Régi karácsonyok

 

 

Még csak 40 éves leszek és így karácsony előtt szívesen emlékezem vissza a múltra, most már mondhatni a régi időkre hiszen 20-30 év nagyon hamar elrepül így utólag.

Mondjuk gyermekkoromtól azaz körülbelül 10 éves koromtól  eltelt lassan harminc év.Itt az ideje megállni egy picit a rohanásból és elmélkedni egy picit hogy mi is történt a világgal ez idő alatt.

Szóval gyerekkoromban talán 7 éves lehettem emlékszem , hogy szinte minden télen volt hó. Olyan hó volt ami megmaradt az utakon hetekig.Erre onnan emlékszem, hogy gyerekkoromban

szinte mindig szánkóztam vagy a hóban játszottam.Annak idején még nem volt minden családban minden személynek autó, nem tudom de talán minden ötödik házban volt autó, így a városunkban

a mellékúti forgalom elenyésző volt ezért a szülők ki mertek engedni egyedül órákra.

Az első hónak örültünk és nem azt mondtuk mint a mai gyerekek hogy jaj de hideg van kint, hanem  az örömben szaladtunk ki a hóra játszani.A kövesúton a friss havat  általában 1 nap alatt lenyomták az autók így igazi jégpálya lett az egész utca sokszor hetekig  a főút kivételével.Gyerekként nagy élmény volt elővenni a padlásról a szánkót és csak egyedül „szörfölni” vele az úton.Sokszor nem volt játszótárs és egyedül toltam a szánkót.Ilyenkor jött elő az akkori német juhász kutyánk akit be akartam fogni a szánkó után de sajnos gyerekként nem tudtam hogy erre a kutyát a gyerekkorától kellett volna betanítani, így a kutya nem tudta hogy mit akarok vele amikor a nyakába kötöttem a kötelet.A szánhúzás helyett maradt a kutya kergetése a hóban a vele való fetrengés és birkózás.

Néha akadt játszótárs, egy  pár házzal távolabbi levő lány, akivel húztuk egymást a szánkón.Divat volt még az hogy az úton elkezdtünk csúszkálni cipőben az út egyre csúszósabb lett így egy nekifutásra akár 6-8 métert is csúsztunk. Mindezeket megunva jött elé a kemping bicikli a havas úton amivel fékezéseket és kaparásokat lehetett  csinálni.Volt olyan is amikor anyum húzott a szánkón egy pár utcatömböt.

A játékok a hóban általában este sötétedéskor kezdődtek és javarészt a sötétben este 7-8 órakor fejeződtek be.

Egy játék a hóban eltartott 2-3 órát is és sokszor egy fél óra cipőszárítás után folytatódott.

Amikor anyum húzott a szánkón  az útról csak néha néha kellett lehúzódni ugyanis 30-35 éve sokan még biciklivel közlekedtek, nem volt ennyi autó, talán néha egy Zsiguli vagy Wartburg ment el az úton.

A szánkón  ülve csak néztem a kádárkockákat, néhol láttam égve hagyott villanyt  ahol láttuk a karácsonyfákat odabent , néhol pedig a sötétben láttuk világítani a karácsonyfát.

Abban az időben még nem volt LED égő amivel körbecicomázták a házat, általában ha jól emlékszem akkor orosz karácsonyfaégőket lehetett kapni és csak a fára tették, a házat akkoriban még nem díszítették.

Gyerekként  a játékból beérve még nem volt külön tévém abban az időben.Ha jól emlékszem volt egy fakeretes Orion tévénk aminek az elektroncsövét néha csavarhúzóval bizergálni kellett ha elment az adás(csoda hogy meg nem rázott)  és utána jött egy műanyagkávás tévé talán ma 24 vagy 26 colosnak felelne meg. Esténként tehát az egész család nézte az M1 vagy M2-őt ha jól emlékszem.

Időben már nem tudom pontosan de talán 30-35 éve még m1 és m2 volt vagy talán egy pár adó, erre  pontosan nem emlékszem. Ilyenkor néztük azt amit adtak éppen : híradó, Dallas , Rex felügyelő

vagy éppen a tv maci után valamilyen magyar mese.Nem volt 60 csatorna és nem tudjuk hová kapcsoljunk érzés, de számítógépünk és még vezetékes telefonunk sem volt.Igen nem 80 éve hanem körülbelül röpke 30-35 éve.Talán kisiskolás koromban jöttek be a 386,486 és pentium 1 nevezetű számítógépek .

A karácsonyi gyerekjátékok már nem kukoricaszár volt, mert sok műanyag játék volt kapható (legó , transzformer stb…) de még abban az időben nem volt Lidl, Tesco és hasonló áruházak és nem igazán létezett gyerekjáték osztály mint ma. Azért a szülők így vagy úgy már be tudták szerezni a műanyag autót vagy játékot de abban az időben még kis választék volt.

Karácsonykor  a szünetben elmentem gyakran a nagyszüleimhez akik pár utcával távolabb laktak. Nem kocsival vittek minket, hanem kemping biciklivel mentem. Ha esett a hó mamám mindig kérte hogy

hányjam el a havat bent és kint a járdán  amiért cserébe kaptam némi zsebpénzt. Karácsonykor  mamám mindig sütött mákos és diós kalácsot amit ott frissen ettünk.Természetesen akkor nem egy

karácsonyi látogatásból állt a nagyszülők meglátogatása , hanem sok esetben minden nap letekertem a kemping biciklivel hozzájuk, ami később már montembájk 18 sebességes kerékpár volt mert akkor jöttek divatba.

Akkoriban nem volt internet így a nagyapám Szabadföld újságát és a képes újságot végiglapozva láthattunk a világból egy pár képet vagy híreket.Gyerekként az unokatesókkal még összejártunk

és a nagyszülőknél együtt díszítettük fel a karácsonyfát.Még egyikünknek sem volt mobiltelefonja és a nagyszülőkkel a fa feldíszítése után kártyáztunk.

 

A másik nagyszülők 15 kilométerre laktak ezért őket ritkábban látogattuk de karácsonyra volt időzítve a disznótor amire mindig meghívást kaptunk, de általában nem az ebéd miatt hanem azért hogy segítsünk.

Reggel 5-kor kelt az egész család és a nagy beöltözés után beültünk a  Zsiguliba és irány nagyanyám. Megérkeztünk , gyerekként reggel mindig pogácsa vagy süteményevéssel indítottam, majd jött a disznó szúrása

amit a szülők végeztek el.Általában ott volt a nagyobb rokoni kör és a 90-es években még talán 12-en is voltunk ami az idő előrehaladtával szépen csökkent ahogy kihaltak a rokonok.

Mindegyik disznótor hasonló volt: Egész nap hideg, reggel a disznó pörzsölése, darabolása, délután pedig a feldolgozás, hurka , tepertő és egyéb dolgok készítése a hidegben.Este vacsora , hurka kolbász csomagolása majd indulás haza.

Otthon gyerekként, vártuk hogy milyen ajándékot kapunk és nem úgy volt mint a mai kisgyerekek hogy már 6 évesen az internetet bújják hogy nekik milyen játék kell .Minket még nem vittek el játékot kiválasztani mert még nem épült erre üzletág. A kapott játéknak kibontáskor megvolt a varázsa , még örültünk neki nem úgy mint a mai gyerekek akik el vannak halmozva.Este volt karácsonyfa díszítés és mindig elővettük az előző évben dobozba eltett díszeket.Jött a szaloncukor kötözése, majd a habcsók.Akkoriban még nagy divat volt a habcsók amit legelőször ettünk le a fáról mert szerettük hogy nyúlik a közepe és nem olyanok voltak mint a maiak.Gyerekként már előjött a fogyasztás ugyanis karácsony előtt gyakran jó pár üveg üdítőért mentem el a boltba hogy karácsonyra minden tökéletes legyen és az egyfajta habzsolás volt régen.

Üdítő, csoki , habcsók és lakmározások voltak akkoriban.Este a tévében még valamilyen karácsonyi műsort adtak karácsonykor nem pedig sztárban szár leszek műsor vagy valami szennyet.Akkoriban legfeljebb videókazettát tudtunk nézni de még a korai gyerekkoromban az sem volt így maradt az az 1-2 csatorna ami volt a tévében.Ha jól emlékszem akkoriban még nem volt teletűzdelve az esti film 15 perces reklámokkal így jobb volt egy filmet végignézni.

A karácsony elmúlta után vártuk a szilvesztert ami már nem volt olyan  jó mint a karácsonyi várakozás, mert utána óvoda iskola következett.

 

Hát  igen sokat változott a világ, a disznótorok és a nagy családi összejövetelek elmúltak.Ma már lassan rokon rokonnak az ellensége. Az emberek nagy része bevásárlóközpontokban veszi meg az élelmet.

Szinte mindenki kocsival jár így már nem állnak le egymással beszélgetni az emberek az  úton, a gyerekek már nem játszanak az utcán és már hó sincs, télen is többnyire eső esik.

Az emberek rohannak és közömbösek lettek egymással , mindenhol a pénz dominál. Idősebb körben is megszakadtak a kapcsolatok ,  szomszédolás, összeülés, rokonok összejövetele  már a hidegebb téli hónapokban, vagy karácsonykor  sem jellemző sok embernél. Épp a tévében láttam hogy például székelyföldön, Kárpátalján még vannak olyan idősebbek akik összejárnak karácsonykor.