Tibor bá’ online

A liberális propaganda szerint, aki nem szívélyeskedik egy villogó szemű arabbal, az idegengyűlölő. Az igazság az, hogy az emberi természet alapvetően nem szereti az „idegent”. Ez egy ősi viszolygás, ami abból ered, hogy okosabb óvatoskodni az ismeretlennel szemben, mert nem lehet tudni, nem akar-e felzabálni.

Bizonyára te magad is tapasztaltad azt a jelenséget, amit így lehet leírni. Első látásra, első találkozáskor egy nőt (vagy férfit) nem tartunk túl vonzónak (az első látásra megszeretni, egy hülyeség, csak a mesében van). Aztán, amikor már kétszer-háromszor találkoztunk vele – mert mondjuk, egy új kollégáról van szó – akkor valahogy már nem tartjuk annyira antipatikusnak, egy idő után pedig még vonzó is lehet számunkra. Ez pontosan azért van, mert működik bennünk az idegenkedés. És lám, ezt még a nyelv is átvette, idegenkedés egy óvatosságra intő érzés. Idegenkedünk az idegentől, mert nem tudjuk mi várható tőle.

Ezt a teljesen normális viselkedést akarják most a liberális megmondó emberek ellenünk fordítani, „idegengyűlölő” stemplivel megbélyegzik azt, aki nem zárja szívébe a kapzsi mohóságot árasztó, tesztoszteron túltengésben szenvedő, fiatal arab férfit, ahogy azt az angolul beszélő, zsidó tinédzser, önkéntes leányok tették a Keleti pályaudvaron.

Pedig van magyar tapasztalat. Éva szerint a 70-es években több tucat fiatal arab férfi volt Kecskeméten tanulás céljából. Kik voltak ezek? Gazdag arab szülők gyermekei, akik nem voltak írástudatlan alja népe, feltűnően sok pénzzel. Ezek a diákok naphosszat az Aranyhomok szálloda bárjában, utcai teraszán tanyáztak és arrogánsan támadtak le minden olyan nőt, aki hatótávolságon belül merészkedett. Az Aranyhomok tulajdonképpen no go zónává vált, amit a kecskeméti nők kénytelenek voltak elkerülni. Hadd kérdezzem meg a liberális propaganda gépezetet, idegengyűlölő-e az a nő, aki nem kíván újra ilyen élményben részesülni?

És ez nem minden. A totális összeférhetetlenségre vall, hogy Éva bátyja szerint, akik egy osztályba járt magyar kollégistákkal, az itt „tanuló” arab férfiak egymás közötti vitáikat elég gyakran késeléssel intézték el. Ezekről a széles társadalom természetesen nem szerezhetett tudomást, mert a hírekben nem jelentek meg. A muszlimok dédelgetése akkor is, és ma is politikai kategória volt. A számlát természetesen a néppel fizettetik ki.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Egy kis Amerika

1)

A volt helyettes CIA igazgató, Michael Morell, egy őszintére sikeredett TV interjúban elmagyarázta, milyen irányelvek mentén végez ki embereket a CIA. Azokról van szó, akik olyan állami vezetők mellett vannak, akiket Amerika meg akar buktatni. Nem a vezetőket ölik meg, hanem a közeli munkatársaikat, ami üzenet a vezetőnek, hogy bármikor meghalhat, ha a CIA úgy akarja. A cél az, hogy az adott vezető kellően megijedjen, és dühbe jöjjön ahhoz, hogy valami módon visszavágjon, amit aztán fel lehet használni ellene. Igen jó példa erre Putyin kedvelt sofőrjének a meggyilkolása, ami bizonyítja, hogy Morell a valóságot tárta fel. Truthstream Madia (Story).

2)

Amikor a társadalom egy része mások kifosztásából rendszert csinál, akkor egy idő után létrehoznak egy olyan törvényes elrendezést, ami felhatalmazza őket mások kifosztására. Lásd az eredetit.

3)

Amerikai humor: Egy idősebb férfi készült lefeküdni, amikor a felesége felhívta a figyelmét, hogy égve hagyta a villanyt a szerszámos kamrájában. A férfi kiment a házból, hogy lekapcsolja a villanyt, és észlelte, hogy idegenek járnak náluk. Visszalépett a házba, hívta a rendőrséget és jelezte mi történik. A helyi kapitányság vezetője közölte vele, hogy pillanatnyilag nincs szabad embere, akit kiküldhetne, de amit lesz neki, intézkedni fog. A leendő meglopott fél perccel később újra telefonált, és közölte a kapitánnyal, hogy a dolog már nem aktuális, mert mind a két betörőt lelőtte. Néhány percen belül 5 rendőrautóból 20 rendőr ugrott ki a ház előtt, megérkezett két mentőkocsi és egy helikopter kezdett körözni a ház felett. A két betörőt természetesen azonnal elfogták. Ezt követve a kapitány, aki szintén a helyszínre érkezett, csendben megjegyezte, nem azt mondta a telefonba, hogy lelőtte őket? – Miért, maga nem azt mondta a telefonba. Hogy nincs rendelkezésre álló embere?

4)

Hogy miért nincs rajtam tetoválás? Pontosan azért, amiért nem ragasztasz vicces címkéket egy Ferrari lökhárítójára. Angolul: Why don’t I have any tatoos? For the same reason you don’t put a bumper sticker on a Ferrari.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Orbánnak határozott érzéke van a politikához, ami hozott neki nem csak három megnyert szavazást, de kétszer 2/3-ot is. A politikai érzék persze azt jelenti, hogy ismeri a magyar tömegek „lelkét”. Ez az október másodikai szavazás az első eset, amikor nagyon mellé lőtt. Ekkora hülyeséget nála kisebb kaliberül emberek se találnának ki. Ezzel nyerni alig, bukni viszont nagyot lehet. Először is 40-45 százalék eleve lusta elmenni bármiről is szóljon az a szavazás. Másodszor pedig, az aki utálja Orbánt, és ebből van néhány, nem megy el szavazni, mert ezzel akar ártani neki. Hogy saját magának és az egész országnak árt, azt vagy nem fogja fel ésszel, vagy egyszerűen nem érdekli. A lényeg, hogy „vesszen Orbán”. Hogy vele vész az ország, az nem tűnik fontosnak. Harmadszor pedig az Orbán hívők egy része se megy el szavazni, mert nem tartja fontosnak, végül is, nem Orbán mandátumáról van szó. Ha pedig bukik a szavazás, Brüsszel röhögve hivatkozhat rá, a magyarok nem ellenzik a muszlimok betelepítését.

Álláspontom szerint ezt a muszlim-keresztény háborút már elveszítettük, csak a győzedelmeskedő még nem nyújtották be a számlát, de arra is sor fog kerülni. Orbán erőfeszítései (a vasárnapi szavazatok kimenetelének függvényében) csak annyit tudnak elérni, hogy 10 év helyett 50 év múlva űznek ki saját hazánkból. Azoknak, akik lelkesen támogatják a muszlim betelepülést van egy másik hazájuk, ha nagy a gáz oda bármikor átmehetnek, és (érdekes módon) ott betelepítés helyett tűzzel-vassal irtják a muzulmánokat. Csak egy példa az „idegen szívűek” aknamunkájára. Az INDEX közölte, hogy van magyar „no go zóna” a Gellért-hegyen. Tudniillik ott az elmúlt napokban néhány turistát késsel fenyegetve megloptak. Miközben a CIA bérlistán szereplő európai politikusok kifogásolják a nyugati no go zónákra való hivatkozásokat. Akkor tisztázzuk! No go zónának azokat a rendszerint nagyvárosokban elhelyezkedő területeket értik, ahová fehér embernek nem ajánlatos bemenni. Nem mert ellopják a pénztárcáját, hanem mert az ott élők nem akarnak fehér embert látni maguk között. Onnan már az őslakók ki vannak szorítva.

Mindent összevetve, én egyetlen egy Orbán nevéhez fűzhető intézkedést se helyeseltem, a muzulmánok távoltartása az első olyan Orbán által kitűzött cél, amit helyeslek és megszavazok, nem Orbán kedvéért, hanem a nemzet jövője érdekében. Aki nem megy el szavazni, vagy igennel voksol, az nem csak hazaáruló, de egyben aláírója saját halálos ítéletének is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Kevesen tudják, hogy Szobról kisvasúttal fel lehet menni Nagybörzsönyig, ami körülbelül 20 kilométer zötyögést jelent. Évával tegnap kipróbáltuk. A táj és az időjárás első osztályú volt (és valószínűleg marad egy jó darabig), de nem lennénk Magyarországon, ha ez ilyen sima ügy lenne. A 20 km-es pálya fel van osztva három részre: Szob-Márianosztra, Márianosztra-Nagyirtás, Nagyirtás-Nagybörzsöny. Mindegyik rész más-más társaság birtokában van. Mindegyik külön ad jegyet a saját szakaszára. Összesen annyi az együttműködés közöttük, hogy az érkezéseket és az indulásokat egyeztetik. Aki tehát Szobról fel akar menni Nagybörzsönybe, annak kétszer át kell szállni, és háromszor kell venni jegyet. Oda-vissza fejenként 5000 forint körüli összegbe kerül és 2 órába telik. Ez tehát 10 km/ó átlagsebességet jelent, de ez nem probléma, végül is az erdőben akarunk nézelődni, és szívni a jó levegőt. Ami meglepő, hogy találkoztunk legalább 200 kirándulóval, de senki se dohányzott. Úgy tűnik, vannak még normális emberek, de alig volt közöttük fiatal, csakúgy, mint a csütörtöki hangversenyen.

Erről jut eszembe, hogy Salzburgban nem csak hangversenyt hallgattam anno 1957-ben, kirándultam is. Az eset úgy esett, hogy Miki barátommal néhány nappal a behajózás előtt reggel elmentünk csavarogni a márciusi locs-pocsban, és hogy ne ázzon át a cipőnk, húztunk rá kalocsnit. Miki az egyik üzlet kirakatában meglátott egy apró zacskót, amire rá volt írva, hogy „Ungarische Paprika”, mit lehet tudni alapon bementünk és megvette a paprikát azzal a mottóval, hogy ez még jól jöhet. Aztán tovább mászkálva megláttuk a város felett tornyosuló Untersberget, amiről másnap megtudtam, hogy 1800 magas. Mondtam Mikinek, hogy gyere megmásszuk, vacsorára biztos visszaérünk. Jó, gyerünk.

