Tibor bá’ szatirikus online

Ennek a három, összeolvashatatlan betűnek a jelentését már elég régen ismerjük, átszivárgott hozzánk Amerikából, ahol a „csináld magad” mozgalom született, jó pár évtizeddel ezelőtt. Igény azért alakult ki rá, mert az amerikai órabérek miatt a minimálisan igénybe vett szolgáltatások is méregdrágák. Ne hívj ki villanyszerelőt, do it yourself, cseréld ki a biztosítékot, de előtte kössél életbiztosítást arra az esetre, ha agyonvágna az áram. Vízkő mentesítsd a feleséged vasalóját, cseréld le a kocsid fáradt olaját, élesítsd meg a láncfűrészed láncát, és csinálj még ezer más dolgot, te magad, mert ezreket spórolhatsz meg vele. Angol nyelvterületen ezer különböző füzetecske kapható különböző DIY alkalmazásra. Nem kell a saját károdon tanulni, olvasd el a DIY pamfletet és akkor nem viszi le a körfűrész a hüvelykujjadat.

Először a bútoriparnak jött jól a DIY mozgalom, leszabták a bútorlapokat, pakoltak mellé csavarokat, anyákat, ezt meg azt, berakták egy dobozba egy összeállítási útmutatóval és kész. A vevő szíveskedjen DIY alapon összeállítani a szekrényt, íróasztalt, vagy akármit, ha használni akarja.

Aztán vérszemet kapott a többi ipar is. Kerti úszómedence, rakd össze, de vigyázz a sorrendre, mert különben kilyukad. Elektronika, naná! Vesz a vevő egy plazma tévét, otthon derül ki, hogy használat előtt össze kell állítani. Már meg se lepődünk, úgy megszoktuk, hogy a kiállított mintadarab után vásárolunk, de a terméket otthon össze kell barkácsolni.

Már az egészségünk védelmét is DIY alapon intézhetjük, mérhetjük otthon vérnyomásunkat, cukrunkat, koleszterinünket, meg amit akarsz. Nem kell elmenni érte sehova. Már a nők is otthon szülnek férjeik besegítésével DIY alapon. Ez néha jó, néha kevésbé, nehéz eldönteni. Minden esetre úgy tűnt, hogy a sor végére értünk, a DIY ellepte az élet összes területét. Nincs tovább, de akkor egy tehetséges magyar miniszterelnök kitalálta a lehetetlent, a DIY szociális „temesd magad” eljárást. Ne bízd a papra, se az erre szakosodott intézményekre. Gyúrd fel az inged ujját és láss neki. Első teendőd a nemrég elhunyt kedves mama öltöztetése, mert ugye hálóingben szíveskedett elhunyni. Sietni kell, mert hamarosan megmerevedik, és akkor az öltöztetés sokkal kényelmetlenebb. Lesz egy kis nehézség a dologban, mert ugye első lépésben le kell róla húzni a hálóinget és akkor kissé pucér lesz. Így még sose láttad, a látványért a haláláig kellett várni. Sebaj ezen átsegít, ha haldoklása alatt gyakorlod a behunyt szemmel történő öltöztetést. Ha nem megy, akkor, még mindig átadhatod a feladatot más, még élő családtagnak. Az öltöztetés után hátra van még a ravatalozás, ami most már gyerekjáték lesz, de a porhüvelynek a föld alá kell kerülni. Menj el szépen egy szerszámkölcsönzőbe és vegyél ki egy ásót és egy lapátot. Közvetlenül a temetés előtt öltözz át overállba, és kezd el a sír kiásását. Előtte elvégezhetnél egy munkavédelmi tanfolyamot, mert az ásott lyukaknak van egy rossz tulajdonsága, beomlanak, és maguk alá temetik az ásójukat. Ez esetben 24 órán belül téged is öltöztetni fog valaki, és majd be kell neki fejezni a dupla gödör kiásását. Szerencsére a koporsót nem neked kell összefabrikálni, mert ahhoz már tényleg szakképzettségre van szükség, adja tehát ingyen az állam. És ezzel már nagy vonalakban meg is vagyunk. Az egyre jobban teljesítő hazánkban az egyre több mélyszegénységbe zuhanók elhalálozásával kapcsolatos költségek okozta terhet a nép sikeresen leveheti az állam válláról. Az a nép, mely újra kétharmados hatalomba szavazta. Nyilvánvalóan azért, mert imád sírt ásni.

De a sztori ezzel még nem lett kerek. Előre kuncogok, mert lelki szemeim előtt ott lebeg az öngyilkosságba hajszolt Orbán Viktor, akinek enyhén kilyukasztott feje felett öt gyerek húz sorsot, melyikük ásson gödröt, és melyikük öltöztesse fel a kedves papa földi maradványait (és melyikük szarja le az egyharmad ország helyett), az évekkel korábban bekövetkezett teljes vagyonelkobzás miatt esedékessé vált szociális temetés keretein belül.    

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Akár érdekel, akár nem, egy dologban biztos lehetsz, nem azt eszel, amit szeretnél. Egyáltalán, tudod-e mit szeretnél? Na erre majd még visszatérünk.

Visszaemlékezéseim szerint 1939-től jártam iskolába 1952-ig, ami ugye – ha jól számolom 13 év. Családi és egyéb okokból kifolyólag ezt a tizenhárom évet nyolc különböző iskolában töltöttem el, következésképpen a mindenkori kb. 30 osztálytársam mellett, volt vagy 200-250 iskolatársam is. Mi nem ültünk egész nap a monitorok előtt egy-egy play stationnal az ölünkben, hanem futottunk-másztunk, mint az őrültek. Nem emlékszem rá, hogy egyetlen egy iskolatársam is kövér lett volna, de nem ez az igazán kirívó. Nem emlékszem, hogy bármelyikünknek  egyetlen egy csontja eltört volna, természetesen 13 év alatt.

Aztán, amikor eljött az ideje, úgy 30-35 év múlva, saját gyerekeim lettek és ha hiszitek, ha nem, mire elérték a 18. életévüket összesen három csonttörésen estek át, nem fejenként, összességében. Az én gyerekkoromban ez statisztikailag elképzelhetetlen volt, pedig a tejbegrízünk nem volt kalciummal dúsítva. Mi történt ezekkel a gyerekekkel? Miért szenvednek el ilyen gyakran csonttöréseket, amikor jóval kisebb rizikóval járó játékok kötik le őket? Bevallom őszintén, máig nem tudom a választ.

Tudod-e, hogy Magyarországon hány fajta szőlőt termelnek? A pontos választ én se tudom, de minden pénzben lemerem fogadni, hogy jóval többet mint száz. Ennek ellenére még mielőtt a hipermarketek elkezdték volna áldásos tevékenységüket a zöldségesnél, vagy akár a pesti piacokon, kizárólag saszlát lehetett kapni. Emlékszel rá? A rekeszekben egy sor fehér, egy sor piros, és így tovább. Az érett saszla szőlő nem túl édes, nincs aromája, de ez volt ezt kellett szeretni. Közben a saját kertemben hat különböző fajta csemegeszőlő terem, édesek, illatosak, és mindegyiknek más az aromája. Na, ennek utánanéztem, miért lehet csak saszlát kapni a „Zöldért”-nél. Az ok roppant logikus. Mert ez a fajta a legjobban szállítható, legkésőbb rohad meg, tehát sokáig tárolható. A fogyasztó, a pártállam alatt is, azt kapta, ami a termelőknek és a kereskedelemnek volt jó. És hol vannak már ezek a régi szép idők!

Fordulj be egy hipermarketbe (akkor is megteszed, ha nem szólítalak fel rá) és vásárolj almát. Észre fogod venni, hogy télen-nyáron, esőben-fagyban, mindig ugyanazt 3-4 fajta almát lehet kapni. Pedig az almafajtáknak se vége, se hossza. Még a valaha igen népszerű jonatánt se lelheted fel a pulton. Vajon miért? Mert csak azokat a fajtákat termelik, szállítják és árulják, amelyek bőséges termést hoznak, jól tűrik a permetezést, a szállítást, és a tárolást.

Maradjunk annyiban, hogy te, mint vásárló egyáltalán nem számítasz, és nem azt veszed, amit akarsz, hanem, ami ki van rakva eléd. Parasztosan szólva, manipulálnak veled. Pláne, ha a TV-ben az adott termék reklámját benyomják a film közé. A reklámszöveg pedig változatos. Kitalálnak egy tudományosan hangzó nevet, amit a termék bőségesen tartalmaz és baromian jó az egészségnek. A legújabb sláger az omega-3. „A szervezet számára nélkülözhetetlen omega-3 zsírsavat is tartalmaz.”

Emlékszel-e még a régi kiflikre? Tudod, kisebbek voltak, mint a mai kiflik, a végük csúcsos volt, jól átsült és az első harapástól az utolsóig ropogtak. A mai kiflik nem ropognak, olyanok mint a tapló, összeragadnak a szádban és nincs nekik ízük. Pedig a pék a masszába még ízfokozót is kever, na meg állagjavítót és fél tucat egyéb vegyi anyagot. Olvasd el a kenyér címkéjén mi mindent. Hol vannak már azok a kenyerek, amiben a liszten kívül semmi más nem volt csak kovász (élesztő) és víz meg só?

„Hivatalos” helyekről azt akarják bedumálni nekünk, hogy piacgazdaság van. A piac pedig önszabályzó. Ez a világ legnagyobb csalása. Hol itt a piac, és hol itt a verseny. Én, mint piaci szereplő, keresem a ropogós kiflit, de nem találom, mert az összes kínáló ugyanazt az ócska kifli utánzatot forgalmazza, Ha tetszik, ha nem, ezt kell elfogadnom kiflinek. Nem tudok a konkurenciához menni, mert nincs konkurencia.

Hagyjuk el a nosztalgiát, menjünk át tudományosba. Napjaink táplálkozásának a sok hiányosság mellett van két rákfenéje: a zsír és a cukor. Ez persze így egy kicsit pontatlan. Cukor esetében a fehér, finomított cukorra gondolok, amit az emberiség csak néhány generáció óta ismer, fejlődéstanilag nem szokott hozzá, és hát piszkosul megemeli a szérum triglicerid szintjét (ami egyik oka az infarktusnak). De van ennél nagyobb bűne is. A cukor, és a finom liszt, valamint annak termékeinek túlzott fogyasztása cukorbetegséghez vezethet (kettes típusú diabétesz), ami aztán, ha nem kezelik, teljesen szétszarhatja a szervezetet (vakság, amputálás, és ehhez hasonló csemegék).

A zsírról egy kicsit bővebben kell értekeznünk. Azt nem mondhatom, hogy csak néhány generáció óta fogyasztjuk, mert nem lenne igaz. Azt ember, mint mindenevő, már százezer évekkel ezelőtt is ejtett el állatokat, amiket aztán megevett, és ahol hús van, ott zsírnak is kell lenni. Csakhogy zsírból (precízebben zsírsavakból) nagyon sokfajta van. Azok a zsírsavak, amik halakban és emlős állatokban van, mérsékelt fogyasztás mellett ártalmatlanok. A zsírsav akkor válik veszélyessé, ha az élelmiszeripar „kezelésbe”  veszi őket, és transzzsírsav keletkezik, amire példa a margarin (igen, még az úgynevezett „szívbarát” margarin is), valamint a gyorséttermek termékei, és a sok tucat, nem kifejezetten „vizes” péksütemény.

Szóval, szembe kell nézni két élelmiszer ellenséggel, de nem látjuk őket. Tudod-e, hogy miért? Mert be vannak dolgozva az élelmiszer ipari termékekbe. Mi meg zabáljuk a cocát: „selymesen finom”, „krémszerűen omlik a szánkban”. Menj végig a tejipari termékek hűtőpultjainak során. Minden termékből több tucatot találsz, egyik szebb dobozba van bújtatva, mint a másik, és valamennyi „kitűnő az egészségnek”. Rendbe hozza a bélflórádat, karban tartja az emésztésed. Nem tűnik neked fel, hogy ezekben a flakonokba lezárt, színes készítményekből kapásból össze lehet számolni száz különféle fajtát, de almából csak 3 fajta között válogathatsz? Ez utóbbit termelik, az előzőeket előállítják élelmiszer ipari szakmérnökök, és állítólag van valami közük a tehéntejhez is.

Apropó, tehéntej. Fehér és folyékony, papír a csomagolása, és különböző mennyiségű zsírtartalommal kerül forgalomba. Csak az a szépséghibája, hogy nincs neki tej íze. De ezt csak az veszi észre, aki már ivott igazi tehéntejet. Néhány éve lehetett kapni „reggeli ital” elnevezésű műtejet is, de az már sok volt a hatóságoknak is, amikor kiderült, hogy lejárt tejpórból kutyulták össze.

Maradjunk annyiban, hogy azt eszünk, amit etetnek velünk. A gyártó (nem termelő) és forgalmazó közös érdeke, hogy a termék olcsón legyen előállítható, minél tovább bírja ki rohadás nélkül, külleme csábítóvá legyen tehető. Ezek tehát a szempontok. A fogyasztó ízlése nem mérvadó. A fogyasztó megdumálható. A fogyasztó egészsége se mérvadó, csak a termékben lévő toxikus anyagok ne lépjék túl a megengedett mértéket. Más szavakkal ne kapjunk tőle azonnal vesezsugorodást, máj elégtelenséget, csak rákot 30 év múlva, amikor már nem kimutatható az ok és okozat közötti összefüggés.

Ma már semmi más nem számít csak a profit. Nekünk fogyasztóknak pedig szemünk-szánk tátva marad, MICSODA VÁLASZTÉK! Csak azt nem vesszük észre, hogy a választék mindössze látszólagos. Búzapehely, kukoricapehely, ízesítve ezzel azzal, golyókba gyúrva, bevonva, keverve, ásványi anyagok és vitaminok hozzáadásával, csonterősítő kalciummal dúsítva. Szóval bármi, de mindegyikben ott lapul a teljesen felesleges cukor. Hadd hízzon a gyerek, különben is édesszájú, naná, hogy ez kell neki, aztán majd felírják neki a méregdrága inzulint.

Szóval tudod, hogy mit szeretnél? Megmondom neked, azt, amit nap mint nap hirdetnek a TV-ben, és a hipermarketekben a 120 centi magas polcokon vannak elhelyezve, hogy észrevedd.  

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________   

Tibor bá’ szatirikus (?) online

Sajnálom, most 4 napig ilyenek lesznek 😀

Mivel nem 85 évesen építettem a házam, ezért a ház és az utcai kapu közötti távolság 100 méter, a szintkülönbség pedig 20 méter. Az idelátogató vendégek úgy lihegnek, mint a maratoni futok a 43. kilométer után.  Legszívesebben azt írnám, hogy egy ilyen kirándulás a kapuhoz nekem meg se kottyan, de ez nem igaz, legfeljebb hozzászoktam, és jó pofát vágok hozzá. Laktam én is városi lakásban, ahol a csöngetésre az ember az ajtóhoz lép, kikukucskál a lyukon, és ha ismerőst lát, akkor kinyitja az ajtót. Az én kapumnál ez lehetetlen. Száz méterről az ember a saját édesanyját se ismeri meg, ami nem lenne baj, ha normális társadalomban élnénk, de nem ott élünk.

