(3864) Közös szerzemény

Tibor bá’ ezek a nők online

 


89. Útban a 90. felé

A. Vera középiskolás  osztálytársnőm  a háborús esemé-nyek miatt halmozottan volt év vesztes, ezért aztán köz-vetlenül az érettségi után, egyetlen percet se veszteget-ve azonnal férjhez ment 21 éves korában.

Egy éven át volt a padtársam, ami alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam, mekkora akarattal, szorgalommal, és irgalmatlan mennyiségű idő ráfordítással haladt előre tanulmányaiban. Jegyzeteit gyöngybetűkkel írta, mert ráadásul még pedáns is volt.

Mint ifjú feleség a tőle megszokott pedantériával és szilárd elhatározással adott életet két gyermeknek, akiknek gondos nevelése mellett – a kor szellemének megfelelően – természetesen derekasan helyt állt a munka világában is. Ennek megfelelően szinte töretlenül haladt előre a szamárlétrán, egészen a főosztályvezetői székig. Na ekkor a személyzetis behívta egy kis elbeszélgetésre, aminek lényege az volt, hogy „elvtársnő diplomát kell szerezned”.

Vera tehát jó harminc évesen újra az iskolapadba került, jobban mondva a Műszaki Egyetem esti tagozatára. Délelőtt felelősség teljes munka, este egyetem, éjjel és hétvégén tanulás. Aminek egyenes következménye az volt, hogy 13 éves leányával csak karácsonykor és húsvét táján futott össze az előszobában, akkor is csak öt percre. Nem csoda, hogy januárban vették észre, a kis Vera iskola helyett Szeptember óta valami egészen más helyre jár.

Mit részletezzem, mire a mamának kiosztották a frissen szerzett diplomát lánya már egy szentendrei galeri közprédájaként hetente legfeljebb egyszer járt haza többnyire egy kis zsebpénz feltankolása végett. Erre mondják azt, hogy az életben mindenért fizetni kell. Ennek a diplomának ez volt az ára.

Papa-mama összeültek, vajon mit lehetne tenni, főleg mert a galeri kezdte áttenni székhelyét a szülői házba, vagyis a ifjú Vera szobájában rendszerint 2-3 nem egészen odavaló alak volt található. A tanácskozás vége mindig ugyanaz volt, nem tehetünk semmit, még jó hogy nem esik teherbe. Aztán várták, hogy az idő meghozza a megoldást.

Ez különben az Idő közkedvelt szokása, tényleg meghozza a megoldást, csak rendszerint jóval az optimum alatt, nem érdemes tehát rábízni a dolgot, de ezt sokan még akkor se tudják, amikor éppen rájuk szegelik a koporsót. A két Vera esetében az Idő viszonylag kegyes volt, mert a megoldás még kispolgári körökben is elfogadhatónak bizonyult. A kisebbik Vera ugyanis azzal állt elő, hogy össze akar házasodni a Gyurival.

–    Jaj de jó, jaj de jó, örvendezett a mama, de ki az a Gyuri?

  • Tudod, az a szakállas.
  • Drága Verácskám, minden második fiúnak szakálla van, akivel néha összefutok a fürdőszobában.
  • Jaj, ne légy már ilyen béna. Gyuri már egy hete idejár, igazán tudhatnád melyik az.
  • Na jó, mindegy – vetett végett a vitának az anyja – az a kérdés van-e valami elképzelésetek.
  • Semmi a világon, milyen elképzelésről beszélsz?
  • Úgy értem, hol fogtok lakni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem – tette hozzá mentegetésként az anyja.
  • Hát itt, az én szobámban – vágta rá a lány, mintha ez lenne a Föld legtermészetesebb dolga.

 

Helyzet van, állapította meg az anya és menten összeült a férjével a századik tanácskozás végett, de bevonták a nagymamát is, „osszuk meg a felelősséget” alapon. Végül kikristályosodott a kollektív vélemény. Egy férfi jobb, mint egy egész galeri. Ez majd vigyázni fog a lányukra, és vélhetően megspórol nekik mindenfajta további gondot. Tegyük tehát biztossá és kényelmessé ezt a házasságot. Szüljön a kis Vera egy-két gyereket, és akkor várhatóan minden a normális vágányon megy majd előre a végtelen családi boldogság felé. Egyetlen bárányfelhőnek az égen a közös lakás mutatkozott, de egy huszárvágással ezt is megoldották. A család teljes vagyonát mozgósítva vettek lányuknak egy kétszobás lakást.

Aztán csaptak még egy világraszóló lakodalmat, és a szülők szívéről hatalmas kövek estek le. Újra kisütött a Nap, megint szép lett a Világ, és úgy tűnt ezt a történetet én nem fogom tudni a büdös életben megírni. Ám újabban az a szokás, -csak hogy kiforgassak egy régi közmondást- az anya tervez, a lánya pedig végez.

Még nem telt el fél év, amikor a kis Vera egy normálisan induló vasárnap délelőtt egyedül érkezett a családi ebédhez.

  • Gyurit hol hagytad? – érdeklődött a hiányzó személy anyósa.
  • Elváltunk – válaszolt egyetlen tőmondattal az alig hat hónapos feleség.
  • Hogy, hogy elváltatok? Miért jöttök külön? Nem értem az egészet!
  • Mit lehet ezen nem érteni: Elváltunk és kész.
  • Úgy érted, hogy szétment a házasság?
  • Úgy értem, hogy már el is váltunk, közös megegyezéssel.
  • Te jóságos úristen. Erről egyetlen szót se szóltál.
  • Most szólok, és különben délután hazaköltözöm.
  • Na várj egy kicsit, mért költöznél haza? Van saját lakásod, majd találsz magadnak egy másik férjet. Ezzel nem dőlt össze a világ.
  • Nem hát, de költözöm – jelentette ki a kis Vera, amit hosszas szünet követett, majd folytatta – nem maradhatok ott, mert a lakást eladtuk.
  • Eladtátok? – ült le a mama a legközelebbi fotelba és vetette magát széttárt karokkal hátra – mennyiért és hol a pénz?
  • Mennyiért? – kérdezte vissza a lánya, majd folytatta – amennyit adtak érte és a pénzt kétfelé osztottuk.
  • Mit csináltatok? – kérdezte üvöltve a most már enyhén hisztériás anyja.
  • Szétosztottuk, nem érted, szétosztottuk.
  • De hát a lakásod nem volt közös szerzemény, hanem ági vagyon – erőlködött még egy utolsót a mama.
  • Azt se tudom, miről beszélsz – mentegetőzött a lánya. – Ez így igazságos, nem?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1818) Tanulságos

Tibor bá’ tanulsága online

 


89. Útban a 90. felé

2004 tavaszán, tehát 18 évvel ezelőtt, naponta egyszer-kétszer feldobogott a szívem, amit extra szisztolénak neveznek (és még senki se halt bele) ezért kértem egy kardiológiai beutalót. A vizsgálaton minden nagyon jól ment egészen az utolsóig, amit úgy hívnak, hogy terheléses EKG. Aki ilyenen még nem volt, annak elmondom, hogy ez egy közönséges EKG, csak nem fekszel egy heverőn, hanem vagy szoba biciklizel, vagy futsz egy futószalagon. Mindkettőnél lehet változtatni a terhelést, amit wattban mérnek (az orvosoknak fogalmuk sincs az mit, de ez lényegtelen). Az eredmény természetesen egy görbe, amit sok-sok tapasztalat útján ki lehet értékelni. A görbének van egy ST-vel jelölt szakasza, ami a terhelés alatt esetenként lejjebb csúszik, amit depressziónak hívnak. Az ST-depressziót pedig mm-ben mérik. Az én ST-depresszióm 4 mm volt, amire az addig vidám kardiológus asszony elkomorodott. Baj van, állította. – Közbevetem. Az ST szakasz lesüllyedés azt jelzi, hogy a koszorúereken át áramló vér mennyisége nem elégséges terhelés esetén, vagyis koszorúér szűkület esete áll fenn, amit isémiának neveznek és tulajdonképpen az infarktus előszobája. Ez utóbbi megelőzésére legokosabb, ha a szűk érszakaszba beraknak egy fémhálót, ami szétfeszíti a eret. Ezt sztent-nek nevezik. Hogy kell-e és pontosan hol, azt meg lehet állapítani ha az ágyékban behatolnak az ütőérbe, a katéterrel felnyúlnak egészen a szívig, amit „megfestenek”. Ez egy eléggé súlyos invazív, azaz behatoló beavatkozás, ami felfogható egy műtétnek. Hogy beadjam a derekam, a derék orvosnő felírt béta blokkolót, de nem mondta meg, hogy a fenntartó dózist csak hetekkel később szabad bevenni, lassú adag fokozás után. Nem csoda, hogy napokig kurva szarul érezem magam.

És akkor a műtétekről általában. Az orvosok imádnak műteni, nem csak a magyar orvosok, a világon mindenütt. Pontosan úgy, ahogy az ügyvédek imádnak pereskedni. Ugyanis ez hozza számukra a zsozsót. Így eset, hogy engem is kiírtak katéterezésre, amire nem mentem el. Miért? Volt egy olyan érzésem, hogy ez felesleges. Emberismeretem azt súgta, hogy itt valami nem stimmel, mert otthon áttanulmányoztam a leletet, utánanéztem néhány dolognak. Pl. az ejekciós frakció (EF) 64 % volt, amikről kiderül, hogy nem is lehetne több, azaz tökéletes volt. A bal kamra funkciója tökéletes volt (ez végzi a legtöbb munkát). Falmozgás nem volt. Csak ez a rohadt ST-depresszió. Mit csinál ilyenkor az okos ember. Elmentem egy másik kardiológushoz, ahol az előbbiek megismétlődött. Ő is katéterezni akart. Mit csinál ilyenkor egy okos ember? Elmentem az ország egyik legjobb kardiológusához, aki éppen akkor adott ki egy szakkönyvet. Az illető úrnak elmondtam azt, ami addig történt velem, beleértve azt a gyógyszeres trükköt, aminek célja az volt, hogy szarul érezzem magam.

A harmadik kardiológusnál érdekes dolog történt. Itt is volt terheléses EKG, ahol addig terheltek, amíg a vérnyomásom fel nem ment 210/100-ra, ami mellesleg veszélyes és tilos. Ennek ellenére az ST-depresszióm csak 2,5 mm lett. Ezért aztán megdicsért, hogy voltam olyan okos és nem egyeztem bele a katéterezésbe, de…. azt mondta a biztonság kedvéért menjek el izotópos vizsgálatra, amihez természetesen kell protekció, de az neki van. Másnap már ott is voltam. Na, ez mi?

TC-99 izotópon befecskendeznek és kémiailag leterhelik a szívet. Ezt követve megnézik, hogy az izotóp mit és hogyan csinál. És a lelet? „Számottevő miokardiális isémia nem igazolódott.” Magyarul az ST-depresszió ellenére nincs érszűkület. Nincs isémia. És akkor? A kardiológus azt mondta: ST-depresszió kontra TC-99 izotóp vizsgálat 1:1, döntetlen. Ismételjük meg az izotópos vizsgálatot, de második alkalommal Ti-201 izotóppal (ugyanis ez a két lehetőség van). Az új eredmény: „A jobb koronária ellátási területén teljes egészében miokardiális isémia volt megfigyelhető.” Mellesleg, néhány nap különbséggel mind a két izotópos vizsgálatot ugyanaz a doktornő végezte. Ez után javasolták a katéteres érfestést. Erre a korábban magatartásomat helyeslő kardiológus azonnali katéterezést javasolt. Javasolt? Egyenesen rám parancsolt. Én elkezdtem gondolkodni. Hogy a fészkes fenében lehetséges, hogy az egyik izotóp negatív, a másik erősen pozitív eredmény ad ki? Még meglepőbb volt, hogy az Európa híres, szakkönyvet publikáló kardiológus ellenvetésemre azt mondta „egy-két hónap és könyörögni fog, hogy végezzem el a katéterezést”. Ez a könyörögni fog nekem, nagyon büdös volt.

Aztán eltelt még 17 év, és még mindig nem jutott eszembe, hogy könyörögjek egy kis behatolásért. Közben azért 5 hónappal később elmentem a János kórházba egy felülvizsgálatra, ahol kiderült, hogy az ST-depresszióm csak 1,5 mm és 4 perccel később rendre visszaállt, ami jónak számít. Az igazán betegnek 10 perc múlva se áll vissza.

Viszont a dolog nem hagyott nyugodni. Mi a fészkes fene van? Aztán elmentem egy 30 ezer forintos magánrendelésre, ahol 3D színes ultrahangos vizsgálat volt lehetséges. Itt derült ki, hogy a mitrális billentyűnél visszaáramlás van, ami nagy valószínűséggel gyerekkorom óta volt. És??? Nos, az ST-depresszió azt jelzi, hogy a szív vérellátása nem megfelelő. Ennek az oka a koszorúér szűkület. Ezt így tudják a kardiológusok, és jól tudják. De a kardiológus egy szakmunkás, aki megy az után, amit megtanítottak vele, de tovább nem gondolkodik. Eszébe se jut az, ami egy fizikusnak kézenfekvő vagyis, ha minden tízezredik (hasból írtam) embernek van a főszelepnél visszaáramlás, mert a szelep nem zár jól, akkor a nagyobb igénybevételnél (nyomásnál) a visszaáramlás is nagyobb lesz a nagyobb nyomás miatt, és a csőrendszer nem tud annyi folyadékot szállítani, amennyit kellene. Ha ezt a hiányt az ST-depresszió jelzi, akkor jelezni fogja, ami úgy néz ki, mintha az elosztó cső keresztmetszete beszűkült volna.

Ja és még annyi. A világhírű kardiológus 2-3 hónapos jóslata 17 évvel, vagyis 204 hónappal ezelőtt volt. Alig tévedett 200 hónapot, én pedig mint  Johny Walker még mindig going strong.

Tanulság? Ha bármilyen egészséggel kapcsolatos problémád van, a szakorvos igénybevétele mellett tudj meg minél többet a bajodról.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3863) Basszátok meg magatokat

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

A magyar szajha médiából (kormánypárti vagy ellenzéki, teljesen mindegy) úgy tudjuk, hogy a dicsőséges ukrán hadsereg elkergette az oroszokat Kijev alól, megfutamította őket három területen, és most készülnek felszabadítani a negyediket. Miközben  Situation in Donbass extremely bad, vagyis a dombaszi helyzet rendkívül rossz, állította Dimitri Kuleba, Ukrajna külügyminisztere a Davosi konferencián.

Ez senkit se lepett meg, annál inkább az új ukrán diplomáciai nyelv. Volodimir Zelenszkij tanácsadója, Alexey Arestovich a következőket mondta azoknak (orosz barát lobbisták), akik azt javasolták, hogy a béke érdekében Kijev mondjon le az ország egy részéről: “Go f**k yourselves with such proposals, you dumb f**ks, to trade Ukrainian territory a little bit! Are you f**king crazy? Our children are dying, soldiers are stopping shells with their own bodies, and they are telling us how to sacrifice our territories. This will never happen,” –  a fordítás: Basszátok fel magatokat ilyen javaslattal, ti hülye faszok, hogy Ukrajnából oda adjunk egy darabot. Kibaszott hülyék vagytok? Gyermekeink haldoklanak, katonáink testükkel fogják fel a lövedékeket, ti meg azt mondjátok, hogy áldozzuk fel a területeinket. Ez sose fog bekövetkezni.

Ez a bájos kifakadás azt követve hangzott el, hogy a volt amerikai külügyminiszter Henry Kissinger hétfőn azt mondta Davosban, hogy Ukrajnának minél előbb békét kellene kötni, és vissza kellene térni a február elejei állapotokhoz. Azaz Krím és kelet Ukrajna elvesztéséhez.

Mindeközben Moszkva világossá tette, hogy a Donetszki, és a Luganszki köztársaságok, valamint Krím orosz státusza nem képezi alku tárgyát.

Február végén az oroszok megtámadták Ukrajnát, mert Ukrajna nem volt hajlandó végrehajtani a Minszki egyezséget, sőt a két szakadár köztársaságot 8 éven át folyamatosan ágyútűz alatt tartotta. Magyarul, saját népét ágyúzta.

Ennek ellenére Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz támadást egyáltalán nem provokálták ki, és követelik a Nyugattól, hogy minél előbb lássák el őket a legmodernebb MLRS rendszerű rakéta kilövőkkel (rakéta-sorozatvető rendszer).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3862) Zászlók

Tibor bá’ online

A fenti kép egy Pentagon konferencián készült, ahol az ukrán témát dolgozták fel. Ahogy ilyenkor szokás, háttérben a két érdekelt fél zászlói vannak kiállítva. Csakhogy az ukrán kék/sárga csíkozás fejjel lefelé áll. Lehet ez egy freudian elszólás, de még ennél is több. “szarunk az ukránokra.” Itt nem arról van szó, hogy a dekoráló csoport eltévesztette. Ezeket a zászlókat le is kellett gyártani. Ott se vette senki észre. A leszállítás után se vették észre. A felrakásnál se, és a helyett foglaló főtiszteknek se tűnt fel. Vicces de igaz. Amerika az utolsó ukrán katonáig hajlandó harcolni az oroszokkal.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3860) Kihalás

Tibor bá’ online

A kihalás elkezdődött


89. Útban a 90. felé

Így kezdődik az Indiából érkező levél. 300.000 év után az ember kihalása elkezdődött saját tevékenységének következményeként. Indiában hetek óta 45°C körüli hőmérséklet van. Az égből élettelen madarak hullanak a földre. Az utcákon macska és kutya hullák hevernek szanaszét. Az emberek vizet keresnek, ahova beülhetnének. Az ember vesztesség is jelentős, de nincs aki összeszámolná őket. Indiában volt már 45°C, de nem májusban, és főleg nem heteken át. 800 millió ember nem tud elmenekülni, és nincs is hová. Nem csoda, ha a közgondolkodásban előkerült a kihalás gondolata. A következő ugrás akkor lesz, amikor beüt az el Nino, ami statisztikailag már aktuális.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3859) Liakopoulos

Vendégposzt

Liakopoulos: Az ukrajnai háború elemzése

Ukrajnában, amint az már kiderült, az Orosz Föderáció háborúban áll a NATO-val.

Az Orosz Föderáció saját hadseregével és saját fegyvereivel, a NATO pedig néhány saját fegyverével, saját műholdas információival, de nem a saját hadseregével.

A hangsúly a NATO-n van, mert ez háborúzik furcsa kombinációkkal, mivel az Orosz Föderáció a saját személyzetével és fegyvereivel folytat háborút.

Tehát a NATO ukrán személyzetet használ és saját katonatiszteket, amelyek harcképesek és tapasztalatokkal rendelkeznek, a világ minden részéről, ahol a nyugati szövetség háborút vívott, mint Szerbia, Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia stb.

Az, hogy a NATO-országok nem használnak saját gyalogságot, két okból is előnyt jelent:

1. A tagállamokon belül nincs “nyafogás” az emberveszteség miatt.

2. Az ukrán katona sokkal fanatikusabban harcolnak, mint a NATO katonái, akik külföldön harcolnának.

Ami azt illeti, hogy a NATO nyugati fegyverei nem használhatók fel, és csak egykori szovjet fegyvereket használnak. Ennek van egy hátránya és két előnye:

Hátránya: nem használnak harckocsikat és ágyúkat, sem nagy pontosságú cirkálórakétákat.

1. előny: A tagállamok formálisan nem vesznek részt, és eddig elkerülték, hogy az oroszok a földdel egyenlítsék ki őket.e

2. előny: Az amerikaiak minden egykori szovjet fegyvert kiürítenek a tagállamokból, és saját ügyfeleikké teszik őket a védelmi hadianyagok vásárlása terén. Különben egy-egy falatot dobnak Angliának, Franciaországnak és Németországnak is.

A JELENLEGI HELYZET

Az ukránokhoz nem jut el elég NATO-lőszert, mert ennek nagy részét az oroszok megsemmisítik, amint belép az Ukrajnába. Az ukránok ezt meg tudnák oldani, ha Lviv helyett felépítenék a raktáraikat Lengyelországon belül.

Az ukránok ugyanakkor több mint 1.000.000 katonát mozgósítottak, amelyeket fokozatosan, minőségi kiképzéssel képeznek ki brit és amerikai tisztek Lengyelországban és Németországban.

Jövő ősszel, de lehet, hogy már augusztusban, az ukrán hadsereg új, legalább 500 ezer fős, jól képzett egységeit, amerikai tankokkal, tüzérséggel és amerikai cirkálórakétákkal irányítják az oroszok ellen. Ha az oroszok gyors ütemben nem komolyodnak meg, akkor számukra hatalmas gondok kezdődnek, hiszen az ukránok további 500 ezer katonát készítenek fel a NATO földjén.

Nyilvánvaló, hogy Oroszország a háború kezdetén körülbelül 5-10 nap alatt semlegesítette az ukrán hadsereget. De az ukránok nem adták meg magukat, mert az amerikaiak nem engedték.

De most, és különösen a közeljövőben, Oroszországnak be kell látnia, hogy vagy egy hónapon belül beveszi Donbász többi részét, és megkezdi a tárgyalásokat, vagy mindent megtesz, hogy:

1. részleges toborzással legalább 1.000.000 főt alaposan kiképezzen, és a nyár folyamán elfoglalják egész Dél-Ukrajnát és Harkovot.

2.rakétarendszerek tömeggyártása, hogy szükség esetén szinte bármilyen katonai és különösen polgári infrastruktúrát (televízió, rádió, telefonok, vízvezetékek, erőművek, vasútállomások és csomópontok) a földdel egy szintbe tudjon hozni Ukrajna többi részén, egészen Lengyelország középpontjáig és Lettországot és Litvániát is.

Ha ezek közül egyiket sem teszi meg, készüljön fel az atomfegyverek bevetésére, hacsak, a háború nem egy színház, ahol az oroszok játsszák az idióta szerepét.

https://www.el.gr/nea-taxh-2/liakopoylos-analysi-ton-dedomenon-ti/

Λιακόπουλος: Ανάλυση των δεδομένων της 17/5 2022 για τον πόλεμο στην Ουκρανία

Tibor bá” Lengyelország, Lettország és Litvánia NATO tagok. Ha oda az oroszok behatolnak, az atomháború elkerülhetetlen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3858) Majomhimlő

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kitört a ritka majomhimlő:

Mit kell erről tudnunk? A betegség gyógyíthatatlan és már legalább tíz országban megjelent. A betegségre jellemző bőrkiütés majomhimlős páciens kezein be lett mutatva a Kongói Demokratikus Köztársaságban és az amerikai CDCP-ben (Betegség Védelmi és Megelőzési Központ).

A WHO vészhelyzet találkozót hozott létre, mivel, egyre több ország jelzi, hogy találtak majomhimlő pácienst. Közben az USA kormánya máris felvásárol potenciális oltóanyagot.

Mi az amit máris tudunk a betegségről? A majomhimlő Nyugat és Közép Afrikában endémia, ahol megkapható fertőzött vadállatoktól, mint például patkányok, egerek, mókusok. Azonban e hónap elején az Egyesült Királyságban egy Nigériában járó pácienst vettek észre az egészségügyi hatóságok majd két héten belül 20 fertőzöttet.

Mik a szimptómák? A majomhimlő hasonlít az emberi fekete himlőhöz, amit 1980-ban kiirtottunk. Ezt követve a himlőoltást beszüntették. Aki ez előtt született, és kapott himlőoltást, az némileg védett a majomhimlő ellen. A tünetek hasonlítanak a bárányhimlő tüneteihez: láz, fejfájás, izomfájdalom, megdagadt mirigyek, hidegrázás, és kimerültség. A kiütés az arcon kezdődik, majd átterjed az egész teste.

A majomhimlő tünetei a fertőzést követő két hét után jelentkeznek. A WHO szerint a halálozási ráta 3-6 %. Egyes magyar hírforrások szerint mindössze 1 %.

Megfigyelések szerint a bőrkiütés elsősorban a nemi szervek körül jelentkeznek, amikből arra következtetnek, hogy szexuális úton terjedhet, és mivel főleg férfiaknál észlelik, nem kizárt, hogy homoszexuális tevékenység után. Az angolok meg vannak győződve arról, hogy ez tipikusan a melegek betegsége.

Közben szombaton jelezték, hogy Izraelben és Svájcban is találtak beteget. A terjedését elősegíti, hogy hosszú a lappangási ideje. Eddig úgy tudták, hogy emberről emberre nem terjed, de ez a nézet már nem tartható.

A kutatók szerint rendkívül szokatlan, hogy majomhimlő felüsse a fejét ott, ahol különben nem endemikus (ahol a vírus lappangva nincs jelen).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Ukrán háború

500 hozzászólás környékén akadozik az oldal. A további hozzászólásokat folytassátok ez alatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3857) Nyelvében él a nemzet

Tibor bá’ ezek a nők online

Nyelvében él a nemzet

A külföldiek véleménye szerint a magyar egy nehezen tanulható, nagyon nehéz nyelv. Ezzel szemben szerintem könnyen megtanulható, mert én 4 éves koromban már folyékonyan beszéltem, közel tökéletes nyelvtannal. Ha-ha-ha. Viszont ha a magyar tényleg nehezen tanulható, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk meg minden más nyelv tanulható nehezen. Ez biztos igaz, mert a magyar nők százszámra akarnak kifogni külföldi férjet (a fene tudja miért), de idegen nyelve megtanulni azt nem. Az istennek sem.

Pontosan ilyen magyar nő volt apám húgának a lánya, vagyis az akkor 18 éves unokahúgom. Állandóan azért ette a fene, hogy mutassak be neki külföldit. Munkahelyi beosztásomból kifolyólag ez különösebb nehézségbe nem ütközött, de Ibolya a mosolygáson kívül mást produkálni nemigen tudott, legalábbis nem ágyon kívüli állapotban. Persze ilyenkor jön közbe a tolmácsolás, de intimebb helyzetbe kerülve ez törvényszerűen elmarad, márpedig intimebb helyzetek nélkül a XX. században nemigen kötöttek házasságot.

Ibolya figyelmét ezerszer felhívtam a tényre, miszerint minimális angol tudás nélkül még egy közel keleti (egye fene, leírom), még egy koszos, evőeszközt nem ismerő, büfögő arab férjet se tud összeszedni, nemhogy egy olyan angol mérnököt, aki az én látókörömön belül esett. Mindhiába, Ibolya makacsul tartotta magát távol az idegen nyelv tanulásának,még a gondolatától is. Ezzel szemben, nyaggatása nem ismert határt, hogy hozzam össze  őt külföldiekkel.

Unokahúgom, szerintem indokolatlan kérését, ennek ellenére a lehetőségekhez képest maradéktalanul teljesítettem, mert a másik oldal, vagyis a hazánkban tartózkodó üzletemberek hasonló kéréssel ostromoltak, mutassak be nekik fiatal magyar nőket. Érdekes módon a nyelvtudás hiánya, a kommunikációs lehetőség teljes csődje, őket se érdekelte. Úgy látszik, van olyan emberi tevékenység, amiben a félreértés legkisebb veszélye nélkül is egyet lehet érteni.

Egyszer, aztán egy bemutatandó külföldi úr késése miatt volt egy kis időnk arra, hogy négyszemközt Ibolyát kifaggassam passzivitása felől. Az őszinte válasz rendkívül logikusnak hatott. Ezek szerint, mivel fogalma sincs, ki fogja elvenni a feleségül és élete hátralévő részét, úgy kábé 60 évet, hol fogja eltölteni, addig nem kezd el nyelvet tanulni, amíg nem tudja melyiket érdemes.

Lefordítva magyarra ez azt jelenti, hogy Ibolyának tökéletesen mindegy volt, hogy Pakisztánban, Kanadában vagy esetleg Brazíliában fog-e a végén kikötni. Azóta se tudom eldönteni, hogy ez nagy fokú hülyeségből, vagy lelki sivárságból adódik-e.

