Tibor bá’ online

Aki olvasta a 2004 könyvnapjára megjelent „Van-e jövőnk?” című könyvemet, az emlékezhet rá, hogy kilenc olyan reális veszélyt sorakoztattam fel, amelyek bármelyike bekövetkezhet, és az emberiség kipusztulásával járhat, de minimum a kőkorszaki viszonyok megismétlődésével egy maroknyi túlélő részére. Azt állítottam hogy, a jó szerencse folytán, vagy még nem ismert technológiai létrehozásával ezen veszélyek egyikét-másikát elkerülheti az emberiség, esetleg nem lesz elég idő, hogy sor kerüljön rá.  Egy azonban egészen biztos be fog következni, egy a kilenc közül semmi körülmények között nem kerülhető el, mindössze idő kérdése. Ez az, ami a fenntarthatóság átlépéséből következik, ami kb. 200 évvel ezelőtt kezdődött.

De ha jól belegondolunk, tulajdonképpen ez se egészen igaz, mert a fenntarthatóságot kb. 12.000 éve léptük át, amikor a gyűjtögetésről áttértünk a mezőgazdaságra. Az ember akkor kezdte el megváltoztatni a bioszféra egyensúlyát. Igaz, ha Mezopotámia szinten maradunk, akkor kellett volna 40 vagy 50 ezer év a katasztrófáig. Nem maradtunk ott. Az események lépésről-lépésre gyorsultak, főleg az utóbbi 200, majd 50 évben.

Ha most egy varázsütésre az egész emberiség megfogadná azokat a tanácsokat, amiket az ökológiai katasztrófától rettegők hirdetnek (és mint tudjuk, eszük ágában sincs megfogadni), akkor se történne más, mint a közeli kipusztulásunkat kitolnánk 10-12 generációra. Tudomásul kell vennünk, hogy a 7,2 milliárd ember puszta léte sem tartható fenn. Ez a szcenárió mindenképpen bekövetkezik.

Azonban az utóbbi 1-2 év, de főleg 1-2 hónap eseményei számomra azt mutatják, hogy az emberiséggel mégsem a biztosan bekövetkező ökológiai válság fog végezni, hanem egy atomháború. A jelek nagyon afelé mutatnak, hogy az ember nem bír tovább magával, és mindenképpen be akarja vetni ezt a 70 éve létező, de egy apró kipróbáláson kívül még nem használt fegyvert. Az utóbbi időben egyre többfelé lehet olvasni elemzéseket, taktikai megfontolásokat, lehetséges megoldásokat, amelyek mindegyikében úgy emlegetik az atomcsapást, mint reális lehetőséget. Sőt olyan hangok is hallatszanak, akik állítják, hogy egy nukleáris világháborút túl lehet élni. Pláne egy kisebb, lokális csetepatét. Ezen kinyilatkozások szerzői egyszerűen nem ismerik az emberi természetet. El lehet azt képzelni, hogy a totális vereség előtt, végső kétségbeesésükben nem vetik be a teljes, rendelkezésre álló arzenált? Nyugodt szívvel jelentem ki, hogy az első nukleáris robbanás minimum 15.000 további robbanás fog követni, amit az emberiség nem élhet túl.   

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________