Tibor bá’ online

Középiskolás koromban, magyar órákon volt szokás a mondatelemzés. Megvizsgáltuk egy adott mondat valóságtartalmát, „mondanivalóját” és politikai korrektségét,csak akkor ezt nem így nevezték.  Az volt a lényeg, hogy hozzájárult-e a szocializmus építéséhez, a szocialista embertípus kialakításához. Ma persze egészen más politikailag korrekt, mint akkor, és persze kapitalista embertípus a menő, bár erre nem tér ki senki. A helyzet nem sokat változott, mert saját véleményed csak addig lehet, amíg az megfelel az USA adminisztráció elvárásainak.

A dolog úgy adódott, hogy néhány hete, egészen pontosan március 24-én egy bírónő, Dr. Mucsi Erika, ítéletének indoklásában volt egy ilyen, azóta sokszor idézett mondat: „A cigányság, mint kategória nem elsődlegesen faji alapon értelmezhető, hanem az ekként jelzett életformát követő, faji hovatartozástól függetlenül a lakosságnak egy elkülönült, a többségi társadalom hagyományos értékeit és a már hivatkozott jogszabályok által is védett értékeket semmibe vevő csoportjaként, akik egy bizonyos munkakerülő életforma, a magántulajdont együttélési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követői.”

Hát akkor elemezzünk! Mit állít a bírónő? A cigányság nem faji alapon értelmezhető. Akkor pedig a sorok írója nem lehet rasszista, hiszen ezt a kategóriát kizárja. Mi a bírónő mondanivalója? Egy csoport a többségi társadalom hagyományos értékeit semmibe veszi. Létezik ilyen csoport? A társadalom tapasztalatai szerint létezik. És csak úgy mellesleg ennek a „csoportnak” a tagjai majdnem kivétel nélkül mind cigány származásúak. De tegyük hozzá, nem minden cigány tartozik ehhez a „csoporthoz”.

Bennem felmerül a kérdés, kiknek érdeke az, hogy a tényeket megváltoztatva, hátráltassák az arra alkalmas szervek megbénítását a bűnüldözés terén? Kik gondolják úgy, és főleg miért, hogy a többségi társadalmon való élősködést elő kell segíteni? Kik gondolják úgy, hogy a társadalom szétzüllesztéséből nekik hasznuk van, vagy lesz? És ha így gondolják, vajon igazuk lesz-e, és tényleg húznak-e belőle hasznot?

Ezekre a kérdésekre nem fogok most választ adni. Inkább meghívlak benneteket egy közös gondolkodásra.

_________________________________________________
_________________________________________________
____________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Bizonyára sokan nem tudjátok, hogy valamikor Magyarországon balra hajts volt a közúti rend, ahogy például napjainkban Nagy Britanniában. Ezt aztán egyik napról a másikra, Budapest 1941. november elején megváltoztatták, gyanítom azért, mert a németeknél jobbra hajts volt. A háború elég kellemetlen dolog, nem kell tetézni azzal, hogy a szövetségesek ellenkező közúti rendet alkalmaznak. Ráadásul az osztrákok, majd a csehek két évvel korábban már átálltak.

Természetesen az átállásra alaposan felkészültek – szellemileg. Anyagilag már kevésbé, elvégre a gépjárművek vezetőülése a jármű jobb oldalán volt, a biztonságosabb előzés végett. Aki már járt Angliában balos kormányú kocsival (vagyis, ami nálunk rendszeresítve van) az tudhatja, hogy milyen kellemetlen így előzni. A sínekhez kötött villamosnál, HÉV-nél nem volt sok probléma, legfeljebb a hurkokat kellett átalakítani, de a motorkocsikat nem. Nem volt ilyen kedvező a helyzet az autóbuszoknál. Jobb kormányos buszok még az ötvenes években is futottak, elvégre nem lehet őket csak úgy kidobni az ablakon. A kis földalatti – ami a felszíni forgalmat nem zavarta – évtizedekkel később is „fordítva” üzemelt (egészen pontosan 1973-ig). Ezt úgy lehetett érzékelni, hogy az Andrássy úton pont fordítva kellett lemenni az úttest alá, mint ahogy ez logikus lett volna. Viszont a gödöllői HÉV mind a mai napig fordítva jár.

Hogy az átállás miatt mennyivel nőttek a közúti balesetek száma, azt nem tudom, de nyilván kideríthető a google segítségével. Engem viszont derékba kapott a gépszíj. Az átállás időpontjában 8 éves voltam, és harmadik elemibe jártam, ahol 1000-ig tanultunk számolni, be kellett vágni az egyszeregyet (ez manapság szorzótábla) és a tanító néni belénk verte, hogy (egy) ha átmegyünk az útesten, akkor a legrövidebb utat válasszuk, azaz derékszögben szeljük át az utat, (kettő) mielőtt lelépünk a járdáról, először nézzünk jobbra, majd balra. Mire ezt betéve tudtuk, és fújtuk, mint a vízfolyás, az egészen el kellett felejteni, és trillázni az ellenkezőjét. Felnőtteknél még rosszabb volt a helyzet, mert ők megszokták, hogy először jobbra nézzenek, most meg emlékezniük kellett az ellenkezőjére.

A legnagyobb gond természetesen nem ez volt, mert mi volt ez az apró városi felfordulás a háborúhoz képest! Különben személyes tapasztalataim szerint viszonylag könnyen nem csak meg lehet szokni a balra hajts rendet, de lehet őket váltogatni. Mivel Ausztráliában is balra hajts van, ráadásul ott tanultam meg gépkocsit vezetni, amikor Angliában vagyok, egy másodperc alatt átprogramoz az agyam, csak persze a balos kormány eléggé zavaró.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________

Tibor bá’ online

Ez a poszt, vagy levél először 2007 tavaszán jelent meg itt a blogon . Erre ma már senki nem bukkan rá, ezért elővettem, elsősorban azért, mert időközben több százezer honfitársunk távozott külföldre, és nem biztos, hogy tudják, mivel néznek szembe. A levél valóságos, nem kitalálmány, egy kanadás magyar írta.

________________________________

A hazatérő disszidens helyes döntését dehogy is kérdőjelezem meg. Ha most így nagy hirtelen próbálok visszaemlékezni, akkor azt mondhatom, hogy a barátságunk is tán annak köszönhető, hogy az írásaimon keresztül lemérhetted, mennyire hasonlóan látom én is a helyzetet. A novelláim itt élő magyar hősei, tulajdonképpen nem mások, mint egy rakás félresiklott sorsú szerencsétlen, akik a körülmények miatt már nem tudnak letérni a pályájáról, de azzal korántsem elégedettek. Igaz, ismerek olyanokat, akik be nem vallanák, hogy mennyire hiányzik a szülőföld, de nem kell atomtudósnak lennem, hogy rájöjjek, nekem is és önmaguknak is hazudnak. Elképesztő mennyiségű magyar filmekkel felszerelve csipegetnek valamit az otthon hagyott hangulatból és persze repülőre is ülnek rendszeresen, hogy hazalátogassanak. Ilyenkor úgy térnek vissza, hogy a világ minden kincséért nem tudnának már otthon élni, de azért kiderül, hogy a következő években újra tervezik a hazalátogatást. Hamis, hazug világ ez, és ha az ember bevallja, hogy mennyire fontos a szülőföld, akkor is tehetetlen. Sokan már nem képesek az ismételt újrakezdésre és végtére is, hazaköltözés esetén megint csak bele kéne szokni valami idegenbe, mert ez már akkor is egy külön világ, ha az utcán magyar szót hall az ember. Sokan – köztük jómagam is – abban reménykednek, hogy tán nyugdíjasként több időt tölthetnek otthon. De meddig lehet bírni egészségileg és anyagilag ezt a röpködős, sehová nem tartozó életmódot? Én tudom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, szóval az ember az idegen jóban is csak vágyakozhat a „legjobb ” után. Egyetlen mentségem van csak a jelenlegi állapotomra: Ha nem próbálom meg ezt a lépést, örök életemre szemrehányást tettem volna magamnak, hogy nem volt bátorságom hozzá. Fonák helyzet ez, de már kár keseregni rajta. A gyökerek pedig vannak, léteznek és bár láthatatlanok, de eltéphetetlenek. Van itt olyan magyar, aki annyira kanadai akart lenni, hogy a magyaros hangzású Csabát Zale -re változtatta. Nos ez a szivar igazán nem panaszkodhat, de azért kiderült, hogy egy kis ingatlan már várja odahaza, ha esetleg mégis a hazaköltözés mellett döntene. A magyarsága meg abban nyilvánul meg, hogy hazai műsort ad egy tévécsatornán, ahol az egyik fia szorgalmasan olvassa a híreket, reklámokat, magyarul, de mivel a srác már itt született, így a kettőkor-ból kétkor lesz és hasonlók. Hát így magyarkodunk mi errefelé.

