_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________
A feljegyzések szerint szívinfarktus már száz évekkel ezelőtt is volt, de az előfordulásának növekedése valamikor a múlt század elején indult be (jelenleg a halálesetek fele szív-érrendszeri okokra vezethető vissza), és megállíthatatlanul növekedett. A múlt század negyvenes éveire már riasztó méreteket öltött [az okokkal kapcsolatban van saját elméletem, amire majd kitérek]. A betegség hátterének a kiderítésére 1948-ban beindították a Framingham Heart Stdy-t 5200 résztvevővel, amit újabb és újabb kibővítések, ismétlések követtek, és mind a mai napig tartanak. Ez egy monstre kutatás, amelynek eredményei előtt évtizedeken át mindenki meghajolt.
És akkor most szúrjuk közbe, hogy a kutatások kiértékelése statisztikán alapszik, de a legtöbb kutatónak nincs statisztikai képesítése. Ezzel kapcsolatban már többször elsütöttem a következő anekdotát: A bolhának 3 pár izmos lába van, amelyek közül az utolsó kettő használja ugrásra. Egy tudós fogott egy bolhát és csipesszel kitépte az egyik elő lábát, majd rákiáltott, hogy „ugorj!” és a bolha elugrott. A tudós megfogta és kitépte a másik lábát is, ami után a bolha megint elugrott. Ekkor a tudós kitépte az egyik középső lábát, majd a másikat, az eredmény ugyanaz volt. Végül a tudós kitépte a bolha egyik hátsó lábát majd rákiáltott: ugorj, és a bolha elugrott. Erre a tudós egy csipesszel kitépte a bolha utolsó lábát is, majd a rákiáltás után egy helyben maradt. A következő lépés a kísérlet írásbeli összefoglalása volt, ami szerint, ha egy bolha összes lábát kitépik, a bolha megsüketül. Ebből a tanulság az – és ezért született meg az anekdota – hogy az adatok következtetésénél nagyon körültekintően kell eljárni.
Vissza a Framingham Heart Study-hoz! A szívnek is szüksége van tápanyagra, amit a szívet körülölelő koszorúerek biztosítják. Mivel a boncolások eredményei azt mutatták, hogy az infarktusban elhunytaknál az ok a szív koszorúereinek az eldugulása volt, az eldugulás anyagának, vagyis a plakknak összetétele főleg koleszterin, a gyanú a koleszterinre terelődött. Néhány év és „kiderült” hogy a vérben lévő koleszterin minden bajok okozója. Le vele!
Mi ez a koleszterin? Legegyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy zsírmolekulák apró összekapcsolódása, amiből aztán sűrűségét tekintve több fajta is van. De ami nagyon fontos, hogy a sejteknek létfontosságú alkotó elemei. Ebből adódik, hogy ha az élelemmel nem veszünk magunkhoz, akkor a máj előállítja. Valamint, hiába vigyázunk arra, hogy ne együnk koleszterint tartalmazó ételeket (általában belsőségek, tojás sárgája) akkor is lesz a vérünkben. A gyógyszergyárak ló halálban kezdték keresni a lehetőségét, hogy gyógyszerrel legyen csökkenthető a szérum koleszterin szintje, mert egyre több „bizonyíték” és egyre hangosabb propaganda látott napvilágot a koleszterin ellen. Az 1990-es évekre Magyarországra is berobbant a koleszterinőrület. Népszerűsítő könyvekben például dr. Antalóczy kardiológus így írt: „Zsírban dús, főleg koleszterinben gazadag étrenddel kísérleti állatban érelmeszesedést idézhet elő……Tudjuk, hogy a vér koleszterin-szintjének emelkedésével párhuzamosan emelkedik a koszorúér-betegség valószínűsége.” Ezzel párhuzamosan üldözőbe vették a telített zsírsavakat (állati zsiradékok) és arra késztették a társadalmat, hogy sertészsírról térjenek át az étkezési olajokra és a margarinra, mert ott telítetlen zsírsavak vannak.
(Közben a gyógyszergyárak megtalálták a csoda formulát, megjelentek a piacon a sztatinok, amelyek a májra hatva valóban csökkentették a szérum koleszterin-szintjét. Egy havi sztatin 3000 forint körül van.
Voltak ugyan gyér hangok, hogy a szérum koleszterin szintje és a CVD (koszorúér szűkület) között nincs összefüggés, sőt idős korban a magasabb koleszterin színt határozottan javítja a CVD túlélési esélyt, de ezeket figyelmen kívül hagyták. Ugyanis a sztatint szedők körében statisztikailag kimutatható volt a gyógyszer védőhatása. Az csak később derült ki (már aki részére kiderült), hogy a sztatinok valóban védenek, de egy egészen más mechanizmusról lehet szó, nem az LDL (rossz koleszterin) csökkentése miatt.
Persze megjelentek szkeptikus hangok egy másik érdekcsoport oldaláról, akik állították, hogy annyi tojást ehetsz, amennyi beléd fér, nem fogsz tőle infarktust kapni, de a tojás lobbi sokkal gyengébbnek mutatkozott, mint a Big Pharma. Az évi sok tíz milliárd dollárt hozó sztatin eladás igen erős motivációnak mutatkozott. A koleszterinüldözés folytatódott, és teljes mértékben elfogadottá vált, bár itt-ott jelentek meg hangok kutatók és kardiológusok részéről, akik nem látták bizonyítottnak a koleszterin és az infarktus között húzódó kapcsolatot, de ezeket az orvosok nagy többsége elnyomta. Senki se mert szembehelyezkedni a fősodorral, mert az egzisztenciája függőt tőle.
Az internet viszont megtette a magáét. Szép lassan egymásra találtak az elmélet ellenzői, és lassan mindenki számára kiderülhetett a valóság. Nem a koleszterin okozza az infarktust, hanem az érfal gyulladása. A koleszterin csak azt követve rakódik le, hogy a gyulladás befészkelte magát. Össze-vissza annyi történt, hogy a magasabb szérum koleszterinből a gyulladás helyszínére gyorsabban állt elő a lerakódás, ami statisztikailag megtévesztő volt.
Most persze nekem lehet szegezni a kérdést, miből veszem, hogy téves a Framingham Heart Stdy eredménye, és azoknak van igazuk, akik a másik oldalon állnak? Nos a napokban kaptam egy hírlevelet a Mayo klinikától, amit 5 kardiológus írt alá. Aki nem tudná a Mayo klinika Amerikában egy fogalom, nem egy uli-buli kis kórházacska. A hírlevél egyértelműen ismerteti, hogy a magas koleszterin színt nem oka az infarktusnak.
Vissza tehát a hagyományos sertészsírhoz a különböző (és haszontalan) étolajok helyett! Vissza a vajhoz a káros „szívbarát” margarinok helyett.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
________________________________________________