Eric Margolis írása – Tibor bá’ fordításában

Az amerikaiaknak nagy része nem érti az oroszokat, Vlagyimir Putyint meg pláne, mert nem ismerik sem az orosz történelmet, sem pedig az orosz geopolitikát.

1991-ben az USSR összeomlása után, amikor is az oroszok elveszítették területük egy harmadát, népességüknek pedig a felért, azt írtam, hogy „a szovjet unió fel fog támadni.”

Oroszország hasonló tragédián mát átment 1918-ban, miután vereséget szenvedett a Német-Osztrák-Bulgár-Török erőktől, plusz saját belső forradalmától. Az új, bolsevik rezsimet vezető Lenin kénytelen volt engedni a német nyomásnak (Brest-Litovszki Békeszerződés) és át kellett adnia a Baltikumot, valamint Ukrajnát.

Amint Sztálinnak sikerült konszolidálni a hatalmát, nekilátott visszafordítani a helyzetet. Visszafoglalta a Baltikumot, Ukrajnát, Kaukázus déli részét és Nagy Románia egy részét, és Lengyelország felét orosz ellenőrzés alá vonta. Több millió emberélet árán Sztálinnak sikerült visszaállítani az 1914 előtti határokat.

Az 1930-as években Adolf Hitler a hasonlóan felrúgta a könyörtelen versailles-i békeszerződést, ami sok millió német ajkút zárt be ellenséges szomszédos területekre, megfosztva Németországot a történelmileg hozzá tartozó keleti tartományoktól. Hitler azt állította, hogy az oroszok megtámadásának indítéka a stratégiailag fontos termőföld megszerzése, hogy etetni tudja a németeket. Ugyanis a központi hatalmak – név szerint Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia képtelen volt annyi élelmiszert előállítani, amennyire a növekvő népesség miatt szükségük lett volna. Ezért az élelmiszer importra szorultak.

Tény, hogy a központi hatalmak vereségének egyik fő oka a civil lakosság tömeges éhezése volt, amit az angol tengeri blokád okozott a gabona import megakadályozásával, ami a nemzetközi jog szerint emberiség elleni bűntett. Hitler azt mondta kénytelen volt megkaparintani Ukrajna mezőgazdasági területeit nemzetbiztonsági okokból kifolyólag. Ez utóbbi hivatkozást manapság Amerika hangoztatja nyersolajjal kapcsolatban. Hitler ragaszkodott az élelmiszer függetlenséghez.

Németország 1938-ban hajtotta végre az Anschluss-t (egyesülés Ausztriával), amit hamarosan követett a Csehszlovákiához tartozó, de német ajkú többséggel bíró Szudéta vidék elfoglalása.

Napjainkban egy másik Anschluss-t láthatunk, vagyis az ukrán fennhatóság alatt álló Krím-félsziget újraegyesítését Oroszországgal.

A Krím-félszigetet 1954-ben, egy részeg vacsora után Nyikita Szergejevics Hruscsov választotta le az Orosz Köztársaságról, és adta át olcsó gesztusként az Ukrán Szovjet Köztársaságnak. Eredetileg Hruscsov ukrán kommunista volt, aki részt vett 6-7 millió ukrán paraszt Sztálin által végrehajtott legyilkolásában.

Amit most látunk, az Vlagyimir Putyin elnök első lépése a korábbi Szovjet Unió lassú, és türelmes visszaállítására. Erre a lépésre azt követve került sor, hogy Washington puccsot fabrikált Ukrajna korrupt, de törvényesen megválasztott elnöke, Viktor Janukovics ellen.

Abban a pillanatban, amikor Ukrajna nyugati befolyás alá került, Putyin elkezdte a Krím-félsziget leválasztását Ukrajnáról, hogy Oroszország visszanyerje történelmi uralmát a terület felett, ami nem mindig volt számukra kedvező. Végül is a Krím-fésziget és a Kaukázus volt az a terület, ahol Sztálin parancsára 3 millió muszlimot, főleg tatárokat legyilkoltak.

