Tibor bá’ szatirikus online

Átszerveznek, átszerveznek, átszerveznek – két cél van előttük, hogy lehet egyre többet és egyre könnyebben lopni, hogy lehet az embereket minél erősebb kontroll alatt tartani.

Normál körülmények között az ügyintézés áll egy ügyből és annak az intézéséből. Tiszta sor! Valami azért egy kicsit bűzlik. Ha ez olyan egyértelműen tiszta sor, akkor miért vannak olyan szavaink, mint: ügyintéző, ügyfél, ügyfélfogadás. Ezek a szavak nekem azt sugallják, hogy azt a fránya ügyet nem is olyan könnyű intézni, ha például külön erre a feladatra ki vannak képezve egyesek. Kutakodjunk csak egy kicsit. Vegyünk egy ügyet. Mondjuk lejárt a személyi igazolványom. Hogy ez mit jelent azt minden magyar tudja, pedig ez a lejárás nem semmi. Mi az, hogy lejárt? Ez nem egy bérlet. Én vagyok, az igazolvány van. Semmi nem változott. Mi a fenének jár le, mint egy rossz vekker? OKÉ, nem érdekes! Szóval lejárt a személyi igazolványom és meg kell újítani. Ilyen esetben mi van például Angliában? Semmi. Angliában nincs személyi igazolvány. Rendben van, akkor újra kezdem. Mi van akkor, ha Angliában lejár a jogosítványom? Nehogy nekem avval gyere, hogy az sincs Angliában. Na, ugye. Hát, ha lejár a jogsid Angliában, akkor elmész az Okmány Irodába, ami körülbelül száznyolcvan éve ugyan ott van. Egy erre a célra rendszeresített ablaknál befizetsz 15 fontot, ők beütnek egy pecsétet és három évre oké vagy.

A nagy büdös helyzet az, hogy nekem is lejárt a jogsim, de nem Angliában, hanem itt, Pilisborosjenőn, ahol élek. Mivel van már némi (de közel se elégséges) érzékem az ügyintézéshez, egyből beugrik, hogy utoljára a Vörösvári úti rendelőben kellett kezdenem, és mert akkor hazaküldtek avval, hogy másnap reggel jöjjek újra saját vizeletemmel együtt, hát mindjárt vittem magammal két decit egy kólás üvegben. A rendelőben kiröhögtek, és azt kérdezték, uram ön hol él? Kiderült, nem hozzájuk tartozom. Újabban a körzeti orvos ügyintéz. Loholok a körzeti orvoshoz, még mindig a két deci vizeletemmel, aki kiröhög, nem kell neki a vizelet. Ami neki kell, az a kártyám, adjam le. Haza, keresgélés, kiderül nekem még nincs. Rohanás a TB-be, sorbaállás, fizetés, sorbaállás. Van már kártya, amit leadok a körzetinek. Most derül ki, hogy nincs több hely a jogsimon, nem tud beütni, tehát új igazolvány kell. Gyerünk a rendőrségre! Engem utoljára a pilisvörösvári rendőrségen ügyintéztek, de ez még az ágycsökkentés előtt volt. Mindegy, tépek Pilisvörösvárra. Úgy kell nekem, miért tartozom oda. Vörösváron kiderül nincs félfogadás. Úgy kell nekem miért nem telefonáltam oda előbb. Miért? Megmondom, mert vagy foglalt, vagy nem veszik fel. Különben ne jöjjek holnap újra, mert nem hozzájuk tartozom, hanem Budaörsre. A Buda környéki lakókat ott ügyintézik. Közben kisütök valamit. Van ugye Buda és van Budának környéke, ez utóbbi Buda körül terül el félkörben. Pilisborosjenő Budától északra van, Budaörs délre. Úgy tudok odamenni, hogy előbb beutazok Budára, átmegyek rajta, délen kilépek Budából és lemegyek Budaörsre. Oda-vissza közel száz kilométer. Valaki jól kitalálta. Nyilván ezt nevezik szakértelemnek, amivel a szakemberek rendelkeznek. Bizony, bizony, a szakembernek van szakértelme, de nincs esze, erre esküszöm. Ugyanis koromból kifolyólag elég gyakran kell megújítanom a jogsimat. Közben persze a szakemberek tevékenykednek, aminek hatását mindenki a saját bőrén érezheti. Szóval megyek a háziorvoshoz, vidáman lóbálom magam. Ez kérem ma már egyszerű rutin vizsgálat és már ütik is a pecsétet. Ütnék apukám, ütnék, de újra változtattak rajta. Jogosítványt ezentúl, csak az okmányiroda ügyintézhet! Rajtam nem fognak ki! Befogom a lovakat, mind a harminckettőt, és már tépek is ki Budaörsre. Hülyeség, hogy oda kell kimenni, de hát ez van! Akarom mondani ez volt. Budaörsön a pofámba heherésznek és közlik velem, hogy az ügyfelek érdekében az okmányiroda Pilisvörösváron van, jobban mondva ott is van, és én persze oda tartozom. Ezek szerint ezeken a rohadékokon nem lehet kifogni. De most már nem dühöngök, sőt dúdolok, mint Mici mackó, miközben intézem az ügyem. Miért dúdolok vidáman? Hát mert összefutok az egyik szomszédommal, aki a Földhivatalban próbált tulajdonlapot szerezni. Hát, amit ő mesél… A röhögéstől csurogtak a könnyeim. Meg is sértődött, de addigra már elmesélte az ügyet. Figyeljetek!

