Tibor bá’ online
Ifjúkorom nagy kedvencének, G.B. Shawnak meg volt a maga véleménye a közgazdászokról: „If all economists were laid end to end, they would not reach a conclusion.” Ami túl szellemes ahhoz, hogy tisztességesen le lehessen fordítani magyarra, de teszek egy kísérletet: „Ha a világ összes közgazdászát egymásra raknák, akkor se érnének el egy konklúzióra.” Ez akkor jutott az eszembe, amikor néhány napja egy „hozzászóló” belepiszkított a kommentek közé, és tolvajnyelven közölte velem, hogy hülye vagyok. Mert nem értek a hitel témához. Ugyanis a hitel téma olyan ágas-boga, hogy külön fakultása van a közgazdasági egyetemeken. Egy szemeszter, a helyi valutában történő hitelfelvétel. Egy másik szemeszter a más valutákban történő hitelfelvétel, és végül egy harmadik szemeszter a kamattal foglalkozik. A felvételi vizsgán pedig tudni kell százalékot számítani. Mivel be van tiltva a jelzálog bejegyzést a valutában felvett hitelre, még az is benne van a kalapban, hogy érettségihez kötik a hitelkérelem benyújtását. Ennek ellenére a felvetés jogos! Ki valójában a hülye? Ugyanis a G-20 találkozókon kiderül, hogy a világ legjobb közgazdászainak a véleménye éles ellentmondásban van egymással. Vannak, akik szerint a válságból, adósságspirálból (nevezd, aminek akarod), megszorító intézkedésekkel, szigorú takarékossággal lehet kijutni. Mások szerint viszont a helyes taktika pont az ellenkezője, az államnak hatalmas kölcsönöket kell felvenni, amivel élénkíteni tudja a gazdaságot, és akkor egycsapásra minden megoldódik. Mondjuk az egycsapás költői túlzás, mert az USA esetében a megoldódás minimum 5 éve várat magára, pedig ők aztán költöttek. Ami mégis csodálatos, hogy az embereknek nem tűnik fel, hogy ezek a sokdiplomás közgazdászok össze-vissza beszélnek. Amíg csak Gyurcsány és Orbán emberei feszültek egymásnak, addig a dolgot el lehetett intézni azzal, hogy a politikusok ígérgetnek, hazudnak és lopnak. Na, de a G-20 tanácsosai? A világgazdasági káosz esetében, amikor a játék nem babra megy, hanem 7 milliárd ember bőrére?
Én már többször kijelentettem, hogy nem vagyok közgazdász, tehát „hivatalosan” nem értek a témához, de úgy tűnik, hogy a profik se értenek, meg aztán nem is kell érteni. Mindenki azt mond, amit akar. Én például azt mondom, hogy ha van felesleges pénzed, vegyél aranyat, pláne most, hogy lement az ára. De miért? Szokásomhoz híven, Ádámtól és Évától kezdem. Egy átlag tehetséges fiatal férfi, vagy nő eldönti, hogy mi szeretne lenni. Tegyük fel, hogy cukrász. Ekkor beiratkozik a megfelelő helyre, ahol elmondják neki a cukrászsághoz kapcsolódó megfelelő ismereteket, levizsgázik belőle, majd elmegy egy cukrászdába dolgozni, és ellesi a mindennapi fogásokat. Roppant figyelmes, semmi nem kerüli el a figyelmét, és egy idő után mindenki meg van vele elégedve. Ettől kezdve a példánkban szereplő személy cukrászsütemények készítésével fogja keresni a kenyerét. Viszonylag rövid időn belül elsajátítja a kellő rutint, és már bekötött szemmel is képes fél óra alatt elkészíteni egy teljes tepsi francia krémest. Idővel kinevezik főcukrásszá és minden újonc tőle kér tanácsot erre-arra, ő pedig bölcsen osztogatja tanácsait. Egy szép napon azonban a konyhában a gázsütőt lecserélik egy ultramodern lézeres sütőre, ami sok minden olyat is tud, amit a gázsütő nem tudott. Az első tepsi krémes totálisan elbaszódik. Az igazgató mérges és utasítja a főcukrászt, hogy nézzen utána a dolognak. A főcukrász a krémes fiúnak elmondja, hogyan kell elkészíteni a krémest, amire a krémes fiú bólogat (hiszen pont úgy csinálta), és a következő tepsi krémes is el lesz baszva. Az igazgató kirúgja a főcukrászt és felvesz egy másikat, aki még szintén nem látott életében lézersütőt. Természetesen, az új főcukrász is beletesz apait-anyait, minden tudását és rutinját igénybe véve elbassza a következő, immáron harmadik tepsi krémest. És akkor jön Tibor bá – aki nem cukrász – és azt mondja az igazgatónak. Tisztelettel, a baj abból származik, hogy a híres-neves, hatalmas fizetéseket zsebre vágó főcukrászok még életükben nem láttak lézersütőt. Ezzel krémest nem lehet úgy sütni, mint a gázsütőkkel lehetett. Figyelembe kell venni a lézersütő tulajdonságait, és annak megfelelően kell sütni a krémest.
A helyzet tehát az, hogy a világ közgazdászai nem ismerik a lézersütőt, erről nem tanultak, fogalmuk sincs, hogyan kell vele sütni. Sőt, tovább megyek, észre se vették, hogy bejött a képbe egy lézersütő.
Szakmailag a helyzet a következő: amióta világ a világ egy ország gazdasága, amit a GDP-vel szemléltetnek, folyamatosan, de nem állandó értékkel növekedett. A közgazdászok ehhez vannak szokva. Nem veszik észre azt, hogy ma kölcsönökkel csak eladósodni lehet, gazdaságot élénkíteni csak lehetett, a múltban, mert volt kereslet, a kereslet kielégítéséhez pedig árut kell termelni, a termeléshez munkaerő kell (megszűnik a munkanélküliség) a munkaerő fizetést kap, amivel fel tudja vásárolni az árut. De ez a múlt! Nem a jelen, és nem a jövő. Ezt az okoskodást el kell felejteni. A gazdaságot élénkítő pénz eltűnik, a gazdaság pedig nem „élénkül”, de nagyobb adósságot kell a nemzetnek kiizzadni, egyre kevesebb jövedelemből.
Akkor most egy adag nagyon leegyszerűsített gazdaságtörténelem. Az ipari forradalom előtt egy ember alig tudott a javakból többet előállítani, mint amire neki közvetlen családjának szüksége volt. Az a kis többlet a földesúré vagy gazdájáé lett, aki így munka nélkül elég jól éldegélt. Az ipari forradalommal beindult a termelékenység növekedése, de az alkalmazott (munkás vagy értelmiség teljesen mindegy) javadalmazása ezzel nem tartott lépést. Megjelent a profit, ami nem más, mint az egy ember által előállított érték és az ő fizetése közötti különbség. A tőkések kezdet egyre jobban élni, egyre többet „fogyasztani” sőt tőkét tudtak halmozni. Viszont a profitszerzéshez termelésre volt szükség. (ez tette lehetővé a sztrájk alkalmazhatóságát, mint érdekérvényesítés, mert ha nincs termelés, akkor nincs profit se) A termelés viszont azt jelentette, hogy termékek keletkeznek, amiket értékesíteni kellett. A termékeket természetesen a széles dolgozó tömegek vették meg, de mert sose kaptak annyi fizetést, mint amennyit termeltek, az árú felhalmozódott, mert már a többletet a tőkések nem tudták elfogyasztani. Ekkor indult be a hitel folyósítás, hogy a megtermelt javakat legyen miből megvenni. Ennek a folyamatnak most értünk a végére. Az országok és a magánemberek nyakig el vannak adósodva. (most ne foglalkozzunk a szükségszerű háborúkkal, a kamattal és a kamatos kamattal, mert az igazi probléma a túltermelés) Vagyis az emberiség már régen olyan pénzt költ el, amit még nem keresett meg. Már nem lehet több hitelt felvenni. Tehát nincs mivel megvenni a túltermelésből származó javakat. A termelést le kell állítani, a tőkét nem beruházásra fordítják, hanem spekulációra, aminek következménye a munkanélküliség, amiből viszont az következik, hogy az emberek vásárlóereje tovább csökken.
Látható, hogy a hagyományos közgazdasági gondolkodás, hogy kreáljunk gazdasági növekedést, nem működhet. Az élénkítést célzó tőke injekciók (amiket a kormányok hitelre vesznek fel) eltűnnek, mert az emberek racionális döntéseket hoznak. Ha nekem most lenne egy gyáram és a kormánytól (így vagy úgy) kapnék 2-3 milliót, nem vennék új gépeket, nem költeném beruházásra, mert a jövő teljesen bizonytalan. A felesleges tőkémet befektetném, aranyat vennék rajta 😀 . A bizonytalan jövő oka egy mondatban: Az összes foglalkoztatott, sohase tudja felvásárolni az általuk globálisan előállított javakat. A javakból mindig marad valami a raktárban. Gyakorlatilag tehát, mindig túltermelés volt. Ez az ami tovább nem folytatható, mert már a hitelfelvételnek is a végére értünk. Nincs tovább. A tartozásokat további termeléssel, gazdaság élénkítésével nem lehet lenullázni, mert a további termelésre nincs szükség. A megtermelt áru eladhatatlan.
Hogy mekkora felfordulással jár, azt nem lehet megmondani, de egy biztos, a felgyülemlett tartozás behajthatatlan, a felgyülemlett követelést így vagy úgy, le lesz írva. Hetek óta nem csinálok mást, mint a „Harmadik depresszióról” (ez a jelenlegi) olvasok. Mennyi ideig tart, mi lesz a munkanélküliséggel, a tőzsde index-szel, a szuverén (állami) tartozással, stb. stb. Mindenki mást ír, mindenki másban látja a megoldást. Minek annyit firkálni? Elérkeztünk a klasszikus közgazdaság végéhez. Itt az új lézersütő. Vagy én vagyok hülye, vagy ők?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
__________________________________________________
Igazat adok. A lexikális tudás, a főiskolai végzettség vagy a múltbéli tapasztalatok itt már szinte semmit sem érnek. Tudni kell a „dobozon kívül” gondolkozni, és katalizátorként felhasználni az Einstein által is sokkal fontosabbnak tartott fantáziát, hogy jó végeredményt kapjunk. Ja hogy az iskola pont ezektől fosztja meg az embert az évek alatt? Akkor ez öngól, nem? 🙂
Annyival árnyalnám a képet, hogy a fejlett világ munkavállalóinak jelentős része nem termelésből, hanem szolgáltatások ‘eladásából’ szerzi meg a jövedelmét.
Ettől persze még igazad van, hogy ‘túlkínálat’ alakult ki, csak ez még szélesebb körre igaz, nem csak a termelésre.
Mivel a probléma hosszú ideig áthidalható volt azzal, hogy a termelőkapacitásokat kihelyezték a nyugati bérek töredékéért dolgozó keleti országokba /míg a nyugatiak kapták a megszokott béreiket, illetve szociális juttatásaikat, – csak ez egyre csökkenő mértékben származott valódi termelésből (illetve az leszűkült a ‘luxus’ kategóriára, beleértve az Auditól az USA fegyverekig, amire van fizetőképes kereslet)/ – a megoldás kézenfekvő, csak drasztikus: a kínai kulikat vissza kell bombázni a középkorba, hogy napi egy marék rizsért újra boldogan robotoljanak 16 órát. 😉 /Persze további feltételek is kellenének, mint az olcsó energia, meg hogy nem csesz be a klíma stb./
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/04/menthetetlen.html
Tobor bá for president! (Of the World Association of Economists) 🙂 Komolyan mondom.
Nem feltétlenül háborúval semmisítették meg régen a felhalmozódott javakat.
Gyerekkoromban történelem órán hevesen ostorozta a tanár bácsi a gaz tőkéseket ,akik a tengerbe öntik a megtermelt búzát vagy a gőzhajók kazánjaiban égetik el.
jelenleg a túltermelést az egyre ócskább minőségű áruval próbálják megoldani./tervezett elavulás/
De úgy tűnik ez kevés.
A napokban olvastam /nem tudom hol/,hogy az Usa-ban a szolgáltató szektor adja a GDP 75 %-át.
Kicsit hihetetlen adat . Szerintem pontosan a közgazdászok látják legjobban át a tarthatatlan helyzetet.Inkább arra tippelek hogy ködösítés folyik.
Jó írás, nagyon jó írás! 🙂
Szabadulj ki a komfortzónádból, jelen esetben a megszokott sztereotípiák világából, és egy más, felülemelkedett nézőpontból szemléld a világot, a körülötted zajló folyamatokat.
Excellent! 🙂
Szolgáltatásról az egyik idősebb kollegám mondása jut eszembe:
egymás hajának fésülgetéséből nem lehet megélni..
