Tibor bá’ online

A „mezei” hozzászóló nem nagyon tudhatja, hogy a blog adminisztrátora (ez ugye én vagyok) néha-néha nagyokat csatázik olyanokkal, akik nem érdemlik meg, hogy gondolataik megjelenjenek a hozzászólások között, ilyen vagy olyan (nagyon alapos) okokból kifolyólag. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bizonyos deviáns személyek szövege nem jelenik meg, nem olvasható, egyedül enyém az élvezet. Néha még bánom is.

Van viszont valami, ami hosszú évek óta, és minden egyes kitiltott esetében ugyanaz. Trágár, nyomdafestéket nem tűrő hangnem, ami szinte természetesnek vehető. Egyet azonban nem értek. A megszólítás legtöbbször átmegy faterba. Amiből arra következtetek, hogy ez a valaha nagyon népszerű utalás az apára, mára többé-kevésbé szitokszóvá változott. Aztán jönnek a jókívánságok: dögölj meg te vén fasz. Szenilis vén hülye. Mikor döglesz már meg, félig üresek a temetők. Vén szar, már nem sokáig kapod a nyugdíjat. Meddig akarsz még élni te elmebeteg?

Ha megvizsgáljuk ezeket a mondatokat, akkor kiderül, hogy az életkorom piszkálja a csőrüket. Azt nem tudják elviselni, hogy még van pofám élni, és az lenne számukra a kielégítő, ha kényükre-kedvükre eltehetnének a láb alól.

Ha harminc éves lennék, nyilván akkor is pipák lennének rám, de nem jutna eszükbe, hogy minek élek még. Miért nem döglök már meg. Ez nyilvánvalóan egy jelenség, de nem tudok rájönni, mi ennek az oka. Az ember nyilván nem tehet el mindenkit láb alól (nyilván még álmaiban sem) akivel így vagy úgy összeütközik, de idős ellenlábas esetében miért jut azonnal eszébe a halál?

A helyzet az, hogy egy ember bármikor meghalhat. Van, akit mindjárt születése után ér a halál. Van, akivel egy gyerekbetegség végez. Van, akivel önmaga huszonéves korban egy részegen bevehetetlen kanyarban. Olyan is van, akinek megáll a szíve alig ötvenévesen, mert hülyére hajtotta magát, vagy a hatvanas éveiben a napi két doboz cigi okozta tüdőrákban. Aztán van, aki vég elgyengül nyolcvan és száz között. Szóval bármikor. Ez azt jelenti, hogy a ma negyvenéves nem feltétlen kap értesítést a halálomról. Mindössze statisztikailag van nagyobb esélye részt venni a temetésemen, mint nekem az övén, de a valóság nem mindig követi a valószínűséget. De, ami a legfontosabb, a halál verbális invitálása eddig még sohase hozott eredményt, amire én vagyok az élő példa. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________