2019. március hónap bejegyzései

(2796) Gondolatok a változókor (menopauza) témában

Tibo bá’ online

 

A nők nagy többsége úgy gondolja, hogy mivel ő hordja ki, a gyerek csak az övé. A valóság az, hogy ha a férfi ivarsejt nem jut oda, ahova kell, a nő nem tud foganni, a feltételezés tehát hamis. A gyerekhez feltétlenül kell egy női petesejt és egy férfi spermium. Fifty-fifty, de ezen kívül semmi más nem az. A nő kb. 40 éves koráig fogamzó képes, míg a férfi élete végéig termel spermiumot. Hogy aztán ezt el tudja-e juttatni, oda ahová kell, az egy másik kérdés.

Az évek múltával a nő egyre kevesebb ösztrogént, a férfi pedig egyre kevesebb tesztoszteront termel. Ezek azon a nemi hormonok, amiknek mindent elsöprő szerepe van a humán szexualitásban. A kevés ösztrogén eredménye a változókor beköszönése, aminek a petesejt beérésének leállásán kívül több, kedvezőtlen hatása is van. A női vagina kiszárad, sőt adott esetben össze is nőhet. Ebben az állapotban kellemetlen hatások jelentkeznek, mint például a hőhullám, alvászavar, csökkent nemi vágy, hangulat ingadozás, csont ritkulás, gyakori vizeletinger. Végül pedig hajlam az elhízásra. Ez pontosan azt jelenti, hogy ha a nő nem figyel oda, akkor szép lassan kigömbölyödhet. Hatása kellemetlen. Elveszel egy 40 éves bombázót, azt hiszed megütötted a főnyeremény. A bombázó gyorsan szül még egy gyereket, aztán 3 év alatt felvesz magára 25 kilót, te pedig nem mersz vele kimenni a strandra. Erre nálad beüt a kapuzárási szindróma a lecsökkent tesztoszteron szint miatt, és mindenkit megdugnál a feleségeden kívül. Ilyen az élet!

A női elhízáson lehet segíteni, ha valaki akar, egyszerűen nem kell zabálni, de ehhez akaraterőre van szükség. Kérdés, hogy egy férj és annak gyereke mellett érdemes-e? A többi menopauza tünet ellen hatásos védekezés, ha ösztrogén hormonnal dúsított krémet juttatnak a vaginájukba, hetente kétszer 1-1 mg ösztrogénnel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2795) Óraátállítás

Tibor bá’ online

 

Múlt évben az UE kitalálta, hogy a megkérdezett állampolgárok nem szereik a nyári/téli óra állítgatást. Tehát meg fogják szüntetni. Aztán kiderült, hogy ez egy olyan fontos/bonyolult dolog, hogy kell hozzá két év és négy átállítás. Azaz 2021-ben lesz az utolsó átállítás. Addig a tagországok eldönthetik, hogy a nyári vagy a téli számítást akarják. Ha jól értelmezem, akkor az lesz, hogy az egyik országban ez a másikban az. Jó kis káosz elé nézünk.

Melyiket válasszuk? Bukik ki a kérdés. A helyzet az, hogy akkor kellene egy adott földrajzi helyen déli 12-nek lenni, amikor az égen a Nap a legmagasabban van, vagyis „delel”. A helyzet az, hogy ha ez a szempont, akkor a téli időszámítást kell választanunk, mert Magyarországon akkor közelebb van a delelés a déli 12-hőz.

És mi szól az évi két változtatás ellen. Ha a biológiai okokat nem tekintjük (ami vagy, súlyt valakit, vagy nem), akkor a mindenki által átélt kellemetlenség a kifogás oka. Személy szerint én napokig állandóan azt mondom, hogy a múlt héten még csak két óra lenne, stb.

Még érdemes azt megemlíteni, hogy a magyarok három negyede ellenzi az óra állítgatást, aminek állítólag gazdasági haszna van, de ez senki zsebét nem érinti. Érdemes még azt megemlíteni, hogy az emberek 20 százaléka úgy tudja, hogy az óraátállítás azért van, mert konkrét gazdasági haszna van, míg 39 százalék úgy gondolja, hogy már nincs semmilyen gazdasági haszna, 34 százalék szerint pedig ez az egész csak egy hagyomány.

Szerintem az lenne a jó, ha az egész már csak emlék maradna, untig eleget kínlódtunk vele.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2794) Nyílt levél (vagy inkább poszt)

Tibor bá’ online

 

Ma én is megkaptam az értesítést, hogy melyik szavazókör névjegyzékében szerepelek. Szépséghibája a dolognak, hogy kikézbesítették az országot 30 éve elhagyó, korábbi feleségem részére is, folyamatos jelzésem ellenére, hogy a hölgy már rég ausztrál állampolgár és szarik a magyar választásokra, de nem ezért ragadtam tollat.

A helyzet az, hogy a választáson való részvétel nem akadálymentes. Fel kell hozzá öltözni, el kell menni a szavazókörzetbe, előző este el kell készíteni a vasárnapi ebédet, mert a vasárnap délelőttje teljesen elmegy a szavazással. A szavazásból visszatérve, le kell vetni az ünneplő ruhát és felvenni a kerti ruhát, mert van mit csinálni a ház körül. És mindezt miért? Bármi is legyen az ok, nekünk abból semmi kellem nem akad, csak bosszúság. Ezért elhatároztuk, csak akkor megyünk el szavazni, ha az elrendezés szerint a Fideszes jelölttel szemben egyetlen egy ellenzéki jelölt áll ki, és így esély van arra, hogy nem a Fideszes győz. Ha nem ez a felállás nem csak leszarjuk a választást, de mindenki mást is erre kapacitálunk. Pláne most, hogy kiderült, Zuglóban a Fidesz és MSZP tagok összejátszottak a lopásban.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2793) Szex csúcs

Tibor bá’ online

 

~ab029A városi legenda szerint a férfiak teljesítményük csúcsán 18 éves korban vannak, míg a nők (passzív) csúcsa 35 év környékén van. Általában úgy tudjuk, hogy egy 18 éves fiatalember mindent megdugna, ami mozog. Ezzel szemben a nők, éppen amikor készülnek elveszíteni fiatalos megjelenésüket, egyszeribe megtáltosodnak, aminek egyértelmű jele a lehetetlenségig szűk farmer, mellfelpolcoló melltartók, rövid pólok viselete, a hastáji 20-25 centi „kipakolásával”. Ezen tények mögött állítólag a természet húzódik, bár sokan kételkednek a szex csúcs létezésében. De mik az okai annak, hogy életben vannak ezek a vélelmek.

Pénisz a mindenható – a teljesítmény csúcsának megállapításához valami mértékegységre lenne szükség.   Kinsey szerint (ha nem tudod, kiről van szó, akkor téged nem érdekel a szex) a szex csúcs mértéke az egy hétre eső orgazmusok száma. Egy másik mértékegység a felállt pénisz tényleges keménysége, mert a közfelfogás szerint egy abszolút kemény pénisz esetén a „siker” biztosított függetlenül attól, hogy a tulajdonosa beteg-e vagy egészséges, ki van-e pihenve, vagy fáradt, tetszik-e neki a potenciális partner vagy sem, stimulálták-e vagy sem, stb. Csakhogy egy férfi szexuális teljesítményénél figyelembe kellene venni a partnerre gyakorolt hatását is. Vagyis, mihez mérjük a szex csúcsot? Könnyen lehet, hogy az ifjú férfi 20-30 évvel később sokkal jobb szex partner, mint 18 éves korában, bár a gyakoriság jelentősen csökkenhet.

A közvélemény szerint a szex kellemes a fiúknak, de veszélyes a lányoknak – Az iskola szexoktatásból az jön le, hogy a szex a két nem számára nem azonos. A fiúk esetében a szex asszociált a vággyal, az élvezettel. Míg a lányoknál a veszély lép előtérbe. A szexoktatás középpontjában a fogamzás/szaporodás áll. Ezt pedig csak úgy lehet átvenni, hogy előtérbe kerül az ejakuláció, a spontán erekció előfordulása, vagyis a férfi szexualitás normalitása. Lányok esetében a bekövetkezhető terhesség a szexet rizikós tevékenységnek tünteti fel, ami félelmet vált ki. Félelem árnyékában nehéz élvezni a szexet. Csoda-e, ha ebből az állapotból 35 éves kora környékén szabadul fel, úgy, ahogy?

Akkor tehát meg van magyarázva a nők 35 éve. A férfiak 18 éve természetes, nem kíván magyarázatot, csak a mértékegységet kellene pontosítani. Némi humorral, nem az a menő 18 éves, akinek az egy hétre eső orgazmus szám magas, hanem akinek a partnere ér el sok orgazmust. Mivel közöttetek kevés a 18, de számos a 40-es, ezzel a megállapítással egészen biztos egyet fogtok érteni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2792) World Glacier Monitoring Service (WGMS) jelentése

Tibor bá’ online

A Világ Gleccser Figyelő Szolgálat (WGMS) 2018-as jelentése az argentin, ausztriai, kínai, francia, olasz, kazaksztáni, kirgizsztáni, nepáli, norvég, orosz, svéd, svájci és amerikai hegyekről végzett mérésekről szól. Ezek szerint az elmúlt egymásra következő 30 évben a gleccserek veszítettek tömegükből. A világ gleccsereinek átlagos évi vesztessége a 80-as években 171 mm, a 90-es években 460 mm, a 2000-es években 500, míg 2010 és 2018 között 850 mm volt. Ezt mutatja be az alábbi grafikon.

A kiértékelés megfogalmazása helyett arra kérek mindenkit, hogy gondolkozzon el a növekedésen. Vajon jelent-e ez gyorsuló melegedést? Szakember között az a mondás járja, hogy a globális felmelegedés legpontosabb indikátorai a világ gleccserei.

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2791) Proszektura idill (hátha valakit megnyugtat)

Tibor bá’ online

 

Most már évek óta azt lehet hallani, hogy a magyar kórházakban, sürgősségi osztályokon a helyzet elviselhetetlen. Ezt nem akarom, és nem is tudom megcáfolni, de azt be tudom mutatni, hogy máshol se sokkal rózsásabb a helyzet.

Az egyik meg nem nevezett angol kórházban végzet felmérés szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia. Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széles körű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon  2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások felszaporításának legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül, és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2790) Gyorsabban

Tibor bá’ online

 

Dédapáink világa egyszerű volt és kiszámítható. Amit megtanultak inas korukban, azt életük végéig használni tudták, mert sem az igények, sem a munkaeszközök nem változtak. A szorgos mindennapok mellett a gondtalan kedvtelésre is akadt idő. Mindig mindent a maga idejében. De ez már a távoli múlt. Még a pártállam alatt is az a mondás járta, hogy „a nyugdíjba belefér”, ami lefordítva mai nyelvre azt jelentette, hogy „nem hajt a tatár”, de nem csak errefelé, hiszen a „take it easy”-t nem mi találtuk ki. Aztán nagyot fordult a világ, amire kitűnően mutatott rá Hartmut Rosa német szociológus, a Jénai Egyetem professzora a könyvében „Beschleunigung und Entfremdung” címen, azaz „Gyorsulás és elidegenedés”. Szerinte, a modernkor magja a gyorsulás, következésképpen a jelen idő kulcskoncepciója.

A gyorsulás természetesen sokfelé érzékelhető: a gyártásban, a társadalmi változásokban, a mindennapi életben…

~at536

Annak ellenére, hogy a modern élet számtalan eszközt hozott el, amelyek mind a kényelmet szolgálják, azaz felszabadít a „robot” alól, az emberek úgy érzik, hogy egyre kevesebb idejük marad saját maguk számára, bármit is értsenek ez alatt. Ebből fakad az állandó „rohanás”. De mi ennek az oka? Fogalmazzunk úgy, az élet adta lehetőségek végtelen sorából a lehető legtöbbet akarjuk markolni. De minek? Nos, belénk sugallták, hogy minél teljesebb életet kell élnünk, ami alatt értendő (például) minden újdonság maradéktalan megszerzése, elsajátítása, kipróbálása. Ezért aztán bármilyen „gyorsakká” válunk, a megszerezhető dolgok egyre kisebb hányadát tudjuk csak befogni magunknak. Következmény? Egyre több ember szenved depresszióban és válik „kiégetté”.