Az  Untersbergere szabályos ösvény vezetett fel, gondolom a síelők részére, de akkor síelők híján üresen meredezett. Na, akkor gyerünk. Aztán másztunk és másztunk, de valahogy nem akart vége lenni az útnak. Egy idő után az ösvény kezdett egyre veszélyesebb lenni, míg a végén már kifeszített drótkötél is rendelkezésünkre állt. Úr isten, mi jöhet még? Végül egy kanyar után megláttuk a csúcsra felállított hatalmas keresztet, és kb. 100 méterre alatta egy menedékházat. Vissza kellett volna fordulni, csakhogy akkor már elmúlt délután két óra, és nyilvánvalóvá vált, hogy sötétedés előtt nem lehet leérni a hegy lábához. Maradt az erőltetett menetelés fel a menedékházhoz.

Már jócskán szürkült, amikor beléptünk a menedékházba, ahol két felnőtt gyerekkel élt egy család. Nyilván ők voltak a gondnokok. A fiatal férfi fél órával korábban érkezhetett egy nagy hátizsákkal, amiben élelmiszer volt.

Mikinek volt német tantéja, elég jól beszélt németül, neki kellett válaszolni a kérdésekre. Gondolom az első kérdés az lehetett, hogy normálisak vagyunk-e, a második pedig, hogy miért mentünk fel, és persze, hogy jutott eszünkbe bakancs helyett kalucsniba mászni?

Magától érthető, hogy Edmund Hillaryról nem hallottunk, pedig csak három évvel előttünk mászta meg a Mt. Everest, de kábé ugyanazt mondtuk, amit ő, azért másztunk fel, mert az Untersberg ott volt. Természetesen hallottak a magyar menekültekről, és ha már ott vagyunk, és ennünk is kell, hát főzzünk valami magyarosat. Miki civilben hatalmas szakács volt, azonnal nekilátott a vacsora elkészítésének a zsebében lévő Ungarische paprika felhasználásával. Természetesen gulyást készített, ami óriási sikert aratott, és persze mi is jóllaktunk.

Aludni viszont a kör körős emeleten kellett, ahol több tucat ágy volt körben elhelyezve úgy, hogy minden ágy kifelé nézett az ablakon. Fenséges látvány, de fűtés nem volt. Ágyanként két vastag pokróc volt leterítve, amit mi kevésnek ítéltünk meg. Így a szomszéd, ágyakról átvettünk további 2-2 pokrócot. Vacogó fogakkal valahogy túléltük az éjszakát arra gondolva, hogy Gertrúd, a gondnokék lánya segíthetett volna bemelegíteni a 4 pokróc alatti fekhelyet.

Másnap reggel javasoltam, hogy ha már úgyis itt vagyunk, másszunk fel az innen már baromi nagynak látszó kereszthez, de társamnak előző nap teli lett a töke a kalucsnis hegymászásból, marad a vendéglátás megköszönés, a búcsú, és a leereszkedés. A többiek a lágerben meg voltak róla győződve, hogy visszamentünk Magyarországra és gondolatban már kezdtek osztozkodni a javainkon.

Azért ez a kalocsnis hegymászás elég nagy élmény lett volna békeidőben, de pár nap múlva a Biszkájai-öbölben átélt tengeri vihar egy időre minden elhomályosított.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A magyar gyermekvédelmi törvény hivatalos legfőbb célja a gyermek érdekeinek a megvédése. Ez logikus, humánus, igen szép törekvés, csak dicsérni lehet. A valóság azonban az, ami minden más területre is érvényes, a szép szavak és a gyakorlati kivitelezés mérföldekre van egymástól. Sőt, megkísérlem bizonyítani, hogy mind a törvények, mind pedig annak végrehajtásának egészen más céljai vannak.

Bár fennhangon meg van állapítva, hogy a gyereknevelés legjobb helye a család, családokból kiragadnak gyermekeket olyan alapon, hogy a szegénység miatt nem tudják megadni a gyerek szükségleteit, mint például fogkefe és fogkrém. Perszer a mai étrend mellett a fogak ápolása fontos, mert ápolás mellett is műfogsor felé tart a világ, de azért a gyermek első számú és legfontosabb „szükséglete” az anyai gondoskodás és szeretet. Lehet, hogy a családtól elszakított gyereknek ragyogó fogai lesznek (persze kétlem), de pszichésen sérült lesz, nem is kicsit, hanem nagyon. OK. Tegyük fel, hogy a gyakorlat mögött nem gonoszság, nem kegyetlenség, nem valami titkos ok áll, hanem csak sima hülyeség.

De mivel magyarázható, hogy a gyermekétől megfosztott anya a gyermekét havonta egyszer látogathatja és mindössze egy órára? Ez nem gondoskodás, ez nem nevelés, ez büntetés, pontosan úgy, mint a börtönökben, ahol az elítélt rabot havonta egyszer látogathatja meg közvetlen rokon egyetlen egy órára. Na jó, ebben az esetben egy bűnözőről van szó, aki büntetés alatt áll, örüljön ha egyáltalán meglátogathatják. De mi a célja, mi az értelme annak, hogy egy anya mindössze egy órát kap, havonta egyszer, hogy láthassa, elbeszélgethessen gyermekével? Rendben van, nincsenek meg az anyagiak arra, hogy elfogadható módon nevelje a gyermekét, de mikért nem láthatja, ha lehetősége van rá akár hetente, kétnaponta, és két-három-négy akárhány órára, ha az nem ütközik más fontos dologgal. Kit akarnak büntetni, az anyát, mert szegény? Vagy a gyereket le akarják nevelni az anyjáról? Jobban teszi, ha örökre elfelejti?

Szoros anyai kötődés mellett felnőtt gyermekeknek is bűnöző lesz egy része. Szoros anyai kötődés nélkül sokkal nagyobb eséllyel lesz egy gyermekből bűnöző. Ezt azért tudni kell, és tudják is, akkor mi a cél? Talán olyan gyerekek megteremtése, akik kihelyezhetők pénzes örökbefogadókhoz. Nem ezt nevezik rejtett emberkereskedelemnek?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Élvezd az élet adta szépségeket, amíg lehet!

Ezt a posztot frissítem, aminek indoka, hogy tegnap Évával a zeneakadémián élvezhettük az Újvilág szimfóniát a MÁV szimfonikusok előadásában, ami nálam felidézte a régmúltat. Annyival egészíteném ki az alábbiakat, hogy a MÁV szimfonikusokat 1946-ban alapították, tehát még csak két év volt a hátuk mögött, nem voltak túlzottan ismertek 1948-ban, amikor először hallottam őket. Aztán pedig ebben a mai világban csoda, hogy még léteznek, de mennyire!

Tizenöt éves voltam, amikor egy szeptemberi délelőtt az osztályunkba bejött a kultúros. Jegyeket árult a Zeneakadémiára, ahol a MÁV Szimfonikusok tartottak egy koncertet. Sose hallottam a MÁV Szimfonikusokról, se a MÁV Kórházról, se MÁV sporttámogatásairól, se semmi, és nem csak nekem, de senkinek se jutott eszébe, hogy a MÁV esetleg ráfizetéses is lehetne. „Boldog kommunista békeidők!” Egy jegy ára 4 forint volt, nálam meg volt 5 forint (nem szabad felhasználásra), gyors elhatározással megvettem. Nem tudom mi késztetett rá, de egy hatodik érzékkel úgy gondoltam, ezt a 4 forintos alkalmat nem szabad elszalasztanom. Még sose voltam koncerten (bár hallottam róla), még sose voltam a Zeneakadémián (bár hallottam róla).

Aztán eljött a nagy nap, és én beültem a Zeneakadémiára, ahol meghatódtam a látottaktól. Olyan fantasztikusan ünnepélyesnek tűnt minden. Aztán megszólalt a zene. Szerencsémre Dvorák V. Újvilág Szimfónia volt a műsor fénypontja. Abban az időben szokás volt egy-egy mű játszása előtt valakinek kiállni és mondani néhány szót arról, amit hamarosan hallani fogunk. Az egész szövegből az ütött hatalmas szöget a fejembe, hogy Dvorák járt Amerikába és a szimfónia motívumai között megtalálható indián népi motívum is. Egészen pontosan egy halotti szertartás dallama. Abban az időben indián könyvrajongó voltam. Elolvastam May Károly összes könyvét, Cooper-t, Borvendég Deszkás Sándor Fehér Szarvasát, ami annyiban volt unikum, hogy közzétett indián jeleket, öltözékeket, dallamokat, stb. is, valamint indián szavakat, fogalmakat, és olyan információkat, hogy például az indián zene pentatóniára van felépítve.

A MÁV szimfonikusok előadása lenyűgöző volt, a zene valóban magával ragadott, főleg a negyedik tétel berobbanása. Szerencsére találtam egy 1966-os felvételt, ahol Herbert von Karajan vezényeli a szimfónia negyedik tételét. Hallgassátok meg, de előbb még megemlítem, hogy sokak szerint Herbert von Karajan minden idők legnagyobb karmestere (volt). Itt a Berlini Filharmonikusokat vezényli fantasztikus eleganciával és dedikáltsággal. Majd elfelejtettem, a nálam való debütálást követően V. szimfóniából hamarosan 9. szimfónia lett. Oka biztos volt, de én nem tudok róla.

Annyi történt, hogy időközben a belinkelt felvételt levették szerzői jogokra hivatkozva tehát kell helyette keresni egy másikat. Ez nem a berlini, hanem a Bécsi, de minden más maradt.

Ha már végighallgattátok, akkor ejtsünk néhány szót Dvorákról, aki sajnos cseh volt, nem magyar. 1892 és 1895 között New Yorkban élt, ahol a Nemzeti Konzervatóriumnak volt a meghívott igazgatója. Az Újvilág szimfóniájába beépítette azt, amit az Új Világban tapasztalt. Mint zenemű izgalmas, ha másért nem a moll hangolás miatt. Dinamikus üvöltés (kürtök) lágy mollban? Ki hallott már ilyet? Igaz, itt-ott átmegy G-dúrba, de nem időz ott soká. De hát én nem vagyok zenekritikus, ne várjatok tőlem többet. Engem egy életre megfogott, még ma is az első számú kedvencem, messze a második helyezett Beethoven V. előtt.

