(3296) Gyermekkori memória

Tibor bá’ fordítása online

 

Ha kipróbálod, észreveheted, hogy 3 éves korod előtti időkre egyáltalán nem emlékszel vissza. Valójában 7 éves kor előtti dolgokból csak nagyon kevés emlékeink vannak. És amikor kutatunk korai gyermekkorunk emlékei után, nem igazán világos, hogy az eseményekre, vagy pedig mások által, legtöbbször a szüleink által elmondottakra emlékezünk-e, amihez besegít egy ma is fellelhető fénykép. A jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik, ami több mint száz éve izgatja a pszichológusokat, és még se tudják pontosan mi az egésznek a háttere.

Első megközelítésre az tűnik nyilvánvalónak, hogy életünk első éveiben a memória központunk még nincs kifejlődve. Ennek némileg ellentmond, hogy akár 6 hónapos csecsemők is emlékeznek, akár hetekkel később is, bizonyos dolgokra. Egy kísérletben, 6 hónapos csecsemő megtanulta, mit kell megnyomnia, hogy egy játék vonat elinduljon. Ezt követve hetekig nem vették elő a vonatot, majd 3 héttel később a csecsemő azonnal tudta mit kell megnyomnia. Iskoláskor előtt álló gyerekek pedig több éves eseményre is képesek visszaemlékezni.

Az emlékező készség ebben a korban meg se közelíti a felnőttekét, de folyamatos fejlődéssel tökéletesedik egészen a serdülőkorig. Ebből arra következtettek, hogy a gyermekkori amnéziának a fejletlenség az oka. Mind a mai napig ez tűnik a legvalószínűbbnek. A fejlődés különböző agyi területeken zajlik. A fejlődés alatt, kialakulást, megtartást és későbbi visszakérdezést értünk. Példának okáért az emlékkép kialakulásért felelős hippokampusz kifejlődése legalább a 7. életévig fennáll. Az ismeretek szerint a gyermekkori amnézia vége 3 és fél év, ami az évek múltával változik. Gyermekkori és tinédzserkori visszaemlékezés jobb, mint a felnőttkori. Ebből az következik, hogy a probléma a visszaemlékezés rögzítésénél van.

Ez azonban nem a teljes történet. Egy másik ismert tényező a nyelv. Egy és hat év között, a gyermekeknek az egy szótól a folyékony beszédig terjed az anyanyelv elsajátítása, vagyis jelentős változás áll be verbális készségükben, ami átlapolja a gyermekkori amnéziát. Ide tartozik a múlt idő használata, a memóriával kapcsolatos szavak, mint például „emlékezni” és „elfelejteni”, valamint a személyes névmások, leginkább az „enyém” szó használata.

A helyzet az, hogy bizonyos értelemben egy gyermek adott időhöz köthető készsége egy esemény szavakba foglalására előre jelzi hogyan fog rá emlékezni évekkel később. Az egyik kísérletben gyermekbalesettel kapcsolatban kérdeztek 26 hónapos totyisokat, akik az esemény idején szavakba tudták önteni a történteket, 5 évvel később visszaemlékeztek rá. Ugyanakkor 26 hónapos kor alattiak, akik nem tudtak róla beszélni, jóformán semmire se emlékeztek. Ebből az következik, hogy beszédkészség kialakulása előtti memória elvész, mert nem fogalmazódott meg.

Társadalmi és kulturális hatások: A beszélt nyelvvel kapcsolatos kutatások fókuszába egy bizonyos kifejezést helyeztek, amit „elbeszélésnek” nevezhetünk, aminek van szociális funkciója. Amikor a szülők visszaemlékezésekről beszélnek a kisgyerekeknek, akkor valójában elbeszélésre tanítják őket. Mik azok a dolgok, amire érdemes emlékezni, és hogyan beszéljünk róla, hogy azt mások megértsék.

Ellentétben az egyszerű visszaemlékezéssel, aminek tényleges célja van, az elbeszélés lényege a tapasztalat másokkal való megosztásának társadalmi funkciója. Ily módon a családi történetek fenntartják az emlékezéshez való hozzáférést az idők múltával is. Ugyanígy javulnak az elbeszélés összefüggései, beleértve az események kronológiáját, témáját és érzelmi mélységét. Minél koherensebb (összefüggőbb) egy történet, annál jobban lehet rá emlékezni. Az eddigi kutatások szerint a maori felnőtteknél tapasztalható a legmesszebb visszamenő gyermek memória (2 és fél év), ami annak köszönhető, hogy a maoriszülők igen nagy súlyt fektetnek a családi történetek elmesélésére.

A múltra történő visszaemlékezésnek különböző társadalmi funkciói vannak a különböző kultúrákban, ami hozzájárul a korai önéletrajz szerinti visszaemlékezéshez. Önállóságot szem előtt tartó kultúrákban felnőttek (Észak Amerika, Nyugat Európa), korábbi és számosabb gyerekkori eseményre emlékeznek, mint az olyan felnőttek, akik kultúrájához szoros családi kötődés tartozik (Ázsia, Afrika).

Ez megjósolható a szülői elbeszélésben mutatkozó kulturális eltéréssel. Az olyan kultúrákban, ahol kifejezésre kerül az egyén függetlensége, a szülői elbeszélés elsősorban a gyermek saját tapasztalatára, preferenciáira és érzelmeire fókuszál, sokkal kevésbé kapcsolataira, társadalmi elvárásokra, és viselkedési formákra. Példának okáért, egy 5 éves amerikai gyerek emlékszik arra, amikor kitüntették, míg egy kínai 5 éves arra emlékszik, hogyan tanultak meg egy bizonyos éneket.

