Tibor bá’ online

Megvolt a második 2014-es választás. Mi volt a tét, mire ment ki a játék? Minden ellenkező véleménnyel szemben az egyetlen tét az volt, hogy ezüsttálcán kinek nyújt át a szavazópolgár 200.000.000 Forintot 5 év alatt, egy kis brüsszeli kiruccanás keretei között, ami közben oda lehet lökni némi hazafiaskodást a néhány, még mindig bekötött szemű állampolgárnak.

És hogy reagált erre a nép? Úgy, hogy 10 szavazóképes állampolgárból 7 otthon maradt vagy családostól elment a strandra. A legtöbb ember számára közömbös volt, hogy kinek esik az ölébe egy politikai öt találatos ellenőrző szelvénye, ami aztán hozott néhány meglepetést a konyhára.

1)   Az MSZP látványosan lecsúszott a harmadik helyre, elveszítve Mesterházy Attila folyamatos hivatkozási alapját, miszerint ők a legerősebb ellenzéki párt birtokosai. A szavazótábora nem bocsátotta meg a pártnak, hogy egy nyegle ficsúrt neveztek meg miniszterelnök jelöltnek, aminek következtében Orbán újra kétharmaddal dicsekedhet. A választók valahogy elnézik a politikusok lopásait, mert az élet realitásához tartozónak gondolják, de a pökhendi nagyképűséget már nem viselik el. „Ha már lopsz, legalább légy reális alternatíva”. Az MSZP „megroppanása” reális értékelés Vona Gábortól. Még az is lehet, hogy 2018-ban az 5 százalékot se éri el.

2)   A szavazatok némileg több mint 50 százalékát beseprő Fidesz örökös vezére, a Csák Máté szerepet kisajátító Orbán Viktor az eredményhirdetés utáni beszédét azzal kezdte, hogy „Nyertünk, nagyon nyertünk”, de nem erre gondolt. Elsőnek eszébe jutott mondat így hangzott (volna): „Barmok vagytok, és azok is maradtok. Tudtam, hogy hülyék vagytok, de hogy ekkorák, azt nem hittem volna.”

3)   Mind Gyurcsány, mind pedig Bajnai mehetne Brüsszelbe, de nyilvánvaló okok miatt őket az a 200 millió hidegen hagyja. Őket a bosszú hajtja. A bosszú pedig közel áll a magyar lélekhez. Ha valakit a lopás lehetősége helyett a bosszú vezérel, az elnyeri a magyar választó tetszését. A Fidesz által oly sikeresen nyeregből kiütött Gyurcsány reinkarnációja most már bizonyossá vált.

4)   Az LMP folyamatosan táncol a borotvaélen. Nyilvánvalóan cipeli hátán a magyar zsidóság, akik jobb híján megbocsátják Schiffernek a taktikai eretnekséget. Nagyapja hagyatéka szerint lenne ő még politikai áruló, de nem hiszem, hogy kap rá lehetőséget a 2018-as választásokon.

5) Kásler Árpád – A haza nem eladó: Árpit itt mindenki ismeri a bankok elleni harcából kifolyólag. Én biztos voltam benne, hogy a mozgalmát párttá alakítja, és abban is, hogy megpróbál kimenni Brüsszelbe. Ehhez kapott 12.000 szavazatot. Sokkal, de sokkal kevesebbet, mint ahány devizaadós van az országban. Nyilván csalódott, amit meg is értek, de a nép viselkedésében nincs logika. Árpi egy kitűnő elme, de még nem tanulta meg, hogy ő és a tömegek nem kompatibilisek. A népvezérséghez nem ész kell, hanem kegyetlen önzés és kisszerűség, mert ez utóbbi nélkül lehetetlen „megszólítani” a magyar tömegeket. 🙁

 6)   A Jobbik látványosan maga mögé kényszerítette az MSZP-t. Kezd igazán gyümölcsözővé válni a Jobbik (egyáltalán nem szalonképes) retorikája, mert lehet, hogy nem gondolják komolyan, de amit mondanak az valóban a magyar lényeg. A neoliberálisok által agyonfertőzött világnak lehet, hogy nem tetszik, de végül is Orbán esélyes kihívója 2018-ban Vona Gábor lesz. Az RTL Klub hírműsorában „a kémkedésbe keveredett” finom súlykolására a pártelnök frappánsan válaszolt, nem hívta vissza, hanem kiküldte Brüsszelbe az oroszoknak „kémkedő” jobbikos „hazaárulót”. Vona zászlójára tűzte a magyar kisemberek búját-baját. Ha ügyesen politizál 2018-ban maga mögé kényszerítheti Orbánt, akinek meztelenségét addigra (remélem) mindenki meglátja.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_________________________________________