Az csak természetes, hogy kerestem az alkalmat, hogy újra hallhassam, és hallottam is. Amikor a Károlyi kertben adták elő egy-egy júniusi estén, már délután 4 kor kiültem egy padra (ahol nem kellett fizetni, de mindent lehetett hallani), olvasgattam egy „kicsit” 19:00-ig, amikor is elkezdődött a koncert. Amikor berobbantak a mikrobarázdás lemezek, az Újvilág volt az első, amit megvettem (60 forintért).

1956 végén kimentem Ausztriába, és jelentkeztem Ausztráliai kivándorlásra. Indulás előtt átvittek a Salzburgba telepített, úgynevezett tranzit lágerbe, ott tétlenkedtünk 6 napon át. Városi csavargás közben felfedeztem, hogy másnap este adják elő az Újvilág Szimfóniát, eléggé borsos áron, de azért elmentem. Úgy fogtam fel, mint egy búcsút az Ó-világtól.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Tibor bá’ online

2008-at követően leggyakrabban a gazdasági összeomlás volt a téma, amit szinte vártunk. Aztán elült a zaj, nem dőlt össze a világ, szarakodtak a görögökkel, Orbán lenyúzott néhány bőrt rólunk, de ahogy nézem túléltük, de nem csak mi, a dollár is, pedig hogy eltemettük.

Most viszont csend van, mélységes csend. Tudomásul vesszük, hogy a Baltik Dry Index sose volt ilyen alacsony (most egy kicsit emelkedik), hogy a dél-koreai Hanjinnak, a világ egyik legnagyobb teherhajózási cégének elfogyott a pénze, közel 90 konténerszállító hajója a nyílt tengeren vesztegel két hete, hogy a Deutsche Bank, a világ egyik legnagyobb bankja (ötször nagyobb, mint a 2008-ban csődbe ment Lehman Brothers, ami beindította az amerikai zuhanást). Szóval a Deutsche Bank éppen most készül csődbe menni.

Tudomásul vesszük, és a szemünk se rebben. Egyszerűen hozzászoktunk a rengeteg farkas kiáltáshoz, pedig most nagyon komoly, de mi ez ahhoz képest, hogy nyugat Európa vissza akar hozzánk küldeni egy rakás „menekültet”, a másik rakás a déli határainkon rostokol, harminc millió pedig azon töri a fejét, mikor induljon el. És ha ettől nem szarunk be, hanem elmegyünk október másodikán szavazni, akkor az amerikai gépek elkezdték bombázni Szíriát az oroszok szövetségesét. Egyesek szerint 72 órára állunk a farkas megérkezése, akarom mondani a III. világháború előtt, de senki se kiált farkast, pedig jön.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Egy igen fárasztó nap után bevallom nincs semmi mondanivalóm. Minden esetre én, mint az író, meg vagyok veled elégedve, mint olvasóval és őszintén remélem, hogy te is meg vagy elégedve velem, mint íróval.

Ezek szerint kialakult közöttünk egy kölcsönös bizalom, amit – ha nem veszed zokon – mindjárt hasznosítok is. Vagyis helyt adok egy szórólapnak, és felhívom a figyelmed, hogy személy szerint én melegen  ajánlom, már csak azért is mert anyagilag némiképp érdekelt vagyok. A helyzet ugyanis az, hogy könyvek írásából, de főleg terjesztéséből nem lehet megélni, a nyugdíjról meg már nem is beszélve. Még csak annyi, van-e megtakarított pénzed? Van! Hát ez ragyogó. Akkor folytasd az olvasást!

     140 %

TEMPLOM EGERE (HUNGARY) BEFEKTETÉSI ALAP KFT (azaz korlátlanul felelőtlen társaság) NEMZETKÖZI TÁJÉKOZTATÓJA

Cégünk sikeresen telepítette át Magyarországra ezt a páratlan lehetőséget biztosító szolgáltatást, aminek lényege egy mondatban a következő. A lakosság megtakarításait megnyugtató módon húzni ki a zsebekből. Ez, a külföldön már komoly múlttal rendelkező lehetőség, immáron magyar honban se szorul mellőzésre, hanyag háttérbe szorításra. Neked, mint kisbefektetőnek, semmi más teendőd nincs, mint selyem masnival átkötve befizetni cégünkhöz összekuporgatott filléreidet, amit mi minden további teketória nélkül egyéni céljainkra fogjuk felhasználni, és erről neked egy olyan bizonylatot állítunk ki, amivel nyugodtan kitörölheti a segged. 

Kérjük, ne feledd! Ez egy páratlan lehetőség. Tőkédet befekteted hozzánk, amit mi pillanatok alatt nem csak elherdálunk, de 140 százalékkal megnövelve havonta be is mutatunk neked, hogy lásd mire költöttük el pénzed, de csak egy röpke pillanatra, amit követve nyugodtan elbúcsúzhatsz tőle egy teljes életre.

Még annyit. Ne csodálkozz, hogy a hazai törvények ezt a lehetőséget nyitva hagyták nekünk. Ennek oka talán abban van, hogy igazgatói tanácsunk és felügyeleti bizottságunk valamennyi tagja parlamenti képviselő, ami megint csak gondos előrelátásunkról tanúskodik.

Tisztelettel: Link Csa Ló, elnök-vezérigazgató (jó pénzét honosított magyar)

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

MSzilárd vendégposztja

Öt napja emelkedik a északi jégkiterjedés, ezért óvatosan kijelenthető, hogy véget ért az olvadási szezon, az év 251. napján (szeptember 7.-én) a hivatalos  NSIDC adatok alapján. Jóllehet az NSIDC Sea Ice Index mérései nem a legpontosabbak, ez az eredmény tekinthető a hivatalos adatnak,  mert ez a leghosszabb és azonos módszerrel kiszámolt érték:

Az NSIDC másik jégkiterjedés terméke a MASIE (nagyobb felbontású, több, de változó módszerekkel, adatforrásokkal kiszámolt érték) is hasonló trendet mutat:

A dán DMI jégkiterjedés grafikonja:

A japán JAXA jégkiterjedés grafikonja:

Az idei olvadási szezon jellegzetességei:

–  március elején a legalacsonyabb maximummal indult. Ez főleg a szokatlanul erős  El-Nino miatt felmelegedett, és északra tóduló levegő, illetve a szokásosnál jóval melegebb felszíni tengervíz-hőmérsékleteknek  volt köszönhető.

– június elejéig rekord alacsonya mozgott a jégkiterjedés görbéje. Az El-Nino hatása május végéig kitartott, nemcsak a sarki, hanem a globális hőmérsékleti értékeken is látszott ez.

A szokásos vészmadarak előbújtak, mint mindig ilyenkor, és új rekorddal, vagy egyesek, mint pl. Wadhams professzor,  a jég teljes eltűnésével riogatták a közvéleményt.

–  június és július folyamán szokatlanul felhős és viharos időjárás uralkodott a sarki térségben, a Nap jóformán elő se bukkant a felhők közül. A Nap melegének a hiánya látszani kezdett, megtorpant az olvadás sebessége, elmondható, hogy a nyár ezen szakaszában  az állandó viharos szél miatt szétforgácsolt jég alulról történő olvadása (meleg víz) volt inkább a jellemző.

– augusztus közepére, a téli-tavaszi kedvezőtlen körülmények ellenére, a jég sokkal jobb állapotban volt, mint a rekord alacsony 2012-ős évben, és az utóbbi évek értékei körül mozgott.
– azonban augusztus közepén kialakult egy hosszan tartó, szokatlanul nagy vihar, amely a 2012-es viharhoz volt mérhető (http://klimahiszteria.blogspot.ro/2016/09/napi-erdekesseg-41-gac2016.html) és a szakemberek ugyanazt a hatást várták tőle, a jég hatalmas ütemű eltűnését. Ez részben be is következett, felgyorsult az olvadás, de az elvárások ellenére nem lett meg a rekord alacsony érték.

   – a szeptemberi minimum (ha így marad, mert  meglepetések mindig történhetnek) nagyon korán elérkezett és a jégkiterjedés növekedni kezdett. Ezt nagyon jól mutatja a következő kép-pár, hogy milyen gyorsan változnak a körülmények:

a fenti 2 képet, az egyetlen megmaradt sarki bója készítette 8 napos eltéréssel.

Összegzésképpen elmondható, hogy az idén sem alakult ki új rekord alacsony jégkiterjedés, és nem tűnt el teljesen a jég, a negatív előjelek és körülmények hatására sem, azonban ezek arra elegek voltak, hogy a második hely összejöjjön.

Meglátjuk, mit hoz a jövő, az előjelek szerint érdekes év következik, egyrészt még fog érződni az El-Ninotól felmelegedett víz hatása, másrészt, ha helyesnek bizonyul az elmélet, miszerint a Napfoltok számának csökkenése, hatással van a felhőképzésre (a jeleit már láthattuk az idei sarki nyáron), akkor megint melegebb tél és hűvösebb, viharosabb nyár vár a sarki zónára.

Az olvadási szezonhoz kapcsolódik, így a végére jöjjön egy pár megjegyzés a Northabout hajó sikerével kapcsolatban (írtam róla először itt, majd részletesebben itt):

– az Index is beszámolt róla: http://index.hu/tudomany/2016/09/13/globalis_felmelegedes_eloszor_hajoztak_korbe_az_eszaki-sarkot_nyaron/

– ahogy az előző posztjaimban is írtam, ezen átjárók áthajózása  sikerült már jóval korábban is, olyan években, amikor sokkal több jég volt a hivatalos elmélet szerint.

