Tibor bá’ online

Az Interneten olyan lánclevelek kerengenek, amelyek figyelmeztetik az olvasókat, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a különböző ételféleségtől. Gondoltam a szokásos alapossággal utánanézek a dolognak. Kezdtem mindjárt az amerikai piaccal. Tudjátok, ha Amerika tüsszent, Európa náthát kap. Különben is onnan jön minden jó, meg az összes rossz. Az már csak korunk jellege, hogy főleg ez utóbbi dominál.

Az Egyesült Államokban pillanatnyilag szalmonella van a mogyorókrémben, antibiotikumokat találnak a zöldségekben, melamint a tejtermékekben, higanyt a műmézben. Az alapanyagok klónozása pedig ott lebeg az amerikai fogyasztó feje felett. Gondolom ott is mennek a levél-láncok rendesen. 

A baj főleg abból származik, hogy a legnagyobb jóakarat mellett se lehet mindent elkerülni. Legyél te vegetáriánus, vagy vásárolj csupán bió élelmiszert (háromszoros áron), és tartsd magad távol a „kezelt” ételektől (pl. felvágottak, sajt preparátumok stb.), minden veszélyt elkerülni akkor se tudsz.

Némi nosztalgiával gondolok gyermekkoromra, amikor két házzal arrébb, a mezőről este hazaballagott tehén frissen fejt tejéért átmentem, és elhoztam az előre kialkudott két litert. Igaz nem volt ráírva, hogy homogenizált, se az, hogy zsírtartalma 2,8 %, de egészen biztos nem volt benne melamin. A hideg vacsora nem felvágottból állt, talán nem is volt a hentesnél. Anyám lesütött egy darab sertéscombot vagy oldalast, és abból falatoztunk hidegen.

Ez az amcsiknak se lehetett idegen, mert most arról panaszkodnak, hogy 1935-ben, fele ekkora népesség mellett 6,8 millió farmer gazdálkodott, de már 1964-re számuk 3,2 millióra csökkent, viszont új technológiák érkeztek és természetesen helyet kapott a műtrágya is. Növekedett tehát a szent hatékonyság, de nem adták ingyen. A HortScience Review (legyen a fordítás: Mezőgazdasági Tudomány Áttekintése) februári számában kitérnek arra, hogy három tanulmány eredményei is bizonyítják, a gyümölcsök és zöldségfélék tápértéke jócskán elmarad a néhány évtizeddel korábban termeltektől. Az ok egyszerű és világos. A Világháború előtt természetes trágyát használtak, amit felváltott a műtrágya, de ez utóbbiban csak nitrogénvegyület van (ammónia), ami segíti a növényt a gyors növekedésben, de nem teszi lehetővé a nyomelemek felszívódását, amire a terményt fogyasztó embernek szüksége van. A nagyüzemi termelés valóban hatékony és hatalmas profitot biztosít, de ez nem csak a kisebb gazdálkodások rovására megy, de a fogyasztókéra is.

A trendet jól mutatja, hogy Amerikában csak a százezer hektáros nagyüzemek és az egyéni kisgazdák életképesek. Az előbbiekben termelik az emberi táplálkozás négy főtámaszát: kukoricát, szójababot, gabonát és szénát. Az utóbbiból lesz a hús, az első háromból a tömegtáplálék. Az egyéni kisgazdáktól származnak a bió ételek, amiknek kereslete óriásira nőtt.

Azt talán mondani se kell, hogy legelészés helyett istállóba zárva, szénával etetett marhák gyorsabban fejlődnek, mint a legelőn, de húsok kevésbé ízletes és persze nem mentes az olyan adalékoktól, mint antibiotikum és növekedést fokozó hormon.

Az jól ismert tény, hogy idős korban az ember látása, hallása romlik és az orra se olyan érzékeny, mint rég. Ugyanez vonatkozik az ízlelésre is. Ennek ellenére idősebb emberek esküsznek rá, hogy a hipermarketekben kapható gyönyörű gyümölcsök íze meg se közelíti a gyermekkori emlékek ízét. – Na persze nosztalgia – kapják meg a választ, pedig – mint láttuk – sokkal inkább valóság.

A helyzet nem nevezhető jobbnak a főtt ételek terén se. Furcsa egybeesés, de Magyarországon a „készételek” és a mirelit fagyasztott ételek körülbelül akkor jelentek meg a boltokban (1953), mint Amerikában, ahol „TV vacsorának” nevezték el. A televízió széleskörű elterjedése adta a lehetőséget, hogy a minőség, vagyis az étel íze kevésbé vált fontossá, mint a könnyen elkészíthetőség. (Nálunk az ok a nők munkába állítása volt). Nem kellet „bajlódni” vacsora elkészítésével, csak ki kellett olvasztani a fagyasztott készételt és már lehetett is enni a TV készülék előtt.

Amerikában viszont az a helyzet, hogy ha a teljes társadalom átállna az egészségesebb étkezésre és kellő mennyiségű gyümölcsöt valamint főzelékféléket fogyasztana, egy csapásra kiderülne, hogy nem terem elég. Végeredményben a helyzet az egész nyugati világban az (és persze ebben mi is odatartozunk), hogy a kényelem felváltotta az egészséget és a minőséget.

2016 és 1953 között van azonban egy égbekiáltó különbség. Napjainkban az ételek főleg kukorica és szójabab származékból készülnek, amit mesterséges íz anyaggal és sóval fednek el. Ráadásul a tőkehús, tojás és tejtermékek minősége visszavezethetők a kukoricával és szójababbal etetett állatokhoz. Ez az állítás azt jelenti, hogy a hipermarket polcain található ételféleségek többnyire a kukorica és a szójabab melléktermékei, plusz egy kevéske adalék, valamint jó adag só, és „természetes ízesítés”. Nem kellene elfelejtenünk, hogy az élelmiszeripar csodákra képes. A felismerhetetlenségig pépesített és habosított „sima és lágy” megjelenési formák, meg jó adag hirdetés, és máris fennakadtunk a horgon. De nem kell kiakadni, szennyezett levegőhöz, szennyezett vízhez, „szennyezett” étel dukál. D:

______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________