(VM-219) Okosodás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab108Nem tehetek róla kakukktojásnak születtem. 1938 májusában, anyám oldalán ott csoszogtam az Eucharisztikus  kongresszus körmenetében, nem sokkal később pedig megbuktam hittanból. Nem semmi, mert éveken át nem volt rá példa,hogy valaki megbukjon hittanból. Lehet, hogy késői típus vagyok, ugyanis az egyszereggyel is voltak problémáim [ezt manapság szorzótáblának hívják], de a gondos pedagógusok ügyeltek rá, hogy kivétel nélkül mindenki megtanulja, akit beírattak az iskolába, még mielőtt betöltené a nyolcadik életévet. Tízévesen már a nagy-egyszeregyet is fújtuk, vagyis 10 és 20 közötti számok szorzatát 2-től 9-ig. Például 3×17=51. Ez nekem nevezetes, mert néhány évvel ezelőtt feladtam a postán 3 levelet, amikor még 170 forint volt egy bélyeg. Az ablak másik oldalán egy fiatal nő ült 3 centis lila műkörmökkel, kék tetkóval a felkarján, néhány pircinggel az orrcimpájában. Én kértem három bélyeget és letettem eléje egy ötszázast és egy tízforintost. A posta alkalmazott elővett egy kalkulátort, beütötte a 170×3-at, majd csodálkozó hangon megkérdezte: honnan tetszett tudni? Mit lehet erre válaszolni?

Akkoriban nem voltak még kalkulátorok, számolni papíron számoltunk egy ceruza segítségével. Persze voltak segédeszközök. Annak, aki egész nap számolt adtak egy mechanikus számológépet. Apámnak is volt ilyen, a nagykereskedők megengedhették maguknak az ilyen luxus beruházásokat. ~ab163Gyerekkoromban sokat játszottam a saját Facitunkkal, nem lehetett megunni. Ha nem volt fontos az abszolút pontos eredmény, akkor ott volt a logaritmus táblázat, aminek segítségével szorzás helyett csak összeadni kellett. Erre alapozva megalkották a logarlécet, ami elfért a szivarzsebben, igaz, félig kilógva belőle. A mérnökök állandóan magukkal cipelték jártukban –  keltükben a műhelyek gépparkjai között, ahogy az orvosok a nyakukban lógó sztetoszkópot, a betegek között. Mindkettő tekintélyt kölcsönzött. Sok mérnököt láttam kilógó logarléccel a zsebében, de olyat, aki ténylegesen használta volna, soha.

Az általános felső tagozatában százalékszámítás, kamat és kamatos-kamat számítás is belefért a tananyagba. Nem volt kérdés, hogy ezeket tudni kell. Semmi kétség afelől, hogy a tananyagban ez ma is benne van, de akkor a felnőtt lakosság, az utánam jövő generációk miért nem tudják alkalmazni? Miért van az, hogy olyan fogalmakat használnak a mindennapi beszédben, mint exponenciális, nagyságrend, stb.,  miközben fogalmuk sincs, hogy mit takarnak a kifejezések.

~ab165Gyerekkoromban a játékboltok kirakatában még ott volt az abakusz, ami játékosan segített behelyezni a gyermeki fejbe a mennyiségek fogalmát, ami után az iskolai oktatás könnyebb feladatnak bizonyult. A mai gyerekek az okos telefonok képernyőit tapogatják. Nekem úgy tűnik, hogy az okos telefonoktól a gyerekek egyáltalán nem lesznek okosabbak, de majd meglátjuk! 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(VM-219) Okosodás

  1. Feltalálhatnád az okosgyereket!
    Egy abakusszal én se tudnék számolni, legfeljebb megkérek valakit számolja ki és köszönetem jeléül ajándékba neki adom az abakuszt.

  2. 1:
    Én az okos hozzászólót találtam ki, de megkérlek, ne gondolj magadra. 😀

  3. Tibor bá, én 1985-ben kezdtem dolgozni, amikor a számológépek már elég elterjedtek voltak, sőt már a számítógép sem volt elérhetetlen, főleg egy gyár részére (gyárban kezdtem a melót).

    Na, ott a termelés-vezető főmérnök, aki persze már akkor sem volt egy fiatal ember, minden reggel, a napindító értekezleten kapásból utánaszámolt az előző napi termelési adatoknak – logarléccel.

    A számológépet soha meg nem tanulta kezelni, a számítógépet meg, némi lenézéssel a hangjában “ámítógép”-nek nevezte.

    Egyébként jó vezető és jó mérnök volt, és annak ellenére lett termelés-vezető, hogy nem volt párttag. Te tudod, mit jelent ez…

    Mostanában kezdem megérteni, mert én meg nem szeretem az okostelefonokat, nincs is és nem is vágyom rá, hogy legyen. Pedig a cégnél, ahol dolgozom, lehetne igényelni, tehát még külön pénzbe se kerülne.

    Megöregedtem, ..sszameg

  4. Én a logarléc összes skáláját tudtam használni . Még a mozgó rész hátoldalán is volt skála.
    Volt több logarlécem. Volt papír, fa és műanyag is .
    Volt 20 cm -es és 40 cm-es is .
    Ahogy beindult a zsebszámoló gépek gyártása, úgy halt meg a logarléc. A gép minimum hat jegy pontossággal számolt.
    A léc csak három jegy pontossággal . Ezért pénz számolásra nem volt alkalmas a logarléc.

  5. Nekem elsőéves egyetemistaként még logarléc-vizsgát is kellett tennem!
    Olyan feladatokat kellett kiszámolni, ahol többszörösen emeletes törtek voltak teleszórva mindenféle alapú logaritmusokkal, mindenféle alapú és kitevőjű hatványokkal, és a trigonometrikus függvények minden válfajával. Az eredménynek pedig szigorúan egy megadott hibaszázalékon belül kellett lenni.
    És volt is olyan műszaki tantárgy, ahol az egyetlen megengedett segédeszköz a logarléc volt.
    Viszont a tanszéken már megjelentek az első Hunor típusú, kisebb írógép méretű elektronikus számológépek, amiből volt néhány darab, de azokat mindig elfoglalták a legfürgébb diákok.
    Akkor már sejlett, hogy a logarléc nem fog sokáig élni.
    Akinek volt nyugati rokona, annál már előfordult kézi számológép, amire úgy néztünk, mint valami csodára, de az szigorúan ki volt tiltva a vizsgákról.
    A logarlécnél még rá volt kényszerítve a páciens, hogy a nagyságrendeket szigorúan kövesse a 10 hatványait kezelve, így a nagyságrendeket mindig tudni kellett.
    Ma a számológépekkel erre már nem figyelnek a gyerekek, így nem veszik észre azt sem, ha nagyságrendekkel eltér az eredmény, ha véletlenül elütötték a nullákat. 🙁
    Ma meg az excel-be beépített matematikai és egyéb függvényekkel rendkívül összetett feladatokat is meg lehet oldani, viszonylag minimális matematikai felkészültséggel is, és rendkívül rövid idő alatt, szóval ez egy kis túlzással levitte a “nép”-hez a matematikai alkalmazásokat.
    De nincs mögötte valódi tudás, a technikai segítség nélkül sokszor azt sem tudná, hogy lásson neki a feladatnak, de ez ebben a rohanó világban már nem is számít.

  6. A gyerekeket ez manapság nem érdekli,csak az hogy majd havi 500 ezret keressenek, tudás és mindenfajta megerőltetés nélkül,és anélkül hogy előzőleg bele fektettek volna egy forintot is, vagy bármilyen fajta munkát a tudásukba..Ezt tapasztalom a gyerekem osztálytársainál…
    10 gyerek megy tovább tanulni,(de nem biztos hogy mind diplomát is tud szerezni) 5 gyerek meg csinálja talán a technikusit,a többi 15,meg megy a munkanélkülibe az érettségi bizonyítvány átvétele után..

  7. 8 :
    Az ilyen fiatalra is szükség van …
    Azt kell neki mondani, hogy kap 500 ezret, csak vegye fel ezt az övet menjen oda és ölelje meg az általunk megjelölt embert .
    (Ez az ember valami politikus mocsok, bankár mocsok, vagy médiavezető mocsok.)
    Aztán ha megölelte, megnyomjuk a távirányító gombját.
    Ez lesz a kényszerű jövő, vagy mi nem maradunk életben.

  8. Logarléc? Hm! Nekem is van valahol… A szomorú az, hogy szegény anyámnak adta el a nővére, akinek a fia négy évvel előbb végezte el azt a műszaki főiskolát, ahova engem is felvettek… Mar az unokabatyam sem használta , de nekünk eladtak;) nem oda, hanem el…Nem volt logarlec vizsga soha… Erre mondja néha a barátom : “A család fizetett ellenség” Bocs, nem ide tartozott!;)

  9. Nekem olyan abakuszom volt, amin nem tíz, csak 5 golyó volt egy sorban. Később aztán matektagozatos létemre sem értette senki, hogy miért tudok fejben számolni 5-ös számrendszerben… 😀
    A logarléc az logalőcs névre hallgatott és a papírboltban lehetett rá /pót/ műanyag csuszkát kapni… az enyém még meg van valahol a padláson, bár használnom sose kellett, lassan bejöttek addigra a hiradástechnika vállalat kalkulátorai, mire komolyabb dolgokat kellett számolnom.
    Sajnos az emberek többségét mára teljesen elhülyítette a számológép, köztük engem is, de azért még egy fokkal jobb vagyok, mint az átlagos boltpénztáros… 😀

  10. 10:
    De legalább kibeszélted magadból. 🙂
    Amikor én voltam középiskolás, matek órára behoztak egy 2 méteres logarlécet és felakasztották a (fekete) tábla elé. Aztán a matek tanár árult 25 centis logarlécet, már nem tudom mennyiért, de az anyám szívta miatta a fogát. Mindenki vett egyet, mert senki se akart megbukni. 🙂 Aztán hatalmas keveredés lett belőle, mert mind egyforma volt.

  11. Az USA-ban már vannak iskolák, ahol nem tanítanak kézírást.

    Pedig a gyerekorvosok szerint a szem és kéz koordinációja írás közben pont az agy legkreatívabb területeit stimulálja.

    Azt hiszem, a világ megértésének lehetősége a tömegek számára két oldalról is erodálódik. Egyrészt a rengeteg “segítség” ellustítja a gondolkodást, másrészt a technológia “fejlődése” egyre bonyolultabbá teszi a körülöttünk levő tárgyakat.
    Egy izzólámpa vagy akár egy “krumplidetektoros” rádió működési elvét egy 12 éves gyerek is könnyen megértette, kis ügyességgel maga is készíthetett olyat otthon. De a LED, az energiatakarékos izzó, vagy a rádiónak megfelelő okostelefon vagy számítógép működése már az intelligensebbek számára is kemény dió, nem beszélve a házi előállításukról.

    rövidre zárva kérdést, a konklúzió az, hogy a legjobb üzlet az emberek elhülyítése.

  12. Az ilyen cuccok nem halnak meg csak átalakulnak. A mellettem lévő asztalon ugyanolyan Facit van, mint a belinkelt képen. (Valami szovijet gyártmány) Működik is, de manapság nem sok értelme van annak, hogy két számot össze tudsz adni/szorozni stb. mikor minden feladatunk úgy kezdődik, hogy “Van 100 millió számom és ezen kéne…”

    13: Nem értem miféle intelligencia kell a számítógépek megértéséhez, még a négy alapműveletet se ismerik…

  13. 14: No igen, ez egy nagyon jó meglátás, hogy a korábbi számolásokhoz képest sok nagyságrenddel többet kell számolgatni manapság, amiket emberi számolási sebességgel az idők végéig se kalkulálnánk ki. Big Data van, kezit csókolom…
    http://voyager.blog.hu/2013/12/04/82_adatok_adatok_mindenutt

    Másrészt hiába tudok én lineáris bázistranszformációt, meg mátrix determinánsokat számolni papíron is, semmivel nem lesz használhatóbb a papíron kínkeservvel kiszámolt eredményem, mint ha az alapadatokat ütöm be egy megfelelő programba, ami egy tizedmásodperc alatt ki is köpi az eredményt (sőt, valószínűbb, hogy a papíros számolgatás során csúszna be valami számolási hiba).

    A fejben számolás úgy aránylik az abakuszhoz és a számítógéphez, mint teherhordásnál a vállon cipelt teher a talicskához és a kamionhoz… Vannak nagyon erős emberek, de ők se tudnak a céleszközökkel versenyre kelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük