Az orosz katonák több kilométer mélyen behatoltak Ukrajna területére, és ezzel megnyitottak egy régi-új frontot. Egyelőre azonban a bevetett erők méretéből arra lehet következtetni, hogy nem céljuk Ukrajna második legnagyobb városának elfoglalása.
Az orosz-ukrán határ két pontján is támadást indítottak az orosz szárazföldi erők pénteken Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv irányába. Az egyik áttörési kísérlet Vovcsanszk, a másik Kraszne település környékén bontakozott ki.
Az ukrán védelmi minisztérium közleménye szerint az orosz katonák először reggel 5 óra körül lépték át a határt, egynapnyi intenzív tüzérségi előkészítés után. A közlemény hangsúlyozza, hogy tartalékos erőket küldtek az ukrán állások védelmére.
Néhány ezer katona indult meg
A CNN elérte az ukrán hadsereg egyik tisztviselőjét, aki megerősítette, hogy Vovcsanszknál 1 kilométeres mélységben behatoltak az orosz csapatok Ukrajna területére. A forrás szerint a céljuk az lehet, hogy kialakítsanak egy tíz kilométer mély pufferzónát a határ mentén, és így távolabb szorítsák az ukrán tüzérséget a Belgorod-környéki orosz területektől.
Egy másik, a fejleményekről jó ismeretekkel rendelkező ukrán forrás azt mondta a CNN-nek, hogy Kraszne térségében nagyjából 5 kilométer mélyen hatoltak be Ukrajnába az orosz erők. Az informátor szerint az itteni támadásban négy orosz zászlóalj, azaz nagyjából 2000 katona vesz részt. Vovcsanszk és Kraszne körülbelül 75 kilométerre van egymástól.
Az ukrán vezetés azt állítja, hogy megállították az oroszokat
Az ukrán hatóságok igyekeznek kitelepíteni a civileket a térségből. Volodimir Zelenszkij elnök azt nyilatkozta az offenzívával kapcsolatban, hogy az ukrán csapatok fel voltak készülve a támadásra, és sikerült megállítaniuk az orosz előrenyomulást. Ukrán katonai jelentések elismerik, hogy több falut is elfoglaltak az orosz katonák, de azt is írják, hogy ezek a falvak nehezen védhetők voltak, és az ukrán védvonalat nem törték át az oroszok. A nemzeti gárda egyik egysége szerint szombatra a harcok intenzitása sokat csökkent.
Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője, John Kirby így reagált a történtekre:
Az új frontvonalról kikerült képek alapján az oroszok a korábbi Z, V és O után új jelzést használnak a támadásban részt vevő harcjárműveiken:
Elterelő hadműveletről van szó?
Az egyelőre nem egyértelmű, hogy mi az orosz offenzíva célja. Harkiv megye katonai közigazgatásának vezetője, Oleh Szinjehubov szerint a határtól 30 kilométerre lévő Harkiv várost nem veszélyezteti az orosz támadás, abban ugyanis olyan kevés katona vesz részt, hogy csak kisebb, provokáció-jellegű műveleteket tudnak végrehajtani.
Egyes ukrán értelmezések szerint ezért nem arról van szó, hogy komoly áttörést akarnak elérni az oroszok. A céljuk inkább az lehet, hogy a támadás miatt Kijevnek új egységeket kelljen a térségbe vezényelnie, és ezért meggyengüljenek az ukrán állások a front más pontjain. A képet azonban árnyalja, hogy az utóbbi időszakban több tízezer új katonát vezényelt Moszkva a térségbe, jelenleg nagyjából 50 ezren várnak bevetésre a határ orosz oldalán.
A harcok állását rendszeresen értékelő Institute for the Study of War mindenesetre valószínűnek tartja, hogy az orosz művelet célja tényleg az ukrán erők elvonása a front más, kritikus fontosságú szakaszairól. Az eddig bevetett egységek alapján az agytröszt nem tartja valószínűnek, hogy Harkiv város elfoglalása lenne a támadók célja.
Az Ukrajna elleni átfogó orosz offenzíva kezdetén, 2022 februárjában Harkiv határáig jutottak az orosz erők. A város ostroma egészen a nyár végéig zajlott, amikor az oroszok kivonultak, és Ukrajna visszaszerezte Harkiv megye egészét. A mostani betörés a legkomolyabb szárazföldi orosz támadás a térségben az orosz kivonulás óta.
