Tibor bá’ online

Mottó: Kutyát tartani nem kötelező, de ha már valaki tart kutyát, akkor tegye azt tisztességesen. – A kutya nem szobanövény, amit csak locsolni kell.

Az átlagember tudja, hogy van kutya, azt is tudja, hogy a kutya háziállat, és sokan tartanak kutyát, aztán ő is megpróbálja ezért vagy azért. Az persze eszébe se jut, hogy megtanuljon kutyát tartani, mert azt hiszi, hogy az nem kell tudni. Olyan ez, mintha beugornál a medencébe, pedig még nem tanultál meg úszni, vagy felülsz egy motorbiciklire, de még kerékpározni se tudsz. Mindent meg kell tanulni, még járni is.

A probléma abból adódik, hogy mindenütt lehet találkozni láncra kikötött kutyákkal, amiből a fent nevezett átlagember arra következtet, hogy kutyát láncon kell vagy legalább is lehet tartani. Ez egy hatalmas marhaság, mert a kutya nem egy tárgy, hanem egy gondolkodó élőlény, aki láncra verve úgy érzi magát, mint egy internált ember.

Köztudott, hogy az internálás végül is egy bírói ítélet nélküli elzárás, aminek az időtartalmát előre nem mondják meg. Gondold át, hogy éreznéd magad börtönbe zárva, de nem tudva, hogy mikor szabadulsz ki. Pont így érzi a láncon tartott kutya is, mert fogalma sincs, miért kapja ezt a büntetést, és meddig tart. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban elveszíti a kedélyét, kifordul magából, elvadul, majd lassan elborul az elméje, miközben melankolikussá válik. Mondani se kell, hogy az ilyen kutya egyre veszélyesebb, ha elszabadul, az isten se tudja megmondani, mit fog tenni, akár a gazdájával is. Gondolj bele! A kutya a territóriumát védő állat, ez a „főfoglalkozása” egy territóriumot pedig nem lehet védeni egy helyre lekötözött állapotban. A láncra kötött kutya meg van fosztva életének legalapvetőbb céljától. Nem is tudom, hogyan képzelik a kutyájukat láncon tartó emberek! Azt hiszik, hogy a kutya nem gondolkodik, nincsenek gondolatai? A kutya maga körül mindent megfigyel, mindent megjegyez, mindent körbeszagol és azonosít.

Az igazság az, hogy a kutya ingerküszöbe elképesztően magas, a gazdától mindent elfogad, és minden tilalmat megtanul, de csak az ésszerűség határain belül. Ha megkötöd a kutyádat, addig, amíg kőművesek újra vakolják a falat, vagy megjavítják a kaput, aztán elengeded. A kutyád ezt tudomásul veszi, de azt nem érti, miért kell neki 1-2 méteres láncvégén leélni az életét. A kutya mindennapi tevékenysége a bóklászás, az útjába kerülő tárgyak megszagolása, strázsálás, főleg az éjszakai figyelés minden szokatlan zajra és szagra. Ha megkötöd, akkor ezeket nem tudja elvégezni, megfosztod élete értelmétől.

Kutyát (és most nem félkilós ölebekről van szó) nem szabad lakásban tartani, mert ott elkorcsosul. Persze alkalmazkodik, nem szarik bele a fotelbe, megvárja, hogy levidd az utcára, hogy lehugyozza mások gépkocsiját, fossa végig a járdát, hogy legyen mibe belelépni a gyanútlan polgárnak, de ez egy nyomorúságos élet számára, mert csak eszik, iszik, szarik, és hízik a gazdi ágyán, ágya alatt, fotelben, vagy valamelyik sarokban a szőnyegen.

Kutyát kertes házban, tanyán, majorban szabad csak tartani, természetesen jól funkcionáló kerítésen belül, ahol szabadon élheti életét, mint egy családtag. Ha nincs kerítés, vagy nem megbízható, akkor legfeljebb futóláncon tartható, ami azt jelenti, hogy minimum 20 méter hosszú, kifeszített acélhuzalon van a legalább 4 méter hosszú lánc vége. Ily módon a kutya számára minimálisan 20×10= 200 m2 szabad terület van. Ez azonban csak egy kényszer megoldás, amit előbb vagy utóbb meg kell szüntetni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________