Ibolya a végén egy bécsi társasutazás során kint ragadt Ausztriában és egy magyar emigráns felesége lett. Harminc bécsi év után a Guten Tagon kívül megtanult még kábé 20 német szót. Időnként hazalátogat Magyarországra, erős akcentus­sal beszél és dupla borravalót ad a pincérnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(341) Kimentem az ÉLETBE

Tibor bá’ szatirikus online


89. Útban a 90. felé

Tipikusan hülye rendelkezés szerint évente egyszer meg kell látogatnom egy állami fizetésen tengődő kardiológust, hogy a háziorvos felírhassa a szükséges gyógyszert. A rendelkezés azért hülye, mert betegségem (arteroszklerózis) gyógyíthatatlan. Vagyis, ha tavaly kellett a gyógyszer, akkor az idén is fog kelleni, sőt jövőre is. Ezenkívül az egészségügyi intézmények túlzsúfoltak, szükségtelen velem tovább zsúfolni. Viszont – örömmel jelentem – vannak okos rendelkezések is. Például nem kell órákat sorban ülni és az orvosra várni, lehet kérni időpontot is. Hát én kértem, jó előre gondolva rá, mert bizony 6 hét a várakozási idő. Ez a 6 hét éppen tegnap előtt járt le (péntek 13.) megjelentem tehát a Szent János Kórház kardiológiáján. Amióta az eszem tudom, ez János Kórház volt, de néhány éve szentté avatták – nem kellett volna, mert így szarabb, mint úgy. Különben az igazgatóság se teng túl észből, mert a kórház a hegyoldalon van és a kardiológia van legfelül.  Ergo, a szívbetegeknek kell felmászni a hegyre, hadd fulladozzanak. Egy kis légszomj jól jön a 33 fokos melegben. Minden más betegségben szenvedőt meg kell kímélni.

Az én időpontom 9:40 volt. 9:30-ra megérkeztem a kórházhoz, ahol kiderült, hogy a parkolásért fizetni kell. Nem sokat, mindössze 320 forintot egy órára. Óvatos duhaj vagyok, tehát bedobtam egy teljes órát. Van ám itt tapasztalat! Amikor betértem a megfelelő váróba, hárman már vártak, akiknek az időpontja az enyémnél korábban volt. Ugyanis orvos még sehol. Mindenki szép csendben ül és várja a halált vagy a főorvos asszonyt, attól függően melyik jön meg hamarabb. Egy öreg néni méltatlankodva rikácsol, hogy neki a múltkor azt mondták, hogy örüljön, hogy még él. Hát ő nem örül, mert minek? Közben mindenféle fehér köpenyes nők ki-be mászkálnak és nagyokat fontoskodnak. Létrákat cipelnek, felmásznak a szekrény oldalára, fiókokat húzogatnak, húzogatnának, de a létrától nem lehet. Majd 9:50-kor bejön egy 155 cm magas és másfél mázsás mosónő, akiről kiderül, hogy ő a főorvos asszony, és bevonul a szentélyébe. Minden esetre, ha megkérdezi mennyi a testtömeg indexem, a helyszínen kapok röhögő görcsöt. Ugyanis az elhízás kiemelt rizikó faktor szívbetegség megkapása terén. A főorvos asszony munkaideje természetesen 8:00-kor kezdődött, de még fel kellett porszívózni a lakást, mert este vendégek jönnek, akiknek porszívózás után megvette a baromfi virslit – a legolcsóbbat – mert a fizetéséből csak erre telik. Aztán súlyos testét becipelte a munkahelyére, valahányunk gyönyörűségére. Ekkor úgy döntöttem, hogy lemegyek a kocsihoz egy kis pénz bedobálás végett, mert 13.000 forintért már maszek rendelésre is mehetnék. Épp jókor érkeztem, mert a közterület felügyelő várta, hogy lejárjon a jegyem. Amikor  visszaértem, rögvest szólítottak, de nem az istennő színe elé, mindössze a helyettese fogadott és levette az ÉKG görbéimet. Nem volt könnyű, mert az elektródák nem akartak a helyükön maradni. Ugyanis egy olyan priznicszerű nedves ruhát terítettek rajtam végig, amin az előttem lévő 20-30 beteg baktériumai voltak megtalálhatók – már ha  valaki kereste volna őket.

Ezt követve – a  változatosság kedvéért – újra várakozni kellett, illetve újra lementem és dobáltam a pénzt, oda be, abba a feneketlen résbe. Csak az vigasztalt, hogy tudok olyan résről, ami sokkal többe kerül. Mindegy, a végén így is elment a 900 forint. Ekkor észrevettem, hogy a folyóson van egy üdítő automata. Ez jókor jött, mert egyre álmosabb lettem. Bedobtam egy százast és megnyomtam a kapucsínó gombot. Kaptam érte egy deci forró kakaót. Azon töprengtem mit kellene megnyomni, hogy kávé jöjjön ki? Aztán – a kakaó megívása után – aludtam egy sort, ülve, mint a tyúkok, ezt annak idején a honvédségnél tanultam meg. Még álmodtam is, ami ülés közben nem semmi. Azt álmodtam, hogy Orbán Viktor az orvosok fizetését ötszörösére emelte, de minden maradt a régiben, illetve francokat. A főorvos asszony baromfi virsli helyett bécsi virslit vásárolt. Na, ennél a pillanatnál löktek meg, hogy éppen most szólítottak. Beléptem és egy nagyot lélegeztem a légkondicionált, kellemes levegőből. Ez igen! Gondolom uniós keretből, mert költségvetésből biztos nem. Ugyanis, ha lenne költségvetési pénz, akkor lenne papír a vécében, de nincs. A dolgát végezze el mindenki otthon.

A szokatlanul terebélyes főorvos asszony, egy szokatlanul terebélyes forgószékben terpeszkedett. Kell ide a klíma, mert a 8 cm vastag háj roppant jó hőszigetelő. Felhevül és a végén még megüti a guta, aztán a kollégák kezelgethetnék a kebelbelit. Megkérdezte, van-e panaszom? Hajaj, de mennyi. Például, hogy már majd 3 órája várok. — Ja, hogy egészségügyi? Nincs. Mellkasi fájdalma? Nincs. Ide az van írva, hogy… Engem nem érdekel, mi van oda írva, NINCS. Mit szed? Azt, ami oda van írva.  Nem változott? Nem. – Ezt követve egy kicsit adminisztrált a főorvos asszony (tényleg, mitől lett főorvos? Lehet, hogy az érdemeket súlyra mérik?) Végül elém tolt egy papírt, hogy az az enyém. Aztán egy másikat, hogy írjam alá. Nem baj, ha előbb elolvasom? Nyugodtan. Azt írtam alá, hogy a kezelésemért a kórház 1532 forintot kap az államtól. Röhögnöm kell, ha a benzint is beszámítom, nekem háromszor ennyibe került. Sebaj. a következő augusztusa még messze van, és az is lehet, hogy addigra még papír is lesz a vécében. Már, ha merünk nagyot gondolni.

jó nőTévedsz, nem ez volt a főorvos asszony. 😀

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3856) Árak

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

Emelkedő élelmiszerárak az éhezés árnyékában


89. Útban a 90. felé

Milliók néznek szembe éhezéssel, bizonytalan ellátással, emelkedő árakkal és élelmiszerhiánnyal.

A Világbank becslése szerint ebben ez évben az élelmiszer árak 22,9 százalékkal fognak növekedni. A FAO élelmiszerár indexe, ami a cukor, tejtermék, gabonafélék és növényi olajak nemzetközi árán alapszik majdnem kerek 30 százalékot mutat 2021. áprilisához viszonyítva.

Az USA Statisztikai hivatala szerint az elmúlt hónapban az élelmiszerárak 9,5 százalékkal nőttek. A hús 20 százalékkal kerül többe, mint 2021-ben. A munkabérek ezzel nem tartanak lépést. A legtöbb ágazatban a munkabérek 3-4 százalékkal maradnak el az inflációtól.

Az ENSZ WFP (Világ Élelmiszer Program) szerint a Földön 811 millió embernek „bizonytalan az élelmezése”, éhesen megy esténként lefeküdni. Becslések szerint 48,9 millió ember az éhezés szélén áll.

Az élelmezési krízisnek négy tényezője  van: háború, klíma változás, COVID-19 okozta gazdaság, és az élelmiszer globális költség növekedése. A WPF szerint ugyanazért az élelmiszerért 2022-ben 30 százalékkal fizettek több et, mint 2019-ben.

Indiában több mint 7 millió 5 év alatti gyermek szenved alultápláltságban. Indonéziában ez a szám több mint 800.000, Pakisztánban közel 700.000, Nigériában 500.000, Bangladesben pedig 350.000.

Az élelmiszer krízis nem határolódik le az úgynevezett fejlődő országokra. Az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint a társadalom 27 százaléka, vagyis kb.10 millió ember áprilisban kihagyott egy-egy étkezést, míg egy másik 67 százalék lecsavarta a fűtést. Az angol infláció 7 %, ami az elmúlt 30 év legmagasabb értéke. A Marks & Spencer kiskereskedelmi lánc szerint az élelmiszer árak további 10 százalékkal nőhetnek az év végéig.

Az USA-ban a szülők nem képesek hozzájutni csecsemő táphoz, kénytelenek átautózni Mexikóba, mások pedig kórházaknál próbálnak hozzájutni.

Az élelmiszer árak emelkedéséhez nagyban hozzájárul az üzemanyag hiány. Az USA-ban csütörtökön a benzin ára átlépte a 4 $/gallont [ami átszámítva 420 Ft/liter, ami ott szörnyű soknak számít] Ugyanakkor Kaliforniában 6 $/gallon, vagyis 630 Ft/liter. Ez főleg a kis keresetűeket sújtja, mert jövedelmük nagyobb százalékát költik üzemanyagra és elektromos gépkocsiról álmodni se mernek.

Az üzemanyag és az élelmiszer árakat több faktor is emeli, beleértve az ukrajnai háborút. A globális gabonaexport 30 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származik. Több mint 26 országba exportálnak. Előre jelzések szerint ebben az évben az ukrán export a szokásos mennyiség fele lesz csupán.

Az ukrán/orosz háború kitörése óta 23 ország rendelt el élelmiszer export tilalmat. Többen az élelmiszer tilalom mellett nem engednek exportálni kálium és nitrogén tatalmú műtrágyát se, ami további áremelkedést jelent. A műtrágya drágulás miatt a földművelők kevesebbet vetnek, ami szintén áremelő hatású.

Amerikában a vezető politikusok az élelmiszer és üzemanyag drágulásokat kizárólag Putyin nyakába akarják varrni, holott a valóság más. Azt mindenki tudja, hogy az áremelkedések messze megelőzték a háború kitörését.

Valóságban az infláció oka a FED pénz nyomtatása 2008 óta, ami garancia arra, hogy a gazdagok még gazdagabbá váljanak. 2020 márciusában az amerikai kormány több ezer milliárdos CARES törvénye óriási segítség volt a financiális oligarchák részére. A bankok megmentése az amerikai milliárdosok vagyonát 62 százalékkal növelte a pandémia alatt, miközben a dolgozók bére csak 10 százalékkal emelkedett.

Az uralkodó osztály úgy döntött, hogy a vagyonosok megmentését és a háború költségeit a munkás osztályra hárítja.

Forrás: WSWS
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3855) Erőviszonyok

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Andrei Martyanov legújabb könyve (The Real Revolution in Military Affairs = A hadászati események valódi forradalma – röviden RMA) megállás nélkül bizonyítékokat tár fel az amerikai katonai erőkre váró megsemmisüléssel kapcsolatban, ami egy jövőben játszódó, lehetséges háborúban várna rá, amit igazi ellenféllel (nem a tálibok vagy Szaddam Husszeinnel szemben) kellene megvívnia.

De ki ez a Martyanov? Kiemelkedő hadászati kiértékelő, elsősorban orosz viszonylatban, aki még a Szovjetunióhoz tartozó Bakuban született, de Amerikában él, angolul ír és vezet blogot. Könyvében, mindjárt az elején cáfolja nem csak Fukuyama és Huntington lelkes megállapításait, de Graham Alison szinte gyerekes hivatkozását Thuküdidész csapdájára mintha az erő egyensúlya az USA és Kína között a XXI. században párhuzamba hozható lenne a 2400 évvel ezelőtt lefutott Peloponézoszi háborúval. Hová vezet ez, Xi Jinping lenne az új Dzsingisz Kán? [Thuküdidész szerint, ha egy nagyhatalom mellett újabb hatalmi feltörekvés jön létre, a háború elkerülhetetlen.]

A könyv olvasóinak meg kell emészteni néhány matematikai egyenletet, amiknek lényege, hogy az USA hadászati képességében folyamatosan lefelé csúszik egy olyan nemzettel szemben (orosz), akikről azt hiszi, hogy alul maradt a hidegháborúban.

A lényeg, hogy földi cirkáló rakétákat csak az USA, Oroszország, Kína és Franciaország tud gyártani. És csak két globális rendszer van, amely képes műholdvezérlésre: az amerikai GPS és az orosz GLONASS. Jelenleg se a kínai BeiDou, se pedig az európai Galileo nem globális rendszer.

Martyanov matematikai egyenleteivel azt állítja, hogy a szubszonikus hajóelhárító rakéták kora lejárt. NATO-nak, a Macron szerint agy halott szövetségnek, most már szembe kell nézni az orosz szuperszonikus P-800 Onyx és Kalibr osztályú M54 elektronikus harceszközök létezésével. Arról is említést tesz, amit én 2015-ben személyesen megtapasztaltam Dombassi látogatásom alkalmából, ahol is a megnevezett eszközöket a szovjet időkbe ragadt ukrajnai haderők ellen vetették be.

Martyanov kimerítő információval szolgál az orosz hiperszonikus, 10 Mach-al haladó ballisztikus Kinzhal-ról, amit nem rég próbáltak ki az Arktiszon. A helyzet az, hogy az amerikai tengerészetnél nem létezik olyan rakétaelhárító rendszer, amely képes lenne lelőni, még akkor se, ha a bejövő rakétát detektálnák. A Kinzhal hatótávolsága 2000 km, miután kilőtték a míg-31K vagy TU22M3M repülőgépekről. Az amerikai repülőgép anyahajó és kíséretének védelmét a vadászgépek adják, de ezek hatótávolsága túl rövid.

A Kinzhal volt az egyik fegyver, amit Vlagyimir Putyin 2018. március elsejei beszédében megemlített. Az volt a nap, amikor az RMA beköszöntött és tökéletesen megváltoztatta a globális erőviszonyokat, felrúgva a korábbi egyensúlyt.

A Pentagon vezetői, például John Hyten tábornok a Vezérkari Főnökség helyettes elnöke bevallotta „nincs elhárítási lehetőség például a 27 hangsebességgel érkező Avangard hordozóval szemben” (ami a rakétaelhárító rendszereket használhatatlanná teszi). Mindezt a kongresszusi meghallgatáson árulta el, hozzátéve, hogy csak „nukleáris elrettentés” a járható út. Hasonlóképpen nincs létező elhárítási rendszer a Zircon és Kinzhal-lal szembe se.

A katonai kiértékelők nagyon jól tudják, hogy a Kinzal egy Toyota Carollából álló célpontot 1000 km távolságból eltalált, kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett. Ebből következik, hogy az európai NATO vezetés és irányítás épületei de facto védtelenek.

Martyanov simán kijelenti: „A hiperszonikus fegyverek bevezetése bekavar az amerikai hiedelemnek, miszerint az Észak Amerikai földrész biztonságos a válaszcsapásokkal szemben.”

Martyanov felveti, hogy az amerikai politika irányítóknak nincs birtokukban a megfelelő eszköz a geo stratégiai valóság megragadásához, ahol a RMA drámai módon devalválta a különben aránytalanul feltornázott katonai készséget, és szükségessé tette volna az amerikai geopolitikát újragondolni.

Különösen azért, mert ilyen fegyverek birtokában az oroszok garantálják a válaszcsapást az amerikai kontinensen. A létező orosz nukleáris elrettentés (kisebb mértékben még a kínai is, amit nemrég felvonultattak) is képes áttörni a meglévő amerikai anti ballisztikus rendszeren, és elpusztítani az Egyesült Államokat, függetlenül a Pentagon ide vonatkozó propagandájától.

2019 februárjában Moszkva bejelentette, hogy a nukleáris meghajtású Petrel cirkálórakéta teszteléseit befejezte. Ez egy szubszonikus rakéta nukleáris meghajtással, ami igen hosszú ideig a levegőben tud maradni, hatalmas távolságok bejárásával, és így a legkevésbé várt irányból is képes támadni. Martyanov kajánul rámutat, hogy a Petrel egy bosszú-fegyver, amely képes megsemmisíteni azt az amerikai döntéshozót, aki megpróbál elbújni az általa kirobbantott háború következményei alól, valahol a déli féltekén.

A könyv foglalkozik a kínai hadászati fejlődéssel, és az orosz-kínai stratégiai partnerség hozadékával, például azzal, hogy Beijing 3 milliárd dollár értékben vásárolt S-400 légvédelmi rakétarendszert, amiket ideálisan lehet alkalmazni, amennyiben az USA konvencionális összeütközésbe kerülne Kínával.

Ugyanakkor a könyv megírásakor még nem volt látható a Kínai Népköztársaság megalapításának 70. évfordulója alkalmából rendezett felvonulás. Itt látható volt a DF-21D „anyahajó gyilkos”, amely 1500 km távolságig alkalmazható hajók ellen. A DF-26, DF-17 hiperszonikus közép hatótávolságú rakéták. Az YJ-18A nagy hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható, hajók ellen bevethető, cirkáló rakéta. Nem beszélve a DF-41 ICBM több töltetű rakétákról, amely Kína nukleáris elrettentő fegyverei, mert el lehet velük érni Észak Amerikát.

A szerző kitér még arra is, hogy az S-500 védelmi rakéták elérik az AWACS felderítő gépeket is, és nem lehetetlen, hogy meg tudják semmisíteni a nem ballisztikus, hiperszonikus célpontokat is. Az S-500 és a legmodernebb közép hatótávolságú védelmi rendszer az S-350 hadrendbe lépett 2020-ban.

A kulcs téma: Az USA és Oroszország között nincs paritás légvédelem, hiperszonikus fegyverek tekintetében, és általánosságban, rakéta fejlesztés terén. Amerika ezeken a területeken le van maradva, de nem csak években, hanem generációkban is.

Orosz és kínai kiértékelők egyetértenek abban, hogy Washingtonnal nincs értelme szerződést kötni, mert azokat sorra felbontják.

Amerika megkerülhetetlen lenne? Nem, sebezhető.

Marthyanov kénytelen emlékeztetni a 2019 februárjában megtartott szövetségi gyűlésre, ami után Washington egyoldalúan felmondta az INF megállapodást, és ezzel lehetővé tette, hogy Amerika közép hatótávolságú rakétákat helyezhessen el Európában, orosz célpontok felé irányítva. „Ezzel Oroszország arra lett kényszerítve, hogy a megfelelő fegyvereket létrehozza és hadrendbe állítsa, azon területek ellen, ahol döntéseket hoznak és alkalmazzák azon rakéta rendszereket, amelyek fenyegetik őket.”

Lényegében: Egyszer és mindenkorra vége Amerika sebezhetetlenségének.

Rövidtávon ez csak rosszabb lehet. Moszkvában a hagyományos év végi Putyin összefoglalón, ami közel négy és fél órán át tartott, Putyin kijelentette, hogy „Oroszország több mint kész megújítani a létező START megállapodást, ami 2021 elején járt le. Amerika már holnap elküldhet nekünk egy szerződés tervezetet, vagy mi küldhetünk oda egyet aláírva. De a mi javaslatunkra mind ez ideig nem érkezett válasz. Ha START megállapodás lejár, akkor nincs semmi a Földön, amiért ne indulna be egy új fegyverkezési verseny. Ami szerintem rossz.”

A „rossz” egyértelműen finomkodás. Martyanov szerint az amerikai elit, legalább is most, az Orwelli kognitív disszonanciában szenved, annak ellenére, hogy az RMA megsemmisíti a hagyományos amerikai sebezhetetlenséget.

A szerző egyike azon igen kevés kiértékelőnek, aki figyelmeztetett arra, hogy Amerika véletlenül beleeshet egy Oroszország, Kína, vagy egyszerre mindkettő elleni háborúba, amit hagyományos fegyverekkel lehetetlenség megnyerni, tehát egy globális nukleáris katasztrófába torkol. Kérdés, ennek ismerete elég-e  ahhoz, hogy egy kevéske észre térítésre kényszerítse azokat, akik irányítják az ipari-katonai-biztonsági komplexusba tartó hatalmas pénzáramlást. Erre ne számítsatok.

A szerző, Pepe Escobar az Asian Times szabadúszó tudósítója. Ez a cikk eredetileg a „CN”-ben jelent meg.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3854) A francia tanú

Átvett poszt a Daily Telegraph New Zealand-tól

 


89. Útban a 90. felé

Feltételezések szerint 400-an rekedtek Azovstalban – egy hatalmas acélmű-komplexumban az Azovi-tenger melletti Mariupol városában, amely súlyos károkat szenvedett a harcok során az elmúlt két hónapban.

Adrian Bocquet, a francia hadsereg egykori katona orvosa, aki több hetet töltött Ukrajnában orvosi felszerelések szállításával és beüzemelésével, elmesélte az Azov-ezred – az Ukrán Nemzeti Gárda alatt működő hírhedt neonáci haderő – által elkövetett atrocitásokat.

Ott a helyszínen háborús bűnöket láttam. Sok háborús bűnt láttam. Minden bűncselekmény, amit az ott töltött napok során láttam, ukrán erők követték el – mondta Bocquet a hét elején a Sud Radionak nyilatkozva.

Bocquet elmondta, hogy több hetet töltött az országban, és segített humanitárius orvosi segítségnyújtásban kórházaknak és árvaházaknak szállítani, de a segítség egy része az ukrán hadsereg kezébe került.

Láttam orosz katonákat, akiket foglyul ejtettek, megkötözve és súlyosan megverve… Három-négy fős csoportokban, kisbuszokkal vitték [egy fogdába]. Minden kisbuszból kilépő katona egy Kalasnyikov puskából kapott golyót a térdébe… Akik elismerték, hogy tisztek, azt fejbe lőtték” – mondta a volt katona.

Amikor visszatértem Franciaországba, rendkívül megdöbbentett, amit a tévéműsorokba meghívott emberek mondtak. Szakadék tátong a médiában bemutatottak és a helyszínen látottak között. Számomra ez förtelmes. – mondta Bocquet.

Az önkéntes elmondta, hogy az Azov-ezred harcosait látta szerte az országban tevékenykedni, jellegzetes náci stílusú rúnafoltjaikkal.

Rendkívül megdöbbentő, hogy Európa még mindig fegyvereket ad egy olyan erőnek, amely véleményem szerint neonáci, akik neonáci jelvényekkel rendelkeznek. Nem beszélünk róla. Ez egy SS-jelvény, amelyet Ukrajnában, mindenhol lengettek – mondta Bocquet.

Ukrajnában senki sem aggódik emiatt, miközben európai fegyverekkel látjuk el őket. Elmennek és háborús bűnöket követnek el, ezt magam is láttam – tette hozzá a francia.

Az egykori katona elmondása szerint 10 órányi kemény letartóztatásban volt az azovosoknál, miközben átkutatták és kihallgatták, hogy mit csinált az országban, és végül Szlovákián keresztül kiszivárogtatták az országból, mielőtt Lengyelországba utazott, ahonnan repülővel ment vissza Franciaországba.

Bocquet a legutóbbi külföldi, aki Ukrajnában járt, hogy megnyilvánuljon az ukrán erők által elkövetett feltételezett háborús bűnökről.

A múlt hónapban egy Ukrajnában harcoló dán állampolgár megerősítette a helyi médiának, hogy az elfogott orosz katonákat kivégzik, olvasható itt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3853) Orbán

Tibor bá’ online


89. Útban a 90. felé

Isten látja lelkem Orbán Viktornak nem vagyok a híve az első miniszterelnökségének első hónapjától, bár én is rá szavaztam hetekkel korában. Az elmúlt 12 évben erőteljesen Orbán/Fidesz ellenes voltam, amit nem volt nehéz felfedezni az ide látogatóknak. Nos, most nem várt meglepetéssel szolgálok. Kifejezetten örülök, hogy a választásokat a Fidesz nyerte kétharmaddal. Ha nem a Fidesz nyer, akkor ez a kifejezetten alkalmatlan MZP már javában nyalná a CIA vezérelt Nyugat seggét, megszavazna öngyilkosság számba menő gáz és nyersolaj szankciókat, aktívan segítené az Ukránokat, és nyakig süllyednénk a háborúba.

Természetesen nem felejtettem el az ország kifosztását, ami mellett még lehetett létezni Magyarországon, de az ellenzék Magyarországa kifosztás nélkül is élhetetlen lett volna.

Hadd ismertessek egy rész Paul Craig Roberts legújabb posztjából.: Azzal, hogy Finnország csatlakozik a NATO-hoz nukleáris célponttá válik. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lépéssel Finnország biztonsága nem javul, hanem romlik. Akkor pedig, miért csatlakozik? A legnyilvánvalóbb válasz az, hogy a finn politikusokat Washington lefizeti. Minden okom megvan, hogy ezt elfogadjam. Évekkel ezelőtt a Pentagonban jártam. A lehetőséget megragadva egy igen magas rangú hivatalnokot megkérdeztem. Hogy lehet az, hogy Washington rá tudja venni a külföldi kormányokat az amerikai érdekek támogatására? PÉNZ – jött az egyértelmű válasz. „Úgy érted, hogy segélyek?” Tettem fel a kérdést. „Dehogy, pénzt adunk a politikai vezetőknek. Megvesszük őket.”

Szerencsénkre Orbán nem megvehető, mert százmilliárdok vannak a háta mögött. Ha úgy tetszik a magyar nép már megvette. Igaz, nem egészen önszántából.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3852) Diplomamunka

Tibor bá’ nőkalandok online     


89. Útban a 90. felé

Első gyermekem négy éves lehetett, amikor feleségemmel eszünkbe jutott, hogy nem feltétlenül kell nekünk egész este otthon ülni. Újsághirdetés útján fogadtunk egy (nagyon) ifjú hölgyet, aki órabérért ült az alvó gyermek mellett, ami alatt mi színházban kifejezetten jól éreztük magunkat, vagy éppen beültünk egy olyan zenés helyre vacsorázni, amihez foghatók manapság nincsenek. Aztán úgy éjjel 11-12 között hazaértünk.

Az első kiruccanás után feleségemnek eszébe jutott, hogy jó-jó, de hogy fog ez a lány hazajutni, mert ha taxival, akkor arra rámegy mindaz, amit tőlünk a gyerek felügyeletért kap. Ha mi fizetjük a taxit is, akkor tulajdonképpen dupla órabért adunk. Mit tudom én – válaszoltam. Tudod mit? – tette fel az álkérdést a nejem – vidd haza te, percek alatt visszaérsz.

Gabi, mert így hívták a gyerekfelügyelőt, egy picit szabadkozott, nyilván az udvariasság kedvéért, de aztán pillanatok alatt ráállt a dologra. Az, hogy a XIX. kerületben lakik, vagyis a Duna másik oldalán jó messze, az már csak  kocsiban derült ki. Feleségem szerint ezt nevezik „percek alatt visszaérsz”-nek!

Igaz a közlekedési viszonyok abszolút ideálisak voltak, egyfelől, mert akkor még alig volt kocsi az utcákon, másfelől pedig éjfél környékén még napjainkban is elboldogul az ember. Ennek ellenére az utazás, pláne oda-vissza, elég sokáig tartott. Az meg már csak természetes, hogy nem ültünk szótlanul egymás mellett.