Az elmúlt hónapokban ismét intenzívebben támadta az orosz légierő Harkivot, különösen a nagyváros energetikai létesítményeit. A helyi áramtermelő kapacitást sikerült is lenullázniuk az orosz bombáknak.
Harmadik éve nézi a világ :
A Homo sapiens egy idióta !
című demonstrációt.
Minden érintett drámai veszteségei ellenére.
1 – Jártál te iskolába, tanultál történelmet? Ez megy a kezdetek óta. Ember embernek farkasa.
Harmadik éve…
Hát biztos úgy van, de azért vannak furcsa véletlenek, de ezek csak tényleg véletlenek, na!
Szarkel egy nagyon fontos kazár város volt, de elsősorban valószínűleg Kazária legerősebb erődje, amely a kaganátus északi határait védte. A Don folyó bal partján állt, a mai Oroszország területén (rosztovi terület). A város és az erőd neve magyarul „Fehér Várat” jelentett (egyéb, pl. szláv források a „Fehér Ház“ jelentést részesítik előnyben).
965-ben ez a városerőd elesett, I. Szvjatoszlávnak, a Kijevi Rusz nagyfejedelmének támadásának a következtében (természetesen, az ellenségeskedésnek nagyon hosszú előtörténete volt, de ez egy más lapra tartozik). Mint az hamarosan kiderült, Szarkel eleste magának a kazár birodalomnak a bukását hozta magával: az oroszok mélyen tovább nyomultak az ellenségeik területére és nemcsak Itilt (több írásbeli forrásban gyakran Atilként is említik), azaz a birodalom fővárosát, hanem hatalmas területeket is meghódítottak, köztük a többi kulcsfontosságú várost az Azovi-, valamint a Kaszpi-tenger irányában. Bár az oroszok ekkor még nem tartották meg tartósan ellenőrzésük alatt ezen területek összességét, maga Kazária már sosem újult meg; más törzsek és népek váltak az egykori területén meghatározóvá.
Szarkelt Szvjatoszláv átnevezte Fehér Toronyra (Belaja Vezsa), és új telepesek jelentek meg a területén: a szlávok. Így valóban elmondható, hogy Szarkel/Fehér Torony bukásával kezdődött az egész Kazár Birodalom bukása.
… és több, mint ezer év után, pontosabban 1991 végén a Szovjetunió a „Fehér Toronyos Egyezmény“ (belavezsszkajai egyezmény/megállapodás) bomlott fel – földrajzilag ugyan ez egy másik „Fehér Torony“ (egy fehérorosz nemzeti park területe volt a színhely), dehát már csak ilyenek a véletlenek. Mondhatnám igencsak szimbolikusak.
Apropó ezek a fránya szimbólumok! Ezekkel csak a gond van…
Kazár tamga – elég a képeket nézni ezen a horvát honlapon. Ismerős valahonnan ez az ősi szimbólum?
https://hr.puntomarinero.com/what-is-khazar-tamga/
Az új charkovi (harkivi) fronton meg az oroszoknak van egy új szimbóluma, ezen a frontszakaszon nem a „Z“, nem is az „O“, de mégcsak nem is a „V“ betűket festették fel a katonai járműveikre, hanem ezt ni, a cikkben a képeken meg lehet nézni:
https://halturnerradioshow.com/index.php/news-selections/world-news/russia-paints-new-military-insignia-on-invading-force-same-symbol-used-in-past-wars-against-khazaria
És újra Szvajotszlávnál vagyunk: a seregei ezzel a szimbólummal mentek harcba annak idején a kazárok ellen. El lehet dönteni, hogy ez tényleg Odin isten Gungnirja (legendás, legyőzhetetlen lándzsája) vagy éppen az ószláv Szura istennő szimbóluma, amely a mindenhatóságot jelképezi.
De ez csak egy újabb véletlen és ennek semmi jelentősége és üzenete nincs. Csak úgy írtam, mert éppen unatkoztam, bocsi. Hülye, aki kétségbe vonja, hogy 2022. február 24.-én Putyin bal lábbal kelt fel és nagy unalmában meg rossz kedvében megtámadta a békés Ukrajnát. Hát nem?!
