2020-09-01 nap bejegyzései

(3296) Gyermekkori memória

Tibor bá’ fordítása online

 

Ha kipróbálod, észreveheted, hogy 3 éves korod előtti időkre egyáltalán nem emlékszel vissza. Valójában 7 éves kor előtti dolgokból csak nagyon kevés emlékeink vannak. És amikor kutatunk korai gyermekkorunk emlékei után, nem igazán világos, hogy az eseményekre, vagy pedig mások által, legtöbbször a szüleink által elmondottakra emlékezünk-e, amihez besegít egy ma is fellelhető fénykép. A jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik, ami több mint száz éve izgatja a pszichológusokat, és még se tudják pontosan mi az egésznek a háttere.

Első megközelítésre az tűnik nyilvánvalónak, hogy életünk első éveiben a memória központunk még nincs kifejlődve. Ennek némileg ellentmond, hogy akár 6 hónapos csecsemők is emlékeznek, akár hetekkel később is, bizonyos dolgokra. Egy kísérletben, 6 hónapos csecsemő megtanulta, mit kell megnyomnia, hogy egy játék vonat elinduljon. Ezt követve hetekig nem vették elő a vonatot, majd 3 héttel később a csecsemő azonnal tudta mit kell megnyomnia. Iskoláskor előtt álló gyerekek pedig több éves eseményre is képesek visszaemlékezni.

Az emlékező készség ebben a korban meg se közelíti a felnőttekét, de folyamatos fejlődéssel tökéletesedik egészen a serdülőkorig. Ebből arra következtettek, hogy a gyermekkori amnéziának a fejletlenség az oka. Mind a mai napig ez tűnik a legvalószínűbbnek. A fejlődés különböző agyi területeken zajlik. A fejlődés alatt, kialakulást, megtartást és későbbi visszakérdezést értünk. Példának okáért az emlékkép kialakulásért felelős hippokampusz kifejlődése legalább a 7. életévig fennáll. Az ismeretek szerint a gyermekkori amnézia vége 3 és fél év, ami az évek múltával változik. Gyermekkori és tinédzserkori visszaemlékezés jobb, mint a felnőttkori. Ebből az következik, hogy a probléma a visszaemlékezés rögzítésénél van.

Ez azonban nem a teljes történet. Egy másik ismert tényező a nyelv. Egy és hat év között, a gyermekeknek az egy szótól a folyékony beszédig terjed az anyanyelv elsajátítása, vagyis jelentős változás áll be verbális készségükben, ami átlapolja a gyermekkori amnéziát. Ide tartozik a múlt idő használata, a memóriával kapcsolatos szavak, mint például „emlékezni” és „elfelejteni”, valamint a személyes névmások, leginkább az „enyém” szó használata.

A helyzet az, hogy bizonyos értelemben egy gyermek adott időhöz köthető készsége egy esemény szavakba foglalására előre jelzi hogyan fog rá emlékezni évekkel később. Az egyik kísérletben gyermekbalesettel kapcsolatban kérdeztek 26 hónapos totyisokat, akik az esemény idején szavakba tudták önteni a történteket, 5 évvel később visszaemlékeztek rá. Ugyanakkor 26 hónapos kor alattiak, akik nem tudtak róla beszélni, jóformán semmire se emlékeztek. Ebből az következik, hogy beszédkészség kialakulása előtti memória elvész, mert nem fogalmazódott meg.

Társadalmi és kulturális hatások: A beszélt nyelvvel kapcsolatos kutatások fókuszába egy bizonyos kifejezést helyeztek, amit „elbeszélésnek” nevezhetünk, aminek van szociális funkciója. Amikor a szülők visszaemlékezésekről beszélnek a kisgyerekeknek, akkor valójában elbeszélésre tanítják őket. Mik azok a dolgok, amire érdemes emlékezni, és hogyan beszéljünk róla, hogy azt mások megértsék.

Ellentétben az egyszerű visszaemlékezéssel, aminek tényleges célja van, az elbeszélés lényege a tapasztalat másokkal való megosztásának társadalmi funkciója. Ily módon a családi történetek fenntartják az emlékezéshez való hozzáférést az idők múltával is. Ugyanígy javulnak az elbeszélés összefüggései, beleértve az események kronológiáját, témáját és érzelmi mélységét. Minél koherensebb (összefüggőbb) egy történet, annál jobban lehet rá emlékezni. Az eddigi kutatások szerint a maori felnőtteknél tapasztalható a legmesszebb visszamenő gyermek memória (2 és fél év), ami annak köszönhető, hogy a maoriszülők igen nagy súlyt fektetnek a családi történetek elmesélésére.

A múltra történő visszaemlékezésnek különböző társadalmi funkciói vannak a különböző kultúrákban, ami hozzájárul a korai önéletrajz szerinti visszaemlékezéshez. Önállóságot szem előtt tartó kultúrákban felnőttek (Észak Amerika, Nyugat Európa), korábbi és számosabb gyerekkori eseményre emlékeznek, mint az olyan felnőttek, akik kultúrájához szoros családi kötődés tartozik (Ázsia, Afrika).

Ez megjósolható a szülői elbeszélésben mutatkozó kulturális eltéréssel. Az olyan kultúrákban, ahol kifejezésre kerül az egyén függetlensége, a szülői elbeszélés elsősorban a gyermek saját tapasztalatára, preferenciáira és érzelmeire fókuszál, sokkal kevésbé kapcsolataira, társadalmi elvárásokra, és viselkedési formákra. Példának okáért, egy 5 éves amerikai gyerek emlékszik arra, amikor kitüntették, míg egy kínai 5 éves arra emlékszik, hogyan tanultak meg egy bizonyos éneket.

Bár vannak még dolgok, amiket nem ismerünk a gyerek amnéziával kapcsolatban, a kutatások egyre eredményesebbek. Például, egyre több ígéretes előremutató tanulmány létezik, ahol egyedeket gyerekkortól figyelnek. Ily módon az eseményekről pontos kép keletkezik, ami sokkal jobb, mint tinédzsereket, vagy felnőtteket kérdezni olyan múltbéli eseményekről, amelyekről nincsenek pontos feljegyzések. Ez mellett, ahogy az agykutatás előretör nyilvánvalóan egyre több kísérlet fog megszületni az agyfejlődéssel, és a memóriafejlődéssel kapcsolatban. Ez segítségünkre lesz a verbális jelzésekre épülő memória értékelésével kapcsolatos egyéb lehetőség kifejlesztésében.

Közben nem árt, ha emlékszünk arra, hogy ha nagyon fiatal korunkból pontosan nem is emlékszünk bizonyos eseményekre, azok az események viselkedésünket befolyásoló, erős nyomot hagynak. Az életünk első évei bár könnyen felejthetők, mégis igen erősen formálják egyéniségünket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!