag kegyes volt, mert a megoldás még kispolgári körökben is elfogadhatónak bizonyult. A kisebbik Vera ugyanis azzal állt elő, hogy össze akar házasodni a Gyurival.

–   Jaj de jó, jaj de jó, örvendezett a mama, de ki az a Gyuri?

–        Tudod, az a szakállas.

–        Drága Verácskám, minden második fiúnak szakálla van, akivel néha összefutok a fürdőszobában.

–        Jaj, ne légy már ilyen béna. Gyuri már egy hete idejár, igazán tudhatnád melyik az.

–        Na jó, mindegy – vetett végett a vitának az anyja – az a kérdés, van-e valami elképzelésetek.

–        Semmi a világon, milyen elképzelésről beszélsz?

–        Úgy értem, hol fogtok lakni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem – tette hozzá mentegetésként az anyja.

–        Hát itt, az én szobámban – vágta rá a lány, mintha ez lenne a Föld legtermészetesebb dolga.

Helyzet van, állapította meg az anya és menten összeült a férjével a századik tanácskozás végett, de bevonták a nagymamát is, „osszuk meg a felelősséget” alapon. Végül kikristályosodott a kollektív vélemény. Egy férfi jobb, mint egy egész galeri. Ez majd vigyázni fog a lányukra, és vélhetően megspórol nekik mindenfajta további gondot. Tegyük tehát biztossá és kényelmessé ezt a házasságot. Szüljön a kis Vera egy-két gyereket, és akkor várhatóan minden a normális vágányon megy majd előre a végtelen családi boldogság felé. Egyetlen bárányfelhőnek az égen a közös lakás mutatkozott, de egy huszárvágással ezt is megoldották. A család teljes vagyonát mozgósítva, vettek lányuknak egy kétszobás lakást.

Aztán csaptak még egy világraszóló lakodalmat, és a szülők szívéről hatalmas kövek estek le. Újra kisütött a Nap, megint szép lett a Világ, és úgy tűnt ezt a történetet én nem fogom tudni a büdös életben megírni. Ám újabban az a szokás, – csak hogy kiforgassak egy régi közmondást – az anya tervez, a lánya pedig végez.

Még nem telt el fél év, amikor a kis Vera egy normálisan induló vasárnap délelőtt egyedül érkezett a családi ebédhez.

–        Gyurit hol hagytad? – érdeklődött a hiányzó személy anyósa.

–        Elváltunk – válaszolt egyetlen tőmondattal az alig hat hónapos feleség.

–        Hogy, hogy elváltatok? Miért jöttök külön? Nem értem az egészet!

–        Mit lehet ezen nem érteni: Elváltunk és kész.

–        Úgy érted, hogy szétment a házasság?

–        Úgy értem, hogy már el is váltunk, közös megegyezéssel.

–        Te jóságos úristen. Erről egyetlen szót se szóltál.

–        Most szólok, és különben délután hazaköltözöm.

–        Na várj egy kicsit, mért költöznél haza? Van saját lakásod, majd találsz magadnak egy másik férjet. Ezzel nem dőlt össze a világ.

–        Nem hát, de költözöm – jelentette ki a kis Vera, amit hosszas szünet követett, majd folytatta – nem maradhatok ott, mert a lakást eladtuk.

–        Eladtátok? – ült le a mama a legközelebbi fotelba és vetette magát széttárt karokkal hátra – mennyiért és hol a pénz?

–        Mennyiért? – kérdezte vissza a lánya, majd folytatta – amennyit adtak érte és a pénzt kétfelé osztottuk.

–        Mit csináltatok? – kérdezte üvöltve a most már enyhén hisztériás anyja.

–        Szétosztottuk, nem érted, szétosztottuk.

–        Te szerencsétlen, mit csináltál? A lakásod nem volt közös szerzemény, hanem ági vagyon – erőlködött még egy utolsót a mama.

–        Azt se tudom, miről beszélsz – mentegetőzött a lánya. – Ez így igazságos, nem?



Éljetek a lehetőségekkel!

(2951) Acél koporsó

Tibor bá’ online


A II. világháború alatt így hívták a tankokat. A tank egy veszedelmes harci eszköz volt, mert ha eltalálták, akkor mindenki bennégett. Ennek modern formája a repülőgép-hordozó anyahajók, amik nem mások, mint a múlt igen hatékony harceszközei, de már csak rendkívül drága, úszó relikviái, amik már rég halálra lettek ítélve.

Most viszont némi tájékozódás után abba a helyzetbe kerültem, hogy meg tudom írni, pontosan mi lesz a haláluk. Ugyanis az utóbbi évek legmegrendítőbb jelentését – ami az Amerikai Tengerügyi Intézettől származik Lényegében azt mondják, hogy az amerikai repülőgép-hordozó anyahajók valójában ócskavasak. Ugyanis a kínai hadiipar előállított egy „Dong Feng 21” elnevezésű ballisztikus rakétát, amit specifikusan az amerikai repülőgépes anyahajók ellen terveztek.

A Dong Feng 21-nek komplex célravezető rendszere van, alig ad radar visszhangot és manőverezhető, aminek következtében útvonala kiszámíthatatlan, tehát minden valószínűség szerint bemérése és megsemmisítése nem elképzelhető. A rakéta sebessége 10 Mach (a hangsebesség tízszerese), vagyis a maximális hatótávolságát, 2000 km-t, 12 perc alatt éri el. Tehát a sebessége, műholdas irányítása és irányváltoztathatósága miatt a célba érése szinte garantált. A „szinte” finomítás viszont tökéletesen indokolatlan, mert a jelentésben találtam egy aprócska mondatot, ami így szól: „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.” Figyelsz? Ez azt jelenti, hogy nem elháríthatók!