U.i.: Na igen, és még ez a Tolkien is, ez már igazán gyerekes: Minas Ithil (amely Minas Morgul lett), meg a Fehér Torony (Minas Tirith) – ez elvezet Gondor és Mordor harcához, dehát ez má´csak egy újabb vicces véletlen, ez más nem is lehet…
3.
Őszintén érdekel milyen rejtett törvényszerűséget vizionálsz a leírtakba!
Elmondod nekünk ?
A lényeg az, hogy nincs jelen múlt nélkül és nincs jövő jelen nélkül. A múlt homályba vész, de a legtöbbször a ködösítés, a tagadás, az átrendezett múltkép nem a véletlenek műve. Orwellnek teljesen igaza volt, amikor azt állította, hogy „aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is“. És ez igaz egyénekre lebontva ugyanúgy, mint az egyes népek múltjának a tekintetében illetve az egész egyetemes emberi történelem tekintetében.
A mindenkori jelen uralásának a menedzselése meg aprólékosan megoldott dolog jó rég óta. Fogalmak elsajátítása és el nem sajátítása, iskolarendszer, tananyag, tudományos eredmények, az úgynevezett általános konszenzus, média- és szórakoztatóipar, korporatív és magáncélok elérése hálózati kapcsolatrendszerek kialakításával és sok-sok egyéb hatalomtechnikai eszköz, amelyek egy részéről az átlagember még csak nem is hallott soha. Még az tényleg okosabbak sem és ez nem azt jelenti, hogy nem is okosak, hanem buták, hanem azt jelenti, hogy nem áll az adott pillanatban rendelkezésükre még a megfelelő fogalmi rendszer sem arra, hogy mélyebben megértsék a dolgok állását.
Na most, van itt egy fontos kérdés: hogyan érzékeli, tudatosítja az ember a körülötte levő világot, hogyan működik az emberi elme, miként dolgozza fel az információkat? Hogyan tölti ki az emberi elme az egyes fogalmak tartalmát?
Talán nem úgy van, hogy minden anyag rendezett és saját belső szerkezettel rendelkezik, azaz egy bizonyos képet alkot? Példának okáért nem lehet elképzelni egy absztrakt „szilárd anyagot” vagy egy absztrakt „folyékony anyagot”, ugye? Minden elképzelés az anyag konkrét képére, konkrét szerkezetére épül. Az anyagnak ez az elrendezése információt hordoz a tárgy tartalmáról, lényegéről, azaz információt magáról a tárgyról.
A tárgy és annak képe nem létezhet egymástól függetlenül. Nincs tárgy kép nélkül. Minden egyes anyagi tárgynak (a világegyetem egy kis töredékének) megvan a maga képe (információja). Egy kép nem létezhet az anyagi hordozójától függetlenül. Ráadásul egy kép soha nem mérték nélküli (dimenziótlan), mindig sajátos paraméterekkel és jellemzőkkel rendelkezik, azaz sajátos mértéke van (dimenziós). Ezért mondhatjuk: nincs kép mérték nélkül. És a fentiekben három kulcsfogalom van: anyag, információ, mérték. Ezzel a hármas egységgel minden leírható a világegyetemben.
Az írtad, hogy őszintén érdekel, hogy én „mit vizionálok“ a korábban leírtakban, ezért én meg komolyan válaszoltam neked. Gondolkozz el a fentieken, ha lehet, akkor ne felületesen és ha egy konkrét információ kerül a birtokodba, akkor próbáld ne önmagában értelmezni, hanem minél szélesebb összefüggésekben! Elkerülhetetlenek az olyan alapkérdések, mint a „miért“ vagy a „cui bono“, de igazából az egyes információtöredékek mozaikszerű rendezése sok mindenre rávilágít, ellentétben azzal, ha az egyes információkat (akár a múltból vagy a jelenből) önmagában értékeled ki, úgymond kaleidoszkópos látásmóddal.
A fenti példában vegyük csak az abszolút alapkérdést, a „miértet“, csak szemezgetve az állításokból:
– miért jelennek meg éppen ezek a szimbólumok az ukrán és az orosz oldalon, miért nem teljesen mások jelennek meg?