Amikor csöng a kapucsengő a konyhában Évával sorsot húzunk, hogy ki menjen le, ugyanis tíz csöngetés közül kilenc totálisan értelmetlen. Kábé havonta felcsönget egy nő, minden hónapban másik, akinek a kezében van egy füzet. Na, ezt már ismerem, amint leérek hozzá és szortírozom fejemben a gorombaságokat, hogy melyikkel álljak elő, közli velem, hogy a gázórát jött leolvasni. – Asszonyom, ha leolvassa a gázórámat, akkor én nyalok. – Az alkalomhoz méltóan bambán bámul rám. – Meg fog lepődni, nincs gázórám. – Vele ne vitatkozzak,  itt van ni, Ezüsthegyi 91. Szabó János. – Gondolom nem fogja zavarni, de nem vagyok Szabó János, az is van, de az nem én vagyok hanem a szomszédom, de ő se él itt, mert elvált. Különben az ő háza 91/A, amit már rég kicserélhettek volna a törzslapon, mert havonta reklamálok. – Ezer bocsánat – mondja a megilletődött nő, amivel én nem érek semmit. Persze egyszerűbb lenne, ha le se mennék hozzá, de akkor meg azt hiszi, hogy lopom a gázt, és direkt nem engedem be.

Hébe-hóba két férfi áll a kapuban, az egyik rendszerint alacsony és mulya, a másik kövér és ömlik belőle a szó. Ezek a térítők, akiktől megtudom, hogy Jézus szeret engem. – Engem? – játszva az érdeklődőt – de hiszen nem is ismer. – Dehogy nem, ő isten fia, és mindent tud, és szereti magát is. – Az lehet – adom meg magam, – de ez nem kölcsönös. – Nem sértődnek meg, nem lehet őket lerázni. – Menjenek a pokolba – és otthagyom őket. Sebaj, hamarosan újra jönnek, rajta vagyok a listájukon, engem meg kell téríteni, ha beledöglök akkor is.

Megszólal a csengő, lemegyek (5 perc) sehol egy lélek. A csengő gombja le van ragasztva szigetelőszalaggal, de a gomb alatti rugó erősebb volt. Valakinek nem tetszik a pofám. Van ilyen, sőt…

Megint csöng. Ő a kéményseprő vállalattól van. – Örvendek, mi akar? – Megnézni a kéményemet. Le lehet róla beszélni, de 5 rongyba kerül. Kényelmetlen és drága.

Megint csöng. Villanyóra leolvasó. Bejön? – Nem. Menjek fel, olvassam le az óra állását, jöjjek vissza, mondjam meg, utána visszamehetek a szobámba. Imádom ezt a vidéki életet.

Csöngő: (ennek már sose lesz vége). Hoztak 10 kiló burgonyát és 5 kiló vöröshagymát.  Az önkormányzat küldte, nehogy éhen haljak. Tök felesleges volt, úgyse szavazok rájuk.

Csöngő: Ez alkalommal két nő. Adakozzak a mittudomén milyen árvák részére. – Ezért kellett onnan a francból lemásznom? – Ne haragudjak, ők nem tudták.  – Nem látják, hol van a ház. Onnan kell lejönnöm.

Csöngő: Két cigány arra akar választ kapni, hogy van-e lemerült akkumulátorom, vagy más fém tárgyam, amire nincs szükség. – Szép tőlük. Más cigány lop, ezek csak kéregetnek, de ezért lemenni?

Csöngő: Nem látta a macskámat? – Magáé volt az a macska, amit a kutyáim széttéptek. A nő elájul. – Milyen színű volt? – Fekete. – Ja, azt tegnap tépték szét. megint elájul. Végre valami, amiért érdemes volt lejönni. 😀

Csöngő: Egy nő keresi a 9497 helyrajzi számot. – Keresse tovább! De őszintén, volt pofája engem ezért lecsalni? – Sajnálja. – Sajnálattal teli van a hócipőm.

Csöngő: Nem akarom-e bevezetni a kábel tévét? – Mondja, maga nem látja a parabola antennámat? – Ez is sajnálja, mert ő csak meg akarta kérdezni. – OK, de ehhez a megkérdezéshez, nekem le kell kutyagolnom.

Csöngő: A postás, hozta a nyugdíjamat. Mi vele a bajom? Semmi, illetve, havonta legalább három ajánlott, tértivevényes, stb. küldeményt hoz, de sose csönget, csak bedobja, hogy menjek le a postára. Kivételt képez a nyugdíj, azért bezzeg becsönget.

Csöngő: Megint két cigány. A szomszéd rendelt 30 mázsa fát, de nincs itthon, nem veszi át, nekem baráti áron megszámítják, mert nem akarják a fát visszavinni a telepre. Rohadt jó szöveg. Megint két cigány, aki nem akar lopni, csak átverni. – Köszönöm, nem veszek még olcsó fát sem. – Miért nem? – Mert én a fát lopom, az erdőből, az ingyen van. – A két cigány nem akar hinni a fülének, én meg röhögve otthagyom őket.

Csöngő: Ez alkalommal nem csak egy férfi áll a kapuban, hanem egy taxi is. A pasi megszólal: jelentem megérkezett a taxi. – Milyen taxi? – Amit rendeltek. – Én nem. – Pedig így kaptam az üzenetet, Ezüsthegyi 91. Szabó János. – Bassza meg, úgy nézek én ki, mint Szabó János? – Akkor most mit csináljak? – Csöngessen be a másik házhoz.

Csöngő: Lemegyek, már messziről látom, hogy egy feketébe öltözött férfi áll a kapuban, csontos arcán fekete álarc, a vállán átvetett kaszával. Nem megyek tovább, minek, inkább lekiabálok: Faszikám, rossz helyre csöngettél, gyere vissza 20 év múlva, addig bosszankodok még egy kicsit.  😉

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az Európai Unió lakossága durván 500 millió, vagyis fél milliárd. Azért kezdem ezzel a posztot, mert hamarosan szó lesz erről a számról. Előbb azonban idézek az INDEX-ből: „Az Iszlám Állam afrikai szélsőséges csoportokkal karöltve azon mesterkedik, hogy egy új migrációs hullámot indítson el Európa felé. Ezt David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) vezetője mondta a Guardiannak a Szíria megsegítésére szervezett brüsszeli donor konferencián, nem pedig Orbán Viktor a magyar rádióban.

Tibor bá’ szatirikus online

Valamikor réges-régen a nők szűzen mentek férjhez, amit persze úgy értek el, hogy a drága mama (a leendő anyós) lányának minden lépésére figyelt. Aztán szép lassan, valamikor a Rákosi-Ratkó időkben [asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség] ez egy kicsit fellazult. A férfiak egy része boldog vigyorral a szájuk szélén vette el házasság nélkül a lányok szüzességét, egy másik része pedig nem kapott szűz feleséget, akárhogy ette érte a fene. Túl nagy ügyet senki se csinált belőle, mert az emberek zöme el volt foglalva az érvényesüléssel.

Mára a szüzesség, természetesen nem téma. Ha hébe-hóba egy-egy nő tévedésből szűzen megy férjhez, maga a férj van legjobban meglepve, és felmerül benne a kérdés, ha nője a kutyának se kellett, nem nézett-e el valamit? Nekem úgy tűnik, hogy ebben a témában értük utol a Nyugatot legelőször, és garantáltan utoljára.

Nem is írnám ezt a posztot, ha a történet csupán eddig tartana, de van még más is. Az utóbbi időben valahogy Nyugat-Európába került néhány millió muszlim, akik az istennek se akarják átvenni az európai kultúrát, körmük szakadtig ragaszkodnak a majd másfélezer éves szokásaikhoz, méghozzá  vallásos fanatizmussal. Ne is mondjam, hogy náluk a szüzesség oly annyira kulcsfontosságú érték, hogy a szüzesség elvesztése nem csak azt jelenti, hogy az életben nem mehetnek férjhez, de számtalan esetben a lány családja a renitens családtagot egyszerűen megöli, mert a család becsületét csak ez a gyilkosság állítja vissza. Hogy ebből a népből miért engedtek be a franciák közel 5 milliót, azt csak Allah tudja.

Ebből eddig sok baj nem származott, mert a muszlim nők se kedvelik, ha a szeretett papa egy éles késsel elnyisszantja a torkukat.  Csakhogy a például Franciaországban született és ott felnőtt muszlim leánygyerek, ha akarja ha nem, valamit felcsipeget a francia kultúrából is, aminek legfontosabb része a szüzesség idő előtti elvesztése. A leendő férj viszont természetszerűen nem lehet francia, csakis muszlim, amiről a papa-mama gondoskodik. És így most már kezd kikerekedni a probléma, amit az érintettek plasztikai műtéttel oldanak meg. U.i. a francia sebész a szűzhártyát (hímen) egyszerűen összestoppolja. A szűzhártya persze egy rossz magyar szó, mert hártyáról szó sincs. A hímen valójában a női hüvely bejáratánál lévő szűkület, ami az első behatoláskor több helyen felreped és produkál néhány csepp vért. A restaurált hímen azonban könnyebben reped fel és nemigen produkál vérzést. Márpedig orgazmus után a muszlim férfi első dolga a lepedő figyelmes megszemlélése, mert a birtokba vett nő vérét akarja látni. A segítőkész sebészek feladata a stoppolással nem ért végett, adniuk kell a műtét után egy apró fiolában némi vérpreparátumot is, amit egy óvatlan pillanatban a lepedőre lehet fröcskölni. [Hogy fröcskölés után ki mekkorát sikít, az ízlés dolga.]

Ezen mi jót röhögünk, de a helyszínen ezt a játékot halál komolyan veszik. Nem olyan régen Franciaországban egy ifjú férj a nászéjszakán döbbent rá, hogy felesége nem szűz. A kérdőre vont nő nemi szervének enyhén használt voltát nem is tagadta. Ezért a férj kérte a bíróságot, hogy mondják ki a válást, elfogadhatatlan minőség romlás alapon. A jogi magyarázat szerint, itt valójában szerződésszegés történt, mert a szüzesség a nő részéről egy „alapvető minőségmutató”. Márpedig ő nem azt a minőséget kapta, amit a hirdetésben ígértek neki (hogy volt-e apró betűs rész azt nem tudni). És mit ad isten a francia bíróság (ahol valószínűleg sokkal kevesebb a nő, mint nálunk) kimondta a válást. Erre meg a sajtó dühödött fel, és egyre másra jelentek meg a méltatlankodó cikkek. Véleményük szerint Franciaország szekuláris, ahol a nő és a férfi egyenrangú (ellentétben az iszlám országokkal). Ha egy férfinek nem kötelessége szűzen házasodni, akkor egy nőnek se.

Bennem inkább az a kérdés merül fel, ha egy házasságot semmissé lehet nyilvánítani olyan alapon, hogy a másik fél csalt, akkor a visszaállított szüzesség miért nem számít csalásnak? Vagy csak az csalás, ami kiderül? Na jó, nézzük a fejleményeket!

A hírek szerint a francia nőgyógyászokhoz tömegesen áramlanak a muszlim nők igazolásért, hogy ők igenis szüzek. Aztán meg a rázós francia műtéti számlák miatt megindult a reszüzesitési turizmus Tunéziába, ahol a nőgyógyászok jóval olcsóbban hozzák helyre a meggondolatlan lépés következményeit. De a témakör meglehetősen széleskörű. Nem rég készült egy olasz film, amiben egy bevándorló visszamegy Kaszablankába, hogy „lenullázzák a numcsikat”.

Szóval megy a nagy felhajtás annak ellenére, hogy a hímen megléte vagy hiánya nincs szoros összefüggésben a tulajdonos szexuál-tapasztalatával (bármit is jelentsen ez). Egyszerűbben kifejezve, dugás nélkül is el lehet veszíteni egy szüzességet. Hivatkoznak is rá rendesen „a nőgyógyász bedugta a bütykös ujját ciszta kitapogatás végett”.

Közben a francia nőgyógyászoknak is sikerült összeveszni. Egy részüknek az a véleménye, hogy egy ilyen műtét elvégzése a „múltbéli intolerancia visszaállítását  jelenti”. Míg egy másik részük úgy gondolja, hogy „pácienseiknek nincs választási lehetőségük, orvosi segítség nélkül jó esetben pártában maradnak, rossz esetben a temetőben végzik”, ugyanis ezeknek a nőknek a szüzesség visszaállítása szó szerint élet-halál kérdése. Márpedig az orvos az élet megmentésére esküdött fel.

De úgy látszik, szükség van rá, vagy se, világjárvány lesz belőle. Amerikai nőgyógyászok honlapjaikon hirdetik magukat a „like a virgin” (köszi szépen Madonna) eredmény biztosítására, de ezek legalább nem csalnak, mert a jelmondat magyarul azt jelenti „olyan, mintha szűz lennél”.

Apám jut eszembe, aki azzal vágott fel, hogy neki ugyan szűz nővel nem volt dolga, de mindenkinél ő volt a második. 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online:

Évának lejárt a jogosítványa. Tehát meg kell újítani. Első lépés a családorvos, aki a páciens életkorának függvényében más és más összeget gombol le, egy darab űrlap kiállításáért (nem is ő teszi, hanem az asszisztensnő). De Éva még jól járt, mert nekem (lévén 2-es típusú cukorbeteg) ezért az űrlapért meg kell szenvednem. Ugyanis a családorvos nem jogosult megállapítani, hogy vezethetek-e vagy sem. El kell tehát engem küldeni a diabetológiára, ahol a szakorvos igazolja, hogy a volán mellett nem fogok elájulni. Igaz, mind a családorvos, mind pedig a diabetológus pontosan tudja, hogy a 2-es típusú cukorbeteg a büdös életben nem ájul el, csak az 1-es típusú, mert a mi vércukrunk nem tud leesni a béka segge alá, de a rendelkezéseket nem ők hozzák, hanem azok, akik nem értenek hozzá. Na jó, de a szakorvos nem lát belém, ezért elküld a laborba vér és vizelet vizsgálat végett.

Tibor bá’ online

Feltételezem, tudod, miről van szó. Igen az anyajogú társadalomról, ami a definíció szerint az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették. Az angol definíció ennél egy kicsit szigorúbb, mert megtoldja azzal, hogy a családfő is nő és a vezetők is nőkből állnak. Azt viszont nem biztos, hogy tudod, ma is van ilyen társadalom a Földön, méghozzá Kínában, ahol ezt az elzárt társadalmi csoportot Mosou-nak hívják. Ez a tény egy Ricardo Coler nevű argentínai író fantáziáját annyira felizgatta, hogy egy időre elment közéjük élni, némi tanulmányozás végett. Nézzük hogyan számolt be a dologról.

