Tibor bá’ online

Fogalmatok nincs, nap mint nap milyen sokan küldenek nekem E-mailt, amikben felvázolnak egy jó ötletet posztgyártás céljából. Mindenkinek megköszönöm, és van, akinek az ötletét átveszem, de ha nem veszem át, akkor is komolyan veszem, elvégre több szem többet lát.

Így esett meg, hogy valaki felhívta a figyelmem Balogh Bélára, jobban mondva a Végső valóság című „izgalmas” könyvére. A végső valóság természetesen valóban izgalmas, de mi lenne az. A szoba másik sarkában ülő titkárnőmnek átszóltam, hogy mit tudunk Balogh Béláról, na meg a könyvéről? A titkárnőm éppen nem ült e helyén, mert délelőtt ő látja el a szakácsnő feladatát, de azért konyhából felkiabált (fél, hogy másik titkárnő után nézek) „néhány éve megvetted a könyvét.” Nahát, és el is olvastam? – Sőt írtál is neki egy felháborodott levelet. – Elő tudnád kaparni a levelemet? – Elő, de akkor nem ebédelsz. – Akkor ebéd után légy szíves!

Mire felébredtem az ebéd utáni szunyókálásból, már az asztalomon volt a Végső megoldás, benne a levelem másolatával. Mivel mosogatógép beindítása után rendszerint visszakapom a titkárnőmet, rögvest megkérdeztem, mire emlékszik? – Őrjöngtél, hogy lehet egyetlen egy ember önmaga ennyire hülye, miközben kapkodják a könyveit. – Szakmai féltékenység, állapítottam meg, de azért nézzünk bele a múltba! Lépjen elő Balogh Béla! (V. v. 74. oldal): Ha „digitálisan” gondolkodnánk, szinte azonnal feltűnne, hogy majdnem minden bizonyíték „egyesekre”, tehát „információra” épül, miközben jelentéktelennek, vagy elhanyagolható jelentőséggel bírónak tekintjük mindazt, amit nem lehet lemérni. Ilyen módon a „nullát”, az „információhiányt” – tehát gyakorlatilag a rendelkezésünkre álló teljes információmennyiségek mintegy felét – szinte válogatás nélkül kiseperjük a szemétbe….. A legfontosabb „információhiány”, vagy „nulla” információ az, hogy képtelenek vagyunk megmérni a gondolatot. Természetesen ugyanez a helyzet az érzéseink esetében is. Gyakorlatilag semmi anyagi bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre, ami érzéseink létét bizonyítaná.

Ehhez a gondolatsorozathoz golyóstollal hozzátettem a magamét egyetlen szó formájában: ZAGYVASÁG! Feltételezésem szerint a faszi a kettesalapú számrendszerre gondol, ahol csak egyes van és nulla. Ezen belül pedig (szerinte) az egyes hordoz információt, a nulla nem. Hogy micsoda elmék léteznek! Az informatikában használt bináris rendszerben lehetne x és y, o és O, ti és tá, vagy bármi. Információt az egyik és másik jel szekvenciái hordoznak. A ti-tá = a vagy 2, a ti-ti-ti –tá = b vagy 8. Maga a ti pontosan annyi információt hordoz, mint a tá, vagyis semmit.

Térjünk át a gondolat, és az érzések megmérésére! A gondolatot, és az érzéseket természetesen nem lehet megmérni, ugyanúgy ahogy a gőzmozdonyt se lehet megmérni. De meg lehet mérni a gőzmozdony teljesítményét, vagy a kazánház hőfokát, esetleg a termelt gőz nyomását. A gondolat és az érzések tulajdonságait pedig meglehet mérni, legfeljebb nem centivel vagy grammal. De mi ez a sok zöldség. Nézzük meg a kiadó ajánlását!

A végső valóság talán az első olyan könyv, ami áthidalja a materialista, az idealista, és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot.

Hű az anyád! Nehéz elképzelni olyan halmazt, amiben benne van a materialista és az idealista.  Egy materialista lehet idealista, és egy idealista lehet materialista. Egymást nem zárják ki. Mit kell közöttük áthidalni. A materialista és az ezoterikus áthidalását meg lehet kísérelni, amire én magam is befizetnék, mert ennél keményebb fát nehezen lehet találni baltával való beleverés céljából. De persze nyomják a szöveget tovább:

Tudományos eredményeink, képességeink és élményeink felülvizsgálata után tarthatatlanná válik az elképzelés, miszerint gondolatainkat az agy hozza létre, és tarthatatlanná válnak az evolúció kezdeteiről alkotott feltételezések is.

Barátom, ez nem semmi. Tehát a tudomány szerint a gondolataink nem az agyban keletkeznek. Ugyanis ez konkrét csúsztatás. Az agykutatók evidenciának veszik, hogy az agyunkkal gondolkodunk, amit az egyszerű emberek se tagadnak. Mi mással gondolkodnánk, a vesénkkel? És ugyan már, miért tarthatatlanok az evolúció kezdetével kapcsolatos feltételezések. Mondjanak jobbat. Különben egy feltételezés az feltételezés és nem tény. De most jön a java:

A halál utáni, valamint a születés előtti élet lehetősége már nem hit kérdése, hanem fizikai törvényszerűség.

Mi a fene? Szóval nem hit kérdése, akkor mi? – De erre a kérdésre nem kaptam választ, mert Balogh Bélának írt feltűnően udvarias levelemre sose kaptam választ. – Szóval kedves figyelemfelkeltő! Tudok a pasiról, átrágtam magam a hülyeségein. Akinek van hozzá kedve, védje meg előttem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________