Az elrendezés annyira jól bevált, hogy a következő héten is igénybe vettük az ifjú hölgy szolgáltatását, meg utána is. Gabi elmondta, hogy dolgozik, de munka mellett a dolgozók iskolájába jár és az idén fog érettségizni. Erre én csodálkozva felkiáltottam – még nem érettségiztél? Ennek az ártatlan kérdésnek azonban (mint később rádöbbentem) két kihangzása is van. Az első – és én erre gondoltam – hogy ennyire fiatal vagy, azaz még nem vagy 18 éves. A második – és ez eszembe se jutott – te ilyen hülye vagy, még egy nyavalyás érettségid sincs.

A társalgás természetesen tovább folyt, de az addig enyhén kacér csaj (amit én szándékosan nem vettem észre, mert az ember házi nyúlra nem lő, csak akkor, ha muszáj, he-he-he) feladott a kacérkodással. Na végre – gondoltam magamban – megjött az esze.

Csak hát az esze annyira megjött, hogy a következő telefonálás alkalmából közölte a feleségemmel, köszöni szépen, de többet nem jön. Mi tehát Gabit elfelejtettük és más megoldás után néztünk, és találtunk. Miközben az idő nem állt meg. Vagyis teltek múltak az évek.

Aztán jött még két gyerek, meg minden más és egy szép napon csöngött a telefon, aminek másik végén egy női hang azután érdeklődött megismerem-e a hangját? Na ez az a fajta hülyeség, amit utálok. Ha valaki telefonál, mondja meg a nevét és közölje, mit akar. Ez még akkor is így van, ha a telefonálónak csábítóan kellemes női hangja van, mert mi a fenét lehet erre válaszolni. Naomi Campbell? Kinek van ekkora szerencséje? Na mindegy egy idő után kiderült, hogy a telefonáló a mi Gabink, akinek már nem is emlékeztem a vezetéknevére.

Szervusz Gabi, mi járatban vagy? – próbáltam leplezni nagy méretű meglepetésem. Gabi lelkem nem köntörfalazott, kerek-perec közölte, hogy találkozni akar velem. Jézusmária – állt meg bennem a kanál – mi a fene történhetett, hiszen nem tudunk egymásról semmit legalább 5 éve. Mindegy, találkozzunk!

A találkozás egy körúti presszóban testesült valósággá, ahol Gabi ismert meg engem, mert én úgy elmentem volna mellette, mint a sicc. Szóval a lelkes összefutás után leültünk egy asztalhoz és rendeltünk valamit, miközben ki-ki elvégzett egy gyors felmérést. Jó ez a nő – állapítottam meg magamban – de nem sokat töprenghettem rajta, mert Gabi mindjárt a tárgyra tért. Benyúlt a táskájába és kivett egy főiskolai diplomát, de már nem emlékszem, hogy milyen szakon, mert ugye nem ez volt a lényeg. A diploma lobogtatása mellett Gabi belekezdett a szövegelésbe. Látod, most már nekem is van diplomám. Örülök neki, és szívből gratulálok – válaszoltam, és várakozóan néztem rá, hogy folytassa, de ő nem folytatta, hanem lassú mozdulatokkal elrakta a diplomának tűnő papírt, majd egy idő után megtörte a csendet.

Remélem most már hajlandó vagy megdugni? – de nem hagyta, hogy válaszoljak, azonnal folytatta – de most már nem kellesz, – és ezzel méltóságteljesen szép lassan elhagyta a helyiséget. Én meg percekig néztem utána, és azt hiszem a meglepetéstől még levegőt se vettem.

Amikor magamhoz tértem, intettem a pincérnőnek, hogy fizetek, aki enyhén gúnyos pofával állt meg az asztal mellett. Praxisában nem ez lehetett az első eset, amikor otthagytak egy pasit, közvetlenül az orra előtt, de ez most nem izgatott. Azon töprengtem, hogy Gabinak vajon 5 évig végig az volt a hajtómotorja, hogy egy félreértett mondatra megadja a méltó választ? Egyáltalán, volt ez egy válasz?

Ma már ilyesmin nem töprengenék. Pontosan tudom, hogy a női lélek kiismerhetetlen. Mennyivel egyszerűbb a mohamedán férfiak helyzete, a Korán szerint a nőknek nincs is lelke.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

   

Éljetek a lehetőségekkel!

(3853) Jövőnk

Tibor bá’ online

89. Útban a 90. felé

Nem értek a geopolitikához, nem értek a hadászathoz, nem értek a nemzet gazdasághoz. Tulajdonképpen semmihez se értek csak az emberi természethez, mert közel 90 éve élek emberek között, és azt tapasztaltam, hogy az emberi természet minimum irracionális. Amiből az következik, hogy egy-egy ember döntését, bármely helyzetben nem a racionalitás fogja vezérelni. Ennyi bekezdés után térjünk a tárgyra.

A II. világháború után kialakult világrend napjainkban romokban hever. Az USA által képviselt egy pólus mellé felfejlődött még kettő, plusz sok apró pólusocska. Az USA-nak ez nyilván nem tetszik. Eldöntötte tehát, hogy „rendet tesz”, amit Oroszországgal kezd el. Oroszország a közelgő veszély láttán tiltakozott, amit Washington lesöpört az asztalról, még megvitatni se volt hajlandó. Putyinnak nem maradt más választása, mint Ukrajna megtámadása. Számításába azonban hatalmas hiba csúszott. Nem számolt azzal, hogy a Nyugat (USA manipulálással) egy emberként fogja Ukrajnát segíteni katonailag és propagandailag is.

A katonai segítség igen számottevő. Nem csak a legmodernebb elhárító fegyverekről van szó (és ne feledjük a védekezés mindig könnyebb, mint a támadás), hanem műholdas és egyéb felderítésről is. [közölni a Moszkva csatahajó helyzeti koordinátáit és adni hozzá hajóelhárító rakétákat is, Putyinnak még lázálmában se jelent meg a támadás előtt].

Propaganda oldalon a helyzet az, hogy mára a tömegek úgy tudják, hogy Putyin egy véreskezű agresszor, aki meg kell állítani, a földbe kell döngölni. Ezt a nézetet a tömegek elfogadták, nem véve észre a mögötte leselkedő veszélyt, amit még a politikusok se érzékelnek, nem engedi nekik az emberi természet. Ami ez esetben a biztonságot keresi.

Hogy Putyint döntésében éppen ez, a biztonság keresése volt a döntő ok, azt senki se teszi megfontolás tárgyává. Putyin, az agresszor, támadott, és ezt folytatná, ha nem állítanánk meg. Félelmében Finnország és Svédország is kéri felvételét a NATO-ba. Nem törődve azzal, hogy pont a NATO tagság volt Putyin félelme. Várható volt, hogy a finn és a svéd indítványra Putyin ellenlépést lesz kénytelen tenni. Tesz is. Bejelentették, hogy a Finn/orosz határhoz atomtöltetű rakétabázisokat helyeznek el.

Itt van ni! Atommal fenyeget. Hát nem maga az ördög. Rossz kiértékelés. Észre kellene venni, hogy nem ördögi mivolta, hanem a kényszer működik. Erre nem lehet válasz a további eszkaláció. Ugyanaz megy, mint az I. világháború előtt. Mindenki fenyegetésnek veszi a másik fegyverkezését, és erre fegyverkezéssel válaszol.

Svédország 200 éve semleges, amit nem tört meg a II. világháború. Finnországnak nem jutott eszébe a 40 éves hidegháború alatt, hogy a Szovjet lerohanhatja. Most eszébe jut, amikor Oroszországban is kapitalizmus van, és nincs szüksége további területekre, nagyon jól megvan a természeti kincseivel.

Természetesen a moszkvai bejelentés nem mehet el ellen intézkedés nélkül. Az eszkaláció folytatódik, ilyen az emberi természet. Az eszkalációk ritkán fordulnak vissza, a robbanásig szoktak folytatódni. Ez esetben a robbanás az atomhoz nyúlás lesz.

A fejemben az jár, hogy 90 százalékos eséllyel a világ 2022 végéig felrobban. Ne legyen igazam!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3851) 1956

Tibor bá’ vissza a múltba online

 


89. Útban a 90. felé

Hogy, át tudjam adni a gondolataimat, 1953-nál kell kezdeni. 1953. november 10-én bevonultam az akkor éppen elkészült laktanyába, Budakeszi előtt, az erdőben. Híradósok voltunk, de valójában arra képeztek ki minket, hogy a NATO hírforgalmat lehallgassuk, és átadjuk a kiértékelőknek. Ehhez, elsősorban a Morze adást-vételt kellett megtanulni minimum 20 wpm sebességgel. Ezen kívül, kezelni kellett tudni a különböző hírközlési eszközöket. És meg kellett tanulni (aki nem tudta a középiskolai mulasztás miatt) a rádiótechnika fizikai hátterét. Természetesen a katonai alapkiképzés mellett.

A sorkatonák hangulata egyértelműen orosz és rendszer ellenes volt. Ma mindenki azt hiszi, hogy ennek oka az amerikai szabadság kontra orosz elnyomás volt, de ez téves. Az orosz ellenesség oka az volt, hogy ránk erőszakolták az orosz módit. Az egyenruha, de még a sapka is orosz volt. Kopaszra lettünk nyírva, ami követte az orosz előírást. Még a reggeli torna is orosz volt. Bevett magyar kifejezések meg lettek változtatva. Például a rangból, rendfokozat lett. Teljesen egyértelmű volt, hogy minket ágyútölteléknek szántak. Puskánk, I. világháborús relikvia volt. Minden töltényt egyenként kellett csőre tölteni elsütés előtt. Hadgyakorlaton „ellenséges” állásokat rohamoztunk meg puskáról lenyitott bajonettel. De ez így volt kint a civil életben is. A magyar dolgozóknak irgalmatlan idegen volt a sztahanovista mozgalom, vagy a vasárnapi népnevelés.

Akkor most vissza a laktanyához. Ugye, a kötelező katonai szolgálat két év volt. Az én alakulatom esetében a helyzet elütött a többitől. Más kiképzések egy esetleges háborúra készítettek fel. Nálunk, a képzés után folytatni kellett az elnyert képzettséget, hiszen lehallgatni békében is kell. Ezért elhatározták, hogy esetünkben a szolgálai időt felemelik 3 évre. Egy év kiképzés után legalább két évig akartak használni minket. Ezt, azonban mi úgy érzékeltünk, fél év letelte után nem lett fél évvel rövidebb a hátralévő idő,hanem egy évvel megnőtt. Nekem ebből elegem lett, és bedobtam a dilit, hogy leszereljenek.

Közben, létrehoztak egy lehallgató tiszti iskolát, aminek a tanszéke a Petőfi laktanyában lett elhelyezve, az egyik épület legfelsőbb emeletén, vasráccsal elzárva. Szerkezetileg, egy alezredes főnökkel, 3 beosztott mérnök tiszttel, 10 hallgatóval és 30 tovább képzésben résztvevő (segg hülye) gyorstalpalós tiszttel. Kellett még 3 csicskás is.

Az én kísérletem nem sikerült, nem szereltek le (féltek, ha leszerelnek, követni fogják a példámat), de fülhallgatót se mertek rám rakni, hátha megint bedilizek, elküldtek tehát a Petőfibe csicskásnak az újonan alakult hírtiszti egyetemre. A szolgálat rendkívül kellemes volt. Az utolsó évben a tisztek hazamentek 17:00-kor, mi pedig 17:10-kor. Reggel a tisztek bejöttek 08.00-ra, mi bejöttük 07:50-re. Aztán 1956 szeptemberében az egész tanszéket áthelyezték a Szentendrei laktanyába.  Innentől a helyzet megváltozott, a tisztek HÉV-vel mentek ki, mi pedig (a másik csicskással) az ő motorján. Aztán jöttek a forradalmi napok.

Egyik nap az összeverődött szentendrei srácok odajöttek a laktanyához, hogy fegyvereket kérjenek, mert be akartak menni Pestre, harcolni egy kicsit. A kapuőrség természetesen nem engedte be őket. Nem mentek el, hanem egyre többen lettek, és megpróbáltak átmászni a kapun, amit a kapaszkodó kezük csapkodásokkal hárítottak el. Ekkor, a laktanya parancsnok riadoztatott. Felsorakoztunk az udvaron, majd mindenkinek kiosztottak egy dobtáras géppisztolyt és egy pót tárat, hogy meg tudjuk védeni a laktanyát.

A kiosztás után megkérdeztük az alezredest (akivel addigra már gyakorlatilag atyai viszonyban voltunk, egy hónappal előtte kértük, hogy szíveskedjen tizedest csinálni belőlünk, hátha lesz háború), hogy mi tévők legyünk? Azt mondta, ő nem ad parancsot, tegyünk belátásunk szerint. Rápattantunk a motorra és a Duna partján (alacsony volt a vízállás) elhagytuk a laktanyát.

Rögtön Csillaghegynél meg kellett állnunk, mert egy kivágott fa keresztbe volt fektetve az úton. Ahogy megálltunk, fiatalok vettek körül, hogy kik vagyunk. Természetesen forradalmárok, egy fontos küldetéssel. Ezt értették, de kérték adjuk oda a fegyvereinket, mert nekik nincs mivel harcolni. Nem adtuk, mert haza akartunk érni és lehet, hogy találkozunk oroszokkal. Ezt később megbántam, mert az Ördög árokban felmentünk a házunkig, és apám első dolga volt, hogy a géppisztolyokat bedobta a pöcegödörbe.

Hetekkel később az egyik növendékkel találkoztunk Bécsben, tőle tudtuk meg, hogy a végén a tömeg bejutott a laktanyába, senki nem lőtt rájuk, és fegyverekkel távoztak. Mi következik ebből? Hogy se a szentendreiek, se a csillaghegyiek nem voltak beszervezve, spontán tették azt, amit az adott körülmények között kötelességüknek éreztek.

Ezt megelőzően Miklós barátommal este elmentünk a Sztálin szoborhoz, amikor azt éppen le akarták dönteni. Hatalmas kíváncsi tömeg várta, mi lesz. Két fiatal melós bement a munkahelyére, és a Váci útról hoztak egy darus kocsit, és hegesztő apparátust. Megbízta őket valaki? Természetesen nem. Nekik volt ilyen lehetőségük, és úgy érezték, ezt meg kell tenniük. Sokáig vacakoltak. Aztán kiderült, hogy a csizma ki volt öntve betonnal. Végül a csizma felett vágták el a fémet, és döntötték le a szobrot, amit a darus kocsi bevonszolt a Nemzeti elé (akkor még nem bontották le). A szobron rengetegen ültek és kézi fűrésszel darabokat vágtak le belőle szuvenírnek.

A Nemzetinél hallottunk lövéseket a Bródy Sándor utca felől, oda mentünk. Kiderült, hogy be akartak valamit olvasni, amit nem engedtek. Ebből csetepaté lett. Bent kevés volt a lőszer, ezért egy mentőkocsiban küldtek, de a tömeg felnyitotta a mentőt, a dolog kiderült. Most fegyverek hiányában a tömeg várta mi fog történni.

Hát történt. Talán kilenc óra környékre megérkezett 4 honvédségi teherautó, rajta kb. két szakasz katonával. Hahó, ez az a század, ahova miket is behívtak. Ők is megismertek minket és integettek, érdeklődtek mi van? Ismertettük a helyzetet, ők pedig elmondták, hogy nem tudnak semmiről, de kaptak fegyvert és lőszert, ami nagyon gyanússá tette a dolgot. Nyilván azért vezérelték őket ide, hogy a tömegeket eltereljék a Rádiótól. Nem akartuk, hogy a tisztek felismerjenek minket civilben, ezért hazamentünk, de másnap reggel korán visszamentünk. Sikerült találkoznunk a volt szolgálatvezetőnkkel (egy törzsőrmester), aki boldogan közölte velünk azt, hogy „kifüstölték” őket.

Tehát odavezéreltek megbízható katonákat a civilek ellen, de azok fegyvereiket nem a civilek, hanem az ávós védők ellen használták. Két nappal később látunk egy embert felakasztani a fára a körút közepén. Valaki felismert egy ávóst, elkiáltotta magát, itt egy ávós, a tömeg egy emberként felakasztotta.

Mindenütt azt tapasztaltam, hogy nem volt itt szervezkedés, nem volt itt mozgalom, nem voltak vezetők, Adott helyen, adott időben, mindenki ösztönei szerint cselekedett. A megénekelt „pesti srácok” is az adott körülményeket kihasználva váltak híressé.  Nagy Imrék, Maléter Pálok, menet közben nőttek ki a tömegből.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3850) Atom!

Tibor bá’ fordítása online

 Hány nukleáris töltete van az USA-nak?

89. Útban a 90. felé

2022 elején az amerikai Védelmi Minisztérium szerint, 3.708 nukleáris töltet állt rendelkezésre, amelyeket ballisztikus rakétákkal vagy bombázókkal juttathat célba.

A töltetek legnagyobb része nincs kihelyezve, hanem tárolják azokat az esetleges felhasználásra. Jelenleg 1.744 töltet van kihelyezve, bevetésre kész állapotban. Ezek közül 1.344 darab ami ballisztikus rakétába, míg 300 darab bombázóba helyezhető el az USA területén.

Ezen kívül 100 taktikai bombát tartanak Európai bázisokban. A többi 1.964 töltetet tárolják technikai vagy geopolitikai meglepetésre. Ezek közül több százat le fognak szerelni 2030-ig.

Az általános feltételezés szerint Oroszország másfélszer ennyi töltettel rendelkezik. Magyarul egy totális összecsapás esetén közel tízezer, átlagosan 150 kT erejű töltet felrobbanásával számolhatunk. Átlagosan 51.000 km2 területre esik egy (ha jól számoltam). De mivel az óceánokat nem szórják meg, ez azt jelenti, hogy hazánkra kb. 5 darab jutna.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3849) Memória

Tibor bá’ fordítása online

Hány „zavar” kell ahhoz, hogy nehezebb legyen emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk?


89. Útban a 90. felé

A memória fontos része létezésünknek. És mi valamennyien tudjuk, hogy egyre nehezebb emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk. Ez lehet „miért is jöttem be a szobába” jelenségtől egészen nem emlékezni egy családi összejövetel részleteire, vagy elfelejteni ismert személyek neveit.

Elfelejteni dolgokat meghatározhatja az öregedést. Az emberek általában felkiáltanak, „istenem, hogy öregszem”, amikor nem emlékeznek valamire, ami korábban könnyen ment.

Ezt az idősödéssel járó feledékenységet könnyű észlelni, de nehéz megmagyarázni. Egy nyilvánvaló magyarázat az lenne, hogy nehéz visszaemlékezni dolgokra, mert az agyban megváltozott valami.

Azonban a Trend in Cognitiv Scviences folyóiratban megjelent cikk alternatív lehetőséget kínál a jelenség megmagyarázására: ezek szerint a memória továbbra is jó, de az évek múltával telezsúfolódik.

Először is, fontos megérteni azt, hogy a memória nem az élet eseményeinek pontos rögzítése. Gondolj bele, ha emlékeznél a nap minden órájának minden percére, hogy pontosan mi történt, az mindent túlterhelne, és az emlékezeti információk nagy része teljesen felesleges lenne. Valójában a megélt eseményeknek csak egyes részei lépnek be a memóriánkba, és egy idő után ezek is sok helyet foglalnak el.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3848) Hőhalál

Tibor bá’ online

 

31,7 °C


89. Útban a 90. felé

Ismerkedjünk meg a Wet Bulb Temperature fogalmával. A higany hőmérő alján található üveggömb tartályban van a higany. Ezt a tartályt angolban „bulb”-nak nevezik. Erre ráhúznak egy textil zoknit, aminek a folyamatos nedvességéről gondoskodnak. Az így preparált hőmérő nem képes jelezni a környezeti hőmérsékletet, mert a higanyt hűti a nedves zokni. Ez a hűtőhatás annál nagyobb minél szárazabb a levegő, hiszen akkor könnyebben tud párologni. A párolgás pedig hőelvonással jár. Ha a relatív légnedvesség 100%,  akkor egyáltalán nincs párolás. A WBT tehát azt jelenti, hogy közben 100% a relatív légnedvesség.

Az emberi test belső hőfoka 37°C, amit iparkodik fenntartani. Ha ez csökken, akkor „fázunk” és iparkodunk vagy melegebb helyre menni, meleget csinálni fűtéssel, vagy felveszünk jól szigetelő ruhát. Ha emelkedik, akkor melegünk van, és vagy vetkőzni kezdünk, vagy/és elkezdünk izzadni, hiszen már írtam, a párolgás hőelvonással jár, de csak akkor, ha az izzadság leszárad rólunk. Viszont ha a légnedvesség magas, a párolgás csekély, vagy teljesen leáll 100% relatív légnedvesség esetén.

Sokáig úgy tudtuk, hogy az ember ellenállása 35°C WBT-ig terjed. Ez azonban nem volt tudományosan alátámasztva. Most az USA-ban kísérletet végeztek fiatal, egészséges embereken, és kiderült, hogy a határérték nem 35°C, hanem 31,7°C WBT, de kifejezetten fiatal, erős, egészséges emberek esetében. Hogy mi a helyzet más hőfokokon azt az alábbi táblázatból kiolvashatjuk.

fehér = óránkét 3 dl folyadék
zöld = óránként 7,5 dl folyadék
sárga = óránként 1 liter folyadék
vörös = óránként 1 liter folyadék, tilos a mozgás
fekete = halál


______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3847) Történelem

Tibor bá’ online

 

Egy kis történelem


89. Útban a 90. felé

Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallom és olvasom a CIA propagandát beszopóktól, hogy a gonosz oroszok miket követtek el a magyarok ellen, és ugye ha elkövették, akkor ezt fogják tenni a jövőben is. Példának megemlítik az 1848/49-es szabadságharc leverését, az 1944/45-ös világháborús átvonulást Magyarországon: málinki robot, nők megerőszakolása, Budapest lerombolása. És persze 1956-os forradalom leverését. Akkor szép sorba.

1849. I. Sándornak kutya kötelessége volt betörni Magyarországra az 1815-ben aláírt Szent Szövetség következtében. Erről Kossuthnak is kellett tudni. Neki nem szabadságharcot kellett volna csinálni, hanem kiegyezni a császárral, ahogy azt Deák Ferenc tette 1867-ben. Az egész Európában uralkodó forradalmi szellem miatt lett volna rá esély.

A II. világháború alatt Magyarország üzent hadat Oroszországnak, majd csapatokat küldött az orosz hadszíntérre. Aztán fordult a kocka, a Vörös hadsereg úgy viselkedett, ahogy háborúban a hadseregek általában viselkednek (mi se voltunk jobbak Ukrajnában).

1956-ban mi lázadtunk fel az orosz csapatok által védett kommunista rendszer ellen. Hogy Magyarország orosz megszállás alá kerül, abban a győztes nagyhatalmak megállapodtak (nyertük volna meg  a háborút). A lázadókat a világon mindig, mindenütt leverik. Ebben nincs semmi különleges. Ügyesebben kell politizálni. Ezért kell kétszer is megfontolni, hogy a magát világ urának tartott USA szekerét kell-e tolni.

Egy biztos. Az emlegetett három eseményből nem lehet következtetni arra, hogy Putyin mit fog tenni Ukrán győzelem után.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2817) Putyin gondolatai

Tibor bá’ fordítása online

A poszt 3 éves, jól bemutatja Putyin gondolatait.

Putyin egyértelmű figyelmeztetése


89. Útban a 90. felé

Szerző: Dimitri Orlov

A nyugati szajha média mindent megtett, hogy Churchill 1946. március 5-én elhangzott „vasfüggöny” beszéde óta, a legfontosabb politikai beszédet agyonhallgassa, amit nemrég Putyin elnök mondott Szocsiban.

Beszédében Putyin megváltoztatta a politikai játékszabályokat, ami abból állt, hogy a politikusok elmondtak egy beszédet a nagyközönségnek a nemzeti önrendelkezésről, de valójában a háttérben megbeszéléseket tartottak, amik keretein belül létrejött a tényleges megállapodás.Korábban Putyin megpróbálta ezeket a szabályokat betartani, ami mellett elvárta volna, hogy Oroszországot egyenértékű partnernek fogadják el. Ezen a konferencián kijelentette, hogy a game is over, megsértve a nyugati tabut, ami szerint közvetlenül a néphez nem lehet szólni az elit és a politikai vezetők feje felett. Pontokba szedve, röviden miről van szó:

  1. A jövőben Oroszország nem vesz részt játékokban, és hátsó szobák megbeszéléseiben, jelentéktelen témákban. Azonban Oroszország hajlandó komoly megbeszélésekre és megállapodások kötésére, amennyiben azok építőek a kölcsönös biztonság szempontjából, és tisztességen alapulnak, minden oldal érdekeinek a figyelembevételével.
  2. Jelenleg az összes globális biztonságot nyújtó rendszer romokban áll. Már egyáltalán nem létezik nemzetközi biztonsági garancia. Aki ezt elpusztította azt úgy hívják, hogy az Amerikai Egyesült Államok.
  3. Az Új Világrend építői megbuktak, mert amit elértek az egy homokvár. Hogy lesz-e Új Világrend, vagy sem nem Oroszországon múlik, de Oroszország nélkül nem jöhet létre.
  4. Oroszország előnyösnek tart egy konzervatív megközelítést a társadalmi rend reformálásánál, de nem ellenez más elképzelés megvizsgálását és vitára bocsátását, annak kiderítésére, hogy a bevezetése előnyös lehet-e?
  5. Oroszország nem szándékozik, Amerika folyamatos káosz kialakítsa által kreált zavarosban halászni, és nem szándékozik kialakítani egy saját birodalmat (ez teljesen felesleges, mert Oroszország részére a kihívást a hatalmas terület fejlesztésében van) Oroszország nem zárkózik el a Világtól, de ha valaki ki akarja rekeszteni a Világból, az egészen biztos vihart fog aratni.
  6. Oroszország nem próbálja saját ízlése szerint átalakítani a Világot, de nem is fogja megengedni, hogy bárki megpróbálja, megreformálja Oroszországot.
  7. Oroszországnak nem érdeke a káosz szétterjesztése, nem akar háborút, és nincs szándékában elindítani egy háborút. Azonban ma Oroszország úgy látja, hogy egy világháború kitörése szinte elkerülhetetlen, ezért felkészül rá, és folyamatosan készenlétben áll. Oroszország nem akar háborút, de nem és fél tőle.
  8. Oroszország nem akar aktívan részt venni azok megdolgozásában, akik még mindig építgetnek egy Új Világrendet, mind addig, amíg törekvésük nem ütközik Oroszország alapvető érdekeivel. Oroszország inkább csendesen szemléli, amit egyre többet kapnak a fejükre. De azok, akik megpróbálják a folyamatba behúzni Oroszországot, érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, meg lesznek tanítva arra, mit jelent a vereség.
  9. Oroszországnak külpolitikájában, de még inkább belpolitikájában az ereje abban lesz, hogy nem az elittel fog kapcsolatot tartani hátsó füstös szobákban, hanem az emberekkel, a néppel.
  10. Még van esély arra, hogy kialakítsunk egy Új Világrendet, amely el fog kerülni egy világégést. Ebbe az Új Világrendben szükségszerűen benne kell lenni az Egyesült Államoknak, de csak úgy, ha minden más országnak is lehet beleszólása a nemzetközi törvények, és nemzetközi megállapodások, valamint az egyoldalú döntések tiltása mentén. Más nemzetek önrendelkezésének teljes körű betartása mellett.