– a sikerhez nagyfokú szerencse is hozzájárult, amiről a blogbejegyzéseikben be is számoltak az expedíció tagjai: a Keleti-átjáró egy napra nyílt meg először, amikor átcsúsztak rajta, sokáig várták a kedvező széljárást, ami a jeget elsodorta a part mellől. Az átjáró azután napokig zárva volt ismét, ha akkor nem tudnak átkelni, akkor jókora késéssel érkeztek volna meg a Nyugati-átjáróhoz, aminek csak a legdélebbi szakaszán tudtak átkelni (az északibb, és Amundsen által áthajózott rész az idén nem olvadt ki) és itt is az időzítés megfelelő volt, mert a jég követi őket és az átjáró zárul be:

A fenti blogbejegyzés a legutóbbi sikeres átcsúszás után keletkezett, amiben ilyesmikről írnak (pirossal bekeretezett részek):

– ha itt nem jutunk át, akkor vissza kellett volna fordulni Cambridge Bay-be átvészelni a telet

– a jég gyorsan változik, vastagodik és zárja el az átjárót, közeleg a tél

– kínlódtunk a vastag jégen való  áttöréssel

– SZERENCSÉVEL sikerült

– továbbra is figyelmesen és intenzív koncentrációval kell haladjunk, hogy elkerüljük az utunkba kerülő jéghegyeket.

Gratulálok a Northabout sikeréhez, nem semmi amit véghez vittek, de hozzá kell tenni, hogy nemcsak a globális felmelegedés miatt sikerült nekik, rengeteg előnyük volt, az előttük áthajózókhoz képest: naprakész jégtérképek, navigációs berendezések.  Nem akarom csökkenteni érdemüket, de ezen információk nélkül aligha sikerült volna és így is hajszálon, és a szerencsén múlott sok esetben.

Az útvonalukon jól látszik, hogy tudták, hogy mikor kell a délebbi és mikor az északabbra levő szorosokat választani.

Azok a hangok, akik meg sem említik Amundsent, vagy lebecsmérlik, hogy a mostani átjutás mennyivel gyorsabb volt, elfelejtenek egy dolgot: Amundsennek úgy sikerült az átjutás, hogy nem volt naprakész jégtérképe, GPS berendezése, hanem ő volt az, aki FELTÉRKÉPEZTE a zónát.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ki ne emlékezne az „öregasszony és a halál” című mesére. Rendben, aki nem emlékszik, annak egy rövid összefoglaló. Az öregasszony rettenetesen félt a haláltól, aki egy szép napon bekopogtatott hozzá. Az öregasszony rimánkodott, hogy csak egyetlen egy napot adjon neki a halál. Na jó, válaszolt a halál, de holnap aztán viszlek, készülj fel rá. Köszönöm-köszönöm, de kérlek, hogy a rend kedvéért írd fel ezzel a krétával az ajtóra, hogy „holnap jövök, Halál”. Hát, ha csak ez kell neked – és Halál felírta, amit az öregasszony kért. Másnap aztán jött a Halál, ahogy beígérte, de az öregasszony csak rámutatott az írásra, hogy „Holnap jövök, Halál” és hozzátette – betarthatnád a szavad, te írtad, hogy holnap jössz. Igaz is, – így a halál – és ezzel sarkon fordult. Ez a jelenet persze másnap is lejátszódott, és így tovább.

A mai öregasszonyok ennél is cselesebbek, divattá vált megöregedés helyett a szerelem. Kivénült celebek 20-25 évvel fiatalabb szeretőket tartanak. A történelmi időkben (a népmese szerint) a nemesasszonyok szűzlányok vérében látták az örök ifjúság titkát. A mai menő nők a fiatal férfiak ondójára esküsznek. A 63 éves énekesnő a riport szerint igazi szerelemre vágyik, amit talán meg is lel huszonéves fia társaságában. Ki találta ki azt a marhaságot, hogy halál ellen nincs orvosság, de van: SZERELEM.

A másik híresség 43 évesen még egyszer teherbe esett olyan lelkesedéssel, mintha 17 éves tini lenne. Mert mi nemesebb van annál, mint 20 évig nevelgetni a szerelem gyümölcsét újabb és újabb szerelmekkel együtt élve?

A szerelmet nem lehet elkerülni, fiatalon mindenki lesz legalább egyszer szerelmes. De a szerelem egy határozottan egzaltált állapot, amiből kigyógyulva normális észlény köszöni szépen, de nem kér többet. De nem is ez a lényeg.

A lényeg, hogy az Ember a biológia rabja, senki se tud megszabadulni tőle. Aki egyszer megszületik, az meg is öregszik, majd meg is hal. Senki se akar megöregedni, mégis megöregszik mindenki. Aki ebbe nem akar belenyugodni, az legfeljebb nevetségessé teszi magát. Okosabbat nem tehetünk, mint mindig az életkorunknak megfelelően teszünk-veszünk. Aki nem így tesz, az csak azt érheti el, hogy közröhej tárgyává válik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ez a neve angolul az erőszakos nemik közösülésnek. És akkor a hír:

Robin Camp kanadai szövetségi bíró a 19 éves, megerőszakolt nőtől azt kérdezte, miért nem szorította össze a térdeit. Majd később oktatóan közölte vele, hogy néha a szex fájdalommal jár együtt. Mielőtt felmentették volna állásából, gyorsan bocsánatot kért a sértettől. Arra hivatkozott, hogy 20 évig Dél Afrikában praktizált, ahol a nemi erőszakkal foglalkozó törvény eltér a kanadaitól. Az eset további érdekessége, hogy korábban saját lányát is megerőszakolták (feltételezem, hogy Dél Afrikában).

Ez a hír rengeteg dolgot implikál, ezért érdemes foglalkozni a témával.

Talán azzal kezdhetném, hogy erőszak és erőszak között rettenetesen nagy különbség lehet. Mellesleg egy bírónak éppen ezt kell felderíteni. Egészen más, ha a feleségnek ma éppen nincs kedve az erőszakoskodó férjhez, aki 1120 közösülés után szeretné nyélbe ütni az 1121. is, és más, ha három ápolatlan, visszataszító pasi lefog egy nőt, kést szegez a torkához, a negyedik pedig letépi róla a bugyit. Aztán vannak mellékkörülmények is. Régen ismerik egymást, a nő elfogad egy 3 napos meghívást a hosszú hétvégére, de a balatoni nyaralóban az istennek se áll kötélnek. Úgy tesz, mintha nem lett volna nyilvánvaló, mire szól a meghívás, és csodálkozik, amikor tetemre hívják.

És persze az is van, amikor erőszakoskodásról szó sincs, de a volt barátnő ezzel a váddal akar bosszút állni, amiben a szintén nő bíróban partnerre talál.

Az esetünk pedig rávilágít arra, hogy a jogalkotók egységesek. A történet szerint Dél Afrikában a megtörténtekért a nőt teszi felelőssé, a férfinek pedig szinte joga van letépni a megkívánt gyümölcsöt a fáról, ha már ott kínálgatja magát. Szóval van mit megfontolni.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Tibor bá’ online

Trianon évében az egyik nagyapám Szatmárnémetiben, a másik a felvidéki Füleken él. Egy éven belül mindkettő áttelepült Budapestre. A füleki a tótokat emlegette, a másik az oláhokat túlfűtött gyűlölettel. Ifjú koromban sokat hallottam a balkáni oláhokról, ritkán kitérve arra, hogy tulajdonképpen románokról van szó. Aztán a 80-as években többször is meglátogattam Erdélyt, egyszer pedig elmentem egészen a Fekete-tengerig. Személyesen sikerült meggyőződnöm a regáti primitívségről, például a fejét fel-felütő kolerajárványról, és egyebek. Románia egyenlő Balkán, és kész.

Hogy lehet az, hogy a mai Romániában a rajtakapott politikus nyugati mintára lemond, a bizonyítottan korrupt politikust bíróság elé állítják, és elítélik.

Úgy, hogy az Orbán vezette banda megváltoztatta a térképet, Magyarország lekerült a Balkánra, Románia és Törökország közé, vagy talán még ennél is messzebb. Legszebb a dologban, hogy elsősorban a székely (azaz romániai) magyarok voksaival.

A melldöngető „igazi” magyarok, akik kifogásolják az idegenszívűséget, maguk a legidegenebb szívűek, mert véget nem érő kapzsiságukban a népet hülyére adóztatják, hogy legyen mit ellopni a fejlesztési pénzek 90 százalékával együtt, akár az ország elbalkánosítása árán is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

„Az élet értéke” című cikkének elolvasása után támadtak gondolataim, amiket meg szeretnék osztani önnel. A leírt eset sajnálatos, szomorú, de sajnos egyáltalán nem unikum. Elismeréssel kell adóznom, hogy visszafogottan, szalonképes stílusban vetette papírra gondolatait. Örülök, hogy így is megy az írás, mert amúgy cigány ügyben a mondanivalójával tökéletesen egyetértek. A korábbi szóhasználatával, közönségessé faragott mondatai felhasználásával viszont nem. Elsősorban azért nem, mert kontra produktív volt, pedig a cigánykérdés egy égető probléma, amivel érdemben kellene foglalkozni, és akkor most jön a második gondolat.

Miért nem hat oda, vagy mint közíró, miért nem foglalkozik azzal, hogy az egy számjegyű Fidesz tagkönyv tulajdonosai 10 év kormányzás alatt semmit nem tettek a ránk nehezedő cigány-vész megoldásával kapcsolatban. Sőt asszisztálnak Farkas Flórián, és cigány elit sleppje százmilliós lopásához, ami olaj a cigány vakmerőség tüzére. Oly bátran áll ki a zsidók, a cigányok, a balliberális politikusok ellen, ami kapcsolatban nincs kifogásom, de véleményem szerint az országnak sokkal több haszna lenne abból, ha tolla hegyére feltűzné a súlyos, nemzettemető, Fideszes visszásságokat.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Gondolhattad volna, hogy Hitler után Marx Károly következik. Nincs ebben semmi logika, hacsak az nem, hogy Hitler nevét gyerekfejjel tanultam meg, Marxét pedig kamasz koromban és ugye a két korszak az ember életében egymást követi. Aki már olvasta ezt a blogot, ugorja át. Fel meg ezért tettem, mert egy idő után a régiek eltűnnek, de új olvasók mindig lesznek. Miért fosztanám meg őket egy ilyen gyöngyszemtől 😀 .

A közhiedelem szerint egyes emberek forognak a sírjukban. Szép emberi szokás, de remélem, én nem fogom követni. Ismerek viszont egy Marx Károly nevű személyt, aki fittyet hányva a szokásnak, forgolódás helyett hülyére röhögi magát, még a könnyei is kicsordulnak. Nem azért mert a Das Kapital című művével bizonyítottan antikapitalista volt, és ennek ellenére Londonban, a korai kapitalizmus fővárosában temették el. Hanem azért mert a világot egy Tőke nevű kísértet szelleme járja át. Átjárja? Hülyeség, uralja és irányítja. Huszonöt éve még azt tanították, hogy „tőkésnek” lenni csúnya dolog, és mi meg voltunk győződve róla, hogy csúnya ide, csúnya oda, azért mégiscsak jó lenne tőkésnek lenni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egész koncepció, úgy ahogy van, rossz. Mert mindenki, minden egyes ember tőkés, és ugye valamennyien nem lehetünk csúnyák.

Ugyanis nem attól tőkés valaki, hogy milliárdjai vannak, hanem attól, hogy pénzre, egyre több pénzre iparkodik szert tenni. Márpedig ez alól nincs kivétel, mert mint írtam a Tőke nevű elvont fogalom irányítja az egész emberiséget. Egyszerűen uralkodik rajtunk. A célja pedig nem más, mint ami minden lénynek célja, a szaporodás. De a Tőke – vesszük észre, nem kis riadalommal – jobban szaporodik, mint bármely biológiai élőlény, és csupán egyetlen célja van, a proliferáció.

Ha ezt a célt szabadság jogokkal éri el, akkor azt segíti elő, ha szólásszabadsággal, akkor azt vívja ki, ha cenzúrával, akkor betiltja a sajtószabadságot, ha népirtással, akkor anyagi juttatásban részesíti a kegyetlenkedőket, ha igazságszolgáltatással, akkor nemzetközi bíróságok finanszírozásával, ha diktatúrával, akkor demokratikus országok felforgatásával, ha menekült áradat befogadásával, akkor segélyek küldésével, ha a nyersolaj hiány megszüntetésével, akkor megszállással vagy atombomba bevetésének a kilátásba helyezésével, és így tovább. A Tőke olyan, mint a vírus, addig szaporodik, amíg meg nem öli azt, akiben szaporodik. Pillanatnyilag a Tőke célja az emberiség kiirtásához vezető út megteremtése, mert ezen az úton haladva tud a Tőke a lehető legjobban szaporodni. Aztán velünk együtt majd a Tőke is kipusztul, mint az agyhártyagyulladás vírusa, amikor meghal a beteg, de addig Marx Károly csak röhög, csak röhög, csak röhög tovább.  

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________ 

Tibor bá’ online

Az Ember szeret sztereotípiákban gondolkodni. A franciák nagy szoknyavadászok, de szexben igazán a négerek a bajnokok, és smucigságban senki se éri utol a skótokat. Ha az emberi intelligenciáról akarunk valakit meggyőzni, akkor Einstein fényképét valahogy becsempésszük a szövegbe. Az emberi gonoszság megtestesítője pedig – ki más, mint – Hitler. Természetesen nem akarom fehérre festeni ezt a bomlott elméjű szobafestőt, aki egészen a tizedességig vitte az I. világháborúban, ami megfelelő kvalifikációnak számított ahhoz, hogy kirobbantsa és a németek oldaláról végig irányítsa a II. világháborút, de látok benne valami apró igazságtalanságot. Sztálin legalább akkora gazember volt, mint Hitler, és 8 évvel tovább élt, kevesebb időt adva a felejtésnek. Bár ha meggondolom, időtényező nem létezik. Néró felgyújtotta Rómát és a tűz ropogása adta hegedüléséhez a ritmust, amit az Emberiség két évezreddel később is a szemére vet. Viszont Hitler legalább saját „fajtáját” nem irtotta, míg Sztálinról még ez se mondható el. Minden esetre nálam ő áll a dobogó első helyén, míg Hitler csak a másodikat nyerte el (azt hiszem Pol Poté, a maga 2 milliójával, a harmadik, de ebben nem vagyok biztos). A világ azonban nem így látja. Einstein az IQ szimbóluma, a gonoszságé pedig Hitler. Gondolom ennek köszönhető, hogy a berlini Madame Tussauds termeiben kiállított Hitler figura mindössze 24 óra türelmet kapott a látogatóktól, aztán egy önmagán uralkodni képtelen férfi egyszerűen levágta a viaszfejet. A viasz-Hitlert természetesen helyreállították, de vastag üvegkalitkát húztak rá, amit némi vita követet, nem alaptalanul.

Azt minden valamirevaló celeb tudja (imádom ezt a szót, meg azt, aki nemrég becsempészte az anyanyelvembe), hogy a népszerűséget ápolni kell. Mindegy milyen okból kifolyólag, csak beszéljenek róluk az emberek. Ennek a PR politikának csúcskísérletét Gábor Zsazsa tartotta, aki a madridi Hilton szállóból a szobalány szeme láttára lopott el egy törülközőt. A biztonsági őr természetesen tette a dolgát és Gábor Zsazsát – riporterek hada által követve – bekísérte a rendőrségre, de akkor már zakatoltak az egymással versenyző nyomdagépek, közölve a világgal, hogy Gábor Zsazsát lopáson kapták. A rendőrségen a mi Zsazsánk csak annyit mondott: „Csak nem képzelik, hogy a férjem szálódájából törülközőt lopok”. Nyolcadik férje ugyanis Konrád Hilton volt. Na, de ebben a férj áradatban ki tud az eseményekkel lépést tartani? Éppen ezért, amikor egy AIDS ellenes kampány közepén az AIDS aljas gonoszságát Hitlerrel akarták nyomatékosabbá tenni, a gyorsan kapcsolók felemelték a szavukat. Egy kicsit későn, de a világ már csak ilyen. Minden esetre az üzenet világos: Az AIDS egy tömeggyilkos.

_______________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az egyik hozzászóló hívta fel a figyelmünket, hogy a legújabb „őrület” a Xilit nevű, cukrot helyettesítő édesítőszer, amiről dicshimnuszokat zengnek. Egy picit röstellem magam, amiért eddig még nem foglalkoztam ezzel a divat cikkel. Na, akkor pótoljuk a hiányt! A xilitol egy cukorféleség, és cukorból van néhány fajta: nádcukor, répacukor, szülőcukor, stb. A xilitol viszont nem igazán cukor, cukor-alkohol a pontosabb megnevezése, a képlete pedig C₅H₁₂O₅. Természetes anyag, olyan értelemben, hogy található gyümölcsökben és zöldségekben. Leginkább kukorica rostból vonják ki. De mi az, amit érdemes róla tudni? Igaz, amit híresztelnek róla, hogy édes, mint a cukor, de csak kétharmad annyi kalória van benne. Jó hír a fogyózóknak. Lassabban bomlik, mint a cukor, tehát jó a diabéteszben szenvedőknek is. Kísérletekkel bizonyították, hogy aki cukor helyett xilitolt fogyaszt, annak kevesebb lyukas foga lesz. Éppen ezért az elmúlt néhány évben számtalan termékbe építették be, rágógumiktól kezdve száj illatosítón át süteményekig bezárva. Finn kutatók azt állítják, hogy megakadályozza a csontritkulást (osteoporosis), sőt visszafordítja (bones). Ennek a megállapításnak az a szépséghibája, hogy a finnek „fedezték” fel és forgalmazzák gőzerővel. Ez azonban mind semmi! Tanulmányok bizonyítják, hogy xilites rágógumi rágása megakadályozza a fülgyulladást (otitis media), tisztíja a középfület és persze az orrot is, illetve baktérium mentesen tartja. Csodát tesz a terhes- és szoptatóanyákkal. Ráadásul abszolút biztonságos. Hónapokon át lehet napi 40 dkg-ot fogyasztani mindenfajta mellékhatás nélkül. De itt álljunk meg, mert a kép azért nem ennyire rózsás.

Mivel a cukor-alkoholok a szervezetben nem bomlanak le tökéletesen, ezért hashajtó hatása van, aminek foka az egyéntől függ. Más szavakkal van, aki hasmenést kap tőle. Napi 65 gramm elfogyasztása a gyerekek 25 százalékánál okoz hasmenést. Kutyákkal való kísérlet kimutatta, hogy 100 mg xilit/kutya kg, tehát egy 20 kg-os kutya esetében napi 2 gramm alacsony vércukrot (hypoglycaemia) váltott ki, ami bizony életveszélyes is lehet. Az alacsony vércukorszint szédüléssel, zavarodottsággal, eszméletvesztéssel majd halállal jár, esetünkben a xilit elfogyasztása után 30 perccel. Ugyancsak kutyák esetében 1 gramm xilit/kutya kg, májkárosodást okozott. Csak hát, a kutya nem ember, legfeljebb a legjobb barátja 😀

Az én magánvéleményem pedig az, hogy sokkal egyszerűbb, ha 30 százalékkal kevesebb cukrot teszünk a teánkba. Ebben az esetben a kalória annyi, mintha xilitet tettünk volna bele, csak egy kicsit kevésbé édes. Ezt pedig meg lehet szokni. Aztán majd kivárjuk, amíg a cukor lobby elő nem áll azzal, hogy hányan és hogyan haltak bele a xilitbe. Ez már csak egy ilyen világ. Akit pedig érdekel a molekula szerkezet, jobbra megtalálja.    

Mindez nem érvényes, ha valaki kettes típusú diabéteszben szenved. U.i. a xilit rendkívül lassan szívódik fel, glikémiás indexe mindössze 7. Ilyen esetben a különben rendkívül drága xilit (2000 forint körüli kilogramm ár) felbecsülhetetlen.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Ez beindíthatja a világválságot –

A VILÁGGAZDASÁG jelentése:

Tibor bá’ online

Az a tény, hogy az ország fele, negyede, vagy mit tudom én hányad része magát „magyarnak” tartja, és azt implikálja, hogy mindenki más nem magyar, vagy minimum „idegen szívű”, már régen foglalkoztat. Mivel én Gyurcsányt nem dobáltam meg tojással, nem rohamoztam meg a TV székházat, nem láncoltam magam a XII. kerületi Turulmadárhoz, és senkinek se mondtam, hogy játsszon a metélt faszával, feltételezem, hogy az igaziak szemében kvalifikáltam magam az idegenszívűségre. 83 évem alatt már sok mindent mondtak rólam, amivel nem értettem egyet [Legutóbb egy pszichológus szerint szorongásaim vannak és önbizalomhiányban szenvedek – legyen vele boldog.] eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít, de az említett jelenség vissza-visszatér a tudatomba. Mi ennek az oka? Rettenetesen engedékeny vagyok? A cigány nem igazán magyar. Ez lehet vita tárgya. A zsidó – jelzem, magyar anyanyelvű zsidóról van szó – nem igazán magyar. Egye-fene erről is lehet vitatkozni, de anyám-apám alföldi paraszt volt, és természetesen római katolikus (bár nem jártak templomba), és a magyaron kívül egy árva szót se tudtak semmilyen nyelven, akkor például én, miért nem vagyok magyar? Nem arról van szó, hogy megmozgatnék fűt-fát, csakhogy igazi magyar legyek, csak éppen tudni szeretném, miért nem vagyok magyar? Már azt hittem ilyen kétségek között fogok a sírba menni és magammal viszem ezt az aprócska tudatatlanságomat, amikor nem várt segítséget kaptam, még kevésbé várt forrásból.

A minap olvastam egy kiváló amerikai zsidó esszéista, Ira Chernus  cikkét: Is Israel’s Aggression a Question of Pride? címen (Lehet, hogy Izrael agresszivitása büszkeségből fakad?) Esszéjének megírására a szerzőt az indította, hogy Izrael állam közel 70 éve képtelen békét kötni az arabok egy részével, és gyakorlatilag állandóan, vagy háborúban, vagy háborús készültségben van. Mi ennek az oka? Észlények számára ez elfogadhatatlan. Ira Chernus éppen úgy nem értette a zsidó magatartást, ahogy én nem értem az „igazi magyarokat”, de ő nem ült a fenekén, mint én, hanem kutakodott. Ezért sikerült idéznie egy párbeszédet egy amerikai zsinagógából. Az egyik résztvevő feltett egy kérdést Emil Fackenheim teológusnak: „Azt mondtad, hogy Izraelnek harcolnia kell az ellenségeivel, hogy bebiztosítsa a túlélését, de mi a biztosíték arra, hogy minden egyes háborút megnyer?” Az esszéista legnagyobb meglepetésére a nagy tiszteletnek örvendő teológus a következő választ adta: „Erre nincs semmi garancia. Nem lehetetlen, hogy Izraelt elpusztítják. De ami fontos nekünk az, hogy legközelebb harcban fogunk elesni.” A további kutatások kiderítették, hogy a zsidók egyszerűen szégyellik, hogy a fasiszta németek millió számra tudták őket elhurcolni a biztos halálba, és ők semminemű ellenállást nem tanúsítottak. Amikor Oriana Fallaci meginterjúvolta Golda Meirt, kétszer is vissza kellett kérdeznie, hogy jól értette-e. Golda Meir ugyanis a hidrogénbomba birtokában kijelentette, hogy ha kell, Izrael magával viszi az egész világot.

Most jött el az a pillanat, amikor vissza kell emlékeznünk a dicsőséges 1848-as szabadságharcra. Hogyan is volt az? 1815-ben Poroszország, Ausztria és Oroszország megkötötték a Szent Szövetséget elsősorban azért, hogy fenntartsák a feudális monarchiákat. Kossuth detronizálta a Habsburg házat és ezzel bebiztosította a porosz és orosz beavatkozást. Vagyis az első perctől kezdve minimális esélyünk se volt a szabadság kivívására. Büszkén mentünk a halálba. Gondolom a történelmi Magyarország (ha úgy tetszik: Nagy-Magyarország) matricát kocsijára felragasztó „igazi magyar” büszkeségből hajlandó lenne egy kalap alatt nekimenni a románoknak, szlovákoknak, ukránoknak, szerbeknek, horvátoknak és persze az osztrákoknak is, hogy Nagy-Magyarországért, igazi magyar büszkeségből, feláldozza az életét. Szíve-joga! De ugye – korengedmény címén – nekem már nem kell?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A Massachusetts (USA) állam kisvárosában, Tautonban Carlene Balderramának egyéni megoldás jutott az eszébe 2 órával azt megelőzően, hogy családi házának megvásárlásához jelzáloghitelt adó PHH Mortgage Corporation hitelintézet nyilvános árverésen hozzá kívánt jutni pénzéhez, merthogy a család 3 havi részlet befizetésével elmaradt. Az igazi baj az volt, hogy Carlene házára többel tartozott, mint amennyit bárki adott volna érte. A csapdából nem lehetett kibújni. Tudom, hogy rágod a körmöd mert rettenetesen kíváncsi vagy a megoldásra. Pedig a bejegyzés címéből már rájöhettél volna. Hát igen, Carlene a férj vadászpuskájával fejbe lőtte magát.Nem is írnék róla, ha ez az eset egy elszigetelt jelenség lenne, de megoldásként terjed mint a bozóttűz.

Hadd vessem közbe, hogy az egyik magyar kereskedelmi rádióban hallgattam az „ingatlanpiac” című műsort, ahol olyanokat lehetett hallani, hogy itt meg ott mibe kerül egy négyzetméter lakás. Ezt kell is tudni annak, aki venni akar. Aztán kiderült, hogy emitt meg amott egy év alatt a lakásárak átlagos ára ennyi meg annyi százalékkal nőttek. Szóval vigyázni kellene, hogy nálunk ne legyenek Carlenek. A bankok újra nagyon nyomják a jelzáloghitelt, és sokan meggondolatlanul megint élnek a lehetőséggel.

Mi itt a meggondolatlanság, tehetitek fel a kérdést. Nyilván egy házaspár tudja, hogy mennyit keresnek, az állásuk biztos, mint a halál (bocsánat, hogy előjöttem az adósság vizafizetési megoldás egyikével),  nyilván tudják, hogy mit vállalnak. A válaszom az, hogy nem tudják, de hogy miért nem, azt csak a posztom végén árulom el. Most inkább lássuk a külföldi eseményeket. 

Amerika szerte hallani olyan hangokat, hogy „a hitel krízis az isten küldte ránk, nem pedig a bankárok kapzsisága, miközben a Kormány figyelme lelankadt.” Bezzeg – idézi fel a múltat James Grant a Wall Street Journalben – az 1890-es gazdasági váltságban Mary Lease mögé hatalmas tömeg verődött, amikor kijelentette, hogy „Ezt az átkozott lefoglalásos rendszert el kell törölni. Nem hagyjuk el otthonainkat és ha kell erőszak alkalmazásával maradunk.” 

Persze Mr. Grant találhatott volna még meredekebb példát, mert az 1930-as években a farmerek és a lakásbérlők nem egyszer lőfegyverrel kergették el a végrehajtókat és a kilakoltatókat. El is érték, hogy moratóriumot mondtak ki a kilakoltatásokra. Nem csoda 1931-ben egy összecsapás során 3 halott és 3 súlyosan sérült rendőr maradt a porondon.  Amikor híre ment, hogy egy családot ki akarnak lakoltatni. A munka nélkül lődörgő férfiak megindultak a helyszín felé, útközben egyre nőtt a tömeg. A helyszínre érve az utcáról visszacipelték a bútorokat és őrséget álltak a lakás előtt. Egyik híres esetben csak 100 rendőrnek sikerült egyetlen egy családot kilakoltatni. Egy másik esetben két család lelőtte a háztulajdonost és a velük szimpatizáló esküdtszék a „nem bűnös” verdiktet hozta meg.

Minden esetre 80 év alatt sok minden változott. Amikor a rendőrség és a árverést vezető a helyszínre érkezett már csak a halott asszonyt és a még lőporszagú fegyvert találták. A család nem a Karib-tengeri nyaralásra költötte a pénzt. A házra vették fel a változó kamatlábú kölcsönt. Carlene nyilván nem mondta meg férjének, hogy a havi törlesztő részlet hónapról-hónapra növekszik és a részlet befizetése után megmaradt pénzből már nem tud a család megélni.

Jarnes Scurlock oknyomozó újságíró „Maxed out” (szabad fordításban: kiszívni az utolsó csepp vérét) tanulmányában találkozhatunk két együtt élő egyetemistával, akik az öngyilkosságba menekültek miután hitelkártyáikra már egy fillért se tudtak felvenni. Scurlock egy ügyvéd konferencián kijelentette, hogy akikkel beszélt, mind bevallották, hogy már legalább egyszer számba vették az öngyilkosság lehetőségét. A hallgatóságból több ügyvéd jelezte, hogy számtalan ügyfél kereste fel irodájában ilyen hátsó gondolattal.

Az amerikaiakat természetesen nem nyugtatja meg, hogy legfeljebb dobogós helyük lehet, a világ elsőség Indiáé, ahol 1997 óta a becslések szerint 220.000 mezőgazdasági vállalkozó (magyarul paraszt) lett öngyilkos fizetésképtelenség miatt, és mert arrafelé nemigen tartanak lőfegyvert, a parasztok rovarirtó szereket isznak. Egyszer beszéltem egy magyar ápolónővérrel, aki intenzív osztályon dolgozott. Szerinte a gyom-  vagy rovarirtókat ívók egészen biztos meghalnak, de előtte 4-5 napon át elviselhetetlenűl szenvednek.

De egy pillanatra legyünk realisták, és nyugodtan gondoljuk át a helyzetet. Ha valaki nem tudja kifizetni az adósságát, elveszti lakását, nincs állása, mert már nincs rá szükség (munkahelye átkerült Kínába), mi értelmet találhat az életben? Nem arról van szó, hogy a bankok kívánják bárkinek is a halálát, de van ugye ez az adós lista, amire nagyon könnyű felkerülni és nagyon nehéz lekerülni. Csoda, ha az öngyilkosság elfogadható alternatívának mutatkozik?

Persze, ha önmagad többre értékeled akármennyi pénznél, akkor az alternatíva másik oldala az sugallja, hogy (metaforikus értelemben) a lőfegyverrel ne magad felé, hanem a másik irányba céloz. Nem Isten, vagy valamifajta gazdasági klímaváltozás okozza a kredit krízisből származó eladósodást, hanem emberek, akik alaposan megtollasodnak a kölcsönt felvevők vérvesztességén. Nem beszélve az állami szervek közönyéről. És most történetesen Magyarországról (is) írom e sorokat.

Vagyis – ígéretem szerint – most térek vissza Magyarországra, ahol az állampolgárok eladósodása minden évben újabb rekordot dönt. Ne beszéljünk azokról, akik 2 milliós kocsit vesznek meg 84 havi részletre, és nem fogják fel ésszel, hogy 7 év rettenetesen hosszú idő; hogy a részlet kifizetésével még nem oldottuk meg a súlyadót, a benzinköltséget, a karbantartási költségeket, stb. Beszéljünk azokról, akik újra 20-30 évre vesznek fel jelzálogkölcsönt lakásra, családi házra. Ezek is könnyelműek lennének? Elvégre logikusnak tűnik bérleti díj helyett törlesztő részletet fizetni. A végén lesz egy házad. Na igen, felületesen átgondolva ez jó ötletnek tűnik, de mi van akkor,  ha a havi lakbér kevesebb, mint a lakás értékére járó normál kamat. Ez esetben a lakástulajdonos fizet rá. De ennél súlyosabb téma is van.

Először is a változó kamatlábú kölcsönökkel kapcsolatban lehetne vitázni, de ezeknél van pro és kontra. Amire rá szeretnék mutatni az valami egészen más. Azt kell megvizsgálnunk miért kérnek egy négyzetméterért mondjuk 500.000 forintot. Ennyibe kerülne az előállítása (plusz némi vállalkozási haszon)? Bizony nem. Egy lakásra eső építési költség jóval kevesebb, mint az eladási ár fele, és ez az egész világon így van. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg a gazdaság dübörög, de legalább is életben marad.

De vegyünk egy viszonylag ritkán előforduló esetet (1890-1930-2008). Vettél egy lakást mondjuk 20 millióért. Volt 3 milkó kápéd, 17-et felvettél jelzáloghitel címen. Aztán szépen fizeted a részleteket. Persze mire tiéd a lakás összesen 25-öt fogsz kifizetni, de az még messze van. Időközben a gazdasági helyzet romlik, a kamatok felmennek és te havi törlesztő részleted emelkedik, ami ugye nem  volt beszámítva. Ennek ellenére még meg tudod oldani a dolgot. Nem mész nyaralni, stb. Aztán valami történik és nem tudod fizetni a részleteket. Közben a lakásod értéke lement 14 millióra, mert a recesszió miatt a vállalkozó 7 millióból megépít egy hasonlót és 14-ért árulja. Sőt 12-ért. Te pedig még tartozol 15 millióval, mert már betettél a házba 6 milliót. Kirúgnak a lakásból és még 3 millióval mindig tartozol.

Összefoglalva, néhány évig élhettél egy magadénak hitt lakásban, ami 9 milliódba került, és most az utcán találod magad egy fillér és állás nélkül. Hogy ezt miért írtam le, mert a jövő efelé mutat. 

Most kérdezd meg, hogy miért vettem elő újra ezt a témát? Azért mert a bankközi kamatok konvergálnak a nulla felé. A bankok olcsón jutnak pénzhez, minden törekvésük, hogy minél többet kikölcsönözzenek, de a kamatláb egy nagyon ingatag valami, össze-vissza változhat. Most nagyon alacsony, de lesz ez még sokkal magasabb is. A bankok pedig utálnak veszíteni. Te fogsz veszíteni, ha nem vagy észnél.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Néha három kép többet árul el a valóságról, mint 1000 szó.

_________________________________________________________

__________________________________________________________

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Tibor bá’ online

Három évig harcoltam a gyámhatósággal, hogy 12 évig nálam lakó fiúunokámat időnként láthassam, és bár a törvény szerint ehhez jogom lett volna, a kellően lefizetett gyámhatóság és a vele összejátszó szakértő pszichológusok ezt sikeresen megakadályozták. Én ragyogóan megvagyok unoka nélkül, de az unoka egészségesebben nő fel nagyszülőkkel tartott kontaktus mellett. És ez a lényeg. Mi a gyerek érdeke?

A napokban számoltak be a hírekben arról, hogy az apa megölte feleségét, ezért börtönbe zárták. A hátrahagyott két kiskorú gyermeket az anyai nagymama nevelte „ideiglenesen”. Amikor már a gyerekek alaposan megszokták a nagymamát, elfogadták a halott édesanyjuk helyett, akkor a gyámhatóság a sírva bömbölő gyerekeket erőszakkal elvette a nagymamától és odaítélte a gyilkos apa nővérének, valami nevetséges indokkal.

És ezek szociológiát végzett szakemberek. Az apró gyerekeknek éppen elég trauma, hogy elvesztették az édesanyjukat. Ráadásul nem természetes úton, hanem gyilkolással. Már ezt se lehet kiheverni egy teljes életen át, de…. Ez nem elég, az édes anya helyébe lépő anyai nagyanyától is megfosztják őket. Nem akárhogy, hanem erőszakkal, a gyerekek hisztériás üvöltése mellett. Miért is? Mert most másodszor veszítik el legfőbb támaszukat, amit úgy neveznek, hogy ANYA.

Az emberi élni akarás, óriási. A gyerekek belső késztetéstől hajtva alkalmazkodni akarnak a következő nevelő anyához, de az nem más, mint a gyilkoló apa nővére. Lehetetlen a nővért nem asszociálni a gyilkossal. A biztonságot nyújtani hivatott nevelő anya, maga a gyilkos. Hogy nyújthat biztonságot egy gyilkos?

Telnek az évek. Remélhetően, konfliktus mentesen alakul a felcseperedés. De ahányszor ránéznek a nevelő anyára, a gyilkos apa jut az eszükbe. Így működik az asszociáció. – Felmerül a kérdés, ezek ott a gyámhatóságnál NORMÁLISAK? Dehogy normálisak, a pénz hajszolása elvette az eszüket, eltompította a lelkiismeretüket. Már rég nem tudják, mi az a becsület.

Az esetnek van még egy aspektusa. A gyilkos nővérének, aspirálnia kellett a nevelőanyaságra? Miért? Mit gondolt, hogy öccse szabadulása után átnyújtja neki a gyerekeket? A gyerekeket megmentik, vagy inkább elkoboztatja a „család” számára? Miért van az, hogy mindenki a gyerekek érdekét tekinti a legfontosabbnak, miközben a gyámhatóság úgy bánik a gyerekekkel, mit egy kiló sertéshússal, adják-veszik őket, rakosgatják ide-oda, mindezt törvényekre hivatkozva, a saját anyagi érdeküknek megfelelően.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Anyám korában, ha valamivel meg voltak elégedve, akkor az „klassz” volt. Kamasz koromban az én megelégedésem az „állati jó” kifejezést váltotta ki. Anyám bosszankodott rajta, zavarta, hogy minden „állati”, ami szerinte messze nem volt kívánatos. Persze az „állati” nem tartott örökké, felváltotta az „oltári” jó, majd a „baromi” jó, ami semmivel se volt szalonképesebb az „állatinál”. Manapság természetesen a „király” járja, de a lényeg nem változott, csak a szavak.

Viszont a mindenkori divatos szavak jellemzőek a társadalom gerincére, a tanulást befejezők és a nyugdíjba vonulók közé eső rétegre. A menő kifejezés a „nyugalom megzavarására alkalmas” rendszerint képek, vagy képsorok. Ki is takarják őket (hogy akkor minek mutatják, megfejthetetlen). Engem senki ne zavarjon, hagyják békében a nyugalmamat. Nem érdekel, mi minden van itt a környékemen, ezekről én nem vagyok hajlandó tudomást venni. Minden úgy fasza, ahogy én gondolom, ezt ne háborgassák.

A másik divatos szó a „cuki”. Ez csak természetes, ha a csúnya dolgok nincsenek, akkor viszont vannak a szép dolog, akarom mondani a cukik. Juj, de cuki vagy, te, ő, mindenki, de főleg a kiskutyák, meg bármiféle kis állat, mert az él, de nem ember, tehát tök ártalmatlan.

A következő a „kényeztetés”. Ez, ami minimum kijár nekem. Semmi erőfeszítés, még gyereket se vállalok, mert az strapa és költség. Nulla kötelesség, de azért kényeztessenek. Miért is? Mert megérdemlem, mondja az ügyes parfüm reklám. Rátapintva a közhangulatra.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A múlt Embere csak úgy képzelhette el a teremtést, és csakis úgy építhette be hit életébe, ahogy akkori ismeretei a világról ezt részére lehetővé tették. Mivel mi európaiak a Bibliából nyertük ez irányú ismereteinket, foglalkozzunk ezzel.

A Biblia, fontosnak tartotta a világ teremtésével kezdeni a megalapított vallás bevezetését. A leírásból világosan kitűnik, hogy a kor Emberének milyen hiányosak voltak ismeretei, csak arról tudott, amit látott és csak úgy, ahogy látta. „Elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” Ez lett a nappal és az éjszaka. Azt azonban a Biblia írói nem vették észre, hogy a nappalt a Nap „felkelése”, az éjszakát pedig „lenyugvása” okozza, mert a következő napon Isten megteremtette a Napot és a Holdat abból a célból, hogy „uralkodjék nappal, és hogy uralkodjék éjjel”. Az ok és okozat összefüggés elkerülte figyelmüket. Isten a harmadik napon (még a Nap és a Hold megteremtése előtt) „Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint,” Hasonló egyszerűséggel lettek megteremtve az állatok is az Emberrel egyetemben.

