A Duna TV vasárnapi (03.27) Heti Hírmondó műsorában 35:35-től 42:00-ig látható riport az évszázad biztosítási csalás főszereplőjéről és apjáról szól, mely utóbbi – természetesen – én vagyok. Aki a könyvet még nem olvasta, az a honlapon megtalálja a BogRoll „kategóriái” között. Persze minden cigány a maga lovát dicséri, hát dicsérem én is. A könyv messze jobb, mint, amit a cím ígér. Az eseményeken túl, családi pszicho-dráma nagyon sok tanulsággal, ami a mai „modern” társadalomban ezer számra található. De ezen kívül – nálam megszokott módon – jócskán van benne pszicho-analízis is. Én ezt a riportot úgy fogom fel, mint a könyv megkésett epilógusát, ami azonban – mivel nem én írtam – némi kiigazításra szorul.

Elsőnek nézzük az utóbbi idők eseményeit, ami a könyvben nem lehetett még benne. Múlt év áprilisában ikszedik elsőfokú tárgyaláson ítélet született, aminek értelmében mind az elsőrendű, mind pedig a másodrendű vádlott 4-4 év börtönt kapott, nem jogerősen. A másodrendű vádlott, a bigamista feleség, aki oly nagy lendülettel próbálta felvenni a pénzt, az elképzelhető összes cselt bedobta, hogy húzza az időt, hogy szimpatikusnak tűnjön fel, hogy sajnáltassa magát és anya nélkül maradandó gyermekeit. A legutolsó csel az volt, hogy az új férj (illetve csak élettárs) magán úton felkereste a bírónő férjét, aki történetesen ügyvéd, és az ügyfele akart lenni. Természetesen nagyon is tisztában volt azzal, hogy ez összeférhetetlen, de maga a tény, hogy nála járt, már kalamajkát okoz és a bírónő lemondását eredményezheti, hiszen elfogulatlansága már megkérdőjelezhető. Akkor pedig további 1-2 év haladékot kap az ügy. A bírónő nem adta vissza az ügyet, viszont nem adhatott többet a másodrendű vádlottnak, mint az elsőrendűnek a bigámia ellenére, amit csupán a másodrendű vádlott követett el. Zoltánt az elsőrendű vádlottat az ítélethirdetés után mindjárt szabadlábra helyezték a másodfokú tárgyalásig. Mivel Zoltán 32 hónapot töltött le a 48-ból az én számításaim szerint a 4 év kétharmadát éppen leülte. Ha a magaviselete jó volt, akkor ezzel vége a büntetésnek, kivéve, ha a másodfokon szigorítják az ítéletet, amire van némi esély, mert a bíróságok láthatatlan antennáikkal vették Orbán Viktor üzenetét: „szigorúbb ítéleteket várok.” Ez után az intermezzo után nézzétek meg a Heti Hírmondót (35:35 perctől)

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=698512&pid=278847

Lehet, hogy én egy kakukktojás vagyok, de az a nézetem, hogy ha valaki valamit elkövet, akkor vállalja fel. Én, a magam részéről, nem szégyellem és nem akarom elmismásolni viselt dolgaimat. Felvállalom önmagam, és nem követek el olyat, amit nem mernék felvállalni. Lehet, hogy ez túl nagy elvárás, de ahhoz már túl öreg vagyok, hogy megváltozzak. Ennek fényében nézzük hogyan nyilatkozik Zoltán és a bátyja által fizetett ügyvédje. Zoltán azt állítja, hogy nem az összeg volt az elsődleges motiváció. Az a csekélyke 250 millió. Ha nem ez volt a motiváció, akkor miért volt 250 millió, aminek a megkötéséhez 5 biztosító társaság kellett, mert a plafon egy biztosítónál 60 millió. Ha csak egy biztosítónál köt életbiztosítást sose jönnek rá, mert néhány hónapon belül fizettek volna. Nehéz eldönteni, hogy maga is elhiszi azt a szöveget, amit 3 éven keresztül nyomott a bíróságon, vagy simán most is hazudik. Lebukása előtt néhány hónappal nem kevés gúnnyal nekem azt írta, hogy a biztosítóknak nem fül a foguk a fizetéshez, de most már nincs mese fizetniük kell. Optimizmus! Most pedig a társadalom felé azt kommunikálja, hogy szart a pénzre, ő valójában meg akart szabadulni a feleségétől. Csak hát egy feleségtől sokkal egyszerűbben is meg lehet szabadulni. A módszert úgy hívják, hogy váló kereset benyújtása.

A hazugság azonban nem csak Zoltán privilégiuma. Hazudtak a biztosítok is akkor, amikor azt próbálják bemesélni, hogy a megbízott külső munkatárs, a szakorvos vette észre – akit több biztosító is alkalmaz – hogy „nini, ez az elhunyt több helyen is biztosított.” Frász karikát! A biztosítók a szabályok ellenére értesítik egymást a biztosításokról. Szabálytalan, de érthető. Védekeznek a csalásokkal szemben, ami valamennyiünk érdeke, mert minél többet fizetnek ki, annál drágább a biztosítás megkötése.

Szót érdemel még, hogy az ügyvéd szerint (Dr. Simonyi T. Cs. Csaba) a szerepem nem volt felfedhető, mert törvényesen ugyan, de megtagadtam a bírósági meghallgatásom. A teljes valóság az, hogy a rendőrségen tettem vallomást, de míg én az igazat vallottam, addig Zoltán ott sumákolt, ahol tudott. Ezzel nem volt nehéz tisztába kerülni, mert mire az én meghallgatásomra sor került volna, már néhány dolgot végighallgattam.  Hogy Zoltán tovább hazudhasson a bíróságon, értesítettem Dr. Simonyit, hogy nem fogok tenni vallomást. Ha tehát ők igényt tartottak volna a vallomásomra, akkor a tárgyalás előtt közölhették volna, hogy ne hivatkozzak a mentelmiségemre, de ezt nem tették, viszont Zoltán hazudhatott tovább.

Be kell vallanom, hogy a nyilatkozatomban ejtettem egy hibát. Beszélgetés kezdeményezésemre Zoltán nem azt válaszolta, hogy „minek”, hanem azt, hogy „nincs mit”. Az viszont érdekes, hogy némi érzelmet elfedve azt állítja, hogy „dolgozik” azon, hogy 10 éven át nem látott leányával kapcsolatot teremtsen. Hogy velem kapcsolatot keressen, az nem jut eszébe. Érdekes, hogy nem veszi észre, míg az egyik esetben ő az apa, a másik esetben én, és nem lát semmi párhuzamot. Ami azt illeti, a kapcsolat létrejöttét várhatja. Az 5 éves lánya, aki időközben 15 lett, úgy tudja – és jól tudja – hogy édesanyja ő miatta fog 4 évre börtönbe vonulni. Arról nem beszélve, hogy amikor „meghalt”, egyáltalán nem érdekelte, hogy a lányában – aki évekig úgy tudta, hogy afrikai hüllőgyűjtő úton van – a sok év utáni „halála” milyen érzéseket vált ki. Különben az a tény, hogy a kislány évekig nem tudott az apja „haláláról” a család újraegyesülésének tervét sugallja, a pénz felvétele után. De a vicc kedvéért, tegyük fel, hogy Zoltánt én buktattam le, és miattam ült 28 hónapot. Még mindig sokkal kisebb bűnt követtem volna el ellene, mint amit ő követett el az 5 éves kislányával szemben, aki sokkal többet „ült” mint 28 hónap, és most ezeket az éveket újra át fogja élni, amikor az édesanyja fog ülni. Máskülönben furcsa ez a magyar világ. Meg lehet játszani azt a kártyát, hogy nem azt kell megszólni, akit bűntett elkövetéséért évekre elítélnek, hanem azt aki ezt a bűntényt felfedte. Ugyanis, ha ez nem így lenne, akkor Dr. Simonyi T. Cs. Csaba nem sejtettette volna a lebukás körülményeit, most már másodszor a TV nyilvánossága előtt.

Végül a slusszpoén. Bevallása szerint Zoltán sokat változott a javára. Hát nem, én ennek semmi jelét nem látom, mert sajnáltatja magát, hogy régi kapcsolatai megszűntek, de szokásához híven azt nem vállalja fel, hogy olyan Zalatnai módon fűt-fát átvert és sok-sok milliós tartózást is maga mögött hagyott a rendkívül rosszul megtervezett és még rosszabbul kivitelezett „halálával”.          

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________