Mindezt összefoglalva, a játéknak vége. Gyerekek tegyétek el a játékaitokat. Eljött az idő, hogy a felnőttek döntsenek. Oroszország erre kész, és a Föld?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2255) A titkárnő

Tibor bá’ szatirikus erotika online

Igen, öt éve már olvasható volt

 


89. Útban a 90. felé

Egy titkárnőt vagy Marikának hívnak, vagy nem titkárnő. Marika az volt, és ahányszor Zoltán belépett a szerkesztőségbe, mindig mosolygott, sőt eltolta maga elől a szövegszerkesztőt, kifordult a komputer elől és miután közölte, hogy az olvasószerkesztő hol van, bájos csevegésbe kezdett. A férfi a hetilap szerkesztőségében hetente adta le a szerződésileg vállalt bridzs rejtvényeit, és azt tapasztalta, hogy az olvasószerkesztőre mindig várnia kell, hol öt percet, hol harmincötöt.

Hősünk az első találkozás alkalmából rájött, hogy Marika minden férfihez kedves, egyszerűen ez az alaptermészete. Fél év után Marika már igazi jó barátnak számított, mert már rég nem a férfit látta benne, Zoltán meg nem a nőt, cinkos haverkodásnak volt ez nevezhető. Közösen cikizték az olvasószerkesztőt, vagyis Marika közvetlen, Zoltán közvetett főnökét. Különben is, a titkárnő tudta a férfiről, hogy három hónapja új felesége van. A férfi meg azt tudta róla, hogy a „megfelelő” férjre vadászik, ez volt a munkahely megválasztásának első számú szempontja.

– Végül is egy 30 éves nő már nem sokat teketóriázhat – vallotta be a titkárnők gyöngye, ahogy néha Zoltán viccesen becézte – egyébként, amit lehetett, már mindent kipróbáltam. – Ez az utolsó félmondat megütötte Zoltán fülét, ezért a naiv férfit játszva, kíváncsiskodni kezdett egy kicsit.

– Mi az, hogy „mindent” kipróbáltál? – tette fel a kérdést.

– Úgy, hogy mindent – jött a mosollyal fűszerezett sejtelmes válasz.

– Ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Úgy érted lovak, kutyák meg minden? – Erre Marika abbahagyta a mosolygást, és elkezdett vihorászni, majdnem hogy röhögni, verte a szövegszerkesztőt, és potyogtak a könnyei. Végül nagy nehezen lecsillapodott, alkalmat biztosítva a férfinek, hogy folytassa mondanivalóját.

– Nem tudom, miért nevetsz, de szerintem a mindenbe ezek is beletartoznak. Különben is, én már nem ismerem ki magam a nők között. Nincs egy éve, amikor elmentem egy diszkóba, ahol 5 perc alatt felszedett egy csaj. A második koktél után azt mondta, hogy menzesze van, de ha akarom, akkor leszop.

 – És leszopott?

– Frászt, hazamentem – és nagy hirtelen műsorszünet állt be közöttük.

A végén kiderült, Marika egyelőre csak férfiakban utazik, de azért megszeppent. Ha Zoltán bedobta a lovakat meg a kutyákat, végül ezt a leszopást, akkor miket képzelhet róla?

– Tényleg, miket gondolsz rólam?

– Semmit.  Te mondtad, hogy „mindent”. A fene tudja, mit jelent.

Ekkor az olvasószerkesztő hangoson kiszólt Marikának, hogy ne várjanak rá, mert sokáig fog tartani a megbeszélés, inkább, aki várna rá, jöjjön vissza egy óra múlva. Jobban teszem, ha maradok, – szólalt meg Zoltán, – de akkor mondd el, mit takar ez a „minden”. Hálából bemutatok neked egy tök mulya pasit, akiről a volt felesége most akasztott le egy lakást, nincs több félévnél, de már megint eszi a fene a nők után ahelyett, hogy kasztráláson törné a fejét. Ez a szöveg persze bevált, Marika úgy döntött, hogy mesél. A lényeg az, hogy a partnereinek sose mondott nemet. Így aztán minden hülyeségbe „belehajszolták”. Ezekbe a hülyeségekben bőven volt hely a csoportos szexnek is. Zoltán természetesen ámult, és úgy tett, mintha nem tudta volna, eszik-e vagy isszák, mármint a csoportos szexet. Marika kioktatta a kellően hüledező, de azért a megfelelő érdeklődést mutató férfit.

Amikor a titkárnő gyöngye közölte, hogy legtöbben saját feleségüket viszik magukkal, Zoltán nem akart hinni a fülének. Aztán simán lázba jött, mert kiderült, hogy ilyen környezetben a legnyuszibb pasi is 300 százalékra teljesít, és akkor hol vannak még a menők! Marika határozottan élvezte, hogy most az egyszer ő mondott a férfinak valami újat és nem fordítva.

– Mondd Marika, jársz még ilyen helyekre?

– Nem nagyon.

– Mi az, hogy nem nagyon? Igen vagy nem?

– Néha.

– Kár, nagyon kár, egyszer elmennék csak úgy, kíváncsiságból, persze nem a feleségemmel, Réka ilyesmiben sose venne részt. Meg se próbálnám. Tudod, ő egészen más fajta nő. A szülők még ma is templomba járó emberek, leányuk erkölcsös, visszahúzódó. Ismered az ilyen nőket, sose dugnak, legfeljebb szeretkeznek, de előtte gondosan lekapcsolják a villanyt, meg ilyesmi.

Ekkor kiszólt az olvasószerkesztő, ha mégis várnának rá (vaj’ miből gondolta) akkor be lehet hozzá fáradni, ami meg is történt. Zoltán távozásakor a titkárnő cinkosul összekacsintott vele. A férfi alig várta a következő találkozást.

Egy héttel később Marika azzal fogadta Zoltánt, hogy ha a múltkor komolyan gondolta, akkor itt a nagy alkalom, hét végén el tudja vinni valahova, de ugye utána be fogja neki mutatni Mr. Mulyát?

Hétfőtől csütörtökig Zoltán azon törte a fejét, mit mondjon Rékának, mi dolga lesz péntek este. Három hónappal egy esküvő után meg kell fontolni minden lépést. Szerencsére Réka csütörtökön este kisegítette, azt mondta „összefutott a lányokkal”, akik hívták másnap estére egy jó kis dumapartira. Zoltánnak fogalma se volt, kik ezek a „lányok”, és mert nem kívánt beletúrni neje előző életébe, a lehető legnagyobb megértést mutatta. Még azt se kérdezte meg tőle, hol lesz nyélbe ütve ez a „dumaparti”.

Zoltán másnap este köntösben és papucsban óriási odaadással olvasta a HVG-t, miközben Réka, a feleség ide-oda libegett a lakásban, és alaposan kicsípte magát ahhoz képest, hogy néhány lánnyal készült dumálni. Végül hátulról egy leheletfinom puszit adott a férje homlokára (ami önmagában egy külön kunszt), majd becsapta az ajtót, ami után Zoltán, a férj, mint egy őrült kapta fel a mobilt. Ugyanis pontosan fél nyolc volt, amikor a tervek szerint éppen Marikánál kellett volna lennie.

Veszettül nyomkodta a gombokat, várta, hogy a másik oldalon beleszóljanak, és közben kinézett az ablakon. Az apja pöcsét! Felesége elvitte a kocsit, abban a szent pillanatban hajtott ki a garázsból. Erről szó se volt. Pont most, amikor különben is késésben van. Na, végre, Marika beleszólt.

– Szia, én vagyok.

– Mi van? Már itt kellene lenned.

– Nem, semmi, csak valami közbejött, és még fel se öltöztem.

– Cseszd meg, – jött a tömör válasz – most mi legyen?

– Semmi. Tépek, ahogy tudok. Amint odaérek hozzád, felcsengetek.

– Az nem jó, mert a kaputelefon napok óta nem működik, gyere fel.

– OK. Felmegyek.

– Figyelj, Zoltán, kábé mikor érsz ide?

– Nem tudom, mert lerobbant a kocsi – lódított egyet, mert nem volt kedve bevallani, hogy saját neje „lopta el” egy röpke éjszakára – de majd hívok egy taxit.

Ezzel ki is nyomta a telefont, és még öltözés közben hívta a taxi társaság számát. Ennek ellenére mire Marika ajtajához ért, már negyed kilenc felé járt az idő. Hamarosan kiderült, hogy az előszobacsengő se szól, és ököllel kell verni az ajtót. Ez egy eléggé reménytelen dulakodásnak tűnt, mert Marika CD-je még az ajtón át is bömbölt. Pillanatnyilag tehát az volt a helyzet, hogy lent járómotorral várt egy taxi, a férfi verte az ajtót, Marika pedig a fülén ült. Zoltán zsebéből előhalászta a mobilt, és lázasan hívni kezdte Marika számát.

– Mi van, elindultál már?

– Figyelj, nem szól a csengőd, bömböl a cédéd, itt állok az ajtód előtt, és azt kérdezed tőlem, elindultam-e már. – Halk sikoly.

– Jesszusom, nyitom – majd bentről hangos rohanás, és pezsgőszínű ruhában Marika kitárta az előszobaajtót. Zoltán belépett és megállapította, hogy a szorosan testre tapadó szerelés vadiúj.

– Hogy tetszik? – kérdezte Marika – és pörgött egyet a ruhában.

– Abszolút nyerő! – ismerte be a férfi, miközben szemmel követte a tenyérnyi fülbevalót, amely szakítva függő helyzetével, önálló életre kelvén begurult, egyenesen a szekrény alá.

– Jó ez az új fülbevalódivat, csak nem szabad hozzá mozogni. – Próbálta a férfi elveszíteni a több hónap alatt felépített szimpátiát.

Marika szemei leguggolás közben villogtak is, miközben megpróbálta kihalászni a fülbevalónak használt világoskék párizsi-szeletet. Úgy tűnt azonban, hogy a szélsőséges mozgás nemcsak a fülbevalónak, de a szűk ruhának se nyerte el a tetszését, mert Marika popójának környékén a cipzár egy 20-30 centis szakaszon kiszakadt.

A reccsenés hallatára Marika guggoló helyzetben megmerevedett és ránézett a férfire.  Egy darabig játszották a farkasszemet. – Ma este ez van, semmi se jön be – nevették el magukat mind a ketten. Elsőnek Zoltán szólalt meg.

– Hogy, kezdésre nem érünk oda, az tuti.

– Lassan már a végére se – válaszolta Marika, majd hozzátette – mert ugye most jön az átöltözés.

– Addig kimegyek – próbált Zoltán tapintatoskodni.

– Minek? Fogsz ma este többet is látni.

– Hát csak úgy szokásból – állt egyik lábáról a másikra a férfi. Marika ránézett és kuncogni kezdett, majd megnyugtatta – Ha szégyenlős lennék, nem hívtalak volna el.

Tehát így állunk, Marika nem szégyenlős. Hurrá! Persze a nők nem úgy öltöznek át, mint a férfiak. Először levetette a szakadt pezsgőt, és ott állt szekrénye előtt egy falatnyi tangában, és leltározott, ami azt jelentette, hogy sorra minden ruhát a kezébe vett, majd visszaejtette egy „uncsi” megjegyzéssel. Zoltán önfeledten nézte a műveletet, illetve sokkal inkább Marikát az elképesztően apró tangában, hátulról, hajlongás és egyéb kunszt stiklik közepette. Közben Marika hangosan beszélgetett valakivel és választ nem várva magyarázott, ezt miért nem veszi fel, azt miért nem veszi fel, és így tovább. Egy férfi ennyi ruhával isten úgyse, ötszáz évig kihúzná, ő meg nem tud mit felvenni!

A végén Marika leakasztott egy millió csipkéből álló fekete költeményt, csak úgy natúr magához szorította, megfordult és megszólalt:

– Szerinted ez jó lesz?

– Hát, ha temetésre megyünk – bárgyúskodott Zoltán, miközben szemeit az egy réteg csipke alatt megbújó keblekre meresztette, amit Marika nagyon is jól látott, de csak állt és kérdésére várta az érdemi választ. Közben pedig a maga elé fogott ruha egyre lejjebb csúszott. Micsoda bitang jó mellek, állapította meg magában a férfi, de már kellene valamit szólni, mert lassan harapni lehet a csendet.

– Halálosan jó az alakod – hallotta saját rekedt hangját, amire Marika leejtette a ruhát, és kellő lassúsággal 360 fokot fordult.

– Tetszik? – tette fel az est legfeleslegesebb kérdését.

– Kár, hogy most nősültem – motyogta magában a férfi, és két kezét önkéntelenül Marika irányába nyújtotta, amibe a nő néhány lassú lépést téve szép komótosan belecsúszott.

Rögtönzött, de annál kiadósabb szeretkezésük előtt az utolsó, még értelmes mondat Marika száját hagyta el: most már úgyis elkéstünk. Ez be is jött. A rózsadombi címre féltizenegykor érkeztek meg. Igaz, Zoltánnak már egyáltalán nem volt fontos, de Marika ragaszkodott hozzá „én nem csinálok segget a számból” alapon.

Az apartmant-ház kapuja természetesen zárva volt, és akkor megkezdődött a hülyéskedés a recsegő-ropogó kaputelefonnal, amit ha nem vesznek fel, állandóan nyomni kell egy gombot, vagy nem szabad hozzányúlni, vagy mindenki hallja, vagy senki. Aztán valahogy ez is megoldódott, és jó néhány szótag kimaradásával valaki bejelentette, hogy lejön értük.

Így is történt, egy szakállas férfi öt perc múlva fürdőköpenyben, papucsban, csatakos hajjal kimászott a liftajtó mögül. „Sziasztok, gyertek be”, majd gyors bemutatás. Zoltán agyán átvillant egy pillanatra, nem úszó tanfolyam van-e a hatodikon, de némi mosoly kíséretében elhessegette a gondolatot. Dugás közben megzavart férfiak nemigen ismerik a viccet.

Fölfelé menet Laci a liftben közölte, hogy a többiek nyolckor kezdtek, és a legokosabb, ha az előszobában levetkőznek, mert az olyan hülyén néz ki, ha ruhástól mennek be a szobába. Bár Zoltán megértően bólogatott, Marika mégis fontosnak tartotta megjegyezni, hogy partnere teljesen új fiú, amit Laci egykedvűen vett tudomásul.

Az előszobában Laci szó nélkül eltűnt a fürdőszobaajtón keresztül.  A meglehetősen otthonosan mozgó Marika pedig vetkőzni kezdett, és szemeivel biztatta Zoltánt, hogy kövesse tettét. Másodperceken belül totál pucérok voltak, félórán belül immár másodszor. Aztán Marika vezetésével beléptek egy gyengén kivilágított, összenyitott két hatalmas szobába, ahol szerte-szétszórt emberhalmazok voltak láthatók.

Mint új fiúhoz illik, Zoltán megkérdezte partnernőjét, most mi lesz. Marika egy szót se szólt, csak annak rendje és módja szerint finoman magára húzta a férfit, majd a kölcsönös kielégülés után, nagy sokára játékosan a fülébe súgta – most szépen körülnézel, és a többi már a te dolgod.

Zoltán legszívesebben azt mondta volna, hiába néz körül, mert ebben a pózban kizárólag csak őt látja, ami ugyan nem baj, de akkor kár volt idejönni. Már csak azért is, mert egy napon megszerezni egy nőt, és mindjárt átengedni másnak elég nagy hülyeségnek tűnt. Ezért aztán inkább azt mondta – hiába nézek körül, te vagy itt a non plusz ultra – mert még akkor nem tudta, hogy az igazi non plusz ultrára egy kicsit még várni kell.

– Lehet, hogy én vagyok a non plusz ultra, de azért legalább nézzél körül. Tudod – folytatta – nem én vagyok itt az egyetlen nő, meg aztán mindjárt csatlakozik hozzánk valaki, egyébként mindenkit ismerek kivéve azt a fekete hajú nőt, akit egyszerre két pasi abajgat a nagyobbik díványon.

– Tényleg? – nézett körbe Zoltán is, majd erőtlenül folytatta – ne is mondd, én meg csak azt az egy nőt ismerem.

– Ne hülyéskedj, tényleg ismered? – csodálkozott Zoltán kétfordulós partnere.

– De még mennyire. Tudod ki az? – és mielőtt szónoki kérdésére választ kapott volna, folytatta – Réka, a feleségem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3846) Kriplinek áll a világ

Tibor bá’ vissza a múltba online

 


89. Útban a 90. felé

Ifjúkoromban éltem néhány évet Nyugaton. Mondhatnám úgy, hogy részben nyugaton szocializálódtam. Ez különben nem egy irigylésre méltó állapot, mert az alapokat az ember gyermekkorban veszi fel, amire már csak rárakodhatnak a későbbi tapasztalatok és ez bizony okoz némi kognitív disszonanciát, amiből az elsőt egy újpesti presszóban kaptam.

Első (és egyben az utolsó) magyarországi munkahelyemen, mindjárt az első héten szerveztem egy gesztenyepüré partit valamelyik újpesti cukrászdában, ahová beültünk vagy hatan. Néhány perc várakozás után megjelent a pincérnő, hogy felvegye a rendelést. Azt írtam, pincérnő. Aki valójában megjelent az egy nyugdíj előtt álló mosónő volt hatalmas hassal, amire egy picsányi fehér kötény volt rákötve. A nő karjai, amik kilógtak a feketének tűnő blúz alól, elefánt méretűek voltak. Mindezek tetejében életunt pofával ránk förmedt, hogy mit akarunk. Én meg nem akartam hinni se a szememnek se pedig a fülemnek. Az utolsó pincérnő, akit néhány hete láttam, fiatal volt, csinos, sőt szexis, mosolygott és csicseregve kérdezte, what can I do for you, azaz „mit tehetek érted?” Erre szívem szerint egészen más válaszoltam volna, na de ne menjünk vakvágányra.

Szóval a mosónő színre lépett. Nem csoda, hogy rendelés helyett megkérdeztem a többieket, hogy ez kicsoda. Mondták, hogy ez a pincér és értetlenül néztek rám. Én meg az egyik ámulatból a másikba zuhantam. Aztán gesztenyepüré majszolása közben elmagyarázták, hogy ez szocializmus (mintha nem tudtam volna), és csak azért mert valaki megöregszik, meghízik nem lehet kirakni az utcára szociális okokból kifolyólag. Ezzel természetesen csak egyetérteni lehet, de miért nem alkalmazzák hátul a tálalóban vagy a ruhatárban és miért nem vesznek fel ide egy fiatal nőt. Üzleti szempontból nem lenne mindegy. Üzleti szempont??? Örülj, hogy van gesztenyepüré.

Ez a szemlélet (jó vagy rossz, már nem is tudom) vezet oda, hogy egy filmről, hang nélkül, 1 perc alatt megmondom hol készült. Hollywood-ban, ami mégiscsak a filmipar fellegvára, találnak egy bombázót és színésznőt csinálnak belőle. Kelet Európában felvesznek egy tehetséges versmondó kislányt a főiskolára és lesz belőle színésznő, olyan, amilyen. Ennek a módszernek köszönhető, hogy negyven év alatt egyetlen dugnivaló színésznőt láttam, akit Tordai Terinek hívtak. Az összes többit megszoktuk (bár Eszenyit én még megszokni se vagyok képes, mert a nyávogásától kiütést kapok). A férfi színészekkel egy kicsit jobb a helyzet, de ott is tucat számra szaladgáltak a 160 centi körüli alakok. Nem tehetek róla, de képtelen vagyok elfogadni azt a nézetet, hogy romantikus táncdalokat (is) éneklő férfiakat Aradszky László mércével kell mérni. Ráadásul 40 év után még fellépnek a kereskedelmi TV-ben.

Újabban Oroszlán Szonja folyik még a csapból is. Nálunk az a szokás, hogy ha egyszer valakit felkapnak, akkor éjjel nappal azt kell nézni. Nagyon helyes kis nő ez az Oroszlán Szonja, csak sose tudom, hogy hova néz. El tudok képzelni olyan szerepeket, ahová pont egy kancsal nő kell. Na de minden szerepben, minden nap, 40 éven keresztül? A végén még ez lesz a divat és a fiatal nők száz számra fogják magukat kancsallá plasztikázni. 😀

Nem vagyok én kegyetlen, de bizonyos szakmákhoz, pozíciókhoz szorosan hozzátartozik egy megfelelő mércével mért külső megjelenés. Aki ilyennel nem rendelkezik, azt nem feltétlenül kell likvidálni, hanem megfelelő munkakörben kell alkalmazni. Igazságtalan az élet vagy igazságos, tők mindegy, de az egyednek tudomásul kell venni adottságait. Egy félkegyelműt nem lehet kinevezni professzornak az egyenlő esély elvére hivatkozva. Hol van az előírva, hogy az Országgyűlés elnökének félkarúnak kell lenni. Nem tudom Szili Katalin hol és milyen sajnálatos körülmények között veszítette el az egyik karját, de a tényt tudomásul kellene vennie. Nem veszi, sőt, köztársasági elnök akart lenni. Ajánlani tudnám neki, hogy nézze meg Horthy Miklós fényképét fehér lovon. Nem érdekelnek a politikai bűnei, pláne idestova 100 évvel később, de egy jelenség volt, azt el kell ismerni.

Nekem, mint magyarnak lesül a pofámról a bőr, hogy egy Mádl Ferenc, mint köztársasági elnök, képvisel a nemzetközi gálán, és ha csak képviselne, de meg is szólal. Miért nem nézi magát vissza videón? Az istenszerelmére, miért kell egy szélütött embert a kirakatba állítani?

És egyesek szerint akár mekkora csibész vagy hazug fráter is Gyurcsány Ferenc, büszke vagyok rá, amint az EU csoportképen fél fejjel emelkedik ki slang alakjával a többi politikus közül. Ritka kivétel, mert nálunk csak Rákosi Mátyáshoz hasonló, porba fingó alakok érvényesülhetnek. Itt kérem, kripliknek áll a világ.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3845) E=mc2

Tibor bá’ kérdése online

 

Mi köze a fény sebességének a tömeghez vagy az energiához?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3844) DNS/RNS

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Az űrben száguldó sziklákon az élet összes alapanyaga megtalálható

A tudósok igazolják, hogy az aszteroidákon a DNS és RNS alapvető „építő kövei” megtalálhatók.
89. Útban a 90. felé

Most már kétségtelen tény az, hogy DNS létrehozásához szükséges öt kulcsfontosságú tényező (nukleobázis) aszteroidákon megtalálható. Ebből következik, hogy a földi élet az űrből is érkezhetett a Földre. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az élet a Földön keletkezett.

Megdől tehát az állítás, hogy az atomok megfelelő molekulákká való összeállásának valószínűsége oly csekély, hogy a lehetőséget el kell vetni. Persze, ki lehet találni, hogy az isten nem a Földet teremtette meg hat nap alatt, hanem a világmindenséget, és nem Ádámot (+ Évát) hanem a DNS/RNS építő köveket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3843) Felkészülés

Tibor bá’ fordítása online

 

Húszlépéses felkészülés a gazdasági összeomlásra (a posztot vitaalapnak szánom)

89. Útban a 90. felé

Ma már a társadalom jelentős része gondolja úgy, hogy az egész kontinens egy gazdasági összeomlás szélén áll. Viszont, viszonylag csak kevesen készülnek fel az eseményekre. Ebből adódik, hogy a nagy többség egy hónapnál tovább aligha tudna kitartani, mert hozzá vannak szokva, hogy minden apróságért elfutnak valamelyik hipermarketbe. De, ha belegondolsz, akkor kiderül, hogy ez nem egy elfogadható magatartás. Az alábbiakban össze van szedve 20 olyan lépés – melyek egy részével tisztában lehetsz, de az ismétlés nem árt – amelyeket meg kell tenned, ha a gazdasági összeomlásra fel akarsz készülni. Annál is inkább, mert például az ukrán-orosz háború bármely pillanatban tovább terjedhet, ami azonnal érezhető lesz az üzemanyagárakban, ha egyáltalán lehetséges lesz a vásárlása.  Nézzük a lépéseket!

  1. Élelmiszer tárolás

A gazdaság összeomlása után pillanatok alatt az élelmiszer lesz a legértékesebb kereskedelmi áru. Ha nem lesz élelmiszered, a túlélésed igen kétségessé válik. Kérdéses, hogy te és családod fenn tudja-e tartani magát élelmiszer nélkül akár csak egy hónapon át. Gondold át, ha a rádió, tévé most bemondaná, hogy kitört a közel keleti háború, mennyi időd lenne a beszerzésre? Nem órák, talán csak percek.

  1. Ivóvíz

Az ember élelem nélkül 2-3 hétig is húzhatja, de víz nélkül csak 2-3 napig. Gondolj bele, ha ebben a pillanatban elzárnák a vizet, a csapból semmi se folyna, honnan tudnál vízhez jutni? És ha valahogy kétes minőségű vízhez jutnál, fel tudnád-e forralni? Gondoskodtál-e róla, hogy megbízhatatlan forrásból származó vizeket hogyan tehetnél ihatóvá?

  1. Hajlék

 Az ember a magyar klíma alatt nem aludhat a szabadban (hagyjuk ki a hajléktalanokat). Tehát, gondoltál-e arra, hogy mit teszel, ha jelenlegi lakhatási lehetőségedet elveszted? Hova mennél?

Legokosabb, ha készítesz néhány tervet, hogy hol húzhatjátok meg magatokat. Van-e a rokonságodban valahol lehetőség a befogadásotokra? Van-e sátratok és hálózsákotok, arra az esetre, ha minden kötél szakad?

  1. Meleg ruházat

 Nincs arra garancia, hogy nem télen következik be az összeomlás. Télen pedig hideg van, és ha nem tudsz fűteni, akkor rengeteg meleg holmira, takaróra lesz szükségetek például, ha egy nulla fokos lakásban kell aludni. De arra is van esély, hogy a szabadban kell lennetek. Természetesen nem nagy az esély, és el se lehet képzelni előre, hogy miként, de ha mégis bekövetkezik, akkor ezen fatálisan el lehet bukni. – És akkor itt újra megjegyzem, hogy nem feltétlenül kell effektív megfagyni, a halálhoz elég a kihűlés is, azaz, amikor a testhőmérsékleted 30 °C alá süllyed. Éppen ezért vészhelyzetben, ha fázol, semmi körülmények között ne aludj el. A test hőmérséklet csökkenésének első jele az álmosság. Aki ilyen körülmények között elalszik, az a halálba aludja magát.

  1. Fejsze

 A megszokott fűtési lehetőségeknek hiányában elfordulhat, hogy a tűzellődet magadnak kell kitermelni, összegyűjteni. Ez szerszám nélkül nem megy.  A célnak legjobban egy fejsze felel meg. Ezen kívül egy fejszének több praktikus oldala is van. kalapácsnak is felhasználható, sőt önvédelemre is jó. Ha nem is tökéletes, de a semminél többet ér.

  1. Öngyújtók vagy gyufák

 Természetesen tűzre szükség van, de tűzgyújtás ma már elképzelhetetlen öngyújtó vagy gyufa nélkül. Ha tudsz tűzet gyújtani, akkor főzni is tudsz, vizet tudsz forralni, és meleg környezetet tudsz teremteni. Nem biztos, hogy lesz tűzellőd, de ha nem lesz gyufád, egészen biztos tüzed se lesz.

 Ide tartozik, hogy nagy rakás gyertya se árt, ha el van raktározva. A gazdasági összeomlás alatt az elektromos szolgáltatás egészen biztos nem lesz zavartalan.

  1. Bakancs vagy kényelmes cipő

 Ez elsősorban nőknek szól. Mit gondolsz magas sarkú cipőben hány kilométer legyalogolására lennél képes? Nem sok. Pedig előfordulhat, hogy kilométereket kell gyalogolnod. Olyan cipőre (is) szükség van, amiben kényelmesen lehet gyalogolni, ha erre szükség mutatkozik. De nem csak a kényelem a fontos, hanem az is, hogy a cipőd strapabíró is legyen, mert a kemény használatot bírnia kell. Ne feledd, gazdasági összeomlás után a butikok nem lesznek nyitva. 😀

  1. Zseblámpa és/vagy állólámpa

Ha elmegy az áram, mi lesz az első, amire szükséged lesz? Természetesen egy zseblámpa és/vagy állólámpa, melyek nem a hálózatból nyerik az energiát. Hosszú ideig tartó rendezetlen körülmények esetén a fényforrásaid lehetnek napelem bázisú, vagy fizikai munkádra támaszkodó, mondjuk, egy kar tekerésére lehet gondolni. Ideje, valamilyen lehetőség megteremtése.

