(501) Tibor bá blogja – Szuperhúrok

önarcképA napokban felmerült a húrelmélet, amire azt válaszoltam, hogy ezek csak elméletek, de nincsenek minden kétséget kizárva bizonyítva. Viszont az érdeklődő laikus az ismeretterjesztésből arra következtet, hogy ez már keményen megalapozott valóság. Hát az nem. Íme egy kis nyilvános spekuláció.

Nemrég számolta be két újkeltű csillagászati megfigyelésről, melyek külön-külön nem hoztak senkit se lázba, azonban a kettő együtt meglepő tudományos előrelépés lehetőségét sugallja. Az égbolt egy lehatárolható apró területén tízegynéhány galaxis furcsa kettősképek sorozatát mutatja. Ezen kívül megfigyeltek még egy fényerejét nem várt módon változtató kvazárt is. A kérdés az, mi okozhatja ezt a két furcsa jelenséget? Ez ideig egyetlen magyarázatot tudtak találni mindkét jelenség párhuzamos magyarázatára, ami nem más, mint egy kizárólag energiából álló szuperhúr, aminek kiterjedése a Világmindenséget átölelő sokmillió fényév lehet. Akkor most a második kérdés, ez lenne a húrelmélet első tapasztalati bizonyítéka?

A húrelmélet a magfizikusok egyetlen reménye a Világmindenség mozgatóerejének a megértéséhez, és azt sugallja, hogy az anyag nem más mint a koncentrált energia elképesztően vékony fonalai. Ezeknek a szuperhúroknak az egymástól eltérő, különböző rezgései olyan más és más anyagi részecskéknek felelnek meg, mint például a kvarkok. A jelenlegi elképzelés közel áll a fizika törvényeit egyesítő „mindenség elméletéhez”, magyarázatot adva az anyag és energia viselkedésére.

A húrelmélet egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy háromnál több dimenziót feltételez. Ugyanis a húroknak a téridáben az összes részecske létrehozásához szükséges, egymástól megfelelően eltérő rezgéséhez tíz dimenzióra van szüksége. Mivel mi egy négydimenziós világban élünk (három térbeli dimenzió és az idő) a húrelmélet feltételezi, hogy az extra dimenziók az atomi méreteknél jóval kisebb helyre vannak „felcsavarodva”. Ezt az elképzelést azonban mind ez ideig semmi bizonyíték nem támasztotta alá, ezért a húrelméletet a fizikusok egy jó része nem tekintette megalapozottnak. Meg fog-e ezt most változni?

A válasz abban az Ősrobbanásban van elrejtve, ami létrehozta a Világmindenséget. A húrelmélet szerint a Világmindenség egy olyan három-dimenziós sziget, más néven „brán”, ami egy tíz-dimenziós térben halad, és az Ősrobbanást két ilyen brán összeütközése indíthatta el. Egy ilyen ütközés elképesztő méretű energia felszabadulással járhat, ami aztán különböző húr-tárgyat hozhat létre.

A matematika szerint, ha egy távoli galaxis és köztünk húzódna egy húr, úgy az a galaxisból kiáramló fényt kétfelé osztaná, amit mi két azonos, egymástól mindössze néhány ív-másodpercre lévő (ennyinek látnák egy 100 forintos érmét 2 km távolságból) galaxisként érzékelnénk. 2003-ban egy olasz-orosz közös kutatócsoport pontosan ilyet talált 10 milliárd fényév távolságban, amit CSL-1 elnevezés alatt vezettek be.

Egymás szomszédságában elhelyezkedő két, azonosnak tűnő galaxis észlelése nem egy új keletű dolog. Okozója az úgynevezett gravitációs-lencsehatás, ami akkor érzékelhető, amikor egy távoli galaxis fénye közvetlenül egy másik galaxis mellett halad el mielőtt a Földre érkezne. A közbeeső galaxis tömege eltéríti útjából a fényt, ami egy kettős képet produkál. Azonban a gravitációs lencsehatás által létrehozott képsorozat tagjainak fényereje egymástól eltér. Ezzel szemben a megfigyelt kettősképnél interferáló galaxis nincs, és az összesen két kép fényereje tökéletesen azonos. Ezért ebben az esetben a gravitációs lencsehatás kizárható. Jó esély van rá, hogy a kutatócsoport egy szuperhúrral találkozott. 

Reményre ad okot, hogy a CSL-1 nem az egyetlen bizonyíték a szuperhúr létezésére. A Q0957+561A,B elnevezésű kettős-kvazárt még 1979-ben fedezték fel, aminek fénye gravitációs lencsehatás miatt két részletben érkezik a Földre, de mivel a két fénynyaláb nem azonos úton halad, az egyik 417 nappal később érkezik meg hozzánk, mint a másik. Erre bizonyíték például egy fellángolás, amit 417 nappal később a másik fénynyaláb megismétel. Most azonban újabb megfigyelések érdekes tényt tártak fel. 1994-ben tíz hónapon belül a Q0957+561A,B kettős képe négy esetben mutatott 4 százalékos fényerőváltozást, de ezen esetekben szimultán, időeltolódás nélkül. A megfigyelők álláspontja szerint a jelenségért a szuperhúr lehet a felelős.

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(501) Tibor bá blogja – Szuperhúrok

  1. A szemed hibája fiam, hogy lennének már foltok a Napon! 🙂

  2. „Én mondom: Még nem nagy az ember.
    De képzeli, hát szertelen.” (József Attila)

  3. Nem kell ide szuperhúr, azért csökkent a fényerő ezúttal egyszerre mert eltakarta egy “felhő az eget” a fény útjában a kerülő után, de még a föld előtt, amikor már párhuzamosan haladt a két fénysugár.

  4. Megnéztem a híres paradoxonokat a lexikonban – szuperhúrral kapcsolatosat nem találtam. Alkossuk meg: az ember az anyagi világ része, de: „az anyag nem más, mint a koncentrált energia elképesztően vékony fonalai” – vagyis szuperhúr. Így az embert is ezen vékony fonalak építik föl, tehát az emberi gondolkodás révén a szuperhúr a maga önazonosságát keresi – azt kérdezi: „létezem-e?”. Egy korábban élt szuperhúr – Descartes – már ezt a kérdést egyszer megválaszolta: „gondolkodom, tehát vagyok”…. A szuperhúr tehát létezik!

  5. Nem tisztem mások elméletét megvédeni. Tehát hallgatok. De ugye a “végtelenül pici helyen összetekeredett magasabb dimenziók” eléggé nehezen emészthetők.

  6. A világmindenség csak a teremtő bárminek a gitárjátéka a húrokkal.

  7. Egy kicsit ismét “kutattam”, az alábbi linken:
    (Csaba Zoltán: Szuperhúrok és a mindenség eredete)

    http://surl.hu/Jh9115

    Idézet:

    “Ki tudja, hány új, egyre részletesebb képet mutató ablakot lehet nyitni még a valóságra. Lehet, hogy végtelen sokat, de legyen bármilyen különös is az a hely, amelyre a tudósok bukkannak, ne feledjük, ez a világ nem más, mint az univerzum, ahol mi is élünk.”

    Átolvasva az írást, az alábbi filozófiai okfejtés mély igazságára szavazok:

    „Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában,
    és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között – mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.” – Bertrand Russel

  8. “Egy korábban élt szuperhúr – Descartes – már ezt a kérdést egyszer megválaszolta”
    VÁÁÁÁÁ! XD

  9. “A Hubble űrteleszkóp 2006.január 12-i felvételén egyértelműen látszik, hogy az orosz csillagászok által felfedezett CSL-1 objektum két eleme nem azonos.”
    😀

  10. 7: Érdekes Tibor Ba mindig az ellenkezőjét fejtegi, hogy az életnek ki kelett alakulnia, és a részecskéknek céljuk valami ok folytán az élet kialakulása, és én is erősen elvetném Bertrand Russel filozófiai boncolgatását, már csak azért is mert filozófiai, az élet kialakulására a földön, annak a bizonyos saját magát újra produkáló dolognak a létrejötte az ősleves oly kicsi… erősen kétlem, hogy sok dologgal tisztában lett volna mikor ezt kiagyalta.

  11. 7: Ez: “az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal” teljes félreértés, de nem vetem szemére Russelnek, hiszen jó fél évszázada halott. Az “okok” nagyon is szem előtt tartják a célt, de a cél nem az ember. Mi az evolúció zsákutcája vagyunk. A cél egy sokkal eredményesebb intelligencia. Mi félre siklottunk. megfizetünk érte! Különben elképzelhető az, hogy a lét szupremitásának ne lenne célja. Csak úgy van? Cél és ok nélkül? feleslegesen, akkor egyáltalán miért van? Csakhát van egy erősen domináló neveltetésünk, “mi a teremtés koronája”. Marhaság, nem vagyunk korona, ami most már nagyon nyilvánvaló, ha pedig mi nem lehetünk, akkor az egész értelmetlen. Ez nem más, mint öntelt emberi világnézet.

  12. 13: Meg kell mondanom, hogy Molnár Géza úriember volt, mert kért előzetes “engedélyt”, amit nagyon sokan átugranak.

  13. Bármilyen kiábrándító, de az életnek nincsen úgynevezett “célja”, csak “lehetősége” a Földön. Nem azért álltak össze az atomok, molekulák fehérjékké az évmilliók során, hogy létrejöjjön bármilyen élet, hanem mert az adott körülmények között megvolt erre a lehetőség. Így az emberi létnek sincs semmi célja, csak lehetősége a Földön az életre. Oka persze van a létezésének, mégpedig az, hogy az önmagát reprodukáló, a környezethez alkalmazkodni tudó élővilág evolúciója ezt a formát (ember) ruházta fel olyan tulajdonságokkal, melyekkel a legtöbb lehetősége volt elterjedni, és a Föld csaknem minden életterét (kivéve a tengerek mélyét) elfoglalni. Csak mi emberek gondoljuk azt, hogy valamilyen céllal vagyunk itt, mivel mindent, amit mi magunk alkotunk, valamilyen céllal tesszük, és ezt kivetítjük a bennünket létrehozó természetre is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük