Aztán átrobogott rajtunk a Vörös Hadsereg, Rákosinak volt egy Fordulat éve, és elkezdődött a szocializmus építése. A félfeudális mezőgazdaságból félszocialista lett, és persze a filmipar se halt el, legfeljebb egy kicsit átalakult. Ennek lett szüleménye az 1955-ben elkészült „Körhinta”. Mi más lehetett volna a témája, mint a szocialista paraszti élet mindennapjai. Nézzük a film tartalmát!

Pataki István azt tervezi, hogy kilép a biztos megélhetést jelentő termelőszövetkezetből, lányát, Marit (Törőcsik Mari) pedig Farkas Sándor egyéni gazdához akarja feleségül adni, hogy egyesíthessék földjeiket. A lány azonban Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akivel a szövetkezetben ismerkedett össze, ezért szembeszáll apja akaratával. Egy lakodalmi mulatság során Bíró és az indulatain uralkodni nem képes Farkas nyílt összetűzésbe keveredik, miután Mari és Máté önfeledten táncolnak egymással. Amikor Mari kijelenti apja előtt, hogy Mátét szereti, és nem hajlandó feleségül menni Farkashoz, Pataki baltával támad rá, mire a lány elmenekül otthonról. Összetalálkozik Mátéval, aki hazaviszi és közli az apával, hogy el akarja venni a lányát. Pataki – Farkas Sándorral együtt – beletörődik a dologba, nem harcol tovább a lánya elhatározása ellen.(Wikipédia).

Az igazi a szocialista történethez egy tipikus parasztlányt és tipikus parasztfiút kellett találni. Ez meg is történt Soós Imre és Törőcsik Mari személyében. A film technikai része tökéletes volt, a szereplők kiválasztása szintén. Ráadásul a téma Nyugaton újszerű volt, nem csoda, hogy az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. A franciák különben is állandóan kelet felé kacsingattak, hogy bosszantsák az amerikaiakat.

A film után Törőcsik Mari szocialista karrierje beindult. Normál körülmények között egy színész azonosul a szereppel, „eljátssza” azt. Törőcsik Mari esetében a dolog megfordult. Ha a szerep szerint a nép búbánatos asszonyára volt szükség, aki agyon fanyalogta az életét, akkor előszedték Törőcsiket. Nem volt egy nagy lumen, de hibátlanul hozta saját magát. Hogy ezért miért jár egy élet alatt három Kossuth-díj, azt meg nem tudom érteni. Sikerének az lehet a titka, hogy soha senkinek nem állt az útjában, senki se volt rá féltékeny. Egyik politikai irányzathoz se tartozott, hibátlanul képviselte a nép egyszerű asszonyát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________