  1. Rádió

 Gazdasági összeomlást követően mi lesz az, amit a körülmények ismeretében szeretnél? Nyilván azt szeretnéd tudni, mi történt másokkal. Hírekhez jutás legfontosabb eszköze a rádió lesz, méghozzá olyan rádió, amelyik alkalmas lesz AM (amplitúdó modulált) rövidhullámú adás vételére. Ugyanis az UVH adások hulláma nem követi a föld görbületét és így a hatótávolságuk csak néhány tíz kilométer.

  1. Kommunikáció

Geddon után nem valószínű, hogy az Internet vagy a mobil telefon működni fog. Te viszont egészen biztos kapcsolatban akarsz maradni rokonokkal, barátokkal. Gondold végig és dolgozz ki egy működő megoldást a kommunikációra.

  1. Svájci zsebkés

Ha már volt a kezedben svájci zsebkés, akkor tudod, hogy milyen praktikus, sokfunkciós egy eszköz, és milyen kis helyen elfér, és alig van súlya. Egy ilyennek a beszerzése adott esetben nagyon jól jöhet.

  1. Tisztálkodó eszközök

Igaz a tisztálkodás nem abszolút szükséges, de a valóság az, hogy tisztálkodás nélkül az élet igen hamar roppant kellemetlenné tud válni. Például, mit tudsz csinálni vécépapír nélkül? Gondoltál már rá? Az igazság, hogy a szappan, vécépapír, fogkefe, fogkrém, és hasonló tételek létezését természetesnek vesszük. De mi van akkor, ha nem lehet kifutni a hipermarketre és megvenni őket?  

  1. Elsősegély doboz, és más gyógyászati eszközök

Ez nagyon fontos. Nem biztos, hogy baj-betegség esetén be tudsz vonulni egy kórházba, vagy találsz egy segítőkész orvost. Be kell tehát szerezned egy elsősegély készletet és néhány fontos gyógyszert, amelyek nélkül egy közönséges fertőzés is halálos lehet.

  1. Tartalék benzin

 Lesz olyan idő, amikor vagy nem lesz a kutaknál benzin, vagy jegyre fogják adni. Mit teszel, amikor ez bekövetkezik? Természetesen előveszed a tartalék benzinedet, de ehhez előbb tartalékot kell képezni.

Figyelmeztetés (Tibor bá’): A benzin tárolása sokkal nehezebb, mintsem gondolnád. A 200 literes hordók jól dugaszolhatók, de az ilyen hordok beszerzése és elhelyezése, kezelése nehézkes. A 20 literes műanyagkannák könnyen kezelhetők, de a benzin a hőmérséklet változás hatására jelentős térfogatváltozáson megy át. Melegedés esetén a kannában túlnyomás keletkezik, hűlés esetén pedig vákuum. Mindkettő deformálja a kannát. Ezen kívül a lezárás nem problémamentes. A benzin illékony és a legkisebb szivárgás és idővel jelentős vesztességhez vezet. A megoldás, a lezárás előtt gumiámot (ecetsav alapú tömítőmassza) nyomni a csavaros dugóba, ami igen jó légmentességet biztosít. Másik fontos téma: Huzamosabb tárolásra a 98-as benzin inkább alkalmas. Felejtsd el a 95-ös benzint.

  1. Varrókészlet

 Ha a ruházat elhasználódása után nem tudsz kifutni a hipermarketbe, hogy új ruhát vegyél, mit tudsz csinálni? Mi mást, mint a meglévő, elhasználódott ruházatot megjavítod, azaz varrni fogsz, de ehhez megfelelő varrókészletre van szükséged. Szerezd be, amíg lehetséges.

 Önvédelmi eszközök

Legyen az paprika spray, vagy valami ennél is hatásosabb, amivel megvadult embereket sakkban tarthatsz, eljöhet az idő, amikor örülni fogsz, hogy van valami a zsebedben, amivel megvédheted magad. Gondold át, mi az, amit gond nélkül tudsz alkalmazni az adott pillanatban, és szerezd be.

  1. Iránytű

 Első hallásra játéknak tűnik, de előfordulhat, hogy családoddal együtt el kell hagynod a lakhelyed, és minden bizonnyal el kell majd kerülnöd a kiépített utakat. Ismeretlen vadonban, beborult ég alatt, vagy szürkületben nem könnyű megmondani melyik a helyes irány, merre akarsz menekülni. Éppen ezért, egy jó iránytű igen nagy szolgálatot tehet adott esetben.

  1. Hátizsák

 Ha a családoddal együtt menekülni kell, mibe akarod elhelyezni az összes tárgyat, amit magaddal akarsz vinni? Ha a család minden tagjának van egy megfelelő hátizsákja, nem lesznek gondjaid. Különösen akkor, ha kiderül, hogy kilométereket kell gyalogolni.

  1. Közösség

Hosszan tartó krízishelyzetben azoknak lesz a legjobb esélyük a túlélésére, akik hajlandók együttműködni többekkel, legyenek azok családtagjaid, barátaid, a szomszédok, akiket jól ismersz, és akikre számíthatsz. Geddon esetén a magányos farkasoknak igen kicsiny lesz az esélye a túlélésre.

  1. Alternatív terv

Végül beszéljünk talán a legfontosabbról. Nagyon, nagyon, nagyon fontos, hogy legyen egy alternatív terved mindenre.

Ha ellopják az összes tartalék ételedet, vagy más módon megsemmisül, mit tudsz tenni?

Ha az utak járhatatlanok, de nekem el kell menekülnöd a családi búvóhelyre, mit tehetsz?

Ha a házadat behatolhatatlan erőddé alakítottad ki, de el kell hagynod, hová mész?

Az a helyzet, hogy a krízis helyzetek sose úgy játszódnak le, ahogy azt előre számítjuk. Nagyon fontos a rugalmasság, és alternatív terv készítése.

A magyar gazdaság minden kétséget kizárva össze fog omlani, és elképzelhetetlen kemény idők fognak ránk köszönten. Túl fogod-e élni, amikor ez bekövetkezik?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3842) Kutyák

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Kutyák személyiségét nem határozza meg a fajtája

89. Útban a 90. felé

Az emberek nagy része úgy gondolja, hogy a különböző kutyafajtának más-más viselkedése van. A golden retrieverek játékosak, szeretők. A pitbullok agresszívek, ellenségesek. A csivavák temperamentumosak, míg a bulldogok barátságosak.

Nem csoda a szakkönyvek mind kiállnak az mellett, hogy amikor kutya tartásra adjuk a fejünket, a legfontosabb a fajta kiválasztása. Azonban a Science legújabb számában Morrill és munkatársai bemutatták, hogy egy kutya viselkedését a fajtája nem igazán szabja meg.

A feltételezés tisztázása végett Morrill és munkatársai 18.385 kutya gazdáját interjúvolták meg, több mint 100 kérdés feltevésével, beleértve a kutya méretét, szőrének színét, viselkedését, stb.

Nehezítette a felmérést, hogy a lakosságnál élő kutyák legnagyobb része korcs. Fajtiszta kutyák viszonylag ritkán fordulnak elő.

A kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy a kutyák viselkedésére a fajtához tartozás csupán 9 százalékban jelentkezett. Valamint egyetlen egy viselkedést se találtak, ami egy fajtán  belül az összes egyednél jelentkezett. Például, bár a Labrador ritkán vonyít, a gazdák 8 százaléka szerint a Labrador kutyája hajlamos volt a vonyításra. Hasonlóan, bár Greyhound kutya tulajdonosok 90 százaléka nem tud arról, hogy kutyája elásná a játékokat, a fajta tenyésztői állítják, hogy a kutyák jelentős tulajdonsága a játékok elásása.

Morrill szerint az emberek meg vannak győződve arról, hogy a fajták viselkedése eltér egymástól, ő viszont azt gondolja, hogy ez az eltérés egészen minimális.

Forrás: Jack Tamisiea

Hadd vegyem át a szót a kutatóktól. Mi úgy kezeljük a kutyáinkat, mintha családtagok lennének. Bármit kérnek, megkapják. Elvehetjük tőlük az ételt anélkül, hogy felénk kapnának. Kotorászhatunk a szájukban (pl. beragadt csont miatt) zokszó nélkül tűrik. A bizalmuk irántunk abszolút. Teljes biztonságban élnek. El se tudják képzelni, hogy bármi bajuk lehet. Abszolút szófogadóak. Viszont minden kívánságuk teljesül. Hogyan? Úgy hogy tökéletes közöttünk a kommunikáció. A nézéséből tudjuk, hogy mit szeretne. Ők meg a szavakból értenek. Meggyőződésünk, hogy nem a fajta a döntő, hanem a gazda nevelése.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3841) A rugalmas szajha média

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

Az emberek gyorsan felejtenek. Ezt használja ki a média. Csak el kell hallgatni egy témában, kis idő után már senkik se emlékszik rá. Így történt, hogy a szajha média fehérre mosta azokat a nácikat, akiket korábban elítélt.

Az utóbbi időben a New York Times, csakúgy, mint számtalan más orgánum megváltoztatta nyelvezetét az ukrajnai, fasiszta Asov ezreddel kapcsolatban.

Kezdetben „az ukrajnai neo-náci félkatonai szervezet” volt. Erre még az FBI is azt mondta, hogy a neo-náci ideológiát követi. Aztán „szélső jobboldalira” változott a megítélése. Végül pedig az ukrajnai hadsereg normális egységévé vált.

Kíváncsi vagyok, mikor fogják őket szentté avatni. Gyarmathy már gyűjti hozzá a szentelt vizet. 😀

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3840) Diákszerelem

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A diáklányok többsége őszintén szerelmes valamelyik fiatalabb tanárába. Durvábban megfogalmazva a bakfisok zöme többé-kevésbé apakomplexusban vergődik, amit vagy kinőnek, vagy nem.

Judit nevű, második feleségemnek is volt nyolcadik általánosban egy biológia tanára, akibe a fél osztály „szerelmes” volt, ami akkora élménynek számított, hogy évekkel később több alkalommal is végig kellett hallgatnom az illető tanári, sőt férfiúi erényeit. Istenem, a férji kötelességek listáján ez a végighallgatás is egy tétel.

A történethez csatlakozó következő bejelentés az, hogy volt nejem számtalan erénnyel rendelkezett, de ezek közé valami furcsa véletlen folytán a házastársi hűség nem tartozott. Erre szokás mondani, ez van, ezt kell szeretni. Az egyetlen baj ezzel a mondással, hogy pont ezt nem lehet megszeretni, legfeljebb megszokni. Ráadásul mind a ketten megszoktuk.

Judit különböző emberekkel feküdt össze, nem, mert oly nagy híve lett volna a promiszkuitásnak, hanem mert ezekből a kalandokból általa elképzelt előnyöket vélt kapni, többnyire külföldön, tőlünk nyugatra. Ugyanis nejem a kezdet kezdetétől fogva, számomra az ugródeszka szerepét szánta, csak maga az elugrás hosszú éveket vett igénybe. A nekifutást viszont gyakran megpróbálta. Mire, negyed századdal később, sikerült neki az elrugaszkodás, eredeti állagának 90 százaléka már a múlté volt, de ez legyen az ő, és a következő ugródeszka problémája.

Az egymás mellett élés békés egyszerűségében egy szép napon elérkeztünk, vagy úgy is mondhatnánk, ránk köszöntött a AIDS lehetőségének történelmi időszaka. Egészen addig egy-egy Judit kaland hozadéka mindössze a trichomonas vagy a candida fertőzés hazacipelése volt, ami a vakarózáson kívül túl nagy problémát nem jelentett antibiotikumokkal bőségesen ellátott világunkban, de amikor a HIV fertőzés lehetőségéről is tudomást szereztünk a helyzet kezdett gyökeresen megváltozni.

Történt pedig, hogy egy szép napon kicsapongó oldalbordám szerződést kötött az Ajtosi Dürer sorba hazatelepült amerikás magyarral, aminek a lényege a hetenként egyszeri látogatáson alapuló kosztpénz kiegészítés volt. Nem is lett volna semmi különösebb probléma, hiszen a dolgok menetébe már rég nem volt beleszólásom, de a pasas korábban a colorádói Denverben élt. Denverről pedig köztudott volt, hogy akkoriban a világ AIDS-el legjobban fertőzött városának hírében állt.

Amikor ezt az apróságot Judit tudomására hoztam, beállt a családi pánik. Mint mindig, amikor szarban volt, most is hozzám rohant segítségért:

  • Na most, mit tegyek?
  • Mit tegyél, mit tegyél? – dühöngtem hangosan – legelőször is menj el a Mária utcába és vizsgáltasd meg magad, nem vagy-e máris AIDS-es. A többit majd meglátjuk. – Judit el is ment a Bőr és nemi beteg gondozó Intézetbe, hazajött és nagy boldogan újságolta:
  • Képzeld el, a volt biológia tanárommal futottam össze, ő ott a főnök.
  • Nahát, milyen szerencse – csodálkoztam egyet – és különben mit szólt az esethez?
  • Azt mondtam neki, hogy a férjem Afrikában volt egy hónapig és biztos akarok lenni a dologban.
  • Ennyi?
  • Igen – állította nőm.
  • Szép tőled, hogy rám kented a dolgot. Különben mikor lesz eredmény?
  • Jövő héten megint bemegyek.

Ezzel a téma egy teljes hétre le is zárult. Aztán Judit bement az eredményért, majd egy órával később haza érkezett teljesen kiborulva. Így, első látásra meg voltam róla győződve, hogy az eredmény pozitív, csak az dúlhatja fel ekkora mértékben egy nő lelkét. De mint mindig, most is tévedtem. Hiába na, a nők sok évig tartó együttélés után is tudnak meglepetést okozni.

Kiderült, hogy amikor belépett az intézmény főnökének a szobájába, a volt biológia tanár mosolyogva közölte az eredményt, miszerint Judit HIV negatív. Majd ezt követve odament az ajtóhoz, kulcsra zárta, a nejemet felpakolta az íróasztalra, lehúzta a bugyiját, és a szakterülete, azaz a biológia előírásai szerint megdugta.

Már éppen a számon volt, hogy ez tényleg felháborító, de miért hagytad? Amikor ő szólalt meg először „szemét állat, az íróasztal tetején, miért nem hívott fel a szolgálati lakására?”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3839) Magány

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Élete második felében nagyon sok a magányos ember. Párja vagy elhagyta, vagy meghalt. Új kapcsolathoz,se kedve, se lehetősége nincsen. A magányosság a COVID alatt még gyakoribb lett. A következőkben olvashatjuk, mit gondolnak az agykutatók, mi történik a magányosok agyában:

Az emberi agy az evolúció alatt megtanulta, hogy a biztonság a számosságban van, a magány pedig veszélyes. Az agyközpont figyel a veszélyre, melynek érzékelése beindítja a „küzdj vagy menekülj” hormonokat. Ennek hatására növekszik a pulzus szám, emelkedik a vérnyomás és a vércukor. A test extra mennyiségű gyulladás sejtet állít elő, hogy megakadályozza a fertőzést és kijavítsa a sérült sejteket, de kevesebb antitestet a vírusok ellen. Tudat alatt a magányos ember másokat potenciális ellenségnek tekint, ami elvetteti vele a barátkozást, marad a magány.

Kegyetlen módon az egyén védelmi elszigetelése a koronavírustól, valójában kevésbé ellenállóvá változtatja, és a vakcina hasznosítását is alacsonyabb szintre teszi a kevesebb antitest miatt.

Az egyik nagynéném részeges férje legurult a lépcsőn és belehalt. Apám a 65 éves magányossá vált húgát összehozta egy régi, özvegy ismerősével. Az elhúzódó első találkozás után megkérdezte a húgától, hogy sikerült az ismerkedés. Válasz: Nem fogom egy ismeretlen férfi szaros gatyáját mosni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(351) Az angolszász esküdtszéki- és a magyar büntetőeljárás összehasonlítása

Tibor bá’ online

Tegnap felhívott egy régi ismerősöm, aki ülnök a Budapesti Törvényszéken és felhívta a figyelme, hogy az egyik posztom a törvényszéken ajánlott olvasmány lett. Ennek örömére, most újra leközlöm.


89. Útban a 90. felé

A jelenlegi TV ajánlatból kitűnik, hogy minden második játékfilmben ölnek és lövöldöznek, minden ötödik játékfilmben kellő részletességgel láthatunk egy amerikai büntetőeljárást ügyeskedő ügyvédekkel, cirkuszi jelenetekkel és a bíró kezét alaposan  megkötő jogi rendszerrel. Aki még nem volt magyar bíróságon, az feltételezi, hogy ez nálunk is így működik. Hát nem! Mindenki tanulságára, járjuk hát körbe ezt a témát.

Nemzetközi összehasonlításoknál gyakran elkövetett hiba a nemzeti karakterek, az általános nemzeti kultúra figyelmen kívül hagyása. Ezt elkerülendő, fel hívom a figyelmed arra, hogy ha például Magyarországon hirtelen bevezetnék az esküdtszéki eljárást (mely veszély egyelőre senkit se fenyeget 😀 ), az igazságszolgáltatási eredmények és az eredményesség közel se lennének azonosak más, angolszász országokéval. Számos ok között – a teljesség igénye nélkül – például megemlíthető a magyar bírói karban bekövetkezett kontraszelekció, vagy annak a pártállami berögződött elvárásnak a továbbélése, miszerint a törvény elsősorban az államot, a közhivatalokat (Önkormányzatokat) hivatott megvédeni az állampolgár természetes jogaival szemben. Ez finoman szólva is megkérdőjelezi a magyar bírói függetlenséget. A jelenlegi átmeneti időben (hiánygazdaságból piacgazdaságba, vagy egypártrendszerből parlamentáris demokráciába) ehhez hozzájön még a hatalmasságok tisztelete. Rövidre fogva, egy ügyfélnek – függetlenül igazától – nagyon nehéz pert nyerni egy önkormányzattal, bankkal, biztosítótársasággal, vagy éppen egy multinacionális munkahellyel szemben. Büntető eljárásban pedig a bírók nem nagyon veszik komolyan a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 4. §-át: („A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.”) amennyiben személyes előítélettől hajtva bennük nem merül fel „kétség”, bár „kétséget kizáró ténnyel” a vádat beterjesztő ügyészség nem tud szolgálni. (hivatkoznék itt most a móri tömegmészárlással kapcsolatos hírhedté vált eljárásra) Külön ki kell hangsúlyozni, hogy az esküdtszéki és bírói eljárás összehasonlítása olyan, mintha egy görögdinnyét hasonlítanánk össze egy almával. Azon kívül, hogy mind a kettő gyümölcs és ehető, több más azonos vonás nemigen található. Éppen ezért pusztán az angolszász esküdtszéki- és a magyar büntetőeljárás összehasonlítása, kiragadva az egész rendszerből, gyakorlatilag lehetetlen.

Ezért aztán kénytelen vagyok előállni egy gyors történelmi áttekintéssel. Az angol történeti alkotmány elsődleges forrásai a Magna Charta (1215), Petition of Rights (1627), Habeas Corpus Act (1679), Bill of Rights (1689), Act of Settlement (1701). Továbbá fontos még a common-law-vá vált bírósági döntések (esetjog), melyek jó része az egyéni szabadság garanciáit biztosították, a Habeas Corpus Act szellemében. Az amerikai 1789-es bírósági törvény egy háromfokozatú bírósági rendszert hozott létre. A XIX. századi európai jogfejlődés hatására az angolszász jogrendszerben felmerült a kérdés, hogy kövessék-e a kodifikációs példát (napoleoni Code Civil:1804), vagy ragaszkodjanak az esetjoghoz, amit a common law jogászai jogi szokásoknak tekintettek. A racionalitás azonban a kodifikációt követelte volna meg, aminek megteremtésére voltak is kísérletek (Jeremy Bentham: 1748-1832, Edward Livingston: 1764-1836), de csak annyi történt, hogy a Római jogon alapuló kontinentális jog elősegítette a common law anyagának szisztematizálását. Végül a XIX. század végén Amerikában David Dudley Field (1805-1895) öt kódex tervezetet dolgozott ki, amelyeket a különböző államokban, különbözőképpen fogadtak el. Kaliforniában például mind az ötöt hatályba léptették. Ennek ellenére az Egyesült Államokban továbbra is domináns jellegű maradt a bíró alkotta esetjog. A jogi labirintusban való eligazodás egy magyar jogász részére rémálom lehet. Ez az oka annak, hogy egy-egy fontosabb per esetében a védelmet egy egész ügyvédcsapat látja el.

Visszatérve Magyarországra azzal kezdem, hogy a magyar jogrend első fennmaradt dokumentuma a (mindenki által jól ismert), 1222-ben kiadott Aranybulla, amely azokat a jogelveket és jogtételeket iktatta törvénybe, amelyek az ősi alkotmányokból eredve, folyamatosan éltek, a nemzet életében hatályosak voltak, és amelyek I. István király elsőként kísérelt meg írott szabályokban körülírni (amiről egyes kutatók úgy vélik, hogy az 1300-as évekből való 😀 ). Ez azonban alapvetően nemesi jog volt. Mivel a honfoglaló magyarság közvetlenül nem találkozott a Római joggal, ez utóbbi nem befolyásolhatta a szokásjogot, amit a nemesi réteg a végtelenségig védelmezett, aminek végkifejlete a Tripartitum lett, a Dózsa vezette parasztfelkelés után.

Werbőczy Tripartituma (1514): II. Ulászló király megbízta Werbőczy István országbírói ítélőmestert, hogy „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak és rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával összesítse.” Végeredményben nem volt más, mint a magyar szokásjog írásba foglalása. A munkát az 1514-es országgyűlés jogtudósai helybenhagyták, valamint maga a király is, aki azonban közbelépő elhalálozása miatt nem írta alá. Ennek ellenére a törvénykönyv kötelező ereje évszázadokon át nem képezte vita tárgyát. Ezzel szemben a szomszédos nyugati országokban a Római jog szilárdan megvetette lábát, aminek hatása, suba alatt, lassan átterjedt hazánkra is. Végeredményben Magyarországon a rendszerteremtő igény csak a XVII. században keletkezik, aminek hatására különválik a közjog a magánjogtól. Ekkor jelenik meg a modern büntető-törvénykönyv, illetve a büntetés-végrehajtás modernizálása.

A magyar polgári jogrendszer három lépésben jött létre. Az első szakasz a reformkor beköszöntésével kezdődött, végeredménye az 1848. áprilisi törvények. A második szakaszban a polgári diktatúra végrehajtotta a jog részleges modernizációját (1849-1860). A harmadik szakasz a kiegyezést (1867) követő polgári jogrendszer végleges kialakulása. Jogelvként megjelennek: a magántulajdon szentsége, szabad szerződéskötés (kötelmi jog), törvény nélkül nincs bűntény, bűntény nélkül nincs büntetés, védelemhez való jog, az ártatlanság vélelme, bírói szabad mérlegelés, a nyilvánosság. A harmadik szakaszban a kodifikáció koherenssé tette a jogot. A XX. század jogrendszerére jellemző volt az Állami beavatkozás fokozódása, aminek csúcsát a század második felében létrejött Népi Demokrácia jelentette.

Mik a magyar jog főbb jellemzői? A magyar büntető (MB) eljárásban minden ügy az első fokon kezdődik, beleértve az élet ellen elkövetett bűntetteket is. A vádat rendőrségi nyomozásra támaszkodva, a nyomozó szerv vádemelési javaslatot tesz az ügyészség felé, ahol a vádemelésről döntenek [ejtik az ügyet, új nyomozást rendelnek el, vagy vádat emelnek (a társadalom védelmére) az Állam nevében].

Ezzel szemben az angolszász esküdtszéki (AE) eljárás az elsőfokú eljárás átugrásával, mindjárt felsőfokon indul. A kisebb ügyek esetében az esküdtszék nem kap szerepet az eljárásban. Példának okáért az AE eljárásban az előző este vagy az éjszaka folyamán elkövetett kihágások letartóztatottjai, másnap reggel megjelennek a rendőrbíró előtt, aki az eset ismertetése és a bűnösség elismerése után azonnal kiszabja a büntetést. Az egész eljárás gyakorlatilag 10 percig tart (jómagam Londonban vagy két tucat esetet néztem végig). Fellebbezésnek és a bűnösség nem elismerésének természetesen van lehetősége, de ezekkel ritkán élnek, mivel az elkövető számára kedvezőbb elfogadni 2 hét elzárást, vagy Ł 500 pénzbüntetést, mint költséges és kétes kimenetelő további eljárásba bocsátkozni. MB eljárásban a letartóztatott gyanúsítottat a rendőrség másnap szabadon engedi. Ezt követően az első tárgyalásra fél évnél hamarabb nemigen kerül sor, de nem ritka a 18 hónap se. Tekintettel arra, hogy az egész világon az elv, nem a bűnelkövetés megtorlása, hanem a bűnelkövetéstől való elriasztás, Az MB eljárás hatékonyságát tekintve meg se közelíti az AE eljárást.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a MB eljárás koherensebb, de kevésbé eredményes, mint a számtalan útvesztőbe torkoló AE eljárás. Az AE eljárás hagyományosan a történelmi precedens jogra épül, aminek abszurditását már több mint 200 éve felismerték és számtalan kísérletet tettek a kodifikálás bevezetésére (lásd fenn). Jelenleg a kettő átfedéséről, illetve keverékéről beszélhetünk. Arról nem is beszélve, hogy az angolszász országok [szemben az európai országok Római Jogra épülő jogrendszerével] az AE eljárást Angliától „örökölték”, de önálló fejlődésen mentek keresztül, így jelentős eltérések mutatkozhatnak az Anglia, USA, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, illetve a Brit Nemzetközösség tagállamai (volt gyarmatok) között. Mást ne említsünk, mint például azt, hogy Skóciában az esküdtszék 15 főből áll, a „szabványos” 12 helyett. Az általános elv és gyakorlat azonban megmaradt.

Míg a MB eljárásban a bíró nem csak független (és az AE bíróhoz hasonlóan tagja a harmadik hatalmi ágnak), de gyakorlatilag abszolutisztikus. Egy magyar bíró egy személyileg dönt, hogy egy tanút meghallgat-e vagy sem, hogy a tanúvallomást figyelembe veszi-e vagy sem, hogy egy bizonyítékot elfogad vagy sem, hogy egy szakértői véleményt elfogad-e vagy sem, illetve melyik szakértő véleményét fogadja el. Ez hatalmas lehetőséget biztosít számára, hogy prekoncepcióját (ha ilyen volt) érvényesíteni tudja. Ez az AE bíró esetében elképzelhetetlen. A bíróság minden törvényes bizonyíték bemutatását elfogadja, tanút és szakértőt meghallgatja, és azok értékelését nem a bíró egy személyileg végzi, hanem az esküdtszék, viszont a bíró gondoskodik arról, hogy az esküdtszék a tanú és felkért szakértő hitelességét illetve kredenciáját (szakmai hozzáértését) és a bizonyíték minőségét megismerhesse.