Ricardo Coler első meglepetése abból eredt, hogy az apajogú társadalom – amiben valamennyien élünk – tükörképére számított. Nem férfiuralom van, hanem női, és kész. Azonban hamarosan kiderült, hogy a nők másképpen uralkodnak, mint a férfiak. Legfőbb törekvésük nem a pénz hajhászása, hanem a családjuk jóléte. Nőuralom alatt a férfiak ragyogóan érzik magukat, mert jóformán semmi felelősségük sincs, kevesebbet kell dolgozniuk és minden este egy másik nővel aludhatnak. A nők kezelik a pénzt, „kiszolgálják” a férfiakat, de mindenben ők döntenek. Meglepő viszont, hogy a Matriarchátus társadalomban nincs erőszak. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáik, de ebben a társadalomban a nőknek eszükbe se jut, hogy a konfliktust erőszakkal oldják meg. Mivel a nők uralkodnak, senki se erőszakoskodik, nem a bűntudat tartja őket vissza, hanem a szégyen.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként oldják meg a problémáikat? A nők kiosztják a feladatokat a férfiak között, és ha valamelyik férfi ezt nem teljesíti, akkor mindenféle büntetés helyett, úgy kezelik, mint egy éretlen kamaszt. Ez nem csak megszégyenüléssel jár, de a szexhez való jog elvesztésével is. Különben is úgy gondolják, hogy a nők megbízhatóbban és hatékonyabban dolgoznak. Igaz, komolyabb döntéseket, mint például házvásárlás, a férfiakra hagynak és elfogadják, hogy a komolyabb fizikai munkát is ők végezzék. A Matriarchátus társadalom legérdekesebb aspektusa a szex. Ugyanis a szex és erotika állandóan jelen van a társadalomban, de a kettő között hatalmas különbség van. A kétértelmű viccek és megjegyzések percenként hangzanak el. Állandóan kínálgatnak egymásnak nőket, és mindig van egy nő, aki rád mosolyog. Vannak nők, akik üvöltözve adnak parancsokat a férfiaknak, mintha süketek lennének, de amikor megkörnyékezésre kerül a sor, akkor teljesen megváltoznak. Egyszeribe szégyenlősökké válnak, halkan énekelgetnek és elpirulnak, és elhitetik a férfiakkal, hogy ők választanak partnert, és ők hódítják meg a nőt, majd eltöltenek egymással egy éjszakát.

Ezt fel lehetne fogni szabad szerelemnek is, de a helyzet nem ennyire egyértelmű. Szexuális életük igen aktív és gyakori a partnercsere. De a nők döntik el, kivel kívánják eltölteni az éjszakát. A nők egy nagy közös házban laknak, amin belül mindenkinek meg van a saját szobája. A férfiak egy külön házban laknak, de nincsenek úgy szétválasztva egymástól. Minden nő szobája előtt van egy fogas, amire egy férfi ráakasztja a kalapját. Ily módon mindenki tudja, hogy egy adott nőnél már van valaki, tehát senki nem kopog be. Ha egy nő beleszeret egy férfibe, akkor csak azt fogadja és a férfi más nőt nem látogat meg.

Ebből természetesen az következik, hogy a nő és férfi közötti házasság a mi értelmezésünk szerint nem létezik, bár a fogalom nem ismeretlen. Ha például egy gyerek rosszalkodik, akkor azzal fenyegetik meg, hogy hozzáadják valakihez. A gyerekek hamar megtanulják, hogy a házasság egy roppant kellemetlen dolog. Amikor Ricardo Coler elmondta nekik, hogy nálunk egy nő és egy férfi összeházasodik és gyerekeket nemzenek. Ezt azonnal kinevették, mert, hogy következetesen olyasmit csinálunk, amiről nyilvánvaló, hogy nem működik.

Közöttük az se probléma, hogy az apaság némileg bizonytalan. A gyerekek természetesnek veszik, hogy nincs apjuk, csak anyjuk. Máskülönben a terhes nők minden vágya, hogy lánygyereknek adjanak életet. Most már csak egy dolog van hátra, nézz magadba, hogy éreznéd magad egy ilyen társadalomban?

Aki ennél többet akar: http://www.spiegel.de/international/zeitgeist/the-mosuo-matriarchy-men-live-better-where-women-are-in-charge-a-627363.html

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Ha nem riadnék vissza az apró túlzásoktól, akkor azt írnám, hogy az emberiségre ráköszöntött egy új kulturális korszak, vagy inkább kultusz, amit ezek szerint a „test kultuszának” lehetne nevezni. Helyes vagy helytelen, az emberek többet foglalkoznak a testükkel, mint bármikor a múltban. Soha ennyire nem volt divatos a plasztikai sebészet, soha ennyi ember nem tetováltatta magát, és bár a pircing – már, mint a fülcimpa kilyukasztása – nem volt korábban se ismeretlen, de ami ezen a téren most megy, az minden képzeletet felülmúl. Úgy értem, ami látszik, mert van, ami normál körülmények között nem látszik. Mondjak néhányat? Rendben van, te akartad! Csikló pircing, fityma picing. Ezek – úgy tudom, normál körülmények között – nem látszanak. Mondjuk nekem klitoriszom egyáltalán nincs, de fitymával rendelkezem és vannak elképzeléseim milyen lehet egy beleakasztott karika. Gyerekkoromban a malacok orrát karikázták be, arra a rövid időre, amíg le nem vágták őket. Az ok egyszerű volt. A sertés az orrával ösztönszerűen túr, élelem után kutatva. A le nem kövezett sertésólban percek alatt hatalmas lyukak keletkeztek volna, ha a lakójának az orrába akasztott vaskarika nem vette volna el a kedvét a túrástól. Amiből persze – amilyen mocskos fantáziájú vénember vagyok – arra következtetek, hogy ezek a fiatal férfiak pedig a hímvesszőiket nem kívánják használni és nehogy megfeledkezzenek róla, a fityma pircig idejében figyelmezteti őket.

Különben nem csodálkozom! Spam szűröm ellenére naponta kapok a címemre, illetve „undisclosed-recipients” címre (de azért nálam landol) ajánlatokat, hogy a péniszemet 2-3-5 centiméterrel meghosszabbítják. Szerintem jó, úgy ahogy van – különben is megszoktam már – de ők megállás nélkül rá akarnak beszélni csodakrémekre, vákuumpumpákra, pirulákra, fitymát lehúzó súlyokra melyek mind a szent célt szolgálják. De természetesen a kebleimet is megnövelnék, keményebbre varázsolnák, elvégre a „recepient” nő is lehet, sőt kifejezetten kis mellű nő, mert tudok olyanról, aki növesztés helyett inkább zsugorításra vágyik.

A lényeg az, ha az emberek olyan hülyék, hogy azzal gatyáznak, ami kívül van, tehát látszik. Képzeld el, hogy be lehet őket húzni a csőbe olyasmivel, ami belül van, és nem látszik. Na, itt jön be a méregtelenítés. Az emberré váláshoz kellet vagy 200.000 év, ami alatt soha senkiben nem volt méreg. Az ok nagyon egyszerű. Abban az időben az előember és utóda a homo sapiens belső szervei között megtalálható volt a máj és a vese. E két szervnek a legfőbb funkciója a keletkezett bomlástermék, vagy lenyelt méreganyagok kiválasztása volt, ami aztán a vizelettel és az ürülékkel távozott (valamicske az izzadsággal is). Valami megmagyarázhatatlan csoda folytán e két belső szerv a XXI. század beköszöntével egyszerűen csődöt mondott, aminek egyenes következménye, hogy újabban az emberekben a méreg felgyülemlik, sőt néha túlcsurog. Közbe kell szúrnom, hogy nem klasszikus mérgekről van szó, mint például a ciánkáli, hanem olyan mérgekről, amik halált nem okoznak, csak diszfunkciót. Teszem azt fejfájást, rossz közérzetet, elhízást vagy éppen krónikus fogyást, esetleg depressziót, álmatlanságot, szóval ilyen kis hülyeségeket, és ezeknek egyetlen egy kiváltó oka van, a felgyülemlett méreg. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy meg kell tőle szabadulni, amit úgy neveznek, hogy méregtelenítés.

A méregtelenítés nagyon fontos kelléke a méregtelenítő megvásárlása, és annak napi fogyasztása. A méregtelenítő rendszerint a pirula vagy a kapszula formáját veszi fel és közös ismérvük, hogy méregdrága (pun intended). Különben a méregtelenítő azért méregdrága, hogy hiteles legyen. Mert ugye, ha valami olcsó, akkor az nem lehet jó.

Gyerekkoromban (mit csináljak, nekem mindig előjön) ha felpuffadt a hasam, akkor pontosan úgy eresztettem le, ahogy mindenki más, az ánuszon keresztül, Amit udvariasan úgy hívtak, hogy távoztak belőlem a szelek. Ez a szél kifejezés valóban sokkal szebb, mint a fing, de szép elnevezés ide vagy oda, sajnos a kibocsátott légnemű anyag bűzén ez nem változtatott. Drága jó anyám nem azt mondta, hogy méregtelenítsd magad ezekkel a sárga bogyókkal, hanem azt, ha este színházba mész, ne egyél délben babot. Igaz, manapság ez a taktika nem alkalmazható, ugyanis a XXI. század menüjéből a bab hiányzik, leszoktattak róla a McZabáldák.

A méregtelenítésnek vannak azonban átvitt formái is, ilyen például a wellness. Ha még nem hallottál volna róla, ne keresd az Országh-féle angol szótárban, mert nincs benne. A „ness” angol főnévképzővel nemrég csinálták és így együtt lefordíthatatlan. Minden esetre a vizuális tudósítások szerint elsősorban medence kell hozzá. Lényege, hogy bármely évszak, bármely napszakában nyakig üljünk a langyos vízben, amitől az ücsörgő napi 13.999 forintért jól érzi magát, mert folyamatosa méregtelenedik. Bár, az igazat megvallva, nekem inkább Archimédesz jut az eszembe, aki szerint a nyakig medencében ülők órákon át nem érzik a feleslegesen felvett extra 30 kilójukat.      

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az alábbi anyag annyira valószínűtlen, hogy ha nem a NewWeek-ben jelenik meg eszem ágában se lett volna lefordítani (az eredeti alatt a fordítása)

Newsweek

Russian Foreign Minister Sergei Lavrov has claimed that Moscow dictated where U.S., British and French forces were allowed to attack in the weekend’s air strikes on suspected Syrian chemical weapons facilities, Sky News reported.

Hálás vagyok azoknak, akik anyagi áldozatot hoztak, hogy a honlap fenntartásának lássak értelmét. Hogy érezzem azt, ez nem egy ember erőfeszítése, mások is látják értelmét (és áldozatot is hajlandók hozni érte) egy 10 év alatt kiforrott vitafórum fenntartásának. A 30.000 forintnál jóval több jött össze, amin nem pipadohányt fogok venni, hanem a honlapra költöm. Bizonyára észrevettétek, hogy már semmi se működik a widgetek közül. Ráadásul a honlap emblémája egy igen jó csöcsű nő, akitől nem vagyok képes megszabadulni. Saját avatarom sincs.Szóval van min ügyködnöm. Egyenlőre még nincs meg az, aki kisegít, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz olcsó. Ha 30 évvel fiatalabb lennék, persze belevetném magam új ismeretek megszerzésébe, de ez ma már nem megy. Arra is kell ügyelnem, hogy ha én lelépek a honlap fenn tudjon maradni. Ezért Évát fel kell készíteni a munka továbbvitelére. Szerkeszteni persze tud, de van még más tennivaló is. Még egyszer köszönet az összefogásért.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az ügy azzal kezdődött, hogy Darwin 1859-ben kiadta A FAJOK EREDETE című könyvét, és ezzel megalapozta az evolúciós elméletét, aminek alapja a „természetes kiválasztódás”. Az elmélet egyetlen „szépséghibája”, hogy nem fér össze a Bibliában leírt teremtéssel, amit a papok mind a mai napig nem bocsátanak meg neki.

Az első kimagasló szenzáció a Tennessee államban, 1925-ben zajló, úgynevezett „majomper” volt, amelyben John Scopes biológia tanárt vádolták törvényszegéssel, mert diákjainak tanítani merte Darwin elméletét a törvényes tiltás ellenére. Scopest természetesen elítélték, a törvényt pedig 42 évvel később, csak 1967-ben változtatták meg, amikor az evolúciós elmélet már 108 éves volt. Hiába na, isten malmai lassan őrölnek!

Olyannyira, hogy a teremtésben hívők követelték saját elképzelésük, vagyis a bibliai Genezis (teremtés) tanítását is, mint az evolúció egyik alternatíváját. A tantárgy neve „creation biology” és 1983-ban látott napvilágot. Csakhogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1987-ben megtiltotta a „teremtés biológiájának” a tanítását, aminek alapja a „vallások távol tartása az iskoláktól” elnevezésű törvény. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerint a teremtés-biológia nem tudomány, hanem alapvetően vallásos hit.

A teremtésben hívők természetesen ebbe nem nyugodtak bele és újfent támadásba lendültek. Ez alkalommal Kansas állam Oktatásügyi Minisztériuma döntött úgy, hogy állami iskolákban a biológia órákon tanítani kell az Intelligens Alkotó (más fordítás szerint: a Tudatos Tervezés) elméletet is, és rá kell mutatni, hogy a darwini evolúció távolról se bizonyított. Ugyanis – így az ID hívők – az élő teremtmények túl komplikáltak ahhoz, hogy ID nélkül evolválhattak volna. Cseles! Tehát, nem vonják kétségbe az evolúció létezését (nehéz is lenne), de az evolúciót egy ID irányította a helyes irányba. Más szavakkal az ajtón kitessékelt isten visszajött az ablakon át. Ehhez azonban a „tudomány” definícióját: „jelenségek természetes magyarázatának keresését” ki kellett bővíteni a spekulatív intelligens alkotóval.

2004-től Kansas államhoz tartozó Dover járás iskoláiban a biológia órák alatt ki kellett hirdetni az intelligens alkotó létezését. Ez ellen 11 szülő tiltakozni kezdett, hogy bár az amerikai alkotmány az egyházakat különválasztja az államtól, az iskolák az ID segítségével becsempészik a vallást az oktatásba. Megoldás, egy újabb per. Ítélethirdetés 2006 januárjában volt.

Nézzük, mint háborodott fel a 11 szülő. Az Oktatásügy kiadott egy „kiáltványt”, amit a biológia tanárok nem voltak hajlandók felolvasni a tanulók előtt. Ezért az iskolák különböző adminisztrátorai olvasták azt fel, íme:

„A Pensilvániai Tudományos Akadémia előírja, hogy Darwin elméletét tanítani kell, ami egyúttal érettségi tétel is. Azonban Darwin elmélete csak egy feltételezés, amihez további bizonyítékok megtalálására lenne szükség. Ugyanis egy feltételezésen nyugvó elmélet még nem bizonyosság. Darwin elmélete összefüggéstelen, abban hézagok vannak, amik bizonyításra várnak. Az intelligens tervező az élet eredetének egy olyan magyarázata, ami nem egyezik Darwin nézetével. Az iskola könyvtárában megtalálható a „Pandák és emberek” című könyv, amiből az érdeklődő diákok megismerkedhetnek az intelligens tervező létezésének a tényével. A diákokat arra bátorítjuk, hogy mindenfajta elmélettel kapcsolatban legyenek nyitottak. A fajok eredetének ismertetését az iskola meghagyja a szülőknek.”

