Tibor bá’ vissza a múltba online
1951-ben töltöttem be a 18. életévemet, lettem nagykorú az új rendszer jóvoltából (Horthy alatt 24 év volt a nagykorúság), mert a tapasztalatlan fiatalokat jobban meg lehet szédíteni – gondolta az MKP, mert Rákosi ugyanúgy taktikázott, mint mostanában Orbán. Ez alkalomból kaptam a Párttól egy oklevelet, mint első szavazó, nehogy elfelejtsem a kötelességemet, amit különben se felejtettem volna el, mert jó anyám ügyelt arra, hogy ne lehessen belekötni a családba. Az esedékes szavazáskor pedig el is mentem leadni a voksomat, amiért cserébe kaptam egy szép oklevelet, vagyis okleveles szavazóvá értem. Amiből csak az látszik, hogy Rákosi pont olyan hülyének nézett minket, mint Orbán.
Nem tudom észrevettétek-e, hogy szavazást írtam, nem pedig választást. Ugyanis választásról szó se volt, mert csak egy pártra lehetett szavazni. Hogy akkor minek az egész cirkusz, azt ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs, de nagyon lelkesen csinálták a dolgot. Aki délután ötig nem adta le a szavazatát, ahhoz kimentek a lakására emlékeztetni a kötelességére. Másnap aztán megírta a Szabadnép (ezek lettünk volna mi, szabadok), hogy az MKP 99,76 %-os győzelmet aratott, csak azt nem tudtuk meg, hogy kik felett. És persze azt se tudtuk, hogy mi a fészkes fenének van választás, ami csak egy csomó pénzbe kerül, miközben nem lehet kapni vajat, tojást, húst és cukrot is csak néha.
De azért a Párt megadta a módját. A szavazás napján az utcákat az úgynevezett „hangulatkeltő brigádok” járták. Ez is voltam. Az osztálytitkárokat összehívta az iskola titkár, eligazította őket, akik azután az osztályban összeírtak azokat, akik önként jelentkeztek, vagyis mindenkit. Másnap aztán reggel összegyűltünk az iskolában, hármas sorba álltunk, majd megindultunk, mint egy katonai alakulat és jártuk az utcákat a kerületünkben, miközben hangosan mozgalmi dalokat énekeltünk. Elképesztő vidámak voltunk és keltettük a hangulatot, hogy mindenki vidám legyen, mert mehettünk szavazni a pártra.
Most persze egy kicsit igazságtalan voltam, mert nem igazán egy pártra szavaztunk, hanem kettőre, ugyanis a Szociáldemokraták fuzionáltak a Kommunistákkal, ahogy most a KDNP és a Fidesz. Csak aztán Rákosi valahogy lenyelte a szocdemeseket. A részleteket megkérdezhetitek Schiffer Andrástól, mert az ő dédapja adta el a pártot Rákosinak. Szóval a két párt a végén egy lett, amiről az jut eszembe, nézzétek majd meg a KDNP-t, ha Orbán megnyeri a választásokat. 😀
Szóval reggeltől délig róttuk az utcákat és mozgalmi dalokat énekeltünk, és akkor ugye, ez meg mi? A viszonylag agyon dédelgetett költök és zeneszerzők hetente jöttek ki a rendszert, a munkásmozgalmat, a nemzetköziséget, a szebb kommunista jövőt, a lelkes termelést…..stb. dicsőítő dalokkal. Például: Sződ a selymet elvtárs, Elől járunk a harcban, Fel vörösök, proletárok!, Köszönjük néked Rákosi elvtárs, MHK sportinduló, Zúgnak a traktorok, DIVSZ Induló = http://youtu.be/BapMyAZQM9k
Meghallgattad? Ez azért elég messze van az X faktor dalaitól. Na, mindegy. A helyzet az, hogy daloláson kívül másunk nemigen volt. Az ország a padlón volt, ahová éppen most is tartunk, azonos okok miatt. Volt egy Rákosi apánk, aki mindent, mindenkinél jobban tudott, senkitől nem kért véleményt, ragyogó ötletei voltak, amiket azonnal meg is tudott valósítani, mert mindig akadnak olyanok, akik jó pénzért kiszolgálják a diktátorokat. – Ja, igen, az hogy néhány hét múlva megyünk szavazni, ne tévesszen meg. Rákosi alatt is szavaztunk. Megszavaztuk az oroszok által bemutatott, a végtelenbe nyúló fényes jövőt. A mostani (utólagos) megszavazás „csak” 2046-ig szól. Azt meg már fél lábon is kibírjuk.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________________________