A MB eljárásban a lehetséges büntetések lehatároltak. Nem lehet más, mint: szabadságvesztés (különböző fokozatok: fegyház, börtön vagy fogház), közérdekű munka, vagy pénzbüntetés. A tételek kodifikáltak és adott határértékek közé vannak szorítva (pl. 5-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő és nem büntethető). Az úgynevezett főbüntetések mellet kiszabhatók még, „mellékbüntetések”: közügyektől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás (egy adott földrajzi helyről), kiutasítás (az országból), vagyonelkobzás (teljes vagy részleges), pénzmellékbüntetés, és ezzel az MB repertoár ki is merült. Az AE eljárásban a lehetséges büntetéseknek van jól kitaposott hagyománya, de a bíró olyan büntetés szabhat ki, aminek csak saját fantáziája szab határt. Az abszurditás határtalanságára felhozom példának Naomi Cambell-t, aki megverte bejárónőjét, ezért arra lett ítélte, hogy 2 hétig ő takarítson a bejárónőjénél.

A két eljárás közötti alapvető különbség mégis az, hogy míg a MB eljárásban a bűnelkövetést, annak hiányát vagy minden kétséget kizáró bizonyíthatatlanságát a bíró állapítja meg, addig az AE eljárásban a bűnösséget vagy ártatlanságot az esküdtszék mondja ki, mégpedig nem többségi szavazattal, hanem egyöntetűen, amibe a bírónak beleszólása nincs. A bíró szerepe mindössze az, hogy felügyelve a törvényességre, vezesse a tárgyalást, majd az esküdtszék által meghozott döntés után kiszabja a büntetést, illetve felmentse a vádlottat a vád alól.

Az esküdtszék tagjait általában 50 jelöltből választják ki, de tizenkettőnél többet, hogy megbetegedés, vagy más ok miatt kizárt tagot azonnal pótolni lehessen. Ugyanis a tárgyalássorozat ideje alatt az esküdtszék tagjai a per anyagával kapcsolatos semmilyen információhoz nem juthatnak hozzá (újság, rádió, televízió), hogy döntésüket ne lehessen befolyásolni.

Az MB eljárásban minden, amit a vádlott mond, felhasználható ellene. Az AE eljárásban a vádlott kihallgatható vádlottként és tanúként is. Tanúként, eskü alatt tett (amit nagyon szigorúan vesznek) kihallgatása során nem köteles önmagára nézve terhelő vallomást tenni. Ez a lehetőség a MB-ben is megvan, viszont a hamis tanúzást ( Btk. 238. §) a törvény ugyan meglehetősen szigorúan bünteti (akár 8 év szabadságvesztés is lehet), azonban a gyakorlatban igen ritkán kerül rá sor, mondhatnám soha.

Jelentős különbség még az úgynevezett vádalku (amire az utóbbi időben Magyarországon is történnek erőtlen kísérletek). Az AE eljárásban a vádalkunak kimagasló szerepe van. Az ügyész formálisan leül tárgyalni a vádlottal és védőjével, majd szabályos alkudozásba kezdenek. A pontos igazságot többé-kevésbé mind a két oldal ismeri, de tisztában vannak a bizonyítási kényszer adta nehézségekkel is. A vádalku tárgyalás egy különös fajta hazárdjáték. A vádlott, ha nem köt vádalkut, az ítélethozatal után kisétálhat a tárgyalóteremből, mint szabad ember (bár a bűntény ténylegesen elkövette), de kaphat életfogytiglant (az USA egyes államaiban esetleg halált) is. Vádalku megkötése esetén pontosan azt kapja, amiben megegyeztek, aminek egyszerű oka van. Mindkét vizsgált eljárásban a bíró súlyosabb ítéletet nem hozhat, mint, amit az ügyész kér (enyhébbet természetes hozhat). Az MB eljárásban az ügyész automatikusan a kiszabható maximumot kéri, amit a bíró csak nagyon ritkán ítél meg. Az AE eljárásban az ügyész a kialkudott büntetést kéri (és meg is kapja).

Különbözőség van még a perorvoslatban is. A MB eljárás elsőfokú ítélete ellen majd minden esetben fellebbeznek, tehát a másodfokú eljárás az büntetőügy szinte kötelességszerű követője. Ennek kettős oka van. Az ügyész, amennyiben az általa kért büntetési mértéket nem ítélik meg, automatikusan fellebbez. Ha az ügyész nem fellebbez, a vádlottnak fellebbezése esetén nincs semmi vesztenivalója, mert rá az elsőfokú büntetésnél súlyosabb ítélet nem szabható ki. Az AE eljárás a jogerős ítélettel fejeződik be, ami ellen (hazai értelemben) fellebbezni nem lehet. Ez nem azt jelenti, hogy egy súlyos ítéletbe bele kell nyugodni, de a további jogi lehetőségek, országonként változva, bonyolult, és hosszan tartóak. [Amerikában – ahol még van halálbüntetés – nem ritka a 10-12 év eltöltése a siralomházban. Angliában pedig 10-12 börtönben eltöltött év után derülhet ki az ártatlanság.]

Mik az előnyök és a hátrányok? A fentiekben vázolt különbségek miatt egyértelműen adódik, hogy a két különböző eljárás eredményességét illetően is kell lenni eltérésnek, ami vagy előnyös, vagy hátrányos. Vizsgáljuk meg, hogy miért!

Nyilvánvalóan a MB eljárásban mind a vád, mind pedig a védelem a bíróra koncentrál, őt kell meggyőzni, hiszen ő hozza meg az ítéletet. A bíró pedig „főállású szakember”, aki számtalan tárgyaláson vett részt, illetve vezetett le. Nyilvánvalóan jól ismeri a bűnözői magatartást, attitűdöt, a védőügyvédek taktikáit és az ügyészek szokásait is. Nem könnyű „megvezetni” igen nagy valószínűséggel fog érvényesülni az igazság. Ezzel szemben az esküdtszék tizenkét tagját esetenként választják ki, és – ez nagyon fontos – mind a vád, mind pedig a védelem kifogást emelhet bármelyik kijelölt személy ellen. Az ügyésznek és a védelmet ellátó ügyvédnek gyakorlatilag tizenkét laikus állampolgárt kell meggyőzni a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Az AE eljárás szinte tálcán nyújtja a zsűrivel való manipulálás kényszerét. Az itt bevethető trükköknek se vége se hossza. Tipikus „eljárás” mindkét oldal részéről a meg nem engedett eszköz váratlan bedobása, amire a bíró azt mondja a zsűrinek, hogy ezt a mondatot ne vegyék figyelembe. Azonban egy elhangzott mondat mindenképpen befolyásolja az esküdtszék tagjait a bírói intelem ellenére. Rövidre fogva, az AE és a MB eljárások előnyei és hátrányai úgy foglalhatók össze, hogy:

1) Míg az MB eljárásban a bírói szubjektivitás miatt nem ismeretlen fogalom az ártatlan ember elítélése, addig az AE eljárás elfogadhatatlan gyakorisággal enged szabadon bűnelkövetőket.

2) Az AE eljárásban a gazdagabb bűnöző viszonylag könnyen elkerülheti a büntetést, addig a MB eljárásban több szegény ártatlan ítélnek el, mint gazdagot.

Azt már a társadalomnak és a törvényhozóknak kell eldönteni, hogy mi fontosabb: a) bűnös ne ússza meg a büntetést, de időközönként ártatlanokat is elítéljenek, vagy b) az ártatlan elítélését, amennyire lehet, zárják ki, de nyugodjanak bele, hogy számtalan bűnös megússza büntetlenül.

Akkor most vonjuk le a következtetéseket! Az Angol Esküdtszéki Eljárás és a Magyar Büntetőeljárás összehasonlításának egyértelmű tanúsága, hogy az Ember az adott keretek adta lehetőségeket minden esetben iparkodik saját előnyére kihasználni. A törvényhozókat ennek ismerete kell, hogy irányítsa törvényalkotás közben. Ennek a tendenciának a Bíróság, mint független hatalmi ág, nem tud, de nem is akar gátat szabni. Jó példa erre a Magyar Alkotmánybíróság, most már hírhedtnek nevezhető, döntése a vizitdíj népszavazásra engedésével kapcsolatban, tagadva annak költségvetési hatását. Tökéletesen figyelmen kívül hagyva döntésük abszurditását. Vagy az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságának szavazat újraszámlálás ügyben történő ítélete, aminek tétje nem volt kevesebb, mint annak eldöntése, hogy az Egyesült Államok elnöke nyolc évre George Bush vagy Al Gore legyen.

Míg a magyar Alkotmánybíróság döntése „mindössze” a magyar parlamentáris rendszer működőképességét rontja, addig az Amerikai legfelsőbb Bíróság döntése egy esetleges Irán elleni támadással az egész emberiség sorsára kihathat. Ha a fentiekben említett hátrányok nem is következnek be, a Magyar Büntetőeljárásban tapasztalt következetlenség (Kunos per, Tocsik per, Kulcsár kihallgatás, stb.) súlyosan megtépázza a jogszolgáltatásban vetett társadalmi hitet, aminek negatív hatása szinte felmérhetetlen.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Éljetek a lehetőségekkel!

(3838) Kína

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Kína megnevezte az amerikai háborús bűnöket

 

89. Útban a 90. felé

Peking nem hajlandó meghallgatni az amerikai vádakat, miközben Washington háborús bűnöket követ el, és az egész Földet terrorizálja – mondotta a külügyminisztérium szóvivője.

A kínai külügyminisztériumi szóvivő, Wang Wenbin, beolvasott az EU-nak és az USA-nak, amiért kritizálták bel és külügyi politikájukat. Wang külön kiemelte az USA-t azzal vádolva, hogy a Közel Keleten háborús bűnt követek el. Valamint gazdasági terrorizálást és dezinformáció terjeszt.

Wang a hétfői sajtókonferencián ismertette az amerikai katonai beavatkozást Jugoszláviában, Afganisztánban, Iránban és Szíriában. Wang kihangsúlyozta, hogy Washington félreseperte az ENSZ-et és szuverén országokkal háborúzott. „Amerika ragaszkodik az ENSZ karta betartásához, de önmaguk egyértelműen átlépnek rajta.”

Az USA folyamatosan emlegeti az emberi jogok tiszteletben tartását, de Amerika és szövetségeseinek agresszió elleni támadása több mint 300.000 civil hallottat és 26 millió menekültet eredményezett. Miközben senki se kérte tőlük számon az elkövetett háborús, és emberiség ellen elkövetett bűnöket. Sőt beígért szankciókat a Nemzetközi Büntető Bíróság ellen, amennyiben vizsgálatot mernek indítani az amerikai katonaság ellen.

2021-ban több Nemzetközi Büntető Bírósági tag szankcionálása mellett Amerika fenntartja a Hágai Megszállási Törvényt, ami lehetővé teszi, hogy katonailag megtámadja Hollandiát, hogy a bíróság által fogvatartott amerikai katonákat kiszabadítsa.

Wang vádolta az USA-t, hogy felhasználva gazdasági fölényét terrorizálja az országokat, legyenek azok kicsik vagy nagyok, közeli vagy távolik, baráti vagy ellenséges. Nevesítette az 50 éve tartó Kubai, vagy a negyven éve tartó Iráni szankciót.

A tények azt mutatják, hogy az USA a legnagyobb dezinformáció terjesztő, és a világbékét és stabilitást szabotáló bűnrészes.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3837) Hőhullám

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

Március óta, az évszakhoz viszonyítva szokatlan meleg uralkodik az Indiai szubkontinensen. Az Indiai meteorológiai intézet kiadott jelentése szerint: Április 27-től, szerdától Május 2-ig, hétfőig a hőmérséklet 45 °C körüli lesz, de egyes területeken elérheti a 48-49 °C fokot is. Alkalmazkodj a körülményekhez, és ne felejts el kitenni vizet a madaraknak.

Más források figyelmeztetnek, hogy az indiaiak és a pakisztániak részére sajnálatos szélsőséges hőség csak fokozódni fog az előttünk álló néhány nap alatt. Várható, hogy a hőmérséklet elérheti az 50 °C is. Mindez nem a nyár közepén, hanem a tavasz második hónapjában.

Hadd tegyem hozzá, hogy most éppen La Nina év van.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2077) Udo Ulfkotte, Európa bátor újságírója

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Paul Craig Roberts (2017. Január 15.) visszatekintése

Ulfkotte (fényképe balra) a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. Kiadott egy nagyon bátor könyvet, amiben azt állította, hogy jelentősebb európai újságíróikat a CIA tartja kézben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Washington szabja meg az európaiak véleményét és azt mi juthat az európai vezetők tudatába. Valójában nincs olyan európai kormány, amely független lenne Washingtontól.

Valamikor Európa tele volt bátor emberekkel, manapság nehéz ilyet találni. Charles de Gaulle volt az utolsó jelentősebb európai ország vezetője, aki független maradt Washingtontól. Manapság Marine Le Pen mondható függetlennek, és talán a magyar miniszterelnök. De Nyugat és Kelet Európa vezetői Washington vazallusai, akik elkötelezik magukat az amerikai háborúk mellett………

Tibor bá’ utóirata: Udo Ulfkotte egy héttel 57. Születésnapja előtt halt meg szívinfarktusban. Amilyen leleplező könyveket írt (itt balra látható egy magyar fordítás) nem vagyok abban biztos, hogy természetes halált halt. Ha fogadnom kellene, akkor arra fogadnék, hogy a CIA áll halála mögött, akik egy-egy politikai gyilkosságtól nem szoktak visszariadni. Az alábbi videó egy kis csemege. Nem lenne csoda, ha eltették volna láb alól.

_________________________________________________________

Udo Ulfkotte szédületes könyvét (A megvásárolt sajtó) 2014-ben Kopp Verlag publikálta. Németországban a könyv óriási szenzáció volt, eladtak belőle másfél millió példányt, de amerikai kiadó nem nyúlt a könyvhöz. Végül a múlt hónapban egy harmadosztályú kiadó, Progressive Press, angol nyelven kiadta „A beépített szajhaság a CIA kifizető listáján van” címen.

Ulfkotte könyve összezúzta azt az illúziót, hogy a nyugati világban bárhol fel lehetne lelni a független sajtót. Ulfkotte részletesen feltárta, hogy az elit miként sajátítja ki az újságírók gondolkozását, akik a titkosszolgálatok, nagytőkések és lobbizó szervezetek, politikusok és az amerikai külügy politikájának a propagandistái és PR ügynökei. Az újságírók feladta, hogy tálcán szolgálják fel az embereknek azokat a magyarázatokat, amelyek az elit és a washingtoni külpolitikai érdekeit szolgálják. Ez az üzenet olyan jó hatásfokkal lett tálalva a német népnek, hogy a legfontosabb német újságok olvasótábora felszívódott.

Ulfkotte leírja, hogy toborozzák az újságírókat, még amikor csak diákok, és el vannak adósodva, ezért az igazság helyett mások érdekeit szolgálják ki. Minden újságíró a legalacsonyabb besorolástól a főszerkesztőig hozzájárul ahhoz, hogy az elit irányítsa a témákat. Ulfkotte könyvében nevén nevezi a szereplőket és jegyzékbe szedi az újságírókat, hogy mely titkos szolgálatokat, agytrösztöket, politikusokat és külügyi embereket szolgálják. A bensőséges kapcsolat az újságírók és a titkosszolgálatok, nagytőkések, politikusok és az amerikai külügyi emberek között annyira szoros, hogy senkinek sincsenek „ferde” gondolatai. Csak azok égetik meg a kezüket, akik nem működnek együtt.

Ulfkotte a könyvet németeknek írta. Amerikaiak a német részleteket unalmasnak találhatják, de a részletek tárják fel azt a finom eljárást, ami az újságírókat a titkosszolgálatok, politikusok, nagytőke szolgálatába állítását létrehozzák. A könyvet a könnyű történetekkel kezdi, mert Ulfkotte tudja, ha ajtóstól rohan be az olvasó házába, és a rémtörténetekkel kezdi, akkor hitetlenséget vált ki. Tehát azzal kezdi, hogy a hír „forrást” jutalmazzák, mellékjövedelemmel látják el, amiért a valódi híreket cenzúrázzák, például: német mérges gázt használnak Irán ellen az irakiak.

Az egyik érdekes történet arról szól, a német sajtó miként kezelte a bolgár és román migránsokat Németországban. A német kormány közbejárt, hogy ezt tovább könnyítse azzal, hogy igénybe vette a német médiát, írják meg, a bevándorlók a keményen dolgozó, soha nem lazsáló „balkáni poroszok”. Hamisan állították például azt, hogy a bolgár és román bevándorlók között kevesebb a munkanélküli, mint a német munkások között. Ezt a hamis állítást folyamatosan ismételgették bizonyítékok nélkül. Később a tények feltárultak, a segélyen élő bevándorlók száma jelentősen megnőtt az előző évhez viszonyítva, 60 százalékkal. Azokat a szakértőket, akik ezt előre megjósolták nacionalistáknak és náciknak kiáltották ki. Vagyis a média eltitkolta a tényeket, és hamis híreket hintett szét.

A szabályozott magyarázat óvatosan összeállított hálója magyarázatot ad arra, hogy Donald Trump, Marine le Pen és más, valódi változást akaró hangok veszélyesnek vannak megbélyegezve az elit részéről. Marine le Pen folyamatosan ki van téve a vádemelésnek, és a CIA/FBI/DNC által létrehozott félrevezetéseket arra használja fel a szajha média, hogy Trumpot elűzze hivatalából. A nyugati média megvesztegetésével se demokrácia se pedig számon kérhető kormány nem létezhet. Hogy ez világossá vált az Ulfkotte érdeme.

Itt van néhány, Ulfkotte szórakoztató és feltárt kedvenc témáiból:

Támogatóink eladják az igazságot: Elit hálózat és titkos szolgálat.

Az újságírók hogy fizetik ki a Toszkán villáik vételárát.

Megvásárolt médiánk szinkronizált, szófogadó és nincs kérdés, feltevés.

A titkos ügynökségek hálójában.

Obama trolljai: Amerika ötödik hadoszlopa.

Rockefeller szelleme – A háromoldalú bizottság

A Bilderbergerék hatalma: összeesküvés elmélet vagy a valóság

Három újságíróból kettő eladó

Kiemelt cél: Németország identitásának levágása.

Merkel mesedélutánja: Hogy hazudik a német kormány állampolgárainak.

Ulfkotte azt mondta, azért tud könyvet írni, mert nincsenek gyermekei vagy családja, akiket meg kellene védeni a bosszútól. A könyve végén Ulfkotte feltárta, hogy ez az első könyv egy háromtagú sorozatból. De ebből nem lett semmi, mert infarktusban meghalt a könyv megjelenése után. A 56. évében bekövetkező halála felveti a spekulációt, vajon az infarktus valódi volt vagy megrendezett?

Ulfkotte bejegyzését a Wikipédiába azok végezték, akiket leleplezett. A Wikipédia az ellenőrzés szerves része, nem független forrás. A Wikipédia főfunkciója az igazság megíróinak megrágalmazása.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3836) Angol font

Tibor bá’ online (tegnap kellett volna megjelenni)

 


89. Útban a 90. felé

Pénteken láttunk egy filmet a Dunán, „Szoba kilátással” cím alatt. A történet kb. az első világháború előtt játszódott. Mind a ketten imádjuk ezeket a filmeket, mert a ”boldog időket” láthatjuk, egy felhőtlen társadalmat, klasszikus angol viselkedéssel. Az egyik jelenetben pénz kölcsön kérésről, kölcsön megadásáról és pénzek felváltásáról volt szó kábé 5-6 szereplő között. A film természetesen szinkronizálva volt, de a szöveg hűen volt fordítva. Mégis úgy gondolom, nem mindenki értette. A bonyolult pénzrendszerhez az angolok sokáig ragaszkodtak, mert ez is elszigetelésük egy része volt a kontinens többi nemzetétől. Persze, volt ebben egy csipetnyi felsőbbrendűség is, amit tűzzel-vassal fenn akartak tartani. Például a titokzatos röntgensugarat történetesen nem angol tudós, hanem a német Wilheim  Röntgen találta fel. Sokáig X-sugárnak nevezték, de csakhamar Röntgen tiszteletére az egész világ átvette a röntgen-sugár kifejezést. Kivéve az angolok, akik még ma is ismeretlen, azaz x-ray-nek nevezik, amikor már minden csak nem ismeretlen, hiszen az első TV képcsövek is röntgen sugárral működtek (csak nem voltak annyira kemények).

Térjünk vissza az angol pénzhez. Hadd ismertessem. Az angol pénz egysége a font, ami 1971-ig megtartotta középkori jellegét. Ezek szerint egy angol fontban 20 shilling volt. Egy shillingben pedig 12 penny. Voltak láthatatlan egységek is. Például a Crown (korona), ami 5 schillinget jelentett, de ilyen érme nem létezett. Volt viszont fél korona, ami két és fél schillinget ért, vagyis 2/6, lényegében két shilling és hat pennyt, és volt ilyen érme is. A másik a Guinea (ejtsd: Gini), ami 21 shillinget jelentett, egy font és egy shillinget, de ilyen érme se létezett. Guinea-ben csupán számoltak, némi sznobizmussal. Ugyanis, az orvos, ügyvéd, stb. a számlát kizárólag Guinea-ben adta meg. 5 Guinea valójában 5 font és 5 shilling. Vagyis, a Font helyett Guinea-ben megadott számla, lényegében 5 százalékkal több.


Hat penny

A font-okat bankjegyekben bocsátották ki. De, még a fél font, vagyis a 10 shilling is bankjegy.  Az egy shillinges, a két shillinges, amit Florin-nak neveznek, és a fél korona ezüst fémből van kiverve, de ezüst még a hatpennys (fél shilling), sőt a hárompennys is, csak nagyon kicsi, kb. inggomb nagyságú. Ezzel szemben az egy pennys akkora volt, mint a magyar 200 forintos, de rézötvözetből készült, csak úgy, mint a fél pennys, csak kisebb, de még a negyed pennys is, amit Farthing-nak neveznek.

De ennek vége. 1971-től decimalizálták a fontot. 1 font = 100 penny, és így a shilling eltűnt. Vannak, akik sajnálják, de a Föld forog, a dolgok változnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3835) Taktikai atom

Tibor bá’ forditása online

Moszkva “csillagászati” árat fizet, ha taktikai nukleáris fegyverek alkalmazása mellett dönt – mondta az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere

 


89. Útban a 90. felé

Ukrajna nem marad magára, ha Oroszország taktikai atomfegyvereket használ – állítja Victoria Nuland

Oroszország csillagászati ​​árat fog fizetni, ha Vlagyimir Putyin elnöke taktikai nukleáris fegyverek bevetését rendeli el Ukrajnában – jelentette ki Victoria Nuland, az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős helyettes külügymiisztere pénteken a folyamatban lévő orosz offenzíva közepette.

Az ukrán European Pravda hírügynökségnek adott interjújában Nulandot felkérték, hogy értékelje Oroszország taktikai nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetőségét. Azt válaszolta, hogy nem zárhatja ki az ilyen „ katasztrófa forgatókönyvét ”. Ahogy Putyin” már elrendelte , „amelyek – mondta – brutális háborús bűnök, „A világnak fel kell készülnie a legrosszabbra. Nuland ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedések katasztrofális következményekkel járnának Oroszország és személy szerint Putyin réazére.

Nuland nem volt hajlandó részleteket közölni a Nyugat lehetséges válaszáról, ehelyett azt mondta, hogy a nukleáris fegyverek használata „ alapvetően új szintre ” emelné a helyzetet, ahol az ára „egyszerűen csillagászati” lenne.

Egy újságíró kérdésére, hogy Kijev számíthat-e nyugati partnerei támogatására a legrosszabb forgatókönyv esetén, Nuland biztosította Ukrajnát, hogy nem hagyják magára. A helyettes külügyminiszter mindeközben közölte: az Egyesült Államok továbbra is katonai segítséget nyújt Ukrajnának. Felfedte, hogy Washington megkezdte Kijev több kilövő rakétarendszerrel (MLRS) való ellátását, és mindent megtesz, hogy kielégítse Ukrajna igényeit.

 Nuland határozott figyelmeztetései mindössze két nappal azután hangzottak el, hogy a Pentagon ezen a ponton kijelentette, hogy nem látja szükségesnek változtatni az ország nukleáris álláspontján. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivőjének nyilatkozata Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon állításait követte, amelyek szerint Moszkva taktikai nukleáris fegyvereket alkalmazna Ukrajnában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3834) Van isten

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Az Ausztrál Munkás Párt főtitkára alighogy kijelentette, vége a pandémiá-nak, megkapta a COVID-19 fertőzést.

Az ausztrál Munkás párt főtitkára Anthony Albanese fertőzése feltárta a hazugságot, amikor a két nagy párt meghirdette a pandémia végét, ami igazolta a járványintézkedések feloldását, és ezzel sok millió dolgozó életét veszélyeztetik a vállalati nyereség érdekében.

Scott Morison miniszterelnökkel együtt Albanese a politikai vitán egyik se viselt maszkot, és lelkesen közölték, hogy a pandémia a múlté. Albanese valószínűleg ekkor fertőződhetett meg.

Ausztráliában 6.842 halott kétharmada ebben az évben következett be, vagyis a halálozások száma növekszik. A tegnapi napon 51 elhalálozás volt, ma pedig 46. Kórházban pedig 3.236-an vannak. Ez mellett azt állítani, hogy a pandémia a múlté, költői túlzás. Valószínűleg isten is így gondolta. 😀

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3833) Gombák

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Miközben gomba miceliumra (egy fajta gyökérzet, amit a gombák talajban kialakítanak maguknak) elektromos impulzust kapcsolt Andrew Adamatszky számítógép tudós, érdekes következtetésre jutott. Szerinte, úgy tűnik, hogy a gombák „beszélgetnek” egymással olyan jelekkel, amik hasonlít az emberi  beszédhez. Ennél is hihetetlenebb, Adamatszky állítja, hogy körülbelül 50 különböző „szót” tud azonosítani ebben a gomba nyelvben.

Megkérték Katie Field professzor asszonyt, aki gombákat tanulmányoz, hogy véleményezze a fentieket. Szerinte: Hogy ezek a nyelvnek tűnő elektromos impulzusok valóban üzenetek lennének. nem pedig értelmes mellékterméke a szerves életnek, azt nem lehet tudni. Annak a lehetősége, hogy ez az első pillanat, amikor betekintünk egy intelligens (és fecsegő) életforma öntudatába nyitott marad.

Do mushrooms really use language to talk to each other? A fungi expert investigates

Gombák valóban beszélnek egymáshoz? Ezt gomba szakértők vizsgálják.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3832) Hepatitisz

Tibor bá’ fordítása online

Terjed az ismeretlen eredetű hepatitisz


89. Útban a 90. felé

Több európai és egyesült királyságbéli súlyos hepatitisz esetről tudnak a gyermekek köréből.

Az elmúlt napokban, gyermekek kőréből súlyos hepatitisz előfordulását jelentették hétfőn, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerint.

A probléma létezésére elsőnek Anglia hívta fel a figyelmet, és ott érzékelték a legtöbb súlyos, akut esetet, megnövekedett máj enzimekkel, sok esetben gaszróintesztin szimptómákkal, ideértve hasi fájdalmakat, hasmenést és hányást.

Az UK-ban főleg a 10 év alatti gyerekek betegednek meg. Ami feltűnő, hogy a betegekben nem lehet megtalálni a szokásos hepatitisz vírusokat. Ezért egyesek feltételezik, hogy a COVID-19-nek lehet valami szerepe. Conor Meehan mikrobiológus szerint egy adenovirus lehet a bűnös. A COVID pandémia alatt rutinból meg kell fontolni lehet-e a koronavírus oka  a hepatitisz szokatlan fellángolásának..

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3831) Húsvéti gondolatok 2.0

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Vannak, akik vitatják, hogy egyáltalán lett volna egy Jézus. Minden esetre, ha volt, egészen más lehetett, mint amit az evangélisták leírtak, valamint a zsinatok a végén jóváhagytak.

