2020-09-27 nap bejegyzései

(3322) A nagy változás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Budapesten születtem, ott is nőttem fel. Sok mindenre emlékszem, amire mások már nem, mert vagy már meghaltak, vagy, mert nem voltak még jelen. A lényeg az, hogy születésem óta jelentős változások történtek, és nem mondhatnám, hogy a kellemes irányba.

A bérházak kapui hajnal 5 és este 11 között nyitva voltak. Bárki bejöhetett, kimehetett. Nem törtek fel lakásokat, mert volt egy szemfüles házmester. Hát ez ma már nincs. A házmester sok mindent tett, például télen hajnalban eltakarította a havat. Igaz ma már nem csak házmester nincs, de hó se. Ha 23:00h után mentem haza, a kapu zárva volt. Csöngetésre kijött a házmester, kinyitotta a kaput és elkérte a „kapupénzt”, mert hogy miattam köntösben ki kellett csoszognia a kapuhoz.

A postás felment az emeletekre, és mindenkinek beadta a levelet, akkor is, ha rosszul volt címezve. Esetleg csak úgy, hogy Maca néni a Mátyás téren. És mindezt hihetetlen olcsó bélyeg ellenében, ráadásul nyereségesek voltak. A fene tudja, hogy csinálták.

Nekünk reggel a küszöbre volt téve egy liter tej és 10 kifli. Anyámnak csak ki kellett nyitni az ajtót, bevenni a tejet, kiflit és készülhetett a reggeli. Soha nem vitte el más a tejünket. Havonta egyszer fizettünk érte.

A nyitott kapun délelőttönként szabadon jöttek be verklisek, akrobaták, és apró adományokért szórakoztatták az otthon tartózkodókat, vagy éppen drótos tótok, akik lábosokat javítottak. Ma a kutya se javít, a lábosnak nem kell lyukasnak lenni ahhoz, hogy kidobják, elég, ha csak megunták, és már repül is a kukába.

A villamosokon mindig volt ülőhely, és persze kalauz is. Ez érvényes volt a távolsági buszokra is. Ma egyikre se. Ha Interneten nem vetted meg előre a jegyet, a sofőr fel se enged a buszra, mert nincs rajta kalauz. Ennek ellenére a tömegközlekedés ráfizetéses. Budapest városnak évente milliárdos vesztessége van a tömegközlekedésből. Valamikor ki kellett építeni a pályákat, megvenni a kocsikat, és mint Rt. nyereséges volt az alkalmazott kalauzok ellenére. Rejtély, hogy csinálták.

Kamaszkorom kedvenc időtöltése volt a Pozsonyi út környékén karonfogva sétálni a kedvesemmel. Ez ma két okból kifolyólag lehetetlen. Az utcák járdáinak kétharmadára gépkocsi parkolnak, a maradék egyharmadon csak libasorban lehetne közlekedni, de nem lehet, mert teli van kutyaszarral. Miért tartanak ennyi kutyát? Házőrzésre? De hiszen zárva vannak a kapuk, mit kell őrizni? Kellenek a kutyák, mert magányosak az emberek, ugyanis nem beszélgetnek egymással. Manapság az emberek a TV készülékkel beszélgetnek, nézve a műsoron belüli beszélgetést.  Néhány éve a szomszédságba beköltözött egy fiatal házaspár (már elváltak). Pár nappal később átmentem hozzájuk bemutatkozni. Azt mondta nekem a nő, hogy ők nem barátkozni jöttek ide, hanem lakni.

A világ nem magától szaródott el. Mi szartuk el lassú, szívós munkával.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!