Hadd szögezzem le, a hajóknak nagyon csekély elhárítási lehetőségük van közönséges, de nagy számban támadó torpedók, rakéták esetén, de a tengerészek legalább abban a hitben harcolhatnak, hogy van valami védekezési lehetőségük. De egy repülőgép-hordozó anyahajó parancsnoki hídján a kijelző táblán teljesen feleslegesen jelenik meg a kilőtt Dong Feng 21 képe. Világosan látszik a kilövés, a rakéta közeledése és várható becsapódása, és akkor mi van? Ismételjem meg a mondatot? „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.”

Menjünk egy kicsit vissza a múltba! Mióta vannak ballisztikus rakéták? Jó kérdés, mi? Egy közönséges ágyúgolyó is ballisztikus rakéta, csak éppen nem irányítható, de ha a kérdésre komolyan akarunk válaszolni, akkor vissza kell menni a V-2 német rakétákhoz. Atomtöltettel felszerelt V-2 könnyedén elsöpörne egy felvonuló flottát, és mindkét komponens, az atomtöltet és a ballisztikus rakéta 1945 óta rendelkezésre áll. Az pedig elég régen volt, miközben néhány dolgot feltaláltak: mozgó kilövőállást, műholdas navigálást, de amire érdemes odafigyelni, hogy minden egyes újabb találmány a támadó esélyeit növelte. Tehát minden egyes alkalommal, amikor az elektronika minőségi változáson esett át, a repülőgép-hordozó anyahajó egyre inkább egy mozgó koporsóvá változott. Az elmúlt fél évszázad minden egyes technológiai változásának hátoldalára rá volt írva, „hagyd abba a repülőgép-hordozó anyahajók építését!” Azonban a haditengerészetnél az égvilágon senki nem figyelt oda.

Ebből az egyetlen tanulság az, amit te magad is Kitalálhatsz, ha figyeled a gazdasági híreket. A legfelsőbb vezetés egy fikarcnyival se okosabb, mint te magad, azzal a különbséggel, hogy kapzsibbak. És ez a megállapítás érvényes nem csak a General Motors vagy Chrysler vezetőire, de a haditengerészetre is. Az istenit neki, még a fizimiskájuk is azonos. Nézz meg egy admirális csillogó-villogó egyenruhájában, több sorban fityegő kitüntetéseivel, amint áll a repülőgép-hordozó anyahajó parancsnoki hídján és úgy tesz, mintha az elmúlt 560 évben tudták volna mit kellett tenniük. Ezek most vagy hülyék, vagy pedig olyan hanyagok, hogy hajlandók végrehajtani a legnagyobb hülyeséget is. Ez az oka annak, hogy hányingert éreztem, amikor a 7. flotta parancsnoka John Bird ellentengernagy véleményét olvastam, ami így szólt: „A haditengerészet célja nem a harc felvétele, hanem a puszta jelenléte, hogy elriassza a támadni szándékozót.”

Ezek szerint a Haditengerészet kiküldi hajóit a Csendes-óceánra, hogy jelenlétükkel elriasszák a támadni akarókat. Zseniális. Bizonyára a Csendes-óceán azon területére is gondoltak, ami 2000 km-nél közelebb van Kínához. Ez esetben tényleg jó, hogy nem akarják felvenni a harcot, mert a harc azonnali megsemmisülésüket jelentené. Máskülönben a Brit Birodalom utolsó napjaiban hasonló történetekkel etették a közvéleményt. Valami megfoghatatlan hülye ötlettől hajtva az újságírók imádják a Haditengerészetet. Amikor a Repulse és a Prince of Wales kifutott a kikötőből, hogy a japán partraszállást megakadályozzák Szingapúrban, zászlókat lengettek, virágcsokrokat dobáltak a vízbe. Később, 1941. december 10-én, amikor mindkét hadihajó lekerült az óceán fenekére, egyetlen egy szó se hangzott el.

Szóval, amit mondani akarok az a következő: Ne engedd magad átverni egy megnyugtató, optimista szöveggel. Ezt kell megtanulni a General Motors és a Haditengerészet működéséből. Ezeknek a vezetői semmihez se értenek. Ráadásul szarnak az egészre. Meglovagolják a rendszert és abban bíznak, hogy addig kitart, amíg nyugdíjba nem vonulnak. Aztán vesznek egy luxusházat közel egy golfpályához, lányaikat kiházasítják, előre megveszik a sírhelyeiket a hozzáillő sírkővel és nagy ívben szarnak mindannyiunkra.