Hogy Jézust úgy „építették fel” arra elsősorban az utal, hogy a vele kapcsolatos „adatok” az ó-kor több istenénél is megtalálható. Hogy egy szűz hozta világra, az szinte kötelező volt. A 3 király se kizárólag Jézust illeti meg. A születéshez vezető keleti csillagra sincs Jézusnak monopóliuma. A többi istennek is van pont 12 tanítványa. A keresztre feszítés is népszerű + a 3 napig tartó halál és a feltámadás.

Magyarul a vallás csinálóknak nem volt semmi egyéni ötlete, puskáztak már kitalált misztikumokból.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3830) Egy kis okoskodás

Tibor bá’ fordítása

Egy orosz elméleti fizikus olyan jövőt jósolt az emberi civilizációnak, „ami rosszabb, mint a kihalás”.

„First in, last out” solution to the Fermi Paradox

 


89. Útban a 90. felé

A gyakran idézett orosz nemzetiségű Alexander Berezin, az Orosz Nemzeti Egyetem Elektrotechnikai Kutatójából körvonalazta kellemetlen jóslatát egy cikkben, melynek címe: „Elsőnek belépni, utolsónak elhagyni: egy megoldás a Fermi paradoxonra.”

A Fermi paradoxon egy olyan ellentmondás, ami évek óta idegesíti a tudósokat. Az elképzelés szerint a Világmindenség olyan fantasztikusan nagy, ami gyakorlatilag garantálja a földönkívüli élet létezését, akkor pedig az emberiség miért nem tudta az erre utaló jeleket felfedni?

Berezin elmélete szerint a civilizációk nem érték el azt a fejlettségi fokot, ami szükséges ahhoz, hogy a földi ember észlelje, mint például űrutazás, vagy csillagközi kommunikáció.

Berezin azt is állítja, hogy aki elsőnek megvalósítja a csillagok közötti utazást, az természetszerűen kiirt „minden versenytársat, hogy saját expanzióját elősegítse.” Vagy más szavakkal, aki először rátalál a másikra, az fogja uralni az Univerzumot.

Miközben ez a „Nagy hal megeszi a kis halat” elv kegyetlennek látszik, Berezin szerint egy másik életforma totális elpusztítása nem valószínű, hogy tudatos kiirtás. Egyszerűen nem fogják észrevenni, ahogy például építkezési földmunkáknál elpusztítunk egy hangya bojt, mert abból nincs semmi haszon, ha megóvjuk.

Berezin még hozzáteszi, mivel „mi itt vagyunk, bolygónk és Napunk viszonylag megbolygatás mentes, és már fontolgatjuk az első csillagközi szondázást” nagy valószínűséggel mi leszünk az építők a terepen, nem pedig a hangyák.

Berezin reméli, nem következik be az elkedvetlenítő lehetőség, hogy elpusztít az az élőlény szint, amit oly régen keresünk. „Az egyetlen magyarázat az antropik elv utáni sóvárgás, mi vagyunk az elsők, akik elérik a csillagközi fokozatot, és nagy valószínűséggel, mi leszünk az utolsók, aki elhagyják azt”. Ha nem, akkor minket morzsolnak fel.

Tibor bá: Személy szerint én nem értek egyet Berezinnel. Ugye ő azt állítja, hogy az először létrejövő olyan intelligens lény, akiknek technológiája lehetővé teszi a csillagközi utazást, az ki fogja irtani az összes többi, kevésbé fejlett élőlényeket. Ezzel szemben én azt állítom (a múltkoriban erről volt egy poszt), hogy soha nem lesz ilyen élőlény, mert a fejlődés az evolúció mentén megy végbe. Az önzés viszont evolúciós előnyt jelent, aminek következtében mire intelligens lény kifejlődik szélsőségesen magának való lesz, amiből következik, hogy képtelen lesz megmenteni saját fajtát, beleviszi azt az önpusztulásba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3829) A COVID-19 nem tűnt el

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A megszorítások feloldásával szabad utat kap a COVID-19. Angliában az elmúlt hét folyamán 1984 ember vesztette életét a koronavírus miatt. Ennyi halott egy hét alatt nem volt 2021 januárja óta, ami a pandémia csúcsa volt, az oltások előtti időkben. Szerdán pedig egyetlen egy nap alatt 651 fertőzött halt meg. Ennyi halott utoljára 2021. február 17.-én volt. Az 1984 halott az egy hét korábbi adathoz képest 50,4 százalékos emelkedést jelent. Vagyis a járvány újra itt vágtat Európában.

A COVID halottak számának emelkedése elkerülhetetlen következménye a megszorítások lazításának. Azon a napon, amikor Angliában 651 halott volt, Németországban 307, Oroszországban 267, Olaszországban 155, Franciaországban pedig 152 fertőzött halt meg. Viszont megszűnt a maszk viselés és a távolság tartás.

Nálunk a csúcs február 23.-án volt 132 halttal. A múlt héten napi átlagosan 25 halottal úgy tűnik elértük a minimumot. Innen megint felfelé fog nőni a halottak száma. Ugyanakkor sehol se látni arcmaszkot. Az emberek úgy viselkednek, mintha a pandémia a hátunk mögött lenne.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2617) A sógorom, Kozma Elemér esete a kivándorlással

Tibor bá’ vissza a múltba online

Ez a poszt 4 éve jelent meg. A hozzászólók között sokan ma is mindennapi olvasók. Viszont sokan még nem olvasták. Szerintem érdemes megismerkedni  vele,  ezért közlöm még egyszer így húsvét táján, mert  most, amikor százezrek kivándorláson törik  fejüket, tanulságos egy sikeres magyar esete, és saját közvetett és közvetlen vallomása.

___________________________________________________________________________

Kevés az olyan anya, aki rejtett vágyait ne próbálná meg kiélni serdülő lányán keresztül. Ami azt illeti nevelőanyám se tartozott ezen kevesek közé. Ildikó, a húgom, későn érő típus volt. A középiskola első osztályában a tehéncsöcsű lányok között deszkalapos mellkassal szaladgált, amiből kifolyólag se a fiúk, se a lányok nem vették be maguk közé. Ez az állapot más-más okból kifolyólag, de anyámat és Ildit egyaránt sújtotta. Aztán eltelt még néhány év, és a dolgok rendre megváltoztak.

Egy gyerek memóriája megbízhatatlan, de a fényképek alapján Ildikó kísértetiesen hasonlított édesanyánkra. Olyan kis helyes volt, mondhatnám szabályos. Senki nem fogta rá, hogy szép és persze csúfnak se volt mondható, de kevés fiúnak akadt meg rajta a szeme. Arra viszont, amire anyámnak kellett, tökéletesen megfelelt, vagyis sétálgatásra, mert ugyan mi rossz van abban, ha anya és lánya elmennek együtt sétálni a friss budai levegőben, mondjuk télen a sí sánc felé. Semmi.

Esett pedig, hogy 53 telén, a nyikorgó hóban, iskola után, a kora délutáni órákban szépen elsétáltak a Norma-fa irányába. A sí sáncnál mindig volt egy kis csoportosulás, mert a sportolók edzettek, a sétálok, pedig bámészkodtak. Itt esett meg, hogy anyám sasszeme kiszúrt egy 20-22 éves, mokány kis legényt, aki szorgalmasan ugrált a sáncról és láthatóan nem tartozott hozzá senki.

Nem kellett sokat helyezkedni a pálya menti hóban, hogy a következő ugrást követő visszamászás közben a legényke -mint később kiderült, Elemér- előttük menjen el. Anyám egy tapasztalt nő -akkor volt 40 éves- rutinjával megszólította és kérdezett tőle valami „szakmai” csekélységet. Tehette, mert Elemérnek az anyja lehetett volna. Ez inkább volt barátságos érdeklődés, mint „kikezdés”.

Elemér gyorsan felmérte a helyzetet és „kötélnek állt”, ugyanis meglehetősen kis növésű volt, nemigen haladta meg a 160-at, és mint ilyen nem volt neki könnyű feladat megfelelő partnert találni. Ildi viszont egészen biztos átfért volna a 160-as léc alatt, így aztán Elemér számára a húgom magassága gyakorlatilag ideálisnak volt mondható, nem beszélve az életkoráról, akkor volt 16 és fél, a legszebb „női” kor, úgy ropogott, mint egy cseresznye.

A kölcsönös megfelelőség alapján kialakult egy szakaszokra bomló diskurzus. Elemér és anyám minden egyes ugrása után megbeszélték annak szépségét, hibáit, eredményességét, meg ilyesmi. Aztán némi érdeklődés a körülmények felől és a végén a meghívás egy jó forró teára.

A sí sánc és a Rege úti házunk között nem tűnt nagynak a távolság, ahhoz képes, hogy sokan a pesti oldalon laktak, de télen, hóban hazafelé az út eltartott egy fél órát is. Ez alatt bőségesen volt idő Elemér alapos, ám nagyon tapintatosnak látszó és abszolút jóindulatot sugalló kikérdezgetésére. Kiderült, hogy Elemér a háború után került Erdélyből Magyarországra. Az összes rokonai, egy unokabátyt kivéve, mind Erdélyben élnek, ő meg az unokabáty Pest környéki családi házában. Most szerelt le kétévnyi katonáskodás után, és a Kontaktában dolgozik, mint szerszámkészítő. Ezen kívül a Honvédben síel, és gyakran viszik „külföldre”, ami alatt a havas Csehszlovákiát kellett érteni. Már a fogaskerekű végállomása körül jártak, amikor a havi 2200-2400 Ft fizetésre is fény derült.

Ezt az utolsó információt ki kell egészítenem azzal, hogy a „közönséges” melósok kábé 1000 forintot vittek havonta haza, plusz némi fusit, már akinek volt rá módja. Ezzel szemben egy élsportoló Cseszkóból hozhatott ezt-azt, ami további plusz jövedelemnek felelt meg.  Szóval Elemérről fél óra alatt kiderült, hogy egy valóságos gyöngyszem, akit feltétlenül meg kell becsülni.

A forró tea szürcsölése közben anyám már „fiacskámnak” szólította Elemért, és mire a második csésze utolsó kortya is lecsúszott Elemér torkán, a vasárnapi ebédre szóló meghívás is le volt pacsizva. Miközben Ildi jóformán még ki se nyitotta a száját, mi több, Elemér Ildire még rá se nézett. A felületes szemlélő még azt hihette volna, hogy minden kétséget kizárva, anyám lesz a boldog ara.

A vasárnapi ebéd alkalmából apámnak is sikerült megismerkedni Elemérrel, akiről akkor már ő is tudta, hogy az égből pottyant leendő családtag maga a két lábon járó főnyeremény. Én nem voltam jelen, mert akkor nyögtem első hónapjaimat a seregben és nem minden hétvégén volt lehetőségem eltávozásra. Minden esetre az ebéd utáni kávézgatás közben, és hadd szúrjam közbe, hogy abban az időben Magyarországon a feketekávézás még ünnepi eseménynek számított, hogy mást ne mondjak babkávét a közértben nem is lehetett kapni, az csak külföldön befizetett IKKA csomagból juthatott az asztalra.

Szóval tehát kávézgatás alatt Elemér már ’Mamának” szólította az anyámat, és a következő hétvégén, amikor én is jelen lehettem, érkezéskor és távozáskor Elemér és anyám már ölelkeztek.

Nevelőanyámat minden bizonnyal az 1920-as évek szokásai irányították, elfeledve azt a néhány évtizedet, ami időközben elszállt, ugyanis minden az ő irányításának megfelelően történt. Ennek természetszerűen nem volt semmi jelentős akadálya, mert Ildi még nagyon fiatal volt és félénk, Elemér pedig apátlan-anyátlan árva, és megdöglött egy jó szóért. Így történhetett meg, hogy a kávé után anyám kiadta az utasítást a fiataloknak (ez volt a szavajárása, a „fiatalok”), „menjetek sétáljatok egyet”, amit egy másodpercnyi szünet után pontosított „elég nagy a kert”. Azaz Elemér a húgommal 50 méteren belül négyszemközt lehetett előre meg nem határozott ideig.

Nem voltam ott és nem hallgatóztam, de el tudtam képzelni, hogy Ildi elmesélte mennyire utálja a matekot, Elemér pedig megpróbálta leendő feleségének ecsetelni a szerszámkészítés szépségét. Szóval el tudtam volna képzelni, de nem ez történt, mert egy negyed órán belül a leselkedésről híres apám berontott a konyhába és magából kikelve, feldúlt hangon közölte „te Manyi, ezek csókolóznak a fenyőfa alatt a padon”. Amire anyám csak annyit válaszolt, „te csak ne idegeskedj, minden a tervek szerint történik”.

A tél hamar elszállt, jött a tavasz, majd a nyár, amikor Ildi betöltötte a tizenhetet és az ismert szemtanú szerint meg is lett dugva a már bemutatott kerti pad mögött a füvön, csak azt nem tudta apám, hányadik alkalommal. Izgalom természetesen egy sem, minden valószínűség szerint ez is bele illett a tervbe, mert még aznap ki lett tűzve az esküvő napja. Ildi hamarosan Kozma Elemérné lett.

Persze marha nagy volt a szerelem, egész nap fogták egymás kezét, ami nem volt nehéz, mert gond nem volt egy sem. Elemér unokabátyjával meg volt beszélve, hogy Ildi is odaköltözhet hozzájuk, Elemér szobájába. A szoba bebútorozásáról Apám gondoskodott, mint később kiderült megkérdezésem nélkül, a mi anyai örökségünkből.

Akkoriban már harmadéves katona voltam, szinte naponta jártam haza. Ildi már nem lakott a házban, de hétvégeken délben mind a ketten jöttek ebédre. Persze ezeket az ebédeléseket se adták ingyen, ezek szolgáltatták az alkalmat a dolgok kézben tartására. Szakasztott úgy történt minden, mint annak idején, amikor még kijártunk Sashalomra a Manyi-szülőkhöz vasárnapi ebédekre, ami után anya és lánya visszavonult a belső szobába.

Szóval a rendszer tökéletesen működött, és ki tudja talán évtizedeken át működött volna, de mindössze két hónap eltelte után az egyik vasárnap csak Ildi érkezett, Elemér sehol. Hamarosan kiderült összevesztek.

Ez alkalommal én magam is jelen voltam, és bár nemigen törődtem húgom viselt dolgaival, de ezúttal az események elég érdekesek voltak ahhoz, hogy átöltözés és ebéd után ne rohanjak le a városba. Ildi ugyanis világossá tette, hogy ez nem egy sima összeveszés, hanem „szakítás”, amitől anyám feje olyan vörös lett, mint a főtt rák.

-Te nem vagy normális – kiabált a lányával, – más megnyalná mind a tíz körmét, ha egy ilyen férjre tehetne szert.

Erre Ildi előadta a részleteket, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy vasárnap reggel Elemér kedvenc szórakozása az volt, hogy álló farkára ráakasztott egy vödröt, és meztelenül körbeugrálta a szobát. Elképzeltem a jelenetet és hatalmas hahotába törtem ki.

– Te csak ne röhögj – méltatlankodott a húgom – a vödör félig van vízzel.

– Te vagy az első nő az életemben, aki kifogásolja, hogy a férjének feláll a micsodája – fakadt ki anyám, akinek száján az a szó, hogy „fasz” az életben nem jött volna ki. Egyébként pedig egy percig sem volt vitás, elsősorban saját szomorú nemi életére gondolt.

A végleges szakítás természetesen nem következett be, de azért valami elindult. Későn érő húgom érési folyamata nem állt le 18 évesen, már 30-40 körül járt, amit kellően ecsetel a következő epizód.

Ildikó néhány héttel később megint egyedül állított be az anyámtól kapott, mély-lila színű divatos ballonkabátjában. Anyám már említett sasszeme ez alkalommal se hagyta cserbe tulajdonosát, mert mielőtt Ildi a kabátját levehette volna, anyám rákiáltott:

– Várj egy kicsit – és megakadályozta, hogy levegye a kabátját, majd a háta mögé ment, lehajolt és valamit tanulmányozni kezdett a kabát comb körüli részén. A végén diadalmasan felkiáltott – te ez geci, valaki legecizte a drága kabátodat.

Ildi egy szót sem szólt csak állt az előszobának is felfogható konyha közepén és várta, hogy mi lesz.

–  Biztos beleültél, mert sose nézel se jobbra, se balra – ajánlott anyám egy magyarázatot, de ezt Ildi hatalmas felelőtlenséggel elhárította egy kurta mondattal.

–   Le se ültem a villamoson, egy talpalatnyi hely se volt. Végig álltam egész úton.

–  Igen? – öntötte el a méreg anyám agyát – akkor valaki hozzád dörgölte a micsodáját, te pedig hagytad.

– Nagy ügy – vélekedett Ildi – majd kipucolom.

– Te szerencsétlen – így az anyám – a geci nem jön ki a ruhából csak ollóval.

Ő csak tudta, futott át az agyamon, bizonyára van elég gyakorlata. Mindazonáltal, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Ildinek már nem számított, hogy Kozma Elemér mekkora fizetést visz haza, a szomszédban lakott egy cigány srác, aki teljesen kitöltötte fantáziáját. Persze a Szabadság-hegy olyan volt, mint egy zárt falú. Amint anyám neszét vette a dolognak, és ehhez nem kellettek hetek, habzó szájjal közölte húgommal, hogy „levette róla a kezét, mert még egy ilyen marhát nem hord hátán a föld”.

Amikor aztán véglegesnek tűnt a dolog Apám egy hétköznap délelőtt Ildivel együtt elment a közös szobába, felpakolta a bútorokat és mindent hazahozott. Este, amikor Elemér hazaért, részére is világossá vált, hogy ennyi. Így aztán 56 nyarán Ildi szabad lett, mint a madár. Nem volt férj, de voltak munkahelyi kollégák, és csakúgy, mint édesanyja, nem csinált nagy ügyet a szexből. Viszont ez a történet nem a húgomról szól, ezért ugranunk kell két teljes évet.

58-ban Ildi átjött Sydneyből Melbourne-be kifejezetten hívó szavamra, mert Apámtól egyre-másra kaptam a szemrehányó leveleket, hogy nem törődöm a húgommal. Megpróbáltam hát törődni vele.

Egy szép napon kaptunk egy levelet a Svájcban tartózkodó Kozma Elemértől, aki kerek-perec közölte Ildivel, hogy még mindig nagyon szereti. Ildi két keserve év tapasztalatával a háta mögött visszaírta, hogy ő is szereti. Erre Elemér elment az ottani Ausztrál követségre és kérte az áttelepedési engedély megadását „családegyesítési” alapon.

Az már meg a sors iróniája, hogy Elemér kábé akkor érkezett Melbourne-be, amikor anyám levele, benne a válást kimondó magyar bírósági végzéssel. Ugyanis Apám elintézte, hogy Ildi korábbi kérésének megfelelően, távollétükben kimondják a válást. Még jó, hogy az ausztrál állam nem tudott róla.

Elemér természetesen hozta formáját. Amikor minden egyes magyar menekült heti 14 fontot vitt haza, őt, mint szerszámkészítőt heti 30 fonttal dobták meg. De neki ez se volt elég. Elment a Snowy River Mountins-ba, ahol akkortájt vezették be a síelést Ausztráliában. Kurva trendi volt a dolog, mindenki síelni akart, akinek volt rá pénze, de senki se tudott. Elemér, mint síoktató, a szállás és ellátáson kívül háromszor többet keresett, mint szerszámkészítő korában.  Egy ilyen pasit otthagyni tényleg felelőtlenség volt. Ildi otthagyta.

Az otthagyott Elemér első útja természetesen hozzám vezetett. El tudtam képzelni, hogy szüksége van némi vigasztalásra, de nem ez történt. Simán beszámolt az eseményekről, ami szerint Ildi még megvárta a pénteki fizetésnapot, vetetett magának egy bundát, adott érte egy búcsúdugást  (már majdnem azt írtam, hogy búcsúcsókot), és másnap reggel angolosan távozott. Ráismerek – vallottam be – és akkor most mi lesz? Semmi – rántott egyet Elemér a vállán.

Hát persze, heti 100-120 font már akkora pénz volt, hogy el se lehetett hinni, hiszen 2000 font lefizetéssel meg lehetett venni egy 6000 fontos házat, ami néhány év alatt kifizette saját magát az albérletbe kiadott szobák segítségével. Ráadásul ez a székely góbé még autót se vett, helyette szépen hizlalta a bankszámláját, elkerülte a magyar „kurvákat”, akik néhány év után megkopasztották szorgalmasan gyűjtögető férjeiket.

Nem, nem, Elemérnek ausztrál csaj kellett, és akadt is a tanítványok között. Volt ugyan némi kényelmetlenség, mert Elemér még Erdélyben felszedett passzív rezisztenciája erősen a nyelvtanulás ellen dolgozott. Volt viszont áthidaló megoldás, megkért, hogy vasárnap menjünk el az állatkertbe, persze az én autómmal, aminek kapujánál megismerkedhettem Eleonórával. Szépen bemutatkoztunk egymásnak és megkezdődött az állatkerti séta.

–                      Tell Elemér, this is a lion.

–                      Eleonóra azt mondja, hogy ez egy oroszlán.

–                      Mond meg neki, hogy nagyon szép.

–                      Ki nagyon szép, az oroszlán vagy ő?

–                      Ő.

–                      You are beautiful.

–                      Who thinks so, you or Elemér?

–                      Both of us, ááá, he said it.

–                      Tell him, thank you.

–                      Mit mondott?

–                      Azt mondta, köszöni szépen.

–                      What did he say?

–                      Nothing, he was talking to me.

–                      Most miről beszéltek?

–                      Semmiről.

–                      De akkor mit mondott?

–                      Are you arguing?

–                      No, we are not. Figyelj Elemér, ha udvarolni akarsz, akkor tanulj meg angolul.

–                      Jó, akkor csak annyit mondj meg még neki, hogy elveszem feleségül.

El is vette. A nászéjszaka után megkérdeztem tőle, hogy a vödör trükköt bevetette-e. Erre megsértődött, de csak egy rövid időre. Kapcsolatunk azért szakadt meg, mert semmi nem volt, ami összetartotta volna.

Elemér apósa létrehozott vejének egy kisebb üzemet, ahol Elemér magyar esztergályosokból szerszámkészítőket faragott és annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt. Aztán csinált néhány gyereket, pontosabban négyet, és boldog ausztrál apuka lett és sokat síelt.

És most figyeljetek! Harminc évvel később Ildi már nem élt, Magyarország pedig lezajlott a rendszerváltás, amikor Elemér haza látogatás közben, feleség nélkül, minden előzmény nélkül betoppant apámékhoz. Hatalmas volt a meglepetés, ölelkezés, egy-két könnycsepp, meg miegymás. Elemér anyámat pont úgy, mint rég „Mamának” szólította, apámat pedig „papának”. Semmi sem változott, csak egy kicsit mindenki öregebb lett. Anyám elővette a régi fényképeket. Együtt nézték a 16 éves Ildit és a 24 éves Elemért, amint egymást hóval dobálják, a sí sáncot meg egy kis fekete pontot a levegőben, na meg az esküvői képet. Nagy boldogan visszaléptek a forradalom előtti, annyira irigyelt múltba. Elemér nagy hirtelen mindenről elfeledkezett és ott folytatta a rokoni összetartozást, ahol 1956-ban megszakadt.

Furcsa módon a néhány éve elhunyt Ildikó jelenlétének a hiányát senki se vette észre. Aztán az 70 éves Elemértől anyám megkérdezte „és fiacskám veled mi van? Boldog vagy? Mesélj valami!” Erre Elemér elővett egy zsebalbumot, ami degeszre volt tömve hitelkártyákkal, és megmutatta őket. Csak hát se az apám, se az anyám nem látott még ilyet, és ez ki is ült az arcukra. – Hát – kezdte el Elemér a magyarázatot – ezekkel bármit megvehetek. Ez egy arany kártya, itt nincs limit. – Igen – csodálkozott el apám. – Igen papa, bemehetek egy szalonba és megvehetek egy autót. – Nahát, és nem kell 5 évet várnod? – Nem.

Szüleimnek persze nem tűnt fel, hogy a “min van veled, boldog vagy” kérdésre a bankkártyák mutogatása azt jelenti, hogy boldog nem, de nézzétek milyen gazdag vagyok. Aztán később, a harmadik rákérdezésre Elemér elárulta, hogy vannak gyerekeik, de ez nem látszott fontos témának. Nem vágott fel velük, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy vannak családi viszontagságok. Egy ausztrál nő gyerekei ausztrálok lesznek, egy székely élete végéig székely marad. Aztán, néhány óra után, egyszer csak kibukott a lényeg. Elemér élete alkonyán arról kezdett el beszélni, ha akkor nincs forradalom, milyen boldogok lehettek volna ők ketten Ildivel itt Magyarországon. Tökéletesen megfeledkezve arról a tényről, hogy ők ketten együtt voltak Ausztráliában, de Magyarországon október 23-án már nem.

Aztán eljött a búcsú pillanata, és Elemér mindenfajta fogadkozás és ígérgetés mellett távozott. Pár évvel később az élők sorából is. Született Csíkszeredán, meghalt Melbourne-ben. Maroknyi a székely porlik, mint a szikla.

***

Kiegészítés: miután Kozma Elemér honlapját található életrajzát elolvastam.

Kozma Elemér, amíg én ismertem, egy tisztességes, becsületes ember volt. Később pedig, évtizedeken át igen „sikeres” is. Nem értem tehát, ha idős korára úgy gondolja, hogy életútja megérdemli az írásos fennmaradást, és evégből ír, majd könyv formájában megjelentett egy önéletrajzot, miért kell hazudnia, miért kell ferdítenie. A halál közeli állapotra éppen az jellemző, hogy az ember feltárja egész élete alatt elhallgatott „nagy titkát”, mert addig -úgy mond- nem tud nyugodtan meghalni.

Kozma Elemér a húgomat, Antalffy Ildikót 1955-ben elvette feleségül, ráadásul katolikus liturgia mellett. Ez az életepizód az önéletrajzból teljesen kimaradt. Nem szép, de talán megbocsátható, ha idős korára teljesen kimegy a fejéből egy korai házasság, és csak csip-csup kis síversenyek és eredmények szűnni nem akaró sorozata jut az eszébe.  Az viszont már nem szépséghiba, hanem egyenesen hazugság, ahogy előadja Ausztráliába való kikerülését.

Elemér a határt 1957 január 7-én lépte át. A kivándorlási regisztrációk 15 majd egy második 15 ezres kerete december elejére beteltek. Elemér csak úgy kapott lehetőséget, hogy a „családegyesítési” okra hivatkozóknak fenntartottak egy bizonyos kontingenst. Ő tehát kizárólag azért tudott Ausztráliába kijönni, mert a felesége már eleve ott volt.

Természetesen hazugság a megjárt Bonegilla tábor is, hiszen felesége Melbourne-ben várta. Meg kellett tehát magyaráznia, hogyan került Melbourne-be. Erre a célra „kölcsönvette” az én történetemet. Ugyanis Antalffy Pali bácsi valóban létezett és a fényképe is korrekt az önéletrajzban. Csakhogy Antalffy Pali bácsi azt a hajólistát nézte, amelyiken én érkeztem, és az én nevem tűnt fel neki, hiszen névrokonok voltunk. Amikor egy évvel később Elemér érkezett a magyarok tömeges bevándorlása már befejeződött, senki nem böngészte a hajólistákat, mivel legfeljebb egy-két magyar lehetett már csak rajtuk.

Ha pszichológiai ismereteimet akarnám fitogtatni, akkor bő lére eresztve azt fejtegetném, hogy tudat alatt valahogy le akarta írni önéletrajzában az Antalffy nevet, mert ifjú életében fontos szerepe volt e névnek. Antalffy Ildikót nem írhatta, mert mit ír, ki ez a nő? Leírta hát Antalffy Pali bácsit, akihez – egy általam összehozott, futó ismeretségen kívül – az égvilágon semmi se kötötte.