Valakinek termelnie is kell.
Azt hiszem a közgazdaság olyan mint a fizika:
Elszigetelt térben, súrlódás nélkül, ideális környezetben minden világos és könnyen számítható.
De amint a valós környezetet, súrlódást, veszteségeket, gravitációt, rezgéseket stb is be kell számítani a dolog egyre bonyolultabb.
Itt van a klíma… minden álláspont prímán alátámasztva ezer okos okfejtéssel, de az átlag ember számára elérhetetlen a konklúzió.
A közgazdaság is csak a tankönyvekben működik jól. mert a csalásokat, mutyikat, „inside dealeket” nehéz bekalkulálni.
Ráadásul a közgazdászok szépen csoportosíthatók politikai szemléletek szerint is, ami eleve megkérdőjelezi objektivitásukat.
Én azokkal értenék egyet, akik a hitel „elszabadulását” tartják a legnagyobb gondnak. Camelia linkje alapján ez állította elő azt a helyzetet, hogy az egész világ bruálisan el van adósodva.
És ez összekapcsolható a modern világ szinte összes rákfenéjével.
Dehogynem lehet megélni egymás hajának fésülgetéséből.
Tekintve, hogy a modern gyártósorokon a gép 1000-szer annyit állít elő egy ember közreműködésével, mint amire valóban szüksége lenne az embereknek, de az emberek csak 100-szor annyit fogyasztanak el, mint amire szükségük lenne, bőven elég, ha csak az emberek 10%-a foglalkozik termeléssel.
A maradék 90%, ha éppen nem a befeketők 1%-ához és hivatásos tökvakarók 10%-ához tartozik, lehet munkanélküli vagy elmehet szolgáltatni. A második még mindig a legjobb alternatíva, az egyén és a társadalom szempontjából is.
A probléma tényleg ott van, hogy ki és miből finanszírozza ezt az egészet. A legtisztább az lenne, hogyha a termelőeszközök tulajodosai önszántukból szétosztanák a profitjukat a többiek között, hogy tudjanak élni és fogyasztani. Erre nyilván nem hajlandó, csak úgy, hogy hitelbe adja. Valószínűleg tudva, hogy végül senki nem lesz képes kifizetni a számlát.
Egyébként, Tibor bá, teljesen egyetértek ezzel az egész gondolatmenettel. Van egy olyan erős benyomásom, hogy még azok a közgazdászok, akik hivatalból ezzel foglalkoznak sem látják át ezt a hitelrendszert, de legalábbis lényegi összefüggéseket nem látnak. De bevallom, hogy bár több ilyen szemfelnyitogató eszmefuttatást olvastam már a hitelről, és értem is, amit olvasok, nem érzem azt, hogy érteném ezt a rendszert, vagy sejteném, hogy mi a megoldás – azon túl, hogy egy ponton az egész összeomlik, és valamilyen módon minden tartozás le lesz írva, sok emberi élettel együtt.
Mintha csak Matolcsyt hallanám, amint a jobbagyféltekés gondolkodással kialakított unortodox gazdaságpolitikáját reklámozza, miközben a „hagyományos” közgazdaságtant ekézi. 🙂
Hogy mi is a „hagyományos” közgazdaságtan, az persze megint egy jó kérdés, ugyanis a közgazdaságtan egy társadalomtudomány, ami az emberek viselkedésének változásával maga is folyamatosan megújul. Volt ugyebár jó régen a merkantilizmus, mint fő csapásirány, aztán jött a klasszikus liberális gazdaságpolitika, amit már Marxék is erősen kritizáltak, és a kommunizmusban látták a megoldást, de a gazdasági világválság után megjelent a keynesiánus gazdaságpolitika is. A GDP, mint mérőszám mindezen fejlődés alatt még nem is létezett, azt a 30-as években dolgozák ki, de csak a Bretton Woods-i konferencia után terjedt el a használata.
De az egyes országok a legritkább esetben képviselői valamely tiszta gazdaságfilozófiai vonalnak, különböző mértékben vegyülnek a szociális elemek a neoklasszikus és gazdaságösztönző intézkedésekkel.
Ugye-ugye! 😀
„Minden út Rómába vezet!”
FELTÉTEL NÉLKÜLI JÖVEDELEM!