– miért éppen egy világvégi belorusz helyszínen döntenek 1991 decemberében orosz, ukrán és fehérorosz fejesek (?) egy olyan fajsúlyos ügyről, mint amiről döntöttek? Hogyhogy nem az egyik fővárosban vagy akár Szocsiban jöttek össze? Mégis ki választotta ki anno a helyszínt?
Lehetne folytatni, de zárásul már csak azt szeretném mondani, amit egyébként már a korábbi hozzászólásaim alapján többször leírtam: a szimbólumok kulcsfontosságúak (általában, nem csak a fenti példákban!). A képiek úgymond a legütősebbek, a legjobban égnek bele az emberi tudatalattiba, de a szimbólumok hordozói ugyanúgy lehetnek írásos vagy hanganyagok, gesztusok vagy számok.
A szimbólumok helyes használatával irányítani lehet folyamatokat, információt lehet cserélni felek között, fenyegetni, kérni, szóval a kívánt módon kommunikálni lehet tudatosan – azokkal, akik helyesen értelmezni tudják a szimbólumokat; de tudattalanul is – azokkal a széles tömegekkel, akikbe korábban irányított információk segítségével például érzelmi kötődést alakítottak ki és ezért náluk bizonyos reakciókat nagyon jó hatékonysággal lehet előjelezni illetve számolni velük; a legjobb eszközök erre a képi információk, amelyek lehetnek statikusak és mozgóak is, jó példa erre a film, de természetesen a szöveges információk is fontos szerepet töltenek be még mindig. Egyébként a zene még egy külön kategória; a jelentősége önmagában is nagy, képekkel összekötve meg hatalmas.
Egyébként nekem elég az is, ha akár egyetlen egy ember komolyan elgondolkodik a fentieken. Akkor már volt értelme leírni ezt a szöveget. De meggyőzni nem akarlak sem téged, se senkit – mindenkinek van saját útja, amelyen jár, s talán az sem véletlen, hogy éppen azon az úton jár.
Május 15.-én az ipari fogyasztók
és a lakosság számára az áramkorlátozási menetrendek egész nap 00:00 és 24:00 óra között vannak érvényben egész Ukrajna területén. A kritikus infrastruktura áramellátása nem korlátozott.
Forrás: Ukrenergo
5. Zsolt
Ott a pont!
3. Zsolt emelem kalapom és köszönöm, hogy ezt ilyen sommásan összefoglaltad. Érdekes dolgok ezek ám…
(A weboldalamat nem én szüntettem meg, hanem – fizetek mint a katonatiszt közben meg – az eladó amerikai cég végül nem adta át a sitebuildert az új kanadai cégnek és így minden weboldal tartalom ment a levesbe… építsem újra, jelezték felém a kanadaiak, kösz nem. Szóval, sajnálom a tartalom elvesztését, de már nem látom értelmét, hogy ilyesmivel foglalkozzak.)
Valaki – elnézést elfelejtettem már – írta, hogy érdekelné a véleményem. Nos, nincs. Azért nincs, mert míg 2020 előtt tiszta és jól kivehető volt a nagyhatalmak iránya, addig most olyan ködbe vész, amiben már a radar sem működne.
Egy dologra azért felhívnám a figyelmet, vagyis kettőre. Érdemes nézegetni orosz vagy éppen dán youtube vloggereket, akik Szibériában ténykednek. A másik, hogy per pillanat nem globális atomháború veszélye extrém magas, hanem egy Kelet-Európa elleni, de az kiugróan.
8. Jövönk
Isten hozott ismét köreinkbe.
Jó, hogy itt vagy, sok mindenben tudsz újat mondani nekünk arról, amihez alig van vagy egyáltalán nincs információnk.
Én voltam aki kérdeztem, hogy mit lehetne tenni, jobban mondva hogyan lehetne megoldani és hol? a világ elöli visszavonulást/elrejtőzést egy ilyen sűrűn lakott területen mint Európa, ráadásul egy olyan technológiai környezetben, amit a mindent látó drónok uralnak.
Lassan már Szibéria sem játszik, ugyanis a közeljövőben az egész világ beláthat lesz azoknak akik a szart keverik, ha nem másként nem akkor a Muszki gyerek mini műholdjai által, amik négyzetrácsszerűen fogják behálózni a földet és amikről látjuk, hogy mire képesek Ukrajnában. Szóval tartok tőle, hogy a végén mindenki be lesz gyűjtve a szép új világ részét képező szuper-ellenőrzött falanszter típusú városokba.
