Tibor bá’ vissza a múltba online

1948. március 15.-én volt a száz éves évforduló, és egyben Rákosi Mátyás szalámi taktikájának, és a fordulat évének a beindítása. Ez a kombináció irgalmatlan mértékbe fokozta fel az érzelmeket. Én tizenöt évesen az első középiskolámat végeztem Budapest V. Alkotmány utcában, ahol hatalmas volt a felkészülés. Ünnepség, beszédek, énekelés, szavalókórus, amire heteken át készültünk. Valóban minden nagyon impozáns volt. A Kossuth nyomda az eredeti Nemzeti Dal nyomtatott példányát fakszimile nyomtatták ki és szórták a nép közé. Nekem is volt egy példányom, amit az unokáimnak raktam félre, csak a házzal együtt elégett, és az unokákat ilyesmi nem érdekli. Ezek az unokák nem olyanok, mint azok az unokák voltak. 😀

Az időjárás kedvezett, bágyadtan sütött a nap és nem volt több 10 foknál, de a lelkesedés kipótolta a különbséget. Az utcák, a terek hangosak voltak az ünneplésekkel járó indulóktól. Hiába na, ez mégiscsak a 100 éves évforduló volt, és már 3 éve magunk mögött hagytuk azt a háborút, amire nem lehettünk büszkék, de az „újrakezdés” mindenkit felvillanyozott. Csak kisebb viharfelhők kezdtek gyülekezni az égbolt alján.

„Hivatalosan” a Rákosi féle fordulat éve 1948. május 23-án kezdődött. Ekkortól kezdte Rákosi átvenni a teljes hatalmat. Az embereket a „hatalom” nem érdekelte, mert valaki mindig hatalmon van, ami érdekli őket az a megélhetés. Szüleim ekkortájt állandóan összejöttek a barátokkal, és rendszerint izgatottan tárgyalták az „eseményeket”. Nagy Ferenc miniszterelnök kigolyózása felháborító volt, de nem életbevágó. Az államosítások viszont igen. Első lépésként csak a 100 főt meghaladó alkalmazotti létszámú gyárakat, üzemeket államosították, de természetesen nem álltak meg ott. A szalámi taktika következtében a végén egy életben maradt kisiparosnak egyetlen egy alkalmazottja lehetett, ha ő maga már kiöregedése miatt alig tudott dolgozni.

A következő március tizenötödikei ünneplés már belügyi felügyelet alatt zajlott. Míg az 1948-as ünnepségekkel a rezsim asszociálta magát, a rákövetkezőket már ferde szemmel nézték. A március 15 és annak megünneplése, a feltűnően nagy kokárdák viselete egy fajta tüntetéssé vált a szocializmus építése közben. Aztán a gulyás kommunizmus idejére ez is ellaposodott, csak a hivatásos másként gondolkodók éltek vele, mondhatni kisajátították maguknak. Megérte nekik, mert a következő fordulat éve után (1989) hülyére lophatták magukat. Most meg a sokat lopók és a még többet lopók azon vitáznak, ki viseli jogosan a kokárdát.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________