Dajtás vendégposztja
” Az első bejegyzés a A teremtés Üzenete (Kisfaludy György) Így történt holnapután – Bevezetés az idő fizikájába fejezetének kivonata.
Magáról a könyvről és a további bejegyzésekről néhány szó.
Érdemes megjegyezni, hogy maga a könyv 1991-ben született, immár 27 éve!
Az akkor taglalt elméletek és fogalmak a maguk idejében úttörőek voltak, bizonyos tekintetben paratudománynak számítottak, számítanak ma is.
Azonban az idő bebizonyította, hogy ezt a radikális filozófiai-tudományos szemléletet egyre több kutatás megerősíti.
Többek közt a gravitációs hullámokról már akkor úgy beszélt a szerző, mint alapvető természeti jelenségről, miközben ezt csak pár éve „fedezték fel”.
Több olyan megállapítás szerepel a könyvben, ami sokak számára megbotránkoztató lesz, sőt egyenesen „eretnek” elméletnek fogják titulálni,
ezért kérem az összes olvasót, hogy tegyék félre az előítéleteiket, és csak a logikára hagyatkozzanak.
Az időfizika világkép múltban, és jelenleg is folyamatos változásban van, nem tükrözik a tudomány mai állását!
Itt minden a holnapról és a távolról szól.
Jó olvasást, és gondolkodást mindenkinek!
A részletekben közölt könyv az író beleegyezésével történik
Bevezetés az idő fizikájába
1. A mindenség felé
Teremtsük meg a mindenséget! Nem éppen szerény vállalkozás, de az egyedül lehetséges.
Az emberiség régóta vágyik megismerni a mindenség rendszerét megteremtő törvényeket, megismerni azokat a szabályokat, melyek egységes logika alapján kínálnak magyarázatot a mikro- és makro-világ valamennyi tapasztalt és kiszámított jelenségére.
A jelenleg elfogadott és tanított tézisek azonban a legkevésbé sem felelnek meg ennek a kritériumnak. Eszellemi közforgalomban keringő törvények valójában nem általános érvényűek, nem alkalmazhatók a tudomány és az élet egészére, noha a tapasztalat mind gyakrabban, és egyre erőteljesebb jelekkel figyelmeztet az egyetemes szemlélet égető fontosságára.
Haladéktalanul ki kell dolgoznunk az egységes, logikus, általánosan érvényes világképet, ami kivezető utat nyithat a halmozódó válságjelenségekből.
Mindenekelőtt ez a célkitűzés vezérelt, mikor úgy döntöttünk, hogy közreadjuk nézeteinket és kutatásaink egyes eredményeit, a közérthetőség kedvéért egyszerűsített, de értelmében csorbítatlan formában.
2. Az idő filozófiája
Ebben a formájában könyvünk elsősorban filozófiának tekinthető, mint egységes, a világ jelenségeitalapvetően, azokat átfogóan tárgyaló logikai építmény. Az időfizikai elmélet tudományosnak nevezhető leírása matematikai úton, és a kísérletek részletes lejegyzésével történik – egy másik, a szakmai körök számára készült publikációban.
Esetünkben a „filozófia” minősítés nem egy tetszőlegesen választható felfogást jelent a sok közül, világképenem pusztán a megnevezések másféleségében nyilvánul meg, nem egyszerűen a korábban alkalmazottaktól eltérő szemléletmódból következik világképe.
De; biztos alapra lelve a leírt törvényszerűségek és folyamatok messzemenően áthatják életünket, megismerésük és birtokba vételük pedig a tényleges lehetőségek végtelenségét tárják ki az ember előtt – aszemélyes lehetőségek végtelenségét is!
Leírásunk nem tartalmaz matematikai levezetéseket, a szükségesnél több szakkifejezést, vagy a nagyközönségszámára átláthatatlan részleteket. Arra törekedtünk, hogy a hipotézisrendszer – amely tudományosan csak bonyolult és szokatlan matematikai apparátussal jeleníthető meg – a lehető legáltalánosabban felhasználható formában kerüljön az olvasók elé.
A bőség zavarával küszködtünk; ez annál jobban érezhető, minél összetettebb szerveződési formák leírásáravállalkoztunk. Ennek az a felismerés az oka, hogy munkahipotézisünk minden gyakorlati kísérlet, alkalmazott jelenségmagyarázat esetén nyilvánvaló, és más megokolással helyettesíthetetlen megoldást kínált, újabb és újabb
utakat nyitva kutatásaink előtt.