Tény, hogy a jelen világ és a tervezett új világ közötti átmenetben jól jöhet egy felkészültség, ha nem másért, legalább a képzettek nagy része benne lehet a túlélők közösségében. Tovább gondolva a helyzetet, kérdem, hogy megéri-e, ha az a vége, hogy egy betonvilágban fognak élni, ahol a természet zöldje csak az elitnek lesz fenntartva (kezdetnek lásd, Európa újrazöldítése/visszavadítsa EU-s projektet).
Mikor mondják már be a Híradóban,
hogy megtörténtek ill. folyamatban van Nyugat – Ukrajnának azon területeinek óvatos annektálása, ami a történelmi lengyel részhez tartozott…és ez mivel jár: állampolgári jogok, rendfenntartás, állambiztonság, katonai együttműködés, adatbázisok – szerverek áttelepítése, közös kibetvédelem, oktatás, békecsináló dandárok beköltözése…
10. János
Nem irigylem a lengyeleket.
Az ukrán állam összeomlása után káosz lesz az országban azokon a részeken, amelyek nem kellenek az oroszoknak. A lengyelek (és a románok is) be kell hogy vonuljanak azokra a területekre, ahol a lakosság egy része, vagy történelmi okok miatt érdekeltek, hogy a rendet fenntartsák, illetve a fegyveres szabadcsapatok (ezek akár egész nagyméretűek is lehetnek) mozgását befolyásolni tudják. Szerencsés esetben ezeket a megmaradt ukrán csapatokat tovább tudják küldeni a balti államokba, aztán ott majd csinálnak velük valamit. Az oroszok 100-150 ezerre saccolják ezen egységek méretét, ezek végigvonulva nagy pusztítást tudnának okozni (ki tudná megállítani őket?). Ráadásul a lengyelek nem tanulnak a történelemből, ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra. A volt területeken nem sok lengyel maradt, ők Nyugat-Lengyelországba kerültek, a színtiszta német területekre, a most ott lévő eléggé nacionalista lakosság vajon hogyan fogadná őket, ha szokás szerint erőszakosan lépnének fel? Ezeken a részeken nem volt nagy a háborús pusztítás, de akkor is élelmezni kell az ott lévőket, meg kell szervezni az ellátásukat. Ahova viszont valamelyik hadsereg már bevonult, onnan azért nem szokott később csak úgy kimenni. A bekebelezés (visszatérés) formája bármi lehet, népszavazás (hiszen demokrácia van, a nép „dönt”), különleges státusz most…, meg ki akarna a végtelenségig eladósodott maradék Ukrajnához tartozni, amikor egyből az uniós „jólétbe” csöppenne, ahogy ezzel őket már hosszú ideje etetik?
Nem beszélek Kárpátaljáról. Magyarországot is csak akkor lehetne megvédeni, ha már a Kárpátok hágóinál megállítanák a fegyveres bejövőket, mert utána ez a magyar hadsereg már erre képtelen lenne. Ha mi nem vonulunk be, akkor ezt a románok szívesen megteszik helyettünk és ott is maradnak.
Mindez az átrendeződés persze teljesen ellentétes a határok megváltoztathatatlanságának a dogmájával (ami a történelemben lehetetlen), de az a világ már elmúlt, amikor az ezt hangoztatóknak döntő szava volt.
Az egy másik probléma, hogy valószínűleg egy a mostaninál sokkal nagyobb menekülthullám indul be, amit kezelni már szinte lehetetlen.
Kézenfekvő a megoldás, megakadályozni az ukrán állam összeomlását. De hogyan, mivel? Pénzzel, fegyverszállítással? Ez már nem működik, csak időnyerésre elég. Közvetlen beavatkozással? Ahhoz meg nincs meg a megfelelő képesség. Nukleáris fegyverekkel? De az a mi fejünkre hullana vissza.
11, kakukk
Köszi, hogy te is hosszú hónapokkal / évekkel előre gondolkozol!!
Hasznos javaslataiddal a privát környezeted esélyeit is jócskán növeled.
Hazai Vasfüggöny + Drónprojekt kifejezéssel illettem sok hozzászólással ezelőtt a várható nagyszámú belső európai menekült feltartóztatását.