___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
_____________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

A 14. születésnapomra (1947.02.11.) kaptam egy nevelő anyukát. Igaz, akkor már több mint egy éve velünk élt, de az nap volt az esküvőjük. Hogy miért pont az én születésnapomra időzítették, azt apámtól az élete végéig nem tudtam meg. Most meg már sose fogom. Minden esetre Manyi néni (akkor még így szólítottam) szülei nem tudták, hogy örüljenek-e vagy sírjanak. Annak örültek, hogy leányuk fogott magának egy férfit a férfihiányos, háború utáni időkben, na de + két gyerek? Sok idő nem volt a gondolkodásra, mert néhány héten belül húsvét jött.

A Manyi szülők Sashalmon laktak egy családi házban, amit a papa maga épített az I. világháború után kiparcellázott területen. Fürdőszoba, vezetékes víz, csatorna, gáz nuku, viszont volt villanyvilágítás, és rádióhallgatás, persze Szabad Európa Rádió, mi más? Manyi papa művezető volt a Lampartban, vagyis munkás arisztokrata, burzsúj, reakciós, Rákosi ellenes. A hátsó udvarban 4 disznót tartott, de csak kettő volt bejelentve, tehát kettő levághatott feketén (lásd a Tanú című filmet). Tyúkokat is tartott, így aztán volt sonka és főtt tojás, a húsvét hagyományos kellékei, amivel akkoriban csak kevesen dicsekedhettek, de persze nekünk ki kellett oda bumlizni – ez utóbbi kifejezést az új anyuka használta, aki közvetlenül az ostrom ujtán gyalog mászkált ki kajáért. Velünk a 75-ös villamos „végigszáguldott” a Rákóczi utón, ki egészen a Keleti pályaudvar jobb oldaláról induló HÉV szerelvényekhez. Onnan aztán a HÉV kidöcögött velünk a Gizella útig, ahol manapság sínek már rég nincsenek, csak a feltűnően széles út árulkodik a hajdan volt közlekedési útvonalról.

Megérkezésünk után első dolgunk volt a közeli templomba elmenni a „Feltámadásra”, amit nem lehetett kihagyni, mert nekem igazolást kellett vinnem a sekrestyéstől, hogy ott voltam a szent misén. Akkoriban ez még úgy ment. A hittant tanító plébánostól pedig rettenetesen féltünk, azt hiszem, mert így illett. Viszont mise után nekieshettünk a sonkának.

Nevelő anyám elővigyázatosságából kifolyólag nem reggeliztünk, vagyis délre már farkaséhesek lettünk. Arra nem emlékszem, hogy hány szelet sonkát és kenyeret kebeleztem be, de a 12 tojást jól megjegyeztem, mert Manyi mama hangosan közzé tette, hogy egy tucat tojás csúszott le a kamasz torkomon. Tehettem én róla, hogy 14 éves koromban zabáltam a legtöbbet?

Nevelőanyám megjegyezte, hogy egészen biztos rosszul leszek, ki fogom hányni az egészet, mert az teljességgel lehetetlen, hogy ennyi étel belém férjen. Aztán – mivel nem hánytam – kitalálta, hogy „direkt” ettem ennyit, mert „kunsztoztam”. Én persze – nevelő anyám véleménye szerint – „pimaszul” röhögtem. Erre ezért rákérdeztem, kiderült, hogy „pimasz” röhögés az, aminek egyáltalán nem lenne szabad megtörténni.

Ildikó húgom keresztapjának, apám gyerekkori jó barátjának, Kondorosi Karcsinak volt valami kötődése a Stühmer családhoz, így igen bőkezű nyuszi járt mifelénk. Hatalmas zacskó csokoládétojáshoz jutottunk, amit nevelőanyám szerint „nem kellett volna azonnal felzabálni”.

Aztán a sashalmi húsvéti sonkázásból hagyomány lett. Minden évben kivándoroltunk a Manyik szülőkhöz, persze nem csak húsvét ürügyén. Minden esetre én meg voltam elégedve a dologgal, mert Manyi mamánál mindig többet ehettem, mint otthon és ugye abban az időben Magyarországon élelmezés szempontjából senki se volt elkényeztetve.

Jut eszembe, Évával a sonkát már megvettük, meg is főztük, és ettünk is belőle, de hamar kiderült, hogy a gyomrom nagyon régen volt 14 éves.

_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
____________________________________________

Tibor bá’ online

Hazafiság a bolondok legfőbb megtévesztője (szerző: Eric Margolis): Éppen száz évvel ezelőtt a párizsi tömegek azt kiabálták, hogy „meg se állunk Berlinig”. A berlini tömegek viszont meg se akartak állni Párizsig. Ez után következett be a hazafiság minden idők legbutább következménye, az első világháború.

Most, 100 évvel később, mit hallunk mindenfelől? „Csapjunk oda Moszkvának az ukrán disznóságai miatt.” Egy tucat F-16 vadászgépet dobtak át a Baltikumba, egy teljes század F-15 vadászgépet helyeztek át Lengyelországba. Amerikai csatahajókat irányítanak a Fekete tengerre. Rövidre fogva, ez elég egy háború kirobbantásához, de nem elég a megnyeréséhez.

Putyinon kívül arra senki se emlékszik, hogy az Afganisztánban állomásozó 50.000 amerikai katona sorsa az oroszok jóindulatától függ, mert lelátásuk (és kivonulásuk) orosz légtéren keresztül történik.

Az ukrajnai helyzet romlásával kapcsolatban riasztó az a tudat, hogy az amerikai politikusok, és a társadalom nagyobbik fele kórusban kiáltja „meg se állunk ….. most éppen meddig? ….. ja, igen …..Harkovig” Miközben fogalmuk sincs, hol van Ukrajna, Harkovról már nem is beszélve.

A tudatlanság a nacionalizmus és az agresszió első számú üzemanyaga. — eddig a Margolis szöveg fordítása, ami jól jellemzi az amerikai oldalt. Mi szűrhető ebből le?

Az nyilvánvaló, hogy Washington irányítja a kijevi kormányt, akik a keddi hírek szerint T-72-es tankokat küldtek Kelet Ukrajnába, hogy kifüstöljék Putyin álruhás épületfoglalóit. De végül is hogy jutottak idáig, és mi várható?

Ennek megítéléséhez tudnunk kell, hogy (mint az átlagos orosz értelmiségiek) Putyin kitűnő sakkjátékos, Obama pedig még sakkozni se tud. Washington évek óta próbál rendszerváltást kierőszakolni Ukrajnában, amivel Moszkva tökéletesen tisztában volt. Washington célja egy USA barát kormány, ami Ukrajnát mind gazdaságilag, mind pedig katonailag Ukrajnát tökéletesen kiszolgáltatja a Nyugatnak. Ezt Moszkva nem tudta megakadályozni, de ezért a vezér áldozatért már kapott egy bástyát (Krím-félsziget), és még egy futót és egy lovat is akar (a keleti megyék), és meg is fogja őket szerezni.

Obama nem tud sakkozni, de ragyogó póker játékos. Most tehát blöfföl egy nagyot, utasította Kijevet, hogy tegyen úgy, mintha minden eszközzel készülne letörni az orosz ajkú ukránok lázadását. Közben a másik oldalon ott vannak az orosz egységek bevetésre készen. Mi történhet?

A két szemben álló hadsereg elfoglalja állásait egymástól mondjuk 100 kilométerre, miközben az amerikai zsoldosok nekimennek az orosz felkelőknek. Ez tehát még egy blöff, lép-e Putyin?

Putyin lépni fog, és az oroszok szarrá verik az ukránokat. Ezzel a labda átkerült a másik térfélre. Ukrajna nem NATO tag, nem lehet megvédeni.  Washington elküldheti a legmodernebb fegyvereket amerikai „önkéntesekkel”. Amire Putyin bevetheti a legmodernebb orosz fegyvereket. Jó kis „hadgyakorlat” kipuhatolni, mi történne, ha a két nagyhatalom egymásnak menne. Fog-e? Szerintem nem. Ugyanis, amíg proxykon keresztül harcolnak, nem kell az atomhoz nyúlni, amint ténylegesen szembekerülnek egymással, az emberiség sorsa megpecsételődött. Ezt mindenki tudja.Be lesz dobva a gázcsap elzárástól kezdve minden, de a végén Ukrajna keleti része az oroszoké lesz. Ukrajna a lehető legmélyebb gazdasági összeomlásba zuhan. A kárpátaljai magyarok hullámokban fognak ide menekülni. Mind a két oldalon be fog indulni egy újabb fegyverkezési verseny, aminek az oligarchák örülni fognak. Miközben mi el leszünk árasztva a leghatásosabb propagandával. Orbán pedig szarban lesz, amiért Putyinnal haverkodott, de egy ügyes húzással ki fog belőle hátrálni. – Rajtam pedig röhögni fogtok, hogy mekkorát tévedtem. 😀

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Marc Faber (remélem, nektek nem kell bemutatnom) szerint a tőzsde az 1987-es év hirtelen bekövetkező összeomlását készül felülmúlni – jelenti a CNBC.

A meginterjúvolt Faber  múlt csütörtökön a CNBC „A jövő hírei” (Futures Now) műsorban azt állította, hogy a következő 12 hónap folyamán nagy valószínűséggel az 1987-es tőzsdei események megismétlődhetnek. Aztán rámutatott, hogy a folyamat az Internet és biotechnológia ágazatokban már beindult.

Viszont vannak olyan befektetési tanácsadók, akik ezzel nem értenek egyet. Csakhogy Fabernek eddig még mindig beigazolódott a jóslata. Szerinte a beruházók kezdenek rádöbbenni, hogy a FED-nek  Federal Reserve fogalma sincs, mit kellene tenni. Ez viszont jelentős kereslet visszaesést von maga után.

Faber egyértelmű jóslata szerint az S&P legalább 20 százalékot, de inkább 30-at vissza fog esni. Ehhez tegyük hozzá, hogy Faber az 1987-es típusú összeomlást, először 2013 augusztusában jósolt, ami után máig a S&P 500 9 százalékot emelkedett. 😀

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Már többször húztam párhuzamot Rákosai Mátyás és Orbán Viktor között. Azonban mára kiderült, hogy Orbán könnyedén gyűri Rákosit a szivarzsebébe. 44,5 százalékos szavazásból 67 százalékos képviseletet faragni nem semmi. Ezen kívül a 120.000 külhoni magyar 95 százaléka se piskóta, amit egyszerű levélben ejthettek meg, míg a megélhetésük miatt külföldre távozóknak személyesen kellett utazgatni akár 100 kilométereket is. Na persze ők 95 százalékban a Fidesz ellen szavaztak (volna). Rákosinak ilyesmiket nem sikerült kisütni, ő még úgy tudta, hogy a népnek a pofájába röhögni nem okos dolog, ami néhány évvel később igaznak bizonyult.

1947-ben 14 éves kamasz voltam. A nyár végén feljöttünk a félegyházi nyaralásból. A srácok augusztus végén izgatottan avattak be a legújabb buliba: a pártházakban lehet kapni felragasztható matricákat. És valóban, Kérésre adtak egy köteg tenyérnyi méretű matricát, amit csak meg kellett nyalni, és ráragasztani valamire. Ez a valami rendszerint egy másik párt matricája volt. Hogy ki mit ragasztott azt a szülőktől átvett nézet szabta meg. Az én apám Parasztpárti volt, olyannyira, hogy rajta volt a Parasztpárt képviselő jelöltek listáján, de persze nem került be a Parlamentbe, ami néhány évvel később már szerencsének számított.

Akárcsak most, akkor is rengeteg párt volt, nem is nagyon kaptak 10 százaléknál több szavazatot. Kivétel képzett a Kommunista Párt a maga 22 százalékával, amit (természetesen) trükközéssel ért el. Érdekes emberi tulajdonság, hogy minél jobban leszarja egy politikus a népet, annál inkább csal, hogy hivatkozhasson a népakaratra.

A magyar bolsevisták – Orbánhoz hasonlóan – néhány héttel korábban megváltoztatták a választásjogi törvényt, amivel sikerült kb. egy millió szavazó alól kihúzni a lehetőséget, és az csak természetes, hogy ezek nem MKP szavazók lettek volna. És persze Rákosi is taktikázott az átjelentkezésekkel. A törvény szerint, aki a lakóhelyén nem tudott szavazni, az kapott egy úgy nevezett „kék-cédulát” amivel bárhol leszavazhatott a kék-cédula ellenében.

A választást augusztus 31-ére tűzték ki, amikor is szép idő volt, ahogy az nyárutóhoz illik. A szülők el voltak foglalva, mi pedig rohangáltunk az utcán. A legközelebbi szavazó helyiség a mi házunkban volt kialakítva egy nagyméretű üres üzlethelyiségben. Egyszer csak megállt a ház előtt egy orosz teherautó, amiről 20-30 overallba bújtatott férfi szállt le, berohantak a választó helyiségbe, kezükkel lobogtatva egy-egy kék-cédulát. A látvány egyértelmű volt. A törvény szerint a szavazásukat el kellett fogadni, és az is nyilvánvaló volt, hogy visszaszállás után a teherautó elrobogott velük egy másik szavazóhelyiséghez, ahol elővettek egy-egy újabb kék-cédulát, teli volt vele a zsebük. Utólagos becslések szerint ily módon kábé 100 ezer extra szavazatra tettek szert a komcsik. Egy év se kellett, és jött a fekete leves, úgy hívták, hogy „Fordulat éve”. Rákosi 22 százalékból csinált „kétharmadot”, de inkább hármat. Aki nem tudta, hogy hova kell szavazni, az hamarosan Recsken találta magát, esetleg csak a hortobágyi rizsföldeken, amit úgy hívtak, hogy kitelepítés. Mert ha egy diktátor kiszolgálójának megtetszik egy épület, vagy bármi más, az gátlástalanul megszerzi magának, és ez azóta se változott.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
__________________________________________________

Tibor bá’ online

Kálmán Olga meghívta Schiffer Andrást egy jól betervezett utálkozásra, és mindjárt az elején alá tolta a sámlit: mit szól ahhoz, hogy a kormány tisztára akarja mosni az országot, aminek érdekében arra céloz az emlékművel, hogy mindenért a „német sas” felelős?

Erre Schiffer nagyon határozottan kijelenti, hogy ez nem más, mint túlméretezett hisztéria. Kálmán kartársnőben megállt az ütő. Ilyen még nem volt praxisában, hogy lelki szövetségesének feldobott magas labda nem hogy a levegőbe marad, hanem visszaesik saját fejére. A nő hápog, de ez nem minden. A rutinos (?) újságírónő kiesik a szerepéből és leáll vitázni. Tökéletesen megfeledkezik arról, hogy neki kérdezni kellene és pedig úgy, hogy az interjú alanya minél többet eláruljon a kérdezett témáról. Aztán nem csak vitázik, de kifejezetten presszionál. Elképesztő hiba! Schiffer újra és újra pontosít. Egyértelműen utal arra, hogy felmenői közül hármat is deportáltak, de dátum szerint mind 1944. március 19. után történt. Majd finoman odavágja, hogy az ATV ugyanazon néhány baloldali politikust-szakembert hív meg „beszélgetésre”. Később „kikéri magának”. Kálmán Olga se hagyja magát, kijelenti, hogy Schiffernek „nincs igaza”, később állítja, hogy „kissé mérges”, „iszonyatosan feszült”. A riporter minősíti alanyát, sőt már-már sértegeti. Mindenki érzi, hogy ott lóg a levegőben: „bameg, micsoda zsidó vagy te?” De csak annyit mond, hogy ez Schiffernek csak a magánvéleménye. NEM, válaszol a meggyanúsított, ez az LMP véleménye. Valóságos TV csemege. Ez a Schiffer egy igazi karakter, aki Kálmán Olgát a helyére tette. – De mi történt valóban?

Lényegében az ATV sztár riportere, Kálmán Olga ezzel az erősen szakmaiatlan kirohanásával megteremtett egy hatalmas alkalmat, hogy Schiffer Andrásból előbújjon a zsidó, és Olgicával együtt utálkozzon egy nagyot. De Schiffer ennél sokkal okosabb, gyorsan ráébredt, ez itt egy ragyogó lehetőség, hogy maga mellé állítsa azokat, akik nagy vonalakban egyetértenek vele, de nem zsidók, és akik az LMP-t zsidó gyülekezetnek tartják, és mint ilyen eszük ágában sincs rájuk szavazni. Ezek most láthatják, hogy Schiffer igazi hazafi, becsületes, tisztán látó politikus, aki szerint sokkal nagyobb problémák vannak, mint egy nyavalyás szobor felállítása. Tisztelt választó polgárok, kicsit most már késő, de legközelebb tessenek rám szavazni.

________________________________________________________________
________________________________________________________________
_____________________________________________________

Nincs új poszt, mert lázasan meg akarjátok vitatni a

választásokat. Akkor folytassátok itt.

A 200. hozzászólás ez volt:

Observer Says:
2014.április.9th. at 22:11   edit

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________
_____________________________________________________

Tibor bá’ online

Gyerekkoromban, jó 60 évvel ezelőtt, gyakran hallottam apáméknál összegyűlt felnőttek szájából, „majd jön a sárga veszedelem”, és jelentőségteljesen összenéztek. Én pedig megborzongtam ettől a ki nem mondott, titokzatos sárga veszedelemtől. Aztán, kicsit később Csan-kai-sek veresége és Mao-cse-tung győzelme után a 600 milliós Kínából „elvtársak” lettek, igaz a dicsőséges Szovjetuniótól kissé független elvtársak, ami a kapcsolatok hullámzásához vezetett. Gyerekkoromban hallott „veszedelem” sehogy se akart bekövetkezni. Inkább a kínai és orosz katonák lövöldöztek egymásra a nagyon távol kelten egy kis vacak folyó két partja között. Ami a sárga veszedelmet illeti, a hirdetőiket „borúlátó vén okoskodok” könyveltem el magamban, és ha meggondoljuk, ma már én is a sorsukra jutok, csak ki kellett várnom. Majd jött a „kulturális forradalom”, meg a „négyek bandája”, aztán az 1 milliárd átlépése és az „egy család = egy gyerek” mozgalom, de erre már nem is volt érdemes odafigyelni. [Különben alaposan visszaütött a dolog, mert ahogy ma a dolgok állnak 40 millió fiatal férfinek nem jut feleség. Erre gyorsan hoztak egy új törvényt, aminek értelmében, ha két egyke házasodik össze, akkor lehet nekik egy második gyerekük is. Igen, de a két egykéknek semmi kedvük második gyerekhez, mert ott is beütött q fogyasztói társadalom és nem hajlandók csökkenteni az életszínvonalukat holmi gyerekvállalással.] Aztán lett nálunk egy rendszerváltás, ami után egyszeriben mindenkinek szabad volt csinálni mindent, és mire körülnéztünk nagy halom kínait láttunk árulni negyed áron mindent, ami csak eszükbe jutott. Igaz, hogy az 1 milliárd kínaiból időközben másfél milliárd lett, de a kínai GDP 26 év alatt megtízszereződött. Nem 10 százalékot növekedett, nem 100 százalékot növekedett, hanem 1000 %-ot. Ebben a pillanatban az USA 2.400.000.000.000 dollárral tartozik Kínának. Ezt Amerikában úgy mondják, hogy 2,4 trillió $. Mit jelentenek a valóságban a fenti adatok?

Az USA fokozza katonai fellépését a nemzetközi terrorizmussal szemben. Ugyanakkor Kína felavatta a Világ leggyorsabb, nagy távolságú vasútvonalát. Az expressz vonat 3 óra alatt fut be 1100 km távolságot két nagyváros között. Az amerikai expressz Boston és New York közötti 300 kilométert 3 és fél óra alatt teszi meg. Kína 17 milliárd dollárt költ 2012-ig, hogy megépítsen 18.000 km ultramodern vasútvonalát. Az USA politikája az iszlám-veszedelemmel való szembe helyezkedés. Az egy évtizede tartó háborúskodás sok százmilliárd dollárt vont el a fogyasztói gazdaságtól. Kína infrastruktúrát épít ki a gyártókapacitások és a munkaerő piac között. Az Fehér ház és a Kongresszus segélyekkel látja el a katonai-gyarmatosító, a világ legrasszistább országát, Izraelt, amivel másfél milliárd muszlimot fordít maga ellen. Közben 1,4 trillió dollárt különít el a Wall Street és a katonai komplexus megsegítésére, aminek következtében a munkanélküliség a duplájára nőtt (<10%). Miközben a kínai kormány gazdaságélénkítő programot dolgozott ki, aminek következtében a gazdaságuk évi 8 százalékkal nő, és ezzel jelentősen csökken a munkanélküliségen, valamint kapcsolatokat fejleszt ki Ázsián kívül Afrikával és Latin Amerikával. Az USA 60 milliárd dollár költ belföldi biztonsági intézkedésekre, lehetséges terroristákat kergetve. Ezalatt Kína 25 milliárd dollárt költött, hogy bebiztosítsa a jó kereskedelmi kapcsolatokat az oroszokkal.

Megállapítható, hogy az ázsiai országok, élükön Kínával a Világ vezetését vették célba, jelentős hazai és külföldi beruházásokkal, amiket az ipari gyártás, szállítás, technológiai fejlesztés, bányászás és ásványkincsek feldolgozására fordítanak. Eközben Amerika világhatalma és társadalmi kohéziója csökken, aminek oka a katonai erőre támaszkodó birodalmi mánia és a spekulációra épített gazdasága. Washington szövetségeseket keres apró ázsiai diktatúrákkal, miközben Kína folyamatosan növeli kereskedelmi kapcsolatait és megállapodásokat köt olyan jelentős országokkal, mint Oroszország, Japán, Dél-Korea, stb. Washington megfojtja a hazai gazdaságot, hogy finanszírozni tudja a háborúit. Kína viszont ásványkincseiből és energiájából hazai munkahelyeket teremt. Amerika a haditechnikát fejleszti, hogy a kliens országaiban tevékenykedő lázadókkal elbánjanak. Kína viszont a versenyképes áruk előállítása érdekében civil technológiát fejleszt. Amerika támaszpontjait fejleszti a Közel keleten, Dél Ázsiában, Kelet Afrikában. Kína 25 milliárd dollárt költött infrastruktúra építésére Afrikában. Kína sok milliárd dolláros kereskedelmi szerződéseket köt Iránnal, Venezuelával, Brazíliával, Argentínával, Csillével, Peruval és Bolíviával, bebiztosítva ezzel a stratégiailag fontos energiahordozók, ásványkincsek és élelmiszerek importálását. Miközben Washington 6 milliárd dolláros katonai segítséget ad Kolumbiának és Hondurasnak, hogy katonai lázadást szítson vele. Közben elítéli Brazíliát és Bolíviát, mert gazdasági kapcsolatban állnak Iránnal. Kína fokozza gazdasági kapcsolatait feltörekvő Latin amerikai országokkal, amelyek a Dél amerikai populáció 80 százalékát teszik ki, miközben az USA a tönk szélén álló Mexikó mögé áll, a kontinens leggyengébben teljesítő országa mögé, ahol drog bárok uralják a társadalmat.

Összefoglalva: Ugyan a kínai kapitalizmus kizsákmányolja a dolgozókat, a társadalmi egyenlőtlenség nagy, a közszolgáltatások hiányosak, hatalmas beruházások miatt tömegeket telepítenek ki lakhelyükről. Ugyanakkor sok millió munkahelyet teremtettek, a szegénységet gyorsabban felszámolták, mint a történelemben bárhol, bármikor. Kína nem bombáz le más országokat. Viszont az amerikai kapitalizmus egy gigantikus katonai gépezetet tart fenn, ami a hazai fogyasztás és életszínvonal rovására megy. Kína beruház nyersolajban gazdag országokba, az USA lebombázza őket. Kína ellátja evőeszközökkel az Afganisztáni házasságra lépőket, az USA robotrepülőkkel támadja meg az esküvői menetet. A kínai gazdaság fejlődik, az amerikai gazdaságot maga alá gyűri a végtelen hadviselés. Kína magához csalogatja a világ fogyasztóit. Amerika tevékenysége terroristákat szül. A volt behemót hatalmát vesztve, tehetetlen mérgében kiszámíthatatlan örültségre is képes. Gyermekkorom sárga veszedelméből jenki veszedelem lett.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________

Tibor bá’ online

Vasárnap látott napvilágot az IPCC ez évi jelentésének előzetes ismertetése „Climate Change 2014: Impacts, Adaptation, and Vulnerability – SUMMARY FOR POLICYMAKERS” cím alatt, amiről a magyar médiák már beszámoltak. Mint mindig az IPCC megfogalmazásai, az angolszász világ ízlésének megfelelően, óvatosak, a magyar fordításoknál a jelentés éle letompul, amit a fordítók nem szoktak figyelembe venni. Erre jó példa a másnap közzétett ausztrál poszt, amit Deborah Snow és Peter Hannam állítottak össze a következő cím alatt: Climate Change Could Make Humans Extinct, Warns Health Expert – vagyis: „A klímaváltozás az emberiség kipusztulását okozhatja”.  Aztán a szövegből kiderül, hogy a feltételes mód alkalmazása felesleges finomkodás. Ugyanis a két egészségügyi (nem klimatikus) szakember a következőkkel nyit: A Föld olyan gyors ütemben melegszik, hogy amennyiben nem állítjuk le a folyamatot, az emberiség kihalhat. – Magyarul, ha továbbra is autókázunk, zabáljuk az energiát, stb. Miközben egyértelműen világos, hogy az emberiségnek esze ágában sincs változtatni az életmódján, illetve vágyainak a célpontján.

A dolog roppant egyszerű, kevesebb, mint 100 éven belül a Föld átlaghőmérséklete legalább 4 °C-al meg fog növekedni, ami olyan mértékben változtatja meg a környezetet, amihez ilyen rövid idő alatt az emberi faj képtelen alkalmazkodni. És milyen igaz, csak nézz körül! Az idei enyhe tél miatt soha nem látott kullancs invázió várható, és a vizeink máris teli vannak szúnyog lárvákkal. Ezek a paraziták nem csak vért szívnak, teszik kellemetlenné az életet, de súlyos fertőzéseket is terjesztenek már ma, nem 2100-ban. És ami érdekes, hogy a friss IPCC jelentés ezzel a szegmenssel egyáltalán nem foglalkozik. Pedig az élelmiszertermelés legalább 40 százalékkal vissza fog esni, ami széleskörű éhezést jelent. A nyári hónapokban az emberi tevékenység jelentősen fog csökkenni a hőség miatt. A hideg időjárás okozta egészségkárosodás visszahúzódását a hőség okozta elhalálozás messze felül fogja múlni. Ezeket persze már eddig is tudtuk, de most a szakemberek kezdenek előjönni az agyonhallgatás homályából.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_________________________________________________

Tibor bá’ online       

A világ aranytermelése 2700 tonna évente, amiből a kínaiak 1700 tonnát vásárolnak fel. A kínaiak tudják, mit csinálnak, alternatívát akarnak nyújtani azoknak, akiknek ma már teli van a hócipője a fiat pénzzel, aminek a mértéktelen nyomása egy ellenállhatatlan kísértés. De nézzük az ide vezető utat!

Az 1930-as években John Maynard Keynes elmélete gyökeresen kiirtotta az aranyfedezet intézményét. A különböző kormányok mindent megtettek, hogy a keynézian elv érvényesüljön, bár a folyamat tovább tartott, mint azt betervezték. Az aranyfedezetnek sikerült fennmaradni egészen Nixon elnökségéig, aki 1971-ben adta meg a kegyelemdöfést. Ez lett volna az arany halála és a papíralapú boldog, gazdag évek kezdete. A új korszak némi monetáris gubanccal kezdődött, aminek következtében, amiért 1967-ben egy dollárt kellett fizetni, azért ma 10 dollárt kell, ami 40 év alatt egy kicsivel több mint 1000 százalékos infláció (nálunk legalább 2500 százalékos).

Kedves olvasó, légy üdvözölve a papírpénz birodalmában, ahol a kormányok és a jegybankok annyi pénzt nyomnak, amennyit akarnak, mert semmi sincs, ami határt szabhatna. A pénznyomtatási ámokfutás utolsó akadálya az aranyfedezet volt. Aranyfedezet nélkül az infláció nem csak beépült a rendszerbe, de átvette felette az irányítást is. A jegybankok  nem eltűrték az inflációt, hanem „betervezték”, mint az „egészséges” gazdasági fejlődés zálogát.

Közben az arany – ha hiszed , ha nem – nem tűnt el. A beruházok nem feledkeznek meg róla, különösen nem, gazdasági gondok idején. Az arany megmaradt a legstabilabb, legkönnyebben eladható, legmegbízhatóbb vagyontárgynak, ráadásul tárolását tekintve, minden más árucikkhez képest a legpraktikusabb, a leggazdaságosabb és leginkább időtálló.

Ha ez igaz, akkor miért nem mennek vissza az aranyfedezethez? Mert az oligarcháknak nem érdeke. Amikor az értéktelen papírpénz szóba kerül, az ellenzők azonnal felzúdulnak. A Világbank elnöke, Robert Zoellick nemrég tett egy halvány megjegyzést az arannyal kapcsolatban, mindössze azt sugallta, hogy talán az arany árát figyelembe lehetne venni a monetáris politika kiértékelésénél. És mi történt? Zoellickre ráhúzták, hogy a világ leghülyébb embere. A New York Times előhalászott egy szakasznyi közgazdászt, aki napestig bizonygatták, hogy az aranyfedezet nem hozna helyre semmit, sőt bevezetése nagyobb instabilitást okozna, amihez képest a 29-es gazdasági világválság gólyafing lenne, és leírhatatlan emberi szenvedés járna nyomában. Robert Zoellick megjegyzése valamire azért jó volt, kiderült, hogy a mainstream média, a kormány, és a jövedelmüket féltő közgazdászok hada, érthető okokból kifolyólag, gyűlöli az aranyfedezetet. Ugyanis aranyfedezet nélkül az általuk oly nagymértékben kedvelt papírpénz lehetővé tesz számukra mindenfajta trükk alkalmazását. Tény az, hogy az aranyfedezet a jegybankok flexibilitását és beavatkozási lehetőségeit korlátozza, aranyfedezet mellett a jegybank nem avatkozhat be a gazdaság „fellendítése” érdekében, arany fedezett mellett a veszteséges bankokat nem lehet „megmenteni”. Ez természetesen jó a népnek, de nem jó a bankároknak. Jó a népnek, mert a hatalom a nép kezében van, nem pedig a bankárok kezében. A pénz nem válik digitális elszámolássá, hanem megfogható érték marad.  Valós arany fedezett mellett nincs is szükség központi bankra. A kereskedelmi bankok pedig csak egyszerű vállalkozások maradnak, akiknek az ügyleteik mögött nem puszta, és áttekinthetetlen számok állnak, hanem tényleges értékek. Senki nem használhatja fel a monetáris rendszert mások kirablására. A kormányok csak annyit ,költhetnek, amennyi bevételük van. A külkereskedelemben nincsenek átváltási problémák, mert az arany fedezett egyértelművé teszi egy valuta értékét.

Viszont azok, akik gyűlölik az aranyfedezetet, nem akarnak semmiféle monetáris reformot, nekik minden úgy jó, ahogy van.

Nem  valószínű tehát, hogy a papírpénz a közeljövőben átváltható lesz aranyra, ezüstre, vagy bármi más valódi értékre. De azért valami történhetne, mert a jelenlegi káosz nem elfogadható. Végül is a vita nem a monetáris politikáról szól, hanem arról, hogy milyen lesz a jövő társadalma. Az emberek életébe egyre jobban beavatkozó állam árnyékában sínylődő társadalom, vagy olyan, amelyben az emberi szabadság garantálva van. Ez természetesen egy költői felvetés, mert az uralkodó elit a hatalmát magától még soha nem adta fel az emberi történelem folyamán, csak úgy, ahogy az arany értéke se szűnt még meg.

Ezt azonban a kínaiak át tervezik húzni, és ugye a zászló nekik áll, nem a dekadens USÁ-nak. Tehát akkor teszed okosan, ha tartalékaidat, megtakarításaidat aranyban tartod. és akkor beszéljünk erről!

Az Európai Unió előírta (Magyarország számára is), hogy a befektetési aranyat (ellentétben az arany ékszerrel) nem lehet semmiféle adóval sújtani. Szabad tehát az út a befektetés felé. Ennek milyen módozatai vannak?

Van néhány vállalkozás Magyarországon, amelyek aranyat adnak és vesznek. Egészen pontosan a tőlük megvett befektetési aranyat kérésre visszavásárolják a mindenkori árfolyamon. Az eladási és vételi ár közötti különbség az ő hasznuk, ami azért nem csekély. Konkrétan a www.aranypiac.hu esetében 15%. Vagyis például a 35.655 forintért eladott 1 dukátost 30.765 forintért veszik vissza (az nap). A dolognak két szépséghibája van. Már volt olyan cég, aki felvette az összegeket, de nem adta át az aranyat, ami helyett csődöt jelentett be. Ez nem azt állítom, hogy az „Aranypiac” csődbe juthat, csak azt, hogy ilyen már bekövetkezett. A másik hátrány, hogy a személyes felkeresés nem túl egyszerű, mert a XVIII. kerületben vannak.

Alternatíva a kizárólag befektetéssel foglalkozó osztrák bankok. A séma igen egyszerű. Tetszés szerinti összeget átutalsz a banknak, ahol nyitnak számodra egy „aranyszámlát”. Vagyis az átutalás napján érvényes árfolyamon a számládon meg fog jelenni a megfelelő arany grammokban kifejezve. Ha tehát ma átutalsz 100.000 forintot, akkor a számládon meg fog jelenni 10,557 gramm arany. Ha a következő hónapban további 10.000 forintot utalsz át, akkor ehhez hozzácsapnak 1,055 grammot, azaz lesz a neveden 11,612 gramm, amennyiben az árfolyam egy hónap alatt nem változik (persze változik). Ez tehát gyakorlatilag egy takarékbetét, ahol nem kapsz kamatot, de az arany árának felfelé kuszásából kifolyólag egyre több pénzt kaphatsz az aranyadért. A számládról természetesen bármikor levehetsz pénzt, vagy akár az egész arany mennyiséget elkérheted. Ráadásul kisebb árréssel dolgoznak, mint az arany forgalmazók. Nem kell személyesen elmenni, és mivel ezek a bankok más bank tevékenységet nem folytatnak, elméletileg nem mehetnek csődbe, ráadásul az osztrák állam szavatolja a betéted sértetlenségét. Nem utolsó sorban nem rabolható el tőled, és mégis biztonságos helyen tárolt fizikai aranyat birtokolsz, amit bármikor kézhez kaphatsz. Plusz, az arany most relatív olcsó, most érdemes befektetni, mert emberi számítás szerint a hozam felülmúlhatatlan lesz.

Ha érdekel a téma, akkor kérj további ingyenes útbaigazítást az alábbi E-mail címen: laszlo.bernath0513@gmail.com .

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Nem tehetek róla kakukktojásnak születtem. 1938 májusában, anyám oldalán ott csoszogtam az Eucharisztikus  kongresszus körmenetében, nem sokkal később pedig megbuktam hittanból. Nem semmi, mert éveken át nem volt rá példa,hogy valaki megbukjon hittanból. Lehet, hogy késői típus vagyok, ugyanis az egyszereggyel is voltak problémáim [ezt manapság szorzótáblának hívják], de a gondos pedagógusok ügyeltek rá, hogy kivétel nélkül mindenki megtanulja, akit beírattak az iskolába, még mielőtt betöltené a nyolcadik életévet. Tízévesen már a nagy-egyszeregyet is fújtuk, vagyis 10 és 20 közötti számok szorzatát 2-től 9-ig. Például 3×17=51. Ez nekem nevezetes, mert néhány évvel ezelőtt feladtam a postán 3 levelet, amikor még 170 forint volt egy bélyeg. Az ablak másik oldalán egy fiatal nő ült 3 centis lila műkörmökkel, kék tetkóval a felkarján, néhány pircinggel az orrcimpájában. Én kértem három bélyeget és letettem eléje egy ötszázast és egy tízforintost. A posta alkalmazott elővett egy kalkulátort, beütötte a 170×3-at, majd csodálkozó hangon megkérdezte: honnan tetszett tudni? Mit lehet erre válaszolni?

Akkoriban nem voltak még kalkulátorok, számolni papíron számoltunk egy ceruza segítségével. Persze voltak segédeszközök. Annak, aki egész nap számolt adtak egy mechanikus számológépet. Apámnak is volt ilyen, a nagykereskedők megengedhették maguknak az ilyen luxus beruházásokat. Gyerekkoromban sokat játszottam a saját Facitunkkal, nem lehetett megunni. Ha nem volt fontos az abszolút pontos eredmény, akkor ott volt a logaritmus táblázat, aminek segítségével szorzás helyett csak összeadni kellett. Erre alapozva megalkották a logarlécet, ami elfért a szivarzsebben, igaz, félig kilógva belőle. A mérnökök állandóan magukkal cipelték jártukban –  keltükben a műhelyek gépparkjai között, ahogy az orvosok a nyakukban lógó sztetoszkópot, a betegek között. Mindkettő tekintélyt kölcsönzött. Sok mérnököt láttam kilógó logarléccel a zsebében, de olyat, aki ténylegesen használta volna, soha.

Az általános felső tagozatában százalékszámítás, kamat és kamatos-kamat számítás is belefért a tananyagba. Nem volt kérdés, hogy ezeket tudni kell. Semmi kétség afelől, hogy a tananyagban ez ma is benne van, de akkor a felnőtt lakosság, az utánam jövő generációk miért nem tudják alkalmazni? Miért van az, hogy olyan fogalmakat használnak a mindennapi beszédben, mint exponenciális, nagyságrend, stb.,  miközben fogalmuk sincs, hogy mit takarnak a kifejezések.

Gyerekkoromban a játékboltok kirakatában még ott volt az abakusz, ami játékosan segített behelyezni a gyermeki fejbe a mennyiségek fogalmát, ami után az iskolai oktatás könnyebb feladatnak bizonyult. A mai gyerekek az okos telefonok képernyőit tapogatják. Nekem úgy tűnik, hogy az okos telefonoktól a gyerekek egyáltalán nem lesznek okosabbak, de majd meglátjuk! 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_________________________________________________

Tibor bá’ online

Ifjúkorom nagy kedvencének, G.B. Shawnak meg volt a maga véleménye a közgazdászokról: „If  all economists were laid end to end, they would not reach a conclusion.” Ami túl szellemes ahhoz, hogy tisztességesen le lehessen fordítani magyarra, de teszek egy kísérletet: „Ha a világ összes közgazdászát egymásra raknák, akkor se érnének el egy konklúzióra.” Ez akkor jutott az eszembe, amikor néhány napja egy „hozzászóló” belepiszkított a kommentek közé, és tolvajnyelven közölte velem, hogy hülye vagyok. Mert nem értek a hitel témához. Ugyanis a hitel téma olyan ágas-boga, hogy külön fakultása van a közgazdasági egyetemeken. Egy szemeszter, a helyi valutában történő hitelfelvétel. Egy másik szemeszter a más valutákban történő hitelfelvétel, és végül egy harmadik szemeszter a kamattal foglalkozik. A felvételi vizsgán pedig tudni kell százalékot számítani. Mivel be van tiltva a jelzálog bejegyzést a valutában felvett hitelre, még az is benne van a kalapban, hogy érettségihez kötik a hitelkérelem benyújtását. Ennek ellenére a felvetés jogos! Ki valójában a hülye? Ugyanis a G-20 találkozókon kiderül, hogy a világ legjobb közgazdászainak a véleménye éles ellentmondásban van egymással. Vannak, akik szerint a válságból, adósságspirálból (nevezd, aminek akarod), megszorító intézkedésekkel, szigorú takarékossággal lehet kijutni. Mások szerint viszont a helyes taktika pont az ellenkezője, az államnak hatalmas kölcsönöket kell felvenni, amivel élénkíteni tudja a gazdaságot, és akkor egycsapásra minden megoldódik. Mondjuk az egycsapás költői túlzás, mert az USA esetében a megoldódás minimum 5 éve várat magára, pedig ők aztán költöttek. Ami mégis csodálatos, hogy az embereknek nem tűnik fel, hogy ezek a sokdiplomás közgazdászok össze-vissza beszélnek. Amíg csak Gyurcsány és Orbán emberei feszültek egymásnak, addig a dolgot el lehetett intézni azzal, hogy a politikusok ígérgetnek, hazudnak és lopnak. Na, de a G-20 tanácsosai? A világgazdasági káosz esetében, amikor a játék nem babra megy, hanem 7 milliárd ember bőrére?

Én már többször kijelentettem, hogy nem vagyok közgazdász, tehát „hivatalosan” nem értek a témához, de úgy tűnik, hogy a profik se értenek, meg aztán nem is kell érteni. Mindenki azt mond, amit akar. Én például azt mondom, hogy ha van felesleges pénzed, vegyél aranyat, pláne most, hogy lement az ára. De miért? Szokásomhoz híven, Ádámtól és Évától kezdem. Egy átlag tehetséges fiatal férfi, vagy nő eldönti, hogy mi szeretne lenni. Tegyük fel, hogy cukrász. Ekkor beiratkozik a megfelelő helyre, ahol elmondják neki a cukrászsághoz kapcsolódó megfelelő ismereteket, levizsgázik belőle, majd elmegy egy cukrászdába dolgozni, és ellesi a mindennapi fogásokat. Roppant figyelmes, semmi nem kerüli el a figyelmét, és egy idő után mindenki meg van vele elégedve. Ettől kezdve a példánkban szereplő személy cukrászsütemények készítésével fogja keresni a kenyerét. Viszonylag rövid időn belül elsajátítja a kellő rutint, és már bekötött szemmel is képes fél óra alatt elkészíteni egy teljes tepsi francia krémest. Idővel kinevezik főcukrásszá és minden újonc tőle kér tanácsot erre-arra, ő pedig bölcsen osztogatja tanácsait. Egy szép napon azonban a konyhában a gázsütőt lecserélik egy ultramodern lézeres sütőre, ami sok minden olyat is tud, amit a gázsütő nem tudott. Az első tepsi krémes totálisan elbaszódik. Az igazgató mérges és utasítja a főcukrászt, hogy nézzen utána a dolognak. A főcukrász a krémes fiúnak elmondja, hogyan kell elkészíteni a krémest, amire a krémes fiú bólogat (hiszen pont úgy csinálta), és a következő tepsi krémes is el lesz baszva. Az igazgató kirúgja a főcukrászt és felvesz egy másikat, aki még szintén nem látott életében lézersütőt. Természetesen, az új főcukrász is beletesz apait-anyait, minden tudását és rutinját igénybe véve elbassza a következő, immáron harmadik tepsi krémest. És akkor jön Tibor bá – aki nem cukrász – és azt mondja az igazgatónak. Tisztelettel, a baj abból származik, hogy a híres-neves, hatalmas fizetéseket zsebre vágó főcukrászok még életükben nem láttak lézersütőt. Ezzel krémest nem lehet úgy sütni, mint a gázsütőkkel lehetett. Figyelembe kell venni a lézersütő tulajdonságait, és annak megfelelően kell sütni a krémest.

A helyzet tehát az, hogy a világ közgazdászai nem ismerik a lézersütőt, erről nem tanultak, fogalmuk sincs, hogyan kell vele sütni. Sőt, tovább megyek, észre se vették, hogy bejött a képbe egy lézersütő.

Szakmailag a helyzet a következő: amióta világ a világ egy ország gazdasága, amit a GDP-vel szemléltetnek, folyamatosan, de nem állandó értékkel növekedett. A közgazdászok ehhez vannak szokva. Nem veszik észre azt, hogy ma kölcsönökkel csak eladósodni lehet, gazdaságot élénkíteni csak lehetett, a múltban, mert volt kereslet, a kereslet kielégítéséhez pedig árut kell termelni, a termeléshez munkaerő kell (megszűnik a munkanélküliség) a munkaerő fizetést kap, amivel fel tudja vásárolni az árut. De ez a múlt! Nem a jelen, és nem a jövő. Ezt az okoskodást el kell felejteni. A gazdaságot élénkítő pénz eltűnik, a gazdaság pedig nem „élénkül”, de nagyobb adósságot kell a nemzetnek kiizzadni, egyre kevesebb jövedelemből.

Akkor most egy adag nagyon leegyszerűsített gazdaságtörténelem. Az ipari forradalom előtt egy ember alig tudott a javakból többet előállítani, mint amire neki közvetlen családjának szüksége volt. Az a kis többlet a földesúré vagy gazdájáé lett, aki így munka nélkül elég jól éldegélt. Az ipari forradalommal beindult a termelékenység növekedése, de az alkalmazott (munkás vagy értelmiség teljesen mindegy) javadalmazása ezzel nem tartott lépést. Megjelent a profit, ami nem más, mint az egy ember által előállított érték és az ő fizetése közötti különbség. A tőkések kezdet egyre jobban élni, egyre többet „fogyasztani” sőt tőkét tudtak halmozni. Viszont a profitszerzéshez termelésre volt szükség. (ez tette lehetővé a sztrájk alkalmazhatóságát, mint érdekérvényesítés, mert ha nincs termelés, akkor nincs profit se) A termelés viszont azt jelentette, hogy termékek keletkeznek, amiket értékesíteni kellett. A termékeket természetesen a széles dolgozó tömegek vették meg, de mert sose kaptak annyi fizetést, mint amennyit termeltek, az árú felhalmozódott, mert már a többletet a tőkések nem tudták elfogyasztani. Ekkor indult be a hitel folyósítás, hogy a megtermelt javakat legyen miből megvenni. Ennek a folyamatnak most értünk a végére. Az országok és a magánemberek nyakig el vannak adósodva. (most ne foglalkozzunk a szükségszerű háborúkkal, a kamattal és a kamatos kamattal, mert az igazi probléma a túltermelés) Vagyis az emberiség már régen olyan pénzt költ el, amit még nem keresett meg. Már nem lehet több hitelt felvenni. Tehát nincs mivel megvenni a túltermelésből származó javakat. A termelést le kell állítani, a tőkét nem beruházásra fordítják, hanem spekulációra, aminek következménye a munkanélküliség, amiből viszont az következik, hogy az emberek vásárlóereje tovább csökken.

Látható, hogy a hagyományos közgazdasági gondolkodás, hogy kreáljunk gazdasági növekedést, nem működhet. Az élénkítést célzó tőke injekciók (amiket a kormányok hitelre vesznek fel) eltűnnek, mert az emberek racionális döntéseket hoznak. Ha nekem most lenne egy gyáram és a kormánytól (így vagy úgy) kapnék 2-3 milliót, nem vennék új gépeket, nem költeném beruházásra, mert a jövő teljesen bizonytalan. A felesleges tőkémet befektetném, aranyat vennék rajta 😀 . A bizonytalan jövő oka egy mondatban: Az összes foglalkoztatott, sohase tudja felvásárolni az általuk globálisan előállított javakat. A javakból mindig marad valami a raktárban. Gyakorlatilag tehát, mindig túltermelés volt. Ez az ami tovább nem folytatható, mert már a hitelfelvételnek is a végére értünk. Nincs tovább. A tartozásokat további termeléssel, gazdaság élénkítésével nem lehet lenullázni, mert a további termelésre nincs szükség. A megtermelt áru eladhatatlan.

Hogy mekkora felfordulással jár, azt nem lehet megmondani, de egy biztos, a felgyülemlett tartozás behajthatatlan, a felgyülemlett követelést így vagy úgy, le lesz írva. Hetek óta nem csinálok mást, mint a „Harmadik depresszióról” (ez a jelenlegi) olvasok. Mennyi ideig tart, mi lesz a munkanélküliséggel, a tőzsde index-szel, a szuverén (állami) tartozással, stb. stb.  Mindenki mást ír, mindenki másban látja a megoldást. Minek annyit firkálni? Elérkeztünk a klasszikus közgazdaság végéhez. Itt az új lézersütő. Vagy én vagyok hülye, vagy ők?

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
__________________________________________________

Tibor bá’ online

60 év után végre győz az igazság. Egy gyógyászati dogma tartóoszlopa a héten végleg leomlott. Az University of Cambridge kebelén belül végzett kutatás 72 csoportos tanulmány adatait analizálta, amiben 18 ország 600.000 részvevőjének voltak az adatai. A végső konklúzió szerint ”nincs összefüggés a telített zsírsavak fogyasztása és a kialakuló szív-érrendszeri betegségek között.” Ez az eredmény megtámadhatatlan, mert a British Heart Foundation (Brit Szívalapítvány) szponzorálta, és a világ egyik vezető orvosi folyóirata az Annals of Medicine hozta nyilvánosságra március 18-án. A tanulmány kivonata megtalálható, és 20 dollárért megrendelhető itt , aminek végső következtetése: „Conclusion: Current evidence does not clearly support cardiovascular guidelines that encourage high consumption of polyunsaturated fatty acids and low consumption of total saturated fats.” (A jelenlegi bizonyítékok egyértelműen nem támasztják alá azt a kardiovaszkuláris irányelvet, miszerint fogyasszunk minél több többszörösen telítetlen zsírsavakat és minél kevesebb telített zsírsavat).

A katasztrófális félrelépés 1956-ban kezdődött a ma már hírhedt „Seven Countries Study”-val (Hét ország tanulmánya), amit Ancel Key vezetett. Ő volt az, aki démonizálta a telített zsírsavakat. A tanulmány tragikusan félrecsúszott Keys kicseresznyézése miatt, amit prekoncepciója igazolására végzett. Lényegében minden olyan országból származó adatot kihagyott az összesítésből, amelyek nem igazolták elképzelését. Így történt, hogy az American Heart Association 1956-ban közzétette, hogy a vaj, tojás, és vörös hús fogyasztása infarktushoz vezet.

Viszont egy szó se esett a valóban kártékony transz zsírsavakról, amelyek a természetben nem fordulnak elő, kizárólag az Ember képes létrehozni élelmiszer ipari vegykonyháiban.

Kíváncsian várom, mennyi ideig kell várni a paradigmaváltásra.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Úgy 15 éves korom környékén nemigen lehetett velem bírni. Április elseje tiszteletére nekem ki kellett találnom valami marhaságot, ki is találtam. Az iskolai szertárból a vékony drótokkal összeállított emberi csontvázat levittem a kapuhoz, hogy az érkezőket üdvözölni tudja. Jó nagy balhé lett belőle mert, hogy csontváz? Hát persze, ez az opció mindig fennáll, amíg csak élsz. Ez az opció ma is fennáll, és nem csak április elsején. Figyeljétek meg!

Szóval szarban az emberiség. Ráadásul az emberiség pontosan tudja, miért van szarban. Saját maga miatt. Ez aztán arra készteti a túlélni vágyókat, hogy kitaláljanak valamit, ami megmentheti őket. Összeszedtem nektek néhány kétségbeesett ötletet, ezek tehát foglaltak. 😀

1. Mesterséges szigetek és úszó városok. Ezeknek segítségével kivédhető az óceánok szintjének emelkedése, ami a maximum elérésekor a becslések szerint 80 méter lesz, természetesen nem néhány év alatt, de van, aki az ük-ük-ük-unokájára is gondol.

2. Izzóláma, amelyik 20 évig világít. Enyhe mellékhatása, hogy kissé radioaktív, viszont rengeteg energiát lehet vele megtakarítani. Egy idő után az is világit, aki eddig használta.

3. Hibrid gépkocsik. No persze ez nem új, de sokfajta hibridség lehetséges. Pofára a vízhajtásos motor tűnik a legjobbnak, íme: water-powered. Annyit még elárulok, hogy hidrogént nyernek ki a vízből. A befektetett energia természetesen több mint, amit kinyernek, de kurva jnól hangzik, mert víz (egyenlőre) van elég.

4. Az utakon száguldó gépkocsik hőenergiájának a megfogása. Erre a célra energia felfogó egységeket kellene beépíteni az országutakba. Homályos elképzelések már vannak, de az autópályák állapota világszerte romlik a karbantartás hiánya miatt (ez nem kizárólag magyar jelenség), és ezek felújítására sincs pénz, hát még az ötlet kikísérletezésre. Én különben se adnék érte egy fabatkát se.

5. Bioüzemanyag. Biofuels . Sajnos a számítások azt mutatják, hogy mindent összegezve a bioüzemanyagból több káros melléktermék keletkezik, mint a hagyományosból. emissions. Magyarul nem csöbörből vödörbe, hanem csöbörből a fürdőkádba kerülnénk.

6. Tehén fing összegyűjtése. Ami igaz, az igaz, a tehenek elsősorban metánt finganak methane, és ez ugye üvegházhatású gáz. Viszont kiderült, hogy bár a kenguruk is füvet esznek, nem fingana metánt. kangaroo flatulence. Most már csak a teheneket kell megtanítani a kenguru életmód adoptálására.      

7. Széndioxid temető az óceánokba. Előbb persze a széndioxidot meg kell fogni, hatalmas zsákokba kell tömni, majd az óceánokba süllyeszteni. sacks. Sajnos semmi nem garantálja, hogy ezek a „zsákok” egyszer nem lyukadnak ki. Különben is, kellene 10 év az elkészítésükhöz.

8. A Nap eltakarása. Hát erre van néhány elképzelés. Itt még van lehetőség az egyéni ötletek kifejtésére, amik egészen szélsőségesek is lehetnek. Például egész vulkánok felrobbantása, ami annyi napsugarat elnyelő hamut produkálna, hogy éveken át fagyoskodhatnánk.

9. Az emberiség hagyjon fel a szaporodással. Hatalmas ötlet, csak a kivitelezést kellene kidolgozni. A leghatásosabbnak 3 milliárd férfi kasztrálása látszik. Nagy kérdés, hogy az érdekelt felek, mit szólnak hozzá? A romai pápát már meg se említem.

10. Napenergiával hajtott ventilátor, és Nano technikával végzett nagymosás, ami feleslegessé teszi a szappan és mosópor alkalmazását. Ezek a háztartások komoly mértékben hozzájárulnának az energia fogyasztás csökkentéséhez. Hát….. szabad a gazda, lehet rajta tökéletesíteni. Például hetente csak egyszer cserélni alsónadrágot (ezt az ötletet már lestoppoltam!)

11. Zajárnyékolás Biophony. A zajmentessé tett városokban kellemesebb az élet, ezért a kertvárosba menekültek visszatérnek a belvárosba és rengeteg terület szabadul fel mezőgazdasági célokra.

12. Szőrös növények. Christopher Doughty. Ez a pasi felfedezte, hogy meleg területeken a növények szőrösebbek lesznek, aminek következtében visszaverik az infravörös sugarakat és hatékonyabb a fotoszintézisük. Megoldás, a háza körül mindenki ültessen ilyen növényeket.

13. Világűrből nyert elektromos energia. Pályára kell állítani hatalmas napenergiát gyűjtő műholdakat, amelyek az így nyert energiát összegyűjtve leirányítanák a Föld egy adott pontjára. Első megközelítésre a főproblémának az látszik, ha a földre irányítás célt téveszt, akkor kellemetlen következményekkel kell számolni a szomszédoknak.

14. Nagyméretű hamis fák. trees. Ezek elméletileg felszippantanák a széndioxidot. Az ötlet gazdája az a Wallace Broecker, aki először használta a „globális felmelegedés” kifejezést, de időközben beütött nála a szenilitás. 

15. A tornádók energiájának a kinyerése. tornados. Mondjuk, a tornádókban tényleg fantasztikus mennyiségű energia van, csak a kinyerés részleteivel még senki nem állt elő.

16. Sertéshúgy hasznosítás. A Föld 1 milliárd sertése naponta 90.000 köbmétert pisál. Vegyészek ebből hasznos dolgokat tudnának produkálni bioplastic. Amit aztán fel lehetne használni más nyersanyagok helyett. A téma elsősorban a dánokat érdekli, mert ők nem tudnak mit kezdeni a sertések melléktermékével. Az így nyert bioplasztik minden esetre helyettesítené a nyersolajból készült plasztikot, de a plasztik szennyezést aligha állítaná le.

17. Ide a te ötletedet fogom beírni, ha elküldöd a címemre. 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________________