És, ha már az emberi természet kitárgyalásánál tartunk, van még valami a tarsolyomban. Ildikó 1960-ben vett egy subdivisionált telket. Aki nem tudná, arról van szó, hogy egy hatalmas tengerparti területet a tulajdonosa felparcellázott, kiépítette az úthálózatot és kijelölte az egyes telkeket, azaz házhelyeket. A hely Melbourne-től északra vagy 400 km-re volt és egy-egy telket heti egy font részletre lehetett megvenni. Ildikó szorgalmasan fizette a részleteket, aztán az egészet elfelejtette, majd 27 évvel később, 1987. április 22-én maga mögött hagyta az árnyékvilágot. Ekkorra azonban a hajdan vásárolt telek egy vagyont ért, mert időközben körülötte az összes telekre felhúztak egy-egy nyaralót. Ildikó élete végéig az „Ildikó Kozma” nevet használta, amire az adott okot, hogy második férje is Kozma volt, csak nem Elemér, hanem Ferenc. Mivel Ildikónak jogilag nem voltak gyermekei, és végrendeletet se hagyott hátra, az örökség a férjet illette. Igen, de melyiket? Ugyanis mind a két Kozma igényt tartott a telekre. A gazdagabb is. A Public Trustee kénytelen volt levelet írni az anyámnak, hogy mondja meg a telekvásárlás pillanatában leánya kivel élt, Elemérrel vagy Ferenccel. A hitelesség kedvéért elárulom, Ferenccel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3828) Húsvéti gondolatok

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Húsvét, Jézus feltámadásának és mennybe-menetelének az ünnepe. Persze, ahhoz hogy feltámadjon, előbb meg kell halnia. Hát meghalt. Jelzem, teljesen feleslegesen a tőle kiindult keresztény etika szerint. Ugyanis, egy isten kiengesztelésére kitalált emberáldozat a korábbi primitív vallások eszköze volt. Átemelték ide, és az európai ember 2000 éve eltűri, hogy ágya felett a hálószobában egy hulla legyen felrakva a falra. mert a primitív népek szerint az élet elvétele (ember vagy állaté egyaránt) a hatalommal bíró részére (legyen az ember vagy isten) tetsző cselekedet.

Na de, miért is kell engesztelni istent? Mert a 8 milliárd ember viseli egyetlen egy ős, a paradicsomi Éva bűnét. Éva ugyanis, isteni tiltás ellenére leszakított egy almát a tiltott fáról. Nevetséges mese. Isten fiának azért kell meghalni, mert egy nő leszakított egy almát. De a mese ezzel nem ér végett.

A kereszthalál és feltámadás után Jézus felszáll a mennyekbe. Ez a mese annak idején megállhatta a helyét. „Odafenn” a „Mennyek országa” elfogadható lokalitás volt. Ma azonban a műholdak és a Holdra szállás idején a „Mennyek” kiszorultak onnan. Mennyek országa nem létezik, az űrtávcső 13 milliárd évre visszatekint és Mennyország sehol. Vajon Jézus meddig szállt? Hol találta meg az atyját?

És ha már feltámadása után felszállt a Mennyekbe, felmerül  bennem a kérdés: Miért nem szállt le onnan 30 éves korában? Mért kellett bűvészkedni a szeplőtelen fogantatással? Megmondom miért. Azért mert a közel keleti vallásokban ez már létezett. Hiba volt. Jézus ugyanis Dávid „nemzetségéből” származott, mert hogy József, az ács, Dávid utódja volt.  Na jó, de ha nem József volt Jézus biológiai apja, akkor hogy a fészkes fenébe lehet onnan származtatni?

Amit nem értek, a különböző zsinatok alaposan átrágták magukat a biblián, hogy lehet, hogy ilyen ellentmondást nem vetek észre, és nem irtották ki?

Ettől még főzzük meg a sonkát és a tojásokat, lehet, hogy jövőre már egyik se lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3827) Kiértékelés

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

Ungár Péter és Hadházi Ákos kivételével az ellenzéki képviselő jelölteket nem igazán érdekli a nemzet kimentése egy zsarnok karmaiból, valójában 4 évig akarják élvezni a havi egy millió feletti jövedelmet, ami négy év alatt elérheti a 100 milliót is. Márki-Zay isteni sugallatot követ, a nemzet megmentője akart lenni a saját elképzelése szerint. Lehet, hogy stadionok helyett kegyhelyeket épített volna. Gyurcsány, ha nem személyes bosszú hajtaná, akkor már rég kilépett volna a politikából, mert vele az ellenzéknek lehetetlen nyerni.

A ritkán előforduló szerencsés konstelláció, úgymint a koronavírus gyatra kezelése, a száguldásba kezdett infláció, a szomszédba dúló háború, az energia ár fenyegető emelkedése, a gazdaság várható visszaesése, a pedagógusok sztrájkja és tiltakozása, az egészségügy elképesztő összeomlása reális esélyt hozott létre az Orbán rezsim lecserélésére. De akkor megjelent Márky-Zaj, aki elállíthatatlan szófosásba kezdett. Ez még nem lett volna végzetes, de meggondolatlan mondatainak későbbi nyomorúságos kimagyarázása már rezegtette a lécet. És akkor jött a kegyelem döfés. Fel akarta venni Zelenszkijjel a kapcsolatot és kijelentette, hogy mindenben követjük a NATO utasításait. Ezt Orbán röhögve kihasználta és közölte, a Fidesz a békére szavaz, az ellenzék a háborúra.

Három nap alatt egy millió szavazó átállt a Fideszhez. Vagyis mindenki, aki félt a háborútól és nem látott át Orbán szitáján. A fej-fej mellett állásból meglett a negyedik kétharmad. Ez Orbánt lepte meg a legjobban, aki már rég azon spekulált, hogyan tovább a vereség után.

Az ellenzék egy soha vissza nem térő lehetőséget baltázott el. A jelenlegi (és megváltoztathatatlan) média helyzet mellett soha a büdös életben nem fog választást nyerni, polgárháború nélkül.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3826) Fekete bors

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Azt tudjuk, hogy a túl sok só veszélyezteti az egészségünket. De mi van az asztalon található sótartó másik felében lévő fűszerrel, a fekete borssal? Barátja-e ez, vagy ellensége a egészségüknek?

A kíváncsi kutatók rájöttek, hogy a borsot gyógyszernek használták az ó-korban, és a  modern orvostudomány egyetért a bors egészséget támogató tulajdonságával.

A fekete borsban, a piper nigrum cserje megszárított bogyójában erős antioxidáns, piperin van. Ez pedig véd minket az artritisz, szívbetegségek, bizonyos rákok ellen. Azonban még további kutatásokra van szükség minden felderítésére.

Amit tudnunk kell, hogy egészséges. Alkalmazzuk nyugodtan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3825) A Lét kezdete

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A teremtés nélküli világlétet, vagyis a spontán létrejöttet követő evolúciós kialakulást tagadók leghatásosabb fegyvere a fehérje molekula megfelelő atom kombinációjának véletlenszerű megjelenésének valószínűtlensége. Fred Hoyle szerint az élet véletlenszerű megjelenése annyira valószínű, mint az, ha egy Boeing 747-es gépet állít össze az ócskavas telepen átsöprő szélvihar.

Erre én azt mondtam, hogy az anyagba be van programozva az élet kialakítása.  Az atomokban kell lenni valamifajta affinitásnak a megfelelő összekapcsolódás irányába. Ez persze csak egy sejtés, bizonyítani kellene. Egyszer, persze minden kiderül. Most jött el az idő:

A Physics World-ben megjelent cikk szerint létezik egy nagy távolságra ható molekuláris erő. Magyarul bizonyos körülmények között, bizonyos molekulák vonzzák egymást. Experimental evidence found for long-distance intermolecular forces – Physics World

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3824) Időközben

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Az USA Stratégiai Vezérkar feje, Charles Richard admirális, egy washingtoni meghallgatáson kifejtette véleményét, ami szerint Kína nukleáris fegyverzetének átütő fejlesztése közel áll a bejezéshez, jelentette a Bloomberg. Ez a gyors eszkaláció a kínai stratégiai nukleáris arzenálban Washington számára a kockázat növelését jelenti.

Az admirális külön kiemelte Peking 2021 júliusában végzett interkontinentális ballisztikus rakéta kilövését hiperszonikus sikló teszt elvégzésére. A hiperszonikus eszköz 40.000 kilométert repült kb. 100 perc alatt. Szerinte ez volt a legnagyobb hatótávolság minden idők szárazföldi támadó fegyverek területén.

Richard figyelmeztetett, hogy Kína technológiai előretörése a „stratégiai stabilitásra komoly mértékben kihat”. Amihez hozzátette, hogy az amerikai képesség és stratégia arra a feltételezésre épül, hogy stratégiai elrettentés, különösen a  nukleáris elrettentés fennmarad.

„Ha a stratégiai és  nukleáris elrettentés megszűnik, akkor semmi más terv és képesség  nem fog működni” tette hozzá, aminek az lesz a végkövetkezménye, hogy az amerikai Stratégiai Vezérkarnak figyelembe kell venni két ellenfél  nagy méretű modernizálását nukleáris területeken. Ezek pedig Kína és Oroszország.

Mindkét nemzetnek egyoldalúan meg van a képessége bármilyen konfliktus, bármilyen szintre emelésére, a Föld bármely pontján, bármikor, jelezte az admirális írott tanúsításában.

Richard 2021 októberében figyelmeztetett a stratégiai egyensúly gyors változására. Vagyis Kína és Oroszország együttes nukleáris képességére, ami az USA részére ismeretlen területre érkezést jelent.

Az amerikai média 2021 nyara óta jelzi, hogy Peking több mint 100 rakéta silót épít az ország nyugati sivatagában, ahonnan könnyen el lehet érni az USA területét.

Az admirális arra is rámutatott, hogy Moszkva újraindította Tu-160 stratégiai nukleáris bombázó programját, amilyen lépésre nem volt példa a hidegháború befejezése óta.

Ezek szerint az amerikaiak csodálkozással veszik tudomásul, hogy a III. világháborúra mások is készülnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Idegosztály

Tibor bá’ vissza a múltba online


A történet “hőse”

Szóval, a „Most jó lenni katonának, mert Kossuth-nak verbuválnak” kezdetű nóta népdalnak szép, de legyünk őszinték: a valóságtartalma nulla. A valóság pedig az, hogy Magyarországon a katonai szolgálat szar, és persze kötelező volt, amin a mai huszonévesek csak mosolyognak.

Amikor szorul a hurok, vagyis a behívó kikézbesítésére már csak heteket kell várni (illetve várja a fene, de jön), akkor a leendő újonc kapkod fűhöz-fához. Valaki javasolta, hogy az orvosi vizsgálat előtt egyek meg egy fél iskolai krétát, mert attól lázam lesz. Mások arra szavaztak, hogy tegyek a vizeletembe némi tojás- fehérjét, ami aztán a laborban idült vesebajt jelez. Szóval, ki ne hallott volna ilyet és ezekhez hasonlót. Ezért aztán a behívóra várás olyan, mint a gyógyíthatatlan betegség. Először harcol az ember ellene, aztán mérges mindenkire, a végén pedig belenyugszik, hogy meg fog halni. Hát, én is belenyugodtam, hogy 24 hónapra ki leszek vonva a forgalomból.

Mondjuk, 2 év nem a világ, de 20 éves korban borzasztó hosszúnak tűnik. Na jó, szóval november elején, egészen pontosan 10-én bevonultam. A kocka el volt vetve, egye meg a fene.

Már nem tudom, hol hallottam az anekdotát, ami szerint az egyik életfogytiglanra ítélt rab azt mondta a börtönőrének, hogy neked se jobb a dolgod, mint nekem, te is itt rohadsz egész nap, legfeljebb kapsz érte némi fizetést. Állítólag erre azt válaszolta a smasszer, szó sincs róla. Az igaz, hogy egész nap itt rohadok, de ellentétben veled, én akkor megyek innen ki, amikor akarok. Szóval ez itt a lényeg. Szögezzük le, ami tényleg szar a katonaságban, az a ki nem érdemelt börtönjellege.

Szó, ami szó, nem küszködök itt tovább, rátérek lényegesebb dolgokra. Minek után konzultáltam önmagammal, úgy döntöttem, hogy 24 hónapot nem húzok le. Le kell szerelnem, de hogyan? A leszerelésnek egyetlen módja volt: a halál közelségét biztosító betegség. De milyen halál? Húszéves korban az embert nem kerülgeti a végelgyengülés, meg általában semmi. Tüdőrákot, köszvényt, szívbillentyű-tágulást nehéz imitálni, sőt, egyenesen lehetetlen. Marad a bedilizés, elvégre az agyamba nem lát bele senki. Hát, én bediliztem, aminek leglátványosabb, jobban mondva leghallhatóbb jele intenzív dadogásomban nyilvánult meg.

A Honvéd Kórház Idegosztályán este már csak ügyelet volt egyetlen ügyeletes orvossal, aki fiatal volt, alacsony rendfokozattal bírt, és olyan ambiciózus volt, hogy engem azon nyomban meg akart „gyógyítani”. Ezen cél érdekében rám kapcsolt néhány ezer voltos nagyfrekvenciát, és akkor még hálás lehettem neki, hogy nem alkalmazott elektrosokkot. Szorult a kapca, de most már nem hátrálhattam meg. Majd’ beszartam a „gyógyítástól”, de kitartottam a dilim mellett, és dadogva kezdtem el tiltakozni. Megkérdeztem azt a kurva felcsert, miből gondolja, hogy nyomban meggyógyulok, ha egy villamosszékbe ültet. Orvosi diplomám ugyan nincs, de kizártnak tartom, hogy ez lenne a legeredményesebb gyógymód az adott esetben. Ezt persze a faszi is tudta, csak azt nem, hogy nem vagyok hülye. Mindegy, benn tartottak.

Másnap egy doktornő lett a kezelőorvosom, aki néhány napig szedált, azaz teli tömött nyugtatókkal.  Egy hét után két szakasztársam meglátogatott, és elmesélték, hogy amióta beteg lettem sokkal jobb az életük. Több az eltávozás, több a szabadidő, jobb a kaja. Szóval, ha tehetem, egy darabig ne gyógyuljak meg, ennyit igazán megtehetek értük. Különben drukkolnak nekem. Együttérzésük tényleg szívbemarkoló volt.

Mivel a szedálás nem használt, de azért erősen beszámíthatónak tűntem, és úgy mellesleg fizikálisan tökéletesen egészségesnek bizonyultam, ellentétben azokkal, akiket agy műtöttek, ami után vagy lebénultak, vagy meghülyültek a szó legszorosabb értelmében, elkezdtek hasznosítani. Cipeltettek velem hullákat (az egyik végig is húgyozott), futtattak a röntgenlemezekkel és még kis műtétnél is segédkeztem. Arany életem lett, csak hát, nő is kellett volna, elvégre évek óta ivarérett voltam. Másképp fogalmazva: eljött az ideje, hogy kiszemeljem imádatom leendő tárgyát.

Ennek csak az volt a szépséghibája, hogy a Honvéd Kórházban természetéből fakadóan minden beteg férfi, és volt belőlük jó néhány száz. Ha le is számítjuk, hogy ezek közül elég sok a fél-hulla, még akkor is jut untig elég arra a néhány facér ápolónőre, akik ráadásul a bányarém szintjén mozogtak, mert aki ezt a szintet akár csak egy hajszállal fölülmúlta, az röhögve talált már férjet magának a fiatal és ideiglenesen beteg tisztek között.

Ira nővér, akiről később kiderült, hogy Tihanyiné, és Irén a neve, nem hogy bányarém nem volt, de kifejezetten szép, csinos és ráadásul özvegy is, vagyis férjmentes. Szerencsémre megözvegyülése egészen friss volt, mondhatnám még meleg.  Az ideig senkinek se nyílt alkalma az elhappolásra. Hogy én miért feleltem meg neki, azt nem tudom, mert erről nem esett szó, de ha esett volna, azzal se érnénk semmit, mert Ira nővér notórius hazudozó volt.  Emlékeim szerint oly ritkán mondott igazat, hogy állításait tökéletesen el lehetett hanyagolni. Persze mire az ember erre rájön, elég sok lepedőt gyűr össze maga alatt.

Különben a dolgok menete normálisnak volt mondható. Randevúkat egymásnak éjszaka adtunk, amikor az ügyeletes orvos maga is aludt, és a kezelőben nem volt senki csak egy vizsgálóágy, Ira nővér és én.

Amilyen hülye egy húszéves férfi, én már a második alkalom után el akartam venni feleségül a nálam 4 évvel idősebb nőt a kétéves Ernőkéjével együtt, csakhogy ennek objektív akadályai voltak. Tihanyiné férje bányamérnök volt, ilyen minőségben robbantotta fel magát. Akkoriban a bányászok voltak a rendszer kinevezett vezéroszlopai. Ezért aztán az elhunyt felesége hatalmas özvegyi nyugdíjat kapott a fizetésétől teljesen függetlenül. A szabályok szerint ezt elveszítette volna, abban a szent pillanatban, amikor az anyakönyvvezető előtt kimondja a boldogító igent. Viszont, óriási szerencsémre egy huszonnégy éves nő özvegyi nyugdíj mellett se mond le a szexről.

Tíz évvel később számomra ez egy több, mint ideális lehetőségnek mutatkozott volna, de akkor én egyre azon törtem a fejem, hogy lehetne mégis a feleségem. Ugyanis nem voltam ám olyan okos, mint mostanában, ami abból is látszik, hogy még csak harmadszor zártuk magunkra a kezelő ajtaját, amikor már elárultam neki, hogy ez a dadogás egy kolosszális hamuka és csak a leszerelés miatt dobtam be. Ezen világraszóló meggondolatlanságnak egyetlen oka annak elkerülése volt, hogy gyenge idegzetűnek nézzen, elvégre az Idegosztályon voltunk. Mit ad isten, ez lett a szerencsém.

Ugyanis kezelő orvosomnak remek ötlete támadt. Lefektetett egy kerevetre, és folyamatosan beszéltetett, közben intravénásan Evipant[1] nyomott belém szép lassú fokozatos­sággal. A cél olyan mértékű elbódítás volt, amiben már nem lettem volna ura gondolataimnak, de beszélni még bírok. Ilyen állapotban majd el fogom felejteni a dadogást. Ki fog lógni a ló lába. Csakhogy, Ira résen volt, a fecskendőbe töltendő anyagot harmadára felhígította, és egy óvatlan pillanatban odasúgta nekem, hogy mi történik.

Az intravénás bejuttatás azonnal hat. Éreztem is hogy szédülök, bódulok, de azért válaszoltam a kérdésekre csak jóval nagyobb bódultságot játszottam meg, mint a valóság. Az orvos beadta a teljes adagot, amikor nekem már hortyognom kellett volna, és persze hortyogtam is, megjátszásból. Elalvásom előtt színlelt ernyedtséggel, de tökéletes öntudattal még dadogtam egyet. A kísérlet, köszönet Ira nővérnek, az orvos oldaláról nézve tökéletesen becsődölt. Eredmény: vagy tényleg dadogok, vagy bizonyíthatatlanul ügyesen csinálom. Néhány hétig békében hagytak, ami alatt naponta voltam hálás Ira nővérnek, hacsak nem volt szabadnapon. Aztán pár hét múltán viszonyunk annyira „konszolidálódott”, hogy szabadnapjain is bejött estére, mert a kezelő „meglátogatását” egyikünk se akarta kihagyni.

A dolog úgy nézett ki, hogy csak idő kérdése és le fognak szerelni, de aztán mégsem szereltek le, nehogy a többiek vérszemet kapjanak, viszont tekintettel „állapotomra” úgy mászkáltam ki-be a laktanyába, mintha nem is sorkatona, hanem laktanyaparancsnok lennék. Mindent összevetve valóban nem katona voltam, hanem egy szerelmes tulok.

Ira ugyanis, megérte a pénzét. Amíg ő járt be a kórházba, az ő irányítása alatt állt szerelmi életünk, amivel kapcsolatban tökéletesen monopolhelyzetben érezte magát. Amint én kezdtem hozzá feljárni, a dolgok megváltoztak. Ő pedig ahhoz a nőcsoporthoz tartozott, akik szentül hiszik, hogy egy férfi megtartásának kulcsa az örökös bizonytalanságkeltés, illetve annak fenntartása.

Életem egyszeriben izgalmasabbá vált, mint amikor még bent a kórházban szimuláltam. Ira trükkjeinek nem volt se vége, se hossza. Betelefonáltam a kórházba, ahol közölték, hogy nincs bent, mert éjszakás. Feltépek a lakására, de nincs otthon, Ernőkére a szomszéd vigyáz. A házinéni készségesen megemlíti, hogy Ira ma nappalos. Másnap végre elkaptam, és amilyen barom vagyok, faggatni kezdtem, tulajdonképpen hol volt? Közölte velem, hogy természetesen a kórházban csak azért nem hívták a telefonhoz, mert egy fiatal tiszt mellé rendelték, aki – képzeljem el – mindjárt első nap megkérte a kezét. Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a kezét anyagi okokból kifolyólag nem adja, de mi van akkor, ha a fiatal tisztnek más testrészére szottyan kedve? Enyhe hisztériámra anyáskodva megsimogatott és azt mondta: ne félj, Tibikém én csak téged szeretlek, és a nyomaték kedvéért már vette is ki a szekrényből a lepedőt, amivel a vizsgáló heverőjét szokta leteríteni.

A combjai között persze megnyugodtam, de ez sose tartott tovább három napnál. A harmadik nap estéjén egy kicsit használt átmeneti kabátban jelent meg a randevúnkon, és milyen jól állt neki. Inkább csak udvariasságból megkérdeztem, honnan van? Óh, hát az egyik hálás betegétől kapta, egy főhadnagy, most halt meg a felesége rákban, a kabát a feleségéé volt. Azt mondta neki, hogy alakra, méretre, mindenben pont olyan, mint az imádott felesége volt. Ha ránéz, azonnal a felesége jut az eszébe. És ha látnád, milyen jóképű ez a főhadnagy! Az persze csak 3 hónappal később derült ki, hogy a kabátot kölcsönkérte az egyik kolleganőjétől.

Aztán szereztem két jegyet a Csárdáskirálynőre és 6-ra volt megbeszélve a találkozás a Margit-híd pesti hídfőjénél, ahol akkoriban volt egy óra. Hogy hatra ott lesz, arra én se számítottam, de negyed hétkor már kezdtem ideges lenni. Persze az Operettszínház 7-kor kezd és 10 perc alatt oda lehet érni, de azért mégis. Mit részletezzem, 7-kor nagy mérgesen összetéptem az óriási protekcióval szerzett két jegyet.  Arra gondoltam, ha nem jön el a Csárdáskirálynőre, akkor vagy valami katasztrófa történt vele (és majdnem sírva fakadtam) vagy egy jómódú csábító van a dologban, akinél két színházjegy nem számít. Mint egy félőrült szaladtam a lakására, a kórházba, de őt nem találtam sehol. Kész, lecsapták a kezemről, azokról a kezekről, amiket idegesen tördeltem fél este. Másnap óriási ribilliót csapott, hogy megbízhatatlan és felelőtlen vagyok, különben kivel láttam a Csárdáskirálynőt. Azt hittem, nem hallok jól, amikor kiderült, hogy 6-tól 7-ig várt a Margit-híd budai hídfőnél. Hát nem azt beszéltük meg? Kérdezte angyali ártatlansággal. De ez semmi, én elhittem neki, hogy félreértettük egymást.

Csak hát a nagy büdös helyzet szerint ugyanazt a trükköt kétszer bedobni nem lehetett, mert ha a legkisebb gyanút fogom, akkor az egész akció elveszíti hitelességét. Így aztán törte a fejét, ami belefért. Na, ekkor kaptam 3 nap szabadságot és megbeszéltük, hogy ő is kivesz három napot. Ernőkét, a kisfiát néhány napra hazaviszi Vörösvárra, a szüleihez. Csak mi leszünk ketten, te meg én, és 3 napon át. Ennél szebb katonaálom nem létezik kerek e világon.

Reggel, tízre érkeztem, és fél percen belül már az ágyban voltunk. Aztán ebéd előtt, ami hideg felvágott lett volna, bementem a fürdőszobába, ahol a tükör előtti polcon megpillantottam egy enyhén használt zsilettpengét. Mivel, akkoriban a nők még nem borotválták a hónaljukat, hangosan felüvöltöttem – ez meg mi? Ira, ártatlan arccal beimbolygott a fürdőszobába, meglátta a zsilettpengét és elvörösödött, majd dadogni kezdett, és a végén kinyögte, hogy azzal kaparta le a tükörről az odaragadt koszt.

  • Igen? De akkor miért pirultál el?
  • Én nem pirultam el, de miért kell neked állandóan féltékenykedned?!
  • Nem féltékenykedek – állítottam remegő szájszéllel – csak tudni szeretném, honnan volt zsilettpengéd.
  • Hát, azt már nem tudom – válaszolta – olyan régen van itt, hogy nem emlékszem. Talán valaki itt felejtette.
  • Hát, én ebbe beleőrülök, – mi az, hogy talán valaki itt felejtette? Ki felejtette itt és mikor? Akkora forgalom van, hogy kimegy a fejedből?
  • Miért kell ekkora ügyet csinálnod egy zsilettpengéből? – és közben megcirógatott – gyere, visszamegyünk az ágyba.

Persze átkeféltük a három nappalt és a három éjszakát miközben elfelejtettük a zsilettpengét. Búcsúzáskor lekísért a kapuig, ott átölelt, majd suttogásra fogta a szót:

  • Nagyon szeretlek, de lásd be, ennek nincs semmi értelme. Egyszerűen nem illünk össze.
  • Mi az, hogy nem illünk össze? Három napon át szeretkeztünk. Már hónapok óta összeillünk. Ezt most miért mondod?
  • Azért, mert elviselhetetlenül féltékeny vagy.
  • Én nem vagyok féltékeny, csak féltelek.
  • De, sajnos féltékeny vagy, és én ezt nehezen tűröm.
  • Jó, akkor megígérem, hogy többé nem leszek féltékeny.
  • Hiába ígéred meg, mert hát féltékeny vagy, és ez engem a megcsalásba kerget.
  • Ha megcsalsz, akkor nem szeretsz.
  • De szeretlek.
  • Akkor miért akarsz megcsalni?
  • Nem akarlak, de ha azt hiszed, hogy megcsallak, akkor meg is csalhatlak, mert csak azt teszem, amit eleve feltételezel rólam.

Szóval jó két órán keresztül vitáztunk, hogy folytassuk-e vagy sem. A végén megegyeztünk, hogy folytatjuk. A laktanyából több, mint egy órát késtem, amiből oltári balhé lett, mert az ügyeletes kapus nem tudott kiváltságos elbírálásomról, de a végén tisztázódott a dolog.

Legközelebb, két nappal később mentem Irához a bevett rutin szerint este, ahonnan az átkefélt éjszaka után korán reggel indultam be a lakatanyába. Az éjszaka nem történt semmi rendkívüli. Hajnalban frissen ébredtem, egyedül mentem le a harmadik emeletről, és hangos koppanással lépkedtem végig a kapu előtti boltív kockakövein. Még arra is emlékszem, hogy fütyürésztem. Amikor átléptem a kaput, egy pillanatra megálltam, visszanéztem az angyalföldi udvarra, és megütött egy szunnyadó gondolat, mi a fenét keresek én itt?

Irát soha többé nem láttam. Napokkal később többször keresett telefonon. Aztán szüleimnél hagyott üzenetet, hogy szeretne velem találkozni, de nem álltam kötélnek. A legérdekesebb a dologban az, hogy az utolsó együttlétünk alkalmából még egy szóváltás se hangzott el. Mindössze az történt, hogy egy láthatatlan kanóc utolsó millimétere is elégett.

 

[1] Erős altató-nyugtató gyógyszer

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!