Az átsodródó ukrán dandármaradékok miatt is rendes vasbeton erődítményeket kell építeni, most nem a multicégek gyárépítése a fontos és a Rheinmetall is várhatna szerintem a láncos lövészpáncélos gyártósorral!
Lőpor – és robbanóanyag, C.G. M4 gyártást szétpakolni a Mátrába, meg ide – oda, mert a drónok manapság már nagy pusztításra képesek.
Százhalombattán könnyűolaj feldolgozó üzemrész kialakításából sok van még hátra?
A trieszti bérkikötő átépítése hogy halad?
Brüsszel már biztos ellendolgozik az esetleges magyar elcsatoláson,
továbbá
Orbánfőni és a Köztársasági elnök teljes családját még időben el kell vinni erről a kontinensről!!
A gázolaj – benzin, gyógyszer, kötszer, vér szállítást és CLS felcser kiképzést, Ukrajnába jócskán meg kell növelni, hogy mi időt nyerhessünk.
Emmanuel Macron – nak oktatást tarthatna Brüsszelben most Orbán Viktor, hogy a háború utáni
Roncseurópa (és migránsmenyország)
királya szeretne lenni, ezért a baltiak meg a kelet – európaiak fa…val verdesi a csalánt.
(A szubkritikus nukleáris kísérlet jól sikerült ezen a héten, van még bőven ereje a plútóniumnak, küldhetik Európába, továbbhasznosításra.)
https://index.hu/velemeny/2024/05/20/orosz-ukran-haboru-lakossag-sorkatonasag-nyugat-menekultek/
Ide írom be ezt a bejegyzésemet, mivel pont e cikk alatt már posztoltam egy eszmefuttatást (3-as hozzászólás, ajánlom az újraolvasását!), amelyben rávilágítok, hogy a mostani ukrán-orosz konfliktusnak nem csak geopolitikai vagy gazdasági okai vannak, de történelmiek is. És a történelmi sérelmek visszanyúlnak akár ezer évre is, de akár csak százra is (nem beszélve a jóval frissebbekről, természetesen).
Most egy olyan történelmi epizóddal fogok nagyon lerövidítve foglalkozni, amely szintén kimaradt a történelemkönyvekből, újságokból, egy szóval még a tájékozottnak mondható átlagember számára is ismeretlen, pedig semmi titok nincs benne és minden, amit az alábbiakban leírok az interneten rengeteg forrásból ellenőrizhető. Ezek nem spekulációk, akármilyen módon titkosított információk, csak éppen nem beszélnek róla „sem a betűk, sem a szavak“. Vagy csak nagyon ritkán, mondjuk szakfolyóiratokban vagy tanulmányok szintjén. Ezért bízom benne, hogy a legtöbb itteni fórumozó részére is újdonságként hatnak majd.
Egy rövid bekezdés erejéig II. Katalin cárnő idejébe megyünk vissza, amikor is az Orosz Birodalomhoz csatoltak korábbi lengyel területeket (főleg mai fehérorosz, ukrajnai és litván területekről van szó). Ez a 18. század végén történt. Ezzel együtt akkor radikálisan megugrott a zsidó lakosság aránya Oroszországban.
II. Katalin elhatárolta azt a területet a Birodalom nyugati részein, ahol a zsidók élhettek: ezt nevezték zsidó letelepedési övezetnek (oroszul Черта́ осе́длости, ha az angol Pale of Settlement kifejezést beírjátok a keresőbe, több infót olvashat róla az érdeklődő).
Ez egészen az 1917-es kaotikus évig így volt, utána a forradalmi változások után a szovjetek megszüntették a zsidók letelepedési korlátozását, ezután bárhova költözhettek. Természetesen a polgárháborús idők a zsidó lakosságot is ugyanúgy sújtotta és annak a végén a zsidók részéről felmerült az igény arra, hogy legyen szintén egy saját köztársaságuk vagy akár autonóm területük a Szovjetunión belül, mint mondjuk az örményeknek, kazahoknak, grúzoknak stb.