Eddig a Haditengerészet jelentése, és csak azért tettem közzé, mert úgy gondolom, hogy az évi 60 milliókat felvevő állami vállalatok vezetői ugyanígy szarnak mindannyiunkra. Tiszta szerencse, hogy nincs haditengerészetünk.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2950) Elmélkedés a hím prostitúcióról 

Tibor bá’ online


Ha ifjúkori emlékeim nem csalnak, akkor G.B. Shaw-hoz fűződik a következő mondás: egy nő részére a házasság ára a szex, egy férfi részére a szex ára a házasság. Tekintve, hogy Shaw majd 70 éve halt meg (bár színdarabjai örök életűek), elképzelhető, hogy közben a világ megváltozott. Mindenesetre az viszont egészen biztos tény maradt, hogy a két nem fizikális és mentális biológiája meglehetősen különböző. Ebből a tényből például az következik, hogy egy nő szexuális kapacitása gyakorlatilag végtelen, míg egy férfié nagyon is véges. {Hadd szúrjam közbe, hogy minden férfi titkos vágya a két nővel egyszerre, ami egy hipotetikus fantázia, míg a két férfi és egy nő, elméletileg az élő realitás, csak nem egy konkrét női igény.} Ez önmagában még nem lenne áthághatatlan akadály a hím prostitúció megvalósításához, de az már igen, hogy az indiszponált nővel közösülni nem lehetetlen, míg fordítva ez nem jelenthető ki. Ennek ellenére hím prostituált, igenis létezik. Akkor hogyan lehetséges? Nos, 20 éves kor környékén a merevedés egy spontán adottság, amit bármi kiválthat, akár egy megvetett ágy látványa is. Kicsit később pedig, vannak művi beavatkozások, például a pénisz beinjekciózása, ami 2-3 órás merevedést is produkál. Felteszem, ez tényleg minden igényt kielégít.

Ugyancsak a biológiai különbségből adódóan, van némi eltérés a technikában is. Ejakuláció után a férfi vendég (aki előre fizetett) begombolja a sliccét, és minden teketória nélkül távozik. A szolgáltatást igénybe vevő nő viszont vágyik némi intimitásra, mind az aktus előtt, mind pedig utána. Olyan tehát nem létezik, hogy az útszélén ácsorgó férfi leint egy női gépjárművezetőt, aki félreáll, és a hátsó ülésen (egyesek szerint 3 perc alatt) lebonyolítják a lebonyolítandót.

Igen, vannak magányos, vagy elhanyagolt, jómódú, középkorú nők, akik ilyen szolgáltatásokat igénybe vesznek, és vannak, akik ezeket az igényeket ki is elégítik. Legismertebbek a szex-turizmusok. Szegényebb országok, például Laosz. Thaiföld, Karib szigetek, Dél Amerika, Kelet Európa (bizony-bizony) kitűnően megfelelnek a célnak. Ilyen esetben a hímringyót (ami kb. a „kurva” megfelelője) néhány napra (tehát nem percekre) kibérli egy nő, akit nem csak kielégít szexuálisan, de egyben ellátja a szórakoztató partner szerepét is. Lakhelyétől távol, a hím prostituált szolgáltatásait igénybe vevőnek nem kell attól tartania, hogy összefut egy ismerőssel. És az miatt se kell szégyenkeznie, hogy 20-30 évvel láthatóan fiatalabb a pasija. Ez az elrendezés néha olyan jól sikerül, hogy odahaza is be lehet vezetni huzamosabb időre. Ezek a kitartott pasik.

Az elmúlt néhány évtizedben történtek kísérletek különböző amerikai és angol nagyvárosokban, olyan bordélyházak létrehozására, ahol a bentlakók férfiak, míg a látogatók nők, de a legalitáson túl (amit röhögve ki lehet játszani), gyakorlati akadályok nem tették a vállalkozást rentábilisé. Még nem igazán érett meg rá a társadalom, vagy talán sose fog. A kurva és a hímringyó között túl nagy a különbség, mindenféle vonatkozásban. Egy kurvát nem kell „nőnek” tekinteni, nem kell tapintatosnak lenni vele. Szóval, élő tárgynak számít, és ez a legnagyobb előnye. Egy gigolo viszont önérzetes férfi, aki elvárja a „megbecsülését”, mert ő „nyújt” valamit, ezzel szemben, a kurva csak „eltűr” valamit. A kettő nem ugyanaz. Ez azt is jelenti, hogy egy kurva a szerepét kirázza a kisujjából, egy hímringyónak teljesíteni kell. Egy kurvának csak a testét kell kikölcsönözni, egy hímringyónak nyújtani kell (megjátszott) érzelmeket is, nem sokat, de valamit. Ez kifejezett női igény. Ebből aztán az is következik, hogy kurvába ritkán lesz „szerelmes” a kuncsaftja, legfeljebb ragaszkodik a személyéhez. A hím prostituált nem ilyen szerencsés, számíthat időnként némi féltékenykedésre is. Ezekkel azonban még koránt se ért végett a szembehelyezés. A fiatal férfiak elég jelentős részét vezeti be a szexuális örömökbe egy prostituált, de legalább is egy tapasztalt, idősebb nő. Ezzel szemben nincs olyan szűzlány, aki fizetne a szüzességének az elvesztéséért. Férfitársaságban, a kurvákhoz járás lehet téma, sőt hencegés tárgya is. Míg a nők körében, ezen szolgáltatás igénybevétele szigorúan tabu. Az olcsón megkapható 50 éves kurva nem ritka, míg egy 50-es férfinek – kereslet hiányában – eszébe se jutna, áruba bocsátani magát. Míg egy kurva általában tartozik valakihez, akinek strici a neve, és egyszerre akár több kurvának is lehet a „gondnoka”, addig egy gigolo magányos farkas, és bár lehet saját nője (élettársa), az természetesen nem a  „gondnoka”.