Olyan logikai feltárásba fogtunk, amelynek el kellett vezetnie az anyag mibenlétének megértéséhez. Egyfajtaalaphoz, ami lehetővé teszi egy valóban új és egységesen érvényes felépítmény kialakítását. Arra törekedtünk, hogy olyan általános érvényű megoldást találjunk, amely nem igényel külön-külön törvényeket az elemi részecskék, a mechanika, a biológia és ismét mást az „égi mechanika” jellemzésére.
3. A csőd civilizációja
Mindenekelőtt szögezzük le: civilizációban élünk. Ez lesújtó tény!
Különböztessük meg jól: Nem kultúra – civilizáció!
Minden korban minden kultúra a teljességgel igyekszik kapcsolatot teremteni; a civilizáció önmagát tekinti ateljességnek. Azt a civilizációt, az európai típusú amerikanizált civilizációt, melyben élünk, egyetlen jelzővel is kimerítően jellemezhetjük: terjeszkedő.
Az expanzív jelleg ennek a civilizációnak az egyetlen mozgatórugója, és végső célja. Ez az, amivel mindent pótolni vél, ami a mindenségben rajta kívül áll, és amit elpusztítani képtelen (bár kétségkívül leleményesen pusztít).
A terjeszkedés azonban nem jelent kiutat, nem kínál megoldást a halmozódó válságra, amit maga idézett elő.A mezőgazdaságban, az iparban és napi életünkben használt vegyszerek tömege, az ipari, vegyi úton előállított, uniformizált egészségromboló élelmiszerek, a veszélyes, és a természetben elbomlani képtelen hulladékok, afelelőtlenül megépített, és mindenképpen sugárzó hulladékot termelő atomreaktorok, a kőolajszármazékokégéstermékei, a rák, az AIDS, a beszűkült életek, melyek során az ember csak mint termelő és fogyasztó szerepel – mindez nem megoldható a „még többet, még gyorsabban!”szemlélettel.
Csak a csőd lesz még több és még gyorsabb!
Ez a civilizáció világunk ellenére, és nem vele együttműködve, csak rombolva és nem igazodva, csak terjeszkedve és nem önmagával és a mindenséggel egyensúlyba kerülve képes létezni.
Az időfizika új lehetőséget kínál a világ használatba vételére. Azzal, hogy magyarázatot ad az elemi parány,az élet és a mindenség mibenlétére, megnyitja az utat más, de itt és most ténylegesen ható szférák felé.
4. A csőd fizikája
Megvizsgáltuk a fizika korunkban alkalmazott megoldásait, és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy fizikaivilágképünk kórosan megmerevedett, elveszítette egészséges rugalmasságát. A régi vágású intuitív filozófia merészen szárnyaló, bár időnként alázuhanó, máskor viszont az egeket súroló egyéniségei mára totyogó öregurakká lettek.
Korunk tudományát sújtó tendencia az is, hogy hiányzik belőle az egységes filozófia összetartó ereje;bizonyosság híján nem is lehet másként. Úgy tapasztaltuk, hogy az anyagelvűség múlt századi, helyenként akár kétezer éves – és alapvetően téves – gondolatai mindmáig élőként, érvényesnek elfogadottként uralkodnak.
Civilizációnknak a világról alkotott képe már az alaptézisek felállításában is elhibázott, ezért nem tudérdemben előbbre jutni az Univerzum valódi alapkérdéseinek megválaszolása terén. Az elemi részecskék világa még mindig elérhetetlen, annak ellenére, hogy már ismerjük duális, hullám-korpuszkula természetüket.
Egyes fizikusok szerint pontosan ez a kettősség az oka a „megtudhatatlannak”, ezért kell a megismerhetetlenségtartományában maradnia.
A gravitációt időről-időre részecskék áradatával igyekeznek megmagyarázni. Csakhogyebben az esetben a fekete lyukat – amely szorosan egymás mellé kényszerült neutronokból álló, iszonyúan nagy tömegű, magába roskadt égitest – el sem hagyhatná a tömegjelensége!
Olvashattunk már ezeknek a szupercsillagoknak a belsejében uralkodó irtózatos forróságrólis – ám ha a fény és a hő elektromágneses hullám, akkor hogyan is keletkezhet ilyesmi efféle „szuperpakolt” környezetben, ahol nincs és nem is lehet semmiféle elektronpálya? A fekete lyuknak belül abszolút hidegnek kellene lennie!