Kérdezem azt hogyha nekem van érettségim,az mit segít azon,hogy hogyan vegyek fel hitelt,vagy hogyan nem.Kásler Árpád is felrántott 14 millát (25 évre),aztán még feltaláló is.. 🙂 Az érettségire nem abból készítenek fel.A cukrász hasonlatra annyit írok,hogy azért vannak a szakmai továbbképzések.És aki komolyan veszi,az nem marad le.Viszont rengeteg időt,és energiát elvesz az embertől,az igaz..
Róna Péter azt mondta hogy a közgazdaságtan leregadt a Newtonnál..Vagyis a közgazdaságtant nem újították meg soha,mint anno állandóan a fizikát és társait..
Drábik azt mondja hogy ez az egész egy hitel pénzrendszer…Vagyis ha mindenki vissza fizetné a hitelét akkor meg szűnne a pénz maga..
A világ közgazdászainak az a baja,hogy mindenki csak egy szakterületet lát,és csak egy részbe ássa bele magát.Egybe ,teljes egészben egyikük sem látja az elefántot..Pedig azt kellene összerakni..
„A termelést le kell állítani, a tőkét nem beruházásra fordítják, hanem spekulációra, aminek következménye a munkanélküliség, amiből viszont az következik, hogy az emberek vásárlóereje tovább csökken.”
Hát ez a probléma, hogy tőzsdén hamarabb megfordul a befektetés jóval nagyobb haszonnal,mintha reálgazdaságba fektetne be.Viszont így az embereknek nincs munkájuk,és nemi is lesz..
Milyen túltermelés?3 hetet kell várnom most az új Michelin gumimra a kocsimra,mert nincs raktáron,most fogják legyártani nekem.. 😀
12:
Nagyon könnyű rossz következtetésre jutni (Michelin gumik) Nincs raktáron, mert a cég nem öl pénzt felesleges raktári készletbe. Nekem sincs az a klíma berendezés, amit választottam, de hétfőre lesz és nem a legyártásból. 😀
13!
😉
Re:Tibor bá’
Végül mit vettél, milyen klímát fogsz használni?
Olyan ez, mint a rossz út, amit folyton foltozgatnak, s már több erőt, energiát ölnek a fenntarthatatlan fenntartásába, mint amennyibe egy új nyomvonal kiépítése kerülne. Miért is? Hát, ha például a kátyúzó brigádból kerülnek ki a barátaim, vagy ha én ebből tudok jobban megélni, esetleg mindig csúszik valami a zsebbe, vagy az EU erre ad pénzt, bizony nem forszíroznám, hogy egyszer s mind helyreállítsák a feltételeket…
Meggyőződésem, hogy a közgazdászok nagyon jól tudják, tisztában vannak azzal, miként működi (működtetik) ezt a rendszert! De mivel EMBEREK, csak azt nézik, mi hasznuk belőle. Hát ezért nem épül új nyomvonal… Ill. akkor fog (s azonnal), ha az összes nyavalyás valagán egyszerre csattan az ostor, akarom mondani a kátyúk zökkenői miatt egyszerre harapják el a nyelvüket. Ettől még mindig messze vagyunk, maximum oda kerültünk közelebb jó évtized alatt, hogy páran már közülük is elharapták a nyelvüket.
Azt gondolom, egy olyan zárt rendszerű irányítás zajlik szerte a világon az emberek „kordában tartására”, amelyben személyek könnyen helyet cserélhetnek (lásd mindegy melyik párt), de személyiségek nem. Tehát addig marad a „klubban”, amíg hajlandó a szabályok elfogadására. Ha az egyénnek megéri, miért ne?! És ne gondoljátok, hogy nem elég, mondjuk 1.000.000-ból csak 1 ilyen a megfelelő erőforrásokkal felruházva…
15:
Panasonic KIT- UE12 QKE 0,9-3,9/0,8-5,1 kW hűtő-fűtő teljesítményű oldalfali készülék.
Jó poszt, abszolut jól látod!