Mindent összevetve, a két különböző nem szexuális igényének a kiszolgálása, olyan mértékben tér el egymástól, hogy hasonlóságra gondolni se érdemes.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2949) Nem fogok hízelegni az orvosoknak

Tibor bá’ online


Úgy érzem, az orvosok lényegesen nagyobb reverenciát kapnak, mint amit megérdemelnek. Óriási tisztelet veszi körül az orvosokat. Pláne most, hogy egyre kevesebb van belőlük. Lássuk csak!

Egyik barátomat látogattam a múlt héten, akinek átázott a plafonja, mert a felette lévő lakásban volt valami gubanc. Probléma az, hogy nem lakik ott senki, tulajdonosa pedig egy családi orvos, akit a barátom rémülten hívott fel telefonon, hogy jöjjön, nyissa ki a lakást még mielőtt nagyobb baj lesz. Az orvos közölte, hogy nem megy, mert most rendel, különben is el van foglalva, nem tud ilyen dolgokkal foglalkozni, de majd intézkedik. Intézkedett.

Két nappal később – épp amikor ott voltam – megérkezett a közös képviselő, aki járt a lakatlan lakásban, és közölte, hogy az egyik csap csöpögött, de már elzárták. Különben a doktor úrnak az a véleménye…. mert a doktor úr úgy gondolja…. különben is a doktor úr… Ezt már nem voltam képes tovább hallgatni, közbeszóltam: megkérdezhetném, hogy kiről beszél? – Látványos meghökkenés, néhány másodperc csend, majd folytatom: nyilván a lakás tulajdonosáról van szó, de akkor miért nem mondja azt, hogy „a tulajnak az a véleménye… stb.” A közös képviselő nem érti. – nézze – folytatom – itt végső fokon felelősségről van szó, tehát a lényeges információ a tulajdonos, hogy neki mi a foglalkozása, az nem releváns. – Persze ezt követve volt egy kis vita, de az már nem érdekes. A lényeg, hogy itt is detektálható egy jó adag reverencia, de miért?

Álláspontom szerint a legtöbb (de nem az összes) orvos nem kifejezetten intelligens, de az alapos képzés jó minőségű szakmunkást gyárt belőlük, akikben jelentős mennyiségű rutin alakul ki. Szerencsére az eléjük kerülő betegségek hatalmas hányada széles körben előforduló bajjal van megáldva, amiket viszonylag könnyű felismerni. Ha azonban valaki olyan panaszokkal jelentkezik, és olyan leleteket produkál, ami kilóg a rutinból, azonnal beszarik a halott (hogy stílszerű legyek). Ekkor már csak két dolgot tehet, további vizsgálatokat renddel el, vagy nem szól egy büdös szót se, és előír egy felesleges, de ártatlan B12 kúrát, vagy méregtelenítést.

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ha orvos olvassa ezeket a sorokat, fel fog neki menni a vérnyomása, pedig azt ő is tudja, hogy az sztrók-veszélyes. 😀 Viszont segítségemre hívom az egyik meg nem nevezhető angol kórházban végzet felmérést, ami szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia.

Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széles körű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon 2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön, mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások növelésének legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét.

Jut eszembe, ha meg akarnak műteni, ne állj egyből kötélnek. A sebészek imádnak műteni, nem annyira a szakmai gyakorlatból való kikopástól rettegve, sokkal inkább a jövedelmezősége miatt. Tanácsom, mielőtt a kés alá fekszel, alaposan járd körbe a témát. Az Internet korában ez nem is olyan nagyon nehéz.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2948) Egy tanulmány szerint a sötét anyag öregebb lehet az Ősrobbanásnál

Az eredeti cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek


Dark Matter May Be Older Than The Big Bang, Study Suggests 


Dark matter, which researchers believe make up about 80% of the universe’s mass, is one of the most elusive mysteries in modern physics. What exactly it is and how it came to be is a mystery, but a new Johns Hopkins University study now suggests that dark matter may have existed before the Big Bang.

The study, published August 7 in Physical Review Letters, presents a new idea of how dark matter was born and how to identify it with astronomical observations.

“The study revealed a new connection between particle physics and astronomy. If dark matter consists of new particles that were born before the Big Bang, they affect the way galaxies are distributed in the sky in a unique way. This connection may be used to reveal their identity and make conclusions about the times before the Big Bang too,” says Tommi Tenkanen, a postdoctoral fellow in Physics and Astronomy at the Johns Hopkins University and the study’s author.

While not much is known about its origins, astronomers have shown that dark matter plays a crucial role in the formation of galaxies and galaxy clusters. Though not directly observable, scientists know dark matter exists by its gravitation effects on how visible matter moves and is distributed in space.

For a long time, researchers believed that dark matter must be a leftover substance from the Big Bang. Researchers have long sought this kind of dark matter, but so far all experimental searches have been unsuccessful.

“If dark matter were truly a remnant of the Big Bang, then in many cases researchers should have seen a direct signal of dark matter in different particle physics experiments already,” says Tenkanen.

Using a new, simple mathematical framework, the study shows that dark matter may have been produced before the Big Bang during an era known as the cosmic inflation when space was expanding very rapidly. The rapid expansion is believed to lead to copious production of certain types of particles called scalars. So far, only one scalar particle has been discovered, the famous Higgs boson.

“We do not know what dark matter is, but if it has anything to do with any scalar particles, it may be older than the Big Bang. With the proposed mathematical scenario, we don’t have to assume new types of interactions between visible and dark matter beyond gravity, which we already know is there,” explains Tenkanen.

While the idea that dark matter existed before the Big Bang is not new, other theorists have not been able to come up with calculations that support the idea. The new study shows that researchers have always overlooked the simplest possible mathematical scenario for dark matter’s origins, he says.

