Tibor bá’ online

A holnapi „vissza a múltba” témája, hogy miért voltak az emberek boldogabbak a „kommunizmus” alatt, mint most, miközben fordítva kellene lenni. Talán azért, amit az amerikai  „YES! Magazine”-ban megjelent cikk is taglal: What Makes the Healthiest Happiest Societies? Hint: It Not Rich People (Mitől lesz egy társadalom boldog és egészséges? Tipp: Nem a vagyontól) Hurrá! Ezt a spanyolviaszt én már felfedeztem. De nézzük, mit mond a cikkben meginterjúvolt Richard G. Wilkinson (aki egy angol társadalomkutató; témája a társadalmi egyenlőtlenség az egészségben; meggyőződése, hogy a jövedelmek közel azonos elosztása egészségesebb és boldogabb társadalmat szül.)

Olyan világban élünk, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek igen erőteljesek, miközben a szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre szélesebbé válik. Viszont az egyenlőtlenségnek semmi kihatása nincs azokra, akik a piramis csúcsán élnek, nem igaz?

Nem egészen, állítja Richard Wilkinson, aki évtizedeken keresztül tanulmányozta miért egészségesebb az egyik társadalom, mint a másik. Azt vette észre, hogy a legegészségesebb társadalmakra nem az volt jellemző, hogy nagy volt a jövedelmük, iskolázottabbak voltak, vagy vagyonosabbak. Ami jellemző volt rájuk, hogy amijük volt, az egyenlőbben volt elosztva. Sőt, még az is kiderült, nem csak a betegségek kerülik el jobban őket, de számtalan társadalmi probléma is, mint például elmebetegség, drogfüggőség, melyek sokkal inkább vannak jelen egyenlőtlenebb társadalmakban.

Utolsó könyvében, amit Kate Pickett-tel együtt írt: The Spirit Level: Why More Equal Societies Almost Always Do Better (A hangulati színt: Miért van az, hogy az egyenlőbb társadalmak majdnem mindig eredményesebbek) Wilkinson részletezi azokat a kóros hatásokat, amelyeket a társadalmi egyenlőtlenség vált ki: bizalomvesztés, növekvő aggodalom és gyakoribb betegségek, „beteges” túlfogyasztás. Ezzel szemben a nagyobb egyenlőségnek pont az ellenkező hatása van. A statisztika nem csal, kimutatható, hogy az olyan közösségek, ahol nincsenek szakadékok a gazdag és a szegény között, ott a társadalom tagjai ellenállóbbak, tovább élnek és boldogabbak.

A legújabb könyve után a YES! Magazine meginterjúvolta Richard Wilkinsont, hogy jobb megvilágításba kerülhessenek a javak egyenlőbb elosztásából származó társadalmi előnyök. Gondolom, valaki felhívhatná a magyar politikusok figyelmét a tényekre, nem azért mert nekem nincs mit a tejbe aprítanom, de talán, ha valami az egész társadalom érdekét szolgálja, akkor érdemes lenne megfontolni.

Kérdés: Ön hosszú ideig tanulmányozta a társadalmi egyenlőtlenségek hatását az egészségre. Meglepték önt az eredmények? 

Wilkinson: Meg bizony, az összes. Tény az, hogy az egészségre gyakorolt hatás még a leggyengébb, más problémák még súlyosabbak. Vizsgáltuk a várható élettartamot, az elmebetegségeket, a tizenévesek szülési arányát, az erőszakos cselekedeteket, a bebörtönözöttek arányát, drogfogyasztást. Ezek nem csak egy kicsit voltak rosszabbak, sokkal, de sokkal rosszabbak voltak a társadalmi egyenlőtlenségek esetében. Ami tényleg meglep, hogy eddig még senki másnak nem jutott eszébe, hogy ezeket megvizsgálja. Hiszen mi nem csináltunk bonyolult vizsgálatokat. Az egészségügy például már rég tudja, hogy a szegényebb kerületekben az átlagos élettartam alacsonyabb, mint máshol. De valójában nem a jövedelem alacsony foka számít, hanem az egyenlőtlenség. A hátrányos hatás pedig nem 20-30 százalékkal nagyobb, hanem sokkal többel. Az egyenlőtlen társadalmakban a 20 év alatt szülő nők száma nyolcszoros. A gyilkosságok száma tízszeres. Az elmebetegek száma háromszoros. Ezek óriási különbségek. Ha a társadalmi mobilitás megfelelő mértékben tudna szelektálni, és mindenki a képességeinek megfelelően tudná megtalálni a helyét a társadalomban, az a társadalmi problémákat nem növelné. Mindössze a tehetségesebb egyének eloszlását változtatná meg. Az eredmények azt mutatják, hogy maga a státusz megosztás okozza a problémákat. Biztosak vagyunk abban, hogy semmi más magyarázat nincs a jelenségre.

Kérdés: Úgy tűnik ezeket az összefüggéseket azért nem vizsgálták korábban, mert hozzászoktunk, hogy ezek a problémák együtt járnak a szegénységgel. Hogy nem a szegénység szüli őket, hanem a jövedelmi különbségek, az egy nem várt következmény.