Kezdem azzal, hogy a Földhivatal túl van terhelve. Ezt ugyan nem értem, mert tízezer számra élnek országunkban munkanélküli diplomások, akik könnyedén megoldanák ezt a túlterheltséget, de hát szivacs reá. Túl vannak terhelve és kész. Mivel minden (de sajnos nem az összes) hájjal megkent polgár vagyok, telefonon megkérdezem, mikor van félfogadás. A válasz: hétfőn fél kilenctől tizennégyig. Ilyenkor mit tesz az ember? Oda megy hétfőn reggel fél kilenc helyett nyolcra és vigyorog, hogy milyen könnyű túljárni a hivatal eszén, aztán szép lassan arcára fagy a vigyor. A Földhivatalban kismillió ember nyüzsög, mint egy kaptárban a méhek. Veled nem áll szóba senki. Az ügyintézők azért nem, mert ők ügyeket intéznek és te nem vagy ügy. Az ügyfelek pedig azért nem, mert intézik az ügyeiket, és legfeljebb kajánul mosolyognak rajtad, tudnak valamit, amit te nem tudsz, és ezt a valamit nem árulják el. A portás, nos a portás az szóba áll veled, és atyaian ki is oktat. Elemében van. Fontos embernek érzi magát. Rád pedig, rád szakad a nagy magyar valóság. Reggel sorszámot osztanak, általában negyvenet. Ennyi ügyet ügyintéznek az ügyintézők egyetlen nap alatt. Jöjj tehát szerda reggel, jó korán és akkor majd kapsz sorszámot. Na de milyen korán? A portás mosolyog és rángatja a vállát. Jó korán. Mégis? Nem tudja, ő minden esetre 7-kor jön ki a kapun sorszámot osztani. Másnap odamész, frászt, nem mész oda, másnap kedd van. Szerdán odamész fél hétre, ami ugye két órával van korábban, mint a hivatal nyitása. A hajnali szürkületben ott topog nyolc ember a kapu előtt, rád förmednek, te vagy a kilencedik. Sorban állsz tehát, hogy sorbaállási sorszámot kapj. Hétkor kilép a portás, és osztani kezdi a számokat, de az első szám mindjárt az ötös. Hová lett az első négy szám? Tizenkettő körül rád kerül a sor, de hamar végzel. Kiderül, ez kell, az kell, amaz kell. Vagyis hétfőn vissza kell jönnöd. Na, ekkor kezdtem én röhögni. Kifelé menet az utcán eléd lép egy feketegazdasági ügyintéző és azt állítja, 2000 forintért soron kívül azonnal ügyintéz bármit. Kipróbálod. A feketegazdasági ügyintéző tíz percen belül hozza a tulajdonlapot. Ne kérdezd, hogy csinálja, mert legfeljebb csak sejtem, ezt hívják összefonódásnak. A végrehajtó hatalom és a feketegazdaság összefonódása ezerforintos alapon.

Ez a sztori azonban gólyafing ahhoz képest, amit tegnap olvastam egyik napilapunkban. Budapesten egy hullát már két éve nem tudnak eltemetni bürokratikus okok miatt. A hullát plusz két fokon tárolják, és szabályos időközönként cserélik alatta a lepedőt, mert elrohad. Már mindenki kiborult miatta, beleértve az újságírót is. A kórház igazgató jajgat, forgatja a szemeit, és a költségről beszél. Az önkormányzati jegyző hörög, kiveri a hideg verejték. A gyámhatóság hápog és hüledezik. A hulla szép csendben rohad tovább. Aztán kiderült, hogy az elfekvő hulla nem egy elszigetelt eset. Felesleges hullák minden kórház hullaházában vannak az igazgatók nem kis bosszúságára. Micsoda balfácánok! Adjanak ennek a feketegazdasági ügyintézőnek hullánként egy ezrest, szerintem tíz perc alatt meg fogja őket szabadítani tőlük. Persze az is elképzelhető, hogy csak én dramatizálom túl a dolgokat, hiszen a Nyugat beengedett minket hullákkal együtt. Akkor meg mi a fenének költünk annyit temetésekre. Temesse el őket Brüsszel, esetleg velünk, élőkkel együtt.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________