Szóval, mi ez az „intelligens tervező”? Ez kérem az „isten” szinonimájaként használt kifejezés és arra utal, amit már Paley tiszteletes is állított, hogy a világ magán viseli egy intelligens lény keze nyomát. Darwin pedig menjen a pokolba. A dologban az a szomorú, hogy a 2005-ös felmérések szerint az USA lakósságának 50 százaléka egyszerűen nem fogadja el az evolúciót, amit mindössze egy nem bizonyított feltételezésnek ismer el. A Tudományos Akadémiának erre az volt a válasza, hogy a biológia tanítása Darwin nélkül olyan, mint a történelemoktatás George Washington nélkül.

A félreértések elkerülése végett a „Mi volt előbb isten, vagy Ősrobbanás” végkövetkeztetése egy „teremtő Isten” valószínű léte, aki olyan kezdeti feltételeket teremtett, ami predesztinálja az élet és az intelligencia kifejlődését. Én magam a Bibliában leírt „teremtést” egy primitív mesének fogadom csak el. – Különben a pert az ID hívők elveszítették, de nem adták fel. 2008. Májusában az ID hívők hazánkat is „megtámadták”, és nem teljesen sikertelenül, amit a hozzászólások fognak bizonyítani. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá online

Ma, vagyis tegnap, április második dekádjának a végén, Budán 26°C volt. Igen, tudjuk, egy földrajzi helyen tapasztalt szélsőségek semmit se jelentenek. Tegnap Észak Amerikában 70 cm hó esett egyes területeken. De mégis. Gyerekkoromban az a sláger járta, hogy „májusban az orgona virágzik” miközben, amikor a kapunál vártam, hogy a motor kinyissa, észrevettem, hogy a vadon kinőtt orgona virágfürtjének fele már nyitva van. Egészen biztos vagyok benne, hogy 1936-ban nem volt nyitva, se 20-30 évvel később. Marha meleg lesz a (magyar) június? Mit lehet tudni?

A tárhely bérlést április 25-ig meg kell újítani. Az összeg 30.480 Ft. Fejből (nem emlékezetből) mondhatom, hogy amióta a home page-en fel van tüntetve a bankszámla számom egy árva forint támogatást se kaptam. Az, hogy honlapfenntartása napi minimum 8 órát elvesz az életemből, már megszoktam, de hogy még én finanszírozzam sokak szórakozását, az már nem fér bele önfeláldozásomba. – Most jön a csattanó. Ha egy hét alatt nem jön össze 30.000 forint, akkor megszűnik az értelmes emberek vitafóruma.

U.i.:A VIP előfizetők természetesen továbbra is megkapják a vállalt fordításokat.

Címem: evatibor # t-online.hu

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

A kérdésre a választ természetesen maguk a nők szeretnék tudni, mert a férfiakat a téma egyáltalán nem érdekli. Az egyike az első nőknek, aki megpróbálta megadni rá a választ Gabrielle Émilie du Châtelet (1706-1749) tekinthető, aki többek között Voltaire szeretője volt (a csendben tűrő, megértő férj mellett). Ez a kiváló nő egy személyben volt anya, szerető, feleség, matematikus és a newtoni gravitáció híve, szembehelyezkedve ezzel a Francia Tudományos Akadémia hivatalos nézetével. Immanuel Kant szerint egy ilyen nőnek nyugodtan lehetne szakálla is, míg Voltaire mindössze egyetlen egy hibájára mutatott rá, mármint, hogy nőnek született. 43 éves korában akaratán kívül teherbe esett, amit halálos ítéletnek könyvelt el, és jóslatának megfelelően a későn jött szülésbe bele is halt.

A fenti bevezetésre mindössze azért került sor, mert Émilie du Châtelet a maga nemében egyedülálló tézist írt „Vita a boldogságról” cím alatt. Véleménye szerint az „Igazi boldogság elengedhetetlen feltétele az érzékenység az illúziók iránt. Mivel élvezeteink legnagyobb része az illúzióinak köszönhető. Boldogtalan az, akinek nincsenek illúziói.”

A fenti mondat – igaz, hogy franciául – de mégiscsak 300 éve lett papírra vetve. Hogy állunk ezzel mostanában? Szóval a feminizmusnak köszönhetően a nők fel lettek szabadítva a rájuk rótt szexuális szerep alól, diplomát szerezhetnek, jövedelemszerző kapacitásuk megnőtt, gazdaságilag függetlenekké váltak, a születésszabályozás rendelkezésükre áll, bármilyen munkakört megszerezhetnek maguknak – beleértve az USA elnöki székét is – azaz a nők kilátásai a boldogsággal kapcsolatban, sohase voltak ennél jobbak.

Csakhogy közbelépett egy paradoxon. Nemrég elvégzett felmérés szerint a nyugati társadalmak nőnemű állampolgárai szerint a nagy boldogság megvalósulása elérhetetlenebb, mint valaha. A felmérők legnagyobb meglepetésére ma a nők kevésbé boldogok, mint a múlt század hetvenes éveiben, amikor boldogabbak és elégedettebbek voltak, mint a férfiak. Napjainkban ez pont fordítva van.

A férfiak egy része vigyorogva állapítja meg, kellett nektek feminizmus. De persze nem erről van szó, mert a legtöbb nő hallani se akar a korábbi női szerep visszahozásáról. Arról se lehet szó, hogy ez a relatív boldogtalanság a férfiak kényelmesebbé válása mellett, a nőkre háruló kettős műszak kialakulásához vezethető vissza. Ugyanis a felmérések szerint a nők napjainkban egy hét alatt pont annyi órát töltenek el munkával, mint a hetvenes években, igaz, tevékenységük nagyobb százalékát házon kívül végzik. Ami közben a férfiak lényegesen több házimunkát látnak el, de természetesen még mindig csak töredékét a szükségesnek. Igaz a főzés és takarítás nagyobb hányadát kiadják besegítőknek, vagy egyszerűen nem végzi el senki. (az USA-ban a lakosság 26 milliárd dollárral költ többet éttermekben, mint az élelmiszerüzletekben).

Ennek ellenére a férfiak kevesebb időt fordítanak a „kellemetlen” dolgokra, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A nők még mindig heti 23 órán át foglalják le magukat „kellemetlen” tevékenységgel, ami 40 perccel több, mint amennyi a férfiaknak kijutott 40 évvel ezelőtt. Ma viszont egy kerek másfél órával több jut nekik belőle, mint a férfiaknak. Ráadásul, lelkük mélyén bűntudattal viaskodnak. Hogy miért?

Vegyünk egy tipikusnak mondható példát, Ms. Smithet. A hölgy mondjuk negyven éves, és reggel szélsebesen készíti a reggelit 4 éves kisfia számára, miközben mobilját a fülébe dugja és a szája előtt éktelenkedő mikrofonba válaszolgat türelmetlen főnökének, mert egy fontos ügyfél 9-re érkezik és az anyagot előtte még át kell nézni. Ms. Smith bekap egy falatot, kisfiát a hóna alá kapja, és rohan vele az óvodába, majd bevágtat az irodába. Útközben leállítja a rendőr, mert a BUS sávban haladt, de sikeresen veszi az akadályokat és az ügyfél is leadja a rendelést. Ebédszünetét arra használja fel, hogy begyűjti a csemetéjét és a bébiszittert, majd mindkettőt hazaviszi. A munkahelyére visszatér és sötétedésig dolgozik egy új projekten. Ezek után hazatép, összecsap egy gyors vacsorát, egy félórácskát játszik a gyerekével, majd az ágyba dugja, ahová ő maga is beszédül és próbálja magát annyira kipihenni, hogy másnap reggel elölről kezdhesse az egészet.

Ms. Smithnek bűntudata van, mert a bébiszitter tízszer több időt tölt gyermekével, mint ő; bűntudata van, mert nem jut ideje kultúrára, a fenébe vele, egy könyvet nincs ideje elolvasni; bűntudata van, mert az anyjától állandóan azt hallja mit „kellene csinálnia”, miközben az unokáját hétvégén elviszi kirándulni; bűnösnek érzi magát, mert sose jut ideje a porszívózásra; és persze azért is bűntudata van, mert elalvás előtt szembe kell nézni férje csalódott arckifejezésével is.

Mindeközben Ms. Smith úgy tudja, hogy szerencsésnek érezheti magát, hiszen van egy gyönyörű gyereke, egy fantasztikus állása és egy kedves, megértő férje, aki szereti. Ennek ellenére őszintén úgy érzi, hogy valójában boldogtalan. Elvesztette az örülni tudás képességét.

A példának kiragadott Ms. Smith 13 éves volt, amikor szülei szétváltak és anyjának 45 évesen kellet munkát keresnie. Egy szenvedés volt az életük. Ekkor elhatározta, hogy vele ez nem történhet meg, sose fog abba a helyzetbe kerülni, hogy gazdaságilag ki legyen szolgáltatva egy férfinek, meg kell teremtenie saját karrierjét. Mi tagadás, fogadalmát be is tartotta. Karrierjének kiépítése mellett lett egy férje, de amit ma legjobban szeretne, otthon maradni és egész nap együtt lenni gyermekével.

Tanulság? A nők sikeresen kitörtek abból a ketrecből, amiben évszázadokat töltöttek el, és ma mindent megpróbálnak, hogy valami módon visszafordítsák az idő kerekét”.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy Ms. Smith el kívánja törölni a nőmozgalom eredményeit. Csupán egyszerűbb életstílust szeretne, egy kisebb házban, olcsóbb életvitellel. Dehogy akar visszamenni a „ketrecbe”, mindössze élvezni szeretné az élet elröppenő pillanatait. Nagyszerű dolog, hogy van lehetőségünk választani, de ez egy kétélű fegyver, mert a választási lehetőség csak látszólagos.

Az emberi boldogság mérése nem egy könnyű feladat. Nincs olyan boldogságmérő készülék, amit be lehet rakni a hónunk alá, majd tíz perc múlva leolvashatjuk az eredményt. A kutatók vért izzadva próbálják megtalálni a megfelelő tesztelést. Ha az embereknek felteszik a kérdést, milyen boldognak érzik magukat egy tízes skálán, furcsa eredmények jönnek ki. Az megkérdezettek nem azt válaszolják, amit éreznek, hanem azt, amit szerintük hallani szeretne a kérdező.

A férfi-nő relációt az is megnehezíti, hogy a „boldog vagy-e?” kérdésre a férfiak egyszerűen „Igen-nem” választ adják. A nők esetében a válasz 2-3 összetett mondatban adható csak meg. Ennek ellenére az alapos elemzések egyértelműen jelzik a nők boldogság érzete 1972 óta kimutathatóan csökkent, és ez az eredmény független a családi állapottól, iskolai végzettségtől és a munkahelytől. A legnagyobb meglepetést a kutatók szerint az okozza, hogy objektív mércével mérve a nők életminősége növekedett, ami logikusan jelenthetné a boldogság tudatuk emelkedését is, ami viszont nem következett be.

Meg kellet tehát közelíteni a témát egy másik oldalról. Kiderült, hogy a középkorú nők több időt töltenek fizetett állásokban, többet gondoznak időseket, és több időt töltenek a TV előtt. Viszont kevesebbet főznek, vasalnak, takarítanak, élnek társas életet és olvasnak, a hatvanas évekhez viszonyítva. Ezzel szemben a férfiak kevesebb időt fordítanak olyasmire, amit kényelmetlennek ítélnek. (Mondhatjuk azt, hogy okosabban élnek?).

A nők több időt töltenek bővebb értelmű családjukkal és barátaikkal, de ezt a tevékenységet fárasztóbbnak tartják, mint a férfiak (ami nem csoda, mert közben gyerekekre és idős rokonokra kell figyelniük).

Nem könnyen magyarázható, hogy a férfiak élvezik, ha idős szüleivel együtt lehetnek, míg a nők ezt a tevékenységet kellemetlenebbnek tartják, mint a mosást. A kutya talán ott van elásva, hogy a nagyobb választási lehetőség a nők számára egy választási kényszert jelent, amit kellemetlenségnek élnek meg. A nők egyszerűen nincsenek hozzászokva, hogy dönthetnek és az új „feladattal” nehezen birkóznak meg. Röviden, a nők utálnak dönteni.

A nagymamák szerint a több lehetőség közti választásba belebetegszik az ember. Nagy igazság lehet benne, mert a mai nők félnek, hogy rosszul választanak, és az eredeti választásukat nem változtathatják meg.

Számtalan nő kitűnően érzi magát a megteremtett karrierjében, és csak 50 tájékán döbbennek rá, hogy valami hiányzik az életükből, vagyis a gyerek, persze akkor már késő. Személyesen nem is egy nővel vitattam meg ezt a témát, akik átütő magabiztossággal mutattak rá a mai fiatal generáció elfogadhatatlan magatartására, és tucatjával hoztak fel példákat ismeretségi körükből, ahol a huszonéves gyerekek életvitele és viszonya a szülőkhöz egyszerűen elfogadhatatlan.

A válaszom minden esetben az volt, hogy a gyermekeivel kínlódó szülők panaszai valóban indokoltak, a rengeteg gond, amit ezek a „gyerekek” okoznak tényleg méltánytalan, de a gyermektelen idős házasok (vagy akár szingli nők és férfiak) nagy része szívesen vállalná át ezeket a gondokat. Némi cinizmussal azt mondhatnám, az ember nem azért vállal gyereket, mert az a felhőtlen boldogság záloga, hanem azért mert idős korban megóv az elviselhetetlen epekedéstől.

Visszatérve a középkorú nők problémáihoz, a helyzet az, hogy a könnyítések mellé felsorakoztak az új keletű kötelességek. Az iskolák sokkal jobban támaszkodnak a szülők besegítésére, mint régen. Az iskolai programok keretein belül elvárják, hogy az anyukák szendvicseket készítsenek, kirándulásokon részt véve, segítsenek a fegyelmezésben, gyűjtsék a papírt, stb. Otthon menedzseljék a család E-mail forgalmát. Külső megjelenésükkel tartsanak lépést a baráti házaspárokkal, ami konditermet, fodrászt és hasonló, időigényes elfoglaltságot jelent.

Gyanítom, hogy a nők relatív boldogtalanságát maguknak köszönhetik. Végeztek felméréseket tinédzser lányok között, mi számukra a legfontosabb? Egy sikeres állás? Közeli kontaktus barátnőikkel? Családalapítás? Csinosnak maradni jó cuccokban? A meglepő válasz: valamennyit együttesen bezsebelni. Régebben volt a lányoknál egy fontossági sorrend. Manapság ilyen nincs. Mindent akarnak egyszerre.

Talán a kereskedelem az, ami nyakunkba zúdította a választási lehetőség kimeríthetetlenségét. Menjünk el egy elektronikai áruházba. 20 éve egyetlen porszívót lehetett kapni a „Rakétát”, ma ha nincs 50 különböző méretű, színű és persze árú porszívó, akkor egy se. Na igen a nagyobb választék jó, de a végeláthatatlan választék nem szabadságot jelent, hanem lebénulást. Lassan a kereskedelem is ráébred. A túl nagy választék lebénítja a vevőt, és kevesebbet vásárol.

