2016-04-10 nap bejegyzései

(1860) Nemi erőszak

Tibor bá’ online

 

~p001Kiss Lászlónak (akaratán kívül) sikerült heteken át a közérdeklődés középpontjában maradni, aminek utolsó fejezete az 55 évvel ezelőtti erőszakos nemi közösülés. Mondjuk elsősorban az volt aljas, aki előbányászta az anyagot. Valamennyien voltunk fiatalok, valamennyien tudjuk, hogy amit 20 évesen elkövetünk azt eszünk ágában sincs 75 évesen megismételni. Se Egerszegi, se Hosszú nem volt egy másodpercig se veszélybe, és az „apukáknak” se kell izgulniuk, akiknek leányai lejárnak edzésre. Vihar egy lavórban. De legyünk őszinték, adott esetben, ismétlem, adott esetben melyik férfinek nem suhan át az agyán „egy kis erőszak”. Ugyanis ez az ősi ösztön ott lappang minden férfi hüllő-agyában. Át suhan, aztán lecsillapodik, elvégre társadalomban élünk, ahol írott és íratlan szabályok irányítják a viselkedést. A saját testével mindenki rendelkezik, ha egy nőnek nincs kedve a közösüléshez, akkor ezzel a történetnek vége. ELMÉLETILEG. Azonban az elmélet és a valóság nem ugyanaz.

Ha a nő valóban rendelkezik a testével, akkor az állam miért szól bele, hogy szüljön-e és hányszor, megtartsa-e a terhességét, vagy megszakítsa azt? Szóval a kép nem olyan nagyon tiszta.

Most azon rágcsálódik a média, hogy az áldozat hibáztatásáról még mindig nem tudtunk leszokni, ami igencsak régi történet. A régi világban a cselédlány elment a szolgabíróhoz, hogy a gazdája megerőszakolta. A szolgabíró kihúzta kardját a hüvelyéből és a lány kezébe nyomta, majd azt mondta neki, hogy tegye a kardot vissza a helyére. A lány megpróbálta visszadugni a kardot, de a szolgabíró elhúzta oldalra, ahányszor a lány próbálkozott. De tekintetes uram – szólt a lány – nem tudom bedugni, ha mindig elhúzza a hüvelyt az útból. Na, látod lányom – és ezzel elbocsátotta a lányt.

Aztán ott a régi vicc, Ha az úrinő azt mondja, hogy nem, akkor talán, ha azt mondja, hogy talán, akkor igen, ha azt mondja, hogy igen, akkor nem úrinő. Vagyis a társadalom belül évszázadok óta jól tudott, hogy egy női nem-et nem kell túl komolyan venni. Ez tehát valóság és ebben a játékban nem nehéz hibázni.

És természetesen azt is tudomásul kell venni, hogy a női pszichében benne van a tetszeni akarás. Már hogy a fenébe ne lenne benne, amikor egy egész ipart építettek rá, ami elképesztően prosperál. És kinek akar tetszeni a nő? A férfiaknak, jobban mondva egy adott férfinek, de ez nem szelektálható. A nő iparkodik kívánatos lenni – pont. Ez néha túl jól sikerül, óvatosnak kell tehát lenni. És itt az ütköző pont.

Egy fiatal lány ne menjen egyedül haza a sötétben. – Mire fel korlátozzák egy nő szabadságát? Senki se korlátozza, de ajánlatos betartani néhány jóindulatú tanácsot. És hohó!

A társadalmon belül vannak szub-társadalmak: vendéglátó ipar, szórakoztató ipar, színészek világa, ahol a közmorál nem esik egybe a társadalmával. Ilyen szub-társadalom az úszó/vízi sportok világa. A „meztelenkedések” világa erősen különbözik az általános társadalomtól. A 48-as londoni olimpia után a budapesti városi legenda szerint több aranyunk is lehetett volna, ha az egyik atlétanő szokásból nem feküdt volna alá több, másnap döntőben versengő férfi atlétának. Nem lehet tehát egy úszólány + 3 úszófiú afférját polgári mércével mérni.

Mindent összevetve, ha az eset tényleg megtörtént abban a történelmi időben szokásos koncepció nélküli eljárást követő büntetőtétel kitalálása ma is elfogadható. Ami nem fogadható el az 55 évvel későbbi „kipakolás”. Egy 75 éves férfit (ha még él) nem lehet megítélni 20 éves korában elkövetett akármiért.

Végül pedig hadd tegyem hozzá: a fentiekben felsorakoztatottakat mint enyhítő körülményeket figyelembe kellene venni, de azért a nemi erőszak, nemi erőszak marad, ha az aktus után a nő megítélése szerint erőszak történt.

__________________________________________________________

u.i. 1952-ben a Fedett uszoda jobboldali lelátójának legfelső padsora alatt én magam is megkeféltem egy ÉDOSZ-os úszónőt, egy gyér látogatottságú hétköznap délután. Nem erőszakkal, de ráfoghatta volna, ha akarja. Ez akkoriban nem volt egy nagy durranás. Különben, már nem él.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________