Tibor bá’ online
A legfrissebb becslések szerint az elmúlt néhány évben 600.000, többnyire fiatal magyar, ment nyugatra munkát vállalni. Orbán Viktor betartotta ígéretét az egymillió munkahelyteremtéssel kapcsolatban ciklusa végére (amit később 10 évre módosított). Hatszázezernek már teremtett munkahelyet. Persze se ő, se mi, ezt nem így értettük, de most már ez van, ezt kell szeretni. 1956-ban 200.000 magyar hagyta el a hazáját, amit akkor nemzeti tragédiának tartottak. Ez most háromszor annyi fő (és ki tudja még mennyi fog), amiről a hatalom hallgat, de én nem fogok.
A reménytelenség a múlt századelején is hatalmas tömegeket űzött, elsősorban Amerikába, akik közül csak apró töredék tért később vissza, hasonlóan az ötvenhatosokhoz. Szomorú szívvel állapítom meg, hogy most ugyanez fog történni. Van azonban az ügynek egy olyan aspektusa, amiről a hatszázezres tömegből jóformán senki se tud, és mi lesz ezután? A közkeletű sláger szerint szívet kell annak cserélni, aki hazát cserél. Nem rossz, a dalszövegíró bizonyára tudta, hogy mit beszél, és persze az is benne van a kalapban, hogy a szívcsere csak nagyon ritkán sikerül.
Az emberi agy egy furcsa szerszám, meglepő berendezkedéssel. A hároméves kor előtt történtekre senki se emlékszik, mert az első agysejtek elhalnak. A korai gyermekkortól kezdve az agy úgy szívja be az anyanyelvet, mint egy szivacs, de ezt a képességét 10 éves kortól kezdve rohamosan elveszíti. Ezért nehéz felnőttkorban a nyelvtanulás. A serdülőkor agyába bekerült világkép lebetonozódik. Ezért van az, hogy idős emberek a „múltban élnek”. Ugyanis az emlékképek akaratlanul is fel-feltörnek. Ebből az következik, hogy a ma 30 éves úgy rázza le magáról a múltat, ahogy a kutya a vizet. Csakhogy a kutya lerázott víztől megszabadul, az emberi tudat az emlékképektől nem tud megszabadulni. Eredmény? A felnőtt korban külföldre távozók inaktív éveiket elérve egyre szarabbul érzik magukat egy olyan új világban, amit számtalan ok miatt nem tudnak visszacserélni. De, ha meg is próbálják, kiderül, hogy nem sikerül vagy csak igen nagy tolerancia magára erőltetése árán. Hogyan lehet(ne) ezt kivédeni?
Az emberi pszichében van egy (többé-kevésbé) 2 éves határérték. Kábé két év kell ahhoz, hogy a kötődés fellazuljon az elviselhetőségig, például élettárs, közeli rokon idő előtti elhalálozása, vagy egy nem kívánt elhagyás után. Körülbelül két év kell ahhoz, hogy egy bűnözőt az elzárás megreformáljon, ha erre különben van hajlama. Éppen ez az oka annak, hogy a szakemberek gyűlölik a 12-18 hónapos tényleges elzárást (amit se a bírók, se a jogalkotók nem értenek meg), mert csak arra jó, hogy az öreg fiúktól jobban megtanulják a „szakmát”, de nevelő hatást nem vált ki. Ugyanígy két év kell ahhoz, hogy megszokjunk, illetve „magunkévá tegyünk” egy idegen kultúrát. Ha ez bekövetkezik, akkor mondhatjuk, hogy a kocka el van vetve.
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy havi 100.000 forintból nem lehet megélni se, nemhogy családot alapítani. Kimennek az ötszörös fizetést ígérő nyugatra azzal a szándékkal, hogy kicsit megszedik magukat, és utána visszajönnek. Ha ezt két éven belül megteszik, nincs semmi probléma, ha öt év után jut eszükbe, hatalmas meglepetés fogja őket érni. hazaérve azt veszi észre naponta százszor, hogy odakint ez nem így van, odakint ez jobban van megoldva. Ráadásul semmi sincs a helyén, annak idején ez nem így volt, stb. Semmi más nem történt, mint konfliktus helyzetbe kerül a régi és az új kultúra. Hogy pontosan mi, hogyan van, és melyik a jobb, ez most nem téma. Téma az, hogy konfliktus helyzet alakult ki. Emberünk visszajön, mert nem érzi kint jól magát, hazaérkezik, és itthon se érzi jól magát. Elszakadtak a gyökerek, de új gyökerek nem fejlődtek ki helyette. Hogy ez kit milyen mélyen érint az egyénileg változó, de tökéletesen senki se immunis. Mit lehet tenni.
Ez a helyzet nem áll elő akkor, ha a kivándorló évente kétszer-háromszor hazalátogat 1-2 hétre karácsonykor, húsvétkor, a szülő születésnapjára, stb. Ezt kell tehát lemásolni. De ez csak az első akadály. A kint született, és iskoláit ott elkezdő gyerekek megpecsételik az egyén sorsát, mert elzárják a visszatérés útját.
Ha ezeket a sorokat végigolvastad, tudhatod, sorsod a saját kezedben van, de még egy dologra felhívom a figyelmed. Amikor a jövődet tervezed nagy hiba a pillanatnyi igényeidből kiindulni, azt kell figyelembe venned, hogy mi lesz 30-40 év múlva az igényed, és arra kell felépítened az elképzeléseidet. És ne feledd, rövid ideig vagy fiatal, néhány évtizedig tart az aktív élet, de nagyon hosszú az öregkor, amikorra a tűrésképességed alaposan lecsökken.
___________________________________________________________
Folytatás azoknak, akik sose próbálták, és sose fogják megpróbálni az emigrációt.
Erről nemigen van szó, mert az „eredmény” többnyire észrevétlen, vagy mással magyarázható. A legtöbben Angliába távoztak, becslések szerint 300.000 ember. Jó döntés, ha már mindenképpen világot akar valaki látni, mert élete hátralévő részében nem sok haszna van abból ha svédül, norvégül, vagy éppen hollandul tanul meg beszélni. És akkor beszéljünk erről! Megtanul? Verd ki a fejedből, hogy felnőtt fejjel meg lehet tanulni angolul. Örökké magadon hordod a bélyeget, hogy bevándorló vagy és mert nem bírod úgy a nyelvet, mint az ott születettek, megítélésed nyelvtudásodon keresztül történik. Gyengén fejezed ki magad, nyilván csökkent a szellemi képességed és így is bánnak veled (kivételt képez, ha olyan szakmában dolgozol, ahol az alkotásod árulkodik képességeidről). Ez ellen egy darabig próbálsz harcolni, de hamarosan belátod, hogy hasztalan. És itt nincs vége a történetnek, mert ezt a szellemi leértékelés meghozza az „eredményét” pszichésen mélyen sérültté válsz. Gondolkozz el rajta.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
__________________________________________
Nem mintha ez lenne a lényeg, de én az ígéret elejétől kezdve 10 évről hallottam.
Szerintem a külföldön szerencsét próbálóknak komoly része a devizaadósok közül került ki. Én is ismerek egy jó párat.
Ezek többsége nagy valószínűséggel hazatér amint letudja az adósságot, mert amint mondtad, nehéz külföldön gyökeret verni.
Viszont hoz egy csomó tapasztalatot, jót is és rosszat is.
És ha elegen lesznek, akkor már az komoly nyomást fog jelenteni hogy a magyar rendszerbe is beillesszék a külföldön szerzett pozitív tapasztalatokat és elkerüljék a rosz példákat.
Amit a nyelvről irsz, az igaz, sose lesz egy felnőttből echte angol, de ez Londonban nem túl fontos, mert ott már alig van igazi angol. Ráadásul, az átlag angol szerényebb szókinccsel opeál, mint egy motiváltabb külföldi 2-3 év után. Talán pont a nagyszámú külföldi miatt.
Rengeteg ember szerte a világon sose tanulja meg tökéletesen az ország nyelvét, ahova emigrált, de a többség jól elboldogul, igaz, altalában gettókba tömörülve a saját hagyományaikból pótolják azt ami hiányzik az új környezetben.
Nekem úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben az hogy „nem beszélem akcentus nélkül” a nyelvet inkább kifogás a sikertelenség mint valódi indok… (esetleg a Globe színházban elfogadható)
Az ilyenek itthon más kifogást találnának.
Még hozzátenném, hogy a „cigányélet” alkat kérdése is. Vannak, akik könnyebben feltalálják magukat és kissebb az érzelmi kötődésük a szülőföldjükhöz, ők jobban boldogulnak.
Akik nehezebben szakadnak el a megszokottól, azok többet szenvednek és amint lehet gyorsan visszatérnek.
1: A 10 év csak később jött a képbe, bár valóban nem ez a lényeg. Az az lenne, hogy hány valódi és új munkahely lett az utóbbi négy évben Magyarországon. Aztán ezek közül valójában mennyinek van köze a kormány tevékenységéhez. Elég kicsi számra tippelek… 🙁
De fordíthatunk rajta úgy is, hogy vajon hány munkahely szűnt meg a kormány áldásos tevékenysége miatt?. Van egy olyan tippem, hogy ez utóbbi ‘űbereli’ az előbbit…
Már csak azért is, mert ennek a 600 ezernek egy része azért csak dolgozott valamit itthon is korábban…
2: „nagy valószínűséggel hazatér” Hová? Munkahely nem lesz /mert vagy nincs, vagy már betöltötték a vendégmunkások itt is, ha tényleg lenne új munkahely/. Láthatóan nincs munkaerő hiány Magyarországon. Sőt…
hazatér, vesz házat (vagy kifizeti), kocsit, mittomén… aztán a pénz elfogy, és mivel itthon nincs munka, újra kimegy…
2:
Tételesen tudnám cáfolni az állításaidat, amik így csokorba szedve nem más, mint a téma elbagatellizálása. Egyáltalán nem az akcentusról van szó, és nem is a szókincsről, hanem a kifejezőkészségről. A megítélés szerint alacsony kifejezőkészség ergo alacsony intelligencia. És akkor még arról nem beszéltünk, hogy magyar diplomás éttermi konyhában mosogat, stb. Hogy ennek mekkora a demoralizáló hatása, arról könyveket lehetne írni. Én csak egy posztot írtam, hogy felhívjam rá a figyelmet.
Különben (elnézést, de nem tudom megállni) a „rosz példa” valóban nagyon rossz példa.
3:
Kíváncsi lennék erre az eredeti ígéretre, mert én a híreket napról-napra követem, de nem rémlik, hogy ilyen lett volna.
Egyébként ez a 600 ezer hogyan jöhetett ki. Úgy kicsit soknak tűnik, hogy a kormányváltás óta ennyivel többen vállalnak munkát külföldön. Ha meg nem így kell érteni, akkor talán nem is olyan nagy szám.
Az munkanélküliség még a kormányváltás előtt megugrott, akkor elvesztették az állásukat az emberek.
6:
Orbán seggét szabadon nyalhatod, de ne beszélj félre. Nem arról írtam, hogy mikor mi ugrott meg. Azt írtam, hogy egy millió munkahelyet ígért, amiből 4 év alatt 60.000 lett úgy, hogy a korábban segélyen élőket kikiáltotta közmunkásoknak. Ezt nem lehet kimagyarázni.
5.
„A megítélés szerint alacsony kifejezőkészség ergo alacsony intelligencia.”
Ez inkább olyan helyen jellemző, ahol alacsony a külföldiek száma.
Londonban nem annyira érvényes, mert tele van makogó idegennel.
Ezt a helyiek úgy látják, hogy amíg az eredeti angolt az akcentusa alapján igen nagy pontossággal be tudják sorolni, hogy milyen szociális rétegbe tartozik, a külföldiekkel gondban vannak, mert általában igaz, hogy kifejezőkészségük az intelligenciájuk alatt van, és nagyon kellemetlen tud lenni ha alábecsülnek valakit.
Ez a tapasztalat évszázadok alatt alakult ki.
Persze ettől az igaz, hogy az angolok szeretik lenézni a külföldieket, de a két dolgot nem kell összekeverni.
A hejesírásom sajnos vacak. A javítást köszönöm, igyekszem fejlődni.
Kiborultam. Pedig nem tervezek emigrálni.
Nagyon jó írás, de fájó, hogy megszülethetett….
7:
Nem kívánom Orbán seggét nyalni, csak tiszta vizet önteni a pohárba a jelzett kérdésekben.
Írtam, hogy nem ez a lényeg a cikkben, de te viszont az első két mondatodban egyértelműen Orbánnak, és ígéretének akarsz felróni mindent. Nem mondom, hogy nincs igazad, csak én én nem tudok ilyen adatokról, információkról, és nyomát sem találom, ezért kérek segítséget.
Szerintem, ha valóban igazságosak akarunk maradni, akkor tisztázzuk, hogy a külföldi munkavállaási „türelmi időszak” 2011-ben járt le, tehát a kormányváltás után.
Egy baloldali győzelem esetén is hasonló hullám indult volna, mert akiket a fizetéskülönbségek vonzottak, azok úgyis mentek volna, és nem valószínű, hogy a baloldal csodát tudott volna tenni 1-2 év alatt ami felszívja ezt a 600 ezer embert.
