Most, hogy jól kicsámcsogtuk magunkat a csernobili és a fukusimai reaktor baleseteken, dobjunk be egy hasonló csemegét, ami bármikor felkerülhet az asztalunkra. Ugyanis, már elég sok országnak van termonukleáris fegyvere, és a nagy mesemondók szerint, ha az első felvonásban a falon látható egy vadászfegyver, akkor a harmadik felvonásban az el is sül. Ilyen alapon ez a rengeteg atombomba egyszer egészen biztos fel fog robbanni. Máskülönben mi a fenének tartogatják őket. Tehát vigyázz, kész, start!
Tételezzünk fel egy helyi nukleáris háború kirobbanását India és Pakisztán vagy Irán és az USA között, ahol „mindössze” 100 db Hirosima méretű atomtöltetet robbantanak fel. Ez természetesen nem jelentené a III. világháborút, mindössze egy kisebb lokális összecsapást, 15 kilótonnás (taktikai) bombákkal, hiszen a világ hidrogén tölteteinek a száma jócskán meghaladja a 20 ezret, aminek ez a 100 bombácska mindössze 0,5 százaléka. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása azokra akik csak kívülről néznék?
Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő felmérései szerint kiderült egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála, plusz néhányszáz millió bizonyosra vehető egyéb halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért vívott harcok miatt. Ugyanis ennek a lokális jellegű összecsapásnak a hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény.
Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint egy ilyen „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy jelenleg a Föld élelmiszer tartaléka még 50 napra se elegendőek, ami az elmúlt fél évszázad minimuma. Ez a tartalék pedig nem lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok fellángolásával. Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott. Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozza a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát, amire szintén vannak történelmi példák.
Dr. Helfand véleményével nincs egyedül. Brian Toon amerikai atmoszféra kutató (University of Colorado) által feltárt tanulmány szerint 100 darab 15 kilótonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami a ki nem szűrt UV sugárzás miatt számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr. Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint, ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.
Végül, ne feledkezzünk meg a radioaktivitásról se. Nukleáris szakértők a fenti állításokat nem kérdőjelezik meg, mindössze rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Abban viszont nincs semmi bizonytalanság, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.org igazgatója.
„Lokális eseményeknek globális következményei lesznek.” Figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Islamabadban, New Delhiben, Washingtonban vagy Moszkvában. Tel-a-Vivról már nem is beszélve 🙂 .
Ma, április 26-án van pontosan 25 éve, hogy a csernobili atomreaktor kigyulladt, miközben 50.000.000 curie radioaktív anyagot lövellt fel a levegőbe, és évezredekre lakhatatlanná tett 50.000 km2-t, ami több mint egy fél Magyarország. Katasztrófák esetében borítékolni lehet, hogy a kormányok nem mondják meg az igazat, hát ha még az adott kormány egy totalitárius rezsim élén áll. Így esett, hogy a világ az eseményről csak 3 nap késéssel értesült, ugyanis a Csernobiltől 1600 (nem téves a szám) kilométerre lévő svéd reaktorba érkező dolgozók automatikus ellenőrzése radioaktív port fedezett fel a ruháikon. A gyors nyomozás kiderítette, hogy a radioaktív port a Szovjetunió felől fújó szél hozta. A számítások 1600 kilométeres távolság ellenére nagyméretű balesetre utaltak. Svédország riasztotta a világot. A csernobili felhő a svédektől délre fordult és halálos terhétől Németország majd Ausztria felett szabadult meg (mi jelentéktelen mennyiséget kaptunk, de egy kölcsönbe kapott GM-cső az ereszcsatorna kiömlője alatt piszkosul ketyergett). A világ egyszeriben felébredt, és rádöbbent arra, hogy az ATOM nem vicc, de az igazi következményeket nem fogta fel ésszel. A mainstream média pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy feltárja a kényelmes és olcsó atomreaktorokból nyert energiának igazi árát. A kezdeti riadalom hamar elült, mert még a szakembereknek is az volt a véleménye, hogy ilyesmi kizárólag a kommunista országok tipikus hanyagságának a következménye. A nagyfokú biztonságra törekvő nyugati reaktoroknál ilyesmi el se képzelhető. Arról nem is beszélve, hogy a csernobili reaktor elavult.
Ezen az ábrán azt láthatjuk, hogy ha az állam vevőket akar találni az 5 év lejáratú kötvényeire, akkor mekkora kamatot kell ígérnie. [csendben megjegyzem, hogy a napokban elhangzott dicsekedés, miszerint a magyar, dollárban denominált államkötvények az utolsó darabig elkeltek, nem nagy ügy, mert jóval többe került az országnak ez a „független” kölcsönszerzés, mint amennyiért az IMF-től kaptuk volna] Ezek szerint ebben a pillanatban Görögország 16 százalékot, Írország és Portugália pedig 10 százalékot kénytelen fizetni. Szerintem ezek a kamatok már megfizethetetlenek. És akkor mi van? GÁZ. Nem hiába aggódik Sárközi És Merkel az Euró jövője miatt. És persze Spanyolország és Olaszország is ott settenkedik a háttérben. Ha ezeket is beszámítom, akkor az Euró-zónának nem sok jövőt ígérek. Minden valószínűség szerint fel fog bomlani, és a renitenseket ki fogják penderíteni. Hogy ez mennyibe fog kerülni, az egy másik kérdés. Hogy mennyire fogja megrázni az Eurót az is egy megjósolhatatlan kérdés, de megfogja. A mérték pedig attól függ, mikor határozza el magát Németország erre a lépésre? Gondolom a Német Központi Bankban lázasan számolják mi az, ami még megéri, hogy nem térnek vissza a Német Márkához.