Ugyan ezen az elven nyugszik a nők életmód kiválasztása is. Ha a vevő vásárlás közben átlép lebénulásán és vesz valamit, otthon kétségek fogják zaklatni, jól döntött-e? És az alternatív döntés lehetősége napokon át kísérti a vevőt, ami végül oda vezet, hogy megbánja tettét. Kvázi bűntudatra ébred. Ez történik az életével szabadon rendelkező nőkkel is. Nincs házassági kényszer, elvárás meg ilyesmi. Aztán jönnek a kételyek, helyesen döntöttem-e?

Hogy miért tűnik a múlt szebbnek, élvezhetőbbnek? Hogy miért boldogabb az ember a nagyobb szegénységben? A válasz kézenfekvő. Mert kisebb választási lehetőség, kisebb elvárások mellett, kellemesebb meglepetések érhetik. Ezért van az, hogy a világot felölelő felmérés szerint Nigériában élnek a legboldogabb emberek. Ezzel szemben Magyarország a legboldogtalanabb ország a világon. Hogy miért? Most már az olvasó is tudhatja a választ. Mert itt voltak a legnagyobbak az elvárások.

A Kádár korszakra az ország legnagyobb része nosztalgiával tekint vissza Pedig ma jobban élünk, mint akkor, de nem okozott gondot, hogy melyik utazási irodával menjünk és hová, mert csak az IBUSZ volt és Leningrád, vagy maradt a Balaton. Nehéz úgy csapvizet inni, hogy a hipermarketekben hegyekben áll a különböző italok halmaza. A vasárnap délelőtti Trabant mosogatás kielégítőbbnek bizonyult, mint az alacsony törlesztő részlettel hozzánk vágott nyugati kocsik egyike, amiket tízezer számra vesznek vissza részletfizetés elmaradása miatt.

De térjünk vissza csak a nőkhöz, akiket maximalizálással támadnak meg a ránctalanító krémektől kezdve a szilikon feltöltésig. Hogy lehet boldog az, akinek ennyi lehetőség áll nyitva és naponta kénytelen választani. A férfiaknak fel se tűnik, hogy húszféle női magazin 100 oldalakon át ad tanácsot nőknek az égvilágon mindenre. Csoda, ha a nők túlnyomó többsége úgy érzi, hogy messze nem kap meg mindent, amit megkaphatna. Hogy lehet ilyen körülmények között boldognak lenni?

Persze van más tényező is. A férfiak racionálisabbak, inkább gondolkodók. A nők ezzel szemben érzékenyebbek, és inkább gondoskodók. A nők inkább gondolnak a boldogságra, a férfiak el vannak magukban. A nők a család spirituális igényére figyel és aggódik miatta, a férfi „csak” az anyagiakról gondoskodik. Ez mellett a férfiak hagyományosan kevésbé voltak boldogok, mint a nők és most, hogy a nők beléptek a férfiak világába, törvényszerűen elvesztették a korábbi boldogságot kiváltó okokat. Természetesen az is lehet, hogy az egész csak illúzió. A régi időkben óriási társadalmi nyomás nehezedett a nőkre, hogy megjátsszák a boldogságot, akkor is, ha nem voltak azok. Legyenek.

Itt térek vissza Émilie du Châtelet tézisére, talán a nők maguk mögé tetették az illúziójukat és csupán őszintébbek lettek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

„Az időfizika világkép múltban, és jelenleg is folyamatos változásban van, nem tükrözik a tudomány mai állását!
Itt minden a holnapról és a távolról szól.
Jó olvasást, és gondolkodást mindenkinek” (dajtás)

Milyen az idő szerkezete?

 7. Az első pillanat előtt… 

Az öröktől fogva létező anyag materialista elképzelése nem több egy minden további összefüggést nélkülöző elszigetelt kijelentésnél, amit érdemi jelentőség nélkül lehet tagadni és védelmezni egyaránt. Nem szolgál alapjául a világ ismert törvényszerűségeinek, ténylegesen nem is illeszthető közéjük. Nem logikai- vagy ténykérdés, még ha fabrikálhatok is mellette szóló érvek; mint ahogy ellene is. Végső soron ugyanolyan soha nem igazolt alaptétel, mint az anyagelvűség hívei által irracionálisnak bélyegzett „Kezdetben teremté az Isten…” kinyilatkoztatás. (Aminthogy az Isten teremtette világot valló atomfizikusok sora toldozgatta ugyanazt a tudományos épületet, mint amelyiket az anyaghoz sírig hű kollégáik…)

                     14. ábra: Az aktuális szférák sugarának függvényrendszere

Logikusan az következik, hogy az eseményhorizontot megérintve a relatív időforrás a pozitív idejű felülethártyáján először a rendszerből kifelé sodródik, majd áttörve azt, a változó relatív „sűrűségű”, „kettős törésű” negatív időrendszerben – mindkét éppen megérintett időszféra függvényében – sugárirányban vonzódni kezd.

18. ábra: A Pí-tahion két nézete a forgásdimenzióban

VIP. 335

Egyre többen látják úgy, hogy Putyin elnök túl puha, indokolatlanul bánik kesztyűs kézzel Washingtonnal.

__________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

__________________________________________________________________________

Rouhani Phones Putin Warning Global Chaos if Western Strikes on Syria go Unanswered

By Xinhua  TEHRAN, April 16 (Xinhua) — Iranian President Hassan Rouhani said the U.S.-led attacks on Syria violated international law and if they go unanswered by international bodies, more of such chaos in the world will be conceivable, Tasnim news agency reported on Monday.

The U.S.-led strikes on Syria proves that Washington has direct ties with terrorists, Rouhani said, stressing „The Americans showed such a reaction when they felt the terrorists were dislodged from an important region like Eastern Ghouta,” Rouhani said in a phone call with Russian President Vladimir Putin.

Putin said further Western missile strikes on Syria would lead to chaos in international relations, Tehran Times reported.

„Vladimir Putin, in particular, stressed that if such actions in violation of the UN Charter continue, then it will inevitably lead to chaos in international relations.”

Earlier Saturday morning, the United States, in cooperation with Britain and France, attacked Syrian military facilities allegedly related to Syria’s chemical weapons capabilities.

The move was to retaliate for the alleged use of chemical weapons by Syrian troops early the month in an attack on the rebel-held town of Douma near the Syrian capital Damascus. The Syrian government has strongly denied the allegations.

Iranian political and military officials on Saturday strongly condemned the U.S.-led strike on Syria’s military facilities.

This article was originally published by „Xinhua” –

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Dajtás vendégposztja

” Az első bejegyzés a A teremtés Üzenete (Kisfaludy György) Így történt holnapután – Bevezetés az idő fizikájába fejezetének kivonata.
Magáról a könyvről és a további bejegyzésekről néhány szó.
Érdemes megjegyezni, hogy maga a könyv 1991-ben született, immár 27 éve!
Az akkor taglalt elméletek és fogalmak a maguk idejében úttörőek voltak, bizonyos tekintetben paratudománynak számítottak, számítanak ma is.
Azonban az idő bebizonyította, hogy ezt a radikális filozófiai-tudományos szemléletet egyre több kutatás megerősíti.
Többek közt a gravitációs hullámokról már akkor úgy beszélt a szerző, mint alapvető természeti jelenségről, miközben ezt csak  pár éve „fedezték fel”.
Több olyan megállapítás szerepel a könyvben, ami sokak számára megbotránkoztató lesz, sőt egyenesen „eretnek” elméletnek fogják titulálni,
ezért kérem az összes olvasót, hogy tegyék félre az előítéleteiket, és csak a logikára hagyatkozzanak.
Az időfizika világkép múltban, és jelenleg is folyamatos változásban van, nem tükrözik a tudomány mai állását!
Itt minden a holnapról és a távolról szól.
Jó olvasást, és gondolkodást mindenkinek!

A részletekben közölt könyv az író beleegyezésével történik

Bevezetés az idő fizikájába

 1. A mindenség felé

Teremtsük meg a mindenséget! Nem éppen szerény vállalkozás, de az egyedül lehetséges.

Az emberiség régóta vágyik megismerni a mindenség rendszerét megteremtő törvényeket, megismerni azokat a szabályokat, melyek egységes logika alapján kínálnak magyarázatot a mikro- és makro-világ valamennyi tapasztalt és kiszámított jelenségére.

A jelenleg elfogadott és tanított tézisek azonban a legkevésbé sem felelnek meg ennek a kritériumnak. Eszellemi közforgalomban keringő törvények valójában nem általános érvényűek, nem alkalmazhatók a tudomány és az élet egészére, noha a tapasztalat mind gyakrabban, és egyre erőteljesebb jelekkel figyelmeztet az egyetemes szemlélet égető fontosságára.

Haladéktalanul ki kell dolgoznunk az egységes, logikus, általánosan érvényes világképet, ami kivezető utat nyithat a halmozódó válságjelenségekből.

Mindenekelőtt ez a célkitűzés vezérelt, mikor úgy döntöttünk, hogy közreadjuk nézeteinket és kutatásaink egyes eredményeit, a közérthetőség kedvéért egyszerűsített, de értelmében csorbítatlan formában.

2. Az idő filozófiája

Ebben a formájában könyvünk elsősorban filozófiának tekinthető, mint egységes, a világ jelenségeitalapvetően, azokat átfogóan tárgyaló logikai építmény. Az időfizikai elmélet tudományosnak nevezhető leírása matematikai úton, és a kísérletek részletes lejegyzésével történik – egy másik, a szakmai körök számára készült publikációban.

Esetünkben a „filozófia” minősítés nem egy tetszőlegesen választható felfogást jelent a sok közül, világképenem pusztán a megnevezések másféleségében nyilvánul meg, nem egyszerűen a korábban alkalmazottaktól eltérő szemléletmódból következik világképe.

De; biztos alapra lelve a leírt törvényszerűségek és folyamatok messzemenően áthatják életünket, megismerésük és birtokba vételük pedig a tényleges lehetőségek végtelenségét tárják ki az ember előtt – aszemélyes lehetőségek végtelenségét is!

Leírásunk nem tartalmaz matematikai levezetéseket, a szükségesnél több szakkifejezést, vagy a nagyközönségszámára átláthatatlan részleteket. Arra törekedtünk, hogy a hipotézisrendszer – amely tudományosan csak bonyolult és szokatlan matematikai apparátussal jeleníthető meg – a lehető legáltalánosabban felhasználható formában kerüljön az olvasók elé.

A bőség zavarával küszködtünk; ez annál jobban érezhető, minél összetettebb szerveződési formák leírásáravállalkoztunk. Ennek az a felismerés az oka, hogy munkahipotézisünk minden gyakorlati kísérlet, alkalmazott jelenségmagyarázat esetén nyilvánvaló, és más megokolással helyettesíthetetlen megoldást kínált, újabb és újabb

utakat nyitva kutatásaink előtt.

Olyan logikai feltárásba fogtunk, amelynek el kellett vezetnie az anyag mibenlétének megértéséhez. Egyfajtaalaphoz, ami lehetővé teszi egy valóban új és egységesen érvényes felépítmény kialakítását. Arra törekedtünk, hogy olyan általános érvényű megoldást találjunk, amely nem igényel külön-külön törvényeket az elemi részecskék, a mechanika, a biológia és ismét mást az „égi mechanika” jellemzésére.

3. A csőd civilizációja

Mindenekelőtt szögezzük le: civilizációban élünk. Ez lesújtó tény!

Különböztessük meg jól: Nem kultúra – civilizáció!

Minden korban minden kultúra a teljességgel igyekszik kapcsolatot teremteni; a civilizáció önmagát tekinti ateljességnek. Azt a civilizációt, az európai típusú amerikanizált civilizációt, melyben élünk, egyetlen jelzővel is kimerítően jellemezhetjük: terjeszkedő.

Az expanzív jelleg ennek a civilizációnak az egyetlen mozgatórugója, és végső célja. Ez az, amivel mindent pótolni vél, ami a mindenségben rajta kívül áll, és amit elpusztítani képtelen (bár kétségkívül leleményesen pusztít).

A terjeszkedés azonban nem jelent kiutat, nem kínál megoldást a halmozódó válságra, amit maga idézett elő.A mezőgazdaságban, az iparban és napi életünkben használt vegyszerek tömege, az ipari, vegyi úton előállított, uniformizált egészségromboló élelmiszerek, a veszélyes, és a természetben elbomlani képtelen hulladékok, afelelőtlenül megépített, és mindenképpen sugárzó hulladékot termelő atomreaktorok, a kőolajszármazékokégéstermékei, a rák, az AIDS, a beszűkült életek, melyek során az ember csak mint termelő és fogyasztó szerepel – mindez nem megoldható a „még többet, még gyorsabban!”szemlélettel.

Csak a csőd lesz még több és még gyorsabb!

Ez a civilizáció világunk ellenére, és nem vele együttműködve, csak rombolva és nem igazodva, csak terjeszkedve és nem önmagával és a mindenséggel egyensúlyba kerülve képes létezni.

Az időfizika új lehetőséget kínál a világ használatba vételére. Azzal, hogy magyarázatot ad az elemi parány,az élet és a mindenség mibenlétére, megnyitja az utat más, de itt és most ténylegesen ható szférák felé.

 4. A csőd fizikája

Megvizsgáltuk a fizika korunkban alkalmazott megoldásait, és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy fizikaivilágképünk kórosan megmerevedett, elveszítette egészséges rugalmasságát. A régi vágású intuitív filozófia merészen szárnyaló, bár időnként alázuhanó, máskor viszont az egeket súroló egyéniségei mára totyogó öregurakká lettek.

Korunk tudományát sújtó tendencia az is, hogy hiányzik belőle az egységes filozófia összetartó ereje;bizonyosság híján nem is lehet másként. Úgy tapasztaltuk, hogy az anyagelvűség múlt századi, helyenként akár kétezer éves – és alapvetően téves – gondolatai mindmáig élőként, érvényesnek elfogadottként uralkodnak.

Civilizációnknak a világról alkotott képe már az alaptézisek felállításában is elhibázott, ezért nem tudérdemben előbbre jutni az Univerzum valódi alapkérdéseinek megválaszolása terén. Az elemi részecskék világa még mindig elérhetetlen, annak ellenére, hogy már ismerjük duális, hullám-korpuszkula természetüket.

Egyes fizikusok szerint pontosan ez a kettősség az oka a „megtudhatatlannak”, ezért kell a megismerhetetlenségtartományában maradnia.

A gravitációt időről-időre részecskék áradatával igyekeznek megmagyarázni. Csakhogyebben az esetben a fekete lyukat – amely szorosan egymás mellé kényszerült neutronokból álló, iszonyúan nagy tömegű, magába roskadt égitest – el sem hagyhatná a tömegjelensége!

Olvashattunk már ezeknek a szupercsillagoknak a belsejében uralkodó irtózatos forróságrólis – ám ha a fény és a hő elektromágneses hullám, akkor hogyan is keletkezhet ilyesmi efféle „szuperpakolt” környezetben, ahol nincs és nem is lehet semmiféle elektronpálya? A fekete lyuknak belül abszolút hidegnek kellene lennie!