Annyit tennék hozzá, hogy a skype, a fapadosok és a car-sharing korában jóval könnyebb tartani a kapcsolatot az ittmaradottakkal, miközben a multis környezet miatt sokszor van olyan faramuci helyzet, hogy a magyar melós jobban beszéli a nyelvet mint a főnökei (akik éppúgy valahonnan jöttek, mint ő).
Egyébként nem csak a fiatalok érintettek, anyámék szomszédja 60 felett dobbantott. 🙂
Nem a kormány csinálja meg négy év alatt az országot.
A munkaerő oda vándorol, ahol lényegesen többet tudnak fizetni mert prosperálnak jól állják a globális versenyt.
Magyarország nem prosperál, Magyarország megpróbálkozik szinten maradni, több kevesebb sikerrel, az utóbbi megítélés kérdése.Nem tud minden ország egyformán boldogulni a válság és a globális kihívás során, a kormány bár fontos de nem a legeslegmarkánsabb tényezője e folyamatnak.
Orbán természetesen hülyeségeket ígér, mert csak így tud nyerni, e tekintetben nincsen más választása, veszít vagy hazudik.
Teljesen körbejárta a témát a poszt a szokásos alapossággal. A hozzászólások árulkodnak a bizonyítvány-magyarázatokról. (Hú de „szép” szó.)
11. Lehettem volna: „mi lett volna ha” az egyetlen érvük az orbánfanoknak. Más bűne nem menti fel a bűnelkövetőt. Hazudott vagy nem hazudott Orbán az 1 millió munkahelyről?
12. Nomore: A technika fejlődése és az itthoniakkal történő kapcsolattartás könnyebbsége csak ábránd. Nem helyettesíti a honvágyat. 16-18 óra mosogatás és egyéb meló közben nem fogsz semmilyen netkapcsolatban elmélyülni az itthoniakkal, még ha 2-3 havonta haza is reppensz.
14: passz. Kinn élő ismerőseim nem 2-3 havonta, hanem 3-4 hetente is hazajönnek akár. Valamint, ha olyanjuk van, akkor nemcsak egy hétvégére, hanem akár hónapokra is visszanéznek, ha úgy esik nekik jól. Mentségemre szóljon, hogy egyetlen mosogatót sem ismerek.
15. Akkor bizonyára boldog emberek semmilyen honvággyal, hogy ilyen gyakran hazajönnek, akár hónapokra is, két munkaszezon között.
16: inkább úgy közelítsd meg, mintha az emigrálás és annak minden kínja helyett csak ingáznának.
Kedves ellenkezők le vagytok…… Először is nem a folytonos kekeckedésre kiélezetteknek írtam, akik (szándékosan) rosszul értelmezett „megvitatást” színlelnek. Képtelenség 600 ezer ember esetéből arra az egy-két ismerősre hivatkozni, akiket történetesen ismertek, de nem alaposan. Miért? Mert a pórul járt ember sose vallja be, még a barátainak, rokonainak se, hogy segg hülye döntést hozott. még olyan külföldre szakadt hazánk fiával nem találkoztam, aki ne a rongyot rázta volna.
Azoknak írtam, akik ezt a témát egyáltalán nem ismerik, és nem árt, ha valaki felhívja rá a figyelmüket. Ezt tettem a devizahitelek esetén is, én időben szóltam, de lehülyéztek érte. Vén fasz voltam, aki irigyeltem, hogy a fiataloknak nem kell 30 évet várni egy lakásra, mint ahogy nekem.
És ha már benne vagyok. Egyenként: Lehettem volna! Az én helyesírásom is gyenge, mert férfi agyam van. és mert igényes vagyok, használok helyesírási programot. Nomore! Felhozol három erősen elszigetelt esetet. Miért? Cáfolsz ezzel valamit? Nem, akkor? Csak arra jó, hogy aki nem akarja elhinni, amit írtam, találjon magának egy kibújót. Köszönöm az ellenpropagandát. Kinek segítesz vele? Vasgerinc! Ha nem ez a lényeg, akkor talán el lehetne hagyni.
Sajnálom fiúk, ebben a témában nem ismerek tréfát, mert saját bőrömön tapasztaltam meg azt, amitől másokat meg szeretnék menteni.
„Az emberi pszichében van egy (többé-kevésbé) 2 éves határérték.”
Tibor bá’ ezt csak megerősíteni tudom személyes és ismerősi/régebbi lakótársi tapasztalatok által. A külföldi élethez kapcsolva nagyjából ennyi idő után az ember már tényleg a hosszabb távú kintmaradás mellett dönt.
Az első 1 évben a korai honvágy/sikertelenség miatti hazaköltözés gondolata dominál. Ha ezekkel megbírkózva mégis kitart, akkor jön az „1-2 év alatt megszedem magam és tépek haza” stádium.
A 2 év letelte után pedig jön a végleges kintmaradás, vagy a hosszabb távú külföldi berendezkedés, amiből az utóbbi esetben az idő vasfoga évről évre mégis a végleges letelepedés felé billenti a mérleget: külföldi barátnő/feleség, gyermekvállalás, magas életszinvonal megszokása stb.
Az már más kérdés, hogy ettől boldogabbak-e.
Nomore: Ingáznak? Tingli tangli életet élnek. A boldog élet fontos része a letelepedett életmód. De biztos ezt is cáfolni tudod. Csakhát a repülőn nem lehet családi életet élni. A repülőterek is roppant unalmasak tudnak lenni, főleg éveken keresztül. Más ez az életforma huszon évesen, és megint más, ha érettebb leszel. Kétlem, hogy 600.000 magyar azt az életet folytatja külföldön, amit megálmodott itthon.
Tibor ba!
Mindig erdeklodessel ovlasom a cikkeidet az emigralassal kapcsolatos tapasztalataidrol, legyen az regi emlek vagy aktualis velemeny. Mi felesegemmel most leszunk nemsokara ketto eve kint Angliaban es habar nem erzem meg a gyokertelenseget, az szamomra is egyertelmu, hogy az otthoni gondok mar nem annyira az enyemek, bar a csaladok es baratok reven (na meg ugye a hiteleink miatt) megis.
Ettol fuggetlenul sajat tapasztalatom az, hogy azok a staciok amikrol Nandi beszel, velunk nem tortentek meg. Pedig mi is alul kezdtuk, szokasos gyorsettermes munkaval. Es kimondhatatlanul boldogok voltunk, pedig egy kis szobaban kuksoltunk ketten es ossze vissza jartunk munkaba, majdnem minimalberert. De megis azt ereztuk, hogy van ertelme dolgozni, van penzunk, mig otthon a ket hitel miatt semmi se maradt a honap elejen mar es ez kb tenyleg szo szerint ertheto.