A gravitációt egy homokszem, vagy akár egy elektron is kelti (hiszen tömege van), hogyangondolhat hát bárki igen lassú rezgésű hullámokra, és kilométeres lézeres detektorokra, amik ezt majd érzékelni fogják? (Mennyi is lehet egy proton vagy egy elektron sajátfrekvenciája ha gondolatban megcsengetjük? Hi!)
Az teljesen bizonyos, hogy a részecskék által keltett tömeghullámok (ha vannak ilyenek)csakis nagyon magas rezgésszámúak lehetnek, és mivel minden anyag ilyenekből épül fel, logikátlan következtetés lassú rezgéseket feltételezni (mint például Weber tette). A gravitációshullámok évtizedek óta izgatják a fizikusok és az érdeklődő kívülállók fantáziáját. Ugyanez a helyzet az éter létével vagy nemlétével is.A tudományok menthetetlenül elszakadtak egymástól, és ezen az sem segít, hogy ha már túlzottan mély egyegyszakadék a tudományágak között, akkor köztes tudományok jönnek létre, afféle barkácsolt hídként. Az információ erdeje olyan járhatatlan őserdővé vált, amiben még a legjobb szakemberek számára sem adatott meg a tisztánlátás képessége.
Nem a „sok az eszkimó és kevés a fóka” állapot állt elő a tudományos életben, hanem a „nem látja az eszkimóaz eszkimótól a fókát” állapot. Korunkban a tudományt nem az igazsága, a módszere, a tárgya teszi tudománnyá – hanem egy elvonatkoztatott, elsősorban társadalmi elvárások és pozíciók diktálta kritériumrendszer kielégítése.
5. Miért az idő?
Ebből a könyvből kiviláglik, hogy az eddigi részecske-centrikus gondolatmenetek helyett mi egy hullámcentrikusmegoldást tartunk járható útnak, melyben az anyag továbbra is megőrzi duális természetét, ám az eddigi transzverzális – lásd: de Broglie – elgondolások helyett egy terjedő, spirálisan csavarodott elemi terekből állótérrendszerre kell áttérni. Innen aztán töretlenül lehet továbblépni az Univerzum kezdeteinek, és mindent átható törvényeinek megértése felé.
A fizikusokat már régóta foglalkoztatja a negyedik dimenzió és a negyedik térdimenzió.
Nyilvánvaló, hogy a tér és az idő elválaszthatatlanok, hiszen semmiféle mozgást, fizikai vagy kémiaifolyamatot, magát a létezést sem lehet tér vagy idő nélkül elképzelni a valóságban; már egyetlen atom is értelmezhetetlenné válik, ha megállítjuk mozgását a térben vagy az időben.
De ha meg is tudnánk állítani a térben, létezése az időben akkor is leírhatatlanul bonyolult sokaság maradna.
A négy dimenziós téridő nem volt elegendő a proton leírásához, ezért – például – 24 dimenziósrendszerterekben is igyekezték meghatározni a proton viselkedésterét. Ez csak többé, de inkább kevésbé volt jellemző egy valódi proton viselkedésterére.
A három dimenzió vagy a Minkowski-tér x,y,z,ct (három térkiterjedés, valamint a rendszer origójábólfolyamatosan, fénysebességgel, gömbhéjszerűen táguló idődimenzió) dimenziórendszere tehát egyetlen proton leírásához is kevés, és kétségtelen a további dimenziók szükségessége. Az ilyen tér nem eléggé manipulatív, ennélfogva nem lehet benne leírni és megbízhatóan értelmezni a gyakorlatban tapasztalt és mért jelenségeket.
A Minkowski-tér szférikus időtere mégis helyes alapelgondolás. Mi is felhasználjuk kiindulási tézisként, ésebből építjük fel a Minkowski-térnél sokkal bonyolultabb félspinű teret, az energiát és az anyagot.
A hagyományos térdimenziók kevésnek bizonyultak a tapasztalt és mért események matematikaijellemzéséhez is. Vegyük tehát szemügyre a térhez hasonló, vagy a tér három dimenziójához elválaszthatatlanul kapcsolódó negyediket, az idő dimenzióját!
Az idő hol túlságosan magától értetődőnek látszott, hol még a térnél is misztikusabbnak tűnt; mint ilyent,mostohagyermekként is kezelte a fizika.
Ezen az állapoton csak a téridő fogalmának bevezetése enyhített némileg, de egyúttal elszakította azemberiség túlnyomó többségét a fizika megértésének a lehetőségétől is, úgyhogy az egy szűk szakmai kör kiváltsága lett.