The new study also suggests a way to test the origin of dark matter by observing the signatures dark matter leaves on the distribution of matter in the universe.

“While this type of dark matter is too elusive to be found in particle experiments, it can reveal its presence in astronomical observations. We will soon learn more about the origin of dark matter when the Euclid satellite is launched in 2022. It’s going to be very exciting to see what it will reveal about dark matter and if its findings can be used to peek into the times before the Big Bang.”


Éljetek a lehetőségekkel!

(2947) Marx röhög a markába

Tibor bá’ online


A közhiedelem szerint egyes emberek forognak a sírjukban. Szép emberi szokás, de remélem, én nem fogom követni. Ismerek viszont egy Marx Károly nevű pasit, aki fittyet hányva a szokásnak forgolódás helyett hülyére röhögi magát, még a könnyei is kicsordulnak. Nem azért mert a Das Kapital című művével bizonyítottan antikapitalista volt, és ennek ellenére Londonban, a korai kapitalizmus fővárosában temették el. Hanem azért mert a világot egy Tőke nevű kísértet szelleme járja át. Átjárja? Hülyeség, uralja és irányítja.

Harminc éve még azt tanították, hogy „tőkésnek” lenni csúnya dolog, és mi meg voltunk győződve róla, hogy csúnya ide, csúnya oda, azért mégiscsak jó lenne tőkésnek lenni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egész koncepció, úgy ahogy van, rossz. Mert mindenki, minden egyes ember tőkés, és ugye valamennyien nem lehetünk csúnyák. Ugyanis nem attól tőkés valaki, hogy milliárdjai vannak, hanem attól, hogy pénzre, egyre több pénzre iparkodik szert tenni. Márpedig ez alól nincs kivétel, mert mint írtam a Tőke nevű elvont fogalom irányítja az egész emberiséget. Egyszerűen uralkodik rajtunk. A célja pedig nem más, mint ami minden lénynek célja, a szaporodás. De a Tőke – vesszük észre, nem kis riadalommal – jobban szaporodik, mint bármely biológiai élőlény, és csupán egyetlen célja van, a proliferáció. Ha ezt a célt szabadság jogokkal éri el, akkor azt segíti elő, ha szólásszabadsággal, akkor azt vívja ki, ha cenzúrával, akkor betiltja a sajtószabadságot, ha népirtással, akkor anyagi juttatásban részesíti a kegyetlenkedőket, ha igazságszolgáltatással, akkor nemzetközi bíróságok finanszírozásával, ha diktatúrával, akkor demokratikus országok felforgatásával, ha menekült áradat befogadásával, akkor segélyek küldésével, ha a nyersolaj hiány megszüntetésével, akkor megszállással vagy atombomba bevetésének a kilátásba helyezésével, és így tovább.

A Tőke olyan, mint a vírus, addig szaporodik, amíg meg nem öli azt, akiben szaporodik. Pillanatnyilag a Tőke célja az emberiség kiirtásához vezető út megteremtése, mert ezen az úton haladva tud a Tőke a lehető legjobban szaporodni. Aztán velünk együtt majd a Tőke is kipusztul, mint az agyhártyagyulladás vírusa, amikor meghal a beteg, de addig Marx Károly csak röhög, csak röhög, csak röhög tovább.


Éljetek a lehetőségekkel!


vissza a múltba szatíraTibor bá’ online


Közkívánatra, vagy inkább közkövetelésre engedek a nyomásnak. Ma már úton-útfélen mindenütt társakat keresnek az Interneten. Nekem is rá kellett döbbennem, hogy hazánkban megközelítőleg 10 millió társtalan tengeti életét valamelyik hipermarket és panellakása között. Ezért úgy döntöttem, hogy kísérleti jelleggel az első három hölgynek, akik már hetek óta ostromolnak, lehetőséget biztosítok arra, hogy az én honlapomon is keresgéljenek társat. A hölgyek felé mindössze egyetlen kikötésem volt, hogy lehetőleg saját fényképüket küldjék be, és ha van rá mód, ne legyen 20 évnél régebbi. Ezt is csak saját jól felfogott érdekükben erőszakoltam rájuk, mert egy esetlegesen összejött személyes találkozónál sokat segít az egymásra találásban.

Grobacsek Mária: Mint azt a bal oldalt látható fényképem is illusztrálja egy átlagosnak mondható lány vagyok az egyik észak magyarországi településről. Még csak 20 éves vagyok, de már elég sok barátom volt, viszont a szüzességem még nem vesztettem el. Egészen pontosan egyszer már elvesztettem, de valaki megtalálta és 10 % jutalom ellenében visszahozta. Valójában ez a nagy bánatom és ezért teszem fel magam az Internetre, mert a helyi csajok már halálra cikiznek. Szóval várom azt a vállalkozó férfit, aki elvenné – de most már tényleg – a szüzességem.

Kiscelli Ildikó: Sajnos nem volt jobb tényképem. Ez pedig eléggé előnytelen, de eligazodásnak azért megfelel. Gondolom jól látható rajta, hogy egy számítástechnikai cégnél dolgozom, mint kávéfőző, amivel a főzés tudományom be is fejeződik. Éppen ezért csak olyan pasik ismeretségét keresem, akik tudnak főzni (mosni, porszívózni, stb.) Különben 19 éves vagyok, eddig volt 4 abortuszom, 2 görög társasutazásom és 4 cicusom, de az utolsó pasim ezekből hármat agyonvert, mert dugás közben mindig mellénk ültek dorombolni. Ezért egy új pasival szemben nincs semmi más megkötésem, csak a macskák szeretete.

