2023. május hónap bejegyzései

(4214) Bakhmut után

Tibor bá’ fordítása online

 

Oroszország Bahmutot az ukrán katonai hatalom temetőjévé változtatta. Mi következik?

Szerző: Douglas Macgregor
(sz: 1933.02.11.)

A harcok kezdetéig a békeidőben kialakított nemzeti katonai stratégia formálja a hadviselésről és annak céljairól való gondolkodást. A tényleges harc egy új logikát hoz létre. A stratégia kiigazításra kerül. A célok változnak. A Bahmutért folyó csata nagyon jól illusztrálja ezt.

Amikor tavaly Szergej Vlagyimirovics Surovikin tábornok, az orosz légierők parancsnoka az ukrán hadszíntéren átvette az orosz hadsereg parancsnokságát, Vlagyimir Putyin elnök és vezető katonai tanácsadói arra a következtetésre jutottak, hogy eredeti feltételezéseik a háborúról tévesek. Washington gyógyíthatatlanul ellenségesnek bizonyult Moszkva tárgyalási ajánlataival szemben, és a szárazföldi haderő, amellyel Moszkva tárgyalásra akarta kényszerítésére Kijevet, túl kicsinek bizonyult.

Surovikin széles mozgásteret kapott a parancsnoki kapcsolatok egyszerűsítésére és a hadszíntér átszervezésére. A legfontosabb, hogy Surovikin cselekvési szabadságot kapott egy olyan védekezési stratégia végrehajtására, amely maximalizálta a támadási vagy csapásmérő rendszerek használatát, miközben az orosz szárazföldi erők mérete és ütőereje bővült. A Bakhmut „Húsdaráló” lett az eredmény.

Amikor világossá vált, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és kormánya Bahmutot az orosz katonai hatalommal szembeni ukrán ellenállás szimbólumának tekinti, Surovikin Bahmutot az ukrán katonai hatalom temetőjévé változtatta. 2022 őszétől Surovikin kihasználta Zalenszkij Bahmut iránti megszállottságát, hogy véres huzavonába keveredjen a város irányításáért. Ennek eredményeként több ezer ukrán katona halt meg Bahmutban, és még többen megsebesültek.

Surovkin lépései egy másik orosz katonatisztre emlékeztet: Alekszej Antonov tábornokra. A szovjet vezérkar első helyetteseként Surovikin nyugati szóhasználattal a stratégiai tervezés igazgatója volt. Amikor Sztálin új nyári offenzívát követelt egy 1943 májusi találkozón, Antonov, a védekezési stratégia mellett érvelt. Antonov ragaszkodott ahhoz, hogy Hitler, ha megengedik, elkerülhetetlenül megtámadja a szovjet védelmet a Kurszk kiemelt részén, és ezzel elpazarolja a német erőforrásokat.

Sztálin, akárcsak Hitler, úgy gondolta, hogy a háborúkat támadó akciókkal lehet megnyerni, nem védekező műveletekkel.

Sztálint nem hatotta meg a szovjet veszteség. Antonov a félelem légkörében ismertette érveit a védekező stratégia mellett, tudva, hogy Sztálinnak való ellentmondás az életébe kerülhet. Alekszandr Vaszilevszkij és Georgij Zsukov marsallok meglepetésére, akik jelen voltak az ülésen, Sztálin beletörődött és jóváhagyta Antonov működési koncepcióját. A többi, ahogy a történészek mondják, történelem.

Ha Putyin elnök és magas rangú katonai vezetői külső bizonyítékokat akarnak szerezni Szurovikin bahmuti stratégiai sikerére, a nyugati beismerés a jelek szerint ezt megadja: Washington és európai szövetségesei úgy gondolják, hogy ez egy befagyott konfliktus – amelyben a harc szünetel, de egyik fél sem győz. Egyetért-e bármelyik fél azzal, hogy a háború hivatalosan véget ért – ez lehet a NATO számára politikailag legkedvezőbb hosszú távú kimenetel. Más szóval, Zelenszkij hívei már nem hisznek az ukrán győzelem mítoszában.

Mindenkiben felmerül a kérdés, mi lesz ezután?

Washingtonban a hagyományos bölcsesség azt diktálja, hogy az ukrán erők ellentámadást indítsanak Dél-Ukrajna visszafoglalására. Természetesen a hagyományos bölcsesség gyakran fontosabb a konvenciónál. Feltételezve, hogy Ukrajna feketeföldje június közepe előtt kellőképpen kiszárad a szárazföldi manőverek támogatásához, az ukrán erők több tengelyen csapnak le az orosz védelemre, és május végén vagy júniusban visszaszerzik az irányítást Dél-Ukrajna felett. A Nagy-Britanniában, Németországban és más NATO-tagállamokban kiképzett 30 ezer ukrán katona tér vissza Ukrajnába, és adják majd az ukrán ellencsapás alapját.

Valerij Geraszimov tábornok, aki most az ukrán hadszíntérben irányítja az orosz erőket, tudja, mire számítson, és kétségtelenül az ukrán offenzívára készül. Az orosz erők részleges mozgósítása azt jelenti, hogy az orosz szárazföldi erők ma már jóval nagyobbak, mint az 1980-as évek közepe óta voltak.

Tekintettel az egy hadműveleti tengely megfelelő ellátásához rendelkezésre álló lőszer hiányára, valószínűtlennek tűnik, hogy egy ukrán offenzíva két vagy több tengelyt magában foglalva képes lenne áthatolni az orosz védelmen. A folyamatos megfigyelés szinte lehetetlenné teszi az ukrán erők számára, hogy áthaladjanak a huszonöt kilométeres biztonsági zónán, és az orosz erőket lezárják, mielőtt az ukrán alakulatok jelentős veszteségeket szenvednének.

Amint Ukrajna támadóereje kimerül, Oroszország valószínűleg támadni fogja. Semmi sem ösztönzi az orosz offenzív műveletek késleltetését. Amint az ukrán erők többször is bizonyítják, a bénulás átmeneti. Az infrastruktúra és a berendezések javítása megtörténik. Új erőt soroznak be a meggyengült alakulatok újjáépítésére. Ha Oroszország el akarja érni célját, vagyis Ukrajna demilitarizálását, Geraszimov biztosan tudja, hogy továbbra is be kell zárnia és be kell fejeznie a megmaradt ukrán szárazföldi erők megsemmisítését.

Miért nem kímélik meg Ukrajna népének a további vérontását, és miért nem tárgyalnak Moszkvával a békéről, miközben Ukrajnának még mindig van hadserege? Sajnos ahhoz, hogy hatékony legyen, a diplomáciának kölcsönös tiszteletre van szüksége, Washington Oroszország iránti gyűlölete pedig lehetetlenné teszi a diplomáciát. Ezzel a gyűlöletkel csak az uralkodó osztály nagy részének arroganciája vetekszik, akik nagyrészt becsmérlik az orosz katonai hatalmat, mert az amerikai erőknek a koreai háború óta volt szerencséjük elkerülni a konfliktust egy nagyhatalommal. Washington, Párizs, Berlin és más NATO-fővárosok józanabb vezetőinek másfajta cselekvést kellene sürgetniük.

A szerzőről:

Douglas Macgregor, nyugalmazott ezredes az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a védelmi miniszter egykori tanácsadója a Trump adminisztráció alatt kitüntetett veterán és öt könyv szerzője.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(4210) Az öntudat

Tibor bá’ fordítás online

 

Az öntudat megértése

Michael S A Graziano
(sz: 1933.02.11.)

A tudatosság szónak különböző jelentése van különböző emberek számára. Ebből kifolyólag a témáról nehéz írni. A tudatnak három fő nézőpontja van, legalábbis ahogy én látom őket: a spirituális, a nehéz probléma és az önmodell nézőpontja. Itt azzal érvelek, hogy ezek előrelépést jelentenek a mi felfogásunkban. A vallási perspektíva az eredeti megközelítés, amely sokak számára intuitív módon lenyűgöző; a „hard-probléma” szemlélet a 20. század vége felé bevezetett fogalmi előrelépést jelent; az újabban teret hódító önmodell-keret pedig teljesen gépies, és véleményem szerint tudományosan a leginkább érvényes.

A nem fizikai szellembe vetett hit rendkívül régi. Úgy gondolják, hogy a sírtárgyakkal ellátott temetkezések egy olyan szellembe vetett hit bizonyítékai, amely túléli (és ezért más anyagból van), mint a fizikai test, és az ilyen temetések legalább százezer éves múltra tekintenek vissza. Bár a hiedelem az őskorból származik, talán a leghíresebb filozófiai megfogalmazása Descartes-tól származik, aki azt állította, hogy az ember egy fizikai anyagból (res extensa) és egy éteri, spirituális vagy mentális anyagból (res cogitans) áll. Ezt a megfogalmazást karteziánus dualizmusnak hívták. xxx Számos modern tudományos és filozófiai tudatelmélet a dualizmus álcázott formája, és azt állítja, hogy valami – valamilyen kiváltó ok vagy mechanizmus a fizikai agyban – nem fizikai érzést kelt. A fizikai mechanizmus – a tudat idegi korrelátumai – tanulmányozható, de ennek nem fizikai járuléka – maga az érzés – kívül esik a tudomány határain. Ebben a formában a dualizmus befolyásolta a modern tudatnézeteket, például a következőképpen tárgyalt nehéz problémákról szóló nézetet.

William James, akit néha a modern pszichológia megalapítójának is neveznek, az 1800-as évek végén alkotta meg a „tudatfolyam” kifejezést. Számára a tudat folyamatosan változó, folyamatosan áramló tartalma magában foglalta a gondolatokat, érzékszervi benyomásokat, érzelmeket, döntéseket, emlékeket. , A tudat, hogy Ön a világ többi részétől elkülönülő személy, és minden más, ami pillanatról pillanatra átélhető.

Ha a tudat egy mentális tartalom folyama, akkor a tudat megértése talán annak megértése, hogy az agy hogyan számítja ki ezt a tartalmat. Ahogy a számítástechnika a 20. század közepén megjelent, a tudat mechanikus nézete, mint számítógépes tartalom gyűjteménye, kezdett elfogadhatónak tűnni. 1950-ben Turing azzal érvelt, hogy a számítógépeket végül be lehet programozni úgy, hogy úgy gondolkodjanak, mint az emberek.

Az 1970-es években azonban kezdett kialakulni egy filozófiai perspektíva, részben a számítógépes analógiára adott reakcióként. Az új perspektívát Nagel filozófus fogalmazta meg „Milyen denevérnek lenni?” című esszéjében. Ezt később Chalmers filozófus is összefoglalta, aki népszerűsítette a „nehéz probléma” kifejezést. Az új filozófiai perspektívában a tudat nem a konkrét tartalomról szól, hanem a tartalom egy részéhez kapcsolódó szubjektív tapasztalatról.

Megnyitás új lapon Dia letöltése

Mi ez a szubjektív tapasztalat? Miért csak bizonyos belső tartalom jár érzéssel? A pszichológusok egy évszázada tudják, hogy az agyban végbemenő feldolgozás nagy része rejtett, és anélkül történik, hogy bármiféle szubjektív érzés kapcsolódna hozzá. Hogyan kötődik tehát a tapasztalat lényege az agy egyes elemeihez, másokhoz pedig nem? A nehéz probléma felfogásában, mivel a szubjektív tapasztalat, a „milyen érzés” komponens alapvetően magánjellegű, mivel nem olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkező tárgy, mint a tömeg, ezért alapvetően kívül esik az objektív tudomány körén. Ez önmagában soha nem lesz megmagyarázva. Innen ered a „kemény probléma” kifejezés, ami eufemisztikusan a megoldhatatlan problémát jelenti.

A nehéz probléma perspektívája kategorikusan elválasztja a tudat nem fizikai érzését az agy fizikai mechanizmusaitól és az információtartalomtól, amely esetenként ennek az érzésnek a tárgya. Ha a tudat nem arról szól, hogy összetett információ legyen a fejedben, hanem inkább egy szubjektív tapasztalat, akkor egy denevér is szubjektív tapasztalatot szerezhet a világáról (ahogyan Nagel javasolta). Vagy egy egér. Vagy egy méh. Vagy talán egy mikroba.

Az egyik fő módja annak, hogy a nehéz probléma perspektívája befolyásolja az idegtudományt, a tudat idegi korrelációinak tanulmányozása. Ebben a megközelítésben a tudósok az agyban zajló eseményeket tanulmányozzák, amelyek korrelálnak az emberi tudatjelentéssel. Ha így teszünk, akkor minden tőlünk telhetőt megtettünk tudományosan, miközben maga a kialakuló tudatos tapasztalat tudományosan nem érinthető.

Legalább egy tudatelmélet, a globális munkaterület-elmélet összhangban van ezzel a neurális korrelációs megközelítéssel. Elméletileg, amikor az agyban lévő információ jelerősségét a figyelem mechanizmusai fokozzák, eljut egy központi hálózathoz, a globális munkaterülethez. Amint belép a globális munkatérbe, egy szubjektív érzés alakul ki ebből az információból. Az ember tudatában lesz ennek. Tanulmányozhatjuk az információkat, a figyelmet és a globális munkateret, de ami az abból fakadó szubjektív élményt illeti… egyszerűen megjelenik.

A tudat egy második elmélete, a magasabb rendű gondolatelmélet azt állítja, hogy amikor az alacsony szintű érzékszervi információt beépítik a magasabb rendű gondolatokba, akkor szubjektív tudatérzet keletkezik. Tudományosan megérthetjük, hogyan mozog az információ az alacsony szintről a másikra. magasabb rendű, de végül egy alapvetően redukálhatatlan jelenség lép fel – a szubjektív érzés.

Egy harmadik jelenleg népszerű elmélet, az integrált információelmélet azt állítja, hogy amikor egy rendszer információt tartalmaz, és amikor ezt az információt egy matematikai mérőszám szerint „integrálják”, akkor a tudatosság érzése keletkezik. Tudományosan leírhatjuk, hogy milyen feltételek mellett fellép a tudatos érzés – de maga az érzés redukálhatatlan marad.

Mindezek az elméletek, és még sok más, egy gyakran ki nem mondott filozófiai perspektívából, egy dualista perspektívából fakadnak. Ebből a szempontból az agy egy fizikai motor, amely tudományosan is értelmezhető; a motor alapvetően nem fizikai terméket, szubjektív érzést vagy élményt generál; és az a termék meghaladja a további megértést vagy a mechanikus dekonstrukciót.

Az utolsó perspektíva az önmodell perspektívája véleményem szerint a következő természetes lépés. A nehéz probléma perspektívájában az információ puszta feldolgozása – például egy alma színének feldolgozása – nem magyarázza meg a tudatos tapasztalatot. Valami extrának jelen kell lennie, egy nem fizikai esszenciának, egy érzésnek, amit a tudomány nem tud tovább dekonstruálni. Az önmodell felfogásában ismét csak az alma színére vonatkozó információk feldolgozása nem elegendő az alma tudatos megtapasztalásához. Valami másnak is jelen kell lennie. Az extra összetevő azonban mechanikailag érthető, és hasznos szerepet játszik a megismerésben.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az önmodell megközelítés, először vegyünk egy apró, de kulcsfontosságú logikát. Minden, amiről azt gondolod, hogy igaz magadról – bármennyire biztos is vagy benne –, az agyban lévő információból fakad, különben nem tudnád gondolni a gondolatot vagy megfogalmazni az állítást. Az agy modellépítő. Modelleket vagy információcsomagokat épít, amelyek leírják a világ dolgait. A vizuális rendszer vizuális modelleket, objektumokat reprezentáló gazdag információkészleteket épít fel. A testséma olyan információhalmaz, amely a test fizikai felépítését és állapotát reprezentálja. A világról alkotott általános hiedelmeink inkább kognitív szintű modellek.

Hol marad ez a tudat tekintetében?

A legtöbb ember teljesen biztos abban, hogy van egy kimondhatatlan, szubjektív érzése, amely végigkíséri gondolkodását és észlelését. A szokásos érv így fogalmazható meg: „Tudom, hogy nálam van, mert éppen most tapasztalom. Érzem’. De ez az érvelés egy klasszikus tautológia, egyenértékű azzal, hogy azt mondjuk: „Tudom, hogy megvan, mert megvan; Tudom, hogy igaz, mert igaz. Tudom, hogy van érzésem, mert érzem az érzést.

Mi történt itt? Normális esetben, ha valaki teljesen biztos valamiben – akár hihető, akár nem – akkor megértjük, hogyan kell értelmezni a helyzetet. Az ember agya felépített egy információhalmazt, amely alapján létrejön a hiedelem és a bizonyosság. A szubjektív érzés esetén az agy egy logikai hurokban ragadt. A megismerés hozzáférést kapott egy információhalmazhoz; az információkészlet egy önmodell része; olyan információ, amely az én valamely aspektusát írja le. Ezen információk alapján a megismerés eljut ahhoz a hithez és bizonyossághoz, hogy egy nem fizikai érzés van jelen. De ez az önmodell nem valószínű, hogy szó szerint pontos ábrázolás. Azt gondoljuk, hogy van bennünk valami nem fizikai és megfoghatatlan, mert bármi is legyen, amivel valójában rendelkezünk, bármilyen fizikai folyamat is legyen ennek az én-modellnek a tárgya, a modell azt hiányosan ábrázolja.

Ezt a perspektívát néha illuzionizmusnak is nevezik, mert a tudatos tapasztalatról azt mondják, hogy illúzió. Azt állítottam, hogy az illuzionizmus kifejezés nem helyes. Azt a benyomást kelti, hogy senki sincs otthon, és semmi sem létezik a fejünkben. De ez nem helyes. Az a meggyőződésünk, hogy bennünk van egy tudatos érzés – minden más hitünkkel, meggyőződésünkkel, észlelésünkkel és gondolatainkkal együtt – az agyban lévő információkból fakad. A tudat tudományos kérdése azzá válik: mi az a döntő információhalmaz, az én-modell, amitől függ egy nehéz tudati problémába vetett hitünk?

A figyelmi séma elmélet (AST) tudomásom szerint a tudat önmodell elméletének legteljesebben kidolgozott változata. Az AST a szubjektív tudatosság és az objektív figyelem szoros kapcsolatára összpontosít. A figyelem egy olyan mechanizmus, amellyel bizonyos elemek jelölés kapnak az agyban, és ezáltal mélyebben dolgoznak fel, és nagyobb befolyást szereznek a kimeneti rendszerekre. A figyelem mozog és változik, különböző elemeket rögzít az idő múlásával. A belső gondolatokra, emlékekre éppúgy fókuszálhat, mint a külső ingerekre. Ez az az eszköz, amelyen keresztül az agy az erőforrásokat arra összpontosítja, ami pillanatnyilag a legfontosabbnak tűnik.

Bár a figyelem csupán egynek tűnhet az agyban zajló számos folyamat közül, különös jelentőséggel bír. Vitathatatlanul ez a kulcsa bármilyen összetett intelligencia számára, mert lehetővé teszi az agy korlátozott erőforrásai számára, hogy a kiválasztott elemeket nagymértékben feldolgozzák, és összetett válaszadásra jussanak. Ez egy teljesen mechanikus, fizikai folyamat, olyannyira, hogy sok mesterséges intelligencia rendszerbe beépítették a figyelem változatait.

A szubjektív tudatosság sok tekintetben hasonló. Amikor tudatában vagyunk valaminek, úgy érezzük, hogy feldolgozzuk, megragadjuk az elmével, képesek vagyunk reagálni rá. Ebből a szempontból a tudatosság és a figyelem hasonlóan hangzik. Ráadásul a figyelem és a tudatosság szinte mindig együtt mozog. Az, amivel az agyad foglalkozik, szinte mindig szubjektíven tisztában vagy.

A figyelem és a tudatosság olyan szorosan összefügg, hogy csábító azt gondolni, hogy ugyanannak a folyamatnak különböző címkéi lehetnek. Kiderült azonban, hogy elválaszthatók egymástól. Laboratóriumi körülmények között lehetséges manipulálni az embereket, hogy figyeljenek egy vizuális ingerre (abban az értelemben, hogy az agy feldolgozási erőforrásait ráirányítjuk), anélkül, hogy az inger szubjektív tudatában lenne. Ha az inger nagyon halvány vagy rövid, akkor a figyelem ráirányul, miközben a személy ragaszkodik ahhoz, hogy semmi sem jelent meg.

Mit szólhatunk ehhez a különös kapcsolathoz a tudatosság és a figyelem között, két folyamat, amelyek legtöbbször ugyanúgy működnek, úgy, hogy az egyik nyilvánvalóan felesleges, de időnként elcsúsznak, és külön-külön lépnek fel? Mit jelent az, hogy a figyelem egy fizikai, objektíven mérhető folyamat az agyban, míg a tudatosság olyan tulajdonság, amelyről csak személyesen „tudunk” és tanúsítunk?

Az AST egyszerűen értelmezi ezt az összetett mintát. Elméletileg az agy egy figyelemmodell segítségével irányítja a figyelmet. Ez a modell vagy a „figyelem séma” egy folyamatosan frissülő információhalmaz, amely leírja a figyelem jelenlegi állapotát, és megjósolja, hogyan alakulhat át a figyelem a jövőbeli állapotokba. A modell nélkül az agy nem tudja irányítani a figyelmet. A vezérlőrendszerek általános elve az, hogy ahhoz, hogy valamit jól tudjon irányítani, a rendszernek szüksége van egy hasznos modellre az általa irányított dologról.

Az AST szerint, amikor azt állítjuk, hogy szubjektív tudatunk van valamiről, az állítás az adott figyelem sémában lévő információból ered. Például, amikor egy almát nézel, az almával kapcsolatos tudásod – annak színe és formája – a vizuális rendszerben felépített szenzoros modellből származik. De a meggyőződése, hogy van valami más, egy szubjektív élmény, egy érzés, ami az alma feldolgozásával jár. Ez a meggyőződés egy figyelemsémából, a figyelem folyamatának modelljéből fakad.

Miért hisszük, hogy a szubjektív tudatosság nem fizikai lényeg, Mert félrevezet minket az a figyelemmodell. A tökéletlen, részleteket nélkülöző modell lévén a figyelem ábrázolása titokzatos, nem fizikai esszencia, amely képes megragadni a tárgyakat, és élénken ismeri azokat. Ez azt jelenti, hogy a tudat illúzió? Nem, ez azt jelenti, hogy a mágikus esszencia, amiről azt gondoljuk, hogy rendelkezünk, egy hasznos karikatúra. Modellként működik, amelyre az agy működéséhez szüksége van.

A tudatkutatás egyik kihívása, hogy ha tudatában vagyunk valaminek, nincs sok határozott, kimutatható haszna. Van a tudatnak valami célja? Van-e az embereknek olyan képessége, amely a laboratóriumi vizsgálatok szerint szubjektív élmény meglététől függ? Az AST igent mond, és az adatok biztonsági másolatot készítenek róla. Kiderült, hogy az egyik ilyen képesség a figyelem irányítása. Ha nem vesz tudomást arról, hogy egy bogár repül el a látása szélén, akkor a figyelme az önkéntelenül oda szállhat, de az endogén kontrollja e felett, a figyelem megbénult. Képtelen leszel elnyomni, fenntartani a figyelmet, vagy stratégiailag átirányítani a figyelmet az adott hibára tekintettel.

Tudatosság nélkül (anélkül, hogy a kontrollmodell megmondaná az agynak, hogy mit csinál a figyelem), a figyelem kontrollja összeomlik. Amikor a figyelem kontrollja összeomlik, viselkedésünk összeomlik. Végül is egy kognitív terv létrehozása és végrehajtása a figyelem irányított, szekvenciális mozgását követeli meg egyik elemről a másikra. Az intelligens cselekvés lényege a figyelem irányításától, tehát a tudatosságtól függ.

Az AST-ből számos következmény következik. Először is, a szubjektív tapasztalat nem csak bónusz ajándék, hanem az agy boldog mellékhatása. Sajátos, adaptív funkciója van. Lehetővé teszi számunkra, hogy irányítsuk saját figyelmünket. Másodszor, valószínűleg akkor kezdett el fejlődni, amikor az állatok kifinomult képességet fejlesztettek ki saját figyelmük irányítására, valószínűleg néhány száz millió évvel ezelőtt. Az emlősöknek és a madaraknak, esetleg a hüllőknek, hasonló alapmechanizmussal kell rendelkezniük. Harmadszor, az emberi agyban rámutathatunk olyan hálózatokra, amelyek valószínűleg ezért felelősek, olyan hálózatokra, amelyekről ismert, hogy részt vesznek a figyelem szabályozásában. Pontosan ezek azok a hálózatok, amelyek megsérülésekor általános zavarokhoz vezetnek a tudatosságban, például a térbeli elhanyagolás klinikai szindrómáját. Végül a technológia iránt érdeklődők számára az AST lehetőséget kínál a mesterséges intelligencia számára. A szubjektív tapasztalat nem egy titokzatos tulajdonság, amely akkor keletkezhet, ha elég nagy mesterséges neurális hálózatot épít ki. Ez egy sajátos, érthető, megtervezett tulajdonság, amely hasznos funkciót szolgál.

Az AST nem feltétlenül mond ellent minden korábbi tudatelméletnek. Némelyiknek sok érvényessége lehet. De az utolsó lépést megmagyarázatlanul hagyják. Érintetlenül hagyják a szubjektív tapasztalat kérdését, mintha egy karteziánus res cogitans emelkedne ki az elmélet mechanisztikus részeiből. Az AST megteszi ezt az utolsó lépést. Ez megmagyarázza, hogy a biológiai számítástechnikai gépek miért gondolják azt, hogy a tapasztalat varázslatos esszenciája van bennük, és ez az önmodell miért kulcsfontosságú a jó kognitív funkciókhoz.

Michael Graziano a Rethinking Consciousness: A Scientific Theory of Subjective Experience című könyv szerzője.

A tudatosság szónak különböző jelentése van különböző emberek számára. Michael Graziano azt állítja, hogy a tudat három fő perspektívája – a spirituális, a nehéz probléma és az önmodell – előrelépést jelent a megértésünkben, és csak az én-modell kerete képes számot adni a szubjektív tapasztalatokról.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4209) A sztálinista Putyin

Tibor bá’ fordítása online

bemutatva, hogyan vélekedik az amerikai értelmiség

Összeesküvés Oroszország ellen

 Hogyan elevenítette fel Putyin a sztálinista Amerika-ellenességet egy elrontott háború igazolására

 Írta: Andrej Kolesnikov
(sz: 1933.02.11.)

Amikor május elején két drón a Kreml tetejébe csapódott, Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivőnek nem kellett megvárnia a nyomozást a tettes azonosításához. A támadást az Egyesült Államok, nem pedig Ukrajna tervezte – jelentette ki magabiztosan. „Kijev csak azt teszi, amit mondanak neki” – magyarázta. Néhány nappal később, miután Zakhar Prilepin orosz írót, a megrögzött orosz nacionalistát és a háború szókimondó támogatóját kis híján meggyilkolta az autójában elhelyezett bomba, az orosz külügyminisztérium ugyanolyan magabiztosan kijelentette, hogy az Egyesült Államok áll a bűncselekmény hátterében. Ez annak ellenére történt, hogy a fő gyanúsítottként azonosított személy egyértelműen a társadalom peremére került, aki Prilepinhez hasonlóan nyilvánvalóan az oroszok által támogatott szeparatisták mellett harcolt Ukrajna Donbas régiójában.

Ezek az állítások nem véletlenek. Ahogy Moszkva ukrajnai „különleges hadművelete” hosszú és nehéz háborúvá fajul, az orosz messianizmus régi ideológiája, amely már a Kreml által kedvelt közvélemény-manipulálási eszközzé vált, a rezsim egyfajta meghatározó indokává keveredett. Oroszország többé nem egyszerűen csak a gyönge és esztelen Ukrajnát hozza a sarkára, amely a „neonácik” bűvöletébe esett. Az új keretek szerint Oroszország igazi harca a hatalmas Egyesült Államok ellen folyik, amely el akarja pusztítani, miközben Ukrajna – akárcsak az Európai Unió és a NATO – csupán egy engedelmes amerikai csatlós. A Kreml számára egy baljós amerikai összeesküvés kényelmes magyarázatot ad arra, hogy miért húzódik olyan sokáig a háború, és miért bizonyult Putyin mégsem olyan nagy katonai stratégának. Ez is segít elmagyarázni az átlagos oroszoknak, hogy miért tört ki a háború.

Ebben az összefüggésben a „különleges hadművelet” az elveszett birodalmi területek visszaszerzésére irányuló erőfeszítésből fejlődött civilizációs harcba az Oroszország által megtestesített jó erők és az Egyesült Államok által megszemélyesített gonosz erők között. Ez az egyszerű ötlet máris extravagáns méreteket öltött. Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács vezetője májusban azt jósolta, hogy az amerikaiak hamarosan áttelepítési célokra igyekeznek majd kihasználni Oroszország hatalmas területeit, mert a Yellowstone Nemzeti Park alatti szuper vulkán közelgő kitörése miatt nem lesz hol lakniuk. (Az, hogy egy magas rangú orosz tisztviselő egy ilyen abszurd összeesküvés-elméletet helyeselt, egy közösségi média riffet váltott ki III. Sándor cár híres mondásából: „Oroszországnak csak három szövetségese van: a hadsereg, a haditengerészet és a Yellowstone-i vulkán.”)

Az Egyesült Államokkal kapcsolatban Putyin a hidegháború ideológiai alapjait alkotó késői sztálinista doktrínákba nyúl: az Egyesült Államok uralja a világot, és mindig is gyengíteni, ha nem elpusztítani akart minket. Természetesen az átlag orosz – legalábbis amikor az orosz állam nem mondja másként – hajlamos volt közömbös vagy akár részlegesen viszonyulni az Egyesült Államokhoz. De amint azt Sztálin tudta, és Putyin is felfedezte, ezek a hozzáállások hatékony propagandával megváltoztathatók.

Egy aljas, teljhatalmú ellenfél megidézésével a Putyin-rezsim új igazolást teremthet egy rendkívül költséges háborúhoz, amely már jóval több mint egy éve húzódik, és valószínűtlennek tűnik, hogy egyhamar véget érjen. Egy ilyen erős külső ellenség jelenléte természetesen indokolja a belső ellenségek – másként gondolkodók, polgárjogi aktivisták, jogászok, újságírók, professzorok és különféle „külföldi ügynökök” – fokozott elnyomását is. A kései sztálini rezsim ugyanezen logika szerint működött. 1951 áprilisában George Kennan ezt írta a Foreign Affairsben: „Egyetlen uralkodó csoport sem szereti beismerni, hogy csak úgy kormányozhatja népét, ha bűnözőnek tekinti és kezeli őket. Emiatt mindig hajlamosak vagyunk a belső elnyomást a külvilág fenyegető gonoszságára való rámutatással igazolni.”

ÁTOK YANKEES

Az orosz idegengyűlöletnek eredetileg nem az Egyesült Államok volt a középpontjában.Az első világháború idején Németországot tekintették a fő ellenségnek, és a hazafias hisztériát a németellenesség szította.Aztán a korai szovjet években Franciaországot és az Egyesült Királyságot tekintették a fő ellenfélnek – míg az Egyesült Államok egy távoli, jól fejlett, de lélektelen kapitalista társadalom volt, ahonnan technológiát és ipari szakembereket lehetett kölcsönözni.Az Egyesült Államok főellenséggé állítása inkább háború utáni jelenség volt: Sztálint már akkor is jobban foglalkoztatta, ahogy 1946-ban fogalmazott, „Hitleri uralmának Churchill uralmával való felváltása”, és növekvő anglofóbiájában figyelmen kívül hagyta Amerika vezető hatalommá válását.Ám a propagandával és az elnyomással is gyorsan kárpótolt, amikor az „angol-amerikai kémek” színre léptek.

A második világháború idején azonban a dolgok teljesen másképp voltak: a szovjet katonák és a szovjet lakosság erős affinitást mutatott angol-amerikai szövetségeseik iránt. Az 1945. júliusi potsdami konferencián a Vörös Hadsereg dal- és táncegyüttese a szövetségesek két legnépszerűbb dallamát adta elő: az „It’s a Long Way to Tipperary” című brit menetdalt, valamint a „There’s a Tavern in the Town” amerikai népdalt.

Nem csak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok zenéje volt sztratoszférikusan népszerű a háború végére.Maguk a szövetségesek is így voltak vele.Május 9-én reggel, miután hajnali 3-kor a rádió bejelentette, hogy Németország megadja magát, hatalmas, ujjongó tömegek özönlöttek Moszkva utcáira.Édesapámat, aki éppen betöltötte a 17. életévét, hajnali négykor felébresztette egy osztálytársa, és rohantak a Vörös tér felé, amely már tele volt ünneplőkkel.A nap folyamán az emberek a közeli térre is sereglettek, ahol az Egyesült Államok nagykövetsége volt.

Sztálin késői éveiben az Amerika-ellenesség a szovjet propaganda sarokkövévé vált.

„Természetesen meghatódtunk és örültünk a közérzet ezen megnyilvánulásának, de tanácstalanok voltunk, hogyan reagáljunk rá” – emlékezett vissza Kennan, a nagykövetség akkori ügyvivője, aki még nem vált híressé „hosszúságáról”.Az elragadtatott moszkoviták bárkit katonai egyenruhában emeltek fel, és készek voltak ugyanígy megtenni egy baráti hatalom nagykövetségének munkatársait is.Az oroszul beszélő Kennan megkockáztatta, hogy kimászott a nagykövetség bejárata feletti mellvédre, és így kiáltott: „Gratulálok a győzelem napjához!Minden tisztelet a szovjet szövetségeseknek!”

Bár akkor a szovjet emberek nem vették észre, Kennan azonban már érezte a hidegháború kibontakozó feszültségeit.John Gaddis történész szerint a három nagy szövetség tagjai már a Hitler felett aratott diadal nyomán is háborúban álltak egymással, legalábbis ideológiailag és geopolitikailag.A Sztálin-rezsim későbbi éveiben az Amerika-ellenesség fontos stratégiai célt szolgált, szembeszállva a Nyugat új, szovjet befolyási övezetei fenyegetésével.Az Amerika-ellenesség a külpolitika, a propaganda és az ellenpropaganda sarokkövévé vált az egész hidegháború alatt.Nem meglepő, hogy a mai Nyugattal való hasonló konfrontáció kihozta a régi dzsinnt a palackból – nincs ennél hatékonyabb eszköz.

„BOMBÁK LESZNEK”

2022-ben az anglosaksi (angolszászok) becsmérlő kifejezést hirtelen gyakran használták a Kreml vitáiban, és bekerült a hétköznapi oroszok szókincsébe is. De ez a kifejezés, amely az engedelmes európai csatlósokat vezető amerikaira utal, semmiképpen sem a Putyin-rezsim találmánya. Közvetlenül az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a szovjet hatalmi lexikonból származik, amikor a Szovjetunió legfontosabb ellenfeleire használták. Moszkva jelenlegi ideológiájában és propagandájában intuitívan vagy tudatosan visszaszorította a klasszikus orosz összeesküvés-elméleteket, amelyek mindig is – mind a szovjet, mind a posztszovjet történelemben – egyszerű, univerzális módjai voltak Oroszország problémáinak vagy uralkodói expanziós lépéseinek magyarázatára.

A hidegháború idején például a KGB aktívan támogatta a Szovjetunió elleni titkos amerikai összeesküvést. Gondoljunk csak a KGB által beszervezett orosz történész, Nyikolaj Jakovlev 1979-es, széles körben terjesztett CIA Target: The USSR című könyvére. Többek között Jakovlev kifejtette az orosz biztonsági szervek és az orosz nacionalista körökben akkoriban népszerű elméletet, miszerint létezett egy amerikai „Dulles-terv” (a C.I.A. Allen Dulles) arra hogy elpusztítsa a Szovjetuniót. Amint Viktor Shnirelman orosz történész kimutatta, ezt az ötletet valószínűleg az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa 1948-as irányelvének szándékos félreértelmezése ihlette, amely a szovjet hírszerzés számára ismertté válhatott. (Az irányelv valójában kizárólag védekező volt, és egyetlen szót sem tartalmazott az „orosz nép elpusztításáról”.) A „terv” létezéséről szóló mítosz néhány orosz történelemkönyvbe is bekerült.

A KGB azt az elképzelést hirdette, hogy van egy titkos amerikai összeesküvés a Szovjetunió elpusztítására.

Bár a szovjet kormány a Mihail Gorbacsov-korszakban sokkal közelebb került az Egyesült Államokhoz, a szélsőséges Amerika-ellenesség továbbra is virágzott a szovjet és a posztszovjet állam egyes szegleteiben. Az 1990-es években például Filip Bobkov, a KGB egykori magas rangú tisztje azt állította, hogy a Szovjetunió összeomlását az Egyesült Államok tervezte a „Jakovlev-csoport” segítségével – ezúttal Alexander volt a szóban forgó Jakovlev. a peresztrojka kitalálója és Gorbacsov jobbkeze. Ezek az összeesküvés-elméletek változatlanul tovább éltek Oroszország nacionalista peremén, többek között Ivan Iljin (1883-1954) orosz emigráns filozófus munkásságában, akinek a globális „színfalak mögötti világ” vagy illuminátus koncepciója divatossá vált. (Az ilyen filozófusok Putyinra gyakorolt hatását azonban nem szabad eltúlozni: talán két alkalommal idézte Iljint; egyszer pedig hivatkozott a klasszikus orosz filozófusra, Nyikolaj Berdjajevre, bár valószínűleg nem tud róla többet, mint Brezsnyev. Lényegében csak azt mutatta be, hogy a Nyugattal szemben álló oroszság történelmi eszméje megmaradtak.

A veszedelmes nyugatról és az ezzel szembeni orosz ellenállásáról szóló Kreml összes tézise, amit Putyin megállás nélkül ismétel, már régen a késő Sztálin-korszakban megfogalmazódott, néha még versekben is. 1951-ben a Pravda kiadta a „A szovjet atomról” című versét, amelyet Szergej Mihalkov gyermekköltő írt, aki a szovjet, majd az orosz himnuszhoz is írt szavakat. Nagyjából lefordítva valahogy így hangzott: „Bombák lesznek! / Vannak bombák! / Ezt figyelembe kell venni! / De nem szerepel a terveinkben / Más országok meghódítása.” Ezeket a sorokat egyenesen Putyin egyik beszédéből lehetne kiemelni.

Aztán ott van az a gyakorlat, hogy Oroszország amerikai ellenségeit hülyének ábrázolják. Valójában ez az üzenet: „Ellenfeleink ravaszak, de mi jól átlátunk rajtuk.” A késői sztálini években a kommunista vezetés azt a klisét terjesztette, hogy az amerikaiak kamerákkal barangolnak Moszkvában, és édességgel vesztegetik meg a gyerekeket, hogy szomorúnak tűnjenek, hogy ezzel is megmutassák a Szovjetunió életének levertségét. Hasonlóképpen Putyinnak és Dmitrij Medvegyevnek, az egykori orosz elnöknek és a Biztonsági Tanács alelnökének is szokása, hogy beszédeikben „bolondoknak” nevezik és megszégyenítik nyugati ellenségeiket. Ezt kíséri Putyin növekvő rögeszméje az LMBTQ témákkal és a nyugatiakkal kapcsolatos obszcén viccekkel kapcsolatban.

AMERIKA ELSŐ, OROSZORSZÁG MÁSODIK

A hivatalos Oroszország gyakran Amerika-ellenes volt, de régóta megszállottja az Egyesült Államok gazdasági hatalmának, sőt az Egyesült Államok áruinak és élelmiszereinek is. Az 1960-as évek Hruscsov-korszakának egyik fő szlogen arra irányult, hogy az egy főre jutó hús-, tej- és vajtermelés tekintetében megelőzze az Egyesült Államokat. Amikor Putyin hatalomra került, a felzárkózási fejlesztés gondolata aligha volt kevésbé jelen. Bizonyos értelemben az „Amerika az első” valójában Putyin egyik szlogenje: mindent az Egyesült Államok és a Nyugat prizmáján keresztül néznek. Másnak lenni azt jelenti, hogy nem úgy nézünk ki, mint a nyugati emberek, és nem úgy élünk, mint ők. Pontosabban azt jelenti, hogy a saját erejére támaszkodva, a szuverenitás és az „eredetiség” megőrzése mellett hasonló sikereket kell elérni, és gyakorolni az importhelyettesítést. Más szóval, mind az orosz állam, mind a társadalom továbbra is az Egyesült Államok és európai szövetségesei mércéjéhez méri magát.

A minta egészen a legkorábbi szovjet évekig nyúlik vissza. Az amerikai „burzsoá specialisták” az 1920-as és 1930-as években, Sztálin iparosítása idején jelentek meg a Szovjetunióban. Valentin Katajev szovjet író kissé ironikusan ábrázolta őket, de az igazság az, hogy az amerikai technológia nélkül nem valószínű, hogy az ipari áttörés lehetséges lett volna. Amikor az Egyesült Államok 1959-ben Moszkvában bemutatta az Amerikai Nemzeti Kiállítást – ez az esemény a szovjet közönség több mint kétmillió tagját vonzotta, akik megkóstolták a Pepsit és először pillantottak meg az amerikai mosógépekbe. Nikita Hruscsov és Richard Nixon a híres „ konyhai vita” címmel a vásár helyszínén zajlott, amelyen a kapitalizmus és a szocializmus egymáshoz viszonyított érdemeit taglalták. Akkoriban a szovjet vezetés egyértelműen érezte elmaradottságát a fogyasztói szférában. Ezért is kellett a Szovjetuniónak élen járnia az űrversenyben: ki kell szabadulnia a felzárkózási mátrixból.

Az Amerika, az amerikai életről szóló orosz nyelvű magazin, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériuma adott ki, áhított cikk volt, bár kevésbé, mint a farmer, a rágógumi és az üdítők. Jellemző, hogy a folyóiratot 1948-ban betiltották, amikor a sztálinista Amerika-ellenesség teljes erővel élt, és az 1950-es években, Hruscsov antisztálinista felolvadása idején jelent meg ismét. Az 1970-es évek elején Leonyid Brezsnyev örömmel fogadta az amerikai autóipar prototípusait, mint ajándékot az amerikaiaktól, ami tovább fokozta az enyhülés hangulatát. Amikor pedig 1975 júliusában a Szojuz és az Apollo küldetések közösen kikötöttek az űrben, Moszkvában a történelmi eseményről elnevezett cigarettában az „igazi virginiai dohány” megjelenésével emlékeztek meg: nem az anyaország fojtogató füstjével, hanem az anyaország illatos aromájával. A Szovjetunió szürkületi éveire a szovjet ipar annyira függött a nyugati szállítmányoktól és technológiáktól, hogy az afganisztáni invázió miatt Moszkvával szemben kirótt szankciók egész iparágakat, például a vegyészetet veszélybe sodorták.

Putyin mindent az Egyesült Államok és a Nyugat prizmáján keresztül néz.

Még a posztszovjet korszakban is az amerikai modellekhez való orosz kötődés és Putyinnak az Egyesült Államok által rákényszerített egypólusú világról szóló beszéde a „tőlük” való elkerülhetetlen függőség érzését keltette. Az orosz fókuszcsoportok válaszadói néha azt mondták, hogy Oroszország 1993-as alkotmányát Washingtonban írták, és Putyin módosításai szükségesek ahhoz, hogy az ország valóban szuverén legyen. Ugyanakkor az emberek megértik, hogy az Egyesült Államok egy olyan gazdasági erő, amelytől Oroszország sokat tanulhat az azonos életszínvonal elérése érdekében. Ismét az orosz felsőbbrendűség és az orosz alsóbbrendűség kombinációja nyilvánult meg Moszkvának az amerikai riválisával szembeni ellentmondásos hozzáállásában.

Mindazonáltal, amíg Putyin 2012-ben vissza nem tért az elnöki székbe, és Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, az oroszok Egyesült Államokkal kapcsolatos komplexusai nem voltak annyira feltűnőek. Uralkodásának kezdeti éveiben, 2000-től Putyin még mindig alkalmazkodott a Nyugathoz, és óvakodott attól, hogy elpazarolja elődje, Borisz Jelcin örökségét. Oroszországot nem tekintette a Nyugat által vezetett világrend irányadójának. A 2007-es müncheni biztonsági konferencián Putyin beszédében kifejezett nyílt ellenséges Nyugat azonban az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megromlásának kezdetét jelentette – amit csak kis mértékben késleltetett Medvegyev négyéves elnöksége alatti „reset” kísérlete. 2014-re Moszkva új hangsúlya az orosz büszkeségre és az újjáéledt nagyhatalmi törekvésekre visszahozta az Egyesült Államokkal kapcsolatos összes régi akadályt, kvázi hazafias hisztériát szítva. De a legerősebb megnyilvánulás a „különleges hadművelet” tavalyi kezdete óta került felszínre.

Azóta az oroszok hozzáállása az Egyesült Államokhoz drasztikusan romlott. 2022 februárjában az oroszok 31 százaléka pozitívan viszonyult az Egyesült Államokhoz. Egy évvel később a független orosz közvélemény kutató szervezet, a Levada Center szerint a válaszadók mindössze 14 százaléka vélekedett pozitívan az Egyesült Államokról, 73 százalékuk pedig negatívan. Az Európával kapcsolatos pozitív attitűdök csökkenése nem marad el emögött: 2023 februárjában a megkérdezett oroszok mindössze 18 százaléka volt pozitív véleménnyel az uniós országokról, míg 69 százalékuk nem. Az összeesküvés-elméletekkel és Putyin egyre növekvő elszigeteltségével kombinálva az orosz kötődés a militarizmus hatékony receptjévé vált.

AZ OROSZ MAGATARTÁS FORRÁSAI

Putyin konspiratív Amerika-ellenessége különösen veszélyes, mert rezsimje egyre inkább figyelmen kívül hagyja a régi vörös vonalakat. A hidegháború idején legalábbis mindkét fél egyetértett abban, hogy az egymásnak okozott károk elfogadhatatlanok lennének. Putyin problémája – tulajdonképpen az egész világ problémája jelenleg – az, hogy az orosz kormányból hiányzik az egyetlen ösztön, amely az 1960-as évek vége óta folyamatosan a Nyugattal szembeni enyhüléshez vezetett: a tárgyalási hajlandóság. Ehelyett Putyin felfüggesztette a nukleáris fegyverek elterjedésével kapcsolatos együttműködést, infantilis könnyelműséggel tárgyalt egy nukleáris csapás lehetőségéről, tinédzserek panaszait fejezte ki, és nem hajlandó a párbeszéd minimális szintjét sem fenntartani. Mindezek a tettek kedvezőtlenül különböztetik meg Putyin Amerika-ellenességét néhai szovjet elődeiétől.

„A mai szovjet hatalom politikai személyisége – írta Kennan 1950-ben – az ideológia és a körülmények eredménye. Ha megnézzük az orosz magatartás mai forrásait, akkor a körülmények a küldetése megszállottja. Ami az ideológiát illeti, Oroszország új külpolitikai koncepciója az ország „eredeti állami civilizációként, hatalmas eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalomként elfoglalt különleges helyzetére” utal – ez egy figyelemre méltó új kifejezés. Ez a koncepció továbbá hivatkozik Oroszország szerepére „az orosz nép és más népek, amelyek az orosz világ kulturális és civilizációs közösségét alkotják” megszilárdításában – egy olyan földrajzi térben, amelynek határai nincsenek meghatározva.

Ennek az ideológiának az eklektikus esszenciáját, amely Oroszország történelmi fejlődésének különböző szakaszaiban újra felbukkant, okosan írta le Vlagyimir Nabokov „Beszélgetési darab, 1945” című novellája, amelyben az Egyesült Államokba emigrált Fehér Hadsereg egykori ezredese kijelenti. „A nagy orosz nép felébredt, és a hazám ismét egy nagyszerű ország.” Így folytatja: „Három nagyszerű vezetőnk volt. Volt Ivánunk, akit ellenségei Szörnyűnek neveztek, aztán volt Nagy Péterünk, most pedig Joszif Sztálinunk. Ma minden szóban, ami Oroszországból kijön, érzem a régi Oroszország erejét, érzem a pompáját. Ismét a katonák, a vallás és az igazi szlávok országa.

Május 9-én, a győzelem napi beszédében Putyin kijelentette, hogy Oroszország ellenségei a felsőbbrendűségi ideológiájukról nevezetesek. Érdekes, hogy szinte mindent felhasznál, ami róla elmondható. Ebben rejlik az orosz Amerika-ellenesség mélyebb célja: mindent az Egyesült Államoknak tulajdonítani, amit maga tervez, mindazokat az erkölcstelen terveket, amelyeket kidolgoz.

De ez a feltámadt ideológia a kétpólusú hidegháborús rend eltűnését és az ezzel járó orosz nagyság és hatalom elvesztését is tükrözi. Így amikor Putyin és csapatának tagjai egy új, többpólusú világról beszélnek, egyszerűen csak megpróbálják megerősíteni Moszkva elveszett nagyhatalmi státuszát, és vezérfényként tüntetik fel magukat a volt szovjet köztársaságok, valamint Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai számára. Mindez a Szovjetunió összeomlásának lelki traumájának a következménye, amit a 2000-ben hatalomra került elit magával vitt. Huszonkét évvel később ez a trauma globális katasztrófához vezetett.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4208) Egy kis aritmetika (két napra)

Tibor bá’ fordítása online

Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút,

mert ebben a háborúban az elhalálozási aránya nem kedvez neki.
(sz: 1933.02.11.)

Becslések szerint négy ukrán halt meg egy orosz katonáért. Ennek oka az első világháborús statikus háború, amelyben a tüzérség a leghalálosabb fegyver. Oroszországnak óriási tüzérségi előnye van. Támadás közben a támadónak több áldozata van, mint a védőnek. De ebben a háborúban az ukrán oldal legtöbbször (ellen)támad, miközben az oroszok védekeztek.

Ukrajna lakossága is sokkal kisebb, mint Oroszország. A jelenlegi arány körülbelül 5 orosz 1 ukránra. Sokkal kisebb népesség és sokkal nagyobb áldozatok száma miatt Ukrajna jóval Oroszország előtt fog kifogyni az épkézláb férfiakból.

Várhatóan Oroszország, amely már négy ukrán megyét és Krímet is magába foglal, további négy megyét akar elvenni Ukrajnától. Ez a nyolc megye és a Krím történelmileg oroszok által lakott terület. Az elmúlt harminc évben folyamatosan oroszbarát jelöltekre szavaztak, míg a nyugat-ukrajnaiak következetesen az oroszellenes jelöltek mellett döntött. Ukrajna egy diszfunkcionális  szegény állam lesz.

Nem lesz békeszerződés Ukrajnában. A háborút mindkét fél egzisztenciálisnak tekinti. Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket az ország részének tekint. Ukrajna biztonsági garanciákat akar a „nyugattól”, amit Oroszország ellenez. A hipernacionalizmus (fasizmus) problémája az ukrán oldalon szintén lehetetlenné teszi a békét. Aztán ott van az a probléma, hogy Oroszország, miután hazudtak neki a minszki megállapodásokkal kapcsolatban, nulla bizalommal van a „nyugati” szóval kapcsolatban.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4207) Sátánizmus…

Tibor bá’ fordítása online

Sátánizmus, rituális kultuszok és Hollywood: a „sátáni pánik” összeesküvés-elméletek megdöntése

 

(sz: 1933.02.11.)

Az év elején a nem bináris énekes-dalszerző, Sam Smith előadta Unholy című dalukat a Grammy-gálán.A vörös ördögszarvú cilinderbe és latex jelmezbe öltözött előadás a népszerű okkult és gótikus esztétikára támaszkodott.És hatalmas kritikát kapott a sátáni képzetek állítólagos népszerűsítése miatt.

Az összeesküvés-elmélet hívei azt állították, hogy az előadás valójában egy igazi, sátáni rituálé, amelyet a hollywoodi sátánisták elit kultusza rendezett.A feltételezett célja?Morálisan felforgatni a társadalmat a fiatalok agymosásával.

Alig néhány hónappal korábban hasonló tömeges online pánik vett erőt a Balenciaga-botrány formájában. Az összeesküvés-elméletek hívei azt állították, hogy a divatmárka titokban gyermekkereskedelemmel és sátáni rituális visszaélésekkel foglalkozik.

Ez azután történt, hogy a legutóbbi kampányhoz készült fényképeken olyan gyerekeket ábrázoltak, akik mackótáskákat tartottak, és úgy tűnt, hogy rabságfétis ruhába voltak öltözve.

Ezek csak a legújabbak a sátáni összeesküvés-elméletek sorában, a 2014-es hampsteadi álhírtől, amely egy észak-londoni iskolában működő sátáni pedofil gyülekezet hamis állításait foglalta magában, egészen a mára hírhedt QAnon mozgalom felemelkedéséig, ahol a támogatók úgy vélik, hogy A sátánimádó elitek megpróbálják átvenni a társadalom irányítását.

A sátánizmus megijeszt

Az Egyesült Királyságban és távolabbi területeken hosszú története van annak az állításnak, hogy léteznek titkos, Sátánimádó kultuszok, amelyek rituálisan bántalmazzák és feláldozzák a gyermekeket.A „sátánizmus-rémületként” ismert erkölcsi pánik formájában felbukkanó pletykák és mítoszok a második századi Rómáig vezethetők vissza.Mégis a középkorban váltak igazán jelentőssé.

Ezt a sátáni mitológiát gyakran használták a zsidó közösségek démonizálására.Különösen gyakran szerepeltek hamis állításokban, miszerint a zsidók általában keresztény gyermekek vérét használják fel rituális célokra.

A 15., 16. és 17. században lezajlott európai boszorkányüldözések magukban foglalták az ördögimádás és a gyermekáldozat állításait is.

Míg a sátáni visszaélés vádjait többször is megalapozatlannak találták, és az állításokat megcáfolták, ezek a pletykák és összeesküvés-elméletek nagyon is valós károkat okozhatnak.

A hamis sátáni visszaélésekre vonatkozó vádak zaklatáshoz, halálos fenyegetésekhez és online támadásokhoz vezettek. Egy esetben egy gyermeket elraboltak, miután egy csoport hamisan azt hitte, hogy sátáni rituális visszaélés áldozata lett. És még halálos ítéletek is születtek (később hatályon kívül helyezték), az egyik 1990-es évekbeli gyilkossági perben az Egyesült Államokban.

Valójában a sátánizmus ijesztgetése a boszorkányüldözés egy formájának tekinthető.Az 1980-as és 1990-es években az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tömeges sátánizmus jelent meg, ami „sátáni pánik” néven vált ismertté.

Ebben az epizódban sok embert hamisan megvádoltak, letartóztattak és időnként elítéltek sátáni visszaélés miatt.A bíróságok a mai napig dolgoznak a hamisan megvádoltak felmentésén.

Az egyik esetben egy amerikai házaspár 21 évet töltött börtönben, miután bűnösnek találták sátáni rituális visszaélésben.Elítélésüket végül a hamis tanúvallomás miatt hatályon kívül helyezték.

A leghíresebb eset a McMartin óvodai per volt, amely még mindig a leghosszabb ideig tartó és legdrágább per az Egyesült Államok történetében. Ezt a hamis állítások követték, miszerint több száz gyereket bántalmaztak szexuálisan és vettek részt sátáni rituálékban egy kaliforniai óvodában. Félelmet keltett, hogy a gyerekeket és a szélesebb társadalmat a sátáni erők támadják.

A sátáni pánik a vallási tévécsatornáktól, a hatóságoktól és talán leginkább a bulvármédiától kapott lendületet. Mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban a kultuszokkal és a gyermekbántalmazással kapcsolatos, már meglévő társadalmi morális pánikra, valamint a meglévő homofób narratívákra támaszkodott.

A mai elméletek

Úgy tűnik, hogy az összeesküvés-elméletek olyan válságok idején újra előkerülnek, mint a COVID-járvány és a terrortámadások. Gyakran használják arra, hogy bűnbakká tegyenek bizonyos csoportokat, amelyek felelősek a széles körben elterjedt társadalmi szorongásokért.

A sátáni kultikus összeesküvés-elméletek manapság más összeesküvés-elméletekbe is beépülnek. A világjárványt követően gyakran beépülnek az oltásellenes narratívákba és a COVID-19 összeesküvés-elméletekbe.

Ezek némelyike azt állítja, hogy a vakcina a „fenevad jele”, vagy az állítólagos „sátáni elit” kísérlete a tömegek ellenőrzésére.

Az ilyen állítások a homofób és transzfób narratívákhoz is ragadtak, összefonva a sátáni rituális visszaélésekkel kapcsolatos állításokat a meglévő jobboldali elképzelésekkel, amelyek megpróbálják az LMBTQ+ közösségeket a pedofíliával társítani.

Emellett „új világrend” összeesküvéseket is tartalmaznak, amelyek gyakran kifejezetten antiszemita jellegűek. Ezek azt állítják, hogy létezik egy erős elithálózat, amelynek rejtett, felforgató sátáni programja van.

Bár az ilyen állítások távolinak tűnhetnek, és nehéz lehet megérteni, hogyan hihetnek bennük az emberek, a sátánizmus félelmei két nagyon gyakori ellenség: a Sátán és a gyermekbántalmazók köré épülnek. Ebben az értelemben egyfajta démonológiai tervként működnek.

Sokan először azért keverednek bele ezekkel az elméletekbe, mert őszintén aggódnak a gyermekbántalmazás vagy a „kultusz” miatt. De ezek a kezdeti aggodalmak az összeesküvés-elméleti retorikával és az online félretájékoztatással manipulálhatók.

Azon túl, hogy ezek az összeesküvés-elméletek pusztán a hamisan megvádoltakat érintik, érzelmileg is károsak lehetnek a bennük lévőkre és családjukra nézve.

A sátánizmusról alkotott kép, amelyet ezek az elméletek javasolnak, szenzációt keltő okkult sztereotípiákra és horror-esztétikára támaszkodnak. Egyesíti őket a boszorkányság, a sátánizmus, a paranormális és ceremoniális okkultizmus fogalmaival, hogy a gonosz egybevont képét hozza létre.

Ez azért fontos, mert megmagyarázza, hogy a „sátáni pánik” miként képes elhárítani a fontos politikai és társadalmi kérdéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4206) Az 500 éves „felemelkedés” vége

Tibor bá’ fordítása online

Newsweek

„Az 500 éves euro-atlanti globális felemelkedés véget ért”

(sz: 1933.02.11.)

Chas Freeman, egy veterán amerikai diplomata: morgunk, fenyegetőzünk, szankcionálunk, elküldjük a tengerészgyalogosokat, bombázunk, de soha nem használjuk a meggyőzés művészetét.” Ez Freeman volt Richard Nixon elnök fő tolmácsa volt 1972-es kínai látogatásán. Most azt mondja a Newsweek-nek, hogy Washington „diplomáciai dicsőségének pillanata” már rég elmúlt. „Az történt, hogy az amerikai kényszerítő képesség hanyatlik” – mondja. „Szerinte, úgy közelítünk a világhoz, mintha még mindig megkérdőjelezhetetlen tekintélyünk lenne, amelyet a hidegháború végén elképzeltünk.”

Sok nemzet a saját útját járja, amit „stratégiai autonómiának” neveznek. Ez a koncepció továbbra is az el nem kötelezett indiai külpolitikát fémjelzi, még akkor is, ha javítja az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokat. Az egykori amerikai barátokkal, például Szaúd-Arábiával is egyre nagyobb teret hódít, és megjelent Emmanuel Macron francia elnök áprilisi találkozóját követő megjegyzéseiben Pekingben.

Freeman, aki valaha az Egyesült Államok szaúd-arábiai nagyköveteként szolgált, azt mondja: „A világ változik; a kaleidoszkóp mozgásban van. Igyekszünk minden alkatrészt a helyére tenni” – mondja. „Külpolitikánk alapvető célja az elsőbbség megtartása, de ez lehetetlen. Semmi sem örök. Egyetlen nagyhatalom se tart örökké.”

„Nem csak arról van szó, hogy a Pax Americana, az American Century, amely körülbelül 70 évesnek bizonyult, véget ért” – teszi hozzá – hanem az 500 éves euroatlanti globális felemelkedésnek is vége.

Kína már régóta pozicionálja magát, hogy kihasználja a váltás előnyeit. „A reform és az 1970-es évek végén történt nyitás óta Kína a kölcsönös előnyök és egymás tisztelete alapján fejleszti és elmélyíti kapcsolatait más országokkal” – mondta Hongda Fan, vezető kínai szakértő és a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetem Középtudományi Egyetemének professzora.

„Kína évtizedek óta nem provokált aktívan konfliktusokat más országokkal” – teszi hozzá Fan. „Ezáltal Kínának kevés ellensége marad a világon, és lehetővé teszi számára, hogy jó fejlesztési környezetet szerezzen.”

Bár Kínának számos területi vitája van kulcsfontosságú szomszédaival, a Népköztársaság közel 130 ország legfőbb kereskedelmi partnerévé vált. Elősegítette gazdasági és diplomáciai befolyását a globális déli országokban, beleértve Afrikát és Latin-Amerikát is, olyan vállalkozásokkal, mint a Xi által  vezérelt Belt and Road (övezet és út) kezdeményezés, amely közel 150 országot felölelő infrastrukturális projektek hálózata.

A Közel-Kelet udvarlása különösen értékesnek bizonyult Kína, a világ első számú olajimportőre számára. Irán és Szaúd-Arábia egyaránt helyet szeretne kapni a BRICS Plusz és a Sanghaji Együttműködési Szervezet kereskedelmi és biztonsági tömbjében. Tagságuk lehetőséget adna Pekingnek arra, hogy ellenálljon egy esetleges amerikai szankciós kampánynak, mint amilyen az Oroszország elleni ukrajnai háború miatt kiszabott kampány.

Az olaj a második világháború utáni stratégiai partnerség középpontjában állt az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között. De Joe Biden elnök Mohammed bin Szalmán koronaherceget „páriának” minősítése, valamint a Szaúd-Arábia által vezetett jemeni háborús erőfeszítésekhez nyújtott csökkentett amerikai segélyek és az Iránnal kötött nukleáris megállapodás újjáélesztésére tett kísérletek jelentős szakadást okoztak Rijáddal.

„Az Egyesült Államok valóban figyelmen kívül hagyta a közel-keleti országok sürgős fejlődési igényeit” – mondja Fan -, „vagy nem fordított erre kellő figyelmet.”

„Washingtonnak meg kell értenie, hogy az ilyen kihívások nemcsak Kínából, hanem sok más országból is érkeznek” – teszi hozzá Fan. „Egyre több ország, köztük Kína is abban reménykedik, hogy irányítani tudja saját sorsát, és abban reménykedik, hogy többpólusú világ fog kialakulni.”

Szaúd-Arábia esetében ez azt jelenti, hogy az energia befolyást geopolitikai tőkévé kell változtatni. Washington óvatosan fogadta ezt az elmozdulást, ahol Biden a „következményekre” figyelmeztetett, miután Rijád dacolt az Egyesült Államok olajkitermelésének növelésére irányuló felszólításával, és ehelyett tavaly októberben csatlakozott az OPEC Plusz többi államhoz, köztük Iránhoz és Oroszországhoz a kitermelés csökkentésében.

Mohammad al-Sabban, a szaúdi energiaügyi miniszter volt vezető tanácsadója a Newsweek-nek azt mondta: „Az Egyesült Államok továbbra is azt gondolja, hogy ő az egyetlen pólus a világon, ami nem igaz.”

„A világ többpólusú lett. Van Kína, van Oroszország, van az Egyesült Államok, van az Európai Unió és ott van a Szaúd-Arábiai Királyság is.”

Nem csak az olaj növeli a szaúdi befolyást. Szaúd-Arábia egyedülálló státusszal rendelkezik a muszlim világban az iszlám két legszentebb helyének őrzőjeként, a Királyság pedig, a világ leggyorsabban növekvő gazdasága, az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet vezető tagja.

Sabban azt mondja: „A Szaúd-Arábiai Királyság saját érdekei szerint hozza meg döntéseit, különösen a gazdasági és politikai érdekei szerint. A Szaúd-Arábiai Királyság nem törődik semmilyen más véleménnyel.”

Egyes diplomaták aggódnak amiatt, hogy a közel-keleten és másutt történt események, 30 évvel a Szovjetunió bukása után azt mutatják, hogy az Egyesült Államok katonai, pénzügyi és kulturális ereje elvesztette vonzerejét a világ nagy része számára. Jack Matlock, az Egyesült Államok utolsó Szovjetunióbeli nagykövete azt mondja: „A példa, amelyet ma a világnak kínálunk, nem olyan vonzó, mint 1991-ben lehetett.”

Míg Washington a demokráciák és a tekintélyelvűek közötti harcként ábrázolja a világot (amelyben az olyan létfontosságú partnerek, mint Szaúd-Arábia nem férnek kényelmesen el), Matlock szerint „az ideológiának és a kormányformának nem szabad számítania”.

„Hogy egy békés, virágzó világ képes megbirkózni az olyan példátlan kihívásokkal, mint a környezetromlás, a terrorizmus és mindenféle erőszak, a tömeges népességáramlás, a világjárványok veszélye, a nukleáris háború elkerülése vagy más tömegpusztító fegyverek használata, ahhoz országgal tisztelettel kell bánnunk” – mondja.

Figyelmeztet, hogy a pusztulásra ítélt Szovjetunióhoz hasonlóan az Egyesült Államok megközelítése arra az elavult meggyőződésre támaszkodik, „hogy az Egyesült Államoknak megvan a tudása és ereje a világ átalakításához, ha katonai és gazdasági dominanciáját használja más társadalmak megváltoztatására”.

Matlock szerint ez a gondolatmenet azt az elképzelést terjeszti, hogy „megnyertük a hidegháborút”, hogy a Szovjetunió felbomlása jelentette a hidegháború végét, Oroszország pedig a legyőzött fél. A rendszer bebizonyította, hogy a kapitalizmus és a „demokrácia” az emberiség elkerülhetetlen jövője, hogy az atomfegyverek legyőzhetetlenné tettek bennünket, és ezért a mi vezetésünk szükséges volt a világ átalakításához.” „Ezek azonban hamis feltételezések és lehetetlen célok voltak” – érvel Matlock.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4205) Búcsú az amerikai évszázadtól

Tibor bá’ fordítása online

Búcsú az amerikai évszázadtól

Kína, India és a kialakuló új világrend
Írta: Michael Klare

 

(sz: 1933.02.11.)

Nem is olyan régen a politikai elemzők a „G-2”-ről beszéltek, vagyis egy lehetséges működő szövetségről az Egyesült Államok és Kína között, amelynek célja, hogy a globális problémákat a kölcsönös előnyök érdekében kezeljék. Egy ilyen együttműködés erősebbnek tekinthető, mint a vezető nyugati gazdaságok G-7 csoportja. Ahogy C. Fred Bergsten volt pénzügyminiszter-helyettes, aki eredetileg egy ilyen partnerséget elképzelt, 2008-ban írta: „Az alapötlet az lenne, hogy az Egyesült Államok és Kína között egy G-2-t alakítsanak ki a globális kormányzási folyamat irányítására.”

Ez az elképzelés volt az alapja az Obama-adminisztráció kezdeti fellépésének Kínához, bár Washingtonban elveszítette vonzerejét, mivel a Pekinggel fennálló feszültségek tovább nőnek Tajvan és más kérdések miatt. Mindazonáltal, ha az ukrajnai háború megtanít nekünk valamit, akkor az bármit is akarjanak Amerika vezetői, nemigen lesz más választásuk (a háborún kívül), mint megosztani a globális kormányzási felelősséget Kínával, és a geopolitika új fordulatában. Indiával is. Végtére is, ez a felemelkedő atomfegyverrel rendelkező nemzet ma a legnépesebb a bolygón, és hamarosan a harmadik legnagyobb gazdasággal is rendelkezik majd. Más szóval, ha el akarjuk kerülni a globális katasztrófát, akár tetszik az amerikaiaknak, akár nem, ennek az országnak nem lesz más választása, mint elkezdeni a feltörekvő G-3 tervezést.

Két kérdés jut azonnal eszembe: Miért a G-3, és miért valószínű, hogy felbukkanása az ukrajnai háború elkerülhetetlen következménye?

A G-3 pontosan azért lesz a jövőnkben, mert sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem képes elérni azt, amit vezetői a háború kielégítő kimenetelének tartanak. Moszkva részéről Ukrajna mint működő állam kiirtásának lehetősége figyelemre méltó kudarcnak bizonyult; Washingtonnal szemben Oroszország teljes veresége és Vlagyimir Putyin halála nagyon valószínűtlennek tűnik.

Az ukrajnai háború véget nem érő katasztrófája közepette egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Kína és India valószínűleg ki fogja alakítani a végső megoldását. Oroszország nem tud tovább harcolni e két ország támogatása nélkül, köszönhetően annak, hogy nem hajlandók betartani a szigorú nyugati szankciókat, folytatják a Moszkvával folytatott kereskedelmet, és hatalmas mennyiségű orosz fosszilis tüzelőanyag-tartalékot vásárolnak. Ezen túlmenően egyik ország sem akarja, hogy a háború eszkalálódjon vagy sokáig elhúzódjon, tekintettel arra, hogy az árt a globális növekedésüknek. Különösen a kínaiak számára váltott ki súrlódásokat azokkal a döntő fontosságú európai kereskedelmi partnerekkel, akik nehezményezik Peking Moszkvához fűződő folyamatos kapcsolatait. A két ország vezetői saját okuk miatt valószínűleg egyre nagyobb nyomást fognak gyakorolni Moszkvára és Kijevre, hogy olyan tárgyalásos kimenetelre törekedjenek, amely magától értetődően egyik felet sem elégíti ki.

Ugyanakkor, miközben az ukrajnai háború felfedte Oroszország korábban dicsőített hadseregének megdöbbentő gyengeségét, feltűnő módon felfedte az amerikai hatalmi korlátokat is. Végül is, amikor 2022 februárjában elkezdődött a háború, Joe Biden elnök abban bízott, hogy a világ nagy része csatlakozik az Egyesült Államokhoz és Európához Moszkva elszigetelésében, többek között az orosz energia beszerzések leállításával és az országgal szembeni szigorú szankciók bevezetésével. Számára ez még az Amerikai Század volt. „Az Egyesült Államok nem egyedül teszi ezt” – jelentette ki akkor. „Hónapok óta építjük a globális gazdaság több mint felét képviselő partnerek koalícióját… Korlátozzuk Oroszország azon képességét, hogy dollárban, euróban, fontban és jenben üzleteljen.”

Amint ez megtörténik, úgy tűnik, egy új, még meghatározandó korszakba léptünk, amelyet az Egyesült Államok csökkenő globális befolyása jellemez. Végül is, annak ellenére, hogy Washington és NATO-szövetségesei eltökélt erőfeszítéseket tettek Oroszország globális gazdasághoz való hozzáférésének korlátozására, Moszkvának nagyrészt sikerült talpon tartania magát, még akkor is, ha finanszírozta az egyre drágább ukrajnai katonai katasztrófát. Köszönet ezért Kínának és Indiának, amelyek továbbra is hatalmas mennyiségű orosz olajt és földgázt vásárolnak (még ha erősen kedvezményes áron is).

Nem kevésbé jelentős, hogy Washingtonnak nagyrészt nem sikerült meggyőznie a globális déli országok többségét, beleértve az olyan kulcsfontosságú feltörekvő hatalmakat, mint Brazília, India és Dél-Afrika, hogy elfogadják Biden elnök nézetét az ukrajnai háborúról, mint a liberális demokratikus államok és az illiberális államok közötti „egzisztenciális” harcról. Ahogy egy évvel ezelőtt Varsóban mondott beszédében: „Újra léptünk a szabadságért vívott nagy harcban, a demokrácia és az autokrácia, a szabadság és az elnyomás, a szabályokon alapuló rend és az általunk irányított harcban.”

De Európán kívül az ilyen kijelentések nagyrészt süket fülekre találtak, mivel a nem nyugati vezetők saját nemzeti szükségleteiket hangsúlyozták, és helytelenítették a Nyugat képmutatását az általa betartott globális „szabályok” védelmében. Különösen arról panaszkodtak, ahogyan az Oroszországgal szemben bevezetett ilyen szankciók megemelték az élelmiszer- és műtrágyaárakat saját országaikban, polgáraik millióinak kárt okozva.

„Még mindig szeretnék egy szabályokon alapuló világot látni” – mondta jellemzően S. Jaishankar, India külügyminisztere Roger Cohennek, a New York Times munkatársának. „De amikor az emberek elkezdenek nyomást gyakorolni rád egy szabályokon alapuló parancs nevében, hogy add fel, köss kompromisszumot olyan dolgokban, amelyek nagyon mély érdekek, akkor attól tartok, hogy ebben a szakaszban fontos ezt megvitatni, és ha szükséges, ki kell emelni.”

Hiába foglalkozott Washington ilyen szempontokkal, egy dologgal számoljunk: Ukrajna után egy új világrendben találjuk magunkat. A várható ukrán tavaszi/nyári offenzíva után, amely valószínűleg nem fogja kiszorítani az összes orosz katonát a tavaly február óta elfoglalt területekről, India és Kína szinte biztos, hogy mindkét országot egy olyan békerendezés felé fogja ösztönözni, amelynek célja inkább a globális nézet visszaállítása semmint alapvető elvek tiszteletben tartása.

Valójában a kínai béketerv, bár a legtöbb nyugati elemző figyelmen kívül hagyja vagy szidalmazza, végül a rendezés leghatékonyabb tervezetének bizonyulhat, homályos felhívásával az összes állam szuverenitásának tiszteletben tartására, valamint a szankciók felszámolására, a globális ellátási elrendezések, valamint az orosz és az ukrán gabonakereskedelem felszabadítására. Valójában vonakodva, de még Antony Blinken külügyminiszter is elismerte, hogy ez mintaként szolgálhat egy jövőbeli egyezséghez.

Miért a G-3?

Bár az ukrajnai háború kimenetele továbbra is kétséges, egy dologgal számoljunk: Kína és India főszereplőjeként való megjelenése segít meghatározni a jövőbeli világrendet, amelyben az Egyesült Államoknak meg kell osztania a globális kormányzási felelősséget Kínával és Indiával, a világ másik két nagy hatalmi csomópontjával. Európa, belső megosztottsága és az Egyesült Államok katonai erejétől való függése miatt, nem alkalmas ilyen szerep betöltésére. A G-3 országok azonban rendelkeznek néhány alapvető jellemzővel, amelyek megkülönböztetik őket minden más hatalomtól, és valószínűleg a jövőben még hangsúlyosabbá válnak.

Kezdjük a népességgel. 2022-ben Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban élt a világ legnagyobb, második és harmadik legnagyobb népessége, amelyek együttesen a becslések szerint 3,2 milliárd embert, vagyis a bolygó összes emberének körülbelül 40%-át teszik ki. Míg India várhatóan megelőzi Kínát a világ legnépesebb nemzeteként ebben az évben, ez a három ország 2050-ben is valószínűleg továbbra is a népesedés tetején marad, és becslések szerint 3,4 milliárd embert fogad majd be. Természetesen senki sem tudja, hogy a nagy éhínségek, járványok vagy éghajlati katasztrófák milyen hatással lehetnek ezekre a számokra, de ezek a populációk óriási előnyökkel járnak a termelésben, a fogyasztásban, sőt, ha szükséges, a háborús küzdelemben is.

Ezután vegyük figyelembe a gazdasági befolyást.Az Egyesült Államok és Kína régóta a világ első és második gazdasága, India a hatodik helyen áll, és emelkedik a Japán, Németország és az Egyesült Királyság mögött.Idén azonban várhatóan megelőzi az Egyesült Királyságot, és egyes előrejelzések szerint 2030-ra eléri a harmadik helyet. A G-3 így együtt nagyobb részt fog képviselni a globális gazdasági tevékenységben, mint a következő 20 ország együttvéve, beleértve az európai és Japán gazdaságát is.Gondoljunk arra, hogy ez a hatalom olyan formája, amelyet senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Széles körben azt feltételezik, hogy az Egyesült Államok és Kína birtokolja a világ két legnagyobb és legerősebb hadseregét, és Oroszország továbbra is a harmadik helyet foglalja el, bár hadserege az ukrajnai háborúnak köszönhetően jelentősen lecsökkent, és valószínűleg nem fogja visszanyerni háború előtti erejét. (vágy vezérelt gondolatok) India hadserege valóban nagy, becslések szerint 1,4 millió egyenruhás férfi és nő (Kína kétmilliójához, Oroszország kevesebb, mint egymilliójához és Amerika 1,4 milliójához képest), de nincs olyan jól felszerelve fejlett fegyverekkel, mint a másik három. Az India azonban dollár milliárdokat költ fejlett harcrendszerek beszerzésére Európából, Oroszországból és az Egyesült Államokból. A globális vagyonból való részesedésének növekedésével számítsunk arra, hogy Új-Delhi egyre több pénzt fektet be fegyveres erőinek „modernizálására.”

Van még egy olyan terület, ahol Kína, India és az Egyesült Államok vezeti a világot szám szerint: szén-dioxid és más éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében.Mivel mindhárman továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak energiafogyasztásuk nagy részénél, Kína, India és az Egyesült Államok várhatóan a következő évtizedekben vezeti majd a világ szén-dioxid-kibocsátóinak listáját.A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2050-re a G-3 a globális szén-dioxid-kibocsátás 42%-áért felel majd, ami több, mint Afrika, Európa, Latin-Amerika és a Közel-Kelet együttvéve.

A G-3 a gyakorlatban

Mindezeket a tényezőket összeadva nyilvánvaló, hogy Kína, India és az Egyesült Államok valószínűleg uralni fogja a jövőbeli világrendet.Sajnos ez nem jelenti azt, hogy együttműködésre szánják magukat – távolról sem.A versengés és a konfliktus kétségtelenül maradandó jellemzője marad kapcsolataiknak. (Gondoljunk csak a Kelet-ázsia, Eurázsia és Óceánia közötti forgó szövetségekre és ellentétekre, George Orwell prófétai disztópikus regényében, 1984.) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: nincs nagy globális probléma, legyen az éghajlatváltozás, gazdasági katasztrófa vagy egy másik halálos világjárvány, vagy egy ukrán típusú háború nem oldódik meg megoldódik, ha ez a három hatalom nem tud valamiféle együttműködést kitalálni.

Volt legalább egy korábbi pillanata a háromirányú összhangnak. 2014 novemberében, a jövő évi párizsi klímacsúcsot megelőzően Barack Obama elnök munkaszövetséget kötött Hszi Csin-ping kínai elnökkel, hogy sikeres eredményt érjen el, majd Narendra Modi indiai miniszterelnököt is bevonta közös erőfeszítésükbe. Ben Rhodes, a Fehér Ház akkori nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese szerint a párizsi csúcstalálkozó elején Xi-vel és Modival folytatott találkozóinak az volt a célja, hogy „erős üzenetet küldjenek a világnak az éghajlatváltozás iránti erős elkötelezettségükről”. Sok elemző úgy véli, hogy a 2015-ös csúcs soha nem sikerült volna Obama, Xi és Modi együttes vezetése nélkül.

Mondanunk sem kell, hogy ez a kezdő partnerség felborult, amikor Donald Trump belépett a Fehér Házba, és felmondta az Egyesült Államok csatlakozását a megállapodáshoz. Szomorú, hogy a következő években Washingtonnak Pekinggel és Újdelhivel az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködése nagyrészt megszűnt, miközben az amerikaiak Kínával folytatott vitái a kereskedelemről, Tajvanról és a Dél-kínai-tengerről csak fokozódtak. Ma a világ két legnagyobb gazdaságának vezetői alig beszélnek, és fegyveres erőik szinte bármelyik pillanatban készen állnak egy összecsapásra. Továbbra is vitatkoznak Ukrajnával kapcsolatban, Washington azt követeli Pekingtől, hogy szakítsa meg a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, a kínaiak pedig ragaszkodnak Moszkvával kötött „vaskalapos” szövetségük legitimitásához.

Megint csak, túlságosan szomorú, az ilyen ellentétek nagyobb valószínűséggel adják a normát az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatokban, mint az együttműködés 2014-2015 közötti rövid megvalósítása.És bár India az elmúlt években közelebb került az Egyesült Államokhoz – nagyrészt azért, hogy egyensúlyba hozza Kína növekvő gazdasági és katonai erejét –, vezetői irtóznak attól, hogy túlzottan függővé váljanak bármely idegen hatalomtól, bármennyire is közel álljanak egymáshoz politikai értelemben.A prognózis tehát továbbra is törékeny és gyakran feszült kapcsolatokra vonatkozik a G-3 országok között.

Mindazonáltal ennek a három nemzetnek nem lesz más választása, mint hogy valamilyen módon megbirkózzon egymással, amikor a mindegyikükkel szembesülő főbb globális problémákról van szó.Az éghajlatváltozás minden bizonnyal a legsürgetőbbek közé tartozik: ha a globális szén-dioxid-kibocsátás az IEA jelenlegi előrejelzéseinek megfelelően tovább emelkedik, a világ hőmérséklete jóval több mint 2,0 Celsius-fokkal meghaladhatja az iparosodás előtti értéket, a kitűzött cél felső határát,a párizsi klímaegyezmény alapján.Ez viszont katasztrofális új valóságot biztosít mindhárom ország számára (valamint a világ többi részén), beleértve a szélsőséges tengerparti elöntést, a kiterjedt elsivatagosodást és a nagy fokú vízhiányt.Egyedül egyikük sem kerülheti el ezt a következményt.Csak azáltal, hogy összehangoltan dolgoznak a globális kibocsátás csökkentésén, amivel elkerülhetik azt, ami egyébként valószínűleg éghajlati katasztrófát jelentene saját maguk és a bolygó számára.

Ugyanez vonatkozik minden más jelentős globális kihívásra, beleértve a jövőbeli súlyos gazdasági válságokat, egy világjárvány kitöréseit, a jelentős regionális konfliktusokat és a nukleáris fegyverek további elterjedését. Bármennyire is kényelmetlenül érzik magukat Kína, India és az Egyesült Államok vezetői, amikor a társaikkal való együttműködésről van szó, nem sok választásuk lesz, ha meg akarnak menekülni az egyre szerencsétlenebb jövő elől. Akár tetszik, akár nem, el kell fogadniuk a G-3 együttműködés valamilyen formáját, bármennyire is kevéssé ismerték el először. Idővel, amint felismerik kölcsönös egymásrautaltságukat, még formálisabb, barátságosabb együttműködést is találhatnak, mindenki javára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

(4204) Szankciók

Tibor bá’ fordítás online

The

 Spectator

Miért bukott el az Oroszország elleni gazdasági háború?

 

(sz: 1933.02.11.)

Nyugaton nagy volt a vidámság ezen a héten, amikor Vlagyimir Putyin Győzelem napi felvonulása a Vörös téren csak egy tankot tartalmazott, amely egy múzeum ereklyéje.

A következtetés az volt, hogy Oroszország annyi katonai felszerelést veszített Ukrajnában, hogy az árnyéka annak a katonai szuperhatalomnak, amely korábban a Szovjetunió volt.

Oroszország minden bizonnyal súlyos veszteségeket viselt (bár minden külföldi háborút folytató ország katonai hardverét feltehetőleg aktív szolgálatban, nem pedig ünnepélyes felvonuláson tartaná).

De kerülnünk kell, hogy önelégültek legyünk. Az igazság az, hogy a háború a Nyugatnak sem megy jól.

Amikor Putyin tavaly február 24-én tankokat küldött Ukrajnába, a nyugati országok gyorsan kétirányú stratégiát fogadtak el.

Az egyik az volt, hogy nem vesznek részt közvetlen katonai konfliktusban, hanem fegyverekkel és egyéb katonai felszerelésekkel támogatják Ukrajnát. Egyes országok gyorsabbak voltak, mint mások, de a stratégia ezen része figyelemre méltó sikert aratott. Ukrajnának sikerült ellenállnia az orosz erőknek, és sok területről visszaszorítania őket, még akkor is, ha az eredmény még korántsem biztos.

A Nyugat azzal kezdett bele szankciós háborújába, hogy túlértékelte befolyását a világban. A másik stratégiai lépés azonban sikertelennek bizonyult: a Moszkvával vívott gazdasági háború terve, amely soha nem látott mértékű pénzügyi sokkot szabadít fel.

Oroszországot szinte teljesen el kellett vágni, szankciókkal és bojkottokkal minden importot és exportot, kivéve a humanitárius termékeket, például a gyógyszereket. Az elmélet szerint Putyin Oroszországa elszegényedne.

Nyugaton kevesen vannak tisztában azzal, hogy a háború ezen aspektusa milyen rosszul megy.Európa maga is magas árat fizetett azért, hogy részlegesen bojkottálja az orosz olajt és gázt.Az Egyesült Királyság fosszilis tüzelőanyag-importja Oroszországból 2021-ben elérte a 4,5 milliárd fontot;a 2023 januárja előtti évben ez (hivatalosan) 1,3 milliárd fontra csökkent.2020-ban az EU gázának 39 százalékát és olajának 23 százalékát Oroszországból szerezte be. A tavalyi harmadik negyedévben ez 15, illetve 14 százalékra csökkent.

De ezek a számok nem magyarázzák meg az orosz gazdaság károsodásának mértékét. Hamar világossá vált, hogy míg a Nyugat lelkesedik a gazdasági háborúért, a világ többi része nem. Ahogy Európába irányuló olaj- és gázexportja visszaesett, Oroszország gyorsan növelte Kínába és Indiába irányuló exportját. Mindkettő szívesebben vásárolt olajt kedvezményesen, mint hogy fellépjen Ukrajna inváziója ellen. Ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy az Indiába exportált orosz olaj egy részét visszaszippantották Európába, és megnőtt azoknak a hajóknak a száma, amelyek finomított olajt szállítanak Indiából a Szuezi-csatornán keresztül.

Úgy tűnik, hogy a másik irányban is van áramlás. A Bild német lap vizsgálata az Oroszországgal szomszédos országokba irányuló exportját, és zavaró növekedését tárta fel. A német gépjárművek behozatala például Kazahsztánba 2021 és 2022 között 507 százalékkal, Örményországba pedig 761 százalékkal nőtt. Örményországba 110 százalékkal, Kazahsztánba 129 százalékkal nőtt a vegyipari termékek exportja. Az elektromos és számítástechnikai berendezések eladása Örményországban 343 százalékkal nőtt. Nem könnyű megállapítani, hogy mi történik ezekkel az árukkal, miután eljutnak ezekbe a volt szovjet köztársaságokba, de az egyik valószínű magyarázat az, hogy eltérített kereskedelmi forgalomként Oroszországba kötnek ki. És még ha hivatalosan nem is exportálják ezeket az árukat, sok orosz állampolgár vízummentesen léphet be ezekbe az országokba, és átviheti áruit a határon.

A Nyugat olyan politikát folytatott, hogy gazdasági szankciókkal próbálja célba venni a gazdag oroszokat. De ironikus módon ők azok, akik a legkönnyebben hozzáférhetnek a nyugati árukhoz az eltérített kereskedelem révén. Nekik van kettős útlevelük; akik megengedhetik maguknak, hogy külföldre utazzanak luxustermékeik vásárlása érdekében. Az Oroszország elleni nagykereskedelmi globális bojkottól eltekintve nagyon nehéz megakadályozni, hogy a nyugati gyártású áruk a gazdag oroszok kezébe kerüljenek.

A Nyugat a világra kiterjedő saját befolyásának eltúlzott tudatában kezdett bele a szankciós háborúba. Amint azt felfedeztük, a nem nyugati országokból hiányzik az akarat, hogy szankciókat vezessenek be akár Oroszország, akár az orosz oligarchák ellen. A téves számítás eredményeit mindenki láthatja. Tavaly áprilisban az IMF előrejelzése szerint az orosz gazdaság 2022-ben 8,5 százalékkal, idén pedig további 2,3 százalékkal zsugorodik. Mint kiderült, tavaly mindössze 2,1 százalékkal esett vissza a GDP, idén pedig kis, 0,7 százalékos emelkedést prognosztizál az IMF. És mindez annak ellenére, hogy az ukrajnai háború sokkal rosszabbul ment, mint ahogyan azt sokan elképzelték tavaly februárban. Az orosz gazdaság nem ment tönkre; csupán átalakították, átirányították, hogy inkább keletre és délre nézzen, semmint nyugatra.

Nem feltétlenül volt rossz gazdasági háborút üzenni Oroszországnak. Az ország károkat szenvedett a nyugati szankciók miatt, még akkor is, ha semmi olyan mértékű, mint amilyennek elképzeltük, hogy bevethetnénk. De ha a Nyugat azt gondolja, hogy a jövőben pusztán gazdasági eszközökkel, bombák és golyók nélkül vívhat háborút, akkor nagyot téved. A nyugati katonai felszerelés lehetővé tette Ukrajnának, hogy felvegye a Dávid–Góliát csatát, amelyet még megnyerhet – és minden bizonnyal elkerülheti Putyin annektálását. Ami viszont a gazdasági szankciókat illeti, még egyszer át kell gondolni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4203) USA hajléktalanság

Tibor bá’ fordítása online

Egy év alatt közel egyötödével nőtt a hajléktalanok száma Washington D.C-ben

Szerző: Pete Salmon
(sz: 1933.02.11.)

A Washington D.C. nagyváros körzetében a tavalyihoz képest 18 százalékkal nőtt a hajléktalanok száma  – derül ki a Metropolitan Washington Council of Governments által közzétett új jelentésből.

A város hajléktalan lakosságának egyetlen éjszaka alatti, 2023 januárjában lezajlott számlálása alapján a környéken a hajléktalanok száma 8944-re nőtt az előző évi 7605-ről.

A jelentésben szereplő mind a kilenc joghatóság – a District of Columbia; Montgomery, George herceg és Frederick megye Marylandben; valamint Arlington, Fairfax, Loudoun és Vilmos herceg megyékben, a szomszédos független városokban ezeken a megyéken belül, valamint Alexandriában Virginiában – növekedést tapasztaltak, Columbia körzetében és Montgomery megyében pedig a legnagyobb számbeli növekedést. D.C.-ben a hajléktalanok száma 4922 főre nőtt a tavalyi 4410-hez (11,6 százalék) szemben. A virginiai Arlingtonban a jelentés 110 százalékos növekedést figyelt meg a nem védett hajléktalanok számában, és 32 százalékkal a családok sürgősségi menedékhelyeinek növekedésében.

A tanulmány összesítette a régióban a menedék nélkül élők számát, valamint azt, hogy hányan vettek igénybe téli menedékhelyet, egész évben igénybe vehető menedékhelyet, menedéket, átmeneti lakhatást és számos más kétségbeesett lakhatási megoldást.

A jelentés összefoglalója, arra a következtetésre jutott, hogy bár a régió ellátási politikája „hatékony volt a hajléktalanság megelőzésében és felszámolásában”, a COVID-19 közegészségügyi vészhelyzet kezdete óta végrehajtott egyes programok – például a kilakoltatási moratóriumok – leállítása; a munkanélküli segély; a kiterjesztett gyermek jövedelemadó kedvezmény és a rendkívüli lakhatási segély – nagymértékben megnövelte a hajléktalanok számát az Egyesült Államok fővárosában és környékén.

Ezeket a programokat a Biden-kormány hagyta hatályon kívül helyezni, sok családot elzárva a segélytől, és a munkásosztály lakosságát tömeges kilakoltatásnak és szegénységnek téve ki.

Azok, akik arról számoltak be, hogy 2022-hez képest először tapasztalt hajléktalanság, 37 százalékkal nőtt. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ez nagyrészt „mind a pandémiával kapcsolatos segítségnyújtás, mind a kilakoltatási moratórium megszűnésének köszönhető”.

Az ország számos részén és szerte a világon a munkásosztálybeliek egyre nehezebben élnek városokban, mivel a bérleti díjak folyamatosan emelkednek, ami komoly mértékben rontja megélhetésüket. Washington D.C. környéke sem kivétel. A jelentés szerint az adatok „megerősítik, hogy a hajléktalanság megszüntetésének egyik legmakacsabb akadálya közösségeinkben a megfizethető és elérhető állandó lakhatási lehetőségek elégtelen száma a legalacsonyabb jövedelmű háztartások számára”.

A Smart Asset pénzügyi tanácsadó cég 2019-es jelentése szerint a jövedelem 28 százalékos bérleti korlátját feltételezve egy D.C.-ben élő munkavállalónak évente 132 857 dollárt kellene keresnie ahhoz, hogy megengedhessen magának egy két hálószobás lakást átlagosan havi 3100 dolláros bérleti díjjal. A fővárosi háztartások medián jövedelme az elemzés szerint 82 372 dollár. Csak San Francisco (196 843 dollár 4593 dolláros átlagos bérleti díjért) és New York (162 857 dollár 3800 dolláros átlagos bérleti díjért) végzett magasabban.

Két napos hír: Budapesten egy 54 m2-es lakás bérleti díja meghaladja a 200.000 forintot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4202) USA $

Tibor bá’ fordítása online

Paul Craig Roberts

Az amerikai dollárnak annyi

Készen állsz a magas inflációra és a zsugorodó életszínvonalra?
(sz: 1933.02.11.)

Az Egyesült Államok hatalma a második világháború óta azon a pénzügyi dominancián alapul, amely abból ered, hogy arany helyett a dollár a központi bankok tartalékvalutája. Mivel a dollár volt a nemzetközi kereskedelmi elszámolások pénzneme, minden országnak dollárra volt szüksége. Ez biztosította a dollár iránti nagy keresletet, ami elnyelte az Egyesült Államok növekvő költségvetéséből és kereskedelmi hiányából származó a dollárkínálatot. Valójában a dollár, mint a világ tartalékvalutája lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy számláit pénznyomtatással fizesse ki.

Az elmúlt évek során Washington visszaélése az Egyesült Államok pénzügyi erejével, mint például Oroszországgal és más országokkal szembeni szankciók, valamint az orosz jegybanki tartalékok ellopása, arra tanította a világot, hogy Washington a dolláralapú rendszert kényszerítő célokra használja, hogy megtámadja más országok függetlenségét. Következésképpen, amint Pepe Escobar kifejti, gyors elmozdulás történt a dollár tartalékvalutaként való használatától. Más szóval, a dollár iránti kereslet csökken. https://www.lewrockwell.com/2023/04/no_author/de-dollarization-kicks-into-high-gear/Az amerikai költségvetési hiányok billió dollárokra rúg. Közben a Federal Reserve csökkenti a gazdasági növekedést és az adóalapot, és semmit sem lehet tenni az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya ellen. Az amerikai gyártás offshore-ra vonatkozó döntése gazdaságromboló döntés volt. Az Apple, a Nike, a Levi és az összes többi Kínában és Ázsiában gyártott áruk importként kerülnek az Egyesült Államokba. Az USA-nak, miután a gyártást offshore költöztette, alig van exportja, hogy fedezze az importból eredő kereskedelmi hiányt. Azáltal, hogy az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi többleteiket az amerikai kincstárjegyek megvásárlására használták fel, vagyis külföldiek finanszírozták az Egyesült Államok költségvetési hiányát, ténylegesen az Egyesült Államok háborúit. Ahogy az országok egyre inkább egymás valutáikkal rendezik kereskedelmi tevékenységüket, az Egyesült Államok adóssága iránti külföldi kereslet csökken.

Ennek az a következménye, hogy a dollárkínálat növekszik, de a irántuk a kereslet csökken. Ez a dollár árfolyamának csökkenését jelenti, ami az importárak emelkedését jelenti. A legrosszabb inflációt egy valuta árfolyamának csökkenése okozza. Ez egy olyan infláció, amelyet a jegybank nem tud leküzdeni azzal, hogy munkanélküliséget generál.

Ez Amerika jövője, és nem tíz éves távon. Figyelmeztettem erre a fejleményre, de a szajha média nem közöl semmilyen, a hivatalos narratívával ellentétes tényt, amelyek mindegyike hazugság. Az Egyesült Államok még egy ideig kitarthat, ha a japán, az európai és a brit központi bank nyomtatott valutáján amellyel dollárt vásárol és ezzel tompítva a dollár hanyatlását. De ennek az a következménye, hogy ezeknek a valutáknak az értéke is csökkenni fog a dollárrendszeren kívüliekhez képest. Más szóval, a dollár sorsa az egész birodalomra kiterjed.

A Wall Street, a kapzsi vállalati vezetők és igazgatóságok, valamint az inkompetens washingtoni politikai döntéshozók kihelyezték az amerikai gyártást, és importfüggővé tették az Egyesült Államokat. Ezután megsemmisítik a dollárt, mint a világ tartalékvalutáját, és ezzel a dollárt más valutákkal szembeni leértékelésre ítélték, ami meg fogja semmisíteni az Egyesült Államok hatalmát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

(4201) Kína játéka

Tibor bá’ fordítása online

Pepe Escobar

Mi Kína tényleges játéka Ukrajnában

 

(sz: 1933.02.11.)

Peking teljesen tisztában van azzal, hogy a NATO ukrajnai, Oroszország elleni proxyháborúja az Egyesült Államoknak a Sáv és Út kezdeményezése elleni háború elválaszthatatlan része.

Képzeljük el, Hszi Csin-ping elnök tiszta taoista türelmet gyűjt, hogy elszenvedjen egy telefonhívást ezzel a háborút szító, izzadt pólós színésszel, miközben megpróbálja megtanítani neki az élet néhány tényét – azzal az ígérettel kiegészítve, hogy magas szintű kínai delegációt küld Ukrajnába a „békéről” tárgyalni.

Sokkal több van, mint amennyi az élesen látó szemet elhomályosítja ez a túlfeszített diplomáciai „győzelem” – legalábbis a NATO  szempontjából.

A kérdés elkerülhetetlen: mi értelme ennek a telefonálásnak? Nagyon egyszerű: csak üzlet.

Megismétlem: A pekingi vezetés teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a NATO ukrajnai, Oroszország elleni proxyháborúja a Sáv és Út kezdeményezés (BRI) elleni háború elválaszthatatlan része.

Egészen a közelmúltig (2019)a Peking volt Kijev legfőbb kereskedelmi partnere (az import 14,4%-a, az export 15,3%-a). Kína alapvetően gépeket, berendezéseket, autókat és vegyi termékeket exportált, élelmiszereket, fémeket és néhány gépet importált.

Nyugaton nagyon kevesen tudják, hogy Ukrajna még 2014-ben csatlakozott a BRI-hez, és 2018 óta működik egy BRI kereskedelmi és befektetési központ Kijevben. A BRI-projektek között szerepel a kijevi metrórendszer negyedik vonalának 2017-es megépítése, valamint a 4G telepítése. 2022 óta minden leállt.

A Noble Agri, a COFCO (China National Cereals, Oils and Foodstuffs Corporation) leányvállalata egy mariupoli napraforgómag-feldolgozó komplexumba és a nemrég épült Mikolajiv gabonakikötő termináljába fektetett be. A következő lépés szükségszerűen a donbászi hatóságok és a kínaiak közötti együttműködést jelenti majd, amikor a háború során megsérült eszközeik újjáépítéséről lehet szó.

Peking az ukrajnai védelmi szektorban is igyekezett erőteljesen részt venni, sőt a Motor Sich-et is meg akarta vásárolni; amit Kijev blokkolt.

Tehát ami Ukrajnában van, az  kínai szemszögből nézve a BRI, a vasút, a katonai felszerelés, a 4G és az építőipari munkák kereskedelmi/befektetési koktélja. És akkor a kulcsvektor: neon.

A félvezetőgyártáshoz használt neon nagyjából felét egészen a közelmúltig két ukrán cég szállította; Ingas Mariupolban és Cryoin Odesszában. A Különleges Katonai Művelet (SMO) kezdete óta nem üzletelnek. Ez, közvetlenül érinti a félvezetők kínai gyártását. Fogadni lehet, hogy a helyzet miatt nem alszanak nyugodtan a kínaiak..

Ukrajna értéket képvisel Kína számára, mint a BRI válaszútja. A háború nemcsak az üzleti életet szakítja meg, hanem a Nyugat-Kínát Kelet-Európával összekötő kereskedelmi folyosók egyikét is. A BRI minden kulcsfontosságú döntést meghatároz Pekingben – hiszen ez a kínai külpolitika átfogó koncepciója a század közepéig.

És ez megmagyarázza Xi telefonhívását, leleplez minden NATO ostobaságot jelezve, hogy Kína végre odafigyel a háborút szító színészre.

A BRI-hez hasonlóan fontos a pekingi geopolitikát meghatározó, átfogó kétoldalú kapcsolat: az Oroszország-Kína átfogó stratégiai partnersége.

Tehát térjünk át a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) védelmi minisztereinek e hét eleji találkozójára Delhiben.

A legfontosabb találkozó Indiában Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter és kínai kollégája, Li Shangfu között zajlott. Li nemrég Moszkvában tartózkodott, és Putyin személyesen fogadta egy különleges beszélgetésre. Ezúttal meghívta Shoigut Pekingbe, amit azonnal elfogadtak.

Fölösleges hozzátenni, hogy az SCO-ban és azon túl minden egyes szereplő, beleértve azokat a nemzeteket is, amelyek pillanatnyilag csak megfigyelők vagy párbeszédpartnerek, valamint mások, amelyek a teljes jogú tagságra vágynak, mint például Szaúd-Arábia, nagyon nagy figyelmet fordítottak a Shoigu-Shangfu barátságra. .

Ha a mélyrehatóan stratégiai közép-ázsiai „állomás”-ról van szó, akkor ez a hegemón vágyálom miatti kezelés alatt álló hat lábat jelöli, hogy ezeket egy „Oszd meg és uralkodj” sémában használják fel, Oroszországot Kínával szembeállítva.

Shoigu-Shangfu finom üzenetet küldött az SCO-tagoknak, Indiának és Pakisztánnak is, hagyják abba a veszekedést, Delhi esetében pedig a fogadások fedezését, valamint a teljes jogú tagnak (2023-ban), Iránnak és a közel jövőbeni tagnak, Szaúd-Arábiának: itt van a helye, ez az, ami számít.

A fentiek mindegyike a BRI és az SCO közötti növekvő összekapcsolódásra is utal, mindkettő Oroszország-Kína vezetése alatt.

A BRICS alapvetően egy gazdasági klub, saját bankjával, az NDB-vel kiegészítve – és a kereskedelemre összpontosít. Az SCO leginkább a biztonságra összpontosít. Kemény erőről van szó. Együtt ez a két kulcsfontosságú szervezet, amely kikövezi a többoldalú utat.

Ami Ukrajnából marad, azt már olyan nyugati mega-játékosok vásárolják meg, mint a BlackRock, a Cargill és a Monsanto. Peking, azonban biztosan nem számol azzal, hogy kimarad. Különösebb dolgok történtek, mint egy működőképes kereskedelmi és összeköttetési BRI-partnerként pozicionált a jövőbeli Ukrajna.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4200) Kinzhal

Tibor bá’ fordítása online

Még nem volt háború a Földön, ami iránt a  világ érdeklődése ilyen nagymértékű lett volna. Ennek ellenére az összecsapásról érkező információk szinte használhatatlanok, mert Moszkva és Kijev ugyan arról az eseményről merőben eltérő jelentést ad ki. Ennek egyik példája a két nappal ezelőtti orosz rakéta támadás, amiről az alábbi beszámoló a műszaki paraméterek miatt igen  valószínűleg megfelel a valóságnak.

Az orosz fegyveres erők a „Kinzhal” hiperszonikus rakétával megsemmisítették a Patriot amerikai légvédelmi komplexumot Kijevben. A támadás során az ukrán légvédelem több tucat Patriot rakétát használt el, de nem sikerült megakadályozni az orosz csapást. Különlegessége, hogy ez esetben az egységhez a szokásos 2-3 helyett nyolc kilövőrendszer tartozott.

A Patriot radarját az oroszok bemérték és indítottak ellene egy hiperszonikus Kinzhalt. Ezt a Patriotot kezelő ukránok észlelték  és kétségbeesetten próbálták megsemmisíteni a feléjük repülő „Kinzhalt”. Az összes rendelkezésükre álló ellenrakétát elhasználták. A 32 ellenrakéta elrepült, de egy se talált. Ennek eredményeként a „Kinzhal” elpusztította ennek a Patriotnak a szívét, a radart és az irányító központot.

Ez azt bizonyítja, hogy a Patriot radar nem tudta meghatározni a Kinzhal közeledését. És csak amikor világossá vált, hogy a Kinzhal feléjük tart, akkor kezdtek el visszalőni. De a Patriot nem tud lelőni egy Kinzhalt. Az elpazarolt 32 ellenrakéta nagyon sokba kerül. Az eset a Patriot teljes hatástalanságát jelzi a hiperszonikus komplexussal szemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4199) Tévhitek

 

Nyolc tévhit a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban, amit az emberek elhisznek

Forrás: A 175 éves Scientifiy American c. folyóírat

(sz: 1933.02.11.)

Az elmúlt két héten nyolcan halak meg a COVID-19 fertőzés miatt. Hivatalosan és tapasztalatilag a járvány lecsengett. A Kormány szerint azért, mert nagy az átoltottság. Ezzel nem lehet egyet érteni, mert két éve még úgy tudtuk, hogy a mérsékelt fokú védettség is megszűnik 3 hónap után. A lecsengés oka tehát nem ismert. Viszont van néhány tévhit, amit tisztázni kell.

 

  1. A vírust egy kínai laborban állították elő

Mivel a járvány a kínai Wuhanban ütötte fel a fejét, Donald Trump és mások bizonyítékok nélkül azt állították, hogy egy ottani laborból került ki az emberek közé. Bizonyos összeesküvés elmélet szerint biológiai fegyvernek volt előállítva.

Ez miért valótlan: A amerikai titkosszolgálat kategorikusan tagadja annak lehetőségét, hogy a vírust laboratóriumban állították volna elő. Ez egybeesik a tudományos világ véleményével, ami szerint a COVID-19 vírusát nem ember állította elő, vagy ember módosította volna genetikailag.

Mért hiszek el az emberek: A COVID-19 által okozott szenvedés és gazdasági hátrányok bekövetkezésére bűnbakot akarnak találni. Erre a célra Kína könnyű választás.

 

  1. A CIVID-19 nem rosszabb, mint az influenza

Mindjárt a járvány kezdetén Trump elnök kijelentette, hogy az nem rosszabb, mint a szezonális influenza. Trump később beismerte, hogy szándékosan tagadta a járvány erősségét.

Ez miért valótlan: A COVID-19 pontos mortalitását nehéz megállapítani, de az epidemiológusok szerint sokkal magasabb (5,4 %) mint a szezonális influenza kb. 0,1%-os értéke. Ráadásul, sokak immunisak az influenzára.

Miért hiszik el az emberek: Mert a vezetők mondják, és mert az emberek könnyen elhiszik azt, ami kellemes.

 

  1. Kell-e maszkot viselni:

Annak ellenére, hogy a szakemberek között tökéletes az egyetértés, miszerint a maszkviselés csökkenti a vírus terjedését, sokan nem hajlandók viselni, mert felesleges nyűgnek tartják.

Mért valótlan ez a vélekedés: A szakemberek a maszkról már rég tudják, hogy megakadályozza a beteg ember betegségének a szétszórását egészségesek felé. A Lancet közölte 170 tanulmány eredményét, ami szerint az arc maszk megelőzi a COVID-19 fertőzést. Az is tény, hogy tünetmentes betegek terjeszthetik a járványt.

Miért hiszik az emberek, hogy felesleges: A maszkkal kapcsolatos korai híresztelések a WHO és helyi hatóságok részről megtévesztők voltak. Azt állították, hogy a maszk viselése felesleges, mert a betegek a tünetekről felismerhetők. Ráadásul a kezdetben mindenütt maszkhiány volt tapasztalható. Bár sok helyen a maszkviselés kötelező, az emberek egy része úgy gondolja, hogy ez a rájuk erőszakolás sérti emberi jogaikat.

 

  1. Az oligarchák a vakcinát a vagyonuk növelésére használják fel

Könyvben és filmen is megjelent a feltételezés, hogy Fauci és Bill Gates profitál a COVID-19 vakcinából. Az erről szóló YouTube filmet több mint 8 millióan tekintették meg, majd tették fel a közösségi médiára. Nem csoda, hogy általánosan elfogadottá vált.

Miért valótlan ez az állítás: Nem merült fel semmi bizonyíték, hogy Fauci és Gates profitál a vakcinából. Fauci folyamatosan felhívta a figyelmet a veszélyre. Gates pedig közismert jótékonyságáról.

Miért hiszik el az emberek: Gazdag és befolyással bíró emberek, mint Gates és Fauci gyakori szereplők az összeesküvési elméletekben. Ugyanakkor az állami vezetők támadják Faucit, mert szeretnék a vírusveszélyt kicsinyíteni azzal, hogy a figyelmeztetőket riogatóknak nevezik.

 

  1. Hidroxilkloroqin hatékony kezelés biztosít

Amikor egy jelentéktelen tanulmány Franciaországban azzal áll elő, hogy a hidroxilkloroqin malária elleni gyógyszer hatékony lehet a COVID-19 kezelésére, Trump és sokan mások megragadták az alkalmat az ötlet terjesztésére. Később kiderült, hogy a jelentés vaklárma.

Miért valótlan az állítás: További kipróbálások felfedték a tényt, hogy a gyógyszernek semmi kedvező hatása nincs, de a szívre veszélyes lehet. Ezt követve a kísérletezéseket felfüggesztették.

Az emberek mikért hiszek benne: Az első jelentések azt állították, hogy a gyógyszer hatékony. Az emberek ezt örömmel fogadták, és az eredeti meggyőzősüket nem könnyen adják fel, ami „rögzült elfogultságnak” neveznek. Trump többször jelentette, hogy a gyógyszer hatékony, ami az emberekben megerősítette az elfogadást.

 

  1. Azért van több fertőzés, mert többet tesztelnek

Ezt az elképzelést először Trup terjesztette, de más vezetők is átvették.

Miért hamis ez az állítás: Ha igaz lenne, akkor a pozitív teszt eredmények az idő múltával egyre kevesebbek lennének. Azonban az analízisek az ellenkezőjét mutatják.

Miért hiszik el az emberek: A járvány kitörésének a kezdetén hiány volt a teszt készletek terén, és amikor ez megváltozott a több teszt több pozitív esetet eredményezett.

 

  1. A nyáj immunitás meg fog minket védeni, ha engedjük, hogy a vírus végigfertőzze a társadalmat

A járvány elején Anglia és Svédország tervezte, hogy szabad utat ad a vírus terjedésének addig, amíg el nem érik a nyáj immunitást. Vagyis azt az állapotot, amikor már elég sokan immunisak ahhoz, hogy a vírus ne tudjon tovább terjedni. (Megjegyzendő, hogy mind a két ország kormánya tagadta, hogy ez lenne a céljuk). Később azonban Angliában elrendelték a teljes vesztegzárat, de Svédország a vesztegzár ellen döntött.

Miért hamis az állítás: Alapvető probléma, hogy a szakértők szerint a nyáj immunitáshoz a lakosság 70 százalékának kell immunisnak lenni. Tekintve, hogy a mortalitás magas, a 70 százalék eléréséhez rengeteg halottal kell számolni. Ráadásul kiderült, hogy míg Svédországban az egymillió főre eső halottak száma többszöröse a szomszédokhoz viszonyítva, a svéd gazdaság semmivel se vészelte át jobban az első hullámot, mint a szomszédok. Az áldozat hiábavaló volt.

Miért hiszik el az emberek: Az emberek minél hamarabb szeretnének visszatérni a normális élethez, ami a széleskörűen alkalmazható COVID-19 vakcina nélkül nem érhető el. Tehát egyetlen mód, ha létrejön a nyáj immunitás.

 

  1. A COVID-19 vakcina nem lesz biztonságos

Olyan jelentések járnak körbe-köbe, hogy ha megjelenik a vakcina, nem engedik magukat beoltani. Olyan összeesküvés elméletek keringenek, hogy a vakcinától milliók fognak meghalni. Egy másik keringő összeesküvési elmélet szerint Gatesnek titkos terve van, ami szerint az emberekbe a vakcinával chipeket fognak behelyezni.

Ez miért hamis: A vakcinák évente sok millió ember életét mentik meg. Mielőtt egy vakcinát törzskönyveznek, háromfázisú tesztnek kell alávetni, bizonyítva azt, hogy sok tízezer emberen hatékony és biztonságos.

Miért hiszik el az emberek: A vakcinákkal szembeni óvatosságnak vannak okai, mert a jóváhagyásba beleszól a politika. Azonban kilenc vakcina fejlesztéssel foglalkozó vállalkozás esküdött arra, hogy ragaszkodnak a tudományhoz, és nem megfelelő vakcinával nem jönnek ki a piacra.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4198) Férfi orgazmus

Tibor bá’ fordítása online

A túlzott izgatottság megakadályozhatja a férfiakat az orgazmusban – de van megoldás

Szerzők: Konstantin Blyuss, és Yuliya Kyrychko, University of Sussex

 

(sz: 1933.02.11.)

A popkulturális filmekben és a zenében a szex ábrázolása könnyen azt az ötletet adhatja, hogy ennek legalábbis fizikailag könnyen meg kell történnie, különösen a férfiak esetében.

A szex egyszerű tevékenységnek tűnhet, de valójában nagy fokú koordinációt jelent az agy és a testrészek között.A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy az erekciós diszfunkció körülbelül minden ötödik brit férfit érint, a 40-70 éves korcsoportban ez az arány 50%-ra emelkedik.

Ezeket az adatokat szem előtt tartva arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudnánk matematikailag modellezni a férfiak szexuális reakcióinak lényegét, és javítani a tapasztalaton.Azt találtuk, hogy a túl sok pszichológiai izgalom a szexuális stimuláció előtt vagy alatt megnehezítheti a csúcspont elérését.

Egészen a közelmúltig keveset tudtunk tudományosan a fiziológiáról és a pszichológiáról, vagyis arról, hogy mi történik, amikor az emberek szexelnek.Az áttörést az 1960-as években William Masters és Virgina Johnson amerikai kutatók munkássága jelentette.Több mint 380 nőt és több mint 300 férfit hívtak meg egy laborba, ahol megfigyelték a szexuális tevékenységüket, és feljegyezték a bekövetkező fiziológiai változásokat.

Több mint 10.000 szexuális aktus adatait gyűjtve Masters és Johnson 1966-ban publikálták eredményeiket „Human Sexual Response” című tanulmányukban.Az emberi szexuális ciklusa: az izgalom, a plató, az orgazmus és a visszavonulás.Masters és Johnson minden egyes szakaszban részletesen leírta a nemi szervek fiziológiai változásait, valamint általánosabb reakciókat, mint például a hiperventiláció (levegő utáni kapkodás), a megnövekedett pulzus és a vérnyomás, valamint az önkéntelen izzadás közvetlenül az orgazmus után.

Míg a nők szexuális reakcióit kevésbé értik, a férfiaknál a Masters-Johnson szexuális ciklus kiállta az idő próbáját, és még mindig a legjobban mutatja be azokat a szakaszokat, amelyeken a férfiak a szex során átmennek.A későbbi tanulmányok által gyűjtött adatok azt mutatták, hogy a nők szexuális reakciói változatosabbak, és nem követik a Masters-Johnson modell izgalom-plató-orgazmus-leállás lineáris progresszióját.

Gyakorlati meglátások

A Masters-Johnson keretrendszer egyik kritikája az volt, hogy nem veszi figyelembe a szexuális reakció pszichológiai összetevőit.Matematikai modellünkben a férfiak szexuális reakcióinak fiziológiai és pszichológiai vonatkozásai közötti interakciókat szerettük volna megragadni.Modellünk arra összpontosított, hogy a fiziológiai és pszichológiai izgalom (bekapcsolás) szintje hogyan változik a szexuális stimuláció során.

A Masters-Johnson tanulmány fiziológiai válaszaira vonatkozó adatokat ötvöztük a 2003-tól 2011-ig szexuális életet élő embereken végzett öt funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vizsgálat eredményeivel. Az MRI méri az agyi aktivitással fellépő kis változásokat a véráramlásban.

Modellünk két feltételezéssel élt.Először is, ez a pszichológiai bekapcsolódás fokozódik, ha valakit fizikailag izgat, pornót néz, vagy megfigyel egy partnert és érintkezik vele.Azt is feltételeztük, hogy a szex után a pszichológiai izgalom végül alábbhagy.

Túlélni az izgatottságot

Modellünk eredményei azt mutatják, hogy ha egy férfi pszichológiailag túlzottan izgatott lesz, akár a szex előtti kezdeti pszichológiai bekapcsolódási szint miatt, akár szex közben, az ronthatja az orgazmus elérésének esélyét.Ennek egyik magyarázata az, hogy ha valaki túlzottan izgatott, akkor túlságosan a szexuális teljesítményére vagy az orgazmus elérésére koncentrál.

Ez szorongást okozhat, ami maga is a pszichológiai túlstimuláció állapota.Ennek eredményeként az emberek olyan frusztráló állapotba kerülhetnek, hogy gyötrelmesen közel vannak a csúcsponthoz, de nem tudják elérni azt.A megoldás erre az, ha mentálisan kikapcsolod és lazítasz, hogy a pszichológiai izgalom csökkenjen.

Modellünk másik megállapítása, hogy a pszichés stimuláció hatására a fizikai izgalom szintje csökken.Bár ez ellentmondónak tűnhet, illeszkedik a körülbelül 15 évvel ezelőtti MRI-vizsgálatok adataihoz, amelyekben 21 férfit helyeztek be egy MRI-szkennerbe, és arra kérték, hogy önstimulációval, vagy saját eszközük segítségével hozza el magát az orgazmusig.

Az eredmények azt mutatták, hogy közvetlenül az orgazmus előtt az agy számos területe deaktiválódik.Ezek közé tartozik az amygdala (az érzelmek és a fenyegető ingerek feldolgozásáért felelős), a frontális kérgi régiók (szabályozza az ítélethozatalt és a döntéshozatalt) és az orbitofrontális kéreg (integrálja az érzékszervi bemenetet, és részt vesz az érzelmi és jutalommal kapcsolatos viselkedés döntéshozatalában).

Tehát az orgazmus az elengedéshez kapcsolódik – ez ugyanúgy mentális felszabadulás, mint fizikai.

Ugyanez az eredmény következik a Yerkes-Dodson törvényből is, amely több mint 100 évvel ezelőtt megállapította, hogy bizonyos feladatoknál az optimális fizikai teljesítmény közepes pszichológiai izgalmi szint mellett érhető el. Például a nehéz vagy intellektuálisan megterhelő feladatok alacsonyabb szintű izgalmat igényelhetnek (a koncentráció megkönnyítése érdekében), míg az állóképességet vagy kitartást igénylő feladatok magasabb szintű izgalmat igényelnek (a motiváció növelése érdekében).

Mi a következő?

A nőknek sokféle szexuális reakciójuk van, beleértve az egyszeri vagy több orgazmust is.

A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy míg a heteroszexuális férfiak az esetek 95%-ában érnek el orgazmust, addig a heteroszexuális nőknél ez az arány alig 65%.

Szavazzatok. Ez anonim, nyugodtan beírhatjátok a valóságot. Én ezt a 95 %-ot nem hiszem el.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4197) Éghajlatváltozás

Tibor bá’ fordítása online

Az éghajlatváltozás pontosan 70 évvel ezelőtt vált közismertté

szerző: Will de Freitas
(sz: 1933.02.11.)

Már sok mindenhez hozzászoktunk. Az erdőtüzek és az elhamvasztott állatok fényképeihez, az óceánba borjazó jégtakarókhoz, a világ vezetőinek ígéreteire, hogy megfogadják a tudósok „utolsó esély” figyelmeztetését.

40 év alattiak számára nehéz emlékezni arra az időre, amikor nem a szén-dioxid felhalmozódásról, „üvegházhatásról”, „globális felmelegedésről”, „klímaváltozásról”, vagy most „klímaválságról” szóltak hírek.

35 évvel ezelőtt, 1988 hosszú forró nyara volt az a pillanat, amikor a világ vezetői elkezdték a megfelelő jámborságokat szövegelni

Az elnökjelölt (és hamarosan elnökké vált) George H.W.Bush azt mondta, hogy a „Fehér Ház-effektust” fogja használni az üvegházhatás helyett (nem tette). Margaret Thatcher brit miniszterelnök figyelmeztetett egy óriási kísérletre, amelyet „magával a bolygó rendszerével” folytatnak.

Harmincöt év. De valójában 35 évvel ezelőtt, ebben a hónapban 70 évvel ezelőtt figyelmeztettek először a szén-dioxid légkörben való felhalmozódásának veszélyéről.

A szén-dioxid által csapdába ejtett hő vitathatatlan volt. John Tyndall ír tudós (valószínűleg egy amerikai, Eunice Foote munkájára támaszkodva) kimutatta, hogy ez már az 1800-as évek közepén sikerült. Ugyanis Tyndall kísérletet végzett az üvegházhatás demonstrálására.

1895-ben a svéd Nobel-díjas, Svante Arrhenius azt jelezte, hogy a kőolaj, szén és gáz elégetésekor felszabaduló szén-dioxid több száz év alatt felhalmozhat annyi hőt, hogy megolvasztja a tundrát és a fagyos telek a múlté válnak. Munkáját megkérdőjelezték, de az ötlet időnként felbukkant a népszerű folyóiratokban.

1938-ban Guy Callendar angol gépészmérnök azt közölte a londoni Királyi Társaságnak, hogy a felmelegedés folyamatban van.

Ám 1953 májusának elején, az Amerikai Geofizikai Szövetség ülésén Gilbert Plass kanadai fizikus – aki levelezett a Callendarrel – azt ismeertette az egybegyűlt tudósoknak, hogy baj van.

Plass azt mondta, hogy: Az ipari tevékenység nagymértékű növekedése annyi szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, hogy az átlaghőmérséklet évszázadonként 1,5 fokkal emelkedhet.

Ezt az Associated Press és más hírszolgálatok felkapták a hírt, és világszerte megjelentek az újságokban (még a Sydney Morning Heraldban is). Plass figyelmeztetése május 18-án a News weekben és a május 25-i Time-ban is felbukkant.

Az a tény, hogy a világ felmelegszik a tudósok körében nem volt vitatott. De a Plass által a szén-dioxiddal való hangsúlyos jelzés, szemben az olyan versengő elméletekkel, mint az orbitális hullámzás vagy a napfoltok aktivitása, hírértékű volt.

Plass akkor kezdett érdeklődni a szén-dioxid felhalmozódása iránt, amikor a Ford Motor Companynál dolgozott.Megvizsgálta, hogy a szén-dioxid valójában hogyan működik a való világban, nem csak a tengerszinten (anélkül, hogy túlzottan technikai lett volna. Sok tudós elutasította Arrhenius korábbi munkáját azon hamis meggyőződés alapján, hogy a szén-dioxid ott ugyanúgy működik, mint a sztratoszférában).

Plass az 1950-es évek hátralévő részében műszaki és népszerű kiadványokkal dolgozott a kérdésen.1956-ban a Tellus svéd tudományos folyóiratban publikált egy tudományos cikket „az éghajlatváltozás szén-dioxid-elméletéről”, valamint egy népszerű cikket az American Scientistben.És jelen volt az első nagyobb találkozókon, hogy megvitassák a szén-dioxid felhalmozódását.

Eközben a szén-dioxid-elmélet egyre nagyobb teret kapott a tudományos újságírók körében.Az egyik, George Wendt az akkoriban nagy tekintélynek örvendő UNESCO Courierben írta le a leleteket, és 1954-ben ez kivonat került az Irish Times-ba, abban az évben, amikor a brit újságírók elkezdték emlegetni.

1957-ben az akkor új New Scientist folyóirat megemlítette. Az 1950-es évek végére bárki, aki újságot olvasott, tisztában lehetett az alapgondolattal.

Az 50-es és 60-as években amerikai, svéd, német és szovjet tudósok vizsgálták a kérdést.1965-ben Lyndon Johnson elnök még a Kongresszushoz intézett beszédében is ellenőrizte a szén-dioxid felhalmozódását.

Az 1960-as évek végén megkezdődött a nemzetközi együttműködés, bár még mindig csak óvatosan.Például 1969 áprilisában Charles Keeling amerikai tudós, aki a légkör szén-dioxid-koncentrációját mérte egy hawaii obszervatóriumban, felfedte, hogy arra kérték, változtassa meg előadásának címét: „Ha a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid megváltoztatja az ember életét,mit fogunk tenni ellene?”„Megváltoztatja-e a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid az ember környezetét?”

Az olyan klímatörténészek számára, mint én, az 1970-es évek az intenzív mérés, modellezés, megfigyelés és gondolkodás lenyűgöző időszaka volt, amely az évtized végére működőképes konszenzust eredményezett arról, hogy komoly bajok állnak előttünk. Valójában Plassnak sikerült.

Amikor Plass megszólalt, a szén-dioxid légköri koncentrációja körülbelül 310 ppm volt. Ma már 427 ppm-nél tartunk. Évről évre egyre több olajat, szenet és gázt égetünk el, a koncentráció növekszik, és egyre több hő kerül csapdába.

Mire a Plass figyelmeztetése 100 éves lesz, a koncentrációk sokkal magasabbak lesznek. Nagyon jó eséllyel túllépjük a korábban még „biztonságosnak” tartott 2°C-os felmelegedési szintet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4196) Végső hülyeség

Tibor bá’ fordítása

Paul Craig Roberts

A nyugati világ végső hülyesége

(sz: 1933.02.11.)

A katonai/biztonsági komplexum Trump elnök felett aratott győzelme visszafordíthatatlan hanyatlásra ítélte az Egyesült Államokat és annak birodalmát. Trump azon szándékát, hogy „normalizálja az Oroszországgal való kapcsolatokat”, a hatalmas katonai/biztonsági komplexum – amelyre Eisenhower és John F. Kennedy elnök is figyelmeztetett – hatalmának veszélyeztetéseként érzékelte. Ezzel a CIA és az FBI elindította azt a hosszú korszakot, amikor az Egyesült Államok biztonsági szolgálatai hamis vádakat emeltek egy amerikai elnök ellen.

Ennek az a következménye, hogy a világon folyamatosan csökken a befolyásunk, kilép a dollár uralta pénzügyi rendszerből, és Washington öncélú szabályai helyett a jogállamisághoz ragaszkodik.

A nyugati világra a valuta csökkenése, az infláció és az alacsonyabb életszínvonal, az energiahiány és a társadalmi hanyatlás vár a bevándorló-megszállók nem asszimilált tömegei miatt, miközben a nyugati világból hiányzik az önbizalom, hogy visszaverje támadásukat.

A pusztító háború katasztrofális következményekkel is járhat a Nyugat számára, amelynek fegyverrendszere rosszabb, mint Oroszországé, és amelynek hadseregeit demoralizálja a „sokszínűség előmozdítása” és a fehérek elleni indoktrináció.

Putyin orosz elnök „őrültnek” minősítette az amerikai hegemónia neokonzervatív ambícióját. Putyin felmérte a Nyugatot: „A felsőbbrendűség bármely ideológiája természeténél fogva undorító, bűnöző és halálos. A globalista elitek folyamatosan ragaszkodnak kivételességükhöz; szembeállítják egymással az embereket, megosztják a társadalmakat, véres konfliktusokat és puccsokat provokálnak, gyűlöletet, russzo-fóbiát és agresszív nacionalizmust szítanak, lerombolják a hagyományos családi értékeket, az emberré válás zálogát.”

Putyin, Washington „szabályalapú rendjét” a „rablás, az erőszak és az elnyomás rendszereként írja le a nemzetközi porondon”.

Az amerikaiak az oroszok, kínaiak és a világ többi részének érdekeivel ellentétben az amerikai katonai/biztonsági komplexum és neokonzervatív csatlósaik a Nyugatot a világ többi részének ellenségeként intézményesítették. A következmények Amerikára és birodalmára nézve katasztrofálisak lesznek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4195) Sötét anyag

Tibor bá’ fordítása online

Physical Review Letters

Egy tanulmány szerint a sötét anyag öregebb lehet az Ősrobbanásnál

 

(sz: 1933.02.11.)

A modern fizika legmegfoghatatlanabb talánya a Világmindenség tömegének 80 százalékát kitevő sötét anyag, állítják a kutatók. Hogy pontosan mi, és miként keletkezett, az egy örökös talány, de most a Johns Hopkins Egyetemen végzett tanulmány azt sugallja, hogy a sötét anyag már az Ősrobbanás előtt is létezhetett.

A Physical Review Letters folyóiratban közzétett ismertető leírja, hogy keletkezett a sötét anyag és hogyan figyelhető meg csillagászati úton.

A tanulmány bemutatott egy új összefüggést a részecskefizika és az asztronómia között. A sötét anyag olyan új részecskékből áll, amelyek az Ősrobbanás előtt keletkeztek, és eddig ismeretlen hatásuk volt a galaxisok szétszóródására. Ezt az összefüggést  fel lehet használni az azonosításukra és következtetést tesz lehetővé arra, hogy mennyivel keletkeztek az Ősrobbanás előtt. Állítja mindezt  Tommi Tenkanen, aki a Johns Hopkins Egyetem poszt doktorandusza fizika és csillagászat szakon, valamint a tanulmány szerzője.

Miközben a sötét anyag eredetéről sokat nem tudnak, a csillagászok kimutatták, hogy fontos szerepük van a galaxisok és galaxis halmazok kialakulásában. Bár közvetlenül nem megfigyelhetők, a sötét anyag létezéséről a tudósok gravitációs hatásukból, valamint a látható anyag mozgásából és térbeli eloszlásából kifolyólag tudnak.

Sokáig a kutatók úgy gondolták, hogy a sötét anyag az Ősrobbanásból maradt vissza, de mindez ideig az erre alapozott kutatások sikertelenek voltak.

Ha a sötét anyag valóban az ősrobbanás maradéka lenne, akkor számtalan kutatónak közvetlen jeleket kellett volna érzékelni a részecskefizikával kapcsolatos kísérletek folyamán.

Új, egyszerű matematikai keretek alkalmazásával a tanulmány azt mutatja, hogy a sötét anyag az Ősrobbanás előtt keletkezhetett egy olyan időszakban, amit kozmikus felfúvódásnak neveznek, amikor is az űr igen gyorsan terjedt ki. A felfúvódás a feltételezések szerint bizonyos részecskék jelentős mennyiségű létrehozását eredményezte, amelyeket szkalároknak neveznek. Ez ideig mindössze egyetlen szkalár részecskét fedeztek fel, a híres Higgs bozont.

„Nem tudjuk, hogy mi a sötét anyag, de ha van valami köze a szkalár részecskékhez, akkor idősebb lehet az Ősrobbanásnál. A javasolt matematikai szcenárió mellett a gravitáción kívül nem kell feltételeznünk egy újfajta kölcsönhatást a látható és a sötét anyag között, amiről tudjuk, hogy jelen van.” Adta a magyarázatot Tenkanen.

Míg az elmélet, hogy sötét anyag létezett az Ősrobbanás előtt,  nem volt képes olyan új kalkulációkat adni, amelyek alátámasztották volna az ötletet. Az új tanulmányból az következik, hogy a kutatók minden esetben figyelmen kívül hagyták azt a legegyszerűbb matematikai szcenáriót, ami a sötét anyag eredetével lehetett volna kapcsolatos.

Az új tanulmány javasol egy tesztet a sötét anyag eredetével kapcsolatban, aminek lényege a sötét anyag hatásának megfigyelése a világmindenségben található anyag eloszlását illetően.

Míg ez a fajta sötét anyag túlságosan rejtett ahhoz, hogy részecske kísérletnél érzékelhető legyen, jelenléte fellehető csillagászati megfigyeléseknél. Hamarosan többet fogunk megtudni a sötét anyag eredetével kapcsolatban a 2022-ben felbocsátott Euklídesz műhold segítségével. Rendkívül izgalmas azt megfigyelni, hogy a sötét anyag nyakon csíphető, mert segítségével feltárható az Ősrobbanás előtti idő.

Tibor bá’ hozzáfűzése:

A tanulmány lényege egy észszerű sejtés, ami szerint a sötét anyag az Ősrobbanás előtt is létezhetett, amit egy új műhold segítségével igazolni lehet.

A magam részéről a fejleménynek rendkívüli mértékben örülök, mert alátámasztja észszerű sejtésemet a Léttel kapcsolatban, ami szerint mindig is volt, vagyis nem az Ősrobbanással kezdődött. A Lét teremtő(isten) és teremtés nélkül mindig kellet, hogy legyen. A Léten belül az anyag szerkezete és a létező erők lehetővé teszik a legfantasztikusabb formák kialakulását mindenféle beavatkozás nélkül. Ennek látható bizonyítéka a Föld és a földi élet, és bizonyos értelemben maga az Ősrobbanás is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(4194) Dollár

Tibor bá’ fordítása online

Menekülés az amerikai dollártól

Szerző: Ted Snider
(sz: 1933.02.11.)

Hszi Csin-ping kínai elnök Moszkvában találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.A találkozót megelőzően az orosz médiában megjelent cikkben XI. lelkesedett, hogy „a kínai-orosz kereskedelem tavaly meghaladta a 190 milliárd amerikai dollárt, ami 116 százalékkal több, mint tíz évvel ezelőtt”. Noha a kereskedés elérte a 190 milliárd dollárt, ténylegesen nem mindegyik tranzakció elszámolása történt dollárban.Putyin a kínai médiában megjelent cikkében azt mondta, hogy „növekszik a nemzeti valutában történő elszámolások aránya”. A Kína-Oroszország kereskedelem 65%-a jelenleg az orosz és kínai valutában folyik.

Noha az Egyesült Államok Oroszországot és Kínát tekinti a legnagyobb fenyegetésnek, nem csak Amerika ellenségei menekülnek a dollártól. XI-vel Kínában folytatott találkozót követően Emmanuel Macron francia elnök valószínűleg megdöbbentette és feldühítette az Egyesült Államokat azzal, hogy felszólította Európát, hogy csökkentse függőségét az „USA-dollártól.

Az amerikai Dollártól való menekülésre vonatkozó felhívások nem pusztán gazdaságiak, hanem geopolitikaiak is. Arra szólítanak fel, hogy alakítsák át a világrendet az Egyesült Államok hegemóniájának kihívásával és a multi polaritás támogatásával. A Dollár monopóliuma nemcsak az Egyesült Államok gazdagságát, hanem az USA hatalmát is biztosította. A legtöbb nemzetközi kereskedelem dollárban zajlik, és a legtöbb devizatartalékot dollárban tartják. Ez a dollárdominancia gyakran lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy ideológiai igazodást diktáljon, vagy gazdasági és politikai strukturális kiigazításokat kényszerítsen ki más országokból. Azt is lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok a világ egyetlen országává váljon, amely hatékonyan szankcionálhatja ellenfeleit. A dollár hegemóniája alóli emancipáció egyben az USA hegemóniájából való emancipáció. Az amerikai dollártól való menekülés egy olyan mechanizmus, amely az Egyesült Államok által vezetett egypólusú világot egy többpólusú világgal helyettesíti.

Ahogyan az USA nemrég Kubában, Venezuelában, Afganisztánban, Iránban és Oroszországban is bebizonyította, a dollár monopóliuma lehetővé teszi, hogy nagyon erőteljesen és gyorsan fegyverré tegyék.Az országok pénzeszközeit túszul ejthetik, és szankciókkal kényszeríthetik az országokat a sorba rendezésre.Ennek a hatalomnak a közelmúltbeli demonstrációi sok országot saját sebezhetőségére ébresztettek.

Janet Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a közelmúltban kijelentette: „Fennáll annak a veszélyre, hogy ha dollár szerepéhez kapcsolódó pénzügyi szankciókat alkalmazunk, ez idővel aláássák a dollár hegemóniáját.”Kifejtette: „Természetesen ez felkelti a vágyat Kínában, Oroszországban és Iránban, hogy alternatívát találjanak.”

És ez pontosan az, ami megtörtént. De nem csak Kína, Oroszország és Irán próbál most kibújni a nyomás alól. Amerika barátai is fontolgatják, hogy elmenekülnek a dollár elől.

A NATO-szövetséges Franciaország is ezt kéri Európától.Az el nem kötelezett országok is vagy beszélnek róla, vagy már csinálják.

India növekvő gazdasági hatalom.És Kínához hasonlóan India is jelentősen növelte kereskedelmét Oroszországgal.India és Oroszország most megkezdte a tárgyalásokat az India és az orosz vezetésű Eurázsiai Gazdasági Bizottság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról.A két ország most „előrehaladott tárgyalásokat” folytat egy új kétoldalú beruházási szerződés megkötéséről.Oroszország érdeklődését fejezte ki a „nemzeti valuták és a baráti országok valutái” kereskedelme iránt.India is „nagyon törekedett” a dollár hátrahagyása felé azáltal, hogy „növeli rúpia valutáját az Oroszországgal folytatott kereskedelemben”.India pedig a közelmúltban megkezdte az orosz olaj vásárlását orosz rubelben.

Az USA-dollár hegemóniája is veszélybe került Amerika hátsó udvarán. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök azt javasolta, hogy „egy latin-amerikai valuta létrehozásával” meneküljenek meg a dollár ellenőrzése alól. Miközben Kínában XI-vel találkozott, Lula megkérdezte: „Ki döntött úgy, hogy a dollár lesz a [világ] valuta?” Ezután saját kérdésére válaszolt. Márciusban Brazília és Kína kibújt az amerikai dollár alól azzal, hogy egy-egy bankját bízta meg a brazil reál és a kínai jüan kétoldalú kereskedelmével.

Pakisztán immár saját pénznemében is kereskedik Kínával. Irán és Oroszország elmenekült a Dollártól, és most Riálban és Rubelben számolják el a kereskedelmet. Nemrég bejelentették, hogy kijátszották az Egyesült Államok pénzügyi rendszerét azzal, hogy bankrendszereiket a SWIFT alternatívájaként összekapcsolták az egymással folytatott kereskedés érdekében. Szaúd-Arábia kijelentette, hogy „nincs probléma” az olajjal az amerikai dolláron kívüli pénznemekben való kereskedésben. Robert Rabil, a Floridai Atlantic Egyetem politológia professzora szerint az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Izrael mind elmozdult az amerikai dollártól.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió megállapodott egy „szakaszos átállásról” a „deviza” kereskedelemről a „Rubelben történő elszámolásra”.

Talán még meglepőbb volt az Egyesült Államok számára a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek március 30-31-i ülésén hozott döntés az amerikai dollártól való függés csökkentéséről.Az ASEAN-t Indonézia, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar és Brunei alkotja.Az ülésen közös nyilatkozat született a „pénzügyi rugalmasság erősítésére a helyi valuta használatával”.De ami a leginkább nyugtalanító lehetett az Egyesült Államok számára, az indonéz elnök, Joko Widodo döntésének magyarázata volt. Widodo azt mondta, hogy a lépésre azért van szükség, hogy megvédjék magukat a „lehetséges geopolitikai következményektől”. Mit akart ezzel mondani?– Legyen nagyon óvatos – magyarázta.”Emlékeznünk kell az Egyesült Államok által Oroszországgal szemben bevezetett szankciókra.”

Yellennek igaza volt.Widodo szerint az Egyesült Államok Oroszországgal szembeni szankciói rávilágítottak arra, hogy mennyire sebezhetőek az országok, ha amerikai dollárokra és külföldi fizetési rendszerekre támaszkodnak.Azt mondta, hogy az ASEAN helyi valutával történő tranzakciós rendszerének alkalmazása a helyi valutákkal való kereskedéshez segítene kezelni Indonéziának azt az igényét, hogy felkészüljön arra a lehetőségre, hogy az Egyesült Államok hasonlóképpen szankcionálhatja.

Nem az EEU és az ASEAN az egyetlen olyan szervezet, amely feltérképezi az USA-dollártól való menekülését. A BRICS egy hatalmas nemzetközi szervezet, amelynek elsődleges célja az Egyesült Államok hegemóniájának kiegyensúlyozása egy új, többpólusú világban. Brazíliából, Oroszországból, Indiából, Kínából és Dél-Afrikából áll, és a világ népességének 41%-át teszi ki. A BRICS is arról beszél, hogy a tagok valutáival, vagy akár egy új BRICS valutával kereskedjenek.

Lula a közelmúltban azt javasolta, hogy „a BRICS-banknak van egy valutája Brazília, Kína, és más BRICS-országok közötti kereskedelem finanszírozására”, hogy az országok ne legyenek kénytelenek „dollárokat kergetni az exportra, amikor saját valutájukban exportálhatnak”.”Alekszandr Babakov, az orosz Állami Duma alelnöke a közelmúltban szintén azt mondta, hogy a BRICS saját valuta létrehozásán dolgozik.

Egy BRICS-valuta kihívást jelenthet a dollárnak a BRICS-országok határain túl.”Mivel a BRICS-csoport minden tagja gazdasági nehézsúlyú a saját régiójában, a világ országai valószínűleg hajlandóak lennének üzletet kötni” ebben a pénznemben – utal a Financial Post egyik jelentése.

Az egyik ilyen régió Afrika.Júliusban Szentpéterváron tartják az orosz-afrikai csúcstalálkozót. Olayinka Ajala, a Leeds Beckett Egyetem politikájának és nemzetközi kapcsolatainak adjunktusa, és a „Semlegesség esete: Az afrikai álláspontok megértése az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban” című könyv szerzője egy közelmúltbeli levelezésben azt mondta nekem, hogy „Oroszország és Kína fő hangsúlya Jelenleg az a cél, hogy rávegyük az afrikai országokat a javasolt BRICS-valuta támogatására.”Azt mondja, hogy „ez a következő konferencia egyik fő témája lesz”. Ajala kifejti, hogy „Afrika fogyasztó kontinens, ami azt jelenti, hogy rengeteg árut és szolgáltatást importálnak.”Azt mondja, hogy „a több mint 1,4 milliárd lakosú Oroszország és Kína meg tudja győzni az afrikai országokat arról, hogy el kell vetni a dollárt, ami óriási csapás lesz az Egyesült Államokra”.

Afrikától Délkelet-Ázsiáig és Latin-Amerikáig, Oroszországtól és Kínától Indiáig, Iránig és Szaúd-Arábiáig az országok feltérképezik útjukat az USA-dollártól való repülés irányába. Az Egyesült Államok hegemóniájából a többpólusú világba való átmenet mechanizmusaként a gazdasági hatások nagyszerűek lennének, de a geopolitikai hatások még nagyobbak is lehetnek.

Ted Snider az Antiwar.com és a The Libertarian Institute állandó rovatvezetője az Egyesült Államok külpolitikájával és történelmével kapcsolatban. Emellett gyakori munkatársa a Responsible Statecraftnak és a The American Conservative-nak. í/i>

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3301) Nukleáris háború: Egy gondolat kísérlet

Tibor bá’ fordítása online

 

(sz: 1933.02.11.)

Minden idők legnagyobb, úgynevezett Cár bombája, az 1961-es nukleáris robbantásának titkos videó felvételét az oroszok nyilvánosságra hozták.

A robbanás 1500-sor volt nagyobb, mint a hirosimai és nagaszaki bombák együttes ereje, illetve tízszer volt több mint a II. világháború alatt, az összes harcoló egységek által felrobbantott töltet ereje. A robbanás gombafelhője 75 km magasra szállt fel. A felhő szélessége 106 km volt, ereje pedig 50 megatonna. Az akkor ismert technológiával el tudták volna rendezni úgy, hogy az ereje kétszer nagyobb legyen.

A videótól eláll az ember lélegzete, mert arra emlékeztet, hogy ezzel a borzalommal kell együtt élnünk generációk óta, és az egyetlen ok, amiért még mindig élünk, csupán szerencse dolga. Nem egyszer, nem kétszer, hanem sokkal többször centikre álltunk a nukleáris háború kitörésétől a hidegháború évei alatt, félreértések, technikai hibák miatt, és a végeredmény könnyen lehetett volna az ellenkező.

Most pedig Amerika gyors tempóban megy egy új hidegháború felé, nem egy, hanem két nukleáris fegyverekkel rendelkező országgal szembe. Miközben egy háború kimenetele egyetlen jottányival se lett biztonságosabb. Az emberek azt hiszik, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező országokban egy embernek van az ujja a piros gombon. Valójában, a Világon sok ezer ember van abban a helyzetben, hogy beindítson egy nukleáris háborút, összezavarodás, elvétett kommunikáció, vagy egyéb előre nem látott lehetőség miatt.

A nukleáris katasztrófapolitikának számtalan apró részlete van, amelyek mindegyike félresikerülhet. Ezek ellenőrzés alatt tartása szinte lehetetlen.

Az Earth’s Future című folyóiratban, 2014-ben megjelent jelentés szerint mindössze 100 nukleáris töltet felrobbantására lenne szükség, hogy 5 Teragramm korom kerüljön a Föld sztratoszférájába évtizedeken át, meggátolva a napsugárzás Földre érését, lehetetlenné téve a növények fotó szintézisét. Ebből kifolyólag a Föld minden élőlénye éhen halna, amennyiben előtte nem halt bele radioaktív sugárzásba. Kínának néhány száz töltete van, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak több ezer.

Nagy bajban vagyunk, csak nem tudunk róla, mert a szajha média nem beszél róla. Legalább akkora bajban vagyunk, mint 1961-ben voltunk, és csak azért érezzük magunkat biztonságosabban, mert az elmúlt hidegháborúból jól jöttünk ki.

Sőt, nagyobb bajban vagyunk, mert az Egyesült Államok hanyatlóban van, miközben Kína egy olyan világrend felé lavíroz, ahol az amerikai dollár, vagy az amerikai hegemónia nem dominál. A valóság az, hogy fejjel megyünk Washingtoni ortodox értékelésébe, vagyis, hogy az egypólusú dominanciát minden áron fenn kell tartani. Az elkerülhetetlen trónfosztás soha nem következhet be.

A sarokba szorított vadállat veszélyes, különösen akkor, ha éles körmei, és szemfogai vannak. Egy haldokló birodalom veszélyes, különösen, ha nukleáris fegyverei vannak.

Ennek a figyelembevételével, szeretnék előállni egy gondolat kísérlettel:
Képzeld el, hogy érzékelsz egy hatalmas robbanást, odalépsz az ablakhoz, és látsz a távolban egy növekedő gombafelhőt.
Tényleg, próbáld elképzelni, hogy fog az kinézni.
Tényleg, tedd magad ebbe a helyzetbe és menj végig a következő kérdéseken:
Mit érzel?
Mire gondolsz legelőször?
Mit érzel a szeretteiddel kapcsolatban?
Kielégít-e az hogy az utóbbi időben mennyi időt töltöttél velük?
Meg vagy elégedve azzal, ahogy bántál velük?
Kielégít-e a korábbi életed?
Egyetértesz azzal, hogy értékítéleted egyezik az elvárásokkal?
Az elmúlt hónapok alatt az összes idődet és mentális energiádat ideális módon használtad-e fel?
Az összes idődet és mentális energiádat úgy használtad-e fel, mintha tudtad volna, hogy lehetséges egy nukleáris háború?
Mert (és ez a gondolat kísérlet vége) nukleáris háború, bármely  pillanatban kitörhet?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3320) Az Arktika nevű orosz jégtörőhajó, Nukleáris Titanic becenéven kifutott első Arktik útjára

Tibor bá’ fordítása online

Forrás: Szabad Európa Rádió

A legújabb orosz nukleáris meghajtású jégtörőhajó, az Arktika, a Kreml szerint a maga nemében a legnagyobb és legerősebb hajó, elindult első útjára az Arktikra, mert az ország ki akarja használni az ebben lévő lehetőségeket.

A hajó szeptember 22-én hagyta el Szentpétervárt, és várhatóan két hét múlva éri el Murmansk Arkáik kikötőt.

A hajó képes cseppfolyósított földgáz szállítani az Arktikról. A hajónak a ”Nukleáris Titanic” becenevet a Greenpeace adta. A hajó hossza 173 méter, magassága 15 méter, és képes 3 m vastag jeget is feltörni.

Moszkva felgyorsítja jégtörő hajóinak a gyártását annak érdekében, hogy az Oroszország-hoz tartozó Arktik parttal párhuzamosan az Csendes- és Atlanti-óceán közötti rész navigálható legyen.

Vjacseszláv Ruksa, a Rosatom Északi Tengeri Út Igazgatóságától jelezte, hogy „Egy modern nukleáris jégtörőhajó flotta, mely képes egész évben, biztonságosan navigálni az egész Északi Tenger Útvonalán, az ország részére stratégiai fontosságú.”

Vlagyimir Putyin szerint az ország Arktik flottája legalább 13 nagy kapacitású jégtörőből kell, hogy álljon, amelyek nagy része nukleáris meghajtású.

Az Arktik alatt óriási olaj és gáz tartalékok vannak, amikre Oroszország szemet vetett, más országokkal együtt, mint például az USA, Kanada és Norvégia.

Két másik hasonló hajó, az Ural és a Sibir, építés alatt állnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4193) Kihalás?

Gépfordítás

Arctic News

 

Kihal-e az emberiség 2026-ra?

Ez az oldal nagyrészt 2016-ban készült, néhány tartalom később került hozzáadásra. A fenti kép egy 2021-es bejegyzésből származik .
[2016-os kép, kattintson a képekre a nagyításhoz]

Az Északi-sarkvidéken hatalmas mennyiségű szén raktározódik a ma még nagyrészt fagyos talajokban. Ahogy a hőmérséklet tovább emelkedik és a talaj felolvad, ennek a szénnek a nagy részét a mikrobák szén-dioxiddá vagy metánná alakítják, ami további üvegházhatású gázokat juttat a légkörbe.

Ezenkívül hatalmas mennyiségű metán raktározódik a Jeges-tenger feneke alatti üledékekben metánhidrátok és szabad gáz formájában. A hőmérséklet emelkedésével ezek az üledékek destabilizálódhatnak, ami hatalmas mennyiségű metán kitörését eredményezheti a tengerfenékből. Az ilyen kibocsátások hirtelen jellege és az a tény, hogy a Jeges-tengeren sok tenger sekély, a metán nagy része ekkor kerül a légkörbe anélkül, hogy a vízben lebomlana.

 

A helyzetet az teszi veszélyessé, hogy a Jeges-tenger fenekéből bármikor hatalmas kitörések történhetnek. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez még nem történt meg. Ahogy a hőmérséklet tovább emelkedik, ennek a veszélye folyamatosan nő.

Ez a veszélyes helyzet azért alakult ki, mert az emberek által kibocsátott kibocsátások miatt a Jeges-tenger vizének hőmérséklete számos visszajelzés miatt sokkal gyorsabban emelkedik, mint a világ többi részén .

Az egyik ilyen visszacsatolás a tengeri jég visszahúzódása, ami viszont még jobban felmelegíti a Jeges-tengert, mivel sok napfény, amelyet korábban a tengeri jég visszavert az űrbe, ehelyett elnyeli a víz, amikor a tengeri jég eltűnik. .

Tengeri jég, viharok nélkül is könnyebben fejlődhet. A viharok összekeverhetik a meleg felszíni vizeket egészen a sekély tengerek fenekéig, és elérhetik a jéggel teli üledékek repedéseit. Ez a jég eddig ragasztóként működött, összetartva az üledéket. Ahogy a jég olvad, az üledékek destabilizálódhatnak még kis hőmérséklet- és nyomáskülönbségek miatt is, amelyeket földrengések, tenger alatti földcsuszamlások vagy az óceáni áramlatok változásai idézhetnek elő.

Ennek eredményeként hatalmas mennyiségű metán törhet ki a Jeges-tenger fenekéből, és ha ez megtörténik, tovább emeli a hőmérsékletet, különösen az Északi-sarkvidék felett, így egy újabb önerősítő visszacsatolási hurokként működik, ami ismét tovább rontja a helyzetet. az Északi-sarkvidék, ahol a magasabb hőmérséklet még további metánkibocsátást okoz, egy ördögi körben, amely elszabadult globális felmelegedéshez vezet.

Az Északi-sarkvidék ilyen hőmérséklet-emelkedése nem marad az Északi-sark határain belül. Hatalmas tűzviharokat fog kiváltani észak-amerikai és oroszországi erdőkben és tőzeges területeken, további kibocsátást eredményezve, beleértve a szén-monoxidot, az ózont, a barna szenet és a koromot, amely megtelepedhet a hegyekben, felgyorsítja a gleccserek olvadását, és azzal fenyeget, hogy megállítja a folyók áramlását az emberek számára. tőlük függ a megélhetésük.

Ennek eredményeként hatalmas mennyiségű metán törhet ki a Jeges-tenger fenekéből, és ha ez megtörténik, tovább emeli a hőmérsékletet, különösen az Északi-sarkvidék felett, így egy újabb önerősítő visszacsatolási hurokként működik, ami ismét tovább rontja a helyzetet. az Északi-sarkvidék, ahol a magasabb hőmérséklet még további metánkibocsátást okoz, egy ördögi körben, amely elszabadult globális felmelegedéshez vezet.

Az Északi-sarkvidék ilyen hőmérséklet-emelkedése nem marad az Északi-sark határain belül. Hatalmas tűzviharokat fog kiváltani észak-amerikai és oroszországi erdőkben és tőzeges területeken, további kibocsátást eredményezve, beleértve a szén-monoxidot, az ózont, a barna szenet és a kormot, amely megtelepedhet a hegyekben, felgyorsítja a gleccserek olvadását, és azzal fenyeget, hogy leállítja a folyók áramlását. az emberek megélhetésétől függenek.

Ezek a fejlemények olyan gyorsasággal mehet végbe, hogy az alkalmazkodás hiábavaló lesz. A szélsőségesebb időjárási események is sújthatják ugyanazt a területet egymás után következő aszályokkal, hideghullámokkal, árvizekkel, hőhullámokkal és futótüzekkel, amelyek gyorsan követik egymást.

Néhány éven belül a szélsőséges időjárás, a talaj- és levegőminőség romlása, az élőhelyek elvesztése, az élelmiszer-, víz-, menedékhiány és az élet fenntartásához szükséges összes alapvető dolog együttes hatása a legtöbb, ha nem az egész életet veszélyeztetheti. a Földön kihalással.

2026-ra 18,44 Celsius-fokkal emelkedik a globális hőmérséklet?

Mennyire emelkedett a hőmérséklet, és mennyi további emelkedés következhet be a következő néhány évben? A jobb oldali kép az iparosodás előtti szinthez képest 2026-ra a globális hőmérséklet potenciális emelkedését mutatja. Ez az emelkedés számos elemet tartalmaz, amint azt alább a sáv aljától felfelé tárgyaljuk.

 Indusztriális kor előtt 2020-ig (2,29°C)

Az alján lévő magenta elem a már megtörtént hőmérséklet-emelkedést tükrözi. Kr.e. 3420-tól kezdve az emberek kibocsátása magasabb volt, mint amennyi a hőmérséklet csökkenésének természetes tendenciája ellensúlyozott, amint azt az iparosodás előtti oldalon tárgyaltuk  , és amint azt a felső kép is szemlélteti.

Emelkedés a hozzáadott üvegházhatású gázok miatt 2020-tól 2026-ig (0,5°C+  0,35°C )

 
A lila elem a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok mennyiségének növekedését tükrözi 2020 és 2026 között. Az üvegházhatású gázok szintje a légkörben tovább emelkedett az emberek által kibocsátott magas kibocsátás és a beinduló visszacsatolások miatt, mint pl  . mint az erdőtüzek és a csökkent szénelnyelők . Ezenkívül a maximális felmelegedés körülbelül egy évtizeddel a szén-dioxid-kibocsátás után következik be , így az elmúlt évtized szén-dioxid-kibocsátásának teljes felmelegedési haragja még várat magára. Összefoglalva, 2026-ra 0,5°C-os plusz felmelegedés lehetségesnek tűnik már csak a szén-dioxid szintje alapján.A sötétkék elem többlet 0,35°C-ot tükröz, amit a 2020 és 2026 között kibocsátott további metán, dinitrogén-oxid és egyéb üvegházhatású gázok okozhatnak. Ezt a sötétkék elemet az alábbiakban részletesebben tárgyaljuk.

A szulfát hűtőhatás elvesztése  (1,9°C)  és
emelkedés más aeroszolok és gázok miatt (0,6°C)

A kibocsátás drámai csökkentésével az aeroszolok mennyisége is drámai mértékben csökkenni fog, amelyek jelenleg elfedik az üvegházhatású gázok teljes felmelegedését. E tanulmány szerint 1850 és 2010 között az antropogén aeroszolok ~2,53 K csökkenést okoztak  . Bár az aeroszolok maszkoló hatásának nem mindegyike szűnik meg az elkövetkező néhány évben, az ipari összeomlás esetén azonban nagy része előfordulhat. A szulfáthűtés elvesztése miatti 1,9°C-os hőmérséklet-emelkedés tehát lehetségesnek tűnik 2026-ra. Ezenkívül a hőmérséklet emelkedhet a további biomassza-égetés és az erdőtüzek miatt, ami további aeroszolok, például barna szén és korom kibocsátását eredményezheti. szén-monoxidként és nitrogén-oxidként, amint azt ebben a bejegyzésben tárgyaljuk .
Hó és jég pusztulása az Északi-sarkon, a Jet Stream változásai  és a kapcsolódó változások (1,6°C) 
 
Peter Wadhams professzor 2012-ben számította ki, hogy a sarkvidéki hó és jég csökkenése (azaz a tengeri jég és a szárazföldi hó és jégtakaró) miatti felmelegedés jóval meghaladhatja a 2,6 W/m² értéket  . Ez több mint megkétszerezheti az emberek által az iparosodás előtti idők óta okozott jelenlegi nettó globális felmelegedést. A kapcsolódó változások közé tartozik a jégpuffer elvesztése (látens hő), az erősebb szelek miatti nagyobb hőátadás a Jeges-tengerbe (és az ebből eredő édesvíz-fedél az Atlanti- óceán északi részén), valamint több hő jut a légkörbe a Jeges-tengerről a nyitottabbá válás miatt. víz a Jeges-tengeren. Az albedó-változások és a kapcsolódó változások miatti 1,6°C-os felmelegedés lehetségesnek tűnik a következő néhány évben, amint azt ebben a  bejegyzésben tárgyaljuk .
 

Metánkitörés a tengerfenékről (1,1°C)

Dr. Natalia Shakhova  et al. az EGU 2008-as közgyűlésén bemutatott dokumentumban azt írta,   hogy „nagyon lehetségesnek tartjuk, hogy akár 50 Gt előre jelzett mennyiségű hidráttárolást is felszabadítsanak a hirtelen felszabadulás érdekében.” A szerzők számításai szerint egy ilyen kibocsátás 1,3°C-os felmelegedést okozna  2100-ra .

Ez az 1,3 °C-os felmelegedés (2100-ra) az extra 50 Gt metánból konzervatívnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg csak körülbelül  5 Gt metán van a légkörben , és a következő tíz évben ez az 5 Gt már több felmelegedésért felelős,   mint az ipari forradalom kezdete óta az emberek által kibocsátott összes szén-dioxid. Peter Wadhams professzor társszerzője volt egy  tanulmánynak

Kiszámolta, hogy a Jeges-tenger fenekéből kibocsátott metán 5 év alatt 0,6°C-os felmelegedést okozhat a bolygón (lásd a  videót  a  korábbi bejegyzésben ).

Összegezve, a hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a világóceánok tengerfenékén lévő üledékekből felszabaduló metán miatti 1,1°C-os felmelegedés nagyon lehetségesnek tűnik a következő néhány évben, és ezen túlmenően még további hőmérséklet-emelkedés lehetségesnek tűnik, amint arról ebben a bejegyzésben  is  szó van  .

Extra vízgőz visszacsatolás (2,1°C)

Az emelkedő hőmérséklet több vízgőzt eredményez a légkörben ( 7%-kal több vízgőz minden 1°C-os felmelegedés esetén ), ami tovább erősíti a hőmérséklet-emelkedést, mivel a vízgőz erős üvegházhatású gáz.

Extra vízgőz keletkezik az északi-sarkvidéki változások miatti felmelegedésből és a tengerfenékből kibocsátott metán miatt, amely éveken belül becsapódhat, és a mostani felmelegedés mellett hatalmas felmelegedést is eredményezhet.

Az IPCC azt mondja :„Az önmagában ható vízgőz-visszacsatolás körülbelül megkétszerezi a felmelegedést, mint a rögzített vízgőznél. A vízgőz-visszacsatolás emellett felerősíti a modellekben a többi visszacsatolást, például a felhő-visszacsatolást és a jégalbedó-visszacsatolást. Ha a felhő-visszacsatolás erősen pozitív, a A vízgőz visszacsatolása 3,5-szer akkora felmelegedéshez vezethet, mint ha a vízgőzkoncentrációt rögzítetten tartanák . ”

Az extra vízgőz miatti hőmérséklet-emelkedés azonnal működik, azaz együtt jár a többi melegítő elem miatti emelkedéssel. A kutatások azt mutatjákhogy ha a Föld hőmérséklete 1°C-kal megemelkedik, az ezzel járó vízgőz-növekedés további 2 Watt energiát fog csapdába ejteni négyzetméterenként. Tekintettel arra, hogy csak két elem, azaz a hó, jég, szél és óceánváltozások (például a sarkvidéki albedó-változások) és a tengerfenék metánja miatt további 2,7°C-os további felmelegedés következhet be, a következő néhány évben további 2,1°C-os felmelegedés várható az extra hatások miatt. A légkörben lévő vízgőz ezért nagyon is lehetségesnek tűnik a következő néhány évben.

A hőmérséklet-emelkedés további tényezői (Folytatás fentről) A

2020 és 2026 között kibocsátott további gázok és aeroszolok mellett a fenti elemek közötti visszacsatolások és kölcsönhatások miatt további hőmérséklet-emelkedés következhet be.

– Légköri változások (felhők, viharok, villámlás stb.)

A légkörben lévő további vízgőz és a légkörbe záródó többletenergia intenzívebb viharokat és csapadékot, áradást és villámlást eredményez. Az áradás a növényzet gyors lebomlását okozhatja, ami erős metánkibocsátást eredményezhet.

Ezenkívül a heves viharok üllőfelhői feletti csóvák nagy magasságba juttathatják a vízgőzt a sztratoszférába, ami a  sztratoszféra ózonrétegének károsodásával fenyeget.és hozzájárulnak a pehelyfelhők kialakulásához , amelyek sok hőt csapdába ejtenek, amely egyébként kisugározna a Földről az űrbe.

Az erősebb viharok több villámcsapással is fenyegetnek. A villámcsapások száma várhatóan körülbelül 12%-kal növekszik a globális légköri átlaghőmérséklet minden 1°C-os emelkedésével. 3-8 mérföld magasságban, a nyári hónapokban a villámtevékenység akár 90%-kal növeli az NOx-szintet, és több mint 30%-kal növeli a troposzférikus ózont.

[egy korábbi bejegyzésből ]

A magasabb hőmérséklet és a több villámlás kombinációja több erdőtüzet is okoz , ami további szén-dioxid, fekete szén, barna szén, metán és szén-monoxid kibocsátást eredményez. A troposzférikus ózon üvegházhatású gázként közvetlen melegítő hatást fejt ki, míg a szén-monoxid közvetetten felmelegedést okozhat a metán élettartamának meghosszabbításával. A legrosszabb erdőtüzek elég magasra bocsáthatják a füstöt ahhoz, hogy hatással legyenek a sztratoszféra ózonrétegére . Az ózonréteg károsodása és a klímaváltozás veszélyes visszacsatolási hurkot képez .

– A talaj és az ökoszisztémák változásai a szárazföldön

A légkör további felmelegedése akkor is megtörténhet, amikor a felmelegedést jelenleg visszatartó nyelők forrásokká válnak. Egy nemrégiben készült tanulmány a szén-dioxid-felvétel növekedését a növényzetben  a légkör magasabb CO₂-szintjének tulajdonította. Úgy tűnik, hogy ez a talajnyelő most a szén-dioxid-kibocsátás forrásává válik a mezőgazdasági gyakorlatok és a szélsőségesebb időjárás okozta erdőirtás és talajromlás miatt, amint azt ebben a bejegyzésben tárgyaljuk .

– Változások a krioszférában (globális tengeri jég, hó és jégtakaró a szárazföldön, gleccserek stb.).

Feladó: A tengeri jég zsugorodik

Évekig úgy gondolták, hogy a globális felmelegedést az Antarktisz körüli tengeri jég növekedése és az ebből eredő nagyobb albedó is visszatartja. A közelmúltban azonban az Antarktisz körüli tengeri jég elérte az évszakban (2016 végén) a rekordalacsony kiterjedést. 2016. november 23-án az antarktiszi tengeri jég kiterjedése 2,615 millió km²-rel kisebb volt, mint 2015. november 23-án.

Ha ezt a 2,615 millió km²-t nézzük, a sarkvidéki tengeri jégréteg 2012-ben 3,387 millió km² volt, ami 4,157-tel kisebb volt a minimumnál. terjedelmében 1980-ban, amint azt a jobb oldali kép is mutatja.

Az egyre melegebb óceánok és az erősebb szelek, amelyek elmozdítják a tengeri jeget az Antarktisztól, borzasztóvá teszik a globális tengeri jég kilátásait. Ezen túlmenően a magasabb hőmérséklet az algák növekedését és olvadását okozza, ami további albedócsökkenést eredményez. A magasabb szárazföldi hőmérséklet hatására a folyókból melegebb víz kerül a Jeges-tengerbe. A magasabb szárazföldi hőmérséklet több erdőtüzet is okoz, ami olyan kibocsátást eredményez, mint például a fekete szén, amely megtelepedhet az Északi-sarkvidék hó- és jégtakaróján.

Egy nemrégiben megjelent tanulmányfigyelmeztet arra, hogy a permafrost-veszteség valószínűleg 4 millió km² (körülbelül 1,5 millió mi²) minden 1°C-os (1,8°F) hőmérséklet-emelkedés után. Ez egy önerősítő visszacsatolási hurok, mivel az albedóveszteség tovább gyorsítja a felmelegedést az Északi-sarkon, ami több szén-dioxid-, dinitrogén-  oxid- és metánkibocsátást  is eredményez .

[ kép forrása: 10°C vagy 18°F melegebb 2021-re? ]

– Az óceánok változásai

A melegebb víz hajlamos olyan réteget képezni a felszínen, amely nem keveredik jól az alatta lévő vízzel, amint azt egy korábbi bejegyzésben tárgyaltuk, és egy újabb tanulmány  megerősítette . A rétegződés csökkenti az óceánok azon képességét, hogy hőt vegyenek fel a légkörből, így felgyorsul a légkör felmelegedése.

Eddig az óceánok vették fel az  emberek által kibocsátott többlethő 93,4%-át . Tehát még az óceánok által a légkörből kivont hőmennyiség kismértékű csökkenése is sokkal több hőt hagyna a légkörben, ami a globális levegő hőmérsékletének drámai emelkedését eredményezné.

Ezenkívül az óceánok nagyobb rétegződése a fitoplankton kisebb növekedését eredményezi, és így az óceánokban kevesebb szén-dioxidot vesz fel, így több szén-dioxid marad a légkörben. Ezenkívül az óceánok felső rétegének alacsonyabb oxigénszintje növelheti a  dinitrogén-oxid- kibocsátást . Végül, az óceánok felmelegedése növeli a metán tengerfenékből való kitörésének veszélyét, amint azt fentebb tárgyaltuk. Több üvegházhatású gáz a légkörben azt jelenti, hogy kevesebb hő hagyja el a Földet, mivel ezek az üvegházhatású gázok csapdába esnek, így ez egy másik önerősítő visszacsatolási hurok, amely tovább melegíti a levegőt, a krioszférát és az óceánokat, amint azt a 29. visszacsatolásnál leírtuk .

Összefoglalva, a hőmérséklet emelkedése változást idéz elő az óceánokban, ami az üvegházhatású gázok szintjének emelkedését és több hő marad a légkörben. Ez drámaian megemelheti a levegő hőmérsékletét a troposzféra alsó részén, ami rohamos globális felmelegedést eredményezhet.Az ilyen változások együttes hatása további 0,35°C-os felmelegedést jelenthet „további visszacsatolásokhoz” az elkövetkező néhány évben, vagy ennél sokkal többet több éven keresztül, kiküszöbölve az esetleges túlbecsléseket más elemekben .

Felhők visszajelzése (8°C)

A rétegfelhők eltűnése miatt a hőmérséklet erősen és meglehetősen hirtelen megemelkedhet. Mire a CO₂-szint a felhők 1200 ppm CO₂e-es billenési pontjára emelkedik, a hőmérséklet már jócskán megemelkedik a növekvő CO₂-szint miatti felmelegedéssel összhangban. Ezen felül maga a felhővisszajelzés további mintegy 8°C-os felszíni felmelegedést vált ki globálisan, amint arról a felhők visszajelzési oldalán  és egy korábbi bejegyzésben is szó volt .

Összegzés: A teljes globális hőmérséklet-emelkedés 2026-ra elérheti a 18,44°C-ot is.

Összefoglalva, a fenti elemekkel összefüggő összes felmelegedést összeadva a teljes potenciális globális hőmérséklet-emelkedés (a szárazföldön és az óceánon) több mint 18,44°C Ennek megfelelően

ez az éghajlattal összefüggő globális halálesetek számához vezethet, ami nagyjából megfelel az alábbi 2016-os prognózisnak , amely ennek a 2014-es prognózisnak a frissítése volt .

[kattints a képekre a nagyításhoz]
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________.

(4192) El Nino

A cikket átvettem a Hu.24-től. A cikk lényegére én már hetekkel ezelőtt felhívtam a figyelmet. A hőmegfutás 2024-ben elkezdődhet.

 

24. HU

Pokolian forró időszak következik

 

(sz: 1933.02.11.)

Erős El Niño kialakulására számíthatunk, ami már idén is a szokásosnál forróbb nyarat eredményezhet, de a bomba várhatóan 2024-ben robban. A világ egy része brutális szárazságot él majd át, Európára és hazánkra forróság és fojtogató pára telepszik, a Föld átlaghőmérséklete pedig jócskán 1,5 fok felett emelkedhet.

Az elmúlt évek sajnálatos tapasztalata, hogy a „meleg nyár” már nem azt jelenti, hogy néhány napig, hétig jobban izzadunk a megszokottnál. A hőhullámok mára hazánkban is rendre meghaladják azt a szintet, amely egészséges az emberi szervezetre, sőt közvetve ezrek idő előtti halálát okozza a forróság. Ha pedig a statisztikákat nézzük, a hőhullámok száma egyre gyarapszik amellett, hogy összességében is melegebbek a nyarak: a mérések 1901-es kezdete óta például 2022 volt a legforróbb Magyarországon.

Reménykedhetünk ugyan abban, hogy az idei nyár majd jobb lesz, elmaradnak a hőségperiódusok, ám a klímaváltozás tükrében ez általánosságban is csupán hiú ábránd. Idén ráadásul egy bolygószinten ható időjárási jelenség kialakulása is arra utal, hogy 2023 minden rekordot meg fog dönteni – az utóbbi hetekben számos híradás számolt be erről az El Niñót nevezve meg „bűnösként”.

Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa is rendkívül meleg nyárra számít, és úgy véli, 2024 még durvább lesz. Miért? Honnan lehet ezt előre borítékolni, és mi benne az El Niño szerepe? Erről kérdeztük a szakembert.

ENSO: a fiú meleg, a lány hideg

Dél-Amerika északnyugati partjaitól nagyjából Indonéziáig húzódik az a tőlünk nézve messzi-messzi régió, amely az úgynevezett ENSO jelenségen keresztül az egész bolygó időjárását nagyon komolyan befolyásolja. A betűszó kibontva El Niño – Southern Oscillation, azaz El Niño – Déli Oszcilláció. Az oszcilláció váltakozást, ingadozást, eltérést jelent. És hogy tényleg érthető legyen:

Az ENSO a Csendes-óceán hatalmas, több millió négyzetkilométeres felületén kialakuló, tengerfelszíni hőmérsékleti anomália

Az anomália mozgatórugói a mindig keleti irányból fújó passzátszelek. Ha erős a légmozgás, az vertikálisan is „megforgatja” az óceánt, a dél-amerikai szárazföldnek ütközve hideg víz tör a felszínre. Logikusan minél erősebb a passzátszél, annál több hideg víz áramlik fel és annál nagyobb tengerfelszínt borít el a fent említett óriási területen. Amennyiben a szél gyenge, úgy ennek ellenkezője történik, azaz alulról érkező hűtés hiányában a víz felszín hőmérséklete egyre csak emelkedik. Hosszú, akár évekig tartó folyamatokról van szó, ezt a pozitív-negatív váltakozást takarja az ENSO betűszó.

A vízfelszín hőmérsékletét havonta regisztrálják, +/– 0,5 Celsius-fokos eltérésnél még semleges állapotról beszélünk. A pozitív irányban történt, fél fokot meghaladó eltérésnél viszont már létrejön az El Niño-hatás, ugyanilyen negatív változásnál pedig a La Niña. Előbbi Jézusra utalva „a fiú” jelentéssel bír, mivel a jelenség karácsony táján erősödik meg igazán. Ellentéte, 0,5 fokos negatív anomáliánál „a lány”, La Niña jelentkezik.

Túl a másfél fokon

Az elmúlt három évben, pontosabban 2020 májusától 2023 februárjáig az ENSO La Niña fázisban volt, jelenleg pedig semlegesben, ám több mint 60 százalék az esély, hogy júliusra pozitív irányban lépjük át a fél fokot, és elkezdődik az El Niño. Honnan tudjuk? Maga az „ENSO-terület” négy régióra oszlik, az egyes és a kettes egészen kicsi Dél-Amerika partjainál, de maga a folyamat e térségben indul, innen lehet előre jelezni.

Most ott tartunk, hogy a két régió olyan gyorsan melegszik, amelyre még soha nem volt példa. Ez indokolja a média ingerküszöbét is átütő izgatottságot, hiszen a meteorológus szakember szavaival: „történelmi jelentőségű folyamatról van szó, soha nem látott mértékű El Niño kialakulása várható 2023 őszén-telén”. Már az idei nyár is rekord meleg lehet, de a késleltetett hatás miatt valószínűbb, hogy jövőre robban a bomba:

A 2024-es év 1,5-1,7 Celsius fokkal lehet melegebb az átlagnál, míg az eddigi rekord 1,35 fok volt 2016-ban, amely szintén egy erős El Niño-szezon után következett be.

Tettünk róla, hogy így legyen

Hogyan befolyásolja a tengerfelszín hőmérséklete a globális éghajlatot? Minél melegebb a víz, annál intenzívebben párolog, és olyan irdatlan területről van szó, hogy a többlet a teljes földi légkör páratartalmát megnöveli. A vízpára pedig üvegházhatású gáz, a több nedvesség több egységnyi hőt tart vissza a légkörben.

Az eddigi „rekorder” El Niño 2015 őszén vette kezdetét, de csak a következő évre futott fel, a csúcson +2,6 fok volt az anomália, a bolygó átlaghőmérséklete pedig 2016-ban 1,35 fokkal volt a sokéves átlag felett. Ez ideig az volt a legmelegebb évünk. A jelenlegi adatok alapján idénre +2-2,6 fokos anomália szerepel az előrejelzésekben, azonban Molnár László kiemeli, ezt még valószínűleg felfelé fogják korrigálni. A „végállomás” pedig a becslések szerint 1,5-1,7 fokos átlaghőmérséklet emelkedés lehet, minderre több tényből is következtethetünk.

Egyrészt az elmúlt hét évben sem fogtuk vissza magunkat, még tovább emelkedett az üvegházgázok koncentrációja, amelyek hatását erősíti a megnövekedett mennyiségű vízgőz. Másrészt most eleve a bázis is sokkal magasabb. A La Niña rendszerint 0,2-0,3 fokkal téríti el lefelé a Föld középhőmérsékletét, míg az El Nino ugyanennyivel emeli meg. Az elmúlt La Niña szezonban ez csupán arra volt elég, hogy többé-kevésbé az átlagon maradjunk, így a következő másfél évben markáns, 0,4-0,6 fokos melegedésre számíthatunk a 2020-2022 években tapasztalt hőmérséklethez képest.

Forróság, pára, viharok Magyarországon

A következményeket tekintve sok jóra nem számíthatunk. Az ENSO-val érintett területen Dél-Amerikától Ausztráliáig, Kínáig, Indiáig a csendes-óceáni szigetvilágot is beleértve rettenetes szárazságot és brutális hőséget idéz elő egy erős El Niño, de a világ minden pontján komoly hatást gyakorol.

Európában az átlagnál melegebb és csapadékos, fülledt idő várható, a nyarat viharokkal intenzíven tarkított augusztus zárhatja le, majd enyhe, a szokásosnál jóval csapadékosabb ősz és tél követheti idén. A folytatást pedig majd meglátjuk, az anomália tényleges mértékén múlik, de 2024 valószínűleg még rosszabb lesz.

Ugyanez igaz hazánkra is: párás, forró, viharos nyár, majd enyhe, esős tél, a szokásosnál akár 20 százalékkal is több csapadék hullhat.

Összegzésként Molnár László kiemeli, hogy történelmi esemény kapujában állunk. Az El Niño várhatóan egy hónapon belül hivatalosan is „megszületik”, és gyors felfutású lesz, hiszen eleve magasabb globális bázishőmérsékletről indulunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(4191) Ez meg az

Tibor bá’ fordítása online

Ez meg az

A spanyol koalíció ignorálja Pablo Gonzálesz spanyol riporter Lengyelországi bebörtönzését A NATO tagországok az Oroszország elleni meggondolatlan háborújukat képmutatáson és hazugságon alapulva a demokrácia védelmének háborújaként mutatják be.

 A Kreml elleni ukrán támadás egy bűnügyi provokáció A Kreml elleni ukrán támadás és Putyin meggyilkolásának kísérlete egy büntető jogilag meggondolatlan provokáció, amely nem szolgál más célt, mint Oroszország megtorlásának a kiváltását, amely aztán a NATO háborúban való részvételének erőteljes fokozását igazolná.

Zelenszkij  pártjának tagjai internetes cenzúratörvényt terjesztenek elő A kormány egyre elnyomóbb és egyre nyíltabban diktatórikus intézkedéseit kétségtelenül mindenekelőtt a háborúval szembeni növekvő népi ellenállás motiválja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4190) Megunt élet

Tibor bá’ fordítás online

Növekvő jelenség a nyugati társadalomban az élet megunása

 

(sz: 1933.02.11.)

Molly 88 éves volt, és jó egészségnek örvendett. Túlélte két férjét, a testvéreit, a legtöbb barátját és egyetlen fiát.

„Kedveském, nem maradt egyetlen értelmes kapcsolatom sem”, mondta nekem. „Mindenki meghalt. És tudod mit? Mindezek után én is el akarom hagyni ezt a világot.” Kicsit közelebb hajolt, mintha egy titkot mondana el nekem, és így folytatta:

Elmondjam mi vagyok? Erős vagyok. Bevallom magamnak és neked is, hogy itt számomra semmi nem maradt. Több mint készen állok az indulásra, amikor eljön az időm. Valójában ez nem jöhet elég gyorsan.

Sok idős embert kérdeztem meg kutatás céljából. Időnként megdöbbent az őszinteség, amellyel egyesek úgy érzik, hogy életük befejeződött. Úgy tűnik, belefáradtak az életbe.

Tagja vagyok a European Understanding Tiredness of Life in Older People Research Networknek, ami geriáterek, pszichiáterek, társadalomtudósok, pszichológusok és halálkutatók csoportja. Szeretnénk jobban megérteni a jelenséget, és ki akarjuk válogatni, mi az egyedi benne. A hálózat emellett a politikusok és az egészségügyi gyakorlatok számára nyújtott tanácsokon, valamint a gondozók és betegek támogatásán is dolgozik.

Els van Wijngaarden, a gondozási etika professzora és kollégái Hollandiából egy csoport idősebb embert hallgattak meg, akik nem voltak súlyosan betegek, mégis vágytak arra, hogy véget vessenek életüknek. Az ilyen embereknél azonosított kulcsproblémák a következők voltak: sajgó magány, a nem számított fájdalom, az önkifejezéssel való küzdelem, az egzisztenciális fáradtság és a félelem attól, hogy teljesen függő állapotba süllyednek.

Ennek nem kell, hogy egy életen át tartó szenvedés következménye, vagy az elviselhetetlen fizikai fájdalomra adott válasz legyen. Úgy tűnik, hogy az élet fáradtsága azokban az emberekben is megjelenik, akik úgy gondolják, hogy teljes életet éltek. Egy 92 éves férfi ezt mondta a hálózat kutatóinak:

Semmire nincs hatásom. A hajó elindul, és mindenkinek van munkája, de én csak rakomány vagyok nekik. Ez nem könnyű, ez nem én vagyok. A megaláztatás túl erős szó, de határos a valósággal. Egyszerűen figyelmen kívül hagynak, teljesen marginalizáltnak érzem magam.

Egy másik férfi azt mondta: Nézd meg, milyen állapotban vannak azok az idős hölgyek a szemközti épületben. Félholtan, értelmetlenül tolószékben ülnek. Ennek már semmi köze az emberhez. Ez egy életszakasz, amin egyszerűen nem akarok átmenni.

Egyedülálló szenvedés

Philip Roth amerikai regényíró azt írta, hogy „az öregség nem csata,, az öregség mészárlás”. Ha elég sokáig élünk, elveszíthetjük identitásunkat, fizikai képességeinket, partnerünket, barátainkat és karrierünket.

Néhány emberben ez azt a mélyen gyökerező érzést váltja ki, hogy az élet értelmét megfosztották, és a céltudat újjáépítéséhez szükséges eszközök visszahozhatatlanok.

Helena Larsson gondozó professzor és kollégái Svédországban az időskori fokozatos „fénykioltásról” írtak. Azzal érvelnek, hogy az emberek folyamatosan elengedik az életet, amíg el nem érik azt a pontot, ahol készek kikapcsolni a külvilágot. Larsson csapata felveti a kérdést, hogy ez mindannyiunk számára elkerülhetetlen lehet-e?

Természetesen az effajta szenvedésnek közös jellemzői vannak (lehangoló és fájdalmas), és az élet más pontjain tapasztalható gyötrelem.De ez nem ugyanaz. Vegyük fontolóra az egzisztenciális szenvedést, amely egy halálos betegségből vagy a közelmúltbeli válásból fakadhat. Ezekben a példákban a szenvedés egy része összefügg azzal a ténnyel, hogy az életben még többet kell megtenni, de az út hátralévő része bizonytalannak tűnik, és már nem úgy néz ki, ahogy elképzeltük.

Ez a fajta szenvedés gyakran egy olyan jövő gyászolásához kötődik, amelyről úgy gondoljuk, hogy nekünk kellett volna szólnia, vagy egy olyan jövőtől való félelemhez, amelyben bizonytalanok vagyunk. Az élet fáradtságában az egyik különbség az, hogy nincs jövő utáni vágy vagy gyász;csak egy mély érzés, hogy az utazás véget ért, mégis fájdalmasan és végtelenül elhúzódik.

A globális nézet

Azokban az országokban, ahol az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság legális, orvosok és kutatók azon vitatkoznak, hogy az élet fáradtsága eléri-e a küszöbét annak a fajta szüntelen érzelmi szenvedésnek, amely jogot biztosít az embereknek az eutanáziához.

Az a tény, hogy ez a probléma elég gyakori ahhoz, hogy a kutatók megvitassák, azt sugallhatja, hogy a modern élet kizárta az időseket a nyugati társadalomból. Talán a véneket már nem tisztelik bölcsességük és tapasztalatuk miatt. De ez nem elkerülhetetlen. Japánban az idős életkort tavasznak vagy újjászületésnek tekintik a munkával és gyermekneveléssel járó mozgalmas időszak után. Egy tanulmány azt találta, hogy Japánban az idősebb felnőttek magasabb pontszámot értek el az élet szemléletében, mint a középkorúak, míg az Egyesült Államokban ezzel ellentétes életkori mintát találtak.

Atul Gawande sebész és orvosprofesszor azt állítja, hogy a nyugati társadalmakban az orvostudomány megteremtette az ideális feltételeket az öregedés „hosszú, lassú elhalványulásához”. Úgy véli, az életminőséget figyelmen kívül hagyták, miközben erőforrásainkat a biológiai túlélés felé irányítjuk. Ez példátlan a történelemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4189) Helyzetjelentés

Tibor bá’ fordítása online

 

Helyzetjelentés: Kétségbeesett támadás – Nincs párbeszéd – Társadalmi összeomlás.

(sz: 1933.02.11.)

Április eleje óta, amikor a Pentagon tájékoztató diákjai az ukrán hadsereg helyzetéről az Internetre „kiszivárogtattak” a nyugati médiában a sokat vitatott ukrán ellentámadásról szóló írások borúsabbá váltak. Három nappal ezelőtt a London Times egy írással szolgált ebben a kategóriában:

Ukrajna még nem áll készen a nagy offenzívára, de nincs más választása. Kijev be van zárva egy tavaszi, vagy nyári lépésre, annak ellenére, hogy olyan gyorsan használja el a lőszert, hogy azzal a Nyugat nem tud lépést tartani. Szerencsére Oroszország is kifogyott az ötletekből.

Miközben az ukránok gyorsan igyekeznek alkalmazkodni a 230 új és felújított nyugati harckocsihoz, és 1550 páncélozott járműhöz, még mindig hiányzik nekik a megfelelő légvédelem egy nagy offenzív hadművelethez. Ugyanis, veszélyezteti őket az orosz légierő. Nyugati védelmi források is bizonytalanok abban, hogy a magas rangú parancsnokok, valamint katonáik a helyszínen képesek-e alkalmazkodni az új rendszerekhez.

Kijevnek azonban nemigen van más választása, mint egy nagy tavaszi vagy nyári offenzíva beindítása. Vezetői egyre inkább beskatulyázódnak. Ahogy egy amerikai védelmi tisztviselő fogalmazott: „Az ukránok a múltban Putyin mellett minket is megleptek, de most sokkal kevesebb mozgásterük van, amit az oroszok tudnak.”

Zelenszkij elnök nagy szakértelemmel irányította a Nyugatot, de támogatásának fenntartásához be kell valamit mutatnia, amit washingtoni bennfentesek ízléstelenül „a befektetés megtérülésének” neveznek.

Zenemszkijnek a belpolitikát is egyensúlyoznia kell.Az olyan vész madarak, mint Kyrylo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés főnöke, megakadályoznak minden érdemi tárgyalást, noha a kormány egyes tagjai úgy gondolják, hogy itt lenne az ideje.Egy kijevi nyugati diplomata „szürreális párhuzamos tapasztalatot” írt le, amikor beszélgetőpartnerei „egyik este megbeszélik a tárgyalások lehetséges formátumait”, majd másnap a nyilvánosság előtt „kiáltják, hogy Oroszországgal nem lehet tárgyalásokat folytatni”.

A háború alatt Kijev először felégette a reguláris hadseregének személyi állományát.Ezután nagy mennyiségű szovjet kori felszerelést kapott a Varsói Szerződés egykori tagjaitól, amit felégetett.Mostanra „nyugati” fegyvereket kapott egy második hadsereg számára, amely nagyrészt mozgósított, kevés katonai tapasztalattal rendelkező civilekből állt.Miután az ellentámadás lefutott, az eredménytől függetlenül a második hadsereg nagyrészt megsemmisül.Nem lesz több anyag és személyi állomány egy következő hadsereg számára.

Ezzel szemben az orosz hadsereg nagyrészt sértetlen. Mondja ezt Cavoli tábornok, az Egyesült Államok európai parancsnoka:

Az orosz szárazföldi erők jelentős veszteségeket szenvedtek Ukrajnában. E kudarcok, valamint a felszerelés- és hadianyag-készleteik csökkenése ellenére az orosz szárazföldi erők még mindig jelentős képességekkel és kapacitással rendelkeznek, és továbbra is képesek veszteségeiket regenerálni.

Oroszország továbbra is félelmetes és kiszámíthatatlan fenyegetést jelent, amely a belátható jövőben kihívás elé állítja az Egyesült Államok és Európa érdekeit. Az orosz légi, tengeri, űr-, kiber- és stratégiai erők nem szenvedtek jelentős leépülést a jelenlegi háborúban. Sőt, Oroszország valószínűleg újjáépíti jövőbeli hadseregét egy jelentős és erősebb szárazföldi haderővé. Oroszország hatalmas raktárkészletet tart fenn telepített és nem telepített nukleáris fegyverekből

Oroszország katonai modernizációs programot folytat, amely a fejlett hagyományos, hibrid és nukleáris képességek sorát helyezi előtérbe a Nyugat kényszerítésére. Ezek a fegyverek aszimmetrikus fenyegetést jelentenek a NATO számára, akiket új kihívások elé állítják.

Még nyitott kérdés, hogy az ukrán ellentámadás megkezdődik-e, és mikor. Az időjárás a fő tényező:

A tavaszi esőzések idén a szokásosnál sokkal intenzívebbek voltak. Az elmúlt hetek heves felhőszakadásai Zaporizzsjában sűrű levessé változtatták a csatateret.

„Szokatlan tavasz volt” – mondta a dandár egyik parancsnoka. – Még soha nem volt ennyi eső.

Természetesen felmerül a lőszer kérdése is.Ukrajnának már most  hiányzik elegendő számú tüzérségi töltet.Minden nap többet használ fel, mint amennyit kap, és amit kap, az több, mint amennyit a „nyugat” elő tud állítani. Az ellentámadás a megmaradt lőszert elfüstöli.Akkor mi van?

A brit védelmi minisztérium ajánlatokat kér az iparágtól néhány konkrét felszerelésre. Ezek között megtalálhatóak a harckocsikhoz való aknatörő felszerelések.

A körülbelül 40 tonnás szovjet tankok lényegesen könnyebbek, mint a „nyugati” harckocsik, amelyek tömege elérheti a 70 tonnát. Az újonnan leszállított Leopárd és más tankok nem tudnak áthaladni a tipikusan ukrán hidakon anélkül, hogy azokat ne rongálnák meg súlyosan. A szükséges infrastruktúra és támogató berendezések nélkül a „nyugati” harckocsik nagyrészt használhatatlanok. Ilyen felszerelés nélkül nem igazán lehetséges ellentámadást indítani a megedzett orosz védelmi vonalak ellen.

De várni sem lehet.Nemcsak Washington és az ukrajnai háború támogatói gyakorolnak rájuk nyomást, hanem állandóan fennáll az orosz csapások veszélye is a felhalmozott készletekre.Minél tovább tartózkodnak a felkészülési területen, annál nagyobb az esélye, hogy felderítik és megsemmisítik őket.

Az elmúlt két hétben Oroszország a Herson és Pavlograd régióban megsemmisítette az ukrán légvédelem nagy részét.  Ezeket a rendszereket nem lehet helyettesíteni.

Ennek ellenére a brit védelmi minisztérium azt hiszi, hogy a háború még néhány évig folytatódik.

100-300 km hatótávolságú rakéták szállítását kérik az  ukránok, amelyek szárazföldi, tengeri vagy légi kilövésre lennének alkalmasak, és amelyek terhelhetőség 20-490 kg lenne.

Ennek a kérésnek a zárónapja május 4. Ha véletlenül van néhány rakéta a közelben, vagy ha sikerül előállítani azokat, akkor még két napod van az ajánlat megtételére.De reálisan az ilyen rakéták lehető legkorábbi szállítása valószínűleg 2024/25-ben lesz.Kíváncsi lehetsz, hogy Ukrajna ott lesz-e még akkor is.

Yves Smith az az ellentámadás lezajlása utáni a tűzszünet esélyeiről tárgyal. Úgy találja, hogy Oroszország nem valószínű, hogy beleegyezik anélkül, hogy jelentős engedményeket ne kapna:

Nem értem, hogyan jutnának el bárhová a béketárgyalások. A vészmadarak még mindig a vezetőülésben ülnek, és vagy visszautasítják a tárgyalásokat, vagy előfeltételeket állítanak fel. Emlékezzünk vissza Oroszország korábban elutasított előfeltételeire. Még ha most bele is mennének, nagyon nagy az esély, hogy a Nyugat kezdeti követeléseit, például az azonnali tűzszünetet elutasítanák, vagy gyorsan ellen követeléssel

állnak elő: „Csak ha felfüggeszti a szankciókat”. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz visszacsatolás a csatornán, de ne várd, hogy messzire menjen.

Mindezek ellenére jótékonyan tételezzük fel, hogy a Nyugat valóban felkéri Oroszországot, hogy tárgyaljon.Hacsak a kérés nem nyilvánvalóan elfogadhatatlan módon történik, Oroszországnak eleget kell tennie.

De nem értem, hogy ez hogyan megy végbe, amíg a nyugati vezetők valóban be nem vallották, hogy Oroszország nagyszerűen tartja magát, és nincs jó oka a leállásra, amíg nem igázza le Ukrajnát.

Oroszországnak pedig csak annyit kell tennie, hogy érdemben szabotálja a tárgyalásokat, hogy elővegye azt a követelést, amelyet Putyin a 2007-es müncheni biztonsági konferencia óta különböző formákban megfogalmazott, vagyis a biztonsági garanciákat.

Ki adja nekik?A Minszki Megállapodásokkal kapcsolatos kettősség vidám francia és német beismerése azt jelenti, hogy egyetlen NATO-államban sem lehet megbízni, kivéve talán Törökországot (és ha Erdogan túléli, valószínűleg túl közel kerül Oroszországhoz ahhoz, hogy elfogadható legyen).Az USA-ban egyértelműen nem lehet megbízni.Kína nem lenne elfogadható, és nem is alkalmas a szerepre (nem szárazföldi hatalom, és nincs jelen a helyszínen).

Tehát hacsak nem történik néhány rendkívüli esemény (és Taleb arra figyelmeztet, hogy erre nincs sok esély), továbbra is az áll fenn, hogy Oroszország a háborút választja, amíg nem szab ki feltételeket Kijevre.

Eközben Ukrajnában a társadalmi-gazdasági helyzet egyre rosszabb:

A zálogházi forgalom az ukrajnai növekvő szegénység válságát szemlélteti, amelynek valósága ellentétben áll Kijev éttermeinek és bárjainak felszíni nyüzsgésével, ahol gyakran nehéz asztalhoz jutni, miközben sokan bizonytalan életet élnek.

Ukrajnában, 2022-ben a szegénység 5,5%-ról 24,2%-ra nőtt, ami 7,1 millióval több embert taszított a szegénységbe, aminek a legrosszabb hatást a vidéki falvakban észlelhető, derül ki a Világbank friss jelentéséből.Mivel a munkanélküliség nem hivatalosan 36 százalékos volt, az infláció pedig 26,6 százalékot ért el 2022 végén, az intézmény kelet-európai regionális igazgatója, Arup Banerji arra figyelmeztetett, hogy a szegénység szárnyalhat.

Sztyepanov a Kincsem ablaka mögött leírja azokat a nehézségeket, amelyeket még azok is átéltek, akiknek van munkájuk. „Mindennek felment az ára. Az élelmiszer a legdrágább, aztán az autók üzemanyaga. Néhány dolog 40-50%-kal emelkedett. „A háború előtt a feleségem a szupermarketbe járt vásárolni, és 200 hrivnyába került, most ugyanez a bolt 400-500.”

Az Ukrajnának „nyugat” által biztosított dollármilliárdokat és eurókat lefölözik azok, akik Kijev díszes éttermeibe és bárjaiba látogatnak. Azoknak, akik nem vesznek részt a kenőpénz-fogadó körökben, hozzá kell szokniuk az éhezéshez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4188) Tanult-e Putyin?

Tibor bá’ fordítása online

Al Jazeera

 

Ukrán háború: Tanult-e Putyin, Bush iraki borzalmaiból?

 

(sz: 1933.02.11.)

Húsz évvel ezelőtt, 2003. május 1-jén az Egyesült Államok akkori elnöke, George W. Bush bejelentette a nagy iraki harci műveletek végét, mögötte egy óriási transzparens diadalmasan üvöltötte: „Küldetés teljesítve”. Ugyanis hat héttel korábban az Egyesült Államok illegálisan megtámadta a közel-keleti országot.

Bagdadban, a Firdos téren Szaddám Husszein szobrának ledöntése az irakiak felszabadítását és a Ba’ath Párt 35 éves iraki uralmának végét kívánta szimbolizálni.Mégsem ez volt az amerikai invázió nagy fináléja, hanem egy hosszú és véres lázadás és fegyveres felkelés előjátéka.

A nyolc évig tartó amerikai megszállás utórengéseket idézett elő a regionális instabilitásban, és több százezer iraki halálát okozta, olyan soknak, hogy erről senkinek sincs pontos száma.

Az Egyesült Államok vezette iraki koalícióhoz hasonlóan az orosz kormány is arra számított, hogy 2022-ben illegális inváziója Ukrajnában gyors és határozott győzelemmel zárul.

Az orosz hadsereg saját legyőzhetetlenségének érzésétől megtévesztve bevonult Ukrajnába, hosszú oszlopokban, mint egy májusi felvonulásban, ami könnyű célpontja lett az Egyesült Államokban gyártott Javelin rakétáknak.Arra számítottak, hogy napokon belül végigvonulnak Kijev utcáin, de helyette egy évvel később az oroszok továbbra is egy elhúzódó és véres háborúban rekedtek.

Tehát Vlagyimir Putyin orosz elnök megismételte Bush 20 évvel ezelőtti iraki hibáit (illetve sokak számára a bűneit)?Mennyi a közös ebben a két korszakot meghatározó invázióban?Mik a különbségek?

A rövid válasz: A párhuzam mélyen húzódik, a hamis ürügyektől, amelyek alapján elindították őket, és az Egyesült Nemzetek rendszerének hibáitól, amelyeket a háborúk mutattak, egészen a katonai magánvállalkozók igénybevételéig.Hadtörténészek és elemzők szerint azonban alapvető különbségek vannak a háborúkat kiváltó mélyebb motivációk között.Az amerikai hadsereg pedig hatékonyabbnak bizonyult egy iraki hagyományos háború megvívásában, mint Oroszország Ukrajnában.

Megteremtjük saját valóságunkat”

Mind az Egyesült Államok vezette koalíciót Irakban, mind Oroszországot Ukrajnában féktelen elbizakodottság vezette a háborúba. A két konfliktusnak ez volt a „kulcsfontosságú eleme” – mondta Ibrahim al-Marashi, a Kaliforniai Állami Egyetem iraki történelemprofesszora.Mindkét támadó azt feltételezte, hogy könnyű lesz megsemmisítő támadást indítani, és az általuk megszállt országok kormányait olyan barátságos rezsimekre cserélni, amelyek egyszerűen az ő érdekeiket szolgálják.

„Az USA-ban elérték a lefejezést, de valóban félreértették az iraki lakosságot” – mondja al-Marashi.„Az Egyesült Államok úgy gondolta, hogy felszabadítókként fogják őket üdvözölni, akik megbuktatják Szaddám Huszeint, de ez nem történt meg.Mit gondolt Oroszország?Hogy az ukránok is felszabadítóként fogadják őket üdvözölni az úgynevezett „fasiszta rezsim” megdöntése miatt.”

A végeredmény mindkét esetben ugyanaz volt – egy „makacs nemzeti ellenállás, amely mindkét hatalmat megalázta” – mondta.

Az elbizakodottság sokféleképpen megmutatkozott.

Miután a Bush-adminisztráció magas rangú tisztviselői elhatározták, hogy megszállják Irakot, az iraki rezsim megdöntésére irányuló együgyű elhatározásuk figyelmen kívül hagyta a háború nem szándékos következményeit.

Ez egyben elvakította őket a kényelmetlen igazságokkal szemben is. A Fehér Ház egyik tisztviselője állítólag Ron Suskind újságírónak mondott. „Most egy birodalom vagyunk, és amikor cselekszünk, megteremtjük a saját valóságunkat”.

A „saját valóság” megteremtése a nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának figyelmen kívül hagyását jelentette, amelyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió eredetileg aláírt. Az a képtelenség, hogy megállítsák a két harcias hatalmat a szuverén államok megtámadásában, egyértelműen felfedte a második világháború utáni nemzetközi rend gyengeségeit.

Oroszország és az Egyesült Államok is hamis ürügyek, az általuk teremtett alternatív valóságok hátán indult háborúba.Az Egyesült Államok és az iraki invázióban legszorosabb szövetségese, az Egyesült Királyság esetében a kétes hírszerzés Szaddám Huszein Irakját az al-Kaida támogatójává, a tömegpusztító fegyverek felhalmozójává és egy mindenre kiterjedő nemzetközi veszélyként festette le.

Al-Marashinak közvetlen tapasztalata van erről.Egy általa írt tanulmányt az Egyesült Királyság kormánya plagizált egy 2003-as dokumentumban, amelyet Irak megszállásának ügyében használtak, ez az úgynevezett „fura dosszié”.Al-Marashi azt mondta, hogy munkáját „egy diktátor képének megalkotására használták fel, akit meg kellett buktatni”.

Oroszország egy ellenséges kijevi adminisztráció képét konstruálta meg, amelyet meg kellett buktatni, és ezt a hazugságok abszurd külső határaiig vitte, Volodimir Zelenszkij ukrajnai zsidó elnököt egy elvetemült gonosznak ábrázolva, aki a neonácik kormánya felett elnököl.

„Az első „ok”, amiért Putyin elfoglalta Ukrajnát, az volt, hogy megmentette az ukránokat az országot irányító kábítószer-őrült bűnöző náci bandától” – mondja Margaret Macmillan, az Oxfordi Egyetem történészprofesszora.”És amikor kiderült, hogy sok ukrán támogatja a kábítószer-őrült bűnbandát, a háború most az ukránok ellen dúl, aztán szóba került az átnevelésük.”

Különböző hátterek

Mint egy állam, ahol a hatalom egy emberben összpontosul, Oroszország ukrajnai háborúja Putyin háborúja – saját birodalmi terveinek brutális megtestesülése – mondták a szakértők.

Jade McGlynn, a londoni King’s College Háborús Tanulmányok Tanszékének tudományos munkatársa és a Russia’s War című könyv szerzője szerint Ukrajna inváziója az orosz nemzet identitásért és felfogásaiért vívott háború.

Putyin „összemosta magát Oroszország hatalmi struktúráival” – mondta McGlynn, és „egy posztszovjet orosz identitást épített fel, amely nagyon függ Ukrajnától és egy nagyobb Oroszország gondolatától”.

Al-Marashiszerint szerint, aki korábban az ukrán Ivan Franko Egyetemen tanított, az orosz háborúnak kétségtelenül birodalmi vonatkozása van, amely Ukrajna orosz birodalomba való bekebelezésére és az „oroszosítás” szándékos politikájára vezethető vissza, amely megkísérelte megtagadni az ukrán kultúrát.és identitás a 19. században.Ennek a „birodalmi gondolkodásmódnak” hosszú története van – mondta al-Marashi, Nagy Katalin Ukrajnáról „Új Oroszországként” írt leírásától Putyinig.„Ezek birodalmi kapcsolatok, amelyeket szerintem nem tagadhat le” – mondta.

A szakértők szerint az Egyesült Államok birodalmi beállítottságát is nehéz figyelmen kívül hagyni az általa megszállt országokkal kapcsolatban.De van egy kulcsfontosságú különbség, amelyre az iraki és ukrajnai háború alapját képező összefüggésekre világítanak rá.

Macmillan szerint Oroszország „az utolsó létező európai birodalom”. De ez egy omladozó birodalom, és a beszédeket és a revizionista történelmi értekezéseket, amelyek Putyin ideológiai alapjait fektették le Ukrajna megtámadására, gyakran a történelmi veszteség érzése szövi át. Putyin a Szovjetunió felbomlását „valódi tragédiának” minősítette, amelyben „polgártársaink és honfitársaink tízmilliói találták magukat Oroszország határain túl”.

Háborújának oka Oroszország nagyságának, vélt elvesztése, a Nyugat által okozott megaláztatás és árulás, valamint a szakértők szerint Oroszország helyének visszaszerzése.”Putyin a KGB ügynöke volt, amikor Kelet-Németországból szemtanúja volt a szovjet birodalom összeomlásának ” – ismertette al-Marashi.

De egészen más volt a helyzet Bush esetében, aki „örökölte” a hidegháború végének váratlan eseményeit, és „meglovagolta” az USA szuperhatalomként való megjelenését egy egypólusú világban.

Befejezetlen ügy

Al-Marashi szerint Irak 2003-as inváziója „egyedülálló történelmi pillanatban” következett be az Egyesült Államok számára, amikor hegemóniája viszonylag vitathatatlan volt, és „a világot igyekezett átformálni” saját képére.

Amikor Bush indult az elnökválasztáson, a belügyekre összpontosított, nem a külföldi beavatkozásra – mutatott rá al-Marashi. De ez megváltozott a szeptember 11-i támadások után, amelyek felbátorították a kormányzat sólyomjait, akik úgy érezték, hogy az Egyesült Államoknak befejezetlen ügyei vannak Irakban.

Hasonló módon a Putyin-rezsimnek is voltak befejezetlen dolgai Ukrajnában. A szakértők szerint Putyin úgy érezte, hogy tartós megoldásra van szükség az orosz nacionalistákat az 1991-es szovjet felbomlás óta sújtó Ukrajna-kérdésre. Ez a kérdés – nevezetesen, hogy mit tegyünk, ha Ukrajna a Nyugat ölelése felé sodródik – azóta egyre sürgetőbbé vált.

Az orosz „Vietnám” – Afganisztán katasztrofális 1979-es inváziója, majd kilenc évvel későbbi visszavonulása – egy figyelmeztető mese volt a megszállt nép ellenállásának alábecsüléséről. Ám, ennek a háborúnak az emléke elhalványult, és az orosz külpolitikai sólymok számára közelebb voltak biztatóbb történelmi példák: a csecsen függetlenség brutális elnyomása, és az újabb katonai sikerek Bassár el-Aszad szíriai rezsimjének támogatására.

Ifjú Bush számára a Közel-Keletre való visszatérés lehetőség volt arra, hogy befejezze azt, amit apja az első Öböl-háborúban elkezdett. A második Bush-kormány kulcsfontosságú tisztviselői és ideológusai az idősebb Bush alatt szolgáltak, köztük alelnöke, Dick Cheney, Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes, Richard Armitage külügyminiszter-helyettes és Robert Zoellick, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője. Ezek régóta szorgalmazták az Egyesült Államok külföldi katonai beavatkozását.

Wolfowitz, Armitage és Zoellick, három vezető „neokon” egy másik kulcsfontosságú háborús tervezővel, Bush védelmi miniszterével, Donald Rumsfelddel együtt 1998-ban írták alá, azt a Bill Clinton elnöknek írt levelet, amelyben az iraki rendszerváltásra szólítottak fel.

„Az egyetlen elfogadható stratégia az, amelyik kizárja annak lehetőségét, hogy Irak tömegpusztító fegyvereket használjon, vagy azzal fenyegessen” – áll a levélben. „A közeljövőben ez azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk katonai akcióra, mivel a diplomácia egyértelműen kudarcot vall. Hosszú távon ez Szaddám Husszein és rezsimjének hatalomból való eltávolítását jelentette.

„Mindenesetre az amerikai politikát továbbra sem béníthatja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában az egyhangúsághoz való téves ragaszkodás.”

Blackwatertől Wagnerig

A biztonsági aggodalmak, bár erősen eltúlzottnak bizonyultak, belejátszottak az Egyesült Államok és Oroszország azon döntéseibe, hogy megkezdik illegális inváziójukat.

 

Moszkva rámutatott a NATO-bővítéstől és az ellenséges Ukrajna jelentette egzisztenciális fenyegetettségtől való félelmére, és szomszédját csupán a Nyugat helyettesítőjeként írja le. Putyin véleménye szerint ez a legújabb epizód az Oroszország megbénítására tett nyugati kísérletek hosszú története.

Bizonyos mértékig önbeteljesítő próféciává vált. A NATO európai támogatottsága sokkal nagyobb, mint az invázió előtt, Oroszország pedig elszigeteltebb, gazdaságilag sebezhetőbb, és  szankciókkal néz szembe.

Hasonlóképpen, szeptember 11-ét követően paranoia kúszott be az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok szárazföldjét ért első nagyobb támadás felfedte a világ egyetlen szuperhatalmának sebezhetőségét, és mélyen megdöbbentette az amerikai közvéleményt. Noha Iraknak semmi köze a támadáshoz, az amerikaiak „készek voltak hinni a kormánynak, ha azt mondják nekik, hogy Irak a felelős” – mondta Macmillan.

Végül mindkét háború az őket kiváltó országokat – és a világot általában – kevésbé biztonságossá tette, mint korábban volt, és ahogy a költségek és a veszteségek növekedni kezdtek, állampolgáraik előre láthatóan óvatosak lettek. Szeptember 11. utóhatásai azt mutatták, hogy  az Egyesült Államokban elindultak a háborúellenes mozgalmak. Bush utolsó mandátumának végére a háború nyilvános támogatottsága zuhant.

Az orosz közvéleményt sokkal nehezebb felmérni. Betiltották a háború bírálatát, és kíméletlenül leverték a korai nyilvános rosszallást, de a behívés elkerülése végett az oroszok százezrei kivándorolnak, ez némileg jelzi a közhangulatot.

Amikor 2014-ben elkezdődött a donbászi háború, „nacionalista újjászületés volt”, mondta McGlynn, „látott embereket, akik önként jelentkeztek Donbászba. 2022-ben más volt a helyzet, az emberek szorongtak.”

Úgy tűnik, Putyin ismét követte Bush példáját. Az Egyesült Államok nem támaszkodott a hadkötelezettségre az iraki háború megvívása során, de mindazonáltal óvakodott attól, hogy a reguláris katonák holttesteinek folyamatos áramlása ne legyen nyilvánvaló, mert ez károkat okoz a közvéleményben.Az iraki katonai magánvállalkozókra való széles körű támaszkodás azonban segített megoldani ezt a problémát.

Az iraki háború áldásos volt az olyan biztonsági cégek számára, mint a Blackwater, amelyek zsoldosai részt vettek polgári gyilkosságokban.Oroszország követte a példát Ukrajnában, és kiszervezte a háborút olyan magáncégekhez, mint a hírhedt Wagner-csoport, amely széles körben toborzott börtönökből.

Az újonnan toborzott, rosszul képzett elítélteket a szabadság ígéretével kényszerítették szolgálatra, és állítólag ágyútöltelékként használták őket a legintenzívebb ukrajnai harcokban.Wagner harcosai is részt vettek a folyamatban lévő háború legrosszabb atrocitásaiban.

Ki nyert, és ki veszített

Az Egyesült Államoknak nem volt szilárd kilépési stratégiája Irakban, ezért egy durva konfliktus csapdájába került, mondta Macmillan, hozzátéve, hogy Oroszország is elkövette ugyanezt a hibát.

Mégis az orosz és az amerikai invázió eredményeit a megszállt lakosság érezte a legélesebben – az iraki társadalmat „összetörte” az USA „döbbenet és félelem” offenzívája, mondta Macmillan, miközben Ukrajna újjáépítésének költségei valószínűleg magasabbak lesznek, mint az Iraki.

Mindazonáltal vannak különbségek a következmények között, amelyekkel az Egyesült Államok szembesült, és amelyekkel Oroszország valószínűleg még évekig szembesülni fog.

Míg az Egyesült Államok csaknem egy évtizedig saját alkotta ingoványban ragadt, lakossága nem szenvedett jelentős gazdasági nehézségeket.Az Egyesült Államok gazdasága nem szenvedett háború okozta sokkot, nem kellett szankciókkal és diplomáciai elszigeteltséggel szembenéznie, és hadseregét nem alázták meg úgy, ahogyan Oroszországét.

Az Egyesült Államok lépéseinek elítélése végül következmények nélkül maradt. Az Egyesült Államok egyszerűen túl biztonságos volt globális hegemón szerepében ahhoz, hogy pária államként kezeljék, és elképzelhetetlen volt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adjon ki Bush vagy bármely más magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő ellen, ahogyan azt Putyin számára kiadták.

Oroszország esetében más a helyzet.Oroszország nem a Szovjetunió, hanem egy állam, amelynek gazdasága túlságosan függ a szénhidrogén-exporttól.Hadserege, amelyet valaha a világ legkifinomultabb csoportjainak tartottak, egyre inkább Potyomkin-hadseregnek tűnik, amikor próbára teszik.

Az ukrajnai háború azzal fenyeget, hogy hozzájárul a globális bizonytalansághoz.Irakban az olajellátás instabilitása mellett a háború tovagyűrűző hatása nagyrészt a Közel-Keletre korlátozódott.Ukrajna ezzel szemben jobban integrálódott a világgazdaságba, és kenyérkosár, amely fenntartja a globális élelmiszerpiacokat, miközben az Oroszországgal szembeni szankciók destabilizálták a globális energiaellátást.

A konfliktus akkor is bekövetkezik, amikor a nagy gazdaságok közötti háborúkat visszatartó, egymással összefüggő globális rend védőkorlátai szétesnek.„A globalizáció fellazul”, mondta Macmillan.

A globális attitűd az olyan lobbanáspontokkal kapcsolatos kérdésekhez, mint Tajvan, egyre keményebb, ahogy az Egyesült Államok és Kína a nyílt konfliktus felé közeledik – stratégiai döntéseiket valószínűleg részben az ukrajnai sakktábla minden lépése befolyásolja.

Röviden a Világ veszélyesebb hely, mint két évtizeddel ezelőtt. Egy nagy nukleáris hatalom olyan háborúban vesz részt, amely beszippantja a NATO-erőket. És még a szuperhatalmak sem képesek alternatív valóságot létrehozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4187) A mindenség elmélete

Tibor bá’ fordítása online

A fizika nagy rejtélyei: valóban szükségünk van a mindenség elméletére?

(sz: 1933.02.11.)

Mindenre találni elméletet, megmagyarázni az univerzum összes erejét és részecskéjét, vitathatatlanul a fizika szent grálja. Bár a fő elméletek rendkívül jól működnek, egymással is ütköznek, arra ösztönözve a fizikusokat, hogy egy mélyebb, alapvetőbb elmélet után kutassanak.

De tényleg mindenre kell egy elmélet? És közel vagyunk ahhoz, hogy ezt elérjük? A két legjobb természetelméletünk a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet, amelyek az univerzum legkisebb, illetve legnagyobb léptékét írják le.Mindkettő rendkívül sikeres, és kísérletileg újra és újra tesztelték. A baj az, hogy egymással sok tekintetben matematikailag összeegyeztethetetlenek.

„Az általános relativitáselmélet a geometriáról szól.Így görbül a tér, és hogy a téridő is görbül – vagyis az egységes entitás, amely három térdimenziót és egy idődimenziót tartalmaz –  magyarázza Vlatko Vedral, az Egyesült Királyság Oxfordi Egyetem fizikaprofesszora.”A kvantumfizika valójában az algebráról szól.”

A fizikusoknak már sikerült egyesíteniük a kvantumelméletet Einstein másik nagy elméletével: a speciális relativitáselmélettel (amely elmagyarázza, hogyan hat a sebesség a tömegre, az időre és a térre). Ezek együttesen egy „kvantumtérelméletnek” nevezett keretrendszert alkotnak, amely a részecskefizika szabványos modelljének alapja, ami a legjobb keretünk az univerzum legalapvetőbb építőköveinek leírására.

A standard modell az univerzum négy alapvető ereje közül hármat ír le – az elektromágnesességet, valamint az atommagot irányító „erős” és a „gyenge” magerőket. Tehát a gravitációt nem.

Míg a standard modell megmagyarázza a részecskefizikai kísérletekben tapasztaltak nagy részét, van néhány hiányosság.Ezek áthidalására egy „szuperszimmetria” nevű kiterjesztést javasoltak, amely arra utal, hogy a részecskék mély kapcsolaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz.A szuperszimmetria azt sugallja, hogy minden részecskének van egy „szuperpartnere”, amelynek tömege azonos, de forgása ellentétes.Sajnos a részecskegyorsítók, mint például a svájci Cernben található Large Hadron Collider (LHC) nem találtak bizonyítékot a szuperszimmetriára – annak ellenére, hogy kifejezetten erre tervezték őket.

Másrészt, az LHC és a Fermilab az Egyesült Államokban a közelmúltban utal arra, hogy létezhet egy ötödik természeti erő.Ha ezeket az eredményeket meg lehetne ismételni és tényleges felfedezésekként megerősíteni, az hatással lenne a kvantummechanika és a gravitáció egyesítésére.

„Azt hiszem, [egy új erő felfedezése] csodálatos lenne” – mondja Vedral. „Ezt a már jó fél évszázada létező dolgot megkérdőjelezné, már hogy négy alapvető erő létezik”.

Vedral azt állítja, hogy ha felfedeznénk egy ötödik erőt, az első lépés az lenne, hogy megállapítsuk, leírható-e a kvantummechanika.

Ha lehetne, az azt jelezné, hogy a kvantumelmélet végső soron alapvetőbb lehet, mint az általános relativitáselmélet, mivel ötből négy erőt tud kifejteni – ami arra utal, hogy az általános relativitáselméletet végül módosítani kell.Ha ez nem sikerülne, az felrázná a fizikát – ami arra utal, hogy esetleg a kvantummechanikát is módosítanunk kell.

Mi a helyzet a többi titokzatos tulajdonsággal?

De mit kell tartalmaznia egy mindenről szóló elméletnek?Elég lenne egyesíteni a gravitációt és a kvantummechanikát?És mi a helyzet más titokzatos tulajdonságokkal, mint például a sötét energia, amely az univerzum gyorsulását okozza, vagy a sötét anyag, egy láthatatlan anyag, amely az univerzum anyagának nagy részét alkotja?

Amint azt Chanda Prescod-Weinstein, a New Hampshire-i Egyetem fizika és csillagász adjunktusa kifejti, a fizikusok szívesebben használják a „kvantumgravitáció” elméletet a „mindenség” elmélete helyett.

„A sötét anyag és a sötét energia alkotja a világegyetem anyagenergia-tartalmának legnagyobb részét.Tehát ez valójában nem mindenre vonatkozó elmélet. – érvel.„Éppen ezért örülök, hogy munkánk során nem használjuk a „mindenség” elméletét.

Bár lehet, hogy nem magyaráznak meg mindent, de a kvantumgravitációnak számos javasolt elmélete létezik.Az egyik a húrelmélet, amely azt sugallja, hogy az univerzum végső soron apró, vibráló húrokból áll.Egy másik a hurok kvantumgravitáció, ami azt sugallja, hogy Einstein tér-ideje kvantumhatásokból származik.

„A húrelmélet egyik erőssége az, hogy a a kvantumtérelméletre épül” – magyarázza Prescod-Weinstein.”Az egész standard modellt magával hozza, amit a kvantumgravitáció nem ugyanúgy csinál.”De a húrelméletnek is megvannak a maga gyengeségei, érvel, például olyan extra dimenziókat igényel, amelyekre nem láttunk bizonyítékot.

Az elméleteket nehéz kísérletileg tesztelni – sokkal több energiát igényelnek, mint amennyit bármely laboratóriumban elő tudunk állítani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4186) Vesztességek

Tibor bá’ fordítása online

Január 25.-én a Mossad jelentése szerint:

Ukrán vesztesség:
157.000  halott
234.000 sebesült
17.230  fogságba esett
234 halott amerikai és angol „szakértő”
2.458 halott NATO katona (német, lengyel, litván, stb .)
5.360 halott zsoldos

Orosz vesztesség:
18.480  halott
44.500  sebesült
323 fogságba esett.

A két fél vesztesség listája erősen aszimmetrikus. Ez első olvasatra propaganda ízű, de ha elfogadjuk, hogy a oroszok tízszer több ágyú töltetet lőnek ki, és figyelembe vesszük, hogy a vesztességeket főleg ágyú lövegek okozzák, akkor a tízszeres arány logikusnak tűnik. 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(VM-314) Ferenc pápa

Tibor bá’ vissza  a múltba online

 

Ferenc Pápa látogatására

(sz: 1933.02.11.)

Megmondom őszintén, nem tudok lelkesedni Ferenc Pápa látogatása kapcsán. Esetemben, ezt jó 80 évvel ezelőtt eltolták.

Mint már többször írtam a 4. elemitől (általánostól) bentlakásos felekezeti iskolába jártam. Itt belénk verték, hogy ha bűn alatt halunk meg, akkor a pokolba jutunk, ahol az örök tűzben fogunk égni az idők végtelenségéig. Bűnözni bűnözhetünk, de azt meg kell gyónnunk és akkor feloldozást kapunk. Ezen kívül, ha egymás követő 9 hónapon át a hónap első péntekén gyónunk és áldozunk, akkor a Szűz anya gondoskodik róla, hogy ne kerüljünk a Pokolba.

A fentieknek megfelelően, minden első péntek előtti napon jött egy felszentelt pap, akinek meggyónhattuk bűneinket. A pap egy szobában,  egy három lépcsős emelvényen helyezkedett el, ahogy a királyok ülnek a trónjukon. Nyakában stóla, arca szigort sugárzott, elvégre isten földi szolgája, vagyis képviselője volt. Mi a folyosón álltunk sorban, várva, hogy ránk kerüljön a sor.

Beléptem a szobába, a látványtól majd összeszartam magam. Az emelvényen ült egy szigorú arcú pap, alatta vörös szőnyeggel leterített lépcső. A pap intett, hogy térdeljek le a lépcsőre. Letérdelés után elmakogtam a köszönést, vagyis a dicsértessék az úr Jézus Krisztust, amire a válasz: mindörökké ámen. Ezt követve eldadogtam a begyakorolt szöveget: Gyónom a mindenható istennek, isten helyett neked lelki atyám, hogy az utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követem el. [már itt óriási hiba mutatkozik. Isten mindenható, pontosan tudja mit követtem el, mér kell meggyónnom?]

Persze készültem az eseményre de milyen bűnöket tud elkövetni egy 10 éves gyerek, ráadásul nem mai gyerek, hanem a régi jó időkben (pofonokkal) nevelt. És akkor most nekem elő kell adnom, hogy vétkezem. Elő kell adnom, mert elvárják őket. Nem fogadtam szót 5 alkalommal, nem mondtam igazat 10 alkalommal, kétszer ellöktem magamtól a szárazbab főzeléket.

Erre a lelkiatya 3 Miatyánk és 3 Üdvözlégy Mária elimádkozására ítélt. Majd azt mondta, hogy feloldozlak téged bűneidtől az atya és a fiú és a Szentlélek nevében. Erre nekem el kellett rebegnem, hogy telje szívemből bánom minden bűnömet, fogadom, hogy ezentúl a bűnt, és a bűnre vezető utat elkerülöm.

Akkor a pap intett, hogy elmehetek. Másnap áldozhattam, sőt harmadnap is. Mind addig, amíg nem követtem el egy újabb bűnt(persze halálosat, mert a bocsánatos bűn  nem zárja ki az áldozást). Mivel minden nap volt mise, és minden nap lehetett áldozni, érdekes volt nézni, hogy napról napra miként fogyott az áldozók száma. Nyilván, mert közben követtek el bűnt.

Tekintve, hogy a gyónás után pont úgy tettem-vettem mint előtte, valójában nem követhettem el bűnt, de ez nyilván nem elfogadható, így 5-6 nap után tovább nem áldoztam.

Csakhogy a gyónás egész intézménye szörnyű volt. Pszichésen erősen megviselt, pedig egy hónap múlva megismétlődött. Aztán újra és újra. Nem csoda, hogy az iskola elhagyása után soha többé nem mentem el gyónni. Viszont annál többet gondolkodtam a vallásos eseményekkel kapcsolatban.

Például volt olyan élményem, hogy péntek délben elmenve a szerzetesi étterem ajtaja előtt, az ajtó megnyílt, mert valamelyik szerzetes kilépett rajta. Miközben az étteremből sült hús illata tódult ki az ajtón. Pénteken! Isten szolgáinak nem kell böjtölni, csak nekünk isten gyermekeinek? A tíz éves gyerek nem hülye csak kicsi. Legalább is én nem voltam hülye.

Miért kell nekem gyónni. Isten tudja mit tettem. Nyilván a papok akarják tudni mit cselekedtem. Micsoda óriási előnyt ad nekik mindenkikkel szemben, hogy pontosan tudják mit tettek. Mert ugye a katolikus királyok, miniszterek, diplomaták is gyónnak, legalább is katolikus országokban. Csoda, hogy a Vatikán 2000 éven át zavartalanul létezik, prosperál.

Ez a szenteskedő, sötét banda ujjai köré csavarja a fél emberiséget. Most például Ferenc Pápa a „menekültek” hóna alá nyúl, mert őket nem zavarják a beözönlő muszlim tömegek, akik az ő számításaik szerint hamarosan meg fognak térni, és erősíteni fogják a kihasználható hívők táborát.

Isten nincs, az ember találta ki magának. Hívők viszont vannak, akik be vannak szarva a haláltól és a pokol örök tüzétől.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________