Tibor bá’ online

Középkorú nő vagyok és láthatatlan

Kezdi némi öniróniával a 47 éves, saját irodalmi butikját menedzselő amerikai nő, aki „felfedezte”, hogy amióta nem ropog, mint az érett cseresznye, valahogy nem mennek olyan könnyen a dolgok. De most átadom neki a szót, amiből mind férfiak mind pedig nők tanulhatnak.

Egy fiatal hölgy érvényesülési útját egyengetem az én szakmámban. Mondtam neki, hogy tépjen rá helyi rendezvényeken való részvételre, hogy kapcsolatokat szerezzen, megteremtve ezzel saját klientúráját. Én ugyanezt tettem éveken át, ami segített saját karrierem felépítésében.

Hamarosan rájöttem, hogy kettőnk esete nem ugyanaz. A hölgy pimaszul fiatal, egyszerűen gyönyörű, és amikor a leendő megrendelőjének átadja a névjegykártyáját, egy óra se telik bele és megszólal a mobilja, „dugjunk egyet”.

Negyvenhét évemmel jól benne járok a középkorban, ráadásul kissé el is vagyok hízva, egyszóval messziről lerí rólam, hogy „anyányi” vagyok. Nyilvánvaló tehát, hogy már évek óta elkerülnek a szexuális zaklatások. Az elmúlt tíz évben a legközelebb egy jó kis zaklatáshoz akkor jutottam, amikor egy hajléktalan rástartolt, hogy megérintse a frissen bemosott hajamat.

Ami a férfiak fürkésző szemeit illeti, mára hivatalosan láthatatlanná váltam. Egyszerűen átnéznek rajtam. Névjegykártyám birtokában senki se hívott fel azzal, hogy dugjunk egyet. Hát kérem, ez az élet!

Láthatatlanságomat akkor kezdtem észlelni, amikor megpróbáltam teherbe esni férjezett (ma is) 33 éves koromban, amivel úgy el voltam foglalva, hogy alig vettem észre az irányomba érkező, csökkenő keresletet. Ez különben akkor vált érezhetővé, amikor a kislányom iskolába került, én meg átléptem a 40-et. Ekkor derült ki, hogy már a kutyát se érdeklem. Először arra gondoltam, hogy ez a súlyfeleslegem mellékterméke, de aztán eszembe jutott, hogy amikor 25 voltam és kövér a férfiak megbámulták a melleimet, elkérték a telefonszámomat, és a testsúlyom láthatóan senkit se zavart.

Most viszont – kissé szégyellem bevallani – annak ellenére, hogy feminista vagyok, és kurva sokat dolgozom, hogy értékesnek tűnjek a férfiak szemében, mégsem kapom azt a figyelmet, amire vágyok, és rádöbbenek, hogy csak akkor vettem észre mily sokat jelentett nekem a szexuális vonzásom, amikor teljesen megszűnt. Viszont senki se teszi el a névjegykártyámat buzgón jelezve, hogy szüksége van a munkámra, miközben csak a szexuális lehetőségek érdeklik.

Visszaveszem a szót Cecily Kellogg-tól, mert már sok érdekeset nem tud nekünk írni, és megállapítom a lényeget. A feministák talán legnagyobb sérelmük az, hogy a nők azonos munkáért nem kapnak a férfiakkal azonos fizetést. Ez tényleg disznóság, de az ellen nem tiltakoznak, hogy szexuális vonzatuk miatt mekkora előnyöket élveznek. Még jó, hogy nem egész életük végéig. 😀 Ha valakit érdekel a hölgy: www.Cecilyk.com

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________