A gravitációt egy homokszem, vagy akár egy elektron is kelti (hiszen tömege van), hogyangondolhat hát bárki igen lassú rezgésű hullámokra, és kilométeres lézeres detektorokra, amik ezt majd érzékelni fogják? (Mennyi is lehet egy proton vagy egy elektron sajátfrekvenciája ha gondolatban megcsengetjük? Hi!)

Az teljesen bizonyos, hogy a részecskék által keltett tömeghullámok (ha vannak ilyenek)csakis nagyon magas rezgésszámúak lehetnek, és mivel minden anyag ilyenekből épül fel, logikátlan következtetés lassú rezgéseket feltételezni (mint például Weber tette). A gravitációshullámok évtizedek óta izgatják a fizikusok és az érdeklődő kívülállók fantáziáját. Ugyanez a helyzet az éter létével vagy nemlétével is.A tudományok menthetetlenül elszakadtak egymástól, és ezen az sem segít, hogy ha már túlzottan mély egyegyszakadék a tudományágak között, akkor köztes tudományok jönnek létre, afféle barkácsolt hídként. Az információ erdeje olyan járhatatlan őserdővé vált, amiben még a legjobb szakemberek számára sem adatott meg a tisztánlátás képessége.

Nem a „sok az eszkimó és kevés a fóka” állapot állt elő a tudományos életben, hanem a „nem látja az eszkimóaz eszkimótól a fókát” állapot. Korunkban a tudományt nem az igazsága, a módszere, a tárgya teszi tudománnyá – hanem egy elvonatkoztatott, elsősorban társadalmi elvárások és pozíciók diktálta kritériumrendszer kielégítése.

 5. Miért az idő?

Ebből a könyvből kiviláglik, hogy az eddigi részecske-centrikus gondolatmenetek helyett mi egy hullámcentrikusmegoldást tartunk járható útnak, melyben az anyag továbbra is megőrzi duális természetét, ám az eddigi transzverzális – lásd: de Broglie – elgondolások helyett egy terjedő, spirálisan csavarodott elemi terekből állótérrendszerre kell áttérni. Innen aztán töretlenül lehet továbblépni az Univerzum kezdeteinek, és mindent átható törvényeinek megértése felé.

A fizikusokat már régóta foglalkoztatja a negyedik dimenzió és a negyedik térdimenzió.

Nyilvánvaló, hogy a tér és az idő elválaszthatatlanok, hiszen semmiféle mozgást, fizikai vagy kémiaifolyamatot, magát a létezést sem lehet tér vagy idő nélkül elképzelni a valóságban; már egyetlen atom is értelmezhetetlenné válik, ha megállítjuk mozgását a térben vagy az időben.

De ha meg is tudnánk állítani a térben, létezése az időben akkor is leírhatatlanul bonyolult sokaság maradna.

A négy dimenziós téridő nem volt elegendő a proton leírásához, ezért – például – 24 dimenziósrendszerterekben is igyekezték meghatározni a proton viselkedésterét. Ez csak többé, de inkább kevésbé volt jellemző egy valódi proton viselkedésterére.

A három dimenzió vagy a Minkowski-tér x,y,z,ct (három térkiterjedés, valamint a rendszer origójábólfolyamatosan, fénysebességgel, gömbhéjszerűen táguló idődimenzió) dimenziórendszere tehát egyetlen proton leírásához is kevés, és kétségtelen a további dimenziók szükségessége. Az ilyen tér nem eléggé manipulatív, ennélfogva nem lehet benne leírni és megbízhatóan értelmezni a gyakorlatban tapasztalt és mért jelenségeket.

A Minkowski-tér szférikus időtere mégis helyes alapelgondolás. Mi is felhasználjuk kiindulási tézisként, ésebből építjük fel a Minkowski-térnél sokkal bonyolultabb félspinű teret, az energiát és az anyagot.

A hagyományos térdimenziók kevésnek bizonyultak a tapasztalt és mért események matematikaijellemzéséhez is. Vegyük tehát szemügyre a térhez hasonló, vagy a tér három dimenziójához elválaszthatatlanul kapcsolódó negyediket, az idő dimenzióját!

Az idő hol túlságosan magától értetődőnek látszott, hol még a térnél is misztikusabbnak tűnt; mint ilyent,mostohagyermekként is kezelte a fizika.

Ezen az állapoton csak a téridő fogalmának bevezetése enyhített némileg, de egyúttal elszakította azemberiség túlnyomó többségét a fizika megértésének a lehetőségétől is, úgyhogy az egy szűk szakmai kör kiváltsága lett.

Egy átlagos honpolgár számára az egyes tudományágakban elburjánzott megnevezőterminológiák is nyomasztó és áthághatatlan falként tornyosulnak, de ezek összefüggési rendszerének felfogása és követése még egy átlagtudós számára is egész bizonyosan lehetetlen.

Az idővel foglalkozó klasszikus teóriák némelyikében fel lehet fedezni logikus gondolatmenetet, de mintönálló világkép – vagy mint annak alaptézisei – ezek sem feleltek meg az általánosság követelményének. Ennek ellenére kell lennie logikai kiútnak, hiszen a Világegyetem minden kétséget kizáróan itt működik, kering, örvénylik bennünk és körülöttünk.

A modern fizika „húr”-elméleténekszuperstringjei kitörési irányt sejtettek az idő értelmezésének zsákutcájából és felcsillantották az időfizika reményét; ám ezzel a megközelítéssel sem lehetett megnyugtató módon feltárni az idő valódi szerkezetét. A lenyűgözően szellemes matematikai levezetések csak eszközök lehetnek, és nem pótolják minden kutatás egyetlen lehetséges alapját: hogy tudjuk, mi az, amit keresünk. Az időnek ezen a módon való elképzelése is egy, a valós világhoz szervesen nem köthető kuriózum, a tudósok „magánügye” maradt.

Kétségtelen, hogy időfizikánk sok eleme megtalálható a modern fizika feltevései és kutatási eredményeiközött; mindezidáig azonban nem került sor egységes rendszerbe illesztésükre.

Charon francia fizikus már a hetvenes évek elején rájött arra, hogy a proton belsejébenfurcsa, a múlt felé tendáló, ciklikusan önismétlő, iszonyúan magas fordulatszámon keringő (10²⁴hertz!) téridő-struktúra található; azaz leginkább transzcendensként felfogható elemekből épül fel.

Azt is feltételezte, hogy a fotonok közvetítésével a Világegyetem minden információja a részecskékbelsejében kavarog.

Más kutatók igen rövid – a proton méreteivel összemérhető – hullámhosszú rezgésekkelvizsgálták a proton térbeli elrendeződését, és sikerült is téridő mikrostruktúrákat kimutatniuk a proton belsejében (és semmi mást). Ebben a jelenségben a kvarkok létének a bizonyítékát vélték felfedezni (és már osztottak is érte fizikai Nobel-díjat).

Ez az út azonban zsákutca. Kísérletileg ugyan bizonyított a mikrostruktúra létezése, de az iskezd világossá válni, hogy az anyagi részecskékben nincs semmiféle még kisebb, tovább osztható, megfogható objektum. A korpuszkula nem holmi golyócska, ami még kisebb golyócskákból épül fel…

• Miből is épül fel az anyag, és vajon keletkezhet-e, vagy mindig is létezett?
• Mi az, ami mindezt koordinálhatja?
• Mi lehet á kiindulási princípium?
• Egyáltalán, lehet-e olyan törvényeket megalkotni, amelyek nyitottak, és olyan általánosigazságokat takarnak, amelyek egyaránt érvényesek az atomi világban, a biológiában ésamelyeknek engedelmeskednek a galaxisok is?
• Hogyan és milyen hatásra osztódik a sejt?
• Mi is az élet oka és koordinátora?
• Van-e éter?
• Mi is a változó vegyérték?
• Mi az energia, hol van, és hogyan működik?
• Hogyan működik az agyunk, és milyen módon képes korlátlan mennyiségű információt tárolni?

Megannyi megválaszolandó alapkérdés! Nem túl sok – a technika és a tudomány diadalútjának korában?

6. Üzenet az évezredek mélyéről

Munkánk során meghökkenve találkoztunk olyan jelekkel, melyek arra utalnak, hogy évezredekkel ezelőttmár ismert volt a világ lényege, kész a matematikája, alkalmazott az elve – az általunk önállóan kidogozott időfizikai rendszer az évezredek mélyéről köszönt ránk!

Eleinte – természetesen – véletlennek tekintettük az egyezéseket: hogy a közérthetőség igényével, keservesenmegalkotott jelenségmagyarázatunkat az anyag születéséről szinte szó szerint olvashattuk később a titkos védikus tanítások, az upanisádok szövegében; hogy egy alapfüggvény betáplálásakor a számítógép a közismert jin-jangszimbólumot rajzolta a monitorra… És a „véletlenek” sorra követték egymást. Hogy csak néhányat említsünk ezek

közül:

Az emberiség első írásos emlékeinek egyike, a 3500 éves kínai jóskönyv, „A VáltozásKönyve”. Sokan könnyedén maszlagnak minősítik egy kézlegyintéssel; csakhogy nem lehetett nem észrevennünk néhány igencsak elgondolkoztató tényezőt ebben a magyarul is megjelent könyvben! Nevezetesen a kettes számrendszert, ennek is a nyolcas számrendszerbeli interpretációját. Ajint (női lényegűt) jelentő megszakított, és jangot (férfi lényegűt) jelentő folyamatos vonalakból állótrigramok – számok! (Azzal a kis tévedéssel is találkoztunk itt, hogy az eredeti számok egy kívülálló kezében 0-7 helyett 1-8-ra változtak, de csak a 2. ábrán.)

Ez már önmagában is meglepő; a kettes számrendszer a számítógép nyelve! A csak 0-ból és1-ből álló hosszú számsorok alkalmazása nem az emberi gondolkozásmód és memória eszköze.

De ugyanitt még különösebb jelzésre is bukkantunk!

A könyv egykori szerzője jelöli a paritást is („odd-even”). Azzal a különbséggel, hogy apafivér(hímnemű), anya-nővér (nőnemű) terminológiákat használ paritásbit gyanánt!

A számítástechnikában járatosak már értik, a járatlanoknak elmondjuk: a paritásvizsgálatkifejezetten a számítástechnika szülötte. Használata csakis akkor szükséges, ha kettes számrendszerű adatokat továbbítunk, és ellenőrizni akarjuk a célállomásra érkezett adatok hibátlanságát. (Ha netán mégis számolunk kettes számrendszerben – papíron, ceruzával – soha nem vizsgálunk paritást. Ez kizárólag a számítógépes adatvédelem módszere.)

És máris itt az újabb rejtélyes mozzanat: az égtájak oktális – nyolcas számrendszerű –elnevezése és átírása kettes számrendszerbe. Ki adhatott három és félezer évvel ezelőtt olyan utasítást egy lovas futárnak, hogy menjen 010-nek, vagy 001-nek?! Ilyen kódot legfeljebb egy számítógéppel vezérelt repülőszerkezet érthetett volna meg. Az elindulhat a kijelölt irányba légvonalban; míg egy gyalogosnak, lovasnak, vagy szekeresnek az a leghasznavehetőbb tanács,hogy induljon északnak a sanghaji úton.

Az 1. és a 2. ábrákon mutatjuk be a szóban forgó oldalakat (lásd a következő lapot)

1. ábra: Az oktális számrendszer 2. ábra: Paritásvizsgálat

Egy izraeli egyetem kutatói a TÓRA analízisénél észrevették, hogy minden 49. betűösszeolvasása egy ciklikusan ismétlődő szót eredményez: JAHVE JAHVEJAHVE…

Ez is számítógépes adatvédelemre valló megoldás.

A héber írás betűi számértékkel is rendelkeznek, és a sorok végén lévő karakter mindig egyeredmény. Ez az adatvédelmi eljárás „check-summa” néven ismeretes manapság.

Ezek után igazán már meg sem lepődtünk azon, hogy nagyon sok, kétezer évesnél is régebbiábrázoláson, faragványon, barlangrajzon(!) láttuk viszont féltve őrzött, matematikai függvényekből számítógéppel előállított időfizikai ábráinkat. Ezek az ősi képek meghökkentő pontossággal őrizték az időfizika alapvető törvényszerűségeit!

A kelták előszeretettel ábrázoltak egy kettős arkhimédészi spirált, melynek a jelentéstartalmais ránk maradt. Úgy tartották, hogy centruma az energia, a végtelenbe vesző vége pedig maga az Univerzum.

3. ábra: A kelta energiajel – Félspinű tér

Ugyanezt a motívumot Mexikóban is megtaláljuk, a maják és az aztékot megelőző toltékkultúra emlékei között. A hatalmas templom-együttest méteres cementréteg alól ásták elő. A neve: Az idő temploma.

4. ábra: A tolték energiajel az Idő Templomából 5. ábra: A szöuli olimpia jele

A szöuli olimpia szimbólumának választott ősi jel egy hármas spirálist ábrázol. A koreaiakszerint az anyag születését örökíti meg.

Az időfizikai számításainkhoz használt számítógép szerint is helytállóak mindezenértelmezések!

Később, már tudatosabb – bár korántsem módszeresen átfogó – vallástörténeti és historikus kutatásaink soránegy tíz-tizenháromezer évvel ezelőtt létezett, hihetetlenül magas fokú kultúra képe sejlett fel.

Számos emlék utal erre a magasabb rendű kultúrára és a miénktől alapvetően eltérő technikájára. Ezeknek azemlékeknek a valóságos jelentőségét azonban már azok a civilizációk sem értették, amelyeknek a közvetítésével eljutott hozzánk.

Rá kellett döbbennünk, egy fizikakönyv – A FIZIKA – tudásanyagát formálták versbe és képbe a történelemelőtti korok tudósai. (Talán egy nem földi civilizáció küldöttei? Esetleg jövőnk időutazói?)

Váratlanul új tartalmat, értelmet nyertek, a fizikai valóság lehetőségét csillantották meg a materializmus általlekezelően irracionálisnak bélyegzett fogalmak, mint: „transzcendens”, „Isten”, „lélek”, „teremtő”, „mindenható”, „mindentudó”, „Brahma”, „reinkarnáció”, „nirvána”. És racionalitásában sem veszett el irracionalitás fogalmi világának jelentősége – ellenkezőleg, még súlyosabb jelentéstartalomra tett szert!

Ha az üzenetek feladóinak az volt a célja, hogy az információ sértetlenül átvészelje az évezredek viharait, nemrögzíthették azt mágneslemezre; nem nyomtathatták papírra; nem véshették kőtáblára – mindez múlandó.

A megfelelő tömegpszichológiai matematika birtokában, mely a legszélsőségesebb szövegtorzulás esetére isbiztosította az adatvédelmet, az egyetlen lehetőséget ragadták meg. A tudásanyagot egy egész faj: az emberi faj tudatában helyezték el, ahol szentként tisztelt szövegekként, szakrális szimbólumokként, féltőn őrizve, újra és újra reprodukálva a mai napig fenn is maradt.