Viszont szerintem van egy megoldásuk még 1-2 évtizedre. Mivel a túltermeléses területeken a fogyasztást már nem tudják fokozni, még a tervezett elavulással sem, viszont a világnak van egy jó nagy része pár milliárd emberrel, akinek még sem vasalója, sem háza, autója, mosógépe, 3 tévéje stb. nincsen, és hajlandó sokkal kisebb bérért dolgozni. Így a túltermeléses területekre beengedik vagy inkább beerőltetik PC dumával (bevándorlás) ezeket a nincsteleneket, akik az áhított javak megszerzéséért a nulláról indulnak. Ez addig elodázza a valódi megoldást (de az összeomlást is), amíg ők is eljutnak arra a szintre, mint egy nyugati típusú fogyasztó. Ez pár évtizedre újabb permanens fogyasztókat eredményez. Vagyis a vásárlók száma konstans marad, az egyének cserélődnek ki, a profit még egy darabig meglehet.
Kedves Tibor bá!
Mi a Te javaslatod ? Hogyan lehet megoldani a felvetett problémát ? 🙂
Mellike 00 !
Itt azok a legnagyobb marhák, akiknek hivatalból a legokosabbaknak kellene lenniük . Például Polt Péter szerint az átváltási árfolyamrés nem költség. Aztán a Kúria szerint mégis költség. De ezen vagy 2 éven keresztül gondolkodtak. 😀
Nagy ám az isten állatkertje ! A devizakölcsönökkel „minden rendben van”, de már hatodik éve gondolkodnak a bíróságok, hogy mit hazudjanak ? 😀
19:
Újra kell kezdeni az evolúciót kb. a majmoktól. 😀
21. Tibor bá !
Támogatom a megvalósítást ! 😀
21: Az nem jó, már szennyeződtek emberi génekkel. Amelyiknél ez nagy fokú volt, még elnöki széket is kapott… 😀
18.
Az ő(nincstelenek) puszta szerzési vágyuk nem fogja a természeti tartalékok szintjét feljebb tolni.Ezzel csak a jelenlegi paradigmát tartják fent és az összeomlás idejét kitolva eszkalálják annak súlyosságát.
Persze ez törvényszerű és a rendszer természetéből fakad.
11: Szerintem a Feltétel (Kötelezettség) Nélküli Jövedelemnél sokkal előbb fogják nálunk bevezetni a Jövedelem Nélküli Kötelezettséget. Közmunka néven már lopakodik befele a jogrendbe, hogy minimálbér alatti fizetéssel dolgoztathatja az állam az embereket…
25.
Jövedelem Nélküli Kötelezettséget már kitalálták! Robotnak, majd málenkij robotnak, később, kommunista szombat néven tündökölt. Úgy gondolod visszajön? 🙂
Amilyen birka nép vagyunk elképzelhető.
A Orbán, Csányi, Mészáros, Nyerges, birtokokra kell majd a munkáskéz.
Ha nem megy a paraszt önként, akkor majd „dalolva”. 🙁
20!
Virág elvtárs.Én értem miről beszélsz ,csak sajnos ez nem olyan egyszerű.Mert a lényeg,hogy azt szerették volna ha a kúria olyan döntést hoz,hogy semmisek a deviza szerződések.Most mindegy milyen okból,(Hibás termék vagy más)..De ha így döntött volna a kúria,akkor mindenkinek 30 napon belül,a jelenlegi árfolyamon be kellett volna fizetnie a jelenlegi tőke tartozását.Ezt senki nem tudta volna teljesíteni.Akkor lett volna csak nagy cirkusz..Meg felfordulás..A többi cullanggal hogy mit csinálnak,hogy döntelek az csak egy dolog.Az nem oszt nem szoroz..
Még azt elfelejtettem írni,hogy egyszer Veres János mondta,még mikor hivatalba volt,hogy nagyon is tudja mit kellene neki csinálni,csak engedjék meg neki..Össze tudott volna még spórolni másfelől is milliárdokat,csak nem engedték neki.Így viszont elég nehéz dolgozni,főleg jó munkát végezni.Szóval azért azok a közgazdászok,és szakemberek,akik hivatalban vannak,biztosan tudják mit kellene csinálni,csak nem lehet..És ez sajnos nem vicc..
27.Mellike00 !
Az adósok nagyobb része már gyakorlatilag visszafizette a ténylegesen felvett pénzt. Úgy,hogy nincs probléma, ha érvénytelen a szerződés. Ráadásul kártérítésért is perelhetnek az adósok . 🙂
Lehmann György szándékosan ködösít ! És az is érdekes,hogy még egyetlen ügyvéd nem indított kártérítési pert a bankok ellen . Pedig indítani kell !