A globális társadalmi változás eredménye a folyamatos elidegenedés, mint a gyorsulás közvetlen következménye. Ez magával hozza az értékek, életstílus, és emberi kapcsolatok megváltozását. Ezeket valamennyien érezhetitek, legfeljebb nem tudtátok magatoknak konkrétan megfogalmazni.

Mindez a társadalmon belül komoly konfliktusokat eredményez, egyszerűen azért, mert egyesek már nem képesek megérteni az egyre bonyolultabb világot, ami oda hat, hogy az emberek menekülnek a múltba (azok a boldog idők). Divattá vált a retró.

A folyamat úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, lelassíthatatlan. Csupán néhány, kapcsolódó kérdést hagy nyitva, végül hová fogunk megérkezni, és ez mikorra várható?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2789) Nagy a baj a földeken – vészhelyzet kihirdetését kérik a gazdák

Tibor bá’ online

(átvéve az INDEX-ből)

Öntöznének a gazdák, de nincs miből, ezért a hivatalos öntözési idő előrehozatalát kérik a termelők, amit hivatalosan a Belügyminisztérium rendelheti el. A gazdák ehhez az agrártárcát a közvetítésre kérik. Ha nem öntözhetnek rövidesen, akkor katasztrófa fenyegeti a korai vetésű növényeket, nem lesz borsó, mák, és vöröshagyma.

Kb. 10 éve írtam, hogy gátak helyett tározókat kellene építeni a tavaszi árvizek ellen. Orbán tározók helyett stadionokat épített, mert ő egy igazi államférfi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2788) A sivatagok hajója

Tibor bá’ online

Na még egy sztori a globális felmelegedés margójára: A poszt címében természetesen a tevékről van szó, méghozzá az ausztráliai tevékről, akik most ezért kerülnek fel a honlapomra, hogy hozzászokjatok azokhoz a hírekhez, amikkel a következő néhány évben fogtok találkozni, hétről-hétre. A teve természetesen nem őshonos Ausztráliában, ahová 1840-ben úgy került néhány tucat, hogy az angolok hajókon odaszállították Arábiából. Az ok roppant egyszerű volt. Fel akarták tárni az egész kontinenst, amiről kiderült, hogy minél beljebb mennek, annál szárazabb. Abban az időben a 4WD terepjárók még ritkaságszámba mentek, oly annyira, hogy nem is voltak, ezért kénytelenek voltak lóháton pionírkodni. A ló viszont szereti a vizet, alkalmanként 15-20 litert. Ezzel szemben a teve napokig nem kér inni. A megoldás kézenfekvő volt, kellenek a tevék. Aztán egy idő után nem kellettek, néhány pedig megszökött, és mert a fogságban a párzást nem felejtették el, napjainkban a vad tevék számát egy millió körülire becsülik. Nagy az a félsivatag (bush), elfért ott tevéből egy millió is. — Mint írtam a teve napokig nem kér inni, de az nem várható el tőle, hogy sose igyon. Ivott is, amíg talált vizet itt-ott. Aztán jött az a csúnya globális felmelegedés és az évekig tartó ausztrál szárazság és a tevék elkezdtek szomjazni. Biztos emlékeztek, néhányszor már leírtam. Mielőtt egy ember éhen döglene, tesz valamit ellene. Mondjuk, kirabol egy bankot, agyonveri a szomszédját, mindegy, hogy mit, csak nem fog ölbe tett kézzel ülni és várni a kaszást. Hát ez a viselkedési forma úgy tűnik a tevékre is érvényes. Mielőtt szomjan döglöttek volna, csoportosan törtek be emberi településekre és minden fellelhető vizet felszlapáltak. — Csak úgy közbeszúrom, hogy egy ilyen teve 2 méter magas és kb. fél tonna súlya van. Az ausztrál vidéki lakosság egy darabig tűrte ezt a kisebbfajta természeti csapást, de néhány napja 6000 (igen, hatezer) teve megtámadott egy 350 lélekszámú települést, ahol törtek-zúztak mindent, ami útjukban állt, és felkutattak mindent, ami cseppfolyós volt. Ezt követve a hatóság akcióba lépett. A szóban forgó tevéket helikopterek segítségével 15 kilométerre elhajtották, majd az utolsó szálig lemészárolták őket. A teve hullákat otthagyták – na nem, nem elrohadni – hanem összeszáradni a közel 0 százalékos légnedvességben. Ha a vége jó minden jó, de mi lesz a megmaradt 994.000 tevével? (a 30 millió ausztrállal most ne foglalkozzunk).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2787) A halak északra menekülnek

Tibor bá’ online

 

Az óceán melegedése miatt a halak északra tartanak. A folyamatot felerősítik az óceánok hőhullámai. (hőhullám az, amikor 5 egymást követő napon a tenger felszíni hőmérséklete meghaladja a sokévi átlagot.)

2014 és 2016 között a pelag vörös rákot az oregoni Agate parton észlelték, ami 600 kilométerre van északra szokásos élőhelyétől. A vörös rákot követte a feketefejű spiny dorid (nincs magyar neve). Velük ment különböző csigák, tengeri pillangók és a szubtrópusi vizek különböző élőlényei, szám szerint legalább 67.

Az óceánok ökológiai rendszerei siralmas képet adnak: túl halászás, savasodás, plasztik szennyezés, és a hőmérséklet emelkedés. Számtalan faj már elveszítette életterét, és a kihalás felé tart.

Az északra menekülés nem feltétlenül véd meg egy fajt, mert az élettér nem kizárólag a megfelelő hőmérsékletet jelenti, hanem vannak más tényezők is, például sziklás, sekély tengerfenék a szaporulat részére.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2786) A gleccserek olvadása miatt egyre több holttest bukkan elő a Mount Everesten

Tibor bá’ online

Fene van itt, nem globális felmelegedés, és a gleccserek se olvadnak. Csupa rémhír.

(A 444 átvette a BBC-től, én pedig átveszem a 444-től)

 

Egyre komolyabb problémát jelent a Mount Everesten, hogy a jégtakaró olvadásával sorra kerülnek elő a hegy meghódítása során életüket vesztő hegymászók holttestei. Az Everesten csaknem háromszáz hegymászó vesztette életét az elmúlt évtizedekben, kétharmaduk holtteste még mindig a jég és a hó alatt rejtőzik.

Illetve rejtőzött, mert most a globális felmelegedés következtében visszahúzódó gleccserek alól sorra bukkannak elő az eltűnt áldozatok. 2017-ben például egy hegymászó keze bukkant ki a hó alól az egyes tábor felett. Ugyanabban az évben a Khumbu jégesésnél is előkerült egy holttest. Ott rendszeresen történik ilyesmi, mivel eleve ez a hegy egyik legveszélyesebb szakasza, ahol mély szakadékok barázdálják a jeget.

Ugyancsak sok holttest szokott felbukkanni a négyes tábor környékén, a Déli-nyeregnél.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2785) Miért halt ki a Neander völgyi ember és mi miért nem?

 

Tibor bá’ online

 

Kábé 26.000 évvel ezelőtt Eurázsiában élő barlanglakó lény a Neánder völgyi ember egyszerűen eltűnt, és néhány csont és faragott kövön kívül semmi se maradt utána. Ez persze néhány bomlott agyú paleontológuson kívül mást nemigen érdekelne, ha éppen nem lenne műsoron a mi kihalásunk. Szóval mi a fenének haltak ki, amikor értelmi képességeik révén ők uralták ezt a hatalmas ikerkontinenst?  

Az első leleteket 1829-ben, Belgiumban találták, ami azért elég régen volt, és azóta különböző elméletekkel álltak elő, mi is okozta kihalásukat. Volt, aki azt állította, hogy nem is haltak ki, mi vagyunk az utódok. Volt, aki azt bizonygatta, hogy összeolvadtak a mi elődeinkkel. Volt, aki azzal állt elő, hogy

Homo sapiens‘s more catholic diet gave them the edge to survive, ők és a mi őseink párhuzamosan éltek, de ők nagy emlősök fogyasztásából jutottak fehérjékhez, míg a mi őseink halásztak is, és ugye ma már a csapból is az folyik, hogy a hal milyen egészséges (omega-3, meg ilyesmik). Aztán most találtak leleteket Gibraltárban és úgy tűnik összeállt a kép. A Föld klímája elég gyorsan megváltozott, de akkor nem melegebb, hanem hidegebb lett. A Neánder völgyiek egyre délebbre húzódtak, de Gibraltárnál nem jutottak tovább és ott fagytak meg a kontinensen. A mi őseink Afrikában éltek, és amikor jött a hideg elmentek az egyenlítő felé, ott kidekkoltak néhány 10.000 évet, majd szétmászkáltak az egész Földön. Így lett az emberiség bölcsője Afrika. Mi meg most fel fogunk szivárogni az Északi sark felé, mint a halak, aztán vagy túléljük, vagy nem. Majd, ha primitív utódaink egyszer csinálnak egy újabb civilizációt és megtalálják csontjainkat, meg fogják állapítani, hű de meleg lehetett akkor, csak azt nem fogják tudni megmondani, mi a fenétől volt annyi széndioxid a levegőben. Ha legközelebb átadnak egy új zöld beruházást, abba pici, utókornak szánt gödörbe be kellene rakni egy aranyozott plakettet is, rajta a felirattal. „Kidöglöttünk, mert a kényelmünk érdekében elégettünk mindent, ami elégethető volt.” 😀  

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2784) Riadó!

Tibor bá’ online

Két évvel ezelőtt 2017. Május 13-án „Abrupt Warming – How Much And How Fast?” (Hirtelen melegedés – mennyivel és milyen gyorsan) cím alatt értesülhettünk arról, hogy 2026-ra kihalhat az emberiség. Akkor (és azóta többször) azt írtam, hogy 2019 szeptemberében lehet eldönteni, hogy van-e alapja ennek az állításnak, mert akkor derül ki, hogy az Arktisz jégmentessé válik-e, ami a „hirtelen” melegedés kulcsa”. Illetve akkor látható, hogy mennyire vagyunk közel a „Kék óceán”eseményhez.

A csatolt grafikon szerint 2018-ban az átlagos hőmérséklet 1,73 °C-al volt magasabb, mint az Ipari forradalom előtt. Valamint az is leolvasható, hogy 2019-re 1,85 °C várható. Nos a helyzet úgy néz ki, hogy ez év februárjában megvolt az 1,85 °C, tehát az előrejelzés ez ideig beválik. Várható tehát, hogy a hirtelen melegedés be fog jönni. A 2026-os határidőt a Föld tartja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2783) A titulus kötelez

Tibor bá’ online

 

Gyerekkoromban az osztálytársaim zömének a nagyszülei rendre vidékiek voltak. Az egymilliós Budapest külső kerületei is „vidéknek” számítottak, mert kertjük volt, tyúkokat, disznót tartottak. Agrár ország voltunk. A nagypapák sutyiban főzték a pálinkát, disznótort rendeztek, kolbászt szalonnát füstöltek. Én is benne voltam nyakig. Ennek ellenére meglepődtem, amikor Orbán Viktorról láttam fényképet, ahol kupica pálinkát magasra emelve „isten-isten” a vejével. Más alkalommal rákötött fehér köténnyel kolbászt töltött. Ezt egy miniszterelnök nem engedheti meg magának. A titulus kötelez.

Jogosan várja el az ország, hogy a miniszterelnöke kellő méltósággal élje életét, rendelkezzen, intézze dolgait. A hatalom birtokosa a hatalmával nem élhet vissza. Az ország kétfelé szakadt. Az egyik fele él-hal Orbán Viktorért, a másik fele (joggal) elégedetlen. Lehet vitázni, hogy megmenti az országot a beözönlő migránsoktól, illetve végpusztulásba viszi a nemzetet. Ebben a vitában az isten se tud igazságot tenni, de….. az egyértelmű, hogy a szülőfalujába épített stadion nem fér el az elvárások sorába. Egy ország vezetője nem lehet ilyen pitiáner. Amikor erre felhívták a figyelmét, akkor az egészet megtoldotta egy kisvasúttal. Amikor ezt kifogásolni merték egyesek, akkor kijelentette, ha sokat jár a szájuk, akkor a vasútvonalat meghosszabbítja, esetleg a Parlamentig.

Úgy látszik, az elmebaj terjed a miniszterelnök fejében. Most Felcsútra mesterséges tavat terveznek, mesterséges szigettel. Várom, mikor jelentik be, hogy épül ott egy repülőtér, óriáskerék, és talán műhold kilövő állomás is.

Ez nem politikai lépés, ez nem megmagyarázható semmiféle okoskodással. A miniszterelnökünk hatalommániája gyerekes álmok dédelgetésével párosul. Csak remélni merem, hogy ennek nem lesznek még szörnyűbb következményei.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2782) Szép új világ

Tibor bá’ online

 

Tegnap kaptam egy angol nyelvű levelet, ami szerint a küldője sikeresen bejutott a rendszerembe, a kamerámat aktivizálta, és azon keresztül láttam, hogy verem a farkamat, miközben egy pornó adót nézek. Képeket készített rólam, amiket az E-mail címjegyzékemben lévőknek mind elküldi. Erről lemond, illetve ez megakadályozható, ha egy adott számlára elküldök 2000 dollárt, amiért cserébe az egészet örök időkre törli. Azt már nem tette hozzá, hogy utána nyugodtan verhetem a farkam tovább, ő már több pénzt nem akar rólam lenyúzni.

Az üzlet nem jött létre, mert annak rengeteg akadálya volt. Először is nincs felesleges 2000 dollárom, ami azt illeti, egyetlen egy dollárom sincs. Másodszor ki hiszi azt el, hogy többé nem fog zsarolni, ha már egyszer voltam olyan hülye, és bedőltem. Harmadszor nincs kamerám a monitor aljára helyezve, mert sose cseteltem, és nem is fogok. Végül, de nem utolsó sorba, az elmúlt 70 évben nem vertem a farkam, nem volt rá szükség. Következésképpen a zsaroló nem engem látott, ha egyáltalán látott valamit.

Legszívesebben visszaírtam volna neki, hogy ”fuck your mother”, de mi van akkor, ha nincs anyja és nem baszik, hanem veri a farkát? Innen jöhetett neki az ötlet.

Ki az a hülye, elmebeteg, aki elküld 2000 dollárt, ami testvérek között is 700.000 forint? Jó, tudom, vett egy millió E-mail címet mondjuk 10.000 dollárért. Ha egy millió címnek a fele férfi (az ugye 500.000) és ha ebből csak minden ezredik szarik be az is 500 faszverő. Dől a zsozsó, egy millió $, az eredeti befektetés bőven megtérül. Bezzeg a CIA nem cicizett. Nem kért egy fillért se, simán kikapcsolta az áramot egész Venezuelában. Szép új világ. Ha Huxly ezt tudta volna!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2781) Törőcsik Mari (megkapta harmadik Kossuth-díját)

Tibor bá’ online

 

A háború előtti magyar filmgyártása kimagasló volt, azt merném mondani, hogy Hollywood után a második a világon. Példának okáért 1942-ben összesen 37 játékfilm készült. 1945-ig összességében a 300 darabot is meghaladta. Majd minden hétre jutott egy új film. Íme, néhány sokat mondó cím: Meseautó, Édes mostoha, Ez a villa eladó, Az én lányom nem olyan, A kölcsönkért kastély, Úrilány szobát keres, A hölgy egy kissé bogaras, Te csak pipálj Ladányi, Hazajáró lélek, Tóparti látomás, Egy asszony visszanéz. A „termés” visszatükrözte a félfeudális/félkapitalista Magyarország hangulatát. Az álmodozó gépírónőből is lehet valaki, és heje-huja sose halunk meg, minden jó úgy ahogy van: grófok, kastélyok, gépkocsi kirándulás, stb.

Aztán átrobogott rajtunk a Vörös Hadsereg, Rákosinak volt egy Fordulat éve, és elkezdődött a szocializmus építése. A félfeudális mezőgazdaságból félszocialista lett, és persze a filmipar se halt el, legfeljebb egy kicsit átalakult. Ennek lett szüleménye az 1955-ben elkészült „Körhinta”. Mi más lehetett volna a témája, mint a szocialista paraszti élet mindennapjai. Nézzük a film tartalmát!

Pataki István azt tervezi, hogy kilép a biztos megélhetést jelentő termelőszövetkezetből, lányát, Marit (Törőcsik Mari) pedig Farkas Sándor egyéni gazdához akarja feleségül adni, hogy egyesíthessék földjeiket. A lány azonban Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akivel a szövetkezetben ismerkedett össze, ezért szembeszáll apja akaratával. Egy lakodalmi mulatság során Bíró és az indulatain uralkodni nem képes Farkas nyílt összetűzésbe keveredik, miután Mari és Máté önfeledten táncolnak egymással. Amikor Mari kijelenti apja előtt, hogy Mátét szereti, és nem hajlandó feleségül menni Farkashoz, Pataki baltával támad rá, mire a lány elmenekül otthonról. Összetalálkozik Mátéval, aki hazaviszi és közli az apával, hogy el akarja venni a lányát. Pataki – Farkas Sándorral együtt – beletörődik a dologba, nem harcol tovább a lánya elhatározása ellen.(Wikipédia).

Az igazi a szocialista történethez egy tipikus parasztlányt és tipikus parasztfiút kellett találni. Ez meg is történt Soós Imre és Törőcsik Mari személyében. A film technikai része tökéletes volt, a szereplők kiválasztása szintén. Ráadásul a téma Nyugaton újszerű volt, nem csoda, hogy az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. A franciák különben is állandóan kelet felé kacsingattak, hogy bosszantsák az amerikaiakat.

A film után Törőcsik Mari szocialista karrierje beindult. Normál körülmények között egy színész azonosul a szereppel, „eljátssza” azt. Törőcsik Mari esetében a dolog megfordult. Ha a szerep szerint a nép búbánatos asszonyára volt szükség, aki agyon fanyalogta az életét, akkor előszedték Törőcsiket. Nem volt egy nagy lumen, de hibátlanul hozta saját magát. Hogy ezért miért jár egy élet alatt három Kossuth-díj, azt meg nem tudom érteni. Sikerének az lehet a titka, hogy soha senkinek nem állt az útjában, senki se volt rá féltékeny. Egyik politikai irányzathoz se tartozott, hibátlanul képviselte a nép egyszerű asszonyát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2780) Sovány nő a divat, miközben majd minden nő kövér

Tibor bá’ online

 

Ha veszed magadnak a fáradtságot és végignézel néhány történelmi képet, akkor észreveheted, hogy minden korban más és más (jelenleg nevetségesnek tűnő) divatot követtek az emberek. Maga a divat tehát olyan régi, mint az emberiség. Sok tízezer éves barlangrajzokon a nők hatalmas seggekkel, és alig kisebb csöcsökkel láthatók. Akkoriban nyilván ez volt a divat, vagy inkább a kívánatos, hiszen élelmiszer bőségről nehezen lehetett beszélni, minden falatért meg kellett küzdeni. Amikor én tinédzser voltam, apám mosolyogva nézte végig szombat esti készülődésem az elmaradhatatlan kiruccanáshoz. Tetszett neki az akkor divatos „csőnadrág”, amibe alig fért bele a lábam, pedig a felhúzáshoz ez elengedhetetlen volt. Aztán a szekrény mélyéből előhúzta egy régebbi pantallóját, ami olyan tengerészgatya szerű volt, szárának vége háromszor volt bővebb az én csöves gatyámnál. Elszörnyűködve néztem, és feltettem neki a kérdést: „hogy lehet ilyet hordani”. Megnyugtatott, hogy hamarosan újra ez lesz a divat. Neki lett igaza, mindössze húsz év kellett a trapéz nadrágok divatba robbanásához. Aztán nekem is benőtt a fejem lágya és divat helyett elkezdtem praktikusan öltözködni. De én egy férfi vagyok, és nem várhatom el, hogy egy nő ugyanígy gondolkodjon. A nők örökös versenyben vannak (elsősorban egymással), vagy legalább is így érzik, tehát kénytelen lépést tartani a mindenkori divattal, amit, néhány divatcsászár irányít. bulimia

Mindez azért jut eszembe, mert a Londoni Divathetek, alkalmából általában hét napon keresztül felvonulnak a top manökenek az irányt adó kreációkkal. Ez nem is lenne baj, de a nők nem csak a kreációkat követik, hanem a manekeneket is, akiknél a minimális testmagasság 170 cm és a testtömeg index megközelíti a 12-es értéket. Aki még nem hallott a testtömeg indexről (BMI), annak elárulom, hogy a testsúlyt el kell osztani a méterben kifejezett magasság négyzetével, és az számít egészségesnek, akinél az érték nem több 25-nél. Nézzünk egy példát. Én 72 kg vagyok és 1,73 méter magas, tehát 72 : (1,73 x 1,73) = 24,05. Vagyis már bőven bent vagyok a kívánatos tartományban. De nézzük meg, hogy egy 170 cm magas maneken esetében hány kilónak kell lenni, hogy azt a bűvös 12-öt megközelítse! 12 = X * (1,7 x 1,7) Vagyis X = 34,7kg. Hoppá! Tehát az igazán divatos, 170 cm magas nő nem lehet több mint 35 kg. Végignézve a divatbemutatót minden nő úgy megy haza, hogy sürgősen le kell fogynia 30-40 kilót. De ez örültség. Ezek a manekenek naponta egy fej salátát esznek egy pohár víz kíséretében és egyik másik a bemutató után belehal a pályán maradáshoz szükséges bulimiába. A világ megőrült! „Érvényesülni” minden áron! Nem csoda, hogy az egyik sportolónak a másik után áll le a szíve. Hölgyeim! Nekünk nem tetszenek ezek a csont kollekciók. Nem kell minden esztelen divatot feltétlenül követni. A csikló pírszinget még valahogy megértem, de hogy egy nő a saját izomzatát eméssze meg, az már tényleg őrültség. Akkor inkább legyetek kövérek. 😀

Szerencsére néhány éve a mindent átívelő divat a „villantás”, vagyis ügyes technikákkal az emlőkből annyit megmutatni, amennyi a bimbókig tart. Sőt már a bimbókat is meg lehet mutatni, csak le kell ragasztani egy csillaggal.

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________ _________________________

(2779) Mi van akkor, ha a nő gyakrabban akar szexelni, mint a férfi?

Tibor bá’ online

 

Vicc: Az átlagosnál gondosabb nagyvállalat meghívott egy szexológust a férfi alkalmazottak „karbantartására”. A vállalat apraja nagyja zsúfolásig megtöltötte a bemutató termet, ahogy mondani szokás, még a csilláron is lógtak. A szexológus azonnal a tárgyra tért: Uraim, tegye fel a kezét az, aki mindennap szeretkezik. – Néhányan feltették a kezüket. – Akkor most azok tegyék fel a kezüket, akik hetente egy nap szeretkeznek. – Ez alkalommal elég sokan feltették a kezüket. – Na, még egyszer, azok tegyék fel a kezüket, akik havonta egy nap szeretkeznek. – Volt néhány jelentkező. – Végül csak a rend kedvéért, lenne olyan önök közöl, aki évente egy nap szeretkezik. – meglepetésre az utolsó sorban valaki hevesen integetett a kezével. – Ön uram, évente csak egy nap? – Igen – és azért van ekkora vigyor az arcán, mert évente csak egy nap? – Természetesen, ugyanis, ma van az a nap.

A fáma szerint a nők nagy része „apukám nagyon fáj ma a fejem.”

Vicc: Lefekvéshez készülődik a házaspár. A férfi fog egy pohár vizet és egy fájdalomcsillapító kíséretében behozza a feleségének: Itt van, anyukám vedd be. – Mi ez? – Fájdalomcsillapító. – Minek vegyem be, nem fáj nekem a fejem. – (férj dörzsölve a kezét) Jaj de jó, jaj de jó, akkor ma este dugunk anyukám.

A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Akad olyan nő, aki azzal keresi fel a szexológust, hogy az ő férje ágyba bújás után azonnal elalszik, illetve úgy tesz, mintha aludna, amit hangos horkolással jelez. Ha pedig egyértelműen a tudtára adja, hogy szeretkezni lenne kedve, akkor a férj azt a kérdést vágja a fejéhez, hogy „miért akarsz te állandóan szeretkezni?”

A kérdés tanulmányozása végett, az egyik nők által olvasott magazinban feltettek egy felhívást több szexet akarok nők jelentkezésére. A jelentkezők egyszerűen ellepték a hirdetést feladót. Hogy a visszajelző nők szerint mi a minimális elvárás, abban fantasztikus eltérés mutatkozott. Volt olyan, aki valódi felháborodással közölte, hogy az utolsó barátja éjszakánként nem akart négynél többször szeretkezni. Míg a legtöbb a heti két alkalmat keveselte. Viszont a legtöbb megértést az a hölgy kapta, akit 3 éve tartó házassága alatt a férje mindössze 5 alkalommal látogatta meg az ágyában.

Szögezzük le, ez nem egy férfiakhoz köthető probléma, még csak nem is nőkhöz. Ez egy emberi probléma. A szexológusok megegyeznek abban, hogy egyik nemnek a vágya se erősebb, mint a másiké, de erősen eltérő. A nők vágyát úgy lehetne jellemezni, hogy „készséges vagy válaszoló”, vagyis akkor jelentkezik, amikor elérkezik a szexelés ideje. Ezzel szemben a férfiaké „spontán” vágy, ami csak úgy előugrik a semmiből, minden különösebb ok nélkül. Ebből a különbségből tűnhet úgy, hogy a férfiak vágya erősebb, pedig gyakran pont fordítva van.

Más kutatók magyarázata a hormonokra épül. Ezek szerint a férfiak szexelést kívánó hormonszintje állandó, míg a nőké ciklikus. Ráadásul a nők egyszerre vannak kitéve két hormon hatásának (estradiol és progresteron) az első kelti, a második oltja a vágyat.

Nem ritka az olyan házaspár, akik „fantasztikus” szexeléssel kezdték, ami néhány év alatt rutinná, majd tök unalommá vált. A „régi szép idők” visszahozásához partner cserében látják a megoldást, de lépni rendszerint nem lépnek. Nálunk pedig még nem terjedt el széleskörűen a terapeutához való elvándorlás. Marad a csendes unalom.

A kutatók egyértelműen kijelentik, hogy számos nő, és számtalan férfi nincs megelégedve a gyakorisággal. Ez szinte járványként áll elő. Sajnos a „modern élet” velejárói nem kedveznek a zavartalan szexualitásnak.

Minden esetre, ha a férfi vágya múlja felül a nőét, legalább az adhat neki komfortérzést, hogy „ez a dolgok rendje.” Nők esetében van gyógyír „szexi viselkedéssel” fel kell hívni a figyelmét az elfásult férjnek. Olyan megjegyzéseket kiáltani bele a levegőbe, hogy „pénisz? Már arra se emlékszem, hogy néz ki”, általában kontra produktív. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2378) A mi kis országunk

Tibor bá szatirikus online

 

Ellátandó sebesült: Itt kell bemenni a sürgősségi osztályra?

Kapus: Itt, de mit szorongat a kezeiben, ide behozni semmit se szabad.

Ellátandó sebesült: Megkéseltek, a kibuggyanó beleimet tartom vissza.

Kapus: Melyik kerületbe lakik, mert oda kellene fordulnia, különben is, ne vérezze össze a folyosót.

Ellátandó sebesült: Nem tudok átmenni sehova, mert a BKV se enged fel a járművekre, ha csöpög belőlem a vér.

Kapus: Szerencséje van, hogy ma olyan vajszívű vagyok. Menjen előre a sarkon forduljon balra. A „sürgősségi” ki van írva az ajtó felett. Még valamit a folyóson emberek ülnek, ne törődjön velük. A legtöbb előbb vagy utóbb hazamegy magától.

Ellátandó sebesült: (befordul balra, szembe találja magát egy rakás emberrel) Jó napot emberek, előre engednének? (elkezd kiabálni egy asszisztens után) Nővér, nővér, adjon egy ágytálat, had tegyem bele a beleimet.

Asszisztens: Nincs szabad ágytálunk.

Ellátandó sebesült: Akkor most mit csináljak. Már nem sokáig tudom tartani a beleimet.

Asszisztens: Miért nem vigyázott magára. Csak gondot okoznak az egészségügynek. Különben nem mondták magának, hogy hozzon magával ágytálat?

Ellátandó sebesült: Nem, aki felmetszette a hasam csak annyit mondott, hogy a kurva anyádat.

Asszisztens: Üljön már le, az új szabály szerint 10 percen belül meg kell vizsgálni és közölni kell magával, hogy mire számíthat.

Ellátandó sebesült: (kilök a székből egy mélyen hörgő öreg nénit) Nyanya, magának már nincs sok hátra, hadd üljek le. Már zsibbad a jobb karom, nem vagyok én ehhez hozzászokva.

Asszisztens: A helyzet az, hogy az én megítélésem szerint magának sincs sok hátra, de talán lesz itt egy sebész, aki összevarrja a hasát, ha vissza tudja valaki tenni a beleit, de ahogy nézem egy darabot már elveszített belőlük. Miért nem szorította egy kicsit jobban. Na jó látom, a vastag belei jó sikamlósak, de a hasnyálmirigyét már nem látni. Úgy tűnik, azt is elhagyta.

Ellátandó sebesült: Azért én mégiscsak szeretnék egy orvossal beszélni.

Asszisztens: Az orvosok nem beszélgetnek, nincs rá idejük, de 6-8 órán belül magára is sor kerül.

Ellátandó sebesült: Én olyan álmos vagyok, hogy egészen biztos addig elalszom.

Egy orvos: (éppen elrohan valahová, de meglátja a nagy rakás kibuggyant belet, hirtelen leáll) Maga miért nincs benn a kezelőbe? A folyóson varrjuk össze?

Ellátandó sebesült: Senki nem mondta, hogy hova menjek, de már legszívesebben nem mennék sehova, mert leragadnak a szemeim.

Egy orvos: Ez a vér vesztesség miatt van. Különben is ennyi idő után a szepszis bebiztosított. Pláne, hogy a bélsár ráfolyt a májára. Na, mindegy.

Ellátandó sebesült:  Szepszis? Abba beletehetem a beleimet?

Egy másik beteg: A szepszis azt jelenti, hogy magának már annyi!

Ellátandó sebesült: Kár, szívesen vártam volna 14 és fél órát, aztán, ahogy a kapus mondta, hazamentem volna magamtól.

Asszisztens (aki valahonnan visszajött) Na, jó ember itt az ágytála. Tegye szépen rá a beleit, és máskor ne bicskázzon a kocsmában.

Ellátandó sebesült: Nem a kocsma, a feleségem bökött le, mert meg akartam erőszakolni.

Asszisztens: Igen? Na, akkor adja vissza az ágytálat. Tartsa csak tovább a beleit. Főleg így néhány nappal Nőnap után.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2777) Manfred Weber

Tibor bá’ online

 

Meg nem tudom érteni, hogy egy nagyon középszerű ember, mint például Weber, hogyan tud felkerülni a csúcsra Németországban. Először is Orbánt már rég ki kellett volna rúgni a Néppártól, mert a Brexit után a legnagyobb, ha nem is azzal azonos mértékű veszedelem az EU-ra Orbán Viktor aknamunkája. Macron már évek óta tudja, de az elhárítás nem az ő feladata.

OK, ne siránkozzunk a múlt elszalasztott lehetőségein, itt van ez a 3 lépcsős ultimátum. Az első pont szerint a plakátokat le kell szedni. Leszedték? NEM. Majd két hét múlva, amikor különben is leszedték volna. Tehát nem teljesítették, akkor sipirc. Weber segget csinált s szájából.

A második pont, minek olyan teljesíthetetlen ultimátumot adni. Ezért a hülyeségért az emberiség már csinált egy első világháborút. Orbán inkább meghal, de nem kér bocsánatot. Orbán már megszokta, hogy ő az élet halál ura. De különben is, mi az értelme? Kinek, minek, lesz attól bármi jobb, ha Orbán bocsánatot kér. Ez csak a megalázásra jó, ami minden csak nem diplomatikus lépés.

A harmadik a CEU. Miért? Mert ezt harmadrangú kérdés a jogállamiság mellett. Miért nem feltétel a jogállam és a bírói függetlenség visszaállítása, Polt Péter ámokfutásának a leállítása? Ez a kurva CEU csak arra jó, hogy igazolja a Sorosozó Orbánt. Ennyi esze nincs egy politikusnak? Ha nincs, akkor menjen el gázt szerelni, ahhoz nem kell érteni semmihez.

És akkor a legújabb fejlemény! Idejön Weber tárgyalni? Először is, rendelje magához Orbánt. És miről akar tárgyalni? Hogy a plakátok még mindig fenn vannak? Hogy a CEU? Ha már a kultúrát is védeni akarják, miért nem inkább a MTA?

Lehet, hogy Németországban csak a hülyék mennek el politikusnak, mert Merkel asszony semmire se jó migránsairól még nem beszéltünk, akit a pávatáncos Orbán a kézcsókjaival kenyerezett le.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2776) Kioktatás

Tibor bá’ online

 

1945-ben megözvegyült apámnak nem volt párválasztási gondja, mert korosztályában jelentős férfihiány mutatkozott. Alaposan körülnézett, és a környék legmódosabb egyedül maradt asszonyát vette el feleségül (akinek évekkel később megjött a férje 😀 ), aki történetesen komoly polgári nevelést is kapott (német, francia nyelvtudással, és művészi szinten űzött zongorajátékkal) és nem voltak saját gyerekei.

A hölgy kifogástalan nevelő anyának bizonyult, mindent megtett, amit a férje és a társadalom elvárt tőle. Hogy „idegen” gyerekeket nem szeretett, az benne volt a kalapban, különben se volt túl látványos, ráadásul ezt is megpróbálta, csak hát senki se tudja megerőszakolni magát. Minden estre mire 14 lettem elhatározta, hogy szexuális oktatásban részesít, mert akkoriban ez volt a leginkább elhanyagolt terület a gyereknevelésben, és ugye ő felvilágosodott is volt, és mellesleg ő is úgy ment férjhez, hogy fogalma se volt, mi fog történni a nászéjszakán.

Az időtáj 1947 volt, és akkoriban a rádió (mert, hogy TV nem létezett) állandóan az 1928-ban bemutatott Ravel boleróját, na meg az Andrews Sisters-et adta. Az egyetlen melódia folyamatos (de egyre hevesebb) ismétlését jelentő Boleró bemutatási ideje és nevelő anyám ifjúkora egybeesett, ami alkalmat adott neki arra, hogy beszéljen róla. Visszaemlékezései szerint a harmincas évek elején egy kiránduló hajón, amely a francia tengerpartról indulva Kairóba tartott, valamint vissza, fehér frakkba öltözött zenekar minden este a Bolerót játszotta, olyan meggyőző erővel, hogy visszaérkezéskor a hajon utazó minden második nő várandóssá vált. Magyarul simán teherbe esett. Valami lehetett a dologban, mert a bemutatón a nők felállva kiabálták, hogy Ravel egy őrült. Amire Ravel csak annyit mondott, hogy ezek megértették a zenét. Az utolsó akkord maga az orgazmus.

