Ukrán tisztviselők azt állítják, hogy közel 100 km² területet foglaltak vissza az offenzíva kezdete óta.Ezekért a területrészeket napi 1000 áldozattal fizettek, így az offenzíva kezdete óta összesen 12 000 embert vesztette. Orosz tisztviselők videót tettek közzé arról, hogy páncélozott járműveket rakéták, drónok és nagy hatótávolságú tüzérséget semmisítenek meg, köztük több mint egy tucat fejlett Leopard 2 harckocsit és Bradley gyalogsági harcjárművet.

A konfliktus első másfél évében az USA és a NATO vezetői abból indultak ki, hogy a háborút úgy folytathatják le, hogy egyre fejlettebb fegyvereket küldenek Ukrajnába, miközben hagyják, hogy az ukránok ágyútöltelékként szolgáljanak a csatatéren.

A katasztrofális emberéletekkel szembeni hideg közömbösséget tanusít a Biden-adminisztráció. Az utolsó ukránokig igyekezett megvívni a háborút. De ezzel a stratégiával az a probléma, hogy egy idő után kifogynak a halálba küldendő ukránok.

Eddig több százezer ukrán katona halt meg vagy sebesült meg. Ez a szám a harcoló korú lakosság jelentős része, ami a Zelenszkij-kormányt egyre kétségbeesettebb intézkedésekre készteti, hogy a frontra küldhető új embereket találjon.

Ennek fényében a NATO-országok külügyminiszterei pénteken kétnapos csúcstalálkozót zártak, amelynek célja a NATO és Ukrajna közötti katonai szövetség terveinek véglegesítése volt. Csütörtökön a Biden-adminisztráció egyik tisztviselője a CNN-nek azt mondta, hogy „nyitottak” Ukrajna NATO-csatlakozásának felgyorsított tervére.

Ez lesz a tartalom a közelgő NATO-csúcson a litvániai Vilniusban, akár Ukrajna közvetlen NATO-csatlakozása révén, akár „biztonsági garanciák” formájában.

A valódi kérdés azonban nem az, hogy Ukrajna belép-e a NATO-ba, hanem, hogy a NATO „belép-e” Ukrajnába a háborúban való részvételének hatalmas eszkalációja révén.Ukrajna NATO-csatlakozás felgyorsításának egyetlen oka az, hogy megteremtsék a keretet egy ilyen eszkalációhoz.

A NATO teljes hitelessége azon az erőfeszítésen forgott kockán, hogy az oroszokat a határon túlra űzzék, olyan válságot generálva, amely a Putyin-kormány összeomlásához vezetne. Az eszkaláció logikája a konfliktusban menthetetlenül a NATO közvetlen beavatkozásához vezet.

Valahányszor az Egyesült Államok és a NATO vezetői azt állították, hogy bizonyos dolgot Ukrajnában nem tesznek meg, kis idő múlva megtették, a harckocsik és vadászrepülőgépek biztosításától kezdve az orosz föld megtámadására használt fegyverekig.

Mi lesz a következő „vörös vonal”, amelyet a NATO átlép az ukrajnai katonai helyzetük romlása miatt? Több lehetőség is van:

Először is, egy „no-fly zóna” létrehozásával az orosz erők közvetlen bevonása.

Másodszor, a NATO-csapatok közvetlen bevetése a háborús övezetbe.

Harmadszor pedig taktikai nukleáris fegyverek bevetése, hogy megakadályozzák az oroszok győzelmét a konfliktusban.

Érdemes megjegyezni, hogy a hidegháború idején Henry Kissinger amerikai geopolitikai stratéga, akit a közelmúltban a 100. születésnapja alkalmából a média agyon dicsért, egyszer leírta a taktikai atomfegyverek alkalmazását egy olyan katasztrófa elhárítására, mint amilyennel az ukrán erők szembesülnek.

1957-ben megjelent, Nuclear Weapons and Foreign Policy című könyvében Kissinger amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket vezessen be frontharcban, és használja fel a harctéren a hagyományos erők előretörésének megakadályozására irányuló küzdelemben.

A „korlátozott nukleáris háború”, vagyis az atomháború, amely nem vezet globális megsemmisítéshez és a „kölcsönösen biztosított pusztuláshoz” – érvelt Kissinger – valójában egy olyan stratégia, amely speciális képességeinket a legjobban kihasználja, és ez kevésbé valószínű, hogy mindenre kiterjedővé válna, mint a hagyományos háborúk.”

Azzal érvelt, hogy egy ilyen háborút „katonai műveletek közepette rögtönöznének, és a lehető legrosszabb pszichológiai és katonai körülmények között valósulnának meg”, vagyis pontosan olyan körülmények között, amelyek most Ukrajnában alakulnak ki.

Kissinger érvelése szerint ahelyett, hogy a „legnagyobb lakossági központokat” céloznák meg, az atomfegyvereket fel lehetne használni a „kicsi, rendkívül mobil, önálló egységekre épülő” hadviselés részeként, amelynek célja „megfosztani az agressziót egyik céljától: a terület ellenőrzésétől”. A nukleáris fegyverekkel rendelkező kis méretű mobil egységek rendkívül hasznosak ellenséges társaik legyőzésében, vagy fontos célok gyors megsemmisítésénél.”

Kissinger stratégiájában volt egy elsöprő hiba. Abból indult ki, hogy az amerikai nukleáris fegyverek egyes célpontjai korlátozzák saját válaszaikat. De minden nyilvánvaló őrültségük ellenére Kissinger doktrínái valójában az Egyesült Államok jelenlegi nukleáris stratégiájának fő irányvonalai.

Az Egyesült Államok több billió dolláros nukleáris fegyvereinek 2016-os fejlesztése a kisebb és alacsonyabb hozamú „használható” nukleáris fegyverek létrehozásán dolgozik.

A Center for Strategic and International Studies (CSIS) 2015-ös tanulmánya megjegyezte: „A nukleáris alkalmazás forgatókönyvei nagymértékben megváltoztak a két globális szuperhatalom közötti „terror egyensúly” óta. Ennek eredményeként a „második nukleáris korszak” azt jelenti, hogy a felek „végiggondolják, hogyan alkalmazhatnának nukleáris fegyvert, egyfelől a konfliktus korai szakaszában, másfelől diszkriminatív módon”.

A Foreign Affairs 2019-ben közzétett egy cikket „Ha békét akarsz, készülj fel az atomháborúra” címmel Elbridge Colbytól, Trump 2018-as nemzeti védelmi stratégiájának egyik fő szerzőjétől. Colby ezt írta: „A nukleáris támadás kockázata óriási lehet, de az ellenféllel szembeni nukleáris előny megszerzésének eredménye is az.

„A legjobb módja annak, hogy elkerüljük az atomháborút – folytatta Colby –, ha készen állunk egy korlátozott háború megvívására.

A 2022-es US Nuclear Posture Review egyértelművé teszi, hogy az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot, hogy nukleáris fegyvereket használjon bármilyen nemzeti cél elérése érdekében. Kijelenti: „Bár az Egyesült Államok nukleáris fegyvereinek alapvető szerepe a nukleáris támadások elrettentése, tágabb értelemben mindenféle stratégiai támadást elriasztanak, biztosítják a szövetségeseket és lehetővé teszik az elnöki célok elérését, ha az elrettentés nem jár sikerrel.”

Az Egyesült Államok és a NATO tagok teljes szavahihetőségüket arra használják, hogy stratégiai vereséget mérjenek Oroszországra.

Ha azt hisszük, hogy céljaik elérése érdekében nem folyamodnak atomfegyver használatához, akkor figyelmen kívül hagyjuk a történelem tanulságait. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, amely ténylegesen használt atomfegyvert a háborúban. Az egyre mélyülő társadalmi, gazdasági és politikai válság, valamint az amerikai globális hegemónia válsága közepette Washington egyre vakmerőbb és kétségbeesett cselekedetekre kényszerül.

Az amerikai uralkodó osztály teljesen közömbösnek bizonyult az emberi élet iránt. A nagyvállalatok profitszerzésének támogatása jegyében szándékosan provokáltak egy háborút, amely több százezer ember halálát okozta.

Legerősebb figyelmeztetés: Ennek a háborúnak véget kell vetni, mielőtt az emberi társadalomnak vet véget a háború.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________