_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
________________________________________
Néhány nappal ezelőtt az egyik hozzászóló (nincs kedvem visszakeresni) véleménye szerint, nem kell beijedni egy termonukleáris háborútól, mert 1945 óta több ezer kísérleti robbantás volt, és lám a földi élet zavartalanul folyik tovább. Akkor erre a kihívásra nem válaszoltam, de elhatároztam, hogy írok ebből egy posztot.
1954. március 1.-én az amerikaiak felrobbantották, ha nem is az első, de a legnagyobb hidrogénbombájukat a csendes óceáni Marshall szigeteken (az oroszoknak volt ennél háromszor nagyobb). Előtte természetesen figyelmeztetés hangzott ez, és megtiltották egy 100 km sugarú körbe, hogy „illetéktelenek” odamenjenek. A Lucky Dragon nevű japán halászhaló a környéken halászgatott a tervezett grund zérótól 160 km-re, de nem látták okát annak, hogy messzebbre menjenek, hiszen 60 kilométerrel voltak a tiltott zónától. A robbanás villanását a hajón tartózkodók látták, majd 8 perccel később elért hozzájuk a robbanás hangja is. Néhány órával később fehér, radioaktív hamu lepte el a hajót, amiről mit se tudtak. Természetesen valamennyien sugárfertőzést kaptak, a legpechesebb közülük pár hónap múltán elhunyt. Mindössze annyi történt, hogy az előzetes számítások szerint a robbanásnak 5 Megatonnának kellett volna lenni, de helyette 15 Mt sikeredett, amit az alábbi kép mutat be.
Miről szól a kép? A robbanás fénye 400 km-re is látható volt, és maga után hagyott egy 2000 méter átmérőjű és 76 méter (20 emeletnek megfelelő) mély krátert. A tűzgolyó a robbanás után 1 másodperccel 7 km átmérőt tett ki. Egy perccel később az átmérő már 11 km-re nőtt 14.000 méterre a talajtól. Tíz perc után a gömb már 40.000 méter magasságban volt. A veszélyesen fertőzött terület 30.000 km2 lehetett, ami Magyarország területének kb. az egy harmada. És ez egyetlen H-bomba. De mi lett a kráter anyagából? Ha a krátert gömbszeletnek vesszük, akkor (ha jól számoltam) kb. 16 millió m3 anyagból lett a hamu. Ráadásul mivel a talaj fő alkotója mész volt, ezért égetett meszet kaptak, radioaktív kalcium-oxidot.
Pillanatnyilag a világban valamivel több, mint 16.000 nukleáris robbanófej van. Ahhoz nem fér kétség, hogy ha egyszer elkezdik őket célba juttatni, akkor valamennyit fel fogják használni. nagyságrendileg 16.000 x 30.000 km2 = 480.000.000km2 és ha jól emlékszem a föld felülete 510.000.000 km. Durván számolva a Lucky Dragon bárhol lehetne az infernó alatt, nem úszná meg a radioaktív szennyeződést. Persze a japán halászok tudták, hogy bajba kerültek és a lehető leggyorsabban elhagyták a helyszínt. A jövőbéli teoretikus Lucky Dragon sehova se fog tudni menekülni. Gondoljátok át!
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
____________________________________________