Egy átlagos honpolgár számára az egyes tudományágakban elburjánzott megnevezőterminológiák is nyomasztó és áthághatatlan falként tornyosulnak, de ezek összefüggési rendszerének felfogása és követése még egy átlagtudós számára is egész bizonyosan lehetetlen.
Az idővel foglalkozó klasszikus teóriák némelyikében fel lehet fedezni logikus gondolatmenetet, de mintönálló világkép – vagy mint annak alaptézisei – ezek sem feleltek meg az általánosság követelményének. Ennek ellenére kell lennie logikai kiútnak, hiszen a Világegyetem minden kétséget kizáróan itt működik, kering, örvénylik bennünk és körülöttünk.
A modern fizika „húr”-elméleténekszuperstringjei kitörési irányt sejtettek az idő értelmezésének zsákutcájából és felcsillantották az időfizika reményét; ám ezzel a megközelítéssel sem lehetett megnyugtató módon feltárni az idő valódi szerkezetét. A lenyűgözően szellemes matematikai levezetések csak eszközök lehetnek, és nem pótolják minden kutatás egyetlen lehetséges alapját: hogy tudjuk, mi az, amit keresünk. Az időnek ezen a módon való elképzelése is egy, a valós világhoz szervesen nem köthető kuriózum, a tudósok „magánügye” maradt.
Kétségtelen, hogy időfizikánk sok eleme megtalálható a modern fizika feltevései és kutatási eredményeiközött; mindezidáig azonban nem került sor egységes rendszerbe illesztésükre.
Charon francia fizikus már a hetvenes évek elején rájött arra, hogy a proton belsejébenfurcsa, a múlt felé tendáló, ciklikusan önismétlő, iszonyúan magas fordulatszámon keringő (1024hertz!) téridő-struktúra található; azaz leginkább transzcendensként felfogható elemekből épül fel.
Azt is feltételezte, hogy a fotonok közvetítésével a Világegyetem minden információja a részecskékbelsejében kavarog.
Más kutatók igen rövid – a proton méreteivel összemérhető – hullámhosszú rezgésekkelvizsgálták a proton térbeli elrendeződését, és sikerült is téridő mikrostruktúrákat kimutatniuk a proton belsejében (és semmi mást). Ebben a jelenségben a kvarkok létének a bizonyítékát vélték felfedezni (és már osztottak is érte fizikai Nobel-díjat).
Ez az út azonban zsákutca. Kísérletileg ugyan bizonyított a mikrostruktúra létezése, de az iskezd világossá válni, hogy az anyagi részecskékben nincs semmiféle még kisebb, tovább osztható, megfogható objektum. A korpuszkula nem holmi golyócska, ami még kisebb golyócskákból épül fel…
- Miből is épül fel az anyag, és vajon keletkezhet-e, vagy mindig is létezett?
- Mi az, ami mindezt koordinálhatja?
- Mi lehet á kiindulási princípium?
- Egyáltalán, lehet-e olyan törvényeket megalkotni, amelyek nyitottak, és olyan általánosigazságokat takarnak, amelyek egyaránt érvényesek az atomi világban, a biológiában ésamelyeknek engedelmeskednek a galaxisok is?
- Hogyan és milyen hatásra osztódik a sejt?
- Mi is az élet oka és koordinátora?
- Van-e éter?
- Mi is a változó vegyérték?
- Mi az energia, hol van, és hogyan működik?
- Hogyan működik az agyunk, és milyen módon képes korlátlan mennyiségű információt tárolni?
Megannyi megválaszolandó alapkérdés! Nem túl sok – a technika és a tudomány diadalútjának korában?
6. Üzenet az évezredek mélyéről
Munkánk során meghökkenve találkoztunk olyan jelekkel, melyek arra utalnak, hogy évezredekkel ezelőttmár ismert volt a világ lényege, kész a matematikája, alkalmazott az elve – az általunk önállóan kidogozott időfizikai rendszer az évezredek mélyéről köszönt ránk!