Szoval az en velemenyem, hogy a motivacio is donto lehet, termeszetesen most nem a hosszu tavu lelki hatasokrol beszelek, hanem amikor meg friss hus vagy az uj orszagban.
Tiborbá,
„akik (szándékosan) rosszul értelmezett “megvitatást” színlelnek.”
Nem hiszem hogy valóban rosszidulat bújkál azokban akiknek más tapasztalatai vannak mint neked.
Te mondod, hogy nem találkoztál még olyanokkal, akik ne a rongyot rázták volna.
Én több olyan embert, családot ismerek, akik felvállalják, hogy nagy volt a honvágy, vagy nem bírták a kosztot, nem tudtak beilleszkedni, nem ment a nyelv, vagy nem volt elég a szakértelem, vagy csak kifújt az újdonság varázsa.
Szóval sokan visszatértek már kisebb-nagyobb kudarccal, és szerintem normális, hogy a részleteket inkább csak őszintébb családi, baráti körben osztják meg.
Szerintem mindenképpen hasznos az írás mert elgondolkodtat a kivándorlás lelki oldalairól is, amit nem mindenki mérlegel indulás előtt, csak az anyagi különbségekre koncentrál a többség.
Egyébként két hete jöttem haza Londonból, ahol egy kisebb magyar közösséget látogattam, ahol volt vegyes házzasságos végleges, néhány éve beiileszkedni próbáló, meg friss szerencsevadász is, szóval láttam egy szűk keresztmetszetet, ami ugyan nem általánosítható, de mindenesetre árnyalja a képet. Valóban nem kekeckedésnek szánom, csak a vitaalap szélesítésének.
Kisvacak engem a sors kegyetlenül megszivatott az Angliában töltött első 4 hónapom alatt, akkoriban mégsem volt honvágyam, vagy nem volt időm rá gondolni, mint ahogy elhiszem azt is hogy Ti is könnyedén átvészeltétek a kezdeti kritikus korszakot.
De nagyon sokan nem bírják, vagy egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy egy idegen országba költözve megmaradjanak, saját lábukra állva tegyenek sorsuk jobbra fordulásáért. Láttam én már „terminátor” lakótársat úgy bőgni, hogy egy hisztis 5 éves kislány is megirigyelhette volna, vagy egy másik kemény fickót szobájában takarót átkarolva szipogni.
Azóta néhány barátot is „kiszerveztem” ebbe a városba ahol lakom, szinte mindent elintéztem nekik/helyettük, pénzeltem őket. Mégis előfordult, hogy egy kisebb buktatónál az egyik újabb kölcsönt kért volna repülőjegyre, mert bepánikolt és haza akart menni, miközben a barátnője néhány héten belül jött volna hozzá mintegy családegyesítésként szerencsét próbálni külhonban…
Ha megvan az egészséges motiváció, könnyebben átvészeled a kezdeti nehézségeket is. Én nem kalandvágyból jöttem ki, hanem konkrét tervekkel úgy, hogy 24 éves koromig tanultam, diákmunka mellett minden pénzem elment a tandíjra és szinte semmit nem éltem mellette.
Az igazi honvágy a „disszidálásom” után fél évre, az első családlátogatás utolsó napján kapott el. Legszívesebben maradtam volna, de győzött a józan ész.
Hitelem szerencsére nincs, de egy nagyobb összegű családi kölcsönnel vágtam neki az útnak. Mivel nem a saját pénzemmel játszottam, így a kudarc meg sem fordulhatott a fejemben. Azóta rendeződtek a dolgaim, és a megtakarított pénzem egy részéből folyamatosan építem az életemet odahaza is, hogy mindig legyen választási lehetőségem, pedig már több, mint 4 éve külföldön élek.
Az életben mindennek ára van.Odakint jó megkeresni a pénzt,és otthon elkölteni.Ehhez persze külön él a család..De az a pénz amit odakint lehet keresni,,ott nem nagyon sok..Mindig világ életedben bevándorló leszel ha oda is költözöl bárhová..Nagyon kevés embernek sikerül kirázni magát a szarból,hogy feljebb vigye valamilyen módon..Talán jó dolog bárhol a világon ledolgozni 15-20 évet ingázással,azért hogy majd itthon magasabb nyugdíjat kapjon az ember,mert az itthoni nyugdíj 20 év múlva bizony egyenlő lesz a semmivel.Nekünk inkább ez a cél .Én is mindig azon gondolkozom hogy az aktív évek gyorsan elszaladnak,és tovább lesz a ember idősebb,mint fiatalabb volt..És ezt valóban át kell gondolni..
Semmi gond,Ír ország,Svájc,Anglia,Wales,Hollandia,Mongólia,Belgium,meg amikről inkább nem is írnék.Mindenütt a szakmámban dolgoztam,dolgozok.Az otthoni megélhetés nulla tehát jelenleg is ingázok.
Voltam otthon állás interjún,többön is.Az alábbi válaszok voltak:Túlképzett,alulképzett. Hmmm mit is csináljak magával ?Nem menne inkább vissza?Mert nagyon kilóg innen-itt nem értettem mire is akar kilyukadni-ezek szoktak elhangzani.
600E ember a múlt hónapban még 500-at mertek bevallani.
Szerintem jó lesz az 1M is.Kihaltunk ennyi!
Kedves Tibor Bá !
Ki követte el ezt a merényletet a blogod ellen??? 🙁 🙁
Vissza kellene csinálni …
Melike !
„Odakint jó megkeresni a pénzt,és otthon elkölteni.”
Igaz, igaz… Itt kell elkölteni, ahol27 % az ÁFA. És persze itt a NAV, amely közreműködik a ÁFA-csalásban. Szóval ha itt költöd el pénzedet, azokat a tolvajokat támogatod, akiknek a Fidesz-feudalizmus köszönhető. Azokat, akik semmit nem adnak, csak ellopják a pénzedet.
Én követtem el. Nekem is szokatlan, de ez a legújabb WP sablon. A főképen tudok változtatni. Az elrendezésen nem. A színeket is tudom cserélni. Holnap még kísérletezek vele.
Más országban nincsnek tolvajok a politikában?
Még 27% Áfával is olcsóbb minden..Főleg itt nálunk a keleti részen.Elmondom neked azt is hogy Magyarország nyugati és keleti benzinkútjain 50-80 forint különbségek vannak..
De ha egy boltba bemész,akkor ott is igencsak van akár 50%-os különbség is keleti meg a nyugati rész között.
Itthon egy kiló karaj olyan 1300 forint körül van 27%.os Áfával,Olaszországban meg 3000 forint ugyanez,isten tudja mennyi Áfával..Meg nagyon sok minden van,amit ott nem tudsz meg venni..Mert nincs..Ott nincs ilyen választék mint nálunk, Mert oda nem nagyon engednek be külföldi árut,csak nagyon ritkán..Ez egy részről jó is,de más részről meg ugye nem,mert nincs választék..Na erről beszélek.
A főképre tedd vissza a házadat naaa.Az olyan barátságos otthoni meghitt,már úgy megszoktam..Mintha haza mennék.. 🙂
Jól van fiúk-lányok. Az a sablon nem számozza a hozzászólásokat. Visszaállítottam.
30:
Persze, mert láttad személyesen is.
off:
TiborBá! Grat az új kinézethez!
Javaslat:
– A kommentek számozása nemigen látszik. Nehéz visszabogarászni, hogy ki-kinek válaszol.
on:
megj: a comment törölendő, mert technikai jellegű és nem tartozik a topikhoz .
32:
Több területen jobb volt, de sok hibája volt. Hiányzott a világos számozás. Engem zavart, hogy a görgető sáv bal oldalra került (ezen nem lehet változtatni) és fekete az alapja. Ezen se lehet változtatni. Azt hiszem meg fogom szavaztatni a hozzászólókkal, melyik maradjon véglegesen.
Tibor’bá ! Nagyon sötét lett ez az új dizájn. Nekem nem tetszik. rosszul látok már, s kimondottan zavar a bal oldali fekete legördülő sáv, erőltetni kell a szemem.
Ez a lilás virágmicsoda meg fent…..nőkre szokták mondani, hogy ha lilát vesznek fel, nincsenek kielégítve. 🙂
És hiányzik a fényképetek is. Szóval kimondottan ronda.
No ennyi szapulás elég ma estére, nézzük inkább a kivándorlás
szép oldalát.
Háááát abban sem találtam semmi szépet.
Igaz én vagyok az állatorvosi ló. Negyven felett jöttem ki, nyelvtudás nélkül, hatalmas deviza hitellel a nyakamban, egyedül, otthon hagyva a családot.
A jó annyi, hogy keresek annyit, hogy egy hónapot dolgozok, egy hónapot otthon vagyok, a hitelemet is tudom fizetni. Mivel nem vagyok hajlandó lemondani arról, hogy ilyen sűrűn hazamenjek, megtakarításom nincs, marad az állandó ingázás.
Az ismerőseim között van 56-os, aki most haza menne, de már nem tud otthon megmaradni, de mindig hazavágyik, másról sem beszél, csak otthonról. Aztán a fiatal, aki végleg kint akar maradni, állampolgárságot kap rövidesen, de alig várja, hogy megjöjjek, hogy magyarul beszélgessünk, otthon nyaral, jönnek a szülei, stb. A velem egyidős szintén ingázó és otthon pluszban dolgozó, akinek szintén a pénz miatt kell repkednie.
Szóval senki sem felhőtlenül boldog. De, bocs, egy. Ő 16 évesen jött ki 56-ban. Hatból egy az milyen arány? Én nem tudom ezt megállapítani, mert az ötbe tartozom.
34:
Nekem se tetszett, visszaálltam.
Köszönjük a hozzászólásodat. Véleményem megegyezik a tapasztalatoddal. Most már csak az kell, hogy észhez térjenek azok, akiknek szól.
Mire elküldtem a hozzászólást, visszaállítottad. Hirtelen meg is hökkentem, lehet, nem jó oldalon voltam? 🙂
Az érdekes az én esetemben még az, hogy a három gyermekemre hogyan hat,hatott az én külföldi jövés menésem. A fiam megpróbálta velem itt az életet, két év után feladta, másfél évig otthon dolgozott, de aztán álmai állását mégis Németországban kapta meg, autó alkatrészeket tervezhet a legnagyobb ilyen cégnél. Nem nyilatkozik, meddig szándékozik kint maradni. A középső lányom gondolkodik külföldi munkán, de megreked mindig a gondolkodás szinten, szerintem sosem fog elmenni az országból,a kicsi hallani nem akar arról, hogy kint próbáljon szerencsét, pedig ő vendéglátásban érdekelt, ami sláger munka most kint.
Mindhárom gyermekemnek a középiskolai és főiskolai vagy egyetemi barátainak nagy zöme kint van, vagy volt már, vagy készül. Most is itt van velem egy fiatal lány, aki nekivágott a nagyvilágnak, két hete mondom neki a rosszat, de szeptemberben megint jön velem. Aki munka nélkül van, vagy minimálbérért dolgozik, biztos egyszer megpróbálja a külföldi munkakeresést. Az észhez térés nem fog menni. Mikor én kezdtem, már akkor azt mondtam, kezdődik az újkori népvándorlás. Mára már nyakig benne vagyunk. Nem tudom meddig merre fejlődik ez, de hogy eltart még egy darabig, az biztos.
Angliában már ferde szemű néger gyereket látott a lányom. Lassan alakul, formálódik az új világ. Kíváncsi leszek mi lesz harminc év múlva, még pont meglátom. 🙂
Melike, ez érdekes, mert aki Németországban él, az azt mondja, hogy még olcsóbbak is ott az árak.
Ez már jobb, de….. 🙂
Mellikének igaza van, a házatok jobb. Ez a lemenő nap tünet szép,szép, de itt nem tetszik. Te egy életvidám, mozgékony ember vagy, legyen a fejléc is olyan. Kritizálni könnyű tudom, még egyszer beszólok, s kereshetek fejlécet. 🙂
Inkább eldugulok.
Kereshetsz.
Aha! Nem időrendbe teszi a masina, hanem ahhoz csatolja a hozzászólást, amelyikre reagálsz. Nem tudom, több ilyen kibővített hsz-t kellene látni. Ha valaki valamire nem a válasz ikonra kattintva reagál, hanem hagyományosan csak névre ír, elcsúszhat az egész?
😀 😀 😀 Mondtam ugye. 🙂
Még én se tudom.
Ennek a rendszenek is megvan az előnye.
Még egy észrevétel. A cím mellett eddig látható volt, hányan reagáltak, most nem.
Ha valaki sorba olvas mondjuk délután, s beszúr egy választ a délelőttiek közé, az, aki délután csak legörget az aktuális hozzászólásokhoz, nem fogja tudni, hogy esetleg egy korábbi írására reagált valaki. Ezt jól látom?
Mindjárt ki is próbálom.
