Tibor bá’ könyvismertető online

2012. május 9-én a Római Klub előállt egy új jelentéssel, aminek ez volt a címe: “2052 – A Global Forecast for the Next Forty Years” (Globális előrejelzés a következő 40 évre – 2052). A jelentés megpróbál válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen lesz a Földi élet 40 év múlva. A jelentés – folytatva a tradíciót – alapvető kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel az emberiségnek szembe kell nézni.

Ha emlékeztek rá, The Limits to Growth (A növekedés határai) nem tett lépéseket a jóslásra, inkább különböző szcenáriókat festett fel különböző döntések hatásaiként. A 2052, csak úgy, mint a Növekedés határai, kifejezetten pragmatikus, intelligens sejtést ad, amihez adatokkal szolgál megfelelő modellezéssel összekapcsolva, figyelembe véve (egyik vesszőparipámat) az emberi természetet, és a rendszert, amiben élünk. Az eredmény eléggé nyugtalanító ahhoz, hogy elvitázgassunk rajta.

A Római Klub új jelentésének alap feltételezése: A jelenlegi „rendszer”, ami nem vesz tudomást a tényekről, igazi változásokat nem akar. Számottevő változtatás addig nem várható, amíg a negatív következmények (klímaváltozás érzékelhető hatása, erőforrások érezhető hiánya, stb.) nem válnak nyilvánvalóvá. A társadalmat nem érdekli a távolabbi jövő, aminek rendbetételéhez a jelenben kellene erőfeszítéseket tenni.

Néhány megállapítás:

Az emberiségnek 40 év áll rendelkezésre [Tibor bá’: ez egy hatalmas félrebeszélés], hogy elkerülje a több évtizede tartó túlfogyasztás rendkívül kellemetlen negatív következményeit.

A Föld véges voltához való alkalmazkodás valószínűleg túl lassan fog bekövetkezni ahhoz, hogy a hanyatlást elkerüljük. jelenleg (2012) az emberiség a Föld teljes kapacitását 140 százalékkal éli fel.

A Föld népességnövekedése 8,1 milliárd főben fog csúcsosodni 2042-ben az urbánus réteg szaporodási rátájának gyors csökkenése miatt.

A globális GDP növekedni fog, de lényegesen kisebb mértékben, mint ahogy azt általában elvárják, a fejlett országok kisméretű termelésnövekedést fog mutatni, a kevésbé fejlett 186 ország lassú felzárkózása miatt.

A globális GDP 2052-ben éri el a csúcsot. A GDP-ben kifejezett beruházások százaléka növekedni fog a nyersanyaghiány, szennyezés növekedés, a biodiverzitás csökkenése, klímaváltozás, jogfosztás miatt. A globális fogyasztás le fog lassulni a fizetőképes kereslet csökkenése miatt.

A globális energia fogyasztás csúcsa 2040-ben következik be az energia felhasználás hatékonyságának folyamatos növekedéséből kifolyólag.

A CO2 kibocsátás csúcsát 2030-ra lehet várni az energiahordozók váltása miatt. Ennek ellenére a globális CO2 koncentráció tovább fog növekedni. A globális átlaghőmérséklet emelkedés át fog lépni a veszélyesnek ítélt 2 °C-on 2050-re, és 2080-ra eléri a 2,8 °C csúcsértéket [Tibor bá’: hogy ezek milyen optimisták!], ami megfutást eredményezhet a XXI. évszázad második felében.

Az USA soha nem látott stagnálásba esik, ami a többi fejlett országban csak lassabban fog bekövetkezni. Kína, Brazília, Oroszország, India, Dél Afrika és 10 fejlődő gazdaság növekedni fog, de ettől még 3 milliárd emberre éhezés vár.

Végső megállapítás: A jelenleg tapasztalható klimatikus hatás bizonyítja, hogy egy modern társadalom számtalan vívmánya ellenére a szakadék felé tart.

Végül a jelentés főkérdései:

Merre tart a Világ?

Milyen világban akarunk élni, és a rendelkezésünkre álló idő alatt hogyan érhetjük azt el?

A jelenlegi társadalmi rendszer, a kapitalizmus és demokrácia [Tibor bá’: ha ez még annak nevezhető.] jelen formájában képes-e bevezetni az emberiséget egy fenntartható világba?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
________________________________________