Eleinte – természetesen – véletlennek tekintettük az egyezéseket: hogy a közérthetőség igényével, keservesenmegalkotott jelenségmagyarázatunkat az anyag születéséről szinte szó szerint olvashattuk később a titkos védikus tanítások, az upanisádok szövegében; hogy egy alapfüggvény betáplálásakor a számítógép a közismert jin-jangszimbólumot rajzolta a monitorra… És a „véletlenek” sorra követték egymást. Hogy csak néhányat említsünk ezek
közül:
Az emberiség első írásos emlékeinek egyike, a 3500 éves kínai jóskönyv, „A VáltozásKönyve”. Sokan könnyedén maszlagnak minősítik egy kézlegyintéssel; csakhogy nem lehetett nem észrevennünk néhány igencsak elgondolkoztató tényezőt ebben a magyarul is megjelent könyvben! Nevezetesen a kettes számrendszert, ennek is a nyolcas számrendszerbeli interpretációját. Ajint (női lényegűt) jelentő megszakított, és jangot (férfi lényegűt) jelentő folyamatos vonalakból állótrigramok – számok! (Azzal a kis tévedéssel is találkoztunk itt, hogy az eredeti számok egy kívülálló kezében 0-7 helyett 1-8-ra változtak, de csak a 2. ábrán.)
Ez már önmagában is meglepő; a kettes számrendszer a számítógép nyelve! A csak 0-ból és1-ből álló hosszú számsorok alkalmazása nem az emberi gondolkozásmód és memória eszköze.
De ugyanitt még különösebb jelzésre is bukkantunk!
A könyv egykori szerzője jelöli a paritást is („odd-even”). Azzal a különbséggel, hogy apafivér(hímnemű), anya-nővér (nőnemű) terminológiákat használ paritásbit gyanánt!
A számítástechnikában járatosak már értik, a járatlanoknak elmondjuk: a paritásvizsgálatkifejezetten a számítástechnika szülötte. Használata csakis akkor szükséges, ha kettes számrendszerű adatokat továbbítunk, és ellenőrizni akarjuk a célállomásra érkezett adatok hibátlanságát. (Ha netán mégis számolunk kettes számrendszerben – papíron, ceruzával – soha nem vizsgálunk paritást. Ez kizárólag a számítógépes adatvédelem módszere.)
És máris itt az újabb rejtélyes mozzanat: az égtájak oktális – nyolcas számrendszerű –elnevezése és átírása kettes számrendszerbe. Ki adhatott három és félezer évvel ezelőtt olyan utasítást egy lovas futárnak, hogy menjen 010-nek, vagy 001-nek?! Ilyen kódot legfeljebb egy számítógéppel vezérelt repülőszerkezet érthetett volna meg. Az elindulhat a kijelölt irányba légvonalban; míg egy gyalogosnak, lovasnak, vagy szekeresnek az a leghasznavehetőbb tanács,hogy induljon északnak a sanghaji úton.
Az 1. és a 2. ábrákon mutatjuk be a szóban forgó oldalakat (lásd a következő lapot)
1. ábra: Az oktális számrendszer 2. ábra: Paritásvizsgálat
Egy izraeli egyetem kutatói a TÓRA analízisénél észrevették, hogy minden 49. betűösszeolvasása egy ciklikusan ismétlődő szót eredményez: JAHVE JAHVEJAHVE…
Ez is számítógépes adatvédelemre valló megoldás.
A héber írás betűi számértékkel is rendelkeznek, és a sorok végén lévő karakter mindig egyeredmény. Ez az adatvédelmi eljárás „check-summa” néven ismeretes manapság.
Ezek után igazán már meg sem lepődtünk azon, hogy nagyon sok, kétezer évesnél is régebbiábrázoláson, faragványon, barlangrajzon(!) láttuk viszont féltve őrzött, matematikai függvényekből számítógéppel előállított időfizikai ábráinkat. Ezek az ősi képek meghökkentő pontossággal őrizték az időfizika alapvető törvényszerűségeit!
A kelták előszeretettel ábrázoltak egy kettős arkhimédészi spirált, melynek a jelentéstartalmais ránk maradt. Úgy tartották, hogy centruma az energia, a végtelenbe vesző vége pedig maga az Univerzum.
3. ábra: A kelta energiajel – Félspinű tér
Ugyanezt a motívumot Mexikóban is megtaláljuk, a maják és az aztékot megelőző toltékkultúra emlékei között. A hatalmas templom-együttest méteres cementréteg alól ásták elő. A neve: Az idő temploma.
4. ábra: A tolték energiajel az Idő Templomából 5. ábra: A szöuli olimpia jele
A szöuli olimpia szimbólumának választott ősi jel egy hármas spirálist ábrázol. A koreaiakszerint az anyag születését örökíti meg.
Az időfizikai számításainkhoz használt számítógép szerint is helytállóak mindezenértelmezések!