Nagy Fruzsina: A NAGY nem az igazi nevem, csak olyan ragadvány név. Az első pasimtól kaptam a melleim miatt. Vele egy mammográfiai szűrésen ismerkedtem meg. Amikor levettem a blúzomat azt mondta ilyet még nem látott és ezen az alapon össze-vissza nyomkodott, de úgy az ágyban OK volt. Most azért tettem fel magam az Internetre, mert mammográfiára 2 évig nem kell mennem és ekkora kihagyást túlzásnak tartok. Az életkoromat szándékosan nem mondom meg, hadd legyen meglepetés. Különleges igényeim nincsenek, legfeljebb egy 22 cm, de kölcsönös egyetértés esetén ebből engedhetek.


Éljetek a lehetőségekkel!

(184-sz) Hazudsz kutya!  

vissza a múltba szatíra – Tibor bá’ online


A hazugsággal kapcsolatban számtalan közmondás, (pl. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.) és bölcs intés látott napvilágot. Ez utóbbiak közül érdemes felidézni két tényleg megszívlelendőt. George Bernard Shaw: A hazug büntetése nem az, hogy nem fognak hinni neki – maga lesz képtelen hinni bárkinek is. Mark Twain: Ha nem hazudsz, nem kell emlékezned semmire sem.

Ezeknek ellenére hazudunk éjjel, hazudunk nappal, hazudunk ha kell, és hazudunk ha nem. Az ember már csak ilyen! De vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy a beszélgető partnerünk szemébe vághassuk, hazudsz kutya? Nos, attól függ, hogy mik a beszélgetés mellékkörülményei, és itt a „mellékkörülmény” alatt a technikai megoldást kell érteni.

A dolog úgy alakult, hogy a legújabb felmérések szerint az emberek állításainak 14 százaléka hazugság, illetve nem felel meg a tényeknek, amennyiben a kommunikáció E-mailen keresztül történik. Aki ezt megdöbbentőnek találja, annak hátra van még az igazi fekete leves, mert az elemzők szerint E-mailben az embereket valami furcsa őszinteségi roham kapja el. Ugyanis SMS-ek esetében a hazugságok száma jó ötven százalékkal megugrik, tudniillik az SMS szövegeknél az állítások 21 százaléka hazugság.

Talán meglepő, ha elárulom, hogy az emberek egymás „szemébe”, vagyis beszélgetés közben 27 százalék hazugságot engednek meg maguknak. Tehát minden negyedik állítás hazugság. Erre lassan már tényleg rá lehet mondani, hogy a fele se igaz, mert a negyede egészen biztosan nem az.

A „rekordot” pedig a mobiltelefon állította fel. Mobilbeszélgetés közben az emberek állításainak 37 százaléka, vagyis több mint egy harmada hazugság. Szedjük ezt táblázatba!

E-mail                   14 %

SMS                       21 %

Szemtől szembe  27 %

Mobiltelefon        37 %

Ha így átgondoljuk, tulajdonképpen logikus a dolog. Az E-mail „a szó elreppen, az írás megmarad”, azaz a hazugság visszakereshető, ezért aztán óvatosabban bánunk vele. Végeredményben az SMS is írásos forma, csak egy kicsit már lazább, hiszen viszonylag gyorsan kitörlésre kerül.

A mobilbeszélgetést pedig úgy lehet letagadni, ahogy akarjuk. A mobilt tulajdonképpen elsősorban azért használjuk, hogy féktelen fecseghetnékünket kielégítsük. Tanulság? Ha mobilon mondja valaki, hogy szeret, és elvesz feleségül, ne rohanj másnap a ruhakölcsönzőbe, várj, amíg állítását legalább kétszer megismétli, de még ennél is jobb, ha megvárod az első érzelmekkel átszőtt E-mailt. 😀


Éljetek a lehetőségekkel!

(2946) Sorsunk elkerülhetetlen

Tibor bá’ online


Az emberi civilizációk jöttek és mentek. Ebben nincs semmi új. Ez alkalommal két dolog számít újdonságnak, hogy most az Ember viszi magával az egész Földet, és az összeomlás – bármit teszünk – fizikailag nem elkerülhető. Miben is gyökerezik az Emberi sors? A totálisan alkalmatlan és velőkig korrupt vezetők butaságából adódó folyamatos háborúzásból. A gazdagok által, az utolsó dollárok könyörtelen, művészi tökéllyel végzett kifacsarása a tömegekből, amihez hozzátartozott az ökoszisztéma teljes lepusztítása is. Az infrastruktúra, közegészség, oktatás egyéni érdekből történő elhanyagolása. Ezekre, a homo sapiens drámájában, az utolsó felvonásban kerül sor.

Az emberi természet – amire oly sokszor hivatkozok – nem változik, még akkor sem, amikor a tét oly drámai, mint most. Azonban a bekövetkezésig olyan megkötözött bolondok próbálnak minket befolyásolni, mint például Donald Trump és társai, akik állítják, hogy pusztán rémeket kergetünk, a valóságban semmi baj. Miközben multinacionális vállalatok hatalmas vagyonokra tesznek szert a hadi- vegyi- mezőgazdasági- és energiát kitermelőiparban. Ezek vezetői hatalmas pénzeket vágnak zsebre, nem döbbenve rá, hogy a pillanatnyilag élvezett hiper-jólétüknek hamarosan vége szakad.

A Föld 4,5 milliárd évéből az utolsó 200.000-ben volt jelen az Ember, ami alatt az ökoszisztémát nem zavarta meg. De 1750 táján jött az ipari forradalom, ami alatt rájött arra, hogy a több százmillió év alatt összegyűlt fossziliák, közel ingyen energiaforrásnak számítanak, amit ki is használt. Ezek felhasználása, elégetése hihetetlen jólétet, könnyű életet biztosított elsősorban a nyugati világhoz tartozó országokban, ami gyors népesedés növekedéshez vezetett. Ez pedig az ökoszisztéma tönkrezúzásához, létrehozva egy olyan klíma kialakulását, ami az emberi létet egyre inkább veszélyezteti, oly mértékben, hogy a vég már tisztán körvonalazódik.

Más nem marad részünkre, mint McPherson tanácsa, szeressünk, ameddig lehet, feledve a reményt, ami szerinte hátrányos. Csakhogy a mániákus remény hozzátartozik az emberi természethez, amely nem fogad el semmi negatív eseményt, mint elkerülhetetlen jövőt.

Pedig az összeomlás elkerülhetetlen. Gondoljatok bele, 1750 óta milyen irgalmatlan sok nyersolajat, földgázt és kőszenet égettünk el. Ennek égésterméke ott van az atmoszférában és egyre inkább visszatartja a disszipálni akaró hőt. A folyamat megállíthatatlan. A Föld egyre inkább melegszik, aminek közvetlen hatása van az éghajlatra, és nincs megállás. A „többlet” hő érzékelhetően olvasztja a felgyülemlett sarki jegeket, emeli a tengerek hőfokát a következő egyensúlyi állapot eléréséig (amikről nem tudjuk, hogy hol van, még az is benne van a lehetséges jövőben, hogy a Föld a Vénusz sorsára jut.). Ez azonban az emberi élettér totális összeomlását vonja maga után.

Itt most két dolgot kell átrágni. 1) 280 ppm CO2 esetén a Föld annyi hőtől szabadult meg, amennyi érte. Most 415 ppm CO2 esetén négyzetméterenként 3 wattal kap több hőt, mint amennyit elveszít (helyesebben ugyanannyi hőt kap, mint korábban, de ennyivel kevesebbet disszipál). Ez a hő különbség szép lassan felhalmozódik. Tehát hiába hagynánk fel a további égetéssel, hiába csinálnánk bármit a hő felhalmozódás folytatódni fog. Teljesen felesleges mindenféle mozgalom, intézkedés, konferencia, stb. stb. a légkörben lévő CO2-t kellene megszüntetni, ami egy fizikai képtelenség. Minden más csak gólyafing. 2) Az élettér nem csak annyi, hogy 35°C alatti hőmérséklet, hanem megfelelő élelmiszer előállítás, kellő ivóvíz biztosítás, szélsőséges időjárások (sárlavina, szélviharok, özönvizek, szárazságok) új keletű halálos betegségek, paraziták, végzetes háborúk, infrastruktúrák összeomlásának elkerülése. De az emberi élettér fennmaradásához hozzátartoznak olyan tételek, mint a méhek és egyéb hasznos rovarok, madarak életben tartása. A felsoroltak messze nincsenek biztosítva. Az emberi élettér összeomlása már megkezdődött.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2945) Államférfiak helyett államnők

Tibor bá’ online


Greta Thunberg: Arról az enyhén mongoloid ábrázatu svéd kislányról van szó, aki Vitorlás csónakon, két hét után megérkezett Amerikába, egy kis beszédtartásra a klímaváltozással kapcsolatban. Kell-e ennél nagyobb promóció? De ez nem volt az első. Harminckét órán át vonatozott, hogy elérje Davost, ahol beszédet tartott a fórumon: „Nem akarom, hogy reménykedjenek, azt akarom, hogy pánikoljanak, és cselekedjenek.” Ugyanis a fiatal hölgy „hivatalosan” klímaváltozási aktivista”.

Nem akarom túlzottan górcső alá venni tüntetését, de a vonatozás se túlzottan környezetbarát. Ment volna gyalog, vándorbottal a kezében, mint Jézusnak. Nem hiszem, hogy egy szerelvényt 32 órán át húzó dízel motorvonat kevesebb üzemanyagot éget el, mint egy utasszállító repülő egy óra alatt. Arra viszont nagyon jó, hogy felé forduljon a figyelem. Az ifjú aktivista természetesen iskolába nem tud járni, tehát sztrájkol, most már több mint egy éve. Sebaj, majd valamelyik egyetem ad neki egy díszdoktori címet. Állítólag Asperger-szindrómában szenved, ami megmagyarázza, hogy másképp látja a világot, mint a többség. Na, majd meglátjuk. Én azt várom, hogy hirtelen híressé válását hamarosan át fogja váltani valami kézzelfogható dologgá, például indul a svéd parlamenti választásokon, amire csak 2 évet kell várnia, ugyanis ő csak 16 éves. Miért? Mert a világ már csak így forog. Van erre magyar példa is.

Nagy Blanka, aki 18 évesen kissé közönséges hangvétellel ment neki a Fidesznek. Jól esett hallani keresetlen szavait. Kicsit emlékeztetett az ifjú Orbánra, aki kemény stílusú szavakkal hazaküldte az oroszokat, amikor azok már különben is mentek. Ez a kezdeti lépés elég volt, hogy két évtizeddel később kirabolja az országot.

De ne lépjünk át Blanka kisasszonyon, akinek nekiment a Fidesz, többnyire (szokásuk szerint) hazugságokkal. Nagy Blankát megvédte az ellenzéki média. Az ifjú hölgyből egyszeriben celeb lett. A nagy ívű beszédét kiprovokáló tavaszi választások után, alig fél évet kellett várni, és máris itt volt az önkormányzati választás, amibe Nagy Blanka természetesen benevezett, és nekem még csak kételyem sincs, hogy ő lesz Kiskunfélegyháza legfiatalabb tagja az önkormányzati testületnek. Hogy nem ért hozzá? Majd belerázódik.

Most, hogy a posztom végéhez érek, a bal vállamra rátelepedett a kisördög, és azt kérdezi tőlem, vajon korrumpálható lesz-e? Tőlem kérdezi, az emberi természet nagy ismerőjétől. Kisördög! Menj a fenébe!


Éljetek a lehetőségekkel!

(2944) Tettestárs

Tibor bá’ online


Egy 15 éves fiú unalmában, vagy szórakozásból megölt két hajléktalant. Ezért megkapta a részére kiszabható 15 évet, de a bíró itt nem állt meg, hanem kutakodott az anya szerepe után, és miután megállapította, hogy a gyilkosság valószínű oka az anyai szeretett és odafigyelés hiánya, tettestársnak kiáltotta ki és kimért rá majd két év felfüggesztett szabadságvesztést. A média és a megkérdezett „szakemberek” pozitíven állnak hozzá az úttörő eseményekhez. Felteszem a kérdést, jó irányt vett-e a bíráskodás?

Szerintem nem, mert a világ már megegyezett abban, hogy nincs kollektív bűnösség. Engem nem lehet megbüntetni azért, amit Rákosi annak idején elkövetett. Miközben – legalább is passzívan –hozzájárultam uralkodásához.  Senki nem felel más bűnéért. A „hetedíziglen” az ókori ember találmánya, a mai ember elveti ezt az elvet.

A gyereknevelésnek óriási hatása van a karakter kialakulásában. Ehhez semmi kétség nem fér. De megbüntetni egy szülőt azért, amit a gyereke elkövet, szerintem nonszensz. És ez hány éves korban szűnne meg. Mert egy 40 éves bűnözőnek is van anyja-apja, akik „nevelési” hatása benne van a 40 éves elkövetőben is. És a büntethetőség milyen arányban osztható meg apa és anya között?

Szerintem a dolog nagyon elcsúszott. Ez esetben a bíró úttörő lépése nagyon félresiklott. Ha egy anya nemtörődöm, nem elfogadhatóan gondozza a gyermekét, akkor nem kell megvárni, amíg a gyermek súlyos bűncselekményt követ el, hanem el kell venni tőle a gyereket, amire van is számtalan példa, de ezek többnyire gyámhatósági túlkapások, mert miért pont ott ne lenne korrupció. A kissé öntevékeny bírónak azt tudnám javasolni, hogy vizsgálja a gondozónő és a gyámhatóság szerepét is a bűn elkövetésében. Érdekes dolgokra bukkanna.


Éljetek a lehetőségekkel!

(2943) A Sámson opció

Tibor bá’ online


Aki nem vett részt hittan oktatásban, annak elárulom, hogy Sámson és Delila nem Tom Jones egy hajdan volt pop slágere, hanem bibliai alakok, a hozzájuk tartozó mesével. Sámson egy csodás erővel rendelkező figura volt. Szeretőjét, a filiszteus kurvát Delilának hívták, akit a filiszteusok vezére megvett 1100 ezüstért (kurva sok pénz, ha meggondoljuk, hogy Júdás 30 ezüstöt kapott Jézus elárulásáért), hogy tudja meg, mi adja Sámson erejét. Ezt azonban Sámson nem árulta el. De a végén győzött a pina (ahogy általában), hogy bizonyítsa szerelmét, Sámson elárulta a titkot, erejének forrása a hosszú hajában van. Így, amikor Sámson elaludt Delila levágta a haját, és jelezte megbízójának, hogy Sámson elfogható. El is fogták, és elvitték egy templomba, ahol a filiszteusok megünnepelték elfogását, és soron következő kivégzését. Ekkor Sámson kérte Jehovát, hogy még egyszer adja vissza neki az erejét egy rövid időre. Ezt megkapta, és akkor a templom tartóoszlopait kitépte a helyükből. A templom összedőlt, ezernél több filiszteust maga alá temetve, de Sámson is életét vesztette.

Sámson és Delila történetéből a zsidók azt szűrik le, ha nekik meg kell halni, akkor visznek magukkal ezreket az ellenségből is. Hogy ez a doktrína érvényes, azzal először a világ akkor ismerkedett meg, amikor Golda Meirt a BBC meginterjúvolta miniszterelnökségének ideje alatt (1969-1974). Golda Meir egyértelművé tette, hogy ha Izraelnek menni kell, viszi magával az egész világot. Ezt hívják Sámson opciónak. Becslések szerint jelenleg Izraelnek 400 hidrogénbombája van. Ez már elég a fenyegetés betartásához. Ez angolul így hangzott: if we are going down, we will take down the rest of the planet with us. Akit érdekel, utána nézhet.


Éljetek a lehetőségekkel!