Én, a kioktatott, kellően elcsodálkoztam, és megkérdeztem, mennyi ideig tarthatott az út. Kábé egy hétig, talán 10 napig, kaptam meg a választ. De hát, válaszoltam, a megtermékenyített petesejt után két hét kell, hogy a menstruáció elmaradjon. Megérkezéskor ezek a nők honnan tudták, hogy terhesek? Tettem fel a kérdést, nem túl szerencsésen, mert több felvilágosítás az életben nem kaptam tőle.

Ha pedig valaki kíváncsi a megtermékenyítő boleróra, akkor íme:

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2775) O1G több gyereket akar

Tibor bá’ online

 

Több gyereket, de nem a cigányoktól. A megoldás úgy segíti anyagilag a gyereket vállalókat, hogy kedvezményt ad a személyi jövedelemadóból. Nyilván az adókedvezménnyel csak az tud élni, akinek állás van. A cigányok nem dolgoznak, tehát nekik nincs kedvezmény. A baj, hogy több millió nem cigány szegény ember van, akiknek szintén nincs jelentős adójuk. A magyar középosztály pedig nem fogja megoldani a problémát.

Amit nem érek, hogy lehet ez a társaság ilyen béna? A pártállam élt a szubvenció intézményével és ragyogóan bevált. Középiskolai tanulmányaimat technikumban végeztem. A szakmai tankönyvek ára 4 forint volt. Igaz rajtunk kívül a kisiparosok is vettek egy-egy példányt, mert valóban magas színvonalúak voltak, és megvehetőek. Egy hónapra szóló Pampers pelenka 19.990 Ft. Miért nem tud ebből a kormány átvállalni 18 ezret. Ha az eldobható pelenka egy hónapban csak 2000 forintba kerülne, azon a leendő kismamák elgondolkoznának. Mert ez tényleg segítség lenne. És a pelenkát semmi másra nem lehet felhasználni. Ugyanígy a gyerekcipők 36-os számig is lehetnének rendkívül olcsók, azt se tudná senki másra felhasználni.

És elárulok még valamit. A középosztály a 100 ezer forintos megtakarítást wellnessre is költheti, és költi is, nem csak a gyerek nevelésre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2774) Március 8.

Tibor bá’ online

 

Ez ugye tegnap volt, ami a Nemzetközi Nőnap. Az utóbbi időben egyre inkább arra van felhasználva, hogy felhívják a figyelmet a családon belüli erőszakra, és a nők alulfizetésére. Jelszó: Azonos munkáért, azonos fizetés.

Ez azért gondolatokat indít be nálam, és fel is sorolom őket. Azonos munkáért, azonos fizetés jelmondattal nem lehet nem egyet érteni, de valóban azonos? Emlékszem, hogy a körúti „Kátai” vasedényben egy tábla lógott a falon azzal a felirattal, hogy a női eladók csak 20 kg-ot emelhetnek, a férfiak pedig 50-et. Mostanában vettem egy műanyag ajtót tokkal együtt, amikor kértem a női eladót, hogy vegyen le nekem egyet, akkor otthagyott és küldött maga helyett egy férfit. Aztán eszembe jutottak a kínai bányák, ahol évente 200 férfi hal meg és nulla nő, a kemény körülmények miatt. Aztán szó volt arról, hogy a politikában kevés a nő, egyes skandináv országokban kvóta van, hány nőnek kell lenni. Nekem meg az a véleményem, hogy úgy kellene válogatni ki mire, milyen mértékben alkalmas, függetlenül attól, hogy nő-e vagy férfi.

A családon belüli erőszaknál majd minden esetben a feleség az áldozat. Tessék ragaszkodni az eljegyzéshez, és csak akkor házasodni, ha kiderült, hogy a férfi erre alkalmas. És ha tévedtünk, akkor tessék azonnal elválni. Ne pedig abban bízni, hogy majd megváltozik. Nem fog. Nem azt mondom, hogy elfogadható, ha egy férfi erőszakos és durva, de ki lehet küszöbölni. Nőnappal se nem megy, se nem pótolható.

Ja, és miért nincs férfi nap? Rólunk nem kell megemlékezni? Az ATV vitában az egyik hölgy azt mondta, hogy az apáknak is kell nevelni a gyereket, nem csak az édesanyáknak (mert, hogy a férfiakat is az anyák nevelik). Szóval az apáknak és az édesanyáknak. Ezek szerint a női jogokért harcolóknak véletlenül se jut eszükbe, hogy az apa is lehet édes.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2773) Amivel hiszünk

Ismerkedjünk meg azzal az eszközzel, amivel hiszünk, és ha úgy jön ki a lépés, akkor még gondolkodunk is. Ez az eszköz nem más, mint saját agyunk. Elsőre tehát vizsgáljuk meg, agyunk elég jól látja-e el a feladatait?

Az ember az eget sok ezer éve szemléli nem kevés csodálattal, de rossz módszerrel, pedig a kutatás lehetősége nem volt elzárva előle. Nem élt vele, inkább hajlott a miszticizmus felé. Arkhimédesz (i.e. 287-212) felfedezése a folyadékok felhajtó erejéről, vagy a tévesen Püthagorasznak (i.e. 580-496) tulajdonított híres tétel: a^2 + b^2 = c^2 (hogy csak kettőt említsek), bizonyosságot szolgáltat, hogy az Ember a fizikai világot már több ezer év óta sikeresen ostromolja. Ezzel szemben saját maga felé jóval később fordult. Ismeretgyarapítás céljából az emberi test felboncolása alig néhány száz évre tekinthet vissza, az emberi agy kutatása, pszichéjének megismerése pedig csak a XX. században kezdődött el. Azt jelentené ez, hogy az emberiség ezen a téren el van maradva? Nem mondhatnánk. Különösen a II. világháború óta, és különösen Amerikában igen intenzív, és mélyreható kutatásokat végeztek, elsősorban kereskedelmi célból. Ugyanis a piacgazdaság működésének legfontosabb feltétele magának a piacnak a megteremtése. A piac pedig mi magunk, emberek vagyunk, persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk pénzt költeni. Ahhoz pedig, hogy költekezésre, mi több, állandó és folyamatos, sőt szükségtelen költekezésre bírjanak rá, a termelő és az értékesítő szektornak meg kell ismerni döntéshozó testrészünket. Ez pedig az agyunk, az emberi agy.

Ma már elég sokat tudunk az emberi agyról és az annak működését tükröző pszichéről, de ez a tudás meglehetősen szelektált. A nemzetközi tőkének természetesen nem érdeke, hogy az egyszerű átlagfogyasztók (ezek vagyunk mi emberek) egyazon tudás birtokába jussanak velük. Ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg, mert nem célom a fogyasztói szokások és a fogyasztó befolyásolhatóságának taglalása. Nézzük inkább azt, ami ránk vonatkozik, ránk, akik (feltételezem) meg szeretnénk találni a választ, miért hiszünk?

A legfontosabb dolog, amivel tisztában kell lennünk az, hogy agyunk, vagyis mi magunk, szinte tökéletesen ismeretlenek vagyunk saját magunk előtt. Cselekszünk, teszünk-veszünk, döntéseket hozunk nem jelentéktelen magabiztossággal, de csak ritkán tudjuk, pontosan miért. A színtiszta igazság az, hogy komoly bajok vannak ezzel a bizonyos „szabad akarattal”. Ennél is rosszabb, szeretjük becsapni (mások után) önmagunkat is. Itt van mindjárt az első, az úgy nevezett kognitív disszonancia. A kognitív disszonancia állapotába akkor jutunk, amikor ellentmondásba kerülünk saját magunkkal. Első hallásra ez jelentéktelen dolognak tűnhet, de nem az. Kognitív disszonanciában az ember nagyon kellemetlenül érzi magát és éppen ezért iparkodik megszüntetni azt, ha kell csalás és hazugság árán is.

Nézzünk egy példát az önigazolásra (némi rövidítéssel) Elliot Aronson: A társas lény című könyve nyomán. Képzeljük el, hogy hipnotizálnak egy fiatalembert, Pistit. A hipnotizőr poszthipnotikus szuggesztió útján a következő parancsokat adja neki:

– Amint az óra négyet üt, menjen a szekrényhez, vegye ki esőkabátját és öltse fel.

– Vegyen magához egy ernyőt.

– Menjen nyolc háztömböt az ABC-áruházig és vásároljon hat üveg ­whiskyt.

– Jöjjön haza.

– Amint belép a lakásba ébredjen fel, de a hipnotikus parancsra ne emlékezzen.

Ennek megfelelően amint az óra négyet üt, Pisti azonnal elindul a szekrény felé, végrehajtja a parancsokat, felöltözik, és elmegy a whiskyért. Azonban a parancsokban van egy jó adag irracionalitás. Az ég felhőtlen, a nap ragyog, egy saroknyira van egy üzlet, ahol jóval olcsóbb a whisky, mint az ABC-ben, sőt Pisti antialkoholista. Ennek ellenére nézzük, mi történik!

Pisti hazaérkezik, kinyitja az ajtót, belép a lakásba, hipnotikus álmából azonnal felébred, majd észreveszi, hogy ott áll esőkabátban, ernyővel és egy szatyorral a kezében, benne hat üveg whisky. Egy kicsit zavarodottnak látszik. Hipnotizőr barátja így szól hozzá:

– Szia Pisti, hol voltál?

– Csak lementem az ABC-be.

– Mit vettél?

– Hát… hát… úgy látszik ezeket a whiskyket.

– De hát te, úgy tudom, nem iszol.

– Nem, nem… csak… csak jönnek majd a barátaim, és azok isznak.

– De minek vetted fel ezt az esőkabátot?

– Ja… hát ilyenkor az időjárás eléggé bizonytalan.

– Én egyetlen felhőt se látok az égen!

– Azt sose lehet tudni.

– Igaz is, hol vetted a whiskyt?

– Hát ott… na, hát ott… szóval az ABC-ben.

– Minek mentél olyan messzire?

– Hát azért… na hát azért… mert olyan szép idő van.

A fentiekből leszűrhetjük, az emberek erősen motiváltak arra, hogy igazolják saját tetteiket, álláspontjukat. Az ember meggyőzi önmagát, hogy amit tesz az helyes, logikus és ésszerű. Pisti értelmetlen dolgokat művelt, hiszen hipnotikus parancsra cselekedett, aminek természetesen nem volt tudatában, mégis megpróbálta megmagyarázni totálisan irracionális viselkedését. A világért nem ismerte volna be, hogy cselekedetei nem racionálisak.

Jól tesszük, ha emlékszünk rá, irracionálisan nemcsak hipnotikus parancs miatt viselkedhetünk, hanem például megszokásból, nevelésből, utánzásból, divatból, stb. Ez azonban még nem minden. Elménknek van más olyan tulajdonsága, ami szintén befolyásolja nézetünket az eldöntendő kérdésben. Nézzük, mi ez!