Később, már tudatosabb – bár korántsem módszeresen átfogó – vallástörténeti és historikus kutatásaink soránegy tíz-tizenháromezer évvel ezelőtt létezett, hihetetlenül magas fokú kultúra képe sejlett fel.
Számos emlék utal erre a magasabb rendű kultúrára és a miénktől alapvetően eltérő technikájára. Ezeknek azemlékeknek a valóságos jelentőségét azonban már azok a civilizációk sem értették, amelyeknek a közvetítésével eljutott hozzánk.
Rá kellett döbbennünk, egy fizikakönyv – A FIZIKA – tudásanyagát formálták versbe és képbe a történelemelőtti korok tudósai. (Talán egy nem földi civilizáció küldöttei? Esetleg jövőnk időutazói?)
Váratlanul új tartalmat, értelmet nyertek, a fizikai valóság lehetőségét csillantották meg a materializmus általlekezelően irracionálisnak bélyegzett fogalmak, mint: „transzcendens”, „Isten”, „lélek”, „teremtő”, „mindenható”, „mindentudó”, „Brahma”, „reinkarnáció”, „nirvána”. És racionalitásában sem veszett el irracionalitás fogalmi világának jelentősége – ellenkezőleg, még súlyosabb jelentéstartalomra tett szert!
Ha az üzenetek feladóinak az volt a célja, hogy az információ sértetlenül átvészelje az évezredek viharait, nemrögzíthették azt mágneslemezre; nem nyomtathatták papírra; nem véshették kőtáblára – mindez múlandó.
A megfelelő tömegpszichológiai matematika birtokában, mely a legszélsőségesebb szövegtorzulás esetére isbiztosította az adatvédelmet, az egyetlen lehetőséget ragadták meg. A tudásanyagot egy egész faj: az emberi faj tudatában helyezték el, ahol szentként tisztelt szövegekként, szakrális szimbólumokként, féltőn őrizve, újra és újra reprodukálva a mai napig fenn is maradt.
Szent szövegeiket szó szerint tanulják meg a hindu brahminok is; sokan hátulról előre,hangról-hangra visszafelé is emlékezetből tudják a könyvtárnyi szöveget. A módszer ismerős: természetesen ugyancsak a számítástechnikából. Véletlenen – és az emberi memoriter-módszereken – túlmutató az egyezés az adatazonosságot ellenőrző, „zéró-check”-nek nevezett eljárással, azaz a kiszámított számsor és komplementerben kiszámított számsor egymással való összeadásával. Sérülésmentes kalkuláció esetén az eredménynek nullának kell lennie, így az „értelmetlen” és az értelmes szöveg fedésbe hozásával annak legkisebb változása is azonnal szembeötlik.
A későbbiek során bemutatunk még néhányat a régmúlt üzenetei közül; rendszerbe foglalt feldolgozásukazonban egy önálló könyv témája lehet.
Vélhetően nemcsak az időfizikai hatásmechanizmusok leírására bukkanhatunk így rá, hanem – hasonlóképprejtjelezett formában – felhasználásuk módjára is; ha például a megfelelő kód segítségével újraértelmezzük a mágikus művészetek hagyományait…
Nem utolsósorban vitaindítónak is szántuk ezt a könyvet. Igyekeztünk nem megkerülni semmi lényegest, éselkerülni a ködös szakkifejezések használatát. Minthogy azonban megszokott képzeteinkkel és fogalmainkkal nem mindig leírható világba léptünk, meg kellett alkotnunk az időfizika alapterminológiáját is.
A logikai rendszer folyamatos követhetőségének érdekében ezeket a kifejezéseket összegyűjtöttük ésmagyarázattal láttuk el a könyv végén található betűrendes Időfizikai szótárban is.
Szokatlan úton indultunk el, és ez az út nyilvánvalóan logikus megoldásokhoz vezet. Egyáltalán: vezetvalahová!
Ne legyünk méltatlanabbak az elődöknél; fogjunk bele a teremtés mágiájába!
Ahogy az már megtörtént a világ tegnapelőttjében is. Vagy holnapután?
6. ábra: A neutron mikrostruktúrája az ókorból
___________________________________________________________________________
A vendégposzt tartalma nem feltétlenül tükrözi a bloggazda nézetét. A kéziratot nem szerkesztettük, a fogalmazásért, és a szavak krónikus egybeírásaiért, esetleges helyesírási hibákért nem vállalunk felelősséget. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
