Tibor bá’ vissza a múltba online

A biblia szerint isten a világot 6 nap alatt teremtette, nem öt és fél nap alatt. Következésképpen az európai kultúrában szombat teljes értékű munkanap volt, mert isten csak a hetedik nap pihent meg a hatalmas alkotás után. 😀

Kisiskolás koromban természetesen szombaton is volt tanítás és csak úgy, mint más napokon 12 után mentünk haza, ahol várt minket az „háztartásbeli” édesanyánk és a frissen kifőtt, kézzel gyúrt tészta, mert hús csak vasárnap került az asztalra, viszont a glutént akkor még nem fedezték fel, ezért kénytelenek voltunk egészségesnek lenni. A „lakáskulcs a nyakban” figurát akkor még nem találták ki, ehhez várni kellet még vagy 30 évet. Viszont, mint írtam volt, szombaton is kellett dolgozni.

Ez az állapot elég tartósan fennmaradt, mert hosszú évekkel később, amikor behívtak 3 évre kötelező katonai szolgálatra (ne sajnáljatok, mert ember lett belőlem) a legnagyobb ajándék a szombat déli eltávozás volt vasárnap 24-ig. Azaz a szombat valahogy mesterséges félnappá változott.

Jó 10 évvel később, tungsramos koromban maradt a szitu, a hét 5 napjában betoldottak egy-egy félórát, hogy szombaton déli egykor ki lehessen özönleni a főkapun, megrohamozva a ránk váró BKV buszokat, ahol akkor kezdték bevezetni a KN járatokat, vagyis „kalauz nélkül”.

Ezeknek a félnapos szombatoknak megvolt a maga aromája. Először is lázban égtünk, hogy végre letehetjük a lantot, bármi is legyen az, aztán pedig szombat este jött el a várva várt kikapcsolódás, ugyanis másnap (elvileg) nem kellett felriadni az ébresztő óra lármájára, mert ugye az elképesztően olcsó szórakozás (egyetlen szimpla fekete fogyasztása egész éjszaka) gyakorlatilag kötelező volt. Aztán ott volt a vasárnapi (ünnepi) ebéd, amire érdemes volt spórolni az egész héten elszenvedett üzemi koszt után. Az ebédet pedig meg lehetett fejelni egy kis vasárnap délutáni 5-órai teával.

Aztán valaki kitalálta, hogy minden második szombat legyen szabad. Egyszeribe lett mit várni, vagyis minden második hetet. Könnyen jön, könnyen megy. Valahogy a hirtelen megkapott teljes szombatokkal nem tudtunk mit kezdeni. Csak úgy ellötyögtük az időt. Más lett a helyzet, amikor minden szombat szabaddá vált. Egyszeribe érdemes lett hobbikerteket birtokolni, ahol szorgos (de most már saját hasznunkra) munkával lehetett minden héten két napon át összeeszkábálni egy nyaralóféleséget, ami inkább hatott sufninak, mint háznak. Valamint lehetett kapálni, kertészkedni és ötszörös áron termelni paradicsomot, hadakozni a meztelen csigákkal, bajlódni az elduguló permetezőgépekkel, és holt fáradtan, de boldog megelégedettséggel hétfőn munkába állni, ahol aztán jól kipihenhette magát az ember. Ez volt a híres gulyás kommunizmus, ahol Kádár kitörte a nyakát, hogy a népnek jó legyen. Csináltak önkiszolgáló boltokat, mert Nyugaton már volt, és könnyen le lehetett utánozni. Aztán csináltak igazi hosszú hétvégeket. A hét közepére esett ünnepeket vagy péntekre, vagy hétfőre áthelyezték, és akkor lett 3 nap folyamatosan szabad. Ez járt némi kellemetlenséggel, mert sose lehetett tudni pontosan melyik nap lesz „szombat” bizonyos üzletek zárása szempontjából, és pontosan melyik nap lehet hivatalos dolgokat intézni, vagy csupán feladni egy csekket a postán, ami persze a legkisebb indok esetén azonnal bezár.

De a szabad szombatok elburjánzásának nem ez a legrosszabb hozadéka, hanem a sok üres járat demoralizáló hatása. Mellesleg a demoralizált tömegek se jártak jól, mert aligha élvezik úgy a vasárnapot, mint ahogy mi élveztük annak idején.

_____________________________________________________
_____________________________________________________
_____________________________________