Tibor bá’ online
1945-ben megözvegyült apámnak nem volt párválasztási gondja, mert korosztályában jelentős férfihiány mutatkozott. Alaposan körülnézett, és a környék legmódosabb egyedül maradt asszonyát vette el feleségül (akinek évekkel később megjött a férje 😀 ), aki történetesen komoly polgári nevelést is kapott (német, francia nyelvtudással, és művészi szinten űzött zongorajátékkal) és nem voltak saját gyerekei.
A hölgy kifogástalan nevelő anyának bizonyult, mindent megtett, amit a férje és a társadalom elvárt tőle. Hogy „idegen” gyerekeket nem szeretett, az benne volt a kalapban, különben se volt túl látványos, ráadásul ezt is megpróbálta, csak hát senki se tudja megerőszakolni magát. Minden estre mire 14 lettem elhatározta, hogy szexuális oktatásban részesít, mert akkoriban ez volt a leginkább elhanyagolt terület a gyereknevelésben, és ugye ő felvilágosodott is volt, és mellesleg ő is úgy ment férjhez, hogy fogalma se volt, mi fog történni a nászéjszakán.
Az időtáj 1947 volt, és akkoriban a rádió (mert, hogy TV nem létezett) állandóan az 1928-ban bemutatott Ravel boleróját, na meg az Andrews Sisters-et adta. Az egyetlen melódia folyamatos (de egyre hevesebb) ismétlését jelentő Boleró bemutatási ideje és nevelő anyám ifjúkora egybeesett, ami alkalmat adott neki arra, hogy beszéljen róla. Visszaemlékezései szerint a harmincas évek elején egy kiránduló hajón, amely a francia tengerpartról indulva Kairóba tartott, valamint vissza, fehér frakkba öltözött zenekar minden este a Bolerót játszotta, olyan meggyőző erővel, hogy visszaérkezéskor a hajon utazó minden második nő várandóssá vált. Magyarul simán teherbe esett. Valami lehetett a dologban, mert a bemutatón a nők felállva kiabálták, hogy Ravel egy őrült. Amire Ravel csak annyit mondott, hogy ezek megértették a zenét. Az utolsó akkord maga az orgazmus.
Én, a kioktatott, kellően elcsodálkoztam, és megkérdeztem, mennyi ideig tarthatott az út. Kábé egy hétig, talán 10 napig, kaptam meg a választ. De hát, válaszoltam, a megtermékenyített petesejt után két hét kell, hogy a menstruáció elmaradjon. Megérkezéskor ezek a nők honnan tudták, hogy terhesek? Tettem fel a kérdést, nem túl szerencsésen, mert több felvilágosítás az életben nem kaptam tőle.
Ha pedig valaki kíváncsi a megtermékenyítő boleróra, akkor íme:
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Imádom ezeket a visszaemlékezéseket. Nekünk nem lesznek ilyenek.
Szia Tibor ‘Bá.
Nekem is nagyon tetszik az írás.
Egy mellékszálra rákérdeznék. Mi volt a jogi helyzet amikor valaki sok évvel a II. VH után hazatért, és közben otthon már halottá volt nyilvánítva. Feleség közben újra férjhez ment. Ha esetleg volt örökség, azt gondolom az örökösök megkapták.
Szóval érdekelne, hogy általában hogyan volt. Illetve Nálatok konkrétan (ha publikus)
Köszönöm.
2 – BAB:
A Ptk. szerit 5 év eltűnés után az eltűnt halottnak számít. Kivéve, ha az eltűnés körülményei ismertek, akkor 2 év. Ilyen például hajótörés, háború, stb. Nevelőanyám kivárta a 2 évet az esküvővel, persze akkor már nálunk lakott két éve. Aztán megjött a férj. A kialakult szokás szerint nem csináltak semmit vissza. Tudomásul vették az új helyzetet. A mi esetünkben a nevelőanyám a (volt) közös vagyon felét tisztességből átadta a régi férjnek, aki utána gyakran látogatta a (volt) anyósát és apósát, amit anyám nagyon zokon vett. De ez ugye egyéni eljárás volt. – Azt hozzá kell tennem, hogy a magyar nők ige karakánok voltak. Hosszú évekig vártak, volt, aki élete végéig. Persze akkor még volt tisztesség a társadalomban, nem csak a pénz után futkosás.