A nyugati vezetők nem lehetnek meglepve a krími események láttán. Az országoknak manapság is vannak stratégiailag fontos befolyású övezeteik. Mihail Szergejevics Gorbacsov 1991-ben  nem volt hajlandó katonailag megakadályozni a SzU szétesését, és megengedte, hogy a két Németország békésen egyesülhessen. Cserében az idősebb G. Bush beleegyezett, hogy a NATO nemzetek határát nem tolja ki kelet felé, de semmi esetre se közvetlen Oroszország határaihoz. De mivel Washington megítélése szerint Oroszország lezuhant a Harmadik világ szintjére, nem számított tényezőnek, egyszerűen megszegték ezt a szerződést és elkezdték a nyugati befolyás terjesztését keleti irányba: Baltikum, Románia, Bulgária, Koszovó és Albánia, majd Grúzia. Végül a NATO megígérte Ukrajnának a belépést a védelmi szerződésbe. Moszkva ezt úgy látta, hogy teljesen bekerítik.

Az oroszok hagyományos befolyási övezetének súlyos megsértése után egyértelművé vált, hogy Moszkva reagálni fog. Ezen poszt írója, aki hosszú időn át küldött jelentéseket a Szovjet Unióból, az 1990-es évek elején igen komolyan javasolta a NATO-nak, hogy ne nyomuljanak keletre, hagyjanak egy puffer zónát kelet Európában, hogy a nukleáris fegyverekekel rendelkező Oroszországgal békében maradhassanak. Ennek azonban pont az ellenkezője történt.

A nyugati szövetségesek ugyanazt a hibát követték el Ukrajnával, amit az 1930-as években Csehszlovákiával, olyan széles kiterjedésű biztonságot garantáltak, amit képtelenség volt teljesíteni. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy Putyin a Krím-félszigettel kapcsolatban el fogja érni azt, amit akar, és a Nyugat ez ellen az égvilágon semmit se tehet a kölcsönösen előnytelen szankciókon és látványos pufogáson kívül.

A Lengyelországba küldött tizenkét darab F-16 vadászgéppel, és a Fekete-tengerre irányított hadihajókkal Washington csak azt érte el, hogy belebonyolódhat egy olyan háborúba, amint nem nyerhet meg. Különben is, a meglehetősen dörzsölt Putyin tudja, hogy ez csak blöff, a magas lapok az ő kezében vannak. A németek Angela Merkel-je, a legcselesebb nyugati vezető határozottan, de óvatosan reagált, ellentétben a gyerekesen viselkedő US republikánusokkal, akik fejjel rontanak neki a nukleáris fegyverekekel rendelkező Oroszországnak.

Washington fenyegetése a krími referendummal kapcsolatban üresen cseng, ha megfontoljuk az amerikai felügyelet alatt bonyolított, és elcsalt egyiptomi és afganisztáni választásokat.

Végül pedig, alig akad Washingtonban olyan politikus, aki feltenné a kérdést, hogy mi a fene érdekünk fűződik Ukrajnához? Körülbelül annyi, mint az oroszoknak Nebraskához. Ennek ellenére elkövetik azt a hülyeséget, hogy a bankcsődben vergődő Amerika 1 milliárd kölcsönt ad az oroszellenes Kijevnek, felvállalja a háború kockázatát egy számukra totálisan haszontalan területért.

Na persze az amerikai neocon-ok, akik a kijevi puccsban jelentős szerepet vállaltak, meg akarják büntetni az oroszokat, amiért Szíria és a palesztinok mellé álltak.

___________________________________________________________

A szombaton (2014.03.15.) megjelent cikk szerzője Eric S. Margolis, több díjat nyert, független újságíró, akinek cikkeit a New York Times, International Herald Tribune, Los Angeles Times, Times of London, Gulf Times, Khaleey Times, Nation-Pakistan, Hurriyet-Turkey, Sun Times Malaysia és több más napilap rendszeresen közli.  http://ericmargolis.com

___________________________________________________________
___________________________________________________________
________________________________________________