Tibor bá’ vissza a múltba online

Rákosi Mátyás 1950. január 1-én Budapestből világvárost csinált úgy, hogy közigazgatásilag hozzácsapta a következőket: Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár településeket, valamint Budapesthez csatolták még a csömöri Szabadságtelepet, Nagykovácsitól Adyligetet. Vecséstől pedig a ferihegyi repülőteret. A korábbi kerületekhez nem nagyon nyúltak, de egy kis szocialista belepiszkálás azért volt. Az urizáló Lipótváros elvesztette az előkelő 5. helyett, kapta helyette a tizenharmadikat. A korábbi 4. helyet élvező Belváros lecsúszott az ötödikre, míg a proli Újpest megkapta a negyediket. A szentekről elnevezett városok pedig sima keresztnevekké degradálódtak. Így például a Pestszenterzsébet sima Pesterzsébet lett. A Szentimreváros pedig egyszerűen eltűnt, lett belőle  XI. kerület. Így lett a 14 kerületből 22., és így lett Budapest „milliós világváros”. Ezzel azonban semmi se változott. Apámék a családi házunkat 1950 őszén vették meg. Jellemzően a Szabadság/Svábhegyen a szemét gyűjtés még lovas kocsival történt. Igen, nem tévedés, lovas kocsival (lásd a képet). A kocsira fel volt építve egy lemezből kialakított hatalmas tartály, két oldalt 2-2 nyitható fedéllel. Mindkét oldalára, teljes hosszban egy széles platformot szereltek (a képen egy fiú támaszkodik rá), amin a szemetes állt és vette át a szemetes ládát a háziasszonytól kiürítés végett. A szemetesláda (amit a kukát váltottak fel) vékony deszkából összeállított, kb. 40×60 cm-es doboz volt, kibélelve horganyzott lemezzel, hogy a szeméttől ne rohadjon be a deszka, és könnyen legyen tisztítható. Persze ez nem volt olyan nagy csoda, mert a háború után évekig a Magyar Posta lovas kocsikon hordta ki a csomagokat. A háborúba pedig úgy léptünk be néhány évvel korábban, hogy a kerékpáros zászlóalj jelentette legerősebb, hadra fogható egységünket. A magyar agrár országban pedig nyáron kézi kaszával aratták le a teljes nagyalföldet, majd este petróleumlámpa fénye mellett bújtak ágyba.

Miért írom ezeket? Jobboldali nyomásra divat manapság komcsizni, bolsizni, és azt sugallni, hogy milyen szarok voltak akkor, és milyen faszák most. A Rákosi diktatúra valóban rettenetes volt, de sok évtizedes elmaradást kapitalizmussal nem lehet behozni, amire jó példa ma északkelet Magyarország. A II. világháború szörnyű csapást jelentett az országra. Közel totális rombolást kellett újjáépíteni, hatalmas jóvátételt kellett megfizetni, és ne feledjük, hogy egy milliós embervesztesség után úgy, hogy több százezer épkézláb férfi málinki robotot végzett a Szovjet Unióban. Ezeknek ellenére gépesítve lett a mezőgazdaság és az utolsó falúba is bevezették a villanyt. Az ország nagyobb tempóban modernizálódott, mint Horthy alatt. Ez demokratikus keretek között nem elképzelhető. Persze ezt lehet a másik oldalról is nézni, és kihangsúlyozni a fonákságokat, mert voltak. Például cenzúrázták még a táncdal szövegeket is. A szövegírókat arra sarkallták, hogy elég volt a szerelemből, meg a szentimentális maszlagokból, tessék írni a munkaversenyről, a békeharcról a szocialista realizmus jegyében. Erre volt válasz Gommermann István részéről a szemetes dal, ami rövid ideig futott az 50-es évek legelején. Íme:

Szemetes az én szerelmem

A legszebb szemetes legény.

Két szemének rabja lettem

Az illatát imádom én.

Minden reggel vágyva várom

Ő, mint egy tündér suhan felém.

Olyan, mint a legszebb álom

Mikor ül a szemét tetején.

És valóban ha nem is ült a szemét tetején,  de az előtt ült, ami a fényképről jól kivehető. A hatalmas tartályba gyűjtötték a szemetet, aminek a tetején ült a szemetes. Mint mondtam a dalból sose lett sláger, mert valakinek „odafenn” beugrott – amit mindenki tudott – hogy ez egy kommunista paródia. A fizikai munka nem volt bűn, sőt…. de imádni a szemetes illatát, az már a funkcionáriusoknak sok lett.  Néhány hét után csendben be lett tiltva, így ma már semmi nyoma, ahogy a régi szemetes kocsiknak sincs. A mai középgenerációnak pedig fogalma sincs a nem oly nagyon távoli múlt nehézségeiről, a letűnt generációk heroikus küzdelmeiről.

___________________________________________
___________________________________________
_______________________________