Most, hogy jól kicsámcsogtuk magunkat a csernobili és a fukusimai reaktor baleseteken, dobjunk be egy hasonló csemegét, ami bármikor felkerülhet az asztalunkra. Ugyanis, már elég sok országnak van termonukleáris fegyvere, és a nagy mesemondók szerint, ha az első felvonásban a falon látható egy vadászfegyver, akkor a harmadik felvonásban az el is sül. Ilyen alapon ez a rengeteg atombomba egyszer egészen biztos fel fog robbanni. Máskülönben mi a fenének tartogatják őket. Tehát vigyázz, kész, start!

Tételezzünk fel egy helyi nukleáris háború kirobbanását India és Pakisztán vagy Irán és az USA között, ahol „mindössze” 100 db Hirosima méretű atomtöltetet robbantanak fel. Ez természetesen nem jelentené a III. világháborút, mindössze egy kisebb lokális összecsapást, 15 kilótonnás (taktikai) bombákkal, hiszen a világ hidrogén tölteteinek a száma jócskán meghaladja a 20 ezret, aminek ez a 100 bombácska mindössze 0,5 százaléka. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása azokra akik  csak kívülről néznék?

Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő felmérései szerint kiderült egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála, plusz néhányszáz millió bizonyosra vehető egyéb halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért vívott harcok miatt. Ugyanis ennek a lokális jellegű összecsapásnak a hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény.

Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint egy ilyen „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy jelenleg a Föld élelmiszer tartaléka még 50 napra se elegendőek, ami az elmúlt fél évszázad minimuma. Ez a tartalék pedig nem lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok fellángolásával. Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott. Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozza a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát, amire szintén vannak történelmi példák.

Dr. Helfand véleményével nincs egyedül. Brian Toon amerikai atmoszféra kutató (University of Colorado) által feltárt tanulmány szerint 100 darab 15 kilótonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami a ki nem szűrt UV sugárzás miatt számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr. Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint, ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.

Végül, ne feledkezzünk meg a radioaktivitásról se. Nukleáris szakértők a fenti állításokat nem kérdőjelezik meg, mindössze rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Abban viszont nincs semmi bizonytalanság, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.org igazgatója.

„Lokális eseményeknek globális következményei lesznek.” Figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Islamabadban, New Delhiben, Washingtonban vagy Moszkvában. Tel-a-Vivról már nem is beszélve  🙂  .