Ez azért gondolatokat indít be nálam, és fel is sorolom őket. Azonos munkáért, azonos fizetés jelmondattal nem lehet nem egyet érteni, de valóban azonos? Emlékszem, hogy a körúti „Kátai” vasedényben egy tábla lógott a falon azzal a felirattal, hogy a női eladók csak 20 kg-ot emelhetnek, a férfiak pedig 50-et. Mostanában vettem egy műanyag ajtót tokkal együtt, amikor kértem a női eladót, hogy vegyen le nekem egyet, akkor otthagyott és küldött maga helyett egy férfit. Aztán eszembe jutottak a kínai bányák, ahol évente 200 férfi hal meg és nulla nő, a kemény körülmények miatt. Aztán szó volt arról, hogy a politikában kevés a nő, egyes skandináv országokban kvóta van, hány nőnek kell lenni. Nekem meg az a véleményem, hogy úgy kellene válogatni ki mire, milyen mértékben alkalmas, függetlenül attól, hogy nő-e vagy férfi.

A családon belüli erőszaknál majd minden esetben a feleség az áldozat. Tessék ragaszkodni az eljegyzéshez, és csak akkor házasodni, ha kiderült, hogy a férfi erre alkalmas. És ha tévedtünk, akkor tessék azonnal elválni. Ne pedig abban bízni, hogy majd megváltozik. Nem fog. Nem azt mondom, hogy elfogadható, ha egy férfi erőszakos és durva, de ki lehet küszöbölni. Nőnappal se nem megy, se nem pótolható.

Ja, és miért nincs férfi nap? Rólunk nem kell megemlékezni? Az ATV vitában az egyik hölgy azt mondta, hogy az apáknak is kell nevelni a gyereket, nem csak az édesanyáknak (mert, hogy a férfiakat is az anyák nevelik). Szóval az apáknak és az édesanyáknak. Ezek szerint a női jogokért harcolóknak véletlenül se jut eszükbe, hogy az apa is lehet édes.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________