Bár vannak még dolgok, amiket nem ismerünk a gyerek amnéziával kapcsolatban, a kutatások egyre eredményesebbek. Például, egyre több ígéretes előremutató tanulmány létezik, ahol egyedeket gyerekkortól figyelnek. Ily módon az eseményekről pontos kép keletkezik, ami sokkal jobb, mint tinédzsereket, vagy felnőtteket kérdezni olyan múltbéli eseményekről, amelyekről nincsenek pontos feljegyzések. Ez mellett, ahogy az agykutatás előretör nyilvánvalóan egyre több kísérlet fog megszületni az agyfejlődéssel, és a memóriafejlődéssel kapcsolatban. Ez segítségünkre lesz a verbális jelzésekre épülő memória értékelésével kapcsolatos egyéb lehetőség kifejlesztésében.

Közben nem árt, ha emlékszünk arra, hogy ha nagyon fiatal korunkból pontosan nem is emlékszünk bizonyos eseményekre, azok az események viselkedésünket befolyásoló, erős nyomot hagynak. Az életünk első évei bár könnyen felejthetők, mégis igen erősen formálják egyéniségünket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

9 gondolat erről: „(3296) Gyermekkori memória

  1. Az emlékezésről hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mint egy homogén egyértelmű dologról.
    Pedig belatható, hogy a hosszú évtizedek megfakítjak és alaposan atalakítjak az emlékeinket.
    Akarmilyen kiemelkedően kellemes vagy kellemetlen esemény történik velünk, az idő könyörtelenül atalakítja azt, a memóriankban.
    Az emlékek átdolgozasa folyamatos és néha egészen radikalis, utóbbira a teljes elfelejtés a legjobb példa.
    Kiesnek fontos részletek és betoldasra kerülnek masok.
    Nem véleten, hogy egy egy mégoly emlékezetes eseményre is sokszor homlokegyenest masképpen emlékeznek vissza az egyes érintettek.
    Masképpen emlékezünk délutan a délelőtt történtekre , mint a jövő héten vagy egy év múlva palne hatvan év elteltével !

  2. Ez a fordítás a neurotipikus gyermekekre lehet igaz. Az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyermekeknél kissé árnyaltabb a helyzet. Példaként említem a “nembeszélő” autizmus spektrumzavarral élő embereket, akik lenyűgöző memóriával rendelkezhetnek. Természetesen a kivétel erősíti a szabályt.
    Az emlékek nem csak beszéd által rögzülnek, hanem érzések, színek, illatok, hangok által is. Nagyon érdekes tudományterület ez, érdemes róla sokat beszélni.
    Kíváncsi vagyok arra, hogy emlékszik-e valaki gyermekkorából az édesanyja illatára?

  3. Épp most olvasom Aristoteles De anima (A lélek) című könyvét. Már másodszor mivel nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Már ő is komolyan tárgyalja ezt a kérdést a könyv egyik fejezetében. Érdekes, hogy az emlékezést és a visszaemlékezést két külön dolognak tekinti. Szerinte az emlekezéssel minden élő bír, de a visszaemlékezést csak azok a lények birtokolják melyeknek van idő fogalmuk. Emlékszem, hogy egy nagyon érdekes szabadegyetemi előadás tárgya éppen az volt, hogy sikerült bizonyítani, hogy a növények is emlékeznek. Szóval nagyon várom a hozzászólásokat és hálás vagyok Tibor bának a téma felvetéséért. Megkérdezhetném mi volt a forrása a fordításnak?

  4. Én inkább valami ösztönszerűen beépülő információknak nevezném az egészen kisgyermekkori emlékeket. Pl. mindenki tudja, hogy a homok rossz ízű, vagy a spenót utálatos, vagy fél a víztől vagy a magasságtól, vagy a hangos kutyaugatástól, vagy hogy egy finom női test mellett megnyugszol stb. Azokat értem itt, amikkel ha később is találkozol, összerezzensz, mert élénken él benned róla valami emlék, de (lásd előző hozzászólást, IDŐ fogalma!!) NEM TUDOD mikor és hogyan történt veled.

  5. 2: Mindenki, aki tudja, az tudja, hogy a spenót finom. Aki azt hiszi, hogy utálatos, az rosszul tudja. 😛

  6. Ez a három és fél év megdöbbentett, mert valóban, legrégebbi emlékem az, amikor 56-ban éjjel lövöldözés volt a környékünkön, és én kérdezem, hogy most miért lőnek a bácsik, apám meg győzködött, hogy maradj csöndben, aludjál…
    És pont három és fél éves voltam.

  7. 4 GErgo. Szerintem is vannak emlékeink egészen pici gyermekkorunktól kezdve. Hiszen a gyermekkor a születés pillanatától kezdve folyamatos tanulás. A tanulás emlékezet nélkül nem lehetséges. Beszéd készség elérése előtti korból beépült emlékek vannak, amelyek előhívásához nem alkalmas a beszédre alapozott gondolat. Viszont egy élethelyzetben előjön a betárolt tapasztalat emlék. Pl. Kicsi tesót gyötri a nagy tesó. Bennemarad, hiába viselkedik vele másként a beszéd készség elérése (panaszkodás képesség!) után a nagytesó.

  8. Amikor megtörténik velünk valami és először emlékezünk rá vissza, az egy “tiszta” folyamat.
    Azonban az emlékezés is egy emléket hagy maga után és ez a másik emlék “összepiszkolja” az eredetit és ez ismétlődik a időben akár több százszor, óhatatlanul az eredeti “tiszta”emlék rovására.
    Nem csak a hároméves kor előtti emlékek mennek a levesbe, hanem ha összeadjuk akkor további évek évtizedek is.
    Vannak évek amik több, mások kevesebb emléket hagynak maguk után.
    Az emlékek nem magnetofonszerűen vannak felvéve, eltárolva ,hanem tartalmi összefüggések szerint.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük