Az idei év forrónak bizonyul. A széles körben elterjedt hőhullámok hozzájárultak az eddig legmelegebb júniushoz. Az Atlanti-óceán északkeleti részén a hőmérséklet 5°C fokkal melegebb a szokásos júniusi értéknél. Az Antarktisz körüli tengeri jég pedig 2,5 millió km2-el kisebb az évszak átlagánál.

Ez az El Niño esemény még csak most kezdődik, és így csak részben felelős a közelmúlt szélsőségeiért. De mivel a globális átlaghőmérséklet már idén is magas, az El Niño jövőre erősödése miatt 2024 a rekord legmelegebb évévé válhat. Az El Niño akár 0,2°C-kal is növelheti a globális átlag hőmérsékletet.

A WMO szerint most nagyon valószínű, hogy 2027-re a Föld hőmérséklete átmenetileg 1,5°C-kal meghaladja az iparosodás előtti átlagot. Ez az a hőmérsékleti határ, amelyre a világ vezetői a Párizsi Megállapodás aláírásakor ígérték meg, hogy igyekeznek korlátozni a hosszú távú felmelegedést. A tudósok azt jósolják, hogy ezen túlmenően az éghajlatváltozás hatásai gyorsan fokozódnak.

A tengerfelszín hőmérséklete a Csendes-óceánon megerősítette az El Niño június eleji érkezését.

Ezek a hatások magukban foglalhatják az éghajlati billenő pontok átlépését, az éghajlati rendszer önfenntartó változásait, amelyek pusztító változásokat léptetnek be a kritikus felmelegedési szintek túllépése után. Példa erre a nyugat-antarktiszi jégtakaró, amelynek visszafordíthatatlan elolvadása végül 3 méterrel növeli a globális tengerszint emelkedését.

A közelmúltbeli kutatások úgy ítélték meg, hogy ezek közül az éghajlati billenő pontok közül több valószínű 1,5 °C fölött áll, és még a jelenlegi 1,2 °C körüli felmelegedés mellett sem zárható ki. Tehát az El Niño által az elkövetkező években felturbózott globális hőrekord elérhető közelségbe hozhatja ezeket a billenési küszöböket.

A rövid távú szélsőséges hőség továbbra is destabilizálja az olyan rendszereket, mint a korallzátonyok és az Amazonas esőerdői. Néhány kisebb ökoszisztéma is megbillenhet, de valószínűleg nem haladja meg azt a több ezer kilométert, amely ahhoz szükséges, hogy az éghajlati fordulópontnak számítson. A tengeri jég visszahúzódása az Antarktisz-félsziget közelében azt sugallja, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részeit is több meleg éri, ami még a jelenlegi felmelegedési szint mellett is megbillenhet. A legtöbb tudós azonban nem várja el, hogy a világ több éghajlati billenő pontot érjen el, ha az El Niño miatt a világ hőmérséklete rövid időre átlépi a 1,5 °C-ot.

A billenő pontok eredménye

Az éghajlati billenő pont küszöbére vonatkozó becsléseink azon alapulnak, hogy mi történne, ha a globális felmelegedés hosszú évekig ezen a szinten maradna. Tehát a becslések szerint 1,5 °C-ra rúgó billenési küszöböt csak akkor érik el, ha a globális átlaghőmérséklet körülbelül egy évtizedig nem lesz 1,5 °C.

A becslések szerint az egyes billenési pontok széles tartománya azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor válik elkerülhetetlenné a billenés, csak azt, hogy az adott tartományon belüli felmelegedés minden töredékével a billenés valószínűbbé válik. Egyes rendszerek, például a jégtakarók, lassan reagálnak a globális felmelegedésre, és előfordulhat, hogy a feltételek néhány évtizedre átmenetileg meghaladhatják a kritikus küszöböt. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a felmelegedés ismét alább kerüljön, mielőtt a rendszer garantáltan új állapotba kerülne.

Egyes kommentátorok attól tartanak, hogy a közelmúlt hőmérsékleti és tengeri jeges szélsőségei maguk is a billenő pontok közeledtének következményei lehetnek. Ennek oka az, hogy egyes összetett rendszerekről azt gondolják, hogy stressz alatt „villognak”, rövid időre új állapotba ugranak, majd vissza, mielőtt véglegesen felborulna. Még azt is felvetették, hogy a közelmúlt szélsőségei annak bizonyítékai lehetnek, hogy a billenés már folyamatban van.

A billenés előtti villódzás lehetséges, de az olyan rendszerekről, mint az antarktiszi tengeri jég vagy az óceáni áramlatok, nem ismert, hogy így viselkednének.

Az antarktiszi jég visszaveri a napfényt az űrbe, lehűti a Földet.

Ahelyett, hogy egy előre nem látható fordulópont közeledne, a hőmérséklet és a tengeri jég kiterjedésének drámai szélsőségeit leginkább a hosszú távú felmelegedés melletti természetes változékonyság magyarázza. Más szóval, a globális felmelegedés következtében gyorsan felfelé tolódó természetes tartományon belül helyezkednek el. A hajózásból származó napfény-visszaverő aeroszolok kibocsátása is meredeken csökkent 2020-ban az új szabályozással. Ezek megakadályozták a felmelegedés egy kis részét, amely most kezd újra megjelenni.

Az El Niño esemény során megdöntött hőmérsékleti rekordok a mögöttes globális felmelegedés tünete, és ez a hosszú távú felmelegedés az, amely végső soron klíma billenő pontokat vált ki, különösen, ha a globális átlag meghaladja az 1,5 °C-ot. Egy El Niño esemény segít destabilizálni bizonyos rendszereket, amelyek felborulhatnak, ha kisebbek, vagy gyorsan reagálnak.

Tehát nem valószínű, de nem lehetetlen, hogy ez az új El Niño esemény közvetlenül kiváltja az éghajlati billenő pontokat. Ehelyett az elkövetkező El Niño események és az ember által vezérelt globális felmelegedés továbbra is hőmérsékleti rekordokat döntenek meg, és a billenő pontok átlépésének esélye tovább növekszik a hosszú távú felmelegedés előrehaladtával.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________