Tibor bá’ online

A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete a nagy-britanniai magyarok körében végzett online felmérést, ami 23 direkt kérdésből állt, és amire 5200 fő válaszolt. Először ismertetem a tényszámokat, aztán jön a kiértékelésem.

A válaszadók iskolázottsága így oszlott meg:

1 % nyolc általánost végzett

46 % érettségi, szakiskola

46 % felsőfokú végzettség

7 % postgraduális

A tanulmány kitér arra, hogy 53,2 % felsőfokú végzettségű azt jelenti, kvázi nem igaz a közvélekedés, ami szerint az Angliában vállalható munkakörök mosogatás, takarítás, felszolgálás.

Életkor szempontjából 72 %-ot tesz ki a 25 és 40 év közötti csoport.

Kitelepedés időpontja 2010 után, de legfőképpen 2012-ben.

A következő téma grafikonját átmásolom ide.

Végül pedig a jövőbéli szándékuk:

És akkor most az én kiértékelésem.

A Nagy Britanniában kivándorolt mintegy 300.000 magyarból mindössze 5200 válaszolt. Nem az a probléma, hogy ez csupán 1,7 százalék, mert a közvélemény kutatásoknál is reprezentációs mintát alkalmaznak, ahol a hangsúly a reprezentáción van. Ez azonban egyáltalán nem az. Ugyanis, hogy ki válaszolt és ki nem, az örök titok marad. A kint élők kiszelektálták magukat. Ezért ezeket az adatokat (sajnos) nem lehet komolyan venni.

Komolyan venni azért se lehet, mert a felmérést végzők állami (az Orbán) kenyéren élnek. Szinte biztos vagyok benne, hogy az okok között a 4. helyen álló „rossz politikai helyzet” valójában az első helyen állhat, és a magasabb életszínvonal csak ez után következik. Ugyanis egy élhető rendszerben az emberek elfogadják az alacsonyabb életszínvonalat. Ha nem így lenne, akkor egyes országok már rég kiürültek volna, míg más országok a túlnépesedéstől szenvednének.

Az se felel meg a valóságnak, hogy az 53 százalékos felsőfokú végzettség biztosíték lenne arra, hogy mosogatás és takarítás aztán nem. Először is, ezt nem lehet elmondani a másik 47 százalékról, másodszor pedig, mi tiltja, hogy diplomával valaki ne mosogasson?

Ami a kint élők szándékát illeti, az egy roppant összetett és alig kibogozható téma. Az én személyes, és több évtizedes tapasztalatom szerint a külföldre szakadtak hatalmas százaléka visszajönne, de annak objektív, legtöbbször családi, akadályai vannak, például az ott született gyerek nem akar velük jönni. Ez mellett szarul érzi magát abban a környezetben, de ezt a világért nem vallaná be. Majd mindenki letagadja, hogy érinti a honvágy, és erősen kihangsúlyozza a kedvezőbb anyagi helyzetét, amiért az itthon maradottak irigykednek, mert annak az igazi ára el van hallgatva. És van még egy jelenség, amit szintén figyelembe kell venni. A kint rekedtek úgy érzik, hogy minél nagyobb méretű magyar diaszpórában élnek, annál jobban érzik magukat. Ebből az következik, hogy a barátokat csalogatják, menjenek utánuk. De, hogy lehet valakit csalogatni, ha elárulom, hogy érzelmi alapon nem érte meg a kivándorlás. Egyértelmű, hogy az anyagiakra kell helyezni a hangsúlyt. Pedig a kutatások szerint a legtöbb boldog, megelégedett ember pont azokban az országokban van, ahol az egy főre eső GDP a legalacsonyabb.

Eddig csak a külföldre szakadtakról volt szó, de mi lesz – nem az itthon maradottakkal – hanem a hazával? Mi lesz azzal a társdadalommal, ahonnan a pályakezdők, a fiatalok, a gyermeket vállalók tömegesen külföldre távoznak? Megmondom mi lesz, egy generáción belül, ismétlem egy generáción belül az országot tálcán átnyújtjuk a cigányoknak. Nem az a fő baj, hogy az Orbán banda hülyére lopja magát – amit az Orbánfilok azzal hárítanak el, hogy a szocik is loptak – hanem, hogy félmillió fiatal az emigráción kívül nem lát más megoldást.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________