Wilkinson: Ki tudtuk mutatni, hogy egy gazdag ország hiába lett még gazdagabb, a szegénységhez kapcsolt korábbi problémák nem szűntek meg. Nem az alacsony jövedelemből származnak a problémák, hanem a jövedelem különbségekből. Más szavakkal, egy sokkal szegényebb országban nincsenek nagyméretű társadalmi problémák, ha különben a jövedelmek közti különbség nem nagy.

Kérdés: Miként változnak a problémák nagyságai, amikor egy szegény országban a társadalmi különbség kicsi, majd idővel gazdagabb lesz, miközben a társadalmi különbség is nő? 

Wilkinson: A mi társadalmunkban az emberek aggódnak a szociális problémák miatt – úgy gondolják, hogy az életszínvonal megfelelő, azonban sok minden nincs rendben, és nem tudják mi ennek az oka. A média állandóan tárgyalja ezeket a problémákat és hol a szülőket okolják, hol a tanárokat. Mások a vallástalanságban keresik az okokat, meg minden másban. Az embereknek azonban évszázadok óta van egy megérzésük, hogy a társadalmi egyenlőtlenség megosztja a társadalmat, és lassan felmorzsolja azt. A kutatási adatok pedig ezt nagyon szépen alátámasztják.

Kérdés: Mi a helyzet a bűnözéssel, az erőszakos cselekedetekkel?

Wilkinson: A könyvben idézünk egy pszichiátert, aki 25 éven át foglalkozott erőszakos cselekedetért elítéltekkel. Azt mondta, ennyi év alatt egyetlen egy olyan esettel se találkozott, ahol a kiváltó ok nem az elkövető semmibevétele, megszégyenítése lett volna, és ezek az okok az egyenlőtlen társadalmakban sokkal könnyebben előjönnek, ahol a státuszversengés erősebb, és ahol az emberek a társadalom megítélésére kényesebben ügyelnek. De mással is találkoztunk. Különböző országokban a bebörtönözöttek között a szegény és a gazdag közötti arány változó, de változó a megítélésük is. Ha börtönbe kell kerülnöd, akkor válassz Japánt vagy a skandináv országokat. Onnan kijőve lehetőséged van a rehabilitációra. Amerikában, ahol a társadalmi különbségek nagyok, a börtön után rosszabb helyzetben leszel, mint előtte.

Kérdés: Amikor először hallottam az új könyvéről, azt hittem, hogy a könyv a társadalmi egyenlőtlenség anyagi következményeiről szól.

Wilkinson: Értem, de a könyv valójában a társadalmi egyenlőtlenség pszichó-szociális és a felsőbbrendűségi és az alsóbbrendűségi érzések okozta aggodalmaknak az életünkre gyakorolt hatásával foglalkozik. Nem a szegényes panellakástól kapsz szívinfarktust, hanem a stressztől, a reménytelenségtől, az aggodalomtól, és az ezektől származó depressziótól. A társadalmi egyenlőtlenség pszichó-szociális hatásai megszabják az emberi kapcsolatok minőségét. Mivel társas lények vagyunk, a társadalmi környezet és a társadalmi kapcsolatok a legfontosabb stressz kiváltók. Persze, ha éppen elveszted a házad, vagy ha hatalmas adósságaid vannak, akkor azok nagyobb stressz kiváltók. De az egész társadalmat tekintve úgy tűnik, hogy ezek a társadalmi tényezők a legnagyobb stressz kiváltók, mert nagyon sok ember van kitéve nekik.

Kérdés: Társadalmi egyenlőtlenségben milyen hatással van ez azokra az emberekre, akik a piramis tetején vannak?

Wilkinson: A státuszversengés problematikus egészen a felső csúcsig. Valamennyien nagyon érzékenyek vagyunk arra, hogyan ítélnek meg minket. Maga a látványos fogyasztás is egy státuszversengés. Az emberek hatalmas pénzeket képesek elkölteni azért, hogy márkás holmikat vegyenek, amelyek minőségben nem jobbak, mint a márka nélküliek. Nagy társadalmi egyenlőtlenség esetén az emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy tartozásba verjék magukat, és mindent megtesznek, hogy többet költhessenek. A legnagyobb társadalmi egyenlőtlenséggel megáldott országokban évente 9 héttel dolgoznak az emberek többet. Ha egy ilyen országban nősz fel, akkor a mienktől eltérő emberi kapcsolatot tapasztalsz meg. Az emberi természetről alkotott véleményed megváltozik. Ha egy fogyasztói társadalomban nősz fel, akkor az embereket önzőnek találod. Éppen erről van szó. A fogyasztási vágy éppen azért olyan erős, mert a szocializálódásunk erős. Nem arról van szó, hogy nem tudunk ellenállni a begyűjtési vágyunknak. Sokkal inkább az a helyzet, hogy állandóan ügyelünk a külső látszatra. Vagyis félreértjük a fogyasztást. Nem az anyagi javak megszerzésére van szükségünk, hanem túlzottan érzékenyek vagyunk. Magunkat mások szemén keresztül látjuk. Ezért vásárolunk márkás holmit, mutatós gépkocsit és miegymást.

____________________________________________

És akkor most nézz magadba! N álad ez hogyan van?

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________