Leda Cosmides amerikai pszichológus szerint: létezik egyetemes emberi természet. Ez az egyetemesség az evolúció folyamán létrejött pszichés mechanizmusban, nem pedig kulturális viselkedésben jelenik meg. A mai ember agya 3 millió év alatt fejlődött ki. Ebből a 3 millióból mindössze 30 000 év az, ami civilizált környezetben eltöltöttnek tekinthető. Ez pedig az összes időnek mindössze egy százaléka. Következésképpen agyunk fejlődését sokkal inkább szabja meg az első 99 százalék, amikor is a formák felismerése alapvető fontosságú volt a túléléshez. Nézzük, miért! Ha ősünk szürkületkor meglátott egy tigrisre emlékeztető árnyat, akkor két dolgot tehetett: feltételezte, hogy tigrissel áll szemben, és késlekedés nélkül a megfelelő ellenlépésre szánta el magát (mondjuk elmenekült), vagy azt feltételezte, hogy az árny pusztán a természet csalfa játéka, és békésen nyugovóra tért. Ha a tigrisárny mögött egy tényleges tigris húzódott meg, akkor az utóbbi viselkedés végzetesnek bizonyult. „Ősünk” a tigris aznapi vacsorájává vált, és aligha volt ideje utódokat nemzeni, és így ténylegesen nem vált ősünkké. Aki viszont ott is látott valamit, ahol nem volt semmi, csak képzelete játszott vele, de hitt ennek a képzeletnek, az jobb eséllyel élte le életét, és hozott létre utódokat. Egyszerűen fogalmazva, a „hiszékenység” 3 millió éven keresztül a túlélés záloga volt. Hárommillió év rettenetesen hosszú idő, egyenlő százezer generációval.

Ma már tényként kezelik, hogy létezik egyetemes emberi természet, ami (sajnos) nem látható pszichológiai mechanizmusokban és viselkedési formákban manifesztálódik. Kijelenthető, hogy örökletesen meghatározott módon látjuk a világot, és bizonyos viselkedési formákat előnyben részesítünk más formákkal szemben. Ehhez a tényhez kapcsolódik az emberi agy alapvető affinitása a hithez, ami valamennyiünkben megvan. A babonás magatartás nem patológiás. Hinni vallásos tanításban, asztrológiában, számmisztikában, stb. nem alacsony IQ, vagy tudatlanság kérdése, hiszen a hit belénk van építve, de tudatunkkal, a racionalitás magunkra „erőszakolásával” sikeresen ki tudunk belőle törni, és elérhetjük, hogy tisztábban lássunk (persze csak az, akinek van erre igénye).

Sok szó esik arról, hogy a sok millió állat közül miért csak az Embernek alakult ki öntudata. A legvalószínűbbnek a kialakult tulajdonságok szerencsés egybeesése tűnik. Ezek közül is, talán a legfontosabb éppen a hitre való hajlandóság. Robin Dunbar, a Liverpooli Egyetem munkatársa szerint az állatokhoz viszonyítva az Ember feltűnően altruista, ami egyben a faj sikeres fennmaradásának is titka. Miben nyilvánul ez meg? A közösségi akarat feltétel nélküli elfogadásában, akár a halál vállalásának árán is (aki ezt kétkedéssel fogadja, az gondoljon Dugovics Tituszra, vagy éppen Oleg Kosevojra, és hogy ne kelljen visszamenni oly messzire a történelemben, nézzünk szemben a Közel keleti öngyilkos merényletek sokaságával. Ezek az emberek nyilván úgy gondolják, hogy személyes halálukkal saját népcsoportjuk célkitűzéseit segítik elő.) Azt meg nyilván nem kell különösképpen magyarázni miért életképesebb egy olyan állatcsoport a többihez viszonyítva, amelynek tagjai nem csak önmagukért, de a közösségért is vannak.

A kollektív altruizmus azonban csak akkor működik, ha a csoport egyes tagjai nem élnek vele vissza. Tehát azt az egyént, amelyik élősködni szeretne a többieken, meg kell regulázni. Erre pedig legalkalmasabbnak természetfeletti erők bizonyultak, akik már itt a Földön is büntetnek, de a túlvilágon egészen biztosan. Van azonban ennek egy apró szépséghibája. Az istennel való fenyegetés csak akkor hatásos, ha a csoport tagjai hisznek benne. Mivel azonban az Ember alapvetően hisz, a vallások erkölcsi előírásainak a betartása (a XX. század kivételével) ragyogóan működött.

Ha tehát az ember nem lett volna predesztinálva a hitre, akkor altruista magatartásának semmi hasznát nem vette volna, és könnyen lehet, hogy ma se lennénk többek, mint az egyik emberszabású majom a fél tucat közül, hacsak nem haltunk volna már ki. [Már nem tartozik a témájához, de értelmetlen lenne elhagyni Robin Dunbar további gondolatait: „Agyunk megengedi az istenek és a vallások létrehozását. A kérdés az, hogy ez a készség agyunk fejlődésének véletlenszerű következménye-e, vagy csak egyszerű adaptáció? Saját megfigyeléseim azt mutatták, hogy főemlősöknél, beleértve az embert is, a neokortex térfogata, de különösen a homlok lebeny, közvetlen korrelációban van a csoport nagyságával és közösségformáló képességével. Más szavakkal az agyvelő méretének növekedését a számolási készség szükségessége váltotta ki, hiszen a nagy csoportok stabilitásának fenntartásához szükség volt a közösségi érzés kifejlesztésére. Hogy ez hová vezetett arra a neurobiológia legfrissebb felfedezése mutat rá. Ugyanis felfedte az úgynevezett isten-központot, ami az agyvelő baloldali parietális (koponyacsont melletti) lebenyében van. Ez a központ végzi az önérzékelést, ami extázis alatt kikapcsol („körülöttem megszűnt minden”). Az isten-központra hatni lehet flagellációkkal (ritmikus tánc, monoton éneklés), ugyanis ezek endorfin kiválasztást eredményeznek, ami pedig az opiátokhoz hasonlóan megnyugvást és belső békét hoz az emberre. Végül tehát azt mondhatjuk, hogy az isteneket a nagy méretű agyvelő hozta létre annak érdekében, hogy megakadályozza a csoporton való élősködést. De a vallás, mint a csoport hatékonyságának növelője ennél pozitívebb megvilágítást is kiérdemel.”]

Amerikai felmérések szerint (és ez az előzőek fényében nem meglepő) az amerikai lakosság több mint fele úgy gondolja, hogy az asztrológia valódi tudomány, és hisz jóslataiban. Körülbelül ugyanennyien hisznek a jövőbelátás, gondolatátvitel és ezekhez hasonló parafizikai jelenségekben. Az amerikaiaknak mintegy harmada tényként fogadja el az Atlantisz létezését (pontosabban, valamikori létezését), és valamivel több, mint 10 százalékukat (!!!) már legalább egyszer elrabolták földön kívüli lények (természetesen valamennyit szabadon engedték). Ilyen irányú felmérések Magyarországon nem készültek, talán, mert mi a politikával vagyunk elfoglalva. (Egyébként magyar szociológusnak eszébe se jutna ilyen kérdést feltenni, valószínűleg azért, mert nem szeretné, ha hülyének néznék.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar ember kevésbé lenne „hiszékeny„, mint az amerikai. Ugyanis ha a közvélemény kutató azt a kérdést teszi fel, ön szerint ki fogja megnyerni a következő választást? Senki se válaszolja, „fogalmam sincs”. Mindenkinek szikla szilárd fogalma van olyasmiről is, amit igazán nem tudhat, például egy jövőbéli eseményről. Ez elsősorban a szóhasználatból derül ki. Nem azt mondják: „valószínűleg…”, vagy „úgy tűnik…”, vagy „arra tippelek…”, nem, ők azt mondják: „szerintem…”, „részemre…” Ez pedig nem más, mint hit. Hisz abban, hogy feltételezése, ráérzése, tippelése egyenesen az abszolút valóság. Komolyan hisz abban, hogy a választásokat ez vagy az a párt fogja megnyerni.

Levonhatjuk-e ebből azt a tanulságot, hogy az Ember szeret hinni? Le bizony! Kérdés, olyan nagy hiba lenne-e ez? Ahogy vesszük. A hit az emberi elme szabad akaratának gyümölcse. Vagyis, megengedem magamnak azt a luxust, hogy higgyek ebben vagy abban. Szabadon hinni valamiben az ember személyi joga. Mindenki abban hisz, amiben akar, és ebbe beleszólni nem lehet, nem megkérdőjelezhető, amióta a szabad vallásgyakorlás a nyugati társadalmakban elfogadott elv. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hit kizárólag pozitív hatással van az egyénre. Tapasztalati tény, hogy a hit igen jó eszköznek bizonyul az önámításra. Az alábbi példa Richard Franklin amerikai pszichológustól származik.

„Szilárdan hiszek abban, hogy családi házam garázsában egy sárkány lakik. Egy szép napon elmondom barátomnak, hogy lakik nálam egy sárkány. Barátom kíváncsi ember lévén megkér, mutassam meg neki a sárkányt. Elmegyünk együtt a garázsajtóhoz, ahol a barátom beles a kulcslyukon. A garázsban lát néhány festékesdobozt, egy ócska kerékpárt, egy használaton kívüli porszívót, egy korhadt kerti létrát, de mást nem. Csodálkozva néz rám. Kérdi, hol a sárkány? Ja! Mondom én. Elfelejtettem említeni, hogy ez a sárkány láthatatlan. Barátom javasolja, hintsünk lisztet a padlóra, amiben meg fog látszani a sárkány lába nyoma. Nem fog, mondom én, ez a sárkány nem mászkál a földön, repdes a levegőben. Barátom nem adja fel. Jó, akkor elhozom otthonról az infravörös érzékelőmet, ami ki fogja mutatni a sárkány által okádott tüzet. Nem fogja, vágom rá, mert ennek a sárkánynak hideg a tüze. Rendben van, mondja a barátom, mit szólnál, ha hoznék festék spray-t és befújnék vele a lyukon? Ez se fog bejönni, válaszolom, mert ennek a sárkánynak nincs teste. Barátom elveszti a türelmét, és azt mondja. Figyelj, ha nem látható, nem jár a földön, nincs tüze, és még teste sincs, akkor ez a sárkány nem létezik. De létezik, kötöm az ebet a karóhoz. Persze, válaszolja a barátom, a fejedben.”

Én hiszek abban, hogy van sárkány a garázsomban. A barátom meg van győződve róla, hogy nem vagyok beszámítható. Kinek van igaza? Ha neked is van egy sárkánya a garázsodban, akkor nyilván úgy gondolod, hogy nekem van igazam. Ha nincs saját kis sárkányod, akkor meg leszel győződve arról, hogy a barátomnak van igaza, és én vagyok az, aki nem beszámítható.

Richard Franklin példájában azért választott egy tűzokádó sárkányt, mert azt szerette volna, minél több olvasó értsen egyet a barát álláspontjával, vagyis azzal, hogy a garázs tulajdonosa nem beszámítható. Most akkor bővítsük a kört, és mondjuk azt, hogy a garázsban sárkány helyett egy lótuszvirággal övezett Buddha ül. Ezt én (másfél éves meditáció után) látom, de mások számára természetesen láthatatlan (csakúgy, mint a sárkány). Természetesen a lótusz helyére be lehet helyettesíteni a könnyező Szűz Máriát is. Látomásomnak idővel híre menne, és hamarosan százmillió buddhista, vagy keresztény öregasszony ünnepelne. Nemcsak hinnének bennem, mint látnokban, de valószínűleg a végén még szentté is avatnának. Bevallom, nem nagyon tudnám, mit kezdjek vele.

Az eddigiek alapján arra lehetne következtetni, hogy a hit kizárólag vallásokkal kapcsolatos, tehát istenhitről van szó. Nyomatékosan ki kell hangsúlyoz­ni, hogy ez nincs így. Az emberi agy vagy hisz valamiben, vagy nem hisz, és a tudás csak ritkán képes háttérbe szorítani a hitet. Hinni lehet például abban is, hogyha Medárdkor esik az eső, akkor negyven napig esni fog. Lehet abban is hinni, hogyha minden héten bedobok egy lottószelvényt, akkor előbb vagy utóbb, nyerni fogok. Ugyanis ha mindenki a valószínűségre támaszkodva, vagyis a „tudásra” alapozva hozná meg döntését, akkor a lottózókat percek alatt bezárnák, és a Szerencsejáték Rt.-t csődeljárás alá vonnák. A hit sajátos­sága az, hogy hatása alatt, bizonyítás nélkül, tényként fogadunk el ­állításokat, és tényként kezelünk bármit, ami hitünkkel kapcsolatban eszünkbe jut.

A fenti 16.000 karakteren keresztül eléggé egyértelműen és világosan mutatok rá, sőt „bizonyítom”, hogy az emberi agy hajlamos hinni bizonyítékok nélkül. Ez végső soron nem más, mint önmagunk becsapása, amivel kapcsolatban érdekes megfigyeléseket végeztem az utóbbi időben. Ugye itt a honlapon van egy fórum, ahol az olvasók egy része jelentkezik véleményével. A véleményeket olvasva a legnagyobb meglepetéssel olvastam, hogy az itt olvashatók az olvasók véleményét a legkisebb mértékben se befolyásolta. Egyszerűen el se gondolkoztak azon, hogy hitük (bármi legyen is az) talán nem egészen megalapozott.

„Igen, igen, ez az író érdekes dolgokat szed itt össze, nahát ki gondolta volna”, de hogy elgondolkodna rajta, vagy levonná a következtetést, azt már nem. Értem én azt, – így az egyik olvasó – hogy Gyurcsány Viktor megölte az anyját, saját szememmel láttam a gyilkosságot, ennek ellenére az életemet adnám érte. Persze, Orbán Ferencről pontosan tudom, – így egy másik olvasó – hogy ellopta a Magyar Nemzeti Bank teljes aranytartalékát, én vezettem a teherautót, amiben az aranyrudak voltak, de ettől még ő a legnagyobb hazafi, akit az elmúlt 1100 évben a föld a hátán hordott. Hogy miért? – Kérdezhetnénk a két nyilatkozót. – Mert hiszek bennük! – kapjuk a magától érthető választ.

De hát, pontosan ez a lényeg, miért hiszünk akármiben, akárkiben ok nélkül? Csak úgy eszünkbe jut? Adódik magától? Magunktól, befolyástól mentesen? Szabad akaratból? Természetesen, kapjuk a meggyőző választ. Úgy értem meggyőző annak, aki a választ adja. Nos, akkor gondolkozzunk el a szabad akaraton (ez most úgyis divatos téma).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2772) A kulisszák mögött

Tibor bá’ online

 

Fogalmatok nincs, nap mint nap milyen sokan küldenek nekem E-mailt, amikben felvázolnak egy jó ötletet posztgyártás céljából. Mindenkinek megköszönöm, és van, akinek az ötletét átveszem, de ha nem veszem át, akkor is komolyan veszem, elvégre több szem többet lát.

Így esett meg, hogy valaki felhívta a figyelmem Balogh Bélára, jobban mondva a Végső valóság című „izgalmas” könyvére. A végső valóság természetesen valóban izgalmas, de mi lenne az. A szoba másik sarkában ülő titkárnőmnek átszóltam, hogy mit tudunk Balogh Béláról, na meg a könyvéről? A titkárnőm éppen nem ült e helyén, mert délelőtt ő látja el a szakácsnő feladatát, de azért konyhából felkiabált (fél, hogy másik titkárnő után nézek) „néhány éve megvetted a könyvét.” Nahát, és el is olvastam? – Sőt írtál is neki egy felháborodott levelet. – Elő tudnád kaparni a levelemet? – Elő, de akkor nem ebédelsz. – Akkor ebéd után légy szíves!

Mire felébredtem az ebéd utáni szunyókálásból, már az asztalomon volt a Végső megoldás, benne a levelem másolatával. Mivel mosogatógép beindítása után rendszerint visszakapom a titkárnőmet, rögvest megkérdeztem, mire emlékszik? – Őrjöngtél, hogy lehet egyetlen egy ember önmaga ennyire hülye, miközben kapkodják a könyveit. – Szakmai féltékenység, állapítottam meg, de azért nézzünk bele a múltba! Lépjen elő Balogh Béla! (V. v. 74. oldal): Ha „digitálisan” gondolkodnánk, szinte azonnal feltűnne, hogy majdnem minden bizonyíték „egyesekre”, tehát „információra” épül, miközben jelentéktelennek, vagy elhanyagolható jelentőséggel bírónak tekintjük mindazt, amit nem lehet lemérni. Ilyen módon a „nullát”, az „információhiányt” – tehát gyakorlatilag a rendelkezésünkre álló teljes információmennyiségek mintegy felét – szinte válogatás nélkül kiseperjük a szemétbe….. A legfontosabb „információhiány”, vagy „nulla” információ az, hogy képtelenek vagyunk megmérni a gondolatot. Természetesen ugyanez a helyzet az érzéseink esetében is. Gyakorlatilag semmi anyagi bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami érzéseink létét bizonyítaná.

Ehhez a gondolatsorozathoz golyóstollal hozzátettem a magamét egyetlen szó formájában: ZAGYVASÁG! Feltételezésem szerint a faszi a kettesalapú számrendszerre gondol, ahol csak egyes van és nulla. Ezen belül pedig (szerinte) az egyes hordoz információt, a nulla nem. Hogy micsoda elmék léteznek! Az informatikában használt bináris rendszerben lehetne x és y, o és O, ti és tá, vagy bármi. Információt az egyik és másik jel szekvenciái hordoznak. A ti-tá = a vagy 2, a ti-ti-ti –tá = b vagy 8. Maga a ti pontosan annyi információt hordoz, mint a tá, vagyis semmit.

Térjünk át a gondolat, és az érzések megmérésére! A gondolatot, és az érzéseket természetesen nem lehet megmérni, ugyanúgy ahogy a gőzmozdonyt se lehet megmérni. De meg lehet mérni a gőzmozdony teljesítményét, vagy a kazánház hőfokát, esetleg a termelt gőz nyomását. A gondolat és az érzések tulajdonságait pedig meglehet mérni, legfeljebb nem centivel vagy grammal. De mi ez a sok zöldség. Nézzük meg a kiadó ajánlását!

A végső valóság talán az első olyan könyv, ami áthidalja a materialista, az idealista, és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot.

Hű az anyád! Nehéz elképzelni olyan halmazt, amiben benne van a materialista és az idealista.  Egy materialista lehet idealista, és egy idealista lehet materialista. Egymást nem zárják ki. Mit kell közöttük áthidalni. A materialista és az ezoterikus áthidalását meg lehet kísérelni, amire én magam is befizetnék, mert ennél keményebb fát nehezen lehet találni baltával való beleverés céljából. De persze nyomják a szöveget tovább:

Tudományos eredményeink, képességeink és élményeink felülvizsgálata után tarthatatlanná válik az elképzelés, miszerint gondolatainkat az agy hozza létre, és tarthatatlanná válnak az evolúció kezdeteiről alkotott feltételezések is.

Barátom, ez nem semmi. Tehát a tudomány szerint a gondolataink nem az agyban keletkeznek. Ugyanis ez konkrét csúsztatás. Az agykutatók evidenciának veszik, hogy az agyunkkal gondolkodunk, amit az egyszerű emberek se tagadnak. Mi mással gondolkodnánk, a vesénkkel? És ugyan már, miért tarthatatlanok az evolúció kezdetével kapcsolatos feltételezések. Mondjanak jobbat. Különben egy feltételezés az feltételezés és nem tény. De most jön a java:

A halál utáni, valamint a születés előtti élet lehetősége már nem hit kérdése, hanem fizikai törvényszerűség.

Mi a fene? Szóval nem hit kérdése, akkor mi? – De erre a kérdésre nem kaptam választ, mert Balogh Bélának írt feltűnően udvarias levelemre sose kaptam választ. – Szóval kedves figyelemfelkeltő! Tudok a pasiról, átrágtam magam a hülyeségein. Akinek van hozzá kedve, védje meg előttem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2771) Leszbikus vagyok

Tibor bá’ online

Meghívtak egy lakodalomba, olyan békebeli, igazira, ahol voltak százan és senki se ismert a megjelentek közül többet, mint 10 százalék. Mivel  a menyasszonnyal nem táncolok, nem iszom (már, mint alkoholt), otthagyni őket nem volt pofám, mi mást tehettem, mint ismerkedtem, szóba elegyedtem ezzel-azzal. Amint egy fiatal hölggyel (úgy értem, hozzám képest fiatal, mondjuk 40) belemelegedtem a témába, akaratlanul is megfogtam a karját és úgy folytattam (volna) a mondatot, de a hölgy közbevágott és kellő határozottsággal kijelentette, hogy „leszbikus vagyok”. Már éppen készült kicsúszni a számon, hogy „mi köze ennek ahhoz, amiről szó volt?” De még idejében kapcsoltam. – Nem, kedvesem ezt én nem szexuális közelítésnek szántam, megfontolatlan automatizmus volt a beszéd hevében. Beszélgető társam ezt elfogadta, de a levegő mintha tíz fokkal hidegebbé vált volna az egyik pillanatról a másikra. Na, jó, ez nem maradhat így, tehát javasoltam, hogy váltsunk témát. Valóban – egyezett bele partnerem, és várta, hogy kezdeményezzek valamit. – Mit szólna, ha szexre terelném a szót? – kezdtem el a pofátlankodást – végül is a felállás szerint abszolút semlegesek vagyunk. – Ezt a mondatomat természetesen meg kellett magyaráznom. – Úgy értem én férfi vagyok és öreg, ön pedig fiatal és nem nő, legalább is saját bevallása szerint. Következésképpen semlegesek vagyunk. Miután ebben megegyeztünk, kerestünk egy csendesebb zugot, és beindult a kölcsönös felvilágosítás, aminek első lépése az én esetemben egy spontán előadás volt.

Induljunk ki abból, hogy az ember életében a szexnek két funkciója van. Egyik a szaporodás (bár ez kihalófélben van), a másik az örömszerzés (hogy egy szabvány kifejezést használjak). Leszbikusok esetében szaporodásról természetesen szó se lehet, marad az örömszerzés. Gondolom, eddig egyetértünk. Igen! Az örömszerzés eszköze a genitáliák, hogy úgy mondjam, erre vannak kitalálva. Igen! A genitáliák használatának van egy jól bevezetett ősi formája, amihez a két genitáliának egymástól különbözni kell. Nem feltétlenül – vetette közbe. Rendben van, mert éppen erre szerettem volna rámutatni. Az egyén az örömökhöz a saját nemi szervén keresztül jut, de az izgalmi állapot, majd a kielégülés eléréséhez nincs feltétlenül szüksége egy ellentétes nemi szerv – hogy úgy mondjam – szolgáltatásának az igénybevételére. Eddig egyetértettünk, és akkor felkészültem a végső támadásra. Konkretizáljunk! Vegyük például a cunnilingust, jó ezt nem ismeri mindenki, mert nálunk az „orális szex” kifejezést terjedt el, ami viszont nem pontos. A cunnilingus az, amikor orális szexben a nő a fogadó fél (cseszd meg! nyalnak neki, így már érted?). A fellácio pedig, amikor a férfi a fogadó fél (ezt is kiírjam magyarul?) Tehát a cunnilingusnál tartottunk, amit a te esetedben (időközben összetegeződtünk) egy másik nő végez mert, hogy nem rendelkezik férfi nemi szervvel. – Te mindent ilyen tudományos módon közelítesz meg? – szakította félbe partnerem a még alig elkezdett előadásomat. – OK, beszéljünk magyarul. Mi a fene a különbség abban, ha egy nő nyal neked vagy, ha egy férfi? Mind a kettőnek nyelve van. Te hanyatt fekszel az ágyon és „valaki” nyal. Aki nyal (és persze nem látod, csak érzed) lehet egy nő, lehet egy férfi, de akár egy beidomított kutya is. Sőt, állítom, ezt a műveletet a kutyák sokkal jobban el tudják végezni. – Vitapartnerem feje vörös lett, mint a rák, és azt mondta, nem vagyok normális. Öt percbe telt, mire újra kibékültünk.

Nézd, én se megbántani, se cukkolni nem akartalak, de tényleg nem értem mi a különbség a felsorolt nyelvek között. – Hát az, hogy tudom, kinek a nyelve.  – Most már értem – vallottam be – tehát nem az számít, hogy mit csinálnak, hanem, hogy ki csinálja. – Igen, miért? Ez nálatok nem így van? – Hát nem egészen. Én egy női vaginával közösülök (már, amikor még szokásom volt 😀 ) és ha az érzelmi részektől elhatárolódok, ami nem alapvető követelmény, akkor tök mindegy hogy ki a vagina tulajdonosa, csak ne férfi legyen, de ugye ez biológiai lehetetlenség.

Még vagy fél órát elvesződtünk egymással, de nem jutottunk zöld ágra. Én nem tudtam magyarázatot találni arra, hogy heteroszexuális férfiak miért találják izgatónak a leszbikus jeleneteket. Miközben a heteroszexuális nők kifejezetten undorodnak a meleg férfiak szexualitásától. Ennél a megállapításnál néhány percig megakadtunk, míg elő nem jöttem a helyszínen kitalált elméletemmel: Talán a behatolásban van elásva a kutya. – Hogy-hogy? – Érdeklődött vitatársam. Nézd a „behatolás” azt jelenti, hogy egy másik személy bejut a te tulajdon testedbe. Egy időre a szuverénitásodból elvesztesz egy darabot. Két leszbikus nő esetében ez nem fordulhat elő, mert nincs ”behatolás”. Ami lehetséges, de nem feltétel, az egy élettelen tárggyal imitálni a behatolást, de ez nem az „igazi”, mert nem jelenti azt, hogy a szuverénitásból átengedsz egy darabot egy másik élő személynek. Két meleg férfi esetében a behatolás viszont pont olyan szuverénitás feladást jelent, mint heteroszexuális kapcsolatnál. Partnerem rázta a fejét, de jobb ötlettel nem tudott előállni. Egyszer majd talán egy másik „nő” felvilágosít. – Szóval fel van dobva a labda.

________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
         

(2770) Hogyan halunk meg?

Tibor bá’ online

 

Hol vannak már azok a boldog régi napok, amikor a média azt se tudta, hogy javában dúl a globális felmelegedés. Napjainkban a magyar média egymás után írja a jelentéseket a globális felmelegedés következményeivel kapcsolatban. Így aztán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem az atombomba fog végezni velünk, nem járványok, nem vérszomjas bandák, hanem az éhínség. Egész egyszerűen sikerült elérni azt, hogy ne teremjen elég élelmiszer az emberiség életben tartásához.

Nemzetközi szakvélemények szerint a hagyományosan gabonát exportáló országokban a várható terméscsökkenést követően leállítják az exportot, hogy a hazai igényeket ki tudják elégíteni. Kérdés, mi fog történni azokban az országokban, ahol eddig importból etették a lakosságot? Mi fog történni akkor, ha a magyarországi termésből exportra már nem futja? O1G le fogja állítani a gabonaexportot? Nehéz elhinni, miután a adós családok kilakoltatását nem állította le. És ha mégis leállítja, akkor bevezeti a jegyrendszert? A szomszédos Ausztriában nem fog elég kenyérgabona teremni. Az osztrákok mit fognak csinálni? Kitör a nemzetközi kenyérharc?

Nem csak kenyérből él az ember! Mi lesz az import zöldségekkel és az import gyümölcsökkel? Minden élelmiszer sokkal drágább lesz. Mi lesz azokkal, akiknek először fogy el a pénze? Zokszó nélkül éhen halnak? Nyilván nem! Majd ellopják attól, akinek még van? A felfordulásban a rendvédelmi szervek rendet tudnak majd tartani? Végül, ki tudja a válaszokat?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2769) A legfrissebb ijesztgetés

Tibor bá’ online

 

Február 28-án, ami a meteorológiai tél utolsó napja, de azért még mindig tél, Magyarországon rekord meleg volt 23,5 °C értékben. Ezzel egy időben nyilvánosságra hozták, hogy 1750-hez viszonyítva 2026-ra a Föld hőmérséklete 18 °C-al lesz melegebb (pillanatnyilag csak 1,8 °C-nál tartunk) Tehát, 7 év alatt 16,2 °C-al fog megnövekedni. Téboly.

OK. De mi ennek az oka, és miért most jöttek rá nagy hirtelen? A helyzet az, hogy kiderült 1200 ppme esetén a tengerek felett keletkező gomolyfelhők (stratocumulus) el fognak tűnni. [Hadd szúrjam közbe, hogy „ppme” alatt CO2 ppm ekvivalenst értenek. Vagyis idesorolják az összes üvegházhatású gázt is.] A NOAA szerint jelenleg 410 ppm a CO2 érték, de a ppme már 500. Vagyis, további 700 ppme kellene néhány év alatt. Ezek a gomolyfelhők igen jelentős mértékben verik vissza a bejövő napfényt. Recent study Ha ez megszűnik, a hőmérséklet megugrik. Na jó, de hogy lesz 1200 ppme?

Csak az Arktiszen négy billenő pont várja, hogy elérjük:

1) A jég eltűnése, ami jelenleg az óceán meleg vízével szemben pufferként működik.

2) A jég eltűnésével a jég fényvisszaverő hatása megszűnik, a Napfény itt marad és melegít.

3) Az Artktisz Óceán tengerfenekének üledéke destabilizálódik.

4) A permafroszt felolvad.

A főbűnös a metán. A légkörben 1 ppm = 7,81 Gt CO2. Vagyis a hiányzó 700 ppm = 5467 Gt CO2, ami egyenértékű 42 Gt metánnal. Miközben Natalia Shakhova figyelmeztetése szerint 50 Gt metán kész bármely percben felszabadulni. Mindössze ezt kell megvárni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2768) 141,5 mm

Tibor bá’ online

 

~at537

Ha már úgyis megdöglünk, akkor néha foglalkozzunk mással! 😀

Valószínűleg kitaláltad, 141,5 mm a kaukázusi férfiak átlagos hímtag mérete. Miért álltam elő ezzel a témával? Azért, mert most először történt, hogy a felmérést (1660 aktívan szexelő fő) nem bemondásos alapon végezték, hanem egyszerűen megmérték, természetesen merev állapotban. Ezt, az alig több mint 14 centis átlagot, készpénznek lehet venni.

Miért végezték a felmérés, és miért haraptam rá én is? Először is azért, mert közvetett úton így lehet információhoz jutni a vagina méretét illetően (állítják a kutatok), aminek a mérése sokkal bonyolultabb lenne.

Ezen kívül ez a valós érték elősegítheti a szexuális játékokhoz használt segédeszközök pontos méretezését, és ezen keresztül a hatékonyságuk növelését.

Ennél is sokkal fontosabb (és ezért csatlakoztam a publikáláshoz), hogy az Interneten hozzáférhető szex látványosságok elterjedésével a férfiak jelentős százalékának olyan érzete támad, hogy pénisze némileg alul méretezett, ami súlyosan kihat az önbizalmára. Tessék tehát tudomásul venni, a férfiak 83 százalékának a pénisze, merev állapotban, 16 cm alatt van. Meg tetszettek nyugodni?

Mivel normál körülmények között a férfiak általában egész életük alatt mindössze egyetlen egy péniszt látnak merev állapotban, véleményükkel nem sokra megyünk. Viszont hölgyeim, a ti hozzászólásaitok számunkra igen értékesek lehetnek. Tehát dalra fel!

PS: Ha valaki előáll azzal, hogy a vén kecske nyalja a sót, azt kitiltom. 😀 Úgy mellesleg, pszichológusok véleménye szerint minél kisebb egy férfi pénisze annál nagyobb kocsival jár. Én a legkisebb Hondával járok. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2767) Prezerválás

Tibor bá’ online

 

Azt mindenki tudja, hogy az élelmiszerek romlandóak, ami ellen tartósítással védekezünk. Ezzel kapcsolatban nem akarok felsorolni ezer és egy receptet, hanem egy átfogó képet akarok festeni, hogy azt megértve, mindenki rá tudjon állni a logikus gondolkozásra a témát illetően.

Először vizsgáljuk mik a feltételei a romlásnak, mert azok megszüntetésével sikeres lehet a tartósítás. A megromláshoz szükség van:

  1. a levegőből származó, megfelelő mikroorganizmusra
  2. a megfelelő hőfokra
  3. kellő mennyiségű víz jelenlétére
  4. a mikroorganizmus szaporodását gátló anyag hiányára.

Ha az 4 feltétel közül bármelyik hiányzik, a tartósítás megtörtént. Vegyük őket sorra:

1)   A megfelelő mikroorganizmust ki tudjuk küszöbölni légmentes lezárással. Például, az alaposan átsütött húst beágyazzuk sertészsírba, akkor nem romlik el, mert nem fér hozzá levegő. Légmentesítésre lehet használni parafint is például tojásoknál. De tojást lehet tartósítani vízüvegbe ágyazással is. Hónapokra eláll, persze nem örökké. A befőttes üvegeket csavaros tetővel, vagy (régebben) nedves cellofánpapírra fedték le, elzárva így a levegő hozzáférést. Természetesen előtte a befőttben lévő anyagot csirátlanítani kell. Hogyan?

2)   A kedvező hőfok helyett „kedvezőtlent” kell alkalmazni. A legtöbb mikroorganizmus a forralást (100 °C) nem bírja ki, tehát elpusztul. De meggátoljuk a szaporodását (nem öljük meg!) -18°C hőfokon és az alatt is. Ezt hívják mély fagyasztásnak. Persze ehhez energia kell, de az más kérdés.

3)   A rothadáshoz víz is kell. A víztől való megszabadulást aszalásnak nevezik. A kellően kiszárított gyümölcs (lásd  mazsola, füge) nem rohad el, de más se, csak nem szokásos. Az észak amerikai indiánok például a nyáron elejtett bölény húsából vékony csíkokat vágtak és ezeket kiszárították, majd tárolták és télen megfőzték. Ide tartozik, ha egy keverékben a cukortartalom 70 %, vagy ez fölött van, semmi nem tud benne szaporodni. Tehát cukorral ki lehet keverni gyümölcsöket, gyümölcsleveket úgy, hogy 70 % legyen a cukor tartalom. Más kezelést nem igényel. Ilyen koncentráció mellett nincs szabad víz mikrobák részére.

4)   A szaporodást sok minden akadályozza, és ezt használjuk ki a legtöbb esetben. Ilyen például a füstölés, különböző konzerv sók, sőt a közönséges konyhasó is. Sajnos, ami káros a mikrobákra nézve, az káros az emberre nézve is. Se a füst (kátrány) se a sók nem igazán egészségesek, de hát valamit valamiért. Természetes antibakteriális anyag a tejsav, és még egészséges is. Ez tartósítja a joghurtokat, kovászos uborkát, savanyú káposztát. A hatása nem végtelen, de kellő ideig kitart.

Sajnos az élelmiszerek nem csak megromlanak, hanem meg is eszik, különböző lények. Egérről mindenki hallott már. A védekezés ellene igen egyszerű: macska, csapda, ragacs, fémtartály alkalmazása. Ennél cselesebbek a különböző molylepkék és kukacaik, meg a zsizsik. A legtöbb liszt, és lisztfélék (dara, morzsa, pelyhek, müzlik, stb.) szárazbab, sárgaborsó fertőzve kerülnek be a konyhánkba. Megfelelő hőfok és idő után kikelnek, és a kamra teli lesz molylepkével, a szárazbabot kilyukasztja a zsizsik, és így tovább. Ha ezeket tárolni akarjuk, nem elég jól szigetelten elzárni, mert a peték már eleve bennük vannak. A megoldás, ha a kilós lisztes zacskókat télen legalább 24 órára rátesszük a forró radiátorra, cserépkályha, kemence tetejére, hogy az anyag átforrósodjon, megölve így a petéket. Ezt követve már el lehet tartani hosszú évekre zárt tartályban.

A téma természetesen nincs kimerítve, de a hozzászólásokkal ezt a hiányt pótolni tudjuk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________