Mit értek egyszerűség alatt? Nos, az ember szervezete, de bármely élőlényé is, biológiailag rendkívül komplex, amiről az Ókor Embere mit sem tudott. (ami azt illeti a mai se nagyon sokat). Vegyük például az emberi testet. Hormonoknak nevezett katalizátorok egész serege szabályozza a rendszer hibátlan működését, mert az kizárólag nagyon pontos határértékek között működőképes. Soroljunk fel néhány példát! Hőmérséklet: 36 ±0,5 ^oC. A vér húgysav tartalma: max. 420 mmol/liter. A vér Na-ion tartalma: max. 140 mmol/liter. A vér cukortartalma: max. 6 mmol/liter. De ez csak a jéghegy csúcsa. Automatikusan van szabályozva a folyadék háztartás, a vérnyomás, a pulzus szám, a légzés, az izzadás, illetve vacogás. A növekedés, a nemi inger, a Ca körforgás, és persze az immunrendszer, stb. stb. A Biblia írója minderről mit sem tudva, nemes egyszerűséggel „és teremté isten az embert”.

A teremtő isten nem teremtett, nem teremthetett „barbie babákat”,  pvc-ből fröccs öntve. Egy élőlény sokkal több annál, mint ami látszik. A teremtés sokkal komplikáltabb, mint azt a Biblia elképzeli.

Ha a Biblia azzal kezdődne, hogy Isten az első nap megteremtette a Természet Törvényeit, második nap létrehozta a kezdeti felté­teleket, a harmadik nap gondolt rá, hogy az első két nap alkotása matematikailag koherens legyen, negyedik nap létrehozta az energiát, ötödik nap megalkotta a részecskéket és a hatodik nap az egésznek nekikoccant egy pezsgősüveget, akkor azon gondolkodnék, hogy vajon a teremtő isten mind ezt miért árulta el, az ebből mit sem értő zsidó főpapoknak? De hát, mint tudjuk, nem ez történt.

Pedig volt teremtés, úgy hívjuk, hogy Ősrobbanás. Ha volt teremtés, akkor természetszerűen kellett lenni teremtőnek is. Az más kérdés, hogy a teremtőt nem frigyládában cipeli egy nomád törzs, és nem ül trónján a mennyország kellős közepén. Egyáltalán – bármennyire fájdalmas – fütyül ránk.

Egyesek úgy vélik, hogy egy fajta isten teremtette a világot. Mások azt gondolják, hogy maga a lét örök időktől van és nincs helye semmiféle istennek. Isten beiktatása csak komplikálja a dolgot. Magyarul, maga a lét az isten. Én pedig úgy gondolom, hogy a teremtés ténye ma már bizonyított, s mint az előbb már írtam, úgy hívják, hogy Ősrobbanás. Azt pedig nem lehet elfogadni, hogy az Ősrobbanás csak úgy magától, spontán következett be. Azzal nem mernék vitába szállni, hogy, ami öröktől fogva van (mert mi másképp lehetne) az isten-e vagy természet, mert bizonyos értelemben nincs is közte semmi különbség addig a pontig, amíg nem teremtődik valami.

Ugyanis azzal meg lehet alkudni, hogy a lét öröktől fogva van és bizonyosan örökké lesz is. Ennek az egyetlen alternatívája az lenne, ha soha semmi nem lett volna és soha nem is lehetne, de azt mindenki érzi, hogy ez nem egy valós alternatíva. Annyit fel tudunk fogni, hogy a Létnek se kezdete nem volt, se vége nem lesz. Egészen egyszerűen a Mindenségnek lenni kell! Viszont ebben az időtlen létben megszülethet „valami” és ez a valami esemény sorozattal járva magát az időt is megszüli. Ettől kezdve ez már nem a passzív „Természet”, hanem az aktív „teremtő Isten”.  Következésképpen az Ősrobbanás, vagyis a teremtés a bizonyíték arra, hogy a szupremácia nem egy természetnek elkeresztelt közömbös fel- és megfoghatatlan lény, hanem konkrét céllal tevékenykedő Isten, akit őseink nagyon jól sejtettek csak primitív ismereteik miatt nem a valóságnak megfelelően definiáltak.

Hogy az isteni teremtmény, vagyis a Világmindenség elképesztően tökéletes, az csak napjainkban kezd kidomborodni. Viszont nem tudjuk, miért érthetjük meg ezt a tökéletes alkotást, miért érhetünk fel a teremtéshez, miért engedi meg Isten, hogy lépésről-lépésre feltárjuk magunknak az ő gondolatait. Nem tudjuk mi velünk a cél.

Térjünk vissza egy már tárgyalt tételhez! A Természet öröktől fogva van és kész. Felesleges tehát Istent közbeiktatni, mint teremtőt, aki persze öröktől fogva van, és egyszer csak fogja magát és megteremti a Világot. Ha már egyszer feltételeznünk kell egy öröktől valót, ám legyen, de ne komplikáljuk egy teremtéssel.

Csakhogy ez az érvelés idejét múlta és elvesztette meggyőző erejét abban a pillanatban, amikor bizonyságot szerezhettünk az Ősrobbanás tényéről. Ugyanis az Ősrobbanást egyszerűen nem lehet másképp felfogni, mint egy teremtést. Egy Ősrobbanás nem jöhet létre magától a Természet kebelén belül (bár vannak zavaros elméletek a Világ újból és újból történő létrejöttére), egy Ősrobbanást meg kell teremteni. Az végtelen idejű, vagy mondjuk úgy, az időtlen Léten belül meg kellett teremteni a Világmindenséget és vele együtt az időt. A teremtő Isten léte nem megkerülhető egy végtelen idejű Természettel.

Csakhogy hogy egyre többen mutatnak rá, az Ősrobbanás soha senki által nem bizonyított, nem észlelt feltételezésekre épül fel, amelyeknek aztán éppen az Ősrobbanás nyújt bizonyságot. Olyan ez, mint a „róka fogta csuka, és a csuka fogta róka”. A feltételezett sarkkövek legprominensebbjei: A Világmindenség korai felfúvódása (spekulatív, nem bizonyított), a sötét energia létezése (nem bizonyított), és a sötét anyag léte (keresik, de eddig nem találták meg). Ezek nélkül végzetes ellentmondás állna fenn az Ősrobbanás elméletének előrejelzései és a csillagászok megfigyelései között. Ha pedig nem volt Ősrobbanás, akkor nem volt teremtés, és akkor nincs szükség teremtőre. Marad a spontán létrejövés, amit már százszor megfúrtak.

Ki nem olvasott volna a makró molekulák spontán összeállásának hihetetlen kis valószínűségéről. Szél által összefújt Boeing repülő, sok száz majom kalimpálása az írógépen évmilliárdokon át, és hasonlók. Lehetetlen-lehetetlen, pedig itt vagyunk. De mi van akkor, ha az atomokba be van építve, a predesztináltság az élet létrehozására? A szén, hidrogén, oxigén, nitrogén atomok „tudják” hogyan kell összeállniuk, hogy aminosavat alkossanak, mert a cél a biológiai élet megteremtése, ami az alapja az intelligencia megjelenésének. Mi más cél lehetne? Vagy elképzelhető, hogy az ilyen precízen működő anyagi világnak semmi értelme? Aligha!

Ha tényleg ez a cél, akkor mi már alaposan benne vagyunk a folyamatban. Szerintem az igazi kérdés nem az, hogy van-e isten vagy nincs, hogy Jézus-e az isten vagy Allah, esetleg Buddha. Ezek mindössze az érdekcsoportok frakcióharcának a fenntartására jók. Az sem kérdés, hogy az Univerzum célja az élet, illetve intelligens lény(ek) kialakulása. Számomra az igazi kérdés az, hogy a Teremtő akarata számolt-e az öntudatra ébredés következményeivel? Miért kell bennünk tudatosodni, hogy létünk véges, és vajon mivel „érdemeltük” ki, és ha már szembe kell néznünk a biztos elmúlással, van-e az egésznek valami magasztosabb értelme?

_________________________________________________________

Aki hozzászólásában azzal áll elő, hogy be vagyok szarva a haláltól, azt seggbe fogom rúgni. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Mindenki hallotta, hogy a fent nevezett urat jogerősen elítélték felfüggesztett börtönbüntetésre, folyamatosan elkövetett adócsalás és okirat hamisítás ügyében. Mivel a okirat hamisító úr polgármester volt Gyömrőn, a tisztségéről le kellett mondani. Igen ám, de így polgármester nélkül maradt a város, tehát kiírták a polgármester választást, ahol Gyenes Levente jelöltette magát, és 77 százalékos többséggel meg is nyerte a választásokat. Kafka röhög a sírjában, de nem ezért, hanem a folytatásért. Ugyanis a Belügyminisztérium szerint az időközi választással új tisztség keletkezett, ezt méltatlanságra hivatkozással nem lehet megszüntetni – írta szakmai véleményében Bekényi József, a tárca önkormányzati és módszertani főosztályának vezetője. Szerinte Gyenes méltatlanná nyilvánításának egyik alapfeltétele nem teljesül, nevezetesen a jogerős ítélet „nem a tisztség fennállásának időszakában született”. Amennyiben a volt polgármestert újraválasztják, nem kell méltatlansági eljárást indítani – közölte főosztályvezető, aki szakmailag nem tartja megalapozottnak a Pest Megyei Kormányhivatal (PMKH) azon álláspontját, hogy a méltatlanságot megalapozó ítélet hatálya ciklusokon átívelő, és annak alapján többször is megszüntethető lenne a polgármesteri tisztség.

Összegezzük! A nép nagy többséggel beszavaz a hivatalba egy bűnözőt, a Belügyminisztérium pedig megvédi a leváltása ellen.

Ezek a mai magyar állapotok. A teljes államapparátus bűnözőkkel van tele, az csak természetes, hogy eszük ágában sincs üldözni a bűnt. Ez még csak érthető, de mi van a néppel? A nép miért választ be dalolva egy bűnözőt polgármesternek? Pláne, hogy a bűntény „okirat hamisítás”, ráadásul folyamatosan elkövetve. Más magyarázatot nem találok rá, mint azt, hogy a nép hozzászokott a bűnözéshez. Természetesnek veszi. Nem tartja kizáró oknak semmihez se. A közmorál a béka segge alá került.

Isten látja lelkem, hogy nem vagyok hithű katolikus, de most felötlik bennem Szodoma és Gomora esete, a két település annyira bűnös volt, hogy Isten elpusztította őket. Nem csodálkoznék, ha a pusztulás lenne a mi sorsunk is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________