Én próbálnám beilleszteni a kint tapasztalt jókat, de nehéz, hisz megkövesedett dolgokon kellene változtatni. Egyik ilyen. Tartsd be a törvényeket, szabályokat, s akkor menni fognak a dolgok. Ha az első reakció az, hogy hol van egy kiskapu, vagy hogyan csináljam másként, mint ahogy mondták nekem, mert én aztán biztos jobban és egyszerűbben meg tudom oldani… 🙂 nem csoda, hogy százan százfelé húznak.
Tibor ba’, egesz jo lett az uj arculat, bar fototokkal valahogy szemelyesebb volt…
A temaval kapcsolatban, mintha erzelmi hurokat ereznek penditeni „szivet kell cserelni annak aki hazat cserel”, aki rakenyszerül, hogy kimenjen az kenytelen
elfojtani az erzelmeit, honvagyat, erösnek kell lenni.
1996 ota dolgozom rendszeresen külföldön. Atlag 8 honap munka 4 honap otthon.
Soha nem gondoltam ra, hogy elhagyjam Magyarorszagot. Ez a ket ev amiröl irtal
nälam nem jelentett semmit. Nagyon sok ismerös, kollega, akivel az elmult 19 evben talakoztam, igy elt, el. Azokrol beszelek akik nem szakadtak külföldre, csupan dolgozni jarnak ki. Ket fiamat mar eleve ugy neveltem, hogy termeszetesnek veszik, csak külföldön lessz eselyük a boldogulasra. Nagyobbik fiam, az iden jön utanam, de elötte rövid idöre szeretnem, ha otthon probalkozna, par honapig, csak hogy legyen kesöbb összehasonlitasi alapja. 4-5 ev munka utan mar lehet otthon sajat lakasa, adossagmentesen /ez nem rongyrazas, ez egyszerüen igy van/. Sokan, akik a kilencvenes evekben kezdtek külföldön dolgozni, ugyanezt a peldat mutatjak
gyermekeiknek, akik felnöve lattak, hogy ez egy jarhato ut. Abban a 600 ezerben
ök is is ott vannak szep szammal…
Gratulalok a cikk ironak. Amit irt az sorrol sorra, igaz, es tokeletes.
Engem is erint, mivel 7 eve szenvedek, es nincs ut vissza. Nincs ut, semmi nincs, nincs jovo, egyik nap a masik utan, es a penzert cserebe a teljes pszichologiai haboru, a lelekben, mindenutt.
Koszonom hogy olvashattam, legalabb addig is ereztem hogy valaki bele lat ebbe a godorbe amibe kerultunk.
Zee:
A 8+4 hónapos elrendezéssel te nyilván nem tartozol a veszélyeztetett csoporthoz. — A fotók vissza fognak jönni, csak átszabom őket.
Szilágyi Attila:
Szomorú szívvel olvastam soraidat. Gondold át a helyzeted. Hét év után még nincs semmi se örökre elveszve. Legfeljebb nagyobb áldozatot kell hozni. Ne feledd az idő ellened dolgozik. Minél idősebb vagy annál rosszabb, ha nem lábalsz ki belőle.
Nem lenézésből írom hanem, hogy vegyétek számításba 2015-ben Európai országba az „emigrálás”, „külföld”, „idegenbe”, szavak már lényegesen nem jelentenek akkora szakadást sem távolságban sem kultúrálisan. Erről éppen a szakállas, kolbászos punci esetében beszéltünk. Viszont valaki említette az internetet is mind kapocs, és bizony igaza van. Én például naponta beszélek valakivel otthon tartom a kamerát a falhoz mutatom neki, hogy Józsikám nézd már meg szerinted ezt a szeletelt téglát vagy ezt hozassam, te mennyi misungot tennél alá, satöbbi. Aztán meg hogy a Gizi jól van-e? És hogy kiültettétek-e már a dinnyét. Tibor bá’ idejében szerintem ez az egész dobbantósdi lényegesen, hatványozottabban durvább volt, manapság már „piece of cake” különösen ha európán belül beszélünk. Ha valaki mégis valami „idegen”-t szeretne megtapasztalni annak lényegesen távolabbi célpontott kell választani. Nem csak földrajzilag.
Ez az önámítás. Internet, meg 2015. Ez a kompenzálás. Méghogy nincs honvágyad, de Gizi nénire is rákérdezel, meg a dinnyéjére két robot között. Húsz évig is kérdezgetheted az otthoniakat a neten keresztül, attól még nem lesz az otthon közelebb. Egyébként épp erről szól ez a blog, hogy egy esetleges összeomlásnál azok a távolságok, amit ma közel érzünk, az nagyon messze lesz.
csokacsalád!
Valóban, az „én időmben” ha az anyámtól valamit megkérdeztem, két hét után kaptam meg rá a választ. Viszont egy levél otthonról jóval nagyobb élmény volt, mint most a szkájp.
De azért valamit félre magyarázol. Voltam a Markó utcai börtönben, ami csak néhány száz méterre volt az otthonomtól, ugyan ez volt a helyzet a laktanyával is, ahol 3 évig rohadtam, vagy gyerekkoromban az internátustól, amelynek ablakából láttam a lakóházunkat. És mit ad Isten kurva szarul éreztem magam az aprócska távolság ellenére.
Nandi!
Ha nem titok megtudhatom merre elsz, mit dolgozol stb? Orulnek ha egy kicsit privatban elbeszelgethetnenk a tapasztalataidrol, szerintem tudnal ujat mondani meg nekem. 🙂 Meg amugy is szivesen ismerekedek ertelmes emberekkel. Marpedig ez a blog egy szuro, ezer hala erte Tibor Ba-nak!
Akkor nem értetted amit írtam. A honvágy több mindenből tevődik össze. Sőt ha egy jó ideig élsz egy helyen ahol boldog vagy, barátaid meghatározó emlékeid lesznek ugyanolyan honvágyat lehet érezni mint ahol gyerekként felnőttél. Persze ahova pusztán anyagi érdekből kényszeresen menekül valaki az idegenség érzése sokkal elviselhetetlenebb lehet. Ehhez még magyarországot sem kell elhagyni, láttam én már ilyet otthon is, Pesten. Sokan a magyarságukat sem képesek magukkal vinni, vagy nem tudják kifejezni, reprezentálni azt. Ehhez kell egy olyan mértékű magabiztosság „balls” amivel kevesen rendelkeznek. És bizony nem árt ha van némi tapasztalata is abban hogyan adja el magát vagy a mondókáját. De ahogy Tibor bá’ is írta ez egyénenként is változik és azzal különösen egyet értek, hogy „ha olyan szakmában dolgozol, ahol az alkotásod árulkodik képességeidről” bizony könnyebb. Hát még ha ebben a magyarságodat is meg tudod valósítani, vállalni, persze nem valami nyálas vagy közhelyes módon ahogy ezzel sokan próbálkoznak.
