Tibor bá’ online

Februárban lejárt a jogosítványom, ezt megelőzően elmentem a körzeti orvoshoz, akit lehet, hogy már egy ideje „nemzeti családi felcsernek” neveznek és elsötétített üveg mögött kell ülnie, hogy ne lehessen látni mit tesz-vesz, de az is lehet, hogy kizárólag Lázár János nevezheti ki őket, ha le tudják írni a nevüket rovásírással, lóháton, hátrafelé nyilazva.

A körülírt általános orvos (nulla szakvizsga) közölte velem, hogy mivel cukorbeteg vagyok, csak úgy vezethetek, ha átesek egy szakorvosi vizsgálaton, amit esetemben egy diabetológus végez el. Mi ebben a logika? Semmi, de ott fenn a Nemzeti Belügyben, ahol kilóra gyártják a rendeleteket, ezt nem tudják. Ugyanis az inzulinfüggő, vagyis az igazi cukorbetegek, ha picivel több inzulint nyomnak be magukba, túl alacsonyra csökkenthetik a vércukrukat, ami ájulással, sőt akár halállal is járhat. Csakhogy én nem vagyok igazi cukorbeteg, én „csak” inzulin rezisztenciában szenvedek. Sejtjeimnek nem elégednek meg normál mennyiségű inzulinnal, stb. stb. De én képtelen vagyok hipóglikémiába esni, azaz ájuláshoz vezető alacsony vércukorszintbe. Ezt mindenki tudja, csak az nem, aki a rendeletet megalkotta. Én tehát vezetés közben nem veszíthetem el az eszméletemet, mert 3 zsemle helyett csak egyet ettem meg reggelire. Akkor pedig a volán mögött ülve nem veszélyeztetem a társadalmat. Szóval kaptam egy beutalót a diabetológiára.

Vidáman mentem a rendelőintézetbe, mert ez csak egy tök felesleges rutin vizsgálat. Ott viszont meglepetés ért, mert sorba kell állni, illetve ülni. Lényegében május 5. előtt nem tudnak fogadni. Ez van, ezt kell szeretni. Pontosabban mi is van? Túl vannak terhelve, kevés az orvos. Magyarország jobban teljesít a kivándorlásban. Nemzeti megoldás? Természetesen van. A kevés orvost terheljük le totálisan felesleges dolgokkal, például az én kivizsgálásommal. Miközben 3 hónapon át jogosítvány nélkül vezettem, dupla xanax bevétele mellett, mert folyamatosan rettegtem az igazoltatástól.

Tegnap végre eljött a május 5. én pedig megjelentem a diabetológus színei előtt. Megkérdezte mennyi reggel a vércukrom, mennyi a HgA1C értékem, milyen gyógyszert szedek és mennyit, mennyi a testmagasságom és a tömegem. Ezeket mind leírta, mint a vizsgálatának az eredményét. A végén aláíratta velem, hogy tudom mi az a hiopogliklémia, és tudom, mit kell tennem, ha elkap. majd a lap legalján közölte, hogy szerinte vezethetek. – Csak azt nem értem, ezt az igazolást miért vették ki a családorvos kezéből? Egy orvosi diploma kevés annak megértéséhez, hogy a diabétesz 1 és a diabétesz 2 nem egyenlők egymással.

Erre ma reggel felhív a volt osztálytársnőm, mert valakinek el kell panaszolnia. Mit? Golyvával szarakodik, elküldte az orvosa laborra, hogy az állapotára jellemző enzim mennyiségét megállapítsák. A vizsgálat eredményét ki fogják küldeni. Eltelik egy teljes hónap, semmit nem küldenek. Reklamálás. Nem tudják elvégezni a vizsgálatot, mert elfogyott a megfelelő reagens. – Hát rendeljenek. – Nem tudnak rendelni, mert nincs pénz, és a második kétharmad után, nem is lesz. – Rendeljen a kedves beteg, ha életben akar maradni. – Én rendeljek (így a barátnőm) ötven évig fizettem a járulékot, hová lett a pénz? – Hová lett, hová lett, kellett a jobban teljesítéshez. – Tényleg? Jó lenne tudni, hogy a stadionépítőkön kívül ki teljesít még jobban? Hülye kérdés, hát Orbán Viktor, már harmadszor miniszterelnök. És még hányszor lesz! 😀

__________________________________________________________
__________________________________________________________
_____________________________________________