Ugyebár a szovjetek megnehezítették a hagyományok zsidó gazdasági tevékenységek további űzését (természetesen ez mindenkit érintett, ez nem etnikai kérdés volt), úgymint a pénzkölcsönzés, banki tevékenység, hitel- és telekspekulációk stb. Ezek a tevékenységek általánosan tiltottak lettek, kapitalista ármánynak lettek minősítve az akkori Szovjetunióban. A zsidóknak is más tevékenység után kellett néznie; ilyen lett a mezőgazdaság.
No, és akkor itt kezdődik el az a történet, amiről igazán szólni kívántam.
Hivatalosan elindult egy program, amelynek a neve „krími Kalifornia“ volt.
A zsidók egy, a Krím-félszigeten történő autonómiát szerettek volna, de egy időben szó volt arról is, hogy az egész északi fekete-tengeri és azovi-tengeri partvidék hozzájuk tartozott volna (teljesen véletlenül ez a volt Kazár Birodalom egy részét is anno magába foglalta), tehát mondjuk Ogyesszától a Batumi-ig (mai Abházia) bezárólag. Itt van elég jó minőségű termőföld és úgy általánosan elmondható, hogy ez egy szép, mediterrán jellegű, kellemes klímájú táj.
A fenti projektet nagy mértékben támogatta sok ismert, nagy hatalmú amerikai család is, többek között azok a bankárdinasztiák is, amelyek részt vettek a FED alapításában és máig tulajdonosok.
Megbízták a Warburgokat, hogy ők legyenek a fő összekötők köztük és a sztálini Szovjetunió között.
1927-ben Felix Warburg el is látogatott a tett színhelyére és több tucat, akkor már létező zsidó mezőgazdasági kolóniát látogatott meg, melyek létrehozásában nagy mértékben segédkezett a New York-i székhelyű American Jewis Joint Distribution Committee, amelyet röveden csak úgy ismert mindenki, hogy a „Joint“. Pontosabban az említett „fő Joint“ által, 1924-ben létrehozott „Agro-Joint“, teljes nevén American Jewish Joint Agricultural Corporation.
A program egy ideig jól zajlott, a tengerentúlról nagy pénzek érkeztek a zsidók letelepítésének az elősegítésére a Krím-félszigeten, illetve nagyon ismert és potens emberek, családok maguk is jelentős földterületeket vásároltak a maguk részére. Például a későbbi nagy hatalmú FBI-igazgató J. Edgar Hoover, a Roosevelt-család, a Rockefellerek, George C. Marshall, későbbi amerikai külügyminiszter (akiről a Marshall-terv a nevét kapta) és mások.
A szovjet kormány és az Agro-Joint között több írásos megállapodás is létezett a Krím-félsziget úgymond mezőgazdasági zsidó kolonizálásáról, 1924-ben, ´27-ben és ´29-ben is írtak alá 3 éves szerződéseket.
A meghiúsulása végül is az első 5-éves tervvel (1928-1933) is összefüggésben lehettek, de főleg azzal, hogy a félsziget más, történelmileg színes etnikumú lakosai (oroszok, tatárok, grúzok, görögök) diszkriminálva, ellehetetlenítve érezték magukat a zsidókhoz képest és kiéleződtek a nemzetiségi feszültségek illetve egyre erősödött az antiszemitizmus. Sztálin végül lesöpörte az egész projektet az asztalról és a zsidóknak Kelet-Szibériában biztosított egy autonóm területet Birobidzsan központtal, ez egyébként még a mai Oroszországban is hivatalosan létezik. A „krími Kalifornia“ projekt befejezését illetően volt egy kis feszültség Sztálin és a külügyminisztere, Molotov között is; ennek részleteibe nem megyek bele, nem olyan fontosak. Természetesen, az USA-ban, azon belül is különösen New York-ban nagyon-nagyon rossz néven vették Sztálin eme lépését…
Sztálin halála után, mint tudjuk, Hruscsov 1954-ben az Orosz SZSZK-tól az Ukrán SZSZK-nak adta át a Krím-félszigetet.
Aki többet szeretne tudni e témáról, akár nagyon részletesen is, a kövekező angol kulcsszavak megadását javaslom a keresőkbe: Crimean ASSR, Agro-Joint, Jewish agricultural colonization, KomZET, OZET, Crimean California stb.
A téma egyébként összefüggésben van az úgynevezett Új-Kazária projektel, ami leginkább orosz illetve izraeli honlapokon sűrűbben tárgyalt téma.