Hogyne értenélek. Azokat az elemeket szeretnéd kiválogatni a külföldi létből, ami pozitívumok, hogy megerősítsd a helyes döntésed. 600.000 ember kivándorlásáról van szó, amit nem vagy hajlandó egy masszaként kezelni. Jogosan. Valamint egy életre való kiköltözésről van szó, amit szintén évekre le szeretnél bontani, jogosan. 1-2 év külföldi lét kipróbálása teljesen helyén való, csak most nem erről van szó.
Lehetséges akkor, azon is múlik, hogy valaki azért megy mert nincs más választása, vagy azért mert ő ezt választotta. Kapcsolatban is van ilyen.
Félre ne érts. Eszem ágában sincs szépíteni. Vagy általánosítani. A külföldi életnek is megvannak a maga árnyoldalai. Most például itt nézem hogy egy „normális” egy üres ásványvizes palackba hugyozik itt a buszon úton Makaó felé. Hiába no, azért messze van Jeruzsálem. Ugyanakkor most is itt csevegünk egymásssal, megosztok veletek egy élményt.
Nem tudom Melike, Olaszorszagban meg nem eltem, azt viszont tudom, hogy az arak itt Angliaban olcsobbak vagy egy szinten vannak az otthonival, persze itt is fugg attol, hogy mennyire rongyrazos bolthalozatnal vasarolsz. Mi peldaul a csirkemell filet kilonkent 3 fontert vesszuk ami atszamolva 1125 Ft a jellen pillanatban. Ez az alja ez teny, de szerintem Pesten sem olcsobb (en oda valosi vagyok azt ismerem csak). De amugy nem ezt szoktam soha nezni, mindig a minimal oraberhez viszonyitok, hogy ahhoz kepest draga-e. Jelenleg a minimum oraber 6.31£ szoval kb a nettojabol 2 kilot tudsz venni, mert itt a minimal utan adot nem nagyon fizetsz, csak TB-t.
Az igaz, hogy minden sarki boltban nincsenek olyan termekek amiket mi termeszetesnek veszunk, de azert lehet tudni mi hol van (pl finom tejfol, olyan az ize mint regen volt a szocializmusban a szogletes dobozos ) es egyaltalan nem horror utanajarni. Ami meg sehol sem kaphato (pl a magyar mustar vagy hasonlok) arra ott vannak az online magyar boltok. Kicsit dragabb mint otthon (nem mindig) es mindent tudsz venni a csecsi szallonatol kezdve a hurkan at a TV paprikaig. 🙂
A baratom ki volt bukva, hogy itt milyen olcso az elemiszer, mikor kint volt nalunk most aprilisban.
Tibor bá’ , akkor mégsem lesz számozás? Mert nálam (ha van is) nem látszik.
Különben nekem tetszik ez az új dizájn, jó, hogy van ez a Válasz link, de ha valaki nem azon keresztül szól hozzá egy korábbi („fölötte lévő”) kommenthez, akkor kéne a korábbi számozás.
(Csak zárójelben: a 168ora.hu hozzászólási rendszere is hasonlóan átalakult, ott van számozás, csak a ‘Válasz’ nem kap számozást természetesen.)
Egyenlőre fogalma sincs, hogy tudok belenyúlni a számozás végett. De mindent megteszek.
Rendben, előre is köszi. 🙂
Lehet, hogy nem is annyira blog struktúrát kellene adni ennek, hanem fórumot.
A blogban a kommentek egypólusúak, főleg az aktuális bejegyzésre válaszolnak, a fórumban pedig egy általános, többpólusú vita folyik, sokszor automatikusan bemásolódik a gondolat, amire egy válaszadó reagál.
Elképzelhető, hogy egy kis kutatás után lehet olyan WordPress sablont találni, ami támogat egy fórumhoz hasonló struktúrát.
Egyébként az új forma nekem is jobban tetszik.
csókacsalád, ez pontosan így van.
Számomra is fura, de néha mintha honvágyam lenne az után az orosz „kisváros” után, ahol a feleségemmel (a jelenlegivel :-)) megismerkedtünk és ahol vállvetve küzdöttünk azért, hogy át tudjuk őt hozni Magyarországra
Na ugye hogy jobb a Tibor bá háza fejlécnek?De látom közben már teljesült is ..Sokkal jobb így,otthonosabb.. 🙂
Az attól függ hogy micsoda..Szerintem ott sem minden olcsóbb..Én speciel Olaszországról beszélek.És ott egy 60 négyzetméteres lakás is vagy 30 milla alsó hangon..Ezt (is)biztosan tudom,mert nézegettük az ingatlan piacot ott..
Kisvacak.Anglia meg London nem ugyanaz..Nekem ne mond a csirke mellfilét,két éve voltam Londonban,és csak a csirke mellfilé alját tudtam megvenni olyan drága volt.De Ha nem Londonban élsz,hanem kicsit arrébb,ott már kicsit más a helyzet.Feleződnek az árak is..
Ott a tej isteni finom..Az az egyetlen ami jobban ízlett mint itthon..Én nem igazán szeretem a külföldi kajákat amúgy sem..Meg sem közelítik az itthoni szintet..
De ha már az órabérnél tartunk,akkor ott a lakás bérlést is ki kell fizetni,amit esetleg itthon nem kell,ha saját lakásban laksz..
Akkor ugye már korántsem olyan rózsás a helyzet..
Az nagyon el van hallgatva hogy az ember milyen lakásban lakik..Csak akkor tudsz normális lakásban élni,vagy olyat bérelni ha jobban a zsebedbe nyúlsz..És akkor már nem is olyan nagy a vidámság.Mert egy szoba lyukban lakni,és közben játszani hogy ott milyen jó,hát nem is tudom.Inkább nem..
Az összes WP sablont végignéztem. Ha ragaszkodunk a számozáshoz, akkor vissza kell menni a régihez. Nincs más. Különben engem nagyon zavar ez az új szisztéma.
Nekem ez sokkal áttekinthetetlenebb, mint a régi volt. Talán működne, ha egyszerre csak egy téma futna, de így nehéz követni, hogy éppen ki kihez/mihez szól hozzá.
Szerintem úgyse a számokra válaszolunk, hanem hozzászólóknak, csak most nem számokat írunk be hanem neveket…
Logikusabb is, mert nem mindenki emlékszik egy többszázas sorozatban, hogy milyen szám alatt szólt hozzá, de ha a saját nevét látja akkor nyilván felkelti a figyelmét.
Én arra szavazok, hogy maradjon ez, de kapcsold ki a beágyazott kommentelést, és használjunk neveket számok helyett. Valahogy emberibb is.
Én a számot és a nevet is odaírtam. Nekem is jobban tetszett a régi. Csak frissíteni szoktam a főoldalt, és megnyitni az új hozzászólásokat. Egy-egy posztot csak egy példányban. Most vagy annyi példányban nyitom meg, ahány új hozzászólás van, vagy nézegethetem, hogy az egyes nevek hol is bukkannak fel.
Én egyértelműen az időrendben megjelenő hozzászólásokat preferálom.
Katasztrófa ez a sablon a régihez képest. Számomra egyértelműen jobb az, ha a hozzászólások időrendben jelennek meg, így ha látom, hogy egy témában van 15 új hozzászólás, azokat mind meg is fogom találni a lista végén. Ha csak 12 van ott közülük, akkor nem fog feltűnni, hogy 3 valahol a kommentfolyam közepén lévő felvetésekre válaszolt, és ott is kéne nézelődni.
A blog.hu-n meg tudták oldani, hogy ha válaszolsz valamire, akkor bekerül egy link a kommentbe, ami visszamutat rá, így az időrendi elrendezés ellenére se lehetetlen követni, hogy ki kinek válaszol. Hihetetlen hogy a WP nem tud valami hasonlót.
A sorszámokkal is elég jól meg lehetett itt oldani ezt eddig, de ez az egyre nagyobb behúzás elég érdekesen fog kinézni, ha mondjuk eljut a 15-20. szintig egy oda-vissza válaszolós beszélgetés… 🙂
Orulok ennek a postnak mert magam is erintett vagyok az itt felvetett/felmerult kerdesekben. Tobb mint 4 eve elek kulfoldon a ferjemmel es immaron ket gyerekunkkel. Nem a penz vagy a magyar politika miatt jottunk el, hanem mert adodott egy jo lehetoseg, amit ugy ereztunk nem szabad kihagynunk. Kb 1 ev ittlet utan orult honvagy tort ram… szinte elviselhetetlen. Ferjemmel akkor megegyeztunk hogy ahogy megszerezzuk az itteni allampolgarsagot hazakoltozunk. Azota eltelt 3 ev es most hogy egyre konkretabban beszelunk a hazakoltozesrol elkap a bizonytalansag… Nem kerdes, hogy soha nem leszunk itt „itthon” mar csak a nyelvbeli hianyossagok miatt -amik lehet hogy egyre csokkennek de soha el nem mulnak – no meg hat nem itt notunk fel, nincsenek gyokerek, nincs csalad stb. Megis bizonytalan vagyok, es nem kicsit… Azon veszem eszre magam hogy gyartom az ellenerveket az othonni elettel kapcsolatban. Mi lesz a gyerekkel az iskolaban, mert hogy most azt „beszelik” mennyire rossz a tanitasi rendszer… Meg hogy milyen negativak otthon az emeberk… Mindenki csak panaszkodik… stb, stb. Sokat beszlegetunk errol a csaladdal es fokent a testvereinkkel akik a mai napig otthon elnek. Ok jol erzik magukat Magyarorszagon, szerintuk – az o esetukben – nem valtoztak a dolgok az elmult 4 ev alatt, akkor mitol is kellene felnunk. Magam sem tudom…! Megis, ott van bennem egy nagy kerdojel…
A szavazás szerint 3:1 arányban győzött az régi. Visszaálltunk! A régi és újra átkapcsolt „artitech” sablon elég régi. azóta megjelent a 2010, 2011, 2012, 2013, 2014 elnevezésű sablonok, de egyik se számozza a hozzászólásokat. Ezek a sablonok komplettek, csak a megalkotás keretein belül lehet rajtuk változtatni, ami színeket és képeket jelent, esetleg a gördülő sáv bal-jobb elhelyezését. Dehát ingyen van, nem lehet nagyon kritizálni.
71-Edittke:
Fordulópont közelében vagytok. Ha most nem tértek vissza, sose fogtok a gyerekek „jövője” miatt. Aztán majd, ha w20 év múlva szarnak a fejetekre, bánni fogjátok, mint a kutya. Egyet ne feledj, idősebb korban sokkal de sokkal rosszabb lesz, és ez még előttetek áll.
Tibor bá’ , ezt a piros(?) betűszínt nem lehetne befeketíteni?
72!
Most jöjjenek haza mikor nem lesz gáz?.. 🙂
73:
Milyen betűszínről érdeklődsz?
OK, már tudom, de ez csak explorer-nél van. Én pedig fire fox-szal keresek. Intézkedem.
74:
Ott meg víz nem lesz, vagy benzin, vagy áram, vagy koton. Ilyen világ jön. 😀
6:
Melike, nem tudom te hol vásároltál de az biztos, hogy ezek az árak Anglia szerte azonosak mivel egy bolthálózatról beszélünk, a Farmfoods-ról. Londonban tény hogy a lakhatás gáz, mert tényleg kompromisszumokat kell kötni, de azért az se feltétlen adott mindenkinek, hogy otthon a saját lakásodban élj! Ha meg az nincs akkor egy 130-as fizunak a felét elviszi az albi és a rezsidémon még sehol! 🙂 Szóval ha azonos feltételeket nézünk ( átlag keresetből mit lehet kihozni) én azt vallom, hogy Anglia még mindig durván vezet. Nekem otthon a hitelemen kívül semmim nem volt, konkrétan a laktanyában aludtam az irodámban (mert katonatiszt voltam) most pedig nem egészen két év alatt egy normális szintre jutottam és tudom hogy van feljebb bőven. Ez engem motivál még ha értem is azt hogy a pénz közel sem minden… De onnan ahonnan mi indultunk a feleségemmel… A mostani életszínvonalunk otthon csak egy álom volt pedig most se 7es BMW-vel járunk…
52.
Kisvacak
Nem titok, Poole/Bournemouth-ban lakom, gyakorlatilag a 2 város átmeneti pontján, de ez már részletkérdés. 😀
Egyébként nagyon szeretek itt élni, északabbra semmi pénzért nem mennék! Tengerparti üdülőváros, átlagos napsütéses órák száma itt sokkal nagyobb az angol átlaghoz képest.
Legalább az otthoni munkaközvetítő egy ilyen szép helyen vert át annak idején. 🙂
Tibor bá’ nyugodtan add meg Kisvacaknak az elérhetőségemet. Köszi!
78:
Nem is laksz oly messze tőlem, potom 2 órára! 🙂 Valamikor összefuthatnánk egy teára! 😀 Amúgy viccen kívül találkozhatnánkj egyszer, de a többit majd privátban ha megkaptam Tibor bától! 🙂