Szent szövegeiket szó szerint tanulják meg a hindu brahminok is; sokan hátulról előre,hangról-hangra visszafelé is emlékezetből tudják a könyvtárnyi szöveget. A módszer ismerős: természetesen ugyancsak a számítástechnikából. Véletlenen – és az emberi memoriter-módszereken – túlmutató az egyezés az adatazonosságot ellenőrző, „zéró-check”-nek nevezett eljárással, azaz a kiszámított számsor és komplementerben kiszámított számsor egymással való összeadásával. Sérülésmentes kalkuláció esetén az eredménynek nullának kell lennie, így az „értelmetlen” és az értelmes szöveg fedésbe hozásával annak legkisebb változása is azonnal szembeötlik.

A későbbiek során bemutatunk még néhányat a régmúlt üzenetei közül; rendszerbe foglalt feldolgozásukazonban egy önálló könyv témája lehet.

Vélhetően nemcsak az időfizikai hatásmechanizmusok leírására bukkanhatunk így rá, hanem – hasonlóképprejtjelezett formában – felhasználásuk módjára is; ha például a megfelelő kód segítségével újraértelmezzük a mágikus művészetek hagyományait…

Nem utolsósorban vitaindítónak is szántuk ezt a könyvet. Igyekeztünk nem megkerülni semmi lényegest, éselkerülni a ködös szakkifejezések használatát. Minthogy azonban megszokott képzeteinkkel és fogalmainkkal nem mindig leírható világba léptünk, meg kellett alkotnunk az időfizika alapterminológiáját is.

A logikai rendszer folyamatos követhetőségének érdekében ezeket a kifejezéseket összegyűjtöttük ésmagyarázattal láttuk el a könyv végén található betűrendes Időfizikai szótárban is.

Szokatlan úton indultunk el, és ez az út nyilvánvalóan logikus megoldásokhoz vezet. Egyáltalán: vezetvalahová!

Ne legyünk méltatlanabbak az elődöknél; fogjunk bele a teremtés mágiájába!

Ahogy az már megtörtént a világ tegnapelőttjében is. Vagy holnapután?

6. ábra: A neutron mikrostruktúrája az ókorból

___________________________________________________________________________

A vendégposzt tartalma nem feltétlenül tükrözi a bloggazda nézetét. A kéziratot nem szerkesztettük, a fogalmazásért, és a szavak krónikus egybeírásaiért, esetleges helyesírási hibákért   nem vállalunk felelősséget. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

A nyugati dekadencia gyors léptekkel terjed tovább. A Tennessee Egyetemen Dr. Lindsey Doe előadásokat tart, elsősorban  pegging-gel kapcsolatban. Mi az a pegging? Amikor a szex partnerek női tagja felhúz magára egy (ábrán látható) dildót, vagyis műpéniszt (ha még a szóval nem találkoztál volna), és behatol a férfi ánuszába (végbél). Közbeszúrom, hogy a pár mindkét tagja természetesen heteroszexuális. Hogy ebből mi jó történik a férfivel, el nem tudom képzelni, mert történetesen heteró férfi vagyok. Hogy a nőnek mi a jó, azt kitalálom. A modern (valószínűleg kissé feminista) nő degradálónak tartja a behatolást a hüvelyébe, de sajnos ez az orgazmus előfeltétele, viszont a pegging segítségével ezt a degradálást kiegyenlíti. Kvittek vagyunk faszikám, én is beléd hatolok.

Ma hajnalban, Moszkvai idő szerint 3:42-kor amerikai, angol és francia koalíció rakétákkal megtámadta Damaszkuszt. A szír légelhárító egységgel, S-125, S-200 rakétákkal a mintegy 100 behatoló legnagyobb részét célba érés előtt megsemmisített. Az orosz elhárítás bevetésére nem volt szükség. A támadás 5:10-ig tartott. A támadás megkezdése után egy órával Trump elnök kijelentette, hogy ez egy egyszeri eset volt. Irán és Oroszország súlyos következményeket emlegetett. A III. világháború egyenlőre elmaradt. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Tizennégy éves korom környékén kedvenc íróim a magyar Aszlányi Károly és a német Erich Kästner voltak, olyannyira, hogy Kästner: Május 35. után nekiálltam megírni életem első kéziratát. Írógép segítségével jutottam el a 10. oldalig, ahol – ki tudja miért – megakadtam. Valahogy a történetem rettenetesen magán viselte az ihletet adó Kästner stílusát, csak nem volt olyan humoros. Jó kritikai érzékkel vártam még egy másik 14 évet, mielőtt újra nekirugaszkodtam volna. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az eredeti ihlet Erich Kästnertől származik, amit az idők folyamán szép halkan elfelejtettem. Sőt, magát Kästnert is elfelejtettem, ahogy komolyabb olvasnivalókra vetettem magam. Az élet már csak ilyen.

Most azonban egy évforduló okán Németország figyelme Kästnerre irányul, és mivel az enyém pedig Németországra (is), Käsner nálam újra belépett a képbe. Ugyanis 85 éve annak (vagyis, amikor születtem), hogy a Náci Németország nyilvánosan elégette Erich Kästner könyveit, mint szennyirodalmat. Egészen pontosan 1933 április 14.-én, közvetlenül éjfél után a berlini Opernplatz téren eleredt az eső, ami a szennynek kikiáltott könyvek elégetését kissé megnehezítette. Ezért azután a lelkesen buzgó diákok kénytelenek voltak benzinnel leönteni az elégetésre ítélt könyveket. A helyszínen megjelent Goebbels propagandaminiszter is, aki kijelentette, hogy a jövő német állampolgára nem csak olvasni fog, de lesz neki jelleme is. Aztán folytatta, némileg a jövőre gondolva: „Ez a német férfi le fogja győzni még a halálfélelmet is.” Hát igen, nyilván előre látta a felgyújtott zsinagógákat, Auschwitzet, Sztalingrádot, hogy csak néhányat említsek.

Nincs új a nap alatt, még retorikában se. Figyeljétek meg a következő mondatokat! 1933 áprilisában a Német Diákszövetség kampányt indított „Akció a némettelen szellem ellen” címen. E hónap 12.-én kiadták a „Tizenkét tézisüket” amely többek között kimondta, hogy a német zsidó az nem német, csak zsidó, és ha németül ír, akkor hazudik. Ezt a hazugságot pedig ki kell irtani. Erre a „kiirtásra” szánta el magát durván 40.000 összegyűlt ember szakadó esőben, az Opernplatz-on. A kiirtás egyik tárgya volt Erich Kästner, akit Goebbels „apró sánta ördög”-nek nevezett. Kästner maga is látta, hogy égnek a könyvei.

Érdekes módon ezekről az eseményekről 8-10 évvel később mit sem tudtunk, legalább is én nem tudtam, de valószínűleg az ifjúsági könyvek kiadói sem, vagy simán nem érdekelte őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a „szenny” jelzőt nem a Május 35., Emil és a detektívek, A repülő osztály, és más ifjúsági könyvek kapták, hanem elsősorban a – két évvel korábban írt – „Fábián” ami a Náci Párt napilapja a Völkischer Beobachter szerint „magukból kivetkőzött emberek piszkos orgiáit írta le”. Lehet, de ezt én nem olvastam, viszont józan kritikusok szerint a könyvben valóban leírt alkalmi szexet, leszbikus szexet, és hasonlókat, amelyek a náciknál kiverték a biztosítékot.

Kästner tehát végignézte volna könyveinek az elégetését, de egy nő felismerte, és elkiáltotta magát: ott van Kästner, amire az író jobbnak látta odébbállni, de az országot nem hagyta el, mert szemtanú akart lenni és úgy gondolta, hogy ez az őrület nem tarthat sokáig. Na, ebben tévedett. Különben is a maradásának ára volt. A következő évek során kénytelen volt öncenzúrát alkalmazni, ami megint csak nem ismeretlen előttünk. De önmagában egy svédcsavar. Ugyanis joggal mondhatjuk, hogy kényszerből fordult a humoros, abszurdba hajló ifjúsági témák felé, és remekelt, [jegyezzük meg, hogy a magyar fordítok sok évtizeden át igazán remek munkát végeztek klasszikus művek magyarítása terén.] méghozzá olyan mértékben, hogy számtalan európai nyelvre lefordították őket. A magyar fordítások oly jók voltak, hogy sokáig azt hittem, hogy Kästner magyar szerző. Mi más? Lássuk csak!

Május 35.-ikén történik az olvasó képzeletét igénybe vevő történet, aminek leírása során a szerző meglepő ötletekkel kápráztatja el az olvasót. A főtéma Konrádnak, és nagybátyjának, Ringelhuth gyógyszerésznek csodálatos utazása. Aminek alapja az, hogy Konrádnak dolgozatot kell írnia a Csendes óceánról. Mivel matekból jól áll, „következésképp” nem lehet fantáziája. Hogy megírhassa a dolgozatot, egy emberi hangon beszélő fekete ló segítségével egy délután alatt megjárják az óceánt. Útközben bejutnak Eldorádóba, a lusták automatizált országába, majd megtekintik ennek ellenképét, Elektropolist is. Itt az automatizáció azt a célt szolgálja, hogy mindenki szórakozásból dolgozzék. A történelmi görbe tükör éppúgy része ennek a szórakoztató játéknak, mint a feje tetejére állított világ, ahol a gyerekek igen sikeres nevelési módszereket alkalmaznak elvetemült szülőkkel szemben. Konrád és Ringelhuth gyógyszerész az egyenlítő fémszalagján lovagolva végül elérik az óceánt. A Nyugati Bejárónál majmok fülsiketítő üdvrivalgása fogadja őket, tigrisek, cethalak, emberevők közé keverednek; kacagtató kalandjaikat a fekete ló házassága tetézi be. Konrád hazatérve gyorsan meg is írja a dolgozatot. Éktelen helyesírási hibákkal tarkított fogalmazványból azonban nem derült ki, hogy Konrád valóban ott járt-e az óceánnál, mert hogy éppen május 35.-ike volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Játszunk el a gondolattal, hogy a kvantumvilág alapjai szilárdabbak a feltételezetteknél. Ugyanis ezek a feltételezések sok furcsaságot tudnak meg- magyarázni.

Ahhoz képest, hogy az elmélet a világ legnagyobb elméit is meghökkentette, a kvantummechanika elképesztően sikeres. Az elméletnek köszönhető a számítógép megjelenése, a lézer alkalmazása, az atomreaktorok létrehozása, ezeken kívül megmagyarázza, miért sugárzik a Nap és lábunk alatt a talaj miért szilárd, csak hogy néhányat említsünk. De ezek mellett furcsa, nyugtalanító és érthetetlen. Ez az elmélet ragaszkodik ahhoz, hogy a mikrokozmosz egy árnyékvilág, ahol semmi sem biztos, ahol egy elektron egyszerre két helyen is lehet, míg két foton a Világmindenség ellenkező sarkaiban vidáman kommunikál egymással a fény sebességét jóval meghaladó tempóban.

Csakhogy néhány fizikus újabban feltételez  egy másik valóságszintet a kvantum­világ alatt. A Nobel-díjas Gerard’t Hooft úgy véli a kvantum furcsaságok támogatása egy idejét múlta determinisztikus elv, ahol egyszerű kapcsolat áll fenn ok és okozat között. Antony Valentini (Imperial College, London) még ennél is messzebbre ment. Véleménye szerint a kvantummechanika nem feltétlenül volt mindig érvényben, mivel a korai Világmindenséget más törvények irányíthatták. Sőt, véleményét még azzal is megtoldja, hogy a nem-kvantumvilágból származó dolgok egy része mind ez ideig itt maradhatott. Ez pedig azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy esetleg befigyelhetünk egy változatlan formában visszamaradt kozmikus titkosírásba. Távlatok? A létezőnél jóval gyorsabb számítógépek, fénynél sebesebb kommunikáció, stb.

Az ok, amiért feltételeznek egy mélyebb szintet az, hogy a kvantummechanika szerint egy mérés eredménye mindössze bizonyos valószínűséggel bír és nem bizonyosság. Ez némileg ahhoz hasonlít, amikor egy ember halálának várható időpontját az átlagéletkorból kiindulva jósolják meg. Ennél sokkal pontosabb eredményt, illetve előrejelzést kaphatnának, ha figyelembe vennék az adott személy mondjuk szív és érrendszerének állapotát is (a hasonlat ugyan jócskán sántít, de melyik hasonlat nem).

Tény az, hogy a fizikában, amikor egy elmélet valószínűségeket jósol meg, a fizikusok mindig egy mélyebb valószínűségi szintet feltételeznek. Mindig, kivéve a kvantummechanikát. És ott miért nem? Erre a kérdésre a fizikusok zöme azt válaszolná azért, mert ez a mélyebb magyarázat szükségtelen (rejtett változó elmélet), ugyanis a kvantummechanika minden ismert tapasztalati eredményt kielégít. Vagyis a kvantummechanika a gyakorlatban kitűnően megállja a helyét, minek tovább kutatni!

Ennek ellenére néhányan megpróbálkoztak a „tovább kutatással”. Ezek egyikének eredménye a „vezető-hullám” (angolul „pilot-wave”) elmélet, amit 1920-ban Louis Broglie francia fizikus javasolt és, amit David Bohm amerikai fizikus az 1950-es évek elején ki is fejlesztett. Ugyanis, amíg kvantummechanikában a hullám egyenlet semmi több, mint egy olyan matematikai eszköz, melynek segítségével megállapítható, hogy egy részecske milyen valószínűséggel jelenik meg a tér egy adott pontjában, addig a vezető-hullám elmélet esetében a hullám valós, ténylegesen létező. Ez egy láthatatlan, de fizikailag jelenlévő hullám, ami mentén a részecske mozog és hozzátartozik a részecske mozgását okozó áramlat is, (pontosan úgy, ahogy a tengeráramlat egy magára hagyott csónakot tovahajt). Ez az elmélet reprodukálja a kvantummechanika valamennyi statisztikai előrejelzését. Azonban Lucien Hardy (Oxford) szerint a fizikusok jelentős része nem hisz ebben az interpretációban, beleértve önmagát is. „De ettől függetlenül fontos -állítja- mert lehetőséget ad arra, hogy az úgynevezett rejtett-változó interpretációja érvényes lehessen a kvantummechanikára”.

Ezt az interpretációt azonban sokan elvetik az „idevalótlanság” (angolul: „non-locality” ami azt sugallja, hogy nem tartozik a mi három dimenziónkhoz) elnevezésű tulajdonság miatt, ami egy fénynél gyorsabban terjedő fizikai hatás. Ámbár a hagyományos kvantummechanika is feltételezi az idevalótlanság-hatást. Mérések között egy elektron spinje (némi felületességgel) felfogható erősen gerjesztett állapotnak, ami véletlenszerűen ide-oda kapcsol az egyik spinből a másikba. Ennek azonban van egy különleges feltétele, éspedig korrelált elektron-pár spin összegének zérónak kell lenni. Mivel a természet törvényei szerint a spinek összege nem változhat meg, a két elektron spinje akkor is ellentétes marad, ha azok szétválnak és a távolság közöttük bármi. Ezen az sem változtat, ha az egyik elektron egy acél dobozban el van temetve a tengerfenéken, a másik pedig a Tejút másik végében szaladgál. Valentini nyomatékosan kijelenti: „Ha az egyik spinjét megváltoztatják a másik azonnal ellentétes spint vesz fel, ami teljes mértékben megsérti a fény terjedési sebességének abszolút voltát.”

Viszont az idevalótlanságot fel lehet fogni, mint a kvantummechanika perifériáján elhelyezkedő kinövését, ami semmiképp  sem mondható el vezető-hullám elméletről. Nézzük újra ezt a két -korrelált- elektront. A vezető-hullám elmélet szerint, mi ezt a korrelált részecskepárt egy hatdimenziós rendszerhez tartozó háromdimenziós térben látjuk mozogni. A két részecske valójában összekapcsolódva marad egy magasabb dimenziójú rendszerben.

A fizikusok nagy része szkeptikus az idevalótlansággal kapcsolatban, mert a min­dennapi tapasztalatuk szerint a dolgok nincsenek szétbonthatatlanul egy­máshoz kötődve. Minden olyan elméletre, aminek ez a központi témája, a gyanú ár­nyé­­ka ve­tő­dik. ’t Hooft (Utrechti Egyetem, Hollandia) ellenzi az idevalótlanság elméle­tét, de azért úgy gondolja, hogy egy újfajta rejtett-változó elmélettel meg lehetne kerülni. A múlt század kilencvenes éveiben megfogalmazott elképzelése szerint va­lamifajta determinisztikus elmélet alkalmazható lehetne a téridő legkisebb méretei­nél. Ezek szerint, ha valami eseményt le lehet vinni a 10^-43 másodperc és 10^-35 méter tartományba, akkor észlelhető lenne egy klasszikus, előre jelző elméletben, ahol nincs valószínűség és bizonytalanság. Ezek szerint kvantum­mechanika elmélete az összes apró eseményt számba­ veszi, hogy az eseményről adjon egy bizonytalan átlagos leírást.

Hogy a kvantummechanika mélyebb alapokra épül azt több dolog is sejteti. Az egyik ilyen ok az, hogy 80 év nagyfokú erőfeszítés ellenére még mindig nem sikerült összeegyeztetni a gravitációt a kvantumvilággal. A szuperhúr elmélet számtalan dolgot állít, de túlságosan általános ahhoz, hogy el lehessen fogadni. A másik ilyen „dolog” emberileg mélyen ülő, amit Albert Einstein úgy fogalmazott meg, hogy isten nem kockajátékos. Magyarul a kvantummechanika statisztikai állításai nehezen emészthetőek.

Ezekkel szemben Valentini úgy gondolja, hogy az idevalótlanság elvetése helyett, fel kellene azt karolnunk. Külön rámutat arra, hogy a hagyományos kvantum­mechanikában egy „gyanús egybeesés” elhomályosítja az idevalótlan­ságot. Példának okáért, korrelált elektron-pár alkalmazásakor azt lehet hinni, hogy fennáll egy időtlenül gyors kommunikáció közöttük, ami nincs összhangban a fényterjedési sebességének felülmúlhatatlanságával. Ez azonban lehetetlen. Ugyanis az elektron spinjének megállapítása előtt nem lehet megmondani annak állapotát. Tehát, ha az egyik spin-irányt „1”-nek kódoljuk, míg a másikat „0”-nak, és „1”-et kívánjuk továbbítani, ennek bizonyossága mindössze 50 százalékos – mert jelen van egy bizonytalansági színt, vagy „zaj”, ami az üzenetet összezavarja. Valentini szerint ez úgy néz ki, hogy: „Bár az idevalótlanság a kvantumelmélet alapvető tulajdonsága, a természet pontosa akkora kvantum-zajt hoz létre, amekkora szükséges annak felhasználhatatlanságához. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne.”

Ezt úgy kell értelmezni, hogy a fénysebességnél gyorsabb kommunikációt lehetővé tevő idevalótlanság hatását a Világmin­den­ségben jelenlévő kvantum-zaj ellehetetleníti. Valentini állítja, hogy idevalótlanság-jeleket nem tudunk fogni, mert azok egymást statisztikai szinten kioltják. Ez különben érvényes bármely rejtett-változó elmélet esetében is. Igaz, Valentini munkája legnagyobb részét vezető-hullám elmélettel kapcsolatban végezte.

Valentini elképzelései egymásnak egyértelműen ellentmondóak, amivel kapcsolatban Hardy a következőket mondja: „Ezek a konklúziók a vezető-hullám elmélet egy bizonyos interpretációjától függenek, ami, legyünk őszinték, mindössze néhány fizikus egyetértését bírja, de azért teljes mértékben a többi sem utasítja el, beleértve Hardyt is, aki viszont úgy nyilatkozik, hogy: „Valentini egy komoly elméleti fizikus és nagy gondolkodó”. Lee Smolin elméleti fizikus (Waterloo, Kanada) szerint: „Valentini elképzelései igen érdekesek és nem lehetetlen, hogy a kvantumelmélet alapjaival kapcsolatban leginkább közelítik meg  a valóságot azok közül, amiket eddig hallottam”.

Hát igen! Amennyiben Valentininek igaza van, úgy az implikáció elsöprő. Közvetlenül az Ősrobbanás után a Világmindenség olyan állapotban lehetett, amiben az idevalótlanságot nem zavarta össze a véletlenszerű zaj. A részecskék között fellépő kölcsönhatás ebben a korai Univerzumban egy olyan egyensúlyi állapotot alakított ki igen gyorsan, amilyet ma ismerünk. Ezek a kölcsönhatások azt jelentik, hogy a részecskéket hajtó vezető-hullám áramlatok nagyfokú kitekeredettsége miatt a részecskék eloszlása összekeveredik -ami az energiát átcsoportosítja a gyorsan mozgó részecskéktől a lassan haladók felé- a gáz termikus egyensúlyi állapotának felvételét okozva.

A mi világunkban a részecske valószínű helyzetét hullámegyenletben szereplő amplitúdó négyzete adja meg. Azonban a tárgyalt korai Univerzumban, még mielőtt a kvantumzaj elült volna, az eloszlás valószínűségét sokkal inkább a négyzetes hullámfüggvény szabta meg. Kisebb kvantumzaj mellett lehetséges volt a részecske helyének pontosabb meghatározása. Mivel pedig az idevalótlanság nem homályosult el, ez azt jelenti, hogy akkor a jelek a fénynél gyorsabban terjedhettek. Például kisebb lenne a bizonytalanság két korrelált elektron spin állapotát illetően, aminek következtében a Világmindenség egyik sarkában az egyik elektronba kódolt üzenet azonnal fogható lenne a Világmindenség másik sarkában. Valentini komolyan hisz feltételezésében. Véleménye szerint közvetlenül a Világmindenség megszületése után két, egymással versengő folyamat létezett. Az egyik a részecskék közötti kölcsönhatást eredményezte, pontosan úgy, ahogy gázokban lévő molekulák között létrejön, ami aztán a Világmindenséget egy zajos egyensúlyi állapot felé vezette. Azonban az egyensúlyi állapot olybá történő felvételét kiegyenlítette a Világmindenség örül méretű kitágulása, ami az anyagot széthúzta, és csak amikor a tágulás lelassult, akkor tudott a részecskék kölcsönhatása felülkerekedni, ami aztán az anyagot egy bizonytalan, zavaros formába helyezte, olyanba, amit napjainkban látunk. Ez a történés valószínűleg akkor keletkezett, amikor a Világmindenség 10^-43 másodpercidős volt.

Mivel az átállás roppant gyorsan történt, azt lehetne hinni, hogy nem volt jelentős következménye. Ez azonban Valentini szerint nem igaz. Ez az átállás megoldhatja azt a talányt, miért van, hogy a Világmindenség egymástól messzire eső részeiben azonos a hőmérséklet és az anyagsűrűség. Hogyan tudtak ezek hatni egymásra, ha még annyi idő sem állt rendelkezésre, hogy a fény elérjen egyik helyről a másikra? Erre a szabványos válasz a Világmindenség elképesztő gyors felfúvódás, ami egészen piciny térfogatból történt, ezért minden egyes részecske tudhatott az összes többiről.

Következménye a felfúvódásnak is volt, amennyiben tényleg ez történt. A felfúvódást okozó térben keletkezett kvantum fluktuációnak nyoma kell hogy legyen a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak apró hőmérséklet eltérések formájában. Valentini szerint: „Ezek a variációk visszaadhatják a korai Világmindenségben jelenlévő kvantum fluktuációkat. Amennyiben a kvantum fluktuációk nem engedelmeskednek a kvantummechanika törvényeinek, akkor látnunk kell a „fosszilis” lenyomatot a mai mikrohullámban háttér­sugárzásban. Amit megkaphatjuk a NASA által fellőtt műhold MAP megfigyelőjétől.

Valentini elméletét még meglepőbbé teszi, hogy bizonyos mennyiségű nem- kvantumanyag mind a mai napig megmaradhatott. Tekintve, hogy az átalakulás kulcsa a részecske kölcsönhatások egyensúlyi állapota, minden olyan részecske fennmaradhatott, amely a kritikus időpillanatban nem vett rész kölcsönhatásban, vagyis körülbelül 10^-43 másodperccel az Ősrobbanás kezdete után. Konkrétabban, a gravitációs erő hipotetikus továbbítójából a gravitonból néhány elszigetelődhetett körülbelül az átalakulás idejében. Magyarul ebből az időből visszamaradó gravitonok még ma is a nem-kvantális  állapotban lehetnek.

Valentini azt is feltételezi, hogy lehetnek rejtőzködő ismeretlen nem-kvantális részecskék is. Elképzelhető, hogy ezek alkotják a láthatatlan sötét-anyagot, ami uralja a Világmindenséget. Az ismert kvantumelméletnek engedelmeskedő anyag a Világmindenségnek csak elenyésző részét adhatja. A nem-kvantális anyag részecskéi olyanok lehetnek, mint a normál részecskék, csak nem engedelmeskednének az ismert valószínűségi törvényeknek. Egy dobozba zárt nem-kvantális részecskének a helye nem függ a négyzetes hullámtörvénytől, ezért az sokkal pontosabban lenne meghatározható.

Eddig ez nagyon szép volt, de hogy lehetne ezt az elképzelést bizonyítani? Az Ősrobbanást túlélő gravitonok azonosítása nagyon valószínűtlen, de sötét-anyagra szert tenni se látszik kivitelezhetőnek a legkisebb mértékben sem. Az viszont feltételezhető, hogy a sötét-anyag részecskéi olyan fotonokra bomlanak, amelyek megtartják a részecske nem-kvantális viselkedését. Ha ilyen fotonokat detektálni lehetne, mondjuk úgy, hogy egy teleszkópot a sötét-anyag felé irányítunk, ezek a kvantum-fotonoktól eltérően viselkednének. Például közönséges fotonokkal könnyen lehet interferenciát előállítani két miniatűr résen történő áteresztéssel. Ez a kísérlet nem-kvantális fotonokkal nem eredményez interferenciát, mindössze homályos foltokat ad.

Természetesen fantáziálhatunk tovább. Ha sikerülnek szert tenni némi non-kvantális anyagra, át tudnánk vele lépni Heisenberg bizonytalansági elvén, ami megszabja milyen pontosan állapítható meg egy részecske helye (lokalitása). Aztán sikerülne létrehozni a fény terjedési sebességét messze felülmúló kommunikációt. Így aztán szükségtelen lenne embert küldeni a Világmindenség veszélyes és távoli helyeire. A non plusz ultra mégis az lenne, hogy újra át kellene gondolnunk a relativitás elméletét és Einstein elképzelésével ellentétben mégis csak lenne egy univerzális időskála. Evvel szemben pillanatnyilag az emberiség egy kvantum-ködben él, amitől csak akkor szabadulhatunk meg, ha egy teljesen új Világmindenség létezésére fókuszálnánk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

<

Az emberi butaság és a végtelen önzés Orbánnak meghozta a harmadik 2/3-ot.

Ezt a választást nem Orbán Viktor nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. A szakemberek már hónapokkal előbb megmondták, a kétharmados Fidesz győzelem csak úgy kerülhető el, ha az ellenzék minden körzetben csak egy kihívót állít. Heteken át hülyéskedtek a visszalépésekkel nulla eredménnyel. Másfél százalékos pártocskák miniszterelnök jelöltöt nevezetek meg, hadd tetszelegjen a nevetséges pozícióban. Ezeknek, az ellenzéknek nevezett pojácáknak (ahol Gyurcsány vitte a főszerepet) fontosabb volt az egy-két parlamenti hely, a pártocska állami támogatása, mint az ország sorsa.

VIP. 334

A fordítást elküldtem a VIP elfizetőknek.

______________________________________________________________________

Insouciant Russians?

By Paul Craig Roberts

April 06, 2018 –  I have often wondered if the Russian media shields Russians from the insulting and derrogatory things that American elites say about Russia and President Putin.

For example, here is Harvard University Professor Graham Allison:
“However demonic, however destructive, however devious, however deserving of being strangled Russia is, the brute fact is that we cannot kill this bastard without committing suicide.” http://nationalinterest.org/feature/america-russia-back-basics-21901

Here is Bloomberg News:
Interpol “should be issuing more international arrest warrants for Russian officials implicated in assassinations abroad. Ideally, Russia would find itself in the same position as outlaw states like Iran. . . . This should include designating Russia as a state sponsor of terrorism.” https://www.bloomberg.com/view/articles/2018-03-09/u-k-spy-poisoning-treat-russia-like-the-terrorist-it-is

Here is a collection of insulting and demonizing statements about Russia assembled by Professor Stephen Cohen:
https://www.thenation.com/article/russophobia-in-the-new-cold-war/

Hillary Clinton called President Putin “the new Hitler.”

Despite the ongoing demonization of Russia and her president and the crazed Nikki Haley’s recent statement to the UN that Russia will “never be America’s friend” and that Ameria will “slap them when we need to,” extraordinary delusion still shows itself in Russian media organizations. Even RT, whose Washington broadcasts were recently closed down by Washington, thinks “there could be signs of improvement on the horizon” and reports that “President Putin, as well as several Russian officials, has continuously signaled Moscow’s readiness to improve ties with the US and the West, based on trust and respect.”
https://www.rt.com/usa/423422-us-russia-stalemate-haley/

What respect? What trust?

After the long and ongoing list of false accusations—Skripal poisoning, Malaysian airliner shotdown, invasion of Ukraine, planned invasion of the Baltics, a dozen or more alleged assassinations in the UK, sanctioning Assad’s alleged use of chemical weapons, coverup of Iran’s alleged nuclear weapons, etc., topped off with gratuitous sanctions piled upon sanctions, and seizure of Russian property, etc.—how can Russia possibly trust Washington or any Western government?

I wonder if Putin understands that Washington is doing everything in its power to have him assassinated.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Attila (PV) vendégposztja

Ez nem a jövő zenéje, hanem már itt zümmög a fülünkbe, és tulajdonképpen észre se vesszük.